Festmények, szobrok, eszmények

Somogyország kincseit kutatva

Schmidt Egon: Tavaszi madárhangokFotó: Mészáros Ákos

Hajlamosak vagyunk Molnár-C.Pált, egész életművével egysze-rűen az itáliai neoklasszicizmus-

ból táplálkozó XX. századi képzőművé-szet erősen stilizált, néha a szürrealiz-mussal kacérkodó alkotói közé besorol-ni. Ha azonban jobban áttekintjük azegykor a Ménesi úti műtermében alkotómester képeit, és többször is ellátoga-tunk a különböző szempontok szerintösszeállított kiállításokra a Molnár-C.Pál Műterem-Múzeumba, tapasztalhat-juk, hogy ennél azért a jóval többről vanszó. Hosszú élet adatott Molnár-C. Pál-nak, így aztán lehetősége volt a már jólkialakított antikizáló stílusa mellett a kí-sérletezésre is. Az évtizedek alatt sokmindent kipróbálhatott. Festett portré-kat, tájképeket, egyházi megrendelésreoltárképeket, csak saját magának bibliaitárgyú festményeket, Salvador Dalí vagyéppen Giorgio de Chirico műveire emlé-keztető szürrealista, metafizikus, figurá-lis képeket, fantázia szülte tájakat. És ak-kor még nem is beszéltünk a grafikaimunkásságáról, fametszeteiről, újságrajzolói tevékenységéről.Természetes, hogy minden művészre hatnak a kortársai, hiszenminden újdonságnak van valamilyen előzménye, mind annyi unk -nak kell valamiféle inspiráció.

Ha mostanában felsétálunk a Gellért-hegy oldalába, és meglá-togatjuk Molnár-C. Pál egykori műtermét, újonnan nyílt időszakikiállítást nézhetünk meg, ahol eddig még nem látott festménye-ket és rajzokat láthatunk. A tárlat címe: Festmények, szobrok, eszmé-nyek. Ezúttal egy szobrászművész alkotásait is megtekinthetjük aMénesi úti galériában, nevezetesen: Pátzay Pálét. Találó választása Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum tulajdonosai részéről, hiszen

Pátzay nem csak jó barátja volt a festő-nek. Mindketten a Római Magyar Aka-démia ösztöndíjasai lehettek, szobatár-sak is voltak az Olaszországban töltöttidőszak alatt. Pátzay szobrászata, világ-képe hasonlatos Molnár-C. Pál festői fel-fogásához. Mindenképpen elsősorban aklasszikus szépségeszmény keresője és a tőle telhető legjobb megvalósítója volt,akárcsak festőművész barátja. Miután aműterem lakás méretei korlátozottak,ezért csak kisplasztikák jöhettek szóba aválogatáskor. Mint például az a szépsé-ges kis bronz aktszobrocska, mely egynőt ábrázol, amint a fürdőből kijövet ép-pen törülközik egy rendkívül hosszú,drapériának is beillő fürdőlepedővel. A nő arányos alakja, kecses mozdulatateszi igazán bájossá a kis figurát. A mí-ves asztalon ráadásul mindenféle pipe-retárgyak varázsolnak hangulatos miliőta szobor környezetébe. A biedermeierasztalkán egy rózsaszín feliratú fémdo-boz, 4711 kölni, légfrissítő pumpa és egyöreg, kék színű piperedoboz látható; a

háttérben egy blondelkeretes tükörben tükröződik vissza mindez.A házigazdák, a kiállítás rendezők finom ízlésére vall, hogy ilyenlakályossá teszik ezt a különleges múzeumot a látogatók számá-ra. Minden egyfajta régi, polgári ízlést és kultúrát sugároz a Mé-nesi úti Molnár C.-Pál Műterem-Múzeumban.

Molnár-C. Pál itt látható képei közül kiemelkedik a PulóveresMadonna című, nagy méretű olajfestmény, amely vakítóan elevensárga, zöld, piros és kék színekkel idézi föl a jól ismert, bájos jele-netet. A háttérben egy molnárcépálos stílusban megfestett, fantasz-tikus sziklás tájban, az árkádok mögött dolgozik a szorgos SzentJózsef, az ács. A képek jó részét a Nemzeti Galéria és a battonyai

Megszépíteni az életetFestmények, szobrok, eszmények a Ménesi úti múzeumban

Pátzay Pál önarcképeés kisplasztikája

3

Molnár-C. Pál Emlékház adta kölcsön. A ki-állításon jelen volt Pátzay Pál fia, János, acsaládjával együtt. Csillag Péter és Éva, aMolnár-C. Pál családi hagyaték gondozóihagyományt teremtettek: a művészek le-származottai jó kapcsolatokat ápolnak egy-mással és kiállításokat, találkozókat is szer-veznek. Boros Csaba, Battonya polgármeste-re a megnyitón a következőket mondta be-szédében: „Egy idézettel kezdem: »A mű-vészet első feladata, hogy megszépítse azéletet«. Nietzsche tökéletesen megfogalmaz-ta a művészet lényegét. Itt, ezen a helyenmegvalósul ez a gondolat. A legfontosabbszereplői, létrehozói maguk az alkotók:Molnár-C. Pál és Pátzay Pál.”

A kiállításon az igazi megnyitóbeszédetSzücs György művészettörténész, a Szép-művészeti Múzeum főigazgató-helyettesemondta, most ebből idézünk: „Az a kiállí-tás, amelyen együtt szerepel egy festő és egy szobrász, mindig há-lás dolog. Pláne, ha még közeli barátok is voltak. Klasszikus esz-ményekre, ideákra való törekvést is megfigyelhetünk a két alko-tónál, és bizonyos festői és plasztikai megformálásmódok is ösz-szekötik őket. Nyilván vannak olyan művészettörténeti vonula-tok, amelyek kissé leegyszerűsítve különböző művészcsoportok-hoz, stílusokhoz való tartozás alapján sorolják be őket. Emiatt azátlagembernek Pátzay Pálról és Molnár-C. Pálról az 1928-ban in-dult római ösztöndíjas program jut az eszébe. Itt, a falon láthatóegy Gerevich Tiborról készített karikatúra, ő volt a gazdája, igazga-tója ennek a társaságnak. Az első csapatban Szőnyi István, Jeges Er-nő és mások mellett Pátzay Pál és Molnár-C. Pál is Rómában okul-hatott az itáliai művészet, az antik világ kincseinek szépségeiből.A két művész pályája azonban korántsem itt kezdődött. Mindket-tőjüknek volt már előéletük, hiszen az 1890-es évek elején szület-tek, így már az I. világháború alatt eszmélkedő fejjel működhet-tek. Tudjuk azt is, hogy Molnár-C. Pál a Képzőművészeti Főiskolaután 1918-tól 1922-ig Svájcban, illetve Párizsban képezte magát,sokat másolt például a Louvre-ban. Fejlődésének tehát a másodikszakasza volt ez a külföldi tartózkodás. A franciás kultúra és mű-veltség magába szippantása jelentette számára a továbblépést. Pá-tzay egy másik vonalon indult. Rövid időre ő is belekóstolt a Kép-zőművészeti Főiskolába, de hamar eljutott Nagybányára, és nem-sokára már Kassák Lajos Ma című, avantgardista folyóiratának kö-réhez tartozott. Pátzay első kiállítását Kassák rendezte, 1917-ben.Ebben a körben hittek a társadalmi és a művészeti megújulásban,és az új embertípus kimunkálásának vágya sokukban megvolt ak-koriban. Nem véletlen, hogy 1919-ben Pátzay Pál és Medgyessy Fe-renc másokkal együtt szerepet vállalt az új felsőoktatásban, a fiataltehetségek felkarolásában. Pátzay a képzőművészeti direktóriumtagja lett. A besorolásokat tehát pontosítani kell, amikor azt mond-juk, hogy Molnár-C. Pál és Pátzay Pál a római iskola képviselői,hiszen mindketten annyiféle stílusban dolgoztak, hogy igazábóltalán csak a Gerevich fejében létező és politikailag is hasznosíthatófőirány miatt nevezték őket római iskolásoknak” – hallhattuk aművészettörténész megnyitóbeszédében.

A kiállításon az eddig még nem látott képek közül minden-képpen kiemelkedik a Tavasz teremben látható, Altaussee című,csoda szép tájkép; olyan műalkotás ez, amit nagyon szívesen lát-nánk akár az otthonunkban is. A kiegyensúlyozott, napsütötte táj-ban tündöklő hegyek látványa megnyugtatóan hat a nézőre. Akép Molnár-C. Pál egyik igazi mesterműve. A Vénasszonyok nyaratalányos, szürrealista festmény. Hiperrealizmusával Dalíra vagy,ahogyan már említettük, Chiricóra emlékeztet, de csak szellemi-ségében, festői megfogalmazásában, szó sincs másolásról.

Egy lakásban sohasem könnyű kiállítást rendezni, sok képettenni a falakra, tárgyakat elhelyezni. Nyilván ezért kellett Az Em-berfia – rejtett önarckép című festményt elég magasra akasztani.

Mindenképpen figyelemre méltó ez aKrisz tus-ábrázolás; magával ragadó, meg-rázó. Hiszen Molnár-C. a saját vonásait fes-tette bele a fájdalmas, töviskoronás Megvál-tó arcába. Rendkívüli ötlet, de bevált; fan-tasztikus ez az alkotás.

A Tavasz terem másik érdekessége Mol-nár-C. Pál Dante – Isteni színjáték című képe,amelyet triptichonszerűen valósított meg aművész. Az itáliai hangulatú tájban zajla-nak az események, antik oszloptöredékekés magasra nőtt, jellegzetesen Olaszország-ban fellelhető fák között találjuk a szereplő-ket.

A középső szobában ceruzával készítettlótanulmányokat láthatunk. Kiderül belő-lük, hogy Molnár-C. Pál már tizenkét éveskorában is remekül rajzolt. A vitrin fölöttegy nagy lovas képet helyeztek el.

Pátzay Pál elsősorban remek köztériszobrász volt. A kiállításon csak fényképen nézhetjük meg példá-ul a Sportlovas című monumentális művét, ami a Margit híd budaihídfőjénél, a Budai Irgalmasrendi Kórház épülete előtti parkbanvan felállítva. Mindenképpen figyelemre méltó a székesfehérvári10-es huszárok emlékműve, aminek szintén csak a fotóját láthatjuk aMénesi úti műterem-múzeumban.

„Létünk krónikája nem születésünkkel kezdődik, mint azt kö-zönségesen hisszük. Nem azzal, hogy – amint mondani szokták– X. Y. ekkor, itt és itt látta meg a napvilágot (…) Ezt a »látta mega napvilágot« kifejezést se higgyük el – hol van ez még attól, ami-kor egyáltalán látunk valamit. Nem emlékszem rá, hogy akárévekkel később is láttam volna valamit, pedig már jó pár literanyatejet szívtam magamba.

Létezésünk jóval előbb kezdődik. Számos nemzedék készítetteelő több emberöltőn keresztül eljövetelünket. A kezdetek kezdetéigemberileg el sem juthatunk. Ki tudná felderíteni, felmenőleg há-nyan gyűjtöttek rá életerős géneket, hogy egy napon világra jöjjönaz egyén, aki az én nevemet viseli, s azonos azzal az emberrel, akimagában egyesít annyi, de annyi elődöt, őst és személyiséget, akikegyütt számokban emberileg fel nem fogható tömeget tesznek ki?

Vagyis tehát mindnyájunknak van őskora, történelem előtti lé-tezése, áthatolhatatlan homályba vesző múltja.” (Molnár-C. Pál:Életem története – Őskor. Budapest 2016)

(A Festmények, szobrok, eszmények című kiállítás június 30-áig lá-togatható, csütörtökön, pénteken és szombaton 10-től 18 óráig a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban Budapesten, a Ménesi út 65. szám alatt.)

Szöveg és kép: Mészáros Ákos

A megnyitó forgatagában

BARANGOLÓ 4

Régi hagyomány Somogyban, hogy Örök-ségünk – Somogyország Kincse kitüntető cím-mel ismerik el mindazokat a kulturális,szakrális, földrajzi, történelmi, néprajzi,művészeti és természeti értékeket, esemé-nyeket és életműveket, melyek kitörölhe-tetlenül beleíródtak a megye históriájába,szellemi-lelki hagyatékába. Ezzel párhuza-mosan a megyei értéktár döntése alapjánúgynevezett Érték díjakat is átadnak az ar-ra érdemes kincsőrzőknek.

Ebben az esztendőben a balatonszárszóiköltészet napi versmondó verseny érdemel-te ki az Örökségünk címet. Ennek a rendez-vénynek több évtizedes múltja van, és a Jó-zsef Attila nevét viselő általános iskolábanrendezett döntőn Somogy legkiválóbb diákversmondói – mintegy ötven-hatvan felsőtagozatos – vesznek részt. Az Ázsóth Gyulaiskolaigazgató, majd Nemes Márta magyarta-nárnő nevével fémjelzett, országos hírű ese-mény kortárs írók, költők részvételével zaj-lik, és egy-egy művészeti produkciónak isrészesei lehetnek a gyerekek, a szülők és apedagógusok. Az irodalmi és a művészetinevelés, valamint a József Attila-kultusz élte-tésében nagy szerepet vállal az intézmény.

A kulturális örökség szakterületi kate-góriában a mesztegnyői Kárpát-medenceiifjúsági találkozó sorozat kapta az Érték dí-jat. A községben 1986 óta nyolcvan-száz,határon túli és anyaországi fiatal részvéte-lével, nyaranta szervezik meg ezt a fontostalálkozót, amelynek célja a magyarságegyesítése, a közös gyökerek, a kultúra fel-kutatása, a hagyományok, a történelemmegismertetése és az anyanyelv ápolása –

tudtuk meg Kövesdiné Panyi Antóniától, ahelyi értéktárbizottság elnökétől. A ren-dezvénysorozat életre hívásában nagy sze-rep jutott anyósának, Kövesdi Tibornénak,de mások is bábáskodtak a megszületésé-nél. Többek között Kanyar József egykori le-véltár-igazgató, a Berzsenyi Irodalmi Tár-

saság és számos szakember. Aki – akár elő-adóként, akár résztvevőként – töltött márel néhány napot ezen a bensőséges hangu-latú Kárpát-medencei találkozón, az érzé-kelhette: a mesztegnyői ifjúsági találkozóknagy szerepet töltenek be a határon túlikapcsolatok kialakításában és ápolásában,a magyar kultúra és a nemzeti értékekmegismerésében, anyanyelvünk fennmara-dásában és megőrzésében.

Ugyancsak Érték díjas lett az 1750–1756között épült mesztegnyői Nepomuki SzentJános-templom és kolostor. A barokk stílu-sú műemlék épületegyüttes a településképmeghatározó eleme; Isten hajléka aHunyady grófok kegyúri templomakéntépült, a gróf által behívott ferences szerze-tesek közreműködésével. Dorffmeister-freskók díszítik, és különösen értékesek abarokk oltárképek. A ferencesek a kolos-

tort csak 1788-ig lakták. Ezután uradalmigazdasági célokra használták az épületet,majd 1872-ben a Hunyadyak a Szent Vin-ce-rend apácáit telepítették ide. A szerzetesnővérek a település oktatási és leányneve-lési feladatait látták el, de meghatározószerepük volt a falu kulturális életében is,

egészen 1945-ig. Azóta a helyi általános is-kola működik az egykori kolostorban.

A mesztegnyői rétesfesztiválon kívülmég néhai Kövesdi Tiborné tevékenysége,valamint az általa alapított HonismeretiEgyesület kapta meg ezt a díjat. Sokak Gizinénije azok közé a pedagógusok közé tarto-zott, akik „a falu lámpásaiként” voltak jelena mindennapokban, és fényük messzire ra-gyogott. 1961-től négy évtizeden át fogtaössze a falu lakóit, hagyományőrző együt-test alapított, honismereti és kézmű ves tá -bo rokat vezetett, erdei iskolát működtetettés határon túli fiataloknak szervezett talál-kozókat. A honismereti mozgalom aktív,országosan is ismert és elismert tagja volt.Nyugdíjazása után főállású népművelő-ként dolgozott. A néprajzi gyűjtemény, sőt,nem túlzok, ha azt állítom, az egész falu lel-ke volt. 1974-től a korábban kihasználatlan

egykori iskolaépületben lelt otthonra a már1961 óta működő Honismereti Kör. Itt állí-tották ki a több ezer darabból álló helytör-téneti és néprajzi gyűjteményt. Ez ma falu-házként működik, és a mellette álló, 75 sze-mély befogadására alkalmas épület erdeiiskola és tábori szálláshely.

Tovább bővült a kincstárÚjabb somogyországi értékeket ismertek el

BARANGOLÓ5

Páll Endre (1923–2013) életművét és ha-gyatékát a Gyótai Vadásztársaság terjesztet-te föl a díjra. Páll Endre ízig-vérig erdész- ésvadászszakember volt, de íróként is érték-állót alkotott a magyar vadászati irodalom-ban. A Vaddisznó és vadászata című, háromkiadást is megért könyve máig alapműnekszámít. Páll szerkesztőként és társszerző-ként jelentős szerepet kapott A gímszarvasés vadászata című könyvben is. A 60-as évekvégétől sorra jelentek meg bölcs és derűséletszemléletét tükröző, lebilincselő köte-tei. Olyanok, mint a Vadásztarisznya, a Leg-

jobb vadászni, az Újra meg-telt a vadásztarisznya, azEgy lövéssel kettő, a Mozai-kok vadászéletemből és aVadászszemmel Amerikábancímű kötetei.

Az iharosi önkor-mányzat a Magyar PálosRend Somogy megyeiemlékeit javasolta a díjra,amelynek átadásán meg-jelent Csóka János, a rendelöljárója is.

Az egyetlen magyaralapítású rendnek a XIII.század második felétőltöbb somogyi településen– Nagyszakácsiban, Kaposszerdahelyen,Pogányszentpéteren, Nagy tol dipusztán,Balatonszemesen és Somogydöröcskén –volt kolostora. Sajnálatos, hogy a megyeviharos történelme miatt föld feletti, kéz-zelfogható és látható somogyi emléküknincs a pálos épületeknek, és a hivatalosműemlékjegyzékben sem tartják számonőket. 2014 óta azonban a Balatonszemes ésTeleki közötti területen régészeti ásatáso-kat végeznek az egykori pálos kolostorromjainál, amely Mindszent helynévenszerepelt az oklevelekben. Horváth Győző-től, Iharos polgármesterétől megtudtuk,hogy a település román stílusú templomaa XIV. században került a pálos rend kezé-be, majd a török uralom alatt megerősítet-

ték, de állagromlás miatt a XIX. századbanle kellett bontani. 2009 és 2013 között fel-tárták a templom alapfalait, és arra törek-szenek, hogy mielőbb bemutathassák anagyközönségnek. A pálos rendhez köthe-tő települések egyébként évente rendezikmeg találkozójukat; tavaly Iharos adott ott-hont a Pálos Települések VIII. Találkozójá-nak.

Ugyancsak Érték díjas lett a Somogy me-gye múltjából címmel futó levéltári év-könyvsorozat, amelynek ötletgazdája a so-mogyi levéltár egykori igazgatója, az Álla-

mi-díjas Kanyar József volt. Az 1970-ben ala-pított sorozat ez idáig 44 kötetet számlál,melyekben Somogy megye történetéről,kulturális sokszínű-ségéről és fontos sze-mélyekről jelentekmeg tanulmányok.Az évkönyvsorozat-ban a politika- ésművelődéstörténetiírások mellett népraj-zi, had- és agrártör-téneti munkák is sze-repeltek. Polgár Ta-más levéltár-igazgatóállítja: az évkönyv-sorozat a megyetör-

ténet páratlan információ- és tudásbázisa,amely számtalan neves történész, helytör-ténész, helytörténeti kutató, levéltáros,muzeológus, irodalomtörténész és író pub-likációiból állt össze. A sorozat nem lezárt,hiszen évről évre újabb írásokkal gazdago-dik. Az évkönyvek internetes felületen isolvashatók.

Hanzel Csanád László tojáspatkoló mun-kássága mellett Tóth Mihály népi iparmű-vész életművét is elismerték. Tóth Mihály-nétól, Tóth Mihály menyétől megtudtuk: apásztor felmenőkkel büszkélkedő és ke-

nyerét juhászkéntkereső apósa kezdet-ben az állatgondozásmellett művelte a fa-ragást. 1950-től aNépművészeti ésHáziipari Vállalatnakvolt a bedolgozója,később főállású fafa-ragó lett. Már 1954-ben Népi Iparmű-vész címet kapott,1958-ban pedig ANépművészet Mes -tere címmel jutal-mazták. Faragómű-vészetét kiváló tech-nikai tudás jellemzia fafaragásban, akarcolozásban és a csontfaragásban

egyaránt. Mintakészletét a hagyományosdunántúli és somogyi pásztormotívumokalkották, amelyeket a saját stílusára for-mált. A sokoldalú fafaragó a muzeológu-sok által kedvelt adatközlő is volt, mivelbetyár felmenője is akadt. Munkáit a ka-posvári Rippl-Rónai Múzeumban és a bu-dapesti Néprajzi Múzeumban őrzik.

Érzékelhető, milyen szerteágazó terüle-tek becses kincsei kerültek a Somogyi Ér-téktárba. Azért, mert vannak, akik büszkénőrzik, ápolják, gazdagítják és népszerűsítikeleink örökségét. Ők is lámpások, akiknem hagyják, hogy a feledés homályábavesszen a közös kincs. Igaz, ehhez folya-matosan ébresztgetni kell a lelkiismeretet.Ez pedig mindannyiunk szép és szent kö-telessége.

Lőrincz SándorFotó: Kovács Tibor

OLVASÓLÁMPA 6

A Kaposváron 1960-ban született PatakMárta műfordító a lakóhelyén, Leányfalunmár sok-sok éve szervezi és valósítja meg aköltészet napjának szabadtéri verskiállítá-sait és további irodalmi eseményeket. A fa-törzsekre erősített versek minden vers ma -ratonnál beszédesebb, az egykori költő ésszonettfordító gimnazista rajongásával, deaz érett irodalmár példás igényességévelösszeválogatott „lélegző antológiáját”, abécsi „Zeit für ein Gedicht” és a leideni„poesie op muuren” szabad természetbehelyezett, közeli rokonát sokan szeretjük ésértékeljük.

A regény írójának impozáns, soknyelvűműfordítói életműve 2005-től mostanáignem csupán És-, Forrás-, Jelenkor-, Életünk-és Tiszatáj-novellapublikációkkal bővült, dehárom önálló kötete is megjelent. Az első, A test mindent tud Újvidéken, a Forum Kia-dónál, 2015-ben, a második, az Enyhítő kö-rülmények című szikrázó novellagyűjteményBudapesten, a Scolarnál, 2017-ben, és har-madikként, eddigi életműve koronájaként aMindig péntek című regénye Marosvásárhe-lyen, a Lector Kiadónál, 2019-ben.

Ez a jelentékeny munka már az első ol-dalain két világhírű regényt juttatott azeszembe: Thomas Mann A Buddenbrook há-zát és a walesi Richard Llewellyn Hová lettél,drága völgyünk?-jét, ezt a finoman kidolgo-zott bányászballadát. A három művet ro-konítja a mikrotörténelmi szemlélet, vagyisaz az aprólékosság, amivel semmiségnektűnő tények, szinte jelentéktelen hétköz-nap-elemek keltenek életre egy-egy kor-szakot és környezetet. Jelen esetben többáltalános iskolás kislány hétköznapjainaktükrében láthatjuk meg az 50-es és a 60-asévek Magyarországát, főként a megalázot-tak, a megszomorítottak és a hitben – ezút-tal elsősorban a katolikus felekezetben –élők világát. Ebben a nagyszerű regénybenaz igazi hangulatfestők nem az egész or-szágot megrengető események, nem ’56 ésnem a kádárista diktatúra katolikus és re-formátus papságunkat egyaránt sújtó, kor-látok, békepapi elvárások közé szorító, vallás-idegen légköre. Hanem olyan, látszólagnőies, de valójában általánosan jellemző ésatmoszférateremtő leitmotivok, mint a múltködébe merült harisnyaszem-felszedés észoknigumírozás (anyagi nyomorúságunk jelképe), a Gránát Kocka nevű, filléres ésigénytelen csokoládé vagy az akkoribanluxusszámba menő, sok kakaóval meghin-tett tejberizs és a túrós palacsinta…

Semmiképpen sem hallgathatok el egyengem első olvasásra is szíven ütő részle-tet: már a könyv elején megismerkedhe-tünk egy, a férjétől és egyik fiától erőszako-

san megfosztott és régi, derűs énjéből ezértteljesen kiforgatott, látszólag szadista,„gyerekkínzó” tanítónő sorsával. Ez a sze-rencsétlen asszony már csak Isten házábanés a gyónás perceiben érezhet pillanatnyimegkönnyebbülést, feloldozást: „Nem hall - hattam, amint a fiatal plébános szinte pi-ronkodva mondja neki a feloldozás szöve-gét, ego te absolvo, mintha cirógatni akarnászavaival, mert az ő gyenge szívének is fáj,

amilyen gyönyörrel ostorozza magát a ta-nító néni gyónás közben (…) szinte ahangjával árnyalja a kíméletlenség fokoza-tait, ahogy halad az enyhébb bűntől a sú-lyosabb felé, nem áll meg, nem tart hatás-szünetet, fölösleges is volna, hiszen a fiatalplébános nem először hallja.”

Az osztály- és hittantársi Erika-Lillakapcsolat révén bepillanthatunk egy, a Rá-kosi- és a Kádár-korban egyaránt gyakori,„Bernarda háza” típusú létformába is. Aszabotázzsal vádolt vasúti vezető, az apahalála után négy nő él együtt egy levendu-la- és naftalinszagú, elegáns uzsonnateríté-kekkel megszelídített családi tragédia kel-lős közepén.

Egy, ugyancsak nem mindennapi sors-csapás, kilencéves kishúga halála sodorjaErikát hosszú időre – két iskolai félévre – afalun élő nagyszüleihez, egy magyarok éssvábok lakta településre, ahol a kislánymegismerkedik a 60-as évek egyik jelleg-zetes, parányi életenyhítőjével, a nyugatirokonoktól és barátoktól érkező csoma-gokkal is. A testvéri féltékenységtől, kis-húga halálától, szülei közönyétől és a vá-rosi lét visszásságaitól összekuszálódottéletű Erika a falu nyugodtabb légkörébenés egy karizmatikus, igazán áldozatos éle-tű plébános jóvoltából lassan rendezetteb-bé válik: „A plébános urat értettem. Any-nyira egyszerűen és szívhez szó lóan be-szélt, hogy nem lehetett nem odafigyelnirá. És mintha rajzolt volna a kezével, mi-közben beszélt, szinte láttam, ahogy Jézusmegérinti a két jerikói vakot, olyan érzék-letesen magyarázta, hogy Jézus megsajnál-ta őket, mikor könyörögtek neki, hogynyissa meg a szemüket, hogy újra láthas-sanak.”

Természetesen Erika falun töltött évesem volt mentes a megrázkódtatásoktól,ezek közül az egyik a Himnuszt és a Szóza-tot az úttörő- és mozgalmi dalocskák eléhelyező kórusvezető tanár kirúgása. Na-gyon jellegzetes élethelyzet ez a 60-as évekcsak látszólag enyhülő légkörében, amitmellékbüntetésként átszőttek az olyanmoz galmi események és köznapi mondó-kák, mint a Forradalmi Ifjúsági Napok, azÚttö rő olimpia vagy éppen a bambánál isbambább Ultra por-reklám.

A könyvet szívből ajánlom generációm-nak, az 50-es évek szülötteinek, köztük ahozzám hasonlóknak, a börtönbe vetettapáik, apáink miatt történelmi árvákként fel-nőtt gyerekeknek és ezen a kategórián be-lül külön is a katakomba-hitéletre, ezért ál-landó kettős beszédre kényszerítetteknek.A mi aha-élményeink száma végtelen lesza regény olvasása közben, de érdemesmegismerkedniük a könyvvel felnőtt gyer-mekeinknek, sőt nagyobbacska unokáink-nak is.

(Patak Márta: Mindig péntek, Lector Kiadó,Marosvásárhely 2019)

Petrőczi Éva

Mikrotörténelem – gyerekszemmelEgy családregény margójára

OLVASÓLÁMPA7

Fotók, vallomások, esszék, rendezvények emlékképei és a tíz évehalott tanárnak, írónak, kritikusnak, szerkesztőnek, irodalomtör-ténésznek és irodalomszervezőnek ajánlott versek randevúznaka Harangszavú múlt lapjain, méltó főhajtásként Tüskés Tibor élet-műve előtt. Akik ismerték, azok tudták és tapasztalták, hogy nemcsak nevében volt Tüskés, hanem a valóságban is. Bántottságaokával is szembesülhettek: egy Mészöly-próza közlése miatt el-mozdították a Jelenkor éléről, illetve környezete, a köz- és irodalmiélet notabilitásai nem értékelték súlyához mérten alkotótevékeny-ségét. Gerincét nem roppantotta meg az idő. Áldó hatalmak oltal-mában élt, a mérték és az érték embere volt mindenkor. Katedránállva, szerkesztői asztalánál ülve, ne-ves kortárs szerzők gyűrűjében és azáltala útnak indított ifjú tehetségek pa-roláját őrizve. Örökre elköteleződöttaz igazság képviselete, a líra és a prózanyelv- és nemzetmentő szerepe és ajobbítás szándéka mellett.

Tüskés Tibor halálának 10. évfordu-lójára a Pro Pannonia Kiadói Alapít-vány jelentetett meg emlékkönyvetPécs önkormányzatának támogatásá-val. A kötetet Szirtes Gábor szerkesztet-te, nagy körültekintéssel, az irodalmihorizont kitágításával, és teret enged-ve az özvegynek, Nagy Annának is, akiverseivel bűvöli az olvasót. Szirtes Gá-bor szerkesztői tudatossága, Tüskés-hez fűződő kapcsolata, bizalma, ro-konszenve és az, ahogyan szellemiörökségét ápolja, tanulandó minta.Példás folytatója, egyengetője, patró-nusa és népszerűsítője ő mindannak,amit idősebb pályatársa képviselt, akiidén nyáron ünnepelhetné a 90. szüle-tésnapját. Szirtes és könyvsorozatanélkül – úgy hiszem – gyorsabbanhamvadna a líra és a próza parazsa.Legalábbis Pécsen. Szerencsénk van,bizakodhatunk, hiszen ég a tűz, az iro-dalom tüze, amit körülülve szavaknálmelegedhetünk és tanulhatunk. NagyGáspár – versében is – Pannónia szám-adójának tekintette Tüskés Tibort, aki-nek halálával Szirtes Gáborra hárult ez a nehézségeiben is gyö-nyörű, ám felelősséggel teli szerepkör.

Ahogy végigolvastam az emlékezéseket, az irodalomtörténetiértekezéseket, a tekintélyes életmű értő elemzését, a Tüskésnekajánlott verseket, a megrendítő nekrológokat – többek közöttAlföldy Jenő, Bartusz-Dobosi László, Bertók László, Kabdebó Lóránt,Kalász Márton, Monostori Imre, Pomogáts Béla, Rónaky Edit, MauerTeodóra, Szondy György, G. Tóth Károly, s végül, de nem utolsósor-ban Szirtes Gábor írását – kristálytisztán kiviláglott: Tüskés Tiborlegalább három ember életét élte, olyan sok munkát vállalt és ke-resett magának. Pilinszky, Kodolányi, Nagy László, Illyés Gyula, Ve-res Péter, Rónay György pályaképét taglaló monográfiái mellett a„kaposmérei” dombok szülöttével, a jóbaráttal, Fodor Andrássalfolytatott levelezése egyszerre volt passzió és misszió. Takáts Gyu-la, Weöres Sándor, Várkonyi Nándor, Fülep Lajos, Csorba Győző,Pákolitz István és még sok más író, költő szellemi közege is von-zotta, de a megtartó és felemelő, a bölcsőringató vidék földrajza,

élete is. No, meg a könyvtár és a szerkesztőség légköre, előszörPécsen, a Jelenkornál, majd Kaposváron, a Somogynál – Kelemen La-jos és Rozsos Gábor baráti társaságában –, aztán a Pannónia könyv-sorozat kapcsán. A tanítás módszertana, az ismeretterjesztés isközel állt hozzá.

Ahogyan Isten is. Hiszen tudatában volt annak, hogy a Teremtőmunkatársnak hívta, és ehhez bámulatos energiát, lehetőséget éskiteljesedést kínált számára. Tüskés Tibor pedig nem akart az adó-sa maradni. Szépen kirajzolódik ez számos írásból. Élete vége felémaga is megrendítő nyíltsággal mesélt erről Kocsis Klárának a De-rűs borúlátó című, a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent

„beszélgetőkönyvben”, amelyben sze-mélyes imáját is közreadta. 1988. de-cember 11-én ezt írta Fodor András-nak: „Talán nem éltem egészen hiába, samíg mozdulni tudok, tenni, cseleked-ni, jelet hagyni szeretnék.” Ez meg isadatott neki, még a szívműtétje után is.Feleségén kívül talán Szirtes Gábor is-merte őt a legteljesebben, ezért az álta-la írt, nagy ívű esszében tárul fel előt-tünk leginkább a Tüskés-életmű szám-talan ága-boga, egy XX. századi íróörömökkel és keserűséggel tarkított út-ja, amely Szántód, Nagykanizsa, Pécsés Balatonfenyves négyeséből vezetetta halhatatlanságba.

„Tüskés a méltánytalannak ítélt kri-tikákra, támadásokra, a szekértáborokküzdelmére, a társadalmi és az irodal-mi élet kritikus jelenségeire munkával,újabb és újabb művekkel válaszol” –írja Szirtes. Úgy véli, Tüskés Tibor arspoeticájának is tekinthetők ezek az1982-ben Fodor Andrásnak írt gondo-latok: „Honoráriumot majd lehetemelni, magyar könyvek külföldi for-dításait is meg lehet szervezni, újabbdrámákat is bemutathatnak majd aszínházak, de egy nemzeti irodalomsorsa, az írók felelősségvállalása, akölcsönös megbecsülés, egymás mun-káira figyelés – ahogy ez Illyés, Né-meth pályáján végigkísérhető, ami ta-

lán még József Attilának sem hiányzott mindig –, mondom, az írástisztessége és tisztasága nagyobb ügy ezeknél.”

A kötet szerkesztőjének jó ízlésére vall az emlékkönyv címe,amely Tüskés somogyi születésű, Háromfáról induló és Sopron-ban élő pályatársa, a költő és műfordító Kerék Imre egyik verssora.A könyvészetileg is figyelemre méltó, Harangszavú múlt című kö-tet nemcsak emlékeztet, hanem üzen és figyelmeztet is. Hátlapjánrészlet olvasható Tüskés 1961. december 21-én Fodor Andrásnakírt leveléből: „Az ér valamit, amit az ember maga megcsinál, azagya, keze eredménye, s ha az méltó az érdemre, majd megbecsü-lik, megmarad a neve.”

A József Attila-díjas Tüskés Tibor, Baranya megye és Nagyka-nizsa díszpolgára ebben is tévedhetetlen volt.

(Tüskés Tibor emlékkönyv – Harangszavú múlt. Szerkesztette: Szir-tes Gábor, Pannonia Könyvek, Pécs 2019)

Lőrincz

Harangszavú múltEmlékkönyv Tüskés Tibor halálának évfordulójára

NÉP-ZENE 8

„Népi kultúránk nemzeti kultúránk része, nem pedig érdekeshajtása. Nem rozmaringfa, nem tulipánfa, hanem az idő mögülmegszólaló erdő. Valamikori örömök, átkok, panaszok, szerel-mek, fölbuzdulások bújtató rengetege. A történelmünkből máighiányzó történelem.” Seres Tünde, a turai Bartók Béla MűvelődésiHáz és Könyvtár igazgatója idézi Csoóri Sándor gondolatait azona CD-lemez-ismertetőn, amely a Csoóri Sándor Program kereté-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával szüle-tett. A Gyökér adja fáját – Magyar népdalok jó turai szívvel című le-mez megálmodója és szerkesztője Maczkó Mária EMeRTon, Magyar Örökség és Prima díjas énekművész, Tura díszpolgára.

Az az énekes, akinek hangja messzire elhallik, s akinek imáinál,csend-szavainál is melegszik a lélek. Küldetéses művész, aki ké-pes nemzedékeken átívelő elszántsággal, féltő-óvó, ám karakánszeretettel összefogni kicsiket, nagyokat, hogy az eleinktől ránkhagyományozott népdalok, népénekek szövege és dallamkincsemindennapi betevő, kegyelemforrás legyen. Mert ezáltal megnyí-lik az ég ajtaja, s örömében táncot lejt a lélek.

A lemezen az általa vezetett Turai Kisénekmondók – néhá-nyukkal a közelmúltban a Duna Tv Család-barát magazinjábantalálkozhattunk – és a Turai Férfi Dalárda mellett a Solymosi Mátéés Unger Balázs által tanított helyi népzenésznövendékek, vala-mint a Tóth Csaba által vezetett furulyacsoport mutatkozik be, bá-mulatos frissességgel, elementáris erővel és derűs jókedvvel. Akorongon az alapfelütést természetesen Maczkó Mária, az ismertés elismert népdalénekes adja, a Rózsát ültettem a gyalogútra címűösszeállítással, fejet hajtva zenésztársa, Rónai Lajos emléke előtt,akivel a Galga mente legszebb dalait gyűjtötték össze. A kis ének-mondók és a férfidalárda előadásán érzékelhető, hogy jó kezek-ben vannak az énekesek, avatott vezető instrukciói nyomán szár-nyal a népdal. A hallgató úgy érzi, maga is tagja egyik vagy má-sik közösségnek. Az a fajta természetesség, amely mindig is saját-ja volt a parasztembernek, az előadásmódban is megnyilvánul.Jó, hogy így van, mivel a kegyelem a természetesre épít. Legyenszó gyerekjátékdalról, palócföldi gyereklagziról, szerelmes dalról,karikázóról, farsangi köszöntőről, disznótoros kántálásról, kato-nanótáról, fogolyénekről vagy éppen betlehemesről. Ez a profiz-mus jellemzi egyébként a népzenei kíséretet is, mindegy, hogyduda- brácsa-, hegedűdallamokat, nagybőgő-, furulya- vagy cim-balommuzsikát hallunk. Egy-egy szám erejéig Sopron, Bogyiszló,Somogy, Zala, Erdély és Moldva dallamkincse is megjelenik a le-mezen, melyet a turai motívumok mellett játékos grafikákkal ésfotókkal illusztrált füzetbe bújtattak, ezzel is fejet hajtva a közre-működők teljesítménye előtt.

Ahogy jó somogyi szívvel hallgattam a Gyökér adja fáját című le-mezt, az is eszembe jutott, milyen elégedett lehet Szendrei Ferenc,Tura polgármestere, hogy a közvetlen környezetében ilyen sok te-hetséges énekes, zenész és attraktív, felettébb érzékeny „kulturálisközmunkás” dolgozik azon, hogy gazdagodjon és nemesedjen alélek. Hiszen ez a lemez azt is igazolja: aki énekel, az kétszeresenimádkozik. Így érzem az ugyancsak a Csoóri Sándor Program ke-retében, a Somogy Táncegyüttes Alapítvány kiadásában megje-lent, Elindult a Kaposvár című CD-lemezt hallgatva is. Ez az össze-állítás is olyan, mint egy nagy örömkiáltás. Az autentikusnépzene- válo gatásban a derű a főszereplő, no meg a profizmus. A Somogy

Zenekar – amely gyakori kísérője anagy múltú Somogy Táncegyüttes-nek is – tíz számot rostált lemezzé. Aválogatás fő szempontja a jókedvke-resés volt, hiszen tudjuk, hogy a ma-gyar dallamkincsnek mindenre vanhangja, a balladától a vérpezsdítő,pajzán szerelmes dalokig. Legin-kább a bennünk bujkáló-szunnyadóörömöt és a pajkos humort keresveállt össze a korong anyaga, melyBózsa Brigitta játékos énekesmada-ras-hangjegyes tokjába került. A Bol-dizsár Imre, Csikvár Gábor, Felde Rebe-ka, Husi Gyula, György-Horváth Lászlóalkotta Somogy Zenekar összeszo-kott banda – melyből kiragyog FeldeRebeka éneke –, ám ezúttal közre-működőkkel egészült ki: Deáky Már-

tonnal, Oberhofer Csengerrel és Sebesi Tamással.Mindkét lemez léleküdítő és kijózanító abban az értelemben,

hogy újra és újra rádöbbent bennünket Kodály igazára: a gyerekzenei nevelését már a szülők megszületése előtt kilenc hónappalel kell kezdeni. Meg arra is, amit Sebő Ferenc, a Fölszállott a páva cí-mű televíziós tehetségkutató verseny zsűrijének elnöke mondottaz első döntő végén a zárszavában. Azt kívánta, hogy művelt fia-talságunk és művelt országunk legyen.

L. S.

Az idő mögül megszólaló erdő

Kora reggel még komor felhők borították azeget, de később áttetsző foszlányokká fino-modtak, csitult a szél, ragyogott a nap; feb-ruár legvége már a kora tavaszt idézte. Érez-ték ezt a madarak is. Alig léptem a Normafahatalmas bükkfái közé, már búgott egy ör-vös galamb, dobolt a harkály, és a törzsbevájt odú közelében hangosan énekelt egyszéncinege. Talán már kinézte ezt a lakást,ahol a párjával fiókákat nevelnek majd. Aszéncinege a nagycsaládos madarak közétartozik, néha kétszer is költ egy évben, ésegyszerre nyolc-tizenkét, örökké éhes fiókátnevel. Hajnaltól szürkületig hordják a szü-lők kicsinyeiknek a táplálékot, elsősorbanlepkehernyókat; néha kettő is lóg a csőrük-ben, amikor az odúhoz érkeznek. Ez a ma-dár megszokta az erre járó embereket, han-gosan, úgy is mondhatnánk, tiszta szívbőlénekelt néhány méterrel a fejem fölött.

Közben megszólalt egy léprigó. Éneke ha-sonlít a rokon fekete rigóéra, de hangosabbés nem olyan folyamatos, az egyes strófáknem olvadnak úgy egymásba, mint aman-nál. Megálltam, hogy hallgassam egy kicsit.Talán ez riasztotta meg azt a fekete harkályt,amelyet addig észre sem vettem. Harsány „krü-krü-krü” kiáltássalrepült el, és csak jóval távolabb ereszkedett le újra, mert ekkor hal-lottam azt a jellegzetes hangot, amit mindig ilyenkor hallat ez a pi-ros sapkás madár. Bármikor járok is itt, a Normafa erdeiben, min-dig találkozunk, és látom azokat az ovális bejáratú odúkat is, me-lyeket csak ez a faj készít a hazai erdőkben. A gyakori nagy fako-páncs vagy a zöld küllő odúinak bejárata kerek.

Két helyen is búgott a kék galamb. Ez a madár, rokonaitól el-térően, nem az ágakon épít szegényes gallyfészket, hanem a vé-kony ágacskákat valami üregbe, nagyon gyakran a fekete harkályelhagyott odúiba hordja. Már február derekán megérkezik, és et-től kezdve hallani kéttagú, búgó hangját.

Megörültem, amikor meghallottam egy közép fakopáncs na-gyon jellegzetes, furcsa, nyávogó nászkiáltását. Ez a nagy fako-

páncsnál valamivel kisebb, piros sapkás, ol-dalán sok feketés szárfoltot viselő madáregyébként nagyon csendes, nem tűnik fel, deez a – csak kora tavasszal hallatott – hangmindig elárulja. Mint minden harkály, ő isaz öreg állományú erdőket, különösen a töl-gyeseket kedveli, de láttam parkokban, aFelső-Tisza ártéri erdeiben és másutt is.

A bokrok között vörösbegy énekelt gyö-nyörű hangján, majd ugyanott őszapópárkeresgélt az ágak között. Sokszor leírtammár: ha egy madárra illik az „aranyos” jelző,erre a parányi testű, hosszú farkú, örökkémozgó madárra biztosan. Nem félnek, mostis egészen közel röpködtek, és közben halk,cserregő hangon beszélgettek egymással.Amikor felém néztek, csillogó szemeikből afeltétlen bizalom sugárzott. Az őszapó már-ciusban már művészi fészkét építi; a zárt,csak egy bejárónyílással ellátott, mohából,zuzmóból és pókszövedékből készült, zacs-kó alakú fészket sok-sok puha tollal béleli.Kíváncsi német tudósok egyetlen fészekbentöbb mint kétezer pihetollat találtak. Ezek aparányi madarak mindig együtt járnak, ak-kor is, amikor még építkeznek, és később is,

amikor már a fiókákat etetik.A fák közül kifelé menet csuszkákat hallottam, a buszvégál-

lomásnál pedig erdei pinty csattogott hangosan. Áttelelt madár,de az is lehet, hogy már megérkezett Dél-Európa felől. Itt min-den évben fészkel valahol egy pár. Így aztán a buszról leszállókirándulók nyomban hallják az első madáréneket. A természet,a teremtett világ gyönyörű, de ezt csak azok értik igazán, akikgondjaikat a városban hagyva, nyitott szemmel járják az ös-vényt, ami örök.

FÓRUM9

TERMÉSZETRAJZ

EGYHÁZI ZENE

Schmidt Egon

Tavaszi madárhangok

A felsővízivárosi Szent Anna-templomban (Budapest I. kerület, Batthyánytér 7.) március 22-én, nagyböjt 4. vasárnapján, laetare vasárnap a 11 órás szent-misén felhangzik: Hans Leo Hassler (1564–1612): Missa Dixit Maria: Kyrie,Sanctus, Benedictus, Agnus Dei és Gratias agimus tibi (motetta). Zenei szolgá-lat: a Szent Anna-templom énekesei: Győrffy Katalin (szoprán), Vasvári Márta(alt), Kalla-Lukács Péter (tenor), Tapodi Attila (basszus). Művészeti vezető:Balasi Barnabás.