Fekete fáraók

Készítette: Baintner Dániel

Régen Ta-Szetinek, Íjak Földjének hívták a Nílus

első kataraktájánál fekvő területet az itt élők

példátlan nyilazási tudása miatt.

Ezek a kitűnő íjászok voltak a kusiták. Az

egyiptomiak már az I. dinasztia idején küldtek ide

expedíciókat, hogy rabszolgákat szerezzenek, és

új réz- ill. aranybányákat tárjanak fel. Egyiptom

befolyása egyre nőtt, és a Középbirodalom idejére

már erődítmények sora ellenőrizte a Nílus második

kataraktáját.

Az Újbirodalom idején III. Thotmesz már egészen

az ötödik kataraktáig kiterjesztette hatalmát, ám

annak hanyatlásával azonban megkezdődött Kús

felemelkedése.

Kús felemelkedése

A történészek egyetértenek abban, hogy i.e. 780 körül

Alara király egyesítette Felső-Núbiát, és tette az észak-

szudáni Napatát (Dzsebel Barkal és Karima közelében) az

ország fővárosává.

Munkáját utóda, Kashata király folytatta, aki Alsó-Núbiát

is a koronához csatolta, magát pedig fáraónak kiáltotta ki.

Később a kusita Piye fáraó elfoglalta Thébát, és ő lett az

egyiptomi XXV. dinasztia első uralkodója. Ezzel kezdődött a

fekete fáraók mintegy 100 évig tartó uralma.

A dinasztiához tartozó öt fáraó közül Taharka volt a

leghíresebb. Nevéhez számos egyiptomi és szudáni

építészeti emlék fűződik, köztük a Karnaki templom

helyreállítása és továbbépítése.

Óbirodalom Középbirodalom Újbirodalom római hódítás IV-VII. dinasztia XI-XII. dinasztia XVII-XX. Dinasztia XXV. (núbiai) dinasztia (a fáraók korának vége) (kb. i.e. 2575-2150) (kb. I.e. 1975-1640) (kb. i. e. 1539-1075) (kb. i.e. 770-656) (i.e. 30)

2500 2000 1500 1000 500 i.e. 0 i.sz.

„Nyergeljétek föl istállótok legjobb paripáit!”

Peye, núbia uralkodója i.e. 730-ban úgy határozott, hogy

elfoglalja a belviszályoktól megosztott

Egyiptomot.  Esztendeig tartott a hadjárat, s végül

Egyiptom valamennyi kiskirálya megadta magát. 

Amikor Peye harmincöt évi országlás után, i.e. 715-ben

meghalt, alattvalói teljesítették kívánságát: egyiptomi

típusú piramisban temették el négy kedvenc lovával.

Több mint félezer év után ő volt az első fáraó, aki így

temetkezett.  A fényes haditetteket végrehajtó núbiai

uralkodónak sajnos egyetlen arcmása sem maradt ránk.

Idézet Peye núbia királya

Sabaka(Noferkaré)

Amikor Peye meghalt, fivére, Sabaka Memphiszbe tette át a székhelyét, hogy megszilárdítsa a XXV. Dinasztia hatalmát. A hagyományokat követve új nevet választott magának: a VI. dinasztiához tartozó II. Pepi uralkodói nevét (Noferkaré) vette fel, míg elődje, Peye fáraó III. Thotmesz uralkodói nevét (Menheperré) viselte.

Sabaka megkímélte ellenségei életét, inkább közmunkára fogta

őket: gátakat építtetett velük, hogy a megóvja a falvakat a Nílus

áradásától. Thébában és a luxori templomnál is nagyszabású

építkezésbe fogott. Karnakban rózsaszín gránitból szobrot

állíttatott magának, amely két ureuszkígyóval díszitett koronával

ábrázolja. A kígyók azt jelzik, hogy két ország uralkodója.

Sztélé XXV. Dinasztia, ShabakaMetropolitan Múzeum

Shabaka, XXV. dinasztia

Jeruzsálem megmenekülése

I.e. 701-ben az asszírok bevonultak Júdába és

összecsaptak a núbiaiak seregével. A vesztes ütközetből

Peye fáraó húszéves fiának, Taharkának sikerült

megmenekülnie. A csata után az asszírok ostrom alá vették

Jeruzsálem városát. Ezékiás a város ura, egyiptomi

szövetségeseitől várt segítséget. A Szentírás és más

források beszámolói szerint az asszírok ismeretlen okból

felhagytak a város ostromával. Talán járvány tört ki a

katonák között, vagy hírét vették az ifjú núbiai herceg és

serege jövetelének?

Taharka , az asszírok meghódítása

Taharka

Taharkát i.e. 690-ben fáraóvá koronázták Memphiszben.

Huszonhat évig uralkodott Egyiptom és Núbia földjén.

Trónra lépésekor élte virágkorát a XXV. Dinasztia.

A Nílus-delta hadurait leverte, az asszírok

pedig sokáig nem húztak ujjat vele. Egyiptom

korlátlan ura volt, birodalmát az istenek

jóléttel és békével áldották meg.

Dicsőségét egész alakos szobormásai és

mellszobraival díszített épületek hirdették,

arca és neve a számos kartus (keretes

díszítőelem) vésetein fennmaradt.

Taharka visszavonulása

Taharka építőmunkáját

azonban megzavarta az

asszírok támadása, akik

királyuk Asszarhaddon (Assur-

ah-iddina) vezérletével i. e.

671-ben – egy i. e. 674-ben

végrehajtott sikertelen

támadás után, melyet Taharka

csapatai a szilei

határállomásnál visszavertek -

a

Sínai-sivatagon keresztül

behatoltak Egyiptomba, s győztes csaták után elfoglalták

Memphiszt. Asszarhaddon ugyan kikiáltotta magát Alsó- és Felső-Egyiptom és

Etiópia királyának, de hazatért saját országába és Taharkának így sikerült

Memphiszt visszafoglalnia. Három évi béke után azonban az új asszír

uralkodó, Asszarhaddon fia asszír és szíriai katonákból álló serege

végleg legyőzte Taharka csapatait, s a fáraónak vissza kellett

vonulnia Núbiába, ahol nem sokkal később elhunyt. Nuri

nekropoliszában emeltek neki piramist.

Az Asszír Birodalom kiterjedése (piros vonallal jelölve) i.e. 1000 és 605 között

A XXV. dinasztia bukása

Taharka

utóda, Tanutamon ellentámadást

indított az asszírok ellen.

Vállalkozása sikeresen indult.

Eljutott Memphiszig, ahol leverte az

asszíroknak behódolt déli családok

csapatait, azonban az észak felől

érkező asszírok visszaszorították, s

nem tudta megvédeni Thébát,

amelyet az asszír csapatok

feldúltak és kifosztottak. Az etióp

király visszavonult Napatába, s

Núbia elszakadt Egyiptomtól.

XXV.Dinasztia

Kasta (i. e. 770-750)

Pije (i. e. 750-712)

Sabaka (i. e. 712-698)

Sebitku (i. e. 698-690)

Taharka (i. e. 690-664)

Tantamai (i. e. 664-657)

Régészeti kutatások

A Nílus középső folyását elsőként elérő felfedezők

izgatottan számoltak be az ott lelt nemes vonalú

templomokról és piramisokról, az ókori Kús népétől maradt

emlékekről. Giuseppe Ferlini olasz orvos a 19. század

húszas harmincas éveiben mintegy negyven piramis tetejét

lerobbantotta kincsek reményében. George Reisner

harvardi egyiptológus 1916 és 1919 között elsőként talált

tárgyi bizonyítékot a núbiai fáraók létezésére. Charles

Bonnet svájci régész 2003-ban a Nílus harmadik vízesése

közelében, az elnéptelenedett Kermában hét hatalmas,

núbiai fáraót ábrázoló Kőszobrot talált.

Meroé a núbiai királyi temető

„Nagy Núbiai Mentőakció”

A Szudánban épülő hatalmas

Merowe-gát mintegy 160 kilométer

hosszú területet áraszt majd el a

Nílus negyedik vízesése fölött. Az

úgynevezett Merowe-gát Projekt

méreteiben csak a híres Asszuáni-

gát építéséhez hasonlítható,

amelynek során az egykori Nílus-

völgy területén új tó született,

elnyelve Alsó-Núbiát, számtalan

falujával, romvárosával, és

pótolhatatlan régészeti

lelőhelyével együtt.

Az 1960-as években az UNESCO által szervezett "Nagy Núbiai

Mentőakció" idején az ismert régészeti lelőhelyek jelentős részét

feltárták. A leghíresebb kőtemplomokat és műalkotásokat átköltöztették

ugyan, de ennek ellenére az emberiség történetének számos

pótolhatatlan emléke merült el a Nasszer-tó hullámaiban. Jelenleg

kétezernél is több régészeti lelőhely feltárása tart kezdeti szakaszánál a

Nílus negyedik vízesése környékén.

Köszönöm a figyelmét!

V É G E

Baintner Dániel