ELTE TANÍTÓ- ÉS ÓVÓKÉPZŐ

FŐISKOLAI KAR

A MAGYAR NÉPI GYERMEKDALOK

SAJÁTOSSÁGAI

Összeállította: M. Dietrich Helga

Budapest, 2001.

ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar

A MAGYAR NÉPI GYERMEKDALOK

SAJÁTOSSÁGAI

Összeállította: M. Dietrich Helga

főiskolai docens

Budapest, 2001.

Lektorálta: Hartyányi Judit

egyetemi adjunktus

1

„Valóságos tárháza, valóságos menedéke a népköltésnek a

gyermekvilág maradványa… Ha szél éri, tördeli a népköltés

valamelyik ágát, addig hajlik jobbra-balra, míg erre az ágra

borul, a gyermekjáték féle ágra, ebbe aztán beleforr, ezért va-

lóságos menedék.”1

A magyar népi gyermekjátékok világa dallamban, szövegben, mozgásformában vagy akár

játéktípusban is sokkal gazdagabb annál, hogy ilyen rövid terjedelemben teljes képet lehessen

adni róla. Így nem törekedhetem egyébre, mint egyes jellegzetes típusok, vagy kevéssé ismert

példák felemlítésével nyújtok rövid összefoglalót abból a színes játék- és dallamvilágból, me-

lyek megőrzésére, továbbadására fogadalmat tennünk nemes cél – a megvalósítás pedig szép

feladat.

A könyvtárakban kutató pedagógus kezében tartva a Magyar gyermekjáték-gyűjteményt,

mely Dr. Kiss Áron szerkesztésében jelent meg 1891-ben, az értékes kötet előszavában a kö-

vetkezőket olvashatja:

„Az 1883. évi Országos Tanítógyűlés indítványomra a következő tételeket fogadta el:

1. A játékoknak s az esetleg velök járó daloknak a magyar nemzeti nevelés szolgálatában

kell állniok, s ezért a játékokban a magyar jelleg megóvandó.

2. A gyermekek játékai s ezek dallamai a haza minden vidékén összegyűjtendők.”2

A gazdag gyűjtemény rendszerezésekor elsősorban a kisgyermek fejlődésének fontosabb sza-

kaszait vette alapul a szerkesztő.

„…úgy soroztam az egyes játékokat egymás után, a mint azok játszásába a gyermek egymás

után vagy egymás mellett belenő. Először a felnőttek játszanak kicsinyekkel, azután ők ma-

guk is kezdenek játszani; különösen érdeklik őket mindjárt az állatok; azokra kiabálnak, vagy

azokat édesgetik; majd az esőben, sárban áznak, fáznak, vagy a napot kérik, hogy adjon nekik

meleget. Szóval a természet egyenes hatása alatt, magukat attól megkülönböztetni alig bírva, a

természettel foglalkoznak…”3

Az ezt követő évtizedekben több gyűjtemény is napvilágot látott, melyek a magyar népi

gyermekjátékokkal, gyermekdalokkal foglalkoztak; összegezve azok legjellemzőbb tulajdon-

ságait. Kiemelték a régmúlt időkben gyökerező tartalmi elemek megőrzésének jelentőségét; a

játékdalok gazdag dallamvilágát és formai, szerkezeti jellemzőit, valamint ének és mozgás

szerves kapcsolatának tradicionális megnyilvánulásait, mint az emberiség művészi megnyilat-

kozásainak ősi formáit.

1 Kálmány Lajos [1881]: Szeged népe, I.–III. Arad–Szeged. A fenti idézetre utalás: Dobszay László [1984]: A

magyar dal könyvében. Zeneműkiadó, Budapest. 17. p. 2 Dr. Kiss Áron (szerk.) [1891]: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Kiadja Hornyánszky Viktor Könyvkereske-

dése. Budapest. In: Tudománytár [1984] – A könyvértékesítő Vállalat Utánnyomás-sorozata. Könyvértékesítő

Vállalat, Budapest 3 Uo. XIV. p.

2

A múlt század legjelentősebb kiadványa, a Magyar Népzene Tára, melynek I. kötete a Magyar

Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának kézirata alapján 1951-ben jelent meg. A

mintegy 1161 magyar gyermekjáték- és mondókadallamot Dr. Kerényi György rendezte sajtó

alá. A kötet Járdányi Pál munkája nyomán dallammagok – jellegzetes dallamfordulatok –

alapján rendszerezi a gazdag anyagot.

Az elmúlt század második felében sok más kiadvány is foglalkozott énekes gyermekjátékaink

világával, akár mint a ritmus – dallam – mozdulat – cselekmény – funkció együttes ún. komp-

lex megjelenési formájával, annak bemutatásával.

Különböző csoportosítási lehetőségekre, elemzési szempontokra mutatnak rá tehát azok az

Irodalomjegyzékben is felsorolt kiadványok, melyek ezen rövid összefoglaló alapjául is szol-

gáltak.

Olyan gyűjteményeket is átvizsgáltam, melyek szerkesztője arra törekedett, hogy az évtizedek

óta elfeledésre ítélt énekes játékokra vagy épp jeles napok dalaira hívja fel a figyelmet.

Barsi Ernő például így ír erről:

„Azt mondják, a könyveknek megvan a sorsuk… a daloknak is. Születnek, élnek, használják

őket daloló közösségek, éneklésben örömet lelők. A sok szájhagyományozás útján élő dalból

azután egyeseket megőrzésre méltónak ítél, kiválaszt és megtart az emlékezet! Talán akad

valaki, aki le is jegyzi egyiket-másikat, írásba menti a feledéstől. De még a lejegyzett dalt is

belepheti a feledés pora. Nem kerül közre. Évtizedekig hever újra elfeledetten, ismeretlenül,

míg a körülmények szerencsés alakulása folytán ismét elérkezik újjáéledésének pillanata.”4

A népi játékok térbeli és időbeli kiterjedtsége igazolja, hogy évszázadok óta meghatározott

szerepet töltenek be a hagyományos kultúrában, hosszú időn keresztül alakultak, formálódtak,

sokan sokfelé játszották őket.

Ma másfajta közösségek tagjai vagyunk, mint amelyek otthont adtak a máig fennmaradt népi

játékok csiszolódásának, formálódásának. A régebbi falusi kultúrától sokban különbözik nap-

jaink emberének – különösen a nagyvárosok emberének – kulturális környezete. A tiszta

szándék és forrás bőséggel nyújt lehetőséget a pedagógus számára népi énekes játékok elsajá-

títására és azok megtanítására, eljátszására – gyerekek körében is.

A pedagógiai mértéktartás azonban arra int, arra figyelmeztetheti a kisgyermekekkel foglal-

kozókat, hogy fontos a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe vennünk. Tegyük ezt a

dalok hangkészletének, hangterjedelmének, dallamvonalának tanulmányozásakor éppúgy,

mint a ritmikai elemek, a szöveg és a dallamhoz kapcsolódó mozgás ismeretében – összehan-

golva az adott életkor fizikális és szellemi fejlettségi szintjével és lehetőségeivel!

„…a szocializáció fogalma individum és kultúra viszonyára vonatkozik, s ez a viszony mindig

egy adott csoport keretein belül realizálódik. Ez azt jelenti, hogy az individum egy meghatá-

rozott csoport tagjaként ismeri meg és sajátítja el a kultúra különböző tartalmait és szabályait

(…) …Tehát a játékok társadalmi vonatkozásai, a játéktevékenység lényegét jelentik. A játé-

kok nem, vagy nem csak kulturális jelenségek, kultúrtörténeti emlékek, hanem elsősorban

társadalmi tények. E szempont következetes érvényesítése nélkül a játékok, főleg a népi

gyermekjátékok aligha értelmezhetők megfelelő módon…”5

A játék a zenei, a táncos és a beszélt anyanyelv egyik fontos eszköze; útja, lehetősége a társa-

dalomba való belenövésnek is. A gyermek életében a játék az élet gazdagságát, tartalmát je-

lenti. Így válik számára életszükségletté – bizonyos korig szinte egész világát betölti.

4 Barsi Ernő [1989]: Végigmentem badacsonyi főutcán… – Dalok, mondókák Badacsony környékéről – Bárdos

Lajos Általános Iskola, Tapolca. 7. p. 5 Niedermüller Péter: Műfaji sajátosság (Magyar népi játékok). In: Magyar néprajz VI. 542–543. p.

3

A gyermek sajátos módon alakítja magához a felnőttvilágot. Fő tevékenysége az állandó után-

zás, fontos számára ezen tevékenysége iránti vágyának kielégítése, a szerepek átformálásának,

eljátszásuk sikerének öröme. Mindez forrása egyfajta kommunikációs csatorna kialakításának

is, melynek spontán és szervezett módon történő fejlődése, fejlesztése kisgyermekkorban el-

engedhetetlen. E folyamathoz az énekes játékok felmérhetetlen segítséget nyújtanak, nyújt-

hatnak napjainkban is mind családi környezetben, mind az intézményes nevelés során.

Vizsgáljuk meg közelebbről a népi énekes játékok, gyermekdalok világát, mely igen sokban

különbözik a felnőttek dalaitól, játékaitól.

A gyermekdal énekelt szöveg, ritmussal kapcsolt játék. Megtaláljuk benne a zene fejlődését –

ősi, természetes, ösztönös fejlődési törekvéseit – a pár hangnyi motívum ismételgetésétől a

szabályos periódusig. A szöveg magából a játékból fakad. A két-három hangból álló dallam

sokszor a pillanatnyi hangulat szüleménye, amikor a gyermek önfeledt játék közben szükségét

érzi, hogy a játékot, mozgást dallammal kísérje – ez sokszor egymásra halmozott, értelmetlen,

játszi szóképzéseket is eredményezhet.

A gyermekdalok tartalmi, érzelmi, formai gazdagságát vizsgálva Kodály Zoltán gondolatai

juthatnak eszünkbe:

„A gyermekjáték mindennél mélyebb betekintést enged a népzene őskorába. Mozdulattal,

cselekménnyel egybekötött ének, sokkal ősibb és egyben bonyolultabb jelenség, mint az egy-

szerű dal… Amint a gyermek fejlődésében röviden megismétli az emberiség fejlődését, úgy

zenei formái is mintegy eleven zenetörténet, sőt bepillantunk általuk a zene történet előtti ko-

rába. A legkisebb, pár hangnyi motívum ismételgetésén kezdve előttünk áll a zene minden

fejlődési fokozata az európai népdal átlagos terjedelméig, a nyolcütemes periódusig… Itt,

mint az apró balatoni kagyló, tapadnak össze a motívumok, mindig másképp: mint mikor ál-

munkban egy alak két vagy több személynek vonásait mutatja egyszerre, úgy rajzanak, egye-

sülnek, szétválnak a dallam-atomok. A népköltés örök rejtélye: a szétporlasztott egészek s az

új egészekké tapadó heterogén elemek csodálatos rajzása. Ez a folyton forrongó kohó, mely-

ben egyszerre születnek új szintézisek, és bomlanak föl régi egységek, egyszerre születik az

új, és hal meg a régi – de újjászületik, ami benne maradandó…”6

A szellemi és fizikai fejlődés, nevelődés, valamint a játék és munka a kisgyermek életében

mindig is összefonódott. Mindegyiknek döntő eleme a játékosság is, mely a különböző életfo-

lyamatokat, tevékenységeket ösztönösen átszőtte és segítette a régmúlt faluközösségekben is.

Ez biztosítja az élményszerűség jelenlétét és az aktív tevékenységek átélésének lehetőségét a

születő játék során, mely kisgyermekkorban meghatározott szereppel bír.

A gyermekdalok bölcsőjénél vizsgálódva szembetűnő, hogy a régmúlt korok gyermekét mi-

lyen szoros szálak fűzték a környező természethez. Különösen a faluközösség tagjaként neve-

lődő gyermek kötődött hozzá. Erősebben, mint városban élő társai, hisz gyermekéveinek je-

lentős idejét a szabadban töltötte. Ott játszott, ott dolgozott és gazdag élményanyagot meríthe-

tett a környező világból, melyhez ezer szállal kötődött. Elődei és a maga tapasztalatainak gaz-

dag tárháza, érzelmei révén és tevékenység útján váltak sajátjává.

A gyermek zökkenőmentesen, szinte észrevétlenül nőtt bele a felnőttek világába.

A következőkben vegyük sorra azokat az alkalmakat, élethelyzeteket, melyek a hétköznapi

élet során dalra fakasztották gyermekeinket.

6 Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.) [1951]: Magyar Népzene Tára I. kötet. Gyermekjátékok. Sajtó alá rendez-

te: Dr. Kerényi György. Zeneműkiadó, Budapest. In: Dobszay László [1984]: A magyar dal könyve. Zeneműki-

adó, Budapest. 17. p.

4

1. Kapcsolat a környező természettel

Az e csoportba sorolható dalok „…funkciójukban és szövegeikben az emberiség legősibb

magatartásformáját őrzik: animisztikus korszakok emlékét, amelyekben az ember úgy fordult

az őt körülvevő természet jelenségeihez, mint hozzá hasonló vagy nála magasabb rendű sze-

mélyekhez. (…) régi varázslóelemeket is találunk: annak a hiedelemnek megnyilvánulását,

hogy bizonyos szöveg, dallam, mozdulat egységében előadott rituális cselekménnyel hatást

gyakorolhatunk e jelenségekre.”7

1.1. ESŐKÉRŐK

Más tájakon így énekeltek:

1.2. NAPHÍVOGATÓK

Olyan „varázsló dallamok”, melyekkel az életet adó meleget hívogatták. Például:

vagy:

7 Borsai Ilona: Népi gyermekjátékok, mondókák. In: Dobszay László [1984]: A magyar dal könyve. Zeneműki-

adó, Budapest. 18. p.

5

Variánsok szép számmal akadnak. (Lásd még: Melléklet/1, 2.)

1.3. FECSKEKÖSZÖNTŐK

– melyekben az ősi hiedelem-világ egyik szépség-varázsló motívuma maradt fönn,

például:

Az első fecske láttára – azt mondják – a falusi leánynak meg kellett mosdani, hogy

egész nyáron át szép és fehér arcú maradjon. (Lásd még: Melléklet/3.)

1.4. KATICABOGÁR-RÖPPENTŐK

– melyek az örömteli várakozás érzését adták pettyes hátú kegyeltjeik szárnyra bocsátá-

sakor a kicsinyeknek

(Lásd még: Melléklet/4., 5.)

6

1.5. LIBA-LEGELTETŐK

A libák legeltetését egykoron a gyermekekre bízták, akár már 5–6 éves koruktól kezdve.

Ha több gyermek verődött össze a réten – idősebbek, fiatalabbak –, a libák őrzése mel-

lett közös játékra is gyakran sor került.

(Lásd Melléklet/6.)

1.6. LEPKE-KERGETŐK

A gyermek állatvilág iránt mutatott feltűnő rokonszenve, érdeklődése ezekben a dalok-

ban is megnyilatkozik:

Más vidéken így bíztatták:

Az állatvilág mellett a növényvilág gyermekekre gyakorolt hatása is élénk, színekben gazdag

változatosságban tárul elénk a játékdalokban. A növények virágát, termését, levelét, szárát ere-

deti találékonysággal illesztették be játékaikba a gyerekek, egykoron. Álljon itt két példa, mely

igazolhatja a természeti környezet és játék egyszerű összekapcsolódását és annak igényét.

1.7. TERMÉKENYSÉG-VARÁZSLÓK

A gyerekek a kezüket az ég felé tartották, úgy forogtak – vagy párt választottak.

7

A következő sípkészítéskor is dalolt éneket, ma faragást utánzó mozdulattal kísérhetjük:

2. Kapcsolat a társadalmi környezettel

A falu társadalmához, annak műveltségéhez a családon keresztül vezetett az út: a gyermek

kiskorban alig érintkezett – úgymond – idegennel, dajkája legtöbb esetben nagyobb testvére,

vagy nagyanyja volt. A szülői ház maradt a nevelés központja később, a kör kitágulásakor is.

Ez nyújtott védelmet, ez sugárzott melegséget – melyek a személyiség harmonikus fejlődésé-

nek már csecsemőkorban is fontos feltételei – itt tanulta meg eszmélkedése pillanatától, hogy

a mindennapok természetes ritmusában neki is van helye és feladata; számítanak rá, bíznak

benne.

A feltáruló világ a népi műveltség sajátos belső törvényszerűségeivel meghatározottan, adott

módon rétegezett volt. Jól megfért benne az ősi maradvány és az újabb képződmény – a kez-

detlegesebb és a kiműveltebb; a misztikus és a racionális. A régebbi és újabb kulturális ele-

meket, javakat különböző generációkhoz tartozó nevelői révén ismerte meg a gyermek. A

nagymama, a mintegy negyedszázaddal korábbi életvitel modelljét, szellemi javait adta to-

vább, míg a szülők, illetve nagyobb testvérek akár idegenből is hozott, polgári elemekkel is

feltöltött kultúrát közvetítettek.

A gyermek növekedésének időrendjében az első dalszövegek, melyekkel hagyományos kör-

nyezetben először megismerkedett a társkapcsolatok bensőséges, legszemélyesebb jellegére

utalnak. Ezek dallamvilága egyszerű – követik a természetes beszédlejtést, beszéddallamot.

8

2.1. FELNŐTTEK JÁTÉKAI ÖLBELI GYERMEKEKKEL

vagy:

Kedvelt játék még:

vagy:

A szitálók, tapsoltatók, ujjasdik, nevettetők gyakran végződtek a kicsinyek megcsiklan-

dozásával vagy „hamm…”, bekapták az együtt készített pogácsát, vagy kalácsot.

(Lásd még: Melléklet/7.)

9

Az állítgatók (lásd Melléklet/8.), jártatók lassan átvezetnek az idősebbek gyermekek

kedvelt játékai felé.

2.2. EGY-,KÉT-, HÁROMSZEMÉLYES JÁTÉKOK

Páros játékok

A „Húzz, húzz…” kezdetű daloknál (lásd még: Melléklet/9.) a nagyobbak gyakran

hagyták, hogy a kisebb gyerekek elhúzzák, hátradöntsék őket. Volt, amikor kezüket elől

keresztezve játszották, akár egymással szemben ülve is.

Szökellő lépésekkel jártak, minden negyedre egyet ugorva – a nagyobbacskák:

Egymás kezét mellük előtt keresztbe fogva (jobbal a jobbot, ballal a balt) egymás mel-

lett mentek, vagy szökdeltek. A „Puff”-ra irányt váltottak. (Mindketten megfordultak

helyben, egymás felé úgy, hogy nem engedték el a kézfogást.) Indultak visszafelé. (Lásd

még Melléklet/10.)

A következő dalt rendszerint két gyerek játszotta. Az egyik az ujjával ütögette a dalra a

másiknak a hátát. A „bökté”-re valamelyik ujjával erősebben megbökte a hátát, és utána

ki kell találni, melyik ujj volt az. Ha kitalálta, ő bökött, ha nem, továbbra is az ő hátán

doboltak.

10

Ketten, egy harmadikkal:

Hintázók éneklésekor a rongybabák is előkerültek (lásd Melléklet/11.).

Más alkalmakkor – például evés, etetés alkalmával – a nagyobbacskák ezt énekelték a

kisebbeknek:

vagy viccelődések alkalmával:

(lásd még: Melléklet/12., 13.)

Gágyor József gyűjteményeiben a Felsőszeli-béli (Galántai járás) adatközlőktől szép

számmal találunk még hasonlóakat.*

Más alkalmakkor, például elveszett tárgy keresésekor ezt énekelték:

* Gágyor József (szerk., feldolg.) [1999]: Kislibáim, gyertek haza! Népi mondókák és gyermekjátékok.

Madách-Posonium Kft., Pozsony/Bratislava

11

A páros forgót az ország különböző tájain, különféle módon nevezték: pórumozás vagy

kocsizás, túrózás, pörömözés… A nagyobbacskák között igen kedvelt játék volt:

Két gyermek egymással szemben állt, elől keresztezett kézfogással, lábuk egymáshoz

egészen közel, karjuk kifeszítve, felső testük hátradőlt. Egész apró oldalt lépegetéssel

(mint a galopp) féltalpon forogtak, tetszés szerinti irányban.

Népszerűek voltak a szoknyafogók is (lásd Melléklet/14.).

3. Más típusú, egyszerű játékok

3.1. GYŰRŰSDI

Nemzetközileg is jól ismert, változatokban gazdag játéktípus. Cselekményének lényege:

a gyermekek sorba ülnek, vagy állnak, elől összezárt tenyerekkel. Miközben énekelnek,

egy közülük (gyűrűs, angyal) összetett tenyerei között elrejt valamit, melyet a hunyónak

meg kell találni. Valaha apró kavicsokkal, vagy termésdarabkákkal játszották.

Más változatban, a gyermekek körben ülnek felhúzott lábakkal, hogy a lábak alatt egy

papucsot továbbadhassanak. A körön kívüli gyermeknek a dal végén meg kell találnia,

hogy kinél van a papucs. Ha kitalálja, akkor helyet cserélnek, ha nem találja ki, továbbra

is ő marad a körön kívül. Nagyobbacskák úgy is játszották, hogy zálogot adtak.

12

3.2 RÉTES

sorjáték, csigába tekeredve…

A kézfogással sorban járó gyermekeket az első játékos vezeti, hogy csigavonal (= rétes)

keletkezzen.

Amikor a rétest betekerték, a hátsó gyermek vezetésével indul vissza a sor: a csigavonal

kibomlik. A sokszori ismétlés, folyamatos újrakezdés fontos eleme ennek a játéktípusnak.

Vagy hasonló játék:

Nagyobbacskáknak:

3.3. Az úgynevezett „labirintus” játékok (például lásd Melléklet/15., 16.) is kanyarogva,

egy sorban járva kezdődtek. A játék során két-három guggoló gyereket kerülgetett a sor

(a guggoló gyerekek háromszög alakban helyezkedtek el, s úgy kerülgették őket).

3.4. Bizonyos sorjátékok álló körből indultak. Egy idősebb gyerek a körön kívül elindult,

majd a dal végén, a nevek mondása vagy éneklése után a vezető mögé álltak azok, akik-

nek a neve elhangzott. Együtt haladtak tovább. Így gyarapodott a sor.

Például:

13

vagy:

4. Körjátékok

4.1. KÖRJÁTÉK – GUGGOLÁSSAL

A körbe fogódzók körbejártak, majd az utolsó ütemre leguggoltak.

4.2. KÖRJÁTÉK – KENDŐVEL

Nemzetközi viszonylatban is igen népszerű játéktípus. A játszók összekapaszkodás nél-

kül körbe állnak, egyikük a körön kívül jár kendővel a kezében. Legtöbbször a dal vé-

gén szokták leejteni a kendőt, valakinek a háta mögött. A kendő az úgynevezett „tüzet

viszek” szövegmotívumot tartalmazó dalokban szimbolizálhatja a tüzet is.

Következő példánkban is a tűzgerjesztés „kel életre”. Valaha a parazsat a tűzhelyen,

hamu alatt tartották és őrizték. Az úgynevezett szenesbögrében való parázshordozásra

utal néhány játékváltozat, például a „tüzes csuprot hordozok” szövegrészek esetében.

Manapság rendszerint szerepcsere vagy fogócska a játék vége.

4.3. KÖRJÁTÉK – PÁRATLAN SZÁMÚ GYEREKKEL

Például „özvegy kácsa” típusú játékok, melyekben egy gyerek a középen áll, a többiek

kézen fogva körbejárnak. A dal végén a középen álló gyerek párt választ magának. Ek-

kor a többiek is odaugranak valakihez és átölelik választottjukat. Aki pár nélkül marad,

az megy a kör közepére újrakezdéskor.

14

Például:

A kör zárt rendű kapaszkodást jelent a játék megindításakor. Egyben feszültséget foko-

zó szereppel is bír a párválasztás előtt.

4.4. SZEREPVÁLTÓ ÉS PÁRCSERÉLŐ KÖRJÁTÉKOK

Nemzetközi viszonylatban feltűnő, hogy inkább más népeknél fordul elő nagyobb

számban, mint a magyar dalok viszonylatában, hogy a dal szövegét úgymond megjátsz-

szák.

A magyar Fehér liliomszál, Bársony ibolyácska, vagy más hasonló játékok az ősi hiede-

lemvilág emlékét őrzik szövegükben és annak mímelésében – a víz, a megtisztulás, a

megújulás, vagy nem egy esetben a szerelmi vagy szépségvarázslás hazánkban is élő

motívuma volt a néphitnek (még ma is sok helyen, például Húsvét táján).

A „Hajlik a meggyfa” típusú játékdalokban a középen álló fát, ágakat mímelő, hajlado-

zó gyermek fordul egyet a dal második felére választottjával. Ezután szerepet cserélnek.

Hasonló az „Elvesztettem zsebkendőmet” típusú játék is. A lobogtatott eszköz segítsé-

gével a velük szerepet cserélőt a játék végén választják. Egyes vidékeken a kendőt a vá-

lasztott elé terítették, majd mindketten rátérdeltek, és csókot váltottak a dal végén.

Rokon játék az előzőkkel az itt példaként álló dal, melyben az első részben a kör köze-

pén álló, mórikáló, vagy körben járó gyerek a második versszakra párt választ.

15

5. Leánykérő játékok

5.1. VÁRKÖRJÁRÁS

Olyan körjátékok tartoznak ebbe a csoportba, melyek cselekménye, szövegük régi szo-

kásokra utalnak.

A lányos házat vagy lakodalmas házat várnak, illetve királyi háznak hívták valaha sok

vidéken. A körbejárók fogynak, kívül a lánc gyarapszik.

Például:

Gyakran párbeszéd is zajlik, ha külön vonul belül a kérő, kívül az örömanya (vagy for-

dítva).

2. – Ő kell nekem csak, őt szeretem csak (kérő)

– Szép ő maga, szép ruhája, szép a két orcája (anya)

Az énekes párbeszéd is gyakori!

5.2. KI- ÉS BEFORDULÓ JÁTÉKOK

A játékosok körben sétálva éneklik a dalt. Akit a körön kívül járó megérint, az kifordul

és az ő neve kerül a dalba. Ha már mindenki kifordult, megkezdődik a befordítás. Ettől

kezdve a „Fordulj ki” szövegrész helyett „Fordulj be” kerül az énekbe, mígnem valam-

ennyi gyerek visszafordul.

16

Például:

6. Különféle vonulások

6.1. „LUGASOS” BÚJÁS, PÁROS VONULÁS

A résztvevők párosan kezet fogva egymás mögé állnak. Karjukat magasra tartva együt-

tesen úgynevezett lugast formálnak. A mindenkori utolsó pár egymás mögött lépdelve

átbújik a feltartott karok alatt. A páros sor így állandó, lassú mozgásban van.

Megjegyzendő, hogy a játékoknak ez a csoportja a felnőttek játékaival szoros rokonsá-

got mutat, ez megformálásuk nehézségi fokában is megmutatkozik (koordinált mozgás

fejlettségi szintje!).

Például:

6.2. „FALU HOSSZA”

A gyermekek – valaha 10–12 éves lányok játszották – hosszú sorban, kézen fogva áll-

nak. A sor elindul és áthalad a sor végén tartott kapun. Amikor mindenki átért, a két ka-

putartó egymás karja alatt befelé megfordul. Ekkor ők indítják újra a sort. Valamennyi-

en a sor másik végén kialakított kapun is átbújnak.

17

Például:

6.3. ZÖLDÁGJÁRÁS

Rokon az előzővel. Szalagokkal feldíszített, zöld ágakból, virágokból, általuk font fü-

zérrel tartottak a nagyobbacska lányok kaput. A tavasz köszöntésének kedvelt játéka

volt.

Például:

7. Hidas játékok

Ezen játéktípus cselekményének leggyakoribb formája világszerte: láncba fogódznak a gyere-

kek, kiválasztanak két kaputartót. Ők a hidasmesterek, akik velük szemben állnak. A gyere-

kek kérdeznek – a hidasmesterek felelnek (lásd Melléklet/17.).

A párbeszéd végén a láncban állók énekelve, kanyarogva áthaladnak a „hídon” (= a kapu

alatt). Nagyobb gyerekek, idősebb gyerekcsoportok kedvelt játéka általában, még az egysze-

rűbb hidas játékok is (például a mi példánk is!).

Már Dr. Kiss Áron is hivatkozott hidas játékokra, azok történelmi hátterére, valamint ezek

kapcsán Edvi Illés „Első oktatásra szolgáló kézikönyvé”-re (Buda, 1837!).

18

8. Jeles napokhoz tartozó dalok

Átmenetet képeznek a gyermekdalok világa, valamint a felnőttek dalai között.

Rendszerint tagjai egy hosszabb játékfüzérnek. Hosszú, szöveges betétek is kiegészíthetik.

Ezek kötött szabályai sejtetik, hogy idősebb gyermekek számára szánhatjuk, ma is. Álljon itt

egy idézet:

»Népszokásokból szándékosan csak annyit merítünk, amennyi e „kis világokba” belefér, és

nem kelt zavart bennük. (…) Oly sok idejük van még végigélni és játszani azokat a játékokat,

amelyek eredetileg is nagyobb gyermek és felnőttek szokásjátékai voltak.«8

Például:

Fiúk jártak valaha házról-házra az év fordulójakor, jókívánságokkal.

Másik példánk (lásd Melléklet/18.) a tél elűzésekor hangzott fel.

Az előző felsorolások alkalmával a természeti és a társadalmi környezet megtapasztalása köré

csoportosítható énekes játékokkal ismerkedhettünk. Tudnunk kell azonban, hogy a játékok

történetiségének kutatása során sokféle más csoportosítási lehetőség is felmerült.

Az elmúlt évtizedekben a játékok rendszerezésével foglalkozók – különböző szempontból

kutatók – a játék különböző elemeit vették figyelembe aszerint, hogy milyen céllal sorolták be

azokat.

Az életkor kérdése is gyakran meghatározó szempontként szerepelt. Lázár Katalin könyveiben

például típuscsoportokkal, tömbökkel találkozunk. Egyfajta típusrend szerint eszközös, moz-

gásos, szellemi stb. játékokat mutat be.*

Más források a népi játékok hagyományápolásban betöltött szerepével foglalkoznak: mind

lélektani, mind társadalmi szerepüket vizsgálják.

Nem egyszer földrajzi rendbe tömörítve találkozunk játékok bemutatásával.

Justné Kéry Hedvig azt is vizsgálta, hogy az ősi, népi játékokban világszerte megfigyelhető

jelenség például az összekapaszkodás, a sor- illetve köralakítás vágyának átélése. A sokszori

újrakezdés, ismétlés a biztonságérzet megerősítését is szolgálja.

Az is jól megfigyelhető, hogy a játékszabályok, játékrend betartása közösségi érzést is erősítő,

szabályozó erő, mely már kis gyermekkorban is kialakul, kialakulhat.

8 Foltin Jolán – Tarján T. Katalin [1996]: Játék és tánc az óvodában. Magyar Művelődési Intézet, Budapest

* Lázár Katalin [1997]: Népi játékok. Jelenlévő Múlt sorozat. Planétás Kiadó, Budapest

19

„Mi az, amit az ősi és népi játékokban a játékformák ilyen féltő határozottsággal védenek? Az

ősi sérelmet, mely felújul és ismétlésével enyhülést keres. Az a feltevés, hogy sérelmes beha-

tások megrázó hatását a sérelem újra és újra átélésével igyekszik a lélek kibírhatóvá tenni, a

megkapaszkodás szindrómájában is érvényesül. Az a kényszerítő erő, amely a játékokban

megnyilatkozik, azt bizonyítja, hogy újból és újból való átélésük lelki szükséglet.

Az ősi sérelem az, hogy a gyereknek a kapaszkodás eredeti tárgyáról, az anyáról le kell válni

(…) Az elszakadással járó izgalom éppúgy megújul bennük, mint az önállóság mámora…”9

Más gyermekfolklór szakértők a ritmikus mozgás, a koordinált mozgásos játékok fejlődése

szempontjából vizsgálták a népi énekes játékok jelentőségét:

milyen szerepet töltenek be az egyensúlyozó, ugró játékok, melyek a későbbi mozgásfej-

lődési szakaszok táncos, énekes játékait hivatottak előkészíteni,

a közös együttmozgás hogyan segíti a társas együttérzés kialakulását az én és a másik

közötti személyes kapcsolat alakulása… [8] [9] [10] [17]

A gyermekfolklórt, úgy is, mint a folklór egészének szerves részét vizsgálták az elmúlt évti-

zedekben a néphagyományokkal foglalkozó szakemberek. Tudjuk, hogy a játéktevékenység-

ben megnyilvánuló gyermek folklór építő módon járul hozzá a személyiség alakulásához és

elősegíti a gyermek társadalmi életbe való beilleszkedést, a hagyományokba való belenevelő-

dést.[19]

Zenei szempontból vizsgálva énekes gyermekjátékainkat a gyermekdalok formája, hangkész-

lete, hangterjedelme egyaránt figyelmet igényel.

Gyermekdalainkban a formai alapegység: ütempár (= két ütemre osztott négy lüktetésnyi ze-

nei egység). Ez egyben a legkisebb, zeneileg is értelmes egység: motívum (két 2/4-es ütem

egységbe tömörülése).

Az ütempárok ritmikai szempontból gazdag képet mutatnak. Mi töltheti ki a motívumnyi

mondanivalót ritmikailag, illetve szöveget illetően a magyar gyermekdalokban? Például:

3 szótag s l / s

Haj, tánc, tánc (Melléklet/16.)

4 szótag m r / d r

Tú – rót et - tem (Éo.* 209. sz. dal)

vagy

m r r / d

Győr i-de Győr (Éo. 80. sz. dal)

5 szótag m m r r / m

Itt is egy kis kút (Éo. 211. sz. dal)

vagy

s s l / s m

Kis ka-csa für - dik (Éo. 115. sz. dal)

9 Justné Kéry Hedvig [1975]: Ősi és népi játékok élménylefolyása és jelentősége. Akadémiai Kiadó, Budapest.

In: B. Lakatos Margit (szerk.) [2001]: Játékpszichológia – Olvasókönyv óvodapedagógus hallgatóknak ELTE

TOFK. 81–82. p. * Forrai Katalin: Ének az óvodában, a továbbiakban: Éo. rövidítéssel

20

6 szótag s s m m / s d

Ko-ma tá-lat hoz – tam (Éo. 99. sz. dal)

vagy

s m f / s m f

Bí - bor-ba bár-sony-ba (Éo. 204. sz. dal)

…

…

akár 9 szótag is:

d d d r r / md rr

Szepeli polkát…………….. (14. oldal)

stb.

Ritkábban 3 ütemből álló (tripódikus) egységek is előfordulnak.

A bővülést többnyire a szövegismétlés hozza létre.

Ugyancsak ritkábban, de találkozhatunk a „Kiszáradt a körtefa” (lásd 6. oldal) dalhoz hasonló

szerkezetű dalokkal: 2 és 3 ütemes egységek együtt fordulnak elő a dalon belül.

(Lásd még 9. oldal „Babot főztem”)

A magyar gyermekdalokban dallami szempontból jellegzetes kezdő ütempár:

pl.

s l / s m (lásd 4. oldal „Esik eső”)

vagy

s sl / s (lásd 4. oldal „Ess eső, ess”)

vagy

s l / s (lásd 5. oldal „Süss föl nap”)

vagy

mm rr / m d (lásd 10. oldal „Hátamon a zsákom”)

stb.

Jellegzetes zárómotívum:

pl.

sf mr / d d (lásd 6. oldal „Lepke, lepke”) vagy

(lásd 10. oldal „Kukorica”) vagy

(lásd 11. oldal „Dínom-dánom”)

vagy

mr mr / d d (lásd 16. oldal „Tivi-tovi”)

vagy

mm rr / d d (lásd 10. oldal „Hátamon”)

21

vagy

fm rm / d d (lásd 17. oldal „Bújj, bújj”)

ritkábban:

mr dt, / l, l, (lásd 11. oldal „Egy aranyat”)

stb.

Az ütempárok száma kötetlen; néhány gyerekdal csupán egy ütempár folytonos ismételgeté-

séből épül fel.

(Lásd 4. oldal „Süss ki nap” [ss m / ss m]; 12. oldal „Rétes béles” [mm rd / mm rd]).

Mint láthattuk, a magyar gyermekdalok ritmikai szempontból valóban igen gazdagok.

A negyed és nyolcad ritmusértékeken kívül találkozhatunk tizenhatod-kombinációkkal, pél-

dául: (lásd Melléklet/23. „Szeredán”), szinkópával (lásd 8. oldal „Csicsíja”),

triolával (lásd 14. oldal „Szepeli polkát”), negyedszünettel (lásd Melléklet/8. „Áll a

baba, áll”)…

Ritkán fordul elő (például 14. oldal „Kácsa, kácsa”), hogy csak egyféle ritmusérték szerepel a

dalban.

Gyermekdalaink hangkészlete:

a dallamot alkotó különböző magasságú hangok összessége a hangkészlet. A dallam jellegét,

karakterét a záróhang határozza meg.

A gyermekdalok hangkészlete gyakran nem meríti ki a teljes hangrendszert, így annak csupán

töredéke:

ún. infrapentaton, például d-m-s-l (lásd 8. oldal „Süti, süti kalácsi”);

melyben félhang, azaz kismásod lépés nem fordulhat elő;

ún. infradiaton, például d-r-m-f-s (lásd 12. oldal „Kő kút”, vagy „Ennek a kislánynak”,

Éo. 95. sz. dala); vagy például l,-ti,-d-r-m-f (lásd Melléklet/26. „Cifra palota”),

ez utóbbiakban félhanglépés is található, a szomszéd hangokból való dallamépítés során.

PÉLDÁK KÜLÖNBÖZŐ HANGKÉSZLETŰ DALOKRA:

biton

(lásd 4. oldal „Süss ki nap”; Melléklet/9. „Húzz, húzz, Katica” stb.);

triton

(lásd 5. oldal „Süss fel nap” SZÓ-záróhanggal; Melléklet/5. „Katicabogárka”;

Melléklet/10. „Ám, tám” LÁ-záróhanggal /finálissal/);

tetraton

(lásd „Elvesztettem zsebkendőmet” DÓ-záróhanggal, Éo. 86. sz. dala);

pentaton

(lásd például Melléklet/19. „Egy, kettő, három” l-s-m-r-d DÓ-záróhanggal;

„Kinyílt a rózsa” Éo. 314. sz. dala, m-r-d-l,-s, LA-záróhanggal)

Olyan dalokkal is szép számmal találkozhatunk, melyek szomszéd hangokból építkeznek:

bikord

(lásd Melléklet/24. „Hej, tulipán” s-l hangkészlettel)

trikord

(lásd Melléklet/6. „Lakj jól, liba” SZÓ-záróhanggal, vagy

Melléklet/18. „Haj, ki kisze” DÓ-záróhanggal)

22

tetrakord

(nagyon ritkán fordul elő)

pentakord

(lásd „Lányok ülnek a toronyba” DÓ-záróhanggal, Éo. 101. sz. dala;

„János úr készül” Éo. 214. sz. dala, vagy 13. oldal „Tüzes csuprot” LA-záróhanggal)

hexakord

(lásd Melléklet/20. „A pünkösdi” és 16. oldal „Elmentem Bécsbe”, valamint

Melléklet/21. „Érik, érik” DÓ-záróhanggal, illetve

15. oldal „Járok egyedül” LA-záróhanggal)

A gyermekdalok tipikus hangkészlete a hat hangból álló infradiaton sor, az ún. hexakord. A

dalok többsége dó-végű és a hangkészletből kiemelkedik a SZÓ és MI hangok szerepe. Jóval

kevesebb a lá-végű hexakord dallam, melyekben a MI és DÓ hangok szerepe jelentős.

Egyes gyerekdalok dallamvonala ritkán tág hangközugrást is „produkál”. Például 13. oldal

„Mit játszunk lányok”.

A „Kácsa, kácsa” kezdetű dal (lásd 14. oldal) például a felnőttek dallamvilágához hasonlóan,

úgynevezett dudanóta jellegzetességét hordozza. Ez is ritka a gyermekdalok között.

Másik érdekességként Ének az óvodában 118. sz. dalát említhetjük, melynek második fele

érdekes hangismétlésekkel vezet a DÓ-záróhang felé. Ugyancsak ritka dallamfordulat találha-

tó az „Új vár” kezdetű dalban (lásd 17. oldal), vagy a „Túrót vettem” kezdetű dalában (11.

oldal).

A moll-jellegű zárómotívum is ritka gyermekdalaink családjában (például „Tüzes csuprot” 13.

oldal).

A lentről felfelé induló dallamvezetés is ritka a magyar gyermekdalok világában (lásd Mellék-

let/26).

Gyakoribb dallamfordulatok találhatók viszont például „Zöld erdőben, zöld mezőben” (lásd

Melléklet/22.)

A gyermekdalok hangterjedelme

Ugyancsak jellegzetes a magyar gyermekdalok esetében.

Az ambitus a legmélyebb és a legmagasabb hang közötti távolságot jelenti. Jelzése a záróhanghoz

viszonyítva történik. A dallam záróhangja mindig az arab egyes szám: pl. 1–5 („Koszorú” Éo.

100. sz. dala). A gyermekdalok hangterjedelme túlnyomórészt a záróhang felett helyezkedik el

(például Melléklet/22. „Zöld erdőben”, vagy Éo. 174. sz. dala „Lánc, lánc, hosszú lánc”, vagy Éo.

209. dala „Túrót ettem”).

Ritkább: a dallamvezetés során a záróhangnál mélyebb hang is előfordulhat, dalon belül (pl. „Ki-

nyílt a rózsa” Éo. 314. sz. dala)

Variánsok egész skálája építi fel a magyar gyermekdalok színes világát. Sokszor szövegbéli torzu-

lásokat is eredményeztek a szájhagyomány útján terjedő dalok variánsai (lásd Melléklet/25.).

Mind dallami, mind ritmikai – akár szövegüket illetően is – változatosság jellemzi az ország kü-

lönböző részeiről származó gyermekdalokat. Éppúgy, mint a felnőttek dalait – ám, mint láttuk, az

itt felsorolt sokszínű játékvilág a maga nemében külön világot alkot.

A dallam–ritmus–szöveg–mozgás még szorosabb egységbe forr, mint felnőtt rokonaik esetében.

A gyermekdalok – éppúgy, mint elmúlt korok gyermekének – ma is élményt adó tevékenységeket

kínálnak. Az együttjátszás öröme, az élményfeldolgozás módja, a fantázia szabadsága... mind-

mind pótolhatatlan forrása az értelmes és értékes tevékenykedésnek a ma gyermeke számára.

23

IRODALOMJEGYZÉK

1. B. LAKATOS MARGIT (szerk.) [2001]: Játékpszichológia. Olvasókönyv óvodapedagógus

hallgatóknak. ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar. Budapest

2. BARSI ERNŐ (szerk.) [1989]: Végigmentem badacsonyi főutcán (Dalok, mondókák Ba-

dacsony környékéről). Kiadta a Gyulaffy László Közművelődési Egyesület támo-

gatásával a Bárdos Lajos Általános Iskola, Tapolca

3. BORSAI ILONA – HAIDER EDIT – KOVÁCS ÁGNES [1976]: Bújj, bújj, zöld ág. Móra Fe-

renc Könyvkiadó, Budapest

4. BORSAI ILONA – HAJDÚ GYULA – IGAZ MÁRIA [1975]: Magyar népi gyermekjátékok.

Ének-zene szakköri füzetek 2. Tankönyvkiadó, Budapest

5. BORSAI ILONA – KOVÁCS ÁGNES (szerk.) [1975]: Cinige, cinege kismadár… - népi

mondókák, gyermekjátékok – válogatás a Rádió Ifjúsági és Gyermekosztálya pá-

lyázatának anyagából. MRT – Minerva, Budapest

6. DANCS LAJOS (szerk.) [1982]: Kör, kör, ki játszik? Száz népi gyermekdal Szabolcs-

Szatmár megyéből. Városi és Megyei Művelődési Központ, Nyíregyháza

7. DOBSZAY LÁSZLÓ [1984]: A magyar dal könyve. Zeneműkiadó, Budapest

8. FALVAY KÁROLY [1990]: Ritmikus mozgás – ének játék óvodásoknak. OPI, Budapest

9. FALVAY KÁROLY [1995]: Huszonkét magyar népi játék. Junior, Budapest

10. FOLTIN JOLÁN – TARJÁN KATALIN (szerk.) [1996]: Játék és tánc az óvodában. Magyar

Művelődési Intézet, Budapest

11. FORRAI KATALIN [1986]: Ének a bölcsődében. Zeneműkiadó, Budapest

12. FORRAI KATALIN [1991]: Ének az óvodában. Editio Musica, Budapest

13. GÁGYOR JÓZSEF (gyűjtése és feldolg.) [1999]: Kislibáim, gyertek haza! – népi mondó-

kák és gyermekjátékok. Madách-Posonium Kft., Pozsony/Bratislava

14. GÁGYOR JÓZSEF (gyűjtötte, szerkesztette) [1982]: Megy a gyűrű vándorútra I., II. –

gyermekjátékok és mondókák. Gondolat, Budapest

15. KISS ÁRON (szerk.) [1891]: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Kiadja Hornyánszky

Viktor Könyvkereskedése, Budapest

16. KOVÁCS SÁNDOR (szerk.) [1973]: Most született a kisded… Megyei Pedagógiai Intézet,

Veszprém

17. LÁZÁR KATALIN [1996]: Énekes, táncos népi gyermekjátékok tanítása. Magyar Tánc-

művészeti Főiskola – Planétás, Budapest

18. LÁZÁR KATALIN [1997]: Népi játékok. Jelenlévő Múlt sorozat, Planétás Kiadó, Buda-

pest

19. LUDÁNSZKINÉ SZABÓ ÉVA [1995]: Óvodai zenei hagyományápolás – népszokások.

Folklór és zenepedagógiai ismeretek pedagógus jelöltek, óvodapedagógusok szá-

mára. Hajdúböszörmény

20. VAJDA JÓZSEF [1978]: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? Zalai Gyűjtemény 10. sz.,

Zalaegerszeg

24

MELLÉKLET

25

1.

2.

3.

4.

Szövegvariánsa Kisbodakon: Mondd meg a fejhőnek…

26

5.

Kisudvarnokon így énekeltek:

6.

7.

8.

27

9.

10.

11.

12.

13.

28

14.

15.

16.

29

17.

18.

19.

Gyakran énekeltek (Bereg megyében) úgynevezett „vonáshúzogatónak”. Papírra vagy az ud-

varon a homokba húzott vonalakat számoltak vele.

30

20.

21.

22.

31

23.

24.

(Kapusjáték)

25.

32

26.

ÚTMUTATÓ

A KÜLÖNBÖZŐ JÁTÉKOK FELSOROLÁSÁHOZ

1. Kapcsolat a környező természettel ........................................................................... 4. o.

1.1. Esőkérők

1.2. Naphívogatók

1.3. Fecskeköszöntők

1.4. Katicabogár-röppentők

1.5. Liba-legeltetők

1.6. Lepke-kergetők

1.7. Termékenység-varázslók

2. Kapcsolat a társadalmi környezettel ........................................................................ 7. o.

2.1. Felnőttek játékai ölbeli gyermekekkel

2.1. Egy-, két-, háromszemélyes játékok (pl. hintázók, páros forgók,

szoknyafogók…)

3. Más típusú, egyszerű játékok .................................................................................. 11. o.

(Pl. gyűrűsdi, rétes…)

4. Körjátékok ................................................................................................................ 13. o.

– guggolással

– kendővel

– páratlan számú gyerekkel

– párcserélők

5. Leánykérő játékok ................................................................................................... 15. o.

5.1. Várkörjárás

5.2. Ki- és beforduló játékok

6. Különféle vonulások ................................................................................................ 16. o.

6.1. „Lugasos” bújás, páros vonulás

6.2. „Falu hossza”

6.3. Zöldágjárás

7. Hidas játékok ............................................................................................................ 17. o.

8. Jeles napokhoz tartozó dalok .................................................................................. 18. o.

A DALOK BETŰRENDES MUTATÓJA

A pünkösdi M/20.

Áll a baba, áll M/8.

Ám, tám… M/10.

Babot főztem 9. o.

Bújj, bújj 17. o.

Cifra palota M/26.

Cincom, láncom cérna 15. o.

Csavarunk rétest 12. o.

Csicsíja babája 8. o.

Dobi dobi háta 9. o.

Dínom-dánom 11. o.

Egy aranyat leltem 11. o.

Egy, kettő, három M/19.

Elmentem Bécsbe 16. o.

Erdő mellett 12. o.

Erdő, erdő gilice 13. o.

Érik, érik a dinnye M/21.

Esik eső 4. o.

Ess eső 4. o.

Fecskét látok 5. o.

Fújjad Lőrinc 18. o.

Gyurka, … M/12.

Haj, ki kisze M/18.

Haj, tánc M/16.

Hátamon 9. o.

Hej, koszorú 20. o.

Hej, tulipán M/24.

Hinta, palinta M/11.

Húzz, húzz 9. o.

Húzz, húzz, katica M/9.

Itthon vagy-e M/17.

Járok egyedül 15. o.

Julcsa, … M/13.

Kácsa, kácsa 12. o.

Katica bogárka M/4.

Katica bogárka M/5.

Kerem, kerem kása M/15.

Ker-ker fűzfa 7. o.

Kinek veszet 9. o.

Kiszáradt a körtefa 6. o.

Kocsi, kocsi… M/14.

Kő kút, körül út 12. o.

Kukorica kása 10. o.

Lakj jól liba M/6.

Lepke, lepke (a) 6. o.

Lepke, lepke (b) 6. o.

Mit játsszunk 13. o.

Rétes-béles 12. o.

Sárgo hinto M/25.

Süss fel nap M/2.

Süss föl nap 5. o.

Süss ki nap 4. o.

Süssünk, süssünk M/7.

Süti süti kalácsi 8. o.

Süti süti pogácsát 8. o.

Szepeli polkát 14. o.

Szeredán viszik M/23.

Tente baba 8. o.

Tivi-tovi 16. o.

Túrót ettem 11. o.

Tüzes csuprot 13. o.

Új vár 17. o.

Zöld erdőben M/22.

Belső használatra

Kiadja az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar