Fenntartunk minden jogot, a fordításét is.

Copyright by Singer és Wolfner irod. int. r.-t., Budape

st,

1927.

36701. — Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.

BÁRSONY ISTVÁN

Bársony István író, minisz-teri tanácsos, a »BudapestiKözlöny« hivatalos lap szer-kesztője, született 1855. novem-ber 15-én Keresztes (ma Sár-keresztes) fehérvármegyeiközségben, a Dunántúl. Közép-iskoláit Nagykárolyban ésSzatmáron végezte, a jogotpedig Pozsonyban és Buda-pesten. Volt szabadságolt állo-mányú honvédtiszt. Eddigmegjelent több mint negyvenkötetéből tizenöt csupa természetileírás és megfigyelés, páro-

sulva vadászélményekkel. Ebben a műfajban specialista ésa maga nemében nemcsak a magyar irodalomban, hanema világirodalomban is egyetlen. Szülőfalujának díszpolgára.Mint elbeszélő író igen sok novellát írt, van néhány regényeis. Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy-Társaságnak. Az előbbinek1894, az utóbbinak 1898 óta. Nevezetesebb művei kötetben:Erdőn-mezőn, Csend, Víg világ, Magyar természeti ésvadászképek, Mulattató vadászrajzok, A szabad ég alatt,Az erdő könyve, A róna és az erdő, Az én világom, A rab-király szabadon (az egyetlen igazi magyar állatregény),

VI

Magyar Földön, Magányos órák, Vadásztáska; továbbá azelbeszélők közül: Négyszemközt, Ecce homo, A kaméleon-leány, Keresd az asszonyt, Titkos veszedelmek, Este,Dinamit, A boszorkány, Ingovány, Szelek útján, A király-tigris, Vérvirág, Tarka mesék, Igaz mesék, Magyar élet,Dobogó szívek, A szerelem könyve, Visszhang, A nap-sütötte férfi, Súgok valamit, Egy darab élet, Élőképek,Délibáb, Tréfás történetek.

Magamról

Az »Új Idők« tisztelt szerkesztősége »hetvenkedő« esz-tendőm alkalmával azzal a megtisztelő kívánsággal lepettmeg, hogy írjak kitűnő hetilapjának valamit magamról.

Elég régóta élek ugyan arra, hogy lehessen az éle-temben egynémely feljegyezni való: mégis elfog a bizony-talanság érzete, hogy ami nekem talán érdekes volt, érde-kelheti-e az olvasóközönséget.

A nagy nyilvánosság elől mindig elvonultam. Sze-repelni, feltűnni sohasem igyekeztem. Az országvadásztestületein kívül máshol alig ösmernek. De mégitt sem tolakodtam előre. Mindenüvé úgy hívtak, úgyvittek, hogy az irántam mutatkozó rokonszenv és meg-becsülés jeleit hálátlanság lett volna köszönettel nemfogadnom. S most magamról kell beszélnem, ami nekemteljesen szokatlan s ami — megvallom — nem kiszavarba is hoz. De megkísérlem.

*

Későőszi, enyhe vasárnap-este van, amikor neki-készülök a feladatomnak. Ha nem tudnám, hogy az »ÚjIdők«-nél csupa jóbarátom van, szinte azt gondolhat-nám, hogy az urak egy kicsit meg akartak tréfálni. Minthaösszemosolyognának: — Na, híres, ha annyit tudtálösszeirkálni száz meg száz novelládban, ami mind a képzeleted szüleménye volt: tégy ki most magadért olyas-

VIII

miben, amiben nem segít rajtad a poétika licencia; sötezt egészen mellőznöd kell, mert itt nem lehet, nem sza-bad »költeni«, mesélni, hanem igazat kell mondani.

Éppen ebben van a, bökkenő. Ez az, ami nyugtala-nít. Hisz' ha azon múlnék, hogy mit füllentsek, könnyűvolna elég érdekesnek látszanom. De ettől eltilt meg-bízatásom etikája. Magamról csak az igazat mondha-tom. Nem novellát írok, hanem rapszodikusan összeál-lított naplótöredéket, ami őszinteségre kötelez.

Nyitott ablakomon besüt a holdvilág s rám bámul.Lesi, hogy mit csinálok. Képzeletem végigszalad azegész életemen. Keresem benne azt, amiről számotLehetne adnom. Bele kell magamat élnem a mesélőnagyapa szerepébe: —Egyszer volt, hol nem volt...

A holdvilág ma is úgy fénylik, mint hetven eszten-dővel ezelőtt. Ezen az égi kalandoron nem látszik meg,hogy vénül. Minden más, ami körülöttem van, kopik,nyüvődik, enyészik lassan-lassan. Hát még az emberek,a kortársaim, a régi ösmerőseim, a barátaim, az immárkevésszámú hozzám tartozóim!... Nem kell tükörbe néz-nem, ha őket látom. Megváltozásuk az enyémet is mu-tatja. Még az esztendőnek ez a kései szaka is olyan,amilyen én vagyok.Este van odakint is, az életemben is.

A hold pufók félarca fanyarul vigyorog rám. Olyandagadt, mintha a foga fájna.

Csend van körülöttem. A magány egészen rámborul.

Ilyenkor lehet eltűnődni, visszamenni a múltba.Átélni régi örömöket, gyönyörűségeket. Zord élet-

harcokat. Felséges hajnalokat. Bús éjszakákat. Lehetvisszaidézni az akaratunk nekiszilajodását, amikor

IX

elszántan ragadtuk magunkhoz az élet szépségét, javát.Volt hozzávaló tüzes lelkünk, forró vérünk, fiatal me-részségünk.

Azután következtek a növekvő tapasztalatok és ki-fejlett erőnk diadalai, amikor szívós kitartásunk győztea küzdelmeket. Meg sem éreztük ezt, olyan magátólértetendő volt.

Elménk kivirágzott. Szívünk érzéseinek uraivá vál-tunk. Képzeletünk megtisztult és kibontakozott a szer-telenségeiből. Kezdtünk megérni és — megöregedni.

Mindez csak volt.Nem igaz! — ma is van, csak másoknak.A zord erdő, a virágos mező, a délibáb, a lüktető

élet, mind a másé.Enyém az emlékezés. Enyém a múltba tévelygő kép-

zelet. Enyém maga a múlt. — Vájjon van-e irigyelnivalóm?Magamról kell beszélnem; tehát a múltról.

Kit érdekelnének az életem intimitásai? Nem volna-eazok leleplezése árulás önmagammal szemben?

Azzal dicsekedjem-e, hogy én is voltam az Élet»zsákhordozója«, mint a legtöbb ember? még művész-társaim közül is akárhány?

Mindent inkább, csak panaszkodni, siránkozni nem!Csak nem tenni szemrehányásokat sem a sorsnak, semvelünk egy hajóban evező embertársainknak. Ha ezenkezdjük, mindnyájan részvétre méltóknak tarthatjukmagunkat. S ez olyan szomorú, csüggesztő, és any-nyira — nem igaz.

Az életünkért vállalnunk kell a felelősséget s megkell találnunk benne azt, amiért érdemes volt élni. Min-den bajunknak magunk vagyunk az okai, még ha tehe-

X

tétlenségünk s az élhetetlenségünk adja is meg enneka magyarázatát.

Örömöket, célokat, magunknak kell kiverekednünks ez már; magában véve is nagyszerű feladat.

Csak nem kell megállani; annál kevésbbé hátra-lépni. Aki tele van életkedvvel s hozzáillő erővel, azta sors nem bírja a két vállára fektetni.

Magam a legjobb Örökséggel indultam neki az élet-nek: a legtökéletesebb -egészséggel. Ezzel elbírtam min-dent. A sok jót is, a sok rosszat is.

Ezentúl pedig a sors elkésett attól, hogy rajtam ki-fogjon, mert már nem harcolok vele. Önmagamért nincstöbbé miért küzdenem. Nyugalomba vonulok.

Miről beszélgethetnék könnyebben és szívesebben,mint arról, ami belőlem már úgyis a nagy nyilvános-ságé, tehát nem követek el az emlegetésével indiszkré-ciót!

Az irodalmi életemet, az írói pályafutásomat értem.Ebből foglalok össze egyet-mást. Ha eközben más-

felé is elkalandozom, az csak magyarázatszámbamegy. Ez elől egészen kitérni nem lehet.

Bejelentem teljes igénytelenségemet. Ha a t. olvasószíves lesz a várakozását a minimálisra lefokozni, ak-kor nem éri nagy csalódás.

*»Poéta non fit, sed nascitur.« A költő nem lesz, ha-

nem születik. — Féligazság! — Szerencsés körülményekösszejátszása nélkül nincs költői kibontakozás.

Erős lelkek számára még a sors csapásai is lehet-nek »szerencsés körülmények«. Az isteni szikrát az életzaklatása fellobogtathatja; de a nagyon is zord viharokteljesen elolthatják. Legsenyvesztőbb a szürke, ese-

XI

ménytelen, gépies rabszolgasors, az egyhangú minden-napiság, a sárban cammogás, a szüntelen iga vonás,amely állandósítja a lelki élet hiányát. Ez a bizonyos halál.

A hare, a küzdelem, a háborgás, az elégedetlenség,a lázadás: megannyi forradalmasítója a tehetségnek.Ettől a vér felpezsdül; az akarat megacélosodik; az élet-erő megduzzad. Az ember érzi magát. Elibe toppana sorsának és birkózik vele. Az akadályt legyőzi. Csakelpuhulni, elernyedni nem szabad. Mert a gyenge el-bukik. Minden sikernek ára van. Egyszer a szívünkvére, máskor a belőlünk fakadó könnytenger. A költőszületik ugyan a rátermettségével, de ezt vadóc mivol-tából édes gyümölcsöt termő nemes alannyá fejlesztenicsak szívós és önfeláldozó fáradsággal lehet.

Ritka az olyan istenáldotta költő, aki készen pat-tan ki Juppiter fejéből. A legtöbben keserves Golgotá-ját járják végig a vergődéseknek, a kísérletezéseknek,a bizonytalanságoknak; annak a lehangoló, megbénítóérzésnek, tudatnak, hogy alkotásuk csak halvány mása,gyenge utánzata annak a szépségnek, amely a leikök-ben él és onnan kikívánkozik; de amelynek az előcsa-logatására, kifejezésére nincs elég erejök.

Sohasem szabad megelégednünk az első, fogyatékos-nak érzett kísérlettel. A tökéletesítésnek alig vanhatára s aki ambíciós költő, az nem ún bele a saját kri-tikája provokálásába, a művei simításába, szépítésébe,hibái felfedezésébe és kijavításába.

De miért disszertálok én itt költőkről, amikor ver-seim nincsenek?

A Kisfaludy-Társaság a tagjait két csoportra osztía:költőkre és írókra. Költők: akik fantáziával dolgoznaks meséket szőnek; írók: akiknek a költés nem főfoglal-

XII

kozásuk, hanem akik esztétizálnak, kritizálnak, essaytírnak, tehát okos emberek. így kerültem én annakidején a költők közé, mint a képzeletemből élő toll-forgató. Ámbár csak a novelláim mesék. A természet-ről csupa igazságot írok, költői mezbe öltöztetve.

Hány kész művemet kezdtem én újra meg újra meg-írni, amíg végre ki mertem adni a kezemből! Az Akác-virág című elbeszélésemet hatszor írtam meg elejétőlvégig. A Dinamit-ot háromszor. De ha az »ihlet« szár-nyat növeszt, akkor nincs akadály. Az utcán virágzottki bennem Valami a tavalyi nyárról című hangulatom;rohantam haza, hogy rögtön megírjam. Egy szót semkellett az első kéziratomon változtatnom. Hajnal címűrajzomat nyári pirkadáskor írtam az ablakom párká-nyán, derengő világosság mellett, szinte vonásról vo-násra ellesve a hajnalt. Csak nem szabad önmagunkkalhamar elégedetteknek lennünk. Amikor mások bírálnakbennünket, akkor már elkéstünk a hibánk helyrehozá-sával. A költő születik; de hogy igazi legyen, önmagátkell még egyszer megszülnie szigorú önbírálatával.

A költő »munkája« a legnagyobb gyönyörűség. Bár-mennyire emészti is a költőt, mindig élvez mellette.Hisz' az írásaiban ő is benne él. Bús történeteit meg-könnyezi. A vidámakon ő kacag először. A képzelete csa-pongásait hihetetlenül tudja élvezni. Amikor látszatoslustasággal hever, tétlenül, a lelke akkor telik megalkotó feszültséggel. Tündérvilágokon suhan végig. Ügycsap le egy-egy gondolatra, mint a sólyom. A kész témamegírása részegítő gyönyör. Igaza volt Mikszáthnak,aki azt mondta, hogy ő sohasem dolgozott, mindig csakjátszott. De ez a játék isteneknek való.

XIII

Az édesanyám rajongott az irodalomért. Költői haj-landóságomat őtőle örököltem. Eleinte szívvel-lélekkelromantikus voltam. Határtalanul szerettem Jókait,meg- Tompát, A lelkem apját éreztem bennök. Nyáridélutánokon késő estig· ültem valamelyik nagy eper-fánk tetején, mohón merülve bele a Kalózkirályba, aFekete gyémántokba, a Virág-regékbe. Alig lehetettlepiszkálni onnan. Egyszer le is estem, éppen a fa alattkérődző mérges természetű svájci bikánk hátára.

Szultán a meglepetésében elfelejtett haragudni. Örültirammal menekült a furcsa hátbavágás után a fa alól. Aző széles párnás háta megmentett attól, hogy valamimetkitörjem. De magam is iszkoltam ám a baleset színhelyéről.

Első kétségbeesett fejtörésem, alig nyolcéves koromban,a világ végének a problémája volt.

— Hol van a világ vége? — Ez a gondolat nem hagyottnyugodnom. Elbújtam a kertünk bokrai közé s ott emész-tődtem ezen a megoldhatatlan kérdésen.

Szegény kis agyam majd szétpattant. Elképpedtemattól, hogy akármeddig repül a képzeletem, sehol semtalál kerítésre, falra, égig érő hegyre, Óperenciás tengerre,ahol a világnak vége volna. Minden akadályon átsegítetta képzeletem. Megint csak azt kellett kérdeznem önmagam-tól: hol van a világ vége?!

Végre is késő este kimerülten futottam az anyámhoz,hogy megtudakoljam tőle: hol van a világ vége.

Az anyám már kerestetett. Aggódott értem, hogyhova tűntem úgy el. Amikor rám talált s a kérdésemethallotta, jól elagyabugyált.

—Itt van a világ vége, — mondta megkönnyebbülten.Ebbe bele kellett nyugodnom. Pedig máig sem tudom,hol van a világ vége.

XIV

Az édesapám típusa volt a férfias férfiaknak. Magas,szikár, izmos volt a külseje. A belső lénye határozott, erélyes,nyugodt, igazságos. Ma is ideálom az emléke.Legtitkosabb kritikáimmal sem bírtam elérni.

A föld népével bajlódó gazdaember volt; de sohasemkáromkodott.

Vendégszerető házat vitt; de egy korty bort semivott az ebéd, meg a vacsora idején kívül. Akkor is felevíz, fele bor volt a poharában.

A dohánymonopólium kezdetén harminckettedmagá-val fogadta meg, hogy nem dohányozik többet. Egyedülő tartotta meg; pedig nagy pipás volt.

A vármegye legjobb lövője hírében állott, ami márispéldaképemmé tette. De a lélekjelenlétét csudáltam legjob-ban. A sok eset közül egyet elmondok.

Friss virslire jöttek hozzánk vacsorára a kalabriá-szozó társai. — Alighogy leültek a pártihoz, kétségbeesettsikoltozás támadt odakint: Tűz van! égünk!

Az apám pillanatok alatt a konyhában volt, ahonnana vészhangok hallatszottak. A kémény kigyulladt s aszikrazápor csakúgy hullott a tűzhelyre.

A konyhában csak kétségbeesve sikoltozó nők voltak.A férficselédség mind távol volt. A vendégekre nem lehe-tett számítani, azok elvesztették a fejőket.

Az apám egymaga volt gondolkodó és cselekvésre al-kalmas élőlény. Pillanatok alatt cselekedett.

Kirohant a tűzi lajtorjáért; azt két ember erejévelbecipelte a konyhába; előkapott egy fejszét s a hosszúlajtorja végét egypár hatalmas csapással megkurtította.Eközben pokrócokat dobatott a vizes dézsába. A lajtorjáta kéménylyukba állította, felkapta a vizes pokrócokat;felment a lajtorján a kéménybe, ott eloltotta a tüzet; azután

XV

lejött, megmosdott és szó nélkül folytatta a játszmáját.— Ennek elejétől végig tanúja voltam, mint kis gimnazista.

Az életem válságos perceiben mindig eszembe jutottaz apám. Az ő határozott higgadtsága volt a taliz-mánom.

Egyáltalában rendkívül szerettem volna mindig hason-lítani hozzá, mindenben. A lényének sugalló ereje voltrám. — Azt, hogy a természetet annyira megszerettem,őneki köszönhetem. És még valamit, ami belőle áradtszét mindnyájunkra, akik a családjához tartoztunk.

A fanatikus magyarsága volt ez.Pedig nem estek nagy szavak a családunkban hazafiság-

ról, ami oly magától értendő volt, mint az, hogy levegőnélkül nem lehet élni. De az apámból sugárzott a tisztanagy magyar érzés. Ahogy a nagyjainkról beszélt, ahogyrégi magyar nótáit dúdolta, ahogy magyarul tudott, minta legnyelvtudóbb akadémikus, ahogy magyar erkölcsben,puritánságban példát mutatott nekünk: olyan volt az énlelkem szentélyében, mint a magyarságom forrása. Amígélt, nyolcvanhatéves koráig, mindig tanultam tőle magyarul.

A magyar föld nemcsak a testünket táplálta, hanemtelki emlőnk is volt.

Ezt a magyar földet művelte az apám.Kiviszegetett a gazdaságaiba és rákapatott ezzel a

természetre.Amíg ő a dolgait végezte, magamban barangoltam a

virágos pusztán.Zsongott az élet körülöttem. A szellő megrészegített.

Az ég elbűvölt. Odáig szerettem volna futni, repülni, aholaz ég összeér a földdel. Álmomban is odakint voltam. Ezlett az elemem, az életem, a vágyaim vágya, a szerelmem,az imádságom.

XVI

Az apám vezetett el mindenfelé. Rajta keresztül lettemtermészetimádóvá.

Költővé kellett lennem.Az első csapás a korparéti kaszálón ért.Addig kajtattam rajta szimpla puskámmal, amíg fel

nem vertem egy fürjecskét, amelyet, Isten tudja, hogyan,lelőttem.

Magam is csudálom, hogy akkor meg bírtam maradnia bőrömben. Ez volt az első fürjem! Felakasztottam amadáraggatómra.

Vágtatok tovább, mámoros hevülettel, hogy hátha mégegyet sikerülne lőnöm. Egyszer lenézek boldogító zsákmá-nyomra, hát — nincs! A sok szaladgálás közben annyitrázódott, hogy a nyaka leszakadt, a teste elveszett; csaka feje volt meg az aggatón.

Mély keservemben ez volt egyetlen vigaszom.Így mégis bizonyíthattam, hogy fürjet lőttem.

*Kis gimnazista koromban már mutatkozott ben-

nem az írói hajlandóság.A magyar dolgozataim a legjobbak voltak az osz-

tályomban. Az egyik tanárom fel is olvasott egypárt amagyar óra alatt, példaképpen.

Első ilyen sikeremet »Szüret« című dolgozatomfmai arattam. Ettől kezdve szívósan ambicionáltam, hogyaz ilyen feladatokban én legyek az első.

Azután elkerültem Pozsonyba, német szóra. Akkormég lehetett ott németül tanulni. Ez volt első eltávolodá-som a szülei háztól. Egypár mulatságos epizódra ma isjól emlékszem ebből az életemből.

Első ebédem a kosztadóimnál nagyon elszomorított.Otthon bőséghez voltam szokva. Négy tál étel mindennap,

XVII

vasárnap eggyel több. A német tanítóbácsinál, ahovaellátásra adott az édesapám, bizony csak három tál ételvolt. Akárhányszor csak kettő. Nagyon lehangolt nyomo-rult sorsom ilyen forgandósága.

Alig is vártam, hogy karácsonyi vakációra hazakerül-hessek.

Akkor még olyan volt a vasúti közlekedés, hogyPozsonyból jövet, Budapesten meg kellett szállani, mertközvetlen vonat nem indult Debrecen és Nagykároly felé.A pályaudvaron tanácstalanul ácsorogtam. Pénzmag min-nél kevesebb akadt nálam. Hátha a váróteremben (III. oszt.)tölteném az éjszakát? ...

Odasompolyog hozzám egy velem egysorson lévő nyá-jas idegen. Kitalálta a bajomat, amely az övé is volt.

— Szálljunk meg együtt valahol, — indítványozta.— így olcsóbb lesz.

Elfogadtam az ajánlatát. Megszállottunk egy zugven-dégfogadóban. Nemcsak közös szobában, hanem az egyetlenközös ágyban is.

Valahogy összebújtunk benne. Először fejjel az ágykét másik végére fekve; de így nem sokáig állottam adicsőséget. Az ipse alsó végtagjai nagyon is az orrom alattpiszkáltak. Kétfejű sast játszottunk tehát, háttal fordulvaegymásnak. Eközben mind a kettőnket nyugtalanított azaz aggodalom, hogy ugyan ki fia, mi fia lehet a hálótár-sunk. Megvárja, amíg elalszom, — gondoltam — s akkorkis holmimmal odébbáll. Ugyanígy vélekedett a nyájasidegen is, mert a mozgolódásából éreztem, hogy ő semalszik.

Így telt el az éjszaka, álmatlanul. Ezért ugyan kárvolt közös szállást fizetnünk.

Node szerencsésen hazaérkeztem, és amikor vissza-

XVIII

mentem Pozsonyba, vittem a házigazdámnak kosárbanhat üveg finom egri vörösbort.

Pozsonyban a finánc megfogott.—Mi van azokban az üvegekben ?— kérdezte.—Tinta, — vágtam ki, fene önérzettel.Már-már sikerült elhitetnem, hogy mint diák, hat

üveg tintával utazom; de szerencsétlenségemre az egyiküveg eltört s az egri bor illata szétterjedt. Kisült a csem-pészkedésem. Fizettem mint a köles.

*Első szentimentális rossz novellámat, első éves jogász-

koromban, a »Nagykároly és Vidékének« írtam. Vagy nyolcfolytatásban jelent meg és olyan hatást tett rám, hogyegypár esztendeig csak az asztalom fiókjának írtam. Címeez volt: »Az elmúlt időkből.« Sokáig úgy voltam vele,mint a visszajáró kísértettel. Ha rágondoltam megbor-zongtam. Enyhülésem akkor kezdődött, amikor végremegfeledkeztem róla.

Lassanként összegyűlt egy kis útitáskára való kézira-tom. Egyszer egy rossz pillanatomban halálra ítéltemvalamennyit és befűtöttem velők. Úgy éreztem, minthagyilkos lettem volna. A lelkiismeretemen kívül más vád-lóm nem volt. Azzal pedig szépen megalkudtam.

Hanem a sok elhamvadt témát sokáig sajnáltam.*

Volt az életemnek olyan időszaka is, amikor egyasszony tartotta bennem a lelket.

A feleségem.Az egyetlenegy igazán nekem való asszony a világon.Mindenki más vagy tőlem szökött volna el, vagy

én őtőle.A szabadság vágya mindig féktelenül tombolt bennem.

XIX

Ez az egyetlen asszony volt az, aki ezt elbírta és ál-dott szelídségével enyhítette.

Csudálatos érzéke volt az okos, igazságos, elfogulatlanés mégis buzdító kritikára.

Magától értendő, hogy minden írásomat rögtönfelolvastam neki. Az arcáról olvashattam le a kritikáját.Lelkesítése nélkül sohasem lettem volna íróvá.

Az ő kedvéért pályáztam egyszer — először és utoljára— egy irodalmi pályázaton· Akkor még az ilyesmiknekjelentőségük volt. Minden lap részletesen közölte az iro-dalmi társaságok működését. Még a jelenvoltak névsorátis. Hát még az irodalmi pályázatok milyen érdeklődéstkeltettek!

Ezt a pályázatot az »Ország-Világ« szépirodalmi heti-lap tűzte ki. A »Vasárnapi Ujság«-on kívül nem is voltakkor több ilyen tekintélyes szépirodalmi közlönyünk.Benedek Elek szerkesztette. A pályabírák közt pedig ÁgaiAdolf neve is ékeskedett.

A pályázat lejáratát megelőző este nyolc órakor kerül-tem haza. A feleségem kedvetlen volt. Szó esett a pályá-zatról, meg arról, hogy mégis csak meg kellett volna kísér-lenem valamit, hisz a sült galamb nem repül az emberszájába.

Ez volt a legérzékenyebb oldalam. A lelkembe nyilait.A feleségem kevesli, tálán kicsinyli az energiámat...Csak azért is pályázom! Még van rá egy éjszakám...Leültem az íróasztalomhoz. (Ezen az íróasztalon szület-

tem meg íróvá.) Éjfél után egy órakor kész volt a kézira-tom.

A feleségem ott kézimunkázott mellettem.Minduntalan rám-rám tekintett. Mindannyiszor éreztem

a szemét. A drága csillogó fekete szeme tüzelte a lelkemet.

XX

Amikor az utolsó mondat végére pontot tettem, biz-tató mosollyal kért: olvasd fel.

Felolvastam neki a pályaművemet. Proletárok volt acíme. (Benne van A szabad ég alatt című könyvemben.)

A végén megölelt.— Ezzel megnyered a pályadíjat, — mondta, szent és

fanatikus meggyőződéssel.Másnap reggel hordárral küldtem el a kéziratot a

szerkesztőségbe, mert postára adnom késő lett volna.A pályázati határidő aznap délben lejárt.

És a »Proletárok«-kal megnyertem a pályázatot.A feleségem egyáltalában nem volt meglepve.Ő bizonyosnak tartotta, hogy így lesz.

*Ettől kezdve túl voltam a Rubikonon, nyitva volt

előttem az írói pálya. Minden kéziratomnak rögtön volthelye. Megjelent első természetimádó könyvem: A szabadég alatt. Tóth Béla tárcát írt róla a Budapesti Hírlapban.Kész ember voltam.

Ennek már több mint negyven esztendeje. Egy kisemberöltő telt el azóta. Első kiadóm erre az említettkönyvemre Singer és Wolfner volt. Azóta is szoros,meleg összeköttetésben vagyunk. A legtöbb könyvemetők adták ki. Utánuk az Athenaeum következik, aholhét könyvem jelent meg, többnyire díszkiadásban ésillusztrálva.

Az első nyilvános irodalmi elismerés akkor ért, amikora Petőfi-Társaság 1894-ben, harmincegy évvel ezelőtt, atagjai közé választott.

Három évvel később Kisfaludysta lettem.*

Vagy tíz jelöltje volt akkor a Kisfaludy-Társaságnak,

XXI

amelynek az elnöke Gyulai Pál, alelnöke pedig BeöthyZsolt volt.

Egyszer megbukni a Kisfaludyban, tisztesség. Én isbuktam egyszer, amikor öt vagy hat szavazatot kaptam.

Soha semmiért sem kilincseltem. Nem értettem hozzá,hogy adminisztráljam magamat. Eszemben sem volt, hogykijárással érjek el valamit. Nem tartottam volna a sikertírói érdememnek.

Még az iránt sem érdeklődtem, hogy jelöltek-e. BartókLajos, aki távoli rokonom volt, jött hozzám a jelöltségemhírével és őtőle tudtam meg, nem kis meglepetésemre ésaggodalmamra, hogy illemlátogatásokat mégis kell tennema korifeusoknál. Ez már etikett dolga. Ez elől nem térhet-tem ki. Be kellett magamat mutatnom az öregeknek.

Elmentem Gyulaihoz, Beöthyhez, Szász Károlyhoz ésSzigeti Józsefhez, tisztelegni. (De nem pártfogástkérni.)

Mindig emlékezetes maradt számomra Gyulai Pálnáltett látogatásom.

Különös súlyt vetettem rá, hogy félre ne értsen és nelásson bennem — kéregetőt.

Gyulai a Főherceg Sándor-utcában lakott, a saját,házában.

Beküldtem hozzá a névjegyemet, fogadott.Illő reverenciával mondtam meg, hogy egyedüli célom

a bemutatkozás és hogy nem kérem pártfogását.Rám nézett. Végigmért. Kezet nyújtott. Leültetett.Nagyon szívesen beszélgetett velem. Rákerült a sor a

Petőfi-Társaságra, melynek akkor Jókai Mór volt az elnöke.Jókait Gyulai nem nagyon szerette. Le is szólta kissé aPetőfi-Társaságot.

Feltámadt bennem a magyar virtus.

XXII

Én most szembeszállok Gyulaival és bebizonyítom neki,hogy nem vagyok opportunus.

Illő tisztelettel védtem a Petőfi-Társaságot; de egykicsit diplomata is voltam. Azt mondtam, hogy szükségvan egy emelkedési fokozatra, mielőtt valaki elérheti aKisfaludy-Társaságot. Nagyon jó az, hogy Petőfi-Társaságvan — a minorum gencium számára.

Megint jól megnézett. Azután megenyhült. Tetszett nekia »disztinkcióm«.

Azzal búcsúztunk egymástól, hogy felírta a lakásomat,a látogatásom visszaadásának a szándékával. A küszöbönmég így szólott hozzám, anélkül, hogy kérdeztem volna:

— Vannak esélyei. (Akkor még az elbeszélést »beszély«-nek mondták.)

Ebből sejthettem, hogy rám fog szavazni.A kilenc vagy tíz jelölt közül egypáran visszaléptek.

A társaság pedig egyedül engem választott meg tagjává,ami óriási feltűnést keltett.

A magyarázata — nem a feltűnésnek, hanem a megvá-lasztásomnak — talán abban is volt, amit Rákosi Viktora választás előtt egypár nappal mondott nekem:

— Nincs ellenséged.(Ha én ezt magamról ma is elmondhatnám!)

Az elbeszélő irodalom alapja a képzelet. A természet-festésé az igazság. Ebben lehetetlen megmozdulni a ter-mészet ösmerete nélkül. A legköltőibb színezés is üresséválik, ha nem igaz. Hát még ha a téma nélkülözi a teljesrealitást. A természet költője nem mesemondó. Hitet kelltennie arról, hogy igazat ír.

Egyetlen sort sem írtam le a természetről, amelynekaz igazságáról meg nem győződtem volna. Pedig van

XXIII

eddig tizennégy természetimádó könyvem, nem szólvaezernyi ilytárgyú, könyvben meg nem jelent írásomról.Csak a hangulatozásban voltam poéta.

Mindig figyelve, mindent ellesve, megtanulva, jártamés járom a természet világát. Elfogyhatatlan benne atanulni való. Ami fáradhatlanná tett, az a vadászszenve-délyem volt.

A vadász mindenütt ott van; mindig készenlétben vanés semmi sem sok neki. A napnak, az évnek minden szaká-ban: éjjel-nappal, hajnalban, alkonyatkor, forró kánikulá-bans étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel szenibe-szállva, nélkülözve és egymagában is; a vadász kint vana természetben s olyan helyeken fordul meg, ahova senkimás sem követi, hacsak a vadásztársa nem. A vadász előttminden nyitva van a természetben. A vadásznak a ter-mészetet úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak.

Egyik nagy büszkeségem, hogy a Magyar KirályiMadártani Intézet tiszteletbeli tagjának nevezett ki. Mintvadász lettem ornitológussá. Természetimádásom gyö-nyöre összefolyik a vadászat örömével. Egyik fejleszti amásikat. Együtt és külön-külön: egész férfit nevel minda kettő.

Az ember a legfelségesebb képeket látja odakint foly-vást. Minden szép a természetben, csak meg kell látnitudni a szépségeit.

A lelkünket rá kell nevelni erre a meglátásra.A szem itt csak optikai műszer; a világosság, amely

látni enged, a lélekből sugárzik.De még ez a nagyszerű látás is hiányos egymagában.

A természetet nemcsak látni, hanem hallani is, érezniis kell.

Én az egész lényemben érzem, mint az Istent. Vele,

XXIV

benne, általa, neki élek. Bizonyos, hogy itt engem csaló-dás sosem érhet. Az igazságai nem változnak. Ezeketmegismerhetem, s minél jobban ismerem, annál jobbancsodálom, annál fanatikusabb hívévé válom, erősödöm.

Minden lépésünk után, amelyet a természet megisme-rése felé teszünk, végtelen perspektívája nyílik előttünkaz új meglátásoknak.

Az emberi költészet eltörpül a természet költészetemellett. Minden, ami emberi képzelet, jelentéktelen a ter-mészet valóságaihoz képest. Nincs szín, nincs határtalanságsem nagyban, sem kicsinyben, amit a természet magábanem foglal. Az emberi képzelet holtra fáradtan merül kia természet igazságai felé siettében.

*Hallom a természetet.Hallom kétféleképpen. A testemmel is, a lelkemmel is.Mindent, ami valóságos nesz, ami a természet fizikai

hangja, igyekszem megérteni. Az ilyen hangok néha olyfinomak, halkak, hogy alig bírjuk felfogni.

A természet százféle nyelven beszél. Ahány állatja,kivált madara van, de még a rovarai is, mind beleillesz-kedik a természet roppant zenekarába. Micsoda andanték,adagiók, staccatók, allegrók, fortisszimók, crescendók éspianisszimók vannak ebben a költői zeneműben! A szen-vedelmek minden felharsanását, a kétségbeesés és a fáj-dalom zokogását, a szerelem ujjongását, a diadal himnu-szát, a vereség gyászindulóját, mindet hallhatjuk, mű-vészi rögtönzésekben, kíváncsiságot keltő szünetekkel,pauzákkal tarkítva.

De ezzel az én számomra még nem merül ki a ter-mészet muzsikája.

A leglégiesebbje csak ezután következik.

XXV

Nekem a természet a gondolataim számára iszenél.

Ha magányos tűnődéseimkor belemerülök a termé-szetbe, a lelkem a legcsodálatosabb dallamokat hallja.

Kezdődik végtelenül finom és halk zsongással, amelymessziről hullámzik felém, és keresztül jár, átszellemít,lenyűgöz; előkészít rá, hogy magával ragadhasson.

Azután megszólalnak a misztikus szólamok; váltakozvacsendülnek fuvolás dallamba, sohasem hallott zenekíséretmellett, amely a mindenségnek állandó, remegő sóhajtása.

Mintha napsugarak citeráznának a levegő húrjain sa felhők csillanó üstökén.

Mintha az erdő fái elkezdenének búsan, mélyen nyögniés ebből felséges akkordok keletkeznének.

Mintha a harmatcsepp ezüstös pendüléssel gyöngyöznékle a megrezzent gályákról és csudás pizzicatót keverne atermészet dalába.

Hallok altató dallamokat, amelyek lágyan ringatjáka lelkemet. Valaki hárfázik és ezzel kíséri a fülemülemelodrámai csattogását.

A felhős eget villámok szaggatják meg, s eközben fel-harsan a vihar vadászkürtje. Az őserő kebléből feltör anagy ujjongás, a legyőzhetetlenség hirdetése.

Najádok, villik, virág kelyhében lakó tündérkék libeg-nek körül; színes fátyolszárny ok olyan, mint a szita-kötőé... minden szárny mozdulatuk zenehang; az egészegybefolyik és másvilági érzések közé emel.

Mindezt érezve, látva, hallva: akarva, nem akarvaköltővé kell lennem.

Ez a természet zenéje, amelynek a festése szavakkallehetetlen. De az érzésvilágunk boldogan remeghet meg tőle.Hogy ezzel az érzéssel megteljünk, ki kell mennünk

XXVI

a szabad természetbe, és igazságaiban gyönyörködve, átkell engednünk magunkat a költői hangulatozásnak.

Ez volt az én írói pályafutásom javarésze.Ez volt az életem jutalma.Látni, megérteni, hallani, érezni, élvezni a természetet:

ez az életem programmja mindvégig.Ennyit elmondhatok magamról az »Új Idők« velem

érző nagy közönségének.

DÉLIBÁBE L B E S Z É L É S E K

VIRÁGOS PETI.

A magyar Alföldön végigsuhan az enyhe nyáriszél és lopkodja róla a rét illatát.

A virágos mező olyan, mintha szivárvánnyalvolna telehintve.

Fátyolfelhők pókhálói úsznak odafent az étherimagasságban. Idelent egy pusztai kútgém kapaszkodikaz ég felé. Úgy csüng le róla a kútostor, mintha mese-beli nagy madár csőre volna.

A rét laposa felett bíbicek csapongnak, jajong-nak, bukfenceznek a levegőben. Fehér hasok meg-megvillan eközben.

A lapost sötétzöld nádas szegi. Ing-ring a susogónád; tétova lendüléssel imbolyognak ott a vadászóréti héjják.

Pacsirta rezeg fel a menyei kék mezőre; onnanleereszkedik a zöld mezőre. Pásztortilinkó van a tor-kában pacsirta-nótákat fuvolázik rajta.

Valahol mintha millió pici harang csendülnefolytonos zúgással: a millió virágon zümmögő méhekazok.

Ahol a határdomb felkönyököl a rónaságra: kez-dődik a szemnek elveszően nyújtódzó legelő. Gyep-szónyegén cövekegyenest csücsülgetnek-figyelgetnekaz ürgék.

2

Vércse libeg a mező felett; vízimadarak húznaka nádas közt rejtőző kis tavakra; a víz tükre szikráthány a nap tüzes csókjától.

Emberhang sehol sincs. Csend borul ott Magyar-ország szívére. A magyar múltat álmodtatja velünk sa mi ezer esztendőkről regél.

Tündérmeséket sugdos a bujdosó szél erről azezer évről. Fájó gyönyörűség azt hallgatni.Be' sokszor siratták itt a felhők a magyart! . . .

Messze a legelőn csikósszárnyék barnállik. Ottlegel a ménes.

A fehér gulyák eltünedeznek innen lassankint,mint valamikor a rétség tündérmadarai, a fehér kó-csagok. Az ősi magyar címeres jószágot kiszorítja atarka. A ménesek aranynapjai is elmultak; fogynak anagy legelők.

A szárnyék sövénye mellett, subájára dőlve, guny-nyaszt a számadó. Jól esik öreg derekának a pihenés.

Körülötte megfogyatkoztak a bojtárok. Mind-össze ketten vannak; a többit elkívánta már a háború.Kandó Marci maradt itthon, a sánta öreg bojtár, akicsak lóháton egész ember; meg Pöszörke Peti, a „vi-rágos“" kisbojtár, aki a csikóstanya mindenese: a„lakos“.

Marci aféle ridegbetyár, aki itt él-hal a pusztán.A szomszéd vármegyén túl sohasem járt. Olyan, minta túzok, amely csak a sima síkságon van odahaza.Ahol hegyek vannak, az Marcinak már „külország“.Mogorva vén csont; de két más bojtárral ér fel. Any-nyit alszik, amennyit a lován bóbiskolhat. Éjjel is-folytonosan szortyog a pipája.

3

A „lakos“ fiatal legény, aki még katonasoron semvolt. Sok baja van a bajuszahelyével s titkos irigység-gel akad meg a szeme a társa ostorcsapóformáraeresztett harcsabajuszán. A kalapja soha sincs bok-réta nélkül, még a karikása nyelére is bokrétát kötö-get. A vén bojtár „virágos“ Petinek csúfolgatja. Már afalujában is így ösmerik. Ő a manipuláns, meg aszakács. A rend az ő gondja; a tűzre ő vigyáz; annaksohasem szabad kialudni. Még éjjel is van dolga. Ami-kor leszáll az éjszaka és az egész puszta nyugszik, őa pásztorcsillagot lesi.

Most éppen a szerszámot tisztogatja s aközbencsengő hangon dalolja a kedves nótáját:

„Csikós vagyok az alföldi rónán,Van jó cserényem, szép pej paripám, hej!Sarkantyúm a lovam oldalába vágom,Úgy repülök át a rónaságon.“

Kandó egy sánta csikóval bajlódik s eközben rugegyet a lába közt sündörgő komondoron. A lompospusztai bakter nagyot vakkan erre a személyeske-désre.

A kölyökbojtár hirtelen elhallgat a nótával soldalvást sandítva szól rá Kandóra: — de szép hangjavan kendnek!

— Néked kontráz ez hékás' — vág vissza heve-nyében az öreg s bütyök ujjával az elsompolygó bun-dás felé bök. De beléreked a szó, mert valami külö-nös mozgolódás támad a ménes közt. A szétszórtanlegelő lovak, tudja isten mitől, megriadnak s össze-szaladnak, mintha farkast éreznének; az egyik delikanca horkant; kirúg s úgy kapkodja a fejét, minthaláthatatlan kötőféken rángatnák. Egyszerre csak meg-

4

fordul és elkezd belevágtatni a világba, minden ért-hető ok nélkül.

Abban a nyomban nekirugaszkodik-megiramlika sok négylábú sárkány és fergeteges dübörgésselrohan tüskön-bokron át a vezetője után.„Kísértetet látott“ a ménes!

Más ez, mint a „bogárzás“, amit a kolumbácsilégy járása okoz. A milliárdnyi kis hóhér elől is vakonmenekül a jószág; — de most nem rajzik a „féreg“,s a nagy izgalom mégis egyik lóról a másikra ragad.Úgy a patája alá kapja a mezőt valamennyi, hogymeg sem áll, amíg szusszal bírja.

A csikós ilyenkor mutatja meg, hogy ki a legénya lovon. A szökő ménest el kell fogni, vissza kellhozni, mielőtt kár eshetnék benne; mielőtt tilosba té-vedne.

A számadó ráeszmél a bajra, göthösen is talpraugrik s felrikkant: lóra bojtárok! az áldóját! ...

Azokat nem kell biztatni. Lóra csikós, lóra!Minthogy a számadó beteges, a lakos nem sokat

kérdezi; felkap az ő lovára, amely felkantározva csip-kedi a gyepet a szárnyék mellett. Olyan annak a lába,mint a szarvasé; hosszú a sörénye és göndör; hóka-feje éjjel is világit. Tán még a fecskét is utóiérné, úgyrepül egy kis biztatásra.

A két bojtár egymás nyomában száguld a por-felhőbe burkolt ménes után.

A hóka úgy hasítja a levegőt, hogy szelet támasztvele. Leng a sörénye, gyászfátyolként lobog. A kis-bojtár hozzátapad a lovához, mintha összenőtt volnavele. A hóka nekinyújtódzik, mint a nyulat űző agár.

5

Kandó Marci lemarad mellőle; pedig ugyancsakkiveszi a lova szusszát.

— Elibe! Csak elibe! — biztatja a legényt. Ahangja elvész ebben a lélekzetfojtó rohanásban.

A ménes szorosan összetart; egyik sem akar amásiknak engedni. Mind fenn hordja a fejét egyik amásik mögött, olyan közel vannak egymáshoz. Acsikók zászlósán lengetik a farkokat. Aki ezt messzi-ről nézné, úgy látná, hogy a lábok sem éri a földet,csak suhannak felette.

Egyre fogy a távolság a szökő ménes, meg anyomában száguldó csikósok között. A kisbojtár amaga kezére dolgozik; csak a vezető kancát lesi,annak szól most ez a nagy versenyfutás. Csakhogy akanca lovas nélkül futtat. Patája alól szinte kiszökika föld. A ménes döngeti a pusztát. De a verseny ígysem tart sokáig.

— Még egy kicsit! No még egy kicsit, édes lovamRáró!

Egyszer csak kígyódzik a kieresztett karikás ésnagyot pattan a szökve szökő kanca füle mellett.

Ettől irányt kell változtatni. Élesen fordul aménes eléje s ezzel a mögötte rohanók elé kerül,Kész a kavarodás. A lovak összegabalyodnak; lassúdika futásuk. Mire Kandó odaér, fújva-prüszkölve kocogösszevissza a megzavarodott ménes. Vége a kísértet-látásnak. Ezután már gyerekjáték a csikós többidolga.

Amikor a bojtárok visszakerültek, megszólalt aszámadó:

— Hallod-e, Kandó, ez a kölyök még a nyakadranő, túltesz rajtad, meglásd.

6

Marcit elfutotta a pulykaméreg; de resteltemutatni, hogy az elevenén találták.

— Esmérem, amióta kibujt a tojásból, — dohogta.— Libapásztornak indult; annak hát jó is lett vón.Akkor is ilyen virágos volt. Még a hajában is virágotviselt, mint a többi lyányok.

A számadó kötekedő kedvében volt; a kisbojtárpártjára kelt. — Fiatalnak a világ, Marci, a virág is,a lyány is. Neked már csak a bagó való.

A vén bojtár bozontos szemöldöke megrándult.Rekedt hangján morogta:

— Nono, ami igaz, igaz; de az is igaz, hogy avalamire való csikóst elverni sem lehet a ménesmellől; ez meg örökké faluzik. Nem ám a templomkedvéért; hanem szoknya után futos. Az ilyenbőllegyen csikós? (Fitymálva húzta fel a vállát.)

A legény sem állhatta tovább szó nélkül.— De sokat nyiszorog kend, mint a kódus talyi-

gája. Mit tud kend a templomhoz? Azóta se' voltkend ott, amióta szenteltvízre tartották.

Kandó nem hagyta magát. Ugratta a legényt.— Tudom én, amit tudok, hogy ki hordogatja a

Sajtárék Jucikájának petrence-számra a virágot, pe-dig holmi tejfelesszájú bojtárinasnak onnan kint tá-gasabb.

Peti felpattant, mint a hörcsög.—Aszondom, ne öccsön-kőccsön annyit, mert

ist' úgyse baj lesz. Addig mondogatja, amíg meg nemlékelem kendet.

—Csiba kölyök! teszed el azt a békanyúzót? —mordult a bicskáját szorongató fiúra a számadó. Nemfolytathatta a dorgatóriumot, mert a kutyák ugatni

7

kezdtek s oda kellett figyelni. Lovas staféta jött ésPöszörke Peti csikósbojtárt kereste.

A számadó megsejtett valamit. — Csak tán nembehívó? — kérdezte és rábámult Kandóra, mintha aztmondta volna vele: na hékás, egykettőre magunk ma-radunk a ménes körül.

Biz' az csakugyan behívó volt, rögtönös jelent-kezést parancsolt. Itt nem lehetett a dolgot húzni-ha-lasztani.

Petinek felragyogott az arca; büszkén néztevégig a vén bojtárt s a számadó elé toppant.

—Számadó uram, én ezt már alig vártam. Kö-szönöm az eddigi szolgálatot; meg a hozzám való jó-ságát; Isten áldja meg minden lépését. Énnekem mostmég csak egy szép kérésem volna.

—Mi legyen az fiam? beszélj bátran.—Adja kölcsön a lovát; visszahozom estére. Be-

látogatnék még a faluba utoljára.A számadó bólintott. — Búcsúzni szeretnél vala-

kitől, úgy-e? hát csak erigy, Isten hírével erigy.A kisbojtár egyet perdült s felpattant a hókára.Útközben tele szedte a markát virággal, mint

mindig, amikor Jucikának vihette. Csak most az egy-szer még oda is adhatná! . . . Csak beszélhetne velemég egyszer utoljára. Hisz' ki tilthatja azt meg, hogya pásztorcsillag éppen a szegény pásztornak ne ra-gyogjon? S az a csillag, meg minden csillag együtt,fényes nappal is ott tündöklött a Jucika szemében.

A piactéren mutogatták magokat a falu mosolygóvirágszálai minden vasárnap délután. Most is vasár-nap volt. Peti oda tartott. Messziről megösmerte aszíve tündérrózsáját, aki körül őneki olyan ingóvá-

8

nyos volt a világ. Már odanyújtotta a bokrétáját; deel sem kezdhetett búcsúzni, mert Isten tudja honnan,ott termett a vén sas és lecsapott közéjök. SajtárDániel gazduram ráripakodott a leányára:

— Neked sincs jobb dolgod, mint hogy akárki-fiával szóba állj?! ... ha virág kell, ott a kertünk,mit szorongatod ezt a szemetet? ... Te meg (itt Peti-hez fordult) hordd el magadat innen, amíg jól vagy;magadhoz valót keress! Minden valamirevaló legénykatona s lám, az ilyen vasgyúró itthon lebzsel.

Peti rákvörös lett. A méltatlan vádra úgy meg-zavarodott, hogy szólani sem tudott. Majd hogy aföld alá nem sülyedt. Csak ennyit mondott:

— Iszen megyek már, megyek!De hogy hova, azt minek mondta volna? Kinek

is mondta volna?— Jucika mégis kitalálta és elsápadt. A szeme

könybe borult.Ennyi volt az egész búcsúzásuk.

*Esztendők teltek és elkövetkezett Magyarország

legsötétebb éjszakája, amilyenről még a gonosz őrületsem álmodhatott. A háborúvesztést nyomon követteaz árulás.

Ha százszor ezer évet ér is meg ez a porig alá-zott, minden nemzeti gyalázatot elszenvedett ország,akkor is ott fog égni az arcán a vörös szégyenfolt.Amíg magyar lesz a világon, az anyák ezzel fogjákrémíteni rossz gyermekeiket. Az apák pedig szégyelnifogják azokat, akik bűnösek voltak abban, hogy ezta sorsot, ezt a bemocskoltatást a magyar történelemnem birta elkerülni. A mi történelmünk lapjait mind-

9

addig csak a hazáért vívott becsületes harcok tettékvéresekké, és meg kellett érnünk, hogy az évezredeshonvédő harcok után hazát eltipró hazátlanokülhessék itt a magyarság megfeszítésének az orgiáit.Nekünk idegen söpredék, magyar álarc alatt,tiporta sárba nemzeti lobogónkat! A magyar cimertmegcsonkították, meggyalázták! Előrohantak a réglesbenálló hivatásos hazaárulók és végrehajtották,amire oly ördögi szívóssággal készültek: a nemzet-gyilkosságot.

Az Erynniszek vad fúriái mind rajtunk ka-cagtak.

Befurakodtak közénk és mérges gázként surran-tak át a nemzeti széthullás repedésein.

Szövetségeseik, bűntársaik, mindent elkövettek,hogy nemzetközivé aljasítsák az Úristen legnemzetibbnépét.

Istent s Hazát tagadva, kezet emeltek mindenre,ami a magyarságnak szent volt: hitünkre, oltárainkra,hagyományainkra; mindarra, ami magyart és nem-zetit jelentett.

Testi-lelki fertőben tobzódva terjesztették amételyt.

Vérbe borították s szennyel árasztották el amagyar földet.

Raboltak, gyilkoltak s eszményeink templomaitegyenlővé igyekeztek tenni a föld színével.

Ami magyar volt, arra rátiportak s a magok tel-hetetlen alvilági bálványának áldoztak fel bennünket.

Astarót volt az istenök, nem a keresztre feszitettJézus.

A keresztet ők a magyar nemzetnek szánták.

10

Az emberiség salakja az emberiség koronája fölétolakodott.

Dégénéralt és a saját fajuktól is megvetett sehon-naiak marcangoltak bennünket.

A vérivás gyönyörűségök volt. A magyar életgyilkos ösztönüknek volt vörös posztója.

Előbb körülhálózták ezt a nemzetet, mint a pók;azután kígyóöleléssel ropogtatták meg csontjait.

Világszégyenévé, világnyomorultjaivá züllesztet-tek bennünket.

Szent István elárult birodalmának s Mária orszá-gának korlátlan zsarnokai jött-ment kalandorok vol-tak, akik a saját istenöket is megtagadták.

Elég volt nemzethű magyarnak megmaradni,hogy az „új világrend“ ellen lázadó forradalmár sorsavárjon valakire, üldözéssel, gyötréssel, halálos fenye-getéssel és halálbüntetéssel. Az ,,új világrend“ pedigmindennek a megsemmisítését jelentette, ami becsü-let, erkölcs, emberi tisztesség és főképen ami nem-zetien magyar.

Ami valaha nagy volt, szép volt, dicső volt ésemlékeztetett a magyar múltra, azt pusztulásra ítélték,a féktelen terror minden eszközével.

Lehet-e ezt valaha elfeledni? Van-e elég menny-köve a magyarok Istenének, hogy szétzúzzon és fel-égessen mindent, ami ezeknek a fertőzötteknek a ragá-lyát terjeszthetné?

S hogy túlcsorduljon a pohár, még az ellensé-ges „megszállás“ gyalázatát is el kellett miattok szen-vednünk.

Soha diadalt nem aratott hordát hoztak a nya-

11

kunkra, amikor már teljességgel le voltunk fegyve-rezve.

Előbb ördögi ármánnyal játszott bennünket akezökre a világtörténelem legpéldátlanabb árulása;azután elszedték utolsó szuronyunkat is, hogy se égen:

se földön ne találjunk védelmet ellenök.Gúzsba engedtük kötni kezünket-lábunkat, hogy

meg se mozdulhassunk, amikor honi viperák marjákbelénk mérgöket. Meggyaláztak, arculköptek, minde-nünkből kifosztottak és börtönök csőcselékét szaba-dították ránk.

Eszméletre térésünk előtt már ott hevert Magyar-ország ledőlt szobra a förtelmek iszapjában, ahovaazok döntötték, akik nem ösmernek sem Istent, semHazát, sem nemzetet.

Haldoklásunk agóniájában azután ránk vetettemagát a „hódító“. Jött, hogy a szélütötte magyarságtetemén lakmározzék. Hogy megszaggassa vonaglóbeleinket; megkívánja vesénket, májunkat, s mind-nyájunkat béklyóba verve rugdosson, kínozzon; ön-magának is céltalanul pusztítson itt, csupán csak abarbár kártevés brutális ösztönével.

El kellett tűrnünk mindent. A végképen kime-rült, élősdiektől ellepett magyar oroszlán, amelynekmennydörgő hangja a Kárpátoktól az Adriáig hallat-szott azelőtt, még hangot adni sem bírt.

Látnunk kellett, hogy púderes, kifestett, fűzőbeszorított hímnemű kurtizánok uniformisos figuráiramosolyognak, velők barátkoznak magyar (!) városokolyan asszonyai és leányai, akik nem rettentek visszaattól a gyalázattól, hogy a nemzet vérét szívó ellen-ségnek diszperditáivá sülyedjenek.

12

A fátyol, amelyet erre a lángoló szégyenre borí-tunk, meggyullad s elhamvad; nincs ami ezt az égőgyalázatot eltakarja.

Átok erre a sötét emlékre! És áldás, ezer áldás amegszabadulás pillanatára, amikor a rablóhad, az új-jászületett magyar nemzeti hadseregtől nyomon kö-vetve, elhagyta kipusztított csonka Hazánknak azt arészét, amelynek a határán tilalomfát állit számunkraa diadalmas világhatalmak zord parancsa.

Ettől fogva újra kezdtünk éledni és élni.Milyen öröm volt az, amikor a magyar hadsereg

végre a fellélegzés boldogságát szerezte meg az ön-védelmi jogától is megfosztott, letiport magyarságnak.

Ahol a magyar kürt oly hoszú idő múltán újrafelharsant, ahol a Bocskay-süvegek tolldíszére esetta magyar katonákat várók szeme: ott egymás nyakábaborultak az emberek és sírva áldották az Istent, hogyezt megérhették.

Az égigzengő öröm virágesővel fogadta nemzetireménységünk védőit, a magyar katonákat. Megjele-nésök mindenütt ünnep volt. Az ilyen pillanatot sohasenki sem feledheti el, akinek része lehetett benne.

így volt abban az alföldi magyar városban is,ahová a nemzet sorsának jelképes igéretképen gyö-nyörű tavaszi verőfényben érkeztek a mieink, már-cius végével.

Elsőnek az antantmisszió bevonulása volt soronés csak a város hivatalos átadása után roboghatott bea magyar katonaság vonata az állomásra.

Amikor a misszió megérkezett, a francia parancs-nok jelt adott a magyar delegáltnak: „előre colonel!“

A magyaré legyen az elsőség. Aminek az oka

13

abban rejlett, hogy ahol először a misszió vezetője lé-pett ki a vasúti kocsiból, őt mindenütt néma csendfogadta. A lelkesedés csak akkor tört ki, amikor a tol-las Bocskay-süveg megjelent. Tehát: előre colonel! Sa magyar vezérkar daliás ezredese leugrott a per-ronra.

Ebben a pillanatban együvé dobbant az ezernyiezer magyar sziv s ahány torok, az mind harsonáváváltozott.

— Itt vannak! ... Itt vannak a magyarok! .. .Dörgött, zúgott az „éljen!“.

Az emberek zokogtak. A tömeg előrerohant, mintaz áradat, amely hömpölygő sodrással tör utat magá-nak. Nem lehetett ott kordont tartani. Aki hol érte,ott simogatta-ölelgette a magyar ezredest. Bocskay-süveges kisasszonyok serege virágzáporral hintettemeg a mi hadseregünk első fecskéjét, aki az illatosfelhőszakadás közt azt sem tudta, merre forduljon,hova köszönjön. Úgy hullott rá szakadatlanul a te-mérdek virág, hogy a francia parancsnok, lobbanóvérének a lelkesedésében, nem birt uralkodni magáns elbűvölten kiabált az anyanyelvén: colonel! colonel!— de hisz ön mindjárt virágtengerbe fullad!'> A kendők galambszárnyakként libegtek s a má-moros elragadtatás szünetlen nyilvánulása közt kez-dett hömpölyögni a nyüzsgő nép a misszió nyomában.

Mindenki ott akart lenni a város átvételénél; hiszmindenki meg akart bizonyosodni róla, hogy nem ál-modik.

Azután az idegen csapatok eldefilírozták a misz-szió előtt.

Cammogtak a nehézkes medvebocsok; egyre tá-

14

volodtak; s amikor eltűntek a szemhatárról, akkoregyszerre belenyilalt a fényes levegőbe egy messze-zengő kürt. A közeledő magyar katonaság kürtösefújta a menetütemet, hogy csakúgy harsogott.Ezt mindenki megértette.

Ami erre következett, azt sem leírni, sem elmon-dani nem lehet.

A tengernyi nép egy szempillantás alatt vulkánnáváltozott s az égig robbantotta ki lelkesedése lángját.

Megint lengtek a kendők, mint megannyi nyug-talanul repeső angyalszárny. A határtalan öröm a lel-kek csodálatos harmóniáját zendítette meg. A részegkábulat indulatszavai keveredtek össze s túlkiabáltákegymást. — „Jönnek! ... ott jönnek! . .. azok már amieink! ... az Isten hozta őket! ...“

Akik sohasem is látták egymást azelőtt, most ösz-szeölelkeztek, csókolództak. Egymás testvérévé, barát-jává vált mindenki. Sietett a sok reménykedő boldogmagyar a magyar katonák elé.

Ott volt az öreg Sajtár Dani is a feleségével, mega lányával, akinek a halványságát még ez a mai nagyöröm sem bírta eloszlatni. Olyan volt szegényke, minta hervadó virág: — mint a beteg kis madár, amely-nek nincs már dalos hangja s csak búsan nézi a nekiszomorú világot.

így volt már régóta s az öregek azért is hoztákide erre a nagy napra; had éledjen, hadd lásson vala-mit, ami megmozgassa a szivét, a vérét, s amitől meg-gyógyuljon. Egyre keresték a bajára az orvosságot; denem tudták, mi leli; csak azt látták, hogy sorvad,fonnyad, elmúlik lassankint, mint a lemenő nap;

Most aztán vitte őket az áradat. Ha nem akartak

15

volna is, menniök kellett. Dehogy nem akartak! öregSajtár Dani egészen megfiatalodott. Egyre ümmögött-hümmögött, hogy a megindulását ugyahogy leplezze.

— Derék dolog ez! — mondogatta magamagának— és miközben egyik karjával a feleségét, a másikkala leányát szorongatta, hogy el ne veszítsék egymást:nem bírta elővenni lepedőnyi zsebbevalóját, hogymegtörölgetné véle öreg szemét, amellyel látott is,nem is; — de nem a portól, sem azért, mintha rosszlett volna a szeme, hanem valami egyébért.

A zúgás, éljenzés olyan volt, hogy a magyar ve-zérkari ezredes nem győzte csóválni a fejét. Hisz ígylehetetlen volt hallani azt az ütemes, pompás, földet-rengető, egyszerre-ledobbanást, ahogy a mieink disz-menetben jöttek, századosuk vezényszavára «jobbranézz» fejtartással, bátran a szemébe nézve az antant-missziónak, és azon keresztül az egész világnak.

A francia ezredes, a misszió parancsnoka, merevállásban fogadta a tisztelgést és kitört belőle: magni-fique! — nagyszerű1

Egy szoknyás skóttiszt odahajolt a magyar alezre-deshez és csendesen modta neki angolul: — Ez egykicsit másképen fest, mint azok! — és legyintett akezével «azok» felé, akik már elmentek.

A magyarok pedig csak lépdeltek előre feszesen,rugalmasan. Fel volt virágozva mindenik. Már az állo-máson valamennyi Bocskay-süveg mellé kis bokrétakerült. Minden puska csövébe egy szál virág voltdugva. Egy sudár fiatal erdő volt az, amely egyszerrevirágzik...

— Nini! — rikkantotta öreg Sajtár Dani önkénte-lenül.

16

Abban a nyomban éppen «álljt» vezényelt a szá-zados. Előttök, szemtől-szembe velők, dobbant le aszázad eleje. Akkor már a fehérnép szeme is ráesett aszázadban valakire. Mindhárman egyszerre ösmertékmeg.

Ott állott virágos Pöszörke Péter őrmester úr, telea melle érdemrenddel, amelyet a harctereken, ki tudjahol s merre verekedett össze, amióta Sajtár gazduramszigorú szavaitól megsebzetten beállott katonának.Most is virágos volt, mint mindig. A bokrétás Bocs-kay-süveg egy kicsit féloldalt volt a szemére húzva.

Jucika olyat sikoltott, mintha kiszakadni készültvolna a szíve.

Már nem volt halavány, hanem piros, mint a pün-kösdi rózsa. Visszatért az ereje s úgy kirántotta akarját az apjáéból, hogy a kemény ember csak elké-pedve nézett utána: — ni, hogy szalad és semmivelsem törődve, dobja magát az őrmester mellére.

Peti sem volt rest, magához ölelte a leányt, akiúgy körülfonta, mint a repkény és gügyögött-pittye-gett, sirt is, kacagott is, nem törődve vele, hogy mostmindenki őket nézi.Sajtár Dánielben meghűlt a vér.

— Ezt az egész világ látja, gondolta magában;ezen már nem lehet többet segíteni.

Nagy ámulatából az anyjuk téritette magához, ér-zékeny elragadtatásával:

— Nézd csak édes lelkem uram, nézd, mennyi me-dáliája van!... micsoda derék, szép legény letl! . . .Nem hiába járta érte annyit a templomot Jucika; —most már megmondhatom, bizony írogattak ezek egy-másnak az egész háború alatt; — de hogy már régóta

17

semmit sem tudhattunk meg róla, annak volt a betegea leányunk. Ládd-e, milyen egészséges lett egyszerre,ládd-e, édes uram lelkem.

Dániel gazda megemberelte magát. Kihúzta aderekát, ő is odalépett az őrmesterhez s kezet nyúj-tott neki.

— Hát 'iszen jól van no! — mondta nyomatékkalés vont egyet a vállán. Ezzel egy csapásra el is intézettmindent.

*A kürt megint felharsant. Indulást vezényelt a

százados.Jucika most már az édes anyja keblén folytatta a

megenyhítő, gyógyító, boldogságos sírást.A század ütemesen, feszesen lépdelt. Virágos Peti

megsimogatta egy pillantással Jucikát, azután kemé-nyen nézett az elvonulásban gyönyörködő franciaezredes szeme közé, úgy diszmenetelt el előtte.

— Magnifique' — mormolta a misszió parancs-noka.

A skót tiszt megint odahajolt a magyar « colonel-hez» és lelkesen súgta neki:

By joe! (teringettét) de szép babája van annak apörgebajuszu őrmesternek1....

A század kürtje, meg a katonákat kisérő nép-tömeg ujjongása, mind messzebbről hallatszott.Azután lassan elmorajlott, elcsendesedett minden.De azt a kürtöt most is halljuk.

És hallani fogjuk, amíg Magyarország meginta régi nem lesz.

MÁSODVIRÁGZÁS.

Vacsora után a kis diák szépen köszönt a mamá-jának, meg a tanár úrnak, azután a nénjébe kapasz-kodva, elment aludni.

A tanár úr, mint az utóbbi időkben rendesen,egyedül maradt a nyílt verandán a fiúcska anyjával,özvegy Villásnéval.

Csendes nyári este volt s a falusi nyaraló környé-kére már ráborult a kezdődő éjszaka homálya.

Az asztal közepén álló ernyős lámpa a fehér ab-rosz fölé csalogatta azokat a kis csodaszörnyeket,amelyek nappal láthatatlanul bújnak meg a bokrokon,a füvek közt, a növényzet rejtett zugaiban, de amintsötétedik, elkezdenek éledni, mozogni, repkedni, száll-dosni és benépesítik az éjszakát; észrevétlenül sürög-nek-forognak a homályban; finoman érintik zeg-zugoskalandozásuk közben a szabadban ácsorgó, álmodozóember arcát, mintha megsimogatnák, s ha valahol vilá-gosság támad, oda özönlenek a fényre, a sötétségbenyilaló sugárzástól elvakultan.

Vadai tanár úr sebtében vetett egy oldalpillantástaz üveges ajtón át eltűnő két testvér felé. A leány iséppen abban a percben fordult vissza, csak annyi

19

időre, ameddig egy rövidke gondolat tart. Tizenhat-,legfeljebb tizenhétéves virágszál volt. Furcsa kis sötétjelenség, akit a nyári nap alaposan leégetett. Látszottrajta, hogy nem sok hasznát veszi a napernyőnek.

Csak két, mélytüzű szeme világított rajta. Ahhoza világossághoz már másforma lepkék kívánkozhat-tak, mint aminőket az éjszaka a kert bokrai közül alámpafény felé vándoroltatott.

A tanár úr nagyot szippantott a szivarjából,amelynek felhős füstje éppen jókor burkolta be azarcát azalatt, amíg ez a kis összenézés történt. Villásnéugyan az abroszon országgyűlésező parányi isosau-rusok, iguanodonok, archeopterixek és más őslényekembrióihoz hasonlatos kis szörnyek iránt érdeklődöttebben a pillanatban; de azért a szeme rárávillant a ta-nárra is, aki ezt megérezte, csak nem árulta el, hogytudja.

A tanár úr még nagyon fiatal ember volt, jóvalalul a harmincon. Egy kicsit feszes, egy kicsit zárkó-zott, mintha az egész világ iránt bizalmatlan lett volna.

Hátrafésült rövid haja, angolosan nyírt kis ba-jusza, hideg kék szeme, szoborszerüen mozdulatlanarca, megannyi külső kifejezője volt komoly nyugodt-ságának, amely a bensejében is jellemezte. Villásnémindig ilyennek látta attól kezdve, amióta idekerült aházhoz, aminek már majdnem két hónapja volt.

Úgy történt a dolog, hogy Lacika megbukott aharmadik gimnáziumi osztály évzáró vizsgálatán ésaz igazgatója tanácsára korrepetitort kerestek melléjea nagy vakációra. Mindjárt ajánlotta is az igazgató úra legjobbat, akit ösmert, a saját unokaöccsét, VadaiEleket, aki csupán csak az úri ellátásért, falusi nyara-

20

lása viszontszolgálataképpen volt hajlandó erre a «szí-vességre». Tehát az első perctől kezdve úr volt, nempedig fizetett tanító. Ámbár a legkisebb különösigénye sem volt, mégis mindenki kedvezett neki, —hisz ő volt az tulajdonképpen, aki itt hálára számitha-tott. A gyerekkel úgy tudott bánni, hogy a pajkos kislurkó már az első héten kezes báránnyá változott akeze közt. Villásné mindjárt észrevette ezt és nem isállhatta meg szó nélkül.

— Csudálatos, mondta, mennyire ragaszkodikmagához a fiam.

Vadai mosolygott. Nem elbizakodottan, csak ud-variasan. Hisz' örülni illett ennek a dicséretnek.

— Lacika jó fiú, — szólott, — csak tudni kell anyelvén. Én szeretem és azt hiszem, ő is szeret engem.

Hideg arccal, de meleg hangon tette ezt a nyilat-kozatot. A fiúcska mamáját végkép megnyerte vele.Nem tekintették többé idegennek. Napról-napra job-ban összemelegedtek.

A tanár mindenhez értett. Nagyszerűen tanított,észre sem lehetett venni, hogy tulajdonképpen leckétad. Pompásan tenniszezett s ilyenkor Micikét «nevel-gette» mellékesen, a Lacika tűnődőszemű nénjét. Mint-hogy egyetlen férfi volt a háznál, ez még külön is te-kintélyt és pozíciót biztosított neki. Egyébiránt mindenjel azt mutatta, hogy egész ember. Erős határozottságáradt a lényéből, amit akkor lehetett legjobban megfi-gyelni, ha férfiakkal érintkezett. Ezt meg kellett látniaaz olyan önálló életű asszonynak, amilyen Villásnévolt, aki az ő harminchat esztendejével, amelyből né-gyet már özvegységben töltött, eléggé végigjárta azemberösmeret iskoláját.

21

Minthogy jó időben mindig idekint vacsoráltak, agyermekek visszavonulása után feltűnés nélkül marad-hattak még együtt. Akárki láthatta őket; éppen csaka beszélgetésök válhatott bizalmassá, ha akarták. A bi-zalmasság nem is a témáikban volt, hanem inkábbabban, ahogy a gondolataikat kicserélték. Villásné las-sanként úgy megszokta ezt, hogy már várta az estét;sőt még jobban várta, hogy azután úgy maradjanakkettesben és a tanár beszéljen.

— Különös, — vallotta meg magának egyszer,még az ösmeretségök elején, — a hangjában van va-lami; ... szeretem a hangját... és azután — igazánértékes, tanult ember. Élvezetes a társasága.

A kis szörnyfigurák, mindenféle surrogó lepkék-kel és éjjel kóborló rovarokkal együtt, persze mindjártaz első ilyen alkalommal jelentkeztek s akkor a tanársorra vette őket és elmagyarázta az asszonynak, hogymelyik micsoda; honnan jön és hogyan él; úgy szőtteegybe a sorsukat, mintha regényhősök lettek volna,akiknek az életök folyása csupa nagyszerű világharc amagok létéért; sokkal küzdelmesebb még, mint azemberé. Csudás történeteket mesélt a rovarvilágalsóbbrendűnek hirdetett társadalma életéből, amelyhasonlíthatatlanul több változatosságot mutat, minta felsőbbrendű zoológia, hisz' ez például sem művé-szetben, sem szívósságban meg sem közelíti a rovart.Már csak magában véve az, hogy ezeknek az itt kó-száló lámpalátogatóknak és valamennyi lepkének, tu-lajdonképen három külön élete van a fejlődés háromszakaszában, mennyivel gazdagabbb életsorozatot je-lent, mint a minőt a gerincesek élnek. Milyen csudála-tos erő van egy cossus-hernyóban, amely egymaga meg

22

bír ölni egy ötvenesztendős fát! ... Zömöktestű,sötétszárnyú lepkéje milyen rettentő végzet ott, ahovaa petéit lerakja. S micsoda művészi árnyalata a barnaés szürke színnek keveredik össze, csudás rajzolatok-kal és vonalakkal, még ezen a teljesen jelentéktelenkülsejű éjjeli kalandoron is; hát még ha a színek észománcok tobzódó pompáját a nappaliakon: a vanes-sákon, az apaturákon, a satyrusokon, a papiliókon,meg az, esti szfinkszeken és deilephiákon figyeli az em-ber; meg hogy milyen remekül pikkelyezettek a kisgyöngyházas arginniszok, milyen tüzesen aranyosak achrisophanusok; milyen vérbemártott a sárga euchloëklegszebbjeinek a szárnyahegye; és mind a többi százmeg ezer, mennyire érdekes, mennyire pompázó amaga nemében; hogy mit tudnak a bombyxok, mintmesterszövők; milyen mimikrisek az araszoló geomet-ridák hernyói, amelyek valamennyien picike gályákkábírnak merevedni nyugalmok idején ... nincs olyantündérmese, sem dráma, sem tízkötetes regény, amely-nek ennyi és ilyen csudálatos szereplője volna. Vil-lásné csakúgy szédült tőle.

— Maga mindent tud, — mondta leplezetlen csu-dálattal. S ugyanezt még sokszor ismételte. Mind-annyiszor, ahányszor a tanár új meg új világok feléragadta magival, hol az ősgeológiai páfrányerdőkbe,amelyek a fekete gyémántot, a kőszenet termelik aföld méhében, hol meg a csillagok félelmes távolsá-gába, ahol a «Mira ceti», a «cet csudája», nyolchóna-ponként eljátssza önmagát, nyolcadrendű csillag fé-nyéből harmadrendűvé erősbödve s meg újra vissza-csökkenve fokonkint előbbi jelentéktelenségébe. Azasszony refrainje minderre ez volt: maga mindent tud!

23

És amikor elváltak, éjjeli magányában is sokáig hal-lotta még a tanár hangját s ismételgette magában,amiket tőle hallott.

Már annyit foglalkozott a tanárral, hogy akkoris eszébe jutott, amikor a tükre előtt rendezgetteéjjeli pongyoláját. Egy pillanatra ott állott habfehérmeztelen vállával, a saját havas keble láttára elpi-rulva, minthogy a tanár járt az eszében! ... Hamareltakart magán ilyenkor mindent; de az arca, szép,üde, hamvas arca égett s a szeme csillogott; — és akarja megmozdult egy vágyó mozdulattal; ha lettvolna kit, tán meg is ölelte volna...

Szebb, sokkal szebb volt a leányánál; maga a vi-ruló, illatosán zamatos asszonyi teljesség volt; — ésnégy esztendő óta özvegyen, férfi nélkül szomjazta azéletet... A közelségében pedig itt volt most egy férfi,akin a fia úgy csüggött már, mintha nem is a taní-tója, hanem az apja volna. Egy férfi; — de akineknincs egyetlen eltévedő szava, egyetlen gyanút keltőpillantása sem, amely azt árulná el, hogy ő is csakolyan, mint a többi mind, aki egy valamirevaló asz-szonyra nyomban megéhezik, s ahogy ezt akarva, nemakarva, mutatja, attól nevetségessé, sőt utálatossáválik. Ez nem ilyen! Ó nem. Ez hallgat; és még a sze-mével sem mond olyat, amit a vére sugallaná neki.

Villásné az utóbbi hetekben már állandóan erregondolt, úgy, hogy ijedten kérdezte magamagát: iste-nem, mi történt én velem? El kellett következnie an-nak a pillanatnak, amikor titkos borzongásos vallo-mással könnyített magán a lelke legmélyén. Szerelmesvagyok suttogta gondolatban, mintha két lénye lettvolna, akik közül az egyik a másiknak gyónik. És ettől

25

kezdve még jobban szerette a tanár hangját s mégboldogabb volt, ha látta, hogy a fia mennyire csüggrajta.

Nagyon különös idők következtek ezután, amikora szép asszony még szebb akart lenni és az örök asz-szony örök fegyverének minden hatalmával, a szép-sége és asszonyisága egész varázslatával vette körül aparadicsomi Ádámot, akinek a számára már készentartotta titokban az almát. Csak az asszonyi léleklegérzékenyebb hőmérőjének adatott az, hogy olyanhevületeket is megérezzen, aminőket a meggyorsultszívdobogás titokban okozhat. Villásné észrevett va-lamit: — már tudta, hogy a tanár nem az, aki volt;hogy fölényes nagyszerű nyugalma néha erőltetett;hogy gyakran szórakozott; hogy amikor hallgatnak,akkor is rajta felejti a tekintetét; és mintha ott le-begne az ajkán valami, amit meg szeretne mondani,de még nem meri.

— Segítek neki! — határozta el hirtelen. Hisz'már olyan rövid volt az idő, amelyet így tölthetnekegyütt; mindjárt vége a nyárnak; kezdődik az iskolaitanítás és akkor elmúlik minden.

Amikor a két gyermek után bezárult a verandaüvegajtaja, még egy darabig nézte a fehér abroszrahulló kis szörnyeket s az éjjeli lepkéket; azt kereste,hogyan kezdje, hogy bírja szóra a tanárt, hogy öntsönbelé elhatározást és bátorságot.

Lassan, csak úgy véletlenül lecsúsztatta magáróla rajta volt könnyű japán kendőt, amelynek áttetszőszínes selymén keresztül világított a karja fehérsége;kinyújtotta a kezét és megérintette a tanárt.

— Barátom, — kezdte a homlokáig elpirulva, —

25

éri már hetek óta figyelem magát és látom, tudom, ki-találom, hogy nyomja a szívét valami; felhatalma-zom rá, hogy legyen bizalommal; mondjon meg ne-kem mindent.

Úgy a szívére tolult a vér, hogy nem birta foly-tatni.

Különben is történt valami, amiből megbizonyo-sodott arról, hogy a döntő perc itt van. A tanár, akieddig még soha egy pillanatra sem vesztette el a teljesönuralmát, ettől a nagy Ígérettől egyszerre megszédült.Λ varázslat, amely mindig hűvösen vette körül és nemengedte, hogy akár a szívét, akár a fejét valami megzavarja, megszűnt. Megragadta a feléje nyújtott puhakezet és forrón megcsókolta. Olyan sokáig csókolta,hogy az asszony egészen elgyengült bele.Végre megszólalt:

— Ó, drága jóságos nagyasszonyom, a bátorításaa világ legboldogabb emberévé teszen; — ennyi jóságigazán kötelez rá, hogy egy pillanataiig se' titkolódzamtovább; — megvallom, hogy szeretem a leányát éshogy Ő is szeret engem. Kérem, esdve kérem, adjaránk áldását.

Villásné elsápadt. Forgott vele a világ. Elrántottaa kezét és rászorította a szívére. Pár pillanatig úgyérezte, mintha meg akarna szakadni benne valami. —Azután úgy rémlett neki, mintha zakatoló gyorsvonatrobogna vele vissza ezen a két hónapon, oda, ahol az-előtt volt, amikor Vadai Eleket még nem ösmerte.

Lassan emelte a szemét a fiatalemberre.Azt fürkészte a lelkével, hogy sejti-e a tanár, ami

itt most történt.Nagy megkönnyebbüléssel nyugtatta meg magát.

26

Hisz' ez az ember annyira szerelmes, hogy vak. — tel-jesen vak.

A kisleányára gondolt. Az is szerelmes. Szerelmesebbe a nagyszerű emberbe. . . Aztán a fia jutott eszébe.Soha többet nem bukik meg a fiú, ha ez az ember be-kerül a családba.

Csak magára nem akart gondolni.Minél előbb el akart felejteni valamit.Bólintott és engedte, hogy a fiatalember úgy csó-

koljon neki kezet, mint a leendő anyósának.

JULISKA-MAMA.

Juliska-mama megjött a vidékről, ahova öregférje nyugdíjazása után kettecskén szép csöndesenvisszavonultak akkoriban vett kis birtokukra. Egyet-len leányukat már férjhez adták Budapesten, ahon-nan Juliska-mama addig a világért sem költözöttvolna el, amíg a minden mamák legnagyobb gondjanyomta. Amikor ettől a gondtól megszabadult, na-gyot lélegzett és szívesen engedett az ura nagy vágyá-nak, hogy most már a magokéban éljenek, szerényengazdálkodva, kertészkedve, úszva tejben-vajban,élvezve a szabad levegőt, meg a teljes függetlenséget.

Ez az árkádiai boldogság mindössze is egy párrövid esztendeig tartott. — Juliska-mama alig negy-venkétéves korában özvegy lett; de akkorra már úgymegszokta a falusi magányt, meg a független gazdál-kodással járó mindenféle jókat, hogy odakint maradtés csak néha-néha látogatott el Budapestre a leányá-hoz, meg a kis unokáihoz; — no meg a vejéhez is.

A veje érdekes ember volt. író, neves író, akineka dicséretét sok alkalma volt hallani, ami a hiúsá-gának és anyósi büszkeségének ugyancsak hízelgett.

Váraljai Dezsőnek hívták, és amikor Juliska-

29

mama még Budapesten lakott, nagyon gyakran voltegyütt ezzel az akkoriban egészen fiatal emberrel, aki-ről igazán nem gondolta volna, hogy valamikor el·veszi az ő egyetlen leánykáját.

Juliska-mama imádta az irodalmat, és nagyonkedvesnek találta, hogy ez a serdülő poétácska min-den sorát elhozta őhozzá s őneki olvasta fel először;szinte az ő anyai bátorítására vágyott a munkájában.Annyira megszokta ezt, hogy a magáévá tette a fiuminden ügyét-baját; együtt szorongott vele első köny-vének a megjelenésekor, hogy lesz-e sikere; és készlett volna kikaparni a szemét annak, aki az ő Dezső-kéjét szigorúan kritizálta meg őelőtte. A leányát isazért adta hozzá — persze sokkal később, sok esz-tendő múlva —, amikor már büszkélkedhetett orszá-gos hírnevű vejével, akiből, azt lehetne mondani, tu-lajdonképpen ő csinált embert páratlan érdeklődésé-vel, buzdításával, lelkesítésével, ambíciójának folyto-nos ébrentartásával. Igazán boldog volt, amikor Évi-két, a leányát, ennek a nagyszerű embernek adta. Úgyképzelte, hogy ez a legszerencsésebb házasság lesz avilágon. Pedig nem volt az.

Ezt az olyan élesszemű és titkos hatodik érzék-kel megáldott anya, amilyen Juliska-mama volt, egy-szer csak megérezte, és amikor a dologban nagyonóvatosan puhatolódzni kezdett, csakhamar meg isbizonyosodott róla, hogy a sejtelme, a titkos ösztöne,nem csalta meg.

Tulajdonképpen igen kevés alapja volt a felte-vésének, de ami volt, azt annál hitelesebbnek látta.A leánya leveleiben nem talált az utóbbi időkben va-lamit, amit aggodalommal nélkülözött. Nagyon keve-

29

set írt az asszonyka az uráról és ha írt is, csak úgyfutólagosan, hűvösen, közönyösen szólt róla. — Miez? — kérdezte magamagát Juliska-mama, és falusimagányában újra meg újra mélyen elgondolkodva is-mételgette: — mi ez? Azután hozzátette: nem ígykellene lenni, ... itt valami baj lehet; meg kell tud-nom ...

S egyszer csak felszedelődzködött és Budapestentermett, ahol nagy örömmel fogadták. Olyan öröm-mel, hogy egyszerre megnyugodott. Tévedtem, gon-dolta boldogan és a világért sem árulta volna el, hogytulajdonképen mi hozta most ide. Az első napokbansokat járt-kelt menyecske-lányával a városban; jártaa boltokat; meglátogatta a régi ösmerősök egyikét-másikát; voltak egypárszor színházban, moziban;megnézték a képtárakat, — és Juliska-mama hirtelenmeghökkenve gondolt valamire, ami mostanig fur-csán még csak eszébe sem jutott. Arra gondolt, hogy:— nini, hol van Dezső?!. .. Akármerre jönnek-men-nek, mindig ketten vannak és Dezső nem kiséri előket. De furcsái

Az ám, ez furcsa volt; majdnem olyan furcsa,amilyen az, hogy Juliska-mamának a Dezső hiányacsak a negyedik vagy ötödik napon tűnt fel. Pedigazért jött, hogy ezúttal alaposan megfigyeljen min-dent a fiatal házasok körül. És lám, aki az első mu-lasztást elköveti, az ő.

Elkésve, kissé röstelkedve kérdezte meg aleányát:

— Mondd, Éva, annyira el van foglalva az urad?Mit csinál egész nap?

A fiatal asszony vállat vont. — Azt hiszem, dolgo-

30

zik; én különben nem tudom; de sokat dolgozik;gyakran még éjjel is. Azt hiszem, van valami társa-sága, ahová délutánonkint eljár. Felolvassa az írá-sait ... nézd, mama, milyen szép ez a lilabársony; ve-hetnél belőle egy kosztümre valót — nekem.

Kacagott és tovább sietett; hisz' nem akarta azanyját kizsebelni.

*

Aznap délután Juliska-mama otthon maradt ésegyedül engedte a leányát valami zsúrra. Amikor Évaelment, bekopogtatott a vejéhez, aki jókedvűen fo-gadta.

— Jó. hogy jössz, mamácska; van egy kitűnőnovellatémám és a hősnőmet rólad akarom festeni;gyere csak, hadd nézzelek meg jól.

Mosolyogva mondta s eközben megvillant fehérfogsora; sima piros arcán gödröcskék támadtak; aszeme élénken csillogott. Juliska-mama egy futó gon-dolattal állapította meg hirtelenében: — Igazán szépember! — Azután megfenyegette pajkoskodó vejét

— Most nincs kedvem tréfálni, vőmuram; ko-molyan szeretnék beszélni veled; tudod, hogy meny-nyire a szívemen van a sorsotok. Én láttam, hogy ittvalami nincs rendben. Mondj el nekem mindent, édesfiam.

Odament hozzá és beleturkált sűrű szőke hajába;belenézett a szemébe; megsimogatta az arcát.

A fiatalember folyvást mosolygott; de a mosolyhovatovább elhalt az ajka körül. Megcsókolta azanyósa gyöngéd, meleg kezét.

— Édes Juliska-mama, lehet, hogy van valami

31

igazad; de a dolog nem veszedelmes; ne törődjél teezzel.

Az asszony odaült szorosan melléje és a kezétsimogatva kérte:

—Légy őszinte, Dezső; tudod, hogy megérdem-lem tőled; hisz' inkább vagy te a fiam, mint a vőm,talán még nem felejtetted el.

—Soha! Juliska-mama; soha! Azt, aki te voltálénhozzám, nem lehet elfeledni, — lelkendezett a férfi;— de ha úgy van, ahogy mondod s ahogy sejted, hogy„valami nincs rendben“, azon sem én, sem te nembírunk segíteni; kár is arról beszélni.

Az asszony fájdalmasan nézett a férfira. Bele-mélyedt az arcába, mintha a gondolatát akarná ellesni.

— Kifaggattam Évát, — mondta lassan, felajzottfigyelemmel; — tudom, hogy van valakid, Dezső!

Váraljai fitymálva biggyesztette félre a száját.— Igen, igen, ez az! van «valakim!» ... — Felka-

cagott. Akarsz valami nagyon bolondot hallani, Ju-liska-mama?!

Az asszony hallgatott; de a nézése tele volt kér-déssel.

—Hát tudd meg, hogy ha nekem lehetne „vala-kim“, az egyesegyedül csak — te lehetnél ezen avilágon.

—Én?! — kiáltotta az asszony megrettenve éshevesen húzódott el a veje nagy közelségéből.

—Ne ijedj meg úgy, édes Juliska-mama; — kezdtea férfi szelídebben. — Neked megmondok én mindent,ha akarod. Hallgass csak ide szépen; mindössze egyfeltételem van; az, hogy Évának mindebből egy árvaszót se árulj el. Hiábavaló volna az; nem értené meg;

32

vagy, ami sokkal rosszabb, félreértené. Hagyd te ami dolgunkat; majd elintézzük mink azt simán. No demost hallgass ide. Hát tudd meg, hogy én tebeléd ha-lálosan szerelmes voltam valamikor és — még mostis az vagyok egy kicsit...

— Megőrültél? — kérdezte az asszony, alig bírvahirtelen feltámadt izgatottságával.

De a férfi nem olyan volt, mint aki megőrült.Nagyon nyugodtan beszélt. És nagyon őszintén.

— Emlékezzél csak rá, ki voltál te nekem va-laha. A nemtőm voltál; az őrzőangyalom voltál. Azegyetlen voltál, aki törődtél velem; aki velem érzett;s aki megajándékozott a legodaadóbb érdeklődésével.Aki bennem a lelket tartotta; — aki édes asszonyi jó-sággal, melegséggel és gyöngédséggel halmozott el.Teneked köszönhettem mindent, az első gagyogásom-tól kezdve addig, amíg meg nem jött a diadalmashangom. A te lelkeden keresztül kezdtem látni, érteni,érezni; a te szíved bontogatta ki a szárnyamat; és —mit tagadjam? — a te szépséged ejtett meg és gyul-lasztóit első szerelemre. Te voltál nekem a legszebba világon. Te voltál nekem az asszonyok asszonya.Mindig téged láttalak. Mindig utánad vágytam. Ne-ked alkottam mindent. Minden jutalmam csak a tetetszésed volt. Emlékezzél rá, Juliska-mama, hány-szor szóltál rám kedves csúfolódással: — Ne nézzenolyan bambán! — De mikor tebenned veszett el aszemem világa! — És te ezt csak olyan bambaságnakláttad, mert nem is sejtetted, hogy mi van bennem.És én inkább ezer halált haltam volna, semhogy azteláruljam. De a lelkemet elébed tettem folytonosan.Végtelen hála, halálos szerelem, örök hűség irántad,

33

keveredett össze bennem; — és amikor attól lehetettrettegnem, hogy elveszíthetnélek valahogyan, akkorazt a gondolatot súgta az Isten, hogy kérjem meg tő-led a leányodat, aki olyan nagyon hasonlított márhozzád a külsejével, hogy azt reméltem: hátha a lel-kével is hasonlítani fog. A leányodban akartalakimádni téged. És a leányodtól vágytam megkapni to-vább is, mindig, azt, amit csak te bírhattál adni alelkemnek. A te nagy megértésedet reméltem őtőle is.A te érdeklődésedet: az én másik szerelmem, a mun-kám iránt. Tehetek én arról, hogy csalódtam? hogy öegészen más, mint te vagy?! hogy a szépsége a tied;de a lelkedből nem örökölt mást, mint a tisztaságot?Mink nem valók vagyunk egymásnak; de nekemmégis könnyű; mert én azért szerethetem az én titkosszerelmemet a lelkemmel, ahogy eddig is, ezelőtt is,mindig szerettem, amióta téged szeretlek. Az meg nem,számit, hogy van „valakim!“ — Kim van? Nevetnifogsz, édes Juliska-mama! „Valakim“, akihez az írá-saimat viszem, — mert hisz te nem vagy itt, aki bol-dogan hallgatja-élvezi, amit alkotok; akinek ünnepe,ha az én lelki lakomáimban részesülhet, és aki mégsohasem mondta nekem, mint a te leányod: „csaknem olvashatom mindig Váraljai Dezsőt?!“ És amiótamondta, azóta miattam olvashat akármi egyebet; ol-vashat akár engem is, nem bánom, nem tudom, nemgondolok rá, nem kívánom, nem törődöm vele, elsza-kadt az a fonál, amely a lelkünket összekötötte. Én afeleségemnek nem vagyok többet író. Csak kenyér-keresője vagyok. Jó ura vagyok. Amit szeme-szájakivan, megszerzem neki. Szeretem a két kis bubámat,az aranyosokat; sőt a feleségemet is szeretem; — be-

34

csülöm és soha el nem hagynám. Hisz' akkor tégedis elhagynálak, Juliska-mama; ezt az egyet pedig elnem bírnám. — Nahát most mindent tudsz; mit gon-dolsz, olyan nagy baj az, hogy van „valakim?“ Nemenjek többet oda, hozzá? Ha nem megyek: kárpó-tolsz? Itt maradsz? Velem és mellettem?! Ha igen, ak-kor nem kell más senki — semmi! Akkor . ..

— Hallgass, Dezső! — szólt közbe az asszonys a kezét a férfi szájára tapasztotta. De amikor érezteannak szomjas csókját, megint csak elrántotta. —Hallgass! . ..

És lesütötte a szemét, mintha most szólott volnahozzá idegen, tüzes, fiatal, szerelmes férfi, előszöréletében.

Talán úgy is volt. Hisz az édes jó ura vagy húszévvel volt idősebb nálánál; tőle ugyan még a mézes-hetekben sem hallott olyat, ami a szívét megdobog-tatta, a vérét felforralhatta volna.

Odakint zaj támadt; a két kis buba rontott bea szobába. Az Isten a legjobbkor hozta őket. Az egyi-ket felkapta a nagymamájuk, a másikat az apjok.Amíg velők játszottak, Juliska-mama ráért, hogy ma-gához térjen. Csakis ő; — mert a vején ugyan egyarcvonás sem változott. Egyszerűen csak meggyónt ésmost megkönnyebbült.

Amikor a két asszony este magára maradt, aztmondja Juliska-mama a leányának: — Beszéltem De-zsővel; elmondott nekem mindent. Nincs annak senkiolyanja, édes leányom. Felolvasgatja az írásait vala-hol, ennyi az egész; nyugodt lehetsz.

35

— Iszen nyugodt vagyok, mama, — felelte a fia-talasszony és érezni lehetett a hangján, hogy igazánnyugodt.

Juliska-mama ezekután már másnap sietett visszafalusi magányába.

MÉGIS SZÍVÉN TALÁLTA.

Orgoványi az ő szokott pontosságával, de eközbenvégtelenül unatkozva, elintézte hivatalos aktáit, ésmire elreferálta a miniszternek, majdnem két óra volt.Mára tehát befejezte a munkáját és hazamehetett. Aköteles időn túl egy pillanatra sem maradt volna akta-szagú irodájában, amelyet gyűlölt. Telivér dzsentri volt,akinek lett volna miből élnie hivatal nélkül is; de mertannak idején a családja úgy kívánta, belépett abba aminisztériumba, amelynek azután pár évtized alattmagasrangú tisztviselője lett. Mint tetőtől talpig úr,vállalta a konzekvenciákat az első naptól kezdve. Lel-kiösmeretes és megbízható volt a végletekig: koráb-ban bent volt a hivatalában, mint a díjnokok és két óraelőtt el nem ment onnan. Ami dolga volt, azt kifogás-talanul elvégezte; de csak azért, hogy a többi idejévelannál szabadabban rendelkezhessék. Aki így figyelteaz élete folyását, az mintahivatalnoknak tarthatta.Csak ő tudta, hogy mennyire nem neki való ez azegyhangú, szinte gépies élet, amelynek az ő számárasemmi, de semmi öröme sem lehetett.

Szinte megfiatalodva a nagy megkönnyebbüléstől,sietett haza. Kényelmes legénylakása volt a Szivár-

37

vány-utcában, kint, a liget táján. Három nagy utcaiszobája, amelyek mindegyike beillett volna kisebbteremnek is, hársfa-árnyékos utcára nyilt. Körülöttecsupa kertes ház; jobbára villaszerű épületek, amelyekkörül nem volt forgalom. Kellemes, nyugalmas csendhonolt itt.

Háztartása volt s otthon ebédelt. A gazd'asszonyamár tudta, hogy a méltóságos úr pontban háromne-gyed háromkor itthon lesz s amikor Orgoványi majd-nem percre belépett az ebédlőbe, pár pillanat múlva aleves az asztalon volt.

Szeptember elejének nyárias melege ömlött be anyitott ablakon, és a jószívű, bizalmaskodó nőszemély,akinek egyetlen életcélja az volt, hogy a gazdáját ké-nyeztese, hozta az úr könnyű nyári kabátját, amelybehamarosan bele is bújtatta.

Ebédközben Orgoványi a lapokat böngészte végig.Ilyenkor ért rá a legjobban. A politikát majdnem úgygyűlölte, mint a hivatalát, de mégis tudnia kellett, hogymi történik a Haza boldogítása körül. Ezzel elég ha-mar elkészült. Egy szál virágot nem adott volna a leg-hosszabb országgyűlési beszédért sem. Ösmerte a sze-replő politikus urak legtöbbjét; tudta, mit tartson ro-lók; azon a nagyon kevésen kívül, akit közülök őszin-tén becsült, miatta ugyan beszélhettek «haza», akár-mennyit. Jobban érdekelte ennél a művészet, az iro-dalom, a színház, amelyeknek rajongója volt. Az új-donságoknak, híreknek, jobbára csak a címét olvastael. De ha valamelyik kedvelt írójának a nevét látta,az megfogta, lebilincselte.

Ma éppen semmi ilyenre sem akadt. A lapok szür-kék voltak. Ebéd után tehát szokása szerint végig-

38

heveredett az ebédlő nagy bőrdívánján s a szivarjátszíva, átengedte magát a gondolatainak, amelyek soha-sem hagyták cserben és mindig szórakoztatták.

A szoba falai tele voltak mindenféle vadásztrófeá-val, amelyek legboldogabb óráinak az emlékét ébresz-tettték fel benne. Mindig látta ezeket, de sohasem teltbe velök. Hisz valamennyi regélt neki. Még pedigmindegyik valami különöset, valami nem minden-napit. Csak azokat a trófeákat gyűjtötte, amelyek atörténetök miatt voltak méltók erre. Valamennyi szá-mára, amelyet életében összelőtt, háromszor annyihely sem lett volna elég.

A lakása különben jellegzetesen férfilakás volt. A«szalonja» (ő dohányzónak nevezte) valóságos arze-nál; puskák, pisztolyok, régi fegyverek a falakon ésaz állványokon; vívókardok, plasztronok, meg néhánytájkép . . . kényelmes bőrkarosszékek, üveglappal fe-dett kerek kártyaasztal; három nagy könyvszekrény;— az egyik sarokban egy kis régi íróasztal, amely afiligrán mivoltával sehogysem illett a sok vaskosságközé; nem is igen volt egyébre való, mint levélírásra. . .

A délutáni nap rézsút besütött és a sugárkévearanysávján milliárdnyi porszemecske nyüzsgött-moz-gott-hullámzott, bizonyítva, hogy mennyire nem lehetigazán tiszta levegője az ilyen városi lakásnak.

Orgoványi a mai nap további programmját pró-bálta összeállítani. Nagy ösmeretsége ezt megkönnyí-tette. Tizfelé is mehetett volna, ahol mindenütt s min-dig várták. Asszony volt mindenütt. Nőtársaság nélkülhiányos volt a napja, semmit sem ért volna az élete.A feje deresedett, csak a bajusza volt még barna; de aszeme most is úgy csillogott, mint huszonöt évvel ez-

39

előtt; a válla széles, a karja izmos, a dereka karcsú, alába rugalmas . . . egy cseppet sem érezte magát öreg-nek. És úgy tapasztalta, hogy mások sem tartják an-nak. Minden egyeben kívül, amit életében tanult, pedigszeretett tanulni, azt a külön stúdiumot élvezte leg-jobban, amelyhez külön nyelv kell egyszersmind: anők nyelve, amelynek titkos szólamai és dallamai van-nak. Művésze volt ennek a bársonysima nyelvnek. Anők lelkéhez-szívéhez mesterien közeledhetett vele. Saz ő külön stúdiuma éppen az asszonyi lélek volt.. . . Hová is menjünk ma?! . . .A gazd'asszony bejött s kis ezüst tálcán levelethozott. — Ez még reggel jött, de elfelejtettem a tá-nyérja mellé tenni, mondta becsületes bizalmasko-dással.

Orgoványi feltépte a borítékot s megnézte az alá-írást: . . . Erzsébet.

Ki ez? — A névre egyáltalában nem emlékezett.Valaki bizonyosan protekcióért fordul hozzá. Ez min-dennapos volt. Elkezdte a levelet olvasni, de már azelső sorok után felpattant fektéből. Érdekelte a levél,amely így hangzott:Méltóságos Uram!

És én itthon vagyok. Az idő újra tavaszt mutat;az akác újra virágzik az udvarban, de nekem olyanüres, sivár, szomorú itt minden. Majd kétségbe-esem. Azt mondta, mindent megírhatok Magának,hát én írok. Este van már, meggyújtottam a lámpátés következetesen Magára gondoltam. Jó lennemost oda bekopogni, lekuporodni a napsütéses szo-bájában a szőnyegre, hallgatni a beszédjét; közbenelfelejteni ezeket a szürke gerendákat a fejem fö-

40

lött, a füstös falakat, a ridegségel, mindent —mindent! Mert ez még álomnak is rossz.

A kis húgom már elment; nekem pedig majdmegszakadt a szívem, hogy itt hagy. Rettenetesenegyedül vagyok.

Képzelje csak, mindössze egy napig taníthat-tam; az iskolát becsuktuk, járvány van a gyerekekközt. Kijött hozzánk a községbe az orvos, engem ismegnézett; a jövő héten hoz nekem almát. Nagyonhelyes ember.

Most másodszor ülök az íráshoz, végül is naplólesz belőle. Ma volt itt nagy égszakadás-földindulás.Megjött a tanfelügyelő. Az én ügyemben jött. Mostmegmondom, amit akkor nem bírtam megmondani;pedig azért kerestem, hogy szépen megkérjem, se-gítsen a bajomon. De akkor nem lehetett. Valamivolt velem, ami még sohasem. Nem bírtam volnaakkor kérni, éppen Magától nem. Azzal jöttem el,hogy majd megírom. És most megírom, hogy elakarok innen menni minden áron, de minden áron,máshová, akárhová. Ha lehet, — ó, ha lehet! — kö-zelebb oda ... A tanfelügyelő úr felterjesztette azügyet a minisztériumba. Már el is mentek az akták.És most csak Magában bízom. Úgy-e elvégzi, hogyelmehessek innen? Ezt akartam kérni akkor is, denem bírtam; akkor nem lehetett; nem bírtam volnaezzel a prózai kéréssel visszazökkenni a sivár földre.

És most nagy újságot írok. Még itt volt a kishúgom, amikor egy reggel, korán (még ágyban vol-tam) beköszöntött az istenáldása egy egész kenyéralakjában. Tudja Maga, mi az itt: egy egész ke-nyér?! — Örömrivalgásban törtünk ki a húgocs-

41

kámmal és pogánymódra körültáncoltuk a kenye-rünket. Egészen meghíztam tőle; olyan szép leszekvégül, hogy rám sem ösmer, ha újra betoppanok.

Este az ágyban szeretek olvasni; de most nemtudok; másra gondolok, mindig csak ugyanegyre.— Én még most is érzem azt a csudálatos rózsailla-tot, most is látok valamit, — ó! — nem folytatom...inkább megmondom, hogy már meghozták a fát is;a télen nem fogok fázni; szeretem a meleget. Ésmindig van virágom is.

Vájjon mit csinál most? Gondol-e rám is néha?Már késő van, talán már alszik. Itt olyan sötét van,hogy ki sem merek mozdulni. Tudja-e, hogy nálunkma köd volt? Szép ám ez. Szereti a ködöt? Ha ködvan, az olyan, mint a mesében. Most de jó volna,ha mesélne nekem, szép keleti mesét.

Nem haragszik ezért a sok ostobaságért? Úgy-enem? Hisz megengedte, hogy írjak s én csak aztírhatom, amivel tele van a szívem.

Úgy-e elintézi az ügyemet?Úgy-e elmehetek innen?Úgy-e, — oda?Ha annyit gondolna rám, mint én Magára, ak-

kor boldog lennék.Ne haragudjon, kérem.A szíve mélyéből köszönti. . . Erzsébet.A méltóságos úr lassan dőlt vissza a dívánra. Még

égett a szivarja, azt ebéd után így szokta elszívni. Demár nem a mai programmjára gondolt.

Most már tudta, hogy ki írt neki. Az „Erzsébet“-

42

ről nem ösmert rá. Ha Bözsit irt volna, akkor mind-járt tudta volna.

Különös melegséget érzett a szívében. Végiggon-dolta azt az akkort, amelyre a levélben több hivatko-zás történt.

Vagy egy hónapja lehet. Akkor is így sziesztázottitthon. A gazdasszonya behozott egy névjegyet. Akkorsem tudta mindjárt, hogy ki az. Csak amikor a kis-leány belépett és zavartan megállott előtte és elfogultszorongással kezdte: méltóságos uram . . . csak akkorjutott eszébe. Félbeszakította: — Ugyan, Bözsike, neméltóságoljon maga engem; — mondja, honnan? ho-gyan? miért? . . . hogy van? hogy vannak a kedvesfőbiróék? üljön le, beszéljen . . .

Bözsike elpirult. Erre a szíves fogadtatásra nemvolt elkészülve; ennyit nem remélt. Pedig a főbíróékbiztatták: — Menjen csak bátran; aranyos ember az,talpig gavallér, magát itt ösmerte meg nálunk; bizo-nyosan szívesen látja, menjen csak.

A szegény kis falusi tanítónőt a főbíróéknál mu-tatták be a méltóságos úrnak, — aki kedves, figyelmesvolt akkor is; nemcsak ő hozzá, mindenkihez. Olyanjó erre emlékezni és nem csalódni az ilyen emlékben.

Bözsi fellélegzett. Egyszerre egészen mássá vált.Valamikor, otthon, csupa urak jártak a házokhoz.Valamikor ehhez a hanghoz szoktatta mindenki. Mostegyszerre belenyiîalt a szívébe az a gonosz fájdalom,hoev 'iszen kérni jött és ki tudja, ezzel nem változik-emeg a helyzet; nem gombolkozik-e be a . . . hogy iskellene mondani! . . . hisz ő nem akarja, hogy mél-tóságozza.

Nem sietett a kéréssel. Várt. Előbb átengedte ma-

43

gát a jó érzésének. Most nem akart kis tanítónő lenni,hanem csak nő; csak fiatal szép leány, akinek joga vana férfihódolathoz, még ha nagy úr is az a férfi.

— Istenem, mondta, — milyen csudálatos illatvan itt! — Szétnézett. Kereste a virágokat. De seholsem volt itt virág. Csak illattalan zöld· növény voltegy pár, bödönökben, két haragoszöld, fényes levelű,buja Pandanus, semmi más. — Olyan itt, folytatta,mintha rózsaligetben volnánk.

A férfi mosolygott.— Csak azóta érzem, amióta Bözsike belépett, —

feleite gyöngéden, és erős tekintetével végigsimogattaa kis leányt. — Üljön le már.

Szót kellett fogadni. A kis tanítónő megértette,hogy itt csak kellemességekben lehet része; nekibáto-rodott; — nőnek, szép leánynak érezte magát.

A főbíróék is üzentek valamit, azt most nagyon jóvolna elmondani; az ő ügye így nem volna olyan sür-gős. Amikor mindent olyan nagyon kedvesen és udva-riasan fogadott a méltóságos úr, amit tőle hallott, ak-kor már nem is érezte többé olyan szigorúan méltó-ságosnak; — elkezdte magázni. Ahogy a bizalmasaitszokta.

Ettől már csak egy gondolat volt odáig, hogyártatlan kis leány lelkével egészen úgy ne érezze ma-gát, mint olyan vendég, amilyen bárki más, aki láto-gató lehet itt. A férfinak minden szava, minden moz-dulata bátorította erre.

— Megengedi, hogy szétnézzek egy kicsit?—kér-dezte a kis leány és máris felröppent a székéről s ideis kukucskált, oda is. A „dohányzó“ szárnyajtai nyitvavoltak, oda libbent be először. Komoly tisztelettel

44

nézte a fegyvereket s a világért sem ment közel hoz-zájok. A könyvszekrényeknek nagyon megörült.Mindjárt szemlét tartott a címeken. Az egyik szek-rény csupa szépirodalom volt. Átszellemült arccalkiáltott fel: ezt irigylem legjobban! . . .

A férfi eközben ment utána; kísérte és gyönyör-ködött benne. Nagyon gyönyörködött és józanul, igenjózanul, ahogy a régi kitanult műértők gyönyörköd-nek abban, amit mindjárt értékelnek is és felbecsül-nek reális Ítélettel. — Pompás kis leány, gondoltamagában Orgoványi, és mindjárt hozzátette: de —leány.

Ebben valami immunitást biztosító árnyalat volt,amin maga is mosolygott. A kis leány észrevette. Za-vartan kérdezte: — mit nevet?

— Nem nevetek én, csak gyönyörködöm magá-ban; inkább a lelkem nevet; lássa, milyen kis napsu-gár maga, hogy az ilyen vén ember is belemelegszika nézésébe.

A kis tanítónő teljesen rendbenlevőnek tartottaa bókot és el is fogadta. Csak egy észrevétele volt el-lene. Őszinte csudálkozással nézett a férfira, és mintaki nem engedi magát félrevezetni, tiltakozva kér-dezte: maga vén ember?!

Igaz, hogy ebben a pillanatban a deres haján kí-vül minden fiatal volt Orgoványin. A szeme égett satartását megirigyelhették volna a húszéves atléták is.

Fél óra múlva már régi ösmerősök — nemis: paj-tások voltak. A kis leány olvadozva hallgatta a férfiminden szavát és ki nem fogyott a kérdeznivalóból.Mindent akart tudni. — Mennyi agancs! de furcsa . . .mondja, mi ez itt?

45

Egy muflon-szarv kunkorodott azon a falitáblán.Orgoványi hümmögött. — Lássa, annak az esete alegérdekesebb, legbolondabb itt valamennyi többiéközött. Milyen különös, hogy éppen arra kíváncsi. Azegy vadjuhnak a trófeája.

— Hát most mondja el nekem azt az esetet szé-pen, hamar. Maga ide ül a dívánra, én ide kuporodoma szőnyegre elibe. Oszt' meséljen.

— Szerelmes voltam akkor, — kezdte a — férfi...A leány felkapta a fejét. — Szerelmes volt? —

kérdezte szinte féltékenyen.Orgoványi elfojtotta a gyönge mosolyt, amely az

ajkára kívánkozott.— Istenem, hát nekem nem volt szabad szerel-

mesnek lennem valaha?Bözsi megértően bólintott. — Persze, folytassa

És ne hallgasson el semmit sem.— Nagyon szerelmes voltam és elmentem va-

dászni a hegyek szakadékai közé.A leány felkacagott. — Hát a szerelmes ember

vadászik?— Nekem muszáj volt, mert a szerelmem bálvá-

nyát éppen ott láthattam s ott találkozhattam vele,minthogy ott lakott, ahová én vadászni mentem és azottlétemnek az ürügye az volt, hogy vadásszam.

Egyszer egy hajnali cserkészetemről hazafelé in-dulva, meglátok egy kiálló szirten egy felséges vala-mit, aminek nincsen párja sem égen, sem földön. Egykései vadrózsa nyílt azon a bütykös, komor szirten,ïsten tudja, hogy bírt a gyökere belekapaszkodni akeskeny sziklarepedés erezetébe. Én ezt letépem, gon-

47

doltam és elviszem — Neki! Olyan volt az a vad-rózsa egészen, mint maga.

Bözsin végigborzongott valami. Lehunyta a sze-mét, úgy élvezte a mesét.

— Nekiindultam és kapaszkodni kezdtem. Nemlett volna nagy dolog; másforma sziklákat másztammeg én már életemben, de itt az történt velem, hogyamikor a vadrózsa után nyúltam, letört a lábam tá-masztéka és abban a pillanatban el is vágódtam, minta lisztes zsák. Eközben, hogy megfogódzhassam, minda két kezemre szükségem volt; a puskámat tehát, fél-tett drága remek puskámat, el kellett dobnom. S amiakkor történt, az olyan, hogy ha a föld billió meg billóévekig forog: nem igen fog még egyszer megtörténnirajta. Mert a sziklához vágódó puskám elsült és a golyóéppen a szívén ment keresztül annak a mufflonnak,amely a szakadék túlsó oldalán ugrott fel az alacsonyfenyőbokrok közt az én zuhanásomra. — Nem isakartam, mégis szívén találtam; — de a vadrózsátcsak azért is letéptem és elvittem — Neki.

A leány magához teregetett szorongásából, amitaz eset élénk elképzelésére érzett. — ,,Nem is akarta,mégis szívén találta“, mormolta eltűnődve. És sokáignézte a fekete muflonszarvat.

Azután hirtelen felugrott és befutott a másikszobába, ahol még nem volt. Egyszerű berendezésűhálószoba volt az, ahol csak a sarokban levő nehézselyemfüggöny keltette fel a leány kíváncsiságát. Oda-futott s szétvonta. És akkor megállott, elpirult — el-sápadt, a szívére tette a kezét s csak ennyit sóhaj-tott: Ó!

Egy fülke volt ott a függönytől elrejtve; egy cse-

47

csebecsés, gyönyörű kis fészek, ahonnan csakúgyáradt a rózsaillat. Egy finom faragványú rokokó asz-talkán óriási rózsabokréta volt; mögötte széles, hófe-hér kerevettel, amely fölé mennyezet borult misztiku-san. A fal kárpitján végig: rózsa — rózsa — rózsa,százféle változatban. Az egyik sarokban nagy álló tü-kör, a másikban díszes forgó toillettetükör ezüst keret-ben; mind a kettő olyan, hogy csak nő számára talál-hatták ki. Az egyetlen ablakon rejtelmes rózsaszínűüveg, amely a napvilágot hajnali pirkadássá vará-zsolja. Vastag puha szőnyeg az egész fülke padlóza-tán s a szőnyegen egymásra dobált süpppedőszines párnácskák, mintha valaki mindig csak aföldön heverészne itt. S a falon, éppen a függönyösbejárattal szemközt, egy a megszólalásig élő fest-mény; egy fekvő, ruhátlan Vénusz, egy aranyhajú szi-rén, aki szemérmes megriadtsággal néz arra, aki nézi.A levegő megmozdul a függönylibbenéstől s attól arózsaillatnak tengerdagálya hömpölyög szét. . .

A kis tantónő úgy érezte, hogy a szíve a torkábandobog. Ijedten ejtette el a függöny szárnyát, mire azegész látomány egyszerre eltűnt, mintha álom lettvolna.

— Ki lakik itt? — kérdezte izgatottan, hideg-lelősen remegve. De maga is megijedt a vakmerőségé-től. Hisz' ezzel a kérdéssel mindent elárult, amit a lelkefenekén gondolt.

Visszaszaladt az ebédlőbe; lekuporodott megint adiván mellé a földre és azt a festett Vénuszt látta,akarva nem akarva; a szeme elé kapta a kezét és újratompán kiáltott fel: Ó!

Arra eszmélt, hogy a fejét simogatják és valaki

48

megcsókolja a haját a halántéka mögött. Megriadtábanis hallotta, hogyan szívja magába az a csókos száj ahaja illatát. Az egész csak egy pillanatig tartott; az-után szédülve hallgatta, hogy duruzsolja egy forró,mély férfihang: kelj fel kis leány, kelj fel . . .

Felugrott és levegő után kapkodva nyögte: Iste-nem — Istenem! én már megyek; nekem már men-nem kell.

A férfi csak annyit mondott: hisz még nem ismondta el, miért jött.

— M a j d ! . . . majd megírom; ha megengedi...úgy-e megengedi? — Most nem lehet; nem bírnám; . . .de irok; és nagyon fogok örülni, ha maga is . . . vagynem; — én nem is tudom már, hogy mit beszélek; holis a kalapom, — a kendőm; —- Isten áldja meg.

A szeme révedezve siklott végig még egyszer min-denen; amikor a csudálatos vakvéletlenségből lőttmuflontrófeán megakadt a tekintete, gépiesen mor-molta: „nem is akarta, mégis szívén találta“.

— Isten áldja meg; Isten áldja meg!Ment sietve; ha bírt volna, repült volna most

innen; megszállotta valami különös félelem, amelynem engedte, hogy azt tegye, amire minden porcikájavágyott: hogy belehencseregjen azokba a kis színespárnákba ott a vastag szőnyegen és a nagy rózsabok-rétát széjjelszórja maga körül, hogy olyanná váljéka fülke, mintha menyasszonyt várna, akinek a lábaelé rózsát hint a vőlegénye . . .

Elment.

És most visszajött a levelével. Visszakérezkedett.Alig is várhatta már, hogy megint itt legyen.

49

Orgoványi mindent megértett. Azt is, hogy enneksemmi értelme sincsen, bármennyire simogatta is ahiúságát. Nemrégen mélabúsan suttogta valakinek afülébe: lássa, most már magára pazarolok mindent,amim még van; hisz maga egészen bizonyosan az énutolsó szerelmem. — És lám, lehetne még egy leg-utolsó — ... De hisz' ez — leány! — Mit csináljonvele? írjon neki? Az rossz lehetne; veszedelmes; —nem jó a tűzzel játszani. Kedves frázisok nélkül lehe-tetlen lenne levélben válaszolni. Pedig meg akartanyugtatni szegénykét; — hisz' elhatározta, hogy meg-teszi érte, amit lehet.

A kis íróasztalhoz sietett s megírt hamarosan egytáviratot: — „ügyében eljárok“, — punktum. Aláírtaa neve kezdőbetűjével.

Arról a fülébe csendült az a riadt, csudálkozó,meglepetést eláruló felkiáltás, amelyet a kis leányakkor hallatott, amikor a váratlanul felfedezett bűvöskis fészekből kifutott. — ó! .. .

Azt is hallotta az emlékezetével, amikor olyan rej-telmesen panaszosan suttogta utoljára: „nem isakarta, mégis szívén találta“.

Bizony nem akarta. — Vagy: ki tudja? Lehet azigazán, hogy ő, — Ő! — ne akarhassa Éva leányátmegzavarni, nyugtalanná tenni; a maga képével töltenimeg az álmát?

Ej! De hisz' ez csak egy ártatlan kis leány!...Becsöngette a cselédet s elküldte vele a táviratot.Azután hamar átöltözött. Sietni akart most ha-

zulról. Itt nagyon itt volt most vele valaki, aki elől pe-dig szinte szökött. S akire mégis annyira vágyott hir-telen, a levél hatása alatt, hogy ettől maga is megijedt.

51

Most nem bírt volna öröme telni senkiben semazok közül, akik mindig várták. Mindegyik melletterre a levélre gondolt volna. És bolondul vágyottvolna a kis leányra; a szegény kis tanítónőre, aki min-dig őrá gondol és akinek egy egész kenyér a legna-gyobb boldogsága.

Még érzelgőssé válok, — dörmögte röstelkedve.Azután fogta a kalapját, meg a botját. — Menjünk ezegyszer férfiak közé; jót fog tenni, biztatta magama-gát, mint aki keserű orvosságot vesz be.

És a kaszinóba indult.

PAPUCS.

Az öreg Dengelegi Jánosnak még hatezer holdjavolt a Tisza mentén; a fiának már csak négy, az uno-kájának meg éppen csak kettő. Az öreg még igaziautokrata nagyúr volt, aki úgy élt a domíniumán,mint egy kiskirály. A saját akaratán kívül más uratnem ösmert. Az egész vármegye úgy táncolt, ahogy őfütyölt. Éppen csak az adósságainak nem tudott ked-vére fütyölni. Azok nőttön-nőttek, amíg úgy a nya-kára nem nőttek, hogy a domíniumnak egyharmad-részét szépen meg is ették. Többet is megettek volnabelőle, de szerencsére meghalt az öreg úr, és így a fia,János, (minden elsőszülött Dengelegit Jánosnak ke-reszteltek,) legalább a megmaradt négyezer holdbaülhetett bele.

Csakhogy a második Dengelegi János szakasztottugyanaz a nagyúr volt, amilyen az apja. Nemcsak azősi birtokot örökölte, hanem az ősi virtusokat is, ame-lyek közé tartozott a pénz értékének nem ösmeréséveljáró szertelenség, udvartartásban, vendéglátásban,a bravúrozás minden fajtájában. Ha volt valahajogosultsága annak a közmondásnak, hogy azalma nem esik messze a fájától, hát «második János»

52

ennek tipikus példája volt. A vége természetesen azlett, hogy vagy huszonöt esztendő alatt megint elúszottkétezer holdja, és amikor — szerencsére — ő is be-hunyta a szemét: a fiára, harmadik Jánosra, nemmaradt több kétezer holdnál.

Ez a harmadik János, — aki lehetett ugyanakár a tizenharmadik is az ősi sorrendben, de minkcsak a nagyapjától kezdjük a számítást, — egészenmás ember volt, mint a közvetetten elődei. Ez is telivérúr volt ugyan, de hagyományos családi akaraterejétazzal mutatta meg, hogy komolyan szándékozott biz-tosítani az eljövendő negyedik János sorsát. Hisz azeddigi életök folytatása odavezetett volna, hogy az őfia — ha majd lesz — a vármegye kegyelemkenyeréreszorul valami hivatalban. Hajh, mert nincs rosszabbajánlólevél a nincsnél és szegény embernek a szeren-cséje is szegény.

János úr tehát megállította a lejtőn a rohanást éselkezdett új életre berendezkedni.

Először is tanult, amit a többi János nem túlsá-gosan cselekedett.

Elvégezte az óvári gazdasági Akadémiát (csupatiszteletből mindig nagy A-val írta), s amikor onnanhazakerült, szívósan vetette rá magát arra a törek-vésre, hogy az ősi birtokból hiányzó négyezer holdatvisszaszerezze. És ha csak kettőt a négyből, vagy haegyet; akármennyit, amennyit visszaszerezni bir; derajta ne múljék; — ez volt egyetlen célja.

Azon kezdte, hogy nem a nagyigényű nemesfamíliákból választott feleséget, akinek nyáron drágafürdőzés, télen meg drága budapesti élet kellett volnas akinek minden naplopó ijafia-atyafia ott lebzselt

53

volna nálok, amikor otthon vannak; — hanem elvettegy egyszerű polgárleányt, akibe ott szeretett beleÓváron s aki éppen az egyik professzorának szép,szende, virágszál-leánya volt.

Ezzel a lépésével mindjárt három nagy dolgot értel. Először is azt, hogy a nemes famíliák messze föl-dön megnehezteltek rá és nem siettek vele melegösszeköttetést fentartani; tehát nagyon megcsappanta vendégjárás a kúriáján. Azután meg azt, hogy olyanigazi házias feleség volt mellette, aki minden takaré-kos törekvésében odaadással segítette. Végül pedigszerzett a kedves apósában alapos tudású inspektort,gazdasági orákulumot, aki ingyen járt a kezére min-denben, amiben az ő fiatal tudása még segítségreszorult,

Egyébiránt ugyanaz a tagbaszakadt robusztusember volt harmadik János is, aki az apja, meg anagyapja. Ugyanolyan sertehaja volt, inkább barna,mint szőke, — ugyanolyan erős bajusza nőtt; a szemeépugy tudott villámlani bozontos szemöldöke alatt;és éppen olyan jó lovas volt, mint akiktől mindentörökölt, kivéve pazarlási hajlamukat. Már a pusztamegjelenése is elég volt arra, hogy a környezetét en-gedelmes alattvalóivá tegye. Ha a hangját kieresztette,azt lehetett volna hinni, hogy mennydörgés kezdődik;— csendes tüntetéssel szeretett erőmutatványokatprodukálni, lehet, hogy megfélemlítésképen. Neki azsemmi sem volt, hogy félkézzel emelgessen szekérru-dakat, mintha sétapálcákkal játszott volna.

Mindenki úgy ösmerte, mint akit semmiben semlehet hajlítani. Jóindulatú zsarnok volt. Féltek is tőle,szerették is; amikor hajnalban kilovagolt a gazda-

54

ságba, ami mindennap megtörtént, ott már minden-kit a helyén talált. Senki sem mert volna indokolatlanmulasztást megkockáztatni.

A lova különösen illett hozzá. Pardonnak hívták,ami onnan eredt, hogy amikor János úr eleinte, aziskola-lovaglásai idején, megtörte a nagyvérű állatot,mindannyiszor pardont kiáltott, ahányszor suhogónádvesszőjével végigvágott rajta. De rá is szoktattaaz engedelmességre. Ha leszállott róla s a kantárszá-rat a nyakába dobta, a nagy dromedárló meg semmoccant többet. János úr elmehetett akármerre. Ha-nem amikor a szokott módján, két ujját a szájábadugva, fülethasogatóan füttyentett, akkor Pardonárkon-bokron ott termett mellette.

Ha valaki megpróbálta, hogy ilyen várakozásaközben nyúljon Pardonhoz, az akaratos ló annaknekifordult s visszájáról olyat rúgott rajta, hogy hol-táig emlegethette. Erre is a gazdája tanította meg.

Így azután nem is kellett tartani attól, hogy Par-dont „elköti“ valaki. Vigyázott ő magára. Még a ta-nyai kuvaszok, meg a nyájőrző komondorok is elol-dalogtak a közelségéből. Egyiknek-másiknak volt mártapasztalata arról, hogy milyen meglepetés járhat akörülötte settenkedéssel.

*A gazdaságban úgy ment minden a maga rend-

jén, mint a karikacsapás. De valami hiba mégis esetta János úr számításában. Még pedig öreg hiba.

Amikor a gólya meghozta a várvavárt elsőt, azbizony nem fiú volt, hanem leányka. Igaz, hogy gyö-nyörű kis tündérleányka, akinek olyan aranysárgafinom haja volt, hogy szinte be lehetett volna fonni,

55

— de mégis csak leány. Annyira hasonlított a mamá-jához, hogy János úr, aki fiút várt, ezért megbocsá-tott neki. Hisz majd csak megérkezik a trónörökös,aki késett. Igazi nagy örömét akkorra tartogatta.

De a sors szeszélye kiszámíthatatlan. Amilyenhamar lelibbent az égből ez az első kis szárnyatlanangyal, annyira nem volt sürgős a dolog negyedik Já-nosnak, aki magafeledten lubickolt valahol abban avizililjomos napsugaras titkos tóban, ahonnan a gó-lyák az ilyen kis emberporontyokat kihalászni szokták.

A kisleány után nem következett több ajándéka ajó Istennek. Egyik esztendő telt a másik után ésJános hiába várta vissza a hűtlen gólyát. Be kellettérnie a kis leányával, az egyetlennel, aki nem félttőle, akárhogy ráncolgatta is a homlokát. Ez bizonymegtépázta a bajuszát és cuclinak nézte az orrát,amelyet János úr alig bírt tőle megmenteni. A nagydarab ember úgy kacagott ilyenkor, hogy rengett belea ház.

Később ez a kis leány lovagolt a térdén; mégkésőbb ez hordta neki a virágokat minden áldott nap,amíg virágok voltak. Vele ment János úr vasárnapa templomba; ez a kis Hófehérke volt körülötte a széptiszta napsugaras élet.

János úr kezdett lassankint belenyugodni a meg-változtathatatlanba.

A leánya közt, meg a gazdasága közt oszlott megaz élete.

Ha Pardont elfárasztotta az órák hosszat tartólovaglással, akkor sietett haza, hogy a kis leányávalmulatozzék.

Dehogy adta volna városi nevelőintézetbe! Tar-

57

tott neki olyan nevelőnőt, aki mindent tudott, ráadá-sul még zongorázni is, meg nyelveket is és a kisleányba tölcsérrel öntötte a maga sokoldalú tudo-mányát.

Repültek az esztendők emellett és János urategyszer az a meglepetés érte, hogy amikor a vasárnapimisére indulóban a leányát kereste, egy hosszúruhásgyönyörűséges uri dáma röppent a nyakába.

Vitte, büszkén, karonfogva! Hogy bámultak azáhítatos népek! Nagyon tetszett a dolog János úrnakés hazafelé menet úgy udvarolt a saját kisasszony-leányának, hogy majd lement a könyökérői a bőr.

Amikor másnap reggel kilovagolt a kaszásokhoz,szórakozottan engedte Pardont, hadd lépegessen úgy,ahogy neki tetszik. Nem itt volt az esze. Arra gondolt,hogy ime, nagy leánya van, akit előbb-utóbb oda kellmajd adnia valami tolakodó fráternek, aki erővelérte jön.

Szinte megijedt ettől a muszájtól, amely ellen mégaz ő nagy ereje és akarata is hiábavaló volt.

Nem is akart most tovább foglalkozni ezzel adologgal. A fasorban leszállott a lováról, hogy nekelljen átbujkálniok az akáclombok tüskéi között slovaglókorbácsát suhogtatva ment a kaszások felé.

Ott már megelőzte valaki. A fiatal ispán jött eléjeés köszöntötte.

— Adj Isten Ferkó! (Ez a bizalmas hang onnaneredt, hogy a fiatalember is Óvárról került ide, még-pedig a Dengelegi apósa különös protekciójával, ak'iarról biztosította a vejét, hogy ez a fiatalember azAkadémia szemefénye volt s még sokra fogja vinni;az ispánoskodása is csak olyan ideiglenes gyakorla-

57

tozás az alföldi gazdaságban.) — Hogy folyik amunka? Lesz-e sok szénánk, he?! — kérdezte afőgazda.

— Minden lesz, hála a magyarok Istenének,ontja a föld az áldást . . .

János úr felmarkolt egy csomó friss szénát éselkezdte szagolgatni. Beledugta a fejét a füvek ésvirágok illatos keveredésébe s nagy lélegzettel szívtamagába a kakukfű tömjénes párázatát. Azután tovább-indult a rozstábla felé, amely már-már az aratástvárta. Rengeteg kalászai magasabbak voltak a leg-magasabb férfinál. Maga János úr sem látszott kiközülök.

Annyira meg volt elégedve, hogy nagy jó érzésé-ben rá akart gyújtani. A zsebéhez kapkodott.

—Teringettét, otthon hagytam a szivartárcámat.Nincs véletlenül egy szivarja, öcsém?

—Munkaközben sohasem dohányzom; a cselédaz úrról veszi a példát, — mondta az ispán. — De haparancsolni tetszik, felülök Pardonra és egy-kettőreitt leszek a tárcával.

János úr mosolygott. Tetszett neki a „lecke“,amelyet a legénytől kapott a dohányzás dolgában;de még jobban mulatott azon, hogy hogy bir majdPardonnal.

—Próbálja meg — biztatta gonoszul.—Tessék csak a boglya mögé húzódni, hogy

csak engem lásson Pardon.János úr kíváncsian engedelmeskedett.A következő pillanatban éles füttyentést hallott,

éppen olyat, amilyennel ő szokta Pardont hívni.A boglya mögül kikukucskálva látta, hogy Par-

58

don áttör az akácsoron és vágtatva fut oda, ahonnana füttyentést hallotta. Az ispán előtt megállott.

Ferkó odalépett hozzá és szépen nyugodtan anyeregbe pattant. János úr elképedve kiáltott fel aboglya mögött.

— Ne tessék előjönni, — szólt rá a legény —mert akkor nem fogad szót nekem.

Sarkantyúba kapta a nagy lovat s elvágtatott.—Fene jól ül rajta — dörmögte János úr, nem

bírva a csodálkozásával. Még akkor is egyhelybenállott, amikor a legény meghozta a szívartárcáját.

—Hallja-e, ebadta, hát ezt hogy csinálta?!—Régen próbálgatom, kérem szépen. Ugyanúgy,

ahogy „csinálni“ tetszik. Pardon már engem is meg-szokott.

—Nohát akkor gyújtson rá — mordult egyetJános úr, miközben azt gondolta: fene legény ezmégis.

Az ispán illedelmesen kivett egy szivart az oda-kínált tárcából s az oldalzsebébe dugta.

— Köszönöm szépen, majd otthon, ebéd után . . .*

János úrnak otthon más gondja volt, mint aszivarozás. Mindenféle hivatalos jellegű dolgok vártakrá. Levelek innen-onnan; meghívás a közigazgatási,bizottságba; vételajánlat az idei termésre, az ármente-sitőgyűlés bejelentése; csupa komoly ügy, ami mindnem volt neki olyan sürgős, mint az, hogy mielőbbmegölelje hosszúruhás kis nagyleányát.

Ebédközben elmondta, hogy járt Pardonnal, megFerkóval.— Az ebadta kölyke lefőzött!

Maga kacagott az eseten legjobban. Azt bizony

59

nem látta, hogy Erzsike milyen ragyogó szemmel éspiros arccal leste a szavait.

Vasárnaponként az ispán hivatalos szokott lenniebédre az uraságnál. János úr eleinte az apósa ked-véért tüntette ki ezzel, de lassanként már maga isszívesen látta az eleveneszű fiatalembert a társaságá-ban. Amikor magokra maradtak, el-elmondogatta: — Ebből még lesz valami; nagyon ügyes fiu.

De ezentúl olyan vasárnapok kezdtek következni,amikor nemcsak ez az egy megszokott vendég ült azasztalnál, hanem mások is, akiket János úr felváltvainvitálgatott meg.

Fiatalemberek voltak azok a környékről. Mind-egyik házasulandó, aki ígért valamit a jövőjével. —Anyus mindent megértett s hallgatott. Úgy tett,mintha nem is sejtené, mi lappang a hirtelen változásmögött az ura vendéglátó kedvében.

De nem sokra mentek a háztűznézők, mert aszüret is elmúlt, azután a tél is, meg az új tavaszis, és ahányszor János úr tapogatózni próbált a höl-gyeknél, hogy ez vagy amaz a legény hogy tetsziknekik, mindig csak langyos választ kapott.

Erzsikének nyilvánvalóan egyik sem nyerte mega szívét. De ezt János úr nem tartotta olyan múlha-tatlanul szükségesnek. Majd megszereti az urát, haa vőlegénye nem is ideálja.

Elhatározta, hogy majd ő fog választani a kérőkközül, ha már a leánya nem találja meg köztök azigazit.

Egy vendégjáró vasárnapon, amikor este mármindenki elment s a kis család egyedül maradt, meg-szólalt János úr.

60

—Erzsikém, ma megkérték tőlem a kezedet sén odaígértelek.

—Tudom, — mondta a leány nyugodtan. —Várday megmondta. Pedig figyelmeztettem rá, hogyhiába.

János úr heves mozdulattal kapta fel a fejét.—· Hiába?!.. . És miért hiába, ha kérdeznemszabad.

— Mert nem szeretem, csak ezért.Ebben a rövid feleselésben benne volt a Denge-

legi-féle határozottság. János úr érezte, hogy ez ellennincsen apelláta. Mégis megpróbálta, hogy az övélegyen az utolsó szó.

— Fiaim (ez már a feleségének is szólt, aki mos-tanig hallgatott), Várday messze környéken a leggaz-dagabb és legkeresettebb fiatalember. Nagyon ked-vemre való. Szép jövő vár rá. Ez a házasság márisannyi volna, mint a Dengelegi-birtok elszakadt ré-szeinek a visszakapcsolása .. .

A nagyasszony szelíd elszántsággal most előszörhallatta a hangját:

— De ha nem szereti.János úr feléje fordult s meglepetten csodálko-

zott.—Mama, hogy jut eszedbe, hogy velem vitatkoz-

zál? Ezt nem szoktam meg.—Nem is vitatkozom én veled, édes uram. Te vi-

tatkozol mivelünk.—A hatalmas nagy embernek tátva maradt a szája.—Ééén? . . . tiveletek?!! Ééén?—Na igen, mert ebben a dologban mink már ha-

tároztunk.

61

János úr úgy elkezdett kacagni, hogy a poharakaz asztalon mind összecsendültek.

—Apuskám, édes apuskám, hát te nem szere-lemből házasodtál? — szólott a nagyasszony és finomkis kezét gyöngéden tette rá az ura vállára.

—Én! ... Én, az talán más. Én férfi voltam ésazt tehettem, amit akartam.

—Dehogy tehetted, lelkem. Ha én nem akartamvolna hozzád menni, hiába akartál volna engem el-venni.

—János úrba belerekedt az ellenmondás.—Ez igaz, — dörmögte a vállát vonogatva.—Mert lásd, drága uram, kettőn áll ám a vásár.

Nemcsak a vevőn, hanem az eladón is.—Mit szólasz te mindehhez, kis leányom? —

kérdezte János úr a leányát, nem minden csípősségnélkül.

— Azt apuskám, hogy édesmamának igaza van.És hogy te tanítottál meg engem arra, hogy mindenDengelegiben hajthatatlan akarat lakik.

János úr odáig volt.—Nézze meg az ember, ezek a saját fegyve-

reimmel harcolnak ellenem! ... De te, kis béka, hiszneked, mint leánynak és kiskorúnak, nem lehet azapáddal szemben akaratod!

—Hát ha fiúsítottál volna, ahogy akartad és haegyszer majd nagykorú leszek?

Dengelegi már csak kacagott. Erre is ő „tanítottameg“ a leányát. Hogy milyen jól emlékeznek ezek anők arra, amit elfelejteni nem akarnak!

— Egyelőre most arról beszéljünk, hogy más ké-rőd van-e talán, aki Várdaynál jobban tetszik?

63

— Van, —mondta anya és leánya egyszerre.János úr nem tudta, melyikre meredezzen tágra

nyílt szemével. — És ti ezt nem mondtátok nekem?—Nem kérdezted, drágám, — felelt a mama.—Meg egy kicsit féltünk is, — folytatta a leány.—Ó, ó, egy Dengelegi, aki fél! — szörnyűködött

János úr félig bosszúsan, félig tréfásan.—Na, nem olyan nagyon,—. kiáltotta Erzsike és

az apja nyakába ugrott, elkezdte ölelgetni.—De most már beszélj ám, te fruska, különben

meg nem köszönitek ...—Beszéljen anyuska, — biztatta a mamáját

Erzsike.—Ugyan-ugyan, hát mi van abban! Ferkó meg

Erzsike szereti egymást, mit kell arról olyan sokatbeszélni.

Dengelegi most már felugrott és lerázta magáróla leányát.

— Megbolondultatok? — kérdezte olyan hangon,mintha nem hinne a saját fülének.

Most már anyus is felkelt s ráfolyondárkodott azurára.

— Ne haragudjál, édes lelkem jó uram; nemakarunk mi titkolózni; nem is akarunk te nélküledsemmit sem. De az a te „kérőd“ nyílt színvallásrakényszerített. Mink vártunk volna még, amíg Ferkómeg nem kapja a tanári állását az Akadémián,amelyre pályázott. Az édesapám nagyon biztat vele,hogy elnyeri. S ahogy te elvetted a tanár leányát,tanárnak adod te is a magad leányát; ahhoz, akitszeret.

63

Dengelegi összecsapta a kezét.— Kész összeesküvés! — kiáltotta.De rögtön magához rántotta a két nőt, akik alig

bírtak lélekzeni a karja között.— Azt mondom nektek, — robbant ki belőle, —

hogy beszélhetnétek akármit, ha magam is nem tud-nám, ki ez a ti megbűvölőtök. Kívülem az egyetlen,aki meg birja ülni Pardont; és még magamat semvéve ki, az egyetlen, aki munkaközben nem pipá-zik ... Hanem most mit mondok én annak a Várday-nak? . . . Jól van no, vállalom, hogy — papucs alattvagyok, akin asszonyok uralkodnak, vagy talán nemigaz? — tette hozzá mosolygó jókedvvel.

Boldogan ölelkeztek össze mind a hárman.

AZ ALMA MEG A FÁJA.

Boros Gáspár gazd'uram gyümölcsöskertjébena fehérbokrétás fák már kezdtek elvirulni.

Virághólepte ágaikról egyre hulldogált a bárso-nyos meleg pihe, amelytől a fák alja úgy megfehére-dett, mintha lágy hó borítaná.

A havas fonnyadás közt csak az almafák voltakteljes pompájokban.

A bágyadt szűzfehérség mellett a sok ringó-rengőalmavirágról édesen mosolygott a diadalmas élet.

A kicsattanó bimbók mintha ici-pici tündér-gye-rekek ici-pici bölcsői lettek volna.Felettök részeg lepkék bukdácsoltak a levegőben.

A girbe-görbe almafák Tündér Ilona menyasszo-nyi köntösében díszlettek s a világ szépségversenyénelvitték volna az első díjat.

A tavasz gyönyörűt álmodott s amikor valóság-nak akarta látni az álmát, megszületett az almavirág.

A rózsa beleszeretett a liliomba s ahányszor egy-mást megcsókolták, annyi almavirág lett belőle.

S ez a temérdek almavirág most mind itt szövő-dött magyar nemzetiszínű napernyővé a Boros uramgyümölcsöskertjében.

65

A fű zöldje, meg az ég kékje átkukucskált egy-máshoz az almavirágos napernyő résein.

Mintha fehér bárányfelhők ereszkedtek volna lea görcsös almafákra s aztán a hajnal piros sugaraiott feledkeztek volna rajtok.

Az almavirág vérrel meg tejjel festett ajkárólvadrózsaillat pihegett szét a kerten.

*Boros uramnak ebben az almavirágos tavaszban

telt legnagyobb öröme s hogy a saját telkén élvezhette,attól csordultig volt a szíve elégedettséggel.

Ilyenkor még a templomba sem lehetett elcsalnivasárnap délután, amikor tudniillik ráért, hogy akertjében gyönyörködjék.

Csak hadd menjenek templomba az asszonyok,akikkel sohasem tudja az ember, hogy hányadán van.Nekik mindig akad ügyes-bajos elintézni valójok atürelmes égiekkel; kiváltképpen azzal a jóságos szentAntallal, akinek valamennyi szent közt a legtöbbdolga van velők.

Boros uram legalább így vélte és el is küldtehűséges életpárját az Istenházába, ahol megpihen-tethette egy kicsit a nyelvét. Templom után úgyis kiülmajd a többi feketekendős öregasszony közé, a házakelé kirakott padokra és nézegeti a pruszlikos begyeskacarászó pávagalambokat, a falu leányzóit, akikkörül a legények viháncolnak. Gazd'uram inkább ki-ment a kertje közepén gubbaszkodó méhesbe; ott lete-lepedett a lócára s széles hátát a deszkafalnak vetve,csudálta az előtte pompázó remekséget.

Hallgatta, hogy zúgnak a kaptárok, hogy döngicselnek a méhecskék, miközben a nektáros kelyhek-

66

ben dőzsölnek. Az egybeolvadó zümmögés minthamessziről erre szálló halk harangkondulás lett volna,szakadatlan imárahívással. Gazd'uram lelkében vissz-hangja támadt az elképzelt harangszónak s ettől azérzéstől minden földi dolog iránt engedékenység szál-lotta meg.

Mialatt a pipáját tömögette, elkalandozott azegész életén, amelynek alkonyatra fordulását lassan-kint már érezni kezdte.

Visszafelé tekintve, olyan rövid az élet útja, hogyaz ember azt hinné, minden csak tegnap volt. Lám,alighogy egy jókorát rugaszkodott idáig legénykoraóta s már neki magának is nagy legényfia van, akinekelőbb-utóbb át kell engednie tulajdon élete folytatását.

Így van ez emberrel, álattal, növénnyel minden-nel. Az öregek elmennek s az utódaik a nyomdokaikbalépnek. Ez a dolgok rendje s mert Istentől való rend,tehát a legjobb is.

A fia már betöltötte a huszonnegyedik esztende-jét, itt volt az ideje, hogy megházasodjék. Mert a párnélkül levő legény vagy mamlasz, vagy elkurafisodikés soha sincs ott az esze, ahol lenni kellene. Csakmég ezen a nagy dolgon segítse át a gyerekét okosan;a többit azután őnélküle is elvégzi vele a jó Isten.

Bizonyos, hogy a legény most is ott illegeti magáta leányok körül s talán már meg is pörkölődött aszíve valamelyik tüzesszemű fruska boszorkánynézé-sétől.

Idáig jutott Boros uram az elmélkedésével, ami-kor hirtelen megpillantotta a fiát, aki futvást jött azudvar felől, nekiszaladt a gyümölcsös sarkába ágyaltvirágostáblának s a tarka tulipánokat meg a szemér-

67

mes árvácskákat ugyancsak szaporán kezdte dézsmál-gatni.

— No lám, ez sem a templomnak lesz, — állapí-totta meg gazd'uram, és magában morfondírozva tettehozzá: — Már csak rászólok, különben az egészetlelegeli.

Öblös hangon mordult fel:— Bandi te!

A legény meglepve vágódott haptákba. Egyedülvélvén magát, ugyancsak nyakló nélkül feküdt nekia nagy aratásnak, s most azt sem tudta zavarában,hogy melyik lábára álljon.

A jól ösmert hang felé fordult s a markában szo-rongatott szákajtókosárnyi virágot ügyetlenül lóbálta;azután mintha nagyon megörült volna az apjának,úgy kérdezte:

—Hát kend itthon van, apámuram?Boros hallatlanná tette a gyanús nyájaskodást és

rászólt a legényre: — Gyere csak egy kicsit!Bandi egy-kettőre mellette termett és tulipiros

arccal kezdte kínálgatni neki a bokrétáját:— Fogja, édes apám, tessék.Gazd'uram csudálkozva vette el a virágot.— Köszönöm, köszönöm ... ámbár se névnapom,

se' születésnapom, tán annak adnád inkább, akinekösszeszedted. — Kinek szántad, mondjad?

Letette a bokrétát balról maga mellé a lócára,jobb felől pedig helyet szorított a legénynek s biz-tatta: — Ülj le fiam; úgyis terajtad járt az eszem;beszélgessünk egy kicsit. — Nahát, kinek szántad?

Bandi úgy ereszkedett le a lóca végére, hogy mi-

68

nél könnyebben felpattanhasson róla. Ezt a vallatásgyanúperével érezte szükségesnek.

— Kinek? — felelte egy kicsit dacosan, — hátKovács Anicának.

Boros uramnak eszébe jutott, hogy a minap mármondott neki az anyjuk valamit; emlegette, hogy afiú akörül a zsellérleány körül legyeskedik. Biz errőlazóta, sok más dolga közt, végkép megfeledkezett.

— Mondd csak fiam, — kérdezte szelíden, —mit akarsz te azzal a Kovács Anicával?

Bandiból egyszerre olyan más ember lett, minthakicserélték volna. Bátran mondta:

—Azt akarom, hogy el akarom venni, édesapám.—Hm, no, — hogy akarod?! — nyújtotta el a

szót Boros gazda. Talán csak szeretnéd. Hát ígymondd, ha már mondod, hékás, pajtás.

A legény nem szokta meg, hogy az apjával fele-seljen, hallgatott.

— Avval pedig mindenképen baj van, — foly-tatta az apja. — Mert Kovács Anicát hiába akarodelvenni. Nem miközénk való. Nincstelen ember leányas még arra is rászorulhat, hogy szolgálatba álljon. Kitudja, merre sodorja az ilyet a szél. Van itt akárhánykülönb leány, akivel szívesen áldalak meg

A legény arca elborult, de türtőztette a nyugta-lanságát.

— Majd meggondolja azt még édes apám. Tu-dom, hogy szereti egyetlen fiát. . .

Boros közbevágott s eközben rántott egyet avállán.

— Az is igaz, hogy egyetlen fiam vagy; az is igaz,hogy szeretlek; de éppen ezért nem engedhetem, hogy

69

bolondot csinálj. Hová gondolsz?! — pattant fel hir-telen, — hisz semmitek sincsen; csak nem kívánnádtalán, hogy a kedvetekért a szememet behunyjam?

A legény hevesen rázta meg a fejét; de nem szól-hatott, mert az apja lefogta, nem engedte beszélni.

— Hallgass csak ide, te Bandi! Hadd mondjakel neked valamit. Azután jobban megértesz mindent;hogy miért vigyázok úgy rád is, magunkra is.

A legény engedelmesen hallgatott.— Azt tudod fiam, úgy-e, hogy amit itt magad

körül látsz, az a ház odafent, az udvaron, meg ez akert a méhessel, meg a határban az egész telek, mindaz én kezem munkájából került. De nem is egészenjól mondom; mert nem hagyhatom ki az anyádat;hisz több mint huszonöt év óta van mellettem minthűséges párom, aki kezdettől fogva együtt dolgozottvelem. Elmondom neked, fiam, hogy kezdtük és hogyjutottunk odáig, ahol vagyunk.

Feltolta a kalapját. Széles, sima, erős homlokafehéren világított barna arca fölött.

— Amikor az anyádat elvettem, szegényebb vol-tam a templom egerénél. Az anyád jómódú gazda-ember lánya volt; de megszeretett és gondolkodásnélkül mellém állott. Kitagadva indultunk neki avilágnak. Fészket rakni nem bírtunk; megpróbáltuk akezdetet legalól, napszámos munkával, máról-hol-napra élve; Volt ugyan a szülőfalumban egy szélütöttrokonom, akinek a viskójában meghúzhattuk magun-kat: de munkára el kellett járnunk mindenfelé, aholmunka kínálkozott.

Nehéz idők voltak. De amit én egyszer elkezdtem,attól nem ijedtem meg többet.

70

Olyanok voltunk, mint az ég madarai. Azokkalsem törődik senkisem.

Nem volt egyebünk, mint a fiatalságunk, azegészségünk, meg a két erős munkás kezünk.

És mégis boldogan folyt az életünk.Csak énnekem volt mindig valami titkos lelki-

furdalásom az édesanyád miatt. Ezért a cigányéletértén voltam felelős. Ezen változtatni kellett. Minden-áron fészket akartam rakni s éjjel-nappal azon tör-tem a fejemet, hogy ezt a célomat hogy érjem el.

Egyszer, amikor holtra fáradtan dőltünk le estea pokrócpaplanos szalmavackunkra, félálomban aztkérdi tőlem a feleségem: hallottam-e, hogy a törzsökiuraság, akinél a múlt évben aratómunkán voltunk,sokat vesztett kártyán, és most vagy eladja, vagybérbe adja a birtokát. Meg is mondta, hogy az azuraság mennyit vesztett; meg hogy ki akarja a föld-jét kibérelni. Ezek az asszonynépek mindenről szok-tak tudni. Az anyjukom azután nyomban el is aludt:de én nem bírtam a szememet lehunyni. Egyre azonlázadtam magamban, hogy lám, milyenek ezek a miuraink! A jó Isten a tenyerén hordja őket; földet adalájok; életök fogytáig boldogok lehetnének, s ők job-ban szeretik a kártyát, a bort, meg a cigányt, mint azistenáldotta földet, amelytől olyan könnyen meg bír-nak válni, és nem szakad utána a szívök. Én meg, akiföldhözragadt semmi és senki vagyok, beletenném aföldbe az egész lelkemet. Pedig az a rög, amelyet más-nak túrok, nekem olyan elérhetetlen, mint a csillagokaz égen. A szívemre szaladt a vér arra a gondolatra,hogy: ha én is bérelhetnék valahol egypár holdacskaföldet! hogy kapaszkodnám abba a tíz körmömmel;

71

még a fogammal is, hogy ki ne ránthassák többetalólam! Ezek a mi földesuraink meg, ha rosszul jár akártyájok, a legelső jött-mentnek odaadják az apjokörökségét; s ha még az sem elég, akkor elmennek hi-vatalt kunyorálni, hogy mások rugdossák őket.

Fiam, én szolgáltam valaha egy olyan földes-urnái, akinek mindenét dobra verték. Tudom, mi fo-lyik itt, ebben az országban. Az alatt a huszonöt évalatt, amióta tűzzel-vassal verem magamat a semmi-ből előre, féltucat földesurat láttam úgy tönkrejutni,hogy a birtokából kiment mindegyik, de vissza odanem tért közülök egyik sem. Ha végignézek ma ezena vármegyén, alig látok földet, amelyen a régi gazdaaz úr. Fogy a magyar a magyar földön; pedig beszél-hetnek nekem, hogy ezért, meg azért; hisz magamvagyok élő tanuja, hogy aki megfogja a munka nye-lét, annak nem muszáj, nem lehet elpusztulni; annakboldogulnia kell.

Akkor este az a bérlethistória egészen megzavarl.Nem bírtam elaludni. Valami rettentő szomjúságégetett a földért. Csak én is bérelhetnék legalább!Csak egypár holdacskát! amelyen megmutathatnám,hogy kell bánni a földdel; hogy kell szeretni a földet!Megesküdtem magamban, hogy most már nem nyug-szom addig, amíg nekem is nem lesz földem. Nembírtam beletörődni abba, hogy egész életünkön át ro-botosok legyünk. A magam ura akartam lenni, törik-szakad! . . .

Boros Gáspár itt rövid szünetet tartott. A vissza-emlékezés hevítette. Az arca piros volt. A hangja meg,mintha prédikált volna, úgy csengett.

— Csak a föld! a föld! — kiáltotta, — nekemcsak az kellett. A nap égetett bennünket. Az eső ott

73

vert, ahol utolért. A szél innen is tépett rajtunk egyet,amonnan is. Nem törődtünk mink semmivel sem.Dolgoztunk, dolgoztunk, szakadatlanul dolgoztunk. Afogunkhoz vertünk minden garast. Amíg csak annyinknem volt, hogy bérbe vehettünk egy ötholdas árva-telket.

— Fiam! Öt hold! egy világ! amelyen mink vol-tunk az urak!...

Ragyogott a szeme, amikor a mellét düllesztve,kiáltotta:

— Én sohasem voltam részeg, fiam; mindig vi-gyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre; deakkor részegséget éreztem. Az volt csak az érzés,amikor az első kapavágást, az első ásónyomot tettük— a magunkén! Mert az már egészen olyan volt.Hisz' senki sem parancsolt többet velünk. Nem voltmás urunk, csak a magunk szabta kötelességeink. Mega jó Isten, aki velünk volt.

A föld a telekkönyvben a másé volt; de én daj-káltam, én gondoztam, én foglalkoztam vele, — és énborultam le rá, mintha az anyám ölébe hajtottamvolna a fejemet. Nekem termett az a föld! nekemszült, amikor termett; és a termés apja én voltam,aki a földet túrtam érte! Nincs annál igazibb szere-lem, fiam, mint amit a föld iránt érez az ember. Dea földet máskép kell szeretni, mint minden egyebeta világon. A földet munkával és verítékkel kell sze-retni; mert a termését csak nehéz munkáért adja. Aföld számonkérő bírája annak, aki élni akar belőle.A hanyag munkásnak rosszul fizet. De aki beleteszia lelkét, az erejét, arra ontja az áldását. S azon az ötholdon már a mi verejtékünk pótolta az esőt.

73

Így kezdődött a mi gyönyörű életünk, édes fiam.Λ szabad független életünk! És akkor megint eszembejutottak azok, akiket a föld tart el, a föld tesz úrrá,és ők mégsem szeretik a földet. Hűtlenek lesznekhozzá s akkor a földet elveszítik. Mert a föld nemcsélcsap szerető, hanem igaz hitves, akit meg kellbecsülni. . . Az volt a boldogság, amikor a pitymallat-tal ébredve elkezdtem magamnak parancsolni: —Hallod-e Gáspár, ma ezt végzed, meg azt végzed; le-kaszálod a lucernát, széthasogatod a tuskókat, vizethordasz az asszonynak a mosáshoz, gondozod a tehén-két, meg a malacot; most egy, kettő, lódulj!

És Gáspár lóldult. Meg nem állott, amíg a nap lenem ment. De csak a saját akaratának fogadott szót.Nagyobb úr volt a királynál, mert az, szegény, nemélhet úgy, ahogy neki tetszik; sőt az egész országgondja nyomja; Boros Gáspárnak meg csak BorosGáspár parancsolt. Fiam, csak az az igazi élet, ame-lyet a föld ad! . . .

A legény csak úgy falta a lelkes mondásokat,amelyek egytől-egyig a szívéig hatottak. Az apja jó jeltlátott ebben és még nagyobb hévvel folytatta:

—Alig telt egypár év és már nagyobb fába vág-hattuk a fejszénket. Húsz holdat béreltünk. Ahhoz márcselédet kellett tartani. Jószág is kellett hozzá. Kezd-tünk tollasodni. Az következett belőle, hogy a húszholdas bérletből hamarosan negyven holdas lett.

—No, akkor megvettem itt ezt a belsőséget, ame-lyen csak egy leégett viskó állott.

Sem éjjelünk, sem nappalunk nem volt, amígannyira nem jutottunk, hogy felépítettük a házunkat.Kapartuk a föld hátát a körmünkkel. Meg nem pihen-

75

tünk teljes húsz éven át. És eközben megszereztükodakint a tanyát, — iszen erről te már magad is tudsz.A legény csak bólintott. Látta, hogy az apja méghátra van a javával. Szótlanul várt.

— És most, — kezdte újra az öreg Boros, — ami-kor telkes gazda vagyok, s ha az Isten tovább is meg-segít, maholnap rám csúfolódhatják az irigyeim, hogy«aranyparaszt»: te keresztül húznád minden számítá-somat, minden reménységemet azzal, hogy nincsetlenasszonyt hoznál közénk? Két családra kerestetnél ve-lünk? visszaejtenél új kezdésekbe, új küzdelmekbe?Amikor pedig akármelyik jómódú leányt is megkap-hatnád, aki hozna a házhoz! — Ezt az áldozatot nemkívánhatod tőlünk édes fiam! ...

Bandi megérezte, hogy most ő rajta van a sor.Szelíden szólalt meg:

—Nem is kívánom, édesapám.—Akkor hát meggondoltad! — harsant fel gazd'-

uram kitörő örömmel.—Csak azt gondoltam meg, hogy elveszem Ko-

vács Anicát. Nagykorú vagyok és arra fordíthatom aszekerem rúdját, amerre jól esik.

A méhzúgásokozta távoli harangszó úgy csendülta Boros Gáspár fülébe, mintha azt a sok-sok harangotvalamennyit félreverték volna.

— Te bolond, te! — csüggedezett, és dacosan pat-tant fel: — Hátha én akkor leveszem rólatok a keze-met és semmitsem adok nektek?! Ha azt mondom: leis út, fel is út, nálam nem lesztek, velem nem esztek,itt nem rendelkeztek; csináljatok, amit akartok! Pró-báljátok meg a nehéz életet minden hercehurcájával.

A legény nyilt tekintettel nézett az apjára.

75

— Egyebet sem akarunk, édesapám. Nem gondol-tunk mink arra egy percig sem, hogy apámuraméktartsanak el bennünket. Van nekem két erős karom;de van a jövendőbelimnek is. Úgy kezdjük majd,ahogy magok kezdték. Nagyon jó példát adott apám-uram. Én meg a fia vagyok. Az alma, amelyik nemesik messze a fájától! Úgyis mindig azt mondja édes-anyám, hogy szakasztott mása vagyok kendnek,mintha úgy köpött volna ki erre a világra.

Boros Gáspár tágra meredt szemmel bámult afiára. Roppantul tetszett neki ez a beszéd; de valamifurcsa megszeppenésféle is támadt miatta a szívében.

Az a két erős kar! persze-persze .. . ebben nin-csen hiba. De mi lesz a gazdasággal, ha az a két erőskar, amelynek a nyoma már mindenütt rajta van, otthagyja és másfelé veszi a munkáját? Pedig éppen aztremélte, abban bizakodott, hogy ha ő majd nem bírja,(bizony, már sem bírta!) akkor a nehezét vállalja afia, aki nélkül úgyis hiába való volna minden, mégaz élete is, amelynek nem látná többet sem célját, semértelmét. Csak most tudta igazán, hogy mennyire kellide az a két erős fiatal kar.

De még tele volt azzal a nagy akarattal, amely-nek minden eddigi sikerét köszönte. Még nem adtafel a harcot. Volt még egy nagy ágyuja.

— Hát akkor mi történik, ha az a — jövendő-belid (!) megunja melletted a dicsőséget, a szegény-séget és kedvetlenkedik, zúgolódik; megkeseríti az éle-tedet; talán itt is hagy? mert hisz' bizonyos, hogymást várt, mást remélt...

A legény mosolygott.

77

— Mondja, édesapám, kedvetlenkedett az édes-anyám maga mellett? El akarta hagyni valamikor?

Gazd'uram elképpedt. Méltatlankodva fortyant fel:— Azt ugyan nem tette. De mink nagyon szeret-

tük egymást; éltünk-haltunk egymásért. . .Bandi bátorságra kapott, vígan bíztatta az öreget:— Akárcsak mink! Úgy teszünk mink is, ahogy

magok. Nekimegyünk a nagyvilágnak.Boros Gáspár szemére olyan ködöt hajtott a hir-

telen ijedség, hogy majdnem sírva fakadt tőle. Hisz'azzal verte meg magamagát, amivel győzni akart. Fel-tört belőle az apai érzés mellett az okos önzés is. Na-gyot kiáltott:

— Mentek bizony a menydörgős menykőbe! Nemmentek innen egy tapodtat sem! Na, nézze meg azember!

És hogy nagy indulatát valahogy csillapítsa, oda-rántotta magához a fiát.

Egy darabig némán birkózott a szívével. Hanemamikor a harangos méhzsongás közben végre meg-jött a szava, ezt kérdezte szokatlan szelídséggel:

— Oszt' mikorra gondolnád, fiam, azt a lako-dalmat?

A MEGTÉRT.

Bárándi Nagy Sándort az egész környék házsár-tos, veszekedő embernek ösmerte, aki sokat káromko-dott és templomba sohasem járt. Jó ürügye is volterre abban, hogy kint lakott a „hegy“ alatt, a tanyá-ján, ahonnan a községbe még az erdőn keresztül is el-tartott az ut vagy ötnegyed órát; de a hegy körül kétóra is beletelt, amíg az ember gyalogszerrel a templo-míg juthatott. Ezt pedig így is, úgy is sokalta NagySándor, hivatkozván a főtisztelendő úr előtt a fájóslábára, amelyen a háború elején golyó ment ke-resztül.

Máskülönben dolgos, rendes ember lett volnaőkelme, akihez annak idején szívesen hozzáment aBaróti Pál gazd'uram Juliska leánya. S ez még sze-rencse volt, mert máskülönben a rabiátus hajlandó-ságú embertől minden bolondság kitelhetett volna azerőszakoskodásban. Előre megmondta, hogy: haJulcsa nem lesz az övé, akkor másé sem lesz, mertazt a „mást“, aki az ő mátkája (már csak így hir-dette) körül mer forgolódni, szó nélkül agyonüti,akárki légyen is az.

Ösmerték nagy erejét, elszántságát; senki semmerte próbára tenni, hogy vajjon megtenné-e. Megaztán azt is mindenki láthatta, hogy 'iszen Julcsa haj-

78

lik hozzá, ami nem volt csuda, mert Sándornál delibblegény nem igen akadt a maga idejében a felsőbá-rándi fiatalság között. Így azután egy pár lett belőlök,és minthogy az istentelen ember nagyon szerette afeleségét, minden jól lett volna, csak a vallásos jó asz-szony az esztendő felét átbőjtölte az ura káromko-dásai miatt fogadott vezeklő böjtökkel, amibe egészenbelesoványodott.

Egyszer, késő ősszel, megfázott a kikoplaltgyenge asszonyka a ház tetejét leszaggató szélben ságynak esett. Olyan tüzes volt szegénynek a feje, minta parázs, a szeme meg csak lecsukódott, mert nyitvatartani nem bírta. Didergett-vacogott, lelte a hidegszörnyen.

Nosza, megijedt Nagy Sándor és a szomszéd ta-nyások asszonyait mind összecsődítette, hátha segít-hetne a bajon valamelyik. De hiába raktak meleg fe-dőt a beteg hasára, — hiába itattak vele paprikás pá-linkát, meg bodza-teát, nem használt az semmit sem;csak még rosszabbul lett a szegény teremtés. Az uramár éppen elhatározta, hogy befog és megyén a dok-torért, amikor isteni csodaképpen ott hajtatott el abárándi doktor a tanyája előtt, az urasági intézőhözmenet közben, akihez hívták volt. Sándor leesdekeltea doktort a kocsiról s vitte lázas feleségéhez.

A doktor megírta a receptet és megmagyarázta,hogy kell beadni a porokat ostyában, azután továbbment a dolgára. Nagy Sándor most már megkönnyeb-bülten ment volna a községi patikába, — persze sze-kéren, hogy mihamarább visszakerülhessen az orvos-sággal. De amikor befogni készült, észrevette, hogynagyon sántít a nyerges; megnyilalta a kovács a teg-

79

napi patkolással. Ezzel a lóval nem lehetett sietni,tönkre ment volna belé. Mást gondolt hát az ember,egy pár cifra káromkodás között. Azt, hogy elfutgyalog a patikába az erdőn keresztül, az ösvényen.Mire a nap lemegy, itthon lehet. A szomszédasszonyokvigyáznak addig a betegre.

A bekecse zsebébe dugta a receptet s elindult, degyengéd és szerelmes szavakkal búcsúzott el előbb aforróságtól szinte meggyulladó asszonytól, akire márrakták az ápolói a doktortól rendelt vizes borogatást.

Nagy Sándor sietett s amikor a „hegynek“ neki-fohászkodott, (jókora domb volt az, de síksági em-berek hegynek mondták) megint csak elkáromkodtamagát. Ez már benne volt a természetében és akár-hányszor harag nélkül is megcselekedte, csak úgy szo-kásból. Úgy igyekezett, hogy észre sem vette, már akeresztutig jutott, ahol egy vastag oszlopra fel voltszegezve egy bádogra festett, megfakult szent kép: aSzűz Mária, a kis Jézussal. Valami fogadalmi alkotásvolt az, de már senki sem tudta, hogy ki, hogyan,miért és mikor állította oda az oszlopot ezzel a Mária-képpel.

Máskor, ha erre járt, — ami elég ritkán történt,— rá sem nézett a képre. Elment mellette paraszti ne-veletlenséggel. Most olyasmit érzett, hogy nem fogártani, ha megbillenti a kalapját, ahogy másoktóllátta. Fanyar oldalgással pislantott fel a képre s mor-gott valami „dicsértessék“-félét, de olyan félhangon,hogy le is tagadhasssa, ha rajtakapná valaki. Azutánszedte a rossz lábát, ahogy birta.

Hamar odaát volt. A patikában szerencsésen vég-zett. Zsebre tette az orvosságot és elhatározta, hogy

80

visszafelé még jobban siet, mint ahogy idejött. Vájjonhogy is van azóta az a szegény áldott jó asszony?! . . .

Folyvást ezt forgatta a fejében, amíg csak megintaz erdőben nem találta magát. Ott egyszerre azt vetteészre, hogy olyan köd ereszkedik, mintha mindjártéjszaka akarna lenni, már ami tudniillik a sötétségetilleti.

Először egy nagy füstoszlop vette körül, amelyelterjedt körülötte és lassan-lassan betakart mindenfát, minden bokrot. Azután a nehéz párázat egyenle-tesen megsűrűsödött és úgy befedte, amire rászállott,hogy alig lehetett meglátni mi az: bokor-e, kő-e, le-döntött fatörzs-e vagy mi egyéb.

Nagy Sándor cifrát káromkodott. Hogyne, mikorettől a bolond nagy ködtől alig látta az ösvényt, ame-lyen haladnia kellett. Annyira alig látta, hogy mindenfigyelmét rá kellett irányítania, mert ha letér róla,könnyen megeshetik, hogy vissza sem talál rá. 'Iszenaz sem lenne éppen olyan borzasztóság; akkor csakmenne egyenest tüskön-bokron keresztül, uttalanul;akkor is kiérne az erdőből valahol. De az ösvénymégis csak ösvény, kivált annak, aki nagyon siet.

Ment-ment-ment... és egyszerre megint felhor-kant, megtorpant, kezdte a „fennfütyörgőt“, ami anagyobb káromkodások introdukciója szokott lenninála. Az ösvény csakugyan kicsúszott alóla a nagyködben, amelyet már harapni lehetett.

Hogy mérgében kapkodni kezdett és ide-oda for-dult, az csak növelte a baját. Mert ezzel véglegesen el-vesztette a tájékozódást. Az egyforma homályban mársehogy sem tudta bizonyossággal, hogy merre is van

81

a falu, ahonnan jött és merre lehet a tanyája, ahováannyira igyekezett volna.

Megszeppent. Elhallgatott. A káromkodás a tor-kán akadt. Ezzel most bizonyosan nem segít magán.Inkább nekiszaladt a ködnek és megpróbálta tüskon-bokron át egyenes irányban kijutni az erdőből.

De nem jutott ki belőle. Fák, bokrok, fák, bokrokmindenütt. Egyformaság a kétségbeejtésig. Pedig márúgy rémlett neki, hogy két annyi ideje is bolyong,mint amennyi alatt jövet az utat megtette. Végképeneltévedt a ködös erdőben.

S a szegény beteg asszony ezalatt csak vívódik or-vosság nélkül és várja őt haza, mint a Messiást.

Az ember felordított. Erős mély hangja úgy bú-gott a kietlen, ködös erdőben, mintha farkasüvöltéslett volna. Elszörnyedt attól a gondolattól, hogy ezmég órákig tarthat így, de eltarthat akár reggelig isés azalatt ő valami egészen rossz irányban, mindmesszebbre távolodik a céljától.

Megállott. Fújt egy nagyot. Izzadt fejéről levettea kalapját. Maga elé nézett egy darabig. Az jutotteszébe, amikor az az áldott jó asszony összetett kéz-zel bizonykodott előtte: — „Sándor, ne káromkodj!Van Isten, édes Sándorom; hidd el, hogy van!“ —Még a könnye is kicsordult, úgy bizonyította.

A nagy erős ember úgy érezte, hogy most az őarcán kezd lefelé folyni valami olyan melegség, ami-lyenről kis gyermekkora óta nem tudott már. A ré-mület, a feleségéért érzett aggódása, könyet sajtoltki a szeméből.

Elkezdte mormolni, mintha a feleségének felelne:— Van Isten Juliska, van! — És megrázkódva futott

82

neki megint a ködnek, amely nyomban elnyelte; hiszmár igazán este volt.

Ment csak, botorkálva, botladozva, erőszakkal,csak azért is, mintha perbe akart volna szállani a vég-zettel, amely ellen halk motyogással erősítette magát,folyvást ismételgetve: — van Isten, van! ...

És amikor már ez sem használt, mert a köd nemengedett, sem az ösvény nem került elő, akkor hirte-len, mintha fejbe csapták volna, térdre rogyott ésösszetette a kezét, úgy kezdett száraz torokkal, hö-rögve imádkozni, ahogy a lelkéből fakadt:

„Szűz Mária, Istennek édes anyja, könyörülj megrajtam . . . könyörögj érettem! . .. Minden bűnömetszánom-bánom! ... Megígérem, szentül fogadom amagam életére, a drága feleségem életére, hogy többetnem fogok káromkodni! Csak most az egyszer segítsmeg! . .. Szűz Mária, irgalmas anyánk, Jézus szentsebeire kérlek, ne hagyj el, mert különben meghal afeleségem! .. . (Felordított és talpra ugrott, úgy har-sogta) Istennek szent anyja! Istennek szent anyja, se-gíts meg! ...“

És amint félrevert harang kongásához hasonlójajszava végigcsendült az erdőn, nagy súgás-búgástámadt körülötte: jött egy hirtelen feltámadó szél-roham, amely elkezdte űzni, hajtani, csápolni, szét-verni a ködöt; a kísértetszárnyú ködfantomok hanyat-homlok menekültek a szél ostorcsapásai elől; egy-másba sodródtak, összetépődtek, foszlányokra sza-kadtak; eleresztették az átölelt fákat és bokrokat seltűntek mellőlük.

Nagy Sándor arra eszmélt, hogy derengő fényes-ség hinti meg az erdőt, s a széthulló ködön áttörő hold

83

rásüt egy oszlopra, amely előtte alig tíz lépésnyiremered fel, — és amelyen a Boldogságos Szűz képevan a kis Jézussal a bádogtáblán. De most nem fakó,nem elmosódott az a kép, hanem fényes, ragyogó, ésmosolygón élő, amint mind a ketten áldó, megbocsátólekintettel néznek le őrá.

Az izgága nagy darab ember odarohant az oszlop-hoz és leborult a tövéhez. Ott megcsókolta a földet.

Most már tudta, hogy hol van. Innen már vakonis hazatalált volna.

A feje zúgott, a szíve zakatolt. A Szűz Mária cso-dájára gondolt, hogy lám, a kétségbeesett könyörgé-sére hogy idevezette magához! ... És a fogadalmáragondolt.

— Megtartom! Megtartom! — bizonykodott,mintha esküdött volna.

Azután vágtatott az orvossággal haza.Azóta senki sem hallotta káromkodni.

PÁLMA NÉNI.

Vidéken lakó nagybátyámat diákkoromban éven-kint meg szoktam látogatni a nagy vakáció folyamán.Nagybátyámnak magának is volt egy párszázholdasbirtoka; de emellett vagy ezerötszáz holdat bérelt isa tőszomszédságában, úgyhogy őnála minden pasz-sziómat nagyszerűen kielégíthettem. Lovagolhattam,vadászhattam, halászhattam; fürödhettem a Tiszá-ban, amennyi jól esett. Hálából azután, ahol haszno-mat vehette, segítettem neki a gazdálkodásban; fel-ügyeltem a munkásaira; a kaszásokra, az aratókra, acséplőkre; úgy el voltam foglalva napestig, hogy jó-formán csak vacsora idején kerültem be a házba,ahol áldottlelkű szelíd nagynéném mindig azért pöröltvelem, hogy sohasem lát, mert csak a pusztákat-tanyá-kat-mezőket bújom s a pásztorokkal barátkozom.

Némán hallgattam jóságos szemrehányásait. Nemmondhattam meg neki, hogy örökös kintlétemnek amulatságaimon kívül egyéb oka is volt, amin változ-tatni úgy sem lehetett volna.

Nem bírtam látni a házánál élő nőrokonát, aki-nél csúnyább, visszataszítóbb emberlény életembensem került a szemem elé. Töpörödött, ragyás vén-

85

leány, — vagy asszony volt az istenadta; tele himlő-hellyel; a balszemére vak; a haja meghatározhatatlanszínű és őszbevegyűlt; az arca fakó, ráncos, perga-menszerű; a háta görnyedt; a járása sunyi, alatto-mos; a nézése bizonytalanul kapkodó; a hangja riká-csoló. Mindig ilyeneknek képzeltem a boszorkányo-kat, akik éjfélkor seprűnyélen lovagolnak, s akikneka szeme megveri a gyerekeket, a tehenek pedig attólvéres tejet adnak. Ha véletlenül hozzám ért, végigborzongott rajtam a hideg. A nyálkás békától semiszonyodtam jobban.

Én bizony még éjjelre is szívesebben maradtamvolna kint, valahol akárhol, a szérűskertben, vagy azistállóban; vagy a kerti filagóriában, a gyékénybőlfont dívánon; csak ehhez a nekem annyira félelmesnőszemélyhez közel ne kelljen lennem.

Valószínű, hogy ő is észrevett ebből valamit, merthatározottan gyűlölt. Ki nem állhatott. Ahol csak te-hette, nyugtalanított. Ha mással nem, azzal, hogyárulkodott rám. Leste, hogy mit csinálok s azután alegjelentéktelenebb csínyemet is besúgta. Ha a szoba-leánnyal, vagy valamelyik bejáró parasztfruskávallegyeskedtem, azt rögtön megmondta a nagynéném-nek, aki szelíd fejcsóválással adta tudtomra a rossza-lását s a leányokat eltiltotta attól, hogy velem szóbaálljanak. Lehet, hogy a nagybátyám is tudott az eféledolgokról; de ő még csak fejcsóválással sem dorgáltmeg. Egyszer hallottam félfüllel, amikor azt mondta:ugyan, ne fújjátok fel annyira azt a kis kakaskodást;magam sem voltam különb.

A nagynénémet is szerettem, de a nagybátyámatnagyon szerettem. Ha nem bíztam volna a védelmezé-

86

sében, talán még a sokféle gyönyörűségemről is le-mondtam volna inkább, semhogy a rokonuk szeka-túráit állandóan tűrjem.

Hej! pedig milyen felejthetetlenül szép időketéltem a Széki-pusztán! Hajnalban már lóháton nyar-galásztam és szívtam magamba a felséges illatos leve-gőt, amely tele volt a kakukfű, a menta, meg a vad-borsó lélegzetvételével. A kaszálóról csakúgy áradt aszénaillat. A tiszaparti füzesek alatt megkötöttem alovamat és egy-kettőre lehánytam magamról a könnyűnyári ruhát, aztán neki a szőke Tiszának, amelynek ahabjaitól alig akartam megválni.

Olyankor senki sem járt arra, csak a sirályok,meg a vadgerlicék. Azoknak a suhanását lendülésétfigyeltem, nézegettem. Sohasem untam meg. A vad-virágos mezőkön kóboroltam; belebámultam a végte-lenbe; az égi kékségbe, amelyen bárányfelhők göndörraja úszott. Sóvárgó gondolataimmal kergettem a fe-hér nyájat. Barátkoztam a bokron serregő sordéllyal.Az egész világ a képzeletemé volt a messze kéklőálomszerű hegyekig. Boldog voltam.

Mindezt csak Pálma néni keserítette meg; deannyira, hogy egyszer, — már jogászkoromban, amikor egyáltalában nem bírtam tovább tűrni kiállha-tatlanságát, — a várva-várt nagy szünet alatt nem ismentem el nagybátyámékhoz. Én biz' nem lesetemmagamat azzal a vasorrú bábával. Inkább végigláto-gatom azokat a barátaimat, velem egyívású társai-mat, akik mindig hívtak az ország különböző ré-szeibe, az otthonukba. Azok közt is volt néhány, aki-nek a szülei gazdálkodtak. Vadászni mindenütt lehe-tett. Ezzel meg is voltam mentve.

87

A rákövetkező esztendőben éppen azon törtem afejemet a nagy vakáció elején, hogy milyen ürüggyeltérjek ki kedves nagybátyám szíves meghívása elől,amikor gyászjelentést és levelet hozott a posta aSzéki-pusztáról.

Megilletődve olvastam, hogy Pálma néni meghalt.A nagybátyám rövid levelében pedig mindössze ennyivolt: most már bátran jöhetsz.

Másnap már ott is voltam.Pálma néni akkor már a szomszédos kis falu sír-

kertjében pihent.Egyszerre elmúlt iránta minden neheztelésem.Éreztem, hogy meg kell vele békülnöm.Magam szedtem össze neki egy koszorúra való

vadvirágot és elvittem a sírjára.

Amikor hazakerültem, nagynénémet a Pálmanéni kis hagyatékának a rendezésében találtam.

Éppen egy ócska albumot nézegetett.Abban az albumban volt egy ragyogó szépségű

nőnek az arcképe, amelyen csudálkozva akadt meg aszemem.

Gyönyörű teremtést ábrázolt.A szőke tündérek legszőkébb haja omlott le a fe-

jéről, amely a régi görög szobrászoknak lehetett volnamintájok valamelyik mithológiai istennőjükhöz. A ter-mete a legtökéletesebb, aminőt el lehet képzelni. Aszemében varázslatos tekintet. A szája az édes epedés.Ha a kép eredetije elém került volna, bizonyosanbelebolondultam volna.

— Ki ez? — kérdeztem a nagynénémet, tágrameresztett szemmel.

88

A nénikém elcsudálkozva fordult felém.— Nem tudod? ... Nem láttad még? Hisz' ez

Pálma néni.Forgott velem a világ.—Ez Pálma néni legyen? — dadogtam hitetle-

nül. Nénike bolonddá tesz, úgy-e?—Én soha senkit sem teszek bolonddá, édes

fiam, mondta a néni azzal a végtelen szelídségével,amellyel jobban meg tudott győzni, mintha esküdözöttvolna. — Kérdezd meg a nagybátyádat; ő jobban eltudja mondani szegény Pálma nénéd történetét, mintén. Hisz' ő is fülig szerelmes volt belé valaha. Ma márnincs abban kegyeletlenség, ha ezt elárulom. Talánmég jól esik neki a másvilágon, ha diadalmas szép-ségét emlegetjük, amelyre az élete virágában annyirabüszke volt.

Szentnek éreztem a nagynéném minden szavát,és mégis lehetetlennek tartottam, hogy most az egy-szer valami érthetetlen tévedésben ne legyen. Ez amegbolondító Isten-remeke lett volna bármikor is aza Pálma néni, akit én ösmertem? Hisz' akkor nincslehetetlenség a világon.

Elkértem a képet és siettem vele Guszti bácsihoz.Annyira rajta volt az arcomon a tiltakozó kérdés,

hogy a nagybátyám mindjárt kitalálta és meg semvárva, hogy szóljak, bólintott.

—Igen, ez Pálma nénéd. Ilyen volt valamikor.—De bácsi, az Istenért! Hisz' még csak nyoma

sem látszott rajta . . .Nagybátyám közbevágott..— Bizonyosan a feleségem küldött hozzám ezzel

a képpel, ő nem szeret, de nem is tud róla beszélni.

90

Különben az egész történetet aligha tudja más valakiolyan részletesen, mint én. Akik hallottak róla, azokis régen elfeledték; fül- és szemtanúja nem is voltmás csak én. Nagyon különös, nagyon szomorú tör-ténet ez; pedig a lényege elég mindennapi. Éppen csaka fejleményei olyanok, hogy alig lehet elhinni.

A kert ősgesztenyefája alatt ült Guszti bácsi egylécpadon. Melléje telepedtem. Nem kellett kérdeznem.Az öreg úr megsimogatta Kossuth-szakállát és bele-fogott a történetébe.

*Volt nekem valamikor egy nagyon kedves jó ba-

rátom, akinek csak a keresztnevét mondom meg, deazt is felejtsd el minél előbb.

Ferinek hívták.Ő is gazdaember volt, mint magam. A saját bir-

tokán gazdálkodott és hogy minél nyugodtabban meg-ülhessen otthon, korán megházasodott. Elvett egymindenképen hozzáillő kedves, derék, művelt úri-leányt, aki a legodaadóbb szerelemmel csüggött rajta,amit nem kell csudálni. Feri különb volt mindnyá-junknál. Ha leány lettem volna, magam is belesze-rettem volna. Nagyszerű tehetsége volt rá, hogy min-denkit megnyerjen. Bizalmat gerjesztőbb embert nemösmertem nálánál. Egyenes férfiassága miatt vonzód-tam hozzá. Csak egy olyan tulajdonsága volt, amibőlvalamivel kevesebb jóval többet ért volna. Nagyonszerette a — szerelmet. Nem bírt meglenni legyeske-dés nélkül. Született udvarló volt. Azt hiszem, mindennapját elveszettnek tartotta, amely legalább is egyici-pici asszonyozás nélkül telt el.

91

ösmerték; tudták róla, hogy ez a „hibája“ javít-hatatlan, — de nem tartották veszedelmesnek. Hisz'amikor már majd lement a bőr a könyökéről, úgy szé-peigeit valamelyik új «ideálja» körül; egyszerreabbanhagyta a még ujabb kedvéért. Ebben nem voltigazi hitele, s a felesége, aki nagyon okos asszonyvolt, tudta ezt. Nem érezte magát az ilyesmik miattszerencsétlennek. Különben is meg volt rá a módjaés a rátermettsége, hogy csapodárkodó urát éppen aszerelem legnagyobb hatalmával bírhassa magáhozkötni.

Mindaddig nem is volt megzavarva legteljesebbboldogságuk, amíg a barátom meg nem ösmerkedettDebrőy Pálmával, aki egyszerre úgy jelent meg a tár-saságban, mint a csillagok csillaga.

Elvált fiatal asszony volt. Az első uráról senkisem tudott hiteleset. Azzal nagyon rövid ideig éltegyütt. A házasságukat a férj hibájából bontotta fel abíróság. A gyönyörűséges szép asszonyt sajnálták. —Úgy rajzott körülötte a férfisereg, mint a méz körüla dongó. Magam is köztök voltam. Magam is bele-kozmásodtam. A szépségéről hiába beszélnék, azt énneked nem tudnám elmondani. Ez az arcképe is csakgyarló másolat. Az igaziban benne volt a legcsudála-tosabb meleg élet, amilyen csak a paradicsombeliÉvák típusában lehet. Olyan arcszínt csak a vadrózsánláthatsz, amilyen neki volt. Leányos szendesége, asz-szonyos ereje a megrészegítésre olyan vegyülékéveltelítette meg az ellenállhatatlanságnak, hogy akikakkor fiatalemberek voltunk, mind rabjává váltunk.Pedig én már házas ember voltam. És Feri barátomis az volt.

91

Én csak megszabadultam a nagyobb veszedelem-től, amelytől éppen a barátom mentett meg.

Mert amikor láttam, hogy Feri mennyire megszé-dült a mi távoli rokonunk szépségétől, nekiduráltammagamat és hamar megszöktem a feleségemmel egymásodik nászutazásra. Olyan kétségbeesetten igyekez-tem imádni páratlan jóságú nagynénédet, hogy végremegbocsátott és elhitte, hogy soha életemben semgondoltam másra, csak őrá.

Azóta nem lehet panasza ellenem. Nem is hin-néd, fiam, milyen fene jó érzés az ilyen drága si-muló asszony ölelése, akiről tudjuk, bizonyossággaltudjuk, hogy soha életében sem gondolt kívülünkmás emberre.

De mire visszakerültünk, Feriék dolga egészen el-mérgesedett.

Borzasztóan nagy baj lett abból, hogy DebrőyPálma is beleszeretett Feribe, még pedig olyan na^gyón, hogy annak jó vége sehogy sem lehetett.

Az emberek már válásról beszéltek. Mindenki tu*dott róla, hogy Feri elhagyja a feleségét, és előbb-utóbb elveszi ezt a világszép férfibolonditót, akirőlúgy beszéltek, mint a legszívtelenebb vámpírról, hisza vérét szívja annak, akit a lelke széttéphetetlen pók-hálójában megfog.

Ferit megfogta, az bizonyos.A szerencsétlen ember nem törődött már senkivel

sem ezen a világon, csak az ő halványával. DebrőyPálma pedig kockára tette ezért a szerelméért a hír-nevét is; nem bánta, akármit mond a világ; mutattamagát Ferivel mindenütt. Nem titkolta, hogy igenisa felesége akar lenni. Miatta felfordulhatott az egész

93

világ. Feri miatt meg akár az egész mindenség hengerbuckát hányhatott.

Mi tagadás, biz' ez gyalázatos dolog volt a bará-tom részéről; hisz teljesen ellenmondott vele annaka nagyszerű férfiasságnak, amelyért annyira csodál-tam, irigyeltem.

Egyszer elcsaltam magamhoz és szörnyen meg-mostam a fejét. Úgy bántam vele, mint a rossz gyer-mekkel. Meg akartam vele fogadtatni, hogy szakít ez-zel a szerencsétlenségbe sodró viszonyával. Legyintett.

— Barátom — mondta —, ha nekem volna is ráerőm, amint hogy nincs, de Pálmát el nem téphetimellőlem semmi sem. Te nem ösmerheted ezt az asz-szonyt. A te ajkadon nem csüggött; a lélegzetét nemszívtad magadba; a vére lüktetését nem érezted sem aszívedben, sem az agyadban. Én elkárhoztam miatta,de azt sem bánom, semmit sem bánok. A poklot sem.Én erről az asszonyról nem birok lemondani. Mertilyen asszony nincs több a világon és ennek az egyet-len démoni, angyali, tündéri asszonynak én kellek.Egyesegyedül csak én.

Lásd, elárulom neked, — folytatta —, hogy meg-gyötört a lelkifurdalás és könyörögtem neki: eresszel, Pálma, mert ebbe bele fog halni a feleségem. Agyilkosai leszünk. Engedj menekülnöm.

Nem is felelt, csak ölelt a két tapadó karjával ésa szemembe lövelte gyönyörtől haldokló szeme ra-gyogását.

Én gonosztevő vagyok, aljas vagyok, gazembervagyok, de nagyon szerelmes vagyok. Én sohaseméreztem még azt, amit most érzek. Az égő tenger szá-guld végig bennem; megfulladok kétségbeejtő bűnöm

93

édességétől. Nem bánom már akármi történik is; vi-szem magammal Pálmát a világ végére . . .“

Így beszélt azon a napon, amikor visszarántanipróbáltam az örvény széléről.

Másnap elmentem Pálmához. Vele akartam be-szélni. Hátha ... hátha ... A rokonságunk jogán mer-hettem valamit. A feleségem is tudott róla.

És amikor éppen hozzá akartam volna kezdenia szépen kieszelt prédikációmhoz, felrobajlott az ajtóés elibénk toppant a Feri barátom felesége.

Fiam, én láttam már életemben egynehány ferge-teget, de olyat még álmodni sem bírtam.

Az a szelíd, áldott, drága szép és jó asszony magavolt a kirobbanó vulkán. Nem kérdezett az semmitsem; nem is várt feleletet, csak mint aki teljes tökéle-tességgel bizonyos a dolgában, amelyen nem lehet vál-toztatni, úgy engedte szabadjára szilaj kétségbeesésemennydörgését. Elkezdett átkozódni:

„Hogy verjen meg az igazságos Isten, te bűbá-jos pokolfajzatja te; hogy érjen utól minden betegség,amely elrútít és kivesz az emberi alakodból. Kívá-nom neked a másvilágra induló lelkem minden kár-hozatával, hogy vakulj meg, légy ragyás, árasszon ela himlő, vesszen ki belőled minden melegség és légyolyan utálatos, mint a varas béka! ... A híres szépsé-ged változzék olyan csúnyasággá, hogy ne merj tü-körbe nézni; iszonyodjanak tőled az emberek; sohasebocsásson meg teneked az Isten! Hordozd egész éle-teden át az én gyötrelmemet és késő vénségedig nebirj meghalni, szabadulni a földi pokloktól! Ne le-gyen egy pillanatod sem, amikor rám nem gondolszés ha az uramra veted a szemedet, halálfej vigyorog-

95

jon feléd az ő arcával. Hogy verjen, verjen, verjenmeg az Isten!» . ..

Az őrület beszélt belőle és én nem bírtam lecsilla-pítani. Úgy rohant el, hogy rám sem nézett.

Még aznap este megmérgezte magát.Debrőy Pálma pedig aznap este ágynak esett és

egyszerre tört ki rajta a himlő, meg a megtébolyodás.Mire hónapok múlva megmenekült az élet szá-

mára, ronccsá vált. Olyanná, amilyennek ösmerted.A himlőből felgyógyult és akkor megkapta a leg-

ádázabb tífuszt. Mire abból is lábbadozott, nem volthaja, a félszemére megvakult, az arca pergamen-színűvé és rücskössé vált. A dereka meggörbült. Nembírt kiegyenesedni. Hetek alatt öregasszonnyá sor-vadt. Magával tehetetlen aggá, akit a feleségem men-tett meg attól, hogy koldulnia ne kelljen. Néhányszoröngyilkos akart lenni, de nem sikerült neki. A méreg-ből keveset vett be. A lovak elé vetette magát, de azokmegállottak előtte és nem tiportak rá. Kútba ugrott,amikor kevés volt benne a víz. Mindössze náthás lett.Élnie kellett. Muszáj volt.

Feri csak egyszer látta a betegsége után; akkorúgy megborzadt tőle, hogy világgá ment. Esztendőkmúlva tudtuk meg, hogy elzüllötten pusztult el.

Hanem amikor meghalt Pálma néni, egyszerrecsudát tett vele a jó Isten.

Minden csúnyasága elmúlt a ravatalon. A ráncaielsimultak. A himlőhelyeiből alig látszott valami.Mind a két szemével aludt. A szája mosolygott, őszhajával játszott a napsugár. Keze össze volt téve amellén, keresztben. Szent béke, édes megnyugvás volt

95

az arcán, amelyet egy pillanatra olyan szépnek láttam,mint valamikor régen.

Keresztet vetettem rá.Éreztem, hogy megbocsátott neki most valaki,

aki odaát van.A régi átok ereje elmúlt, megszűnt.A kis lélekharang egy szegény mártírnak csen-

gett-kongott...

A RABLÓVEZÉR.

Ösmerték önök Szabó Lajost, a kis Szabó Lajost,akinek az a szép nagy kertje volt a megyéje szék-helyén, a Kinizsi-utcában?

Háza is volt, de az csak olyan egyszerű polgárházvolt, amilyenek a félreeső utcákban is tucatjával épül-tek. Hanem a kertje annál nagyobb és szebb volt;éppen azért, mert ott kint már nem lehetett útjában aterjeszkedésnek. Elnyúlt a mezei földekig s azokbaszinte beleolvadt. Igazi kerítés sem határolta; csakolyan régi árkolás, amely felett fák és bokrok sűrű-södtek. Lehetett a terjedelme vagy öt hold s azon min-den konyhai zöldség, meg gyümölcs bőségesen meg-termett, amire a családnak szüksége volt.

A kis Szabó maga ugyan keveset foglalkozott akertműveléssel; de a felesége annál jobban értetthozzá és nemcsak a házat látta el belőle, hanem szépkis pénzecskét is összeárulgatott a finom kalarábéból,sárgarépából, káposztából, paszulyból, borsóból, salá-tából, korai krumpliból meg tengeriből és a sok min-denféle gyümölcsből; kezdve az ananászepren s vé-gezve az őszibarackon, meg a nagyszerű dinnyéken.Még csemegeszőlő is volt ott. A hasznos dolgokon kívülpompás ligetesei és lugasai is voltak ennek a szép nagykertnek, amely az asszony egyetlen ambíciója volt; de

97

a kis Szabó megelégedett azzal, hogy gyönyörködjékbenne és élvezze. Ő csak a hivatalában foglalatosko-dott, a megyeházán, ahol a levéltár volt rábízva. Ottpipázhatott és unatkozhatott, ahogy neki jólesett. Sőtvadászhatott is egerekre, amiben művészi tökéletes-ségre vitte.

Azt kérdeztem, hogy ösmerték-e ezt a kis SzabóLajost?

Nem, ugye. Mindjárt gondoltam. Mert én semösmertem és csak hallomásból tudok róla. Tudom pél-dául azt, hogy a bizalmasai csak így szólították: tevén rablóvezér. Ami azután elterjedt és még a tőletávolállók is «vén rablóvezérnek» emlegették a hátamögött; mert aki a szemébe mondta volna, annakmeggy ült volna vele a baja; hiába volt olyan kister-metű, hogy emiatt rajtaragadt a mellékneve. Csak afeje volt olyan, mint más rendes emberé; sőt mégolyanabb, mert bozontos haján kívül roppant nagybozontos bajusz is ékeskedett rajta. Ugyanilyen volta szemöldöke is; a szeme pedig szúrós, keménynézésü.Ha ült, nagyon szigorú bácsinak látszott; csak ha fel-állott, akkor sült ki, hogy milyen félbenmaradt em-berke.

Mindezt tudni kell róla, hogy a rablóvezérségételképzelje az ember.

Ennek a történetét mondták el nekem és én mosttovább mondom, mert elég különös eset.

Azt már említettem, hogy feleséges ember volt.A házasságát gyerekekkel is megáldotta az Isten.

Három pompás kis cselédje volt: két fiú, meg egyleány. A nagyobbik fiú már az első gimnáziumba járt,

98

tehát tíz éves múlhatott; a leányka volt a közbülsőgyerek, olyan nyolcéveske; a harmadik megint fiuvolt, — hatéves — és éppen beadták az elemi iskolába,így következett egymásután Jenő. Margit, meg Lacika.Ez a három gyermek mindig a kertet bújta, ami-kor csak lehetett. Ha tőlök függött volna, ki sem men-tek volna belőle. Elfogyhatatlan élvezetek kínálkoztakott számukra. Aki valaha gyermek volt (Istenem, hányember nem volt sohasem igazán gyermek), az tudja,hogy milyen nagyszerű kalitka az olyan ötholdas bujakert a szabadságra vágyó kis madaraknak.

Jenő, mint legidősebb, volt a mama dédelgetettkedveltje. A mamák majdnem mindig az első gyerme-köket szeretik legjobban, ha még úgy titkolják is eztaz egyformaság kedvéért. Jenőnek minden szabad voltés a közös játékokat nemcsak rendezte, vezette, ha-nem a legtöbbször ő maga találta ki. H a testvérekközt összezörrenés támadt, azt a saját privilegizálthatáskörében maga intézte el, kiróva, sőt a saját ke-zével kiosztva a megfelelő büntetéseket is.

Minden játék jó volt a két kisebbiknek, amelyető indítványozott; de legjobban mégis csak azt szeret-ték, ha valamelyik lugas sürü rejtekében mesélt nekik.

Csudálatos tehetsége volt a mesélésre. Egyáltalá-ban a képzelőereje volt az elméjének legkifejlettebbrésze. Ezt az édesanyjától örökölte, akinek a napi-dolgok elvégzése után egyetlen öröme a regényolva-sás volt.

Amikor a három gyermek így összebújt és tel-jesen megfigyeletlenül érezte magát, olyankor Jenőminden legkisebb feszélyezettség nélkül engedte sza-badjára a mesélőkedvét és a legcsudálatosabb törté-

99

neteket rögtönözte szájtátva figyelő hallgatósága szá-mára.

Akkor is a mesélésre legalkalmasabb félreesőlugasban voltak, amikor az édesmamájok Lencsi né-nivel járta végig a kertet és dicsekedve mutogattaneki az ő sok-sok kincsét. Amikor már minden újlátnivaló elfogyott, Lencsi néni még a gyerekekre voltkíváncsi. Hol vannak azok az édes, drága kis cseme-ték? hadd puszilja meg őket.

Az édesanyjok sejtette, hogy hol lehetnek, hanincsenek szem előtt. Mert különben itt szaladgál-nának.

— Bizonyosan a thuja-Iugasban vannak és Jenőmesél nekik, — mondta. — Az a bolondos gyerekolyanokat talál ki, hogy néha magam is majd hanyatt-esem tőle. Abból bizonyosan költő lesz.

Lencsi néni nagyon kíváncsi lett.— Ejnye, lepjük meg őket; lopódzzunk oda és

hallgassuk egy kicsit, — biztatta a gyerekek mamáját.Odasompolyogtak.

*—Én most olyat mondok el nektek — kezdte

Jenő éppen —, ami nem is mese, hanem igaz történet.(Nagy szemet meresztett és a hangja suttogóvá vált.)Ide hallgassatok! Szent titokról van szó, amelyet el-árulni senkinek sem szabad, még édesmamának sem,mert ő sem tudja, és én is csak egy öreg rabtól tudtammeg, aki fát vág a megyeházán; de édesapát már rég-óta ösmeri.

—Amikor apának bevittem tegnap a délelőttiuzsonnáját, akkor beszéltem az öreg rabbal. Odaintett magához és azt mondta: — úrficska, ha hoz

100

egy rövidszivart, elmondok valamit magának az apjá-ról, aki híres rablóvezér volt valaha . . .

— Persze, hogy futottam a szivarért; a zsemlye-pénzemen megvettem és vittem az öreg rabnak. Őazután elmondott nekem mindent, mindent!

A két fülelő gyermek szorongva simult egy-máshoz.

—Jaj, Istenem! — sóhajtotta a kisleány. — Mit,te?! — kérdezte Lacika türelmetlenül.

—Hát azt, hogy édesapa volt annak a rabló-bandának a vezére, amelyikben benne volt az öregrab bácsi is . . . Bizony! ... És apukának olyan lovavolt, mint a szélvész; utól nem bírták érni a pandúrok;ahány lövést tett apuka a pisztolyából, annyi pan-dúrnak lett vége mindjárt. És amikor sötét éjszakaelindultak rabolni a grófhoz, a kastélyba, hát az öregrab-bácsi állott őrt a kapuban; a rablók mindent ki-hordták a gonosz gróf kastélyából, és apuka mindentelosztogatott a szegényeknek, és magának semmit semtartott meg, mert ő neki csak a rablóbecsület kellett;azért is lett vezér. Bizony!

—Jaj, Istenem! szorongott újra a kisleány.—Hogy volt még azután?! — követelte a folyta-

tást Lacika izgatottan.—Azután egyszer nagy csata volt a rablók közt,

meg a pandúrok közt. A rablók tízen voltak, a pan-dúrok meg százan. Fújt a szél és a meny kő csak úgycsapkodott. A jó Isten nagyon haragudott. Apuka meg-fúvatta az öreg rab bácsival a kürtöt és bevágtatottszilaj lovával a pandúrok közé, egyenesen neki acsendbiztosnak, aki nagy hókalovon jött elibe. Apu-kának fekete lova volt, mint az éjszaka, bizony! És

101

amikor a két ló összerohant, akkor olyan történt,hogy apukának is, a csendbiztosnak is tátva maradt aszája és nem bántották egymást, csak azt nézték,hogy a lovuk mit csinál; mert azok két lábra állottakés egymást kezdték harapni-marni, mint a dühös tig-risek, bizony! És hirtelen megfordultak és ott rúgtákegymást, ahol érték, bizony! És a végén a csendbiztosleesett a lováról, apuka meg leugrott a magáéról s apisztolyát ráfogta az ájult csendbiztosra, de nem lőtt.Mert védtelen embert nem bánt az igaz betyár. A sokpandúr rémülten szaladt szét, amikor a csendbiztoselterült a földön. Azt hitték, vége van, bizony! . . .

A lugas mögött már nem bírtak magokkal a hall-gatódzó asszonyok. Lencsi néniből úgy feltört a ka-cagás, hogy az oldalát fogta. A gyerekek mamája iskénytelen volt nevetni, ámbár bosszankodott is. Be-sietett a lugasba.

— Te! te bolond te! Miket fecsegsz itt össze-vissza? Majd ad neked apád, ha megtudja. Mit beszé-led tele a testvéreid fejét ilyesmikkel?

A fiu fülig elpirult; de Lencsi néni előtt védekezniigyekezett volna.

— Nekem a rab-bácsi mesélte — mondta makacselszántsággal és hozzátette: bizony!

Lacika aznap délben megkérdezte apukától, hogymiért nem rablóvezér már? Szabó Lajos majd leesetta székéről s a forró leves megakadt a nyeldeklőjén.Rábámult a feleségére, akitől ennek a különös kér-désnek a magyarázatát várta. Az asszony kacagott.Maga sem tehetett róla, hogy elképzelte szelíd, jó urátrablóvezérnek, aki fekete lovon száguld az éjszaká-

102

ban és gonosz grófokat sanyargat, bizony! Muszáj voltneki kacagnia erre a gondolatra.

Mindez hagyján lett volna, de Lencsi néni aligvárta, hogy végigszaladja a kis Szabó-fiú meséjével avárost.

Három nap sem telt el és mindenki tudott róla.Szegény Szabó Lajoson így maradt rajta, hogy οrablóvezér volt. Hisz' a saját fiának már csak tudnilehetett azt — mondogatták neki, amikor csipkedniakarták.

Kevés híjja volt, hogy a merész mesemondó megnem kapta a pipaszárjutalmat ezért a csapongó kép-zelődéséért; de a mamája megmentette a bajtól.

— Ugyan, öregem, hisz' nem tehet róla, hogyolyan szilajon jár az esze, akárcsak a tied. Tőledörökölte.

Szabó Lajos erre lecsillapodott, megszelídült. Valami lehet a dologban, — mormolta megadással.

DOKTOR MARISKA.

— Igen — ismételte a barátom, aki a viszont-látásunk örömére felcipelt magával a lakására —megházasodtam. De hogy hogyan történt, azt jófor-mán magam sem tudom. Úgy cseppentem bele, mintPilátus a Credoba és én is csak azt mondhatom, amitPilátus mondott: mosom kezeimet. A feleségem mégnincs itthon és minthogy ma valami ülése van, alkal-masint késni fog, tehát egyelőre beszélgethetünk.Azután úgy sem lehet.

Nagyon elcsudálkozva nézhettem a szelíd jó fiúra,akiről csak úgy sugárzott a ,,papucskormány“ áldásoshatása, mert nem is várta a kérdéseimet, hanem sietvefolytatta a megnyilatkozását.

— A feleségem tudniillik nagyon erélyes asszony,mondta fanyar mosollyal, és arra szoktatta a kör-nyezetét, hogy mindig ő maga vigye a szót. Nem na-gyon bánom, mert így bizonyosfajta kényelmem vanmellette. Én lelki életet élek az írói mivoltomban ésúgysem nekem valók a kicsinyes gondok, ővele nemlehet vitatkozni; elsősorban azért nem, mert úgysemhallgatja meg az embert; de azért sem, mert mindentjobban tud, mindenről megvan a saját rendíthetetlenvéleménye. Nem is tudom, hányféle doktor; de még aháziorvosunk is őtőle szokta megkérdezni, hogy mit

105

rendeljen, ha beteg van a háznál. Én ilyen tudós nőtmég sohasem láttam; kár, hogy az irodalom iránt nemsok érzéke van; sőt a belletrisztikát lenézi. Gondol-hatod, milyen méltánylásban részesülök általa. Dehadd mondjam el a házasságunk történetét, amíglehel. . .

Éppen erre voltam a legkíváncsibb és csak intet-tem Ferinek, hogy rajta, beszéljen; csupa fül vagyok.

*— Az atléta-bálon találkoztam vele — kezdte

Feri — ahol, hogy mit kerestem, igazán nem tudom,mert én nem vagyok és nem voltam atléta. Egy fiatalíeányrokonunkat kellett az édesanyámnak gardí-roznia és az édesanyám rámparancsolt, hogy kisérjemel őket. Akkor láttam doktor Mariskát először, azona bálon.

—Akkor már négy éve volt doktor és rám azt ahatást tette, hogy kész doktornak született. Hatalmasszál leány volt; junói termet, gránátoshoz illő magas-ság; éles, határozott arcvonások, hideg, szúró szem,amely csíptetőn keresztül nézett a vesékbe. Szép met-szésű száj, hófehér farkasfogakkal; alabástrom vállak,amelyeknek játék lett volna a liszteszsák cipelése.Biztos fellépés; akkora világosszőke konty, mint egykis boglya; és erős kézfogás, amely után az atlétaurak ugyancsak rázták a kezöket.

—Képzeld csak, ez a nagyszerű teremtés az elsőpillanattól kezdve lefoglalt magának. Kivallatott min-denről, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit végeztem, mittudok, miféle állásom van; mi a véleményem a házas-ságról és mi a véleményem ő róla.

106

Úgy éreztem, barátom, mintha szigorú cenzorelőtt ülnék, aki tökéletesen ki akar forgatni önma-gamból, hogy végül megbuktasson. Láttam a barátai-mat, hogy mosolyognak, amikor eltáncoltak mellet-tem s rám pislogtak, ők már ösmerhették doktorMariska kisasszonyt és tudhatták, hogy akit egyszerelkezd kérdezni, examinálni, az jobban megizzad,mintha a szupécsárdást elejétől kezdve végigtáncolja.Inkább táncoltak tehát és engem átengedtek a sor-somnak.

—Éjfélkor doktor Mariska tekintete kissé meg-enyhülve pihent meg rajtam. Egy darabig jóindulattalszemlélt, végre azt mondta: maga tetszik nekem.

—Úgy elpirultam, mint az iskolás gyermek. Le-sütöttem a szememet és illedelemből valami olyatnyöszörögtem, hogy nagyon boldog vagyok, mert ő istetszik nekem.

— Megszorította a kezemet. Ha nem szégyeltemvolna, bekaptam volna összepréselt ujjaimat. De ural-kodtam magamon. Doktor Mariska pedig elkezdettnekem udvarolni és addig adatta velem magánakvissza a bókokat, hogy amikor már beteltnek vélte amértékemet, hirtelen rámförmedt: egyszóval szeret!És minthogy én magában látom a férjideált, ezenneligent mondok.

— Azt kérded, hogy miért nem tiltakoztam?Ugyan kérlek ,hát lehetett volna? Dehogy mertemvolna szembeszállani vele! És aztán: mindenesetretörtént velem valami különös. Szörnyen tetszett nekema hódításom; mert a leszámítandókat leszámítva, dok-tor Mariska rendkívüliség volt a mag nemében. Elő-ször is remek figura volt, olyan idomokkal, amelyek

107

sejttettélt, hogy a báli toilettje a legszebb élőszobrottakarja; s ez a nőstény párduc íme arra volt hivatva,hogy az én karom közt változzék doromboló cicává.Azután szörnyen imponált a lelki konstituciója is,amelynek, lám, éppen én kellettem. Bennem találtameg az „ideált“. Elhitettem magammal, hogy ternótcsináltam és amikor a bálból hazamentünk, már avőlegénye voltam.

— Így házasodtam meg; és azután hamar meg-tudtam azt is, mit értett a feleségem férjideál alatt.Olyan férjet, akinek egy szava sincs, hanem vakonengedelmeskedik az ő nagyeszű, nagyenergiájú ésnagyakaratú feleségének, ebben az esetben „doktorMariskának“.

*Mintha végszóra történt volna, odakint hossza-

san és hevesen csengettek.— Jön! — kiáltott a barátom; így csak ő csenget.Félperc múlva doktor Mariska állott előttem.Magam is szép szál legény vagyok, de ő egy fej-

jel volt nálamnál magasabb. Minden mozdulata haj-lós, könnyed, rugalmas; csak egy nőt láttam mégilyet életemben; miss Atlétának hívták és cirkusz-csillag volt Rencznél. Szépnek találtam; ámbár a vo-násai csakugyan élesek és kemények voltak; de na-gyon szabályosak. A csíptetője egyenesmetszésű orra-tövén ült s az üvegen keresztül világoskék, fagyos te-kintet mélyedt belém.

A barátom sietve mutatott be neki.Ekkor megszólalt: — Isten hozta! S a kezét nyúj-

totta.

107

Olyan mély hangját asszonynak még nem hal-lottam. Volt benne valami férfias és mégis lágy, dal-lamos. Nem értem rá, hogy folytassam az analizálá-somat, mert éreztem, hogy az ujjaim egymáshoz ra-gadnak a kézszorításától s alig bírtam a felszisszené-semet magamba fojtani.

Ledobta a kalapját kabátját egy székre; a keztyüjét határozott mozdulatokkal rángatta le; izmosfehér kezével beleturkált a fejét elborító selymes haj-boglyába s közénk telepedett.

— Emlékszem a nevére — mondta —, a férjemvalamikor említette. Nem felejtettem el. Semmit semfelejtek el, amit egyszer hallok vagy olvasok.

A barátom alázatosan szólt közbe: — Már azigaz ...

A csíptetős szempár odafordult. — Te most hall-gass, Feri!

Feri hallgatott. A felesége beszélt.— Gyakorlat dolga az egész. Koncentrálni kell

tudni a figyelmet. Nem szabad szórakozottnak lenniés rögtön el kell raktározni az emlékezetünkbe a leg-jelentéktelenebb dolgot is. Társító képeket kell találnirögtön mindenre, amelyek bevésődnek a gondolatvi-lágunkba és ott összefüggésben maradnak; nemeresztik el egymást; mindig felszínre törekszenek sezzel izgatják az emlékezőtehetséget, amely így újmeg új munkára serken. A maga kék nyakkendőjepéldául egy gyermekkori hajszalagommal kapcsoló-dik össze előttem s én erről húsz év múlva is meg tu-dom mondani, hogy ma milyen nyakkendőt viselt.Mert ha megkérdenék tőlem, rögtön eszembe jutnaaz a hajszalagom s akkor ezt is tudnám. Nekem pél-

108

dául nem kell telefonkönyv, ha egyszer egy telefon-számot hallok; mert azt én mnemotechnikával alegtökéletesebben megjegyzem egyszersmindenkorra.Mondjuk például, hogy a maga telefonszáma 36—89,én erre abban a pillanatban, amikor hallom, a követ-kező kombinációt vésem bele az emlékezetembe: aelső szám a hármas; ez a magyar igazság száma;„három a magyar igazság“ úgy-e? A második száma hatos, ennek a duplája; a nyolcas a legnagyobb pá-ros szám az egyes számsorozatban; a kilences pedig amagyar igazság számának a háromszorosa. Az egész-ben a hármas szám dominál, a két csoportba osztottnégy számjegy közül ugyanis három, úgymint a hár-mas, a hatos, meg a kilences, mindegyik a háromnakvagy egyszerese, vagy többszöröse s így mindegyikosztható hárommal. A nyolcas az egyetlen, amelynem osztható; de arra meg annyiban vonatkozik adomináns hármas szám, hogy a két számcsoportszámsorozatának éppen a harmadik tagja. íme, milyegyszerű; és én ezt a telefonszámot már sohasem fe-lejteném el többet. De megtudnám jegyezni arról is,hogy van egy barátném, aki az Andrássy-út 36. számalatt lakik; az egyik unokabátyám pedig 89-ben szü-letett. Stimmt auffallend, nicht war? Mindig mon-dom ennek a Ferinek, aki a világ legfeledékenyebbembere, hogy ne a zsebkendőjére kössön göböt, ha-nem az eszére. Én, lássa, minden növénynek, mindenállatnak, minden ásványnak a latin nevét is tudom.Csudálkoznék, ha megmagyaráznám, hogy milyenegyszerű módszerem van erre is. Valahány ösmerő-sömnek, de minthogy ez még nagyon kevés volna,minden ösmertnevű embernek, még a történelmieknek

109

is, adok egy állat-, egy növény-, meg egy ásványnevets amikor valamelyikre ezek közül szükségem van,előrántom azt a bizonyos embert és arról eszembejut a keresett állat- vagy növénynév. Ferinek példáulaz ,,acherontia atropos“ — ez az éjjeli halálfejű pille—, meg a „tussilago farfara“ — ez a lókörmű marti-lapu — jutott. Julius Gázár annyi mint „aquila im-perialis“. vagyis királysas; illetve ,,aristolochia cle-matitis“, azaz farkasalma. És így tovább. — Mi leliont?!

Megrezzenve eszméltem fel erre a riasztó kér-désre. Éreztem, hogy szédülök és közel vagyok ahhoz,hogy leforduljak a székemről.

—Semmi, kérem alássan, csak egy kis szívdo-bogásom van, amely gyakran elővesz, — bocsánat. . .

—Arteriosclerozisos tünet — jegyezte meg dok-tor Mariska fölényesen. — Bizonyosan sokat szivaro-zik; talán pityizálni is szokott. Ezért tiltom Ferinekmind a kettőt. De nincs magának valami baja a pajzs-mirigyével? Olyan mereven néz, mintha basedovosvolna.

Mereven nézhettem biz' én Basedov nélkül is,még pedig az ajtóra. Adtam a szédülőset, aki levegőrekívánkozik.

Doktor Mariska hümmögött. — Kár. Kár! Pedigmilyen jól elbeszélgethettünk volna. Ma este éppenszabadabb vagyok. Ezzel a Ferivel nem lehet; enneknincs elég fegyelmezett esze az én stúdiumaim iránt.ö a halhatatlanság rögeszméjében szenved és hiábamagyarázom neki, hogy az egész csak chiméra. Hisz'akármilyen nagyszerű dolgokat irkálna is össze ma-gyarul, épp úgy nem tudna arról a világ kilencven-

110

kilenc századrésze, mint ahogy mink nem tudjuk,hogy miket írnak a kínai novellisták. A világhírességis csak részletkérdés. Ha valakiről százmillió embertud, még marad ezernégyszázmillió, vagy talán ezer-ötszázmillió, aki nem tud. A tudomány mégis jóvalnemzetközibb. Franklin, Newton, Galilei, Darwin,Linné, Edison élni fog, amíg ember lesz; de meddiglesz ember? Szerettem volna kifejteni magának újelméletemet a Leibniz-féle monászrendszer hiányos-ságáról, tekintettel a természetimádó pantheizmusmindent egybefoglalaó törvényszerűségére . . .

— Kérek alássan egy kis vizet — motyogtamhaldokolva.

Feri felugrott. Doktor Mariska csengetett a szoba-leánynak.

A vizet behozták. Megittam. De azért nem lettemjobban.

Nem is akartam jobban lenni.— Szerencsétlen vagyok, — sopánkodtam —

hogy a rosszullétem akadályoz ennek a remek fejte-getésnek az élvezetében.

Doktor Mariska diadallal nézett Ferire. — Látod?Ez megért engem! — kiáltotta a tekintete.Elbúcsúztam. Elmentem.Ha doktor Mariskára gondolok, most is megyek.

Akárhova, csak valahova máshova.— Szegény Feri! ...

PÁSZTORJÁTÉK.

A korai tavasz verőfényében fürdött a rónaság.A zsombikos erekkel átszeldelt és fakó tavalyi náddalszegett földeken már bokrosodni kezdett a vetés. Amocsaras laposok szélén fűszőnyegek terültek. Egy-egy pusztai tanya fehérlett messziről. Mindegyik mel-lett csupasz akácfák barnállottak. Szarkafészkek sötétgömbjei látszottak a galyak közt. A nádasok környé-kén a sás új zöldje összekeveredett az aszott avas régisásszalaggal. Ott nagy szürke vadlibapárok ácso-rogtak.

A Kárász-tanya felől egy libapásztor-leányka te-relgette pelyhes libuskáit a legelő felé. A sok kis zöl-dessárga liba közt sziszegve vonult előre az anyalúd,meg a hatalmastermetű fehér gúnár, amely magasranyújtott nyakkal kémlelgette, hogy nincs-e a levegő-ben valahol ellenség, szárnyas rabló, réti héjjá, vagysólyom.

A leányka hajlós fűzfavesszővel biztatta előre azöreg ludakat, amelyek után bizalmasan tötyögtek akicsinyek. A kurtaviganós pásztor lába térdig mezte-lenül látszott; durva vászoninge szabadon hagyta anyakát, meg a karját; a vállán ócska kendő voltpanyókára vetve. Szöszke haját meglibbentgette a

113

gyenge szél. Nyakán zsinórra fűzött üveggyöngyfüzértarkállott.

Bimbós begyeskedéssel indult neki a szűzi fejlő-désnek, anélkül, hogy sejtette volna. Kinőtte a kurtaszoknyáját is, az ingecskéjét is; mindakettő feszült atagjain, de ő észre sem vette azt. Maga volt a szeplőt-len ártatlanság.

A másik oldalról ugyancsak a legelő felé tartottkötélen vezetett borjas tehénkével a Siposék Gyur-kája. Olyan félbenmaradt tizenötéves legényke volt;alig mutatott tizenhármat. Erősebb munkára nemlehetett fogni; rábízták hát a tehénke őrzését. Jött,szemközt a kis libapásztorral és amikor az megállotta libuskáival a legelő legzöldebb foltján, ő is oda igye-kezett a tehenével; hamarosan kötélpányvát kötött azelső lábaira s azzal eleresztette, hadd legeljen. ígymeg nem szökhetett. A borjú úgysem megy messzireaz anyjától. Nem sok gondot adott ilyenformán mel-lettök a pásztorkodás.

Gyurka rákiáltott a kis leányra: — Jóreggelt adj'Isten, Erzsike! — A libapásztor viszonozta a szívesköszöntést: — Neked is, Gyurica!

Egy darabig nem volt más mondanivalójuk. Alegényke a borjú felé csápolt az ostorával, hogy nedöfködje az anyja tőgyét. A kis leány meg a libuskái-nak hízelgett; szólingatta őket: libulibulibu, és ame-lyik elmaradt a többitől, azt hangosabban hívta: libu-libulibu.

A legény közelebb jött; errébb settenkedett.Dünnyögő hangon mondta: — Mához egy hétre hús-vét hétfője lesz: van-e már piros tojásod? Mert énmeglocsollak ám.

113

— Nekem nincs piros tojásom, — felelt a kisleány, egy kicsit elpirulva. — Semmilyen tojásomsincs. Én csak az árva rokon vagyok Esztinéniéknél.De Annának lesz húsvétra mindene; mert ő már nagyleány és neki Eszti néni a mamája, bizony.

Gyurka összeráncolta a homlokát. Elgondolko-dott. Nézte a leányt és meglátta, hogy milyen kurta aszoknyácskája.

— Teneked talán nincs is igazi ruhád; csak amitAnica elnyű, azt adják neked; mint nekem a bátyáimrossz gúnyáját.

A leányka bólintott. Lesütötte a szemét. Egy pil-lantást vetett aközben a Gyurka foltos ujjasára,amelyben a vézna gyerek csak úgy lötyögött.

Csend volt. Hallgattak. Csak egy nagyon vidámpacsirtának volt odafent a magasban sok-sok mon-dani valója. Az egész világ csillogott körülöttök a re-mek napfényben. Az ég szeme kékebb volt még azErzsikéénél is. Pedig azt Gyurka két kék nefelejcsneklátta.

— Én meg aszondom neked, — szólalt meg a ím— hogy szebb pirostojásaid lehetnek, mint akárki-nek, hogyha akarod.

A leányka ráemelte csudálkozó, reménységgelélénk tekintetét.

—Már hogy lehetne az, Gyurka? Hogy akarhas-sam én azt!

—Mondom, ha akarod; mert neked megteszem, —mondta a fiu dacosan, elszántan és a szeme arra réve-dezett, ahol az a nagy szürke vadludpár ácsorgott asásas szélén.

Az ég tengerén, a vadludak fölött, egy hatalmas

114

orvmadár keringett, felhőmagasságban. A teste erősvolt és sötét; a szárnya szélesen terpeszkedő és szintemozdulatlan; a farka pedig legyezősen szétterített éshófehér. Egy vén halászsas körözött ott, semmitsemtörődve azzal a vakmerő sólyommal, amely néhány-szor nekivágott s aztán tovább nyilait.

A leány észrevette a sast és felkiáltott: — Jaj, jöna héjjá!

A fiu megnyugtatta. — Ne félj, az nem héjjá; azmásra vadászik most, nem a te kis libáidra. — Látod,már mennek is ...

A vadludak, amott, felkerekedtek és nehézkes,alantjáró repüléssel húzódtak be a nádas rengetegébe.Ott leszállottak valahol.

— Hát akarod? — kérdezte a flu, követelő han-gon. — Kell tojás?A kisleány örvendezve mondta: — kell.

— Én tudom, hol van a fészkök; mindennaplesem őket; most annyi az egész, hogy te ne csak alibáidra vigyázz, hanem az én tehenemre is. Mindjártvisszajövök, mindjárt lesz olyan tojásod, amilyensenkinek sincs, — biztatta Gyurka a kis libapásztortés hamarosan lerúgta a bocskorát, feltűrte a gatyáját,végig a lábaszárán.A leány megszeppent.

—Mit akarsz, Gyurka? — kérdezte aggódva.—Megyek, elhozom neked a vadludtojásokat,

onnan a fészkökből. Már van benne tojás.—Azt én nem engedem! — kiáltotta a leány

ijedten. — Még bajod eshetnék. Nem kell a vadlud-tojás!A fiú mintha nem is hallotta volna. Indult egye-

115

nesen arra, ahol a vadludak a nádasban eltűntekCsak úgy félválról szólott vissza.

— Ne félts te engem, Erzsike; engem megbír azsombik; nincs a környéken olyan zsombikjáró, ami-lyen én vagyok; te csak várj itt és vigyázz a tehe-nemre. Tudom én már az utat a fészekhez.

A leány utána kiáltott: — Gyurka! Gyurka! ma-radj itt, Gyurka lelkem!

Ez a „Gyurka lelkem“ olyan volt a fiúnak, minta telivér-csikónak a sarkantyúzás. Jó messziről kiabáltvissza: — Te csak ne félj, Erzsike; mindjárt itt leszek,ne félj.

*Erzsike ott maradt a libuskáival, meg a tehénké-

vel és szívetdobogtató aggódással nézett a fiú után,amíg csak láthatta. Annyit megértett, hogy úgyishiába minden, az a „legény“ már végrehajtja, amit afejébe vett. Azt pedig megérezte, hogy a virtuskodásaegyenesen és egyesegyedül őneki szól. Hisz' meg-mondta a fiú, hogy ha ő akarja, akkor megteszi.

Állott egyhelyben és nézte-nézte a távolodó em-berkét, aki most őmiatta megy neki a veszedelmeketrejtő ingoványnak.

Különös érzései támadtak, aminők eddig mégsohasem.

ösztönösen sejtett meg valamit abból, amit aparadicsomi első Éva találhatott ki először, amikor azÁdámja őmiatta vonta magára az Úr haragját. Féltés mégis mosolygott. Csendben imádkozott, miközbenhevesen vert a szíve. Elsimította a homlokáról a-rá-hulló szőke hajfürtöket, azután a kezét a szívére tetteés nézett-nézett — oda.

116

Sem a tehénke a borjával, sem a kis libák nemtudtak erről semmitsem. De még a pacsirták sem,amelyek felváltva emelkedtek a magasba, hogy otthangversenyezzenek. A sas már régóta elvonult másnádasok felé. Az égen fehér kis felhők sodródtakarrább-arrább.

A kis pásztorleány várt-várt sokáig, és ezalatt aképzelete mindenféle bolondos tündérmeséket kevertössze a gondolataiban. Úgy volt, mintha Árgiruskirályfi ment volna most nekik a sárkányoknak, hogytüzönvizen eljusson az ő tündér Ilonájához. Maga-magában érezte a tündért, akiért az egész mese tör-ténik. A nagy magányban, amely körülvette, ő körü-lötte forgott az egész világ. Hisz' először jutott a tuda-tára annak, hogy ő is valaki, akiért nagy dolgok történ-hetnek; akinek a kedvéért egy „legény“ kész neki-menni még a halálnak is.

Elfeledkezett a tehénkéről, a kis libákról, min-denről; csak Gyurkát várta vissza, fokozódó türelmet-lenséggel.

Látta, amikor a nádasból felemelkedett a kétnagy szürke vadlúd. Abból kitalálta, hogy Gyurkamár ott járhat a fészek táján. Nem volt kétsége ab-ban, hogy rá is akad és hogy elhozza neki a tojásokat.

A vadlúd-pár nagy kanyarodóval járta végig anád fölött a környéket s azután leereszkedett a széle-ken terülő tocsogóra, ahonnan a sas elől felszállottvolt az imént.

Minden olyan csendes és nyugodt volt, amilyencsak a teljes eseménytelenség lehet. Pedig a kis pász-torleánynak az életében most robbant ki az első nagyforradalom. Megmozdult benne a mostanig szuny-

117

nyadó szív. Amióta Gyurkát féltette, hirtelen nővélett. Az alatt a rövid idő alatt, amíg a fiú hőstette le-folyt, átélte az örök Éva első nagyszerű szívdobba-nását, amely után nincs visszatérés a gyermekkorba.

Már nem a vadlúdtojásokra vágyott, hanem ma-gára, Gyurkára. Az első férfira, aki őneki tett valamiolyat, amit másnak senkinek sem. Öröm, vágy és bol-dogság költözött a szívébe, s mindebbe a szokatlanérzésbe szinte beleszédült.

Felkiáltott örömében, amikor, sokára, megpillan-totta a fiút a nádas szélén.

Gyurka most nem sietett, mint az imént. Óvato-san lépdelt egyik zsombikról a másikra, mint akinagyon vigyáz, hogy el ne essék, le ne csússzék, sezzel kárt ne tegyen valamiben, ami féltős.

A pásztorleány kitalálta, hogy a tojásokat félti.Érezte, hogy jobban ver a szíve. Alig várta, hogy

kijusson a kis legény a mezőre, ahol már semmi bajsem érhette. Akkor eléje szaladt.

—Hozod? — kérdezte lelkendezve.—Hozom! — kiáltotta a fiú büszkén.És amikor odaért a leányhoz, óvatosan levette

először a süvegét, úgy hajtva meg eközben a fejét,hogy a süvegből ki ne essék, ami benne volt. Abbanbiz' egy nagy vadlúdtojás rejtőzött. Gyurka letette asüveget a tojással együtt a füre, azután belenyúltjobbról is, balról is a kebelébe és az inge alól kivettmind a két oldalról egy-egy szép nagy tojást. Azokatis szépen belerakta a süvegbe.— Nesze, három — mondta diadallal.

A leány elpirult. Nem birt a szívével. Nem istudta szóval megköszönni a nagyszerű ajándékot, ha-

118

nem paradicsombeli ősanyja ösztönével hirtelen anyakába ugrott a legénykének és megcsókolta.

Gyurka először belesápadt; azután az arcát elön-tötte a vér. Egy helyben állott, mégis lihegett. Azegész nagy világot a magáénak érezte.

— No, akkor elhozom neked a többit is! —— kiáltotta fene elszántsággal, szinte magánkívül. —Mert ott hagytam még kettőt, hogy a ludak el nehagyják a fészköket. De már csak hadd hagyják el. .

Erzsike kacagott. — Nem, Gyurka, ez elég; na-gyon is sok; hadd maradjon meg a fészek. Jól tetted,hogy nem fosztottad ki egészen. Most csak hozd utá-nam a tojásokat és vigyázz, hogy el ne törjenek.Nagyszerű legény vagy te, Gyuricám!

Sipos Gyurka úgy engedelmeskedett, mint a pa-rancsolatnak szokás. Boldogan döcögött a páváskodókis pásztorleány után, aki úgy libbent előtte, minthaláthatatlan szárnya lett volna.

A tehénke meg a borja, meg a sárgazöld libus-kák, meg a nagy fehér ludak mind úgy nézték őketelcsudálkozva, mintha azt kérdezték volna: hát ezek-kel mi történt? Egészen mások, mint az imént voltak.

Még a ragyogó ég is megmosolyogta őket.

AZ ÚR.

Körtvélyesy Sándor negyvenötéves korában méglegényember volt. Gazdálkodott a birtokán, amelyetolyan szigorúan tartott rendben, hogy a cselédségerettegett tőle. Nem is beszéltek róla másképen, csak:«az úr». Ebben benne volt minden, amivel a vas-akaratú, hatalmas embert jellemezni lehetett.

Hajnalban ő volt az első, aki talpon volt a gazda-ságban. Torzonborz ispánja sohasem alhatta kimagát és olyan volt pislogó, vérbeborult szemével „azúr“ mellett, mint álmos majom.Az úr ott volt az etetésnél; ott volt a fejesnél;

mindig és mindenütt ott volt, ahol szükség lehetett agazda szemére, amely tudvalevően hizlalja a jószágot.. A béreseket ő tanította meg arra, hogy hogy kellaz ekeszarvát fogni; a kaszásokat meg arra, hogy hogykalapálják élesre a kaszájokat. Jaj volt annak, akivalamit másképen csinált, mint ahogy ő egyszer meg-mutatta.

Nem volt rossz ember, csak nagyon kemény.Semmi legkisebb mulasztást sem tűrt el; de akivelmeg volt elégedve, azzal jól bánt.

Még törvénykezést is ő tartott az emberei között.Azok őnélküle nem pörösködhettek. Minden vasárnapreggel elibe kellett állaniok azoknak, akiknek egymás-

120

sal ügyes-bajos dolguk támadt. Hétköznap csak ahalaszthatatlan ügyeket intézte el velők.

A rapport ideje mise utánra esett. Akinek nemvolt múlhatatlan dolga a pusztán, annak be kellettmennie a közel levő faluba misére; de a következővasárnap azok kerültek sorra, akik legutóbb akadá-lyozva voltak.

Amikor a rapportra hívó kis harang — ezzeljelezték a delet — megcsendült, minden panaszos félsietett az úr elé, aki jó időben a szabad ég' alatt,rossz időben pedig a hosszú ambituson, vagy az irodá-jában tett köztök igazságot.

Felállottak szépen sorjában, ha többen voltak.A férfiak is külön, az asszonyok is külön. De rendeskörülmények közt minél kevesebben voltak; sőt gyak-ran történt az is, hogy egyetlenegy panaszos semakadt.

Ennek megvolt a maga természetes és egyszerűoka.

Aki tudniillik komoly ok nélkül vádaskodott,annak szűk lett a világ. Az úr úgy ellátta a baját,hogy máskor kétszer is meggondolta, amíg ki mertenyitni a száját valamiért.

Fellebbezés pedig nem volt.Akinek az ítélet nem tetszett, — fel is út, le is

út, — mehetett. — Az úr még felmondást sem kívánt.Egyszer a juhásza, egy nagy melák ember, valami

nyelveskedésért meg találta verni incifinci kis felesé-gét. Az asszony ott volt a vasárnapi rapporton ésamikor őrá került a sor, sírva-sopánkodva mutogattaa kék foltjait.

— Egészen agyonütött az uram, tekintetes úr, ké-

121

rem; nem bírom a karomat azóta; boszorkányokkal ál-modok azóta; hogy verje meg az Isten a nagy marhamihaszna emberit; hiába eszi ez a kenyeret, mert egésznap csak lustálkodik odakint. Az árnyékba hasal ésbelebámul a világba. Még a nyájat is a pulija terelgeti.Ő csak pipázik, meg köpköd, hogy csapjon belé anyila . . .

Az úr rákiáltott:— Csend! Elég legyen!Az asszony ijedten fogta be a száját.Az úr a juhász felé fordult. Ez azt jelentette, hogy

most már védekezhetik, ha tud.Az öles «nagymarha» ember csak ennyit mondott:— Tetszett most hallani. Ennek a nyelvét külön

kell majd egyszer agyonütni.Az úr magába nyelt egy csendes mosolygást. Az

asszonyhoz fordult.— Maga ezentúl lakatot tesz a nyelvére, érti? Ha

nyelveskedik, az ura megint meg fogja verni, érti? Té-ged pedig — ezt már a juhásznak mondta — én ver-lek meg, ha ok nélkül vered a feleségedet. Pusztul-jatok.

Juhászék most már elgondolkodhattak azon, hogymeddig tart az «ok nélkül», és hol kezdődik az ok. Aza biztatás, hogy az úr maga veri meg az ok nélkül ve-rekedőt, éppen elég volt csillapítónak. Tudták már,mit jelent az, ha az úr ver meg valakit.

Az egész verés csak egy pofonból szokott kitelni,de attól egyszer egy béres keresztül esett a fején; egyrészegeskedő kocsis pedig, aki éppen az irodai szek-rény mellett állott, úgy lendült bele a szekrény ajta-jába a fejével, hogy az ajtó befelé nyílt ki.

123

Ilyennek ösmerték Körtvélyesyt mindenütt, aholmegfordult. Zsarnoktermészetű, de egyébiránt jóindu-latú ősembernek, akitől csak a rosszak félhettek.

Vagy húsz esztendő óta mindig házasították volnaa barátai, de nem hajlott a jó szóra. — Melyik asz-szony bírná ki én mellettem? — szokta mondani. —Hisz ha én súgni akarok, akkor is ordítok. Csendesenlépni sem tudok. Jó kedvemben is káromkodom. Úgyfüstölök, mint a szalmával fűtött kémény. Akit meg-ölelek, az jajgat.

De — mi tagadás — a szépnem sem igen rajon-gott érte.

Híréből ösmerték már az egész környéken és habekopogtatott is valamelyik leányos házhoz, a kisasz-szonykák megszökdöstek előle. Hisz' még udvarolnisem tudott. De az udvarlókat a puszta jelenlété-vel is elriasztotta. Senki sem akart vele összetűzni.Pedig ő nem igen kímélte a «nyálasokat», ahogy a vá-rosi ficsúrokat aposztrofálni szokta.

Mindaddig így volt, amíg a Közművelődési hang-versenyen meg nem ösmerkedett Kertész Kamillával,aki már túl volt a harmincon, és minthogy egyáltalá-ban nem lehetett szépségnek tartani, minden jelszerint az örökös pártaviselés sorsa várt rá.

Pedig rég megérdemelt volna egy jóravaló férjet,mert jobb háziasszonyt elképzelni sem lehetett; aszeme pedig olyan eleven, nevető, beszédes volt, hogycsak a nyelve lehetett még beszédesebb.

Gömbölyded, kistermetű leány volt; végig egy-forma széles; de olyan fürge és mozgékony, hogy amígfiatal volt, a legjobb táncosnak tartották. Szerényenéli özvegy édesanyjával, akinek egyetlen nagy bánata

123

az volt a világon, hogy nem bírt férjet fogni a leá-nyának.

— De mama, — mondta neki Kamilla, — mitakar? Mit sürgeti azt a férjhezmenetelt? Nem késtemén még el. Akkor mehetnék férjhez, amikor akarok, —ha akárkihez mennék. De nekem ezek a piperkőcökúgy sem kellenének. Olyan ostobák, mint a főzőkana-lam. Amint az ember okos dologról kezd velök be-szélni, csak meresztik a szemöket és valami buta vic-cel ütik el. Ezek azt hiszik, abból áll az udvarlás, hameg tudnak nevettetni valakit és magok nevetnekhozzá a legjobban. Van itt valaki, aki legalább férfi;aki ember a talpán; aki dolgozik és nem él hiába.Hozzon össze vele mama; ahhoz hozzámegyek; — jótállok róla, hogy hozzámegyek. Ezt csak bízza rám.

Több sem kellett a mamájának.Amikor megtudta, hogy az a «valaki» Körtvélyesy

Sándor, egy kicsit megszeppent ugyan, mert nem tar-totta valószínűnek, hogy ez a megcsontosodott agg-legény kapható legyen még holmi bolondságra; de úgyügyeskedett, felhasználva az összeköttetéseit, hogyazon a hangversenyen okvetetlenül ott legyen azaranyhal, akire Kamilla kivesse a hálóját, — és hogyegymás mellett üljenek.

Hangverseny után aféle bál is volt.Amikor a táncnak hajnal felé vége volt s a höl-

gyek hazamentek, a férfiak még egy pohár kvaterkáraegyütt maradtak s a cigányt is ott tartották.

Körtvélyesy húzatta, és itatta az incifincieket, a«nyálasokat», akik egymásután dőltek ki mellőle.

Pásztor Jancsi győzte legtovább, de annak is da-dogott a nyelve, amikor bamba bizalmaskodással

125

dünnyögte oda a barátjának: — Nagy kujon vagySándor, — ugyancsak legyeskedtél a körül a Kamil-lácska körül. Még ilyen szépnek, mint ma, nem is lát-tam. Olyan a szeme, mint a parázs. És hogy tudtáncolni...

—Tud, — mondta Körtvélyesy röviden. És ami-kor Pásztor Jancsi is végkép kidőlt, rászólott a ban-dára:

—Utánam, füstösök!Vitte a cigányokat a Kamilla ablaka alá és ott

halkan, lágyan, gyöngéden, suttogva, elhúzatta velökazt, hogy: «Csak egy kislány van a világon» ...

Kamilla megcsókolta odabent a mamáját. — Mitmondtam, mama?A többi már szinte magától ment.

Körtvélyesy Sándor csakugyan elvette Kertész Ka-millát, akiben az is tetszett neki, hogy nem nagyonfiatal s így még összeillenek; de tetszett minden egyébis; az elevensége, a jó gazdaasszony híre, az igényte-lensége, az esze, sőt még az is, hogy nem volt valamiszépség, akinek tudja Isten, mi mindenen járhatnamég a titkos gondolata.

Nászútra kimentek egyenesen a pusztára és ott azúr azzal kedte az udvarlást, hogy apróra megmutoga-tott a menyecskének mindent. Körülvezette a gazda-ságban; elmagyarázta neki, hogy ezek a szép zsemlye-szín-tarka tehenek simmentháliak; a kocák meg tisztafajtájú yorkshiriak; a tyúkok plymuthok, a libák fél-vér emdeniek; a gazdaasszonyt Trézsinek hívják; azálmos ispánt meg Cserepes Miskának; van a pusztánszázötven birka; a kertben kétszáz gyümölcsfa; a mé-

125

hesből az idén két mázsa mézet fognak eladni; a ku-korica egy kicsit gyenge, mert kevés volt az eső, — dea szőlő annál jobb termést ígér, mert sem filloxera,sem peronospora nem pusztította. Itt van a cséplőgépbódéja; amott vannak a félszerek, az istállók, meg agránárium; az a ménló, amelyet most jártat a kis ko-csis, az ő hátilova; de van itt egy pompás, nyugodt,sárga kanca, amelyen az asszony is bátran lovagolhat...Mire elkészültek az ösmerkedéssel, este lett.

Aztán megtörtént az a csuda, hogy az úr hajnal-ban — először életében — nem sietett ki a gazdaságba.Délfelé járt, amikor reggeledett neki.

Az egész nap úgy telt el, ahogy a mézeshetek elsőnapjai telni szoktak. A fiatalasszony aznap nem is mu-tatta magát.

Hanem másnap már ő volt az, aki az urát felkel-tette.

— Tessék a dolga után látni. Én is magávaltartok.

És ellentmondást nem tűrő határozottsággal öltö-zött neki a hajnali kirándulásnak.

— Szívem, drágám, mit akar? maga csak pihen-jen. Nem való az magának — tiltakozott az úr.

De Kamilla nem engedelmeskedett.— Ott akarok lenni, ahol maga van. Mindent meg

akarok tanulni.Az úr kacagott.— No de ilyet! micsoda asszony lesz ez!Szörnyen tetszett neki az a kedves erőszakosság,

amellyel a felesége kijelentette, hogy ott akar lenni,ahol ő van. Hát legyen ott. Amíg meg nem unja ésbele nem fárad.

126

A cselédség nagy szemet meresztett, amikor azurat az asszonnyal együtt látta meg az istállókban,meg mindenütt máshol is.

A juhászné összecsapta a kezét, úgy súgta azöreg béres feleségének:

— Sohasem hittem volna, hogy annak a nagy-marha embernek (ez szavajárása volt) ilyen hitványkis felesíge legyik!Reggelizésre visszakerültek az uri házba.Ott pedig Kamilla rögtön elkezdett rendezkedni.

— Ez így nem jól van ... Az irodát át kell hur-colni abba a nagy vendégszobába, ott a folyosó végén.Az uriszobából lesz az ebédlő, az ebédlőből a szalon, aszalonból az én nappalim; szalon ezután nem is lesz;csak a hálószoba maradhat úgy, ahogy van, mertamellett van a fürdőszoba.Az úr nem tudott hová lenni.

— De szívem, angyalom, mire ez a nagy felfor-dulás? Jó volt ez így eddig.

— Nem lesz jó ezután, — vágott közbe a me-nyecske határozott hangon. — Maga ehhez nem ért;ezt én jobban tudom. Maga parancsoljon odakint; énparancsolok idebent.

Az úr kacagott. Így ővele még nem beszéltek. Va-lahogy furcsán tetszett neki ez a fölényeskedő akara-tosság, amelyet roppantul élvezett.

— Hát jól van, galambom; rendezkedjél, ahogytetszik; azután, ha nem jó lesz, visszacsinálunk min-dent.

— Hogy amit én intézek el, azt vissza kelljencsinálni? Bizza csak rám. — Mikor is szokott ebé-delni?

— AZ ÚR

127

—— Amikor ráérek, angyalom. Gazdaember nemköti magát perchez. Ahogy a dolgaim engedik.

— Ezentúl pontban félegykor ebédelünk. Mu-tassa az óráját. Ahhoz igazítjuk a többit is. És ké-rem, hogy legyen pontos, mert különben elromolhatika jó ebéd.

Az úr csak kacagott.— Valósággal haptákba állít, — mondta magá-

ban. De a világért sem akarta elrontani a feleségekedvét. — Próbálja meg az önálló háziasszonykodást.Előbb-utóbb úgyis csak ráun. S ha nem, talán annáljobb. Ki tudja?

A vasárnapi misére az úrnak is el kellett menni,pedig nem szokta meg. Elég nagy templom volt nekia puszta.

— Jó példával kell előljárni, — mondta az asz-szony, azzal a bizonyos határozottsággal. — És vittemagával az urát is. A plébános úr úgy meglepődöttezen, hogy majdnem belesült a Miatyánkba.

Mise után következett a rapport.Az egyik béreslegény úgy rávágott a vasvillával

az ökre csípejére, hogy a szegény állat belesántult. Aközvádlót az ispán képviselte.

A béres megkapta a pofont.Kamilla majd elájult, amikor látta, hogy az erős

parasztlegény hogy pördül meg maga körül az úr si-mogatásától.

—Ezentúl nem fogja nekem ütni az embereket,— mondta a rapport után. — Még agyonüt egyszervalakit. Borzasztó, milyen ütése van.

—Drágám, ehhez az egyhez mégis én értek job-ban, — jegyezte meg az úr, megint csak kacagva.

128

— Mindegy. — A rapportot ezután én tartom. Hamajd ütni kell, akkor hívom magát.

Az úr olyan mulatságosnak tartotta az ötletet,hogy erre is harsogva kacagott.

— Jól van, angyalom. Cask rajta. Egyem a min-denét a kardos menyecskéjének. Majd ügyelek rá,hogy baj ne legyen. Tetőled kitelik szívem, hogy mégSárkányt is megnyergelteted magadnak és ráülsz.

(Sárkány az úr tüzes, rabiátus ménlova volt, asaját használatára.)

— Miért ne? — mondta az asszony olyan han-gon, mint aki meg is akarja tenni.

Az úr nem mert tiltakozni. Attól tartott, hogyakkor igazán megteszi.

Magában pedig azt gondolta:— Szépen jártam én ezzel a bolondos, édes kis

zsarnokommal.Egyszer be kellett mennie a városba és a régi ba-

rátaival úgy eltelt az ideje, hogy csak éjfél felé kerülthaza.

Kamilla fent volt és olvasott.A vacsora ott volt az asztalon, érintetlenül.Az úr elképedt. — Mi az, édesem? az Istenért,

miért nem feküdtél le? Talán még nem is vacsoráztál?—Nem. Magát vártam. Azt ígérte, hogy vacso-

rára itthon lesz, hát vártam.—Őrültség! — pattant fel az úr; de nyomban

odasietett a feleségéhez és elkezdte volna ölelgetni.Az asszony nem engedte.— Ma nem. Ma meg se érintsen. Haragszom ma-

gára.Az úr borzasztóan restelkedett. Csakugyan azt

129

ígérte volt, hogy vacsorára megjön és nagyon bán-totta, hogy szószegésen érték. Éppen a felesége! ...Meg az is szörnyen rosszul esett neki, hogy az asz-szony nem vacsorázott őnélküle. De legjobban mégisaz izgatta, hogy duzzogó felesége mára eltiltotta ma-gától.

Ez mégis csak sok. Ez nem járja. Éppen ma ta-lálta pedig a legkívánatosabbnak. A tilalom csak fo-kozta azt a vágyát, hogy megölelje.

Majdnem kitört belőle a régi zsarnok, aki a magaakaratán kívül egyebet nem ösmer: de még jókoreszébe jutott, hogy azzal csak ronthatna. A kis baj-ból nagy lenne.

Olyanná vált, amilyen sohasem volt.Elkezdte az asszonyt kérlelni, engesztelni.A felelet csak ez volt rá: ma nem!Egy kicsit erőszakoskodott. Vadult az ellenál-

lástól.Az asszony élesen csengő hangon utasította el.— Akkor soha többet! — mondta ijesztő hatá-

rozottsággal.Az úr megriadt. — Kitelik tőle, gondolta, és nem

folytatta az ostromot.Másnap az aszony úgy köszöntötte, amikor a

hajnali szemleútról megjött, mintha semmi sem tör-tént volna. Még csak nem is említette a tegnapi esetet.

Az úr is hallgatott. De feltette magában, hogytöbbet nem szegi meg a szavát. Ezt az asszonyt nemlehet büntetlenül megsérteni.

Egyszer eljöttek hozzá a pajtásai egy kis dári-dóra.

130

Bejelentették neki, hogy nevenapja lesz ekkorineg ekkor, — ahogy régente szokták.

Körtvélyesy Sándornak akkor volt nevenapja az-előtt, amikor a barátai akarták. Egy évben akár-hányszor.

Megkérdezte a feleségét, hogy mit szól ehhez arögtönzött névnaphoz.

Most az egyszer az asszony nevetett. Tetszettneki az a bolondos régi névnapozás, kommandóra.

— Csak hadd jöjjenek, — mondta vidáman. —Szívesen látjuk őket. Csak egyet kötök ki. Hogy énis magokkal leszek végig. Akkor nem lesznek leivá-sok, szertelenségek. Nincs is arra szükség. Magánaksem való már az, kedves uram.

Az úr erre a szóra nyelt egyet.Macskát vagyok én a te „urad“, gondolta; de

nem mondta. Inkább te vagy már az uram és paran-csolóm, te kis zsarnok.

A vendégek a terminusra megjöttek és hoztákmagokkal a «füstösöket» is.

De olyan szépen mulattak, cigányoztak, danol-tak egész éjjel, hogy egy sem veszítette el közülök azemberi formáját. Persze a háziasszony ott volt velök,amíg csak el nem mentek.

Pásztor Jancsi a búcsúzáskor alázatosan csókoltneki kezet.

— Gratulálok, nagyságos asszonyom! Alaposanmegszelidítette ezt a bölényt.

Még az úr is kacagott. Még pedig őszintén, jó-ízűen.

— Házasodjál meg te is, te vén medve, addig

131

pedig hallgass; ne beszélj olyasmiről, amihez nem ér-tesz, — mondta neki az úr.

Amikor mindenki elment, még az is kiszaladt aszáján, hogy: hála Istennek!

Az asszony megölelte, megcsókolta.— Édes, jó uram, — mondta neki szerelmesen.Az úrral nyulat lehetett volna fogatni.Felkapta a feleségét az ölébe, úgy vitte a fész-

kekbe.Másnap, — vagy inkább aznap, — másodszor

történt meg, hogy délben kászolódott fel.A szobaleány sietve ment a konyhába és jelen-

tette Trézsinek:— Adhatja a reggelit, felkelt az úr.

ALKU DIÁNÁRA.

Egy parasztfiú levelet hozott Doromlásy tekinte-tes úrnak a szomszédos pusztáról.

«Kedves bátyám, — írta Nyírő — holnap kez-dem a foglyászást, amelyre múltkori ígéretemhez ké-pest, ezennel tisztelettel meghívom, Jolánka kisasz-szonnyal együtt. Magunk leszünk, hármasban, és ígyannál inkább számítok Jolánkára, aki ne fáradjon ele-mózsia-készítéssel, mert itt minden lesz; de hozzonpuskát ő is. Úgy tudom, hogy szokott vadászni; fogolydögivei van. Bátyámuram nem szereti az olyan «fer-geteg-vizslákat», amilyeneknek az enyémeket csú-folja; Jolánkának majd bemutatom új akvizíciómat,Diánát, a vizslák gyöngyét. (Erre persze bátyámuramjót nevet.) Találkozás reggel kilenc órakor a rétigulyakútnál, a fűzfasor sarkán. Jolánkát okvetetlenülel tessék ám hozni. Bátyámuramat sokszor üdvözlöm,Jolánkának pedig kezét csókolom és őt különösen ké-rem, hogy feltétlenül eljöjjön. Szerető öccse, Gábor.»

Az öreg úr megüzente a gyerekkel, hogy köszönia meghívást, ott lesznek, ő bizony csak akkor irt, hamuszáj volt. Azután ment a levéllel a leányához.

— Jolánkám, ez a hosszú epistola nekem vanugyan címezve, de sokkal inkább neked szól. Nesze,olvasd. Hanem ne hallgass erre a szeleburdira és

133

csak készülj az elemózsiával, mint rendesen. Az éngyenge gyomromnak nem akármi való. Olyan pogácsátpedig, amilyet te sütsz, Nyirőnek még az öregapjasem evett.

Másnap kilenc órakor a vendégek fogata beka-nyarodott a füzesfasor sarkához, ahol a fiatal házi-gazda lelkendezve sietett eléjök.

Amikor a kisasszonyt leemelte a kocsiról, úgytartotta a karja közt, hogy szinte megölelte. Mögötteegy kávébarnafoltos szép vizsla ugrált, szűkölt, nyi-hogott és kellette magát mindenképen, ő is résztakart venni a vendégek üdvözlésében a maga módjaszerint.

— Ez az a híres? — kérdezte az öreg úr, meglehe-tősen bizalmatlanul.

Nyirő csettintett a vizslájának.— Ide gyere Diána! ülj le szépen! csókolj ke-

zet a kisasszonynak! — Gida bácsira pedig ne ne-heztelj; ő még nem tudja, hogy ki vagy.

Azután levette a kocsiról a Jolánka kis kaliberűpuskáját s nagy dicséretek közt kezdte nézegetni. —Gyönyörű kis jószág! gratulálok hozzá.

— Egészen új, most kaptam apuskától. Ma va-dászom vele először, — olyan izgatott vagyok, —mondta Jolánka, bájos tüneteivel a kezdődő vadász-láznak.

Az öreg úr eközben tempósan készülődött. Nya-kába vette a vadásztarisznyáját, vállára dobta sokatszenvedett ócska puskáját; megigazgatta a nadrágszíj-ját; kurtaszárú pipáját a zsebébe dugta; azután elő-

134

vette a tarisznyájából a kis pálinkásbutykost s oda-kínálta Nyírőnek.

— Szopd meg öcsém. Ilyet még nem nyeltél. Ma-gam főztem.

A legény kortyintott egyet, de előbb ráköszöntötteJolánkára.

— Hanem azt megmondom, — csattant fel azöreg úr, — hogy én külön vadászom. Nekem az akengyelfutó dög ne legyen az utamban, ösmerem afajtáját, mind a világ végéig nyargal. Nekem is voltéletemben néhány szedátus komoly vizslám; tudom,mi a különbség.

Nyírő megemelte a kalapját.— Ahogy bátyámuram parancsolja. — A vad-

őrhöz fordult: — Ferenc, vigyázzon! ahogy mármegmondtam: a répatáblában kezdik. Minden hajtó-gyereket vigyen el magával; csak Ürgét, a cigányt,hagyja itt vadhordozónak.

Az öreg úr a vadőrrel balra indult, a fiatalok megjobbra a kukoricások felé, amelyek közt tarlósávokhúzódtak.

—Aztán ne vesszetek el a szemem elől! — szóltvissza Gida bácsi.

—Mindig látni fog bennünket, bátyámuram;számítok rá, hogy szüksége lesz még Diánára. Ami-kor kellünk, ott leszünk.

*Remek augusztusi nap volt. A füves rétszalagon,

ahol a fiatalok áthaladtak, pattogtak a szöcskék a lá-bok előtt. Nem messze tőlök egy méltóságosan lép-kedő gólya tocsogott a lapos medence sással benőttfoltján. Egy bokron sordély serregett. A réten alacso-

135

nyan cikáztak a fecskék. A tarló felett vércse libegett.Az ég mezőjén fehérrózsafelhők nyíltak.

— Rég nem láttam, Jolánka, — kezdte a férfisimogató hangon.

A leány elmosolyodott. Pajkos szeme megvillant.—Ma egy hete. Olyan régen volt az?—Nekem egész örökkévalóság. Én már nem bí-

rom tovább. Ha apuska jókedvű lesz, én ma szó-lok neki.

—Jaj, inkább ne! — ijedezett a füléig piruló kisleány.

—De mikor olyan régóta szeretem!Jolánka hamis csodálkozással kérdezte:

—Mióta?—Amióta élek! mert csak azóta élek.—Hallgasson: a cigánygyerek fülel.

Éppen a kukoricáshoz értek.—Ürge! menj be! — parancsolta Nyírő.A more eltűnt a magas kukoricában.A vizsla eközben előre szökött, mert észrevette,

hogy nem törődnek vele. A tarló szélén hirtelen meg-torpant, kinyújtódzott és megmerevedett, mint aszobor.

— Diána áll! — kiáltotta Jolánka.— Nahát csak töltse meg a kis puskáját; mind-

járt meglátja, mit tud ez a — «dög.»Jolánka kapkodva kereste a töltényt a tarisz-

nyájában.— Ne siessen, csillapította Nyírő; gyerünk oda

nyugodtan. Diána megvár, nem mozdul. És csak hig-gadtan lőjjön.

Ott állottak a vizsla mögött, amelynek az orr-

136

cimpája remegett, a szeme tüzelt s az egész testefesteni való helyzetben nyúlt ki.

— Előre! — parancsolta Nyírő.A vizsla egy pár lépéssel előre csúszott s akkor

a barázdából felberregett egy fürj.Jolánka ráfogta a puskáját és szelesen lőtt. A

fürj tovább repült. Most a Nyirő puskája durrant sa fürj leesett.

A vizsla meg sem moccant. Nyírő megtöltötte akilőtt csövet s csak akkor parancsolta neki: —hozd el!

Diána rohant, felkapta a fürjet, hozta és leültvele gazdája elé, aki szépen kivette a szájából.

— Ez szép volt, — lelkendezett a leány. — Haén így tudnék lőni! ... De ha fogoly repül, ne várjonrám, mert én bizonyosan elhibázom! Tudja, nemismerem még ezt a kis puskát, — mondta bájos ko-molysággal.

Ürge odabent motoszkált a kukoricatábla köze-pén. Egyszerre csak felrobajlott előtte egy falka fogolyés keresztben repült a vadászok felé.

— Lőjjön! — kiáltotta Jolánka.Nyírő duplázott és két fogoly lekalimpált a

tarlóra.— Hozd el Diána!Diána rohant; felvette először a közelebb lévőt,

azután ment a másikért. Ott letette az elsőt és addigmesterkedett, amíg mind a kettőnek át nem fogta anyakát. Úgy hozta a két foglyot, egyszerre.

Jolánka tapsolt. — Brávó! Jaj, ha ezt apa láttavolna!

Egy elmaradt fiatal fogoly rebbent ki Ürge

137

elől ebben a pillanatban. Nyírő rálőtt. A fogoly esett,de azért még egy lövést kapott. Arra ronggyá váltanzuhant le.

—Miért lőtt kétszer? — csudálkozott a leány.—Mert először csak szárnyaztam. Az igazi va-

dász nem engedi szenvedni a vadat.—Maga sohasem hibázik?—Ha akarom, nem.—Hogy csinálja?—Nem lövök hazárdul. De most már maga mu-

lasson, édes Jolánka.—Nem — nem! Én csak nézem magát. Úgy sze-

retem nézni . . .—A fiatal ember odáig volt.—Mindig? — kérdezte olvadozva.—Amikor ilyen szépen eltalálja a vadat. De fo-

gadjunk, hogy mégis csak hibázik maga is.—Fogadjunk; — de mibe?—Abba, hogy — maga megtanít engem nem

hibázni.—Azt csak egy módon tehetem.—Ugyan hogy?—Ha az egész életén át mellettem lesz; mert ez

a tanítás sokáig tart. És folyvást gyakorolni kell.Jolánka elpirult. De Diána kisegítette a zavarból.

Mialatt Ürge a harmadik foglyot is felakasztotta, őa tarlón produkálta magát és újra állott.

Nyírő legyintett. — Nyúl van előtte, mondta; aztmost még nem lövünk.

—Honnan tudja, hogy nyúl van előtte?—Onnan, hogy Diána minden vadat máskép áll.

138

Most szinte lehasal, amit szárnyas vad mögött nemtesz. Gyerünk oda.

Amikor a szoborvizslához közeledtek, az elől fel-pattant egy nyúl és pattogva bakfittyeit elfelé.

Diána levágta magát egészen a földre, úgy nézetta nyúl után.

Jolánka el volt ragadtatva.— Ha ez a vizsla az enyém volna!Nyírő mosolygott. — Annál semmi sem köny-

nyebb, — mondta mohón.—Eladja? Megveszem! Mi az ára?—Egy galamb az ára. Csak egy galamb.—Van minekünk olyan? — kérdezte a leány ár-

tatlan arccal.—Magának nincs, hanem az édes apjának van.Jolánka lesütötte a szemét. Beszédesen hallgatott.Nem állhattak egy helyben; Gida bácsi jól lát-

hatta őket. Tovább haladtak. Egyik kukoricatáblátóla másikhoz. S eközben folyvást repültek és potyogtaka foglyok. Nyírő minden lövésére nőtt eggyel a zsák-mány. Ki akart tenni magáért az imádottja előtt.

— Azt fogjuk mondani, hogy felét maga lőtte.Jolánka kacagott.—Azt úgy sem hinné apus. De hibázzon már el

egyet; arra azután mondhatjuk, hogy én lőttem.—Csak azért sem. Ma nem szabad hibáznom.

Már babonából sem. Hogy maga folyvást csak engemnézzen. Én meg magát. Örökké csak magát.

Diána segített Ürgének. Ha a cigánygyerek nemtalálta meg a sűrű kukoricába esett foglyot, NyírőDiánát küldte érte.

Így azután egyetlen fogoly sem veszett el.

139

Nyíró már unta a lövöldözést. A gondolata nema foglyokon volt. Alá-alá kukucskált a kisleányPanama-kalapjának és örökké búgta neki, amit aszíve az ajkára dobogott.

Egy fogoly hátrafelé repült; Nyírő későn vetteészre; de azért rá durrantott. Hibázott.

Jolánka tapsolt és kacagott.—Végre valahára! ... Most már azután meg-

tanít engem .. .—Mindenre! drága! mindenre; örökké, — ára-

dozott a legény összevissza keverve hetet-havat.Már kezdett a dolog aggasztóvá válni, mert azt

sem tudta, mit beszél. Úgy tipegett a Panama-kalapkörül, mint a szerelmes fajdkakas.

Ekkor szerencsére történt valami, ami hirtelen ki-józanította.

A répaföld felől nagy kiabálás hallatszott.— Hej! ... hej! . . . ide azzal a döggel! ...A fiatalok láthatták, hogy Gida úr a két tenye-

réből tölcsért csinálva ordít.— Bizonyosan lelőtt valamit és nem találja.

Diána, most tégy ki magadért! .. . Segítünk rajtok, —mondta Nyírő. — Gyerünk oda.

— Itt esett le; ezen a szent helyen, — mutogattaaz öreg úr a «szent helyet». — Mint a rongy, úgyesett le; — lássuk azt a hírest! most mutasd be ...

Nyírő intett a vizslájának, amely nyomban otttermett a vadját kereső vadász mellett. — Körülszag-lászta a talajt, azután földre tartott orral hirtelenmegindult.

— Nem ott! nem arra! bolond! itt keresd! —kommandírozta Gida bácsi a távolodó ebet. — Na

140

látod, — fordult Gábor úrfihoz, — kiszalad a világ-ból. Ilyenek ezek mind. Versenyparipa ez, nem vizsla.A versenyparipa pedig csak ment az orra utánés hirtelen megtorpant.

— Ott van a foglya, Gida bácsi. — Hozd el Diána!A vizsla egyet ugrott a répa közé és elkapta afelrebbenni próbáló szárnyazott foglyot, amely máridáig futott. — Hozta is szépen, vágtatva, és megült azsákmányával a gazdája előtt.

Gida bácsi hümmögött.— Nem rossz, — nem rossz ... — mondta és fél-

oldalt sandított Nyírőre, hogy vájjon nem neveti-e ki.Annak több esze volt, semhogy a Jolánka apját

magára haragítsa. . .Különben is Jolánkával volt nagyon elfoglalva.

Biztatta, hogy ő vegye el a foglyot a vizslától. Éstudja Isten, miket sugdosott neki amellett.

Az öreg úr megszólalt:—Te Gábor . ..—Tessék parancsolni, Gida bácsi.—Adnék ezért a kutyáért egy . „ „—Nyírő közbevágott: — borjas tehenet, úgy-e, de

Diánáért még az egész gulya is kevés lenne. Hanemmaga megkaphatja ingyen.

A bácsi kérdőjellé vált.— Ha a galambjai közül választhatok egyet, ame-

lyik nekem tetszik.Doromlásy Gedeon nagyot nézett. Látta, hogy

erre a szóra a leánya zavartan fordul el. Kitalált va-lamit.

— Kérdés, — mondta furfangos ábrázattal, —hogy az a galamb mit szól az esethez.

141

Jolánka hirtelen megfordult. Nevetett.—Apuskám, Diána már az enyém, arra nem kell

már alkudni.—Igen-igen, — hadarta a legény — azért a ga-

lambért . ..—Jolánka jelentősen nézett rá, úgy mondta:— Hát most szóljon, beszéljen.A fiatalember megértette.— Ezt a galambját kérem, Gida bácsi, — kiál-

totta harsogva és Jolánka mellé ugrott.Az öreg úr felhúzta a szemöldökét.

— Ez drága foglyászat, — morogta tettetett ko-molysággal. — Most már se galamb, se vizsla.

Diána a gazdájához akart dörgölődzeni, de az el-kergette.

— Mars az úrnődhöz! Semmi közöm hozzád!Jolánka az apjához simult.— Drága kis apám, engedd meg, hogy neked ad-

jam Diánát — nászajándéknak. Akkor minden a tiédmarad.

Az öreg úr megölelte a keblére boruló virágszálat.— Isten neki, — mondta. — Gyere ide te is, te

szeleburdi.Nyírő Gábor boldogan sietett leendő apósa karja

közé.

A TERMÉSZETTUDÓS.

Az öreg Gáti Simon, irodai zsölyéjében ülve, he-lyet mutatott a nagy íróasztal mellett a látogatójának,aki csinos fiatalember volt és szerényen állott előtte,miközben a kalapját forgatta.

— Üljön le, öcsém. Eszerint maga mer arra vál-lalkozni, hogy nálam gazdasági segéd legyen. Jól meg-gondolta-e? Tudja-e mindazt, amit megkövetelek at-tól, akit magam mellé veszek?

A fiatalember alázatosan bólintott.— Olvastam a hirdetést, kérem alássan; ide olyan

ember kell. aki jártas a természet ösmeretében, ki-váll az ornithológiában, a botanikában .. .

Az öregúr közbevágott.— Igen-igen, mert nekem nem az a lényeges,

hogy mit tanult valaki a gazdasági szakiskolában, amitén nem tudok. Amit a gazdának itt tudnia kell, arraúgyis én tanítom meg az embereimet, a magam mód-szere szerint. Én már olyan konzervatívnak csúfoltöregember vagyok, aki a legújabb kitalálásokat nemösmerem; de azért a saját eszem szerint megelégedé-semre boldogulok. Negyvenéves prakszisom van ab-ban, hogy a birtokomon mit hogyan kell termelni.Ahány ház, annyi szokás. Az én rendszerem itt nálambevált és így nem vagyok hajlandó attól eltérni. Va-

143

lami nagyon tudományos ember engem csak zavarna.Nálam úgy kell gazdálkodni, ahogy én szoktam. Aznem baj, ha iskolákat végzett; de itt elölről kell kez-denie mindent. Majd megtanulja. Hanem olyan fiatal-emberre én még nem akadtam, aki kedvem szerintvaló jártasságot hozott volna magával az én stúdiu-maimban, az ornithológiában, meg a botanikában,ami nélkül a gazda csak félgazda. Hisz' nem elég azttudni, hogy van a világon veréb, meg varjú, meggólya, meg vércse; meg hogy a gazda a gabonaféléket,kapásokat, meg lucernát, lóherét, kölest, muhart ter-mel, hanem én azt akarom, hogy ösmerje az egészmadárvilágot, a rágcsálók minden fajtáját; és vala-mennyi füvet, virágot, gyomot, amely a rétemen, mega földemen nő. Aki ezt a tudományt nem hozza ma-gával, azt én erre megtanítani nem érek rá. Pedigidegessé tesz, ha valaki a kányára, ölyvre azt mondja,hogy sas; ha a pacsirtát a pityertől nem tudja meg-különböztetni; ha a füzényt összezavarja a csarappal;vagy még azt sem tudja, mi fán terem a kettő. Mind-járt tarthatunk egy kis vizsgálatot. Mondja meg ne-kem, hányféle sólyom van; mert az mindegyik más,és másképen is káros. Reménylem, tudja, hogy asólymok károsak?

Beké Károly — így hívták a szerény fiatalembert,nagy lélekzetet vett, azután elkezdte:

— Igenis, kérem alássan, a sólymok károsak.Van kerecsensólyom, ez a «falco lanarius»; van ván-dorsólyom, a «falco peregrinus»; van hosszuszárnyusólyom, a «falco subbuteo»; van törpesólyom, a «falcomerillus, vagy aesalon»; sólyom a botfarkú galam-bászó héjjá is, az «astur palumbarius», meg a karvaly,

145

az «accipiter nisus»; meg idetartoznak a különben ár-tatlan vércsék . ..

—Elég! — kiáltotta vidáman Gáti Simon. —Brávó! — Hát mi a «coracias garrula»? mondja meg.

—Az kérem alássan a kékcsóka, vagyis kalan-gyavarjú.

—Hát a bölömbika?—Az kérem alássan a «botaurus stellaris».—A sordély?—«Emberiza caladra.»—Hát a «calluna vulgaris» micsoda madár?— Az kérem alássan nem madár, hanem amit

az előbb tetszett említeni a növények közül: a réticsarap.

Az öreg ember felugrott. Mindakét kezét oda-nyújtotta a fiatalembernek.

— Fiam, nagyon jól van. Nem faggatlak tovább.Emberem vagy. Rögtön beveszlek a gazdaságomba. Aszobád itt van az iroda mellett. Természetesen az asz-talomnál kosztolsz. Költözzél ide mindjárt. A többitmajd megbeszéljük. A fizetésed egyelőre nem lesz sok;de ha minden egyebed van, akkor elég lesz. Istenhozott!

*Beke Károly aznap már az öreg úrral, meg a

családjával együtt ebédelt.Kis család volt. Az öreg úron kívül a mama, meg

a leánya. A mama csendes, szótalan, idős asszony,akinek mindig jóságos mosoly volt az arcán. A leányszende, viruló, gyönyörűséges rózsaszál.

A gazdasági segéd alig merte a szemét ráemelni

145

s az egész ebéd alatt szerényen hallgatott. Ha nemkérdezték, meg sem mukkant.

Amikor az ebédnek vége volt és a segéd a mamá-nak kezet csókolva elment, az öreg Simon jóindulattalnézett utána.

— Jónevelésű fiú, csak nagyon is bátortalan.Bánjatok vele jól, — mondta a két nőhöz fordulva. —Nagyon értékes fiatalember. Az egész természetrajz akisujjában van. Ilyen kell énnekem.

A legközelebbi pár napon sok volt a gazdaságidolog; de azt egyelőre még maga a gazda végezte.A segédnek az irodában adott másolómunkát és leve-leket íratott vele. Hadd tanulja meg azt is.Harmadnap reggel azt mondja Gáti a legénynek:

— Hallod-e fiam, itt a kert alatt, a major végén,a nagy akácfasorban falco peregrinust láttam. Többis van ott, mert nagyon visongtak, hívták egymást.Úgy látszik, kószálásukban most minket tiszteltekmeg egy darab időre. Ez a legveszedelmesebb fajtavalamennyi közt. Menj ki reggeli után és próbáld le-lőni; ha elhibázod sem baj, legalább elriadnak a lö-véstől. Én most kimegyek a gazdaságba. Délután majdtéged is kiviszlek.

Ezzel már indult is. Felült a könnyű bricskára,amely várta, és elhajttatott. A puskájától sohasem váltmeg; azt is vitte magával. Az ember nem tudhatja,mikor veheti hasznát.

Amikor délfelé hazakerült az őszi szántás felől,már messziről hallotta, hogy visonganak a sólymok akert sarkában lévő nagy akácfákon.

— Ejnye, — gondolta magában, — a fiú nem voltkint. Majd megpróbálom magam.

146

Leszállott a bricskáról s a kocsist eleresztette. Az-után a kertnek irányította a lépéseit. A kerítés menténsűrű bodzabokrok voltak; azoknak a fedezete alattészrevétlenül eljuthatott a nagy akácfákig. Azon a tá-jon volt a vadszőlővel befuttatott lugas. Ha abba be-surranhat, akkor a fel-felcsapó, erre-arra kóválygósólymokra jól rajok leshet.

Olyan ügyesen csinálta a dolgát és olyan szeren-cséje volt, hogy nem is kellett a lugasig mennie, mertaz egyik sólyom meggondolatlanul keresztülrepült afeje felett. Fiatal, idei költés volt, tehát tapasztalatlan.Nem nagyon félt még az embertől. A kertben, meg amajorságban láthatott békés embereket, akiknekeszökben sem volt, hogy vele törődjenek. Az állat ismegtanulja, hogy mikor kell magára vigyáznia és hogyki-mi az ellensége. Azért lehet az óvatos túzokot, mega vadlibát ökrösszekérrel jobban megközelíteni; vagypásztorsubába bújva addig ballagni feléje a nyájjal,amíg lövésnyire nincsen.

Gáti felkapta a puskáját és — bumm! a sólyomlekalimpált a levegőből, éppen a sűrű lugas be-járata elé.

Hanem a dörejnek furcsa visszhangja támadt.Valaki nagyot sikoltott a lugasban:— Jézus, Mária!S a következő pillanatban két megrémült alak

botorkált elő a vadszőlő-sátorból.A segéd, meg a nyiló rózsaszál-kisasszonyka.Az úrfinál puska volt, és úgy meg volt illetődve,

mintha őt lőtték volna meg. A leányzó pedig kétségbe-esetten bámult az apjára.

147

—— Mit csináltok ti itt? — kérdezte az elképedtöreg ember szigorú hangon.

A legény ötölt-hatolt.— Lessük a sólymot, kérem alássan, — motyogta.

És zavarában a földön vonagló ragadozó szárnyastólhúzódozva, kérdezte: — Mit tetszett lőni? ... mi ez9

Gáti tele volt meghatározhatatlan indulattal afurcsa rajtakapás miatt; de ezt a nagyobb baját el-felejtette abbeli kínos meglepetésében, hogy egy orni-thológus, egy madarásztudós, ilyet kérdezhet tőle.

—Szamár! — kiáltotta mérgesen, — nem látod,hogy sólyom? Vándorsólyom.

—Sose' láttam még. — dadogta a legény.—Te nem ösmered a sólymot? Hogy tudod ak-

kor valamenyinek még a latin nevét is?! . . .—Kérem alássan . .. kérem alássan . . .—Ne szöszörögj; beszélj! De hamar ám!— Kérem alássan, én az egész természetrajzot

bebüfláztam, csakhogy bátyámuramékhoz kerülhes-sek, — hadarta a végkép megriadt úrfi.Gáti tágra nyitotta a szemét.

—Hogy hozzánk kerülhess? Mi volt erre olyannagy okod, hékás?!

—Kérem alássan ... azért, mert mink szeretjükegymást Ilonkával, és még a télen a pesti piknikenúgy eszeltük ki, hogy ha én idekerülhetnék ... Deelőbb meg kellett tanulnom az egész természetrajzot.

Az öreg Simon még haragudni is elfelejtett, úgymeglepte az eset.

— Ki vagy te, ember, aki egy leányért bevágszegy egész tudományt, anélkül, hogy tudnád, hogy mit

148

tanulsz meg? Te talán a többi madarat sem ösme-red? Mi?!

— Nem én' kérem alássan ... a verebet azt ös-merem.

Az öregúr úgy elkezdett harsogva kacagni, hogymegszeppent leánykája bátorságra kapott, odafutotthozzá és ölelgette.

—Apuskám, apuskám, — nyögdicsélte.—Ki vagy te? Most rögtön mondj el mindent, —

követelte az öreg a fiútól, megint aggasztóan elkomo-lyodva.

—Én, kérem alássan, ha már meg keh vallani,művész vagyok. Festőművész. El tudok tartani egyasszonyt. De hallottam Ilonkától, hogy nem nagyontetszik szeretni a ...

—Mázolókat! — vágott közbe az öreg dühösen.—Művészeket! — igazította ki a legény szeljd

energiával. — Mert hogy azok «cigányok».— Apuskám, apuskám, — esdekelt a kisleány

szorosan az apjához tapadva.Gáti megcsóválta a fejét, összeráncolta homlokát.—Hát, tisztelt «művész» úr, majd meglássuk. A

kitartása, hogy bevágta az egész természetrajzot, min-denesetre tetszik nekem. Mondd meg, ebadta kölyke,mi az «upupa epops»?

—Büdösbanka! — vágta ki a legény diadallal.—Láttál-e már?—Kérem alássan, nem!—Nahát nézz a tükörbe, te ugrifüles, te!És megenyhülten kacagott hozzá.A kisleány boldogan csókolgatta a kezét, rebegte:

— Apuskám, apuskám! Úgy-e nem haragszol?

KÖD.

Keszeg András felcihelődött tanyai vityillójábanhajnali kakasszóra és beletopogva vastag tehénbőr-csizmájába, elkezdett mosdózni. A kancsóban éppenkevés vizet talált; az asszonyt nem akarta a kútrakurgatni az ágyból, ő maga rest volt azért a kis tisz-tálkodásért a hűvös novemberi hajnalban csak úgy,egy szál ümögben kiszaladni; egyszerűsítette tehát amosdást és nem a tálba öntötte a kevés vizet, hanemkortyonként vette a szájába: onnan csurgatta öblöstenyerébe. Aközben egyik kezét a másikhoz, meg minda kettőt az arcához dörzsölgette. Ezt megismételte né-hányszor; azután megtörülközött, felvette a lajbiját,arra a bekecsét; — a kalapját a fejébe nyomta; afali szekrényből kivette a pálinkásüveget s abból jóthúzott. A torkát megriszálta; a pipáját megtömte srágyújtott. A felpúposodó égő dohányt a bütyökujjávalvisszanyomkodta a pipába; a sarokból előkapta abotját és akkor felmordult:

— Na, asszony, én már megyek! Bagiéknál vár-nak. — Ezzel indult is kifelé.

Az aszony a dunna alól kívánt neki 'esés jóreggelt;azután a másik oldalára fordult. A fejőstehénke el-várhat még egy félórát.

150

Keszeg András odaszólt az ajtóban a farkát csó-válgató kuvasznak:

— Vigyázz a házra, Bundás! — és indult a tavakfelé, amerre Bagiék laktak a szomszédos pusztán, akikma disznóölésre hivták Keszeget segítségnek.

András gazda már túljárt a tanyája napraforgó-kerítésén, amikor ráeszmélt, hogy ezt a hajnali sö-tétséget mi teszi még vakabbá. Köd volt, késő ősziköd, amely olyan sűrűn feküdte meg a környéket,hogy az ember alig láthatott benne az orránál tovább.

— Aunye! — dünnyögött Keszeg, — ha nem tud-nám, hol vagyok, ebben a harapni való ködben ki nembírnám találni. Ilyet még nem is láttam.

Vigyázattal feszegette a lábát maga elé és szigo-rúan figyelte az irányt, amelyben a tavaknak lenniökkellett. A tanyától alig kétszáz lépésnyire kezdődöttaz egyik szikestó; abba belekapcsolódott a másik, aharmadik; jó hosszú vonalon húzódtak a pusztaivizek; ellepték a laposokat, de még a legmélyebbpont jókon sem merült volna meg bennök a csizmaszára. Mindenütt könnyű volt rajtok átlábolni. A ren-geteg vadliba, amely seregekben vonul ilyenkor ki avetésekre, meg onnan a vizekre, mind ezeket a tavakatkeresi éjszakára.

Keszeg szerencsésen elérte az első szikestavat,amely mellett bátran haladhatott azután, mindig vi-zet tudva magától balra, azon a másfélkilométeresvonalon, amelynek a végén Bagi Pál «szomszéd»-naka tanyája volt.

Ment-mendegélt és találgatta, hogy a ködben

151

merre száll a pipája füstje; de azt alig látta. Az egészvilág olyan volt, mintha füsttengerben úsznék. Vastag,sűrű ködök feküdtek egymáson, szinte rétegesen; a tóis csak éppenhogy átcsillant a ködön; de tiz lépésnyi-nél tovább még a vizet sem lehetett látni. Pedig márhajnalodott, amit nemcsak a kakas kukorikolt ki atanyán, hanem elgágogtak a mozgolódni kezdő vad-ludak is idekint. Ahogy Keszeg András a viz szélénballagott, minduntalan fel-felsuhogott előle a falkásanodaszállt vadlúd, amely közel a parthoz, féllábonácsorgott egész éjjel s a lábát váltogatva pihent.

Ezzel valahogy el lehetett szórakozni. A meg-zavart ludak alacsonyan húztak el a ködben a veté-sekre, ahova amúgy is igyekeztek volna, mihelyest vi-lágosodik; aminek az ideje máris itt volt, csak a ködnem engedte, hogy látni lehessen.

Feleúton lehetett Keszeg Bagiékhoz, amikor a tóüüsó partján lövés dörrent s arra veszekedett zsivajjalrobajlott fel a tavakról a temérdek víziféreg. Keszegmegállott, úgy hallgatta ezt egy darabig; tanakodottmagában, hogy ugyan ki lőhetett. Csakis az uraságicsőszre gyanakodott, mert másnak nem volt puskájaezeken a pusztákon.

Eközben pedig jött a lövés felől egy csapat vad-liba, éppen a feje felett, s az egyik közüle hirtelen el-vált a társaitól; elkezdett rohamosan ereszkedni, lefeléigyekezni, amiből Keszeg megértette, hogy meg vanlőve és már nem bírja tovább a repülést.

Nosza, belenyilalt agyába az a gondolat, hogy ezta beteg ludat ő most megkaphatja, mert mindjárt lefog esni. Ő biz' felveszi, elviszi Bagiékhoz, akik majdmegörülnek a váratlan ajándéknak. Elkezdett hát

152

futni a lefelé kalimpáló lúd felé, hogy szem elől netévessze; mert ha nem jól figyeli meg, hova esik aszürke szántáson, akkor rá nem akad ott a hasonló-szinü vadlibára.

Annyira a lud felé meredt futtában, hogy nemláthatta, hova lép, megbotlott, elesett, s mire feltápász-kodott, a vadliba is valamelyik barázda közé zuhant.

— Aunye! — dörmögött bosszúsan. De most márcsak azért is utána vetette magát a zsákmányának,amely nem lehetett messzire; meg kellett találnia.

Majd hogy ki nem nézte a szemét, de nem bírtameglelni. Tízszer is nekilódult, hogy: «ahun van a!»de csak egy nagyobb göröngy volt biz' az.

Hányszor térült el eközbe jobbra is, balra is,hányszor fordult hátra, meg előre, azt az Isten tud-hatná. Bosszankodott, káromkodott, izzadt, lihegett. Abekecs már nagyon rámelegedett. A kalapját is le-vetette, úgy hűtőzött.

Hiába, nem volt vadlúd sehol sem ott, ahol ke-reste. Csak a levegőben zajoskodtak a húzó csapatokés hívták egymást.

Megunta a keresést, legyintett, lemondott. Indultvolna tovább, Bagiékhoz. De az irányító tó, balról, se-hol sem volt. Attól elszaladt, amikor a sebzett lúd utánvetette magát.

— Aunnye!Megrökönyödve kezdett tanakodni. Jól tudta,

hogy a pusztán ilyen ködben könnyű eltévedni; pedigha rossz irányban indul, órákig barangolhat össze-vissza; hisz' itt most nincs ember, sem tanya, sempásztor; senki, aki és ami útbaigazíthatná.

Elkezdett a lövöldöző csősznek kiabálni.

153

— Miháj bácsi!Senkisem felelt. Aki lőtt, vagy elment már onnan,

vagy nem hallotta az ordítozást, olyan messze lehe-tett.

— Miháj! . . . Miháj bácsiii! ... — üvöltözöttKeszeg.

Nem feleltek neki.Ümmögött-dünnyögött, a fejét csóválta. Kereste

emlékezetében, hogy honnan is fujt a szél, amikorhazulról elindult, hogy legalább az irányt tudhassa.De nem birta kitalálni. Sehonnan sem fujt. Szélcsendvolt. A ködöket a saját súlyuk húzta lefelé.

Valami átdereng rajtok egy kicsit. Az már a kelőnap lehet; de még az sem bír velök. Sárgásfakó füst-oszlopokként tornyosulnak; hegyeket mutatnak, nagylombos fáknak látszanak, pedig csak köd-köd-köd az.

— Hünnye! — riadozik Keszeg András. Bagiékugyan várhatnak. Azok már rég megölték a disznótazóta.

Megyén az ember találomra, előre; hátha rá-akadna a vizekre. Akkor minden jó volna, mert balrahagyva a tavat, elérne Bagiékig. De víz sehol sincs. El-kezd spekulálni. Merre húznak a ludak. Azok most avízről jönnek. Ahonnan jönnek, arra kéne tartani.Igen, de mindenfelé mozognak. Mennek azok a veté-sekre; vetés meg százfelé is van itt vagy negyven-ezer holdon.

Gazduram megpróbál rágyújtani, hogy jobbanössze bírja szedni az eszét és meg is csillapodjék.

—Ojjé! — nincs gyufa. Azt a szaladgálásban,vagy amikor elesett, kiejtette a zsebéből.

—Nem jól van! — dörmögi. Tanácstalanul ácso-

154

rog; hallgatódzik, nem hall-e valamit, ami útba-igazítaná.

Még a hidak is elhallgatnak. Alig hallani egy-egytávoli geggenést. Nekifohászkodik és belebőg a pusz-tába. Ha valaki hallaná, azt hihetné, hogy farkasordit.

— Csúnya dolog, állapítja meg keservesen és el-kezd sietni bizonytalanul; hisz egyhelyben csak nemállhat.

Megint megtorpan. — Hátha elfelé megyek? —kérdezi magamagát. A botjával közé csapkod a köd-nek, mintha oszlatni akarná. Hiába! a köd nem enged;úgy veszi körül, mintha el akarná nyelni.

Indul. .. Mindenütt hol szántás, hol vetés. Mégha jól látna, akkor is csak ezt látná. Forog vele avilág. Bosszankodik is, restelkedik is. Meddig tart ezmég? . . . Hisz' örökké nem tarthat. A nap egyszermégis csak kibújik s akkor muszáj a ködnek engedni,eloszlani.

Megint megpróbálkozik más irányban. A tavak!Hol vannak a tavak! . . . Hirtelen elönti a méreg. Mér-gében kacag is már; de ez sem használ. A köd nemtagit; elfogja a szeme elől az egész világot. Ennélvakabb Keszeg András még éjjeli sötétségben sem volt.

Még egyszer megpróbálja hanggal. Felbődül; el-nyújtja a hangot: — Hahóóól hahóóóü ...

Uramfia, hirtelen valami nagy marhaállat tűnikfel a ködben előtte; akkora, mint egy borjú; egyenestfeléje tart, . . . egy nagy farkas!

Keszeg Andrásban meghűl a vér. Emberemlékezetóta nem járt itt farkas; amióta a nagy nádasokat ki-szárították, még csak híre sincsen.

155

Másodpercek alatt zakatoló aggyal éli végig azegész életét. Felordít, amikor ráugrik a farkas, — ahú Bundás, a házi kuvasz, amely a gazdája hangjánakhallatára elébe futott s örömében a nyakába ugrott.

Éppen felszakadozik a köd is; a napsugarak szét-kergetik a sűrű, nehéz párafüstöt és akkor KeszegAndrás ott látja maga előtt a saját tanyáját, amelyheza nagy ködben szerencsésen visszakanyarodott.

—Aunnye! — sóhajt fel megkönnyebbülten ésmegsimogatja Bundást.

—Bagiék is várhatnak engem — mormolja.Az asszony éppen kilép a házból. Csudálkozik:— Hát kend már visszajött?— Meggondoltam, el se' mentem, — motyogja

András gazda. Restelli az igazat megmondani.Az asszony vállat von, nem kérdezi tovább.

Az ember bemegy a házba, kiveszi a pálinkás-üveget a fali szekrényből és nagyot húz belőle.

LEVÉL KÁROLYHOZ.

Károly, én már nem tudlak téged az uramnakszólítani. Egyáltalában sehogysem tudlak másképenszólítani, csak szárazon így: Károly!

A törvény szerint ugyan még a feleséged vagyok;de már nem érzem annak magamat, mert válni akaroktőled, és legjobb, ha ezen, egymással egyetértve,minél előbb átesünk.

El kell mondanom neked az előzményeket, hogytökéletesen megérts és ne is kíséreld meg a szándékommegváltoztatását.

Ezt különben, ahogy ösmerlek, nem is fogod meg-tenni, ha megtudod, hogy az okaim közt van az, hogymást szeretek. Büszkébb vagy, semhogy ezt a hiúsá-godon ejtett halálos sérelmet le bírd nyelni, és amegalázkodásod árán akarj visszakapni engem. Az,hogy mást szeretek, — nem a legnagyobb okom a vá-lásra. Ettől még talán maradhatnék az érzésem már-tírja melletted, ha az együttélésünket egyébként el-bírnám; de a helyzetemet az teszi elviselhetetlenné,hogy téged ezután már nemcsak sehogysem szeret-hetnélek, hanem azt sem tűrném el tovább, hogy ma-gamat tőled szeretni engedjem. Végének kell lennitehát miköztünk mindennek.

157

Élőszóval ezt mink nem intézhetnők el, azértírok.

Te türelmetlen természetű vagy és szeretsz közbe-vágni; azután magadhoz ragadod a szót, és minthogyügyvéd vagy, tudsz is vele bánni. Addig beszélsz, amígössze nem zavarsz s akkor azt sem tudom, hogy mitis akartam veled rendbehozni.

Ilyenkor minden abban marad és én csak új kese-rűséggel tapasztalom, hogy nem érthetjük meg egy-mást soha, — soha.

Szinte látom, milyen gúnyosan mosolyogsz: —«Ahán! ez az! már megint a meg nem értett asszony!»pedig ez a sokszor kifigurázott asszony van, — és atisztelt férj urak nagyon rosszul teszik, hogy nemigyekeznek őket addig megérteni, amíg nem késő.

Erre azt mondanád, — hallom! — hogy nem isa férfi kötelessége az ilyesmi, hanem az asszonyé, aki-nek feladata és sorsa az «erős tölgyhöz» simulas fo-lyondárként, így rendelték ezt a magasabb hatalmak,akik alatt az örök férfiönzés típusait kell érteni. Eb-ben a ti követelésetekben benne van az elfogultés sehogysem okos zsarnok bennünket ingerlő lazítása,kihívó támadása, amely dacos védekezésre késztetminden önérzetes asszonyt.

Hisz' mindenképen az urainknak érzitek maga-tokat; de egyről, a leglényegesebbről megfeledkeztek:arról, hogy azt az étheri valamit, azt a láthatatlant,azt a szerintetek semmit, amit asszonyi léleknek ne-veznek, soha mással megnyerni, hatalmatokba ej-teni nem bírjátok, csakis azzal, ha simogatjátok, hakedvében jártok; ha — ti alkalmazkodtok hozzá, azigazi erőben rejlő gyengédséggel. Mert mit ér az, ha

159

mink megtörünk, és mindjobban elfáradva, akár beleis nyugszunk a megadás kényszerébe, ha nem tesszükszívesen? és ha bensőnkben tehetetlenségünket át-kozva, folyvást tiltakozunk megaláztatásunk ellen,amíg végre is el nem jutunk oda, hogy már utálnikezdjük az életünket, sőt, — Isten bocsásd! — azt is,aki ezt a nyomorult életet utálatossá tette nekünk.

Hallgass ide, Károly, ez egyszer én beszélek ésmost úgy sincs hatalmadban, hogy nagy szóbőségeddelelhallgattass. Most az egyszer kénytelen vagy közbe-szólás nélkül rám figyelni, s én tudom, hogy végig-hallgatsz, mert annyira mégis csak kíváncsi vagy,hogy az Írásomat elolvasd, ami az egyetlen lehetőségeannak, hogy mindent megtudj, ami érdekelhet.

Nem untatlak azzal az annyiszor hallott és elcsé-pelt történettel, amely lépten-nyomon ismétlődik, hogya leányokat mi minden dobja, viszi, csalja, csábítja,kényszeríti egy férfi karja közé, akit nem szeretnekugyan, de aki mellett az «asszony» átlagos önállóságátreménylik, nyugodt jövővel kapcsolatban. Az, hogymink is körülbelül így kerültünk össze, előtted nemvolna ok ennek a levelemnek a megírására. Szavamonfognál és elkezdenéd bebizonyítani, hogy vájjon nemvolt-e meg az a sóvárgott önállóságom úgy, mint másasszonynak? s nem gondoskodtál-e a jövőmről, amagadé mellett? Így talán még igazad is lehetne lát-szatosan, ha rögtön hozzá nem tenném a folytatást,azt, hogy: és nem lettem-e én ebben az «önálló» hely-zetemben mégis tulajdoképpen a te igen alárendeltkreatúrád? Majdnem azt mondhatnám, az első cse-léded, akinek alig volt más igazi joga, mint az, hogytéged minden tettével és gondolatával, sőt még a tu-

159

lajdon testével is úgy és akkor szolgáljon ki, ahogyés amikor neked tetszik?

Lásd Károly, te a szó közönséges értelmébencsakugyan elég tisztességesen «eltartottál» engem; voltmelletted mit ennem; volt lakásom; volt ruhám; mégszórakozásom is; és ez neked semmi egyebedbe semkerült, mint annyi pénzedbe — ha ugyan nem jóvalkevesebbe, — mintha legényéletedet élve akartad volnaa magad számára mindazt megkapni, amit a szent há-zasságban énáltalam és énmellettem kaptál. — Vagya te pénzedért nem én gondoskodtam-e arról, hogykedvelt falatjaid kerüljenek az asztalodra? vagy alakásodat, amely az enyém is kellett, hogy legyen,nem én tettem-e széppé, meleggé, otthonossá? Vagy aruházatomra nem költhettem volna-e sokkal többet is,ha nem akartam volna takarékos lenni? Vagy nemvágytál-e te is azokra a szórakozásokra, amelyeket ve-lem közösen élveztél? És ha, mint legényember, sze-retőt tartottál volna, nem lett volna-e az neked sokkaldrágább is, mint a feleséged? — pénzben értve adrágát. — Ami az «eltartást» illeti, nem tartod-e el acselédeidet is, akik azt eszik, amit mink; akik majd-nem annyi ajándékot kapnak évenkint, amennyia fizetésök; akiket fizetsz is; akik a dolguk végezté-vel minden kimenőjükkor függetlenek tőlünk, — ésakik, mint nők, neked semmivel sem tartoznak.

De vájjon, ha arról a kis tőkéről esik szó nagy rit-kán, amelyet hosszú esztendők során félreteszegettél,akkor nem úgy beszélsz-e róla, hogy: «a pénzem»,(már mint a tied), és én még azt sem igen tudhatom,hogy mennyi is az a «pénzed», mert még előlem is rej-tegeted, titkolod; mintha baj lehetne, ha tudom, és

160

eszedbe sem jut, hogy egy árva garast sem tehettélvolna félre, ha én úgy akartam volna költeni a «pén-zedet», ahogy minden szemrehányás nélkül is megte-hettem volna; ha például több cselédet tartok; ha aruháimat nem magam varrom, hanem valamelyik jó-nevü cégnél varratom; ha nem magam járok a piacra,hanem a cselédre bízom, hogy ott lopjon meg, aholtud; ha megengedem magamnak, hogy itt-ott bérko-csiba üljek; ha páholyt kívántam volna a színházak-ban, színház után vendéglői vacsorákkal; ha a haris-nyáidat nem stoppoltam volna a saját kezemmel; hagyakrabban jártam volna zsúrokra, amelyeket azutánvissza is kellett volna adnunk; — és még egy seregilyen ha — amelyekkel végül is azt értem el, hogy tea «pénzedről» beszélhess, amelyet — én nekem kö-szönhetsz.

Ez bizony nem látszik nagy dolognak. Károly, éstalán nem is az, valaminthogy az sem volt nagy dolog,amikor az egyik nagybátyám kislánykoromban tréfá-san mindig «kis piszének» szólított, és én lassankintmégis meggyűlöltem érte, mert akadtak azután másokis, akik utánozni merték; pedig ha ezerszer pisze vol-tam is, ahhoz senkinek sincs köze, még az édes nagy-bácsimnak sincsen. A te «pénzedet» is úgy utáltammeg Károly, és valami egészen külön fogalmam vanróla, más, mint minden egyéb pénzről. Valami olyanérzésem van iránta, hogy nekem nem kéne, ha utánamhajigálnád is, és amikor kitanítottalak egyszer, hogytévedsz, mert az a pénz a «pénzünk», akkor nemvoltam őszinte; csak a jogom tudatában voltam, deminden igazi igény nélkül a te «pénzedre».

Hogy csóválhatod most a fejedet és miket gon-

161

dolhatsz a «hosszú haj, rövid észről», de abbanszinte bizonyos vagyok, hogy a pénzedről lemondá-somat jóváhagyóan veszed tudomásul; nem azért,mert velem szemben talán zsugori volnál; hanem merta te meggyőződésed szerint mégis csak ez a rend ésúgy van helyesen, amit és ahogy te megállapítottál.

Bántam volna is én mindezeket, ha nem lettvolna az a legrettentőbb és egyre még rettentőbbéváló érzésem, hogy én tulajdonképpen minden egyébmegkötöttségem mellett olyasmivel is tartozásban le-vőnek ítéltetem, ami ellen testem-lelkem mindenségé-vel lázadok s tiltakozom.

Át kell esnem egyszer már ezen a vallomáson,hát megteszem, hallgasd meg ...

Károly, én betege, nyomorultja, szerencsétlenjeés boldogtalanja vagyok annak a halálos megalázott-ságnak, hogy egy férfi, még ha az uram is, akkor ve-gyen engem a birtokába, amikor éppen eszébe jm%anélkül, hogy akárcsak parányit is közössé igyekez-nék tenni az egymáshoz simulas óhajtását. Ha úgyszeretnék is egy férfit, mint a fanatikus hivő az Istent,kiszeretnék belőle és oda nem adnám magamat neki,ha önző tolakodásnak érezném a közeledését, amely-lyel úgynevezett jogokat gyakorol az én érzésemenkívül.

Én megértem a szerelem mindent követő hatal-mát, amely a maga erejében találja meg a boldogságjogát; — de azt is tudom, hogy nincs állat a kerekvilágon, amelynek a gyengébb neme arra a megalázószerepre vállalkoznék, amelyre az ember «szebbik fele»szinte magától értetődően van kötelezve.

Én láttam a galambokat, hogyan udvarolnak a

162

hímek, amíg magát kérető párjok visszacsókolja őket.Ezt már igazán nem lehet jogok kaptafájára húzniédes Károly, és én nem hallgathatom el tovább előtted,hogy minél inkább voltál te a jogait gyakorló férj,annál jobban megcsömörlöttem én attól a szerelem-től, amelyben nekem semmi részem sem volt.

Hisz te mégis csak okos, gondolkodni tudó em-ber vagy, képzeld el az asszony érzését, akit ölelnek,a saját vágya nélkül! aki a maga borzongó hidegségé-ben még százszorta visszataszítóbbnak látja a szere-lem lángolását, amelytől rettegve, fázva riadozik.

Sokat gondolkodtam én erről Károly, mert sokatgyötrődtem miatta.

Hozzád adtak, amikor még ki sem nyilt az eszem— és amikor nyiladozni kezdett, már éreztem, hogyvalami nagy tévedés történt, aminek én semmi okasem vagyok. Engem eladtak, oaadtak, vittek, — éssenki sem kereste, hogy oda kerülök-e, ahova valóvagyok. Pedig még a legkisebb növényt is csak a nekivaló talajba szabad átültetni, olyan klímába, amely-ben sem el nem szárad, sem meg nem fagy.

Te jóravaló derék ember voltál; de neked más-fajta asszony lett volna való. Valaki, akinek éppúgyjók az állandó hétköznapok, mint neked. Ha tudnád,mennyit néztelek; kerestem, hogy mit is lehetne ben-ned és rajtad megszeretnem! — de a megszokás szür-keségein túl nem bírtam eljutni melletted. Azt te megsem próbáltad, hogy törődjél vele: ki vagyok én;mire van nélkülözhetetlenül szükségem; mire vá-gyom, mi riaszt el, mi aggaszt, mit nem bírhatokmegszokni sohasem. Te csak a férj voltál, aki nemfárasztotta magát azzal, hogy bánni tudjon velem;

163

hogy meg tudjon nyerni; hogy szeszélynek mon-dott hangulataimat ne kicsinyelje; hogy eltalálja ahangot, amelyre a szívemben dal csendülhet és virá-gos érzés fakadhat. Te a jó férj voltál, aki már kénye-lemszeretetből is eleget ültél otthon; aki ugyancsakebből a kényelemszeretetből ócska papucsban cso-szogtál a lakásban ide-oda és három napig sem bo-rotválkoztál; s amikor pedig ilyen borostásan meg-csókoltál, éreznem kellett a bajuszodon is, a ruhádonis a pipaszagot.

Ha elfulladva fordultam el ettől az illattól, mégneked állott feljebb, hogy no, de finnyás is vagyok!Ha szótlan esték után — kiki a maga könyvébe me-rülve — eluntam az ilyen egyedüllétet, és a hálószo-bám magányára vágytam: ott sem lehettem benne bi-zonyos, hogy legalább az álmom, az alvásom, leszzavartalan, — hogy az álmodásomról ne is szóljak.Mindig csak magaddal törődtél, sohasem én velem is.Amit asszonyi kegyként kellett volna megnyerned,azt zsarnokjogon követelted; a szerelem édes mámorahelyett valami csömört sugalltai belém minden iránt,ami után a nő ott marad lesújtva, határtalanul meg-alázva. Hányszor sírtam titokban reggelig és téptema párnámat és megvetettem magamat, de téged méginkább. És soha semmi sem történt, ami ebből a be-teg életemből kigyógyíthatott volna. Te még csaknem is érdeklődtél efélék iránt, Károly.

Mindössze azóta vagy egy kicsit nyugtalan,amióta olyan betegséget komédiáztam melletted ésneked, ami nincsen. Mert nem volt más módom rá,hogy védekezzem a legborzasztóbb ellen, a „jogod!“ellen, amelyet már nem viselhettem el. De ez a hazug-

164

ság is csak nyomott, emésztett, nem volt nekem való,nem volt hozzám méltó. Hisz nem arra van nekemszükségem, hogy igazolt engedelmeddel vonhassammeg tőled a saját énemet, hanem hogy nyíltan, fen-nem mondhassam: nem akarom, nem tűröm tovább!...Szabadulnom kell ettől a vívódástól, még pedigörökre. Meg kell válttatnom tőle.

S a megváltásom abban van, amit te talán rán-colt homlokkal és férji becsületedet féltve hallasz,hogy: szeretek valakit, aki azzal bizonyítja legjobban,hogy megbír érteni engem és hogy az lesz majd mel-lettem, akire nekem van szükségem, hogy még egyferde szóval, vagy egy merész tekintettel sem kívántael tőlem a te becsületedet. A magaméra vigyázni úgyisegyedül csak az én feladatom.

Most már tudod, mit tarts felőlem, Károly; ne-kem nincs más vágyam, mint az, hogy elváljunk ésminél kevesebb rossz emlékezéssel kezdjük új éle-tünket . . .

„Utóirat: Mihelyt a válóperünknek vége lesz,férjhez megyek. Házasodjál meg te is minél előbb“.

PAJTÁS.

Október második felében vaddisznóra hajttattunk akeresnyei erdőben, amelynek sűrű labirintjai a leg-jobb búvóhelyeket kínálták a mogorva «feketéknek».

A keresnyei határ a régi Felsőmagyarországonvan, Nyitraszeg felett, s az egy kézben levő vadászte-rület magába foglalta a környéken a káptalani, a béla-udvarnoki, meg a lelóci gyönyörű hegyi erdőket.

Szarvasbőgés évadja után felszabadultak ezek azerdők a vaddisznóvadászatra is. Előbb nem zavarhat-tuk a nemes nagy vad nyugalmát. Sőt még ilyenkorsem vadásztunk nagy erővel, mindössze négy-öt va-dász, meg néhány, a területeket alaposan ösmerő vad-őr és hajtó volt a készültségünk.

A meghajtandó területek aránylag nagyok voltak;a hajtásokat tehát úgy kellett rendezni, hogy a vadá-szok messzire állottak egymástól; a jártabb vadforgókközelségében.

Minden a legnagyobb csendben és rendben tör-tént, úgy, hogy a szarvasállományt alig-alig nyugtala-nítottuk.

Amikor a vadászok a helyöket megkapták, hosszuideig tartó teljes egyedüllétre lehettek elkészülve. Rá-értek, hogy kipihenjék a meglehetősen hosszú utat,

166

amelyet a kastélytól a keresnyei kapaszkodókig megkellett termiök.

Az én állásom egy kiugró szürke sziklapárkánybokros tetején volt, ahonnan, a vadászszékemen ülve,elég jól szemmel tarthattam az alattam terülő sűrűségnyilasait. Azokon az ott átváltó vad elém ötölhetett.

Tudtam, hogy a hajtás hosszú lesz és sokáig fogtartani. A nehezen járható terepen s a sűrű bozóto-sokban a hajtók csak lassan haladhattak. Egymásra isfolyvást ügyelniök kellett, hogy szét ne szakadozza-nak, el ne tévedjenek. Halk füttyögetéssel, a fák dere-kának a kopogtatásával jelezték a szomszédaiknak,hogy merre vannak. Nagy zajt ütniök nem volt sza-bad. A moszatoló, lassan közeledő neszezéstől a vac-kában heverő vad felkél, de megriadás nélkül igyek-szik előle kitérni. Ilyenkor nem csörtet keresztül va-kon mindenen, hanem szívesen keresi a már kitapo-sott vadforgókat (vadjárta ösvényeket) s azokon pró-bál szökni, csendben. De a vadászok éppen az ilyenforgók mellett várják valahol. A többi Diana istenasz-szony kegyétől függ.

Amikor a társaim tovább mentek, minden nesztkerülve helyezkedtem el és belemerültem a néma erdőszemlélésébe. Volt rá időm, hogy hallgassam a csendetés lessem az erdő szívének a dobbanását.

A rendelkezés úgy szólott, hogy a hajtás akkorkezdődik, ha a vadászat rendezője belefúj a kürtjébe.Ha a hajtásnak vége lesz, azt a katonai «gyülekező»kürtjelével adja tudtunkra. Akkor le kell mennem azalattam kígyódzó régi cserkészösvényen a völgybe,ahol mindnyájan találkozunk. Ott lesz az elemó-zsiázás.

167

Az én élvezetem már biztosítva volt az erdei ma-gányban a hangulatozással. A ragyogó nap megvillanta felséges harmóniában tarkálló őszi színeken. Egyvörösen hervadó vadkörtefa szinte égni látszott azegyik kis tisztáson. A gyertyánbokrok bronzosan-sárga fonnyadt csoportjai tarkálltak körülöttem. A sű-rűség, ahonnan a vadat várhattam, dzsungelszerűbükkfiatalos volt, embernek járhatatlan; ott csak avad bírta keresztültörni magát. Egy csapat fenyőrigószállott át fölöttem . . . Két szajkó kárálva kergetteegymást . . .

Az égboltozat fehér felhőin kalandozott a sze-mem . . . megfeledkeztem ittlétem igazi okáról. . . les-tem a természet arcváltozásait; a mosolyát, a felhőárnyékában elborulását. Javában futottam a képzele-tem után, amikor felcsendült a vadászkürt.

Kezdődött a hajtás.*

Most már egyéb gondom is volt, minthogy az erdőkis mozdulásait és halk neszeit figyeljem. Ámbár mégsokáig tarthatott, amíg a felhajtott vad közül elémkerül valami: itt volt az ideje, hogy teljes készenléttelfigyeljek. A hajtás kezdetén minden vadászember job-ban fülel és ösztönösen jártatja a szemét, pedig egye-lőre mély csend van körülötte.

Valami mindig történik eközben is. Egy szárazgaly leválik és halk koppanással hullik le a földre. Agyenge szél megrázza a lombot s arrább suhantábanlassan elhal. A fel-feltámadó fuvalom beleciterázik acsendbe. A bozót közt elvillan egy ökörszem és pör-cögve tűnik el a palotája titkos fülkéiben. Gyíkocska

169

szöszmötöl a haraszton; mozdulatlanságom megté-veszti; bizalmasan sütkérezik mellettem a verőfény-ben. Aranylégy dong a fülem körül, lecsap rám, megújra felzúg; szörnyen alkalmatlankodik, de tűrnömkell a szemtelenkedését, mert meggondolatlan mozgo-lódással elárulhatnám magamat a talán már közeledőszemfüles vadnak. Semmit sem szabad kockáztatnom.Az ilyen órák tele vannak apró élményekkel, ame-lyek a cselekvés pillanatáig az idő múlását folyvástkönnyűvé teszik.

A mindenre kiterjedő figyelés nem hogy fárasztóvolna, sőt legkellemesebb szórakozás.

Sokáig vártam így, amikor mögöttem támadtzörgésre lettem figyelmessé. Hátranézek, hát egy vör-henyesbarna, lihegő, a nyelvét lógató „vadállat“ vanelőttem. Pajtás, a házigazdám vérebe, amelyet otthonhagytunk, mert a vakmerősége miatt a tulajdonosaféltette a vadkantól.

A hű állat valahogy megszökhetett és a gazdájanyomán, íme, megérkezett hozzánk.

Pajtás ügyet sem vetve rám, tovább loholt a felvettnyomon. Megint magamra maradtam és ott folytat-tam a hangulatos vadvárást, ahol elhagytam.

Egyszer csak, messziről, a Kopaszhegy teteje felől,visszhangos durranás sistergett végig az erdőn. Errefelneszeltem és a lövés hangjának az irányába figyelvetalálgattam, hogy kinek lehetett olyan «disznaja»,hogy vaddisznó ment rá. Másra ugyanis nem volt sza-bad lőni.

Alig pár pillanattal a lövés után, a hegyről zava-ros kiabálás hallatszott, amelyet a távolság miattnem bírtam megérteni. A szájamon át is figyeltem, fü-

169

leltem: mi lehet az? — amikor a hegyoldalon mégegy lövés dörrent.

Rögtön rá felhangzott a kürtszó; de nem a gyü-lekezőt fújták, hanem a futólépést, ami csak a vad-öröknek szólhatott.

— Ott valami különös dolog történhetett.Zavarban voltam, hogy most mit csináljak. A

gyülekezőre hívó kürtjel előtt innen elmozdulnom, aparancs szerint, nem volt szabad. Pedig, úgy látszik,hogy a hajtásnak vége van; különben nem kürtöltekvolna. A futólépés kürtjele valami bajt jelenthetett. Deoda én nem tudtam az utat. Hátha izgatottságábanfeledkezett meg a barátom arról, hogy gyülekezőt isfújjon? ...

Már-már arra határoztam el magamat, hogy le-megyek a völgybe, ahol előbb-utóbb mindnyájan ta-lálkozunk; amikor végre felcsendült a várt kürtjel.

Most már bátran indulhattam lefelé.Cigarettára gyújtva, találgattam magamban, hogy

vájjon miért kiabáltak és kik tették azt a két lövést.Egy ember nem tehette. Az egyik lövés a hegyen dör-dült el; a másik meg nemsokára azután jóval lentebb.Aki kiabált, az a hegyen volt.

Ej, majd megtudom odalent. Egyelőre, a nagyfegyelmezettségtől felszabadultan, megállottam egyvadszederbokor mellett és jóllaktam érett fekete sze-derrel.

Ámbár ezzel is késtem, mégis én voltam a gyü-lekezőhelyünkön az első. Ott még csak a tűzrakásra ésaz elemózsiás kosarak őrzésére kirendelt tót hajtó volt.Azzal meg úgy sem tudtam beszélni.

170

—Ki lőtt? mi történt? — kérdeztem tőle. Csak avállát vonogatta.

—Nem tudni, pan velkomozsni.Mit tehettem mást, minthogy cigarettázva vár-

tam — vártam.Félóra is beletelt, amikor végre kezdtek a társaim

szállingózni. Elsőnek egy vadőr jött két vadásszal.Azok sem tudtak semmit sem. A vadőr csak azt álla-pította meg, hogy a Kopaszhegyen történt valami.Alig vártuk, hogy a házigazdánk is jöjjön már. Ő volta Kopaszhegy oldalán.

Valahára hallottuk, hogy az erdőben felénktartócsörtetés közeledik. Néhány perc múlva a gazdánkmegjelent a tisztás szélén.

Ki volt kelve magából.Odasiettünk hozzá. Köréje csoportosultunk.—Te lőttél? — mi történt? — faggattuk.—Majd elmondom, mondta komoran. Pazsiczky,

hamar egy pohár bort.A tót vadőr szaladt a kosarakhoz, hozta a boros

üveget. A barátunk nagyot húzott belőle.Aztán ledőlt a köpenyegére a füvön.

— A kutyámnak vége van, kezdte, — és elcsuklotta hangja. A vadkan felhasította.

Szörnyűködés, sajnálkozás, megdöbbenés az egészvonalon.

Mindent akartunk tudni. Körülvettük szomorútársunkat.

— Várjatok egy kicsit: hadd szedjem össze azeszemet... Alig bírom elhinni . . . Pajtás nincs!

Könny szökött a szemébe, úgy folytatta:— És hogy múlt ki! ha láttátok volna . .

171

—Mondd el, kértük.—Pazsiczky! bort!Várakozásos csend. Végre megszólalt.— Már régóta ösmertük ezt a vén agyarast. De

sohasem bírtuk puskavégre kapni. Becsatangolta ezállandóan valamennyi területemet. Hol a lelócziakkrumplijára járt rá; hol a bélaudvarnoki bükkmakkra,ha pedig a keresnyei erdőben ütött tanyát, innen anyitraszegi répást meg kukoricást tisztelte meg látoga-tásával. Mostanában éppen a Kopaszhegy sűrűségeibenszeretett vackolni, ahol nekivaló fertő is van. Pazsiczkyott látta a fetrengése jeleit. Sietett nekem jelenteni.Erre hívtalak össze benneteket. Mert az ebadta bes-tiája sohasem maradt egy helyen három napnál to-vább.

Van itt vaddisznó mindenütt; nektek erről az egy-ről nem is szóltam; ezt — megbocsássatok — magam-nak szántam.

A hajtást úgy rendeztem, hogy a Kopasz-hegysűrűségei beleessenek. A tetőre felküldtem a kaszná-romat, magam meg a hegyoldalon egy meredek nyí-láson állottam el, ahol a legvalószínűbbnek hittem atalálkozást az öreg remetével.

Már jó ideje tartott a hajtás, amikor a tetőn el-dördült egy puska. Nyomban rá elkezdett kiabálni akasznár: — Meg van lőve! . .. tessék vigyázni! Lefelétart! . ..

(Ezt a kiabálást hallottam én; de messziről nembírtam megérteni.)

A következő percben megjelent a kan a meredeknyilason és úgy rohant lefelé, hozzám, mint a loko-motív.

173

Jött mint a fergeteg, nyílegyenest az állásomnak.Látott-e, nem-e, azzal már nem sokat törődhettem.

Illő fogadására kellett készülnöm. Az ilyen seb-zett vadkan nem tréfál. Hibáznom nem volt szabad.Oda kellett hát várnom magamhoz, hogy mennél biz-tosabb lövéssel buktassam fel.

Amikor tíz lépésnyire volt tőlem, célba vettem.„Csett!“ — a puskám csütörtököt mondott.Gondolhatjátok, hogy éreztem magamat. Úgy

rémlett, hogy minden késő. Búcsúztam a világtól.De amikor a fülem zúgásától már harangkongást

hallottam, jött a nem remélt segítség. Éppen akkorérkezett meg Pajtás. Amint a vadkant meglátta, meg-rohanta. Ettől féltettem mindig. Ráugrott és belecsim-paszkodott a fülébe ... A kan hozzávágott. Mind aketten elibém hemperedtek.

Egy pillanatot nyertem. A lélek jelenlétem vissza-tért. Gyorsan repetáltam és két lépésnyiről úgy lőttemfejbe a kant, hogy rögtön elnyúlt.

De a drága hű kutyám is ott feküdt előttem, fel-hasítva. Már nem lehetett rajta segíteni. . .

A saját élete árán mentett meg.*

Odalent a kastélyban megtudtuk, hogy Pajtástmég sohasem látták olyan nyugtalannak, mint aznap.Vonított, sírt, majd megfojtotta magát a láncán; nembírtak vele; végre is el kellett ereszteni.

A derék „bajtárs“ éppen jókor érkezett a gazdá-jához arra, hogy meghaljon érte.

AKI VESZÍT, AZ FIZET.

A homoki pusztán alkonyodott és a kis akácerdősarkán gubbaszkodó csárda csendes magánya körülnagy csörgést műveltek az egymással veszekedőszarkák.

— Vendég jön — mormolta a babonás vén csár-dás, aki még az időjárást is az állatok viselkedésébőltudta előre.

Ha a szarka csörög, az vendéget jelent. Ha pediga semlyékes pusztai tóságon nyugtalanok voltak a hó-kafejű szárcsák és sokat kergették egymást, akkormeg kellett jönni az esőnek.

A csárdásné egy kicsit már elnyűtt fehérszemélyvolt; afféle nagyon kinyílt rózsa, amelyik kezdi hullat-gatni a szirmait. De a környékbeli csikósok, gulyásoknem voltak finnyásak, nem nagyon volt miben válo-gatniuk, hát csak el-ellátogattak a «Kujtorgóba»,ahogy a csárdát az oda kujtorgók elnevezték.

Márinkó asszony az ura ócska ködmönét foltoz-gatta a csárda elé kitett hosszú lócán és a vén emberszavára felütötte a fejét. Elnézett a messze síkságra,ahol a legelők füvén kívül nem volt más növényzet,sem fa, sem bokor, legfeljebb gilicetüske, az meg nemfogja el a határt a szem elől.

174

— Azt bizony jól mondja kend — szólalt meg kis-vártatva. — Már jön is valamelyik.

A csárdás a szeme fölé emelte a tenyerét, úgy vizs-gálódott abban az irányban, amelynek az asszonynekifordult.

— Jön ám, a nyila csapja meg, az ott az a lókötőKésze Ferkó, aki már vagy tíz liter borommal adósom.Pedig nincs több hitele nálam, amíg meg nem hozzaaz árát.

Nem folytathatta, mert hátulról lódobogás hallat-szott és mire megfordult, már ott prüszkölt előtte ameghajszolt sárga csődör, amelyen a Barnafy-uraságcsikósbojtárja szokott erre vetődni.

— Adj' Isten, Pali bácsi, magának is galambomcsárdásné, minden jót kívánok! Hamar egy üveg bort,mert olyan száraz a torkom, mint a bugaci sivóhomok,amikor hetekig nem lát esőt, — kiáltotta a legény ésmár lent is volt a lováról, amelyet hamarosan odakö-tött a kantárral a cserepes ágasfához.

Márinkó asszony úgy felpattant a lócáról, minthacsak egyszer lett volna rajta húsz esztendő, nem iskétszer.

—Na, Gányó Pista, jókor eltaláltad, mindjárt ittlesz a pajtásod a Csillagos-majorból, akkor pedig együveggel tán elég se lesz — mondta szíves hangon ésmegriszálta széleske derekát.

—Nono, csak lassan a testtel — berzenkedett acsárdás. — Több nap, mint kolbász. Előbb majd szá-molni kell.

De nem ért rá erre a műveletre, mert már porzotta homok a csárda előtt, ahogy a Késze Ferkó pejkójaszétrugdosta nagy nekirugaszkodásában.

175

A két legény köszöntötte egymást. Egyikök dere-kabb volt, mint a másik; de hogy melyik a külömb,azt nem lehetett volna így szemre eldönteni. A csap-lárosné szeme egyiken sem bírt tartósan megakadnihanem csapodáran villant hol Ferkére, hol megPistára.

A vén csárdás nem sietett a borért; a feleségétis lepararncsolta egy sokatmondó kemény tekintettel.

Ferkó kezet fogott az emberrel is, meg az asszony-nyal is, akire ráadásul hamisan rákacsintott, csakazután mondta hányiveti hangon: — Hol a borom,Pál bátyó?!

—Hol az én tíz liter borom ára? — morgott azöreg és nem igen akaródzott neki, hogy mozduljon.

—Még ez is adósság? — pattant fel Késze Ferkó.Hisz' ha jókedvemet csinálja kend, elhajtom reggelrea két girhes lovát az istállójából s azoknak az árábólúgy kifizetem kendet, hogy sírva fakad.

A csaplárosné kacagott, hogy mutassa: tréfabe-szédnek tartja a fenyegetést. Odavágott titkos tekinte-tével az ura felé, amiben benne volt, hogy ne bolon-dozzon, ne haragítsa meg a legényeket. Nem jó ezek-kel összerugni. Különben is örült nekik. Ebben az egy-hangú unalomban egyebe sem volt, mint ha olyan ven-dég akadt, akivel el lehetett egy kicsit mulatozni,évődni; danolgatni is, ha megnőtt bennök az áldottjókedv.

A csárdás magába nyelte, amit gondolt és elindulta borért. Az asszonynak meg eszébe jutott, hogy az avén szamár még a lőréből talál hozni s akkor nem jó-ltedv lesz itt, hanem egyéb. Hogy elejét vegye, utána-futott az urának s olyan pattogósan kapkodta veres-

176

harisnyás kövér lábát, hogy térdig felcsapkodott lengeviganója.

Amikor a legények magokra maradtak, hirtelenösszesúgtak. A végén nagyot kacagtak, azután paro-láztak.

Mire a csárdás jött a két üveg finom borral, azasszony meg a poharakkal, már ott ültek a lócán, ke-resztben, szemközt egymással s az üvegeket, poha-rakat oda tették magok közé

Kesze Feri olyan jókedvű volt, hogy alig fért abőrébe. — Ne féljen csárdás bácsi — kiáltotta —,amíg engem lát, addig ez a betyár Gányó Pista nemszeretheti el a feleségét, mert arra én vigyázok.

Márinkó asszony nagyot vihogott, a csárdás pe-dig a pipáját tömögette.

— Én nem bánom, ha ketten is elviszitek, csakazután vissza ne hozzátok, — morogta olyan arccal,hogy nem igen lehetett tudni, mennyi a tréfa ésmennyi a komolyság a szavában.

Gányó Pista felkapta az üvegét és csak úgykönyv nélkül elkezdte megkóstolni. Mire levette a szá-járól, nem maradt az üvegben semmi sem. Hanemutána olyat kurjantott a legény, hogy a Kujtorgó te-tején levő gólyafészekből egyszerre elszállott minda két gólya, magokra hagyva repülni még nem tudófiaikat.

— Jól kezdődik — dünnyögte a csárdás, Márinkóasszony pedig minden bevezetés nélkül elkezdte da-nolni a Pista nótáját, azt, hogy: «csikós vagyok az al-földi rónán, van jó cserényem, van pejparipám, hej'sarkantyúm a lovam oldalába vágom, úgy repülök áta pusztaságon».

177

Késze Ferkó előtt még ott volt a tele üveg, elvolt rá szánva, hogyha Gányó Pistának nem ízlik abor — mert élt a csapláros irányában a gyanúperrel—, akkor menten a falhoz repíti a féllitrát. Mostutána csinálta a pajtása virtusát. Egy hajtásra be-szívta magába az üveg bort.

—Ez jó volt — mondta szelíden és mindjárthozzátette: — no még egyet!

—Ki fizeti meg? — kérdezte a csárdás kedvet-lenül.

—Kettőnk közül az egyik — pattant fel GányóPista. — Jót állunk egymásért.

—· Akit Márinkó megcsókol, az fizet, — köteke-dett Ferkó. — Ő válasszon közülünk.

— Vagy aki erősebb — vetette fel a versenygésgondolatát kajánul a csárdás. Birkózzatok! (Azt for-gatta a fejében, hogy hátha úgy összekapnak bebo-rozva, hogy megeszik egymást.)

De Gányó Pista nem engedte hibás vágányraterelni a borügyet.

— Csak hozni kell azt a bort, azután mondokvalamit. Attól megelégszik kend!

A csapláros halvány reménnyel ment a borért.Amíg odavolt, a legények egy kicsit megcsiklan-

dozták Márinkót, akinek a visító kacagását az öregházsártos ember jól hallotta ugyan, de azért a világértsem sietett volna.

— Jut is, marad is — szuszogta magában, mi-alatt a lopóval bort szívott fel a hordóból.

A legények egy-kettőre megitták a másik kétüveg bort is.

178

Akkor azt mondja Gányó Pista nagy maga-bizással:

— A borokat az fogja megfizetni, akinek kettőnkközül rosszabb lova van. Az pedig nem az enyim.

Késze Ferkó felpattant erre a dicsekvésre:—Az én lovam neve Madár; a madár sem éri

utói, nemhogy az ilyen fülét-farkát lógató tudomisénmicsoda.

—Nahát azt mindjárt meglátjuk, te kétpofárabagós, hangoskodott a sárga csődör bojtárja. Ahunvan a gulyakút, ötszáz lépésnyire sincsen innen,ahonnan elindulunk; aki megkerüli a kutat s előbbjut ide vissza, az a nyertes.

— Hát legyen az a nyertes — kiabált KészeFerkó és máris futott a lovához, hogy mielőbb meg-mutassa ennek a nagyszájúnak, milyen a magyarvirtus.

Márinkó előre tapsolt a mulatságnak, hogy mi-lyen lóverseny lesz itt mindjárt. Még a vén csárdás iskíváncsi volt és biztatta a legényeket:

—No, csak rajta; de aki veszít, az fizessen ám!—Aki veszit, az fizet! — kiabálta a két legény

egyszerre.—Becsületszóra? — reménykedett a csárdás. Azt

már muszáj volt megtartani.—Az is gazember, aki nem fizet, ha veszít, —

kiáltotta Kesze Feri; — becsületszóra hát, az Ár-gyilusát.

—Arra! becsületszóra! — rikkantott egyel, denagyot, Gányó Pista.

A csárdás szívéről kő esett le.— Akkor minden jól van.

179

A legények felpattantak a lovukra és Márinkórabízták az indítást. Amikor tapsol, akkor hajrá.Márinkó majd kibujt a bőréből örömében.

— Egy! kettő! há-rom! — kiáltotta és össze-ütötte vörös két tenyerét.

A sárga meg a pejkó abban a pillanatban kirugtamaga alól a világot.

Száguldott a két megsarkantyúzott sárkány ésolyan egyformának látszott a repülésök, hogy egyikresem lehetett volna kockázat nélkül fogadni.

A vén csárdás mégis a sárgában bízott jobban.—Fogadjunk — kiáltotta —, hogy Gányó Pista

lesz első.—Mibe fogadjunk, hogy Késze Ferkó lesz? —

vágta vissza a félviseltes menyecske, minthogy a szívemégis inkább Ferkó felé hajlott.

—Akármibe fogadjunk!—Jól van; akármibe!A két lovas pedig ezalatt elérte a gulyakutat és

megeresztett kantárszárral vágtatott tovább-tovább.— Né te né! — nyugtalankodott a csárdás, for-

duljatok már! mi az istencsudáját futtok tovább! . . .De azok csak futottak egyenesen.A csárdásnak kezdett az agyában valami de-

rengeni.Hanem Márinkó megelőzte. Csengő kacagással

kiabálta:— Fogad-e még kend? vén szamár!A csárdás bamba arccal fordult a felesége felé.Ezek becsaptak bennünket. Eszökben sincs ezek-

nek, hogy visszajöjjenek. De hát a becsületszó?! . . .lám, a gazemberek!

180

—Abban nincsen hiba, hűtötte le Márinkó azura gyalázkodó kedvét. Hisz' annak kell fizetnie, akivesztes; de melyik a vesztes? mondja meg kend.

—Az is igaz, — dörmögte a csárdás elszontyo-lodva.

Megfordult és indult befelé a csárdába. Hirtelenráförmedt az asszonyra:

— Te is mit tátod itt a szádat? — Fogd azokat azüvegeket, meg a poharakat s hozzad!

Márinkó asszony engedelmeskedett.Nem mert hangosan kacagni. Pedig úgy rázta a

kacagás, hogy a réklijéről lepattogtak a kapcsok.

EGY ASSZONY HAZASIET.

A «Bangola» túlsó oldalán volt az ősi kastély, azinnenső oldalán pedig a perneszi vadászház. Egyiktőla másikig jó egy órát kellett gyalogolni az erdőn ke-resztül. De ezt az utat nagyon ritkán tette meg valaki.Mert máskülönben a kastély meg a vadászház ezermérföldnyire volt egymástól — lélekben.

A kastélyt a régi gazdái, vagy inkább azoknakerre a vidékre sohasem is kerülő örökösei eladtákDornstein Félixnek, a dúsgazdag bankárnak ,aki hir-detések útján keresett príma-vadászterületet, és az-után, amikor itt szétnézett, belebolondult a kastélyba,meg a Bangolába, amely körülötte terült és lenyúltaddig a bizonyos vadászházig.

A Bangola tudniillik egy gyönyörű erdőség, he-gyes-völgyes, felséges tájékon. Egy része ősbükkös,fehérszeplős bükkóriásokkal, amelyeknek ember-comb vastagságú gyökérujjait finom, selyembárso-nyos, sötétzöld moh fedi.

Ebben a bükkoszlopokkal díszelgő Istenházábancsak a csend lakik, meg a szarvasok. Vannak bennecsudálatos szentélyek az elszórtan csoportos, örökzöldfenyőfák alatt. A fenyőillat úgy szálldos itt, mint atömjénfüst a templomokban. Éppen ez a rész esett

182

a kastély meg a vadászház közé. A vágás a fácánossala síkföldi ligeterdő alatt terült, a kastély mögött.

Dornstein Félix szó nélkül fizette le a borsosvételárat, pedig ő maga nem is volt vadászember.Hanem a százféle üzletéhez, amellyel a millióit sze-rezte, nagyon kellett egy ilyen pompás madárfogókalitka, ahova becsalogassa azokat a gimpliket,akikre a tervei érdekében szüksége lehetett. Nagyonjól tudta ő azt, hogy a legtöbb embernek megvan amaga Achilles-sarka, amelyen hozzá lehet férkőzni.Akit akkora gyémánttal sem lehetne megvesztegetni,amekkora a hires Kohinor, az «bedől» valami más-nak; például a szép asszony szemének, vagy egy jóvadászatnak, vagy tudja isten mi egyébnek. Akit megsem mert volna hívni a budapesti palotájába, annakokkal-móddal a kezére lehetett játszania egy szépszarvasbikát a bangolai erdőben; de azért előbb odakellett menni és meg kellett szállani a kastélyban,ahol még más csalogató is volt a finom konyhán ésuri kényelmen kívül. Ott volt tudniillik a bankár űrfelesége, Lea asszony. Aki meg nem puhult a remekvadászattól, az hamarabb részeg lehetett a háziasz-szony ellenállhatatlan kedvességétől, mint a franciapezsgőtől, amelyet pedig számlálatlan üvegszámrabontatott fel Félix úr.

Nem volt féltékeny, nem! Sokkal jobban bizotta feleségében, semhogy ilyesmivel izetlenkedett volnakörülötte. Ha nagyon forgatta már a szemét vala-melyik befolyásos nagyúri vendége, ő inkább elfor-dult. Előzékenyebb, a vendégeinek kedvében járóbbházigazdát képzelni sem lehetett nálánál. De volt isvendége mindig, amikor csak akarta.

183

A Bangola innenső oldalán egészen más életfolyt abban az egyszerű, szerény erdészházban. An-nak sohasem volt több vendége egynél.

Valami nagyon magánakvaló, zárkózott emberlehetett, aki attólfogva, hogy megérkezett, örökkécsak az erdőt bújta. Sohasem vitt magával kísérőt, —a «demarkációs vonalat» — a maga erdeje megaban-kárék erdeje közt — át nem lépte, és míg a Bangolatúlsó oldala felé, a fácánosban, csakúgy ropogottnéha a puska: az innensőn csak ritkán dördült el egylövés. De olyankor a Dornstein úr fővadőre, aki márrégi ember volt itt, azt mondta: egy szarvasbikávalkevesebb van.

— Hallja Keszeg, ki lövöldözi ott a mi bikánkat?— kérdezte Félix úr ilyen esetekben.

A fővadőr haptákba vágódott. — Az ott, kéremalázattal, a kapitány úr területe, nem a miénk. Bajcsykapitány úr sohasem süti el a puskáját hiába.

— Érdekes ember lehet — jegyezte meg Leaasszony és feltette a lorgnonját, úgy nézte meg azonkeresztül az urát, aki vállat vont és azt mondta: —mégsem hívom meg, mert csak ellőné a szarvasaimata becses vendégeim elől.

Másnap azután hazakísérte a miniszter úr őke-gyelmességét Budapestre, minthogy ilyen jó hangu-latban nagyon alkalmas a külön szalonkocsi —amelybe a miniszter meghívta — a komolyirányúközlésekre. A feleségének pedig jó mulatást kívántarra a rövid időre, amíg magárahagyja. A nagyságosasszony is úgy rákapott már a vadászatra, hogy nemkellett félteni az unalomtól. Az öreg Keszeg biztoskísérője lehetett a kirándulásain.

*

185

Lea asszony délután elindult a Bangola rejtelmessűrűségeibe, amelyeken kanyargós cserkészutak ve-zettek végig minden égtájék felé. Tetőtől-talpig szür-készöld vadászdresszben pompásan festett. Karcsúvolt, mint az előtte szálldosó pávaszemű pillangó; alépését pedig akármelyik őzike megirigyelhette volna.Szép arca volt az egyetlen, ami szinte veszedelmesenvilágított a fehérségével az erdei őszi tarkaság közt. Dea hajával is volt egy kis baj. Rengeteg fekete hajavolt, amelyet már azért is kellett takarni, hogy agalyak bele ne akadozzanak. Erre a célra saját ta-lálmányú vadászsapkát szerkesztett, amely bő-bugy-gyosan ült a fején, mint valami turbán. Meg nemállhatta, hogy legalább ezt selyemből ne csináltassa,kacérul, féloldalt billenőén. Az enyhe zöldváltozatukeretben még az öreg Keszegnek is úgy meg-meg-akadt rajta a szeme, hogy amikor ezen érte magát,röstelkedő fejcsóválással fordult másfelé, akárcsak agazdája szokta.

A «mohos forrásnál» azután — a kastélytól aligöl- vagy hatszáz lépésnyire — megállottak.Lea asszony azt mondta Keszegnek:— Maga, Keszeg ittmarad, iszen tudja,.. . sze-retek magamban barangolni, iszen tudja; ... az er-dőt már ösmerem; — maga itt megvár engem; csakakkor jön utánam, ha sípolok, addig nem; értette?...Otthon lesz jó borocska, meg szívaaar! ...

Vontatva, szinte hízelkedve mondta az utolsószót és úgy nézett Keszegre, hogy az öreg cseléd aztsem tudta, melyik lábára álljon. Hisz mindig ugyan-ezt ugyanígy hallotta. Jelezte is a jóindulatát. —

185

Igenis tudom; lessen csak rámbízni; én hallgatok; anagyságos úr ideges, tiltaná . . .

Lea asszony bólintott és mosolygott. Azután kez-tyűs kis kezével búcsút intett a vadőrnek. Pár pilla-nattal később már eltakarták a lombok.

*

Az erdő szeptember második felének a színeitmutatta. Még a zöld volt a túlnyomó, de már jelent-kezett a hervadás kezdődő tarkasága, amely októ-berben válik tökéletessé. Egy magányos nyírfa tévedtide a bükkerdő egyik naposabb foltjára; az olyan volt,mintha ezer meg ezer kanárimadár szállott volnarája. Sárga levelei is úgy mozogtak a gyönge szellő-től, mintha rebbenős madárkák szárnyai lettek volna.

Amint a surranó asszony tovább és tovább ha-ladt, úgy volt, mintha a bokrok egymásnak adogat-nák, végigsimogatnák, utána nyúlkálnának.

Eleinte hátra-hátranézett; azután, amikor az első«magaslesig» jutott, arra hirtelen fellépegetett és va-dászmesszelátójával meggyőződött róla egy alkalmasnyilason átkukucskálva, hogy Keszeg csakugyan ottvár a forrás mellett, — sőt azóta le is heveredett agyepre. Már most nyugodt volt. Ha utána jönne, semérhetne többet a nyomába; annyi itt a gyepes, semmitel nem áruló cserkészút, amelynek a labirintján ellehet tévedni.

Sietett. Mintha röppent volna egyet minden lé-pésével. Elmaradoztak mellette a Bangola vén bükk-fái, amelyek tövét csudás mohgallér födte, a dereko-kon pedig a jellegzetes nagy, fehér szeplők folto-sodtak. A rigók csacsogva riadoztak arrább az út-

186

jából. Egy fordulónál szarvasok ugrottak el előle.Nem törődött velők, nem nyúlt a puskájához.

Rátért egy kereszt-ösvényre, amelynek az elejénrégi cölöp volt rozsdás táblácskával. A táblán elmo-sódott betűk látszottak, de még ki lehetett találni ezta szót: Határ . . .

Idáig tartott ebben az irányban az ura erdeje.Még egy lépés és odaát volt az idegen területen.

Ott pedig egy vastag bükkfa mögül abban anyomban eléje lépett valaki. Egy férfi. A kapitány.

Amikor egymás karjába szakadtak, az asszonyfejéről lecsúszott a zöldselyemturbán és alóla el-kezdett lefelé zuhogni az oda rejtett feketetenger.

A kapitány elfogta a gördülő sötét hullámot afélkarjával és úgy dobta a saját vállára, hogy szintebetakaródzott vele. Azután egy görbén nőtt ikerfáhozvezette az asszonyt, amelynek egyik elágazása ala-csonyan, majdnem vízszintesen nyújtózott el, lócát kí-nálva nekik. Arra ültek le most is.

—Borzasztó, — kezdte az asszony, — huszon-négy óránk van még; — ha visszajön, rögtön uta-zunk és akkor erre az esztendőre vége! . . . Nem aka-rom! Veled akarok maradni, vigy el engem magad-dal valahova, a világ végére ...

—Ott vagyunk — mondta Bajcsy mosolyogvaés gyöngéden simogatta meg az asszony fejét.

—Ne tréfálj; vigy el engem valahova messze,ahol csak az enyém lehetsz és én a tied. SzökjünkAmerikába!

— Megbánnád. Nem az lennék én máshol, akiitthon. Az én lelkem ebbe a földbe gyökeredzik. Más-hol nem élhetek.

187

— Én elfeledtetnék veled mindent. Még a fjordokszikláit is rózsás kertté varázsolná számodra az énszerelmem.

Átcsúszott a kapitány ölébe, úgy gügyögte: len-nék neked a paradicsomod, a menyországod; — an-gyal tudok lenni a kedvedért; de ha kétségbeejtesz,megtanulok te érted ördög lenni ... Szívtad a vére-met, a vámpírom voltál, most hát szeress. Szeressengem te ember! ... Borzasztó, hogy mivé váltanimiattad; nem bírok élni, ha nem érezlek ... Meg-leptél, elvetted az eszemet, mire eszméltem, késővolt. . .

A férfi ajka rátapadt az ajkára, úgy hallgat-tatta el.

A bükk lombja közé suhogó nesszel szállott leegy örvösgalamb. Észrevette őket és riadtan csatto-gott el onnan. A nap fénye rézsútosan szűrődött rajoknyugat felől.

Attól a hosszú-hosszú csóktól nem bírt többetszóhoz jutni az asszony. Mire — sokára — magáhozlért, már csillapodott a láza. Bágyadtan, a szemét le-hunyva suttogta: mondj valamit, mesélj nekem, mintmáskor, valami nagyon szépet.

A férfi éppen betelt a csókkal. Most csak dia-dalmasan hallgatni vágyott inkább. Majdhogy ki nemröppent a száján, amit gondolt: «már mindent el-mondtam», — de halk nesz hallatszott az erdőben smost odafigyelt.

— Szarvas! — suttogta kisvártatva és a puskájaután nyúlt. Már semmi egyébbel sem törődött.

Az asszony a lélekzetét visszafojtva nézte, hogyváltozik át az ő szerelmese ősemberré, akinek min-

188

den gondolata csak az a szarvas. Eközben egy kicsitmegmozdult. A férfi türelmetlenül és parancsolóanintett neki: ne moccanj!

Azzal már emelte is a puskáját.A lövés döreje végig visszhangzott a Bangolán.

Az asszony látta, hogy rogyik össze a vesztébe indultvad. Odalent, a forrásnál, Keszeg felkönyökölt. Ke-reste az irányt, ahonnan az élesen csattanó hang jött. — Egy szarvasbikával kevesebb van, — mormoltaszokása szerint.

A kapitány ugyanakkor nyugtalanul mondta azasszonynak: — Szívem, neked most el kell tűnnöd;a vadőreim bizonyosan ide sietnek a lövésre.

Az asszony megrezzent, felugrott. Hamarosanösszecsavarta leomlott haját s a turbánja alá gyömö-szölte. Most már az volt a gondja, hogy itt ne érjék.

Búcsúztak.Sietve indult a határcölöp felé. Amikor odaért,

úgy tetszett neki, mintha a nevén szólítanák, hívnák.Megfordult.

Senkit nem látott. A kapitány már eltűnt. Bizo-nyosan a szarvasa volt neki most az első.Hűvös szél kerekedett és megborzolta a fákat. — Csak a szél — susogta az asszony fázósan.

Azután még jobban sietett a hulló levelekkel bo-rított ösvényen a mohos forrás felé.

MENYUS GAZDA TAPOGATÓDZIK.

Fodor István gazduram feldarabolta a félszerbenazt a néhány hasáb fát, amely a feleségének kellett aholnapi kenyérsütéshez, azután, jól végezvén a dol-gát, pipáját tömögetve ballagott ki a kapuja elé, hogyszétnézzen egy kicsit a «nagy világban».

Éppen akkor érkezett oda Kádár Menyus is, akiaz utca túlsó végéről ballagott errefelé. Minthogy jó-emberei voltak egymásnak, szívesen paroláztak ésIstván mindjárt meg is kérdezte Menyust, hogy mijáratban van erre.

—Idejövék egyenest kelmédhez, szomszéd (vagyfélkilométerre laktak egymástól, de a földjök egy-más mellett volt a határban, innen a szomszédság),merthogy szeretnék magával egy kicsit tanácskoztii.

—Akkor hát gyöjjön beljebb, biztatta István avendégét, aki szabódott egy kicsit, mondván, hogy ittis jó lesz, legalább senki sem hallja őket, minthogyaz utcán ebben a téli időben alig jár valaki. Mindjártel is kezdte a mondókáját:

—Nekem van egy fiam, azt tudja kelmed.—Tudom, hogyne tudnám. Derék fiu. A háború-

ban is volt, medáliája is van és itthon dolgos, nemolyan naplopó, mint olyik azok közül, akiket meg-rontott ez a világfelfordulás.

—Látom, jól esméri kelmed, bólintott Menyus,és most már új biztatás nélkül is beljebb lépett a

190

kapun, csak úgy véletlenül. A fiam most huszonkétesztendős, folytatta; majdnem annyi, amennyi énvoltam, amikor megházasodtam.

— Elég korán követte el, szomszéd, — véleke-dett István.

—· Az pedig úgy volt, mondok, hogy az apám iskorán rakta meg a maga tűzhelyét és amikor én a ka-tonasággal akkoriban; már mint az én időmben, vé-geztem, elővett, hogy aszongya, rendes életet csak afeleséges ember élhet, mert aki enélkül van, az mindelkurafisodik; többet szaladgál a szoknya után, sem-hogy istenigazában végezhesse a dolgát.

—Ebben van valami — szólt István, helyben-hagyó fejbólintással.

—Még az ég madarai is mindjárt fészket rak-nak, mihelest itt van az ideje. Nem várnak — tódí-totta Menyus.

—Mire várnának? — tetézte István a bizo-nyítást.

—Hát én biz hamar megházasodtam és nem jár-tam rosszul! Kutyabajom nekem azóta. Főznek, mos-nak rám; úgy élek, mint a hal a vizben.

—Magam is, — büszkélkedett István. — Min-denki, akinek jóravaló asszonya van. — No, de úgykombinálom, hogy kelmed most meg alkalmasint afiát szeretné a mi sorsunkra juttatni, ha nem nagyontévedek.

Menyus arca felderült. Mosolygott.—Nem téved, nem tagadom, nem is tagadha-

tom, minek is tagadnám? Ilyen okos ember előtt! .. ·—Erről akarna tanácskozni, — állapította meg

János elégülten; érezte, hogy milyen igaza van a

191

szomszédnak, amikor azt mondja róla, hogy ő okosember.

Menyus csodálkozó arcot vágott.— Lám, ezt is kitalálta. Maga csak ránéz az

emberre és már belelát a veséjébe. Nagyon tisztelemkendet.

— Abban közösek volnánk, — adta vissza a jószót János gazda, néminemű kis leereszkedéssel.

— Akkor mindjárt meg is kérdezem, szomszéd*hogy kit ajánlana itt a faluban? mert messzebb nemkeresünk. Amink van, tegyük össze, ha lehet; minélközelebb vagyunk egymáshoz, annál jobb.

János gazdának egy kicsit furcsa volt ez a sa-rokba szorító kérdés. Most már kezdett tisztábban,világosabban sejteni. — Ördög vigyen el engem, gon-dolta, hogyha ez a példálódzás a nagy közelségre,nem a mi Bözsinket környékezi. Nagyot fújt a pipájánés elösmeréssel mondta:

— Lám, kend is okos ember.Menyus fürkésző szemmel figyelte Jánost.—Hogy gondolja szomszéd? — kérdezte.—Csak úgy, hogy kend is ki tudná ám ugratni

a nyulat a bokorból.Menyus nevetett. — Nyula válogatja. — No, de

maradjunk a tanácsnál.János összeráncolta a homlokát, mint aki erősen

gondolkodik. Egyszerre csak megszólalt:— Hajagoséknak, Bugyiéknak, Kormoséknak

tudok eladó leányokat. Derék leányok mind.Menyus megrázta a fejét: — Nem kell, egyik

sem kell.— Aztán miért nem? — csudálkozott János.

193

Menyus úgy mondta, mintha titkolódznék.— Nincsenek elég közel.

János megcsóválta a fejét.—De iszen mind itt laknak, Bugyiék magának

éppen a harmadik szomszédai a faluban. Ez csak elégközel van.

—Nem úgy értem én a közelséget.János ravaszul adta, hogy ő meg ezt nem érti.— Hát hogy?! — kérdezte, nagy szemet me-

resztve.Menyus éppen ezt nem akarta egészen nyíltan

megmondani. Azt szerette volna, azt várta volna, hogyegy kicsit elibe jöjjön Fodor szomszéd; csakis bizo-nyosra mert volna szint vallani. Felelet nélkül hagytaa nyilt kérdést és másik hurt pendített meg.

— Mert az én fiam olyan legény, aki egymagamegbírná két gazdaság terhét is, ha egymás mellettvolnának a földek; hun az egyiken dolgozna, hun amásikon, hun meg akár mindkettőn is egyszerre.

— Nono! — viaskodott János, — az talán mégsem igen lehetne.

—Dehogy nem, dehogy nem! amit az én fiamegyszer feltett magában!... A féllába itt, a másikamott; mindenütt ott bír lenni! A Doberdón is valaholaz egyik lába az egyik hegy tetején volt, a másik mega másikon, úgy kergette a taliánt.

—Ő mondta? — kérdezte János megdöbbenveés kezdett kiábrándulni a Menyus szomszéd fiából.

—Dehogy: én gondolom! mert ösmerem a fiampotenciáját.

—Az már más, csillapodott le János, megköny-nyebbülten.

193

Menyus úgy érezte, mintha kezdene a talaj ki-siklani a lába alól; — rákiáltott Jánosra:

— Mondjon már kelmed is valamit, szomszéd!— Én-e?! Mit mondhassak? Én csak úgy gondo-

lom a magamét.— Azt mondja meg kend éppen, amit gondol! —

biztatta Menyus, felülkerekedve az erőszakoskodással.— Mit mondjak? Mit akar kend tudni?— Azt, hogy ki az én szomszédom legközelebb;

meg hogy ki a magáé: odakint no!—— A kendé jobbról a pap.—Annak nincs lánya. Balról ki a szomszédom,

ezt mondja meg.—Ejnye, mit kérdi? Tudja! — én vagyok.—No lássa! Valahára! ... Még sincsen kelméd-

nek valami mondanivalója?—Csak ami magának van. Derék legény a fia, az

egyik lába az egyik hegyen, a másik a másikon.—Ne tréfáljon kend, szomszéd; ist'ugyse komo-

lyan beszélek; — nem is tehetném máskép, mert márúgy is késő; — ezt a két gyereket ásó-kapa se' vá-lasztja el egymástól, azok már megegyeztek!

János gazda majdhogy ki nem ejtette a pipát aszájából.

—Mit mond kend? Megegyeztek? Kik egyeztekmeg? Mire egyeztek meg?

—Hát az én fiam, meg a maga Bözsike-leánya,ha olyan kíváncsi lett egyszerre. Azok már régen sze-retik egymást!

—Akkor mit kunéroz itt engem ezzel a sok elő-adással? Úgyis mindjárt átláttam a szitán; úgyismindjárt tudtam, hogy miben mesterkedik.

194

Menyus nagyot nevetett.— Azért mondom én, hogy maga okos ember; —

de hogy mit kunérozom? . . . Iszen csak nem ronthat-tam be ajtófélfástól a házába! Előbb tapogatódznomillett.

—Ezt alaposan megcselekedte kend.—No, mit szól hozzá? most már maga is be-

szélhet.—Mihez szóljak én hozzá?—Az esethez! a két gyerek esetéhez.—Az nem tartozik rám, az rajok tartozik, meg

az anyjukomra. Én ebbe nem ártom bele magamat;menjen kend, tapogassa ki ott is.

—Tyhü! az áldóját! elölről kezdjem?—Dehogy. Kezdje kend a végén, okosabb lesz.—Honnan gondolja?—Onnan, hogy az anyjukom is affélét nyafo-

gott a minap, hogy jó lenne a mi Bözsinknek a magafia. Talán megértik egymást.

Menyus ugrott egyet.—Nagyszerű! akkor egyet gondoltunk, szom-

széd, akkor hát rendben vagyunk.—Miattam rendben, de az asszonynak ebben

több szava van, mint nekem.—Hogy lehet az?—Nem érti kend a csíziót! Úgy egyeztünk meg

az anyjukommal, hogy én a bor jut, meg a malacotadom el, ő meg a csibéit.

—Értem, dünnyögte Menyus értetlenül. És hoz-zátette: — no mindegy; mindjárt elintézzük. Addig iscsapjon fel kend, nászom!

A két ember jókedvvel parolázott.

A TAMÁS ÚR SÁRGÁI.

Szatmárban, Szilágyban, Szabolcsban, de mégBeregben is mindenütt ösmerték Sárfy Tamást. Ár-máhs nemes ember volt, minthogy az ükapja Rákóczikurucai közt vitézkedett valaha. Amíg az idők folyásaTamásig jutott, nagy, hosszú utat tett meg. Eközbenaz egyik Sárfy gazdagon házasodott és földesúr lettbelőle. De olyan jól gazdálkodott, hogy az unokájáramár csak a hét szilvafa maradt. Azt azután Tamásgörcsösen védte és nem eresztette ki a kezéből; pedignagy csábítása volt abban az irányban, hogy ha min-denét bérbeadná, bemehetne Nagykárolyba és hiva-talt vállalhatna a megyénél, ahol azután holtig úrlehetne.

Mert az tetszett volna neki, hogy ráérjen lábló-gázva élni; kaszinózni, követet választani, vagy éppenkövetségre pályázni; beülni hivatal után a barátikompániába a poharazó asztalhoz; vagy a patikába,ahol a «honorácior» dupla-keserüvel javítgatja agyomrát és hordja-viszi, hozza és kapja a friss plety-kákat; meghányja-veti mellékesen az ország dolgát is;szervezi a vadászatokat, a piknikeket, meg a kártya-partikat és elhatározza, hogy kinek legyen legköze-lebb nevenapja, kivilágos kivirradtig tartó cigányo-zással, hétországra szóló hejehujával.

197

Talán ilyenformán is történt volna, ha nem lettvolna valami, ami Tamás urat még jobban csábította,mint a reménybeli hivatal, amelyért csak ki kellettvolna nyújtania a kezét. Hisz' megyebeli kurtanemesvolt, akinek jussa lehetett hozzá, hogy a megyéje el-tartsa.

De a megye nem adott volna neki lovat; széplovat, jó lovat, amilyennek mindig bolondja voltSárfy Tamás. A ló volt az egyetlen igazi szenvedélyeés amikor már csak a hét szilvafája maradt meg, ak-kor is neki volt mindig a két legjobb ügetője a vár-megyéjében. Csak kettő, mert négyes fogatra már se-hogy sem futotta. De még a fogathoz szükséges egyéburi rekvizitumokra sem. A két lova nagyszerű tüzeskét sárkány volt, az aranysárgáknak abból a fajtá-jából, amely játszva menti meg a sárgákat attól arossz híröktől, hogy lusták és csak elvétve akad köz-lök madárlábú, már tudniillik a gyorsaságukra néz-vést. Hanem a kocsija bizony elnyűtt és rozoga volt;a szerszámja pedig kopott és foltozott. A kocsisán azegykor kék libéria megfakult és a zsinórok leszaka-doztak róla. És mégis mindenki ezt a fogatot nézte,amikor Tamás úr ült a bakon.

Hajtani, azt tudott. Amikor a sárgái őt érezték abakon, még délcegebben tartották magokat s habenne voltak a tempóban, senki sem nézte rozogánaka kocsit, sem elnyűttnek a sallangos szerszámukat;hanem mintha királykisasszonyért repülne valamipompás hintó, úgy látták az emberek, akik már mesz-sziről megösmerték a veszekedett gyorsaságukról hi-res sárgákat és minden alkalommal megcsudálták.

Amikor Sárfy estefelé megállott velők a patika

197

előtt, mindenki kijött onnan, hogy gyönyörködjék atáltosokban.

Tamás úr leugrott a bakról s odadobta a gyeplőta kocsisának, aki maga is elnyűtt betyárlegény volt,olyanforma, mint agglegénygazdája. Hajtani ritkánkellett neki; ez az úr dolga volt. De egy igen keserveskötelesség mégis nehezedett a vállára. Amikor a gaz-dája mulatott, akkor őneki nem volt szabad inni.Hisz' valakinek józanon kellett maradni a családban.Ebbe azután lépten-nyomon belebetegedett, mertTamás úr mindig mulatott, amikor csak tehette.

Mogorván ült meg a bakon a kocsis, amikor azurak visszaszállingóztak a patikába.

Tél volt és a hó eleintén szép csendesen kezdetthulldogálni; de aztán közbe suhintott a szél korbácsaés attól minden hópehely megbolondult. Úgy kava-rogtak fel és le, összevissza, mintha egyik sem akartvolna lejutni a földre, hanem mind visszatörekedettvolna felhőanyja ölébe.

Akkor az urak már javában angolkeserüztek apatika főnöki szobájában. Tamás úr megszánta abakon gubbaszkodó kocsist és kiküldött neki a labo-ránssal egy kupica gyomorerősítőt, azzal az üzenet-tel, hogy mindjárt jön, csak takarja le addig a lovakat.

A mindjártból lett két mindjárt, meg három, ésa vigasztaló kupicák ezalatt egymásután tűntek el a fa-gyoskodó kocsis vastag bajusza alatt. Ez azt jelentette,hogy Tamás úr nem mulat, csak szokás szerint egykicsit nehezen mozdul. Nem ivott; hisz' a patika nemkorcsma; muszájból szopogatta a diópálinkát; «be-köpött» egy-egy pohárkával, csak úgy szokásból,

199

minthogy szívesen kínálták. De akárcsak vizet ivottvolna, olyan színjózan maradt. Mi volt az őneki! . . .

Már régen megunta ezt is és elment volna haza,vagy Királydarócra a sógorához, akihez egy esztendőóta folyvást készült; de Hajdú Manó, a telekkönyv-vezető, azt a vakmerő kijelentést kockáztatta meg,hogy 'iszen nagyszerű lovak ezek a sárgák, de a Ko-rondy Gáspár feketéi mégis csak különbek. Azokvalami oroszok; sohasem fáradnak el és mintha szár-nyok volna, úgy repülnek.

Ebből meddő vita támadt, amelyet eldöntenisehogy sem lehetett. De azért csak beszélgettek rólaés mindenki beleszólott. A patikárius volt az egyetlen,aki hallgatott. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Minekharagítsa magára akár az egyiket, akár a másikat;ámbár Korondy Gáspár nem volt itt. De a fülébejuthat a dolog annak a vadembernek. Ő (a patiká-rius) nem ért a lovakhoz.

— Mert én láttam, amikor azok a feketék le-főzték a grófi telivéreket, — erősítette Hajdú Manó.— Egy darabig csak bírták a remek pejkók a nyuj-tódzást; de a feketék egyforma tempóval úgy szorí-tották őket, hogy utoljára is lemaradtak. Bizony!

Na, ha már esküdött is, el kellett neki hinni.Tamás úr csak annyit dünnyögött rá: — majd meg-lássuk! És megismételte: majd meglássuk. . .

Minthogy pedig minden jónak (nemcsak a szere-lemnek) vége szokott lenni és mert a kocsis beüzent,hogy most már tessék ám jönni, mert a lovak nemállják a havas szelet: Tamás úr felkerekedett és elbú-csúzott a társaságtól. Erre valamennyien úgy hatá-roztak, hogy már illik hazamenni.

199

Együtt indultak el. Odakint megcsudálták mégegyszer a toporzékoló sárgákat és megvárták, hogySárfy beüljön a kocsiba, mert ebben a kutyának valóidőben nem akart a bakon fagyoskodni.

Éppen oszladoztak volna; Tamás úr rá is szólt akocsisára: — hajts! — amikor, mint a szélvész, el-robogott mellettök egy fogat, két koromfekete lóval.

Mindnyájan megösmerték a Korondy Gáspárorosz ügetőit. A kocsiban egy alak ült, fülig bújva abundájába. Az csak maga Korondy lehetett.

— Húzd fel — kiáltott rá a már induló kocsisraSárfy Tamás.

Ösmerték már a szavajárását. A kocsis legjobbanösmerte azt. Amikor Tamás úr azt parancsolta: húzdle! az annyi volt, hogy akárki fia, elibe! csak elibe!meg kell mutatni neki, milyenek a Sárfy Tamássárgái.

A faképnél hagyott társaság csak azt látta, hogya csípős szélben megfázott sárgák egy szempillantásalatt kirúgják magok alól a világot és ott teremnek ahires feketék mellett.

A havas út széles volt, elfértek rajta egymásmellett. A feketék kocsisa megérzett valamit; azt,hogy miről van itt most szó, — és cuppantott egyeta lovainak. Azok még jobban kinyújtództak.

Sárfy odaadta volna minden pénzét (nem voltsok), ha ő ült volna a bakon s az ő kezében lett volnaa gyeplő. De ettől elkésett. Most már csak a kocsisátbiztathatta. Annak a fülébe üvöltötte elfojtott han-gon: — szorítsd! a mindenedet!

A kocsis értette a dolgát, ha nem is úgy, mint agazdája. Jól tudta, hogy nem szabad a lovait vágtára

201

engednie, mert akkor hamar elfuladhatnak. Tar-tolta velők a lélekzetelállító tempót, annyira eresztveőket, amennyire merte.

A sárgák nagyszerűen viselték magokat, üteme-sen verte a patájok a havas utat; de amióta odaszök-kentek a feketék mellé, még egy orrhossznyi előnytsem bírtak nyerni. Pedig a feketék már jöttek vala-honnan, a sárgák meg mostanig pihentek.

Sárfy egy ezredrész másodpercig odagondolt apatikabeli társaságra. — Ha ezt látnák! Bizonyos,hogy a sárgák mindjárt lehúzzák a feketéket. De nemért rá, hogy most Hajdú Manóval vitatkozzék: — idenézz, mamlasz!

Úgy robogott a két fogat, hogy a nagypiaconszinte elsodorták a cédulaházat. Onnan csak egy ru-gaszkodás volt a piac túlsó széle, ahol éppen derék-szögben vált kétfelé az országút, jobbra-balra. Addigkell eldőlni a versenynek; mert ott Korondy jobbrafog fordulni, Tamás úr meg balra.

— Szorítsd! — bőgte Sárfy még egyszer, torok-hangon, alig bírva magával.

A kocsist is elfogta a hév a sok biztatásra ésmegcsípte ostora hegyével a rudast.

Abban a pillanatban előre ugrott mind a két ló,még pedig olyan vadul, hogy elragadásnak is beil-lett. A gyeplőszárat ezzel a nekirugaszkodással ki-rántották a meglepett kocsis kezéből. Amikor utána-kapott, elvesztette az egyensúlyt és előrebukott alovak közé. Azok erre még jobban megriadtak ésmost már — gyeplő nélkül — igazán elragadtak.

A szabályszerű versenynek tehát vége volt ésSárfy csak annak örült, hogy éppen abban a pilla-

201

íiatbaii kanyarodtak jobbra a feketék, amikor a ka-tasztrófa történt. Ezt sem Korondy, sem a kocsisamár nem láthatta.

Hanem a sárgák csak rohantak; vakon, de ösz-tönösen balfelé, a hazavezető úton.

A kocsisnak hírehamva sem volt, a gyeplő mega havon kígyódzott a fergetegesen vágtató lovak közt.

Sárfy már csak azt nézhette, hogy hogyan szaba-duljon a még nagyobb bajtól. Az út mellett mélyárok volt. Ha abba bedőlnek, nem marad egy ép por-cikája sem, ha ugyan a nyakát nem szegi.

Gondolt egyet; összefogta magán a bekecsét, be-vonta a nyakát a gallérjába, a kalapját fülére húzta ésgombóccá gömbölyödve, egy lódulással kigurult akocsiból.

Olyan ügyesen csinálta, hogy nem ütötte megmagát. Gyakorlata volt már az ilyesmiben.Úgy pattant fel a földről, mint a gummilabda.

A kocsija már messze robogott; hátul pedig ret-tentő ordítozással üvöltötte valaki: — Ja-a-a-ajj! ja-hajj!

Tamás úr sejtette, hogy az az ő kocsisa; de mostinkább agyonütni lett volna kedve, semhogy vele tö-rődjék és ne a lovaival.

A fogat után bámult és egyszerre csak féligijedten, félig örömmel látta, hogy valami istencsudájatörtént, mert a kocsi hirtelen megállott. Az egyik lóugyanis felbukott és magával rántotta a társát is. Minda kettő ott vergődött a földön.

Tamás úr lelkendezve rohant oda és hamar meg-értette a helyzetet.

202

Az elszabadult gyeplő addig rángott ide-oda,amíg a nyerges elsőlábára nem tekerődzött; a 16 erremegbotlott és elesett.

Tamás úr kiszabadította a remegő állatot a bék-lyójából és talpraállította egyiket is, másikat is. Körül-nézte féltett kincseit. Megállapította, hogy semmi kü-lönös bajuk sincsen, sőt a kocsi sem tört össze. Örö-mében még káromkodni is elfelejtett.

Hátulról folyvást közeledett a behemót böm-bölés: — jahajj! jaaajj!

Jött a kárvallott kocsis és úgy sántított, mintakin nem is egy könnyű kocsi, hanem egy cséplőgépment volna keresztül.

Sárfy nem mozdulhatott a horkoló lovak mellől:megvárta, amíg a rokkant ember oda nem bicegetthozzá. Ennek valami nagy baja lehet, gondolta és fel-támadt a szívében az irgalom.

— Mit óbégatsz? Mid tört el? — kérdezte nyug-talanul.

A kocsis hirtelen elhallgatott.Kiegyenesedett és vígan kiáltotta: Hát nincs baja

a tekintetes urnák? . . . Akkor nekem sincsen!De már erre csattant az ábrázatja. És követke-

zett olyan adtateremtette, hogy attól a lovak is kapá-lódzni kezdtek.

A kocsis magába nyelt egy hálaistent; hisz amennykő is leütött, a jégeső is pattog; majd csak végelesz egyszer a fergetegnek. A nagyján már túl van.

Neheztelés nélkül ugrott fel a bakra.Sárfy is felmászott a kocsira.— Hajts! — mordult rá a feléje sandító kocsisra.

— Hanem azt mondom, hogy vigyázz! azt mondom!

203

A két táltos lassan kezdett kocogni. Nekik is elégvolt mára a mulatságból.

Sárfy kifújta magából lassan a mérgelődést.Eszébe jutottak a patikabeli pajtásai.— De jó, hogy ezt nem látták, — gondolta.Belecsendült a fülébe az előtte ülő nagy marha

ember iménti jajgatása. Szörnyen komikusnak ta-lálta az egész esetet.

Kacagott.

A MEDVEÖLŐ.

A tarvölgyi gazdaságba új «intéző» érkezett. Aföldbirtokosnak valami távoli rokona, aki évtizedekignem hallatott magáról és azt sem tudták róla, él-e,vagy régen meghalt-e már. Vasady Péter úgy talál-kozott vele véletlenül, mint félig züllött, állástalanemberrel, s mert tudta, hogy vagy harminc évvelezelőtt gazdasági iskolát végzett, megsajnálta a nyo-morúságában és elvitte magával a birtokára, affélefelügyelőnek, akinek, a tekintély kedvéért, megadtaaz intézői címet.

Az új intézőt Tóth Mihálynak hívták s a rajtalevő ütött-kopott öltözeten kívül nem volt egyebe,csak a karikás ostora, meg egy szokatlanul hosszúládája, amelynek a könnyűségéről következtetni le-hetett arra, hogy meglehetősen üres.

Középtermetű, kajlabajuszú, pislogószemű zö-mök ember volt, akinek széles válla s tagbaszakadtalakja nagy testi erőt sejttetett. Kevésbeszédű voltés nem szokott annak a szemébe nézni, akivel be-szélt. A homlokát mindig összeráncolta; nem hogynevetni, de még mosolyogni sem látta senki sem.Egyetlen szenvedélye a pipa volt, amely állandóan azagyarán fityegett.

A vörös orra miatt Vasadynak gyanús volt kissé,

205

hogy talán iszik; de amikor erről nyíltan megkér-dezte, az intéző legyintett:

— Nem élek szeszfélével — mondta. — Csak vi-zet iszom. Ahol utoljára voltam, vagy tizenkét évig —ezidőszerint megszállott területen — kitűnő hegyi for-rásvizünk volt. Jobb az minden tokaji aszúbornál.

El is mondta, hogy hol volt; de az Vasadyt nemnagyon érdekelte. «Referenciákat» úgy sem szerezhe-tett róla. Nem is akart. A tarvölgyi sík gazdaságbanúgyis elölről kellett kezdeni a gazdálkodás tudomá-nyát. Egyelőre csak az volt lényeges, hogy megbíz*·ható, becsületes és igyekvő legyen, aki alkalmas arra,hogy a kommunizmus alatt nagyon megromlott cse-lédséggel rendet tartson és komoly fegyelmet gyako-roljon köz tök. Hogy ebben hány pénzt ér, annak ha-marosan ki kellett derülni. Ettől függött a továbbikarrierje.

—Szigorúan igazságos légy; ne nézz el semmitsem, — utasította a rokont a földesúr.

—Bízd rám — mormogott Tóth Miska. Rend,az lesz. Jótállok róla.

Ezzel át is vette a hivatalát.Nem látták máskor a családban, csak este, va-

csora idején. Az ebédjét levitte a szobájába, amely aziroda mellett volt egy külön épületben. Az a szobainkább fülke volt, egyablakos lyuk, amelybe egyágyon, egy szekrényen, a mosdón, egy kis asztalon,meg két széken — no meg a ládáján — kívül nemis fért el egyéb. Díván meg ruhafogas volt az irodá-ban. Több nem kellett Mihálynak.

Vasady néhány napig alaposan szemmel tartotta,figyelte, hogy mit csinál, hogyan végzi a dolgát. De

206

nem bírt olyan korán felkelni, hogy Mihály meg neelőzte volna. Ki tudja, merre járt már akkor azintéző.

Még vacsora után is megtette, hogy ő maga fel-nyergelte a hátilovát és kilovagolt a pusztára. Akár-hányszor az egész éjszakát kint töltötte. Mindig tal-pon volt; nem volt olyan szaka a nappalnak, hogya szobájában lehetett volna találni.

A cselédséggel pedig csakugyan kezdett rendlenni. A béresek idejében etettek és elvégezték adolgukat. A kocsis pontosan abrakolt és nem lopta azabot. A juhász nem számolt be minduntalan dög-gel; a napszámosok nem amerikáztak.

— Ennek ördöge van, — mondta magában Va-sady és kíváncsian próbált nyitjára jutni az intézőtitkának.

Megkérdezte a béresgazdát: — Sinkó, hogy vankend? Látom, úgy megy minden, mint a karika-csapás.

— Karikáscsapást tessék mondani, — morgott azöreg béres. — Az intéző úr nem kíméli a karikását.Azt mondja, azzal nem tör csontot.

—Megvert valakit? — kérdezte Vasady.—Nem ver az, csak úgy odasuhint. Egy szót sem

szól; de amikor kezdi kibontogatni a karikását, akkorugyancsak igyekszik mindenki. Nagy dolog, amikora medveölő puskáját kezdi emlegetni.

—Mi a csudát? — kérdezte az úr meglepetve.—A nagyságos úr nem tudja? Van neki egy

medveölőpuskája, hat medvét lőtt vele; hármat megúgy fojtott meg a puszta kezével. Rettentő ereje van.

—Ugyan?

207

—De igenis, kérem alássan. Egy szénásszekeretegymaga emelt ki a minap a kátyúból a vállával. Azta hepciáskodó Parajdit meg úgy kupán legyintette,hogy alig bírtuk fellocsolni.

—Parajdit? — csodálkozott az úr. — Nem szó-lott róla.

—Hacsak az intéző úr nem szól; — mert Parajdihallgat azóta. Megnémult, mint a hal. Igaz, hogy azintéző úr kitanította, hogy ha eljár a szája, megös-merkedik a medveölővel. Nem tudom, a puskát gon-dolta-e, vagy magamagát.

Rövid idő alatt híre kelt, hogy Tóth intéző úrmedveölő és eszerint respektálták. El kellett nekihinni, hogy medvéket fojtott meg a kezével, mertlefogta a dühös bikát a szarvánál fogva; egy nagykomondort pedig, amelyik megtámadta, felkapott anyakánál fogva félkézzel a levegőbe és addig simo-gatta a karikása nyelével, amíg bele nem fáradt. Ami-kor a hörgő nagy kutyát ledobta a földre, az fuldo-kolva s a farkát a lába közé kapva bukdácsolt be apajtába a szalma közé és egy huszonnégy óráig kinem lehetett onnan csalogatni. Ha azután a karikáspattogását meghallotta, megszökött a pusztáról.

A béresek, kocsisok, meg egyéb munkások félveléptek be az irodába, amikor az intézőt ott sejtették.A szobájába a világért sem tették volna be a lábukat;hisz' ott volt — a medveölőpuska, mindig töltve.

A puskát ugyan senki sem látta, mert nem lógottkint a falon, sem a sarokba nem volt odaállítva. An-nak vagy a szekrényben, vagy abban a furcsa hosszúládában kellett lenni, amelynek a kulcsát az intézőmindig magánál hordta. De még aki talán kételkedett

208

volna is a létezésében, elhitte, amikor egyszer éjszakanagy durranásra riadt fel az egész puszta és mire ki-rohantak az emberek a cselédházakból, meg az istál-lókból, ott látták az intézőt egy kóbor kutya tetememellett, fegyver nélkül. Azt mondta, hogy a szobájaablakából lőtte le a veszett kutyát. A puska odabentmaradt a szobában akkor is.

— Honnan tudtad, hogy veszett kutya volt? —— kérdezte tőle másnap Vasady.

Az intéző vállat vont. — Holdvilág van; olyanjól láttam, mint nappal; ahogy a veszett kutya afarkát behúzva tántorog, úgy egészséges kutya nemcsatangol. — Nem sok időm volt a gondolkozásra.Szerencse, hogy lelőttem.

A kutya fejét beküldték a Pasteur-intézethez. Ottmegállapították a szakemberek, hogy csakugyan ve-szett volt.

Az intéző tekintélye száz percentet nőtt. Mostmár senkisem mert kételkedni a szavaiban, amelyek-kel különben sem sok vizet zavart.

A környéken csak úgy emlegették, hogy «amedveölő».

Egyszer egypár sátoroscigány éjjel ki akar híbontani a kukoricagóré léces oldalát. Az intéző el-csípte őket. Elkezdte egyiket a másikhoz ütögetni. Λkét cigány jajgatott, ahogy a torkán kifért. Arra meg-jelentek a kuvaszok. Tóth Miska odalökte nekik amorékat. Azok egymás alá igyekeztek bújni a nadrág-szabás művelete elől. Úgy óbégattak, mintha kacagtakvolna. Amikor az intéző megelégelte a mulatságot,szétcsördített a karikásával a kuvaszok közt. Azokrögtön világgá szaladtak.

209

— Megösmertek-e máskor? kérdezte a megtán-coltatott morékat.

Azok, honnan-honnan nem, már hallották ahírét.

— Jáj! a medveélé! csókoljuk kezsit-lábát! . . .— Most upre, fussatok, amíg meg nem gondo-

lom magamat.A cigányok kámforrá váltak.A tarvölgyi pusztának még közelébe se mert

menni azután efajta tolvajnép.Volt Vasadynak két kamaszodó gimnazista fia,

akik éppen otthon voltak nagyvakáción. Feri, megGyuri. Egyik nagyobb imposztor, mint a másik. —felforgatták a pusztát. Az ő szemökben Miska bácsimár olyan volt, mint a Cooper Vadölője. — Rettenthe-tetlen bátorságú, regényes alak. Ez a két fiú mindigott settenkedett az intéző körül. Faggatták, kérdez-ték, zaklatták, s mért máskülönben kedves, elevenfiuk voltak, Miska bácsit is levették a lábáról. Meg-szerette őket és megnyílt a szíve előttök. Elmondtanekik a medvés eseteit.

Az még hagyján volt, amikor a lelőtt medvékrőlbeszélt, mert azok mind úgy hemperedtek fel a lö-vésére, mint a nyúl. Hanem a három megfojtott medvetörténetétől már aludni sem tudtak. Az intéző elmuto-gatta nekik a fogásait, amelyekkel a medvéket a más-világra küldte. Az egyik beleharapott a vállába; amásik végigkarmolta a hátát. Meg is mutogatta a se-beit. Félmeztelenre vetkezett a fiuk előtt. Azok lát-hatták a mély forradásokat.

Könyörögtek, hogy mutassa meg nekik a medve-ölőpuskát.

210

— Majd máskor, — volt az állandó felelet. —Majd egyszer, ha ráérek. Most dolgom van.De mindig dolga volt.A fiuk pedig már nem bírtak magokkal.Egyszer, amikor az intéző kiment a határba és

tudhatták, hogy estig nem kerül elő, kieszelték, hogyők bizony titokban mégis megnézik azt a puskát.

Elcsenték az édesanyjok kulcscsomóját, hogyvégigpróbálják, hátha nyitja valamelyik a szekrényt,meg a ládát.

A szekrénnyel könnyen boldogultak. Azt akár egyszeggel is kinyithatták volna. Nem volt benne más,mint egy ócska köpönyeg, egy pár foszlott fehérne-műdarab, egy nagyon fakó fekete kabát, meg egy ka-tonai Frommer-revolver. Mindezt hamar szemügyrevették a gyerekek és aztán nekiestek a ládának.

Azzal már nehezen boldogultak. Sőt sehogysem,mert kinyitni nem bírták. Hanem addig forgatták,emelgették, amíg észre nem vették, hogy 'iszen olyankönnyű, hogy abban ugyan medveölő puska még szét-szedve sem lehet.

Felemelték, megrázták, felfordították; semmisem koppant; nem zörgött benne más, mint holmipapirosok. Ebben ugyan nincsen nehéz tárgy.

Vesztökre úgy megfeledkeztek magokról, hogyaz édesapjok rajok nyitott.

— Mit csináltok ti itt?! ...A fiúk pirulva vallottak meg mindent.

Elmondták a medvéskalandokat és hogy mindénáron látni szerették volna a medveölő puskát.Vasady megszidta és kikergette őket.

A fiuk hosszú orral sompolyogtak kifelé.

211

Feri az ajtóban megállott s félénken visszafordult.— Édesapa kérem, ne tessék elmondani Miska

bácsinak ... — szepegte.Gyuri félig sírva csatlakozott ehhez a kéréshez.— Magam is restelném, ha megtudná, — mondta

az apjok. — Hallgatni fogok.Hanem amikor az intéző megjött, behívta az iro-

dába és ott megkérdezte tőle:— Te, Miska, mivel bolondítod te itt az embere-

ket, még a fiamat is? Hallom, hogy valami medvéketfojtottál meg . . .

Az intéző először kacagott egyet, amióta itt volta pusztán.

— Ugyan, kérlek, csak kell valamivel imponálniennek a sok félbetyárnak! Ha azt akarod, hogy fél-jenek tőlem és rendet bírjak köztök tartani, akkor neavatkozzál bele. Nem lőttem én medvét sohasem; aszabadban még csak nem is láttam. A sebhelyeimszúrások, vágások, srapnellsebek; de ilyenek ezekneka bicskásoknak is vannak; az efélét nem respektálják.Hanem a medve, az más, mert azt ők sem láttak.Persze, hogy medveölő puskám sincsen. Azt a veszettkutyát a revolveremmel lőttem agyon, két lépésnyirőls a revolvert rögtön eldugtam a hátulsó zsebembe.Nem látták az emberek s elhitték, hogy az ablakbóllőttem ki a medveölő puskával. Ennyi az egész, punk-tum.

És mégegyet kacagott.Kacagott Vasady is és megveregette az intéző

vállát.— Jól van Miska, ember vagy. Véglegesen alkal-

mazlak. A medveölő puskádat pedig csak dugd el jól.

FARKASLES.

Az uradalmi erdőkerülőház a felső faluvégenvolt. Onnan az erdő széle már alig volt negyedórá-nyira. Arra hegynek kellett menni, vízmosásos, szaka-dékos úton, amelyet az őszi sarak, meg a téli hóolva-dásük járhatatlanná tettek. Azon a néhány fahordószekerén, meg szánkán kívül, amelyek itt nagyritkánmegfordultak, nem is járt erre más a kerülőn kívül,mert a fatolvajok titkos utakon lopództak az erdőbe.Az egyetlen orvvadász pedig, akiről a környéken tud-tak, nem is Nántün lakott, hanem beljebb, az elha-gyott világban, Rákoson, és csak vendégszereplésre lá-togatott el hol ide, hol oda, ahol vadat sejtett.

A szegény nemes vadnak rajta kívül még csak afarkasok voltak az élő ellenségei. Akkoriban hírhedtvolt Szatmárnak, Szilágyságnak ez az összeszögellésearról, hogy az erdőségeiben sok a «toportyánféreg».Télen bemerészkedtek a bestiák a faluba is, kikapar-ták a disznóólak alját, úgy garázdálkodtak; a házikuvaszokat megfojtották, elhurcolták, felfalták; a vis-kójában szorongó oláh gazda az ablakából nézte azudvarára merészkedő lomposokat, de nem mert ki-menni, hogy elriassza őket.

Pados Péteren, az uradalmi kerülőn kívül, akinekpuskája volt, mindenki félt tőlök. A jámbor falusiakkeresztet vetettek, ha azt hallották, hogy a «lupuj»

213

megint levágta ennek vagy annak a gazdának a borját,csikaját, kecskéjét. Csak Pados Péter nem félt. Sőt akrasznabélteki erdész úr parancsára még dögre isleste éjszakának évadján a kóborló fenevadakat, mint-bogy már két hajtóvadászat is sikertelen volt ,jájok.Kevés volt a nagy erdőkhöz mérten a vadász; meg ahajtó is. Az óvatos farkas könnyen kicsúszott köztök.

Ez a Pados olyan negyvenes, tagbaszakadt, azerejéről hires, mindenre vállalkozó, semmitől megnem riadó ember volt. Az első feleségével csendes bé-kességben élt, mert az a jó asszony minden cselédimunkát elvégzett a ház körül s Péter bátran járhattatőle az erdőket. De amikor az asszony kidőlt mellőle,olyan keserűség vett erőt rajta nagy magányosságamiatt, hogy a legsürgősebben megházasodott ujra.Annyira sietett, hogy egy Pestről hazakerült világlá-tott perszónával akadt össze, aki a különben módoskérőt azzal a gondolattal látta szívesen, hogy jó életelesz majd mellette. Pados, hogy kedvében járjon, tar-tott is a háznál attól fogva egy szolgalegényt, olyantizennégy-tizenötéves kamaszt, aki a tehenet, meg amalacot etesse, fát vágjon, vizet hordjon, az udvartegyszer-máskor végigsepregesse; egyszóval: elvégezzea házi dolgok nehezét, amíg az asszony a falut járta shol itt pletykált, hol amott, úgy lopta a napot.

Farkasordíttató hideg volt, amikor Pados estefeléelindult hazulról a döghöz, hogy ott lessé az arra-vetődő rablófajzatot. Báránybőrös bekecsét összegom-bolta magán; a puskáját, tarisznyáját a nyakába ka-nyarította; fejszének is beillő fokosát a hóna alákapta; a süvegét a fülére húzta, végül rágyújtott ésakkor így szólt az asszonyhoz:

214

— Én most elmegyek farkast lesni; te pedighazulról el ne mozdulj, mert még megtalál enni afarkas. Majd csak éjfél után jövök meg. Miskával ra-kass a búbosba, mert félig hótt ember leszek, úgyösszefagyok odakint.

Az asszony nemhogy sajnálta volna; inkább na-gyon mulatságosnak találta, hogy félig hótt emberlesz az urából. Kacagott. Olyan volt a kacagása, minta gerlicéé. Pados hümmögött és megcsóválta a fejét.

Azután elindult.

Meut a ropogós havon az erdő alá, ahová a «csal-étket» — egy kimúlt kehes lovat — még reggel ki-tette volt. Kivitte szekerén s a megfelelő helyen ráfor-dította a puszta hóra. A szekeret visszabillentette. Abokrok közt, ahol lesni készült, helyet csinált magá-nak. Egy kéve szalmát tett a hóra, hogy arra ráülhessen. Azután majd jöhetnek a farkasok.

Mialatt a leshelye felé ballagott, ráért gondol-kodni. A farkasok nem jönnek korán; megvárják azéjszakát, amely ugyan ilyenkor, télen, hamar kezdődik. Minthogy holdvilág lesz, világos lesz. Addig isvilágit már a hó. Meg lehet látni a farkast, ha a dög-höz vetemedik.

Ment-mendegélt és a gondolatai visszaszállottakhaza, az új asszonyhoz. Vájjon szót fogad-e? Otthon,marad-e? Vagy bemegy a tanitóékhoz; talán a jegy-zőékhez, akik szívesen hallgatlak a meséit Pestről.Más nántiii egy sem volt, aki Pesten járt volna. Pa-dosné pedig valamennyi színésznőt ösmerte volt;vágy csak füllentette; de megcáfolni senki sem tudta.A dolog magyarázata abban volt, hogy színpadi dá-

215

máknál cselédkedett. Tudhatott rólok egyetmást.Kisasszonnyá nevelődött mellettök. Nem is volt olyanbizonyos, hogy végig megmarad itthon; most éppen,hogy férjhez ment, itt volt; itt is lesz, amíg megnem unja.

Padosnak volt valami homályos sejtelme erről abizonytalanságról; de alaposan kikérdezni az asszonyt,restelte. Hátha hazudnék neki? Annyit mégis meg-tett, hogy titokban megkérte a szomszédját, az aszta-lost — Kerezsinek hívták —, hogy amikor ő nincsotthon, tartsa szemmel a házatájékát; figyelje meg,jön-e valaki az asszonyhoz és ki. Meg hogy az asszonyhová jár, mikor kerül haza.

Azután az történt, hogy kétszer is ott találta Ke-rezsit az asszony mellett, amikor véletlenül vetődötthaza. Az asztalos jóval fiatalabb ember volt, mint ő;elég formás ember is volt, nem olyan zömök, totyakos,nehézkes. — Zavartan hebegett valamit, hogy aztmondja: mozgott a szék lába, azt reparálta meg. Igazvolt-e, azt a megigazított székláb nem árulta el.

Amikor az asztalos elment, mondta is Pados azasszonynak: te, ez akar itt valamit.

—Mi a csudát akarna? — pattogott az asszony —jön, mert kend rákapatta, hogy énrám vigyázzon.

—Megmondta? Elmondta? — hüledezett bam-bán a kerülő.

—El hát. Mit gondol kend? Azt hiszi, mindenkiolyan, mint kend?

—Én ugyan milyen ember vagyok? — csudál-kozott az ember.

— Ravasz! — vágta ki a menyecske és elfordult;ngy riszálta a derekát, dacosan.

216

Pados majd hogy a föld alá nem sülyedt. Érezte,hogy valamin rajt'csípték. Nem bírt védekezni. Aligvárta, hogy másról kezdjen beszélni a nyelves asszony.Ő a világért sem folytatta volna.

Az asztalosnak csak annyit mondott:— Hallja-e szomszéd, elég volt; nem kell már

figyelni az asszonyt. Hagyjon neki békét!Ezt olyan nyomatékosan szuszogta ki magából,

mint a fújó bika. Az asztalos megint hebegett, hogyő nem is; hanem a segédjegyző szeret erre sétálni;különben őneki ahhoz sincsen köze. Mi köze nekiakármihez is? Úgy-e bizony?

Most meg a segédjegyzőtől zúgott a kerülő feje.De amíg rajta nem kapja valamin, addig nem szólhatneki. Ezt megértette.

Halkan káromkodott magában az úton is, merteszébe jutott a segédjegyző. Minden eszébe jutott. Arégi jó csendes élete is az első feleségével, akihez ugyana fene sem járt; még ő maga se' nagyon. Azzal bé-kessége volt. Ez a második pedig csupa nyugtalanítás.Fiatal is, szemrevaló is, takaros is; most is a pestiruháiban jár; olyan, mint valami tekintetes asszony;aki találkozik vele, köszön neki; a segédjegyző is vá-rosi gyerek, szívesen szóba állogat a menyecskékkel.

Péter megérkezett leshelyéhez. A lótetem ott sö-tétlett a fehér havon, vagy negyven lépésnyire tőle.Amikor a bokor megzörrent a bekecse súrlódásától,egy korán kiszemtelenkedő róka ugrott el a dög mel-lől. Arra most kár lett volna a lövés. Hadd menjen.Jöjjenek a farkasok . . .

217

A zsupszalma párnásan kínálta magát a bokoralatt. Pados vigyázva tekintett körül; szétnézett, az-után lassan leereszkedett a szalmára. Úgy ült le rá,félig törökösen, hogy ha kell, hamar felpattanhasson.

Várt és hallgatódzott.A pipáját már kiszívta; itt újra rágyújtani nem

volt szabad. A füst áruló. A farkas amúgy is nagyonóvatos, neszes. És gyáva! ... Minden szokatlantól el-riad. Nem igaz az, hogy a bátor emberre is veszedel-mes. Csak hadd jöjjön. Itt puska is várja; koponya-lékelő fokos is.

A hold már feljött. A hómező egyszerre tündérivilágításban ragyogott. Az erdő egy pár száz lépésnyi-ről sötétlett.

Borzasztóan hideg volt. A csalétek mégis éreztettea szagát, mert már oszlásnak indult, s a kerülő, ami-kor itt kitette, felvágta, megnyitotta. Pados alig bírtamegállani, hogy mozdulatlan maradjon a helyén.

Leste az erdőt; az alatta elterülő lankás pusztát;várta a farkasokat. Nézte az eget, amelyen annyi csil-lag még talán sohasem volt. Ha volt, sem ragyogottígy. Mintha az ég is megfagyott volna, olyan dermedtvolt minden, a levegő is, amikor a kóválygó szél el-állott.

A kerülőnek úgy rémlett, mintha az erdő szélénsötét árnyak ácsorognának s erre figyelnének. Tel-jesen fedték a bokrok, meg az a hósánc, amelyet mégreggel épített a szalmás bokrok köré. Itt meg nem lát-hatják a bestiák, csak megérezhetik; mert a szaglásukkitűnő. De a szél jó; tudniillik az erdő felől fuj; a far-kast nem figyelmeztetheti, amikor a hazájából kiléps a síkságra merészkedik.

218

Csend, — halálos csend. A hómező messzire nyú-lik a Kraszna völgye felé; kietlen világ ez most. Egyiknegyedóra telik a másik után; nincs nesz, nincs moz-gás; csak a néha-néha felnyögő szél rezdíti meg abokrokat.

Pados egyet gondol. Óvatosan hajtja le a fejét aföld felé, két tenyeréből tölcsért csinál a szája elé, az-után nagyot fohászkodik és nyomban rá elkezd búgó,egyre erősödő, mély vonítással bőgni, mint a társaitszólongató farkas. Amikor a vontatott ordítás elfogya torkából, elhallgat.

Egyszer csak az erdő felől felel neki a másik, azigazi. Messziről harsan fel a minden hangok leghát-borzongatóbbja, a farkasüvöltés. Ezt a kísérteties,hosszasan elnyújtott pokoli hangot nem lehet közö-nyösen hallgatni.

Pados még a száját is kitátja, úgy fülel.Oldalvást is rákezdi egy szólista, s most már azok

ketten hívják, bolondítják egymást. Kétszer-háromszorfelelnek egymásnak, azután újra csend. Véglegescsend. A tréfát megismételni nem szabad. A farkas alegkisebb gixert is rögtön megérti s akkor szökik agyanús hang elől.

Pados vár, vár; a hold megvilágítja a nyílt pusz-tát; nincs azon élet, még a legkisebb mozgás sincs. Afarkasok még nem tudják, hogy mi van itt α szá-mukra . . . Vigyázat! amott valami árnyék suhan át ahavon . . . erre tart; . . . sunyítva sompolyog; — szima-tolva emeli a fejét; kinyúlik; — jön, — megáll, megújra indul...

A farkas!Egy farkas. De jöhet utána több is.

219

Pados megelevenedik. Most már nem gondol haza;nem gondol az asszonyra, sem a. segédjegyzőre. Csaka farkast lesi. Meg sem moccan; a szeme se' rebben;csak néz, vár és egy kicsit gyorsabban lélegzik.

A farkas óvatosan közeledik. A kerülő tapasztaltszeme már láljn, hogy a bestefajzat észrevette a csal-étket. A kíváncsisága felébredt. Tudni lehet, hogy mostmi következik ... A farkas körül fogja kémlelni a dö-göt; egyenesen hozzámenni nem mer; előbb szoktatjamagát a jó reménységhez. Meggyőződik, hogy nemfenyegeti-e veszedelem. Az ilyen mozdulatlan zsák-mány gyanút keltőbb, mint ha élne az állat. A legelő,prüszkölő, vagy a havas mezőn áthaladó lovat rögtönmegtámadná. A holttetem nem sietteti, azzal ráér; éskülönben is, éppen ez a halotti csendű helyzet ag-gasztja, ez teszi a legnagyobb mértékben óvatossá.Ösztöne súgja neki. hogy nagyon vigyázzon; résenlegyen ...

A farkas fordul és félkörben kanyarodva kullog:a fejét csak akkor fordítja el a lóról egy pillanatra,amikor megáll, hogy körülnézzen. Magamagának semhisz. Talán a társait várja. Hadd bizonyosodjanakmeg azok a csalétek ártatanságáról, mielőtt vereked-nének érte.

A havas mezőn most odaér a körben járó, kém-szemlét tarló farkas, ahova a szél a ló felől a bokor-ban rejtőző ember szagát is hordja. Ennél retteget-tebb, riasztóbb jelt nem ösmer a vadállat. Az ember-szagtól minden vad menekül. Csak a legmardosóbbéhség bírja rá a farkast, hogy embert támadjon meg.Hát még fegyveres embert, akivel a puskaszag is el:

keveredik; ami specialitás az aggasztó „illatok“ közt.

220

A farkas hirtelen megtorpan; a fejét felkapja,fülét lesunyítja, farkát a lába közé húzza; egy má-sodpercig a gyanús bokor felé mereszti foszforeszkálószemét, azután megfordul, az erdő felé kanyarodik,elkezd arra ügetni, vissza-visszatekintve eközben.

Pados féltérdre emelkedve látja az egész manő-vert és megérti, hogy fel van fedezve. Ez a farkas mavissza nem jön ide. Jó messzire megáll, ráles egy da-rabig a bokorra; azután megint kanyarodik, vissza,abba az irányba, ahonnan jött. Ott a homályban vég-képen eltűnik.

A kerülő morgó nyögést hallat. Elfojtott károm-kodás van abban. Ez azt jelenti, hogy: vége! Ha má-sik farkas jönne, ma azzal is éppen csak így járna.Amíg a bestiák rá nem kapnak a dögre, addig nagyonóvatosak. Napról-napra meg kell előbb bizonyosodniróla, hogy már kikezdték a csalétket, s akkor kellújra próbálkozni. De itt most megveszi az embert azIsten hidege! Brrr!

Pados reszket a fázástól; ezer farkasért sem ma-radna itt tovább. Különben is mozgatja valami, hogyne várja meg az éjfélt. Ki tudja, mire érkezik, ha mostváratlanul haza siet!

Már megint az asszony jár az eszében; meg a se-gédjegyző . . . meg a szomszéd; meg az ördög, akihogy elvigye valamennyit!

Felpattan, megrázza magát; a nyakát behúzza πsuba gallérjába; a süveget jól a fejébe nyomja; az-után olyan gyorslépésre fogja az igyekvését, hogy fu-tásnak is beillik. Félannyi idő alatt otthon van, mintamennyi idő alatt kijött.

221

Közel érve a házához, lassúdik. A kerítéshez márlopódzva sunyit. Leskelődik. Betekint az udvarba;íigyeli, nincs-e a házban valahol rejtett világosság.Nincs-e kutya, vagy éppen farkas, a kertben.

Csend és békesség mindenütt.A kapuajtót a titkos zárral halkan kinyitja, hogy

ne csikorogjon; meg újra beteszi, bereteszeli. A cse-kélyke neszre felvakkan a kuvasz az istállóban, aholMiska úgy alszik, mint a bunda. Akár őt magát is el-lophatnák. De a hű házőrző rögtön megismeri a gaz-dáját; lohogva-hehegve, farkát csóválva jön és körül-hízelgi a félig megfagyott embert.

Az csak lepisszegi; azután lábujjhegyelve lép fela tornácra. A külön kulccsal halkan felnyitja a pit-varajtót, meg újra bezárja. Már csak az utolsó vanhátra, a konyhától balra: az udvari szoba, ahol azasszony alszik.

A kerülő az ajtóban megáll és hallgatódzik.— Bent van! Itthon van! Szuszog a lelkem, hogy

horkolásnak is beillik. Akármelyik kölyökfarkas semmorogna különben a társára.

Vigyázva, óvatosan nyit be a gazda, hogy fel nekeltse az édesdeden alvó asszonyt.

A búbos csakúgy ontja a meleget.Idebent valóságos nyár van. Még az is huncut,

aki most farkast les odakint.A jégcsapos ember leszedegeti a bajuszáról a jég-

kölöncöket; meg sem gyújtja a lámpást; csak a sü-vegét, ködmönét, csizmáját dobja le, azután rávetimagát a vackára.

Pár pillanat múlva két mérges farkas hörög-mo-rog egymásra, úgy hallják saját horkolásukat.

ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET . . .

— Kéretem a nagyságos asszonyt; mondja megneki, hogy az irodában várom! — parancsolta aszobaleánynak a ház ura, amikor hazajövet levetetteaz előszobában a felsőkabátját.

Az irodának tágas előrésze volt az ott dolgozókszámára s ezt tejüveges ajtó választotta el a főnökkülön helyiségétől. Hat óra már elmúlt s a segédekelmentek. Barnóty ilyenkor senkit sem fogadolt. Λζesti csendben legjobban tudott dolgozni. Háboritlatla-nul merülhetett bele a munkájába.

Vastag üveglappal borított nagy Íróasztal volt aszoba közepén, tele iratokkal, könyvekkel, hírlapok-kal. Az írótéka előtt díszes állólámpa volt, sugárvelitőernyővel. Barnóty felpattantotta a villanykörtét s alámpát úgy szabályozta, hogy a fénye az asztal túlsóoldalán levő karosszékre essék.

Azután beleült forgólábon nyugvó kényelmes szé-kébe az asztal elé és szórakozottan vett a kezébe egyújságot, amelynek a fociméit sebtében átfutotta.

Nemsokára hallani lehetett az előszobába vezetőkülső ajtó nyilasát; könnyed lépések közeledtek; afőnöki szoba ajtaja halk nesszel tárult fel és belibbentaz asszony.

223

Egy pillanat alatt megtelt a szoba az illatával.—Jó estét, barátom, miért hivatott? — kérdezte

muzsikáló hangon.—Üljön le, Bella, oda ni, szemközt velem. Ko-

moly beszélgetésünk lesz. Kérem, hallgasson meg nyu-godtan, megértéssel. Itt az ideje, hogy elintézzük azéletünk problémáját.

—Ejnye, de ünnepies! — szólott közbe az asz-Rzony megdöbbenve és beleereszkedett a meg világítottszékbe. — Halljuk, mi az? Miről van szó?

Rövidrenyírt, sűrű fekete hajjal pompázó fejeszobormerevséggel fordult a férfi felé. Tüzes, sötétszemében néma kérdés égett. Diszkréten pirosítottszáját keskenyre szorította össze. Fekete toalettje di-vatos keretet vont fehér arca, nyaka és karja köré.Olyan volt, mint valami bűbájos titkos éjjeli pille.

— Lacika tegnap betöltötte a hetedik évét ésmost már semmi sem akadályozza többé, hogy elvál-junk, Bella, — mondta a férfi egykedvű komolysággal.

Az asszony összerezzent. Fel akart pattanni aszékéről; de leküzdötte meglepetését és titkolni pró-bálta izgatottságát. Ülve maradt.

—Hogy elváljunk·?!... és ugyan miért, ha sza-bad kérdeznem? Ez igazán különös! Nem értem!

—Azért, Bella, mert az én mértékem most mártökéletesen betelt és minthogy az egyetlen nagy ok,amely várakozást parancsolt nekem, a fiam hétéveskorával megszűnt, nem provokálom tovább a sorsot,hanem, hogy sokkal rosszabb is ne történhessék, arrakérem, váljunk el békességben, minden botrány ésfeltűnés nélkül.

224

Az asszony indulatosan készült valamit mondani,de az ura nem engedett neki erre időt. Folytatta:

—Az egész titkos levelezése a kezem közt van,Bella. Még nem bontottam fel a csomagot. Nem ok-vetetlenül szükséges, hogy mindent tudjak. Erre csakakkor kerül a sor, ha nem akarna elválni. Azon anapon, amikor a törvény teljesen szabaddá tesz ben-nünket egymástól, a leveleit sértetlenül és elolvasat-lanul visszakapja tőlem.

—Megőrült? ... — lelkendezett az asszony kí-nosan; — miféle levelekről beszél?

—Azokról, amelyeket két év óta írogatott a házi-orvosunknak s amelyek ma egytől-egyig, az utolsóig,— amelyet tegnapelőtt írt, a postabélyegzés szerint, —a kezem közt vannak. A doktor egy gyöngyházkaszel-tában őrizte együtt valamennyit. Ezt maga bizonyosan tudja.

Az asszony elsáppadt. Torkából a számum forrószelével tört fel az indulata.

— És maga ezt megtette?! ... Lesben állott?! . . .Alattomban várt két esztendeig? Miféle — férfi maga?Most rögtön adja ide nekem azokat a leveleket. Es-küszöm, hogy semmi sincs bennök; de ezt nem tűr-hetem! .. .

A férfi szánalommal nézett rá.— Szegény; még maga vádol engem alattomos-

sággal? Engem, aki előtt térdre kellene borulnia! . . .De hagyjuk ezt. Ne csináljunk jelenetet. Annak a va-rázslatnak, amelyet a saját beleegyező engedékenysé-gem folytán gyakorolt valaha fölöttem, régen vége.Kedveztem uralkodni vágyó hajlamának; adtam avégképen meghódolt rabszolgát; nem volt más gon-

225

dolatom, csak maga; eltűrtem a szeszélyeit; kielégí-tettem minden vágyát; éjjel-nappal dolgoztam, hogymindene meglehessen, — s a vége az lett. . .

— A vége az lett, — vágott közbe az asszony sut-togó kiáltással, — hogy halálosan untam az életetmaga mellett, akinek a mézesheteink óta, sőt márakkor is, minden más dolga előbbre való volt, mint én,akit egyik napról a másikra csak az ebéd, meg a va-csora idején láttam, és akivel maga akkor is csakkomoly dolgokról tudott beszélni. Pedig én játszani,mulatni, nevetni, kacagni, bohóskodni, szerelmes-kedni vágytam; a diadalát élvező asszony akartamlenni, akit maga imád és akit büszkén visz ide-oda,ki a világba, ahol élhet az ember, s ahol magát iri-gyelték volna én miattam. Mit váltott be mind-ebből?! ...

— Minden kötelességemet beváltottam magairánt, Bella. Az egész életemben minden lépést azérttettem, hogy maga — amint mondja — «élhessem.Hogy követhesse a divatot, amelynek a hóbortjaiiránt nekem semmi érzékem sincs; hogy ott lehessenmindenütt, ahol az életet élvezheti s ahol látják, csu-dálják, ahol érvényesülhet. Miről mondott le maga azén kedvemért valaha? Várt-e rám, hogy amikor meg-jövök, nekem adja magát? Mire én a robotomból sza-badulhattam, magának itthon nap-nap után csak ahűlt helye volt. Hova futkoshattam volna utána szín-házakba, zsúrokra, Gerbeaudba, kioszkba, tudja Istenhova; még lóversenyekre is? A haját, azt a gyönyörűhaját, amelyet úgy szerettem, ellenemre odadobta adivatnak és fiús fejével provokálta magával szembena szabadosságokat. Sohasem nekem öltözködött; min-

226

dig csak másoknak, akik körülvették s akiknek tet-szeni vágyott. De mindez még hagyján lett volna.Engem sok mindenért kárpótolt a fiunk. Nem voltammár fiatal ember, amikor magát elvettem. Nem is il-lettünk nagyon egymáshoz. De nem volt rosszabb azarány köztünk, mint a legtöbb mai házastárs közt,akiknek nyugodt megelégedésben telik az életök.Maga ma harminc éves, én meg negyvennyolc va-gyok. — Maga most van az élete tetején; az énéletem alkonyatra fordult. Maga annyira szeretélni, amennyire énnekem a dologba, a munkába kellbelemerülnöm. Tizennyolc év bizony számot tesz.Tudnom kellett, hogy ez a korkülönbség az esztendőkkel csak növekszik majd. Amikor maga negyvenéves remek asszony lesz, akkor engem két év fog el-választani a hatvan esztendőnek sok mindenről le-mondató határától. Ezért nem vagyok magához túl-ságosan szigorú. Ezért nem olvastam el azokat a le-veleket. — Mit tudhatom én, hogyha elolvasnám,nem ölnék-e embert? De ezek a levelek mégis van-nak. És még ha csupa imádság volna is bennök, azonnem lehet változtatni, hogy maga nem hozzám, ha-nem valaki máshoz fordult a bizalmával, a szíve ki-öntésének a vágyával. Magának tehát mellettem min-denesetre van egy nálamnál becsesebb, a lelkéhezközelebb álló valakije. Már ez is elég lehetne arra,hogy szabadulni akarjunk egymástól. De ha mégmás egyébre is gondolok, akkor a válásunk az egyet-len sima megoldás, katasztrófa nélkül. Mondom, vár-nom kellett, amíg Lacika be nem tölti a hetedik évét...— Mi köze ehhez Lacikának? — riadozott azasszony.

227

—Csak az, hogy a hétéves fiú válás esetén azapjáé.

—Ó...—Félpercnyi olyan csend volt, amilyen a föld-

rengéseket szokta megelőzni. Azután kitört azasszony:

—A fiamat akarja elvenni tőlem?! ...—A fiamat akarom magammal vinni, hogy én

neveljek belőle férfit, embert.—Maga egyszerűen az eszét vesztette. Értse meg,

hogy nem válok el magútól. Soha, soha! A fiammalakarok maradni. És vele is maradok! Micsoda ember,micsoda szörnyeteg maga, aki elképzel ilyen rettene-teset?! ... Mi az, hogy maga apja neki, ahhoz képest,hogy én az anyja vagyok? — Ki szülte keserves kinokközött? Ki szoptatta? Ki virrasztott betegségében azágyacskája mellett? Ki imádkozott térdencsúszva, ke-zét tördelve, megszakadó szívvel a feszület előtt, hogyvisszasírja, visszakönyörögje az életét, amely hajszá-lon múlott már? — Maga jó apa, jókereső, szorgal-mas ember, kitűnő polgár; de ha a munkában elfá-rad, lefekszik és úgy alszik, mint a bunda. Nem hallmeg semmit sem, ami körülötte történik. De a doktor,az áldott jó doktor, az ott virrasztott velem. Percről-percre őrködött a fiam élete felett; birkózott a halál-lal és személyesen verekedte vissza tőle a fiamat,nekem! Hol volna őnélküle az én drága, egyetlen,gyönyörű, édes szép gyermekem?! Jézusnak szentlelke, még rágondolni is iszonyat!

Mit akar mitőlünk?! Bánom is én, olvassa el azo-kat a leveleket, ha már ellopatta. Hálálkodom ben-nök és kiöntöm a szívemet az egyetlenegy embernek,

228

aki megváltott a megőrüléstől. Csuda volna-e, ha akár-mi volna is azokban a levelekben? Csak olvassa! ol-vassa! . . . Azután vigyen a bíróság elé! Ott majd el-mondok mindent. Mindent, érti? És kikaparom an-nak a bírónak a szemét, aki engem az én fiacskám-tól el akar választani. Magát meg, ha erőszakoskodik,megölöm, ledöföm! . . . kést mártok a szívébe, ha fel-akasztanak is, ha elkárhozom is! Ó, Istenem, édes jóIstenem! Édes kis Lacikám!

Lerogyott a székébe. Fekete haja ráomlott fehérkarjára, amelyre zokogva ráborult.

— Engem ne kínozzon ... ne kínozzon! — fuldo-kolta keserves nagy sírással.

Az elképpedt apa ott ült szemközt a vonaglóanyával és úgy érezte, mintha az egész világ rásza-kadna.

Minden okossága semmivé vált. Megrendülvenézte, hallgatta az asszony kétségbeesett elszánt-ságát. Szinte összetört az anyai fájdalom láttára.

Nagy elhatározással nyúlt a fiókjába és kivetteonnan azt a gyöngyházdobozt, amely a leveleket rej-tette.

Felkelt az asztal mellől s odament a feleségéhez.— Ne sírjon, Bella, — mondta akadozva. — lit

vannak a levelei; fogja. — Szavamat adom rá, hogyegyet sem olvastam el közülök. Azt akartam, hogy haszépen elválunk, ne legyen megalázva előttem az a nő,aki a feleségem volt. De most már semmit sem aka-rok. Elválni sem. Maradjon minden a régiben; afiunkért, akinek igazibb anyát úgysem adhatnék töb-bet. Már nem bírom magokat egymástól elszakítani.Mind a hárman belepusztulnának abba. Itt van, fogja,

229

vigye ezt a dobozt. A doktorral majd beszélek; őveleis el kell intézni mindent.

Az asszony felugrott. Tágra nyílt szemmel néztea megtört, elgyengült embert.

Alig akart hinni a szemének meg a fülének.A dobozt átvette. Nézte-nézte. Azután az urához

fordult. Mélyen lesújtva mondta:— Köszönöm! . . . örökre hálásan köszönöm.

Bocsásson meg nekem. Kérem, térden állva kérem,bocsásson meg. És engedje meg, hogy a doktorralén beszéljek; én intézzek el vele mindent. Higyje el,jobb lesz így. Őneki nem kell arról tudni, ami köz-tünk most történt. A levelek ügyét, a doboz nálamlétét, magamra vállalom. Nekem is jogom lehetettvisszaszerezni a saját leveleimet. Az Isten áldja megmagát, Ernő. Áldja meg mindkét kezével. . .

Megint leborult a széke karjára és sírt-sírt.A férfi is egy nehéz könnycseppet dörzsölt szét

az arcán.

VERSENYGÊS AZ APÁMMAL.

Az édesapám a folyosón ült a nagy gyékény-zsölyeszékében és újságot olvasott.

Nyári délután volt s a szellős és árnyékos folyo-só nagyon jó hely volt ilyen sziesztázásra. Az apámsohasem aludt ebédután, hanem csak pihent egy kicsit és ilyenkor szokta az újságját átböngészni.

Szombat délután volt, amikor a diákoknak nemkellett iskolába menniök, mert szerdán és szombatondélután volt a szünetjök. En akkor a gimnázium har-madik osztályába jártam. Legboldogabb érzésem ép-pen a szombati szabad délutánokon volt, mert akkornem kellett másnapra tanulnom. Elég könnyen ta-nultam és ráértem vasárnap este is, hogy elkészüljeka hétfői leckékkel . . . Különben ha minden kötél sza-kadt, akkor még a hétfő reggeli kismise alatt is ál·futhattam a feladatomat. Tudniillik minden nap kel-lett misét hallgatnunk, ami körülbelül félóráig tar-tott., Szorongatott helyzetben ennyi idő alatt is lehetvalamit tanulni.

A folyosónk azért volt olyan árnyékos még alegnagyobb nyárban is, mert a házunk ereszére nagyeperfák borultak, besátorozva azt a lombjaikkal.

Nagyon finom eperfélék termettek ezeken azeperfákon. Akkorák, mint a bütyökujjam felső ízü-lete, és édes-zamatosak voltak. Volt fehér, meg lila-szürke, meg fekete eprünk. Magam is a fákon lógtam

231

értök eperérés évadján. Versenyt eprésztem a vere-bekkel, a seregélyekkel, a sárgarigókkal, meg a mag-törő pintyekkel, amelyek együtt és külön-külön ál-landóan eprező társaim voltak.

Az eperfákat rendszerint teleraktam lószőrhur-kokkal a seregélyek számára, mert azokból a szakács-nénk pompás pörköltet csinált. De egyáltalán szenve-délyes madarász voltam. Nem is bíztam magamatpusztán arra a véletlenre, hogy valamelyik epertolvaj-madár belelépjen a hurokba, vagy beledugja a fejét;hanem fogtam verebet vastőrrel, cinkét tökkel megbodzakalitkával, és mindent, amit csak bírtam, léppelis. Ebben nagy gyakorlatra tettem szert, ami némilegelbizakodottá tett.

Volt az édesapámnak egy kis madarászó pisz-tolya, amelynek még a rendszerét sem tudom. Nemolyan volt, mint a későbbi Flaubertek; a csővel víz-szintesen belesrófolt piramidlije volt, amelyre egyszem kapszli! kellett rátenni. Az igen kis nyilásu csőbeegy szem nyolcas serét illett bele, amelyet a töltő-vesszőcskével le kellett nyomni, leverni, a cső alsóvégéig, ahol már a piramidli következet!. A kapszlit arácsapódó kakas sütötte el s ez az elsült kapszli lökteki a csőből az egy szem serétet, amellyel tíz-tizenötlépésnyi távolságig nagyon szépen lehetett célba lőni.Az édesapám kitűnően tudott bánni ezzel a kis pisz-tollyal. Amelyik madárra ráfogta, az ritkán szabadultmeg a haláltól.

A kis pisztoly ott volt egy asztalkán az apámmellett, amikor én, verébtőrrel a kezemben, a folyo-sóra léptem, hogy majd a kút táján, ahova a pocsolya-vízre jártak a verebek inni, fürödni, — verebésszem.

283

Néztem az apámat, meg a kis pisztolyt és meg-szállott a nagyzás ördöge.

— Édesapám, fogadjunk, hogy nem lő annyi ve-rebet, ahányat én a tőrömmel fogok, — vágtam kifennen, elbizakodottan.

Az apám féloldalt pillantott rám.— Jól van, fogadjunk, de mibe?

Gondolkoztam egy kicsit.—A mai vacsoránkba! — hirtelenkedtem el az

indítványt, hevesen-merészen.—Ahogy tetszik, — felelte az apám flegma-

tikusán. — Akinek kevesebb madara lesz, az ma nemvacsorázik.

Éppen akkor repült eléje egy veréb az eperfaalsó lombjára. Az apám ráfogta a kis pisztolyt. Csett!a veréb leesett a fáról.

— Nekem már van egy, — mondta s azzal letettea kis pisztolyt a helyére és tovább olvasta az újságját.Velem nem törődött tovább.

Rossz előérzettél siettem a kúthoz, ahol össze-markolásztam néhány úgynevezett lócitromot, amely averébnek kedvelt csalogatója. A vastőrömet ebbe amasszába beleépítettem, úgy, hogy semmi sem lát-szott ki belőle: azután félreállottam, elbújtam a kocsi-szín mögé, onnan lestem, hogy mikor jönnek a szom-jas verebek és mikor ugrándozik valamelyik a tőrömfelé, hogy abba belelépjen, vagy belecsípjen s ezzelmegfogassa magát.

Különös malőröm volt. A verebek jöttek, ittak, el-mentek. A hazai citrommal egyik sem törődött. Visz-szaszállottak az eperfára. Ott jobb csemegét találtak. Nagy sokára egy ostoba fiókveréb mégis bele-

233

ugrott a tőrömbe. Ujjongva kiáltottam: Nekem isvan egy! S a verebet beletettem a madárhálómba.

Alighogy a tőrömet újra rendbehoztam, hallom akis pisztoly csettenését a folyosón. Mindjárt utána hal-lom az apám hangját is: — Nekem már kettő van.

Kezdtem magamat nem jól érezni. Ez nagyon ishamar volt. Ezt a tempót én aligha fogom győzni.A vacsora még hagyján, annak oda se. Hanem a res-telkedés! — A húgaim kinevetnek, kicsúfolnak. Azapám nem szól, csak mosolyog; de az lesz a legrosz-szabb. Hisz arra még felelni sem lehet.

A szerencse úgy, ahogy, megkönyörült rajtam.Miután babonás hókuszpókuszokkal varázsoltam belea tőrömbe, hogy nekem verebeket fogjon, — egy-másután fogtam is még vagy hármat.

De minden diadalkiáltásom után felcsettent akis pisztoly. Megint egy madárral többje volt azapámnak. Mindig csak eggyel, de azt rendületlenültartotta.

A verebek végkép eltűntek a tőröm környékéről;már megtanulták, hogy ott veszedelem fenyegeti őket.Vigasztalanul ácsorogtam még egy darabig a búvó-helyemen. Végre megszólalt az apám: folytassuk?

Röstelkedve feleltem: — Megadom magamat. Sfelszedtem a tőrömet.

Az apám nem csúfolt ki; még csak el sem mondtaa fogadásunkat. Úgy ültünk le a vacsorához, minthasemmi sem történt volna.

Mindenki jóízűen vacsorázott, csak én nem nyúl-tam az ételhez.

— Mi bajod? Miért nem eszel? — faggatott az:anyám. A húgaim odáig voltak. Tudták, hogy jó ét-

235

vágyam van. Agyonkérdeztek. Mindenki velem törő-dött. Az érdeklődés középpontjává váltam. Csak azapám hallgatott, ő nem vett tudomást a dologról.

—Ez a fiu beteg — mondta az anyám.—Szegény! Bizonyosan beteg! — visszhangozták

a húgaim.Majd kiugrottam a bőrömből.— Ha beteg, hívjátok el az orvost, — mondta az

apám tettetett komolysággal.Erre már nem bírtam a szót magamba fojtani.— Nincs nekem semmi bajom sem, — kiáltottam,

hanem apával fogadtunk; azért nem vacsorázom!Mindenki apára nézett. Ő csak vállat vont. Ne-

kem kellett a nagy faggatásra töviről-hegyire elmon-danom az egész esetet.

Az anyám sajnálkozott. A huncut kis húgaimkacagtak. Simogattak. — Szegény! — mondogatták.

Elkezdték apánkat kérlelni, engedjen vacsoráz-nom. Az apám vállat vont. — Egy szót sem szólott.

— Na, fiacskám, egyél, — gügyögött az anyám— lásd, apád megengedi.

—Meg ám, — gondoltam magamban, — de mitfog gondolni rólam, ha ilyen szószegő, pipogyánaklát egy rongyos vacsora miatt!

—Vesztettem, nem eszem, — mondtam határo-zottan.

Megtöröltem a szájamat; felkeltem az asztaltól ésszokás szerint szépen megköszöntem a vacsorát.Anyámnak, apámnak kezet csókoltam. A húgaimatpedig odakint jól megboxoltam.

Nekem csak az volt a lényeges, hogy az apámgyengének ne lásson,

235

Az anyám utánam jött, félrehívott; titokban megakart vacsoráztatni. Ekkor már torkig voltam a bűn-recsábítással. Éreztem, tudtam, megértettem, hogy azapám elvárja tőlem, hogy a szavamnak álljak. Nemtilt el semmitől sem, csak vár és majd ítél.

Még ha menyei mannával kínáltak volna, aztsem fogadtam volna el. Vacsora nélkül feküdtem le.

Másnap vártam az apámtól egy dicsérő, jutal-mazó szót. Nem szólt egy árva szót sem. Nem is emlí-tette a fogadást. A magam eszével okulhattam rajta.Okultam is.

Az ember ne fogadkozzék könnyelműen s haveszít, fizessen.

Megjött az ősz, a mezőket odakint már letaroltáks a sok mindenféle madár kezdett kívülről beljebbszorulni tanyák, falvak, ligetek, városi kertek felé.

A mi nagy veteményes kertünk is megkopárodott.A fák már nagyon hullatták a lombjaikat. Az őszi fony-nyadás, hervadás mindenre rálehelte a mulandóságszineit. A kertünkben már jóformán senki sem jártrajtam kívül. Én ekkor is olyan szépnek — csak más-nak — láttam azt, mint a legbujább pompájában.

A kert néhány holdas belsőség volt, sok gyümölcs-fával, ribizke- meg köszmétesorokkal, veteményes táb-lákkal, amelyek most mind a téli nagy álomra készül-tek. A vándormadarak legtöbbje már elment; itt csakaz állandók maradtak, a cinkék, a pintyfélék, a har-kályok, a fakopáncsok, a búbos pacsirták, a varjakmeg a szarkák.

Ilyenkor van legjobb időszaka a lépes madará-szásnak. Ehhez nagyon értettem. Amikor az éneklő

236

madarak már csapatokba verődve szálldosnak s rajok-ban lepik el a bogáncskórókat, a gazosokat, a kintmaradt csutka-földeket, a napraforgó- és cirokszára-kat, mindent, ahol valami nekik való jót kereshetnek,akkor csak egy jó «hívogatóra» van szükség s a lép-vesszőre úgy száll a madár, mintha delej vonzaná.

Nekem pompásan hívogató csízeim meg stigliceimvoltak. A suszterünk fia nagyszerűen tudott madár-lépet főzni fagyöngyből. A sárgászöld, ragadós, nyúlóspépet egy darab olajos disznóbőr közé kentük, a bele-való arasznyi hosszúságú, vékony vesszőcskéket meg-sodorgattuk benne, a hívogatós kalitkákat, egy üressel(a fogandó madarak számára) a hónunk alá kaptuk succu neki, siettünk a vadászterületünkre.

Nekem erre a célra éppen elég volt a mi nagy ker-tünk is. Ha valamelyik nyílt táblára leszúrok egyágas-bogas bogáncskórót s azt megtűzdelem lépvessző-vel, a hívogatóim seregestül csalják oda az ő fajtájok-beli madarakat, amelyek a jó hívogató kétségbeesettcsippangatásainak, messzehangzó hívásának nem bír-nak ellenállani: jönnek, pittyegve-cipogva; körülszáll-dossák a kalitkát, amelyben a rokonuk vergődik; rá-ereszkednek a bogáncson vagy bokron, napraforgónslb. elhelyezett lépvesszőkre; az, amint megérintik szár-nyokkal vagy lábokkal, leesik velők a földre, megfogjaszegényeket, egyszerre ötöt-hatot is, hogy ailg bírjaaz ember a zsákmányát kitisztogatni a ragacsos lépből.

Eszembe jutott a nyári fogadásom az apámmal.Most visszaadhatom neki a kölcsönt. A hívoga-

tóimmal annyi tengelicét, cinkét stb. foghatok lépvesz-szővel, amennyit akarok.

Elibe állottam az édesapámnak.

237

— Most tessék velem mégegyszer fogadni, hogykinek lesz több madara.

Az apám az ő szokott nyugalmával mondta:Ahogy tetszik. De mibe?

Ez délelőtt volt, tehát a múltkori vacsoravesztés-sel szemben most az ebédről lehetett szó. Az egészetkockáztatni nem mertem, hanem mert tudtam, hogykáposztafőzelékünk lesz dagadóval, meg tepertős tú-rós-csuszánk, felajánlottam a kettő közül az egyiket.Én a dagadós káposztát, az édesapám a túróscsuszát;ki mit szeretett jobban. A nyertes megeszi a vesztesporcióját is.

— Déli harangozáskor lejár a verseny, indítvá-nyoztam. Akkor bemutatjuk egymásnak a zsákmá-nyunkat.

Az apám bólintott. — Rendben van.Elindultam a nagy kertünkbe a felszerelésemmel:

a kalitkáimmal, a kóróimmal, a lépestáskámmal. Azédesapám pedig bement az irodájába. — Bizonyosana pisztolyáért, — gondoltam.

Gyönyörű őszi nap volt. A nagy diófánk alattlévő padon ütöttem fel a sátorfámat. A kórókat kitet-tem negyven-ötven lépésnyire tőlem, a lépvesszőketrajok tűzdeltem, a hívogatókat, a kalitkáikkal a kó-rok alá helyeztem. Aztán a búvóhelyemen vártam.

Az ősz hangulata vett körül. A halvány, bágyadtszínek végtelenül gyönyörködtettek. A szellő megvesz-tegetően sugdosott a fülembe. A hívogatóim nagysze-rűen viselték magokat. Délfelé már vagy egy tucat ma-daram volt. S éppen jött még egy csapat tengelice;amely a csattogó, éles hívásra úgy csapott le a lép-vesszős kóróra, hogy rögtön ottragadt közüle négy.

238

Ujjongva szedtem össze a zsákmányomat.— Most bizonyosan megnyerem a fogadást, meg

lesz az erkölcsi elégtételem, — gondoltam.Ebben a pillanatban megkondult a delet jelző

harangszó, de rögtön rá hallok egy erős dörrenést azudvar felől. Mi volt ez?! ...

Lelkendezve kapkodom össze a holmimat. Sietekfel a kertből a tizenhat vagy hány fogott madarammal.

Az apám ott áll az istálló mellett és vár rám.— Mi volt az? — kérdezem tőle szemmeresztve.— Magad látod — mondta és lemutatott a földre.Ott vagy harminc veréb volt egy rakáson. Az apám

egyetlen lövéssel lőtte valamennyit.Elképedtem. — A nagy puskával! — hebegtem

— de hisz ez nem a pisztoly! . . .—Te sem a vastőröddel fogtad a madaraidat;

láttam, hogy mire készülsz a hívogatóiddal. Különbenénnekem is volt «hívogatom».

—Hol? mi? — dadogtam.—Egy pár villára való pelyva, amit kiszórattam

ide, az istálló elébe. Száz veréb is jött rá.—Nem tudtam mit szólani.Olyan bamba arcot vághattam, hogy az apám

most már hangosan kacagott.—Mikor fogadunk megint? — kérdezte köte-

kedve.—Soha többet — jelentettem ki lefőzötten.—Akkor feloldalak a veszteséged alól, lakjál jól

csak bátran dagadós káposztával — mondta az apám.És mentünk ebédelni.

TARTALOM.

Virágos Peti ......................................................... 1Másodvirágzás ....................................................... 18Juliska-mama ...................................................... 27Mégis szívén találta................................................ 36Papucs ........................................................................ 51Az alma meg a fája..................................................... 64A megtért ............................................................... 77Pálma néni ..................................................... ..... 84A rablóvezér ................................................. ..... 96Doktor Mariska ......................................................... 103Pásztorjáték ......................................................... 111Az úr...................................................................... .... 119Alku Diánára .............................................. .... 132A természettudós....................................................... 142Köd............................................................................. 149Levél Károlyhoz ................................................... 156Pajtás .......................................................................... 165Aki veszít, az fizet................................................. 173Egy asszony hazasiet ............................................ 181Menyus gazda tapogatódzik.................................... 189A Tamás úr sárgái ................................................ 195A medveölő ... ................................................... .. 204Farkasles ............................. ............................ ... 212És bocsásd meg a mi vétkeinket ................................ 222Versenygés az apámmal ........................................ 230