FilmMagazin 2011. február

FANTOMAS: NAGYON AJÁNLOTT IDŐTLEN KLASSZIKUS

FEKETE HATTYÚ

ÚJRA SZÓL A HATLÖVETŰ A FÉLSZEMŰ MIT NÉZZÜNK SZAKÍTÁS UTÁN? ISMERETLEN VIZEKEN KARIB-TENGER KALÓZAI URALKODÓI ELŐJOG A KIRÁLY BESZÉDE

2 / FilmMagazin

Bőséges tartalommal megtöltött FilmMagazin várja ezúttal is a minő-ségi újságírásra váró közönséget, vagyis titeket, drága olvasók! Febru-árban végre hozzánk is eljut az Os-car-jelölt filmek nagy része, így a díjszezon legnagyobb durranásaival, legátütőbb sikerei volt alkalmunk foglalkozni: 10 oldalon keresztül elemezzük a Fekete hattyút, részle-tesen bevizsgáltuk A félszeműt, de láttuk A király beszédét és a The Fighter - A harcost is! Pótoljuk a januári számunkból kimaradt Roha-nás és Boszorkányvadász kritikán-kat, illetve jóval a magyar premier előtt sikerült megnéznünk a Csak szexre kellesz című romantikus ko-médiát, illetve gorcső alá vettük John Travolta legújabb akciófilmjét

is. Háttérrovatunkban részletesen foglalkozunk a Honnan tudod? és a Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vi-zeken című filmekkel, utánajártunk a legfontosabb kategóriákban szerep-lő idei Oscar-jelöltek esélyeinek, valamint „hangot adtunk” az X-Men: First Class című képregényadap-tációval kapcsolatban felmerülő ösz-szes aggályunknak. Összeállítást készítettünk azokról a filmekről, amelyek a legjobb orvosságként szolgálhatnak egy veszekedésekkel telített szakítás fájó sebeinek gyó-gyításához, filmklasszikus rovatunk-ba pedig az örökzöld Fantomas ke-rült. Szóval eseménydús február áll mögöttünk, van mit olvasgatni bő-ven, úgyhogy jó szórakozást kívá-nok az ehavi lapszámhoz!

Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia Hannibál, Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnal-ka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Jánvári Gergő Márk (Paulkemp), Verebélyi Tamás (Spike), Kónya Sán-dor (Sanya08) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám megjelenés: 2010. március 12.

IMPRESSZUM

KEDVES OLVASÓK!

CÍMLAPSZTORI: A Fekete hattyú, az orosz romantikus zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij A hattyúk tavának, minden idők egyik legismertebb klasszikus operával keresztezett balettjének, a jelenkori modern feldolgozása. A négy kishattyú má-sodik felvonásbeli híres táncát tucatnyian parodizálták már, mi több, általában az eredeti lépések, gesztusok meg-tartásával, vagy felhasználásával. Csajkovszkij csodás kísérőzenéjét, elsősorban a visszatérő főmotívumot, pedig sokan - egy meghökkentően diszkós hangzású változatban még a Black-more’s Night is - feldolgozta már. Vlagyi-mir Begicsev és Vaszilij Gelcer librettójátt J. K. A. Musäus Az elrabolt fátyol című meséje ihlette. Siegfried herceg, akinek menyasszonyt kell választania születésnapi bálján, ám képtelen szerelemből kihirdetni jövendőbelijét, elke-seredésében az erdőbe menekül… >> 24.

Hamarosan elindul a Tol-lal.hu új online magazin-ja, melybe válogatott írá-sok, remekművek kerül-hetnek be, a szerkesztő-ség válogatásával. Az igényes kiadás első szá-mában a most lezajlott „Éljen a szerelmesek napja!” elnevezésű pá-

lyázat legjobb művei kapnak helyet. Rész-letekért figyeld folyamatosan frissülő web-oldalunkat!

Képünk csak illusztráció!

díj bezsebelésére minden esélye meg is van! LEGJOBB FŐSZEREPLŐK Egyes vélemények szerint Colin Firthnek tavaly kellett volna, a soka-dik újkorát élő Jeff Bridgesnek pedig idén kellene győzedelmeskednie, de vélhetőleg a szerepek fel fognak cserélődni, hiszen nem tudjuk elkép-zelni azt, hogy Firth elől valaki el-happolná idén a díjat. A nőknél Natalie Portman és Annette Benning tűnik a legnagyobb esélyesnek, rá-adásul mindkét hölgy teljes mérték-ben megérdemli az elismerést, mi mégis Natalie Portman győzelmére voksolunk. LEGJOBB MELLÉKSZEREPLŐK Bár a The Fighter-nek nem róla kel-lett volna szólnia, mégis Christian Bale elhappolta a rivaldafényt min-denki elől és a tehetsége színész bizony Oscar - díjjal a zsebében fog a gáláról hazatérni. A nőknél már sokkal kérdésesebb a helyzet, de véleményünk szerint a Golden Globe-hoz hasonlóan itt is Melis-sa Leo fog győzedelmeskedni. A HIÁNYZÓK A tavalyihoz képest sokkal „értelmesebb” jelöltlistát si-került összeállítania az akadémiának, mégis van egy - két hiányzó, akik megérdemelték volna a sokkal nagyobb figyel-met. Mindenek előtt ért-hetetlennek tartjuk Chris-topher Nolan mellőzését a rendezői kategóriából, hiszen arról a filmesről van szó, aki min-den egyes alkotásával igyekszik a lehető legjobbat nyújtani - ráadásul még egyszer sem nyúlt mellé. Hiá-nyoljuk továbbá Martin Scorsese és a Viharsziget szereplését, hiszen ha az idős mestert a Tégláért kitűntet-ték, a Viharszigetért minimum jelölni kellett volna. Talán még Leonardo DiCaprio is megérdemelte volna a nominációt, hiszen a Viharszigetben nyújtott alakítása élete egyik legjobb színészi teljesítménye volt. Szóval

A tavalyi Oscar-gálát elég nagy ér-dektelenség övezte, köszönhetően a régimódi show-műsornak és az elő-re borítékolható győzteseknek. Re-méljük idén majd másképp alakul-nak a nézettségi mutatók és a díja-zottak között is lesznek meglepeté-sek - bár egy-két tuti befutót még így is meg tudunk nevezni. Nézzük hát, mit várunk a legfontosabb kategóri-ák díjazásaitól! LEGJOBB FILM Ismét 10 film versenyez a legrango-sabb filmes elismerés megszerzésé-ért és a legnagyobb esélyesnek Da-vid Fincher A közösségi háló című alkotása tűnik, hiszen a Facebook megszületését feldolgozó mozi vé-gigtarolta a teljes díjszezont, min-denhol megverve a másik favoritnak tartott A király beszédét. Vélhetőleg eközött a két film között fog eldőlni a díj sorsa, bár van némi esélye az Eredetnek, a Fekete hattyúnak és A félszeműnek is. A Toy Story 3 feltű-nése pedig gyakorlatilag borítékolja az animációs kategória győztesét. LEGJOBB RENDEZŐ Sokáig David Fincher tűnt a díj leg-nagyobb várományosának, a Gol-den Globe győzelem után pedig már szinte oda is adták neki az Oscar-t, ám a Rendezők Céhe szerint még-sem ő volt a 2010-es esztendő leg-jobb rendezője. A díjat Tom Hooper kapta A király beszédéért, és mivel 1948 óta mindössze 6 alkalommal fordult elő az, hogy nem az kapta az Oscar-t, aki a Rendezők Céhe sze-rint is a legjobb volt, hivatalosan is Tom Hooper a legnagyobb esélyes. LEGJOBB FORGATÓKÖNYV Az est egyik legnagyobb meglepeté-se lenne, ha Aaron Sorkin nem kap-na díjat a legjobb adaptált forgató-könyv kategóriában, ugyanis a Facebook - film egyik legnagyobb előnye a frappánsan megírt dialógu-sokban keresendő. Az eredeti ötle-tek közül Christopher Nolannek szurkolunk, reményeink szerint vég-re elismerik a tehetséges író - ren-dező nem mindennapi munkáját. A

4 / FilmMagazin

OSCAR 2011

HÁTTÉR

v

vannak hiányzók, vannak előre lát-ható tuti befutók, de hogy az Ameri-kai Filmakadémia szerint kik voltak a legjobbak, az majd csak február 25-én derül ki. Az est házigazdája idén James Franco és Anne Hathaway lesznek, így minden bizonnyal re-mek szórakozásban lesz részünk. Az esemény Magyarországon TV-s közvetítésként, eredeti nyelven csak az HBO-n lesz nyomon követhető.

Idén mozikba kerül az új X-Men film, a képregényrajongók tehát várakoz-hatnak tűkön ülve. Azonban van egy kis bibi, konkrétan az hogy amint olvasom, a rajongók (mind a képre-gény-, mind pedig az előbbi filmek rajongói) fejet bólogatva (jobbról balra, negatív irányba) nézik a nap-világot látott fotókat és egyre növek-vő kétkedéssel fogadnak mindent, amit a rendező Matthew Vaughn mond a filmről. Van szó arról hogy gyorsan csinálják, ezért félő hogy az effektusok nem fogják megütni a mércét, de a legnagyobb kritika azt éri, hogy Vaughn szépen felbolygat-ja az előző három film által rendbe rakott idővonalat. Nem könnyű per-sze ilyenkor előzményfilmet csinálni, sok mindennel kell számolni, és az sem túl biztató előjel, hogy a filmben nem lesznek benne az eredeti X-Men tagjai (Küklopsz, Jean Grey, Jégember kizárva, egyedül Bestia az aki lesz), ami már önmagában joggal kivághatja sokaknál a biztosí-tékot. Arról nem is beszélve hogy azért egy kvázi nagy lábnyomba kell belehelyeznie cipőjét a direktornak, Bryan Singer első két X-filmjét nem

tálisak, borúlátóak! Reménykedjünk a legjobbakban. Ami eddig napvilág-ra látott a filmből, az számomra biz-tató. Michael Fassbender Magneto szerepében biztosra veszem hogy maximumot fogja nyújtani (emlékez-zünk csak milyen nagyszerű is volt az Éhségben vagy a Becstelen Brigantykban!), és James McAvoy is generációjának egyik legtehetsége-sebb színésze. Így hát hogy a túró-ba cseszhetik el? Pláne hogy hozzá-vesszük azt, hogy a hatvanas évek-ben fog játszódni, ez még hozzáad egy kis pluszt.

Bryan Singer első két X-filmjét nem viccből emlegetik sokan a képre-gény-filmek egyik etalonjának, hi-szen az első rész volt az, mely utat vágott a máig tomboló comicbook-movie láznak. Legalábbis mondom én, de szerintem igazam van. Min-den az ikszekkel kezdődött, az mu-tatta meg hogy itt nem csupán az akciók számítanak hanem az érzel-mek, a dráma része a produkciónak. A második rész aztán feltette az i-re a pontot, megmutatta hogyan kell igazán csinálni. Természetesen én optimista vagyok a filmmel kapcso-latban, hiszen az az ember rendezi aki meglepett bennünket tavaly a Kick-Ass című brutális, cinikus és mocskosul szórakoztató képregény-filmmel, bizonyítván hogy jól áll neki a műfaj és most sem várok tőle ke-vesebbet, mint hogy kevés pénzből készítsen egy stílusos, szórakoztató és izgalmas mutánsmozit. Persze a kétely ott van mindig. Mi van, ha nem jön össze neki? Mi van ha majd tényleg úgy jövünk ki a moziból hogy elégedetten bólogatunk, fejün-ket lehajtjuk és magunkban sírunk? Oké, ne legyünk ennyire szentimen-

5 / FilmMagazin

X-MEN: THE FIRST CLASS AGGÁLYOK

épül, és ahogy a sztoriból kiolvasha-tó, több különböző karakter és ép-pen átalakuló jellem sorsát, helyze-tét követi nyomon. A filmet az Oscar-díjas James L. Brooks rendezte, akinek a nevéhez fűződik pl. az Adam Sandler és Tea Leoni főszereplésével készült Spangol, de ő rendezte a Simpson család egész estés mozifilm változa-tát is. A Honnan tudod? esetében Brooks maga írta a forgatókönyvet is, és producerként is részt vett a film létrejöttében. Mint elmondta, amikor Lisa karakterét kitalálta, ele-ve úgy képzelte, hogy Reese

George Madison korrekt, becsületes üzletember, akinek apjához fűződő kapcsolata, gyökeresen megválto-zik, amikor csalással vádolják meg. Minden esélye megvan rá, hogy börtönbe kerüljön, ő azonban opti-mistán áll hozzá a dolgokhoz. Lisa még Matty-vel történő kalandja előtt találkozik George-dzsal is, de éppen aznap randevúznak, amikor a lányt kiteszik a csapatból, így nem sül el jól a dolog. Ám amikor minden vesz-ni látszik, hirtelen felfedezik, hogy milyen az, amikor valami csodálatos dolog történik. Igazából az egész alkotás a „Honnan tudod, hogy iga-zán szerelmes vagy?” alapkérdésre

Witherspoon-nak adja a szerepet, hiszen nem sokkal azelőtt látta A nyughatatlan-t, amelyben nagyon tetszett neki a színésznő játéka. Így már gyakorlatilag szinte a forgató-könyv megírásának a kezdetén fel-kereste a színésznőt, hogy lenne-e kedve hozzá, mert akkor eleve ő hozzá igazítja a karaktert. Wither-spoon úgy nyilatkozott, hogy amikor először megkereste őt Brooks az ötletével, nagyon nagy megtisztelte-tésnek vette, és rendkívül izgatott lett. Természetesen elvállalta a sze-repét, és így lehetősége volt már a forgatókönyv írásának kezdetétől végigkísérnie karaktere alakulását,

HÁTTÉR

6 / FilmMagazin

HONNAN TUDOD? A Columbia Pictures nemsokára nálunk is bemutatja a Gracie Films pro-dukcióját, mely a Honnan tudod? címet kapta. A film története Lisáról szól, akinek élete gyermekkora óta a sport körül forog. Azonban egy szép napon kikerül a softball csapatból, gyakorlatilag mindent elveszít, amit addig ismert. Tanácstalanul próbál beilleszkedni a normál életbe, amikor is kalandba keveredik a nőcsábász baseball-játékossal, Matty-vel.

Írta: Kóczy

hogy mikor a végleges szkripteket megkapta, már elmondhatta, hogy teljesen ismeri a figurát, akit játszani fog. A színésznő nagyon komolyan vette a feladatát, hiszen pl. csak kb. 5 percnyi softball látható a filmben, Witherspoon előtte mégis hónapo-kon át készült rá az egyik leghíre-sebb női softball edzővel. A baseball játékos Matty szerepét Owen Wilson kapta. Ahogy a színész fogalmazott, a felszínen Marry minden nő álma: jóképű, sármos, sportos, híres és ráadásul gazdag is. Azonban sem-mit sem vesz túl komolyan, legke-vésbé a nőkkel való kapcsolatait. Ezt változtatja meg nagyban, amikor megismeri Lisa-t. Paul Rudd alakít-ja George Madison-t a becsületes üzletembert. Ahogy a színész fogal-mazott, karaktere senkire sem ha-sonlít azok közül, akikkel Lisa koráb-ban randizott, azonban a lányhoz hasonlóan neki is épp alapjaiban rendült meg az élete, hiszen egy szövetségi nyomozás szenvedő ala-nya lett. Amikor már úgy érzi, hogy teljesen padlót fogott, akkor találko-zik Lisa-val, és ettől mindent sokkal szebbnek lát. George apját Charles-t Jack Nicholson játssza, akinek az volt a feladata, hogy ezt az eleinte kissé ellenszenvesnek tűnő figurát szerethetővé tegye a nézők számára. Ő a történet egyik

kiemelték, hogy egy történetet iga-zából a részletekkel tudnak eladni, és Brooks-ot éppen ezek a részletek érdeklik igazán. A film nagy része Washingtonban játszódik, éppen ezért a stáb ott for-gatta a jelenetek egy részét, de né-hány jelenetet Philadelphiában vet-tek fel. A stáb tagjai elmondták, hogy Washingtonban nem olyan egyszerű forgatni, hiszen rengeteg engedélyt kell beszerezni, de sze-rencsére sikerült megoldani, így for-gathattak a Washington Nationals otthonában is, ahol a történet szerint Matty játszik. A filmet Amerikában már 2010. december 17-én bemu-tatták, a magyar közönség viszont 2011. február 24-étől nézheti meg a hazai mozikban.

legérdekesebb figurája, akiről szinte lehetetlen eldönteni, hogy tulajdon-képpen jó vagy rossz ember. Hiszen szereti a fiát, akit egyedül kellett felnevelnie, de ugyanakkor a vállala-tát is nagyon fontosnak tartja. A film egyik nagy kérdése, hogy vajon Charles képes-e feláldozni fiát a vállalata miatt. Az eddig megismert szereplők Kathryn Hahn-nal egészültek ki, aki Annie-t, George terhes titkárnőjét játssza. Ő is elég nagy dilemmával küzd, hiszen lojális a főnökéhez és szeretne segíteni neki, de a cég jo-gászai (és főnöke is) megtiltották neki ezt, nehogy ő is bajba kerüljön. Ezért, ha nyíltan nem is, de más módon próbál segíteni a bajba jutott George-nak. Ami a forgatást illeti, Laurence Mark producer úgy nyilatkozott róla, hogy jó volt látni, hogy a rendező, James L. Brooks mennyire jó megfigyelő. Ez meglátszik a karakterek jellemé-ben, és ezért annyira mélyek, és érdekesek, és ezért tudnak olyan sok izgalmas dolgot mondani. A má-sik két producer Julia Ansell és Pau-la Weinstein pedig azt emelték ki a rendezővel kapcsolatban, hogy ké-pes belelátni az emberekbe, vala-mint valódi emberek valódi problé-máiról ír, így a néző könnyedén tud azonosulni a szereplőkkel. Azt is

7 / FilmMagazin

Stáblista Rendező: James L. Brooks Főszereplők: Paul Rudd, Reese Witherspoon, Owen Wilson Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. február 24.

James L. Brooks - kiváló rendező, remek producer, ráadásul még a Simpson család jó pár epizódja is az ő nevéhez fűződik…

kor soha nem gondolkozunk távla-tokban. De miért is gondolkozzunk távlatokban? Íme a lista azokról a filmekről amelyeket ajánlok minden-kinek szakítás után (egyik másik mondjuk nemfüggő). KOMMANDÓ A hatás garantált. Miután barátnőnk kirúgott minket sírás helyett vegyük le a polcról ezt a filmet (hiszen vele ezt úgyse nézhetted meg), és tekint-sük meg ezredjére is. Ez az a film

Természetesen ez emberfüggő, mindenki más filmeket néz, minden-ki másként éli meg az ilyen dolgo-kat. Egy biztos, ilyenkor a legnehe-zebb romantikus filmet nézni. Ca-sablanca tehát kizárva, bár ott a happy end elkerülése mentheti a helyzetet. Kerüljük Sandra Bullock-ot és az ő romantikus vígjátékait és az isten szerelmére ne nézzük meg az Igazából szerelmet se, hát még az Egy makulátlan elme örök ragyo-gását, mert totális depresszió lesz a vége. Habár az Igazából szerelem még határeset, ott felvidulhatunk az egésznek a hangulatán. De Berg-man-filmet ne nézzünk, mert megle-hetősen depresszív hangvételűek és Lars von Trier-t is kerüljük szerin-tem, abból se sülhet ki túl sok jó. Tarantino – ha rajongója vagy – jól jöhet viszont. De van egy kis bibi. Ha elég időt voltatok együtt baráto-tokkal/barátnőtökkel, az a probléma is felmerülhet, hogy sok filmet meg-néztetek együtt. Sok olyan filmet ami a kedvenceid közé tartozik és ami alapjáraton felvidítana akármi-lyen esetben, vennéd le a polcról szakítás után, aztán rájössz: ezt a filmet Vele nézted. Ránézel egy má-sikra és eszedbe jut: ezt is Vele néz-tem. Kétségbeesett érzés, meg kell mondjam. Hiszen a kedvenceinket általában megosztjuk kedvesünkkel, ez így van rendjén csakhogy ilyen-

ami annyira röhejes néha hogy az már zseniális, ráadásul amiatt se kell aggódnunk hogy becsúszik egy nyálas szerelmi szál, mert ilyen nem történik meg. Arnold gondoskodik arról hogy maszkulin jelenlétével egyből elfeledjük az exünket és szarjunk magasról a szerelemre. Mire vége a filmnek, el is felejted ki szakított veled, csak ujjongsz mint egy állat. És még az se számít hogy a stáblista alatt a We Fight for Love szól. Epic.

8 / FilmMagazin

ÖSSZEÁLLÍTÁS

MIT NÉZZÜNK SZAKÍTÁS UTÁN? Fogas kérdés. Biztosan sokan vannak úgy, hogy barát/barátnő szakít ve-lük, ilyenkor pedig jön a letargia, a “nem akarok élni”-epizód, önpusztí-tás, szívjunk el annyi cigit amennyit tudunk, lekurvázzuk az exünket vagy épp elmegyünk egy közeli kocsmába és seggrészegre isszuk ma-gunkat. Én ezek közül egyiknek sem igazán hódolok, talán még a cigizés segíthet ha baj van, de ennyi. De ha valaki filmrajongó, hát felmerül a kérdés: mi az a film, ami átsegíthet minket a szakítás utáni pokoli napo-kon?

Írta: Sanya08

ANNIE HALL Szinte minden páros magára ismer-het ebben a filmben. Woody Allen számomra amúgy is sokat jelent, az ő filmjein szinte mindig tudok vidulni mert az életről, szerelemről való felfogását nagyon irigylem. Ez a film nyilván ismerős mindenkinek, és nekem ez az egyik kedvencem. Re-alisztikusan ábrázolja férfi és nő kapcsolatát, hitelesen ha úgy tet-szik, közben viszont nem hanyagolja az iróniát és a poénokat. Így szakí-tás után igazán jól jöhet egy filozófi-ai löket humorral nyakon öntve, mindjárt másként látjuk a világot. Még akkor is ha a barátnődnek megmutattad. HARCOSOK KLUBJA Szinte akármilyen kétségbeesett időszakban jót tud tenni ez a film. Ha elhagyott a barátnőd nézd meg a Harcosok klubját. Lázadj. Szarj a világra. Szarj a szerelemre. Dühöngj hogy nem lettél rocksztár. Érezd magad Tyler-nek és mondd az okos-ságokat. Csak vigyázni kell vele mert rossz hatással is lehet ránk. Mondjuk nem ajánlatos kimenni az-tán az utcára verekedni. Habár…Még az is jót tehet. AMELIE CSODÁLATOS ÉLETE Ha ez a film nem vidít fel akkor kér-lek szépen te egy piszkosul remény-telen alak vagy. Hiszen Amelie csak azért él hogy boldog legyél! És még így se megy, te szánalmas hülye!

tudnád beszélni a gondodat. Hát rakd be a Rio Bravót és máris ott van John Wayne, Dean Martin és Ricky Nelson. Ne izgulj, jó móka lesz! Majd énekeltek és gitároztok, beszélgettek, John Wayne majd kioktat, válladra teszi a kezedet és ellát valami bölcs tanáccsal (vagyis hát gyakorlatilag nem, de jó ezt el-képzelni). Majd egy kis akció, izga-lom. Egy apró szerelmi szál, de nem számít. Ellazulsz. Jobbnak látod a világot. POP, CSAJOK, SATÖBBI Egy film a harmincas férfiak “mit csináljak, mivé lettem”-életéről és mellesleg az egyik legviccesebb film amit szakításról csináltak. Rob egy lemezbolt tulajdonosa akit John Cusack alakít (Cusack már önmagá-ban baromi jó), akivel szakít a barát-nője. Majd elmeséli az 5 legemléke-zetesebb szakítását. És látjuk: lúzereknek áll a világ. Egyszer min-denkivel szakítanak. Ilyen az élet. A bibi csak az, hogy a végén újra ösz-szejönnek. Szóval fenntartásokkal nézzük. Még a végén felbátorodunk és pofára esünk.

Hát kapd össze magad és gyorsan legyél jókedvű és ne emészd ma-gad. De tényleg, Amelie-t nézve még a virágok is kivirágzanak télvíz idején, olyan ez a film hogy garan-táltan mosolyt csal az arcodra. És persze ebben is van romantika, meglehet szakítás után már nem látod semmiben sem a romantikát és tököd tele van ezzel de azért egy próbát mindenképpen megér. THE EXPENDABLES - A FELÁL-DOZHATÓK Férfias. Erőszakos. És van benne mindenki aki számít. Ha férfi vagy és szakítottak veled, nézd meg ezt a filmet. Igaz, egy apró szerelmi szál itt is van, Jason Statham-nek össze-törik a szívét. De már maga a tény hogy Statham-nek szerelmi gondjai vannak, hát már az is erőt adhat. Hiszen neki is vannak, pont neked ne lennének? És ha már ő túl tudja magát tenni rajta, te is túl tudod. Menni fog, haver. Úgyse illett hoz-zád. Get over it. (500) NAP NYÁR Talán a tökéletes “szakítás utáni”-film. Ha a szíved szét van cseszve, ki van facsarva, akkor ajánlatos megnézni. Gyakorlatilag akármilyen időszakban érdemes megnézni mert ha akarjuk kedves szerelmi történet (hát én is megnéztem barátnőmmel még kapcsolatunk elején), ha akar-juk akkor optimista kicsengésű film a szakításról. Romantikus de nincs eltúlozva, aranyos, kedves és hite-les film amibe bele lehet élni magun-kat. STAR WARS IV-VI Nem egyértelmű, de mégis. Ki az aki ne szeretné az eredeti Csillagok háborúja-trilógiát? Elég elkezdeni nézni és máris belemerülsz. Magá-val ragad a látvány, a messzi-messzi galaxis kalandjai, hirtelen Luke-nek képzeled magad majd megismered Han Solót, csupa régi jó barát, mintha sok év után újra találkoztál volna velük. És hirtelen úgy érzed: jobban vagy. Mert nem lehet szar egy olyan világ, amiben létezik egy ilyen jó film. Az nem le-het. Nem lehet. RIO BRAVO: Amolyan “lógós”-film. Ha épp nincs a közelben semmi barát akivel meg

9 / FilmMagazin

Hát ez a mi listánk a szakítás utáni filmekről, de kíváncsiak vagyunk arra is, Nektek mely filmek segítettek átvészelni a kritikus időszakot?

of Youth, azaz az Ifjúság kútjának keresése. A filmben Ian McShane Feketeszakáll kalózkapitányt alakít-ja, míg Penelope Cruz Feketesza-káll lányát és Sparrow régi szerel-mét játssza. Cselszövés, ármány és szerelem, ifjúság és halál, majd megjelenik egy nő vagy A nő Jack életében. A lány kényszeríti, hogy szálljon fel a Queen Anne’s Revenge fedélzetére, mely a rette-

Az idei év egyik legnagyobb durra-nása minden bizonnyal a Karib-tenger kalózai negyedik része lesz, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy az előző filmek rajongóit to-vábbra is érdekli egy újabb kaland a karibi kapitánnyal. Jack Sparrow kapitány (Johnny Depp) útját ebben a részben nők keresztezik, méghoz-zá egy nő a múltból (Cruz), és egy másik a jelenből, illetve a Fountain

netes Feketeszakáll (Ian McShane) kalózhajója, így Jack hirtelen egy olyan váratlan kalandba keveredik, ahol nem tudja kitől is kell jobban félnie: Feketeszakálltól vagy a nőtől és múltjától. A parádés színészgár-da tagja az előző részekből már jól ismert Geoffrey Rush, a bosszúra szomjas Hector Barbossa kapitány szerepében, Kevin R. McNally, aki Jack Sparrow kapitány régi bajtár-

HÁTTÉR

Írta: Veszják

KARIB-TENGER KALÓZAI: ISMERETLEN VIZEKEN Már csak pár hónapot kell várni, hogy május közepén újra sírva-nevessük végig Jack Sparrow kapitány és a már jól ismert zsiványtársa-ság kalandjait. 2011. május 20-án kerül a mozikba a Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides címet viselő rész, melyet akár 3D-ben is megnézhetünk majd.

10 / FilmMagazin

sát, Joshamee Gibbs-t alakítja, to-vábbá Sam Claflin egy bátor hittérítő szerepében és a spanyol születésű Astrid Berges-Frisbey pedig a titok-zatos hableány szerepében látható a produkcióban. A Rob Marshall (Chicago, Egy Gésa emlékiratai) rendezésében készült Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken újra el-hozza nekünk azt a felejthetetlen szórakozást, kalandot és jókedvet, amit már jól ismerünk az előző Ka-rib-tenger kalózai történetekből, rá-adásul mindezt most 3D-ben élhet-jük át. A film forgatása 2010. júniu-sában kezdődött és az előző filmek-kel ellentétben, amelyeket elsősor-ban a karibi-térségben forgattak, az On Stranger Tides legtöbb jelenetét Hawaiin vették fel, illetve Hawaii két szigetén, Oahun és Kauaiton. A ne-gyedik epizódot még Nagy Britanni-ában és Los Angelesben forgatták, azonban nem csak ebben szolgál meglepetéssel a film, hiszen a már

11 / FilmMagazin

A Karib - tenger kalózai egy több milliárd dolláros franchise-t jelent a Walt Disney számára, mely jelen van a szórakoztatóipar összes ágazatában.

JACK SPARROW Nézzük meg egy kicsit alaposabban, hogy a kalózkapitány figurája ho-gyan alakult ki: Jack Sparrow fiatalon apja hatására kénytelen volt kalóz-nak állni, mivel apja Teague kapitány a kalóz kódex őrzője lévén nem szánhatott neki más foglalkozást. Habár élete javát mulatozással, lányok kegyei közt töltötte, fiatalon rájött, hogy mekkora terhet visel az azáltal, hogy őt tették meg a Karib-tenger kalózurává. 1705-ben Port Royal köze-lében a hajó első tisztje Hector Barbossa kapitány zendülést szított Sparrow-ellen. Akik az ő oldalán álltak, mind a tengerbe vesztek. Sparrow-t egy szigeten tették ki egy pisztollyal, egy tölténnyel, de víz nélkül, ami eltér a kódban szereplő eljárástól. A hírek szerint Jack három napot töltött a szigeten, s még az első este rálelt egy csempészszervezet rejtett rum készletére. A nagy meleg hatására bizonyára hőgutát kapha-tott és ezen a rum csak rontott. A kapitány járása a megmenekülése után furcsává, mondhatni nőiesen kacsássá vált. Elbeszélések szólnak arról, hogy úgy ment mintha minden lépéssel azt próbálná elkerülni, hogy fel ne boruljon. Nem veti meg a cicomát, sem ami jól tükrözi ékszereit. De-rékövére többféle tárgyat is felaggatott. Például egy szárított csirkelábat mindig magán hordott. Valószínűleg babonából. Emellett Karibi szertartá-si kellékeket, termékenységi szimbólumokat is hordott magánál. A teto-válások már akkor törzsi funkciókat jelentettek, tehát ha Jack egy törzs-nél vendégeskedett, varratott magára valamit. Előszeretettel tetováltatta testét. (forrás: wikipedia)

>> A PIRATES OF THE CARIBBEAN EGY TÖBB MILLI-ÁRD DOLLÁROS WALT DISNEY FRANCHISE-OT IS JE-LENT, AMELY MAGÁBAN FOGLALJA NEM CSAK A FIL-MEKET, DE A REGÉNYEKET, VALAMINT SZÁMOS VIDEO-JÁTÉKOT ÉS EGYÉB KIADVÁNYOKAT TÖBB MILLIÁRD DOLLÁR ÉRTÉKBEN. <<

meg is kapta a legjobb női mellék-szereplőnek járó Oscar-díjat. Test-vére pedig legalább elmondhatja magáról, hogy egy nagyon híres filmben szerepelt. A rendezőt, Rob Marshallt (amerikai színházi rende-ző, filmrendező és koreográfus) hat-szor jelölték Tony Awardra, Golden Globe-ra és egyéb díjakra, leghíre-sebb munkája a 2002-es Oscar-díjas Chicago, melyért Oscar jelölést is kapott. Másik munkája, az Egy

megszokott szereplők mellőzésétől, az új szereplők (Ian McShane, Pe-né-lope Cruz, Astrid Berges-Frisbey, Stephen Graham) felbukkanásán át, az új rendezőig, mind-mind számta-lan újdonsággal szolgál a produkció. A producer továbbra is Jerry Bruckheimer, a rendezői székbe viszont a trilógiát jegyző Gore Verbinski helyett ezúttal Rob Mar-shall ül. A történet címének ihletője Tim Powers On Stranger Tide regé-nye, melyben az Ifjúság forrását kereső Jack életében a legendás kalózkapitány, Feketeszakáll is fel-bukkan, és Jack nem tudja kitől tart-son jobban: a kalózkirálytól vagy a nőtől a múltjából. Nem sokkal a har-madik film bemutatója előtt már Jerry Bruckheimer közölte, hogy vége van a trilógiának, de Dick Cook , a Walt Disney stúdió egykori elnöke mondta, hogy érdekli egy negyedik rész is, majd 2008. szept-ember 25-én be is jelentették, hogy elkészítik a trilógia folytatását. 2009. júniusában, Jerry Bruck-heimer még azt remélte, hogy Gore Verbinski visszatér a rendezői szék- be, de a korábbi rendező egyéb el-foglaltsága miatt Rob Marshall került a képbe, 2009. augusztusában, aki-vel az év november 17-ig tartottak az egyeztetések. Deppel is sokáig tartottak az egyeztetések, hiszen ő egy kitűnő forgatókönyv meglétéhez kötötte visszatérését, és talán a gá-zsiként felajánlott 55.500.000 dollár sem csábította annyira. Egyedül csak az időközben lecsökkentett büdzsé és Pénelopé várandóssága okozott egy kis gondot, de szeren-csére beugrott testdublőrnek Cruz húga, Monica Cruz, aki közel azono-san néz, ki mint nővére. Pénelopé Cruz Európában és az Egyesült Ál-lamokban ért el jelentős sikereket spanyol, olasz, francia és angol nyelven játszódó alkotásaival. Szá-mos spanyol és nemzetközi filmdíj-nak a tulajdonosa. Ő az egyetlen spanyol színésznő, akinek sikerült Hollywoodban befutnia és hosszabb időn keresztül az amerikai filmipar élvonalában dolgoznia. Cruz egyben az első spanyol színésznő, akit – a legjobb női főszereplő kategóriában Pedro Almodóvar Volver c. filmjében nyújtott produkciójáért – az Oscar-díjra és az Arany Glóbusz-díjra is jelöltek. Később a Vicky Cristina Barcelonában alakított szerepéért

Gésa emlékiratai hat Oscar jelölés-ből hármat nyert meg. A 2009-es Nine Nicole Kidman, Sophia Loren és Daniel Day-Lewis főszereplésé-vel, mely egy Broadway produkció adaptációja volt, szintén hatalmas sikert aratott. A forgatások 2010. november 9-én fejeződtek be, a trailer premierje december 13-án volt. Egyes információk szerint a producerek annyira bíznak a negye-dik rész sikerében, hogy már íratják az ötödik rész forgatókönyvét.

HÁTTÉR

JOHNNY DEPP John Christopher Depp II, 1963. június 9-én, vasárnap látta meg a napvi-lágot Owensboróban. A fiatal fiú, akinek legjobb barátja korán elhunyt nagyapja volt, a barát elvesztését dalokba foglalta, anyjától kapott gitár-ján. 17 évesen (1980) kicsapták az iskolából, onnantól kezdve már csak a zenének élt. Depp karrierjének elindulása Nicolas Cage nevéhez fűző-dik, akivel Los Angelesben ismerkedett meg a 80-as évek elején, a fil-mes áttörést azonban az 1990-es Ollókezű Edward hozta meg számára Tim Burton rendezésében. Burtonnel azóta további hat közös filmjük is volt: az Ed Wood, Az Álmosvölgy legendája, a Charlie és a csokigyár és A halott menyasszony (amelyben Depp az egyik bábszereplő hangját kölcsönözte), valamint a Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya és az Alice Csodaországban. A magánéletéről annyit, hogy A kilencedik kapu című film forgatásán ismerkedett össze Vanessa Paradis énekes- és színésznővel, azóta is együtt élnek, két gyermekük van.

12 / FilmMagazin

Stáblista Rendező: Rob Marshall Főszereplők: Johnny Depp, Ian McShane, Penelopé Cruz Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2011. május 19.

EHAVI PREMIEREK

FEBRUÁR 3.

Gulliver utazásai 3D A király beszéde Párizsból szeretettel

14 / FilmMagazin

FEBRUÁR 10.

Egy jobb világ Gnómeó és Júlia Három majom

Csak szexre kellesz London Boulevard

FEBRUÁR 17.

A fa Fekete hattyú A félszemű

15 / FilmMagazin

FEBRUÁR 24.

Gagyi mami - Mint két tojás Médiaország - A TV hatalma

A negyedik

New York, I love you Visszatérés

Féktelen harag 3D

The Fighter - A harcos

Honnan tudod? Szerelmek háza

Precious - A boldogság ára Mesél a Jáger - Jodok története

16 / FilmMagazin

KRITIKA

Jóval többet ér, mint a „Pi” értéke, „Rekviem egy álomért” ez is, csak ki-csit másképp, amely a legszebb ideák „Forrás”-ából manifesztálódott, és ha nem is izzadt és tesztoszteron dús „Pankrátor” virtus, mégis a legszebben szárnyaló „Fekete hattyú” az égen épp úgy, mint a mozi-vásznon!

Írta: Spike

FEKETE HATTYÚ

A HATTYÚK TAVA A Fekete hattyú, az orosz romanti-kus zeneszerző, Pjotr Iljics Csaj-kovszkij A hattyúk tavának, minden idők egyik legismertebb klasszikus operával keresztezett balettjének, a jelenkori modern feldolgozása. A négy kishattyú második felvonásbeli híres táncát tucatnyian parodizálták már, mi több, általában az eredeti lépések, gesztusok megtartásával, vagy felhasználásával. Csajkovszkij csodás kísérőzenéjét, elsősorban a visszatérő főmotívumot, pedig sokan - egy meghökkentően diszkós hang-zású változatban még a Black-more’s Night is - feldolgozta már. Vlagyimir Begicsev és Vaszilij Gelcer librettójátt J. K. A. Musäus Az elrabolt fátyol című meséje ihlet-te. Siegfried herceg, akinek meny-asszonyt kell választania születés-napi bálján, ám képtelen szerelem-

ceg így őt választja leendő hitvesé-ül, de döntését azonnal megbánja, amikor a távolban megjelenik az igazi Odette. Siegfried a tóhoz siet, hogy Odette bocsánatáért esedez-zen, de Rothbarttal kell megküzde-nie. A varázsló azonban őt és Odette-et is elpusztítja, miközben maga is belehal a küzdelembe. A két szerelmes csupán a túlvilágon válhat egymásévá, és élhet örök békében. ÍGY KÉSZÜLT A történet röviden és tömören, ame-lyet a 19. század egyik legjelentő-sebb orosz műveként tartanak szá-mon. Aronofsky akkor kezdett iga-zán érdeklődni a balett iránt, amikor nővére táncolni tanult New Yorkban. A film alapötletét egy off-Broadway darab, a Beugró szolgáltatta, ame-lyet a forgatókönyvírók saját szájíz-

ből kihirdetni jövendőbelijét, elkese-redésében az erdőbe menekül. Ott épp célba vesz egy hattyúcsapatot, amikor megjelenik egy inkább nőre, mint madárra emlékeztető, csodás alak. Az egyetlen pillantástól szerel-messé váló Siegfried megtudja, hogy Odette-et egy gonosz varázs-ló, Rothbart átka sújtja, és csupán éjszaka veheti fel eredeti alakját, nappal viszont hattyú képében kény-telen járnia a világot. Siegfried rög-tön végezne Rothbarttal, de Odette mérsékletre inti, hiszen ha a varázs-ló meghal, mielőtt a varázsige ereje megtörik, a lány örökre hattyú ma-rad. Siegfried tehát visszatér a palo-tába, ahol menyasszonyjelöltek sora várja őt, köztük Odile, Rothbart leá-nya, akit a varázsló Odette-hez tö-kéletesen hasonlóvá változtatott, mindössze ruhája színe más - fehér helyett fekete. A megtévesztett her-

17 / FilmMagazin

Aronofsky nem áll le, következő filmjében igyekszik helyreállítani Rozso-mák kissé megtépázott renoméját.

ük szerint átértelmeztek. A rendező már többször is látta a legendás művet, feldolgozásait, sőt, azt sze-rette volna, ha a táncosok és egyéb segítők nemcsak vele, hanem egy-mással is megosszák tapasztalatai-kat, így Aronofsky a világ egyik leg-patinásabb balettiskolájának, a Bol-soj Balett Akadémiának fellépését is nyomon követte a színfalak mögött, amikor előadást tartottak a New York-i Licoln Centerben. Elmondása szerint filmjére nagy hatással volt az 1950-ben készült Mindent Éváról című dráma, Roman Polanski a Bér-lő című lélektani thrillere, Roland Topor francia művész 1964-ben írt regénye alapján, majd szintén a le-gendás rendező másik két kultikus produktuma, az 1968-as Rosmary gyermeke, valamint az 1965-ös Ta-szítás is, de Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1846-ban írt Kettős című novellája is inspirálta. Sőt, 2010-ben elismerte, hogy az 1997-es anime, Satoshi Kon gyöngysze-me, a Perfect Blue is nagy hatással volt rá, olyannyira, hogy sokan pár-huzamot is vontak a két alkotás kö-zött, de Aronofsky tagadta a plagizá-lást, és igaz, hogy sok az egybe-esés, de semmi több. A filmbéli Nina karaktere eredetileg a Pankrátor főszereplőjének lett volna a szerel-me, azonban ezt az ötletet később elvetette, mondván a két különböző világ ábrázolása „túl sok lenne egy filmben.” A projektet kettéválasztot-ta, és már 2000-ben körvonalazó-dott a Fekete hattyú forgatókönyve az elméjében. Tárgyalásokat folyta-tott Natalie Portmannal, akit kezdet-től fogva szeretett volna a főszerep-re felkérni, majd a scripttel felkeres-te az Universal Pictures-t 2007. ja-nuárjában. A filmet végül elvetették, és helyette leforgatta a Pankrátort. Még ebben az évben konzultált Mark Heyman forgatókönyvíróval, hogy segédkezzen a történet meg-írásán. 2009. júniusában azonban az Universal nem vállalta el a film finanszírozását, és Mila Kunis mel-lékszereplését sem, így végül a Fox Searchlight Pictures lett a Fekete hattyú forgalmazója. 10-12 millió dolláros tőkéből gazdálkodhatott Aronofsky, míg 2009. végén végre elkezdődhettek a munkálatok a State Universtity of New York at Purchase nevezetű felsőoktatási intézményében. A rendező barátja,

18 / FilmMagazin

KRITIKA

a fiatal, gyönyörű és tehetséges Mila Kunis végül megkapta a szerepet, és megkezdődött a fél éven át tartó rendkívül kemény edzés Portman és Kunis részére. A jelmezek körül is botrány alakult ki, hiszen a több díjra jelölt Amy Westcott jelmeztervezőt megvádolták azzal, hogy a filmben lévő kosztümöket a Rodarte világhí-rű márkákról másolta, amely céget Kate és Laura Mulleavy testvérek alapítottak. Westcott megkérdőjelez-te ezt az álláspontot, és kijelentette, hogy az általa tervezett 40 jelmez közül csak 7 esetében, köztük a fekete és a fehér hattyú kosztümei voltak azok, amelyeknél együttmű-ködött a Rodarte nővérekkel. Ké-sőbb Zack Brown is besegített a jelmeztervezésben Westcottnak, és a kezdeti rivalizálás után rájöttek, hogy remek párost alkotnak. A szá-mos nehézség és kálvária után vé-gül 2010. december 3-án debütált Aronofsky ötödik filmalkotása, amely valóban rászolgált-e a rengeteg díj-ra, a nézők szeretetére és szakmai elismerésre, nos, az lentebb kiderül. A TÖRTÉNET Nina Sayers (Natalie Portman), a New York-i balett egyik prominens tehetségű balerinája. Az igen fiatal, vonzó, ámde törékeny, és az emberi kapcsolatok és önmaga elöl mene-külő táncosnő édesanyja, a volt ba-

19 / FilmMagazin

lerina, Erica Sayers (Barbara Hers-hey) óvó szárnyai alatt lakik egy fedél alatt. A tüllszoknyát és a rival-dafényt már régen feladó, mára már festéssel foglalkozó családanya ke-mény kézzel neveli lányát, és min-denben segíti Ninát, hogy álmait elérje; azon munkálkodik szívével és lelkével, hogy ami neki nem sikerült anno, a lányának megadathassék egy szép napon, azaz, hogy ő le-gyen a Hattyúkirálynő. Úgy látszik, kezd megérkezni életének legfonto-sabb állomása felé, hiszen a balett társaság egy ünnepség keretében búcsúztatja el a korábbi világsztárt, a kiöregedett Beth MacIntyre-t (Wi-nona Ryder), és hamarosan debütál a publikum előtt az orosz romantikus zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij világhírű operájának a Hattyúk tavá-nak legújabb feldolgozása. A maga után fájó űrt hagyó dívát rendkívül nehéz pótolni, de a balett igazgató, Thomas Leroy (Vincent Cassel) sze-rint Nina az, akire ráöntötték a sze-repet, azonban Leroy szkeptikusan áll a lányhoz, mivel a kettős szere-pet a főszereplőnek, egymagának kell alakítania. A Fehér Hattyú szűzi-essége, kecsessége, visszafogott-sága és ártatlan nőiessége kétség-telenül Nina habitusának védjegye, azonban a rivális Fekete Hattyú könnyedsége, elementáris hatású erotikus kisugárzása, vadsága hi-

DARREN ARONOFSKY A mindössze 41 éves, amerikai születésű, Oscar,-Golden Globe-és BAFTA-díjra jelölt Darren Aronofsky kétségtelenül korunk egyik legmeg-határozóbb rendezői egyénisége. Művészetére - saját bevallása szerint - a hip-hop kultúra és a klasszikus amerikai film hatott leginkább. A közép-iskola után a Harvardon tanult animációs filmrendezést, s a szakdolgo-zatnak szánt Supermarket Sweeppel számos díjat nyert. 1996-ban elké-szítette első komolyabb nagyjátékfilmjét, a fekete-fehér látványvilágú, számmisztikai csodát, a Pi-t, amely prognózisa volt egy kivételes intelli-genciájú és érzékenységű egyénnek. Egyéni, csak rá jellemző látásmód-jával és filmezési technikáival később még tovább mélyítette ideát és kvalitását a filmezés iránt. Így születtek meg az olyan örökzöld alkotásai, mint a 2000-es Rekveim egy álomért című kultuszfilmjében látható em-beri sorsok mementója, Hubert Shelby könyvéből. 2006-ban a kritikuso-kat és a nézőket egyaránt megosztotta, bevételileg óriásit bukott, mégis történetileg és érzelmileg is rendkívül összetett, utánozhatatlanul érett alkotásával, a Forrással, amelynek forgatókönyvét is maga dolgozta ki. Két évre rá a Pankrátor című drámájával jelentkezett, melyben az igen tehetséges, de megfásult Mickey Rourke jelölések garmadájával tért újból vissza a rivaldafénybe. Legújabb műalkotásával, a tavalyi évben bemutatott Fekete hattyúval pedig pályája csúcsára ért, és örökre beírta magát a Legnagyobb Rendezők Panteonjába, azonban az idáig megtett út nem volt éppen zökkenőmentes…

2010. egyértelműen Natalie Portman éve lesz, hiszen a Fekte hattyún kívül még 3 másik filmje kerül majd a mozikba.

rocskára a legjobb női főszereplő kategóriában az Amerikai Filminté-zet által. Portman létjogosultságát adta tehát, hogy ott a helye minden idők legnagyobb művésznői között! A rendező már 2000 óta ismerte a színésznőt, és már az ezredfordulón beszélgettek a projektről. Aronofsky mindenáron Portamnhoz ragaszko-dott, és mondhatjuk úgy is, hogy a direktor hathatós közreműködésé-nek ás formálásának hála ezzel a szereppel vált igazi, érett nővé a filmvásznon a mozi nézők előtt. A szerepe rendkívül megerőltető volt: fél éven át, napi 5-8 órát edzett, úszott, és a súlyából is jelentősen veszített, hogy minél hitelesebben varázsolja elénk a fenséges Hattyú-királynőt. Georgina Parkinson, a

ányzik a lányból. A szerepet végül megkapja, de óriási árat kell fizetnie érte! A tánccsoporthoz csatlakozó, jókedvű, vadóc és flörtölős Lily (Mila Kunis) személyében hamarosan riválist lát Nina, hiszen Thomas is felfigyel a lányra, és barátságuk csak egy felszín, amely alatt irigység bújuk meg Nina részéről Lily iránt. A kivételes kvalitású, ambiciózus, és csak a táncnak élő balerinának rá kell döbbennie arra, hogy szeretett sportja, édesanyja, valamint az oltal-mazó, mégis a világot a szeme elöl eltakaró mentsvára, a lakásának négy fala után is van élet, és ekkor döbben csak rá, hogy milyen keve-set is élt. A nap naputáni, testet és lelket próbára tévő gyakorlások a főszerepre felőrölni látszanak Ninát. Vizionálni kezd, furcsa pszichotikus rémképek, paranoiás téveszmék és rémálmok gyötrik, kezd kicsúszni a lába alól a talaj, miközben megisme-ri énjének másik oldalát is. Thomas és Lily is próbálják segíteni, azon-ban „sötétebb” személyiségének önkálváriája olyan próbatétel elé állítják, amelyről eddig álmodni sem mert… A SZÍNÉSZEK Aronofsky - mondhatni repetitív ele-ganciával- most sem bízott semmit a véletlenre, és produktumában olyan alapossággal összeválogatott nívós színészpalettát sikerült megnyernie, amely a Fekete Hattyú talán legna-gyobb éke. Korábbi filmjeire is jelle-mező a tendencia, hogy mérnöki precizitással érez rá az egyes karak-tereket eljátszó művészekre, akik-nek köszönhetően mélyen átérez-hetjük a színész-néző viszonyt, megteremtve ezzel egy szoros köte-léken függő empatikus kapcsolatot. Nos, legfrissebb balett filmjében az igen fiatal, de annál tehetségesebb Natalie Hershlag (lány nevén Natalie Portman) izraeli-amerikai származá-sú színésznőt választotta a fősze-repre, és milyen jól tette! A már ko-rábban Oscar-és Golden Globe-díjakra jelölt (Közelebb-2004, Min-denütt jó-1999), a Star Wars gyö-nyörű Amidala hercegnője, és a Le-on a profi elesett törékeny és sebez-hető, mégis rokonszenves és tehet-séges Mathildája kétségtelenül élete alakítását játszotta el a filmben, ez-zel megnyerve egy Golden Globe– díjat, és honorálva egy Aranyszob-

2009. december 18-án rákban el-hunyt kiváló tehetségű balerina so-kat foglalkozott a koreográfiával, majd Portman jelenlegi párja, a fran-cia születésű Benjamin Millepied, a New Yorki Baletszínház legfőbb tán-cosa vette át az edzéseket Parkin-son halála után. A teljes embert kí-vánó, testileg és lelkileg egyaránt megterhelő munka végül meghozta a várva várt sikert, Portman pedig valódi balerinákat megszégyenítő módon játszotta végig Nina szerepét a filmben. Hiteles tánctudása mellett érzelmek széles palettáját vonultatta fel, verbális és nonverbális kifejező-eszközeinek hála megdöbbentően emberien, átérezhetően alakította filmbeli karakterét. A tánc közbeni gesztusai, arcmimikája tökéletes

20 / FilmMagazin

KRITIKA

harmóniában álltak egymással, ár-tatlan szépsége, visszafogott, félénk szűzies énét éppen olyan karaktere-sen alakította, mint a sötétebb tónu-sú, nővé váló, szenvedélytől lüktető, sikeréért bármit megtenni képes oldalát. Portman minden tekintetben a csúcsra ért, és nem csak a mozi-vásznon, hanem az életben is min-den eddiginél fényesebb glóriával ragyogó színésznővé vált. Aronof-sky ismételten kiválóan választott a főszerepre, és már most szurkolok neki az idei Oscar-gálán, hiszen a dobogó legfelső fokán, képzeletbeli aranyéremmel a nyakában talán ő tündökölne a legszebben, hozzáte-szem: teljesen megérdemeltem! Partnernője a vásznon, az Angelina Jolie-ra félelmetesen hasonlító Mila

Vincent Cassel lesz a címszereplője a Fantomas remake-nek - az eredeti alkotásról a 46. oldalra lapozva olvashattok!

>> A FEKETE HATTYÚ EGYARÁNT SZÓL LELKÜNK ÉS KÖRNYEZETÜNK HARCÁRÓL, LEMONDÁSRÓL, SZERE-TETRŐL, BÁNATRÓL, MAGÁNYRÓL ÉS TÁRSAS KAP-CSOLATOKRÓL, HISZEN EMBEREK VAGYUNK, HIBÁ-ZUNK, OLYKOR NYERÜNK, DE A LEGNAGYOBB AJÁN-DÉKUNK, HOGY ÉLHETÜNK, ÉS SZÁRNYALHATUNK, AKÁR EGY HATTYÚ, HA ELJŐ A VÉG, HISZEN A HALÁL PEREMÉN ÉRTJÜK MEG ÉS FOGJUK FEL LEGINKÁBB AZ EMBERI ÉLET ÉRTELMÉT. <<

hogy növelje az erőt, a rugalmassá-got és fokozott figyelemmel és ön-uralommal ellenőrzése alatt tartsa a testet. Aronofsky elmondása szerint ő volt a tökéletes ellentét, a Fekete Hattyú, aki igaz, hogy nem annyira technikás és kecses, mint Portman, mégis szenvedélyes és laza, aki mindig önmagát adja. Az igen von-zó, mindössze 27 éves színésznő-nek remek kiugrási lehetőséget biz-tosított ez a szerep, és reméljük, hogy felfigyelnek tehetségére, ame-lyet a későbbiekben még inkább kamatoztathat. A francia veterán színész, Vincent Cassel ismét brillí-rozott Thomas Leroy, a cinikus, szó-

Kunis - akire Mansell a 2008-as Le-pattintva című romantikus vígjáték-ban figyelt fel - szintén kimagaslót alakított, igaz karaktere nem nyert akkora teret a kibontakozásra, mint filmbéli riválisáé. Láthattuk a 2008-as Max Payne-ben is Mark Wahl-berg oldalán, de a 2010-es Éli köny-vében is szerepelt, Denzel Washing-ton partnereként. Ő is - akárcsak Portman - rendkívül sokat edzett: szintén fél éven át, a hét minden napján napi öt órát gyakorolt, 1200 kalóriát égetett el, főleg kardió és az ún. Pilates-rendszert gyakorolta, amelyet Joseph Hubertus Pilates-ről neveztek el, és amely tréning célja

22 / FilmMagazin

KRITIKA kimondó, mégis perfekcionista ba-lettigazgató szerepében. A többek között a 2000-es Bíbor folyók és a 2007-es Ocean’s Twelve sztárjának karaktere egyszerre szerethető és megvethető, mégis valódi célja, a kőkeményen önmagába vetet hit, és sajátos módon adott segítő tanácsai teszik végül rokonszenvessé a néző előtt. A mesteri szereposztás kiosz-tása repetitív módon pallérozott el-mére vallott, amely Aronofski nagy erőssége, és ebben az esetben is a színjátszás virtuozitását láthatjuk megelevenedni a filmvásznon, le-gyen szó az origóban tündöklő mű-vészekről éppen úgy, mint a mellék-szereplőkről! A ZENE A film kétségkívül egyik legerősebb, legelementárisabb hatású szegmen-se a zene! Clinton Darryl "Clint" Mansell, Golden Globe-díjra jelölt (A forrás-2006), a brit szigetország ki-magasló tehetségű zeneszerzője, a Pop Will Eat Itself nevű angol alter-natív rockegyüttes egykori tagja is-mételten felejthetetlent alkotott! Aro-nofsky minden alkotásánál közremű-ködött, így a rendező-zenész duó-nak ez idáig az ötödik közös munká-

hajlandóak vagyunk egyre mélyebb-re ásni, és felhántva a síkokat együtt élni, lélegezni a dallamokkal, több-ször is meghallgatva azokat, ame-lyek jelen esetben is a kezdetektől fogva épülnek fel, és az album vé-géig formálódnak, ahogy a képi világ megkívánja. Mesteri szintézise ez a látott-hallott viszonynak, amely az első perctől az utolsóig kényezteti fülkagylóinkat, és vált ki olyan katar-zist, amelyre csak nagyon kevesek képesek. A 48 éves zenevirtuóz mindig képes újra és újra ámulatba ejteni egyéni, csak rá jellemező mű-

23 / FilmMagazin

vészi formavilágával, és ha nem is a Fekete Hattyú hivatalos zenei ko-rongja számomra élete csúcspontja, mégis az egyik legkimunkáltabb és legérettebb Mansell-i varázslat, amelyet joggal jelölt az Akadémia Oscar-díjra, a Legjobb filmzene ka-tegóriában. Sajnálatomra nem nyert, de ami késik, nem múlik: lassan már igazán kijárna a legmagasabb elis-merés neki! Innovatív eklektikusság és autentikus hangzásvilágú opus, amelyet csak ajánlani tudok, nyu-godt, relaxált állapotban mindenki-nek!

ja, amelyet most is, mint mindig, íz-letesen fogyaszthat keményvonalas rajongói táboruk éppen úgy, mint az egyszeri mozinéző. A score funda-mentumát Csajkovszkij örökérvényű klasszikusa szolgáltatta, igaz Man-sell radikális változtatásokat hajtott végbe rajta, megteremtve ezzel egy olyan miliőt, amely az opera és nagyzenekari motívumokat éppen úgy tartalmazza, mint az alternatív, elektronikus és kortárs klasszikus zenei védjegyeket. Ezen zenei alter-natívák összemosásával létrejött egy olyan koherens atmoszféra, amely elképesztő szimbiózisban van a különböző műfajokkal, de mégis ezek összeolvadása, akárcsak egy hibrid teszik kimagaslóvá, és a vég-termék - ha előre kissé szkeptikusan kezdtem is el hallgatni - messzeme-nően működik a gyakorlatban! Ha-bár a valamivel több, mint 52 perces OST korong nem is tartalmaz olyan kultikus számot, mint a Rekviem egy álomért Lux Aeterna-ja (az örök vilá-gosság-latin), mégis több rétegű, amelyet leginkább a Moon című zseniális 2009-es sci-fi soundtrack-jéhez tudnék hasonlítani, de termé-szetesen a Manselli-trademarkok is éppen úgy hallhatóak benne, ha

Úgy tűnik Mila Kunis nem tudta megfogni a Fekete hattyúval járó sikert, hiszen továbbra is ragaszkodik a romantikus komédia műfajához.

EGYÉB KOMPONENSEK Méltatnám még a vágást és a fény-képezést is, amely két szegmens szorosan eggyé olvadva segítette hozzá a sikerhez Aronofsky mester-művét. A két szakember neve nem cseng ismeretlenül, hiszen ha megfi-gyeljük a rendező bibliográfiáját, ebben a két komponensben bizony találkozhattunk már velük korábbi alkotásaiban. Az előbbiért Andrew Weisblum, vizuális effekt szakértő felelt, aki immár harmadízben dolgo-zott együtt a direktorral a 2006-os Forrás, valamint a 2008-as Pankrá-tor után. A fantasztikus Róka úr cí-mű animációs filmben nyújtott vizuá-lis látványorgiáért jelölte az ACE az az American Cinema Editors nevű szakmai céh a Legjobban szerkesz-tett animációs film Eddie-díjára, va-lamint legnagyobb sikerét kétségte-lenül a Fekete hattyúban nyújtott munkásságával aratta, amelyért az Akadémia Oscar-és BAFTA-díjra jelölte. Ahhoz képest, hogy maga a film, a táncmozdulatokból kifolyólag eléggé dinamikus, a vágás mégis elképesztően pontosan követi a lá-tottakat, bravúrosan tűéles, és mes-terien helyzetorientált, amely pozitív jelzők éppúgy ékei a fényképezés-nek is, amely az amerikai Matthew Libatique keze munkáját dicséri, akit szintén jelöltek a legrangosabb díjra. Libatique az 1998-as Pi-ben, vala-mint a 2000-es Rekviem egy álo-mért című kult-klasszikus alkotás-ban is megmutatta már, hogy mire képes a kamera túlsó oldaláról. A legelemibb pont talán a rengeteg premier plán, azaz közeli vagy nagyközeli képek hihetetlenül széles palettája. Még egy valódi balettelő-adáson is ritka, hogy ennyire ráfóku-szálnának a táncosokra, főleg egyik leglényegesebb pontjukra, a lábuk-ra, lábfejükre, itt azonban mindez olyan professzionális tálalásban ke-rül a néző elé, hogy valóban elhiszi: ezek profi művészek, akik nemcsak a film kedvéért betanult koreográfiát prezentálják. Szinte úgy érezzük, hogy részeseivé válunk a látottak-nak, amely expressziót még inkább fokozza a kiváló színek, árnyalatok, helyszínekhez, karakterekhez kötő-dő szoros köteléke. A film alapmotí-vumai, a fekete-fehér kettőssége minden esetben átitatja az egyes eseményeket, jeleneteket, amelyek-hez tökéletesen idomul a képi világ.

24 / FilmMagazin

KRITIKA

nem pedig a hatalmas költségvetés. A Fekete hattyú mindössze 13 millió dolláros büdzséből fogant, amely hollywoodi mércével mérve megmo-solyogtató, de természetesen ez a szám csak másodlagos volt. Mire ezeket a sorokat írom, már több mint 143 milliót jövedelmezett, ergo többszörösen is megtérítette a bele-fektetett munkát és anyagi javat. 2010. december 3-án Észak-Amerikában a premier napján mind-össze 18 filmszínházban vetítették, a nyitóhétvégén viszont már a má- sodik legmagasabb bevételt produ-kálta a 12 Oscar-díjra jelölt, monu-mentális eposz, A király beszéde után. Közel két hónap után már több mint 4000 mozi tűzte műsorára. A film azonban nemcsak a jegyeladá-sokban diadalmaskodott, hanem a nézők mellett a kritikusokat is ámu-latba ejtette: 2010. szeptember 1-jén, a 67. Velencei Filmfesztivál nyi-tófilmje volt, amely az amerikai Variety magazin szerint „minden idők egyik legerősebb nyitányát pro-dukálta.” 2011-ben, az előrehozott Egyesült Királyságban való vetítés után a brit The Independent újság 2010. végének „egyik leginkább várt” mozijának minősítette. A Rotten Tomatoes 243 kritikusa 88%-ra értékelte, Certified Fresh logoval ellátva, valamint „szenvedélyesnek, és vadul melodramatikusnak” titulál-

25 / FilmMagazin

ta miközben méltatták Portman bra-vúros alakítását. A Metacritc 79 pontra taksálta, 41 értékelés után, míg az IMDB-n jelenleg 8.5 csillag-gal áll, több mint 65 ezer voks után. A világhírű filmkritikus, Rogert Ebert négy és fél csillaggal tüntette ki az alkotást: „Darren Aronofsky Fekete hattyúja egy teljes erejű melodráma, szenvedélyes intenzitású, dicsősé-ges és sötéten abszurd” - nyilatkoz-ta. Számos kritikus 2010-es évi Top 10-es listájának ékes tagja lett a műremek, valamint az Amerikai Filmintézet is beválasztotta a tavalyi év tíz legjobbnak minősített darabja közé. VÉGSZÓ A legszebb férfikorban lévő filmren-dező ismét bebizonyította elképesz-tő intelligenciáját, kivételes affinitá-sát, odaadó szorgalmát, elismerést érdemlő alázatát és érzékenységét. Ha a Pi az elme, a Rekviem egy álomért a test, a Forrás a lélek, a Pankrátor pedig a kollektív ember, akkor a Fekete hattyú mindezek hibrid keveréke, egy transzcendens vízió egy főnixmadárról, amely ott van mindannyiunkban, amely el-pusztul, ha feladjuk, de újjáéled, ha küzdünk. Akár a Jin jang, a fekete-fehér ellentéte, mégis összeolvadó színhulláma, a nő és a férfi különbö-ző felfogású, mégis egyetemes ösz-szetartozása az univerzumban. Ilyen a Fekete hattyú is: egyaránt szól lelkünk és környezetünk harcáról, lemondásról, szeretetről, bánatról, magányról és társas kapcsolatokról, hiszen emberek vagyunk, hibázunk, olykor nyerünk, de a legnagyobb ajándékunk, hogy élhetünk, és szár-nyalhatunk, akár egy hattyú, ha eljő a vég, hiszen a halál peremén értjük meg és fogjuk fel leginkább az em-beri élet értelmét. MESTERMŰ, így csupa nagybetűvel!

100%

Ráadásként nagyon sok az arckö-zeli kép, amely fokozza az érzelmi töltetet, így is elősegítvén az empáti-át és a beleélést. Mindegy, hogy madártávlatú kép, vagy közeli plán, a végtermék minden esetben meg-döbbentően pengeéles, és gyönyö-rűen lencsevégre kapott. Csak gra-tulálni tudok lehengerlő munkájáért a két fiatalembernek, és Aronofsky-nak az újabb, remekül választott közös projekthez. Megérdemelt Os-car-jelölés, mindkét esetben, ame-lyet nehéz szavakkal leírni: látni kell! MÁSOK SZERINT A Fekete hattyú a tavalyi év talán legszebben szárnyaló opusa lett. A rendező elméjében már 2000-ben megfogant ihlet 2010. végére révbe ért, és egyértelműen Aronofsky leg-elismertebb alkotásává avanzsáló-dott, amelyet öt Oscar, - tizenkét BAFTA - valamint négy Golden Globe-díjra jelöltek, amely hihetetle-nül impozáns díjzuhatagból eddig egyet, a Legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-ot vihette haza, de az idei Oscar-gála még várat magára. Aronofskyra jellemző, hogy filmjeinek gyártási költsége sosem éri el az AAA-kategóriás szuperpro-dukciók szintjét, mégis minden egyes alkalommal képes bebizonyí-tani más és más műfajban, hogy az egyedi, innovatív idea az, amely fundamentuma egy produkciónak,

Stáblista Rendező: Darren Aronofsky Főszereplők: Natalie Portman, Mila Kunis, Vincent Cassel Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2011. február 17.

Darren Aronofsky a ’90-es évek elején Jancsó Miklós diákja volt, a ma-gyar legenda a Harvardon tanította az ifjú rendezőpalántát.

toes-on jelenleg 4%-on áll, ami azért nem kis teljesítmény. Vegyük viszont azt is figyelembe, hogy a Rotten Tomatoes nem 100-as ská-lán pontoz, hanem egyszerűen meg-számolja, hogy az adott alkotás hány embernek tetszett, hány em-bernek nem. Hogy mennyire nem tetszett, az már egy egészen más kérdés. A Boszorkányvadászat azért nem egy 4%-osan iszonyatos, néz-hetetlen rettenet. Remekbe szabott egyórás epizód lehetne bármelyik agymosós misztikus sorozatban. A maga ZS kategóriájában egy egé-szen szórakoztató filmike, olyannyi-ra nem mélyen szántó, hogy az eke a tizedik emelet magasságában rep-ked, és reklám közben ki lehet men-ni sörért, meg végigkattogtatni a többi csatornát. Minden további nél-kül rászánnék egy unalmas vasár-

Van nekem egy kitűnő ismerősöm, aki kontextusban tud használni olyan szavakat, mint pl. „hang-vágás”. Ezeket a cikkeket voltaképp neki kéne írogatni, mert ő ért is a filmekhez, nem csak nézi a nagy bután, mint én... Szóval ez az isme-rősöm fogalmazta meg az alábbi halhatatlan sorokat: „A Nicholas Cage menedzserét meg jól valagba kéne rúgni”. Szent igaz. Olyan fil-mekkel a háta mögött, mint a legen-dás (bár nem kimondottan a köny-nyed szórakoztatás kategóriájába eső) Las Vegas végállomás, az Adaptáció vagy a maga műfajában gyakorlatilag felülmúlhatatlan Ál/arc, elég nehéz megérteni, miért vállalt emberünk főszerepet egy tévéfilm-ben, aminek aztán a kópiájával az eltévedt a postás pont a moziba bi-ciklizett be. A film a Rotten Toma-

nap estét otthon, pl. vasalás közben. Vagy akár helyett. Csak épp moziba nem való igazán. Behmen lovag (Nicolas Cage) meg-csömörlik a keresztes háborúktól, mikor az egyik csatában egyszer csak észreveszi, hogy az ellenfél nem az egyesült dubai néphadse-reg, hanem néhány szimpla falubeli, asszonyok, gyerekek, hasonló harci-as népség. (Hogy addig miért nem csömörlött meg mondjuk a négyez-redik felkoncolt és kibelezett igazhitű után, azt most hagyjuk, ennyit a fér-fiak finom lelki csipkéiről). Harcos-társával, Felsonnal (Ron Perlman) együtt tehát lelép a Szentföldről, és egyenesen Fótnak veszi az irányt, csak a présházáról közismert nagy-községnek a filmben valami egzoti-kusabb hangzású neve van. (És a présházat nem is mutatják. Ezt ne-

26 / FilmMagazin

KRITIKA

BOSZORKÁNYVADÁSZAT Buffy a vámpírvadász szerepében Nicolas Cage

Írta: Kovácsné

27 / FilmMagazin

künk országimázs.) Nem örülhetnek soká, mikor végre lakott településre érnek, mert kiderül, hogy tombol a pestis, és a jól értesültek (pl. Christopher Lee bíboros) azt is tudni vélik, hogy az egészről egy boszor-kány (Claire Foy) tehet. Ha hőseink el akarják kerülni a büntetést a de-zertálásért, el kell vinniük a jól kiné-ző húszéves banyát a távoli kolos-torba, ahol majd kipurgálják belőle a gonoszt. Össze is áll a kis csapat (Ulrich Thomsen, Robert Sheenan, Stephen Campbell Moore, Stephen Gramar) és útra kelnek a Férgek Erdején át… Az egész valami olyas-mi, mintha valaki a Conan a barbár forgatókönyvét megpróbálta volna az anyja és az unokája közös útmu-tatásai alapján átírni. Félreértés ne essék, én abszolúte leborulok Co-nan a barbár kultúrtörténeti nagysá-ga előtt, csak azóta eltelt vagy har-minc év. (Mikor a múltkor átbattyog-tam a szattyánbőrbe kötött DVD-vel az unokahúgaimhoz, körberöhög-tek.) A forgatókönyvíró anyja joggal érvelt, hogy az enyhén beszédkép-telen, baltaarcú ruhásszekrény he-lyett legyen inkább egy érzőszívű,

dászat lehetne misztikus thriller, ha elég misztikus lenne, és bárki vette volna a fáradságot, hogy a történet-ben szépen fokozatosan növelje a feszültséget. Lehetne középkori kri-mi, ha volna fordulatos története csavaros logikai feladványokkal. Lehetne középkori zimbizombis, teljes korabeli fegyverarzenállal meg történelmi utalásokkal (milyen király volna már... A „Büszkeség és balíté-let zombikkal” c. művet is nagyon várom!). Lehetne komoly kosztümös dráma az egyházról, a lelkiismeret-ről, az egyházi lelkiismeretről, ha volnának benne karakterek, ezek fejlődéséről nem is beszélve. Akár anime is lehetne, bár még a legócs-kább anime is szokott ügyelni arra,

ölelgethetős plüssfőhős, a forgató-könyvíró unokája meg szintén joggal csapkodta az asztalt, hogy basszus nehogy má' a gumipókot kelljen le-győzni a végén, mikor itt a számító-gépem, két perc alatt rittyentek egy olyan démont, hogy a Film+- a húsz ujját megnyalja utána. Azaz kaptunk egy „plüssfőhős” vs. „tízéves gyerek első próbálkozása CGI monster vo-nalon” zárójelenetet, egy olyan film végén, amelyben a kis csapat a leg-klasszikusabb klasszikus RPG sza-bályai szerint elmegy á-ból b-be és közben mindenkit lenyom. Örülünk, Vincent? Nem örülünk. Ilyenkor szoktam elkeseregni, hány-féle jó filmet lehetne csinálni az adott rossz filmből. A Boszorkányva-

hogy a hős köré szerveződő csapat minden tagjának legyenek felismer-hető személyiségjegyei, valamint hasznos – és hasznosított - tulaj-donságai, már azon kívül természe-tesen, hogy apránként elhullanak a főszereplő helyett. Meg hogy a min-denható démon ne legyen már egy akkora lúzer, hogy csak lóvontatású közlekedési eszközön tud eljutni... no de ne spoilerezzünk. A kiváló színészgárda szemlátomást néha azt kívánja, bár ők is elhullhat-nának ahelyett, hogy nyakig szaro-san tipródnak az osztrák-magyar tájban, mikor pedig annyi minden más értelmeset is csinálhatnának. (Jegyzem, milyen tutis már, hogy a Ron Peralman meg a Nicolas Cage

28 / FilmMagazin

KRITIKA

>> BEHMEN LOVAG (NICOLAS CAGE) MEGCSÖMÖRLIK A KERESZTES HÁBORÚK-TÓL, MIKOR AZ EGYIK CSATÁBAN EGYSZER CSAK ÉSZREVESZI, HOGY AZ ELLENFÉL NEM AZ EGYESÜLT DUBAI NÉPHADSEREG, HANEM NÉHÁNY SZIMPLA FALUBELI, ASZ-SZONYOK, GYEREKEK, HASONLÓ HARCIAS NÉPSÉG. (HOGY ADDIG MIÉRT NEM CSÖ-MÖRLÖTT MEG MONDJUK A NÉGYEZREDIK FELKONCOLT ÉS KIBELEZETT IGAZHITŰ UTÁN, AZT MOST HAGYJUK, ENNYIT A FÉRFIAK FINOM LELKI CSIPKÉIRŐL). <<

ságosan komolyan vegye magát egy olyan szerepben, ami igazából TÉNYLEG egy baltaarcú ruhásszek-rénynek való. Már említett kitűnő ismerősöm jellemezte úgy Ron Peralment, hogy „ja, a kigyúrt csávó aki néha szöveges szerepeket is vállal”. Ron Perlman az a szikla, akire lehet filmet alapozni. Nincs az a huszadrangú mozgóképes fekália, amiből ő nem tudja kidugni a fejét, ebből is kidugja, körülnéz, röhög egy nagyot az egészen, ettől pedig az alakított írólap vékonyságú figura váratlanul megtelik élettel. Sose tud-tam eldönteni, hogy Ron Perlman-nek a szerencséje, vagy a tragédiája az, hogy úgy néz ki mint egy satuba került vaddisznó. Mert egyébként lenyűgöző színész, csak soha nem fognak rá olyan szerepet osztani, amiben ez ki is derül. Nicolas Cage-dzsel nem volt feltétlenül szeren-csés összepároztatni, de önmagá-ban, mint lelkesen kardozó öreg bácsit nem lehet nem szeretni. Ér-demes még foglalkozni a szinte tel-jesen ismeretlen Stephen Campbell Moore-ral, aki valószínűleg a Greg

29 / FilmMagazin

Kinnear Haasonmásverseny győzte-seként kapta meg a szerepet. Ko-molyan mondom, egész megkedvel-tem, mire a démon... de mindenki nézze meg maga. Egyáltalán nem vagyok benne biz-tos, hogy azt a bizonyos bevezető-ben megénekelt valagba rúgást Ni-colas Cage menedzsere megérdem-li. Van egy olyan benyomásom, hogy Nicolas Cage egészen komo-lyan hisz benne, hogy ő tényleg egy ún. hős, és eszerint választ filmeket. Gondoljunk csak az utóbbi évek ter-mésére (a teljesség igénye nélkül): a Nemzet aranya mesesorozatra, a nálunk még be sem mutatott, várha-tóan valami pokoli bárgyú Féktelen haragra, vagy arra, hogy minden józan, logikus érv dacára a Szellem-lovas második része már a post production fázisban van. Én nem is hibáztatom a jóembert, még ha meg is vizsgáltatnám egy elmeorvossal, csak úgy a biztonság kedvéért. Cage pontosan az a típus, akitől el is várom, hogy legyőzze a szörnyet, megmentse az árvákat és a bögyös hősnőt, na azt meg szintén jól meg-mentse. Van neki a kidolgozott (bár idősödő) felsőtesttől a nagy bárgyú bociszemekig minden, ami az ilyes-mihez kell. Már csak egy film kéne hozzá. Én szurkolok neki.

60%

ott lovagolt át az alkonyban, ahol én kevésbé elfoglalt napjaimon gom-bászni szoktam. Ki fogok menni megnézni, nem maradt-e utánuk relikvia értékű lábnyom, vagy egy „Kovácsnénak sok szeretettel Nictől” feliratú professzionális hajserkentő készlet.) Nicolas Cage-t mindenféle fórumon leírták már nullára. Heroi-kus küzdelme, melynek nyomán karakteres arcú, középkorú sármőr helyett egyre inkább úgy néz ki, mint egy matuzsálem kóros húszéves, sokunk ajakára csaltak már mosolyt. De vannak dolgok, amiket csak ő tud eljátszani, „érző szívű marcona macsó” vonalon akkor is verhetet-len, ha egyébként majdnem az ösz-szes ilyen filmje napalmot érdemel. Nála szerethetőbb idióta kevés ug-rándozik a gyöngyvásznon, gondol-junk bele, mi lett volna pl. a Szellem-lovasból nélküle. (Aztán gondoljunk bele, mi lett a Szellemlovasból vele, és ejtsünk néhány könnyet az utolsó igazi nagy ripacs virtuális sírjánál.) A Boszorkányvadászban is nagyon szereti az ember szegénykét, csak sajnos a rendező hagyta, hogy túl-

Stáblista Rendező: Dominic Sena Főszereplők: Nicolas Cage, Ron Perlman, Christopher Lee Forgalmazó: Pro Video Film Hazai premier időpontja: 2011. január 27.

Nicolas Cage legutóbb a Mocskos zsaruk című filmben volt jó, megtekin-tését mindenkinek ajánljuk!

netesen amerikaiak lennénk. Az a fehér kalapos, aki nekünk csak egy átlagos hős, és adott esetben bármi-kor helyettesíthető a Stohl András-sal vagy a cuki delfinnel, Billnek és Bobnak akár az üknagyfaterja is lehetett. Billt és Bobot a western könnyekre fakasztja, egységbe ko-vácsolja és visszarepíti a könnyes nosztalgiás időkbe (feltéve legalább-is, hogy Bill és Bob nem indián, né-ger, spanyol, stb...), még akkor is, ha ippeg modern westernről van

A western műfajt sokunk az eastern filmeken keresztül ismerte meg, kü-lönös tekintettel Gojko Miticre és munkásságára, illetve a kevésbé vicces vonalon mondjuk Sergio Leo-ne filmjeire. Nagyjából tisztában va-gyunk vele, hogy a western az, ahol a fehér kalapos jóképű a végén lelö-vi a fekete kalapos ápolatlant. Azt azonban nem feltétlenül tudjuk, hogy itt nekünk most épp történelem leckét, mi több, hazafias lelki fröcs-csöt adnak, azaz adnának, ha törté-

szó, mint amilyen a Börtönvonat Yumába és társai, amelyek a mocs-kos valóságra vastagon felkent mű-arany füstöt hivatottak letörölgetni. Nekünk a western inkább afféle biki-csunáj élmény, ahhoz hasonló, mi-kor a szomszéd gyerek, aki az an-golt füstölt marhanyelvi szinten sem beszéli, egyszer csak Eminem ra-jongó lesz. Halljuk a dolgot, látjuk a dolgot, de nem értjük és nem tudjuk megítélni a maga teljes mélységé-ben.

30 / FilmMagazin

KRITIKA

A FÉLSZEMŰ Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan értékeli majd a honi közönség ezt a fil-met.

Írta: Kovácsné

a Félszemű vetítésére, azt hitte, hogy valami kalózfilmet fogok meg-nézni. A nagyobbik baj az, hogy a True Grit tipikusan az a film, ahol a történet egyik fele maga a cím. Ez nem csak afféle „írjunk fölé valami frappáns egyszavas adrenalinger-jesztőt... jó, jó, akkor ne azt, hogy pina, de valamit, ami legalább annyi nézőt becsal". A „true grit” nagyon szabadon és egyáltalán nem filmcímnek szánva az "igazi tökösség". Ez a nehezen meghatározható tulajdonság az, ami Jeff Bridges karakterét megkülön-bözteti a történetben szereplő másik rendőrbírótól, LeBoeuf-től, akit Matt Damon alakít. Le Beauf ugyanis maga az originál Texasi Kopó (bemutatkozásakor a Chuck Norris halhatatlan sorozatán edződött ma-gyar közönség konkrétan a hasát fogta a röhögéstől). Rojtos bőrkabát-

31 / FilmMagazin

ja van, meg férfias arcéle, meg appaloosa lova, csupa olyasmi, amit Karl May alapján az ember a vad-nyugati hőstől elvár. Ő tényleg olyan messze jár az igazi tökösségtől, mint Winettu az amerikai rögvaló-ságtól. A True Grit az Úr 2011. esztendejé-ben arra is utal, hogy "igen, hölgye-im és uraim, voltak azok a bizonyos daliás idők, mikor a férfiak csizmá-ban haltak meg, a nők ugyan kámvás rokolyában jártak, de a há-tukon aprófát lehetett vágni, minden kézben ott füstölgött a colt, az ég kékebb volt, a nap fényesebb, a me-ző zöldebb - most akkor nézzék meg, hogy is nézett ki mindez a va-lóságban". Charles Portis regényé-

Mattie Ross (Hailee Steinfeld), a Girl Power XIX. századi megtestesítője 14 éves korában váratlanul a csa-ládfő szerepében találja magát, mert apját lelövi egy bizonyos Tom Chaney. Az adott kor szokásainak megfelelően Mattie bosszút lihegve rohan a seriffhez, aki viszont az átla-gos rendőr soha meg nem változó szokásainak megfelelően közli, hogy ez körülbelül a legutolsó dolog, ami éppen érdekli. Mattie néhány frap-páns manőverrel mindenét pénzzé teszi, és felfogadja a félszemű Reuben Cogburn rendőrbírót (Jeff Bridges), hogy kapja el a gyilkost, és hozza a törvény elé. És az hagyján, hogy felfogadja, de vele is megy, egyenesen a nagy amerikai vadon-ba… A True Grit magyar címe mel-lett valahogy nem tudok elmenni szó nélkül. Az a kisebbik baj, hogy mikor mondtam a férjemnek, hogy megyek

A FÉLSZEMŰ NEM REMAKE Elszomorítónak tartják a Coen fivérek, hogy még jó nevű filmes szakemberek is A félszemű seriff című 1969-es klasszikus remake-jének tartják új filmjüket, A félsze-műt. - Soha nem adnánk a fejün-ket remake-re, mindig saját anyagból dolgozunk - magyaráz-za Joel Coen. - Az 1969-es A félszemű seriff John Wayne-nel a főszerepben eleve űberelhe-tetlen, és egy másik hollywoodi korszak jellegzetes gyermeke, semmi értelme nem lett volna nekiállni, hogy megpróbáljunk versenyre kelni vele. A mi filmünk az eredeti Charles Portis-regény újragondolása, miközben tulaj-donképpen az Alice Csodaor-szágban sajátos interpretációja. A mi főhősünk igazából nem a félszemű rendőrbíró, mint az ere-deti produkcióban - bár ez a tag is megérdemel egy misét - , ha-nem a kislány, Mattie, aki apja gyilkosát üldözve átlép egy ha-tárt, és a csodák birodalmába kerül. Amikor a 13 éves lány át-kel a folyón, megváltozik a táj, egyre bizarrabbak lesznek a nö-vények, a sziklák, az állatok � az emberekről aztán nem is be-szélve. Mattie olyan világba érke-zik, ahol a zabolátlan erőszak az úr, az győz, aki előbb ránt fegy-vert. Ebben a kegyetlen csoda-országban választania kell: vagy elfogadja a szabályokat, vagy sorsa meg van pecsételve.

>> FURA FILM A FÉLSZE-MŰ. NEM ÁTLAGOS, DE NEM IS ÁTLAGON FELÜLI. TALÁN A LEHETETLEN MÉGIS LEHETSÉGES, ÉS A COEN TESTVÉREK MEG-ÖREGEDTEK, VAGY BEKÖ-VETKEZETT A TELJESEN, TOTÁLISAN, MAXIMÁLI-SAN LEHETETLEN, ÉS A PÁROS HINNI KEZDETT AZ AMERIKAI MÍTOSZBAN. MI AZÉRT CSAK ÖRÜLJÜNK NYUGODTAN, MERT KA-PUNK EGY SZÉPEN FÉNY-KÉPEZETT, JÓL ELJÁT-SZOTT FILMET. <<

32 / FilmMagazin

KRITIKA

MATT DAMON FRÁSZBAN A KAMASZLÁNYA MIATT Idáig azt hitte Matt Damon, há-rom kisgyereke okozza majd neki a legtöbb gondot, most azonban rá kellett jönnie, hogy más kihívá-sokkal is szembe kell néznie: legidősebb lánya erősen kama-szodik. A 12 éves Alexia Matt feleségének, Lucianának az elő-ző házasságából származó lá-nya, és jelenleg miatta redőzik leginkább ráncok az Oscar-díjas sztár homlokát. - Alexia hihetet-len jó fej, mégis aggódom, mert tudom, mire gondolnak a kamasz srácok... hát folyton arra - vallja be Matt. - Szerencsére Alexia két lábbal áll a földön, és mindig hoz-zánk fordulhat tanácsért . Mattet az is sokkolta, hogy leg-újabb filmjében egy 13 éves lány-nyal, Hailee Steinfelddel játszott együtt, aki megdöbbentően érett teremtés. - Olyan csavaros az észjárására és annyira megfon-tolt, hogy a fejemhez kaptam: mindjárt az én lányom is ilyen lesz, és fel kell majd kötnöm a gatyámat, ha komolyabb vitába keveredem vele. Már most olya-nokat tud kérdezni, hogy zavarba jövök, és az anyjához küldöm, válaszoljon neki ő.

megutáltatja imádata tárgyát a többi-ekkel. Hiába a Coen testvérek feke-ténél feketébb humora és emberis-merete, ha közben az egész műal-kotást átlengi valami „így volt szép és jó” érzet, amiből bőven elég lett volna annyi, hogy „így volt”, a többit meg döntse el a kedves néző. Coenék egyik számomra rendkívül szimpatikus alapgondolata, hogy az emberi lény az ismert történelem néhány ezer éve alatt gyakorlatilag semmit nem változott. Ezzel viszont nem fér össze, hogy az egyik go-nosztevő premier plánban levágja a nagykéssel a másik gonosztevő uj-jait, és célzott döfést ad le az aortá-ra továbbra is premier plánban, majd a 14 éves kislány szemtelenül elcseveg a marconákkal és megúsz-sza. Nem, az nem számít, hogy el-nyeli egy gödör meg megharapja a kígyó, a gödörnek, illetve a kígyónak az ilyesmi az alaptermészete, míg a

33 / FilmMagazin

barátságos csevej a marconának nem. A másik, amit a Coen filmek-ben mindig is nagyra értékeltem, az a szürrealitás. A Félszemű ebben a tekintetben a Halott ember című pszichedelikus rokon műalkotás szintjére emelkedik, mikor a nyárfa-erdőn egyszer csak átlovagol a medve, de a későbbiekben sajnos semmi ilyesmivel nem kényeztetnek minket, (ami viszont a medve létjo-gosultságát is megkérdőjelezi). Az amúgy igen szórakoztató politikai inkorrektség is kimerül abban, hogy a jó rendőrbíró mintegy véletlenül jól valagba rúgja (többször) az állatkín-zó gyerekeket. Kiváló karakter a whiskyben mari-nált, kiégett, félszemű Cogburn (annak idején John Waye Oscart kapott rá, és Jeff Bridgesnek is min-den esélye megvan erre, talán a Nagy Lebowski óta nem volt ilyen meggyőző) és nem kevésbé érde-kes a naivságában is karakán Mattie figurája. A texasi rendőrbíró ellen-ben csak az idióta comic relief sze-repét tölti be, ami ha westernben nem is, de egy Coen filmben kissé tájidegen, legalább annyira, mint a banditák karizmatikus főnöke vagy az önsajnálati rohamokban fetrengő gyilkos Tom Chaney. Annyira vi-szont sajnos egyikük nem tájidegen, hogy éppen amiatt váljon érdeke-sebbé. Fura film a Félszemű. Nem átlagos, de nem is átlagon felüli. Talán a le-hetetlen mégis lehetséges, és a Coen testvérek megöregedtek, vagy bekövetkezett a teljesen, totálisan, maximálisan lehetetlen, és a páros hinni kezdett az amerikai mítoszban. Mi azért csak örüljünk nyugodtan, mert kapunk egy nagyon szépen fényképezett, nagyon jól eljátszott filmet. Csak irigykedhetünk, hogy a Rózsa Sándornak meg a Patkó Ban-dinak miért nem jutott ilyen.

80%

ből 1969-ben már csináltak egy fil-met, nem kisebb sztár főszereplésé-vel, mint John Wayne, na az a válto-zat azt a bizonyos vadnyugati fílinget teljesen komolyan vette. Az új verzió inkább épít az eredeti regényre, mint a régi, és az „amerikai nosztalgia/vadnyugati fí-ling” témakör boncolgatása kapcsán nagymértékben hasonlít korábban született testvérére, a Nem vénnek való vidékre. Épp csak annyival pu-hább, amennyivel a Nem vénnek való vidék érdekesebb, eredetibb, röviden true gritebb. Már az gyanús volt, mikor megtudtam, hogy a Fél-szemű producere Steven Speilberg volt. Ez a név újabban Kovácsnéra úgy hat, mint vámpírra a brassói aprópecsenye (aki nem érti a cizel-lált poént, az meg tanuljon meg főz-ni), mert emberünk hazafiassága kezdi elérni azt a szintet, mikor a hazafiú éktelen rajongása egy életre

Stáblista Rendező: Joel és Ethan Coen Főszereplők: Jeff Bridges, Hailee Steinfeld, Matt Damon Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. február 17.

arcút. Segítségére küldenek egy rebellis fickót, akit John Travolta játszik. Innentől aztán indulhat a móka. Ahogyan az Elrabolvában, úgy itt is a tempó vágtat, szussza-nás-ónyi időnk sincs arra, hogy el-kezdjünk gondolkozni a történeten, vagy az itt-ott előforduló logikai buk-tatókon, vagy éppen a cselekmény banalitásán. Mindez nem is számít, ugyanis a Párizsból szeretettel egy igazi régimódi akció-vígjáték lett, mely kellően véres és kellően vic-ces. Ami a szereposztást illeti, Meyers adja a tőle elvárhatót. Nem teljesíti túl magát, szerepe nem igényelt túl sok munkát. Öltönyös, kifinomult ízlésű ügynök, aki igazán még soha nem volt tűzharcban, mindig az egy-

Pierre Morel legutóbb egy remekbe-szabott akciófilmmel lepett meg min-ket, ami így ínséges időkben elég szép fogadtatást kapott. Liam Neeson-t tette meg akcióhősnek, aki bebizonyíthatta, hogy öregember bizony nem vénember, kvázi kenter-be verte az összes mai mondvacsi-nált akcióhőst. Morel ezek után ma-radt az akció műfajánál, most azon-ban a kilencvenes években népsze-rű havermozikhoz nyúlt a keze, a hangvétel ezúttal sokkal oldottabb, a történet most is egyszerű, a képlet nem túl bonyolult. Valamelyest ügy-nök-sztori némi csavarral megtold-va, ami mellett akár nyugodtan el is mehetünk. Jonathan Rhys Meyers alakítja a főhőst, aki kap egy megbí-zást, hogy iktasson ki néhány rossz-

34 / FilmMagazin

szerűbb utat keresi ahhoz, hogy egy ügyet megoldjon, erőszakhoz ritkán folyamodik. Ki tudja miért döntöttek úgy a főnökei, hogy rá bízzák a fel-adatot. Ellenben John Travolta már inkább sziporkázik. Travolta itt tarkopasz, külsőre inkább képzelné a néző egy terroristának, mint jófiú-nak, ahogyan azt sejthettük már a sztori alapján, társát folyton ugratja és a legváratlanabb pillanatokban rántja elő a stukkerét, vagy rendez le néhány fickót akik rosszat szóltak/rosszat mondtak. Szerény vélemé-nyem szerint Travolta rég volt ennyi-re menő, ennyire vagány és ennyire élvezetes. Persze, hát hiányoznak azért a régi szép idők, amikor még John Woo-val csinálta a Rés a pajzsont és olyan igazi eltúlzott, szi-

KRITIKA

PÁRIZSBÓL SZERETETTEL Travolta újra formában, rég volt ilyen cool!

Írta: Sanya08

porkázó főgonoszt játszott, vagy amikor az Ál/Arc-ban bújt Castor bőrébe. Itt ugyanolyan túlzásba viszi az alakítását, de nem baj, amíg az eredmény ilyen szórakoztató. No persze nem tudom mennyire volt szükség egy Tarantino-poén elsüté-sére (Royal with Cheese), de még ezt is hajlandó vagyok neki megbo-csátani. Az ilyen filmeknél fontos a két fősze-replő közti viszony, hogy hogyan mutatnak a vásznon együtt. Meyers és Travolta ugyan nem éri el a Mel Gibson-Danny Glover párost, de így is egészen jól tudtak együttműködni,

banásoknál pedig szintúgy. Ha vala-mi robban, akkor az robban. Elég sok akciójelenet jutott erre a másfél órára, köztük kiemelkedőnek az el-sőt mondanám, amikor az éttermet lövik szarrá vagy azt, amikor a lép-csőházban mutatja meg Travolta a rosszfiúknak, hogy merre lakik az atyaúristen. Előbb lő, aztán kérdez. Klasszikus. A végére persze nem ad nagyon semmi újat a film, de nem is kívánta megreformálni a műfajt. Nem vo-nunk le tanulságot, nem oktatnak ki, talán nem is fogunk rá sokáig emlé-kezni, de véleményem szerint, aki értékeli az akciófilmeket, az élveze-tesnek, szórakoztatónak fogja találni ezt a produkciót. Hiszen… Nem kell mindig kaviár.

75%

a végére pedig ahogyan az lenni szo-kott barátokká is váltak és együtt poénkodtak ahogyan a kamera las-san távolodott a helyszín-ről. (ez annyira kilencvenes évek…). Ami az akciókat illeti, nos ahogyan az Elrabolvában megszok-hattuk, úgy itt is a vágás kissé gyors, néhol kapkodó, de nem any-nyira hogy bántó lenne a szemnek. Gyakorlatilag látni lehet mindent, amit művelnek a vásznon, ha valakit meglőnek, akkor folyik a vér, ha va-lakit megütnek, akkor láthatjuk. Rob-

Stáblista Rendező: Pierre Morel Főszereplők: John Travolta, Jo-nathan Rhys - Meyers, Bing Ying Forgalmazó: Palace Pictures Hazai premier időpontja: 2011. február 3.

35 / FilmMagazin

JONATHAN RHYS - MEYERS Az ifjú színész játszott már olyan sikerfilmben, mint a Mission Impossible 3, az igazi áttörést azonban VIII. Henrik megformálá-sa hozta a Tudorok c. sorozatban

Természetesen György beszédtaná-ra nem annyira a leendő király nyel-vét vagy szájpadlását gyógyítja, sokkal inkább a lelkét. Az angolhoz hasonló tekintélyelvű társadalom csúcsán álló ember a múlt század elején még nem fordulhatott szak-emberhez a lelki problémái miatt, így György kifejezetten szerencsés-nek mondható e tekintetben. Az ausztrál származású beszédtechni-ka tanár, még az első világháború-ban sérült katonák lelkét gyógyította, így tett szert a kort meghaladó élet-szemléletre. A gyógyítást, gyógy-ulást bemutató jelenetekből a leg-megdöbbentőbb, amikor a leendő király gyerekkoráról beszél. A szülei-vel naponta csak pár percre találko-zott, mikor a dadák és nevelők bevit-ték őket a napi vizitre. Az ilyen mér-tékű szeretetmegvonással párosuló

Az angolok imádott anyakirálynőjét alakító Helena Bonham Carter élet-hűen hozza a melegszívű, de ugyanakkor humoros, és büszke királynőt. Colin Firth a címszerepben tényleg kitűnő, logopédusa Geoffrey Rush (Karib tenger kalózai) nem kevésbe. Az általános vélekedéssel ellentétben úgy gondolom, nem a színészi játék emeli A király beszé-dét a többi film fölé, hanem a törté-nete. Ami végül is nem sokkal több annál, hogy a király kisebbik fia da-dog, véletlenül ő lesz a király, kitör a második világháború és elmondja a beszédét dadogás nélkül. Biztosan sok olyan gyengébb film van, ami csavarosabb történeten alapul, de mint látható ennyi is elég egy jó film-hez, ha nem rontják el – ezt most nem rontották el, ami nagy szám manapság.

36 / FilmMagazin

teljesítményorientált, és óriási fele-lősségre való nevelés magában hor-dozza valamilyen lelki betegség ki-alakulásának lehetőségét. Nagyon jó mutatják be a ködös, ri-deg Anglia rideg királyi családját, ahol egy érzékenyebb gyerek nem csoda, hogy dadogni kezd. A közel-gő háború előszele is végig fenye-getően hat a filmben, csakúgy, mint a trónörökös, Edward infantilizmusa és felelőtlensége. A leggyengébb láncszem talán a dadogós királyfi édesanyját alakító Claire Bloom szí-nészi teljesítménye, aki nem volt képes a sztereotípiák fölé emelked-ni. A mindig régi ismerősként feltűnő Jennifer Ehle (Napfény íze, Büszke-ség és Balítélet) a színészi ambíció-kat hiába dédelgető diplomanélküli logopédus feleségének szerepében viszont príma választás volt.

KRITIKA

A KIRÁLY BESZÉDE Vilmos herceg és Kate Middleton közelgő esküvője előtt mindenképpen fel kell szítani a royalista érzelmeket. Ez A király beszédével sikerült is. Mire véget ért a film, királypártibb lettem, mint valaha.

Írta: Fekete Felícia

Ahogy az sok kritikában elhangzott, A király beszéde az év filmje, és Colin Firth király megformálása az év alakítása. Ez mindenképpen igaz, de azért biztosan nem lesz az évtized filmje. Colin Firthnek csak-úgy, mint Hugh Grantnek igen test-hez álló szerep a gyakran zavarba jövő ám, öniróniát gyakorló angol úriember megformálása. Az angol társadalom kötöttségéből fakadó viselkedésforma egyfajta hóbortos merevség. Helena Bonham Carter (Harcosok klubja) és Colin Firth játé-ka annyira élethű, hogy az ember-nek az az érzése, hogy önmagunkat játsszák. Mikor rájövünk, hogy ez lehetetlen – hiszen soha nem voltak uralkodópár –, akkor arra a régóta bevált következtetésre kell jutnunk, hogy minden jó családból való angol ugyanúgy viselkedik, legyen az ki-rályfi, vagy egy lelkész fia. A filmet Tom Hooper és David Seidler jegyzi. Hooper idáig főként televíziós sorozatokat készített a BBC-nek – ha ismerjük a BBC soro-zatait tudjuk, ez csak jót jelenthet. A király beszéde tipikusan olyan film, amit a konzervatív nagymamánkkal és a lázadó 16 éves unokaöcsénk-kel is megnézhetjük.

85%

Az egyszerű angol családhoz titkok-ban logopédushoz járó király humo-ros helyzetekbe is keveredik. Így a megható, izgalmas, és a humoros részek kellő ütemben váltják egy-mást. Régen láttam olyan filmet, ami teljesen kimosta az agyamat és vetí-tés közben semmi másra nem gon-doltam. Bár tökéletes mozi élményt nyújtott, azért nem nézném meg még egyszer. A készítőik könnyen befogadhatónak alkották meg a fil-met, így nem sok esély van rá, hogy egy visszanézéssel újabb réteget fedezhetünk fel benne.

Stáblista Rendező: Tom Hooper Főszereplők: Colin Firth, Helena Bonham Carter, Geoffrey Rush Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2011. február 3.

37 / FilmMagazin

Geoffrey Rush vitathatatlanul a legnagyobb ausztrál színészek egyike, aki karrierje során az összes jelentős filmes elismerést megkapta már.

is az év egyik legjobbja lett. A törté-net megtörtént eseményeken alap-szik, aminek megvannak a maga hátulütői alapjában véve, mert az eredmény ilyenkor lehet hogy túlsá-gosan szürke lesz, fásult, unalmas hogy úgy mondjam. Szerencsére nem ez történt ebben az esetben, és habár a dokumentarista stílus meg-maradt itt-ott, a bunyók realisztikus-sága és maga a környezet, a karak-terek ábrázolása abszolút hiteles, mégse esett bele abba a csapdába hogy egy unalmas középszer kere-kedjen a dologból. A film Mickey Ward történetét meséli el, aki egy fiatal bokszoló. A film kezdeténél már ismertnek mondha-tó, háta mögött tudhat pár boksz-mérkőzést, de még hátra vannak a nagyágyúk. Mellette állnak, mene-

A boksz-filmeknek nagy múltja van, azt hiszem ezt senkinek nem kell bizonygatni, azon belül is pedig azok a filmek kerülnek ki az átlagfil-mek süllyesztőjéből, melyek a kis-ember magasra törekvését követik figyelemmel, vegyük példának a Rocky-filmeket, vagy épp Clint Eastwood dolgozatát, a Millió dollá-ros bébit. Az örök klasszikus persze a kisember-vonalba nem fér bele, de a műfajában abszolút megkerülhe-tetlen, a Dühöngő bikáról beszélek. David O. Russell fogta magát és átvette Darren Aronofsky-tól az irá-nyítást. Darren rendezte volna a filmet egy időben, de lemondta a produkciót azért, hogy a Fekete hattyút készíthesse el. Hogy jól jár-tunk avagy sem, azt nehéz meg-mondani, ugyanis az eredmény így

38 / FilmMagazin

dzselik őt és egyben kvázi korlátol-ják a szabad döntések sorozatában a szülei illetve az egész családja. Testvére Dicky mellette áll és edzi őt. Első sorban, ami kiemeli a filmet az átlagból, az Christian Bale alakí-tása. Bale-től az utóbbi időben nem láthattunk túl sok jó játékot, sajnos hajlamos arra, hogy fásult legyen és unalmas, gondoljunk csak a Közel-lenségekre vagy épp a Terminator: Megváltásra, amiben szinte észre-vétlenül volt ott és nem nyújtott sem-mi extrát, ellenben korábbi filmjeiben amikben mindenkit levett a lábáról merész szerepvállalásaival és a tes-te kockára tételével (lásd: A gépész csontkollekciója). Itt Bale mintha bepótolná az elmúlt évek elveszte-getett szerepeit, és olyan alakítás-nak lehetünk tanúi amelytől fülünk-

KRITIKA

THE FIGHTER - A HARCOS A kisember újra feltör.

Írta: Sanya08

farkunk szétáll. Bale egy kábítószer-függő, kezelhetetlen és erőszakos volt bokszolót alakít A harcosban, ez pedig meglehetősen hálás dolog. Hihetetlen energiával adja elő Dicky-t, annyira energetikus performansz ez, melytől valósággal szétrobban a vászon és azon nagy színészi alakí-tásokat hívja emlékezetünkbe, mint a korai De Niro filmjei. Zseniális a pali, ahogyan beszél, ahogyan arti-kulál, akárhányszor feltűnik a filmen, legyen mellette akárki, egyből ma-

A harcos tehát meglehetősen élve-zetes és szórakoztató film, David O. Russell rendezése mindenképpen említésre méltó, a helyszínek, a kör-nyék szinte lélegzik, Bale alakítása pedig intenzív és kegyetlenül jó. A középszernél sokkal jobb, az ered-mény remélhetőleg pár év múlva is nézhető lesz. Remélhetőleg? Én biztos vagyok benne, hogy nem csak most dicsérjük. Lehet felrakni a polcra oda a Millió dolláros bébi, meg a Rocky mellé. Ami pedig Mar-kot illeti, csak így tovább, és Bale… Isten áldjon, te kurafi!

85%

gára vonzza a fókuszt és nem tu-dunk nem figyelni rá, nem lehet nem fejet hajtani előtte. Igaz ugyan hogy ez Mark Wahlberg filmje, és Marky remekül helytáll, bebizonyítván hogy nem viccből jelölték Oscarra és amit anno a Boogie Nights-ban láttunk tőle az nem puszta véletlen volt, hanem tényleg szorult belé színészi képesség. Alakja azonban jóval egy-szerűbbnek mondható, és mint mondtam, Bale ellen semmi esélye. Lehet akármilyen jó Wahlberg, Bateman lazán, félkézzel elveszi tőle a reflektorfényt. Kettejük kap-csolata valamilyen szinten De Niro és Joe Pesci testvéri kapcsolatára emlékeztetett a Dühöngő bikából. A többiek inkább csak statisztálnak, bár nem lehet panasz igazán senki színészi játékára. Egyedül talán Amy Adams az, akinél néhol kilóg a lóláb, nem mindig tud felérni a na-gyokhoz, amikor viszont nem sikerül neki, még akkor is lehet benne gyö-nyörködni, mert rég láthattunk ilyen formás hátsót a mozivásznon. Úgy-hogy meg vagyon neki bocsátva.

Stáblista Rendező: David O. Russel Főszereplők: Mark Wahlberg, Christian Bale, Melissa Leo Forgalmazó: Palace Pictures Hazai premier időpontja: 2011. február 24.

39 / FilmMagazin

Christian Bale a Golden Globe-on meglepő fizimiskával jelent meg - de bevallása szerint mindig így néz ki, amikor éppen nincs munkája.

AMY ADAMS A fiatal színésznő legnagyobb problémája, hogy bájos arcocská-ját kihasználva többnyire kerüli a drámai szerepeket és leginkább jóhiszemű, ártatlan karaktereket alakít. Azt javasoljuk a színész-nőnek, hogy próbáljon meg karri-erjének új lendületet adni és re-ményeink szerint a The Fighter segít neki a helyes út megtalálá-sában!

.

rátor volt és ugyan színészileg any-nyira nincsen a toppon (azért persze egy minimális szintet tőle is el lehet várni), muszklija oltári nagy, és tény-leg olyan alkatra, kinézetre mint egy istenverte akcióhős, mint aki való-ban erre született, ezt bizonyítván pedig el is vállalt néhány kifejezetten hozzá illő szerepet. Az Amazonas kincse egy remek kis akciókaland volt, és…Oké, rendben most meg lettem fogva, ezen kívül csak egy filmet tudok mondani, az pedig a Doom moziverziója amiben ugyan néhol szinte önmaga paródiája volt, de mégis badass volt a csávó, ezt nem lehet vitatni. Maga a film is olyan igazi oldszkúl akcióhorror volt, és pont belepasszolt a butuska de szórakoztató képletbe. Na most, ami a legújabb filmjét a Rohanást illeti, merem állítani hogy ez a legjobb akciója eddig. A film szakít a trendi akciókészítés hagyományaival, fo-

Elmondom mi a helyzet. Dwayne Johnson-t én nem tartom valami nagyra. Ő és Vin Diesel az én sze-memben az új generáció elpocsé-kolt, elkényeztetett akciósztárjai akikben megvan a potenciál de megelégszenek azzal amijük van és olybá tűnik, nem akarnak többet. Azt hiszik, attól hogy muszklijuk van és szerepeltek néhány akciófilmben, már ők a huszonegyedik század nagy fenegyerekei, akik Stallone és társai nyomdokaiba léphetnek. Apró tévedés. Sajnos messze vannak attól hogy olyan kultusz lengje be nevüket mint a nagyokét, de leg-alább egyikőjük próbálkozik, míg a másik csak abban a nyamvadt autós moziban szerepel, az egója pedig egyre csak nő és nő. Az utóbbi Vin Diesel, mint sejthetitek. Akiben látok még reményt, az pedig Dwayne Johnson. Hogy miért mondom ezt? Először is, a fickó nagydarab, pank-

gott a rendező egy pofonegyszerű történetet, megtöltötte cselekmény-nyel, belehelyezte a néhai Rock-ot és kész is lett. A történet tényleg annyira egyszerű hogy egy kisebb papírcetlire is ráfér-ne. A Sofőr testvérét megölik a sze-me láttára, később bosszút áll, miu-tán letölti börtönbüntetését. Közben utána ered egy bérgyilkos, és két nyomozó. A Sofőr pedig végigmegy listáján, és sorra húzza ki a neveket. Mondtam én hogy egyszerű. A film bája azonban éppen az egyszerűsé-géből ered, amilyet manapság nem láthatunk olyan sokat. Dwayne Johnson egy igazi kemény fickót alakít, aki keveset beszél, csak ak-kor szólal meg amikor muszáj, szük-ségszerű megszólalnia, és alig sza-badul ki a börtönből máris fejbelövi minden kecmec nélkül az egyik tet-test, mindenki szeme láttára. A srác nem vacakol, nem hezitál egy percet

40 / FilmMagazin

KRITIKA

ROHANÁS Íme a szakítás a trendi akciókészítés hagyományaival: pofonegyszerű történet és Dwayne „The Rock” Johnson!

Írta: Sanya08

Dwayne Johnson keresztül hajt min-denkin akin kell és tényleg kímélet-len azokkal akik részt vettek a test-vére megölésében. Kicsit a hetve-

41 / FilmMagazin

nes évek akcióit juttatta eszembe tényleg. Ez pedig jó pont, nagyon jó pont. A Sofőr mellett egyértelműen a kedvenc karakterem a zsaru figurá-ja, akit Billy Bob Thornton alakít, szinte rutinnal, ugyanis nem ez az első alkalom hogy lezüllött, cigiző, drogos fickót alakít, ezt a karaktert lazán előrántja a mellényzsebéből, mintha legalábbis egy laposüveg volna. Tényleg remek alakítást nyújt, amikor pedig a film elején belövi magát majd a Big Lebowski egyik zenéjére (Just Dropped In) sétál be a gyilkosság helyszínére, nos nem álltam meg vigyorgás nélkül annyira laza volt. Összességében tehát a Rohanás egy üdítő kikapcsolódás az agyatlan mai CGI-orientált akció-filmek után (vagy ha nem CGI, akkor bourne-féle agyonvagdosás), amely-be tényleg szorult szív meg lélek és nem rest beszélni a megbocsátás-ról, a bosszú keserű mibenlétéről. Világot nem fog megváltani, de a zsáner rajongói megtalálhatják szá-mításukat ebben a moziban. Én na-gyon élveztem.

70%

sem. Bosszút esküdött, a bosszúnak pedig meg kell történnie. Nincs meg-állás, nincs bocsánat, ha benne vol-tál, fel lesz kenve a falra az agyve-lőd és viszlát. Nem érdekli őt semmi más, azt végképp leszarja hogy a biztonsági kamerák felvették őt. Azt tudni kell a férfiról hogy papíron ő halott, mivel fejbelőtték, de gyakorla-tilag visszatért a halálból. Így van, ez még a halálnak is ellentmond ha kell, úgy tűnik van benne egy kis seagal-i mentalitás (tudjátok az a filmje, amelyikben kómába esik, a családja meghal majd felkel és bosszút áll. nem jut eszembe hirte-len a címe, szégyenszemre…de nagyon jó film), de alapjában véve nem igazán hasonlítható Seagal-hoz. Nincsenek vicces, szellemes egysorosok, a hangulat inkább ne-vezhető drámainak, akciókkal is spórolósan bántak, ami van az vi-szont kellően kemény és véres ah-hoz hogy kielégítőnek hasson.

Jó kis zúzás, de igazi mélységet senki ne várjon tőle - biztosan nem lesz a bölcsészek kedvence, a szórakozni vágyókat viszont kiszolgálja.

Stáblista Rendező: George Tillman Jr. Főszereplők: Dwayne Johnson, Maggie Grace, Carla Gugino Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. január 27.

seli a fiút. Főhősünk szomorú, így „muffrulettet” játszik. A „muffrulett” annyit tesz, hogy sorban felhívogatja a lányokat a telefonjáról, hátha vala-ki hajlandó vele tölteni az éjszakát. Végül a főszereplő lánynál köt ki, de olyan részeg, hogy másnap nem emlékszik, mi történt. Kiderül, hogy semmi, de reggel végül mégis. A lány leszögezi, nem tudhatja meg senki a történteket, mert nem akar folytatást. Ám az élet nem így ala-kul. Innentől a film a címéről szól, egészen a méltónak hitt vetélytárs feltűnéséig. Demi Moore házi ked-vence, Ashton Kutcher jobban ját-szik, mint szakmailag elismertebb partnere, a fekete hattyú Natalie Portman, aki sokszor erőltetett és

A főszereplők régóta ismerik egy-mást, először 15 éve találkoztak egy nyári táborban, amikor a kamaszko-rú főhős egyik célja az volt – még ha szemérmesen is -, hogy bekerüljön a főhősnő bugyijába. Tíz évvel ké-sőbb a szóban forgó párocska egy egyetemi bulin véletlenül újra össze-fut. Ígéretesnek tűnik a találkozás, ám a lány némileg szokatlan találkát ad: édesapja temetésére invitálja a másnapos fiút. Egy évvel napjaink előtt újból egymás mellé sodorja őket az élet, amikor is a fiatalember egy cicababával az oldalán látható. Elérkeztünk a jelenbe. Az egykori cicababáról kiderül, hogy volt párjá-nak édesapja mellett találta meg a boldogságot, ami kellőképp megvi-

42 / FilmMagazin

természetellenes. A film eleje ígére-tesen kezdődik, pár eredeti és várat-lan poénnal. Ám hamarosan nagyon kiszámíthatóvá válik a történet. A székről felállva azt gondolja az em-ber, ez is megvolt, de amint kilépett a moziból már el is felejtette, hol járt. Nem rossz film, olyan bágyasztóan kellemes kis semmiség.

60%

KRITIKA

CSAK SZEXRE KELLESZ A történet egyszerű, a női főszereplő megpróbál érzelmek nélkül, csak a szexre alapozni egy olyan kapcsolatot, amelyben a másik fél nem más, mint a sors által kijelölt nagy ő. Hiába félünk a magánytól és próbáljuk magunkat ellenállóvá tenni, a szívünk nem mindig fogad szót. A szere-lem a végén mindig győzedelmeskedik, de addig még sok mindent kell kiállnia az érző szívnek. A film ezekből a nehézségekből gyűjtött össze egy jókora csokorra valót.

Írta: Komma Olívia

Stáblista Rendező: Ivan Reitman Főszereplők: Natalie Portman, Ashton Kutcher, Lake Bell Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. február 10.

drámai helyzet adódik, akkor azért drámai a helyzet. Szóval nem gyere-kes sorozat ez! A főgonoszok ismer-tek, feltűnik Homokember (eleinte mint Flint Marko, még az ereje nél-kül, egy piti bűnöző akinek Pókem-ber állandóan keresztbe tesz), Rhino, Elektro, dr. Octopus (ő is baromi jó lett) és még Sokkoló is tiszteletét teszi, ő is tökös bűnöző. Ja, és persze a Zöld Manó is itt van, kilétét nem árulhatom el, de annyit mondok, igen meglepő! Az évad második felében aztán jön a fekete leves, feltűnik a szimbióta, Peter-t megszállja, és ezt is sokkal jobban csinálták meg mint a harmadik rész-ben a mozifilmben. Itt szerencsére nem emósul be, nem tesz random táncmozdulatokat, itt Venom karak-tere is jobban ki van dolgozva, is-merjük motivációkat, nem tűnik az egész olyan átkozottul összecsa-pottnak. Sok helyen visszaköszön a mozifilmek néhány jelenete, például a második rész metrós része is megidéződik, vagy még van egy pár, meg úgy tényleg vesz innen-onnan, de az a legjobb, hogy mégis megvan neki a maga története, a maga mitológiája, úgy hogy igyek-szik betartani a klasszikus hagyo-mányokat. Éppen ezért remek szó-rakozás minden rajongónak!

Azt mondják, mindig az első benyo-másnak higgy, én azt mondom, várd meg azért a biztonság kedvéért a másodikat, mert esetünkben csak jobban járhatunk. Ugyanis ez a so-rozat piszok jó! Nem viccelek, most biztos néztek rám furán, de aki sze-rette valaha is Pókembert, annak muszáj megpróbálkoznia ezzel, mert ebben megvan minden, amit lehet imádni a Pókemberben. Remek ak-ciók, humor, klasszikus ellenségek, Mary Jane, és még a történet is ba-romi jól meg van írva! Az egész, ahogy van NAGYON JÓ! Sőt, to-vábbmegyek, sokkal jobb, mint a mozifilmek, sokkal inkább visszaad-ják azt a hangulatot, meg mindent. A sorozat ott kezdődik, hogy Peter középsuliba megy, és már megvan neki a pók-képessége, sőt már pókemberkedik a nyár óta. Legjobb barátja itt is Harry, aki később kicsit megbolondul, de erről többet nem is mondok, itt van Gwen Stacy is, aki aranyosabb és imádnivalóbb, mint valaha, Mary Jane pedig kicsit ké-sőbb jön be a képbe, de a belépése abszolút klasszikus, ismeri mindenki aki ismeri a Pókember sztoriját. A sorozat hangvétele könnyednek mondható, amennyire a régi képre-gény-sorozat is az volt, de azért nem vicceli el az egészet, amikor

SOROZAT

Írta: Sanya08

PÓKEMBER LEGÚJABB KALANDJAI Aki ismer engem valamennyire, az tudja, hogy én odavagyok a szuper-hősökért. De nem csak úgy általában a szuperhősökért, de Pókember különösen közel áll hozzám. Gyűjtöm a Pókember-képregényt, régebb-ről is van egy csomó, és megvan természetesen mind a három mozifilm is DVD-n (bár ezt szerintem mondanom sem kell), és még matricás albu-mom is van. Amikor először ránéztem erre a rajzfilmre, amikor meglát-tam az animációt, dobtam egy hátast. Ledöbbentem, annyira bénának tűnt. Ez az első benyomás.

44 / FilmMagazin

telt vegyen, az ő arcvonásaival indul a városba, hogy látványos gaztette-ket vigyen véghez. Juve, aki eddig nem is hitt Fantomas létezésében, most a nyomába ered... A film pör-gős detektívtörténet jellegzetes figu-rákkal: a mindenki eszén túljáró, a társadalomhoz mérten túlságosan zseniális és agyafúrt tolvaj, az ese-ményekbe véletlenül belecsöppenő, szívós újságíró valamint a nyakas, töretlen lelkesedéssel dolgozó, ám végül mindig a rövidebbet húzó felü-gyelő mesterhármasa alkotja tulaj-donképpen a történet sava-borsát. Juve és Fandor rettenthetetlenül üldözik Fantomast, néha csak kar-nyújtásnyi távolság választja el őket tőle, de a végén mindig megmene-kül. A néző lelkesen szurkol a két

férfinak, majd végül mindig kiábrán-dul, amikor a furfangos gengszter egy bravúros cselt bevetve meglép az orruk előtt. A Fantomas a gengszterfilmek finom kritikája; az azokban megnyilvánuló erőszakot itt egyszerűen csupán rendőrgengszter hajsza váltja fel, melyben senki sem sérül meg, és amely bővelkedik hu-moros helyzetekben, megmosolyog-tató jelenetekben, amik önkényesen egyszerűsítik le a maffiafilmek vére-sen komoly történetét; Hunebelle zseniális érzékkel ironizál, és valljuk be, néha ilyen is kell, a brutális, és a végletekig komoly eposzok mellé. A Fantomas tehát finomít a gengszter-filmek képi világán és cselekményén egy parádés, szórakoztató komédia erejéig.

Az 1964-es változat története szerint Párizs lakosságát egy Fantomas nevű dörzsölt gonosztevő tartja ret-tegésben, aki mindig másnak az arcvonásaival jelenik meg, így felis-merhetetlen. A futótűzként terjedő hírek nagy felfordulást okoznak a városban. Juve felügyelő (Louis De Funés) igyekszik megnyugtatni min-denkit azzal, hogy a gazember nem is létezik, csupán a fantázia szülött-je. Egy helybéli újságíró még tovább merészkedik; álriportot készít a tö-megeket rémisztgető zseniális tol-vajjal, világuralomra törő őrültnek állítva be. A lapot olvasó, földalatti rejtekében meghúzódó Fantomas (Jean Marais) úgy érzi, a gúnyos cikk bosszúért kiált: elraboltatja Fandor újságírót, majd hogy elégté-

FILMKLASSZIKUS

Az ezerarcú mesterbűnöző, Fantomas a huszadik század során számos horror-történet főszereplője volt. A téma hagyományait nemes egyszerű-séggel félrelökve a 60-as évek közepén André Hunebelle készített zseni-ális krimi-vígjátékot a leleplezhetetlen gazfickó örökbecsű kalandja- iból.

Írta: Hannibál

FANTOMAS

46 / FilmMagazin

A történetet sem kell komolyan ven-ni, a paródiához igazodik. A gúnyt a tápláléklánc csúcsán álló gonosz kíméletlenül megtorolja, Fandort elfogja, még egy különösen drága ékszergyűjteményt is eltulajdonít, de mindez a vígjáték műfaján belül bo-nyolódik, senki se számítson álmat-lan éjszakákra, a film csak nyomok-ban emlékeztet arra, hogy egy horrortörténet utódja. Ebben nagy szerepet játszik Fantomas karakte-rének újjáformálása. A szörnyeteg itt hiperintelligens, megfontolt és meg-csíphetetlen bűnözőkirállyá avan-zsálódik, akinek egyetlen célja a hírnév kivívása, a hatóságok átejté-se, és a meggazdagodás. Nem gyil-kol, legalább is a vásznon nem a brutalitása jön át; mindezt felváltja az óvatos ravaszság és a kendőzet-len cinizmus, ami ezt a remekül megírt, nem mindennapi figurát jel-lemzi. A történet tehát átterelődött egy olyan mederbe, ahol szinte csak a komédia számít, és bizony egy ilyesfajta ironikus és habkönnyű víg-játék nagyszerű kikapcsolódásnak ígérkezik, ha az ember beleun egy kicsit a komolyabb művekbe.

gura megszemélyesítést dicsérete-sen teljesítette ő is. Myléne Demon-geot pedig Fandor menyasszonyá-nak szerepében alkot maradandót. Ezen felül a film valamennyi szerep-lője becsületesen helytáll, az egész egy tisztességesen összehozott al-kotás, ahol mindenki tudása legjavát nyújtja, le a kalappal a stáb előtt. A Fantomas még két folytatást ért meg (Fantomas visszatér; Fantomas a Scotland Yard ellen), amelyek sok újdonsággal nem rendelkeztek, de Hunebelle, Funés és Marais nem engedett a színvonalból; a történetet továbbszövögető folytatásokat is a filmkultúra fontos állomásaiként kell jegyeznünk, a trilógiáról pedig ösz-szességében elmondhatjuk, hogy nagyszerűen állít görbe tükröt a de-tektív,- a kaland és a maffiafilmek elé, lefarag belőlük, könnyedén ve-szi őket, és ez az egyik legnagyobb erénye: nem veszi magát komolyan. A fenyegető külsejű Fantomas elle-nére is brilliáns vígjáték marad, nem akarja kinőni a komédia kereteit, amire vállalkozott, teljesíti: felhőtlen kétszázhatvan perccel ajándékoz meg bennünket.

A mű kacagtató vígjáték, melyben egyik szereplőt sem tudjuk komo-lyan venni; az ideges Juve felügye-lő, az ostoba helyettese, a csipkelő-dő újságíró mind kikarikírozott, fi-nom gúnnyal illetett szereplők, akik képtelenek elfogni az eszes Fan-tomast. Így tehát az egész egy hosszúra nyúlt macska-egér harccá változik, ahol tulajdonképpen az üldözött Fantomas irányítja a szála-kat, és még a leglehetetlenebb hely-zetekből is kivágja magát. A sztori nem is akar, nem is tud ennél többet mondani; az egyik megmosolyogtató montázs követi a másikat, nem kí-mélve a rekeszizmokat. Funés alakí-tása káprázatos, kiválóan adja elő az izgő-mozgó, feszült és gyors be-szédű felügyelőt; a legragyogóbb játékot produkálja a filmben, ehhez nem fér kétség. A Fantomas nélküle nem is lenne ugyanaz; így viszont Funés a halhatatlan klasszikusok magaslatára emeli Hunebelle alkotá-sát. Persze meg kell említenem Jean Marais feledhetetlen kettős szerepét is: ő alakítja Fandort és Fantomast is. A nagy színészi kihí-vást, két homlokegyenest eltérő fi-

47 / FilmMagazin

RANGO A történet hőse egy kaméleon, aki védett, egyhangú életét éli házi ked-vencként, miközben komoly identi-tásválságban van. Végül is hogyan legyen valaki kiemelkedő, amikor az egész életének célja a beolvadás? Amikor Rango véletlenül egy törvé-nyen kívüli, fura lényekkel benépe-sült sivatagi helységben, a zordon Por városában találja magát, ahol a pisztolyok könnyen elsülnek, a nem éppen bátor gyík azon veszi észre magát, hogy ki kell tűnnie a többiek közül, ha életben akar maradni. Ám az ellenséges város lassacskán az utolsó reményt kezdi látni benne.

SORSÜGYNÖKSÉG Mi irányítjuk a sorsunkat, vagy látha-tatlan erők manipulálnak? Matt Damon ebben a thrillerben egy olyan embert alakít, aki bepillant a jövőbe, amit a végzet szánt neki, és rájön, hogy valami mást akar. Ah-hoz, hogy ezt elérje, a nyomába kell erednie az egyetlen nőnek, akit va-laha szeretett, a modern New York utcáin és utcái alatt. David Norris, az ambiciózus politikus egy hajszálra van attól, hogy bekerüljön a szená-tusba, amikor megismerkedik a gyö-nyörű balett-táncossal, Elise Sellas-szal. Ez a nő senkihez sem fogható. Csakhogy amint David ráébred, hogy beleszeretett a lányba, titokza-tos erők fognak össze, hogy távol tartsák egymástól őket…

48 / FilmMagazin

KÖV. HÓNAP

A FÖLD INVÁZIÓJA - CSATA: LOS ANGELES Egy tengerészgyalogos-egységet Nantz őrmester (Aaron Eckhart) vezetésével Los Angeles-be vezényelnek ismeret-len küldetéssel. A katonáknak váratlanul szembe kell nézniük a különös ellenséggel: az űrből jött lények a tenger felől érkeznek, és a partraszállás során válogatás nélkül mindenkit azonnal megölnek. A szakasz már csak annyit tehet, hogy kimenti az utolsó túlélőket. Belekeverednek a totális háborúba?a Földnek valószínűleg vége. A katonák mégis kitartanak a végsőkig.