Gerald Durrell

A piknikés egyéb

kalamajkák

Fordította: Borbás Mária és Murai MáriaA fedélrajzot és az illusztrációkat Réber László készítette

Európa Könyvkiadó Budapest, 1997

2

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Gerald Durrell: The Picnic And Suchlike Pandemonium

Harpercollins Publishers, London, 1995Copyright © Gerald Durrell 1979

Hungarian Translation © Borbás Mária, 1997 Murai Mária, 1987HU ISSN 0139–4029

Európa Könyvkiadó, BudapestFelelős kiadó Osztovits Levente igazgató

A tördelés a Kopf Bt. munkájaNyomta a Kaposvári NyomdaFelelős vezető Mike Ferenc

Készült Kaposvárott, 1997-benFelelős szerkesztő Dezsényi KatalinA sorozatot Borbás Mária szerkeszti

Műszaki szerkesztő Kállay JuditMűszaki vezető Névery Tibor

Készült 12,18 (A/5) ív terjedelembenISBN 963 07 6254 4

3

Tartalom

A PIKNIKVÍZRE BOCSÁTÁSVISZONY VELENCÉBENA SZEX LÉLEKTANAA MICHELIN EMBEREA BEJÁRATÜZENET GERALD DURRELL ÁLLATVÉDELMI ALAPÍTVÁNYAITÓL

4

Szeretettel ajánlomezt a könyvet Margo nővéremnek,

aki jó kedéllyel tűrte, hogy kiszerkesszem.

5

A PIKNIK

Anglia még olyan száraz márciust és áprilist nem pipált, mint abban azesztendőben. A gazdákat készületlenül érte a merőben újszerű helyzet,amikor is nincs módjuk a kései fagy okán csődöt jelenteni, decsakhamar összeszedték magukat, és máris az aszály rémségeitecsetelték. Személy szerint ugyanazok, akiktől előző ősszel azt azinformációt nyertük, hogy a mesésen bőséges bogyós gyümölcs- ésgombatermés zord telet és még annál is komiszabb nyarat ígér, mostszemrebbenés nélkül közölték, hogy a bogyós gyümölcs- ésgombadömping a következő évre jósol szép tavaszt. Mindennek atetejébe, a meteorológusok, ezek a felbérelt hazudozók, példátlanhőséget helyeztek kilátásba áprilistól augusztusig. Minek hallatán aköztudottan hiszékeny angolok annyira felizgultak, hogy sokukelképesztő könnyelműségekre ragadtatta magát: nagyobb tételnapolajat szereztek be, valamint fekvőszékeket. Hazánk déli partján,Bournemouthban, ahol akkoriban éltünk, közel-távol egy árvafürdőnadrágot vagy napellenzőt nem lehetett kapni, se pénzért, seszerelemből.

Napimádó családom a melegben kinyílt, mint megannyi bimbó.Többet torzsalkodtak, többet rikoltoztak, többet vitatkoztak, és mégannál is többet ettek-ittak, mivelhogy odakint a kertben édesillatorgiában tobzódtak a tavasz virágai, és a nap sugarai, noha mégcsak vajszínűen, de igazándiból melegítettek. Meg kell azonbanmondanom, hogy mindőjük közül anyám volt az, akit különleges hévregyújtott a meteorológiai előrejelzés – méghozzá kétségtelenül azért,mert a jövendöléseket a rádió sugározta.

Anyám számára ez mindent eldöntött. Nem mindegy, hogy az emberegy női magazinban olvassa a horoszkópját, vagy egy hamisítatlanvándor cigányasszony jósol a tenyeréből. A háború folyamán a teljesbrit kormány, Churchillt is beleértve (ha épp nem adódott más irányú

6

elfoglaltsága), a mi rádiónkban lakozott, kizárólag azért, hogy a mamátnaprakészen tájékoztassa a háborús helyzetről és a fenyegető németinvázióról. Ajkukat hazugság sosem hagyta el, és ami még fontosabb,megnyerték a háborút. Most már persze elmúlt a háború, de a rádióbanszékelő személyek csalhatatlansága ma is hajdani fényében ragyog.Szóljanak bár a gazdák ezernyi marha szomjhaláláról avagy kiszáradóvíztározókról, adjanak névtelen orvosok holtbiztos tippeket a napszúráskivédésére, hivatásos szépészek pedig tanácsokat arról, hogyan tegyünkszert egészséges barnaságra, hogy közben el ne száradjunk – a mamamindebből természetszerűleg arra a következtetésre jut, hogy olyanhőhullámnak nézünk elébe, amelyhez képes a Nyugat-Indiák Alaszkanyúlványának tekinthetők.

– Remek gondolatom támadt, hogyan üdvözölhetnénk mégünnepélyesebben Larryt hazatérése alkalmából – jelentette ki egyik napreggeli közben.

Larry, aki a maga jószántából tartózkodott vagy tíz esztendeje távolAngliától, röplátogatást helyezett kilátásba, újonnan megjelenő könyvenépszerűségét támogatandó. Levelében ugyan nem hagyott kétségetafelől, miszerint a gyomra fordul fel a puszta gondolatra, hogy az általaPuding-szigetnek nevezett honunk földjére tegye a lábát, mama szentülhitte, hogy Larry oly sok esztendei száműzetés után majd' eleped akedélyes vén Anglia színe-szaga után.

– Ki akarja Larryt egyáltalán fogadni? Hát még ünnepélyesen?! –tette fel a költői kérdést Leslie, és kivett magának még egy jókora adagnarancsdzsemet.

– Leslie kedves, ezt magad sem gondolod komolyan – mondtamama. – Olyan szép lesz, ha annyi idő után végre megint együtt acsalád.

– Larry mindig csak zűrt csinál – vetette közbe Margo nővérem. –Folyton kritizál mindent.

– Nem állíthatjuk, hogy kritizál – füllentette mama. – Legfeljebbkicsit más szögből látja a dolgokat.

7

– Mármint azt akarja, hogy mindenki egyetértsen vele – helyesbítettLeslie.

– Úgy van – helyeselt Margo – Szerinte mindent ő tud a legjobban.– Neki is joga van a véleményéhez, kedves – mondta mama. –

Végtére ezért vívtuk meg a háborút.– Micsoda? Hogy mindannyian elfogadjuk Larry véleményét? –

háborgott Leslie.– Tudod te nagyon jól, Leslie, hogyan gondolom – jelentette ki

szigorúan mama. – Légy szíves, ne zavarj össze.– Na halljuk, mi a nagy ötlet – sóhajtott Margo.– Nos – kezdte mama –, mivel elviselhetetlen hőség lesz…– Ki mondja? – vágott közbe a hitetlen Leslie.– A rádió – jelentette ki megfellebbezhetetlenül mama, mintha csak

a delphoi orákulumra hivatkozna. – A rádió szerint példátlanmelegfront közeledik.

– Akkor hiszem, ha látom – borongott Leslie.– De hiszen a rádió mondta, kedves – magyarázta mama. – Ez nem

afféle rémhír – egyenesen a Légügyi Minisztérium tetejéről származik.– Nekem a Légügyi Minisztérium se garancia – közölte Leslie.– Nekem se – csatlakozott Margo. – Amióta George Matchmannek

kiadták a pilótaengedélyt.– Csak nem? – meredt rá hitetlenül Leslie. – Hiszen vak, akár a

denevér, és iszik, mint a gödény!– És még vitézségi érdemérmet is kapott! – vágta ki a nagyadut

Margo.– Igazán nem tudom, mi köze George Matchmannek a Légügyi

Minisztérium tetején észlelt időjáráshoz – protestált mama, akiképtelen volt megszokni a rengeteg vakvágányt, amelyre családunkbanminden normálisan indult beszélgetés menetrendszerűen befutott.

– Valószínűleg maga George trónol ott fent a tetőn – vélte Leslie. –Neki pedig még azt se hiszem el, hogy öt perc múlva öt.

– Nem George az – csökönyösködött mama. – Megismerném a

8

hangját.– Na de mégis, nem hallhatnánk azt a ragyogó ötletet? – firtatta

Margo.– Hát szóval – fohászkodott neki újra mama –, minthogy a Légügyi

Minisztérium tetejéről szép időt jósolnak, úgy gondolom, elvihetnénkLarryt, hadd lássa, milyen legszebb formájában az angol vidék.Bizonyára nélkülözi. Amikor édesapátokkal haza-hazajöttünk Indiából,mindig fordultunk egyet a vidéken. Azt javaslom, kérjük meg Jacket,vigyen el bennünket piknikezni a Rollson.

Egy percnyi néma csend – a család emésztette a gondolatot.– Larry nem fog beleegyezni – szólalt meg végül Leslie. – Én

ismerem, akár a tenyeremet. Ha valami nem tetszik neki, rémes patáliátcsap. Hiszen ismeritek.

– Egész biztosan nagyon fog örülni – mondta mama, de az igazimeggyőződés valahogy hiányzott a hangjából. Bátyám patáliái suhantakát az agyán.

Margo azonban tüzet fogott. – Tudjátok mit? – csillant fel. – Lepjükmeg! Betesszük a kaját meg a többi cuccot a csomagtartóba, és aztmondjuk, hogy épp csak kocsikázunk egy kicsit.

– Hova mennénk? – kérdezte óvatosan Leslie.– A lulworthi öbölbe – jelentette ki mama.– Azt nem nevezném éppen kis kocsikázásnak – méltatlankodott

Leslie.– De ha nem látja a kaját, nem fog gyanút! – vágta ki diadalmasan

Margo.– Másfél órányi kocsikázás után mindenki megneszelne valamit –

mutatott rá Leslie. – Még Larry is.– Én úgy gondolom, elég, ha annyit mondunk neki, hogy hazatérése

alkalmából megajándékozzuk valamivel – mondta mama. – Végül is tízesztendő elmúlt, hogy nem láttuk.

– Tíz békés esztendő – helyesbített Leslie.– Nem mind volt békés – emlékeztette mama. – Volt közben egy

9

háború.– Larry nélkül még az is békésnek tűnt – szögezte le Leslie.– Leslie kedves, nem szép, hogy ilyeneket mondasz, még viccből

sem.– Nem is viccből mondtam – közölte Leslie.– Ha a tiszteletére rendezünk pikniket, nem csaphat patáliát – szólt

közbe Margo.– Larry a világon minden miatt képes patáliát csapni – jelentette ki

mély meggyőződéssel Leslie.– Ne túlozz, kedves – intette mama. – Megkérdezzük Jacket, ha

hazajön, hogy elvinne-e a Rollsszal. Mit csinál most?– Gondolom, éppen szétszedi – vélte Leslie.– Jaj, annyit bosszankodom miatta! – nyafogott Margo. – Három

hónapja van meg ez a nyavalyás kocsi, és több időt tölt szétszedve,mint összerakva. Kezd a gyomromra menni. Ahányszor szükségem volnaa nyomorult tragacsra, atomokra robbantva hever a garázsban.

– Kellett neked gépészmérnök – vágta oda Leslie. – Tudod, milyenek:ami a kezük ügyébe akad, szétszedik. Túlteng bennük a rombolásiösztön.

– Hát majd nagyon szépen megkérjük, hogy erőltesse meg magát, ésrakja össze a Rollsot, mire Larry hazajön – zárta le a vitát mama. – Egészbiztosan beleegyezik.

10

A szóban forgó Rolls pompázatos, 1922-es modell volt, Jack lelt rá,amint szégyenkezve lapult holmi isten háta mögötti falusi garázszugában, mosdatlanul, ápolatlanul, de még úgy is magán viselte hajdanielőkelősége nyomait. Jack fejedelmi összegért – kétszáz fontértvásárolta meg, és diadalmenetben hozta haza, ahol gyengéd keze alatta Rolls kivirult, és elnyerte az Esmeralda nevet. Karosszériája immárvakított, diófa bélése fénylett, motorján egy árva cseppnyi olaj neméktelenkedett, volt felhágója, lehúzható teteje, felcsavarható üvegfala,hogy a sofőr meg ne hallja, az osztályelőítélet hogyan patakzik aszádból, és mindennek a csimborasszója: trombitaforma sajátostelefonszerűség, amelyen át viszont utasításokat harsoghattál asofőrnek. Csodálatos volt mindenestül – mintha csak egy dinoszauruszvolna az ember birtokában. Mind az első, mind a hátsó ülésenkényelmesen elfért négy személy, és még maradt is mellettük hely.Beépített diófa szekrénykében italt lehetett tárolni, csomagterébenelfért négy hajókoffer vagy tizenkét közönséges bőrönd. Ilyenjárműremekre boldogan költ az ember, Jack tehát, holmi titokzatos,pult alatti manőverrel, szerzett egy közép-európai tűzoltókürtöt, amelyfülsértő, ordenáré trararákat vágott ki. Ezt persze csak végszükség

11

esetén szólaltatta meg, rendes körülmények között az irdatlan nagyfekete gumilabdadudát nyomogatta, de azért annak a hangja ismegszégyenítette volna Kalifornia szerényebb oroszlánfókáit. Arramindenesetre jó volt, hogy megkergesse az idős hölgyeket agyalogátkelőhelyeken – hanem a tűzoltókürt adott esetben egyemeletes buszt is az árokba kényszerített.

Végszóra megjelent Jack a reggelizőasztalnál, ingujjban, ízlésesolajfoltokkal. Középmagas férfi, dús, göndör fekete haja van, kissédülledt, ragyogó kék szeme, az orrát pedig bármelyik római császármegirigyelhetné. Ez ám az orr; hatalmas, büszke orr; egy teljes náthátcsak a bősz, komor misztráltól kap! Csúcs, mely veri az eget; hegyfok;mit, hegyfok? Roppant félsziget! Vörös tenger, ha vérzik! Orr az? Fenétorr! Kis dinnye az, vagy óriás uborka! Micsoda cégér egy illatszerésznek!Cyrano de Bergerac szívét melengetné e látvány! Ki látja – akár akacsacsőrű emlős csőrét –, soha nem felejti!

– Ah! – hagyta el Jack ajkát a sóhaj, és orra bíbor árnyalatot öltött. –Füstölt heringet szimatolnék netán?

– Bizony, kint tartom melegen, a konyhában – felelte mama.– Hol voltál? – tudakolta Margo, merőben szükségtelenül, hiszen

Jack olajban pácolt megjelenése önmagáért beszélt.– Esmeralda motorját tisztítottam – felelte Jack, hasonlóképp

szükségtelenül. Azzal kicsörtetett a konyhába, majd visszatért,tányérján egypár heringgel. Menten neki is ült, hogy felboncolja.

– Nem tudom, mit bírsz még azzal az autóval vacakolni –nyűgösködött Margo. – Állandóan darabokra szeded.

– Ismertem egy illetőt, aki fantasztikusan elbánt a heringgel –fordult hozzám Jack, mintha nem is hallotta volna neje panaszszavát. –Hanyatt fordította, s valahogy egyetlen mozdulattal kiemeltevalamennyi szálkáját. Fantasztikus. Egyetlen mozdulattal. Egyben. Minta hárfa húrjai… Olyat még nem láttál, barátom. Fogalmam sincs, hogycsinálta.

– Mi baja van? – firtatta Margo.

12

– Minek van mi baja? – viszonozta tétován hitvese, s úgy bámult aheringjeire, mintha puszta tekintettel ki tudná bűvölni belőlük aszálkát.

– A Rollsnak – pontosított Margo.– Esmeraldának? – nézett fel riadtan Jack. – Mi baja van?– Épp ezt kérdem én – vágott vissza Margo. – Rém idegesítő tudsz

lenni, ha kicsit megerőlteted magad.– Nincs az égvilágon semmi baja – válaszolt Jack. – Gyönyörű darab.– …volna, ha néhanapján használnád is – jegyezte meg gunyorosan

Margo. – Nem mondható éppen gyönyörűnek, ahogy ott gubbaszt agarázsban, és kint van a bele.

– A bele nincs kint, hanem bent – ellenkezett Jack. – Azért hívjákbélnek. Mert bévül van, nem kívül.

– Jaj, ne hozz ki a sodromból! – mérgelődött Margo.– Ejnye, ejnye, kedves – dorgálta mama. – Ha Jack azt mondja,

semmi baja az autónak, akkor nincs semmi akadálya.– Mármint minek? – kérdezte döbbenten Jack.– Arra gondoltunk, hogy elvihetnénk Larryt piknikezni, mikor

hazajön – magyarázta mama –, és szerintünk nagyon kellemes lenne, haa Rollsszal mehetnénk.

Jack ezt megrágta, a heringgel egy ütemre.– Jó gondolat – szólalt meg végül, mindannyiunk meglepetésére. –

Épp felhangoltam a motort. Jót fog tenni, ha megfuttatom egy kicsit.Hova akartok menni?

– Lulworthba – jelentett ki mama. – Nagyon szép a táj. A Purbeck-dombok.

– Jó kis emelkedők vannak – lelkesedett be Jack. – Legalábbmegmutathatja a sebváltó, mit tud.

Megacélozva a tudattól, hogy a Rolls tettre kész lesz, mire felvirrad apiknik napja, mama féktelen lelkesedéssel vetette bele magát azelőkészületekbe. Mint rendesen, a nagy alkalomra készített elemózsiaelegendő lett volna Napóleon vert seregének élelmezésére az orosz

13

hómezőkön. Volt ott currys pogácsa és cornwalli húsos táska, sonkásbéles és vadpástétom, három sült csirke, két jókora cipó házikenyér,melaszos sütemény, konyakos meggy, habcsók, nem szólva háromféleházilag készült gyümölcsmártásról és dzsemről, volt továbbágyümölcstorta, piskóta és aprósütemény. Mikor mindez akonyhaasztalon sorakozott, mama behívott, hogy szemlét tartsunk.

– Gondoljátok, hogy elég lesz? – kérdezte aggályosan.– Azt hittem, csak délután megyünk, és csak Lulworthba – mondta

Leslie. – Fogalmam sem volt, hogy emigrációba készülünk.– Mama, ez rettenetesen sok! – kiáltott fel Margo. – A felét se bírjuk

megenni.– Csacsiság! Korfun mindig kétszer ennyit vittem – ellenkezett

mama.– De Korfun voltunk vagy tizenketten, ha ugyan nem még többen –

mutatott rá Leslie. – Most meg, ha netán elfelejtetted volna, csak hatanleszünk.

– Ez legalább kétesztendei humanitárius segély egy katasztrófasújtotta területnek – jegyezte meg Jack.

– Nem is olyan sok – vonult defenzívába mama. – Tudjátok, hogyLarry milyen nagy étkű, és különben is a tengerhez megyünk, és atengeri levegőtől mindig olyan jó étvágya lesz az embernek.

– Remélem, elfér Esmeralda csomagterében – tett pontot a vitavégére Jack.

Másnap délután mama, minden tiltakozásunk ellenére,ragaszkodott hozzá, hogy valamennyien öltsünk ünneplőt, és úgyvonuljunk ki az állomásra Larry elé. Hála a szokásosnál kétszertehosszabb időnek, míg Margo eldöntötte, milyen árnyalatú szájrúzs illiklegjobban az alkalomhoz, mama terve dugába dőlt, mert épp amikorbesorjáztunk volna a Rollsba, a ház elé húzott egy taxi. Larryt hozta, akielcsípte a korábbi vonatot. Letekerte a taxi ablakát, és csúnyán nézettránk.

– Larry kedves! – kiáltott fel mama. – Milyen aranyos meglepetés!

14

Es Larry tíz hosszú esztendő után imigyen szóla családjához:– Náthás közületek valaki? – kérdé ingerülten. – Mert ha igen,

hotelben szállok meg.– Náthás? – csodálkozott mama. – Nem, kedves. Miért?– Mert ezen az istenátka szigeten mindenki náthás – szólt Larry, és

kikászálódott a taxiból. – Egy héten át mentettem futva az életemetLondonban a náthabacilusok össztüze elől. Az egész város tüszköl ésszörcsög, mint egy falka hörghurutos buldog. Hallottátok volna, mizajlott a vonaton! Krákogás, köpködés, harákolás – mint valamituberkulotikus vándorcirkusz. Egész úton a vécébe zárkóztam, befogtamaz orromat, és orrszprét spricceltem ki a kulcslyukon. Csak azt nemértem, hogy marad életben bárki ezen a dögvészes szigeten. Istenbizony annyi volt a náthás ember Londonban, hogy a nagy pestisjárványahhoz képest kismiska.

Kifizette a taxit, majd élünkön bevonult a házba, a bőröndjétcipelve. Halszálkamintás tweed szarvaslövősapka volt rajta, és aszokásosnál is rondább skót kockás öltöny – alapszíne: libafos-zöld,alvadtvér-vörös hálóval. Olyan volt, mint egy hízásra hajlamos SherlockHolmes, zsebkiadásban.

– Hála az égnek, náthamentesek vagyunk – közölte mama, szorosana nyomában. – Persze, mert ilyen gyönyörű időnk van. Innál egy kis teát,kedves?

– Inkább egy nagy whiskyt – mondta Larry, és zsebe mélyérőlkihalászott egy felig üres flaskát. – Jobb a náthára.

– De hiszen nem is vagy náthás – mutatott rá mama.– Egyelőre nem – válaszolt Larry, és töltött magának egy istenes

adagot. – De még lehetek. Megelőző gyógymód.A vak is láthatta, hogy egész úton jócskán élt a megelőzéssel, mert

ahogy esteledett, Larry egyre jobb kedvre derült; olyannyira, hogymama úgy vélte, biztonságosan előhozakodhat a piknik témájával.

– Nem gondoljátok, hogy kissé tramplik vagytok? Tízévi száműzetésután volna szívetek első nap magamra hagyni? – háborgott Larry.

15

– Ne csacsiskodj, kedves – intette mama. – Te is jössz.– Hogy én? Piknikre? Angliában? – protestált megtörten Larry. –

Nem vagyok rá lelkileg felvértezve. Még élnek bennem az ifjontiemlékek! Az a tömérdek hangya! A fogunk között csikorgó homok!Tűzrakási kísérletek redves fával! Üvöltő szelek! Hózápor – mihelyt azember beleharap az első szendvicsbe…!

– Nem, nem, kedves. A Légügyi Minisztérium tetején azt mondják,példátlan hőhullámra számíthatunk – biztatta mama. – Holnaprakánikulát jósolnak.

– A Légügyi Minisztérium tetején. No de mi lesz idelent? – tudakoltaLarry.

– Kánikula – jelentette ki magabiztosan mama.– Nos, majd megfontolom – ígérte Larry, és nyugodni tért, a whisky

maradékával, éjszakai bacilustámadás esetére.Másnap felhőtlen ég, rezzenetlen lég virradt ránk; már reggel hétkor

melegen sütött a nap. Pompás kirándulóidőre számíthattunk. Mamaminden követ megmozgatott, hogy Larry kedvező hangulatbanébredjen, hát ágyba vitte neki a reggelit. A békesség érdekében mégMargo is megtartóztatta magát, és megkímélt bennünket a szokásosreggeli fél óra gyötrelemtől, amikor a fürdőkádban zengte a popzenelegfrissebb számait, noha sem a dallam, sem a szöveg felől nem voltakhatározott elképzelései.

Tíz órára felmálháztuk a Rollsot, s magunk is készen álltunk abehajózásra. Jack utolsó szerény, de mulaszthatatlan simításokatvégzett a motoron, mama még egyszer megszámolta az elemózsiáskosarakat, Margo pedig háromszor ment vissza a házba az ott felejtettholmikért. Végül mindannyian elkészültünk, és a járdán gyülekeztünk.

– Mit gondoltok, ne eresszük le a tetőt? – kérdezte Jack. – Hiszenolyan szép idő van.

– Dehogyisnem, kedves – lelkesedett mama. – Használjuk ki a jóidőt, amíg kitart.

Leslie és Jack közös erővel leengedték a Rolls vászontetejét,

16

beültünk a kocsiba, s hamarosan tovagördültünk az angol vidéken,amely smaragdzölden virult, és úgy eltöltötte a madárdal, hogy aszívünk is dalolt vele. A purbecki dombvidék lankái a kék égrerajzolódtak, amelyen mint megannyi cselle szellemárnya, mozdulatlanulfüggött néhány felhőfoszlány. Harapni lehetett a levegőt, fényesensütött a nap, az autó halkan zümmögött, akár egy álmatag dongó, ésnesztelenül siklott a magas sövények közén, kúszott fel zölddombhátakra, s csapott le akár a héja a völgyekbe, ahol zsúptetejűházacskák bokrai alkottak borzas falvakat.

– Hát igen – merengett Larry. – Már el is felejtettem, hogy az angolvidék csupa-csupa múlt századi babaház.

– Ugye milyen gyönyörű, kedves? – ragyogott mama. – Tudtam, hogyélvezni fogod.

Épp átsuhantunk egy meszelt falú házikók alkotta tanyán –mindegyikükön boglyas zsúptető –, amikor Jack a kormánykeréknélhirtelen megdermedt.

– Halljátok?! – serkent fel. – Tiketi, tiketi, ping – aztán egy olyanprrreszelős zörej!

Egy pillanatnyi csend.– Azt gondoltam volna – fordult mamához Larry –, hogy ez a család

már önmagában is kellőleg ütődött, anélkül, hogy ezt beházasodássalfokoznánk.

– Na! Most megint! Prr, prr! Nem halljátok? – villogott eszelősenJack szeme.

– Uramisten! – fakadt ki Margo. – Miért nem juthatunk el valahovaúgy, hogy a kocsi egy darabban maradjon?!

– Lehet, hogy komoly a baj. Az a tiketi-tiketi-ping hajszálrepedéstjelenthet a mágnesfejben!

– Szerintem felpattant egy kavics – vélte Leslie.– Ugyan! – horkant fel Jack. – Az egészen más ping. Az csak egyszerű

ping, minden tiketi nélkül.– Hát én pedig egy fia tiketit se hallottam – szögezte le Leslie.

17

– Azt nem is hallja más, csak ő – dühöngött Margo. – Tisztárakikészülök tőle!

– Ejnye, ejnye, kedves, ne civakodjatok – békítgette mama. –Végtére is Jack a mérnök a családban.

– Hát ha mérnök, akkor ugyancsak fura nyelvet tanítanak manapsága műszaki egyetemen – jegyezte meg Larry. – Az én időmben egyetlenmérnök se mert volna nyilvánosan pingeket emlegetni.

– Ha úgy gondolod, Jack, hogy komoly a dolog – szólt óvatosanmama –, talán álljunk meg, és vess egy pillantást a motorra.

Jack rögvest kiállt egy zsendülő fűzfák szegélyezte mellékútra,kiugrott a kocsiból, felnyitotta a motorházfedelet, és belevetette magátEsmeralda zsigereibe, mint szomjazó vándor a teveitatóba. Néhányhangos hörgés, néhány még hangosabb morgás, majd fejhangú nazáliszümmögés, mint a citera húrjai közt fennakadt őrjöngő darázs.Sógorunk volt a zümmögés kútfeje.

– Nos – szólalt meg Larry –, minthogy postakocsinkba beleütött amennykő, mit szólnátok egy életadó csepphez?

– Nem korai még egy kicsit, kedves? – aggódott mama.– Lehetséges, hogy az angoloknak korai – vélte Larry –, de ne feledd:

sokáig éltem laza erkölcsű idegenek között, akik nem azt szívtákmagukba az anyatejjel, hogy megvan az ideje az élvezetnek, s nem féltika lelki üdvösségüket, valahányszor a pohár fenekére néznek, legyen bárnappal avagy éjszaka.

– Hát ahogy gondolod, kedves – adta meg magát mama. – Talánjólesne egy korty.

Leslie feltörte a csomagteret, és kiosztotta az italt.– Ha már mindenáron muszáj volt megállnunk, ez itt egész kellemes

hely – jelentette ki leereszkedőleg Larry, körüljártatva pillantását asövények szabdalta zöld dombvidéken, melyet imitt-amott erdők haboslombja tarkított.

– És a nap igazán egész különlegesen melegen süt – állapította megmama. – Merőben szokatlan az évnek ebben a szakában.

18

– Télen majd megadjuk az árát – jósolta komoran Leslie. – Mintmindig.

És ekkor a motorháztető alól harsány, visszhangzó tüsszentésdördült. Larry megdermedt, félúton a szája felé megállt a kezében apohár.

– Mi volt ez?!– Jack – válaszolt tömören Leslie.– Ez a dörej? – kiáltott fel Larry. – Ez… JACK volt?!– Az – bólintott Leslie. – Tüsszentett.– Szentséges Atyaúristen! – ordított fel Larry. – Magával hozott egy

rohadt bacilust! Mama, én egy teljes héten át kerültem a fertőzést aBrit Orvosegyesület által ismert valamennyi módszerrel – csak azért,hogy kicipeljenek ide a pusztaságba, ahol száz kilométeres körzetbennincs egy orvos, és a tulajdon sógorom bombázzon náthabacilusokkal?!Ez mindennek a teteje!

– Ejnye, ejnye, kedves – csillapította mama. – Nem mindenki náthás,aki tüsszög.

– Angliában?! – hördült fel Larry. – A tüsszögés Angliában a mizéria,sőt egyenesen a döghalál hordozója! Azt kell gondolnom, az angolember egyetlen élvezete, ha továbbadhatja a náthabacilusait!

– Larry kedves, ne túlozz – intette mama. – Jack csak egyetlenegyettüsszentett.

Jack megint eltüsszentette magát.– Na tessék! – izgult Larry. – Ez már a második! Én mondom nektek,

most ágyaz meg a járványnak! Legjobb lesz, ha itthagyjuk. Autóstoppalkönnyen visszajut Bournemouthba, a kocsit meg elvezetheti Leslie.

– Ejnye, Larry, ne csacsiskodj, nem hagyhatjuk itt csak úgy azútszélen – intette mama.

– Miért ne? – tudakolta Larry. – Az eszkimók köztudomásúlagkiteszik az öregeket egy jégtáblára, hogy felfalja őket a jegesmedve.

– Fel nem foghatom, miért kell Jacket felfalnia a jegesmedvének,csak mert te rettegsz egy vacak náthától! – süvöltötte méltatlankodva

19

Margo.– Jelképesen mondtam – magyarázta Larry. – Itt, ezen a vidéken,

valószínűleg a kakukk csipkedné halálra.– Akkor se hagyom itt! – jelentette ki Margo.Ebben a pillanatban Jack előbukkant a motorháztető alól. Orra

eredeti – nem elhanyagolható – méretének duplájára dagadt, és azérett padlizsán színét öltötte fel, félig lehunyt szeméből dőlt a könny.Heves tüsszögés közepette közeledett.

– El innen! – rikoltotta Larry. – Vidd a mocskos bacilusaidat a rétre!– Deb is bacilus – igyekezett érthetően ejteni a szót Jack. – Csak

szédadátha.– Nem érdekel a tudományos neve – vidd innen! – üvöltötte Larry. –

Mit gondolsz, ki a fene vagyok én? Louis Pasteur? Idehozod nekem arohadt bacilusaidat!

– Szédadátha – kötötte az ebet a karóhoz Jack, és újfent hevestüsszögésre fakadt. – Biztos valabelyik gyoborult dövégy az oka. –Bánatosan körüljártatta patakzó szemét, és pillantása a fűzfákon álltmeg. – Aha! – mordult fel, újabb tüsszögésroham kíséretében. – Ez az, agyavalyás!

– Egy szavát nem értem – morgott Larry. – Ez a nátha az agya helyénlevő valamire ment.

– Közönséges szénanátha – magyarázta Margo. – A fűzfa váltja ki.– De hiszen ez rosszabb még a valódinál is! – háborgott Larry. –

Semmi kedvem elkapni a szénanátháját.– Nem lehet elkapni, kedves – magyarázta mama. – Ez allergia.– Engem az se érdekel, ha andante – jelentette ki Larry. – Csak ne

köpködje rám.– Eddig még senkit sem fertőzött meg! – jelentette ki Margo.– Egyszer el kell kezdeni – mondta komoran Larry. – Szerintem az

első leprás is ezt mondta a feleségének, és mire az asszony észbekapott, már meg is alapította a kolóniát, mind rázták a csengettyűjüket,és ordibáltak, hogy „Bélpoklosok vagyunk!”.

20

– Annyira túlbonyolítod a dolgokat, kedves – ingatta fejét mama. –Ez semmi egyéb, csak egy kis szénaláz.

– Buszáj itthagydudk ezeket a fákat – mondta Jack. Beszállt akocsiba, és szédületes sebességbe kapcsolt – hajszál híjánbeleütköztünk egy óriási igavonók húzta trágyásszekérbe, amelyik éppakkor bukkant ki a kanyarban.

– Tudomásom szerint nem fogadtuk meg, hogy közös öngyilkosságotkövetünk el – kiabált Larry, és az ajtóba kapaszkodott.

– Lassabban! – visított Margo. – Minek így repeszteni?!– Levegőt! – hörögte Jack. – Buszáj levegőt kapdob, hogy

begszabaduljak a virágportól!Jó pár kilométernyi hajsza után, amit mama és Margo sikoltozása,

valamint Larry vészes ordítása tett változatossá, Jack kellő mennyiségűlevegőt szippantott, hogy némiképp enyhüljenek panaszai. Higgadtabbtempóban folytattuk utunkat.

– Minek is kellett Anglia földjére tennem a lábamat! – siránkozottLarry. – Tudtam én! Először a náthabacilusok, utána a szénaláz, aztánez a halálmegvető vágta, mintha a Ben Ниrban statisztálnánk. Az énkoromban már a szívkoszorúerével játszik az ember, ha így folytatja!

Rohamléptekkel közeledett az ebédidő, amikor észrevettük, hogyreménytelenül belebonyolódtunk a vidéket és a szirteket át- megátszelő ösvények útvesztőjébe. Lázasan kerestük a lulworthi öblöt, seközben totálisan eltévedtünk. Végül nagy nehezen találtunk egy utat,amelyik magas szirtek övezte kerekded öbölhöz vezetett. Anapsütésben kéken, isteni derűvel hívogatott, hát nyombanelhatároztuk, hogy itt állunk meg és költjük el ebédünket. Egy kutyájátegzecíroztató idős házaspártól eltekintve néptelen volt a táj.

– Micsoda szerencse – örvendezett mama. – Miénk a part! Attóltartottam, hogy ebben a gyönyörű időben mindenki a szabadbakívánkozik.

– Kerüljünk egyet az öböl körül – javasolta Leslie. – Szebb lesz akilátás.

21

Lelkesen elfogadtuk a javaslatot, leparkoltuk a Rollsot, majd azelemózsia, az italok meg a pokrócok súlya alatt roskadozva nekivágtunka kavicsos partnak.

– Muszáj keresnem valamit, aminek nekitámaszkodhatom – mondtamama. – Különben szörnyen megfájdul a hátam.

– Valóban, civilizált ülőalkalmatosságra kell szert tenned – bólintottLarry –, mert még begörcsölnek a zsigereid. Onnan pedig a következőlépés már a fekély. A beleid szétrohadnak, és amit megeszel, egyenesena hasüregbe potyog.

– Larry kedves! – figyelmeztette mama. – Ebéd előtt ne…– Mi lenne, ha egy sziklának támaszkodnál? – vetette föl Margo.– Zseniális gondolat – lelkesedett mama. – Nézzétek csak ott azt a

védett kis zugot!És már indult is a kavicson arrafelé, mikor a szóban forgó szirt egy

darabja óriási csattanással a partra esett, a nyomában pedig sziszegőhomokzuhatag támadt.

– Köszönöm! – kiáltott Larry. – Ha odaülsz, ülj egyedül. Nemóhajtom élve eltemettetni magam!

– Nézzétek csak, ott egy nagy fekete szikla közvetlenül a parton –mutatta Leslie. – Tökéletes támasz lesz!

Előresietett, mindent ledobott, ami a kezében volt, pokrócot terítetta sziklára, a pokrócokra párnákat, és remek üléssel várta mamát, mireodabotladozott a kavicson. Larry melléje telepedett, mi kiteregettük atöbbi pokrócot, leültünk, és kipakoltuk a mérhetetlen mennyiségűelemózsiát.

– Különös szag van itt – panaszolta tele szájjal Larry.– Tengeri moszat – magyarázta Leslie. – Annak van ilyen kellemesen

enyhe rothadásszaga.– Roppant egészséges a tüdőnek! – csatlakozott Margo.– Sose hittem volna, hogy ez a szag jót tesz a tüdőnek – tűnődött

mama. – Egy kicsit… hát egy egészen kicsit… erős.– Hullámokban jön – magyarázta Leslie. – Nyilván a szél fújja erre.

22

– Már ide is elért – hunyta le a szemét kéjesen Margo, és mélyeketlélegzett. – Szinte érzem, ahogy felüdül a tüdőm.

– Hát az én tüdőm semmiféle üdülést nem tapasztal! – mordult felLarry.

– Mindjárt megfordul a szél, és elfújja a szagot – vélte derűsenLeslie, és szelt magának egy jókora adag vadpástétomot.

– Remélem. Kezd nagyon elharapózni – mondtamama.Egy darabig némán rágtunk, majd Larry szimatolni kezdett.– Egyre büdösebb – állapította meg.– Ugyan, csak a szélirány – legyintett Leslie.Larry feltápászkodott és körülkémlelt.– Moszat egy szál se – hacsak nem ott messze a víznél.Közelebb lépett hozzánk, és megint beleszimatolt a levegőbe. – Nem

csoda, hogy ti nem panaszkodtok – jegyezte meg keserűen. – Ittjóformán nem is érezni. Ott koncentrálódik, ahol mama meg én ülünk.

Visszament mamához, aki bort szopogatott, és élvezettelfogyasztotta hozzá a cornwalli húsos táskát. Larry körbeszimatolt, majda dühnek és rettenetnek olyan üvöltése hagyta el ajkát, hogyvalamennyien felugrottunk, mama pedig ölébe ejtette a borospoharat.

– Szentséges Atyaúristen! – ordított Larry. – Nézzétek, hovatelepített bennünket ez az átkozott őrült Leslie! Nem csoda, haelalélunk a bűztől – valószínűleg a tífusz fog végezni velünk!

– Larry kedves, nem szeretem, ha így kiabálsz – prézsmitált mama,és zsebkendővel itatgatta az ölébe ömlött bort. – El lehet mindentmondani szép nyugodtan is.

– Ezt aztán nem! – háborgott Larry. – Ki maradna nyugodt egyilyen… orrfacsaró orvtámadás láttán?!

– Miféle orvtámadásról beszélsz, kedves? – csodálkozott mama.– Tudni akarod, mire heveredtél? – érdeklődött Larry. – Tudod, mi

az a csodálatos támasz, amivel a fiacskád kényeztet?– Micsoda? – pillantott hátra válla fölött mama. – Csak egy szikla,

kedves.

23

– NEM szikla! – jelentette ki vészjósló nyugalommal Larry. – Nem ishomokbucka, nem macskakő, sem megkövesedett dinoszaurusz-medencecsont. Semmiféle geológiai képződmény. A legkevésbé sem.Tudod-e, min heverésztünk az utóbbi félórában?

– Min, kedves? – kérdezte most már igencsak riadtan mama.– Lovon – válaszolt Larry. – Egy bazinagy ló földi maradványain.– Marhaság! – vetette oda hitetlenül Leslie. – Ez szikla.– Van a sziklának foga? – tudakolta gunyorosan Larry. – Van

szemgödre? Van vajon füle csonkja és sörénymaradványa? Közlömveled, hogy – hála gonosz ártó szándékodnak avagy bűnöstudatlanságodnak – édesanyádat meg engem a legközelebbi jövőbenvalószínűleg halálos betegség visz sírba.

Leslie felállt és közelebb ment, én a sarkában. Hát bizony… A pokrócszéle alól egy fej kandikált ki, amely tagadhatatlanul lóé volt valamikor.A szőre mind kihullt, bőrét sötétbarnára, szíjasra cserzette a dagály. Ahalak meg a sirályok egyesült erővel üresre csipegették a szemgödrét,szájáról a bőr felhúzódott, feltárva sírkőhöz hasonlatos, sárgára fakultfogait.

– Különös – ingatta a fejét Leslie. – Esküdni mertem volna, hogy egyszikla.

– Jelentékeny mennyiségű gondtól megkímélhettél volnabennünket, ha nem sajnálsz pár garast egy szemüvegre – jegyezte megnémileg csípősen Larry.

– Mégis honnan tudhattam volna? – berzenkedett Leslie. – Ki számítarra, hogy egy rohadt nagy döglött ló hever a parton? Mert én nem!

– A lovakkal kapcsolatos ismereteim szerencsére hiányosak – vetetteoda Larry. – Felőlem éppenséggel szívrohamot szenvedhetett fürdőzésközben. De ez sem menti égbekiáltó ostobaságodat, hogy egy rothadótetemet kínálsz heverőül édestestvérednek és szülőanyádnak.

– Marhaság! – jelentette ki újólag Leslie. – Ez az izé szakasztottolyan volt, mint valami szikla. Ha döglött ló, akkor nézzen is úgy ki, mintegy döglött ló, nem pedig, mint egy bazinagy szikla. Nem tehetek róla.

24

– Nemcsak hogy úgy néz ki, mint egy döglött ló, de úgy is bűzlik –tódította Larry. – Ha az orrnyálkahártyád nem éppolyan csököttszületésedtől fogva, mint az értelmi képességeid, magad is észrevettedvolna. Ez a dús ambróziaillat egymagában tudathatta volna veled, hogyló az, nem szikla.

– Ejnye, ejnye, kedveseim, ne lovagoljatok már ezen – kérlelte őketmama, aki átvonult szélárnyékba, és zsebkendőt tartott az orra elé.

– Nézzetek csak ide – mondta dühösen Leslie –, majd mindjártmegmutatom.

Félresöpörte a párnákat, lerántotta a pokrócot, és előtűnt a lómegfeketedett, mumifikált teteme. Margo felsikoltott. Persze ha azember tudta, hogy ló, már nehéz lett volna bármi egyébnek nézni, deigaz, ami igaz: a lábait félig betemette a kavics, és csak megfeketedett,szíjas törzse látszott, hát nem csoda, ha Leslie sziklának nézte.

– Tessék! – kiáltott diadalittasan Leslie. – Megszólalásig olyan, mintegy szikla!

– Még csak nem is emlékeztet sziklára – mondta ridegen Larry. –Pontosan olyan, mint egy felettébb döglött ló. Ha egyáltalánösszetéveszted valamivel, legfeljebb a zsokéklub valamelyik szenilisebbtagjának nézhetted.

– Egész délután itt akartok vitatkozni egy döglött ló fölött? –tudakolta Margo. – Kifordul tőletek a gyomrom.

– Valóban, Larry kedves – helyeselt mama. – Menjünk kicsit odébb,keressünk egy nyugodt helyet, ahol megebédelhetünk.

– Küldjük előre Leslie-t – javasolta Larry. – Ezúttal talán felkutat egytehenet vagy egypár birkát. Ki tudja, minő illatárban úszó pásztoritrófeák várnak ránk? Egy vízbe fúlt sertés ínyencfalat volna étlapunkon.

– Larry, hagyd abba – szólt rá szigorúan mama. – Elég kellemetlen eza szag, semmi szükség rá, hogy így beszélj.

– Nem én tehetek róla – vetette oda ingerülten Larry, ahogytovábbindultunk a part mentén. – Egyedül Leslie. Ő lelt rá erre agusztusos, oszladozó derbygyőztesre. Az ő fülét rágd, ne az enyémet.

25

Tovább baktattunk a parton, s mert a tengeri levegő, a bűz hiányaés a döglött ló körül fellángoló családi viszály serkentőleg hatottgyomornedveinkre, újult élvezettel láttunk neki a lakomának.Kellemesen eltelve, s az elegendőnél talán egy árnyalatnyival több borhatására mindannyian elálmosodtunk, és hosszú, egészséges álombamerültünk. Ezért aztán egyikünk sem vette észre, hogy megváltozott azidő. Én ébredtem elsőnek. Először azt hittem, olyan sokáig aludtunk,hogy ránk esteledett, annyira komoran sötétlett az öböl, de elég volt azórámra néznem, s megállapítottam, hogy még csak öt óra. Egy gyorspillantás az égre: hát ezért hittem, hogy későre jár! Amikor elaludtunk,még kéklett az ég, csillogott a tenger, most azonban palaszín mennyboltborult fölénk, merő szimpátiából sötét indigószínt öltött a tenger, ésfenyegetően háborgott a fel-feltámadó szélrohamokban. Néztem,honnan jönnek a felhők, és megállapítottam, hogy a látóhatárkoromfekete, cikázó villámok szabdalják, és távolról – illetve nem isolyan nagyon távolról – mennydörgés hallatszik. Gyorsan riasztottamcsaládomat, mire kábán, félálomban feltápászkodtak. Beletelt egy perc,míg rádöbbentek, milyen bukfencet vetett a meteorológia.

– Istenkém – sóhajtott mama –, pedig a Légügyi Minisztériumtetején megígérték…

– Elátkozott ország! – panaszkodott Larry. – Csak egy telivérmazochista élvezi, hogy Angliában élhet. Itt minden a testneksanyargatására szolgál, a konyhától a kocsmai záróráig, a nőktől azidőjárásig.

– Jobb lesz sürgősen visszamenni a kocsihoz. Egy perc múlva szakad– közölte Leslie.

Összekapkodtuk javainkat, kosarakat, szatyrokat, és visszafeléindultunk a parton. A döglött ló fölött nyitott vita hevében messzebbrekerültünk az öböl mentén, mint szándékoztunk. Jókora volt még az útaz autóig. Felét se tettük meg, amikor eleredt az eső. Először csak kövércseppek hullottak, aztán – mintha az eső célba talált volna – megnyíltfölöttünk a felhő, akár egy csapóajtó, és valósággal egybefüggő

26

lepedőként szakadt a nyakunkba az áldás. Pillanatok alatt bőrig áztunk.Ráadásul jéghideg volt az eső. Vacogva iszkoltunk fel a dombon aRollshoz, ám ekkor újabb balszerencse köszöntött ránk. Jacket annyiraelkápráztatta volt a napsütés, hogy nyitva hagyta a vászontetőt, és aRollsban kötésig állt a víz.

– Az isten verje meg! – üvöltött Larry, hogy túlharsogja a zivatart. –Senkibe nem szorult itt egy szemernyi józan ész?

– Honnan tudhattam, hogy esni fog? – duzzogott Jack.– Onnan, hogy ezen a rohadt spongya szigeten állandóan esik! –

vágott vissza Larry.Leslie és Jack megpróbálták felhúzni a tetőt, de hamarosan kiderült,

hogy – csak ő tudja, miért – nem hajlandó működésbe lépni.– Hiába – pihegte végül Leslie –, ez meg se mozdul. Muszáj beülnünk

a kocsiba, aztán elhúzni a legközelebbi védett helyig.– Pompás! – vicsorgott Larry. – Mindig az volt a vágyam, hogy

nyitott autóban hajózhassak át a monszunon!– Ugyan, ne sápítozz már, az ég szerelmére – förmedt rá Leslie. – Mi

se vagyunk vízhatlanok!Bezsúfolódtunk a Rollsba, és Jack indított. Mivel minél előbb

menedékbe óhajtott érni, kezdetben nagyon gyorsan vezetett, ám aháta mögött felhangzó sikoltások és szitkok hallatára lassított. Agyorshajtás következtében ugyanis az eső korbácsként csapkodta azarcunkat. Egy kilométert se tehettünk még meg, amikor egy igencsakismerős rándulás tudatta, hogy megint defektet kaptunk. Jackszitkozódva bírta megállásra a Rollsot, s Leslie-vel közös erővelkicserélték a kereket, míg mi ázott némasággal tűrtük, hogy zuhog ránkaz eső. Margo haja, amit reggel oly csodás hullámokba rendezett azalkalom tiszteletére, most mint megannyi patkányfarok csüggött az arcakörül. Mama láttán azt hihette az ember, hogy épp az imént úszta átszólóban az Atlanti-óceánt, de mindünk közül alighanem Larry volt alegcudarabb állapotban. Lehajtotta szarvaslövő sapkája fülvédőjét, ámaz ellenzőről szüntelen egy kis Niagara zuhogott az ölébe. Kabátja

27

vastag tweedszövete a szaharai homok mohóságával itta a vizet. Akabát önmagában is súlyos darab volt, de most elnyelt vagy fél hektóesővizet, és ázott páncélként ölelte Larry alakját.

– Csak azt szeretném tudni, mama, mi bajod van velem? – kérdezteLarry, miközben Jack és Leslie visszaszállt a kocsiba, és ismételindultunk.

– Hogyhogy, kedves? – csodálkozott mama. – Nincs nekem veledsemmi bajom. Ne beszélj csacsiságokat.

– Nem hihetem, hogy mindez a véletlen műve – mondta sötétenLarry. – Túlságosan is kiterveltnek tűnik; mintha holmi mélylélektaniindítékod volna a megsemmisítésemre. Miért nem szorítottálegyszerűen egy párnát az arcomra, amíg a babakocsiban hevertemtehetetlenül? Miért kellett kivárnod férfikorom virágát?

– Ne beszélj ostobaságokat, Larry – intette mama. – Ha egy idegenmeghallaná, miket mondasz, még azt hinné, komolyan gondolod.

– Komolyan is gondolom! – rikoltotta Larry. – De sebaj; a kiadómminden reklámnak örül. „Szülőanyja végzett a híres regényíróval!”„Azért követtem el tettemet, mert meg akartam szabadítaniszenvedéseitől!”

– Ugyan, hallgass már, Larry! – szólt rá mama. – Megharagszom, hailyeneket mondasz.

– Miért, nem a te ötleted volt a piknik? – tudakolta Larry.– De mikor a Légügyi Minisztérium tetején… – kezdte mama.– Kímélj meg! – rimánkodott Larry. – Ha még egyszer szóba hozod a

Légügyi Minisztérium tetejét, sikítok. Csak az a reménység éltet, hogybeléjük csapott a villám.

Felértünk a szirtfok tetejére. Alkonyi sötétség borult ránk, az esőfüggönyét szélrohamok tépázták, a látótávolság alig volt pár lépésnyi.Aranyló villám hasította ketté a mennyboltot, s nyomban utánahatalmasat dördült az ég épp a fejünk fölött, mire mama is, Margo isóriásit sikított. Ebben a pillanatban kaptuk a második defektet.

– Hát – szólalt meg bölcs rezignációval Jack, miközben kihúzott a

28

kocsival az út szélére –, ennyi.Rövid szünet.– Hogy érted azt, hogy „ennyi”? – tudakolta Larry. – Miért nem

cserélsz kereket? Ha netán elkerülte volna a figyelmedet, itt hátul mégmindig esik.

– Nem megy – közölte tömören Jack. – Csak egy pótkerék volt.– Egy pótkerék? – kiáltott fel Larry, mint aki nem hisz a fülének. –

Uramisten! Hol itt a szervezés? Hol itt a tervezés? Felfogod, hogy haStanley így csinálja, akkor még most is kereshetné Livingstone-t?

– Nem tehetek róla – közölte Jack. – Felhasználtuk a pótkereket. Azember nem számíthat két defektre, zsinórban.

– Az igazi életművészet az, ha az ember felkészül a váratlanra –jelentette ki Larry.

– Hát ez aztán váratlan – vágta oda Margo – És ha olyan híreséletművész vagy, birkózz meg vele.

– Meg is fogok – jelentette ki legnagyobb meglepetésünkre Larry. –Ha az ember agyalágyultakkal van körülvéve, kezébe kell vennie azirányítást.

S szólván, nagy nehezen kikászálódott a kocsiból.– Hová mégy, kedves? – tudakolta mama.– Amoda – mutatta Larry. – Ott egy ember a szántóföldön. Hogy mit

csinál a szántóföldön szakadó esőben, azt ne kérdezzétek. Mindenbizonnyal ő a falu bolondja. De tőle megtudhatom, hol van alegközelebbi kunyhó vagy fogadó, ahol telefont találok, odaelgyalogolunk, és hívjuk a segélykocsit.

– Milyen okos gondolat! – csodálta mama.– Nem igazán – szerénykedett Larry. – Csak éppen ha az ember körül

hegyekben tornyosul az ostobaság, minden logikus gondolatzseniálisnak tűnik.

Es tovamasírozott, én meg a nyomában, mert a világért semakartam kimaradni valamiből.

29

A szántóföld túlsó végében járkált a zsendülő vetés sorai között azember, és vígan fütyörészett. Vállát zsák védte az esőtől, egy másikat afejére borított. Néha meg-megállt, lehajolt, gondosan szemügyre vettvalami növényt, azután kihúzta. Vajon csakugyan a falu bolondja?,tűnődtem. Caplattunk feléje a barázdákban. A televény ragadt, akár amelasz, és még feleúton se voltunk, Larry is, én is ötkilónyi édesanyaföldet cipeltünk egy-egy cipőnkön.

– A kabátom nyom vagy fél mázsát, hát még a sár a cipőmön, nemcsoda, ha szívszélhűdést kapok – zihált Larry.

– Hahó! – kiáltottam oda az embernek, mihelyt hallótávolságbakerültünk. Felegyenesedett, és végigmérte sártól csöpögő személyünket.

– Jónap! – kurjantotta.– Honunk meteorológiai történetének ismeretében az ember úgy

vélné, az angol nyelv más üdvözlést is kifundálhatott volna, nemgondolod? – kérdezte Larry. – Vérlázító „jó napot” emlegetni olyannapon, amelynek az időjárási állapota még Noéban is aggodalmatébresztene.

Ahogy odaértünk az emberhez, Larry olyan bűbájt produkált,amilyet csak nevetséges öltözéke és cseppfolyós állapota megengedett.

– Roppantul sajnálom, hogy terheljük – szólalt meg –, de a kocsink

30

lerobbant. Nem lenne olyan kedves elárulni, hol találjuk a legközelebbitelefont, hogy kihívhatnók a segélykocsit?

Az ember alaposan szemügyre vett bennünket. Parányi, hunyorgószeme volt, karvalyorra rozsdaszín nagy arc közepében kornyadozott.

– Telefont? – tűnődött. – Nincsen erre telefon. Minek is vóna. Nemköll az nekünk.

– Megértem – bólogatott udvariasan Larry. – De mégis hol van alegközelebbi?

– A legközelebbi? – merengett az ember. – A legközelebbi… Haddgondolkodok… De rég is vót, hogy én utoljára telefonoztam… Nézzükcsak, Geoff Rogersnek amarra a háza a völgyben… de neki nincsentelefonja. Amarra fönt meg a Mrs. Charltoné… hát neki sincs. Aztmondanám, menjen az úr ki a keresztútig, oszt forduljon jobbra. Onnanmár nem messze a „Bika” – a kocsma mármint, annak van telefonja… Atavasszal még megvót, mikor betértem.

– Értem – bólintott Larry. – És hogy jutunk innen a keresztúthoz?– Nincs több félórányi járásnál – biztatott az ember. – Öt kilométer

ha megvan.– Ha megmondaná, merre induljunk… – noszogatta Larry.– Nincs messze – bólogatott az ember –, csakhogy hegynek föl visz

az út.– Nem baj – legyintett könnyedén Larry. – Ha volna szíves

megmondani, merre…– Kölcsönadhatom maguknak Mollyt – mondta az ember. – Vele

gyorsabban odaérnek.– Világért sem akarnám zavarni a kedves feleségét… – kezdte Larry,

mire az ember felröhögött.– A feleségemet! – kukorékolt. – A feleségemet! Már megbocsásson

az úr, ha röhögök! Molly nem a feleségem, az istenért. Hanem a lovam.– Úgy – bólintott Larry. – Nos, igen kedves magától, de évek óta nem

lovagoltam, és ma már volt egy kellemetlen lovas élményünk.– Molly nem hátasló – magyarázta az ember. – A kordét húzza.

31

– Aha – mondta Larry. – No de hogyan tudjuk visszajuttatni?– Arra sose legyen gondja. Csak odabogozza a gyeplőt a kordéhoz, s

Molly szépen hazakocog. Úgy bizony, mindig visszatalál hozzám. Feléregy feleséggel, uram, tisztesség ne essék. Ha betérek szombaton akocsmába, s egy kicsikét jobban a pohár fenekére nézek, csak felraknaka kordéra, oszt Molly szépen hazavisz.

– Nagy eszű állat – jegyezte meg Larry. – Elfér azon a kordén hatszemély?

– El, uram, ha lassan hajtsák, s a meredeken ketten-hármanleszállnak.

Megkerültük hát a sövényt, és rátaláltunk Mollyra: zsákkal a hátán,elgondolkodva harapdálta az abrakos tarisznyája tartalmát. Zömök volt,mint valami exmoori póni, de kétszer akkora, a kordé pedig erősalkotmány, jócskán volt benne hely. Az ember eloldotta Mollykötőfékét, s átadta a gyeplőt Larrynak, ó viszont sürgősen továbbadtanekem.

– Te vagy a zoológus a családban. Hajtsál – utasított.Az ember útbaigazított, s mint minden vidéki útbaigazítás, ez is tele

volt észveszejtő részletekkel, úgymint, „ha elmennek ott a kiszáradt famellett”, meg „csak egyenesen a birkaitatónál, de akár meg iskerülhetik”. Mindent elismételtettünk vele, hogy ne legyen félreértés,aztán nagy hálálkodás közepette felmásztunk a kordéra, Molly pedig,aki elunhatta az álldogálást a hidegben, hálásan engedelmeskedettbiztató csettintéseimnek, s tisztes iramban kocogtunk az út felé.Családunk hitetlenkedéssel vegyes üdvrivalgással fogadott.

– Ezzel meg mit kezdünk? Befogjuk autót vontatni? – érdeklődöttLeslie.

– Szó sincs róla – tudatta fensőbbségesen Larry. – Ez a járműbiztonságos menedékbe visz, ahol telefont is lelünk.

Némi vita után sikerült mindenkit rábeszélni, hogy cserélje fel azázott Rollsot a hasonlóképpen ázott, ám mozgásképes kordéra. Mostmár csendesebben, egyenletesen esett, de így valahogy még vizesebbek

32

lettünk, mint a felhőszakadásban. Molly hátracsapta fülét, úgy hallgattateljesítményét méltató megjegyzéseimet, derekasan húzott, és széptempóban ügettünk az ösvényeken. Vagy húsz perc elteltével merőbenismeretlen, lakatlan vidékre értünk.

– Remélem, kedves, tudod, hogy hová megyünk – szólalt meg kisséaggályosan mama.

– Hogyne tudnám – válaszolt türelmetlenül Larry. – Annak azembernek az útbaigazítása lángbetűkkel van agyamba vésve. Gerry,hallod-e, fordulj jobbra annál a tölgyfánál, a következőnél meg balra.

Egy darabig csendben kocogtunk, majd útkereszteződéshez értünk,ahonnan azonban hiányzott a jelzőtábla. Ám mielőtt Larry felidézhettevolna az útbaigazítás megfelelő passzusát, Molly a maga jószántábólbalra indult.

– Tessék! – szólt diadalmasan Larry. – A ló egy véleményen vanvelem. Még a mező néma barmai is felismerik a született vezért.Különben is a gazdája nyilván annak a kocsmának a törzsvendége, hátMolly ismeri az utat.

Ázott erdőbe értünk, vadgalambok rebbentek fel nagyszárnycsattogással, gyanakvó modorban cserregtek a szarkák.Csuromvizes fák között kanyargott az út.

– Hamarosan megérkezünk ama mesebeli vén vidéki fogadóhoz –fakadt költői szavakra Larry. – Vígan lobog a tűz a kandallóban, hogymegmelengesse porhüvelyünket, s irdatlan pohár forró citromos whiskyígér bensőnknek hevet. A fogadós, egyszerű parasztember, hajlongvalesi kívánságunkat, s míg megpihenünk a tűz áldó melegénél…

Ekkor befordultunk a kanyarba, és Larry ajkán elhalt a poézis. Ötvenméterre ott trónolt a sárban a Rolls.

Meglehet, Mollynak voltak fogyatékosságai, de tévedhetetlenülvisszatalált a gazdájához.

33

VÍZRE BOCSÁTÁS

Légy mégoly hírhedett zenésze a szavaknak, elméd megtorpan, hamegkísérled leírni a velencei Szent Márk teret a nyári teliholdnárciszsárga fényénél. Az épületeknek mintha porhanyós-édes nugátvolna az anyaga, a barnák, vörösek, leheletnyi őszi rózsaszínekleggyönyörűbb árnyalataiban. Csak ülsz, és bámulod elvarázsolva,amint a kis mórok negyedóránként előjönnek és megverik a Szent Márk-székesegyház nagyharangját, hogy beleremeg, visszhangzik az óriási tér.

A szóban forgó és csupán velencei mértékkel mérhetően elragadóestén csak harcias családom gyülekezete ejtett foltot: italokkal,rágcsálnivalót tartalmazó tányérkákkal teli két asztal körülcsoportosultunk. Sajnálatos módon anyám gondolata volt, s mint életesorán oly annyiszor, amit ritka és becses élvezetnek szánt, már e koraiszakaszában előrevetette ama kudarc árnyékát, mely lassan, debiztosan terelgette mamát a pellengér felé, mit minden család a szülőkszámára tartogat.

– Nem bánnám, ha lett volna benned annyi tisztesség, hogy előreszólsz. Akkor legalább kockára tehettem volna az életemet és repülőreülök – szólt Larry bátyám, és csüggedt pillantást vetett a számos poháregyikére, amelyet egy bosszantóan boldog pincér rakott elé. – Honnan afészkes fekete fenéből szedted a gondolatot, hogy egy görög hajórafizess be minket három napra? Ennél még az is elmésebb lett volna, haa Titanicon foglaltatsz helyet!

– Úgy gondoltam, mulatságosabb lesz, és különben is a görögökolyan jó tengerészek – védekezett mama. – Egyébiránt, a hajót mostbocsátják vízre. Ez lesz az első útja.

– Te mindig csak huhogsz – kelt mama védelmére Margo. –Szerintem briliáns ötlet volt.

– Sajnos, osztom Larry véleményét – jelentette ki Leslie. Hangját az avonakodás árnyalta, amelyben mindannyian osztoztunk, ha néhanapján

34

kénytelenek voltunk bátyánkkal egyetérteni. – Ismerjük a görög hajókat.– Nem mindet, kedves – helyesbített mama. – Néhányukkal

bizonyára nincs semmi baj.– Nos, most már nem segíthetünk rajta – rekesztette be komoran a

vitát Larry. – Elköteleztél minket, hogy ezen az istenverte lélekvesztőnhajókázzunk, amit kétségtelenül még a Vén Tengerész is, még azalkoholos befolyásoltság állapotában is széles ívben elkerült volna.

– Csacsiság, Larry – mondta szigorúan mama. – Te mindig túlzol. ACook-irodában az az ember igen dicsérőleg nyilatkozott róla.

– Azt mondta, hogy a bár csupa élet! – kiáltotta diadalmasanMargo.

– Uramisten! – hördült fel Leslie.– És pogány lelkünket lehűtendi legfelháborítóbb választékával ama

görög boroknak – bólogatott Larry –, amelyeket mintha holmihermafrodita teve petyhüdt vénájából préseltek volna.

– Larry, ne légy undorító! – szólt rá Margo.– Ide figyelj – fordult hozzá vehemensen Larry. – Engem legjobb

meggyőződésem ellenére, erővel elvonszoltok Franciaországból, egykudarcra ítélt kísérlet kedvéért, hogy keressük fel ifjú éveink színhelyét.Én máris megbántam, pedig még csak Velencéig érkeztünk el, az istenszerelmére. Már most Lacrima Christivel zsugorítom maradék májamatderék, becsületes Beaujolais helyett. Érzékeim ellen mindenvendéglőben egyesített támadást intéz egy gigantikus rakás spagetti, agalandféreg szörnyeteg táptalaja, ahelyett hogy charolles-i marhasültteltöltekezném.

– Larry, igazán nem szeretem, ha így beszélsz – intette mama. –Semmi szükség ilyen közönséges kifejezésekre.

Annak ellenére, hogy a nagy tér sarkaiban három különféle zenekarhúzott három különféle nótát, hogy az olaszok meg a turisták semtettek magukra hangfogót, s hogy az alvajáró galambok sem hagytak felaz álmos burukkolással, úgy tűnt, fél Velence lenyűgözve hallgatjacsaládi viadalunkat.

35

– Minden a lehető legnagyobb rendben lesz, mihelyt fent vagyunk afedélzeten – bizakodott Margo. – Végtére is, görögök között leszünk.

– Szerintem Larryt pontosan ez aggasztja – jegyezte meg borúsanLeslie.

– Nos – szólt mama, nagy igyekezettel próbálván némi bizakodástlopni a vitaülésbe –, indulnunk kell. Szálljunk fel egy olyan vaporoltóra,hogy levigyen a dokkhoz.

Fizettünk, levonszoltuk magunkat a Csatornához, és felszálltunk egykishajóra, amelyet mama, fölényes olaszságával, vaporoltónak nevezett,nem úgy, mint a kevésbé tájékozott olaszok, akik továbbra is vaporettonéven emlegették. Velence pompás látvány volt, ahogy pöfögtünk aCsatornán, el a paloták mellett, el a vízen rezgő fények között. MégLarry is kénytelen volt elismerni, hogy a látvány némileg felülmúlja alondoni vidámparkét. Végre partra tettek bennünket a dokknál,amelyet, mint a világ valamennyi dokkját, mintha Dante tervezett volna(egy rosszabb napján), mikor papírra készült vetni a Pokol vázlatát.Foszforeszkáló fénypocsolyákban tocsogtunk, egy az egybenszerepeltethettek volna bennünket egy hollywoodi horrorban anémafilmek korában, s a hold világa, holott úgy ezüstlött, akár apókháló, megverten elsompolygott. Borongásunkat még mamaaprócska alakja sem oszlathatta el, amint három mohó velenceihordárral győzködött, hogy nincs szükségünk segítségre elegyespoggyászunk berakodásánál. A meggyőzést bézikinglis nyelven folytatta.

– Mi angol! Mi nem beszél olasz! – kiáltotta tele torokból,elkeseredve, majd hozzáfűzött egy sereg hindusztáni, görög, francia ésnémet szót, amelyek semminémű kapcsolatban nem álltak egymással.Mama így kommunikált minden idegennel, legyen az ujgur avagy ószláv,de pillanatnyilag ez is csak hajszálnyi fénysugár volt kedélyünkéjszakájában.

Álltunk és szemléltük a Csatornának a dokk megfelelő részéhezvezető szeletét. Egyszer csak látómezőnkbe siklott egy hajó, amelyetmég a legmegrögzöttebb szárazföldi patkány sem merészelt volna

36

tengerbírónak minősítem. Pályafutásának valamely szakábantúlméretezett parti gőzösként teljesíthetett szolgálatot, de még akkor,szűzi ártatlanságában, frissen festve sem mondta volna szépnek senki.Most azonban fájón nélkülözte mindazon hivatali díszt, amely ekísértetiesen foszforeszkáló világításnál dali hajónak mutatta volna. Afriss festés évek óta elkerülte, oldalát undok fekélyként lepték arozsdafoltok. Akárcsak az átlagosnál jóval magasabb sarkon tipegőhölgynek, aki azonban balszerencséjére fél cipője sarkát elvesztette,erősen megdőlt a jobb oldala. Merőben ápolatlan külseje is már kellőenlehangoló benyomást keltett volna, ha nem tárul elénk a végsőnyomorúság, mihelyt a hajó a dokkba húzott. Elején irdatlan, tépettszélű lyuk tátongott, amelyen kényelmesen befért volna fej fej mellettkét Rolls-Royce. Eme szörnyű gyalázatot súlyosbította a tény, hogyláthatólag semminémű, akár a legelemibb elsősegélyben sem részesült.A hajótest lemezei befelé görbültek a sérülés mentén, akár egy gigászikrizantém szirmai. Mint akit fejbe kólintottak, álltunk és bámulvaolvastuk az iszonytató seb fölött díszelgő büszke nevet: Poszeidón.

– Uramisten! – lehelte Larry.– Elképesztő – jegyezte meg Leslie, családunk hajósa. – Nézzétek ezt

a dőlésszöget.– De hiszen ez a hajónk! – sipította Margo. – Mama, ez a mi hajónk!– Csacsiság, kedves, az lehetetlen – igazgatta meg mama a

szemüvegét, és kémlelt fel reménykedve a fölöttünk tornyosuló hajóra.– Három napig… ezen – sóhajtott Larry. – Ez túltesz a Vén Tengerész

megpróbáltatásain, majd meglátjátok.– Remélem, csinálnak valamit azzal a lyukkal, mielőtt tengerre

szállnánk – bizakodott mama.– Mégis, szerinted mit csináljanak vele? – érdeklődött Larry. –

Tömjenek bele egy pokrócot?– De hát a kapitány bizonyára észrevette! – szólt meghökkenve

mama.– Nem hinném, hogy akár egy görög hajóskapitány figyelmét

37

elkerülhette a tény, hogy nemrégiben meglehetős erővel nekikoccantakvalaminek – vélte Larry.

– Behatolnak a hullámok a kabinomba – nyöszörgött Margo. –Tönkremennek a ruháim!

– Szerintem már valamennyi kabin víz alatt van – jegyezte megLeslie.

– Jól jön majd a búvárszerelésünk – mondta Larry. – Merőbenújszerű lesz úszva megjelenni vacsoránál. Micsoda élvezet.

– Nos, amint beszállunk, fel kell keresned a kapitányt, és beszélnedvele – döntött mama. – Lehetséges, hogy nem tartózkodott afedélzeten, amikor a baleset történt, és senki sem szólt neki.

– Mama, ne bosszants – szólt ingerülten Larry. – Nem lennél kedvesközölni, mit mondjak a pasasnak? „Szíves elnézését, kyrie Capitano, denem kerülte el véletlenül a figyelmét, hogy szú rágta ki a hajójaoldalát?”

– Larry, te mindig mindent túlbonyolítasz – panaszkodott mama. –Tudod, hogy nem tudok görögül, különben magam szólnék neki.

– Mondd meg, hogy nekem ne jöjjenek be a hullámok a kabinomba– erősködött Margo.

– És minthogy ma este indulunk, különben sem tudják már kijavítani– igyekezett pontot tenni a dologra Leslie.

– Úgy, ahogy mondod – bólintott Larry. – De mama szerint énbelémNoé lelke költözött.

– Hát pedig nekem igenis lesz mondanivalóm, csak kerüljünk fel ahajóra – jelentette ki harciasan mama, miközben felfele ballagtunk ahajópallón.

A palló tetején egy romantikus küllemű görög tengerésztisztüdvözölt – tekintete lágy és olvatag, akár a fekete árvácska gyűrött,törtfehér öltönyben, amelyről jórészt hiányoztak a gombok.Oxidálódott váll-lapja alapján ő volna az élelmezési tiszt, s útlevelünketkérő mosolya oly mértékben árasztotta a fokhagymaillatot, hogy mamahátratántorodott a korlátnak, és ajkán elhalt a hajó oldala felőli

38

tudakozódás.– Beszél angolul? – kérdezte Margo, akinek hamarabb sikerült

megfékeznie berzenkedő szaglóidegeit, mint mamának.– Kicsike – válaszolt a tiszt, és meghajolt.– Nekem ne jöjjenek be hullámok a kabinomba – mondta erélyesen

Margo. – Tönkremennek a ruháim.– Nem, nem – ingatta fejét a tiszt. – Hajón nincs hulla, egy se.– Nem arról beszélek! – kiáltott Margo. – Hullámok. Tudja… a víz.– Minden kabin hideg meleg folyó zuhany – jelentette ki

méltóságteljesen a tiszt. – És fürdő és éjszaki bár és tánc és bor és víz.– Szeretném, ha abbahagynád a vihogást, Larry, és segítenél – szólt

fojtottan mama, aki zsebkendője mögé menekült az élelmezési tisztfejét övező fokhagymaglória elől.

Larry összeszedte magát, és folyékony görögséggel (amimegörvendeztette az élelmezési tiszt honfiúi szívét) csakhamarkicsikarta az információt, miszerint a hajó nem süllyed, a kabinba nemhatolnak be a hullámok, és a kapitány értesült a lyuk keletkezéséértfelelős balesetről. Larry igen bölcsen ez utóbbi információt nemtovábbította mamának. Miközben mamát és Margót nyájas és illatozómodorban kabinjukba kísérte az élelmezési tiszt, mi követtükútmutatását, hogy hogyan juthatnánk el a bárba.

Amikor ráleltünk, szavunkat szegte a bámulat. Megszólalásig olyanvolt, mint a legsivárabb londoni klubok mahagónival bélelt társalgója.Irdatlan csokoládébarna bőrfotelok és kanapék tömték el dugig ahelyiséget, közéjük ékelve néhány arányos méretű pácolt tölgyfa asztal,üde színfoltként pedig a benaresi bazár rézcsöbreiben kornyadozóporos pálmafák. E temetkezési pompa közepén mikroszkopikustáncparkett szerénykedett; egyik oldalát aprócska bárpult szegélyezte,rajta válogatott palackok, a másik oldalon parányi emelvény, körülöttecserepes pálmák erdeje. Az emelvény közepén pedig, akár aborostyánba kövült legyek, három siralmas zenész, frakkban, celluloidingmellel és mintegy 1890-es divat szerinti övkendővel. Egyikük ásatag

39

pianínón és bombardonon játszott váltogatva, a másik virtuózmozdulatokkal nyekergette a hegedűt, a harmadik a doboknak meg aharsonának volt egyaránt művésze. Beléptünkkor e valószínűtlen trióépp Pikárdia rózsáit játszta a színüres teremnek.

– Nem bírom elviselni – nyögte Larry. – Ez nem hajó, hanem abournemouthi Cadena kávéház, vízre bocsátva. Mindannyiunkat azőrületbe kerget.

Larry szavai hallatán a banda véget vetett a zenének, és vezérükábrázata aranyfogú mosolyra nyílt. Vonójával intett két kollégájának, sazok is hajlongva, mosolyogva üdvözöltek. Mi sem maradhattunk elmögöttük: mély meghajlással viszonoztuk üdvözlésüket, majd abárpulthoz tolongtunk. A banda a hallgatóság tiszteletére újultbuzgalommal zendített Pikárdia rózsáira.

– Legyen szíves – szólt a piszkos kötényt viselő aprócska, aszottcsaposhoz Larry –, adjon nekem a létező legeslegnagyobb pohárbanouzót, ami remélhetőleg ledönt a lábamról.

A csapos diónyi képe felragyogott az idegen hangjára, aki nemcsakhogy a görög nyelvet bírja, de kellően dúskál az anyagi javakban, hogyekkora adag ouzót rendeljen.

– Amesszosz, kyrie – ragyogott. – Vízzel óhajtja vagy jéggel?– Egyetlen kockányi jéggel – rendelkezett Larry. – Csupán annyival,

hogy orcája elsápadjon.– Sajnálom, kyrie, nincs jegünk – mentegetőzött a csapos.Larry ajkát mély, hosszútűrő sóhaj hagyta el.– Ilyen társalgás – fordult hozzánk angolul – csakis Görögországban

képzelhető el. Az embernek azt az érzést kölcsönzi, hogy Csodaországbapottyant, és a csapos talán nem más, mint a Fakutya, álruhában.

– Vízzel, kyrie? – tudakolta a csapos, mert Larry hangjábólmegneszelte, hogy gáncs éri, nem dicséret.

– Vízzel – mondta megadóan és görögül Larry. – Kevés vízzel.A csapos a testes palackból, amely víztiszta ouzót tartalmazott,

kitöltött egy istenes adagot, majd a pirinyó mosogatóhoz lépett, és

40

vizet facsart a csapból. Az ouzó menten a hígított tej színét öltötte fel,és még a pult túloldalán is megcsapta orrunkat az ánizsillat.

– Uramfia, de jó erős – bólogatott elismerően Leslie. – Kérjük mi isugyanezt.

Rábólintottam. A csapos elénk rakta az italt, mi pedig emeltükpoharunkat.

– Éljen a kísértethajó, és minden bolond, aki a fedélzetéremerészkedik – szólt Larry, és jót kortyolt az ouzóból. A következőpillanatban olyan ívben köpte ki, ami egy haldokló bálnának isdicséretére vált volna, nyakát szorongatva hátratántorodott a pultnak,szeméből dőlt a könny.

– Pfuj! – hörögte. – Az átkozott hülye forró vizet tett bele!Görögök közt nevelkedvén nem volt ismeretlen számunkra

koronkénti sajátos magatartásuk, de hogy egy görög forró vizet töltsönnemzeti italukba, az, érzésünk szerint, még az ő különcködésiküszöbüket is meghaladta.

– Miért töltött forró vizet az ouzóba? – tudakolta harciasan Leslie.– Mert nincsen hideg vizünk – vonta fel a szemöldökét csodálkozva

a csapos: hogyhogy Leslie ezt az egyszerű logikai feladványt egymaganem tudta megoldani? – Ezért nincs jegünk. Most bocsátottak vízrebennünket, kyrie, ez az első utunk, s ezért van csupán meleg víz abárban.

– Ezt nem hiszem el – motyogta megtörten Larry. – Ezt egyszerűennem hiszem el. Frissiben vízre bocsátott hajó, és egy rohadt nagy lyukvan az oldalában, a bárban aggastyánok viktoriánus szalonzenekaranyekereg, és a csapból csak meleg víz folyik.

Ebben a pillanatban jelent meg mama, az izgatottság láthatójeleivel.

– Larry, beszélni akarok veled – pihegte.– Mit találtál? – nézett le rá Larry. – Jéghegyet a priccseden?– Csótány van a kabinban. Margo rádobott egy üveg kölnivizet, az

eltört, és most olyan szag van, mint a fodrásznál. És még a csótányt se

41

találta el – közölte mama.– Nos – válaszolt kimérten Larry –, örömmel hallom, hogy jól

szórakoztok. Talán hajts fel egy pohárka tűzforró ouzót, hogy méltónmegünnepeld kéjutazásunk nyitányát.

– Nem azért jöttem ide, hogy igyam.– Akkor talán azért, hogy kölnivízben áztatott csótányokról mesélj?

– kérdezte meglepetten Larry. – A témáid még a görögökét isfelülmúlják különcségben.

– Nem, Margo miatt jöttem – suttogta mama. – Bement atudodhova, és bennragadt.

– A tudodhova? Az meg micsoda?– A mosdó természetesen. Nagyon jól tudod, hogy mire gondolok.– Csak azt nem tudom, hogy mit vársz tőlem – mondta Larry. – Nem

vagyok vízvezetékszerelő.– Nem tud kimászni? – érdeklődött Leslie.– Nem – felelte mama. – Megpróbálta, de a tetején a lyuk nagyon

kicsi, az alján meg még kisebb.– De legalább vannak lyukak – mutatott rá Larry. – Tapasztalatom

szerint a görög mosdók igen légszegények, és így legalább a lyukakon áttáplálhatjuk is a hajóút során.

– Ne butáskodj, Larry – mérgelődött mama. – Tenned kell valamit.– Próbáljatok egy pénzdarabot illeszteni az ajtó résébe – ajánlotta

Leslie. – Néha azzal kinyílik.– Megpróbáltam – mondta mama. – Bedugtam egy lírát, de nem

működik.– Mert ez görög mosdó, és csak drachmát fogad el – magyarázta

Larry. – Miért nem próbálkoztál egy egyfontossal? Az átváltási árfolyamigen kedvező.

– Légy szíves, keress egy pincérnőt, hogy segítsen neki kijönni –mondta határozottan mama. – Időtlen idők óta bent van. Nemmaradhat ott egész éjszaka. Mi lesz, ha beveri a könyökét és elájul?Tudod, ahogy szokta. – Mamában felülkerekedett a borúlátás.

42

– A görög mosdók terén szerzett tapasztalataim alapján – közöltetudományosan Larry – az ember rendszerint már belépéskor elájul,nincs szükség rá, hogy beverje a könyökét.

– Az isten szerelmére, csinálj már valamit! – sikoltotta mama. – Csakállsz itt és iszol!

Vezetésével csakhamar megtaláltuk a szóban forgó helyiséget. Leslievette át az irányítást; belépett, és megrázta az ajtót.

– Én beszorul! Én angol! – sikított az ajtó mögül Margo. –Megkeresni pincérnő!

– Tudom, te hülye. Én vagyok az, Leslie – morogta édestestvére.– Eredj ki rögtön! Ez női mosdó! – háborgott Margo.– Ki akarsz jutni vagy nem? Ha igen, akkor fogd be a szád! – vágott

vissza harciasan Leslie.Eredménytelenül matatott az ajtóval, halk szitkozódás kíséretében.– Örülnék, ha nem használnál ilyen csúnya szavakat, kedves –

protestált mama. – Ne feledd, ez női illemhely.– Kell hogy legyen az ajtón belül egy kis bizgentyű, amit meg kell

húzni – zihálta Leslie. – Olyan reteszféle.– Húztam én mindent – vágott vissza ingerülten Margo. – Mit

gondolsz, mivel töltöttem az elmúlt órát?– Hát húzd meg újra – ajánlotta Leslie. – Én majd tolom.– Rendben van, húzom – pihegte Margo.Leslie előregörnyesztette bikaerős vállát, és az ajtónak vetette

magát.– Mintha csak a Folytassa-sorozatot látnám – merengett Larry az

ouzót szopogatva, amit gondosan magával hozott, s ami időközbenkihűlt. – Ha nem vigyázol, mindjárt újabb lék támad a hajón.

– Hiába – zihált Leslie. – Nagyon masszív. Keresni kell egy pincértvagy valakit…

És elindult, hogy felkutasson egy műszaki beállítottságú személyt.– Nem bánnám, ha sietnél – nyafogott Margo. – Szörnyen fülledt

idebent.

43

– El ne ájulj! – riadt meg mama. – Egyenletesen lélegezz!– És ne vágd be a könyöködet – fűzte hozzá Larry.– Ó, Larry, ne bosszants – mérgelődött mama. – Miért nem tudsz

értelmesen viselkedni?– Hozzak neki egy pohárka friss meleg ouzót? Becsúsztathatnánk az

ajtó alatt – ajánlotta a segítőkész testvér.Mama haragjától csupán Leslie érkezése mentette meg: egy

marionettfigurára emlékeztető, gyászos képű emberkét cipelt magával.– Hölgyek mindig így csinál – magyarázta mamának az emberke, és

sokatmondón vonogatta vállát. – Mindig megfog magukat. Énmegmutat. Könnyű. Hölgyek sohasem tanul.

Az ajtóhoz lépett, egy pillanatig mesterkedett, s íme: az ajtó kitárult.– Hála istennek! – rebegte mama, mikor Margo megjelent az

ajtónyílásban. De mielőtt visszatérhetett volna családja kebelébe, azemberke tiltón felemelte kezét.

– Vissza! – parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. – Énmegtanít.

Mielőtt egy értelmes mozdulat kitelt volna tőlünk, az emberke márvissza is lökte Margót a vécébe, és becsapta kettejük mögött az ajtót.

– Mi volt ez? – hüledezett mama. – Mit művel az az ember!? Larry,csinálj már valamit.

– Semmi baj, mama – kiabált ki Margo. – Csak megmutatja, hogy kellcsinálni.

– Mit hogy kell csinálni? – rémüldözött mama.Hosszú, vészjósló csend, amit hamarosan görög szitkok özöne tört

meg.– Margo, azonnal gyere ki onnan! – rendelkezett érthető

riadalommal mama.– Nem tudok! – siránkozott Margo. – Bezárkózott velem!– Undorító ember! Pofozd meg, kedves, pofozd meg! – kiabálta

parancsnoki szigorral mama. – Larry, eredj, hívd a kapitányt!– Mármint ő se tudja kinyitni az ajtót – pontosított bentről Margo.

44

– Kérem, megkeres étkezési tiszt – jajongott az emberke. – Étkezésitiszt kinyit ajtót.

– Hol találjuk meg? – tudakolta Leslie.– Nevetséges! – mérgelődött mama. – Nincs semmi bajod, kedves?

Igyekezz távol tartani magadtól!– Étkezési tiszt étkezési iroda, előfedélzet! – rikoltotta a fogoly.Aki nem ismeri a görögök vérmérsékletét és sajátos adottságukat

egy merőben hétköznapi helyzet olyatén agyonbonyolítására, hogy azangolszász elme attól kizökken, az hihetetlennek tarthatná a következőjelenetet. Mi ismerjük a görögöket, és mi is hihetetlennek tartottuk.Leslie visszatért az élelmezési tiszttel, aki nemcsak hogyfokhagymaaromával dúsította a női mosdó légkörét, de gyorsegymásutánban fejezte ki elismerését Larrynek, mert ouzót iszik, Leslie-nek pedig a görög kiejtéséért, füle mögül előhúzott egy szép szálszegfűt, és engesztelő áldozatként átnyújtotta mamának, majd olyheves szitoközönt zúdított a nővéremmel bezárkózott szerencsétlenemberkére, hogy azt vártuk volna, menten megolvad tőle a tömör acél.Nekirohant az ajtónak, öklével dobolt rajta, több ízben belerúgott.Azután mamához fordult, és meghajolt.

– Madám – mosolygott – nem ijedez. Leánya mint szűzbiztonságban.

Ezt mama nem egészen értette. Hozzám fordult magyarázatért,ugyanis Larry, a hasonló helyzetek virtuóza, visszatért a bárba, továbbiitalokért. Szerintem arra gondol az élelmezési tiszt, mondtam, hogyMargo olyan biztonságban van, mint egy ártatlan hajadon.

– Nem hinném, hogy erre gondolt – mondta gyanakodva mama. –Hiszen két gyereke van.

Már-már én is úgy éreztem, kicsúszik a lábam alól a talaj, mintmindig, ha az ember görögökkel bocsátkozik társalgásba. Épp mélylélegzetet vettem, hogy részletesen elmagyarázhassam a dolgokkörnyülállását mamának, amikor szerencsére megjelent három utastárs:nagydarab, dús keblű, vastag lábú parasztasszonyok, fejlett bajusszal, a

45

kelleténél három számmal kisebb fekete barhendruhában, egyenlőarányban árasztva fokhagyma-, pacsuli- és izzadságszagot. Mama ésénközöttem befurakodtak a mosdóba. Amikor megpillantották azélelmezési tisztet, aki akkor is táncot járt mérgében és az ajtón dobolt,megtorpantak, mint az ütközetet szimatoló harci mén.

Minden más nemzet leánya hevesen sérelmezte volna az élelmezésitiszt jelenlétét a nőiség e felszentelt csarnokában, hát még az enyémet,mint idegenét – ám ez az, amiben a görögök oly szívet melengetőnkülönböznek minden egyéb nációtól. Egyetlen pillantással felmérték,hogy itt HELYZET van, csupa nagybetűvel, és ez minden görög szívneknektár és ambrózia. Három férfi jelenléte (ha a Margóval bezárkózottláthatatlan példányt is számítjuk) a női mosdóban – bakfitty egyHELYZEThez képest.

Szemük villogott, bajszuk megremegett, s tömör, elevenhústoronyként zárkóztak fel az élelmezési tiszt körül, és magyarázatotköveteltek. A női mosdó hőmérséklete mintegy negyven fokraemelkedett, a hangorkántól zúgott a fejünk, mintha csak vashordóbantolmácsolnák a Walkürök lovaglásának zajosabb részleteit.

46

Minekutána a profi birkózókat megszégyenítő termetű háromamazon kicsikarta az elgyötört élelmezési tisztből a HELYZET elemeit,karmazsin körmű lapáttenyerükkel elsöpörték az útból, felemeltékszoknyájukat, és fülsiketítő – Hoppá! Hoppá! – kiáltásokkalmegrohamozták az illemhely ajtaját. Egyesített súlyuk három-négymázsára rúghatott, ám az edzett ajtó ellenállt, és a három amazonvégtagok kusza szövevényében hemperedett a padlóra. Néminehézséggel talpra vergődtek, majd egymás között megtanácskozták, milenne legcélszerűbb módja az ajtó ostromának.

Egyikük – hármójuk közül a pillesúlyú – tettleg mutatta be azelképzelése szerinti ideális módszert egy másik vécéajtón. Sajnálatosmódon ez nem volt elreteszelve, következésképpen a hölgyrekordsebességgel bezúdult, és csúf zúzódást szenvedett a combján,amikor teljes erővel karambolozott a vécécsészével. Ezzel ugyan nemsikerült tételét igazolnia, de a kudarcot nem vette a szívére, kiváltképpmert ebben a pillanatban ért vissza Larry, nyomában pedig a csapos,egy tálcán teli poharakkal.

Egy darabig kellemes hangulatban iszogattunk, felköszöntöttükegymást, megtudakoltuk, házasok vagyunk-e és gyermekeinknek mennyia száma. A HELYZET új színnel gazdagodott, amikor megérkezett Leslieegy, a hajóácsnak bizonyuló férfiúval. Feledtük italunkat, s ki-kikifejtette elméletét az ácsnak, aki a szakember gőgjével kivétel nélkülvalamennyit elvetette. Majd egy bűvész mozdulatával felgyűrtezubbonya ujját, s megközelítette az ajtót. Síri csend. Az ács elővarázsoltegy miniatűr csavarhúzót, és egy miniatűr lyukba illesztette. Egykattanás – kiből-kiből kitört az elragadtatás sóhaja és az ajtó feltárult!A bűvész hátralépett, és széttárta karját.

Az első emberke és Margo úgy bukkant elő, mint a kalkuttai FeketeLyuk életben maradottai. A szegény kis embert az élelmezési tisztmenten nyakon ragadta, rázta, mint a rongyot, és közben szitkot-átkotzúdított reá. Ekkor azonban az ács követelte magának a színpadot.Végtére is az ajtót ő nyitotta ki. Áhítattal csüggtünk szaván, ő pedig

47

fennkölt előadásban ecsetelte a zárak ravasz mechanizmusát általában,s ezét a zárét különösen. Felhajtott egy ouzót, és nagy lendülettellovagolta vesszőparipáját – a zárakat. Kicsiny csavarhúzóval vagyhajtűvel, görbe szeggel, sőt akár egy plasztiklemezkével bármilyen záratkinyit. Kézen fogta az első emberkét meg az élelmezési tisztet, s mint azáldozati bárányokat, bevezette őket a vécébe. Mielőtt megfékezhettükvolna, becsapta hármójuk mögött az ajtót. Családom és a háromamazon visszafojtott lélegzettel várakozott. Bentről különös kaparászásés kattogás hallatszott, majd sokáig semmi. A csendet trágárságoközöne követte az élelmezési tiszt és a pincér szájából, a hangzavarba azárszakértő zavaros magyarázkodása elegyedett. A hangfüggöny leplealatt lopva elosontunk, a három amazon pedig újabb ostromragyürkőzött.

Így végződött a frissen vízre bocsátott hajó első útjának elsőjelenete.

Boruljon fátyol családom növekvő ingerlékenységére az estfolyamán, amikor is holmi sajátosan görög protokolláris előírás folytána vacsorát nem szolgálhatták fel, míg az élelmezési tisztet szabadlábranem helyezik. Ez pedig jó időbe telt, mivel az ajtó ellen elkövetetttámadássorozat jóvátehetetlen kárt okozott a zárban, s meg kellettvárni, míg a fedélzetmester előkerül a partról – ahol alkalmasint vígmulatozással űzi bánatát –, és átfűrészeli a zsanérokat. Idővel eluntuk avárakozást, kimentünk a partra, bekaptunk valamit, majd felzaklatottlelkiállapotban tértünk vissza kabinunkba.

Másnap azzal a feltett szándékkal mentünk le az étterembe, hogyreggelizni fogunk. Az eltelt évek irgalmasan eltörölték emlékeinket agörög konyhaművészet hétköznapjairól. Vannak természetesenGörögországban is helyek, ahol jó a konyha, de ezeket nem csekélyfáradság és idő felkutatni, mert ritkák, akár az unikornis.Görögországban megterem a jó konyhának szinte minden kelléke, ámlakosai általában oly buzgón vitatkoznak, hogy nem jut idejük akonyhaművészet magasabb csúcsait ostromolni.

48

Az étterem négy ifjú pincére sem volt kivétel: szüntelen és zajoshadat viseltek egymás ellen, akár egy ízesebb falaton marakodó dühösszarkanyáj. A helyiség díszítése, ha ez a kifejezés nem túlságosan erős, abárét negélyezte – mely utóbbit egyébként, mint megtudtuk, hajószertenájtklúbként emlegetik. Az uralkodó anyag: pácolt tölgyfa. Arézvereteket a ragyogás iránti felületes érdeklődéssel kezelték, azasztalokat borító törtfehér abroszokat hajdani foltok megannyikísértete lepte, amit holmi távoli pireuszi mosodának nem sikerültkiűznie. Mama loppal, de eltökélten zsebkendőjével törölgette meg azevőeszközt, s minket is erre buzdított. Minthogy rajtunk kívül, úgylátszik, egyetlen vendég sem áhítozott reggelire, a pincérek nem láttákokát, hogy abbahagyják civódásukat, míg Larry, kifogyva a béketűrésből,el nem ugatta magát: – Se parakalo! – méghozzá olyan hangerővel, hogymama ijedtében kést-villát-kanalat leejtett a földre. A kakofónia egycsapásra elnémult, s a pincérek illő alázattal vették körül asztalunkat.Mama, nagy örömére, felfedezte, hogy egyikük, egy lekötelező modorúifjú, némi időt töltött Ausztráliában, és köszönő viszonyban van azangol nyelvvel.

– Nos – vetett mama sugárzó mosolyt pártfogoltjára –, először isszeretnék egy nagy kanna finom, forró teát. Gondoskodjék róla, hogy akannát melegítsék meg, a víz forrjon, és hogy ne olyan borzasztózacskós teát használjanak.

– Ami az embert a Brahmaputrára emlékezteti, kolerajárvány után –fűzte hozzá Larry.

– Larry, kedves, reggelinél ülünk! – figyelmeztette mama, majd isméta pincérhez fordult: – Utána pedig grillezett paradicsomot kérek,pirítóson.

Várakozásteljesen dőltünk hátra székünkön. Mamából hosszú évektapasztalata sem ölte ki a szánandó reményt, hogy egy nap mégiscsaktalál egy görögöt, aki megérti, mit kér. Mint várható volt, a pincérelengedte füle mellett mamának a teára vonatkozó kikötéseit. A teaugyebár zacskóban terem, s az ember ne avatkozzék a természet

49

dolgába, mert iszonyú következményekkel számolhat, vélte ő. Ámráadásul mama bonyodalmat vitt a pincér életébe: számára ismeretleneledelt óhajt.

– Gill-edzett paradicsom? – tudakolta idegesen. – Mi az?– Gilledzett paradicsom – visszhangozta mama. – Akarom mondani,

grillezett paradicsom. Hiszen tudja, grillezett paradicsom, pirítóson.A pincér az egyetlen épeszű szóba kapaszkodott: pirítós.– Madám kér pirítós – jelentette ki határozottan, mint aki nem tűri,

hogy mama letérjen az igaz útról. – Pirítós és tea.De mama sem hagyta magát. – És paradicsom. Gril-le-zett

paradicsom – szótagolta.A pincér homlokán verítékcsöppek ütköztek ki.– Gill-edzett paradicsom micsoda, madám? – zárta a kört.Mi közben halkan megrendeltük reggelinket, és kényelmesen

hátradőlve figyeltük, mint bocsátkozik mama a csatába.– Nos – magyarázta –, hiszen tudja, paradicsom… az a kerek piros

dolog. Olyan, mint az alma. Nem is; mint a szilva.– Madám kér szilvát? – kérdezte tanácstalanul a fiú.– Nem, nem, paradicsomot – magyarázta mama. – Hiszen a

paradicsomot csak ismeri?!A görög ifjú borús arca felderült. Madám paradicsomot kíván.– Igen, madám – felelte mosolyogva.– No látja! – diadalmaskodott mama. – Tehát akkor: grillezett

paradicsomot, pirítóson.– Igen, madám – hajtott fejet kötelességtudóan a pincér, és a

sarokba vonult, hogy megtanácskozza a dolgot az élelmezési tiszttel.A görög testbeszéd híres kifejezőkészségéről. Figyeltük a mama háta

mögött zajló pantomimot a pincér és az élelmezési tiszt között. Azutóbbi nyilván félreérthetetlen modorban közölte beosztottjával, hogyha nem tudja, mi az a grillezett paradicsom, menjen és tudakolja meg. Ajobb sorsra érdemes pincér ismét visszatért a színre.

– Madám – kérdezte gyászosan –, hogyan csinálják gill-edzett?

50

Mama mindeddig abban a hitben ringatta magát, hogy sikerültáttörnie a görög védvonalat. Most egyszeriben kiszállt belőle a szusz.

– Mi az a gill-edzett? – kérdezte a pincért. – Nem tudok görögül.A pincérnek leesett az álla. Végtére is az ötlet eredendően

madámtól származik. Igazán nem szép tőle, hogy most rá akarja hárítania felelősséget. Madám „gill-ed-zettet” kért; ha maga sem tudja, mi az agill-edzett, hát ki az ördög tudhatja?

– Madám paradicsomot kér – kezdte elölről az egészet.– Pirítóson – egészítette ki mama.A pincér rosszkedvűen odébbállt, és újabb szóváltásba keveredett

az élelmezési tiszttel, aki végül zordonul kiküldte a konyhába.– Igazán… – mélázott mama – az ember abból tudja, hogy megint

Görögországban van, mert képtelenség elérni, hogy valamit rendesenelkészítsenek.

Vártuk a következő menetet. Görögországban az az alapszabály,hogy az ember elvárja, hogy minden vakvágányra fusson, aztán akár így,akár úgy, élvezze az eredményt.

Hosszú szünet után visszatért a pincér, hozta, amit rendeltünk,mama elé pedig lezöttyentett egy kanna teát, meg egy tányért, amelyenegy darab kenyér és két félbevágott nyers paradicsom szerénykedett.

– De én nem ezt rendeltem – panaszolta mama.– A paradicsomnyers, ez pedig kenyér.

– Paradicsom – mondta konokul a fiú. – Madám paradicsomt kér.– De grillezve – protestált mama. – Tudja, megsütve.A fiú bámult, mint borjú az új kapura.– Ide figyeljen – veselkedett megint neki mama, mintha

hülyegyereknek magyarázna –, előbb elkészíti a pirítóst, érti? A pirítóst.– Igen – felelt lehangoltan a fiú.– Helyes – bólintott mama. – Aztán a pirítósra ráteszi a

paradicsomot, és grillezi. Érti már?– Igen, madám. Ezt nem kéri? – mutatott a kenyérre meg a

paradicsomra.

51

– Így nem – mondta mama. – Grillezve.A fiú elballagott a tányérral, és újabb eszmecserébe kezdett az

élelmezési tiszttel, akit azonban most megzavart nyugalmában egyrakomány görög utas, közöttük a mi amazonjaink, és mindőjükfigyelmet követelt.

Lenyűgözve bámultuk, amint a pincér leteszi a tányértparadicsomostul, kenyerestül egy asztalra, majd a bonyolult trükkrekészülő bűvész mozdulatával széttereget egy szalvétát. Hipnotizálttekintetünk magára vonta mama és Margo figyelmét, s még éppidejében fordultak hátra, hogy meglássák, amint a pincér a kenyeretmeg a paradicsomot gondosan a szalvéta közepére helyezi.

– Mi a csudát művel? – bámult mama.– Holmi ógörög szertartást celebrál – magyarázta Larry.A pincér most összehajtogatta a szalvétát, kenyerestül,

paradicsomostul, és útnak indult.– Így akarja elém tálalni? – ámult mama.Lenyűgözve bámultuk, amint ünnepélyesen átkel az éttermen, s

terhét a középen álló nagy olajkályhára helyezi. Tavasz volt ugyan, de azidő csípős, hát begyújtották a kályhát; valósággal izzott, és kellemesmeleget árasztott. Bizonyára mindnyájunk fejében motoszkált a gyanú,hogy a pincér mire készül, de ésszel nem bírtuk felfogni, hogy ilyenakció lehetséges. Ámuló szemünk előtt a szalvétát, kenyerestül-paradicsomostul óvatosan a kályha izzó tetejére helyezte, azutánhátralépett, és figyelt. Egy pillanatnyi szünet – majd a szalvéta lángralobbant, s jóformán azonnal követte példáját a kenyér. A pincértmegriasztotta a konyhaművészetnek ez az újszerű fortélya; nem éppentalálékonyan felragadott egy közeli asztalról egy másik szalvétát, scsillapítandó a tűzvészt, rádobta a kályha tetejére. Mi semtermészetesebb, mint hogy ez a szalvéta is tüzet fogott.

– Nem ismerem ezt a görög csemegét – mélázott Larry –, deínycsiklandónak látszik, és ráadásul szinte az asztalnál készítik el.

– Az a fiú megőrült! – kiáltott fel mama.

52

– Remélem, mindezek után nem fogod elfogyasztani, amit feltálal –aggodalmaskodott Margo. – Nem látszik valami higiénikusnak.

– Ez a paradicsom elkészítésének egyetlen igazán pikáns módja –magyarázta Larry. – És gondold csak el, micsoda fergeteges mulatságlesz utána kipiszkálni a fogadból az égett szalvétadarabokat.

– Ne légy undorító, Larry – protestált mama. – Annyi biztos, hogyezt meg nem eszem.

Még két pincér csatlakozott az elsőhöz, és hárman egyesült erővel,szalvétákkal csapkodták a lángokat. Paradicsom- és lángolópirítósdarabok szálltak a szélrózsa minden irányába, s válogatás nélküllandoltak asztalokon, vendégeken. Egyik előző esti amazonunkat képentalálta egy jókora adag lottyadt paradicsom, egy idős úrhoz pedig, akiépphogy letelepedett, egy darab lángoló pirítós úgy szögezte hozzá anyakkendőjét, mint holmi tűzforróra hevített indián nyílvessző. Akonyhából felmerülő élelmezési tiszt egyetlen pillantással felmérte ahelyzetet. Felragadott egy kancsó vizet, előrerohant, és a kályhárazúdította. A lángokat sikeresen kioltotta, de ráadásul gőzfelhőbeburkolta a közelebbi asztalokat, s a fellegek lassan ráterültek azétteremre, paradicsom, égett kenyér és megperzselt szalvéta illatelegyéthordozva.

– Csukott szemmel meg se lehet különböztetni a minestrone

53

szagától – állapította meg Larry. – Igazán, mama, annyit törte magát aza szegény fiú, illenék legalább megkóstolnod az alkotását.

– Ne nevettesd ki magad, Larry! – kiáltott fel mama. – Itt mindenkiőrült!

– Dehogyis – rázta meg a fejét Leslie. – Itt mindenki görög.– Rokon értelmű szavak – szögezte le Larry.Az egyik pincér ekkor ismeretlen okból püfölni kezdett egy másikat,

az élelmezési tiszt pedig hajtókájánál fogva rázta az előbbi pincért, ésüvöltözött vele. A jelenetet a környező asztaloktól származó harsányméltatlankodás és dühkitörések élénkítették. Lenyűgöző volt figyelni afenyegető mozdulatokat, a lökdösődést, a fantáziadús szitkokat, demint minden jó dolog, idővel ez is véget ért, amennyiben az élelmezésitiszt nyakon vágta az első pincért, mire az letépte hivatala jelvényét:piszkos fehér kabátját, és az élelmezési tiszhez hajította, az pedig legottvissza, a pincért meg kiparancsolta az étteremből. Majd kurtánutasította a többi pincért, hogy takarítsák fel a mocskot, s miközbenközeledett felénk, csitítgató-békítgető zörejeket hallatott. Asztalunkhozérve megállt, teljes magasságában felegyenesedett, gomblyukábólkihúzta az aznapi friss szegfűt, és mama bal kezébe nyomta, a jobbjátpedig megragadta és csókkal illette.

– Madám – szólt –, megbocsát. Mi nem tudunk adni önnek grillesparadicsom. Bármit kíván, igen, grilles paradicsom, nem.

– Miért nem? – kérdezte Larry, akinek fúrta az oldalát a kíváncsiság.– Mert a grill a konyhában elromlott. Mivel – tette hozzá

magyarázatul – ez első utunk.– Én inkább utolsó útnak vélném – jegyezte meg Leslie.– Mondja csak – érdeklődött Larry –, miért próbált az a pincér a

kályhán grillezni?– Az a fiú igen ostoba – magyarázta az élelmezési tiszt. – Nekünk

csak gyakorlott személyzetünk van. Őt szétszerelik Pireuszban.– Hogyan szerelnek szét egy pincért? – tudakolta nagy érdeklődéssel

Larry.

54

– Larry kedves, az élelmezési tiszt igen elfoglalt ember, netartóztassuk – szólt közbe sietősen mama. – Csak egy főtt tojást kérek.

– Köszönöm – hajtott fejet méltóságteljesen az élelmezési tiszt, éseltűnt a konyhában.

– A helyedben beértem volna nyers paradicsommal – mondta Larry.– Láttad, mit műveltek a grillezett paradicsommal. Hátborzongató agondolat, mit művelhetnek a főtt tojással.

– Csacsiság, Larry – legyintett mama. – Főtt tojást aztán igazánsemmivel sem lehet elrontani.

Mekkora tévedés! Amikor a tojás megérkezett (kettő volt; tíz percelteltével tették mama elé), nemcsak hogy keménynek bizonyult, degondosan megfosztották héjától gyengéd, ám mosdatlan kezek.

– Tessék! – kiáltott fel Larry. – Micsoda pazar lakoma! Keményrefőzve, tele ujjlenyomatokkal, hogy Sherlock Holmes szíve isörömmámorban úszna!

Mama kénytelen volt e madári eredetű sajátos ereklyéket atáskájába rejteni, majd reggeli után gyorsan a tengerbe dobta, amikormeggyőződött róla, hogy nem látja senki – mivel, mint közölte, nemakarta senkinek az érzékenységét megsérteni.

– Egyetlen dolog szól a javukra – mondta Larry, miközben nézte,amint mama a habokba szórja a tojást. – Három nap kizárólag tűzforróouzón, és mire partra szállunk, olyan karcsúak leszünk, mint a nádszál, solyan virágos kedvben, hogy Bacchus is megirigyelne.

De ebben is tévedett.Az esti étkezés, görög mércével mérve, szinte epikureus lakomának

minősült. Három fogásból állt; az első, hors-d'oeuvre lévén,szántszándékkal volt hideg, a másik kettő pedig azért, mert hidegtányéron szolgálták fel, a pincérek közötti szokásos szóváltáskíséretében. Mindazonáltal valamennyi fogás ehetőnek bizonyult, és azegyetlen bonyodalmat Margo okozta, amikor az hors-d'oeuvre-jébenfelfedezte egy tintahalbébi szemét. Oktalan módon túlságosan sokpalack domestikának néztünk a fenekére, és ingatagon, ám az emberiség

55

iránti jóindulattal eltelve keltünk fel az asztaltól.– Önök mennek nájtklúb? – kérdezte az élelmezési tiszt, miközben

hajlongva kikísért.Larryt felvillanyozta az idea. – Miért ne? Menjünk, rendezzünk orgiát

a pálmaligetben. Mama, emlékszel még, hogyan járják a négyest?– Nem fogok magamból spektákulumot csinálni! – vágott vissza

méltóságteljesen mama. – Megiszom egy kávét, és talán egy gyűszűnyibrandyt.

– Vessük hát magunkat a nájtklúb pálmákkal borított fertőjébe! –szónokolt Larry, és kissé bizonytalan irányzékkal terelgette mamát afedélzeten. – Hol ópiummámorban vonagló bajadérok karja vár!Hoztunk magunkkal ékkövet Margo köldökére?

Míg mi a vacsoránál ejtőztünk, a nájtklúbban pezsgett az élet.Három amazonunk s még jó néhány válogatott utas egy bécsi valcerütemeire tülekedett helyért a miniatűr táncparketten, mint avonóhálóban vergődő halak. Noha valamennyi fényűzően kényelmetlenszék és szófa és asztal foglaltnak látszott, hátunk mögül felbukkant egybuzgó pincér, és a díszhelyen fényárban úszó legeslegfeltűnőbbasztalhoz vezetett. Mint riadalommal elegy csüggedéssel értesültünk, ahelyet kizárólag nekünk tartotta fenn a kapitány. Épp protestálnikezdtünk, hogy jó nekünk egy homályba rejtőző asztal, amikorbalszerencsénkre megjelent maga a kapitány – az a fajta igen fekete,romantikusan olvatag görög, aki enyhén hízásra hajlamos, ám alevanteiek sajátos módján azt a benyomást kelti, hogy ettől csak mégvonzóbb és csábítóbb.

– Madám – szólt, mintha cikornyás bókot mondana –, el vagyokbűvölve, hogy kegyedet és gyönyörű testvérhúgát hajónk első útján afedélzeten üdvözölhetjük.

Ha tudta volna a kapitány, hogy ez a megjegyzés kétélű sértést rejt!Mama menten az általa sötét gyanakvással „az a fajta férfi”-nak titulálttípusba sorolta, míg a vak is láthatta, hogy Margo, bár kedveli mamát,némi különbséget érez anyánk hetvenegynéhány nyara meg a maga jól

56

konzervált harmincassága között. A kapitány sorsa egy hajszálonfüggött, aztán mama elhatározta, hogy megbocsát, végtére külföldiszegény, Margo pedig úgy döntött: nincs harag, hiszen ha jólmegnézzük, a kapitány egészen jóképű férfi. Leslie gyanakodvaszemlélte; nyilván úgy érezte, hogy a hajó előrészén tátongó lyuktanúsága szerint kapitányunk navigációs tudományának meglehetősenalacsony a színvonala. Larry az ittasságnak abba a jóindulatústádiumába érkezett, amelyben mindenki elviselhetőnek látszik.

A kapitány egy hivatásos főpincér lefegyverző modorában rendezettel bennünket az asztal körül, ő maga mama és Margo közé telepedett,és sugárzó mosolyt vetett ránk; aranyfogazata mint megannyiszentjánosbogár csillogott sötét arcában. Italt rendeltmindannyiunknak, majd mama elszörnyedésére őt kérte fel az elsőtáncra.

– Jaj ne! – protestált mama. – Táncos napjaim sajnos márlealkonyultak. Az ilyesmi a leányomnak való.

– De madám – rimánkodott a kapitány –, kegyed a vendégem.Kegyednek táncolni kell! – Oly parancsoló volt a modora, hogymeglepetésünkre mama – akár a menyét által hipnotizált nyúl – felkeltés engedelmesen hagyta magát a táncparkettre vezetni.

– De hiszen mama azóta nem táncolt, hogy apaezerkilencszázhuszonhatban meghalt – hápogott Margo.

– Megőrült – bólintott komoran Leslie. – Szívrohamot kap, és atengerbe kell temetnünk.

Mama azonban egyáltalán nem óhajtott a tengerbe temetkezni.Ideje java részét általában azzal töltötte, hogy megfelelő temetkezésimódot igyekezett kiötölni, de a tenger nem szerepelt a tippjei között.

– Sokkal valószínűbb, hogy agyontapossa a három nőnemű elefántközül valamelyik – jegyezte meg Larry. – Életveszélyes arra a parkettremerészkedni. Akár az őskeresztények az arénában a vadállatok között.

A táncparkett valóban oly zsúfolt volt, hogy a párok dermedtlassúsággal kerengtek. A kapitány faltörő kosként alkalmazta mamát, és

57

hála széles vállának, sikerült beküzdenie magát a tömör húsfalba, smama meg ő immár bent voltak a közepében. Mamát, hála aprócskatermetének, egyáltalán nem láttuk, de néha-néha felvillant a kapitányarca és csillogó fogazata. Végre elhaltak a Mesél a bécsi erdő utolsóábrándos ütemei, és a lihegő, pihegő, verejtékező táncosok elhagyták aparkettet. A gyűrött és szederjes arcú mamát valósággal ölben hoztavissza asztalunkhoz a sugárzó kapitány. Mama a székére roskadt, levegőután kapkodott, és zsebkendőjével legyezgette magát.

– A valcer igen finom tánc – jelentette ki a kapitány, és jót húzottouzójából.– Nemcsak finom tánc, de kitűnő testgyakorlás.

Szemmel láthatólag elkerülte figyelmét a tény, hogy a pihegő, lilaarcú mama nagyjából olyan képet nyújt, mintha az imént randevúzottvolna King Konggal.

Most Margo került sorra, de fürgébb lábú és fiatalabb lévén,kevésbé törődötten került ki az ütközetből.

Amikor visszatért, mama túláradó udvariassággal köszönte meg akapitánynak vendégszeretetét, de úgy vélte, most már ideje lefeküdni,mert megerőltető nap áll mögötte. (Valójában a napot takaróbabugyolálva töltötte egy rozoga fekvőszékben, csak a hideg szélre és aháborgó tengerre volt panasza.) Így tehát méltóságteljesenvisszavonult, Leslie kísérte a kabinjába. Mire Leslie visszatért, Margo,bevetve kétségtelen bájait, meggyőzte a kapitányt, hogy ámbátortestedzéshez kiválóan alkalmas kísérőzene a bécsi keringő, ám mindenmagára kicsit is adó görög hajó (hát még közvetlenül vízre bocsátásaután!) köteles adózni a nemzeti táncaiban megnyilvánuló görögkulturális örökségnek. A kapitányt magával ragadta Margo is, aprogrambeszéd is, és mire hozzáedződtünk volna a gondolathoz, őmáris kezébe vette a görög nemzeti örökség ügyét. Átcsörtetett azaggastyánegyütteshez, és harsányan tudakolta, milyen szép, ódonkulturális görög dallamot ismernek. Parasztdalokat. Népdalokat.Dallamokat, amelyekben Görögország minden csodája zeng,dallamokat, amelyekben a görög nép hősi tartása visszhangzik,

58

történelmének megrendítő pátosza, építészetének szépsége,mondavilágának finom árnyalatai, az isteni fény, amely egykor a világélén lobogott, dallamok, amelyek felidézik Platónt, Szókratészt, a görögmúlt, jelen és jövő minden dicsőségét.

A hegedűs közölte, hogy egyetlen ilyen dallamot ismernek,mégpedig azt, hogy Vasárnap soha.

Kevés embert láttam oly veszedelmesen a gutaütés peremén, mintakkor és ott a kapitányt. Haléntékán dobolt az ér, sarkon fordult, karjátfelvetette, és az egybegyűltekhez intézte szózatát. Hallott-e valaha isvalaki, így a szónoki kérdés, görög zenekarról, amely nem ismer egyetlengörög dallamot?

– Ummmmm – morajlott a tömeg, mint minden tömeg, ha olyankérdésre kellene válaszolnia, amit nem ért igazán.

– Hívják az első tisztet! – bömbölt a kapitány. – Hol van JanniPapadopoulosz?

Ahogy ott állt a táncparkett közepén, kezét ökölbe szorítva,aranyfogát vicsorítva, fenyegető képe láttán a pincérek ijedtenrebbentek szét az első tiszt keresésére. Az hamarosan meg is jelent, éslerítt róla a rettegés – láthatólag attól tartott, hogy újabb lyuk támadt ahajó oldalán.

– Papadopoulosz! – vicsorgott a kapitány. – Kulturálisörökségünknek talán nem színe-java a görög dallamkincs?

– Dehogyisnem – engedett fel Papadopoulosz, hiszen ezek szerintnem kell attól tartania, hogy veszélyben forog az állása.

– Akkor hát miért nem tájékoztatott – vetett rá megsemmisítőpillantást a kapitány –, hogy ez a banda egyetlen görög dallamot semismer?!

– Dehogyisnem! – mondta erre az első tiszt.– Dehogyis! – vágott vissza a kapitány.– De hiszen én hallottam, amint játszották – protestált az első tiszt.– Mit játszottak? – tudakolta vészjóslóan a kapitány.– Vasárnap soha! – vágta ki diadalmasan az első tiszt.

59

Az „ürülék” szó görög megfelelője roppant alkalmasan köphető,felborzolt kedélyek csillapítására.

– Scata! Scata! – fröcsögött a kapitány. – Vasárnap soha?! Köpök rá!Én Görögország kulturális örökségét kérdem, maga meg a fejemhez vágegy nótát egy putanáról?! Egy rosszféléről?! Ez örökség? Ez kultúra? Ez…ez… ez szükséges?!…

– A legénységnek szüksége van putanákra – mutatott rá az első tiszt.– Ami engem illet, én boldog házasságban élek…

– Nem akarok putanákról hallani – vicsorgott a kapitány. – Nincssenki ezen a hajón, aki igazi görög dallamokat tud játszani?

– Nos… – gondolkodott el az első tiszt –, ott van a villanyszerelő,Taki, neki van bouzoukija, és úgy tudom, az egyik gépész játszikgitáron…

– Ide velük! – bömbölte a kapitány. – Ide mindenkivel, aki görögdalokat tud játszani!

– És mi van, ha mind tudnak? – kérdezte az első tiszt, egy ember,akinek semmi érzéke a szimbolizmushoz. – Ki fogja akkor kezelni ahajót?

– Ide velük, maga idióta – vicsorgott oly hevesen a kapitány, hogy azelső tiszt elsápadt belé, és sürgősen elpárolgott.

Minekutána a kapitány bizonyította fensőbbségét, jó kedélyehelyreállt. Csillogva-villogva tért vissza az asztalhoz, és újabb italokatrendelt. Csakhamar felkecmergett a hajó mélyéből egy vegyesgyülekezet, többségük félig öltözötten, s cipeltek magukkal összesenhárom bouzoukit, egy fuvolát és két gitárt. Sőt egy harmonikás is akadt.A kapitány megörült, de a harmonikást, a szegény ember láthatóbánatára, elbocsátotta.

– De kapitány úr – tiltakozott –, én nagyon szépen játszom.– Ez nem görög hangszer – jelentette ki zordonul a kapitány. –

Hanem olasz. Maga szerint talán az Akropoliszt talján hangszerekkíséretével emeltük?!

– De én gyönyörűen játszom – kötötte az ebet a harmonikás. – Még

60

azt is tudom, hogy Vasárnap soha!Szerencsére az első tiszt sürgősen kitoloncolta a nájtklúbból, mielőtt

a kapitány tettlegességre ragadtatta volna magát.Az est hátralevő része pompás kedélyben zajlott, csupán apróbb

balesetek ejtettek makulát a kulturális vigadozás hangulatán. Leslie-bebeleállt a lumbágó, amikor a levegőbe ugorva próbálta a sarkátcsapkodni a megerőltető hoszapiko szabvány stílusában, Larry pedigkificamította a bokáját, mert elcsúszott néhány dinnyemagon, amitvalaki gondosan elhelyezett a táncparketten. Hasonló, noha súlyosabbbalvégzet érte a csapost, aki megkísérelt a fejére tett pohár – szerinte –vízzel táncolni, de megcsúszott és hanyatt esett. A pohár tartalma azarcába ömlött, ám sajnálatos módon nem víznek, hanem ouzónakbizonyult – amely küllemre valóban összetéveszthető a vízzel, de aszembe fröcskölt hatása frenetikus. A csapos szeme világát az első tisztlélekjelenléte mentette meg: felragadott egy szódásszifont, és aboldogtalan csapos szemébe egy-egy olyan erejű vízsugarat lövellt, hogya gyógyhatást szinte teljesen ellensúlyozta, ugyanis kis híján kilőtte apáciens szemgolyóját. A keservesen nyögő szerencsétlent a kabinjábavezették, és a nájtklúbban folytatódott a tánc. Állt a bál, egészenhajnalig, amikor is elfogyott lassan, mint a gyertyaszál. Párafátylaklebegtek a tenger fölött, és opálszínről kékbe fordult az ég, amikorelcsigázva ágyunkba kúsztunk.

Csupa pezsgés és élet volt a fedélzet, mire kiveckelődtünk az ágybólés, utasítás szerint, a szalonban gyülekeztünk. Hamarosan ott termettaz élelmezési tiszt, és meghajlással üdvözölte mamát és Margót. Akapitány tiszteletteljes üdvözletét küldi, úgymond, s óhajtunk-efelmenni a hajóhídra, és megnézni, amint hajónk befut a dokkba?Mama kegyes főhajtással adta beleegyezését, mintha csak arra kértékvolna, hogy bocsássa vízre a hajót. Sietősen elköltöttük jellegzetesgörög reggelinket (hideg pirítós, hideg szalonnás rántotta, jegelttányéron tálalva, langyos tea kíséretében, mely közelebbi vizsgálatrakávénak bizonyult, ismeretlen oknál fogva teáskannában felszolgálva),

61

majd feltódultunk a hajóhídra.A fáradságos éjszaka után némileg megereszkedtek a kapitány

vonásai, ám elbűvölő modora mit sem csorbult. Örvendezve üdvözöltbennünket, mamának és Margónak hódolatteljesen átnyújtotta azaznapi szegfűt, a gazda büszkeségével vezetett körül bennünket akormányházban, majd kiterelt ama helyre, amit Larry makacsultatfedélzetnek minősített. Innen pompás kilátás nyílt a hajónakelőrészére és tatjára egyaránt. Az első tiszt a csörlő mellett állt, amelyresajátos, rozsdás nyakláncként tekeredett a horgonylánc, mellette azelőző éjszakai rögtönzött zenekar tagjai közül legalább három matróz.Mindannyian integettek, és csókot dobáltak Margónak.

– Margo kedves, szeretném, ha nem bizalmaskodnál azokkal atengerészekkel – mondta szigorúan mama.

– Jaj, mama, ne légy már olyan ódivatú – nyafogott Margo, ésbőkezűen viszonozta a csókdobálást. – Végtére is van egy exférjem éskét gyerekem.

– Épp azért teszel szert exférjekre és gyerekekre, mert csókotdobálsz vadidegen tengerészeknek – jegyezte meg komoran mama.

– Jöjjön, Margo kisasszony – villogtatta fogait a napfényben akapitány –, megmutatom a radarunkat. Bizony, radar, hogyelkerülhessük a sziklákat, megelőzzük az ütközést, a tengerikatasztrófákat. Ha Odüsszeusznak lett volna radarja, messzebbre iseljutott volna, igaz? Tán még a Héraklész kapuin is túl, igaz? Akkor mi,görögök fedeztük volna fel Amerikát…

Bevezette Margót a kormányházba, és lelkesen mutogatta a radart.A hajó most már egyenesen megcélozta a dokkot, körülbelül egykerékpározó öregember sebességével. Az első tiszt szeme úgyszegeződött a hajóhídra, mint az évad első fajdjára áhítozóvadászkutyáé, s aggodalmasan várta a parancsot. A kapitány aparancshíd-házban azt magyarázta Margónak, hogyan fedezhettékvolna fel a görögök radarral nemcsak Amerikát, de Ausztráliát is. Leslie-telfogta az aggodalom, mert most már egészen közeljártunk a dokkhoz.

62

– Hahó, kapitány! – kiáltotta. – Nem kéne horgonyt vetnünk?A kapitány elfordította sugárzó tekintetét Margóról, és dermesztő

pillantást vetett Leslie-re.– Kérem, Mr. Durrell, ne aggódjék. Minden a legjobb kezekben van.Ekkor megfordult, és észrevette, hogy a dokk úgy magasodik

előttünk, mint holmi kérlelhetetlen cement jéghegy.– Istennek szent anyja, segíts! – ordította el magát görögül, és

kirontott a kormányházból.– Papadopoulosz! – süvöltötte. – Le a horgonnyal!Erre a jelre várt az első tiszt. Menten lázas tevékenység tört ki, a

súlyos horgony nagy robajjal, csattogással húzta a láncot, majd avasmacska óriási csobbanással a tengerbe hullott, de a lánc továbbkattogott-tekeredett. A hajó kérlelhetetlenül haladt tovább. Tekeredett,tekeredett a lánc, de a hajó csak siklott rendületlenül. Nyilvánvaló:későn bocsátották le a horgonyt, nem léphet működésbe a fékhatás. Akapitány, vészhelyzetre készen, ahogy derék kapitányhoz illik, beugrotta kormányházba, kiadta a „teljes sebességgel hátra!” jelszót, ésháromszázhatvan fokkal eltekerte a kormányt, miáltal a kormányosszép ívben elrepült. Fájdalom, a zseniális helyzetfelismerés, avillámgyors reakció, a fenséges manőver is kevés volt, hogymegmentsen végzetünktől.

Mielőtt a Poszeidón végrehajthatta volna a fordulatot, irtózatoscsattanással a dokknak ütközött. Haladási sebességünket tekintve úgygondoltam, épp csak holmi kis koccanást fogunk érezni. De nem ígytörtént. Az érzés a megtévesztésig hasonlított ahhoz, mint amikoraknára fut az ember. Családunk egy halomban összerogyott. A háromamazon, ki éppen egy kabinlépcsőn ereszkedett le, mint holmigerendazuhatag zúdult alá. Valójában senki sem maradt talpon, akapitányt sem kivéve. Larrynek vérzett a homloka, mama a bordáitzúzta kékre, Margónak csak a harisnyája ment cafatokká. A kapitányfürgén talpra szökkent, különféle technikai mozzanatokat végzett akormánykerékkel, jelzést adott a gépháznak, aztán dühtől elfeketedett

63

képpel csörtetett ki a hídra.– Papadopoulosz! – mennydörögte. A szerencsétlen első tiszt

reszketve kecmergett talpra, és vérző orrát lapogatta – Maga putanasarja, maga agyalágyult szamár! Maga csatornában született törökkretén fattya! Miért nem eresztette le a horgonyt?!

– De kapitány úr… – kezdte az első tiszt, vérfoltos zsebkendőjemögül fojtott hangon –, hiszen nem adott rá parancsot!

– Talán én csináljak itt mindent? – ugatott a kapitány. –Kormányozzam a hajót, fűtsem a kazánt, állítsam elő a malacbandát,amelyik görög dalokat zengedez? Krisztusnak szent anyja! – temette kétkezébe az arcát.

Körülöttünk felzendült a HELYZETnek megfelelő többszólamú görögkórus. A kapitány tragikus alakját övező zenei aláfestés körülbelül atrafalgari csatát idézte.

– Hát mondhatom, mama – törölgette szeméből a vért Larry –,pompás idea volt. Szívből gratulálok. Mindent egybevetve azonban avisszautat inkább repülőn teszem meg. Mármint ha túléljük a kikötést.

Amikor a járóképes sebesülteknek engedélyezték a partraszállást,levonszoltuk magunkat a hajópallón. És borzadó szemünk elé tárult aPoszeidón előrészén az előzővel, a túloldalival szakasztott azonosméretű lyuk.

– Így legalább nem fog sántítani – szögezte le komor elégtétellelLeslie.

– Oda nézzetek! – kiáltott fel Margo, amikor már mind a dokk szélénálltunk. – Ott a szegény öreg zenekar!

Margo integetett, a három aggastyán hajlongott. A hegedűshomlokán csúnya vágás éktelenkedett, a harsonás orrnyergénsebtapasz díszlett. Viszonozták meghajlásunkat, és családunkmegjelenését mintegy a támogatás jeleként értelmezve, mely segíthethelyrebillenteni méltóságukat, amit oly fájdalmasan megtépázott azelőző éjszakai dicstelen elbocsátásuk, egy ütemre sarkon fordultak,felpillantottak a hídra, majd megvető mozdulattal emelték a harsonát,

64

bombardont, hegedűt, és rázendítettek.És diadalmasan szállt felénk a Vasárnap soha.

65

VISZONY VELENCÉBEN

Velence Európa egyik legszebb városa; sokszor jártam ott, de mindigcsak átutazóban. Mindig valahonnan valahova tartottam, és sosem voltidőm, hogy alaposan felderítsem. Így aztán egy fehéren izzó nyáron,amikor kemény munka volt mögöttem, s kikapcsolódásra vágytam, úgyhatároztam, egy egész hetet töltök Velencében, kipihenem magam, sistenigazában megismerkedem a várossal. Szervezetemnek pontosanerre van szüksége: idegnyugtató vakációra ebben a környezetben. Sohamég elhatározást keservesebben meg nem bántam. Ha tudom, mi várrám, New Yorkba vagy Buenos Airesbe vagy Szingapúrba menekülökinkább, és széles ívben elkerülöm az eleganciának ezt a fővárosát.

Végigautóztam a semmihez sem fogható gyönyörű Franciaországon,át a rendezett Svájcon, magas hágókon keresztül, ahol az út menténmég koszos halmokban állt a szürke hó, azután le Itáliába, úti célomfelé. Az idő tökéletes maradt, egészen addig, amíg a Velencébe vezetőtöltésúthoz nem értem. Itt az ég egy csapásra kékből feketébe fordult,élénk kék és fehér villámok páfránylevelei szabdalták, aztán olyanfelhőszakadást zúdított a nyakamba, hogy az ablaktörlőnek semmihasznát nem vettem, és megtorpant az egész forgalom. Százávalvonaglottak hisztériásan a mozdulatlanná torlódó kocsisorban azolaszok, akiket a mennyeknek megnyílt csatornái bénaságrakárhoztattak; pokoli duda-kakofóniával igyekeztek levezetnifrusztráltságukat, az eső dobolását pedig harsány anyázássaltúlharsogni.

Órákig tartó araszolgatással végre sikerült eljuttatnom a kocsit atöltésút végén álló garázsba. Minekutána a járgányt sikeresenlehorgonyoztam, kerestem egy jókötésű hordárt, és rábíztam apoggyászomat. Szakadó esőben nyargaltunk a kikötőhöz, ahol aszállodám kishajója már várt rám. Bőröndjeimben tocsogott a víz, smire minden a hajóra került, a hordárt is kifizettem, és magam is a

66

fedélzetre vergődtem, széllel bélelt nyári öltönyöm vizes rongykéntcsüngött rajtam. Ám abban a pillanatban, mihelyt a kishajó motorjafelberregett, az eső szemerkéléssé szelídült, finom fátyolszövetkéntterült a csatorna fölé, s az épületek rozsdaszínét, barnáját, rózsaszínjétegy szépséges Canaletto árnyalataira fakította.

Végigiramodtunk a Canal Grandén, majd szállodámhoz érve a hajóbesiklott a hotel mólója mellé. A motor utolsókat köhögött, aztánelhallgatott, s ebben a percben haladt el mellettünk egy gondola, egyugyancsak ázott gondolás vezérletével. Két utasát jókora esernyő védteaz időjárás viszontagságaitól, az arcukat hát nem láttam, ám amikor agondola elment mellettünk és végigsiklott a Marco Polo házához vezetőkeskeny mellékcsatornán, fülemet átható angol női hang ütötte meg(nem lehetett más, mint Roedean, a legdrágább angol leányiskolaterméke): a víz felett szállt felém az esernyő alól.

– Hát igen, Nápoly szakasztott olyan, mint Velence, csak nincs benneannyi víz – fuvolázta a hang.

A mólóba gyökerezett lábbal álltam a szálloda előtt, és a távolodógondola után bámultam. Bizonyára álmodom, mondtam magamban,hiszen tapasztalatom szerint széles e világon egyetlen ilyen hanglétezik; s csakis az a hang képes ilyen bugyuta megállapításokra. Egybarátném a hang tulajdonosa, akit nem láttam vagy harmincesztendeje: Ursula Pendragon-White. Minden lányismerősöm közül őtimádtam a legforróbb hévvel, s ő volt az, aki a legborzongatóbbriadalmat és kétségbeesést támasztotta a lelkemben.

Nemcsak az angol nyelv ellen elkövetett merényletei keltettekbennem kínos fájdalmat (ő mesélte egy barátnőjéről, hogy köretetcsináltatott, mert nem akart törvényellenes gyereket a világra hozni),hanem az a mód, ahogyan roppant széles ismeretségi köremagánéletébe avatkozott. Legutóbbi találkozásunk alkalmával éppenegy barátját óhajtotta jó útra téríteni, aki, Ursula szerint, annyit iszik,hogy félő, alkaloida lesz belőle.

De hát ez lehetetlen, gondoltam, nem lehet, hogy Ursula az. Hisz ő

67

biztonságosan boldog házasságban él egy roppant unalmas férfiúval, alegsötétebb Hampshire-ben. Mit keresne Velencében, az évnek abban aszakában, amikor minden derék gazdafeleség a férjének segít a terméstbetakarítani, vagy szervezi a faluban a jótékonysági bazárt? Mindegy,gondoltam magamban, ha történetesen mégis Ursula az, akkor semóhajtok újabb kalamajkákba keveredni az ő szíves jóvoltából. Békére,nyugalomra vágyom, kikapcsolódni jöttem ide, márpedig sajnálatostapasztalataim szerint Ursula társasága mindent, csak békét ésnyugalmat nem ígér. Annak az embernek a keserű filozófiája mondattaezt velem, aki már végigkergetett egy pekingi palotapincsit egy Mozart-est zsúfolt közönsége között. Tudtam, hogy Ursulának a kisujját sem kellmegmozdítania ahhoz, hogy a jobb sorsra érdemes embert alegrémesebb kutyaszorítóba sodorja. Nem, nem, gondoltam, nemlehetett Ursula, s ha történetesen mégis, hát hálát adok Istennek, hogynem vett észre.

A hotel maga volt a fényűzés, a Canal Grandéra néző jókora, díszeshálószobám mondhatatlanul kényelmes. Kibújtam csuromvizesholmimból, megfürödtem, ittam valamit, és közben az ég is kiderült:ragyogóan sütött a nap, egész Velence a naplemente legszebbárnyalataiban pompázott. Végigsétáltam számtalan kis sikátoron,aprócska hidakon keltem át a csatornák fölött, míg végre az óriási SzentMárk térre értem, ahol mindegyik kávéháznak a saját zenekara húzta.Százával kerengtek a galambok, s csaptak le a ragyogó légből, amikor aturisták a terebélyes tér mozaikjára szórták elébük a frissen vásároltzacskókból a magot. Átvergődtem a madarak tengerén, s elérkeztem aDózse-palotához, ahol meg akartam nézni egy képkiállítást. Százávaltolongtak ott tucatnyi nép fiai: japánok, kamerák füzéreivel karácsonyfamódjára teleaggatva, tekintélyes, torokhangú németek, atlétatermetűszőke svédek. Az emberi lávafolyamba ékelődve lassan haladtamteremről teremre, és csodáltam a festményeket. S a tömeg fölötthirtelen felém lebbent az átható fuvolahang:

– Tavaly Spanyolországban megnéztem azokat a Gruyére-képeket…

68

Hát mondhatom, igazán lehangoló az a sok hulla meg minden. Nemúgy, mint ezek. Nekem igazán Canelloni a legkedvesebb olasz festőm!Elragadó!

Kételyeim maradéka is szertefoszlott. Nincs még egy nő a földön, akiilyen szétválaszthatatlanul egymásba tudna gabalyítani egy sajtot, egytésztafélét meg két festőt. Óvatosan lopakodtam a tömegben, míg megnem pillantottam Ursula félreismerhetetlen profilját, hatalmas, ragyogókék szemét, hosszú, de a végén felfelé kunkorodó orrát, amelynek avégéből mintha egy darabkát lenyisszantottak volna – az összhatáslenyűgöző! –, és gomolygó hajtömegét, ami meglepetésemre még mostis fekete volt, csak ezüst csíkok tarkázták. Szebb volt, mint valaha –kegyesen bántak vele az évek.

Társa, egy középkorú férfi, elképedten bámult rá, s hallgattakonyha- és festőművészeti kommentárjait. Elképedése után ítélveviszonylag új keletű ismerős lehetett, hiszen aki már egy ideje ismeriUrsulát, a legnagyobb lelki nyugalommal fogadta volna legutóbbimegállapítását.

Akármennyire gyönyörű és elbűvölő, gondoltam, lelki békességemérdekében nem ajánlatos felújítanom ismeretségünket, hacsak nemakarom idilli vakációmat holmi ördögi kalamajkával veszélyeztetni.Vonakodva hagytam ott a palotát, de eltökéltem, hogy másnapvisszajövök, mert addigra Ursula már bízvást eltelt a műélvezettel.Visszaballagtam a Szent Márk térre, találtam egy kellemes kávéházat, ésletelepedtem jól megérdemelt brandym mellé. A teret szegélyezőkávéházak mind zsúfolva voltak, és úgy éreztem, ekkora tömegbenészrevétlenül elvegyülhetek. Ursula különben sem ismerne meg, hiszenfél mázsával többet nyomok, mint legutóbbi találkozásunk alkalmával,megőszültem, és ráadásul szakállt növesztettem.

Úgy éreztem, biztonságban vagyok, élveztem az italt, és hallgattam azenekar elragadó Strauss-keringőit. A napfény, a kellemes ital, asimogató zene hamis biztonságérzetbe ringatott. Elfelejtettem, hogyUrsula – mint a legtöbb nő, de ő aztán hatványozottan – képes belépni

69

egy zsúfolt terembe, szórakozottan körülpillantani, aztán csalhatatlanpontossággal felsorolni nemcsak azt, hogy ki mindenki tartózkodik ahelyiségben, de azt is, hogy ki mit visel. Következésképpen igazán nemkellett volna döbbent meglepetéssel hallanom átható sikoltását, amelytúlszárnyalta a tömeg moraját és a zenekar hangerejét:

– Drágám, drágám! – sietett felém az asztalok között. – Gerrydrágám, én vagyok az, Ursula!

Felálltam, hogy szembenézzek végzetemmel. Ursula a karjaimbavetette magát, száját számra tapasztotta, és a hosszadalmas csókotolyan zümmögéssel kísérte, amilyet még a mai szabados korban isáltalában a hálószoba számára tartunk fenn. Amikor már-már attólféltem, hogy közbotrányokozásért letartóztat az olasz rendőrség, Ursulavonakodva leválasztotta száját a számról, hátrált egy lépést, de akezemet nem engedte el.

– Drágám – búgta, és óriási kék szemébe örömkönnyek tolultakdrágám… ez hihetetlen… hogy ennyi év után viszontláthatlak… hiszen ezvalóságos csoda… ó, drágám, hogy én milyen boldog vagyok!Fantasztikus, hogy találkoztunk!

– Hogyhogy rám ismertél? – hebegtem.– Hogyhogy…? De hiszen egy szemernyit se változtál, te csacsi! –

füllentette. – Különben is, drágám, láttalak a televízióban, meg aképedet a könyveiden, hát hogyne ismertem volna rád!

– Nos, igazán örülök, hogy láthatlak – mondtam óvatosan.– Drágám, egy örökkévalóság óta nem találkoztunk! Nem is tudom,

hogy bírtam ki! – áradozott Ursula.Időközben, állapítottam meg, sikerült megszabadulnia a tétova

ábrázatú úrtól.– Ülj le és igyál valamit – javasoltam.– Hát persze, szívecském, isteni lenne. – Karcsú eleganciával

letelepedett az asztalomhoz. Intettem a pincérnek.– Te mit iszol? – érdeklődött Ursula.– Brandyt szódával.

70

– Pfuj! – kiáltott fel, és finoman megborzongott. – Egyenesenvérlázító. Nem kellene ilyesmit innod, szívecském, mert mégmájcsuporodást kapsz.

– Sose törődj a májammal – sóhajtottam lemondóan. – Mit innál?– Olyan Karcsi hercegeset.A pincér csak bámult. Hiába, nem Ursula emlőin nevelkedett.– A hölgy egy Dubonnet-t kér – tolmácsoltam –, én pedig még egy

brandyt.Visszaültem az asztalhoz, Ursula előrehajolt, elbűvölő mosolyt

vetett rám, és két kézzel megragadta a kezemet.– Drágám, hát nem romantikus ez? Hogy ennyi év után éppen

Velencében találkozunk? Ennél romantikusabb dolog nem is létezik,ugye?

– Persze – mondtam óvatosan. – És hogy van a férjed?– Ó, hát nem tudtad? Elváltam.– Igazán sajnálom.– Ó, semmi vész – magyarázta Ursula. – Igazából sokkal jobb így.

Tudod, szegénykém már nem volt a régi, miután száj- és körömfájástkapott.

Még Ursulával kapcsolatos régebbi tapasztalataim sem vérteztek felerre.

– Toby száj- és körömfájást kapott?!– Igen… és mennyire! – sóhajtott Ursula. – És utána már egyáltalán

nem volt a régi.– Gondolom. Persze bizonyára nagy ritkaság, hogy emberek

megkapják.– Emberek? – nyitotta nagyra a szemét. – Hogyhogy?– Hiszen most mondod, hogy Toby… – kezdtem, de Ursula

csilingelőn felkacagott.– Te csacsi! – rikoltotta. – Hát természetesen a szarvasmarhái

kapták meg. Az egész fajtiszta csorda, amit évekig nevelgetett. Le kellettölni az egészet, és szegénykémet ez persze szíven ütötte. Bánatában a

71

legfurcsább nőkkel kezdett járkálni, és éjszakai bárokban itta le magát,meg ilyesmi.

– Sose tudtam, hogy a száj- és körömfájásnak ilyen különösmellékhatása lehet – mondtam. – Tud már erről a FöldművelésügyiMinisztérium?

– Gondolod, hogy érdekelné őket? – bámult Ursula. – Ha gondolod,írhatok nekik.

– Nem, nem – szóltam közbe sietősen –, csak tréfáltam.– Nos – nézett rám Ursula –, most mesélj te a házasságodról.– Én is elváltam – vallottam be.– Igazán? Drágám, hát nem mondom, hogy ez a találkozás szörnyen

romantikus? – vetett rám fátyolos tekintetet Ursula. – Hogy mi kettenegy-egy házasság romjain találkozunk Velencében… Valóságos regény,édesem.

– Talán ne olvassuk el a következő folytatást.– Mit csinálsz Velencében? – hangzott a következő kérdés.– Semmit – feleltem meggondolatlanul. – Csak vakációzom.– Hát ez isteni, drágám, akkor segíthetsz nekem! – kiáltott fel

Ursula.– Azt már nem! – vágtam rá. – Semmiféle segítségre nem vagyok

hajlandó!– De szívecském, még nem is tudod, mire akarlak kérni – panaszolta

Ursula.– Nem is érdekel. Nem segítek, és kész.– Édesem, időtlen idők óta nem találkoztunk, és máris undok vagy,

pedig még csak öt perce futottunk össze – méltatlankodott Ursula.– Nem érdekel. Keserves tapasztalatból ismerem ördögi

machinációidat, és nem szándékozom azzal tölteni a vakációmat, hogy aszörnyűséges dolgaidba bonyolódom.

– Utálatos vagy – futotta el Ursula lenvirágkék szemét a könny; pirosajka megremegett. – Szörnyen utálatos… Itt állok lélekegyedülVelencében, férj nélkül, és te a kisujjadat meg nem mozdítod, hogy

72

segíts nagy bajomban. Felháborító vagy, és lovagiatlan… és… utálatos.– Na jó – nyögtem fel. – Mesélj. De figyelmeztetlek: én nem

keveredem bele. Azért jöttem ide, mert békességre és nyugalomra vanszükségem.

– Hát szóval – kezdte Ursula, megtörölte szemét, és kortyolt egyet azitalából –, én úgyszólván jótékonyságból vagyok itt. Az egész dologcsupa nehézség, és rémes konkurenciái lehetnek.

– Konkurenciái? – kérdeztem önkéntelenül is lenyűgözve.Ursula körülnézett, vajon magunk vagyunk-e. Mivel mintegy ötezer

lakmározó külföldi vett körül, úgy érezte, nyugodtan kitálalhatjabizalmas vallomásait.

– Konkurenciái, méghozzá a legmagasabb körökben – fogtasuttogóra a hangját. – A világért sem szabad kitudódnia.

– Talán konzekvenciákra gondolsz? – igyekeztem érthetőbb síkraterelni a társalgást.

– Arra gondolok, amit mondok – közölte hidegen Ursula. – Nemszeretem, hogy folyton kijavítasz. Annak idején is ez volt alegutálatosabb tulajdonságod, hogy minduntalan kijavítottál. Ez igazánbosszantó, drágám.

– Sajnálom – mondtam bűnbánóan. – De légy szíves, folytasd, mineklehetnek konkurenciái a legmagasabb körökben.

– Szóval – susogott Ursula olyan halkan, hogy a környező hangzavarközepette jóformán nem is hallottam –, Tolpuddle hercegéről van szó.Ezért volt muszáj Velencébe jönnöm, mert Reggie és Marjorie csakbennem bízik meg, és az az igazság, hogy Perry is. És persze a herceg, akivalódi cukorfalat, szörnyen odavan az egész miatt, a botrány megminden, és amikor azt mondtam, eljövök, kapva kaptak rajta. De egyárva szót nem szabad elmondanod senkinek, drágám. Megígéred?

– Miről nem szólhatok egy árva szót sem? – kérdeztem kábán, ésintettem a pincérnek, hogy hozzon újabb italt.

– De hiszen épp most mondtam – türelmetlenkedett Ursula. –Reggie-ről és Marjorie-ról és Perryről. No és persze a hercegről.

73

Mélyet lélegeztem. – Csakhogy én nem ismerem Reggie-t ésMarjorie-t és Perryt, sem a herceget.

– Nem? – bámult Ursula.Annak idején is mindig meglepődött, ha az ember nem ismert

mindenkit az ő végtelenül unalmas ismeretségi köréből.– Nem bizony. Úgyhogy meglehetősen nehezen értem a problémát.

Felőlem történetesen akár leprát is szerezhettek, vagy pedig a hercegetrajtakapták, hogy illegális bögrecsárdát üzemeltet.

– Ne butáskodj, drágám – háborgott Ursula. – A családban senkisem foglalkozik magzatfelhajtással.

– Ide figyelj – sóhajtottam –, legjobb lesz, ha elmondod, ki mitcsinált kivel, de ne feledd, hogy egyiküket sem ismerem, és ezenegyelőre nem is szeretnék változtatni.

– Hát szóval – fohászkodott neki Ursula –, Peregrine a hercegegyetlen fia. Most múlt tizennyolc, és igazán aranyos fiú mindennekellenére.

– Minek az ellenére? – kérdeztem kissé meghökkenve.– Hát a házassághamisításnak – közölte komoran Ursula.Elhatároztam, hogy ezt nem próbálom kibogozni.– Folytasd – mondtam, és reménykedtem, hogy idővel minden

kitisztul.– Hát szóval, Perry a Szent Jónásban volt… tudod, az a szörnyen

elegáns iskola, ami állítólag jobb, mint Eton és Harrow.– És egy félév tízezer font, étkezés nélkül? Igen, hallottam róla.– Édesem, csak a legeslegjobb családok küldik oda a gyerekeiket –

magyarázta Ursula. – Olyan exkluzív, mint… mint…– Egy homokos kaszinó?– Nagyjából – egyezett bele némi kétkedéssel Ursula.– Perry tehát a Szent Jónásban tanult… – igyekeztem taszítani egyet

a lassan bontakozó történeten.– Igen, méghozzá szörnyen jól. Az igazgató mondta. És akkor derült

éjből jön ez a csapás.

74

– Csapás? – csodálkoztam. – Milyen csapás?– Hát ami a derült éjből szokott jönni, drágám – türelmetlenkedett

Ursula. – Tudod, hogy jönnek az ilyen csapások. Ne szakíts folyton félbe,drágám, úgy nem tudom folytatni.

– Leghőbb vágyam, hogy folytasd. Mindeddig annyit sikerültmegtudnom, hogy a házassághamisító herceg fia az éjszaka folyamáncsapást mért valakire, de fogalmam sincs, hogy ez jó vagy rossz.

– Akkor maradj csendben, és hagyd, hogy elmondjam. Ha egypillanatig hallgatnál, én is beszúrhatnék egy-egy szót.

– Na jó – sóhajtottam. – Hallgatok.– Köszönöm, drágám – szorította meg a kezemet Ursula. – Tehát

ahogy mondom, Perrynek nagyszerűen ment minden, amikor jött ez acsapás. Reggie és Marjorie bekerültek az iskolába. Reggie-t rajztanárnakszerződtették, mert rém ügyes az olajfestésben meg metszésben, megilyesmiben, habár szerintem meglehetősen kölönc, meg is voltam lepve,hogy a Szent Jónás, amilyen előkelő, felveszi, az ember nem hinné, hogykölöncöket szerződtetnek, nem gondolod?

– Mennyiben kü… akarom mondani, kölönc?– Miért, drágám, szerinted nem kölöncködés, ha a feleséged

életnagyságú aktképe ott lóg a szalonodban a kandalló fölött?Megmondtam Reggie-nek, hogy ha már muszáj felakasztani, szerintemjobban illenék a fürdőszobába, mire ő azt felelte, hogy eredetileg avendégszobába akarta akasztani. Hát most mondd meg, drágám, ha eznem kölöncködés, akkor micsoda?

Nem mondtam, de a szívemben melegség támadt az ismeretlenReggie iránt.

– Tehát Reggie volt a csapás? – tudakoltam.– Nem, drágám, Marjorie volt a csapás. Perry első pillantásra heves

szerelemre gyulladt, mert meg kell hagyni, Marjorie elég szép – márpersze ha valakinek esete az a déltengeri nőtípus, amilyeneket Chopinfestett.

– Gauguin…? – vetettem fel.

75

– Lehet – vont vállat Ursula. – No szóval, igazában elég csinos, deszerintem picit butácska. Perryvel tényleg nagyon bután viselkedett,mert bátorította. És akkor jött a következő csapás.

– Még egy?! – igyekeztem megacélozni lelkemet.– Bizony. Képzeld, drágám, az a buta lány fogta magát, és

beleszeretett Perrybe, pedig mint tudod, az anyja lehetne, és ráadásulvan egy csecsemője. Hát talán ahhoz nem elég öreg, hogy az anyjalegyen, de Perry tizennyolc éves, ő meg úgy megvan harminc, mint egynap, habár mindig esküdözik, hogy huszonhat, de mindegy, a lényegennem változtat, hogy az egész dolog szörnyen illetlen. Nem csoda, haReggie teljesen impressziós.

– Pedig megoldhatta volna a problémát, ha Perrynek ajándékozzaMarjorie aktképét – vélekedtem.

Ursula rosszalló pillantást vetett rám.– Ebben nincs semmi nevetséges, drágám – mondta szigorúan. –

Mondhatom, valamennyien a legszörnyűbb dilettánsban vagyunk.Nehéz volt elképzelnem a herceget egy szörnyű dilettánsban, de ezt

nem vallottam be.– Tehát mi történt? – firtattam.– Reggie kérdőre vonta Marjorie-t, és ő bevallotta, hogy

beleszeretett Perrybe, és hogy szerelmi viszonyt folytatnak a tornatermiöltözőben, ami szörnyen kényelmetlen lehet. Persze Reggie ezennagyon felbosszankodott, és kékre-zöldre pofozta Marjorie-t, amireigazán nem volt semmi szükség, és ezt meg is mondtam neki. AztánPerry keresésére indult, hogy őt is kékre-zöldre pofozza, de szerencsérePerry hazautazott a hétvégére, és Reggie hiába kereste, ami nem is baj,mert szegény Perry nem nagyon sportos alkat, Reggie viszont bikaerős,és szörnyű dühbe tud jönni.

Most, hogy kezdett kibontakozni a cselekmény, önkéntelenül isnémi érdeklődés ébredt bennem.

– No és aztán mi történt? – faggattam Ursulát.– Ez a legrosszabb az egészben – folytatta átható suttogással.

76

Belekortyolt a poharába, és körülnézett, vajon teljes Velence, amelymost már körülöttünk gyülekezett, hogy elfogyassza étvágygerjesztőebéd előtti italát, nem hallgatózik-e. Megfogta a kezemet, és magáhozhúzott, áthajolt az asztalon, és a fülembe suttogott: – Elszoktatta!

– Mármint Reggie elszoktatta Perryt? – kérdeztem tettetettmeglepetéssel.

– Hülye! – förmedt rám Ursula. – Nagyon jól tudod, mire gondolok.Perry elszoktatta Marjorie-t. Nem bírom, hogy tréfát űzöl az egészből,mikor pedig ez nagyon is komoly dolog.

– Ne haragudj – szántam-bántam bűnömet. – Folytasd.– No szóval – enyhült meg valamelyest Ursula –, most ugrik a majom

a tengerbe: Reggie végképp feldühödött, mert Perry nemcsak Marjorie-tszoktatta el, hanem a kisbabát meg a dadust is.

– Meglehetősen zsúfolt szoktatás lehetett.– És természetesen Perry apja nagyon a szívére vette. Képzelheted,

milyen rosszulesik a hercegnek, hogy a fia házassághamisító.– Házasságtörésben általában a férj az elkövető – protestáltam.– Nem érdekel, ki elkövető és ki nem – jelentette ki határozottan

Ursula. – A házassághamisítás akkor is házassághamisítás.Felsóhajtottam. Maga a probléma is kellően bonyolultnak látszott,

hát még ha Ursula próbálja megmagyarázni.– Mindegy – folytatta –, én elmagyaráztam Marjorie-nak, hogy ez

jóformán vérfertőzés.– Vérfertőzés?– Az. Hiszen a fiú kiskorú, és mint ahogy Marjorie nagyon jól tudja,

házasságot csak nagykorúak hamisíthatnak.Jókorát húztam a brandyből, szíverősítés céljából. Ursula semmit

sem változott az évek során. Vagy ha igen, nem jó irányban.– Az lesz a legjobb, ha elviszlek ebédelni, és közben elmondod az

egészet.– Jaj, drágám, tényleg meghívsz? Isteni. De nem késhetem el, mert

Marjorie vár, és nem tudom, hol van Reggie, a herceg pedig jön.

77

– Úgy érted – kérdeztem tagoltan –, hogy ezek, akikről meséltél,mind itt vannak, Velencében?

– Hát persze, szívecském – nyitotta nagyra a szemét Ursula. – Hiszenezért kell hogy segíts nekem. Nem érted?

– Nem – közöltem. – Nem értem. De azt az egyet ne feledd: aleghalványabb szándékom sincs, hogy belekeveredjem ebbe akalamajkába. Gyerünk ebédelni. Hova szeretnél menni?

– A Kacagó Macskába – közölte habozás nélkül Ursula.– Az meg hol a fenében van?– Nem tudom, de azt mondják, nagyon jó – felelte, és bepúderozta

az orrát.– Rendben, majd megtudom. – Hívtam a pincért, kifizettem az

italokat, és megkérdeztem, hogyan jutunk a Kacagó Macskába. Kiderült,hogy gyalogosan sincs messze a Szent Márk tértől, kicsi, de jószínvonalú vendéglő, s abból ítélve, hogy főleg velenceiek látogatják,remélhetőleg tisztességes a kosztja. Kellemes asztalt találtunk odakint,egy ernyő alatt; kagylót rendeltem tejszínes petrezselyemmártásban,utána töltött gödölyelapockát gesztenyepürével, korzikai módra.Szerencsére épp végére jártunk a gödölyének – ami szétolvadt aszánkban –, és fontolóra vettük a Dolcelatte sajtot, utána esetlegvalami friss gyümölcsöt, amikor Ursula átnézett a vállam fölött, éselszörnyedve kapott levegő után. Hátranéztem, és megpillantottam egyfelettébb erőteljes és igen kapatos urat, aki az asztalunkhoz közeledett,dülöngélve, mint vitorlás a szélben.

– Uramisten, ez Reggie – suttogta Ursula. – Honnan tudhatta, hogyVelencében vannak?

– Semmi baj, hisz nincsenek itt – emlékeztettem.– De mindjárt itt lesznek – siránkozott Ursula. – Megbeszéltem, hogy

velük is és a herceggel is itt találkozom. Mit csináljak? Gyorsan, drágám,süss ki valamit!

Akár tetszik, akár nem, én bizony óhatatlanul belebonyolódomebbe a nevetséges hőskölteménybe. Alaposan belekortyoltam a

78

boromba, hogy megerősítsem magam, és felálltam, amikor Reggie,inkább a jószerencsének, mint a jó irányzéknak hála, kikötött azasztalunknál.

– Reggie drágám – kiáltott fel Ursula –, micsoda aranyosmeglepetés! Mit csinálsz Velencében?

– Hello, Ursula – ingadozott enyhén Reggie. Nemigen tudottegyenesen nézni, és a nyelve sem forgott valami jól. – Hommicsinálok…Vencel… Velencében? Széttaposok egy mocskos patkányt… emmocskoskis patkányt, ezé… ezért vagyok Vencel… Velencébe, tudod?

Reggie nemcsak hogy nagydarab pasas volt, amolyan szabadfogásúbirkózó szabás, de széles majomemberképet viselt, loncsos szakállt éskonya bajuszt. Erősen kopaszodott, de a haját vállig növesztette.Kiváltképp előnytelen megjelenését hangsúlyozandó, bíborvörösgarbónyakú pulóvert húzott, és szandált. Mindamellett tökéletesenképesnek látszott, hogy kitekerje az ifjú Perry nyakát, ha a keze közékaphatja, és komoly formában kezdtem foglalkozni a gondolattal, hogykicsalogatom a vendéglőből, mielőtt a dráma többi szereplője a színrelép.

– Reggie, drágám, bemutatom jó barátomat, Gerry Durrellt –pihegte Ursula.

– Örv… Övendeka szrencsének – nyújtotta ki sonkamancsát Reggie,és satuba szorította a kezemet.

– Inna velünk egy pohárral? – kérdeztem, mire Ursula figyelmeztetőpillantást vetett rám.

– Egy poháá… – hörögte rekedten Reggie, és súlyosan az asztalnakdőlt. – Eppoháákával… Épp az kéne mos nekem… Egy jó nagypoháákával… több nagy poháákával… sok-sok poháákával… Kérek egydupla whiskyt szódával.

Alája toltam egy széket; súlyosan lezökkent. Intettem a pincérnek,és whiskyt rendeltem.

– Gondolod, hogy okos dolog, ha iszol? – kérdezte megfontolatlanulUrsula. – Úgy nézem, már elég sokat ittál, drágám.

79

– Aszondod, horrészeg vagyok? – tudakolta vészjóslóan Reggie.– Nem, dehogy – döbbent rá ballépésére Ursula. – Csak talán még

egy pohárral nem olyan jó gondolat.– Én – szólt Reggie, és banán méretű mutatóujját mellére szögezte,

nehogy kétségünk támadjon afelől, kiről beszél –, én szín… színes…szíjózan vagyok!

A pincér hozta az italt, és letette Reggie elé.– Eppohárkával, az kell nekem – jelentette ki Reggie, és bizonytalan

kézzel felemelte a poharat. – Arra, hogy puszu… pusztuljon mindennyavalyás articsó… akrisztópatikus kis sic… kis srici.

Felhajtotta az italt, és elégedetten hátradőlt. – Ide még egyet! –kurjantotta vidoran.

– Mi lenne, ha átballagnánk a Szent Márk térre, és ott innánkvalamit? – javasoltam nyájasan.

– Remek idea! – csilingelt Ursula.– Én nem vagyok kisies – jelentette ki komolyan Reggie. – Nekem

mid… mindegy, hogy hol iszom.– Helyes. Irány a Szent Márk tér – és intettem a pincérnek, hogy

kérem a számlát.Mielőtt azonban kihozhatta volna, derült éjből (ahogy Ursula

mondaná) elkövetkezett az újabb csapás. Ursula kétségbeesetten,riadtan felsipított, s amikor hátrafordultam, egy magas, vékony,arisztokratikus urat pillantottam meg, aki erősen emlékeztetett azimádkozó sáskára, öltönyét a Savile Row-n csináltatta, a cipőjét pedignyilvánvalóan Lobbnál. Az összhatást tetézendő, az etoni öregdiákoknyakkendőjét viselte, mellzsebéből ír batiszt zsebkendő nyúlfarknyicsücske kandikált ki. Ezüstszürke haja volt, ezüstszürke arca, ezüstszürkeszemén ezüstszürke monokli. Ez nem lehet más, döntöttem elmagamban, csak Tolpuddle hercege.

– Ursula, drága gyermekem, mélységesen sajnálom, hogy késtem, dea nyomorult vaporetto elromlott. Szíves elnézésüket kérem – ragyogottReggie-re és rám, csak úgy áradt belőle a jól nevelt báj, abban a biztos

80

tudatban, hogy bármennyit késik, az ereiben csordogáló kék vér mindigés mindenütt szíves fogadtatást biztosít számára.

– Ó… izé… semmiség – rebegte elhalóan Ursula.– Megismertetne a kedves barátaival? – tudakolta nyájasan a

herceg, aki láthatólag kész volt arra, hogy Reggie-t és szerényszemélyemet is úgy tekintse, mintha az emberi fajhoz tartoznánk.Élvezetes elégtétellel állapítottam meg, hogy a herceg és Reggie nemismerik egymást. Hátradőltem, és széles mosolyt vetettem Ursulára, akiezt óriási kék szemének űzött pillantásával viszonozta.

– Mutass be minket, drágám – kértem.Ursula ádáz pillantást lövellt rám.– Nos szóval… – nyögte ki nagy sokára – ez az úr régi barátom, Gerry

Durrell, ez pedig… ez pedig… izé… ez Reggie Montrose.A herceg megdermedt, nyájas arckifejezése egy pillanatra eltűnt.

Azután felegyenesedett, monokliját szilárdabban illesztette szemére, éseltökélte, hogy megcselekszi, amit megkövetel tőle a haza.

– Emmeg ki? – érdeklődött Reggie, és nagy nehezen sikerült ahercegre szegeznie pillantását.

Ursula kétségbeesetten nézett rám. Vállat vontam. Végtére semmitsem tehettem, hogy elhárítsam a krízist.

– Kiezapaszák? – szegezte banánujját a hercegre Reggie.– Ez itt… izé… ez itt… izé… Tolpuddle hercege – rebegte Ursula.Beletelt néhány másodpercbe, amíg az alkoholrétegeken át eljutott

Reggie agyáig az újság, de végre eljutott.– Tolpuzzle? Tolpuzzle? – tudakolta. – Aztakarod… aszondod, hogy

ezitt… ezitt annak a kis rohadéknak az apja?– Kérem – nézett körül óvatosan a herceg annak az angol úrnak a

modorában, aki iszonyodik mindennemű nézeteltéréstől nyilvánoshelyen –, kérem, kedves öregem, nyugodjon meg. Semmi oka, hogy ilyenszavakat használjunk hölgyek jelenlétében.

Reggie ingadozva feltápászkodott, és irdatlan ujját megrázta aherceg sasorra előtt.

81

– Maga azt nekem nem fogja megmondani, hogy milyen… milyenszavakat használjak! Maga nekem ne adjon tanásokat! Mér nem adtanásokat annak a kis sti… sricinek, akit maga csinált, ha ugyan magacsinálta, mert nemigen hinném, hogy akár egy szellemi fogyatékospincsikutyát is tudna csinálni!

Nagy megkönnyebbülésemre nehézkesen visszaült a helyére. Egypillanatig azt hittem, felborul székestül, de aztán valahogy sikerülthelyrebillennie. A herceg arcát elfutotta a kék vér. Bosszantó lehetett atudat, hogy akármilyen pocsékul viselkedik Reggie, végtére mégiscsak őa sértett, az ő fiacskája pedig a vétkes fél.

– Úgy gondolom – szólalt meg belőle több évszázad főnemesineveltetése –, úgy gondolom, leülhetnénk, és civilizált módonbeszélhetnénk meg az ügyet. Ne alacsonyodjunk le a közönségessértegetés szintjére.

– Alacsonyodjál le a béka segge alá! – szólt fennhangon Reggie.– Reggie, drágám, moderáld magad! – kérlelte Ursula.– Mégis kinek? – kérdezte teljes komolysággal Reggie, mintha

orákulumtól várna választ. – Mégis kinek hiszi magát ez a vén fasz, he?– Üljön le, uram, igyék velünk valamit – invitáltam szívélyesen a

herceget.Ursula olyan pillantást vetett rám, hogy, ha nem élvezem annyira a

helyzetet, ott helyben elsüllyedtem volna.– Köszönöm – válaszolt jegesen a herceg –, de úgy látom, nincs

elegendő szék, a barátjuk pedig nem hagy kétséget afelől, hogyjelenlétemet, a legenyhébben szólva is, fölöslegesnek tartja.

– Mindjárt szerzek széket – mondtam a jó vendéglátóudvariasságával, és intettem a pincérnek. A szék előkerülvén, a hercegóvatosan leült, mintha arra számítana, az ülőalkalmatosság mentenösszerogy alatta.

– Inna valamit, uram? – folytattam a gondos vendéglátómodorában.

– Inna, inna – csóválta elégedetten a fejét Reggie. – Inni inna…

82

innám én is… sok-sok italt, jó nagyot… az elősegg… előseggíti agolondo… gondolkozást.

– Köszönöm, ha kaphatnék egy pohárka száraz sherryt – mondotta aherceg.

– A maga kis sri… kis srici kölyke nem iszik – közölte Reggie. – Csakkólát meg anyatejet… A genci… geci… genrinctelenek rendjébe tartozik…totálisan geci… gencintelen.

– Figyeljen kérem, Mr. Montrose – mondá a herceg, akinek atűréshatáron felül tették próbára a jólneveltségét. Csodásanmanikűrözött ujjaival megkoppintotta az asztalt. – Nem óhajtokcivakodni önnel. Velencei tartózkodásom indítéka nincs ellentétben azön érdekeivel. Ha megengedné, hogy megmagyarázzam, bízvásttisztázhatom a helyzetet, és bizonyos mértékig megnyugtathatom önt.

– Engem ugyan csak úgy nyughat… nyughatathat meg, ha a rohadtkis kölykét kiszedi a nejem ágyából – közölte hangosan és harciasanReggie.

A herceg zavart pillantással nézett körül. Az olaszok nem szoktakhozzá angolszászok (kiváltképpen britek) részéről ilyen gátlástalanspektákulumhoz, és élénk érdeklődéssel kísérték a produkciót.

– Pontosan ezzel a céllal érkeztem Velencébe – közölte a herceg.– És mit akar sin… csinálni? – tudakolta Reggie. – Megszerzi neki

valaki másnak a fesle… feleségét?– Igen határozottan óhajtok bánni vele – mondta a herceg. – Ez a

liezón éppoly kevéssé, ha ugyan nem még kevésbé van ínyemre, mintönnek, és elhatároztam, hogy végét vetem.

– Kikérem magamnak! Az én nejem nem lia… lie… liezón! – Reggiemérgében pulykavörös lett, már-már lila. Attól tartottam, mentenszívrohamot kap. – Ki a fene maga, hogy leliezónozza a fese…feleségemet?!

– Nem szántam sértésnek – közölte hidegen a herceg –, azonbanbizonyára ön is egyetért velem abban, hogy az egész dolog roppanthelytelen. Nem beszélek a kettejük közötti korkülönbségről. Az már

83

önmagában is elképesztő. De túl ezen, önnek is fel kell fognia, hogy afiú végtére is címem örököse, és mint ilyennek, kötelességemegválogatni a társaságát.

Reggie egy hosszú percen át rámeredt.– Maga a legnagyobb adag… két lábon banda… bandukoló lószar,

amivel szencsém… szeencsém… pechem volt találkozni – szólalt meghosszas gondolkodás után.

– Reggie drágám, nem mondhatsz ilyeneket a hercegnek! – hápogottUrsula.

– Mérnem? – tudakolta, nem minden logika nélkül Reggie. – Haszerinte a nejem nem méltó ahhoz a kis szar fiához, szerintem ő magakésséget… késségtelenül a legnagyobb, legbüdösebb két lábon járólószar innen Ascotig.

Vasvillatekintettel méregették egymást a herceggel. És ebben apercben Ursula újabb átható sikolyt hallatott, és ekkor ért bennünketderült éjből az újabb csapás. Perry és Marjorie lépett kéz a kézben avendéglőbe. Marjorie csinos nő volt, egy kissé csakugyan emlékeztetettGauguin hajadonjaira, Perry pedig karcsú, finom csontú, szép arcú ifjú,byroni modorban. Még éppen volt alkalmam mindezt megállapítani,mire Reggie olyan hangot hallatva, mint a gyomorbajos oroszlán, akinektövis megy a mancsába, talpra vergődött, és reszkető ujját a boldogpárocskára szegezte, azoknak pedig rettenetükben földbe gyökerezett alába.

– Az a kis szar meg a liezónja – dörögte Reggie. – Majmingyártmegmondom, micsinálok velük!

Felálltam – mint utóbb kiderült, botorul –, és csillapítólag Reggievállára tettem a kezem.

– Nyugalom, Reggie. Hiszen maga háromszor akkora, mint ő, és…Ennél tovább nem jutottam. Reggie óriás mancsával megmarkolta a

kabátomat, úgy emelt a magasba, mintha pehelykönnyű volnék, ésgondosan, pontosan elhelyezett egy cukrász-görkocsi közepébe, amitegy pincér éppen arra tolt. Kapcsolatba kerülésünk jóvátehetetlen kárt

84

okozott több pêche melbá-ban, egy ínycsiklandó epertortában, egy igenízletesnek látszó és szerfelett ragadós állagú tejszínhabospiskótakölteményben, valamint számos különböző fagylaltban. Azerőszak e megnyilvánulása láttán Perry magához tért révületéből,eleresztette Marjorie kezét, sarkon fordult és rekordsebességgelelmenekült. Reggie, újabb oroszlánordítást hallatva, és termetéhezképest meglepő fürgeséget tanúsítva vette űzőbe. Őutána viszontMarjorie rohant – Gyilkos! Gyilkos! Hozzá ne merj nyúlni! – sikoltozáskíséretében, Marjorie sarkában pedig a herceg, aki viszont ezt kiabálta:– Ha a fiúnak egy haja szála is meggörbül, beperlem önt!

Fagylaltot, tejszínhabos piskótát és epret egyenlő aránybancsöpögtetve az egyetlen lehetséges dolgot cselekedtem: nagy marékbankót dobtam az asztalra, kézen ragadtam Ursulát, és a többiek utániramodtam.

Mint kiderült, Perry, eléggé meggondolatlanul, a Szent Márk térrevezető kis sikátorba fordult. Ha a többi sikátorra szorítkozik, esetleglerázhatta volna üldözőit, amint azonban kiért az óriási térre és arémült galambnyájak közé vetette magát, Reggie magasabbfordulatszáma a vesztét jelentette. Alig ért a tér túlsó oldalára, a CanalGrande partjára, Reggie már nyakon is ragadta. Mi többiek zihálómasszában érkezve már csak azt láttuk, hogy Reggie ide-oda rázzaPerryt, mint egy rongybabát, és összefüggéstelenül üvöltözik. Úgyéreztem, illenék közbelépnem, de mivel alkalmam volt meggyőződni,hogy Reggie nem nézi jó szemmel a beavatkozást, továbbá mert épp otta keze ügyében a Canal Grande, mindez, úgy véltem, feljogosít agyávaságra.

– Hagyja békén, durva fráter! – kiáltozott a herceg, amikor éppenlélegzethez jutott.

– Hagyd békén, hagyd békén, nem látod, milyen gyönge? – visítottaMarjorie, és tenyerével abszolút fölöslegesen dobolt férje széles hátán.

– Drágám, mindenről te tehetsz – acsargott rám Ursula, akár a tigris.– Csinálj már valamit!

85

Mielőtt azonban kikérhettem volna magamnak ezt a hitszegést,Reggie magához rántotta Perryt, és az arcába vicsorgott.

– Elegem van a rohadt szaros apukádból, elegem van belőled! –üvöltötte. – Szóval a rohadt apukád szerint nem elég jó neked afeleségem? Mi? Mi? Mi? Majd én megmutatom! Elválok, te meg, te kisrohadék, feleségül veszed!

A Szent Márk tér mindig is a Velencébe zarándokló turistákérdeklődésének gyújtópontja, mi sem természetesebb tehát, mint hogyötezer főnyi változatos színű és világnézetű közönség gyűlt körénkvárakozásteljes kíváncsisággal.

– M-m-mit mond…? – tudakolta falfehéren Perry, akit még akkor iside-oda rázogatott Reggie vasmarka.

– Elválok a feleségemtől, te meg, kis szarházi, elveszed! – bömbölteReggie.

– Bravo! Quelle diplomatic! – lelkesedett a tömegből egy francia.– Bízhat benne, hogy a fiam tudja, mi a kötelessége – jelentette ki a

herceg, mihelyt némileg magához tért a Reggie kijelentése okoztadöbbenetből. – Végtére is nagy hírű iskolában nevelkedett, és tudja,hogyan viselkedik egy úriember.

– De én nem is akarom feleségül venni… – zihált Perry.– Micsoda? – kérdezte Reggie.– Micsoda? – kiáltott fel a herceg.– Micsoda? – csatlakozott kórusban Marjorie és Ursula.– Ils sont très drôles, les anglais, n'est-ce pas? – így a tömegből a

francia.– Fiatal vagyok a házassághoz – magyarázta panaszosan Perry. –

Még csak most múltam tizennyolc.– Szóval nem akarod visszaadni a feleségem becsületét?! –

igyekezett tisztán látni Reggie.– Hát feleségül nem veszem, ha erre gondol – mondta Perry

nyűgösen.– Meg kell mondanom, egyetértek a fiúval. Merőben alkalmatlan

86

liezón – vetette közbe a herceg, oktalanul.

Reggie előbb Perry arcába bámult, azután megfordult és a hercegremeredt.

– Lószar, mind a kettő – állapította meg. Mielőtt bárkitől értelmesmozdulat telt volna, felkapta Perryt, mint valami babát, a CanalGrandéba hajította, azután megfordult, megragadta a herceget, és a fiaután röpítette. Látni, amint egy vérbeli herceg s egyetlen fia és örökösebukdácsol és köpköd a Canal Grande vizében, megvallom, olyan ritkaélmény, hogy teljes egészében ki akartam élvezni. Két carabiniere, akiaddig a tömeg soraiból élvezte csendesen a drámát, ahogyan mindenigaz olasz tenné, most roppant kelletlenül úgy határozott, itt az ideje,hogy mint a törvény és rend képviselői, jelképes gesztussal éljenek.Pávaeleganciájukban Reggie-hez sodródtak.

– Pardon, signor – szólt tökéletes angolsággal egyikük –, valamiproblémája van?

Elérkezett Reggie nagy pillanata. Lenyűgözve bámultam, ahogyanúrrá lesz a szituáción.

87

– Köszönöm, igazán kedves, de nincs szükségem segg… segítségre –közölte fenségesen, ha még kissé botladozott is a nyelve. – Feleségemetelcsábította egy herceg fia. Azért vagyok itt, hogy hazavigyem afeleségemet, ugyanis véleményem szerint kigyogyó… kigyógyultrajongásából. A furcsa pár, akiket a Canalban lát helytelenkedni, aherceg és fia. Nem kívánok feljene… jelenéssel élni ellenük. Menjünk,Marjorie.

S szólván, kézen fogta a zavarodott és immár alázatos Marjorie-t, ésátlejtett vele a tömegen, engem viszont otthagyott egy igen vizes ésdühös herceggel meg a fiával, valamint az olasz rendőrség két udvarias,ámbátor érdeklődő tagjával. Két óránkba telt, mire kimagyaráztam, miez az egész, hogy kicsoda a herceg, kicsoda Perry, ki vagyok én és kiUrsula, és kicsoda (volna, ha éppenséggel megvolna) Reggie és Marjorie.Ráadásul szolgálnunk kellett mindazon információval, amelyet abürokrácia gépezete megkíván: születési idő, továbbá hogy vajon volt-ea nagymamánknak kalapácsujja és így tovább. Idővel, kimerültségtőlpetyhüdten otthagytuk a herceget, valamint fiát és örökösét, s Ursulameg én betértünk egy kellemetes bárba a Szent Márk téren.

– Drágám, szerintem csodálatosan kezelted a helyzetet – vetetterám Ursula nagy kék szemének olvadó pillantását. – Remek lelépésttanúsítottál azokkal a szörnyű rendőrökkel szemben.

– Fellépést – helyesbítettem gépiesen.– Azt is – hagyta rám Ursula. – Igazán büszke voltam rád.– Köszönöm. Mit iszol?– Egy Grafittit jéggel – közölte Ursula.– Hozzon kérem a hölgynek egy Martinit jéggel – tolmácsoltam a

pincérnek –, nekem pedig egy dupla brandyt szódával.– Annyira örülök, hogy sikerült megoldanom Reggie problémáját –

mondta elégedetten Ursula.– Az volt a benyomásom, mintha ő maga oldotta volna meg a

problémáját.– Dehogyis, drágám – magyarázta türelmesen Ursula. – Ha nem

88

vagyok ott én meg a herceg, no és persze ha te nem segítesz, Reggienem tudta volna, mitévő legyen.

– Miért nem hagysz fel már azzal, hogy segítesz a barátaidon? –kérdeztem. – Miért nem hagyod őket, maradjanak maguknak?

– Nem lehet – magyarázta Ursula. – Ki tudja, mit művelnének, ha azember meghagyná őket maguknak…

De most igazán be kell ismerned, hogy ha nem avatkozom az ügybe,Reggie és Marjorie nem találtak volna egymásra. Ebben az esetben énvoltam az analizátor.

– Talán katalizátor – vélekedtem.– Igazán felhagyhatnál már ezzel, drágám, hogy folyton kijavítasz –

mondta Ursula. – Elragadó vagy, de ez a folytonos javítgatás idővelmeglehetősen bosszantó.

– Elragadónak találsz? – kaptam a szaván.– Mindig is annak találtalak, de igazán nem tudom, mi köze ennek

Reggie-hez és Marjorie-hoz – mondta sietősen Ursula.– Őszintén bevallva pillanatnyilag abszolút hidegen hagy, hogy mi

történik a közeljövőben vagy éppenséggel bármikor Reggie-vel ésMarjorie-val. Szerintem megérdemlik egymást. Szerintem a hercegnekmeg a fiának össze kellene házasodnia, és hogy pontot tegyek ez után ahihetetlenül ostoba ügy után, azért jöttem Velencébe, hogy jól érezzemmagam, te pedig gyönyörű vagy. Hagyjuk abba a véghetetlenül unalmasangol birtokos nemességet, és beszélj inkább arról, mit csináljunk este…De figyelmeztetlek, szexi legyen a műsor.

Ursula elpirult, zavarában is, örömében is.– Nem is tudom – mondta vegytiszta gyönyörűségemre. – Arra

gondoltam, hogy korán ágyba bújok.– Drágám, ennél jobb programot nem is ajánlhattál volna –

kiáltottam lelkesen.– Nagyon jól tudod, hogy hogy értettem – berzenkedett Ursula.– Nos, minekutána megoldottad Reggie, Marjorie, Perry és a herceg

változatos problémáit, miért ne engedélyezhetnél magadnak egy kis

89

pihenőt? Menjünk, fogyasszunk el egy gyomorkavaróan szexi vacsorát,aztán határozd el, velencei tartózkodásod következő napjait a kiskoszos panziódban óhajtod-e tölteni, vagy pedig akarsz egy bálteremnagyságú hálószobát, ami a Canal Grandéra néz.

– Juuuj! – sóhajtott Ursula. – A hálószobád a Canal Grandéra néz?!Micsoda disznóság.

– Mi lenne, ha hazamennél a szállodádba, és átöltöznél? Én isvisszamegyek a hotelbe, megpróbálom rávenni őket, hogy támasszák felezt az öltönyt, aztán érted megyek, mondjuk, fél nyolcra. Addigraszerintem elhatározhatod, vajon fel akarod-e cserélni obskúrushajlékodat Velence egyik leggyönyörűbb hálószobájára.

Pompásan bevacsoráztunk; Ursula csúcsformában volt. Elidőztünk akávé meg a brandy fölött, aztán megkérdeztem, foglalkozott-e aköltözködés gondolatával.

– Drágám, hogy te milyen romantikus vagy – mondta kacéran. –Szakasztott mint Pasodoble.

– Kicsoda? – néztem rá értetlenül.– Tudod, az a híres olasz szerető – magyarázta.– Csak nem Casanovára gondolsz?– Drágám, már megint kijavítasz – figyelmeztetett hűvösen Ursula.– Bocsánatot kérek – szántam-bántam bűnömet –, de nem

tagadhatom, szörnyen hízelgő, hogy szerinted olyan romantikus vagyok,mint Pasodoble.

– Mindig is romantikus voltál a magad sajátos módján – mondtaőszintén Ursula. – De mondd csak, igazán olyan nagy a hálószobád? Ésigazán a Canal Grandéra néz?

– A válasz mindkét kérdésre: igen – mondtam gyászosan –, de mitűrés-tagadás: jobban örülnék, ha inkább egyéni varázserőm motiválna,nem pedig hálószobám mérete és fekvése.

– Mondom, hogy romantikus vagy – motyogta maga elé Ursula. – Milenne, ha elmennénk a szállodádba, innánk még valamit, és

90

megnéznénk a szobádat?– Ragyogó ötlet – helyeseltem lelkesen. – Menjünk gyalog?– Drágám, abban nincs semmi romantikus – válaszolt Ursula. –

Menjünk vízen.– Hát persze – egyeztem bele.Ursula gondolára szavazott, nem motorcsónakra.– Tudod – sóhajtott kéjesen –, még csak négy éjszakát töltöttem

Velencében, de minden este volt egy gondolásom.– El ne mondd senkinek – szóltam, és megcsókoltam.Uszályos fehér ruhájában olyan gyönyörű volt, hogy még a gondolás

(köztudottan durva lelkű, cinikus állatfajta) sem vonhatta ki magát ahatása alól.

– Drágám – állt meg Ursula színpadiasan a móló lámpafényében –,úgy érzem, élvezni fogom a viszonyunkat.

S azzal be akart szállni a gondolába, letörte a cipője sarkát, és fejestzuhant a csatornába. Úriemberség ide vagy oda, hagytam volna, hogy amaga erejéből kecmeregjen ki (tudtam, hogy úgy úszik, akár a vidra),csakhogy uszályos ruhája vizesen a lába köré tekeredett, és a mélybehúzta. Mit volt mit tennem: ledobtam zakómat, lerúgtam a cipőmet, ésUrsula után ugrottam. Minekutána többet ittam a csatorna vizéből,mint amennyit a józan előrelátás megkívánt volna, sikerült Ursulát agondolás segítségével a partra vonszolnom.

– Drágám, milyen bátor vagy, hogy megmentettél… Remélem, nemlettél nagyon vizes – szólt Ursula.

– Épp csak hogy nedves vagyok – mondtam, és besegítettem agondolába.

Mire a szállodába értünk, már rázta a hideg, úgyhogy azonnal forrófürdőbe parancsoltam. Mikor kiszállt a kádból, már magas láza volt.Tiltakozása ellenére ágyba küldtem bálterem méretű hálószobámban.Éjfélre úgy felszökött a láza, hogy komolyan aggódtam és orvost hívtam.Az álmos és ingerült olasz láthatólag még köpőtávolságba sem került ahippokratészi esküvel. Adott Ursulának valami tablettát, és azt mondta,

91

nem lesz semmi baja. Másnap már gondosabban kerestem orvost, akimeg is állapította, hogy Ursulának tüdőgyulladása van.

Odaadóan ápoltam két hétig, míg az orvostudomány ki nemjelentette, kellőleg felépült, hogy elutazhasson. Kikísértem Ursulát arepülőtérre. Amikor beszálláshoz szólították az utasokat, felém fordult;nagy kék szeme csordultig telt könnyel.

– Drágám, annyira élveztem a viszonyunkat! Remélem, te is.– A világért el nem mulasztottam volna – helyeseltem, és

megcsókoltam meleg száját.Ennél, úgy vélem, még Pasodoble sem lehetett volna lovagiasabb.

92

A SZEX LÉLEKTANA

Lévén, hogy családomban a könyv szakasztott olyan létszükséglet, minta levegő, az étel meg a víz, mindig meghökkent, hogy az átlagembermilyen keveset olvas vagy olvasott. Vajon a világ diktátorai miérttekintenek gyanakvóan a könyvre? Hiszen az barátok és tanítókmillióival ér fel! Azt rég tudtam, hogy a könyv nagy hatással van azemberekre – ott van például A fajok eredete, A tőke vagy a Biblia, hogycsak néhányat említsek –, ám hogy mekkora kalamajkát okozhat, arracsak akkor döbbentem rá, amikor Havelock Ellist bevezettem abournemouthi Royal Palace Szállóba.

Bournemouthba érkezve első utam kedvenc könyvesboltombavezetett, H. G. Cumminhoz a Christchurch úton. A keskeny, magas házúj és használt könyvek óriási, lenyűgöző gyűjteményét rejti. Aföldszinten és az alagsorban csupa új könyv néz veled kissé zordanfarkasszemet, tarkabarka köntösben, de mássz csak fel a nyikorgó,rozoga lépcsőn a négy felső emeletre: menten varázsos dickensi tájbanleled magad. Itt minden helyiségben, padlótól a mennyezetig régikönyvek sorakoznak a polcokon. Még a keskeny lépcsőház falait iskönyvek szegélyezik, körülvesznek, beborítanak csodálatos, meleg,illatos méhükkel.

Ahány könyvet kiszedsz, mindegyiknek más az illata. Az egyiknemcsak por-, hanem gombaszagú; a másiké őszi erdőre emlékeztet,forró napon aszalódó rekettyére vagy pörkölődő gesztenyére; némelyika szénégető boksák csípős, nyirkos szagát árasztja, de akad közöttükmézillatú is. És ha az illat nem volna elegendő, ott a tapintásuk; asúlyos bőrkötések selymesek, akár a fókaprém, fényes gerincükbőlkivillan a mélyen ülő arany nyomás érhálózata.

Fatörzsvastagságú vagy pálcavékony könyvek, gyűszűvirágszirom-puhaságú vastag papírra nyomtatott könyvek, vagy fehér és ropogós apapírjuk, akár a jég, avagy éppenséggel oly finom és törékeny, mint a

93

pókhálót lepő zúzmara. No és a kötések színe: napnyugták és napkelték,lángoló őszi erdők, hangalepte téli hegyoldalak; tarka, márványoselőzéklapjuk pedig akár holmi marsbéli felhőalakzat. Érzékeidelkábulnak, elgyönyörödnek, még mielőtt egyáltalán szemügyre vettedvolna a címeket (Madagaszkár – a nagy vörös sziget; Pekingtől Lhászáig;Brazília őserdejében; Sierra Leone népe, termékei és titkos társaságai),és elérkezne a fenséges pillanat, amikor kinyitod a könyvet, s minthavarázslatos ajtó tárulna fel előtted.

Körülötted egy csapásra eltűnik a bolt, s csak állsz és beszívodWallace-szel az Amazonas dús illatát, elefántcsontra alkuszol MaryKingsleyvel, du Challu oldalán szembenézel egy támadó gorillával, ezerregényben ezernyi gyönyörű nővel szerelmeskedsz, Sidney Cartonnallépsz a guillotine alá, Edward korabeli hajón kacarászol dandyktársaságában, Marco Poloval járod be Kínát – s mindezt egy álltóhelyedben, az egyenetlen csupasz padlón, kezedben a varázsútlevél, ésegy fityingedbe sem kerül. Helyesbítek: éppenséggel megteheted, hogyegy fityinget sem költesz el, de én legalábbis képtelen vagyok rá, hogyüres kézzel lépjek egy könyvesboltba s ugyanúgy távozzam is. Csekk-könyvem egyre soványabb, s rendszerint taxit kell hívnom, hogyhazaszállíthassam szerzeményeimet.

Az említett alkalommal már jóval többet költöttem azelőirányzottnál (de hát kiben lakozik annyi határozottság, annyijellemerő, hogy ellenálljon egy könyvnek az elefántokról, avagy a gorillaanatómiájáról?), amikor hirtelen megpillantottam, szemmagasságbanegy polcon (el sem is téveszthettem) egy sorozatot, amire már régen fájta fogam. Vörösesbarna volt mindegyik kötet vászna, s csak avastagságuk különböző. Nagybetűs címe szinte olvashatatlanná fakult, skönnyen megeshetett volna, hogy észre sem veszem ezt a Pandora-szelencéje-sorozatot, ha a téli nap egy eltévedt sugara épp ebben apercben be nem sandít a poros ablakon, s meg nem világítja a köteteketés címüket: Havelock Ellis: A szex lélektana.

No mármost: aki ritka állatokat tanulmányoz, tart, vagy, ami a

94

legfontosabb: tenyészt, jól tudja, milyen fontos a szexnek és a szexuálisösztönzésnek a tanulmányozása annál az állatnál, amelyiktapasztalatairól és érzéseiről beszélni és írni képes – vagyis az emberiállatnál, és óriási segítség az állatvilág kevésbé tanult tagjainaktanulmányozásában. Meglehetősen kiterjedt könyvtáram van az emberiszex témaköréből, de hiányzott belőle ez az alapmű, amit már jó idejekerestem – a klasszikus Havelock Ellis, akit már sokban meghaladott amodern kutatás, de még ma is fontos korai tanulmány erről a témáról,és az információnak valóságos tárháza.

Az ifjú hölgy, aki segített levinnem a könyveket, nyilván úgy vélte: azén koromban már aligha illő, hogy egy férfi kilenc kötetet vásároljon aszex témájáról. John Ruston, a bolt gazdája, aki jó néhány esztendejeismer, már megértőbb volt.

– Hát igen – bólogatott, ide-oda ingadozva, akár a táncoltatottmedve –, hát igen. Ellis. Ritkán kapunk belőle.

– Időtlen idők óta keresem – válaszoltam. – Borzasztóan örülök.– Tiszta, szűz példány – jelentette ki akaratlan humorral John,

kezébe vette a homoszexualitással foglalkozó kötetet, és belelapozott.Így aztán az én Havelock Ellisemet becsomagolták, az utolsó percben

még beszerzett kincsek társaságában (hiszen akinek vér folyik azereiben, nem savó, ellenállhatna-e A majmok beszédének, Egyrabszolgakereskedő naplójának, vagy A patagóniaiaknak?), és JohnRuston elfuvarozott szállodámba. A következő néhány hétben szinteteljesen Havelocknak szenteltem magam, mindenhová magammalhordoztam kötetenként, és ceruzával megjelöltem azokat a részeket,amelyek véleményem szerint az állatokra is alkalmazhatók. Csak azt azegyet nem gondoltam át, hogy tél derekán a szálló jóformán néptelenlévén, minden mozdulatomat éppoly árgus szemekkel figyeli aszemélyzet, ahogyan én a magam állatait. Látták, hogy mélységesérdeklődéssel bújom könyvemet (hiszen külsőre egyforma volt mind akilenc kötet), és ceruzával megjelölök bizonyos részeket, mígkoktélbárból étterembe, étteremből a sivár és puszta társalgóba

95

vándorolok. Amikor fél nyolckor felhozták a reggelimet, ágyban fekveolvastam Havelockot, s az éjszakai portás is még azt tapasztalta, hogyhajnali kettőkor Havelockba mélyedek. Lehet valami abban a könyvben,ami ily hosszú időn át leköti néma figyelmemet…!

Mindaddig fogalmam sem volt, mekkora érdeklődést keltettHavelock iránti odaadásom, amíg így nem szólt hozzám Luigi, az olaszmixer:

– Nagyon érdekes lehet a könyve, Mr. Durrell.– Az – mondtam szórakozottan. – Havelock Ellis.Luigi nem válaszolt; nem akarózott bevallania, hogy most hallja

először Havelock Ellis nevét. Legközelebb Stephen Grump, a hotel bécsiigazgatóhelyettese szólított meg:

– Érdekes lehet a könyve, Mr. Durrell.– Az – mondtam. – Havelock Ellis.Ő sem akart tudatlannak mutatkozni, hát csak bölcsen bólogatott.Annyira elbűvölt nemcsak Havelocknak a műbe fektetett

kutatómunkája, hanem a prózájából kirajzolódó jelleme – komoly,pedáns, humortalan, amilyen csak egy amerikai lehet, ha témájátkomolyan veszi; egy porosz katonatiszt smokksága, egy svéd festőkomolysága, egy svájci bankár óvatossága elegyedett benne –, hogyészre sem vettem: körülöttem majd' meghalnak a kíváncsiságtól, hogymégis mi a csudát olvasok. A tompavörös kötés, a jóformánkibetűzhetetlen cím nem sokat árult el.

Azután egy nap, szinte véletlenül, titkom kipattant, és akkorakalamajka keveredett belőle, hogy párját még talán sose tapasztaltam.A dolog egészen ártatlanul kezdődött, az étteremben, ahol Havelockotolvastam avokádókörte meg kitűnő lasagne fogyasztása közben (azétteremben ugyanis kizárólag olaszok teljesítettek szolgálatot, csak akonyhai személyzet között akadt elvétve néhány angol). Parmezánsajttal bőségesen megszórt pasta fölött olvastam, mit mond Havelock anői szépség különféle aspektusairól, meg hogy mi vonz és mi taszít avilág különböző részein. Majd egy Szicíliában használt fordulathoz

96

értem, amely, gondoltam, bizonyára sok érdekes tájékoztatássalszolgálhatna – ha akár egy szót is értenék belőle.

Havelock bosszantó módon feltételezi, hogy mindenki felsőfokonbírja az olasz nyelvet, hát a mondathoz nem szolgált lábjegyzettel. Egypercig törtem a fejemet, mit is jelenthet, aztán eszembe jutott, hogyInnocenzo, a főpincér Szicíliából származik. Nem is sejtve, hogy mostlobbantom lángra a lőporos hordóhoz vezető gyújtózsinórt, azasztalomhoz hívtam Innocenzót.

– Mindennel meg van elégedve, signor? – kérdezte, és nagymogyoróbarna szeme végigrebbent az asztalon.

– Tökéletesen – válaszoltam. – De nem ezért hívtam. Ugye magaSzicíliából származik?

– Igen, Szicíliából – bólintott.– Le tudná ezt fordítani nekem? – mutattam a kérdéses részletre.A mondat különös és hajmeresztő hatással volt Innocenzóra. Szeme

olvasás közben hitetlenül kimeredt. Azután rám pillantott, zavartaneltávolodott az asztaltól néhány lépést, visszajött, újra elolvasta amondatot, rám nézett, és úgy hátrált az asztaltól, mintha hirtelen mégegy fejem nőtt volna.

– Mi ez a könyv? – kérdezte.– Havelock Ellis. A szex lélektana.– Már egy hete olvassa – mondta vádlón, mintha kábítószer-

élvezeten kapott volna.– De hát kilenc kötete van! – védekeztem.– Kilenc? – kiáltott fel Innocenzo. – Kilenc? És mind a szexről szól?– Igen. Nagyon nagy téma. De azt szeretném tudni, hogy ez valóban

így van-e. Ezt mondják maguk a nőkről Szicíliában?– Hogy én? Nem, nem! – tiltakozott nevéhez méltón Innocenzo. – Én

soha ilyet nem mondok.– Soha? – kérdeztem csalódottan.– Talán a nagyapám mondhatott ilyet – csóválta a fejét Innocenzo –,

de most senki. Ó, nem, nem! Most nem! – Lenyűgözve bámulta a

97

könyvet. – Azt mondja signor Durrell, hogy ez az ember kilenc könyvetírt? És mindet a szexről?

– Igen – bólintottam. – Minden szemszögből.– És ezt olvassa egész héten?– Ezt.– Akkor ön nagy szakértő lehet – kacarászott zavartan.– Nem én – ő a szakértő. Én csak tanulok.– Kilenc könyv – ingatta csodálkozva a fejét. Aztán nagy nehezen

visszatért a dolgához. – Óhajt sajtot, signor Durrell?– Köszönöm, nem kérek. Csak még egy kis bort.Hozott egy üveggel, kihúzta a dugót, kitöltött egy cseppet, hogy

megízleljem, de a szemét le nem vette a könyvről. Jónak minősítettem abort, hát töltött.

– Kilenc könyv – merengett, és gondosan lecsavarta a dugót adugóhúzóról. – Kilenc könyv a szexről. Mamma mia!

– Igen – bólintottam. – Havelock alapos munkát végzett.Innocenzo távozott, én pedig visszatértem Havelock komoly és

minden részletre kiterjedő vizsgálódásához a forróvérű szicíliaiakközött. Ezenközben, tudtomon kívül, az én forróvérű szicíliaimtovábbadta a pincéreknek a hírt, hogy signor Durrellnek kilenc könyvevan a szexről – bizonyára minden idők rekordja a hotelvendégekkörében. A hír futótűzként terjedt a szállodában. Amikor hazatértemdélutáni bevásárlókörutamról, két portás rohant ajtót nyitni előttem,és a fogadópult mögül nem egy, hanem négy virágarcú kislány vetettrám vakító mosolyt. Kissé meghökkentett ez a váratlan népszerűség, denaivitásomban nem tulajdonítottam Havelock Ellisnek. Felmentem aszobámba, teát hozattam, leheveredtem az ágyra és olvastam. Aszobapincér, Gavin hozta a teámat – magas, karcsú, finom csontú fiú,szőke haja mint egy arabs mén sörénye, kék szeme akkora, mint acsészealj.

– Jó napot – köszönt, és tekintetét könyvemre szegezte.– Jó napot, Gavin. Tegye csak le az asztalra, legyen szíves.

98

Letette a teát, azután csak állt és nézett.– Igen? – néztem fel. – Óhajt valamit?– Ez az a disznó könyv?– Disznó könyv?! – fortyantam fel. – Ez Havelock Ellis, világhírű

alapmű a szex lélektanáról. Még hogy disznó könyv!– Hát azt mondom – így Gavin. – Szex.– A szex – ellentétben az angolok vélekedésével – nem disznó –

közöltem nem minden él nélkül.– Na persze… hiszen tudja… persze hogy nem – hebegett Gavin. –

Csak hát… Márminthogy… mindenki azt hiszi, nem igaz?– Szerencsére egy jelentéktelen kisebbség másképp vélekedik –

vágtam vissza. – Remélhetőleg maga is ezekhez tartozik.– Na persze. Mármint nekem semmi bajom vele. Csak az kéne, hogy

hagyják, hogy mindenki csinálja, amihez kedve van – hát nem? Perszeha nem olyasmi, amit tilt a törvény… mármint kábszerezni lányokat,aztán elzsuppolni őket Buenos Airesbe meg mindenhova… ilyesmi.

– Valóban, a szexben is a fair playnek kellene uralkodnia –bólintottam komolyan.

Gavin csavargatta a karjára borított asztalkendőt, és nagyotsóhajtott. A vak is láthatta, hogy problémája van.

– Na és mit mond? – kérdezte végül.– Miről?– Hát a szexről.– Milyen szemszögből?– Hogy tetszik érteni? – nézett zavartan.– Hát hogy a közönséges szexről, vagy a leszbikusságról,

homoszexualitásról, szadizmusról, mazochizmusról, onanizálásról…?– Mi a fene! – szakított féle Gavin. – Ez mind benne van? Tényleg?– Igen – mondtam. – Mindez szex, ilyen vagy olyan formában.– Úristen! – kiáltott fel érzéssel Gavin. – Hát igen… nyilván igaza

van. Élni és élni hagyni, nekem az az elvem.– Természetesen.

99

Gavin csomóra kötötte az asztalkendőt, és a tenyerét ütögette vele.Nyilvánvaló volt, hogy nagyon fúrja valami az oldalát.

– Talán valami problémája van? – érdeklődtem.Gavin meghökkent. – Hogy nekem… – hátrált az ajtó felé. – Ugyan

már. Nincs nekem problémám. Egy szál se.– Dr. Havelock Ellis segítségére tehát nincs szükség? – érdeklődtem.– Nincs hát – mondta Gavin. – Mármint… Nekem nincs problémám.

Nem úgy, mint némelyeknek… Jövök majd vissza a tálcáért.És menekülésszerűen távozott.Ekkor már, becslésem szerint, az egész szálloda lüktetett Havelock

Ellis hírétől, ahogy az őserdő lüktet a tamtamdoboktól. Iszogattam ateámat, és türelmesen vártam. Egy óra sem telt belé, megjelent Gavin.

– Ízlett a tea?Eddig még sohasem kérdezte.– Köszönöm, igen. – És vártam.Szünet. Gavin ügyesen zsonglőrködött fél kézzel a tálcával.– Olvasott még azóta? – kérdezte végül.– Pár oldalt.Nagyot sóhajtott.– Biztosan jó könyv, ha valakinek… mármint ha problémái vannak…?– Roppant megnyugtató – mondtam. – Igen józanul kezeli a tárgyat.

Nem kelt senkiben bűntudatot. Semmiféle komplexust.– Hát… az jó. Rossz lehet, ha valakinek komplexusa van.– Felettébb.Csönd. Gavin jobb tenyeréről átzsonglőrködte a balra a tálcát.– Hát igen… – mondta elgondolkodva. – Egyik barátomnak…

problémája van.– Igazán? Miféle?– Hát, azt elég nehéz elmagyarázni. Elég jóképű srác, mármint…

Mármint nem csúnya. És minden lány csípi. Az igazat megvallva, kettenmár össze is pofozkodtak miatta – mondta szerény elégtétellel. – Kétportugál szobalány… Tépték egymást rendesen. Forróvérűek ezek a

100

külföldiek, hát nem?– Nagyon – mondtam. – Ez a barátjának a problémája? Túl sok

forróvérű portugál lánnyal kell lefeküdnie?– Nem, dehogy… Egyáltalán nem. Ugyanis… nem szereti őket.– Talán már van barátnője?– Nem, nem. Mit akarok mondani… nem szereti a lányokat, érti? –

bökte ki elkeseredetten. – Mármint, nem szeret… hiszen tudja…vacakolni velük.

– Úgy érti, hogy a fiúkat szereti? – kérdeztem.Gavin arcát elfutotta a vér.– Hát nem is… Mármint… szóval azt mondja, hogy már… hiszen

tudja… elvacakolt néhány fiúval… és azt mondja…Hangja a semmibe veszett.– Azt mondja, hogy jobban szereti őket, mint a lányokat? –

tudakoltam.– Hát… igen. Úgy is mondhatjuk.– Nincsen abban semmi rossz. Őt talán aggasztja a dolog?– Mármint, úgy érti, rendben van… hogy olyan… olyanforma? –

tudakolta.– Ha valaki olyannak születik, nincs abban semmi bűn. Nem tehet

róla, mint ahogy arról sem, hogy kék-e a szeme vagy barna.– Hűha! – lepődött meg Gavin. – Tényleg…– Szeretné a barátja elolvasni, mit mond Havelock Ellis a

homoszexualitásról?– Biztosan – mondta kissé védekező hanghordozással Gavin. – Azt

hiszem, igen. Majd… majd megkérdezem.– Nem akarná esetleg most mindjárt elvinni, hátha…?Gavin a könyvre szegezte szemét. – Hát éppen elvihetném… aztán

ha nem akarja elolvasni… Hát… majd visszahozom. Jó?– Jó. Mondja meg neki, hogy ne locsolja rá a sört.– Nem, nem, dehogyis – inalt Gavin a könyvvel az ajtó felé – Sose

iszom sört.

101

Első páciensem mögött becsukódott az ajtó.Az ötödik nap Gavin hozta fel a reggelimet. Peckesen lépdelt be a

szobába.– Nos? – érdeklődtem. – Talált a barátja valami vigasztalót a

könyvben?– A barátom…? – nézett rám üresen Gavin.– Igen. Tudja, akinek problémája van.– Ja, az… Hát igen… azt mondja, nagyon érdekes. Én is

belepislantottam. Nagyon érdekes. Mármint… józanul ír a dologról.Nem mondja, hogy az ember rohadt buzi vagy ilyesmi.

– Tudományos megközelítéssel él – bólintottam, és iszogattam ateámat.

– Hanem tetszik tudni… – mondta Gavin – azok a portáslányokmajd' megvesznek attól, amit a könyv a leszbikusokról mond.

– Kölcsönadta nekik? Ha az igazgató rajtakapja, engem kidobnak,maga pedig elveszíti az állását, mert pornót terjeszt…

102

– Nem fog rajtakapni – mondta emelkedett gúnnyal Gavin.– No és mit szóltak a portáslányok? – érdeklődtem. Vajon

biztonságos lesz-e ezek után lemerészkednem a földszintre…? –tűnődtem.

– Tetszik tudni, melyik a Sandra? Az a szőke? Aki egész jóképű? Hátegyütt lakik Maryvel… az az a kövér, szemüveges. Na, a Sandraelolvasta, ami erről szól, aztán azt mondta, külön költözik. Sose tudta,mért akarja Mary mindig megmosni az ő hátát a fürdőben, de most mártudja, és nem kér belőle. Mary fel is fújta magát… Telebőgi a házat,hogy ő nem leszbikus. Azt mondja, nehéz az embernek a hátátmegmosni, és ő csak segíteni akar, de Sandra meg azt mondja, van elégbaja a fiúival, semmi szüksége a fürdőszobában Maryre.

– Nagy igazság – bólintottam. – No és a másik kettő?– Hát az öreg Miss Hemps azt mondja, majd ő összeköltözik Maryvel,

mert ő szereti, ha megmossák a hátát, nincsen abban semmi. De Sandraszerint Miss Hemps el akarja csábítani Maryt, amin Miss Hemps igenfeldühödött, és azt mondta, inkább a hátát sikálja egy lány, mint azelejét egy férfi, mert Sandra, úgy látszik, azt szereti. Mire Sandra pörgöttbe, és azt mondta, van ő is olyan szűz, mint Miss Hemps, csakhogyéppen azért, mert neki úgy tetszik, Miss Hemps pedig azért, mert nekimuszáj. Azóta nem is beszélnek egymással.

– Nem lep meg – közöltem – Nem gondolja, hogy el kéne vinnienekik az igaz anyaságról szóló kötetet?

– Nem kell – legyintett Gavin. – Meglesznek már. Nem árt, ha egykicsit kieresztik a gőzt.

– Csakhogy Mary meg van fosztva egy kellemes elfoglaltságtól –mutattam rá.

– Nem lesz vele semmi baj – legyintett Gavin. – Este mind bulibamennek, ott kimulathatják magukat.

– Maga is megy a bulira? – érdeklődtem, mert szerettem volna elsőkézből származó beszámolót kapni.

– Nem én – nézett a szemembe harciasan Gavin. – Én a

103

barátommal, Ruperttel megyek szórakozni.– Mulassanak jól.– Fogunk is! – jelentette ki Gavin, és peckesen távozott.

Aznap, később, lementem a fogadópulthoz, hogy beváltsak egy csekket.A lányok kisírt szemmel, összepréselt szájjal végezték a munkájukat.Fagyos udvariasságuk egy jegesmedvét is megfélemlített volna. DeHavelock még nem végezte el a magáét. Hamarosan tódultak hozzám apáciensek. Dennisnek, a kedves, de sajnálatosan visszataszító külsejűfiatal skót portásnak két fogyatékossága volt: beszédhibája és az arcátdombormívű térképként borító sömör, amiből restelkedve pillogott kikerek barna szeme. Sürgönyt hozott, aztán tétován megállt az ajtóban.

– N-n-n-nincs válasz, uram?– Nincs, Dennis, köszönöm.– T-t-t-t-talán hozhatok valamit?– Köszönöm, most nem. Hacsak nincs egy kivételesen csinos, laza

erkölcsű nővére.– N-n-n-nincs, uram. A nővérem f-f-f-férjnél van.– Gratulálok! – mondtam nyájasan. – Jó tudni, hogy az ősi

intézmény még él. Szívmelengető, mintha csak dinoszaurusszal futnaössze az ember.

– Az a k-k-k-könyv, uram, amit Gavinnak k-k-k-kölcsönadott… Vanbenne valami a h-h-h-házasságról?

– Havelocknak rengeteg mondanivalója van a házasságról. Milyenszempontból érdekli?

– Mond valamit a k-k-k-k… a lánykérésről?– Lánykérésről? Nem is tudom. Nem hinném, hogy határozott

utasításokkal szolgálna. Inkább arról beszél, hogyan kell viselkedniközvetlenül a házasságkötés után.

– De hát ahhoz előbb m-m-m-m-meg kell k-k-k-kérni a lányt –mutatott rá Dennis.

– Természetesen. De ez a könnyebbik része. Ki az, akit meg akar

104

kérni?– S-s-s-s-sandra – nyögte ki, nekem pedig elszorult a szívem.

Sandránál egy szemernyi esélye sincs, még ha egymillió dollárja volna,akkor sem, a sömörével meg a frissen költött galambfiókáéhoz hasonlópehellyel borított állával. A miniszterelnökségre nagyjából ugyanannyieséllyel pályázhatna, mint Sandra kezére.

– Hát az elég egyszerű – mondtam bátorítólag. – Vigye el valahova,mulassanak jól, aztán az este vége felé álljon elő a kérdéssel. Ilyenegyszerű. A nehézség csak akkor kezdődik, ha igent mond.

– Nekem p-p-p-p-pattanásaim vannak – mondta gyászosan Dennis.– Melyikünknek nincsenek? Nem fogok itt most levetkőzni, de higgye

el, olyan a hátam, mint Európa hegy- és vízrajzi térképe.– Az a h-h-háta – magyarázta Dennis. – De n-n-n-nekem az arcom.– Alig látszik – füllentettem. – Ha nem hívja fel rá a figyelmemet,

észre sem veszem.– És d-d-d-dadogok – folytatta. – Hogyan lehet d-d-d-dadogva m-m-

m-megkérni valakit?– Jelentéktelen beszédhiba – közöltem határozottan. – Ha elérkezik

a kritikus pillanat, izgalmában elfelejt dadogni.– De n-n-néha p-p-p-pirulok is – vágta ki a tromfot Dennis.– Mindenki pirul – legyintettem. – Még én is, csak nem látszik a

szakállam meg a bajuszom miatt. A pirulás gyengéd, finom természetrevall. Nincs benne semmi szégyellnivaló. Havelock egyébként mondvalamit a pirulásról a nyolcadik kötetben.

– Hát d-d-d-dadogásról és p-p-p-pattanásokról? – kérdeztereménykedve Dennis.

– Pattanásokról éppenséggel nem. Az nem az ő szakterülete. Akarjaelvinni ezt a kötetet?

– Igen, k-k-kérem – kapott rajta Dennis.Megragadta a nyolcadik kötetet és elszelelt. A beszélgetés után úgy

éreztem magam, mint egy vizes mosogatórongy. Akár egy pszichiáteregy nehezebb nap után. Reméltem, hogy Havelock talán szolgál valami

105

varázsszerrel Dennisnek, aki rendes, komoly fiú, de meglehetősenkételkedtem benne: túlságosan sok minden szól ellene.

Ezt követőleg az éttermi pincérek egyike igényelte Havelocktanácsát. Giovanni magas, jóképű, ápolt, barna bőrű, fekete hajú férfi,akárcsak egy jól fésült antilop, olvadó fekete szemmel. Annyirasugárzott róla az önbizalom, nehezen hittem, hogy egyáltalán bármiféleproblémája van – hát még szexuális téren. Egyik nap jó hosszasanelidőztem az ebéd fölött, és én voltam az utolsó vendég az étteremben,de Giovanni vagy két méterre az asztalomtól lecövekelt, és addig le nemvette rólam a pillantását, míg abba nem hagytam a jegyzetelést.

– Igen? – néztem fel sóhajtva. – Mi a problémája, Giovanni?– Prego, signor – lépett előre buzgón –, hogy az a könyv… az a könyv

mond-e valamit… a szadizmusról?– Igen – bólintottam. – De miért? Leküzdhetetlen késztetést érez,

hogy elpáholja Innocenzót?– Non, non! Nem velem van gond. A barátnőmmel.– Ó… – visszakoztam óvatosan. – Mi a probléma?Lopva körülnézett, nem hallgat-e bennünket valaki.– Harap – suttogta.– Нагар?!– Si. Harap.– Mit harap? – kérdeztem kissé zavartan, mert erre igazán nem

számítottam.– Engem – magyarázta Giovanni.– Úgy? – Kissé megdöbbentem, mert még Havelock sem készített fel

egy leányra, aki jól fejlett olasz pincéreket harapdál.– És miért harapja?– Azt mondja, jó ízem van. Fino.– No és ennek nem örül?– Non. Fáj. Néha félek, átharap egy vénát, és elvérzek.– Ugyan már. Egy-két szerelmi harapástól senki sem vérzik el.– Nem egy-két szerelemharapás – méltatlankodott Giovanni. – Ő

106

szadizmus.– Szadista – helyesbítettem.– Az is – bólintott Giovanni.– Szerelemből harapni igen gyakori – magyaráztam. – Az csak az

érzelem jele.Giovanni megint körülhordozta pillantását, meggyőződött róla, hogy

csak ketten vagyunk az étteremben, majd kigombolta ingét.– Ez szerelem vagy szadizmus? – tudakolta, és feltárta sűrű prémmel

borított mellkasát, amelyen még a bozontban is szép, szabályos, kerekharapásnyomok látszottak. Imitt-amott felhasadt a bőr, egy helyüttragtapasz borított egy sebet.

– Igen, ez valóban fájdalmas lehet – vélekedtem –, de nem hinném,hogy szadizmusnak tekinthető.

– Non? – méltatlankodott Giovanni. – Mi kellene még? Egyen meg?– Miért nem harapja vissza? – kérdeztem.– Nem lehet. Nem szeretné.Hát igen, Giovanni valós gonddal küszködik, de arról láthatólag

halvány fogalma sincs, milyen az igazi szadista.– Szeretné átfutni azt a kötetet, amelyik a szadizmusról szól? Az

segítene?– Si, si, signor – ragyogott Giovanni. – Elolvasom neki, és meglátja,

hogy ő is szadizmus.– Azért mindent nem olvasnék el neki – intettem óvatosságra. –

Végtére maga sem szeretné, ha a barátnője rákapna a korbácsra vagyilyesmire.

– Először én olvasom – mondta némi gondolkodás után.– Nagyon helyes, a maga helyében én is előbb megcenzúráznám.

Este lehozom a könyvet, Giovanni.– Grazie, signor Durrell. – És hajlongva kikísért, miközben az ingét

gombolta.Két nap múlva aggodalmas arccal hozta vissza a könyvet.– Minden jól van – suttogta.

107

– Nagyszerű. Mi történt?– Olvasom neki, és azt gondolja, én akarom azt csinálni vele. „Nem,

nem”, mondja. Én mondom: „Abbahagyod szadizmust, én isabbahagyom.”

– Beleegyezett?– Bele.– No és mi történt?– Tegnap – hunyta le fél szemét és rám sandított –, tegnap szelíd,

mint kismadár…– Remek.– Nem. Ő haragos velem.– De miért? – húztam fel a szemöldököm.– Olyan szép volt, olyan szelíd, olyan finom, hogy megharaptam –

vallotta be Giovanni. – Most azt mondja, soha többé nem fekszikvelem.

– Majd meggondolja magát – nyugtattam.De nem sikerült elűznöm kételyeit. A szép szadista még akkor sem

engedett Giovanni unszolásának, mire elutaztam Bournemouthból.A konyhai segédmunkás és a pincemester sajnálatos esetében

önkéntelenül (de Havelock segítségével) némi kalamajkát okoztam,aminek azonban szerencsére az egyetlen keserves következménye azvolt, hogy aznap a leves – minestrone – csúnyán odakozmált. A dologúgy kezdődött, hogy a szálloda alatt húzódó pincesoron találtam egyrövidebb utat, amely egyenesen a szirtekhez vezetett, nem kellett többmérföldet kutyagolni az országúton. Minthogy ez a bizonyos rövidebbút a szemétvödrök mellett haladt, sűrűn találkoztam a konyhaisegédmunkással és a pincemesterrel. A segédmunkás helyes ír suttyóvolt, boglyas haja vörös, arca szeplős, akár a pulykatojás. A pincemesterépp ellenkezőleg: sötét hajú, komor egyén volt, arca durcás, de haelmosolyodott, mintha nem is ugyanaz az ember lett volna. Igenkellemes, mély, fátyolos hangja volt, és hamisítatlan dorseti kiejtése.Szexuális tudományom (Havelock Ellisen nevelkedett) kimeríthetetlen

108

tárházának híre a pincébe is leszivárgott, és mind a két jóképűfiatalember hozzám járult gondjaival. Az első David volt, a pincemester.

– Tudja, uram – vallotta be, és enyhén elvörösödött –, az a lyányfenemód gyönyörű. Tudja ám, hogy odavagyok érte, azt is, hogyelvenném. De nemhogy közel engedne magához, nem az. Csakhogy aztsem engedi, hogy másnál vigasztalódjak. Nem mintha akarnák. De azértazt mondom, vagy enged, vagy keresek magamnak mást. Nem igazság ezígy, uram, nem gondolja?

– A lány biztosan úgy véli, az önmegtartóztatás növeli a csáberőt –mondtam, de mindjárt meg is bántam, mert David szemrehányópillantást vetett rám.

– Nem tréfadolog ez, uram. Kis híja, hogy bele nem betegszek. Nemakadna valami a könyvében, amit odaadhatnák neki? Hogy… hogy ismondjam… kicsit felbátorítsam?

– Kölcsönkaphatja a szexuális neveléssel és az önmegtartóztatássalfoglalkozó kötetet – ígértem. – Bár az eredményt nem garantálhatom.

– Persze, uram. Értem én. Csak éppen hogy kedvet csináljak neki,olyanformán.

És David távozott a hatodik kötettel.Ezek után a vörösben játszó Michael keresett fel. Szakasztott

ugyanilyen problémája volt a barátnőjével. A szabad szerelem és anagyvonalú társadalom korában ebben a szállodában mindenki úgyviselkedik, mint a Viktória kor szülöttei? A lányok, úgy látszik, tízkörömmel ragaszkodnak a szüzességükhöz.

– Sajnos, ki kell várnia a sorát, Michael – mondtam. – Épp az iméntadtam kölcsön ezt a kötetet Davidnek.

– Annak a hitványnak? Azt se tudtam, hogy van barátnője – mondtalenézően Michael. – Még pisilni sincs ereje, hát még egyébhez.

– Hát pedig van barátnője, és szakasztott az a gondja, mintmagának. Mutasson már egy kis együttérzést.

– Az inkább nekem kéne – hangzott a válasza. – Ez a lánymegbolondít. Az egészségemet is tönkreteszi. Még a vallásom is kárát

109

látja, s ír embert ennél nagyobb baj nem érhet.– Mi köze ennek a valláshoz? – csodálkoztam.– Hogy mi? Hát az, hogy nincs mit meggyónnom! – fakadt ki Michael.

– O'Malley atya nem hisz nekem. A minap is, megkérdi, mi gyónnivalómvan, s mikor azt mondom „semmi, atyám”, hát kiró rám ötvenüdvözlégyet, mivelhogy hazudtam! Ilyen szégyent!

– Mihelyt visszakapom a könyvet, odaadom – ígértem. – Kisszerencsével segíthet magának is, Davidnek is.

Honnan tudhattam volna, hogy egy és ugyanazon lánynak csapják aszelet, mikor ők maguk se tudtak róla?…

A szirteken barangoltam, meglátogattam a rossz ízlés gyászosanirdatlan emlékművét, a Királyi Coates Múzeum és Művészeti Galériát, ésa rövidebb úton indultam vissza a szállodába, amikor érdekes látványtárult elém: Michael és David farkasszemet néznek, mindegyiknek lila azarca, Michaelnek eleredt az orra vére, Davidnek a homlokánéktelenkedik egy vágás, és csak azért nem esnek megint egymásnak,mert az egyiket a pocakos konyhaséf fogja le, a másikat a helyettese. Aföldön, lapjával lefelé hever az én drága Havelockom, mellette akonyhaséf összetaposott, vérfoltos sipkája, meg egy életveszélyesenéles húsbárd. Megmentettem könyvemet, de az ellenfelek még akkor isegymásra fenekedtek és szórták a szitkot. Összefüggéstelenordítozásukból annyit sikerült kihámoznom, hogy Michaelnekmegmutatta a barátnője Havelockot, és mert tudta, hogy csakis egyforrásból eredhet, lesben állt, és megkergette Davidet a húsbárddal. Afürge Davidnek sikerült a bárd elől menekülnie, orrba vágta Michaelt, éselinalt volna, ám Michael hozzávágott egy üveget, és a homlokántalálta. Mielőtt azonban összeakaszkodhattak volna, a szakácsokszétválasztották őket.

– Nem gondolják, hogy elég bután viselkednek? – érdeklődtem.– Bután? – bömbölt Michael. – Mikor ez az alattomos protestáns

varangy mocskos könyveket ad az én Angélámnak?– A te Angéládnak! – vicsorgott David – Még hogy a te Angélád,

110

mikor jóformán megígérte, hogy hozzám jön feleségül? És hogy meredmocskosnak nevezni a Mr. Durrell könyvét?!

– Soha nem menne hozzád, te protestáns dögevő! És ha ez a könyvnem mocskos, ne kapjak több levegőt! – így Michael. – Mármegbocsásson, Mr. Durrell, maga is szégyellhetné magát, amért segítettennek az alattomos féregnek, hogy megpróbálja megrontani a legszebb,legfinomabb lányt, akit Írországon kívül láttam! Itt sújtson le rám az Úrharagja, ha nem ez a tiszta igazság.

– De hiszen maga azért kérte kölcsön a könyvet, hogy megmutassaAngélának – emlékeztettem.

– Úgy ám! Jogom is van hozzá, hisz én vagyok a jegyese – vágottvissza Michael.

Ír logikával nem állok oda vitatkozni.– Ide figyeljenek – mondtam. – Engem nem érdekel, ha pépesre

verik egymást, az a maguk dolga. Mind a kettő egyformán bűnös, hiszenmind a kettejüknek azért kellett a könyv, hogy lefektethessék Angélát.Szégyellhetik magukat. Nem tűröm, hogy a holmimat így dobálják.Jelentem az igazgatónak, mindketten repülni fognak, és egyikük seveheti el Angélát. Egyébként egyiküknek se lenne nála egy szikra esélye.Tegnap este láttam, amint Nigel Merryweatherrel vacsorázott.

Nigel a szálloda egyik jóképű fiatal igazgatóhelyettese volt.– Nigel Merryweather? – horkant fel Michael. – Az a disznó! Mit

akar vele Angela?– Merryweather? – csikorgott David. – Hisz azt mondta, a színét se

állhatja!– Így igaz – hagyta rá Michael. – Hogy a gyomra is felfordul tőle.– Na tessék – foglaltam dióhéjba az eseményeket. – Úgy látszik,

mindkettejüket az orránál fogva vezette.– Elég – jelentette ki Michael. – Végeztem a nőkkel. Beállok egy

nyüves kolostorba szerzetesnek.– Azok után, hogy mi mindent tettem érte! – panaszolta David. – A

hátam mögött leáll Merryweatherrel, akitől pedig felfordul a gyomra!

111

A konyhából heves égésszag kezdett terjengeni.– Szentséges szűzanyám! – kiáltott fel Michael.– A minestroném! A minestroném! Átkozott ír disznó! – visított a

séf, megragadta Michael karját, és rohamléptekkel bevonszolta akonyhába.

Charlie, a helyettese, Hammersmith gömbölyded fia elengedte amásik sorsüldözött szerelmest.

– Nem is tudom, mit gondoljak felőle – borongott David.– Ne gondoljon semmit – tanácsoltam. – Eredjen, igyon valamit, és

mondja meg Luiginak, hogy írja a számlámra.– Nagyon köszönöm, uram – derült fel valamelyest David, amint a

felsőbb szintek és a bár felé tartott.– Szerencse, hogy épp most tévedt erre – mondta Charlie, amikor

David is eltűnt. – Kikészítette volna egymást a két buggyant –hentesbárddal! Meg minden.

– Mondja csak – kérdeztem –, kicsoda Angela?Charlie némán meredt rám egy pillanatig. – Azt akarja mondani…? –

kezdte. Aztán felnevetett.– Hát valamit mondanom kellett – magyaráztam –, különben itt

lehettünk volna estig is.– És alighanem Nigel Merryweathert se látta, mi? – röhögött Charlie.– Látni éppen nem láttam, de hallottam, hogy a legjobbképű fiatal

igazgatóhelyettes, hírhedt szoknyabolond, és bőviben van a pénznek.– Úgy ám – mondta Charlie. – Nagy vadászkutya.– Vadászkutya? – néztem rá értetlenül.– Az. Szüntelen a madarakat hajkurássza.– Aha – bólintottam. – Találó. Nos, minden jó, ha jó a vége.– Mondja csak – szólt Charlie –, mi az a könyv, amitől ezek úgy

felizgultak?Elmagyaráztam. – Remek sorozat, ha megfelelőképpen használják –

mondtam –, de itt, aki csak beleolvas, menten megbolondul.– Akad benne valami frankó tipp a házasságról… hogy is mondjam…

112

hogy kicsit változatosabb legyen? – kérdezte elmélázva Charlie.Elszorult a szívem. – Nos… igen, de ne feledje, hogy ez valójában

tankönyv.– Hisz éppen az kéne nekem – derült fel Charlie. – Tankönyv –

amolyan iskolakönyv, igaz?– Biztos, hogy az kellene?– Hát tudja – mondta bizalmasan Charlie –, nemigen jövünk össze

mostanában az asszonnyal. Olyan depressziósforma, meg szekánt isrendesen. Semmi se jó neki. Két hete lehet, elment egy olyanpornómoziba, és most azt vette a fejébe, hogy én nem jól csinálom.Hogy azt mondja, nincsen fantáziám. Mondtam neki, ő se az a kiköpöttKámaszútra, de hát szerinte mindenről én tehetek.

– Lehet.– No mármost, ez a maga könyve… ilyenek is állnak benne? Tudja,

hogy másféleképpen… meg ilyesmi?– I-gen – mondtam óvatosan.– Hát kölcsönkaphatnám egy darabig? – nézett rám esengve. – Hogy

úgy mondjam, javítsam egy kicsit a technikámat?Hogyan is utasíthattam volna vissza ezt a sörhasú, középkorú férfit,

aki azért rimánkodik a tankönyvért, hogy csiszolhasson férji szenvedélyemegnyilvánulásain? Kegyetlenség lenne.

– Hát jó – egyeztem bele lemondóan. – Kölcsönkaphatja a másodikkötetet.

– Köszönöm, uram. Azanyja! – vigyorodott el. – Ez majd feldobja egykicsit az öreglányt. Lefogadom, azt se tudja, hova legyen örömében.

Tévedett. Két nap múlva épp ebédeltem, amikor Charlie kisántikálta konyhából, és az asztalomhoz lépett, kezében a második kötettel.Jobb szeme feldagadt, nem tudta egészen kinyitni, fél arca rózsaszíntőlsötétliláig terjedő árnyalatokban pompázott.

– Hohó! – szóltam. – Hát a szemével meg mit csinált?– Én ugyan semmit – felelte. – Hanem az asszony. Annyit szekált a

szex miatt, aztán meg fogja és odasóz egy jókorát. És tudja, uram, hogy

113

miért?– Miért? – kérdeztem lenyűgözve.Felsóhajtott; a női logika áldozatának fáradt sóhajával.– Merthogy egy disznó könyvet vittem a házba, uram. Egyszerűen

azért.Úgy döntöttem, Havelock már épp elegendő kalamajkát kavart,

legjobb lesz, ha begyűjtöm a kikölcsönzött könyveket. Különben ishuszonnégy óra múlva távozom, és amilyen sikerszériát futott beHavelock mint könnyű olvasmány, attól tartottam, vissza se tudomszerezni valamennyi kötetet.

Épp végigjártam a hotelt, és üzeneteket hagytam Dennisnek,Gavinnak és Stellának (az utóbbi szobalány, akinek a barátja okozgondot: – Máson se jár az esze, csak a szexen. Isten bizony, még a focise érdekli –), amikor összefutottam az igazgatóval, Mr. Weatherstone-Thompsonnal.

– Á, jó napot, Mr. Durrell – üdvözölt. – Hallom, holnapután itthagyminket?

– Igen, sajnos – válaszoltam. – Vissza kell mennem Jerseyre.– No persze, persze, nyilván nagyon várják már a gorillái, hehe –

kacagott kenetteljesen. – Igazán nagyon örültünk, hogy itt időziknálunk.

– Én is nagyon élveztem az itt-tartózkodást – hátráltam óvatosan alift felé.

– Az egész személyzetünk hiányolni fogja önt – lépett ügyesen Mr.Weatherstone-Thompson közém és a lift közé –, és bizonyára hiányolnifogják az ön kis… hehehe… könyvtárát!

Magamban felnyögtem. Mr. Weatherstone-Thompson túlsúlyos,asztmatikus, mindig enyhén izzadó ötvenes, akit whisky, ibolyakölni ésolcsó szivar illata leng körül. Neje festett-szőke bombázó, élete párjánálmintegy huszonöt esztendővel fiatalabb. Nemcsak szemez a férfiakkal,utazik is rájuk. Mr. Weatherstone-Thompsonnak alighanem megvannaka problémái, de nem Havelock fogja megoldani őket. Ügyesen a lift

114

küszöbére cseleztem magam.– Igen, Havelock Ellis – bólintottam. – Felettébb érdekes szakmunka.– Bizonyára, bizonyára – bólogatott lelkesen Mr. Weatherstone-

Thompson. – Azon tűnődtem, hogy ha a személyzet már… khm…kimerítette a tudománynak ezt a kútfejét, esetleg ha én is…

– Ó, igazán nagyon sajnálom! – remegtette meg hangomat az önvád.– Miért nem szólt hamarabb? Már becsomagoltam a könyveket ésfeladtam Jerseyre.

Fájt látni csalódottságát, de megkeményítettem szívemet.– Úgy – mondta. – Nos, annyi baj legyen. Mindegy. A magam

részéről azt tartom, az ilyen könyv igen érdekes a maga módján, de amagunkfajta tapasztalt férfi ugyebár, mint ön meg én… hehehe… márnem sok újat tanulhat belőle.

– Úgy, ahogy mondja – helyeseltem. – Alig hinném, hogy az önszakértelmét könyvek még gyarapíthatnák.

Mr. Weatherstone-Thompson jót hahotázott, és csillogó szemmeljártatta végig gondolatait vélt férfiúi képességein.

– Nos, nem tagadom, megvoltak a nagy pillanataim – mondta, éselkaccantotta magát.

– Minden bizonnyal – helyeseltem, és beszálltam a liftbe. –Gondolom, önnek inkább írnia kellene a könyveket, semmint olvasnia.

S azzal otthagytam Casanovát, Marcus Antoniust és RamónNovarrót egy személyben, amint szerény nevetéssel hessentette elcsábítói képességeit legyezgető bókomat.

Másnap reggel visszakaptam valamennyi Havelock Ellist – annak akivételével, amelyiket Gavinnak adtam kölcsön. Havelock varázsa nemapadt. Dennis bevallotta, hogy most aztán teljesen meg van kavarva.Havelock előtt mindig úgy gondolta, csupán egyféle szex létezik –szende és tiszta. Stella közölte, nemhogy Havelock felkeltette volna abarátja érdeklődését a foci iránt: még jobban rákapott a szexre, és nekiaz éjjel is késhegyig menő harcot kellett vívnia szüzessége védelmében.

Most már csak Gavintól kellett visszaszereznem a nála levő kötetet.

115

Az történetesen a normális szexet tárgyalta – Gavin ugyanismódszeresen átrágta magát mind a kilenc köteten. Tudtam, hogy ahétvégét Sheffieldben töltötte, de hétfőre, távozásom reggelérevisszatér.

Felvirradt indulásom napja, amikor is arra ébredtem, hogy nyílikapartmanom előszobájának ajtaja, azután puffanást hallottam. Az ajtómegint becsukódott. Biztosan a reggelimet hozták, gondoltam.

– Tessék! – szóltam ki álmosan, de senki sem válaszolt. Talán egytúlbuzgó szobalány óhajtotta volna hajnalhasadáskor kitakarítani aszobát, véltem, azzal a másik oldalamra fordultam és tovább aludtam.

Csak amikor később felkeltem és fürödni indultam, pillantottammeg az előszoba szőnyegén Havelock Ellist. Tehát Gavin hozta vissza anyolcadik kötetet. Amikor felemeltem, egy cédula hullott ki belőle.

„Köszönöm a könyvet – olvastam. – Bár sose láttam volna.Odaadtam Rupertnek, s mire hazaértem, az ágyamban találtam egylánnyal. Végeztem a szexszel. Tisztelettel Gavin.”

A verhetetlen Havelock alapos munkát végzett.

116

A MICHELIN EMBERE

Sok-sok esztendeje, amikor Franciaországban kezdtem utazgatni, egykedves barátom kezembe nyomta a Michelin-féle útikalauzt, nagyjábólúgy, ahogyan a Gideon Társaság érez rá késztetést, hogy magányosszállodai szobákat ellásson a Bibliával. A Michelin-féle útikalauz(közismert becenevén a „Mich”) ugyanaz az ínyenc utazónak, mintkereszténynek a Biblia, mohamedánnak a Korán vagy a világ jelentősrészének Buddha mondásai. Kalauzod, tanítómestered és jó barátod, hautad Franciaországba visz. Kicsi, zömök, pirospozsgás – akárcsakmegannyi derűs francia paraszt, akit a jó koszt és a jó bor az esztendőksorán szépen kipárnázott és kisuvickolt. Vörös fedele mintegykétezernyi szálloda, panzió és vendéglő adatait rejti, s egyetlen titkuksem marad leleplezetlen.

Elég a Mich-re egyetlen pillantás, és tartózkodási helyedötvenmérföldnyi körzetében már tudsz valamennyi számításba vehetőfogadóról. Közli veled, vajon a kérdéses vendéglátóipari létesítményengedi-e, hogy kutyát tarts a szobádban, hogy tout comfort-ralrendelkezik-e, avagy csupán elfogadható, hogy van-e garázs, telefon,külön fürdőszoba és a mai élet megannyi egyéb tartozéka; hogycsendes-e (aminek jelzésére elmés módon egy piros hintaszék szolgál),avagy hogy tartozik-e hozzá jardin fleuri.

Ám a Scotland Yard kartotékrendszerével vetekedő nyilvántartásonfelül a Mich még valamit kínál: a kosztról is tájékoztat, Franciahonkiválóan értelmes ország lévén, ahol az emberek komolyan veszik azételt, mint külön műfajt, ami méltán meg is illeti a konyha és a tálalásművészetét egyaránt – Britanniában ez a művészeti ág, sajnálatosmódon, jóformán kihalt. Franciaországban a fogások kiválasztásánaképpolyan gondot szentel az ember, mint ahogyan feleséget választ, sőtnémely esetben nagyobbat. Ezért aztán a Mich margóján az egyesvendéglők mellett bizonyos jelek irányítják és segítik ama személyt, aki

117

nem veszi félvállról az ételt és elkészítését.Az első jel: keresztbe tett parányi villa és kanál. Egy ilyen

jelképecske egyszerű, ám megfelelő étkezést jelent, kettő vagy három jótvagy igen jót, míg négy keresztbe tett villa és kanál már az ételművészetmagaslataira utal. Ami ezen felül van, abba már belekáprázik az elme.

Négy keresztbe tett villa és kanál társaságában egy csillag: istenekasztalára méltó étkeket remélhetsz eszményi környezetben, mintegyama lajtorja első fokaként, mely a paradicsomba vezet, ahol négykeresztbe tett villa és kanál fogad – három csillag társaságában. Ilyenparadicsomi hely azonban mindössze négy található egészFranciaországban. Három Mich-féle csillagot lényegesen nehezebbelnyerni, mint a legmagasabb katonai érdemrendet – a Victoria-keresztet, a francia Croix de Guerre-t avagy a Bíbor Szívet –, és még egycsillag elnyerése is olyan teljesítmény, amelynek birtokában bármelyikmagára kicsit is adó konyhafőnök üdvözült mosollyal leheli ki lelkét.

Mihelyt megállapítottad a margón látható villák, kanalak és csillagoksegítségével valamely hely konyhaművészeti rangját, továbbléphetsz akövetkező kockára, a Michelin Társaság gondos vezetésével. Mindenegyes bejegyzésnél listába foglalják az illető vendéglő specialitásait,valamint a különleges büszkeségére szolgáló borokat. Vagyis, ha márkiválasztottad a helyet, ahol fejedet nyugovóra hajtod, eltölthetsz vagyöt percet ízlelőbimbóid felingerlésével pusztán az élvezetedre szolgálóspecialitások listájának olvasásával, s eljátszadozhatsz a gratinírozottédesvízi rákfarok, a tejszínben posírozott rombuszhal, netán ahomárleves gondolatával, avagy fontolóra veheted a charolles-imarhasültet cèpe-pel körítve, azzal a fantasztikus vadgombával,amelynek a színe fekete, akár a bűn, formája pedig boszorkányokesernyőjét idézi.

A Mich tehát nem puszta útikalauz, hanem gasztronómiai élmény.Mindössze egyszer ébredt bennem kétely e hasonlíthatatlan kötet iránt.Egyetlenegyszer gondoltam – és csak egy futó pillanatra –, miszerintabbéli buzgalmában, hogy minden gasztronómiai követ megmozgasson,

118

a Mich talán-talán megszegte az illedelmes magaviselet kódexét.Néhány esztendeje történt, amikor rendes évi zarándokutamraindultam dél-franciaországi vityillómhoz, ahol abban a reménybenkeresek menedéket, hogy Alexander Bell találmányának ide még a híresem jutott el, és hogy egy kis időre az írásnak szentelhetem magam.

Abban az esztendőben meleg és esős téltől eltikkadva vetette magátEurópa robbanó, ezerszínű és – illatú tavaszba. Franciahon mindig is alegeslegszebb országok közé tartozott, s most akár egy világszép hímzés,virágdíszben csillogott-ragyogott, hogy a vidék szakasztott olyanelragadó és színpompás volt, akár egy Fabergé-féle húsvéti tojás.Mustárvirágzásnak volt az ideje, amikor délnek indultam; az autó vidékiutakon kanyargott, a kanárifészekre emlékeztetően finom, végtelensárga tájban. Valósággal belekápráztam a virággal borított sövények,partok, a végtelen sárga mustármezők, az élénk tavaszi napsütésbenmézeskalács-ropogós cseréptetők látványába.

Délben egy ötven lelket ha számláló falucskában álltam meg, bortvettem, egy friss-ropogós barna cipót, finom, érett sajtot, meggyümölcsöt, azután addig hajtottam, míg a lankákat sárga szőnyegkéntborító végeláthatatlan mustármezőre nem értem. Gesztenyefákárnyékában állítottam le a kocsit, elővettem elemózsiámat, ésbehatoltam a sárgák és zöldek finom tengerébe. Leheveredtem atörékeny mustárnövények közé, ettem-ittam, s valósággal lubickoltamaz arany tengerben. Aztán úgy döntöttem, hogy folytatnom kell utamat– mire menten mély és békés álomba merültem.

Amikor felébredtem, már csaknem a látóhatárig szállt alá a nap,sugarai ferdén vetültek mustárágyamra, óaranyra festették a sárgát, ésrá kellett döbbennem, hogy csak úgy vaktában vezettem, alaposanelaludtam, következésképpen a leghalványabb fogalmam sincs, hol isvagyok. A délutánnak eljött az az órája, amikor a francia utakvándorainak értelmesebbje kihúz az út szélére, és elkezdi böngészni aMichelinjét. Csakhogy én hasztalanul böngésztem volna, hiszen nemtudtam, hol vagyok.

119

Beszálltam a kocsiba, és lassan hajtottam az úton, míg jószerencsémre utol nem értem egy illatozó tehéntrágyával roskadásigmegrakott szekeret, amit egy életre kelt dióhoz hasonlatos emberkehajtott. Rendületlen jókedéllyel húzta meg két elefánt nagyságúlovának gyeplőjét, és kérges, földtől-naptól barna mutatóujjávaltévedhetetlenül rábökött a térképen a megfelelő helyre. Megköszöntemszívességét, ő tovakocogott, kolompolt, nyikorgott, én meg előkaptam aMich-t, és végigkurkásztam harmincmérföldes körzetben minden várostés falut. Reménytelen feladat. Ahányat csak találtam, a Michvalamennyit fagyos megvetéssel kezelte, gasztronómiai minősítésükpedig egyszerűen nem létezett. Úgy látszik, Franciaország ama kevésfehér foltjainak egyikére csöppentem, ahol nem akad semmi – hogy úgymondjam – Michelin-képes.

Azután felfedeztem a térképen vagy húsz kilométerre egy falut, deolyan parányi volt, olyan eldugott, hogy egész biztosan nem akadbenne semmi. Azért mégis megkerestem a Mich-ben, mert a nevenagyon tetszett: Bois de Rossignol, vagyis Csalogányerdő. Mekkora voltmeglepetésem, amikor Mich (szinte reszketve örömében) arróltájékoztatott, hogy a falu egyetlen szállóval dicsekedhet, amely „Le PetitChanson” névre hallgat (s a csalogányokra való tekintettel ezkellemesen találónak tetszett). Csodák csodája: nemcsak hat szobájavan, de fürdőszobái, telefonja, garázsa, egy kellemes ejtőzésselkecsegtető piros hintaszéke, no és jardin fleuri-je. Mindezek tetejébepedig három keresztbe tett kanala-villája, meg egy csillaga! Télirebezárt, de épp a mai napon nyit ki újra.

Még egyszer elolvastam a leírást; nem akartam hinni a szememnek,pedig ott állt, fehéren feketével. A szálló felszereltségének ismertetésétspecialitásainak jegyzéke követte. Ez már a Côte d’Azur valamelyik nagyszállodájának is becsületére vált volna! A tulaj nyilván maga kereszteliel specialitásait, s a névadás szárnyaló szellemre vall. Szerepelt példáula listán édesvízi rákfarok „tojásfellegben”. Marhasült vörösborban,„Theodore Pullini egészségére”. „Szamócatorta Sophie Clemanceau

120

kedvére”. Elbűvölt, s menten eltökéltem, hogy ha törik, ha szakad,kerüljön, amibe kerül, én a „Le Petit Chanson”-ban éjszakázom.Becsuktam a Mich-t, beindítottam a kocsit, és teljes gázzal Bois deRossignol felé hajtottam, remélve, hogy megelőzöm a többi nyálátcsorgató ínyencet, aki mind a hat hálószoba valamelyikére ácsingózik.

Mesebeli kis falura bukkantam. Vagy két tucat háza barátságosanbújt meg a napsütötte kis tér szomszédságában, amelyet óriásplatánfák szegélyeztek, s őrködtek egy kicsiny és szépséges szökőkútkörül. A tér egyik végében apró és tökéletes tizenötödik századitemplom emelte magasba intő, karcsú tornyát a mézeskalács-tetejűházak fölé. Ablakpárkányokon, járdán, kerítéseken minden tenyérnyihelyet virágcserepek, virágládák százai leptek el, konzervdobozokból,néhai talicskákból, kiszolgált gyerekkocsikból omlott alá a tavasz tarkavirágözöne. Megálltam egy padnál, amelyen öt öregember ült, aszott,fogatlan, ráncos, akár a gyík; szívták magukba az alkonyi napot.Megkérdeztem, merre van a „Le Petit Chanson”, mire reszketeg hangokbuzgó kórusa válaszolt, és göcsörtös mogyorófabotok erdeje mutatott afalu túlsó végébe. Néhány száz méternyire az országúton elágazáshozérkeztem, amelyen tábla tudatta, hogy balra vezet az út a „Le PetitChanson”-hoz. A keskeny csapás egy kölyökfolyócska mellett futott, anap fényében zöldezüst víz egyik partját erdő szegélyezte, a másikatszőlők; a tőkék akár fekete, sokágú, görcsös kandeláberek, smindegyiknek a tetején zsenge zöld paróka.

A „Le Petit Chanson” nem okozott csalódást. Az út két óriási tölgyfaközé kanyarodott, és a folttakaró módjára egyberótt virágszőnyegközepén állt a szálló: hosszú, alacsony épület, vörös cseréptetejét imitt-amott moha smaragdzöld foltjai tarkították. A fal meg a tető egy részevalósággal eltűnt a viruló és fenséges glicíniazuhatag alatt, amilyenhezfoghatót még sohasem láttam. Az évek során át szerelmetesenkörülfonta az épületet, körülindázott falat és tetőt, s a ház lakói aligbírták távol tartani az ajtóktól-ablakoktól. A töve olyan vastag volt,hogy minden magára kicsit is adó óriáskígyó büszke lett volna, ha

121

hasonló a derékbősége, s a tő és az ágak bonyolult szövevénye, amelymarkában tartotta a házat, virágtengerében kéklett, akár a jégmadárszárnya.

A szálló előtt, virágágyak közén, egy kis kavicsos négyszögön takaros,fehér székek-asztalok álltak hat-hét teljes pompájában virágzó júdásfaalatt. Hullottak a rózsapiros szirmok, vöröslött tőlük a talaj, a fehérasztalokat mintha sárkányvér pettyezné. A kerten túl erdős tájnyújtózott, meg lankás mustármezők egészen a látóhatárig.

Leállítottam a kocsit, fogtam az egyéjszakai táskámat, és besétáltama szállóba. A parányi hallban étel- és borillat meg padlópaszta szagafogadott. Csak úgy ragyogott minden. Elsőnek egy jókora, nagy bundájúkutya üdvözölt – ha az erdőben futok össze vele, könnyen nézhettemvolna medvének. Ennek ellenére roppant nyájasan fogadott.Hamarosan megtaláltam a füle tövében a legérzékenyebb,legcsiklandósabb helyeket, és őkutyasága nyögdécselve élvezte avakargatást. Hamarosan felbukkant egy ifjú pincér is, én pedigmegkérdeztem, kaphatnék-e szobát éjszakára.

– Certainement, monsieur – hangzott ünnepélyesen udvariasválasza, átvette a táskámat, és a folyosón egy elbűvölő hálószobábavezetett: az ablakában kék glicínia keretezte a távoli mustármezőket.

Megfürödtem, átöltöztem, lementem, és kiléptem a kertbe, amelyetmost már a lenyugvó nap sugarai világítottak meg. Letelepedtem egyasztalhoz, és olyasforma reményteljes gondolatok környékezték elmém,miszerint egy Pernod nem is lenne elfogadhatatlan idea – ekkorazonban megjelent az ifjú pincér.

– Elnézését, monsieur – szólott –, de monsieur le Patron kérdezteti,minthogy idén ön az első vendégünk, hajlandó-e elfogyasztani vele együveg bort, mivel ezt így szokta megünnepelni.

– Természetesen boldogan elfogadom – válaszoltam –, de remélem,hogy a Patron kijön és csatlakozik hozzám.

– Oui, monsieur – mondta a pincér. – Szólok neki.Alig vártam, hogy megismerhessem a Patront, hiszen bizonyára ő a

122

keresztapja különféle sajátos nevű specialitásainak, és szerettem volnamegtudni, mi késztethette ilyen névadásra. Hamarosan meg is jelent.Külseje összhangban volt a szálló nevével és a hely hangulatával. Avalóságos óriás lehetett vagy százkilencven centi magas, válla széles éstömör, akár egy kávéházi asztal. Erős vonású arca volt, sasorra, ragyogófekete szeme, s mindezt ószövetségi prófétához méltó ősz haj tömegkeretezte. Patyolattiszta kötényt viselt, szakácssipkáját kópésantarkójára vágta, s irdatlan kezében, melyre ízületi bántalmak csomóztakbogokat, tálcát hozott, azon egy palack bort és két szép formájúpoharat. Nyolcvanas évei derekán járhatott, de elpusztíthatatlannaklátszott. Bízvást megél száz esztendőt is. Sugárzó mosollyal közeledettfelém, mintha régi barátját üdvözölné bennem – szeme hamiskásanvillogott, boldogan mosolygó arcára egy élet kacagása vésett ezernyiráncot.

– Monsieur – dörögte, és óvatosan letette az asztalra a tálcát –,üdvözlöm szállodámban. Ön az idei évad első vendége, ezért mégnagyobb örömmel köszöntöm. – Udvarias lelkesedéssel szorongattameg kezemet, azután letelepedett szemközt velem. Személyiségéből egyolvasztókemence energiája sugárzott. Egyenlő arányban áradt belőle azellenállhatatlan kedvesség, jóindulat és jó kedély.

– Remélem, kedvére lesz ez a bor – folytatta, és óvatosan töltött akét pohárba. – Beaujolais, az én kis szőlőskertemből. Annyi szőlőmterem, hogy évente húsz palack borom van, saját fogyasztásra, érthetőhát, ha csak efféle különleges alkalommal bontok fel egy palackot.

– Megtisztel – emeltem poharamat. A bor bársonyosan simogattatorkomat, ízlelőbimbóim a zamatát ünnepelték.

Az öregember szájában görgette a bort, majd elgondolkodvalenyelte. – Igaz bor – állapította meg.

– Nagyon igaz – bólintottam.– Monsieur – érdeklődött – en vacances van itt?– Igen, van egy kis házam lent Provence-ban, s igyekszem minden

nyáron eljutni oda.

123

– Ah! A Provence… a fűszerek hazája! Micsoda kellemes részeFranciaországnak!

– Egész Franciaország gyönyörű. Szerintem a világ egyik legszebbországa.

Sugárzó mosollyal bólintott. Egy darabig a különleges bort megilletőtiszteletteljes csöndben iddogáltunk, majd az öregember újratöltöttepoharunkat.

– És most óhajtja az étlapot? – érdeklődött.– Igen, legyen szíves – mondtam. – Olvastam az ön néhány

specialitásáról a Michelinben. Bizonyára kiváló konyhafőnök, haelnyerte a csillagot.

Lehunyta szemét, nemes vonású arcán keserűség villant át.– Ah, az a csillag, az a csillag… – sóhajtott fel. – Nem is sejti,

monsieur, mit kellett szenvednem azért a csillagért. Várjon, kihozom azétlapot, és amikor választott, elmesélem a csillag történetét. Higgye el,valóságos regény, Dumas tollára méltó – holott az utolsó szóigszíntiszta igaz. Egy pillanat, hozom az étlapot.

Hamarosan vissza is tért, és letette elém az étlapot meg a borlapot.– Ha bátorkodhatom javaslattal élni – mondta, miközben

újratöltötte poharunkat –, a „Galambpecsenye Marie Theresa kedvére”olyasmi, amire igazán büszke vagyok, és van néhány finom, hízott, frissgalambfiókám. Minthogy ön az évadban első vendégünk, természetesenfelbontok egy üveg Beaujolais-t a galamb mellé.

– Lekötelez – mondtam. – A galamb csodálatosan hangzik. De látom,minden specialitásának különös nevet ad. Nyilván mindegyiknekmegvan a sajátos jelentősége, ugyebár?

– Nos, igen, monsieur – mondta ünnepélyesen. – Amikor az emberúj étket komponál, véleményem szerint úgy illő, hogy a neve valamelyeseményről emlékezzék meg. Vegyük például a galambot. Ezt az étketakkor komponáltam, amikor feleségem első gyermekünkkel volt viselős.Nyilván ön is tudja, hogy az asszonyok ilyenkor milyen különleges ízeketkívánnak, nemde?

124

Nos, feleségemben szenvedélyes sóvárgás támadt tárkony ésgalambpecsenye iránt. Etifin! Mi sem természetesebb, mint hogykötelességemnek éreztem olyan étket feltalálni, amely nemcsak hogytápértékben bővelkedik nejem és születendő gyermekünk számára, dekielégítené egy áldott állapotban levő szép és érzékeny teremtés kényesízlését is. Megalkottam tehát hitvesem, Marie Theresa kedvére ezt agalambkülönlegességet.

– Micsoda lenyűgöző gondolat! – mondtam. – Magam is követném apéldáját, hiszen szívesen szakácskodom, és mindig is úgy véltem, hogysok finom étel viseli a legszürkébb, legunalmasabb nevet.

– Így igaz. Nem látom be, miért is ne lehetne szerepe aképzelőerőnek az étkek elnevezésében csakúgy, mint a megalkotásában.

Néhány percig tanulmányoztam az étlapot.– Úgy gondolom – szólaltam meg érett megfontolás után –, hogy az

ön „Galambpecsenye Marie Theresa kedvére” című költeménye mintfőétel előtt kérném a „Pástétom Albert Henri Péngord emlékezetére”elnevezésű előételt, utána egy kis sajtot, végezetül pedig talánszamócatortát „Sophie Clemanceau kedvére”.

– Bámulatos választás, monsieur – szólott, és felállt. – Most pedigkérem, igyék még egy kis bort. Közlöm feleségemmel az ön óhajait,azután visszajövök, és elmesélem, hogyan kaptuk meg a csillagot.

Hamarosan vissza is tért egy tálka olajbogyóval és néhány kicsi, definom sajtos puffanccsal.

– Igen, monsieur – szólt elgondolkodva, miközben egy székreereszkedett, ivott egy korty bort, és a hivatásos elbeszélő kényelmespozitúrájába helyezkedett. – A tény, hogy van egy csillagunk, szerintemamolyan kisebbfajta csoda, amiben kétségtelenül ön is egyetért,mihelyt elmondom elejétől végéig a történetet. Mindez természetesena tizennégy-tizennyolcas háború előtt történt, hiszen, mint bizonyáraészrevette, jól tartom magam, de túl vagyok már első ifjúságomon.

Akkoriban előszeretettel festegettem, habár sikeresnek nemmondhattam magamat. Még ma is elpepecselek néhanapján olajban,

125

akvarellben, de rég tudom, hogy igazi művészi metier-m a konyha. Azemlített időszakban mindazonáltal, mint mondom, megpróbáltamnéhány frank keresetre szert tenni arcképek, valamint gazdag otthonokképmásának festésével. Így előteremtettem szűkös megélhetésemet, ésnagy élvezetemet leltem abban, hogy gyalogszerrel bejáromFranciaországot, s ha nem akadt vevő a képeimre, elvállaltam mindenmunkát, amivel csak megkínáltak. Utat javítottam, szőlőt, cseresznyétszüreteltem, sőt egy kis ideig csigatenyésztéssel is foglalkoztam.

Nos, egy szakasztott ilyen szép tavaszon vándorutam ebbe a falubahozott. Képzelheti, milyen fenséges volt a vidék, s engem rabul ejtetteka színek, a táj. Úgy véltem, ha egy darabig ezen a környékenmaradhatnék, igazán figyelemreméltó képek kerülhetnének ki azecsetem alól. Csakhogy – mint oly gyakran – pénzszűkében voltam, smunka után kellett néznem. Gondolhatja, monsieur, egy ekkorkafaluban a munkaalkalom ritka, mint a fehér holló.

Felsóhajtott, és elgondolkozva iszogatta borát. – Nos – folytatta –,volt a faluban egy ember, aki megkedvelt, és szólt néhány szót azérdekemben e fogadó gazdájának. Elmondta, milyen derék legényvagyok, és megkérdezte, nem kaphatnék-e munkát a konyhájában,amolyan térülj-fordulj minőségben. A tulaj, Jean Jacques Morceau,különös, komoly, kurta és zömök férfiú, holmi apróság fölött néhavalósággal vénkisasszonyos hisztériába esett. Hanem, monsieur,Morceau úgy főzött, mint egy angyal. Biztosíthatom, némelyikkompozíciója mintha egyenesen a paradicsomból szállott volna alá, lebon Dieu szíves engedelmével.

Tésztája könnyű volt, akár a pókháló; mártásai oly rafináltan ivódtaka száj szövetébe, mintha az ember a világ legeslegillatosabb virágaitízlelné. Finomra metélt ánizskaporral és dióval készült rákfarokomlettjeoly csodálatos kreáció volt, hogy a fogyasztása közben erős férfiakorcáján az elragadtatás könnyei peregtek. Az ő fehérboros mártásábanpárolt osztriga és spárgafej hatása oly mennyei volt, hogymegízlelésekor az érzékenyebb lelkű és törékeny alkatú személy elalélt

126

gyönyörében. Rizzsel, fenyődióval és fehér szarvasgombával töltöttvadkacsapecsenyéje olyan ízt keltett, hogy az ember szájpadlása azétkek zenéjét zengő zenekar muzsikájától visszhangzott. Egyszóval,monsieur, Jean Jacques Morceau gasztronómiai géniusz volt, az asztalLeonardo da Vincije, az ízlelőbimbók Rembrandtja, a konyha valóságosShakespeare-e.

Az öregember elhallgatott, ivott egy korty bort, szájába pottyantottegy olajbogyót, majd a magját finoman kiköpte egy szomszédosvirágágyba.

– Jean Jacques Morceau-nak lánya is volt, akihez fogható szépségetsoha életemben nem láttam, monsieur, s igazából ez volt a forrásaminden bajnak, mert ahogy megpillantottam, más nő már nem isérdekelt. Hasonlíthatatlan volt. Én, aki könnyű szívvel kerestem agyönyört (s nem titkolom, kedveltem a szépnemet, és volt is nálukjócskán sikerem); én, aki szent esküvéssel fogadtam, hogy sohasemházasodom meg; én, a csapodár szerelmes, oly heves szerelemregyulladtam, hogy bőgtem, akár az anyját vesztett borjú, futkostam, minta fejetlen csirke, őrjöngtem, akár az ánizsmaggal bolondított kutya.Mindent elkövettem volna, akár gyilkosságot is, ha elvehetem azt alányt.

Nagyot, mélyet sóhajtott, szemét hajdani bolondériájára emlékezveaz égre emelte, majd megint belekortyolt a borába. – Egy évigdolgoztam itt, és mind a háromszázhatvanöt nap egyre mélyebbenzuhantam a szerelembe. És ami még különösebb, a leány ismegszeretett. Mivel azonban egyetlen gyermek volt, őrá várt a szállodaöröksége. Apja súlyos gyanakvással szemlélt minden kérőt, mert úgyérezte, a szállót akarják elvenni, nem annyira a leányt, ha mégolyszépséges is. Nem volt hát meglepő, hogy mind a ketten tudtuk, hamegpróbálkoznám a leánykéréssel, menten félreértenék azajánlatomat.

Alaposan meghánytuk-vetettük a dolgot a leánnyal, és tudtuk, hasikert akarunk elérni, igen óvatosan kell megterveznünk minden

127

lépésünket. Ekkor támadt az én ragyogó ötletem, legalábbis akkorragyogónak véltem, ámbátor a valóságban a vártnál sokkalbonyolultabbnak bizonyult.

Az öregember rágyújtott egy mustársárga cigarettára, és töltött aborból. – Akkoriban kezdte kibocsátani ma már világhírű útikalauzát aMichelin autóabroncs-társaság, és adományozták a kiváló éttermekneka csillagokat. Mint tudja, monsieur, a Michelin embere rangrejtveérkezik a szállodába vagy vendéglőbe, és megízleli a konyha termékeit.Az ember csak utólag értesül a megméretésről, tehát állandóan tartanikell a színvonalat, mert sohasem tudhatjuk, mikor lappang a Michelinembere a vendégek között.

Nos, Jean Jacques Morceau ugyan tudta magáról, hogy úgy főz, mintegy angyal, de érezte azt is, hogy a szállodája kissé távol esik a nagyországutaktól, hogysem felkelthetné a Michelin emberének figyelmét.Tudván tudta, hogy bőségesen megérdemelné a csillagot, de szentülhitte, hogy sohasem fogja elnyerni – és ez kis híján az őrületbe kergettea szegény embert. Csakis ez a gondolat foglalkoztatta. Egész életénekirányító rögeszméjévé vált. A Michelin-útikalauz puszta említésérehisztériás dühbe gurult, és tört-zúzott mindent, ami a keze ügyébekerült. Úgy, ahogy mondom, monsieur. A tulajdon két szememmelláttam, amint egy Bombe Surprise-t és egy pulykasült en Cocotte-otvágott a falhoz. Neki magának szörnyű volt elviselnie ezt az emésztőszenvedélyt, nekem azonban a malmomra hajtotta a vizet. Elmondtamneki, hogy bácsikámtól tudom (a legszigorúbb titoktartás terhe alatt),hogy épp most nevezték ki a Michelin emberévé.

– És valóban kinevezték a bácsikáját? – kérdeztem.Az öregember orrára illesztette mutatóujját, és lehunyta fél szemét.– Ugyan, dehogy – mondta. – Nem is volt bácsikám.– Akkor mire volt jó az egész? – néztem rá értetlenül.– Várjon, monsieur, mindjárt ismertetem tervemet. Természetesen,

amikor ezt elmondtam Morceau-nak, izgalmában kis híján megvadult,ahogy előre tudtam, és minden igyekezetével megpróbált rábeszélni,

128

bírjam rá bácsikámat, hogy keresse fel a hotelt, és szálljon is meg itt.Kezdetben kijelentettem, hogy ez ellenkezik az etikával, és nemvárhatom el a bácsikámtól, hogy ilyesmit cselekedjen. Ez így ment vagyegy hétig, és Morceau mindent megtett, hogy rábírjon elhatározásommegmásítására. Amikor már szinte az őrületbe kergettem, ellenállásomlanyhulni kezdett. Még ha sikerülne is idecsalogatnom a bácsikámat,mondtam, nem ígérhetem, hogy megszerzi a szállónak a csillagot.Morceau azt mondta, megérti, de semmi egyebet nem kíván, csaklehetőséget, hogy bemutathassa konyhaművészetét. Kétségeimnekadtam hangot az egész tervvel kapcsolatban, és még néhány napon átbizonytalanságban tartottam Morceau-t. Azután közöltem, hogyszeretjük egymást a leányával, és hajlandó vagyok lecsalogatni abácsikámat, ha ő viszont áldását adja ránk. Képzelheti, monsieur,micsoda hisztériába kergette mindez. Egy frissen sült Tarte aux Pommesegy hajszálnyival vétett csak el, és aznap már nem is merészkedtemtöbbé a konyhába. Mindazonáltal, ahogy reméltem, a csillaggalkapcsolatos megszállottsága túlságosan eluralkodott rajta, és másnap,noha módfelett vonakodva, beleegyezett, hogy leányával eljegyezzükegymást. Az eljegyzésünket követő napon pedig felmentem Párizsba, abácsikámhoz.

– De hiszen azt mondja, hogy nem is volt bácsikája – vetettemközbe.

– Nem, monsieur, vér szerinti bácsikám nem volt, csupántiszteletbeli, egy Albert Henri Périgord nevű öreg barátom. Ő voltjómódú családjának fekete báránya, a Szajna bal partján lakott egypadlásszobában, kicsit festegetett, kicsit szélhámoskodott – egyszóvalügyeskedett. Megvoltak benne a számomra szükséges tulajdonságok:arisztokratikus, gőgös jelenség volt, ínyenc édesapjától sok mindentmegtanult ételről-italról, végezetül pedig irdatlanul kövér volt – olyan,amilyennek az ember a Michelin emberét elképzeli –, és életembennem találkoztam emberi lénnyel, aki nálánál többet tudott volna enni-inni. Úgy nyelte el az ételt, ahogy a bálna a garnélarákot, értesülésem

129

szerint.Elutaztam Párizsba, és felkerestem padlásszobájában Albert Henrit.

Szokás szerint úgy találtam, hogy nincs egy árva petákja sem, és (mintmindig) farkaséhes. Elvittem vacsorázni, és ismertettem tervemet. Aztakarom, mondtam, hogy jöjjön le egy hétre, adja ki magát bácsikámnak,majd búcsúzzon el és utazzék vissza Párizsba. Onnan pedig írjonudvarias levelet Morceau-nak, mondván: minden tőle telhetőt elkövet acsillag érdekében, de ígérni semmit sem ígérhet, mivel a végső döntésnem az ő kezében van; ő csupán javaslattal élhet.

Mondanom sem kell, hogy Albert Henrit elbűvölte a vidékikiruccanás gondolata, nem utolsósorban azért, mert egy héten átannyit ehet, amennyi belefér, méghozzá egy Morceau-félekonyhaművészeti géniusz remekműveit. Sürgönyileg közöltem Morceau-val, hogy bácsikám lejön egy hétre, majd Albert Henrival elballagtunk abolhapiacra, és vettünk neki pár tisztes ruhadarabot, hiszen jómódúférfiú benyomását kell keltenie. Ne higgye, monsieur, hogy ez könnyűvolt, hiszen Albert Henri nyomhatott vagy egy mázsát. De nagy sokárasikerült megfelelő darabokat találnunk, s ehhez hozzávévearisztokratikus megjelenését, róla lehetett volna megmintázni aMichelin emberének szobrát.

Amikor végre megérkeztünk, leendő apósomat a hisztérikusboldogság állapotában találtuk. Királyi bánásmódban részesítetteAlbert Henrit. Természetesen figyelmeztettem Morceau-t, nehogyemlítse, hogy tudja: a Michelin emberével van dolga, Albert Henritpedig arra, nehogy ugyenezt tudassa Morceau-val.

Tiszta gyönyörűség volt együtt látni kettejüket, monsieur; minéljobban dédelgette Morceau Albert Henrit, annál gőgösebb ésfenségesebb lett Albert Henri, és minél fenségesebb lett, annál jobbandédelgette Morceau. Leendő apósom példátlan szélsőségekreragadtatta magát a siker érdekében. A konyhát úgy kipucoválták, hogyminden rézüst, minden serpenyő ragyogott, akár a telihold. Az éléstártpukkadásig tömték mindenféle-fajta gyümölccsel, zöldséggel, hússal,

130

vaddal. Mi több, ha netalán rádöbbenne, hogy nincs kéznél valamennyiszükséges hozzávaló a „Michelin embere” minden egyes szeszélyénekkielégítésére, leendő apósom ama példátlan és költséges lépésrevetemedett, hogy autót és sofőrt tartott készenlétben, hogylóhalálában száguldhassanak a legközelebbi nagyvárosba, beszerezni,amit a fenséges vendég netalán követel.

Az öregember elhallgatott; az emlék hatására kuncogott magában,miközben kortyolt a borából. – Soha még olyan étkeket, monsieur, éssoha még olyan étkezést… Morceau géniusza fennen tündökölt, akonyhából sorjázó fogások bonyolultabbak voltak, tökéletesebbek,zamatukat, állagukat tekintve ízletesebbek, mint bármi, ami mindaddigonnan kikerült. Természetesen ez a tetőfokra hergelte Albert Henrizabáló-géniuszát. Viaskodtak egymással, monsieur, mint a végsőgyőzelemért küzdő két hadsereg. Ahogy az étkek egyre mennyeibbéváltak, Albert Henri egyre több és több fogást rendelt mindenétkezésnél, már hat, már hét fogásnál tartott, nem számítva persze adesszertet meg a sajtot.

Ha a borfolyamokkal leöblített evészet herkulesi munka volt, nemkevésbé volt mamutvállalkozás az étel elkészítése. Soha még olyankeményen nem dolgoztam, pedig három ideiglenes segéderőt is

131

felfogadtunk, zöldségpucolásra, ilyesmire. Morceau olyan volt, mint aháborodott: kerengett a konyhában, akár egy dervis, üvöltözteutasításait, vagdalt, kavart, kóstolt, majd minduntalan berontottzihálva az étterembe, nézte, amint Albert Henri olyan elképzelhetetlenmennyiségben tömi magába az ételt, hogy az ember nem hitt aszemének. Egyetlen dicsérő szó Albert Henritól, és Morceaubelevörösödött a boldogságba, ügetett vissza a konyhába, és újultlelkesedéssel vetette magát minden előbbinél pompásabb fogásokmegalkotásába.

Biztosíthatom, monsieur, hogy amikor Morceau elkészítette a magaváltozatát a Liévre Roy ale témájára – és ez bizony két napba is beletelt–, olyan volt az illata, hogy a faluban is érezték, és a falubéliek egyszálig kisereglettek a kertünk aljába, hogy a fogás puszta szaglásánakelőjogában részesülhessenek. S amikor mind e tevékenység tetőfokárahágott, amikor Albert Henri étvágya irdatlanra növekedett,elfogyasztván a hihetetlenül gazdag és zamatos egrestortátfelemelkedett, poharát a piruló Morceau-ra emelte – és holtan rogyottössze.

Az öregember hátradőlt, és elégedetten várta a hatást.– Jóságos ég! – kiáltottam fel. – És mit csináltak?A Patron komolyan pillantott rám, és állát simogatta.– Nem titkolom a helyzet súlyosságát, monsieur. Vegyük csak

valamennyi vonatkozását. Ha orvost hívunk, óhatatlanul kiderül, hogyAlbert Henri nem a Michelin embere, következésképpen Morceau végetvethet leányával való eljegyzésemnek, hiszen akkoriban a gyermekek,kiváltképpen a leányok, engedelmeskedtek szüleiknek. Márpedig eztnem engedhettem. Szerencsére abban a pillanatban, amikor AlbertHenri a padlóra zuhant, csupán leendő apósom és jómagamtartózkodtunk a helyiségben. Nem vesztegethettem az időt. Mondanomsem kell, Morceau hisztériás görcsöt kapott, amikor rádöbbent, hogyAlbert Henri meghalt, s a sírba viszi magával az ő csillagát. Hogy amegfelelő hangulatba ringassam, rámutattam a helyzet rettenetes

132

voltára: konyhaművészetével a szó legszorosabb értelmében megölte aMichelin emberét. Ha egyáltalán remélheti, hogy valaha is megemlítinevét a Michelin-útikalauz, hát még hogy csillagot is kap, ezt a szörnyűtényt mindenáron titokban kell tartani a Michelin társaság előtt.

Bár Morceau még hisztérikusan zokogott, szavaim bölcsessége így isa lelkébe hatolt. – Mit tegyünk? – rimánkodott. Moti Dieu, nemárulhattam el, hogy erről éppoly kevés fogalmam van, mint neki. Nekemkell magamhoz ragadnom a kezdeményezést, ha meg akarjuk menteni ahelyzetet.

Először is, mondtam, törölje meg a szemét, szedje össze magát,aztán menjen ki a konyhába, és küldje a lányát a szobájába, mondván:látja, mennyire kimerült a sok munkában (ami igaz is volt). Küldje hazaa kisinasokat, mondja, hogy Monsieur Albert Henri Périgord-nakmegfájdult a feje, és felmegy lefeküdni. És semmi körülmények közöttne engedjen be senkit az étterembe.

Minekutána egy kicsit rendbe szedtem Morceau-t – mert gyászánakeksztázisában letépte szakácssipkáját és rátaposott, valamint a falhozvágott egy palack kiváló Medocot, aminek a java reá magára loccsant –,kiküldtem a konyhába. Azután Albert Henri holttestét kivonszoltam azétteremből, végig a folyosón és le a pincébe, amelynek hűvösébentartottuk borunkat, a vadhúst és a baromfit. Majd felmentem, s miutánellenőriztem, hogy Morceau mindent elvégzett, amit rábíztam, egypercre lélegzethez jutottunk.

Morceau-n már mutatkozott a feszültség utóhatása, s tudtam, hogyhamarosan letör, ha nem adok neki elfoglaltságot. Kinyitottam egy üvegpezsgőt, és megitattam vele. Izgalmi állapotában az ital kábító hatássalvolt rá, s majdnem teljesen lecsillapította. Ültünk ott, mint két bűnöző,monsieur, s vitattuk, mi lenne a legjobb módja, hogy megszabaduljunk amázsás holttesttől. Morbid beszélgetés volt, elhiheti.

Morceau erősködött: várjuk meg, míg sötét lesz, azután vigyük ki apóni húzta kordén a hullát, és több kilométer távolságra a falutólhagyjuk az erdő sűrűjében. Én elleneztem ezt az ötletet, mondván, ha a

133

holttestet mégis felfedezik, a falusiak tudják, hogy Albert Henri aszállóban tartózkodott, és óhatatlanul felvetődne a kérdés, vajon hogykerült olyan messzire a holtteste. Ezáltal rögtön Morceau keverednegyanúba. Azt óhajtja-e vajon, tettem fel a kérdést, hogy Franciahonszéltében-hosszában úgy ismerjék, mint a konyhafőnököt, aki főztjévelmegölte a Michelin emberét?

Morceau ismét könnyekre fakadt, és közölte, ha a dolognak híreterjed, ő felköti magát.

Legyünk észnél, mondtam, és spekuláljuk ki, hogyanszabadulhatnánk a holttesttől, anélkül hogy gyanúba keverednénk.„Bácsikám” nőtlen, mondtam, ismerőseinek száma csekély, és eltűnésenem fog nyugtalanságot kelteni. Ez éppenséggel meg is felelt avalóságnak, mert Albert Henrinak – annyira megbízhatatlan lévén –csakugyan felettébb gyér volt a baráti köre. Tudtam, hogy eltűnésénekhíre Párizsban ha egyáltalán valamit, inkább örömöt szerez, mint azellenkezőjét. Ezt ugyan aligha közölhettem Morceau-val, de azzaligyekeztem megnyugtatni, hogy előttünk lévén még az éjszaka, reggeligfeltétlenül találok megoldást a problémánkra. Biztosíthatom azonban,monsieur, hogy fogalmam sem volt, mitévő legyek.

E pillanatban asztalunkoz lépett a pincér, és közölte, hogy elkészülta vacsorám.

– Remek, remek – szólt az öregember. – Jöjjön, monsieur!Felkelt, bevezetett a kicsiny, de gyönyörűen berendezett étterembe,

ott széket húzott elő és hellyel kínált. A pincér egy tányér pirítósthozott, nagy tálon pedig pástétomot. Hirtelen megvilágosodott előttemvalami.

– Mondja csak – fordultam a Patronhoz –, ez a pástétom, AlbertHenri Périgord emlékezetére… ez az ön barátjáról kapta a nevét?

– Természetesen, monsieur – így a Patron. – Igazán ez volt alegkevesebb.

Szeltem a pástétomból, egy falat pirítósra tettem, és megkóstoltam.Kimondhatatlanul finom volt.

134

– Fenséges, Patron – mondtam. – Csodálatos pâté. Barátja büszkevolna, ha tudná, hogy róla nevezték el.

– Köszönöm, monsieur – hajolt meg a Patron.– De mondja csak – folytattam –, hiszen nem fejezte be a történetet.

Nem hagyhat kétségek között… Mit csináltak a holttesttel?Az öregember rám nézett, s egy pillanatig habozott, mintegy

latolgatva, vajon rám bízhatja-e a titkát. Aztán felsóhajtott.– Monsieur – mondta –, az egyetlen dolgot cselekedtük, amit

tehettünk… az egyetlent, amit bizonyára Albert Henri is helyeselt volna.– Mégpedig? – kérdeztem értetlenül.– Barátomból pâté-t készítettünk, monsieur. A sors iróniája, hogy

épp ezzel a pástétommal sikerült elnyernünk a Michelin csillagát, demondanom sem kell, hogy végtelenül hálásak voltunk érte. Bon appetit,monsieur.

És kuncogva sarkon fordult, s elballagott a konyha felé.

135

A BEJÁRAT

Barátaim, Glenhamék, Paul és Marjorie, mindketten félresikerültművészek, vagy finomabb kifejezéssel élve, egyikük sem sikeres művész.Kudarcukat azonban jobban viselik, mint legtöbb eredményesművésztársuk a sikert. Ezért olyan jó velük együtt lenni, s ez az egyikoka annak is, hogy mindig felkeresem őket, és náluk lakom,valahányszor Franciaországba utazom. Zegzugos tanyaházukban,Provence-ban, mindig kaotikus állapotok uralkodnak, telikrumpliszsákok, szárított gyógyfűnyalábok, fokhagymafüzérek ésszárítottkukorica-erdők zsúfolódnak félig kész vízfestményekkel ésolajfestmények özönével, a legrondább fajtából – ezeket Marjoriekövette el –, és furcsa Neander-völgyi szobrokkal, Paul műveivel.

Ezen a vásárra emlékeztető összevisszaságon macskák mászkálnakmindenféle színárnyalatban és mintázatban, na meg kutyák, egészkutyafalka, a választék egy póniló méretű ír farkaskutyától egy öregangol buldogig terjed, utóbbi olyan hangokat hallat, mint Stephensongőzmozdonya. Körben a falakon cicomás kalitkákban helyezkedik elMarjorie kanárigyűjteménye, e madárkák a napszaktól függetlenültöretlen energiával dalolnak, így beszélgetni elég nehéz. Meleg,barátságos, kakofonikus atmoszféra, én szeretem.

Amikor késő délután megérkeztem, hosszú út állt mögöttem, és jólbelefáradtam a vezetésbe. Paul ezen tüstént segíteni próbált egyherkulesi méretű, konyakos meleg limonádéval. Örültem, hogy végreodaértem, mert az utolsó félórában, mialatt vezettem, nyári viharkészülődött, súlyosan lebegve a táj fölött, mint egy nagy fekete köpeny,és a mennydörgés úgy visszhangzott a meredek kőszirtek között, minthamillió kőszikla dübörögne egy falépcsőn lefelé. Alighogy elértem ameleg és lármás, Marjorie főztjének ínycsiklandó illatait árasztó konyhabiztos révébe, zuhogni kezdett. A zivatar zajos kopogása atetőcserepeken, a villámlástól és a mennydörgés robajaitól kísérve, még

136

az erős, kőből épült tanyaházat is megremegtette. A zaj egyvelegfelkeltette a kanárik versenyszellemét, s egyszerre mind trilláznikezdett. A leglármásabb vihar volt, amit valaha is átéltem.

– Még egy kis kancsóval, öregem? – érdeklődött Paul reménykedve.– Nem, nem! – kiabált Marjorie, túlharsogva a madarak zengő

dalolását és az eső moraját. – Kész az étel, és tönkre fog menni, ha nemjöttök azonnal. Igyatok inkább bort. Gyere és ülj le, Gerry kedves.

– Bor, persze, a bor, az az igazi. Van valami különlegességem aszámodra, öregem – mondta Paul, és lement a pincébe. Egy perc múlvamár vissza is jött, mindkét keze üvegekkel tele, áhítattal rakta le őketelém az asztalra.

– Egy különleges Gigondas-t fedeztem fel – mondta. –Brontoszaurusz vére, biztosíthatlak, barátocskám, tiszta, történelemelőtti szörny-lé. Jól passzol majd a szarvasgombához és agyöngytyúkhoz, amit Marjorie kotyvasztott.

Kihúzta az üvegből a dugót, és a bíborszínű bort egy nagyvonalúanöblös talpas pohárba loccsantotta. Igaza volt. A bor nehéz vörösbársonyszőnyegként csúszott be az ember szájába, és amikor a nyelvélén végiggördülve elérte a torkot, petárdás tűzijátékként robbant beleaz agysejtekbe.

– Jó, mi? – kérdezte Paul, arc kifejezésemet figyelve. – Egy kisborpincében találtam rá Carpentras közelében. Fullasztóan meleg napvolt, a pince meg olyan kellemesen hűvös, hogy csak ültem ott, ésmielőtt még rájöttem volna, hogy mit teszek, két üveggel megittambelőle. Csábító bor ez, az biztos. Persze mikor kimentem a napra, azátkozott ital fejbe vágott, mint egy pöröly. Marjorie-nak kellett hazafelévezetnie.

– Úgy szégyelltem magam – mondta Marjorie, és elém rakott egyfinom, pihekönnyű, ropogós barnás tésztába ágyazott, őszibarackméretű fekete szarvasgombát. – Kifizette a bort, köszönésképpbiccentett a Patronnak és elvágódott. Hasra esett. A Patronnak és afiainak kellett felemelniük és kivinniük a kocsihoz. Elég gusztustalan

137

volt.– Ugyan, menj már! – mondta Paul. – A Patron el volt ragadtatva. Ez

a bora méltó elismerését jelentette.– Gondolod te! – mondta Marjorie. – Kezdd el, Gerry, még mielőtt

kihűl.Belevágtam az előttem pompázó arany tésztagömbbe, utat nyitva a

szarvasgomba illatának, mely mint az esőtől nedves őszi erdő finomaromája, milliónyi falevél és ázott földrög szaga, egyetlen dúsillatfelhőbe sűrűsödve áradt felém. A Gigondas kíséretében istenekétkének ígérkezett. Elhallgattunk, és csendben gyürkőztünk neki aszarvasgombának, hallgatva az eső dobolását a tetőn, a mennydörgésmorajlását és a kanárik szinte gutaütéses dalolását. A buldog, akiminden szemmel látható ok nélkül, hirtelenül és mélységesen belémszeretett, székem mellé telepedett, kidülledő barna szemével fixírozott,s közben lihegett és barátságosan zihált.

– Csodálatos volt, Marjorie – szólaltam meg, ahogy az utolsó darabtészta hópehelyként szétolvadt a nyelvemen. – Nem is tudom, te megPaul miért nem nyittok egy éttermet: a te főztöddel és ahogyan Paul aborokhoz ért, rögtön a legjobb háromcsillagos vendéglők közékerülnétek a Michelin-útikönyvben.

– Köszönöm, drágám – mondta Marjorie a borát kortyolgatva –, deinkább egy kisebb ínyenc közönségnek főzök, mint egy nagy csapathaspóknak.

– Igaza van, mi tagadás – helyeselt Paul, önfeledten loccsantva abort poharainkba. Egy hirtelen mennydörgés közvetlenül a fejünk fölöttcsattant, s egy hosszú percig lehetetlenné vált a beszélgetés. Olyanádázul és kitartóan morajlott, hogy még a kanárik is elnémultak,annyira megfélemlítette őket a zaj. Amikor véget ért a dübörgés,Marjorie villájával férje felé bökött.

– Ne felejtsd el odaadni Gerrynek az izédet – mondta.– Az izémet? – kérdezte Paul révetegen. – Milyen izémet?– Tudod! – mondta Marjorie türelmetlenül. – Az izédet… a

138

kéziratodat… ma pont az olvasásához való este van.– Ó, a kézirat… ja, igen – mondta Paul lelkesen. – Ez a mai a legjobb

este arra, hogy elolvassa.– Szó sem lehet róla! – tiltakoztam. – Már a képeitek meg a

szobraitok is elég rosszak. Süllyedjek el, ha még az irodalmipróbálkozásaitokat is elolvasom.

– Gazember! – vágta rá Marjorie szeretetreméltón. – Különben is,nem Paul kézirata, hanem valaki másé.

– Azt hiszem, nem érdemli meg, hogy elolvassa, azok után, hogyócsárló megjegyzéseket tett művészi alkotásaimra – mondta Paul. – Túljó neki.

– Miről van szó tulajdonképpen? – kérdeztem.– Egy nagyon furcsa kézirat, véletlenül bukkantam rá… – kezdte

Paul, de Marjorie félbeszakította.– Ne mesélj neki róla, hanem hagyd, hogy elolvassa – mondta. –

Mondhatom, nekem lidérces álmaim voltak tőle.Miközben Marjorie kitálalta a szinte fizikailag tapintható fűszer- és

fokhagymaaromába burkolt gyöngytyúkadagjainkat, Paul odament akonyha egyik sarkába, ahol egy ingatag könyvkupac romba dőlt várkénthevert két zsák krumpli és egy nagy boroshordó között. Egy darabigkotorászott a könyvhalomban, majd diadalmasan előjött egy vastag,ütött-kopott vörös naplóval, és letette az asztalra.

– Itt van! – mondta elégedetten. – Amikor elolvastam, azonnal rádgondoltam. Abban a könyvkupacban találtam, amit az öreg Lepitredoktor könyvtárából vettem meg, az öreg régebben hosszú ideigbörtönorvos volt lenn, Marseille-ben. Nem tudom, nem csalás-e azegész vagy mi a szösz.

Kinyitottam a könyvet, és a borító belső oldalán egy fekete ex librisjelzést pillantottam meg. Három ciprust és egy napórát ábrázolt, alattagót betűs felirat: Ex Libris Lepitre. Belelapoztam, és láttam, hogy kézzelírták, a lehető legszebb és legelegánsabb kalligrafikus kézírás volt, amitvalaha is láttam. A tinta rozsdásbarnára fakult az idők során.

139

– Bárcsak vártam volna az olvasással reggelig! – mondta Marjorie, ésmegborzongott.

– Mi ez? Szellemekről szóló rémtörténet? – kérdeztem kíváncsian.– Nem – mondta Paul habozva –, legalábbis nem egészen. Az öreg

Lepitre sajnos halott, így nem tudtam kinyomozni. Nagyon furcsatörténet. De amint elolvastam, azonnal rád gondoltam, mert tudom,mennyire érdekel téged minden, ami okkult, minden rejtelmes ügy, amiéjszaka fordul elő, amikor összezavarodnak a dolgok. Olvasd el, ésmondd meg, mi a véleményed róla. Meg is kaphatod a kéziratot, haakarod. Egy biztos: szerintem szórakoztatni fog.

– Nem nevezném szórakoztatónak – mondta Marjorie –, bármimásnak, csak szórakoztatónak nem. Szerintem iszonyatos.

Néhány órával később, jó ételekkel és italokkal eltelve, kézbevettem a hatalmas, aranyló petróleumlámpát, amelynek kanócátgondosan megtisztították, és nyájas nárciszsárga fénye felvezetett azemeleti vendégszobába, egy istállóajtó méretű tollpárnás ágyhoz. Abuldog utánam jött a lépcsőn, és zihálva ült, figyelte, hogyan vetkőzömle és mászom be az ágyba. Lefeküdt az ágy mellé, és megindítótekintettel bámult rám. A vihar szünet nélkül tombolt, és a

140

mennydörgés moraja szinte állandósult, miközben a villámlás vakítócikcakkjai időnként az egész szobát megvilágították. Igazítottam a lámpakanócán, közelebb húztam magamhoz a lámpát, kezembe vettem apiros naplót, és a párnán hátradőlve olvasni kezdtem. A kéziratbevezetés nélkül kezdődött.

Marseille, 1901. március 16.

Előttem még az egész éjszaka, és mivel tudom, hogy – szándékomellenére – úgysem fogok aludni, arra gondoltam, megpróbálomrészletesen leírni azt, hogy mi történt nemrég velem. Félek, hogy ha ígyírásba foglalom, egyáltalán nem lesz hihetőbb a dolog, de telik vele azidő, amíg el nem jön a hajnal és vele megváltásom.

Először is némi magyarázatot kell adnom magamról és Gideon deTeildras Villerayvel való kapcsolatomról, hogy az olvasó (ha egyáltalánvalaha is lesz ilyen) megértse, hogyan kerültem télvíz idejénFranciaország legbelsejébe. Antikvár könyvkereskedő vagyok, és mindenszerénytelenség nélkül mondhatom, hogy szakmámban az elsők közétartozom. Vagy talán pontosabb lenne, ha azt mondanám, az elsők közétartoztam. Sőt, egyik könyvkereskedő kollégám egyszer úgy jellemzett –remélem, inkább az élcelődés, mintsem az irigység szellemétőlvezettetve –, hogy én egy nagy, „irodalmi szarvasgomba-keresésreidomított kutya” vagyok, s ez a leírás, a maga mulatságos módján, úgyvélem, illik rám.

Száz vagy még annál is több könyvtár ment keresztül a kezemen, ésjó néhány értékes leletet fedeztem fel; például az eredeti Gottenstein-kéziratot, a ritka „Conrad”-féle képes bibliát – ez egyesek szerint olyangyönyörű, mint a Kelisi Könyv; Blake öt új költeményét, amelyet egynem sok jóval biztató vidéki házeladásnál ástam elő Közép-Angliában;és sok más, noha kisebb értékű, de mindamellett kielégítő felfedezésttettem, mint például ráakadtam az Aliz Csodaországban dedikált elsőkiadására – ezt egy rongyos könyvekkel és törött játékokkal telihajóbőröndben találtam egy parókia gyerekszobájában, Shropshire-

141

ben; és a Portugál Szonettek egy tiszteletpéldányára, amit dedikált és akönyv előzéklapjára írt hatsoros verssel látott el mind a két Browning,Robert és Elizabeth.

Az a képesség, hogy az ember ilyen dolgokat tudjon napfényre hoznikülönböző hihetetlen helyeken, a varázsvesszővel való vízkutatáshozhasonló, ez a tehetség vagy vele születik az emberrel, vagy nem. Nemolyasféle valami ez, amit az ember elsajátíthat, noha egészen bizonyos,hogy némi gyakorlással az ösztönös intuíciót felfokozhatjuk, és szemünkélesebbé válhat. Szabadidőmben katalogizálni is szoktam kisebb ésfontosabb könyvtárakat, miután számomra rendkívüli élvezet már az is,ha egyszerűen a könyvek között lehetek. Számomra egy könyvtárnyugalma, a könyvek szaga és érintése olyan, mint az ételek íze ésanyaga az ínyenc számára. Hóbortosnak tűnhet, de előfordul, hogy egykönyvtárban álldogálva, hangok miriádját hallom magam körül, minthaegy roppant kórus közepén állnék, a tudás és a szépség kórusaközepette.

Munkám folytán természetesen a Sotheby's cégnél találkoztamelőször Gideonnal. Egy sussexi házban különböző első kiadásokból egykicsi, de érdekes gyűjteményt fedeztem fel, és mivel kíváncsi voltam, mitér, magam is részt vettem az árverésen. Javában folyt a licitálás, amikoraz a kényelmetlen érzésem támadt, hogy figyelnek. Körülnéztem, desenkit sem láttam, aki ne a becsüsre figyelt volna. Mégis, ahogy azárverés előrehaladt, egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Ez talánerős kifejezés, de mindinkább meggyőződésemmé vált, hogy behatófürkészés tárgyává váltam.

Végül a tömeg kissé megmozdult az árverési teremben, ésmegláttam, hogy ki az illető. Közepes testalkatú férfi volt, jóképű, dekissé puha arcú, nagy barna szemének pillantása átható. Koromfeketehaja göndör, elég hosszúra nőtt. Jól szabott, sötét felöltőt viseltasztrahángallérral, és kesztyűs kezében elegánsan tartotta az árverésikatalógust és széles karimájú velúrkalapját. Villogó, cigányos tekintetétmereven rám szegezte, de amikor észrevette, hogy nézem, tekintetéből

142

lassan eltűnt az eltökéltség kifejezése, kényszeredetten elmosolyodott,és aprót biccentett, mintha elismerné, hogy rajtakaptam, amint ilyenközönséges módon megbámult. Megfordult, vállával utat tört atömegben, és csakhamar eltűnt a szemem elől.

Nem tudom, miért, de az idegen beható vizsgálódása teljesenmegzavart, olyannyira, hogy nem is tudtam figyelemmel követni azárverés további menetét, csak annyit jegyeztem meg, hogy az általamárverésre bocsátott tárgyak többért keltek el, mint amire számítottam.Amint a licitálás véget ért, utat törtem a tolongásban, és kiléptem azutcára.

Nyirkosan hideg februári nap volt, azzal a kellemetlen füstszaggal alevegőben, ami csalhatatlanul ködöt jósol, és élesen kaparja az embertorkát. Miután úgy látszott, hogy esetleg szemerkélni kezd, odaintettemegy bérkocsit. Házam egyike a Smith Streeten található magas, keskenyépületeknek, maga az utca a King's Roadból nyílik. Anyám hagyta rámörökül, és nekem nagyon megfelel. Nincs ugyan a város divatos részén,de a ház elég nagy egy magamfajta agglegénynek és a könyveinek. Azévek során ugyanis kicsi, de rendkívül értékes könyvtárat gyűjtöttemössze azokról a témákról, amelyek érdekelnek: az indiai művészet,különösen a miniatúrák; a korai természettudomány néhány munkája;az okkultizmusról szóló könyvek kicsi, de elég ritka gyűjteménye; jónéhány kötet különböző növényekről és nagy kertekről; és egy jó kiskollekció kortárs elbeszélők első kiadásaiból. Otthonom egyszerűen vanberendezve, de kényelmes. Noha nem vagyok gazdag, van annyim,amire szükségem van, bőségesen étkezem, jó a konyhám, és egészenelfogadható a borpincém.

Ahogy kifizettem a bérkocsit, és felmentem a bejárati ajtóhoz vezetőlépcsőn, láttam, hogy a köd, ahogy megjósoltam, kezd leszállni avárosra. Már most is nehezen lehetett ellátni az utca végére.Nyilvánvalóan igazi sűrű, sárga londoni köd kerekedik majd belőle,örültem, hogy hazaértem. Házvezetőnőm, Mrs. Manning begyújtott kisszalonomban, a tűz élénkpiros fénnyel, pattogva égett, kedvenc székem

143

mellé szokás szerint kikészítette a papucsomat (ugyan ki tudna papucsnélkül pihenni?), és egy kis asztalkára odarakta a melengető puncsvalamennyi kellékét. Levettem a kabátomat és a kalapomat, kibújtam acipőmből, és felhúztam a papucsomat.

Mrs. Manning tüstént előbukkant az alagsori konyhából, ésmegkérdezte, hogy a rossz időre való tekintettel nem bánnám-e, hamost hazamenne, mert úgy látszik, még sűrűbb lesz a köd. Van egy kisleves, utána marhahúsos és vesés lepény és almás pite, mindet csakmelegíteni kell. Azt feleltem, hogy pompás lesz, hiszen már többször iselláttam így magam.

– Egy úr kereste az előbb – mondta Mrs. Manning.– Egy úr? Hogy hívják? – kérdeztem csodálkozva, hogy egy ilyen este

bárki látogatóba indul.– Nem mondott nevet, uram – felelte –, de azt mondta, hogy

később még visszajön.Azt gondoltam, hogy a látogatás minden valószínűség szerint azzal a

könyvtárral kapcsolatos, amelyet éppen katalogizálok, és nemtöprengtem rajta többet. Mrs. Manning kisvártatva ismét megjelent,már utcai ruhában. Kiengedtem, és gondosan bereteszeltem utána azajtót, mielőtt visszatértem volna italomhoz és a meleg tűzhöz. Neptune,a macskám előjött emeleti dolgozószobámból, ahol kényelmes kosaraállt, lagymatagon miákolt egyet üdvözlésül, és kecsesen felugrott atérdemre, ahol, miután elülső mancsaival egy darabig elbabrált, végül iselhelyezkedett, hogy álmodjon és szunyókáljon; úgy dorombolt közben,mint egy méhkas. A tűztől, a puncstól és Neptune hangosdorombolásától elbágyadva elszunnyadtam.

Mélyen alhattam, mert amikor hirtelen felriadtam, nem tudtamfelidézni, hogy mi ébresztett fel. Neptune felkelt a térdemről,nyújtózkodott és ásítozott, mintha csak tudta volna, hogy rövidesenzavarni fogják. Hallgatóztam, de a ház csendes volt. Épp arra azelhatározásra jutottam, hogy bizonyára az elmozdíthatókályharostélyon széthulló szén ropogását hallottam, amikor erélyes

144

kopogás hallatszott a bejárati ajtón. Arrafelé indultam, s útközbenrendbe hoztam magam, hogy eltüntessem az alvás nyomait,megigazítottam a galléromat és a nyakkendőmet, és lesimítottamtöbbnyire borzas hajamat, hogy visszanyerjem pedáns külsőmet.

Meggyújtottam a lámpát az előcsarnokban, kireteszeltem, majdkinyitottam a bejárati ajtót. Ritkás ködfoszlányok örvénylettek befelé,és a legfelső lépcsőfokon ott állt az a furcsa cigányos férfi, akit aSotheby'snél láttam, amint éppen engem fürkészett tüzetesen. Most jólszabott frakk volt rajta és piros selyemmel bélelt estélyi köpeny, fejéncilinder, amelynek fénylő külsejét bemaszatolták a ködből lecsapódónedvesség apró cseppjei. A köd betegesen sárga háttérfüggönykéntgomolygott a háta mögött. Kesztyűs kezében vékony ébenfa sétabotottartott, a bot gyönyörűen megmunkált aranyfejben végződött. Ujjaiközött finoman lóbálgatta, mint valami ingát. Amikor észrevette, hogymagam nyitottam ajtót, és nem inas vagy cselédlány, kiegyenesedett, ésmegemelte a kalapját.

– Jó estét! – mondta, és elbűvölőn rám mosolygott, eközbenelővillant remek, fehér, szabályos fogsora. Hangjának sajátságos,fátyolozott, lendületes dallamú zeneiségét igen vonzónak találtam, s ahatást fokozta enyhe, de mégis észrevehető francia akcentusa.

– Jó estét! – válaszoltam zavartan, eltűnődve, hogy ez az idegenvajon mit akarhat tőlem.

– Mr. Lettinghez… Peter Letting úrhoz van szerencsém?– Igen. Peter Letting vagyok.Ismét elmosolyodott, lehúzta a kesztyűjét, és kinyújtotta jól ápolt

kezét, amelyen egy aranygyűrű foglalatában óriási vérszínű opálkővillant meg.

– El sem tudom mondani, mennyire örvendek, hogy alkalmam vanönnel megismerkedni, uram – mondta, miközben megrázta a kezemet –,és először is bocsánatot kell kérnem, hogy ilyen időben és egy ilyenestén zavarom.

Összehúzta magán a köpenyt, és egy pillantást vetett a mögötte

145

kavargó nyirkos, sárga ködre. Ezt látva kötelességemnek éreztem, hogyfelszólítsam, lépjen beljebb, és adja elő, hogy mi járatban van, mert úgyéreztem, nem lenne illendő, ha állni hagynám a lépcsőn ilyenkellemetlen időben. Belépett az előcsarnokba, én pedig becsuktam ésbereteszeltem a bejárati ajtót. Mire megfordultam, már le is vetette akalapját és a köpenyét, sétapálcáját is lerakta, és kezét dörzsölgetvevárakozón nézett rám.

– Jöjjön be a szalonba, Mr… – kérdő hangsúllyal nyújtottam el a Mr.-t, és kis szünetet tartottam.

Furcsa, gyerekesen bosszús kifejezés jelent meg az arcán, és szintebűnbánóan nézett rám.

– Kedves uram – mondta –, kedves Letting úr. Milyen mérhetetlenhanyagság a részemről. Azt gondolhatja, hogy teljesen hiányzik belőlema társasági illem, betörök az otthonába egy ilyen estén, és még annyifaradságot sem veszek, hogy bemutatkozzam. Igazán bocsánatot kérek.Gideon de Teildras Villeray vagyok.

– Örvendek a szerencsének – mondtam udvariasan, noha az igazatmegvallva, nyilvánvaló kedvessége és vonzó lénye ellenére kissékényelmetlenül éreztem magam, miután nem tudtam elképzelni, hogyegy ilyen kétségkívül arisztokrata származású francia férfi mit akarhategy olyan antikvár könyvkereskedőtől, amilyen én vagyok. – Talán –folytattam – befáradna, és fogyasztana egy kis frissítőt… talán egy kisbort, vagy esetleg, mivel az este ilyen hűvös, egy kis brandyt?

– Ön nagyon kedves és nagyon elnéző – mondta meghajolva, éstovábbra sem tűnt el arcáról az elbűvölő mosoly. – Egy pohár bor igenjólesne. Efelől biztosíthatom.

Bevezettem a szalonba. Odament a tűzhöz, kezét a lángok felényújtotta, s hol összeszorította az öklét, hol széttárta fehér ujjait, úgy,hogy gyűrűjében az opálkő vércseppként vibrált hófehér bőre felett.Kiválasztottam egy kitűnő Margaux-t, és két legjobbkristálypoharammal együtt óvatosan felvittem a szalonba. Látogatómközben ellépett a tűztől, és könyvespolcomnál állt, kezében egy

146

kötettel. Amint beléptem, felpillantott, és felmutatta a könyvet.– Milyen nagyszerű Eliphas Levi-példány – mondta áradozva –, és

milyen remek grimoire-gyűjteménye van. Nem is tudtam, hogy érdeklikaz okkult tanok.

– Nem komolyan – mondtam, miközben kihúztam a dugót aborosüvegből. – Elvégre egyetlen épelméjű ember sem hihetboszorkányokban, varázslókban, boszorkányszombatokban ésbűbájosságban meg az összes többi zagyvaságban. Nem, én csak mintérdekességeket gyűjtöm ezeket. Nagy értékűek, és sok esetben éppen atartalmuk miatt szerfelett szórakoztatók.

– Szórakoztatók? – kérdezte, miközben előbbre lépett, hogy elvegyea pohár bort, amit feléje nyújtottam. – Hogy érti azt, hogyszórakoztatók?

– Nos, ön nem találja szórakoztatónak a gondolatot, hogy felnőttemberek ostoba varázsigéket mormolnak, és órákig állnak egy helybenaz éjszaka kellős közepén, arra várva, hogy a Sátán megjelenjen?Bevallom, én ezt igen szórakoztatónak találom.

– Én pedig nem – mondta, majd mint aki attól fél, hogy túlságosannyers, sőt talán goromba volt, elmosolyodott, és megemelte a poharátaz ön kedves egészségére, Mr. Letting.

Ittunk. A bort megforgatta a szájában, és felvonta a szemöldökét.– Hadd gratuláljak a pincéjéhez – mondta. – Ez igazán kitűnő

Margaux.– Köszönöm – mondtam büszkén, s be kell vallanom, jólesett, hogy

ez az arisztokratikus francia elismeri hozzáértésemet a bor terén. –Foglaljon helyet, és mondja el talán, miben lehetnék szolgálatára.

Elegánsan helyet foglalt egy széken a tűz közelében, a borátkortyolgatta, és egy percig tűnődve nézett rám. Amikor az arcvonásaikisimultak, mindjárt észrevettem, hogy milyen nagy, fekete és ragyogó aszeme. Tekintete – úgy tűnt – az ember bensőjének mélyére hatol,mintha csak olvasni tudna a gondolataiban. Szinte kényelmetlen érzésfogott el. De ekkor elmosolyodott, és a szeme azonnal megtelt

147

huncutsággal, derűs humorral és túláradó kedvességgel.– Tartok tőle, hogy váratlan érkezésem ilyen késő este… és egy ilyen

estén… bizonyára rejtélyes színezetet kölcsönöz annak, ami – tartoktőle – igencsak szokványos kérés. Egyszerűen arról van szó, hogyszeretném, ha katalogizálna számomra egy könyvtárat, egy viszonylagkis könyvgyűjteményt. Úgy vélem, az egész nem több tizenkétezerkötetnél. Egyik nagynéném hagyta rám, amikor múlt évben meghalt.Mint mondottam, kicsi kollekció, eddig épp csak egy futó pillantástvetettem rá. Mindamellett úgy hiszem, néhány egészen ritka és értékesdarab is van benne, és szükségesnek érzem, hogy pontosankatalogizálva legyen. Olyan óvintézkedés ez, amit a nagynéném sohanem tett meg, szegény drága. Olyan asszony volt, akinek vattából van azagya, és soha, erre meg is merek esküdni, egyetlen könyvet sem nyitottki egész életében. Olyan életet élt, amelyben a létezést a kultúralegcsekélyebb fuvallata sem gátolta és zavarta. A könyveket az apjátólörökölte, és attól a naptól kezdve, hogy a kötetek a birtokába jutottak,a legcsekélyebb figyelemre sem méltatta őket. Az egész egy rendetlen éskusza összevisszaság, és hálás lennék, ha szakértelmét kölcsönöznékiválogatásukhoz. Az oka annak, hogy miért rontottam be a házábailyen későn, a körülmények kényszerítő erejének tudható be, miutánholnap korán reggel vissza kell utaznom Franciaországba, és ez volt azegyetlen esélyem arra, hogy találkozzam önnel. Nagyon remélem, hogyidőt tud szakítani, és megcsinálja nekem ezt a katalógust.

– Örülök, ha bármiben segítségére lehetek – mondtam, mivel be kellismernem, a franciaországi utazás ötlete kellemes gondolatokatébresztett bennem –, de kíváncsi volnék, vajon miért éppen rám esett aválasztása, amikor annyi ember van Párizsban, aki legalább olyan jól eltudná végezni ezt a munkát, ha nem jobban, mint én.

– Úgy hiszem, ön lebecsüli önmagát – mondta látogatóm. – Tudniakell, milyen kitűnő hírnévnek örvend. Jó néhány emberhez fordultamtanácsért, és amikor kiderült, hogy mindannyian azt ajánlják, forduljakönhöz, biztos voltam benne, hogy ha ön ezt a munkát elvállalja, akkor a

148

legjobb szakértőt kapom meg, kedves Mr. Letting.Megvallom, az örömtől elpirultam, hiszen nem volt okom kétségbe

vonni a férfi őszinteségét. Jóleső érzés volt hallani, hogy kollégáim ilyennagyra becsülnek.

– Mikor kívánja, hogy hozzákezdjek? – kérdeztem.Széttárta a kezét, és sokatmondón megvonta a vállát.– Nem sürget az idő – mondta. – Természetesen az ön

időbeosztásához kell alkalmazkodnom. Azon tűnődöm, vajon nemfoghatna-e hozzá, mondjuk, valamikor tavasszal? A Loire völgyeolyankor különösen szép, és semmi ok nincs rá, hogy ne élvezze a tájatamellett, hogy könyveket katalogizál.

– Tavasszal nekem megfelel – mondtam, még egy kis bort töltve –,áprilisban például jó lenne?

– Kitűnő – mondta ő. – Úgy gondolom, a munka egy hónapig köti leönt, de persze maradjon, kérem, annyi ideig, ameddig kell. Van egy jópincém, és jó a szakácsom is, így ki tudom elégíteni legalábbis a testigényeit.

Elővettem a naptáramat, és megállapodtunk áprilistizennegyedikében mint mindkettőnknek alkalmas időpontban.Látogatóm felkelt, hogy távozzék.

– Még valami – mondta, miközben köpenyét a válla körékanyarította. – Én lennék az első, aki készséggel elismeri, hogy elégnehéz nevem van, nem könnyű fejben tartani és kiejteni sem. Ezért, hanem venné tőlem zokon, azt szeretném, ha Gideonnak szólítana, ésviszont, hívhatnám-e önt egyszerűen Peternek?

– Természetesen – mondtam azonnal, bizonyosmegkönnyebbüléssel, mert a de Teildras Villeray névre nem könnyen állrá az ember nyelve.

Melegen megrázta a kezem, még egyszer elnézést kért a zavarásért,megígérte, hogy részletesen megírja, hogyan érhetem elFranciaországban, majd magabiztosan kilépett a kavargó sárga ködbe,és hamarosan eltűnt a szemem elől.

149

Visszatértem meleg és kényelmes szalonomba, megittam a bort, amimég az üvegben maradt, s közben különös látogatómon tűnődtem.Minél többször gondoltam rá, annál furcsábbnak tűnt az egész eset.Például miért nem jött oda hozzám Gideon akkor, amikor aSotheby'snél először meglátott? Azt mondta, hogy nem sürgős akönyvtár katalogizálása, és mégis fontosnak tartotta, hogy késő estefelkeressen, mintha rendkívül sürgős ügyről lett volna szó. Hiszen akárírhatott volna is. Vagy talán úgy gondolta, hogy személyiségénekhatására elfogadok egy olyan megbízást, amit esetleg különbenelutasítanék?

Nem tudtam eldönteni magamban azt sem, miképpen vélekedjemmagáról az emberről. Mint mondottam, amikor a vonásai kisimultak, aszeme olyan erőszakosan átjárta az embert, hogy kényelmetlenüléreztem magam, és a nézése majdhogynem ellenszenvet keltettbennem.

De amikor elmosolyodott, a szeme nevetni kezdett, és megszólaltazon a fátyolos, dallamos hangján, akaratom ellenére megbabonázott.Úgy döntöttem, hogy nagyon különös személyiség lehet, és eltökéltem,hogy megpróbálok valamivel többet megtudni róla, mielőtt átmennékFranciaországba. Miután ezt így elhatároztam, lementem a konyhába.Előttem surrant Neptune, aki addigra alaposan megéhezett.Elkészítettem magamnak a kései vacsorát.

Néhány nappal később belebotlottam öreg barátomba, EdwardMallengerbe, egy aukción. Az árverés alatt csak úgy mellékesenmegkérdeztem, hogy ismeri-e Gideont. Szúrós pillantást vetett rámszemüvege fölött.

– Gideon de Teildras Villerayt? – kérdezte. – A grófra gondol… azöreg Teildras Villeray márki unokaöccsére?

– Nem mondta, hogy gróf, de feltételezem, hogy ugyanarról avalakiről van szó – mondtam. – Mit tud róla?

– Ha vége az aukciónak, elmegyünk inni egyet, és akkor majdelmondom – felelte Edward. – Nagyon furcsa család… legalábbis az öreg

150

márki határozottan fura alak.Amint az aukció befejeződött, betértünk a helybeli kocsmába, és

Edward egy ital mellett elmesélte, amit Gideonról tudott. Kiderült, hogyévekkel ezelőtt de Teildras Villeray márki megkérte barátomat, hogymenjen át Franciaországba (éppúgy, ahogyan Gideon tette velem),katalogizálja és becsülje fel terjedelmes könyvtárát. Edward elfogadta amegbízást, és útra kelt a márkinak a Tarni Szurdékban lévő otthonafelé.

– Ismeri Franciaországnak azt a részét? – kérdezte Edward.– Soha nem voltam még Franciaországban – vallottam be.– Nézze, az egy elég sivár vidék. A ház is vad és távol eső helyen van,

magának a szakadéknak a belsejében. Zord vidék, hatalmassziklafalakkal és mély, nyomasztó szakadékokkal, vízesésekkel és rohanóhegyi patakokkal. Eléggé hasonlít Gustave Doré Dante Poklához készültrajzaira.

Edward kis szünetet tartott, elgondolkozva kortyolt egyet, majd aszivargyújtással foglalta el magát. Mikor a szivar már megfelelőenszelelt, folytatta. – A házban – eltekintve a szolgáktól (ezek is mindösszehárman voltak, elég kevés alkalmazott szerintem egy ilyen nagyháztartáshoz) – csak a nagybácsi és az unokaöccse élt. Lefogadom, hogyő lehetett a látogatója a múltkor. A nagybácsi, nos, hogy ne szépítsük adolgot, rendkívül kellemetlen, csúf öregember volt. Nyolcvanöt év körüljárt, úgy vélem, rosszindulatú, gunyoros arcú, sima modorú, amiről őmaga nyilvánvalóan azt gondolta, hogy elbűvölő. A fiú körülbelültizennégy éves volt, sápadt arcában óriási sötét szempár. Intelligenskölyök volt, koravén, de leginkább az zavart, hogy látszott rajta, erősfélelem gyötri; úgy éreztem, a nagybátyjától félt.

Az első este, amikor megérkeztem és megvacsoráztunk – a vacsorakülönben szerintem elég soványka és Franciaországhoz képestmeglehetősen rosszul elkészített táplálék volt –, korán lefeküdtem,mert az utazás kifárasztott. Az öregember és a fiú még fennmaradt. Avéletlen úgy hozta, hogy az ebédlő pontosan a hálószobám alatt volt, s

151

így, noha nem hallottam tisztán mindazt, ami kettejük közöttelhangzott, ahhoz épp eleget hallottam, hogy kivehessem, azöregember mindent elkövet, hogy unokaöccsét valami olyasmire vegyerá, amit az ellenszenvesnek tartott, mert indulatosan ellenállt. Egydarabig folyt még a vita, a nagybácsi hangja egyre hangosabb ésdühösebb lett. Hirtelen egy szék reccsenését hallottam, ahogy a fiúfelugrott és ordított, kifejezetten ordított, kedves Peter, anagybátyjával, franciául: – Nem és nem! Nem akarok elpusztulni, hogymaga élhessen… Gyűlölöm magát! – Elég tisztán hallottam, és aztgondoltam, megdöbbentő, hogy egy fiatal fiú ilyeneket mondjon. Aztánhallottam, hogy kinyílt az ebédlő ajtaja, majd hangosan becsapódott,utána a fiú léptei hallatszottak, ahogy felrohant a lépcsőn, végül nagyrobaj következett, amiről feltételeztem, hogy felérve becsapta magamögött az ajtaját.

Röviddel ezután hallottam, hogy a nagybácsi is felkelt az asztaltól,és felfelé indult a lépcsőn. Lépéseinek hangját nem lehetett mássalösszetéveszteni, az egyik lába ugyanis ki volt fordulva, így lassan járt, éserősen sántított, a bal lábát maga után húzta. Lassan jött felfelé alépcsőn, és biztosíthatom, kedves Peter, hogy volt valami határozottanbaljóslatú ebben a lassú, csoszogó közeledésben, amitől szó szerintégnek állt a hajam. Hallottam, ahogy odament a fiú szobájának azajtajához, kinyitotta és belépett. Nevén szólította a fiút, kétszer vagyháromszor, halkan és rábeszélőn, mégis valami kimondhatatlanulfenyegető hangsúllyal. Majd egy mondatot mondott, ezt azonban nemértettem. Becsukta a fiú ajtaját, és néhány percig még hallottam, aminta lábát vonszolva végigcsoszogott a hosszú folyosón a saját lakrészéig.

Kinyitottam az ajtót, és a fiú szobájából fojtott sírást hallottam,mintha a szegény gyerek a fejét a takaró alá dugta volna. Hosszú ideigsírt, és én nagyon aggódtam. Be akartam menni hozzá, hogymegvigasztaljam, de úgy éreztem, ez kínos helyzetbe hozhatná, éskülönben is, a dolog nem tartozik rám. De egyáltalában nem tetszett ahelyzet. Az egész légkörben volt valami taszító.

152

Nem vagyok babonás – maga is jól tudja –, de hosszú ideig ébrenmaradtam, s egyre azon tűnődtem, vajon kibírom-e ennek a háznak alégkörében két vagy három hétig, amíg elvégzem a munkát, amitelvállaltam. Szerencsére a sors segítségemre sietett: a rá következőnapon táviratot kaptam, amelyben közölték, hogy a nővérem súlyosanmegbetegedett, és így majdhogynem jogosan megkérhettem de TeildrasVillerayt, hogy mentsen fel megállapodásunk alól. Természetesenvonakodott megtenni, de végül ímmel-ámmal beleegyezett.

Míg a könnyű, kétkerekű lovas kocsira vártam, hogy kivigyen azállomásra, gyorsan végigpásztáztam a könyvtár egy részét. Csakugyanterjedelmes volt, s betöltötte az egész házat, a zöme azonban a HosszúGalériának nevezett részben volt elhelyezve. Ez egy elegáns, hosszúkásszoba, bármely főúri vidéki kastélyunknak díszére válhatott volna. Akönyvespolcok közötti falrészek tele voltak aggatva hatalmas tükrökkel.Tulajdonképpen tele volt tükörrel az egész ház. Nem emlékszem, hogyjártam-e valaha is olyan házban, ahol ennyi tükör lett volna.

Kétségkívül ritka és értékes könyvgyűjteménye volt, különösen amaga egyik kedvenc témájáról, Peter, az okkultizmusról. Kutyafuttábanvaló nézelődésem közben felfedeztem többek között néhány igenérdekes héber kéziratot a fekete mágiáról, Matthew HopkinBoszorkányok leleplezése című könyvének egy eredetijét és Dee DeMirabilius Naturae című munkájának egy igazán gyönyörű példányát atermészet rejtelmeiről. Ekkor azonban megérkezett a kétkerekű, ésmiután búcsút vettem, elhagytam a házat.

Elmondhatom, kedves barátom, soha életemben nem voltam mégolyan boldog, mint akkor, hogy megszabadultam attól a háztól. Ténylegazt hiszem, hogy az öregember a gonosszal cimborált, és nem lennékmeglepve, ha megtudnám, hogy fekete mágiát űzött, és megpróbáltagyalázatos mesterkedéseibe azt a kedves, fiatal kölyköt is belekeverni.Mindazonáltal erre nincs bizonyítékom, érti, ezért nem kívánnámtovábbadni. Úgy gondolom, a nagybácsi azóta már meghalt, vagy hamégsem, kilencvenes éveiben járhat. Ami a fiút illeti, később párizsi

153

barátaimtól hallottam, hogy a magánélete nem olyan, amilyenneklennie kellene. Azt rebesgették, hogy afféle nőkhöz vonzódik, tudja, deez mind csak másoktól hallott szóbeszéd, és különben is, mint tudja,kedves barátom, a külföldieknek más erkölcsi normáik vannak, mintnekünk, angoloknak. Ez egyike annak a sokféle dolognak, amibennünket a világ többi részétől elválaszt, hála istennek.

Nagy érdeklődéssel hallgattam Edward elbeszélését, éselhatároztam, hogy ha alkalom kínálkozik, Gideont megkérdezem anagybátyjáról.

Be kell ismernem, kellemes várakozással készültem a franciaországiutazásra. Április tizennegyedikén felszálltam a Doverbe tartó vonatra, sonnan eléggé eseménytelenül (még a tengeribetegség sem gyötört)jutottam el Calais-ba. Az éjszakát Párizsban töltöttem, belekóstolgatvaa francia étel és bor élvezeteibe. A rá következő napon ismét vonatraültem. Végül megérkeztem Tours város nyüzsgő állomására. Gideon ottvárt, elém jött, ahogy megígérte. Jó hangulatban volt, úgy üdvözölt,mint régi és kedves barátját, s ez, bevallom, legyezgette a hiúságomat.Megköszöntem, hogy elém jött, de köszönetemet egy kézlegyintésselelhárította.

– Szóra sem érdemes, kedves Peter – mondta. – Más dolgom sincs,mint hogy egyem, igyam és hízzam. Egy olyan látogatás, mint az öné,ritka öröm számomra.

Az állomásról kilépve egy elegáns, kétüléses hintóba szálltunk, elibekét gyönyörű pej lovat fogtak, és sebes ügetéssel elindultunk,keresztülhajtva a legelragadóbb vidéken, körös-körül minden zöld ésarany, s a táj reszketve csillámlott a napfényben.

Jó egy óráig kocsiztunk, fokozatosan egyre szűkebbé váló utakon,míg végül magas sziklapadok közé jutottunk. Mindenféle-fajtavirágokkal pompázó sziklafalak között haladtunk tovább, fejünk felett afaágak – az út két oldalán –, tavaszi, zsenge levelekkel borítva,egymásba fonódtak. Időnként a magas partok és a lombok közötti résenát, a fák között látni lehetett a Loire ezüstösen felcsillanó víztükrét.

154

Rájöttem, hogy a nagy folyóval párhuzamosan haladunk. Egyszer csaktömör, kőből épült kapufélfák és kovácsoltvas kapu előtt haladtunk el.A kocsifeljárót őrizték, amely egy hatalmas, ragyogó, rózsaszín-sárgáskőből épült gyönyörű kastélyhoz vezetett. Gideon észrevette, hogymegnézem, és talán az ámulat kifejezését is látta arcomon, mert akastély olyan volt, mintha a meséből bukkant volna elő. Elmosolyodott.

– Remélem, kedves Peter, nem arra számított, hogy én egy ilyenmonstrumban lakom? Ha igen, csalódás fogja érni. Attól tartok,kastélyom inkább miniatűr, az igényeimhez képest azonban elég nagy.

Tiltakoztam, mondván, egyáltalán nem érdekel az sem, ha egytehénistállóban lakik: számomra az az élmény, hogy első ízben vagyokFranciaországban, és nézhetem ezeket az új látnivalókat, s az a kilátás,hogy a végén a rám váró vonzó munkát elvégezhetem, több mintelegendő.

Estére járt, a fák mályvaszínű árnyai már hosszan elnyúltak a zöldréteken, amikor megérkeztünk Gideon birtokára, a St. Claire-kastélyba.A kapufélfák tetejét halvány mézszínű kőből finoman kifaragott kétnagy bagoly vigyázta, és láttam, hogy ugyanezt a motívumotalkalmazták igen ötletesen a pillérekre függesztett kovácsoltvaskapukon is.

Mihelyt beléptünk a parkba, azonnal mellbe vágott az a kontraszt,ami az eddigi táj és az itt benn látottak között megmutatkozott. Kinn atáj buján és kuszán tenyészett, vadvirágoktól és rétektől duzzadt,hosszú, dús fű bolyhozta. Itt a kocsifeljárót óriási tölgyek ésgesztenyefák szegélyezték, mindegyik fa körmérete akár egy kis szoba,göcsörtösek és vének, a kérgük olyan vastag, mint az elefántbőr. Hogyhány évszázada őrizték ezek a fák a Chateau St. Claire bejáratát, azt elsem tudtam képzelni, de sok közülük bizonyára jókora fa lehetett márakkortájt is, amikor Shakespeare még fiatalember volt. Alattuk a zöldpázsit olyan sima, mint a posztó a biliárdasztalon, több, foltos, rőtőzcsordának köszönhetően, amelyek békésen legelésztek a lenyugvónap fényében. A bakok, finom, csavart agancsaikkal, jöttünkre

155

felemelték fejüket, és minden félelem nélkül bámultak ránk, amint aházhoz vezető fasoron elhajtottunk mellettük.

A zöld pázsiton túl óriási jegenyefasort láttam, köztük csillogott aLoire. Majd a fasor elfordult a folyótól, és feltűnt előttünk a kastély.Ahogyan Gideon mondta, kicsi volt, de tökéletes, amilyen tökéletes csakegy miniatúra lehet. Az alkonyi napfényben halvány szalmasárga falaiszinte izzottak, és a fény lágy és finom patinát kölcsönzött a főépület ésa két tornyocska kékes palatetőinek.

Nagy kőlapokból épült széles tornác vette körül az épületet, eztszéles mellvéd zárta le, amelyen több mint harminc páva gubbasztott.Pompás farktollazatuk leért a földig, egészen a jól ápolt pázsitig. Amellvéd körül gyönyörűen gondozott virágágyak száz különbözőszínárnyalatban lángoltak. Színpompájuk összeolvadni látszott atündöklő pávatollakkal, amelyek félkörben seperték a földet a virágokközött. Lélegzetelállító látvány volt. A hintó megállt a széleslépcsőfeljáratnál, a komornyik kinyitotta a kétüléses hintó ajtaját.Gideon leszállt, levette a kalapját, és mély meghajlással üdvözölt,közben pajkosan vigyorgó pillantást vetve rám.

– Legyen üdvözölve a Chateau St. Claire-ben! – mondta.Így kezdődött számomra az a csodálatos három hét, hiszen az itt-

tartózkodás inkább vakáció volt, mintsem munka. A miniatűr, dekifogástalan állapotban tartott és berendezett kastélyban öröm volt azélet. A parányi parkocskát, amely a folyópart mentén kígyózott, szinténgyönyörűen gondozták, minden egyes fa frissen nyesettnek látszott, asmaragdszín tisztást mintha naponta megfésülték volna. A pávák,tündöklő farktollaikkal a földet seperve a tömör törzsű fák között,mintha épp most kerültek volna ki Fabergé gondos kezéből. Mindezremek borpincével és olyan konyhával kombinálva, amely fölött egyhordótestű séf uralkodott, akinek ügyes keze a legízletesebb éslegillatozóbb étkeket tudta felidézni – nos, ha mindezt egybevetjük,némi fogalmunk támadhat arról, hogy milyen a földi paradicsom.

A reggel és a délelőtt könyvek válogatásával és katalogizálásával telt

156

(különben nagyon érdekes gyűjtemény volt), majd délután Gideonerősködött, hogy menjünk úszni, vagy kocsizzunk egyet a park körül,volt ugyanis egy kis istállója is, nemesített lovakkal. Esténként, vacsoraután, kiültünk a napsütéstől még meleg teraszra, és beszélgettünk.Társalgásunkat élénkké és barátivá varázsolta a bor és a kitűnő vacsora.

Gideon kitűnő házigazda és briliáns elbeszélő volt, s mindez azutánzáshoz való rendkívüli tehetségével párosulva igen szórakoztatótárssá tette. Természetesen most már soha nem fogom megtudni, vajonszándékosan vetette-e be minden vonzerejét annak érdekében, hogybehálózzon. Szeretem azt gondolni, hogy nem így volt, hanem hogyőszintén kedvelte társaságomat. Nem mintha ez – úgy vélem – bármit isszámítana most már. De kétségtelen, hogy ahogy teltek-múltak a napok,egyre jobban megkedveltem Gideont.

Természettől fogva magányos lény vagyok, barátaim köre elég szűk –noha ezek közeli barátok –, talán évente egyszer vagy kétszertalálkozom velük, mivel többnyire egyedül szeretek lenni. Mégis, aGideonnal a kastélyban eltöltött idő rendkívüli hatással volt rám.Kezdtem rádöbbenni, hogy talán túlságosan elszigeteltem magam eddiga világtól, s az is felmerült bennem, hogy valamennyi barátom máskorosztályból való, sokkal idősebb, mint én. Gideon – ha ugyanbarátként tarthatom számon, és mostanáig kétségkívül annaktekintettem nos, ő volt az egyetlen olyan barátom, aki nagyjábólegyidős volt velem. Az ő hatására kezdtem zárkózottságomból kisséengedni. Ahogyan egyik este mondta, miközben egy karcsú szivartpréselt erős, fehér fogai közé, s a kékes füstön át rám hunyorított:„Magával, Peter, az a baj, hogy lassanként fiatalon begyepesedett fejűvénséggé válik.” Természetesen nevettem, de jobban meggondolva,tudtam, hogy igaza van. Azt is tudtam, hogy amikor eljön az ideje, hogya kastélyt elhagyjam, nagyon fog hiányozni vidám társasága,valószínűleg jobban, mint amennyire magamnak is be merném vallani.

Beszélgetésünk során Gideon egyfajta elnéző szeretettel meséltkiterjedt családjáról, anekdotákat adott elő, hogy illusztrálja

157

korlátoltságukat vagy bizarrságukat, sohasem rosszmájúan, haneminkább egyfajta tárgyilagos humorral. Az volt azonban az érdekes, hogyegy bizonyos estéig egyszer sem említette nagybátyját, a márkit. Kinnültünk a teraszon, figyelve a gyöngybaglyokat, amelyek az odvastölgyfában laktak a fasor mentén, és első vadászkörútjaikra indultak azelőttünk elterülő zöld pázsiton át. Egy könyvről meséltem neki éppen,amiről tudtam, hogy ősszel árverésre kerül, és úgy gondoltam, mintegykétezer fontért megszerezhető. Fontos munka volt, és úgy éreztem, akönyvtárában lenne a helye, jól kiegészítené a többi művet, amelyekkelaz adott témában rendelkezik. Akarja-e, hogy licitáljak rá a nevében?Szivarjának végét kihajította a mellvéd fölött a virágágyásba, ahol az,mint egy szörnyű nagy vörös szentjánosbogár, tovább szikrázott, éshalkan kuncogott.

– Kétezer font – mondta. – Kedves Peter, nem vagyok elég gazdagahhoz, hogy ilyen mértékben éljek a kedvtelésemnek, sajnos. Ha anagybátyám meghalna, akkor persze más lenne a helyzet.

– A nagybátyja? – tudakoltam óvatosan. – Nem is tudtam, hogy vannagybátyja.

– Van – mondta Gideon –, és sajnos nála van a családi kasszakulcs,ráadásul a vén gazember elpusztíthatatlannak látszik. Kilencvenegyéves, és amikor utoljára találkoztunk, egy vagy két évvel ezelőtt, egynappal sem tűnt többnek ötvennél. Azonban minden erőfeszítéseellenére sem hiszem, hogy örök életű, így egy napon majd elviszi éskeblére öleli az ördög. Azon a boldog napon igen sok pénzt fogokörökölni, és egy olyan könyvtárat, amit még ön is irigyelni fog, kedvesPeter. De míg el nem jön az a nap, nem költhetek kétezer fontot egykönyvre. No de valakinek a halálára várni, hogy az örökébe léphessünk,elég unalmas foglalatosság, s a nagybátyám különben is elégkellemetlen beszédtéma, így inkább igyunk még egy kis bort, ésbeszélgessünk valami kellemes dologról.

– Ha a nagybátyja kellemetlen ember, akkor nagyon különbözhetcsaládjának többi tagjától, akikről oly sokat mesélt – mondtam

158

könnyedén, remélve, hogy további információkkal szolgál hírhedtnagybátyjáról.

Gideon egy percig hallgatott. – Igen, nagyon különbözik tőlük –mondta –, de ahogy minden falunak szükségképpen van egy bolondja,ugyanúgy minden családban kell hogy legyen egy fekete bárány vagy egyőrült.

– Ugyan miket beszél, Gideon – tiltakoztam. – Ez bizonyáratúlságosan kemény bírálat.

– Azt hiszi? – kérdezte, és a félhomályban láttam, hogy az arcafénylik a verítéktől. – Azt gondolja, túl keményen ítélem meg a kedvesrokonomat? Akkor maga még nem részesült abban a gyönyörűségben,hogy találkozhatott volna vele, vagy talán igen?

– Nem – mondtam nyugtalanul a hangjából kiérezhető ádázkeserűség hallatán, és magamban azt kívántam, bárcsak ejtettem volnael a témát az előbb, ha ennyire zavarja.

– Amikor anyám meghalt, oda kellett költöznöm a kedvesnagybátyámhoz, és több éven át vele kellett élnem. Mindaddig, amígmeg nem kaptam örökségemet, azt a szerény pénzösszeget, amit azapám letétben hagyott rám. Akkor szabadulhattam meg tőle. Tíz évig apurgatóriumban éltem azzal a romlott vén gazemberrel. Tíz évigegyetlen nap vagy éjszaka sem múlt el anélkül, hogy halálra ne rémítettvolna. Nincsenek szavak annak leírására, hogy milyen gonosz. Semmitőlsem riad vissza, hogy elérje a célját. Ha a Sátán ember képében a földönjár zsákmányra lesve, akkor egészen biztosan nagybátyám ocsmánybőrében lakozik.

Hirtelen felállt, és bement a házba. Tanácstalan voltam, és meg isriasztott, hogy milyen indulatosan beszélt. Nem tudtam, utánamenjek-evagy maradjak, de egyszer csak visszatért a brandysüveggel és kétpohárral. Leült, és mindkettőnknek jókora adag konyakot töltött.

– Bocsánatot kell kérnem, kedves Peter, amiért olyan melodrámávaltraktálom, ami inkább a Grande Guignol Színházba, mintsem erre ateraszra illene – mondta, italomat átnyújtva. – Attól tartok, az van rám

159

ilyen hatással, hogy a vén gazember nagybátyámról beszélek. Egyidőben szörnyű félelemben éltem, mert azt gondoltam,megkaparintotta a lelkemet… tudja, hogy milyen ostoba gondolatokatvesznek fejükbe a gyerekek? Sok-sok évig eltartott, amíg kinőttembelőle. De mint láthatja, még mindig felzaklat, ha róla beszélek, ezértigyunk inkább egyet, és beszéljünk másról.

Örömest beleegyeztem, és még néhány órán át kellemeseneltársalogtunk. De ez az este volt az egyetlen olyan alkalom, amikorGideont részegen láttam lefeküdni. Lelkifurdalásom támadt, mert úgyéreztem, én erősködtem, hogy beszéljen a nagybátyjáról, aki olyanmély, maradandó és kellemetlen hatást tett rá.

A következő négy évben lassanként elég jól megismerten Gideont.Mindig nálam szállt meg, amikor Angliában járt, én pedig többszörellátogattam a St. Claire-kastélyba. Azután hat hónapig semmit semhallottam róla. Csak arra gyanakodhattam, hogy ismét elkapta az általa„utazási láz”-nak nevezett betegség, és valószínűleg átrándultEgyiptomba vagy a Távol-Keletre, sőt talán Amerikába. Mivel ez a fél évolyan időszakkal esett egybe, amikor magam is rendkívül elfoglaltvoltam, kevés időm maradt arra, hogy Gideon hollétén töprengjek.Azután egy este, amikor egy hosszabb aberdeeni útról holtfáradtanhazaérkeztem a Smith Streetre, távirat várt. Gideontól jött: „hétfőnharmincadikán londonba érkezem megszállhatok-e önnél stop anagybácsi elpusztítva én öröklöm a könyvtárt katalogizálná és értékelné-e stop mindent megmagyarázok amikor találkozunk üdvözlettel gideon.”

Jót mulattam azon, hogy Gideon, aki olyan nagyra van kifogástalanangolságával, azt írta, hogy „elpusztítva”, ahelyett, hogy „meghalt”, decsak addig, amíg meg nem érkezett, és ki nem derült, hogy anagybátyjával pontosan az történt, legalábbis a látszat szerint, amit írt.Gideon hétfőn este elég későn érkezett, és mihelyt ránéztem, azonnalláttam, hogy valami gyötrő megpróbáltatáson ment keresztül. Az nemlehet, gondoltam magamban, hogy a nagybátyja halála érinti ennyire.Inkább azt gondoltam volna, hogy örülni fog, ha meghal. Barátom

160

azonban lefogyott, különben csinos arca most komor és sápadt volt,szeme alatt sötét karikák, tekintetéből eltűnt a ragyogás, szikrázás és afény, s amikor kedvenc italából töltöttem neki egy pohárral, enyhénremegő kézzel vette el, és mintha csak víz lett volna, úgy hajtotta fel.

– Fáradtnak látszik, Gideon – mondtam. – Igyon néhány pohár bort,azután korai vacsorát és lefekvést javaslok. A megbeszélendőketmegbeszélhetjük holnap reggel is.

– Kedves Peter – mondta, és rám villantotta máskor oly elevenmosolyának halvány árnyékát –, kérem, ne viselkedjék úgy, mint egyangol dajka, és tüntesse el az aggodalmaskodó kifejezést az arcáról. Jólvagyok. Csak az történt, hogy az elmúlt néhány hét alatt sok bajom volt,és ennek a visszahatását érzem még. Mindenesetre most már mindenentúl vagyok, szerencsére. Vacsoránál majd mindent elmesélek, de háláslennék, öregem, ha előtte megfürödhetnék.

– Természetesen – vágtam rá azonnal, és elmentem, hogymegkérjem Mrs. Manninget, készítsen barátomnak egy jó fürdőt, ésvigye fel a poggyászát a vendégszobába.

Felment az emeletre, hogy megfürödjön és átöltözzön. Kisvártatvaén is felmentem. Az én hálószobámhoz és a vendégszobához külön-külön fürdőszoba tartozott, mivel ezen az emeleten volt elég helyahhoz, hogy ezt a kis luxust megengedhessem magamnak. Éppenvetkőzni készültem, hogy magam is hozzáfoghassak a tisztálkodáshoz,amikor hangos jajkiáltás riasztott meg, elfojtott sikoly, amit zajosüvegcsörömpölés követett. Mindez, úgy tűnt, Gideon fürdőszobájábólhallatszott. Átsiettem a keskeny lépcsőfordulón, és kopogtattam azajtaján.

– Gideon – szólítottam –, Gideon, jól van?… Bejöhetek?Nem kaptam választ, így izgatottan benyitottam. Barátomat a

fürdőszobában találtam, a mosdókagyló fölé hajolt ésbelekapaszkodott. Arca halálsápadt, és csorgott róla a veríték. A mosdófölötti nagy tükör darabokra tört, és az üvegszilánkok egyhajsamponnak látszó törött üvegcsével együtt szerteszét hevertek a

161

mosdókagylóban és körös-körül a földön.– Megtette… mégis megtette… – mormolta Gideon magában, meg-

meginogva, mindkét kezével a mosdóra támaszkodva. Úgy látszott,nincs tudomása jelenlétemről. Megragadtam a karját, és betámogattama szobába. Lefektettem az ágyra, és leszóltam Mrs. Manningnek, hogyhozzon fel egy kis konyakot, de tüstént.

Amikor visszamentem a szobába, Gideon már egy kicsit jobbannézett ki, de csukott szemmel feküdt, s mélyen, remegve vett lélegzetet,mint aki éppen egy fárasztó versenyt futott végig. Mikor meghallotta,hogy az ágyhoz közeledem, kinyitotta a szemét, és mosolyogni próbált.Szörnyű mosoly volt.

– Kedves Peter – mondta –, bocsánatot kérek… milyen szamárságtőlem… Hirtelen rosszul lettem… Azt hiszem, az utazás, meg hogy nemettem, no és az ön kitűnő bora… azt hiszem, azzal az üvegcsével akezemben előreestem, és összetörtem az ön csodaszép tükrét… Annyirasajnálom… természetesen pótolni fogom.

Elég nyersen rászóltam, hogy ne legyen ostoba, és mikor Mrs.Manning fellihegett a lépcsőn a brandyvel, rávettem, hogy tiltakozásaellenére igyon egy kicsit. Míg iszogatta, Mrs. Manning rendbe hozta afürdőszobát.

– Á, most már jobb – mondta végül Gideon. – Most már teljesenmagamhoz tértem. Már csak egy jó, nyugtató fürdőre vágyom, és újember leszek.

Úgy éreztem, ágyban kellene vacsoráznia, de erről hallani sem akart.Mikor fél órával később lejött az ebédlőbe, meg kell mondjam, jobbannézett ki, és sokkal nyugodtabbnak látszott. Nevetgélt és viccelődöttMrs. Manninggel, aki felszolgálta nekünk a vacsorát. Többször isdicsérte a főztjét, esküdözve, hogy szélnek ereszti saját szakácsát,elrabolja Mrs. Manninget, s elviszi franciaországi kastélyába, hogyezentúl ő főzzön rá. Mrs. Manninget, mint mindig, most is elbűvölte, deén láttam, hogy ezúttal némi erőfeszítésébe kerül, hogy ilyen kedélyeslegyen. Amikor végül megettük a pudingot, a sajttal is végeztünk, és

162

Mrs. Manning elénk tette az asztalra a portóis üveget, majd jó éjszakátkívánva távozott, Gideon elfogadott egy szivart. Meggyújtotta, azutánhátradőlt a székben, és a füstön át rám mosolygott.

– És most, Peter, elmondom magának, mi minden történt az utóbbiidőben.

– Nagyon szeretném megtudni, hogyan került ilyen pocsékállapotba, barátom – mondtam nagyon komolyan.

Benyúlt a zsebébe, és elővett egy nagy, sűrűn fogazott és gazdagondíszített végű vaskulcsot. Az asztalra dobta. Súlyos csattanással esett le.

– Ez volt a bajok egyik okozója – jelentette ki, mogorván bámulva akulcsra. – Élet és halál kulcsa, azt is lehetne mondani.

– Nem egészen értem – szóltam zavartan.– E miatt a kulcs miatt gyilkosság címén majdnem letartóztattak –

mondta Gideon mosolyogva.– Gyilkosság címén? Önt? – kiáltottam fel döbbenten. – De hogy

lehet ez?Gideon hörpintett a portóis pohárból, és kényelmesen

elhelyezkedett a karosszékben.– Körülbelül két hónappal ezelőtt levelet kaptam a nagybátyámtól,

amelyben arra kért, hogy látogassam meg. Meg is tettem, vonakodvaugyan, ahogy ön is elképzelheti, hiszen tudja, milyen véleményem voltróla. Nos, hogy a hosszú történetet rövidre fogjam, azt akarta, hogytegyek meg bizonyos dolgokat… hogy is mondjam… családi ügyekben…amire én nem voltam hajlandó. Dühbe gurult, és rettentőenösszevesztünk. Attól tartok, nemigen maradhatott kétsége afelől, hogymint vélekedem róla, és a személyzet is meghallotta, hogy veszekedünk.Eltávoztam a házból, és folytattam utamat Marseille-be, hogy elérjekegy Marokkóba induló hajót, oda készültem ugyanis körutazásra. Kétnappal később a nagybátyámat meggyilkolták.

– Úgy, szóval ezért írta a táviratában, hogy a nagybácsi „elpusztítva”– mondtam. – Nem tudtam mire vélni.

– Valóban elpusztították, a legrejtélyesebb körülmények között –

163

mondta Gideon. – Egy üres padlásszobában találták meg, a ház legfelsőrészén, ahol nem volt más, csak egy nagy, törött tükör. Iszonyú látványvolt. A ruhái le voltak szaggatva, a torka és a teste szétmarcangolva,mintha egy veszett kutya támadt volna rá. Mindenütt vér. Nekemkellett azonosítanom a holttestet. Nem volt kellemes feladat, az arcátannyira szétmarcangolták, hogy alig lehetett felismerni. – Szünetettartott, és ismét kortyolt a portóiból. Tüstént folytatta. – De az azérdekes az egészben, hogy a padlás zárva volt, belülről volt bezárva,ezzel a kulccsal.

– No de az hogyan lehetett? – kérdeztem elképedve. – Hogyanhagyta el támadója a helyiséget?

– A rendőrség is éppen erre volt kíváncsi – mondta Gideon szárazon.– Mint tudja, a francia rendőrség hivatása magaslatán áll ugyan, de sokfantáziája nincs. Valahogy így működött a logikájuk: nekem volt esélyemarra, hogy a nagybátyám halálával nyerjek, hiszen én öröklöm a családivagyont, a könyvtárát és több birtokát, szerte Franciaországban. Így,mivel én voltam az, aki nyerhet, bizonyára én vagyok az is, aki agyilkosságot elkövette.

– No de ez nevetséges – vágtam közbe méltatlankodva.– De nem egy rendőrnek – mondta Gideon –, különösen amikor

megneszelték, hogy legutolsó találkozásunkkor a nagybátyámmaládázul veszekedtünk, és a szolgák többek között hallották, hogy aztmondtam neki: bárcsak esne össze holtan, mert a világ tisztább helylenne nélküle.

– Ugyan, a vita hevében az ember mindenfélét képes mondani –tiltakoztam. – Ezt mindenki tudja… No és hogy képzelték, megölte anagybátyját, majd távozott a belülről bezárt szobából?

164

– Ó, erre megvolt a lehetőség – mondta Gideon. – Egy hosszú fejű,vékony fogóval meg lehetett volna csinálni, de persze az nyomothagyott volna a kulcs végén, és mint láthatja, ezen nincs nyom. Az igaziprobléma az volt, hogy először nem volt alibim. Leutaztam Marseille-be,de mivel látogatásomat a nagybácsimnál hamarabb befejeztem, koránérkeztem a hajóhoz. Egy kis szállóban foglaltam szobát, és a hátralévőnéhány napban azzal töltöttem az időt, hogy a kikötővel ismerkedtem.Senkit nem ismertem, így természetesen senki nem tudta tanúsítani,hogy merre jártam. Képzelheti, mennyi időbe telt, amíg összegyűjtöttemvalamennyi portást, szobalányt, maítre d'hotel-t, vendéglőst,szállodaigazgatót és hasonlókat, hogy bizonyítsam: én Marseille-benvoltam, és a magam dolgával voltam elfoglalva, amikor a nagybátyámatmegölték. Ezzel telt az utóbbi hat hét, ami rendkívül kimerítő volt.

– Miért nem táviratozott nekem? – kérdeztem. – Odamehettemvolna, és legalább nem lett volna egyedül.

– Ön nagyon kedves, Peter, de nem akartam a barátaimat egy ilyencsúnya ügybe belekeverni. Amellett tudtam, hogy ha minden jól megy,és a rendőrség szabadon enged (amit végeredményben némilegvonakodva meg is tettek), a segítségét kell majd kérnem olyasmiben,

165

ami ezzel összefügg.– Rendelkezzék velem – mondtam. – Tudja, hogy csak kérnie kell,

kedves barátom.– Nos, ahogyan már elmeséltem, ifjúságomat nagybátyám gondjaira

bízva töltöttem. Ezután meggyűlöltem a házát és mindent, ami velekapcsolatos. Ezzel a legutóbbi eseménnyel súlyosbítva, most úgy érzem,nem tudom még egyszer betenni a lábam abba a házba. Nem túlzok, dekomolyan azt hiszem, hogy ha odamennék és ott maradnék, súlyosanmegbetegednék.

– Egyetértek – mondtam határozottan. – Még gondolnia sem szabadilyesmire.

– Nos, a házat és a berendezést természetesen felbecsültethetem éseladhatom egy párizsi cégen keresztül, ez egyszerű. De a házban alegértékesebb a könyvtár. Itt kerül ön a képbe, Peter. Hajlandó lenneleutazni, katalogizálni és felbecsülni számomra a könyveket? Akkor eltudnám intézni, hogy valahol tárolják őket addig, amíg hozzáépítek egyszárnyat a saját könyvtáramhoz.

– Természetesen – mondtam. – A legnagyobb örömmel. Csak aztmondja meg, mikor kívánja, hogy odautazzam.

– Én nem leszek ott önnel, eléggé egyedül lesz – figyelmeztetettGideon.

– Magányos alkat vagyok, ahogy már mondtam – nevettem –, ésmindaddig, amíg van kéznél néhány könyv, amelyekkel el tudomfoglalni magam, remekül megleszek, ne aggódjék.

– Azt szeretném, ha a lehető leghamarabb elkészülne – mondtaGideon –, hogy mielőbb megszabadulhassak a háztól. Mikor tudnalejönni?

Megnéztem az előjegyzési naptáramat, és láttam, hogy szerencséreelég laza időszak következik.

– Mi a véleménye a jövő hét végéről? – kérdeztem. Gideon arcafelderült.

– Ilyen hamar? – mondta boldogan. – Nagyszerű lenne! Ön elé

166

mennék Fontaine-be, az állomásra, jövő pénteken. Így rendben lesz?– Rendben – válaszoltam. – Rövid idő alatt rendezem magának a

könyveket. Most igyon még egy pohár portóit, és utána le kell feküdnie.– Peter, kedves barátom, milyen sokat veszítettek önben a Harley

Street-i magánrendelők – élcelődött Gideon, de azért megfogadta atanácsomat.

Éjszaka kétszer is felébredtem, mintha kiabálást hallottam volna, dehiába füleltem, minden csendes volt. Így arra a következtetésrejutottam, hogy mindez csak a képzeletem játéka. Másnap reggel Gideonelutazott Franciaországba, én pedig előkészületeket tettem, hogyrövidesen utánamenjek. Csomagolni kezdtem, elegendő holmit ahhoz,hogy hosszabb időt töltsek volt nagybátyja házában.

Egész Európában szokatlanul hideg tél uralkodott, kétségkívül nemutazásra csábító az idő. Igazság szerint Gideonon kívül senki nem tudottvolna rávenni, hogy ilyen időben kimozduljak hazulról. Az átkelés acsatornán szörnyű volt, és olyan rosszul éreztem magam, miremegérkeztem Párizsba, hogy épp csak egy kis meleg levest bírtamlenyelni, és azonnal lefeküdtem. Másnap reggel jéghideg volt, metszőszél fújt, az ég szürke, és mindenfelől esőfüggöny csapódott azarcomba. Végül kijutottam az állomásra, és felszálltam a vonatra,berendezkedve egy végtelen hosszúnak tűnő utazásra, ami alattrengeteg barátságtalan állomáson kellett átszállnom és várakoznom, s avégén úgy meggémberedtem a hidegtől, hogy már gondolkozni is aligtudtam. Az összes folyó csipkés jégruhát öltött a partok mentén, atavak pedig üres, befagyott szemmel meredtek az acélszürke égre.

Végre a helyiérdekű vonat kormosan és pöfögve bevánszorgottFontaine állomására. Leszálltam, és poggyászommal utat törtem acsöppnyi jegypénztárba és a parányi várószobába. Ittmegkönnyebbülten pillantottam meg egy ódivatú, potrohos kályhát,gesztenyefagyökerekkel tömték tele, és szinte vérvörösen izzott.Poggyászomat a sarokba raktam, és egy jó időt azzal töltöttem el, hogyfelmelegedjem, mert a fűtés a vonaton minimális volt. Gideon nem

167

mutatkozott. Tüstént jobban éreztem magam, kissé felmelegített a tűzés az a korty brandy, amit az útiflaskámból felhajtottam. Közben vagyóra is eltelt, s én már aggódtam Gideon távolmaradása miatt.Kimentem a peronra, és úgy láttam, mintha a szürke ég lejjebb szálltvolna, néhány hópehely már szállingózni is kezdett. A hatalmas, csipkésszélű, félkoronás nagyságú pelyhek jókora hóvihart jósoltak a nem istávoli jövőben. Éppen azon tűnődtem, hogy vajon nem kellene-ebegyalogolnom a faluba, amikor paták dübörgése hallatszott, ésmessziről ki tudtam venni egy közeledő kétkerekű lovas kocsikörvonalait. Gideon hajtotta a lovat, ő maga fényes szőrmebundábaburkolódzott, fején asztrahánsapkát viselt.

– Igazán sajnálom, Peter, hogy így megvárakoztattam – mondta,kezemet megszorítva –, de úgy látszik, egyik szerencsétlenség a másikután ér bennünket. Jöjjön, hadd segítsek a csomagjaival, útközben majdmindent elmesélek.

Felszedtük a poggyászomat, begyömöszöltük a kétkerekű aljába,majd felmásztam a bakra Gideon mellé, és hálásan betakaróztam avastag szőrmetakaróval, amit Gideon magával hozott. Megfordult akocsival, megpattintotta ostorát, és útnak indultunk a most már elégsűrűn szállingózó hóban. A szél az arcunkba vert, és kicsaltaszemünkből a könnyet, de Gideon továbbra is gyors ügetésre nógatta alovat.

– Szeretnék odaérni, mielőtt még istenigazából kitör a hóvihar –mondta –, azért hajtok ilyen barbár tempóban. Ha itt egyszer ahóviharok megkezdődnek, nagyon kemények is lehetnek. Időnkéntnapokra betemethetik az utat.

– Kétségkívül zord télnek nézünk elébe – mondtam.– Ötven éve nem volt itt ilyen tél – mondta Gideon.Beértünk a faluba, és Gideon elhallgatott, ahogy lovát

keresztülhajtotta a keskeny, elhagyatott utcákon, amelyeket a hulló hómáris fehérre festett. A sikátorokból időnként kirohant egy-egy kutya,és ugatva futott utánunk egy darabig, különben semmilyen más életjel

168

nem mutatkozott. A falu akár lakatlan is lehetett volna, nem volt semmibizonyíték az ellenkezőjére.

– Attól tartok, kedves Peter, ismét vissza kell élnem az önelőzékenységével – mondta Gideon rám mosolyogva, a sapkája és aszemöldöke fehérlett a hótól. – Előbb vagy utóbb ki fogják meríteni azön türelmét a barátságunkat próbára tevő kéréseim.

– Badarság – feleltem csak mondja el, hogy mi a probléma.– Nos – mondta Gideon –, úgy volt, hogy François-nak és

feleségének a gondjaira bízom önt, ők a nagybátyám szolgálói. Sajnosazonban ma reggel, amikor odamentem a házhoz, kiderült, hogyFrançois felesége, Marie megcsúszott a jeges bejárati lépcsőn, lezuhanta sziklákra, vagy harminclábnyi mélységbe, és eltörte a lábát.Szilánkosan tört el mind a kettő, és szerintem nem sok remény van rá,hogy még valaha talpra áll.

– Szegény asszony, milyen szörnyű! – kiáltottam fel.– Igen, az – felelte Gideon. – François természetesen magánkívül

volt a kétségbeeséstől, amikor odaértem, így nem tehettem mást, minthogy mindkettőjüket bevigyem kocsin a milau-i kórházba. Két órámbatelt, ezért nem tudtam idejében kiérni ön elé az állomásra.

– Nem tesz semmit – mondtam. – Természetes, hogy be kellettvinnie őket a kórházba.

– Igen, de ez egy másik problémát is okoz – folytatta Gideon. –Tudja, a falusiak közül senki sem szerette a nagybátyámat, és csakFrançois meg Marie volt hajlandó nála dolgozni. Most, hogy mindkettenMilau-ban vannak, senki sincs, aki önnek gondját viselné, legalábbis kétvagy három napig, amíg François vissza nem tér.

– Drága öregem, ez sose bántsa – mondtam nevetve. – Eléggéhozzászoktam, hogy gondoskodjam magamról, erről biztosíthatom. Havan élelem meg bor, és ég a tűz, nagyon jól elleszek, ezt megígérhetem.

– Ó, efelől ne legyen gondja – mondta Gideon. – Az éléskamra televan. Lenn a vadhústárolóban pedig van egy őzcomb, egy fél vaddisznó,néhány fácán, fogoly és pár vadkacsa. Bőven van bor is, mivel a

169

nagybátyám elég jó pincét tartott. A fáspince telis-tele vangesztenyefagyökerekkel és fenyőrönkökkel, úgyhogy fázni sem fog.Társaságul meg ott lesznek az állatok.

– Az állatok? Miféle állatok? – kérdeztem kíváncsian.– Egy kiskutya, Agrippának hívják – mondta Gideon nevetve –, egy

nagy, bárgyú macska, a neve Clair de Lune vagy röviden csak Clair, egykalitka, tele kanárival meg mindenféle pintyőkékkel, és egy rendkívülöreg papagáj, a neve Octavius.

– Egész állatsereglet – kiáltottam fel –, még szerencse, hogyszeretem az állatokat.

– Komolyan, Peter – kérdezte Gideon, és a rá annyira jellemzőátható tekintettel nézett rám –, biztos abban, hogy jól meglesz? Úgyérzem, szörnyen visszaélek a helyzettel.

– Badarság – mondtam őszinte hangon –, mi másra valók a barátok?A hó csak úgy szakadt, egy-két yardnyira láttunk előre a ló két

fülétől, olyan sűrű volt a hatalmas pelyhekből összeálló, körülöttünkkavargó hóörvény. Bejutottunk a sok mellékszurdok egyikébe, amely aTarni Szurdékba vezetett. Baloldalt barna és fekete sziklafalak, a más-más alakú hasadékokon és kiszögelléseken hófoltokkal pettyezvemeredeztek felettünk. Egyes helyeken valósággal ráhajoltak a keskenyútra. Jobboldalt a talaj majdnem merőlegesen lejtett az alattunk öt-vagy hatszáz lábnyira húzódó szakadékba. Onnan a hó szélfúttafüggönyein keresztül időnként el lehetett kapni a zöld folyó víztükrénekcsillanását, összevissza hányt szikláin hóparóka, a sziklák élei jéggelvoltak bevonva. Az út hepehupás volt, kikezdte a hó és a víz,helyenként jégpáncél borította, amin megcsúszott és folytonbotladozott a ló, lassan tudtunk csak előrehaladni. Egy ízben sziszegőhanggal egy kis hógörgeteg suvadt le a szikláról, és épp előttünkhuppant le. Ijedtében a ló úgy hátrahőkölt, hogy Gideonnak csak nagynehezen sikerült megfékeznie. Néhány hajmeresztő percig attól féltem,hogy mindenestül, a kétüléses kocsival és a megrémült lóval együttlecsúszunk a szakadékba, és egyenesen alámerülünk lenn a folyóban.

170

De Gideon végül megfékezte a lovat, és továbbvánszorogtunk.A szakadék kissé kiszélesedett, egy kiszögellést jártunk körbe, s

egyszerre csak ott állt előttünk Gideon nagybátyja házának furakőtömege. Rendkívüli építmény volt, úgy érzem, kicsit részletesebbenkell leírnom. Először is, az egész egy tömör sziklatömb tetejére épült, aszikla pedig a folyóból, messze lentről nyúlt ki szigetszerű alakzatban –csak így lehet leírni –, formája a házzal a tetején egyenlő szárúháromszöghöz hasonlított. Az országúttal egy masszív és nagyon régikőhíd kötötte össze. A kastély magas külső falai meredeken lejtettek asziklákra és a lenti folyóra, de ahogy az ember átment a hídon ésbehajtott a hatalmas boltív alatt, amelyet vastag tölgyfa kapu őrzött,kiderült, hogy maga a ház egy széles belső udvar köré épült. Az udvarkockakővel volt kirakva, a közepén egy kis medence, szökőkúttal. Aszökőkút delfinjét kerubok emelték a magasba, az egész jégtőlcsillogott, és mindenütt jégcsapok csüngtek.

Az udvarra néző összes ablak táblái be voltak húzva – és számuknem volt éppen kevés –, minden párkányról óriási jégcsapok csüngtekbojtos szegélyként. Az ablakok között a vízköpők szörnyű állatfejeketformáztak, olyanokat, amelyeket jól ismer a tudomány, és olyanokat is,amelyeket egyáltalában nem, mindegyik rosszindulatúbbnak látszott,mint a sorban őt megelőző, látványukon nem javított sem a hó, sem ajég, csak elmosta körvonalaikat, s így úgy látszott, mintha behavazottleshelyeikről kémlelnének kifelé. Ahogy Gideon a lovat a bejáratiajtóhoz vezető lépcsőnél megállította, hallottuk belülről a kutyaugatását. Barátom kinyitotta az ajtót egy nagy, rozsdás kulccsal, és akutya azonnal előugrott, lármásan csaholt, és örömében a farkátcsóválta. A nagy testű, fekete-fehér macska higgadtabban viselkedett,nem méltóztatott kijönni a hóba, csak állt hátát meggörbítve az ajtóbanés miákolt. Gideon segített bevinni csomagjaimat a széles márványelőcsarnokba, ahonnan elegáns belső lépcső vezetett a felső szintekre.Az összes festmény, tükör és bútor védőhuzattal volt beborítva.

– Elnézést a huzatokért – mondta Gideon. Úgy tűnt nekem, hogy

171

mihelyt belépett a házba, azonnal nyugtalan lett, feszengett. – Mareggel mindet le akartam szedni és lakályosabbá tenni az ön számára aházat, de egy s más közbejött, s így nem jutottam hozzá.

– Ne aggódjon – mondtam, a kutyával és a macskával hadakozva,mindketten versengtek ugyanis figyelmemért –, nem fogom az egészházat belakni, így csak azokon a helyeken fogom leszedni a huzatokat,amelyeket használok.

– Igen, igen – mondta Gideon, idegesen beletúrva a hajába. – Azágya meg van vetve… a hálószoba a második ajtó balra, ahogy felér alépcsőn. Most pedig jöjjön velem, megmutatom a konyhát és a pincét.

Az előcsarnokon keresztül egy ajtóhoz vezetett, amely a főlépcsőalatt volt elrejtve. Az ajtót kinyitva elindult a széles kőlépcsőn, amelycsigavonalban kacskaringózott lefelé a sötétbe. Kisvártatva egyátjáróhoz értünk, amely egy hatalmas méretű, kőkockákkal kövezettkonyhára, a belőle nyíló borpincére és egy tágas éléskamrára szolgált.Ez olyan hideg volt, mint a jégverem, vadak, csirkék, kacsák tetemei,báránycombok és marhagerincek lógtak kampókról vagy hevertek afalakon körbefutó márványpolcokon. A konyhában nagy konyhaitűzhely állt, minden egyes lapja alatt gondosan meg volt rakva a tűz. Akonyha közepén jókora asztal, rajta olyan élelmiszerek, amelyekrőlGideon azt gondolta, hogy esetleg szükségem lesz rájuk: rizs, lencse,olyan fekete, mint a korom, krumpli, sárgarépa és más zöldségek nagykosarakban, vaj, lekvár és befőtt cserépbögrékben, és egy halom frissensütött cipó. A konyhának a pincével és az éléskamrával szembenioldalán helyezkedett el a borraktár. Egy nehéz, keresztrudakkal elzárt éslelakatolt ajtón át lehetett megközelíteni. Gideon nagybátyja nyilvánnem bízott meg teljesen a személyzetben, ha alkoholos italokról voltszó. A borospince kicsi volt ugyan, de egy pillantás alatt felmértem,hogy kitűnő évjáratú borokat tartalmaz.

– Ne tagadja meg az italt magától, Peter – mondta Gideon. – Van ittnéhány valóban finom bor, és ez talán némi kárpótlást nyújt majdazért, hogy egyedül kell tartózkodnia egy ilyen barátságtalan helyen.

172

– Azt akarja, hogy az időmet mámoros állapotban töltsem? –nevettem. – Akkor soha nem készülnék el a könyvbecsléssel. De neaggódjon, Gideon, jól elleszek. Annyi élelmem és borom van, amennyiegy hadseregnek is elég lenne, bőven van tüzelő is, hogy a tűz nealudjon ki. Társaságnak meg itt van egy kutya, egy macska, no meg amadarak, és ráadásul itt van a hatalmas könyvtár. Mit kívánhat még azember?

– A könyvek egyébként főleg a Hosszú Galériában vannakelhelyezve, a ház déli részén. Nem fogom most megmutatni… elégkönnyű megtalálni, és most már tényleg el kell indulnom – mondtaGideon. Előrement, és mutatta az utat felfelé, vissza az előcsarnokba.Benyúlt a zsebébe, és előbányászott egy régi kulcsokból álló hatalmaskulcscsomót. – A birodalom kulcsai – mondta kényszeredett mosollyal.– Nem hiszem, hogy bármi is be lenne zárva, de ha mégis, kérem, nyissaki. Meg fogom mondani Françoisnak, hogy mihelyt a felesége túl van azéletveszélyen, ide kell jönnie ellátni magát. Jómagam körülbelül négyhét múlva jövök vissza. De addigra már bizonyára végez is a munkával.

– Persze – mondtam. – Csakugyan, ha előbb elkészülök vele, akkortáviratozom önnek.

– Komolyan, Peter – mondta és megfogta a kezem. – Igazán levagyok kötelezve önnek azért, amit tesz. Nem fogom elfelejteni.

– Szamárság, barátom – mondtam. – Nagyon örülök, hogyegyáltalában szolgálatára lehetek.

A bejárati ajtóban álltam, a kutya lihegett az oldalamon, a macska alábam körül nyújtózkodott, a hátát görbítette, és hangosan dorombolt.Gideont figyeltem, ahogy visszament a kocsihoz, körbetekerte magán azútipokrócot, és megrántotta a gyeplőt. Ahogy a ló elindult a kapu felé,üdvözlésként megemelte ostorát. Aztán eltűnt a boltíves kapun túl,kisvártatva a paták csattogását is elnyelte a hó. Felkaptam a meleg,selymes macskát, és füttyentettem a kutyának, amely hangos ugatássala kapuig kísérte a kocsit, visszamentem a házba, és bereteszeltemmagam mögött az ajtót.

173

Az első teendőm az volt, hogy bejárjam a házat és kiderítsem, hogyhol vannak a könyvek, amelyekkel majd dolgoznom kell, és ígyeldöntsem, hogy melyik szobákat kell kinyitnom. Egy asztalon, azelőcsarnokban észrevettem egy nagy, hatkarú ezüst gyertyatartót,gyertyákkal megrakva, és egy doboz gyufa is ott hevert mellette. Úgyhatároztam, hogy ezt használom felfedező körutamon. Ígymegmenekülök attól az unalmas feladattól, hogy megszámlálhatatlanablaktáblát kelljen kinyitnom, majd újra becsuknom. A gyertyákatmeggyújtva, a kíváncsi, nyüzsgő kutya kíséretében, amelynek körmeikasztanyettaként csattogtak a csupasz padlón, elindultam.

A földszint három igen nagy és egy kisebb helyiségből állt: a szalont,az ebédlőt, a dolgozószobát és egy kisebb szalont foglalta magában.Elég furcsa módon ez a szoba – amelyet én kék szalonnak neveztem el,mivel a kék és az arany különböző árnyalatai díszítették – volt azegyetlen bezárt helyiség, és jó időbe telt, amíg megtaláltam a hozzávaló kulcsot. Ez a szalon alkotta a ház egyik végét, így hosszú, keskeny,cipődoboz alakú helyiség volt, mindegyik végén nagy ablakokkal.

Az ajtó, amin keresztül az ember belépett, az egyik hosszanti falon,középütt helyezkedett el, vele szemben, a másik falon függött az egyiklegnagyobb tükör, amit valaha is láttam. Kilenc láb magas lehetett – apadló szintjétől egészen a mennyezetig ért – és mintegy harmincöt lábszéles. Kicsit fényét vesztette már, s ez kellemes kékes színárnyalatotkölcsönzött neki, olyasfélét, amilyen egy sekély tó vize, de azért tisztánés pontosan adta vissza a képet. A tükröt egy széles és nagyon díszesaranykeretbe foglalták, amelyet úgy faragtak ki, hogy különbözőnimfákat és szatírokat, orrszarvúkat, griffmadarakat és más mitikusállatokat ábrázolt. A keret önmagában is művészi munka volt. Akandalló két oldalán kényelmes karosszékek álltak, s ha az embervalamelyikbe beült, ebben a páratlan tükörben az egész szobátláthatta. Noha a szoba keskeny volt, a tükör révén mégis nagy térbenyomását keltette.

A szoba méretének, kényelmességének és – be kell vallanom –

174

újszerűségének hála, úgy határoztam, hogy ez a helyiség lesz anappalim. Rövid idő alatt leszedtem a védőhuzatokat a bútorokról, éskisvártatva hangosan pattogtak az égő gesztenyefagyökerek akandallóban. Majd behoztam a pintyőkék és kanárik kalitkáját, és aszoba egyik végébe raktam őket, Octaviusszal, a papagájjal együtt,akinek, úgy látszott, tetszett ez a változás, mert tollát borzolta,félrebillentette a fejét, és elfütyült néhány taktust a Marseillaise-ből. Akutya és a macska azonnal elnyújtózott a lobogó tűz előtt, éselégedetten szunyókálni kezdett. Így, miután társaim lemaradtak,felemeltem a gyertyatartót, és egyedül folytattam a háztanulmányozását.

A következő szinten leginkább csak háló- és fürdőszobákat találtam,de a ház egyik teljes szárnya (ez alkotta azt az üres négyszöget, amelyenaz udvar terült el) egy roppant nagy szoba volt, ahogyan Gideonnevezte, a Hosszú Galéria. E hosszú, széles szoba egyik oldalán nagyonmagas ablakok voltak, és minden ablakkal szemben egy-egy tükör,hasonló a lent látotthoz, csak éppen hosszú és keskeny. A tükrökközötti falrészeknél álltak a fényezett tölgyfa könyvszekrények, apolcokon pedig könyvek miriádjai hevertek, néhány az oldalárafordulva, mások fejjel lefelé, teljes összevisszaságban. Egy futó pillantásis elég volt ahhoz, hogy lássam, a könyvtár annyira rendetlen, hogy jósok időbe telik, míg a könyveket téma szerint szétválogatom, mielőttegyáltalán hozzákezdhetnék a katalogizáláshoz és az értékbecsléshez.

A Hosszú Galériát továbbra is védőhuzatokkal borítva hagytam, méga zsalugátereket sem nyitottam ki, s egy emelettel feljebb mentem. Ittcsak padlásszobák voltak. Az egyik manzárdszobában egy tüköraranyozott keretére bukkantam, és megborzongtam, mertfeltételeztem, hogy ez volt az a padlásszoba, ahol Gideon nagybátyjátholtan találták. A tükörkeret hasonlított a kék szalonban lévő nagytükör keretéhez, csak sokkal kisebb méretű. Itt is voltak szatírok,egyszarvúak, griffmadarak és szárnyas lovak, de ezenkívül egy kis szabadtér is volt a keret tetején, medalionként kifaragva, amire a következő

175

szavakat vésték: Szolgád vagyok. Táplálj, és szabadíts meg. Én vagyok te.Értelmetlennek tűnt az egész. Becsuktam a padlásszoba ajtaját, ésmiközben korholtam magam, amiért ilyen gyáva vagyok, körültekintőnbezártam, és rögtön jobban éreztem magam.

Amikor lementem a lépcsőn a kék szalonba, szinte eksztázisba esveüdvözölt a kutya és a macska, mintha több napig tartó útról tértemvolna haza. Rájöttem, hogy éhesek. Egyidejűleg arra is rádöbbentem,hogy én is éhes vagyok, mivel a megérkezés izgalmai és a házfelfedezése közben elfeledkeztem arról, hogy valami ebédfélétkészítsek, és már este hat óra is elmúlt. A mohó állatok kíséretébenlementem a konyhába, hogy mindannyiunknak összeüssek valamit. Akutyának birkahúst főztem, a macskának meg egy kis csirkét, vízben főttrizzsel és krumplival vegyítve. Meg voltak elégedve a menüvel.Magamnak kisütöttem egy nagy marhabélszínszeletet,zöldségkörítéssel, és a pincéből egy üveg kitűnő vörösbort választottamhozzá.

Amikor elkészült a vacsorám, felvittem a kék szalonba, székemetközelebb húztam a tűzhöz, kényelembe helyeztem magam, ésnekiestem az ételnek. Kisvártatva a kutya és a macska is csatlakozotthozzám, és jóllakottan újra elnyújtóztak a tűz előtt. Mihelyt

176

letelepedtek, felkeltem és becsuktam az ajtót, mert a nagyelőcsarnokból erős huzatot éreztem: márványpadlójával olyan hidegvolt, mint egy jégszekrény. Az étkezést befejezve, elégedettenhátradőltem karosszékemben, kortyolgattam a boromat, és a kéklángokat figyeltem, amint a gesztenyefagyökerek fölött ide-odafutkostak a tűzben. Kellemesen elernyedtem, és nagyon jól éreztemmagam, a nehéz és aromadús bor pedig altatóként hatott rám. Talánegy óráig alhattam. Hirtelen teljesen éber lettem, minden idegszálamvibrált – mintha valaki a nevemet kiáltotta volna. Füleltem, de csak azalvó kutya lélegzését és az elégedett macska dorombolását hallottam, amacska összegömbölyödve feküdt a velem szemben lévő széken. Olyannagy volt a csend, hogy hallottam a gesztenyefagyökerek halk ropogásáta tűzben. Biztosra vettem ugyan, hogy csak képzeltem azt a hangot,mégis, minden ok nélkül, megmagyarázhatatlan módon kényelmetlenülkezdtem érezni magam. Még egy hasáb fát raktam a tűzre, ésvisszaültem a székbe szunyókálni.

Amint azonban egy pillantást vetettem a velem szemben lévőtükörre, azt láttam, hogy a szalon ajtaja, amit én gondosan becsuktam,most félig nyitva van. Meglepődve félig megfordultam a székemben, ésmegnéztem az igazi ajtót, de az ajtó be volt zárva, pontosan úgy, ahogyhagytam. Ismét a tükörbe néztem, hogy megbizonyosodjam róla, aszemem – a bor segédletével – nem űz-e velem tréfát, de a tükörképbenminden kétséget kizáróan úgy látszott, hogy az ajtó egy kicsit nyitvavan.

Ott ültem a tükörképet nézve, és azon tűnődtem, vajon a fény és avisszatükröződés milyen trükkje okozhatja a nyitottajtó-effektust,amikor különben a tükörképet adó igazi ajtó jól be van csukva – ésekkor olyasvalamit vettem észre, amitől elképedve, hátborzongatóérzéssel hirtelen felegyenesedtem ültömben. A tükörbeli ajtó mégjobban kinyílt. Újra az igazi ajtóra néztem, és láttam, hogy az mégmindig csukva van. Mégis, a képe, szemben a tükörben, lassan,milliméterről milliméterre egyre jobban kinyílt. Ott ültem a jelenséget

177

bámulva, s közben a tarkómon kezdett égnek állni a haj. Hirtelen, azajtó szélénél, a szőnyegen, megjelent valami. Első pillantásra aztgondoltam, hogy valami hernyóféle. Hosszú volt, ráncos, sárgásfehér, ésaz egyik végén egy hosszú, megfeketedett csáp meredezett. Púposragörbült, és a szőnyeget kapargatta a csápjával, úgy, ahogyan én mégsemmilyen hernyót nem láttam viselkedni. Majd lassan visszahúzódottaz ajtó mögé.

Azon kaptam magam, hogy kivert a víz. Még egyszer ránéztem avalódi ajtóra, hogy bizonyságot szerezzek arról, hogy csukva van, mivelnem nagyon tetszett, hogy az a hernyó vagy akármi ugyanabban aszobában csússzon-másszon, ahol én vagyok. Az ajtó még mindig csukvavolt. Ittam egy kortyot a borból, hogy megnyugtassam az idegeimet, ésbosszúsan láttam, hogy remeg a kezem. Én, aki soha nem hittemkísértetekben vagy szellemjárásban, varázslatokban vagy bármi ilyesfélehandabandában, íme, különböző dolgokat képzelek bele egy tükörbe,és valódiságukról olyannyira meg is győzöm magam, hogy ténylegesenfélek.

Ez nevetséges, mondtam magamban, miközben a bort ittam.Bizonyára van valami teljesen racionális magyarázat az egész dologra.Előrehajoltam a székben, és feszült figyelemmel bámultam atükörképet. Hosszú ideig semmi sem történt, majd a tükörbeli ajtóegyszer csak még jobban kinyílt, és a hernyó ismét megjelent. Ezúttalegy másik csatlakozott hozzá, majd egy kis idő után még

Hirtelen meghűlt bennem a vér, mert rájöttem, hogy mi is ez. Nemhernyók voltak, hanem elvékonyodott sárga ujjak, hosszú, görbe, feketekörmökkel, mindegyik hajlott, mint óriási, formátlan rózsatövisek.Abban a percben, amikor erre rádöbbentem, az egész kéz láthatóvávált, erőtlenül tapogatva az utat a szőnyegen. A kéz olyan volt, mint egycsontvázé, halványsárga, pergamenszerű bőr borította, amin keresztüllátszottak a diónyi ízületek. Körbetapogatott a szőnyegen, vaksin éstétován, a kézfej úgy mozdult előre a csontos csuklóból, mint valamikülönös mélytengeri anemóna tapogató csápja, ami attól vált sápadttá,

178

hogy állandó sötétségben él. Majd a kéz lassan visszahúzódott az ajtómögé. Megborzongtam, mivel elképzeltem, miféle test tartozhat ehheza borzalmas kézhez. Talán egy negyedóráig is vártam, attól rettegve,vajon mi bújhat elő a tükörbéli ajtó mögül hirtelen, de semmi semtörtént.

Egy idő után ideges lettem. Még ekkor is igyekeztem meggyőznimagam arról, hogy az egész csak rémlátás, amit a bor és a tűz melegeokozott, de nem sok eredménnyel. Ott volt a tükörbéli ajtó, még mindignyitva, s valami kétségkívül ólálkodott mögötte. Oda akartam menni atükörhöz és megvizsgálni, de nem volt hozzá bátorságom. Ehelyettkigondoltam egy tervet, amely, úgy éreztem, megmutatja majd, hogyvajon képzelődöm-e vagy sem. Felébresztettem Agrippát, a kutyát, azújságnak, amit épp olvastam, egyik lapját labdává gyűrtem, és eldobtamúgy, hogy pontosan a csukott ajtó elé esett. A tükörben közel voltahhoz az ajtóhoz, amelyik félig nyitva állt.

Agrippa, inkább csak azért, hogy a kedvemben járjon, mivel nagyonálmos volt, utánaugrott. Székem karfaját markolva figyeltem tükörképéta falitükörben, ahogyan az ajtó felé futott. Elérte az újságpapír golyót,és megállt, hogy felkapja. Ekkor olyan irtózatos dolog történt, hogy aligmertem hinni a szememnek. A tükörbeli ajtó még jobban kinyílt, a kézés egy hosszú, fehér, csontos kar benyúlt az ajtó mögül, tarkón ragadtaa kutyát, és kirángatta a kapálódzó állatot.

Agrippa odaért hozzám, visszahozta az újságot, de nem figyeltem rá,mert tekintetem mereven a tükörben látható képre meredt. Néhányperc múlva a kéz újra megjelent. Képzelődtem csupán, vagy mostvalóban erősebbnek látszott? Mindenesetre megmarkolta az ajtófakeretét, és teljesen behúzta. A fehér festéken véres ujjnyomsorozatothagyott, amitől hányingerem támadt. Az igazi Agrippa a lábam körülszimatolt az újságpapírral a szájában, elismerésemet várva, miközben atükörbeli ajtó mögött isten tudja, milyen végzet érte utol tükörképét.

Ha azt mondom, hogy meg voltam rémülve, enyhe kifejezésthasználok. Alig mertem hinni érzékszerveim tanúságának. Hosszú ideig

179

ültem a tükörre meredve, de semmi nem történt. Végül, miközbenbőröm a félelemtől lúdbőrzött, felálltam, és megvizsgáltam a tükröt ésa szalonba nyíló ajtót. Mindkettő teljesen normális külsőt mutatott.Nagyon szerettem volna kinyitni az ajtót és megnézni, hogy a tükörképa tükörben szintén kinyílik-e, de az igazat megvallva, túlságosan féltem,hogy fölzavarom azt az akármit, ami a tükörajtó mögött ólálkodott.

Felnéztem a tükör tetejére, és most vettem észre, hogy ugyanazt afeliratot viseli, mint az a keret, amit a padlásszobában találtam: Szolgádvagyok. Táplálj, és szabadíts meg. Én vagyok te. Ez vajon az ajtó mögöttilényt jelenti? – tűnődtem. Táplálj, és szabadíts meg! Ezt tettem vajonazzal, hogy a kutyát közel engedtem az ajtóhoz? És a lény vajon mostabból a kutyából lakmározik, amit elkapott a tükörben? Reszkettem agondolatra. Úgy határoztam, hogy ideje lefeküdnöm, hiszen fáradtvagyok és elcsigázott. Reggel, bizonygattam magamban, kézenfekvőmagyarázatot találok majd minderre a zagyvaságra.

Felkaptam a macskát, szólítottam a kutyát (az igazat megvallva,szükségem volt az állatok társaságára), és elhagytam a kék szalont.Ahogy becsuktam az ajtót, mozdulatlanná dermedtem, mert egy érdes,rikácsoló hang „Bonne nuit!”-t kívánt behízelgő hanglejtéssel. Egy percvagy több is eltelt, mire rájöttem, hogy Octavius, a papagáj volt az, és amegkönnyebbüléstől fellélegeztem.

Clair, a macska békésen szendergett a karomban, de Agrippánaknémi bátorításra volt szüksége ahhoz, hogy felkísérjen a lépcsőn –nyilvánvaló volt, hogy korábban soha nem merészkedett a földszintnélmagasabbra. Végül vonakodva ugyan, de az újdonság izgalmátólmegcsapva, utánam jött. A tűz már csak pislákolt a hálószobában, de alevegő még mindig meleg volt. Levetkőztem, és minden teketória nélkülágyba bújtam. Egyik oldalamon Agrippa feküdt, a másikon Clair. Melegtestük érintése erőt adott, de ráadásul, nem szégyellem elmondani,égve hagytam a gyertyákat is, és a szobát gondosan bezártam.

Másnap reggel, amikor felébredtem, azonnal feltűnt a szokatlancsend. Az ablaktáblákat kitárva bámultam a hóba öltözött tájat. Egész

180

éjjel szünet nélkül eshetett, és vastag hóréteg rakódott le asziklafalakon, a kopár fakón, a folyóparton, és mintegy hétlábnyi mélyvánkosban gyűlt halomba a házat a szárazfölddel összekötő hídon.Minden ablakpárkány és az ereszek minden egyes kiálló része jégcsapokfélelmetes arzenálja volt; a párkányokat vékony jégréteg lakkozta. Az égsötétszürke volt, és egyre lejjebb ereszkedett, úgy néztem, még többhóra számíthatunk.

Még ha el akartam volna is hagyni a házat, az utak márisjárhatatlanok voltak; egy újabb havazás esetén teljesen el leszek vágvaa külvilágtól. Ez a tény, meg kell mondanom, előző esti élményeimrevisszagondolva, némi nyugtalanságot váltott ki belőlem. Megróttammagam érte, és mire elkészültem az öltözködéssel, sikerült arra ameggyőződésre jutnom, hogy a kék szalonban tapasztaltak a sok erősbornak, no meg túlságosan felizgatott képzeletemnek tudhatók be.

Ebből erőt merítve lementem a lépcsőn, felkaptam Clairt, Agrippátlábhoz szólítottam, és bensőmet megacélozva kitártam a kék szalonajtaját. Beléptem. Úgy volt minden, ahogy az este otthagytam, a piszkostányérok és a borosüveg a székem közelében, a gesztenyefagyökerek atűzben finom szürke hamuvá égtek. A hamu az ajtónyitás okoztahirtelen légmozgásra könnyedén meglebbent. Ez volt az egyedüli dologa szobában, ami megmozdult. Különben minden rendben volt.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Csak amikor a szoba közepéigértem, akkor pillantottam rá a tükörre. Olyan hirtelen torpantam meg,mintha téglafalba ütköztem volna, és meghűlt bennem a vér. Nemhittem a szememnek.

A tükörben ott láttam önmagamat, karomban a macskával, de alábamnál nem volt semmiféle kutya, noha Agrippa a bokámnál szimatolt.

Néhány másodpercig ott álltam elhűlve, képtelenül arra, hogyhiggyek érzékeim tanúságának. Először a lábamnál lévő kutyára néztem,majd a tükörre, ahol nem látszott az állat tükörképe. Engem, a macskátés a szoba többi részét tökéletes tisztasággal tükrözte vissza, deAgrippának nem volt tükörképe. Ledobtam a macskát a földre (ő

181

továbbra is látszott a tükörben), és felvettem a karomba Agrippát. Atükörben úgy tűnt, képzeletbeli tárgyat tartok a karomban.Villámgyorsan felkaptam a macskát, és így, egyik hónom alatt Clairrel,másik alatt egy láthatatlan kutyával, elhagytam a kék szalont, ésgondosan bezártam magam mögött az ajtót.

Lent a konyhában restelkedve vettem észre, hogy reszket a kezem.Az állatoknak egy kis tejet adtam (ahogyan Agrippa elbánt vele, semmikétséget nem hagyott afelől, hogy igazi hús-vér állat), és valami reggelitkészítettem magamnak. Míg a tojásokat és az erősen füstölt sonkátmegsütöttem, agyam egyre csak azzal foglalkozott, amit a kék szalonbanláttam. Hacsak nem vagyok őrült – és még soha életemben neméreztem magam józanabbnak –, akkor el kell fogadnom, hogy valóbanazt tapasztaltam, amit tapasztaltam, bármennyire hihetetlenneklátszott is. Noha rettenetesen féltem attól a valamitől, ami a tükörbeliajtó mögött ólálkodott, egyre jobban elfogott a kíváncsiság, a vágy,hogy megnézzem, miféle lény az, akinek ösztövér és viaszos keze, sárgaés vézna karja van.

Elhatároztam, hogy még aznap este megpróbálom előcsalogatni,hogy megvizsgálhassam. Rémület töltött el, ha arra gondoltam, amittenni szándékoztam, de a kíváncsiság nagyobb volt bennem, mint afélelem. A napot könyvek katalogizálásával töltöttem adolgozószobában, és amikor besötétedett, ismét meggyújtottam a tüzeta szalonban, készítettem magamnak valami vacsorát, egy üveg borralegyütt felvittem, és elhelyezkedtem a kandallónál. Ezúttal azonbanelővigyázatosságból felszereltem magam egy erős ébenfa bottal. Ezvalamelyes önbizalmat adott, bár hogy mire lehetne használni egybotot egy tükörüveg ellenféllel szemben, azt csak a jó ég tudta. Mintkiderült, a bottal való felfegyverkezésem a lehető legrosszabb volt, amittehettem, és majdnem az életembe került.

Eszegettem a vacsorámat, szememet a tükörre meresztve, a két állatott feküdt a lábam mellett, álomba merülten, éppúgy, mint előtte valóeste. Már befejeztem az étkezést, de még ekkor sem változott a

182

tükörbéli ajtó képe. Boromat kortyolgatva hátradőltem, és figyeltem.Körülbelül egy óra múlva a tűz csendesen leégett. Felkeltem, hogynéhány hasábot rakjak rá, és éppen visszaültem a székembe, amikorláttam, hogy a tükörbéli ajtó kilincse lassan mozogni kezd. Milliméterrőlmilliméterre, az ajtó vagy egylábnyira kinyílt. Hihetetlen, hogy egy ajtónyílása ilyen fenyegető lehessen, de az a lassú, alattomos mozgás,ahogyan a szőnyeg felett apránként előrelendült, leírhatatlanulvészjósló volt.

Azután megjelent a kéz, ismét nagyon lassan mozgott, begörbülve, aszőnyeg felett, mígnem a csukló és a sárgás alsókar egy része is előtűnt.Megállt egy percre, petyhüdten feküdt a szőnyegen, majd visszataszítónelkezdett körbetapogatódzni, mintha a kezet irányító lény vak lenne.

Úgy éreztem, elérkezett a perc, hogy gondosan kimódolt tervemetmegvalósítsam. Szándékosan megkoplaltattam Clairt, hogy éhes legyen;most felébresztettem, és meglengettem az orra előtt egy darabka húst,amit ezzel a céllal hoztam fel a konyhából. A szeme kitágult, és hangosnyávogást hallatott az izgatottság jeleként. A húst addig lóbáltam azorra előtt, míg már majd' megőrült, hogy megkaphassa. Ekkoreldobtam, úgy, hogy a szőnyegen kötött ki, közel a jól becsukottszalonajtóhoz. A tükörben láttam, hogy közel, de nem túlságosan közelesett le a még mindig vakon tapogatódzó kéz tükörképéhez.

Az éhségtől hangos nyávogást hallatva, Clair az étel után futott. Aztreméltem, hogy a macska olyan távol áll meg az ajtótól, hogy a lénytkicsalogatja a nyílt terepre, de azonnal rájöttem, hogy a húst túl közeldobtam. Amint Clair tükörképe megállt, és a macska lehajolt, hogy ahúsdarabot a szájába vegye, a kéz abbahagyta a vak tapogatódzást.Hihetetlen gyorsasággal célzott, a farkánál fogva megragadta Clairt, és avédekezve vonagló macskát az ajtó mögé vonszolta. Mint legutóbb, egyperc múlva most is megjelent a kéz, megmarkolta az ajtót, és lassanbehúzta, a fán most is véres ujjnyomokat hagyott.

Azt hiszem, az egészet az az ellentét tette kétszeresen borzalmassá,ami a gyorsaság és kegyetlenség között, amellyel zsákmányát a kéz

183

megragadta, és a lassúság és alattomosság között volt, ahogyan az ajtótkinyitotta és újra becsukta. Clair visszajött, a hússal a szájában, hogykényelmesen megegye a tűz mellett, és úgy látszott, Agrippáhozhasonlóan neki sem lett semmi baja attól, hogy most már nincs többétükörképe.

Jóllehet éjfél utánig vártam, a kéz nem jelent meg többé. Azállatokat magammal vittem, és lefeküdtem, elhatározva, hogy másnapegy olyan tervet dolgozok ki, amely az ajtó mögötti lényt arrakényszeríti majd, hogy előjöjjön.

A következő nap estére befejeztem a ház földszintjén találhatókönyvek előzetes válogatását és jegyzékbe vételét. A következő lépés azvolt, hogy a munkával felköltözzem oda, ahol a könyvtár legnagyobbrésze volt elhelyezve, a Hosszú Galériába. Aznap kicsit fáradtnakéreztem magam, ezért öt óra felé úgy döntöttem, járok egyet, hogy egykis friss levegőt szívjak. Micsoda csalódás! Érkezésem óta szüntelenülhavazott, és mostanra a csillogó hótornyok olyan magasra nőttek, hogynem tudtam átjutni rajtuk. Az egyetlen kivezető út a középső udvarrólés a hídon keresztül az lett volna, ha ösvényt vágok a hóban, de ehhezmintegy hatlábnyi mély, nagy, redőzött hótakarón kellett volnaáttörnöm. Az ereszcsatornákról, csurgókról, az ablakpárkányokról és avízköpőkről lelógó jégcsapok némelyike négy vagy öt láb hosszú voltmár, és olyan vastag, mint a karom.

Az állatok nem akartak velem tartani, én azonban megpróbáltamnéhány lépést tenni ebben a tágas, fehér világban, amely olyan csendesés hideg volt, mint egy kút mélye. A hóréteg tiltakozva csikorgott,mintha egér nyítt volna a cipőm alatt, a térdemig belesüllyedtem, shamarosan vissza kellett kínlódnom magam a házig. A hó még mindigolyan nagy pelyhekben hullott, mint a gyermekláncfű ernyője, s továbbvastagította a fehér vajastésztát a tetőgerinceken és az oromfalakon. Aza teljes csend uralkodott, amit a hó hoz magával, sehol egy hang,madárdal, nem jajgat a szél. majdhogynem tapintható a némaság,mintha az élővilágnak ropogós, fehér kendővel tömték volna be a

184

száját.Jéghideg kezemet dörzsölgetve igyekeztem befelé, bezártam a

bejárati ajtót, és lesiettem a konyhába, hogy elkészítsem a vacsorámat.Miközben főtt az étel, ismét meggyújtottam a tüzet a kék szalonban,azután felvittem a vacsorámat, úgy, ahogy szoktam. Az állatok velemtartottak. Ismét felfegyverkeztem erős botommal, és ez egy kisbátorságot öntött belém. Ettem a vacsorát, és iszogattam a bort, atükröt figyeltem, a kéz azonban nem mutatkozott. Hol lehet vajon,tűnődtem. Talán körbejár, és átkutatja a háznak az ajtó mögött fekvőtükörképét, egy olyan tükörképet, amit én nem láthatok? Vagy olyankorlétezik csak, ha tükörképpé válik abban a tükörben, amelyre ránézek?Ezen elmélkedve elbóbiskoltam, a tűz felmelegített, és tüstént mélyálomba merültem, noha ez nem állt szándékomban. Talán egy óráigalhattam, amikor hirtelen riadtan arra ébredtem, hogy egy hang, egyvékony, repedt hang élesen ezt énekli:

Auprés de ma blonde, auprés de ma blonde,

Qu'ilfait bon dormir…[1]

Hisztérikusan feltörő, fülsértő hahota követte.Félálomban, a hirtelen ébredés közben jó egy percbe beletelt, amíg

rájöttem, hogy az éneklés és a nevetés is Octaviustól származik.Megdöbbenésem, hogy váratlanul emberi hangot hallok, óriási volt, ésa szívem hevesen dobogott. Végignéztem a szobán, és láttam, hogy akanárikat és az Octaviust rejtő kalitkák ugyanott állnak, ahová tettemőket. Majd a tükörbe pillantottam, és a székben ülve, a rémülettőlmozdulatlanná dermedtem. Olyan undort éreztem és olyan rettegésfogott el, ami túlszárnyalt minden eddigit. Kívánságom teljesült, a lényelőbújt az ajtó mögül. Miközben figyeltem, lázasan azt kívántammagamban, bárcsak hagytam volna az egészet békén, bárcsak bezártamvolna kulccsal a kék szalont az első este után, bárcsak soha ne tettemvolna többé be ide a lábam!

185

A lény – annak kell neveznem, mert emberinek alig látszott – kicsivolt és púpos, ruházata valami halotti lepelféle, csak annak vélhettem,sárgás vászonból való, mocsok- és sárgombócokkal pöttyözve. Egyeshelyeken a kelme elvékonyodott és szétfoszlott. A lény a fején húzta át,és úgy csavarta meg, mint egy fejkendőt. Az arcából nem látszott más,mint a fakó narancsszínű haj gubancos tincse egy ráncoktól barázdálthomlok fölött, és két nagy, halványsárga szem, amely a kecske ádáz,személytelen arroganciájával bámult. Alattuk a lepel körül volt tekerve,és a helyén tartotta a lény egyik halvány, fekete körmű keze.

A nagy kalitka mögött állt, amelyben a kanárik voltak. A kalitkaössze volt törve, ki volt belezve, mint egy ló az arénában; sárga tollfelhőborította, a tollak beleragadtak a rácsokra fröccsent vérfoltokba.Észrevettem, hogy néhány sárga toll a lény keze között maradt. Mígfigyeltem, a kanárikalitka maradványaitól a következő asztal felé indult,ahová a papagáj kalitkáját állítottam. Lassan mozgott, és erősensántított, úgy látszott, inkább csak vonszolja egyik lábát a másik után.Elérte a kalitkát, amelyben Octavius tükörképe hintázott az ülőrúdján.

A velem együtt a szobában lévő igazi madár még mindig énekelt, ésidőnként vihorászott. A tükörben a lény ádáz sárga szeme a papagájttanulmányozta kalitkájában. Majd hirtelen előrelendült a keze, az ujjakösszefonódtak a kalitka rácsán, megcsavarták és szétfeszítették.

Mialatt így mindkét keze el volt foglalva, az a lepeldarab, ami eddigaz arcát takarta, lecsúszott, és felfedte a legundorítóbb arcot, amitvalaha is láttam. A szeme alatt az arca lerothadt, vagy talán lepra martaszét. Ahol az orrnak kellett volna lennie, csak két fekete lyuk volt,cafatos peremmel. Az egyik orcája hiányzott, úgyhogy a felső és az alsóállkapocs, a penészes fogíny és a rothadó fogak teljesen kilátszottak.Nyálcseppek szivárogtak a szájából, és lecsurogtak a lepel redőibe. Amia szájból megmaradt, az finom ráncokkal volt csipkézve, mintha úgyöltötték volna össze, és túlságosan szorosan húzták volna meg utána acérnát.

Az egész hátborzongató látványt csak még iszonyatosabbá tette,

186

hogy a lény egyik undorító ujján egy nagy aranygyűrűt viselt, amelybenaz opálkő lángként lobbant fel, ahogy a keze a kalitka fémjétcsavargatva mozgott. Ez az ékszer egy ilyen hullaszerű jelenségen csakfokozta a visszataszító összképet.

Úgy csavargatta a drótokat, hogy be tudjon nyúlni a kalitkabelsejébe. A papagáj még mindig hintázott és forgott ülőrúdján, az igaziOctavius még mindig énekelt és nevetgélt. A lény megragadta apapagájt a tükörképben, az csapkodott és kapálózott a kezében,Octavius pedig tovább énekelt. Kirántotta a madarat a törött kalitkából,ocsmány szájához emelte, és úgy roppantotta szét a koponyáját,mintha diót törne a fogával, majd élvezettel kiszopogatta a velőt,miközben tollak, velőcseppek és csontdarabok hullottak a szájábólnyállal keveredve a lepelre.

Olyan undor támadt bennem és egyúttal olyan düh fogott el, hogymegragadtam a botomat, és a haragtól remegve talpra ugrottam. Atükörhöz közeledve, ahogy a képem megjelent, rájöttem, hogy atükörben hátulról közelítem meg a lényt. Továbbmentem előre,mígnem a tükörképben egész közel voltam már hozzá, és felemeltem abotomat.

Hirtelen láng csapott ki a lény szeméből a bomlásban lévő arcban.Abbahagyta undorító lakomáját, és leejtette a papagáj tetemét aföldre. Sarkon fordult, hogy szembekerüljön tükörképemmel, de olyanvillámgyorsan, hogy megtorpantam, és csak álltam dermedten, felemeltbottal. A lény egy másodpercig sem habozott: előreugrott, és szikár,erős kezét torkom köré kulcsolta a tükörképben.

Ettől a váratlan támadástól tükörképem hátratántorodott, éselejtette a botot. A lény és tükörképem a földre zuhant az asztalmögött, és láttam mindkettőt, amint egymást csépelik. Megrettenve atükörhöz rohantam, és értelmetlenül csapkodtam az üveget. Hirtelenminden mozgás megszűnt az asztal mögött. Nem láthattam, hogy mitörténik, de meg voltam győződve róla, hogy a lény éppúgy bánik eltükörképemmel, ahogyan a kutyával és a macskával. Tovább vertem a

187

tükör felületét.Az asztal mögül most imbolyogva és lihegve felemelkedett a lény.

Háttal állt felém. Úgy maradt egy vagy két percig, majd lehajolt, éstükörképem testét megragadva lassan kivonszolta az ajtón. Most márláthattam, hogy a holttestnek fel van tépve a torka.

Nem sokkal ezután a lény újra megjelent, várakozón nyalogatva aszáját. Felkapta az ébenfa botot, és újra eltűnt. Mintegy tíz perc telt el,és amikor visszajött, rémületemre és dühömre egy leszakított kézbőllakmározott úgy, ahogy az ember egy csirkeszárnyat eszik. Mindenfélelmemről megfeledkezve, ismét rácsaptam a tükörre. Lassan, minthacsak meg akarná állapítani, honnan jöhet a zaj, megfordult, szemébőliszonyatos láng csapott ki, s az arcát vér borította, ami kétségkívül csakaz enyém lehetett.

Meglátott, és a szeme olyan kegyetlen, beavatott kifejezéssel tágultki, hogy megfagyott ereimben a vér. Lassan megindult a tükör felé.Abbahagytam a hiábavaló püfölést, és hátraléptem, visszarettenve alény kecskeszerű szemében villogó fenyegetéstől. Lassan lépkedettelőre, brutális szeme rám tapadt. Amikor már egészen közel volt atükörhöz, kinyújtotta a kezét, és megérintette az üveget, véresujjnyomokat és az üveghez tapadt sárga és szürke tollakat hagyva magaután. Finoman megérintette a tükör felületét, mintha a jégtörékenységét próbálná ki egy tavon, majd rémisztő kezét görcsösenökölbe szorította, és váratlan, bősz dobolásba kezdett az üvegen.Kinyitotta az öklét, és újra megérintette a tükröt.

A lény egy percig így állt, engem figyelve, mintha tűnődött volna.Nyilvánvaló volt, hogy lát, és csak arra következtethettem, hogy noha atükörnek a felém eső oldalán nincs többé tükörképem, látható kell hogylegyek tükörképként abban a tükörben, amely részét képezi annak atükröző tükörüvegvilágnak, ahol ez a lény honos. Hirtelen minthaelhatározásra jutott volna, megfordult, és keresztülsántikált a szobán.Rémületemre eltűnt az ajtó mögött, de csak azért, hogy egy perccelkésőbb visszatérjen, kezében azzal az ébenfa bottal, amit a tükörképem

188

tartott korábban a kezében. Megrettenve döbbentem rá, hogy ha azelőbb hallhattam a lény dobolását az üvegen, akkor az valamiképpszilárd. Ez azt jelenti, hogy ha nekiesik a tükörnek a bottal, az üvegszéthasadhat, a lény valahogyan áttörhet és elérhet engem.

Ahogy keresztülsántikált a szobán, hirtelen elhatározásra jutottam.Sem én, sem az állatok nem maradhatunk tovább a kék szalonban.Odarohantam, ahol a macska és a kutya aludt a tűz előtt, a karombakaptam őket, végigrohantam a szobán, majd minden teketória nélkülmindkettőt kidobtam az előcsarnokba. Ahogy visszafordultam ésodarohantam a madarak kalitkájához, a lény a tükörhöz ért, a botot afeje fölé emelte és belevágott. Láttam, hogy a tükör megfehéredik, éscsillag alakban megreped, úgy, ahogyan a tó jege reped meg, ha követvágnak bele.

Nem vártam tovább. Megragadtam a két kalitkát, kihajítottam őketaz előcsarnokba, és utánuk ugrottam. Ahogy megragadtam az ajtót éshúztam volna be, újabb robaj hallatszott. Még láttam, amint a tükörnagy része lezuhant, csilingelt a földön, és a tükrön áttörve, az ébenfabotot suhogtatva benyúlt a kék szalonba a lény girhes, megtekeredettkarja. Nem vártam, hogy még többet láthassak, hanem becsaptam azajtót, elfordítottam a zárban a kulcsot, és nekitámaszkodtam a szilárdajtófélfának. A verejték ömlött az arcomról, a szívem dobolt.

Egy perc múlva összeszedtem magam, és lementem a konyhába,ahol egy jó nagy adag brandyt töltöttem magamnak. A kezem annyiraremegett, hogy alig tudtam tartani a poharat. Kétségbeesve próbáltamvisszanyerni az önuralmamat és gondolkozni. Úgy tűnt, hogy a tükör,amikor eltört, bejáratként szolgált a lénynek az én világomba. Azt nemtudtam, hogy csak ez az egy tükör-e a bejárat, vagy valamennyi aházban, és azt sem tudtam, hogy ha egy tükröt, ami bejáratkéntszolgálhat a lény számára, eltörök, akkor vajon akadályozom-e vagyéppen segítem őt?

Reszkettem a félelemtől, de tudtam, hogy valamit tennem kell, hisznyilvánvaló volt, hogy a lény üldözni fog az egész házban. Lementem a

189

pincébe, és kerestem magamnak egy rövid, széles lapú fejszét, s agyertyatartót felemelve elindultam felfelé. A kék szalonba vezető ajtójól be volt zárva. Összeszedtem magam, és bementeni a szomszédosdolgozószobába, ahol – tudtam – egy közepes méretű tükör lógott afalon. Közel léptem hozzá, s a gyertyatartót magasra emelve, fejszémetkészenlétbe helyeztem.

Furcsa érzés egy olyan tükör előtt állni, amelyben az ember nemlátja magát. Így álltam egy percig, aztán összerezzenteni, mivel atükörben, ott, ahol az én tükörképemnek kellett volna lennie, megjelenta lény szörnyű arca. Őrült, sóvár tekintettel bámult rám. Tudtam, hogyez az a perc, amikor ki kell próbálnom elméletemet, de még így ishaboztam egy pillanatig, mielőtt a fejszével az üvegbe csaptam. Láttam,hogy az üveg megreped, és hallottam, ahogy a tükördarabok széttörneka padlón.

Hátraléptem, és fegyveremet magasra emelve álltam, készen rá,hogy megküzdjek vele, ha megpróbálna a tükrön keresztül elérni, de azüveg eltűnésével mintha a lény is eltűnt volna. Elképzelésem teháthelyesnek bizonyult: ha a tükör az én oldalamról törik szét, nem bejárattöbbé. Hogy magamat mentsem, szét kell zúznom minden tükröt aházban, méghozzá gyorsan, mielőtt odaérne és áttörne rajtuk a lény. Agyertyatartót felemelve átsiettem az ebédlőszalonba, ahol egy szélestükör állt. Épp akkor értem oda, amikor a lény is, a túloldalról.Szerencsére az üveggel egyetlen nagy ütéssel végeztem, mielőtt a lényszéttörhette volna a még mindig a kezében lévő bottal.

Amilyen gyorsan csak tudtam, feliramodtam az emeletre, anélkülhogy eloltottam volna a gyertyákat. Hálószobáról hálószobára,fürdőszobából fürdőszobába rohantam, s haragomat szabadjáraengedve, a bosszútól fűtve romboltam. A félelem nyilván szárnyakatadott lábamnak, mivel valamennyi tükörhöz előbb értem oda, mint alény, és sikerült széttörnöm őket anélkül, hogy ellenfelemnek nyomátláttam volna. Már csak a Hosszú Galéria volt hátra tíz vagy akárhányhatalmas tükrével, amelyek a magas könyvszekrények között lógtak a

190

falon. Száguldottam, ahogy csak tudtam, de valami ostoba oknál fogvalábujjhegyen. Amikor az ajtóhoz értem, átjárt a rémület, hogy mi lesz,ha a lény megelőzött, már áttört, és most vár rám a sötétben. Fülemetaz ajtóra tapasztottam, de semmit sem hallottam. Mély lélegzetet vévefeltéptem az ajtót, s a gyertyatartót magasra emeltem.

Előttem a Hosszú Galéria, lágy, bársonyos sötétségben, akár egyvakondlyuk. Beléptem, a gyertyalángok hintáztak és meglibbentek,fekete temetési zászlókként lebegtetve a padlón és a falakon azárnyakat. Beljebb mentem, a galéria távoli végébe kukucskáltam, amelytúl messze volt ahhoz, hogy a gyertyáimmal megvilágítsam, de úgyláttam, valamennyi tükör sértetlen. Kapkodva tettem le a gyertyatartótegy asztalra, és a tükrök hosszú sora felé fordultam. Ebben apillanatban hirtelen hangos csattanás és csörömpölés hallatszott.Szívem a torkomban dobogott. Jó egy perc is beletelt, amíg agyomromat felkavaró megkönnyebbüléssel rájöttem, hogy nem egyszéttörő tükör zaját hallottam, hanem csupán egy nagy jégcsap vált leaz egyik ablakpárkányról, és a széthasadó üvegéhez hasonló hanggalzuhant le az udvarra.

Tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem, mielőtt még a csoszogó,sántító szörnyeteg eléri a Hosszú Galériát és keresztültör. A fejszétmegragadva tükörtől tükörig vágtattam, s olyan pusztítást végeztem,amit iskolás fiúk hada élvezett volna igazán. Újra és újra teljes erővelbelevágtam a fejszét a sima felületekbe, mint amikor valaki jeget vág atóból, a felület újra meg újra megrepedt csillag alakban, majdkifehéredett és lesuvadt. A lemezdarabok dallamosan csilingeltek, majdösszezúzódtak a földön. A zaj abban a csendben rendkívül hangos volt.

Elértem az utolsó előtti tükröt. Amint fejszém szilánkokra hasította,a mellette levő megrepedt, és az ébenfa bot abban a szörnyű kézbenhirtelen áttört rajta. Ijedtemben leejtettem a fejszét, megfordultam éskimenekültem, csak azért álltam meg egy pillanatra, hogy felkapjam agyertyatartót. Ahogy becsaptam az ajtót és bezártam magam mögött,fél szemmel még valami fehéret pillantottam meg, ami azon igyekezett

191

éppen, hogy a Galéria legtávolabbi tükréből kiszabaduljon.Az ajtónak támaszkodtam, s reszkettem a rémülettől. Szívem

őrülten vert. Hallgatóztam. A bezárt ajtón elmosódva átszűrődött acsilingelő üveg alig hallható hangja; majd csend lett. Hegyeztem afülemet, de semmit sem hallottam. Ekkor a hátamon éreztem, hogy azajtó kilincse lassan megmozdul. A félelemtől magamon kívülelugrattam, és bénultan figyeltem, ahogy a kilincs megfordul, míg a lényrá nem jött, hogy az ajtó be van zárva. Ekkor a csalódottság és a düholyan ijesztő ordítása harsant fel, olyan leírhatatlanul ördögien ésfenyegetőn, hogy rémületemben majdnem elejtettem a gyertyatartót.

A falnak támaszkodtam reszketve, a verejtéket törölgettemarcomról, s a megkönnyebbüléstől elerőtlenedtem. A házban mindentükör széttört, és az a két szoba, ahová annak az átkozott teremtésnekbejárása lehet, gondosan be van zárva. Huszonnégy óra óta előszöréreztem magam biztonságban. A Hosszú Galériában a lény úgyszuszogott, szimatolt az ajtó körül, mint a disznó a vályúnál. Majddühödten újra felordított, utána csend lett. Néhány percig figyeltem, desemmit sem hallottam, így a gyertyatartót felemelve lefelé indultam.

Gyakran megálltam, figyeltem és hallgatóztam. Lassan mentem,nehogy zavarja hallásomat amint ingujjam a kabátomhoz súrlódik.Visszafojtottam a lélegzetemet. Csak a szívem kalapált a bordáimmögött, és a gyertyalángok sercegtek erőtlenül, amint mozgásomütemére táncoltak. Lassan, minden érzékemben éberen, lementem akomor, hideg, üres ház alsó szintjére.

Megálltam és hallgatóztam az előcsarnokba vezető lépcsőfordulóján; olyan mozdulatlan álltam, hogy még a gyertyalángok isegyenesen meredtek fölfelé, ciprusiak kis ligetéhez hasonlatosan.Semmit sem hallottam. Felszabadult sóhajjal lassan kiengedtem alélegzetemet, a lépcső felé fordultam, és ekkor rájöttem, hogy egyetlendologról elfelejtkeztem, a nagy tükörről, amely a lépcsőház aljábanlógott.

Ijedtemben majdnem elejtettem a gyertyatartót. Szorosabbra

192

fogtam izzadó kezemben. A tükör ártatlanul függött a falon, és semmiriasztót nem tükrözött vissza, csak a lépcsősort, amin ép le akartammenni. Minden csendes volt. Imádkoztam, hogy a lény legyen mégmindig fenn, a tucatnyi törött tükör törmelékében.

Lassan elindultam a lépcsőn. Amikor már félúton jártam, aziszonyattól szinte bénultan hirtelen megálltam, mert a tükör tetejénmegjelent a lény csupasz, torz lába, amint, ugyanúgy, mint én, lefelétartott az előcsarnokba.

Páni félelembe estem. Tudtam, hogy össze kell törnöm a tükröt,mielőtt még a lény leér arra a szintre, ahol megláthat. Ehhez azonban agyertyatartót kell a tükörbe vágnom, vagyis attól fogva sötétbenmaradok. És ha eltévesztem? Csapdába esni a lépcsőn, a sötétben, arémséges alak közelében, kibírhatatlan gondolat volt. Haboztam. Túlsokáig tétováztam, mert a sántikáló lény meglepő gyorsasággal jött le alépcsőn, egyik kezében a botot használta támasztékul, másik szörnyűkezével pedig a lépcsőkorlátot fogta, s kezén az opálgyűrű fel-felvillant.Feje és szétrothadt arca egyszer csak megjelent, a tükrön át nézett rám,és a fogát vicsorgatta. Még mindig képtelen voltam rá, hogy bármit istegyek. Ott álltam, lábam a földbe gyökerezett, magasra emelve agyertyatartót, és mozdulni se bírtam.

Fontosabbnak tartottam, hogy legyen világításom, hogy láthassam,mit csinál a lény, mint azt, hogy a gyertyatartót a tükör széttörésérehasználjam. A lény hátrahúzta vézna karját, magasra emelte a botot, éslesújtott vele. Csattanás hallatszott, a tükör opálossá vált, és a leomlóüvegen keresztül megjelent a lény karja. Újabb üvegcserepek zuhantakle, mígnem mohón szaglászva és kutyaként szimatolva keresztülgázolt atükrön, lába csikorogva taposott a törött üvegen. Vakító szeme rámszegeződött, kinyitotta a száját, és metsző, torokhangú győzelemkiáltásthallatott, a nyál szétfröccsent arcának rothadó romjaiból. Hallottam,hogy a fogait, csattogtatja-csikorgatja.

Olyan ijesztő látvány volt, hogy rémületemben cselekvésre szántamel magam. Imádkozva, hogy biztosan célozzak, felemeltem a súlyos

193

gyertyatartót és hozzávágtam. Egy percig úgy látszott, mintha agyertyatartó a levegőben függne mozdulatlanul, a lángok még égtek agyertyákon, a lény ott állt a tükör romjaiban, rám bámulva; majd asúlyos, ékes fegyver eltalálta. Ahogy a gyertyák kialudtak, hallottam atompa puffanást és a lény hörgését, majd a márványpadlóra esőgyertyatartó és a zuhanó test robaját. Utána sötét lett és teljes csend.

Nem bírtam megmozdulni. Remegtem félelmemben, és mindenpercben azt vártam, hogy az iszonyú fehér kezek torkon ragadnak vagy abokámra kulcsolódnak. Semmi sem történt. Hogy hány percig álltam ott,azt nem tudom. Hosszú idő elteltével elhaló, bugyborékolósóhajtásfélét hallottam, majd ismét csend lett. Vártam mozdulatlanul asötétben, és még mindig nem történt semmi. Felbátorodva a zsebembenyúltam gyufaért. A kezem annyira remegett, hogy alig tudtam egyetlenszálat is meggyújtani, de végül sikerült. A gyér fény, amit adott, nemvolt elég ahhoz, hogy bármit is kivegyek a sötétben, csak annyit láttam,hogy a lény ott hever összekuporodva a tükör alatt, és igen feketénektűnik. Vagy eszméletlen, vagy halott, gondoltam, és szitkozódtam,ahogy a gyufa megégette a kezemet. Eldobtam. Meggyújtottam egymásikat, és óvatosan lementem a lépcsőn. A gyufa megint elaludt,mielőtt leértem a lépcső aljára, és megint meg kellett állnom, hogy egyújabbat gyújtsak meg. Az alak fölé hajoltam, odatartottam a gyufát,majd leírhatatlan rémülettel hőköltem vissza.

A földön, fejével vértócsában, Gideon feküdt.

Lenéztem az arcára a gyufa pislákoló fényében, s egészenmegszédültem. Azt az öltözéket viselte, amiben legutóbb láttam.Asztrahánsapkája leesett a fejéről, és vér dőlt a halántékából, ott, ahola gyertyatartó eltalálta. Megnéztem a szívverését és a pulzusát, dehalott volt. Szeme, amelyből most hiányzott személyiségének lángja,kifejezéstelenül bámult rám. Újra meggyújtottam a gyertyákat, majdleültem a lépcsőre, és megpróbáltam megfejteni a rejtélyt. Ma is, azótais ezzel próbálkozom.

194

Megkímélem olvasóimat letartóztatásom és az ezt követő bíróságitárgyalás részleteitől. Mindazok, akik újságot olvasnak, emlékeznekmegaláztatásomra, arra, hogy nem hitték el nekem (különösen, miutánmegtalálták a kutya, a macska és a madarak megfojtott és féligmegevett tetemét), hogy amint a lény megjelent, mi csak tükörképeklettünk az ő tükrében. Ha én magam képtelen voltam magyarázatottalálni a történtekre, elképzelhetik, a rendőrség hogyan kezelte az egészügyet. Az újságok „A SZURDOK SZÖRNYÉ”-nek neveztek, és fennhangonkövetelték véremet. A rendőrség, elvetve a lényről szóló beszámolómat,úgy érezte, elég bizonyíték ellenem az a tény, hogy Gideon nagyobbpénzösszeget hagyott rám végrendeletében.

Hiába tiltakoztam, mondván, hogy én voltam az, aki, Isten tudjacsak, milyen körülmények közt, keresztülküzdöttem magamat a havon,hogy segítséget hívjak. A rendőrség számára – ők nem hisznek amágiában (ahogyan én sem hittem benne a szóban forgó eset előtt) – aválasz egyszerű volt: megöltem a barátomat a pénzéért, és aztánkitaláltam ezt a zagyvaságot a tükörben megjelenő lényről.

A bizonyítékok erősen ellenem szóltak, és a sajtó lármája, amelyfelkorbácsolta a közvélemény szenvedélyét, megpecsételte sorsomat.Szörnyeteg vagyok, akit meg kell büntetni. Halálra ítéltek, arra, hogy aguillotine pengéje alatt végezzem. Nincs már messze a hajnal, akkor kellmeghalnom. Hátralevő időmet azzal töltöttem, hogy leírtam ezt atörténetet, abban a reményben, hogy ha akad, aki elolvassa, esetleghisz majd nekem. Soha nem volt ízlésem szerint való a guillotine általihalál, mindig úgy véltem, a legbarbárabb eszköz arra, hogy egy embertmegöljenek. Természetesen figyelnek, így nem tudom kijátszani azt,amit a franciák hátborzongató humorérzékkel „az özvegy”-nekneveznek. De megkérdezték, van-e utolsó kívánságom, és megígérték,hogy kapok egy nagy tükröt, hogy az alkalomra felöltözhessek. Érdekel,mi fog történni, ha belenézek.

Itt véget ért a kézirat. Alatta, más kézírással, a következő egyszerű

195

ténymegállapítás állt: A foglyot holtan találták a tükör előtt. A halál okaszívroham. Dr. Lepitre.

A vihar kint még mindig tombolt, és a villámlás időnkéntbevilágította a szobát. Nem szégyellem bevallani, hogy odamentem azöltözőasztal tükréhez, és törülközőt borítottam rá. Majd felkaptam abuldogot, és vele együtt visszabújtam a jó meleg ágyba.

196

ÜZENET GERALD DURRELL ÁLLATVÉDELMI

ALAPÍTVÁNYAITÓL

Gerald Durrell gyermekkori állatgyűjtő-szenvedélye gyakran próbáratette türelmes családjának idegeit, mégis ez vetette meg az alapjátegész életén át tartó keresztes hadjáratának, amelyet bolygónkváltozatos állatpopulációjának fennmaradása érdekében folytatott.

A keresztes hadjárat Gerald Durrell 1995-ben bekövetkezetthalálával sem ért véget. Művét lankadatlan kitartással folytatja háromállatvédelmi alapítványa.

Könyveinek számtalan olvasóját annyira fellelkesítették GeraldDurrell élményei és eszményei, hogy maguk is folytatni akarták atörténetet – azzal, hogy támogatják az ő alapítványait. Reméljük, ön isígy érez most, hiszen könyveivel és életével Gerald Durrell feladatot róttránk. „Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség – írta –, amely csakis ami segítségünkkel maradhat fenn.”

Kérjük, ne feledje ezt el, amint becsukja a könyvet, írjon nekünk, ésmi megmondjuk, miképpen vehetne részt keresztes hadjáratunkban,hogy az állatokat a kihalástól megmentsük.

Levelét vagy adományát az alábbi címek valamelyikére küldje:

Jersey Wildlife Preservation TrustLes Augres Manor

Jersey, English Channel Islands JE3 5BP

Wildlife Preservation Trust International1520 Locust Street

Suite 704Philadelphia, Pennsylvania 19102

USA

197

Wildlife Preservation Trust Canada

120 King StreetGuelph, Ontario NIE 4P8

Canada

198

Fülszöveg

Gerald Durrell ebben a kötetben családjáról és egyéb – ezúttal emberi –csodabogarakról írt elbeszéléseit köti csokorba. Larry, Leslie, Margo,Gerry, no és természetesen a mama néhány, szárazon és vízen átéltjeles kalandja után Velencében láthatjuk viszont A halak jellemébenmegismert Ursulát, akinek fekete fürtjei közé immár ősz hajszálakvegyülnek, de változatlanul kelekótya jóindulattal ártja magát barátaiügyes-bajos dolgaiba, s ezúttal is nagy buzgalommal töri kerékbeanyanyelvét. Gerry, a világcsavargó, egy békés hetet szeretne tölteni azangol tengerpart egy csendes szállodájában – ahol azonban olthatatlanolvasási szenvedélye félelmetes kalamajkába sodorja: kéretlenülmegteszik szexszakértőnek, csak győzze felvilágosítni a szállodaiszemélyzet ilyen-olyan problémáival küszködő tagjait. De még ennél iskülönösebb kaland várja egy franciaországi fogadóban, amely nemalaptalanul igényelt előkelőbb besorolást a patinás Michelin-féleútikönyvben… S hogy meggyőzzön bennünket sokoldalúságáról,szerzőnk a horror műfajával is megpróbálkozik, teljes dicsőséggel. E. A.Poe bízvást büszkén veregette vállon, amikor Gerry helyet foglaltmellette a mennyek országának egy kényelmes felhőpáholyában…

[1] Szőke kedvesem mellett, óh, óh szőke kedvesem mellett, óh, óh, de jó aludni… (francia

népdal)

199