european-semester thematic-factsheet health-systems hu · 7. oldal | 4. ábra – az állami...
TRANSCRIPT
1. oldal |
1. BEVEZETÉS
Az uniós tagállamok egészségügyi
rendszerei nagyon fontos szerepet játszanak a magas szintű európai
szociális védelemben és társadalmi kohézióban.
Az uniós egészségügyi rendszerek
változatosak, és eltérő társadalmi döntéseket tükröznek. A szervezeti és
pénzügyi különbségek ellenére az
egészségügyi miniszterek tanácsának 2006. évi ülésén elfogadott közös elvekre1
– az egyetemlegességre, a minőségi ellátáshoz való hozzáférésre, a
méltányosságra és a szolidaritásra – épülnek.
Továbbá széles egyetértés uralkodik abban, hogy gondoskodni kell az
egészségügyi rendszerek költségvetési fenntarthatóságáról az említett elvek jövő-
beli biztosítása érdekében2.
1 A Tanács következtetései a közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben (2006/C 146/01): http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:146:0001:0003:HU:PDF 2 A Tanács következtetései az egészségügyi
rendszerekről és a költségvetési fenntarthatóságról (2016.11.8.): http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14182-2016-INIT/hu/pdf
Az elmúlt évtizedben az európai egészségügyi rendszerek hasonló,
súlyosbodó közös kihívások elé néztek:
Az európai népesség elöregedik, és egyre inkább ki van téve számos
krónikus betegségnek. Ennek következtében nő az egészségüggyel
kapcsolatos igény és a költségvetési nyomás.
Az innovatív technológia és gyógy-szerek költségei nőnek, és megterhelik
az államháztartást.
Az egészségügyi szakemberek eloszlá-sa nem egyenletes, a gondozás egyes
területein szakemberhiány van. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-
férés nem mindenki számára biztosított, ami egészségi egyenlőtlen-
séghez vezet a társadalom különböző rétegeiben.
A hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes egészségügyi rend-
szerekről szóló bizottsági közlemény3 meghatározta az uniós egészségügyi
rendszerekre vonatkozó stratégiai menet-rendet.
3 COM(2014) 215 final: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/docs/com2014_215_final_hu.pdf
EURÓPAI SZEMESZTER – TEMATIKUS TÁJÉKOZTATÓ
EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZEREK
2. oldal |
Az egészségügyi és a tartós ápolási-gondozási rendszerekről és a költségvetési
fenntarthatóságról szóló, az Európai
Bizottság és a Gazdaságpolitikai Bizottság által készített együttes jelentés4 számos
fontos kérdésben hozzájárult e menet-rendhez.
A szociális jogok 2017 áprilisában el-
fogadott európai pillérének 16. alapelve ki-mondja, hogy mindenkinek joga van
ahhoz, hogy időben megfizethető és jó
minőségű megelőző és gyógyító egészség-ügyi ellátásban részesüljön.
Az időben történő hozzáférés azt jelenti,
hogy mindenki egészségügyi ellátásban részesülhet, amikor szüksége van rá.
Ehhez az egészségügyi létesítmények és
szakemberek kiegyensúlyozott földrajzi el-oszlására és a hosszú várakozási idő-
szakok minimalizálására szolgáló szak-politikákra van szükség.
A megfizethető egészségügyi ellátás azt
jelenti, hogy a költségek nem gátolhatják
a szükséges ellátás igénybevételét.
A jó minőség pedig a releváns, megfelelő, biztonságos és hatékony egészségügyi
ellátást jelenti.
Az uniós egészségügyi rendszerek egyre
inkább együttműködnek egymással. A határon átnyúló egészségügyi ellátásra
vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv5 mérföldkőnek számított az
együttműködés jogi keretének és szak-politikai eszközeinek kidolgozásában.
Egyértelmű szabályokkal és megbízható
információkkal szolgál a betegek számára a más uniós országokban igénybe vett
egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel és a térítésekkel kapcsolatban.
4 European Economy, Institutional Paper, 37. szám, 2016. október: https://ec.europa.eu/info/publications/economy-finance/joint-report-health-care-and-long-term-care-systems-fiscal-sustainability-0_en 5 A 2011/24/EU irányelv a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4.).
2. A KIHÍVÁSOK AZONOSÍTÁSA
2.1. Az egészségügyi ágazat fontos
foglalkoztatási ágazat
Az egészségügyi és szociális ellátás az az ágazat, ahol az utóbbi években a
legnagyobb mértékben nőtt a
foglalkoztatottság és több mint 2,6 millió új munkahely jött létre (2009
első negyedéve és 2017 első negyedéve között). Az egészségügyi és szociális
ellátás terén az alábbiak szerint oszlik meg a munkahelyek számának növekedése:
a humánegészségügyben: 960 500 új
munkahely, ami az egész ágazatban
létrejött új munkahelyek 36%-a; a bentlakásos gondozás területén
946 500 új munkahely (35%); illetve a nem bentlakásos szociális ellátás
terén 776 700 új munkahely (29%).
A humánegészségügy és szociális ellátás
2017 első negyedévében 24 014 500 főt foglalkoztatott, többségüket (13 601 700
fő) a humánegészségügy alágazatban. A bentlakásos gondozás alágazat 5 066 800,
a nem bentlakásos szociális ellátás pedig 5 346 000 főt foglalkoztatott.
Ugyanakkor nem minden új munkahely felel meg az egészségüggyel kapcsolatos
új igénynek: Európa öregedő népességé-nek hatékony ellátása eltérő készségeket
és munkamódszereket kíván az egyes ágazatokban és területeken.
Az egészségügyi szakmák között a kész-ségek természetét és eloszlását tekintve is
strukturális munkaerőhiány áll fenn. A feladatok átruházásával (például az
orvosok helyett a nővérek által végzett feladatokkal) és jobb integrációval járó új
ellátási módokkal biztonságosabb és hatékonyabb ellátás biztosítható
alacsonyabb költségek mellett.
3. oldal |
1. ábra – A munkahelyek számának változása az egészségügyben és valamennyi más ágazatban
A munkahelyek számának átlagos éves változása 2009 (első negyedév) és 2017 (első negyedév) között az egészségügyben és valamennyi más ágazatban. Forrás: az Eurostat munkaerő-felmérése.
Az egészségügyi és szociális ellátás területén dolgozók sokkal magasabb
végzettséggel rendelkeznek, mint a többi
ágazatban dolgozó munkavállalók átlaga. Ahogy a mellékletből kiderül, a felsőfokú
(egyetemi vagy más felsőoktatási intézményben szerzett) végzettséggel
rendelkezők száma következetesen magasabb az egészségügyi és szociális
ellátás területén, mint a gazdaság egészében.
2016-ban az Európai Unióban a munka-vállalók 33,9%-a rendelkezett felsőfokú
végzettséggel, míg az egészségügyi és szociális ellátás terén ez az arány 43,4%
volt. A felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder végzettséggel rendelkező
munkavállalók aránya a gazdaság
egészében 48%, az egészségügyi és szociális ellátás terén pedig 45% volt. A
helyzetről alkotott teljes képhez hozzá-tartozik, hogy valamennyi munkavállaló
17,9%-a legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezett, míg az egész-
ségügyi és szociális ellátás terén ez az arány mindössze 11,5% volt6.
Az egészségügyi és szociális ellátás továbbra is olyan ágazat, ahol erősen túl-
súlyban vannak a nők. Ebben a szektorban
6 A felsőfokú oklevél az ISCED 5 és 6 szintnek felel meg. A középfokú oklevél az ISCED 3 és 4 szintnek felel meg. Az alsó középfokú (vagy annál alacsonyabb szintű végzettséget tanúsító) oklevél az ISCED 0, 1 és 2 szintnek felel meg.
a munkavállalók 80%-a nő, és a vizsgált időszakban alapvetően nem változott az
arányuk.
A hatékony és hozzáférhető egészségügyi
ágazat közvetett módon a gazdasági növekedéshez és gyarapodáshoz is hozzá-
járul: segít abban, hogy az emberek jó egészségi állapotnak örvendjenek, ami
biztosítja a nagyobb munkaerőpiaci rész-
vételt és termelékenységet.
2.2. Az egészségügyi rendszerek költségvetési fenntarthatósága
A közszféra fontos szerepet játszik az egészségügyi szolgáltatások
finanszírozásában: a tagállamok két-harmadában az állami szektor
finanszírozza az egészségügyi kiadások több mint 70%-át. Ez a
helyzet potenciálisan kihívás elé állítja az államháztartás fenntarthatóságát,
különösen a népesség elöregedése szem-
pontjából.
A 2. ábra az egészségügyi rendszerekre fordított állami és magántámogatások
arányát mutatja az egyes uniós országok-ban. A viszonylag magas egészségügyi
magánkiadásokkal jellemzett tagállamok
közé tartozik Bulgária (a teljes egészség-ügyi kiadások 46%-a), Görögország (41%
-4%
-3%
-2%
-1%
0%
1%
2%
3%
4%
5%
EU28 HR LT LU EE EL NL SE BG HU FI SK FR IT RO IE PL DE UK ES AT DK BE CZ LV SI MT CY PT
Egészségügy az összes többi ágazat uniós átlag
4. oldal |
felett), Ciprus (54%), Lettország (44%) és Málta (43%)7.
A legmagasabb államilag finanszírozott egészségügyi kiadások a Cseh
Köztársasághoz (83%), Dániához (84%), Németországhoz (85%), Luxemburghoz
(83%), Hollandiához (81%) és Svéd-országhoz (84%) köthetők.
7 A magánfinanszírozási elem oka lehet a kínálat indukálta kereslet, és az, hogy ez hogyan befolyásolja a betegek döntéseit. Ezért előfordulhat a tényleges pénzügyi igények túlbecslése.
5. oldal |
2. ábra – Az egészségügy finanszírozása
Egészségügyi kiadások a finanszírozó szerint – Forrás: OECD, Eurostat, WHO — a 2016. évi vagy a legfrissebb
adatok
A 3. ábra bemutatja az uniós tagállamok
állami egészségügyi kiadásait a GDP százalékában, illetve a teljes általános
kormányzati kiadások százalékában kifejezve.
2015-ben az állami egészségügyi kiadások az Európai Unió egészében a GDP 7,8%-át
tették ki. Az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya nyolc tagállamban
– Belgiumban, Dániában, Németország-ban, Franciaországban, Hollandiában,
Ausztriában, Svédországban és az Egyesült Királyságban – eléri vagy meg-
haladja a súlyozott uniós átlagot. A leg-
alacsonyabb arányú állami egészségügyi kiadások Ciprusra és Lettországra (3,5%)
jellemzők, illetve 5% alatti arány figyelhe-tő meg Bulgáriában, Észtországban,
Litvániában, Magyarországon, Lengyel-országban és Romániában.
Az állami egészségügyi kiadások 2015-
ben az Európai Unióban átlagosan a teljes kormányzati kiadás 15%-át tették
ki. Az ilyen kiadások meghaladták az uniós átlagot a Cseh Köztársaságban,
Németországban, Horvátországban, Ír-országban, Litvániában, Hollandiában,
Ausztriában, Szlovákiában és az Egyesült
Királyságban. A legalacsonyabb arány Cipruson (7,2%) és Romániában (8,4%),
illetve Görögországban, Lettországban, Magyarországon, Lengyelországban
(valamennyi esetében 11% alatt) és Luxemburgban (11,5%) figyelhető meg8.
8 Ugyanakkor néhány országban visszakövetelési rendszer működik az egészségügyi kiadások sok területén. Ez azt jelenti, hogy az állami kiadások mindenkori mértéke magasabb lehet, mint a dokumentált mérték.
0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
90%
100%
CY BG LV MT EL PT LT HU PL IE ES SI FI IT AT EE BE FR UK HR SK RO NL LU CZ SE DK DE
állami szektor magánszektor
6. oldal |
3. ábra – Állami egészségügyi kiadások
Állami egészségügyi kiadások a teljes kormányzati kiadás, illetve a GDP százalékában
Forrás: Eurostat, az ENSZ Statisztikai Osztálya; a 2013. évi vagy a legfrissebb adatok – a szervezeti egységek becslései
Az állami egészségügyi kiadások a kormányzatok legnagyobb és
leggyorsabban növekvő kiadási tételei közé tartoznak. A 4. ábrán látható, hogyan
nőttek az állami egészségügyi kiadások a GDP százalékában 2008 és 2014 között
(százalékpontban). Ugyanez az ábra körök formájában bemutatja az említett időszakban
az egy főre jutó állami egészségügyi
reálkiadások éves átlagos növekedését.
Ez a két mutató együttesen segít teljesebb képet kapni az állami egészségügyi kiadások-
ról. A GDP arányában kifejezett egészségügyi kiadások eltérő mértéke a két tendencia – az
állami egészségügyi kiadások és a GDP –
együttesének eredménye.
A GDP százalékában kifejezett egészség-ügyi kiadások relatív növekedése
valójában a két mutató csökkenésének nettó hatása lehet, és a GDP jobban
csökken, mint a kiadások (és fordítva). Az egy főre vonatkozó adatok ezért
további információkat nyújtanak a tendenciák értékeléséhez: ha az egész-
ségügyi kiadások GDP-hez viszonyított
aránya nő, de az egy főre jutó aránya csökken, valószínű, hogy az adott ország
GDP-je gyorsabban csökken, mint az egészségügyi kiadásai.
A növekedést a kezdeti értékkel együtt
kell elemezni. Az átlagosnál magasabb
vagy alacsonyabb kiindulópont az egész-ségügyi kiadások növekedésének és
csökkenésének eltérő értelmezésére adhat lehetőséget.
7. oldal |
4. ábra – Az állami egészségügyi kiadások növekedése a GDP százalékában és egy főre vonatkoztatva
A GDP százalékában kifejezett állami egészségügyi kiadások növekedése (2008–2014, százalékpont, a skála jobb oldala)
és az egy főre jutó állami egészségügyi reálkiadások éves átlagos növekedése (2008–2014, körök, a skála bal oldala).
Forrás: WHO Health for All adatbázis – a szervezeti egységek számításai.
Az egészségügyi kiadások növelésére
irányuló nyomás továbbra is megfigyelhető. A népesség
elöregedéséről szóló, 2015. évi jelentés
szerint a GDP-hez viszonyított állami egészségügyi kiadások 2060-ig várhatóan
tovább nőnek. E növekedés fő okai a következők:
növekvő jövedelmek és a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokkal
kapcsolatos fokozódó elvárások; a társadalom elöregedése; és
a technológiai fejlődés.
A népesség elöregedésével foglalkozó
munkacsoport referencia-forgatókönyvé-ben az uniós állami egészségügyi
kiadások 2060-ig GDP-arányosan 0,9 százalékponttal fognak nőni (5. ábra). A
munkacsoport kockázatokkal kapcsolatos
forgatókönyvének becslése szerint 2060-ra a kiadások GDP-arányosan átlagosan
1,6 százalékponttal nőnek (melléklet). Fontos uniós célkitűzés a költségvetési
fenntarthatóság biztosítása, többek között közép és hosszú távon. Az állam-
háztartás fenntarthatósági kockázata sok uniós ország esetében az egészségügyre
és a tartós ápolásra-gondozásra fordított,
az elöregedéssel kapcsolatos állami ki-
adások várható hatásával függ össze. A költségvetési kihívásokon túl az egész-
ségügyi és tartós ápolási-gondozási rend-
szerek gyakran közös strukturális ki-hívásokkal küzdenek, amelyek a források-
nak a kiadások funkcionális területein való nem hatékony elosztásával és fel-
használásával kapcsolatosak. Az OECD becslései szerint az egészségügyi kiadá-
sok ötöde nem vagy csak kis mértékben járul hozzá az emberek egészségének
javításához. Néhány esetben akár az
egészség romlásához is vezethetnek. Az országok potenciálisan jóval kevesebbet
költhetnének az egészségre az egészség-ügyi rendszer teljesítményének vagy az
emberek egészségi állapotának romlása nélkül9.
További kihívásokat jelentenek az alábbiak:
az egészségügyi ellátáshoz való
egyenlőtlen hozzáférés; a költségvetési hiány gyakori
túllépése; a különböző minisztériumok egymás-
sal ellentétes költségvetési nyomása; változó szakpolitikai prioritások;
csalás vagy korrupció; és az egészségügyi és tartós ápolási-
gondozási rendszerekbe való befekte-
9 OECD; Tackling Wasteful Spending on Health; 2017. január – http://www.oecd.org/health/tackling-wasteful-spending-on-health-9789264266414-en.htm.
8. oldal |
tések ár-érték arányával kapcsolatos in-formációk hiánya.
5. ábra – Az egészségügyi alaphelyzet és a várható kiadások az uniós országokban 2013–2060 között, a népesség elöregedésével foglalkozó munkacsoport referencia-forgatókönyve
Forrás: Az elöregedésről szóló, 2015. évi jelentés alapján – a szervezeti egységek.
0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
EU CY LT LV BG RO EE LU PL HU BE CZ IT SI ES IE SE HR SK MT EL DE NL AT FI PT FR DK UK
2013 Változás (2013-2060)
9. oldal |
2.3. A hatékony egészségügyi rendszerekhez való hozzáférés
hozzájárul a társadalmi kohézióhoz
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-
férés leggyakoribb akadálya, hogy a betegek nem tudnak és/vagy nem
akarnak fizetni az orvosi termékekért és szolgáltatásokért. Néhány országban a
várakozási idő vagy az utazási távolság jelentett problémát. A várakozási időnek
számos oka lehet, többek között a források nem hatékony vagy nem meg-
felelő elosztása vagy az egészségügyi
rendszerek döntéshozóinak aktív igazgatási döntései.
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-férést akadályozhatja továbbá
az egészségügyi infrastruktúra és az egészségügyi alkalmazottak nem
megfelelő rendelkezésre állásra.
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-férés akadályait gyakran tükröző mutató
a betegek saját bevallásuk szerint ellátat-lan szükségleteire vonatkozik10. Ez a
mutató már szerepel a szociális pillér részét képező szociális eredménytáblán.
Az európai országok 80%-ában a népesség kevesebb mint 5%-a
számolt be az orvosi vizsgálatokra vonatkozó ellátatlan szükségletekről.
Ugyanakkor néhány országban az erről
beszámoló emberek aránya jelentősen magasabb volt11.
6. ábra – Az orvosi vizsgálatokra vonatkozó szükségletek ellátatlansága önbevallás alapján, a költségek, a várakozási idő és az utazási távolság miatt
Forrás: EU-SILC (2015)
10 A saját bevallás szerint ellátatlan egészségügyi szükséglet az adott személy saját értékelését jelenti arra vonatkozóan, hogy adott egészségügyi vizsgálatra vagy kezelésre szorult volna, azonban nem részesült benne vagy nem járt utána az alábbi három okból: „pénzügyi akadályok”, „várólista” és „túl messzire kell utazni”. A betegség idején gondozásban részesülők által jelentett problémák gyakran számottevő akadályokat tükröznek a gondozáshoz való hozzáférés tekintetében. 11 Külön kiemelendő Görögország, ahol a fizetések nagyarányú csökkenése és a munkanélküliség hirtelen emelkedése egy összehangolatlan, gyenge újraelosztást biztosító egészségbiztosítási rendszerben számottevő visszaesést eredményezett az állami egészségügyi ellátás által nyújtott lefedettség és a jogosultságok terén. Vannak arra utaló jelek, hogy a válság előtt Görögországban az egészségügyi szolgáltatásokat túlzott mértékben vették igénybe (amint azt a készpénzes egészségügyi kiadások magas szintje is tükrözi), de a válság miatt ez anyagilag fenntarthatatlanná vált. Az egységes lefedettséget az ezt követő, 2014-es és 2016-os reformok vezették be. Ezeknek a reformoknak az ellátatlan szükségletekre gyakorolt hatása a rendelkezésre álló adatokban még nem látszik.
0
2
4
6
8
10
12
14
EU EE EL RO LV PL IT BG FI PT IE LT HU UK BE SK HR CY DK FR SE LU CZ MT ES DE SI NL AT
Túl drága Túl messze van Várólista
10. oldal |
Az önbevallások szerint az egész Európai Unióban előfordul, hogy az emberek nem
férnek hozzá a jó minőségű egészségügyi
ellátáshoz, noha a tagállamok elfogadták az egészségügyi rendszerek méltányossá-
gának közös elvét. Az egészségügyi el-látáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos
méltányosság akadályai sokrétűek lehetnek, és pénzügyi, igazgatási, föld-
rajzi, jogi, kulturális és szervezeti tényezők is szerepet játszhatnak a
helyzetben.
Az egészségügyi ellátás igénybevételével
és az egészségügyi kiadásokkal kapcsolatos objektív intézkedések
tükrében is meg kell vizsgálni az önbeval-lás szerint ellátatlan egészségügyi szük-
ségleteket. Például az állami, magán és készpénzes egészségügyi kiadások
mértéke12, amely szintén információkkal
szolgál a népességnek a rossz egészségi állapot kockázatával szembeni pénzügyi
védelmével és az egészségügyi szolgálta-tások jelenlegi igénybevételével kapcsolat-
ban.
A jó minőségű ellátáshoz való fenn-
tartható egyetemes hozzáférés fokozott hatékonyságot és ered-
ményességet igényel az egészségügyi kiadások terén, miközben nő a kereslet
és korlátozottak a források. A kihívás abban áll, hogy meg kell találni az ellátás
finanszírozásának, szervezésének és biztosításának költséghatékony módjait,
és jobb egészségügyi eredményeket kell
elérni az elérhető források észszerűbb fel-használásával.
A kiadások általános, a rövid távú meg-takarításokat célzó csökkentése, amely
nem a rendszer költséghatékonyságára irányul, közép és hosszú távon a kiadások
növekedéséhez vezethet.
12 A készpénzes kiadások a háztartások elsődleges jövedelméből vagy megtakarításaiból fedezett, áruk és szolgáltatások tekintetében teljesített közvetlen kifizetéseket jelentik, amikor az igénybe vevő a térítést az áruk megvásárlásakor vagy a szolgáltatások igénybe vételekor fizeti meg költségtérítés vagy szervezett program keretében történő költségmegosztás nélkül. Ezt a mutatót is befolyásolhatják a betegek döntései. Az adatok országok közötti összehasonlíthatósága jelenleg korlátozott az SHA 2011 rendszer uniós országokban való végrehajtásának eltérő mértéke miatt.
Sok tagállamban különösen a megfizethe-tő gyógyszerekhez való hozzáférés
javítása jelent kihívást. Az előrejelzések
szerint nagyszámú új gyógyszer jelenik meg az elkövetkező években, ami az el-
múlt évtizedhez képest fokozza a finanszí-rozási szükségleteket.
Az új gyógyszerek természete folyamatosan változik: az innovációk
összetett és költséges biológiai gyógysze-reken alapulnak, és egyre inkább a
népesség kisebb csoportjait célozzák meg. Az egészségügy állami és magán-
finanszírozói számára egyre nagyobb
problémát jelent, hogyan tegyék megfizet-hetővé az ilyen, növekvő számban meg-
jelenő gyógyszereket.
Európában még mindig sokan halnak
meg idő előtt. 2014-ben 1,69 millió ember halt meg az Európai Unióban a 75.
életévének betöltése előtt. Ebből körül-belül 562 034 fő halála túl korai volt, és a
jelenlegi orvosi ismeretek és technológia
fényében elkerülhető lett volna. Az ilyen elkerülhető halálesetek közel feléért a
szívinfarktus és szélütés volt felelős.
A kezelhető halálozás fogalma azon az el-
képzelésen alapul, hogy egyes halálesetek „elkerülhetők” lehetnek (egyes kor-
csoportok és betegségek esetében), vagyis bizonyos esetekben nem
következne be haláleset, ha a beteg
időben hatékony egészségügyi ellátásban részesülne.
A kezelhető halálozással kapcsolatos mutató az egészségügyi rendszerek
teljesítményére vonatkozó értékelés globális összefüggésében jelzéssel szolgál
az egészségügyi szakpolitikák minőségéről és teljesítményéről.
A 75 éves kor előtt elhunytak között az
optimális ellátás révén kezelhető halál-esetek aránya 2013-ban jelentősen eltért
az egyes uniós tagállamokban.
11. oldal |
7. ábra – Kezelhető halálozás
Forrás: Az Eurostat adatbázisa(2014)
3. A KIHÍVÁSOK KEZELÉSÉRE SZOLGÁLÓ MEGFELELŐ
SZAKPOLITIKAI ÖSZTÖNZŐK AZONOSÍTÁSA
A hatékony, hozzáférhető és alkalmaz-kodóképes egészségügyi rendszerekről
szóló bizottsági közlemény javaslatot tesz egy olyan uniós menetrendre, amely
számos együttműködési mechanizmussal támogatja a nemzeti reformokat. A cél az
uniós egészségügyi rendszerek teljesítmé-
nyének javítása. Az ilyen mechanizmusok közé tartozik az egészségügyi technológia-
értékelés, az elektronikus egészségügy és a digitális egészségügy, az egészségügyi
rendszerek teljesítményének értékelése, a munkaerő tervezése, az európai
referenciahálózatok stb.13
Ez az együttműködés az egészségügyi
rendszerek hatékonyságának és eredmé-nyességének javítására irányul a költség-
vetési fenntarthatóság és a mindenkire ki-terjedő jó minőségű egészségügyi
szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében.
Az Európai Bizottságnak és a Gazdaság-politikai Bizottságnak az egészségügyi és a
tartós ápolási-gondozási rendszerekről szóló közös jelentése (2016) meghatároz
számos olyan területet, amelyen a
13 https://ec.europa.eu/health/home_en.
fejlesztések közép és hosszú távon fokoz-hatnák az egészségügyi rendszerek
költséghatékonyságát, valamint fokozhat-nák a hosszú távú fenntarthatóságukat.
A megfelelő szakpolitikai ösztönzők közé tartoznak az alábbiak:
A rendszerek irányításának javítása
1) a költségvetési és egészségpolitikai hatóságok közötti együttműködés
fokozása és a költségvetési tervezési eszközök széles körének alkalmazása a
hatékonyság, átláthatóság és elszámoltat-hatóság támogatása érdekében;
2) információtechnológiai és adatkezelési stratégiák kidolgozása az ellenőrzés és
irányítás támogatása érdekében, valamint a korrupció, a csalás és az állami források-
kal való visszaélések elleni fokozott küzdelem;
3) a reformok előzetes és utólagos értékelése következetes és formalizált
módon, bizonyítékok alapján, valamint az egészségügyi rendszerek teljesítményének
értékelése;
4) a közigazgatási szervek szerepének
egyértelmű meghatározása a tartós ápolás-gondozás vonatkozásában az
orvosi és szociális szolgáltatások jogi keretek között történő integrálása és a
fokozott igazgatási hatékonyság érdekében;
12. oldal |
5) az emberi erőforrások megfelelőségé-nek és minőségének javítása az egészség-
ügyi ágazatban az igényekre szabott
tervezéssel, az ösztönzők kiigazításával, a határon átnyúló orvosfelvétel lehetőségé-
nek megvizsgálásával és hosszú távú tervezéssel;
A finanszírozás és a kiadások
fenntarthatóságának és hatékonyságának támogatása
6) annak biztosítása, hogy az államilag térített ellátási csomagok a költség-
hatékonyság és a méltányosság kritériumán alapuljanak, illetve a költség-
megosztási rendszerek támogassák az állami kiadások korlátozását, miközben
továbbra is biztosítják a hozzáférést;
7) a bérek és a beszerzési mechanizmusok
hatékonyságot és méltányosságot elő-mozdító tervezése;
8) az egészségügyi rendszerek leválasztá-sa a hagyományos kórházközpontú
modellről a kapuőri szerep és az alap-ellátás megerősítésével, valamint az el-
látás koordinációjának és integrációjának elősegítése;
9) a kórházi ápolás fenntarthatóságának javítása a finanszírozási megoldások
fejlesztésével, a működési költségek csökkentésével, illetve a kórházi
teljesítmény jobb összehasonlító értékelésével;
10) a gyógyszerek költséghatékony használatának és megfizethetőségének
erősítése a közbeszerzés, a generikus és biohasonló14 gyógyszerek, a megfelelő ár-
ellenőrzési szakpolitikák és a gyógyszerek észszerű használatának előmozdításával;
11) az országok közötti együttműködési mechanizmusok további vizsgálata a
gyógyszerek elérhetőségével és hozzá-férhetőségével kapcsolatos problémák
kezelésére az uniós országokban. Ennek magában kell foglalnia a megfelelő uniós
14 A generikus gyógyszerek olyan gyógyszerek, amely megegyeznek egy korábban már jóváhagyott gyógyszerrel („referencia-gyógyszer"). Ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, mint a referencia-gyógyszer. A biohasonló gyógyszer minden lényeges szempontból nagyon hasonlít egy már jóváhagyott biológiai gyógyszerhez.
szintű szabályozási mechanizmusokat és a csoportos beszerzési megállapodásokat;
12) az egészségügyi technológiaértékelés alapján történő költséghatékony
lefedettségi döntések lehetővé tétele az új és meglévő technológiák vonatkozásában,
többek között a tagállamok együtt-működésével;
Az ellátáshoz való hozzáférés, valamint az ellátás minőségének és
hatékonyságának javítása
13) az egészségfejlesztési és betegség-megelőzési szakpolitikák megerősítése: a
kockázati tényezőkkel kapcsolatos
figyelemfelkeltés; integrált, több ágazatra és érdekeltre kiterjedő kezdeményezések
kidolgozása, valamint a pénzügyi tervek-nek a szakpolitikai ütemtervhez való
igazítása;
14) a jó minőségű ellátáshoz való hozzá-
férés javítása a várakozási idő és a ház-tartásokra nehezedő egészségügyi ki-
adások, beleértve az informális kiadáso-kat, csökkentésével;
15) a veszélyeztetett csoportok szükségle-
teinek figyelembevétele, különösen az ide-
vágó költségvetési és szociális védelmi szakpolitikák, az ellátást illető ágazatközi
együttműködés és a kulturálisan érzékeny szolgáltatások révén;
16) a rászorulók megfelelő ellátásának
biztosítása a minőség és a hatékonyság
előmozdításával és értékelésével;
17) a független élet előmozdítása és adott esetben az egészségügyi és tartós ápolási-
gondozási szolgáltatások otthoni és közösségi, semmint intézményi
környezetben való nyújtásának
támogatása;
18) az egészséges öregedés elősegítése és a krónikus állapotú személyek fizikai és
mentális egészségében bekövetkező romlás megakadályozása.
4. A SZAKPOLITIKA JELENLEGI
ÁLLÁSÁNAK KERESZTVIZSGÁLATA
Számos tagállam lényeges intézkedéseket vezetett be és hajtott végre az egészség-
ügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés
13. oldal |
javítása érdekében a rendszer minőségének és fenntarthatóságának
megőrzése mellett.
Bulgária, Észtország, Málta, Ausztria és Lengyelország fontos reformokat hajtott
végre az alapellátás megerősítése, valamint az alapellátásnak a kórházi és
specializált ellátással való jobb koordinációja érdekében. Továbbá Svéd-
ország is nagyobb támogatást különített el az egészségügyi szolgáltatásokhoz való
hozzáférés javítására.
Ciprus megkezdte az egészségügyi rend-
szere átalakítását, hogy a népesség
egészére kiterjessze az egészségügyi el-látáshoz való hozzáférést, és csökkentse a
magas készpénzes kifizetéseket.
Portugália 2016-ban és 2017-ben jelentős
reformokat hajtott végre az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés
biztosítása céljából.
Bulgária lépéseket tett a járóbeteg-ellátás
megerősítése érdekében ott, ahol a járó-
betegek egészségügyi ellátása esetében az alacsony szintű állami lefedettség
néhányaknak megnehezíti az egészség-ügyi ellátáshoz való hozzáférést.
Ausztria új, diagnózis-esetcsoportokon alapuló térítési rendszert vezetett be a
kórházi járóbeteg-ellátásban a fekvőbeteg-ellátásra nehezedő nyomás enyhítése,
illetve az egynapos klinikai beavatkozások
és járóbeteg-szolgáltatások előmozdítása érdekében.
Lettország és Lengyelország reformokat kezdeményezett az egészségügyi dolgozók
számának növelésére.
Magyarország és Románia megtette az
első lépéseket az egészségügyi szak-emberek bérének növelése érdekében.
Lettország, Lengyelország, Portugália és
Románia olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek célja, hogy vonzóbbá tegye
az orvosok és nővérek számára a város-széli és vidéki területeken történő munka-
végzést.
Lettország és Málta csökkentette a
várakozási időt, Románia pedig átszervez-
te a járóbeteg-szakellátó rendszer egyes részeit.
Olaszország, Málta, Portugália és
Szlovénia infokommunikációs technológiákkal kapcsolatos megoldásokat
dolgozott ki és vezetett be az egészség-ügyi ellátásokat érintő várakozási idő
csökkentésére.
Spanyolország, Olaszország, Portugália és
Szlovákia olyan reformokat hajt végre, mint a beszerzés központosítása, a
generikus készítmények elérhetővé tétele és az egészségügyi technológiai értékelést
végző testületek felállítása. A végső cél a
gyógyszerekhez való hozzáférés javítása és a költséghatékony gyógyszerhasználat
biztosítása.
Lettország és Románia az egészségügyi
rendszer jobb elszámoltathatóságát és átláthatóságát szolgáló mechanizmusokat
tervezett.
Az Egészségügyi helyzet az Európai
Unióban elnevezésű kezdeményezés15
információkkal szolgál az európai egész-ségügyi szakpolitikákkal kapcsolatban. Az
egyes országok egészségügyi profiljai részletesebben elemzik a tagállami szak-
politikák jelenlegi helyzetét.
A kísérő jelentés az országprofilok meg-
állapításain alapul, és hangsúlyozza a horizontális szakpolitikai következmé-
nyeket.
Dátum: 2017. szeptember 26.
15 https://ec.europa.eu/health/state/summary_en
14. oldal |
5. HASZNOS FORRÁSOK
A Bizottság közleménye a hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes
egészségügyi rendszerekről (COM(2014) 215 final) https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/doc
s/com2014_215_final_hu.pdf
Joint report on health care and long-term care systems and fiscal sustainability —
European Economy, Institutional paper 37, October 2016; Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, valamint a Gazdaságpolitikai Bizottság
https://ec.europa.eu/info/publications/economy-finance/joint-report-health-care-and-long-term-care-systems-fiscal-sustainability-0_en
Az egészségügy helyzete az EU-ban: Egészségügyi országprofilok
https://ec.europa.eu/health/state/country_profiles_en
A Health at a Glance: Europe 2016 – State of Health in the EU Cycle, OECD
Publishing, Paris https://ec.europa.eu/health/state/glance_en
Az európai szemeszter tematikus tájékoztatója az államháztartás fenntarthatóságáról
WHO Health for All adatbázis
OECD egészségügyi adatbázis
Európai Bizottság ECHI adatok
https://ec.europa.eu/health/indicators/indicators_en
Opinion from the Expert panel on effective ways of investing in health on the 'Typology of health policy reforms and framework for evaluating reform effects'
https://ec.europa.eu/health/expert_panel/sites/expertpanel/files/013_healthpolicyreforms_reformeffects_en.pdf
Opinion from the Expert panel on effective ways of investing in health on 'Access to health services in the European Union'
https://ec.europa.eu/health/expert_panel/sites/expertpanel/files/015_access_healthservices_en.pdf
Opinion from the Expert panel on effective ways of investing in health on the
'Definition of a frame of reference in relation to primary care with a special emphasis on financing systems and referral systems'
https://ec.europa.eu/health/expert_panel/sites/expertpanel/files/004_definitionprimarycare_en.pdf
Report from the EU expert group on health systems performance assessment 'So What? Strategies across Europe to assess quality of care'
https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/docs/sowhat_en.pdf
Report from the EU expert group on health systems performance assessment 'Blocks:
Tools and methodologies to assess integrated care in Europe' https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/doc
s/2017_blocks_en_0.pdf
15. oldal |
MELLÉKLET
A. ábra: A jövedelmi ötödök közötti különbség16
az önbevallás szerint ellátatlan
egészségügyi szükségletek vonatkozásában (2015)
Forrás: Eurostat, EU-SILC. Megjegyzések: különböző okok; a különbség százalékpontban.
B. ábra: A magánháztartások készpénzes kiadásai a jelenlegi összes egészségügyi kiadás százalékában (2014. évi vagy a legfrissebb elérhető adatok)
Forrás: WHO Health for All adatbázis
16 A jövedelmi ötödök alsó ötödéből (q1) és felső ötödéből (q5) származó, százalékban kifejezett népesség közötti különbség az önbevallás szerint a megelőző 12 hónapban ellátatlan egészségügyi szükségletek vonatkozásában. A q1 csoport a népesség legalacsonyabb jövedelemmel, a q5 csoport a népesség legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20%-a.
16. oldal |
C. ábra: Az egészségügyi ellátás várható kiadásai az uniós országokban 2013–2060 között, a népesség elöregedésével foglalkozó munkacsoport kockázati forgatókönyve
Forrás: Az elöregedésről szóló, 2015. évi jelentés alapján – a szervezeti egységek.
D. ábra: A munkavállalók végzettsége
A felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók az összes munkavállaló százalékában kifejezve az egészségügy és szociális munka terén, illetve valamennyi ágazatban (2016) – Forrás: Eurostat
0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
2013 Változás (2013-2060)
0
10
20
30
40
50
60
70
80
EU CY BG ES EL IE LT UK EE PL BE LV FI SE IT DK SI PT MT NL FR HR CZ LU AT RO HU SK DE
Összes – valamennyi NACE ágazat Humánegészségügyi és szociális ellátás