ephemeral transfer station budapest hu
DESCRIPTION
ÂTRANSCRIPT
E P H E M E R A LT R A N S F E RS T A T I O NA R TG A L L E R Y
2 0 1 5
POSZTDIGITÁLIS LÁBJEGYZETEK
MŰVÉSZEK
Munteán AdélaBalázs ÁronBlazsek András Sárközi Péter
KURÁTOR
Fogarasi Hunor
A 47°29’42.8”N északi szélességi és 19°04’01.3”E keleti hosszúsági fokon és
137 m tengerszint feletti magasságon geolokációval beazonosított fizikai
tér július 22-én egy napra művészeti galériává és virtuális átjátszó állomássá
alakul át. Az alkalom, amelynek keretében a hely átváltoztatására sor kerül, a
6PM YOUR LOCAL TIME EUROPE első európai hálózati kiállítás.
A 6PM YOUR LOCAL TIME (6PM YLT) egy hálózati, megosztott, egy estés
kortárs művészeti esemény, amely több különböző helyszínen egy időben kerül
megrendezésre, egyetlen központi rendezvényről lesz koordinálva és egy webes
alkalmazáson keresztül online dokumentálva. A 2014 októberében az Egyesült
Királyságban megrendezett sikeres béta tesztet követően, július 22-én a formátum
meg fogja mutatni teljes potenciálját, amikor 23 európai országból és 4 különböző
időzónából 100+ résztvevő egyszerre nyitja majd meg a maga kiállítását, melyek
mind valós időben kerülnek majd dokumentálásra a 6pmyourlocaltime.com
webfelületén, az esemény elsődleges találkozóhelyén. A résztvevők és közönségük
fel vannak kérve arra, hogy fotókat és videókat készítsenek, illetve osszanak meg
a #6pmeu hashtag alatt a Twitteren és az Instagramon. A képek folyama valós
időben kerül a www.6pmyourlocaltime.com oldalra továbbításra.
(6PM YLT – Prezentáció)
Az ETS AG névadás mögött egy a technológiai közhelyekkel perlekedő
gesztus áll: a digitális nomád-lét egyszerre mindent felmarkoló, ugyanakkor
keveset fogó attitűdjére történő rákérdezés. Igaz lehet-e egy ilyen állítás vagy
sem? A Posztdigitális lábjegyzetekkel ezen különleges alkalomból ezekre az
átmenetekre, a közvetítés módozataira, a transzpozíciók rétegeire, a reális
– virtuális, az analóg – digitális csak látszólag szembenálló minőségeire
kívánunk egy-egy rövid utalást tenni.
A kiállító tér négy különböző irányból érkező alkotónak illetve munkáiknak
nyújt találkozási helyet, és közvetíti őket tovább a 6PM YLT hálózati kiállítás
(virtuális) terébe. Egyetlen közös dolog van bennük: a digitálishoz való
különös viszonyuk.
Manapság a művészetről többnyire annak dokumentációján keresztül szerzünk
tapasztalatot. (…) Az elsődleges és másodlagos tapasztalat, a valóság és a
médiadokumentáció közötti határ egyre inkább elhalványul.
(6PM YLT – Konceptuális vázlat)
Az idézett állítás több olyan kérdést vet fel, melyek ellentmondanának egy
ilyen irányú, általánosító tendencia elfogadásának, ugyanakkor a művészetről
szóló diskurzus alapvetően ilyen természetű: eleve közvetítő, közvetítésen
alapuló. Úgy tűnik, hogy bármilyen mediális invencióval vagy kibővítéssel –
más szóval upgraddel – van dolgunk, a valóság azon rétegeivel szembesülünk
újra és újra, melyek gyakran nem többek és nem kevesebbek annál, mint
ami virtuálisan elmondható, átadható róluk. A virtuális objektum ebben az
értelemben lehet tehát a leginkább valóságos is: az, ami a szubjektum által
és számára adott esetben egyáltalán megismerhető, leírható, megosztható.
A kérdés jelen esetben viszont nem pusztán az, hogy a reális tartalékai
meddig és milyen mértékben maradhatnak meg rejtőző állapotukban, hanem
hogy a digitális által uralt virtuális hogyan íródik vissza (sors)eseményként az
alkotók életébe, válik reflektálandó tapasztalattá, számunkra adott művészeti
produktummá.
Munteán Adéla XYZ című performansza egy három internet-művészeti
(net art) munkát összekötő alkotói folyamatra vonatkozó reflexió egyetlen
gesztussal történő bemutatása. A gesztus mögött egyrészt a digitális képalkotó
technológiák folyamatosan növekvő képpontsűrűsége kiváltotta újfajta
haptikus érzetminőségre, illetve előbbinek a virtuális terekben való fokozatos
megjelenésének igényére történő utalás áll, melyek a „második” otthonba
csalogatják a felhasználót. Másrészt annak a folyamatnak a vizsgálata áll,
amely az internet anyagtalan és személytelen gépezetének működtetésével
az ember tevékenységét illetve környezetének változásait rétegekben
halmozza fel. Az objektív valóság leképezése például a Google Earth illetve
Street View esetében egy foltozó tevékenység eredménye, mely (idő)rétegek
ki- és bekapcsolhatók, lapozhatók, összehasonlíthatók. Mindhárom munkája
ezekből a tapasztalatokból építkezik. A szerzőnek sikerült velük a digitális
land art egyik leginkább hiteles meghatározásához eljutnia.
Balázs Áron a festő mozdulatain keresztül a maga belső mozgatóját keresi.
De talán azzal is kiegyezne, ha a te vagy a mi mozgatójára lelne. Nem a kép
vagy a képmás érdekli, hanem valami képtelen, valami megfoghatatlan. Amire
azt mondják, hogy a test működéséből létrejövő mentális állapotok mögötti
semmi. Balázs Áron nem költő, de nem is szerzetes. Ezért mi mást tehetne,
mint képeket fest. A rámutatás eszköze jobb híján a teste. Mozdulatainak
eseménye azonban mindig a másik teste. A vulva számára éppúgy jelölő,
mint a fallosz. De nem ez a lényeg. Nem pinákat fest, hanem a jelölő hiányát.
Amely magához képest lehet mégis valami. Így a belső hiány anyagtalan
húsával kísérletezik. Újra és újra. Ismételten. Ismétel. Ha elvéti, újrakezdi. Ha
befejezi, elvéti. Technikát és médiumot cserél, de bensőséget újra és újra
csak az anyagban talál. A digitális számára vágy nélküli. Ezért kinyomtatja és
bekeretezi. Hátha. Végül mindet egy titkos dobozba rejti.
Sárközi Péter PLAY című videoinstallációja a szerző személyes jelenlétével
és performanszával kap újabb jelentést. A videoinstalláció mögé fogunk
betekinteni, hogy annak szereplőjét valamilyen módon és értelemben
interakcióra bírjuk. A közvetítésre szánt gondolat és kifejezés eredetét keressük
majd közösen a videoinstalláció és performansz együttes és párhuzamos
lejátszásával.
Blazsek András hanginstallációjának meghívása egy kifejezetten a
vizualitásra, és azon belül a (digitális) kép médiumára építő hálózati kiállítás
keretei közé lehet igen szokatlan művelet. Hiszen a hangművészet egyik
leginkább megalapozott értelmezése szerint olyan installatív művészet,
amely a befogadó hallását elmerítő módon, a hallgatás aktusán keresztül
juttatja el a látás teljesítményéig. Fölcserélhető-e egymással hallás és látás?
Mit takar a cselekvő hallás teljesítménye és mit a számítógép szoftverének
transzpozíciós potenciálja? Esztétikai élmény esetén a hallásélményt leíró
fogalmak mennyiben vethetők össze az utóbbival? András AMIGZAJ-FIVE
című hanginstallációjának kiállításával, annak részletes dokumentációjával,
valamint a szerzővel közösen létrehozandó távoli, az internethálózatot is
igénybe vevő performansszal – és annak szintén valós idejű dokumentálásával
– kettős provokáció végrehajtására készülünk: egyrészt rákérdezünk a
hangművészet (eredendően?) konceptuális természetére, másrészt a hang és
a zene esztétikumát érintő megkülönböztetés lehetőségére. Blazsek nagyon
jól érzékeli ezt a határt: legtöbb installációját megkísérli zenévé változtatni.
A BEMUTATOTT MUNKÁK RÖVID DOKUMENTÁCIÓJA
A D É L AM U N T E Á N
X Y Z
Munteán Adéla XYZ című performansza három korábbi internet-művészeti (net art) alkotásának interpretációja, mely munkák az online digitális média változásaira és
töredezettségére reflektálnak, valamint felfedi ezen munkák közös mintázatát: a különböző, egymást átfedő rétegekből létrehozott vizuális végeredményt. Ezen munkáin
keresztül a szerzőnek sikerült a digitális land art meghatározásához eljutnia.
https://vimeo.com/122778014https://vimeo.com/104168716https://vimeo.com/96934135
X Y Z
Munteán Adéla XYZ című performansza három korábbi internet-művészeti (net art) alkotásának interpretációja, mely munkák az online digitális média változásaira és
töredezettségére reflektálnak, valamint felfedi ezen munkák közös mintázatát: a különböző, egymást átfedő rétegekből létrehozott vizuális végeredményt. Ezen munkáin
keresztül a szerzőnek sikerült a digitális land art meghatározásához eljutnia.
P É T E RS Á R K Ö Z I
PLAY
Napjainkban a kommersz vizuális médiumok sajátja, hogy túlhajszolt látvánnyal versengenek a nézők kegyeiért, kiknek az ingerküszöbe, a folyamatos vizuális fegyverkezési
versenynek köszönhetően igen magas. A vizuális médiumok és fogyasztóik kritikájaként egy olyan videót hoztam létre, amelyben minimalizáltam a cselekményt és a látványt.
A szereplő, vagyis a magam kezébe egy, az internetes videómegosztók világára emlékeztető, lejátszógombot helyeztem el. A lejátszó vagy play gomb az interakció ígéretét
hordozza, ám jelen esetben működésképtelen. (Sárközi P.)
PLAY
Napjainkban a kommersz vizuális médiumok sajátja, hogy túlhajszolt látvánnyal versengenek a nézők kegyeiért, kiknek az ingerküszöbe, a folyamatos vizuális fegyverkezési
versenynek köszönhetően igen magas. A vizuális médiumok és fogyasztóik kritikájaként egy olyan videót hoztam létre, amelyben minimalizáltam a cselekményt és a látványt.
A szereplő, vagyis a magam kezébe egy, az internetes videómegosztók világára emlékeztető, lejátszógombot helyeztem el. A lejátszó vagy play gomb az interakció ígéretét
hordozza, ám jelen esetben működésképtelen. (Sárközi P.)
http://petersarkozi.com
Á R O NB A L Á Z S
S O U R C E
Balázs Áron a festő mozdulatain keresztül a maga belső mozgatóját keresi. Nem a kép vagy a képmás érdekli, hanem valami képtelen, valami megfoghatatlan. Újra és újra
ugyanazt festi, saját belső énje adathalmazát hozva létre ezáltal. Technikát és médiumot cserél, de bensőséget csak az anyagban talál. Végül anyagtalanítva mindet egy titkos
dobozba rejti.
S O U R C E
Balázs Áron a festő mozdulatain keresztül a maga belső mozgatóját keresi. Nem a kép vagy a képmás érdekli, hanem valami képtelen, valami megfoghatatlan. Újra és újra
ugyanazt festi, saját belső énje adathalmazát hozva létre ezáltal. Technikát és médiumot cserél, de bensőséget csak az anyagban talál. Végül anyagtalanítva mindet egy titkos
dobozba rejti.
http://balazsaron.huhttps://vimeo.com/134857543
A N D R Á SB L A Z S E K
AMIGZAJ-FIVE
A hangművészeti alkotás 2012-ben készült a Los Angelesi Kortárs Kiállítások (LACE) keretében előadott performansz számára, majd a budapesti Horizont Galériában lett újra
bemutatva 2015-ben. A szerző mindkét alkalommal megkísérelte előállítani Rife készülékének képzeletbeli hangját. E célra egy olyan szerkezetet épített, amely digitálisan
előállított szinusz hangokat sugárzott a galéria terébe, majd visszacsatolta őket egy 16 csatornás szűrőrendszerbe, hogy a digitális-analóg illetve analóg-digitális elmozdításokból
nyert teljes harmonikus-spektrumot kontrollálni tudja. A hangsugárzók közé, ahol a hangdúsítás végbement, kis világító izzók lettek elhelyezve, hogy jelképesen megidézzék
az eredeti Rife-gép izzószálának fényét. (Blazsek A.)
Audiohttps://besorolasalatt.bandcamp.com/track/amigzaj-fourhttps://besorolasalatt.bandcamp.com/track/point-loma-sd
AMIGZAJ-FIVE
A hangművészeti alkotás 2012-ben készült a Los Angelesi Kortárs Kiállítások (LACE) keretében előadott performansz számára, majd a budapesti Horizont Galériában lett újra
bemutatva 2015-ben. A szerző mindkét alkalommal megkísérelte előállítani Rife készülékének képzeletbeli hangját. E célra egy olyan szerkezetet épített, amely digitálisan
előállított szinusz hangokat sugárzott a galéria terébe, majd visszacsatolta őket egy 16 csatornás szűrőrendszerbe, hogy a digitális-analóg illetve analóg-digitális elmozdításokból
nyert teljes harmonikus-spektrumot kontrollálni tudja. A hangsugárzók közé, ahol a hangdúsítás végbement, kis világító izzók lettek elhelyezve, hogy jelképesen megidézzék
az eredeti Rife-gép izzószálának fényét. (Blazsek A.)
http://amigzajfive.blogspot.dehttp://www.horizontgaleria.hu/hu/kiallitasok/archiv/blazsek-andras-akara-tom-mukoedesre-birja-tudatom
KIÁLLÍTÁST KÖVETŐ L Á B J E G Y Z E T E K
Munteán Adéla performanszában a net art műfajában alkotó művész
online-digitális önazonosságának a „hétköznapi” felöltésére került sor.
A pólóra nyomtatott forma és annak mintázata az egyik kiállított munka
digitális 3D szobrai megalkotása előkészületi-kísérleti fázisának terméke,
amely ugyan nem került be az említett műbe, ugyanakkor egy ruhadarabon
éli tovább életét.
Sárközi Péter performansza egyrészt videoinstallációjának ellenpontjaként
tette próbára a közönség reakcióidejét, mígnem valaki működésbe hozta a
„valós” interfészt, ami ez esetben a performansz végét jelentette. Másrészt
a Play tábla kollektív birtokbavételével a szimbólum játékos kihasználására
került sor. Kiderült, hogy folyton más és más jelentéssel telítődik, amint az
elhelyezésének módja illetve a vele interakcióba kerülő személyek változnak.
Balázs Áron esetében egy erre az alkalomra készített személyes
archívum bemutatására került sor. A bensőséges gesztusok sorozatának
anyagtalanításával és egyetlen virtuális, háromdimenziós térbe történő
animált áthelyezésével egy elidegenített (szerzői) nézőponthoz jutottunk.
Ebben a helyzetben ugyan már a kéz pihen, a tekintetet továbbra sem engedi
nyugvóponthoz jutni.
Blazsek András hangművészeti performanszára sajátos körülmények között
került sor. A szerző hanginstallációját és távoli közreműködését vettük igénybe
egy hangművészetet érintő elméleti kérdés feltevéséhez. Míg az AMIGZAJ-
FIVE hanginstallációt a kiállítás helyszínén telepítettük és hoztuk működésbe,
addig András Kölnből kapcsolódott performanszával a kísérlethez. Részletek
a hangművészeti kísérlet lábjegyzet alatt találhatók.
HANGMŰVÉSZETI KÍSÉRLET
https://en.wikipedia.org/wiki/Royal_Rife
http://www.ncahf.org/articles/o-r/rife.html
http://www.rife.org/
http://www.rife.de/
http://www.nenahsylver.com/
http://www.introductiontorife.com
http://www.rifevideos.com
És a technológia mai újrafelfedezése egy zenetudós által (!):
https://www.youtube.com/watch?v=1w0_kazbb_U
http://www.novobiotronics.com/
https://www.indiegogo.com/projects/stop-the-suffering-of-children-with-
cancer#/story
Illetve néhány további vonatkozó link:
http://www.pulsedtechresearch.com/
http://www.rifesoft.com/
http://www.frex.com.au/
http://www.zappertechnology.hu/
http://www.thegb4000.com/
stb.
EGY RIFE GÉP DOKUMENTUM A KAPCSOLÓDÓ LINKEK RÉVÉN
A korabeli Rife gép az én olvasatomban egy erősen konceptuális szerkezet
és eszköz a maga nemében.
A kort, amelyben elkezdtek kísérletezni vele, a rádiózás általános térnyerése
jellemezte. Azon belül éppen azokhoz az évekhez köthető a megjelenése,
amelyek a rádiózást megújító frekvenciamodulációs eljárás szabadalmától
annak gyakorlati elterjesztéséig vezettek. (Ez az eljárás – a rádióhullámoknak
információ hordozására történő átalakítása – nem összetévesztendő az
elektroakusztikus zenét megújító jóval későbbi frekvencia moduláció
szintézissel.)
Lehetséges, hogy a hang rádióhullámokkal történő továbbítása annak
idején azt a látszatot kelthette, mintha a két minőség – mechanikai és
elektromágneses hullám – egymással összekeveredne. Egy ilyen elképzelés
pedig megtermékenyítőleg hathatott a képzeletre, az analógiák fel- és
félreismerésére, majd azoknak elvárásokként történő kiterjesztésére. A Rife
géppel kapcsolatos beszámolókban a hangfrekvenciákra történő utalás ezt
az elképzelést erősíti. Az elvárás pedig mindenkor nagy úr, ha a gyógyítás
vagy az életben maradás esélye forog kockán.
A minőségek konverziója mögött pedig egyedül a hullámokat általában leíró
matematika áll, amely mindkét közegben és médiumban egyaránt szolgál a
hozzáférés, és ezáltal az összehasonlítás és megkülönböztetés eszközéül.
A Rife gép esetében egy hangfrekvenciás oszcillátor jelenlétére történő utalás
nem mond el se többet, se kevesebbet annál, mint hogy annak a működési
RIFE GÉP LÁBJEGYZET A 6PM_YLT_EU_2015 KÍSÉRLETHEZ
frekvenciatartománya egybeesik az emberi hallás tartományával.
Azonban egyetlen oszcillátor által generált jel sem volt a rendszerben
hanggá alakítva, előbbit tehát a másik oszcillátor által generált vivőhullám
frekvenciájának modulálására használták, melynek a kimenetét egy
rádiófrekvenciasugárzó adta.
A Rife gépet (vagy eljárást) tehát egy többrétegű misztérium tartja életben:
• szimpatikus (vagy rezonáns hang)frekvenciák alkalmazása kórokozók
elpusztítására (közegtől függetlenül);
• az úgynevezett plazma cső (plazma tube) szelíd fénye és képessége,
hogy ártalmatlanná tegye veszélyes ellenségeinket;
• az utolsó reményt még nem vesztettek és bármilyen alternatív
gyógymódba kapaszkodók kitartó érdeklődése;
• mindennapi életünkben az elektroszmog növekedésének vélt vagy
valós negatív hatásai;
• ugyanakkor az elektromágneses sugárzás gyógyulást segítő
alkalmazásai (PEMF technológia);
• egy NASA tanulmány mint pozitív hivatkozási alap a PEMF lehetséges
alkalmazásairól a Földön és a világűrben.
Ez a misztérium tehát további reményt sugároz azoknak, akik hisznek a
rádiófrekvenciák érzékeny modulációjának szelektív alkalmazhatóságában,
miszerint ha nem is önmagában, de egy ortodox terápiával együtt alkalmazva
– a célzott kórokozók elektromos „készülékének” átmeneti blokkolásával –
növelhető volna a gyógymód hatékonysága.
A különböző frekvenciatáblázatok kézzelfogható adathalmaza pedig a new
age-re jellemző holisztikus, spekulatív gondolkodással rokon minta, akárcsak
az agyhullámok módosítását célzó binaural beats eszköztára.
A Rife gép rendelkezik tehát mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek egy
hangművészeti újraértelmezés számára kifejezetten alkalmassá és izgalmassá
tehetik. Ennek lehetőségét Blazsek András ismerte fel elsőként.
HANGMŰVÉSZETI KÍSÉRLET LÁBJEGYZET A 6PM_YLT_EU_2015 KIÁLLÍTÁS SZÁMÁRA
A 6pm_ylt_eu_2015 hálózati kiállítás koncepciója egy hangművészeti
alkotás bemutatása számára különös helyzetet teremtett. A lokális (fizikai)
és a hálózati (online-virtuális) tér mediális megkülönböztetésén túl az
utóbbinak a vizuális médiumokra (elsősorban fotódokumentációra) történő
redukciója alkalmat adott arra, hogy egy hangművészetre vonatkozó kérdést
egyszerre két, egymástól jól megkülönböztetett közegben illetve közönség
előtt tegyünk föl.
Mivel a kísérlet nem egészen úgy valósult meg, ahogy elterveztük,
konzekvenciákkal ez esetben még nem szolgálunk. Tervezzük a kísérletnek
egy önálló hangművészeti esemény keretében történő megismétlését.
A mellékelt ábra tájékozódást nyújthat arról, ami a terv része volt, de csak
részben valósult meg. A következő alkalomra ez kiegészül a szükséges
módosításokkal és a kísérlet részletes leírásával.
www.6pmyourlocaltime.com
July 22, 2015