ÉPÍTÉSZET KÖRNYEZET TÁRSADALOMA KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS NEGYEDÉVES FOLYÓIRATA

DÉL-SZIBÉRIAI KÉPEKKÓS KÁROLY-TANULMÁNYREM KOLHAAS-INTERJÚFEHÉREGYHÁZAMARADÉK SZÉLMALMAINKGEOBIOLÓGIAMEGFAGYOTT MUZSIKUSÁRNYÉKSZÉK-MELLÉKLET

KUNKOVÁCS LÁSZLÓ DÉL-SZIBÉRIAI KÉPEI (szöveg a 40. oldalon)

1

TIZEDIK ÉVFOLYAM ELSÔ SZÁM2 Helyes Gábor A Nemzeti Színház helyszíne a Városligetben – Vorgeschlagener Ort für das neue

Szekér László Nationalthater in dem Stadtgarten4 Rem Kolhaas Az építész két szeme (Martin Barkhoff interjúja, fordította Gerle Ákos) – Die zwei

Augen des Architekten (Interview mit Martin Barkhoff, übersetzt von Gerle Ákos).6 Dolf Braat Tervek és épületek – Pläne und Gebäude8 Kós Kóroly Mûvésztelep programja 1909-bôl (Közzéteszi Sümegi György) – Programm für eine

Künstlerkolonie (veröffentlicht von Sümegi György)13 Anthony Gall Új orvosi rendelô Pesthidegkúton – Neues Ambulatorium in Pesthidegkút14 Z. Tóth Csaba Fehéregyháza – Über den Ort der alten Siedlung und Vorschlag für eine neue Denkstätte22 Pap Gábor Magánvélemény (Tóbiás Klára szoborterve kapcsán) – Privatmeinung (in

Zusammenhang mit dem Denkmal-Vorschlag von Tóbiás Klára)23 Kovács József Maradék szélmalmaink – Die gebliebene Windmühle in Ungarn30 Beke Pál A szatmári fejlesztômunka IV. – Entwicklungsarbeit in dem Szatmár-Region, Teil IV.32 Somlósi Lajos Bevezetés az építészet- és geobiológiába – Einführung in die Bau- und Geobiologie36 Galántai Ágnes Ismerjük meg a Szabad Gondolatot – Über das Haus des Freiengedankens37 Hírek – Nachrichten40 Kunkovács László Hakaszok és tuvák között – Fotoexpedition in Süd-Sibirien

A borítón Kunkovács László dél-szibériai felvételei; a részletes leírást lásd a 40. oldalon.Melléklet: centenáriumi MEGFAGYOTT MUZSIKUS Árnyékszéktechnikai különszám

E számunk a NEMZETI KULTURÁLIS ALAP Iparmûvészeti Kuratóriumának támogatásával készült

A folyóirat rendszeres támogatói az ORSZÁGÉPÍTÕ Alapítvány és a KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS tagszervezetei: AXIS ÉpítészirodaKft., BIOKÖR Kft., DÉVÉNYI ÉS TÁRSA Kft., EKLER Építész Kft., É-11 Tervezô, Fejlesztô Kft., FARKAS és GUHA ÉpítésztervezôkKft., FELÜLETKÉMIA Kft., FORMA Rt., KÖR Építész Stúdió Kft., KÕSZEGHY Építészet Bt., KUPOLA Kft., KVADRUM Kft., LOMNICIés Társa Kft., MAKONA Tervezõ Kft., PAGONY Táj- és Kertépítész Kft., PARALEL Kft., TRISKELL Kft., UNITEF-83 Rt, valamint aSÁROS és Társa Építésziroda Bt. és a B&D Mûterem 2000 Bt.ORSZÁGÉPÍTÕ – a Kós Károly Egyesülés folyóirata. Megjelenik negyedévenként. Kiadja az Egyesület nevében a Kós KárolyAlapítvány; postacím: 1074 Budapest, Barát utca 11. Iroda: 1114 Budapest, Villányi út 8. Tel.: 3710-055, 3710-061, Fax: 3710-055(Novembertôl telefon: 2091-174, 2091-173; fax: 2091-174. Bankszámlaszám: 10402166-21629530-00000000 Felelõs kiadó: KampisMiklós. Felelõs szerkesztõ: Gerle János. Nyomás: VEL Kft., Budapest. – ISSN 0866-0069 – A lap elõfizethetõ átutalással, vagy azAlapítványtól igényelt csekken, illetve személyesen az Alapítványnál. Egy szám ára: 350 Ft. Elõfizetési díj az 1999. évre: 4x250 forint+ Budapestre 60, vidékre 67 forint postköltség számonként . Megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45), aFehérlófia Könyvesboltban (Budapest, VIII. József krt. 36.), a Balassi Könyvesboltban (Budapest, II. Margit u. 1.) és a Lord Extra Kftkönyvesboltjában (Hódmezôvásárhely, Andrássy út 5-7.)

A Szalbik-kurgánHakasziában,Abakártól nyugatra.Hogy a sírkamráhozhozzáférjenek, azegész mesterségesdomb földanyagátelhordták a régészek.Így válát láthatóvá akurgán peremét alkotó30-50 tonna súlyúkôsztélék sora.(Kunkovács Lászlófelvétele)

2

„Csupán egy titkot ismerek,hogy az embert a rosszá válástól megóvjuk –

a szívét kell megvédeni a gyöngeségek ellen.” –Schiller: A színpad, mint morális intézmény

A Nemzeti Színház XX. századi építéstörténetének talánutolsó jelentõs fordulópontjához érkeztünk. A kormánydöntött arról, hogy az Erzsébet téren mégsem épül fel aNemzeti Színház. Az eddig elhangzott nyilatkozatok sze-rint a színház a Városligetben fog felépülni –többet mégnem tudunk most, 1999 január végén. A kialakult helyzet-ben elõítéletektõl mentesen, de a múlt hibáiból okulvakerestük a megfelelõ helyszínt. A Városliget a nemzet dísz-parkja, a város közepén fekszik, szabadidõs és mûvészetiintézményeivel megfelelõ helyszín lehet az építendõ Nem-zeti Színház, a fõvárosi és vidéki színházlátogatók számá-ra. De nem mindegy, hogy melyik része.

A Dózsa György út alkalmatlan helyszín Rossz beidegzõdés, és újabb tévedés lenne az

ötvenes években mértéktelenül kiszélesített DózsaGyörgy út mellé építeni az ezredforduló színházát. Ezt azutat a XX. századi diktatúra egyik szimbólumánaktekinthetjük; az individuális szabad szellem ellentétekénta személytelenné tett tömeg kötelezõ felvonulásának volta színhelye. Ezt a szellemi terhet az út máig hordozza,amit nem a Nemzeti Színház hivatott feloldani. A jelenlegparkolónak használt, betonnal burkolt, kietlen térségrôlegykor a május elsejei felvonulások miatt kivágták azõsfákat, elbontották a Regnum Marianum templomot ésa Városligeti Színkör épületét. Fájó, mesterséges ûr támadta város e pontján. Bár látszólag elegendô szabad építésiterület áll rendelkezésre, a színházat mégsem itt, e zajos,emlékektõl megterhelt helyen kellene megépíteni. Ezt ahelyet meg kellene váltani, a sebeket be kellenegyógyítani – fákat telepíteni, parkosítani, az eredetiRundót helyreállítani. A nemzet színházát nyugodt,méltóságteljes környezetben kell felépíteni, olyan helyen,melyen áldás van.

Széchenyi négy alapkövetelményeSzéchenyi Duna-parti színháza nem tudott megszületni,és ez a gondolat 165 éve itt kísért, a város különbözõpontjain idõrõl-idõre felbukkanva, várva a megtestesülést.(Kár volna most felsorolni az elvetélt megoldásokat). Azeredeti gondolatokat azonban nem árt felidézni. Széche-nyi István a színházzal kapcsolatos feladatokat négy cso-portba sorolta:– a színház helyének helyes megválasztása.– „Egy lépés se tétessék még kezdetére is, míg elegendõ

Helyes Gábor – Szekér György

A NEMZETI SZÍNHÁZ HELYSZÍNE AVÁROSLIGETBEN

somma egybe nem folyt.”– A begyûlt pénzek megfelelõ kezelése.– „Ne bízzuk a dolog practicai kivitelét ollyanokra,

kiknek e’ részben csak éretlen theoriai ismereteikvannak, hanem kik e’ részben practicusok is”.

A sorrend tehát a következõ: Szellemi, politikai, gaz-dasági döntések és a megvalósítás. Most újra a helykivá-lasztásnál tartunk, mely szellemi kérdés (nem gazdaságiés nem politikai). A Nemzeti Színházon, mintha évszáza-dos átok ülne. Az eddigi történet során bebizonyosodott,hogy a színház eszméje csak szabadságban tud megszü-letni. A szabad gondolatokat az individuumok hordozzák,szellemi kérdésekben nem segítenek a bizottságok. Aszínház belsõ szellemi integritását viszont folyamatosanvédeni kell. Ez képezi az állam feladatát.

A kiegyensúlyozott mûködéshez Széchenyi mind anégy feltételének teljesülnie kell. A rossz helykiválasztástazonban már nem lehet késõbb kiigazítani - volt rá példarengeteg. Ezért tartjuk szükségesnek most a - voltaképpenkézenfekvõ – megoldási lehetõségre rávilágítani.

Vízparti Nemzeti SzínházJavaslatunk szerint – városligeti elhelyezés esetén – aNemzeti Színház megfelelõ helye az Andrássy út tengelyé-nek meghosszabbításában, a millenniumi emlékmû mö-gött, a Városligeti tó partján, a Vajdahunyad várával (azegykori Széchenyi szigettel) átellenben lenne.

A múlt század fordulójára alakult ki a nagyszabásúvárosépítészeti együttes, a mai Hõsök tere és Andrássyút, mely a magyarság XX. századi sorstörténetének jelké-pévé vált. Budapest legszebb útja a kulturális élet fõtenge-lye. A két kilométer hosszú útvonal változatos formáival,tereivel, a Liget felé egyre könnyülõ beépítésével gyalogvagy jármûvön egyaránt lenyûgözõ rávezetése lenne azúj Nemzeti Színháznak.

A Hõsök tere szakrális tér, a magyar múlt és azonos-ságtudat jelképe. A nemzeti szempontból sorsdöntõ gyû-lések és események helyszínén a szabadságért folytatottévszázados harcok hõsei néznek ránk. Õk képviselik amagyarság ezeréves történetét, melynek szellemi alapjamaga a magyar nyelv. Ehhez a térhez méltán kapcsolódnaa Nemzeti Színház, mint a nyelv megszentelt otthona.

Talán merész gondolatnak tûnik a millenniumi emlék-mû mögé tenni a színházat, pedig nagyon is indokolt ahely. A Városligeti tó úgy határolja el a színház helyszínéta Hõsök terétõl, hogy az új épület nem hatna zavaróan atér kényes építészeti egyensúlyára, miközben kiemelkedõtömege révén az Andrássy út vizuális továbbvezetésévelmégis megjelenhet a kompozícióban.

3

A nemzet színháza nem pusztán egy a magyar színhá-zak közül. Centrális, városias elhelyezést követel, legyenrajta a város fõ ütõerén. Az Andrássy úti tengely miatt eza hely a Városliget közepe, melyet karéjban reprezentatívközépületek vesznek körül. Ez a pont lelki értelembenmég a városközpont része, amit a földalatti vasút közelimegállója is alátámaszt. Ugyanakkor a belvárosban meg-valósíthatatlan módon itt õsfás, vízparti környezetben, sza-bad kialakítással, építészeti kötöttségek nélkül lehet épít-kezni. A szél, víz, levegõ közelsége a nézõket megnyug-tatja, a hétköznapi gondolatoktól megtisztítja, a katarzishatását elmélyíti. A színház, mint a szív a testben, meg-szentelt szerepét így tudja teljesíteni.

A Nemzeti Színház morális intézményA száraz intellektualizmus és a durva anyagiasság közöttmûködhet egy egyensúlyt tartó lelki terület, amit Schilleraz esztétikai ember alapösztöneként a játékban talált meg.Így lehet a színház eme legmagasabb rendû emberi tevé-kenység, a játék otthona. A Nemzeti Színháznak fel kellemelkednie a Színház eszméjét legpontosabban megfogal-mazó schilleri gondolathoz: a színház morális intézmény,mely gyógyító hatását az emberi lélek középpontjára, aszívre kell, kifejtse. A Liget jellemzõ közintézményei, azÁllatkert, a Vidámpark és a Cirkusz mind a gyermeki fel-szabadultságot hivatottak szolgálni. Ez az eredendõ játé-kos hangulat finoman oldani tudja a Hõsök terének páto-szát, így egyfajta egyensúly jöhet létre a „nyelv temploma”és a színház, mint a társas szórakozás intézménye között.

JövõképA Városliget szóban forgó közepe jelenleg lepusztult park,csenevész fák és bokrok találhatók a szemetes, méltatlanulelhanyagolt térségen, melyet zajos, araszolós autós útvo-nal vág ketté.

Nem nehéz elképzelni, milyen lenne az itt felépülõszínház. A város felõl földalattival érkezõ közönség szá-mára a tóparton egy kissé elõrehozott új megálló nyílikNemzeti Színház megálló, melytõl fedett elõtetõ vezet afõbejáratig. A gyalogszerrel érkezõk a tó fölött átívelõhídon keresztül közelítik meg a színházat. Már a KodályKöröndtõl látni az Andrássy út tengelyében, Gábriel ark-angyal alatt emelkedõ színházi kupolát. A SzéchenyiFürdõ elõtti szabad térségen kialakított központi autópar-koló napközben az Állatkerti utat tehermentesítve a Ligetintézményeit, esténként pedig a színházat szolgálja. Érde-mes kicsit korábban érkezni, és negyedórát-félórát sétálnia színház körüli parkban, a felújított és rendbe hozott tópartján gyönyörködni a vízimadarakban, a csónakázók-ban vagy korcsolyázókban, a sétálókban, a budai hegyekpanorámájában, az impozáns középületek (Mûcsarnok,Szépmûvészeti Múzeum, Széchenyi-fürdõ, Vajdahunyadivár) körvonalaiban – ezzel is ráhangolódva az elõadásra.A mûvészeti intézmények összpontosított elhelyezkedésemegkönnyíti az emlékezetes színházi napok, mûvészetifesztiválok megrendezését.

A színház napközben is fogad látogatókat. Legna-gyobb színészeinkre emlékezhetünk a Magyar SzínháziPanteonban, ahol a legkorszerûbb technika segítségével

ismerkedhetünk meg a magyar színjátszás 200 éves törté-netével, kiemelkedõ egyéniségeivel és elõadásaival.Ugyanitt található a kortárs magyar színjátszás információsközpontja, ahol vidéki és határokon túli elõadások hang-képes anyagait tekinthetik meg az érdeklõdõk.

Elõadás után nem kell sietve és tülekedve, föld alattiparkolóból araszolgatva elhagyni a helyszint: a tópartisétával az elõadás utóhangjai csendülnek fel. (Ragyogóéttermek, kávéházak, hangulatos kisvendéglõk is vannaka közelben).

A színház megépítésével végre megszûnt a Kós Károlysétány átmenõ autós forgalma, mely régóta szennyezte akörnyezetet. Az elhanyagolt autóút helyett értékes díszparképült. Az amúgy is állandóan eldugult forgalmat elterelték,a felszabadult utat a sétálóknak, pihenni vágyóknak, csalá-doknak, gyerekeknek adták vissza. (A Földalatti nyomvo-nalának 1973-as átépítése óta semmilyen korszerûsítés nemtörtént a környéken, így a színház megépültéig a környezetméltatlan állapotba süllyedt.) Az építkezéshez õsfákat nemkellett kivágni, mivel ezen a helyen állt az úgynevezettFõvárosi Pavilon, melyet a II. világháború után lebontottak.

Látogatóinknak feltétlenül megtekintendõ nevezetes-ségként ajánlhatjuk az új Nemzeti Színházat. Meg kell cso-dálni kiegyensúlyozott és kifejezõ formáit, a tóig kifutóteraszán egy kávét el kell fogyasztani. A Nemzeti elõttóra áll, amely alatt a szerelmesek találkozhatnak. A színháza játékról, az élõszóról és személyes jelenlétrõl szól.

1999. február 9.

(Beadvány Schwajda György kormánybiztoshoz;a helyszín kijelölésénél nem vették figyelembe)

4

Rem Koolhaas igazi világpolgár. 1944-ben Rotterdam-ban született, négy évig Indonéziában járt a helyi isko-lába. Volt újságíró, forgatókönyvíró, aztán érdeklõdéseaz építészet felé fordult. Delirious New York címû könyveúj fényt vetett századunk feltornyosodó városgigászainakpéldaképére. Miközben Európában egy jövõbeli építészetkonceptjeit tervezgették, a túlnépesedett városok valóságaalig tudatos akaratok delíriumos összekapaszkodásábólkeletkezett. Koolhaast ez a könyv tette híressé. Egy továb-bi munkájában is kifejtette, hogy a technikai városban,amit a klasszikus racionalizmus csúcsának szoktak tekin-teni, valami egészen más ölt alakot. Leírja a csoportszel-lem-szerû erõket és intelligenciákat, melyek félretolva ahagyományos európai esztétikai és tervezõi normákatolyan integrációs és koordinációs teljesítményeket hoz-nak, amelyek a korábbi, tudatos koordinációval nem le-hetségesek. Azt javasolta, hogy a Bigness és a GenericCity fogalmait pozitív módon közelítsük meg. Azt az ide-genkedést, amelyet Koolhaas gondolatai kiváltanak, töb-ben úgy fogják fel, hogy az Piranesi börtönképeivel állösszefüggésben, amelyeket Koolhaas példaképeinek tar-tanak. Meg akartam tudni, valóban így áll-e a dolog.

Martin Barkhoff: Gyakran olvasni, hogy az inspirációegyik forrása az Ön számára Giovanni Piranesi az õ fan-tasztikus börtönrajzaival. Ez legenda vagy valóság?

Rem Koolhaas: Nagyon érdekel a római városépíté-szet. A harvardi professzori állásom keretében az utolsóévekben egy-egy kutatási feladaton dolgoztunk a diákja-immal. Az elsõ a Kelettel foglalkozott. Azt a gyors válto-zást tanulmányoztuk, amellyel az új kínai óriásvárosokkeletkeznek. A második évben azt vizsgáltuk, hogyNyugaton milyen hatással van a kereskedelem gyõzelmea mindennapi életre? Hogyan változik át a város a keres-kedelem növekvõ uralmával. Aztán Afrikára irányítottuka figyelmünket, például olyan városokra, mint Lagos.Hogy kehetséges, hogy ezek a városok mindig nõnek,miközben az infrastruktúrájuk szétesik? Engem a növeke-

dés és szétesés összefüggése érdekel. A szétesésnek ösz-tönzõ hatása van a növekedés számára. Negyedszerre arégi Róma felé fordultunk. Hogy tudtak a rómaiak vi-szonylag kevés pénzbôl fenntartani egy világvárost? Arómaiaknak sikerült nagyon szerény eszközökkel csodá-latraméltó nyilvánosságot megteremteniük. Ilyen viszony-latban érdeklõdöm Piranesi iránt. Õ a római Fórumrólkészített rekonstrukciós rajzokat, részben archeológiaialapon, részben a saját fantáziájából merítve. Ismeri eze-ket? Piranesi mint archeológus érdekel engem, a börtönöknem érdekelnek.

Martin Barkhoff: Hogy éli át egy építmény szellemidimenzióját?

Rem Koolhaas: Minden, ami ma készül, kevésbé tûnikbõbeszédûnek, mint a régi épületek. Forma és kifejezésterén egyaránt elszegényedés van. Ez kínos probléma,ami az egész építészetet érinti. A posztmodern és a de-konstruktivizmus a maguk módján próbálják meg ezt azállóvizet áthidalni. De a posztmodern esetében ez csakszomorú bizonyítéka annak, hogy már sokminden elvesz-tette a jelentését. A dekonstruktivizmus pedig az apokalip-szist engedi szóhoz jutni, nem pedig valami konstruktívat.Mindketten kitágították az építészet lehetõségeit és a meg-oldást új utakon lehet keresni. A modernizmus számunkramérgezett örökség volt, egy utópikus éthosz és egy for-mailag halott nyelv értelmében.

Martin Barkhoff: Honnan veszi a bátorságot és azoptimizmust, hogy rábízza magát a modern városokbanzajló drámai felépítõ és leromboló folyamatokra, hogylemerüljön a modern város perisztaltikájába?

Rem Koolhaas: Túlbecsülés a bátorság és az optimiz-mus szavakat használni. Az én karakteremben, talán pon-tosabban, a kényelemszeretetemben felismerek egy pola-ritást. Bennem egy rész a meglévõt találja érdekesnek,elfogadja a világot olyannak, amilyen és itt van a másik,az építész, aki meg akarja változtatni a meglévõt. De nincsbennem a narcisztikus kényszer, építészként mindentmegváltoztatni. Például nem tekintem saját munkám ma-nifesztumának, ha az ázsiai városokat tanulmányozom ésleírom. Ezt az építész szerepemtõl függetlennek látom.Csak megállapítom a valóságot. Ez nem az optimizmusnakvagy a bátorságnak egy formája. Természetesen polemi-kus vagyok a leírásaimban és irritál (Nyugaton) a konszen-zus és a öntudatlan meghajlás a Nyugaton létezõ elõtt.Ha ez ilyen mennyiségben létezik, akkor tudnunk kellene,hogy miért létezik. Abban a megegyezésben, amiben azemberiség 80 százaléka hibázik, én nem szeretnék osztoz-ni vagy azt támogatni.

Martin Barkhoff: Milyen viszonya van a gravitációhoz?Rem Koolhaas: Ez végülis valami tudattalan. A jogot

fenntartom magamnak, hogy ezt a területet tudat alatt tart-hassam. Minden ami beburkol, nyomaszt, összeszorít. Dea gravitáció fenyegetésének ellen akarok állni. A tartószer-

AZ ÉPÍTÉSZ KÉT SZEME– interjú Rem Koolhaas az INFO3 1998 decemberi számából –

A hágai Holland Nemzeti Táncszínház elôcsarnoka, 1987

5

kezet a terv lelki mondanivalójának fontos eleme kell,hogy legyen, hogy ezzel több szabadságot hódíthassakmeg. Minden a szabadságról szól, a gravitációtól való sza-badságról.

Martin Barkhoff: Nem lehet a gravitációt szeretni is?Rem Koolhaas: A bordeaux-i ház emlékmûve is a

gravitációnak. Folyamatos birkózás a nehézségi erõvel.Bordeaux-ban sikerült a gravitációt két vállra fektetnem. Deaz is nyilvánvalóvá válik, hogy milyen erõsen tartja magát.

Martin Barkhoff: Mi érdekli Steiner munkásságából?Rem Koolhaas: Az antropozófiát régen ismerem. A

testvérem Waldorf-iskolába járt. Én magam sokantropozófussal kötöttem ismeretséget. Az antropozófusépítészet mindig is lelkesített, a Goetheanumot márazelõtt ismertem, hogy építész lettem volna. Amitérdekesnek találok, az az, hogy volt bátorságuk nemmindig a funkcionálisnak adni az utolsó szót, hanem apszichológiai mondanivalónak. A történelemben van egyhullámmozgás. Bizonyos impulzusok jelentkeznek,amelyek azután banálissá válnak; manapság a banalitástúladagolását kell elszenvednünk. Emiatt különösenfontos a másik oldal.

Martin Barkhoff: Van olyan steineri gondolat, amiÖnnek különösen fontos?

Rem Koolhaas: Inkább érzelmi rezonanciák: hogypéldául nagyon sok betont használt, de ez mégsem nézki valami keménynek, inkább valami folyékonynak, amiszilárd formát nyert. Én olyan kultúrából jövök, amelynekjellemzõ szereplõje Mondrian, aki egyszerre volt matema-tikus és misztikus is. Ebbõl következett számomra a von-zódás Steinerhez és egy különbségtétel.

Martin Barkhoff: Gondolja, hogy Steiner misztikus?Rem Koolhaas: Nem, Steiner egyáltalán nem misztikus.Martin Barkhoff: Hogy különbözteti meg a lelki di-

menziót a misztikától?Rem Koolhaas: Nem kell, hogy bármi közük legyen

egymáshoz. Olyan világban élünk, ahol a derékszög azalfa és az ómega. Steiner a derékszögbõl indul ki, hogyvalami egészen mást csináljon. Ez érdekes találkozás volt.

Martin Barkhoff: Kedveli Berlint?Rem Koolhaas: Rendkívül szoros kapcsolatom volt

Berlinnel. 1969-ben kezdõdött, amikor elõször voltam avárosban. Egyetemistaként egy épületet kellett tanulmá-nyoznunk. Mindenki más Görögországba ment, én a ber-lini falhoz. A fal az építészet lényeges része. Fájdalmasvolt látni, hogy egy falnak ilyen káros befolyása lehet.Aztán pályázatokon vettem részt, a Nemzetközi ÉpítészetiKiállításon (IBA) is. Ennek az volt a célja, hogy a várostújra helyreállítsák. Már akkor megvolt az a gondolatom,hogy a szétesés és a rombolás fontos része a város egészéletének. A város pusztulásával együtt kell élni, figyelem-be kell venni és ennek megfelelõen kell dolgozni. Példáula város közepén inkább beépítetlenül kellene hagyniegyes területeket, mintsem felépíteni a Serra-Eisenmannemlékmûvet. Így ültem én a 90-es évek elején a Stimmann-zsüriben, ahol kemény összeütközések zajlottak. Körül-belül minden nyolc évben átéltem egy fontos epizódotBerlin életében, ezért a város már mintegy harminc évemeghatározó élmény számomra.

Martin Barkhoff: Egyedül érzi-e magát az építészekkörében az elmúlás iránti érzékével?

Rem Koolhaas: Igen, azt hiszem, hogy két szemre vanszükségünk ahhoz, hogy a valóságot teljes egészébenlássuk. Építészként egy szemünket használjuk, amivel aztlátjuk, hogy hol kell valamit csinálni. Mind csak változtatnitudunk, és nem tudjuk úgy hagyni a dolgokat, ahogy van-nak. Olyan progresszív módon vagyunk programozva,hogy nem tudjuk elviselni, hogy ne csináljunk valamit.(Legutolsó Lausanne-i mûegyetemi elõadásán LuigiSnozzi, svájci építész megkérdezte a teremben ülõ diáko-kat, mire gondolnak, ha séta közben váratlanul egy óriásifa bukkan fel elõttük. Olyan dús levelû, hatalmas fa, ami-lyet még soha nem láttak. Az egyik hallgató az ágak közülleszûrõdõ madárcsiripelésre gondolt, a másik a fény játé-kára az ágak között. Volt, aki a széndioxidot oxigénnéalakító klorofillt említette, megint más a levegõ szennye-zettségét. Többen szerettek volna elüldögélni a fa árnyé-kában. Snozzi azt mondta, hogy aki nem arra gondol,mennyi jó gerenda és deszka kerülne ki ebbõl a hatalmasfából, az jobb, ha nem megy építésznek. – a fordító, GerleÁkos megjegyzése saját élménye alapján) Ez nagy kár. Amásik szemünkkel azt látjuk, hogy mi van. Én mindkettõthasználni akarom. Emiatt megyek Afrikába, feldolgozni,hogy ott mi történik. Van egy megérzésem, hogy más istörténik, mint csak az elnyomorodás. Esetleg egy év múlvamár pontosabban tudom, hogy mi.

Dall’Ava-villa, St. Claude, Párizs, 1991 – A képeket Rem Koolhaas ésBruce Mau S,M,L,XL címû, az Office for Metropolitan Architecture és

Koolhaas mûveit ismertetô kötetbôl kölcsönöztük.

6

Mint 1998/3-as számunkban hírt adtunk róla, 1998 július 29-én elhunyt Dolf Braat építész. Utolsó napjaiban a július 9-én keletkezett Alton Barnes-i gabonakör geometriájának megszerkesztésén dolgozott. Ezt a rajzot, és a túloldalonlátható fényképeket, építészeti munkásságának néhány dokumentumát felesége küldte meg szerkesztôségünknek.

D O L F B R A A T

7

1. Farm – diplomaterv modellje, 1988; 2. Den Bosch –Waldorf-iskola bôvítésének makettje, 1994; 3. Tihanyrév,családi ház, 1989-90; 4. Bergen op Zoorm – szülei lakóházaés annka bejárata, 1996; 5 Loenen – festô mûteremházaépítés közben a modellel és a kész ház, 1997.

1

2

2

3

4

4

5

5

8

Érdeklôdõ, Kós Károlyt a kecskeméti mûvészteleppelösszefüggô kérdésekrôl faggató levelemre az alábbiválaszt kaptam:

Sümegi György úrnak

Folyó hó 17-én kelt érdeklôdõ levelére, sajnos a válaszomaligha több a semminél.

A háború elõtt – emlékezetem szerint 1910 táján –csakugyan jártam (elôször és utoljára) KecskemétenJánszky Béla kollégámmal együttesen és pedig Kada Elekpolgármester meghívására, aki valamilyen javaslatot kérttôlünk a város által megvalósítandó Mûvésztelep építészetimegoldását illetôen.

Kecskeméttel kapcsolatosan csupán ennyi a mondani-valóm, mert egyéb elfoglaltságaim miatt a továbbiakbankikapcsolódtam ebbõl a munkalehetõségbõl. Azt még tu-dom, hogy Jánszky barátom hamarosan megbízást kapottmûvésztelepi épületek tervezésére, melyek tudtommal felis épültek. Hogy Jánszky Kecskemét számára ezeken kívülis tervezett volna épületet (vagy épületeket), nem tudom sazt sem, hogy kívüle Kecskemét számára a századfordulókörül kik terveztek még megemlékezésre méltó épületeket,s ezekbõl melyek valósultak meg.

Több mondanivalóm nem lévén, a levelében jelzettérdekes és értékes kutató munkájához ôszintén jó sikertkívánva.

szívesen üdvözliKós Károly

Kolozsvár, 1977.V.26.

A kecskeméti mûvésztelep történetét kutatva természete-sen hittem Kós Károlynak. Egy évet ugyan tévedett (68év távolából!), de egy helyi újsághírben végül is megtalál-tam, hogy 1909, október 27-28-án többedmagával (IványiGrünwald Béla, Vedres Márk, Jánszky Béla, Olgyay Fe-renc, Szivessy Tibor) járt Kecskeméten. A levélváltás ótatöbb, mint két évtized eltelt s én is befejeztem, összegez-tem mindazt, amit a kecskeméti mûvészteleprõl megtud-tam (A kecskeméti mûvésztelep és alkotóház, Új MûvészetKiadó, Bp.1996.). Könyvem megjelenése után fél ével nemkis meglepetésemre – és örömömre persze – megjelentKós Károly alábbi, a kecskeméti mûvésztelephez írottprogramja (Mûvészettörténeti Értesítõ, 1996/1-2). Kós ak-kor – 1909-1910-ben – Györgyi Dénes építész kollégájávaldolgozott együtt. Néhány közös épülettervet jegyeznek,s ezt az írást, amelynek nemcsak elsõszámú, hanem kizá-rólagos fogalmazóját is Kós Károlyban látom. Stíluskritikaialapon és azon kiforrott elvek mentén is, amelyek szerintszinte mélyebb elemzést kapunk a mûvésztelepek hasz-náról – ugyancsak Kós Károlyra ismerhetünk.

Kós Életrajzom címû, 1968. június 1-én keltezett írá-sában így jellemzi építészeti törekvéseit, amelyekkel szer-

vesen egybehangzóak a kecskeméti mûvész telep-prog-ram releváns elemei: …a korszerû építészet magyar stílus-változa tát a magyar építõhagyományok alapján és amagyar nép építõformáló gyakorlata szellemében igyekez-tem kialakítani. De ez nem volt az én találmányom, mertmár az angol Ruskin és Morris építész-tanítványai és afinn Saarinenék ezen az alapon formálták nemzetük újépítõstílusát, és Bartók meg Kodály is ezeken az alapokonépítették a korszerûen új magyar zene épületét.

A Kós és Györgyi építészek alírta kecskeméti levél ésprogram azt is jelzi, hogy õk maguk is résztvettek volna akecskeméti mûvésztelepi munkában, ôk is csatlakoztak– ha rövid idõre is – a kecskeméti mûvésztelephez. így adolog számukra nemcsak mûvészeti jelenségként, hanemegyúttal egzisztenciális is fölmerül. Élesen teszik föl a kér-dést: mi lesz a kecskeméti terv eredménye? Kétkedésüketalátámasztják: a szolnoki festôkolónia meddõségét emle-getik; azt, hogy a nagybányai kolónia most bomladozik,a gödöllõi nagy nehézségek között és állami támogatásmellett tud csak bajaival megküzdeni.

Mi tehát a kolóniaalapítás sikerének és fönnmaradásá-nak a biztosítéka? – teszik föl a kérdést. Erre felel két axió-maszerû állításuk: 1. Mûvészkolóniát mesterségesen csinál-ni és fenntartani nem lehet; 2. Ha szükségszerûen keletkezik(…) mûvészegyesülés, akkor az fenn is marad mindaddig,míg szükségessége fennmarad. Az 1. pont vonatkozhat aMagyarországon ezideig keletkezett és részben még fennállókolóniákra. A 2. pontot illusztrálja (…) külföldön a WienerWerkstätte, a darmstadti,worpswedei kolónia, részben aglasgowi Mackintosh-csoport. Mûvészegyesülést két fontosok hozhat létre: mûvészi forrongás, amikor hasonlógondolkozásúak (rendesen a kisebbség, fiatalság) társulnak,hogy együttesen harcolva új eszméikért, azokat könnyebbengyõzelemre vihessék – ilyen Nagybánya. Másik ok gazdaságilehet, s szerencsés, ha a kettõ együttesen jelentkezik. Nagy-bányához még hozzáfûzik: az együttes föllépés, a közönségs a kritika meghódítása megtörtént, az eszme diadalmasko-dott, de megszûnt a forrongás, a kiválás oka. Nagybányárama, a régi értelemben nincs szükség – fogalmazzák megélesen, kendõzetlen õszinteséggel. Szolnokot mesterségesenalapították, és mesterségesen táplálják, … amelyik percbenKriesch Aladár otthagyja Gödöllõt, megszûnik mûvészetifogalom lenni. Kós – mert hiszen valószínûleg nagyrészt õfogalmazta a tervezetet – utal arra is, hogy a mûvészetmindenkié, nemcsak a kiváltságos osztályok kiváltsága. Amegszületett modern iparmûvészet sokféle terméke a töme-gek számára szükség lett. Megszûnnek a mesterséges korlátok,leomlanak az építészet, a szobrászat és a festészet közé föl-épített válaszfalak. (…)

A mûvészet visszatér igazi feladatához, az alkalmazott-sághoz: A mûvészet-fejlõdés lendítôiként jelzik a konku-rencia megjelenését a versenyképessé tett termelést, a mû-vészet decentralizálásának megerõsödése: A harmóniá-ban együtt dolgozó egyesülés-ekben, mûhelyekben építész,

KÓS KÁROLY MÛVÉSZTELEP-PROGRAMJA – 1909

9

szobrász, piktor együtt, egy célért,de szabadon dolgozik.Ország/országrész/város mûvészete akkor fejlõdhet

ki, erõsödhet meg és terjedhet, ha a népe fogyasztója leheta mûvészi termelésnek, vagyis ha a mûvészi fogyasztóképesség arányban áll a mûvészi termeléssel. Kósék ezenmegdönthetetlen axiómájukat a tervezet hátralévõ részé-ben konkretizál ják, kecskemétiesítik. A polgár igényeibôlkialakuló mûvészeti szükségletek jelentkezésének sor-rendjérõl beszélnek: a házát elõször megépítteti a polgár,s csak azután fordul lakberendezési és lakásdíszítési(szõnyeg, kerémia) kérdések felé.

Végsô tanulságul említik: építészet, szobrászat,pikturaegyütt dolgozván, meglehet a reménység arra, hogy a te-lep nem lesz meddõ kísérletezés, de eredményezhet értékes,speciálisan kecskeméti izû mûvészeti irányt. Ha és ameny-nyiben, ahol és amikor a mûvészi szükség és a gazdaságiszükség megtalálta egymást – szerves fejlõdésû mûhely-alakulat tevékenykedhet. Kósék terve az építészeti, a mû-vészeti együttmûködésre helyezi a hangsúlyt. Mûvészte-lep-kritikája pedig éles, szinte példálanul illúziómentes.

Budapest, 1909. november 16.Nagyságos Polgármester Úr!

E levélhez mellékelten egy kissé talán hosszú írást kül-dünk Nagyságodnak, melyben lehetõleg mindent elmon-dunk, amit a kecskeméti mûvésztelepre vonatkozóanszükségesnek tartunk elmondani úgy a mi szempontunk-ból, mint a város szempontjából. Ha talán nem egészenirodalmilag mondjuk el azt, ami a szívünkön fekszik,akkor kérjük elnézését, nem vagyunk íróemberek, semszónokok. De azt hisszük, azt reméljük, hogy, ez írásunk-ból Nagyságod és Nagyságod által a város megismeri gon-dolkozásunkat, hitvallásunkat: megismer minket. És eztmi szükségesnek tartottuk, mielõtt véglegesen lemegyünkúj otthonunkba.

Nagyságodnak jóindulatába ajánlva magunkat va-gyunk igaz tisztelettel:

Kós és Györgyi építészek

TERVEZET

Nagyságos Polgármester Úr!Még nincsen három hónápja, hogy Iványi Grünwald Bélafestõmûvész Nagyságodhoz és Kecskemét városáhozkérelmet intézett, melyben elmondja egy Kecskemétenlétesítendõ mûvésztelep tervét és ehhez Nagyságodnakés Nagyságod által a városnak a támogatását kéri.

A kérelemben, illetõleg a memorandumban két mû-vész letelepedésérõl volt egyelõre szó, kik közül az egyikfestõiskolát, a másik iparmûvészeti mûhelyt, illetõleg grafi-kai iskolát vezetne. De már akkor jelezte volt a memoran-dum, hogy valószínûleg csatlakozni fognak a telephezmás mûvészek is. Azóta valóban csatlakozott a Firenzébõlhazatérõ képfaragómûvész: Vedres Márk, Olgyai Ferencfestõmûvész és két építész: Györgyi Dénes és Kós Károly.

Nagyságos Polgármester Úr! Amikor a Kecskemétenalakulandó szabad mûvészkolónia hírét a mûvészek és amûszeretõ érdeklõdõk elõször meghallották, rögtön azt

kérdezték: mi lesz ennek a tervnek az eredménye? És alegtöbben, még a fanatikusok is csak kételkedve merteka telep lehetõ sikerében bízni. Ha végigtekintünk az or-szágban és a külföldön ez ideig keletkezett mûvésztelepe-ken és mûvészi egyesüléseken, akkor ezen a kételkedé-sen nem is csodálkozhatunk. A szolnoki festõkolóniameddõségét ismerjük, a nagybányai kolónia most bom-ladozik, bár ez csodálatosképpen eléggé egészségesenélt sok ideig. A gödöllõi mûvészkolónia nagy nehézségekközött és állami támogatás mellett tud csak bajaival meg-küzdeni, és ha meg nem változnak egyhamar a viszonyok,akkor megszûnik, felbomlik. Miért?

Ha a külföldi kolóniákon és egyesüléseken végigte-kintünk, akkor megkapjuk erre a választ, mert ott van-nak egyesülések, amelyek igazi sikerek felmutatása mel-lett életképességüket is bebizonyították. Két tételben fog-lalhatjuk össze egy mûvészkolónia alapításának sikerétés fennmaradásának biztosítékát:

1. Mûvészkolóniát mesterségesen csinálni és fenntar-tani nem lehet.

2. Ellenben, ha valamely okból szükségszerûen kelet-kezik valamely mûvészegyesülés, akkor az fenn is maradmindaddig, míg szükségessége fennmarad. Az 1. pont vo-natkozhat a Magyarországon ez ideig keletkezett és részbenmég fennálló kolóniákra. A 2. pontot illusztrálja a külföldönegy sereg kolónia, vagy társulás, vagy egyesülés: így a WienerWerkstätte, a darmstadti kolónia, a worpswedei kolónia, rész-ben a glasgow-i Mackintosh-csoport stb.

Mûvészegyesülést két fontos ok hozhat létre: vala-mely forrongás, amikor is hasonló gondolkozásúak (ren-desen a kisebbség, a fiatalság) társulnak, hogy együtte-sen harcolva új eszméikért, azokat könnyebben gyõze-lemre vihessék, vagy gazdasági okok, valamint – és ez alegigazibb – amikor mindkét ok együttes hatása alatt szü-letik meg a mûvészegyesülés. Mûvészeti forrongás hoztalétre a nagybányai egyesülést. A szecesszió mint ahogyanáltalánosságban nevezték – szükségszerû követelése volt,hogy a hasonló gondolkozásúak, a forradalmárok, külön-váljanak és együttes munkával, együttes fellépésükkelhódítsák meg a kritikát és a közönséget. Szükségszerûenhozta létre, de mihelyt megszûnt a forrongás, mihelyt dia-dalmaskodott az az eszme, mely miatt a kiválás annakidején megtörtént, megszûnt a kiválás oka is. Nagybányárama, a régi értelemben nincsen szükség.

Szolnokot mesterségesen alapították, és mesterségesentáplálják: Szükség nem volt rá, eredményeket nem mutathatfel, sikere nincs. Fennmaradása tehát nem indokolt.

Gödöllõnél más az eset. Ott egy erõs egyéniség körülcsoportosultak fiatalok, akiket az az erõs, igaz nagy egyé-niség vonzott. Késôbb az állam megalapította ott a szõ-nyegszövõ iskolát, melynek vezetését a megtelepedettmûvészekre bízta. De sok, idetartozó ok miatt, melyekethosszasan lehetne tárgyalni, a telep nem fejlõdik, és ame-lyik percben Kriesch Aladár otthagyja Gödöllõt, megszû-nik mûvészeti fogalom lenni.

Esztendõk óta megvan a mûvészek között a törekvés,hogy egészséges egyesülésekbe tömörülve, egységesenés szabadon dolgozhassanak. Gomba módra születtekmeg a különbözõ mûvészi, iparmûvészi, építészi egyesü-

10

lések eszméi. Ezek közül némelyik megvalósulva ideig-óráig élt is, de a legtöbbjük mégis még születése elõttmeghalt. Kérdés most, hogy a kecskeméti mûvészkolóniakeletkezésére szükség van-e, vagyis életképes lesz-e atelep? Ezt a kérdést akarnók kissé megvilágítani, mert ezttartjuk a legfontosabb kérdésnek.

Ha a mûvészet legutóbbi fejlõdéstörténetét vizsgáljuk,látjuk, hogy a XIX. század második fele az a kor, melyhosszú mozdulatlanság és termelésbeli sikertelenség utánegyszerre óriási változásokat teremtett a mûvészet világá-ban. Abból a nagy elposványosodásból, melybe a mûvé-szet a reneszánsz elfajulása és túlfejlõdése folytán került,csudálatos, új szépségben, új fiatalságban támad fel újraaz igazi mûvészet: kezdõdik a szecesszió.

Ruskin és Morrisék mozdultak meg elsõként Angliá-ban. Õk érezték meg elsõnek, hogy a mûvészetet eltávo-lították, vagy eltávolodván az Élettõl, maga is elcsenevé-szesedett, élettelenné lett. Megérezték, hogy milyen igaz-ságtalanság és mekkora tudatlanság a mûvészetek egyeságainak egymástól való elválasztása és mekkora kára vanebbõl kifolyólag éppen magának az egy igaz mûvészet-nek. Tanítottak, dolgoztak, fáradtak eszméik hirdetésébenés a mûvészet népszerûsítésében. Tanították, hogy a legki-sebb, legegyszerûbb és legolcsóbb tárgyak mûvészi elké-szítése, díszítése éppen olyan mûvészet, mint akár egymonumentális szobor, kép vagy épület elkészítése. A mû-vészet nem maradhat meg a kiváltságos osztályok kivált-sága, a mûvészet mindenkié. Megszületik a mûvészet mo-dem megnyilvánulása: az iparmûvészet.

A mesterember dolgozó társa lesz a mûvésznek. Anép, a milliók megértik, hogy nincsenek elzárva a mûvé-szet élvezésétõl. Hogy fillérjeiken éppen úgy hozzájut-hatnak egy mûvészi alkotáshoz; mint a milliók urai. Hogyhozzájuthatott, lassanként meg is kívánta a szépet. Amiazelõtt számára fényûzés volt, az szükség lett.

Anglia példáján tanulva megszületik a modern mûvé-szet Németországban, Ausztriában, eljut Svédországba,Norvégiába, Finnországba, meghódolnak neki Dániában,Hollandiában, sõt Oroszországban is megmozdulnak.Észak-Amerika természetesen szintén ezek sorában van.(Csudálatosan éppen a germán államok hódolnak megneki.) Hogy mekkora hatása volt ennek a modern áram-latnak mindenütt úgy mûvelõdési, mint gazdasági, vala-mint nemzeti szempontból, azt tudjuk. Ha meggondoljuk,hogy mennyi új, avagy felújított régi iparágat honosítottmeg újra, ezáltal mennyi új szépségnek, mennyi gyönyö-rûségnek vált forrásává, mennyi új eszmét adott, hogymennyit tett különösen a kisember életének és a szegé-nyebb középosztály életének szebbé, jobbá tételére, márisbelátjuk, hogy e modem áramlatnak tisztán gazdasági ésszociális szempontból mekkora hatása volt.

Ha a mûvészetbeli hatását vizsgáljuk, akkor is óriásiátalakulást kell konstatálnunk. Lassan-lassan megszûnneka mesterséges korlátok, melyeket a mûvészetben kimerültszázadok vontak a mûvészet egyes ágai közé. Leomlanakaz építészet, a szobrászat és a festészet közé fölépített vá-laszfalak és a mûvészet, mint egység igyekszik az Élet fela-datait megoldani. A mûvészet visszatér igazi feladatához, azalkalmazottsághoz.

És még egy nagy dolgot ne felejtsünk: a mûvészetújra beáll a nemzeti eszme szolgálatába. Megérti, hogy aföldbõl kell szívnia az erejét, ha szükséges akar lenni. Amûvészi produktum általánossá válása, a mûvészi munká-nak a társasdalom minden rétege által való megértése,megkívánása és fogyasztása egyszerre megnöveli a mûvé-szek számát. A mûvészi iparcikk egyúttal elsõrangú világ-kereskedelmi cikké válik. Megszületik a konkurencia.

A konkurencia, miként az iparban és a kereskedelem-ben, de legutóbb az õsi foglalkozások terén is, megszülia társulás eszméjét. Ma kartellekbe tömörül a nagyipar ésa nagykereskedelem, szövetkezetekbe a kisiparos, kiske-reskedõ és a föld népe, mert csak egyesült erõvel képesversenyképessé tenni a termelését.

Én nem hiszem, hogy helytelenül gondolkozom, ami-kor azt állítom, hogy részben ezek a gazdasági kényszerítõokok idézik elõ a mûvészegyesüléseket.

Feltámadt a középkor céhrendszere, ha más formábanis. De a mûvésztelepek keletkezésére más okok is befo-lyással voltak.

Mihelyst közkinccsé vált a mûvészet, mindenki akartis abból részesedni. A mûvészet tehát szerteáradt min-denfelé, ahol fogyasztópiacot vélt találni. A mûvészetelterjedésével tehát szükségszerûen együtt járt a mûvé-szet decentralizációja. Keletkezik ebbõl az idõk folyamánaz egyes városok, országrészek, vidékek speciálisan fej-lõdött mûvészete, mely természetesen különbözõvé váltattól, amelybõl eredetileg kiszakadt.

Miután pedig a mûvészet ma már mindenre rá akarjanyomni a bélyegét, ami csak emberi termék és miután ezt csakaz iparral karöltve teheti meg, továbbá, mivel versenyképesséis kell magát tennie, ha élni akar, vagyis sokat és olcsón kelltermelnie, keletkeztek a mûhelyek. Így a Wiener Werkstätte, amüncheni Vereinigte Werkstätte, stb.

A mûvészeknek is, hogy kielégíthessék közönségü-ket, inkább szükségük lesz egymásra. Ha pl. egy ház fel-építésérõl, illetõleg berendezésérõl van szó, ami eléggégyakran elõfordul; ott szükség van mindenre, amire az iparés a mûvészet együtt és külön képes. Ilyen esetben mindig,legalább idõszerûen keletkezik egy-egy mûvészegyesülés.

Ha mármost a mûvészek hosszabb ideig akarnak egy-ütt dolgozni, együtt fejlõdni, akkor rögtön kész a kolónia,a mûhely, vagy bárminek is nevezzük. És ez az egyesülésaztán csak helyet keres, ahol megtelepedhet. Ilyen teljesharmóniában együtt dolgozó egyesülés a Wiener Werk-stätte, melyben építész, szobrász, piktor együtt, egy célért,de szabadon dolgozik, és melynek kiállításai ma már mû-vészi szenzációk, és amely egyesülés Bécset újra mûvésziközépponttá emelte.

Ilyen egyesülés a darmstadti kolónia, mely a jelenték-telen városból világvárost csinált.

Ilyen a glasgow-i Mackintosh-csoport munkálkodásaés még más egyesülések…

De közvetlen haszna az illetõ helységnek, vidéknek ísvalóban csak akkor lehet egy mûvészkolóniából, ha azelsõsorban az illetõ hely lakosságának mûvészetbeli, illetveiparmûvészeti szükségleteit elégíti ki. Ha a mûvészkolóniamunkássága az iparosságnak is emeli a tudását, fejleszti azízlését, versenyképesebbé teszi az idegen holmival szemben

11

a munkáját, szóval kenyeret ad neki, éspedig több kenyeret.Az országnak is akkor van szüksége ilyen kolóniára, ha aspeciális, helyhez kötött talajból kinõtt és fejlesztett mûvészitermékeket produkálván, azokat a világtermelésbenversenyképessé teszi. És végül a mûvészeknek is akkor vanhasznuk a kolóniából, ha az ott folytatott munkásság olyan,amely csakis így, egyesülten válthatott ki eredményeket.

Valamely ország mûvészete azonban csak akkor fej-lõdhet ki, akkor erõsödhet meg és terjedhet, ha az ország,illetõleg annak népe fogyasztója lehet a mûvészi termelés-nek, vagyis ha a mûvészi fogyasztóképesség aránybanáll a mûvészi termeléssel. A mûvészet fejlõdése egyenesarányban áll az ország lakosságának vagyonosságával.

Elõször Anglia jutott el a vagyonosság ama fokára, hogyRuskinnek a tanítását valóra válthatta. Németországban is amûvészetek elterjedése az ország hihetetlen vagyonosodá-sával függ össze.

Mi, Magyarország, most kezdünk kissé magunkhoztérni a hosszú, nagy gazdasági kimerültségünkbõl. Kez-dünk vagyonosodni. Nemzetgazdaságunk javul és ezzelkielégítendõ szükségleteink is egyre szaporodnak.

Eddig Budapest volt az egyetlen városunk, ahol ipar-ról, kereskedelemrõl egyáltalában szó volt, Budapest volta mûvészeti termelésünknek is az egyetlen fogyasztója.De Budapest kozmopolita, karaktertelen levegõje volt ed-digi mûvészetünk karaktertelenségének is az okozója.Most már a vidék is mozog: a magyarság. Építi, szépítivárosait, iskolákat állít, tanulni akar, elõre akar törni. Kecs-kemét városa meghallja két otthont keresõ mûvész szavát,és támogatni óhajtja õket: otthont és munkát ad nekik.

Eddig tehát rendben volna: két festõ szükségét érziannak, hogy vidéken új mûvésztelepet csináljon, és ezt ép-pen Kecskeméten akarja megcsinálni, mely úgy tõsgyökeresmagyar miliõjénél, mint a fõvároshoz való közelségével,valamint haladni, tanulni vágyó és akaró polgárságánál fogvanekik a legalkalmasabb helynek tûnt fel, másfelõl Kecskemétváros polgársága lelkes örömmel fogadja a mûvészek tervét,és áldozatkészségével lehetõvé teszi, hogy az eszme testetöltsön. A város tehát áldozatot hoz abban a reményben,hogy ebbõl erkölcsi és anyagi haszna lesz: polgárai tanulhat-nak, mûvelõdhetnek, ízlésüket nemesíthetik, jobbat, újabbat,kelendôbben produkálhatnak, és ezáltal vagyonosodhat-nak, vagy legalábbis több munkaalkalmat kaphatnak.

De utóvégre az, hogy Kecskeméten majd fognak jó ké-peket festeni, hogy szõnek egynéhány jó szõnyeget, hogyjó cserépedényeket, terrakottákat fognak készíteni, ez mégnem olyan dolog, ami a városnak azt az igazi nagy hasznotmeghozhatná, amit egy mûvésztelep egy városnak hozhat.Ezek a dolgok nem olyanok, hogy ezáltal Kecskemét városa,mint város, polgárai, mint jó gazdák és igaz kecskemétiekmegérezhessék ennek a mûvészi munkálkodásnak a hatását.Ezek a dolgok így magukban nem nyúlnak be elég mélyenaz életbe, nem nõttek és nem nõhetnek eléggé hozzá azemberekhez. Ez a munkálkodás csak arra szolgál, hogy egy-néhány embernek az üres óráit kitöltse, egynéhány gyermek-nek a felesleges idejét hasznossá tegye. Hogy a városnakkülönösen vagyonosabb elemeibõl mûvészdilettánsokatváltson ki, hogy mûkedvelõket neveljen. A keresõ iparosságszélesebb rétegeinek azonban hasznot így ez nem hozhat

éppen kis terjedelménél, speciálisabb és magasabb mûvészivoltánál fogva. Tehát így ez a kolónia és munkálkodásahatásában, illetõleg gazdasági hatásában nem eléggé álta-lános. Ennélfogva általános érdeklõdésre sem tarthatna hu-zamosabb idõn keresztül számot, vagyis különösen ipa-mûvészeti termelése Kecskeméten sokáig nem találhatnaelhelyezést.

Mûvészi, illetõleg iparmûvészeti tevékenység vidékikolónia keretében csak úgy lehetséges, ha az a kolónia elsõ-sorban az illetõ vidék, illetõ város polgárságának a mûvésziés az iparmûvészeti szükségleteit elégíti ki, és csak másod-sorban dolgozik, más vidékek számára, (nálunk a fõvárosszámára), mert ezzel lesz a kolónia mûvészi tevékenysége avárosnak a hasznára, ezzel nõ oda a kolónia az illetõ vidék-hez szorosan. Ezáltal válik a kolónia mûvészete speciálissá.

De most nézzünk egy példát, mely a kecskeméti esetrevonatkozik. Pl. egy ember, aki a házát mûvészileg megépítet-te, berendeztette, az valószínûleg a kerámiai tárgyakat ésszõnyegeket, valamint bútorai behuzatait is ott rendeli meg,illetve azzal a mûvésszel tervezteti meg, aki a házát és a búto-rait is jól, teljes megelégedésére megtervezte, vagy legalábbisannak a tanácsát kéri és hallgatja meg e tárgyak beszerzésérevonatkozólag. És ez helyes is, természetes is.

Vagyis, ha a kecskeméti ember kénytelen elsõrendûmûvészetbeli szükségeleteinek kielégítésére máshová for-dulni, akkor másodrendû szükségleteinek a kielégítését isugyanott fogja keresni.

A modern embernek elõször a modern házát kell meg-építeni, modernül bebútorozni, hogy aztán a szõnyegeketfelteríthesse, a vázáit elhelyezhesse, képeit, szobrait appli-kálhassa. Vagyis elõször az inget vesszük magunkra, és csakvégül, utoljára tesszük fel a cilindert.

Mert ugye, az ember elsõsorban lakik és él a házban,vagy lakásában, azután feltétlenül be is bútorozza, vagyisberendezi a lakását, azután nap nap után jár az utcákon,látja folytonosan a város tereit, épületeit, megnézi a szob-rokat, a parkban sétál. Ezek a dolgók körülbelül ilyen sor-rendben fontosak az embernek. És amíg az épületet napontalátja, lakásában bútorai között tölti el életének nagy részét,azokat használja, mert föltétlenül szüksége is van rájuk,inkább is ért ezekhez a dolgokhoz, meg tudja õket kritizálnia használhatóság szempontjából, tehát tanulságosak is reánézve, addig a kép drágaságánál fogva, a szõnyeg és acserép, a majolika szintén drága mivoltuknál fogva és azáltal,hogy nem is férhet annyira hozzájuk, kevésbé hathatnakreá, nem érthet annyira hozzájuk, kevésbé érdeklik, tehátnem is annyira tanulságosak.

Nem is említem most bõvebben azt, hogy amíg az épí-tészet és a lakberendezés a legelterjedtebb iparok is egyúttal,a legtöbb és a legkülönfélébb iparágakat foglalkoztatják,tehát az iparosokra nézve is a legtöbb haszonnal jár, haebben a mesterségükben tovább képezhetik magukat, ad-dig a kerámia és a textil kevesebb iparosnak ad kenyeret,kisebb elterjedtségû.

De ezeket a szempontokat maguk a mûvészek, a ko-lónia alapítás kezdeményezõi is belátták, és amikor ke-restek és találtak maguk mellé építészt és szobrászt, akkorezt azért tették, mert belátták, hogy e nélkül csonka volnaa telep munkálkodása, és kielégítetlen maradna úgy a

12

városnak, mint a mûvészeknek a telep megélhetéséhezés virágzásához fûzött reménysége.

Így, együtt: építészet, szobrászat, piktúra együtt dol-gozván, meglehet a reménység arra, hogy a telep nemlesz meddõ kísérletezés, de eredményezhet egy értékes,speciálisan kecskeméti ízû mûvészeti irányt, mely úgy avárosban biztosíthatja a telep iránti szeretetet a lakosság-ban, valamint kifelé is, az ország minden részében, sõtkülföldön is, a telep által tervezett és a város iparosságaáltal elõállított mûvészi holminak piacot teremt.

Tehát: egy egészséges és máris teljes számú mûvészitársulás keresett helyet, ahol letelepedve otthont kapjonmagának és mûvészetének, és egy város polgársága ke-resett mûvészeket, akik odatelepedve közéjük, igaz ma-gyar mûvészetet csináljanak a városnak és az országnaka hasznára. Ez a két tényezõ egymásra akadván kölcsö-nösen megtalálta egymásban azt, amit keresett. A mûvé-szi szükség és a gazdasági szükség megtalálta egymást.

Vagyis minden alap megvan, hogy egészséges mûvé-szi tevékenység és termelés megtalálja Kecskeméten amaga helyét hosszú nagy idõkre.

Ebbõl a mûvészi munkából ki akarjuk venni a részün-ket mi is: építészek. Elmegyünk Kecskemétre dolgozni,tanulni és tanítani.

Tanulni, fejlõdni akarunk abban az õsi, magyar leve-gôben és egy cél érdekében együtt dolgozni a többi mûvé-szekkel a magyar mûvészet zászlója alatt, de törekvésünketa kecskeméti polgárság és iparosság segítségével, velükegyütt dolgozva, õket tanítva akarjuk diadalra juttatni.

Mi építészek nem kérünk a várostól otthonunkonkívül semmit. Számunkra ne építsen a város iskolát, vagymûtermet, fizetést ne adjon.

De kérünk bizalmat, szeretetet és kérünk munkaalkal-mat. Csak a munka az, ami által tanulhatunk magunk, tanít-hatunk másokat, a munka az, ami minket Kecskeméthezköthet, és ami Kecskemétet is hozzánk kötheti. A munkátnemcsak a magunk részére kérjük, de kérjük az egész ipar-mûvészeti és mûvészeti tevékenység számára, mert ha mimunkát nem kapunk, akkor a telep mûhelyei sem fognakigazi életerõvel dolgozni.

Ha ezt megkapjuk, ha megkapjuk azt a bizalmat, amitmi a munkánkkal fogunk viszonozni, akkor hinni merjük,hogy sem Kecskemét városa, sem mi nem fogjuk megbánnisoha, hogy egymást megismertük, és hinni merjük, hogynemzeti mûvészetünknek igazi sikere lesz a kecskemétimûvészkolónia.

Miután még bocsánatot kérünk, hogy a hosszú írá-sunkkal alkalmatlankodunk Nagyságodnak, maradtunk

Igazi tisztelettel:

Kós Károly és Györgyi Dénes okl. építészek

(Közzéteszi: Sümegi György)

Kós Károly 1932-ben, amikor a dr. Csiki János-féle szana-tóriumot tervezte, elkészítette egy kis kápolna tervét is,amelynek felépítése még a negyvenes években is napi-renden volt. A tervrôl csak az adakozásra felkérô képeslapmaradt meg, amelynek egy példánya éppen most kerültelô, amikor a terv helyén a helyi egyházközség egy új ká-polnát kíván létesíteni. Ennek tervezésével Anthony Galltés a siklódi templom mennyezetét kifestô mûvészeket: Ste-fanovits Pétert és Elekes Károlyt bízták meg. Az alábbi ta-nulmánytervet nagy örömmel fogadták, és a továbbterve-zés jelenleg folyik.

13

BUDAPEST. II. KERÜLET (PESTHIDEGKÚT-KERTVÁROS) HUNYADI UTCAI

ÖNKORMÁNYZATI ORVOSI RENDELÕ

Építészet: Anthony Gall. Belsõépítészet: Jánosi János. statika:Pond. Gépészet: Falusi László. Elektromos Tervezõ: Zeus.

1997 elején meghívásos pályázat révén jutottam ehhez amegbízáshoz, rajtam kívül László Tamást és Karácsony Tamásthívtak meg. A tervezést 1997-ben, a kivitelezés 1998-ban történt.Az épületet a Kész KFT építette, 81 millió Ft-os költséggel.

A pályázati tervtôl a megvalósult épület valamelyest eltér:az épületnek az utcához mert vetületi hossza nem lehetett több,mint 20 m és a beadott és a megrendelõ által elfogadott 500 m²-es nettó alapterületû épületet pénzhiányra hivatkozva az engedé-lyeztetési folyamat alatt 100 m²-rel csökkentették, amellett, hogyaz épület funkcionális teljesítménye azonos maradt.

Az új rendelõ általános házi- és gyermekorvosi igényeketlát el az elkövetkezõ évtizedekben. A kétszintes épületben négyrendelõ kap helyett, valamint egy teljeskörû gyermekrendelõés anya-csecsemõvédelem. A lejtõs telek kontúrjaihoz igazodóanhelyeztük el az épület két téglaalakú tömbjét. Az épület külsõés belsõ megjelenését egyrészt a tájhoz való igazodás, másrészta két egyszerû tömeg és az õket összekötõ, szabadabb kialakí-tású váró, tornác és támfalendszer térben és anyaghasználatbanmegjelenõ párbeszéde adja meg. A várótér egyben széles köz-lekedõ (biztosítja a tolóágy, mentõ közlekedését), valamint avárakozóknak is helyet biztosít. Mínd a négy rendelõegységbennyugati mintára az orvosnak külön szobája van. Külön szobábanül a beteget elsõként fogadó nõvér is.

A részben földszint, részben pince és alagsornak minõsülõszint egyik szárnyában gyermekrendelõ található, a másikszárnyban pedig az üzemi és személyzeti helyiségek és akülönbözõ tárolók. A két szélfogóval ellátott gyerekorvosi, anya-csecsemõ védelmi bejárat egy támfallal kerített külsõ játszó-udvaron keresztül közelíthetõ meg.

A támfalak hidegkúti homokkõbõl készültek, a falaktelefugázott mátraderecskei téglából, illetve fából és kõbõl. Atetõfedés hornyolt hódfarkú cserep és VMZinc mattított réz-cinklemezbõl készült.

Fent: a pályázati és amegvalósított terv

távlati képe;balra: földszinti és

emeleti alaprajzlent: Tusnády Zsolt

felvételei az elkészültépületrôl

14

Már csak másfél esztendõ van hátra a magyar keresztényállamiság megalakulásának és fennállásának ezredikévfordulójáig. A páratlan évforduló arra késztet bennün-ket, hogy felelevenítsük régi hagyományainkat és méltó-képpen emlékezzünk a magyar nemzet európai „születés-napjára”.

Az ünnepségek centrális eseménye lehetne, ha végremegépülne „a” Nemzeti Emlékhely, a török idõkben el-pusztult Fehéregyháza, Alba ecclesia, a magyarság megté-résének legendás szimbóluma.

A Szent István által 1015 elõtt alapított királyi kápolna– magyar nevén Fehér Boldogasszony – a „Regnum Ma-rianum” gondolat egyik elsõ megtestesítõje volt. Mint is-meretes, Béla király Névtelen Jegyzõje szerint „Atila királyvárosában”, nem messze Árpád fejedelem sírjától épült:Anno domini incarnationis 907. Dux Arpad migravitde hoc saeculo, qui honorifice sepultus est supra caputunius parvi fluminis, qui descendit per alvum lapideumin civitatem Athile regis, ubi etiam post conversionemhungarorum edificata est ecclesia, que vocatur alba, subhonore beatae Mariae virginis… (Anonymus, 52.). (AzÚr 907. évében Árpád fejedelem elköltözött e világból,kit tisztességgel eltemettek egy kis patak feje felett, melykõmederben folyik alá Attila városába, ahol is a magyarokmegtérése után egyház épült, melyet albának neveznek,a boldogságos szûz Mária tiszteletére.) Nem adhatunk hi-telt a mesélõkedvû Bonfininek, aki kitalálta, hogy Fehér-egyházát Nagy Károly alapította, az avarok legyõzése ésmegtérítése után. A frank király történetírója, Eginhard,aki részletesen beszámolt ura térítõ tevékenységérõl, egyszót sem ejt errõl.

Fehéregyháza Mátyás király idején még a zarándokoksokaságát vonzotta – maga Mátyás az elsõnek nevezi min-den más hely elõtt, melyet a megtérés idején építettek(vetustatis opinione celebris, prima enim ante omnes aliasin ipso conversionis exortu fundata traditur), s idetelepítia pálosokat –, majd a török uralom alatt elpusztult. Rasidkrónikája szerint a törökök földdel töltötték fel a kápolnát,ágyúkat állítottak rá, kriptáját pedig lõporraktárnak hasz-nálták. Ez arra enged következtetni, hogy robbanásnakeshetett áldozatul. 1598-ban már csak omladékait említik,melyek közelében táboroznak a keresztény seregek, 1599-ben pedig Fehéregyház romjai közt bújnak meg a hajdúk,hogy foglyul ejtsék a néhány tucat kísérõvel arra lovaglóSzulejmán pasát, Buda 31. kormányzóját. Rasid az 1684-es ütközetrõl írja, hogy a szultán serege Ak-kil-isza (Fehér-egyház) nevû helyen táborozott le, s a csapatok itt állottakelõször szemközt, Buda visszafoglalása elõtt.

Az elmúlt százötven évben sok vita folyt arról, hol isállhatott az õsi egyház. Anélkül, hogy a kutatás történeté-nek ecsetelésébe jobban elmélyednénk, meg kell említe-ni, hogy egykori fekvését helyezték az óbudai Kiscellre,Csillaghegyre, Békásmegyer határába, Pomázra és a Duna-

kanyarba, az Attila városának vagy várának, Ethelburgnakis nevezett Vetus Budával, régi Budával egyetemben. APilisben, a Dunakanyarban valóban voltak királyi várak,kolostorok, ám a középkori okiratok helymeghatározása,mely szerint a Régi Buda s vele Fehéregyháza Pilis megyé-ben volt (alba ecclesia in promontorio Veterem Budamin comitatu Pilisiensis) csupán annyit jelent, hogy az ere-deti Buda és környéke Pilis megyéhez tartozott, mikéntaz egész budai oldal a múlt századig (Pest-Pilis-Solt-Kis-kun vármegye), s az egyházmegyei hovatartozás sem je-lent mindig területi közelséget (Fehéregyháza pl. egy idõ-ben a veszprémi püspökséghez tartozott). Evlia Cselebi,17. századi török utazó közlése, hogy Esztergom egyikvárosrészét Budavárának (tör. Budin kálászi) hívták, nyil-vánvalóan az esztergomi királyi városrészre vonatkozhat;Cselebi külön említi Óbudát (Eszki Budin) a Duna mellett.A régi határjárások, oklevelek is kétségtelenül igazolják,hogy a régi Buda területe megegyezett a mai Óbudáéval,már a tatár invázió elõtt.

Bártfai Szabó László a 30-as években 187 középkoriokmányból készített válogatást, amely hiteles tanúságottesz az óbudai egyház, a királynék és a polgárok környék-beli birtokviszonyairól, Fehéregyháza itteni elhelyezke-désérõl. Eszerint Alba Ecclesia – melynek körzetébenfeküdtek Gercse, Nyék, Békásmegyer falvak, ugyancsakPilis megyében – a mai Óbudát nyugatról koszorúzó he-gyek Duna felé nézõ lankáinak alján, szõlõskertektõl kö-rülvéve állott, az esztergomi nagy utat keresztezõ, s ahegyoldalon észak felé vivõ via magna, nagy út közelé-ben (ld. Függelék: Az 1212. és 1355. évi határjárások ösz-szehasonlítása). Nem messze innen volt a Fehéregyházfelõl a városba folyó patak, Krimhildfürdõje (Krumhelt-ferdeye), melyet Mária királyné, Zsigmond elsõ neje ado-mányozott az óbudai klarisszáknak 1389-ben (a patak ne-ve õsi hagyományra utal: Krimhild mennyegzõjéneknevezték Attila fiainak, a Krimhildtõl született németpártiAladárnak és a magyarpárti Csabának örökösödési har-cát). Az esztergomi út mellett közvetlenül fakadt egy me-legforrás is, mely egy közeli malmot hajtott. A melegforrásneve egy 1503-as okirat szerint – melyben a forrást a fehér-egyházi pálosok kérik a királytól – Bányaháza (Banya-haza), mely név a 13. századtól ugyanitt gyakran említettBányafölddel (Terra Bana) van szoros kapcsolatban. Amalom Fehéregyház kapui elõtt állt (ante fores albe eccle-siae). Ezek a helyrajzi pontok többszörösen megfelelneka régi Óbuda azon területének, ahol ma a Bécsi út és aVörösvári út találkoznak, s ahol a termálvíz még a múltszázadban is hajtotta a Radl-malom lapátkerekeit.

Ezen a környéken, a Bécsi út mellett mûködött a Vic-toria-téglagyár 1869 óta. Agyagbányájában csakhamar kö-zépkori templom és kolostor alapfalaira, vöröstéglás pad-lójára bukkantak a régészek, Rómer Flóris és NémethyLajos. A kutatás eredményeit ma már sajnos csak a leírá-sokból, rajzokból ismerjük, mert a leletek nagy része smaga a terület áldozatul esett a téglagyár egyre újabbagyagkitermelésének (a romokat, csontvázakat kocsiszámszállították el a Filatori gát feltöltéséhez), no meg a „kincs-keresõknek”. A templomról és a kolostorról megállapít-ható volt, hogy támpilléres falaik gótikus stílusúak, a

Z. Tóth Csaba

FEHÉREGYHÁZA

15

templom szentélye román kori, a falak közt talált kõtöre-dékek pedig részben reneszánsz koriak. A késõbbi évekfolyamán, ahogy az agyagért egyre mélyebbre ásott azüzem, sorra elõkerültek egy római kori temetkezõhelyboltíves kamrái is, bennük szarkofágokkal, emberi marad-ványokkal. Csontvázakat a templom szentélye alatt is talál-tak. Ezeket Török Aurél többnyire nõi maradványoknakhatározta meg, s ebbõl egy ideig arra következtettek, hogya romok apácakolostorhoz tartoztak, ami kizárná a pálo-sokkal való azonosítást. Azonban a szentély alatti marad-ványok körül nem találtak koporsótöredékeket, s ez senem római, se nem keresztény, hanem egyértelmûen po-gány koriaknak sejteti ezeket. Ami érdekes, és erre We-kerle László hívta föl a figyelmet: a nyolc csontváz elhe-lyezkedése – egyik arccal keletnek, a többi hét sorbanennek lábánál, arccal délnek fordítva – a templom tenge-lyével egybeesik: mintha a románkori templomba valóbanmintegy „belefoglalták” volna a korábbi maradványokat

1886. Wekerle László által készített alaprajz (Alba Mária)

A Foerk Ernõ által készítetthelyszínrajz (Budapest régiségei, X.)

Vörösmárvány sírkõlap aljának darabja; az oroszlán az elhúnyt szobránakzsámolyául szolgált a középkori faragványokon; az oroszlán az erõ, a bátorságés vitézség jelképe a vitézeknél, általában a férfiaknál; a kutya a hûség jelképe-ként szerepel a nõi sírköveken (a kövek másolatait nagyobb méretben belehetne építeni az új Alba belsõ falfelületébe).

Kõtöredék, REG betûkkel, melyekegy REGIS vagy REGINA, REGI-NAE, REGINAM feliratból maradtakmeg; a betûszalag babérleveleketfog össze; újabb keletû a többieknél,reneszánsz kori lehet.

Keresztbe tett kapákat ábrázoló kõfarag-vány; a szerszámok gyakori megjelenésea templom ill. a kolostor díszítéseként arrautal, hogy az épületek a tevékeny pálosrend birtokában voltak.

Kõcímer-töredék, közepén amagyar kettõs kereszt, jobb olda-lán t, balján c gót minuscula.

A Victoria-telken találtromok és leletek

16

(Wekerle ebbõl arra következtetett, hogy itt Árpád sírjárólvan szó, mely fölé építették Alba Ecclesiát). Találtak egyférfi – feltehetõleg királyi személy – tumbájának fedõlapjá-ból származó szép, reneszánsz kori töredéket is, amiugyancsak kizárja, hogy a Viktória-telki romok apácako-lostorhoz tartoztak volna. Késõbb (1923), a szentély alatticsontmaradványok mellett találtak gyöngyöket és halán-tékkarikákat, melyek Foerk Ernõ szerint nagyon hason-lítottak a törteli honfoglaláskori leletekhez. A templomés a kolostor a hamuval borított, szenes törmelékekbõl,összeégett harangdarabokból ítélhetõen tûzvész áldozatalett. Gótikus stílusuk nem feltétlenül jelenti azt, hogy nehasználhatták volna fel a 13-14. századi újjáépítéséhez arégebbi, román kori templom falait, köveit – akár már atatár invázió után –, mint ahogy ez egykor szokásban volt.Oklevelekbõl tudjuk, hogy a Fehéregyháza birtokábaMátyás király kérésére 1484-ben beiktatott pálosokkolostort építettek a helyszínen (1484-ben említenek egyjeles kõfaragót is, Dénest, aki pálos szerzetes volt). A régikápolnát valószínûleg beépítették az újonnan emelt (vagyfelújított) templomba. Egy 1519-es okirat ugyanis – mely-ben Tholvay Máté, óbudai polgár szõlõt adományoz a fe-héregyházi pálosoknak – egymás mellett említi a „Bol-dogságos Szûz Mária Fehér Egyházát Óbuda felett” (albaecclesia Beate Marie virginis supra Veterem Budam), és aBoldogságos Szûz Mária nagy oltárát az ugyanott elhe-lyezkedõ kápolnában, melyet egykor Fehéregyházánakneveztek (in capella ibidem situata, que olim titulo albeecclesie denominabatur fundatum). A templomromszentélyének méretei pontosan megegyeznek a románkorikapellák méreteivel (Wekerle adata szerint 9 x 4 öl = kb.17 x 7,5 m), s a szentély szokatlan szûkössége, bejáratánakkapuszerû méretei (4,75 m széles) teljességgel hiányoznaka gótika jellegzetességei közül. Henszlmann Imre sommá-san csúcsíves templom-nak titulálta a maradványokat, hol-ott 1885-ben nyilvánosan beismerte, hogy a saját szemévelnem is látta azokat (ld. Wekerle L: Árpád sírja, 1885, ésAlba Mária, 1886).

A késõbbiekben megkerült még egy fontos bizonyí-ték, amely a Fehéregyháza itteni fekvését leíró régi határ-járásokat szilárdan alátámasztja. Wekerle 1884-es sikereskutatásai nyomán 1911-ben Hetényi Imre és SzombathelyiGyörgy feltárták az esztergomi nagy utat keresztezõ rómaikori nagy út több részletét a téglagyár területétõl kezdve,a mai Bécsi út 150. környékén. A hat és fél méter széleskövezett út, melyet a középkorban még használtak, aRemetehegy oldalában vitt északnyugat felé, az út menténegy darabig vízelvezetõ kõmederrel, ami egyben igazoltaazt is, hogy Anonymus, bár szûkszavúan, de tényszerûleírást adott krónikájában. Errõl az útról írta 1510. január20-án kelt parancsában Perényi Imre nádor: …dél felõl azÓbuda fölött alapított Fehéregyházán lakozó remete-barátok kertje végénél a hegyre föl és az esztergomi útraleviszen… Elõkerültek pénzek is, Zsigmond, V. László,Hunyadi János és Mátyás korából, valamint barokk korikegytárgyak, melyek a környék búcsújáróhely jellegéreutaltak További adalék, hogy a mezõt, melyen a kõmedrûpatak átfolyt, a betelepült svábok Ismariesen-nek hívták,ami a Weiss Maria wiesen, Fehér Mária mezeje elnevezés

népies torzításának tekinthetõ (Fehéregyházát Alba Ma-riának is nevezték az okiratok). A nevet a visszaköltözõmagyaroktól vehették át a 17. században bevándorolt né-met telepesek. Az Óbuda fölötti Remete-hegy pedig azitt majd’ hetven évig élt, s Remete Szt. Pálról nevezettpálos barátokról kapta nevét. (v.ö. Bártfai Szabó László:Óbuda egyházi intézményei a középkorban, Bp. 1935,Mit várhatunk a Fehéregyháza körül folyó ásatásoktól?Bp. 1936., Pest megye történetének okleveles emlékei, Bp.1938., Némethy Lajos: Még egy szó Fehéregyháza és Árpádsírja érdekében, Arch. Ért. III-IV., 1884, valamint a Bu-dapest régiségei II, III, és X. kötete). Volt természetesenmég számos Boldogságos Szûz Mária egyház, kápolnaés több Fehéregyház az országban, melyek azonban nemazonosak az óbudai Albával, s ez az Alba ecclesia nemkeverendõ össze Albensis ecclesiával, azaz az albai, fehér-vári egyházzal sem.

Az évszázadok viszontagságai sok magyar településtés velük együtt emléküket, nevüket is eltörölték a földszínérõl, s az emlékezetbõl. Bár Óbuda – Vetus Buda – iselnéptelenedett, amikor a törökök ellen csatát nyerõPálffy Miklós a lakosokat – mintegy ötezer embert –Esztergomba menekítette ökrösszekereken és hajókon,mégsem hihetjük, hogy tévedésbõl ragasztották volna amai Óbudára a nevét, miután már elfelejtõdött, hol is voltaz igazi Óbuda korábban. Ha néhány korabeli külföldi(török, osztrák, olasz) utazó és rajzoló geográfiaipontatlanságai nyomán nem akarunk tévedéseketterjeszteni Óbuda és Fehéregyháza fekvését illetõen,komoly hitelt kell adnunk a Victoria-telki ásatások és aBártfai Szabó által feldolgozott régi okmányok köztivitathatatlan egyezéseknek, és a Szent Istváni regiacapellá-t, a legendás Fehéregyházát az évszázadok ótaugyanott megjelölt helyen kell keresnünk, in promontorioVeterem Budam, Óbuda elõhegyén, sub montem, inradice montis, a hegyek tövénél, ahol a római kori viamagna és az esztergomi nagy út találkozott.

Ez a táj az „eredetije” a magyar államcímer bal oldalimezejének, a hármashalomnak a kettõskereszttel: a ma-gyarság megtérésekor itt, a sík fölött, a hegység hármas-halma elõtt fehérlettek messzire Alba ecclesia falai, hir-detve az utat, melyre a nemzetnek lépnie kellett.

Igaz, hogy a magyarságnak már vannak történelmiemlékhelyei az országban, mint Ópusztaszer vagy Székes-fehérvár. Olyan azonban, amely különösképpen össze-kapcsolódik a Millenniummal, furcsa módon még nincs.Ezt az emlékhelyet leginkább egy új Alba ecclesia fölépí-tésével alapíthatnánk meg Óbudán, a történeti hagyomá-nyokkal, régészeti kutatásokkal teljesen egybehangzóan,a Bécsi út és a Vörösvári út találkozása fölötti szabad terü-leten. Az új Fehéregyháza olyan, nem csupán vallási, ha-nem kulturális centrum lehetne, melyet bárki meglátogat-hatna, aki Budapesten jár, míg Ópusztaszer vagy Fehérvárvoltaképpen kiesnek a látogatottság útvonalából. Az újFehéregyháza a jövõ évezred magyarságának újjászüle-tését szolgálhatná, szellemben, nemzeti önismeretben,igaz emberségben.

17

FEHÉREGYHÁZA– Nemzeti Emlékhely és Kulturális

Centrum terve –

Szerettem volna eleve megtartani a régi-es, egyszerû, meghitt jelleget, körülbe-lüli méreteket. Ennélfogva Fehéregy-háza az Árpád-kori kerek, karéjos kápol-nák mintájára szintén centrális elrende-zésû. Hét bejárata a hét honfoglaló törzs emlékét idézi.Mind a hét, boltíves kaput a tetejétõl az aljáig sötét barnárapácolt fazsindely fedi, egyszerû tölgyfa ajtó zárja.

A kapuk közti térben a falakhoz simulva hét oszlopemelkedik, melyek a kupolát tartják. Az oszlopfejezetekstilizált szárnyas angyalok alakjában lennénekkialakítva, melyek voltaképpen az örök Égi Szûzszimbólumai. Az oszlopok között az épületenhét, román kori páros ablakocska, a kupola hul-lámos pereme alól pedig, a kapuk fölött hétfélköríves vagy csepp alakú ablakszemtekint a külvilágra. A kupolát kívül piroskúpcserép vagy palatetõ borítja, az épületfehér. A kupola csúcsára egy hun kori stili-zált életfa-motívum kerül, mely ismétmegjelenik a kapuk és az ablakszemekosztásaként, valamint a kupola belsõ gerendázatának kialakí-tásában. A motívum a kettõs keresztre is utal, de nem lehetdirekten az, mivel a hely nem csupán vallási célokat szolgál,és Alba ecclesia szelleme a kezdetektõl összefonódotta nemzeti eszmeiséggel is.

Az épület belülrõlA kapuk kivilágítatlan bolt-ívek alatt nyílnak a tágas, me-leg hangulatú belsõ térbe. Bent,az egyik kapualjtól balra, a teremfalánál csigalépcsõ vezet föl a fábólácsolt karzatra, amely körbefut a fal men-tén. A kõpadlós terem közepén terméskõ-bõl rakott vagy faragott kút áll, melyben a padlószintje alatt kb. egy méterrel sziklakert van,növényekkel, csobogóval. A kút lefedhetõ,lepellel letakarható, s így oltárként is hasz-nálható lenne. A teremben koncertek, kiál-lítások, elõadások is megrendezésre ke-rülhetnének. Jobbra a fölvezetõ csigalép-csõtõl, a bejárat másik oldalán, kovácsoltvaskorláttal elkerítve – melynek mintája a hon-foglaláskori hajfonatkorongok leveles végta-gú áldozati lovait ábrázolná – egy csigalép-csõ vezet le a kerek altemplomba. Itt az ÕsökCsarnoka kapna helyet: kõtörmelékbõl ké-szített hullámos peremû emelvényen, kiskõhalmokon állna hat, életnagyságú ótö-rök balbal (bálvány, sírszobor, kunbaba),sötét színû márványból vagy mészkõbõl,a honfoglaló vezéreké, középen pedigegy valamivel nagyobb, Árpád fejedele-mé. A régi magyarok minden bizonnyal

állítottak ilyen balbalokat õseik sírjára, de ezekmegsemmisülhettek a térítések következté-ben. Az õshazák területein egész Közép-Ázsiáig megtalálhatók, és itthoni okiratokból

tudjuk, hogy a határkövek gyakran ilyenbaluan-ok lehettek (ld. a Veszprémvöl-gyi apácák Szt. István korabeli ado-mánylevele). Árpád szobra, a fejedelemeltemetésének krónikási hagyományára

utalva, épp a kút – a forrás – alatt helyezkedne el. Keletfelé tekintene, az inspiráció forrása felé, míg a többi szoborÁrpádra. Az egész helység ablaknélküli, sötét tónusú, ko-moran ünnepélyes. A szobrok mögött a falra esetleg szí-

nes freskók készülhetnének a balalyk-tepei és afra-sziabi 5-6. századi hun freskók stílusában, a ma-

gyar eredethagyományból vett jelenetekkel (Nim-ród, csodaszarvas, Hunor, Magor, Álmos, turul).

A külsõ térFehéregyháza megépülése számára

ideális helyszín volna a Kapucinus-hegy, mely a Remete-hegy oldalában,a Perényi és a Remetehegyi út szögleté-

ben fekszik. Felülrõl nézve a város felélágyan, szelíden kitáruló kis fennsík szinte

kínálja magát egy építészeti gondolat számára. Az új Albaépületének átmérõje kb. tíz méter – az elõreugró kapukkalegyütt tizennégy méter –, magassága ugyancsak kb. tíz

m é t e r lenne. Körülötte park, apróra tört fehér kõvelborított sétautakkal, melyek az ómagyar

szívpalmetták alakjában írnának körülegy-egy dombot, középütt kisebb

szökõkutakkal. A kerítésen kétszékelykapu biztosítaná a be- éskijárást, egyik a hegyoldalbanfölfelé kanyargó zarándokös-

vény felõl, a másik pedig az autóvalérkezõk számára, nyugat felõl.

Megjegyzés a terület jelenlegi állapotáról1998. õszén a Bécsi út-Vörösvári út találkozásánál,

épp ott, ahol a templom romjait feltárták a múlt század-ban, Újlak II. Eurocenter néven bevásárlóköz-

pont alapozásának földmunkáit kezdtékmeg (Beruházó: Magnum Hungary InvestKft.; Tervezõ: FÕMTERV). Valószínûleg tájé-kozatlanságból nem volt tekintettel a ke-rületi önkormányzat a környék régészeti,nemzeti kulturális jelentõségére. Mivelazonban még legutóbb, november végén

is felszínre hoztak a munkagépek kõkopor-sókat, faltöredékeket, melyek – ha nem arómai kori rétegbõl valók – lehetnek Albatemplomának és kolostorának újabb ma-radványai, a tájékozatlanság már nem le-het mentség, és az építkezés folytatásá-nak kérdésessé kell válnia. A leleteketegyébként a régészek leltározták, éselszállították.

A javasolt kápolna fôhomlokzata, ke-resztmetszete, a helyszínrajz részlete(balra van észak) és a homlokzatioszlopfejezetek részletrajza. (a bal-balokat lásd: Kunkovács L. fotóin.)

18

Fehéregyháza fekvésének lokalizálásaa középkori oklevelek tanúsága alapján

Az 1212. és 1355. évi határjárások összehasonlítása,melyek az (ó)budai egyház és a király birtokhatárainak

megállapítását célozták

1212.1. rész: „Az elsõ határ áll Buda és a hévvizek között,tudniillik a földdel borított kerek kõ, és onnan megy (ahatár) a völgy partjához” (prima meta stat inter Budamet calidas aquas, videlicet lapis rotundus coopertus interra, et inde vadit ad crepidinem vallis); Buda ekkor -és még sokáig – a mai Óbuda volt; mint ismeretes, a maiBudavár és környéke csak 1247-ben kezd betelepülni Pest-újhegy (nova montis Pestiensis) néven, majd az Anjoukirályok kezdik Új Budának hívni, mikor Nagy Lajos odahelyezi udvarát, s anyjának Erzsébetnek a Zách-eset utánátengedi a régi budai várat, Eczelburgot; hévizek a Felhé-víz nevû városrészben voltak; megfelelnek a mai Lukács-,Király-, s a Császár-fürdõket tápláló egykori melegforrá-soknak; a földdel borított lapis rotundus valószínûleg nemmalomkõ, mint vélték (akkor lyukas kõnek nevezték vol-na), hanem kõkör, a Pacsirtamezõ utcai római amfiteátrumlehetett; itt volt a határ Buda és Óbuda között, amit a régiHatár utca (ma Nagyszombat u.) itteni elhelyezkedése ismutatott; a szóban forgó völgy a mai Szépvölgy, mely aszázad elején még csak egy árok volt, partoldallal;

2. rész: „onnan felmegy a helyen, melyet Babashegyé-nek neveznek” (et ascendit in locum, qui dicitur Babas-hegie); késõbb ugyanezt a hegyet Uzaházahegyének(Wzahazhegye) nevezték, s megfelel a mai Mátyás-hegy-nek vagy a Remete-hegynek; a Kartal nembeli Uza fia Pé-ter, 1277-ben a szigeti apácáknak adományozta többekközött (ó)budai szõlõjét, mely valószínûleg ezen a hegyenfeküdt, s ezért nevezték el a hegyet róla;

3. rész: „és onnan megy (a határ) a hegyhez, melyetMoralhel-nek neveznek” (et inde vadit ad montem, quiMoralhel dicitur); késõbbi oklevelekben: „Morolheltõl akõhöz, melyet közönségesen Szamárkõnek neveznek”(Morolhel inde ad lapidem qui wulgo dicitur Chemarkew),majd: „Monneroshegye, és onnan megy a kõhöz, melyetközönségesen Szamárkõnek neveznek, és onnan leszáll avölgybe” (Monneroshegye, et inde vadit ad lapidem quiwulgo dicitur Cemarkev, et inde descendit in vallem); aMorolhel, késõbb Monneroshegye, a mai Alsó-Kecskehegy lehetett, a Szamárkõ pedig a mai Oroszlán, vagy aKecske sziklák vele szemközt, a Szépvölgyi út bal oldalafelett; Wekerle szerint a Monneroshegye a mai Látó-hegy-nek felel meg.

4. rész: „és onnan leszáll a völgy felé és két út közötthúzódik és onnan megy Verhardi szögletéhez és onnanfelemelkedik a gercsei szõlõkhöz és ott van a határföld ésonnan megy Gercse falu végéig és ott van a határ, és on-nan megy följebb a lyukas kõhöz” (et inde descendit advallem et ducit inter duas vias et inde vadit ad angulumVerhardi et inde ascendit ad vineas Guerchey et ibi estmeta terrae et inde vadit ad finem ville Guerchey et ibiest meta, et inde vadit superius ad lapidem perforatum);a határjárás a Szépvölgyön át eljut Gercse faluig, amelybõl

mára csak a románkori templom maradt meg Pesthideg-kút fölött, a Csúcs-hegy, az egykori Hegyes hegy nyugatilejtõjén; 1450-ben egy gercsei lakosnak, Nagy GergelynekHidegkúton, a Kaptáralja nevû hegyen volt szõlõje; 1580-ban Gercse falu a budai szandzsákhoz tartozott Kercsinéven, Hidegkút mellett.

5. rész: „és onnan leereszkedik (a határ) a Hegyeshegy alá és ott van a határföld, és onnan egy dombonátmegy és ott van a határ, és onnan megy a hegyhez,melyet Pilishegynek neveznek” (et inde descendit submontem Hegyes et ibi est meta de terra, et inde vaditviam transeundo collem et ibi est meta, et inde vaditmetatim ad montem, qui dicitur Pilishegy); a Hármasha-tárhegy (régi nevén Kereked) északi csúcsát, a mai Vihar-hegyet nevezhették egykor Pilishegynek, nem a mai Pilis-hegyet, hiszen ez túl messze, kb. 30 km-re fekszik a határ-járás legutóbbi pontjától; a mai Pilis hegység (oklevelek-ben mindig sylva Pilis, Pilis erdeje), korábban a királyvadászterülete volt, az óbudai egyház birtokaitól jóvalészakabbra; a pilis név valószínûleg latinból került a szlávnyelvbe, jelentése kopasz, tar (v.ö. Visegrád és Pest szlávneve is megmaradt a középkorban), bár az ótörök bilis,– tudás, bölcsesség – jelentés is számításba jöhet; a Vihar-hegy német Lindenberg neve eredhet a régi Pilis név né-met megfelelõjébõl, a Plindenberg-bõl.

6-7. rész: „és onnan a határ alászáll az esztergominagy úthoz, és ott van a határ” (et inde metatim descenditad magnam viam Strigoniensem, et ibi est meta); ha amai Pilis hegyrõl lett volna szó az elõzõ részben, akkor ahatárjárásnak már ott keresztül kellett volna mennie azesztergomi nagy úton, ami megegyezik a mai esztergomiúttal; Fehéregyházát ekkor azért nem említi az oklevél,mert a határjárás tõle északabbra haladt.

8-10. rész: „és onnan (a határ) felemelkedik a Tebeu-ra hegy közepéig” (et inde ascendit ad medium montisTebewra); e hegy a mai Péter-hegynek felel meg Csillag-hegynél, vagy az Aranyhegynek Ürömtõl délre; a név ere-detileg talán Töbörnek, Csöbörnek hangzott (az egyház-nak juttatott bortizedet csöbör-adónak hívták);

11. rész: „és onnan Passanduk falu vásárát beleértvemegy egész a Dunáig” (et inde cum tribus villis Passandukparticipando venit usque ad Danubium); Passanduk he-lyett késõbb: Meger et Poucerme szerepel, ami jelzi, hogyPassanduk (Pazanduk, vagy néha Pazathnok) Békésme-gyer közelében feküdt (1287: Bekasmeger ante Budam,1293: Supra Veterem Budam Meger, 1135: Meger iuxtaDanubium infra generacionem Kalez – Megyer a Dunamellett, a Káliz nemzetségen innen); Pazanduk falu a ta-tárjárás után már csak puszta; valószínûleg a régen Si-cambria mezõnek (campo Sicambrie) vagy nagy kaszáló-nak (prati magni) is nevezett mai Kaszásdûlõtõl északrafeküdhetett.

1355.1. rész: „kezdõdik (a határ) a keleti részen a Duna túlsóoldalán a nyulak szigeti Szent Klára kolostor sarkától ésígy halad és átmegy a Dunán a nyugati oldal felé magá-nak a Dunának a partjára két határkõhöz, melyek közülaz egyik Óbudát határolja s a másik Szentjakabfalvát

19

AZ 1212. ÉS 1355. ÉVIHATÁRJÁRÁSOK ÚTVONALA

A MAI TÉRKÉPEN ÁBRÁZOLVA

szaggatott vonal – 1212folyamatos vonal – 1355

20

(una separat Bude Veteris et altera ville Sancti Jacobiapostoli), és onnan ugyanazon oldalon haladva megy akerek kõhöz (ad lapidem rotundum) a mondott Szentja-kab egyház fölsõ részén, az út mentén, melyen Új BudárólÓbudára jutunk (per quam de Nova Buda itur ad VeteremBudam), mely mellett van a másik határjelzõ kõ, és onnanmegy a völgy partjához (ad crepidinem vallis) és ugyana-zon parton át egész a part végéig, és ott van két új határ-föld és ott van a budai egyház Dobsza földje (terra Thob-sa). Onnan észak felé fordulva (megy) a helyhez, melyetHuzaháza hegyének neveznek, és ott van két határföld,egyik a Dobsza földet, másik a király úr birtokát határolja”;ez a határjárás sokkal világosabban leszögezi a helyrajzipontokat: a Nyulak Szigete – korábban Szûz Mária sziget– egyértelmûen a mai Margitsziget, ahol 1400-ban mégvolt klarissza zárda, s Szentjakabfalva a mai Újlaknál feküdta Duna mentén; megemlítendõ e helyen, hogy Szentja-kabfalva fölött – valószínûleg a Kolozsy-tér feletti Kis-Kecske hegyen – állott az egykori budai királyi vár, melyaz Anjouk idején királynéi vár lett, majd egy ideig egye-tem, s melyet az õsi hagyomány alapján németül Ecil-burgnak, Attila várának neveztek (Tarih-i Üngürüsz: Ati-lusz a Tuna mellett felüdülve, az említett folyó partjánegy magas helyre ért… Ezt a helyet nagyon kellemesnektalálta és megszerette… elhatározta, hogy azon a helyenszékhelynek alkalmas hatalmas palotát épít… Hosszúideig fáradoztak, amíg befejezték, és a régi székhelyetátköltöztették erre a helyre, melynek az Atil nevet adta –Kézainál Attila eredeti székhelye Szõny (Scewen) volt;Anonymus: Vetero Buda urbs Atile; Chronicon Arnoldi:urbs Adtile; 1189-ben III. Béla itt vendégeli meg a Szent-földre tartó Barbarossa Frigyest; 1325: domus nostra supraVeterem Budam; 1507: villa nostra Zenth Jakabfalva vo-cata ad castrum nostrum veteris Budensis pertinente; 14.századi kódexben: Ethulburg, huni vero Oubundamusque hodie vocant; Borbála királyné 1425. márc. 16-i ok-levelében unsern Sitz ez Eczelburg; Attilavár kiterjedt rom-jai a Budavár ostromát ábrázoló 1602. évi térképen mégjól látszanak – ld. Némethy; Óbuda területén, Dióskútmellett, a nagy úttól délre állott egykor Kurszán vezérrégi vára a helyi hagyomány szerint (1332: via a partemeridionali directe ex parte loci antiqui castri Kurchan),és volt erre egy Korcan nevû szõlõ is (ac quandam vine-am suam Korcan vocatam in promontorio civitatis veterisBudensis adiacentem); megismétlõdik továbbá a határ-járásban a kerek kõ vagy kõkör, a völgy partja kifejezés,és a Huzaháza hegye; nagy elõny, hogy az okirat említiaz égtájakat is, amerre a határjárás haladt.

2. rész: „innen ugyanazon vidéken át megy a hegy-hez, melyet Monyoros hegynek neveznek”; ez a pont isazonos az 1212. évivel.

3. rész: „onnan a Monyoroson át megy a magas hegytetejéig” (ad cacumen montis excelsi); a hegy valószínûlega Hármashatárhegy, a környék legmagasabb pontja, melyGercse, Nyék falvak és Óbuda közös határa volt.

4. rész: „és onnan kelet felé fordul és keresztülhalada völgyön a hegyhez”; a meg nem nevezett hegy a maiTábor-hegy lehet.

5. rész: „és onnan leereszkedik ugyanazon keleti

irányban a völgybe”; azaz a Tábor-hegy keleti oldalára, amai Nagy-Farkastorok nevû hasadékon át.

6. rész: „onnan a szõlõk között (inter vineas) másikkét új határföldhöz megy.

7. rész: „és onnan az ösvény végénél érkezik a nagyúthoz, amely a Boldogságos Szûz Fehér Egyházáhozvezet” (ad magnam viam, qui ducit versus albam ecclesi-am Beate Virginis); nagy úton – mint említettem – a rómaikori út értendõ.

8. rész: „és onnan magán a nagy úton megy a mon-dott Fehér egyházához közel az esztergomi nagy útra”(et inde per ipsam magnam viam venit circa dictam al-bam ecclesiam ad viam magnam Strigoniensem); ez arész is világosan megkülönbözteti a római kori nagy utatés az esztergomi nagy utat, melyek az óbudai hegy elõttkeresztezték egymást; az esztergomi nagy út Esztergom-ból a már nem létezõ Szentkirály és a ma is létezõ Tokodhelység irányában haladt (Ó)Buda felé egy 1181-es okiratszerint (Knauz, II., 6.o.).

Láthatjuk, hogy az 1355-ös határjárás már nem mentel Gercse faluig, hanem leereszkedett a Tábor-hegy olda-lán az esztergomi úthoz. A továbbiakban az északnak for-duló határjárás említi mindjárt a hegy alatt kifolyó forrást(puteum sub monte fluentem), nyugat felé a Solymármelletti Örs (Wrs) földet, észak felé Fenyõmál (Fenyeu-mal) hegyet, tovább északnak Thebeseré-t (1283-as okiratszerint szõlõ, mely Pazanduk falu területén van), melyérintkezik Békásmegyer (Meger) határával. Innen keletremegy a határ egy lyukas kõhöz, ahol a Szentlélek egyház(a budafelhévizi Johannita konvent) kereszteseinek mal-ma áll (a közeli rétet nevezték Sicambria mezõnek), majddél felé fordulva a határjelzõül szolgáló ledõlt fal, a rómaivízvezeték mentén s annak utolsó kövétõl a határjárás aferencesek óbudai rendházának falához ér (Miklós utca),melynek kapuja Alba ecclesia felé néz (ad murum curiefratrum minorum, cuius porta respicit versus ecclesiamalbam Beate Virginis). Innen a határ a préposti vár elõtt(Kiskorona utca), melyet árok választott el a nagy úttól,melyen Fehéregyházára jutunk (ante castrum, quod qui-dem fossatum dividitur per quandam viam magnam,per quam itur ad predicatam ecclesiam albam Beate Vir-ginis), visszatér kiindulási pontjához, a Dunaparthoz, majda Nyulak Szigetére, a várromok fölsõ részéhez és ittvégzõdik (et abinde transit Danubium ad insulam lepo-rum predictam iuxta superiorem partem castri diruti etibi terminatur).

(Bártfai Szabó László kutatásai alapján a latinrészeket fordította

és jegyzetekkel ellátta: Z. T. Cs.)

21

Óbuda a régi metszeteken és térképeken

(fent) P. Zimmermann rajza: Anno 1595 Januarius 22. ALT OFEN -Óbuda lakossága elhagyja a várost. A rajz geográfiailag túlzó, hiszen úgytûnik mintha legalábbis a visegrádi hegységet látnánk. Azonban tény-legesen a régi Óbuda romjait ábrázolja északkeleti nézetbõl, csak a közlésteljessége miatt kissé egybesûrítve a jellemzõ épületeket, eseményeket:a Duna akkor még kb. a mai Lajos utcáig terjedt, a mai Kolozsy-tér fölöttmagasodott Eczelburg, az óbudai királynéi vár – a képen a hegytetõn –,mögötte a Mátyás-hegy, Tábor-hegy. A vár mögött Vetus Buda romjai: acsúcsos torony valószínûleg a klarisszák óbudai templomát és kolostorátjelzi (Kiskorona u.), mellette egy fallal kerített bástyaszerû épület a pré-posti vár lehet, amellett a hegy alján pedig kivehetõ egy fallal körülvetttoronynélküli kis épület, ami talán Fehéregyházának felel meg. A lovasokfölött hibásan, de jól kivehetõen a nevezetes aquincumi vízvezeték romjaitakarta megörökíteni a rajzoló. A metszet a Dilbaum-krónikában jelent

meg (Augsburg, 1603.). A krónika így magyarázza a képet: van egy har-madik városka (ti. Pest és Budán kívül), az úgynevezett Óbuda, ennekközelében királynõi vár, a Duna mellett… P. Zimmermannról tudjuk,hogy a helyszínen vett vázlatokból dolgozott. Forrásmetszetét késõbbátvette a holland Jacob Tollius (Epistolae Itinerariae... Amsterdam, 1700;v.ö. Bártfai: Óbuda..., és Budapest régiségei, III, X. köt.).

(lent, balra) Budavár ostromáról készített térkép, 1602. augusztus(Némethy i.m., részlet). Ez a térkép ugyancsak kissé aránytalan, de aMargitsziget fölött ott van a római amfiteátrum, fölötte a hegyen az õsbudaiAttilavár romjai (a térképmagyarázat szerint: „redutta auff der höhe” -erõd - fr. redoute -a hegyen), s tõle jobbra látható a hegyre felvezetõ régirómai nagy út, a „magna via”. Óbuda területén a felsorakozott hadosztályokláthatók.

(lent, jobbra) Óbuda egy 1602. évi metszeten; a jobb parti romok jólazonosíthatók Zimmermann rajzával, csak itt a rajzoló az elõtérben feltün-tette a ferences rendház és templom (Flórián-tér környéki) romjait, s arómai aquaeductust csupán egy ívvel jelezte (Némethy L.: Még egy szó…).

22

Tóbiás Klára kékestetôi csodaszarvas-emlékmûvérôl

Tekintettel a vélekedés tárgyát képezô mû fontosságára,pontokba szedem vele kapcsolatos mondandómat:

1. Az alapötletrôlEz voltaképpen egyetlen mondattal elintézhetô lenne.Amelyik nép nem becsüli a múltját, nem érdemli meg ajövôjét. Szégyen-gyalázat, hogy mitikus történelmünkelindítóiról, a Hunor-Magyar testvérpárról máig nincs hoz-zájuk, sorsfordító tettükhöz méltó emlékmû Magyarorszá-gon! Ha Tóbiás Klára semmi egyebet nem tett volna, minthogy figyelmeztet erre az anomáliára, és sürgeti – szemé-lyes jó példával elöl járva – a mulasztás pótlását, már akkoris hálával tartoznánk neki.

2. A helyszínTelitalálat! A Trianonban körülnyirbált történelmi Magyar-ország legmagasabb pontja minden tekintetben a legmeg-felelôbb helyszín az eredetmonda, s vele a magyarsághétköznapokon túlemelkedô jelentôségû küldetésénekmegidézésére.

Magam is részt vettem a helyszínkijelölô, illetve -mó-dosító megbeszéléseken; az utóbbi határozatát, és TóbiásKlára ezen alapuló, módosított emlékmû-megfogalmazá-sát – mint azt már annak idején kifejtettem – jónak, kivite-lezésre alkalmasnak tartom.

3. A mû esztétikai méltatásaA mû három pozitív és egy negatív formaegyüttesbôl áll.Utóbbi, a Turul, csak felülnézetbôl, repülôrôl, helikopter-rôl, vagy a kilátóból látható torzulásmentesen, de egyfajta– gyerekeknél még bizonyítottan meglévô – belsô látássala hétköznapi lét szintjén is biztonsággal rekonstruálhatjaa mindenkori nézô. A három „pozitív” szereplô közül akét lovas áll a mai mindennapok világához legközelebb.Úgy is mondhatnánk: elvileg bármelyikük bármelyikünklehetne. Errôl a létezési síkról indulunk el mindannyian,kicsik és nagyok, férfiak és nôk; fehérek, feketék, sárgákés vörösek, nap mint nap, hogy ûzôbe vegyük a magunkszemélyiségre szabott vezéreszméjét, csodaszarvasát.

Szerepének megfelelôen az utóbbi lény, a csodaszar-vas átmeneti fázist képvisel a földhözragadt mindennapilétezés, és a más- vagy túl-világ turul-léte között. Innenoda, onnan ide segít át-tájékozódnunk; értelmet, s vele„húzást” ad kaotikus esetlegességektôl hemzsegô min-dennapi életünknek.

4. A mû üzeneteVajon csakis nekünk, magyaroknak van szükségük arra,hogy a mitikus testvérpár példája elénk álljon?

Az egyetemes asztrálmítoszi keretrendszerben az idôkeleje óta kétféle testvérpár jelenik meg, az egyik az egy-mást ölô, a másik az egymást segítô testvérpár. A világsorsát ma – legalábbis a külsôségeket tekintve – kétfélehagyomány-vonulat örökösei határozzák meg. Ezek azindoeurópaiak és a szemiták (arabok, zsidók) Mindkét

hagyomány a maga vonalán egy-egy mitikus testvérpárigjut vissza, és ezeket, mint jellegadó példákat, gondosanszámon is tartja. Az elôbbi esetben ez a Romulus-Remus-kettôs, az utóbbiban Káin és Ábel. (Ugyanazzal a szer-számmal, a kapával vágja fejbe Káin Ábelt, mint RomulusRemust.) Mindkét esetben a jobbik fél áldozódik fel, s azerôszakosabb és rosszabb fél viszi tovább a nemzedékifonalat. Ez a folyamat, amelyet mindvégig a hírhedt Gre-sham-törvény szabályoz, egyenes vonalon vezet azemberi minôség teljes leépülése felé – hacsak nincs ellen-tételezódése az emberiség egyetemes mûködésrendjében.

És éppen ezt a szerepet tölti be a szkíta-utód népekegymásért küzdô testvérpárja. Ebben az esetben a küz-delem tétje nem az, hogy melyik fél tudja elpusztítani amásikat, hanem az, hogy mindkét félbôl segítsen kibonta-koztatni a szunnyadó erényeket, amelyek a küzdelem el-maradása esetén rejtve maradnának. Röviden fogalmazva:Hunor és Magyar példája nélkül az emberiség Káin útjánrövidesen leselejtezi önmagát! – amint arra hétköznapjainkriasztó bôséggel ontják a bizonyítékokat.

A Csodaszarvas példája – Tóbias Klára szoborba min-tázott üzenete – nemcsak nekünk, magyaroknak szól, derajtunk keresztül az egész világnak is. Remélem, még ide-jében.

Mindezeket figyelembe véve és mérlegelve az a ma-gánvéleményem alakult ki, hogy – ceterum censeo… –Tóbiás Klára Csodaszarvas-kompozícióját az adott hely-színen legkésôbb 2000. szilveszteréig fel kell avatni.

Pap Gábor

MAGÁNVÉLEMÉNY

23

Kovács József

MARADÉK SZÉLMALMAINKA gabonafélék étkezési célú megôrlésére hazánkban azAlföldön a XIX. század második felétôl – a hajómalmoknálés a szárazmalmoknál jóval nagyobb számban – egyrenagyobb mennyiségben építettek úgynevezett hollanditípusú, tornyos, jellegzetesen kúpos formájú, falazott szél-malmokat. A korabeli adatok szerint egyes években 60-100 új malmot is létesítettek. Jó becsléssel állítható, hogyaz alföldi szélmalmok száma a XX. század elején ezer körüllehetett. A századfordulót követô idôkben e szélmalmokegy ideig képesek voltak versenyezni az egyre terjedôgôzmalmokkal, de végül is alulmaradtak az új technikasokféle gazdasági és minôségi elônyével szemben – bármég a közelmúltban, az ötvenes években is üzemelt né-hány szélmalom. Napjainkra számtalan, egymással össze-függô, kedvezôtlen tényezô, legfôképpen anyagi és morá-lis momentum következményeként a honi szélmalmokszáma nem haladja meg a három tucatot sem – ideértveminden megmaradt építményt, a romjaiban már alig felis-merhetôtôl az ürea falakkal állókon át a malomszerkeze-tükkel együtt pusztulókat, az eredeti helyükön jó állapot-ban megôrzötteket, és a múzeumokba áttelepítetteket is.Területi elhelyezkedésüket a térképvázlat szemlélteti.

A szélmalmok a városokban és községekben, ezekkülterületein, tanyákon, néha csak önmagukban, egyedülállnak, máshol az arra alkalmas terephátakon, természetesvagy mesterséges dombokon, jó széljárta helyeken, cso-portosan települtek. Írott adatok rögzítik, hogy példáulKiskunfélegyházán 1855-ben 62, míg Hódmezôvásárhe-lyen 1924-ben 21 szélmalom mûködött. Virágkorukbankedvelt és meghonosodott, hasznos népi ipari épületekvoltak, ám egyben – a templomok után – az Alföld legmo-numentálisabb és legjellegzetesebb épületei is. Nemcsakabból adódóan, hogy telepítésük kiválasztásávala legma-gasabb hátakra kerültek, hanem azért is, mert sajátos épí-tészeti formájuk: a magas, kúpos idomtest és a forgathatótetôvel állítható hatalmas szélvitorlák távolról is feltûnôépítészeti alkotóelemet és meghatározó karakterû tájfor-máló hatást nyújtottak. Kezdetben alacsonyabbak, zömö-kebbek, késôbb magasabbak, nyúlánkok voltak. Töme-ges építésük idején a szélmalmok egybeforrtak az alfölditájjal; létük szükségessé és természetessé vált. Az alföldiszélmalmok mellett hazánkban néhány hegyvidéki szél-malom is épült.

Áttekintve a napjainkra is megmaradt honi szélmalma-ink állományát, igen szomorú és lehangoló állapot tapasz-talható. Építészeti nagymúltú hagyományunk ezen ágamajdhogynem mindörökre veszendôbe ment. Valószínû-leg csak azok a már áttelepített, illetve a még áttelepítésreszánt szélmalmok maradnak fenn legtovább, amelyek aszabadtéri múzeumokba kerülnek. Megszámlálásukhozegyik kezünk is elegendô.

Az ugyancsak csekély számú, eredeti helyükön ôri-zendô mûemlék-malmok is egyre nagyobb veszélybe ke-

rülnek. Ezeken kívül van még néhány hiányos malombe-rendezésû, düledezô, megrokkant, rossz állapotú épít-mény. A legszomorúbb látványt az építmény-maradékok,az üresen meredezô falazatok és a rommá omladozótörmelékhalmok nyújtják.

Az 1995-ben még meglévô szélmalmaink – állapotuk-ból adódó kényszerû észszerûség alapján a következô-képpen csoportosíthatók:

1. A szabadtéri múzeumokba áttelepítettek;2. A helyükön mûemlékként megôrzöttek;3. Azok, amelyek még állnak, de hiányosak,

esetenként már állékonyságuk is kérdéses;4. A funkcióváltással fennállók;5. A falmaradványok

Az egyes építményekrôl a fenti csoportosítás szerintszámolok be, mellékelve egy-egy fényképet is.

1. A szabadtéri múzeumokba áttelepített,megôrzésre és bemutatás céljára szolgáló szélmalmok

Az Ópusztaszeri NemzetiEmlékpark Szabadtéri Nép-rajzi Gyûjteményébe kerültnéhány éve Szentes környé-kérôl, a Donát út 73. alattikülterületi tanyáról az 1850-ben épült téglafalazatú, fe-lülhajtós, kétkôpáras, telje-sen felújított szélmalom.

Kiskunfélegyházán, a Kis-kun Múzeum hátsó udvaránállították fel még 1939-ben,a város határában a Kis-mindszenti út melletti ta-nyán 1860-ban épült, úgy-nevezett Pajkos-Szabó-félevályogfalazatú szélmalmot.(Legutóbb Fábián János tu-lajdonában volt. Jellegzete-sen zömök formájú, alulhaj-tós megoldású.

24

Békéscsaba szomszédságá-ban, a 44-es út déli oldalá-hoz közel, a 2135. számú,volt Fényes-tanyán, a Gabo-namúzeum területén építet-ték fel újból azt a szélmal-mot, amely Békéssámsonhatárában, a Csókás nevûhatárrészen a tanya 507-enkészült helyben égetett tég-

lából, az 1860-as években. Eredeti építôje Vajnai Pál volt,majd utóbb Kiss Jenô molnár tulajdona, aki három kôpárraalakította át. Állításuk szerint 1953-ig folyamatosan mû-ködött, majd sokáig elhagyatottan állt, míg néhány évegondos kezek sikeresen áttelepítették. Vitorlája törött.

Elképzelések szerint aSzentendrei Szabadtéri Nép-rajzi Múzeum alföldi tájegy-ségének területére két szél-malom áttelepítésére kerül-ne sor. Az egyiket Dusnok-ról, a másikat Kunhegyesrôlszállítanák. Az elôbbit márátszállították, de a felállítá-sára nem volt erô. A másikmég Kunhegyes határábanáll, az 1627. számú tanyán.

Az 1977-ben készült felvétel még viszonylag jó állapotottükröz. Az 1853-ban épült Komlóssy-féle, téglafalazatú,három kôre járó szélmalom a felvétel idején már nem mû-ködött, vitorlázat nélkül áll.

2. Szélmalmok eredeti helyükön, mûemlékiminôsítéssel. Egik részük szélvitorlákkal is felszerelt,

tökéletesen mûködôképes, mások vitorla nélküliek, debelsô malomberendezéseik üzemelésre alkalmasak

Kiskunhalas belterületén, amai Kölcsey utca és a Szél-malom utca keresztezôdésé-nél, a nyugati saroktelken,mesterségesen képzett dom-bon, ép vitorlázattal rendel-kezô, teljesen üzemképes,vegyes falazatú, külsô tégla-borítású, jó állapotú mûem-lék szélmalom áll. HunyadiAntal építette az 1850-esévekben vályogból, alulhaj-tós, egykôpáras megoldás-sal, majd fia 1892-ben téglá-

val burkoltatta. 1901-ben Sáfrik József molnár vásároltameg, és felülhajtós, háromkôpáras rendszerûvé fejlesz-tette, ezzel egyidejûleg végrehajtva a kívánatos magasítástis, egy szinttel megnövelte az épületet. Az Országos Mû-emlék Felügyelôség 1965-ben helyreállította, majd 1979-ben felújításra is sor került.

Kiskundorozsmán a ma ismeglévô szélmalom fenn-maradását nem kis mérték-ben segíthette a híres szege-di prímás, Dankó Pista Nemfúj a szél, nem forog a do-rozsmai szélmalom kezde-tû, országosan ismert nótá-ja. A Deák Ferenc utca 7.számú telken álló malom1821-ben épült Czékus mol-nár számára, akkor még afaluszélen, egy mestersége-sen emelt dombon, téglalá-bazattal, vályogból. A négy-szintes építmény jellegzetesen kiskunsági formájú. 1970.évi összedôlése után 1973 tavaszára építtette újjá a mûem-lékfelügyelôség az utolsó molnáráról elnevezett, Forgó-féle malmot, amely eredetileg két kôpárral dolgozott, ésaz 1920-as években alakították át háromköves, felülhajtósrendszerûvé. A malom mûemlék.

Szegváron, a Szentesre ve-zetô út északi oldalához kö-zel, a Kinizsi út 43. alatt, az5878. helyrajzi számú ingat-lanon jeles népi mûemlék-jellegû építmény, jó állagúszélmalom található, mester-séges dombon, elkerített,gondozott környezetben.Az 1801-ben épült, mûkö-dôképes malomberende-zéssel bíró házról hiányzika vitorla. A malom a felülhaj-tós, kétkôpáros, négyszintesváltozat képviselôje.

Karcagon, a Vágóhíd utca22. sz. beltelken 1858 óta álla mûemlékké nyilvánított,1976-ben teljesen rendbe-hozott, belsô berendezései-ben mûködôképes, vitorláknélküli szélmalom. Függôle-ges tégla támfallal körülvettföldfeltöltésbôl emelkedikki, ám hasznos belsô tere azeredeti talajszinttôl indul,tehát ötszintes.

25

Mártélyon, a község északikülterületi határában lévôtanyán, kis mesterségesfölddombon, jó állapotban,de vitorlák nélkül, redetibelsô berendezésekkel fel-szerelten áll az 1857-bentéglából épült KésmárkiImre-féle, 1945 óta SzalayFerenc festômûvész tulaj-donában lévô mûemlék-szélmalom.

A Fertô-tó partján, a vala-mikori Pátfaluban – a maiBurgenland, Podersdorf amSee-ben – áll a XVIII. század-ban épült, négyszintes, alul-hajtós, kétkôpáros, lényegé-ben mûködôképes mûem-lék-szélmalom.

Délvidéken, Bácskatopo-lyán jó állagú, vitorlákkal isbíró, szépen karbantartottszélmalom áll.

3. Leggyakoribbak azok a szélmalmok, amelyek vitorláihiányoznak, belsô technológiai berendezésük hiányos,vagy már egyáltalán nincs meg, tetôzetük és falazatuk

megrokkant, sokuk bármikor összeroskadhat.

Jánoshalmán a Czobor út 1-3 számú telken viszonylag jóállapotú, vitorlák nélküli, el-hanyagolt, vályogfalú, tégla-burkolatos, palatetôs szél-malom áll. A városképi je-lentôségû, 1892-ben épült,úgynevezett Bognár József-féle malom kétkôpáros, fe-lülhajtott megoldású; a bel-sô berendezést tekintve lé-nyegében hiánytalan.

Felsôszentivánon, az 55-ösút mellett, a 90-es házszámútelken áll a környéken hí-ressé vált ács-molnárról, anéhai Nagy Torma Vincérôlelnevezett szélmalom. A vá-rosképi jelentôségû épít-mény feltehetôleg a XVIII.század közepe táján ké-szült, kívül téglaburkolattal,belül vályogfalazattal. Vi-torlái régóta hiányoznak.Malomgépészeti berende-zése szinte hiánytalan.

Tataházán, a Pónai út 9. szá-mú telken, természetesdombhát magaslatán áll aviszonylag jó állapotú, vi-torlák nélküli, bádogtetôs,téglaburkolatú szélmalom.A városképi jelentôségûépítmény Molnár Pálné tu-lajdonában volt.

A Hódmezôvásárhelyrôlkeletre kivezetô Erzsébeti útmelletti, 376. számú, egye-dülálló tanya udvarán cse-kélyke dombon mûködés-képtelen, avult, elhanyagoltszlémalom áll. A Papi Imre-féle malom 1948-ban mégmûködött. A mûemlék-jelle-gû házat az Országos Mû-emlék Felügyelôség a 70-esévekben zsindelyeztette. Afalazat alsó része megrok-kant, a berendezés hiányos,vitorlák nincsenek.

Székkutas határában a 47-esút és a vele párhuzamos vas-út mellett, a 2016 számú ta-nya udvarán jó állapotban álla Kádár Imre-féle szélmalom.

26

Túrkevén, a város északiszélén, a Kisújszállásra ve-zetô út bal oldalán igen ro-mosan, vitorlázat nélkül, fó-liával borítottan áll az 1850-es évek körül épült öregszélmalom. A jelenleg dará-lónak használt ház berende-zése hiányos. Vályogfala-zata kívül téglaborítású.

Tiszasziget északi peremén,az 1. számú tanyán áll azúgynevezett Juhász-féleszélmalom; Molnár Györgytulajdona. Az 1880 körülépült létesítménynek vitor-lázata és berendezése nincs.Vályogfalazatát kívülrôl cse-rép, illetve téglaburkolat vé-di. Malomberendezése kis-sé hiányos.

Tiszasason, a Szôlôshegyiutcában, ma Trecsák Lászlótulajdonában van az a ma-radék szélmalomépület,amely az 1850-es évekbenkészült vályogból, téglabur-kolattal. Vitorlája hiányzik,tetôzete szétesett, malom-szerkezete nincs, csakegyetlen födéme van. Fala-zatának lábazati része többhelyen megroskadt.

Szentesen, a Mentô utcábanmaradt meg a városban va-laha volt több szélmalomutolsó hírmondója; ez iscsökkent magasságú. A Ber-ki-Piti-féle malom mintegy150 éves lehet. Már régótacsak darálónak használták,ma elhagyatott.

Kunszentmárton egyik igenrossz állapotú, összedûlô-félben lévô szélmalma aSzentesi út 26. számú köz-ben, a település szélén ta-lálható. A tégla támfalakkalkészült malomnak vitorlájanincs, teteje széthullott,évek óta gondozatlan.

Kunszentmárton másik szél-malma az elôbbivel szem-ben, a temetô és a volt tégla-gyár szomszédságában om-ladozik. Szintén igen gyen-ge statikai állapotú, teljesenelhanyagolt.

4. Néhány volt szélmalomházat, amelyet megtartottak,vagy újjáépítettek, megváltozott rendeltetéssel

használnak. Ezek már nem szélmalmok, de ôrzik amalmok hagyományos formavilágát.

Igen jó állapotú a Kangyal-Bagi majorban, a rendkívülmagas mesterséges dombonálló, nemrégen helyreállítottvolt szélmalom épülete. Je-lenleg üres, de falazata, fö-démei és tetôzete kitûnô ál-lapotban vannak. Az 1850-ben épült malom valaha kéthengerszékkel mûködött,mûemléki besorolású.

Jó állapotban maradt megKiskunfélegyházán a kórházudvarán a mesterségesdombon álló szélmalomház,amelyet most raktárkénthasznosítanak.

Szatymaz külterületén, aBalástya felé vezetô út mel-lett, a III. körzet 135. sz. ta-nyáján, igen kulturált kör-nyezetben épült újjá egyszélmalomház; ma üdülô.Eredetileg az 1800-as évekközepe táján épült az úgy-nevezett Enyingi István-félevályogfalú szélmalom. Az1975-ben elvégzett újjáépí-tés alatt ismét összedôlt;csak az ezek után történt tu-lajdonváltás biztosítottafennmaradását.

27

Felgyô külterületén, aCsanytelek felé vezetô úttólnyugatra, a volt TSZ major-ság egyik üzemága a szél-malomházzal összekapcsolthúsfeldolgozó és vágóhíd.A ma jó állagú, tetôzetébenfelújított malomház új funk-cióját is jól szolgálja, és egy-ben ôrzi hagyományos for-máját.

Debrecenben, a Böszörmé-nyi út 1. szám alatt, a hen-germalom területén késôb-bi keletû malomépületektôlkörbeépítetten, jórészt ta-kartan áll a XIX. századbólszármazó, Hortobágyi-félemûemlék-malomház, átala-kítva, jó állapotban.

5. Végül azokat a szélmalmokat veszem sorra,amelyeknek csak falaik állnak, vagy romjaik láthatók.

Fábiánsebestyén külterüle-tén, a Gádorosra vezetô út-tól északra, a Veker éri csa-torna partján, emelkedônállnak egy szélmalom meg-maradt, omladozó falrészei.

Szentes külterületén, a Ma-gyartésre vezetô úttól nyu-gatra lévô egyik tanyabo-korban, csekély földdom-bon régi szélmalom tégla-burkolatos, üres falazata áll,helyenként hiányosan.

Balástya külterületén, a For-ráskútra vezetô út bal olda-lán természetes dombhá-ton, szántóföldek közöttegy volt szélmalom vályog-falazatának félig álló marad-ványa és omladéka látható.

A fentieket számszerûsítve: a legtöbb szélmalomépítmény– 13 db – Csongrád megyében maradt meg. Bács-Kiskunés Jász-Nagykun-Szolnok megyében hat-hat, Békés ésHajdú-Bihar megyében pedig egy-egy darab található.

*

Befejezésül idekívánkozik egy megkapó történet, amelyet1995 nyarán hallottam a helyiektôl, amikor Makó külterü-letén, Rákoson kerestem az 1977-ben még meglévô szél-malom épületét, amely akkor már üresen állott, de a veleösszeépült lakóházban élt a volt molnár és családja. Azegyedül maradt idôs Szedlacsek molnár és felesége úgytíz éve egy napos délelôttön kicsoszogott a kertbe. Né-hány perccel azután, hogy elhagyták a lakást, a hátuk mö-gött egy szempillantás alatt nagy robajjal, hatalmas porfel-hôben összeomlott a malom és a lakóház is. A meggyen-gült falak nem bírták tovább, ledôltek, de a Gondviselésvigyázott az öregekre. Azóta Szedlacsek bácsi már átköl-tözött a felhôkön túli szélmolnárok céhébe. Nyugodjékbékében. A malom helyen tavaly egy bozótos gaztengerközepén szétporladó vályoghalmot találtam. Így fogyatko-zik a molnárság és a szélmalmok hajdanvolt sokasága.

Az orosz nyelvû szakirodalomban okunyevszki-nek nevezett, az i. e.III.-II. évezredbôl való mûveltség hagyatéka Nyugat-Hakaszia

sztyeppvidékérôl. Földbôl kiemelkedô része 2,5 m magas. Alul egyistenség arca ismerhetô fel. (Kunkovács László felvétele)

28

Dr. Pálfai Imre szerkesztésében 1995-ben Tisza-völgyiholtágak, 1997-ben pedig Duna-völgyi holtágak címmelkönyv jelent meg a Közlekedési, Hírközlési és VízügyiMinisztérium kiadásában.

Elôször tekintsük át a Tisza-völgyi holtágakat feldol-gozó 200 oldalas munkát.

A múlt században elkezdett folyószabályozás egyikfô célja – olvasható a munka elôszavában – a minél na-gyobb megmûvelhetô mezôgazdasági terület kialakításavolt”, következménye pedig a folyó lezárt szakaszaibankialakult holtágak, holtmedrek sora lett. Az „elnevezés ta-lán azt is jelzi, hogy ezeket a felhagyott folyószakaszokattudatosan halálra ítélték. Sok holtág mára valóban eltûnt,de nagy részük önálló életet kezdett, s az emberek is egyretöbb célra… használták ki… Napjainkban… a holtágakiránti érdeklodés már nem csak a velük közvetlenül kap-csolatban álló helyi lakosok részérôl nyilvánul meg, ésnem csak gazdasági célú… Mindezek olyan sajátosélôhelyek, amelyek sokszínûségük és a víz jelenléte révénigen elônyös természeti értéket képviselnek… A kiad-vány… azt tûzte ki célul, hogy ráirányítsa a figyelmetarra a komoly természeti értékre, amelyet a holtágak kép-viselnek. Ezek nagyon sokféle igény kielégítésére alkal-masak, vagy alkalmassá tehetôk. Tudni kell azonban,hogy… nem szabad, nem lehet, nem gazdaságos bárme-lyik holtágra bármilyen hasznosítási formát ráerôltetni.Ez a differenciálás a holtághasznosítás és a rehabilitációalapkérdése. …feltétele pedig a holtágak minél részletesebbmegismerése, illetve az érintettekkel és érdeklôdôkkel tör-ténô megismertetése.

Az öt hektárnál nagyobb Tisza-völgyi, magyarországiholtágak felmérését – a bevezetô szerint – a szegedi Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság koordinálásával 1993-1994-ben végezték el. A munkában „az illetékes környezet-védelmi felügyeloségek és természetvédelmi szervezetek…is részt vettek”. Eredménye egy az Országos Vízügyi Fô-igazgatóság által 1994-ben kiadott szakvélemény, ami „aholtágvédelem, illetve hasznosítás ökológiai szempontjai-ról, továbbá környezetvédelmi, tájvédelmi és klimatikusszerepérol” szól.

A felmérés eredményeként a könyv az Alsó-, Közép-és Felsô-Tisza 75, a Maros l, a Hármas-, Kettos- és Sebes-Körös 44, a Berettyó l, a Zagyva 7, a Tarna l, a Hernád 5,a Takta 8, a Bodrog 20 és a Szamos 5 holtágát, összesen atehát 167 holtágat mutat be. Egyenként leírja helyüket,jellemzô méreteiket, feliszapoltságukat, növényzettel valóbenôttségüket, feltöltési és leürítési lehetôségeiket, jelen-legi funkcióikat, környékük betelepítettségét és védettsé-gét, valamint rögzíti tulajdonosaik, illetve kezelôik nevét.Ezeket 9 oldalnyi táblázatban is áttekinti. A holtágak meg-ismerését a róluk készült térképek, illetve 60 színes fény-kép könnyíti meg.

A bemutatott „holtágak nagyobb része (98 holtág)az árvédelmi töltésen kívül, az e úgynevezett mentett olda-lon helyezkedik el, – állapítja meg az Összefoglaló – kisebbrészük pedig (66 holtág) a töltések közötti hullámtérben”,illetve 3 holtág az ártérben van. Ezek „összes területe 5225hektár, melybôl… a hullámtériek – beleértve az ártériholtágakat is -1315 hektárt tesznek ki. A holtágakbantárolt víz összes térfogata – átlagos vízháztartási körül-mények között – 99 millió m3, ebbôl… 28 millió m3 ahullamtéri-ártéri holtágakban van”.

Annak ellenére, hogy a „holtágak fobb hasznosításiformái a… belvíztárolás, öntözovíztárolás és vízvezetés,halászat, horgászat, üdülés, vízisportolás”, hasznosításuka hullámtéri, illetve a mentett oldali holtágaknál eltérô.Az elsô csoportnál „az árvízi elöntések miatt extenzívhasznosításról lehet szó. A levonuló árhullám vize felfris-síti és feltölti ezeket a holtágakat, melyeknek elsôsorbantermészet- és tájvédelmi szempontból van jelentôségük,növény és állatviláguk az egykori folyómenti vizes élôhe-lyek gazdag élôvilágának megmaradt, ide visszaszorultrésze. A hullamtéri holtágak több ritka és védett állat- ésnövényfaj szinte kizárólagos elôfordulásának helyei. Amentett oldali holtágaknál a hasznosítási formák mind-egyike elôfordul, némely holtágon egyidejuleg több, mégaz egymást zavaróak is (pl. halászat és üdülés stb.)”.

A vizsgált holtágak közül 26 országosan védett, 14pedig helyi védettséget élvez. „A védett holtágak zöme ahullámtériek közül kerül ki”. A könyv a nem védettekközül legalább 90-et valamilyen szintû védettségre ajánl.

„A holtágak medrének állapotára általában az erôtel-jes feliszapoltság, a növényzettel való túlzott benottségjellemzo” – olvasható szintén az Összefoglalóban, de kitéra vízminôség-vizsgálat kérdésére is.

„Az utóbbi, közel másfél évtizedes csapadékszegény,száraz idôjárás hatása igen erôsen érezhetô a holtágakvízforgalmában. Ez idô alatt a mentett oldali holtágakvízkészlete… erôsen megcsappant… A hullamtéri holt-ágak vize – a korábbi idôszakokhoz képest – ritkábbancserélodik ki, mivel az árvízi elöntések gyakorisága csök-kent. Az említett idôszak végére a holtágakban tárolt vízmennyisége az átlagosnak alig felét teszi ki”.

A 76 oldalas Duna-völgyi holtágak címû könyvben,ami a magyarországi szakasz holtágait tekinti át, a holtágszót is pontosítja: „Holtágnak tekintjük azokat a holtmed-reket , amelyek nem vesznek részt a folyó vízszállításában.Értelemszerûen minden mentett oldali holtmeder ilyen.Azok viszont, amelyek a hullámtéren egy bizonyos víz-szint elérése után bekapcsolódnak a vízszállításba, illetvelegalább az alsó végükön nyitottak, mellékágnak minô-sülnek. …A holtágak és a mellékágak között éles határtnem lehet vonni, minden esetben külön-külön meg kellvizsgálni a sajátos adottságokat, azt követôen kerülhetsor a besorolásra. A Duna-völgyi mellékágakról különfölmérés készült, annak eredményei ugyancsak kiadványformában jelennek meg”. Más szóval a holtág „nem vesz…részt a folyó vízszállításában”.

A tiszaiakhoz hasonló módon itt 50 holtág kerül ismer-tetésre. Eloszlásuk a következô: „a Duna mentén (beleért-ve a korábban a Dunából leválasztott Ferenc tápcsatorna

Hovány Lajos

TISZA- ÉS DUNA-VÖLGYIHOLTÁGAK

29

menti holtágakat és a Mosoni-Duna menti holtágakat) –olvasható az Összefoglalóban – 29, a Dráva mentén 11,és a Rába valamint a Rábca mentén 10 holtág van”. 38holtág a mentett oldalon, 11 a hullámtérben, 1 pedig azártérben foglal helyet. A bemutatott 1772 hektárnyi terüle-tû holtágból 261 hektár „a hullámtéri holtágak területe(beleértve az egyetlen nyíltártérit is)… A holtágakban tá-rolt víz összes térfogata… 22,614 millió köbméter, melybol3,972 millió köbméter a hullámtéri holtágakban van”.

A Duna-völgyi holtágak hasznosítási formái a közötta „belvízszállítás… és… kisebb mértékben ipari hûtôvíztározás” is fel van sorolva.

E két könyv nemcsak a vízépítoknek izgalmas és ötlet-adó olvasmány.

„Végsô célunk a már körvonalazódó állami támoga-tással 1998-ban elinduló holtágrehabilitációk értékmegôr-zô és értékteremtô végrehajtásának segítése” – olvashatóa dunai holtágakról szóló könyv elôszavában. Ennek szin-te folytatásaként a múlt év szeptember 24-26-án Kolozs-várott megtartott Kárpát-medencei vízépítôk 3. tanácsko-zásán, a vízkészletgazdálkodási szekcióban két beszámo-ló hangzott el. A Tisza-völgyi holtágak rehabilitációjárólSchreffel Rudolf és Takács Istvánné, A Tisza-völgyi holt-ágak állapota, a rehabilitáció lehetôségei címmel pedigFekete Endre és Balog Tamás László értekeztek. Ezek kap-csán egy javaslat is elhangzott: a holtágakat, a bennüklévô élet miatt nevezhetnénk haloványoknak is.

E könyveket tanulmányozva a térképeken olyan hul-lámtéri vagy ártéri csatornák fedezhetôk fel, amelyek a kisvízimederrel kötik össze a holtágakat. A leírásokból az is kiderül,hogy e csatornákban a víz áradásakor a holtág felé, apadás-kor pedig a folyó kisvízi medre irányába folyhat. így e csator-náknak fok-jellegük is lehet. A teljes felsorolás igénye nélkül:a Tisza mentén ilyen csatorna van például a Szolnok, Szajolés Besenyôszög közeli hullámtérben a Feketeváros-Holt-Tiszánál, aminek vízpótlása „csak megfelelô tiszai vízállásesetében lehetséges”, vagy a tiszacsegei, illetve ároktôi hul-lámtér Miskafoki-Holt-Tiszájánál, ami közvetlen „kapcso-latban áll a Tiszával, árhullámok levonulásakor gravitáció-san töltôdik”, azaz a tiszatarjáni hullámtér Tiszatarjáni-Holt-Tiszájánál, amit a „Tisza árvizei töltik fel hullámtéri csator-nán keresztül, szabályozhatóan, leürítése ugyanezen csator-nán át történik. Funkciója: horgászat. Élôvilága gazdag ésváltozatos. Az árvízi elöntések miatt halutánpótlása folya-matos, a szukcesszió kevésbé elôrehaladott, mint a mentettoldali holtágaknál. Tájképi szempontból igen szép, jellegzetesholtág. Jelenleg nem tartozik természetvédelmi területhez,helyi természeti védelem alá vonása indokolt”. A Kerülô Holt-Dunáról Pörböly községnél (Tolna megye) viszont az is kide-rül, hogy fokai vannak, vízpótlása pedig „a Duna árhullá-mainak vizébôl és felszín alatti szivárgásból történik”. Eholtágak némelyike tehát még jelenleg is úgy mûködik, minta folyószabályozás elôtti fokgazdálkodás mélyedései, me-lyeknek a neve palé, halovány, holtág, morotva, netecse,illetve tó volt.

Szótárainkban a holtág szavunk jelentése a következô:A magyar nyelv történetietimológiai szótára (1970) szerintfolyónevekkel összekapcsolva, például a Vág nevével,

1211-tôl az „elzáródás miatt… megállott vizû, megre-kedt… folyóág” jelentéssel bír; a Révai Nagy Lexikona (1914) szerint a holtág „a folyónak az az ága, melynekegyik végét a folyó sodrának megváltozása következtébenbeiszapolta; miért is közép és alacsony vízállás alkalmávalvagy kiszáradva áll, vagy ha a megelôzô áradásból ma-radt is benne víz, ez nem folyik, hanem álló tavat képez”,de holtágnak „nevezik a szabályozó mûvek által elzártágakat is”; a Mûszaki Értelmezô Szótár Vízgazálkodás(1988) címû kötete szerint a „holtág (morotva) a mederfej-lôdés vagy mederszabályozás által keletkezett elhagyottmederrész, ill. mellékág. (A vízjárástól függôen lehet bennevíz – de nem vízfolyás, hanem holtvíz; s ezért holtvízimeder, holtmeder)”.

Összhangban ezzel a morotva szó úgy a Révai NagyLexikona, mint az Erdélyi magyar szótörténeti tár (1997)szerint is a holtág egyik szinonímája.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában ahalvány – 1485-tõl datálhatóan – a holt folyóág, illetve aholt vízmederben keletkezett… mocsár jelentésu; a folyóholtágá-t halványnak, illetve halaványnak nevezi az Újmagyar tájszótár (1988); az Erdélyi magyar szótörténetitár ( 1984) szerint a halvány, illetve halovány holt folyóág-at, azaz mocsaras hely-et jelent.

Mindezek alapján látható, hogy az ajánlott szakszóvalójában egy régi szavunk felújítását jelenti.

Vajdaság vízügyi térképe (1971) szerint Bácskában aDuna közelében Monostorszeg (Backi Monostor) és Apa-tin között 3, Szond (Soma) környékén 2, Újfalunál (NovoSalo) 1, Kaboltól (Kovilj), illetve Dunagárdonytól (Gardi-novci) délre 5 nagyobb, legalább 2 km hosszú holtág talál-ható; a Tiszánál Óbecsétol (Becej) északra és délre van 1-1 ilyen. Közülük a szondi, az újfalusi és a kaboli holtágaka hullámtérben, illetve az ártérben foglalnak helyet. Ezzelvélemenyünk szerint – még megközelítôen sem merültki az öt hetkárnál nagyobb bácskai holtágak száma.

A holtágak helyének felkutatásában a fokgazdálkodáspaléi is segítségünkre lehetnek. Mindannak ellenére, hogyaz eredmények részletezése még az eljövendô kutatásravár, az 1990-tôl közzétett kutatási éredmények alapjánmegállapítható: Bácskában a Duna melletti kisebbna-gyobb palék száma több mint 20-ra, a Tisza mellettieképedig 10 fölöttire tehetô. Elképzelhetônek tartjuk, hogyjelenleg ezek egy része szintén a hullámtérben van.

Számunkra, bácskaiak számára az sem elhanyagolha-tó, hogy a Tiszán elkészült becsei gát duzzasztása folytán,a gáttól az országhatár irányában elhelyezhetô hullámtériholtágak gravitációs vízcseréje a többihez viszonyítvakönnyebben végezhetô el, tehát a könyvben említett aszá-lyos idôszak hatása is kisebb lehet.

A fönt említett térkép láttán gazdag holtág-„termés”sejthetô Bánátban, nemcsak a Tisza és a Duna mentén,de a Bega és a Temes környékén, illetve Szerémségben,a Száva hullám-, illetve árterében is.

Minezek alapján szükség lenne Vajdaságban is felmér-ni az 5 hektárnál nagyobb területû holtágakat, és a dr.Pálfai Imre-féle könyvekhez hasonlóan mind szélesebbkörben hozzáférhetôvé tenni azok jellemzô adatait.

30

A Szatmár táji, a magyar és a román határ mentén mintegynegyven falut felölelõ fejlesztõmunkánkkal (mint ezt leg-utóbb is emlegettem) útközben vagyunk. Megteremtettüka határmenti települések együttmûködésének feltételeita megoldandó feladatok közös összeállításával. Megismer-tettük egymással a polgármestereket a határ innensõ és atúloldalán, de egyelõre csak a települések vezetõit, a vál-lalkozókat, az értelmiséget, a gazdákat, tehát a polgárokatmég nem. Ha együtt vagyunk, valamennyien tudják, hogymit is akarunk, de külön-külön még bizonyára másképpenbeszélnek szándékaikról, hiszen a kistáji, vagy akár a re-gionális gondolkodás még nem természetes. Ebben azátmeneti helyzetben fogalmaztuk meg 1998 nyarán azt aPHARE CREDO pályázatot, ami a megoldásra váró felada-tokat, azok megvalósíthatóságának vizsgálatát (és különö-sen az emberi kapcsolatok kiépítését, a rokon jövõképekmegtalálásával az együttmûködõ csoportok kialakulását)finanszírozta volna.

Volna.Történt ugyanis, hogy 1998 novemberében a Túr-for-

rásvidéki Negresti Oasba „Szatmári Fejlesztési Konferen-cia” címen megbeszélésre hívtuk a program valamennyiszereplõjét, a kolozsvári magyar és a szegedi román kon-zulokat, a kormányzatok és a megyék képviselõjét (akikközül egyedül Loydl Tamás, a magyar Miniszterelnöki Hi-vatal munkatársa jelent meg), hogy a pályázati döntéstmegelõzõen közösen összesítsük a tervezett tennivalókat.És persze azt is, hogy mit teszünk, ha szándékainkat eset-leg nem támogatják. Ekkor derült ki, hogy az általunktükör-projektként készített cselekvési terv román nyelvûvariánsát nem adták be, „a tükör eltörött”, ahogy a bõrvelyi(Berveni) polgármester fogalmazta. Nem is lehet majdpénz tehát a romániai határoldal településeinek helyzetfel-tárására, az összejövetelek és a számukra eltervezett kép-zések finanszírozására. Decemberben kiderült, hogy a ma-gyar határoldal pályázatát Brüsszel díjazta, és hogy a mint-egy kétszáz pályázat közül a támogatott néhány közé ke-rült. Bizonyára azért, mert jónak találták, és így bizonyos,hogy a romániai tükörprojekt is ugyanolyan jó, tehát tá-mogatott lehetett volna, ha postázzák. Aztán (immár janu-árban) kiderült az is, hogy beadni egyébként beadták,csak nem az e sorozatban már többször partnerünkkéntemlegetett Satu-Mare megyei Polgármesteri HivatalokSzövetsége, hanem a Megyei Tanács, és nem a határmentitelepülések fejlesztésének partnerprogramjaként, hanemvalami más célra. Az egész mintha a jereváni rádió híradásalenne: a hír igaz, csak éppen nem osztogatnak, hanemfosztogatnak, nem kenyeret, hanem pályázatot, és nemAngliában, hanem (legyünk pontosak:) Szatmárnémeti-ben.

Furcsa helyzetbe kerültünk. Mindezidáig azt állítottuk,hogy Szatmár magyarországi töredéke (tehát a hajdaniEcsedi-láp környéke, a Túr mente és az Erdõhát, valaminta mi jelenlegi cselekvési terveink által nem érintett Sza-moshát) csak a Romániához tartozó rokon tájjal, az odaátiSzatmárral együtt fejleszthetõ. Így áll helyre múltja, társa-dalma, gazdasága. A rokon tájakat egy régióként értel-mezve helyre lehet állítani a megszûnt vasúti kapcsolato-kat, és a határ légiesítéseként közúti, kerékpáros ésgyalogos átkelõket lehet nyitni ott, ahol most megszakada mindkét irányból érkezõ út. Az Európában honos regio-nalitás eszméjének is megfelelve így eltüntethetõ a határ-hoz szorított kistájak zsák-jellege, végállomás-volta. Haközösek a település-és térségfejlesztések, ha szorgalma-zottak és gyámolítottak a közös vállalkozások, ha a közö-sen kiépített turisztikai útvonalakon megindul a vízi, alovas, a kerékpáros forgalom, és ha mindennek eredmé-nyeképp azonos érdekek szálai kötik össze a mindkétországbéli Szatmár településeit, könnyebben érkezik abefektetõ, és könnyebben terem munkahely a nagyobbfelvevõ-és munkaerõpiacon. Az így megtalált közös érdekalapján könnyebb megvalósítani az együttes környezet-és vízvédelmet, és van miért egyeztetni a tájrehabilitációt.Az ordas eszmékbe ágyazott historikus félelmek is oldha-tók. Ha (mint terveztük) közös regionális fejlesztõirodátalakítunk, ha (mint elgondoltuk) a mindkét ország megyeiés fõvárosi hivatalnokaiból megteremthetõ egy közösregionális tanács, ha (mint szerettük volna) az országhatártátlépõ közös településszövetség alakul a fejlesztési felada-tok koordinálására, elkezdhetõ az a hétköznapi apró mun-ka, ami a települések lehetõségeinek, de tulajdonképpena polgárok életének megújulását jelentheti.

Nem ez történt. A határ helyett a pénz légiesült.Valamit azonban meg kell mentsünk mindebbõl.

A PHARE CREDO magyarországi irodájával kötött szer-zõdés után (várhatóan 1999 áprilisában) elkezdjük azEcsedi-láp környéki és a Túr menti-erdõháti településekvezetõinek továbbképzését is jelentõ „Szatmári Jövõmû-hely” rendszeres összejöveteleinek szervezését. E fórumelé kerítjük a települések társadalmi-gazdasági adottságai-nak feltárásából adódó lehetõségeket, valamint az e fóru-mon elõzõleg közösen meghatározott fejlesztések megva-lósíthatóságának vizsgálati-szakértõi anyagait. E fórumlesz hivatott arra, hogy a még a romániai partnerekkelközösen kitalált turisztikai fejlesztés immár csak magyar-országi céljait és részleteit kijelölje, és arra is, hogy azokmegvalósíthatóságáról készített elemzéseket mérlegelje,és a fejlesztés irányait meghatározza.

Ezek az összejövetelek jelentik csíráját az Ecsed-kör-nyéki települések hiányzó és megalakítandó szövetségé-

Beke Pál

A SZATMÁRI FEJLESZTÕMUNKA – IV.

31

nek, hiszen Mátészalkától keletre már alig jut fejlesztésipénz, és ami koncepcionálisan megfogalmazódik, abbane tájnak csak a holdudvar-szerep jut. A leendõ ecsedi tele-pülésszövetségnek a Túr melléki-erdõháti és a Csenger-környéki települések már meglévõ szövetségeivel közö-sen a projekt végére meg kell alakítania Szatmár-térségifejlesztési ügynökségét.

Ezen összejövetelek során fogalmazódik meg majd akülönféle, a vizsgálódásaink során felébredt érdekek sze-rinti civil szervezetek jellege is, amelyeknek képviseleteaz elõbb emlegetett ügynökségben ugyancsak megoldan-dó. Változatlanul feladat a terület-és vidékfejlesztéssel fog-lalkozó megyei és országos szakemberekbõl álló „térségitanács” megalakítása, amely szervezet a helyi és kistájiszándékok, fejlesztõmunkák, beruházások hátországánakbiztosítására hivatott.

Mindebbõl a romániai határoldal településeinek nemszabad kimaradniuk pusztán azért, mert nincs mibõl meg-fizessék a magyarországi határszakasz településein dolgo-zó szakértõket. Elképzelésünk az, hogy (vezérletünkkel)õk is feltárják településeik adottságait, õk is elvégezik aközös szándékok helybéli megvalósíthatóságánakvizsgálatát. Annak nincs értelme, hogy a hazai konkrétmunkában érdektelenként továbbra is állandó vendége-ink legyenek, hiszen feladatunk az is, hogy a magyar ha-tároldal településeinek polgármestereibõl az egymásra-utaltság felismerésével együttmûködésre képes csapatotalakítsunk. Az már viszont értelmes és fontos dolog, hogyha ez a társaság a fejlesztés, a közös cselekvés legkisebbközös többszöröseit meghatározta és elfogadta, szándé-kaikat a romániai szatmáriak által megfogalmazottakkalegyesítsük.

Mindez persze csak a kezdet. A jelen pályázatból finan-szírozott, az elõkészítést jelentõ feltárómunkát a megva-lósíthatónak ítélt beruházások megkezdése kell kövesse.Ekkor következnek a közösségfejlesztés szelíd technikái,amelyek immár a valamiben érdekeltté tett, a valamirevállalkozó, a valami iránt érdeklõdõvé vált polgárokegyüttes és szabad cselekvését hivatottak bátorítani. Ama még ismeretlen célú és tartalmú, de feltehetõen a gyü-mölcstermelés, az állattartás, a termény-és termékfeldolgo-zás, a turizmus szolgálata körül csoportosuló embereknekmeg kell tanulniuk vállalkozni, társas vállalkozásban résztvenni, szövetkezet alakítani. Meg kell tanulniuk mindezekmûködtetését. Meg kell tanulniuk az általuk fontosnakérzett problémák megoldására egyesületeket alakítani ésmenedzselni. És meg kell honosítani a munkavállalóiérdekvédelem kihalt formáit, az intézményi autonómiagyakorlatát, a települések társulásának, együttmûködé-sének módjait és még sok minden mást, ami a polgáridemokráciák társadalmában honos, szokásos és természe-tes. Mindazt tehát, ami itthon elfelejtõdött.

Könnyen belátható, hogy csak a most kezdõdõ alap-vetõ feltárások után következhetnek mindezek. Csak ek-korra alakulnak ki azok a stratégiák és cselekvési irányok,amelyek a mai esetlegesség helyett a tudatos tennivalótkínálják. Bizonyos azonban, hogy bár a tennivalók kezde-

te a polgármesterek megerõsítése, a kistérségi összefogásszorgalmazása, az emberi és a fizikai adottságok feltárása,a szándékok megvalósíthatóságának vizsgálata, a folytatássem maradhat el: az emberekig, a polgárokig ható cse-lekvések.

Hosszú munka áll tehát elõttünk, és gyanítható, hogyaz utánunk következõknek is marad belõle.

Utóiratként nem állom meg, hogy e sorozat, és egyidejûlegaz elõkészületek befejeztével (hiszen legközelebb az egy-másfél év múlva elért eredmények leírásával jelentkezhe-tem) ne jegyezzem meg, hogy mindezt az elõkészítõ mun-kát eleddig a Magyar Mûvelõdési Intézet és a Közösség-szolgálat Alapítvány finanszírozta. Az Intézet e sorokírója munkabérének bizonyos hányadát és a folyamatostelefonköltséget, az Alapítvány a további szakértõk és azadminisztráció munkabérét, tiszteletdíját, valamennyi-ünk utazási-és szállásköltségét, a fordítások, a sokszoro-sítások díjait, a román partnerek magyarországi tartózko-dásának szállását és étkezését, valamint a levelezéshezszükséges postaköltséget fizette folyamatosan. Mondhatni,hogy egy vagyont költöttünk ezekre az elõkészületekre. Amegvalósítás (magyarországi) kezdeteit pedig, mint olvas-ható volt, a pályázati nyeremény birtokában immár euró-pai, brüsszeli pénzbõl fizetjük.

Vajon miért nincs a magyar államnak fedezete azilyen típusú település-és térségfejlesztési munkákra akkor,amikor korábban területfejlesztési, manapság vidékfejlesz-tési minisztériuma van? Az e sorozatban leírt szelíd térségifejlesztõmunkákat (szerte Magyarországon, illetõleg a ha-tárok mentén) vajon miért nem végezhetik erre kiképzettés némileg központilag is támogatott térségi közösségifejlesztõk úgy, miként a gazdajegyzõk segítik az egyénigazdálkodókat? Vajon miért nincs a határhoz közeli tele-pülések számára igénybevehetõ, elkülönített alap térségi,a határon túli kapcsolataik fejlesztésére? Vajon miért szük-ségszerû, hogy az angolul community development-kéntemlegetett, magyarul település-és közösségfejlesztésként ér-telmezhetõ tevékenység a Lajtán innen csak fizikális, csakinfrastrukturális beruházást jelent? Az emberek polgárosí-tására, ami Nyugaton a francia forradalom óta (mégha megszakításokkal és kanyarokkal is) folyamatos, ná-lunk vajon még mindig nem jött el az idõ?

A kérdések sorolhatók. Tudom, hogy mint eddig, eztkövetõen sem lesz válasz. Nagy szerencsénk, hogy ettõlmég tehetjük (és tesszük is) dolgunkat.

32

Az ember gyakorta olyan vakon áll a legvilágosabb éslegegyszerûbb dolgok elõtt, mint a bõregér a napfény elõtt.

(Arisztotelész)

A késõbbiek megértéséhez vizsgáljuk meg elõszörPithagorasz tetraktiszát, amelyet õ az univerzum számá-nak nevezett. A négyszintes ábrát iskolája udvarán kavi-csokból rakta ki: az elsõ négy szám, amelyek összege tíz,a tíz alatti számokat kiadja, az összes többi ezek ismétlése.Ez az ábra a Kozmosz teljességét magába foglalja. A szám,a szent tizes (1+2+3+4=10) természetesen minõségetés nem mennyiséget jelöl (10 = redukálva, azazszámjegyei összeadásá- val: 1+0=1). Az idõ éstér minden misztériu- ma, vagyis a terem-tés és a metafizika az elsõ két szintennyugszik, a 7 és a 12 (3+4=7 és3x4=12) az idõ és a tér min-denkori fun- damentumaés struktúrája.

A tetraktisz a három világot is jelképezi:– A csúcson az isteni hármasság, a keresztény Szenthá-

romság;– A második a láthatatlan világ, ahonnan a formaalkotó

törvények, a bolygók és csillagok mozgástörvényeierednek (voltaképpen cirkuláció, mert három pontraegyetlen kör illeszthetõ);

– A harmadik világ, ahol elõször jelenik meg az anyag. Anégy elem és a négy égtáj.A három világ az ember alapvetõ hármasságának is

megfelel: test – lélek – szellem (corpus – animus spiritus).Olvassuk most a tetraktiszt a keresztény hermetika

értelmében:– Az elsõ világ (az elsõ két szint) a sarokkõ, örök és te-

remtetlen; a Monád, az Isten, az Egy, az EszenciákEszenciája, a Lét és a Nemlét egysége, a Hímnemû ésa Nõnemû egysége. Mielõtt felfedné magát térben ésidõben, felfedi magát önmagának isteni eszenciakéntláthatatlan fényben, a Diád polarizációjában, ahol ahárom még mindig egyet jelent.A hímnemû pólus : a Logosz, a formák forrása; a Yang;

Purusha. A Teremtõ, az isteni intelligencia a Fiúban, Krisz-tusban inkarnálódik.

A nõnemû pólus: a Materia Prima, az inspiráció; aYin; Prakriti; Sophia. Az isteni energia Máriában inkarnáló-dik.– A második világ (a harmadik szint) a világ lelke, teremtett,

láthatatlan és halhatatlan, de nem örök. Az univerzum

formáinak és törvényeinek; az eszméknek és azarchetipusoknak; az idõnek, a számoknak és a ciklu-soknak (Kronosz) a fundamentuma. Spirituális energia.

– A harmadik világ (negyedik szint) a bibliai teremtés, aLogosz és a Materia Prima által teremtett, organizált szub-sztancia. A térben elhelyezett, az idõnek, az elmúlásnakés a ciklikus újrateremtésnek kitett anyag, degradáltenergia.

– Az ötödik szint, a szabad emberi alkotás szintje. A test-lélek-szellem hármas egységében élõ ember egy lát-hatatlan, Másik Világ törvényei szerint gondolkodikés cselekszik, mintha az az õ elveszett része volna ésa legbensõbb reménye az, hogy oda visszatérhessen.

Az 5 az alkímiai, vagyis a valósteremtés száma. Szimbóluma acsipkerózsa virága. Mózesnek égõcsipkebokorban jelenik meg azÚr, Mária történetében többszörszerepel a csipkebokor szim-bóluma, a felfelé kötõdés, igazodásjele. (A öt pont által meghatározott ke-reszt; az embrionális fejlõdés öt szakasza, az öt emberfaj,az öt kontinens, stb.) Az ötödik elem, az éter adja az érzé-kiséget a négy elembõl álló anyagnak.

Paracelsus írja: A mikrokozmosz mindennél erõsebbjele a pentagram. Pithagorasznál az öt az eget a földdelösszekötõ házasság száma.

Az univerzum felépítése a számok törvényein alapszik. Ateremtett világ hét szintjén lévõ rendszerben minden szintátmenet a szomszédos két szint között.

Leonardo Fibonacci (1175-1240) a számokra vonatko-zó õsi tudás egy részét arab forrásokból merítve mentetteát matematikai munkáiban. Hagyatékát Luca Pacioli diBorgo fejlesztette tovább 1504-ben Leonardo da Vinci általillusztrált mûvében, a De Divine Proportione-ban. Fibo-nacci harmonikus számsora vezet el az isteni arányosság-hoz, az aranymetszéshez, a Φ-hez. A számsor újabb tagjaiaz elõzõ kettõ összeadásával jönnek létre: 1+1=2, 1+2=3,2+3=5, 3+5=8, 5+8=13, 21, 34, 55, 89, stb. A sorban aszomszédos számok aránya a dimenziók szimbolikájáhozvezet:

I. 1/1=1 önmaga az EgyII. 2/1=2 az univerzum polaritásának szimbólumaIII. 3/2=1,5 a háromdimenziós tér szimbólumaIV. 5/3=1,666 a végtelen tér és idõ szimbólumaV. 8/5=1,6VI. 13/8=1,62VII. 21/13=1,615VIII. 34/21=1,619IX. 55/34=1,617X. 89/55=1,618 ennek redukciója: 1+6+1+8=16=1+6=7

A tizedik lépéstõl kezdve a három elsõ tizedesjegyváltozatlan, a továbbiakkal pedig felváltva kétoldalrólfokozatosan közelednek az új értékek az aranymetszésértékéhez.

Somlósi Lajos

BEVEZETÉS AZ ÉPÍTÉSZET-ÉS GEOBIOLÓGIÁBA– A természetes építészet alapjai –

33

A kozmosz, az ásványvilág, a növényvilág, az állatvi-lág és az ember is a számok ilyen törvényszerûségein épülfel. A mikrokozmosztól a makrokozmoszig, a DNS-tõl anaprendszerekig így mûködik a harmónia. Csak a leg-utóbbi évszázadok embere rúgta fel az isteni törvényeket,miközben saját törvényeire hivatkozott. A harmónia hiá-nyának egyik legnyilvánvalóbb példája, a második világ-háború óta az emberiség ellen elkövetett bûnök egyiklegsúlyosabbika a lakótelep-építés. Ha szemet hunynánkis az építési hely kiválasztása, a tájolás, az anyaghasználatnegatívumai felett, akkor is ott marad a harmónia hiánya.A diszharmónia óhatatlanul a lakók és a környezet lassúleépüléséhez vezet a kozmikus és a földsugárzások termé-szetes hullámhosszainak és minõségének káros módosítá-sával. Egy szemléletes példával: olyan ez, mintha a rádiótkét állomás hullámhossza közé állítanánk be és annaksistergését hallgatánk évtizedekig.

Az emberi lét minõsége a kozmikus (C) és a földsugár-zás (T) arányától függ. Ezt az életet fenntartó vibrációtvagy rezonanciát a kozmoszból a hidrogén, a földközeliszférákban az ember testének is túlnyomó tömegét adóvíz molekulájában megkötött két hidrogén hordozza. Ezaz információ akkor hívható elõ az életet adó vízbõl, ha akét hidrogénatom kötése az oxigénhez egymással 108 fo-kos szöget zár be. A 108 fok (a természetes szerkesztéssel,vagyis körzõvel elõállítható) ötszög szöge! GondoljunkParacelsus fent idézett mondatára vagy a csipkerózsa virá-gára! Az ember torokcsakrája és a vállak mellsõ részénelhelyezkedõ két mellékcsakra is 108 fokos szöget zárbe. A torokcsakra az ötödik csakra, a vízszintes és függõ-leges irányú kommunikáció energiaközpontja. Ha a két

hidrogénatom által bezárt szög a 108foknál kisebb vagy nagyobb,akkor az életé helyett betegsé-gek vagy a halál információjáthordozza. Ennek a szögnek a

változásait a tudományos világ isMikiegér-effektusnak hívja (a három

fekete kör egymáshoz való viszo-nyáról: Miki fülel, vagy füleit lógatja).

A mûvészettörténet több nagy alkotása a meghatározotthelyzetû három kör kompoziciójára épül (Tizian: Sírbatétel,Van Eyck: Turbános férfi, El Greco: A Szûz megkoronázása,stb). A huszadik század beavatott mesterei közül (ilyennagyon kevés van) Marcel Duchamp 12 évvel Disney Miki

egerének születése elõtt aMoules Maliques mintá-jára kijelentette: All isMickey Mouse és híres raj-za, a kottapapíron bicikli-zõ figura (Avoir l’apprentidans le soleil – Birtokolniaz inast a Napban) épp-úgy körök viszonyáraépül, mint életmûvénekszámos darabja a Csoko-ládémalomtól a Nagyüvegig.

Visszatérve a kozmikus és földsugárzás néha talányosegyensúlyához, megállapíthatunk néhány meglepõ dolgot:– a kétféle sugárzás egymáshoz viszonyított természetes

aránya C/T=13/8=1,62=Φ. A negyedik energiaköz-pont, a szívcsakra magasságának egy másik aranymet-széses arány felel meg, az 1,538, ami redukcióval:1+5+3+8=17=1+7

– A C/T arány a Föld magasrendû, szakrális helyein amérések szerint meglepetésszerûen közel azonosértéket, vagy ehhez közeli minõséget ad (9/9, 6/6, 4/4, 4/3, 7/8 stb).A kozmosz és a föld közötti harmonikus viszony csak

a sugárzások megfelelõ aránya mellett állhat fenn, csakaz ezt biztosító építészet lehet organikus, egyébként amesterséges környezet a benne élõ ember dezorganizá-ciójához, elkorcsosulásához, az életenergiák degeneráló-dásához vezet.

A felnõtt ember testi felépítésére az 1/7arány jellemzõ, a kiegyensúlyozott

léthez szükséges ennek azaránynak a figyelembe-vétele. A rendelkezésreálló táplálékok között agabonafélék felelnekmeg a legjobban ennekaz elvárásnak, az ásvá-nyi anyagok és a fehér-je, illetve a fehérje és aszénhidrát tar ta lomegymáshoz viszonyí-tott aránya a gabonafé-

lék esetében 1/7 körül van, ezek az arányok az állati ere-detû táplálékok esetében ettõl teljesen eltérnek.

A természetes vagy organikusépítészet kulcsa az ember ke-zében van. Ezzel a kulccsallehetõsége van megnyitnia makrokozmosz és amikrokozmosz rejtélyeit.A kézben rejtõzõ kulcsszimbolikájával évszáza-dokon át éltek a beavatottépítõmesterek. Ezt a tudást amester alázattal és tiszteletteladta át az arra rászolgált tanít-ványnak. A kulcs szimboli-kus ábrája a legfontosabbarányokat rögzíti. A négyze-tekre osztott téglalap Fibo-nacci számsorából a 13/8=Φaranymetszésnek felel meg.Az ezt körülölelõ kettõs spirál a földi(centrifugális) és égi (centripetális) energiát jelöli. A kétszélsõ téglalap egybevágó, de oppozícióban, illetve pola-ritáskülönbségben van, ezt az ellentétes csavarodású spi-rál, valamint a kulcs tolla jelzi. A négyzetek szélsõ téglala-pokon belüli hármas rendje (3–5–8) az építés egész méret-rendjét, a részméretek arányait megszabja.

34

A valóság megközelítõ leírásához szükséges a racionálislogika és a vele koherenciában lévõ relatív mezõk egy-másra vetítése a lét és a teremtett világ múltjának és érzé-kenységének figyelembevételével. Ez a modern geobio-lógia alapja. Itt kell felidéznünk a szakirodalomban német-nek ismert, magyar származású Robert Endrõs életmûvét,aki az õsi tudást korunk igényei és lehetõségei szerintegészítette ki. Fõ mûve Die Strahlung der Erde und ihreWirkung auf das Leben (A földsugárzás és hatása az életre)címen jelent meg a Paffrath kiadónál, majd franciául (Lerayonnement de la Terre et son influence sur la vie) azEdition du Signal kiadónál. Biofizikai szempontból vilá-gos, áttekinthetõ, racionális magyarázatait a hivatalostudomány évtizedeken át elutasította. A biofizika számáraa látható és nam látható világ, az én és a kozmosz közöttikapcsolat nem lehet más, mint mérhetõ sugárzás és rezo-nancia. Ez a komplex sugárzás egyértelmûen hat az érzé-kekre, a tudatalattira és az „infra-tudatra”, azaz a génekbenkódolt örökségre. A kozmikus sugárzás számunkra fontosrészének akadálytalanul kell behatolnia az anyagba, a földmélyébe és mi sötétségünkbe is. Ezek a sugárzások vi-szonylag könnyen meghatározhatók, mert az atmoszférahárom hullámhossz-tartományt enged át az elektro-mag-netikus spektrumból. A kozmo-tellurikus sugárzás (a koz-mikus sugárzás és a szekunder fény által gerjesztett földsu-gárzás) elsõ tartománya a látható fény hullámsávja, amiaz ibolyától (0,38 mikron) a vörösig (0,75 mikron) terjed.A második az infravörös tartományon belüli spektrum (6-

60 mikron). A harmadik a mikrohullámok tartománya (2-3 centimétertõl 2-3 méterig). A hullámhosszak lapzártaután érkezett táblázatát lásd a 39.oldalon.

A földkéregbe legköny-nyebben az úgynevezett föld-hangok hullámhosszúságá-val rendelkezõ sugarak(2-3 centimétertõl 100 cm-ig)hatolnak be. Ezek a fény-szerûen viselkedõ mikro-hullámok csak a radar(1943) és a drótnélküli te-lefon (1960) kifejlesztésévelpárhuzamosan kerültek a tudományos vizsgálódás látó-mezejébe, ma pedig már jóformán minden háztartásban,van mikrohullámú sütõ ami 2,45 GHz-en (~20 centiméte-res hullámhosszon) mûködik. Endrõs mérései és megálla-pításai éppen a 0,6-6 GHz, vagyis az 5 és 50 centiméterközé esõ hullámhosszakra vonatkoznak.

A szekunder fény a földkéregbe hatoló kozmikus su-gárzás és vibráció által kiváltott reflexsugárzás, amit a föld-kéreg ásványainak kristályszerkezete és a földalatti víz-mozgások befolyásolnak. Ezeknek a tellurikus (föld alólfeltörõ) erõknek a minõsége függ a bolygóállásoktól ésnapmûködéstõl befolyásolt kozmikus sugárzástól; a Földidegáramainak (mágneses mezõinek) formájától és inten-zitásától, a földalatti vízmozgások formáitól, a víz minõsé-

35

gétõl és tisztaságától; a vízfolyások feletti rétegek ásványiösszetételétõl; a vízfolyások felett épített szerkezetekanyagaitól és méreteitõl; az elektromágneses és mechani-kus szennyezõdésektõl.

A példa kedvéért ve-gyünk egy többszintes,vasbeton födémekkelépített házat és figyel-jük meg a mûszerekkeljól mérhetõ fizikai hatá-sok alakulását! Aze l e k t r o m á g n e s e sföldsugárzást felerõsíti

minden födém Faraday-hálóként mûködõ vasa-lása. A káros, 0,85-1 cm közötti hullámhosszú rezgések eme-letrõl emeletre erõsödnek, ugyanakkor a 11,5 cm körüli hasz-nos sugárzás mértéke fokozatosan csökken. Az ötödikemeleti, aszfaltszigetelésû vasbeton felett a hasznos földsu-gárzás mértéke a földfelszíni 100 százalékhoz képest 5százalékra csökken.

A Föld, mint egy óriási kondenzátor, magjával, kérgé-vel és mozgásával számunkra elképzelhetetlen erõket ak-tivizál és harmonizál. A földfelszín mágneses hálózataiközül a legismertebb, a Hartmann-háló; felfedezõjénekálláspontja szerint ennek az elképzelhetetlenül nagy kon-denzátornak maga a Föld a negatív, a kozmosz a pozitívpólusa. A kettõ együtt hoz létre egy állandó mágnesesmezõt és egy elektromos grádienst, feszültségkülönbsé-get, amelynek a mértéke 100-150 Volt/méter. Ez az elektro-mos grádiens az ember élettani folyamatainak jelentõseleme. A földön mezítláb álló emberen eszerint 100-150Volt/méter, azaz nagyjából öszesen 170-220 V halad át afeje búbjáig az idõjárástól függõ mértékben. Amikor azember fekszik, illetve alszik, az élettani funkciók „elektro-mosan” is pihenõ helyzetben vannak. Ezért nagyon fontosa hálószoba és az ágy elhelyezése és minõsége. Pihenésrõlszó sem lehet, csak – az egyéntõl függõ lassú vagy meg-hökkentõen gyors – leépülésrõl 20-30 GHz frekvenciájúhálószobában vagy épületben.

A Földsugárzás frekvenciaspektruma 3-30 Herz közöttvan, ezért egyértelmû, közvetlen kapcsolatban van az agyielektromos folyamatokkal: β-sugárzás (10-14 Hz, ébren-létben), α -sugárzás (7-10 Hz, a tudatos és tudatalatti kom-munikációban), γ−sugárzás (4-7 Hz, alvó állapotban), δ−sugárzás (3 Hz, mély álomban). A 7 Hz-es frekvencia szin-kronizálja a Föld és a kozmosz, valamint a jobb és balagyfélteke közötti kommunikációt. Az 5 Hz-es frekvenciaa növényvilág, a 3 Hz-es pedig az ásványvilág vibrációsrendszerével van kapcsolatban. A kozmosszal harmóniátteremtõ, kódolt információt hordozó elektromos mecha-nizmus teljesen figyelmen kívül hagyták, amikor kifejlesz-tették napjaink elektromágneses technikáit, amelyek kö-rülvesznek bennünket és a természetes életmódot fokoza-tosan és rendszeresen rombolják.

Európában a hálózati elektromos áram 220 voltos és50 Hz frekvenciájú. Vagyis valójában 220x1,414=311 Vegy irányban, két irányban összesen 622 V feszültségrõlvan szó a természetes 100 V helyett. A mesterséges, ben-nünket mindenütt körülvevõ feszültség tehát hatszorosa

a természetes értéknek. Az élet alapfunkciói a 3-5-7 Hzfrekvencián zajlanak. Az 50 Hz az 5 egész számú több-szöröse, a folyadék rezonancia természetes 5 Hz-es értéké-vel rezonanciába kerül, annak fázisait eltéríti (víz, vér, nyi-rok, egyéb testnedvek). Az amerikai 60 Hz a természetes3 Hz-es értéket befolyásolja, az ásványvilág fázisait torzítjael (csontrendszer).

A Földön a geomagnetikus rendszer szállítja és osztjael a természetes energiát. A Föld energiarendszere érzé-keny organizáció a kis- és nagysûrûségû információk kö-zött. A hálós energiarendszereknek két jellemzõ csoport-juk van kétfajta információ hordozására.

1. A globális hálórendszerek, mint amilyen a Hart-mann-háló is. A civilizációs befolyások miatt eredeti, atermészettel szinkronban lévõ állapota gyakorlatilag meg-szûnt, energiája stagnál, vagy oppozícióba kényszerül. AHartmann-háló meridiánjainak, „vonalainak” szélessége21 centiméter, ami megegyezik a hidrogén hullámhosszá-val. A hidrogén által hordozott információ a megzavarthálórendszerekbôl nem vehetô fel.

2. A szakrális hálórendszerek a napfelkeltével fixálód-nak és aktiválódnak, mert a Nap a legfõbb energia-infor-mációs generátoruk. A szakrális hálók bolygónk szellemienergia-információit közvetítik. Az általuk hordozott szel-lemi energia a kozmikus fejlõdés szerves része, amelynekátadását a civilizációs károk súlyosan zavarják.

Javasolok egy egyszerû gyakorlatot, amellyel minden-ki ellenõrizheti, hogy milyen mértékben vagyunk elzárvaélettani mûködésünk természetes kozmikus szinkronizá-ciójától. A kísérlet Schumann német kutató húsz éve folyóvizsgálatain alapul, amelyek az atmoszféra felõl érkezõsugárzások hatásaira irányulnak. Álljunk kissé szétvetettlábakkal úgy, hogy két kezünket tenyérrel felfelé fordítvakissé behajlított könyökkel lazán magunk elé tartjuk.Próbáljuk csukott szemmel testileg és lelkileg minél job-ban ellazítani magunkat, szabaduljunk meg a terhes ésparazita gondolatoktól. Figyeljük meg a testünkben ke-letkezõ ritmust, valóban el tudunk-e lazulni, vagy növek-szik-e bennünk a feszültség? Figyeljük meg kezünk visel-kedését, a harmadik csakra, a napfonat vonzásába kerül-nek-e, vagyis a mellünk felé fordul a tenyerünk, vagyellenkezõleg, az alkar és a kezek ritmikus mozgásba kez-denek? Ha a hely, ahol állunk, a természetes sugárzásokárnyékába esik, zárva van, akkor a kezek önkéntelenüla napfonatra záródnak, ha a hely nyitott, akkor a kezekrezgése a Schumann rezonancia jelenlétét jelzi. Ilyen he-lyet már a természetben is alig találunk, az élet természetesenergiamezõirõl csak a kivételes, magasrendû helyekenszerezhetünk pozitív tapasztalatot.

(A szerkesztôségnek nem állt módjában és szándé-kában a cikkben hivatkozott számszerû értékek ellen-

ôrzése, ahogy a megszokottól eltérô módon és összefüg-gésekben alkalmazott kifejezéseknek a tudományos

szakirodalom szóhasználatával való összehangolásasem. Bízunk benne, hogy az eredeti szöveg helyenként

elkerülhetetlennek bizonyult megkurtítása nemcsonkította a mondanivalót.)

36

1998 elején Makovecz Imre egy beszélgetés vége felé költôikérdést intézett feltételezett olvasóihoz az Országépítõ elsõoldalain. A beszélgetés azzal indult, hogy számára mit jelent mavisszatekinteni 1848-ra.

…És rá lehet jönni, hogy a gondolkodás olyan univerzálisfolyamat, amely lehetôvé teszi, hogy az emberek megértsékegymást. Lehetõvé teszi a testvériséget. Lehetõvé teszi, hogyminden porcikájában közölhetõvé váljék valami ember és emberközött, ami egyébként titok maradna.

…Az emberek, akiknek a tudati fejlõdésébõl kizárták aszázadforduló szellemi forradalmának például ezt afelfedezését, létrehozták azt informatikailag… Tehát létrejöttfizikailag valami (Internet), ami a századforduló szellemiútjának karikatúrája.

…Meddig lesz képes a tévé megakadályozni, hogy azemberek beszélgessenek egymással abban a hitben és azzal atapasztalattal, hogy itt egy világ beszélget a másik világgal? Tehátfölemelni a személyes kapcsolatot arra a mitikus szintre, ahovávaló.

Ugyanez év január 3-án a Kós Károly Egyesülés további ala-pító tágjai fiatalabb társaikkal együtt megvalósították egy meg-érlelt gondolatukat és ragyogó ünnepséggel nyitották meg aBláthy Ottó utcában a Szabad Gondolatok Házát: egy olyan szel-lemi-fizikai teret, ahol az emberek félelem nélkül együtt tudnaklenni.

A szertartás az emberi találkozás lehetséges útját ismételte,a magányos vándorlás útvesztôin át a szellem napvilágáig, ahon-nan a másik világ újra felfedezhetõ. Szervezõk és vendégek né-mán jártrák végig égô gyertyáikkal az utat, s jelölték ki végülsok apró lánggal, hogy minden keresó megtalálhassa. Elindultegy újabb lehetõség története, a megnyilatkozási alkalomra várószellem még egy aprócska reménysugara.

A Házzal egy idõben született a folyóirat, a Szabad Gondo-lat, hogy felismerés és cselekvés szabadságát elõsegítse. Sem aHáz, sem a lap nem a szokásos mádon született. Ezekben nemegy határozott, egytörekvésû társaság programjának kellett he-lyet adni. Semmi pontos elképzelés nem létezett, amelyhez iga-zodniuk kellett volna. Fönt, és lent égtájai szerint tájékozódtaktalán az alapitól, s nagyon mélyen befelé kellett figyelniük ahhoz,hogy egy ilyen hely hiányát és szükségességét felismerjük.

A semmibõl teremteni meg a lehetségest országépítô lelkü-letû emberekhez méltó feladat. A lehetséges felmutatásával tet-tekre mozdítani a homályból elvágyódó embereket; milyen gaz-dag is ez a nap erõben, milyen kiapadhatatlanok forrásai!

Felhangzott tehát egy megszólítás azokhoz, akik a szellemiszabadságot létkérdésnek tekintik és létrejött egy intézményesforma, egy szociális -materiális alap, mert a szellem fonna nélkültehetetlen – ahogyan Kálmán István fogalmazta. És lassan, na-gyon lassan és tapogatózva elindult a forma apránként történõkitöltése. Mint barlang üregében az alakuló cseppkövek, mártapinthatók az emlékeink:

Kísérlet, hogy az egyoldalúságában halálravált tudománybaéletet leheljünk; a spirituális kémiával foglalkozó Hauschkacsoport bemutatója az atmoszférikus kereszt elemeirõl (C,H,0,N)

Kísérlet, hogy a gyakorlatnak sértôdötten hátat fordító mû-vészetet az elidegenedésbõl visszaédesgessük: a Szkarabeuszmûvészeti csoport bemutatója.

A Pagony iroda tagjainak segítségével ismerkedés a tájjal, afákkal, a természet jelenségeivel – és a mindezekrõl bennünkélõ elõítéletekkel, a magunk alkotta természettel.

Jakob Streit tollpihe könnyûségû kezei, amint eleven állatoksokaságát varázsolja elénk: ezüstös halacskákat, félelmetes farka-sokat és rút kiskacsákat, akik otthonosan fészkelõdnek a Szka-rabeusz múhely tanulmányképei és plasztikái között.

Elizabeth Beringer sugárzó szemmel és finom mozdulatok-kal bontja ki elõttünk a világ legszebb pitypangját. Azután ugyan-ezzel a vigyázó hozzáértéssel és óvatossággal mutatja meg; hogyhallgatói hányféle láthatatlan szállal kötõdnek a világ erõforrásai-hoz, táplálkozásunk milyen rejtélyes kölcsönhatásban áll a kör-nyezet fizikai, lelki és szellemi tartalmaival.

Vasárnaponként Ita Wegman euritmia-elôadására készülvea tér erõit tapogatja itt néhány ember, melyet viharként vagypatakként töltenek meg egyegy játék során.

A természetes mozgás szép alapmozdulatait formálják aBothmer gimnasztika mûvetõi.

Emberi mozdulatok, találkozások, gondolatok, örömök. Me-legek, tiszták, játékosak, õszinték, mindenki számára megismer-hetõek. A folyóirat minden fényes pillanatot leképez, továbbad,feljegyez. Követi a csoportok munkáját, bemutatja, egymáshozközelíti a távolabb állókat, Lehetõséget kínál minden olvasójá-nak. A különálló egységek kapcsolódási pontjait mutatja, s afelismert összefüggésekbõl újabb és újabb gondolatokat inspirál.

Gyermekek és felnõttek nevelésérôl, önmagunkról és a vi-lágban való helyünk keresésérõl szólnak az írások: Elgondolko-dunk gyermekeink fejlõdésének törvényszerûségein, azon, hogyépíthetõ-e tanterv ezekre a felismerésekre és milyen nevelõ ésnevelési forma volna a megfelelõ. Tudjuk, hogy a gyakorlat anevelésben is, de a közõsségi élet és az alkotó munka más terüle-tein is szinte elkerülhetetlenül harcok sorozatával jár. Mindenüttmúlt és jövõ kísérleteit és kísértésait kerülgetjük. A fantáziátlan-ság szolgalelkûségének és a bürokratizmus szorításának felis-merése ugyanúgy segíthet, mint a bátorság és elszántság felidé-zése. A társadalom gazdasági, jogi és szellemi területein az egyénikészületlenség áll szemben az emberi méltóság igényével. Aszellem szabad kibontakozása a társadalmi elmozdulás alapfel-tétele, ezért különszámot szenteltünk ezeknek a gondolatoknak.

A Szabad Gondolatok Háza szellemi forrásaként a RudolfSteiner alkotta antropozófiát tekinti. Tudjuk, hogy gondolatainkvilágában nem a másik szemályérõl, hanem az igazságról vanszó, és azt is, hogy ebben a szférában szellemi harc, konkurenciauralkodik, s nincs kímélet. A szellemi szabadság a másképp gon-dolkodók szabadsága; és az én szabadságom, hogy a másik gon-dolataival, ha ô azokat nyilvánosságra hozta, megküzdjek. Deaki ebbe a házba belép, a másik méltóságát tiszteletben akarjatartani. Szeretettel várunk mindenkit: címünk: Budapest VIII.,Bláthy Ottó u. 41.

Itt található az Ita Wegman Alapítvány, a Szabad Gondolatcímû folyóirat kiadója is. A Ház programjáról felvilágosítást, alapból és az alapítvány egyéb kiadványaiból Kádas Ágnestõllehet rendelni a 303-7746-os telefonszámon.

A tavaszi szám fôszereplõje a vállalkozó, a vállalkozás lesz.Somogyi Tibortól megtudhatjuk, hogyan született meg benne afelismerés, hogy vállalkozása csak abban az esetben teljesértékû,ha a szakmunkások képzését is saját feladatának tekinti. Eliza-beth Behringer egy szellemi vállalkozás létrejöttével és mûködé-sével ismertet meg, olvashatjuk majd Henry Fordnak, a vállalko-zók példaképének tekintett amerikainak egyszerû, világos gon-dolatait, amelyek ugyanolyan józan irányt szabnak a ma vállalko-zóinak; mint a századforduló szabadversenyében.

A Szabad Gondolat szerkesztõsége minden kedves olvasójá-nak gondolatokban és tettekben gazdag ezredfordulót kíván.

Galántai Ágnes

ISMERJÜK MEGA SZABAD GONDOLATOT

37

A SZÓFIAI MAGYAR KULTURÁLIS INTÉZET kiállí-tást rendezett a Kós Károly Egyesülés munkáit bemutatófényképes tablókból. Az Egyesülést a megnyitón SárosLászló képviselte.

DÉVÉNYI SÁNDOR építészeti kiállítását februárbanBesztercebányán, a Közép-Szlovákiai Építészszövetségszékházában rendezték meg.

KARÁCSONY SÁNDOR KÖR néven alakult meg aMagyarok Világszövetségén belül a karácsonyi pedagógiaszellemének elterjedését segíteni szándékozó szervezet.Miklóssy Endre és Juhász Zoltán szervezésében rendsze-res elõadásokra és azt követõ vitaestekre kerül sor. Azeddigi rendezvények: Miklóssy Endre: A „másik ember”filozófiájának alapjai, Megyesi Tamás: A „magyar észjá-rás” érvényesülése a hagyományos magyar építészetben,Kunszt György: Nemzeti törekvések a magyar építészetben,Juhász Zoltán: Hogyan örökíti meg a nép zenei hagyomá-nyát?, Dobos Krisztina: Nevelési és képzési értékek össz-hangja a magyar közoktatásban, Lóránt Ferenc: Vidékikörzeti iskolák együttmûködésének „bokor” modellje,Kürthy Sándor: A nagyszentmiklósi 2.sz. korsó ábrázolá-sainak szimbolikája. A közeljövõben tervezett elõadások:A sztyeppei mûvészet szimbolikája, Az organikus mûvé-szet alapjai, Fizikatörténet a karácsonyi fejlõdéslélektantükrében, A magyar népmese, Az erdélyi népzene sajátos-ságai, Hamvas Béla kapcsolódása a magyar szellemhez,A magyar forradalom spirituális dimenziói, Magyar ne-velés. Az elõadások idõpontjáról a Magyarok Világszövet-ségének Semmelweis utcai székházában lehet érdeklõdni.

AZ EURÓPA-UDVAR alapkõletételére február 23-ánkerült sor Révkomáromban. Takács Péter építészmérnök,építési vállalkozó kezdeményezésére a komáromi Klapkatéren álló Zichy palota hátsó udvarába kerül középkorijellegû, 29 kis épülettel körülvett tér, amelyen mindenház egy-egy európai nemzetet képvisel az egyes tájegysé-geknek megfelelõ építészeti stílusjegyeit hordozva. A ter-vet Litomericzky Nándor komáromi építész készítette azerre a célra létrehozott Atelier Európa építésziroda munka-társaival, Varga Péterrel, Marczell Zoltánnal, Méhes Anná-val, Mátyus Zoltánnal és Papp Tamással. Az ünnepségrea tervet részletesen ismertetõ négynyelvû kiadványkészült.

A HEGYVIDÉKI HELYTÖRTÉNET GALÉRIA (XII.Városmajor utca 16) bemutatta Anthony Gall Kós Károlymunkásságát bemutató tárlatá, melyet ezuttal ismét né-hány újdonság egészített ki, például az óbudai parókiaeredeti ólomüveg ablakai. A kiállítást Entz Géza, azOrszágos Mûemlékvédelmi Hivatal elnöke nyitotta megés Salamin Ferenc, a vándoriskola titkára mondott köszön-tõt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a meghívó szerint énitt most köszöntõt kell hogy mondjak. De kit köszöntök?Csak egyvalakit lehet.

Köszöntöm Kós Károlyt, aki biztos vagyok benne,hogy itt áll közöttünk és nagy érdeklõdéssel figyeli – nanem a saját kiállított munkáit, hiszen azt mi figyeljük, mitekintjük etalonnak –, hanem a mi életünket, ténykedé-sünket. Vajon tanultunk-e abból amit tett, a sikereibõl, akudarcaiból, a hazája, népe iránti szeretetébõl, az „éjszakakét órai bátorságból”, a földhözragadt és a legmagasabbszellemi összepárosításából.

Õ látta amikor 83-ban, diákként – mivel az egyetemensemmit sem hallottunk Kósról – nyolcan-tízen több hóna-pig kutattuk életét és könyvet csináltunk Róla. Egy óriásivilág tárult fel elõttünk, amely azóta is egyre szélesedik.

Õ azt is látta, ahogy ugyanebbe a mély kútba esettbele Tóni barátunk, akinek a gyûjtése van itt a falakonkirakva, s aki Ausztráliából ideröppenve már tíz éve kutatjaéletét és többet tud róla mint bármelyikünk.

Õ azt is látta, amint tíz éve hét nagynevû építész ésirodáik megalakították a Kós Károly Egyesülést, amelynekazóta már több mint húsz cég a tagja; és intézménnyéalakították Makovecz Imre javaslatára a már többféle for-mában mûködött építész-mesterképzõ magániskolát,Vándoriskola névvel. Kós azt is figyeli, ahogy azóta fiatalépítészek, akik olyan mesterektõl szeretnének tanulnimint Makovecz, Dévényi, Ekler, Jankovics, Farkas Gábor,Nagy Tamás, Kund Ferenc, egyetem után elvégzik háromévés iskolánkat, félévenként vándorolva egyik mestertõla másikhoz, egyik városból a másikba. Kézben pályázato-kon vesznek részt, építészekrõl tartanak elõadásokat egy-másnak, vándorkönyvben gyûjtik munkáikat, s zárófela-datként saját tervezésû házuk épül, melynek sikere eseténdiplomát kapnak az Egyesüléstõl.

Kós Károly arra is emlékszik, hogy Õ még beszélt éskezet fogott Lechner Ödönnel, s hogy a 70-es évekbenMakovecz és Csete jártak nála és kezet fogtak és beszél-gettek vele, és én beszélgettem és kezet fogtam Makovecz-cel és Csetével, s kezet fogok a vándorokkal – és néhabeszélgetek is velük –; és ebben a mi kézfogásunkbantehát benne van Lechner és Kós keze is, velem együtt

H Í R E K

Az Európa-udvar északnyugati és délkeleti homlokzata; egymás után az alábbi országok házaival: Izland, Wales,Skócia, Írország, Anglia, Dánia, Norvégia, Finnország, Hollandia, Belgium és Svédország – valamint: Szlovákia,Magyarország, Oroszország, Spanyolország; mögötte a Vatikán, Olaszország, Svájc, Liechtensetin, Románia.

38

három-négy kéz fog kezet az ifjú építészekkel, és nagyonmeg kell támaszkodni egy ilyen kézfogásnál, hogy az em-ber hátra ne essen.

Károly bátyánk! Ki itt állsz közöttünk!Jelentem tisztelettel: tíz éve csináljuk „jól-rosszul”

mesterképzõnket, a Vándoriskolát. Vannak eredményekés vannak kudarcok. Tesszük dolgunkat „ahogy lehet”.Próbáljuk átadni kézfogásod, életed, harcod a saját képreépítésrõl; harcod a szétszórt kövek összeszedéséért, har-cod a külföldmajmolás ellen, harcod a kárpát-medenceinépek régi egymással-találkozásáért, harcod a nagytudásúmagyarság ismét önmagáratalálásáért. Mesterünk vagy,nagyobb, mint amilyen mesterei próbálunk mi lenni avándoroknak.

Jelentem: már hölgyek is mûvelik az építészet nehézmesterségét, s vándorló építész önarcképed kissé átrajzol-ták: Károly mellett Karola is a képbe került.

Károly bátyánk!Továbbra is tekints le ránk odafentrõl, sõt állj itt mel-

lettünk, s bár „nem siránkozunk, élünk”, az égieknél to-vábbra is járj ki néha egy kis támogatást, segítõ sugárzást,szárnysuhogást.

Köszönettel: a titkár úr.

Kós Károly grafikájának felhasználásával készült rajz: készítették L. BaloghKrisztina és ifj. Lôrincz Ferenc – vándoriskolás korukban.

A POZSONYI ÉPÍTÉSZETI GALÉRIA bemutattaPásztor Péter építészeti kiállítását, amelyet Makovecz Imrenyitott meg.

A MAGYAR KULTÚRA NAPJA alkalmából január 22-én került sor A régiók találkozója címû rendezvényre aMagyar Kultúra Alapítvány székházában. A találkozót aKós Károly Egyesülés építészeti fotókiállítása kísérte, ame-lyet Mezei Gábor belsôépítész, a Magyar Mûvészeti Aka-démia tagja nyitott meg:

„Voltak idôszakok és voltak elképzelések, amelyekszerint a mûvészettörténet meglehetôsen egyenletesfolyamat, ahol pontosan lehet tudni, mi a korszerû, azéppen aktuális, és mi az elavult. Sokáig úgy tûnt, egyér-telmû a XX. századi avant-garde vezetô szerepe, s mind-az, ami nem tartozik ebbe a fogalomkörbe, másodrendû,felejteni való. Magam is hajlamos voltam elfogadni eztaz álláspontot, ma már azonban valószínûbbnek tartomazt, hogy párhuzamos folyamatok történnek, és azok holegymástól függetlenül, hol egymásra hatva, átfedésekkelélnek, ezeket a tendenciákat azonban igen nehéz a jelen-ben pontosan felismerni.

Hadd mondjak két bizarrnak tûnô példát: az évtizede-ken át lenézett eklektika számomra egyértelmû elôfutára aszürrealizmusnak és a posztmodernnek. A másik: a dikta-túrák mûvészete, vagyis a szocreál bizonyára hatott a pop-art megszületésére. Tehát nyílt és rejtôzködô folyamatok egy-aránt hatnak, akár észrevesszük éppen, akár csak utólag.

Ami a magyar építészet e századi történetét illeti, szin-tén meglehetôsen kacskaringós az út. Lechner Ödön, akikétségtelenül az egyik legfontosabb csúcspont, olyan kö-zegben dolgozott, amely egészen más eszméket vallott ma-gáénak – majd hamarosan megjelent a korai moderniz-mus, a Bauhaus, és a második világháborúig tartotta ma-gát, néhány nagyszerû teljesítményt produkálva, hogy rö-vid szabadság-idôszak után átadja helyét a kötelezôszocreálnak a diktatúrában. Ami számomra meglepô, hogyeleinte kitûnô építészek is hittek benne; egy egyetemes,klasszikus stílus lehetôségében, holott nyilvánvaló volt, hogyitt nem mûvészeti stíluskérdések, hanem a politikai elnyomásmódozatai a meghatározók: az igazság elfedése. Úgy tûnttehát, hogy a nyugaton virágzó modernizmus az egyedülüdvözítô – és amikor megkezdôdött itt az enyhülés, azépítész-társadalom boldogan szabadult meg a díszektôl,hogy átadja magát egy meglehetôsen sivár modernizmus-nak, amit nagyon korszerûnek tartott, és amit én ma bátranmerek snasszizmusnak nevezni.

Ennek a snasszizmusnak a kellôs közepén kezdett ki-bontakozni a hatvanas években valami más, amirôl késôbbkiderült, hogy ez az organikus építészet; ezt ma az egészvilág tudja és elismeri. A gyökerei szerteágazóak, lechneritényezôk, Rudolf Steiner, de a magyar népi építészet is éppúgyelôfutára, mint az eklektika is, sôt a nagy stíluskorok, aneo-stílusok szintén. Úgy gondolom tehát, hogy ez az építészetvalóban képes egy olyan szintézisre, amely a megelôzô kor-szakoknak nem volt sajátja. Kiemelkedô teljesítmények min-dig voltak, vannak, lesznek. A zseniális egyén ehhez elég.De nagy maradandó stílus, mint a gótika vagy a kubizmusarra is képes, hogy az átlag számára magas színvonalúlehetôséget teremt – és ez hallatlanul fontos. Kérem, gondoljákát ezt a lehetôséget, amikor tanulmányozzák a Kós KárolyEgyesülés építészeti fotókiállítását.

39

CHRISTO 1998 õszén a svájci Riehen mellett egy parkerdõit csomagolta be. Az eredetileg egy évesre tervezettakció néhány hét után véget ért. Szerencsére a természetvédelmére felhívó mûalkotásról be tudjuk mutatni GerleAnna felvételét.

FENNÁLLÁSÁNAK 10. ÉVFORDULÓJÁT ünnepliidén a Kós Károly Egyesülés. Ebbõl az alkalomból a tag-szervezetek és az egyesülés egyéb intézményei saját tízéves tevékenységüket bemutató kötetet állítanak össze ésegy vándorkiállítás keretében is bemutatják munkáikat. Akiállítás elõször március 15-én, Csengerben mutatkozik beaz egész napos ünnepség részeként, amikor a város átveszia városfejlesztésben elért eredményeiért kapott Hild érmet.A további bemutatók színhelyei: áprilisban Esztergom ésSzerencs, májusban Nyíregyháza, júniusban Sopron és Pécs,júliusban Balatonkenese, augusztusban Tokaj, szeptember-ben Jászberény. A kötet az októberi, budapesti, a Mûegye-tem aulájában sorra kerülõ kiállítás idején jelenik meg. Azezt követõ kiállítások színhelyei még nem rögzítettek, aprogramban magyarországi városokon kívül szerepel Kas-sa, Pozsony, Dunaszerdahely, Kolozsvár, Csíkszereda, Sza-badka, Drezda és Hannover is.

A VÁNDORISKOLA is kiállítássorozattal emlékezikmeg fennállásának tíz évérõl. A vándorkiállítás az építész-oktatással foglalkozó egyetemeken és fõiskolákon (Deb-recen, Gyõr, Pécs, Budapest) kerül bemutatásra április ésmájus folyamán. A vándoriskola és az egyes vándoroktevékenységét ismertetõ anyag egyúttal az idei felvételipályázatra jelentkezni szándékozók számára is tájékozta-tást nyújt. A felvételivel kapcsolatos bármilyen felvilágo-sításért Salamin Ferenchez lehet fordulni a 201 0579-estelefonszámon.

Somlósi Lajos tanulmányához: az elektromágneses sugárzások számáraa földi légkör csak három úgynevezett ablaka átlátszó.

Ótörök kôember Tuva nyugati részén, Kara-hol falu határában. Nemritka az ilyen fallikus forma: Az áldozóhelyen az ôsökre emlékeztek, ésitt ülték meg oromünnepeiket is. (Kunkovács László felvétele)

40

KUNKOVÁCS LÁSZLÓ Balogh Rudolf-díjas fotómûvészés néprajzkutató 1998 nyarán két hónapot töltött Dél-Szibé-riában. Utazásának költségeihez a Kós Károly Egyesület ishozzájárult, amivel a kivételes értékû, évtizedek óta követ-kezetesen végzett gyûjtõmunka és az élõ, de ismeretlenhagyományokat bemutató kiállítások iránti elismerését fejez-te ki. (Február elején a Vigadó Galériában volt látható a Tál-toserõ címû fényképkiállítás, azt megelõzõen az OrszágosMûemlékvédelmi Hivatalban az ótörök kõembereket bemu-tató kiállítás.) A gyûjtõútról készülõ részletes beszámolótkésõbbi lapszámunkban fogjuk ismertetni, most néhányképpel csak a szerzõ rövid összefoglalóját adjuk közre.

HAKASZOK ÉS TUVÁK KÖZÖTT DÉL-SZIBÉRIÁBAN

A néprajzi gyûjtõút módszerei ma már egészen mások, mintkorábban. Kezdetben a tárgyak, az elmozdítható emlékekösszegyûjtése és birtoklása volt a cél. A fényképezõgéppelfelszerelt mai néprajzi gyûjtõtõl távol áll a zsákmányszerzõhajlam. Õt a valóságos élethelyzetek, a miértek érdeklik,az eseményeket meg nem zavarva a fényképezéstechnikájával lehet megörökíteni és hazahozni. Eddig tíz,leginkább egyszemélyes, hátizsákos expedíció van mögöt-tem. A legutóbb két hónapot töltöttem (ennél kevesebbidõre nem érdemes ilyen vidékre utazni) Dél-Szibériakülönleges tájain alig ismert, török nyelvû törzsek között.

Korábban a kis lélekszámú népek lakhelyeit, mintautonóm területeket ismertük a részletesebb szovjet térké-pekrõl. Az utóbbi években az Orosz Föderáció köztársa-

ságaivá váltak. Tuva Közetársaság Mongólia északi szom-szédja. Az ottani emberek vallása, öltözködése, szokásai,díszítõmûvészete átitatódott a mongol hatástól. A táj isolyan, mintha Mongóliában járnánk és hasonlóképpenritkán lakott.

Északnyugati szomszédjuk a Hakasz Köztársaság. AJenyiszej mentén elterülõ Minuszinszk-Abakáni medencemikroklímája az õskor óta kedvezõ életfeltételeket bizto-sít, mindig sûrûn lakott terület volt. Ötezer esztendeje je-lentõs kultúrák bölcsõje és õrzõje. A sztyepp telisteli vanrégi kõemlékekkel, ez a régészek igazi paradicsoma. Kuta-tóutamon elsõsorban sziklarajzokat, ótörök kõembereket,õsi és mai áldozati helyeket, a mai életmódban fellelhetõhagyományokat fényképeztem.

(A címlapon: ótörök faragvány a tuva fõváros, Kizilmúzeumában. A kõemberek állandó motívuma a kézbentartott csésze. A borító II. oldalán: a VI.-VIII. század közöttfaragott ótörök kõember Nyugat-Tuvában, a borító III.oldalán: fent tipikus obó Tuva hegyvidékén. Általában azutak legmagasabb pontján, a hágókon találkható szentkõrakások. A tuvák hite szerint itt meg kell pihenni és azáldozat jeléül újabb követ tenni a halomra. Lent áldozó-helyek Tuva déli részén, Szamagaltaj falu határában. Erdõsvidéken nem kõrakás, hanem rudakból emelt gúla a tisz-telet tárgya. A botokra szalagot kötnek az elhaladók. Hátsóoldal: Mugur Szargol vidékérõl való sziklavésetek. A való-szerûtlenül dús aganccsal ábrázolt totemállat a mi csoda-szarvasunk bronzkori párhuzama.)

Kunkovács László

A bojárszki sziklavésetek Hakasziában a nemezsátor és a gerendából emelt, de ugyancsak kör alaprajzú épületek egyidejû elôfordulását bizonyítják.

KUNKOVÁCS LÁSZLÓ DÉL-SZIBÉRIAI KÉPEI (szöveg a 40. oldalon)

TIZEDIK ÉVFOLYAM TAVASZI SZÁM • ÁRA 350 FT

KUNKOVÁCS LÁSZLÓ DÉL-SZIBÉRIAI KÉPEI