Egy koponyánk vagyon –

metafora és gondolatcsere

ELTE TTK

2009. október 9.

Senki se gondolkodik képletekben.

Einstein, L. Infeld szerint

Az ilyen hipotéziseknek csak szimbolikus értelmük van.

A tudósnak éppen úgy nem kell elvetnie őket, ahogyan a költő

nem vet el egy metaforát; de tudnia kell, hogy mennyit érnek.

Poincaré az atomok biliárd golyó modelljéről

metafora = szállítás, átvitel

Lexikon:

„névátvitelre épülő szókép; két fogalom vagy jelenség

kapcsolatán, azok közös külső vagy belső vonásainak

egyezésén alapul”.

Tenor / Vehiculum / Tertium metaphorae

Fónagy Iván: „A metafora hazugság.”

Th. Spratt: „a valóság arculcsapása ”.

„...mára (a szemiotikai) kutatások területe oly annyira

kiszélesedett, [hogy] ...[i]mmár nem bolygórendszerrel

állunk szemben, melynek megadhatnánk az

alapegyenleteit, hanem táguló galaxissal.”

Umberto Eco

a metaforát inga-modell vagy oszcillatorikus mozgásforma

segítségével lehet jellemezni.

Hankiss Elemér

Kétséget ébreszt az új bölcselet,

kioltotta az őselem tüzet;

elvész a Nap, a Föld, s nincs emberész,

mely földeríti, útjuk merre vész.

Csak vígan vallják, világunk avitt,

buzgón keresve újdonságait

bolygónak, égnek; de majd látni kell,

atomokká mindez hogy omlik el.

John Donne: Az első évforduló (1611)

Így lesz az élőből minera s televény,

A földi részekből plánta és növevény,

Melyet ha az élő állatok megesznek,

Belőle magoknak testet s növést vesznek.

Így alszunk mi! - Hanem, vigyáz a természet,

S nincsen forgásiban hízak és enyészet;

Pontos forgásának örök karikája

Egynek elmúltával másikát táplálja.

---------------------------------------

Köszönöm, hogy nemes állatnak születtem,

S nem bánom, hogy ismét minerállá lettem.

Csokonai: A lélek halhatatlansága

Mert fény van minden tárgy fölött.

A fák ragyognak, mint a sark-körök.

S jönnek sorban, derengő végtelen,

fény-sapkában 92 elem,

mind homlokán hordozva mását -

hiszem a test feltámadását.

Nemes Nagy Ágnes: A tárgy fölött

Állottam vizének mélységei felett,

Síma volt a felszín, de sötét, mint árnyék,

Alig mozzantá meg a rózsalevelet,

Mint rengéskor a föld, csak alig hullámlék.

Acéltiszta tükre visszaverte híven

A külső világot – engem is, az embert:

De örvényeibe nem hatott le a szem,

Melyeket csupán ő – talán ő sem – ismert.

Arany János: Dante

... de soha ennyi fény és ennyi hullám

nem indult tőlünk a csillagokhoz. Ennyi

zene sem; és elönti rádiónkból

a Jazzband a világűrt.

Babits Mihály: De te mégis szeretted ezt a kort? (1929)

Ha úgy érezzük, hogy Shakespearenél a természet

[...] költészetté lényegül, egy Davy, egy Wollaston

vagy egy Hatchett gondolatgazdag megfigyelései

révén oda jutunk, hogy a költészet a természetben

ölt testet: igen, a természet úgy tűnik fel előttünk,

[...] mint költő és költészet együtt.

Coleridge

Ez a dualitás a század minden meghökkentő

felfedezése között a legmeghökkentőbb.

A. Sommerfeld

„Anyámnak nagy bánatára, de mit lehet tenni,

apámnak kettős természete van, hol részecskeként

viselkedik, hol hullámként. Édesapám persze

udvarias úriember, ha azt kérdik tőle, részecske-e,

derűsen bólint, és becsapódik, akár egy ágyúgolyó,

ha meg hullámként szeretnék egyesek felismerni,

összecsapja játékosan a bokáit s dúdolva

produkálja az interferencia csíkokat. Apám a

kérdéstől függ.”

Esterházy Péter: Harmonia cœlestis

Mely örök kéz szabta rád

rettentő szimmetriád?

W. Blake – Szabó Lőrinc

Példás fiak anyja, Suevia,

te csendes, de téged a kor dicsér.

Fényhozó férfit nevelsz számtalant,

a jövő kor már zengi hódolatát.

Te kezdted, Suevia sarja! Ezredek

telnek el és a tekintet bódult;

de én befejeztem mit te kezdtél,

te vetetted az első pászma fényt

elzavarva útvesztőjéből az éjjelt.

Hölderlin

Most nékem négyes látomás ragyog,

Négyes látomás részese vagyok,

Négyes a látás gyönyöröm mélyén,

És hármas szelíd Beulah éjén,

A kettős Állandó. Egyszeres látástól,

S Newton álmától tartson Isten távol.

W. Blake, Vámos Pál fordítása

Nem mintha geniális hetykesége

Böcsmérlené a tisztes tudományt:

Sőt a tudásnak vonzaná is vége

Akármi szakban, s mindben egyaránt;

Arany János: Bolond Istók, II. ének

„Az, mi után futsz epedve,Csalfa, tünde fényalak,Egy sugár a nap szeméből...Büszke diadalmosoly,Mely a sirvafutó felhőnMegtörik, – de nincs sehol!"Így az agg bölcs – még tovább isFejtegetvén szavait –S felnyitá a nagy természetTitkos zárú ajtait.

Arany János: A gyermek és szivárvány

Költő–szemeddel többet lelsz te benne,

mint ásatagban egynémely tudós –

----------------------------------------

hétszínű, gyöngyös, ... ezerszínű, uszályos, égnek éke

-----------------------------------------

tarka mint virág

-----------------------------------------

Babits: Himnusz Iriszhez

színek bontója

Követösztöne, jelentő és hirdető vágya kezdettől fogva

viharosan föl volt kavarva, és rángatta lábikráját, hogy szinte

ficánkolt miatta. A térnek és a tér elválasztó szerepének

uralkodó jelentősége volt Naftáli képzeletvilágában. Úgy

tekintette, mint leghívebb ellenségét, tulajdon személyét

pedig mint hivatott eszközt legyőzésére, azaz megszüntetésére

a tér okozta különbségeknek az emberek tudásában. Ha a

maga vidékén történt valami, gondolatban nyomban

összekapcsolta azt egy távoli vidékkel, ahol még mit se tudtak

a dologról – ...

Thomas Mann: József és testvérei, II.

Felhő

Dajkám a Menny, a végtelen;Föld és Víz lánya vagyok;

járok a világ pórusain át;változom és nem halok.

Mert mikor a tiszta egekről vissza-vonúl a sötét vihar

s a szél s a nap új kék dómba borulkonvex sugaraival:

az eső komor barlangjaibólén csak nevetek síromon

s mint földből a lélek, a mélyből új élet:kitörök s lerombolom.

Shelley – Szabó Lőrinc

semmit sem lehetett már látni ott, semmi

elevent, csak ezeket a köveket

Babits

Boldog kövek! Buták! Ti mélyen alvók!

Kosztolányi

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint egy darab kő, a valóság.

József Attila

Puszta fal, nyolc sarok:

kristály belseje imbolyog,

szétvagdalt tér tetemére

forr a lány-testek dús füzére.

Weöres Sándor

A költőt kedves alkonyon sétára hívja a pagony,a lelke fékét elvetiés kiömlenek versei,egeken át az égbe nőhol nem béklyózza tér s idő;

hol, mit szelleme alkotott, egy eszményi világ ragyog.És én, bár nem remélhetekdicsőn hangzó Költő nevet,e magányban átérzem itta Költő boldog perceit.

Hamilton

ParabolaBarátom, amit az élet fontosnak tetszőt eléd vet,akár mélyen sújt a porba,akár boldog öröm volna,magunk tette, esze, vágya,hidd el nekem, annyit érhet,mint műszer ingadozása,míg készül a nagy kísérlet,mely talányt fejteni kész:csak atomi ütközés.

Kósza táncával a törvényta fényfolt nem tárja önként.Nem örömöd, dicsőséged,mélyebb értelmű az élet.Egyedül a világszellemaz, ki ezernyi kísérletárán jut eredményhez.-Mi hát az érdemünk ebben?

Schrödinger

...a legfontosabb a metaforák használata, mert csak ezt nem lehet másoktól eltanulni, ez a tehetség jele.

Arisztotelész