Originally published by Tyndale House Publishers, Inc. as Home Imporvements: The Chapman

Guide to Negotiating Change With Your Spouse by Gary Chapman

Marriage Saver Series #2: Home Imporvements, Hungarian

Copyright © 2007 by Gary Chapman Hungárián edition © 2008 by Harmat Publishing Foundation with permission of Tyndale House Publishers, Inc. Ali rights

reserved.

Hungárián edition © 2009 by Harmat Kiadó Ali rights reserved. Minden jog fenntartva.

Fordította: Dr. Mirnics Zsuzsanna Felelős szerkesztő: Ferenczi Andrea

Borító: Lente István

ISBN 978-963-288-012-9

CHAPMAN, GARY VÁLTOZZUNK EGYÜTT!

TartalomBevezető gondolatok •

1. Minden kezdet nehéz • 2. A szeretetben rejlő erő •

3. A változásra irányuló kérések • Zárógondolatok •

Emlékeztető • Hogyan érhetünk el változást manipuláció nélkül – három lépésben? •

Miben szeretnék változást elérni a feleségemnél? • Miben szeretnék változást elérni a férjemnél? •

A szerzőről•

BEVEZETŐ GONDOLATOK

ARMINC ÉVE DOLGOZOM HÁZASSÁGI TANÁCSADÓ-ként. Ez idő alatt fokozatosan kialakult bennem az a szilárd meggyőződés, hogy minden házasságban

élő ember legfőbb vágya, hogy a társa megváltozzon. Ez még akkor is így igaz, ha nyíltan egyikünk sem mondja ki, csak rejtett álmainkban, vágyként lappang. Minden férj tökéletes nőről álmodik, aki idomulni tud valamennyi elvárásához; minden nő tökéletes férfira vágyik, aki kérés nélkül is képes kivinni a szemetet. A hibátlan házastársról dédelgetett kép azonban – a hétköznapi élet vonatkozásában, azaz a realitásban – gátolja, akadályozza a harmonikus együttélést és a kapcsolat intimitását.

H

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a düh hevében világosan a partner tudomására hozzuk, min kell változtatnia. E kívánságunknak esetenként kemény szavakkal, sőt durva viselkedéssel adunk nyomatékot. Az egyik tanácsadásomon jelentkező hölgy elmesélte, férje egyszer a falhoz szorította, majd amikor ellenállt, így reagált: „Ha majd elkezdesz feleségként viselkedni, én is ahhoz mérten foglak kezelni. Mindaddig azonban – csak azt kapod, amit megérdemelsz.”

E férj részéről az „elkezdesz feleségként viselkedni” kifejezés mögött minden bizonnyal egészen világos elvárások rejtőzhetnek. Egy feleségkliensem is hasonló mondatot fogalmazott meg: „Elegem van abból, hogy mindig nekem kell összepakolnom utánad! Éppen ideje, hogy végre benőjön a fejed lágya!”

A néma vágyak és az éles hangú követelések lehetőségei közt ingadozva párok ezrei élnek elégedetlenségben. Bárcsak megváltozna a férj vagy a feleség – álmodoznak. Oly szép is lehetne az élet! Néha ki is fejezik, mire vágynak – máskor pedig csalódottan adják fel a próbálkozást.

Miért is vágynak olyan sokan arra, hogy társuk megváltozzon – dacára, hogy ennek szinte nincs is reális esélye? A választ három szempontból közelítettem meg:

• A párok téves kiindulási pontot választanak.

• Nem tudják hasznosítani a szeretet erejét.

• Képtelenek hatékonyan kifejezni a változásra irányuló vágyukat.

Könyvem témája abban a kérdésben foglalható össze, hogy miképpen tudjuk házastársunkat rávenni a változásra – anélkül, hogy manipulációba bocsátkoznánk. A következő fejezetekben sorra vesszük a kiindulási pontokat, a szeretet erejének hasznosítási lehetőségeit, valamint részletezzük a változás eléréséhez szükséges készségeket.

Minderről röviden és tömören törekedtem írni – biztos vagyok ugyanis abban, hogy ön meglehetősen elfoglalt. Próbáltam gondolataimat egyszerűen és lényegre törően kifejezni, azzal a reménnyel, hogy mindez önnek is segít majd a kívánt változás elérésében. Az általam javasolt technikákat nehéz alkalmazni, ha azonban vállalja a fáradságot, rendkívül

gyümölcsöző lehet az eredmény. Akik komolyan vették és gyakorolták őket, kivétel nélkül kedvező hatásról számoltak be.

Úgy írok önnek, mintha a tanácsadói irodámban ülne, és azt adom át, amit a három évtized alatt a hozzám forduló párok százaival megosztottam. Mindezt három részben teszem, az iménti felsoroláshoz igazodva.

Nos, felkészült? Akkor kezdhetjük!

1.

MINDEN KEZDET NEHÉZ

A ELSZÁNJUK MAGUNKAT HÁZASTÁRSUNK VISEL-kedésének megváltoztatására, e vállalkozásunkat minden bizonnyal hibás kiindulópontról

fogjuk elkezdeni. Róbert – az egyik kliensem, aki felesége, Sheila nélkül keresett fel – szintén így tett.

H

– Mi a probléma a társával? – érdeklődtem.

– Olyan szétszórt! Képes az élete felét azzal tölteni, hogy az autókulcsot keresgéli. Egyszerűen nem tudja, mit hová tesz. Nem, nem szenved Alzheimer-kórban. Még csak harmincöt éves. Egyszerűen figyelmetlen. Próbáltam neki segíteni, de elzárkózik, nem hallgat arra, amit javaslok. A szememre veti, hogy irányítani akarom. Nekem azonban nem ez a szándékom! Csupán annyit szeretnék, hogy neki is könnyebb legyen az élete. Nagyon sok időm megy rá, hogy a széthagyott dolgait keresgéljük. Ha változni tudna, azzal az én saját életem is sokkal könnyebbé válna.

Lejegyeztem egy papírlapra néhány szót, aztán megkérdeztem:

– Igen, van. A pénz. Jó állásom van, és volna rá lehetőségünk, hogy kényelmesen éljünk. Na de nem így! Sheila képtelen takarékoskodni. Ha a ruháit a megfelelő időszakban venné, akár fél áron is hozzájuk juthatna. Már jártunk költségvetési tanácsadónál is, de nem tudta követni az előirányzott tervet. Ötezer dollárnyi adósságunk halmozódott fel a hitelkártyán – ő pedig egyre csak költekezik.

Bólintottam, majd újra kérdést intéztem hozzá:

– Van-e még valami, Róbert?

– Háát… igen. A szex. Egyszerűen már nem érdekli. Azt hiszem, már akár életünk végéig meglenne nélküle. Ha én nem kezdeményeznék, akkor szó sem volna köztünk szexről. Meg hát gyakran előfordul, hogy elutasít. Régebben a testi kapcsolat fontos része volt az életünknek. Ma már nem igényli.

Az ülés során Róbert egyre több frusztrációját osztotta meg velem. Meggyőződéssel vallotta: már mindent megtett a változás érdekében, de egyszerűen nem látja az eredményt. Olyannyira csalódott volt, hogy lassanként reménytelennek kezdte érzékelni a helyzetét. Azért fordult hozzám, mert olvasta a könyveimet, és reménykedett, ha együtt hívnánk fel a feleségét, talán sikerülne őt rávenni a tanácsadáson való részvételre, s ezáltal a változásra.

Én azonban már tapasztalt voltam – így azt is tudtam, hogy ha Sheila eljönne hozzám, valószínűleg egy gyökeresen más történetet mondana el Róbertéhez képest. Talán beszámolna róla, hogy Róbert korábban megértő volt, most pedig már kemény hangon követelődzik. Sőt, meglehet azt is kijelenthetné: ha csak egy kicsivel több romantika és kedvesség volna a férjében, akkor nem lenne kifogása a szex ellen.

– Olyan jó lenne, ha az örökös szemrehányásai helyett akár csak egyetlen bókot is kaphatnék! – mondaná minden bizonnyal.

Sheila ezzel lényegében azt fejezné ki:

– Ha Róbert változtat a viselkedésén, akkor én is változni fogok.De van-e remény Róbert, Sheila és a hozzájuk hasonlók számára? Úgy hiszem, igen,

ám ehhez szükség van arra is, hogy gyökeresen változtatni tudjanak belső meggyőződéseiken.

EGY RÉGI BÖLCSESSÉG

A modern kor szakértő tanácsadójaként különös következtetésre jutottam: a kapcsolatok működésének fő meghatározóit igen régóta ismerjük. A modern klinikai gyakorlat azonban az ókori forrásokról éveken keresztül nem vett tudomást. Jézus a hegyi beszédben a szálka és a gerenda példázatát használja, melyet most a házassági kapcsolatra vonatkoztatva fogok bemutatni: „Férjek, miért nézitek a szálkát feleségetek szemében, amikor a magatok szemében nem veszitek észre a gerendát? Feleségek, hogyan mondhatjátok férjeiteknek: Hadd, vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemetekben a gerendát nem látjátok? Képmutatók! Vegyétek ki előbb a magatok szeméből a gerendát, és akkor majd jól fogtok látni ahhoz, hogy kivehessetek társatok szeméből a szálkát.”1

Az elv tehát a következő: kezdjük a saját szemünkkel és a benne levő „gerendával”!Szükségesnek tartom itt felhívni az olvasó figyelmét, hogy Jézus távolról sem úgy

értette mondandóját, hogy „az ön házastársával az égadta világon semmi probléma sincsen! Hagyja őt békén, és ne akarja megváltoztatni!” Már ő is elismerte, hogy általában mindkét fél oldaláról vannak olyan nehézségek, amelyek megnehezítik a kapcsolat működését.

1 Az eredeti példázat a Máté evangéliuma 7,3-5 passzusában található.

A változás szükséges dolog. Nincs tökéletes házastárs. Egyszer egy lelkész ismerősöm tréfásan megkérdezte a gyülekezetét: „Ismer valaki tökéletes házastársat?” Csak egyetlen jelentkező volt a hátsó sorban, aki így szólt: „Igen, ismerek. Ő a feleségem első férje!” Mindmáig nem találkoztam egyetlen olyan férjjel, sem feleséggel, akinek ne lett volna szüksége némi fejlődésre.

A változás meghiúsulásának egyik legfontosabb oka, hogy rosszul kezdünk hozzá. Még azt megelőzően irányítjuk figyelmünket a házastárs hiányosságaira, mielőtt a magunkéval foglalkoznánk. Felfedezzük szemében a szálkát, s máris jól irányzott javaslatokkal törekszünk rajta változtatni. Aztán ha mindez nem működik, nyomatékosan közöljük, hogy változást várunk. Ha még mindig falba ütközünk, egyre hevesebben adunk hangot követeléseinknek. Kezdetét veszi a manipuláció, és nő a kényszerítő eszközök száma. Végül, ha a változás be is következik, a társ mélységes nehezteléssel veszi tudomásul vereségét. Ez nem az a változás, amelyre a legtöbb ember vágyott. Ha tehát ön valóban eredményt szeretne elérni – először önmagával kell kezdenie.

HOGYAN TÜNTESSÜK EL A

GERENDÁT?

Társadalmunkban a gyermekeket ritkán szokás arra tanítani, hogy a saját hibáikkal foglalkozzanak. Nem meglepő tehát, ha ezt a problémát felnőttként sem tudjuk jól kezelni. Nagy eséllyel ezt fogjuk hangoztatni a házasságunkban is: „Ha a társam nem volna ilyen, akkor én magam sem viselkednék úgy, ahogyan ez neki nem tetszik.” „Ha ő nem viselkedett volna úgy, akkor az én reakcióm is más lett volna.” A legtöbb házasság alapja éppen az ilyen és hasonló feltevéseken nyugszik. Egyszer egy feleség, aki a tanácsadásomra járt, a következőt mondta: „Ha a férjem tisztelne engem, akkor tudnék felé érzelmeket mutatni. Ha azonban úgy viselkedik velem, mint a rabszolgájával, egyszerűen menekülni támad kedvem, és abban reménykedem, hogy soha többé nem fog megtalálni.” Őszintén és mélyen együtt érzek ezzel a hölggyel, egyúttal azonban azt is tudom, hogy ezernyi pár tölti az idejét nap, mint nap azzal a reménytelen várakozással, hogy társa megváltozik. Amikor végül bekövetkezik a válás, tudomásul veszik: „Ki kell lépnem ebből a kapcsolatból! Ő sohasem fog megváltozni.”

Ha tehát őszinték vagyunk önmagunkhoz, le kell szögeznünk, hogy a várakozás és a reménykedés nem hoz megoldást. Egyszerűen nincs eredménye – kivéve, ha némi kényszert és manipulációt is alkalmazunk; ilyenkor viszont a külső, fizikai vagy érzelmi nyomás oly mértékig megnehezíti majd partnerünk életét, hogy kénytelen-kelletlen behódol akaratunknak. A kényszer – bár kétségkívül eredményes – neheztelést szül, a kapcsolat légköre pedig még rosszabb lesz a változás után, mint azelőtt volt. Ha már ön is tapasztalta a kényszer negatív hatásait, bizonyára nyitott lesz egy olyan lehetőségre, amely nem eredményez rossz érzéseket, és mégis hatékony.

Saját hibáink felvállalása általában nem megy egyszerűen. Ha most átadnék önnek egy papírlapot, és volna tizenöt perce, hogy minden olyan lényeges dolgot felírjon rá, amelyet megváltoztatna a partnerében, rövid idő alatt tekintélyes lista születne. Ha pedig ezután egy olyan listát is kellene készítenie, amely a saját vele kapcsolatos gyengeségeit és az ezekkel összefüggő egyéni változási törekvéseit venné sorra – valószínűleg igen kevés dolgot tudna összegyűjteni.

Egy átlagos férj általában legalább huszonhét dolgot változtatna meg a feleségén; önmagával kapcsolatban viszont négynél is kevesebbet. A feleségeknél is hasonló a helyzet. Egyik kliensem tizenhét pontot gyűjtött össze a férjével kapcsolatban, a saját listáján azonban egyetlen feljegyzés sem szerepelt. „Dr. Chapman, lehet, hogy nem hisz nekem, de egyszerűen nem találok olyan dolgot, amit rosszul csinálnék.”

Valóban szó nélkül maradtam, amikor ezt hallottam. Korábban még egyetlen nővel sem találkoztam, aki önmagát tökéletesnek hitte volna. Már-már azon gondolkodtam, videofelvételt kellene róla készítenem – hátha valóban ő a tökéletes példány!

Félpercnyi hallgatás után azonban a hölgy így szólt:

– Végül is, le tudnám írni, hogy ő mit mondana.– Nos, mit? – kérdeztem.– Azt mondaná, hogy szexuális téren egy csődtömeg vagyok! De tényleg ez minden.

Nem válaszoltam. Az a kósza gondolat suhant át az agyamon, hogy még ha ez lenne a férj egyetlen panasza, meglehetősen lényeges kérdésben elégedetlenkedik.

A saját hibáinkon való változtatás felé néhány fontos lépésen át vezet az út.

ELSŐ LÉPÉS: KÉRJE KÍVÜLÁLLÓK

SEGÍTSÉGÉT!

A legtöbb ember anélkül nem képes saját hibáit belátni, hogy azokról visszajelzést ne kapna. Olyan mélyen rögzült saját gondolkodás- és viselkedésmódunk, hogy esetenként egyszerűen képtelenek vagyunk beismerni: szokásaink – legalábbis bizonyos esetekben – a hétköznapi élethelyzetekben rosszul működnek, sőt károsak is lehetnek.

FORDULJON ISTENHEZ!

Nem minden ember kéri szívesen Isten segítségét – a magam részéről mégis mindenekelőtt ezt javasolnám. Például imádkozhat így: „Istenem, hol vannak a hiányosságaim? Melyik tulajdonságom nehezíti meg a társam életét? Melyik az a cselekedetem, amelyen változtatnom kellene? Milyen mulasztásokat követek el? Kérlek, tárd fel előttem, mutasd meg nekem ezeket!” Az, emberek évezredek óta imádkoznak ilyen módon – Isten pedig meghallgatja őket. A Zsoltárok könyvében Dávid király – Izrael második királya – írta időszámításunk előtt hozzávetőleg ezer évvel: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok könyve 139,23-24).

Mindez nem tart tovább tizenöt percnél. Tegye fel Istennek ezeket a kérdéseket, majd írjon le mindent, amit válaszként a tudomására hoz! Nem biztos, hogy a felmerülő gondolatok mélységes morális hiányosságokra világítanak rá – lehetséges, hogy egyszerűen csak olyan helyzetekre fog majd jobban emlékezni, amikor elmulasztott egy-egy szeretetteljes, kedves gesztust. Írjon fel mindent, ami eszébe jut!

A következőkben egy olyan házaspártól származó példát olvashatunk, akik ezen a módon kérték Isten segítségét. (Ha ön is szeretne imádkozni hibái megismeréséért, azt javaslom, a saját felsorolását még az ő listájuk elolvasása előtt készítse el!)

A férj listája:

• Túl sokat nézek tévét.• Ritkán segítek a házimunkában.• Rosszul osztom be az időmet.• Néha nem figyelek kellőképpen a társamra.• Előfordul, hogy nem tudok a feleségemmel kedves lenni, pedig szüksége lenne rá.• Hajlamos vagyok elzárkózni a beszélgetéstől.• Előfordul, hogy nem hallgatom meg az ötleteit.• Ritkán töltjük együtt az időt.• Többször is megrémítettem a viselkedésemmel, és ezért nem tudott előttem

megnyílni.• Nem szoktunk együtt imádkozni.

A feleség listája:

• Nem támogatom eléggé a férjemet.• Fontosabbnak érzem a saját igényeimet az övéinél.• Néha nagyon kritikus vagyok vele.• Gyakran nem tudok felé elég érzelmet mutatni.• Elvárom tőle, hogy mindent úgy csinálj on, ahogyan én szeretném.• Néha túl durván, keményen beszélek vele.• Túl sok időt töltök a számítógép előtt.• Nem figyelek rá eléggé, amikor kimutatja felém a szeretetét.• Nem szívesen ismerem be, ha hibázom.

• Kevés időt töltök imádsággal.• Sokkal több energiát szentelek a fiamnak, mint amennyit a házasságunk megőrzésére

fordítok.• Felhánytorgatom a múltban elkövetett hibáit.• Ahelyett, hogy az ő hiányosságait firtatnám, jobb lenne, ha inkább önmagamba

néznék.

BESZÉLGESSEN A

BARÁTAIVAL!

Amellett, hogy Istenhez fordul, érdemes a barátait is megkérdeznie a saját hibáival kapcsolatban – elsősorban azokat, akik önt még a házasságkötés előttről ismerik, és tanúi voltak kapcsolata fejlődésének. Megoszthatja velük, hogy házassága javításán munkálkodik, s ezért teljes őszinteséget vár tőlük. Elmondhatja nekik, hogy azokra a területekre szeretne koncentrálni, amelyeken a saját életében változásra, fejlődésre volna szüksége. Kifejezetten meg is kérheti őket arra, hogy tegyék nyilvánvalóvá ön előtt mindazt, amit a kapcsolatában megfigyeltek, s reflektáljanak elsősorban az ön viselkedésére. Biztosítsa őket, hogy ha kritikát gyakorolnak, ez nem lesz a barátságukra negatív hatással! És tartsa is magát mindehhez! Ne bocsátkozzon vitába! írja le a gondolataikat, és fogadja el, hogy ők ezt így látják!

Az egyik kliensem barátja fel is tette a kérdést: „Valóban őszinte legyek veled?” A kliensem igennel válaszolt. „Nos, szóval, észrevettem, hogy hajlamos vagy mások előtt nagyon kritikusan viselkedni a férjeddel. Ilyenkor gyakran sajnálatot érzek iránta. Úgy találom, zavarban érzi magát.” Az igazsággal nehéz – sőt, néha nagyon nehéz – szembesülni. Ha azonban sohasem ismerjük meg, kevés esélyünk lesz a változásra és házasságunk javítására.

Egy másik kliensem barátja a következőt jelezte vissza: „Túlságosan is irányítani akarod a feleségedet. A múlt héten is, amikor egy asszonnyal beszélgetett a templom előcsarnokában, egyszerűen odamentél hozzá, és kijelentetted, hogy mennetek kell. Úgy viselkedtél, mintha az apja lennél, nem pedig a férje!” A barátok véleménye esetenként nagy meglepetést tud okozni, és olyan szempontokat tárhat fel előttünk, amelyekre nem is gondoltunk.

KÉRDEZZE MEG

MINDKETTŐJÜK SZÜLEIT!

Ahhoz, hogy a saját és társa szüleinek visszajelzését is el tudja fogadni, meglehetős bátorság szükséges. Ha vállalja a kihívást, azt tanácsolom, ossza meg velük is, hogy házassága jobbá tételén fáradozik, és minden olyan fontos dolgon változtatni szeretne, amin csak szükséges. Ismételten kérem, egyetlen olyan állítással se szálljon vitába, amellyel esetleg nem ért egyet! írjon fel mindent, amit hall – és köszönje meg a segítséget!

KÉRDEZZE MEG A

TÁRSÁT!

Igazán komoly vállalkozásra szánja rá magát azzal, ha a legérintettebb fél, a társa véleménye felé is nyitottá tud válni. Akár ezzel is kezdheti a beszélgetést: „Édesem, tudom, hogy nem vagyok tökéletes házastárs, de szeretnék fejlődni minden olyan dologban, ami számodra fontos. Szeretném, ha most megosztanál velem mindent, amit nálam hiányosságnak látsz, ha beszélnél arról, milyen problémákat vettél észre bennem, és milyen mulasztásokat követtem el veled szemben. Kérlek, most mesélj nekem mindenről, ami fáj! Mindenről, amivel megbántottalak, vagy amit elmulasztottam veled szemben Olyankor, amikor nagyon vágytál volna rá. Szeretnék mindazzal foglalkozni, amin változtatnom kellene. Szeretnék a jövőben jobb emberré válni.” Kérjük, a társával se kerüljön nézeteltérésbe! Ne védekezzen – fogadja el mindazt, amivel ő abban próbál segíteni, hogy ön jobb emberré válhasson!

MÁSODIK LÉPÉS: REFLEKTÁLJON A VISSZAJELZÉSEKRE!

Ha ön gondosan követi tanácsaimat, visszajelzéseket gyűjt házastársától, szüleitől, barátaitól és Istentől is – nagyon sok értékes információ birtokába jut.

Mások véleménye ellen hajlamosak vagyunk racionális érvekkel védekezni. Ha ön is így tesz, azaz elhárítja vagy elutasítja azt, ez teljesen érthető. Mégis azt javasoljuk: fogadja el, hogy mindannak, amit ön felé kifejeztek, legalábbis lehet valamicske valóságalapja! A kapott listák alapján készítsen egy saját összegzést: mi az, ami jelenleg kifogásolható a párja iránti viselkedésében?

Javaslom, hogy a lista minden pontjánál fogalmazzon személyesen! Ezáltal önmaga előtt is őszintén elismerheti valamennyi hiányosságát. Például ekképp fogalmazhat: „Elismerem, hogy hajlamos vagyok elveszíteni a fejemet, és ilyenkor meg szoktam bántani a társamat.” Ne csak a problémás viselkedéseket, de mulasztásait is vegye számba! Például: „Ritkán intézek kedves, támogató szavakat a páromhoz.”

Legyen őszinte önmagához, annyira, amennyire csak képes rá! Hibáinak mérlegelése közben szükség szerint akár Istenhez is fordulhat segítségért. Ilyenkor önigazolásokba bocsátkozni vagy mentségeket keresni hiábavaló, és káros is lehet. A saját hibák elismerése szükségszerű – bár kétségtelenül nem egyszerű – lépés a változás felé.

HARMADIK LÉPÉS: MEGBÁNÁS

A vallásban közismert a gyónás intenzív érzelmi és spirituális hatása. Tévedéseink, hibáink tudatosítása felszabadít bennünket a múlt terheitől, és a változást is megalapozza. A beismerő szavakkal és a megbánással mindenekelőtt Isten felé kell fordulnunk. A bibliai Dávid király is hasonlóképpen tett, miután Isten feltárta előtte vétségeit.

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

Tiszta szívet teremts bennem, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!”

(Zsoltárok könyve 51,3-12)

A confessio (gyónás) szó eredeti jelentése: egyetértés. A megbánás cselekedetével kifejezzük, hogy Istennel egyetértésben vagyunk bűneink megítélésével kapcsolatban. A gyónás ellentéte a racionalizációnak, amelynek rejtett célja a bűntudat csökkentése és az elkövetett cselekedetek indoklása. A megbánásban világosan átérezzük, hogy hibáink és mulasztásaink egyértelműen károsak voltak, miközben mindezekért egyúttal nem mentegetőzünk.

Isten – akinek létezéséről és akaratáról a Biblia a legfőbb tanúságtétel – kész mindazoknak megbocsátani, akik segítségért őhozzá fordulnak, és beismerik vétségeiket. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

(János 1. levele 1,9)

Az Újszövetségben arra a kérdésre is választ találunk, vajon Isten miként képes egyszerre bűnbocsánatot gyakorolni és igazságot szolgáltatni. Ennek oka nem más, mint hogy Krisztus fizetett mindnyájunk bűneiért, magára véve őket a keresztfán. Isten megbocsát – ez a keresztény hit legfontosabb üzenete is.

Túl egyszerű volna azonban, ha csak Istenhez fordulnánk beismerésünkkel. A társunktól is kérnünk kell az elkövetett vétségek bocsánatát. „Gondolkodtam a kapcsolatunkon, és rájöttem: sok olyat tettem, amivel fájdalmat okoztam és ártottam neked. Megpróbáltam összegyűjteni mindazt, amit elkövettem ellened, és Istentől már kértem ezek bocsánatát. Ha azonban van most néhány perced, légy szíves, ülj ide mellém, mert tőled is ezt szeretném kérni. Szeretnék változtatni, és úgy érzem, ez az első lépés.”

Az őszinte bocsánatkérés sok házastárs szívéig el tud érni. Ha azonban ön súlyos vétket követett el a házassági eskü ellen, időbe kerülhet, amíg a bizalom ismét helyreáll kettőjük között.2 a bocsánatkérés és az engesztelés nemcsak a házastársra és Istenre, hanem akár a szülőkre és a házastárs szüleire is kiterjedhet. E megnyilvánulásokkal újjáépíthetjük családunkban a tiszteletet, a bizalmat és a meleg, bensőséges kapcsolatokat. A szülőkhöz és a házastárs szüleihez intézett bocsánatkérés olyankor is eredményes lehet, amikor a hibák, hiányosságok összeszedegetése során tőlük nem kapunk visszajelzést.

HONNAN INDULJUNK?

Hallgatóságom általában tipikus kérdések egész sorát intézi hozzám, amikor az előbbiekben bemutatott modellt ismertetem. A középnyugati térségben tartott előadásomon egy asszony például arról érdeklődött:

– Értem, hogy a saját hibáimon kellene változtatnom… na de mi van akkor, ha a probléma valódi oka nem más, mint a társam?

Lélegzetvételnyi hallgatás után így válaszoltam:

– Rendben. Akkor fogadjuk el, hogy a partner a probléma kilencvenöt százalékáért, ön pedig mindössze öt százalékért felelős! Még ilyen helyzetben sem feltételezhetjük, hogy ön tökéletes, nem igaz?

– Nem, nem, tökéletes, az azért nem vagyok!– Senki sem tökéletes – mondtam.– Egyetértek, dr. Chapman.– Szóval, a házastársa a probléma kilencvenöt százalékáért felelős, így kilencvenöt

százalékig tökéletlen, ön pedig csupán öt százalékig. Én pedig azt állítom: ahhoz, hogy a 2 A bizalom helyreállításáról a szerző egy másik könyvében, a The Five Languages ofApology (Chicago, Northfield

Publishing, 2006) című munkájában ír. (Magyar nyelvű megjelenés: 2009.)

házasságában javulás következzen be, érdemes a saját öt százalékával is foglalkoznia. Először is, ettől a házassága öt százalékkal jobbá válik. Másodszor, megszabadul a múlt kudarcai miatti bűntudatától. Az, hogy érzelmi szempontból „fel tud majd szabadulni”, kedvező hatást fog gyakorolni a partnerére is.

Nem biztos, hogy a hallgatóm meg is volt elégedve ezzel a válasszal – mindenesetre bólintott és így reagált:

– Igen, ez ésszerűen hangzik.

Rob, egy középkorú, Birminghamből származó üzletember a következő ellenvetést tette:

– Rendben! Megbánom minden vétkemet Isten és a feleségem előtt. De mi rá a garancia, hogy pár napon belül ő is ugyanígy fog tenni?

Magam is szerettem volna neki egy nagyon pozitív és meggyőződéstől sugárzó választ mondani. Teljes őszinteséggel azonban csak ennyire telt tőlem:

– Hát az valóban nagyszerű lenne, ha néhány nap múltán a felesége is ugyanezt tenné.Rob bólintott. A szemében könnyet láttam megcsillanni.

– Nem. Arra sem tudok garanciát vállalni, hogy a felesége megbocsát majd. Az az igazság, hogy az emberek viselkedését nehéz előre megjósolni. Lehet, hogy any-nyira sértődött és ingerült, hogy egyelőre még képtelen a megbocsátásra. Ha esetleg így volna, időt kell adnia neki.

Azt azonban mind Rob, mind pedig mások előtt szilárdan állítom, hogy a hibák beismerése az első lépés a házastársi kapcsolat megjavítása felé, és el lehet hárítani ennek a célnak az útjában álló első akadályt. A hibák beismerése megteremti a pozitív változás légkörét. A sérelmeket ugyan nem lehet eltörölni, de azzal kapcsolatban megnyugvásra lehet jutni, hogy mely lépések voltak helytelenek, valamint őszintén kérhetjük a társunk és Isten bocsánatát. Ez az egyetlen megfelelő kiindulási pont.

– De mi van akkor, ha a társam nem bocsát meg? – vetette fel Rob. – Akkor is van lehetőség a változásra?

– A hibák beismerése csak az első lépés – emlékeztettem. Társunk reakcióját pedig ne tekintsük végérvényesnek! Az a feleség, aki kezdetben elzárkózó, és arra hivatkozik, hogy a kapcsolatban már sok sérülés érte, néhány hónap elteltével akár változtathat is a véleményén, és megenyhülhet. A hibák és vétségek beismerése utáni viselkedésünk erősen meghatározza, hogy társunk elfogadja-e a bocsánatkérésünket vagy sem.

A változás első szakasza gyakran időigényes – minden ahhoz kapcsolódó előkészületünkkel együtt akár egy hónapig is eltarthat. Ezt azért is szükséges említeni, mert az olvasónak tudnia kell: nem megy egyszerűen. De nem is lehetetlen.

Ha mi változunk, ez megnyitja az utat afelé, hogy társunktól hasonló változtatást kérjünk. Ön már azzal is nagy és nehéz lépést tesz meg, ha Isten és házastársa felé egyaránt el tudja ismerni a hibáit. Kevés olyan dolog van, ami ennél fontosabb a lelki és kapcsolati egészség szempontjából. A megbánás nem más, mint a hibáink és vétségeink

elkövetéséhez kapcsolódó bűntudattól való megtisztulás. Ha nyugodt a lelkiismeretünk, életünket lelki és kapcsolati szempontból is tudatosan, a múlt terheitől megszabadulva élhetjük. Rövid időn belül javulni fog a közérzetünk, házastársunk pedig nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel viszonyul majd hozzánk, elismerve, hogy volt erőnk szembenézni a hibáinkkal.

A megbánást követően új energiával töltődünk föl – ez annak természetes jelzése, hogy képesek voltunk teljes őszinteséggel kitárulkozni a társunk előtt. Van ebben a cselekedetünkben valami egészen izgalmas és felvillanyozó. Ne reménykedjünk azonban abban, hogy máris elkezdhetünk követelődzni és engedelmességet várni a házastársunktól. A változást csak egy további lépés után kezdeményezhetjük – és ezt ne ugorjuk át!

ÖNISMERETI GYAKORLAT

1. Hogyan kezeli ön házastársi kapcsolatában saját hibáit és tévedéseit?_ a társamat hibáztatom_ letagadom őket_ elismerem őket, de elutasítom a változást_ elvárom a házastársamtól, hogy előbb őváltoztasson_ őszintén elismerem a hibáimat, és kérema társam megbocsátását_ egyéb:_ Isten_ barátok_ szülők_ a házastárs szülei_ házastárs

2. Ha képesnek érzi rá magát, forduljon Istenhez a következő kérdéssel: „Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Melyek a fontosabb hiányosságaim a párkapcsolatomban?” írja le mindazt, ami válaszként eszébe jut!

3. Ha ön lelkiekben felkészült mások visszajelzésére, írj a mindegyik vonalra azt a dátumot, amikor véleményt kért a következőktől:

4. A saját hibáink elismerése és a bocsánatkérés nagyon nehéz lépés – különösen akkor, ha az a meggyőződésünk, hogy a probléma kilencvenöt százalékáért a társ a felelős. Mindenképpen érdemes azonban kísérletet tenni a mi változási tervünk alkalmazására, írja a megfelelő vonalakra, hogy

mely napon készítette el saját hibáinak listáját:

és mikor kérte a házastárs megbocsátását:

2.

A SZERETETBEN REJLŐ ERŐ

INT MINDEN EMBER, ÖN IS SZERETNÉ ELÉRNI, hogy a partnere változzon. Valószínűleg azért, mert egy olyan, jelenleg beteljesületlen vágyat táplál

önmagában, amely az ő változásával függhet össze. A világon mindenkire jellemző az énközpontúságra való hajlam. Mi emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egész világ körülöttünk forog; megnyilvánulásainkat jelentős részben saját szükségleteink motiválják. A korábbi példámban szereplő Róbert arra vágyott, hogy felesége, Sheila összeszedettebb legyen – nem is titkolta, hogy megkönnyebbülne, ha nem kellene annyi időt fecsérelnie arra, hogy a feleségének segítsen. Azt is szerette volna, hogy Sheila jobban vágyjon a szexre – természetesen saját kielégítetlen szükségletei miatt. Szerette volna, ha a felesége kevesebbet költ – hisz ettől úgy érezhetné, biztonságos anyagi hátteret tud teremteni a családjának. Sheila szükségletei viszont merőben mások voltak. Kedves szavakat akart hallani a férjétől, amelyek megerősítik önértékelését, ellentétben azzal, ahogyan Róbert viselkedett. Róbert negatív megjegyzései ugyanis újabb és újabb sebet ejtettek a lelkén.

M

Jó közérzetünk fenntartására irányuló vágyunk egyrészről természetes és egészséges törekvés. Ha nem jutnánk megfelelő élelemhez, ha nem pihennénk és mozognánk eleget, feltehetően előbb-utóbb meghalnánk. Fizikai és érzelmi szükségleteink kielégítése egyaránt létfontosságú a számunkra. Mindemellett társas lénynek születtünk, elszigeteltségben valószínűleg sohasem tudnánk kibontakoztatni belső lehetőségeinket. Mi több, kapcsolataink megkövetelik tőlünk, hogy túllépjünk saját önzésünkön. Ha leragadunk saját szükségleteink hangsúlyozásánál, valószínűleg képtelenek leszünk boldogulni embertársaink körében.

A jól működő kapcsolatokban nemcsak a saját jóllétünk, hanem a másik személy közérzete is számít. Mások szükségleteinek szem előtt tartása és kielégítése – hasonló mértékben sajátunkéhoz – természetes szükségletünkké válhat. Ezt a másik emberre irányuló attitűdöt nevezzük szeretetnek. „A szeretet mozgatja a világot” – fejezi ki egy közismert amerikai dal is.3 A társadalom életképességének egyik alapja a szeretet. A párkapcsolatban nincs semmi, ami ennél fontosabb volna. Ahol van szeretet, ott a változás sem kérdéses. Szeretet nélkül azonban meglehetősen ritkán számíthatunk pozitív változásra.

Amikor ön és a házastársa még valóban és mélyen szerelmesek voltak egymásba – ugye még emlékszik ön is, hogy bármire képesek lettek volna egymásért? Egymás kedvéért magas hegycsúcsokat másztak meg, leszoktak a dohányzásról, megtanultak táncolni. Bármit kívánt öntől a társa, máris kész volt arra, hogy megpróbálja. Vajon miért volt ennyire nyitott a változásra? Véleményem szerint a szeretet miatt. Az ön elemi szeretetigénye oly mélyen kielégült a társa által, hogy egyszerűen mindenre képes volt érte. A szeretetből még több szeretet születik.

3 Ollie Jones: Love Makes the World Go Round, 1958.

Aztán ahogyan idővel elhalványultak egymás iránti érzéseik, a helyüket átvette az énközpontúság. Ön és a társa is egyre inkább csak a saját igényeire kezdett figyelni. Paradox mód ennek eredménye az elégedetlenség lett. Az egocentrikusság természetes következménye a düh és a sértődöttség, ami megkeseredett állapothoz vezet

– ezernyi és ezernyi párt kerítve hatalmába.

A változás megköveteli a szeretet állapotába való visszatérést. Nem az eufórikus, mámoros érzések fel-elevenedését, hanem a másik személy érdekeinek és szükségleteinek tudatos tekintetbe vételét. A szeretet egy alapvető nézőpontváltást tesz szükségessé: tudatos szembehelyezkedést az énközpontúsággal. Ez a világ legnagyszerűbb eszköze, amely a házasság légkörében gyökeres változást képes létrehozni.

A szeretetteljes viszonyuláshoz azonban meg kell találni azokat a magatartásformákat, amelyek útján kifejezésre juttathatjuk a törődésünket. A feleségemnek a következő kérdéseket szoktam feltenni:

– Hogyan tudnék neked segíteni?– Mivel, hogyan könnyíthetnék az életeden?– Hogyan válhatnék még jobb férjeddé?

Amikor első ízben fogalmaztam meg ezeket Karolynnak, s engedtem, hogy válaszai irányítsanak az iránta érzett szeretetem kifejezésében, a házasságunk szabályosan újjászületett.

Harminc éve dolgozom párkapcsolati tanácsadóként, és ez idő alatt párok százainak adtam útmutatást a kölcsönös szeretet állapotának eléréséhez. 1992-ben írtam a The Five Love Languages című könyvemet,4 amely sok százezernyi pár kapcsolatának megújítására és megerősítésére adott lehetőséget.

Minden embernek van egy olyan elsődleges szeretetnyelve, amely mélyebb hatást gyakorol rá, mint a szeretet kifejezésének másik négy módja. Utóbbiakhoz való viszonyunk meglehetősen változó – a sajátunkat azonban nem adnánk fel semmi másért. Ez az elsődleges forma kommunikálja számunkra mások eredendő és őszinte elfogadását, ily módon lehetővé téve szeretettartalékaink feltöltődését. Amikor a társunk ezt a nyelvet használja, akkor érezzük magunkat a legközelebb hozzá. Ebből következik, hogy ha felismerjük elsődleges szeretetnyelvét, s azt elkezdjük rendszeresen és intenzíven használni, a házasságunk rohamos javulásnak indul. A másik négy szeretetnyelven amolyan „ráadásként” szólhatunk társunkhoz, ez már „a hab a tortán”. Tapasztalatom szerint minden házasság megerősödik, ha elsajátítjuk partnerünk szeretetnyelvét.

A következőkben bemutatom az öt szeretetnyelvvel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, s kiemelem, hogy miért is olyan fontos ezek ismerete a párkapcsolat szempontjából.

4 Magyar nyelven megjelent: Egymásra hangolva. Öt szeretetnyelv a házasságban címmel (Harmat, Budapest, 2007).

ELSŐ SZERETETNYELV: ELISMERŐ SZAVAK

Egyes emberek szívéhez elismerő szavak útján a legkönnyebb eljutni. Ha kiemeljük társunk értékes tulajdonságait, ez tovább ösztönzi őt mindabban, amit értünk tesz, és ami számunkra kedves. Ha ön azt tapasztalja, hogy házastársi kapcsolatában ezek a megerősítések működnek legfontosabb támogató erőként, használja ki még a legegyszerűbb alkalmat is, hogy dicséretet, elismerést fogalmazzon meg a partnere felé!

– Jól nézel ki ebben a ruhában.– Csinos vagy ma este!– Finom ételt készítettél.– Köszönöm, hogy kivitted a szemetet.– Nagyra értékelem, hogy este rendbe tetted a konyhát.– De jó, hogy lenyírtad a füvet, köszönöm. Olyan szép lett a kert.– Köszönöm, hogy teletankoltad az autómat. És az is jólesett, hogy letörölted a bogarak

nyomát a szélvédőről.Az elismerő szavak a partner személyiségjegyeit is érinthetik:– Megfigyeltem, hogy tegnap este sokáig beszélgettél Rebeccával. Olyan jó látni, hogy

ennyire érdeklődő és figyelmes vagy az emberek iránt!– Mostanában ugyan nem mondtam neked, de szeretném, ha tudnád: olyan jó érzés úgy

hazajönni, hogy szeretettel és örömmel vársz itthon. Ez sokat jelent számomra.– Milyen jó, hogy ennyire spontán módon és természetesen viselkedsz. Ettől még

érdekesebb a közös életünk.– Olyan szakszerűen tudsz bánni a problémákkal. Nagy ajándék nekem az ügyességed.A külső megjelenés dicsérete szintén kellemes érzéseket kelthet a partnerben:– Szép a frizurád.– Olyan kedvesen csillog a szemed.– Roppant csinos vagy!– Látszik, hogy dolgozol az izmaidon!– A szemed kékjében a tiszta hegyi tavak színét látom.

Az elismerő szavak szeretetet ébresztenek, az elutasítás pedig előbb-utóbb a kapcsolatok halálához vezet. Sok-sok pár tette tönkre kapcsolatát elutasító, kritikus, durva, kemény és rideg szavakkal. A negatív viselkedésminták azonban felszámolhatók: ehhez már az is elegendő, hogy az egyik partner meg tudja fékezni a sértegetések zuhatagát, és apró jelét adja a szeretetnek.

MÁSODIK SZERETETNYELV: AJÁNDÉKOZÁS

Mielőtt elkezdtem házassági tanácsadó praxisomat, az egyetem antropológia szakán végeztem. Tanulmányaim során meggyőződtem róla: a világ minden kultúrájában szokás ajándékozni. Az ajándék a szeretet egyetemleges kifejezési módjának számít. Üzenete: rád gondoltam, és ezt neked szántam. A figyelmesség és gondoskodás fizikai értelemben is megfogható bizonyítéka.

Nem az ára számít, hanem az a gondolat, amelyből származik, s amely a lelkünk legmélyén születik. A gyermekek az ajándékozás nagymesterei – mi magunk is sokat tanulhatunk tőlük –, és mindez semmibe sem kerül nekik! Szüleiket képzeletbeli gyümölcslepény elfogyasztására invitálják. A papírtörlő hengeréből néhány gomb segítségével autót barkácsolnak. Virágot szednek, s vidáman szaladnak vele: Neked hoztam! Aztán a felnőttkorba érve az ajándékozás íze elvész. Mégis, miért?

Magam úgy vélem, bárki elsajátíthatja az ajándékozás művészetét. Csak annyit kell magunkban tudatosítanunk: ez nem más, mint a szeretet alapvető kifejezési módja. El kell határoznunk, hogy meg tanulunk ezen a nyelven beszélni a házastársunkkal. És itt nem az ajándék értéke számít, hanem az ötletessége. Készítsen neki szerelmes képeslapot minden olyan dologból, ami az íróasztaláról a keze ügyébe kerül! Írjon rá kedves szavakat, aztán Valentin-napon – vagy egy teljesen egyszerű, hétköznapi alkalommal – adja át! Figyeljen társa reakcióira és igényeire! Tudatosítsa, mire van szüksége – és ajándékozzon!

HARMADIK SZERETETNYELV:SZÍVESSÉGEK

A tettek ékesebben beszélnek minden szónál – legalábbis az emberek egy része ezt így érzi. Tenni valamit a partnerünk öröméért nem más, mint a szeretetünk intenzív, mély kinyilvánítása. Ez lehet egészen egyszerű dolog is: ebédfőzés, mosogatás, porszívózás, fűnyírás, autómosás, mosógépbe rakodás, fürdőszoba-takarítás vagy akár pelenkacsere – ezek mind-mind szívességek. Természetesen ahhoz, hogy a partnerünk kedvében járjunk, idő, erőfeszítés, energia, sőt néha megfelelő ügyesség is szükséges. Ha azonban tudjuk, hogy ő leginkább ezen a szeretetnyelven ért, egyúttal azt is be kell látnunk: bármilyen apróságnak is tűnjön, amit teszünk, az a szeretetünk bizonysága.

Háztartási teendőink szokásainkká válnak. Minden házasságban szerepek alakulnak ki: a nő főz, a férfi mosogat, a nő kezeli a mosógépet, a férfi füvet nyír, tankol, a nő gondoskodik arról, hogy mindig legyen tiszta ruha. Viselkedésünk szerepekben rögzül, és ennek sok előnye van. Általában azokat a házi teendőket vállaljuk, amelyek elvégzésében a leghatékonyabbnak véljük önmagunkat; ha pedig jókedvvel, egymás örömére cselekszünk, akkor a szeretet nyelvén beszélgetünk.

Ha az ön háztartásában is megszabott rendje van a házimunkák elosztásának, kiváló formája lehet szeretete kinyilvánításának, ha segít partnerének valami olyan kötelessége elvégzésében, amely eredetileg nem az ön feladata volt. Felhívjuk a figyelmét: előfordulhat, hogy rögtön az első próbálkozása még nem talál megértésre!

– Édesem, mit szólnál hozzá, ha kitakarítanám a fürdőszobát?– Talán nem jó neked az, ahogyan én takarítok?– Nem, nem erről van szó! Tisztaság van körülöttünk– csak arra gondoltam, szeretnék valamiben segíteni.

A partner lelkesedése általában azért marad el, mert nem bízik a változásban, s abban, hogy a szándék őszinte. Kétségei azonban csak addig tartanak, amíg nem tudatosul benne a segítés ténye – ekkor már ön is számíthat néhány kedves szóra!

NEGYEDIK SZERETETNYELV: MINŐSÉGI IDŐ

A minőségi idő nem csak azt jelenti, hogy ugyanabban a házban és szobában tartózkodunk, mint a partnerünk. Olyan feltétlen figyelmet jelent, amelyet csak rá fordítunk, csak neki szentelünk. Ezt az időt például eltölthetjük a kanapén ülve, egymásra nézve és beszélgetve – bár fontos, hogy közben még a tévé se szóljon. Minőségi idő lehet a hosszú séta egy kedves utcán vagy a természetben, egy-egy beszélgetés az együtt fogyasztott ebéd közben. Ön is észrevette már, hogy az étteremben üldögélő párokról első pillantásra meg lehet állapítani, kik élnek házasságban, és kik azok, akik még szerelmük kezdeti időszakában járnak? Utóbbiak még általában tartják a szemkontaktust és beszélgetnek, a házasságban élők pedig csendben fogyasztják az ebédjüket. A példában a közös étkezés a szerelmesek számára minőségi idő, a házasságban élő pároknál már csupán a szükségletek kielégítése. Márpedig az egész csak kevésen múlik! Ha képesek vagyunk feltétel nélkül figyelni egymásra és tartalmas beszélgetéssel tölteni az időt, az együttlét máris „minőségbe fordul”.

De miről beszélgessünk? Például a nap eseményeiről. De ne csak erről, hanem a problémákról is. Mindarról, ami zavarja vagy nyomasztja önt és társát. Fejezzük ki mindazt, amire vágyunk! Amint a partnerünk megérzi az egymásra figyelés, a kölcsönös odafordulás ízét, s azt, hogy fontosak számunkra az érzései és a gondolatai, nemcsak felszabadultabb lesz a beszélgetésben, hanem a szeretetet is megtapasztalja.

Szinte sokkoló hatású lehet az alábbi gyakorlat, amelyet ön is kipróbálhat egyszer a társával. Válasszon egy olyan helyzetet, amikor egyedül nézi a tévét, és várja meg, hogy a partnere belépjen a szobába. Amint betoppant, némítsa el a tévét, és kezdjen el csak rá figyelni! Ha megszólal, máris kapcsolja ki a készüléket – és beszélgessenek! Természetesen, ha a másik erre nem kész vagy kimegy a szobából, folytathatja a tévézést. Ám ekkor is világossá teszi a partnere előtt, hogy elérhető közelségben van, lehetőséget ad a kommunikációra, és jelzi: ő többet jelent az ön számára, mint a tévéműsor. A minőségi idő a szeretet kifejezésének igen hatékony formája.

ÖTÖDIK SZERETETNYELV: TESTI ÉRINTÉS

A testi érintés erős érzelmeket mozgathat meg. Azok a kisbabák, akiknek édesanyjuk így fejezi ki a szeretetét, általában az élet minden területén jobban fejlődnek, mint azok, akik kevés testi kontaktusban részesülnek. Hasonló állítás igaz a felnőttekre is. Ha ön már járt az idősek otthonában, valószínűleg láthatott olyan embereket, akik ismeretlen látogatók felé is a kezüket nyújtották, testi érintés után sóvárogva. A magányos ember szeretettartalékait egy kézfogás, egy ölelés vagy éppen egy vállveregetés is feltöltheti.

A házasságban a testi érintés az egyik legalapvetőbb szeretetnyelv. Ha ebéd után egymás kezéhez érünk, ha tévénézés közben fejünket a párunk vállára hajtjuk, ha a viszontlátás örömére összeölelkezünk, puszit adunk, szerelmes csókot váltunk, vagy éppen szeretkezünk – minden őszinte érintés a szeretet mély kinyilvánítása.

Egyszer egy feleségkliensem beszámolt róla: „a férjemmel való kapcsolatomban számomra a legfontosabb az esti puszi, amit a munkahelyéről hazatérve szokott adni. Minden áldott nap ezt teszi – akkor is, ha rossz napja volt valamelyikünknek. A puszi után általában a hűtőhöz lép, vagy leül a tévé elé – de ekkor már minden szebbnek, jobbnak tűnik.” Az egyik szemináriumom résztvevője mesélte: „Sosem hagyom el a házat anélkül, hogy meg ne ölelném a feleségemet. Ezt általában ő kezdeményezi. Amikor hazatérek, kapok egy újabb ölelést. Vannak olyan napjaim, amikor nincs is más jó dolog az életemben, csak ez a két ölelés.”

MELYIK AZ ÖN SZERETETNYELVE?

Az elsődleges szeretetnyelvet viszonylag könnyű meghatározni. Tűnődjön el magában: melyik az a téma, amellyel kapcsolatban leggyakrabban tesz szemrehányást a partnerének. Leginkább ezek a problémák árulkodnak az ön elsődleges szeretetnyelvéről. Ha a megjegyzése így hangzik: „Nagyon kevés időt töltünk együtt. Olyanok vagyunk, mint két egymás mellett suhanó hajó az éjszakában” – máris világossá válik, hogy a minőségi időt hiányolja. Ha pedig a társának egy üzleti útról való hazatérésekor a szemére veti: „és nekem semmit sem hoztál?” – ebből kiderül, hogy az ajándékozás lehet a legfontosabb szeretetnyelve. S ha ismerősnek hat ez a mondat: „Már meg sem érintesz engem! Ha én magam nem kezdeményeznék, már teljesen elhidegültünk volna egymástól!” – ez elárulja, hogy a testi kontaktus jelenti önnek a legtöbbet. Ha az ön szemrehányásai között megjelenik, hogy „szerinted semmit sem tudok jól megcsinálni”, akkor az elismerő szavakat hiányolja. A szívességek fontossága pedig megnyilvánulhat egy ilyesféle mondatban: „Sohasem segítesz a házimunka elvégzésében! Ha szeretnél engem, már rég kivetted volna belőle a részed!” Amennyiben az ön életében kevés az ilyen és hasonló szemrehányás, ez annak a jele, hogy ön és partnere értik egymás szeretetnyelvét, és megfelelően is tudják őket használni.

Partnere elsődleges szeretetnyelvéről szintén leginkább a problémái árulkodnak. Ha például a férj kifejezi: „Nem értem, hogy lehet, hogy képtelen vagy rendben tartani az otthonunkat! Egyszerűen úgy néz ki, mint egy disznóól”, a feleség válaszként védekező, dühös szavakat zúdít férjére, vagy könnyekben tör ki. Amellett, hogy valódi és nehéz konfliktushelyzetről van szó, meg kell jegyeznünk, hogy ez a férfi nemcsak a haragját, de az elsődleges szeretetnyelvét is elárulta: szívességeken, cselekedeteken keresztül szeretné érzékelni társa törődését. Mindennél ékesebben árulkodnak a szeretetnyelvről a panaszkodások, szemrehányások.

A házasság meleg érzelmi légkörének egyik kulcsa tehát a partner szeretetnyelvének ismerete és rendszeres használata. Hogy egy személyes példával éljek, az én feleségem is azt várja, hogy gondoskodásomat tettekben, azaz szívességekben mutassam ki. Ennek megfelelően gyakran porszívózok, mosogatok, tisztítom a zsalukat, és ruhákat is hajtogatok. Mindeközben amit teszek, nem mindig természetes számomra. Gyakran szívesebben beszélgetnék vele, vagy csak meghallgathatnám. Alkalmazkodnom kell azonban ahhoz a szeretetnyelvhez, amely el tud érni a feleségem lelkéhez.

A minap megjegyezte: meglehetősen porosak a zsaluk. Üzenete eljutott hozzám, és máris feljegyeztem a „belső noteszembe”. Két nappal később reggel hat órakor – még

mielőtt elindultam volna egy szeminárium megtartására – nekiláttam a porszívózásnak. Karolyn, a feleségem, amikor belépett a szobába, megkérdezte:

– Hát te meg mit csinálsz?– Édesem – válaszoltam –, éppen a szeretetemet igyekszem kifejezni neked.Így felelt:– Te vagy a legnagyszerűbb férj az egész világon!

Számomra az elismerő szavak jelentik a szeretet kinyilvánításának legfontosabb módját. Karolyn is tudta ezt, mert máris feltöltötte szeretettartalékaimat a visszajelzésével. Pénteken kora reggel harminc percet töltöttem porszívózással, de ez egyáltalán nem volt nagy ár azért, hogy lássam a feleségem boldogságát. A mondata nem tartott tovább hat másodpercnél, nekem azonban többet ért, mint ezernyi ajándék.

Szemináriumi hallgatóim időről időre felteszik a kérdést: És mi van akkor, ha nekem nem az a természetes szeretetnyelv, mint a páromnak? Azt szoktam válaszolni: Na és? Valóban nem egyszerű megtanulni egy új nyelvet – de kétségkívül megéri! Nem, valóban nem élvezem a porszívózást, a mosogatást és a zsalu leporolását, de megtanultam a feleségem szeretetnyelvén beszélni, s ezáltal átérezhetem: ki tudom elégíteni szeretetigényét.

Hogyan is kezdjünk hozzá? A válasz egyszerű: itt és most. Ha például ön olyan családban nőtt fel, ahol nem volt szokás megérinteni egymást, s valaki olyannal él együtt egy házasságban, akinek az elsődleges szeretetnyelve éppen a testi érintés, akkor bizony ezt is el kell sajátítania. Kezdheti például azzal, hogy egyik kezét a másikra teszi. Aztán megpihenteti a másik kezének könyökén vagy a vállán. Érintse meg a saját térdét, finoman ütögesse meg a combját! Élje meg, érezze át, hogy ez jó, kellemes! Következő lépésben képzelje el, hogy a karját három másodpercig a társa hátán nyugtatja, vagy finoman hátba veregeti! Gondoljon arra, hogy mindez spontán történik és kellemes! Végül egy napon szedje össze minden bátorságát, és tegye meg mindezt a valóságban is! Figyeljen a reakciókra! Társa először talán meglepődik – de máris jó úton lesznek a szeretetnyelvének használata felé. A következő alkalmak már sokkal könnyebben, természetesebben fognak telni.

Ha a társa leginkább az elismerő szavak nyelvén ért, ön pedig nem egy fecsegő típus, gyűjtsön kedves szavakat a füzetébe, olyanokat, amelyeket majd egyszer neki is elmondhat. Ha pedig nem jut az eszébe semmi hasonló, ötleteket meríthet mások példáiból: magazinokat, könyveket olvashat, és jegyzeteket készíthet belőlük. Következő lépésben ezeket a mondatokat akár a tükör előtt is felolvashatja – egészen addig, amíg csak a sajátjaként nem tudja őket tekinteni. Végül válasszon ki közülük egyet tetszés szerint, s mondja el a társának! Ezzel át tud hatolni „a hallgatás falán” – a következő gesztusa máris sokkal könnyebben fog menni. Ha van már három-négy ilyen tapasztalata, ezen mondatok közben akár a partnere szemébe is nézhet.

Némi erőfeszítés árán megtanulhatja partnere elsődleges szeretetnyelvét – és ennek a nagy előnye, hogy a lehető leghatékonyabban tudja majd kielégíteni társa érzelmi szükségleteit. Aztán ha már megfelelően tud hozzá „beszélni”, kapcsolatukat tovább gazdagíthatja a többi szeretetnyelv csiszolásával.

Már várom az ön részéről a kérdést: Rendben. De mi köze van mindennek a társammal kapcsolatos problémáimhoz? Helyénvaló a felvetés, s ha nem merül fel, valószínűleg kevés esély lesz a változásra. A válasz pedig abban áll, hogy sokféle érzelmi szükséglettel élünk: biztonság-, elismerés- és szabadságigény, önbecsülés szükséglete és szeretetszükséglet. Ha érzelmi szükségleteink nem elégülnek ki, frusztrációérzés gyötör bennünket. Az érzelmi frusztráció állapotában pedig minden bizonnyal megszűnik majd a társ állapotára való nyitottság és rezonálás. Az ekkor érkező kéréseket hajlamosak vagyunk kritikaként értelmezni. Majd felrobbanunk a dühtől, revánsot veszünk, vagy akár sértődötten befelé fordulhatunk, egy bizonyos: frusztrált állapotban nem leszünk motiváltak a változásra.

A legalapvetőbb érzelmi szükséglet nem más, mint a szeretetvágy. Szeretet hiányában az egész élet sötétnek tűnik. Amikor pedig szeretettartalékaink feltöltődnek, minden fényben úszik, olyan az egész, mint egy nagy kaland, melynek izgalmából nem szeretnénk kimaradni. Ebben a pozitív állapotban meg tudunk nyílni a változásra, különösképpen azok felé, akikkel érzelmi kapcsolatban állunk.

Mindez érvényes az ön házastársára is: ha szeretettartalékai feltöltődnek, sokkal nyitottabbá válik – különösképpen a szeretett személy, azaz ön felé. Ha tehát együtt el tudják érni ezt a pozitív érzelmi állapotot, a változás nemcsak lehetséges, hanem valószínűvé is válik.

De vajon egyszerű lesz-e az ön számára megtanulni társa szeretetnyelvét? Valószínűleg nem. A törekvései mégis gazdagon megtérülnek!

Brian és Joanne – klienseim – harminc év házasság után jelentkeztek tanácsadásra. Tartós viszonyuk azonban nem volt boldog. Brian szavaival kifejezve: az elmúlt húsz év „egyszerűen nyomorúságos” volt.

– Egy házban éltünk, és próbáltuk tisztelni egymást… de ez már nem is hasonlít arra, ami szerintem a házasság!

Brian leleplező szavait komoran fogadtam. Ő pedig folytatta:

– Hat hónappal ezelőtt megváltozott a helyzet. Meglátogattam egy barátomat, és elpanaszoltam, milyen rosszul érzem magam a házasságomban. Ő pedig figyelmesen végighallgatott, majd adott nekem az ön Egymásra hangolva című könyvéből egy példányt. Olvasd el, mert segíthet! – mondta. Én pedig hazamentem – mesélte tovább Brian –, és elolvastam az első laptól az utolsóig. Egyre tisztábban rajzolódott ki a kép. S ahogy a végére értem, keserűen kérdeztem magamban: Miért nem mondta ezt nekem senki húsz évvel ezelőtt? Világossá vált előttem az is, hogy feleségem meg én az együttélésünk kezdetétől szinte nem is tudtunk egymás szeretetnyelvéről. Odaadtam neki a könyvet, s kíváncsian vártam, mit szól hozzá. A rákövetkező héten pedig megkérdeztem: Volt-e számodra bármi értelme annak, amit olvastál? A feleségem így válaszolt: Bárcsak már harminc évvel ezelőtt elolvastam volna! Ez a könyv magyarázatot ad rá, miképpen romolhatott el a házasságunk! Megkérdeztem tehát: Mit gondolsz, van még értelme, hogy megpróbáljunk változtatni? Végül is, nem veszíthetünk vele semmit – jelentette ki a feleségem. Te is hajlandó volnál változtatni? – kérdezett vissza. Persze – mondtam egyetértően.

– Ezután – mesélte tovább Brian – beszélgettünk egymással az elsődleges szeretetnyelvünkről, és megállapodtunk: Isten segítségével törekedni fogunk rá, hogy hetente legalább egyszer ezen a nyelven szóljunk egymáshoz, még akkor is, ha ez kezdetben nehéz lesz. Ha két hónappal ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy rövidesen erős érzelmeim ébrednek majd bennem a párom iránt, bizonyára hitetlenkedve fogadtam volna. Mégis ez a valóság, így történt!

A beszélgetésnek ezen a pontján Joanne is megszólalt.

– Ha bárki azt állította volna két hónappal ezelőtt, hogy újra gyengéd érzésekre leszek képes Brian iránt, ezt lehetetlennek tartottam volna. Ehhez képest olyan most nekünk, mintha a második nászutunkat élnénk. Az elmúlt hónapban – húsz év óta először – közös vakációra mentünk, csak kettesben. Csodálatos volt. Egyszerűen élveztük, hogy együtt lehetünk. Átérezzük egymás erős szeretetigényét, melynek kielégítésére ez idáig nem voltak eszközeink. Kívánom a világ minden házaspárjának, hogy fedezzék fel ők is azt, amire mi rátaláltunk! Ezen múlik minden, minden a világon!

Brian és Joanne beszámolója hasonló több ezer páréhoz, akik belátták, hogy az elsődleges szeretetnyelv megtanulása gyökeres változást hozhat az életükbe. Amikor megélték a mély elfogadást, máris nyitottabbá váltak egymás javaslataira és kéréseire.

Társunk szeretettartalékainak feltöltése időigényes lehet. Egy azonban biztos: rendkívül hatásos. Brian és Joanne húsz évig éltek szeretet nélküli házasságban, kapcsolatukban mégis két hónap alatt helyreállt a harmónia. A magam részéről úgy vélem, legalább pár hétnek el kell telnie a szeretet és egyensúly állapotában ahhoz, hogy a partnerek a változás irányába orientálhassák egymást. Az ön esetében sem tudom megjósolni, pontosan mikor jön el ennek az ideje, abban azonban tudok segíteni, hogy felismerje, mikor kérheti meg a társát arra, hogy változzon.

Néhány évvel ezelőtt kitaláltam egy igen egyszerű játékot, ami azóta párok ezreinek volt segítségére szeretettartalékaik szintjének ellenőrzésében. A teendő rendkívül egyszerű: értékeljék mindketten 1-től 10-ig terjedő skálán a szeretettartalékaik szintjét! Ha a válasz tíznél akár egy ponttal is kevesebb, kérdezzék meg: mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében? A következő hetekben érdemes a társ javaslatához igazodni, majd újra ellenőrizni a szeretettartály „szintjét”. Ha több egymás utáni héten elégedettséget kifejező (8, 9, 10) válaszok születnek – elérkezett a továbblépés ideje.

A következő fejezetben bemutatom a változtatás módszereit és folyamatát, azonban az a kérésem, hogy ezt a technikákat egészen addig ne alkalmazzák, amíg az előző két fejezetben leírt teendőkkel nem készültek el.

ÖNISMERETI GYAKORLAT

1. Mi az, amivel kapcsolatban ön a leggyakrabban tesz szemrehányást a partnerének?

2. Partnere mivel kapcsolatban szokta kifejezni az elégedetlenségét?

3. Az első két kérdés válaszai alapján, kérjük, nevezze meg társa elsődleges szeretetnyelvét! Rendezze fontossági sorrendbe a következő szempontokat; a leglényegesebbet 1, a legkevésbé fontosat 5. számjeggyel jelölve.

_ elismerő szavak_ ajándékozás_ szívességek_ minőségi idő_ testi érintés

4. Most pedig önmagával kapcsolatban állítsa fel a sorrendet:

_ elismerő szavak_ ajándékozás_ szívességek_ minőségi idő_ testi érintés

5. Kérj e meg társát, hogy ő is végezze el az 1 – 4. feladató – kat! Beszélgessenek egymás elsődleges és másodlagos szeretetnyelvéről! Vállaljanak feladatot a következő hónapra egymás szeretetnyelvének használatával kapcsolatban, és kísérjék figyelemmel, hogy mi történik!

6. Ne csüggedjen, ha a társa nem érdeklődik a módszer iránt! Egyszerűen csak kezdje el alkalmazni, és várja az eredményt! Emlékezzen: a szeretetből szeretet születik!

A VÁLTOZÁSRA IRÁNYULÓ KÉRDÉSEK

AJON HOGYAN ÉRHETEM EL, HOGY A TÁRSAM VÁL-tozzon – mégpedig anélkül, hogy manipulálnám? Valószínűleg ön éppen azért vette a kezébe ezt a

könyvet, hogy választ kapjon erre a kérdésre. Persze megfordulhatott a fejében az is: „Még a manipulációt is vállalom az ügy érdekében!” Néha valóban így gondolkodunk, ami érthető is, de véleményem szerint ez a legkevésbé szerencsés stratégia. A manipulációval kikényszerített változást ugyanis mindig sértődés, csalódottság és megtorlás követi. A megbántottság eltávolít – ami a házasságban nem kellemes érzés.

V

A manipuláció a párkapcsolatot az üzleti szerződés szintjére degradálja: „Ha te ezt teszed, akkor én azt.” A legkirívóbb esetekben nem másról van szó, mint az egyik fél kontrolltörekvéséről: „Meg fogod tenni, nincs más választásod.” A „nincs más választásod” a partnerben gyakran félelmet kelt – ezáltal engedelmeskedik –, s külső hatásra következik be a változás, és csupán átmeneti időszakra. A valódi változás belülről fakad, nem pedig a körülmények kényszerítő erejéből.

Hogyan következhet hát be valódi fejlődés? Ha ön elolvasta és megfelelően alkalmazta az első két fejezetben leírt teendőket, máris készen áll rá, hogy a társát megkérje a változtatásra. Csak akkor járhat azonban sikerrel, ha szembe tudott nézni a múlt kudarcaival, s megfelelően ismeri társa elsődleges szeretetnyelvét. Ez a változás két alappillére.

Mindenekelőtt készítsen egy rövid listát azokról a dolgokról, amelyekkel kapcsolatban a társánál változást szeretne elérni! Fontos, hogy pontosan fogalmazzon – az általános kérések nem teljesíthetők. A „beszélgessünk többet” például túl általános megfogalmazás. A „szeretnék a társammal minden hétköznap húsz percet beszélgetni arról, mi történt velem aznap, a gondolataimról és az érzéseimről” – már kellőképpen precíz, a változás így követhető lesz.

A „szeretném, ha abbahagyná a piszkálódást” szintén túlságosan általános, és kissé homályos elvárás. Ennél célravezetőbb, ha a kérő fél kiválaszt egy-egy olyan területet, amelyen érzékeli házastársa elégedetlenségét, s kérését ahhoz kapcsolódóan fogalmazza meg. Kijelentheti például: „Elvállaltam, hogy én viszem ki a szemetet. Szeretném, ha a jövőben nem emlékeztetnél erre. Előfordulhat, hogy nem akkor fogom kivinni, amikor ezt a legszívesebben vennéd, de rendszeresen megteszem. Amikor ismételten figyelmeztetsz, hogy ez a dolgom, úgy érzem, mintha az anyám lennél, én pedig a gyereked. Rossz érzéseim vannak, s ez a házasságunkban is zavart okoz. Éppen ezért azt szeretném kérni, ne emlegesd nekem többet a szemétkivitelt!”

Tanácsadói gyakorlatomban rendszeresen előfordul, hogy a kérés címzettje – példánkat továbbgondolva a feleség – válaszként rögtön panaszkodni kezd: „Ha nem emlékeztetném, egy hétig sem jutna eszébe!” Erre a reakcióra ilyesmit szoktam válaszolni: „Ha ön egy gyermekkel akar házasságban élni, akkor viselkedjen továbbra is úgy, ahogyan most! Ha azonban egy felnőtt párkapcsolatot szeretne, akkor változtatnia kell. Amíg folyamatosan figyelmezteti a férjét a teendőire, nem lesz képes felnőtté válni. És kérem – kérem! –, ne végezze el helyette! Ez még nagyobb sértés a számára. Illatosítsa be légfrissítővel a szemetet, és várjon, hogy mi történik!”

Bizonyára már elkészült azon kérések listájával, melyeket a társához intézne. Kezdhetjük? Mindenekelőtt három jó tanács:

1. Válassza ki az alkalmas helyet és időpontot!2. Ne fogalmazzon túl kritikusan!3. A kérés előtt adjon pozitív visszajelzést!

MIKOR, HOL?

Ahhoz, hogy társunkat megkérjük arra, hogy változtasson viselkedésén, rendkívül fontos a megfelelő idő és hely megválasztása – valamint aktuális érzelmi állapotára is érzékenyen kell reagálnunk. Alapszabály, hogy sohase kérjünk tőle akkor, amikor éhes vagy ingerült. Ilyen állapotban ugyanis hajlamosak vagyunk minden javaslattól vagy kéréstől elzárkózni. Bizonyára már ön is találkozott azzal az érzékletes hétköznapi példával, hogy amikor a kiránduló család éppen ebédelni készül, mindenkinek veszekedős a kedve. A gyermekek közelharcot vívnak, a szülők pedig egyszer csak azon kapják magukat, hogy éktelenül kiabálnak. Az éhséggel együtt jár az ingerlékenység. A változtatással kapcsolatos kérésekkel legjobb étkezés után, a testi-lelki egyensúly állapotában előhozakodni.

Fontos, hogy megjegyzésünket mindig négyszemközt, ne pedig nyilvánosan, mások előtt fogalmazzuk meg. Ha ugyanis társunk viselkedését egy harmadik fél előtt is „kibeszéljük”, minden megjegyzés rossz szándékú kritikának hat még akkor is, ha humoros köntösbe öltöztetjük. „A feleségem nem egy mesterszakács, specialitása a lágy és a kemény tojás.” Egy ilyen mondattól a társaságban többnyire nevetés tör ki – az érintett feleségre viszont kínosan hat. Aki ilyet mond, jobb, ha rövid időn belül nem vár rántottát a feleségétől – a következő reggelinél az asszonynak inkább arra lesz késztetése, hogy tréfamester férjéhez nyers tojást vágjon. A kritikus megjegyzések eredménye a neheztelés.

A kérést tehát négyszemközt érdemes a partnerhez intézni. Egyik férjkliensem is ezt tette a feleségével elköltött közös vacsora után: „Édesem, nagyon jó érzés, hogy reggelenként tojást készítesz. Tudod jól, mennyire szeretem. Ám lenne egy kérésem: szeretném, ha szerdánként lágyra főznéd. A szakácskönyvben azt olvastam, ha a tojást három percnél rövidebb ideig hagyod a forró vízben, akkor lágy marad. Olyan jó volna, ha ezen az egy napon mérni tudnád az időt főzés közben.” A szóban forgó férj megkapta a lágy tojást.

A kérés megfogalmazásának fontos feltétele a társ érzelmi állapotára való odafigyelés. Mérlegelnünk kell, hogy társunk nyitott lesz-e a kérésünkre. Az egész napos munka után gyakran kerülünk az érzelmi kimerültség állapotába. Ha a munkahelyen sok problémánk volt, vagy munkatársaink elárasztottak bennünket a maguk gondjaival – semmire sem vágyunk kevésbé, mint a házastársunk óhajainak teljesítésére; egyáltalán, a változásra. Még a legártalmatlanabb kéréstől is azt érezhetjük: felrobbanunk. S az lesz az utolsó csöpp a pohárban.

De hogyan tudhatjuk meg, milyen érzelmi állapotban van a másik? Nos, a legegyszerűbb módszer, hogy megkérdezzük. Például így: „Volna egy kérésem hozzád, édesem. Szerinted most alkalmas arra az időpont, hogy elmondjam?” Még ha házastársa először nemmel is válaszol, a magam részéről garanciát vállalok rá, hogy egy órán belül változtat majd a véleményén. „Nos… valamilyen kérésről beszéltél. Mi lenne az?” Biztos lehet benne, hogy furdalja majd a kíváncsiság. Ön azonban viselkedjen az első jelzésnek

megfelelően: „Nem, drágám. Ma este még nem szeretném. Nem olyan sürgős. Majd akkor, ha nem leszel fáradt ahhoz, hogy beszélgessünk.” Lehet, hogy a társa rögtön azt válaszolja: „Most, most!” Ekkor már biztos lehet benne, hogy felkészült a kérés fogadására, még akkor is, ha kezdetben elzárkózott tőle.

Kérésünkkel tehát sose rohanjuk le meggondolatlanul, tervezés nélkül a másikat! Legyünk tekintettel partnerünk lelkiállapotára!

KERÜLJÜK AZ ÉLES HANGÚ KRITIKÁT!

Azon párok, akiknél még nem alakultak ki a változtatásra irányuló kérések megfogalmazásának módszerei, az egymás viselkedésével kapcsolatos problémáikat várhatóan magukba fojtják. Teszik ezt mindaddig, amíg csak olyan erőssé nem válik bennük a feszültség, hogy végül kirobban. Ekkor keletkezik a romboló kritika. Azt mondja a férj: „Nem értem, miért nem tartod számon, mikor mire mennyit költesz!” S a bevezető megjegyzés után máris folytatja: „Miért nem hagyod békén az asztalomat! Egyszerűen nem találok meg semmit, miután rendet raksz rajta! És ami mindennek a teteje, megint nyitva felejtetted reggel a garázsajtót! Gondolj bele, mennyi fűtést pazarolunk így! Egész nap dolgozom, s neked eszedbe sem jut kiüríteni a postaládát! Tegnap végre kinyitottam a ládát, és telis-tele volt mindenfélével!” A partnerre nagy adagban rázúdított kritika minden bizonnyal hátráltatja a pozitív változást.

A párkapcsolati agresszió további agressziót szül. A parázsló, égető, elítélő szavak valószínűleg válaszlövedékeket provokálnak. „Mégis, mit képzelsz?! Te sem vagy a tökéletesség mintaképe. Egyszerűen nem lehet benned megbízni! Megígérted, hogy hozol nekem egy blúzt Nashville-ből, amikor ismét ott jársz, és lám, elfelejtetted! Nekem pedig elegem van a házi teendőkből! Sohasem segítesz, a kisujjadat sem mozdítod, amikor a ház körüli teendőkről van szó! Úgy kezelsz, mint a házi rabszolgádat! Mégis, hogy van képed számon kérni rajtam a garázsajtót, mikor a hálószobaszekrényed fiókja szinte állandóan nyitva van!”

Most már bizonyos: az idézett beszélgetésből semmi jó nem sülhet ki. A férj négy, a feleség három verbális „bombát” pufogtatott el, aztán védekezve, sérülten hagyták el a helyszínt. Biztosak lehetünk benne: itt már bajosan lesz esély az előrelépésre. A kíméletlenül kritikus megjegyzések megsemmisítik a változás szándékát.

Pár évvel ezelőtt egy férfi jelentkezett az irodámban.– Nem, én nem szeretnék tanácsadásra járni – kezdte. Azért jöttem, hogy elmondjam

önnek: elhagyom a feleségemet. Ő valószínűleg telefonálni fog önnek, ha megtudja a döntésemet – tudom, hogy nagyra becsüli önt. Nyolc éve élünk együtt, és egyetlen olyan napra sem emlékszem, amikor ne kritizált volna engem valamiért. Mindennel problémája van: azzal, ahogyan a hajamat fésülöm, ahogyan járok, ahogyan beszélek, ahogyan öltözködöm, ahogyan vezetek. Semmi sem tetszik neki bennem. Nos, ha ennyire rossz vagyok, bizonyára valaki olyanra van szüksége, akit jobban tud értékelni.

Valóban úgy történt, ahogyan ez a férfi előre jelezte. A felesége felhívott, majd fel is keresett – én pedig megosztottam vele mindent, amit csak tudtam. Könnyekre fakadt és így szólt:

– Csak segíteni akartam!

Segíteni? Az éles kritikák kiváltotta érzelmeket szinte lehetetlen „jól” kezelni. Mindnyájan vágyunk arra, hogy partnerünk változzon – a kritika azonban ehhez nem megfelelő eszköz!

Az a javaslatom, sose fogalmazzon meg a partnerének heti egynél több változtatásra irányuló kérést! Ez évente ötvenkét lépés, ami valószínűleg minden pár számára elegendő. Aztán vannak olyan emberek is, akik érzelmi szempontból igen „törékenyek”, és még ennél is ritkábban tudnak elviselni egy-egy próbálkozást. Az ő esetükben két- vagy háromhetente lehet viselkedésváltozást várni. Ahogyan ön egyre inkább beletanul majd „a kérés művészetébe”, partnerével „kétheti váltásban” fogalmazhatják majd meg a változásra irányuló vágyaikat.

Ez akár úgy is működhet, hogy ön felajánlja házastársának a kérés megfogalmazásának lehetőségét azokon a heteken, amikor saját maga nem él vele. Amikor például hazatér a munkából és megvacsoráznak, bejelentheti: „Szerintem ez most egy jó pillanat arra, hogy kérjél tőlem valamit. Mondd el, légy szíves, hogyan lehetnék még jobb társad!” Máris világossá teszi a partnere előtt, hogy fogadóképes állapotban van; mindösszesen a helyet és az időpontot kell figyelembe vennie ahhoz, hogy célt érhessen.

Magam is azt tapasztaltam, hogy heti egy kérésnek tudok eleget tenni, és azt olyankor tudom elfogadni, amikor feszültségmentes, kiegyensúlyozott állapotban és négyszemközti helyzetben hangzik el felém. Ennél több elvárást már nyomásként élek meg, túlterhelődöm, egyszerűen elveszítem a motivációmat.

Előfordulhat azonban, hogy ön olyan családban nőtt fel, ahol szokás volt egymást kritizálni. Szülei akár naponta megfogalmazhatták, hogy mi önnel a probléma, és min szükséges változtatnia. Lehet, hogy ritkán kapott dicséretet, ítélkezésben azonban jóval többször volt része. Ilyen esetben nagy a veszélye annak, hogy felnőttként hasonló módon viszonyul partneréhez, miközben mindezt nem tudatosan teszi – egyszerűen csak azért, mert egykori otthonában ezt szokta meg. A kritikus családban felnövekvő emberek rendszerint nincsenek tudatában szavaik bántó élének. Ha szeretné tudni, hogy a partnerét esetleg zavarják-e az elítélő megjegyzései, legjobb, ha megkérdezi: Úgy érzed, drágám, hogy túlságosan kritikus vagyok veled? Ha a partner igennel válaszol, mérlegelnünk kell a bocsánatkérést. A kritizálásról lemondva megállapodhatunk abban, hogy ezentúl házastársunktól csak heti egyetlen dolgot kérünk, azzal együtt, hogy mi magunk is meghallgatjuk az ő kívánságait.

A heti többszöri kérés elkerülésére egyes klienseim egyszerű technikát vezettek be. Ha észreveszik, hogy egyikük ugyanazon a héten már a második változtatást kezdeményezi, egyszerűen csak felmutatnak neki az ujjukkal egy kettest: „na de, drágám! Ez már a második!” Az egyezményes jelzés kifejezi a partnernek, hogy várjon a sorára. Ha valaki több területen szeretne változást elérni társánál, célszerű őket egy füzetbe feljegyezni, hogy a következő hetekben el ne felejtse – és kiválaszthassa a számára legsürgetőbbeket. Amennyiben a változtatásra irányuló kéréseink számát korlátozzuk, ezáltal nő a hatékonyságuk. A túlságosan sok elvárás sértettséget, haragot eredményez, ami akadályozza a fejlődést. A kritikus hangnem felszámolása akár meg is mentheti az ön házasságát!

ELISMERŐ SZAVAK A KÉRÉS MEGFOGALMAZÁSA ELŐTT

Egy kanál cukorral még a keserű gyógyszert is könnyebb lenyelni – amit már Mary Poppins is jól tudott, s nevelési módszerei között használta is ezt az elvet.5 A dicsérő, elismerő szavak „megédesítik” a változtatásra irányuló kérést. Magam részéről a 3:1 arányt javasolnám. Kezdhetjük tehát három olyan dolog említésével, amit a társunkban kedvelünk, s ezt követően térjünk rá kérésünkre!

Tegyük fel, hogy ezen a héten a feleségemnek az a vágya, hogy mielőtt elhagyom a fürdőszobát, takarítsam el a hajszálaimat a mosdótálból. Azért szeretne engem erre megkérni, mert bosszantják a kagylóban lévő hajszálak, s ezen a héten ő van a soron. Mielőtt azonban kifejezné, hogy mit vár tőlem, így kezdi a mondandóját:

– Kedvesem, olyan jó érzés, hogy mindig elpakolod magam után a ruhádat. Amikor más feleségekkel beszélgettem, panaszkodtak, hogy férjük szanaszét hagyja a holmiját az egész lakásban – úgy szednek össze utánuk mindent, mint a gyermekek után a játékaikat. De te más vagy. Annyira örülök ennek! Talán még a mamád taníthatott meg rá.

– Aztán – folytatná a feleségem – tegnap este olyan figyelmes volt tőled, hogy lemostad az autóm szélvédőjét, így sokkal jobban látok.

– És végül – mondaná – nagyon jó, hogy csütörtökönként mindig te porszívózol. Nagyszerű érzés! Nos! Egy… kettő… három… Felkészültél? A mosdóban, azok a hajszálak! Halálosan bosszantanak!

Rajtam tehát a sor, hogy változtassak. Hogy miért is teszem? Mert Karolyn ezt szeretné. Az biztos, hogy már így is jobb férj vagyok egyeseknél – például azoknál, akik szanaszét hagyják a holmijukat, de még igen sokat szeretnék fejlődni. Egyébként még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne akart volna jobb házastárssá válni. Az azonban már előfordult velem, hogy egyik ismerősömtől ezt hallottam: „A feleségem nem érdemel jobbat nálam!” Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb férfi szeretne partnerének egyre jobb társa lenni.

Ha tehát egy átlagos férj el tud fogadni a feleségétől heti egy kérést, és lehetőségeihez mérten próbál neki a legjobban megfelelni, meg fog lepődni azon, hogy három hónap alatt milyen sokat tud fejlődni házastársi szerepében. Ez érvényes azokra a hölgyekre is, akik szintén el tudnak fogadni a férjüktől heti egy kérést, s törekszenek a változásra.

Ha kipróbálja a módszert, eljön a nap – talán négy hónap múlva –, amikor egyszer csak így szól majd a társához:

– Várom a heti kérésed! Ő pedig így válaszol:– Olyannak szeretlek, amilyen vagy! Ezen a héten nem kérek semmit!

5 Richárd M. Sherman és Róbert B. Sherman: A Spoonful Of Sugár (Egy kanál cukor), a Mary Poppins című film betétdala. (Aford.)

Igazán nagyszerű érzés lesz, amikor az egyes kérések között egyre hosszabb idő telik el. Érdemes azonban magát a rendszert megőrizni, hetente lehetőséget adva arra, hogy az éppen soron levő házastárs kérhessen, ha van mit – immár felajánlás alapján.

Nagyon fontos, hogy a kérésnek eleget tévő házastárs erőfeszítését mindenkor érdemes észrevenni és elismerni. Ha ezt nem tesszük, az a partnerünkre kellemetlen, sőt romboló hatású. Egyik kliensem például megjegyezte: „Annyira igyekeztem! Aztán cserébe mit kaptam? Egy adag kritikát. Legalább egyszer, egyetlenegyszer szeretném érezni, hogy jól végeztem a dolgom!” Ha megerősítjük a partner erőfeszítéseit, és dicsérjük őt, ez arra motiválja, hogy további fejlődési lépéseket is szívesen vállaljon.

DE VAJON MEGÉRI VÁLTOZNI?

A házasságkötés után sok olyan dolgot tudunk meg a partnerünkről, amelyekről korábban sejtelmünk sem volt. Ezek az újonnan felismert tulajdonságok zavaróak a házasság harmóniája szempontjából.

Ha ön mást még nem is tapasztalt, azt biztosan megélhette, hogy a férje rendetlenül hagyta a fürdőszobát, például a mosdószivacsot csuromvizesen a zuhanyfülke aljában felejtette. Máris ott motoszkálhat az ön fejében a kérdés: „Mégis, mit gondol, ki fogja felvenni onnét és kicsavarni?” Megfigyelhette, hogy a felesége elmulasztja a helyére tenni a ruháját, cipőjét. Tapasztalhatta, hogy a férje képtelen úgy fogat mosni, hogy össze ne köpködné a fürdőszobai tükröt. A felesége mindig fordítva teszi a toalettpapírt a tartóba. A férje felhajtva felejti a WC-ülőkét. Egyszer egy férjkliensem egyenesen arra vállalkozott, hogy a fogkrémes tubus végére feliratot ragasszon: „ITT NYOMD”. Aztán beszámolt róla, hogy erőfeszítése hatástalannak bizonyult.

Mit tehet hát ön ezekkel az apró bosszúságokkal, melyek az évek során egyre csak gyűlnek és halmozódnak? Csak annyit ajánlok figyelmébe, hogy hetenként egyszer megkérheti a társát, hogy változtasson egy adott dolgon. Másrészről, ha önnek is van lehetősége változtatni a felesége kedvéért – miért is ne tenné? Kedves férjtársaim! Ha a feleségük kedveli a formára hajtogatott törölközőt – gondolkodjanak el rajta: mennyi időbe telik a kedvére tenni? Körülbelül két másodpercbe. Ön megtenne ennyit a felesége boldogságáért? Nem túl nagy ár. Ja, hogy az édesanyja másképpen hajtogatta? Elhiszem. Csak hát ön nem a saját édesanyját vette feleségül… Azzal, hogy változtatunk, a kapcsolatunk harmóniáját alapozzuk meg.

MI VAN AKKOR, HA A MÁSIK NEM HAJLANDÓ VÁLTOZNI?

Nem lenne korrekt a részemről, ha önt a könyvem végére érve abban a hitében hagynám, hogy mostantól számítva kilenc hónap múltán a házastársa a szó szoros értelmében tökéletessé válhat. Nincs így: vannak ugyanis olyan dolgok, amelyeken nem tud vagy talán nem is akar változtatni.

Saját példámmal tudom ezt a legjobban szemléltetni. Már egy ideje házasságban éltem Karolynnal, amikor tudatosult bennem, hogy a feleségem rendszeresen kihúzza a fiókokat,

de egyszerűen képtelen őket visszacsukni. Hasonlóan volt a szekrényajtókkal is. Mindez igen sok bosszúságot okozott nekem.

Egy napon – amikor még nem ismertem a könyvemben leírt módszereket – így szóltam hozzá:

– Karolyn, amikor végzel a konyhai teendőkkel, becsuknád a szekrényajtókat? Tudod, néha figyelmetlen vagyok, bele szoktam ütni a fejemet. A fürdőszobai fiókokat pedig, megkérlek, told vissza a helyükre! Fennakad bennük a nadrágom.

Úgy éreztem, ezek nagyon egyszerű kérések voltak.

Másnap, amikor hazatértem a munkából, egyszer csak azt láttam, hogy a szekrényajtók és a fiókok ugyanúgy nyitva állnak, mint egy nappal korábban. Valószínűleg ez a szokása – érveltem magamban. Azt pedig nehéz megváltoztatni. Adjunk neki még egy kis időt!

Adtam neki egy hetet… de nem volt változás. Mindennap elvégeztem az ajtó- és fiókellenőrzést, és mindig ugyanazzal szembesültem: a feleségem nyitva hagyta őket.

A hétvégén már ekképp töprenkedtem magamban: Lehet, hogy nem is hallotta, amit mondtam? Talán rossz napja volt, és ezért nem jutott el hozzá az üzenetem? Mivel akkoriban éppen tanulmányaimat folytattam, abban reménykedtem, segíthet egy kis pedagógiai hozzáállás.

Amikor aztán következő nap hazatértem, kirámoltam a fürdőszobánk felső fiókjából, és behívtam a feleségemet egy kis „demonstrációra”.

– Ez a kis görgő, tudod, beleillik itt ebbe a sínbe. A fiók egy csodálatos találmány. Akár egyetlen ujjal is be lehet tolni – és megmutattam.

Aztán a konyhába vezettem, és így szóltam:

– Ha közelíted az ajtót a szekrénytesthez, ez a kis mágnes már magához is húzza.

Azon a napon – úgy éreztem – megértette, hogy mit várok tőle. A vizuális segédeszközök általában segítik a mondanivaló felfogását – gondoltam magamban. E sorok írása közben látni vélem a hölgy olvasók elégedetlenkedését – teljesen igazuk is van. Mindez már régen történt. Fiatal voltam és felelőtlen.

A használati bemutató utáni napon hazatérve az első dolgom ismét a szekrény- és fiók ellenőrzés volt. A kép azonban mit sem változott: minden tárva-nyitva! Igen, okoskodtam magamban, valóban egy rossz szokás lehet. Talán még adnom kellene neki néhány napot, hogy változtasson rajta. Egy hónapig vártam, de minden áldott nap, amikor a szekrényekre és a fiókokra néztem, tudomásul kellett vennem, hogy semmi eredmény. S amikor már egy hónap is elmúlt, egyszer csak nagyon dühös lettem Karolynra, és felelősségre vontam:

– Nem értelek. Diplomás nő vagy, intelligens, és mélyen spirituális beállítottságú. A fiókokat azonban nem vagy képes becsukni. Hogy lehet ez?

Kilenc teljes hónapon át kínzott ez a probléma. Két megközelítést alkalmaztam. Kezdetben magamban, belülről füstölögtem, a feleségemnek pedig nem mondtam semmit. Ismételgettem magamban a kérdést: Mégis, mi a baj ezzel a nővel? Aztán váltottam: egy egész hónapon át kemény és dühös szavakkal illettem. Változás azonban nem volt: a feleségem sem a szekrényajtókat, sem pedig a fiókokat nem csukta be.

Kilenc hónap múltán, amikor egyik nap hazatértem a munkából, tizennyolc hónapos lányunk szeme fölött egy sérülésnyomot vettem észre.

– Mi történt? – kérdeztem a feleségemet, és meglepetésemre az igazat válaszolta:

– Egy nyitva maradt fiók éle sértette fel a szemét.

Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Azt gondoltam: Az ő helyében biztosan nem mondtam volna el az igazat! Bármi mást mondtam volna – de ezt az egy dolgot soha! Ő azonban kerek perec bevallotta.

Nem reagáltam túl a helyzetet – úgy éreztem, kár volna olajat önteni a tűzre. Na megmondtam! – gondoltam magamban, neki azonban nem tettem szemrehányást. A szívem mélyén reménykedtem: Na most már bizonyos, hogy ezentúl befogja csukni a fiókokat. Ha rám nem is hallgat

– Isten akaratából most már kénytelen lesz odafigyelni!

Tévedtem. Karolyn viselkedése mit sem változott.

Aztán, tizenegy hónappal az első változtatási kérésem után, egyszer csak tudatosult bennem: Ez a nő soha életében nem fogja becsukni sem a fiókokat, sem pedig a szekrényajtókat. Sok időbe telt ezt megértenem, de végül sikerült. S ahogyan a felismerés teljes súlyával belém hasított, máris elindultam a főiskolai könyvtárba, leültem a tanulóasztalomhoz, és azt a módszert alkalmaztam, amelyet akkor szoktam, amikor egy megoldhatatlan problémával találkozom. Leírtam minden gondolatot: jókat, rosszakat, vadakat, őrülteket, és azokat is, amelyek esetleg a segítségemre lehetnek. Reménykedtem benne, hogy kiválaszthatom közülük a legjobbnak tűnő lehetőséget.

Először ezt jegyeztem fel: El akarom hagyni a feleségemet. Ha valaha is új párt választok, első dolog, amit megkérdezek a jelöltemtől, az lesz: be szoktad-e magad után csukni a fiókokat? A második ötletemet többszöri nekifutásra sikerült lejegyeznem. Nagyon, de nagyon nyomorultul érzem magam amiatt, hogy holtomiglan-holtáiglan minden áldott nap nyitott fiókokat kell majd nézegetnem! Majd harmadszorra ezt írtam: Karolyn nem fog változtatni ezen a szokásán. Elfogadom őt így is, és mostantól egész egyszerűen én fogom majd a fiókokat csukogatni.

A történetet azóta már többször elmeséltem, s közben új, jobb ötleteim is támadtak. Egyik ismerősöm felvetette:

Olyan fiókokat kellene kialakítanom, amelyek gumiszalaggal működnek, így automatikusan visszacsukódnak. (A lehetőségről korábban nem is tudtam.) A szekrényajtókkal kapcsolatban pedig felvetették, hogy azokat egyszerűen le kellene szereltetni – amire korábban szintén nem gondoltam.

Amikor tehát végignéztem a listámat, az első lehetőséget rögtön ki is húztam. Nem akartam elhagyni a feleségemet

– nem mellékesen azért sem, mert lelkipásztori tanulmányaim ezáltal lehetetlenné váltak volna. A második lehetőséggel hasonlóan tettem: Felelős felnőtt ember vagyok

– miért is választanám azt, hogy nyomorultul érezzem magam egész hátralévő életemben. Nincs sok értelme.

Maradt tehát a harmadik lehetőség. Elfogadni, hogy ő sosem fogja becsukni a fiókokat, és hogy mostantól ezt nekem kell majd megtennem. Rögtön feltettem a kérdést: mennyi időmbe is kerül majd a szekrényajtók csukogatása? Egy… kettő… három… négy másodperc. És a fiókok tologatása? Egy… kettő… három..: Összesen hét másodperc, ez még belefér az időbeosztásomba – gondoltam.

Amikor hazaértem, így szóltam a feleségemhez:

– A fiókok…

Azonnal reagált:– Gary, ne hozd fel nekem újra ezt a témát!

– Most mást szeretnék mondani, drágám. A mai naptól kezdve, ameddig csak élünk, soha, de soha többé nem foglak kérni a szekrényajtók és a fiókok becsukására. Nem kell megtenned. Én magam fogom elvégezni helyetted, nem kell aggódnod miattuk.

Nos, tudják mit mondott erre a feleségem?

– Jól van – és kiment a szobából.

Egyszerűen nem volt fontos számára a felajánlásom – ám az én életemben fordulópontot jelentett. Ekkortól számítva az ajtó-fiók ügy már nem bosszantott. Már nem voltak kellemetlen érzéseim. Még mostanában is nyitva találom a fürdőszobai fiókokat – de ma már tudom, hogy a becsukogatásuk az én feladatom.

Mit szeretnék ezzel kifejezni? Például azt, hogy az ön életében is lesznek majd olyan dolgok, amelyeken a társa vagy nem tud, vagy nem akar változtatni. Most még nem lehet tudni, hogy melyek lesznek ezek – és végső soron ez oly sokat nem is számít. Karolynnal is nagyon boldog a közös életünk, és sok-sok változást el tudtunk érni együtt.

Nem mellékesen, ő is sokat fejlődött a kedvemért. Már-már érzem, lehet abban valami genetikai hatás is, hogy nem tud bánni a fiókokkal és a szekrényajtókkal. Végül is mindegy, hogy nem tudja megtenni, vagy éppen nem szeretné. Ahogyan Karolyn nem tud megfelelni az összes kérésemnek, úgy az ön házastársa sem lesz képes rá.

Hogy akkor mit lehet kezdeni ezekkel a tökéletlenségekkel? Szeretettel el lehet őket fogadni.6 Meglehetős botorság volna annyi év után még mindig a fiókok és a szekrényajtók miatt morgolódni. Nem is teszem. Inkább megköszönöm Istennek, hogy

6 „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” (Péter 1. levele 4,8)

lehetővé tette számomra Karolyn pozitív változását, egyúttal elfogadom a személyében mindazt, amin nem tud, vagy nem akar változtatni.

Ismertem olyan férfiakat, akik akár tizenöt éven át is képesek voltak a feleségüket azzal a kéréssel bosszantani, hogy oltsa el maga után a lámpákat. „Egyszerűen nem értem, hogy nem vagy képes leoltani magad után a villanyt, amikor kimész a szobából. Látod, ez itt a kapcsoló, így működik! Egyetlen mozdulat szükséges hozzá. Abból a pénzből, amit így elpazarolunk, akár egy új kabátot is vehetnénk neked!” Nem szeretnék senkit elkedvetleníteni, mégis megjegyezném, hogy az a feleség, aki tizenöt álló éven keresztül nem oltja el maga után a lámpát, valószínűleg ezt sohasem fogja kérés nélkül megtenni. Ennek a férjnek talán csak annyit kellene megértenie, hogy a feleség a „lámpagyújtogató”, ő pedig a „lámpaoltogató”. (Lényegében véve egészen jópofa helyzet!)

Legyen tehát tudatában annak, hogy mindent – azaz mindent! – nem tud megváltoztatni. Módszerem segítségével azonban elérheti párkapcsolatában az együttfejlődést. Jók az esélyek: nem sok olyan esettel találkoztam, amikor javaslataim a megfelelő alkalmazás mellett is sikertelennek bizonyultak volna.

Tekintsük át még egyszer együtt a fontosabb lépéseket:

1. Ismerje be tévedéseit és hiányosságait, és kérjen bocsánatot] Ezzel világos jelét adja annak, hogy a múltban nem volt tökéletes házastárs, valamint kifejezi, hogy fontos az ön számára házassága megjavítása. S akár képes a társa az azonnali megbocsátásra, akár csak később érkezik el ennek az ideje – világossá válik majd, hogy valami fontos dolog játszódik le önben. A tudatosság elülteti a reménység magját.

2. Tanulja meg társa elsődleges szeretetnyelvét! Ezáltal a lehető leghatékonyabban reagálhat rá. A hibák elismerése után a feltétel nélküli szeretet kinyilvánítása a kapcsolat megújulásának reményét hordozza, melyben mindketten energiával töltődhetnek fel. A szeretet kinyilvánítása érzelmi melegséget teremt, amely meghatározza kapcsolata működését. Társa szemében megújult csillogást vehet majd észre, és megváltozhat az önhöz és a kapcsolatukhoz való viszonyulása. Előbb-utóbb viszonozza majd a szeretetét – reményeim szerint nem másként, mint az ön elsődleges szeretetnyelvén. A hétköznapok vonatkozásában mindketten ráébredhetnek: nincs hatalmasabb erő a feltétel nélküli szeretetnél.

3. Fogalmazza meg a változásra irányuló kéréséti Ha már sor került a megbocsátásra, és társa érzi az ön szeretetét, kész fontolóra venni a változás lehetőségét. Ezen feltételek mellett a legtöbb ember képes változásra.

Tanácsadóként eltöltött éveim során különös felfedezést tettem: azok a párok, akik követni kezdték az általam javasolt tervet, a társuk viselkedésében gyakran már azelőtt is tapasztaltak pozitív változást, mielőtt ezt nyíltan kérték volna. A múltban hallott szemrehányások következtében a partnereknek sok olyan dologról lehetett tudomásuk, amelyekben társuk változást remélt. Átérezték a megbocsátást, megtapasztalták a feltétel nélküli szeretetet, minek következtében kérés nélkül is a társuk kedvére tudtak tenni.

„Egyszerűen nem tudom elhinni – mondta az egyik férj-kliensem. – Éveken át kérleltem a feleségemet, hogy hetente legalább egyszer vigye el sétálni a kutyát: csak azon az egy estén, amikor én az Elk's Clubba járok. Még csak nem is reagált a kérésemre, én

pedig rendkívül bosszús voltam, hogy kedden esténként fél tízkor rám hárult ez a feladat. A kapcsolatunk megjavítását célzó program hatodik hetében, egymás szeretetnyelve megismerésének szakaszában egyik kedd este, amikor hazajöttem a klubból, nagyon megdöbbentem, hogy a kutya már volt sétálni. Magam még el sem jutottam a kérés gondolatáig! Ki is fejeztem az örömömet a feleségemnek. Ettől a héttől kezdve minden kedden a feleségem vitte sétálni a kutyánkat. Tudom, ez egy apróság, de nekem nagyon sokat jelent.”

Legyen szó akár apró vagy nagyobb változtatásokról, sokkal egyszerűbb minden, ha elismerjük a múlt vétségeit, és a szeretetre építjük az életünket. Most, hogy ön a könyvem végére ért, és képet alkotott róla, miként lehetséges házastársunk viselkedésén manipuláció nélkül is változtatni, arra buzdítom: alkalmazza újonnan szerzett ismereteit! Olvassa el újra az első fejezetet, máris kezdheti hibáinak feltárását és megvallását. Ne siessen! Szüksége lesz mások segítségére – mint ezt már a korábbiakban is jeleztem. Aztán olvassa újra a második fejezetet, fedezze fel társa elsődleges szeretetnyelvét, és használja rendszeresen! Két hét gyakorlás után folytathatja a további szeretetnyelvekkel. Időről időre próbálja meg felmérni társával együtt szeretettartálya töltöttségi szintjét, aztán amikor egymást követően 8, 9 vagy 10 pont az eredmény, máris megfogalmazhatja az első változásra irányuló kérését.

S ha lesz olyan története az együttfejlődésről, amelyet velem is szívesen megosztana, látogassa meg weboldalamat: www.garychapman.org. Mindkettőjüknek sikeres változást kívánok!

ÖNISMERETI GYAKORLAT

1. Volt-e olyan alkalom az életében, amikor társával túlságosan is kritikusan viselkedett? Milyen érzés volt ez önnek? Mit gondol, ő hogyan érezhette magát?

2. Előfordult-e, hogy társa mások jelenlétében kérte meg önt, hogy változtasson a viselkedésén? Hogyan

3. Most már ön is tudja, hogy kéréseit legcélszerűbb feszültségmentes, négyszemközti helyzetben megfogalmazni, mégpedig három pozitív visszajelzést követően. Ezeket a körülményeket tekintetbe véve ön milyen gyakran tudna a partnerétől elfogadni egy-egy változásra irányuló kérést?

_ Heti egy alkalommal_ Kéthetente egy alkalommal_ Egyéb (konkrét) javaslat

4. Most pedig kérje meg a partnerét, ő is végezze el az 1 .–3. gyakorlatokat! Beszélgessenek el a válaszaikról!

5. Ne veszítse el a kedvét akkor sem, ha a társa kezdetben elzárkózik a gyakorlatoktól! Mondja el neki, hogy szeretne jobb férjjé/feleséggé válni, és kérje meg, hogy heti vagy kétheti gyakorisággal fogalmazza meg az ön számára egy-egy olyan kérését, amelynek teljesítése megkönnyíthetné vagy szebbé tehetné az életét! (Idővel, ha majd érzékeli, hogy ön komolyan veszi a kéréseit, ő maga is megnyílhat a változás felé.)

6. Készítsen egy listát mindazon változásokról, melyeket szeretne elérni a partnerénél! (Könyvem végén példaként olvashat majd néhány, férfiak és nők listájáról származó kérést.)

7. Tekintse át a felsorolását! Gondosan győződjön meg róla, hogy a kérései kellőképpen érthetők-e, elérhetők-e a célok, és a megfogalmazás kellőképpen pontos-e! Minél világosabban és konkrétabban fejezzük ki azt, amit várunk a másiktól, annál sikeresebb lehet a változtatás.

8. Ne feledje!

• Nem ajánlatos heti egynél több kérést megfogalmazni.• Kérése megfogalmazását ne akkorra időzítse, amikor társa éhes vagy feszült!• Fontos a négyszemközti helyzet.• Megkérdezheti a társát: érzelmileg felkészült-e rá, hogy meghallgassa a kérését?• Mielőtt kérését megfogalmazná, mondjon három pozitív megerősítést társának!

Zárógondolat

KÖNYVEMBEN MEGFOGALMAZOTT JAVASLATOK több száz pár életében – és a sajátomban is – változást, együttfejlődést eredményeztek. Most

azonban önön a sor, hogy az újonnan tanult ismereteket alkalmazza! Ha mindez másoknál bevált, miért ne próbálná ki ön is! Nincs veszítenivalója. Ha viszont sikerrel jár, igen sokat nyerhet. S amennyiben javaslataim beválnak, ossza meg őket barátaival, ismerőseivel! Napjainkban jó házasságot kialakítani még nehezebb, mint bármely korábbi történelmi időszakban. Meggyőződésem, hogy útmutatásaim sok párnak nyújthatnak segítséget a harmonikus kapcsolat és az érzelmi közelség eléréséhez.

A

Emlékeztető

• A változás gyakran azért hiúsul meg, mert téves kiindulási pontot választunk.

• Sokszor feltételeket fogalmazunk meg: „Ha a társam változtat, akkor majd én is hajlandó leszek.” Ha őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy az effajta megközelítés egyszerűen nem működik.

• Hibáink elismerése megszabadít bennünket a múlt kötöttségeitől, és megnyitja előttünk a változás lehetőségét.

• Tévedéseinkről nemcsak Istennek, hanem társunknak is érdemes számot adnunk – éppen őneki, aki ellen vétettünk.

• A múlt vétkei már nem fordíthatók vissza, sokat számít azonban tévedéseink nyílt megvallása és az őszinte bocsánatkérés. Ha így teszünk, máris helyes kiindulási pontot találtunk.

• Egy-egy elismerő szó nagyon erőteljes szeretetkinyilvánítás. A kapcsolatot az elismerő szavak éltetik, az ítélkezés viszont megmérgezi.

• Az ajándékozás világos és egyértelmű jelét adja annak, hogy a másik személy fontos számunkra, és gondolunk rá. Az ajándékozás művészetét bárki elsajátíthatja.

• „A tettek ékesebben beszélnek minden szónál” – legalábbis az emberek egy része így érzi. A társunknak tett szívesség, az érte való cselekvés nem más, mint szeretetünk kifejezése.

• A minőségi idő jóval többet jelent az együtt töltött időnél. Ilyenkor teljes figyelmünket a partnerünknek szenteljük.

• Ha társunknál változást szeretnénk elérni, figyelnünk kell rá, hogy a kérésünk érthető, megvalósítható és mérhető legyen.

• Kezdjük három pozitív visszajelzéssel, majd ezt követően fogalmazzuk meg, hogy min szeretnénk változtatni! Az elismerő szavak utat nyitnak társunk lelke felé.

• Nagy érték, ha fel tudunk vállalni minden olyan változást, amellyel házastársunknak örömet szerezhetünk. Életünk így könnyebbé, házasságunk pedig kiegyensúlyozottabbá válhat.

Hogyan érhetünk el változást manipuláció nélkül – három lépésben?

1. Ismerje el a múltban elkövetett hibáit, és kérjen értük bocsánatot társától!

2. Tanulja meg társa elsődleges szeretetnyelvét, és használja napi rendszerességgel!

3. Ha szeretné megfogalmazni változtatásra irányuló kérését:

a. A megfelelő pillanatban tegye (idő, hely, érzelmi állapot)

• feszültségmentes állapotban,• négyszemközti helyzetben,• amikor a társa fogadni tudja az ön kérését.

b. Ne kritizáljon – egy hétre elég egy kérés (kivéve, ha másként szól a megállapodásuk)!

c. Kezdje három elismerő mondattal!

d. Ha kérése meghallgatásra talál, vegye észre a változást, és fejezze ki köszönetét!Azokat a dolgokat pedig, amelyeken társa nem képes változtatni, fogadja el!

Miben szeretnék változást elérni a

feleségemnél?

A következő részben néhány férjkliensemtől származó kérést gyűjtöttem össze, akik megfogalmazták, hogy feleségüknél milyen változásokat látnának szükségesnek. Gondolatébresztőnek szánom őket saját listája elkészítéséhez. (Szeretném azonban emlékeztetni, hogy heti egy kérésnél nem célszerű többel előállni!)

Szeretném, ha nem szólna rá durván a gyermekeinkre.Szeretnék többet tudni az álmairól és a félelmeiről.Szeretném, ha naponta legalább harminc percet beszélgetnénk.Szeretném, ha rendben tartaná a konyhaszekrénypultot.Szeretném, ha nem akkor takarítana, amikor én is otthon vagyok.Szeretném, ha csinosabban öltözne, és elhinné magáról, hogy ő egy vonzó nő.Szeretném, ha nem emlegetné rendszeresen a múlt sérelmeit.Szeretném, ha kevesebbet követelőzne – ilyenkor úgy érzem, kontrollálja a

gondolataimat és a cselekedeteimet.Szeretném, ha kevesebbet aggodalmaskodna.Szeretném, ha nem anyáskodna felettem – például nem utasítana rá, hogy rendszeresen

mossak fogat.Szeretném, ha a hibáim emlegetése helyett inkább a jót keresné bennem.Szeretném, ha a kérdéseimre nem egy újabb kérdéssel válaszolna.Szeretném, ha jelzését adná, mi az, amit kedvel és csodál bennem.Szeretném, ha néha kifejezné, hogy vonzódik hozzám.Szeretném, ha hetente elvinné az autómosóba a furgonunkat.Szeretném, ha gyakrabban beszélgetne velem.Szeretném, ha rendet rakna maga után.Szeretném, ha nem bírálna engem a gyermekeink előtt.Szeretném, ha gyorsabban tudna készülődni, és így elkerülnénk a késést.Szeretném, ha többet lazítana, és élvezné az életet (például nézhetnénk együtt tévét).Szeretném, ha ő is kezdeményezné a szexet, amikor kedve van hozzá – nekem mindig

van!Szeretném, ha a helyükre tenné a ruháit.Szeretném, ha kevesebbet kritizálna.Szeretném, ha alaposabban takarítaná ki az autót.Szeretném, ha rendszeresen járna tornázni.Szeretném, ha megtanulna éjjeli lámpa mellett aludni, mert akkor olvashatnék

éjszakánként.Szeretném, ha jobban vigyázna a súlyára, mert egészségi problémái lehetnek miatta.Szeretném, ha megszabadulna a felesleges holmiktól.Szeretném, ha gyakorlottabban, szakszerűbben vezetné a háztartást.Szeretném, ha ő is segítene nekem abban, hogyan közvetítsük gyermekeinknek a

munka értékét.Szeretném, ha gyakrabban megengedné nekem, hogy én is főzzek.Szeretném, ha kevesebbet dühöngene, és türelmesebb volna – velem és másokkal is.Szeretnék vele gyakrabban szeretkezni.Szeretném, ha nagyobb rendet tartana a háziállataink körül.

Szeretném, ha kitartana a céljai mellett a nehézségek ellenére is.Szeretném, ha másokkal és velem is kedvesebben viselkedne.Szeretném, ha megengedné, hogy hangot adjak a véleményemnek – még akkor is, ha

nem ért velem egyet.Szeretném, ha nem vonná kétségbe a szakértelmemet azokban a dolgokban,

amelyekhez én értek jobban (például az autógumi-vásárlás terén).Szeretném, ha az ágyban bensőségesebb volna a kapcsolatunk.Szeretném, ha mindennap kapnék tőle egy-egy elismerő szót a munkámmal vagy

mással kapcsolatban.Szeretném, ha nem tenne lekicsinylő megjegyzéseket velem kapcsolatban.Szeretném, ha kevesebbet kritizálna, és nem kezelne felülről – jó lenne, ha inkább

elismerné, amit érte teszek.Szeretném, ha nem hajszolná túl magát – ha kevesebbet dolgozna és kevesebb

közösségi tevékenységet vállalna.Szeretném, ha nem vágna a szavamba.Szeretném, ha minden reggel puszival köszönne el tőlem.Szeretném, ha a nehéz témák kapcsán is el tudnánk kerülni a személyeskedést és a

védekezést.Szeretném, ha legalább hetente háromszor megveregetné a vállam.

Miben szeretnék változást elérni a

férjemnél?

A következő részben néhány feleségkliensemtől származó kérést gyűjtöttem össze, akik megfogalmazták, hogy a férjüknél milyen változásokat látnának szükségesnek. Gondolatébresztőnek szánom őket saját listája elkészítéséhez. (Szeretném azonban emlékeztetni, hogy heti egy kérésnél nem célszerű többel előállni!)

Szeretném, ha esténként legalább tíz percet beszélgetne velem.Szeretném, ha rendben tartaná a garázst.Szeretném, ha esténként néha elmennénk sétálni.Szeretném, ha a tévében kevesebb sportot nézne.Szeretném, ha akkor sem vezetne túl gyorsan, amikor dühös.Szeretném, ha ő is azt a kávéfajtát kedvelné, amit én.Szeretném, ha nem aludna el, amikor esténként beszélek hozzá.Szeretném, ha néha eljönne velem szórakozni, és meg tudna barátkozni azzal a

gondolattal, hogy a gyerekeinket bébiszitterre bízzuk.Szeretném, ha kevésbé lenne kritikus azzal kapcsolatban, ahogyan a házimunkát

végzem.Szeretném, ha nem szórná el és hagyná szét a dolgait a bejárati ajtótól elkezdve a lakás

minden helyiségében.Szeretném, ha takarékosabban bánna a pénzzel, és együtt tudnánk gondolkodni az

adósságaink visszafizetéséről.Szeretném, ha segítene rendet tenni a lakásban, és nem tőlem várná, hogy mindent

elpakoljak.Szeretném, ha naponta tíz percet együtt imádkozhatnánk, vagy együtt olvashatnánk a

Bibliát.Szeretném, ha időnként megkérdezné, hogyan segíthetne a ház körüli munkában.

Szeretném, ha néha beszélhetnék neki az érzelmeimről – anélkül, hogy dühös lenne rám.

Szeretném, ha kedvesebb lenne hozzám.Szeretném, ha esténként pár percre kikapcsolná a tévét, hogy beszélgessünk.Szeretném, ha együtt sportolhatnánk.Szeretném, ha segítene a gyermekeink fürdetésében.Szeretném, ha segítene rendet és tisztaságot tartani az otthonunkban.Szeretném, ha olyan megjegyzéseket is el tudna tőlem fogadni, amelyek nem száz

százalékig pozitívak.Szeretném, ha nem aludna el, amikor esténként beszélek hozzá.Szeretném, ha abbahagyná a dohányzást.Szeretném, ha havonta egy-két alkalommal elmehetnénk együtt szórakozni.Szeretném, ha a teljes figyelmét nekem szentelné, amikor beszélek hozzá.Szeretném, ha gyorsabban reagálna a kéréseimre, nem pedig azt hangoztatná, hogy

„majd holnap megcsinálom”.Szeretném, ha jobban értékelne engem és mindazt, amit érte teszek.Szeretném, ha többet játszana a gyermekeinkkel.Szeretném, ha időnként megszabadulna az asztalán felgyülemlett papírhalmoktól.Szeretném, ha gondosabban tisztítaná meg az autó szélvédőjét és ablakait.Szeretném, ha nem böfögne az asztalnál.Szeretném, ha eltenné maga után a cipőjét.Szeretném, ha megbeszélné velem a döntéseit – akkor a partnere tudnék lenni ezek

meghozatalában.Szeretném, ha esténként egyszerre bújnánk ágyba. Beszélgethetnénk, és néha

szeretkezhetnénk is.Szeretném, ha szebben beszélne. Gyakran vét a nyelvtani szabályok ellen. Én ugyan

tudom, hogy intelligens ember, de ez mások szemében kulturálatlanságnak tűnhet.Szeretném, ha megtanulna illedelmesen étkezni.Szeretném, ha lehetővé tenné számomra, hogy egyedül lehessek. Ő csodálatos ember,

és mindig szívesen segít, de nekem néha nagy szükségem lenne némi egyedüllétre.Szeretném, ha néha megdicsérné, amit vásárolok, vagy akár a külsőmet is – ha

támogatna és bátorítana.Szeretném, ha összepakolna maga után.Szeretném, ha kevésbé korlátozná a lányainkat, akik már majdnem felnőtt korúak –

fontos, hogy megtapasztalhassák a döntéseik következményét.Szeretném, ha legalább annyi figyelemmel, szeretettel, energiával és odaadással tudna

hozzám is viszonyulni, ahogyan a munkájához és a sporthoz. Egy-egy fárasztó nap után nekem már csak a „maradék” jut belőle.

Szeretném, ha séta közben néha átkarolna és megfogná a kezem.Szeretném, ha többször kezdeményezné a közös szórakozást.Szeretném, ha még azelőtt lenyírná a füvet, hogy a teljes udvar dzsungellé válna.Szeretném, ha még dühében sem káromkodna.Szeretném, ha több minőségi időt töltene velem, a gyermekeinkkel és Istennel.Szeretném, ha akkor is megérintene vagy megölelne, amikor ez nem jár szexuális

érintkezéssel.Szeretném, ha felelősséget tudna vállalni a pénzügyeink kezeléséért.Szeretném, ha nemcsak velem töltené a szabadidejét, hanem barátokat is találna – hogy

néha én is elmehessek kávézni a barátnőimmel.Szeretném, ha több pénzt keresne – így nekem nem kellene teljes munkaidőben

dolgoznom, és többet foglalkozhatnék a gyermekeinkkel.

Szeretném, ha néha többet tudnánk beszélgetni a mostanában szokásos öt percnél, és eközben a szemembe nézne.

Szeretném, ha mellém állna, amikor a szülei kritizálnak engem.

A szerzőről

Dr. Gary Chapman házassági és párkapcsolati tanácsadó, számos közismert önsegítő könyv szerzője. The Five Love Languages (Egymásra hangolva, Harmat, Budapest, 2003) című műve az Egyesült Államokban 5,3 millió példányban kelt el. A Párkapcsolati és Családi Tanácsadók (Marriage and Family Consultants Inc.) amerikai szervezetének vezetője, közismert előadó és egy széles körben elérhető családi témájú rádióműsor (The Growing Marriage – Kapcsolati fejlődés) vezetője. Egyik legújabb munkája, a The Four Seasons of Marriage (A házasság négy évszaka) 2007-ben jelent meg. Feleségével, Karolynnal Észak-Karolina államban él.

Kiadja a Harmat Kiadó 1114 Budapest, Bukarest utca 3.

Telefon/fax: (1) 466-9896 E-mail: harmat@harmat.hu

Internet: www.harmat.huFelelős kiadó: Dr. Herjeczki Kornél

Tördelés: Festina Lente Stúdió Készítette: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató

www dabasjnyomda hu

„Minden férj tökéletes nőről álmodik, aki idomulni tud valamennyi elvárásához; minden feleség tökéletes férfira vágyik, aki kérés nélkül kiviszi a Szemetet. A néma vágyak és az éles hangú követelések között ingadozva párok ezrei élnek elégedetlenségben. A hibátlan házastársról dédelgetett kép azonban akadályozza a harmonikus együttélést és az intimitást.”

Gary Chapman új könyvében a változás közös útját vázolja fel. Annak módját, miképpen lehet a házastársat manipuláció, konfliktusok, indulatok és kritika megfogalmazása nélkül motiválni arra, hogy változtasson szokásain, viselkedésén. A másik szeretetnyelvének – úgymint elismerő szavak, ajándékozás, szívességek, minőségi idő és testi érintés – ismerete, a kérések megfogalmazásának érzékeny időzítése, a szükségletek világos közvetítése mind lehetőségei teremthet arra, hogy a pár együttfejlődése a kölcsönös odafordulás és tisztelet jegyében történjen.

CHAPMAN, GARY VÁLTOZZUNK EGYÜTT!www.hammt.hu

A nagy sikerű Egymásra hangolvacímű könyv szerzőjétől