Az ősz s a tél kapujában sorban nevek állanak. Erzsébet fénylő közöttük, ragyog, mint az őszi nap.

Előtte fák titkos fényben, rőt levéllel, csillogón, Mögötte a fehér hó hull, átlépvén bús őszutón.

•Böbe, Zsóka, Elizabeth, Liza, Zsike, Bözsike. Anyánk, húgunk, nejünk neve, míg nővérünk Erzsike.

Tüzes tekintetű Erzsók, te hoztál fehér havat. Mégis forró a te lényed, s e hó még oly olvatag.

• Óh, Erzsébet, milyen szép vagy, mégis szeszélyes valál. Néha reggel még ősz az úr, de már tél van délután.

Királynője magyaroknak, örök emlék ez nekünk. Ámde neved nem enyészik, egyik nagy-nagy ünnepünk.

• Eliz tudja, Böbe még nem, hogy milyen a szerelem. Kívánom, hogy névnapotok számos, s nagyon szép legyen!

Erzsike, én megköszöntlek, Böske néni figyelj rám! Kívánok sok boldogságot, ezen a szép délután!

http://ildy-ildy.blogspot.com/