Felhasználói programok

 

 

Ebben a fejezetben megkíséreljük bemutatni és kiemelni - több-kevesebb részletességgel -, az általunk legfontosabbnak ítélt programcsoportokat. Van olyan blokk, ahol csak a megtanítandó ismereteket soroljuk fel (hely hiányában, ill. azért mert megfelelõ és jó irodalmak állnak a rendelkezésre), s van ahol konkrét információk is találhatók, melyeket a tanításban fel lehet használni.

Az egyes programfajtákon belüli részletezések az oktatást kívánják megkönnyíteni. Elsõsorban a leggyakrabban használt, ill. a legújabb programokat próbáltuk kiemelni; itt fogalmakat tisztázni, fontos dolgokat kiemelni, tanításukban segítséget nyújtani. Van olyan blokk, ahol irodalmakat is sorolunk fel, megkönnyítve a tájékozódást, adatgyûjtést.

Természetesen az iskolai gyakorlatban nyugodtan el lehet tolni a hangsúly egyik vagy másik irányba, a lehetõségek, helyi sajátosságok, igények stb. figyelembevételével. Ki is hagyhatók bizonyos blokkok, pl. elhagyható egy konkrét adatbázis-kezelõ program megismertetése, ha a táblázatkezelõ adatbázis-kezelõ funkcióit részletesebben tárgyaljuk. A másik eset, ha nincs lehetõség az adott ismeretcsoport bemutatására - pl. nincs helyi hálózat, vagy Internet az iskolában. Természetesen ilyenkor is érdemes néhány szót ejteni a témáról - márcsak azért is, mert sokak szerint (és a trendek szerint is) a helyi és “helyközi” hálózatoké a jövõ. Van egyébként olyan iskola, ahol a hálózatokról mindjárt az oktatási program elején, az operációs rendszerek kapcsán beszélnek - ha nem is minden részletre kiterjedõen - ugyanis a számítógépek helyi hálózatba vannak kötve, és nincs bennük winchester, így a némileg bonyolultabb bejelentkezési procedúra miatt szükséges a hátteret, az okokat bemutatni. (Persze ez más-más szinten történik egy általános iskolában és egy középiskolában.)

Az alábbi blokkok egymásra épülnek, de az utolsó néhány felcserélhetõ, ha elfogyni látszik az idõ, ha logikailag úgy tûnik jobbnak, ha valamelyik blokk oktatására nincs lehetõség vagy ha az iskola, tagozat, csoport stb. specifikuma valami mást igényel. Például elképzelhetõ egy matematika tagozat, ahol speciális matematikai programmal ismerkednek meg a tanulók, vagy egy nyelvi csoport, ahol a nyelvoktató programok kerülnek elõtérbe.

 

Vegyük ezek után sorra a blokkokat!

1. Alapok, számítástechnika történet 1. Számrendszerek 1. A számítógép felépítése - a hardver 1. Operációs rendszerek 1. Segédprogramok (keret- vagy héjprogramok, lemezellenõrzõk vírusok, tömörítés) 1. Grafikus felületek (Windows) 1. Szövegszerkesztés 1. Táblázatkezelés 1. Adatbázis-kezelés 1. Grafikus programok

1. Egyéb programok 1. Multimédia 1. Internet és a helyi hálózatok

Alapok, számítástechnika történet 

 

Pedagógiailag nagyon fontos, hogy kezdjük el a számítástechnika oktatását. Kedvet kell ébresztenünk a téma iránt és el kell oszlatnunk az esetleges félelmeket. Ez utóbbival inkább felnõttek oktatásakor találkozhatunk. A “kedvcsinálás” történhet néhány mindennapi példával. Jó lehetõséget nyújtanak pl. a modern amerikai filmek (Jurassic Park, Toy sztori stb.), vagy az egyre jobban elterjedõ bankkártyarendszer, de az Internetet is nyugodtan megemlíthetjük. Egy témát feldobva - még az egyébként passzív társaságok is egybõl felvillanyozódnak, s rengeteg példát hoznak. Nagy segítséget nyújthatnak ilyenkor azok a gyerekek, akiknek van otthon számítógépük.

Ha legalább egy olyan számítógép van az iskolában, amely alkalmas CD-ROM-ok használatára, vagy netalán be van kötve az Internetbe, akkor bátran mutassunk a tanulóknak érdekességeket; ha sokan vannak akkor forgószínpadszerûen.

Itt lehet olyan feladatot adni a növendékeknek, hogy gyûjtsék össze azokat a területeket, ahol használnak számítógépet. (Ennek bonyolultabb formája az, hogy a gyûjtés után egybõl rangsorolják is, mondjuk 1-tõl 5-ig, hogy véleményük szerint mennyire fontos az adott területen a számítógép használata.) Feltétlenül beszéljük meg az eredményeket, és a végén levonhatjuk azt a következtetést, hogy ma már nincs olyan terület, ahol ne használnának gépet. Érdekes megfigyelni, hogy azok a gyerekek, akiknek a családjában van számítógép, több területet fognak felsorolni, és az adott területeken fontosabbnak fogják találni a gépek használatát, mint azok a gyerekek, ahol nincs.

 

Az elsõ blokk, a számítástechnika története. Itt fontos, hogy minél több képet mutassunk be (könyvbõl, epidiaszkóppal, vagy speciális fóliára fénymásolva írásvetítõvel kivetítve) és beszéljünk az érdekességekrõl, pl. az elsõ generációs gépek méreteirõl.

Következzen most egy rövid összefoglalása a témának, majd néhány további tájékozódást segítõ irodalom.

 

Történelmi visszatekintés(Papp László - Bernáth Miklós : Számítógép alapismeretek. S. kiadás, Pécs, 1995.)

 

Amikor a számítógép, a számítástechnika történetérõl beszélünk, akkor óhatatlanul a számolás történetérõl is szót kell ejtenünk, hiszen az elsõ számológépek pontosan a számtani mûveletek elvégzésének megkönnyítésére készültek. Továbbá a mai modern számítógépek -

bár nagy hiba lenne pusztán matematikai mûveletvégzõ szerkezetekként rájuk tekinteni - minden tevékenysége matematikailag magyarázható.

Az ember õsidõk óta rákényszerül a számolásra. Már az õsembernek is gondolkodnia kellett, hogy hány szarvas elejtése elegendõ a családjának, illetve el kellett mondania a többieknek, hogy mennyi szarvast látott a csordában. Persze, itt a számolás szükségessége nem igazán érezhetõ még, leginkább a “sok” és a “kevés” dominált az õsök társalgásában. A kisebb számokkal jobban megbirkóztak ujjaik segítségével.

Óriási ugrást jelentett a számolás történetében a folyammenti társadalmak kultúrája. Az ókori Egyiptom és Mezopotámia papjai félelmetes számolási mûveleteket végeztek, hisz szükség volt a földek kimérésére, csillagászati számolások elvégzésére, hogy meg tudják állapítani a folyók áradásának idejét. Tudjuk, hogy pl. a Püthagorasz-tételt is használták, csak nem mondták ki. A mayák és a kínaiak is jelentõs eredményeket értek el.

Hérodotosz írta, hogy az egyiptomiak “vonalakat húztak és (rajtuk) kövecskékkel számoltak”. A perzsák és görögök, majd késõbb a rómaiak számolási segédeszköze a calculus volt. Ez egy agyagtábla, melybe párhuzamos árkokat karcoltak. Az árkokba, melyekhez helyiértékeket rendeltek, kövek kerültek, amikhez viszont számokat rendeltek, s kész volt a számolóeszköz. Érdekes, hogy a mai kalkulátor szavunk ebbõl ered, sõt a digitális és a kompjúter is latin eredetû. (A digitus ujjat jelent, de a római birodalomban hosszmérték is volt, míg a computare a rovásfára felróni kifejezés megfelelõje, ami a számok rögzítésének módjára utalt.)

A távol-keleti társadalmaknak is volt egy jellegzetes számoló-eszközük. Japánban szoroban-nak, Kínában szuan-pan-nak nevezték azt, amit abakusznak (keretbe foglalt, drótszálakra felhúzott golyócskák) hívunk. Az abakusz, melynek feltalálását Püthagorasznak tulajdonítják, ma is több helyen látható még - inkább gyerekjátékként, mint számolási segédeszközként.

A XII. századig Európában csak kevesen voltak képesek abakusz nélkül számolni, az egyszerû alapmûveletek is az egyetemi szintû képzéshez tartoztak. Nem csoda, hisz addig Európában még csak római számokat használtak. Keleten, az arab világban - igaz némileg módosított formában, de megjelentek az indiai számjegyek. Az arab Muhammed al-Chvarizmi a IX. században könyvet írt, amelyben a legfontosabb számolási módszereket, eljárásokat szinte receptkönyv szerint adta meg. E könyv latin fordításának a címe: Algoritmi dicit. Ebbõl származtatva a feladatok megoldásának az egymás utáni lépések sorozatával megadott eljárását algoritmusnak nevezzük.

Európában a számítások megszokott rendjében csak a XII. század során következett be változás. Nehezen hihetõ, de - bár a XII. század közepén al-Chvarizmi lefordított könyve már ún. arab számjegyekkel jelent meg - csak 1202 után kezdték megismerni a velük való számolás elõnyeit. Az elsõ arab számjegyekkel ellátott pénz csak 1424-ben, Svájcban került forgalomba.

A rohamosan fejlõdõ kereskedelem, gazdaság egyre több számolást igényelt, lehetõleg minél pontosabban és minél gyorsabban. Az igény kielégítéséhez, és így az igazi számológépek elkészítéséhez a mechanika nagymérvû tökélesedése után nyílt csak lehetõség. A XVI-XVII. századra teremtõdött meg a feltétele annak, hogy érdemben megkísérelhették a számológép létrehozását, így egy nagyot kell ugranunk az idõben. Ekkor sokakat ámulatba ejtõ új masinák jelentek meg. A növekvõ kereskedelem és az egyre dinamikusabban fejlõdõ textilipar új és újabb találmányok létrejöttét segítette elõ. A kereskedelemben a számítások gyorsabbá,

biztosabbá tétele, a textiliparban a gyártás nagyobb gépesítésének igénye merült fel. A textilipar úgy kapcsolódik a számítógép történetéhez, hogy itt alkalmaztak elõször olyan alkatrészeket, melyek a mechanikus számológépek fejlõdését is jelentette (fogasléc, fogaskerék, bütyköstengely). Továbbá itt készülnek el az elsõ programvezérelt gépek (lyukkártya, mint adattároló eszköz segítségével).

A bütyköstengely forgó mozgást végzett (szél- vagy vízenergia segítségével), s a tengelyen lévõ bütykök segítségével alternáló mozgást hozott létre a mellette rögzített oszlopo(ko)n. Ezt a szerkezetet (vagy ennek különbözõ változatait) használták az elsõ gyapjúból készült anyagok ványolásához (a gyapjú tömörítése, a szálak összeragadásának kihasználásával), de ércek, kövek zúzására is. A bütyköstengelyek modern változatai sok mai technikai eszközben megtalálhatók, például az automata mosógépek nagy része is tartalmazza, méghozzá a programbeállító két kapcsolóban, vagy a négyütemû belsõ égésû motorok szelepvezérlõ tengelyei is ezen az elven mûködnek.

A korabeli feljegyzések tanúsága szerint 1623-ban Wilhelm Schickard értesítette barátját, Johannes Keplert, hogy sikerült fogaslcekkel és -kerekekkel számológépet készítenie. Gépével el lehetett végezni a négy alapmûveletet. Schickard tervei ma is megvannak, de néhány levél kivételével nincs egyértelmû bizonyítéka annak, hogy a feltaláló valóban el is készítette gépét. (Találmánya közkinccsé tétele elõtt egy pestisjárvány áldozata lett.) Gépet szerkesztett a skót Napier (a logaritmus feltalálója) és az angol Morland is. Pascal 1642-ben, Leibniz 1672-ben fejlesztett ki mechanikus elven mûködõ gépet, mely segítségével a négy alapmûveletet lehetett elvégezni.

 

A fejlõdés még mindig a mechanikus számolómasinák felé mutatott. A már említett lyukkártyát, amely forradalmasította a textilipart, 1805-ben Jacquard találta fel. Ennek a találmánynak van azonban egy érdekes története - ismerkedjünk meg most ezzel!

A már bemutatott bütyköstengelyt egyre több helyen használták fel. Észrevették, hogy a bütyköstengely egy olyan irányítóeszköz lehet, mellyel bonyolult szabályozási mûveletek is elvégezhetõk, hiszen ahol van bütyök, ott igen, ahol nincs, ott nem a parancs. Például az igen-re felemelkedik a kalapács, a nem-re visszakerül eredeti helyzetébe. (Tulajdonképpen a mai modern számítógépek is az igen-ek - 1-esek - és a nem-ek - 0-ák - sorozatával dolgoznak.)

Ahogy egyre több folyamatot szerettek volna irányítani, úgy egyre több bütyökre volt szükség a tengelyen - így az ún. vezérlõdobbá alakult. Ezen már bütykök százait lehetett elhelyezni, s mondjuk segítségével harangjátékot megszólaltatni. Egy idõ után a mûveletek bonyolultsága (textiliparban a zsinórok mozgatásának a sorrendje) miatt kevés lett a bütyökszám, a vezérlõdobot pedig nem lehetett minden határon túl növelni. A XVIII. század elején jött rá a francia Bouchon és Falcon, hogy nem a hengerre van szükség, hanem csak a felületére! Fejtsük le a felületet, és készítsünk rajta negatív bütyköket, azaz lyukakat. Ezt a találmányt tökéletesítette Joseph-Marie Jacquard, aki lyukasztott kartonlapokból (lyukszalagból) elõállított végtelenített szalaggal már tetszés szerinti minták gyártására alkalmassá tette a szövõgépet.

 

A mechanikai vezérlések csodálatos eredményei, Jacquard lyukkártyáinak a szövõipart forradalmasító sikerei mély hatással voltak a számításokkal foglalkozók körére is. Nem lehetne ezeket a mechanikai lehetõségeket a számolásokban is felhasználni? Azt az utat keresték, hogyan lehet a bonyolultabb mûveletek algoritmusát gépesíteni, az algoritmus végrehajtását lyukkártyákkal irányítani. A megoldásra Charles Babbage angol matematikus jött rá. 1828-ban Babbage differenciagépet készített, mely matematikai táblázatok elkészítésére volt alkalmas. 1833-ban találkozott ismét a szövõipar és a számítógép. Babbage-ban ekkor merült fel az analitikus gép ötlete, mely a lyukkártyán (!) megadott utasítások sorozatának megfelelõen végezné számításait, tehát programozott gép lenne. Ezért a találmányért (mely gyakorlatban nem valósult meg) tekintjük õt a számítógép egyik szülõatyjának. Gépe csak a XX. században készült el - 1939 és 1944 között építette meg Howard Aiken, a Harward Egyetem professzora, melynek Mark I. volt a neve. Ebbe már elektromechanikus jelfogók és kapcsolók épültek be, a mechanikus alkatrészek mellé, és kb. 20 kapcsolást végzett el másodpercenként.

 

Babbage elképzelései egyetlen mûben maradtak fent, ez pedig az 1842-ban Olaszországban megjelent Menabrea által írt cikk (Babbage ottani elõadásainak anyagából). Ezt a cikket Ada Augusta (Byron) Lovelace (1815-1852) fordította vissza angolra, és megjegyzésekkel egészítette ki (Babbage javaslatára). Ez tekinthetõ a modern számítástechnika elsõ publikációjának és Ada Lovelace a világ elsõ programozójának, ugyanis a megjegyzésekben szerepelt például a kétismeretlenes elsõfokú egyenletrendszer megoldásának programja. Elismerésként Ada Lovelace-rõl nevezték el az ADA programozási nyelvet.

1880-ban volt az Egyesült Államokban a 10. népszámlálás, amelyen 55 millió ember adatait gyûjtötték egybe. A feldolgozáshoz 500 ember 7 évig tartó számításaira volt szükség. Micsoda ellentmondás! Mire megjelennek a feldolgozott adatok, már egyáltalán nem igazak. Ezt meghallva, egy német fiatalember, Hermann Hollerith (1860-1929) gondolkodóba esett, s egy olyan szerkezetet készített, mely Jacquard kártyáinak elvét használta fel. Minden lyukasztott kártya egy ember adatait tartalmazta, melyeken végig kellett menni egy megfelelõ elektromágneses számlálószerkezettel és már kész is volt az eredmény. Hollerith 1889. január 8-án kapta meg lyukkártyagépére és elektromágneses számlálójára a szabadalmat. Ezzel a géppel az 1890-es népszámlálás adatait már 4 hét alatt értékelték. Ez nem csak világhírnevet hozott Hollerith számára, hanem anyagi elismerést is, így 1896-ban megalapíthatta vállalatát, melynek 1924-tõl a neve: International Bussines Machines Corporation, azaz IBM, mely ma is az egyik legnagyobb számítógépgyártó óriás.

Hollerith nevét még egy érdekes összefüggésben is meg lehet említeni. Azok a lyukkártyák, melyeket felhasznált, s melyeket századunkban a 60-as évekig még sokhelyütt használtak adattárolásra, speciális kartonlapból készültek. Ez a karton a papírkereskedelembe is bekerült, s a mai napig is lehet kapni (ha lehet) Hollerith-karton néven.

 

Mielõtt rátérnénk az elektronika és a számítógép kapcsolatának eredményeire, még egy fontos találmányt kell megemlíteni. 1936-ban a francia R. Valtat bejelentette szabadalmát, amely egy kettes számrendszerben dolgozó számítógép elvét írta le. Nagyjából ugyanebben az idõben kezdett hozzá a német Konrad Zuse is egy kettes számrendszert alkalmazó, mechanikus

mûködésû, programvezérelt számítógép kifejlesztéséhez. Valtat és Zuse felismerte, hogy a kettes számrendszer használata jelentõsen egyszerûsíti a gépi számítástechnikát.

A kettes (vagy bináris) számrendszert Leibniz dolgozta ki, még 1679-ben, majd 1854-ben az angol George Boole alakította ki hozzá az algebrát. A Boole-féle algebrában nem csupán az összeadás és szorzás mûvelete lehetséges, hanem az ún. logikai mûveletek is: az és, a vagy és a negáció. A kettes számrendszer használata esetén az adattárolás lényegesen egyszerûbben oldható meg, mint a tízes (decimális) számrendszerben.

A XX. század második fele óriási fejlõdést hozott - hasonlóan a technika minden területéhez - a számítógépeknél. Tekintsük át ezt is, de egy másfajta megközelítésbõl!

 

A generációk

 

Az egyes számítógép fajtákat csoportosítani szoktuk fejlettségük szerint. Ezeket a csoportokat generációknak nevezzük.

 

0. generáció. Ide soroljuk azokat a mechanikus elven mûködõ gépeket, melyekrõl a fentiekben szó volt. Választóvonal a 0. és az 1. generáció között a már említett Mark I.

 

1. generáció. Ezeket a gépeket a II. világháború alatt fejlesztették ki. Az ellenség kódjainak megfejtése és a lõképelemzés nagy lökést adott ehhez. Ezek a számítógépek, gépek már elektronikus elven mûködtek (Mark II., Mark III., Colossus, ENIAC). Ennek a generációnak a jellemzõ alkatrésze az elektroncsõ volt. Nézzük meg egy kicsit részletesebben az ENIAC elkészítésének történetét!

Az amerikai John V. Atanasoff az Iowa State College professzora javasolta, hogy az elektromechanikus alkatrészek helyett elsõsorban elektroncsöveket építsenek be egy létrehozandó számítógépbe. Tanítványai segítségével 1943. május 31-én kezdi meg a kivitelezést a philadelphiai egyetemen. 1943 és 1945 között épül meg az Electronic Numerical Integrator And Computer, rövidítve az ENIAC. 18 ezer elektroncsõ, 6000 kapcsoló, 1500 relé, 70 ezer ellenállás és 10 ezer kondenzátor volt a gépben. 333 szorzást és 5000 összeadást tudott másodpercenként elvégezni, s mintegy 500-szor volt gyorsabb a Mark I-nél. (A Mark I. kb. 20 kapcsolást tudott másodpercenként elvégezni. Összehasonlításul: a mai mikroszámítógépek már túl vannak a tízmilliárd kapcsolás/másodperces határon.) A használt programok igen egyszerûek, maga a programozás pedig borzasztóan bonyolult volt. A programot számtalan vezetékkel és dróttal kellett egy kapcsolótáblán összeállítani. Az adatbeadás lyukkártyák, vagy 300 tízállású forgókapcsoló segítségével történt (tízes számrendszerben mûködött a gép). 1946 elején jelentették be a gép üzembiztos mûködését. Nagy büszkeséggel közölték, hogy volt már olyan 12 órás mûszak is, amelyben több órán keresztül hiba nélkül mûködött a gép. Az ENIAC teljesítményfelvétele kb. 150 kW volt,

amelynek nagy része (az igen alacsony hatásfok miatt) a környezetet fûtötte. Méretei: 30 m hosszú, 3 m magas és 1 m széles volt. Tömege 30 tonna volt, építése 10 millió dollárba került.

 

Egy véletlen találkozás új irányt adott a számítógépek fejlesztésének. Neumann János a háború utolsó éveiben Los Alamosban dolgozott, ahol az atombomba kifejlesztésével foglalkoztak. Goldstine, aki az ENIAC építésével foglakozott 1944-ben egy pályaudvaron találkozott Neumann-nal. Elmagyarázta neki a gép mûködésének elvét, ami nagyon megtetszett neki, s nemsokára személyesen is megtekintette a gép építését. Ettõl kezdve Neumann neve és a számítógép egymástól elválaszthatatlanok. Õ volt az aki megalkotta a számítógépek mûködésének alapelveit:

1. Soros mûködésû, teljesen elektronikus. A gép egyszerre csak egy mûveletet vesz figyelembe és hajt végre, bár mindezt igen gyorsan.

1. Kettes számrendszer használata. Elektronikusan sokkal könnyebb megvalósítani a hatékony kétállapotú eszközökkel. A bináris ábrázolásra való áttérés az aritmetikai mûveletek leegyszerûsödését jelenti.

1. Belsõ memória alkalmazása. A számítógép gyors mûködése következtében nincs értelme annak, hogy minden egyes lépés után emberi beavatkozás történjen a számítás menetében. A belsõ memóriában a részeredmények tárolhatók, és így a gép egy bizonyos mûveletsorozatot automatikusan el tud végezni.

1. Tárolt program elve. Talán a legjelentõsebb lépés. A számítások menetére vonatkozó utasítások kifejezhetõk számmal, azaz adatként kezelhetõk. Így ezek éppúgy a belsõ memóriában tárolhatók, mint bármilyen más adat. Azáltal, hogy a számítógép belsõ memóriájában utasításokat tárolhat, a számítógép önállóan képes dolgozni, mivel mindegyik lépés után memóriája utasítja a további teendõkre anélkül, hogy emberi beavatkozásra kellene várnia. Az ilyen utasításrendszert ma programnak hívjuk.

1. Univerzális gép. A számítógép különféle feladatainak elvégzésére nem kell speciális gépeket készíteni.

 

Az elsõ generáció gépei adattárolásáról meg kell említeni, hogy már mágneses úton történt, méghozzá óriási mágnesdobok és -szalagok, továbbá ferritgyûrûk segítségével.

 

2. generáció. A tranzisztor feltalálásával (1947 - W. H.Brattain, J. Bardeen és W. Shockley - ezért 1956-ban Nobel-díjat kaptak), indult el a számítógépek 2. generációjának fejlõdése. 1955. március 19-én áll munkába az elsõ tranzisztoros számítógép, mely J. H. Felker nevéhez fûzõdik. A tranzisztor - hasonlóan az elektroncsõhöz - szintén egy bitnyi információt képes tárolni, de megbízhatóbb, mérete jóval kisebb és energiafelvétele is kevesebb.

A tranzisztoros gép mérete (kb. ruhásszekrénnyi) és hõtermelése lényegesen kisebb, míg sebessége és tárolókapacitása nagyságrendekkel jobb volt elõdeiknél. Ezek az elõnyök döntõ áttöréshez segítik a számítógépet a kutatásban, az iparban, a kereskedelemben és a közigazgatásban. Jelentõsen fejlõdött programozásuk is, hiszen már nem volt szükség arra, hogy a programozó ismerje a gép bináris számrendszerben megadott nyelvét, elegendõ volt a gépi nyelvhez közelálló ún. Assembly nyelv ismerete.

Az adattárolás mágneslemezen történt, mûveleti sebességük 1 millió mûvelet másodpercenként.

 

3. generáció. Megint egy elektronikai alkatrész feltalálásához köthetjük a generációt. Ez az integrált áramkör (1958 - J. Kilby és R. Noyce). Ez már a mikroelektronika korszaka, ahol a vezetékek helyett nyomtatott áramköri lapok vannak, a méret sokadrészére csökken, a tárolókapacitás nõ. Megjelenik a winchester, és a hajlékony lemez, üzeneteinket és a számítógép válaszait már monitoron követhetjük figyelemmel. Megjelentek a különbözõ programnyelvek (FORTRAN, ALGOL, COBOL késõbb a PASCAL és a BASIC), melyek segítségével már nem “tudósközpontúak”, hanem emberközpontúak lettek a gépek. Kompatibilis gépcsaládokat készít az IBM, melyek kereskedelmi forgalomba is kerülnek.

Mûveleti sebességük 10 millió mûvelet másodpercenként.

 

4. generáció. A 60-as években tömegesen terjedtek el a számítógépek, tovább folyt a miniatürizálás. A 70-es évek elején már egy 3 mm élhosszúságú lapocskára majd kétezer tranzisztort, ellenállást és diódát sûrítettek. Ezeket a kis lapokat nevezzük integrált integrált áramköröknek vagy chippeknek. Ezek mûveleti sebessége már 100 millió mûvelet másodpercenként.

 

Itt már szinte elválaszthatatlanul jelen van az 5. generáció is. A számítógép mellé ülõnek egyáltalán nem kell tudnia programozni, hiszen kiváló, minden feladatra használható programok állnak rendelkezésére.

 

 

Számítógép vagy számológép?

 

A fenti sorok közt többször elõfordul a számítógép és a számológép kifejezés is. Azonban nem mindegy, hogy mikor melyiket használjuk, s jó ha ezt tudatosítjuk tanítványainkban is. A számítógép az angol computer szónak szerencsétlen fordítása. Azért szerencsétlen, mert azt sugallja, hogy ez a gép csak számítások elvégzésére képes. (Arról nem is beszélve, hogy a gépészeti szaknyelv szerint a számítógépnek semmi köze sincs a géphez.) Sajnos, mára már teljesen elterjedt a számítógép szónak a használata. Helyesebb lenne a computer szó használata, vagy - más idegennyelvekhez hasonlóan - valami értelmes magyar megfelelõ kialakítása, ami tükrözi a funkcióját. (Például a francia ordinateur rendezõgépet, szabálygépet jelent, vagy a finn tietokone, mely tudásgépnek fordítható.)

Ha már így alakult, akkor legalább legyünk tisztában a szó hibás jelentésével, és azzal, hogy valójában mire is utal, továbbá ne keverjük a számológéppel, mely fogalom többé-kevésbé

takarja a mögötte lévõ tartalmat. Sajnos a neumanni alapelvek ma már nem nyújtanak támpontot a számológép és a számítógép megkülönböztetésére, mert már készültek olyan masinák (pl.: manager calculatorok), amelyek tulajdonságaikban az egyik illetve a másik csoportra is hasonlítanak. Nem tévedünk azonban nagyot, ha azt mondjuk, hogy a számológép csak matematikai mûveletek elvégzésére képes, míg a számítógép ennél sokkal többre (bármely algoritmusokkal megfogalmazható feladat megoldására, továbbá szövegszerkesztésre, rajzolásra, tervezésre stb.) használható.

 

 

Felhasznált és a feldolgozást segítõ további irodalmak

 

Csépai János: A számítástechnika alapjai. Mûszaki Könyvkiadó, Bp., 1985. Goldstine, H.: A számítógép Pascaltól Neumannig. Mûszaki Könyvkiadó, Bp., 1987. Papp László - Bernáth Miklós: Számítógép alapismeretek. Saját kiadás. Pécs, 1995. Patuli, Felix R.: A technika krónikája. Officina Nova, Bp., 1991. Pirkó József: Turbo Pascal 6.0 & for Windows. LSI OMAK, Bp., én. Racskó Péter: Bevezetés a számítástechnikába. Számalk-Kelenföld Kiadó, Bp., 1992. Szûcs Ervin: A számítógép tegnaptól holnapig. Mûszaki Könyvkiadó, Bp., 1987. Képes diáklexikon (technika). Minerva, Bp., 1990.

 

 

 

2. Számrendszerek

 

 

Ezzel a témával óvatosan kell bánnunk. Ha csak felhasználói programokat tanítunk, akkor csak nagyon alapszinten érdemes a témával foglalkozni. Ilyenkor elmondhatjuk, hogy a számítógép a mélyben, valahol mindent kettes számrendszerbeli számokkal végez (pontosabban megfeleltethetõ minden mûvelet annak), és tárol. Be lehet mutatni (emlékeztetni lehet!), néhány átváltást (kettes-tízes, tízes-kettes), illetve ha van idõnk a kettes számrendszerbeli összeadást is megnézhetjük.

Középiskolában, magasabb szinten (Középfokú számítógépes szoftverüzemeltetõ tanfolyam keretében) az alábbi lépéseket lehet követni:

általában a számrendszerek, tízes számrendszer; átváltás tízesbõl kettesbe és viszont; törtszámok átváltása;

a tizenhatos számrendszer megismerése átváltás tízesbõl tizenhatosba és viszont, ill. kettesbõl tizenhatosba és viszont; összeadás a kettes számrendszerben; kivonás (kettes komplemenssel!) a kettes számrendszerben - itt tudjuk bemutatni, hogy

a számítógép tulajdonképpen minden mûveletet az összeadásra vezet vissza; számábrázolás: fix- és lebegõpontos; karakterek ábrázolása: BCD, EBCDIC, ASCII kódok; logikai mûveletek: ÉS, VAGY, KIZÁRÓ VAGY, NEM.

 

Ez a felsorolás fedi a már említett középfokú tanfolyam tematikáját, tehát csak ott javasolható a részletes tárgyalása, egyébként ez nem fér be a normál órakeretbe.

 

 

3. A számítógép felépítése - a hardver

 

 

Ez a témakör is sok vitát szül a tanárok közt. Mit érdemes tanítani, és azt milyen mélységben? Van aki azt mondja, hogy a gyerek vagy a tanfolyami hallgató ne nézzen és nyúljon bele a gépbe, mert csak elrontja azt; van aki szerint jó, ha néhány alapdologhoz, egyszerûbb hibák elhárításához ért a felhasználó, értelmezni tudja az újsághirdetéseket (észreveszi bennük a turpisságokat); és van aki hardverszakembereket képezne mindenkibõl.

Természetesen e három irányból a két szélsõ közt még számtalan más eset is elképzelhetõ. Úgy gondoljuk, hogy a leghasznosabb, legjobb koncepció a “középsõ” irányvonal közelében van.

 

Fontos, hogy amirõl beszélünk mutassuk is meg, mindenképpen nézessük meg a gép belsejét, azonosítsuk a bemutatott alkatrészeket!

Vegyük sorra ezek után, hogy mirõl érdemes beszélni!

A hardver és szoftver fogalma. Processzor. Itt a “tömegoktatásban” véletlenül sem kell elmélyedni a regiszterek, és a

többi belsõ alkatrész megismerésébe. Elég azt tudni, hogy a különbözõ számok és elnevezések (286, 386, 486, pentium) körülbelül mit jelentenek.

Memóriák - RAM és ROM. Miért jó, ha sok memória van a gépben? Milyen korlátai vannak a bõvítésnek?

Háttértárak: winchester, hajlékonylemez, CD-ROM. Tárolási elvek. Ha van valamilyen más eszköz, pl. ZIP-drive, akkor természetesen arról is beszéljünk.

A perifériák csoportosítása, általános bemutatása.

Kimeneti perifériák. Monitorok: fõbb típusok, a gép és a monitor közti kapcsolatot megteremtõ monitorvezérlõ kártyák. Nyomtatók. A három alaptípus: tûs, tintasugaras, lézer nyomtatók. Itt lehet beszélni a nyomtatási költségekrõl, a színes nyomtatásról. Mindenképpen említsük meg, hogy a lézer nyomtató hibás elnevezés, ugyanis a fényérzékeny szelén henger (ami az ilyen nyomtatók talán legfontosabb alkatrésze) megvilágítása lehet LED soros is!

Bemeneti perifériák: billentyûzet, scanner, egér, botkormány, kamera. Kétirányú perifériák: MODEM.

 

Magasabb szinten mindezekrõl természetesen nagyon részletesen is lehet beszélni (pl.: a memóriaterületekrõl). Ki lehet még egészíteni a témát, a setup bemutatásával, néhány egyszerûbb szerelési mûvelet elvégzésével.

 

 

A feldolgozást segítõ további irodalmak

 

 

Köpeczi Bócz Tamás: Számítástechnikai ismeretek I. A hardver. TerraPrint Kiadó, Bp., 1993.

Simon Gyula: Számítástechnika középiskolásoknak. Pedellus Bt., Debrecen, 1994. White, Ron: Így mûködik a számítógép. ComputerBooks, Bp., 1993. Rozgonyi-Borus Ferenc: RAM-ba zárt világ. Számítástechnikai segédkönyv. Oskar

Kiadó, Szombathely, én.

 

 

4. Operációs rendszerek

 

 

Ebben a témakörben leginkább a DOS-t szoktuk tanítani, de más rendszerek is egyre inkább elterjednek. A hardverfeltételek javulásával egyre több helyen használnak Windows95-öt, de az OS/2 Warp, a Novell Netware vagy a Linux is elõfordulhat.

Mi itt, a leggyakoribb DOS-hoz és a nagyon népszerû Windows95-höz adunk néhány tippet, útmutatót.

 

Nagyon fontos azt tisztázni, hogy miért van szükség az operációs rendszerre. Ez jelenti a kapcsolatot a gép és a felhasználó között, tulajdonképpen csak ennek a segítségével tudjuk használni a számítógépet.

Szemléltethetjük a kapcsolatot következõ példával is: van egy óriási könyvtárunk, ahol minden számunkra szükséges információ elérhetõ, ahol pihenhetünk, szórakozhatunk, de ebben a könyvtárban semmihez sem nyúlhatunk hozzá közvetlenül. Van azonban egy nagyon készséges könyvtárosunk (“az operációs rendszer”), aki minden parancsunkat végrehajtja. A parancsok viszont csak meghatározott formában, néhány szabály betartásával adhatók csak ki - éppen ezért ezeket a szabályokat meg kell ismernünk.

Minden operációs rendszerben más-más szabályokat kell tudnunk, van ahol csak egészen keveset, sõt még a billentyûzetet sem kell használunk, elég csak az egérrel kattintgatni (Windows95, OS/2).

 

A legtöbb helyen a DOS valamilyen verziója mellett a Windows grafikus keretprogram mûködik. Nagyon fontos tisztázni azt, hogy önálló operációs rendszer csak a Windows95, a Windows 3.1x viszont csak - ahogy már említettük - egy keretprogram, aminek a mûködéséhez szükséges a DOS. Nagyon sokan összekeverik e programokat!

A másik gyakori hiba, hogy a Windows és a szövegszerkesztõ (Word vagy valami más) közé raknak egyenlõségjelet.

 

Az operációs rendszerek jelentõsége és fontosabb feladatainak összefoglalása:

programok betöltése a memóriába, és elindítása; input-output mûveletek végzése (billentyûzet olvasása, kiírás a képernyõre illetve

nyomtatóra, lemezek írása és olvasása, lemezes adatállományok létrehozása, másolása, törlése stb.);

a lemezek tartalomjegyzékének létrehozása, karbantartása és listázása; a billentyûzetrõl kiadott parancsok értelmezése és végrehajtása; a mûködés közben fellépett hibák kezelése.

 

A témát - érdekességképpen - lehet kezdeni egy kis fejlõdéstörténettel* :

1896-ban Herman Hollerith megalakítja a Tabulating Machine Company-t, melynek utódcégébõl Thomas J. Watson irányításával létrejön 1924-ben az International Business Machines Corporation, az IBM.

1980. A Microsoft megvásárolja a 86-DOS operációs rendszer forgalmazási jogait a Seattle Computer Products nevû cégtõl, hogy még határidõ elõtt eleget tudjon tenni egy, az IBM-mel kötött határidõnek. Két frissen végzett egyetemista, Bill Gates és Paul Allen maga is meglepõdött, amikor az IBM vezérkara felkínálta számukra a nagy lehetõséget, hogy írjanak

egy operációs rendszert az új PC-hardverhez. (Napjainkban Bill Gates a legnagyobb számítógépes óriáscég, a Microsoft tulajdonosa, és a világ leggazdagabb embere.)

1981. februárban az MS-DOS egy verziója már fut egy PC (Personal Computer = személyi számítógép) hardver prototípuson.

1981. augusztus. Az MS-DOS 1.0-át bemutatják az új IBM PC-vel, melynek neve: IBM PC XT (eXTended = bõvített).

1981. november. 320 K-s kétoldalas lemezmeghajtók támogatása (addig csak kazettás egységet kezelt).

1983. A 2.0 megjelenése, mely már hierarchikus könyvtárstruktúrákat és eszközmeghajtókat is kezel.

1984. augusztus: végre megjelentek az AT típusú gépek; (Advanced Technology = fejlett technológia), 1.2 Mbájtos floppyval és maximum 150 Mbájtnyi merevlemezzel.

1987. MS-DOS 3.0. A 3.1 már hálózatképes volt. A 3.2 kezelte a 3.5”-es meghajtókat. A 3.3 képes volt logikai meghajtókat kezelni 32 Mbájtig. Emiatt kellett a már említett 150 Mbájtos merevlemezt a megfelelõ kihasználás érdekében öt logikai meghajtóra szétszabdalni.

1987. április: az IBM gépek legújabb családja a PS/2 (Personal System/2).

1988. MS-DOS 4.0 és verziói nem nagyon terjedtek el Magyarországon.

1991. június. MS-DOS 5.0. Támogatja a high-memoryt (a 640 Kb és az 1 Mbájt közötti memóriaterület jól kihasználható). Jól átgondolt helprendszerrel rendelkezik.

1995. végén többszöri elhalasztás után megjelenik az agyonreklámozott Microsoft Windows95 (korábbi nevén Chicago), amely sokak szerint semmilyen változást nem okozott, de még többek szerint döntõ áttörést jelent a számítástechnikában.

 

 

A DOS

 

A DOS a Disk Operation System rövidítése, ami lemezes operációs rendszert jelent. A “lemezes” jelenti azt, hogy a rendszer egy lemezrõl (merev-, vagy hajlékony lemez) - ami a rendszerlemez vagy boot-lemez - töltõdik be a gép indulásakor a memóriába.

Milyen parancsokkal érdemes foglalkoznunk? Két csoportra bontva soroljuk fel a parancsokat: a normál betûvel szedettek az alapszintet jelentik (persze adott esetben még ebbõl is lehet szelektálni, ill. kevesebbet mondani róluk), a dõlt betûsek a magasabb szintet adják. Természetesen az egyéni elképzeléseink szerint, az egyik csoportból átkerülhetnek parancsok a másikba és viszont.

 

Lemezre és környezetre vonatkozó parancsok: PROMPT, VOL, LABEL, FORMAT/S/U/Q, SYS, CHKDSK, DISKCOMP, DISKCOPY.

 

Könyvtár-mûveletek: CD, MD, RD, TREE/f., DELTREE.

 

Fájlmûveletek: COPY, XCOPY, , COPY CON, TYPE, EDIT, DEL, REN, VERIFY, COMP, , ATTRIB, MORE, SORT, FIND.

 

Egyéb parancsok: DATE, TIME, VER, CLS, DIR/p/w, PATH, PRINT.

 

A használt DOS verziószámától függõen más parancsokat is bekapcsolhatunk az oktatásba. Pl.: a MOVE parancs használható a 6.x verziószámú rendszereknél.

 

Egyéb lehetõségek. Érdemes a felhasználó által készítendõ rendszerfájlokkal (autoexec.bat, config.sys) is foglalkoznunk, természetesen itt is differenciálni kell. Be lehet mutatni néhány segédprogramot, mint pl.: DOSKEY, DEFRAG stb.

Magasabb szinten taníthatunk a batch fájlokról is. Ha az oktatási programunkban nem kerül sor programozási nyelv bemutatására, akkor a “tömegoktatás” során is elõvehetjük egy kicsit ezt a témát, ugyanis néhány alapdolgot (hivatkozás, elágazás, ismeretlen paraméterrel való munka) itt is lehet tisztázni. Nem árt, ha néhány alap - némi túlzással - programozási fogással megismerkednek a tanulók.

A következõ néhány sorban erre láthatunk egy mintát.

 

Batch-fájlok

 

A batch fájlok olyan .bat kiterjesztésû fájlok, melyek indíthatóak és az elindításuk után lépésrõl-lépésre végrehajtják azokat az utasításokat, melyeket az adott fájl tartalmaz. Céljuk: megrövidíteni bizonyos hosszú, de többször használatos utasításokat, kezdõ felhasználók számára segítséget nyújtani és adott esetekben megkönnyíteni a munkát.

Kiemelt batch fájl, az autoexec.bat.

Elkészítésük:

1., DOS-ban: copy con fájlnév.bat                                 .                                 .                                 .                        ^Z

A ^Z beírása a Ctrl+Z betûk, vagy az F6 funkcióbillentyû lenyomásával történik. Mindegyiket, így az utolsó sort is Enter-rel kell zárni! A fájl elindítása: beírjuk a nevét (kiterjesztés nem szükséges), majd Enter. Javítása az edit paranccsal történik (edit fájlnév.bat).  

2., Másik lehetõség, ha egybõl az edit parancsot használjuk: edit fájlnév.bat.  

3., Norton-ban:

Nyomjuk meg a Shift+F4-et, majd a megjelenõ ablakba írjuk be az elkészítendõ fájl nevét (fájlnév.bat). Az Enter megnyomása után megjelenik a szerkesztõképernyõ, ahol elkészíthetõ az állomány. A szerkesztés befejezése az F10 funkcióbillentyû leütésével történik, majd a megjelenõ ablakból a Save pontot kell választani. A fájl elindítása: rálépünk a kurzorral, majd Enter. Javítása: rálépünk a kurzorral, majd F4.

 

Mit tartalmazhat?

Tulajdonképpen minden DOS parancsot, meghívhatók benne más batch fájlok, programok indíthatók el, és kiegészítésként számos szerkesztési lépéssel, plusz paranccsal tehetõ felhasználhatóbbá az állomány. Kis ügyességgel (és a lehetséges parancsok ismeretével) egész komoly programok szerkeszthetõk batch fájlban. Nézzük meg - példák segítségével -, hogy milyen fájlokat szerkeszthetünk!  

1., Írja ki a fájl az A lemez majd a C lemez tartalmát, végül a dátumot és az idõt!

@echo off dir a: pause                     Vegyük sorra az egyes sorok jelentését! Az elsõ sor dir c:                       (@echo off) letiltja a következõ sorok megjelenését a pause                      képernyõrõl. A dir a: kiíratja az A lemez tartalmát. A date                        pause határozatlan ideig megszakítja a program végre- time                        hajtását. Egy tetszõleges billentyû leütésével léphetünk                               tovább. Erre azért van szükség, hogy a következõ parancs hatására megjelenõ C lemez tartalomjegyzék ne “tolja ki” a képernyõrõl az elõzõ listát, mielõtt azt áttanulmányoztuk volna. A következõ parancs a dir c:, mely a C lemez

tartalmát írja ki a képernyõre, ezután ismét várakoztatás következik, majd a dátum, végül az idõ kiíratása.

Ha szöveget szeretnénk a batch fájl futása közben a képernyõn, megjeleníteni, akkor azt a következõképpen tehetjük:  

        echo     Ez egy szöveg lesz, amely         echo     két sorban fog megjelenni!!!

Az echo parancs után írt szöveg meg fog jelenni a képernyõn. Ha több soros szöveget szeretnénk megjeleníteni, akkor minden sort az echo-val kell kezdeni. Ha üres sort szeretnénk írni, akkor az echo. parancsot kell beírnunk.  

2., Hozzon létre a batch fájl egy tetszõleges nevû könyvtárat, majd másoljon ide be a gyökérkönyvtárból egy tetszõleges állományt, végül törölje le az eredetit.

Ha a feladatot a következõképpen oldanánk meg, akkor a fájl csak “egyszer használható” lenne:  

@echo off md alma copy szoveg.txt alma del szoveg.txt  

Ugyanis másodszori indítás esetén nem hozná létre még egyszer ugyanazt a könyvtárat, következésképpen a másolást sem hajtaná végre. Ahhoz, hogy a fájl “akárhányszor használható” legyen, a batch fájlban ismeretleneket kell alkalmaznunk. Az ismeretlenek a %1, %2, ... , %9 paramétereket vehetik fel, s egy százalékos (vagy másképp feltételes) paramétert bármennyiszer használhatunk egy batch fájlon belül. Nézzük így a feladat megoldását:

  @echo off md %1 copy %2 %1           Itt nem adtuk meg a konkrét elnevezéseket, csak para- del %2                    métereket használtunk. (Úgy is értelmezhetjük a dol-                                got, mint egy többismeretlenes matematikai egyenletet.) A konkretizálás mindig az állomány elindításakor történik, méghozzá meghatározott sorrendben. Nézzünk egy példát az adott batch fájl elindítására. Legyen a fájl neve az, hogy masol.bat. Indításakor a név után meg kell adni az ismeretleneket:

 

masol szilva auto.txt

 

Ekkor a szilvát behelyettesíti mindenhova, ahol %1-et talál, az auto.txt fájlt pedig mindenhova, ahol %2-t talál, s így végzi el a parancsokat. Ezután más nevek megadásával ismét használható az elkészített batch fájl.

Feltételes paraméterrel egy batch fájlon belül minden helyettesíthetõ, még akár a parancsok is!  

3. Legyen ugyanaz a feladat, mint az elõbb, de a command.com-ot zárjuk ki a másolható állományok körébõl, hiszen tudjuk, hogy az rendszerfájl, és annak a gyökérkönyvtárban kell tartózkodnia.  

@echo off md %1 if %2==command.com goto vege copy %2 %1 del %1                                              Itt a kulcs a harmadik és az utolsó sorban van. :vege                                                 A második sor “lefordítva magyarra” a következõkép-                                                         pen hangzik: ha a %2 fájl azonos a command.com fájllal, akkor ugorj a vege címkére! Amennyiben nem azonos, úgy a végrehajtás folytatódik.

 

Tehát a program a könyvtár elkészítése után megvizsgálja a megadott állományt. Ha az azonos a command.com-mal, akkor elugrik a program végére és leáll, ha nem azonos, akkor végrehajtja azt.

Formai jegyek: az egyenlõség megadásakor 2 darab egyenlõségjelet kell beírni. A címke neve tetszõleges lehet, de ahová küldjük, ott szerepelnie kell elõtte egy kettõspontnak. Az ilyen - kettõsponttal kezdõdõ címkéket - a program egyébként nem veszi figyelembe. A goto címke utasítást nem csak ilyen összefüggésben lehet használni, hanem a programon belül bár-milyen küldözgetésre is. Egy batch fájlban bármennyi feltétel szerepelhet.

A példafájl elindításakor természetesen konkretizálni kell!

 

4., Vizsgálja meg, hogy egy tetszõleges könyvtáron belül létezik-e egy tetszõleges fájl! Ha igen nevezze át hajo.kaz névre, ha nem írja ki a képernyõre, hogy nincs ilyen!    

@echo off cd %1 if exist %2 goto nevez echo Nincs ilyen fájl!!! goto vege                         Az új parancs a harmadik sorban van: exist. A :nevez                              sor jelentése: ha létezik a %2 fájl, akkor ugorj ren %2 hajo.kaz                 a nevez címkére! A nevez címke után követke-

:vege                                 zik maga az átnevezés. Ha nem talált volna adott nevû fájl-t, akkor kiírja az üzenetet, majd a                                         vege címkére ugrik, s befejezõdik a program. A fájl indításakor ne feledkezzünk meg a konkretizálásról!

 

Az itt bemutatott fogások, eljárások tetszés szerint variálhatók, különféle igényekhez alkalmazhatók. Sok egyéb funkció, parancs is van, melyeknek komolyabb DOS kézikönyvekben utánanézhetünk.

 

 

A Windows95 

 

A Windows95 operációs rendszer segítségével a tennivalókat egyszerûbben és gyorsabban el lehet végezni. Vegyük sorra néhány jellegzetes jegyét!

Új grafikai felülete van, használata a Windows korábbi változataihoz képest egyszerûbb, hatékonyabb és jobban alakítható a felhasználó igényeihez.

A bonyolult illesztésû készülékek modemek, CD ROM-ok és más perifériák telepítése automatikusan történik a Windows95 új Plug and Play (Magától mûködik) technológiájának köszönhetõen.

A Microsoft Windows95 a 32 bites programok új generációjának futtatására készült, így kihasználhatóak a rendszer új lehetõségei, a pre-emptive multitasking (az egyidõben megnyitott alkalmazásoknak a rendszertõl való teljes függetlensége) és a multithreading (egyidejûleg több alkalmazás futhat idõosztásban). A Windows95 a jelenlegi MS-DOS, illetve Windows alapú programok számára is biztonságosabb környezetet nyújt.

A Start gomb mindig látható. (Beállítható úgy is, hogy csak jelenjen meg, ha az egérrel megfelelõ helyre - képernyõ alsó széle - pozícionálunk.) Bármikor kattinthatunk rá és máris elérhetõk a programok, a rendszer fájlkezelése, rendszerkarbantartása és sok egyéb.

A tálca leegyszerûsíti a programok közötti váltást. Minden egyes program indításakor a program nevét tartalmazó gomb jelenik meg a tálcán. Az erre történõ kattintás révén bármikor átválthatunk a programra.

A Windows95 a már meglévõ hardverrel és szoftverrel mûködik, így az MS-DOS vagy Windows környezetben futó alkalmazások nagy része megtartható.

Kiküszöböl (esetleg már régóta meglévõ) hardverkonfliktusokat. A hosszú fájlnevek lehetõvé teszik, hogy hamar megtaláljuk, amit keresünk A nevek

250 karakter hosszúak lehetnek. Jobb MS-DOS támogatás MS-DOS nélkül. A Windows95 használata egyszerûbb,

mint az MS-DOS-é, de a program sokkal többre képes, beleértve az MS-DOS programok indítását is.

A Windows95 gyorsítja a munkát a nagyobb sebességû lemez-, fájl illetve nyomtatóelérés által.

A Windows95 saját magát telepíti (néhány képernyõn megjelenõ választási lehetõség után minden más automatikusan történik).

Az erõforrásoknak a felhasználó igényei szerint történõ beállításait és hatékony használatát teszi lehetõvé a jobb oldali egérgomb, amelyet bárhol megnyomva megjelenik a kijelölt egység leggyakoribb parancsait tartalmazó menü.

A Netware, Windows NT Server és Windows for Workgroups hálózatok beépített ügyféloldali támogatása egyszerûsíti a hálózatok telepítését. A Windows95 támogatja az összes fontosabb hálózati átviteli szabványt is.

A Windows Intézõ grafikus képet ad mindenrõl, ami a számítógépen található, s ezáltal lényegesen megkönnyíti a rendszerben történõ mozgást és az információ megtalálását.

 

Ha van lehetõségünk a Windows95 használatára, bemutatására, akkor feltétlenül éljünk vele, mert a gyerekeknek, hallgatóknak, kivált ha még nem találkoztak “testközelbõl” géppel, akkor nagy élményt nyújt, egybõl barátságosabbá teszi a kezdeti lépéseket.

 

Sokaknak nem szimpatikus azonban a program, mert a memória és háttértároló-kapacitás igénye nagy, “teleszemeteli” a gép winchesterét, néhány esetben megmagyarázhatatlan hibákat okoz.

A Windows95 környezet

 

Az elsõ ellenérv teljesen jogos, különösen iskolákban jelentkezik ez élesen, ahol csak elérhetetlen álom marad a program. Bár a program fejlesztése közben a fejlesztõk többször is bizonygatták, hogy egy 386-os 4 MB RAM-mal felszerelt gépen is mûködni fog; valóságban 486 dx2, 8 MB RAM alatt nem érdemes kísérletezni. Egyébként világosan látszik e szoftvernél, hogy a fejlesztõket (l. Microsoft) nem érdekli az, hogy milyen gépe van a

felhasználónak - elvük az, hogy vegye meg a jobb gépet, vagy fejlessze a meglévõt! S itt fonódott össze a hardver- és a szoftvergyártók érdeke.

A második ellenérv - bár igaz -, de csak azoknak bántja elsõsorban a szemét, akik hozzászoktak a DOS vagy a Norton Commander világos fájl- és könyvtárstruktúrájához. A program “teleszemetelt” merevlemez mellett is kiválóan mûködik.

A harmadik érvet a program készítõi és sokan mások kapásból cáfolják, de azért érv marad a javából…

 

 

5. Segédprogramok (keret- vagy héjprogramok,

lemezellenõrzõk, vírusok, tömörítés)

 

 

A számítógépes munkát megkönnyítõ segédprogramok között nagyon sokfélét találunk. Ezek a programok segítenek a fájl és könyvtárkezelésben, rendben tartják a lemezeket, vírusokat keresnek és irtanak, be- és kicsomagolnak stb.

Az oktatás során minden típusból érdemes egy-egy szoftvert bemutatni - még alapfokon is.

 

A leggyakoribb, s legnépszerûbb keretprogram a Norton Commander. Ennek különbözõ verziói majdnem minden számítógépen megtalálhatók. Népszerûségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a Windows95 alá is elkészítették a Norton Commander 95-öt, pedig a Windows-os “Intézõ” állítólag mindenre alkalmas.

Kezelése nagyon egyszerû, van ahol a DOS helyett csak ezt oktatják. Lehet természetesen így tenni, de azt mindenképpen érdemes tisztázni, hogy ez nem az operációs rendszer, csak annak egy “meghosszabbított karja”.

 

 

Lemezek karbantartása

 

Fontos, hogy karbantartsuk lemezeinket, s ezt tanítványainkban is tudatosítani kell. A karbantartás nemcsak a lemeztartalmak logikus felépítését, a lemezek megfelelõ elnevezését jelenti, hanem néhány segédprogram használatának megtanulását is.

A lemez használatakor egyrészt különbözõ hibák fordulhatnak elõ, melyek egy részét “doktor-programokkal” helyrehozhatunk (ilyen pl. a Norton Disk Doctor - ndd), másrészt a használat során a lemezek töredezetté válnak. A töredezettség a következõt jelenti: a lemezeken (merev és hajlékony) az állományok a törlések és ismételt írások során nem “egy tömbben” hanem több “darabban” helyezkednek el. A fájlok nem az egymás utáni klaszterekben foglalnak helyet, ezért a fájl elérési idõ megnõ, több a fejmozgás, ami a winchester használatakor sokszor hallható is (“zakatol”). Ugyanakkor nõ a hibalehetõségek száma is. Megfelelõ program a fájltöredékeket megszünteti, a fájlokat átrendezi a háttértárolón. Eredménye a gyorsabb és biztosabb fájlelérés lesz. Ilyen szoftver a Norton Speed Disk - sd, vagy a Microsoft Defrag. Azt szokták mondani, hogy a gyakran (naponta több óra) használt lemezeken kéthetente végezzünk töredékmentesítést.

 

 

Be- és kicsomagolás

 

Az egyik legfontosabb mûvelet a számítógépes gyakorlat során az adatok, programok tömörítése. Ezzel helyet takarítunk meg, szállításra alkalmassá tesszük egy programot, ugyanis így a hatalmas méretû állományok ráférhetnek egy vagy több hajlékonylemezre. Fontos tudatosítani azt, hogy ebben a betömörített állapotban a programok nem használhatóak, csak szállítani és tárolni könnyebb azokat. Több tömörítõ vagy csomagoló szoftver is közkézen forog - ilyen az ARJ, PKZIP, RAR.

 

 

Vírusok*

 

A számítógépes vírus egy találó meghatározást felhasználva: “A vírusprogram intelligencia és mesterséges értelem, de erkölcs és érzelem nélkül. Intelligenciáját a programozójától kapta, és annyira lehet erkölcstelen, amennyire a program írója is az. ... A vírusprogram valójában az élõ anyag mûködését utánzó életképes modell. Olyan, mint a biológiai fegyver, mert miután kiengedték a laboratóriumból, még maga az alkotója is elveszíti az ellenõrzést felette.”

Az elsõ számítógépes vírus megjelenésére több elmélet, vagy még inkább mese létezik. Álljon itt most a leggyakrabban mesélt történet.

Az 1980-as évek elején - mikor az elsõ IBM XT típusú gépek megjelentek - egy biológiai kutatásokkal foglalkozó amerikai cég megbízást kapott egy olyan program elkészítésére, mely bizonyos biológiai vírusokat modellez. Tehát bemutatja azt, hogyan fertõz, hogyan lappang, miközben tovább fertõz, hogyan tör ki a betegség egy egyeden és hogyan hoz létre a vírus mutánsokat. Megadott idõre el is készült ez a program, s nagyon jól mûködött. A kutatásban részt vett egy nagyon tehetséges, de érzékeny munkatárs is, aki a munka végefelé

összeütközésbe került a fõnökével. A vita vége az lett, hogy a munkatársat elbocsátották a cégtõl, õ azonban ezt nem hagyta annyiban. Felhasználva a kutatási program eredményeit elkészített egy kis számítógépes programot, mely mûködésében azokat az elveket használta fel, melyeket beépítettek a modellezõ programba is, s melyek így a valóságban is jellemzik a vírusokat. Ezt a kis programot egy játékokat tartalmazó lemez segítségével visszajuttatta a céghez. A volt munkatársak pedig - karácsony lévén - nagy örömmel kezdtek el játszani és tették fel a játékokat a cég minden gépére. Ezzel összefertõzték az összes gépet, s mivel akkor még nem volt ellenszere a számítógépvírusnak óriási kár érte a vállalatot.

Eddig a mese, a történetet mindenki tovább fûzheti. A történet - ha esetleg nem is igaz - arra mindenképpen jó, hogy felkeltse a figyelmet a vírusok iránt, s felhívja a figyelmet a veszélyekre (“játékokat tartalmazó lemez”, “feltették az összes gépre” stb.).

Lássuk ezután a vírus meghatározását és néhány fontos jellemzõjét!

A vírus olyan - többnyire kis méretû - program, vagy programrészlet, amely képes arra, hogy reprodukálja önmagát. Többféle vírus létezik; van olyan, amelyik egy ideig “lappang”, mint a biológiai vírusok, de egy bizonyos idõ elteltével (figyeli a gép belsõ óráját), vagy valamilyen esemény hatására (pl. egy adott parancs kiadása, vagy egy program elindítása) legtöbbjük aktivizálódik. Az esemény kimenetele ezután a vírus írójának szándékától függ: vannak “tréfás” vírusok is, azonban a többségük komoly károkat tud okozni; állományokat, rendszereket tesz tönkre, de akár hardveresen is kárt okozhat.

A vírus felismerése néha igen nehéz, mindenképpen szükséges némi tapasztalat és az adott gép ismerete (pl. ha túl lassú a gép az általunk megszokotthoz képest, az nem biztos, hogy vírusfertõzés miatt van, lehet, hogy csak egy régebbi, gyengébb felépítésû géppel van dolgunk). Azt lehet mondani, hogy a vírus általában valamilyen rendellenesség alapján ismerhetõ fel:

programállományok hosszának ok nélkül történõ megváltozása (különös tekintettel a COMMAND.COM méretére!),

adatállományok eltûnése, eddig nem látott üzenetek megjelenése, gyakori lefagyások, lemerevedések, a rendszer “kérés nélküli” automatikus újraindulása, a rendszer feltûnõ lelassulása, lassabban induló, hosszabb ideig futó programok, tartalomjegyzék összekeveredése, a winchesteren a szabad helyek feltûnõ gyorsasággal történõ “eltûnése”, egyre több olvasási hiba, egyre több lesz a lemezek formázásánál a hiba, (a boot vírussal fertõzött üres lemez is

fertõz!) valamilyen egyéb, megmagyarázhatatlan jelenség.

 

A vírus aktivizálása valamilyen futtatható állomány mûködtetése alapján történik. Ebben az esetben magát a hordozóprogramot, a hordozóprogramhoz tartozó elérési útvonalon (PATH) található futtatható állományokat, vagy a DOS FAT tábláját változtatja meg. Vannak olyan

vírusok, amelyek a DOS betöltésekor aktivizálódnak, esetleg a memóriában helyezkednek el. Ezek többnyire a BOOT szektort és a COMMAND.COM-ot fertõzik meg.

Az egyes vírusok fajtái például a következõk lehetnek:

Programférgek - nem szaporodó, védelmi rendszert kijátszó, jelszót, kódot kiszolgáltató programocskák.

Trójai faló típusú programok - álcázó programok, mert mást tesznek, mint amit várunk tõlük.

Logikai bomba - olyan trójai program, amely bizonyos körülmények között aktivizálódik.

Memóriaszemét - a memóriát teleszemetelve teszik lehetetlenné egy másik program futását.

Programkódot módosító vírusok - nevében õrzi mûködésének módját. Lopakodó (alakváltó) vírusok - változtatják terjedési algoritmusukat, fertõzési

hosszukat, vagy saját víruskódjukat. Hardvervírusok - a fertõzés forrása maga a hardver. Hardvermódosító vírusok - a hardverben található pl.: EEPROM-ot módosító

vírusokat hívják így.

 

Az oktatásban különösen fontos a vírusokra felhívni a figyelmet és megtanítani a tanulókat, hallgatókat - legalább alapszinten - a védekezésre. Azért fontos a figyelemfelhívás, mert a gyerekek elõszeretettel másolgatnak össze-vissza, hoznak bizonytalan eredetû játékprogramokat (!), amik bizony sokszor fertõzöttek. A programok behozásának tiltása nem biztos, hogy helyes, s valószínûleg úgysem eredményes. Jó megelõzés lehet, ha a hozott lemezt azonnal ellenõriztetniük kell - persze ehhez szükséges a kölcsönös bizalom.

Ennél a témánál is fel lehet hívni a figyelmet a jogtiszta - s így vírusmentes programok használatának szükségességére.

A védekezés egyéb lehetõségei:

Programjainkról készítsünk másolatot. Ha lehet; új programot olyan gépen futtassunk elõször, amelyen nincs pótolhatatlan

információ. Ne használjunk másolásvédett, csak meghatározott ideig mûködõ programokat. Tartsuk emlékezetünkben, hogy melyik programot kitõl vettük, vagy szereztük. A program merevlemezre való installálása elõtt vírusdetektorokkal, vírusölõ

programokkal ellenõrizzük a lemezünk tartalmát.

 

A vírusok megjelenésével megjelentek a vírusellenõrzõk is. Ezek feladata a vírusmegelõzés, vírusfelismerés, vírusirtás. Hátrányuk, hogy a csak már ismert vírusok ellen tudnak védelmet nyújtani; de ez sem jelent teljes biztonságot, mert több esetben a vírusoknak több alfaja létezik - sõt vannak, amelyek maguk “gyártanak” klónokat -, vagy már a fertõzés létrejötte után csak a fájl törlését tudják javasolni. A legtöbb vírusellenõrzõ azt vizsgálja, hogy a

rendszer valamely jellemzõje megváltozott-e, vagy sem (boot szektor, FAT, jellemzõ (speciális) állomány(ok) hossza).

A vírusokat felismerõ programok többnyire rendelkeznek olyan részlettel, vagy “társprogrammal”, amellyel megpróbálják a fertõzött állományból a vírust kitisztítani. Ez nem minden vírus esetében sikerül csak.

A legismertebb vírusdetektorok közé tartozik az adatbiztonsággal foglalkozó McAfee Associates által készített és terjesztett SCAN nevû szabadszoftver. A Scan mindig tartalmaz egy VIRLIST.TXT nevû szövegállományt, mely a detektálható vírusok rövid táblázatát tartalmazza.

A másik ilyen ismert program az Fproot, amelynek van szabadon forgalmazott változata - ez általában csak felismeri a vírust -, és van megvásárolható teljes verzió is - ez már el is pusztítja azt.

Végül, meg kell említeni, hogy vannak célprogramok, melyek csak egy-egy vírus lokalizálására és elpusztítására alkalmasak.

 

 

A feldolgozást segítõ további irodalmak

 

Fazekas Sándorné - Fazekas Sándor: A Norton Commander 4.0. PEDELLUS Bt, Debrecen, 1994.

Farmosi István - Kis János - Szegedi Imre: Víruslélektan. Alaplap Könyvek 1. Cédrus Kiadó, Bp., 1990.

Kis János - Szegedi Imre: Új víruslélektan. Alaplap Könyvek 3. Cédrus Kiadó, Bp., 1991.

Kis János - Szegedi Imre: Vírushatározó. Alaplap Könyvek 4. Cédrus Kiadó, Bp., 1992.

Nagy Gábor: Tömör gyönyör. Cédrus Kiadó, Bp., 1991. Simon Gyula: Számítástechnika középiskolásoknak. Pedellus Bt., Debrecen, 1994. Rozgonyi-Borus Ferenc: RAM-ba zárt világ. Számítástechnikai segédkönyv. Oskar

Kiadó, Szombathely, én.

 

 

6. Grafikus felületek (Windows)

 

 

Mára már a világ legnépszerûbb grafikus keretprogramjai a Windows különbözõ verziói. Az operációs rendszerekrõl szóló alfejezetben már szóltunk e programról. Néhány fontos dolog - összefoglalásképpen - álljon azért itt.

A Windows a DOS-ra támaszkodó grafikus felhasználói felület. Ablaktechnika használatát alkalmazó rendszer (minden program, üzenet, dokumentum, adatcsere ablakon belül történik). Központi része a programkezelõ. A Windows indításakor ez automatikusan betöltõdik. Ha kilépünk belõle, a Windowsból is kilépünk. A programkezelõ végzi az összes alkalmazói programmal kapcsolatos feladatot. Fõbb jellemzõi:

Grafikus felhasználói felülettel rendelkezik. Az egér használatát maximálisan támogatja, sõt egér nélkül bizony elég körülményes a

használata. Nem parancsorientált (funkció-végrehajtás képernyõelem kiválasztással). Alkalmas több alkalmazás egyidejû futtatására (több program használata). Lehetõvé teszi DOS programok futtatását is. Lehetõség van az alkalmazások között adatok, objektumok cseréjére. Memória és háttértároló-kapacitás igénye nagy.

 

 

7. Szövegszerkesztés

 

 

Ez az alfejezet a legrészletesebb. Ennek az az oka, hogy a számítógépes szövegszerkesztõk a leggyakrabban használt programok közé tartoznak. A szövegszerkesztés az iskolai és tanfolyami oktatások legnagyobb hányadát képezi, s ma már a mindenfajta iskolai munkában is nélkülözhetetlen.

 

 

A szövegszerkesztésrõl általában

 

A számítógépes szövegszerkesztõk - mint a nevükbõl is kiderül - szöveg szerkesztésére használhatók. (Jó vicc, mondhatná a tisztelt Olvasó, pedig már ez is értékes információ, hiszen sajnos nem feltétlenül egyértelmû, hogy a név a lényeget fedi.)

Kicsit komolyabban (a Magyar értelmezõ kéziszótár szerint): “Szövegszerkesztõ programok azok a programok, amelyeknek elsõdleges feladatuk, hogy lehetõvé tegyék billentyûzet segítségével a szövegek bevitelét, szerkesztését, módosítását, eltárolását és kinyomtatását. A szövegszerkesztõ programok tipikus alapfunkciói közé tartozik pl. a kijelölt szövegblokkok

kivágása, beszúrása ill. áthelyezése, vagy egy adott szövegrészlet szövegbeli elõfordulási helyeinek megkeresése.” - Bármilyen írásos anyag (levél, névjegykártya, plakát, könyv, ...) elkészítését segíthetik tehát ezek a programok/rendszerek.

A kínálat igen bõséges, a legegyszerûbb programoktól kezdve, amelyek csak az elõbb leírt alapfunkciók ellátására képesek (példa erre az MS-DOS Editor és a Norton Editor), egészen a zavarba ejtõ képességû rendszerekig, melyek az elõbbieken túl felismerik a kiválasztott dokumentum típusát, saját formátumra konvertálják, sokféle betûtípust és betûméretet ismernek, képesek ellenõrizni a szöveg helyesírását, több hasábot kezelnek, táblázatot készítenek, körlevelet szerkesztenek, sõt, együttmûködnek más programokkal, és beillesztik a szövegbe azok eredményét, pl. grafikont, rajzot, képletet stb. (ilyen például a WordPerfect 6.1 vagy a Word for Windows 6.0, 7.0, 97).

A szövegszerkesztõk oktatásakor nemrég még az írógéphez hasonlítottuk a mûködést, ez volt a kiindulópont, az egyes szerkesztési mûveleteket az írógép hasonló funkcióival vetettük össze, s különösen akkor volt ez jogos, amikor gépírónõket kellett “számítógépesíteni”. Ma azonban a tanulók nagy része talán soha nem látott írógépet, inkább a számítógép és (sokszor sajnos) a videó jelenti számukra a hétköznapi technikát. Érdemes ezért összehasonlítási alapnak inkább a kézírás technikáját megemlíteni, amikor a szövegszerkesztõ rugalmasságát, egyéb elõnyeit szeretnénk kiemelni.

 

Melyek azok az alapismeretek, amelyekre szükségünk van egy szövegszerkesztõ használatához?

Általánosan érvényes elv, hogy ismeretlen program kipróbálásakor, illetve a vele való ismerkedéskor bízzunk abban, hogy a szoftverfejlesztõk körültekintõ munkát végeztek, és minden szükséges információt jól láthatóvá tettek. Ne ijedjünk meg tehát egy ismeretlen képernyõtõl, hanem böngésszünk át tüzetesen minden sort, olvasgassuk el az összes menüpontot, így az esetek többségében célt érünk. Ez a szövegszerkesztõk nagy részénél az angol nyelv alapfokú ismeretét feltételezi, ennek hiányában célszerû valamilyen magyar nyelvû programot választanunk.

Amennyiben sem az alapképernyõn, sem a legördülõ menükben nem találjuk a keresett funkciót, kérjünk segítséget a géptõl. A legtöbb programnál az F1 funkcióbillentyû leütésére részletes, helyzetfüggõ tájékoztatót kapunk, ahol sok szövegszerkesztõnél tárgyszó szerinti keresésre is van lehetõség. (A helyzetfüggõ szó azt jelenti, hogy a program figyeli, hol, mikor nyomtuk le a segélykérõ billentyût, és rögtön arra a funkcióra vonatkozó információt mutatja meg.) Ez tehát azt eredményezi, hogy ha nem jövünk zavarba a gép reakciójától, és elég kitartóak vagyunk, akkor külsõ segítség nélkül is elboldogulhatunk egy jó szövegszerkesztõvel. (Természetesen a szakkönyvek, tanfolyamok gyorsabbá, könnyebbé, célirányosabbá teszik a megismerést.)

Nézzük tehát végig a szövegszerkesztõ típusától függetlenül, melyek ezek a fent említett alapismeretek. (Ha ezeket - mint a gép szemléletmódját - sikerül megszoknunk, akkor bármilyen szövegszerkesztõ kezelését könnyen megtanulhatjuk.)

 

1 Indítás

 

A szövegszerkesztõ program indításakor alapvetõen két lehetõség áll elõttünk:

a. Új dokumentumot szeretnénk készíteni. Alaphelyzetben ezt feltételezi a szövegszerkesztõ, tehát máris kezdhetünk gépelni az üres “lapra”. Arra kell csak ügyelnünk, hogy a szöveget, amit írtunk, el kell mentenünk, vagyis valamilyen mágneses adathordozón rögzítenünk kell. (Ez legtöbbször a gépünk merevlemezét vagy egy hordozható, hajlékonylemezt jelenti.) Elsõ mentéskor nevet kell adnunk a dokumentumnak. Célszerû, ha a név utal a dokumentum tartalmára, s egy logikailag jól felépített könyvtárszerkezet megfelelõ alkönyvtárába mentjük, ezzel a késõbbi visszakeresést könnyítjük meg.

b. Ha egy korábban megírt szöveget szeretnénk elolvasni, tovább szerkeszteni, vagy kinyomtatni, akkor elõször meg kell nyitnunk (be kell töltenünk a lemezrõl a memóriába) az adott dokumentumot. Miután a merev- vagy hajlékonylemez könyvtárszerkezetében barangolva megtaláltuk és megnyitottuk a keresett fájlt, nekiláthatunk a munkának. Ne feledkezzünk el arról, hogy ha módosítottuk a szöveget, s az eredeti és az új változatot is meg szeretnénk tartani, akkor más néven kell elmenteni a dokumentumot, nehogy a régi, megõrzésre szánt fájlt írjuk felül.

 

 

2 Keresés, csere

 

A legegyszerûbb szerkesztõk is lehetõséget adnak arra, hogy egy adott karaktersorozatot kerestessünk a szövegben, illetve hogy annak minden egyes elõfordulását automatikusan egy megadott másikkal helyettesítsük. Ez a szolgáltatás nem csak azt segíti, hogy pl. egy szövegben a “Vállalat” szót néhány másodperc alatt mindenütt “Kft.”-re módosítsuk, hanem “jobb helyeken” (értsd: igényesebb programoknál) arra is van mód, hogy konkrét betûk, szavak helyett formátumot (lásd késõbb) adhassunk meg, tehát pl. az összes aláhúzott szövegrészt dõlt betûsre változtassuk.

 

3 Kijelölés

 

A számítógépnek egyes szerkesztési mûveletek elõtt “meg kell mutatni”, mire fog vonatkozni a következõ utasítás, ki kell tehát jelölni a szóban forgó szövegrészt. A kijelölés menete szövegszerkesztõnként más lehet. Legtöbbször billentyûzettel vagy egérrel is megtehetjük. Billentyûvel úgy, hogy a kijelölni kívánt szövegrész elejére állunk, lenyomjuk és nyomva tartjuk a Shift billentyût, és a kurzormozgató nyíl-billentyûkkel “elsétálunk” a jelölendõ rész végére. Egérrel az adott rész elejére kattintunk, lenyomva tartjuk a bal egérgombot, és az egér

mozgatásával “bemeszeljük” a szövegrészt. A módszer különbözõ, a végeredmény azonban ugyanaz: egy adott részletet a szövegszerkesztõ a továbbiakban mint “kijelölt rész”-t kezel, és erre a részre érvényesíti a következõ formázási mûveleteket.

Ezt általában ilyen inverz - negatív - ábrázolás jelzi.

 

4 Másolás, mozgatás

 

Sokszor elõfordul, hogy egy szövegrész vagy egy ábra nem jó helyen van, utólag át kellene helyezni a szöveg másik pontjára, de olyan eset is lehetséges, hogy szeretnénk egy nehezen megszerkesztett ábrát több helyen is felhasználni. Ezekben az esetekben nem kell újra gépelnünk vagy rajzolnunk az adott részt, hanem elég, ha kijelöljük és a géppel “megjegyeztetjük”. Létezik a számítógépnek egy olyan memóriatartománya, ahová a szövegszerkesztõk bizonyos szövegrészeket, grafikákat tehetnek el “átmeneti megõrzésre”, ezt a programok “clipboard”-nak, vágólapnak, puffernek, zsebnek stb. nevezik. E vágólap felhasználásával egyes kijelölt részek az eredeti helyükrõl törölhetõk és más helyre elmozdíthatók, illetve eredeti helyükön is meghagyva több helyre másolhatók. (Az átmeneti megõrzés annyit jelent, hogy a vágólap tartalma a gép kikapcsolásakor elvész.)

 

5 Formázás

 

Különbséget kell tenni betû illetve bekezdés formázása között.

Betûformázásnál meghatározhatjuk a betûtípust, a méretet (e kettõvel késõbb még foglalkozunk), a változatot (aláhúzott, félkövér, dõlt, Kis kapitális stb.), a pozíciót (normál, alsó index, felsõ index), a betûközt (normál, ritkított, sûrített) stb. Két módja van az érvényesítésnek: az egyik, ha beállítjuk a jellemzõket, amelyek “mostantól”, tehát a kurzor pillanatnyi pozíciójától a most begépelendõ szövegre érvényesek, és ezután begépeljük az elõbb meghatározott jellemzõkkel rendelkezõ szöveget, a másik, ha a már begépelt szöveg egy részét kijelöljük, és utólag formázzuk.

Bekezdés formázásánál adhatjuk meg a szövegszél-állítást (balra, jobbra, középre, sorkizárt - lásd késõbb részletesen), a behúzást, a bekezdések közötti térközt, a bekezdésen belüli sorközt, a tabulátorok helyét és jellegét stb. Ez a csoport arra az egész bekezdésre vonatkozik, ahol a kurzor áll a beállítás pillanatában. Kijelölést csak akkor kell alkalmazni, ha egyszerre több bekezdést szeretnénk formázni. A kétfajta formázás közti különbség tehát a hatókörben van.

Ha már a formázásnál tartunk, meg kell említeni, hogy a (grafikus felületre épülõ, tehát például a Windowsos) szövegszerkesztõk fejlesztõi törekedtek arra, hogy az formázási mûveletek eredményét már munka közben valós formában láthatóvá tegyék. Az így elért szolgáltatást jellemzi a WYSIWYG mozaikszó, ami a “What You See Is What You Get”

rövidítése, és kb. az jelenti, “Azt kapod, amit látsz.” (Rosszmájúak ezt szívesebben írják WYSIWYNG-nek - “What You See Is What You NOT Get” - “NEM azt kapod, amit látsz!” - talán néhány kellemetlen tapasztalat miatt.) Ez (mármint a WYSIWYG megjelenítés) idõt és energiát igényel a géptõl, ami bennünket, felhasználókat azért érint, mert vagy drága, gyors gépre van szükségünk, vagy sokat kell várnunk, mire a lassúcska gépünk reagál egy-egy mûveletre. Az egyszerûbb programok is igyekeznek jelölni a formázást, pl. a karakter eltérõ színével mutatják, ha egy szót aláhúzott vagy dõlt betûvel, más mérettel vagy betûtípussal írtunk - ha képesek ilyen mûveletre. A kevésbé komfortos szolgáltatásért viszont kevesebbet is kérnek, vagyis egyszerûbb gépen is használhatóan futnak ezek a DOS-ból indítható programok.

 

 

Néhány szövegszerkesztõ vázlatos jellemzése

 

Ahhoz, hogy egy új programot megismerjünk, kell egy kis bátorság, s némi találékonyság. Fontos, hogy el tudjunk igazodni egy jól megszerkesztett képernyõn. Nézzük meg néhány szövegszerkesztõ bejelentkezõ képernyõjét, hogy legyen képi fogalmunk is a szövegszerkesztés alapjairól. (Az egyes programok használatát a saját leírásukból érdemes megtanulni, az itt következõ alapismeretek azoknak segítenek, akik szeretnének önerõbõl megismerkedni egy új szövegszerkesztõvel, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá.)

Akik ismerik és használják a WordPerfect 5.1-et, azok szeretik, mert gyors, sokoldalú, 30-40 funkcióbillentyû-jelentést kell csak megjegyezni a használatához. Akik viszont ismerkednek a programmal, azok közül sokakat éppen ez a “felhasználó-barátságtalan” kód-tömeg riaszt el. Való igaz, könnyebb egy szépen csokorba szedett menüben vagy ikonok között barangolni, mint ilyen sok billentyû-kombinációt megjegyezni. Alapállapotban a WP nem árasztja el a felhasználót információval (csak a dokumentum neve, az oldalszám, a sor sorszáma és a pozíció értéke látszik), nyilván azt feltételezi, hogy aki használja, az már ismeri is a programot.

 

 

Ha leütjük az Alt billentyût, akkor - a program megfelelõ beállítása esetén - megjelenik a menü (sõt az állandó fennléte is kérhetõ):

 

 

Ezt a spártai egyszerûséget a program Windows-os változatában már teljesen elhagyták.

Egyébként a WordPerfect DOS-os változatának magyar verziója is elkészült, így ahol nincs lehetõség gyors gépek használatára, ott is tudnak magyar nyelvû, sokmindenre alkalmas (a maga idejében - kb. 3 éve - nagyágyúnak tartott) programot használni.

 

A Norton Editor képernyõjén a felsõ menüsor és az alsó úgynevezett állapotsor segíti a tájékozódást. A menüsorba az Alt billentyû lenyomásával vagy egér segítségével juthatunk, és a megfelelõ menüpontot - mint egy rolót - legördíthetjük. (A valóságban természetesen egyszerre csak egy menü látható, a következõ kép itt a szemléltetést szolgálja.)

 

 

 

A három leggyakrabban használt menüt nézzük is meg, hiszen a legtöbb szövegszerkesztõben találkozhatunk velük:

File (magyarosan: fájl): a legfontosabb menüpont, innen indulunk, itt fejezzük be a munkát. Szövegfájlok létrehozása ill. megnyitása, mentése, átnevezése és kilépés - ezen funkciókat használjuk legtöbbször.

Block: A blokk-mûveleteket, konkrétan a kijelölést, illetve a kijelölt rész másolását, mozgatását támogatja ez a pont.

Search: Ebbe a menüpontba került többek között a keresés, csere, melyrõl az elõzõekben már olvashattunk.

 

Itt már látható a menüszerkezet néhány sajátossága. Például, ha nem szeretnénk mindig felmenni a menübe, akkor (a gyakrabban használt funkciókhoz) használhatjuk az ún. forró-billentyût, amit a menü jobb oldalán láthatunk.

 

Nem sokban különbözik az elõbbitõl az MS-DOS Editor, a fõbb menüpontok szinte megegyeznek, sokak számára könnyebbség viszont, hogy létezik magyar nyelvû verzió. Nézzünk meg néhány angol és magyar nyelvû menüt:

 

 

 

A második képen látható, hogy ha ráállunk egy menüsorra, rögtön megjelenik a képernyõ alján lévõ állapotsorban egy arra vonatkozó bõvebb szöveges tájékoztató, amely segíti a kezdõ felhasználó munkáját - a képen közvetlenül a menü alá szerkesztve láthatjuk. Mindkét szövegszerkesztõ felhívja a figyelmet arra is, hogy ha valaki bõvebb segítséget igényel, az F1 lenyomására megkaphatja.

 

Az elõbbiekhez képest bõséges információval látja el a felhasználót pl. a Word for Windows 6.0 képernyõje, ahol a menüsor alatt a többsoros eszköztár a könnyebb, gyorsabb kezelést segíti. A többször említett WYSIWYG itt (és általában a grafikus szövegszerkesztõknél) szemléletesen látható, a többféle betûtípus, betûméret és egyéb grafikus karakterek is tökéletesen élvezhetõek már a monitoron is:

 

 

A képen látható ikonok jelentése néha magától értetõdõ, de a tanulás idõszakában nagy segítséget jelenthet a következõ szolgáltatás: ha egérrel ráállunk egy ismeretlen ikonra, és várunk két másodpercet, akkor a program újabb változatai (6.0, 7.0) a képen látható módon kiírja az ikon jelentését:

 

  

 Betûtípusok, mértékegységek

 

Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a nyomdai betûtípusok elemzésébe, nézzük meg, mit illik tudni általános mûveltség szintjén a számítógép által használt rengeteg betûtípusról. (Akit bõvebben érdekel a tipográfia, a fejezet végén jelzett szakirodalomban utánanézhet.*)

Ha egy alaposan “feltupírozott”, játékprogramokkal is jól telegyömöszölt számítógép elé ülünk, számíthatunk rá, hogy a szövegszerkesztõben is rengeteg (több száz) betûtípus közül választhatunk, illetve választhatnánk, ha át tudnánk látni ezt a tömeget. Ilyen sok fontkészlet telepítése azonban nem célszerû, egyrészt azért, mert a gép mûködését lassítja (a Windows-nak minden indításkor sorra kell vennie az összes betûtípust), másrészt azért, mert úgy járunk, mint a mesében a csalafinta róka, aki, amikor menekülni kellett, a rengeteg “tudománya” közül hirtelen nem tudott választani, így a kutya elkapta, a macska viszont, aki csak annyit tudott, hogy veszély esetén fel kell futni a fára, megmenekült. Legyünk mi is szerényebbek, legyen kevesebb betûtípus a tarsolyunkban, de azok valóban jól használhatók legyenek (ékezetek, True Type - lásd lentebb), ismerjük õket, tudjuk, melyiknek milyen hatása, “hangulata” van. (A különbözõ betûtípusok keverhetõségérõl szintén a szakirodalomban olvashatunk bõvebben.)

A magyar ékezetek helyes alakját érdemes ellenõrizni egy-egy ismeretlen betûtípusnál, s ha pl. az “õ, Õ, û, Û” betûk helyett hullámos  kalapos  jelenik meg, akkor gyorsan keressünk másikat, hiszen igénytelen külalakot ad a munkánknak, ha az elérhetõ hibátlan alak helyett tökéletlent használunk.

A True Type betûtípusról annyit érdemes tudni, hogy a betûk geometriailag teljesen egyezõ alakban jelennek meg szerkesztéskor a képernyõn és nyomtatáskor a papíron, ezért munka közben gyakorlatilag a várható végeredményt látjuk. (Ez része a korábban említett WYSIWYG-nek, és csak azoknak újdonság, akik dolgoztak már “nem True Type” fonttal, ahol nyomtatáskor sokszor meglepetés éri az embert.) A megjelenített betûkép megfelelõ beállítás esetén méretében is a valóságos értéket mutatja, azaz, ha a megjelenített nagyítását (monitortól függõen 100 ill.) 75 %-ra állítjuk, akkor a képernyõn látható betûk pontosan akkorák lesznek, mint a papíron.

A betûméret tág határok között változtatható. A szedõk a régi, Didot-tól elnevezett mértékrendszerrel számolnak, melynek alapja a pont, rövidítése p, (1 p = 0.376 mm, 1 m = 2660 p). A betûk méretét pontban adják meg, s ez a betûtörzsre vonatkozik, amelyen a betûkép található. (A rajzon a nyomdabetû szerkezetét láthatjuk.)

 

 

 

 

 

 

Méret Név Magasság Minta

(pont) (mm-ben)

 

 

4 gyémánt 1.504 abcdefgh

5 gyöngy 1.880 abcdefgh

6 nonpareille 2.256 abcdefgh

7 kolonel 2.632 abcdefgh

8 petit 3.009 abcdefgh

9 borgisz 3.385 abcdefgh

10 garmond 3.761 abcdefgh

12 ciceró 4.513 abcdefgh

14 mittel 5.265 abcdefgh

16 tercia 6.017 abcdefgh

20 text 7.521 abcdefgh

24 2 ciceró 9.026 abcdefgh

28 2 mittel 10.530 abcdefgh

36 3 ciceró 13.538 abcdefgh

48 4 ciceró 18.051 abcdefgh

 

 

 

A használt betûtípusokat a grafikai ismertetõjeleik alapján csoportosíthatjuk. Figyelembe vehetjük az alábbi tényezõket:

általános forma alak - a betû szélességének és magasságának aránya vonalvezetés tengelyállás a kerek formáknál (kerek betûk vonalának legkeskenyebb pontjait

összekötõ egyenes dõlése) a betût alkotó vonalak vastagsága közötti különbség a betûvégzõdések (talpacskák) jelentõsége és formája

 

E jellemzõket vizsgálva a szakirodalom is eltérõ csoportokról tesz említést, nézzük meg azt a néhány csoportot (osztályt, stíluskategóriát), amely mindegyiknél megjelenik:

 

Reneszánsz antikva jellemzõi:

változatos vonalvezetés vonalvastagságok csekély különbsége betûvégzõdések (talpak) lágyan körívesek kerek formák tengelye ferde a korai velencei formánál az “e” betû harántvonala ferde, a kiforrott formánál

vízszintes

“Kenyérírásra” különösen alkalmas, jól olvasható (kenyér-szövegnek nevezzük a folyamatos szövegrészt, amelybõl egész mûveket lehet szedni - s amellyel a kéziszedõ a kenyerét kereste)

Példák a reneszánsz antikvára:

Bembó, Centaur, Liberta Goudy, Palatino

 

Barokk antikva jellemzõi:

a vonalvastagságok nagyobb különbsége kevésbé kerekített (helyenként sarkos) talpacskák a kerekítések csaknem függõleges tengelyállása

Példák a barokk antikvára:

Times, Baskerville, Plantin, Tótfalusi

 

 

Klasszicista antikva jellemzõi:

a vonalvastagságok szembetûnõ különbsége derékszögben csatlakozó, lineáris talpacskák a kerekítések függõleges tengelyállása

Példák a klasszicista antikvára:

, Corvinus, Didot, Walbaum, Primus

 

Talpas, lineáris antikva jellemzõi:

a betûvonalak egyformasága, vagy alig érzékelhetõ különbsége szabályos felépítés a markáns betûtalp következtében zárt, erõteljes hatás

Példák a talpas, lineáris antikvára:

, Claredon, Figaró, Memphis, Rockwell

 

Talp nélküli lineáris antikva (groteszk) jellemzõi:

a betût alkotó vonalak egyenlõ vonalvastagsága szabályos felépítés talpacskák hiánya

Példák a talp nélkül, lineáris antikvára:

Elegant, Futura, Gill, Reform, Helvetica

 

Talp nélküli és egyéb antikvák jellemzõi:

betûvégzõdései a vonal megszakadásával jönnek létre, tehát talp nélküliek változatos tengelyállás

Példák az egyéb antikvákra:

, Pascal, Post, Pergamen

 

Kézírást utánzó betûtípusok jellemzõi:

lendületes vonalvezetés és vonalkapcsolódások általában dõlt betûk változatos, egyéni stílusok

Példák a kézírást utánzó betûtípusokra:

, Brush Script, Ariston, Signal

 

Dekoratív típusok - dísz és reklámbetûk - jellemzõi:

a betûk szabad formája sok esetben több vonal alkotja a betût nehezen olvasható, hosszabb szöveghez nem alkalmas

Példák a dekoratív betûtípusokra:

, Lithos, Brodway

 

Részletesebb elemzések említést tesznek még törtvonalú vagy fraktúr típusokról (pl. gót betûk), idegen betûtípusokról (görög, cirill, héber stb.),

 

 

Hasonlítsuk össze egy reneszánsz antikva (Garamond) és egy groteszk (Univers) néhány jellemzõ betûjét. Felismerhetõ mind a forma, vonalvezetés, arányok, vonalvastagság, talpacskák terén a lényeges különbség:

 

 

 

Korábban volt már szó a betûformázásnál a sûrítési lehetõségrõl. Figyeljük meg, hogy ezt kombinálva a  (Bard) betûtípus hangulatával, milyen kifejezõ hatást lehet egy plakáton elérni:

 

 

 

 

A szöveg elemei

 

Definiáljuk a szöveget alkotó elemeket úgy, ahogy azt a számítógép felismeri. Nézzük meg, mit jelent az adott fogalom a nyelvész számára (a Magyar értelmezõ kéziszótár szerint), és hogyan ismeri fel ugyanezt a számítógép.

 

 

A magyar nyelvben:

 

Betû: Beszédhang írott vagy nyomtatott jele, képe. A szövegközlés legkisebb része.

 

Szó: A nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésû, viszonylag önálló egysége.

 

Mondat: A beszédnek az a legkisebb, rendszerint több szavas egysége, amellyel valamit kijelentünk, kívánunk vagy kérdezünk.

 

Bekezdés: Új tartalmi egység elsõ sorának beljebb kezdése.

 

Szakasz: Beszédnek, írásmûnek tartalmi egységet alkotó része.

 

 

Szöveg: Nyelvtanilag megformált, (írott, nyomtatott stb.) mondanivaló egységet alkotó egésze.

 

A gép számára:

 

Betû: Egyetlen karakter, amit a gép kódolva tárol.

 

 

Szó: Karakterek sorozata, melyeket szóköz választ el egymástól.

 

Mondat: Két pont, kérdõjel vagy felkiáltójel által elhatárolt karaktersorozat.

 

 

 

Bekezdés: Két bekezdésvég-jel (Enter) közti szövegrész.

 

Szakasz: Valamilyen szerkesztési jellemzõje miatt a szomszédos szövegtõl elkülönülõ szövegrész.

 

Szöveg: Dokumentum, melyet a gép egységként kezelve egy adott fájlban tárol.

 

 

Láthatjuk tehát, hogy bár a gép számára érthetetlenek a fogalmi, tartalmi definíciók, mégis egyértelmûen, korrekt módon meg tudjuk határozni a fenti szövegelemeket, amelyek azután a program mûködésének kereteit adják.

 

 

A szövegszerkesztés alaplépései

 

Szövegszerkesztéskor sokan azzal veszítenek el sok idõt, hogy már a legelején szeretnék a végleges formában látni a mûvüket, emiatt aztán többször kell állítgatni a formáján, hiszen a végén lehet csak átlátni, milyen lenne a megfelelõ külalak.

Különösen folyamatos, hosszabb szöveg szerkesztésénél érdemes figyelembe venni az alábbi logikai sorrendet, amelynek betartása segít elkerülni az elõbb említett tipikus hibát.

 

1. A szöveg begépelése, folyamatos mentése

2. Nyelvhelyességi, helyesírási ellenõrzés

3. A nyers szöveg mentése

4. A nyomtató típusának, felbontásának beállítása

5. Lapméret megadása ill. ellenõrzése

6. Margók mérete, fejléc, lábléc beállítása

7. Bekezdések jellemzõinek megadása (szövegszél, behúzás,   hasábok, sortávolság)

8. Betûtípus, változat, méret beállítása

9. A kész dokumentum elmentése

10. Nyomtatás

 

Nézzük végig, melyik pontnál milyen apróságokra kell figyelni!

 

1. A szöveg begépelése, folyamatos mentése

 

Ez a legfárasztóbb mûvelet, jobb mielõbb túlesni rajta. A késõbb részletezendõ technikai okon kívül tapasztalati jelentõsége is van annak, hogy ez került az elsõ helyre. Általában határidõs munkákon szoktunk dolgozni. Ha az elején elvesztegetjük az idõt a dokumentum szépítgetésével, könnyen kerülhetünk emiatt a végén idõzavarba. Ha viszont a nyers szöveg már gépben van, végszükségben formázatlan alakban is kinyomtathatjuk, jobb, mint egy nagyon szép, de félig kész dolgozat.

A számítógép alkalmazása annyira elterjedt, hogy kénytelenek vagyunk megtanulni a kezelését, ha nem akarunk mûveletlennek (analfabétának) tûnni. Talán túlzás, de állítólag nyugaton az különbözteti meg a diplomás embert a nem diplomástól, hogy az elõbbi tud gépírni. Tény viszont, hogy keveset ér az ember számítógép-ismerete, ha a billentyûk keresgélésével kell az idõt tölteni, érdemes tehát energiát szánni a gépírás megtanulására, megtérül.

Hogy ne dolgozzunk feleslegesen, célszerû gépelés közben 5-10 percenként elmenteni az anyagot, így áramszünetnél vagy “rendszer-lefagyásnál” nem kell elölrõl kezdeni a munkát. A legtöbb szövegszerkesztõnél lehetõség van arra is, hogy a rendszeres automatikus mentéssel a gépet bízzuk meg, így nekünk nem kell ezzel foglalkoznunk.

 

 

2. Nyelvhelyességi, helyesírási ellenõrzés

 

Ha eljutottunk oda, hogy a kéziratot félretehetjük, már könnyebb a dolgunk, de “tisztába kell még tennünk” a szöveget. Használhatjuk a gép helyesírás-ellenõrzõ alprogramját, ha van (pl. magyar Word), de tisztában kell lenni vele, hogy az nem érti a nyelvet, csak a szövegben talált szavak alakját hasonlítja össze a szótárában elraktározott szavakéval. Nem kiabál, ha pl. “-ban” helyett hibásan “-ba” alakot használunk, hiszen mindkettõ értelmes szót ad, nem kötözködik a vesszõhibák miatt stb.

Talán kicsit kényes terület, “nem illik” errõl beszélni, de mindenki tisztában van (illetve tisztában kellene, hogy legyen) a saját helyesírási ismereteivel, ezért a “kötelezõ” többszöri

átolvasás után a kétes esetekben érdemes a Helyesírási tanácsadót vagy egy magyar szakos ismerõs segítségét ( ) igénybe venni.

 

3. A nyers szöveg mentése

 

Beszéltünk már róla, hogy a géppel érdemes mindig óvatosnak lenni, és gyakran kell menteni. Minden esetben, ha “komolyabb” (több másodpercig, esetleg percekig tartó) mûveletnek állunk neki, amely alatt elõállhat egy rendszerhiba, mentsük el elõzõleg a munkát, így megússzuk egy újraindítással, nem kell nagyobb károk helyreállítására erõnket pazarolni.

 

4. A nyomtató típusának, felbontásának beállítása

 

Ha finom munkát szeretnénk végezni, ahol nem mindegy, hol történik a lapdobás (pl. egy újság vagy könyv szerkesztésénél), akkor fontos még a formázás elõtt megbizonyosodnunk arról, hogy a nyomtató beállítása egyezik-e azzal, amit használni szeretnénk. (Sokszor elõfordul, hogy a típus vagy a felbontás utólagos állításánál újra kell játszadozni a sorok tördelésével, a szakaszhatárok beállításával, esetleges képek igazításával.)

 

5. Lapméret megadása ill. ellenõrzése

 

Mivel a legtöbb szövegszerkesztõ több lapméretre képes dolgozni, meg kell néznünk, hogy a pillanatnyi beállítás egyezik-e azzal, amit használni szeretnénk.

Leggyakrabban az A/4-es méretet használjuk (210 x 297 mm), ezt a gyakorlat alakította így, hiszen a legtöbb nyomtató A/4-es lapra, vagy ennek megfelelõ méretû leporellóra tud nyomtatni, s hivatalos és magán levelekhez, dolgozatokhoz ez tökéletesen meg is felel.

Igényesebb mûveknél, (pl. könyvnél) célszerû figyelembe venni a szakirodalom ajánlását, amely folyamatos olvasásra szánt könyveknél az optimális sorszélességbõl indul ki. A 9 vagy 10 pontos betûfokozatnál 18-22 ciceró, vagyis 11-12 cm lapszélességet (szakkönyvekben legfeljebb 28 cicerót, azaz 12-13 cm-t) javasol ahhoz, hogy olvasás közben ne kelljen a fejet ide-oda mozgatni, és ne álljon fenn a sortévesztés veszélye. Ehhez szép arányt választva (pl. aranymetszés), 11 x 18 vagy 12 x 20 cm-es ideális könyvalakot kapunk. (A/4-es lapra nyomtatva ezt a margók megfelelõ állításával érhetjük el.) Ez a méret (11 x 18) az ún. B5-ös lapméret, mely nagyon általános, e könyv is “B5-ben” készült.

Táblázatok, helyi újságok, speciális nyomtatványok esetén sokszor elõfordul, hogy a lap tájolását (lapállást) változtatjuk, álló helyett fekvõ helyzetû lapra írunk, ezt is ilyenkor kell megadni.

 

 

6. Margók mérete, fejléc, lábléc beállítása

 

Itt határozzuk meg, hogy az elõzõ pontban beállított lap szélein mekkora legyen az az üresen hagyott hely, ami esztétikus külsõt ad az írásnak, s egyben megóvja a szemet attól, hogy a háttér elterelje a figyelmét. Általános követelményként elmondható, hogy a margók által meghatározott ún. laptükör oldalmagassága és sorszélessége adjon harmonikus arányt. Ennek legegyszerûbb megvalósítása, ha a lapméret arányait másolja, célszerû azonban az egyensúly miatt alul 10-20%-kal nagyobb margót hagyni.

Kétoldalas mûveknél figyeljünk arra, hogy az egyszerre látható bal és jobb oldal belsõ margói kiegészítik egymást, ezért jó, ha a külsõ margók szélessége közel áll a belsõk összegéhez. (A szakirodalom javasol egyre növekvõ, pl. 3:4:5:6-os arányt is sorrendben a belsõ, felsõ, külsõ, alsó margók között - akit érdekel, utánanézhet.)

A fejléc és lábléc szövegtõl mért távolságát célszerû egy üres sorban meghatározni, és az egyértelmûség érdekében egy vékony vonallal is elválaszthatjuk a szövegtõl. A betû mérete egyezhet a szövegével, vagy lehet egy fokozattal kisebb.

Amennyiben több oldalas munkát készítünk, feltétlen érdemes az oldalszámot kiírni, általában az alsó margóra célszerû, középre, vagy a külsõ oldalra, és a szöveg típusával, méretével egyezhet.

 

 

7. Bekezdések jellemzõinek megadása

 

Bekezdésnek nevezzük a két Enter által elhatárolt szövegrészt. Tudni kell, hogy a szövegszerkesztõk nagy részénél nem kell (sõt, nem szabad) a sorok végén Entert ütni, mert a folyamatosan gépelt szöveget a program tördeli be sorokra, mindig úgy, hogy azok a szövegtükör szélességét a lehetõ legjobban kihasználják. Az Entert (a “bekezdésvég-jelet”) akkor kell csak lenyomni, ha az új gondolatmenetet el szeretnénk különíteni az elõzõtõl.

Az itt megadandó jellemzõk az egész bekezdésre egységesen vonatkoznak, a beállított bekezdés-jellemzõket az Enter leütésével keletkezõ új bekezdés “átörökli”, tehát nem kell újra a formázással bajlódni.

Korábban szó volt már a szövegszél állításáról, mely a külalakot erõsen meghatározza. A szöveget igazíthatjuk balra, jobbra, középre vagy sorkizártan, attól függõen, hogy milyen hatást szeretnénk elérni. (Illetve, esetenként attól is függhet, hogy mit tud a szövegszerkesztõnk...)

 

Balra igazítani akkor célszerû, ha nem zavaró a szöveg jobb szélének rendezetlensége, pl. verseknél, vagy olyan esetben, ha a szövegszerkesztõnk nem ismeri az egyéb vonalba állítási lehetõségeket, illetve, ha annyira keskeny a hasáb, hogy szinte minden sort el kellene választani, ami nem lenne szép.

 

Jobbra zárni folyamatos szöveget nemigen szoktunk, hacsak éppen az érdekessége, szokatlansága miatt nem... A bal szövegszél egyenetlensége nehezíti az olvasást, inkább

táblázatok kitöltésénél, számoknál használjuk, a helyiértékek egymás alá rendezése céljából, de errõl a tabulátoroknál bõvebben olvashatunk.

 Középre zártan általában plakátokat, feliratokat, meghívókat szoktunk nyomtatni, ha ilyen

módon szeretnénka szimmetria rendezettséget keltõ hatását kihasználni.

 

 

Folyamatos szöveget leginkább sorkizárással érdemes írni, ez adja a legrendezettebb hatást. Ez a végeredmény úgy adódik, hogy a szövegszerkesztõ a szélsõ szavakat a szövegtükör széléhez igazítja, a szóközöket pedig egyenletesen “nyújtja”. Keskeny szövegnél (több hasáb esetén, vagy rajz mellett) ez esetben vigyázni kell, mert elválasztás nélkül - a szavak széthúzása miatt - nagy hézagokat kaphatunk, tehát érdemes végignézni a szöveget, s ha egy hosszú szó miatt az elõzõ sorban nagy szóközök adódnának,

mint ebben a sorban, akkor_a_következõ(!) sor elsõ szavának elválasztásával, vagy a szöveg átfogalmazásával célszerû egyenletessé tenni a szövegképet. Egymás alatt háromnál több elválasztójel azonban szintén nem szép, ezért végsõ esetben az ilyen helyeken igazítsuk balra a bekezdést, az még mindig kevésbé csúnya, mint a “lyukas” szöveg. Az ugyanis megzavarja az ún. “szürke folt hatást”, megbontja a szöveg egységét. Ezt úgy figyelhetjük meg legkönnyebben, ha a szöveget kicsit távolabb tartjuk a szemünktõl, esetleg hunyorgatunk, így a betûk vonallá olvadnak össze, a vonalak pedig jó esetben egyenletes szürke felületet alkotnak. Ilyenkor látszik, mennyire feltûnõ, igénytelen az ilyen sor. Érdemes tehát a szavak elválasztására energiát szánni.

Itt megint felmerül a lehetõség, hogy a gépet bízzuk meg ezzel, ha az ismeri a magyar elválasztási szabályokat, s utána azért jó, ha ellenõrizzük, mert a nyelvi kivételeket néha eltéveszti, ha éppen nincs az adott szó a szótárában.

Az egymás után következõ bekezdéseknek akkor is el kell különülniük, ha esetleg a bekezdés utolsó sora a tükör jobb széléig ér, ezért behúzást alkalmazunk. Ennek lényege, hogy minden bekezdés eleje kicsivel beljebb kezdõdik. Többnyire egy kvirtnyivel, vagyis egy négyzetnyivel, azaz a betû magasságának megfelelõ nagyságú közzel, ahogy ezen bekezdés elején is látható. Sokszor azonban az egyszerûség kedvéért csak a billentyûzet Tab gombjának leütésével kezdjük a bekezdést, mint e könyvben is mindenhol másutt. Ugyan beállítható, hogy a Tab leütésére mennyivel “ugorjon be” a kurzor, de általában a gépi beállított értékkel dolgozunk - lásd alább. Ez ugyan nem “szabályszerû”, de elfogadott.

Tompa kezdésnek nevezzük a behúzás nélküli kezdést (mint itt), melynek hátránya, hogy nem emeli ki eléggé az új bekezdést, ezért inkább csak olyankor alkalmazzuk, ha a kezdõ sor felett közvetlenül nincs sor, tehát pl. fejezet elején, lap tetején.

Egyes esetekben, ha a szöveg sorszélessége a laptükör szélességének töredéke, több hasábos elrendezést alkalmazunk, mint pl. az újságok cikkeinél. Sok szövegszerkesztõ képes kezelni több hasábot, ennek segítségével egészen “profi” külalakú lapok készíthetõk.

A bekezdések közötti térköz megadásával meghatározhatjuk, hogy az egyes bekezdések elõtt illetve után mekkora helyet hagyjon a szövegszerkesztõ. Emellett beállíthatjuk azt is, hogy a bekezdésen belül az egyes sorok milyen távol legyenek egymástól, ez a sortávolság (sorköz). Ezeket általában kétféle mértékegységben is megadhatjuk: pontban, vagy a betûméret számszorosában. A leggyakrabban használt sorköz a szimpla vagy “egyes sortávolság” (mint ez is) - elég szellõs ahhoz, hogy olvasáskor ne zavarják a szemet a szomszédos sorok.

A fentebb már említett tabulátorról annyit érdemes tudni, hogy az egyszerûbb szövegszerkesztõknél a szóköz billentyû többszöri lenyomásával egyenértékû a hatása (azt is mondhatnánk, hogy csakúgy, mint az írógépnél, ha ez nem volna következetlenség az általános bevezetõ ide vonatkozó megjegyzése után...), egy bizonyos “kulturáltsági” szint felett azonban összetett és jól használható eszközt jelent. A szöveg rendezésénél fontos, hogy egymás alá szánt szavak ne csak körülbelül legyenek igazítva, hanem határozott vonalat alkossanak. Ha táblázatos elrendezést szeretnénk készíteni, sokak számára kézenfekvõ, hogy a szóköz-billentyû (Space) sokszori lenyomásával próbálják ezt elérni. Az eredmény legtöbbször kifogásolható, hiszen szemmértékre nehéz pontos vonalat alkotni. Ha tabulátorral igazítjuk a szöveget, hajszálpontos, igényes külalakot kapunk.

 

A szóközöket pontként, a tabulátorokat nyílként akkor láthatjuk a monitoron, ha bekapcsoljuk a “Nem nyomtatandó karakterek” (más szövegszerkesztõben: “Rejtett kódok”) megjelenítését. Érdemes ezt a fajta megjelenítést megszokni, több információt ad, jobban tudunk a szövegben tájékozódni - feltéve, hogy a szövegszerkesztõnk ezt lehetõvé teszi.

Azt, hogy a tabulátor (Tab) billentyû leütésekor a kurzor mekkorát ugrik, két dolog határozhatja meg:

a.  A tabulátor alapértéke: a legtöbb szövegszerkesztõn adott, illetve beállítható, hogy mennyi az alapértelmezett tabulálási köz. Ez az egész sort egyenletes közökre osztja.

b.  Az egyedi beállítással létrehozhatunk akárhol, akármennyi, akármilyen típusú (lásd: következõ bekezdés) tabulátort, így könnyebben formálhatjuk nekünk tetszõre a szöveget - ez a beállítás az egész aktuális bekezdésre vonatkozik.

 

Négy típusát különböztetjük meg a tabulátoroknak, aszerint, hogy a megadott pozícióhoz képest hogyan igazítja a szöveget. A balra igazítás a leggyakoribb, ekkor a Tab billentyû leütése után a megadott helyre ugrik a kurzor, és innentõl kezdve folyamatosan gépelhetjük a szöveget, s az egymás alatti sorok bal széle képez függõleges vonalat. Jobbra igazítás esetén a tabulátor helyére begépelt szöveg “balra növekszik”, a jobb széle marad a bejelölt helyen. (Egész számok táblázatos egymás alá rendezéséhez is használható.) Középre igazításnál a begépelt szöveg a megadott pozíciótól jobbra és balra egyenlõ hosszban “lóg ki”, így ad rendezett hatást. Aláírásnál alkalmazhatjuk például, amikor a név alá szimmetrikusan szeretnénk elhelyezni a címet (de a sor középre igazítása nem megfelelõ, hiszen az aláírást inkább a jobb margóhoz közel szokás tenni):

 

.................................................

Sehallselát Dömötör,

iskolakerülõ

 

Szó volt már arról, hogy számoszlopok helyiérték szerinti helyes ábrázolásához is segítséget adhat a tabulátor. A tizedes vagy decimális igazítású tabulátor megkönnyíti a dolgunkat, ha nem akarunk a számok egymás alá igazításával sokat veszõdni. A rögzített decimális tabulátor figyeli a tizedesvesszõ (vagy tizedespont - ez beállítás kérdése) helyét, és pontosan úgy helyezi a számot, hogy a tizedes szeparátor a kívánt helyen legyen.

Jelölést is alkalmazhatunk, ami azt jelenti, hogy a tabulátorral “átugrott” teret valamilyen karakterekkel kitöltjük, például tartalomjegyzékeknél szokás a nagy távolságot - a sortévesztés elkerülése érdekében - pontokkal kitölteni:

 

1. fejezet (Bevezetés) 1

2. fejezet (Folytatás, részletek kibontása) 96

3. fejezet (Befejezés, zárszó) 426

 

A fenti példában az oldalszámok helyiérték szerinti igazítását jobbra igazított vagy akár tizedes tabulátorral is megoldhatjuk.

 

Kezdõk számára nem magától értetõdõ, ezért érdemes átgondolni, hogy a speciális tabulátorok alkalmazása két lépésbõl áll: elõször beállítjuk a szükséges tabulátort (fajta, pozíció, esetleg kitöltés), tehát létrehozunk az adott bekezdésben egy tabulátor-lehetõséget, másodszor pedig a szöveg megfelelõ helyén leütjük a Tab billentyût, tehát elhelyezünk a szöveg betûi között egy tényleges tabulátor-karaktert, ekkor ugrik a kurzor az elõbbi beállítással meghatározott helyre.

8. Betûtípus, változat, méret beállítása

 

A betûtípusokról, a betûk osztályozásáról a korábbiakban már szóltunk, itt csak néhány apróságra érdemes kitérni.

Albert Kapr szerint a szöveg mondanivalója meghatározza az alkalmazandó betûtípust. Ez a gondolat könyvekre vonatkozik, a szövegszerkesztõ hétköznapi használatára inkább az olvashatóság és a praktikum követelménye áll fenn. Általános szövegre leggyakrabban a Times New Roman-t használjuk, ami jó helykihasználású, jól olvasható. A változat (félkövér, dõlt, stb.) a szövegrész funkciójától függ, a kiemelésnél bõvebben olvashatunk errõl.

Figyeljünk arra is, hogy álljon a CE jelzés is a betûtípus mellett. Ez biztosítja a korrekt magyar ékezetes betûket. (A CE rövidítés egyébként a Central European, azaz közép-európait jelenti.)

A betûméret folyamatos szövegnél 9, 10 esetleg 12 pontos legyen, ennél nagyobbat csak mesekönyvekben, kisgyerekek számára célszerû alkalmazni, a 9-esnél kisebb szöveg tartós olvasása pedig nagyon igénybe veszi a szemet.

 

 

9. A kész dokumentum elmentése

 

Miután a korábbi pontokban beállítottuk a szöveg fõ jellemzõit, a késznek nevezett dokumentumot utoljára mentsük el, hogy biztosan a végsõ alakot õrizzük meg.

Valamelyik szövegszerkesztõ leírásában olvasható, hogy egy dokumentumot akkor nevezünk késznek, ha beleuntunk az állandó módosítgatásba ( ). Van tehát egy optimális ráfordítandó energia, amely kell ahhoz, hogy a nagy hibákat elkerüljük, s átlagosan szép külsõt adjunk a munkánknak, de fennáll az idõpocsékolás veszélye, ha mindennapos munkáknál a szöveg tökéletességére való törekvés lebeg a szemünk elõtt.

Ismét egy gondolat a géppel szembeni bizalomról: legyünk elõvigyázatosak, s fontos anyag esetén készítsünk hordozható mágneslemezre biztonsági másolatot.

 

 

10. Nyomtatás

 

Ha eljutottunk eddig a pontig, akkor - jó esetben - már könnyû dolgunk van, innen a munkát - néhány alapbeállítás után - a gépre bízhatjuk. A nyomtatók típusairól a hardverrel foglalkozó alfejezetben olvashatunk (részletesen a szakkönyvekben és -lapokban), itt csak a gyakorlati apróságokra térünk ki.

A nyomtatási parancs legtöbbször a File menüpontból érhetõ el. A parancs kiadása után általában be kell írnunk, hány példányt kérünk, s legtöbbször megszabhatjuk, hogy a gép ne a teljes dokumentumot nyomtassa, hanem csak egy megadott tartományt.

Többször volt már szó a nyomtató felbontásának beállításáról. Ez azt jelenti, hogy meghatározhatjuk, nyomtatáskor milyen finom képet kapjunk a szövegrõl. A nagy felbontású nyomtatás több idõbe telik, a durva, vázlatszerû kép gyorsabban készül el, ezért hosszabb szövegrõl, a készítés, szerkesztgetés, átolvasás, hibajavítás szakaszában, tehát a formázás elõtt

érdemes ilyet készíteni (lásd 2, 3. pont), s a finomítási szakasz elõtt elég beállítani a végsõ felbontást.

Mielõtt a tényleges nyomtatást “megkockáztatnánk”, érdemes megnézni a képernyõn, hogy milyen lesz a papíron kapott végeredmény. Gyorsabb és olcsóbb itt észrevenni és rögtön javítani egy hibát, használjuk tehát ki ezt a lehetõséget, ha képes rá a szövegszerkesztõnk. (Ezt több DOS-os szövegszerkesztõ is tudja, így pótolja a tényleges forma normál megjelenítésének hiányát.)

Hosszabb szövegnél (a lapok kidobásának módjától függõen) szükség lehet arra, hogy a nyomtatást fordított sorrendben kérjük, tehát hogy az utolsó oldallal kezdje, és az elsõvel fejezze be, sok helyen ezt is beállíthatjuk.

Több program képes az ún. háttérnyomtatásra, ami azt jelenti, hogy nem kell a további munkával megvárnunk, mire a teljes szöveg papírra kerül, hanem a gép néhány másodperc alatt memóriába tölti az információt, és utána szerkeszthetjük tovább a szöveget, amíg a nyomtató dolgozik.

 

A szerkezet kialakítása, kiemelés

 

Nagyobb munkáknál, pl. hosszabb dolgozat, könyv írásakor fontos, hogy a mû szerkezetét átlássuk. Ez biztosítja, hogy ne vesszünk el a részletekben, s ez teszi lehetõvé azt is, hogy az egyes szövegrészek, fejezetek helyes, jól követhetõ sorrendjét meg tudjuk határozni. Nagy segítséget nyújt ehhez egyes szövegszerkesztõk szolgáltatása, a “vázlatszerkesztés” vagy “szerkezeti nézet”, amely támogatja ezt a munkát. Az alapgondolat az, hogy mielõtt a részletekbe merülnénk, határozzuk meg a teljes dokumentum tervezett vázát, rögzítsük a keretet, amelyet szeretnénk tartalommal kitölteni. Ha ezt konkrét fõcímek, alcímek és esetleges további hierarchia leírásával megtesszük, utána már nem kell attól tartanunk, hogy valami fontos témakört kifelejtünk.

A képen a Word for Windows 7.0 vázlatszerkesztõjét látjuk. Érdemes megfigyelni, hogy milyen könnyû eligazodni így egy 30-35 oldalas anyagban.

 

 

A gyakorlatban persze egy könyv, dolgozat írása “két oldalról” is indulhat:

1. Felülrõl lefelé:

(Korábbi fejtegetés szerint): Meghatározzuk a vázat, a szerkezetet, mirõl is szeretnénk írni, minek kell feltétlenül benne lenni, azután kibontjuk az egyes vázlatpontokat a szükséges mélységig.

2. Alulról felfelé: “Bevillannak” idõnként ötletek, gondolatok, amiket bele kellene venni a mûbe, fontos részletek, vagy szemléletes példák, esetleg segítõ poénok, kiegészítõk, ezeket gyorsan lejegyezzük, s azután majd beillesztjük az alakuló mû megfelelõ helyére.

 

A szerkezet áttekinthetõbbé válik, ha kiemeléseket alkalmazunk, vagyis a folyamatos szöveg egyes részeit (címeket, neveket, lényeges szavakat) feltûnõ módon írunk. A szép kiemelés nem bontja meg a szöveg homogén egységét (szürke folt), ezért ügyelni kell arra, hogy ne legyen hivalkodó. Legszebb kiemelési lehetõség a szövegbetû saját kurzívja (dõlt betû), mely nem zavarja meg az egyenletes képet - ezt a korábban leírt “hunyorgatós módszerrel” itt is ellenõrizhetjük. Jónak mondható még ugyanilyen szempontból a Kis kapitális betûváltozat (fõleg személynevek kiemelésére használjuk), szintén beleolvad a környezõ szavak foltjába, a félkövér viszont már hivalkodó, megbonthatja a szövegoldal egyensúlyát, ezért - ha mégis szükségesnek tartjuk alkalmazni - egy oldalon belül ügyelni kell az ilyen szavak arányos elrendezésére. A többi kiemelési lehetõség, mint a VERZÁLIS (NAGY BETÛS) VÁLTOZAT, az aláhúzás, ritkítás, vagy esetleg a nagyobb betûfokozat használata egyértelmûen zavaró, csökkenti az olvasás sebességét, ezért csak nagyon indokolt esetben - pl. tankönyvben, didaktikai megfontolásból - használjuk.

 

 

 

Egyéb eszközök (kép, képlet, táblázat, grafikon)

 

Ezt a fejezetet szinte feleslegesnek is tekinthetnénk, hiszen az utóbbi kb. harminc oldalban láthattunk szinte mindent a felsoroltak közül, mégis néhány példát érdemes megnézni.

 

A grafikus felületre épülõ szövegszerkesztõk általában nagyon jól együttmûködnek rajzolóprogramokkal, átveszik azok eredményeit, s nem kell nagy mûvészet ahhoz, hogy dekorációként

 az egyes programokhoz mellékelt, elõre összeállított képekbõl ilyet “alkossunk”,

 

 

 

 

 

    

vagy akár saját kezûleg (“saját egerûleg”) készítsünk ilyen gyermekrajzocskát, s azt a szövegünkben elhelyezzük.

 

 

 

 

 

Komolyabb munkánál pedig, ha képletekkel számolunk, nemcsak a másodfokú egyenlet megoldóképletét szerkeszthetjük meg,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hanem szinte bármilyen, akár teljesen valószínûtlenül bonyolult képletet is elkészíthetünk:

 

 

 

A fentiekbõl láthatjuk, hogy a képlet összetettségének a számítógép (elvileg) nem szab határt. (Ne feledkezzünk el azért arról, hogy hasonlóan komplikált mûvelet elõtt mentsük el a szöveget, mert bármi megtörténhet...)

 

Ha pedig az adatokat az áttekinthetõség érdekében szeretnénk táblázatba foglalni, megtehetjük, a programok nagy része menübõl elérhetõen, könnyen kezelhetõen támogatja ezt a mûveletet is:

 

Tetszési index(%)

Elsõ Editor

Másik Editor

Újszöveg-

szerkesztõ

Legújabb Editor

Gépigény 100 100 44 38

Kezelhetõség 16 12 80 100

Ár 100 82 26 8

 

Ráfoghatjuk, hogy ez eddig még tulajdonképpen csak grafika volt, nem kellett számolni semmit, pedig sok szövegszerkesztõ arra is képes. Az elõzõ táblázatban szereplõ értékek átlagát a szövegszerkesztõ program számolta ki:

 

Tetszési index(%)

Elsõ Editor

Másik Editor

Újszöveg-

szerkesztõ

Legújabb Editor

Gépigény 100 100 44 38

Kezelhetõség 16 12 80 100

Ár 100 82 26 8

Átlagérték

Ha pedig segítségül hívjuk - szintén a szövegszerkesztõn belül - valamelyik grafikon-készítõt, akkor az elõbbi adatokat látványosan meg is jelentethetjük.

 

A grafikonokról bõvebben a következõ, Táblázatkezelés c. alfejezetben olvashatunk. A két programfajtát (a szövegszerkesztõt és a táblázatkezelõt) összehasonlítva elmondhatjuk, hogy - bár jelentõs minõségi különbség tapasztalható, mindkét programcsalád a saját területének mestere, mégis - a felhasználói igények miatt egyre inkább átfedés tapasztalható a két terület között. Jogos elvárás, hogy ne kelljen egy tudományos dolgozat szerkesztése közben egyetlen képlet, táblázat vagy grafikon miatt egy másik programot indítanunk, legyen képes alapszinten megoldani ezt a feladatot egy szövegszerkesztõ is.

 Szómagyarázat

 

Behúzás Rögzített érték, amellyel a bekezdés elsõ sorát kissé jobbra állítva (beljebb) kezdjük

Betûtörzs Betûnagyság, pontosabban a nyomdabetû nagysága a felsõ és alsó szárat is beleértve

Ciceró 12 pont, vagy 4,512 mm

Kis kapitális Kapitälchen, olyan verzális, amelynek mérete a kisbetû középmagasságának felel meg (x vagy m betû magassága), a kezdõbetûk pedig nagybetûk

Kurrens Kisbetû

Kurzív Dõlt betû (nem egyszerû geometriai döntés, hanem az adott betûtípushoz tartozó dõlt betûkészlet)

Kvirt Lásd Négyzet

Négyzet Rögzített érték, szélessége a betûtörzs magasságával azonos

Pont A legkisebb nyomdai mértékegység, Francois-Ambroise Didot (1730-1804), francia nyomdász vezette be. 1 pont = 0,376 mm, 26,6 p = 1 cm, 72 p = 1"

Szedéstükör A nyomtatott oldal fehér margókkal körülvett szövegfelülete

Szóköz Szavak között hagyott üres hely, melynek mérete általában egyharmad négyzet

Szövegtükör Lásd Szedéstükör

Szürke folt A folyamatos szöveg betûi által alkotott homogén, egyenletes szürkeség hatását adó felület

Verzális Nagybetû

 

A további feldolgozást segítõ irodalmak

 

Albert Kapr: Könyvtervezés, könyvmûvészet. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971. Albert Kapr: 101 tétel a könyvtervezéshez. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978. Nyomdaipari enciklopédia - Fõszerk.: dr. Gara Miklós. Mûszaki Könyvkiadó,

Budapest, 1977. Garai Péter - Kelemen Eörs: Betûritmus a fényszedésben. Fényszedõ Központ Kft.,

Budapest, 1990. Kenczler Mihály: Grafikai tervezés laikusoknak - PC World, Budapest, 1995.

november - 1996. május (cikksorozat) Virágvölgyi Péter: Észrevételek egy nem laikustól. PC World, Budapest, 1996.

augusztus Sz. Kuncze Magdolna: A kézirat. Útmutató tankönyvszerzõk és -szerkesztõk számára

(OKI Pedagógus Szakma Megújítása Projekt) - Korona Kiadó Kft., Budapest, 1993.

Dr. Koncz József: Irodai alkalmazások: szövegszerkesztés. Informatika sorozat 6. - Graduation Bt., Törökbálint, 1994.

Molnár Mátyás: Word 5.5. ComputerBooks, Budapest, 1992. Gerõ Judit - Reich Gábor: Word for Windows 6.0. ComputerBooks, Budapest, 1994. Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Szerk.: Timkó György. Nyomdaipari Egyesülés,

Budapest, 1972. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó, Budapest,

1994. Nyomdatitkok, avagy a nyomdai megrendelõk kézikönyve. Szerk.: Korompay János.

Delta Szaklapkiadó, 1987. Magyar értelmezõ kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. Daniel Sillescu: PC-lexikon. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1994. Bernáth Miklós: Számítógép? Számítógép! Pécs, 1992. Szántó Tibor: A betû és a korszerû betûmûvészet rövid áttekintése. Akadémiai Kiadó,

Budapest, 1982.

 8. Táblázatkezelés

 

A szövegszerkesztõk mellett az egyik legnépszerûbb alkalmazás csoport a táblázatkezelõké, melyek az iskolai és tanfolyami oktatások “második nagy blokkját” képezik. A mai modern táblázatkezelõ programok rengeteg mindent tudnak, s ennek a tudásnak az átlag felhasználó csak kis részét használja ki. A talán legnépszerûbb és leggyakrabban oktatott program a Microsoft Excel, melyre a következõ szellemes megállapítás született:

“A táblázatkezelõ programok tekintetében az úgynevezett 80:20-as szabály eltolódott a 95:5-ös arány irányába, azaz a felhasználók az Excellel történõ munkájuk során idejük 95%-ában az Excel mûveleteinek csupán 5%-át használják.”*

 

Ezt a “definíciót” persze nemcsak az Excelre mondhatjuk el, hanem bármelyik modern táblázatkezelõre is. Mindenképpen érdemes egy ilyen programmal megismertetni a tanulókat. Ha nem alkalmasak a hardverlehetõségek az Excel oktatására, akkor próbáljunk meg valamilyen más táblázatkezelõ “régebbi” verzióját beszerezni. Pl. a PlanPerfect vagy a Quattro akár egy hajlékonylemezrõl is mûködtethetõ. Nem elavult dolgot tanítunk így, mert a különbözõ táblázatkezelõk az összes felhasználói program közül a legjobban hasonlítanak egymáshoz, s ha egyet megtanítunk, akkor nagyon könnyen elsajátítató egy másik is. Némi túlzással azt lehet mondani, hogy ha egyet ismerünk, akkor ismerjük az összest.

A táblázatkezelõ programok közül az elsõ legnépszerûbb (ma is sok helyen használják a legújabb verzióit) a Lotus 1-2-3 volt. Ennek a programnak nagyon sok eleme, funkciója, kezelési sajátsága szabványként terjedt el - s az összes táblázatkezelõben használható, pl.: a cellák tartalmának újraszámolása (F9), vagy az abszolút és relatív hivatkozás közti váltás (F4) stb.

 

Ha egy táblázatkezelõt (régebbi elnevezésén számolótáblát) elindítunk, akkor egy a képernyõ nagy részét kitöltõ táblázatot kapunk:

Az Excel 7.0 induláskor

 

Ez a táblázat azonban csak egy töredéke annak, ami a rendelkezésünkre áll. Mi csak az óriás tábla bal felsõ sarkát látjuk. Érdekes feladat fiatalabb és idõsebb generáció számára egyaránt, hogy ha egyesével kéne kitölteni az összes cellát (Excelben: 256 x 16.384 = 4.194.304 !) úgy, hogy egy cellába csak egy karakter kerüljön, akkor mennyi ideig tartana a munka. A legvadabb tippek fognak születni, de általában alábecsülik a körülbelüli idõt, ami olyan 11 nap. Az ellenõrzés: kérjünk meg egy tanulót, hogy amilyen gyorsan csak tud kezdjen kitölteni egy cellasort. Nézzük meg, hogy 10 másodperc alatt hány karaktert ír be. A kapott értékbõl kiszámoltathatjuk, hogy 4.194.304 cellát mennyi idõ alatt töltenének ki.

Ez a feladat sok mindenre jó. Megmutathatjuk, hogyan lehet alapvetõ számolásokat végeztetni a programmal, megismerjük a cellák értelmét (lehet cellahivatkozásokkal számolni) stb.

 

Vizsgáljuk meg ezután néhány pontban, hogy mire jó egy táblázatkezelõ program:

A cellákba írt számokkal matematikai mûveleteket végezhetünk. A számok megváltoztatása az eredményt azonnal módosítja, legalább is az Excelben ez az alapbeállítás. Van olyan táblázatkezelõ, ahol az automatikus újraszámolást nekünk kell beállítanunk.

A gyakran használt számolási eljárások felírása helyett függvényeket alkalmazhatunk. Minden táblázatkezelõben százas nagyságrendben vannak függvények, különbözõ csoportokba rendezve: matematikai és trigonometriai, statisztikai, adatbázis-kezelõ, pénzügyi, dátum és idõ, logikai, szöveges.

Adatnyilvántartásokat valósíthatunk meg. A nyilvántartott adatokat egyszerû eszközökkel kezelhetjük; különféle szempontok szerint sorba rendezhetjük, feltételtõl

függõen válogathatunk közülük, valamint kimutatásokat készíthetünk. Alkalmas a program egyszerûbb iskolai nyilvántartások (könyvek, ebédeltetés stb.) vezetésére is.

Számításainkat elemezhetjük, több változatot megvizsgálhatunk. Táblázatainkat tetszetõs külsõvel ruházhatjuk fel, ami egyben az áttekinthetõséget is

szolgálja. Adatainkból egyszerû eszközök segítségével grafikont készíthetünk. Ez az a téma,

amit az alábbiakban kicsit részletesebben be is mutatunk, ugyanis ez e programok leglátványosabb része, amit minden szinten - különbözõ mélységben - be lehet mutatni.

  Grafikonok*

Numerikus fogalmak megjelenítése általában könnyebb, ha a számokat átalakítjuk szavak, szimbólumok, nyilak, és más táblázathoz szükséges jelek kombinációjává. Az emberek könnyebbnek és érdekesebbnek találják az információ megértését, és az üzenet gyorsabban jut el hozzájuk, mint azokhoz, akik csak számokat és a hozzájuk tartozó szöveget látják.

A diagramokat használjuk az olyan összetett adatok nagy mennyiségének összegzésére is, amelyeket máshogy nehéz lenne megérteni (gondoljunk csak pl. a térképekre, ami a magasság-adatokat ábrázolja a hely függvényében). Sokszor különbözõ kapcsolatokat vehetünk észre, amit máshogy nem láthatnánk.

 

A grafikon elõkészítése

 

Annak ellenére, hogy a diagramok nagy számú változatait alkalmazzák az oktatásban, üzleti életben, elkészítésük alapvetõ lépései megegyeznek:

 

1.lépés a táblázat jellemzõinek meghatározása. Általában, egy táblázat valaminek a része, mint például egy bemutatóé vagy egy nagyobb dokumentumé. Ritkán készítünk táblázatot önmagáért, a bemutató tárgya jelentõsen meghatározza a táblázat jellemzõit, de a táblázaton belül az adatot számos módon mutathatjuk be. Tehát, el kell döntenünk, hogy mi a tárgya az adott táblázatnak. Például, ez egy olyan táblázat, ami az iskola elmúlt néhány évi eredményeit mutatja be, vagy egy olyan, amelyik öt különbözõ osztály év végi átlagát veti egybe?

Minden táblázatot egy gondolat bemutatásához tervezünk. Az egyik probléma, ami felmerül egy tapasztalatlan tervezõnél, a túl sok információ besûrítése egy egyszerû táblázatba. Ez egyébként a grafikon értelmezését is megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi.

 

2.lépés az adatok összegyûjtése. Ez lehet egy papírdarabra írt megjegyzés, de lehet sokévi adatgyûjtés eredménye egy adatbázisban. Mivel a táblázatok adatai igen meggyõzõek

lehetnek, ezért az adatokat gondosan kell megválasztani, hogy megerõsítsék a jelentõs pontokat. Senki nem akarja, hogy a közönsége félreértse az üzenetet.

Továbbá, csak azért, mert rendelkezünk 10 év adataival, nem feltétlenül szükséges fel is használnunk azokat, mert a grafikonjaink könnyen áttekinthetetlenné válhatnak, ha túl sok adatot ábrázolunk. Ha a táblázat tárgyához csak az adatok egy része szükséges, akkor az adatoknak csak azt a részét kívánjuk felhasználni. Talán csak 1 év, vagy 1 hónap adataira van szükségünk a rendelkezésre álló 10 év adataiból.

Természetesen lehet, hogy már össze vannak gyûjtve az adatok a dokumentum vagy a prezentáció számára, de pontosan meg kell határozni, hogy az adathalmaz melyik része jelenjen meg a táblázatban. Így, ha valójában még nem is gyûjtöttük össze az adatokat, legalább el kell döntenünk, hogy melyik része kerüljön felhasználásra.

 

3.lépés a használandó adatokhoz és a feladat tárgyához legmegfelelõbb diagramtípus kiválasztása. Képzeljük magunkat a diagram helyébe. Éppen úgy, mint az autószerelõ, akinek a megfelelõ eszközt kell kiválasztania, egy táblázattervezõnek is képesnek kell lennie a legmegfelelõbb típus kiválasztására. Meg fogjuk vizsgálni a rendelkezésre álló formátumok választékát részletesen a fejezet hátralevõ részében.

4.lépés a diagram megvalósítása. A diagram elkészülte után nem árt, ha megnézetjük a diagramot egy vagy több olyan emberrel, akik tisztában vannak a használt adatokkal. Õk könnyen megérthetik és visszaadhatják a kifejezni kívánt üzenetet. Ha nem tudják, akkor az ábra nem olyan világos, mint amilyennek kellene lennie és további fejlesztésre van szükség. Néha a megfigyelõk azt is meg tudják mondani, hogy a diagram mely része szorul fejlesztésre.

 

Mikor melyik típust használjuk?

 

Ez talán a legfontosabb kérdés. Ráadásul a modern táblázatkezelõk széles grafikon-választéka sokszor inkább zavar, mint segít. Nem jól megválasztott típus esetében félreértelmezhetõek az adatok, nem érjük le a kitûzött célt.

Remélhetõleg az alábbiak segítséget nyújtanak a helyes választásban. Nem biztos, hogy az összes típust megtaláljuk az általunk használt programban. Az egyes típusokon belül sokszor további altípusok is vannak, melyekkel tovább finomíthatjuk közlendõnket.

 

Pie - tortagrafikon (kördiagram)

 

Alkalmanként, a megjelenítendõ adat felosztható az egész mennyiség részeire. Az ilyen adat neve lehet piaci részesedés, százalék, felbontás, vagy pártszimpátia. Figyeljük meg, hogy a kördiagram az a tipikus grafikon, ahol nincs szükség koordinátarendszerre. A kör minden szektora, vagy cikke a teljes összeg egy részét képviseli.

A kördiagramok ideálisan ábrázolják egy adathalmaz komponenseit. Szolíd kördiagramként is megjelenhetnek, de a hang-súlyosabb körcikkeket ki is robbanthatjuk. Figyeljünk arra, hogy 5-6 adatnál többet ne ábrázoljunk, mert áttekinthetetlen lesz az ábra. (Van olyan táblázatkezelõ, ahol 12-ben van maximálva a körcikkek száma.)

 

 

Bar - hasáb, oszlop grafikon

 

Az oszlopdiagramoknak alapvetõen két változatuk van: vízszintes és függõleges. Az idõfüggõ adatok esetében általában a függõleges oszlopok a legalkalmasabbak, mivel az idõvel mindig a balról-jobbra mozgást társítjuk. Az oszlopok magassága jelzi az adat értékét a hozzátartozó periódusra vonatkozóan. Amikor az adatok egy csoportját kívánjuk megjeleníteni, akkor vagy csoportosított vagy halmozott oszlopdiagramot használunk. A csoportosított oszlopdiagramban az oszlopok minden típusa különbözõ árut jelöl ugyanarra a periódusra. Ha az áruk összmennyisége is érdekel minket, akkor az egyes áruk oszlopait egymásra is helyezhetjük. Figyeljük meg, hogy még mindig jól látható az egyes áruk relatív mérete, de a hangsúly az összegen van. Ha az egyes tételek aktuális értékét akarjuk könnyen meghatározni, akkor inkább a csoportosított diagramot használjuk.

 

 

Line - vonalas diagramok

 

A vonalas (térben: szalag) diagramok trendeket ábrázolnak egy idõtartamban.

Ezek a trendek emelkedõ és ereszkedõ vonalak formájában jelennek meg, amelyek magas, illetve alacsony értékeket és gyors mozgást vagy stabilitást jelentenek. A vonalas diagramot sok adat esetében érdemes választani. A vonalas diagramok kiemelik az adat folytonosságát egy idõperiódusban. Habár a legtöbb program lehetõvé teszi az egyes pontok értékének kijelzését, ha szükséges, a vonalas diagram fõ erénye inkább az általános változások ábrázolása, mintsem a sajátos értékek megjelenítése.

Ha számos trendet kívánunk összehasonlítani, akkor több vonal kerül az ábrára, mint pl. itt. Vigyázzunk, mert a túl sok vonal nehezen olvashatóvá teszi a táblázatot. Egy megoldás, ha a diagramot két vagy több diagrammal helyettesítjük, fõleg ha ugyanarra a lapra nyomtatjuk (vagy ugyanazon a bemutató diagramon jelenítjük meg).

 

Area - terület diagram

 

A vonalas és a halmozott diagram keresztezése a terület diagram. Ahogy a vonalas diagram, a terület diagram is inkább az adatok folyamatos változását mutatja, mint az egyes értékek megjelenítését. Azonban a halmozott diagramhoz hasonlóan, a tételek adatai egymásra halmozódnak és a hangsúly az értékek kombinációján van.

 

Surface - felszín grafikon

 

Míg az eddigi diagramoknak van két- ill. háromdimenziós fajtája is (az ábrák a látványosabb 3 dimenziós mutatják), addig ez a diagram csak háromdimenziós. A felületdiagramon nem adatsorokat ábrázolunk, hanem egy-egy értéksávot jelölünk egy színnel. Az X és Z tengelyek beosztása egységnyi, a Z érték pedig az értékek nagyságát reprezentálja. Így az adataink értékének felhasználásával egy felület jeleníthetõ meg. Az alábbi példa a Z=X*Y*COS(X*Y) matematikai függvény eredményét ábrázolja.

Ez a grafikon matematikai függvények bemutatására, ábrázolására kiválóan alkalmas, de pontos értékeket róla leolvasni szinte lehetetlen.

 

 

Scatter - pont vagy XY grafikon

 

Ez a diagramtípus mérési eredmények ábrázolására készült. Ha az adatokat nem növekvõ sorrendben vittük be a táblázatba, a diagram ezek értékét akkor is növekvõ sorrendben helyezi a megfelelõ tengelyre. Az eddigi diagrammok csak azonos távolságra esõ “X” értékek megjelenítésére szolgálnak, mégpedig olyan sorrendben ahogy ezt a táblázatban leírtuk.

Az XY diagramra jó példa: út-idõ diagram. Ebben a diagramtípusban akár X tört értékéhez is rendelhetünk Y értéket.

 

 

Radar - sugár grafikon

 

Ez a grafikonfajta leginkább egy “körbetekert” vonalgrafikonra hasonlít, a Távol-Keleten kedvelt megjelenítési forma. A sugárdiagram lényege, hogy minden kategóriához külön értéktengely tartozik. Az értéktengelyek egy közös pontból indulnak ki, s egy-egy vonal egy-egy adatsor pontjait köti össze.

 

 

Doughnut - perec diagram (szó szerint: fánk)

 

Olyan fajtája a kördiagramnak, amelyben nemcsak egy adatsorozat ábrázolható. Az ábrán pl. két terület alma és körte termése ábrázolható, a külsõ kör ábrázolja az egyik, míg a belsõ a másik terület adatait. Természetesen túl sok sorozatot nem érdemes össze zsúfolni egy kis méretû grafikonra, mert akkor nem lesznek jól láthatóak az összefüggések.

 

 

 

 

 

 

Hi-Lo - magas-alacsony vagy gyertyadiagram*

 

Ez a diagram csak három adatsor megjelenítését teszi lehetõvé. A három adatsor a minimum, a maximum és a záró érték jellegû adatsor. A diagram jól szemlélteti az elõfordult minimális és maximális értékeket, illetve a köztük való eltérés nagyságát. Ezeket a különbségeket egy-egy függõleges vonal jeleníti meg. A függõleges vonalon a vízszintes áthúzás a záró értéket jelenti.

 

Nagyon jól szemlélteti, hogy a pillanatnyi állapot hogyan viszonyul a két szélsõ értékhez. Ha a záró érték kívül esik a minimum-maximum területe, akkor átveszi a szélsõérték szerepét.

A gyertyadiagram egyik gyakori alkalmazási területe a bankok árfolyamfigyelése, mivel a bankok számára nagyon fontos információ mind az árfolyam minimális, illetve maximális értéke, mind a záróérték helyzete a két szélsõértékhez viszonyítva.

 

A grafikontípusok megismerése után vegyük át röviden, hogy mivel érdemes még foglalkozni egy táblázatkezelõ oktatása során. Táblázatok készítése, formázása. Függvények (természetesen életkorhoz és tudáshoz alkalmazkodva). Abszolút és relatív hivatkozás, adatbázis létrehozása, mûveletek benne (mindkettõ csak magasabb szinten).

   

9. Adatbázis-kezelés

 

Ez a felhasználói programok oktatásának legnagyobb kérdõjele. A legtöbb helyen egyszerûen kihagyják, van ahol a táblázatkezelés témakörében elõkerül és van ahol ez van a központban. Az biztos, hogy a NAT is nagy súlyt fektet az adatbázisokra.

Persze adatbázis-kezelés és adatbázis-kezelés között nagy különbség van. Érthetjük ez alatt egy adatbázis elkészítését, adatokkal való feltöltését és érthetjük egy adatbázisban való keresgetést is. Ez utóbbi nem igazán nagy probléma - tulajdonképpen az Internet részét képezõ World Wide Web használata (a “webbezés”) is egy ilyen mûvelet.

 

Ha úgy döntünk, hogy oktatjuk az adatbázis-kezelés, és nem csak használói szinten, akkor az elsõ és legfontosabb lépés egy egyszerûbb adatbázis felépítésének bemutatása. Ennek talán legjobb példája egy táblázat.

 

 

Név Születési év foglalkozás lakhely hobby

Varga Zita 1985 iskolás Pécs olvasás

Varga Szilvia 1990 iskolás Pécs babázás

Bernáth Réka 1994 óvodás Pécs rajzolás

 

 

 

 

Az oszlopok elsõ sorában lévõ adat a mezõnév (field name). Ezzel meghatározzuk, hogy melyik oszlopban milyen tulajdonságát tartjuk nyilván egy embernek, vagy egy árunak. Az adatbázis egyes sorait rekordoknak (record) nevezzük. Egy rekordban egy emberre vagy árura vonatkozó adatok vannak. A rekord legkisebb egysége a mezõ (field). Az egy oszlopban szereplõ mezõk ugyanolyan típusúak. Komolyabb adatbázis-kezelõkben (Dbase) definiálni kell a típust is, pl. numerikus, sztring stb. Ha egy táblázatkezelõvel dolgozunk, akkor elég csak mezõnevet adni, a program nem figyel arra, hogy oda megfelelõ adatokat írunk-e be.

 

A teljes adatbázis-kezelés lépései:

1. az adatbázis megtervezése (mik legyenek a mezõnevek, szükség esetén milyen típusúak legyenek);

1. az adatbázis létrehozása, definiálása; 1. az adatbázis feltöltése; 1. rendezések végrehajtása; 1. használati jogosultságok beállítása (ha lehet, és ha szükséges); 1. az adatbázis használata: keresések, feltételes keresések, összetett keresések.

 

 

10. Grafikus programok

 

 

A leglátványosabb csoport, hasznos, ha be tudunk mutatni egyet. Sokfajta grafikus program van, az egyszerû rajzolótól (PaintBrush), a bonyolultabb grafikai mûveletek elvégzésére alkalmas (CorelDraw) és bemutatókészítõ (WordPerfect Presentations, Microsoft PowerPoint) programokon keresztül a mérnöki tervezõ programokig (AutoCAD).

Hogy melyiket választjuk, az függ a helyi tantervünk célkitûzésétõl, az iskola profiljától és természetesen a hardverfeltételektõl. Ez utóbbi talán a legkényesebb pont, mert a felhasználói programok közül ezek a leginkább hardverfüggõk. Nagyon egyszerû rajz-programocskák azonban már XT-kre is léteznek, s itt jól tudunk kapcsolódni a programozáshoz is: LOGO - teknõcgrafika.

 

Ha van rá lehetõségünk érdemes egy bemutatókészítõ programmal foglalkoznunk, ugyanis itt egy jó keretbe, ti. egy bemutató (slide-show) elkészítésébe foglalhatunk nagyon sok lehetõséget, trükköt. Tisztázni lehet a pixeles és vektoros rajz közti különbséget, bemutatható a bittérképes rajz, hang- és képeffektusok használhatók stb.

Bittérkép

 

 

A vektoros és pixeles programok vázlatos összehasonlítása

 

Vektorgrafikus programok Pixelgrafikus programok 

a kép koordinátáit tárolja a program, ezért a fájl mérete kicsi

a kép minden egyes pontját tárolja a program, ezért a fájl

mérete nagy

könnyebben nagyítható, kicsinyíthetõ, forgatható stb.

körülményesebbek ezek a mûveletek, sokszor

arányromlással jár együtt

nem lehet beleradírozni, csak egész képelemek törölhetõk

radírozható, pontonként javítható - retusálható

nehézkes színezés akár pontonként is színezhetõ

 

A feldolgozást segítõ további irodalmak

 

Bernáth Miklós - Kovács Balázs: A bemutatókészítés mûvészete - WordPerfect Presentations 2.0 for Windows. Flag Kft., Bp., 1995.

Bartha Gábor: Nagy Corel könyv I-II. LSI Oktatóközpont,Bp., én. Minden, grafikus programokat bemutató könyv.

 

 

 

 

 

 

11. Egyéb programok

 

 

Ebbe a csoportba tartoznak mindazok a szoftverek, melyek egy-egy tantárgyhoz, témakörhöz kapcsolódnak. Vannak programok, melyek az “általános” oktatásba bekapcsolhatók, s vannak, melyek speciális esetekben pl. matematika tagozat esetén nyújthatnak segítséget. Minden esetben szükség van az adott tárgyat tanító kolléga segítségére, együttmûködésére és leginkább igényére, hogy ilyeneket mutasson be a tanítványoknak. Ma már szinte minden

témához vannak teszt- és felkészítõ-programok, melyek szüntelen visszacsatolásokkal biztosítják az önálló tanulást, az önellenõrizhetõséget, az objektív értékelhetõséget.

Az “egyéb programok” csoportba sorolandók a célprogramok, melyek egy-egy feladat (feladatcsoport) elvégzésére készültek: pl.: számlázó program, könyvelõ program, térképprogram stb.

 

Végül, itt kell megemlíteni a (számítógépes) gépírást segítõ programokat, és a minden különösebb segédprogram nélküli gépírás tanítást. Egyre több helyen ismerik fel ennek a fontosságát, mert nem sokat ér pl., ha szuper módon ismer valaki egy szövegszerkesztõt, de idejének nagy részét a betûk megkeresésével tölti.

Itt nyilvánvalóan nem az a cél, hogy profi gépírókat képezzünk, sõt még az is elfogadható, ha nem tanulnak meg a tanítványok “vakon” gépelni, de legalább felgyorsulnak a szöveg bevitelében, a billentyûzet kezelésében.

Van olyan iskola, ahol az operációs rendszer megismerése után egybõl a gépírás oktatása következik. Ha nekünk is megtetszik az ötlet, mindenképp elõbbre kell ezt a részt sorolni oktatási programunkban. Természetesen a tanulás és gyakorlás valamilyen számítógépes szövegszerkesztõn (editoron) történik, így annak alapszintû kezelése kell hogy az elsõ lépés legyen.

 

Ez az az ismeretkör, ami egy gépírás tankönyv* segítségével (és némi szorgalommal) önállóan is elsajátítható, bár kétségkívül gyorsabb és pontosabb, ha egy szakképzett oktató irányításával történik. (A tankönyv egyébként mindenképpen szükséges a tanuláshoz.)

 

 

 

 

 

 

 

 

12. Multimédia*

 

 

A multimédia (MM) fogalom alatt az ismeretek elsajátításának olyan új, az egyéni tanulás segítésére kitalált eddigi leghatékonyabb módját értjük, amely lehetõvé teszi az elsajátítandó ismeretanyag egyes részleteinek tetszés szerinti számú ismétlését, újrajátszását, a többi érzékszerv egyidejû használata révén hatékonyabb bevésését, memorizálását megértését, mindezt a felhasználó egyedi igényével, egyedi megértési szempontjainak messzemenõ figyelembevételével, az egyéni idõrendbe ágyazva, kellemes, korszerû módon. Régebben a számítógépek elterjedése elõtt multimédia alatt olyan háromnál több eszköz vagy anyag együttes alkalmazását értették, amelyek egymás szerepét hatékonyan kiegészítették (pl. hangosított diasorozat). Ma a multimédia – a többcsatornás információátvitel hordozója – elsõsorban a hangkeltési és mozgókép-lejátszási lehetõséggel ellátott számítógépet jelenti. Az ilyen programok nagy tárolási igényük miatt szinte kizárólag CD-ROM-on jelennek meg.

Nem minden CD-ROM interaktív multimédia, mert a program és az ember közti kommunikáció alternatív visszacsatolásai adják az interaktivítást.

 

A multimédia jellemzõi:

A multimédia rendszerek integrálni képesek szinte valamennyi taneszközt (nyomtatott, audiovizuális és elektronikus médiumok stb.), amelyet az emberiség a nevelés története során alkalmazott a megtanulandó és a tanulásirányító információk közvetítésére.

A multimédia anyagok alkalmasak arra, hogy a tanuláselméleti eredményeket, többek között a programozott oktatás pozitív tapasztalatait a MM programokba beépíthessük (egyéni ütem, aktivitás, önellenõrzõ lehetõség stb.) Nincs akadálya, hogy az egyénhez alkalmazkodó programok készüljenek, hiszen a MM szinte korlátlan nagyságú, jól strukturált információhalmaz esetén is végtelen sokféle bejárási lehetõséget biztosít úgy, hogy bejárás közben az információ elérésének idõtartama elfogadhatóan kicsiny.

A multimédia-rendszerek emberközpontú, felhasználóbarát rendszerek, amelyek a számítógépet az interaktív MM eszközök lelkét úgy csempészik be a mûvelõdés és szórakoztatás eszközévé, hogy számítástechnikai ismereteket a felhasználótól egyáltalán nem igényelnek, elterjedésüknek a különleges szakismeret nem akadálya.

Számos új oktatástechnikai eszköz széleskörû elterjedésének komoly akadálya volt, hogy nem készült hozzá kellõ mennyiségû és minõségû információhordozó. Minthogy a MM programok készítését olyan felhasználóbarát szerzõi nyelvek segítik, amelyek a szerzõktõl nem kívánnak speciális számítógépes programozói ismereteket, várható, hogy MM programban nem lesz hiány.

A multimédia eszközök és anyagok nemcsak a mûvelõdés, hanem a szórakozás eszközei is. Az igények miatt tömegcikké válhatnak, és emiatt várható, hogy az áruk rövid idõn belül elfogadhatóan olcsó lesz, és így nem lesz akadálya, hogy minden iskolában, könyvtárban, háztartásban jelen legyenek.

Kísérletek igazolják, hogy a MM-t felhasználó oktatás, tanulás során az ismeretek elsajátítási aránya lényegesen javulhat, miközben a tanulásra fordított idõ a hagyományoshoz képest számottevõen csökkenhet. Mindez az iskolai oktatáson túl a felnõttek képzésében, tovább- és átképzésében különös jelentõségû.

 

 

 

Multimédia a gyakorlatban

 

A következõ néhány sor kedvcsináló szándékkal került be a kiadványba. A választék napról-napra bõvül, rengeteg kiadvány jelent meg az utóbbi évben.

Az 1993-ban kiadott “Politika”, az elsõ olyan magyar mû, amely a multimédia minden lehetõségét kihasználta. A lemez az 1944 és 1989 közötti évek magyar politikatörténetét foglalja össze, és járja körül hanggal, képpel, videóval, írott anyaggal. A kor történelmét megismerni kívánó olvasó valóságos magánarchívum birtokába jut, amelyben fellapozhat bármely fontosabb párthatározatot és más dokumentumot az egypártrendszer korszakából. Megnézheti, meghallgathatja hozzá a korabeli politika valamennyi fõszereplõjének egy-egy beszédét, vagy valamilyen jelenet filmfelvételét, és elolvashatja a monitoron a kor minden jelentõs politikai személyiségének életrajzát. Részletes kronológiát is kap mindehhez, továbbá plakátokat, rajzokat, újságcikkeket, zenei részleteket. A lemez mozgóképanyaga több mint egyórányi, és a látható-hallható-olvasható dokumentumokat több száz oldalnyi tanulmány segíti értelmezni.

 

A “Manóka-land”, ami lehetne Manó kaland (kiadója a Profi-Média Kft) is játékos képességfejlesztõ oktatóprogram kisiskolásoknak, mely valóban tanít, fejleszti a gondolkodást, és szórakoztat. Ráadásul nem egy hétvégére szól. Így kettõs célt képes elérni: ismereteket ad át, miközben megtanítja a gyerekeket a számítógép használatára. A fejlesztõk pedagógiai gyakorlatát dicséri, hogy az egész programban hangos segítséget kapunk, vagyis sohasem írott szövegre kell támaszkodnunk, hanem élõszóban, gyerekhangon lehet megismételtetni, hogy mi is a feladat, illetve mit kell tenni a továbblépéshez. Megunhatatlan, és csak többszöri nekifutásra játszható-tanulható végig. Éppen ezért nagyon ésszerû szolgáltatása, hogy megõrzi a kilépés pillanatbeli állapotot, így legközelebb ugyanott folytatható a világ megismerése gyerekszemmel, ahol legutóbb abbahagytuk. Indításkor hat vezetõ figura közül kérhetjük, hogy (a háttérben) állítsa össze a kérdések és feladatok sorát, ez után pedig a két helyszín Gombdomb, illetve Kártyavár közül kell választanunk. Összesen nyolc témakört érint a CD: a Kártyavár címszó alatt az iskola, a közlekedés, a lakóhely, a család és a mesterségek tudnivalóival találkozunk, a Gombdomb pedig az idõt, az idõjárást és

az élettelen anyagokat mutatja be. Közel 200 játékos feladat megoldását kell elvégeznie a kisiskolásnak ahhoz, hogy teljesen végigpörgesse a CD-t, miközben elsajátítja az egeres képvontatást, a billentyûzetrõl történõ beírást és az egér használatának általános szabályait. Zizi, a mesélõt vagy inkább tanító nénit alakító fõhõs minden jó válaszért gyöngyöket fûz egy képzeletbeli zsinórra, alul pedig a gyerekek legnagyobb örömére számokkal is megmutatja, hogy hány gyöngyöt sikerült összegyûjteni. A megfelelõ pontszám elérése után egy kinyomtatható oklevél a jutalom.

Asterix, az angoltanár 1. és 2. (kiadja a Kossuth Könyvkiadó) A gyerekeknek szánt, angol származású nyelvoktató CD. Mi szögezheti le a számítógép elé a gyerekeket? Természetesen a mese, és õk most éppen ezt kapják. A bemutatkozásnál a történet szereplõinek képét láthatjuk, rájuk kattintva kezdõdik a lecke, kimondják saját nevüket (itt találkozhatunk elõször Asterixszel, a gall harcossal és barátjával, Obelixszel), s már túl is vagyunk az elsõ idegen szavak megértésén Maga a történet egy többszintû interaktív, hangos képregény, amelynél magunk választhatjuk meg, melyik fejezetben kívánunk elmélyedni, továbbá, hogy hallás után vagy olvasva akarunk-e tanulni. Az elsõ lemezen a képregény 22 fejezetét, a másodikon további 15 részt találunk. Éppen annyira interaktív a program, amennyire kell: a képenként változó történet szövegét hangosan mondja el egy angol narrátor, és mi választhatunk, hogy el akarjuk-e olvasni a sztori szövegét. Csaknem egyórányi hanganyagot, a képregény 37 fejezetében több mint 400 színes rajzot és a teljes szöveg magyar fordítását találjuk az Asterix sorozat két lemezén, a nyelvtan elsajátítását pedig tanári jegyzetek segítik. A leírás szerint, amennyiben mindegyik lehetõséggel élünk, lemezenként több mint 5 órányi szórakoztató tanulnivalót kapunk, és összesen több mint 1500 szótári egységet sulykoltathatunk be a CD segítségével.

 

A nyelvoktató CD-k között ki kell emelni a Picdic képes szótárakat, melyek több mint 80 témakörben több ezer szót mutatnak be, leírva és kimondva azokat.

 

A nagy Brehm (kiadja a Kossuth Könyvkiadó) 2500 eredeti képet, 42 videó és 37 hangfelvételt tartalmaz. Mind a 18 kötetben mûködik a keresõfunkció, az állatok rendszerezett besorolását és a keresett szó elõfordulását két külön ablak mutatja.

 

Az “Anyanyelvi könyvespolc” (kiadója a szegedi Scripum Kft) hatalmas anyagot ölel fel, hiszen az Akadémiai Kiadó kézikönyvei közül: A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása, a Helyesírási kéziszótár, az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, valamint a képes diákszótár tartalma mind szerepel az adatbázisban.

 

A Révai Nagy Lexikon több mint 16 és fél millió szót tartalmaz hasznos információkkal.

 

Képes Krónika amely hatórányi képes történelemkönyvet tartalmaz.

 

A Picdic egy témaköre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 13. A helyi hálózatok* és az Internet**

 

 

Helyi hálózatok

 

A számítógépes hálózat olyan elosztott rendszer, amelyben független számítógépek és számítógéprendszerek egymással információkat, adatokat cserélhetnek, és erõforrásaikat megosztva használhatják. Az információcserét adatátviteli eljárások rendszere vezérli, amit protokollnak nevezünk. A protokoll az adatátviteli hálózatokban a kommunikáció kezdeményezéséhez és fenntartásához szükséges, szigorúan kötött szabályok rendszere.

A hálózatokat többféle szempontok szerint csoportosíthatjuk, mint pl.: méretük szerint, a kapcsolat létrehozása szerint, az adatátviteli jel jellege szerint, az átviteli közeg szerint.

 

A hálózatok méretük szerinti csoportosítása:

LAN (Local Area Network), azaz helyi hálózat. Egy helyiségen, vagy egy épületen belül kiépített hálózat. Ilyen egy iskolai hálózat is. Ebben az alfejezetben is ezzel foglalkozunk.

MAN (Metropolitan Area Network), azaz városi hálózat. Mint neve is mutatja, többnyire több intézmény LAN-jait, vagy felhasználóit köti össze. Ezt az összeköttetést telefonhálózaton keresztül is meg lehet valósítani.

WAN (Wide Area Network), azaz nagy kiterjedésû hálózat. Jellemzõje, hogy földrajzi mértékû térségeket hálóz be. Postai vonalakon keresztül az összeköttetés lehet földi, vagy mûholdas, analóg, vagy digitális. Itt bekapcsolódnak a mûholdak is az adatátvitelbe. Ilyen hálózat az Internet is.

 

A kapcsolat létrehozása szerint:

Vonalkapcsolt hálózat: közvetlen fizikai összeköttetést létesít a felek között egy különálló adatátviteli csatornán - rögzített adatátviteli sebességgel és rögzített késleltetéssel. A kapcsolat felépítésére idõre van szükség.

Csomagkapcsolt hálózat: ennek az a lényege, hogy az összeköttetést nem egy meghatározott adatátviteli csatornán valósítja meg, hanem a csomagkapcsoló központokon keresztül, mindig az éppen szabad adatátviteli csatornán. A hálózatban a különbözõ csatornáknak különbözõ adatátviteli sebességük lehet, a felhasználók ezt nem érzékelik. A hálózat által éppen kiválasztott csatornától és útvonaltól függ az átviteli késleltetés értéke.

Sugárzó/adatkibocsátó rendszerek. Jellemzõjük, hogy az információt egy adó küldi, sugározza ki a rendszerbe. Az a rendszeren belül mindenkihez eljut, de csak a címzett tudja felhasználni, venni. Ezen az elven mûködnek a rádiós és a mûholdas rendszerek, illetve a LAN-ok nagyobb hányada.

Pont-pont kapcsolatú hálózatok: kettõ, vagy néhány felhasználó által kizárólagosan használt fix összeköttetés.

 

Az adatátviteli jel jellege szerint:

Analóg hálózatok, amelyek analóg jelekkel dolgoznak; igen kis sebességgel. Digitális hálózatok, amelyek nagy sebességû, kis torzítású kapcsolatot tesznek

lehetõvé. A számítógépes hálózatok ilyen típusúak.

 

 

Az átviteli közeg szerint:

Sodrott érpár; mint például a hagyományos telefonvonal. Koaxális kábel; hasonló, mint a kábeltévé technika. Fénykábel. A legkorszerûbb, -gyorsabb adatátvitelt teszi lehetõvé. Atmoszférikus vezeték nélküli átvitel. Kapcsolat hozható létre infravörös fény

segítségével, továbbá az éteren keresztül rádiófrekvenciás jelekkel, de a lézersugaras és mikrohullámú összeköttetés is megvalósítható.

 

 

A hálózatok logikai elrendezését hálózattopológiának nevezik. A következõ típusok ismeretesek:

Sín, vagy busz topológia. Az állomások egy vezetékszegmensre (sín) csatlakoznak. A szegmens hossza meghatározott, függ a vezeték tulajdonságaitól. Mindkét végén ohmikus lezárók találhatók.

Csillag (star) topológia. Az állomások a csillagponthoz sugarasan kapcsolódnak. Több csillagpont alakítható ki, amelyek egymással összeköthetõk.

Gyûrû (ring) topológia. Az ilyen típusú hálózatba kapcsolt gépek közül egy mindig a szomszédos elemmel van összekötve. A hálózat körbejárható, nincs végállomás.

Vezérlõjeles gyûrû (token ring) topológia. Ebben a rendszerben egy hurkolt kábelközponton át történik a gépek összekötése. A vezérlõjel állandóan körbe jár a hálózatban, és az az állomás kap engedélyt a kommunikáció kezdeményezésére, amelyik kapujában ott tartózkodik a vezérlõjel.

 

Hazánkban a számítógépes hálózatok közül az egyik legismertebb a NOVELL cég által forgalmazott NetWare. A NetWare hálózatok alapelve, hogy a saját operációs rendszer felügyelete alatt mûködõ gépek, mint munkaállomások kapcsolódnak egy vagy több központi - szerver (kiszolgáló) - géphez, melyeknek erõforrásai (háttértárolók, nyomtatók) közösen használják. Megkülönböztetünk dedikált és nem dedikált szervereket attól függõen, hogy a gép felhasználható-e felhasználói gépként is, vagy sem. Általában a dedikált szervert érdemes használni, amikor a szerver nem használható felhasználói gépként, mert így a mûködése gyorsabb.

 

A hálózati operációs rendszer szolgáltatásai

 

Fájl-szerver. A fájl-szerver általában egy számítógép, amely a nagy kapacitású winchestert kezeli. A megosztás megvalósítható könyvtár, fájl és lemezek alapján. Könyvtár alapján való megosztás esetén a felhasználó egy adott könyvtárhoz, fájl alapján történõ megosztás esetén csak meghatározott fájlokhoz férhet hozzá.

Nyomtató-szerver. A printerszerver a hálózat valamennyi állomása számára lehetõvé teszi, hogy egy nyomtatót használjon. Ez olyan drága eszköznél fontos, mint például a lézernyomtató, vagy egy nagyon gyors mátrixnyomtató. Így a munkaállomáson úgy használhatjuk a nyomtatót, mintha az közvetlenül a mi gépünkhöz lenne kötve. A szolgáltatáshoz az is hozzátartozik, hogy a nyomtatóra még akkor is kiküldhetünk adatokat, amikor az éppen más munkaállomás anyagát nyomtatja.

Összekapcsolhatóság. Az összekapcsolhatóság fogalma a lokális hálózatban a hálózat valamely munkaállomásának egy a hálózaton kívüli számítógéppel létesített kapcsolatát jelenti, valamint egy, vagy több hálózattal történõ kapcsolatot. Az egymással kapcsolódó hálózatok lehetnek azonos, vagy különbözõ típusúak. Az összekapcsolódás megvalósítható közvetlen, vagy távolsági úton is.

Hálózati névszolgáltatás. A hálózatba bekapcsolódó felhasználókat és a megosztott erõforrásokat a hálózati névszolgáltatás egy-egy névvel látja el, melyek alapján a felhasználók és az alkalmazói programok hivatkoznak rájuk. A hálózati névszolgáltatás leveszi a szolgálatkérés megvalósításához szükséges helyes címzés gondját a felhasználó, vagy a program válláról.

Elektronikus posta. Egyes hálózati operációs rendszerek a felhasználók egyszerû kommunikálását az elektronikus postával teszik lehetõvé. Ennek a szolgáltatásnak a segítségével a felhasználó üzeneteket adhat fel, illetve fogadhat.

 

 

A NetWare

 

A hálózat kiépítésének az volt a célja, hogy a DOS alatt mûködõ gépeken dolgozó felhasználók (userek) saját gépüket és a szerver(eke)t is tudják használni. Így mind a DOS parancsait, mind a NetWare nyújtotta lehetõségeket is képesek használni.

A kapcsolatfelvétel több lépésben történik, feltételezve a konkrét fizikai kapcsolat meglétét, valamint a gépek bekapcsolt állapotát.

Az elsõ lépés az IPX.COM program lefuttatása. Ennek hatására a gépben lévõ BIOS lehetõségek hálózati elemekkel egészülnek ki, a NetWare elérhetõ lesz.

A második lépés a NETx.COM lefuttatásával valósul meg. Az “x” a felhasználó gépén alkalmazott DOS verziót jelenti. Például: NET5.COM. Ez a COMMAND.COM mellé

beépülõ parancsfeldolgozó lesz, mely egy parancs kiadása után eldönti, hogy azt a DOS, vagy a NetWare hajtsa végre. Ez a két program a gép memóriájába kerül, s ott kb 60 KByte helyet foglal el.

Utána már láthatjuk a szerverben lévõ winchester egyik alkönyvtárát, melyre átlépünk; ez általában az F: meghajtó, és a LOGIN paranccsal beléphetünk a hálózati rendszerbe. Itt meg kell adnunk, hogy milyen felhasználói névvel (user name) és melyik szerverre szeretnénk bejelentkezni.

A LOGOUT paranccsal kijelentkezhetünk a hálózatból.

A LOGIN parancsnál a belépést a felhasználói név megadásával tettük meg. A többféle felhasználói osztály, s jellemzõinek a felsorolása következik:

SUPERVISOR, azaz rendszergazda. A hálózat felügyelõje. Feladata a rendszer mûködtetése, az esetleg fellépõ hibák kijavítása. Õ hozhat létre és törölhet felhasználókat, határozhatja meg a hálózati jogokat. Egy hálózatban egy vagy két supervisori jogokkal rendelkezõ felhasználó van.

OPERATOR, azaz a rendszer mûködtetõje. Több operátor is lehet egy NetWare hálózatban. Feladata általában a rendszer egy speciális elemének mûködtetése.

USER, azaz a felhasználó. Ebbe a csoportba tartoznak azok, akik a hálózat szolgáltatásait igénybe veszik. A felhasználók jogait úgy állapítja meg a supervisor, hogy a szükséges információkhoz a user hozzáférjen, módosíthassa azokat, de más felhasználó munkáját nem zavarhatja. A felhasználó bizonyos hálózati parancsokat használhat.

USERGROUP, azaz felhasználói csoport. Akkor definiál ilyen csoportot a supervisor, ha több azonos jogokkal rendelkezõ felhasználó van a hálózatban, melyek általában ugyanazokat a programokat alkalmazzák. Ilyenkor munkájának megkönnyítésére a supervisor ezeket a felhasználókat egyszerre kezeli. A mi esetünkben ilyen például egy osztály, fakultációs csoport stb.

PRINTER SZERVER OPERATOR, melyre azért van szükség, mert a hálózatban definiálhatók úgynevezett printer szerverek, melyek egy számítógépbõl és a hozzákapcsolt különbözõ nyomtató(k)ból áll(nak). A printer szerver operátornak ezen számítógép kezeléséhez van joga, és egyben ez a feladata is. Munkája a különbözõ hálózati nyomtatásigények végrehajtásából, azok sorrendjének és formájának beállításából áll.

WORKGROUP MANAGER. Egy felhasználói csoportból készített munkacsoporton supervisori jogokat gyakorolhat.

 

A rendszer mûködtetésének biztonsága érdekében a NetWare hálózatot többszörös védelemmel látták el. A védelmi rendszer alapja a felhasználói jogok szabályozása. Ezek a következõk:

A hálózatba történõ bejelentkezési szabályok. Megadható, hogy az adott idõpillanatban az adott felhasználó bejelentkezhet-e vagy sem, vagy egy felhasználó hány helyrõl jelentkezhet be egyszerre. Számlázási rendszerrel mérhetõ az adott user gépideje.

Jelszavak használata. Minden usernek lehet jelszava, - password - aminek meghatározott idõnkénti cseréje kérhetõ. Ha a felhasználó rossz jelszót gépel be, akkor a rendszer egy idõre lehetetlenné teszi a bejelentkezést, megakadályozva ezzel a jelszó megfejtését.

Különbözõ könyvtárakra vonatkozó kezelõi jogok használata (trustee rights). Minden userhez, illetve felhasználói csoporthoz hozzárendelhetõk a rendszerben lévõ bármely könyvtárra vonatkozó kezelõi jogok. Ezek azt szabályozzák, hogy a felhasználó az adott könyvtárban található fájlokkal milyen mûveleteket végezhet, azaz olvashatja, írhatja, megnyithatja, létrehozhatja, törölheti stb. azokat.

Különbözõ könyvtárakra vonatkozó elérési jogok (directory rights). Ezek ugyanazt jelentik, mint az elõzõek, azzal a különbséggel, hogy a felhasználótól függetlenül, egy adott könyvtárra vonatkozóan állíthatja be a supervisor.

A kezelõi és a könyvtári jogok eredõjeként kapott effektív jogok használata (effective rights). Az ilyen jogok pontosan ugyanazok, mint az elõzõ kettõ.

A különbözõ felhasználók és felhasználói csoportok között létrehozható védelmi egyenlõségek (security equivalences). A felhasználóknak és csoportjaiknak biztosíthatjuk más felhasználók és csoportjaik összes jogát.

Fájlokhoz való hozzáféréseket szabályozó fájl-attribútumok. Minden fájlhoz hozzárendelhetõ egy attribútum byte, melynek egyes bitjei a fájl különbözõ kezelését szabályozzák. Ezt határozza meg a supervisor.

 

 

Az Internet

 

 

Az Internet, kisebb hálózatokból felépülõ, világméretû számítógépes hálózat. Ezt jelenti a neve is: inter ? között; net ? a netware, azaz hálózat rövidítése.

A hozzá csatlakozóknak sokrétû felhasználási lehetõségeket, szolgáltatásokat nyújt. Használhatjuk levélküldésre, kollégákkal való beszélgetésre, más számítógépekben tárolt fájlok és szoftverek másolására, és a világon szabadon hozzáférhetõ adatbázisokban, információforrásokban való kutatásra is. Egy helyen a gép elõtt ülve a különbözõ helyszínekkel kapcsolatot teremtve virtuális utazásokat tehetünk a világ minden tájára.

Az Internet elõdje, mint amerikai katonai információs hálózat került egy közbülsõ lépcsõvel a civil szférához és így 1990 óta a hálózathoz mindenki csatlakozhatott. Ekkortól hívják Internetnek amely, nincs szigorú szabályok közé szorítva, bár a magatartási kódex néven ismert ajánlásrendszert azért létrehozták.

Az Internethez csatlakozó számítógépeket hostoknak mondják. Az Internetbe kötött hálózatokat akár lokálisak, akár kiterjedtek helynek nevezik. Egyes helyeknek, például a

kormányzati és egyetemi hálózatoknak közvetlen kapcsolatuk van az Internethez. Ez állandó kapcsolat esetén a helyek folyamatosan összeköttetésben állnak az Internettel.

Dial-in csatlakozás. Ez azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolat létesül az Internettel. Egy modemen, (olyan adapter amely az analóg telefonvonal és a digitális számítógép közötti kapcsolatot lehetõvé teszi) vagy a korszerûbb ISDN adapteren (nagy sávszélességû digitális telefon vonal) keresztül felhívjuk a kapcsolatot adó társaságot és használjuk a kapcsolatukat amelyek az alábbiak lehetnek.

Dial-up vagy terminálcsatlakozás. Ilyen típusú kapcsolatról akkor beszélünk, ha olyan szolgáltatóval állunk összeköttetésben, aki nincs közvetlen kapcsolatban az Internettel, hanem a hálózata egy átjárónak nevezett számítógépes rendszeren át csatlakozik az Internethez.

Mail-only (csak levelezésre alkalmas) csatlakozás. Olyan összeköttetés, amelyet csak email levelezésre lehet használni. Az adatok az Interneten protokollok, vagyis átviteli eljárások a révén utaznak. Ez az adatok kisebb egységekre adatcsomagokra való felbontásának vagy kisebb adagonkénti elektronikai kódokba, borítékokba zárásának módszere, mely révén biztonságosan eljuthatnak rendeltetési helyükre.

 

 

Az Internet szolgáltatásai

 

Az Email az elektronikus posta kifejezés rövidítése, az Interneten való üzenetközvetítés módszere. Sokan használják, mert viszonylag olcsón és gyorsan lehet rajta levelet küldeni. Emailen grafikát, hangot, sõt videót is lehet továbbítani a MIME (Multi-purpose Internet Mail Extensions) segítségével. Az Internethez csatlakozók kapnak egy levelezési címet és errõl küldhetnek-fogadhatnak üzenetet. A cím a felhasználói személyre utaló névbõl, az ezt követõ szimbólumból @ (jelentése: -ban, -ben) és egy címbõl áll. A cím általában az országra és a körzetre vagy alkörzetre (a címzett tartózkodási helyére) utal. A jelsor kiegészülhet egy néhány betûs, a hely típusára jellemzõ kóddal, a co vagy com kereskedelmi, az edu vagy ac oktatási, egyetemi, a gov kormányzati helyet, az org társadalmi szervezetet fedõ rövidítés. Az email fejrésze információkat sorol fel arról, hogy milyen úton jutott el az üzenet a címzetthez és ha nem jut célba, akkor visszakerül a feladóhoz, s a feladó a fejrészbõl kiolvashatja, mi nincs rendben. Az on-line telefonkönyv email levelezési címeket tartalmazó számítógépes lista.

Az Internetet sokan kapcsolattartásra használják hasonló érdeklõdésûekkel, vagy meghatározott témákról tájékozódjanak a vitakörökben, vagy a szakkörökben. Az ilyen jellegû tevékenység fõ fóruma az Usenet, (hálózati hírek) melyben különbözõ szakterületeket tartalmazó hírcsoport bõséggel van. A usenetre mehetünk el, hogy a a kívánt hírcsoport nevét begépeljük a számítógépünkbe. A hírcsoportok tárgyuk, témakörük vagy témájuk szerint kapják az elnevezésüket. A csoportok között szerepel comp (számítástechnikai) sci (tudományos), soc (társadalmi), rec (a kikapcsolódást szolgáló), és alt (alternatív) csoport. A hírcsoportokba üzeneteket írhatunk feladhatjuk és megismerkedhetünk a többiek a képernyõre íródó válaszaival, hozzászólásaival.

  A World Wide Web (WWW) vagy Web magyarul világháló az Internet egyik

szolgáltatása, segítségével hozzáférhetõvé válnak a világ bármelyik információs adatbázisa. A Web oldalak mint a Web információs dokumentumai kereszthivatkozásos rendszerrel kapcsolódnak egymáshoz, vagyis ha egy kiemelt szóra kattintunk az egérrel, akkor a Web olyan oldalra lapoz, amelyen az adott témáról részletesebben is olvashatunk. Ezt a lehetõséget a Web a tallózónak nevezett programok kínálják. Az egyre nagyobb méretû információs adatbázisban a kívánt információ gyors hozzájutásához sokféle web-es keresõ készült. A legismertebbek talán az AltaVista, a Yahoo, a Lycos és a Infoseek Guide.

Az ftp (fájl transfer protocol) olyan rendszer, amelyet az Internetben fájloknak más gépekrõl a sajátunkra való átmásolására használhatunk. Az ftp hely olyan hely, ahol lemásolható fájlokat tárolnak. A letöltéshez sokszor engedélyre, hozzáférési jogosultságra van szükség, de sok anonim ftp hely is van, ahonnan bárki szabadon hozzájuthat a kívánt fájlokhoz.

 

 

Az Internet veszélyei

 

Ismerkedjünk meg egy-két érvvel és ellenérvvel a veszélyek mellett és ellen!

Egyre többen, egyre többször és több helyen hívják fel az Internet veszélyeire a figyelmet. Azt mondják - ami egyébként igaz is - hogy megtalálhatók bombák összeállításának receptjei, a szex és a pornó különbözõ szintjei, különbözõ erõszakos felhívások, kiáltványok.

Ha régebben valaki szélsõséges nézeteket vallott, számolnia kellett az elszigeteltséggel, nehezen találhatta meg a magához hasonlókat. Az Internet segítségével összegyûlhetnek, hisz az elektronikus posta kiterjedt az egész világra. Hirdetményeik benne vannak a rendszerben, és bárhol lehívhatók.

Nemrég az FBI igazgatója tájékoztatta az államok szenátusának jogi bizottságát azokról a kódolt beszélgetésekrõl az Interneten, amelyeket lehetetlen megfejteni, hacsak sürgõsen nem szabályozzák ezt a kérdést.

Sokak szerint az a tény, hogy különbözõ szélsõséges szervezetek egyre gyakrabban veszik igénybe az elektronikus távközlést, csupán az új technológia népszerûségének általános növekedését tükrözi. Akárcsak bármilyen más használati cikk, ez is felhasználható jóra, rosszra, vagy éppen banális dolgokra is. Egyébként az erõszakszervezetek felhasználnak minden elérhetõ eszközt a kommunikációra, a röpiratoktól a rövidhullámú rádión át az Internetig. “Én nem kérdezném, hogy vajon a terroristák használják-e a hálózatunkat, csakúgy, ahogy azt sem kérdezném, hogy van-e telefonjuk, leveleznek-e postán, vagy netán füstjeleket adnak-e le” - mondja Andrew Icantor, az Internet World magazintól.

A technológia hívei arra is hivatkoznak, hogy a számítógépes rendszerek elõnyei sokkal nagyobbak annál, hogysem indokolt lehetne bármiféle fokozott szabályozás. És a demokrácia

védelmében hozzáteszik: “A tény, hogy emberek beteges célokra is használják is használják az Internetet, nem szolgálhat ürügyül a szólásszabadság korlátozására.”

 

Még egy veszélyt meg kell említenünk* , igaz ez más jellegû. Ez pedig az, hogy egyre szaporodnak a “forgalmi dugók” és szolgáltatáskimaradások az Interneten. A felhasználók számára ez több órás várakozásokban s így óriási telefonszámlákban nyilvánul meg.

Vannak akik a teljes összeomlástól tartanak. Az Internet hatalmasra duzzadásának oka a World Wide Web népszerûségének hihetetlen növekedése volt.

Hogy ez a fejlõdés milyen mértékû, nézzünk meg egy-két adatot és egy érdekes grafikont!

Egy, a Web fejlõdését 1993 óta nyomon követõ kutató szerint két évvel ezelõtt nagyjából ezer Web-hely létezett. Ma naponta születik ennyi! 25-35 millió ember használja az Internetet, és számuk 1998-ban alighanem eléri a százmilliót.

Egy távközlési óriáscég, az MCI Internet-részlegének igazgatója szerint a cég gerinchálózatán a forgalom 1995 tele és 1996 tavasza között harmincszorosára nõtt. Ez azt jelenti, hogy minden hónapban kilencmillió nagyenciklopédiának megfelelõ - 218 terabájtnyi - adat áramlik át!

 

Becslések szerint 1999-ben közel kétszáz millióan használják majd az Internetet - tehát mintegy ötször annyian, mint 1995-ben, amikor számuk nagyjából negyven millióra rúgott. A Webet használók tábora ugyanezen idõ alatt várhatóan a tizenötszörösére nõ.