É R T E S Í T É S .

Értesítjük t. Olvasóinkat, hogy külön-kiadványként küldjük meg a következő hivatalos közleményeket: 1. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 238.200/1944. számú ren­

delete az erdőbirtokosok termelési és beszolgáltatási köteles­ségének a szabályozásáról.

2. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 98.000/1944. F. M . számú rendelete a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozása tárgyában kibocsátott 1.720/1944. M . E. számú ren­delet végrehajtásáról.

3. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 82.888/1944. F. M . számú rendelete a gazdasági munkavállalók és a gazdatisztek kötelező biztosítására vonatkozó egyes törvényi rendelkezések módosí­tásáról szóló 1.640/1944. M . E. számú rendelet végrehajtásáról.

4. A m. kir. minisztérium 1944. évi 1.820. M . E. számú rendelete a tüzifavám átmeneti felfüggesztésének újabb meghosszabbí­tásáról.

5. A m. kir. közellátási miniszter 702.716/1944. számú átirata a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez az erdőgazdaságok mun­kássága részére szükséges terménybeszolgáltatás mentesítéséről.

6. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 238.020/1944. számú fel­hívása az Államerdészeti Tisztviselők Gyermekeinek Nevelését Segélyező Alapból az 1944/45. tanévben kiosztható segélyek ügyében.

I R O D A L O M Dr. Tomasovszky Imre: A bányafa. I I . kiadás. (70 old. A „ M a g y a r

Fapiac" kiadása, Budapest, 1944. A r a 10 P . ) Fatermelésünknek kétségtelenül egyik legfontosabb, a hadi gaz­

dálkodás szempontjából kétszeresen értékes anyaga a bányafa. K a visszaemlékezünk, hogy még csak tavaly is mi lyen nehézsé­

gekkel kellett megküzdeni a szükséges mennyiségek előteremtéséért, ha megfontoljuk, mi lyen fokozott igényeket támasztottak a bányák nem is olyan régen a minőség tekintetében és mennyi, bányafára egyébként kitűnően alkalmas fatömeg került e miatt a tűzifába, végül ha ráeszmé­lünk, hogy egész termelésünknek nemcsak a mennyiség, hanem a válasz-tékolás tekintetében is a lehető legnagyobb teljesítőképességre kell törekednie, mert erdőgazdaságunk egyensúlyát csak a legszigorúbb cél­szerűséggel és takarékossággal tudjuk fenntartani, egy szóval: ha he lye­sen kívánunk erőforrásainkkal gazdálkodni, akkor csak hálásak lehe­tünk minden olyan útmutatásért, amelynek segítségével a kitűzött célt minél jobban megközelí thejük,

A szerző könyve is elsősorban ilyen szempontból érték. Első kiadása 1930-ban jelent meg a „Bányászati és Kohászati

Lapok"-ban közölt tanulmány külön-lenyomataként, az újabb kiadást a bányafa iránt megnyi lvánuló fokozott érdeklődés okolta meg.

A szerző — igen gondosan — az elmúlt 15 év alatt gyűjtött újabb tapasztalatokat és adatokat is beillesztette munkájába, tehát minden­képpen korszerű vezérfonalat ad az érdeklődők kezébe.

Bevezetőül röviden ismerteti a bányafával szemben támasztott műszaki követelményeket és a belőle készített szerkezeteket, a továb­biakban pedig részletesen tárgyalja az alkalmas fafajokat, a termelés, feldolgozás, kialakítás, valaszteKoias, közelítés, rakásoias, átvétel, szállí­tás és elszámolás módjait, a legfontosabb hazai bányák méreti kívánal­mait, valamint a tartósítás lehetőségeit. Könyve végén az idevágó sta­tisztikai adatokat és a feldolgozott szakirodalom jegyzékét is meg­találjuk.

Az egyébként tehát hiánytalan kis munkából csak az akácnak, mint bányafának a megfelelő méltatása maradt ki, nyilván azért, mert a könyvet már kinyomtatták, amikor Rónay Györgynek a lapunk ezévi I I I . füzetében közölt tanulmánya napvilágot látott. Ez azonban olyan csekélység, amelyet nem lesz nehéz pótolni a legközelebbi kiadásban.

Mert bizonyosra vesszük, hogy erre is rövidesen sor kerül! M.

H A Z A I F O L Y Ó I R A T O K .

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet közlönye. (78. kötet, 1944). 10. sz. — Padányi Gulyás J.: Pillantás a jövőbe. — Papp Sz. dr.:

A víz betonra aggresszív szénsavtartalma és annak kiszámítása. — Ney A.: A budapesti nagyvasúti pályaudvarok rendezésének kérdése. I I I . -

11. sz. : Közgyűlési beszámoló.

A Műszaki Világ. ( V I I I . évf. 1944.) 10. sz. — Krompecher L. dr.: Változás a magyar iparban. —

Árvay 3. dr.: Artézi kút és villanymotor. 11. sz. : Dr . Vér Tibor — iparügyi államtitkár. —- v. Kapu-

váry G.: A romokon. 12. sz. — Árvay J. dr.: Budapesten kell elhelyezni és nagy a r á ­

nyokban ki kell fejleszteni a Magyar Műszaki Múzeumot. : K o r ­szerű nehéz harckocsik. — Máté-Töréfc Gy.: A mérnök nemzeti jelen­tősége.

13. sz. — Árvay J. dr.: A bauxit hőséről. : Két hónap alatt megnyílt az út a keresztény gazdasági élet megteremtése felé.

14. sz. —1 Árvay J. dr.: Mérnöki problémák az új országban. — ne.: Aknarakás a levegőből — Mazalán P.: Mit tett a magyar mérnök a hazai olaj és földgáz kutatása és termelése terén. — Krauch C. dr.: Műrostanyagok.

Jl. Természet. ( X L . évf. 1944.) 5. sz. — Schweitzer J. dr.: Séta az erdőben. — Papp K.: A szegedi

Madarászta élete. — Regös J.: Szokatlan jelenségek a növények ivari életében. — Kolosváry G. dr.: Séta a kolozsvári Bükkben.

A Vadászkutya. (V. évf. 1944.) 5. sz. — Forti J. dr. A kutya hazatalál. — Vágró A.: Á Vizslák

hibáiról. — Hoffmann F. dr.: A vemhes, szopós és elválasztott kutyák gondozása.

Bányászati és Kohászati Lapok. ( L X X V I I . évf. 1944.) 10. sz. — Schmidt E. R. dr.: Geomechanikai tanulmányok a nagy-

tektónika és a bányageológia köréből. (2. bef. közi.) — Czekelius G.: Az. Ajkai. Kőszénbánya R. T.-nál alkalmazott hajító tömedékes frontfejtés ismertetése..

11. sz. — Tóth A.: A homokvizsgálatok jelentősége az öntészetben.. — Szurovy G. dr.: A Schmidt-féle orosz fúrótornyok.

S

Bástyánk. (4. évf. 1944.)

5. sz. — Keresztesi B.: Valetálás 1944-ben. — — : Kispolgár i szel­lem. — Székely L.: A bányamérnök szerepe a munkásság kulturális éle­tében. — Szanyi J.: Búzaérés. — Lány., J.: Honnan és hová? — Tóth B.: Románok Erdélyben. — Szanyi J.: A magyar észjárás. — Faüer J.: A Bánya-, K o h ó - és Erdőmérnökhal lgatók Ifjúsági Körének múltjából. (7. bei . közi.) — S. I.: „Splendid isolation", v a g y közösségi élet? — Fekete J.: Lekéset t hódító.

Fás Tudósító. ( I I I . évf. 1944.)

IS—20. sz. : A soproni m. kir. erdészeti kutatóintézet ismer­tetése. —• — : A földmívelésügyi minisztérium fás-statisztikai munkája. — —: A felsővisói erdőpör.

21—22. sz. — Környei I.: Furnirszakmai kereskedelmünk. — In-czefi L.: Fűzfakéreg. : Döntési idő befolyása a fa minőségére.

Gazdatisztek Lapja . ( X L V I I I . évf. 1944.)

6. sz. —• Faber Gy.: Májusi krónika. Izinger P.: A birtokpoli­tika és a gazdatisztek. — — : Nagyjelentőségű rendeletek a gazdatiszti nyugdíjbiztosítás módosításáról.

Halászat. ( X L V . évf. 1944.)

5. sz. — Aspius: A halász meg a plajbász. — Kolosváry G. dr.: A v íz i r igó halgazdasági jelentősége. •—• Törpe akvár iumok a szabad természetben. —• Jaczó I. dr.: Széles kárász — keskeny kárász. — Mika F. és v. Varga L. dr.: A dunai galóca. (5. közi.)

Kertészeti Szemle. ( X V I . évf. 1944.)

6. sz. — Csorna A.: Kőmunkák a kertben. — Kísj 'oíwdi: Chrysan-themumok nyáron. — Vertus: Lehetne-e Magyarországon „marrbnit" termeszteni. — Auceps: Gyümölcs-zacskózás.

Kémikusok Lapja. ( V . évf. 1944.)

6. sz. — Jáky M.: Elméletek és újabb eljárások a növényi olaj­nyerés terén. (2., bef. közi.) — Bencze B. dr.: A tokoferol (E-v i tamin) kvant i ta t ív meghatározása.

Köztelek. ( L I V . évf. 1944.)

19. sz. —• W. B.: Miképpen módosul a mezőgazdaság termelési és beszolgáltaíási kötelessége az 1944/45. évben? •— Valádi B.: Mégegyszer a kapálás és porhanyitás kérdéséről. — Grábner E.: Ada tok a magyar* cukorrépa fajta-kérdéshez. — Sass G.: A vetési módok javításának egyes kérdései.

20. sz. —• Kopeczky V.: Ada tok a talajműveléshez. — m. Mándy Gy. dr.: A z 1948. évben végzet t paprikafajta-összehasonlító kísérlet. — Berényi D. dr.: Sertéhízlalás és a sertéséi „éghajlat" . — Tangl H. dr.: A z extrahált napraforgódara minőségének értékelése.

21. sz. — Kalamenovich G.: Májusi eső, júniusi rozstermés. — Melis M . : A lencsebükköny vizsgálata kvarcfényben. — Csukás Z. dr.: A tehéntej zsírtartalmának belső-környezeti tényezői.

22. sz. — Jurcsek B.: A magyar gazdaérdek a haza érdeke. — Zsivánovits B.: Á p o l o m a gyapotkérdést. — e. Domer B.: A szél: a me­zők fűtermésének megrontója. — v. n. Damaszkin I.: A te l ivér szerepe a köztenyészetben. —• Bárdossy A.: Takarmányozás édescirokkal. — Kulin S.: Számtartásstatisztika a közellátás szolgálatában.

23. sz. — Westsik V.: Hozzászólás a kapálás és porhanyitás kér­déséhez. — Csukás Z. dr.: A tej zsírtartalmának külvilági módosító té­nyezői. I I I . — v. n. Damaszkin I.: A telivér szerepe a köztenyésztés­ben. I I

Magyar Méh. (65. évf. 1944.)

6. sz. Madarász A.: Megmenthető-e a tarlóvirág? — Éberlein A.: A rajzás és a mesterséges rajok. — Morzsányi K . dr.: Többtermelést! — Béky A.: Egyszerű és olcsó méhfüstölő anyag.

Mezőgazdasági Közlöny. ( X V I I . évf. 1944.)

5. sz. — Trummer A.: Tervszerű vízgazdálkodás. — Vajda A. dr.: Széljegyzetek áz álmenetgazdasági hitelproblémákhoz. — Horváth S.: A mezőgazdasági társadalombiztosítás 1942. évi helyzete. — M. B.: Hollandia állattenyésztési helyzete a kisebb haszonállatoknál. — K. Finály I. dr.: Mezőgazdaság és hadseregélelmezés.

Nimród Vadászlap. (V. évf. 1944.)

14. sz. — Veress G.: Kisebb megfigyelések. — Eidenpentz K.: Hiúz. — Zólomy I.: Vadkár, kerítés, beugrók. — G. Lelovich Gy.: A szirtisas mint vadászmadár.

15. sz. — Sólyom: Vizslát kértek. — Veress G.: Nyitott szemmel a szabadban. — Eidenpentz K.: A Dolha környékén észlelt ragadozó madarak. — Világhy Gy.: Hozzászólás a fogoly újbóli elszaporodásának kérdéséhez. — Dummel N.: Szabad a nyúlvadászathoz vizslát hasz­nálni? — Félix E.: A fogolyhiány és a vizslázás.

16. sz. — Sólyom: A területbérek kérdése. — Thuróczy T. dr.: Vett fácánok. — Turgonyi L.: A szárnyas ragadozó irtása. — Ifj. Ti­hanyi L.: Hozzászólás a fogoly elszaporodásához.

Technika. (25. évf. 1944.)

5. sz. — Pattyantyus Á. G.: Hermann Miksát — v. Vásárhelyi B. dr.: A magyar közúti politika eredményei és jövő feladatai. — Eyszrich Gy.: A M A V könnyített kivitelű személykocsijai. — Vankó R.: Forgó géprészek lendítőnyomatékának gyakorlati meghatározása. — Grober J. dr.: A szárnylapátos szellőző méretezése és üzeme. — Fórs-ter R.: A szénoxid elleni védekezés.

Természttudományi Közlöny. (76. kötet, 1944.)

5. sz. — Beznák A.: A százéves működési áram. — Péter Gy.: Elemátaiakulások a csillagok belsejében. — Mándy Gy.: A ngylevelű napraforgó. — Trambics J.: Élelmiszerek tartósítására használt anyagok hatása az egészségre. — N. Sztrókay K. dr.: Felsőbánya színpompás baritkristályai. — Kolosváry G. dr.: Pókok a kutlurtörténelemben.

Vadászújság. (IV. évf. 1944.)

13. sz. — Diczendy P.: Vadásztórsadalmunk mikénti megszerve­zése. — Mészáros P.: A vadász leleményességének élni-akarásának s kitartásának örök példája. — Berényi V.: Vaddisznó elhullás. — Incze L.: Farkasirtás. — Anonimus: Mit is csinál az a „vérmedve"? — A. Balogh A.: Egy kis ismertető a visszacsatolt Keleterdélyről. — Stein-walter K.: A természet, a természetrajz s a vádász.

14. sz. — Szent-Ivány G. dr.: Ami t az új kormányzati rendszer­től várhatunk! —• Diczendy P.: M i lesz a fogolyszámlálással és a fogoly­kataszterrel? — Gy. Halász Gy.: Milyenek lesznek az idei agancsok? — Szentlőrinci: Mikor és milyen fegyver a jobb?

15. sz. : A zsidókérdés vadász-szemmel nézve. — Szent-Ivány G.: A fogolykérdés. — K. Benkő P.: Hozzászólás a medvekér­déshez. — Csáky S.: A véres sport.

16. sz. : Az embervédelem fogalma követeli a kötelező fegy­vervizsgát és vadászvizsgát! —• Mészáros P.: A Zrínyi-legenda újabb történelmi megvilágításban. — Cs. Orosz K. Gy. dr.: Mégegyszer a fogolyról. — A. Balogh A.: Válaszom Mészáros Pál és Stankovszky József vadásztársaimnak.

K Ü L F Ö L D I L A P S Z E M L E .

I N T E R S Y L V A . 1944. 1. sz.

Pavari: Szélvédő-paszták telepítése és fásítás a Pontini mocsa­rak telkesítése során. (Windschutzstreifen und Holzartenanbau bei der Urbarmachung des Agro Pontino.) 1—12. old.

A 140.000 ha-nyi terméketlen területen Mussolini energiája 12 év alatt virágzó kultúrát teremtett. Az egykori mocsarak helyén ma leg­nagyobbrészt bőven termő szántókat és réteket találunk. Az erdő mind­össze 6000 ha-t foglal el, de a mezőgazdasági területeknek szél elleni védelme, valamint a lakosság faszükségletének kielégítése céljából to­vábbi nagyarányú és céltudatos fásításra van szükség.

A szerző tervezete szerint még 1936-ban megkezdték a fásítást, részint S méter széles pasztáknak a telepítésével a folyók és csatornák partján, részint pedig 3, illetőleg 2 sor fa ültetésével a mesgyék és utak mentén. Az első csoportbeli munkákhoz örökzöld fajokat (Eucalytus, Cupressus, Pinus), a fasorokhoz pedig lomblevelűeket használnak fel, mégpedig — a közölt fénykép tanúsága szerint — kitűnő eredménnyel.

Lukkala: A lápok és az erdők víztelenítése Finnországban. (Über Moore und Waldentwasserungstatigkeit in Finnland.) 14—30. old.

Finnország egész területének 32%-a (11.2 millió ha) lápos talaj, amelynek alig fele hasznosítható többé-kevésbbé fatenyészettel.

A szerző részletesen ismerteti a lápok keletkezési módját, fajtáik 4 főcsoportját és az ezekbe tartozó lápféleségeket. Majd leírja az erdők víztelenítésének tervezési és végrehajtási munkáit. Az állami erdőkben már 1908 óta rendszeresen folyik a lecsapolás, de az a munka csak az 1929. évi erdővíztelenítési törvény életbelépése óta vett nagy arányokat. Ezidőszerint már 180.000 ha állami és 460.000 ha magánerdőben végez­ték el a lecsapolást. Befejezésül a lecsapolt területek erdősítését és a víz­telenítés kérdésének szakoktatási és kutatásügyi vonatkozásait ismer­teti a közlemény.

Aro: Az erdőhitel kérdése Finnországban. (Die Waldkreditfrage in Finnland.) 32—41. old.

Az erdő-jelzáloghitelt rendszeresítő törvény 1936. évi március 1-én lépett életbe Finnországban, és ennek alapján a hitel nyújtásával meg­bízott pénzintézetek 6 év alatt 3070 esetben nyújtottak kölcsönt az erre szoruló erdőbirtokosoknak, összesen 326 millió finn márka értékben.

A szerző megállapítása szerint a hitelnyújtásnak ez a módja nem­csak az erdő értékének a csökkenését akadályozta meg, hanem kitűnő eszköz volt a meggondolatlan erdőpusztítás elhárítására is.

Köstler: Az erdészet 2044-ben. (Das Forstwesen im Jahre 2044.Í 44—67. old.

Cotta, a hírneves német erdész, 80. születésnapja alkalmával, 1844-ben, egy emlékkönyvet kapott tisztelőitől, amelyben az akkori idők

egy másik neves erdész-szakembere, Wedekind báró, érdekes fejtege­tést tett közzé arról, milyen lesz az erdőgazdaság képe 100 év múlva.

A szerző sorra veszi Wedekind jóslásait és megmagyarázza azt is, hogy azok részben miért nem teljesedtek. Wedekind idejében még szó sem lehetett a magánerdőgazdaság korlátozásáról, ezért nem is láthatta tisztán a fejlődés vonalát. A régebbi és ma érvényes elvek egybeveté­sével a szerző is leszögezi azt a 10 követelményt, amelynek a teljesítése kellő alapot szolgáltat hosszú időre tekintő tervezéshez és biztosíthatja az erdészet, további fejlődését.

S C H W E I Z E R I S C H E Z E I T S C H R I F T F Ü R F O R S T W E S E N . 1944. 4. sz.

Az Ipari Szénfogyasztók Egyesületének 1943. évi november 20-án tartott közgyűlése alkalmával elhangzott beszámolók. (Referate, gehal-ten anlasslich der Generalversammlung des Vereins industrieller Kohlenverbraucher am 20. November 1943 in Zürich.) 97—110. old.

Hogy a szénnel tüzelő ipar mennyire nem nélkülözheti a tűzifát, annak meggyőző bizonyítéka a svájci nagyiparosoknak múlt év őszén tartott közgyűlése, amelyen felkérésükre két ismert erdész, Schlatter és Zimmerli boncolgatták a póttüzelőszerekkel való ellátás lehetőségé­nek a kérdését.

A z előbbi a tűzifatermelés kilátásaival foglalkozott és megálla­pította, hogy a háború folyományaképpen megnövekedett fogyasztás következtében az ország 70%-os szériatermelése 50%-ra csökkent, első­sorban azért, mert a legfontosabb üzemek számára nem lehetett kellő mennyiségű szenet biztosítani.

A kitűnően megszervezett svájci erdőgazdaság már másodízben vett igénybe 100%-os túlhasználatot a tartamosság nagyobb veszélyez­tetése nélkül, de az előadó hangsúlyozta, hogy a további nehézségek leküzdésének a legnagyobbfokú takarékosság érvényesítése és az eddig fel nem használt hulladék igénybevétele az előfeltétele.

Zimmerli a svájci tőzegtermelés múltbeli adatait és további ki­látásait ismertette, mivel az ország tüzelőanyagellátásában a tőzegnek, legalábbis a háború tartamára, lényeges szerep jut.

D E R D E U T S C H E F O R S T W I R T . 1944. 35/36—41/42. sz.

Jaeger: Az erdészeti társulatok felépítése. (Aufbau der Forst-verbande.) 136—139. old.

Lapunk legutóbbi számában (238. old.) már ismertettük, milyen erőfeszítéseket tesz a német birodalom a paraszterdők teljesítményének a fokozására.

Ezévi ,ápril is 6-án újabb két nagyjelentőségű rendelet látott nap­világot. Az egyik járási erdőtársulatok alakításának a kötelezettségét mondja ki, a másik pedig korábban létesült erdőbirtokossági társulatok és hasonló testületek korszerű átszervezéséről intézkedik

A helyi szervezetek munkájától az állam a termelés fokozását várja, és ebben gépek, szerszámok beszerzésének, csemetekertek, mun­kásszállások létesítésének a megkönnyítésével támogatja őket. Igen ér­dekes és egészen új szempont a közösségi munkában a járási társulatok megalakítása, mert ezeknek a feladata lesz, hogy a szűkebbkörű érde­keket és lehetőségeket a nagyobb arányú erőkifejtés igényei szerint han­golják össze.

Lieberne: Fatelepítés és -használat az erdőn kívül. (Anzucht und Nutzung von Holz ausserhalb des Waldes.) 145—148. old.

Németország kiadta a jelszót: minden talpalatnyi földet a leg­gazdaságosabban hasznosítani kell! A birodalom még békében is mint­egy 30,000.000 m 3 fát volt kénytelen külföldről behozni, érthető tehát, hogy a iatermés növelése a felelős tényezők egyik legfontosabb feladata. A szerző részletesen ismerteti, milyen fafajokat lehet utak mentén, mesgyéken, egyéb művelésre nem alkalmas területrészeken tenyéstzeni, leírja a telepítés és gondozás legcélravezetőbb módjait, sőt a legutóbbi évek tapasztalatai alapján a várható eredményekről is tájékoztat bennünket.

Witzgall: A fakészlet mennyiségének és minőségének döntő je­lentősége a termelés szempontjából. (Die entscheidende Bedeutung von Höhe und Beschaffenheit des Holzvorrates für die Produktion.) 156— 156. és 161—163. old.

A belterjes gazdálkodásnak a szilárd alapokon nyugvó helyes ter­vezés a legfontosabb előfeltétele. A szerző néhány igen meggyőző pél­dával bizonyítja, hogy a gazdaság egyensúlyát csak a várható fatermés pontos ismerete tarthatja fenn. Ez különösen a háború követelte foko­zott mértékű szükségletek kielégítése során esik súlyosan latba és arra inti a szakembert, mérlegelje a leggondosabban az erdő ápolása és tel­jesítőképességének a fokozása érdekében tett intézkedéseit.

Itave: Az erdő értékének a megállapításáról. (Betrachtungen über Waldwertermitthingen.) 156—158. old.

Schwappach 1908-ban megjelent tanulmánya alapján közöl néhány példát erdeiienyő-állományok értékének a kiszámításáról.

I N T E R N A T I O N A L E R H O L Z M A R K T . 1944. 17—18/19. sz.

Hille: Borítás és famegtakarílás. (Aussenschalungen und Holz-einsparung.) 17. sz. 32—37. old.

A szöveg közé iktatott 7 rajz szemléltetően mutatja, miként kell az időjárás behatásainak kitett faszerkezeteket gazdaságosan tervezni és megépíteni.

Kalnins: Néhány javaslat a lucfenyő gyantászásának a művele­téhez. (Einige Vorschlage zur Technik der Harznutzung an der Fichte.) 17/18. sz. 31—32. old.

A lúc gyantászását a lehetőség szerint kerülni kell, mert 1—1 törzs évente legfeljebb 80—100 gramm gyantát ad, és a sebezés sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint pl. a Pirms-fajokon. A szerző 1921 óta folytatott beható kísérleteket annak a megállapítására, milyen szerszám lenne a lúc csapolásához a legalkalmasabb és milyen metszési mód a legkevésbbé ártalmas. A legmegfelelőbbnek talált szerszámot és eljárást fényképen és rajzban is bemutatja.

Rüb: Mérőeszközök a fanedvesség meghatározásához. (Messgerate zur Bestimmung der Holzfeuchtigkeit.) 18/19. sz. 35—38. old.

A legújabb, igen pontos készülékeket írja le és mutatja be fény­képen is.

Reimsch és Volz: Ű j módszer a papírgyártás során keletkező ter­hes gyantakiválasztások lekötésére. (Neue Methode zur Unterbindung der lüstigen Harzausseheidungen bei der Papierherstellung.) 20. sz. 31-32. o.

Volz két szabadalmát ismerteti, amelyek közül a D R P . 740.833. számú „Calgon B" néven máris forgalomba került és az eddigi tapaszta-

latok szerint kitűnően bevált. Lényegében egy foszfátkészítmény, amely a vízben oldhatatlan anyagokat nagymértékben diszpergálja és meg­akadályozza, hogy a gépeken maró gyantalerakódások keletkezzenek

Uterharck: Mesterséges faszárítás. (KünstHche Holztrockung.) 20. sz. 23—34. old.

A ' lapunk ezévi II . füzetében ismertetett tanulmány folytatása, amely a ia nedvességét a levegő páratartalmának a függvényeképpen tárgyalja és a szárítás menetének az eiméieiet ismerteti.

O w : „Jellegszerinti gyérítés elegyetlen lúcosokban." (Zu „Typen-durchforstung im Fichtenreinbestand.'") 163—164. old.

Rubnernak a lapunk legutóbbi számában (239. old.) ismertetett ta­nulmányát egészíti ki a maga megfigyeléseivel. Igen fontosnak tartja a hegységi lúc megkülönböztetését a síkságitól, mert a rövidebb tűjü fajtának kellő elővigyázat nélkül történő kiküszöbölése esetleg a ke-vésbbé értékes síksági lúc térfoglalását mozdíthatja elő.

A lúc természetes elterjedési területén a legmegfelelőbb kiválasz­tást maga a természet végezte el, mesterséges beavatkozásra tehát inkább csak egyéb területeken (pl. síkságon) van szükség. A lassúbb növekvés nem feltétlenül a gyengébb minőség jele, ez tehát ne szolgáljon a meg­ítélés alapjául. A jelleg szerinti gyérítést elsősorban ott kell alkalmazni, ahbl egyéb (műszaki) tulajdonságok tekintetében kívánjuk valamelyik fajta egyedeit védelemben részesíteni és szaporodásukat biztosítani.

K Ü L Ö N F É L É K H A L Á L O Z Á S O K .

Spanyol Géza t

Ez év május hó 8-án egyik legidősebb kartársunkat ragadta el tőlünk a kérlelhetetlen halál Spanyol Géza ny. m. kir. erdőtanácsos személyében.

1857 november 30-án, az ungmegyei Radványban született, régi erdészcsaládból és az akadémia elvégzése után, 1880 októberben kezdte meg szolgálatát az ungvári m. kir. főerdőhivatal erdőrendezőségén.

Ezután a kolozsvári erdőigazgatóság kerületében töltött el két évet, majd mint m. kir. erdész, 1885-ben átkerült a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz és itt szolgált egészen az összeomlásig.

25 évig volt az akkori visói m. kir. erdőgondnokság kezelője, amelyet odaadó szakszeretettel virágzó gazdasággá fejlesztett.

1920-ban történt végleges nyugalombahelyezése óta Budapesten visszavonultan élt.

Nyugodjék békében!

Tersztyánszky László t

Május hó 28-án meghalt nádasi Tersztyánszky László ny. minisz­teri tanácsos, karunk bibliai kort megért, nagynevű tagja.

1858-ban szüle'ett. A Selmecbányái akadémia elvégzése után. 1879-ben kir. közalapítványi erdőgyakornokká [nevezték ki. Két évig erdőrendezői beosztásban működött, és az erdészeti államvizsga után a bátaszéki közalapítványi erdőgondnoksághoz került, később pedig a pécsváradi kir. közalapítványi erdőgondnokság vezetője lett.