felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapjánfelszíni vizek ökológiai...
TRANSCRIPT
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása
Felszíni vizek ökológiai minősítése a
makrofiták alapján
Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság
2011.
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
Tartalom
Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége............................................................................3
EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése ...................................................................3
A vízi élettájak típusai és jellemzésük .....................................................................................4
A litorális zóna ...................................................................................................................6
Hajtásos vízi növények vizsgálata ...........................................................................................6
Mintavétel, mintafeldolgozás módszere ..............................................................................7
Mintavétel ......................................................................................................................8
Mintavételi terület ...........................................................................................................8
Fajok azonosítása ............................................................................................................8
Tömegviszonyaik megállapítása .....................................................................................8
Adatkezelés ....................................................................................................................9
A minta pontossága .........................................................................................................9
A minta feldolgozása, az adatok értékelése .....................................................................9
VKI minősítés szerinti feldolgozás ..............................................................................9
Társulástani feldolgozás ............................................................................................ 10
Vizsgálati terv ...................................................................................................................... 11
Vizfolyások állóvizek minősítése .......................................................................................... 16
A vizsgált állóvizek................................................................................................... 19
A szennyvízbefogadók .............................................................................................. 19
A határvizek.............................................................................................................. 20
A Vízellátók.............................................................................................................. 20
Viztestek minősítése ............................................................................................................. 20
Berettyó víztest ............................................................................................................. 20
Nagyér felső víztest ...................................................................................................... 22
Penészleki I. csatorna .................................................................................................... 23
Fülöpi-ér víztest ............................................................................................................ 24
Létai-ér víztest .............................................................................................................. 24
Villongó-ér víztest ........................................................................................................ 25
Hortobágy-főcsatorna dél víztest ................................................................................... 26
Barát-ér víztest.............................................................................................................. 27
Társulástani elemzések ......................................................................................................... 28
Nádasok fajai ................................................................................................................ 30
Sásosok fajai ................................................................................................................. 32
Harmatkásások fajai ...................................................................................................... 34
Gyékényesek fajai ......................................................................................................... 36
Lápok fajai.................................................................................................................... 38
Hinarasok fajai.............................................................................................................. 39
Összesítés ..................................................................................................................... 41
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége
A biológiai vízminősítési rendszer magyarországi programját az EU Víz Keretirányelv
(VKI) határozza meg, amelynek előírásainak hazai alkalmazásával kapcsolatos feladatokat a
2329/2001 (XI. 21) sz. kormányhatározat rögzíti.
A Víz keretirányelvnek célja a vizekben a kiemelten veszélyes anyagok előfordulásának
megszűntetése, a tengeri környezetben előforduló anyagok koncentrációjának a közelítése a
természetes háttérértékekhez, és a vízgyűjtőkön a vizek jó állapotba hozása, a jó állapot
megtartása.
A cél eléréséhez a tagállamoknak területükön vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell
készíteniük, amelyek ami tartalmazza koherensen, átfogóan a felszíni vizek hidrológiai,
morfológiai, ökológiai, feszín alatti vizek kémiai állapotát vízhasználatokat, a vizek
terheléseit, szükséges intézkedés sorozatot a vizek állapotának megtartására, javítására.
A VKI a felszíni vizek ökológiai állapotának meghatározásához számos biológiai
vízminőségi elemek vizsgálatát javasolja, ezek közzé tartozik a vízi vegetáció mennyiségi és
minőségi összetétele is.
A VKI kötelezően csak annyit ír elő, hogy a használt módszereknek összhangban kell
lenniük a nemzetközi szabványokkal, amelyek biztosítják az adatok összehasonlíthatóságát.
Az eddig elkészített nemzetközi szakirodalmak tanulmányozása után azt mutatják, hogy az
EU többi tagországában nem dolgoztak ki olyan makrofita minősítési módszereket, melyeket
hazai keretek között alkalmazni lehetne. Ennek az is oka lehet, hogy a vízi- és mocsári
makrofitonok kutatása általában kisebb szerepet kap, mint a többi érintett élőlénycsoporté.
A makrofiták - mint csoport-, egyéb növényzet címen szerepel a VKI minősítések
tárgyalásánál. A magyarországi VKI gyakorlat az ökológiai minősítésbe bevonta a hajtásos
növényeket is. A makrofiták, a vízterek medrének nagyon fontos morfológiát mutató
növényei, a morfológia indikátorainak is tekinthetők.
EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése
Felszíni vizeink (álló és folyó) ökológiai1 szempontból – koegzisztenciálisan
2 (egyidejű közös
előfordulás, együttes létezés) együtt élő populációk3 halmaza, melyek egy dinamikus
4 (a
1 Ökológia: a biológiához, azon belül pedig az egyedfeletti (szupraindividuális) szerveződési
szintekkel foglalkozó szünbiológiához tartozó tudományág. Tárgya a populációkra és
populációkollektívumokra hatást gyakorló "ökológiai-környezeti" és az ezeket a hatásokat fogadó és
ezekre reagáló "ökológiai- tűrőképességi" tényezők közvetlen összekapcsoltságának (komplementaritásának) vizsgálata. Feladata azoknak a limitálással irányított (szabályozott és
vezérelt) jelenségeknek és folyamatoknak (pl. együttélés, sokféleség, mintázat, anyagforgalom,
energiaáramlás, produktivitás, szukcessszió stb.) a kutatása, amelyek a populációk tér-időbeli mennyiségi eloszlását és viselkedését (egy adott minőségi állapothoz kapcsolódó változásokat)
ténylegesen okozzák. Az ökológia tehát élőlényközpontú tudomány, művelése élőlényismeret
hiányában nem lehetséges.
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
benne végbemenő változások, mozgások ellenére bizonyos ideig változatlan) rendszert
képeznek. Ebben a rendszerben a "külvilág" azaz a környezet azon része, ami hathat az az
exterior komplexum vagy miliőspektrum, amire a hatás irányulhat, a "belső", ami
fogadóképesnek tekinthető az az interior komplexum, a toleranciaspektrum.
A "külvilág" azaz a környezet ható tényezőit célszerű csoportosítani pl hidrológiai,
morfológiai, kémiai, fizikai kémiai stb. elemekre.
A hatást ténylegesen felfogó rész az interior komplexumon belül a tolerancia. Esetünkben a
projekt területen élő élőlények. Az élőlények és azok populációi fajonként és egyedenként
eltérő toleranciaspektrumukból adódóan egy objektumon (entitásban) minden esetben egy tér-
idő mintázatban ragadhatók meg. Ez a mintázat a projekt kapcsán a terület zonációs
összetétele. A ható tényezők és a hatásviselők összekapcsoltak, azaz a ható tényezők
befolyásolják a projekt terület zonációs összetételét. Ez az összekapcsoltság nem
szükségszerűen állandó a két feltétel dinamikájának megfelelően változhat.
Egy faj igyekszik a számára a legmegfelelőbb, legoptimálisabb külső életfeltételeket adó -
azaz ahol a környezet ható tényezői a legoptimálisabbak élőlény számára - élőhelyeket
elfoglalni. A faj számára optimálisan ható tényezők mellett éri el egy élőhelyen a maximális
tömegét, amit ki lehet fejezni, egyedszámban, biomasszában, borításban, stb.
Ebből a meggondolásból kiindulva érdemes elemezni az EU Víz Keretirányelv szerinti
minősítés elveinek alapjait. Történetesen, hogy adott populáció víztestben, adott időben, adott
mennyiségben való előfordulását milyen okok befolyásolják, és azok hatásai milyen irányú
változásokat okozhatnak (okoznak).
A vízi élettájak típusai és jellemzésük
A vízi élővilág számára nemcsak közeg, hanem minden víztér egyúttal élőhely is. Egy-
egy víztéren belül a létfeltételek korántsem egyöntetűek, hanem többnyire igen sokrétűek és
változatosak. Ezek a különbségek több esetben küllemileg is jól érzékelhető egységek, ún.
élettájak lehatárolását teszik lehetővé, amelyek előzetes feltérképezése nagyon
2 Koegzisztenciális együtt élő az élőlények populációi egy objektumon belül azonos időben egymást
feltételezve előfordulnak (gyűjthetők). 3 Populáció (népesség): az élővilág egyedfeletti szerveződésének szerkezeti és működési
alapegysége, valamely szünbiológiai vizsgálati szempont szerint azonosnak tekinthető
élőlényközösség (valamilyen statisztikai döntés alapján esszenciálisan együvé tartozó egyedek halmaza, pl. tényleges szaporodási közösség). A populáció feletti szerveződési szinteken - az adott
szint sajátosságai szerint - összerendeződő populációkat összefoglaló néven
populációkolllektívumként lehet értelmezni 4 Dinamikus rendszer az élőlényközösségekben végbemenő változások, mozgások ellenére az
objektum habitusa (megjelenési formája) bizonyos ideig változatlan marad.
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
megkönnyítheti a víztér sajátosságainak és élővilágának felmérését és tanulmányozását. A
vízi élettájnak a következő hat fő típusa különíthető el:
1. Faciál (vízfelületi élettáj)
2. Fitál (makrovegetáció borítású vízi élettáj)
3. Bentál (üledékfelszíni és üledékben lévő vízi élettáj)
4. Pelagiál (nyíltvízi élettáj)
5. Sztigál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérhez közvetlenül kapcsolódó vízi élettáj)
6. Freatál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérrel közvetlen kapcsolatban nem lévő vízi
élettáj)
Ezt az általános tipizálást minden víztérre egyedileg kell alkalmazni, több okból is,
mert nem található meg valamennyi élettáj mindig és minden víztérben. A freatál
kizárólagosan a felszín alatti vizekre jellemző; a fitál teljesen hiányzik a barlangi vizekből, s
ritkán fordul elő a patakokban. Az sem valószínű, hogy az egyes élettájak arányai hasonlóak,
még ugyanazon a víztípuson belül sem. A mélytavakra a pelagiál döntő túlsúlya jellemző, a
mocsarakra viszont a fitálé. Vannak olyan vízterek, amelyekben nagyon vékony, máshol
ellenben igen vastag üledékréteg képződött a mederben. Az alapkőzettől függően igen változó
lehet a sztigál kiterjedése is, vulkanikus vagy metamorf alapkőzet esetén gyakorlatilag
elhanyagolható, üledékes kőzeteknél viszont akár 4-5 m mélységig és 30-50 m távolságig is
terjedhet.
1. ábra: Az élettájak elhelyezkedése a meder a mederben
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
A litorális zóna
A parti öv (litorális zóna) nagysága a tavakban és folyókban igen változó, az is
lehetséges, hogy az egész tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos
az egész víz szempontjából. Az itt kifejlődött nővény flóra a tó és a folyó domináns
szervesanyag-forrását jelenti. A száras növényeket a hidrobiológia gyakorlat azok morfológiai
és megjelenési formái tulajdonságai alapján csoportba sorolja, s ezek mindegyike övszerűen
foglalja el a litorális régió egy-egy nagy területét. A hajtásos növényzet övszerű
elhelyezkedését zonációnak nevezzük.
A zonáció, főként a vizek litorális tájéka élővilágára jellemző térbeli, általában
mennyiségileg is jól jellemezhető szerveződési forma, amely ideális esetben lépcsőzetesen
egymásra következő sávok formájában jelenik meg, a víztől való távolság, ill. a vízmélység
változásának függvényében, az élőlények létfeltételeiben megnyilvánuló változások
eredményeként.
Az élővilág összetételében is markáns különbségek észlelhetők viszonylag kis
távolságon belül is a számottevő mértékű változások eredményeként. A vízinövények nem
magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában a vízi, a vízparti
növényállományok övszerűen helyezkednek el.
Hajtásos vízi növények vizsgálata
A ténylegesen kifejlődő, a növénytakarót létrehozó növényeket két erő válogatja ki: a
termőhelyen uralkodó létfeltételek és az ezek felosztásáért folyó versengés. Ennek
következtében minden termőhelyen egy növényi kapcsolatrendszer, egy „társadalmi létforma”
alakul ki, amelynek lényege és célja a termőhely erőforrásainak, tápanyagainak és
energiájának leghatékonyabb és leggazdaságosabb felhasználása. Ebből következik, hogy a
különböző termőhelyeken meghatározott növényfajok élnek együtt és alkotnak egy többé-
kevésbé meghatározott összetételű élő közösséget, a növényszövetkezetet vagy
növénytársulást. A növénytársulás tehát a növényfajok jellemző kombinációjából áll, és a
termőhely nyújtotta életfeltételekkel és a növényi közösséghez különböző módon kapcsolódó
(fészkelés, táplálkozás) állatcsoportokkal együtt egy környezeti rendszert alkot. Mivel a
hasonló környezeti tényezők hasonló módon válogatják ki a növényi közösségeket alkotó
fajokat, ezért hasonló termőhelyeken hasonló fajkombinációkat találunk, vagyis a
növénytársulások azonos környezeti feltételek mellett törvényszerűen ismétlődnek. A
társulásoknak, ezeket az ismétlődő reprezentációit állományoknak nevezzük, amelyek
együttesen alkotják a növénytársulást vagy fitocönózist.
Mivel a társulásban előforduló növényfajokat és azok tömegviszonyait úgy
tekinthetjük, mint az összes történeti, társadalmi és termőhelyi befolyás kifejeződését, a
termőhelyen működő mindenkori ökológiai tényezők meghatározó szerepet játszanak a
társulás fajösszetételének kialakításában. Az ökológiai tényezők külső termőhelyi vagy belső
társulási eredetűek, azaz exogének, illetve endogének.
Az exogén vagy termőhelyi tényezők kívülről hatnak a növénytársulásra. Ilyenek az
éghajlati (csapadék, hőmérséklet, szél stb.) és a talajtényezők (fizikai és kémiai sajátságok),
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
valamint az emberi és állati beavatkozások. Az endogén tényezők a versengés (a tér,
tápanyagok, a víz és az energia felosztása, amelynek eredménye a koegzisztencia), az
alkalmazkodás (pl. fény- és árnyéknövények, az időben egymást helyettesítő geofitonok) és a
tűrés (pl. kommenzalizmus, stresszhatások).
Egy növény csak akkor és addig képes magát egy társulásban fenntartani, ameddig
abba térben, időben és funkcionálisan be tud illeszkedni. Ha ez nem sikerül, lemarad a
fejlődésben, és végül eltűnik. Minden növénytársulásnak van térbeli, időbeli és funkcionális
rendezettsége.
Mintavétel, mintafeldolgozás módszere
A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy – egy társulás felvételét készítettük el
az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét
vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző
növényformáció nevével jelöltük meg, az alábbiak szerint:
Hínárnövényzet
Mederfenéki algagyep
Alámerült gyökerező nagyhínár
Felszínen kiterülő levelű gyökerező nagyhínár
Mocsári növényzet
Kákás
Nádas
Gyékényes
Magassásos
Zsombékos
Rétek
Láprétek
Mocsárrétek
Ligeterdők
Bokorfüzesek
Fűz- és nyárligetek
Tölgy-kőris-szil ligetek
Égerligetek
Lápok
Ingó-(úszó)- lápok
Tőzegmohalápok
Tőzegmohás átmeneti lápok
Forráslápok
Láperdők
Fűzlápok
Nyírlápok
Égerlápok
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
Égeres mocsárerdők
Magaskórós növényzet
Iszap- és zátonynövényzet, nem rudeális pionírnövényzet
Mocsári gyomnövényzet
Mintavétel
A terepi vizsgálatokat Braun-Blanquet kombinált becslési módszerével végeztük. A
mintavételi területről társulástani felvételt készítettünk. A felvételezés három fázisból
valamint az adatok dokumentálásából áll. Az első a mintanégyzet (a mintavételi terület)
kijelölése, a második a minőségi vizsgálat, azaz a mintanégyzetben előforduló fajok
azonosítása, a harmadik a fajok mennyiségi (tömegviszony) előfordulásának becsléssel való
megállapítása, valamint az adatok rögzítése, dokumentálása.
Mintavételi terület
A mintavételi terület kijelölése a víztér kiválasztásán túl a mintanégyzet kiválasztását
jelenti, amely eredetileg egy minimál-area vizsgálaton alapszik. A minimál-area a legkisebb -
rendszerint négyzet alakú- terület, amelyen a társulásra jellemző fajok előfordulnak. Ez úgy
érhető el, hogy a mintanégyzetet növelve egy olyan területnagyságot érünk el, amelyen a
fajok száma állandósul, vagyis amelynek további növelésével a fajszám már nem növekszik.
A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy – egy társulás felvételét készítettük el
az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét
vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző
növényformáció nevével jelöltük meg.
Fajok azonosítása
A felvételezés második fázisa a minőségi vizsgálat, a mintanégyzetben előforduló
fajok leltárszerű feljegyzése. A növényfajok megállapításához és elnevezéséhez a
Növényhatározót (Simon, 1992) és a Hínárhatározót (Felföldy, 1990), Sás- határozót
(Felföldy, 2002), Növényhatározó I-II. kötetet (Hortobágyi (edit), 1962), Növényhatározó I-
II. kötetet (Soó-Kárpáti, 1968) használtuk.
Az elektronikus adatrögzítéshez készítettünk egy névjegyzéket, ami a szinonim
neveket is tartalmazza.
Tömegviszonyaik megállapítása
A mintanégyzetekben előforduló fajok mennyiségi előfordulásának becsléssel
állapítottuk meg. A tömegviszonyok megállapítása két módon történt, az abundancia -
dominancia, valamint a borítás alapján.
A borítás az egyes fajok által a mintanégyzetben lefedett területhányad alapján történik. Az
A-D érték megállapításánál a két tényező az adott faj becsült borítását és biomasszáját vettük
figyelembe. Az így becsült részesedési tömegarányt soroltuk be a következő táblázat
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
kategóriái szerint. A besorolás eredményeként kapott értéket lettek rögzitve a felvételezés
eredményeként.
Adatkezelés
A vizsgálati eredményeket elektronikusan a helyszínen rögzítettük kézi helymeghatározó
számítógépen a TIKÖVIZIG által használt programmal. A laboratóriumban a számítógépet
csatlakoztatva hálózathoz áttöltöttük az eredményeket relációs adatbázisba.
A minta pontossága
A felvételezési terület nagysága megállapításakor azzal a ténnyel kerülünk szembe,
hogy a vízi zonációs tagok közül egy-egy felvételezési négyzetben több is előfordul pl. nádas,
hínaras, sásos stb., ellentétben a szárazföldi felvételezésekkel, ahol rendesen homogén
növényállomány fordul elő. A mintavétel heterogén, leginkább hierarchikus területi
elrendeződésű. A felvételek számát a rendelkezésre álló idő szabta meg. A zonációs tagok
eltérő területi arányaiból adódóan a mintavételek pontosságának ismeretére volt szükségünk.
A mintavételek pontosságának számítását valószínűségi alapon, előre meghatározott
az átlag százalékában kifejezett konfidenciahatár (átlagtól valóeltérés százalék)
kiszámításával végeztük, Karandinos (1976) elmélete alapján. Az alkalmazott összefüggés Le
Roux és Reimer (1959), valamint Harcort (1961) nyomán lett alkalmazva.
A minta feldolgozása, az adatok értékelése
Az alkalmazott módszer elve a morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet
(mintázat), hidrológiai viszonyok következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az
emberi tevékenység hatására módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag,
trofitás) következtében módosult mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése.
A különböző fiziognómiailag egyöntetű növényegyüttesek lehatárolásával
megállapítható egy víztér zonális szerkezete.
VKI minősítés szerinti feldolgozás
A módszer lényege az egyes indexek által kiszámolt értékek alapján a viszonyítási értékektől
való eltérések kifejezése. Az eltérések az optimális állapottól való pozitív, - túl sok -, és
negatív – túl kevés- állapotok mértékét mutatják meg. Az eltérések mértéke alapján történik
az EQR osztályokba sorolás, a minősítés.
A minősítés a relatív vízigény-, zonációs-, természetességi-, növényfedettségi-index
számításán alapulnak. Az eredményül kapott értékek minősítő skálákhoz lettek hasonlítva.
Relatív vízigény W- index számítása
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
A relatív vízigény vizsgálata során cél a nedves és a száraz élőhelyeket kedvelő fajok
százalékos aránya eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a fajszerkezet
eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai viszonyok mellett a
hidrológiai viszonyok következtében kialakult nedves és a száraz élőhelyet kedvelő fajok
egymáshoz viszonyított arányát mutatja.
Zonációs –index, és számítása
Zonációs szerkezet vizsgálata szempontjából cél növényzeti fajok a szakértői becsléssel
megállapított értékektől való eltérés mértékének a megállapítása. Az alkalmazott módszer a
zonációs szerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény a morfológiai viszonyok
következtében, kialakult zonációs szerkezet (mintázat) eltéréseinek eredményét mutatja.
Természetességi – index, és számítása
Természetesség vizsgálata során cél az antropogén hatást mutató fajok a szakértői becsléssel
megállapított értékektől való eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a
fajszerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai, hidrológiai
viszonyok mellett az emberi tevékenység következtében kialakult fajösszetétel alapján az
emberi hatást mutató fajok tömegviszonyainak aránya.
Növényfedettségi-index, és számítása
Növényfedettség vizsgálata szempontjából elsődleges cél az aktuális növényzettel fedett
vízfelület százalékos aránya eltéréseinek megállapítása. Adott morfológiai, hidrológiai
viszonyok mellett a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult
fajösszetétel kiterjedésének a vizsgálata.
IMMI EQR
A morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet (mintázat), hidrológiai viszonyok
következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az emberi tevékenység hatására
módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult
mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése.
Társulástani feldolgozás
Nagyszámú társulástani mintafelvétel táblázatos feldolgozása és kritikai
összehasonlítása vezet el a mintavételekben (felvételekben) előforduló fajok társulástani
értékének meghatározásához. A társulások jellemzéséhez a fajok négy csoportját emeljük ki,
amelyek – mint diagnosztikus fajkombináció – különösen értékes segítséget nyújtanak a
társulás felismerésében és azonosításában. Ezek:
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
1. Uralkodó vagy domináns fajok, amelyek a társulás által elfoglalt területnek több
mint a felét borítják.
2. Jellemző vagy karakterfajok. Egyes fajok vagy fajcsoportok kiemelkedő
társulástani értékét a társuláshoz való hűség adja meg. Az a jelenség, hogy valamely faj
kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodik, csak annak állományaiban fordul elő.
Előfordul – különösen a fajszegény társulásokban –, hogy az uralkodó faj tölti be a
karakterfaj szerepét. Ezek más társulásban is előfordulnak, de alárendelt szerepben, tehát a
karakterfaj jelleg a faj dominanciájában nyilvánul meg. Ilyen esetekben dominanciatársulásról
beszélünk, mint pl. a vízi, mocsári társulások, a zavart termőhelyek gyomtársulásai stb.
esetében.
3. Differenciális vagy megkülönböztető fajok. Mivel a karakterfajok száma kicsi, és
nem fordulnak elő a társulás minden állományában, a megkülönböztető fajok diagnosztikai
értéke igen nagy. Ez a felértékelődés fokozódik azzal, hogy a természetes élőhelyeket és
társulásokat egyre gyakrabban érő zavarások először az érzékeny karakterfajok eltűnéséhez
vezetnek. A differenciális fajok két, egymáshoz hasonló növénytársulás florisztikai
megkülönböztetését teszik lehetővé.
4. Állandó vagy konstans fajok, amelyek a társulás állományaiban mindig, illetve az
esetek több mint 60%-ában megtalálhatók. Ezért a diagnosztikai értékük fontos, mert rajtuk
keresztül teljesül az a feltétel, hogy az állományok jellemző faji összetétele azonos környezeti
feltételek között törvényszerűen ismétlődik.
Vizsgálati terv
A vizsgálatokat 2007 és 2008 júliusától-augusztusáig végeztük, hiszen ebben az időszakban
teljesedik ki igazán a vízi makrovegetáció, mind fejlettsége, mind biomasszája szempontjából.
A vizsgálni kívánt területek pontosabb elemezhetősége érdekében, a felvételi pontok
kiválasztása során minden vizsgálni kívánt helyen több mintavételi ponton végeztük az
analízist. A mintavételi pontokat EOV X,Y koordinátákkal határoztuk meg.
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
1. táblázat: 2007 évi vizsgálatok mintavételi helyei
Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás
kód Víztest kód EOV_x EOV_y
Berettyó Berettyóújfalu kh. AAB197 AEP322 210215 840572
Berettyó Kismarja kh. AAB197 AEP322 215841 861347
Berettyó Pocsaj kh. AAB197 AEP322 218349 858561
Berettyó Szeghalom kh. (Darvas) AAB197 AEP322 198113 822256
Ér-főcsatorna Határszelvény AAB815 AEP462 221252 863723
Ér-főcsatorna Pocsaj kh. AAB815 AEP462 218690 858477
Fancsika I tározó Leeresztő műtárgy AIG950 243899 850594
Fülöpi-ér Nyírábrány országhatár között AAA144 AEP493 248497 875275
Hortobágy-Berettyó Apavára kh. AAA160 AEP594 225709 799741
Hortobágy-főcsatorna Görbeháza kh. AAB724 AEP597 273240 817302
Hortobágy-főcsatorna Hortobágy kh. AAB724 AEP595 250637 807935
Hortobágy-főcsatorna Mihályhalmi út kh. AAB724 AEP596 234299 803599
Hortobágy-főcsatorna Vókonya kh AAB724 AEP595 259017 811793
Kálló-ér Bakonszeg, Remete-tói út AAA745 AEP625 209410 831600
Keleti-főcsatorna Balmazújváros, bukó AAA875 AEP650 257094 824720
Keleti-főcsatorna Tiszavasvári, zsilip AAB586 AEP650 295540 820249
Kondoros-csatorna Debrecen - Mikepércs kh AAB625 AEP701 255079 846663
Kondoros-csatorna Sámsoni út kh AAB470 AEP700 250500 848634
Kösely-főcsatorna Hajdúszovát kh. AAA296 AEP722 231244 833902
Kösely-főcsatorna Nádudvar kh. AAA296 AEP722 235847 809827
Kunkápolnási-mocsár Csíkos lapos AIH095 235704 792163
Létai-ér Monostorpályi kh AAB297 AEP759 230772 855758
Nagy-ér alsó Derecske-Berettyóújfalu közötti út AAB056 AEP822 218737 838455
Nagy-ér felső Nyírábrány felett AAB056 AEP822 250196 873036
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás
kód Víztest kód EOV_x EOV_y
Nyugati-főcsatorna Újszentmargita kh. AAA317 AEP849 270232 805856
Penészleki-I. csatorna Fülöp-Penészleki út AAA361 AEP880 255390 879323
Tiszacsegei Holt-Tisza Morotva-köze AEQ059 266165 796463
Tiszadobi Holt-Tisza Darab Tisza AIH130 299743 811590
Tiszadobi Holt-Tisza Falu-Tisza AIH130 298749 808450
Tiszadobi Holt-Tisza Felső Darab Tisza AIH130 299391 812754
Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza kanyar AIH130 298562 808389
Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza úszóláp AIH130 299375 809175
Tiszadobi Holt-Tisza Szűcs- Tisza AIH130 298767 811016
Tocó alsó Mikepércs (vasúti híd) AAB612 AEQ068 235435 842863
Tocó felső Józsa felett AAB612 AEP821 254552 839548
Villongó-ér Létavértes-Újléta között AAA902 AEQ118 233842 864052
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
2. táblázat: 2008 évi vizsgálatok mintavételi helyei
Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás
kód Víztest kód EOV_x EOV_y
Berettyó Berettyóújfalu kh. AAB197 AEP322 210215 840572
Berettyó Kismarja kh. AAB197 AEP322 215841 861347
Berettyó Pocsaj kh. AAB197 AEP322 218349 858561
Berettyó Szeghalom kh. (Darvas) AAB197 AEP322 198113 822256
Egyeki Holt Tisza Egyek AIQ005 257033 787194
Ér-főcsatorna Határszelvény AAB815 AEP462 221252 863723
Ér-főcsatorna Pocsaj kh. AAB815 AEP462 218690 858477
Hamvas-főcsatorna Püspökladány-Sárrétudvari közútnál AAA869 AEP559 213412 804907
Hortobágy-Berettyó Apavára kh. AAA160 AEP594 225709 799741
Hortobágy-főcsatorna Görbeháza kh. AAB724 AEP597 273240 817302
Hortobágy-főcsatorna Hortobágy kh. AAB724 AEP595 250637 807935
Hortobágy-főcsatorna Mihályhalmi út kh. AAB724 AEP596 234299 803599
Kadarcs-Karácsonyfoki-csatorna Bújváros-Tcsege közúti híd AAB564 AEP623 256615 819638
Keleti-főcsatorna Bakonszeg, bukó AAA875 AEP650 208339 830457
Keleti-főcsatorna Balmazújváros, bukó AAA875 AEP650 257094 824720
Keleti-főcsatorna Tiszavasvári, zsilip AAB586 AEP650 295540 820249
Kis-Körös-főcsatorna és
mellékvízfolyásai
Bojt - Váncsod között (Dusnokéri-csatorna
becsatlakozásánál) AAA612 AEP679 210351 852989
Kondoros-csatorna Mikepércs (vasúti híd) AAB625 AEP701 235711 844577
Kösely-főcsatorna Hajdúszovát kh. AAA296 AEP722 231244 833902
Kösely-főcsatorna Nádudvar kh. AAA296 AEP722 235847 809827
Kutas-főcsatorna Kutas-főcsatorna, 47-es útnál AAB660 AEP733 193836 822786
Létai-ér Monostorpályi kh AAB297 AEP759 230772 855758
Nagy-ér felső Nyírábrány felett AAB056 AEP822 250196 873036
Nyugati-főcsatorna Újszentmargita kh. AAA317 AEP849 270232 805856
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás
kód Víztest kód EOV_x EOV_y
Sarkad-Mérges-Sáros-ér Árkus-főcsatorna, Szásztelki bevezető út AAB424 AEP492 245691 800373
Tiszacsegei Holt-Tisza Morotva-köze AEQ059 266165 796463
Tiszadobi Holt-Tisza Darab Tisza AIH130 299743 811590
Tiszadobi Holt-Tisza Falu-Tisza AIH130 298749 808450
Tiszadobi Holt-Tisza Felső Darab Tisza AIH130 299391 812754
Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza kanyar AIH130 298562 808389
Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza úszóláp AIH130 299375 809175
Tiszadobi Holt-Tisza Szűcs- Tisza AIH130 298767 811016
Tocó alsó Mikepércs (vasúti híd) AAB612 AEQ068 235435 842863
Tocó felső Józsa felett AAB612 AEP821 254552 839548
Vidi-ér A KFCS előtt Hnánás-Balmazújvárosi út AAB249 AEQ111 271949 826496
Villongó-ér Létavértes-Újléta között AAA902 AEQ118 233842 864052
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
2. ábra: A mintavételi helyek elhelyezkedése a vizsgálati területen
Vizfolyások állóvizek minősítése
A vízterek jellemzésének egyik alapja a folyóviuekhez készített paszportok, ami a Víz
Keretirányelv gyakorlati megvalósításához készült. A paszportok alapján a vizsgálataink
során a következő típusú vizek fordultak elő.
Folyóvizek
15. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi
vízgyűjtőjű csermely
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
16. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi
vízgyűjtőjű és kis esésű ér
17. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú,
közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak
18. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú,
közepes vízgyűjtőjű kis folyó
19. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, nagy
vízgyűjtőjű közepes folyó
26. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom mederanyagú,
közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak
Az összefoglalt értékek szemléltetik, hogy az IMMI EQR értékelés során az eredmények
közel egyformák a hasonló vizsgált területek esetében.
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
3. táblázat: A vízfolyások minősítése az IMMI EQR alapján
Állóvizek
Szennyvíz befogadó Határvizek
Vízellátók
Víztest neve:
Tiszadobi Holt-
Tisza
Tiszacsegei
Holt-Tisza
(Morotva-köze)
Egyeki Holt
Tisza
Kunkápolnási-
mocsár Tocó
Kondoros-
csatorna
Kösely-
főcsatorna
Hortobágy-
főcsatorna Berettyó Ér-főcsatorna
Nyugati-
főcsatorna Keleti-főcsatorna
Adatok pontossága % 84,7 ±15,3 85,9 ±14,1 85,9 ±14,1 84,2 ±15,8 86,9 ±13,1 84,7 ±15,3 84,7 ±15,3 84,9 ±15,1 84,8 ±15,2 84,2 ±15,8 84,4 ±15,6 85 ±15
Zóna
parti növényzet X
mocsári gyomnövényzet
iszap- és zátonynövényzet X X
magaskórós növényzet
láperdők X
lápok X X
ligeterdők X X X X
rétek X X
mocsári növényzet X X X X X X X X X X X X
hínárnövényzet X X X X X X X X X X X
Fajok száma 38 27 30 22 13 30 20 26 38 17 17 32
Minősítés
a fajszerkezet 0,92 0,98 0,82 0,96 0,82 0,92 0,9 0,86 0,62 0,88 0,82 0,82
a fajok relatív vízigénye 0,98 0,98 0,9 1 0,92 0,8 0,98 0,9 0,86 0,94 0,88 1
a terület zonációs szerkezete 0,4 -0,4 -0,6 -0,4 -0,6 -0,25 -0,67 -0,5 -0,33 -0,67 -0,25 -0,25
a terület növényfedettsége -0,72 -0,46 1,99 0 -0,86 -0,58 -0,66 -0,54 -0,01 0,5 0,05 0,08
alapján
Összegzett értékelés (IMMI EQR)
Érték 0,71 0,78 0,3175 0,895 0,6025 0,7575 0,6525 0,71 0,85 0,685 0,8875 0,895
Osztály 2 2 4 1 3 2 3 2 1 3 1 1
Szöveges oszt jó jó szegényes kiváló közepes jó közepes jó kiváló közepes kiváló kiváló
Étékelés
a természeteshez
képest kis
mértékben
megváltozott
növényzetű.
a természeteshez
képest kis
mértékben
megváltozott
növényzetű.
elszegényedett
növényzetű.
természetes,
illetve
természeteshez
közeli
növényzetű
jelentős
mértékben
megváltozott
növényzetű.
a természeteshez
képest kis
mértékben
megváltozott
növényzetű.
jelentős
mértékben
megváltozott
növényzetű.
a természeteshez
képest kis
mértékben
megváltozott
növényzetű.
természetes,
illetve
természeteshez
közeli
növényzetű
jelentős
mértékben
megváltozott
növényzetű.
természetes,
illetve
természeteshez
közeli
növényzetű.
természetes,
illetve
természeteshez
közeli növényzetű.
Fajok tulajdonságai szerinti összesítés a fajszám alapján
Kompetítorok 13,0 11 12 9 4 12 9 16 14 7 5 12
Specialisták 3,0 2 1 1 2 2 1 1 4 2 3 1
Generalisták 5,0 4 4 1 2 5 1 1 5 3 1 3
Természetes pionirok 7,0 5 4 7 0 4 4 3 5 0 3 9
Zavarástűrő növények 9,0 5 8 3 3 5 4 4 7 4 3 5
Ruderálisok 1,0 0 1 0 2 1 1 1 3 1 1 2
A vizsgált állóvizek
A Tiszadobi Holt-Tisza, a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita
növényzetű, ezt az bizonyítja, hogy a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok
dominálnak, 76 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz, és a tömegviszonyokhoz
képest is. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az
antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye
természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete azonban jelentős
mértékben megváltozott, megnövekedett zonációs tagú, így növényfedettsége a természetessel
nem vethető össze.
Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) esetében hasonlóan alakultak a kapott eredmények. A
vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok
dominálnak, 79 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, viszont a
tömegviszonyok alapján 93 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest. A
makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és
természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes
fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben
megváltozott, csökkent zonációszerkezetű. Növényfedettsége jelentős mértékben
megváltozott.
Egyeki Holt Tisza eredményei azt mutatták, hogy elszegényedett makrofita növényzet
jellemzi. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, zavarástűrő fajok
dominálnak, 67 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok
alapján pedig 85% az arányuk. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez
közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív
vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete jelentős
mértékben megváltozott, lecsökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége a természetessel
nem vethető össze.
Kunkápolnási-mocsár természetes, illetve természetes makrofita növényzetű. A vizsgálati
területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak, 76 % az
arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok alapján 89 % arányuk. A
makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és
természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes
fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben
megváltozott, csökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége természetes, illetve
természeteshez közelálló.
A szennyvízbefogadók
A mintaterületeken esetében az antropogén hatás következtében a természeteshez képest kis-
vagy jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzet a jellemző. A mintaterületeken a
zavarástűrő, kompetítor fajok dominálnak Kondoros-csatorna alsó esetében kompetítor fajok
mellett generalista fajok is. Tömegviszonyok aránya közel azonos a vizsgált területek
mindegyikén. Az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő
mindenhol. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. A
zonációs szerkezetben eltérőek a változások, a Kösely-főcsatorna esetében jelentős
természetessel össze nem vethető, hiányos zonációs szerkezet alakult ki. A növényfedettséget
tekintetében, az a megfigyelés alakult ki, hogy az vagy jelentős mértékben megváltozott, vagy
a természetessel nem vethető össze.
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
20
A határvizek
Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű
vízterületekről beszélhetünk, kivéve az Ér-főcsatorna. A vizsgálati területen a fajszámok
alapján a kompetítor vagy a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak. A vizsgálati
területen a fajszámok – és a tömegviszonyok alapján is a kompetítor, természetes pionir fajok;
a kompetítor, specialista, természetes pionir, zavarástűrő fajok; a kompetítor, generalista,
zavarástűrő fajok, vagy a kompetítor, zavarástűrő fajok dominálnak, az összes előforduló
fajszámhoz képest. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez
közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A Berettyó
esetében viszont érződik az antropogén hatás a makrofita fajszerkezet esetében. A vizsgált
területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs
szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetet mutat,
viszont az Ér-főcsatorna esetében a természetessel össze nem vethető, hiányos zonáció
szerkezetű. A növényfenettség csak az Ér- főcsatorna estében tér el jelentősen.
A Vízellátók
Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű
vízterületekről beszélhetünk. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és a
természetes pionir fajok dominálnak. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve
természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya
megfelelő. A vizsgált területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és
tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott,
csökkent zonáció szerkezetet mutat.
Viztestek minősítése
Berettyó víztest
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
következők.
4. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve
Faj
gyakoriság
Persicaria lapathifolia (L.) 0,07
Rumex palustris Sm. 0,05
Schoenoplectus lacustris L. ssp. tabernaemontani (C.C.
Gmel.) Syme 0,02
Lythrum virgatum 0,05
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
21
Növény (taxon) neve
Faj
gyakoriság
Batrachium (Ranunculus) fluitans (Lam.) Wimm. 0,04
Plantago major 0,02
Carex bohemica Schreb. 0,02
Calamagrostis epigeios 0,04
Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,02
Persicaria amphibia (L.) Gray 0,02
Salix triandra L. 0,05
Elaeagnus angustifolia 0,04
Bidens tripartita L. 0,07
Oenanthe aquatica (L.) Poiret 0,02
Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 0,02
Butomus umbellatus L. 0,04
Equisetum palustre L. 0,02
Nuphar lutea (L.) Sibth 0,02
Sagittaria sagittifolia L. 0,02
Lemna minor L. 0,02
Ceratophyllum demersum L. 0,05
Ceratophyllum muticum Cham. 0,02
Potamogeton pectinatus L. 0,02
Najas intermedia Wolfg. 0,02
Potamogeton crispus L. 0,02
Persicaria minor (Huds.) Opiz 0,02
Carex sp 0,02
Urtica dioica L. 0,02
Calamagrostis sp. 0,02
Amorpha fruticosa 0,02
Rubus idaeus 0,02
Lythrum salicaria L. 0,02
Acer campestre 0,02
Urtica kioviensis Rogowitsch 0,02
Stachys palustris L. 0,02
Carex gracilis Curt. 0,02
Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,02
Symphytum officinale L. 0,02
A Berettyó víztesten felvett zónák
iszap- és zátonynövényzet
ligeterdők
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
22
mocsári növényzet
hínárnövényzet
Az adott területen 38 taxont azonosítottunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az
emberi hatást jelző fajok jelenléte, ezt mutatja a makrofita fajszerkezetének értéke.
Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A
természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezet jellemző. Csak kismértékben
megváltozott növényfedettségű.
Ezek alapján az IMMI EQR értéke közepes, a természeteshez képest jelentős mértékben
megváltozott makrofita növényzet.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, és zavarást tűrő fajok dominálnak.
Nagyér felső víztest
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
következők.
5. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,09
Lemna banatica W. et K. 0,09
Lysimachia nummularia L. 0,09
Symphytum officinale L. 0,09
Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,09
Sagittaria sagittifolia L. 0,09
Hydrocharis morsus-ranae L. 0,09
Lemna trisulca L. 0,09
Ceratophyllum muticum Cham. 0,09
Caulinia fragilis Wild. 0,09
Scirpus radicans Schkuhr 0,09
Felvett zónák száma 2db: mocsári növényzet, hínárnövényzet
Az adott területen 11 taxont azonosítottunk.
Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes
állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
23
tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos
zonációszerkezetű. Természetes/természeteshez közelálló növényfedettségű.
IMMI EQR alapján a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita
növényzetű.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a természete pionír, és komoetítor fajok
dominálnak
Penészleki I. csatorna
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
következő
6. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,09
Iris pseudacorus L. 0,09
Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,09
Myosotis palustris (L.) Hill 0,09
Butomus umbellatus L. 0,09
Lythrum virgatum 0,09
Mentha aquatica L. 0,09
Calamagrostis epigeios 0,09
Berula erecta (Huds.) Coville 0,09
Rumex palustris Sm. 0,09
Ranunculus repens L. 0,09
Felvett zónák száma 1 db: mocsári növényzet
Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes
állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és
tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos
zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű.
A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
24
Fülöpi-ér víztest
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
következők
7. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Alnus glutinosa 0,10
Lythrum virgatum 0,10
Urtica kioviensis Rogowitsch 0,10
Myosotis palustris (L.) Hill 0,10
Ranunculus repens L. 0,10
Sium latifolium L. 0,20
Lysimachia nummularia L. 0,10
Mentha aquatica L. 0,10
Alisma lanceolatum With. 0,10
Felvett zónák: iszap- és zátonynövényzet
Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes
állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és
tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos
zonációszerkezetű. Közepes mértékben megváltozott növényfedettségű.
IMMI EQR alapján a természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita
növényzetű.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak.
Létai-ér víztest
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
következők
8. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,09
Typha latifolia L. 0,09
Persicaria lapathifolia (L.) 0,09
Mentha aquatica L. 0,09
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
25
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Galium mollugo L. 0,09
Sium latifolium L. 0,09
Urtica dioica L. 0,09
Humulus lupulus L. 0,09
Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,09
Bidens tripartita L. 0,09
Lythrum virgatum 0,09
Felvett zónák: mocsári növényzet
Összesen 11 fajt találtunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az emberi hatást jelző
fajok jelenléte. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat
mutató terület.
A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Természetessel össze nem
vethető növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott
makrofita növényzetű.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő fajok dominálnak
Villongó-ér víztest
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
kmövetkezők
9. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,03
Carex sp 0,07
Typha latifolia L. 0,03
Persicaria sp. Miller. 0,03
Iris pseudacorus L. 0,07
Alisma plantago-aquatica L. 0,10
Mentha aquatica L. 0,07
Sium latifolium L. 0,03
Lythrum salicaria L. 0,07
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
26
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 0,03
Ranunculus repens L. 0,03
Butomus umbellatus L. 0,03
Myosotis palustris (L.) Hill 0,03
Urtica kioviensis Rogowitsch 0,07
Rumex palustris Sm. 0,03
Echinocystis lobata 0,03
Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,03
Urtica dioica L. 0,03
Galium sp. 0,03
Tussilago farfara 0,03
Salix triandra L. 0,03
Salix cinerea L. 0,03
Felvett zónák száma: ligeterdők, mocsári növényzet, nyílt víz
Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes
állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és
tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos
zonációszerkezetű. Természetessel össze nem vethető növényfedettségű. A természeteshez
képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő és kompetítor fajok
dominálnak.
Hortobágy-főcsatorna dél víztest
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
következők
10. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Salvinia natans (L.) All. 0,15
Lemna minor L. 0,15
Lemna banatica W. et K. 0,15
Potamogeton natans L. 0,08
Ceratophyllum demersum L. 0,08
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
27
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Hydrocharis morsus-ranae L. 0,08
Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,08
Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,08
Typha latifolia L. 0,08
Persicaria minor (Huds.) Opiz 0,08
Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet, nyílt víz
Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes
állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és
tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos
zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű.
Az IMMI EQR szerint természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita
növényzetű.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és természetes pionír fajok
dominálnak.
Barát-ér víztest
A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a
következők.
11. táblázat: A felvételezett fajlista
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Lemna banatica W. et K. 0,05
Lemna minor L. 0,05
filamentous algae (undifferentiated) 0,05
Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,10
Scirpus radicans Schkuhr 0,05
Alisma plantago-aquatica L. 0,05
Carex sp 0,10
Persicaria minor (Huds.) Opiz 0,05
Echinocystis lobata 0,05
Urtica dioica L. 0,05
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
28
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság
Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,05
Mentha aquatica L. 0,05
Typha latifolia L. 0,05
Salix alba L. 0,05
Urtica kioviensis Rogowitsch 0,05
Potamogeton natans L. 0,05
Lythrum virgatum 0,05
Calamagrostis pseudophragmites 0,05
Salix triandra L. 0,05
Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet
Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes
állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és
tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos
zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. A természeteshez
képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű.
A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, generalista fajok dominálnak.
Társulástani elemzések
A parti öv nagysága a tavakban és folyókban igen változó, lehetséges, hogy az egész
tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos az egész édesvíz
szempontjából, és a hozzá csatlakozó flóra a tó és a folyó domináns szervesanyag-forrását
jelenti.
A litorális zóna kiemelt jelentősége a makrofitonok anyagcsere-folyamatainak nagy
intenzitásából adódik. A fitoplankton produktivitása a litorális régióban általában kisebb, ami
abból adódik, hogy a planktonalgák és a száras vízinövényzet között versengés alakul ki az
elérhető tápanyagokért, valamint abból, hogy a makrovegetáció erőteljesen árnyékolja a vizet,
ami az algák fotoszintézisét gátolja.
A vízinövények nem magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában
a vízi, a vízparti növényállományok övszerűen helyezkednek el és az alább következők
lehetnek.
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
29
Az alföldi folyóvizek alacsony árterén puhafaligeteket találunk, melynek jellemző
társulása a bokorfüzes (Salicetum triandrae). Ennél valamivel magasabban a fűz-nyár puhafa-
ligeterdő fordul elő. (Salicetum albae-fragilis).
Itt a füzek mellett a nyár (Populus nigra) a domináns fafaj. Az alföldi folyók
magasabb térszínein kialakuló klimaxtársulás a keményfa-ligeterdő (Querco-ulmetum). A
társulás elnevezéséből látszik, hogy itt a molyhostölgy, a magaskőris és a szil a gyakori fafaj.
Lefolyástalan medencék, morotvák kísérő erdői a láperdők (Dryopteridi-Alnetum).
Névadó fajaik az enyves éger (Alnus glutinosa) és az aljnövényzetben a páfrányok.
Patakmedreket kísérve a hűvös völgyek mentén (Eger-patak, Bükk hegység, Kemecse-
patak) gyakran szubmontán égerligetek húzódnak (Alnetum glutinosae-incanae). Kis patakok
meredek szurdokvölgyeiben a szurdokerdő (Phyllitidi-aceretum) társulását találjuk és ezeket a
patakmedreket sziklai bükkösök is kísérhetik.
Sík vidéken a tavak és morotvák felszínén úszó és alámerült társulások az ún.
lebegőhínárok (Lemnetaea). Ugyancsak itt fordul elő a gyökerező hínárok társulása, a
tipikusan submerz növényzet, a Potametea. Az állóvizek partközeli társulásai a nádasok
( Scirpo- Phragmitetum), a nád, a gyékények és a mocsári írisz vezérfajokkal, ami megfelel a
litorális zóna vízben álló nádas részének.
A Nagyalföld és a Fertőzug szikes területein, túlzottan átnedvesedő, kiszáradó,
szélsőségesen arid klímájú területein (Hortobágy, Kiskunság, Velencei-tó környéke) a
szikesek növénytársulásait (Puccinellie-Salicornietea) találjuk.
A külső litorális régióban és attól kicsit eltávolodva Közép-Európában a következő
növénytársulásokat találjuk: sekély vízben, vagy csak időszakosan vízzel borított területeken
magassásos rétek (Caricetum acutiformis-ripariae) fordulnak elő. Névadó fajaik: a Carex
acutiformis és a C. riparia.
A kiirtott puhafaligetek helyén a lápokat övező területeken zsombéksásos (Caricetum
elatea, Calamagrostis neglecta és Carex elata) és a semlyéksásos fordul elő. A lefolyástalan,
magas vízállású, ősi ártereken láprétek – különböző jellegzetes növényfajairól elnevezett
társulások (Molinio-Juncetea) – alakulnak ki. Az ártéri ligeterdők zónájában a botanikusok a
mocsárrétek különféle típusait (pl. fehértippanos mocsárrét) különítik el.
Ismert még patakok mentén kialakuló magaskórós társulás, a Filipendulo-Petasition,
melynek uralkodó növénye az acsalapu (Petasites hybridus). Hegyvidéki forráskifolyók
társulásaiban a Scirpus silvaticus és a Crotoneuron mohafajok az ismertek. Nálunk csak
néhány helyen, maradványfoltokban találunk átmeneti lápokat (pl. Egerbakta) vagy dagadó
lápokat (Kelemér). Itt a Sphagnum fajok és a mohák, valamint a dagadólápokon a rovarevő
növények közül a kereklevelű harrmatfű (Drosera rotundifolia) a jellemző.
A víz, mint élőközeg uniformizáló hatása ellenére a vízi növényzetet igen különböző
testfelépítésű növények alkotják, ezek jelentősen meghatározzák a társulások szerkezetét.
A vízi makrofitonokat hagyományosan két típusba sorolják: valódi vízinövények
("hínarak", hydatophyta) és mocsárnövények (helophyta).
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
30
Nádasok fajai
A nádasok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az
előfordulási gyakoriságot is.
2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva.
12. táblázat: A felvételezett fajlista
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
1 Acer campestre L. 1
2 Alisma lanceolatum With. 1
3 Alisma plantago-aquatica L. 2
4 Bidens tripartita L. 18
5 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 3
6 Butomus umbellatus L. 4
7 Calamagrostis epigeios 2
8 Calystegia sepium (L.) R. Br. 25
9 Carex vulpina L. 1
10 Ceratophyllum demersum L. 1
11 Dipsacus laciniatus L. 1
12 Echinocloa crus-galli 3
13 Equisetum palustre L. 1
14 Galium mollugo L. 3
15 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 14
16 Amorpha fruticosa L. 3
17 Ranunculus lanuginosus L. 1
18 Rubus caesius L. 1
19 Humulus lupulus L. 3
20 Hydrocharis morsus-ranae L. 1
21 Iris pseudacorus L. 8
22 Ranunculus repens L. 1
23 Lemna minor L. 2
24 Lycopus europaeus L. 15
25 Lysimachia nummularia L. 3
26 Lysimachia vulgaris L. 8
27 Lythrum virgatum 4
28 Tussilago farfara 2
29 Mentha aquatica L. 4
30 Cirsium arvense (L.) Scop. 2
31 Sonchus arvensis 2
32 Myosotis scorpioides L. 4
33 Phragmites communis Trin. 51
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
31
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
34 Oenanthe aquatica (L.) Poiret 4
35 Persicaria amphibia (L.) Gray 2
36 Persicaria lapathifolia (L.) 11
37 Persicaria minor (Huds.) Opiz 1
38 Populus alba L. 2
39 Potamogeton hungaricus Gaud. 1
40 Potamogeton marinus L. p.p. 1
41 Potamogeton natans L. 1
42 Ranunculus fluitans Lam. 3
43 Ranunculus repens L. 2
44 Ranunculus sceleratus L. 1
45 Rubus idaeus 2
46 Rumex palustris Sm. 10
47 Rumex stenophyllus 1
48 Salix caprea L. 2
49 Salix triandra L. 2
50 Eupatorium cannabinum L. 1
51 Sium latifolium L. 4
52 Solanum dulcamara L. 12
53 Sonchus arvensis 7
54 Sonchus paluster 1
55 Calystegia sepium (L.) R. Br. 1
56 Sparganium erectum L. 1
57 Stachys palustris L. 5
58 Stellaria palustris Ehrh. 1
59 Echinocystis lobata 1
60 Thelypteris palustris Salsib. 1
61 Tussilago farfara 1
62 Typha angustifolia L. 6
63 Typha latifolia L. 4
64 Urtica dioica L. 11
65 Urtica kioviensis Rogowitsch 13
66 Vitis sylvestris C. C. Gmel. 1
67 Carex sp. L. 7
68 Sparganium erectum L. ssp. erectum 1
69 Calamagrostis sp. 1
70 Carex sp. L. 1
71 Puccinellia sp. 1
72 Ranunculus sp. L. 1
73 Rumex sp. L. 1
74 Salix sp. L. 1
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
32
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
75 Schoenoplectus sp. (Reich) Palla 1
76 Sparganium sp. L. 1
77 Urtica sp. 1
78 Ranunculus fluitans Lam. 2
Összesen: 331
A felvételezések során a formációban 78 fajból összesen 331 darabot találtunk.
Az összesített fajlista alapján láthatjuk, hogy a társulásokban a Phragmites communis,
a Calystegia sepium, Bidens tripartita, Glyceria maxima, Lycopus europaeus, Solanum
dulcamara a társulás állományaiban az esetek többségében megtalálható.
Vannak viszont fajok, melyek csak szálakban fordulnak elő. Ilyenek például a
Ranunculus repens, Stellaria palustris, Carex vulpina.
Sásosok fajai
A sásosok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az
előfordulási gyakoriságot is.
2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva
13. táblázat: A felvételezett fajlista
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
1 Alisma lanceolatum With. 4
2 Alisma plantago-aquatica L. 2
3 Bidens tripartita L. 5
4 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 7
5 Butomus umbellatus L. 3
6 Calamagrostis epigeios 5
7 Caltha palustris L. 1
8 Calystegia sepium (L.) R. Br. 7
9 Carex cyperoides Murr. 1
10 Carex gracilis Curt. 11
11 Carex hirta L. 1
12 Carex vulpina L. 1
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
33
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
13 Dipsacus laciniatus L. 1
14 Equisetum palustre L. 1
15 Galium mollugo L. 2
16 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 5
17 Amorpha fruticosa L. 2
18 Iris pseudacorus L. 4
19 Schoenoplectus tabernaemontani (C.C. Gmel.) Palla 1
20 Lemna minor L. 1
21 Lycopus europaeus L. 2
22 Lycopus exaltatus L. 1
23 Lysimachia vulgaris L. 7
24 Lythrum salicaria L. 3
25 Lythrum virgatum 7
26 Mentha aquatica L. 5
27 Myosotis scorpioides L. 3
28 Phragmites communis Trin. 8
29 Nuphar lutea (L.) Sibth 1
30 Oenanthe aquatica (L.) Poiret 2
31 Plantago major L. 1
32 Persicaria amphibia (L.) Gray 2
33 Persicaria lapathifolia (L.) 9
34 Persicaria minor (Huds.) Opiz 1
35 Ranunculus fluitans Lam. 3
36 Ranunculus repens L. 2
37 Ranunculus sceleratus L. 1
38 Rubus idaeus 5
39 Rumex palustris Sm. 7
40 Rumex stenophyllus 1
41 Sagittaria sagittifolia L. 2
42 Salix caprea L. 1
43 Salix fragilis L. 2
44 Berula erecta (Huds.) Coville 1
45 Sium latifolium L. 5
46 Sium sisaroideum DC. 1
47 Solanum dulcamara L. 1
48 Sonchus arvensis 3
49 Sonchus paluster 3
50 Sparganium emersum Rehmann 1
51 Sparganium erectum L. 5
52 Stachys palustris L. 6
53 Echinocystis lobata 4
54 Symphytum officinale L. 3
55 Tussilago farfara 1
56 Typha angustifolia L. 2
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
34
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
57 Typha latifolia L. 4
58 Urtica dioica L. 6
59 Urtica kioviensis Rogowitsch 3
60 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 1
61 Carex sp. L. 8
62 Equisetum sp. L. 1
63 Polygonum sp. L. 1
64 filamentous algae 1
65 Calamagrostis sp. 1
66 Carex sp. L. 3
67 Galium sp. L. 1
68 Salix sp. L. 1
Összesen: 208
A felvételezések során a formációban 68 fajból összesen 208 darabot találtunk.
A sásos társulásokban nagyobb számban fordulnak elő a Carex gracilis, Persicaria
lapathifolia, Rumex palustris, Lysimachia vulgaris.
Szálakban fordulnak elő többek között a Galium, Salix, Clamagrostis, Equisetum
fajok.
Harmatkásások fajai
A harmatkásások formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük
az előfordulási gyakoriságot is.
2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva.
14. táblázat: A felvételezett fajlista
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
1 Alisma lanceolatum With. 5
2 Alisma plantago-aquatica L. 2
3 Bidens tripartita L. 3
4 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 5
5 Butomus umbellatus L. 5
6 Calamagrostis epigeios 1
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
35
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
7 Calamagrostis pseudophragmites 2
8 Caltha palustris L. 1
9 Caltha palustris ssp. laeta (Sch., Nym. et Ky.) Hegi 1
10 Calystegia sepium (L.) R. Br. 11
11 Carex cyperoides Murr. 1
12 Carex distans L. 2
13 Carex gracilis Curt. 1
14 Carex vulpina L. 1
15 Dipsacus laciniatus L. 1
16 Echinocloa crus-galli 1
17 Eleocharis acicularis (L) Roem et Schult 1
18 Eleocharis palustris (L.) Roem et Schult. 1
19 Equisetum arvense L. 1
20 Equisetum palustre L. 2
21 Galium mollugo L. 4
22 Galium palustre L. 4
23 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 29
24 Iris pseudacorus L. 2
25 Juncus compressus Jacq. 1
26 Juncus inflexus L. 1
27 Typha angustifolia L. 1
28 Lamium album L. 1
29 Lemna minor L. 4
30 Lycopus europaeus L. 4
31 Lysimachia nummularia L. 4
32 Lysimachia vulgaris L. 3
33 Lythrum salicaria L. 1
34 Lythrum virgatum 5
35 Mentha aquatica L. 9
36 Myosotis scorpioides L. 5
37 Phragmites communis Trin. 9
38 Oenanthe aquatica (L.) Poiret 7
39 Persicaria amphibia (L.) Gray 1
40 Persicaria lapathifolia (L.) 11
41 Persicaria minor (Huds.) Opiz 1
42 Ranunculus repens L. 2
43 Ranunculus sceleratus L. 1
44 Rumex palustris Sm. 2
45 Rumex stenophyllus 1
46 Sagittaria sagittifolia L. 3
47 Salvinia natans (L.) All. 2
48 Schoenoplectus lacustris (L.) Palla 7
49 Scirpus sylvaticus L. 1
50 Berula erecta (Huds.) Coville 1
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
36
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
51 Sium latifolium L. 3
52 Solanum dulcamara L. 2
53 Sonchus arvensis 3
54 Sparganium erectum L. 6
55 Stachys palustris L. 1
56 Echinocystis lobata 2
57 Symphytum officinale L. 4
58 Trapa natans L. 1
59 Tussilago farfara 2
60 Typha angustifolia L. 5
61 Typha latifolia L. 10
62 Urtica dioica L. 6
63 Urtica kioviensis Rogowitsch 8
64 Carex acuta L. 1
65 Carex sp. L. 5
66 Chenopodium rubrum 1
67 Polygonum sp. L. 1
68 Rumex sp. L. 2
69 Schoenoplectus sp. (Reich) Palla 1
70 Ranunculus sceleratus L. 1
Összesen: 240
A felvételezések során a formációban 70 fajból összesen 240 darabot találtunk.
A harmatkásások fajai közül gyakoriak a Glyceria maxima, Calystegia sepium,
Mentha aqutica, Persicaria lapathifolia, Typha latifolia.
Szálakban fordul elő többek között a Berula erecta, Stachys palustris, Juncus sp.,
Lythrum salicaria.
Gyékényesek fajai
A gyékényesek formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük
az előfordulási gyakoriságot is.
2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva.
15. táblázat: A felvételezett fajlista
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
37
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
1 Alisma lanceolatum With. 5
2 Alisma plantago-aquatica L. 2
3 Bidens tripartita L. 5
4 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 3
5 Butomus umbellatus L. 5
6 Calamagrostis pseudophragmites 1
7 Calystegia sepium (L.) R. Br. 5
8 Carex acutiformis Ehrh. 1
9 Carex diandra Schrank 1
10 Carex gracilis Curt. 2
11 Ceratophyllum demersum L. 1
12 Dipsacus laciniatus L. 1
13 Echinocloa crus-galli 1
14 Eleocharis palustris (L.) Roem et Schult. 1
15 Galium mollugo L. 1
16 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 13
17 Hydrocharis morsus-ranae L. 1
18 Iris pseudacorus L. 4
19 Lemna minor L. 2
20 Lemna trisulca L. 1
21 Lycopus europaeus L. 4
22 Lysimachia nummularia L. 1
23 Lysimachia vulgaris L. 2
24 Lythrum virgatum 3
25 Mentha aquatica L. 1
26 Cirsium arvense (L.) Scop. 1
27 Sonchus arvensis 1
28 Myosotis scorpioides L. 1
29 Phragmites communis Trin. 4
30 Oenanthe aquatica (L.) Poiret 2
31 Persicaria lapathifolia (L.) 5
32 Ranunculus repens L. 1
33 Rubus idaeus 1
34 Rumex palustris Sm. 2
35 Sagittaria sagittifolia L. 2
36 Schoenoplectus lacustris (L.) Palla 4
37 Sium latifolium L. 2
38 Solanum dulcamara L. 2
39 Sonchus arvensis 2
40 Sparganium erectum L. 1
41 Spirodela polyrhiza (L.) Schleid 1
42 Stachys palustris L. 2
43 Echinocystis lobata 1
44 Symphytum officinale L. 2
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
38
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
45 Ranunculus sceleratus L. 1
46 Tussilago farfara 1
47 Typha angustifolia L. 15
48 Typha latifolia L. 15
49 Urtica dioica L. 3
50 Urtica kioviensis Rogowitsch 3
51 Veronica scutellata L. 1
52 Carex sp. L. 2
53 Eleocharis palustris (L.) ssp. palustris 1
54 Agrostis sp. 1
55 Rumex sp. L. 2
56 Carex cyperoides Murr. 1
Összesen: 150
A felvételezések során a formációban 56 fajból összesen 150 darabot találtunk.
A gyékényesek fajai közül a Typha latifolia, Typha angustifolia és a Glyceria maxima
található meg a társulások többségében.
A Veronica scutellata, Sparganium erectum, Rubus ideaus és más egyéb fajok csak
szálakban fordulnak elő.
Lápok fajai
A lápok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük a az
előfordulási gyakoriságot is.
2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva.
16. táblázat: A felvételezett fajlista
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
1 Alnus glutinosa 2
2 Bidens tripartita L. 1
3 Carex brizoides L. 1
4 Carex pseudocyperus L. 1
5 Ceratophyllum demersum L. 1
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
39
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
6 Comarum palustre L. 1
7 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 1
8 Humulus lupulus L. 1
9 Hydrocharis morsus-ranae L. 2
10 Lemna minor L. 2
11 Lemna trisulca L. 1
12 Lysimachia vulgaris L. 1
13 Lythrum virgatum 1
14 Phragmites communis Trin. 1
15 Najas marina L. 1
16 Persicaria amphibia (L.) Gray 1
17 Salix caprea L. 2
18 Salix cinerea L. 1
19 Salvinia natans (L.) All. 1
20 Sparganium erectum L. 1
21 Spirodela polyrhiza (L.) Schleid 1
22 Stratiotes aloides L. 1
23 Thelypteris palustris Salsib. 4
24 Trapa natans L. 1
25 Typha angustifolia L. 5
26 Typha latifolia L. 3
27 Urtica dioica L. 1
28 Urtica kioviensis Rogowitsch 1
29 Carex sp. L. 1
30 Marchantia polymorpha L. 1
31 Bryum sp. 1
32 Carex sp. L. 1
33 Thelypteris palustris Salsib. 2
Összesen: 47
A felvételezések során a formációban 33 fajból összesen 47 darabot találtunk.
Hinarasok fajai
A hinarasok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük a az
előfordulási gyakoriságot is.
2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva.
17. táblázat: A felvételezett fajlista
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
40
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
1 Butomus umbellatus L. 2
2 Calystegia sepium (L.) R. Br. 1
3 Ceratophyllum demersum L. 51
4 Ceratophyllum submersum L. 7
5 Elodea canadensis Michx. 2
6 Ceratophyllum demersum L. 1
7 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 3
8 Hydrocharis morsus-ranae L. 31
9 Iris pseudacorus L. 1
10 Stratiotes aloides L. 5
11 Lemna minor L. 28
12 Lemna trisulca L. 13
13 Lythrum virgatum 1
14 Myriophyllum spicatum L. 13
15 Myriophyllum verticillatum L. 5
16 Najas marina L. 8
17 Najas minor All. 2
18 Nuphar lutea (L.) Sibth 14
19 Nymphaea alba L. 9
20 Oenanthe aquatica (L.) Poiret 1
21 Persicaria amphibia (L.) Gray 4
22 Potamogeton hungaricus Gaud. 8
23 Potamogeton natans L. 9
24 Potamogeton fluitans Roth. p.p. 5
25 Potamogeton pectinatus L. 10
26 Potamogeton perfoliatus L. 3
27 Ranunculus repens L. 1
28 Salvinia natans (L.) All. 2
29 Sagittaria sagittifolia L. 3
30 Salvinia natans (L.) All. 29
31 Ceratophyllum submersum L. 3
32 Sparganium erectum L. 1
33 Spirodela polyrhiza (L.) Schleid 6
34 Stratiotes aloides L. 5
35 Trapa natans L. 16
36 Typha angustifolia L. 1
37 Typha latifolia L. 1
38 Urtica kioviensis Rogowitsch 1
39 Utricularia bremii Heer 1
40 Vallisneria spiralis L. 2
41 Potamogeton x zizii Koch 1
42 Carex sp. L. 1
43 Spirodela polyrhiza (L.) Schleid 14
44 filamentous algae 2
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
41
Sorszám Fajnév Előfordulás (db)
45 Sagittaria sp. L. 1
46 Utricularia sp. L. 1
47 Vallisneria sp. 1
Összesen: 330
A felvételezések során a formációban 47 fajból összesen 330 darabot találtunk.
A hinarasok fajai között megtalálhatóak a hínártársulások karakter fajai. Ennek
megfelelően megtalálhatóak a Lemna minor, Lemna trisulca, Salvinia natans, Spirodela
polyrrhiza. Gyakori még a Trapa natans, Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-
ranae.
Összesítés
Az 52 mintavételi helyen gyűjtött 124 felvételezés eredményei formációkra a
következő képen oszlik meg:
18. táblázat: A formációk fajszaámai
Formáció Formáció száma Fajok száma
Hinarasok 120 47
Lápok 6 33
Gyékényesek 25 56
Harmatkásások 33 70
Sásosok 28 68
Nádasok 51 78
Felvételezéseink során 169 fajból összesen 1503 előfordulást találtunk.
A felvételezett fajokból 5 védettet találtunk a mintavételi helyeken. Ebből egy, az
Utricularia bremii fokozottan védett. Szálakban találtunk meg a Kunkápolnási mocsaraknál.
Védett fajok a Trapa natans, melyet a Hortobágy-főcsatornánál, a Keleti-
főcsatornánál, a Tiszadobi-Holt-Tiszánál és a Sarkad-Mérges-Sáros-érnél felvételeztünk. A
Carex diandra: Görbe-erdő átjárónál találtuk. A Nymphaea alba: Hortobágy-főcsatornánál,
Ér-főcsatornánál és a Tiszadobi-Holt-Tiszánál találtuk. A Salvinia natans felvételezési helyei:
Kösely-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Hamvas-főcsatorna, Hortobágy-főcsatorna, Tiszadobi-
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
42
Holt-Tisza, Hortobágy-Berettyó, Egyeki-Holt-Tisza, Sarkad-Mérges-Árok-ér, Kunkápolnási
mocsrak, Nyugati-főcsatorna, Kutas-főcsatorna, Király-ér és Tiszakeszi-főcsatorna.
Az analízisek alapján várható társulások:
19. táblázat: Társulások
Fiziognómiai képe Lehetséges társulás
magassásos
Berulo erectae-Menthetum aquaticae Kovács M. ex
Borhidi 2001
Bolboschoenetum maritimi Eggler 1933
Carex gracilis Almquist 1929
láperdő Carici elongatae - Alnetum Koch 1926
felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár
Ceratophyllo-Nymphaeetum albae (V. Kárpáti 1963)
Borhidi
alámerülő finom, osztott-levelű Ceratophyllum demersi Hild 1956
alámerülő finom, osztott-levelű Ceratophyllum submersi Den Hartog et Segal 1964
felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Hydrocaritetum morsus-renae van Langendonck 1935
úszó széles-levelű növények Lemnetum minoris Soó 1927
úszó lebegő-levelű növények Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962
felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Nympheetum albo-lutae Nowiski 1928
nádas Phragmitetum communis Soó 1927 e. Schamle 1939
alámerülő finom, osztott-levelű Potametum crispi Soó 1928
felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Potametum natantis Soó 1928
alámerülő finom, osztott-levelű Potametum pectinati Carstensen 1955
alámerülő finom, osztott-levelű Potametum pectinati Soó 1928
alámerülő finom, osztott-levelű Potametum perfoliati Koch 1926 em. Passarge 1964
felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Salvinio-Spirodeletum Slavnic 1956
gyékényes Sparganium erecti Roll 1938
felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Straciotetum aloidis Nowiski 1930
felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár Tapetum natantis V. Kárpáti 1963
Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján
Makrofita vizsgálatok
43
Fiziognómiai képe Lehetséges társulás
ingó-(úszó)lápok Theleypteridi-Typhetum angustifoliae Borhidi 1996
gyékényes Thyphetum latifoliae G. Lang 1973
gyékényes Thyphetun angustifoliae (Soó 1927) Pignatti 1953
A társulásokhoz történő besorolás az esetek többségében a tömegfajok alapján
lehetségesek.
A mintavételi helyeken lévő növényegyüttesek fajszerkezete károsodást szenvedett az idők
folyamán, aminek következtében leggyakrabban és leghamarabb, a társulások karakterfajai
hiányoznak, ezért nem mondható ki egyértelműen, hogy az egyes felvételezések eredményei
alapján mely típusos társulásokról van szó.
A társulásokhoz való közelítés csak a domináns fajok alapján sikerült, ezért
valószínűsíteni lehet az egyes felvételek típusos társulásait.
E probléma eldöntésének, - hogy a társulás típusos vagy nem típusos-, további vizsgálatok
szükségesek.