1

márciusi ifjak program

2015, március

Tartalomjegyzék

1. András Lóránd .......................................................................................................................... 2

2. Antonya Hunor ........................................................................................................................ 3

3. Barta Barna .............................................................................................................................. 3

4. Bíró Timea ................................................................................................................................ 5

5. Borsos Bálint ............................................................................................................................ 7

6. Fancsali Kaudia ........................................................................................................................ 7

7. Feleki Krisztina ......................................................................................................................... 8

8. Gál Előd .................................................................................................................................... 9

9. Gál Előd .................................................................................................................................. 10

10. Imre László-Sándor ............................................................................................................. 11

11. Jakab Szilamér .................................................................................................................... 12

12. Kovács Zsuzsa ..................................................................................................................... 12

13. Miklós Attila ....................................................................................................................... 14

14. Miklós Franciska ................................................................................................................. 16

15. Nagy Ádám ......................................................................................................................... 17

16. Nagy Anita .......................................................................................................................... 19

17. Nagy Csaba Arnold ............................................................................................................. 21

18. Nagy Zsuzsanna .................................................................................................................. 22

19. László Szidónia ................................................................................................................... 23

2

20. Péter Norbert ..................................................................................................................... 26

21. Radi Zalán ........................................................................................................................... 27

22. Sándor Jocó ........................................................................................................................ 30

23. Sebők Renáta ..................................................................................................................... 32

24. Sikó Beáta ........................................................................................................................... 34

25. Simó Márton ...................................................................................................................... 37

26. Tamás Réka ........................................................................................................................ 38

27. Tófalvi ELőd ........................................................................................................................ 38

28. Tókos Bence ....................................................................................................................... 40

29. Varga László ....................................................................................................................... 42

1. András Lóránd

Nem kell a semmi és a semmittevés,

Elegem van abból, hogy az erény is kevés!

Tudom, hogy mindig nagy a késztetés,

De miért van az, hogy a közösség, lassan már csak közös-ülés?

Nem az a gond, hogy TE külhonba mész,

Csupán az zavar, hogy a sok munka itthon,

az én hátamon tetéz!

Most nem beszélek arról, hogy a gyerek is kevés,

És, hogy férfiasságból is az ANYA a merész,

Arról sem szólok, hogy a face az ész,

HANEM,

Kellene végre mindenkinek egy kis folk ÉSZ és RÉSZ!

Dolgozunk, de gyerekeinek kenyere pen(ÉSZ)telenül kevés!

Tanulhattam, tudhatok, úgy is minden elvész,

De én mégis szólok, mert hiszem:

SZAVAM, ERŐM s TETTEM (Isten előtt) úgy sem kevés!

3

2. Antonya Hunor

Ébredjetek diákok! Szívatnak a tanárok

Emberek! Látjátok ti azt, amit én?

Bekebeleztek mindnyájunkat.

Ugassátok meg ti hitvány ebek!

Törni, zúzni! Ordítani azt, hogy elég!

Mért nem lehet már vége ennek?

Pogány sorsunk végéhez közeleg.

Fogjátok fel végre, hogy ennyi!

Nincs tovább!

Ha most nem teszünk ellene semmit.

Időtlen-időkig nyelhetjük a rab sorsunk porát.

Köpjük arcul a gazembert!

Nem kell nekünk a rabiga!

Zengjen az ágyú,

Szikrázzon a kard.

S e győzelemmel, újra miénk lesz e part!

3. Barta Barna

Szívem szava

Szabadság, egyenlőség, testvériség?

- Ez már régen bukott eszme! -

A világban, hol egyre nő a kétség,

Hol az ember pénzért él, s érte veszne.

Változik az idő, s változik a gondolat.

- Beletörődsz a jelenbe! -

4

Nem ragadsz tollat, hogy papírra vesd gondodat,

Csak némán ülsz, üres pohárral a kezedbe.

Pedig millió a gond, tudja ezt mindenki.

- Elnyomják az embert! -

Nem lehet igazán boldog soha senki,

Mégsem ragadsz fegyvert.

Szabadok vagyunk, ömlik a hír a tévéből.

- S mi el hisszük ezt! -

De rab vagy mióta szabadultál anyád méhéből,

S ez ellen senki, semmit se tesz.

A láncot ma már nem acélból gyártják.

- Könnyen törik az! -

Fájdalmas munka, adó meg számlák,

Erős láncok, melyeket nem tör meg panasz.

Te dolgozol, fizetsz érte s tűröd, ha ütnek.

- Napi program ez! -

Sajnos ma már a szívben nincs helye a hitnek,

A remény még él, de csalódsz, majd tönkretesz.

Miniszterek, elnökök a mai fejedelmek.

- De nem úgy, mint rég! -

Nem értünk, ők csak magukért élnek,

A becsület kiveszett; ’48-ba lenne élni szép.

Hol az emberek testvérként harcoltak.

- S dicső volt! -

5

Bár az ellenség kutyái marcangoltak,

A magyar küzdött, s hangosan szólt.

S most hallgassak, mikor érzem s látom?

- Bár rám teszik a szemfedőt! -

Érzem, ott van a rablánc a bokámon,

Oh, szent hazám, csak megmenthetném őt!

4. Bíró Timea

“Bezzeg az én időmben...”

A te idődben a világ más volt,

a te idődben te még fiatal voltál és másként láttad a világot.

A te idődben én még nem voltam,

hogy azt mondhasd: “Bezzeg az én időmben...”

Viszont most vagyok

és hiába mondod, hogy a te időd az jobb volt,

mert nem tudod az enyém milyen.

Igen kérem, fel vagyok háborodva,

hiszen mi az hogy: “Bezzeg az én időmben...”?!

A te időd már lejárt

és eljött az enyém,

amikor a fiatalok meghitt hangulatban, könnyfakasztó füstben, kellemes zenével töltik

ünnepnapjaikat, a péntekeket,

amikor a gyerekek aranyos kis okostelefonjaikon játszanak, miközben legjobb barátjuk, a

számítógép ad ki magából meglepően kellemes tucc-tucc zenét, avagy zenének hitt valamit,

amikor a vasalt hajú 10 éves lányokat meg sem tudod külnböztetni egymástól, mind annyira

cukinn illegetik magukat bugyiig érő ruhácskáikban,amikor....

Bezzeg a te idődben,

amikor még sorba kellett állni a cukorért,

amikor olyan szépen égett Zetelaka,

6

amikor még a szappan volt zsidó illatú nem pedig a hajad szmog szagú,

amikor még nem akarták, hogy legyen zöld az ég és legyen kék a fű,

amikor még ami elromlott megjavították, nem pedig eldobták

és amikor még az alkonyatról a lemenő nap jutott eszedbe.

Bezzeg a te idődben.

Bezzeg az enyémben mit just doingol ez a nemzedék, akinek az ideje már nem elég jó neked és

visszasírod a tiédet?

Hogy azóta a villanykörték összeesküdtek és a paradigmák váltottak?

És a lépcsőn csúszásveszély tábla lóg, mert valaki feljelentette az áruházat?

És egy szülői pofonofon következményeképp egy medve csücsül a börtönben?

És mit mondok majd én, amikor eljön a “Bezzeg az én időm” ideje?

Én majd elmesélem, hogy:

Bezzeg az én időmben,

amikor én még kissrác voltam,

akkor még vezetés közben egy karral játszadoztunk,

akkor még a benzin 5,80 volt,létezett füzet és toll,

akkor még a szürkének csak 50 árnyalata volt,

és mi még hittünk a mesékben.

Hittük, hogy szép jövő vár ránk és hogy majd megváltjuk a világot...

És igazunk lett!

Bezzeg az és időmben

még hittem, hogy én átlátom a rendszert mozgató nagy erőket és tudom mikor hazudnak

nekem,

vagy mikor nem.

És hittem hogy az élet kulcsa a boldogság és ha nagy leszek boldog leszek, mert én értem az

életet és értem John Lennont.

Aztán szóltak, hogy ne keressem a boldogság kulcsát, mert nincs.

De hiszen be sincs zárva...

Bezzeg az én időmben boldog voltam és boldog vagyok a tiedben is, mert ahogy szaporodnak a

Gyökerek, úgy a fák is nőnek és a termés is gyarapodik.

7

5. Borsos Bálint

Éles szívvel

Fekete függönyt rántsátok le

szemetekről!

Ködös cenzúrákat tépjétek ki

elmétekből!

Gyűlöletet szítanak idegen

vezetők,

Előítéleteket kiáltva őseink

tetteiből.

Struccfejünk eltakarja a

tobzódás

Szánkat más hagyja el, ne

siránkozás.

Mások majd hadd verjék

Mellüket,

Mi éles elmével halgassunk

Szívünkre!

6. Fancsali Kaudia

Minden egyes fűszál boruljon virágba!

Szivárványra lépj, ha sétálsz a határba!

Puha szikla simogassa talpad,

Ha göröngyös az út, melyen sorsod halad.

Legyen alternatív álomszín,

Ha már minden nem rózsaszín.

Legyen izgalmas az, ami ma rutin!

Legyen ’’healthy” felirat minden csokin!

Ne tudást csalj papírra az iskolapadba,

Hanem mosolyt valamelyik ember arcára.

Ne tituláld hisztinek a véleményt!

Ne hagyj magad után mosatlan edényt!

8

Kutya helyett sétáltass gyereket!

Tévé helyett nézz utána valami érdekesnek!

Ha eleged van, ragadj vándorbotot,

Növény helyett ápolj kapcsolatot.

Minden egyes napsugár sárgán érjen földet!

Legyen kétszer tavasz, hogy lássak sok-sok zöldet!

Tornasorba álljanak az útszéli fák,

Sose hervadjanak el az ibolyák.

7. Feleki Krisztina

Szókatlan szó katlan

Szabad szólnom? Szembetűnően ugrott eszembe a szavak tengere. íróasztalnál millió hős

mellett nagynak érezheti magát aki ír.

Tanultuk gyerekként a szóragozást, most meg lételemünk a szórakozás. Hazai léten belül

rengeteg szavadba kerül hogy végre valahogyan túl lépj a rendszeren és szárnyalj ott, legbelül.

A kormány a szó már, az életet határozzák a szmokingosok éle-TE! Láttál valaha e fal mögé? Hol

az ocsmány kormány állítja ki számodra a kor-oktatványt, ahol az éves tanügy a korod nézi,

oktatásod elejébe mégis a lóvéd helyezi. Hova tűnt a normál rendszer ami ezt a sorsot szűri?

Veszedelmes viszonyok hazai viszonylatban.

Meddig fogja ezt a fiatalság tűrni?

Ránk fog törni a felismerés mint messziről támadó virágárus néni. És majd újjal mutogat szavak

miatt elesett embereinkre a gyermekünk: Né! Ni! De késő lesz akkor már. Akkor a drog se fog

hatni tán.

Elismerés! Neked, aki Pilvaxban ülve a fiatalság jogait védted. Elismerés! Neked, aki

szabadságharcot követeltél. Elismerés! Neked, aki a szólásszabadságot ökörködtél. Elismerés!

Neked, aki….

9

Hagyjuk már a rizsát. Ismerhetsz el bárkit írásban míg kezed kötve van szóban. Hiszen hol az a

szólásszabadság? Egy rossz szót szólok és kezem bilincsben. Itt tart az országun, mindenki lóg a

saját ígéretein lincselve. Ennyit ér a szép szó.

Szóba tiszta vagyok hisz tőlem azt kapod ami megragadja teljes alakod. Megkaphatod ezt is, ha

akarod. Hatalom? Szememben ez már csak hat-alom maradt a porban. Értékrendszerem

fennebb emelkedett, akárcsak egy posztmodern szokratész. De nem én leszek az, aki e rendszer

bajain tetéz.

Mondd ki! Ők is megtették. Hány éve volt már, hogy a fiatal forradalmárok a lantot felvették?

Lassan nem is emlékszünk a dátumra, és ha a fiatalok jogairól beszélünk majd egy vén faszi ránk

ugat. Mégis miről kellene meséljünk nektek, fiatalok?

Magam köré építem e szokatlan szó katlant amely a szó szószoros értelmében is védeni fog

majd. S ekkor teszem majd fel a kérdést felétek. Mi is az amitől a legjobban féltek?

Nárcisztikus barmok. Fentről irányíjtó kezek alatt ülő gubbasztó majmok… Ki akar szabad lenni?

Mély csend. Köpd szembe az emberiséget végre. Mert amikor még a társad a lom akkor is átkoz

majd ez a társadalom. Szemükben már a belső készség nem érték, hiszen ők csak a pénzt kérték

abból amit a barátnődre költessz vacsorára. De hol marad a csoda mára?

Kevesen maradtunk kinek szívében vélemény. Még kevesebben kinek hevesebben verni vágyó

szíve mély. Mi maradtunk csak akik ki mondják ezt. Tegyük hát meg, amíg szívünk ver.

Elő hát a szókarabélyt!

8. Gál Előd

Belefáradtam

Belefáradtam, hogy a sortűz a Földre velünk van teletárazva.

Kutakkal szívjuk ki az utolsó csepp véredet,

Míg élsz, addig nem nyugszunk, megnyúzunk

Aztán tovább vándorlunk, hogy nyúzzuk testvéredet.

Az utolsó csepp levegőt is elrakjuk egy palackba,

És majd ebben éterin lebegőn rajtad kacagunk.

Az Ózont majd letépjük függönynek, kéreg műkörmök,

10

Agancs tűsarkak és ez cseppet sem aggaszt.

A földmag medalion majd csak az elitet illeti míg

Till Attila vezeti le a pusztulásodról a realitit.

Ne ordíts alattuk: Róma, Bamako és Teherán

Úgyis elnyomja a hangod, tudom a hócipőd tele már

Nézed, ahogy csúszik ki a gyeplő a kezekből

Aki meg elgondolkodik az kettő az ezerből.

9. Gál Előd

Hogy vegyem félvállról?!

Hogy vegyem félvállról,

Ha egy félbarna, félbálna

Testalkat kéz széttárva

Mellettem egész nap téblábol?

Vagy teszem fel az agy gyík,

Bucegiből megiszik, vagy kíjt hordót,

Hogy öljön pár kíborgot, csapkodja a kíbordot,

Csak azé me fagy a gíjp.

Vagy amelyiktől a fél város hátrálna,

Cseppet sem gátlásos pár mázsa házsártos bár strázsa.

Aki már méreget bokától, példának okáért banális,

Részemről, de haladok a fészertől a padlásig.

Vagy a két robusztus alkatú

Béemvés, bőrdzsekis, bőrnyakú,

11

Turista, akiknek alkalomadtán,

Jön a dóziska, és csak úgy alkaron adják.

Vagy a lány, aki elítélte a Pedigreet, pedig még

Alig volt egy hónapja, most csupasz hónaljjal

kutyapózban vonyít a Holdaknak,

Hogy a szemét is marja ki a veríték.

Hát hogy vegyem félvállról, midőn egy

Csapat senkiházi ellopkodja az időmet?

10. Imre László-Sándor

Szólni és szólni hagyni

Én szólok te szólsz ő hallgat, miért gondoljátok így ti barmok.

Mik vagyunk mi? Emberek vagy erkölcsös majmok?

Mostanában divat lett a felszínesség,

Hogy mi jelenik meg csak egy dolog dönti el: a szívesség.

Beülsz az íróasztal mögé és azt hiszed te vagy aki dönt,

Politikusok a hazugságaid miatt vannak fönt,

Szülinapodra nagyon remélem a rendőrség köszönt,

Az ilyen pénzéhes férgeknek kuss és csönd.

Én szólok te szólsz ő hallgat, miért gondoljátok így ti barmok.

Mik vagyunk mi? Emberek vagy erkölcsös majmok?

Ha mindent ellenőriznek az igazságot miért nem?

Mert a zsebed végtelen?

Szavakkal nyersz háborút nap mint nap

De ezekből a tömeg semmit se kap.

Elnézést fejet kellene hajtsak ön előtt egyszer,

Hisz ön az európai normák által elfogadott üzletember.

Lásson ki uram a nárcizmusából és higgye el nem ön a center,

12

A fenét beszélek itt bolondokat, hisz ön a legfontosabb,

Mindenki egyért, és egy önmagért talán így pontosabb.

Légy büszke magadra, ma is több ezer ember utál téged,

Csak épp a neved más: szerencsétlenség, balsors, élet.

11. Jakab Szilamér

Nem kell nekünk a csöpögős álszent felszín,

Ami minden mocskos hazugságot felszív.

Nem kell a szar rendszer, nem kell a

Szőnyeg alá félve besöpört kommunizmus,

A büszke hamis hazaszeretet, a képmutatás

a balfasz politikusok minden ocsmány szava,

A szar ami a csapból folyik, a minőség hiánya,

Minden értelem leplezése, elfedése, tagadása,

Könyvek égetése, öngyilkosság, bulvár,

vérző lepkék, tépett madarak, román nyelv.

Nekünk nincs szükségünk egy ideiglenes áttelepítésre

Egy másik országba.

Legyen az bármilyen, nekünk csak egyre van szükségünk:

Biztonságos, szabad és SAJÁT hazára.

12. Kovács Zsuzsa

Várakozó vágyakozó

Két cél közt a csend végtelen nagy távolság,

Főleg, ha gyakran érzékeltetik: se otthonod, se hazád.

A lap sarkába 2015-öt írunk, írnak,

De ha vállalod magad ma is bozgornak hívnak.

S el kell tűrnöd ennyi év után is, még ha fáj is,

Hogy rúzsos fogú, mókusprémes mámi fogja befogni a szádat,

13

Hogy barátaid közt se merd lassan vállalni az ideádat.

Pedig magyar vagy! Magyarul gondolkodsz és magyarul álmodsz!

Tisztességesen küzdesz, néha bánkódsz.

Másnak mintha minden buli volna,

Vajon kerül-e kenyér holnap az én asztalomra?

Lassan a 3 évnek vége,

Ropogós oklevél a kezünkbe téve,

De mind hiába, hisz hol a 2 év tapasztalat,

Így nem vesznek fel, csak ha apuci nagy falat…

Néha úgy kifognék egy aranyhalat!

Nem három, csak egy kívánságom volna,

Én Itt békében élhessek, s gyermekemnek legyen Otthona,

Hol nagyobb az „Igen, tessék!” térhona.

Ha magyarul akarok tanulni, legyen ahol elhelyezkedni,

Hisz én sem akarok kényszerből nyugatra költözni.

András helyett egy Andrew-val felszerelkezni,

S egy évig a haza utamra centekkel a pénzt kispórolni!

Szép itt! Számomra még így is a legszebb,

Bár most már tudom, hogy az élet miért nem tejfel.

Nehézségek árán is maradni akarok,

Ha kell a hierarchikus rendszerrel is kibabrálok!

Utódaim életében is a Nike Air Max nem lehet a brand,

Hol maradt a segítség, a tisztelet és a rend?

Igaz is: a RENDSZERből, melyben élünk, már csak a SZER maradt,

14

Nesze neked maréknyi nép, szívd ezt vagy a lyukas fogad!

Szabadság, SZERelem – ez bár genetikailag fent marad!

Rendszer Úr! Fogadd el a helyzetet és nem lesz harag!

13. Miklós Attila

Tudtátok? Mikor elkészült a Nemzeti dal, azonban az első sora ekkor még így hangzott: „Rajta

magyar, hí a haza”. A legenda szerint Szikra Ferenc hívta fel a Petőfi figyelmét arra, hogy

„Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!” Ebből az idézet részből

ihletődtem én is a mai fiatalokról.

Ifjúság mi újság?

Jobb counter mint másság?

Vagy külföld a befutó?

Ahol elfelejt az utókor!

Lehet itt nehezebb, DE

Légy erős, s mutasd meg itthon.

Higgy, tervezz, dolgoz, akarj

És légy a kivétel, aki megmutatja, miként kell!

Fenti versel, slammel (ki aminek gondolja), röviden szerettem kritikát, kifejteni a mai fiatalok

számára. Persze tisztelet a kivétel, hiszen az írás a jelen erdélyi fiatalság egy nagy rétegére szól,

akiknek jövője, persze sok mindenen múlik. De tény egyre kényelmesebben nőnek fel.

15

A továbbiakban inkább mesélek s bírálok, mert hát ugye könnyebb, mint tenni, mozdítani :D De

mindezt nem úgy próbálom, hogy minél több és fontos üzenetet adjak át.

A márciusi ifjak is elkövették azt a hibát, hogy későn kezdtek el tárgyalni az akkor az országban

élő más nemzetekkel, aminek szomorú következményei lettek. Úgy gondolom kissé átvitt

értelemben a székelyföldi ifjúság egy része is ebben a helyzetben van. Épp ezért kezdem, a

véleményem szerint a legégetőbb problémával, vagyis a román nyelv gyenge ismerétével a

székelyföldi fiatalság körében. Ezt legjobbam talán egy példa által tudom megértetni. Ami

valahogy így hangzik: „Egy székelyföldi főiskola által, szervezett képzés keretén belül,

munkaadók és munkakeresők találkozhattak. Egy szűrés után, az egyik ország szinten sikeres

vállalatot, a húszan egynéhány emberből több mint tíz választotta. Amint kiderült, mindannyian

jó képességű fiatalok voltak, de közülük egyetlen egy ismerte jól a román nyelvet.” Történet

vége. Úgy érzem, a jelenlegi helyzetet az utóbbi pár sor hűen ábrázolja. Az eset, sokat

foglalkoztatott, sokat gondoltam, azon, mi lehet a megoldás erre, hogy ha már az iskolában nem

sikerül, és ha a szakmát, az egyetemet magyarul végezzük (amivel semmi baj nincs).

Természetesen az, hogy meg kell tanulni, ez megoldás. De végül arra is jutottam, hogy olyan

ifjúsági partnerségekre, táborokra, és egyéb tanulásra alkalmas programokra lenne, szükség

melyek rákényszerítenének az idegen (ez esetben az ország) nyelven való kommunikálás

rövidebb vagy hosszabb távon, való gyakorlását. Melyek építő jelegű kapcsolatokat

teremthetnének, akár a jövőre nézve is. Mindezek megvalósításában sokat tehetnének az ifjúsági

szervezetek is.

Még van néhány gondolat, ami úgy gondolom, hogy az egész országra, térségünkre, is

jellemző (persze itt is tisztelet a kivétel, aki megmutatja, miként kell) vagyis, hogy nem

használjuk ki az Európai Unió által felkínált lehetőségeket, melyekből egyre több van az ifjúsági

szféra részére. Véleményem szerint sajnos gyenge a felvilágosítás az efféle, lehetőségekre,

programokra, melyeket személy szerint nagyon fontosnak, tartok, vagyis, hogy olyan ismertető

előadásokra lenne, szükség melyek mindezt ismertetik. Mind tanulmányi mind szakmai és egyéb

szinten is. Ezáltal átadni egy üzenetet miszerint, menj, tanulj, lás, tapasztalj, és hozz haza

magaddal mindezt és építsd fel.

16

Mivel rendszeresen tájékozódom úgy vettem észre mind külföldön, mint hazánkban,

megfelelő szakmunkásokból hiány van. Nem fogom megítélni, hogy ki dolga a romániai

szakképzés normális újraindítása. De mindent meg kell tenni azért, hogy imázsát visszaállítsuk, a

szakiskolai oktatás beinduljon, hiszen az már bebizonyosodott, hogy a jó szakma, felér egy

diplomával.

Elmondok, még egy történetet, mely a napokban pattant ki fejemből. A nemrég szüleim

tévénézése közbe betekintettem én is. Épp az erdélyi Helikon Íróközösségről beszéltek egy

ismeretterjesztő filmben. Bemutatták mely neves írók költők vettek részt az akkori találkozókon.

Aztán néhány nap múlva, olvastam egy felmérést miszerint, az erdélyi magyar fiatalok

egynegyede nem tud megnevezni olyan élő erdélyi személyiséget, akit nagyra értékelnek. Ez is

elég szomorú tény, mind a tudás szemszögéből és mind abból a tényből, hogy nagyot fogytak az

ilyen személyiségek névsora. Úgy ez is egy feladat a jövő generációja, a fiatalság számára,

mindkét szempontot nézve.

Ha az ember fejlett társadalmat akar, akkor a fiatalokkal kell kezdeni. El kell ültetni egy közös

magot, csemetét, ami majd erdővé nő.

14. Miklós Franciska

A fojtogató mélytengeri átkokat dobálta a szél a hajnali úton

Figyeltem az öreg szatyorral csoszogó kabátos alakot

Én már tizenhét évesen dolgoztam - mondta nagyanyám és felhúzta a szemöldökét

Talán kivételesek vagyunk, talán nem

Fáradt, karikás szemű, semmi lényként surranok el

Már kevésbé érdekel mi történik körülöttem

Kuporgok félelmeimben és vágyálmaimban takarózva

A kőpadló hideg

Világításom egy 40 Watt-os égő

Nagyobb fényt nem merek égetni magam mellett

Mert ha meglátnak sem lesz jobb, nem én vezényelek

17

A problémát máshonnan kell megközelíteni

Az egyén szabadsága sokrétűen nyitva felejtett fogalom

De kötött kivitelezésű

Képkeretbe bújtatott, antidepresszánsokkal etetett, szürkére festett egerek

Az elvileg konstruktív jellegű közösségi élet rombol

Egymást marcangolják a könyörtelen lelkek

Egyedül vagy, a barátokban lakozó énközpontú önzőség elüldöz

Istenben könyörületet találni utópia

Előítéletek és becsmérlések rabjaként szűrődik át a zajosan dübörgő világ

A magasfokú manipuláció méregként terjed, kimarja az önállóságot

Irányított, vakbuzgó nép

Kártyavár tetején kiáltasz

Az örök bizonytalanság mély árkokat váj

Hajszálvékony kötélen egyensúlyozol az elnyelni vágyó bugyborékolás felett

Mely, mint hányás, kíván feltörni torkodon

Hogy porig égessen az őszintétlenség

Álarcosbálon szigorú maszkos komolyság

Görnyedés a társadalom szabta elvárások alatt

Mindenkit kizárólagosan saját maga érdekel

Az oda nem figyelés miatt szenved az ember

A boldogság múlékony

A boldogság fogalmi szinten marad

Durvaságban oldódik fel a jelen lelke

Néha elhiszem, hogy változ(tat)ni lehetséges.

15. Nagy Ádám

Egy skizofrén Bibliája

-313. nap: Szakított. Miért?

-202. nap: Nem bírom. Levegőt!

-121. nap: Sár, felhő, só, sziréna. Hét támadó, egy megtámadott. Kórházkoszt. Penész. Pénz.

-119. nap: Meleg, fény, otthon.

18

-115. nap: „Boldogság”, fahéj, fenyő. MAGÁNY.

-109. nap: Pattogó fényszikrák. Virrasztás, füst, kábulat. Sikoly, árnyak, vér. Hol vagyok?

-107. nap: Iskola, varjak, károgás. Rothadó hús, foszfor. Lenézés, utálat, mámor.

-99. nap: Iskola.2, kréta, pofon. Lenézés, utálat, kiközösítés. Könny, zavar. Én?

-94. nap: Iskola.3, koffein, füst. Klorofill. Lenézés, gúny, ököl, padló. Vége!

-93. nap: Otthon. Zúgás, fájdalom. Tudat?

-90. nap: Otthon. Penész, mozgó árny, ordítás. Lüktetés, lakat, fulladok.

-79. nap: Otthon. Bezárva, vér, könny, verejték, a halál illata.

-50. nap: Élet?

-49. nap: Otthon, Facebook, gúnyos posztok, támadás. Nem élet!

-48. nap: Névtelen levél, fenyegetés, tűz.

-45. nap: Teljes szociális megsemmisítés.

-44. nap: Törés. Sziréna, pszichiátria, perfúzió, gyógyszer, penész, pénz, fehér. Sikoly. TUDAT?

-29. nap: Otthon. Gyógyszer, soha!

-28. nap: Beszélő árny, fényfoszlány, cigi, vér, só, ablak, szilánk, fetrengés. Ki vagyok?

-22. nap: Cigi, kosz, rothadó kaja. Otthon? Már nem tudom.

-21. nap: TÉBOLY

-20. nap: Nevetés, mámor, füst, eufória. Könny, károgás, pokol.

-16. nap: Égek.

-15. nap: Repülés, verejték, ágy, hiány, magam, nevetőgörcs, zuhanás, kávé, görcs, vér,

könnyek.

-12. nap: MEG FOGLAK ÖLNI! Ha. Ha. Ha.

-11. nap: Gyógyszertár. Kiveszem a gyógyszereim. Boldogság.

-10. nap: Bevettem. Egyensúly. Pszichiáter? Minek?

19

-7. nap: Ki vagyok? A félelem szaga, DEMENTOR!

-5. nap: Alagút, angyal. Sátán, ölel, Uram! Meggyújtom a függönyt!

-4. nap: Leégett függöny. Kötél, szék, oxigént! Szakadás, esés. Fájdalom, gyönyör.

-3. nap: Alkohol, cigi, gyógyszer. 3 hónapos kibontatlan óvszer az asztalon.

-2. nap: Nem bírom! A halál szaga. Károgás. Menny.

-1. nap: Cigi

0. nap: Keselyű, éhség, vér, arany, rothadás. A padló felpuffadt. A szemem is. Holttestek. Jövő?

6 doboz gyógyszer. Fájdalom, vérzés, tudat, keserű, fekete, ólom. Utolsó lélegzet.

1. nap: Hm?

16. Nagy Anita

Álomkép

„Szabadság szerelem! ”, Petőfi óta ez kell nekem,

Melyeket hittem megkapok az egyetemen.

De a rendszer kiszúrt velem,

Ezeket sehol se lelem.

Minden nap korán táskával a szemem alatt kávémat kortyolom,

S azon gondolkodom, hogy 10 év múlva vajon hol lesz az otthonom:

Lesz-e kinek a kezét a falai közt megfognom?

Sok mindent kiölt belőlem a fiatalkori hajsza,

A hajsza, hogy egyszer munkámért én nyerjek,

S ne a pántéra mintás szajha.

20

Nap, mint nap elgondolkodom rajta,

Hogy miért nem nyílik szóra a „kisebbség ” ajka.

S ha nyílik is, miért talál csak süket fület?

Ja, mert a keserves múlt és a cinkos jelen, arcunkba nevet.

„Talpra magyar! ” hangzik el sokszor,

De itt a magyar már másként áll talpra, mint OTTHON.

Nehezebb itt, de megtanultuk egymás sebes seggét tisztára nyalni,

Már tudjuk milyen a két SZÉK közé hátsónkkal a földre landolni.

Itt nálunk csak a Maradj talpon játszik.

Ilyen az élet, még ha sokunknak nem is tetszik!

Így hív az élet egy piszkos táncba,

S e karcos körülmények közt vajon ki lesz, aki itt bennem a párját látja?

S lesz-e vele itthon-otthon,

Tudom, nem ez kellene legyen most a legnagyobb gondom,

Zöldfülűként is hosszú távon kell gondolkodnom?!

De, most mindezekért nekem is hősi halált kell halnom,

Hogy a 21. század derekán utódom ebben a játékban bent maradhasson?

Márciusi szél hozza ezt a képzetet,

Hogy holnapra már én is tudjam a képletet-

Hogyan is kell itt boldogan élni az életet?

21

17. Nagy Csaba Arnold

Csukott szemmel

Társadalom épül valamire.

A miénk? Merre? Hova?

Régebb az emberek rabszolgaságba

éltek, ez most sincs másképp.

Csak másképp van felépítve.

Rabszolgaságot nem

eltörülték, hanem kiterjesztették.

A saját problémáidat akkor

felejted el, amikor Tv-ét nézel.

Amikor azt nézed, hogy

Való Világ, az világ?

Más problémáival

törődni könnyebb.

Így felejted el teendőid,

mert neked ez a legelső.

Így leszel a fogyasztó társad alom része.

Ne más mutassa, merre van a vége.

Az iskolában nem tanítanak,

hanem ölik a sejtet,

az agysejtet.

Mert ha megtanítanák az egészet,

az baj lenne, mert valamit értesz.

S ez nekik miért éri meg?

Mert ha nem lenne,

ki dolgozna a semmiért?

Kit venné meg azt, ami semmit ér?

S az életed neked mennyit ér?

Szabadság, hol apánk

vért adott Székely nemzetért.

S te egy szót dobsz felé.

S manapság ez mit ér?

Változások mindent megér?

Cselekedj és tegyél.

Várod a változást? Teszel érte?

22

Az első lépés a nehéz, a többi

már visz és sodor érted?

18. Nagy Zsuzsanna

Huszonegyedik század,

hol az értéked kerested de nem találtad,

hol a tudásnak nincs hatalma,

csak hat rühes kutya alma.

Hol a Face lett az ész,

ennél jobbat hiába remélsz.

Hol már csak a régi a jó,

a tenni akarás hiábavaló,

az öregek folyton csak papolnak,

a papok is üres szavakat duruzsolnak.

A tanügy reménytelen,

a politika nemkülönben.

Nem értik mit akarunk mi,

vágyunk egyszerű: szabadulni!

Elhúzni innen a 'csába,

ahol fejünk lehet kába,

ahol nem ismer senki,

ahol még tudunk remélni.

Nem kell nekünk sem pénz sem hűhó,

csak értsék meg végre ez így nem jó,

a vállon veregetés már rég kevés,

kéne végre igazi elismerés.

"Fiam te ennél jobb vagy,

apád is megmutatta,

légy hát hű a családhoz,

folyton ne csak álmodozz!"

Meguntuk a lekezelő modort,

hagyjatok nyugodtan élni,

hibázni, tanulni és néha félni,

2015-ben igazi fiatalnak lenni!

23

19. László Szidónia

Talpra Magyar reloaded

„Talpra magyar, hí a haza!”

Petőfinek nincs igaza ...

Hogyha hívna, marasztalna

Minden székely itt maradna.

Hív a dánok koronája,

Királynőnek angol fontja,

Merkel asszony eurója.

Senkinek nincs maradása.

Nesze nektek Európa.

„Rabok voltunk mostanáig”

A határok nyílásáig

Most mindenki járhat-kelhet,

Sehonnai szolgalelkek...

Mi, kik itt ragadtunk

Éhbérért robotolunk

Romokban a lelkünk

Drága rongy életünk

---

24

Azt mondják a nagy öregek

Mi is szűljünk gyermekeket

Legkevesebb hármat,

Hogy gyarapítsuk hazánkat

Anya helyett egyet

Egyet apa végett

Egyet meg azért, hogy

Fennmaradjon a nemzet

Gyönyörű a gyermek

Minden kacajával

Sírással, rívással

Mocskos orcájával

De hogy legyen három,

Ha eggyel sem győzöd?

Mit együnk holnap?

Halvány lila gőzöd...

---

Mit kíván a székely nemzet?

Biztos munkahelyeket

Munka mellé tisztes keresetet

25

Ha már gyermeked született

Legyen egy hely, hová biztosan viheted

Legyen bölcsöde minden gyerek számára

Nem mindenkinek jut sajnos nagymama

---

Talpra esett székely ifjak

Szülők pénzén okosodnak

Kerekednek s elillannak

Más országot gazdagítnak

Doktorok és doktornők

Ácsok vagy mérnökök

Mind drága munkaerő

Elmennek, mert nem lehet

Tudással venni kenyeret.

---

Legyenek hát vezetők

Kik bajban terhelhetők

Kik kiállnak az ember mellett

Ha minden befellegzett

Feketéllik az ég alja

A Hargita felett

26

Bús anyák nevelik

Apa nélkül gyermeküket

Apák elmennek

Mint régen a frontra

Hátha összejön télre

A kocsi fa ára

Ragyogjon új tavasz

Emberi szívekben

Higgyünk magunkban

Higgyünk az Istenben

20. Péter Norbert

Éld a jelent

Telnek, múlnak az évek,

Az emberek csak a pénzükért élnek.

Minden más, ami fontos és számit

Sajnos, egyre inkább semissé vállik.

Nem elég a pénz, amit itthon kapnak

Ezért rögtön külföldre rohannak

Ettől látszólag minden szebbé vállik,

És észre sem veszik, hogy mi az, ami számit.

27

A családod, a barátok és a szerelmed

Téged otthon várnak,

De te „ nem” mehetsz,

Mert téged egyedül csak a pénz vezet.

Már hogyne mehetnél! -minden CSAK rajtad áll,

Bármikor indulhatsz, mindenki téged vár!

Gyere és élvezd, hogy Székelyföldön élhetsz.

Mert ez az a hely, ahol temagad lehetsz.

Gyere és változtassunk mihamarabb azon,

Hogy ne mindig ez legyen a két döntő fogalom:

Galamb vagy fagyi? Nyalsz vagy repülsz?

Ijesztő, hogy a világ ide került!

És ha ezzel megvagyunk, nincs már más hátra

Illően tartani a székely szokásokat,

Mert nincs még egy hely, ahol ennyi szép lány, tánc és nóta lenne

A jó Isten áldja és tartsa meg e nemeslelkű népet!

21. Radi Zalán

Az igazság nyomában

Merre jár ez a kóborló kutya?

Mért nem talál házho soha?

Nem vesszük észre, hogy ott járkál előttünk,

Pedig nem szabadna felelőtlenül elkergetnünk.

28

Nem segíti senki, nincsen rajta póráz,

Mely megmutatja nekünk merre van a jó ház.

Szeretne már hazajutni, de nincs ki eltartsa,

Nem keresi senki, inkább könnyen megszerezhető,

Nemes kutyát tartja.

Így van az igazsággal,

Nem kell senkinek,

Csúfnak tartják s ehelyett,

A szép hazugságot keresik az emberek.

Az igazság az, hogy lassan

Mi is állatokká válunk,

Mert azzá tesz minket e világ,

Ha továbbra se vigyázunk.

Lassan de biztosan az élnivágyást,

Felváltja a birtokolni vágyás.

Már most többet jelent,

Kinek mije van, ahelyett, hogy élnének.

Vedd már észre ember!

Nyisd ki füledet,

Neked az igazságot kell keresned!

Az igazság az, hogy a világ korrupt,

29

S nem szabad senkibe se bíznod.

Azt hiszed biztonságba vagy?

Tévedtél, orrodnál fogva vezetnek,

Rendőrség, CIA, FBI,

Egy se csinál mást csak megtréfál.

Elhitetik veled amit ők akarnak,

A nagykutyák kik birtokolják

A nagyhatalmat,

Mely mindenkin fölött áll,

S melettük politikusok, szervezetek, FBI,

Nem más mind nap mellett a csiganyál.

Ők akarnak minket irányítani,

S minél jobban lefoglalni,

Hogy ne vegyük észre a hibát,

És ne lássuk a csalást.

Az iskola, a tanulás teljesen lefoglal,

S nem vesszük észre, hogy vajon mi a baj.

Elfoglal a gondolat, hogy valakik lehessünk,

Hol ott továbbra is rabszolgák lehessünk,

30

Az adó, a költségek,

Mindegyik akadályoz és arra késztet,

Hogy újra és újra jobban hajtsd

A taposó gépet.

Megvalósították az elméletet

Miszerint a pénz az életed,

S felhasználják ellenük,

Hogy biológiai gépek legyünk.

Ez kell nekik, fejnélküli birka nyáj

Kiket meglehet félemlíteni,

Terrorizmus által kordában tartani,

Így lesz válság mindenki fél, senki sem vesz semmit.

S érdekes módon jól, csak a zsidó ember él.

22. Sándor Jocó

Márciusi ifjak

Márciusi ifjak,

Ti szabadon ébredők.

Anno harcoltatok,

Most tév úton tekergők.

31

Se cél, se vágy,

Se álom.

Csak csend, csak vársz.

Túl sok a sajnálom.

Ne légy büszke,

Nem lehetsz,

Ha nem állsz talpra,

Árral szembe evezhetsz,

S panaszkodj, hogy erős a sodrás.

S hogy kavicsok közt,

Rád tör, törött lapáttal

Nehéz a szalag bontás.

Márciusi ifjak,

Nyáj közt futva,

Nem lehetsz te csahos,

Ki fütty szóra rontassz,

S farkast látva andalogsz.

Bennetek van minden remény.

Kik állva, népek fiai.

Legyen ez ígéret, de legyen

Ez új helye márciusi reggelen.

32

Hol bír a szó,

S tör' a bot,

S hol tengerek kelnek,

S hol az őszinte szívek

Vérben győzedelmeskednek.

23. Sebők Renáta

Bennszülött Társadalom

Véleményem szerint a mai előrehaladott társadalom egyre inkább, habár nagyon fejlettnek

képzeli magát, igencsak butácska és bukó félben van az érzelmi kapcsolatok terén. A mai

gyerekeknek, szüleinkhez képest felháborítóan sok lehetőségük van mindarra, hogy

tanulhassanak, új dolgokat sajátítsanak él villám gyorsan, mégsem élnek velük. Ott az internet

például, ami mára már a tudás tárháza lett, de mégis a fiatalság ostobaságra használja.

Koruknak nem megfelelő dolgokat néznek, "oktató" jelleggel, vagy az agresszió magvait

öntözgetik fejükben azáltal, hogy céltalanul lövöldöznek. Nagyon sokan nem tudják

rendeltetésszerűen használni az internetet, amit ideje lenne, megtanuljanak. A közösségi

oldalakon hiper- szuper menők vagyunk, de a magánéletben egyetlen barátunk sincs, az 1000

ismerősünkből mindössze 3, ha köszön az utcán, feléről meg azt se tudjuk, hogy ki a csuda! Az

ilyen közösségi oldalak a pletykák magvai. Annyira el tudják ítélni az emberek egymást azáltal,

hogy miket kommentál, hogy hány kedvelése vagy megosztása van, hányan látták a

bejegyzését, milyen a profilképe. A közösségi oldalak összekötik, de szét is választják az

embereket.

És, hogy miért tituláltam "bennszülöttnek" a társadalmat? Egyszerű nagyon! Nem járunk

moziban, nem járunk a parkba, nem járunk kirándulni, nem biciklizünk....és miért? Mert a

kütyüjeinkben akkora fene nagy mágnes van, ami még nagyobb erővel vonz minket, mint

reggelente az ágy. Észre sem vesszük, hogy napok telnek el úgy, hogy csak enni, aludni és a

biológiai szükségleteinket elvégezni álltunk fel a számítógép mellől. Lehet, ha régen sem volt

olyan „Sej de kis angyalom!” világ, de legalább együtt játszottunk a kortársainkkal, ismertük név

szerint a barátainkat, tudtuk mi van velük, este együtt néztük a Kockás fülű nyulat, vagy Bob és

Bobek-et! Pont ezen idők ihletődéséből született a saját kis pár szakaszos versem is:

33

Régen és ma

Emlékszel még arra?

Régen milyen jó is volt.

Mikor fejünket hajtottuk az anyai karra,

S az apukánk háromkerekű biciklin tolt.

Mikor nem volt telefonunk,

Na úgy-e emlékszel arra is?

Órák hosszát játszottunk,

Nálatok is, s nálunk is.

Az internetről mit sem tudtunk,

Így volt úgy-e, ne tagadd?!

A hálóba labdát rúgtunk,

S nem kellett az sms-eket fogadd!

A Facebook-ot sem ismertük,

Úgy-e rémlik, hogy igaz?

A bánaton nevettünk,

S egy barát volt mindenre vigasz!

Olyan kicsi gyerekeket látni az utcán, akik szép magyarul ki sem látszanak a földből és már okos

telefonjuk vagy tablettjük van. Jó formán még rendeltetésszerűen sem tudják használni, de

mégis van, mert megvették neki a szülei. Felháborító az, hogy míg egyeseknek mindenük

megvan, addig több ezren halnak meg, naponta azért mert nincs mit megenniük, vagy

nyomorban kell élniük! Az embereknek, ha lenne, egy kis önérzetük azért tennének, hogy ne

legyenek a világon éhező gyerekek, ne legyenek körülöttünk szegény, hajléktalan emberek.

Én olyan igazságtalannak érzem az életet és szerintem nem csak én vagyok így ezzel, de bár

korlátozottak a lehetőségeink és nehéz olyan társadalomban az újat megvillantani, amely szó

szerint el van punnyadva, amelyet nem érdekli semmi csak a kütyük. Ideje lenne visszavinni a

gyerekeket, és nem csak őket, a természetbe, megmutatni nekik, hogy mennyivel jobb a

szabadban, mint a szoba falain belül. Ideje kirándulni, sportolni, figyelmeztetni őket az internet

veszélyeire. Ideje újat bevinni a társadalomba, megtanítani, élni az embereket!

34

24. Sikó Beáta

Egy pacsirta hangja

Márciusra vigadóra, újra hangzik minden nóta.

Gábor Áron rézágyúja meg van az már jó rég óta.

Éneklik egymásnak az emberek, hogy föl föl vitézek,

S a régi bátor hősöket ünneplik az emberek.

Székelyruhába öltözve mondanak régi verseket,

Felidézve a nagy hőstetteket és az emlékeket

Amit 1848 márciusában éltek meg ezernyi vitézek,

Hogy a szabadságért mindenáron készen küzdöttek.

De vannak- e ilyen különleges hősök napjainkban?

Vagy már elfoszlott minden szabadító kulcs a világban?

Hol tanyázik a mai modern ifjúság városunkban?

Valóban eltűnt minden csillámló remény hazánkban?

Betüket, szavakat, mondatokat vetek a papírra.

S nézek mélán, bambán a könyvel teli íróasztalra.

Megoldásokat keresvén a tengernyi álmaimra,

De főként esélyeket megvalósításaikra.

35

Hősnek lenni vágyom én, az álmaim kéklő tengerén,

Játékos szivárványt varázsolnék Erdélyország egén.

Másoknak boldogságot, szeretetet, életet adván

A bajtól e sötét világot megszabadítanám.

Napjainkban mindenki tétlenül, bután ábrándozván

Nehéz sorsukért, életükért másokat hibáztatván.

Remélve, hogy minden csak úgy egyszerűen megváltoztatván

Bársony fotelben ülve csakis a tévét bambulván.

De elárulok egy titkot édes, illatos violám.

Léteznek még hősök e rejtélyes, sejtelmes planétán.

Hiába felfedezetlen drága kincsek ők tán talán,

Kikről sokszor hallunk a cselekedetük nyomán.

Írok, költők, színészek, művészek műveket művelnek

Melyek szólnak úgy az embernek, mint a földi mindennek

S buzdítva, szabadságra szólítva szépen művészelnek,

Amiben segítő jó tanácsok is sereglenek.

S szervező emberek rendezvényt rendeznek, elég sokat.

Összeterelgetik a rakoncátlan, játékos nyájat

36

Egy nagy libasorba mindenféle furcsa párokat

Ezzel ritmusra megmozgatva a fiatal lábat.

Ennek példájára megerősödött a zöme-hada

És újra elérkezett a felvilágosodás hava.

Gyorsan fejlődik a csecse-becse technika,

Olyan bonyolult ez a változó technológia.

Ahogy mégis változik az ember, úgy nő a tudomány

Elhalványul az éltető fény, s megjelenik az árny.

De a fő cél, hogy mindig maradjon meg a helyes irány

És ne akadájozzon többé semmi gonosz hátrány.

Hát most légy bátor kicsinyhitű, kis ifjú katona !

Küzd az álmaidért, ha nincs is sok valóságtartalma !

Mert embereknek segíteni nem egy dióda álma

Meglátod, hogy a szeretetnek végtelen a hatalma.

Vaskos papír lágyan terül el a sarokban az asztalon

Üresen áll, fetrengve dereng a tollban a kék patron.

Búcsúzom hát, véget ért immár e röpke kis dalom

Elnémul a sötétben dalos pacsirta lágy hangom.

(13 szakasz=utalás a 13 aradi vértanúra)

37

25. Simó Márton

Elindítom a mondatom,

mit mondok csupán véletlenül mondom,

De én a kokárdát istt benn:

a szívemben hordom.

De ti mind,képmutató barmok,

nem vagytok mások csak hatalmas majmok!

Mind mentek utánuk,

bégettek a nyájjal,

s magasan űzitek mit a rendszer hoz magával!

Tudjátok mit?

-tegyétek: egyétek és vegyétek,

mert ez az ő testük s húsuk

finom lesz az nektek,

jobb ha rettegtek!

De én a rendszer egy hibája,

nem eszek a kenyérből,

inkább nektek megyk s kaptok e tenyérből!

Kaptok belőlem egy két falatot

mert én mindíg győzelmet aratok...

Nézzetek majmok,

bámuljatok bátran!

De nekem nincs szükségem

38

semmilyen idegen masszára,

csak e "nagy" országban

egy tenyérnyi hazára!

26. Tamás Réka

Unom

Unom a megfelelést

unom, hogy folyton keresem a megfejtést,

unom a salátában a sonkát,

unom már a sok szószátyárt.

Unom az üres beszédet,

a felelőtlen ígéreteket,

unom a műmájermosolyt

az álkirakatot.

Unom, hogy az emberek kritizálnak

hogy folyton azt hallom: mekkorát csalódtak.

Unom, hogy magyarázkodnom kell,

pedig mondanám az érveimet csak nem fogadják el.

Kéne már a duma helyett tett is,

nem álomban élni, hanem álmokért dolgozni,

néha néha egy jobb világra törekedni,

egy kicsit jobban egymásra figyelni.

27. Tófalvi ELőd

Kapriciózus

Ez nem csak vér és papír. Mert ez más, mint a többi.

39

Ez semmi. Március. Már semmi.

Kevés embert ölnek meg a semmiért, ha vér és papír.

A halál beállta a kávé illatától számított

Nagyvonalúság, öntörvényű lámpa pír.

A város még alszik, lazán itt-ott

Egy turista pilvaxolja körbenyírt haját, csak mered.

Még idő sem lenne egy szinesztéziára, de

Bent kokárdát majmol a lelkiismeret.

A sarkiban zsebóráért nyúl egy színes tévé ára.

Így vagy úgy, de tömegnyomor, felsorakozó ének.

A lelkiismeret viszont nem olyan a trikolorban

Ma, már nem tesz jót az imidzsének.

Harminchárom híján kétszáz, hogy így trikóban

szisztólé meg diasztólé, hogy tizenötökre

összerándul, majd elernyed az istenadta tér

Színpadon álló március tizenöt ökre.

Az ökrök leszédelegnek, mint egy ócska meg nem írt

Darabban, mint bandatagok az utcákat nyalják, vágják

Mozdulatlan álkapcsaikkal protézis kihullásig.

Aztán jól meg. Aztán jól be. Aztán semmi. Utópiák

Gurulnak, évi költségvetés, eladó pótvese,

Semmi sem szól márciusról, Irmának még odasúgna Manyi,

Hogy milyen fáinul sikerült a tegnapi húslevese.

Míg az emberek széttépik egymást, aztán annyi.

40

28. Tókos Bence

Ahol álmomban jártam...

A fák zöldülni, rügyezni kezdtek körülöttem. Egy szobor előtt állok: Tomcsa Sándor. De hol

vagyok?...Jaj, igen! Egy kis Székelyföldi városkában ahol néha jól jön a kritika. A színház előtt

állok, vagyis a „kúlturház” ahogy itt mondani szokták, de az emberek még ismernek pár

kulturális központot a város némely sarkán. Előttem egy híd, ami talán a szebb jövő felé vezet

vagy a megromlásba. Ezt eldönthetem akár én is, hiszen a hídnak két oldala van. Nem és

hangsúlyozom, hogy nem mindegy melyik felén megyünk a hídnak. Bizonytalanul és minden

politikai nézetemet félre téve a jobboldalt választom és rálépek a hídra. Hirtelen egy másik

városban találom magam. Úgy rémlik mintha jártam volna már itt de mégis egy kicsit idegen a

hely. Az épületek formálya emlékezetemben van azonban a kinézetük nem. Amint haladok az

utcán , egy plakáton ragad meg a szemem: VÁROSI AMATŐR SPORT KUPA. Talán valamiféle

sportnap lehet ezért tovább olvasom: ha van egy baráti társaságod és szerettek sportolni akkor

jelentkezetek bátran most megmérhetitek tudásotokat akár foci,kosár,tenisz... Micsoda ötlet!

Én is szeretek a barátokkal focizni, milyen jó lenne egyet benevezni egy ilyen sportnapra. Nekik

is jót tenne és még biztosan hívnának ismrősöket is. Egy kicsit lelkesedve tovább bandukolok az

utcán, egy szorólapot fujdogál a szél előttem. Hamár észrevettem környezett tudatos ember

lévén felveszem de előtte elolvasom hátha valami érdekes. Páros sütő/föző est hmm...milyen jó

lehetne egy ilyenre elmenni inkább mint azok a füstös kocsmák ahová mostanában járnak a

fiatalok. Egy jó társaság, finom kaja, jókedv. Kell ennél több? Közben egy kukára talalok így

bucsút veszek a szorólaptól. A talpam alatt közben az aszfalt macskakőre váltott és fülemet halk

zene üti meg. Egy térre érkesztem. Közepén egy kis szinpad körulötte elszortan

embercsoportosulások. Egy áldogáló embertől megkérdem, hogy mi folyik itt, talán népgyülés

lesz?

-Diákbandák lépnek fel, akik népszerűsítik magukat és egy jótékonysági szervezetet majd az itt

lévő árusoktól befolyt összeget annak a szervezetnek fölajánlják.

-Értem!-akkor itt az emberek összefognak és úgy oldják meg a problémákat, plusz még

szorakoznak is egyet. Biztosan jól megvannak. Fontos a generaciók közötti külömbségek

kiküszöbölése és egymás hibájából tanulni. Na de elég a szorakozásból, hiszen abból nem lehet

megélni. Elindulok egy szimpatikus irányba és betévedek egy falu végi csárdába. (na ez csak a

rím kedvéért van ). Egy kávézóba megyek be. Már az ajtón belépve csípi a szemem a szivarfüst

de már megszoktam az ilyen helyeket hiszen „emberek nem járnak olyan helyre ahol nem lehet

szivarazni”. A sarokban egy 60-70 közötti bácsika pipál egyedül.

41

-Elnézést, foglalt ez a hely?

-Nem , tessék csak helyet foglalni.-felém fordult, nagyott szívott a pipájából és mesélni kezdett-

Édesfiam, te nem lehetsz több mint 17 (tudtam hogy nem kellet volna megborotválkozzam) én

is ennyi idős lehettem mikor annak idején kitört a forradalom.

-De, hisz ön akkor már...!?

-Igen, igen de látod belevágsz a szavamba, ez a mai társadalom legnagyobb hibája. Mindenki

csak a saját akaratát akarja véghezvinni , ezzel nem is lenne baj csak mellette még megkéne

halgatni más embertársainkat is, hiszen lehet, hogy nem mondanak hülyeségeket. Na szoval,

annak idején volt bennünk fiatalokban annyi mersz, hogy ne csak a szánk járjon hanem

cselekedjünk is. Most mindenkinek feszt csak a szája jár és nem csinál semmit. Ha valaki valamit

csinál annak látszata van és ezt a látszatot legalább meg kellene mutatnia és akkor már

elismernénk az érdemeit. Itt gyökerezik a probléma, hogy nincs önbizalmuk és akinek van az

nem mutat semmi érdemlegeset. A sok kütyü elveszi az energiáitokat az igazi cél elérésében.

Nem virtuális világban kell élnetek hanem a valóságban, kardot kell ragadnotok és ki kell

törjetek a határaitokból és valami nagyot alkotni. Kimenni a szabadba, megnézni milyen

gyógynövények vannak , hol éltek , mit esztek mind- mind ilyesfajta dolgokkal kellene

foglalkoznotok a billentyűk nyomogatása helyett. Én annak idején önszántamból jelentkeztem a

harcra mert tudtam, hogy ez a helyes. Nektek is ez a feladatotok megtanulni eldonteni, hogy mi

a helyes és lehetőleg jól dönteni. Fiam fogad meg a tanácsomat és halgass mindig a szívedre. Ne

csak a látszatra adjatok, nem azért járunk templomba, hogy a szomszéd lásson, sem ünnepelni

stb. Fontos, hogy amit csinalsz abba tedd bele önmagad és akkor kiemelkedő lesz a munkád. Jól

jegyezd meg ezeket fiam, ülj le társaiddal és ilyesmiről is beszélgesetek. Légy te a lavina tetején

és ne alatta. Ha tesodrod a többit akkor arra mennek amerre teakarod.Harcolj magadért, a

hazáért és a városodért. Hogy hivnak?

-T..-eltünt, én meg nem a kocsában ülök hanem a hídon. A Küküllő hídján. Nem is jártam sehol

csak elmélkedtem. Talán a bácsika is csak azt mondta amit hallani szerettem volna. Az az egy

biztos a mi városunk lehet jobb és nem csak a város hanem a benne lakó emberek is. Amit a

bacsika mondott nem hülyeség és megfontolandó dolog. Élhetünk olyan városban amiben mi

akarunk és olyanban is amit én akarok. Ez lehet fikció de lehet valóság is , csak rajtunk múlik.

42

29. Varga László

kokárda nélkül.

Csak tinta, csak tinta az egész.

Szóval mit is ér, nem igaz?

Egy kis paca, egy kis tinta paca.

laza beütésű kétszintes gondolkodásmódok,

mely nem tudom vagy nem érdekel,

lázadásunk szerint vikingek,

vagy vizigótnak öltöző fehér négerek.

jellem szerint nihillel ösztökélt generáció.

Degeneráció.

a tökéletes pengeneráció hajt, csapat,

borotva éles ésszel, egy csapat vértnyáladzó merésszel;

hát együtt a gangbang!

szóval ugyebár nem-zedék, csak egy generáció?

egy-két sör egy majdnem végleg felejtett

pár évszázad margójára, majd K.O.,

aztán persze buli. mindenki makákó.

matematikailag felképzett megoldottnak számító

egy-két ismeretlenes egyenleg:

X,Y, néha Z generáció.

43

a dilemma, mely szerint ezt az új

Converse cipőt vegyem meg

vagy hagyjam a boltban.

a dilemma nem az már,

-kacsaszáj újra széles-

apuci úgyis megveszi a

Gigamegahiperchinatownban, télen.

majd, amikor ünnepelni kellene.

tudod, mikor díszítjük a fát.

A karácsonyfát. Azt az izét.

Na akkor. Majd akkor megmarad,

hogy talán minden nem a lányok

két combja közt ragadt.

Nehéz elhinni, nem így van?

mosoly.

addig is tagadj meg háromszor ismét,

drága Péter!

te is rájössz, hogy egy vagy közülünk.

Majd. Télen. Tudod, akkor...