A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hírlevele 13. évfolyam 3., ünnepi szám 2017. ôsz

20 év,

20 történet.. .

Cincéréves a

Duna-Ipoly

Nemzeti Park

2

tartalom

Kiadja: Duna-Ipoly Nemzeti Park IgazgatóságFelelős kiadó: Füri András igazgatóBudapest, 2017

Szerkesztő: Előd Réka, Lichter KatalinCímlapon: havasi cincér,fotó: ifj. Darányi László

További fotók készítői: Árvay Márton, BerkiZoltán,Bérces Sándor, Csonka Péter, ifj. Darányi László,Egri Csaba, Előd Réka, Halász Antal, KalotásZsolt, Kudich Zsolt, Máté Bence, Novák Adrián,Pintér Balázs, Selmeczi Kovács Ádám, SevcsikAndrás, Spáda Ágnes, Takáts Margit, TomcsányiZsófia, Zsirmon Réka,

Illusztráció, kiadványszerkesztés: Kiss MajaNyomdai munkák: Köménymag Kft.

A lapszám megjelenését a „Duna LIFE - A Duna ártéri élőhelyeinek helyreállítása és kezelése” című (LIFE14 NAT/SK/00130) LIFE+ program támogatta.

Ingyenes terjesztésű kiadvány, mely környezetbarát,újrahasznosított papírra készült.

A Duna-IpolyNemzeti Park létrehozása

1.

4

Nem adjuk semennyi kincsért!

6

Régi iratok között kutatva…

7

Első túránk azEgyeskőhöz

8

Hódvártól hódvárig

9

Az élet a legjobb rendező

10

A természet-védelmi őr egy napja

11

Parázs, alias CsővárberkiTipli története

12

Juhok a tiszti szálláson

13

Természetvédelmicélú kutatások aDINPI területén

14

A dobó-háló és a tudomány

15

Hiúznyomke-resés a havas téli erdőben

16

A hattyú-sziget

17

Denevérek nyomában

18

Danube-album

19

Bunkertúra a nemzeti parkban

20

Dunavirág Vízibusz, a mobil terepi labor

21

Az Ipoly-völgy kincsei

22

Gyerekszáj Királyréten

23

A Sátorkő-pusztai-barlang új arca

2.5.3.

4.

6.7.

10.8.9.

11.12.

15.13.14.

16.17.

20.18.19.

1

20 esztendő...

Varázslatos táj, erdők, hegyek, kialudt vulkánok, őstengerekalkotta kövek, szurdokok, források, patakok, folyók, válto-zatos élővilág, barlangok, sziklaalakzatok, történelmünk is-mert, vagy titokzatos eseményeinek színhelyei, barátságostelepülések, vendégszerető emberek… Mind-mind felfede-zésre és megismerésre csábítanak! A sokszínű természetikincsek védelmének igénye már régen megfogalmazódott,a gazdálkodás, a megőrzés és a bemutatás összehangolásavégett először 1978-ban két tájvédelmi körzet (Pilisi ésBörzsönyi Tájvédelmi Körzet), majd 1997-ben sokak meg-elégedésére nemzeti park alakult a Dunakanyar térségében,Duna-Ipoly Nemzeti Park néven.

A nagy kiterjedésű védett természeti terület fajgazdagságátés a térségben megvalósuló környezeti nevelési munkát, azitt élő lakosság és ide látogatók érdekeit is szem előtt tartófeladatként elismerve a Pilist az UNESCO Ember és Biosz-féra programja keretén belül Bioszféra Rezervátummá nyil-vánították. Az Ipoly-völgy egy szakasza a nemzetközi jelen-tőségű vizes élőhelyek, a Ramsari területek jegyzékébe kerültbe. Európai Uniós csatlakozásunk folyományaként pedigNatura 2000 területek is kijelölésre kerültek a térségben.A nemzeti park igazgatóság munkatársai sokrétű tevékeny-ségük során számos kihívás közepette, az erdőgazdálko-

dókkal, az önkormányzatokkal és civil szervezetekkel kar-öltve a nemzeti parki státusz keretein belül immár húsz éveazon fáradoznak, hogy a természeti, kultúrtörténeti kincsekmegóvása mellett a további lehetőségek megvalósításávalmég jobban szolgálják az ismeretek bővítését, a közvetlenélményszerzést, a felüdülést. Szeretnénk, ha minél többenellátogatnának hozzánk, megismernék a Nemzeti Park igaziarcát, és minden évszakban átélnék a teremtett világ éppenszemünk előtt zajló, máskor pedig rejtetten működő vál-tozását, apróbb és nagyobb csodáit! Az aktív kikapcsolódáslehetőségeit kihasználva minél többen túráznának, kerék-pároznának, eveznének, kisvasutaznának, bekapcsolódná-nak az értékőrző munkába, a rendezvények vendégeikéntkülönleges élményeket szereznének és megkóstolnák anemzeti parki termékek ízeit…

A Duna-Ipoly Nemzeti Park idén ünnepli megalapításának20. évfordulóját! Ebből az alkalomból adjuk most közreCincér Hírlevelünk különszámát, melyben az alapítás előz-ményeire, körülményeire emlékezünk vissza, majd pedigazokból az eseményekből szemezgettünk, amelyek emléke-zetesek voltak, vagy sokirányú feladataink, küldetésünk„lenyomatát” képezik. Színes csokrunkba az évfordulóhozigazodva húsz rövid történet és kép került. Bízom abban,hogy a kedves Olvasó is talál köztük kedvére valót, érdek-lődési körének megfelelőt. A nemzeti park természeti kin-cseit és a természetvédelmi munkánkat bemutató bővebb,képes albumot a honlapunkon böngészheti!

Kellemes időtöltést kívánok az Igazgatóság valamennyi dolgozója nevében!

Füri András, igazgató

A Duna-Ipoly Nemzeti Park ahazai tíz nemzeti park közülkiemelkedő változatosságú, és a kétmilliós fővárosunkközelében szinte magátólértetődően egyedülállóturistaparadicsom.

2

Sokan és sokszor leírták, hogyhazánk sorrendben kilencediknemzeti parkja talán a legvál-tozatosabb valamennyi között.

1. A Duna-Ipoly Nemzeti Park létrehozása

Létrehozásában komplex ökológiai szempontok, tájképvé-delmi indokok mellett széles társadalmi mozgalmakonnyugvó politikai megfontolásoknak is szerepük volt.

Azóta, hogy felmerült a nemzeti park létrehozásának gondo-lata, felnőtt egy nemzedék, így érdemes röviden összefog-lalni a régmúlt eseményeit. Az alapításban meghatározójelentőségű dunai vízlépcsőrendszer története a 20. századharmincas éveire nyúlik vissza, amikor a Duna menti orszá-gok kormányai foglalkozni kezdtek a Duna szabályozásánakgondolatával, mert az javítaná a hajózhatóságot és egyúttalvízi energia termelésére is lehetőséget biztosítana. 1956.április 30-án a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Taná-csa határozatot hozott a Duna Pozsony és a Fekete-tengerközti szakaszának úgynevezett komplex hasznosításáról,amelyben már szerepeltek energetikai célú vízlépcsők is. Avízlépcsőrendszer terveit az 1950-es évek végén MosonyiEmil professzor vezetésével a Budapesti Műszaki Egyetemendolgozták ki.

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz-társaság kormánybizottsága 1963 áprilisában megállapo-dott, hogy közös beruházási programot alakítanak ki a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer létesítésére. A programvégleges tervezete 1973-ban készült el és a CsehszlovákSzocialista Köztársaság kormánya 1974. januári határoza-tával, a Magyar Népköztársaság kormánya 1974. februárihatározatával fogadta el. A felek a megvalósítás érdekébennekiláttak egy úgynevezett Közös Egyezményes Terv kidol-gozásának, s ezt 1976. május 6-án kormányközi egyezményrangjára emelték. Ebben a tervben az állt, hogy a Bős-nagy-marosi vízlépcsőrendszer megvalósításának célja az érintettDuna-szakasz komplex hasznosítása a villamosenergia-ter-melés, a nemzetközi hajózás, a vízgazdálkodás és a kapcso-lódó területek gazdasági fejlesztése érdekében. Vagyis azakkori politikai mentalitásnak megfelelően a gazdaságimegközelítés mellett szó sem esett az ökológiai szempontokfigyelembevételéről.

A műszaki koncepció lényege a következő volt: Dunakiliti-nél duzzasztómű rekeszti el a Duna folyását, felette létrejöna Dunakiliti-tározó. A tározóból ágazik ki az úgynevezettüzemvízcsatorna, rajta a bősi vízlépcsővel, majd a DunaSzapnál tér vissza a jelenlegi medrébe. A rendszer alsó ele-me a nagymarosi vízlépcső, hidraulikailag és energetikailagegységben a felső létesítményekkel. A nagymarosi vízlépcsőkiegyenlíti a bősi vízlépcső csúcsüzemét, visszaduzzasztásaGönyűig biztosítja a hajózóút vízmélységét.

3

Magyarországon a projekt elleni tiltakozás szerves része letta rendszerváltó reformmozgalomnak, s ennek hatására1989-ben leálltak az építkezéssel. Az Országgyűlés a26/1991. (IV. 23.) OGY. sz. határozattal a vízlépcsőrend-szer megszüntetéséből adódó következmények felszá-molására az alábbi értékrendet állapította meg:„a) a térség ökológiai, természeti értékeinek helyre-állítása, illetve fenntartása, mindenekelőtt az ivóvízkészletek megőrzése,b) árvíz elleni védekezés,c) a térség természeti viszonyaihoz illeszkedő megóvás kialakítása.”A 28/1991. (IV. 30.) OGY. sz. határozat továbbmegy és aDunával kapcsolatos egyes környezetvédelmi feladatok kö-zött előírja az érintett térségben egy nemzeti park létesítését:„b) a Duna Esztergom-Budapest szakaszán és az Ipolyvölgyében a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság hozza létre a közös Duna-IpolyNemzeti Parkot: …e folyók, mellékágrendszerük, valamint az érintettterületek természeti értékeinek, a felszíni és a felszínalatti vízkészleteknek, továbbá az érintett területekerdeinek, termőtalajának és más megújuló erőforrásainak a védelmére.”

A végrehajtásról rendelkező kormányhatározat (3406/1991.)rövid határidővel írta elő, hogy ki kell jelölni a nemzeti parkmagyarországi területeinek javasolt határát és el kell ké-szíteni a védetté nyilvánításhoz szükséges munkálatok cse-lekvési programját.

A nemzeti park védetté nyilvánításának előkészítése az akkoritermészetvédelmi hatóság, a Budapesti TermészetvédelmiIgazgatóság feladata volt. Az előkészítést megkönnyítettékaz érintett területeken a már korábbi védetté nyilvánítások.A negyvenes évektől védett a Pilis-Visegrádi hegységben aPilis-hegyoldal, majd a Fekete-kő, a Hamvas-kő, a ciklámeneserdő, néhány barlang, sziklaképződmény és forrás kapottvédelmet. A Börzsönyben a Magas-Börzsöny területét tar-tották védelemre érdemesnek. Áttörést a védetté nyilvání-

tásban az 1978-as év hozott, ekkor létesült a Pilisi Tájvé-delmi Körzet és a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet. Ekkorra ahelyi jelentőségű természetvédelmi területekkel (Szentend-rei-sziget, váci Kompkikötő-sziget, Honti Ősmaradványok,Kiflitó és környéke, Dejtár-Páskom legelő, Ipolyszögi Éger-láp) együtt közel 48 ezer hektár állt természetvédelmi olta-lom alatt. A nemzeti parkká nyilvánítás során a Természet-védelmi Igazgatóság a legszélésebb szakértői kör bevonásá-val a részletes ökológiai feltárások alapján javaslatot állítottössze a korábban védetté nyilvánított területek összekap-csolására, a nemzeti park határainak megszabására. Meg-vizsgáltuk a védetté nyilvánítás indokait, emellett javaslatottettünk azokra az intézkedésekre, illetve feltételekre,melyek a védelem céljának megvalósításához szükségesek.A körültekintő előkészítési eljárásban számtalan egyeztetéstés lakossági fórumot tartottunk az érintettek (a hatóságok,a gazdálkodók és a lakosság) álláspontjának megismeré-sére. A kárpótlási törvények alapján magántulajdonba kerültterületekből a természetvédelmi szempontból legértéke-sebbeket (elsősorban az Ipoly-völgyben több ezer hektárt)megvásároltuk, aminek jelentős szerepe volt abban, hogyel tudtuk fogadtatni a természetvédelmi szempontból indo-kolt korlátozó intézkedéseket.

Az előkészítés idején szakmai egyeztetéseket szerveztünka szlovák társszervekkel elsősorban a Burda-hegység nem-zeti parkhoz csatolásáról, de a két kormány közötti akkorivita nem kedvezett a határon átnyúló közös nemzeti parklétrehozásának, bármennyire indokolt volt is szakmailag.

Csaknem öt esztendeig tartó előkészítő munka után 1997.november 28-án 60 314 hektáron létrejött a Duna-IpolyNemzeti Park. Ünnepélyes felavatása dr. Baja Ferenc mi-niszter ünnepi beszédével Visegrádon zajlott le.

Dr. Szabó Sándor, ny. igazgató

2. Nem adjuk semennyi kincsért .. .

4

15 évvel ezelőtt szavazásrakészülődtek nemzeti parkunkdolgozói. A kérdés az volt, milegyen az új címerünk.

Persze ekkor már volt logója a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak,hiszen megalapításakor lecserélték a korábbi pilisi lent egyúj ábrára, amely zöld mezőben ábrázolta a Duna és az Ipolyfolyó kék vonalát, felette elhúzó vadludakkal. Bármilyenszép és ritka is a pilisi len, nem maradhatott, hiszen neveellenére nem a nemzeti parkban található, hanem a BudaiTájvédelmi Körzetben. De vajon miért kellett újra logót vál-tani? Bár a képen nemzeti parkunk több jellemzője is rajtavolt, sokszor mégis értetlenség fogadta. Grafikailag sem voltegyértelmű, hogy mit ábrázol, szarkasztikusabb kollégákszerint a madarak inkább UFO-ra hasonlítottak, de főlegnem lehetett megjegyezni, az embereknek nem jutott rólaeszébe a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

A nemzeti park dolgozói között generációváltás zajlott le, ésimmár közös igény volt egy olyan címerre, amellyel jobbantudunk azonosulni. Úgy gondoltuk, a logóban nem kell min-dent elmondani a nemzeti parkról, inkább egy jól megjegyez-hető élőlényre van szükség. Az általában mindenkinek be-ugrik, hogy a nagy kócsag a hazai természetvédelem, apanda maci a WWF, a foltos szalamandra pedig az AggtelekiNemzeti Park címerállata. Egymás után születtek a rajzok,repkedtek az ötletek, melyekből végül három maradt ver-senyben. A botanikus vénájú kollégáknak a pirosló hunyor,a madarászoknak a fehérhátú fakopáncs, néhány elvakultzoológusnak pedig a havasi cincér volt a jelöltje. Így jött ela szavazás napja. Bár az látszott valószínűnek, hogy averseny a szépséges vadvirág és a titokzatos harkályfajközött dől el, a rovarászok próbáltak amellett érvelni, hogysokkal eredetibb lenne egy bogarat választani, hiszen azsenki más címerében nem szerepel. A szavazatok össze-számlálása váratlan eredményt hozott: az esélytelen cincérgyőzött. Azóta bebizonyosodott, hogy olyan címerállatotválasztottunk, amely szép, szerethető és jól kifejezi ter-mészetvédelmi törekvéseinket.

Ez a bogárfaj védett ugyan, de nem annyira ritka, hogy anemzeti park látogatóinak esélyük se legyen megpillantani.Ha július-augusztus környékén kirándulunk a Pilis és a Bör-zsöny idős bükköseiben, gyakran kerül a szemünk elé.

A havasi cincér az idős erdőkhöz, a holt fához kötődik,hiszen lárvája az elpusztult bükk törzsében, illetve a mégélő törzsek elpusztult részeiben fejlődik. A földön fekvő el-halt törzsekkel tarkított idős erdők megritkulásával akárvégleg eltűnhet a Föld színéről. Kitűnően kifejezi azt a célt,hogy hosszú távon minden fajnak, még az ilyen különlegesigényűeknek is esélyük legyen a fennmaradásra.

A havasi cincér rovar, ezért sokan bizarrnak, ijesztőneklátják. Nincsen színpompás tollazata, ártatlan, kedves te-kintet helyett összetett rovarszemet szegez ránk, ezért nemkönnyű megszeretni. Pedig az élővilág nagyobbik fele ilyenállatokból áll. A havasi cincér számunkra azt jelképezi, hogya természetvédelem feladata érzelmi kötődéstől függetlenülmegőrizni az élet minden megjelenési formáját, minden nö-vény- és állatfajt, hiszen ezeknek ugyanúgy otthona, élőhe-lye a Kárpát-medence, mint az emberi társadalomnak. Aki„hasznos” és „káros” élőlényekről beszél, csak az emberekszemszögéből nézi az élővilágot. Mi másfajta szemléletetszeretnénk meghonosítani.

5

Végül a havasi cincér, ha jól megfigyeljük, rendkívül deko-ratív élőlény. Szárnyai acélkék-fekete színekben csillognak.Csápjai hosszú gyöngysorhoz hasonlók. A magyar „cincér”szó meseírókat megihlető hangutánzó szó, latin neve pedigdallamos női név: Rosalia. Magától értetődő volt, hogy a lá-togatóink tájékoztatását szolgáló hírlevelünk címe Cincérlegyen, a tudományos szakközönségnek szóló tanulmány-kötet-sorozatunké pedig Rosalia lett.

Néhány éve megkérdeztem családi napjaink visszatérő éne-kesét, Gryllus Vilmost, nem írna-e dalt a havasi cincérről.Azt felelte, nagyon szívesen, csak küldjem el neki, mit kellróla tudni. Így született meg az a szakszerű dal, ami az ovi-sok, kisiskolások körében is népszerűvé tette a havasicincért:„Kék és fekete a háta, mi lehet az?Hosszú görbe a csápja, mi lehet az?Korhadt bükkfa a háza, mi lehet az?Rágja, egyre csak rágja, mi lehet az?Nem adom semennyi kincsért, a gyönyörű havasi cincért.”

dr. Kézdy Pál, szakmai igazgató-helyettes

6

Húsz esztendő … elég sok idő,indok és ok az emlékezésre.

Tudom, hogy 79 évesen, kerek 50 ledolgozott évvel a hátammögött most beszélnem kell.

Beszélnem a honi természetvédelem rendkívüli progresszív– a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény meg-jelenése, előírásainak gyakorlati alkalmazása, illetve azújabb és újabb Nemzeti Parkok létrejötte által fémjelzett –időszakának nagyszerűségéről.

Ezzel kapcsolatban arról az örömről és naponta felidézhetőbüszkeségről, hogy magamnak és munkatársaimnak képle-tesen kezünkbe adatott az a toll, amellyel ismereteink bir-tokában meghúzhattuk a rendkívüli értékekkel rendelkező,a Pilis-Visegrádi hegységet és a Szentendrei-szigetet, illetvea még szintén érintetlenek mondható Börzsönyt és a közép-ső Ipoly-völgyet magába foglaló Duna Ipoly Nemzeti Parkhatárait. Ez az első olyan egység, amely végre egy szerve-zetben kapcsolja össze a Dunát annak a jobb és bal partjá-val együtt, azaz a tényleges Dunakanyart.

Nemrég birtokomba került „A Börzsönyi Hegység Tájvédel-mi Területének Tervezete” című, mintegy 105 oldalt kitevő,rendkívül érdekes tanulmány, melyet a „Dunakanyar IntézőBizottság Börzsönyi Bizottsága”, Király Pál, BenkóczkyBéla, illetve Kemenes Ervin állított össze 1967-ben. Ez azírás a természetvédelemben ma is vállalható (sőt, egyeskérdésekben egyenesen óhajtott) szakmai színvonalonjelölte ki a Magas-Börzsöny tervezett védelmi területénekhatárait, rögzítette kataszteri adatait, védelmi előírásait, avédetté nyilvánítás általános és részletes indoklását, éskonkrét javaslatokat tett a terület kezelésére vonatkozóan is.

A tervezet hétféle javaslatot tett a terület elnevezésére is, saz első helyre a Börzsöny Nemzeti Park került. Ami azt je-lenti, hogy a Börzsöny már 50 évvel ezelőtt bejelentette aNemzeti Park státusz iránti igényt.

És hogy ezt tudatosan és felelősen tette, mi sem bizonyítjajobban, mint egy másik hasonló, szintén a Börzsönyről érke-zett tervezet.

Tudomásom szerint az erdőrezervátumok létrehozásának gon-dolata Európában a 19. század első évtizedében, Magyar-országon úgy egy évszázaddal később, az 1920-as évekbenfogalmazódott meg. A Környezetvédelmi és Területfejlesz-tési Minisztérium (KTM) Természetvédelmi Hivatala (TVH)azonban csak 1991-ben indította el a hazai erdőrezervátum-hálózat kijelölésére, fenntartására és vizsgálatára irányulóprogramját.

Ezzel szemben a „Börzsöny Baráti Kör” elnöksége 6 évvelkorábban, már 1985-ben javaslatot tett egy több száz hek-tárt kitevő erdőterület elsődleges rendeltetésének megvál-tozására és úgynevezett „Örökerdőként” való kijelölésére.

Végül ezen a javasolt területen jelölték ki 1994-ben a szak-mailag dobogósnak tartott, 396 hektár kiterjedésű Pogány-Rózsási Erdőrezervátumot. Egy kis börzsönyi részrehajlássalmég az is lehetséges, hogy a honi erdőrezervátum hálózatvalahol a Pogány-Rózsási Örökerdő tervezetében gyökere-zett? Vagy legalábbis jelentősen hozzájárult ahhoz.

Teszáry Károly, ny. tájegységvezető

3. Régi iratok között kutatva.. .

7

Régi iratok között kutatva…

Igazgatóságunk 2006. október27-én kötött testvér nemzetiparki megállapodást a Békás-szoros Nagyhagymás NemzetiParkkal (RO).

4. Első túránk az Egyeskőhöz

Az együttműködés céljait a következőkben határoztuk meg:tapasztalatcsere a védett erdőterületek kezelése terén, akét nemzeti park ökoturisztikai lehetőségeinek megisme-rése, részvétel közös kutatásokban, pályázatokban. Az azótaeltelt években élő és igen aktív volt a kapcsolat a kétnemzeti park között, kölcsönös tanulmányutak keretébenlátogatásokat tettünk egymásnál és arra törekedtünk, hogyvégrehajtsuk a megállapodásban rögzített célokat.

Felejthetetlen napokat töltöttünk el a Gyilkos-tónál, nagyokattúráztunk a Hagymás-hegységben, megmásztuk a Retyezát,a Csalhó és a Kelemeni Nemzeti Park hegyeit. Megismertükés élveztük az ottani kollégák különleges vendégszeretetétés az erdélyi konyha ínycsiklandó finomságait.

Persze jóval lassabban haladtunk, mint erdélyi barátaink,akik egész úton azzal biztattak, hogy „már csak tíz perc ésott vagyunk”. Na de hányszor tíz perc? A sziklaforrás vizénéljólesett a pihenés, a frissítő hideg kortyok. Szerencsére azeső is elállt. A célba a „helyben szokásos” idő helyett jómásfél órás késéssel értünk fel. Amikor megláttuk a mene-dékházat, majd az Egyeskőt, már nem gondoltunk az út vi-szontagságaira. Ámulatba estünk! Aki még nem járt itt,bánhatja – vagyis ne bánkódjon, hanem mielőbb vegye fela bakancslistájára ezt az impozáns sziklaalakzatot! A kör-nyék is tele van látnivalóval, színpompás növényekkel ésgazdag állatvilággal, és innen lehet eljutni – már jóval köny-nyebben – a Nagyhagymás csúcsra, ahonnan pompás pano-ráma tárul elénk. A hegygerinc alatt pedig ott legelészneka zergék…

Füri András, igazgató

A sok-sok élmény közül talánaz Egyeskőhöz vezető elsőtúránk volt a legemlékezete-sebb. Már az indító táblánálkiderült, hogy jóval 1500méter fölé kell felkapaszkod-nunk, de az igazi megpróbál-tatás még csak eztán jött.Ahogy letudtuk az első ötvenmétert, hazai viszonyokhozszokott lábunk remegni kez-dett, tüdőnk levegőért kap-kodott, szívünk hevesen vertés turistabotunkra támasz-kodva sűrűn megálltunk ameredek ösvényen. Az Ördög-malommal szemben szakad-ni kezdett az eső, mi pedigegyre jobban csúszkáltunk.

8

...avagy a DINPI első lapátcsapásai a Dunán

5. Hódvártól hódvárig...

Régi álom vált valóra 2011-ben: a DINPI munkatársaiútjára indították az igazgatóság első – és azóta is egyetlen– kenus természetismereti túraprogramját. Azóta mindenévben tavasztól őszig szakvezetők kíséretében lehet megis-merni a Szentendrei-Duna élővilágát Kisoroszi és Tahitót-falu között. A Kisorosziban állomásozó flotta 10 négy-személyes túrakenuból áll, mindegyikük a Duna és ártereegy-egy jellegzetes madár-, hal- vagy emlősfajáról kapta anevét. A túrákhoz nemcsak kenut, de felkészült szakvezetőts igény esetén profi kormányosokat is biztosít a nemzeti park.

A túrák elindításához szükséges eszközök beszerzésére, atúraprogram részletes megtervezésére és az üzemeltetésfeltételeinek kialakítására a Duna-menti védett területekközös pályázatának anyagi és szakmai támogatásával kerül-hetett sor. A felkészülés során szakmai konzultációkat tar-tottunk és ellátogattunk partnereink csónakos szakvezeté-seire is, többek között a Bécs melletti Donau-Auen NemzetiPark túrájára, ahol motoros gumicsónakokon, szédítő tem-póban szeltük a habokat az ott amúgy is gyors sodrásúfolyón. Később visszahívtuk a kollégákat egy próbatúrára aSzentendrei-szigethez. Kenuban evezve bejártuk a Duna kisés nagy ágát, próbáltuk minél kevésbé összefröcskölni ma-gunkat a még hűvös áprilisi napsütésben, s közben igye-keztünk megtartani egyensúlyunkat az uszályok hullámainveszélyesen imbolygó csónakokban. Így alakult ki, hogypontosan melyik útvonalon és milyen csónakokkal fogjukmegrendezni a túráinkat.

Ezután kezdődött meg a túravezetők kiképzése. A képzé-seken nemcsak a DINPI munkatársai vehettek részt, hanemhelybeli lakosok is, így a túrák szervezése a helyi közösségközreműködésével történik. A legintenzívebb és egybenlegélvezetesebb felkészülési módszernek azok a közös túrákbizonyultak, ahol a DINPI leendő szakvezetői és kormányo-sai éles helyzetben próbálták ki evezős-, túravezető- és nemutolsósorban úszótudásukat. A képzéseken szerzett egyikleghasznosabb ismeret a profi fröcskölés elsajátítása volt,ezzel a legkritikusabb, gimnazista korosztálynál is hamartekintélyt vívhat ki magának a túravezető.

A tananyagban ez természetesen már csak azután kerültsorra, hogy a résztvevők elsajátították a biztos kormányos-tudás egyéb nélkülözhetetlen készségeit, ezért bátran ajánl-hatjuk mindenkinek, hogy vegye igénybe képzett túraveze-tőink és kormányosaink segítségét.

Amikor a túrákat szervezzük, minden alkalommal felmér-jük, hogy a jelentkezők rendelkeznek-e kellő kormányos-tudással, és ha szükségesnek látjuk, javasoljuk képzettkormányos igénybevételét. Így elkerülhető a borulás, amieddig csak olyan esetben fordult elő túráinkon, amikor arésztvevők a jó tanács ellenére kijelentették, hogy ők majd„megoldják” a kormányzást. De az eddigi borulóknak be-csületére váljon, a szakszerű mentési akció után zokszónélkül folytatták a túrát csuromvizesen is. Mint az a csapatis, amely – eddigi túráink során egyetlen alkalommal – úgyázott bőrig, hogy az országban kizárólag a Duna-kanyarbanesett az eső, és ezt láthattuk a radarképen, míg a partonvártuk a zivatar elvonulását. De legtöbbször ideális evezős-időnek örülhettünk..

A túráinkat egyéb „helyi lakosok” is támogatják: a kezdő-és a végpont közelébe is beköltözött egy-egy hódcsalád, ígymegfelelő vízállás esetén a rövid túra során két hódvárat isössze lehet hasonlítani.

Kiss Gyula, pályázati ügyintéző és Tomcsányi Zsófia,túravezető

9

Régi iratok között kutatva…6. Az élet a legjobb rendező

A drón fehér szárnyai halk zúgással csaptak le az erdeitisztásra, majd a fák lombjai alatt is követték a tilosban járókerékpárosokat. A biciklisek sisakján is, az őket követő esz-közön is kamerák rögzítették az elébük táruló látványt, aszáguldás élményét, no meg a szabálytalankodók útját állótermészetvédelmi őröket.

A magyarországi természetvédelmi őrök munkájáról film-sorozat készül ezekben az években a tíz hazai nemzeti parkterületén. A szerkesztők, a rendezők és természetesen a ter-mészetvédelemi szakemberek is nagyon figyelnek arra, hogyolyan filmek kerüljenek a nagyközönség elé, melyek bemu-tatják a Természetvédelmi Őrszolgálat feladatainak sok-féleségét, szakszerűségét. A látványos természeti képek, avédett fajok egyedeinek felmérése, mentése, az iskolás cso-portok természetismereti oktatása mellett a közönség elétárják a rendészeti feladatellátást is.

A felvételek kezdetén még az erdei pacsirta szólt. A teljesintézkedést a feltartóztatástól az igazoltatáson át a tájékoz-tatásig, majd a megszeppent fiatalok környezeti nevelésééighol a bicikliseken, hol a természetvédelmi őrökön elhe-lyezett kamera és mikrofon, hol a drón rögzítette. Mindeztvagy nyolcszor. Mire vége lett a forgatásnak, a hegygerincetmár a naplemente fényei festették vörösre és az énekes rigótrillái zengtek a lombok között.

A stáb és a természetvédelmi őrök összecsomagoltak, akerékpáros fiúk élményekkel – és némi jutalommal – gaz-dagodva távoztak.

Még alig halt el a távolodó biciklizörgés, amikor fentrőlújabb zaj, fékezgetés, legördülő kövek döreje hangzott fel.Váratlanul megérkeztek a valódi szabálysértők, akik könnyentermészetkárosítóvá válhattak volna, ha folytatják a ter-vezett útjukat.

Szerencsére még működött a kamera, és a Természetvé-delmi Őrszolgálat tette a - hálásnak közel sem nevezhető -dolgát.

Halász Antal, természetvédelmi őrszolgálat-vezetőMivel a forgatáson résztvevők biz-tosra akartak menni, megkértekkét fiatalt, hogy a felvételek ide-jére váljanak jogsértővé és kerék-pározzanak a fokozottan védettterület gyalogosan sem látogatha-tó, szentély-jellegű területén.

10

Amikor valakivel a munkámrólbeszélgetek, általában roman-tikus kép jelenik meg benne a természetvédelmi őrről, aki naphosszat csatangol azerdőben, réteken, távcsővel a nyakában pásztázza a tájat és elégedetten nyugtázza, hogy minden rendben van.

7. A természetvédelmi őr egy napja

Mi is szeretnénk, ha ez így volna.A valóság azonban itt is, mint az élet legtöbb területénennél árnyaltabb, időnként teljesen ellentétes ezzel a kép-pel. Nagyon összetett és néha túl sokrétű az a tevékenység,amit végzünk, de a természetvédelem ilyen interdiszcip-lináris – több szakterületet érintő – ágazat. Azon túl, hogysokoldalú, gyakran tervezhetetlen is a munkánk, mint akövetkező történet is példázza.

Sajnos az utóbbi telek visszatérő országos problémája avédett madarak mérgezéssel járó pusztulása, aminek az azoka, hogy rókát vagy más dúvadat mérgezett csalival próbál-nak ritkítani. Csakhogy a méreg nem válogat, a csalinakmás, gyakran védett fajok is áldozatául esnek. 2015 és2016 fordulóján több mérgezéses eset történt nemzetiparkunk szentendrei-szigeti területén is. Az esetek hason-lítottak egymásra, a rókák mellett mindenütt egerészölyvekis elhullottak a rókakotorékhoz kirakott mérgezett csalitól.Minden ilyen eset felborítja az addigi munkanapot, hosz-szadalmas és fárasztó intézkedést von maga után. 2016-ban azon a januári napon irodai feladataimmal foglalkoztam– mint rendesen, lekésve a határidőt –, amikor, többedikalkalommal azon a télen, bejelentés érkezett Szigetmonos-toron talált elhullott ragadozó madarakról és rókákról. Azon-nal abbahagytam a munkát, értesítettem Fehér Balázs kol-légát, és másfél órával később már együtt fagyoskodtunk ahelyszínen. A mérgezés jellegzetes jeleit, nyomait látvaelindult az eset feltárása. Kihívtuk a rendőrséget, valaminta Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület erre acélra kiképzett keresőkutyáját, Falcót és vezetőjét, DeákGábort. A keresőkutya sokkal nagyobb területet kutatott át,mint mi, és jelzett minden kirakott mérgezett csalit, illetve

addig meg nem talált elhullott állatot. A rendőrség a nyo-mozás megkezdéséhez szükséges aprólékos helyszíneléstvégezte el. Mindez hosszú órákig eltartott, mivel a helyszí-nelők sem tudtak hamar a területre érni. A helyszínelésbefejezése, a mérgezett csalik és az elhullott állatokösszeszedése után elmentünk a rendőrségre, ahol rögzítet-ték feljelentésünket. Késő este lett, mire hazaindultunk,egy újabb nehéz eset: védett állatok értelmetlen pusz-tulásának terhével.De fáradozásunk nem volt teljesen hiábavaló, 2016-2017tele már nem hozott ilyen eseteket a Szentendrei-szigetről.

Novák Adrián, tájegységvezetőPilis-Budai Tájegység

11

Régi iratok között kutatva…8. Parázs, alias Csővárberki Tipli története

E program célja olyan állami tenyészetek létrehozása, ame-lyek lehetővé teszik a fajták egykori hasznosításánakmegfelelő pásztor-, terelő- és vadászkutya-tulajdonságokmegőrzését, fejlesztését és e kutyafajták tenyésztését.

2016 februárjában a program keretében három drótszőrűmagyarvizsla-kölyök került a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoza csővárberki kennelből. Bodzát és Bojtorjánt Novák Adriánés Szekeres Péter kollégámnál, Parázst jómagamnál he-lyeztük el.

Oldalakat lehetne megtölteni a mókás és kevésbé mókástörténetekkel – hogyan rágcsálta meg az ebédlőasztalt,evett meg papucsokat és kesztyűket, rendezett havazástliszttel, harapdált szét irattárcát és falt fel szekrénygom-bokat –, de most csak néhány mozzanatot idéznék fel azelmúlt másfél évből.

Amikor a tízhetes kiskutya a családunkba érkezett, gyakor-latilag teljesen kezelhetetlen volt. Hosszú és időigényesmunka kezdődött. Szobatisztaságra kellett szoktatni, megkellett tanítani az olyan parancsok teljesítésére, mint „gyereide” és „ül” vagy „fekszik”. Szocializálni kellett, amibennagy segítségünkre volt öreg rövidszőrű magyar vizslánk,Szikra. Volt eset, hogy a véresen komoly oktatást Parázsfülén pillanatragasztóval kellett orvosolni. Az erőfeszítésekazonban meghozták a várt eredményt, Parázs egyre köny-nyebben kezelhető és egyre fegyelmezettebb lett.

Az őszi vadászszezon előtt a kölyök, bár még nem sza-bályszerűen, de apportírozott házinyulat, tenyésztett tőkésrécét és fácánt. A szezon kezdetén elkezdődött a kutyavadászati kiképzése. A szezon végére megkereste, megálltaa nyulat és a fácánt, sikeres lövés esetén pedig el is hozta.Február végén sebzett vaddisznókant másnap megtaláltvércsapán.

Kora tavasszal kezdődött meg a kutyák felkészítése a te-nyészszemlére. Ennek része az úgynevezett alapvizsga,amelyen a vízi és mezei vadászati készségeket nézik. Azegyéni felkészülés mellett ebben nagy segítségünkre voltés van Noveczki Katalin, a csővárberki kennel tulajdonosa.Az ő szakszerű irányításával zajlik a kutyák vadászatikiképzése, amit ezúton is szeretnénk megköszönni.

A 2017. április 9-i tenyészszemlén és alapvizsgán Parázskiválóan megfelelt. De ezek után sem „akasztottuk szögre”a kutyát. Bár túl van az „érettségi vizsgán”, nem kapottnyári szünetet.

A munkálatok megkezdése előtt a kutya végigkereste azIpoly-völgyi kaszálókat, és sikerült megtalálnia egy fürj- ésegy haristojásos fészekaljat a pataki réten, valamint röp-képtelen tőkésréce-fiókákat Dejtáron. Ennek alapján alakí-tottuk ki a védterületeket. A példák jól mutatják, hogy akutyák nemcsak vadászati, hanem természetvédelmi célrais használhatók.

Aki képezett már ki vadászkutyát, az tudja, hogy ez nemegyszerű feladat. Nincs szombat, vasárnap, ünnep, nyár,tél, pihenés és fáradtság, a kutyának enni, inni kell, a ku-tyával menni kell. Sok időbe és energiába kerül elérni akáregy-egy apró dolgot is, és gyakran kudarcok után jön csakaz eredmény. Az állandó nyüzsgés, a túlszeretet kikezdhetia gazda idegeit. De a magyar vizsla teherbírása, okossága,kedves, szeretetre méltó, gazdaimádó és családszeretőegyénisége elbűvöli az embert. Parázs ma már nemcsakbosszúságot okoz, hanem sok-sok örömet is szerez. Vizslanélkül lehet élni, de nem érdemes.

Kagyerják Pál, őrkerület vezetőKemencei Őrkerület

A nemzeti parki igazgatóságok2015-ben kapták meg azt a feladatot, hogy csatlakoz-zanak a nemzeti kutyafajták állami génbanki fenntartási programjához.

12

Igazgatóságunk 2015-ben vágott bele juhok tartásába és tenyésztésébe.

9.

Célunk az őshonos állatfajták fenntartása és bemutatásamellett az Esztergom határait őrző Strázsa-hegy érzékenygyepeinek megőrzése volt (legeltetés hiányában ugyanis agyepek hamar beerdősülnek). A terv megvalósítása, mintmindig, sok találékonyságot követelt az elhivatott kollégáktól.

Az állattartó telep a szovjet katonák hátrahagyott, azótaegyre romló állapotú tiszti szállásának és kantinjának állat-tartásra korántsem ideális épületiben rendezkedett be.Sajnos az újrahasznosításra alkalmas részeket még a ter-vezési időszak alatt is folyamatosan hordták el a környékkörnyezettudatos polgárai, ami igencsak megnehezítette azépítkezést. Végül elkészült a létesítmény, már csak megkellett tölteni juhokkal. Választásunk a cigája fajtára esett,az uniós pályázatok értékelési rendszere (pluszpont jár azőshonos állatfajták tartásáért) és a régi fajták újbóli fel-fedezése miatt azonban hiánycikk lett a cigája, nem tud-tunk megfelelő állományt beszerezni belőle. Így a feketefejű cigájáktól elütő ciktákat is vettünk, és rögtön két faj-tával ugrottunk fejest a juhtartás szépségeibe.

A legnagyobb kihívást – mint mindig – a szakemberek(értsd juhászok) felkutatása jelentette. A telepvezető és azállattartásért felelős kollégák szó szerint bejárták az orszá-got tapasztalt juhász után kutatva. Volt olyan juhász, aki azAlföldön eltöltött évek után bezárva érezte magát az eszter-gomi hegyek között, és ezért nem vállalta a munkát. To-vábbi nehézséget okozott, hogy az új telep beindítása és aminden előírásnak megfelelő tenyészállomány kialakításamellett azzal is meg kellett birkózni, hogy beilleszkedjenekegy költségvetési szerv bürokratikus környezetébe. Végülsikeresen összeállt a csapat. Ennek ellenére megesik, hogya nagy szezonmunkák idején (birkanyírás, osztályozás)központi irodistáink is kóstolót kapnak a juhtartás nemesfeladatából. Sokuknak új tapasztalat volt például a kosokvagy bárányok kifogása a nyájból, vagy a hihetetlen se-bességgel dolgozó nyíróbrigádok kiszolgálása és a gyapjúösszegyűjtése nyírás idején.

A kezdeti döccenők ellenére már túlvagyunk két sikeres el-letésen és báránynevelésen, és az Esztergomba látogatókegészségesen legelésző nyájakkal találkozhatnak a koráb-ban tankcsapdákkal barázdált, elzárt lankákon.

Óváry MelindaTerületkezelési, Birtokügyi és Üzemeltetési Osztály

Juhok a tiszti szálláson

13

Régi iratok között kutatva…10. Természetvédelmi célú kutatások...

A védett fajokra vonatkozó adatgyűjtés szorosan össze-fonódik a természetvédelem történetével. Kezdetben avédett területek kijelöléséhez végeztek kutatásokat ésgyűjtöttek adatokat. A Nemzeti Park legértékesebb terüle-teinek kijelölését is kutatások alapozták meg.

A védett terület kijelölése után az értékek listázása, az ada-tok gyűjtése folytatódott, amit részben saját kollégáink,részben pedig külső kutatók végeznek. Az adatgyűjtésszorosan összefonódik az adatok tárolásának problemati-kájával. A klasszikus szemlélet: a könyvtár és az éventeösszeállított értékleltár húsz évvel ezelőtt tökéletesen ki-elégítette az igényeket. Ma már azonban a nyomtatott anya-gokban fellelhető információt nehéz hasznosítani a napigyors döntésekben. Az informatika lehetőségei és a tech-nika fejlődése együttesen teszik lehetővé a Duna-IpolyNemzeti Park térinformatikai adatbázisának üzemeltetését.Mégis miről gyűjtünk adatot? Mindenről, ami védett, veszé-lyeztetett vagy ritka faj. A kutatás adatai alapozzák meg amodern döntéshozatalt. Milyen döntéseket alapoznak megaz adatok? Például hogy hogyan és hol épüljön az autó-pálya, hogy a legértékesebb élőhelyeket ne tegye tönkre.

A kutatásszervező akkor örül, ha a féltve őrzött, ritka fa-jokról bebizonyosodik, hogy sokkal többfelé élnek, mintképzelte, sőt helyenként gyakorinak mutatkoznak.

Igazi csodák közül álljon itt most kettő.Magyarországon sokáig egyetlen múzeumi vitrinben őrzöttpéldányról ismert fantomfaj volt a csak „malackaormá-nyos”-nak becézett bütyköshátú ormányos. Azonban kétéve a Táborfalvi lőtér fantomjáról lehullt a lepel, hálószobaés étkezési titkai napvilágra kerültek. Tápláléka, szülő- ésgyerekszobája is a homoki vértő. A leleplezett fantom sorsabeteljesedett, mára több száz előfordulását ismerjük.

A csodák néha csalókák. A Kárpát-medencei bennszülöttnövényfaj magyarföldi husáng régóta jól ismert növénye aPilis, a Gerecse és a Börzsöny egy-egy hegyoldalának. Ál-lományait közel állandó nagyságúnak ismertük mindenévben. Aztán 2006-ban a Pilis hegységből teljesen újhelyről került elő állománya! Micsoda öröm! Egy darabig.

Gyorsan kiderült, hogy egy túlbuzgó botanikus által vetettállomány került elő. Micsoda csalódás… Eljött a csapadé-kos 2010-es év, melynek nyarán a Börzsönyben új helye-ken, tömegesen találtuk meg a fajt, még felhagyott kertekbenis! Micsoda öröm! Egy évvel később az előző évi állomá-nyoknak se híre - se hamva, nem kerültek elő azóta sem.Micsoda csalódás…

Romantikus az az elképzelés, hogy a természetvédelmi célúkutatásszervezéssel foglalkozó szakembernek nincs más dol-ga, csak a legszebb helyeken számba venni a legnagyobbritkaságokat. A rögvalóság, a napi rutin a kutatásszervezőtTrurl szaktanácsadó szerepébe kényszeríti Stanisław LemKiberiáda című modern mesegyűjteményéből: nem veszé-lyesebb szörnnyel mint a „Büro-Krá-Cia nevű csodagéppel”kell megküzdenie, „mert amíg a kozmosz kozmosz, senkisem állhat neki ellen”.

Bérces Sándor, ökológiai referens

...a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén

14

Többször volt alkalmam megfi-gyelni, hogy a méltóságteljeselőkelőségtől megrészegedett,igen-igen komoly kutatók egyestémakörökben a hallgatóságfelkészültségétől függetlenülmilyen szigorúan tudomá-nyosan, egyetlen vonatkozószakkifejezést sem elhallgatva,szinte vallásos szertartást idézőmozdulatokkal gesztikulálvanyilatkoznak meg a teljes dicsfény övezetében.

Ilyenkor a rezzenéstelen arc komoly keretet biztosít az elő-adáshoz, és az enyhén összezárt, szinte csücsörítő ajkakközül halk méltósággal előtörő színtiszta zsenialitás (nohakevesen értik) áhítatos tiszteletet ébreszt a hallgatóságban.Ha ilyennek tanúja voltam, sosem tudtam megállni, hogy neröhögjek – legalábbis magamban. Elképzelni sem tudtam,mi lehet az a körülmény, ami ezt a pojácaviselkedést egyfelnőtt emberből kiváltja.

Történt valamikor, hogy egy kollégámmal és egy fiatal, csi-nos gyakorlatos leányzóval épp terepbejáráson voltunk aDunán, és véletlenül bent volt a csónakban a dobóhálóm.Kevesen ismerik ezt a halfogó eszközt. Ha finoman akarokfogalmazni, akkor azt mondom, hogy a Dunán nem haté-kony. A dobóháló méretétől függően a kidobáskor 2–4 négy-zetméter területet fed le. Egy akkora folyón, mint a Duna,kicsi az esély rá, hogy komolyabb hal pont azon a 2–4 négy-zetméteren legyen, ahol a dobóháló a fenékre süllyed.Dobóhálós bemutató halászat esetén sosem mulasztom elmindezt előrebocsátani az esetleges csalódások elkerüléseérdekében. Egy-egy küszt, gébet, kis paducot mindig lehetfogni, de a nézőközönség részéről állandó a kérdés: „Hol anagy hal?” Nos, az említett napon haladós program voltkitűzve, de mivel a dobóháló látványos dolog, a gyakorlatosleánynak csak sikerült rávennie, hogy mutassam meg,hogyan működik. „Rendben – mondtam –, dobok egyet, detényleg csak egyet, mert mennünk kell.” Kiálltunk egykősarkantyú mögé, nem húztam az időt, gyorsan kidobtama hálót – szerencsémre jól sikerült –, majd rutinos mozdu-

latokkal húzni kezdtem. Már akkor éreztem, hogy van ben-ne valami. Ha azt mondom, nagyon meglepődtem, kevesetmondok. Egyetlen dobás és ott a hal?! No de csinos hölgyektársaságában nem túl okos politika meglepődni, így nemjeleztem semmit, hanem a nem várt siker előzetes farvizénelkezdtem magyarázni a dobóháló működési elvét. Közbenkezdtem érezni, hogy ami a hálóban van, az valami nagyobbjószág, és hogy méltó legyek hozzá, magyarázatom hang-vételét is komolyabbra fordítottam. Amikor felhúztam ahálót, láttam, hogy egy 45–50 centiméteres balin van ben-ne. Rezzenéstelen arccal (mintha ez mindennapos volna)behúztam a csónakba, kibogoztam a hálóból, majd komolyelőadásba kezdtem a balinról, azaz a „ragadozó őnről” (amia balin kétségkívül sokkal elegánsabban hangzó neve) amegfelelő szakkifejezések megfelelő helyen történő hangsú-lyozásával, arra is kitérve, hogy ez a példány hogyan keve-redhetett a hálóba – mint ahogy az általában lenni szokott.…„A pelágikus életmódot folytató ragadozó őn, illetve As-pius aspius –, bár a cyprinidákhoz tartozik, csak egynyarasivadék korában táplálkozik planktonikus szervezetekkel –amilyen például a Rotatoria, a Cladocera, a Copepoda –, azadult példány jellemzően predátorként viselkedik, piscivor,noha az allochton insectákat sem veti meg”... Halkan be-széltem, arcom komoly volt, számat enyhén összeszorítot-tam és kezemmel szorgalmasan gesztikuláltam. Vissza-gondolva a csónak alján fekvő balin ábrázatára, határozot-tan az az érzésem, hogy röhögött magában.

dr. Tóth Balázs, hidroökológiai referens

11. A dobóháló és a tudomány

15

Régi iratok között kutatva…12. Hiúznyom-keresés a havas téli erdőben

Meglátni, megpillantani nagyon keveseknek sikerült eleddigezt a rejtélyes állatot. Nyomait azonban – főleg havasidőben – kis szerencsével megtalálhatjuk. Mint ahogyvadászatból élő eleink leírták: „A téli havas erdő nyitottkönyv a hóban olvasni tudóknak.”

Jó havat találni, amely nyomozásra alkalmas, nagyon ritkalehetőség. Ezen ritka alkalmakat pedig, ha lehet, igyekszemkihasználni. Így aztán gyakran előfordul, hogy sötétben,lámpával kutyagolok a téli éjszakában. Így történt akkor is,amikor a lámpa fénycsóvájában hirtelen észrevettem egynagyon friss hiúznyomot. Hoppá! A sötét, kietlen erdőbenilyenkor önkéntelenül is megborzong az ember fia, éreztem,hogy föláll a szőr a hátamon, már amennyire a ruhámtóltehette. Ennél jobban csak akkor futott végig a borzongásrajtam, amikor rám kiabált a hiúz, az őzbakéhoz hasonló,ugatásszerű, kissé elnyújtott hangján. A mély traktornyom-ban lopakodott, és én már vagy 20 méteren keresztülmentem a nyom mellett anélkül, hogy észrevettem volna.Nosza, gyerünk visszafelé, vaksikám! Követtem a nyom-csapát, de mintha felrepült volna a hiúz, nincs továbbnyom. Hmmm… hát itt mi történt? Ilyenkor az utolsó nyom-tól kisebb köröket leírva kell keresni a következő nyomot –és már meg is van! De vajon mi késztette arra a hiúzt, hogyhelyből, az eddigi nyomvonalától derékszögben úgy ugorjonel egy hatalmasat, hogy közben egy sűrű tüskés, bunda-szaggató bokorba is belepattanjon? Gondolom, én voltamaz ijedtségének okozója: mindketten lopakodtunk, és márkésőn vett észre őkelme, én pedig egyáltalán nem vettemőt észre… Hosszú, 3-4 méteres ugrásokkal menekült vagy50 méteren keresztül, aztán hosszú lépésekre váltott, majdnormális rövid lépéses tempóban ment tova. 500 méterután már vadászott is, nem hiszem, hogy nagyon belegya-logoltam a lelkivilágába.

Mint említettem, nagyon keveseknek adatik meg, hogy megis lássák a hiúzt. De az ember leleményes, kitalálta a fotó-csapdát, így már csak idő kérdése, hogy mikor fut bele eza titokzatos nagyragadozó macskaféle. És nagy élmény, hasikerül lefényképezni, levideózni egy ilyen állatot.

A fotócsapdázást (ami mozgásra és a környezettől eltérőhőmérsékletre bekapcsoló kamerával történik) gyakranhasználják kutatási célokra. Az egyre kisebb és tökélete-sebb kamerák nagyon jó képeket készítenek, és az egyedikülönbözőséget – például a sajátos bundamintázatot – jólfel lehet használni az állománybecsléseknél. Sokszorkérdezik, hogy hová és mikor érdemes a fotócsapdát elhe-lyezni. A válasz: bárhová és bármikor, a hiúz úgyis olyany-nyira bölcs, hogy oda megy, ahová akar, és akkor, amikorakar. Azért komolyra fordítva a szót, főleg azt kell tudni,hogy az évszaknak megfelelően éppen hol tartózkodik azaktuális tápláléka. Kora tavasszal a kondától elmaradó,betegeskedő vadmalacok és a kevésbé repülős madár-fiókák, ősszel a bükkmakk lehullásakor rohamszerűen el-szaporodó pockok, télen pedig az őzek a fő táplálékforrásainagyra nőtt cicánknak. Ha jól sikerül a kamera elhelyezéseés a hiúznak is fotózkodhatnékja támad, a siker nem ma-radhat el. Ezután már csak a névadás jön: íme, BörzsönyiSzilveszter Botond, aki szilveszteri látogatása után pünköskor,Botond névnapján is bejelentkezett a kamerán keresztül.

Darányi László, természetvédelmi őrkerület-vezetőNagybörzsönyi Őrkerület

Egy szellemszerű lénylopakodik a börzsönyi erdőksötétjében...

16

13. A hattyúsziget

E faunisztikai szenzáció nem kevés terhet rótt a tájegység-ben dolgozó természetvédelmi őrökre, hiszen az addig csakalkalmi téli vendégként mutatkozó madarakat sokanakarták látni és fotózni. A költőpár nyugalma érdekében aminimálisra szorítottuk az ilyen lehetőségeket, a fészkelésisiker nyomon követése és dokumentálása viszont alapvetőfontosságú feladatunk volt.

2010-ben Kagyerják Pál, az Ipoly-völgy őrzője új ötlettelmesterséges fészkelőszigetet létesített a hattyúpárnak ott-hont adó mocsárban. Az igencsak anyagtakarékos és kisköltségvetésű (két raklapból, az alájuk rögzített pille-palackokból valamint egy láncos horgonyból álló) tákolmányaz első időben elég megrendítően nézett ki a természeteskörnyezetben, s nem sok reményt fűztünk hozzá, hogyvalaha is használni fogják a madarak. Nos, ha a költéskornem is, de a fiókanevelési időszakban annál jobban beválta sziget. Az eleinte kopaszon árválkodó felületet az énekeshattyúk szépen berakták növényi anyaggal, és a nap jelen-tős részét itt töltötték. (Az új tollakat növesztő fiatalok,valamint a vedlési időszakban lévő öregek temérdek időttöltenek a tollazatuk gondozásával.)

A hattyúkon kívül számos más madár is megpróbált meg-telepedni a pihenőfelületen, de ez a nagytestű lakók mellettmegoldhatatlan feladat volt: az amúgy békés hattyúgúnárrendre elzavart minden betolakodót.

A szigeten pihenő és tollászkodó hattyúcsalád tagjaitanélkül tudtuk megfigyelni, hogy egy cseppet is zavartukvolna őket, s ennek köszönhetően számos érdekes informá-cióval és felvétellel gazdagodott az Igazgatóság szakmaiadatbázisa. A következő év idő- és vízjárási viszontagságaierősen megtépázták a hattyúszigetet, amely – miutánkiszolgálta a madarakat – örök nyugalomra vonult a mocsáralsó régiójában.

Selmeczi Kovács Ádám, tájegységvezetőBörzsönyi Természetvédelmi Tájegység

Az énekes hattyú első bizonyított kárpát-medencei fészkelése 2005-benkövetkezett be az Ipoly-völgyben.

17

Régi iratok között kutatva…14. Denevérek nyomában

Védett denevérfajaink időszakos monitorozása a természet-védelem egyik fontos feladata, ezért az igazgatóság munka-társainak néha nehezen járható, ammóniával telített bá-nyaüregekbe, elhagyatott épületekbe is el kell látogatniuk.

Történt a nyáron, hogy denevér-szülőkolóniák ellenőrzésecéljából felkerestem a Visegrádi-hegység egyik mesterségesbányajáratát egy kollégámmal, aki jól ismerte a helyszínt.Előzetesen megállapodtunk az indulás időpontjában, illetvea szükséges kellékekben.– Fejlámpát mindenképpen hozz, de nem árt egy gumi-csizma sem – figyelmeztetett.– Rendben – válaszoltam és lelkiismeretesen be is tettema kellékeket a zsákomba.

Másnap némán ültünk az autóban, kanyargós hegyi útonközeledtünk a helyszínre. Éles forduló, majd át a patakon.Az erdőszéli turistaút mellett, ahol megálltunk, egy félmé-teres résből szivárgott a víz.

– Hoztam két mellcsizmát is – jegyezte meg a kollégám.Megengedtem magamnak egy szemöldökfelhúzást, majdnekiveselkedtem, hogy felvegyem az egyiket. – Asszem, valamelyiken mintha volna egy lyuk. Én inkábbleveszem az alsót, hogy száraz maradjon.– Aha – válaszoltam, de már kezdett gyanússá válni a dolog.Bemásztunk a résen. Pár méter után már derékig ért a víz.A tárót nyílegyenesen fúrták a hegy gyomrába. – 200 méter hosszú, de a kolónia elvileg a járat felénél van– mondta a kolléga.

A víz alatt az egykori támfák feküdtek hosszában, azokonegyensúlyoztunk. Előttem ment a kollégám, s láttam, amintegy pontnál hónaljig merül, majd egészen nyakig. A jég-hideg víz megtöltötte a mellcsizmát.

Rajtam volt a sor. Egy perc tétovázás után, a fényképező-gépet magasba emelve én is nyakig merültem a jéghidegvízben. Nem volt épp kellemes.

– Gumicsizma, mi? – szúrtam felé a kérdést.Nem válaszolt. Haladtunk előre. A plafon egy karnyújtás-nyira volt. Előttünk a sötétség.

Pár perc után csökkenni kezdett a vízszint. Egy pontnál márcsak bokáig ért. Nehézkesen lépkedtünk a vízzel telt nad-rágban. A fejlámpa fényénél látszott, ahogy szélesedik azüreg. Méteres ürülékkupac tornyosult előttünk, felettünkpedig több száz denevér sistergett. Néhol meg-megcsillantegy-két gyűrűs példány is. Gyorsan készítettünk pár felvételt.– Közönséges és hegyesorrú denevérek?– Igen, azok.

A rövid számolást és dokumentálást követően elindultunkvisszafelé. A mélyedésnél megint megejtettük a hűs fürdőt.A kijáratnál elmerültünk a sárban, a végén négykézláb kúsz-tunk ki.

Az arra járó túrázók dermedten figyelték, ahogy Hádészszörnyszülöttei előmásznak az üregből. Szemlesütve kerül-ték ki a számukra értelmezhetetlen látványt. Zavartságuktovább fokozódott, amikor a teremtmények üvöltve vetettékle magukról nedves gönceiket. A túrázók meggyorsítottáklépteiket és sietősen továbbhaladtak.

Árvay Márton, pályázati természetvédelmi ügyintéző

18

15. Danube-album

10 évvel ezelőtt kezdtünk el természetfotózni.Eleinte hobbiból és kikapcsolódásból jártuk az erdőket és a hegyeket, majd érdeklődésünkfokozatosan átalakult egyre komolyabbelkötelezettséggé.

Ma már olyan fotós projektek jelentik fő tevékenységünket,amelyeknek az a célja, hogy bemutassuk a természet sérü-lékeny egyensúlyát a szélesebb közönségnek.

Legutóbbi projektünkben a Duna természeti értékeinek be-mutatására vállalkoztunk, a forrástól egészen a torkolatig.A Duna-régió természeti öröksége európai jelentőségű.Egyrészt a folyó számos veszélyeztetett faj menedéke, más-részt Európa megmaradt vadonjainak jelentős része a folyótövező területeken található. Minden évben madarak millióikövetik a Dunát vándorútjukon az Északi-sarkvidék és Afrikaközött. A Duna az egyetlen európai folyó, amely szerepel aWWF (Természetvédelmi Világalap) veszélyeztetettségi top-listáján. Azért került fel rá, mert eredeti ártere és mellék-folyói területük több mint 80 százalékát veszítették el agátépítések, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozáskövetkeztében a 19. század óta.

A Duna menti védett természeti területek hálózata, aDANUBEPARKS megbízásából, az érintett nemzeti parkokszakmai segítségével dokumentáltuk az utolsó természetesárterek, folyószakaszok és folyó menti területek állapotát.Munkánk eredménye egy kiállítás és egy látványos fotóal-bum lett. A fotók 8 ország 14 Duna menti természet-védelmi területén készültek. Célunk az volt, hogy ráirányít-suk a figyelmet arra, hogy a Duna természeti értékei csakhatárokon átnyúló együttműködéssel őrizhetők meg.

Fotózásaink során az első lépés mindig az adott téma ésterület megismerése volt. Ebben az interneten fellelhető in-formációk mellett szinte mindig egy-egy, az adott területenélő, nagy tapasztalattal és helyismerettel rendelkező szak-értő/természetkedvelő ismereteire támaszkodtunk. Munkán-kat több mint 50 nemzeti parki munkatárs segítette, az őközreműködésük nélkül nem lett volna lehetőségünk alegjobb pillanatokban a legjobb helyen lenni. A szakértőkútmutatása alapján terveztük meg a fotózás pontoshelyszínét és idejét, figyelembe véve az állatok életmódját,a várható időjárást és a helyszín adottságait. Utunkon a leg-nehezebb feladat a Duna-Deltában volt, ahol a közel 3500km2-nyi területű torkolatvidéken a Duna-delta BioszféraRezervátum címerállatát, a pelikánt szerettük volna fotózni.A hatalmas, csatornákkal és tavakkal szabdalt vizes terü-leten csak ott tartózkodásunk hatodik napján sikerült len-csevégre kapnunk egy nagyobb pelikáncsapatot. A szelesidő miatt a sekély tavakon kialakuló hatalmas hullámokmég a tapasztalt helyiek számára is komoly veszélyt jelen-tettek. De az eredmény kárpótolt minket minden nehéz-ségért. A legnagyobb öröm persze az számunkra, ha mun-kánk nyomán más emberek is rácsodálkoznak a természetszépségére, és ráébrednek megőrzésének fontosságára.

Kudich Zsolt és Zsirmon Réka

19

Régi iratok között kutatva…

Ha valaki próbált manapság kamasz gyerekeket rávenni egy-egy természetismeretitúrára, az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog.

16. Bunkertúra a nemzeti parkban

Unalmas! Fárasztó! Nem történik semmi, csak gyalogolunk!– sorjáznak a kifogások.

Nekünk mégis van egy túránk, melyre évről évre egyre na-gyobb számban jelentkezik pont ez a korosztály, és több-nyire még a hosszú gyaloglás ellen sem emelnek kifogást.Hogy mi a titok? Minden az elnevezésen múlik. Mi ugyanisnem „természetismereti túrára” hívjuk őket, hanem „bunker-túrára”, ahol igazi második világháborús bunkereket (is)mutatunk nekik. Ettől rögtön katonai felderítőnek érzikmagukat, azoknak pedig nem illik panaszkodni!

Elsőre talán furcsán hangzik: mi köze a bunkernek a nem-zeti parkhoz? Ha azonban az Esztergom mellett élők em-lékeit hallgatjuk – ahol túránk helyszíne található –, ma-gyarázatot kaphatunk erre a látszólagos ellentmondásra. Aváros szomszédságában található egykori katonai lőtérnekaz első és a második világháborúban, majd a szovjet ka-tonai jelenlét idején is nagy jelentősége volt, hiszen a KisStrázsa-hegyről jól lehetett ellenőrizni a határszakaszt. Akatonai események (a tank- és harckocsibeállók, bunkerekés utak kialakítása) azonban csak a lőtér egyötöd részétérintették, a négyötöd rész megmaradt zavartalan állapot-ban: a lőtérre tilos volt még a belépés is, nemhogy az iparivagy mezőgazdasági tevékenység. Itt nem törték fel a gye-pet, nem vegyszereztek, műtrágyáztak, nem betonoztak…Ennek köszönhetően nagy területen maradhattak fenn ahomok- és löszgyepek, amelyeknek gazdag rovarvilága maa kutatók egyik Mekkája.

A rendszerváltás idején a természetvédelem (akkor: Bu-dapesti Természetvédelmi Igazgatóság, ma: Duna-IpolyNemzeti Park Igazgatóság) tulajdonába került a volt katonaigyakorlótér nagyobbik része. A kisebbik részt Esztergomvárosa kapta meg, és iparterületet alakított ki, így lett aSuzuki gyár közvetlen szomszédja a nemzeti parknak. A ter-mészetvédelem elsősorban a fajgazdag élővilág megóvását

és bemutatását tartja feladatának, de a bunkerek jelenléteolyan különös adottság, amit kár lenne veszni hagyni. Ígyszületett meg az ötlet, hogy ami épségben megmaradt, aztmutassuk be a látogatóknak. Az évek során a természet las-san visszaveszi azt, ami az övé: a lőtér bunkereit ma nemkönnyű megtalálni, mert teljesen benőtte őket a növényzet.Hogy mik is élnek egy föld alatti bunkeren? Kora tavasszalpéldául homoki nőszirom, nyáron árvalányhaj és varjúháj-fajok virágoznak a bunkerek felszínén. A mennyezet és atalajfelszín közötti szellőzőnyílásokban denevérek, a meny-nyezeten nappali pávaszemek telelnek, a szélesebb jára-tokban nyest tanyázik.

A Vasfüggöny túrán bejárjuk a Strázsa-hegyet, a hadifogoly-temetőt és megnézünk egy földalatti bunkert is. Közbenpedig találkozunk a területre jellemző minden védettértékkel. A hívószó tehát az, hogy a kamaszok itt katonaiterületet fognak látni bunkerekkel – de nemzeti parkotnéznek meg védett értékekkel! Évente több száz látogatótviszünk erre a kétarcú vidékre, többnyire felső tagozatos ésközépiskolás diákcsoportokat, de az előre meghirdetetthétvégi alkalmakra sok család is ellátogat.

dr. Jankainé Németh Szilvia, környezeti nevelőEsztergom

20

2015-ben Igazgatóságunknakváratlan lehetőség hullott azölébe.

Egy önkormányzat pályázatot nyert egy vízvizsgálati laborlétrehozására, a megvalósítással azonban problémái akad-tak, így felajánlotta nekünk, hogy vegyük át a pályázatot.Mi éltünk is a lehetőséggel, de úgy gondoltuk, hogy akkormár átalakítjuk egy kicsit a projektet a saját szájízünk sze-rint, és megvalósítjuk régi álmunkat: létrehozunk egy mobilvízvizsgáló állomást. Egy olyan terepi labort, amelyik képesodamenni bármelyik tóhoz vagy patakhoz, és ott helybentudja megmutatni a gyerekeknek, hogy a lakóhelyük mel-letti természetes víz mennyire tiszta vagy éppen szennye-zett, és milyen élőlényeknek ad otthont. Kialakítunk egyolyan kisbuszt, amely fel van szerelve nagyítókkal, mikrosz-kópokkal, határozókkal, ugyanakkor játékokkal is, hogysegítségével minden korosztályt megszólíthassunk.

Miközben nekiláttunk megvalósítani álmunkat, kiderült, hogyelképzelésünkkel nem is vagyunk egyedül. Németországbanmár 1997-ben létrejött egy szövetség, az AGUM, amelynekaz a célja, hogy összefogja a mobil szemléletformáló esz-közöket üzemeltető szervezeteket. A kezdetekkor néhánynagyon lelkes pedagógus kitalálta, hogy a gyerekeket leg-inkább az élő környezetben tartott élményközpontú foglal-kozásokkal lehet a természet ismeretére-szeretetére formál-ni, és ennek előremutató eszköze lehet egy mobil környezetinevelési eszköz. Az első speciálisan átalakított kisbuszokatszámos másik követte a különböző német tartományokban,majd pedig szerte a világban, és néhány év alatt odáig fej-lődött a szervezet, hogy már megszámolni is nehéz, hányilyen eszköz járja az erdőket, mezőket, vízpartokat és váro-sokat. Kerékpártól kezdve személyautón és kisebb-nagyobbbuszokon keresztül kamionig, sőt hajóig terjed az átalakítottjárművek sora.

A szövetség – amelynek már a Duna-Ipoly Nemzeti ParkIgazgatóság is tagja – fontosnak tartja, hogy éves rendsze-rességgel találkozók formájában vitassa meg a tapasztala-tokat, nehézségeket, sikereket, legyenek ezek pedagógiai,

műszaki vagy épp pénzügyi természetűek. 2017-benNémetországban, Essenben zajlott le az összejövetel, amiremár a mi csapatunk is hivatalos volt. Igaz, mi csak tervekkelvoltunk felvértezve, a járműbeszerzés rettenetesen lassanhaladt az állami beszerzések bürokratikus útvesztőjében…

Nagy várakozásokkal utaztuk át fél Európát. Egész naposkimerítő autózás után késő este érkeztünk Essenbe, aholmár javában folyt az eszmecsere egy olyan fórumon, aholaz öltönyös japán professzor és felesége, a bantu környezetinevelő vagy a fültágítós huszonéves srác is tökéletesen illetta színes társaságba. Az igazán családias, szeretetteljeshangulat sem emlékeztetett a tudományos konferenciákszigorúságára. Miután az érdemi rész befejeződött, fogtamagát a mozgalom egyik alapítója, és a terem sarkában po-rosodó pianínóhoz ugrott, majd – mindenki megelégedésére– könnyed dzsesszt kezdett játszani, elnyomva a jobbnáljobb sörök sorra kinyíló üvegeinek pukkanását…

Idén nyárra – az Essenben szerzett tapasztalatokat is fel-használva – végre elkészült a saját kisbuszunk is, a Duna-virág Vízibusz. Eddigi tapasztalataink igazolták az előzetesvárakozásokat: a gyerekek tátott szájjal figyelik a kisbuszeszközeinek segítségével megelevenedő vízi világot…

Sevcsik András, látogatóközpont vezetőKirályrét

17. Dunavirág Vízibusz, a mobil terepi labor

21

Régi iratok között kutatva…

Igazgatóságunk egyik célkitűzése, hogy lehetőség szerint minden tájegységünkbenévente szervezzünk egy-egy családi rendezvényt, ezzel is közelebb hozva a helyilakossághoz a természetvédelem törekvéseit.

18. Az Ipoly-völgy kincsei

Sokáig gondolkodtunk, hogy az Ipoly völgyében hol és mi-lyen témában rendezzünk családi napot. Végül is az Ipoly-vecén kialakított szürkemarhatartó telepünk oldotta meg akérdést: úgy döntöttünk, hogy az a látványos pillanat legyena családi nap fénypontja, amikor a gulyát kihajtják a lege-lőre. Erre építettük a rendezvényt.

2014. május 17-én nyári napsütésben nyitotta meg kapuitIpolyvecén első családi rendezvényünk, a Kihajtási Ünnep.Ezen a napon adták át hivatalosan a nemzeti park ipolyve-cei állattartó telepét, írták alá a Szlovák Köztársaság államitermészetvédelme (ŠOP SR) és a Duna-Ipoly Nemzeti ParkIgazgatóság közötti együttműködési megállapodást, illetveekkor nyílt meg a szlovák-magyar határon átnyúló Ipoly-hídtúraútvonal. A nagy napon szép számban jelentek megmagas rangú protokollvendégek is. A nap csúcspontja azvolt, amikor a magyar szürke szarvasmarhagulyát kihajtot-ták a telepről az Ipoly-menti nyári legelőterületre, ahol amarhák rágásukkal és taposásukkal utánozhatatlan ter-mészetvédelmi területkezelést végeznek. Lenyűgöző lát-ványt nyújtott a több mint száz ezüstös állat vágtája a hasigérő fűben, gulyások és kutyák összehangolt munkájánakköszönhetően. Ez a néhány perces bravúr a szervezőknektöbbnapos stresszt okozott. Egyrészt a rideg tartáshozszokott, embert nem ismerő marhákat a közönség köze-lében biztonságosan kellett terelni, másrészt a szoros, de

mindig kicsit megcsúszó protokollprogramba úgy kellettbeilleszteni a gulya megjelenését, hogy ne ütközzön a na-ponta egyszer – közel ugyanabban az időpontban – köz-lekedő vonattal! A mutatvány sikerült, a vonat is, a marhákis és a nézőközönség is épségben túlélte. Mi, szervezőkmegkönnyebbülten sóhajtottunk fel: most már csak azIpoly-híd túraútvonal szimbolikus megnyitása maradt, aminem nagy kunszt. Megkönnyebbülésünk azonban nem tar-tott sokáig: az égre pillantva megláttuk az Ipoly felől gyor-san közeledő sötétszürke viharfelhőket … Az ünnepi beszédutolsó szava után le is csapott a vihar. A részt vevő parla-menti képviselők, minisztériumi tisztségviselők, a pol-gármester úr és a helyi lakosok öltönyben, népviseletiruhában, ki miben volt, segítették a – szó szerint – villám-gyors összepakolást.

Szerencsére senki sem ijedt meg az időjárás félelmetes sza-vától, és azóta évről évre egyre nagyobb sikerrel, szikrázónapsütésben rendezzük meg ezt a természetvédelmi napot,amelyről minden bizonnyal már más kontinenseken is tu-domást szereztek az illetékesek. Veca, a falu kedvenc gó-lyája ugyanis minden évben tiszteletköröket ró a rendez-vénytér felett.

Előd Réka, osztályvezetőÖkoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztály

22

19. Gyerekszáj Királyréten

Az elmúlt majd’ 20 évben számos kedves, vicces, aranyosszöveg hangzott el Királyréten. Sajnos nem írtam fel őket,de a sok közül Zsuzsi két mondása megmaradt az emléke-zetemben. Talán azért, mert az ő osztályuk volt az első erdeiiskolás csoportom, sok mindent velük csináltunk először.

A gumicsizmaAkkor még kellemesen esősek voltak a tavaszok, a Bagoly-bükki patakban bőven volt víz. Gumicsizma nélkül neki selehetett vágni a szabad játéknak, hiszen egy patakmeder-ben akkor jó hancúrozni, ha víz is van benne. Minden gye-rek önfeledten játszott a patakban: igyekeztek a víz útjátegyengetni, amihez át kellett helyezni a köveket, ide-odarakosgatni a fákat. Egy szabály volt: akinek vizes lett azoknija, annak ki kellett jönnie a vízből, a csizmát levenni,megszárítani a napon. Amíg ez meg nem történt, addig nemvolt szabad visszamenni a vízbe. Zsuzsi zoknija vizes lett,ki kellett jönnie a patakmederből. Nagyon szomorúan ésbosszúsan kászálódott kifelé. Két copfját megrázva, mor-cosan mondta: – Margit néni, most mondd meg nekem,hogyan lehetséges, hogy vizes lett a zoknim, amikor gumi-csizma van rajtam?

Ránéztem. Nehezen álltam meg nevetés nélkül. Nagyon komolyan megkérdeztem tőle: – Zsuzsi, meddig éra víz? – Körülbelül a térde vonalát mutatta. – Milyen magasa gumicsizmád szára? – A bokája felett úgy 10 centit mu-tatott.

Felderült az arca: – Hát ez az oka! Már azt hittem, kilyukadta csizmám. – Nagyot sóhajtott, és sűrűn ellenőrizte, milyengyorsan szárad a csizmája. Szerencsére hamar megszáradtés mehetett vissza a patakba játszani. Ezután kicsit jobbanfigyelt a vízmélység és gumicsizmaszár viszonyára.

Na ne mondd, hogy ez a te munkád!Zsuzsiék osztálya 3 évig járt a királyréti erdei iskolába. A má-sodik évben érdeklődően elém állt a két copfjával. Nagyonkomolyan rám nézett és megkérdezte, mi is az én munkám.Mondtam neki, hogy az én feladatom gyerekeket és felnőt-teket bevezetni a természet titkaiba. Hitetlenkedő arccalnézett a szemembe, a két kezét a csípőjére tette, és eztmondta: – Na ne mondd már, Margit néni! Neked azért adnak fize-tést, hogy gyerekekkel sétálgass az erdőben? Még napokig csóválta a fejét, amikor eszébe jutott. Ő azegyéb feladataimat nem látta, csak a legkellemesebbet.

Nagyon sok kedves emlékem van. De mint az életben ál-talában, az erdei iskolás emlékek közül is az elsők marad-nak meg a legélénkebben.

Takáts Margit, környezeti nevelőKirályrét

23

Régi iratok között kutatva…

A dorogi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE)gondozásában lévő, jellemzően hévizes eredetű Sátorkőpusztai-barlangot sokáigMagyarország egyik legjobban lepusztított barlangjának tartották, hiszen 1946-os feltárása után nagyon rövid idő (öt év) alatt csodaszép kristályos képződményeinek közel 80 százaléka eltűnt vagy jelentősen megrongálódott.

20. A Sátorkőpusztai-barlang új arca

Az elmúlt évek állagmegóvási, kutatási munkái során azon-ban ez az arány némileg javulni látszik. A meglévő felületeknagynyomású, illetve porlasztott vízzel történő tisztításávalés új, bár rövid szakaszok megnyitásával sikerült a képetpozitív irányban megváltoztatni. Letakarítottuk a korábbanagyagosra taposott talajt és a fáklyavilágítástól korommalszennyezett felületeket, így a barlang elveszettnek hittképződménytípusai közül jó néhány az eredeti állapothozhasonló tisztaságban került elő újra. A barlangban járók mamár gyönyörű, hófehér gipszkristályokban és látványosborsókövekben gyönyörködhetnek.

A feltáró kutatás a Benedek Endre-terem aljzatának meg-bontását jelenti. A talpszint süllyesztésével még érintetlen,

kristályos falszakaszok kerülnek elő. A tudományos vizsgá-latok központi eleme egy Magyarországon még újnak számí-tó eljárás, a kozmikus sugárzást detektáló, úgynevezettmüontomográfia, amely a barlangot is magában foglalómészkőtömeg ez idáig feltáratlan részeit pásztázza, keresiüregeit. Ezzel párhuzamosan a barlang lézerszkenneres, il-letve a felszín drónos felmérése is zajlik, az évszakos klíma-megfigyelések mellett. A felmérésekből összeálló kép min-den bizonnyal új megvilágításba helyezi a barlangról ezidáig alkotott elképzeléseinket.

A Sátorkőpusztai-barlang a nagyközönség számára is láto-gatható, ehhez előzetes bejelentkezés szükséges. Rész-letek: www.bebte.hu

Lieber Tamás, a BEBTE elnöke

Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

1. Hiúz Ház (Királyréti Erdei Iskola és Látogatóközpont)Királyréti tanösvény

2. Pál-völgyi és Mátyás-hegyi-barlang, Budapest3. Szemlő-hegyi-barlang, Budapest4. Alcsúti Arborétum, Alcsútdoboz5. Dinnyési-fertő és Madárdal tanösvény, Dinnyés6. Ócsai Tájház, Ócsa7. Kökörcsin Ház és Strázsa-hegyi tanösvény, Esztergom8. Pilisi len Látogatóközpont és Jági tanösvény,

Pilisszentiván

15. Haraszt-hegyi tanösvény, Csákvár16. Földtani tanösvény, Gánt17. Veresegyházi tavak tanösvény, Veresegyház18. Hajta-túra, Farmos/Tápiószentmárton19. Apródok útja tanösvény, Drégelypalánk20. Páskom legelő tanösvény, Dejtár21. Pálfája Oktatóközpont és tanösvény, Nagykőrös

19 20

1

7

89

10

4

12

136

5

16

15

14

21

NAGYKÁTA

VÁC

GÖDÖLLŐ

BUDAPEST

DUNA- IPOLY

NEMZETI PARK

ESZTERGOM

TATABÁNYA

SZÉKESFEHÉRVÁR

DUNAÚJVÁROS

Ócsai TK

Tápió-HajtaVidéke TK

GödöllőiDombvidék TKBudai TK

Gerecsei TK

Vértesi TK

SárrétiTK

Sárvíz-völgye TK

M3

M5

M7

M1

18

17

11

2 3

Duna-Ipoly NemzetiPark Igazgatóság

9. Nagy-Szénás és Sisakvirág tanösvény, Nagykovácsi

10. Jókai-kert és Kőpark tanösvény, Budapest

11. Sas-hegyi Látogatóközpont és tanösvény, Budapest

12. Fóti-Somlyó tanösvény, Fót

13. Tanösvény a Turjánban, Ócsa

14. Selyem-réti tanösvény, Ócsa

Alcsúti Arborétum

Látogatható: szerdától vasárnapig, valamint munkaszüneti és ünnepnapokon, március 1-től szeptember 30-ig 10-18 óráig, október 1-től február 28-ig 10-16 óráig. Viharos időben az Arborétum zárva tart.Telefon: 06 22 353 219www.dunaipoly.hu

Hiúz Ház - Erdei Iskola és Látogatóközpont Királyréten Minősített erdei iskolánkban iskolai és óvodai csoportoknakszállással egybekötött változatos programokat biztosítunk. A helyszínen interaktív kiállítás és tanösvény is várja az érdeklődőket.Látogatható: egész évben. Cím: 2624 Szokolya, KirályrétMegközelítés: Kismarosról Erdei vasúttal vagy Volánbusszal Információ: erdei iskola: Takáts Margit, 06 27 585 625; látogatóközpont: Sevcsik András, 06 30 238 0063E-mail: kiralyret@dinpi.hu vagy hiuzhaz@dinpi.huwww.dunaipoly.hu

Pilisi len Látogatóközpont

Kiállítás mutatja be a Szénás-hegycsoport természeti értékeit. A Nagy-Szénás és a Sisakvirág tanösvény bejárásához szakvezetés, a Jági tanösvény bejárásához természetvizsgáló hátizsák igényelhető.Látogatható: előzetes bejelentkezés alapján egész évben. Cím: 2084 Pilisszentiván, Bányász u. 17.Megközelítés: Budapest Árpád hídtól távolsági busszal a pilisszentiváni polgármesteri hivatalig, onnan 3 perc gyalog.Telefon: Becsei Katalin, 06 30 5111 802E-mail: pilisilen@dinpi.huwww.dunaipoly.hu

Kökörcsin Ház

Természetismereti programokat kínálunk iskolai csoportok,egyesületek, turistacsoportok számára.Látogatható: előzetes bejelentkezés alapján egész évben.Cím: 2509 Esztergom Strázsa-hegyMegközelítés: a 117. számú főút és az úgynevezett „Suzuki” út kereszteződésében.Telefon: Dr. Jankainé Németh Szilvia, 06 30 663 4614 vagy 06 33 435 015, E-mail: nemethsz@dinpi.huwww.dunaipoly.hu

Alcsúti Arborétum

Látogatható: szerdától vasárnapig, valamint munkaszüneti és ünnepnapokon, március 1-től szeptember 30-ig 10-18 óráig, október 1-től február 28-ig 10-16 óráig. Viharos időben az Arborétum zárva tart.Telefon: 06 22 353 219www.dunaipoly.hu

Sas-hegyi Látogatóközpont

Látogatható: Látogatható: március 1. – november 5. kedd-vasárnap ésmunkaszüneti napokon 10:00-18:00.Terepi vezetés: keddtől péntekig igény szerint, szombat-vasárnap 11-17 óráig óránként.Cím: Bp. XI. ker., Tájék u. 26.Telefon: Kremnicsán János, 06 30 408 4370E-mail: sashegy@dinpi.hu

www.dunaipoly.hu

Pál-völgyi-barlangLátogatható: egész évben, hétfõkivételével minden nap 10.00-16.00. Cím: Bp. II. ker., Szépvölgyi út 162.Telefon: 06 1 325 9505 E-mail: palvolgy@dinpi.hu

Szemlõ-hegyi-barlangLátogatható: egész évben, keddkivételével minden nap 10.00-16.00.Cím: Bp. II. ker., Pusztaszeri út 35.Telefon: 06 1 325 6001 E-mail: szemlohegy@dinpi.hu

www.dunaipoly.hu

Ócsai Tájház és Turján HázLátogatható: február 2-tól november 27-ig,K-Szo. 9.00-16.00 óráig, vasárnap és ünnepnapokon10.00-17.00 óráig.Cím: Ócsa, Dr. Békési P. A. u. 4-6.Telefon: Verbõczi Gyuláné, Erika 06 30 4943 368E-mail: ocsaitajhaz@dinpi.hu

www.dunaipoly.hu