EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

2005. ÉV TAVASZI ÉS ŐSZI SZEMESZTER

Ünnepi hangverseny az Egyetemi templomban

Az Eó'tvós-gyíírű

Mádl Ferenc, Szögi László és Klinghammer István az Egyetemi Kó'nyvtárban

/•

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

ront

14-15. SZÁM, 2005

A FÉLÉV KRÓNIKÁJA, 14-15. SZÁM, 2005

Felelős szerkesztő:

DR. GERCSÁK GÁBOR

Felelős kiadó:

DR. KLINGHAM.MER lSTVt\N

rektor

ISSN 1586-9903

Tartalomjegyzék

Előszó [5]

A 2005. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi közgyűlés (2005. május 13.) [6] A 2005. évi Pázmány Péter-előadás

Prírnszámokról (Kátai Imre, akadémikus, egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Informatikai Kar, Komputeralgebra Tanszék) [8]

A 2005. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása H. Balázs Éva, Kubovics Imre, Székely György, Manfred Weiss [13]A 2005. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorokválaszbeszédei

H. Balázs Éva [17]Kubovics Imre [18]Székely György [21]Manfred Weiss [23]Adrian Sinfield [24]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 3 71. tanévét megnyitó ünnepi közgy(í'lés (2005. szeptember 9.) [26] Klinghammer István rektor tanévnyitó beszéde [26] Egyetemi kitüntetések adományozása [31]

Díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlések (2005. július 14., október 25., 26. és 27.) [34]

Egyéb események Könyv-örökbefogadási program az Egyetemi Könyvtárban (2004. április 14.) [43]

Klinghammer István beszéde [44] Szögi László beszéde [45]

Natsag Bagabandi, mongol államfő látogatása (2005. április 28.) [47]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóinak nemzetközi elismerései [48] Boros László [ 48] Böddi Béla [48] Fodor Sándor [49] Négyesi Mária [49]

Előszó

A félév krónikája című egyetemi kiadvány a 2005. évi tavaszi és őszi szemeszter jeles eseményeit örökíti meg.

A 2005. esztendő is bővelkedett eseményekben, amelyeken a hazai és a nemzetközi tudományos, kulturális és politikai közélet ismert egyéniségeit is kö­szönthettük körünkben. Ezek sorában kell megemlíteni a hagyományos Páz­mány-ünnepet, amelyen egyetemünk alapítójára emlékezünk. Ezen alkalommal három hazai és egy külföldi tiszteletbeli doktor és professzor (doctor et professor honoris causa) avatására került sor.

Szeptemberben, alma ma terünk 3 71. tanévnyitó közgyűlésén hagyományos egyetemi kitüntetések átadására is sor került. A 2005. év utolsó jelentős egyete­mi ünnepsége ezúttal is a díszoklevelek átadása alkalmából összehívott négy

díszközgyűlés volt, amelynek keretében egyetemünk több évtizeddel ezelőtt végzett egykori hallgatóit köszöntöttük.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem iránti érdeklődés megnyilvánulása volt, hogy ebben az évben is számos ország, illetve külföldi egyetem vezető képviselője kereste fel egyetemünket, így a mongol államfő, valamint az azerbaj­dzsáni, brazil, ciprusi, görög, kolumbiai, német és ukrán nagykövet.

Budapest, 200 5. december

DR. KLI GHAJ\11.MER lSTVÁJ.'\J

rektor

s

A 2005. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi közgyűlés (2005. május 13.)

Az aulában 2005. május 13-án 10 órai kezdettel került sor a Pázmány-ünnepség megrendezésére. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem alapításának 370. évfordulója tiszteletére tartott ünnepi közgyűlés alkalmából az Egyetemi Tanács nevében Klinghammer István rektor a hagyományokhoz hűen latinul köszöntötte a társegyetemek képviselőit, egyetemünk megjelent volt rektorait és díszdoktorait, oktató­it, hallgatóit, a Pázmány Péter Baráti Társaság tagjait. Az ünnepségen részt vett Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Hámori József, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Lenkovics Bar­nabás, az állampolgári jogok országgy(ílési biztosa és Ursula Seiler-Albring, Németország nagykövete.

Az egyetemi karok képviselői (Fotó: P. Nagy Gabriella)

Az 1991-ben bevezetett szokás szerint az egyetemünk alapítójára, Pázmány Péter bíborosra történő megemlékezés tudományos részét, a Pázmány Péter-előadást az egyetem egyik kiemelkedő eredménye­ket elért professzora tartja saját kutatási területéről. A 2005. évi ünnepi előadást Kátai Imre, egyetemünk Informatikai Kara Komputeralgebra Tanszékének professzora Prímszámokról címmel tartotta. Az Egye­temi Tanács 1992. április 6-i ülésén hozott határozata értelmében a Pázmány Péter-előadás mindenkori prelegálója az Egyetem Jubileumi Ezüst Emlékérmét kapja, így ebben az egyetemi kitüntetésben 2005-ben Kátai Imre professzor részesült.

6

Ezt követően került sor a 2005. évi Pázmány-ünnepségen felavatandó tiszteletbeli doktor- és pro­fesszorjelöltek tudományos munkásságának méltatására és felavatására az előterjesztést tevő karok dé­kánja által. 2005-ben négyen részesültek egyetemünk ezen legmagasabb kitüntetésében:

• Az Állam és Jogtudományi Kar előterjesztése alapján Manfred Weiss professzor, a frankfurtiJohann Wolfgang Goethe Universitdt tanára, a demokráciába és piacgazdaságba áunenő országokmunkajogi fejlődését világszerte, ezen belül különösen Magyarországon előmozdító tudományos,tanácsadói tevékenységében elért eredményeiért.

• A Bölcsészettudományi Kar előterjesztése alapján H. Balázs Éva a felvilágosodás és a XVIII. szá­zad kutatásáért, az oktatás és tudományszervezés területén iskolateremtő munkásságáért (a kitün­tetést betegsége miatt később vette át), illetve Székely György a középkori és kora újkori egyete­mes történettudomány területén kifejtett kiemelkedő oktatói és tudományos munkásságáért,egyetemszervező tevékenységéért.

• A Természettudományi Kar előterjesztése alapján Kubovics Imre a magmás kőzettan és a koz­mopetrológia oktatásában és kutatásában elért eredményeiért és iskolateremtő munkásságáért.

• A Társadalomtudományi Kar előterjesztése alapján Adrian Sinfield professzor 2004-ben kapta akitüntető címet, de betegsége miatt az oklevelet az idei ünnepségen vetette át.

Az előterjesztést és a kézfogással történő avatást követően a tiszteletbeli doktor és professzor cím új tulajdonosai válaszbeszédben mondtak köszöntet egyetemünk eme legmagasabb kitünte­téséért. Este az Egyetemi templomban ünnepi hangversenyt adott az egyetem Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekara Baross Gábor Liszt­díjas karnagy, kiváló művész vezényle­tével.

Az alábbiakban közreadjuk a 2005-ben elhangzott Pázmány Péter-előadást, a díszdoktorok tudományos munkásságá­nak dékáni méltatását, illetve a válaszbe­szédek szövegét.

Ünnepi hangverseny az Egyetemi templomban (Fotó: P. Nagy Gabriella)

7

A 2005. ÉVI PÁZMÁNY PÉTER-ELŐADÁS:

Prímszámokról

KÁTAI LVIRE, akadémikus, egyetemi tanár Eötvös Loránd Tudományegyetem, Informatikai Kar, Komputeralgebra Tanszék

A számelmélet elsősorban az egész számok tulajdonságait vizsgálja. E témakörben könnyen felfogható kérdéseket tesznek fel a matematikusok, gyakran olyanokat, amelyeket igen nehéz, sokszor szinte lehe­tetlen megválaszolni. Természetesen a választ mindig megkérdőjelezhetetlen normákat kielégítő bizo­nyítás formájában fogadjuk el, azaz tétel, bizonyítás formában. A prímszámok a számelmélet szinte min­den kérdésében szerepet játszanak. Bár előadásom címe „Prímszámokról", én általában számelméletről fogok beszélni. Ha ez az előadás nem Önöknek, hanem a nagyközönségnek szólna, mottója a következő lehetne: szolgáljon ez mindazon döntéshozók megdöbbentésére, akik azt hiszik, hogy az alapkutatás fe­lesleges.

Ismerjünk meg néhány, már a görögök által felvetett kérdést. Egy pozitív egész számot prímszám­nak nevezünk, ha csak az 1 és maga a szám az osztója: 2, 3, 5, 7, 11, 13, ... prímszámok.

Euklidész az „Elemek" című művében a következő módon bizonyítja be, hogy végtelen sok prím­szám van. Nyilvánvaló, hogy egy l-nél nagyobb szám legkisebb l-nél nagyobb osztója prímszám. Indi-

8

Kátai Imre előadását tartja (Fotó: P. Nagy Gabriella)

li

1

/1

11

11

rekt módon okoskodva tegyük fel, hogy csak véges sok prímszám van. Szorozzuk ezeket össze.Jel ölje a szorzatot M. M-nek minden prímszám osztója. M +I vagy maga prímszám, vagy összetett, minden eset­ben van prímosztója. Legyen ez p. Ekkor p osztója M + + 1-nek, de prímszám lévén, osztója M-nek is, osztója tehát 1-nek, azaz (M + 1)- M az számnak. Ez abszurdum. Tehát kiinduló feltételünk hibás volt, azaz végtelen sok prímszám van.

A számelmélet alaptétele azt mondja ki, hogy minden pozitív egész számot egyféleképpen lehet előállítani prímszámok szorzataként. (E tétel is megtalálható Euklidész munkáiban.) Egyáltalán hogyan lehet egész számról eldönteni, hogy prímszám, vagy összetett? Viszontkérdés? Milyen nagy számról van szó?

Eratoszthenész görög matematikus és csillagász a következő zseniálisan egyszerű módszert javasol­ta prímszámok megkeresésére. Módszerét ma „Eratoszthenész szitája" néven ismerjük. Írjuk fel az egész számokat 2-től kezdve valamely jó nagy számig. Tegyük félre a 2-t, és a sorozatból húzzuk ki 2 többszö­röseit 4-től kezdve. A megmaradt sorozat első eleme 3, tegyük félre, és a sorozatból húzzuk ki 3 több­szöröseit. Az eljárást folytassuk. A félretett elemek valamennyien prímszámok. Megjegyzem, hogy iga­zán nagy prímszámokat hatékonyan nem lehet így előállítani. Némi számolás után az a benyomásunk támad, hogy a prímszámok egyre ritkábban fordulnak elő az egészszámok között.Jel öljük az x-nél nem nagyobb prímek számát n(x)-szel. Már a 18. században sejtették, hogy n(x) nagyjából megegyezik az � függvénnyel, nagy x-re, abban az értelemben, hogy e két függvény hányadosa 1-hez tart. Számoslogxkiváló matematikus sikertelen erőfeszítése után 1896-ban két matematikusnak, egymástól függetlenül

sikerült bebizonyítani, hogy ez tényleg igaz, azaz n(x)� 1-hez tart, ha x � oo. Ezt a tételt prímszám-logx

tételnek nevezzük. A két matematikus: J. Hadamard és de la Vallee Poussin. Mindkét férfiú 98 évet élt. A „számelmélet" elnevezésből a matematikát kevéssé ismerő arra gondolhat, hogy e terület a ma­

tematika bizonyos problémáinak elvi, filozofikus megközelítésű tudományterülete. Nem, nem ilyen a számelmélet. A kérdések felvetésekor gyakran teljesen eszköztelenek vagyunk, a megoldáshoz gyakran új technikákat, új tudományágakat kell kifejleszteni, vagy jelentősen továbbfejleszteni. A prímszámtétel mindkét bizonyítása komplex függvénytani tételeken alapult. A komplex függvénytan nagyrészt a szám­elmélet érdeklődésének köszönheti jelenlegi fejlettségét. Turán Pál, egyetemünk volt professzora, aki e kérdéskör nemzetközileg kiemelkedő kutatója volt, azt szokta mondani: kétfajta matematikát ismer, ba­lett táncos matematikát és hegymászó matematikát. Az utóbbi típusú matematikát művelte, és várta el tanítványaitól is.

A prímszámtétel mindkét bizonyítása azon múlik, hogy a komplex síkon értelmezett Riemann féle zeta függvénynek nincs olyan gyöke, amelynek valós része egyenlő lenne 1-gyel. Ez az első fontos lépés volt Riemann híres sejtésének irányába, mely szerint: a zeta-függvénynek nincs olyan komplex szám gyó'ke,amelynek képzetes része 1/2-nél nagyobb lenne.

A 20. században születtek ugyan nagyszerű eredmények, Turán szavaival élve nyugodtan hasonlít­hatjuk ezeket a Himalája egy-egy csúcsának megmászásához, de bebizonyítani e sejtést eddig senkinek sem sikerült. Nagyon sok szép tételt lehet levezetni, ha feltételezzük, hogy a Riemann sejtés igaz. G. H. Hardy híres angol matematikus azt írta egy könyvében: ha halála után 500 év múlva feltámadna, az első kérdése az lenne, hogy sikerült-e bebizonyítani a Rieamann-sejtést.

A 20. század elején több matematikus vélekedett úgy, hogy a prímszámtételt elemien (azaz komp­lex függvénytani eszközök igénybevétele nélkül) nem lehet bebizonyítani, vagy ha valamely csoda foly­tán mégis lehetne, akkor ezen új bizonyításban fellelhető új gondolatok rendkívüli eredményekhez ve­zetnének a prímszámok eloszlása, és a zeta függvény zéróhelyeinek eloszlása területén, A. Selberg és Erdős Pál 1948-ban, egymástól függetlenül elemi bizonyítást adtak a prímszámtételre. Mindkét bizo­nyítás gyönyörű, de a jóslat nem vált be, ezek a bizonyítások nem vezettek közelebb a Riemann-sejtés megoldásához.

A számelmélet alaptétele szerint a szorzásra nézve a prímszámokat az egészszámok építőköveinek tekinthetjük. Izgalmasak azok a kérdések, amelyekben prímszámok és az összeadás szerepel. Vegyük

9

észre, hogy 4 =2+2, 6 =3+3, 8 = 3+ 5, 10 = 3+ 7, 12 = 5+ 7, 14 = 3+ 11, 16 = 5+ 11, ... . Rögtön sejthetjük, hogy minden 2-nél nagyobb páros szám előállítható, mint két prímszám összege. Ez a híres Goldbach­sejtés, amely a mai napig nincs bizonyítva, bár komoly matematikusok ostromolják. 1937-ben I. M. Vinogradovnak, a 20. század egyik legnagyobb matematikusának sikerült bebizonyítani, hogy legfeljebb véges sok kivétellel minden páratlan szám előáll három prímszám összegeként. A bizonyítás a trigono­metrikus összegek becslésén alapul, s módszerével egy sereg más problémát sikerült megoldani.

Rényi Alfréd, egyetemünk korán elhunyt professzora 1948-ban bebizonyította, hogy minden elég nagy páros szám előáll, mint két olyan szám összege, ahol az egyik összeadandó prímszám, a másik pe­dig legfeljebb 5000 prímtényezőt tartalmaz. Ez annak idején fontos, meglepő eredmény volt. Az 5000 prímtényezőt időközben sike1iilt a kínai Csennek 2 prímtényezőre redukálnia.

Páros prímszám egyetlen egy van, a kettő. Ezért, ha két szomszédos egész szám mindegyike prím­szám, akkor ez csak 2 és 3 lehet. Az, hogy valamely szám prímszám, és a kettővel nagyobb szám is prím­szám, sokszor előfordul: 3, 5; 5 ,7; 11, 13; 17, 19; ilyen párok. Ikerprímpárnak nevezünk két prímszámot, ha a két szám különbsége 2.

Bebizonyítatlan a sejtés: végtelen sok ikerprímpár van. Járai Antal professzornak és Karl-Heinz Indlekofer professzornak egyetemünk díszdoktorának sikerült óriási ikerprímpárokat meghatároznia, és e nemes szellemi sportágban több világcsúcsot felállítani. 1995-ben olyan ikerprímeket határoztak meg, amelyek 51090 jegyet tartalmaztak.

Máris a számelméleti h.'Utatások egy új területére kalandoztunk, az ún. számítógépes számelmélet területére.

E szellemi FORMA 1 versenyzői - talán így lehetne jellemezni az e területen tevékenykedő kuta­tókat - egyre nagyobb számokról kívánják eldönteni, hogy azok prímszámok, és egyre nagyobb össze­tett számok prímtényezőit szeretnék meghatározni. Ma már kb. ezer jegy(í számról el lehet dönteni, hogy prím/vagy összetett. Kb. 100 jegyű számot törzstényezőkre tudnak bontani, 200 jegy(í összetett számot törzstényezőkre bontani lehetetlen, annyira igaz ez, hogy ha a világ összes számítógépe 1 éven keresztül ezzel foglalkozna, akkor sem tudna egy véletlenszerűen kiválasztott 200 jegyű számot tényezőkre bontani. És ennek a felismerésnek óriási gyakorlati jelentősége van. Ma a legbiztonságosabb rejtjelezési eljárás, az ún. RSA-eljárás ezen az elven működik.

Nem csodálkozom, ha hallgatóságom egy része elgondolkodik: Hát ez mire jó? Miféle tudomány ez a számelmélet? Feladatokat megoldani csak úgy ,,!'art pour !'art", nem törődve az eredmények bizo­nyos hasznosságával?

Kétségtelen: a szépség megragadása utáni vágy motiválja a kutatók jelentős részét, mit sem törőd­nek az alkalmazási lehetőségekkel. Mert mi mást érezhetne az ember, egy olyan tétel bizonyítását meg­értvén, amely 100 évig állta a matematikusok rohamát, mint örömöt, bámulatot.

A már idézett G. H. Hardy 1940-ben így fogalmaz: van egy tudomány (a számelmélet), amely a szo­kásos emberi tevékenységtől való nagy távolsága folytán tiszta és nemes marad.

Hardy bizonyára meglepődne, s talán csalódott is lenne, látván a számelmélet iránti nagy érdek­lődést az információátvitel (nevezetesen a hibajavító kódok) és a rejtjelezés területén.

Számelméleti módszerekkel hatékonyan lehet ún. pszeudovéletlen számokat konstruálni, s ezekkel többváltozós integrálokat kiszámítani, és máris a gyakorlati alkalmazások sűrűjében vagyunk.

A számelmélet egyenletek egész számokkal való megoldhatóságával is foglalkozik. Az ilyen egyen­leteket diofantoszi egyenleteknek nevezzük Diophantosz görög matematikus után. A legegyszerűbb probléma a következő: létezik-e olyan derékszög(í háromszög, amelynek oldalhosszúságai egész számok.

Van, végtelen sok nem hasonló ilyen háromszög van. Ha x, y, z jelöli az oldalak hosszát, akkor az x

2 + z2 = y2 egyenlet teljesül. Ezen egyenlet megoldásait kell egész x, y, z-ben megkeresni. Elég egy­szerűen meghatározható az összes megoldás.

A következő kérdés felvetése természetes: van-e olyan pozitív egész x, y, z, amelyre xl + i = y3 tel­jesül. Nincs, de ennek bizonyítása már elég nehéz.

Pierre Fermat az 1600-as években Diophantosz Algebra című könyvének margójára a következőt írta:

10

,, ... ha 11 2-nél nagyobb egész szám, x, y, z pozitív egész számok, akkor az x" + z" = y" nem teljesül­het. Sajnos a margó nem elég széles ahhoz, hogy a bizonyítást ideírjam.

Az 1900-as évek végéig ezt az állítást Fermat sejtésnek neveztük, miután sem Fermat bizonyítása nem került elő, sem bizonyítani, sem megcáfolni nem sikerült.

Sokan szerették volna bizonyítani, kiváló matematikusok. Igaz, hogy a sejtést bizonyítani nem tud­ták, de közben ragyogó, fontos elméleteket fejlesztettek ki. Pierre Fermat egyébként főfoglalkozású jo­gász volt, ragyogó matematikusi tehetséggel.

Végül 1993-ban a Fermat sejtést az angol Wilesnak sikerült bebizonyítania, s joggal mondhatjuk, hogy ez a modern matematika egyik legnagyobb teljesítménye.

A görögök sokat foglalkoztak szerkeszthetőségi feladatokkal is. Szerkesztésen körzővel és vonalzó­val való szerkesztést értünk, sem távolságot, sem szöget nem mérhetünk, egy egységnyi hoszszúsági sza­kaszt már előre megadtak nekünk. Lássunk néhány feladatot:

Klinghannner István átadja az Eg;yetem Jubileumi Ezüst Emlékérmét Kátai Imrének (Fotó: P. Nag;y Gabriella)

1. Adott egy egységsugarú kör. Szerkesszünk ezzel azonos területű négyzetet. (Ez a kör négyszögesíté­sének problémája)

2. Adott egy kocka. Szerkesszünk olyan kockát, amelynek köbtartalma az előző köbtartalmának kétsze­rese. (Ez a kockakettőzés problémája, vagy más néven déloszi probléma)

3. Adott szög harmadolása.

Tudjuk, hogy az 1. és 2. feladat nem megoldható, bár az okok kissé különbözőek. A 3. feladat úgy­szintén nem oldható meg, leszámítva néhány speciális szöget (pld. a 90%-os, és a 45%-os szögeket).

11

Valamely számot algebrainak nevezünk, ha a szám egy egyismeretlenes egészegyütthatós egyenlet­nek a megoldása. .fi az ./ - 2 = O egyenlet megoldása, � a 3x - 2 = 0 megoldása, V2 az .,e' - 2 = 0

3

egyenlet megoldása. A második feladatot azért nem lehet megszerkeszteni, mert a V2 nem szerkesz­thető meg. Az 1. feladat azért nem oldható meg, mert nincs olyan egészegyütthatós egyenlet, amelynek a n gyöke lenne. (Ez egy 100 éves, Lindemanntól származó eredmény.) Az ilyen számokat transzcen­dens számoknak nevezzük.

Az algebra alaptétele szerint, ha egy egyenlet legalább elsőfokú, akkor ennek létezik megoldása a komplex számok között. Carl Friedrich Gauss (1777-1855) talán minden idők legnagyobb matematiku­sa 17 éves volt, amikor bebizonyította e tételt, amelyet korábban a legnagyobb matematikusoknak sem sikerült bebizonyítaniuk.

Tudjuk, hogy első-, másodfokú egyenletet hogyan kell megoldani, jól ismerjük a gyökképletet. Harmadfokú, negyedfokú egyenletre is találtak megoldóképletet, melynek segítségével a gyökök auto­matikusan kiszámíthatók. Galois (1811-1832) csoportelméleti módszerekkel bebizonyította, hogy ne­gyedfokúnál magasabbfokú egyenletek általános algebrai formulával nem oldhatók meg. Párbajban öl­ték meg, 21 éves volt. A csoportelmélet első fontos eredményei tőle származnak. Joggal mondhatjuk, hogy az absztrakt algebra fejlődését alapvetően számelméleti, aritmetikai feladatok inspirálták.

Összefoglalva a következő megállapításokat tehetjük. A számelmélet alapvetően egész számokra vonatkozó rendkívül természetes kérdéseinek megválaszolására irányuló törekvés során a matematika számos más ágának kifejlesztésére került sor: az absztrakt algebra, az algebrai számelmélet, az algebrai geometria számelméleti gyökerű, nagy hatással volt és van a számelmélet a komplex függvénytan fejlődésére is.

A számelmélet kutatóit a téma szépsége, nehézsége motiválta. Az utóbbi 20-30 évben kiderült, hogy a számelmélet eredményeit kiválóan alkalmazni lehet egyes területeken: pld. a kódolás, rejtjelezés, pszeudovéletlen számsorozatok konstrukciója, valamint a robotika területén.

Hazánkban a számelméleti kutatások a nemzetközi szintet alapul véve jelentősek. Ez nagyrészt an­nak köszönhető, hogy Turán Pál 1947-től a 70-es évek közepéig egyetemünk Algebra és Számelmélet tanszékének vezetője volt: T. Sós Vera, Halász Gábor, Ruzsa Imre, Sárközy András, Pintz János, Sze­merédi Endre, és jómagam (csak az MTA tagjait említettem meg) valamennyien részben, vagy egészben az ő tanítványai vagyunk. Nagy hatással volt a számelméleti kutatásokra Erdős Pál, aki kellő gyakoriság-gal jött Magyarországra, és inspirálta a kutatásokat.

Nagyon sokat tanulhattam Corrádi Keresztélytől az Algebra és Számelmélet Tanszék docensétől is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Rövid előadásomban a számelmélet példáján szerettem volna bemutatni egy olyan tudományterületet, amely az alkalmazási lehetőségek teljes figyelmen kívül hagyása mellett ért el fantasztikus eredménye­ket, és miközben művelői szabadon szárnyaltak, ezeknek az eredményeknek egy sereg fontos gyakorla­ti alkalmazása akadt.

Véleményem szerint a számelmélet a matematika kiemelkedően fontos fejezete, és ennek megfelelő szerepet kell kapnia az egyetemi oktatásban és a doktori képzésben.

12

A 200 S. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása

H. Balázs Éva professzor az EL TE Bölcsészettudományi Kar Középkori és Koraújkori Egyete­mes Történeti Tanszékének professor emeritusa. Oktatói munkáját 1945-ben kezdte az akkori PázmányPéter Tudományegyetemen. 1949 és 1961 közt az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott;1961-től 1987-ig az ELTE BTK Középkori Egyetemes Történeti Tanszékének tanára, majd tan­székvezetője volt.

Történettudósi pályáját - Mályusz Elemér tanítványaként - középkor-kutatóként kezdte, majd a 18. század nemzetközileg elismert kutatójaként folytatta, és folytatja ma is. Publikációi közül - melyeklistája megtalálható a tiszteletére 1997-ben megjelent, nagy nemzetközi elismertségéről is tanúskodóemlékkönyvben - kiemelkednek az egyetemi tankönyv 18. századi, a jozefinizmus korát feldolgozó fe­jezetei, a Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus 1763-1795 és a Bécs és Pest-Buda a régi századvégencímű monográfiái. Utóbbinak átdolgozott kiadásai 1997-ben angolul, 2004-ben japánul is megjelentek.Szerkesztésében jelent meg (zömmel francia együttműködésben) a felvilágosodás úttörő átértékeléséhezis hozzájáruló hazai tanulmánykötet-sorozat, s ő szerkesztette az Életek és korok csaknem félszáz kötet­ből álló akadémiai sorozatát.

H. Balázs Éva kiemelkedő szerepet játszott és játszik a magyar történettudomány külföldi kapcso­latainak építésében és ápolásában. Kezdeményezője és egyik szervezője volt a nagysikerű budapesti fel­világosodás-világkonferenciának 1987-ben. A francia-magyar történész vegyesbizottság elnökeként, az osztrák-magyar bizottság tagjaként fontos munkát végzett nemzetközi kapcsolataink fejlesztése terén. Tudományos eredményeit, a francia-magyar kapcsolatok erősítésében szerzett érdemeit francia részről 1989-ben az Akadémiai Pálmák francia kitüntetés tiszti fokozatával, 1997-ben a Becsületrend lovagi fo­kozatával ismerték el. A Portugál Tudományos Akadémia levelező tagja. A mai napig aktívan együttműködik a göttingeni Max Planck Történeti Intézettel. Évtizedeken át tagja volt a Századok és az egyetemi Annales Sectio Historica szerkesztőbizottságának; alapító szerkesztője a Történelmi Szemlének.

Tudományos, tudományszervezői és szerkesztői tevékenysége mellett iskolateremtő tanáregyéni­ség. Jóllehet több mint egy évtizede nyugállományban van, H. Balázs Éva ma is aktív témavezető a Kö­zépkori és Koraújkori Egyetemes Történeti Tanszék doktori programjában. A Sic itur ad astra c. folyó­irat 2000/4. számában legfiatalabb tanítványai tisztelegtek előtte; s a folyóiratban nemcsak tanítványai köszöntötték, hanem a 18. század vezető amerikai, belga, francia, német és osztrák kutatói is.

H. Balázs Éva esetében a doctor et professor honoris causa cím nemcsak múltbéli érdemei előtti tisz­telgés, hanem egy ma is töretlen tudományos és oktatói pálya méltó elismerése.

13

Kubovics Imre professor emeritus, 1953-ban szerezett kitüntetéses diplomát geológus szakon azELTE-n, ahol oktatói, kutatói és tudományszervezői tevékenységét mind a mai napig végzi. Oktatói te­vékenysége a tágabb értelemben vett kőzettan, hangsúlyozottan azonban a magmás kőzettan és a koz­mopetrológia tárgykörébe tartozik.

Hazai viszonylatban előzmények nélküli, hiánypótló Kőzetnúkroszkópia című kétkötetes tankönyve 1993-ban jelent meg, a Fóldiivek kőzettrma című kézikönyvén pedig már a nyomdai munkálatok folynak. E témakörben sem jelent meg eddig Magyarországon összefoglaló munka, amelynek szemléletmódja biztos alapokat nyújt a geológushallgatóknak és az egész szakmai közösségnek ahhoz, hogy a Föld kőzettani fejlődését a Naprendszer kialakulásától a jelenlegi differenciált állapotig a maga dinamikájá­ban bemutassa. Iskolateremtő egyéniség, számos - közöttük több külföldi - aspiráns, doktorandusz és szakdolgozó témavezetője volt.

Az évtizedek során végzett szerteágazó kutatómunkájának első fontosabb állomása a Velencei­hegység nyomelem-geokémiai vizsgálata volt, amelynek során a felszíni kőzetátalakulási termékekben aranydúsulást mutatott ki. Kandidátusi disszertációjának témája a Mátra északkeleti és nyugati részének részletes kőzettani-vulkanológiai feldolgozása volt, amelynek eredményei az Akadémiai Kiadónál könyv alakban is megjelentek.

Az 1960-as évek második felétől érdeklődése a kísérleti magmás kőzettan felé fordult, és az általa létrehozott petrurgiai laboratóriumban végzett kísérletek számos elméleti és gyakorlati probléma meg­oldásához járultak hozzá. A laboratórium több mint 20 éves működése során az olvadékszerkezettel fog­lalkozó egyetemi doktori disszertációk születtek, és Kubovics Imre is e témakör részletes feldolgozása alapján nyerte el a földtudományok doktora fokozatot. A kísérleti munkák gyakorlatilag hasznosítható eredményekhez, nemzetközi szabadalmakhoz is vezettek.

Az 1980-as években az addig kevésbé feldolgozott hazai mezozoos magmás kőzetek kőzettani­geokémiai vizsgálatával is foglalkozni kezdett, amely új eredményekhez, Magyarországon korábban nem ismert kőzettípusok megismeréséhez vezetett. E kutatások a Kárpát-medence magmás fejlődésé­nek, magmatektonikai helyzetének, a kéreg-köpeny kapcsolatok pontosabb megértéséhez jelentős mér­tékben járultak hozzá.

Az 1990-es évektől kezdődően főként kozmopetrológiai kutatásokkal foglalkozik, amelynek során elsősorban a Kárpát-medencében hullott és talált meteoritok korszen'.i módszerekkel történő kőzettani­geokémiai újravizsgálatát végzi. Kutatómunkája azonban kiterjed a kozmikus eredetű mikroobjek­tumok, valamint az antarktiszi meteoritok tanulmányozására is.

Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezetnek volt tagja, illetve vezetője. Jelenleg az MTA Eti­kai Bizottságának és Földtudományi Komplex Tudományos Bizottságának tagja, valamint a Földtudo­mányok Osztálya Geonómiai Tudományos Bizottságának elnöke.

Hosszú időn keresztül vezette a Kőzettan-Geokémiai Tanszéket, a Geológiai Tanszékcsoportot, két-két periódusban volt a TTK-n dékánhelyettes, majd dékán. A rendszerváltás után 1993-1994-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkáraként irányította a magyar felsőoktatást. Tevékenysége során lényeges prioritásnak tekintette a határon túlra került ma­gyar közösségekben az oktatás, különösen a felsőoktatás támogatását.

14

Székely Gyiirgy professzor az EL TE Bölcsészettudományi Kar Középkori és Koraújkori Egye­temes Történeti Tanszékének professor emeritusa. 1924-ben született Budapesten, egyetemi tanulmá­nyait az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Bölcsészkarán folytatta 1942 és 1946 között. 1952-ben a történettudomány kandidátusa lett. 1953-tól egyetemi docens, 1956 és 1994 között egyete­mi tanár. A Történettudományi Kar dékánhelyettese 1953 és 1955 között; az egyetem rektorhelyettese három ciklusban is (195 5-57, 1958-62, 1967-1982). A Bölcsészettudományi Kar dékánja 1969 és 1975 között.

Székely György 1973-ban lett a történettudomány doktora; ugyanabban az évben a MTA levelező, 1985-től rendes tagja. 1982 és 1987 közt a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. 1994-től az EL TE BTK Középkori és Koraújkori Egyetemes Történeti Tanszékének professor emeritusa. Mind a mai napig teljes munkaidőben oktat: középkori és koraújkori egyetemes és magyar történeti előadá­sokat, szemináriumokat és speciális kollégiumokat tart, és részt vesz a Középkori és koraújkori egyete­mes történeti doktori program munkájában is.

Tagja volt, illetve jelenleg is tagja számos nemzetközi tudományos bizottságnak, így a Nemzetkö­zi Várostörténeti Bizottságnak, valamint a Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottságnak is. Kutatóként és oktatóként évtizedek óta a történész-szakma kiemelkedő hazai reprezentánsa. Kutatott, illetve okta­t?tt a világ számos országában: Olaszországban, Csehországban, Svédországban, Kínában, az Egyesült Allamokban, Dél-Amerika több országában stb. Oktatói és tudományos munkássága mellett mind má­ig kiemelendő tudományszervezői és elkötelezettsége és munkássága.

Székely György fent sorolt érdemei: kiemelkedő oktatói és kutatói kvalitásai, valamint közel hat évtizedes pályájának méltó elismerése a doctor et professor honoris causa cím odaítélése.

Manfred Weiss a frankfurtiJohann Wolfgang Goethe Egyetem jogi karának professzora, a mun­kajog nemzetközi világának vezető tekintélye. Ezt - amint az vezető tudósok esetében „természetes" -publikációk hosszú sora, neves egyetemek visszatérő vendégprofesszori meghívásai, valamint nemzet­közi n1dományos szervezetek vezető tisztségeire történő választások tanúsítják. Ezek sorában egyik fon­tos állomás a munkaügyi kapcsolatok világszervezetének- az lnternational Industrial Relations Associ­ation - elnöki posztjának betöltése.

Ezek mellett két olyan vonás jellemzi életét és szakmai karrierjét, amely már nem minden tu­dósnak sajátja, és amely az őt övező nemzetközi tisztelet mellett megnyilvánuló szeretetet is magyaráz­za. Ez a két vonás a segítőkészség, valamint a kiemelkedő tanári, tanítói személyiség.

Manfred Weiss munkajogi professzorként a munka világában elérhető igazságosság és egyen­súly szenvedélyes előmozdítójaként vált nemzetközi szervezetek - így az Európai Unió Bizottsága, az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete - által is megkérdezett, félre nem tehető szaktekintéllyé. Az első volt azok sorában, akik érdeklődésüket a kelet-európai államok felé fordították és igyekeztek a szel­lem erejével előmozdítani a demokratikus átalakulást. Manfred Weiss az 1980-as évektől rendszeresen járt Magyarországra, eleinte csak tanított, a rendszerváltás körüli időktől tanácsát kérte a Munkaügyi Minisztérium éppúgy, mint a szakszervezetek. Tanácsadóként - kormány- vagy ENSZ-megbízás kere­tében több, a demokratikus átalakulás útjára lépett ország munkajogának átalakításában működött és működik közre - Közép-Európától a Dél-afrikai Köztársaságig.

Széles látóköre és emberi szerénysége is hozzájárult ahhoz, hogy segítsége - bárki „küldte" is -mindig „alulról jövő" maradt. Nem felülről adott tanácsokkal - a fejlett modellt a fejletlenre rákénysze­ríteni akaró magabiztossággal, hanem - a megérteni, tanulni akarás által vezetve, saját javaslatainak a korlátait hangsúlyozva, az optimális megoldásokat együtt kereső társként jelent meg a különböző orszá­gok szakmai köreiben. Ez az egyáltalán nem tipikus attiúíd tette nemcsak tiszteletre, hanem szeretetre is méltóvá sok ország szakemberei szemében.

A másik kiemelkedő vonása az ízig-vérig tanáremberé. Ez egyrészt előadói stílusában rejlik: lé­nyegi tudást, lebilincselő módon, reagálásra késztetve nyújtani - ez az, amit sokszor élvezhetett magyar hallgatóság és tanulhattak belőle a jövő előadói. Feltételeket nem szabva, ha tehette, mindig elfogadta a magyarországi meghívásokat, legyen az egyetemi előadás, szakszervezeti képzés, vagy a munkajog

15

jövőjét kutató konferencia. A tanáremberi mivolt másrészt megnyilvánul a fiatalok - kezdő szakembe­rek és diákok- szinte szenvedélyes, minden rendelkezésére álló eszközzel történő támogatásában.

Mindezek azok, amelyek miatt Manfréd Weiss neve az egymást követő munkajogász generáci­ók számára nemcsak nagy, hanem kedves is, és amelyek miatt nekünk is megtiszteltetés és öröm, hogy őt az EL TE Állam- és Jogtudományi Karának tiszteletbeli doktorai között köszönthetjük.

Adrian Sinfield professzor munkásságának részletes méltatása A félév frónikrija 2004. évi köteté­ben szerepelt.

A tiszteletbeli díszdoktorok és professzorok: Adrian Sinfield, Manfred Weiss, Székely Gyó'rg;y és Kubovics Imre (Fotó: P. Nag;y Gabriella)

16

'

A 2005. ÉVI PÁZMÁNY-ÜNNEPSÉGEN FELAVATOTI TISZTELETBELI DOKTOROK ÉS PROFESSZOROK VÁLASZBESZÉDEI

H. Balázs Eva

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM, BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

H. Balázs Éva egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy az ünnepi eseményen személyesenvegyen részt, ezért a kitüntetést otthonában vette át. Az elismerést levélben köszönte meg.

Tisztelt Rektor Úr!

Meghatott köszönettel vettem kézhez Rektor úr levelét, amelyben arról értesít, hogy az EL TE díszdok­torává avat. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nem érhetett volna, hiszen egész szakmai pályám az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez köt. Ennek az intézménynek voltam a hallgatója, a díszteremben 1939-ben tettem le a doktori esküt, majd úgy alakult szakmai pá­lyám, hogy évtizedeken át ezen, az ország első egyetemén taníthattam sok értelmes - köztük számos ki­váló - hallgatót. Ennek az egyetemi közösségnek a szava, elismerése ezért jelent számomra sokat, a leg­többet.

17

Kubovics Imre

EÖTVÖS LORÁND TUDO.MÁNYEGYETEM, TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Tisztelt Rektor Úr, Dékán Urak, Igazgató Urak, tisztelt Hölgyeim és Uraim.'

Mindenekelőtt megköszönöm a Természettudományi és az Informatikai Kar, valamint az Egyetem vezetőinek és testületeinek azt az állásfoglalását, amely szerint a több mint 50 évi egyetemi-felsőoktatási tevékenységem alapján az Egyetem által adományozható legmagasabb kitüntetésre, a tiszteletbeli dok­tori címre méltónak találtak. Az elismerés azonban nem csak személyemnek szól. Életpályám alakulásá­ban, az eredmények elérésében jelentős szerepet játszottak a gyökerek, a szülői ház, a környezet, a küz­delmes-szorgalmas szülőfalum példája, a nagy családom türelme-megértése, segítőkézsége, valamint a kitűnő, kitartóan dolgozó tanszéki kollektíva is. Mindnyájuknak ezúttal fejezem ki hálás köszönetemet.

Klinghammer· István átadja az oklevelet Kubovics Imrének (Fotó: P. Nagy Gabriella)

Az egyetemi pályafutásomig hosszú, göröngyös út vezetett. A nyolcéves elemi iskola befejezése után (1940) - a mezőgazdasági munka mellett- 1942-43-ban másfél év alatt Galántán magántanulóként elvégeztem a négy polgárit. Még abban az évben megkezdtem Érsekújvárban a kereskedelmi iskolai ta­nulmányaimat. Ez azonban az iskolaépület lebombázása miatt nagyon rövid ideig, mindössze 1944. ok­tóber 8-ig tartott. A közismerten kegyetlen francia hadifogságból történt - hazatérésem után, 1945 szeptemberében tanulmányaim folytatása céljából Nagyszombatban - emlékezetem szerint a Pázmány Péter alapította egyetem első, az EL TE ősi épületében - felkerestem a kereskedelmi középiskola igaz­gatóját. Kérésére tájékoztattam az előzményekről, majd az anyanyelvem, illetve a nemzeti hovatartozá­som iránt érdeklődött. Az egyértelmű kijelentésem után közölte a számomra meglepő felvételi feltéte­leket. Ekkor éreztem először a Bene3-féle dekrétumok hatását, a teljes kiszolgáltatottságot, jogfosztott­ságot. Mindezek véglegesen meghatározták sorsomat, pályafutásomat. A nagyszombati „látogatást" követően, néhány napon belül - pontosan 1945. szeptember 26-án - kalandos körülmények között át-

18

szöktem Magyarországra. A tanulmányaimat Szombathelyen folytattam, majd 1947-ben a komáromi kereskedelmi középiskolában befejeztem. Időközben „Csehszlovákiából áttelepülésre kijelöltek név­jegyzéké"-be is „felvettek", majd megkaptam az ún. ,,fehérlapot".

Ez a sors nem volt egyedülálló! A jogfosztottság következményeként több ezer tanulni vágyó felvi­déki magyar anyanyelvű fiatal - az ifjúság legértékesebb része - hagyta el szülőföldjét, szökött át a ro­mokban álló Magyarországra. A menekültként nyilvántartott tanulók, egyetemi hallgatók egy része 1950 júliusában névre szóló felhívásra kollektív útlevéllel hazatért (az óvatosabbak maradtak), de vissza­térésre - az ígéretek ellenére - már nem volt lehetőség. A magyar alkalmazottak-értelmiségiek nagy ré­szét elűzték, kiutasították, vagy önként távoztak. Mindezek mellett - a jobb életkörülmények reményé­ben - viszonylag sokan „reszlovakizáltak", még olyanok is, akik szlovákul egyáltalán nem beszéltek. Ez a réteg a „reszlovakizáció" következményeinek eltörléséig, az 1950-es évek elejéig, a magyarság számá­ra elveszett - egy jelentős része véglegesen. Ezáltal a magyar értelmiség létszáma a minimálisra csök­kent, az utánpótlás pedig megszűnt. A menekülési-kitelepítési hullám, ,,népvándorlás", a magyarlakta területek közéleti-közművelődési helyzetét, szerepét hosszú ideig rendkívül hátrányosan befolyásolta, sőt, hatása még jelenleg is érezhető. A jogfosztottság „megszűnése" után a legnagyobb problémát - az előzőekben vázoltakból kifolyólag - a pedagógushiány jelentette. Emellett a tanulni vágyó fiatalok eltá­vozásával - és az adott körülmények között- átmenetileg még az utánpótlás lehetősége is megszűnt, ami a magyar és a szlovák nyelvű tanulók arányát, főleg középiskolai, valamint főiskolai-egyetemi vonatko­zásban erősen eltorzította. Megfelelő pedagógusok hiányában csökkent-csökken a nemzeti öntudat és erősen növekedett-növekszik az asszimiláció.

Az életutam további alakulása. A kereskedelmi középiskola számomra - főleg kezdetben - kény­szerpálya volt. Ifjú koromban is elsősorban a természettudományok, különösen a csillagászat, a geoló­gia, ezen belül a Föld mint égitest, és a természetfilozófia iránt érdeklődtem. Az érettségi táján kezem­be került Prohászka Ottokár Ég és Föld valamint Mauritz Bélának, egyetemünk volt professzorának, rektorának a társszerzőkkel írt (1939) Föld és a tenger című, ma is nagy becsben tartott könyve. Ezek hatására a vázolt, körülményekből adódóan hiányos-hézagos középiskolai tanulmányok után 1949-ben a Természettudományi Kar geológus szakára jelentkeztem, s a Föld és tenger című könyv egy részéből Mauritz Béla professzornál annak idején még vizsgáztam is.

1950-ben teljesen más szemléleúí professzor, Szádeczky-Kardoss Elemér vette át az akkori „Ásvány-Kőzettani Intézet" vezetését, és a kőzettan (-geokémia) oktatását. Szádeczky-Kardoss Elemér oktató-nevelő munkájának a kritikai szemléletre, a logikus gondolkodásra (,,kreativitásra") való nevelés az alapeleme volt. Érzékeny, fogékony volt az új tudományos eredményekre, s azok általánosítható ré­szeit az oktatásba nyomban beépítette. Tanítványait, munkatársait is szakmai igényességre nevelte. Nem csak vallotta, de a gyakorlatban is érvényesítette az oktatás és a kutatás szoros, termékenyítő köl­csönhatását. Pontosan illenek rá egyetemünk névadójának szavai, amelyek szerint: ,,A gondolkodásban önállóságot csak az olyan tanár tanítása adhat, aki maga önállóan gondolkozik, s éppen ez az önállóság gondolkodás az, ami a legszükségesebb a tudósnak, mint a gyakorlat emberének." Továbbá: ,, ... csak azt mondhatjuk tudományosan képzettnek, aki elméjét egy vagy más szak beható tanulmányozása á}tal a gondolkozásra általában képessé tette, és aki széles körű irodalmi ismereteket szerzett magának." U gy

hiszem, Eötvösnek ezek az 1887-ben, 39 éves korában elhangzott szavai ma is érvényesek, sőt nagyon sok aktuális megállapítást tartalmaznak, amelyeket az egyetemek megítélésekor - aktualizált formában - a főhatóságunk is figyelembe vehetne.

Szádeczky-Kardoss Elemér professzor előzőekben vázolt szemlélete, és mint mesteremnek közvet­len hatása, gyakorlatilag az egész pályafutásomat alapvetően befolyásolta, sőt meghatározta. Ezáltal a genetikai, az oknyomozó kőzettani kutatásnak elkötelezett hívévé váltam.

A kőzettani-vulkanológia elkötelezettségem mellett azonban a csillagászati, pontosabban az ásvány-kőzettannal szorosan összefüggő planetológiai érdeklődésem is vissza-visszatért. Ehhez külön­böző kedvező körülmények is hozzájárultak. Ugyanis 1994-ben - Bérczi Szaniszló docens több évi pró­bálkozásának gyümölcseként- mint helyettes államtitkár az Egyesült Államok Űrkutatási Központjával olyan megállapodást írhattam alá, amelynek alapján Houstonból holdkőzetekkel térhettünk haza. Ezt a

19

két oktatási és kutatási célú gyűjteményt a kontinensen elsőként kaphattuk meg. Az ifjúkori érdek­lődésem visszatérését az is jól tükrözi, hogy ma már a meteoritvizsgálatokat tekintem a fő kutatási terü­letemnek.

A hosszú szolgálati idő alatt - kezdetben részben akaratom ellenére - különböző, és más-más irá­nyítási-kommunikációs stílust igénylő vezetői tisztségeket töltöttem be, főleg Kátai Imre (dékán) kez­deményezésére. (Ezért egy esetben pártfegyelmit is kapott.) Javaslatára választott meg a kari tanács - két periódusra (1972-1975) - dékánhelyettesének. A határozottsága, kiállása nagy hatással volt rám. Sokat tanultam tőle. Ez az öt év nagyon jó felkészülési iskola volt a dékáni tisztségre. Dékáni müködésem alatt voltak rendkívül nehéz, küzdelmes, meggyőződésem szerint történelmileg feldolgozandó szakaszok is. Vezetői megbízásaim során azonban mindig abból indultam ki, hogy az alapvető feladatok ellátása, az oktatás-kutatás a tanszékeken folyik. Ezért minden lehetségest el kell követni, hogy az egységek a fel­adataikat megfelelő feltételek között, magas színvonalon teljesíthessék, hisz az intézmények rangja, el­ismerése-elismertsége is a tanszékek-intézetek munkáján, teljesítményén alapszik. Minden szinten fon­tos, hogy a vezetés ne legyen öncélú. A vezető szolgálatot teljesít, s azt a feladatot lássa el, ami a funkci­ójához tartozik. Mindezekből az is következik, hogy csak az vállaljon tisztséget, aki az adott vezetői szinthez kapcsolódó feladatokkal azonosulni tud, nem hárítja el, hanem vállalja-felvállalja a nehéz prob­lémák megoldását, és intézkedéseiért a felelősséget is. Ez biztosíthatja a vezetők közötti jó kapcsolatot, az eredményes munkához szükséges bizalmat. Vezetőként ezt a szemléletet igyekeztem megvalósítani. Úgy hiszem (és vallom), hogy számos, részben sorsdöntő probléma megoldásához, a nehézségek leküz­déséhez többek között, de kiemelten a kiváló helyetteseim (időben: Brájer L., Láng F., Schipp F., Korecz L., Hortobágyi I., Ruff I.) - akikkel nagyon jó, egymást megértő, kölcsönösen támogató együttmííködés alakult ki - felmérhetetlenül nagy segítséget nyújtottak, amit ezúttal is megköszönök.

Tisztelt Egyetemi Tanács, Hólgyeim és Uraim!

Eötvös Loránd a különböző oktatáspolitikai írásaiban az ifjúsággal is sokat foglalkozott. Többek között arra buzdította a hallgatókat, hogy a városi mulatók helyett inkább a kirándulást, a szabadtéri sportolást válasszák. Amint írja, a férfias játékokban, barátok közötti versenyekben, mulatva fogja megszerezni az ifjú azt a kincset, amely férfivá avatja, mégpedig: az akarás erejét, a kitartást a küzdelemben. Nos Eöt­vös Lorándnak e felhívása eszembe juttatja - a nagy időtávolság ellenére - a ballagásom eseményeit. Pontosan 58 évvel ezelőtt, 194 7. május 14-én az addigi életemet, sorsomat jól ismerő III. évesektől Szentmihályiné Szabó Mária: Szabad hazában címíí könyvét kaptam „emlékül", benne Arany Jánostól egy idézettel, mely azóta is sokszor felelevenedik emlékezetemben. Engedjék meg, hogy befejezésül fel­olvassam, illetve elmondjam:

„Előtted a küzdés, előtted a pálya Az erőtlen csügged, az erős megállja. Tudod-e az erő micsoda? Akarat, Mely eló'bb vagy utóbb, de borostyánt arat."

Mély meggyőződésem, hogy akarattal a hátrányos helyzet leküzdhető, s kitartó munkával az élvonal is elérhető. Ezt az akaratot, akaraterőt kívánom mindazoknak akik valamilyen okból kifolyólag hátrányos helyzetből kezdik egyetemi tanulmányaikat, vagy pályájukat.

20

Székely Gyó·rgy

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM, BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Magnifice Domine Rector! Tisztelt Egyetemi Tanács!

Őszinte szívből köszönöm a legnagyobb kitüntetést, amit az egyetem egy tanítványából hosszú időre oktatójává lett személynek adhat. A nagyon megtisztelő értesítés nyomán felperegtek bennem a több mint 60 esztendő előtt átéltek. A háború kellős közepén, még el nem dőlt harcok idején, a náci-fa­siszta elbizakodottság tetőfokán szenvedett a világ, amikor bekerültem az egyetemre. A sztík keretbe ju­táshoz nem kellett felvételi vizsga, az érettségi és a gimnáziumi tanulmányok során bőségesen tanult egy klasszikus és két élő nyelv elegendő volt hozzá. Igaz, a dékán úr elküldött Beck Salamon ügyvédhez, ellenőrizze latin tudásomat.

Az egyetem akkor sem csak tanított, hanem szellemi műhely volt különböző indíttatású hallgatói számára. Három ilyen barátomról szeretnék megemlékezni. Havas György, aki 1943 még reményteljes őszén ajánlotta nekem Horcijátok a kó'vet címfi, előző évben megjelent átköltései és fordításai könyvét hé­ber és jiddis költőktől. A kor hangulatát jól kifejezte ebben Dávid zsoltára: Ments meg elleneim dühétől, Te hatalmas, És pajzsom légy, védve az üldözők vasától. Ments meg a gonosz bérenceitől. Még teljesebben sej­teti ezt az életérzést a XIV. századi J ehuda ben Semája versének záró szakasza: Kegyelmezz meg népednek, Ahogy meg van írva, S ostorodtól megtó'rve, Beisme1jiik sírva: Igen, mi is vétkeztünk. Évfolyamtársam nem élte túl a vészkorszakot.

Fülei Szántó Endre, aki egyetemi tanár fia volt, Kornis Gyula professzorunk megbízásából szerve­zett egy összejövetelt a teheráni konferencia után, ahová legitimista, liberális és szociáldemokrata hall­gatókat, katolikusokat és zsidókat hívott össze a nagy filozófiatörténész budai villájába, ahol sörivás mel­lett hallhatnmk hazánknak a keleti szférába leendő osztásáról és a hallgatók egy részének koncentrációs táborba kerülése veszélyéről, amikről Kornis bizalmas tájékoztatást adott. Barátom élete további során is tartotta velem a kapcsolatot, amikor már kiváló modernnyelv-oktató lett belőle.

Még balabbra állt Győrffy Sándor, középparaszt család fia, aki az óraszünetekben nyíltan olvasgat­ta a Kállai Gyula neve alatt megjelent könyvet népiségről, demokráciáról, szocializmusról, de mindig egy japán nyelvkönyvet is. Eszméit bátran másokkal is megbeszélte. Belőle a későbbiekben párttörté­nész lehetett, akit kötöttek a dogmatikus tanok az akár barátaival folyt szakmai vitákban. Mégis 1956. október 23-án ott láttam Sanyit a parlament erkélyén Nagy Imre háta mögött.

Az egyetem egész közösségét kötelezte alapítójának és akkor még névadójának szellemisége. Páz­mány Péter, a magyar irodalmi nyelv megújítója, a római liturgia általánossá tevője, magyar rendi poli­tikus, Szent István önálló koronázásának fejtegetője, a korabeli magyar hazák egyensúlyban és összefüg­gésben értékelője volt! Az ő szellemének megfelelő tanításokban részesülhettem az Egyetem téren, a Múzeum körút mindkét oldalán lévő épületekben. Máig értéknek és megőrzendőnek tartom a párhuza­mos, különféle iskolákat jelentő tanszékeket. A nehezebbeket választva ismerhettem meg Eckhart Fe­renc kritikai szellemét, az eszmetörténet alkalmazását, a valóságot tükröző oklevél és a jogigényt kife­jező törvény szerepét. Szentpétery Imre eredeti oklevelek fényképen való nagycsoportos olvasásán túl akár egy jelentkezőnek is megtartott kollégiumon a magánjogügyleteket közhiteltíen megőrző olasz vá­rosállami közjegyzők fontos forrás bázisaira hívta fel a figyelmet. Kolléga úrnak és kolléga kisasszonynak szólította a hallgatóit. Hajnal István, aki már akkor a modern szociológiai szemléletet sugározta, a szer­kezetiség fogalmával ismertetett meg. Navratil Ákos a klasszikus angol közgazdaságtant képviselve po­lemizált előadásaiban más iskolákkal, sokszor használta az „oly boldog ország, mint Anglia" kifejezést,

21

és bátran bírálta a neoszocialistákat, akikről tudni kellett, hogy kollaboránsok lettek. Óraszi.ineteiben bátran olvasta a liberális Esti Kurírt vitéz Mór Gyula professzor, aki csak 1945 után bírálta a marxizmust. A ciszterci rendi Baranyay Jusztin egyházjogi tankönyvében nem rejtette véka alá a hivatalostól eltérő külpolitikai orientációját, idézve Sir Samuel Hoare angol diplomatát. A kegyes tanító rendi Kornis Gyu­la alapelvét villája mennyezetén a Cogito ergo sum felirat árulta el. Erénye volt, hogy hat féléven át a tel­jes filozófia történeten végighaladt. A jezsuita Jánosi József magántanár a vallásbölcselet keretében gaz­dag etnológiai szemléletét fejtegette. Zbigniew Zaleski az egyetemi Lengyel Intézetben Mickiewicz­szövegek alapján tanított. Az egyetemi védettség tette lehetővé a nagyalakú lengyel sasos címer főfalon való elhelyezését.

Magnifice Domine Rector! Tisztelt Egyetemi Tanács! Amiket felidéztem, olyan élmények voltak, amelyek számomra meghatározóak lettek; olyan tanulságok, olyan élmények voltak, amelyek közel fél­évszázados tudományos munkálkodásra és oktatási módszerekre elköteleztek. Mindent az alma mater­nek köszönhetek, és ennek betetőzése a mai magas elismerés. De ne a múltba, hanem a jövőbe nézzünk! Vivat Academia, viant professores!

22

Manfred Weiss

JOHANN WOLFGANG GOETHE UNIVERSITAT

Magnifizenz, Members of the Universiry Senate, Mrs. Ambassador of the Fedem/ Republic of Germany, Dear Coüeagues, Dear Guests,

I would like to thank wholeheartedly the members of the University Senate for having granted me the great honour to become a doctor honoris causa of the Eötvös Loránd University of Budapest. My deeply felt thanks also go to the members of the Faculty of Law for having recommended me as being eligible for this honour. I am proud to get this tide from this prestigious university in a city and in a country to which I have close ties for many years.

Since the mid eighties I annually participated in Hungary in a seminar on Comparative Labour and Social Security Law. This was a unique opportunity for scholars and students from East and West to exchange ideas, to create networks and to establish an ongoing communication on issues of common concern. And in particular it was an opportunity to get rid of mutual stereotypes and prejudices: in short an excellent set-up for mutual learning. It was in this context when I got to k.now my labour law col­league Csilla Kollonay-Lehoczk.y with whom I have been closely collaborating until today.

After the downfall of the Iron Curtain I had the great privilege to be in many ways involved in the transformation of labour law in different Central European States, in particular in Hungary. ln discus­sions with colleagues, judges and Government officials I not only got the chance to develop a better understanding for the problems this country was confronted with but also to learn more and more on the richness of the Hungarian history based on institutions like this 370 years old university. ln this process Hungary has gained a very specific identity and culture to which I am very much attached and which I consider to be an important asset in the extended European family. The richness of Europe -and this also applies to the project of the European Union - lies in the variety of these national cultures which hopefully will be maintained in the future. Of course there is one element in the Hungarian cul­ture which is almost impossible for a foreigner to get acquainted with: the Hungarian language. I have to confess that in spite of my close affinity to your country I never succeeded to speak even some words of Hungarian: a language whose sound I like very much but which is just too difficult for me to be mas­tered. Therefore, I beg your pardon if I stand here speaking in English.

"Comparative labour law" as an academic discipline perhaps never was more important than today. Globalization and Europeanization make it impossible to treat this field merely with a domestic per­spective. Borders have to be transgressed in order to learn from each other. ln this trans-national dis­course it is important to get a sense for the specific needs and the specific possibilities in different coun­tries. Models which might work elsewhere cannot simply be transferred to other environments. The difficult task consists in finding out of how to adapt the institutional framework to the specific circum­stances of given countries. It is in this spirit how I understand my comparative work. This mutual learn­ing from each other is highly gratifying for everybody involved in it. Therefore, it is with great joy and pleasure how I see the collaboration with my Hungarian colleagues in the past. The honour granted to me today will stimulate me to even more intensify this fruitful academic discourse in the future. I now proudly feel being part of your academic community. Therefore, once more I would like to thank you very much for having chosen me to become a doctor honoris causa of your university.

23

Adrian Sinfield

UNIVERSITY OF EDINBURGH

(Adrian Sinfield professzor 2004-ben kapta a kitüntető címet, de betegsége miatt az oklevelet az idei ünnepségen vette át)

Thank you for this great honour. I am only sorry that I cannot reply in your language. I hope you will allow me to make some comments in my own.

Far the subject of social policy to be honoured in this way gives those of us working in the field very great pleasure. It is little more than half a century since the first professorial chair in social policy was established - at the London School of Economics in Britain. It took much longer to secure social policy's acceptance as a füli subject in its own right for both teaching and research. And still today, unlike teachers of disciplines such as history, philosophy or physics, we have to explain what we do -even to colleagues in the neighbouring social sciences.

We often say that our focus is the welfare state; and we can leave the impression that we are a sub­ject solely concerned with the details, the minutiae, of public social services and administration. ln fact, the range of analysis goes much wider, taking account of the great variety of ways in which our societies organise and re-organise to meet needs through governments and through other means. These are the needs not only of individuals and families, but also of larger communities including the needs of the wider society. Universities themselves are now expectecl to fulfil certain social policy objectives to meet the needs of the wider democratic society, not only for a trainecl labour force but also for an educated people.

The breadth of our approach is now becoming strengthened with the vigorous growth of compar­ative social policy. Recognition of the comparative perspective is also helpecl by social policy becoming a constant concern of the European Union and other bodies. It is now the subject of endless directives and requirements from the Europea11 Commissio11 as well as recommenclations - ofte11 inescapable -from the World Bank, the Internatio11al Monetary Fund, ancl so on.

The value of a broacl approach to social policy has at !ast bee11 established. It therefore gives me special pleasure to receive this awarcl at a University which has alreacly made such a distinguished con­tribution to the development of this broad approach. ln particular, the work of Professor Zsuzsa Ferge on societal and structural social policy has clearly had a significant impact upon social policy analysis, not only in my ow11 country but also throughout Europe.

Professor Ferge's studies of 'the indiviclualisation of the social' have helpecl to strengthen the structural frameworks usecl in our work a11d to reveal underlying ideological assumptio11s in technical and apparently politically neutral structures ancl decisions. To give just 011e example, all our countries are now being required to report 011 the ways in which our governme11ts are tackling poverty. ln co11-sequence we have seen a vast growth in documentation and information 011 the subject. More informa­tion may be an important aclva11ce, but better understa11ding of that information ancl its implications is vita!. This work is now playing a crucial role in cleveloping this better understanding - in particular, revealing how growing inequalities in our societies make the reduction of poverty more difficult. It also raises searching questions about how governments and others should respond.

Such insights, of course, are not always welcome to governments and others in positions of power. This is where the university a11d its academic community become vitally important i11 providing an independent base to support and to stimulate rigorous and wide-ranging scientific study, to give oppor­tunity for ideas to be discussed, tested and sharpened.

24

How we are able to teach and to study is central to academic life. early eighty years ago the schol­ar, A. N. \tVhitehead, set out The Ai1ns of Ed1tcntio11: 'The justification for a university is that it preserves the connection between knowledge and the zest (the enthusiasm) for life, by uniting the young and the old in the imaginative consideration of learning'. Yet we are now having to comply with so many national and now supranational requirements on our institutions that there is a danger that the actual experience of teaching and research receives less attention and less protection and preservation than we would like to give it.

lt is this 'imaginative consideration of learning' that I believe we must work to maintain today to generate the intellectual excitement of study that leads to better understanding.

Thank you.

25

Az Eiitvds Loránd Tudományegyetem 371. tanévét megnyitó ünnepi

közgyűlés (2 00 5. szeptember 9 .)

2005. szeptember 9-én 10 órakor kezdődött az aulában az Eötvös Loránd Tudományegyetem 3 71. tanévét megnyitó ünnepi közgyCílés. Klinghammer István rektor köszöntötte Lenkovics Barnabást, az Állampolgári Jogok országgyűlési biztosát, Mang Bélát, az Oktatási Minisztérium helyettes ál­lamtitkárát, valamint Pokorni Zoltánt, volt oktatási minisztert. Üdvözölte a társegyetemek és in­tézmények megjelent képviselőit, egyetemünk volt professzorait, vendégprofesszorait, oktatóit, dolgozóit és hallgatóit, közülük is elsősorban egyetemünk új polgárait, az elsőéveseket, valamint a Pázmány Péter Baráti Társaság képviselőit. Az üdvözlő szavak után Klinghammer István rektor megtartotta tanévnyitó ünnepi beszédét.

Klinghammer István rektor tanévnyitó beszéde

Tisztelt ünnepi Kiizgyíílés!

Egyetemünk 3 71. tanévének megnyitásakor Szent-Györgyi Albert szavait ajánlom az egyetemi kö­zösség figyelmébe. ,,Magyarország legyen nagy mindabban, amiben egy kis ország nagy lehet" - mond­ta egy róla készült portréfilmben. A tudásról, a tehetségről, az emberi értékről beszélt szép szavakkal. A tudásról, amely napjaink globalizálódó világában a pénz és a haszonelvűség motiválta iparággá alakul.

Klinghammer István évnyitó beszédét tarya (Fotó: P. Nagy Gabriella)

26

Évszázadok óta idézik Francis Bacont: a tudás hatalom. Érdemes megtanulni azt is, hogy a valódi tu­dás: képesség a cselekvésre. A tudásipar profitját csakis azok az országok élvezhetik, ahol a képesség, szak­értelem és kompetencia egymásra épülő hármasát tartósan mCíködtetni képesek - mégpedig társadalmi hasznot hajtó módon. Egyetemünknek, az egyetem minden oktatójának és kutatójának ebben a tanévben is arra kell keresnie a választ, hogy ebben a kíméletlen versenyben milyen esélyekkel indul az egyén és mi­lyenekkel egy olyan ország, mint a miénk- ha e sajátos piacnak mértékadó szereplőjévé kíván válni.

Kedves Vendégek, tisztelt egyetemi Kollégák!

A rendszerváltás előtt szigorú, mondhatni diktatórikus eszközökkel korlátozták az emberek és eszmék szabad mozgását, és ez kikényszerítette a felsőfokú szakemberképzés és a gazdasági szükségletek valami­féle összhangját. A végzős hallgatókat felszívták az állami intézmények és szolgálatok, az állami gazda­ságok, a bányák, az ipar ... A piacgazdaság beköszöntével ez hirtelen és drasztikusan megváltozott. A szakemberek alól eltCíntek az ipari és mezőgazdasági nagyüzemek, megsz(íntek az ágazati kutatóhálóza­tok, tönkrementek a fejlesztési bázisok.

A működésképtelenné vált, szétesett állami gazdasági szektor helyére jórészt nagy európai és mul­tinacionális befektetők nyomultak, akik nem tartottak igényt a magasan kvalifikált kutató-fejlesztő munkaerőre, hiszen olyan tevékenységet telepítettek Magyarországra, amelyekhez jórészt a betanított munkaerő is bőven elegendő volt. Ilyen módon a hazai kvalifikált munkaerő jelentős része légüres tér­be került, ahonnan a saját egzisztenciája szempontjából kitűnő megoldásnak bizonyulhatott, ha a tudá­sát külföldön megfelelő fizetésért értékesíteni tudta, illetve tudja. Megjegyzem, ezt a folyamatot nem szabad központi akarattal korlátozni, nem lenne sem demokratikus, sem célravezető megoldás ...

Ugyanakkor sürgetően megoldást kell találni arra a kérdésre, hogyan lehet megakadályozni a ma­gyar szaktudás értékvesztését, miként lehet elérni, hogy azon fontos képzési formák, amelyek jelen­leg nem látszanak piacképesnek, ne essenek ki az oktatásból. A felsőoktatás tömegesítése rövid távon megoldást kínált a munkanélküliség kezelésére, hiszen kitolta a munkába lépés időpontját, ugyanak­kor jelentősen hozzájárult a képzés szerkezetének torzulásához - és bizony a tanulmányi követelmé­nyek lazulásához. A népszerű pénzes képzéseken elérhető divatszakmák, mint a média szakok, a humánerőforrás-menedzser vagy akár a bölcsész- és jogászképzés is, a könnyű érvényesülés ígéreté­vel viszik zsákutcába a fiatalok tömegeit. Némelyik természettudományi tanári pályára viszont alig akad jelentkező, és aki vállalkozik is ilyen képzésre, nincs megfelelően felkészülve arra, hogy sikerrel vegye az akadályokat.

Kísértetiesen hasonló a helyzet a felsőfokú- és bizony a középfokú - szakképzés területén is, amely­nek gyakorlati háttere szintén megszűnt a nagy állami ipari vállalatok magánosításával. Senki nem gon­dolhatta ugyanis komolyan, hogy a cégek, amelyek minden képzésre fordított pénzt pusztán mint kiküszöbölhető költséget kezelnek, önként vállalják a gyakorlati képzés terheit. Ehhez állami támogatás kell, különben előállhat az a helyzet, amelyben lendületes gazdasági növekedés esetén nem lesz megfelelően képzett munkaerő a biotechnológiai, a számítástechnikai ágazatban, a járműgyártás terüle­tén - és sorolhatnám tovább a humán szolgáltatás húzóágazatait is -, azaz kénytelenek leszünk ezekre a high-tech szakmunkákra, de akár villanyszerelésre, esztergályozásra vagy asztalos munkára külföldieket behívni. Nincs más megoldás, sürgősen rendezni kell a közép- és felsőfokú szakképzés kérdését és a kép­zés oktatási intézménytípushoz rendelését.

Üdvös lenne, ha végre kimondatna, mely felsőoktatási intézménynek szól arra a jogosítványa, hogy a napi tudásanyag elsajátítására képezzen szakembereket az iparnak, a mezőgazdaságnak, az igazgatásnak, és melyik az, amelyik a tudományos ismeretekben való tájékozódáshoz, a tudomány műveléséhez nyújt segít­séget. A pénz nyelvére lefordítva, a sokkal nagyobb diáktömeg képzése ne annak a rovására menjen végbe, hogy a mindenkori tudományos elit felkészítésére szánt összeg öszszezsugorodik, elkopik. A szakember­képzéshez jól végiggondolt központi stratégia kell, amely helyesen jelöli ki a fontossági sorrendet, okosan, célirányosan költi el a rendelkezésre álló pénzt. Ellenkező esetben minden szinten versenyképtelenné vá­lunk, és néhány év alatt elfogy az a tudástartalék, amire joggal büszkék voltunk. Ez a jelenség rendkívül ve-

27

szélyes. Meg kell a döntéshozóknak érteniük, hogy egy-egy ország szellemi teljesítménye, illetve annak pi­aci súlya nem állandó érték, hanem olyasmi, ami a gazdasági játéktérben folyamatosan változik.

A konkurenciának pedig az az érdeke, hogy tudásban, alkalmazható felkészülésben elébük ne kerül­jünk, inkább lemaradjunk. A kíméletlen piaci versenyben nem a piac, hanem az állam felelőssége, hogy polgárait az ilyen következményektől hatékony oktatáspolitikával megvédje.

Hölgyeim és Uraim!

Engedjenek meg a túlpiacosított tudásipar veszélyéről két kritikai megjegyzést! Az első: bizton ál­lítható, piacképes tudást csak piacképes, vagyis minőségi felsőoktatástól lehet várni. A másik pedig: meg­lehet, a piac intézményei, a gazdasági élet résztvevői ma még nem tudják pontosan, milyen ismereteket lesznek hajlandók megvenni évek múltán.

Nézzük az első kifejtését! Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a végzős hallgató általában egy képzési ciklusnyi időre, öt-hat esztendőre kap közvetlenül felhasználható piacképes tudást. Ha elméleti alapokban és szakmai késztetésben jól készítettük fel, akkor az egyetemről vitt muníció még tíz-tizenöt évre biztosan kiszolgálja a megújulást. Hosszabb távon komoly társadalmi gondokat okozhatna, ha csak annyival bocsátanánk el egyetemünkről a hallgatókat, amennyivel a diplomázás után azonnal munkába tudnak állni. Öt-hat év múlva ugyanis az akkori technikai-tudományos színvonalat majd az akkor piac­ra kerülők ismerik jól, a korábban végzettek ismereteit pedig már nem igényli a piac. Így a ma végzős fi­atalból könnyen és gyorsan áldozat lesz, mivel kellő alapok nélkül kerül ki az egyetemről, ha ott a „gyor­san és olcsón, vedd és vidd" alapú, vagyis piaci haszonérdekű oktatás honosodik meg.

Meggyőződésem, hogy sokkal jobb eséllyel képes napjaink végzőse profizmusát megőrizni, ha hosz­szabb távra és általánosabb érvénnyel tanulta meg egyetemi évei alatt az alapokat is. A politikusok egy

része már Európa számos országában rájött, hogy az úgynevezett elit egyetemek és képzési gyakorlatuk nem dobható ki az ablakon. Nálunk is célszer{í belátni, hogy a piac nem a végzősnek a tudását, hanem a munkaerejét veszi meg, azaz ő tudását nem eladja, hanem munkahelyével az igény szerint megosztja ...

A másik gondolatl1oz tartozik, hogy a cégek, intézmények nagy része nem tudja megfogalmazni majdani munkaerőigényét, mert a holnapi vállalat egyre inkább mobil vállalat lesz, mert termékstruktú­rája és ő maga is állandóan változik, állandóan újfajta munkaerőre lesz szüksége. Vagyis nem a mai piac tölti meg hallgatókkal a főiskolák, egyetemek előadóit diákokkal. A beiratkozók zöme ugyanis egy­szerűen látja - mégpedig a piacnál jobban - a trendeket, azt, hogy merre tart a világ, a tudomány - és ennek eredményeit és hasznosítását kéri majd a négy-öt múlva a munkaerőpiac.

Látjuk a példákat: az utóbbi egy-két év jelentkezési létszámát a biológus szakra és a biotechnológi­ai termelő központok alakulásának összefüggését, vagy a nemzetközi szak és az ország európai nyitásá­nak alakulását, de hozhatom a pszichológia szak és az egészséges társadalom alakításának igényét is. Az EL TE jó példákkal szolgál arra, hogy talán mégsem a szakmai kormányzat, az aktuális költségvetés ké­pes a piac igényeit jól lefordítani és tolmácsolni az oktatás intézményei számára. Éppen fordítva, mit fog megvenni a piac, azt a tudományos műhelyek környezetében akár előbb is meglátják, mint maga a honi piac, az üzleti élet. Ha pedig ez így van, akkor egyrészt illik tudomásul venni, hogy a tudománynak ára van, másrészt nem lehet olcsóbban képezni nálunk sem, mint más országokban. S ezt az árat a költség­vetésnek meg kell fizetnie, hogy - mint előbb említettem - tíz-tizenöt esztendőre megkapja, még az al­kalmazás területén elhelyezkedő végzős hallgató is azt a klasszikus, szakmailag szükséges alapot, aminek tudását majd igénylik a hazai, és persze a magyarországi multi cégek is.

Tisztelt Vendégek, kedves Kollégák!

Ezekben a hónapokban adatik meg hosszabb távra az esély: a politika segíthet megőrizni és egyfaj­ta piacos környezetben életben tartani a minőségi egyetemi képzést. A második nemzeti fejlesztési terv ugyanis kitörési lehetőség a hazai felsőoktatásnak. De csak akkor, ha a programok elindításakor a dön­téshozók felteszik azt a kérdést: vajon kik fogják azokat végrehajtani?

28

Tisztelt iinnepi Kó'zgy(i/és.'

A világ azáltal, hogy a fejlettebb része fogyasztói társadalommá vált, egyszersmind az anyagi érde­ket mindenek fölé emelte. Oly annyira, hogy még az emberi kapcsolatokat is inkább az anyagi érdekazo­nosságok mentén kötik az emberek, nem az emberi értékek közel azonos megítélése miatt. Mára szét­nyílt az olló - figyelmeztet az Akadémia elnöke. A tudomány, illetve a gazdaság felívelő fejlődése köz­ben az erkölcsiség egyenes vonalúan fejlődött. Amíg a gazdaság és a tudomány eredményeit az újabb nemzedékek készen kapják, addig az erkölcsiséget generációról generációra újra kellene oktatni. Ez a szétnyílt olló olyan kulturális, morális problémát jelent a ől. század számára, amelynek megoldása ha­laszthatatlan. Erről is, az értelmiségi létre nevelés kérdéséről, szeretnék az új tanév kezdetén néhány szót szólni a kollégákhoz.

Megsokszorozódott azok száma, akik külföldi egyetemekre mennek- néhány hónapra, néhány sze­meszterre - tanulni. Felmerül a kérdés: mit látnak odakinn, mit tanulnak meg, hogyan térnek haza? Visznek-e magukkal hazulról elegendő kritikai érzéket ahhoz, hogy azt keressék, ami valóban gazdagít­ja őket, és amivel ha hazatérnek, gazdagíthatják azt a közösséget is, amely elküldte és visszavárja őket? És hogy sikerül majd - megváltozott emberként- újra beilleszkedniük a hazai kapcsolatokba? Nem ide­genít-e el minket egymástól az, ha személyiségünk, gondolkodásunk különböző műhelyekben alakul ki, különböző tapasztalatok között? Aki Bécsben vagy Londonban végzett menedzseriskolát, meg tudja-e úgy szólítani cége magyar munkásait, hogy azok megértsék és megbízzanak benne - teszi fel a kérdést a tudós tanár, J elenits István.

A XIX. század végén szegény emberek mentek Magyarországról Amerikába, hogy megélhetést ke­ressenek. A ő. század második felében sokan politikai okból kényszerültek idegenbe. Volt, aki úgy látta, tehetségének kibontakozásához nem kapja meg itthon a szükséges feltételeket. Most is vannak, akiket a körülmények megváltozása más országokba csábít. Az európai országok nemcsak kétkezi munkásokat várnak, hanem fiatal tehetséges kutatókat is: mindenesetre jobb fizetéssel, kedvezőbb munkakörülmé­nyekkel, mint amire itthon számíthatnak. A rendkívüli tehetséggel rendelkező emberek pedig nyilván­valóan nem a mi kis országunkban találnak megfelelő laboratóriumot, vonzó tudományos lehetőségeket, hanem inkább a tőkeerős országok nemzetközi tudományos központjaiban. Milyen gondosan kellene itthon - az óvodától az egyetemig - kialakítanunk, felépítenünk és korszerűsítenünk az oktatás és em­berformálás közös gyakorlatát, hogy ne kelljen féltenünk azokat, akiket hosszabb-rövidebb időre kül­földre küldünk.

Pénzünket nemsokára euróra cseréljük. Kell, hogy oktatási rendszerünk is eurokonform legyen. Nagy, tán jóvátehetetlen hiba volna, ha ezen a címen sajátos értékeinket veszni engednénk, háttérbe szo­rítanánk. A két világháború közötti magyar oktatás mind intézményes rendszerét, mind személyi állo­mányát tekintve nagyon magas színvonalon állt. Ebből sokat sikerült átmenteni a következő, ideológia­torzított évtizedekre is. Kár volna most a nyugati országoktól azt el tanulnunk, amit már maguk is rossz­nak tartanak. Legfőképp ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy hallgatóinknak ne csak ismereteket nyújtsunk, hanem neveljük is őket: emberségre, felelősségtudatra, egymás elfogadására és megbecsülésére. Haza­szeretetre is. Nem üres beszéddel, hanem erős, megtartó tapasztalatokkal. Akkor majd észreveszik, hogy a szülőföldhöz, nemzetl1ez, anyanyelvhez való hűség nemcsak adósság, amellyel másoknak tartozunk, hanem felhajtó erő is. Ahogyan Babits írja: ,,Légy hű és légy szabad! Gondolj a madarakra,/ kik hívek a fához, mely fészküket adja,/ s mégis kilátnak, kiszállnak a légi magasba!/ Két hazában otthonosak: pol­gárai a fáknak/ s együtt örök polgárai mind égnek és szabadságnak".

Hólgyeirn és Uraim.' Kedves Barátaim.'

Befejező mondataimmal az új, elsőéves hallgatóinkhoz fordulok. Szeretettel köszöntöm Önöket az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az egyetem valamennyi oktatója, munkatársa nevében gratulá­lok Önöknek az érettségi megmérettetésen nyújtott teljesítményükhöz, amely alapján az EL TE-re je­lentkezett több mint tizenhétezer pályázó közül Önök nyertek felvételt.

29

A felsőoktatás, ahová most belépnek, lehetőséget kínál és feladatot nyújt Önöknek. Az egyetem ugyan még iskola a szó klasszikus értelmében, ahol hallgatóink teljesítményét mérjük, osztályozzuk, de itt már önálló felelősséggel kell dönteniük arról, mikor milyen tárgyakat kívánnak felvenni, önállóan kell tervezniük szakmai karrierjük állomásait.

Az, hogy Önökből mennyire felkészült pedagógusok vagy pszichológusok, milyen alapos jogászok, milyen fogékony szociológusok vagy mennyire innovatív vegyészkutatók lesznek, az Önökön, az el­szántságukon, szorgalmukon és érdek.lődésükön, no meg tanáraikkal való együttműködési készségükön múlik. Dolgos, és egyúttal egész további életüket meghatározó, élményekben gazdag évek következnek.

Nagybetűs értelmiségivé válásukhoz az egyetem 3 70 év alatt felhalmozott u1dást, jó emberi és szak­mai kapcsolatokat és olyan inspiráló szellemi közeget tud nyújtani, amit - meggyőződésem szerint -semmilyen más szervezet, közösség vagy társadalmi képződmény nem képes pótolni.

Kedves Oktatóink és Hallgatóink, kedves Vendégeink!

Az egyetem 3 71. tanévének megnyitásakor mindnyájuknak eredményes és örömteli munkát kívánok. Álljanak helyt ebben a tanévben is! Úgy legyen!

A pédumtartók (Fotó: P. Nagy Gabriella)

30

Egyetemi kitüntetések adományozása

Az egyetemünkön kialakult hagyomány szerint K.linghammer István rektor a tanévnyitó közgy61ésen adta át azokat a kitüntetéseket, amelyeket az Egyetemi Tanács adományozott az egyetem oktatóinak, dolgozóinak és munkatársainak kiváló munkájuk elismeréseként.

Az „Eiitvós-gy{ídít" kapta

az Állam- és Jogtudományi Knron: DR. FICZERE LAJOS, egyetemi tanár DR. KlRÁLY TJBOR, professor emeritus

a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon: DR. KELEMEN ELEMÉR, főiskolai tanár

Az „ELTE E111lékér1net" kapta

a Természettudományi Karon: DR. LA1 G FERE C, egyetemi tanár

A „Pro Universitate Emlékérem arany fokozntdt" kapta

az Állam- és Jogtudományi Karon: DR. BÉKÉS L\1RE, professor emeritus DR. WIE ER A. IMRE, egyetemi tanár

a Bánzi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon: DR. NÉMETH JóZSEF1 É, egyetemi docens

a Bolcsészettudományi Karon: DR. BORSODI CSABA, tanszékvezető egyetemi docens DR. FEHÉR ERZSÉBET, egyetemi docens DR. PUSZTAI FERENC, egyetemi docens SZABÓ SANDOR, főiskolai docens

az lnfom,atikai Knron: DR. MÁRKUS TIBOR, egyetemi docens DR. PÁSZTOR E DRÉ JÉ, egyetemi docens

a Pedagógini és Pszichológini Knron: DR. RITOÓK PÁL É, egyetemi docens

a Társadalomtudományi Karon: DR. JORDÁN GYULA, egyetemi docens DR. LÉDERER PÁL, tudományos főmunkatárs

a TemLészettudományi Knron: DR. KISFALUDY GYULA, osztályvezető DR. VÉRTES ATTILA, kutató professzor

az Egyetemi Könyvtárból: TORBÁGY] TIBOR1 É, főosztályvezető

A „Pro Universitate Emlékérem ezüst fokozatát" kapta

az Állani- és Jogtudományi Karon: DR. BÁRD KÁROLY, egyetemi docens DR. KABóDI CSABA, egyetemi docens DR. KlSFALUDI fu'\/DAAS, habilitált egyetemi docens DR. NAGY MARIANNA, egyetemi docens

a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon: DR. BER OLÁK BÉLAf É, főiskolai adjunktus

Az Eó'tvós-gy{íríí (Fotó: P. Nagy Gabriella)

31

a Bólcsészettudonuínyi Karon: DR. ÁRKOSSY ÜTI'ÓNÉ, egyetemi adjunktusDR. PETRJ EDIT, egyetemi docens DR. RAKÓCZI ISTVt\J'\1, egyetemi docens

a Társadalomtudományi Km'01z: DR. KÉRÉSZ GYULt\.t'\TÉ, egyetemi adjunktus

a Természettudományi Karnn: DR. NAGY BÉLf\.t'\!É, m{iszaki tanár DR. NAGY SA1 DOR, egyetemi docens PALFALVI]ÓZSEF1 É DR., tanszékvezető főiskolai docens URBt\NNÉ VARGA KATALI ' főiskolai adjunktus

az Egyetemi Kó1zyvtárból: KABAI GYÖRGY, raktári csoportvezető

a Rektori Hivatalból: DR. BOLGf\ru É FöLDVJ\.RI ÁG1 ES, ügyvivőszakértő

32

A „Pro Univenitate EmlékéTem brnnz fokozatát" kapta

az Állam- és Jogtudományi Karon: DR. STEIGER JUDIT, egyetemi docens

a T ársadrtlomtudományi Karon: DR. BÉKÉSI GYULÁ.l É, előadó CsöKLINÉ BAJNÓCZI LENKE, ügyintéző GÖMÖRY ALBERT É, főelőadó SURf\NYI ISTVf\NNÉ, műszaki alkalmazott

a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karnn: SZÉKEL y RÓBERTNÉ, stúdióvezető

a Természettudományi Karon: FARKASNÉ BORBÉLY ANDREA, ügyintéző GAL1 É DR. SÓLYMOS KAJV!ILLA, tudományos főmunkatárs HA.RKAINÉ FEKETE HAJNALKA, ügyintéző MAGYARFALVI GABOR, egyetemi adjunktus

Klinghamme1· István átacija az ELTE Emlékénnet Láng Ferencnek (Fotó: P. Nagy Gabriella)

A tanszékvezetők előterjesztésére, a kari tanácsok javaslatára az Egyetemi Tanács sok éven át kifejtett eredményes munkájuk elismeréseképpen "TTef01t Ágoston E111léklapot" adományozott a következőknek:

az Állam- és Jogtudo111ányi Koron: ULICZKJ SA.1'\TDOR, fütő SZABÓ ZOL TÁl , csoportvezető

a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Koron: DAL1 OKJ JUDIT, titkárnő

a Bölcsészettudományi Koron: GAZDIG lSTVf\NNÉ, portás KOROM GÉZJ-\NÉ, főkönyvtáros NAGY JANOSNÉ, kézbesítő NAGY JANOSNÉ, takarító PALINKAS lSTVAN, ügyvivő szakértő PLAN'K]ÓZSEFNÉ, takarító SISKA MIKLÓSNÉ, takarító SZED LA y PÉTER, főmérnök

a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon: Dóczy EMILNÉ, gazdasági vezető POPPNÉ VINNAI IRÉN, ügyintéző TASNÁDI ÜLGA, ügyintéző

a Természettudományi Km·on: JUHAsz SA.NDORNÉ, technikus KÖRMENDI TIBORNÉ, osztályvezető Mo1 OSTOR! MIKLÓSNÉ, előadó DR. SCHARNITZKY VIKTORNÉ, könyvtáros TóTH KAROL YNÉ, technikus

a Radnóti Miklós Gyakorlóiskolából: KOPPER MARIANN, vezetőtanár MORVA! ÉVA, vezetőtanár WELTNER MARIA.t'\TN, vezetőtanár

a RektoTi Hivatalból: DEMETER SARA, főrevizor

a Gazdasági és Míiszaki Főigazgatóságról: BAK FERENC ZoL TAN, kontírozó könyvelő DEAK J 1-\NOSNÉ, leltárellenőr GÁBORNÉ CSŐKE ILDIKÓ, ügyintéző HAVASI TAMAS, osztályvezető

Az ünnepség végén Klinghammer István rektor alma ma terünk fennállásának 3 71. esztendejében egye­temünk polgárainak, professzorainak, oktatóinak, munkatársainak és valamennyi hallgatójának sikeres tanévet kívánt, majd bejelentette, hogy az ünnepi közgyűlést követően az Egyetemi Tanács, a Hallgatói Önkormányzat és a Pázmány Péter Baráti Társaság képviselői megkoszorúzzák egyetemünk alapítójá­nak az emléktábláját és névadójának a szobrát, ily módon is tisztelegve személyük és emlékük előtt.

33

Díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszkiizgyűlések (2005. július 14., október 25., 26. és 27.)

2003-ben díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlésre négy alkalommal került sor egyetemünk aulájában.

2005. július 14.

A Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Tanácsa határozata értelmében Szabó Ákosné főigazgató az alábbi­aknak nyújtott át díszoklevelet:

Rubinok levél: SZABÓ LÁSZLÓi'.TÉ

VÁRA DY SZILVIA

Aranyoklevél: BÁl f\Tl PÉTER.NÉ

DR. BENYÓ IMRÉNÉ CLARK.NÉ SZIGETI BORBÁLA

FUTÓ LVIRÉNÉ

2005. október 25.

DR. GADÓ PÁLI É GOLDSCHMIDT REZSŐNÉ HARASZTOSY ALBERTNÉ

DR. HEGEDŰS LvmE HORVÁTH GYULÁ.1"1É

]AH1 ERNŐNÉ

DR. KAPPÉTER ISTVÁN

DR. KÉMÉNCZY IVÁNNÉ

RÁKÓCZY KÁROLYNÉ

DR. SIMONYI ALFRÉDNÉ

SZENTMÁRTONY GUSZTÁVNÉ

SZURMAY TERÉZIA

TÖRÖK MARGIT UHRi IMRE

UHRi LV!RÉNÉ DR. VITÉZ VEKERDY SANDOR

Izsák Lajos rektorhelyettes az alábbi beszéddel köszöntötte a Bölcsészetnidományi Kar lcitüntetetteit:

Kedves és tisztelt Kollégák! Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm Önöket arany-, gyémánt-, és vasoklevelük átvétele alkal­mából a valamikor Pázmány Péter, ma Eötvös Loránd nevét viselő Tudományegyetem Rektori Taná­csa nevében.

Az arany-, a gyémánt- és a vasoklevelek átadása mindig nagy ünnepe egyetemünknek. Azt jelzi, hogy Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő ilyen intézménye, az 1635-ben Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított egyetem őrzi és megbecsüli a maga hagyományait azzal is, hogy ünne­pélyes keretek között nyújtja át a díszokleveleket azoknak az egykori hallgatóknak, tanár- és kutató kol­légáknak, alak életművükkel, munkájukkal, eredményeikkel jelentősen hozzájárultak a magyar oktatás­ügy, nidományáguk, az ország emelkedéséhez. Ők - Önök, tisztelt ünnepeltek - voltak azok a „tökéle­tes erkölcsű" tanítók (amint Pázmány Péter nevezte egyik prédikációjában az ifjaknak szükséges nevelőket), alak személyes példájukkal bizonyították, miként kell élni.

Pedig nehéz időszak volt az Önöké. Fiatalságuk kora a II. világháború előtti és alatti esztendők vol­tak. A korszak hevületét az I. világháborút lezáró béke elleni tiltakozás, a területi revízióra készülés ál­lami politikája szabta meg. Abban a felfogásban a föld és a rajta történelmi jussal élők jelentették az or­szágot. Ugyanakkor megérinthette - megérintette - kedves Mindnyájukat más felfogás is. Az egyik a kö­zös kultúrát, a megélt történelmet, az anyanyelvet tekintette igazi hazának, amit semmiféle politikai döntés nem másíthatott meg; ez a felfogás a térképen éles kontúrokkal megrajzolt határok helyett a min­den magyar emberre számító, mindent számon tartó, tágas, virniális hazát tekintete igazi otthonának. Megfogalmazódott egy másik elképzelés is Eszerint az igazi haza csak a javak közös birtoklása révén va-

34

lósulhat meg. Azt remélték az akkori fiatalok közül sokan, hogy „a jognak asztalánál" rövidesen minden­kinek jut majd hely, a „szellem napvilága" pedig mindenkit egyformán éltet majd.

Ez az időszak, melyet Önök személyes történelemként éltek meg, nem a vágyak szerint alakult. A koalíciós idők szabadsága és sokszínűsége hamarosan megszűnt, 1950-re (amikorra kétszeresére nőtt ugyan a középiskolás diákok és a közkönyvtárak száma), kiépült a zsarnokság új rendje is, mely tetten érhető volt (Illyés Gyulával szólva) ,,az ovodákban, / az apai tanácsban,/ az anya mosolyában", ,,a könyv­sorokban", a „szögesdrótnál jobban butító szólamokban." Az egyetemről ekkor távolították el a megbíz­hatatlannak ítélt Domanovszky Sándort, Hajnal Istvánt, Horváth Jánost és másokat, indexre került Az

ember tragédiája és A csodálatos mandarin, nem jelenhetett meg a „modernista" Kassák Lajos, a „kávéhá­zi" Nagy Lajos, műfordítói gályapadra került Németh László, megalázó taktikázás folyt Illyés Gyulával, hallgatásra kénysze1iilt Szabó Lőrinc és Weöres Sándor, redakcióba szorult Pilinszky János. A neveket még hosszan lehetne sorolni.

1956 forradalmas napjai sem hoztak tartós változást. A megtisztulás és újrakezdés reményét ígérő első napok után, azt követően nem sokkal, hogy az EL TE Bölcsészettudományi karán október 26-án megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, november elején, a „Forgószél" hadművelet keretében �?bb mint 100 ezer szovjet katona szabott más utat a történelemnek. Úgy tűnt ekkor (amikor néhányan Onök közül talán hosszabb-rövidebb büntetésüket töltötték, általános- vagy középiskolában, főiskolán vagy egyetemen tanítottak, kutatóintézetekben dolgoztak, vagy netán távolabbra kerültek köz­vetlen szakterületüktől), ismét nehéz időszak következik majd. 1963-tól konszolidáltabb viszonyok kö­vetkeztek.

1988-ra azonban a gazdasági nehézségek és a politikai feszültség növekedésének idejére nyilvánva­lóvá vált (amint azt az egyik akkor alakuló politikai párt proklamációja szavakba is foglalta): ,,Vagy eltűnünk a történelem süllyesztőjében, vagy egy egyesült, demokratikus, demilitarizált Európa közössé­gébe kerülünk. Más lehetőségünk nincs, ez a nemzetközi megmaradásunk esélye." A század utolsó évti­zedében a Közép- és Kelet-Európába elérkezett globalizációs hullám végleg nyilvánvalóvá tette: a ma­gyarság történelmének mindenképpen új korszakába érkezett.

Mindez, tisztelt ünnepelt Kollégák, az Önök életében a negyedik mentalitásváltozásra kényszeríti az ezeréves múltjára büszke magyar népet. A 19. századra vonatkoztatva a 20. század elején Szekffi Gyula

még kijelenthette: a „magyar antikapitalista karakter". Németh László 1943 augusztusában a szárszói konferencián érvelhetett a sajátos „harmadik út" mellett. 1950-től napjainkig lehetett hivatkozni a „ma­gyar nemzeti karakterisztikumokra", a Széchenyi István által társtalan-rokontalan „Kelet Népé"-nek el­gondolt nemzetünkre, pontosan úgy, ahogyan a spanyolok öröknek gondolták a maguk „hidalgo" attitűd­jét. Nem lesz könny(i a történelmileg kialakult, megszilárdult, véglegesnek és sorsszerűnek gondolt ma­gyar mentalitást és magatartásformákat hozzáigazítani az új helyzethez. Nincs ugyanis kisebbről szó, mint az 1648-ban a vesztfáliai békében szentesített, a szuverén és autonóm államokra épülő világrendszer át­alakításáról egy olyan rendszerré, melyben az államok, a nemzetek összekapcsolódnak, s nemcsak a gaz­daságban és a politikában de az emberi életminőségben is újabb, magasabb kvalitások jelennek majd meg.

Tisztelt Ünnepeltek! Hólgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy ez ünnepi órában, mikor szeretteik örvendező együttesében átveszik arany-, gyé­mánt és vasoklevelüket, a személyes sorsukban átélt, megvalósuló gondolkodásváltozási kényszerre emlé­keztessek mindenkit. Önök, akik a humaniórák művelői, szószólói és hirdetői voltak, arra is példát jelente­nek mindannyiunk számára, miként kell egy-egy szakterületen elhárítani az Ady által szavakba foglalt „kés­ve érkezés"-t, miként kell megélni az előre kiszámíthatatlan újat, hogy kell alkalmazkodni úgy, hogy ezen­közben a legtöbbet megőrizhessünk azokból az eszményekből, melyek ifjúságuk idején fontosak voltak .

Erre gondolok ma, amikor az EL TE Rektori Tanácsa nevében Önöket köszöntöm, amikor kö­szöntöm mindenkinek az emlékét, akik Önöket annak idején a bölcsészettudományi diploma megszer­zésében segítették, akik Önöket eddigi életútjukon elkísérték és támogatták.

Jó egészséget, alkotó örömöket kívánok kedves Mindnyájuknak. Éljenek boldogan!

35

A Bölcsészettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Orosz Magdolna dékánhelyettes az alábbi­aknak nyújtott át díszoklevelet:

Vasoklevél: DR. BÁt'l'ÁS ARTÚRNÉ

MOLNÁR] ,\NOS RODLER GYŐZŐNÉ

Gyémántok levél: HEGYI GYULA.NÉ ÜNDRUS EDIT DR. SEIFFERT ÁRPÁDNÉ SIMO I ENDRÉNÉ DR. SZALKA IRMA

Aranyoklevél: ABAFFY LÁSZLÓNÉ ÁDÁNI ISTVÁt'l' ALBERT GABOR ALMA.SI ALFRÉD APOR.FI LASZLÓ ARANY] ÓZSEF ARA.i'NOSSY EDE LVIRE ARNÓTHNÉ KURCZ KATALir DR. BACSA PAL BALÁZS BÉLA BALt\.ZSOVITS fu',!NA BALI S JÓZSEF BÁt'\1KI DEZSŐNÉ BÁt'l'TAI VILMOSNÉ BARCZI LAJOS BÉKÉSSY GABOR BELLA MARGIT DR. BERECZ]ÁNOS BIKÁDI JÓZSEF DR. BÍRÓ KATALIN BIRÓ ÜSZKAANÉ BOCHKOR]ENŐNÉ CuL]ÓZSEF DR. CSEKE GYULÁl É CSEREY GYÖRGYNÉ CSERTÁl GYULÁt'l'É DALLOS KORNÉLNÉ DR. DINNYÉS ],\NOS DR. Dil\TNYÉS JÁNOSNÉ DURKÓ LAJOS DÜRR BÉLA DüRR BÉUÍ..NÉ Er GHY ÖDÖNNÉ DR. ERDÉLYI ISTVÁt'l'

36

FEJES] ÓZSEFNÉ FIKAR LASZLÓ FORGÓ GYÖRG'l't É FöLDEt\KI BÉLÁt� FRIEDlUCH LAJOS FÜREDI SANDORNÉ GAJDOS] ÓZSEFNÉ GÁL BÉLA GAL ZSIGM01 DNÉ DR. GANCZER SÁt'l'DORNÉ DR. GÁRDOS LASZLÓNÉ GEDEMARTON GEI-IL GuszTAv GELENCSÉR GÉZA GELENCSÉR GÉZÁNÉ DR. GELLÉRJ MIKLÓS GÉRESI MAGDOLNA DR. GOMBOS ZOLTÁN.NÉ GöRÖGI-I S,\NDOR GRÁMER LASZLÓ GYENlSjENŐ GYÖNGYÖSI J ANOS HAAG ERVI r É l-IAJÓSINÉ SASHELYI ERIKA HALf\SZNÉ-V ÁRADY ILDIKÓ IDA HALMAJ GYÖRGYNÉ HEILIG JANOS DR. HENCZI SÁt'l'DOR HORVÁTH fu'l'DRt\SNÉ HORVÁTH ISTVÁt'l' TAMÁS HORVf\TH St\NDORNÉ HORVÁTH TERÉZ HUTAI FERENCNÉ DR. ILLÉS LASZLÓ L\1.REI JÁNOS ]ANÁSZIK FERENCNÉ JANCSÓ TIBOR.!� J f\SZBERÉNYI FERENC! É ]ÁVORI]ENŐNÉ ] OTISCHKY LÁSZLÓ DR. ]UI-IÁSZ LÁSZLÓNÉ DR. KALDOSI RUDOLFNÉ KARDOS IVÁNNÉ KASNYIK ANDRAS KATONA TAMf\S DR. KECSKÉS LASZLÓNÉ KErLMIHALY

KELÉNYI MA!UANNE K.EMECSEI MIKLÓSDR. KEMÉNY CSABAKEREKES ISTVÁt"l1 ÉKERÉNYI MARJADR. KERESZTHELYl ANDRJ\SKERTÉSZ] ÓZSEFDR. KESZTYÜS TrnoRKlNIGOPULOS SZTRATISNÉKIRCHNER BÉLÁNÉ

PAPISTA RÓZSA KIRCHNER BÉLÁt'l'É

ÚJSt\G MARIA DR. Kiss BÉLÁNÉ KISS ER.i'l'Ő 1É Kiss ISTVt\.l K1svARADI ÉVA KLEIN ÁRPAD KOMJÁTHY ELEMÉR KONDOROSI SA1'l'DOR DR. KOR.ENCSI LASZLÓ Kovics FERENCNÉ KovAcs ]Át'l'OSNÉ KOVÁCS JÓZSEF Kovics LASZLÓ DR. KovALOVSZKI]ÚLIA KöNCZÖL ER.l'\TŐ KŐRÖS VALÉR KŐVÁRI ÁRPÁD DR.I<RETZO!SAROLTA LACZKÓ ISTVt\.l LANGÓ JÁNOSNÉ LASZLÓ JÓZSEF LAZAROVITS ERl Ő LESETÁR]ÓZSEFi É

KURJCINA RUFINA LINDNER GYÖRGY LOVÁSZ EDÉNÉ LOVRICS GÉZÁNÉ LŐRINCZ LAJOS

MAGYARI] ÓZSEFNÉ MARAz ZoL TÁt"JNÉ MÁRKUS FERENC DR. Mt\TUS GYULf\NÉ DR. MÉNESY Ü'ITÓ

MóDI MIHALY MOI-IAI MÁRIA

MOT-TAMED EL GUJNDI MOLNAR IMRE NAGY JÁ!"1'0S NAGYMIKLÓSI FERENCNÉ NÉMETH ELEMÉR NÉMETHJÁ!"1'0S NÉMETH JANos NÉMETH VILMOSNÉ DR. NYERGES LÁSZLÓ NYILAS IMRÉI É NYÍRŐ LAJOSNÉ ÜDOR BALINT PÁLJENŐ É PALOTAJ lSTV/\N PALOTAI lSTVÁl� PALOTAJ SÁl DOR PÁSZTOR BERTALAN PATAKI SANDOR PÉNTEK lSTVÁl'-1' PETE LAJOS DR. PI TÉR lSTVÁl'-1' POLÓNYI KORNÉL POLÓNYI KORNÉLNÉ RADÓ LÁSZLÓ É DR. RÉDEI KÁROLY DR.RÉDEI KÁROLYNÉ REGŐS SÁJ"1'D0R REGŐS SANDORNÉ RÉVÉSZ T!BOR!"JÉ

RóKA LAJOSNÉ ROSTA PALNÉ DR. ROZSNYAJ ERVI i SATORI JÁ!"JOS SCHULZ ROBERT SEBŐK LASZLÓNÉ SELLEI ZOL TÁl'-1' SIPOS CSABA SOBIESKI ARTÚR SOLYiVI.ÁR TAMJ\S STEUER ANDRJ\S SVRÁJ"1'Y1 BÉLA SZABÓ A TTILÁl"1'É SZABÓ J. TIBOR SZABÓ PIROSKA SZAKÁLL KÁROLY SZALAJ LAJOS SZATI-IMARI GABOR SZEGEDI LASZLÓ SZÉKLER GYULA ZOLTf\N SZENTES LAJOSNÉ SZENTES VINCE DR. SZENTGYÖRGYI lSTVÁl'\lNÉ SZIGETI MIKLÓS Szőcs KATALIN Szőcs SA.i"1'DOR SZÖRÉNYI LÁSZLÓNÉ Szűcs J Ál"1'0SNÉ SZŰR SANDOR

TAKÁCS GÉZA T/\1vlf\S PÉTER TATf\R RózAJVDIT TÁTRAJ ANDOR TATRA! ANDORNÉ DR. TEMESVf\Rl FERENC TÓTH LAJOS TÓTH TIHAMÉRNÉ TÖRÖK TlvADARNÉ TúRI ANDRÁSNÉ TY!RITYÁ!'-1' 10\TALI i UJV/\Rl TIBOR UJVf\Rl TIBOR!"1'É VÁRSZEGI KATALIN VASBÁLYAJ FERENC JÓZSEF VIGH GABOR VIRÁGH ÁR.PAD VmAGH ÁRP/\DNÉ VőNEKij. GÁBORNÉ WACI-IAlMRE WACI-IA LVIRÉNÉ WEISZ FERENC WIRTH LÁSZLÓ WOLFJÓZSEF1 É DR. ZÁBORSZKY MIKLÓS ZACHÁ.R lSTVt\.l 1 É ZACSKÓ RUDOLF ZAKARif\S ERZSÉBET ZEG ÁLJANos

Az Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Ftirész Klára dékánhelyettes az alábbi­aknak nyújtott át díszoklevelet:

Rubinoklevél: DR. ADÁl"1'YI BERTALAN DR. BOROSTYt\NKŐI BÉLA DR. KARAFlATHJENŐ DR. NEDECZKY LASZLÓ DR. SzőNYEY T AMAs

Vasoklevél: DR. HERÉJ:\TYI lSTVÁl'-1' DR. LANTOS EDE DR. MÁLY JÓZSEF DR. NÉMETH KÁROLY DR. SA.ROSI DEZSŐ

Gyémántoklevél: DR. BALAzS J Ál"1'0S DR. CSÁl"1'YI VÉKES ANTAL DR. GLOCK FERENC DR. GÖNCZI PÉTER DR. LOMBOS GYÖRGY

Aranyoklevél: DR. BALOGHJEI Ő DR. BÍRÓ JÁ!"JOS DR. BLATT GYÖRGY DR. BÓDIS JULIANNA DR. BOROSJÓZSEF

DR. CSURKA LÁSZLÓ DR. DOMÉ GYÖRGYNÉ DR. JOLBEJNÉ DR. PINTÉR EDIT DR. KOR!V!OS JÓZSEF DR. KOVÁCS KÁROLY DR. LUKÁCS FERENC DR. POZDORAJÓZSEF DR. SÁRVf\Rl PAL DR. SZIKLA.JUDIT

37

2005. október 26.

A Természettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Michaletzky György dékán az alábbiaknak nyújtott át díszoklevelet:

Rubinok levél: SILLEMÁRIA SOMOS JÓZSEF DR. TAR1 OVSZKY LÁSZLÓNÉ

Vasoklevél: DR. GYÓRVÁRY FERENC

Gybnántoklevél: CSATÁRI-Szűcs ZoL TÁNNÉ

Aranyoklevél: DR. ABO!\TYI IvÁl DR. ABONYI IVÁl NÉ

KELETI MAGDOLNA DR. AMBRÓZY PÁL DR. ANGELI ISTVÁl DR. Al TAL EMÁ.t'\TUEL BAKO JYI IG„ROLY BALI !T ERZSÉBET BARSI LAJOS BARTA BERTALAl É DR. DR. BARTÓK ANDRÁS1 É

CSEI-II GABRlELLA BÉKESI GÁBOR BóCSA KLÁRA BODOLAINÉJAKUS EM.MA DR. BOGNARJÁNOS DR. BORBÉLY EDIT BORBÉNYI LÁSZLÓNÉ

CSERKÚTI GYÖRGY1 DR. BORHIDI ATTILA DR. V. BÖJTI BÉLA DR. BRANTNER ANTAL BREITNER EDITH BRÜCKNER ÁKos DR. CZELLÁR KATALI1 DR. CSABAJÓZSEF DR. CSEH GYÖRGY CSEREY GABORNÉ PILÁTH MÁRTA DR. CSER TOCHJÁN'OS CSERVE1 KA MIKLÓS DÁRDAI PÁL DEMETER KÁROLYNÉ

38

ZAHONYÉVA DUDÁS JÓZSEF DR. ERDÓSY JE TÓNÉ ERHARDT GYÖRGY FÁ.BIÁ.t'J KATALI FÁBIÁ.t"I ZOL T1\l"-TNÉ DR. FARKAS GÁBORNÉ

DR. RIEDEL LUCJA DR. FARKAS MIKLÓS DR. FARKAS MlKLÓS1 É FARKAS! É FOKTER ZsuzSANt A DR. FÁY ÁRP1\D DR. FELKAI GYÖRGYI FELLNER ILONA FIG1 ÁR BÉLA FODORNÉ SZABÓ JUDIT DR. FÓTI JÁNOSNÉ

WAG JER VIVIAN AN lA FRIEDSAM GABRIELLA DR. FRITZ DÉNES G. SZABÓ GÁBORDR. GALLÓ VILMOSDR. GECSÓ ERVI T

GÉMESY TIBORGERENCSÉR VERONIKAGERGELY PÁLGERŐ SYLVIAGRÓB FRIGYESDR. GUBOLA MÁRIAGYÜRE MARGITDR. HACK FRIGYESDR. HAJDU ENDRÉNÉDR. HAJTMAN BÉLAHALMAI GYÖRGYHARGITAI Lvtrrn

HARGITAI IMRÉNÉDROPKA ERZSÉBET

HE 1TER LÁSZLÓ f: ROZMAl MÁRIA

HIDASY ERJK1\ HIDVÉGI Juorr DR. HOCI-1 RólJlo:RT (

DR. HORVI\Tll A1 'J'i\L DR. HORVÁTI I K.1\ROL Y

DR. HORVÁTH LASZLÓ HORVATI-1 LÁSZLÓ HóNJG GYULA HóRJSZT GYÖRGY DR. HREHUSS GYULA HUTTER ERIKA INCZEFI IST\11\l"I DR. IVANYOS LAJOS DR. JAI-INKE MÁRIA DR. JÁ.t\llBOR ÁRON

JEDLOVSZKY REzsó DR. JESZENSZKY FERENC

JÓZSA GABOR JUHÁ.SZ IRÉN CSAPÓ ZOLTÁ.NNÉ KARAKAS GÁBOR KARY Mi\RTA KASZÁS D EZSÓ KELEMEN1 JÉ SZIKRA MARGIT l(ERÉKGYÁRTÓGYÖRGY KERi"I MÁRIA DR. I<.ERTÉSZ PIROSKA KESZEGH ÉVA Krss ZOLT1\N Krss ZOL TÁ.t"INÉ

SÁRKÖZY MÁRIA VER01 A KISS ZsUZSAl'-11 A DR. KNOLL BERTA KOLLÁR MII-Il\LY KONKOLI ALAJOSNÉ DR. K01 TROI-IR TIVADAR DR. KÓSA ANDRi\S DR. KOSKA ÁRPA.DNÉ KovAcs LAJOS KovAcs É SZILY ANIKÓ DR. KOZMA-BOKAY ZSUZSA!\TNA DR. KÖNYVES TóTH KÁLMÁ..N DR. KunAT KINGA DR. KUBOVICS IMRE DR. KUBOVICS lMRÉ1 É

T ARl"IAI TERÉZ KURUCZ IMRE LAKOS KÁROLYNÉ DR. LOVAS ISTVÁ.t"I DR. LOVREKOVICH LASZLÓ

LÓRI CZANNA DR. SZEPESI DEZSÓt É

DR. MAJORJANOSNÉ KAUFMA.t'.TN NOÉMI

MECKL FERENC MIKLÓS JÓZSEF DR. MLINKÓ SÁt'\JDOR

MOGYORÓSSY KLARA DR. MÜI-ILR.AD ANDRAS DR. NAGY ÁRPAD ZOL TÁl DR. NAGY LV!RE NAGY LVIRÉNÉ SZUTOR MARIA ALEXAt'\JDER SÁt'\JDOR NÉMETH NÉMETHJÁ.NOS DR. NÉMETHJUDIT NÉMETH TIBOR NÉMETHY KATALIN DR. NOVÁK ERVIN KÁ.ROLY NYIRŐ MIKLÓS ÜSWALD GYÖRGY PATA.Kl ERVIN PAUKOVITS JENŐ DR. PERLA.Kl ELVIRA POPPENÉ EGYED MAGDA POZSGAI FERENC PRlBÉLI PÉTER PRUI\TNER ÉVA RÁBAI LVIRE DR. RADÓCZ GYULA RADóCZNÉ

KO.MÁ.ROMY ERZSÉBET LUCY RÉJ\TYI DR. RIMAY lSTVÁt'.TNÉ

&.\BAJ TERÉZ DR. ROBOZ JA.Nos SÁGI MÁRIA

2005. október 27.

DR. SAJGÓ MIHÁLY DR. SAJGÓ Mrn:ALYNÉ DR. SN DOR l-IOLLY SÁRKÖZI JÁ.NOS DR. SCHANDA JÁt'\JOS SCI-1.MIDT ELEONÓRA SCHREIBER KÁROLY SCHRONK LÁSZLÓ DR. SIMON At'\JTAL SIMON BÁLINT SIMON SÁ.NDOR SZABADI MÁRIA DR. SZABÓ ELEMÉR DR. SZABÓ NÁ.NDOR SZABÓ ZSUZSA SZABÓNÉ DRUBll A MAGDA SZAFIR GYÖRGY SZALAY GABRIELLA SZAMOSI ELEMÉRNÉ SZA.t'\JTNER FERENC SZELV!AN SÁ! DOR SZENTES ÜTIOKÁR DR. SZENTHEJÁl OS DR. SZEPESI DEZSŐ SzT A.t'\Jó T A.tvrÁS SZTANÓ TA.tVI.Á.SNÉ TELBISZ FERENC TELEGDI LAJOS TELEGDI LAJOSNÉ TELEKESI J Á.NOSN THURNAY BÉLA ThVIÁR lG1 ÁC DR. TOPÁL GYÖRGY TÓTH A.t'l1 TA TóTH FERE TC DR. TÓTH GÁBOR

TóTll LvrRE TóTI-I MIHÁLY TÓTL-I NANDOR DR. UDVARDY JÁNOS DR. URBt\N LASZLÓ VAGÁCS GÉZÁ.NÉ BICZÓ MÁ.RTA DR. VAJDA FERENC VAJNA GABORNÉ

BÁNHIDI TERÉZIA DR. VALKÓ PÉTER VARGA JÓZSEF DR. VARGA LAJOS DR. VARGA-l-lASZONITS ZOL Tt\N DR. VARGHA-BUTLER ÉVA VÁRI JÁt'\JOS VÁ.RKONYI LÁSZLÓ VAS lRÉ VECSEIU-..TYÉS GYÖRGY DR. VINCZEJÁt'\JOS VI CEMkrYASNÉ

HAÁSZ MÁ..RlA BERNADETI Vl!'.TNAY lSTVÁ.N VÍZI JANOSNÉ TASSAL Y TERÉZ VIZY BÉLA DR. VÖRÖS lSTVf\1'\J DR. VÖRÖS TIBOR WAGNERNÉ WEBER MÁRTA DR. ZACHARlEV GYÖRGY DR. ZENTAY TIBOR DR. ZLVI.Á.NYI JÓZSEF DR. ZSINDELY SÁt'\JDOR DR. Zsll DELY SÁr DORNÉ ZSINKÓ MARGIT DR. ZSOLDOS LEHEL ZSÓTÉR FERENC

Izsák Lajos rektorhelyettes az alábbi beszéddel köszöntötte a kitüntetetteket:

Kedves és tisztelt Kollégák.' Hölgyeim és Uraim.'

Szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm Önöket arany- és vasoklevelük átvétele alkalmából a va­lamikori Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola jogutódját jelentő Eötvös Loránd Tudományegye­tem Rektori Tanácsa nevében.

Különlegesen szép, ünnepi alkalom ez a mai. Egyrészt megkülönböztetett tisztelettel nyújtjuk át Önöknek a nagyszerű életút elismerését jelentő oklevelet. Másrészt szeretettel emlékezünk minden pol-

39

gári tanárképző főiskolára, később alakult főiskolákra, köztük az 1947 és 1955 között Budapesten volt Apáczai Csere János Pedagógia Főiskolára, erre a nagyszerű intézményre, melyben kiváló tanárok, köz­tük az EL TE későbbi professzorai, vezetésével sajátították el a diplomájuk elnevezésében megjelenő szaktudományt és a tanári mesterséget.

A tanárság a latin „ars" értelmében nevezhető „mesterség"-nek. A latin szó teljes jelentéstartomá­nyában ez ugyanis egyszerre jelent „képesség"-et, ,,tehetség"-et, ,,müvészet"-et, ,,mesterség" -et, ,,tudo­mány"-t, ,,eljárás"-t, de még „furfang"-ot is. Amikor Önök jövendő szép hivatásukra készültek, ponto­san tudták mindezt. És még valamit nagyon pontosan tudtak. Azt nevezetesen, hogy a nemzet jövője az iskolákban dől el.

Pázmány Péter, esztergomi érsek, aki 163 S-ben alapította meg egyetemünket, A fiaknak istenes neveléséről mondott prédikációjában ezt így foglalta szavakba: ,,Az országoknak és városoknak sincs sem­mire nagyobb szükségük, mint apród-esztendősök jó nevelése. Mert sem eláradott gonoszságnak kiirtá­sára, sem a jó erkölcsök béoltására, sem a bölcsességek és tudományok gyökerezésére, sem a több belső csendes állapotok virágozására foganatosabb eszköz nem találtatik a gyermekek oktatásánál[ . . . ]".

Hasonlóképpen vélekedett Apáczai Csere János is. 165 6-ban elmondott beszédében, Az iskolák fo"­ló'tte szükséges voltáról elmékedve az „iskolaállítás" -t nevezte az ország legelső kötelességének, azt várva, hogy a gyermekek, ,,hazánk reményei" kiemelkedjenek „a tudatlanság feneketlen örvényé"-ből, s így

jussanak felnőtt korukban igazi „világosság"-ra. Az iskolák sötétségoszlató, erkölcsnemesítő szerepét is­merte fel Mária Terézia oktatásügyi rendeletében, Eötvös József az 1868-ban előterjesztett oktatási tör­vényében, az utóda, Trefort Ágoston 1872-ben, amikor ezt mondta: ,,Magyarország fennállása a kultú­ra kérdése." Trefort mindehhez az 1883. évi parlamenti vitában, az akkor éppen bevezetendő oktatási reformról tartott expozéjában hozzátette: az iskolai élet átszervezése, a tananyag és a tantárgyak számá­nak csökkentése nem old meg semmit. Máig ható érvénnyel jelentette ki: ,,tisztán a helyes módszer és a tanárok okossága és helyes eljárása által lehet segíteni."

Tisztelt Ünnepeltek! Hölgyeim és Uraim!

Ez ünnepi órában, mikor szeretteik örvendező együttesében átveszik életmüvük elismerését jelen­tő kitüntető oklevelüket, gondoljanak arra, a ma pályán lévő, osztálytermekben tanító fiatalabbak szá­mára Önök jelentik a példát. Pázmány Pétertől az utódok az önzetlenséget és a távlatos gondolkodást tanulhatták meg, Apáczaitól a hazához való ragaszkodást, Eötvös Józseftől a jogegyenlőség biztosításá­ra való törekvést, Trefort Ágostontól a minőség feltétlen tiszteletét. Önök szorító körülmények köze­pette kezdték a tanítást. A politika ambíciója ütközött sokszor tanári meggyőződésükkel. A gazdasági növekedés eredményeiből sem munkaterületük, sem személyük nem részesült illő módon. Önök azon­ban htíségesek maradtak az iskolához, a diákokhoz, fiatalkori ideáljaikhoz. Úgy tanítottak, ahogyan azt Karácsony Sándor ajánlotta: minden tanítványuk homlokán megkeresték „a titkos bélyeget", mellyel az illető a Széppel volt „eljegyezve", megkeresték eszüket-szívüket kinyitó kulcsot, kitárták előttük a tudás, a fejlődés és önfejlesztés kapuját. A valamikori diákok és a fiatalabb kollégák Önöktől - sok egyéb mel­lett - az önzetlenséget, a szolgálat-etika szépségét tanulhatták meg.

Kedves és tisztelt Kollégák!

Biztos vagyok abban, hogy a volt diákok és tanártársaik, ha hírét veszik az Arany-oklevél átvéte­lének, a következő napokban felkeresik Önöket. És köszönetet mondanak mindezért. Én is ezt teszem most: az EL TE Rektori Tanácsa nevében köszönöm Önöknek, amit tettek. Büszkék vagyunk kedves Mindnyájukra. Éljenek boldogan!

40

Izsák Lajos rektorhelyettes üdvözlő mondatai után a Pedagógiai és Pszichológiai Kar Tanácsa határo­zata értelmében H. Nagy Anna dékánhelyettes az alábbiaknak nyújtott át díszoklevelet:

Gyémántok levél: DR. CSEKŐ BÉLA.NÉ RAK.ITOVSZKY ILONA

Aranyoklevél: Ács LAJOS ALMÁSY ISTVÁN fu"lDORlv\NÉ SZÍJ ILONA ARATÓ GYÖRGY BAKOS JÓZSEFNÉ NIKODÉMUS GABRIELLA DR. BÁLI! T FERENCNÉ MAGYAR ILONA BÁr'-.THIDI FRIGYES BMTLAKY LÁSZLÓ BARTA SÁNDORNÉ VARGA KATALIN BARTY1K JÁNOS BEJCZIJÓZSEFNÉ LENKEI MÁRIA DR. BÉLAFALVY LÁSZLÓNÉ KOZÁK KATALI BEREGSZÁSZI FRIGYESNÉ KOLOZSI IDA BERKES LAJOS lÉ Dn,,.NYÉS REGI A DR. BIERBAUERJÓZSEFNÉ HIDASY ERIKA BINDER DEZSŐr É ÜLÁH JANKA BINT FERENCNÉ K1-\NTOR KATALIN DR. BÍRÓ KATALIN GÁSPÁR KATALI BÓDIS GYULÁNÉ JUNG EDIT BOGDÁr"l KÁROLYNÉ MÓZES JULIANNA BOKSAY ZOLTÁr"\J TÉ SCHWERTNER ERZSÉBET Bo DOR SÁr"lDOR BUCHNITZ ZOLTÁr"l CZÁRÁN LÁSZLÓNÉ TÓTH ERZSÉBET DR. CZÉTÉNYI CSABA DR. CSERI ZOLTÁr'-.TNÉ DR. MEZEY BERTA DARÓCZI SAROLTA DEMKÓ ZSÓFIA DOBOS TIBORNÉ BE1'TKOVITS GIZELLA ÉVA DOLGOS JÁNOSNÉ HÁKLÁR ERZSÉBET DUKAI IMRÉNÉ MISKOCZI ILONA ECSEDI LÁSZLÓ DR. EGLESZ ISTVÁr"JNÉ REUTER VERONIKA DR. EŐRY ISTVÁN ESZLÁRI LÁSZLÓNÉ HAMBURGER ÉVA FARAGÓ GYULA FARAGÓ JENŐ É SCHEITZNER KLÁRA F ARNADY GIZELLA FAZEKAS LÁSZLÓNÉ HORVÁTH SÁRA FAZOKAS ISTVÁNNÉ KULCSÁR MAGDOLNA DR. FEKETE fu"JTALNÉ SZABÓ MAGDOLNA FIRTKÓ ISTVÁr"JNÉ KJUVIANSZKY ERZSÉBET FóDI VILMOS

FRJ\VALD DEZSŐN(� NAGY ÉVA GERENDAI GYULÁNÉ KERTÉSZ ILONA GODA LÁSZLÓ É LOVAGI TERÉZ GYURENKA KÁROLY HAGYN!J.\Sl ISTVÁr'-.TNÉ ILLÉS GIZELLA MÁRIA HALAMAY JULIAt"JNA HANGAI JAKABNÉ KABINAI MAGDOLNA HANTOS VILMOSNÉ VIDA MARGIT HARGITAI FERENCNÉ BEDŐ MÁRTA I-IARMOS BÉLÁNÉ ÜTTÓ MÁRIADR. HEGEDŰS FERE CNÉ TELEK ARANKAHEGYI DÁr"lIELDR. HOLDAS SÁr"lDORNÉ PARÁNYI LENKE KATA­LINHOLPERT LAJOS1 É CSERTŐ EDITHORVAI LÁSZLÓ TIBORHOVMT\'l LAJOSHURTÁK LAJOS ÉJOó ERZSÉBETDR. JAKAB LAJOSNÉ TITTON ZSUZSAI"JNA

JUHÁSZ fu"JDRÁSNÉ DRAVNY1K ÉVAJUHÁSZ DEZSŐNÉ MOLNÁR BORBÁLAKALÁCSKA LAJOSNÉ DUDOK TERÉZIADR. K APPÉTER ISTVÁlKARÁCSONY VILMOSNÉ RÓZSÁS RÓZSAKÁRPÁTI MARGITKÁRPÁTI ZOLTÁr"lKAUSER ALAJOSNÉ MöSSMER ILONAKAZIJ\IHTY GYÖRGYKELL1 ER JÓZSEFNÉ ECKER IRÉNKERESZTES LORÁNDNÉ AMBRÓZY ERZSÉBETKETTLER MIKLÓSKETTLER MIKLÓSNÉ Túru ZSÓFIAKIRÁLY MAGDOLNA ÉVAKIRSCHNER BÉLÁr"JÉ PÁPISTA RÓZSAKissJóZSEFKOM FERENCNÉ SZÖLLŐSI ILOr AKOVÁCS ISTVÁr"lNÉ MOJZES ANNAKOVÁCS MÁRIAKOVALCSIK fu"JDRÁSKÖVESDI FERENCNÉ LOHONYAI TERÉZLAJÓ ERZSÉBETLAKATOS GÉZÁr"JÉ DIETRICH ROZÁLIALÁNG HUGÓLUKÁCS LAJOSMADAS ERZSÉBET SÁr"lDOR ERZSÉBETMADOCSAI MIKLÓSNÉ GLAZEWSKI MÁRTAMÁTÉ FERENCNÉ ÜLJ-\H KLÁRA

41

MÁTRAH/\ZI FERENCNÉ ALAPI BORB/\LA MkrRAl FERE1 CNÉ NYERGES ÜLGA MÉSZ/\ROS LASZLÓ MOLN/\R ji.\NOS MOL 1AR SZILVESZTERNÉ TÚRI IRÉN MÓZES TIBOR! .É FÜLÖP fu'\/DREA NAGY LASZLÓNÉ LAD;\J'\TYJ RozA.LIA NÉMETH GYULf\NÉ VAJAI ÉVA NÉMETH MARIA NÓGRÁDI MII-If\.LY NYAR1 SAI DORNÉ VELKEI ERZSÉBET ÜLAf-I fu'\TNA ÜRLICZK.I SANDOR ÜZSDAJÓZSEFNÉ GAICZA ELVIRA I<ALUZSA GYÖRGYNÉ TOPITS PIROSKA SOMORÁCZ MIHAL YNÉ DOBA ILONA SZABÓ GYULf\J'\/É BALLA ADRIE TNE ALICE SzA.oOVSZKY fu'\/DRÁS É FLEISCHER KATALIN PA.L L\11.RÉNÉ ÜSZVALD ÉVA PALÓCZ MIKLÓSNÉ KANTOR IBOLYA PAPP ISTVAN PETHE ZSOLTNÉ ÜLf\.H fu'\I A PETRES JÓZSEFNÉ VUKOSZf\VLYEV ZORKA PóCZOJ\T\'l LVIRE (MIKSICS IMRE) PÓKA LAJOSNÉ SZABADI MARGIT POLGAR liliMAN POPOVIC DEJAN PORDAN HORVATH FERENCNÉ MAKKJuorr PROHÁSZKA BÉLf\NÉ MISKOVICS MARIA DR. RAcz MIKLÓSNÉ FEHÉR VILMA RAHNER ÜTTÓ RAI-INER ÜTTÓ1 É GASPAR VILMA RÉPASI Mll-If\.LYNÉ FIDLER ERZSÉBET ROZSNYAI LASZLÓNÉ VÖRÖS fu'\TNA MARIA SÁNDOR LASZLÓ SA.RKözI FERE TCNÉ MÉSZf\.ROS MARGIT SAROSI BÉLA SASKÓ ISTV;\l TÉ VASS ILONA SEBŐK DEZSŐ SEBŐK ISTVf\.i'\11 É TóTI-I MA.RlA SERÉNYI TIBOR SERES BELLA PA.L SIMON LAJOSNÉ SAARI VALÉRIA

42

SIPŐCZ ISTV;\J'\/ SóTON\'l IG.ROLY SÓTONYI l(;\ROLYNÉ TELKES LILLA S P Rf\.i'\TITZ Eo JT STÉGER IMRE SÜVEGES VILMOS SZABÓ FERENCNÉ DR. SZABLICS MARIA SZABÓ GERGELYNÉ SzAsz ILONA SZABÓ JENŐNÉ KRTFATON JÚLIA SZALAY GYÖRGY SZEIFFERT JENŐ SZEIFFERT JENŐNÉ TŐKEI MAGDOL1 A IRÉN SZENTAGOTAIJÓZSEF1 É PÉNTEK MARJA SZIGY;\RTÓ GUSZTA V SZÓKONTOR PÁL SzüLEK SANDOR TARJf\.NOSNÉ BAJKAJuorr TERÉK ÁRPA.o TERÉK ÁRPÁDNÉ TOLDI IL01 A TOMKA GUSZTÁVNÉ SA.NDLY GIZELLA TÓTH ERNŐ TÓTH GYÖRGYNÉ SZÁNTHÓ ÉVA TónIJÓZSEF TuRÁKJf\.i'\/OSNÉ VAGVÖLGYI JÚLIA UGRIN GABoR UGRIN GABORNÉ MAJOROS M;\RTA DR. VÁNKOS LÁSZLÓNÉ LÉVAI GIZELLA VARGA DEZSŐ VARGA DEZSŐNÉ KISS MAGDOLNA VARGAJf\.i'\/OSNÉ ÜLf\.H ÁGNES VARJÚ ZSIGMONDr É MOLNf\.R MARTA VASS fu'\/TALNÉ MOLNf\.R MARJA VERES LASZLÓ VERSECZY MA.RlA DR. VILLANYI IsTvA.NNÉ SA.RvARY Kü\RA VIRÁGH ZSUZSAL'\TNA VÖRÖS KÁROLYNÉ SZ;\RAZ ILONA MARIA VÖRÖSr É SZÉKELY ÉVA W ALCZ GYÖRGYNÉ NÉMETH KRISZTINA WESSELÉNYI ALBERTNÉ BAUER KLf\.RA ZAMBÓ GABORBÉ SZILÁGYI ILONA ZENTAI MIKLÓSNÉ ÜNDÓ MÁIUA ZOL 'l'fV JENŐ

Kiinyv-ó·riikbefogadási program az Egyetemi Kó·nyvtárban

(2005. április 14.)

Az Egyetemi Könyvtár gyűjteménye 15 61 óta folyamatosan bővül. A mintegy 2 milliós állomány állandó állagmegóvásra, konzerválásra és egy része sürgős restaurálásra szorul, ezért az Egyetemi Könyvtár könyv-örökbefogadási programot indított el. A program szerint bárki - magánszemély és jo­gi személy - örökbe fogadhat könyveket.

A program célja az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiben őrzött, papírra vagy pergamenre írt vagy nyomtatott könyvek és más dokumentumok, valamint papír anyagú tárgyak megelőző védelme, konzer­válása, restaurálása. A könyvrestaurálás főbb elemei: állapotfelmérés; javaslattétel a károsító tényezők megszüntetésének módjára; anyagvizsgálat; dokumentáció készítése; fertőtlenítés, tisztítás, fehérítés; sé­rülések kijavítása; könyvkötés; fényképészeti anyagok konzerválása; könyvek fatábláinak, fémhordozói­nak, könyvvereteknek, pecséteknek a tisztítása és konzerválása.

Az örökbefogadási szintek 2000 és 100 OOO forint között mozognak. A szintek a restaurálásra váró könyvek állapota szerint vannak kialakítva: az első szinten a kisebb munkát igénylő, illetve állagmeg­óvásra szoruló könyvek szerepelnek, a magasabb szinteken az Egyetemi Könyvtár inkább károsodott ál­lományából lehet kiválasztani az örökbe fogadni kívánt művet. Aki egyetért a célokkal és támogatja az Egyetemi Könyvtár könyv-örökbefogadási programját, online katalógusból választhat örökbe fogadni kívánt könyvet. Az első könyvet - többek közt Klinghammer István rektor és Szögi László főigazgató jelenlétében - Mádl Ferenc köztársasági elnök fogadta örökbe: Gratianus Decreteum című könyvét 1548-ban Lyonban nyomtatták.

Mádl Ferenc, Szögi László és Klinghammer István az Egyetemi Könyvtárban (Fotó: P. Nagy Gabriella)

43

Klinghammer István beszéde

Tisztelt Kó'ztársasági Elnó'k Úr! Kedves Vendégeink, tisztelt Hólgyeim és Uraim!

Az egyetem az európai civilizáció egyik legmaradandóbb alkotása. Egy évezrede jellemzi az állan­dóság, s egyben a folytonos megújulás. A bolognai univerzitástól, s a párizsi egyetemtől kezdve, az ang­liai Oxfordon, Padován, Prágán, Krakkón és Bécsen keresztül hosszan sorolhatnánk azokat az európai kulturális központokat, amelyek már kilenc évszázaddal ezelőtt magyarországi diákokat fogadtak, hogy megismertessék velük saját koruk legmagasabb szinűí tudományát. Az eltelt évszázadokban több tízezer magyarországi diák hozta haza külföldről - hiszen évszázadokig tartósan létező magyar egyetem nem volt - a u1dományos kutatás gyakorlatát, a magas szintű ismereteket és többek között a könyvek iránti érdeklődését és szeretetét. Ne feledjük, a 16-18. században bevett gyakorlat volt, hogy a külföldre kül­dött protestáns peregrinusok néhány könyvet hoztak haza itthoni iskolájuknak, kollégiumuknak.

,,Az egyetemi kérdés mindenek előtt személyi kérdés" mondta Eötvös Loránd az egyetem felada­táról szóló tanulmányában. ,,Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csakis ott, ahol tudó­sok tanítanak" - írta egyetemünk névadója. Vagyis a színvonalas egyetem első és legfontosabb feltétele a tudós tanárok nagy száma. Ugyanakkor bár a tudomány egyetemes, mint írja, ,,A tudós hazája széles e világ, de ne feledjük soha, hogy Magyarország is ehhez a világhoz tartozik." A nemzet iránti elkötelezettségről a tudósnak sem szabad Eötvös szerint megfeledkezni.

Az egyetemek fejlettségének másik fokmérője, hogy milyen gyűjteményekkel, eszközökkel rendel­kezik. Nem véletlen, hogy báró Eötvös József, Eötvös Loránd apja, az 1848-as első felelős minisztérium kultuszminisztere is az általa elkészített „A magyar egyetem alapszabályai"-ban fontosnak nevezte az egyetemi könyvtár ügyének fejlesztését. Korszerű oktatás modern könyvtár és napjainkban informatika nélkül elképzelhetetlen. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tisztában van ezzel az alapelvvel és az el­múlt évtizedben szinte minden karán új kari, vagy intézeti könyvtárak alakultak, amelyek e földrajzilag nagyon széttagolt egyetemen szolgálják az oktatás és kutatás ügyét.

Könyvtári hálózatunkban különleges helyet foglal el az Egyetemi Könyvtár, e nagy hagyományú és különleges értékeket is őrző nyilvános tudományos szakkönyvtár. Átalakuló világunkban, átalakuló egyetemünkön e gyűjteménynek is meg kellett újulnia. Az előbb említett széttagolt egyetemi könyvtári hálózatnak ez az intézmény a könyvtári informatikai hálózati központja és az egységes integrált könyv­tári rendszer irányítója. Ebben az értelemben a 21. század igényeit elégíti ki. Más részről helyesnek lát­tuk, hogy kialakult ez a különleges gyűjtemény, ami az egyetem 370 éves működését tükrözi, s amelyik az egész magyar nemzet kincse, kulturális öröksége. E nagy érték őrzése, restaurálása, korszerű eszkö­zökkel való feldolgozása óriási feladat, ami meghaladja egyetemünk lehetőségeit. Úgy véljük, jogosan kérhetjük, hogy ezen értékek megőrzésében vállaljon részt a kulturális kormányzat és lehetőségeihez ké­pest a társadalom is. Ha csak arra gondolunk, hogy e 130 ezer dokumentum több mint fele igen rossz állapotban van és alapos javításra, restaurálásra szorul, akkor láthatjuk, hogy a vállalt feladat bizony túl­mutat az egyetem lehetőségein.

Megtisztelő számunkra, hogy Köztársasági Elnök Úr jelenlétével felhívja a figyelmet e nemzeti értékű muzeális gyűjteményre, és bízunk benne, hogy ebben az impozáns teremben még számos érde­kes kiállítás és tudományos rendezvény fogja öregbíteni egyetemünk és országunk hírnevét.

44

Szögi László beszéde

Tisztelt Kó'ztársnsági Elnó'k Úr.' Tisztelt Rektor Úr.' Kedves Vendégeink, tisztelt Hólgyeim és Uraim.'

Habent sua fata libelli, tartja a latin mondás. Nemcsak az egyes könyveknek, de a híres

gyűjteményeknek is múltja és története van. A ma felavatandó muzeális gyfijtemény a magyar történe­lem és mfivelődés meglehetősen hiteles tükre. E gy(íjtemény alapjai 1561-ben keletkeztek, amikor az első jezsuita szerzetesek letelepedtek Nagyszombat városában, a megmaradt Magyarország északnyuga­ti szögletében, ahová még nem jutott el a török hódítás. Ezzel egy időben a fénykorát élő Velencében éppen felépült Sansovino híres Libreria-ja, a köztársaság könyvgy(íjteményének méltó elhelyezésére. A nagyszombati kollégium alig kezdte meg működését és a rend szabályai szerint könyvtárának kialakítá­sát, amikor a városban pusztító tfizvész után fel kellett adni első alapításukat. 16-17. századi egyházi és világi könyvtárainknak, levéltári gy(íjteményeinek napjainkban, a legtöbb esetben csak töredékeit ismer­jük, esetleg korabeli leírásokból értesülhetünk az egykori gazdagságról. Nem csak a török hódoltság, de a későbbi hadiesemények, a gy(íjtemények gondatlan szétszórása, sőt a második világháború utáni álla­mosítások okoztak pótolhatatlan veszteségeket. Szinte a csodával határos az, hogy az 1586-ban előbb Znióváraljára, majd Vágsellyére és 1616-tól újra Nagyszombatba visszatérő jezsuiták könyvtára az el­múlt csaknem négy és fél évszázadban épségben maradt, sőt mint az 1635-ben alapított egyetem könyv­tára a későbbiekben szépen gyarapodott.

Európa nagy egyetemei mindenütt gondosan ügyeltek arra, hogy az oktatáshoz és kutatáshoz nél­külözhetetlen szakirodalom a tanárok és diákok rendelkezésére álljon. Sir Thomas Bodley Oxfordban 1602-ben szervezte ujjá az egyetem könyvtárát, amely máig is az angol kultúra büszkesége. Coimbrától Uppsaláig és Dublintól Heidelbergig hosszasan sorolhatnánk az európai művelődés azon központjait, ahol az egyetemi könyvtár az egyetemes és nemzeti kultúra kincstárának és szellemi műhelyének számít.

A jezsuiták egész Európából tudatosan küldték meg az általuk fenntartott egyetemnek az újonnan megjelent könyveket, így viszonylag gyorsan Nagyszombatban is gazdag és színvonalas gy(íjtemény ala­kult ki. A rend az egyetem épületében 1761-ben gyönyörű barokk könyvtártermet alakított ki, de más­fél évtized múlva megkezdődött az Egyetemi Könyvtár hosszú vándorlása. 1777-ben előbb Budára, hét év múlva Pestre költözött, s a 18. század végén a feloszlatott szerzetesrendek könyvtári anyagával jelen­tős mértékben gyarapodott. Ide került számos híres tudós, többek között Pray György, Hevenesi Gá­bor, Kaprinai István kéziratos hagyatéka. Pesten majd egy évszázadig nem volt a könyvtárnak a gy(íjteményhez méltó épülete, s csak a kiegyezés utáni felsőoktatási beruházások első szakaszában, 1876-ban készült el a jelenlegi könyvtárpalota, amelynek ma új funkciókkal ellátott dísztermét avatjuk. Már az új épületben helyezték el II. Abdul Hamid szultán ajándékát, aki 1877-ben a budapesti egyetemi ifjú­ságnak ajándékozott 35 nagy értékű kódexet, köztük korvinákat, amelyek még a 16. század elején kerül­tek Isztambulba. A könyvtár anyaga 1945 után is jelentős muzeális értékkel gyarapodott, mert elődeink az államosított magán-, és egyházi gy(íjteményekből számos ritkaságot mentettek meg a megsem­misüléstől. Ezek az értékek egészen a közelmúltig azonban szinte ismeretlenek voltak még a kutatók szá­mára is, a szélesebb közvélemény pedig alig tudott valamit arról, mit őriz az ország legrégibb egyetemé­nek könyvtára és levéltára.

45

Tisztelt Vendégeink.'

Több mint egy évtizede minden magyar közgyt'.íjtemény számára világos, hogy a könyvtárak, levél­tárak és múzeumok a 21. század elején soha nem látott kihívás előtt állnak. A szélvészként terjedő infor­matikai forradalom korában a hagyományos könyvtári munka hatalmas átalakuláson megy át és a könyv­tárak olyan informatikai központokká válnak, ahol az érdeklődők korábban elképzelhetetlen gyorsaság­gal és a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségben jutnak információkhoz, immár a világ minden részéről. Minden tudományos könyvtárnak meg kell felelni e kihívásnak, de azt sem téveszthetik szem elől, hogy meg kell őrizniük a nemzeti kulturális értékeket, sőt a legmodernebb eszközöket és módsze­reket kell felhasználniuk ezen értékek közvetítésére. Az EL TE Egyetemi Könyvtárára különösen nagy felelősség nehezedik e tekintetben.

A fenti tényezőket figyelembe véve kezdtük meg 1998-ban a másfél milliós állományból az 1800 előtt keletkezett dokumentumok kigyt'.íjtését és biztonságos, elkülönített raktárakban, illetve e díszte­remben való elhelyezését. Ma e nemzeti értékeket a Kézirat- és Ritkaságtárban, illetve a Régi Nyomtat­ványok Tárában őrizzük. Az egyetem könyvtáraiban együttesen közel 130 ezer, 1800 előtt keletkezett dokumentumot használhatnak a kutatók. A kódexek, ősnyomtatványok, antikvák oly bősége található e gyt'.ijteményben, amelyre sok nálunk gazdagabb európai ország egyeteme is büszke lehetne. A mintegy 52 ezer kötetből álló 18. századi kollekció egyedülálló az országban. Számos tudományos folyóirat több mint 300 éve folyamatosan jár a könyvtárba, mint például a Párizsban 1665-ben meginduló Journal de Savants, vagy az Angliában 1666-tól megjelenő Philosophical Transactions of the Royal Society of Lon­don. Levéltári anyagunkból most e teremben láthatnak egy kis ízelítőt, hiszen két gyt'.ijteményben össze­sen 269 darab Mohács előtt keletkezett középkori oklevelet és iratot őrzünk.

Az egyetem vezetésének támogatásával e patinás épületben kapott helyet az egyetemi levéltár és re­ményeink szerint egyetemi múzeum is fog alakulni. E közgyt'.ijteményi koncepció keretében az a célunk, hogy itt Budapest szívében együttesen legyen megtekinthető és kutatható a legrégibb magyar egyetem különleges értékei könyvtári, levéltári és muzeális anyaga. A most kialakult gyt'.ijteményt a modern infor­matika legkorszerűbb eszközeivel kezdtük el feldolgozni, s ennek első eredményei az Interneten már most láthatók.

E munkához idő, kitartás és nem utolsósorban anyagi eszközök kellenek. Azt tesszük, amire Vörös­marty Mihály bíztatott könyvtárról írott híres versében:

„Rakjuk le, hangyaszorgalommal, a rnit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha iisszehordtunk minden kis kó'vet, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, rnint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján Kihal/hatók az angyalok zenéjét. "

(GONDOLATOK A KÖNYVTt\RBAN)

Az Egyetemi Könyvtár és az Egyetemi Levéltár a maga szerény eszközeivel, e négy és fél évszáza­dos hagyományra alapozva, de a 21. század követelményeinek megfelelve fogja tovább szolgálni az ősi Alma Matert és a magyar kultúrát.

46

Natsag Bagabandi, mongol államfő látogatása

(2005. április 28.)

Mádl Ferenc köztársasági elnök meghívására Budapesten tárgyalt Natsag Baga bandi, Mongólia el­nöke, és látogatása során felkereste egyetemünket is. A megbeszélésen jelen volt Mádl Ferenc, Klinghammer István rektor és Birtalan Ágnes, a Bölcsész�ttudományi Kar Belső-ázsiai Tanszék­ének vezetője, illetve a karok képviselői. Ezt követően az Allam- és Jogtudományi Kar dísztermé­ben Natsag Bagabandi előadást tartott Mongólia és a globalizáció címmel, majd magas mongol álla­mi kitüntetést nyújtott át Kara György professzornak, elismerést adott át Birtalan Ágnesnek, és könyvadománnyal járult hozzá a Belső-ázsiai Tanszék könyvtárának fejlesztéséhez. Klinghammer István az EL TE Arany Emlékérem kitüntetésben részesítette a mongol elnököt.

Mádl Ferenc a rektori tanácsteremben -Klinghammer István, Birtalan Ágnes és Forgó Melinda társaságában -fogacija Natsag Bagabandit (Fotó: P. Nagy Gabriella)

47

Az Eii

tvós Loránd Tudományegyetem oktatóinak nemzetkó'zi elismerései

Boros László

Bóddi Béla

48

A Coimbra Group nemzetközi egyetemi egyesülés, amely Európa legrégibb felsőoktatási intézményeit fogja össze, az irányító testü­letbe választotta Boros László nemzetközi rektorhelyettest a szer­vezet 2005. júniusi coimbrai (Portugália) ülésén.

Boros László a Coimbra Group kö'zgyíílésén

A svéd Királyi Tudományos és Mífvészeti Társaság 2005. decem­ber 12-i közgyűlésén Göteborg­ban - tudományos tevékenysé­gének és svédországi együtt­működéseinek elismeréseként -tagjává választotta Böddi Béla egyetemi tanárt, a Természettu­dományi Kar Növényszerve­zettani Tanszékének vezetőjét.

Böddi Béla az elismerés átvétele után Christer Sundqvist svéd professzorral

Fodor Sándor

Az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke, Hoszni Mubarak a Tudományok és NHivészetek Érdenzrencije ki­tüntetést adta át 2005 áprilisában Fodor Sándor egyetemi tanárnak, a Bölcsészettudományi Kar Sémi Filológiai és Arab Tanszék vezetőjének az iszlám kultúra megismertetéséért folytatott tevékenységéért. Ez a kitüntetés a kulturális és tudományos élet területén adható legmagasabb egyiptomi elismerés.

Négyesi Mária

Az indiai kormány Grierson-diját kapta 2005. január 19-én Négyesi Mária egyetemi docens, a Bölcsé­szettudományi Kar Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék vezetője a hindí nyelv külföldön való terjesz­tésének elismeréseképpen. A Sir George Abraham Griersonról (1851-1941) - az első alapos és széleskörű indiai nyelvi felmérések készítőjéről - elnevezett kitüntetést Abdul Kalám köztársasági elnök nyújtotta át ünnepélyes keretek között Delhiben az elnöki palotában.

Négyesi Mária átveszi a kitüntetést az indiai köztársasági elnöktó1

49