goldenlane, jane: papirtigris

7/28/2019 Goldenlane, Jane: Papirtigris

http://slidepdf.com/reader/full/goldenlane-jane-papirtigris 1/343



J. GOLDENLANE

PAPÍRTIGRIS

BEHOLDER KIADÓ BUDAPEST. 2002

Copyright © Goldman Júlia, 2002All rights reserved.

A borítón Boros Zoltán és Szikszai Gábor festménye láthatóBorítóterv: Boros-Szikszai Grafikai Stúdió Cover art

copyright © by Zoltán Boros & Gábor Szikszai

ISBN 963 9399 12 4

Kiadja a Beholder Kft. Levélcím: 1680 Budapest, Pf.: 134Felelıs kiadó: Mazán Zsolt, Tihor Miklós

Felelıs szerkesztı: Dani ZoltánKorrektor. Miskolci Szilvia, Kovács János

Tördelés: Erdıs ÁrpádNyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen

Felelıs vezetı: György Géza vezérigazgatóKészült 2002-ben

Köszönet a Codex-csoportnak a kölcsön kapott ihletért.



Ezer szata emelte feje fölé a kardját. Ezer penge villant meg a felkelı nap fényében. Ezer torok rikoltott fel élesen, és szinte azonnal ezerszer ezer kiáltás ver ı dött vissza a teret ölelı

épületek k ı falairól. Gongszó szállt a széllel, és kinyílt a hatalmas, aranyozott kapu két szárnya. İ felsége Natarasan Haramao Inata In-Tanata Sin, a Fény İrzı je, Ezer Kolostor

Mestere, Minden Bölcsesség Forrása, a Földre Szállt Sárkány gyaloghintaja befordult a Mennyek Kapujának terére.

Ezer szata borult a földre, homlokával érintve a megkopott köveket.

* * *

Sokan azt hiszik, jó dolog uralkodónak lenni. Mi több, sokan vágynak rá, hogy uralkodóváválhassanak, sıt! Sokan vannak, akik elıtt elég csak megcsillantani a hatalom és vagyonígéretét, és már akár ölni is képesek érte. Pedig, valljuk meg ıszintén, uralkodni meglehetısenunalmas dolog.

Vegyük például Natarasan Haramao Inata In-Tanata Sin – a Fény İrzı je, Ezer KolostorMestere, meg a többi marhaságok – helyzetét. İfelsége napi programja a következı módonfest. Elıször is napfelkelte elıtt három órával felkel, méghozzá rikoltó rézkürtök szavára. (Arézkürt fontos, a hagyomány szerint arra figyelmezteti az uralkodót, hogy minden nap hozhatúj háborút, amikor is a seregek élére állva kell megvédenie országát.) Aztán rituális mosdás,majd hatvan szolgája átöltözteti gyakorlóruhába, és a Hajnal Rózsás Mosolya terén gyakorolegy órát azzal a karddal, amivel az apja, és az apjának az apja, és az ı apjának az apja isgyakorolt már egy órát minden nap.

Ezek után újabb fürdés, majd újból jön a hatvan szolga, és felöltöztetik császári díszbe, aztángyaloghintóba ül, és átviszik a Felkelı Bölcsesség Csarnokába, ahol végre megreggelizhet.Aztán megint rituális mosdás, hatvan szolga öltöztet, majd gyaloghintó, és nyomás azUralkodók Fényfalú Csarnokába.

A csarnok elıtti téren ezer szata köszönti, a kapun pedig pontosan napfelkeltekor kellbelépnie. Ha késne vagy korán érkezne, az borzalmas katasztrófák legbiztosabb elı jele lenne.Így nem késik, és nem érkezik korábban. (Bár mesélik, egyszer nagyapja késett kétszívdobbanást; ki is végezték a gyaloghintót vivı szolgákat, az Elsı, a Második és aHarmadik Ceremóniamestert, továbbá az összes szemtanút.)

Miután megérkezett, visszavonul a csarnokba, ahol pontosan négy órát az államügyeknekszentel, fogadja az elöljárókat, a tanácsadóit, meg mindenkit, aki elég befolyásos ahhoz, hogykicsikarjon egy audienciát az ıfelsége körül lebzselı hivatalnokoktól.

Aztán rituális mosdás, öltözés, egy óra meditáció a Halk Csalogány Dalának kertjében, majdmosdás, öltözés, és ebéd. Étkezés közben fogadja rokonait, szertartásos csókkal köszönti azéppen aktuális örököst (ez utóbbi fogyóeszköz, átlag kétévente meggyilkolják), ajándékot adaz épp kegyeiben álló feleségeinek, és közben a hagyomány szerint hetvenhét nádsípos zenész



ıfelsége valóban úgy ült a trónus baldachinja alatt, mintha egy lenne a templomok szentszobraival; maga alá húzott lábbal, egyenes háttal, combjára támasztott tenyérrel. De mivel atea a pihenés ideje volt, hát kicsit engedhetett a szokásos merevségébıl, ami abban testesültmeg, hogy derékövét és ruhájának gallérját kicsit meglazíthatta, illetve két szolga is álltmellette, és legyezte, hatalmas, hímzett selyembıl álmodott legyezıkkel.

– Végtelen kegyünkben tegnap rászántunk pár pillanatot értékes idınkbıl a játszmánk felettielmélkedésre – szólalt még végül ıfelsége, és közben intett is, mire az erre jogosult szolgaazonnal a csarnok közepére tolta az elefántcsontból és ébenfából készült, huszonnégyszerhuszonnégyes táblát. – A középsı szablyással lépünk elıre, ezzel utat adván a vörös vezérnek,mely úgy fog lecsapni védtelen bal szárnyadra, mint ahogy sólyom rebbenti szét a napfénybentáncoló fecskerajt.

És ahogy beszélt, a szolga elıretolta a megfelelı, arany-jádekı szobrocskát.

– Bölcs lépés, igézı tekintető ura életnek és halálnak, lángoló lendület feszíti és magában

hordozza a gyors manıverezés ígéretét – dicsérte Jí-Lí, mivel ez volt az egyetlen reakció, aminem vont maga után azonnali lefejezést. – Kénytelen leszek összefogni botosaimat, melybılhárom is áll a baloldali negyedben, buzgón imádkozva, hogy hálójuk megmentse a szárnyat,végtelen erejő Földre Szállt Sárkány.

– Ostoba botosaidat úgy rázza le magáról büszke vezérünk, mint ahogy a királyi tigris veti lea sörényébe kapaszkodó majmocskákat! Ha valóban így cselekszel, csekély örömünket fogjuklelni a gyors gyızelemben!

– Kívánságod parancs, égi felhık földre szállt gyermeke, hosszan fogom törni ostobafejemet, hogy ragyogó szívednek jobban tetszı megoldást leljek, botor módon bízva, hogy

megnehezítem fényes gyızelmedet!– Legyen! – intett kegyesen a uralkodó. Nem volt sietıs a parti, hisz még alig nyolc

holdnapja játszottak, és éppen hogy csak túljutottak a megnyitáson. – Holnap majdmeghallgatjuk, mire jutottál, ısz hajú felügyelı je földi javainknak. De most nem leljükörömünket a játék feletti töprengésben, hát megengedjük, hogy más, érdekesebb apróságokkalszórakoztass minket!

Jí-Lí engedelmesen a földhöz érintette a homlokát, majd ismét felnézett.

– Napként sugárzó uralkodóm, mondd, elnyerte-e tetszésed csekély, földöntúliragyogásodhoz méltatlan ajándékom, melyet tegnap küldtem neked?

A kérdés hallatán a trónus mellett álló Hutasin Laroto, az Alázatos Bölcsesség KönyvénekMestere kis híján szörnyethalt. Az illem szerint kérdést senki nem tehet fel az uralkodónak,bárki mást ezért kivégeztek volna. De Hutasin Laroto jól tudta, hogy mily végtelen Jí-Lí hatalma, hát nem tett eleget kötelességének, és nem kiáltott az ırségben álló szatáknak. Annális inkább így tett, mivel a Földre Szállt Sárkány ajkain halovány mosoly jelent meg.

– Kedvünket leltük a furcsa aromájú füstölık illatában, melyek titokzatos, idegen kerteklevegı jét idézték elménkbe. Különös, hogy barbár származásuk ellenére mosolyt csaltakajkunkra.

– Földi por felett élı gyermeke az égnek, a csatornák barbár városa sok értékes kincset rejt,hisz a dölyfös erinek hosszú ideje hurcolják bőzös odújukba a Napkelet fénylı drágaköveit!



Népeddel együtt áldom fényes bölcsességedet, hogy kegyesen fogadni méltóztattad a HídHázából származó férfiút, és új kereskedelmi egyezményt hagytál jóvá! Ezen egyezménynyomán az erin drágakövek úgy sorjáznak majd át kincstáradba, mint ahogy az anyakancátköveti a fürge léptő kiscsikó!

– Így ítéltük helyesnek – felelte közömbösen ıfelsége, mivel nem igazán érdekelte a kérdés.– Bár elménkben az is megfordult, hogy talán a rókalelkú erinek kijátsszák majd a szerzıdésszavait, bolond ostobaságukban fejükre vonva mennydörgı haragunkat.

– Végtelen bölcsességed kijátszani ki lenne képes, földi képmása a menny ragyogásának? –szörnyülködött Jí-Lí, aki egy pillanatig sem félt, hogy az erinek megpróbálják becsapni ıket.Tehette, hisz ı fogalmazta a szerzıdést, mint ahogy ı hozta tetı alá a tárgyalásokat is. – Ámha fényes orcádat ily gondolatok felhızik, ura hegyek magasának és tengerek mélyének, hátpecsételd meg a szerzıdést vérrel! A Híd Házának pavilonkertedben vendégeskedı férfiújanıtlen! Válassz ifjú unokahúgaid közül egyet, kit majd nászágyába vezet!

– Oktalan módon magasra vetett tekinteted szürke köddel fedte el elmédet, jó tanácsadónk?– vonta össze a szemöldökét ıfelsége. – Nem kívánjuk a barbárokat megajándékozni atyánkvérébıl származó fiúgyermekkel!

Jí-Lí azonnal összegörnyedt, homlokát kétszer a padlóba verte, majd úgy maradt.

– Ég gyermeke, öregségem immár maradék eszem is elvitte, haszontalan szolga vagyok, akimár arra sem jó, hogy elıtted a porban csússzon! Légy kegyes, engedd meg, hogy végetvessek szenvedéseimnek, magam vágva el életem vékony selyemfonalát, ám elıtte adj mégegy utolsó szót! Engedd meg, hogy egy végsı tanáccsal megenyhítsem végtelen haragodat,Földre Szállt Sárkány!

– Legyen, vén tanácsadóm, beszélj!– Ha egy unokahúgod férjhez is megy a barbárokhoz, azt megkövetelheted, hogy itt éljen,

pavilonkertedben, és itt nevelje gyermekeit is. Így két bilinccsel láncolod meg a Híd Házábólszármazó férfiút; részben itt kell élnie, ahol örökkön felügyelhetjük tetteit, részben pediggyermeke élete a mi kezünkben lesz!

İfelsége hosszan gondolkodott a javaslaton, végül kegyesen elmosolyodott.

– Tanácsod elnyerte tetszésünket, így eltekintünk életed vékony selyemszálának elvágásától.Holnap pedig meggondoljuk, hogy melyik unokahúgunkat tiszteljük meg a keggyel, hogymennyszülte személyünknek tetszı dolgokat cselekedhet!

Jí-Lí hosszan hajlongva köszönte meg ıfelsége dicsérı szavait. Mellesleg ı már holdnapokóta tudta, hogy az árva, éppen kiházasítandó korba lépı Ji-Mir hercegnıt fogja elvenni azidegen barbár.

* * *

Nathen Siwa Horatio fáradtan dılt hátra a selyempárnákra.

– Eh, ostoba, rizszabáló banda! Ehetetlen a f ıztjük, az asszonyaik tetıtıl talpig selyembeburkolódznak, tenyérnyi teret sem hagyva a férfitekintetnek, és torokmaró italaik otthon



folttisztítás céljára sem lennének elég jók! Már hogy csak a leglényegesebbeket emeljem kiennek az átkozott országnak borzalmasnál borzalmasabb jellegzetességei közül. De tudod,ezen kellemetlenségekkel még csak meg is barátkoznék. Amit sosem fogok megszokni, az aszékek hiánya!

– Pár napja Benedicto jelentette, hogy végre talált egy asztalost a pavilonkert egyikszolganegyedében. Ostoba iparosnak tőnik, de azért csináltathatunk pár egyszerő, táboriszéket – felelte engedelmesen a fal mellett álló, nyurga árny.

– Ugyan, Garim, most már minek? Hamarosan megyünk haza! – legyintett Horatio, ésfenékig ürítette jóféle, narún vörösborral telt kupáját. – Tényleg, a vén vakegér elmakogta mára betanított szöveget a császárnak? – kérdezte aztán hirtelen.

Nathen Siwa Garim mosolyogva bólintott.

– Ma sor került rá, kedves unokabátyám! A tea ideje alatt adta elı a kis mesét, és a császármeg is ette az egészet, szıröstıl, bıröstıl, mint ahogy bagoly lenyeli az egeret.

– Jaj, Garim, kérlek, hagyd a szóvirágokat! – csattant fel Siwa Horatio. – Szétszakad afejem, ha csak meghallom ezeket a nyakatekert morin hasonlatokat!

– Ahogy óhajtod. Ha csak a lényeg érdekel, az fél mondatba összefoglalható. Hamarosanösszeházasítanak egy morin hercegnıvel. Ma döntött az uralkodó.

– Ki hozta a hírt, mennyire megbízható a forrás?

– Teljesen. A császár egy szolgája, ha jól emlékszem a címére, egyenesen a MézesSütemények Tálcájának Elsı Hordozója jelen volt, ı értesített minket. És garantáltanmegbízható, fülig belehabarodott a kis Sigranába.

– Ugye, hogy jó ötlet volt elhozni a kis szajhát?

– Persze, de... – és itt egy kurta pillanatig habozott a fiatal férfi – de kérlek, óvatosabbanlátogasd esténként! Nem mintha jogom lenne beleszólni, egyszerően csak nem lenne kellemesegy botrány most, hogy immár reménybeli vılegénye vagy egy hercegnınek!

– Ne aggódj, mától nem keresem fel. Tudom, hogy ügyelni kell a látszatra, és tudom azt is,mit jelent nekünk ez a házasság! Ha a kezünkben lesz egy gyermek, aki a kedves nagyapavére, szinte bármire rávehetjük ezt a rizszabáló bandát!

– Ha jól jönnek össze a dolgok – morogta az orra alá a fiatalabb férfi, aztán felkapta a fejét.

Kintrı

l, a vékony papírfal másik oldaláról neszezés hangzott fel. Siwa Garim azonnal ugrott,szemmel követhetetlen gyorsasággal rántotta félre a totóajtót.

A másik oldalon majdnem meghalt ijedtében a vén, fogatlan szolga, aki kezében gyertyávaléppen a terasz lampionjainak a meggyújtásán fáradozott.

– Ki vagy, te vénség! – kiáltotta Garim, és nekiszegezte kardját az öreg torkának.

– Ölj meg, nagyúr, ba vétettem ellened, porban fürd ı életem mit sem ér, ha harag lángját gyújtotta szívedben! – hadarta az morinul, majd földre vetette magát, és homlokát vagyféltucatszor nekicsapta a terasz fapadlójához.



– Hagyd öcsém, csak egy szolga! – legyintett odabent Horatio nagyúr, és unottan töltött mégegy pohárral magának az ezüst kupába. – Hogy is lenne képes átfurakodni a szoba köré vontıraurán?

Garim pedig kis habozással, de végül szó nélkül becsukta az ajtót. A vén cseléd egyedül

maradt az egyre sötétedı alkonyatban. Kicsit még mozdulatlanul várt, majd mikor úgy érezte,mégsem ölik meg, gyorsan talpra pattant, és sietıs léptekkel elinalt a pavilonkert sötétjében.

A fényes tekintető Jí-Lí nagyúr örülni fog az általa hozott híreknek!

* * *

Ji-Mir hercegnıt édesanyja csak Foltos Macskácskának nevezte, mivel a hercegnı amorinokra oly nagyon nem jellemzı módon szeplıs volt. De persze ezt a kis hibát könnyen el

lehetett kendızni, mindössze egy kicsit több rizsport kent az arcára az öltöztetı cseléd.A teste többi részében viszont nehezen találhatott hibát bárki, alacsony volt, nádszálkarcsú,

macskaszemő, ráadásul tizenhat éves, ami a morinok szerint a legideálisabb kor egy lányszámára. Térdéig érı, fekete haját általában egy fonatban hordta, kivéve az ünnepélyesalkalmakat, mikor vagy negyven ezüstcsengettyőcskével megvariált, hagyományos frizurátviselt, no meg számtalan díszruhájának egyikét. Ezen felül volt még sok maréknyi ékszere,két gyaloghintója, több tucat szolgája, meg persze egy pavilonja, nagybátyja, a Földre SzálltSárkány pavilonkertjében. De ezen felül semmivel sem rendelkezett.

Napi szabad ideje például percekben volt mérhetı, és úgy általában, az emberi élet

legelemibb apróságait is megtagadta tıle a sors, azzal az egyszerő húzással, hogy annakszületett, akinek. Bár nagybátyjánál lényegesen jobban járt, azon szempontból, hogy ıt csaknégy cseléd öltöztette, napjában vagy féltucatszor, akik közül egyik bizalmas barátnı je,személyi szolgája volt.

– Meglátod, hercegnı, deli vılegényt választ majd neked a tökéletes Földre Szállt Sárkány!– vigasztalta aznap este is Nárciszszirom, amikor az uralkodó magához kérette, ésbejelentette, hogy hamarosan megházasodik. – Hisz oly sok büszke tekintető nagyúr jár apavilonkertben! Lehet, hogy egyik meglátott, mikor éppen sétáltál a Hattyúk Hét Tavánál,vagy talán akkor akadt meg valakinek a szeme rajtad, amikor pár holdnapja égi nagybátyádkegyeskedett megengedni, hogy vele vacsorázz!

Ji-Mir elgondolkodva félre fordította a fejét, majd gyorsan vissza is kapta egyenesbe, mivelszolgálólánya éppen a haját fésülte. Már az esti lefekvéshez volt öltözve, a többi lányt márelküldte, az erkölcsére folytonosan felügyelı öregasszonyt is elnyomta az álom a sarokban,így kettesben beszélhettek.

– Ez igen valószínő, hisz ki más láthatta volna meg szépséges, nádkarcsú alakomat, mintegy, a pavilonkert legbelsıbb részeibe is bejáratos nagyúr? – felelte végül.

– Látod, hercegnı, nem kell félned! Bizonyosan jó férjed lesz, és nyilván azt is megengedikneked, hogy legkedvesebb holmijaidat magaddal vidd urad házába!



– Remélem, téged megtarthatlak! – sóhajtott önkéntelenül a hercegnı. – De mi lesz, ha aférjem ostoba, esetleg rossz szagú, púpos, fogatlan és vén? – vonta össze aggodalmasan aszemöldökét.

– Hercegnı, kérlek, ne fintorogj, mert idı elıtt megráncosodik az arcod! – feddte meg

azonnal Nárciszszirom, majd óvatosan elkezdte befonni úrnı je haját. – Ám, ha érdekel, hogymilyen lesz a férjed, a nagyanyámtól tanultam egy titkos módszert!

– Titkos módszer?

– Bizony! Nagyon egyszerő. Fogni kell egy kis darab rizspapírt, lehunyt szemmel aházasságra gondolni, és négyszer meggyőrni a lapot! Akkor az ki fogja rajzolni a

jövendıbelid arcát!

– Ez biztosan mőködik?

– Persze, a papír bizonyosan kirajzolja annak a férfinak az arcát, aki szívbéli kedvesed lesz,aki majd elıször fellebbenti a fátylat arcod elıl, aki elsı férfiként csodálja meg tiszta szívébılcsodás vonásaidat, és ezen felül is ki tudja még miféle dolgokat cselekszik, amiket ki semmerek mondani, mert felsorolásuk megakasztaná a nyelvem, és pírt vonna az arcomra, amimiatt szégyenkezve le kellene szegnem a fejem. Higgy nekem, mert nagyanyámnak valóravált a jóslat! İ egy félszemő férfit látott, és a házasságuk másnapján ki is verték a nagyapámegyik szemét! – bizonygatta a lány.

– Ez nem túl bíztató – jegyezte meg szkeptikusan a hercegnı, majd döntött. – Jó,kipróbáljuk! Siess, az illatszeres tasakok közül ürítsd ki az egyiket! Mondjuk a

jázminszirmokat, azt sosem kedveltem! Gyorsan, érdekel, mit mutat a papír!

– Azonnal! – pattant talpra Nárciszszirom, és odatipegett az illatszereket tartalmazóládikóhoz, kinyitotta a tetejét, és kivette az egyik papírból hajtogatott tasakot.

– Az nem baj, hogy már van rajta pár győrıdés? – kérdezte a hercegnı, aki nyakátnyújtogatva leste a lány minden mozdulatát.

– Dehogy, azt majd leszámítjuk a végsı képbıl! – bíztatta Nárciszszirom, és kisimította apapírlapot, majd szertartásos komolysággal átadta úrnı jének, aki óvatosan, félve vette át.

– Tehát behunyom a szemem, a házasságra gondolok, és négyszer meggyőröm a lapot.

– Igen, de óvatosan, mert különben csak egy alaktalan papírgalacsin lesz belıle. Tudom, márkipróbáltam!

Ji-Mir hercegnı kicsit biccentett, majd nagy levegıt vett, becsukta a szemét, és négyszerökölbe zárta a kezét. Aztán óvatosan maga elé emelte a papírgombócot, és kinyitotta a szemét.

– Ó, ezer hajló nádra, ez borzalmas! Ráncos lesz és fogatlan! – nyögte, és földhöz vágta alapot, majd az arca elé kapta a kezét, és végigvágódott az ágyon. Testét hangtalan zokogásrázta meg.

– Dehogy, dehogy, nézd hercegnı! – kapott az eldobott gombóc után Nárciszszirom, ésgyorsan úrnı je mellé térdelt az ágyra. – Ezt néha képletesen kell érteni! Nem is biztos, hogypontosan az arca! Nézd, innen olyan, mintha valami állat lenne, egy lapuló, ugrani, kész

kutya! Nem is kutya, egyenesen tigris, nézd a fejét, milyen széles és erıs!



Ji-Mir kis habozás után abbahagyta a sírást, kipislogott az ujjai közül, és rámeredt aNárciszszirom kezében tartott izére. Igen, így, ahogy a lány elıadta, tényleg lehetett tigrisneknézni.

– Ez mit jelent szerinted?

– Hogy harcos lesz, büszke és legyızhetetlen, mint ahogy a királyi tigris is félelmet nemismerı, zsákmányt soha sem elszalasztó vadásza a vadonnak! Boldog leszel mellette,hercegnı! – suttogta mámorosan a lány, aki mellesleg sosem ment a szomszédba némioptimizmusért. És hozzá oly meggyızı tudott lenni, hogy hamarosan úrnı je is elmosolyodott,és ismét hajlandó volt kezébe fogni a lapot. Még amikor lefeküdt, akkor is tenyerére fektetvetartotta.

Hosszan szemlélte a teraszról bevilágító lampionok fényében. Néha nem tőnt többnek, mintegy amorf papírgombócnak, néha viszont tisztán látta az ugráshoz készülı tigris megfeszülı,büszke alakját.

– Tigris, tigris... – suttogta végül maga elé, amikor álmosan lehunyta a szemét –,papírtigris...

És a kis galacsin kigördült a kezébıl.

* * *

Ho Tarasin Mitana szata volt, azaz testır. Hogy pontosak legyünk, a mennyszülte FöldreSzállt Sárkány testıre. Nem régóta, mindössze két napja tette le az esküt, huszonhárom

társával együtt, és most, amikor új szállása felé tartott, most is ez járt a fejében. Nyugodtanállíthatjuk, hogy éppen gondolkodott. Mivel erre nem tanították, hát kissé nehézkesen haladtaz elméje békéjét feldúló indulatok és érzelmek összefésülésével, de konok kitartássalpróbálkozott.

A f ı problémája az volt, hogy immár valósággá vált az álom, amire oly sok éven át vágyott,immár tényleg testıre volt a legmagasabban született Földre Szállt Sárkánynak. És aki eztelérte, az mi másra, mi többre vágyhat még? Különösen az ı alacsony származásával...

Ho Tarasin Mitana egyszerő nemesek korán elárvult, sokadik gyermeke volt, akit legidısebbbátyja kegyesen beíratott az egyik jónevő kolostorba, ahol szatákat képeztek, hogy ott tanulja

ki a harc mővészetét. Négy éves volt, mikor a kapu becsapódott mögötte, és tulajdonképpenonnan számolta élete kezdetét. Hogy elıtte hol és hogyan élt, arra már rég nem emlékezett.

A kolostorban, kisgyermekként, igen egyszerő vágyai voltak. Még egy tányér rizs, egypuhább pokróc, majd kicsit késıbb az egyszerő túlélés a kegyetlenebbnél kegyetlenebbpróbák alatt. Aztán ez valahogy megváltozott. Lassan többet akart a puszta létezésnél, jobbakart lenni, a legjobb társai között. Gyorsabban futni, messzebbre ugrani, kitartóbban úszni.Kiérdemelni nevelıi odafigyelését, esetlegesen dicséretét.

És bár érzése szerint sosem ı volt a legjobb, mégis többször megesett vele, hogy a mesterekegyike elismerı szavakkal nyilatkozott róla. A teste pedig engedelmes szolgaként követte

akarata parancsát, futott, ugrott, úszott, majd végtelen kitartással gyakorolta a lélekölıen



monoton mozdulatokat a különféle fegyverekkel. És ennek nyomán ismét magasabbra vetettea szemét, immár szata akart lenni, elit testır, sziklánál biztosabb támasza urának.

Álma pedig valóra vált, szata lett. De nem rendelték senki mellé, a vizsgán elért jóeredményei alapján tovább képezték, hogy felkészítsék a nagy megtiszteltetésre, mely szerint

akár a kimondhatatlan nevő Földre Szállt Sárkány szatájává válhat. Addigi nevelése sem voltgyengédnek nevezhetı, de onnan kezdve pillanatnyi pihenıt sem kapott. A harcot immárnemcsak imitálták társaival, és néha bizony túlszaladtak a pengék. Egy alkalommal oldalbaszúrták, egyszer kificamodott a válla, és egy ügyetlen esés miatt majdnem teljesen összetörtemagát, de végül csak a jobb lábára sántult le átmenetileg. Mivel mindannyiszor meggyógyult,mindannyiszor tovább tanulhatott, végül pedig kivívta mesterei megelégedését. Morat-Sinvárosába küldték, ahol részt vehetett az utolsó vizsgán. Túlélte, ezzel elérve a majdnemlehetetlent; az egyetlen Földre Szállt Sárkány szatája lett. Két napja tette le esküjét. Két napjamarták a lelkét furcsa kételyek.

Elméje azon zugában, ahol eddig mindig valami cél fénylett, most csak tompa, viszketı

üresség kongott. Mit tőzhet maga elé most, hogy mindent elért?

Mikor végre rájött, hogy mi a baja, a meditáció óráiban hallott bölcsességekhez fordultválaszért. Mi mást is akarhat a Földre Szállt Sárkány szatája, mint meghalni uráért? Dicsı küzdelemben, igaz harcban, elé állva egy kilıtt nyílvesszınek, vagy testével fogva fel egykardvágást, amit a legmagasztosabb uralkodónak szántak port zabáló, mocskos arcúorgyilkosok. Tudta, hogy valami ilyesmire kéne vágynia.

De maga elıtt sem tagadhatta, hogy más motoszkál a lelke mélyén, és mivel arra nevelték,hogy sose hazudjon, még magának se, hát utána nyúlt a felvillanó kis érzésnek, nyakonragadta, és a szemébe nézett. Nos, alapvetıen nem volt kifogása egy nagy dicsı harc ellen,

ahol uráért küzdhet. De nem akart meghalni. Kénytelen volt megvallani; ı bizony arra vágyik,hogy elé álljon annak a kilıtt vesszınek, és túlélje, elnyerve ezzel a leghatalmasabb földi úrkegyét...

Megrázta fejét, és elszégyellte magát. Ez nem való egy szatának! Dicsıségre vágyni!Hogyan is lenne rá méltó! Hisz a dicsıség örökkön ragyog a Morat-Sin Birodalom felett,minden szata élete és halála mindössze egy újabb kavics magasba törı ormain, melynek földimegtestesítı je a legfényesebb Földre Szállt Sárkány. İ valóban dicsıséges, magasztos arcárólpedig minden szatájára visszaverıdik ezen dicsıség fénye. Mindre, egyszerre, de egyikre semkülön. Egyik sem több, mint a másik, mind csak arctalan eszköz.

Ismét megrázta a fejét, és eldöntötte, hogy a másnapi meditáció alatt ezen fog gondolkodni.Vissza kell nyernie lelki békéjét, hisz különben hogyan szolgálhatná urát, hogy lehetne méltóviselni a vállára vett nehéz terhet, vélekedett, és belökte cellájának ajtaját.

Négyen laktak a kis kıpadlós helyiségben, négy frissen felavatott szata, akik különbözı kolostorokból érkeztek. A nagyhangú Torana Isamin, akit csak Vörösorrúnak neveztek, azalacsony, örökkön huncut tekintető Hatarasima, szintén árva gyerek, meg a jókedélyő Ji-Sin-Bo. Most mindhárom társa bent volt, és mivel mély elmélkedése miatt kopogás nélkül nyitottrájuk, teljesen világosan látszott, hogy éppen kockáztak.

A levegı megfagyott, mind a négyen mozdulatlanná dermedve várták, hogy valakimegszólaljon.



Végül Ji-Sin-Bo jutott legelébb szóhoz, szélesen elmosolyodott.

– Ho Tarasin Mitana, jó, hogy jössz! Tedd be az ajtót magad mögött, ülj közénk!

– Attól tartok, nem lenne helyes így cselekednem. Ti tiltott szerencsejátékot játszotok, amiérttíz korbácsütés lesz jutalmatok. Én igazán méltatlannak érzem magam, hogy ezt az elmét

megvilágosító büntetést veletek együtt szenvedjem el, Ji-Sin-Bo.– Ugyan, Ho Tarasin Mitana testvérem, félreértesz minket! Csak földi vagyonunkat

számláljuk, azért van kirakva elénk ez a pár érme, a kockák pedig értékes régiségek, amelyekárát most próbáljuk felbecsülni. Ülj közénk, ha van ezüst- vagy aranyjószágod, amitmegszámlálnál, és kérlek, csukd be végre az ajtót, mielıtt valaki benéz, és esetleg félreértibuzgalmunkat!

– Nem hiszem, hogy lenne megszámlálni való pénzem, és azt is nehezen képzelem, hogy tiilyesmivel foglalkoznátok!

– Csak nem hazugnak tartasz engem, ki testvéred vagyok harcban és halálban? Ha így lenne,bizony tenyerembe kéne fognom a nyakadat, és addig szorítani, míg az ártó démonok, melyekelfedik szemed tisztán látását végleg kiszöknek a szádon! – vélekedett Ji-Sin-Bo, miközbenfelállt a földrıl, és tettre készen közelebb lépett. Két társa árnyékként követte.

– Nem vádolnálak titeket hazugsággal, jó testvérek, ám most jut eszembe, elfelejtettemimádságra betérni a Hófedte Csúcsok Csarnokának szentélyébe, ami hiányosságomat gyorsanpótolnom kell! – hadarta Ho Tarasin Mitana, és már sarkon is perdült. Az ajtót nagylendülettel vágta be maga mögött, aztán futott, egyenesen a szentélyek csarnokai felé.

Az éjszakát buzgó meditációval töltötte az egyik teremben, ahol végül sikerültelrejtızködnie, és azon elmélkedett, hogy vajon mit tegyen? Az világos, ha kérdezik, nemhazudhat, de el kell-e árulnia önként és magától testvéreit? Nem jutott döntésre, ám másnapreggel megoldódott a dilemmája. Az egyik felügyelı felsorakoztatta az újonnan felesküdteket,és megkérdezte, hogy ugyan négy fiatal szata miért rohangált tegnap délután kerge birkamódra a kolostor folyosóin? Erre pedig nem tehetett mást, megmondta az igazat.

Három társát a megérdemelt korbácsütések mellett még két napra be is zárták az egyikpincegödörbe.

– Ho Tarasin Mitana elvesztette elıttünk a becsületét! – morogta bele az éjszakába amegbilincselt Ji-Sin-Bo. – Gondoskodnunk kell róla, hogy a legfényesebb Földre SzálltSárkány; és annak porban kúszó hivatalnokai elıtt is elveszítse!

– Így legyen – bólintott komoran a mellé láncolt Vörösorrú Torana Isamin.

– Legyen – sóhajtott a kis Hatarasima is.

Közben Ho Tarasin Mitana egyedül feküdt cellájában, és aggodalmasan tekintett a jövıbe,mindaddig, míg el nem nyomta az álom.

* * *



Hagyományok szerinti, fényes ceremónián ismertették össze Ji-Mir hercegnıt jövendıbelijével. Még a leghatalmasabb Földre Szállt Sárkány is részt vett az ünnepségen, azı baldachinos trónusa elıtt vonultak fel a jegyesek. Elıbb a hercegnıt kísérte be két idısebbnemes asszony, sípok és dobok muzsikájára.

Ji-Mir elıírásszerően földig hajolt nagybátyja elıtt, hajában csilingeltek az ezüstcsengettyők,lefátyolozott arcán nem tükrözıdtek érzelmek. Aztán illendıen félreállt, és lesütötte atekintetét. Merthogy ekkor lépett be a vılegény, akire ı nem nézhetett rá, egészen az esküvı napjáig. Ám persze leselkedett a szeme sarkából. És majdnem elájult.

Egy erin?!

Mert hisz barbár volt, ez jól látszott a belépı, középkorú férfin. Hiába viselt hagyományos,morin selyemruhát, hiába takarta vastag rizspor az arcát, festette hollófeketére derékig érı,egy fonatba font haját, a szeme elárulta. Égszínkék volt az, Ji-Mirt leginkább valami télhozódémon jeges tekintetére emlékeztette. És magas is volt az idegen, jó fejjel magasabb a jelen

lévı morin méltóságoknál, konok arcú, kegyetlen lelkő.A hercegnı legalábbis kegyetlennek és félelmetesnek látta. De ennek ellenére

rezzenéstelenül csinálta végig a ceremóniát, csak akkor sírta el magát, amikorvisszavonulhatott pavilonjába, és egyedül maradt cselédeivei

– Ó, láttad, Nárciszszirom, láttad kihez akarnak hozzáadni? – zokogta, míg a lány elkezdtelebontani bonyolult frizuráját. – Ó, mit bánnám ha púpos, öreg, fogatlan és rossz szagú férjetszánnának nekem, de legalább ember lenne, nem egy erin állat! Ó, Nárciszszirom, megcsalt a

jóslatod, nem tigris lesz az én jövendıbelim, hanem csak egy kutya! Nem is kutya, inkábbhiéna vagy földön mászó féreg, mocskos állatok tisztátalan ivadéka! Ó, én szerencsétlen!

– Ne sírj, hercegnı, hisz azt is mondta égi nagybátyád, hogy itt élhetsz a pavilonkertben,mert férjedet is befogadja, mintha családja tagja lennel Szinte semmi sem fog változniéletedben!

– Ó, csak épp szolgája leszek egy mocskos erinnek, aki bármikor megnézheti szépségesarcomat, meg ki tudja még miféle borzalmakat tehet velem!

– Ne sírj, hercegnı, kivörösödik a szemed, és elveszted szépséged...

– Kit érdekel a szépségem! – sikoltott Ji-Mir, és kitépte a fésőt a lány kezébıl, majd mégugyanazzal a lendülettel belevágta a vagyont értı üvegtükörbe.

– Csillapodj, úrnım! – könyörgött Nárciszszirom, de a hercegnı még se hallotta.– Meg akarok halni! – kiabálta, majd felborította a pipereasztalkát, talpra pattant, és kirohant

a teraszra.

Nárciszszirom egyedül nem is tudta visszarángatni, két öregasszonynak is segítenie kellett.Jó óra telt el, mire megnyugtatták annyira, hogy ne akarjon világgá szaladni.

Másnap az égi Földre Szállt Sárkány hivatalnoka kereste fel, és pecsétes papírról felolvastaaz uralkodó üzenetét, melyben megfeddi unokahúgát a hozzá méltatlan viselkedésért. Ji-Mirföldre borulva hallgatta végig a dorgálást, és engedelmesen bocsánatot kért. Hogy bőnbánatátmegerısítse, könyörögve kérte nagybátyját, hogy az engedélyezze neki az erin nyelv

megtanulását, remélve, ezzel örömöt szerezhet jövendıbelijének, akinek ı, mint engedelmesmorin asszony, mindenben kedvére szeretne tenni.



Az uralkodó ebbe kegyesen bele is egyezett, így Ji-Mir onnantól kezdve buzgón tanult. Ésigyekezett nem gondolni arra, hogy mi vár rá.

* * *

A Földre Szállt Sárkány elégedetten elmosolyodott.

– Mit sem ér igyekezeted, vak szolgánk, hogy élvezetessé tedd számunkra a játszmát!Láthatod, hiába vontad össze szablyásaidat, hogy megerısítsék a botosok hálóját, vörösvezérünk megsegítésére készen áll a két lovas! – intett, mire a szolga megtette a megfelelı lépést.

– Bölcsességed elvakítja elmém, megigézı tekintető fia a fellegeknek! – hajlongott Jí-Lí, és

komolyan belegondolt a következı lépésbe.

Egyik oldalon az állt, hogy bár a császár határozottan jó játékos volt, ám azért nemmegverhetetlen. Ezen felül a nagyúr tudta, ı még túl is élhetné a gyızelmet, az uralkodó ıtnem végeztetné ki ezért a borzalmas felségsértésért. Nem végeztetné ki, de rosszkedvő lenne,és Jí-Lí ezt mindenképpen el akarta kerülni.

Más oldalról viszont, ha a császár észreveszi, hogy ı hagyta magát, hogy szánt szándékkalveszített ellene, akkor még haragosabb lesz, mint egy esetleges vereség után. Ennek afényében alaposan meggondolta a következı lépést.

– Attól tartok, utolsó próbálkozásként talán fekete vezérem felé leszek kénytelen fordulni.Ha a bal szárnyra rendelem, tán mérsékli oly meggyızı fölényed, napfényarcú fia amennynek! – döntött végül.

– Ez talán tényleg elegendı lesz, hogy még egy ideig tartsd a határaidat, de fényesbölcsességünk erre is talál majd megoldást! – jelentette ki a császár, és Jí-Lí megnyugodott.Mint általában, most is meglelte hát a helyes lépést, aminek nyomán úgy döntött, neki tetszı irányba terelheti a beszélgetést.

– Mi lenne az, mi akadálya lehetne szárnyaló elmédnek, mely oly könnyedén söpri félre aföldi gondokat, mint ahogy a tenger égre törı hullámai mossák tisztára a parti sziklákat a nagy

viharok tombolásában! – koccintotta fejét a padlóhoz, és jól tudta, mi lesz erreıfelségeválasza.

– Bár senki és semmi nem lehet ellenfelünk e földi világon, mégis van, aki ostobapróbálkozásaival lassan magára vonja helytelenítı pillantásunkat! – komorult el ıfelsége, anagyúr várakozásának megfelelıen.

– Ki lehet ily ostoba?! – csodálkozott el azért látványosan, és még vagy kétszer a padlóbaverte a fejét. – Élet és halál ura, adj parancsot, hogy szatáimmal magam vonuljak a porbanfürdı hiéna bőzös odvába, és magam fojtsam meg a te megelégedésedre, fénylı tekintető sárkány!

– Ezt szívünk szerint elkerülnénk, mivel egyelıre helyesnek látjuk megkímélni a HídHázából való barbár állat életét, bár érthetetlen viselkedése immár árnyékot von fénylı



arcunkra. Ahelyett, hogy örömmel fogadná a kegyet, hogy egy unokahúgunkat feleségénekadjuk idegenben született személyének, és énekelve táncolna a boldogságtól, ostobakifogásokat keres, hogy elhalassza az esküvıt! Állítja, hogy családja véneinek engedélyenélkül nem házasodhat, és hogy Házának öregjei csak akkor adják áldásukat, ha láthatják

jelölt menyasszonyát! Végtelen a harag szívünkben, hogy feltételeket mer szabni nekünk!

– Égi Földre Szállt Sárkány! Szívem oktalan hevességgel vágyik rá, hogy megosszam veledtanácsomat, mely pedig semmi újjal nem szolgálhat neked, hisz bizonyosan magad isgondoltál már rá! – vezette elı a szokott udvariassággal Jí-Lí azon elképzelését, ami miattegyáltalán szóba hozta a kérdést.

– Megengedjük, hogy beszélj! – intett kegyesen az uralkodó.

– Ha kívánják, engedd el a csatornák városába a hercegnıt! A barbár férfit küldd elıre, hogymegszervezze unokahúgod érkezését, a nádszálkarcsú

Ji-Mir hercegnı pedig menjen utána két holdnappal, de ne egyedül! Adj mellé ötven szatát,

vezetésükkel pedig bízd meg Jokara nagyurat! İ bölcs és vén, bár hozzád képest csak ostobagyermek, ám titkos tudományok ismerı je is, ki ötven szatával visszahozza neked a hercegnıt,akármi is történik a csatornák városában!

– Ez valóban, már a mi elménkben is megfordult, jó tanácsadóm, és nem örvendeztette mega szívünket a lehetıség, hogy esetleg idegenben kell küzdeniük jó szatáinknak! Ott bárkibarbár állat ellesheti legyızhetetlenségük titkait, tudását pedig késıbb ellenünk fordíthatja,ami a villámló harag fekete felhı jét vonná fényes arcunkra!

– A barbárok vakok, nem tudják megkülönböztetni az eléjük vetett drágakövet a porbanforgatott kavicstól! Pár röpke holdnap alatt, míg unokahúgod náluk vendégeskedik nem

lesznek képesek ellesni az ısi, morin titkokat! – érvelt Jí-Lí, és bízott benne, hogy ezenvéleményét hamarosan magáévá fogja tenni az uralkodó is.

Hisz sok elmélkedésébe került kitervelni, hogy hogyan juttathatna be egy megfelelıenképzett embert a Híd Házának palotájába, anélkül, hogy az intrikához szokott barbárokgyanakodni kezdenének. Végül egy házasságot talált a legjobb ürügynek, és valóban,számítása bejött, a bolond erinek maguk hívták meg palotájukba emberét!

Jokara ügyes kém, és most a lehetı legjobb álcája van, mindent el fog intézni! Ha pedigkudarcot vall, hát legfeljebb meghal, esetlegesen a hercegnıvel együtt, de hát áldozatoknélkül nincs siker!

* * *

– Gyerünk, még egyszer! Egy, kettı, három, négy... Párváltás, tovább! Egy, kettı! – ordítottaa gyakorlást vezetı tiszt, és végigfutott a sor mellett, hogy a másik oldalról is megszemléljeıket.

A huszonnégy szata egyforma lépésekkel elvált egymástól, majd újra párba álltak, ésfolytatták a gyakorlatot. Az esı mindeközben fáradhatatlanul dobolt a hátukon, néha villámok

táncoltak át az apró gyakorlóudvar egén.



– Állj! Mi ez a feslés? – kiáltott a tiszt, és hirtelen megállt az egyik szata mellett. – Miértnem varrtad meg szakadt ruhádat az ebéd utáni pihenés órájában?

– Elvesztettem a tőmet! – felelte feszesen Ho Tarasin Mitana.

– Igen? Akkor a ma esti meditáció után felmosod a Könnyek Udvarát, és a Keletrıl Fújó

Szél Csarnokát, a közöttük lévı folyosóval együtt, hogy jól megjegyezd, a holmidravigyáznod kell! – kiáltott a tiszt, és már tovább is futott a sor mellett. – Gyerünk! Egy, kettı,három...

Így Ho Tarasin Mitana este még végigsúrolta a gyakorlóteret. Társai már régen aludtak,amikor visszatérhetett a cellájukba. Komor arccal nézett végig rajtuk, aztán csak legyintett, éselfújta a mécsest. Leguggolt a padlóra, felkapta a takaróját, majd hirtelen ötlettıl vezérelvevégigtapogatta a pokrócot. Elıérzete nem csalt, megtalálta benne a tőt.

Keze ökölbe szorult, aztán mégis inkább elmormolt egy meditációs verset, és kiosont afolyosóra. A csekélyke holdfényben megvarrta a ruháját, majd visszament a cellába. Kicsit

habozott, mit csináljon a tővel, végül vállat vont és odatette a többi holmija mellé, a polcára.Aztán beburkolódzott a takarójába, és elaludt.

Arra ébredt, hogy csillagok rebbennek el a szeme elıtt, és iszonyú fájdalom nyilallt abordáiba. Mintha oldalba rúgták volna. Mielıtt felfoghatta volna, hogy hol van, mit csinál,már talpon volt, és ütött is, olyan derékmagasan, de mielıtt befejezhette volna a mozdulatot,valaki hátra rántotta.

– Hé, testvér, bántanál? – nevetett rá Ji-Sin-Bo, és gyomron vágta. – Csak fel akartunkébreszteni, nehogy elkéss a reggeli gyakorlásról, és ezzel újabb büntetést vonj a fejedre!

Ho Tarasin Mitana csak ekkor tért magához annyira, hogy felfogja, hárman veszik körül,amibıl kettı éppen azzal van elfoglalva, hogy hátra csavarja a karjait.

– Nem, dehogy, testvérem, sosem ütnélek meg titeket! – nyögte hát, amikor végre levegıtkapott. – Nyilván a fáradtság okán mozdult meg a kezem, nem támadás volt az, csak reggelinyújtózkodás!

– Hát, fáradt az lehetsz, gondolom hosszan tartott felsikálni a fél kolostort! – vigyorodott elJi-Sin-Bo, de mielıtt újra üthetett volna, kint felhangzott a második gongszó.

A négy szata egy emberként kapott a holmija után, és mire harmadszor is lecsapott akalapács az embernyi bronztányérra, már mind ott voltak a folyosón, a szaták hagyományos,

urukat váró alapállásában.Aznap délelıtt a Holdfénykertben álltak ırségben, délután pedig bottal gyakoroltak. Az

idı járás forró napfénnyel ajándékozta meg ıket, így amikor végre felhangzott a szünetet jelzı síp, már mindenkirıl szakadt a víz.

Ho Tarasin Mitana megtörölte a homlokát, és rosszkedvően végigmérte társait. A szatákszertartásos mozdulatokkal letették a gyakorlóbotokat, és jókedvően beszélgetı csoportokbansétáltak át az udvar árnyékos oldalára, hogy a hős köveken felfrissüljenek. Ha odamenne,bizonyosan nem kerülhetné el Ji-Sin-Bo otromba tréfáit, sóhajtott magában Ho TarasinMitana, aztán ledörzsölte a tenyerérıl az izzadtságot, és folytatta a gyakorlást. Hiszen egy

rövid szünet igazán semmi, nyugodtan ki lehet hagyni, vigasztalta magát, és jól tudta, hogy ezhazugság.



– Miért nem pihensz, szata? – csattant fel hitelen egy erıteljes hang a háta mögött.

– Gyengén bánok a bottal, ezért érzem úgy, hogy nem érdemlem meg a pihenıt! – válaszoltagondolkodás nélkül, és már fordult is, hogy szemébe nézzen az idegennek. Aztán szinténgondolkodás nélkül vágta magát vigyázzba, mivel mögötte Kotarana nagyúr, az uralkodó

szatáinak Negyedik Fıtisztje állt.– Sosem láttalak még pihenni a szünetekben, szata, pedig majdnem esküd óta, jó két

holdnapja figyellek. Szorgalmad felkeltette az érdeklıdésemet.

Ho Tarasin Mitana megszédült. Hogy ı felkeltette Kotarana nagyúr figyelmét?

– Szorgalmam nem dicsıség, csak ügyetlenségem pótlom ki vele, szigorú arcú nagyúr!

– Ezt mindjárt meglátjuk! – mosolyodott el a Negyedik Fıtiszt, a lábával a kezébepöccintette az egyik gyakorlóbotot, ami elıttük hevert a földön, és hátrált fél lépést.

Ho Tarasin Mitana nem is értette meg azonnal, hogy a nagyúr hajlandó gyakorolni vele!

Aztán persze küzdı állásba helyezkedett, de alig vetette meg a lábát, Kotarana nagyúr mártámadásba is lendült.

Pár perc múlva, amikor megszólalt a pihenı végét jelzı síp, már minden izma remegett,vagy tucatnyi botütés sajgott a testén, és szakadt róla a víz. De még talpon volt.

– Nem is rossz... – morogta a nagyúr, és egyszerően leejtette a botot maga elé, majd visszasem nézve távozott.

Ho Tarasin Mitana csodálkozva nézett utána.

– Rajta, ne bámulj, kezdünk! – kiabálta a gyakorlást vezetı tiszt az arcába, mire visszatért a

valóságba, és folytatta a munkát. A következı

fél órában majdnem meghalt, de még így isészrevette, hogy többen irigykedı pillantásokkal méregetik. Nyissátok csak tágra aszemeteket, porban fürdı férgek, ha már a szívetekben nem jut számomra egy csipetnyi helysem, gondolta, és sokmindenért elégtételt érzett magában.

De a háború nem ért véget, vacsoránál az ölébe borították a tányérját.

– Ó, bocsáss meg, testvér, ügyetlenségem nem ismer határokat! – mentegetıdzött nagyhangon Vörösorrú.

Meg sem fordult, tudta, hogy a háta mögött Ji-Sin-Bo és Hatarasima jól mulatnak.

– Semmi baj, testvér, amúgy sem voltam olyan nagyon éhes! – válaszolt csendesen,miközben megkísérelte visszakaparni a táljába a ruhájára szóródott rizses húst. Aztán mégisvetett egy pillantást maga mögé, és valóban, Ji-Sin-Bo szinte leplezetlenül vigyorgott. DeHatarasima nem figyelt rá, mélyen a tálkájára hajolva evett, és látszólag tudomást sem vett akülvilágról.

A vacsora utáni pihenés alatt aztán átöltözött, és kimosta zsírfoltos ruháját is. Nem akartaznap este is padlót súrolni. Éppen idıben ért a gyakorlótérre, a tiszt már sorakozót kiáltott alepihenés elıtti utolsó, egy órás gyakorláshoz.

– Tessék, a botod! – nyomta a kezébe a fegyvert a kis Mira Sin Tanra, ı pedig önkéntelenülelfogadta. Aztán majdnem elejtette a fegyvert, mert az valami ragacsos kulimásszal voltbekenve.



Szóval a kis Mira Sin Tanra is benne van már, szitkozódott magában, és hirtelen feltámadóharagjában legszívesebben megölte volna a szemtelenül vigyorgó kis szatát. De gyorsanlecsillapította a lelkét – hogyan is kívánhat ilyet egy testvérének! –, és mindössze azt szögeztele, hogy ezentúl jobban kell vigyáznia vele is. Ráadásul már nem volt alkalma kicserélni abotot, így az a gyakorlás végére szinte teljesen beragacsozta a ruháját. A másik meg éppen

szárad! Nem baj, ezek szerint holnap nedves lesz mindkét ruhája

Remélhetıleg esni fog, gondolta még, az élet pedig ment tovább.

* * *

– Nevem pedig nincs, mint ahogy nincs neve a viharban rohanó szélnek sem... – olvastatagoltan a hercegnı.

– Nem sém, hanem sem. Röviden – javította ki Nárciszszirom, és kitöltötte a teát.– Ez nem igazság! Te lassan már jobban tudsz erinül, mint én! Pedig a nyelvmester engem

látogat! – csapta be a könyvet a hercegnı, és durcásan hátra dobta a puha selyempárnákra.

– Én pedig mögötted térdelek, és legyezıddel hősítem lefátyolozott arcod. De közben nemcsukom be a fülem! Ám te még így is százszor jobb lehetnél az ostoba cselédlánynál, aki énvagyok, ha igazán meg akarnád tanulni jövendıbelid nyelvét!

– Nyelv! – szörnyülködött a hercegnı. – Makogás és röfögés! Ostoba ötlet volt a részedrıl,hogy megkérjem égi nagybátyámat, hogy taníttasson! A tudás nem való a fiatal lányoknak,megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcukat!

– Jó kérés volt ez, hercegnı, ezzel megmutattad, hogy nincs ellenedre a házasság, hogyszorgalmasan készülsz a nászra! – suttogta Nárciszszirom, aki vagy hat évvel idısebb, és sok-sok fokkal türelmesebb volt úrnı jénél. – A leghatalmasabb Földre Szállt Sárkány tán éppenezért tekintett el a megbüntetésedtıl!

– Éppen elég büntetés a nyelvtanulás! És nincs semmi értelme, hisz emlékezhetsz rá, éginagybátyám azt mondta – neki pedig minden szava ígéret –, hogy itt élhetek apavilonkertjében! Soha nem lesz rá szükségem, hogy erinül makogjak!

– Ne feledd, az esküvı elıtt el kell utaznod majdani apósod házába! Ott mindenki

elismerését elnyerheted, ha a nyelvükön szólsz hozzájuk!Ji-Mir hercegnı elgondolkodva kulcsolta össze maga elıtt karcsú ujjú kezecskéit.

– Látod, ez az utazás az egyetlen, ami tetszik ebben a házasságban! – suttogta, majd hirtelenmegélénkült, elkapta szolgálólánya karját. – Sosem voltam még a pavilonkerten kívül,érdekel, milyen a világ odakint! Te kint születtél, mesélj róla, milyen volt?

Nárciszszirom lebiggyesztette az ajkát, úrnı je nem elıször faggatta gyermekkoráról.

– Alig három éves voltam, amikor eladott a családom, nem emlékszem sok mindenre. Deminden évben, mikor a jog szerint nekem járó egy szabadnapon meglátogatom vénülı szüleimet, úgy találom, a kinti világ poros és sáros. A pavilonkert szebb! Ám ne feledd,úrnım, te nem Morat-Sin szolganegyedébe tartasz, hanem a csatornák örökkön fénylı



városába! Azt mondják, ott égig érnek a kıtornyok, és mindig virágillatú szél jár a víz felett!Alig várom, hogy láthassam! – sóhajtott vágyakozva, majd belemeredt a semmibe.

– Vigyázz, kiömlik a tea! – kapott a lány kezébıl kicsúszni készülı csésze után a hercegnı,aztán együtt nevettek, ahogy a forró ital végigfutott az

ezüsttálcán.– Látod, már itt is vannak a csatornák, ez a felborult csésze jövendıbeli férjed palotája, a

cukor meg egy meditációs kert, szép, kristályos kövekkel kirakott kert, látod, hogy futja körbea víz!

– Ó, csatornák városa, tárd ki karod, hamarosan megyünk! – kacagtak. A szoba sarkábanücsörgı öregasszony helytelenítın megcsóválta fejét,

de végül szó nélkül folytatta a hímzést.

* * *

Nem is tudta mire ébredt fel. Talán a takaró súrlódására. Mozdulatlanul lapult, aztán márhallotta, hogy tıle nem messze valaki feláll, és lopakodva az ajtó felé indul. Hatarasima leszaz, és amikor idáig eljutott, az árny kinyitotta az ajtót, a beáramló fény pedig egyértelmőenkörberajzolta a sziluettjét. Vékony, nyiszlett kis árnyék volt az.

Hatarasima.

De vajon mit keres odakint, vonta össze a szemöldökét Ho Tarasin Mitana. Talán helyes

lenne utána menni... Persze, még csak az kéne! Eleget szenvedett már azért, mert árulkodóspiclinek tartották! Hát inkább megfordult, és szorosabbra csavarta magán a takarót. De nemtudott elaludni, éberen van. és önkéntelenül is számolta az eltelt idıt. Hatarasima nagyonhamar visszajött

Kinyitotta az ajtót, majd megállt, kicsit fülelt. Észrevehetett valamit, mivel óvatosan fél lábárahelyezte a súlyt, és maga elé emelte a kezeit is. Harcra készen nézett ismét körbe, Ho TarasinMitana pedig nem akarta tovább feszíteni a húrt, megszólalt.

– Csak én figyellek, testvérem! – suttogta.

– Csak a dolgom végeztem el odakint, testvérem!

– Magam sem gondoltam másra – morogta Ho Tarasin Mitana, és némán várta végig, mígHatarasima lefeküdt mellé a padlóra. Aztán, mivel a másik semmi fenyegetıt nem tett,lehunyta a szemeit, és megpróbált elaludni.

– Testvérem!

– Igen? – kérdezte, és ismét kinyitotta a szemét.

– Ugye nem fogsz elárulni?

– Ezer hajló nádra, minek néztek ti engem! Nem fogok senkihez sem odaszaladni, hogy mit

tett már megint Hatarasima, száznegyvenkét szívdobbanásig végezte a dolgát az udvaron azéjszaka közepén, dehogy! Ám ha megkérdeznek, akkor nem hazudhatok!



– Köszönöm, testvérem! Aztán megint hosszú csend.

– Mondd, miért nem békélsz meg Ji-Sin-Bóval? – törte meg ismét a hallgatást a vékonyHatarasima.

Ho Tarasin Mitana tágra nyitotta a szemét megdöbbenésében.

– Nekem kéne megbékélni vele? Hisz ı az, aki egyetlen alkalmat sem hagy ki, amikor belémrúghat; én semmit sem teszek ellene!

– Ne légy ostoba, Ho-Sin, napról napra vérig sérted a büszkeségét! İ arra vágyik, hogy tekimutasd félelmed és fájdalmad, te pedig ezt napról napra megtagadod tıle!

– Nem mutathatom ki, hogy félek tıle, hiszen ez nem így van!

– Akkor tégy úgy, mintha elismernéd ıt nálad elırébb valónak!

– De hát nem az!

– Miért nem akarod neki megadni, amire vágyik? Légy bölcs, mint a hajló nád, ereszd elfejed felett haragját, és akkor nem fog többet bántani!

– Nem hajló nád vagyok, hanem szata, sziklánál biztosabb támasza uramnak!

– Jaj, Ho-Sin, konokságod sok bajt fog még a fejünkre hozni! Ha nem hódolsz meg elıtte,még erısebben fog követelıdzni, és ez elıbb vagy utóbb fel fog tőnni a tiszteknek! Ennélkevesebbért is végeztek már ki szatákat!

– Ó, miért én hátráljak meg? Vonuljon vissza ı!

– Tényleg kıszikla vagy, Ho-Sin, de makacsságodnak párja ég Ji-Sin-Bo szívében is. İ nemszokta meg, hogy meghátrálni kényszerül, sok befolyásos nagybácsikája mindig elegyengetteelıtte az utat. Rebesgetik, a hajón már ı lesz az egyik Helyettes Tiszt! Akkor nem állhatszmeg többet elıtte! – magyarázta Hatarasima.

Ho Tarasin Mitana visszafojtotta egy kicsit a lélegzetét. Szóval Ji-Sin-Bo hamarosan aparancsnoka lesz. Talán tényleg meg kellene engesztelnie valamivel. De hát miért alázkodjonmeg elıtte, hisz ı semmi rosszat nem tett, csak követte a kötelességét! Vagy nem így van,értelmetlen ellenállása nem lenne több, mint ostoba gıg és makacsság, amit a kötelességálcájával fed el, még maga elıtt is?

Hosszan hallgatott, míg végül elcsitult lelkében a vihar.

– Nem, Hatarasima, nem hátrálok meg – suttogta.– Akkor legalább térj ki elıle! Hajtsd meg a hátad a tisztek elıtt, és kérd ıket, hogy

vegyenek ki abból az ötvenbıl, akik a nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnıt kísérik a csatornákvárosába! Mondd azt, hogy a gyomrod nem bírja a tengert! Mi hosszan távol leszünk, mire Ji-Sin-Bo visszatér, lehet, hogy már el is felejti az arcod!

– Nem mondhatom, hogy nem bírja a gyomrom a tengert, mert ez nem igaz. Pontosabbannem tudom, hogy igaz-e, mert még nem jártam a tengeren.

Hatarasima lemondóan sóhajtott.

– Bolond vagy, Ho-Sin, és szata, igazi szata, olyan, akikrı

l a régi tekercseken lehet olvasni!Kívánom, hogy a menny urai mosolyogjanak le rád, és mihamarabb adjanak alkalmat



tehetséged és hőséged bizonyítására, mely próbán te nem bukhatsz el! És azért is imádkoznifogok, hogyha mégis maga alá temetne Ji-Sin-Bo kicsinyes bosszúja, hát ne ránts minket is ahalálba! – magyarázta, és ı ezzel el is aludt.

Nem úgy Ho Tarasin Mitana, akinek szemét még hosszan kerülte az álom. Nem értette, miért

tulajdonít neki az amúgy éles szemő, vékony kis szata oly nemes tulajdonságokat, amiket ı sosem birtokolt.

* * *

A csendes, meleg áramlatokkal teli Gyöngyök Tengere finoman tartotta tenyerén a hajót,úgy tőnt, mintha éppen csak könnyő hintában ültek volna.

– Csalfa vagy, hazug és alakoskodó! – suttogta Nathen Siwa Horatio a karjaiban tartott, égı

vörös hajú, kacér mosolyú nınek.– Ne dicsérj, kedvesem, mert még elpirulok! – válaszolta Sigrana, hivatásos orgyilkos,

méregkeverı és kurtizán, miközben kényelmesen elfészkelıdött a selyemhuzatú ágynemőben,gondosan ügyelve arra, hogy szorosan hozzá simuljon a férfi testéhez.

– Pirulni? Tán majd ha máglyára küldenek, de hamarabb soha, te szívtelen asszony!

– Ne bókolj, álomlovag, hisz vılegény vagy! Még pár holdnap, és karjaidba zárhatod amorin császár becses unokahúgát!

– Eh, ezt most hagyjuk! – komorodott el Horatio, de a nı ettıl csak kedvet kapott a témához.

– Gondolj bele, igazi kis szőz leányocska lesz, rád se mer nézni, meg se mer szólítani, éstérden csúszik elıtted, ha csak egyetlen haragvó pillantást vetsz rá!

Horatio elgondokodva emelte meg kristálypoharát, a fény felé tartotta, és félredöntött fejjelmeredt a vérvörös bor rubinszín ragyogásába.

– Nos, ahogy ezt így ecseteled, nem is tőnik oly borzalmasnak! – biggyesztette le ajkátvégül.

– Egészen addig, míg kettétört nádszálat nem küld neked a császár! – húzta csúf fintorbacsinos arcocskáját Sigrana.

– Ha így cselekszik, csalatkozni fog! Én nem vagyok a rizszabálástól meghülyült morin,rajtam nem spórolja meg az orgyilkost! Én nem vetek véget önkezemmel az életemnek! –hajtotta fel italát a férfi.

– Nem kétlem, Nathen Siwa nagyúr! – súgta gúnyosan a szép kurtizán. – De óvatosnak kelllenned, ez a játszma kétesélyes! Jelenleg a szakadék szélén táncolsz, elég egy apró malır, éste máris rabszolgaként követed a kis morin szajhát nagybátyja palotájába.

– Nem vagyok ostoba átköltözni a Gyöngyök Tengerének másik oldalára, és a kis hercegnıtsem engedem vissza nagybátyja trónusa mellé. Örökre foglyul ejti majd ıt Eriniss ezercsatornájának oly ragacsos pókhálója!

– Mint ahogy engem is örökre magadhoz láncoltál.



– Örökre? Úgy érted, amíg hatalmam és pénzem van?

– Mi másra gondolnék? Idıd pont akkor fog lejárni, amikor elveszted pozíciód és vagyonod,utána már nem fogsz létezni! Sem számomra, sem családod számára – kacagott Sigrana, majdátnyúlt a férfi mellkasa felett, és megrázta az ezüstcsengettyőt, hogy még egy pohár bort

rendeljen az odakint várakozó Benedictótól.

* * *

Négy szata egy kör. Egy cellában laknak, egymás mellett ülnek az étkezések alkalmával,együtt gyakorolnak, és néha megesik, hogy meghalnak egymásért. A régi morin tekercseknem is körnek nevezik az ilyesmit, hanem egy ısi, ma már nem is igen ismert kifejezésthasználnak, ami valami olyasmit jelent, hogy „testvérek szövetsége”, esetleg „egy családbólvalók”. A körön belül nincsen vezetı, kor szerinti hierarchiában állnak a tagok, mint ahogy amorin családokban a fiatalabb testvér engedelmeskedik bátyjának Három kör, azaz tizenkétszata alkot egy csapatot. Közülük az egyik a parancsnok, címe szerint Helyettes Tiszt. Kétcsapat élén már önálló, körhöz nem tartozó tiszt áll. Ezt a huszonöt f ıs egységet nevezikszakasznak, ami gyakorlatilag a legnagyobb egység az uralkodó testırségében. Több emberegyszerre való mozgatására nagyon ritkán van szükség, ekkor inkább több szakaszt rendelneka feladathoz, melyek tisztjei között szigorú sorrendet jelölnek ki.

Ji-Mir hercegnı védelmére ötven szatát rendeltek, azt a két szakaszt, akik Elsı TisztjénekNomatasin urat, Második Tisztjének pedig Gir Narasant nevezték ki. Mindkettenengedelmességgel tartoztak Jokara nagyúrnak, aki nem volt szata, ám öregsége és titkos

tudományokban való jártassága mégis alkalmassá tette ily jelentıs haderı irányítására.A szaták kora hajnalban szálltak fel a két evezısoros, Tenger Liliomvirága nevő gályára,

amikor még fehér köd takarta a megbarnult hajódeszkákat, fedte puha takaróként a GyöngyökTengerének játékos hullámait. A harcosok elıször magukkal hozott fegyvereiket helyezték elszálláshelyükön, majd jutott pár pillanatuk, hogy személyes holmijaikat is elpakolják.

Ho Tarasin Mitana gyorsan végzett, neki szinte semmije sem volt. Aztán csak várt,próbálgatta egyensúlyát a finoman ringó deszkákon, és lopva társait szemlélte. Egyik oldaláraVörösorrú került, a másik szomszédja Hatarasima lett. Ennek örült, a vékony szata azonbizonyos éjszakai beszélgetésük óta következesen kimaradt minden mulatságból, melyet Ji-

Sin-Bo kitalált az ı rovására. No igen, Ji-Sin-Bo.– Ne vesztegesd drága idıdet semmittevéssel, testvér! Ne feledd, mi mind közösen viseljük

terheinket, segíts a többieknek, ha már készen vagy! – parancsolt az rá hirtelen.

Ji-Sin-Bo, akit fiatal csapatuk Helyettes Tisztjének neveztek ki. A pletykák szerintbefolyásos nagybátyja intézte így. De ez mindegy volt, a feljebbvalóknak engedelmeskednikell, hát Ho Tarasin Mitana pár mozdulattal elrendezte Hatarasima kimaradt holmiját, majdzokszó nélkül segített Vörösorrúnak is, aki szánt szándékkal kiborította zsákját, majd végtelenlassúsággal kezdte összeszedegetni a szétgurult holmit, csak hogy társa többet dolgozzon.

Aztán kürt szólította ıket a felsı fedélzetre, ahol két oszlopba állva sorakoztak fel. Jokaranagyúr szemlét tartott, botjára támaszkodva bicegett végig a sorok között, és ráncok mögött



megbúvó, feketén csillogó szemével minden egyes szatát alaposan megnézett magának. Aközben feltámadó szellı meg-meglengette két copfba font, fehér szakállát, felhasította ésmagával ragadta a tenger felett lebegı ködöt.

Ho Tarasin Mitana végtelen csodálkozással meredt bele az elıtőnı végtelenbe. Teste ugyan

mozdulatlan állt, kis terpeszben, maga elıtt összef őzött kézzel, arca egyetlen érzelmet semmutatott, ám lelkét elöntötte a végtelen jelentéktelenség érzése. A kolostor szők tereihezszokott szeme nem és nem birkózott meg a láthatárig húzódó tenger látványával, és kissészédült meg émelygett is, amit szintén ennek a megrázó élménynek tulajdonított.

Kürtszó hozta vissza elkószált gondolatai közül, odakint, a parton, megérkezett Ji-Mirhercegnı gyaloghintója. Ötven szata egyszerre borult a földre. Kötelesek voltak meghalni ahercegnıért, ha úgy hozta a sors, de az arcát nem láthatták.

A gyaloghintó megállt, a szolgák óvatosan lehelyezték a földre, valaki kilépı párnát tett ahintó lépcsı je elé, egy másik félrehúzta a függönyöket, a harmadik finom illatú, ezüst füstölıt

emelt a kilépı hercegnı elé, hogy annak ne kelljen belélegeznie a tenger sós páráját. Alefátyolozott Ji-Mir méltóságteljesen szállt ki, majd megvárta míg Nárciszszirom kisernyıcskét tart föléje, és elindult a gályára. Szolgák hada követte

A fedélzeten megállt, egyenesen a földre borult Jokara nagyúr elıtt.

– Látlak, bölcs szolgája az én égnél fényesebb nagybátyámnak, kelj fel! – köszönt, de csakhalkan, mivel méltatlannak tartotta a feltehetıleg közelben lebzselı matrózokat széphangjának hallására.

– Naphoz fogható szépségő hercegnı, ki kecsesebb a szélben táncoló nádszálnál, alávalószívem ujjong, hogy ég szülte nagybátyád, kinek nevének kiejtésére méltatlan mocskos szám,

porban fürdı személyemet rendelte melléd, hogy minden óhajod lessem, miként a jószemő sólyom kutatja örökkön zsákmányát a tengerként hullámzó rétek zöld füvében!

– Hőséged mosolyra nyitja ajkam, öreg szolga! Kísérje siker fáradozásodat a hosszú úton,hogy a magasztos Földre Szállt Sárkány elégedett pillantást vethessen rád, ha majd ismétmegtérünk fényes pavilonkertjébe!

Majd e rövid, ceremóniamentes köszönés után a hercegnı szolgáival együtt elvonult akabinjába.

A Tenger Liliomvirága nagy gálya volt, két evezısoros, masszív hajó. A fenék felettifedélzeten kaptak helyet a készletek, itt volt a szaták szállása is, négy hálóterem a négycsapatnak, és külön kis fülkék a két tisztnek. Felettük volt az evezısök elsı és másodikszintje, de még e felett is volt egy deszkákból ácsolt, többé-kevésbé összefüggı pallórendszer,amin az utazás alatt gyakorolhatnak a szaták, illetve amin folyamatos ırség fog állni, ahercegnı védelmére. A tat vaskos tornya pedig még ennél a félfedélzetnél is két szinttelmagasabbra nyúlt, legfelsı emeletét kapta meg a hercegnı. Ráadásképpen ezen kabin felett akíváncsi tekintetektıl gondosan elzárt kis meditációs kertet alakítottak ki festett paravánokkalés cserepes növényekkel, hogy az elıkelı utas származásához méltó környezetben élvezhessea friss levegıt, magasan az alant izzadó szolgák felett. A hajó tervezıi messzemenılegfigyelembe vették egy magasan született nemes igényeit.

Ji-Mir mégis elégedetlenül nézett körbe, mikor egyedül maradt a szobájában, mindösszeNárciszszirommal, és Inatasira öregasszonnyal, akit erkölcsét óvni rendeltek mellé.



– Ó, micsoda odú! Nézd, Nárciszszirom, alig tenyérnyiek az ablakok, nincs terasz, és a falakfestése is mily kopott! Ezek a selyempárnák meg laposak, nincsenek virágok a falak mentén,sehol egy fonott koszorú, még szegény énekes madárkáimnak is csak egy ilyen csöpp kalit

jutott! – sóhajtott, és odalépett a sarokba állított, jó embernyi magas, fonott kalitkához,amiben néhány tarka madár kuporgott, egyelıre még meglehetısen kábán a friss, tengeri

levegıtıl.

– Ne bánkódj, úrnım, terasz ugyan nincs, de az a kis lépcsı a felettünk lévı kertecskébevezet, ahol vannak virágok, és madárkáid is megélénkülnek, ha majd felkel a nap!

Ji-Mir kicsit gondolkodott a válaszon, ám mielıtt megszólalhatott volna, gongütés hangzottfel, majd közvetlen utána dob csattant, újra és újra. A kabin megremegett, a tengerfelmorajlott alattuk.

– Mi ez? – emelte két kezét arca elé rémülten a hercegnı.

– A dob jelzi a szolgáknak, hogy evezzenek. Elindultunk!

– És ez a szörnyő dobpufogás immár egész út alatt zavarni fog?

– Attól tartok, igen, hercegnı! – hajtotta le a fejét Nárciszszirom.

– Éjszaka is?

– Igen...

Ji-Mir hosszan hallgatott, a csendet csak a dob, és az evezık folyamatos csattogása tönemeg. A hercegnı végül leroskadt az alacsony ágy hímzett takarójára, arca elé emelteruhájának hosszú, bı ujját.

– Ó, mennyi viszontagság! És ráadásképpen ez a folytonos himbálódzás! Hát miért nem tuda tenger egyenes lenni, mint a jól rakott utak, amin a gyaloghintó jár?

Érdekes módon a hajó egy teljesen más helyiségében, mely a hercegnı szemével nézvenyilván még az „odú” megjelölést sem érdemelte volna ki, egy szata teljesen hasonlatosmegállapításra jutott. Ho Tarasin Mitana hálójuk fala mellett ült, felhúzott lábakkal, szorosana fának vetett háttal, gyomrára szorított kézzel, és reggelijével küzdött. Már hogy bent tartsa.

– Ho-Sin, testvérem, siess, hamarosan reggeli gyakorlatainkhoz kell odafent sorakoznunk! –bújt be a közös háló alacsony ajtaján Hatarasima. – Ha késel, Ji-Sin-Bo nem fog habozni,hogy méltó büntetéssel figyelmeztessen kötelességed megtartására!

– Hatarasima testvérem, nem hiszem, hogy bármi büntetést nekem még félnem kéne ebbenaz életemben! A belsım felfordult, a gyomrom felfele törekszik, azt hiszem, a halálomonvagyok!

Hatarasima erre nem válaszolt, csak megállt elıtte, és elıre görnyedve alaposan megszemléltea magányos mécses pisla fényében.

– Nem vagy a halálodon, Ho-Sin, bár az arcod fehér, mint a friss holttesteknek, és rossz aleheleted, mintha már napok óta nem mostad volna a szádat. Ezt nevezik tengeri betegségnek,amit fiatalságom évei alatt, a viharos keleti tengerek partján többször megtapasztalhattam akolostorunkba vetıdött zarándokokon.

– Tengeri betegség? Miért szállta meg ilyen rossznyavalya a testem?



– Én sem értem, hogyan történhetett, mivel ez itt alattunk nem tenger, de inkábbnagyobbacska tócsa. Keleten, a Felkelı Nap Kolostorában nap mint nap láttam az igazitengert, annak jegesen hideg hullámai nem ritkán egy lovast is könnyen elfedtek volna. Ahhozképest a Gyöngyök Tengerének mozgása annyi csak, mint kiscica dorombolása a királyi tigrisüvöltése mellett!

– Nyilván te nyitottál ajtót a lelkemen, ahol ez a rossz démon beóvakodott, hisz te említettedegy alkalommal, hogy tengeri betegséggel kéne kivonnom magam Ji-Sin-Bo parancsnokságaalól! Napokon át gondolkodtam akkor azon, hogy így cselekedjek-e, és lám, ez már elég isvolt, hogy megszálljon a betegség! Úgy érzem, mintha nagy fakanállal kevergetné valaki abelsımet!

– Valóban én említettem neked ezt a bajt, de ez inkább nagyanyámtól örökölt jövılátóképességem gyümölcse, nem pedig ostoba varjak vészhozó ríkoltozása volt! – húzta ki magátsértıdötten a vékony szata.

– Ó, és mit mond most becses jövılátó képességed, mikor fog elhagyni a rontás? – vágottvissza félig gúnyosan, félig komolyan Ho Tarasin Mitana

– Várj pár napot, ami alatt nem eszel, nem nagyon iszol, és egy pillanatig sem gondolsz atengerre! Az is helyes, ha a felsı fedélzetek egy korlátja felett kihajolva gyakran könnyítesz abelsıdön, és gyomrod tartalmával együtt majd a démon is távozik belıled!

– Ne gondoljak a tengerre? Ha így helyes, akkor talán jobb lenne, ha a kezedet nyújtanád, ésfelkísérnél a legfelsıbb fedélzetre, a gyakorlás majd elvonja elmém figyelmét a fájdalomról!

– Úgy vélem, tisztánlátásod elhomályosította a betegség, jó Ho-Sin, mert más okát nem igenlelem ostoba szavaidnak! Szólj a fényes tekintető Második Tisztnek, hogy megbetegedtél, ami

arcodon egyébként is tisztán látszik, és ı majd felment pár napra a munka alól! – feddte megHatarasima, de ekkor belépeti Ji-Sin-Bo is.

– Ó, hát itt lopod a napot, Ho Tarasin Mitana, míg odakint a fényes arcú Gir NarasanMásodik Tiszt haragvón vonja össze szemöldökét, mert csapatunk nem teljes!

– Bocsáss meg neki, testvérem, láthatod, beteg! – egyenesedett fel Hatarasima.

Ji-Sin-Bo szeme önkéntelenül is összeszőkült haragjában.

– Még véded? Hisz látom én is, fehér az arca, és fintorog, mintha feje fájna! Nyilván tegnapeste titkon rizsbort vett egy megvesztegethetı szolgától, és felöntött a garatra, remélve, a

kolostoron kívül büntetlen marad másnapossága! De ez kevés ahhoz, hogy elhanyagolhassakötelességét! Ho Tarasin Mitana, két perced van, hogy csatlakozz a csapathoz! És hogyrészegséged mámorát végképp magad mögött hagyd, gyakorlás után te fogod feltakarítani afelsı fedélzetet! Te pedig, Hatarasima, ki oktalanul pártját fogtad, és ezzel magad is osztoztálbőnében, segítesz neki!

Ezzel a Helyettes Tiszt sarkon fordult, és kilépett a hálóból.

– Bocsáss meg, Hatarasima, nem akartam rád hozni a vészt, ami eleddig csak az énnyomomban loholt!

– Mindegy, Ho-Sin, kellemesebb kettesben sikálni a fedélzetet, mint egyedül, és gyorsabban

is végzünk!



– Köszönöm, megértı szavaid méznél édesebbek lelkemnek! És most lennél oly kedveskezedet nyújtani, és felsegíteni a padlóról? Ha tovább késlekedem, talán még az evezısökfedélzetét is velem mosatja fel bölcs és megfontolt Helyettes Tisztünk, amihez jelenállapotomban nem érzek nagy kedvet!

* * *

Benedicto néma léptekkel suhant végig a folyosón, mintha a lába nem is érintené a puhaszınyeget.

– Bár a felderítıim lennének ily nesztelenek, mint te! Hol tanulják ezt az inasok? – nevetettrá a sarkon beforduló Nathen Siwa Garim.

– Talán az alázat teszi, fiatalúr! – hajolt mélyre az öregedı, karvalyorrú férfi, és félreállt, utat

adva a másiknak.– Talán. De ha nagybátyám elcsap valami oknál fogva, hát csak gyere hozzám, szívesen

felvennélek kiképzıtisztnek!

– Köszönöm kegyes ajánlatát, fiatalúr! – hajolt meg ismét Benedicto, majd eltőnt a folyosóvégén.

Garim vigyorogva nézett utána, majd vállat vont, és belépett Siwa Horatio dolgozószobájánakajtaján.

– Késtél! – csattant fel szinte azonnal a nagyúr, mire idegesen összerezzent.

– Csak egy apróság jött közbe...– Én nem neveznék apróságnak két dinnyényi keblet, kedves unokaöcsém!

Garim majdnem elvörösödött tarka arcfestése alatt.

– Csak egy cselédlány! Nem hittem volna, nagybátyám, hogy tudsz róla!

– Jegyezd meg, hogy mindenrıl tudok, ami a palazzóban történik! – lépett mellé haragvóarccal Horatio, aztán legyintett, és leült íróasztala mögé. – De mindegy is ez, szórakozzkedvedre, amíg idıd van rá, csak ne hanyagold el kötelességeidet!

– Többet nem fog elıfordulni, nagybátyám! – buzgólkodott a fiatalember, és örült, hogy

megúszta ennyivel.

Vajon miért ilyen harapós az öreg oroszlán, mélázott, aztán eszébe jutott a tegnap hallottpletyka, hogy a Nathen Kereskedıház feje magához kérette Horatiót, a Siwa családlegtekintélyesebb tagját, és hosszan beszélgettek. Állítólag a Morat-Sinben tett utazásról, azott kötött új kereskedelmi egyezményrıl, meg a jövıbeli tervekrıl. Hm, lehet, hogy nagyfejmosást kapott az öreg, vélekedett a fiatal Garim, és ennek nem igazán örült. Ha mentoraelveszti a hatalmát, ı is vele bukik!

Bár, más oldalról, ha kicsit ügyeskedik, akkor talán helyébe állhat a Házf ı kegyét elvesztı Siwa nagyúrnak, hisz anyja mintha célzott volna valami ilyesmire a legutóbbi találkozásuk

alkalmával...



– Ji-Mir hercegnı hamarosan megérkezik, azért kérettelek, hogy errıl beszéljünk – zavartameg elmélkedésében nagybátyja hangja.

– Beszéljünk! – mosolyodott el, és könnyedén lehuppant az egyik fotelbe.

– Te fogsz kimenni elé, és a késıbbiekben is komoly szerepet szánok neked. Meg annak az

asszonyigézı két szemednek – tette még hozzá mogorván Horatio, majd meggyújtotta azasztal szegletében álló, kék gyertyát. Garim jól tudta, hogy amíg az ég, senki sem hallgathatjaki ıket, errıl a ház ıraurája gondoskodik.

Elméletileg.

* * *

A Gyöngyök Tengere csendes volt, Ho Tarasin Mitana mégis hosszú napokon át küzdöttgyomra háborgásával.

– El fogsz fogyni, Ho-Sin, mint a mesebeli nádszálkisasszony, akinek végül semmibe veszettmég az árnyéka is! – bíztatta Hatarasima.

– Amíg jó Helyettes Tisztünk ily bı kézzel osztja rám a testet erısítı és lelket építı büntetéseket, addig ettıl nem félek – morogta, és szorosabbra tekerte vászonövét. Társaközben elıresietett, de a háló ajtajában majdnem összeütközött a befele tartó Vörösorrúval.

– Testvér, ne lökdösıdj velem, hisz én idısebb vagyok nálad! – horkant fel az, és nyakon

ragadta Hatarasimát, aki mint rang szerint fiatalabb, nem igazán tiltakozhatott.Ho Tarasin Mitana elkomoruló arccal nézett fel rájuk. Amíg csak vele szemben őzték

kicsinyes játékaikat a többiek, nem zavartatta magát, de nem örült neki, hogy immár a vékonyHatarasimát is célpontjuknak tekintik. Nem is igazán töprengett, szinte azonnal közbe szólt.

– Jó testvéreim, hagyjátok a civódást, nem való az közénk! Hatarasima, arcodon igazmegbánással kérj bocsánatot, te pedig Vörösorrú, fogadd el azt, mint ahogy jóindulatú mesterelnézi tanítványa apró botlásait!

Vörösorrú tágra nyílt szemekkel meredt rá. Eddig még egyszer sem hallotta Ho TarasinMitanát ellenkezni bármivel szemben is, mindig engedelmes alanya volt szórakozásuknak.

– Hogy merészelsz kioktatni engem! – vörösödött el.

– Mint ahogy Hatarasima fiatalabb nálad, és épp ezért engedelmeskedik neked, ne feledd,kettınk közül korban én vagyok elırébb, hát hajtsd meg fejed, és fogadd el testvéri

jótanácsom! – komorodott el Ho Tarasin Mitana, majd elengedte már majdnem megkötöttvászonövét, ami engedelmes kígyóként tekeredett le a combja mentén.

Vörösorrú tekintete idegesen követte a széles vászoncsík hajladozását. Ketten voltak ellene,és az egyik ráadásul fegyverrel...

– Örömmel fogadom meg tanácsodat, testvérem, hisz valóban, közöttünk nincs helye

torzsalkodásnak! – hajolt hát meg mosolyogva, majd szintén kedvesen elfogadta Hatarasimabocsánatkérést, ami után gyorsan eltakarodott a hálóból.



– Köszönöm, hogy kiálltál mellettem, Ho-Sin! – sóhajtott távozása után a vékony szata.

– Attól tartok, ezzel csak azt értem el, hogy ma ismét együtt súroljuk a fedélzetet! – ráztameg a fejét társa, és valóban, úgy lett. Sorakozó közben valami érdekes oknál fogva pont ıkketten vétettek egy-egy apróbb hibát, ami miatt Ji-Sin-Bo ıket jelölte a léleknevelı feladatra.

– Tudod, engem nem zavar, én már hozzászoktam – magyarázta Ho Tarasin Mitana,miközben tenyerében egy-egy kefével, térden csúszva mászott végig a deszkákon. – De tégedsajnállak, testvérem, mivel te igazán nem tettél semmit ellenem! Miért mocskoljon bemindkettınket a sáros úton elıttünk vágtató lovas? Állj mögém, és akkor legalább te tisztamaradsz! Szidj néha nyilvánosan, véletlen módon köpj le, rúgj alkalmanként belém, és akkorlegalább téged békén fognak hagyni!

– Te mersz nekem ilyet javasolni Ho-Sin, te, aki becsületes vagy, és egyenes, mint aporfelhın áttörı fénysugár? Ha neked jogod van ostobán tisztességesnek lenni, miérttagadnád meg tılem ugyanezt? – torkolta le sértıdötten a kis szata, majd könnyedén talpra

pattant. – Húzok fel friss vizet, ez már mocskosabb, mint a trágyalé.Ho Tarasin Mitana oda sem nézve biccentett, és tovább mászott, egyenesen a tat tornyát

körülölelı kis párkányra. Ez az alig lábfejnyi széles palló ugyan nem tartozott szorosan véve afedélzethez, de nem akart feleslegesen okot adni Ji-Sin-Bónak, hogy újabb büntetést rójon rá.

Már majdnem félúton járt a tat körül, amikor feltámadt a szél, megerısödtek a hullámok, ésennek következtében megint rátört a szédülés és hányinger. Nem esett kétségbe, az elmúltnapokban rájött, mit kell ilyenkor tennie. Könnyedén talpra lökte magát, kihúzta a derekát, ésvett pár mély lélegzetet. Pont a gálya végében állt, alatta csillogott a tenger, felette lángolt aragyogó nap. Nekivetette a hátát a hajó megbarnult oldalának, és felnézett az égre.

Hónál fehérebb felhık gördültek tovább a fémként izzó messzeségben, megfordult körötte avégtelen. Istenek arcánál szebb angyalarc bukkant elı a semmibıl, fekete hajtincsekkapaszkodtak a szélbe, rajzoltak sötét vonalakat a fehér ragyogásba.

Talán egyetlen szívdobbanásig tartott a jelenés, de mielıtt véget én volna, már becsukta aszemét.

A nem sokkal késıbb visszatérı Hatarasima is így talált rá, a pallón ült. lába a mélység felettlógott, hátát a gálya testének vetette, és szorosan lezárta szemhéját.

– Jól vagy, Ho-Sin? – kérdezte aggódva a kis szata, majd hogy nem kapott választ, letette avödröt, négykézlábra ereszkedett, és majmokat megszégyenítı gyorsasággal testvére mellékúszott. – Mi történt, Ho-Sin, mi a baj?

– Hatarasima, megtennél nekem egy szívességet? – kérdezte végül nagy sokára, még mindiglehunyt szemmel.

– Kérned sem kell, és meghalok érted, testvér! – felelte az szertartásos komolysággal.

– Hoznál nekem egy kést? Hatarasima összeráncolta a homlokát.

– Ez semmiség! Ám mégis, bocsásd meg nekem, de a kíváncsiság fekete férge rágja lelkem!Mondd, miért kell neked az a kés?

– Azt hiszem, helyes lenne, ha kiszúrnám a szemem – válaszolta nyugodtan Ho TarasinMitana.



Társa felrehajtott fejjel gondolkodott egy kicsit, majd maga is leült a pallóra, lábát lelógatvaaz alant acsargó hullámok fölé.

– Tudom, ehhez immár tényleg semmi közöm, mégis, kérlek, légy kegyes, és oszd megvelem, mién akarod kiszúrni a szemed?

– Attól tartok, láttam a hercegnı arcát... A bejelentést hosszú csend követte.– A nádszálnál karcsúbb Ji-Mir hercegnıét? – sóhajtott végül Hatarasima – Hol, hogyan?

– Csak sikáltam ezt a pallót, és rosszul lettem közben. Így megálltam egy pillanatra,felnéztem, és ott volt.

– És, ı is észrevett, talán szólt is valamit?

– Nem hiszem, hogy észrevett volna, csak egy pillanatra kitekintett a tenger felé, és már el istőnt. Azt hiszem, eltőnt. Nem láttam, mert azonnal becsuktam a szemem. De késın.

– Nem lehet, hogy csak káprázat volt? – Jó a szemem, nem szokott káprázni.

– Talán a rosszullét miatt...

– Az csak pillanatokig tartott, mikor felnéztem, már nem volt semmi bajom!

– Akkor talán a felhık csalták meg a szemed, a szél, a ragyogó nap...

– A ragyogó nap szégyenében elhalványodott, és holdnál szürkébbre fakult, amikormegjelent a hercegnı arca, a szél megállt, a felhık elsírták magukat gyönyörőségükben. Nemcsalhatták meg a szemem – szögezte le határozottan Ho Tarasin Mitana, és tett egy vízszintesmozdulatot a jobbjával. – Nincs mentségem, láttam a hercegnı arcát, így azt hiszem, az aleghelyesebb, ha mást már nem látok ebben az életemben!

Hatarasima tenyerébe hajtotta az állát, és hosszan elgondolkodott.

– Ha valóban láttad a hercegnı arcát, tényleg úgy helyes, ha kiszúrod a szemed – szögezte levégül. – Ám elıtte hallgass meg engem, hiszen abból nem lehet baj, ha még pár percig itt ülszmellettem, szorosra zárt szemekkel.

– Ez igaz, testvérem – látta be a másik. – Mondd hát el, amit elmondani akarsz, majd hozzegy kést. Nincs kedvem csukott szemmel végigtántorogni a hálónkig, még részegnektartanának, vagy magyarázkodásra kényszerítenének, és én nem szeretném soha senkinek semelmondani, mit láttam utoljára, kivéve neked, aki az egyetlen igaz testvérem vagy.

Hatarasima lassan bólintott, majd óvatosan összeszedve gondolatait, beszélni kezdett.– Ho Tarasin Mitana, egyetlen igaz testvérem. Az helyes, ha megvakítod magad, az viszont

nem, ha nem kérsz rá engedélyt feletteseinktıl! Hisz jól tudod, szata nem csonkíthatja megmagát, mint ahogy öngyilkos sem lehet ura engedélye nélkül. Nem károsíthatod meg alegfényesebb arcú Földre Szállt Sárkányt, ezzel még nagyobb bőnt követnél el, mint ami ittesett, pár pillanattal ezelıtt, teljesen véletlenül, akaratod ellenére. Így arra kérnélek, várjvisszaérkezésünkig, otthon borulj le a legelsı Elsı Fıtiszt elé, és kérj tıle engedélyt, hogykiszúrhasd a szemed! Ez így lenne helyes!

Ho Tarasin Mitana összevont szemöldökkel hallgatta végig, aztán megrázta a fejét.

– Megértem érveidet, és elfogadom ıket, de ha hallgatnék tanácsodra, akkorvisszaérkezésünkig kéne halogatnom ezt a bosszantó apróságot. Beláthatod, ez nem lenne



tisztességes, olybá tőnne, mintha nem sietnék jóvá tenni vétkem! Inkább kiszúrom most aszemem, és aztán vállalom ezen tettemért is a büntetést.

– Ho-Sin, gondolj bele, mit beszélsz! Mi az a pár holdnap a fényes Morat-Sin Birodalomörökkévalóságához képest, és ugyan ki merné feltételezni egy szatáról, aki esküben vállalta,

hogy megtart minden szokást és szabályt, vállára vesz minden terhet, amit rárónak ahagyományok, ki merné azt állítani, hogy egy szata ki akar térni a jogos büntetés elıl?

Ho Tarasin Mitana ismét hosszan elgondolkodott.

– Ezt is el kell fogadnom, Hatarasima, ám ha várok szemem kiszúrásával, akkor csukva kelltartanom mindaddig, amíg haza nem érünk. Nem hiszem, hogy tisztjeink elfogadnák eztmagyarázat nélkül, és én szégyellném, ha magyarázkodni kényszerülnék!

– Hát, valóban. Azt hiszem, helyesebb, ha inkább kinyitod a szemed arra a pár holdnapra.

– Nem! Értsd meg, nincs értelme még bármit is látnom ebbıl a porban fürdı világból!Minden forma tökéletlennek, minden szín fakónak tőnne Ji-Mir hercegnı csodálatos arcáhozképest!

– Ho-Sin, ne feledd, hova megyünk! A barbárok bőzös és veszedelmes országába tart anádszálnál karcsúbb hercegnı, a csatornák városában minden pillanatban, minden sarkonveszedelemben lesz az élete! Majdnem biztos, hogy harcolnunk kell majd érte, amire nekednem lesz alkalmad, ha bilincsbe verve heversz a hajófenékben, amit pedig nem kerülsz el, hafelbosszantod tisztjeinket azzal, hogy nem vagy hajlandó kinyitni a szemed!

– Ez igaz – látta be társa, Hatarasima pedig ráérezve, hogy jó nyomon jár, tovább ütötte avasat.

– Ha pedig nem harcolsz érte, hogy tehetsz eleget esküdnek, hogy lehetsz sziklánál biztosabbtámasza uradnak? Gondolj bele, ha életeddel véded életét, akkor kis szerencsével még talánmeg is halhatsz érte, ami nem csak a szemed ki szúrását tenné feleslegessé, de megbocsátásántúl még talán elismerését is kivívhatnád! Lehet, hogy még a neved is felolvasnák neki, hameghalnál az ı szolgálatában!

– Ezek valóban komoly érvek. Talán mégis az lenne a helyes, ha kinyitnám a szemem!

– Csak úgy van lehetıséged meghalni érte! – bólogatott Hatarasima, mire társa résnyirenyitotta szemét, majd sőrő pislogással meredt a napfényt táncoltató hullámokra.

Vörös és sárga foltok úszkáltak a tekintete elıtt, szinte semmit sem látott tılük. Talán

tényleg csak káprázat volt az az arc, fenn, a mennyek magasában? De nem, biztosan érezte,hogy nem! Hisz pontosan fel tudta idézni a macskatekintető szempárt, az apró, pisze orrot, azérett cseresznyénél vörösebb ajakakat, az áll nemes vonalát... Szegényes ahhoz az ı fantáziája, hogy ilyen káprázattál ajándékozza meg!

Bizonyos, hogy látta a hercegnı arcát...

– Most pedig rajta, folytassuk a felmosást, mert különben lekéssük az ebédet! – zavarta meghirtelen Hatarasima hangja, aki úgy ítélte, egyelıre elvonult fejük felıl a vihar.

– Persze, a felmosás! – sóhajtott Ho Tarasin Mitana, visszatérve a rideg hétköznapok

világába, majd térdre kászálódott, és folytatta a palló súrolását.



– Amúgy pedig lásd a jó oldalát annak, ami történt! – követte ıt Hatarasima a vödörnyi frissvízzel. – Azt mondják, akire a kimondhatatlan nevő Földre Szállt Sárkány, vagy annak egymagasan született rokona a pillantását veti, azt nagy szerencse fogja érni! Hogy ıszintelegyek, igazán ránk férne...

Aznap este Nomatasin Elsı Tiszt magához hívatta Ji-Sin-Bót. Fejére olvasta, hogy nemhelyes, ha a matrózok állandóan alantas munkák végzése közben látják a szatákat, hogyhírnevük és becsülerük mást követel, és megtiltotta, hogy a továbbiakban fedélzetsúrolásrarendeljen bárkit is büntetésképpen.

* * *

A Tenger Liliomvirága a kikötı elıtt várakozott, mint holmi magasba nyúló sziklaoromzat,magányosan és megközelíthetetlenül.

– Furcsa, hogy hiányzik a dob tompa üteme, nem hittem volna, hogy a csend, mely mindenmeditáció alapja, ily kongó ürességgel nehezedhet az ember lelkére! – sóhajtott Ji-Mirhercegnı, és egy hosszú pillantást vetett a tükörbe.

– Ne bánd a dob pufogásának hiányát, úrnım, visszaúton még hosszan hallgathatod! –vigasztalta Nárciszszirom.

A hercegnı teljes személyi kísérete ott várakozott a kabinban, az elıkelı Inatasiraöregasszony, meg még három fiatal, csinos kis cselédlányka.

– Ne emlegesd a visszautat, messze van az még, szinte messzebb, mint a fénylı arcú

napkorong, mely égi sétáját járja! – rázta meg a fejét Ji-Mir. – Hisz itt vagyunk a csatornákvárosának kapujában, hamarosan fogad vılegényem családja, és ki tudja még miféle ezercsoda rejtızik a közeljövı tejfehér ködében!

– Valóban, úrnım, csodák várnak rád a barbárok furcsa, idegen földjén! Kíváncsi vagyok,vajon itt tényleg égig érnek-e a kıbıl rakott tornyok?

– Talán innen már látszik a város... – merengett el a hercegnı, majd lassan felállt, abesötétített ablakokhoz tipegett, és már éppen széthúzta volna a függönyöket, de ekkor avénasszony felkárogott.

– Nem nyúlhat a függönyhöz, hercegnı

! Odakint nemtelen csıcselék tolong, ha rés nyílik azablakok mögött, bárki megláthatja az arcát!

Ji-Mir ijedten kapta vissza a kezét, aztán visszaült a pipereasztalkához Kicsit tett-vett,alaposan megszemlélte magát a tükörben, pár pillanatig turkált ékszeres ládikójában,felpróbált egy győrőt, majd csinos arcocskáját csúf fintorba húzva visszaejtette a többi közé.Végül durcásan a combjára csapott.

– Nem értem, jelölt vılegényem honnan veszi a bátorságot, hogy megvárasson! Hisz ı mégiscsak egy barbár, én pedig a dicsıséges Földre Szállt Sárkány unokahúga vagyok, sietniekéne elém, hogy méltóképp fogadjon! Unatkozom!

– Elıvegyem valamelyik táblajátékot, úrnım? – érdeklıdött készségesen Nárciszszirom, deJi-Mir leintette.



– Nincs hozzá kedvem! Inkább fésüld újra a hajam! – követelte, majd miután a lány eztmegtette, az arcára festett írásjelekben lelt hibát – Túl otromba, hogy „İsi nemesség”, meghogy „asszonyi hőség” Legyen inkább „hajló nád” és „fecskemadár”. Ez is azt fejezi ki, hogymagas származásom ellenére minden vágyam, hogy jó felesége legyek annak a férfinak, akitlegbölcsebb nagybátyám jelöli számomra, még akkor is, ha az mindössze egy szélfútta barbár,

csak éppen ezen kecses jegyek árnyaltabban, költıibb módon sugallják e súlyosmondanivalót! Már ha egyáltalán egy barbár tud olvasni... – zsörtölıdött, így Nárciszsziromlemosta az arcát, újra kente rizsporral, végül fekete ecsettel felrajzolta a kért jegyeket ahercegnı jobb, illetve bal orcájára.

Így lassan bár, de eltelt az idı, nem sokkal dél után pedig súrlódó neszezés hangzott fel agálya oldala mellıl, mintha idegen hajó simult volna otromba testéhez.

– Fény és dicsıség a leghatalmasabb Morat-Sin Birodalom császárának, üdvözlöm aszépséges Ji-Mir hercegnıt Eriniss városában! – hangzott fél az erin nyelvő köszöntés, egyfiatal férfi szájából. – Nevem Nathen Siwa Ga– rim, nemese vagyok a nagynevő Nathen

Kereskedıháznak, és legidısebb unokaöccse Nathen Siwa Horatio nagyúrnak, akinek anevében gyönyörőséges menyasszonya elé jöttem, hogy palazzónkba kísérjem!

A fedélzeten hosszú csend fogadta szavait, majd Jokara nagyúr a korláthoz bicegett, éslenézett a kis, fekete hajóra, amin az erinissi nemes érkezett.

– Dicsıség a nagynevő Nathen Kereskedıháznak, fényes híre messze száll a tavaszi széllel,köszöntésére méltatlan alávaló személyem! A nádszálnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı szívébentürelmetlen várakozással készen áll, hogy megjelenjen eljövendı férjének családja elıtt –válaszolta az öreg nagyúr.

– Ez esetben talán szálljon át a hercegnı, hogy gyors hajóm mihamarabb palazzónkba vigye,poggyászának és kíséretének pedig negyven gondolát rendelt ide nagybátyám, melyekhamarosan megérkeznek. Remélem, ennyi elég lesz, de ha ezen felül még bármi kívánságalenne a hercegnınek, természetesen örömmel állok a rendelkezésére!

– A fénylı szépségő hercegnı arcára mosolyt csal jövendı férjének gondoskodó figyelme,mindössze annyit kíván, hogy hő szatái vele egy hajón utazhassanak mindaddig, míg a palotabiztonságos falai nem nyújtanak elegendı védelmet erénye és élete számára!

– No de jó uram! – tárta szét értetlenkedve a karját Siwa Garim. – Hisz hajómon a NathenKereskedıház legjobb testırei ırködnek! Közöttük a hercegnı épp oly biztonságban érezheti

magát, mintha otthon lenne!– E bölcs szavak megvilágítják gyarló elmém, ifjú nemese a büszke Nathen

Kereskedıháznak, ám én senki vagyok, földre hajló szolgája a leghatalmasabb morincsászárnak, ki végtelen bölcsességében szigorú parancsokat adott! Bár én belátom, hogy ahercegnı választott vılegénye testıreinek győrő jében is biztonságban lenne, de nemengedhetem szatái nélkül, mert ez a legmagasztosabb császár kívánsága!

Siwa Garim felvonta a szemöldökét, majd festett arcán beletörıdı kifejezéssel legyintett.

– Eh, hát jöjjenek azok a szaták! A hercegnı minden kívánsága számomra parancs!

Alig fejezte be, mikor Jokara nagyúr apró mozdulatot tett a kezével, és a szaták már indultakis. Nem várták meg, hogy valaki kötelet vessen nekik, amin leereszkedhetnek a kisebb hajó



fedélzetére, könnyedén ugrottak le, meg sem érezve, hogy teljes fegyverzetüket cipelik. Puhántalpukra estek, és oly gyorsan, nesztelenül szóródtak szét, hogy a Nathenek testıreinek mégcsak pislogni sem volt idejük, már ott voltak mindenütt.

A hercegnı már jóval lassabban és körülményesebben követte ıket. A matrózok csigán

átvetett kötelet rögzítettek a fedélzethez, melyre kipárnázott kis ülıkosárkát kötöttek, ebbenhelyezkedett el óvatosan és ezer fátyla alatt kissé aggodalmaskodva a hercegnı, majd néhányszata leengedte a kis hajóra.

– Végtelen öröm számomra, hogy Eriniss városában fogadhatom, Ji-Mir hercegnı! –köszöntötte mosolyogva Siwa Garim, aztán udvariasan a kezét nyújtotta, hogy kisegítse akosárból. – Óvatosan, nehogy elessen, szép hercegnı!

Ji-Mir az ijedtségtıl dermedten lépett a hajó fekete fedélzetére. Ezer hajló nádra, egy idegenférfi megérintette a karját! Megremegett a lába. de gyorsan összeszedte magát.

– Mint ahogy fecskemadár száll a tavaszi, virágillatú széllel, úgy siettem én is napnál

fényesebb nagybátyám palotájából a csatornák büszke varosába, ahol ismét találkozhatoknemes származású jövendıbeli férjemmel, kinek tekintete az ég sasmadarainak éles tekintete,termete a vadon tigriseinek daliás termete. Szívemet boldog türelmetlenség feszíti, hogymeghajtsam hátam ısi családjának vénjei elıtt, akik jóindulatát igaz ıszinteséggel elnyernivágyom! – suttogta el a jól begyakorolt üdvözlést

Közben Nárciszszirmot is leengedték a szaták, aki gyorsan úrnı je mögé sietett, és kinyitottafelette selyem napernyı jét

– Jöjjön, hercegnı, a kabinban már vár önre némi frissítı, és egy kis teasütemény! Haminden rendben lesz, napnyugtára érkezünk meg a palazzóba! – válaszolta könnyedén az ifjú

Garim, és mutatta az iránytJi-Mir tipegı léptekkel vonult be a hajó közepén álló. magasra emelt kabinba, az ajtóhoz

vezetı lépcsı legfelsı fokán még meg is torpant egy pillanatra. Szeme ijedten rebbent körbe,idegen volt számára a fekete hajó, ez a furcsán tarkára festett arcú. érthetetlen módonszemtelen férfi, a végtelen víztükör szegélyén épp csak sejthetı körvonalú épületek. Egyetlenismerısként tán csak a mozdulatlan, mindenütt ott álló szaták voltak Az ı sziklánál biztosabbtámaszai. Nem lesz semmi baj, merített erıt látványukból, majd belépett a kabinba.

A kis helyiséget a hercegnı kedvéért morin módon rendezték be aznapra, kivitték azáltalában bent álló asztalt és székeket, párnákat szórtak szét a földön, és vastag szınyegekkel

takarták be a falakat. Az ablakok elé is súlyos, brokát függönyök kerültek, középen pedig egyalacsony parázstartón

teavíz forrt.

A hercegnı lelkét szinte azonnal megbékítette az ismerıs környezet, kecses mozdulattal ültle az ifjú által ajánlott helyre. Nárciszszirom habozás nélkül mögé térdelt, legyezıre cserélte akezében tartott napernyıt, és némán elkezdte legyezni úrnı je fátylak mögé rejtett arcát.

– Remélem, kellemes útjuk volt, hercegnı! – kezdett fesztelen társalgásba Garim, remélve, afeladata nehezén már túl van. Ami most jön, az már gyerekjáték lesz, hisz nem több ez ahercegnı, mint egy zavart kis fruska!



– Valóban, a végtelen tenger barátsággal volt gályám iránt, és könnyő széllel ajándékozottmeg engem, hogy utam veszélytelen legyen és kellemes!

– Ennek ıszintén örvendek! Kér esetleg egy korty teát? – érdeklıdött szolgálatkészen SiwaGarim, majd az apró biccentést beleegyezésnek véve teletöltötte az egyik porcelán csészét.

Ji-Mir pár pillanatig értetlenül meredt a felé nyújtott italra. Most húzza fel hosszú ruhaujjait,és mutassa meg a kezét a férfinak? Illendı vajon jövendıbeli férjének az unokaöccse elıttmezítelen kézfejjel mutatkoznia? Körbe pillantott, de sehol sem volt a vén Inatasira asszony,aki olyannyira járatos volt az Alázatos Bölcsesség Könyvében, hogy egy ilyen bonyolultkérdést is gond nélkül el tudott volna dönteni.

Pillanatnyi habozását mindössze Nárciszszirom vette észre. Gyorsan átvette a teáscsészét,majd a fátylak alá nyúlva odaemelte azt úrnı je szájához, hogy az ihasson belıle pár kortyot.Aztán visszatette az ezüsttálcára, és folytatta a hercegnı legyezését.

– E tea aromája valóban különlegesen finom, illata felfrissíti a lelkem és testem egyaránt.

Ám fényes elmém szegletében egy apró kérdés motoszkál, melyet szeretnék feltenni, ha nemzavarom meg vele önt, hajnalarcú uram.

– Dehogy zavar, hercegnı! Azért vagyok itt, hogy minden óhaját teljesítsem! – mosolyodottel Garim a nyakatekert módon elıvezetett kérésen.

– Daliás termető uram talán választ tud adni arra a kérdésre, hogy kíséretem tagjai holkéslekednek? Miért várat a sokat látott Jokara úr, akit mennyszülte nagybátyám rendeltmellém végtelen bölcsességében, hol marad a vén Inatasira asszony, aki felügyelierkölcsömet?

– Ne aggódjon, hercegnı, kísérete már úton van, velünk egy idıben fog megérkezni, hogymár a partraszállás pillanatában megfelelı kényelemmel fogadják!

– Tehát megérkezésünkig nem csatlakoznak hozzánk, és magasan született személyemnek hosszan egy idegen férfival kell kettesben lennie? – válton át ijedtében morinra a hercegnı, éskezeit önkéntelenül is arca elé emelte.

– Ne féljen, szépségében napnál ragyogóbb unokahúga a végtelen hatalmú Földre Szállt Sárkánynak! – válaszolta szintén morinul Garim, majd anyanyelvére váltott. – Hisz mi baja iseshetne itt, szép hercegnı! Odakint a Nathen Kereskedıház testırei és az ön szatái állnak,idegen nem fenyegeti, én pedig még kevésbé! Hisz hogy is tehetnék én bármit oly nagyontisztelt nagybátyám menyasszonya ellen! Sem az illem, sem a közvélemény nem találhatkivetnivalót abban, hogy kettesben vagyunk, míg palazzónkba kísérem!

Ji-Mir hosszan hallgatott, majd nagyon elszégyellte magát. Ostobán viselkedett, amiért megfogják szidni nevelıi, ha majd elmeséli nekik! Óvatosan ölébe engedte kezét, és alázatosanlesütötte a tekintetét.

– Valóban ostobaság volt tılem aggódni, talán a fáradtság vont felhıt tisztánlátásom elé,bölcs unokaöccse az én nagyszerő vılegényemnek! Induljunk hát tüstént, hogy mihamarabbelérjem hajnalarcú jövendıbelim családjának fényes palotáját!

– Már régen elindultunk, szépséges hercegnı!

– Valóban? De hát nem pufog a dob, és ringása sem változott meg a hajónak!



– Ez egy nagyon jó hajó, hercegnı, mely súlyának megfelelı súlyú ezüstbe került! – feleltevisszafogott nagyképőséggel a fiatal Garim. – Dobszó nélkül is összeszokott evezısök hajtják,magas orra megtöri a hullámokat, és oly könnyedén siklik a víz felett, mint a nyári szél!

– Ez valóban csodálatos – suttogta Ji-Mir lenyőgözve.

– Igen, és gyors is ez a hajó, ha nem akadályozna minket a forgalom, alig egy óra alatthazaérkeznénk vele. Már így is nyilván bent járunk a csatornákon – tette még hozzá, éskönnyedén a súlyos brokátfuggönyök felé nyúlt, hogy kicsit félrehúzva ıketmegbizonyosodjon jelenlegi helyzetükrıl.

– Ne! – emelte meg a kezét hirtelen Ji-Mir, majd gyorsan visszafogta magát, és isméthiggadtan maga elé kulcsolta karjait. – Kérem, ne húzza el a függönyöket, mert odakintnemtelen csıcselék tolong, és ha rés nyílik az ablakok mögött, bárki megláthatja szépségesarcomat! – hadarta el gyorsan a nem is oly rég hallott intelmet.

– De hercegnı, ez csacsiság! – nézett nagyot Garim. – Egy apró résen ugyan ki tudna

belesekedni, az ön arcát pedig oly vastag fátyol takarja, hogy még én sem látok belılesemmit! Nyugodtan kinézhet a csatornákra, baj abból nem származhat, a látvány pedigmindenért kárpótolja! Eriniss csodálatos város, és nem hiszem, hogy alkalma leszmegszemlélni, mivel nagybátyám igen sőrő programot szervez önnek, ha jól tudom!

Ji-Mir aggodalmasan hallgatta végig. Vajon mit jelenthet az a szó, hogy „csacsiság”? Vajonmennyiben van igaza ennek a fiatal, ám kedves arcú, nevetı szemő barbárnak, aki ellenkeznimer egy oly tekintélyes vénasszony szavával, mint Inatasira úrnı? Nem, nem tőnt helyesnek,hogy hallgasson rá!

Csak éppen alig pár pillanatja viselkedett nagyon ostobán, hát nem a kan még egyszer

hibázni, így alaposan megfontolta magában a kérdést. És a lelke mélyén lángolt a kíváncsiság.Nagyon tetszett neki az ötlet, látni a csatornák városát, amirıl oly sok, hihetetlen legendáthallott már! Mi baj lehetne belıle? Miért ne követhetne el egy ilyen apró kis bőnt?

Életében elıször nem voltak mellette nevelık, akik megakadályozhatták volna, hogy kedveszerint cselekedjen...

– Nárciszszirom, emeld az arcom elé a legyezıt, hogy csak éppen kilássak! – parancsoltahirtelen, majd az ifjú Nathen felé fordult. – Napfényarcú uram, megemelné kissé a függönyt?

Siwa Garim mosolyogva engedelmeskedett, a nehéz brokát megmozdult, apró rés nyílt eddigóvón összezárt szárnyai között. Ji-Mir hercegnı pedig elıredılt, hogy mindent lásson.

Csodálatos, koranyári délután volt, a nap magasan ragyogott, az ég felhıtlen kéken borult avilágra. Alattuk széles csatorna csillogott, de már ez sem olyan volt, mint a pavilonkert aprótavainak tiszta vize, amin át látni lehet a kavicsos feneket, az elrebbenı, színes halrajokat. Eza víz sötét volt, és végtelen, titokzatos, fenyegetı mélységet sejtetett maga alatt, míg ólmosfelszínén csalókán kedves, tarka képeket ringatott. Az ég és a víz között pedig ott állt aváros...

Kıépületek suhantak el mellettük, masszív, sok emeletes kıépületek, valóban égig érı tornyokkal, semmibe nyíló ajtók, széles balkonok, erkélyek, csipkésre faragott korlátú hidakés átjárók, apró sikátorokra nézı, mohos kerető ablakok, vagy éppen tágas csatornák felettfeszülı, hosszú bolthajtások átláthatatlan sora! Színek kavalkádja táncolt a kövek szürkesége



feleit, festett szobrok álltak a falak mentén, mindenütt tarka zászlók lebegtek, rikító kárpitoklógtak az ablakokból, fedték a balkonok korlátját.

És az emberek!

Hosszú hajuk a fehéren szıkétıl a vörösön ál a feketéig minden színben tündökölt, arcukat

általában díszes álarc fedte, vagy esetleg tarka festés, mely fénylı napot, táncoló farkast, vagyvirágzó kertet egyaránt ábrázolnatott. Ruháik szivárványragyogása pedig még ezen is túltett,selyemsálak, brokátkabátok, csipkés mellények, ezer féle szabású szoknyák és nadrágokváltakoztak, ismétlıdés nélkül. Nevettek, beszélgettek, sétáltak a csatornákat kísérı kıszegélyen, a tereken és fórumokon, hajókban ülve fecsegtek, vagy fesztelenül kiabáltak ráépp feltőnı ismerıseikre, hogy pár udvarias szóval kedveskedjenek nekik.

Ji-Mir hercegnı, a Földre Szállt Sárkány unokahúga eltátotta csöpp száját, ahogy elvonultelıtte Eriniss nyüzsgı városa.

Nathen Siwa Garim látszólag közömbösen, ám feszült figyelemmel leste a hercegnı minden

rezdülését. Nem láthatta arcát a fátylak alatt, de mozdulatlan tartásából, mély hallgatásábóllemérhette, milyen hatással van a látvány a fiatal lányra. Hosszan kivárt, majd a megfelelı pillanatban halk, behízelgı hangon megszólalt.

– És ez csak a felszín, nádszálnál karcsúbb hercegnı , mely csupán tompa tükörként igyekszik visszaadni a város való arcát. Eriniss maga az élet, a mozgás, titkok és csodák világa, aholminden megeshet, és minden meg is esik! Nincs csodálatosabb, mint nyitott szemmel járnicsatornáit, és mohó kortyokban nyelni lüktet ı létének édes nektárját!

Ji-Mir hercegnı pedig szemét le nem véve a látványról, lassan bólintott. – Elhiszem

Siwa Garim elégedetten elmosolyodott, aztán visszaengedte a függönyt, ám nem kezdetttovábbi társalgásba. Az út maradéka némán telt el.

* * *

Jokara nagyúr szigorú tekintettel járta be a hétszobás lakosztályt, alaposan megszemlélvemindent. Végül visszatért a legjobban védhetı szobába.

– Innen vigyenek ki mindent! A hercegnı otthonról elhozott, szivének kedves holmikkal

óhajtja ezt a szobát hálójának berendezni!– De hát ez egy ablaktalan várószalon! – csodálkozott el Nathen Kirolan Natar, a palazzó

testırségének hadnagya, aki eddig szó nélkül követte a számára oly nevetséges öregurat.Méghogy két fonatba font, feher szakáll! Hát mikor volt az divat? Nem is beszélve errıl amindent betakaró, széles övvel összefogott köntösrıl, aminek fekete-fehér mintája leginkábbegy pantomimes jelmezét idézi az ember eszébe!

– A hercegnı hálónak fogja használni, azt a mellette lévı helyiséget pedig rendezzék be erinmódon, az lesz a fogadószobája – intett Jokara nagyúr a botjával, majd tovább bicegett. –Innen szintén vigyenek ki mindent, ez lesz a szaták szállása.

– Jó uram, a testıröknek diszkréten elhelyezett, ám a lakosztállyal szomszédos helyiségekvannak fenntartva! Miért nem foglalják el azt a hercegnı nagyrabecsült katonái?



Jokara megállt, és szíve szerint faradtan sóhajtott volna. Végtelen súlyként nehezedetttestére-lelkére az idegen épület oly erıs, agresszív mentalitása. E teher alatt már az isnehézséget okozott neki, hogy megvizsgálja, biztonságosak-e ezen helyiségek, és most mégez az ifjú is nehezíti feladatát, immár másodszor mondva neki ellent. Pedig azzal köszöntötteıt, hogy szolgálatára rendelték, hogy megkönnyítse a beköltözést! Micsoda világ, ahol egy

fiatalember visszabeszélhet egy vénnek! Ám nem elıször járt a csatornák bőzös városában,hát nem szólalt meg, csak még szélesebbre húzta mosolyát.

– Ez lesz a szaták szállása, mivel a hercegnı így kívánja. Ne hozzanak ide hát semmit,legyen teljesen üres! Ebben a helyiségben Inatasira asszony fog lakni, rendezzék bekellemesen, mellette pedig a hercegnı négy cselédje, így innen vigyenek el mindent, amielkápráztathatja fiatal szemüket. Magam a következı helyiségbe költözöm be.

– Önnek külön lakosztályt szánt Nathen Siwa Horatio nagyúr... – jegyezte meg bátortalanulKirolan Natar hadnagy.

– Ide fogok beköltözni, mivel a hercegnı így kívánja. Most pedig sietve cselekedjenek, merta hercegnı türelmetlenül várja, hogy felfrissülhessen a hosszú út után!

– Értem, uram! – hajolt meg könnyedén a tiszt, és magában már azon gondolkodott, milyenremek társalgási téma lesz ez a furcsa vénember. Hölgyismerısei tágra nyílt szemmel,kacagva fogják hallgatni, hogy kipakoltatta egy lakosztály zenetermét, csak azért, hogy párcseléd beköltözhessen! Éppen csak úgy kell elıadnia, mintha valamely ismerısével esettvolna meg ez az eset, valamelyik másik Kereskedıházban, hisz sajnos, a titoktartás kötelezi.

– Értem uram, kívánságait negyed órán belül teljesíti a személyzet! – hajolt meg ismétKirolan Natar hadnagy, majd elsietett, hogy intézkedjen.

Jokara nagyúr utána sem nézett, mindössze kézfejével tett apró mozdulatot. A jelre aszomszéd szobából árnyékként lépett elı Nomatasin Elsı tiszt, hogy meghallgassa a vénnagyúr parancsait.

– E hely éppen olyan tiszta, mint a fényesre törölt, érett alma, melynek belsejében fekete féreg rág. A hercegnı szobájának minden ajtajában álljon két-két ı r, ezen felül minden másik helyiségben álljanak ketten könnyő fegyverzetben. Különösképpen figyeljenek az ablakokra, ésaz erkélyekre nyíló ajtókra, azok bı viző forrásként ontják magukból a veszélyt! Most pedig

járjunk körbe, megmutatom az általam felfedett titkos ajtókat és elrejtett átjárókat, amik elı tt egy-egy ı r álljon folyamatosan!

* * *

Nathen Siwa Horatio elégedetten dılt hátra íróasztala mögött.

– Mondom, kedves nagybátyám, a kis fruska álla leesett, szeme kétszeresére nyílt, épp csaknyála nem csorgott, mikor megmutattam neki csillogó városunkat! – nevetett Garim,miközben átvette Benedictótól a borral töltött, metszett kristálypoharat.

– Eriniss valóban hasonlatos egy elnyőtt, ám szépen felékszerezett szajhához; elsı ránézésre

boldogságot kínál a vágyakozó férfiembernek, ám csak hosszú szenvedést hoznak a gyönyör



pillanataiban átadott betegségei! A kis hercegnı semmi hasonlót sem láthatott az ezeréveshagyományokhoz igazított életében, könnyő dolgod lesz vele!

– Nem fogok hibázni!

– Nem is javaslom – mosolyodott el kegyetlen mosollyal Horatio, és jelképes mozdulattal

elhúzta mutatóujját a torka elıtt. Aztán felkacagott, és itala után nyúlt. – Nos, a mai napravégeztünk! Holnap reggel te mégy érte, és te kíséred a Rózsavirágzás termébe, aholünnepélyesen fogadom. Tisztességes mulatság lesz, igazi erinissi módra, hadd szédüljön belea kislány! Aztán délután, sajnos, egy váratlanul közbejövı apróság miatt nem tudja ıt fogadnia Házf ı, így tiszta lesz számodra a terep!

– Kevesellem az idıt! – vonta össze a szemöldökét az ifjú.

– Ugyan, legalább hat órád lesz az esti álarcosbálig!

– Nem így értem! Arra gondoltam, hogy esetleg mégis adhatnál pár napot, hogy könnyebbenelszédítsem!

– Ezt már megbeszéltük, és nincs rá mód! – csapott az asztalra a középkorú férfi, hogymegremegett a kék gyertya lángja. – Szédült lesz az már a sok újdonságtól, ami hirtelen anyakába szakadt! A többi rajtad áll!

– Értem én, nagybátyám, értem! – mentegetıdzött az ifjú. – Csak éppen biztosabbanérezném magam, ha kicsit több idıt kapnék!

– Nem várhatunk sokat, méghozzá Jokara nagyúr miatt! – sóhajtott Horatio, és intett azengedelmesen mögötte álló inasnak, hogy töltsön újra – Kirolan Natar hadnagy kísérte, amígátvizsgálta a szobákat, érkezésed elıtt pár perccel jelentett. Az ıraura szabályosan remegett,

míg az a fogatlan vénember, arcára fagyott mosollyal körbeszimatolt! Veszélyes az öreg, nemadhatunk neki idıt, mert még megtalálja a lépcsıházba vivı titkos folyosót!

– Világos! Ám mégis, legalább azt nem lehetne megtenni, hogy ma este felkeresem ahercegnıt?

– Verd ki a fejedbıl, te asszonybolond! – csattant fel Horatio.

– Nem úgy értettem! Mindössze beszélnék vele pár szót, mondjuk azzal az indokkal, hogy teküldtél ellenırizni, hogy minden rendben van-e! És közben elıkészíteném a terepet holnapra!Így legalább egy éjszakát átálmodozhatna, ami sokat gyengít minden asszony szívénekellenállásán!

– Nem kétlem, hogy nagy gyakorlatod van benne – morogta nagybátyja, majd hosszanelmélkedett, kezébe temetett állal.

– Rendben! – csapott végül a combjára. – Menj, de ne hibázz!

– Tudom, tudom, fej nélkül nehéz viselni ezeket a mostanában oly divatos, kócsagtollaskalapokat, hát óvatos leszek, és vigyázok, hogy helyén maradjon e nélkülözhetetlentestrészem! – emelte védekezın maga elé kezeit Garim, majd talpra pattant, és mélyenmeghajolt. – Most pedig megyek, és cselekszem!

– Menj, és cselekedj, de aztán zárkózz be a lakosztályodba, és pihenj reggelig, holnap nehéz

napunk lesz!



– Persze, nagybátyám! – bólogatott az ifjú, majd távozott.

Siwa Horatio elgondolkodva nézett utána, végül nagy sokára megrázta a

fejét.

– Nos, Benedicto, mi a véleményed? – sóhajtott.

– Az ön fiatal rokona mintha kissé lebecsülné a hercegnıt! – hajolt meg engedelmesen azinas. – Ne feledje, uram, hogy sokezer éve tiszta, kínosan ırzött nemesi vér csörgedezik Ji-Mir kisasszony tizenhat esztendıs testében! Okozhat még nekünk meglepetéseket!

Horatio elgondolkodva hajtotta félre a fejét.

– Talán. Ám én valahogy mégis attól félek, hogy valami nagyon ostoba, banálisan jelentéktelen kis homokszem fogja megakasztani a gondosan karban tartott gépezet kerekeit!– rázta meg a fejét, majd a koppantó után nyúlt, és eloltotta a kék gyertyát.

* * *

Ji-Mir hercegnı pipereasztalkája elıtt ült, és izgága türelmetlenséggel figyelte, ahogyNárciszszirom éjszakai frizurájába fésülte haját.

– Gondolod, helyes lenne, ha kihasználva fénylı arcú nagybátyámtól való nagy távolságot, aholnap reggeli ceremónia alkalmával meglesném vılegényem arcát? – kérdezte hirtelen,hosszú hallgatás után, miközben nyakát nyújtogatva leste a sarokban ülı, lehorgasztott fejő vénasszony reakcióját. De az nem rezzent össze a lehetetlen mértékő illetlenség említésére,

még csak meg sem feddte érte. Tehát alszik!Ji-Mir örömében összedörzsölte kezecskéjét, majd izgatott suttogással kezdett beszélni.

– Ó, Nárciszszirom, micsoda csodás városba kerültünk! Azok az épületek, azok a színek, ésmindenütt büszke arcú nemesek! Hogy nevezhetik ezt barbárok földjének, hiszen szebb, mintfényes nagybátyám pavilonkertje!

– Ne feledd, hercegnı, ez csak a látszat! A csatornák városa mindössze öreg, de nem ısi,múltja semmi a dicsı Morat-Sin Birodalom múltjához képest!

– Ó, szavak, Nárciszszirom, szavak! Mi súlyuk van a szélfútta szavaknak e város

kıépületeihez képest?– Ne hagyd, hogy szemed elvakítsa az újdonság ragyogása, úrnım! – feddte a lány.

Ji-Mir éppen leintette volna, mikor kinyílt az ajtó, és az egyik cselédlány lépett be rajta.

– Hercegnı, Nathen Siwa Garim vár a fogadószobában! – borult a földre.

A sarokban alvó vénasszony azonnal felébredt.

– Nem találkozhat vele a hercegnı! Ily késı este az már nem lenne helyes.

– Az úr nemes nagybátyja nevére hivatkozik, aki a fényes hercegnı vılegénye! – mondtagyorsan a cselédlány, és nem nézett fel.



– Szívemben erıs a vágy, hogy mindenben jövendıbelim kedvére tegyek! Hátha valamikéréssel küldte hozzám ifjú unokaöccsét, mely kérésnek hogy is tehetnék eleget, ha nemhallhatom meg! – érvelt a hercegnı alázatos hangon, miközben az járt az eszében, hogymilyen kedvesen mosolygott rá az a fiatal férfi, míg ebbe a palotába kísérte.

A vén Inatasira úrnı pedig elfogadta az érvet.– Rendben, de csak kurta három szívdobbanásra!

Odakint közben türelmetlenül várakozott Siwa Garim. A fogadószobának berendezetthelyiség közepén asztal állt, pár kényelmes székkel, ez még csak rendben lett volna. Ám ahercegnı szobája felé vivı ajtót festett papírparaván takarta, és hogy a fiatal férfi mégkényelmetlenebbül érezze magát, két szata állt a paraván két szélén. Kis terpeszben, magukelıtt összefogott kézzel, és ráadásképpen tele voltak aggatva fegyverekkel, kard– markolatokálltak ki válluk mögül, oldalukon hosszú penge csillogott, de még övük is inkább harci eszközvolt, mint ruházatuk része.

Szobrokat megszégyenítı mozdulatlanságuk határozottan feszélyezte a fiatal nemes urat.Morat-Sinben ugyan már volt alkalma megszokni ezt a látványt, ám hogy saját palazzójukkellıs közepén is itt állnak, mintha otthon lennének! Mintha itt is joguk lenne lemészárolnibárkit, aki az útjukba áll! Ez a tudat zavarta az ifjú Siwa Garimot.

– Üdvözlöm, ifjú uram, ki fiatal kora ellenére is méltó bölcs nagybátyja bizalmára! –hangzott fel hirtelen a hercegnı vékony hangja a paraván mögül

– Jó estét, hercegnı! Bocsásson meg, hogy esetleg megzavartam esti készülıdését, ámnagybátyám küldött, hogy megbizonyosodjam afelıl, mindene megvan, amit kíván!

– Igen kellemesen töltöm az idımet, és semmiben sincs hiányom, nagylelkő családjuk pazarvendéglátással örvendeztet meg!

– Ez remek! Holnap reggel majd én jövök el a hercegnıért, hogy nagybátyám elé kísérjem.Apró kis mulatságot is rendezünk ez alkalommal, öltözzön természetes könnyedséggel ahercegnı!

Ji-Mir összevonta a paraván mögött a szemöldökét. „Természetes könnyedséggel”, ezalattvajon mit ért a festett arcú ifjú?

– Igyekezni fogok mennyszülte nagybátyám rangjához méltón öltözni és viselkedni, bár enagy feladat szinte megbénítja esetlen testem és gyenge lelkem! – felelte végül

diplomatikusan, és bízott benne, hogy nem hibázott nagyot.– Utána pedig lesz pár órája, hogy felkészüljön Kereskedıházunk fejével való találkozásra!

Nem tudom, kérhetem-e, de ha kedve van, elıtte szívesen elviszem csónakázni!

Ji-Mir, ha lehet, még jobban elcsodálkozott. Csónakázni menni? Ezek szerint van saját tava apalazzónak? Vagy talán arra gondol vılegényének unokaöccse, hogy kimenjenek? Az utcára,a nemtelen csıcselék közé?

Zavartan ránézett az öregasszonyra, aki határozottan megrázta a fejét, és intett is.

– Nem hinném, hogy kedvem lenne csónakba ülni, hisz oly hosszú volt a hajóút, lelkem

örvendezik, hogy szilárd föld simul a talpam alá! És most magasan született személyemmenni vágyik, hát kívánok önnek sok szerencsét, míg ismét találkozhatunk!



– Azaz holnap reggel... – felelte még Garim, de nem volt benne biztos, hogy a hercegnı eztmég meghallotta.

Micsoda ostoba, prőd világ a morinoké, rázta meg a elégedetlenül fejét. Hisz ha nem csakszavakkal, de tekintetével is megtámaszthatta volna kérését, a hercegnı már ma este arról a

kis csónakkirándulásról álmodna, így a holnap már szinte semmi nehézséget sem jelentene.No, de ha nem így esett, hát nem így esett! És úgyis az ujja köré csavarja ezt a tapasztalatlankis fruskát, éppen csak akarnia kell!

A két szata rezzenéstelen arccal nézte, ahogy távozik.

* * *

Hatarasima kényelmesen nyújtózkodott egyet, majd leheveredett a parkettára.

– Ez például tetszik, fa van alattunk, nem kı. Kényelmes – mosolygott teli arccal Ho TarasinMitanára.

Magasmennyezető, festett falú teremben kaptak szállást, amibıl ugyan minden bútort ésszınyeget kihordták a szolgák, ám az aranyozott fali gyertyatartók és kilincsek, a pazarberakású üvegablakok változatlanul mutatták, a helyiség egy f ıúri lakosztály jobb termelehetett érkezésük elıtt.

– Valóban kellemes ez a hely, de egyben nehezen védhetı is. Túl szélesek az ablakok, ésfeleslegesen sok van belılük. Ha egyszerre minden oldalról jönnek, nehéz lesz megállniellenük!

– Ez valóban így van, Ho-Sin, de legalább van tér alakzatban védekezni! Bár a padló elégcsúszós, ami veszedelmes lehet, ha harcra kerül a sor!

Társa ráfektette tenyerét a szinte intarzia finomságú berakásokkal díszített parkettára,megütögette, megkapargatta, még rá is lehelt, majd hosszan szemlélte, hogyan párolog el anedvesség a lakkról.

– Valóban igen bizonytalan talaj, jószemő testvérem, és emlékszel arra a lehetetlenül széleslépcsıre, ami több éles kanyart vetve vezetett fel minket ebbe a helyiségbe? A közepéreugyan szınyeg volt fektetve, melyet ha jól vettem észre, rézkapcsok rögzítettek oldalt a

lépcsıfokokhoz, ám ha ezen kapcsok meglazulnak, akkor igen ingatag lehet az egészalkotmány, mellette pedig simára csiszolt márvány a padló! Az is könnyen okozhatja vesztét a

harcosnak! Talán helyes lenne összekaristolni sarujaink talpát, hogy biztosabb állás essékrajtuk!

– Azt hiszem, igazad van, Ho-Sin! És még egy, a falak itt nem papírból, vagy könnyő nádbólvalók! Úgy érzem, helyes lenne megtanulni az ajtók és ablakok helyét, hogy harc közben nekelljen értékes másodperceket veszíteni az átjárók megkeresésével!

Ho Tarasin Mitana bólintott, majd becsukta a szemét, és hosszan gondolkodott.

– Nos, kezdjük annál az ajtónál, ahol beléptünk ebbe a palotába – szólalt meg végül, még

mindig csukott szemmel. – Annak a másik oldalán márványpadlójú terem volt, egyik oldalaolyan tizenhét, másik pedig nagyjából huszonkilenc lépésnyi hosszú, és csak a bejárattal



szemben szakította meg egy újabb, négylépésnyi széles ajtó a falat, mindkét saroktól egyenlı távolságra, ha jól emlékszem.

– Nekem is így rémlik – felelte Hatarasima, aki szintén lehunyt szemmel, meditációs pózbanülve idézte fel az egyszer látott termeket és folyosókat. Aztán végigvették magukban a teljes

utat, számba véve minden ajtót, ablakot, benyílót, átjárót és korlátot, de még a nagyobbbútorokat is, amik szerepet kaphatnak egy esetleges küzdelemben.

A többi szata, akik szintén lefekvéshez készülıdtek, és érkezésük óta érezhetı módonelkülönültek tılük, nem szólt rájuk, hogy hallgassanak. Bár szinte egységesen Ji-Sin-Bótkövették abban, hogy ez a páros csak gúny tárgya lehet, mégsem ragadták meg az alkalmat,hogy csendre intsék ıket azzal az indokkal, hogy ezek már az alvás órái. Bár sokan csukottszemmel, de mind hallgatta ıket. Mindannyian tudták, mennyire fontos a helyismeret.

* * *

Ji-Mir hercegnı aggodalmas arccal ült a tükör elıtt.

– Láttad, mindegyik hölgy arcát ezer színő festés fedte, ami a tavasszal virágzó kertekheztette hasonlatossá ıket!

– Láttam az arcukat, mint ahogy mindenki más is látta! Számomra ez a fajta magamutogatásnem tőnik helyesnek! – vélekedett Nárciszszirom, aki végig legyezıvel a kezében kísérteúrnı jét a délelıtti fogadáson, ahol Nathen Siwa Horatio szők, családi körben köszöntöttemenyasszonyát.

– Némelyek álarcot viseltek, ami van annyira tisztességes viselet, mint a fátyol! –makacskodott a hercegnı. Lázadó szavaihoz abból merítette a bátorságot, hogy az ırá vigyázóöregasszony nem volt jelen, Inatasira úrnınek feltehetıleg megártottak az erin ételek,hascsikarás gyötörte, és éppen az efféle dolgok elintézésére való kis helyiségben ücsörgött.

– A dicsı Földre Szállt Sárkány ısi birodalmában nem szokás az álarcviselet, ami szerintemazt jelenti, hogy nem helyes álarcot viselni – szögezte le Nárciszszirom.

Ji-Mir már éppen visszavágott volna, amikor megnyekkent az egyik falikárpit. Mindkettenodakapták a pillantásukat, majd csodálkozva láthatták, hogy a falvédı elcsúszik. Az elıtőnı,fekete nyíláson pedig Nathen Siwa Garim lépett be.

– Ezer hajló... – sikkantott aprót a hercegnı, majd gyorsan a szája elé kapta a kezét, ésdermedten figyelte, ahogy a férfi behúzza maga mögött az ajtót.

És bár Ji-Mir döbbenetében moccanni sem tudott, Nárciszszirom habozás nélkül cselekedett.Azaz szélesre tárt karral és szorosra zárt szemmel úrnı je és az idegen férfi közé állt, hogytestével védje a hercegnıt.

– Ne féljenek, hölgyeim! – suttogta a jövevény erinül. – Nem rossz szándékkal jöttem,hanem ígéretem teljesítése vezérelt!

– Miféle ígéret? – csodálkozott a hercegnı, és két tenyerét szorosan az arcára fektette,

nehogy a férfi meglássa lefátyolozatlan vonásait.



– Hisz tegnap említettem, hogy elviszem csónakázni, hölgyem! – mosolygott rá Garim, éspersze észrevette, hogy a hercegnı leselkedik az ujjai között.

– Csónakázni7 Nem vihet el, nem engedi az Alázatos Bölcsesség Könyve, hogy kettesbenlegyen velem, hacsak nem vılegényem nevében jár! – tiltakozott Ji-Mir.

Közben Nárciszszirom is túljutott elsı ijedelmén, gyorsan felkapta a legközelebbi, széleslapú legyezıt, és odatartotta úrnı je meg az idegen férfi közé. Bár fogalma sem volt róla, hogyhasonló esetben mi a teendı, sıt, abban sem volt biztos, hogy ilyesmi egyáltalán megeshet –egy férfi a hercegnı hálójában! ám úgy érezte, ezzel ı megtett mindent, amit megtehetett. Alegyezıt tartva óvatosan félreállt, majd magában imádkozni kezdett a nyugati szélhez, hogysöpörje messze a fejük felett gyülekezı, vészhozó felhıket.

– Ugyan, hölgyem, ez Eriniss, nem a hajló nád ısi birodalma! Itt megengedett, hogy egyférfi csónakázni hívjon egy hölgyet, különösen egy olyan hölgyet, aki hamarosan családjánaktagja lesz! Ettıl még a dáma tisztességét senki sem kérdı jelezheti meg, ám tudom, Morat-

Sinbcn ez másként van! Így nem is mertem volna felajánlani, ha nem tőnik fel, hogy aszépséges hercegnınek mennyire tetszett városom látványa! Csak ezért mertem arra gondolni,hogy esetleg körbeviszem a nagyobb csatornákon. hogy megnézhesse a nevezetesebbpalazzókat és tereket! – magyarázta lendületesen Garim, és közben közelebb lépett aparavánként közöttük tartott legyezıhöz, és megkísérelte alatta megérinteni a hercegnı kezét.

Nárciszszirom kétségbeesetten lejjebb kapta az ideiglenes falat, de ekkor meg úrnı je arcavált láthatóvá a férfi számára, hát ismét visszaemelte eredeti helyére a legyezıt, ám így afiatalember keze siklott vissza, hogy megérintse a hercegnıt... Ó, nyugati, keleti, vagy akár te,hideg északi szél segítsetek!

– Egy pillanatig se higgye hercegnı, hogy nem kértem tettemre engedélyt nagybátyámtól,aki az ön vılegénye! İ pedig egyet értett velem, és éppen csak azért nem ı kíséri önt, mivelbokros üzleti teendıi elszólítják ma este – fejezte be Garim, miközben ujjai végigsimitották ahercegnı karját.

Ji-Mir szédülten hallgatta, és kirázta a hideg az idegen férfi érintésétıl Úgy érezte, minthaszakadék szélén állna, mintha szédítı mélység nyílna a lábai elıtt. Eriniss maga az élet, amozgás, titkok és csodák világa, ahol minden megeshet, és minden meg is esik!” – jutottakhirtelen eszébe azok a szavak, amiket szintén ez a fiatal, kedves hangú férfi mondott neki,mikor idejövet megmutatta egy vékony szeletkéjét a városnak. Ám neveltetése nem adta megmagát ilyen könnyen.

– Hogyan is mehetnék el! Még ha vılegényem nem ellenzi, akkor is elveszteném a nevembecsületét, ha önnel mennék...

– Én mindent kiterveltem, hogy ne keljen pletyka az esetrıl! Este álarcos bál lesz, onnannyugodtan késhet, hisz a sok maskara között órákig senkinek sem fog feltőnni, hogy ön nincs

jelen!

– Nevelıim nem tévesztenek szem elıl!

– Erre is gondoltam! Megkértem nagybátyámat, hogy küldjön a hercegnınek egy igazi,Erinissi ruhát, hogy azt viselje az álarcosbálon! A hercegnınek nincs más dolga, mint felvenni

azt a ruhát, és egy óvatlan pillanatban kilépni ezen a rejtekajtón!



Ji-Mir elpirult, ahogy a kalandos tervet végighallgatta. És ezek szerint vılegénye ténylegnem ellenzi a dolgot, hisz ruhát küld a szökéshez!

– De ettıl még keresni fognak, és büntetést kapok, ha visszajöttünk!

– Ezen is lehet segíteni! Egy óvatlan pillanatban, mikor senki sincs a hercegnı mellett, zárja

magára szobája ajtaját, és kiabálja ki az odakint várakozóknak, hogy valami megbántotta,hogy nem akar kimenni! Bizonyosan ki tud találni valami okosat, ami miatt pár órácskátduzzoghat! Közben kiszökik a rejtett kijáraton, és míg ajtója elıtt sírva könyörögnek nevelıi,addig megnézi a várost! Majd visszatér, kinyitja az ajtót, és elmegy az álarcosbálra! –magyarázta Garim.

– Ez olyan kockázatosnak hangzik... – sóhajtotta a hercegnı, de lelke mélyén felizzottvalami. Nevezzük talán kalandvágynak...

– Ha valami mégis balul ütne ki, nagybátyám úgyis elintézi! Nincs párja, ha tárgyalni kell,még a zord Jokara nagyúr szívét is biztosan meglágyítja! Ez nem az ön gondja, hercegnı,

önnek nincs más teendı je, mint igent mondani! – érvelt az ifjú, és mivel érezte, hogy ez mégkevés, bevetette utolsó aduját is. – Ez az egyetlen lehetıség, mától kezdve minden napjatúlzottan zsúfolt, hogy eltőnhessen pár órára!

Hosszú, hosszú csend nehezedett rájuk.

Északi, déli, keleti és nyugati szelek, vesszetek akár össze, kavarjatok féktelen vihart,döntsétek romba akár ezt az egész várost, csak gyertek, és segítsetek, fohászkodottNárciszszirom, aki szíve szerint hangosan nemet kiabált volna. De hallgatott, hisz hogyan isszólhatott volna bele két nemes párbeszédébe!

– Hál jó, fiatal unokaöccse az én vılegényemnek! Legyen így, elmegyek ma este megnézni avárost! – bólintott Ji-Mir hercegnı.

– Köszönöm! Ne feledje, amikor indulásra kész, koppintson hármat ezen a rejtekajtón, én amásik oldalt fogok várni, és onnantól nincs semmi gondja! – magyarázta a fiatalember, éstalán még mást is mondott volna, de ekkor valami meghatározhatatlan nesz hangzott fel akárpitok mögött, mire összerezzent, és gyorsan meghajolt. – Sok szerencsét, hölgyem, mostmár mennem kell!

Még utoljára megérintette a hercegnı karját, aztán sarkon fordult, és kilépett a szobából. Ji-Mir eltátott szájjal, az izgalomtól kipirult arccal nézett utána. Eriniss valóban a csodák városa,ahol minden megtörténhet! Elıre remegett a gyönyörőségtıl, hogy kíséret nélkül, teljesenegyedül csónakázhat a városban, becsapva összes, szigorú arcú nevelı jét, akik közben azajtója elıtt könyörögnek.

Illetve, nem teljesen egyedül, hanem egy széparcú fiatalemberrel, aki csak jót akar neki, éslesi minden kívánságát...

Siwa Garim az ajtó túloldalán, amikor már nem láthatták, gúnyos, elégedett mosolyra húzta aszáját. Méghogy hercegnı! Ostoba csitri, tapasztalatlan kislány! Semmi volt meggyızni!Nagybátyja elégedett lesz!

Aztán odaintette Nathen Kirolan Natart, aki egy magányos holdfénylámpás tompa

ragyogásában várt rá a szők folyosón. A fiatal hadnagy arca gyöngyzött az izzadtságtól.



– Siessünk, uram, a vénasszony épp most hagyja el a mellékhelyiséget! – suttogtakimerülten, mikor becsukódott mögöttük a ajtó. Bár jó médium volt, mégis belefáradt, hogyily hosszan volt kénytelen kapcsolatban maradni az ıraurával.

* * *

A délután percei végtelen lassúsággal vánszorogtak. Ji-Mir hercegnı legalábbis úgy érezte,minden pillanat megismétli önmagát, hogy még tovább tartson a várakozás, ami után végrekiléphet a palotából.

– Ó, Nárciszszirom, ne aggódj, csodás lesz! – gyızködte barátnı jét, aki az ifjú Nathentávozása után halottsápadt arccal tett-vett.

– Féltelek, úrnım, féltelek! Mi lesz, ha szigorú rendet tartó, bölcs nagybátyád megtudja, mit

tettél?– Messze innen otthonunk, ki vinné el oda a hírt? S még ha baj is lenne, v ılegényem majd

mindent elintéz!

Szabadon beszélhettek, a vén Inatasira asszony érthetetlen módon nem könnyebbült meg agyakori kijárás ellenére sem, és csak alig percekre volt képes bent maradni a szobában, a hasaújból és újból kiszólította. Így igazából csak egy pillantást tudott vetni arra a ruhára, amitNathen Siwa Horatio küldött a hercegnınek, kurta bólintással engedélyezte annak viselését, ésmár rohant is a kis helyiségbe. Pedig ha jobban megnézte volna, nyilván szörnyülködve tiltjael tıle védencét.

– De hercegnı, a karjaid szinte teljesen csupaszak! – sopánkodott Nárciszszirom, amikor Ji-Mir felvette a selyemholmit.

– Azok elfedésére valók ezek a hosszú kesztyők, buta lány! – morgott, és felhúzta ıket – Ezillendıen eltakarja makulátlan bıröm, és mégis látszik karcsú csuklóm, amire oly büszkevagyok! Add ide gyorsan néhány karperecemet, amiket örök sötétségben való kuksolásraítélnek hosszú ujjú ruháim, hagy ragyogjanak ez egy alkalommal a napfényben! Ez a furcsaszabású kabátféle pedig teljesen eltakarja a nyakam, a vállam, és még a derekam felsı részétis!

– Ó, a derekad ne is emlegesd, hercegnı! Hisz csípıd minden mozdulata átlátszik ezen a

szoknyán!

– Nem fogok mozogni, csak ülök egy csónakban!

– De az arcod! Csupasz az arcod, hercegnı!

Ji-Mir ezen egy pillanatot elgondolkodott, ez igaz volt. Már a tudat is zavarta, hogymezítelen arccal fog szemben ülni egy férfival.

– Add ide a kisebbik csontlegyezıt, amit mennyszült nagybátyám húga, Kitasira úrnı küldött ajándékba, tizennegyedik születésnapomra! Az alig tenyérnyi, könnyen ennek aszoknyának az övére erısíthetem, redıi közül ki sem látszik, és elfedi arcom, ha majd

elıveszem! Gyorsan, most pedig zárd be az ajtót, kész vagyok, és menni vágyom!



Nárciszszirom kétségbeesetten vetette magát térdre.

– Ne menj, úrnım!

– Félre, buta cseléd, és engedelmeskedj! – vágta pofon türelmét vesztve Ji-Mir.

– De mi van... Mi van, ha amíg messze jársz, Jokara nagyúr betöreti az ajtót? – érvelt a lánykétségbeesetten.

– Miért töretné?

– Mert aggódni kezd, hogy oly hosszan nem válaszolsz!

– Hát te majd itt maradsz, és válaszolsz helyettem! Sokszor szórakoztunk már azon, hogyutánzod a hangom, most is menni fog!

– Tehát nem mehetek veled? – sírta el magát Nárciszszirom.

– Nem ám! Ma este egyedül leszek, teljesen egyedül! – húzta ki magát a hercegnı. – Te

pedig itt maradsz, és ha szólítanak, hangomat utánozva válaszolgatsz!– És mi van... Mi van, ha beleselkednek a kulcslyukon!

– Benne lesz a kulcs!

– De ha kilökik? Ha van valami rejtett leselkedı nyílás? Ahol rejtett ajtók vannak, ottlehetnek rejtett ablakok is! – hadarta Nárciszszirom.

Ji-Mir összevont szemöldökkel gondolt bele a lehetıségbe. Aztán felderült az arca.

– Megvan! Öltözz az én ruhámba, és ülj le egy párnára, ahonnan látszik alakod, ha valakibelesekszik a kulcslyukon!

– De hogyan is tévesztenének minket össze, úrnım! Én magasabb vagyok, kövérebb, ahajam is mindössze vállig ér, elsı pillantásra látszik, hogy cseléd vagyok, nem hercegnı!

– Eh, fátylak alatt, hajadat elfedı fejékkel, hosszú ruháimban senki sem fog kételkednibenne, hogy te én vagy! – legyintett végül a hercegnı.

Nárciszszirom végtelen döbbenettel hallgatta a félelmetes magabiztossággal elıadott tervet,majd lehajtotta a fejét, és szomorú hangon felelt.

– Látom, hercegnı, senki és semmi nem állhat az utadba, elhatároztad, hogy mégy, ésragaszkodsz is hozzá, mint ahogy már láttalak ragaszkodni néhány ostobának tőnı ötlethez,

melyet mennysúgta bizonyossággal adtál elı! De te vagy a hercegn

ı, én pedig csak egysenkifia cseléd, aki meghajtja a fejét, és örömmel engedelmeskedik. Felveszem ruhád, leülök

egy párnára, ami jól látszik a kulcslyukon át, és hangod utánozva fogok kiszólni, ha tégedszólítanak! Te csak vigyázz magadra, és jöjj vissza mihamarabb!

Ji-Mir elérzékenyülve nézett le barátnı jére.

– Bár csak cseléd vagy, és alantas származású, mégis mosolyt csal hőséged és ragaszkodásodfénylı arcomra! Vigyázni fogok, és sietek vissza! Addig is óvjon téged az arany napkorong, aszéllel szálló fecskeraj, a patak csobogása!

– Kísérje lépted szerencse és fény, csillagnál ékesebb hercegnı je a hajló nád birodalmának...

– koccintotta homlokát a padlóhoz Nárciszszirom, majd Ji-Mir felemelte a földrıl, és arconcsókolták egymást.



Aztán a hercegnı megkocogtatta a rejtekajtót.

Az szinte azonnal kinyílt, fekete torkában a tarka arcfestéső Siwa Garim tőnt elı, egyholdfénylámpást emelve maga elé.

–Jöjjön, hölgyem, sietnünk kell! – suttogta, és gyorsan visszahúzódott az árnyékba. Nagyon

nehezen tudta visszafogni nevetését, a kis hercegnı elképesztı nevetségesen festett a nemhozzáillı ruhákban. No persze, nem a divat szerint választottak neki holmit, a f ı vezérelv azvolt, hogy olyan legyen, amit még egy morin nemes hölgy is hajlandó felvenni. Így az erinissimértékkel lehetı legprődebb szabású darabokat válogattak, fekete és fehér színekben, kevéséppen divatos esett közéjük.

Még szerencse, hogy nem kell vele nyilvánosan mutatkoznom, holdnapokig mindenki rajtamnevetne, vélekedett az ifjú Siwa Garim, miközben kezét nyújtotta a hercegnınek.

Együtt siettek végig a szők, porszagú folyosón, majd megálltak a másik végében, és rövidhallgatódzás után kiléptek a rejtekútról. A hercegnı lakosztályához közeli lépcsıházba

jutottak, ahol éppen nem járt senki.– Jöjjön, hercegnı, várja önt a város forgataga!

Ji-Mir hercegnı pedig ment.

* * *

Egy szata nem tévedhet el. Nem tévedhet el, de ha rossz útbaigazítást adnak neki, akkor nem

fogja meglelni, amit keres.Ho Tarasin Mitana zavartan fordult be az újabb folyosón. Tudomása szerint itt egy ajtónak

kellett volna lennie, amin bekopogva valami cseléd átadta volna neki a frissen mosott ruhákat.De az ajtó sehol sem volt, csak még egy folyosó. Nem tudhatta, hogy vagy négy emelettelmagasabban keresgél a kelleténél. Nem tudhatta, de azért sejtette, hogy Ji-Sin-Bo rosszutasításokat adott neki.

Ebbıl pedig nagy baja lesz, hisz ki hinne neki, ha azzal érvelne, hogy Helyettes Tisztje szántszándékkal máshova küldte? Csak még egy újabb büntetést kapna, hogy rosszat beszélfelettesérıl, aki pedig nem véthet ekkora hibát.

Kicsit még körbe fordult, hátha észrevesz valami támpontot, ám semmi ismerıst nem látott.A süppedıs szınyeggel fedett márványpadló, az aranykeretes képek a falon, a mennyezetreaggatott napfénylámpások mind idegenként néztek vissza rá. Zavartan megigazgatta hátárarögzített kardjait, a fegyverek érintése visszaadta önbizalmát. Magában hálát adott a vénJokara nagyúr bölcs parancsának, mely szerint minden szata – még az is, aki mindössze amosodába megy – csak teljes felszereléssel hagyhatja el a hercegnı lakosztályát.

Hirtelen zaj hallott, hamarosan két idegen alak fordult be a folyosóra. Fesztelenülbeszélgettek, oda sem nézve az elılük engedelmesen félrehúzódó szatára, majd eltőntek egyajtó mögött. Talán meg kéne szólítani valakit, és útbaigazítást kérni, merült fel az ötlet Ho

Tarasin Mitanában, de természetesen nem szólt a párocska után. Derékig engedett hajuk



tisztán jelezte, nemesek, akiket egy szata nem szólíthat meg. Ám ha találkozik valamicseléddel...

Lassú léptekkel indult vissza, a szállásuk felé, és fejforgatva leste, útjába akad-e valamiszolga. Pár fordulóval arrébb szerencséje is lett, egy idısödı asszony jött vele szembe, nehéz

tálcát cipelve.– Idıs asszony, ki nyilván úgy kiigazodsz ebben hatalmas kıépület ben, mint hajós a

csillagok között, segítenél nekem célom elérésében? – kérdezte udvariasan, mire a nı csakelvigyorodott.

–Jaj, test ı r úr, öreg vagyok én már az ilyesmihez! Ne tessék engem macerálni! – tiltakozott,és sietısre fogva a lépteit, továbbment. Csak erinül értett, de Ho Tarasin Mitana nemválthatott nyelvet. İ is csak anyanyelvén beszélt.

Komor arccal indult tovább, és már elérte a lépcsıházat, amikor ismét az útjába akadt valaki.Reménykedve állt meg, de a fordulóban ismét csak egy nemes pár tőnt fel. Gondolkodás

nélkül félreállt a magas férfi, és az alacsony hölgy elıl, akik rá sem nézve elsiettek elıtte.Nap bukkant elı a fellegek közül, szél forgatta meg körötte a világot.

– Hercegnı... – bukott ki a száján önkéntelenül, aztán már mőködésbe is léptek jólbegyakorolt reflexei. Gondolkodás nélkül borult a földre, érintette homlokával a lépcsı márványát.

Ji-Mir ijedten megtorpant, ám Nathen Siwa Garim szinte azonnal cselekedett. Bár fogalmasem volt, honnan kerül ide egy szata, hisz nagybátyja biztosította, ezen órában senki sem fogerre járni, ám ettıl még nem vesztette el a hidegvérét.

– Gyorsan, hercegnı ! – kapaszkodott bele Ji-Mir karjába, és magával ragadta. Sietvefutottak le a lépcsın, hátra sem nézve.

Ho Tarasin Mitana értetlenül kapta fel a fejét a földrıl. Ez a hercegnı volt, azonnalfelismerte a csak egyszer látott vonásokat, ám mit keresett itt? Kíséret nélkül, fedetlen arccal,kezét egy idegen férfi kezében nyugtatva!

Talpra pattant, még látta, hogy a pár eltőnik egy fordulóval lejjebb, egy ajtó mögött. Mittegyen, fusson utánuk? Már majdnem elrugaszkodott, majd mégis megtorpant. Nincsparancsa...

De hát nem helyes, hogy a hercegnı szaták nélkül járjon egy idegen palotában!

És már lendült is lefelé. Vagy hatosával vette a lépcsıfokokat, puhán érkezett a fordulóba, ésimmár habozás nélkül tépte fel az ajtót, ahol a hercegnı eltőnt. Még látta fehér szoknyájátfellibbenni egy fordulóban, futott tovább. Ajtó csapódott elıtte, zár csikordult.

Fordult, egy pillantással felmérte az akadályt, majd fél lépést hátrált, és belerúgott a fába, csakúgy próbaképpen. Az bíztatóan megreccsent, hát még hármat rúgott, egy lendületbıl, aztánfélresöpörte maga elıl a forgáccsá hulló ajtót.

Hideg lehelető, nyirkos, dísztelen helyiségbe érkezett, ahonnan kılépcsı vezetett lefelé.Valami cseléd jött szembe, aki talán mondani is akart valamit, de gondolkodás nélkül

félrelökte. A lépcsı

egy nagyobb terembe vezetett, melynek vakolatlan kı

bı

l rakták súlyos



vízcseppeket izzadó falait. Nem törıdött a részletekkel, csak azt a magas, masszív ajtót látta,ami megint csak éppen becsapódott elıtte.

Jóféle fa, széles pántokkal megvasalva. Reménytelen.

Körbekapta pillantását, nem messze az ajtótól, talán két alaknyi magasságban szők rés nyílt.

Nem habozott, nekifutott az akadálynak, és lendületbıl felkapaszkodott a falra.A szaták felszerelése a lehetı legpraktikusabban van összecsomagolva. Ahol a válla átfér, ott

átfér az egész szata, ez szinte közhelynek számít a hajló nád országában Ho Tarasin Mitanakis erılködéssel átjutott a túloldalra, ahol éppen csak meg tudott kapaszkodni. Fel sem fogta,hogy immár a palazzó külsı falán lóg, csak a maga alatt nem sokkal meglibbenı ruhát látta, akarcsú, alacsony árnyat.

Gondolkodás nélkül ugrott, és szerencsésen talpra érkezett a hídra, mely a palazzó ezenmellékkijáratát a külvilággal összekötötte.

– Gyorsan, riadó, megszöktették a hercegnı t! – kiáltotta a kapuban álló ıröknek, majd utánarohant a híd másik oldalán éppen eltőnı párnak.

A két ır hökkenten bámult az égbıl pottyant alak után.

– Ez tán valami komédiás volt? – kérdezte az egyik.

– Ruhája alapján úgy hiszem. Meg hát azok szoktak így ugrabugrálni – vonta meg a villát amásik.

– De vajon mit kiabálhatott?

– Én nem tudom, de nem lehetett fontos, mert akkor itt maradt volna

magyarázkodni.– Aha – bólintott az elsı, aztán hosszan hallgatott. – Te, nem kéne jelentenünk?

– Minek? Jól hallottad a Siwa fiatalúr parancsát, hallgassunk arról, ami e kapuban történt amai ırség alatt, mert különben nyissz! – mondta a másik, és közben szimbolikusan átvágta atorkát.

– Aha. Akkor hallgassunk! – helyeselt a társa.

Nem hiába járja a mondás a fényes Napkelet országaiban, hogy hollóban fehéret, katonábaneszeset...

* * *

Ji-Mir hercegnı elrablása több szempontból sem úgy sikerült, mint ahogy a különbözı felekeltervezték. És itt most nem is csak arra gondolok, hogy Nathen Siwa Garim életelegborzalmasabb élményeként hosszú perceken át menekülni volt kénytelen egy feldühödöttszata elıl. Mások is elvétették a számítást, példának okáért Jokara nagyúr.

A vén gazember nagyon sértıdötten vette tudomásul, hogy meg akarják szöktetni a rábízottnemes hölgyet. Hogy nézhetik ennyire porban kúszó senkinek, hogy csupán azért, mert a

hercegnı

önként távozik,ı

nem fogja észrevenni hiányát? Az ugyan tény, hogy eme húzással



megnehezítették a dolgát, de természetesen rájött, mire készül kedves vendéglátójuk. Rájött,és nem zavartatta magát.

Jobb is, ha a hercegnı nincs útban, úgy ı is szabadabban ügyködhet! Arról nem is beszélve,hogy a Nathenek nyilván nagy hangon fogják keresni „elveszett” vendégüket, ami újabb

lehetıségeket nyit meg elıtte célja elérésében. Hát vigyék a hercegnıt, ha annyira kell nekik!De természetesen jól tudta, titkos feladat ide, titkos feladat oda, ı azért életével felel a

hercegnı életéért, így nem akarta, hogy a legfényesebb Földre Szállt Sárkány unokahúgát oknélkül baj érje, hát megtette a megfelelı intézkedéseket. Nem rajta állt, hogy kudarcot vallott.

Hogy ıszinték legyünk, még csak nem is Ho Tarasin Mitanán. A fiatal szata csak rohant egyfehér-fekete ruha után, majd hirtelen azt kellett látnia, hogy három, szürke csuhás alaktámadja meg a hercegnıt, és az idegen férfit, aki kíséri. Még futás közben kardot rántott, ésúgy csapott le az elıtte felgomolygó verekedésre, mint sólyom a védtelen fecskerajra.

Az elsı támadót hátba szúrta, a másodikat lekötötte az ifjú Nathen Siwa Garimmal való

küzdelem, ennek csak lába ínszalagját vágta át, és már futott is tovább a harmadik után, akiéppen utolérte a menekülı hercegnıt. Ji-Mirt talán csak az mentette meg, hogy az utolsópillanatban elbotlott szokatlan, széles szoknyájában, így az idegen csak a semmibe markolt,amikor vállon akarta ragadni. És a következı pillanatban már nem foglalkozhatottáldozatával, mert ott volt Ho Tarasin Mitana.

– Fuss, hercegnı! – kiáltotta a szata, és igyekezett úgy fordulni, hogy testével fedezzeúrnı jét. Hogy annak sikerült-e felállnia, vagy sem, azt már nem látta, az idegen támadott, ésneki védekeznie kellett. Kardcsapás követett kardcsapást, gyors, pergı ritmusban, Ho TarasinMitana teste magától követte a pengét, felvette az ellenfele diktálta ütemet, majd

megakasztotta, és rákényszerítette saját tempóját. Ezer alkalommal gyakorolták ezt a kolostorudvarán, nem is gondolkodott azon, hogy mit csinál, csak cselekedett, míg végül ellenfeleátvágott torokkal zuhant a földre.

Visszanézett, de a másik két támadó és a Nathen nemes is mozdulatlan feküdtek azutcaköveken. Még egy pillantást vetett a lába elıtt heverı testre, és hirtelen megfagyott avére. Ezer hajló nádra, hisz ez Mira Sin Tanra, szakaszának tagja!

Önkéntelenül is pislogott párat, de legyızött ellenfelének arca nem akart megváltozni. Lehet,hogy démonok játszanak vele, elıbb a hercegnı arcát felvillantva egy idegen nemes hölgyön,most pedig testvérévé változtatva ellenfelét? Ám ez nem lehet káprázat, az imént valóban egy

szataként küzdı harcossal állt szemben, csak éppen ez akkor nem tőnt fel neki, mert eddig ı még mindig csak szatákkal küzdött...

De mindegy! Elnézett a másik irányba, és még látta a hercegnıt, ahogy az beszáll egy karcsúcsónakba. Nem habozott tovább, lecsapta kardjáról a vért, hüvelyébe lökte a pengét, és márfutott is a sebesen távolodó csónak után.

Nos, egy gondola igazán gyors tud lenni. A szárazföldrıl követni csak teljes erıbıl futvalehet, és csak annak, aki nagyon jól ismeri Eriniss városának tekervényes úthálózatát. Hisznem minden csatorna mellett van járda, és bár néhol több híd is áll egymás mellett, néholviszont nagyot kell kerülni, hogy száraz lábbal átjusson a járókelı a túlpartra.

Talán mondanom sem kell, hogy Ho Tarasin Mitana nem ismerte Eriniss útjait és csatornáit.Ennek ellenére lankadatlan elszántsággal rohant, néhol kikötött hajókon ugrált végig,



hajszálra elkerülve a vízbe pottyanást, egy alkalommal még a csatornát is átugrotta, hogyátkeljen a másik partra, de ez mind kevés volt. Egyre rövidebb ideig láthatta a sarkokon újraés újra eltőnı gondolát, míg végül teljesen elvesztette szem elıl.

Ugyan még végigrohant a csatorna mentén, amerre utoljára látta befordulni a csónakot, de

aztán zavartan torpant meg. Ez az utca kis terecskére vezetett, ahonnan több út indult tovább,de hiába söpörte azokat végig pillantásával, nem látta a hercegnıt. Még egyszer körbe fordult,semmi. Csak a csalókán csillogó víz hintáztatta a környezı épületek tükörképeit.

– Tán valami baja van? – szólalt meg hirtelen mellette egy hang.

Majdnem összerezzent, és odakapta a pillantását. Valami szakadt, borostás alak állt tıle nemmessze, és ıt bámulta. Ismét körbe nézett a téren, immár nem a távoli csatornákat fürkészve.Emberek állták körbe, kopott, szürke ruhás, kurtára nyírt hajú emberek. Tisztes távolságbólméregették, lábuknál kosarak, zsákok hevertek, amott felhalmozott hordók takarták a falat, ésegy benyílóban széles, elnyőtt hajó állt, melynek alacsony fedélzetére keskeny palló vezetett

fel.Talán csavargók, gondolta Ho Tarasin Mitana, de ez most nem számított, csak az, hogynyilván látták, merre ment a hercegnı hajója!

– Egyszer ő emberek, lakói a csatornák büszke városának, mondjátok meg nekem, merre fordult az a suhanó csónak, mely az imént haladt itt tova, és melynek egyetlen utasa egynapragyogású asszony volt?– fordult körbe.

Értetlen arcok néztek rá vissza.

– Szerintetek ez beszéd, vagy csak hörög? – kérdezte végül egy nagyra nıtt, mocskos férfi.

– Hé, Husa, ne szólj róla ilyen tiszteletlenül, nézd a ruháját! Finom anyagú, lehet, hogy úr! –intette le egy öregasszony, aki kihasználva a látványosság okozta kis munkaszünetet, már le isült az egyik ládára.

– Nem úr ez, hisz kurtára van vágva a haja! Inkább mutatványos! Azok öltöznek ilyenmaskarába!

– Mutatványos lesz ám! Láttátok, hogy ugrotta át azt a két hordót, meg sem támaszkodottrajtuk, csak huss, átrepült! Csepőrágó ez, idegenbıl jött csepőrágó! – vélekedett egyközépkorú férfi is, és leengedte a kezében tartott szögeket, meg a kalapácsot, amivel éppen azegyik meglazult ládának a sarkait erısítette meg.

– No de fegyveres!

– Kellékek lesznek azok, fényes, de haszontalan fakardok! – legyintett magabiztosan a férfi.

–Nem értem szavatokat, szolganépe e fényes városnak. Nincs közöttetek senki, aki beszéli ahajló nád országának nyelvét? – nézett körbe immár türelmetlenebbül Ho Tarasin Mitana.

– Olyan furcsán, pöszögve beszél, mint aki meg van fázva! – nevette el magát az egyikgyerek, aki hátrább húzódva leste a látványosságot.

– Beteg lesz szegény, hisz látjátok, milyen sápadt az arca! – kárált egy öregasszony is.

– Dehogy beteg! – csattant fel hirtelen egy vörös hajú nı, akinek tiszta, majdnem újposztóruhája jócskán kirítt a terecske közönségének rongyai közül. – Rizszabáló morin, azok



beszélnek ilyen hülyén, az arca meg azért fehér, mert rizsporral keni. És nem csepőrágó,hanem testır féle – magyarázta, majd lecsusszant a hordóról, amin eddig ült, és közelebblépett a szatához. – Én értlek. Mi kell?

Ho Tarasin Mitana odakapta a pillantását, és alaposan végigmérte Karcsú, fiatalos nı, vállig

eresztett, tőzvörös hajjal, rossz modorral Szabadon hagyott arccal. Könnyen eldönthette, hogymiféle kasztba való, hát különösebb mérlegelés nélkül szólította meg.

– Egyszer ő asszony, ki olcsón árulod magad az utcasarkokon, gyors segítséget kérek t ı led.Egy hajó útja érdekelne, mely erre haladt át, nem is olyan rég. Merre ment?

– Hé, álljunk csak meg egy pillanatra! – nyitott a tágra a szemeit a nı – Jól értettem, hogy azimént lekurváztál?

– Nem érdekel munkád, ám a segítségedre szükségem van, mihamarabb! Felelj sietve,mielı tt két gyors pofonnal oldom meg a nyelved, merre ment az a csónak? – intette letürelmetlenül Ho Tarasin Mitana, és közelebb lépett, hogy ha kell, valóban pár pofonnal

térítse észhez ezt lehetetlenül mocskosszájú, engedetlen asszonyt. – Hé, szóval verekedni akarsz, te barbár állat! Na gyere, te nagyszájú! Nem tudom, hogyan

tudsz bánni a válladra aggatott fegyverekkel, de most emberedre találtál, most majd jól kapsza képedre! – fenyegette meg a nı ökölbe zárt kézzel, majd hirtelen a még mindig ıket bámulócsıcselék felé fordult. – Tudjátok, mit beszél? Azt mondja, minden erinissi ingyenélı koldus,és semmivel sem érünk többet, mint egy földtúró felföldi paraszt!

– Nem akarok verekedni, mert feladatom van, hát ne tedd próbára türelmem, asszony! –lépett még közelebb Ho Tarasin Mitana, akit nem érdekelt, mit fecseg a lány. Neki csak azszámított, hogy merre ment a hercegnı! És ezt gyorsan meg kell tudnia, hisz minden

pillanattal nı a csónak elınye!– Meg azt mondja, hiába dagonyáznak uraink nap mint nap a csatornákban, attól nem

lesznek tisztábbak, és hogy arra sem méltó ez a város, hogy egy morin beletörölje a csizmáját!És hogy mindannyiótokat meg tudna verni, csak éppen ti gyávák vagytok belekötni! –magyarázta széles gesztusokkal a vörös hajú nı, ám közben a szata elvesztette a türelmét.

– Azt mondtam, asszony... – ragadta volna torkon a tőzszín hajú lányt, amikor hirtelen mellélépett egy nagytermető, félmeztelen férfi.

– Majd kapsz a képedre, rizszabáló! – morogta a fickó.

Ho Tarasin Mitanának fogalma sem volt róla, mit mond az idegen szolga, de a feléje indulóöklöt prímán értette. Megdöbbenés nélkül kilépett a férfi elıl, majd nyakszirten csapta, hogyaz letaglózva csuklott a mocskos kövekre, és már nézett is körbe, hogy vajon a többi csavargóis elvesztette–e az eszét. Nem becsülte le erejüket – csak annak tudásáról mondhatsz ítéletet,akivel már harcban mérted össze az erıd készséggel elhitte, hogy megállnának elıtteküzdelemben, elvégre mit tud ı a csatornák városának harcosairól? Éppen csak nem értette,mit vétett ellenük, miért támadtak rá?

De magyarázkodásra már nem jutott idı, megmozdult a csıcselék.

– Ne bántsd az öcsém, mert megöllek! – ordította egy hang hátul, a következı pillanatban

pedig már teljes volt a káosz a kis téren. Egyszerre vagy fél tucatnyian ugrottak neki, erıs, éshozzá képest nagy termető rakodómunkások, egy véletlenül itt lebzselı kovácslegény két



testvérével, és még néhány csavargó. És ık biztosak voltak benne, hogy könnyen legyőrik eztaz alacsony, nevetséges öltözető morint.

Tévedtek.

Ho Tarasin Mitana még csak fegyvert sem rántott. Könnyen elhajolt az elsı ütés elıl, majd a

földre guggolt, elkaszált pár lábat, aztán tovább gurult, leütött egy útjába esı figurát, megmellesleg közben torkon rúgta azt a kettıt, akik hátulról akartak rátámadni. És mindezek alattleginkább a vörös asszonyt leste, nehogy az elszaladjon közben.

De a nınek eszébe sem jutott elfutni. Inkább felmászott egy hordó tetejére, hogy jobbanlássa, ahogy laposra verik ezt a pökhendi kis mitugrászt Aztán leesett állal döbbent rá, hogy apökhendi mitugrász könnyedén szétszórja a negyed legjobb verekedıit.

– Anyám, micsoda fickó... – sóhajtotta leesett állal, ahogy a szata könnyedén a csatornábaborította a kovácslegényt a két testvérével és vagy hat üres ládával együtt. Csak bámulta, ésmég akkor sem jutott eszébe menekülni, amikor az idegen hirtelen ott termett mellette, és

kirúgta alóla a hordót. Négykézlábra esett, jól megütötte magát, ráadásul amikor felnézett, egykard pengéje feszült a torkának.

– Most pedig segítesz megkeresnem a hajó utasát, vörös hajú asszony. Azonnal – közölte HoTarasin Mitana.

– Persze, hogyne, azonnal! Abban jó vagyok, megkeresni valakit, ez szinte a szakmám, jobbemberhez nem is fordulhattál voltba! – hadarta a nı, majd oldalt pillantott. A távolbólszámára ismerıs hangok hallatszottak, és gyorsan közeledtek. – Segítek, csak éppen most jólenne elfutni, mert jön a városı rség!

–Nem érdekel a városı rség. A hajó érdekel, amit követek! –Arra ment! – mutatott továbbiakadékoskodás nélkül a közeledı zajokkal ellentétes irányba a nı.

– Gyerünk! – ragadta erre nyakon a szata, és maga elıtt lökdösve elindult. Nem kellett alányt nagyon noszogatni, teljes egyetértésben menekültek el a verekedés színhelyérıl.

* * *

– Hogyhogy megtámadták a hercegnı lakosztályát?! – süvöltötte Nathen Siwa Horatio jól

játszott megdöbbenéssel, majd öles léptekkel, szinte futva indult, félrelökve a hírt hozó tisztetis. – Hogyhogy valaki bejuthatott a pa– lazzóba, ti ingyenélı felföldi parasztok! – dühöngött,szerepe szerint, míg végigrohant a folyosókon.

Habozás nélkül lökte be a hercegnı fogadószobájának ajtaját, majd egy pillanatramegtorpant, felmérte a terem állapotát. Odabent szaták álltak, szoros győrőbe fogva ahercegnı hálóját. A lábuk elıtt holtak hevertek, ketten közülük való harcosok, valami morincselédlány, és sajnos mind a hatan az elit Nathen testırökbıl, akik idegen harcosoknakmaszkírozva magukat rátámadtak a lakosztályra, alig tíz perccel a hercegnı távozása után.Kár értük, de hát áldozatok nélkül nincs siker!



– Fejek fognak hullani, ha elrabolták a menyasszonyomat! – ordította Horatio nagyúr, éstovábbrohant volna, de a szaták fala bezárult elıtte. – Látnom kell, hogy megvan-e még Ji-Mir hercegnı!

– Ne beszéljen ily hangosan, büszke sólymokat megszégyenítı erejő uram, hisz nem való az

ordítozás, és ne akarja megzavarni a nádnál karcsúbb hercegnı nyugalmát, csupán azért, mertnéhányan meghaltak e teremben! – szólt rá hirtelen egy öreg, nyugodt hang, és belépett Jokaranagyúr.

– Micsoda? Megeshet, hogy odabent közben megölik a hercegnıt, csak azért, mert a testıreinem merik megzavarni? – hüledezett Siwa Horatio.

– Már voltam bátor magam meghajtani a derekamat a hercegnı elıtt, aki kegyesen felémfordult, és biztosított, hogy kellemesen telik ideje. Négy szatát is mellé rendeltem, így nemhiszem, hogy még aggódnia kéne érte – magyarázta az öregember, majd meghajolt, ésszélesen elmosolyodott. – Ám ha kívánja, e különleges helyzetre való tekintettel beléphet a

hercegnıhöz!Horatio nem várt további bíztatást, feltépte a hercegnı hálójának ajtaját. Aztán ıszinte

döbbenettel megállt, mivel a szoba közepén, maga alá húzott lábakkal valóban ott ült Ji-Mirhercegnı, a leghatalmasabb morin császár unokahúga.

Garim, megöllek, ez volt az elsı gondolata Siwa Horatiónak. Olyan egyszerő volt, és teelbaltáztad, de én saját kezőleg fogom kiszorítani belıled a szuszt, te ingyenélı ficsúr! Aztánészbe kapott, és mélyen meghajolt.

– Hercegnı, én királyi arám, nem esett bajod? – kérdezte, hangjában ıszinte aggodalommal.

– Nem... – suttogta, ha lehet még aggodalmasabban a kis Nárciszszirom, és közben már aztsem tudta, hogy kihez könyörögjön segítségén zavarában.

İ mindent megtett, amit úrnı je parancsolt, arcára borította a hercegnıi fátylakat, aranyosfejéket vett, ami eltakarta rövid haját, és választott egy köpenyt Ji-Mir ruhái közül, ami elfedtealakját. Aztán kiabálni kezdett, meg veszekedni, hol saját, hol a hercegnı hangján beszélve, ésodakint el is hitték a játékot. De hirtelen történt valami, harci zaj hallatszott, halálkiáltások,majd hosszú, vérfagylaló csend.

Nárciszszirom mozdulatlanul ülve várt, dermedten félelmében, egészen addig, míg Jokaranagyúr tizenkét szatával a háta mögött rá nem törte az ajtót. Ijedtségében majdnem meghalt,bizonyos volt benne, hogy a nagyúr azonnal átlátja a csalást, de az csak megtorpant egypillanatra, majd gyorsan a földre borult, homloka koccant a parkettán. A mögötte álló tizenkétszata követte mozdulatát.

– Drágakınél értékesebb élető unokahúga a fénylı arcú Földre Szállt Sárkánynak, esett-evalami bajod, mit karddal, vérrel, vagy ha kívánod, életemmel kell megváltania semmit semérı, porban fürdı személyemnek?

Nárciszszirom pislogni sem mert, ahogy rámeredt az elıtte földre borult szatákra. Alig bírtmegszólalni.

– Nem esett bajom – suttogta végül ijedten, aztán észbe kapott. – Nem esett bajom, hő

szolgája az én bölcs nagybátyámnak, bár ijedelmem végtelen! Mi történt odakint, miért



hangzott fel csatazaj, és hol késlekednek cselédeim, akiknek feladata lelkem vigasztalásalenne ezen nehéz pillanatokban? – magyarázta visszafogott hangon.

Ó, pedig biztos, hogy már csak ezért a két mondatért is kivégzik, hisz egy cseléd nembeszélhet így! De egy hercegnı csak így beszélhet, neki pedig azt parancsolta úrnı je, hogy

viselkedjen hercegnıként! Ó, Ji-Mir, jöjj vissza mihamarabb!– Hercegnı, cselédeid vérükbe fagyva fekszenek, mint ahogy a vén Inatasira asszony is, aki

testével állt a támadóid elé, ám nem kell félned, hamarosan új, az eddigieknél kedvesebb ésszorgalmasabb szolgákat kerítek neked, hisz mennyszülte unokabátyád által rámróttfeladatom minden óhajodat lesni! – magyarázta Jokara, és nem nézett fel, így nem láthatta,hogy a kis Nárciszszirom teste megrázkódik. De a hangja tiszta volt, és unatkozó, elvégre egyhercegnı nem fájlalhatja néhány szolga halálát.

– Ó, hát sietve keríts nekem új cselédeket, mert kezdıdik az álarcosbál, és ruhám még nemkifogástalan, arcom festetlen, hajam kócos! Tiszta szívembıl vágyom tetszésére lenni jelölt

vılegényemnek, hát nem lehet hiba kinézetemben, mikor elé lépek, annál is inkább, mivelméltón kell viselkednem mennyszülte nagybátyám rangjához!

– Így lesz, nádnál karcsúbb hercegnı! Ám könyörögve kérlek, addig, míg az új, kedvednektetszı cselédek megérkeznek, engedd meg, hogy hálódban négy szata álljon ırt,biztonságodért életével felelve!

– Megengedem, hogy négy szata életével védje életem, ám csak rövid ideig, mivel arcomatnem fedhetem fel elıttük, nádszálkarcsú derekam sem illendı mutogatnom port lesı szemeikelıtt, tehát jelenlétükben nem kereshetek magamnak érdekes elfoglaltságot, pedig már mostigen unom e párnákon való ücsörgést!

– Tudom, szavam semmit sem ér, így életemmel támasztom meg, és fejem a földhözcsapkodva ígérem, hogy sietve intézkedem, fényes arcú hercegnı! – buzgólkodott Jokaranagyúr, majd négykézláb kihátrált a szobából, mindössze négy, kis terpeszben álló,mozdulatlan szatát hagyva maga

mögött.

A kis Nárciszszirom pedig félholtan a félelemtıl várta végzetét. És most itt van ez a barbár,Nathen Siwa Horatio, hercegnı jének vılegénye!

– Biztos minden rendben, Ji-Mir hercegnı?

– Igen, minden rendben, fénylı arcú nemese a csatornák büszke városának, akitvılegényemnek rendelt mennyszülte nagybátyám – suttogta a lány szkeptikusan beletörıdve amegváltoztathatatlanba. Ó, én hercegnım, remélem legalább megengedik, hogy elbúcsúzzamtıled, mielıtt a hóhér elvágja fiatal életem gyenge selyemfonalát!

– Most már távozhat, naparcú vılegénye a gyönyörőséges hercegnınek! – suttogta az ajtómögül Jokara.

Siwa Horatio még ugyan feltett volna pár kérdést, de tudta, hogy a vénember szavait szatákkardja támogatja, hát még egyszer meghajolt, és kihátrált a szobából. Itt valami nagyon nemstimmel, szögezte le, míg a hercegnı hálójának ajtaja becsukódott.



– És most, hogy láthatta, nádnál karcsúbb menyasszonya jól van és kellemesen tölti idejét,immár talán beszélhetnénk azokról az apró kellemetlenségekrıl, amik közbejötte felhıt vonaz arcomra – hajolt meg Jokara nagyúr, rámutatva a terem padlóján heverı holttestekre.

– Jó uram, megmondtam, hogy baj lesz belıle, ha csak saját embereivel ırizteti a hercegnıt!

– válaszolta ideges hangon Siwa Horatio, aki ugyan lényegében nem értette a helyzetet, ámúgy érezte, abból baj nem eshet, ha alaposan megmondja a magáét ennek a felfuvalkodott kisrizszabáiónak – Az elit Nathen testırök is érnek annyit, mint a szaták, és ráadásul kiismerikmagukat a palazzóban! Nélkülözhetetlenek, ha valakit meg akarunk védeni, mint erre itt jópéldát láthattunk! Nem is tudom, mi lett volna, ha az ıraura riadója nem zavarja meg atámadókat! Ragaszkodom hozzá, hogy mostantól saját testıreim ırizzék menyasszonyomat!Beláthatatlan következményei lennének, ha a hercegnı megsérülne, vagy esetlegesenmeghalna! Arcot veszítene Házam, holdnapokon át pletykálnák a városban, hogy a Natheneknem tudják megvédeni a vendégeiket!

– Ha a hercegnı meghalna, parancsba adnám az összes szatának, hogy kövessék, és magam

járnék elıttük jó példával! – vetette közbe csendesen Jokara nagyúr, és metszı pillantássalvégigmérte a nagy hangon szónokló Nathent.

Siwa Horatio egy pillanatra hökkenten elhallgatott, majd úrrá lett zavarán.

– Így hát egyikünknek sem érdeke, hogy a hercegnınek valami baja essék! Ezért javaslomazt, hogy mostantól kezdve Nathen testırök is vigyázzák testi épségét!

– Errıl most nem dönthetek! Vissza kell vonulnom, hogy csendes meditációval elemezzem ahelyzetet, és megleljem a legjobb megoldást, amit gyarló elmém kiötleni képes! Addig aszaták ırzik a hercegnıt!

– Legyen, uram, de siessen azzal a meditációval, mielıtt még nagyobb baj esik! – morgottSiwa Horatio, aztán otthagyta a vénembert. A lakosztálya felé sietve még kevésbé leplezteelégedetlenségét.

– Jelentést! – kiáltott már félúton a dolgozószobája felé, hogy zengett a lépcsıház.

Az egyik szegletbıl szinte azonnal elılépett Kirolan Natar hadnagy, és engedelmesenparancsnoka nyomába szegıdött.

– Az elmúlt fél órában huszonketten hagyták el a palazzót, ebbıl tizenhat szolga, úgymint...

– Kit érdekelnek a szolgák! A hercegnı elhagyta az épületet? – vágott közbe türelmedenül

Horatio nagyúr.– Igen, méghozzá Nathen Garim fiatalúrral együtt! És nagyjából ekkor négy szata is

távozott!

Siwa Horatio felkapta a fejét. Négy szata? Tehát a vén Jokara tudott a hercegnı szökésérıl,és utána küldte embereit, hogy visszahozzák?

– Mikor jöttek vissza, és hogyan?

A hadnagy lehunyta szemét, koncentrált.

– Sehogy, uram.

– Hogyhogy sehogy?



– A hercegnı nem jött vissza!

– De akkor hogy lehet, hogy láttam! – csattant fel Horatio nagyúr, majd megtorpant, ránézetta már gyöngyzı homlokú hadnagyra. Az hosszan hallgatott, lehunyt szemmel faggatta azıraurát, majd nehéz sóhajjal felnézett.

– Sajnálom, uram! Az ıraura szerint a hercegnı az ön unokaöccsével távozott, négy szatakövette, egyikük sem tért vissza, és emellett a hercegnı a palazzóban tartózkodik, méghozzá alakosztályában! – hadarta.

Nathen Siwa Horatio cifra káromkodását ezerszer verte vissza a kihalt lépcsıház. A fenébeaz ıraurával!

Persze, nem mintha a Nathen palazzót ırzı varázslat valami tudatlan szemfényvesztı összecsapott kis trükkje lett volna, dehogy! A legjobb volt a maga nemében, egy vagyonbakerült fenntartani, és remekül megfelelt sokrétő feladatának. Éppen csak nehéz volt kezelni.Biztonsági okokból. A Nathenek maguk bonyolították el a házat védı ıraura használatát,

nehogy valaki kihasználhassa, nehogy valami mesterkém értékes adatokat csikarhasson kibelıle. Ebbıl adódóan maguk is alig-alig bírtak a nehézkes, sokszorosan összetett varázslattal,az erre a feladatra alkalmas ifjak évekig tanulták a megfelelı módszereket és parancsokat,hogy az ıraura végül engedelmes eszközük legyen. És még ennek ellenére is, néhatehetetlenek voltak vele szemben.

Lehet, hogy valamikor átestünk a ló túlsó oldalára, merengett Horatio nagyúr, és le isszögezte magában, hogy ezt legközelebb megemlíti a Háztanácsban, majd megrázta a fejét.Nem ezen kell elmélkednie, a történteket kell elemezni, mihamarabb! Addig egyértelmő,hogy Jokara nagyúr rájött a hercegnı megszöktetésének tervére, és éppen ezért kiküldött négy

szatát. De akkor most mi is a helyzet? A szaták visszahozták a hercegnıt, és az ıraura otttéved, hogy nem tért vissza a kis szajha? Vagy elvitték biztos helyre, és ez esetben akit fentlátott, az csak egy hasonmás, akit valami oknál fogva az eredeti hercegnıvel azonosít apalazzó védelmi rendszere? Egyáltalán, jött-e a kis szajhával bárki, aki beállhatna a helyére?

Ennek utána kell járni, döntött, és sietett tovább dolgozószobájába. Ott érdekes hírek várták,ám ezek sem segítették a dolgok jobb megértésében.

– A Hat Vadász téren megtalálták Nathen Siwa Garim fiatalúr holttestét, még másik három,morin férfi teteme mellett! – jelentette egy tiszt.

Siwa Horatio dühösen vágódott le karosszékébe. Az ostoba Garim! Hát nem hagyta magát

meggyilkoltatni? Pont most, amikor minden emberére szüksége van megoldani ezt a lassanmár válságosra forduló helyzetet? És a Legelsı Isten színarany pajzsára, hogyan fogja eztmegmondani az anyjának? A szép Siwa Karla már gyermeknek is igen hirtelen haragú volt,még csak az hiányzik, hogy éppen most dühítse fel!

– Erısítsék meg az ırséget az álarcosbál végéig! Most! – förmedt rá a tisztre, elvégre ez nemárthat, majd nagyot sóhajtott, és hátradılt.

Pár pillanat alatt visszanyerte nyugalmát. Ennél nagyobb bajban is volt már, és kimászottbelıle, ez is sikerülni fog, csak éppen gondolkodnia kell egy kicsit! Hát hozatott Benedictóvalegy üveg bort, majd meghagyta, hogy senki se zavarja, és nekilátott elemezni a helyzetet.

Akár csak Jokara nagyúr, gyakorlatilag ı is meditálni kezdett, csak éppen más módon. Jót



kortyolt a borból, kényelmesen feltette a lábait az asztalra, és elıvette kedves, megkopottkártyapakliját.

Egy lapot kidobott az asztal közepére. A hercegnı. A kis szajha, hogy dögölne meg. Akövetkezı lapot Garim kapta, ezt lefordította, elvégre meghalt a fiú. Nem is nagy kár érte,

mostanában mintha a helyére tört volna a kis pimasz. Csak az anyja ne lenne...Hosszan gondolkodott még, fel-fel dobva újabb lapokat, végül döntésre jutott. Összesöpörte

a paklit, meggyújtotta az asztal sarkán álló kék gyertyát, csengetett, és behívatta Sigranát.

A kurtizán ez alkalommal feketére festett hajjal, vérvörös ruhában libegett be. Kacéranmosolygott, és könnyedén felült az asztal szélére.

– Parancsod teljesítve, jó uram! – jelentette nevetve. – A két kapuır, aki látta távozniunokaöcsédet a hercegnıvel, immár halott, és ha érdekel a véleményem, nem nagy kár értük,ostoba fickók voltak. Ja, meg egy cseléd is veszteséglistára került, mert véletlenül látta ıketlefele menni.

– Kár, hogy így elsietted ezt a feladatot, azóta történt egy és más, talán mégis jobb lett volnakikérdezni ıket!

– Hát most már csak egy léleklátó kérdezısködhet tılük! Én nem végzek félmunkát! –szögezte le elégedetten Sigrana, majd hangot váltott. – Gondok ráncolják a homlokod,kedvesem, hagy enyhítsem meg ıket! – búgta, és elıre hajolt, hogy a férfinak teljes rálátásanyílt alig fedett kebleire.

– Enyhíthetsz gondjaimon, de nem ezen a módon! Olyan fél órája meggyilkolták azunokaöcsémet.

– Szegényke! – gügyögte a nı.– Négy szata támad rá, akibıl egy még él – folytatta zavartalanul a férfi. – Feltehetıleg a

hercegnıt kíséri. Menj utána, találd meg, és ha valóban a morin szajha az, akkor vidd ıt azelıre megbeszélt helyre, az eredeti terv szerint!

– Eh, tudtam, hogy ez lesz belıle! – húzta fel az orrát a hölgy. – Az ostoba Garim eltolja, énmeg mehetek rendbe rakni!

– Ne nyafogj, hanem cselekedj! Légy gyors és feltőnés mentes!

– Ha megvannak, és a nı nem a kis Ji-Mir?

– Akkor tüntesd el a nyomokat!– És a szatával mi legyen?

– Adj neki alkalmat, hogy meghalhasson az úrnı jéért! Állítólag ez a legf ıbb álmuk, és miértis ne segíthetnénk a lelkének egy jobb helyre visszaszületni?

– Ah, te, meg az a jóságos szíved! – legyintett a kurtizán, majd kihúzta magát, és komolyraváltotta a hangját. – Nem tetszik ez nekem. Garim sosem lett volna képes megölni háromszatát. Egyet is csak akkor, ha valaki segít neki. Mondjuk, átvágja a lába inát.

Picit megtorpant, nem is tudta, honnan jött az utolsó félmondat. De valahogyan fontosnak

érezte. Ám most nem törıdhetett vele. majd, a maga idejében! Megszokta már, hogymegbízható látomások segítik munkájában...



– Cicám, idáig én is eljutottam! – horkant fel Horatio. – Világos, hogy nem Garim intézte elıket, így megeshet, hogy egy harmadik fél is benne van a játékban. Mondjuk, az AniraKereskedıház, ık furcsa módon érdeklıdnek mostanában néhány morin érdekeltségünk után.De ez már az én gondom, még ma megteszem a megfelelı lépéseket. Te csak hozd vissza ahercegnıt! Annyi embert használhatsz, amennyi jól esik, annyi pénzt költ– hetsz, amennyi

kell, és annyit sikkaszthatsz még el mellé, amennyit nem szégyellsz!

– Az sok lesz – mosolyodott el a nı. – De visszahozom neked a kis menyasszonyodat, ésmajd kitalálok valami mókásat annak a szatának is... – nevetett fel, majd ahogy jött, kilibegetta szobából.

Siwa Horatio megnyugodva nézett utána. Ez rendben van, ha a hercegnı mégsem apalazzóban tartózkodik, Sigrana megtalálja! Ha pedig mégis itt van... Nos, ez esetben sincsgond, hisz jó elıre kidolgozott egy második tervet is, arra az eshetıségre, ha az elsı kudarcotvall! Így vagy úgy, de hamarosan a kezében lesz a hercegnı!

Azaz már csak egy kellemetlen kötelessége van!– Benedicto, hivasd az arcfestı mestert, hogy valami gyászhoz illıt pingáljon rám, és egy

öltözet, szintén gyászhoz való ruhát is keríts. És jelents be Nathen Siwa Karlanagyasszonynál, méghozzá azzal, hogy szomorú hírt kell vele közölnöm! – parancsolta, majdátsétált öltözıszobájába.

Persze, Karla már bizonyosan tud fia haláláról, mirıl nem tud az a némber, ennek ellenéremégsem kerülheti el ezt a kellemetlen, mondhatni szinte kínos kis látogatást. Meg kellengesztelnie a nagyasszonyt! Vajon elég lesz, ha felajánl neki hét évre hat-hatezer aranydukátvigaszdíjat, vagy inkább adja oda örök használatra azt a kis tavi kastélyt, amit úgy kedvel az a

némber?És amíg Nathen Siwa Horatio a húgával való találkozásra készült, Jokara nagyúr is döntésre

jutott. İ persze elsı látásra felismerte Nárciszszirmot a hercegnı ruháiban.

Elsı látásra felismerte, majd a következı pillanatban földig hajolt, de e két cselekedet közöttsok mindent átgondolt. Vajon van-e értelme, ha egy cselédlány helyettesíti a hercegnıt?

Eredetileg persze nem így tervezte. İ arra gondolt, hogy majd haját tépve siratja a hercegnı eltőnését, és közben teljesíti Jí-Lí nagyúr parancsát, hogy végül sikeresen végezve feladatáthazatérjen. Ezért elküldött három szatát, közöttük az Elsı Tisztet, hogy ragadják el ahercegnıt elrablójától, és a legnagyobb titoktartásban kísérjék a Tenger Liliomvirágára, ahol

ırizzék teljesen elzárva a világtól, senkinek sem szólva ottlétérıl.Ám a véletlen most új lehetıséget adott neki, amit nem habozott kihasználni. Játssza csak el

a kis cseléd, hogy ı a hercegnı, ezzel ı csak újabb értékes napokat nyer feladatateljesítéséhez! Aztán, amikor a kislányt elrabolják vagy meggyilkolják – mert hisz elraboljákvagy meggyilkolják, ez nyilvánvaló – akkor még mindig keresheti kétségbeesetten, ami mégújabb napokat jelenthet!

Gondot csak az okozhatott, ha a lány nem képes eljátszani a szerepét. Hát meghajolt elıtte,és hercegnıként kérdezte. A cseléd pedig hercegnıként válaszolt, így Jokara nagyúr úgydöntött, pár napig még élhet, és magára vonhatja vendéglátóik figyelmét. Fáradjanak csak a

Nathenek, próbálkozzanak csak! Döngessék a sehova sem vezetı kaput, ami alatt ı idıt nyer!



És ráadásképpen mindez alatt a hercegnı teljes biztonságban van.

* * *

A hercegnı minden pillanatban veszélyben van, Ho Tarasin Mitana ebbıl indult ki, ésátkozta az ıt vezetı nı lassúságát.

– Siess, erin asszony, aki láttad, merre fordult a hajó! – próbálta meg gyorsabb haladásraösztökélni, mire az végleg megtorpant, és szembe fordult vele.

Egymagasak voltak, a magasnak számító szata, és az alacsony erin lány, ám ez volt közöttükaz utolsó hasonlatosság. Ho Tarasin Mitana elıírásszerő, kék homlokpánttal fogta hátrakurtára nyírt, csillogóan fekete haját, a nı tőzvörös tincsei szerte szét álltak. A szata teljesfegyverzetét viselte, oldalán hosszú kardot, hátán két rövidebb pengét, melyek markolataiválla fölé emelkedtek, övében két kést, mellkasán átvetve dobótıröket. laza szabásúvászonnadrágja száraiban egy-egy rövidebb bot lapult, míg a lány fegyvertelen volt.

Ho Tarasin Mitana, bár lelkében vihar dúlt, jól tudván, mi vár rá, ha nem leli meg ahercegnıt, mégis rezzenéstelen arccal, nyugodtan állt. a nı. aki egy csipetnyit sem aggódottimmár a mögöttük hagyott ırjárat miatt, arcán lángoló haraggal, sziszegı hangon szólalt meg.

– Ne szólíts erin asszonynak, rendben? A nevem Róka, barbár barátom!

– Mit számít a neved az én feladatomhoz képest! – vonta össze a szemöldökét Ho TarasinMitana, de ezzel csak azt érte el, hogy a lány csípıre tett kézzel, erısen elıre dılve elárasszaszitkaival.

– Azt hiszed, nem számít a nevem? Ingyenélı koldusnak nézel, vagy tán talpnyaló

szolgának, esetleg földtúró, felföldi parasztnak? Hát nagyon is tévedsz, tisztelt barbárbarátom, merthogy az én apám nemes, de nagyon!

Egyenesen a Narator családból való, és bár anyámat elcsapták, amikor megszülettem, apámmégis elismerte, hogy ı nemzett engem, és ráadásul nagy évjáradékot adott nekem, hét egészaranydukátot! Úgyhogy majdnem olyan neveltetést kaptam, mintha teljesen nemes lennék, éstisztában vagyok a jogaimmal is! Vállig eresztve hordhatom a hajam, nyilvánosan isviselhetek tırt, ha annak pengéje rövidebb, mint egy arasz, továbbá oda utazok az egész szélesNapkeleten, ahova akarok, és szabadon választhatom meg a várost, ahol élni szándékozom! –hadarta a lány szinte egy szuszra, hogy Ho Tarasin Mitana szóhoz sem juthatott közben. –

Azaz, úr vagyok, nem pedig szolga, megszólításom Róka kisasszony, vagy esetleg dáma,érted, katona?

– Szata – szúrta közbe a férfi, amint pillanatnyi szünet adódott a szóáradatban.

– Tessék? – pislantott párat értetlenül Róka.

– Én nem katona, hanem szata vagyok. Bár már nem sokáig – hajtotta le a fejét hirtelentámadt fáradtsággal Ho Tarasin Mitana.

Hisz milyen felesleges is itt már minden erıfeszítés! Azt a gyors kis hajót immár akkor semérhetné utol, ha ismerné a várost, messze jár az már, ki tudja, hova tart a nád szálnál karcsúbb,

fénylı

arcú Ji-Mir hercegnı

vel! Hogyan is képzelheti, hogy beéri, hogy megvédheti ahercegnıt a rá váró veszedelmektıl!



Hirtelen annyira elveszettnek érezte magát, annyira nem értette, mi történik körülötte! Olyanfurcsa volt ez a számára idegen világ, az elıtte álló nı, aki az imént nagy hangon fenyegette,tisztességes megszólítást és udvarias hangnemet követelve magának, mintha úrnı lenne, mígközben végtelen szemérmetlenséggel közszemlére teszi fedetlen arcát!

İrült, barbár város ez! İ pedig semmit sem érı, porban fürdı féreg, aki elvesztettehercegnı je nyomát ebben a városban!

– Hogyhogy nem sokáig leszel már szata? – zavarta meg a nı hangja.

– Elbuktam feladatom teljesítése közben, lehet, hogy úrnım már halott, és ez az én hibám!Azt hiszem, helyes lesz, ha visszavezetsz a térre, ahol találkoztunk, és ahonnan talán mégvisszatalálok a szigorú arcú Jokara nagyúr fényes színe elé, aki bizonyosan megengedninekem, hogy önkezemmel vessek véget életemnek, miután jelentettem neki mindazt, ami itttörtént!

– Na, na, na! Nem kell azt úgy elsietni! – hıkölt meg a lány. – Szóval, azt mondod, ha nem

leled meg azt a nıt abban a gondolában, akkor neked annyi?– Szóról szóra így van, fedetlen arcú asszony! Azt a hajót pedig elvesztettem, hát kísérj

vissza, hogy mielıbb jelenthessem a megesett dolgokat, mert minden további késlekedés csakújabb bajokat szül!

– Mondom, hogy ne siess azzal a hazarohanással! Minden gondolát meg lehet találni! Éppencsak nem gyalog kell utána loholni, mert hogy az ritka ostobaság, hanem egy másikgondolával követni! Ha pedig errıl is lemaradtál, márpedig lemaradtál, mint a borravaló,akkor még mindig meg lehet menteni az üzletet, ha tudod a gondola nevét! – magyarázta alány, immár ıszinte segíteni vágyással. Hirtelen megsajnálta ezt a komoly pofát vágó,

nevetséges ruhájú fickót, aki oly könnyedséggel emlegette a halálát, mintha napjában többszörel kellene szenvednie. És milyen remekül verekedett!

Szavai hallatán Ho Tarasin Mitana hökkenten kapta fel a fejét.

– Ezeknek a dióhéjnyi hajócskáknak saját nevük van? – csodálkozott el.

– Naná! Eriniss nem sátortábor a rizsföldek közepén, hanem egy jól szervezett város! Agondoláknak nevük van, dokkjaik, evezısük és nemesi Kereskedıházuk, amely tulajdonábanállnak!

– És fel van rájuk írva ez a név?

– Persze, frissen városba szabadult barbár barátom! Különben honnan lehetne leolvasni?Közvetlen az oldalukat díszítı, démonőzı csengettyők mellett van felírva, azon a falapon, amiamúgy a nagyobb hullámok permetétıl védi a nemes utasokat! Több Kereskedıház isüzemeltet bérgondolát, mindnek külön színe van, amely szín eligazít, hogy kié a hajó, milyenkomfortos, és várhatóan mennyi lesz a viteldíj – magyarázta Róka, de Ho Tarasin Mitana erremár alig figyelt, összevont szemöldökkel, szorosra zárt szemekkel törte a fejét.

– Sötétkék jelek voltak annak a hajónak az oldalára festve, amelyik nyomában loholtam –szólt közbe aztán, amint meglelte elméjében a keresett apróságot.

– A névre is emlékszel? – kérdezte érdeklıdve Róka, félbehagyva kis szónoklatát.

– Nem ismerem az erin írásjeleket – rázta meg a fejét a szata.



– Na, gondolhattam volna! Pedig a sötétkék a Fraetinek legolcsóbb hajóinak színe, azoknaka dokkjaikban sok jó ismerısöm van. Ha tudnád a nevét, hát tudod mennyibe kerülnemeglelni azt a gondolát? – kérdezte, és csettintett egyet az ujjaival. – Ennyibe, barátom, azazsemmibe! Persze, aki analfabéta, az analfabéta, ezen segíteni nem sokat lehet, csak azt nemértem...

– Elhallgatnál, bıviző forrásokat megszégyenítıen gyorsszavú asszony? – vágott közbe HoTarasin Mitana, és letérdelt, majd kezét combjára fektette.

– Most mit akarsz? Nem tanított meg jó anyád, hogy az ember nem ül le az utca közepére...

– Mondom hallgass! – csattant fel a szata, mire a lány két szó között, nyitva felejtett szájjalelhallgatott.

Ho Tarasin Mitana mély lélegzetet vett, lehunyta a szemét, és megkísérelte lecsillapítanilelkét. Végigfutott a közelmúlt emlékein, szálat keresve, amit megragadhat, és amin keresztüleljuthat a keresett képig. Talán a harccal kéne kezdeni...

Hisz sokat küzdött Mira Sin Tanrával, ezerszer gyakoroltak együtt a kolostor udvarán,ezerszer mérték össze pengéjüket váltakozó sikerrel. Mira Sin Tanra leggyakoribb hibája azvolt, hogy néha túl magasan védett, hibáztál megint testvér, lejjebb azt a kardot, szabad a félmellkasod, és por száll a szélben, az izzadtság csípi a szemét, hát kezdjük újra, és újrakihasználja a másik szata hibáját, míg eljön az utolsó alkalom.

Ott, a csatorna partján harcol, ketten lehanyatlanak kardja nyomán, a harmadik a hercegnı után indul, eléje kell vágni! Fuss, hercegnı, ı pedig marad, eléáll az utolsó megmaradttámadónak. Táncolnak a kardok, mozdul az ellenfél keze, és túl magasra fut, alatta rés nyílik,magába vonzza a pengéjét, a fény megtörik a fémen, vörös seb nyílik a másik nyakán. Tovább

fordul, viszi a lendület, de visszanéz, hisz mindig az ellenfél szemét nézd, és látja, ahogy azidegen tekintetében kihunynak a lángok, egy tincs kicsúszik a kék színő fejpánt alól.Visszafogja a kardot, még nem ismeri fel testvérét, pedig láthatná, de csak azt látja, hogyellenfele elveszti egyensúlyát, nyert pár szabad pillanatot!

Visszanéz, lila lobogókat táncoltat a szél, a háttérben alacsony, vöröscserepes ház áll,aprócska ablakokkal, a köveken halottak, közöttük átvágott inakkal az Elsı Tiszt, de ıt akkormég nem ismeri fel, csak egy dologra figyel, élnek-e még? De egyik mellkasa sem mozdul,hát ismét fordul, a harmadiknak is vége? És látja, hogy Mira Sin Tanra fekszik elıtte, szájaszegletében vérhab rezeg, de már csak a szél rezgeti, nem lélegzet. Ezer démon üvöltését

hallja a fülében, de nem figyelhet rájuk, teljesítendı feladata van!Felemeli a fejét, hol a hercegnı? Sirályok pöttyei törik meg az égbolt kékségét, a csatorna

vize hullámzik, elnyúlt, idegen forma csónak siklik a házak tükörképe felett. A hajós szikár,magas ember, hosszú evezı jére nehezedik, elıtte arcát takarva húzódik le Ji-Mir hercegnı,egy pillanatra tökéletesen látszik fekete szeme, könnycseppek győlnek a szélén, tekintete minta beboruló ég. A csónak oldalán felszalad egy hullám, a hajó gyorsan távolodik.

Nem várhat tovább, lecsapja a vért kardjáról, négy csepp hull a porba, az ötödik elnyúlócsíkot hagy a köveken, elteszi a fegyvert, majd futva indul a csatorna mentén. A sarkon fordula hajó, a csónakos teste megfeszül, a víz majdnem átcsap a peremen, az egyik csengettyő

megbillen, és lefut a hullám habja, széles, világosra festett falapon sötétkék jelek, egyik mint



a repülı fecske, a másik mint könnycsepp a porban, a harmadik a vér jegyéhez hasonlít, anegyedik csak kurta vonal...

– Most megkukultál? – hajolt hirtelen az arcába Róka – Utálok feleslegesen pofázni, ha nemkell a segítségem, el is mehetek!

Ho Tarasin Mitana zavart pislogással nézett fel. Hirtelen nem tudta hol van, mit csinál.Aztán eszébe jutottak a részletek, felismerte az arcába hajoló, vörös lányt, eljutott a tudatáig,hogy egy idegen város utcakövén térdel. Gyors fejrázással előzte szánt szándékkal felidézettemlékeit, aztán könnyedén talpra emelkedett.

– Így néztek ki azok a jelek! – mondta, és jobb mutatóujjával bal tenyerébe rajzolta ameditációval felidézett képet.

– Ez biztos? – hajolt oda a vörös nı.

– Biztosan ezt láttam.

– Én viszont nem látom. Jobb lesz, ha papírra fested, ide nincs messze a Macskavész tér, ottmindig lebzsel pár írnok! – ragadta karon a nı a szatát, és még meg is rántotta, de hát ennyierıvel akár egy átlagos mozgásigénnyel megáldott hegyet is rángathatott volna.

– Sietnem kell, a hajó távolodik...

– Az a hajó már rég eltőnt balfenéken, egyetlen esélyed, ha elcsíped a dokkjában, ésmegtudod, hova vitte az úrnıdet! A Macskavész tér meg itt van egy köpésre! – intette le alány, és Ho Tarasin Mitana, szédülten a barbár nı féktelen temperamentumától, továbbiellenkezés nélkül követte.

A Macskavész kopott piactér volt, ilyenkor, késı délután jobbára kihalt, de szerencséjükre

egy tintafoltos kező írnok még ott ücsörgött fal mellé terített gyékényén. Már messzirılfelfigyelt rájuk, határozott közeledésük pedig mosoly vont az ajkaira.

– Szép hölgyem, nagyuram, ne is menjenek tovább, ha diktálni valójuk akadt! –készségeskedett, és gyorsan térdeire kapta az írótáblát, amire már oda volt készítve a tisztapapírlap.

Ho Tarasin Mitana szavát sem értette, ám nem is várta meg a fordítást. Egyszerően kivette atáblát az írnok kezébıl, majd fogta az ecsetet, és könnyő mozdulatokkal felrajzolta a gondolánlátott jeleket a lapra. Tudott írni, hisz megeshet, hogy egy szata írásban kénytelen jelenteni,vagy hogy papíron kapja meg a parancsot, ura túl elfoglalt lévén ahhoz, hogy személyesen

foglalkozzon minden apró utasítással.

– Így néztek ki azok a jelek. Ezt már el tudod olvasni? – mutatta meg a lánynak a kész képet.

– Kilencedik Kisdelfin. Gyerekjáték lesz megtalálni! – mosolyodott el Róka. A szatabólintott, majd letette a táblát a gyékényre.

Az írnok szörnyülködve kapta fel féltett kincsét.

– De jó uram, nem való, hogy írjon, ha megfizethet egy írnokot! Mert gondolom,megfizetheti, hisz csak ez a papír, amit elhasznált, jó másfél talléromba került!

– Másfél tallér? – kapta fel a fejét Róka, aki ugyan éppen azon gondolkodott, hogy merre isinduljanak a Fraetin dokkokhoz, de ezt az arcátlanul magas árat nem hagyhatta szótlanul. –



Másfél tallért mondtál? Ezért a papírért, amit legfeljebb a mellékhelyiségben használnék, ésakkor is kétszer meggondolnám? Fél tallér is sok érte, én meg például negyedet sem adnék! –kezdett alkudni, pusztán rutinból.

– Szép hölgyem, tiszta, használatlan papír ez, egyenesen Morat-Sinbıl hozatom, ajándék

másfél tallérért! – makacskodott az írnok.Róka már éppen szóra nyitotta a száját, hogy megtoldja negyed talléros ajánlatát egy töröttgarassal, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy itt nem neki kell fizetnie.

– Figyelj csak! – rángatta meg a mellette immár ismét szoborként álló szata karját. –A fickómásfél ezüstöt kér fizetségképpen a lapért.

– Fizetségképpen? – visszhangozta a szata csodálkozva. – A következı t fordítsd le neki szószerint. Örvendezzen, és csókolja meg a port, amiben ı nap mint nap fürdik, mert alávalószemélyét oly nagy szerencse érte, amir ı l legmerészebb álmaiban sem álmodhatott. Ócska

papírja és kopott tolla egyenesen a fénynél fényesebb Földre Szállt Sárkánynak tett az imént

szolgálatot, hát ne kérjen fizetséget, hanem inkább énekelve siessen haza, és mesélje elgyermekeinek, hogy mily végtelen kegy érte semmit sem ér ı , szélfútta életét.

– Már hogy ezt szó szerint fordítsam le neki? – kérdezett vissza Róka kételkedve.

– Igen – bólintott a szata.

– Hát te sem vagy épesző – morogta a lány, de csak az orra alá, majd szélesen mosolyogvaaz írnok felé fordult. – Na, figyelj, te tintamaszatoló, az a nagy helyzet, hogy a barátomnáléppen nincsen pénz. De tudja mi az üzlet, hát felajánlja neked, hogy szívesen elvonul veledvalami sötét sikátorba, és elszórakoztat téged, már ha te kedved leled az efféle mulatságban.Azt is mondja, hogy ı mestere ennek a szakmának, és általában jóval többet kér, mint másfélnyomorult tallér, de veled kivételt tesz, mert igencsak megtetszett neki a tested azon fele,amin ülsz.

A szerencsétlen írnok elıbb elvörösödött, majd elsápadt az ajánlat hallatán, és riadttekintenél nézett fel a fölötte tornyosuló, az alacsony, ám igen masszív testfelépítéső,halálkomor arcú szatára.

– Ugyan, dehogy akarom én a szép hölgy barátjának a szolgáltatását igénybe venni, csakazért, mert ezt a pár garast sem érı lapot elhasználta! Sıt, el sem használta, hisz e papír másikoldala még üres, hát nem lenne tisztességes, ha bármit kérnék érte! – tiltakozott, amint szóhoz

jutott rémületében, és védekezve emelte maga elé nyitott tenyerét.

Ho Tarasin Mitana elégedetten vette tudomásul, hogy szavainak meglett a hatása.

– Ha itt nincs több dolgod, kétnyelvő asszony, akkor siessünk a gyorsjárású Kilencedik Kisdelfinnek otthont adó dokkba! – fordult Róka felé, aki könnyen bólintott, majd felvetettfejjel elvezette, és kicsit távolabb aztán leintett egy olcsó csónakot is.

A vízen pedig végre elgondolkodhatott Ho Tarasin Mitana, elvégre az ı figyelmét nem vontamagára a körülötte elsikló város tarka látványa. Alaposan megszemlélhette már akkor, amikorazon a fekete hajón állt ırt, ami a nádszálkarcsú hercegnıt vılegénye palotájába vitte, és márakkor elege lett örökkön kavargó egyformaságából. Mi érdekeset mutathat neki ez a

szemkápráztató nyüzsgés, mely annyira idegen a kolostor csendjétıl, ahol egész életét leélte,ráadásul pont akkor, amikor súlyos feladat húzza a vállát? Így az értelmetlen bámészkodás



helyett inkább leült a sarkaira, térdére fektette hosszú kardját, és lehunyta a szemét. Mi istörtént vele az elmúlt fél órában?

A hercegnıt elrabolták, és most a városban van, ki tudja hol. Jokara nagyúr azóta már nyilvánértesült errıl, a kapuban ırt álló katonák bizonyosan sietve riadót fújtak. Azaz most már talán

minden testvére a hercegnıt keresi. Nyilván így van. De akkor ı mit csinál itt, társak ésparancsok nélkül? Hisz a bölcs Jokara nagyúr bizonyosan jól tudja, mit kell tenni ilyenalkalmakkor, és cselekszik is. Ji-Mir hercegnı talán már biztonságban ül a palota falai között!Bizonyosan így van!

De vajon miért támadta meg három testvére a hercegnıt?

Ezen hosszan gondolkodott, a felismerés pedig villámként vágott belé. A titkostudományokban oly járatos Jokara nagyúr nyilván elıre tudta, hogy el akarják rabolni úrnı jét,és azért küldött három szatát, hogy megmentsék!

És mit tett ı, ostoba, porban fürdı, port zabáló féreg? Támadóknak nézte testvéreit, és

megölte ıket! Parancs nélkül, önfejően, saját makacs ostobaságát követve! És még most is ittül egy hajóban, arra gondolva, hogy kötelességét teljesíti, holott sietnie kéne vissza anagyúrhoz, a lábai elé borulni, és könyörögni, hogy halálával megválthassa szégyenletesbőneit!

Már majdnem felnézett, és szólt a vörös nınek, hogy forduljanak vissza, amikor még egydolog az eszébe jutott. És mi van akkor, ha Jokara nagyúr, tudván, hogy három szatát márelküldött, nem veszi figyelembe a barbár ırök riadóját? Mi van, ha azt hiszi, a nádszálkarcsúJi-Mir hercegnı biztonságban van? Akkor senki sem keresi most, csak ı, csak ı az egyetlen,aki megvédheti!

De hát Jokara nagyúr bölcs és titkos tudományok ismerı je! Csak nem vét ekkora hibát! De hamégis?

Összecsapott felette a világ, zavarodottan rázta meg a fejét. A nap elhalványodott, istenekarcánál szebb angyalarc mosolygott rá az égrıl.

Szorosra zárta a szemét, majd pár pislantással előzte a látomást.

Mit töri itt a fejét, hisz ı szata, akinek nem az a feladta, hogy gondolkodjon, hanem hogysziklánál biztosabb támasza legyen urának! Parancsot kapott, egyenesen a fényes arcú FöldreSzállt Sárkánytól, a gyakorlótéren olvasták fel nekik a pecsétes tekercset, melyben amennyszülte uralkodó legszebb unokahúga, a nádszálnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı szolgálatára küldte ıket! Az a feladata, hogy a hercegnı mellett álljon, és életével védjeéletét!

Ho Tarasin Mitana kinyitotta a szemét, és vett egy mély lélegzetet. A parancs világos,legfeljebb azon gondolkodhat, hogy miként teljesítheti a legjobban!

– Bocsáss meg, hogy szélfútta szavaimmal megzavarom nyugalmadat, lánghajú asszony,akinek ereiben nemesi vér is csörgedezik! – szólalt meg

végül.

A lány ásítva nézett fel rá. Eddig kényelmesen elheveredve szemlélte a mellettük elsuhanó

várost, most is csak éppenhogy a fejét mozdította a szata felé.



– Már mondtam, a nevem Róka. Ez azt jelenti, hogy lehet így szólítani. Mert hogy hallgatokrá. Az ereimben csörgedezı nemesi vér, meg a többi sallang nyugodtan elmaradhat, barbárbarátom!

Ho Tarasin Mitana engedelmesen bólintott.

– Értem szavad, és figyelmezek rá! Kérlek, áldozz értékes idıdbıl pár pillanatot rám, Róka!Nagy segítséget tettél nekem, aki ostoba tudatlanságomban még e város nyelvét sem értem, éshajóinak nevét sem tudom felfogni. Te voltál az, aki fényként megvilágítottad elıttem az utat,pedig én karddal fenyegettelek, mintha egy lennél az utca porával, holott ereidben neme...akarom mondani, származásod ısi, ha nem is oly mértékben tiszta, mint az enyém.

A lány összevont szemöldökkel hallgatta végig a kis szónoklatot.

– Ez ugye bocsánatkérés volt?

– Igen, éles elméjő Róka, esetlen szavaimmal megbánásomat igyekeztem kifejezni – felelteHo Tarasin Mitana, rezzenéstelenül komoly arccal.

A nı csak rábámult, aztán felkacagott.

– Rendben! Nem haragszom rád! Holott rendesen keresztbe tettél nekem, tudod-e? – kezdettbeszélni, és könnyedén fecsegve, lélegzetnyi szünetet sem tartva folytatta. – Miattad ugrott amunkám, pedig jó üzlet volt, felügyelınek lenni sima ügy, kevés veszıdség, sok pénz, amunkásokkal is jól kijöttem, tiszteltek és kisasszonynak szólítottak! Na, ezt buktam elmiattad, mivel te szétverted az egész kócerájt! De tényleg nem ügy! – legyintettnagyvonalúan, és megint ásított egyet, megcsillantva apró, hófehér fogait.

Ho Tarasin Mitana feszült figyelemmel igyekezett kihámozni az ıt érdeklı lényeget a

szóáradatból.– Elnézést kérek tıled, hogy rádbízott emberek kezét és bordáit törtem össze, de idegen

vagyok e városban, és nyilván akaratom ellenére tettem valamit, ami feldühítette ıket. Hatudom, hogy te felelsz értük, aki nekem késıbb ily nagy szívességet teszel, óvatosabbanbántam volna velük, és nem szóróm szét ıket, mint nagy vihar a lehullott faleveleket.

– Mondom, hogy nem téma! – vont vállat a lány, és ismét lehunyta a szemét. – Már úgyisuntam a nagy semmittevést, állandóan ott lógni, és lesni, hogy dolgoznak-e. A városbancsavarogni jobban szeretek!

– Köszönöm megbocsátásod, amit meg sem érdemlek, nagyvonalú engedékenységed

csodálattal tölti el alávaló, szélfútta lelkem! Ám mohó nagyravágyásomban még egy kéréstszeretnék hozzád intézni, bölcs Róka.

A vöröshajú lány résnyire nyitotta a szemét.

– Ki vele!

– Bár már eddig is oly sokat tettél értem, hogy felfogni azt szinte képtelen vagyok, mégis aztszeretném kérni, hogy a csónakok házánál légy még egyszer a segítségemre, és tolmácsoldszavaimat annak a szolgának, aki a Kilencedik Kisdelfin nevő hajót hajtotta, és aki ily módontudomással bír nádnál karcsúbb úrnım hollétérıl.

Róka elvigyorodott, majd hirtelen felült.



– Na, tehát helyben vagyunk! Neked kell valami, nekem van valamim, alkudjunk meg!

Ho Tarasin Mitana zavartan pislantott egyet. „Alkudni”, erre nem terjedt ki nevelése, errenem képezték ki.

– Alkudjunk – hagyta helyben óvatosan. Róka elégedetten összedörzsölte a tenyerét.

– Tehát, azt mind a ketten tudjuk, hogy nélkülem elvesztél! Jó fej vagy ez nem kétséges,remekül verekszel, olyan körmondatokkal dobálódzol, amiktıl egy tanult írnok is elsírnámagát gyönyörőségében, és még jóképő is vagy, már ahhoz képest, hogy csak morin, de ezzelegyütt is; ennek a városnak a fél fogára sem lennél elég! Ha magadra maradnál, elszabadultbarbár barátom, Eriniss se perc alatt felzabálna! Segítségre van szükséged. Nevesen egytolmácsra, aztán egy vezetıre is, aki kiigazodik a csatornák között, és még egy olyanszemélyre, aki jó kapcsolataival, ismerısei és tapasztalata révén támogat téged – vette számbaaz ujjain. – Nos, szerencséd van, én egyszemélyben elláthatnám ezt a három feladatot,ráadásul éppen most mondtam fel, azaz szabad vagyok! Ideális társad lennék!

– Ügyes módon láncba f őzött szavaidat hallgatva ez valóban így tőnik – látta be a szata.– Tehát, nem is tehetsz jobbat, mint amit már megtettél; segítségemet kell kérned!

– Mint ahogy azt már kértem is, követhetetlen elméjő Róka.

– Én pedig hajlandó vagyok segíteni neked! Benne vagyok, hogy vezetlek, amíg megleled azúrnıdet, és nem is kérek érte semmit, csak majd valami apró, késıbb meghatározandószívességet! – vágta ki csillogó szemekkel a vörös nı.

– Hálám szinte határtalan, Róka, hogy felajánlod segítséged, ám mihamarabb sietekmegvallani, nem tehetek neked semmi szívességet viszonzásképpen, bármily erıs is ez iránt

szívem vágya, mivel nem rendelkezem az életemmel.– Rendben, a szívesség ugrott! Nem baj, ez esetben pénzzel is megelégszem – sóhajtott

mártírokat megszégyenítı beletörıdéssel a nı. – Legyen két dukát, egyik elıre, a másik megakkor, amikor megtalálom neked az úrnıdet!

– Bár szatának lehet vagyona, ám én nem rendelkezem egyetlen ezüstvagy aranypénzzelsem, nem ajánlhatok fel neked két dukát nevő érmét!

– Pénzed sincs? Na, de az úrnıdnek csak van!

– Ezt nem tudhatom, és különösképpen nem tehetek ígéreteket az úrnım nevében!

Róka mogorván vonta össze a szemöldökét.– Ez így egyre cifrább! De egye fene, csak azért, mert jó kedvemben találtál, megelégszem

azzal, ha beajánlasz hozzá, hogy magam beszéljem meg vele díjazásomat!

– Nem rendelkezem úrnım idejével, továbbá azért sietek mellé, hogy megvédjem! Hamegtaláltuk, nem fogom neked megengedni, hogy port köhögı szavaiddal bemocskold tisztaarcát! – válaszolta a szata.

– Még ennyire sem vagy képes? – kérdezte Róka színpadias kétségbeeséssel

– Nem – felelte egyszerően a másik, mire a lány már csak legyintett.

– Jó, ez is ugrott. Akkor maradnak a fegyvereid. Mert azok vannak, ezt látom, tehát adhatszbelılük egyet. Mondjuk az egyik kardot, ami a hátadon van!



– Aú, ez fájt, te marha! – kapta vissza sziszegve a kezét a vörös nı, és könnyek győltek aszemébe.

– Te kérted, átláthatatlan akaratú asszony.

– De csak képletesen gondoltam! Egyébként ha már üzletet kötöttünk, hát Narator Róka

Lira, szolgálatodra! – mutatkozott be, aztán várt egy kicsit, de a másik csak bólintott. – Amegismerkedés erinissi koreográfiája szerint most a te neved következik, barbár barátom!

– Érdekel a nevem? – csodálkozott el a szata, majd kis habozás után megmondta.

* * *

Egy szata, és egy vörös nı, összegezte az írnok szavait Sigrana, miközben óvatosanleeresztette a holttestet a gyékényre. Aztán leporolta kesztyős kezét, mindig is utálta, amikor

ingyenélı senkikkel kellett beszennyeznie magát! De hát ilyen kegyetlen ez a város! És mégcsak fél órája hagyta el a palazzót!

Megigazgatta az alkalomhoz választott, fekete nadrágját, és a hozzá illı, sötétlila mellényt,majd lassú lépésekkel otthagyta a Macskavész teret. Pár utcával arrébb megállt, rákönyököltegy, a csatorna partján futó csorba kıkorlátra, és merengve bámulta meg tükörképét a lassúsodrású vízben.

Egy szata, és egy nı, aki nem lehet a kis morin szajha. Még egyszer elıvette az írnoktólkapott papírlapot, még egyszer elolvasta, majd galacsinná győrte, és bedobta a csatornába.Kilencedik Kisdelfin. A nevekre jellemzı kalligráfiával írva. Mit hívhatnak így?

Egy gondolát.

A válasz hirtelen jutott az eszébe, és nem tudta, honnan jön. Ám ismerte megérzéseit,mosolyogva fogadta a lelke legmélyérıl fakadó tanácsot. Ez ügyben már a másodikat. Látta aHat Vadász térrıl behozott holttesteket, az egyiknek tényleg át volt vágva a lábán az ín.Pontosan ahogy megérzése súgta, a buta Garim csak úgy tudott elbánni egy szatával, hogy azfél lábára megbénult. És még így is belehalt a kis pimasz ficsúr!

Jókedvően elmosolyodott, és tovaőzte kellemes gondolatait. Szóval a szata egy gondolátkeres. És miért? Mert abban ül a hercegnı! A vörös cafka meg csak véletlen csapódott hozzá,

feltehetı

leg tolmácsként van rá szükség. Egy fattyú származású munkafelügyelı

, ahogy aközeli téren elmondták a zsákhordók, már amelyik még tudott beszélni. Nevetséges!

„Horat, Kirton!” – szólította magában azon két emberét, akiket a dokkok környékére küldött.„Egy Kilencedik Kisdelfin nevő gondolát keresünk Tudjátok meg, hova vitt egy divattalanruhájú, megszeppent, és feltehetıleg magányos morin nıt! Vigyázzatok, feltehetıleg egyszata és egy vörös nı is keresi!” – adta ki parancsait, aztán elégedetten nyújtózott egyet

Húsz embert hozott magával, elit Nathen testıröket a legjobbak közül, és elırelátóanszétküldte ıket a város fontosabb pontjaira. Már fél órája, mielıtt elhagyta a palazzót. Mostkicsit számolgatta még az idıt, majd elégedetten bólintott. Lehet, hogy az emberei már a

dokkoknál megelızik a szatát, bár nem valószín

ő. De nem is szükséges, hisz akárhova is ment



az a gondola, a szatának sokat kell majd utaznia a félreesı negyedben álló dokkoktól. Nekimeg mindenütt ott vannak az emberei, biztos hálójuk egész Erinisst befonja!

„A többiek tovább várakoznak a kijelölt helyeken!” – erısítette meg ıket. Hamarosan tudnifogja, hova ment a hercegnı, és kis szerencsével hamarabb találja meg, mint a szata. Ám

igazán még ezt sem tartotta olyan nagyon lényegesnek. Hát nem mindegy, hogy az a kismorin fruska egyedül szipog, vagy egy magányos testır vigyázza?

Jókedvében majdnem felnevetett, majd leintett egy gondolát, és bevitette magát a központba.

* * *

Kirza merész, kockáztatni mindig kész embernek tartotta magát. Így amikor szeme sarkábanészrevette a küzdı férfiakat, nem fordította el a Kilencedik Kisdelfin orrát, hogy biztosan

kimaradjon az egészbıl, hanem közelebb siklott. Hisz ahol harc van, ott üzlet is akad! Avesztes menekülni vágyik, a gyıztes is el akar tőnni a tett színhelyérıl, világos, hogygondolára van szükségük!

Így végigsiklott a Hat Vadász tere mellett, és észre is vett egy hölgyet, aki elképesztıendivattalan, ám jóanyagú ruhában futva menekült, ki tudja, mi elıl.

– Fuvart parancsol? – kiáltott oda neki, szándékosan közömbösre tompított hangon, ésközvetlen a járda mellé irányította gondoláját.

Az alacsony, lehetetlenül karcsú dáma hökkent pillantást vetett felé, kicsit meg is torpant,majd szinte beesett a csónakba, erısen megingatva annak egyensúlyát.

– Gyorsan, el innen! – lihegte, és összekucorodott a gondola alján, még kezét is arca eléemelte.

Morin, állapította meg Kirza, és igyekezett jól eszébe vésni a nı vonásait. Tapasztalataszerint az ilyen fuvarokról két bırt lehet lehúzni, elıször a menekülı fizet, szokatlanbıkezőséggel élete megmentı jének, majd zord férfiak kérdezısködnek az utas iránt, szinténkönnyed nagylelkőséggel bánva a csillogó érmékkel.

Szerencsés a mai napja, de hát rá is fér a szerencse, szüksége van a pénzre, húzta meg azevezıket.

– Hova vihetem, szép hölgy? – kérdezte aztán pár sarokkal késıbb, amikor végre lerázta azta magányos alakot, aki lehetetlen szívóssággal loholt a nyomukban.

Ji-Mir értetlenül emelte fel az arcát. Hova is? Hova mehet, mit csinálhat? Egyáltalán, mi istörtént? A széparcú Nathen Siwa Garim vezette, aztán hirtelen futottak. Futottak egy szataelıl? De hát minek? Nem lett volna egyszerőbb megállni, és megparancsolni annak aszatának, hogy ne kövesse ıket? Vagy még inkább, hogy vágja el gyorsan életének vékonyselyemfonalát, hisz így, életben maradva, elmesélhet mindent a szigorú Jokara úrnak, akipedig nem fog fukarkodni a büntetés kimérésekor! Ó, a fiatal Nathen Siwa Garim rosszuldöntött, ha találkoznak, feltétlen megfeddi érte!



Aztán összerezdült. Ha találkoznak. De hol, hogyan? A kétségbeesés összeszorította a szívét,csak azért nem sírt, mert méltóságán alulinak érezte volna egy szolga elıtt kimutatniérzelmeit.

– Vigyél el messze azoktól a harcosoktól! – jelentette ki végül, aztán elıhalászta a szoknyája

redı jébe rejtett legyezıcskét, és kitárta az arca elıtt, így máris sokkal kényelmesebben éreztemagát, és ez rögtön visszaadta a magabiztosságát is.

– Parancsa szerint! – hajolt meg Kirza, aztán úgy döntött, a Hajnaltánc fórumra viszi furcsautasát. Az a központban van, áll mellette egy csomó mulató, ott találhat társaságot a hölgy,vagy könnyen foghat egy másik gondolát, és elvitetheti magát valódi úticéljához, ahogy kedveszottyan. Meghúzta az evezıket, némán haladtak tovább, egyre forgalmasabb csatornákon.

Ji-Mir szótlanul nézte a kıépületeket, a tarka sokadalmat. Immár nem okozott neki örömöt anyüzsgı város látványa. Szigorúan összeszorított szájjal ült, némán és mozdulatlanul, mint akıszobrok. Mint egy magas születéső morin nemes, ha a csıcselék elıtt kényszerül

mutatkozni.– Megérkeztünk, hölgyem! – szólt végül nagy sokára a csónakos, a gondola finoman

hozzásimult a parthoz.

A hercegnı fejedelmi gesztussal biccentett, majd felszegett fejjel, kecses mozdulattalkilépett a partra.

– Elmehetsz! – parancsolta a csónakosnak halk hangon, és elnézett a távolba, mintha észresem venné a körülötte nyüzsgı tömeget.

– És elnézést, hogy szóba hozom, de a fuvardíj... A hercegnı felvonta a szemöldökét.

– Fuvardíj? – fordult értetlenkedve a szolga felé, egy kurta pillanatra kimutatvacsodálkozását.

– Tudja, hölgyem, csillogó aranyak! – magyarázta összevont szemöldökkel Kirza. Normáliskörülmények között nem mert volna ily szemtelenül beszélni egy nemessel, ám ez a hölgynagyon furcsán viselkedett. Egyre furcsábban!

– Arany? – értetlenkedett Ji-Mir. Mire kell az egy szolgának? Ám semmi kedve sem voltezen gondolkodni, hát határozott mozdulattal lehúzta egyik karperecét. – Tessék! – dobta oda,aztán felemelt fejjel arrébb sétált Nem akarta, hogy ez a szolga még egyszer megszólítsa.

Így nem látta a csónakos arcán a végtelen megdöbbenést. Kirza félve vette fel a gondolába

esett karperecet, hitetlenkedve becsülte fel annak értékét. Tán húsz dukát is megvan, tán mégtöbb is! Kicsit még állt, majd gyorsan ellökte a Kilencedik Kisdelfint a parttól.

Sietett vissza a dokkba, hogy semmiképpen se kerülje el azokat, akik ezt az ırült nıtkergetik! Hisz itt vagyonokat kereshet! Ji-Mir hercegnı pedig teljesen egyedül maradt asokadalomban

Magányosan ácsorgott a márvánnyal kövezett fórumon, az emberek rá sem nézvekerülgették, egyszerően elsétáltak mellette, néhány társaság jókedvően beszélgetett aközelében, távolabb zene szólt, a sarkon egy pantomimes mulattatta visszafogottan tapsolóközönségét. Ji-Mir végtelenül elveszettnek érezte magát a tarka, nyüzsgı forgatagban. Vajon

mit kellene most csinálnia?



– Hölgyem, ez aztán a merészség, földet söprı szoknyát hordani ma, a derékig felvágottmodellek korában! – szólította meg hirtelen egy kedélyes hang.

Sietve odafordult, egy magas, nagyon magas férfi állt mellette.

– Már ne haragudjon, hogy meg mertem szólítani, de amint magára néztem, azonnal

sejtettem, hogy csak érdekes, határozott egyéniség lehet az, aki ily félvállról veszi adivathóbortokat! – magyarázta kedvesen mosolyogva a férfi, akinek vastag, tarka arcfestése,ruganyos tartása teljes mértékben homályt borított korára. Éppúgy lehetett húsz, mint negyvenesztendıs, mindössze az örök vigyorgástól a szája szegletében elmélyült két ránc mutatta,hogy már nem lehet olyan nagyon fiatal. – Maga nyilván újítani mindig kész, lázadó lélek,mely tulajdonságokat én igen nagyra tartom! – bókolt könnyedén.

– Így gondolja, ragyogó tekintető idegen? – jutott végre szóhoz a herceg– nı.

– Határozottan így gondolom, kedves hölgyem! Amúgy esedezve bocsánatát kérem, hiszmég be sem mutatkoztam! A nevem Loranzo Aramand, rokon a nagynevő Sermenis

családdal, bár csupán oldalágon! – hajolt meg illedelmesen, majd kicsit várt, talán arra, hogy ahercegnı viszonozza a bemutatkozást. Ami persze nem történt meg, hát könnyedén folytatta afecsegés t. – Nagyon terhére lennék, ha egy darabon elkísérném? Vagy ha kedve inkább arrahajlik, szívesen meghívom egy italra is, valamely közeli mulatóba, hisz oly fiatal még azéjszaka!

Ji-Mir apró fejrázással utasította el az ajánlatot.

– Éles elmém azt súgja magasan született személyemnek, hogy ez nem lenne helyes,mondatait oly könnyedén f őzı idegen!

Szavai hallatán a férfi gyanakodva döntötte félre a fejét, majd egy véletlennek tőnı, ámnagyon is szándékos mozdulatul bekukkantott a hercegnı legyezı je mögé. Megtehette,lényegcsen magasabb volt, mint a még Morat-Sinben is alacsonynak számító Ji-Mir.

– Ne vegye tolakodásnak, hogy szóba hozom, de ön ugye nem Erinissbe való, széphölgyem?

– Valóban messze születtem innen – hátrált picit Ji-Mir.

A férfi kicsit habozott, majd hirtelen elhatározással meghajolt, méghozzá igen mélyen.

– Nádnál karcsúbb, napfénymosolyú hölgy, bár porban fürd ı senki vagyok, szép szemed pillantására sem méltó, mégis féktelen nagyravágyásomban az a lehetetlen ötlet

fogalmazódott meg gyarló elmémben, hogy felajánlanám segítségemet neked, ki nyilván nemigen ismered ki magad a csatornák barbár városában! – fordította könnyed eleganciávalmorin nyelvre a társalgást.

– Szavaid mosolyt csalnak ajkamra, tarkára festett arcú idegen, és hajlandó vagyok elfogadni segítséged, mert érdemesnek látlak erre a kegyre! – válaszolt szinte azonnal ahercegnı Alázatos Bölcsesség Könyvének szellemében közölt ajánlatra, és csak akkor gondoltbele, mit tett, amikor már késı volt.

Ám az idegen férfi nem vált fenyegetıbbé, csak talán elmélyültek az arcán a ráncok, ahogymég szélesebb mosolyra húzta a száját.



– Akkor, szép hölgyem, engedje meg, hogy hazakísérjem! Mert hiszen, ha jól látom, és miértis ne látnám jól, ön eltévedt Eriniss belvárosában, ami miatt egyébként nem kellszégyenkeznie, hisz megvallhatom, még magam is elveszek néha a csatornák kuszaszövevényében, pedig már évtizedek óta itt élek!

Ji-Mir egy kıszobor mozdulatlanságával, hosszan hallgatva fontolta meg az ajánlatot.Visszatérni Jokara nagyúr mellé? Bizonyosan nagyon nagy büntetést fog kapni! Ám mi máslehetısége van? Vagy a hazatérés, vagy pedig önkezével kell elvágnia élete gyengeselyemfonalát, mást igazán nem tehet! És akkor már inkább vállalja a megérdemelt büntetést,hisz mily fiatal is ı még a halálra!

– Köszönöm fénylı arcú uram, valóban helyes lenne, ha hazakísérne! – bólintott végülkegyesen.

– Készséggel! Tudja a címet, vagy legalább a palazzó nevét, ahol vendégeskedik?

– A Nathenek Kereskedıházának tisztelt vendége vagyok.

A férfi nagyot füttyentett elképedésében, ami igen közönségesen hatott a hercegnı füleinek.

– Ah, a nagynevő Nathenek, minı meglepetés! Ma este cifra álarcosbált tartanak, ha jólértesültem róla, hát ezen az éjszakán nyilván szélesre dagad a bejutásra vágyó ingyenélıkhada, de legyen, megpróbálom bekísérni önt! Elvégre, ha valóban a Nathen vendége, akkor önelıtt nyilván megnyílnak a jól ırzött ajtók, szép hölgyem! – magyarázta a férfi lendületesen,majd szinte azonnal leintett egy éppen arra járó gondolát. Majdnem hogy atyaigondoskodással segítette be kis védencét, majd leült vele szemben, és kiadta a megfelelı utasításokat a csónakosnak, aki pedig gyors tempóban hajtva a hajót nekivágott az útnak.

A Nathen-palazzó környékén valóban összesőrősödött a tömeg, a vendégeket szállítógondolák feltorlódtak a környezı csatornák vizén, a f ıbejárat elıtti, széles mólóra egymásután érkeztek a cifra dámák és urak. Napfénylámpások ragyogása festette még sziporkázóbbraa kora alkonyat merész színeit, a nemes csıcselék fecsegett, néha türelmetlen parancsokcsattantak, ahogy az urak gyorsabb haladásra nógatták csónakosaikat.

Ji-Mir félénken összehúzódva gubbasztott gondolájuk elejében, alig-alig pislogva kilegyezı je mögül. Pártfogója viszont annál inkább elemében érezte magát. Cseppet semzavarta, hogy csónakjuk alig lépésben halad, fejforgatva nézelıdött, és szinte mindenüttmeglátott egy-egy ismerıst, akinek nem habozott odaköszönni, vagy akár pár udvarias szótváltani a közöttük álló csónakok nemes utasainak a feje felett.

Láthatóan jól szórakozott, ám aránylag hamar észrevette, hogy mily hallgatag a mellette ülı fiatal hölgy.

– Remélem, nem túlzottan zavarja a tömeg, szép hölgyem!

– Kissé sok idegen arcot ringat itt a csatorna tiszta vize! – sóhajtott a hercegnı. – Fényestekintető nagybátyám palotájában egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor egyszerreennyi ember elıtt kellett volna megjelennem!

– Nagybátyja nyilván nem vezetett nagy udvartartást! – nevetett fel a férfi. – Vagy tán amorin szokások mások, nem is tudom. Ám mindegy is abból a szempontból, hogy ezt a

tolongást egyszerően lehetetlen kikerülni! De hasznos is ez, hisz itt hallhatja meg az ember alegfrissebb pletykákat. Hopp, ott egy balek! – kapta fel hirtelen a fejét, ahogy észrevett egy



újabb ismerıst, majd cinkosan rákacsintott a hercegnıre. – Gyönyörő hölgyem, maga csakfigyeljen, és hamarosan megláthatja, mire gondolok! – suttogta, majd nagy hangon rákiabáltaz egyik feléjük közeledı csónak utasaira. – Egyetlen igaz barátom, Gartana Feddis, milyremek önt újra látni! Régen nem találkoztunk!

– Ah, Loranzo Aramand, az örök aranyifjú! – köszönt vissza a fiatal Feddis, majd intettcsónakosának, hogy húzódjon Aramandék mellé. – Kedvesem, ismered Loranzo Aramandot?– kérdezte aztán a mellette ülı hölgyet.

– Ön lenne az a Loranzo, akirıl azt pletykálják, pár holdnapja legyızte kardpárbajban anemes Zentan Timora testırkapitányt? – kérdezte a nı, és érdeklıdı pillantást vetett a férfira.

– Ah, a pletyka, mint mindig, túloz! Nem volt nagy hıstett legyızni a testırkapitány urat,szép hölgyem, mindössze pár kardcsapást váltottunk! – legyintett szerénykedve Aramand. –Ám hagyjuk ezt az unalmas témát, beszéljünk inkább valami izgalmasabbról! Például önrıl,gyönyörő hölgyem! Megtudhatnám becses nevét, mert hiszen mi még nem találkoztunk,

ebben teljesen biztos vagyok! Ha valaha egy pillantást is vethettem volna az ön meseszépszemébe, bizonyosan nem felejtem el csillagragyogásukat!

– Bókjai pírt vonnak az arcomra! – nevetett fel a csinos, karcsú dáma, majd kegyesen a kezétnyújtotta – Nevem Joris Lizette, rokon a dicsı Nathennel!

– Ah, a nagy Nathen Kereskedıház! – mosolyodott el illendıen Aramand, majd kezébeemelte a hölgy kacsóját, és egy merész mozdulattal megfordítva azt, a dáma tenyerébecsókolt.

– Kedvesem, légy vele óvatos! – szól közbe ügyesen leplezett féltékenységgel a fiatalFeddis. – Nagy szoknyabolond a mi Aramand barátunk! Hisz, ha jól látom, ismét egy

ismeretlen hölgyet kísér! – fordult a hercegnı felé.Ji-Mir ijedt pislantással konstatálta, hogy hirtelen a figyelem középpontjába került. Az

idegen férfi, és az ıt kísérı nı is ránézett, sıt, szemérmetlenül méregették! Nagyonkellemetlenül érezte magát tekintetük parázs tüzében.

– Ó, a hölgy nem a szeretım, hanem rokonom! – tiltakozott gyorsan Aramand, és védın ahercegnı elé emelte a karját. – Vidéki rokonom, aki csak pár napra látogatta meg Erinissfényes városát, és aztán hazautazik – mentegetıdzött.

– Aha, vidéki rokon! – biggyesztette le a szája szélét a dáma, és ebben minden benne volt.Az, hogy mennyire divattalan a másik nı ruhája, milyen csenevész az alakja, és milyenudvariatlan tıle, hogy még csak be sem mutatkozik. De hát mit lehet várni egy vidékiparasztlánykától, vélekedett a hölgy, és visszafordult a jóképő Aramand felé, aki szélesenmosolyogva viszonozta pillantását.

– Igen, vidéki rokonom, szép dáma, és gondoltam, elhozom a Nathen álarcos báljára, hagylásson valami igazán elıkelıt, valamit, ami méltó Eriniss pompájához!

– Akkor jó helyre hozta, igen fényes lesz ez az éjszaka! Nathen Siwa Horatio rendezi eztbált, Morat-Sinbıl érkezett, királyi vérbıl való menyasszonya tiszteletére, így számíthatunkrá, hogy nem fukarkodik majd a pénzzel, hogy emlékezetessé tegye az estét, mint ahogy aznem is a szokása! – fitogtatta meg a jólértesültségét a fiatal Feddis.



– Igen, bizonyosan pazar lesz a vendéglátás! – bólogatott Aramand. – Csak attól félek,esetleg valami botrány zavarja meg a rendet! Azt mesélik, az Anira Kereskedıház és a Nathenközött ismét kiélezıdött az a kis jogvita, ami miatt tavaly ilyenkor vagy nyolc nemes úr haltmeg, tisztázatlan körülmények között!

– Bizony, ennek van némi esélye! Hisz ma délután is micsoda malır esett meg a Nathenpalazzó kellıs közepén! – fontoskodott Feddis.

– Ó, én semmit sem hallottam errıl! Meséljen, mi érdekes történt? – hajolt közelebbAramand, ıszintén tágra nyílt, csodálkozó szemekkel.

– Nos, képzelje, idegen harcosok osontak be, és rátámadtak a nemes Nathen Siwa Horatiomenyasszonyára, a morin Ji-Mir hercegnıre!

Neve említésére a hercegnı kissé összerezzent, majd önkéntelenül is közelebb hajolva,immár feszült figyelemmel hallgatta a társalgást.

– Hogyan eshetett, hogy idegenek jutottak be a jól ırzött palazzóba? – hüledezett Aramand.

– Nos, ennek oka természetesen a rizszabáló morinok önfejősége volt – legyintett Feddis,majd félbe hagyva mondandóját, a hercegnı felé fordult – Egészségére, hölgyem!

Merthogy a hercegnı határozatlan kis torokhangot hallatott, valamit a köhögés és a csuklásközött. Miféle önfejőség? És vajon mit értenek az alatt, hogy „rizszabáló”?

– Szóval, a morinok ragaszkodtak hozzá, hogy a saját embereik vigyázzák a hercegnıt. Pórulis jártak, amikor hirtelen feltőnt néhány idegen harcos, és elkezdte lemészárolni azokat a...hogy is hívják... igen, szatákat!

– Honnan jöttek a támadók?

Feddis bizalmasan közelebb hajolt, és lehalkította a hangját.

– Jó volt a megérzése, Aramand barátom, amikor az imént az Anirát említette, valóban rájukgyanakszik a Nathen Kereskedıház, de persze nem tárták még az Nemesi Ítélıszék elébizonyítékaikat! Még várnak, hogy a legmegfelelıbb módon játsszák ki azokat nagyvetélytársuk ellen!

– Ó, ez igen érdekes! És, mi lett a vége a rajtaütésnek?

– Nos, a rizszabálók ostobaságának következményei természetesen a NathenKereskedıházat sújtották. A szép reményő, remek kardforgató Nathen Siwa Garim éppen a

közelben járt, és természetesen azonnal a hercegnı megsegítésére sietett! Egyedül vagy ötpercen át tartotta fel a sokszoros túlerıt, ám közben maga is halálos sebet kapott!

– Ah, micsoda borzalom! – csapta össze a kezét Aramand, Ji-Mir pedig zavartan pislantottkettıt. Ó, tehát meghalt az a széparcú férfi! Nos, megérdemelte, hisz miatta kell ezt a sokkényelmetlenséget elviselnie, döntött végül, és egyetlen további gondolatot sem pazarolt SiwaGarimra.

Feddis patetikus hangon folytatta.

– Nagybátyja, Siwa Horatio, állítólag zokogva térdelt rokona holtteste mellett, oly nagyonszerette az ifjút, kit utódjának szemelt ki a Siwa család élén, és aki mindenkit lenyőgözött



családjában remek képességeivel! Szellemes társalgó volt, páratlanul ügyes kardforgató, és jogi kérdésekben is könnyedén kiigazodott! Nagy kár érte!

– Nagy, nagy kár! İszinte részvétem!

– Igen, az egész család gyászol, és szívük szerint el is halasztották volna ezt a mai

mulatságot, hisz nevetni igazán nincs kedvük, ám végül úgy döntöttek, nem okoznakcsalódást a meghívottaknak. A mai este még úgy telik el mintha az ifjú Siwa Garim élne, szólmajd a zene, és gyászukat háttérbe szorítva nevetnek a Nathen hölgyek, sírni csak holnapkezdenek el!

– Nemes gesztus, nagy áldozat a család részérıl! Mulatságot tartani fiatal rokonuk halálanapján! De hát ez a Nathen! – sóhajtott Aramand, de Feddis nem vette észre a mondatkétértelmőségét.

– Bizony, bizony! – helyeselt buzgón.

– És a hercegnı végül megmenekült? – terelte másra a szót Aramand.

– Nos, szerencsére semmi végzetes baja nem esett. A remek kiképzéső, elit Nathen testıröképpen idıben érkeztek, hogy megmentsék a morin kisasszonyt, aki aztán szép szavakkalköszönte meg közbelépésüket. Át is költözött egy másik lakosztályba, ahol immár a Nathenekemberei vigyáznak rá, és persze, készül a bálra!

– Micsoda? – nyögte önkéntelenül Ji-Mir hercegnı. Hogy ı köszönetet mondott valamibarbár katonáknak, és ráadásul most bent van a palazzóban?

– Így van, kedves vidéki kisasszony, a hercegnı meg fog jelenni a bálon, így ha szerencséjevan, ma láthat egy valódi, magas származású morin nemeshölgyet! – bizonygatta Feddis,

félreértve a kérdést. – Bizonyosan maradandó élmény lesz, mivel azt mesélik, elképesztı ruhákat hord! Egyszerően tetıtıl talpig be van csavarva selyembe, arcát függönyszerő fátyoltakarja, és mindent a cselédei csinálnak helyette, még egy teáscsészét sem tud magátólfelemelni!

Ji-Mir értetlenül hallgatta a jellemzést. Tényleg ilyennek látják ezek a magamutogató,elmaradott barbárok? Ennyit értenek meg a morin kultúra ısi nemességébıl?

A kis hercegnı szóhoz sem jutott elképedésében. Ám Aramand zavartalanul vitte tovább atársalgást.

– Nos, ez esetben valószínőleg botrány nélkül telik majd az este. Az Anira nyilván nem

próbálkozik még egyszer, egy napra elég nekik, ha csak egyszer veszítenek arcot! Az pedignagy szerencse, hogy a hercegnınek semmi baja sem esett! Halála nagyon elhidegítenéegymástól a Nathent és a morin császári házat, aminek egyenes következményeként befagynaa kereskedelem!

– Valóban, ha a hercegnı meghal, nyilván magasra szökik a selyem ára, amit nagyonbánnék! – sóhajtott fel a dáma, aki eddig hallgatott, ám annál beszédesebb tekintettel bővölteAramandot. – Pedig mostanában megint kezd divatba jönni, és éppen a múlt holdnapbanrendeltem belıle pár egyszerő szabású mellényt, amit szállításkor fizetek majd ki. Milyenkínos lenne, ha addigra kétszeresére dagadnának az árak! – magyarázta, és mélyen elıre

hajolt, majdnem teljesen felfedve kebleit a férfi elıtt.



Aramand megakadt lélegzettel bámulta meg az elétárt látnivalókat, pontosan olyan hosszan,hogy elégedettség töltse el a bájait igen célzatosan mutogató dámát, majd összerezdült, ésmint akinek nagy erıfeszítésébe kerül, felnézett a hölgy arcára.

– Valóban, ön remekül átlátja az üzleti élet finomságait, és nyilván kiigazodik az amögött

meghúzódó nagypolitikában is, szép hölgyem! Bizonyosan jól ért a gazdasági ügyekhez, ésmagam, aki szintén érdeklıdöm az efféle elfoglaltságok iránt, szívesen elbeszélgetnék önnelezen témákról! Gondolja, hogy találkozhatnánk?

– Talán, uram, talán... – mosolyodott el a dáma elégedetten. – Majd hagyjon üzenetet a FehérSirály palazzóban, mostanság ott lakom!

– Feltétlenül keresni fogom! – suttogta elérzékenyülve Aramand, majd felkapta a fejét. – Deahogy látom, önök elıtt rés nyílt a tömegben! Ne habozzanak, menjenek csak elıre, én nemsietek, nekem bıven elég, ha csak pár órára bejutok egy ilyen nagyszerő eseményre! –búcsúzott az illem szerint, majd még váltottak pár udvarias frázist, aztán a másik gondola

elıre siklott.– Pojácák! – morogta Aramand, amint a párocska kívül került a hallótávolságán. – De

legalább megtudtunk tılük pár érdekes dolgot!

– Megtudtunk... – visszhangozta a hercegnı.

– No, de sejtettem, hogy érdemes velük szóba elegyedni, hisz pár napja hallottam, hogyGartana Feddis új szeretı je egy Nathen-rokon hölgy, így reméltem, és lám, nem isalaptalanul, hogy tudja a legújabb pletykákat! – mosolyodott el csúfolódó büszkeséggel aférfi, majd jókedvően tovább magyarázott. – Persze, nagy pojácák mind a ketten, mindösszeabból élnek, hogy az ıseik között, messze, eldugva, akad egy Nathen, és tényleg ez az

egyetlen érdemük, hisz még csak a rokoni viszonyok között sem igazodnak ki! Itt vagyokpéldául én, ha még nem említettem volna, oldalágon rokon a Sermenis családdal, melybizonyos szempontból az Anira Kereskedıház szövetségesei közé tartozik. Legalábbiskötöttünk velük néhány, mindkét fél számára gyümölcsözı szerzıdést. Így én, ha választanomkell, hogy Nathen vagy Anira, akkor inkább az utóbbit választom, ık meg itt úgy tárgyaltákelıttem ezt a kérdést, mintha természetes lenne, hogy azonos oldalon állunk! Bár, magunkközött legyen szólva, jobb is, hogy ez a díszes, ingyenélı párocska nem a mi kincstárunkaranyait herdálja el! – fecsegett kedélyesen, és csak itt vette észre, hogy a társaságában lévı hölgy alig figyel rá. – Kisasszony, jól érzi magát?

– Igen...– Nem úgy néz ki! Próbáljak meg szerezni egy kis hősítıt? Itt, a tömeg közepén ez szinte

lehetetlen, de ha kívánja...

– Nem kívánom, hogy lehetetlent tegyen, mivel nem érzem magam rosszul, bár semmifélehősítıt nem bírnék most a számba venni.

– Ah, persze, nyilván megrendítették a hercegnırıl szóló hírek! De hát ne féljen, hallhatta,úrnı je jól van, készül a bálra! Mert hiszen gondolom, az úrnı je! Nem hibázhatok nagyot, haarra gondolok, ön a hercegnı kíséretébe tartozik, igaz?

– Nem, nem tartozom a hercegnı kíséretébe – suttogta, majd, ha lehet, még halkabbanhozzátette. – Én vagyok Ji-Mir hercegnı...



Loranzo Aramand egy pillanatig dermedten nézett maga elé, de aztán rutinosan mosolyrahúzta ajkát, és megrázta fejét.

– Milyen kínos malır! – sóhajtott, majd mélyen meghajolt ültében, és könnyed, fecsegı hangon folytatta, mintha mi sem történt volna. – Bocsásson meg nekem, hogy kénytelen volt

végighallgatni ezt a társalgást, de hát Gartana Feddis mindig is hírhedt volt tapintatlanságáról!Az ı nevében is bocsánatáért esedezem, hercegnı, és saját magam nevében is, hisz elıbbiszavaimat úgy is lehetett érteni, mintha én ellenszenveznék a dicsı Nathen Kereskedıházzal!Pedig ez nincs így, én mindig is sokra tartottam a kedves vılegénye családját!

– Nemes figyelmemet nem vonja magára a Híd Házáról alkotott, port sem ér ı véleményed,arcomat fekete felhı k árnyékolják, a hallott hírek aggodalommal töltik el máskor

fecskemadárnál könnyebb szivem! Hogy lehetséges az, hogy bálra készülök, és meg fogok jelenni a csıcselék elıtt, mikor én így sosem döntenék, különösen most nem, amikor egyingatag csónakban vagyok kénytelen ücsörögni, és zsong a fejem idegen emberek lármájától!– méltatlankodott Ji-Mir, és dühében majdnem a combjára csapott. Az utolsó pillanatban

jutott eszébe, hogy így szabaddá válna az arca, hát inkább csak megmozgatta a legyezıt, hogyvalamivel azért levezesse az indulatait.

Aramand helyeslıen biccentett.

– Megértem a problémáját, hercegnı! De ne aggódjon, hamarosan bejutunk, és akkormegtudja, hogy mi történt! Mellesleg, én nem aggódnék az ön helyében! A Híd Házából valónemesek néha hajlamosak kissé kiszínezni a történteket, hogy ne kelljen veszíteniük amúgyigen terjedelmes arcukból! Nyilvánvaló, hogy nem vallották meg, ön eltőnt a rajtaütésalkalmával, inkább azt terjesztik, minden rendben! Aztán majd kiderül, hogy ön kissé rosszullett, fájlalja a fejét, és ezért mégsem tud megjelenni a bálon. Ez legalábbis jellemezı lenne

rájuk!

– Nem volt semmiféle rajtaütés! Magam akaratából hagytam el a palotát! – magyarázta Ji-Mir, majd hirtelen elhallgatott.

– Már elnézést az esetleg illetlenek tőnı kérdésért, de... Ön megszökött,

igaz?

A hercegnı zavartan megmozgatta a legyezıt.

– Nem illendı titkos tudományát arra használnia, uram, hogy egy hercegnı gondolataitellopja! – háborodott fel.

– Gyönyörő hölgyem, higgye el, az én egyetlen titkos tudományom abból áll, hogy mindenholdnap végén sikerül elkerülnöm panzióbeli szobám bérének kifizetését! – tiltakozottAramand hökkenten. – Az ön gondolatai a legteljesebb mértékben biztonságban vannaktılem!

– Akkor honnan tudja, hogy megszöktem?

– Nevezzük talán emberismeretnek. Mi mást is tenne egy ifjú hölgy, távol otthonától, messzea nevelıitıl, ha hirtelen felügyelet nélkül belepottyan nyüzsgı élető városunk kellısközepébe? Világos, hogy igyekszik szert tenni pár szabad órára, hogy egy kicsit csavarogjon,

amit igen helyesen tesz!– Ön szerint ez helyes? – csodálkozott el a hercegnı.



– Természetesen! Erinisst látni kell! Élni benne, bejárni csatornáit, végig táncolni fényeséjszakáját a mulatókban, együtt inni örökkön mámoros aranyifjaival, meghalni és újjászületnia selyemmel vetett ágyak puha ölelésében, és végül megbánni az egészet a fejfájós másnapszürke józanságában! Ez így helyes!

Ji-Mir eltátotta csöpp száját megdöbbenésében. Ez a megközelítés eddig az eszébe sem jutott, nem is tudta maradéktalanul magáévá tenni, de tagadhatatlanul megnyugodott tıle.

– Én attól félek, büntetést fogok kapni... – suttogta végül szomorúan.

– Ez persze megeshet. Ám, már ne haragudjon, hogy említem, de ha ön szökésben van,bizonyosan a f ıbejáraton át kell visszatérnie? Ha csendesen beosonna, akkor talán mondhatnáazt, hogy csak odabent tévedt el, és akkor esetleg nem lenne oly nagy nevelıinek aggodalma.És ennek egyenes következményeként az a bizonyos büntetés is csökkenne...

– Tud más bejáratot?

– Én sajnos, illetve szerencsére, nem! Azt hiszem, nem sokat ér annak az élete, aki tudja,hogyan lehet észrevétlen bejutni a nagy Nathen palazzójába! Ám hajlandó vagyok vállalni akockázatot, és ha ön tud ilyen módszert, szívesen segítek önnek!

Ji-Mir lassan megrázta a fejét.

– Nem ismerek más bejáratot! Kifele sem magamtól jöttem, hanem Nathen Siwa Garimkísért!

– Siwa Horatio unokaöccse, aki állítólag ma délután meghalt? – csodálkozott el Aramand. –Ez érdekes... És persze ıszinte részvétem, hogy elvesztette egy jó ismerısét! Mert,feltételezem, jó ismerıse, talán barátja volt...

– Élete semmit sem számít nekem, halálát megérdemelte! – húzta fel az orrát sértıdötten ahercegnı. – Már a palotában is ostobán viselkedett, mikor futva menekült egy szatám elıl,odakint meg egyszerően meghalt, amikor pedig mellettem kellett volna állnia, ésmegvigasztalnia aggódó lelkem!

Aramand arcáról fokozatosan fagyott le a mosoly.

– Errıl inkább ne beszéljünk, különösen ne itt! – szólt hirtelen közbe, ujjai ideges dobolásbakezdtek a csónak peremén. Tehát mégsem egyszerően arról van szó, hogy egy kislányengedély nélkül sétált egyet. – Ne haragudjon, de ez már nem való az én fülemnek, ez sötétcselszövést sejtet, zavaros érdekek húzódhatnak meg a hátterében, és ezt nem kívánom

hallani, lévén csak egyetlen, és ráadásképp igen esendı életem! Inkább arról beszéljen, kirehivatkozzunk a bejutásnál? Ki az, aki ismeri önt, aki kijönne a kapuhoz, igazolná az önszemélyazonosságát, és elintézné, hogy bejusson, mivel nekem, sajnos, ismét elfelejtettmeghívót küldeni nemes vılegényének családja!

– Gondoskodó nagybátyám az alázatos Jokara nagyurat rendelte mellém, hogy az mindenkívánságom lessé. Ha ıt hívatom, akkor sietve jön, és buzgón leborul elıttem, homlokát aföldhöz verve.

– Nos, reméljük így lesz – jegyezte meg szkeptikusan Aramand, aztán felállt a csónakban, éselıre kémlelt, a lassan közeledı f ıbejárat felé. – Reméljük, így lesz, mivel belsı segítség

nélkül nem hiszem, hogy bejutunk, bár én mindent meg fogok próbálni! De ma erıs az ırség,a nagy Nathen láthatóan fél!



– Ezt mibıl gondolja? – csodálkozott el Ji–Mir.

– A Nathen Kereskedıház pillanatnyi helyzetét mindig tökéletesen le lehet olvasni akapuırségébıl! – kacsintott a hercegnıre cinkosán Aramand, majd leült a gondolába, éstovább magyarázott. – Ha csak néhány katona áll a szolgálatot tevı inasok mögött, akkor

minden rendben. Ha sok katonát rendelnek ide, akkor azt a látszatot akarják kelteni, hogyaggódnak, de amúgy minden rendben. Ha pedig résnyire nyitva vannak azok az apró ablakok,ahogy most is láthatja, ott, a kapu felett, az azt jelenti, hogy tényleg baj van, és kirendeltek párszámszeríjászt, akik ebben a pillanatban is a befele tartókat fürkészik.

Ji-Mir kíváncsian felnézett, és valóban észrevette a férfi által mutatott, lırésszerő ablakokat.Igencsak elcsodálkozott, ezek szerint vılegényének nemes családja fél? Pedig a félelem nemméltó egy magasan született nemeshez!

Aztán hosszan törte a fejét, részben ezen, részben a többi furcsa, új élményen, amin apalotából való távozás óta ment keresztül. Aramand nem zavarta meg, csendesen várt ı is

addig, míg gondolájuk oldala neki nem koccant a kikötıköveknek.– Jöjjön, hölgyem, kezdıdik a mulatság! – segítette ki a móló köveire a hercegnıt, majd

lassú léptekkel követve Ji-Mir tipegését, a kapu boltozata alá vezette. Több inas istüsténkedett itt, köszöntötték a vendégeket, ellenırizték a meghívókat, és persze mindenbenkészségesen álltak az úri csıcselék rendelkezésére.

Aramand egy fiatalabb, általa még sosem látott lakáj felé terelte a hercegnıt, ám mielıttmegszólíthatta volna az ifjút, egy idısebb, szúrós szemő inas ráköszönt.

– Ah, Loranzo Aramand úr, örülök, hogy ismét palazzónkba látogat! Remélem, nem hozminket ismét kínos helyzetbe, mint a múltkor, amikor oly szerencsétlen módon otthon

felejtette a meghívóját!– Ez alkalommal nem felejtettem otthon a meghívómat, fiam, mivel még szerencsétlenebb

módon most meg sem kaptam! Nyilván útközben kallódhatott el, manapság igen csapnivalóanvégzi a munkáját a futárszolgálat! – válaszolta Aramand könnyed felsıbbséggel.

– Persze, a futárszolgálat! – bólogatott az inas megértıen. – De ha már így alakult, tehetekönért valamit, esetleg hívhatok önnek egy gondolát, amivel távozhat?

– Ne fáradj vele, fiam, majd magam elintézem! Apropó, ha már itt vagyok, kérhetnék egyapróbb szívességet?

– Mindenben a szolgálatára állok, uram! – hajolt meg mélyen az inas, és mintegy véletlenüloldalt lépett, hogy kikerüljenek a felettük sziporkázó napfénylámpások fénykörébıl.

Aramand nyugodtan utána fordult, bár tudta, nincs nála elég pénz, hogy lefizesse. EgyNathen ajtónálló tarifája az egeket veri!

– A hölgyrıl van szó – intette maga mellé a társalgást eddig némán figyelı hercegnıt. – Akisasszony bent lakik a palazzóban, méghozzá a morin hercegnı kíséretébe tartozik, ámvéletlen módon eltévedt a városban. Szerencséjére belém botlott, én pedig visszakísértem ide.Úgyhogy most rá is bíznám a gondjaidra, fiam, vezesd vissza a lakosztályába!

Az inas, látván, hogy nem akarják lefizetni, mindössze hülyének nézik, elkomorult.



– Ne haragudjon, uram, de nehezen hiszem szavait! A hercegnı kísérete teljes, senkinek azeltőnésérıl nem kaptam hírt, és utasításom sincs, hogy ilyen alapon bárkit beengedjek!

– Nos, ezt nem is vártam el, fiam, de szerencsére nincs gond, mivel Jokara nagyúr, akiszintén a hercegnı kíséretéhez tartozik, igazolhatja a hölgyet! Hivasd csak ide, ı majd

intézkedik!– A hercegnı teljes kísérete igen elfoglalt, nem szívesen háborgatnám ıket ilyen kéréssel! –

tiltakozón az inas, mire Aramand csak barátságosan megrázta a fejét, és folytatta volna a fickópuhítását, de hirtelen közbeszólt a hercegnı.

– Nem hiszem, hogy a porban kúszó Jokara, akit a jövıt jól látó nagybátyám mellém rendelt,ne rohanna saruját hátrahagyva elém, hogy elıttem a földre boruljon, és kívánságomat lesse,ha én hívatom! Ám ha mégis megbolondult volna e város rossz levegı jétıl, és inkább kiskésével vágja fel ereit, nem pedig parancsom teljesítésén töri magát, jelölt vılegényem,Nathen Siwa Horatio bizonyosan sietve elém járul, hogy kedvemre tegyen, hát szólj neki

gyorsan, hogy jöjjön, mert arcomra egyre sötétebb árnyéka vetül az ég fellegeinek, mígtürelmetlenül várok rá – parancsolta gıgösen, és intett is egy aprót, hogy szavainak mégnagyobb nyomatékot adjon.

Az inas egy pillanatig meg sem értette, mit mondtak neki, és hosszan hallgatott.

– Nos, igen – nyögte csüggedten Aramand, amint szóhoz jutott, és megpróbálta menteni amenthetıt. – Nem akartam fecsegni, mivel nem szolgák fülébe való, és tudom, hogy valóbanfurcsán hat, de a hölgy Ji-Mir hercegnı!

– Ó, persze! – mosolyodott hirtelen el az inas, aztán végtelenül elkomorult. – Ezen állításaoly mértékben nélkülözi az elegancia legcsekélyebb jegyeit is, hogy egyszerő szóval

kénytelen vagyok hazugságnak bélyegezni!Aramand már válaszra – türelmes, alázatos, méznél ragacsosabb válaszra – nyitotta a száját,ám Ji-Mir, akit elképesztett, hogy egy szolga nem engedelmeskedik neki, ismét hamarabbszólalt meg.

– Te porban fürd ı féreg, aki minden pimasz szavadért tíz botütést fogsz kapni, hagyd abba asárköpködést, és úgy kapkodd a lábad, mintha parázson járnál, míg fénylı arcúvı legényemhez loholsz, aztán pedig homlokod buzgón a földhöz verve add át neki üzenetemet,mely szerint a rettent ı haragú Földre Szállt Sárkány magasan született unokahúga szemébena düh és a türelmetlenség villámaival vár rá! – hadarta, felháborodottságában anyanyelvén, és

még toppantott is a lábával.– Gyönyörő hölgyem, én nem értek morinul! – válaszolt szemrebbenés nélkül az inas.

Még szerencse, áldotta magában az eget Aramand, aztán gyorsan a hercegnı elé emelte akarját, mielıtt az még nagyobb bajt csinál.

– A hölgy csak arra kérte önt. hogy hívassa ki Nathen Siwa Horatlót, aki majd mindentelrendez! – fordította le diplomatikusan Ji-Mir dühkitörését.

– Loranzo Aramand, ön lassan túllép minden határon! Természetesen nem fogom ön miattmegzavarni Nathen Siwa Horatio nagyurat elfoglaltságában, annál is inkább, mivel szigorúan

meghagyta, hogy ma este ıt senki se zavarja, még üzleti ügyekkel sem óhajt foglalkozni, merta menyasszonyát kiséri a bálban!



Ji-Mir, aki pedig már éppen elhatározta, hogy saját felséges kezébe fogott legvezı jével fogjaaddig verni ennek a szolgának az arcát, amíg csak bırt lát azon, e szavakra megdermedt.Micsoda? Hogy vılegénye kihirdette, vele fog foglalkozni, mikor ı nincs is a palotában? Háthogy lehet ez?

– Értem, értem, fiam! – használta ki a pillanatnyi csendet Aramand, aki jól érezte a helyzettarthatatlan voltát. Hisz immár többen figyelik ıket, micsoda pletyka lesz ebbıl! – Hát,sajnálom, hogy feleslegesen fáradtam ide, de nem gond! Jöjjön, hercegnı, majd késıbbvisszajövünk!

Ezzel óvatosan Ji-Mir könyökéhez érintette ujjait, jelezve, induljanak! A hercegnı párpillanatot még várt, míg legyőrte lelkének háborgását. De gyorsan gyızött neveltetése, hátgıgösen kihúzta magát, és kıszobrokat megszégyenítıen merev arccal, tipegve elindult,amerre a férfi vezette.

Könnyen találtak szabad gondolát, hisz még mindig tömött sorokban érkeztek a vendégek, és

a csıcselék figyelı tekintetétıl követve beszálltak.– Micsoda malır! – morgott az orra alá Aramand, ahogy távolodtak a mólótól – Micsoda

pletyka lesz ebbıl! Milyen kínos! – suttogta, ám arcán nem mutatott semmit, látszólagkedélyesen nézelıdött, észre sem véve a köröttük összesúgó embereket, mindaddig, míg kinem kerültek a tömegbıl.

– Nos, sajnálom hercegnı, hogy kudarcot vallottam! – sóhajtott végül, amikor mármagányosan suhant gondolájuk a város ezer csatornájának egyikén, és kényelmesen hátradılt.

– Nem engedtek be... – szólalt meg nagy sokára Ji-Mir.

– Hát, valóban, szép hercegnı! Gondolom, önnek csekély vigasz, hogy velem nem elıszöresik meg ilyesmi ebben a kapualjban! Bár ennyire még sosem volt kínos a távozásom, pedigegyszer még az ıröket is odaintette egy mitugrász kis szolga!

– Vılegényem megtagadott! – folytatta Ji-Mir, meg se hallva a férfi fecsegését.

– Ezt én nem állítanám! – mentegette Aramand puszta szórakozottságból Nathen Horatiót. –Mindössze egy szolga fecsegett valamit, egy szolga, aki nem hitte el, hogy ön hercegnı!

– Hogyhogy nem hitte el? Hiszen mondtam! – csodálkozott el Ji-Mir Aramand sóhajtvanézett ki oldalra, majd visszafordult a hercegnı felé

– Sokan vannak, akik szeretnének hercegnık lenni, pedig nem annak születtek, és ezek közülnéhányan képesek azt állítani, hogy ık mégis azok. Így indokolt, hogy egy ajtónálló nemfeltétlenül hisz el egy ilyen állítást bizonyítékok nélkül – magyarázta végtelen türelemmel.

Ji-Mirnek hosszú pillanatokba került, míg ezt felfogta.

– Ön viszont hitt nekem, bizonyítékok nélkül is! – tiltakozott végül értetlenkedve.

– Nos, én rendelkezem bizonyos mértékő élettapasztalattal, talán ennek köszönhetı, hogyamikor elıször megláttam, a Hajnaltánc fórumon állva, már akkor sejtettem, hogy nemakárkivel állok szemben! Ön annyira egyedül tudott lenni a tömeg közepén! Alacsony

termete, divattalan ruhája ellenére annyira megkérdı jelezhetetlen módon, lelke mélyér

ılfakadó természetes felsıbbséggel nézte le a csıcseléket, hogy nem egy dáma a királyi



Karaban Kereskedıház legelıkelıbb ágából fehérre sápadt volna irigységében! Számomranem volt hihetetlen, meglepett, de nem volt hihetetlen, hogy ön hercegnı, méghozzá egyike afényes Napkelet legelıkelıbb hölgyeinek!

Ji-Mir értetlenül hallgatta, és egy pillanatra még majdnem el is mosolyodott, de aztán

ráébredt, miféle helyzetben is van!– Ó, mit ér elıkelıségem, amikor egy utolsó szolga is sarat köp az arcomba, fénylı tekintető

nagybátyám által jelölt vılegényem pedig eltaszít magától! – sóhajtott kétségbeesetten.

– Mint említettem, ez a bizonyos eltaszítás koránt sem biztos!

– De hát nem kerestet égen és földön! Nem szalasztotta szét cselédeit a világ ezer tája felé!Nem tépte meg haját, hanem szórakozni vágyik a bálban! – emelte a feje fölé kezeit ahercegnı, és még azzal sem törıdött, hogy fedetlenné válik az arca.

– Csillapodjék, szép hölgyem! Valóban, a látszat az, hogy nem keresteti önt. Sıt, a látszataz, hogy ön megvan! De hát mi mást is állíthatnának a Nathenek? Nem vallhatják be, hogyelveszett magas születéső vendégük! Hát tartják a látszatot, elvégre a látszat arra való, hogytartsák, a háttérben meg nyilván cselekednek, ahogy érdekeik kívánják! – vigasztalta ahercegnıt, és magába fojtotta kételyeit azzal kapcsolatban, hogy vajon mit is diktálhatnakezek az érdekek.

Vajon miért szöktettette meg Siwa Horatio az unokaöccsével a menyasszonyát, miért haltmeg ezen unokaöccs, és más, érdekes apróságok... Ám keveset tudott ahhoz, hogy átlássa ateljes helyzetet, és elég tapasztalattal bírt, hogy ne is érdekeije az egész, csak annyi, amennyifeltétlenül rá tartozik.

– És én most mit csináljak? – sóhajtott a hercegnı reszketı hangon, kimondva amindkettı jüket foglalkoztató kérdést.

– Elıször is, ne essen kétségbe! – mosolyodott el Aramand, mint az optimizmus élı képmása. – Másodszor pedig jöjjön el velem vacsorázni!

Ji-Mir, aki pedig már éppen azon volt, hogy arca elé szorított kézzel végigvágódik a gondolapárnáin, és szégyen ide, szégyen oda, sírni fog ez elıtt az idegen férfi elıtt, hökkenten kaptafel a fejét.

– Vacsorázni?

– Igen, vacsorázni! Egy jó vacsora, kellemes környezetben, finom borokkal kisimítja az

ember lelket! Elvonja a figyelmét a problémáktól, megnyugtat és felüdít! Utána pedig azt javasolnám, hogy kísérjen el panziómba, ahol kiveszek önnek egy szobát. Holnap reggelpedig, frissen és kipihenten, az eltelt idı nyújtotta kis rálátással a ma történtekre, majdkitaláljuk, hogy hogyan tovább!

– Ha úgy érzi, ez így helyes... – kezdte óvatosan a hercegnı, de Aramand a szavába vágott.

– Csak így helyes! Tudok egy kellemes, csendes helyet, ahol biztosan jól fogja magát érezni!

Ji-Mir pedig, akinek megkordult a gyomra az étkezés említésére, belátta, hogy tényleg nemtehet mást.

– Rendben, festett arcú uram, elfogadom ajánlatát.



– Helyes! – mosolyodott el Aramand, majd kiadta a csónakosnak a megfelelı utasításokat.

És gondolájuk gyorsan suhant végig a sötét víz felett, a napfénylámpások tarka fényeitılkisérve.

* * *

– Az lesz a legjobb, ha teljesen rám bízod az ürgét! – magyarázta Róka, miközbencéltudatosan haladt elıre a Fraetin dokkok és mólók között.

– Ha így látod helyesnek, hát legyen így, a csatornák városát oly jól ismerı Róka – hagyta ráHo Tarasin Mitana. A tömeg engedelmesen utat adott masszív alkatát, számtalan fegyverétlátva, a hajósok és rakodómunkások összesúgtak mögöttük.

Langyos esti szél járt, orrfacsaróan erıs halszagot hozva a tavi kikötı felıl, ahol most

futottak be napi zsákmányukkal a halászladikok, a hullámok örök ostroma alatt nyögvenyikorogtak a korhadt deszkák. Ezt a környéket nem látogatta a nemes csıcselék. Rókaviszont kiigazodott a csatornák és fabódék kusza rendszerében. Eltévedés nélkül meglelte amólót, ahol a Kilencedik Kisdelfin állt kikötve, immár jó órája, ahogy egy kofaasszony,anyjának régi ismerıse állította.

– Jó estét, csónakos! – köszönt oda már messzirıl a kikötött gondolát takarító, szikárférfinak.

Kirza felnézett, és rögtön tudta, mit akarnak tıle. Ho Tarasin Mitanáról messzire ordított,hogy morin, arca pedig pont olyan merev volt, mint általában azon úriembereké, akik makacs

elszántsággal és szándékaikat mindig homályban tartva loholtak áldozatuk után. A nı megvalami alacsony rangú, esetleg félvér nemes lehet, talán munkafelügyelı errefelé, akivezetıként szolgálja az idegen urat.

Lám, már itt is vannak annak a csinos kis morin dámának az ellenségei, mosolyodott el, és azekéje zsebében lapuló karperecre gondolt. Tíz dukát, húsz dukát, gyertek csak picikéim!

– Miben lehetek szolgálatukra, hölgyem és uram?

– Gondolát keresnénk, csónakos uram, a központ felé! – kezdett neki Róka a szokásostiszteletkörnek.

– Talán valamely barátom, ott a szomszéd mólon elvállalná a fuvart, én mára már befejeztema munkát! – tiltakozott Kirza, miközben lapos pillantásokkal méregette a szatát.

Mennyire lehet gazdag, mit érhet neki az a morin nı?

– Ah, ez nagy kár! Pedig azt beszélik, nincs párja a karcsú Kilencedik Kisdelfinnek!

– Valóban jó hajó! – bólogatott a csónakos, és kilépett a móló nyikorgó deszkáira. –Kedvelem, és az úri közönség is elégedett vele. Gyakorta szállítok elıkelı nemeseket, vagyakár kényes dámákat is!

– Elhiszem, hogy az erinissi hölgyek nem találnak kivetni valót a hajóban, hisz láthatóan

gyors kis jószág, ám az az igazság, hogy ez nem sokat jelent. Ellenben egy morin dámaelismerése, az már valami! Hisz a rizszabálók magasan született hölgyei állítólag oly



kényesek, hogy nem ülnek le olyan párnára, amit már más használt! Ha egy morin nı ishajlandó lenne utazni ezzel a hajóval, az bizony nagyon szép lenne! Akkor azt mondanám,valóban páratlan a Kilencedik Kisdelfin! – bólogatott látszólagos közömbösséggel Róka,remélve, hamarosan rátérhet a lényegre

Ho Tarasin Mi tana mindeközben némán, a szaták jellegzetes állásában hallgatta a számáraérthetetlen nyelvő párbeszédet.

– Nos, hölgyem, az az igazság, hogy én pont ma szállítottam egy morin dámát, aki pedignagyon elégedett volt a hajóval, különösen sebességét dicsérte! Szép borravalót is adott! –magyarázta Kirza, miközben megtörölte a csónak tisztítása közben bemocskolódott kezét egypiros csíkos kendıbe.

– Egy morin dáma? Nahát! – csodálkozott Róka teljes ıszinteséggel. – Mi dolga lehet egymorin dámának Erinissben? Kíváncsi vagyok, vajon hova mehetett!

– Szép hölgyem, élvezet volt önnel beszélgetni, de sajnos most mennem kell – jelentette ki

gyorsan Kirza, eltette a kendıt, és úgy általában, a távozás minden látványos kellékétfelvonultatta. – Tudja, sok a dolgom! Sok éhes szájat kell etetnem, és oly kevés a pénz!

– Ne siessen még, csónakos, hisz oly jól elbeszélgetünk! – bíztatta Róka. – Felkeltetteérdeklıdésem az a morin hölgy, akit említett! Ám egyszerően nem tudom elhinni, hogyvalóban csónakjába vette! Tudja ezt valahogy bizonyítani?

– Szavamat adom rá, szép hölgyem, bár nem látom, miért kéne nekem ezt bizonygatni. Éssietek, vár a családom, akik ma még nem ettek!

– Szegény gyerekek! – sopánkodott a vörös nı. – De most jut eszembe! Holnap RizsaratásNapja, amit ugyan nem tartanak errefelé, de Morat-Sinben nagy ünnep! Az a szokás, hogyilyenkor megajándékozzák a gyerekeket, és jószívő morin barátom bizonyosan adna valamitaz ön csemetéinek is, ennek a szép, régi ünnepnek az alkalmából! – bökött hüvelykjével amég mindig mozdulatlanul álló szatára. – Mit is említett, hány gyermeke van?

Kirza óvatosan végigmérte a nıt.

– Nos, szép hölgyem, tizenkét gyerekem van. Tizenkét aranyos gyerekem – jelentette kivégül.

– Tizenkettı? – visszhangozta tágra nyílt szemmel, szerepébıl kiesve Róka. – Még hogytizenkét aranyos gyerek? A Legelsı Isten színarany pajzsára, ez aztán a szapora család!

– Én nevelem korán elhunyt bátyám fiait is – vont vállat a csónakos.

– Még szerencse, hogy nem vette magához puszta szívjóságból a kedves neje szintén koránelhalt húgának, annak barátnı jének, no meg a szomszéd hajóácsmőhelyben dolgozómunkásoknak a kölykeit is! – háborgott Róka.

– Magamhoz vehettem volna ıket, ám nem tettem. Tizenketten vannak, sem többen, semkevesebben! – szögezte le Kirza.

A vöröshajú lány megrázta a fejét, aztán legyintett.

–Jó, legyenek tizenketten! Ám ha már ilyen kedves önnel a barátom, akkor igazán adhatna

bizonyságot, hogy valóban egy morin dáma utazott a Kilencedik Kisdelfinen. Egy bizonyosmorin dáma... – célozgatott Róka, remélve, ha ı ilyen magabiztos felsıbbséggel ragaszkodik a



biztosítékhoz, akkor a másiknak talán nem jut eszébe, hogy szintén lásson valami elıleget azüzlet megkötése elıtt.

– Van bizonyítékom! Szép, egyedi vésettel díszített karperecet adott viteldíj képpen a dáma,gondolom, azt felismerik! – hajolt elıre Kirza, és óvatosan elıvette az ékszert, amit a

hercegnı adott neki.Egy kurta szívdobbanásnyi ideig megcsillant a fény a finoman megmunkált aranyon, majd a

következı pillanatban már le is csapott rá egy szemmel követhetetlenül gyors kéz. Ho TarasinMitana habozás nélkül csavarta ki a karperecet a csónakos kezébıl, még ugyanabból amozdulatból el is tette ruhája egyik biztonságos zsebébe, közben másik kezével megragadtaKirza vállát, kirúgta alóla a lábait, majd a hátára térdelt, és leszorította a móló mocskospallóira.

Egy hosszú pillanatig teljes volt a csend, aztán kitört a vihar.

–Ezt most miért tetted? – igyekezett túlkiabálni a csónakos artikulálatlan ordítását Róka, és

az arca vörösre gyúlt haragjában. –Ez a karperec a mennyszülte Földre Szállt Sárkány napnál fényesebben izzó kezének

pecsétként égı nyomát viseli magán, nem érintheti más, mint az ég földre szállt gyermeke, ésaz ı legközelebbi rokonai! – magyarázta lényegesen csendesebben a szata, és mellesleg úgylökte vissza a deszkákra a csónakos szabadulni igyekvı kezét, hogy az átmenetilegmegbénult.

– De mégis, szerinted ezt honnan tudhatta volna ez a szegény fickó?

– Hát világosítsd meg sötétben bolyongó elméjét, kétnyelvő asszony! Szó szerint fordítsd akövetkezı t. Minthogy porban fürd ı , alantas féreg létére be merte mocskolni érintésével anapnál fényesebb Földre Szállt Sárkány becses tulajdonát, jól teszi, ha meghajtja a hátát, éshomlokát a földhöz verve könyörög, hogy önkezével vethessen véget nyomorult életének. Ámmivel végtelen szerencséjében, amit meg sem érdemel sárfoltos lelke, lehet ı sége van amúgyértéktelen tudásával szolgálnia a menny gyermekét, hát kegyesen eltekintek ett ı l a büntetést ı l,ha gyors szavakkal, serényen elmondja, hogy hova vitte úrnı met, és ebben az esetbenmindössze két ujját vágom le. És azt is mondd meg neki, hogy hagyja abba ezt a szamarakat szégyenben hagyó, fültépı ordítást, mert különben porral tömöm be a száját.

– Rendben, rendben, lefordítom neki, de csak akkor, ha elengeded!

– Miért engedném? – hökkent meg a szata.

– Mert már minket bámul a fél város! Ezek a hajósok rém összetartóak, pillanatok alatt ellátják a bajunkat, ha nem viselkedünk tisztességesen. És helyi mércével nem számít tisztességesnek, ha beszélgetés közben egyszer csak se szó, sebészed, rátérdelsz valakinek ahátára! Állj fel, hallod!

– Hallom, mivel nagy hangon ordítasz, érthetetlen elméjő Róka – felelte Ho Tarasin Mitanacsendesen, majd könnyeden talpra lökte magát.

Kirza már sokkal nehézkesebben követte.

–Jaj, hát mit tettem, hogy ezt érdemlem, szép hölgy! Mit képzel magáról ez a rizszabáló

paraszt, hogy így bánik tisztességes csónakosokkal! Jaj, a hátam, a kezem! – siránkozott, éssziszegve dörzsölgette sajgó karját.



– Ne haragudj, csónakos, morin barátom eszét elvette a féltékenység. Tudod, szököttfeleségét keresi, egészen Morat-Sinból jött eddig az asszony után, és most nagyon felzaklattaennek az eredetileg nászajándékként adott karperecnek a látványa. Merthogy egy pillanatraazt hitte, te szöktetted meg a feleségét, errıl beszélt az imént, de én persze meggyıztem, hogyez nem így van.

– Hogy is hihette, hogy én csábítottam el az asszonyát? Sosem jártam Morat-Sinben!

– Hát, morin barátomnak egy kicsit lassan jár az esze. De a keze annál gyorsabban! –mosolyodott el célzatosan Róka, mire Kirza csak fájdalmas fintorral bólintott – Nyilván aztsem kell magyaráznom, hogy milyen hirtelen haragú, ráadásul a szerelem teljesen az agyárament, szóval én a te helyedben nem tenném próbára a türelmét, és gyorsan elmondanám, hovament a morin asszony! – érvelt tovább szívósan.

– Hölgyem, én a Fraetin család védnöksége alatt állok! Ha morin barátja még egyszerhozzám ér, panasszal fordulok jóságos uraimhoz, akik sosem nézik jó szemmel, ha

csónakosaikat bántják!– Én meg Karaban Kereskedıházbéli hercegnı vagyok, naná! Megnézem én azt, amikor egy

nemesúr akár a kisujját is megmozgatja egy hajós betört orra miatt! Merthogy morin barátombetöri az orrod, ha tovább akadékoskodsz, ez teljesen biztos! – legyintett lemondóan, ámszívében tombolt a harag. Hiszen milyen szépen, elegánsan f őzve a szót jutott el odáig, hogy afickó beszéljen, és most tessék, fenyegetıdzhet, mint holmi ostoba verılegény! Pedig hosszútávon ez sosem vezet jóra!

A csónakos viszont rövid töprengés után beletörıdötten bólintott. Nagyon félelmetesnek tőnta számára, ahogy ez az idegen harcos csak állt, teljesen rezzenéstelenül, még csak nem is

pislogva. És hogy milyen gyorsan megmozdult, amikor elvesztette a fejét! Asszonybolond!– A Hajnaltánc fórumra vittem a dámát. Most pedig kérem a kialkudott tizenkét aranyat,

meg másik húszat, az elvett karperecért, ami pedig jogosan az én tulajdonom! – morogta, éshatározottan elıre tolta nyitott tenyerét, a fizetséget várva.

Ho Tarasin Mi tana pedig félreértve a gesztust, már nyúlt is tıre felé, hogy ígérete szerintlevágja két ujját.

–Ne bántsd! – perdült gyorsan közé, és a mit sem sejtı csónakos közé a vörös nı. – Az imént hosszan ecsetelte, hogy megbánta ostobaságát, nem kell levágni az ujjait! Teljesen kétségbevan esve, az lenne a leghelyesebb, ha nyugodtan itthagynánk, hagy mardossa a bő ntudat!

–Nem lenne helyes! – rázta meg a fejét a szata. – Bő nt követett el, amiért büntetés jár! Hanem szenvedi el, az nehéz súllyal akaszkodik majd lelkére halála után, és lentebb, még ennélis alantasabb helyre születik újjá!

Erre pedig túlcsordult a pohár, lány az égnek emelte a karjait, majd indulatos gesztusokkalkísérve szavait kiabálni kezdett.

–Ez így van, és?İ is tudja! Te megmondtad neki a büntetést, hát majd szépen hazamegy, éslevágja az ujjait, vagy felvállalja a lehúzó terhet, ahogy tetszik neki. Ez már a magánügye,minek akarsz te ebbe beleszólni?– engedte szabadra haragját.

Ho Tarasin Mitana elképedten nézett rá. Ezzel az érveléssel még sosem találkozott.



– A tudatlanság homályában bolyongó elmémmel úgy éreztem, helyes lesz, ha segítek... –kezdte bátortalanul, ám Róka felébe vágta a tekervényesnek induló körmondatot.

– Honnan veszed, hogy a segítségedre szorul? Ki vagy te, hogy segíteni akarsz neki? Te csak örülj, ha elı kaparom az úrnı det a város ezer csatornájának pókbálójából, és ne akard közben

megváltani a világot, világos? Most pedig gyerünk, mielı tt meglincselnek minket!Ezzel sietve nekivágott a nyekergı deszkákból ácsolt mólónak, vissza sem nézve, hogy az

idegen követi-e, vagy sem

Ho Tarasin Mitana kicsit habozott, vetett egy hosszú pillantást az elképedt csónakos felé,aztán visszanézett a lány gyorsan távolodó hátára A nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı alegfontosabb, kapaszkodott aztán bele a parancsba, és hosszú léptekkel a vörös nı után indult.

Kirza mozdulatlan nézett utánuk, majd mikor úgy érezte, hogy biztonságos távolba jutottak,utánuk kiabált.

– És mi lesz a fizetséggel? Hisz üzletet kötöttünk, ti ingyenélı lakájok, felföldi parasztokkoldusporontyai! – fenyegette meg öklével a kék eget, ám ı nyugodott meg a leginkább,mikor a furcsa pár vissza sem nézve eltőnt a deszkabódék között.

Nem sokáig mentek gyalog, Róka hamarosan leintett egy csónakot, aztán csak némán ült,felhúzott lábakkal, a csatornaparton elsorjázó épületeket nézve. A szata türelmesen várta,hogy megszólaljon, majd, mikor látta, hogy a másik nem óhajt beszélni, maga kérdezett.

– Mit mondott a porban fürdı csónakos, hova vitte nádszálnál karcsúbb úrnımet, merre tartmost velük ez a sebes hajó?

A vöröshajú lány válaszként nyelvet öltött rá.

– Nem vagyok hajlandó beszélni veled. Megsértıdtem!

Ho Tarasin Mitana már meg sem lepıdött az újabb, számára végtelenül érthetetlenfejleményen.

– Mivel vontam alávaló fejemre villámként szikrázó haragodat, mi okból árnyékolják feketefellegek fénylı arcodat, átláthatatlan elméjő, furcsa szokásokat követı Róka?

– Megbeszéltük, hogy én beszélek! – csattant fel a lány. – Én intézem az üzletet, te meghallgatsz! És erre mit csinálsz, na mit? Hülyét, részben magadból, részben belılem! Honnanveszed a bátorságot, hogy kezet emelj egy idegen Ház alkalmazottjára, aki ráadásul csónakos,

azaz ennek az átok– ve ne városnak a legösszetartóbb szolganépébı

l való? Elképesztı szerencse, hogy egyáltalán most hajón ülünk, én azon sem csodálkoznék, ha holnapra már

minden gondolás jól tudná, hogy veszélyes felvenni egy bohócnak öltözött morint az ıt kísérı vörös nıvel együtt, mert nem fizetnek a szolgálatért!

– Nem értem a szívedet fekete féregként rágó aggodalmad, lángoló hajú és izzó lelkő asszony! Miért féljem egy szolga haragját, egyáltalán, egy szolga honnan venné a bátorságot,hogy haragudni merjen bárkire is, hisz efféle érzéshez neki joga nincs! Miben hibáztam,amikor a földre löktem, és belenyomtam az arcát a porba, amiben ı nap mint nap megfürdik?

– Hogy miben hibáztál? Abban, hogy megütöttél egy nálad lényegesen gyengébb és harcban

képzetlenebb embert, akinek eszében sem volt bántani minket, barbár barátom! Nem lehetcsak úgy leütni valakit az utcán! És különösen nem lehet levágni az ujját! Gondolj bele, te mit



ereznél, ha veled csinálnák ezt! Hisz te is hozzáértél ahhoz a vacak karperechez, ennyi erıvela saját ujjadat is levagdoshatnád!

– Amit meg is fogok tenni, miután átadtam úrnımnek, bár be kell vallanom, hogy oktalanmódon mohó önzésemben felmerült bennem az a mocskos elképzelés, hogy esetleg fénynél

fényesebb úrnım arcára mosolyt csal ékszerének látása, és nagylelkően elengedni nekem abüntetést. Ám ezt nem várhatom el tıle, és ha megparancsolja, levágom az ujjaimat –válaszolta természetes hangon a szata.

Róka pár pillanatig bután nézett maga elé, aztán beletépett a hajába

– Persze, jónak beszélek én itt! – csatunt fel, és megrázta a fejét. – Jó, hagyjuk amoralizálást, látom, az neked nem megy, próbáljuk meg talán a célszerőség rideg oldalárólmegközelíteni a kérdést! Az erıszak nem vezet sehova! Rendben, te harcos vagy, hát mi másthasználnál, mint a puszta erıdet, de ez itt Eriniss, itt nem így mőködik a világ! Itt nem lehetizomból elıre jutni, különösen nem lehet lépten-nyomon levagdosni szabad szolgák ujjait,

mert csak haragosok maradnak utánad, akik meg fogják találni a módját, hogy a hátadbakerüljenek, és jól leszúrjanak! Szó szerint, és társadalmi értelemben is, már ha ezt képes vagyfelfogni! Erinissben nem megoldás, ha odaütsz, szép szavakkal kell kiimádkozni mindenkibılazt, amit akarsz! De hát erre te aztán végképp képtelen vagy, hát legjobb lesz, ha megígéred,hogy többet meg se moccansz, amíg én tárgyalok a nevedben, világos?

Ho Tarasin Mitana hosszan hallgatott, majd engedelmesen fejet hajtott.

– Immár értem, hogy merre vezet gondolataidnak számomra oly idegen ösvénye, és belátom,hogy makacs ostobaságomban helytelenül cselekedtem, ıszhajú véneknél bölcsebb Róka.Alávaló szívem teljes akaratával szeretnék megfelelni szavaidnak, ám nem tehetem meg a kért

ígéretet, mert megeshet, hogy a fénynél fényesebb Földre Szállt Sárkány elıtt tett eskümbeütközne annak megtartása!

A vörös nı értetlenül megrázta fejét, aztán tüntetıen elfordult.

–Pukkadjmeg, te hülye, korlátolt, rizszabáló morin!

Ho Tarasin Mitana ugyan nem értette meg az erin szavakat, de azt azért sejtette, hogy avörös nı haragja nem csillapodott, sıt! De vajon mivel dühítene így fel? Nagy lélegzetet vett,hogy a lehetı legudvariasabb módon megpróbálja megengesztelni.

–A nap is elsápad félelmében, fénylı szemő asszony, ha meglát téged, és a vihar bömböléseis csak kismacska nyávogása a királyi tigris üvöltése mellett, amikor te haragszol! Végtelenostobaságomban nem értem elméd csavaros járását, porban fürdı lelkem mégis szívemteljességével igyekezne kedvedre tenni, bár minden igyekezetem csak az esetlen kisgyermekigyekezete, amivel férfiak erejét próbáló feladatnak akar megfelelni! Légy kegyes, vesd rámfényes tekinteted, és világosítsd meg gyarló elmém, mit vétettem az imént, hogy sértıdöttenelfordultál, és hogyan tehetném azt jóvá, amire ostoba személyem igencsak vágyik!

Róka a szeme sarkából visszanézett, aztán nagyot csapott a csónak oldalára.

– Ha még egy ilyen nyakatekert mondatot hozzám vágsz, szavamra, kiugróm a csónakból ésúszva menekülök! Nem vagyok képzett tolmács, aki csak úgy lecsapdossa ezeket a lehetetlenszóvirágokat, világos? Egyszerő matrózoktól tanultam a nyelvet, ne várj tılem csodákat! Aszata összevonta a szemöldökét.



– A matrózok nem beszélnek tisztességes módon, mocskos ajkaik között sárrá omlanak amorin nyelv gyöngynél ékesebb szavai. Látszik, hogy tılük tanultál, minden mondatodpiszkos, és a kiejtésed is leginkább egy hiéna vonyítására hasonlít – bólintott végül.

Róka hökkenten kapta fel a fejét, pillanatra csend nehezedett közéjük. Aztán nı hirtelen

elnevette magát, féktelen, hangos, majdhogynem hisztérikus kacagással. Ho Tarasin Mitanamár meg sem kérdezte, hogy mi az újabb hangulatváltozásának az oka.

– Te teljesen lehetetlen figura vagy! – dörzsölte ki a könnyeit a szemébıl Róka, amikorvégre szóhoz jutott. – Hogy úgy beszélek, ahogy egy hiéna vonyít! Ilyet mondani egy nınek,aki éppen haragszik rád, és akit meg akarsz engesztelni, hát ez nem vall ép észre! Te aztánegyenes jellem vagy, hallod-e? Egyáltalán, megtanított valaha valaki arra, hogy mi az, amitlehet egy hölgynek mondani, és mi az, amit nem?

– Szigorú mesterek tanítottak az Alázatos Bölcsesség Könyvének azon szabályaira, amikreegy szatának szüksége lehet, ám nyilván nem figyeltem eléggé oda, mert mióta a te

társaságodban járok, gyakorta érzem úgy, hogy tudásom kevés a veled való társalgáshoz.– Nincs mese, bolond vagy, barbár barátom! Naivan ıszinte, kedves bolond, még ezzel az

ujjszeletelı mániáddal együtt is! Sose láttam még hozzád hasonlót, bár talán csak azért, mert ate fajtádat nyilván gyorsan elnyeli Eriniss ezer csatornájának mélye! De ne félj, én majdvigyázok rád! – biztosította a szatát, majd ismét hátra dılt, és dudolászni kezdett.

Ho Tarasin Mitana kis habozás után úgy döntött, elvonult a feje felıl a vihar.

– Tehát mégis csak segítesz meglelni úrnımet?

– Hisz megalkudtunk!

– Így tehát immár elárulod, hova vitte nádszálnál karcsúbb személyét a csónakos, merrefelétart hajónk?

Róka kicsit nyújtózott, kényelmesen elhelyezkedett a kopott párnákon.

– Nos, úrnıd a Hajnaltánc fórumra vitette magát, de mi elıtte még beugrunk egyismerısömhöz.

Ho Tarasin Mitana komoly arccal fontolta meg a kapott választ.

– Tudom, a te szeszélyes akaratú kezedbe tettem le a döntés jogát, ám mégis, engedd meg,hogy kétkedésem fejezzem ki! Messze elmaradtunk úrnım mellıl, sietnünk kéne! Feltétlen

szükséges számomra ismeretlen ismerı

söd meglátogatása? – kérdezte végül óvatosan.– Aha. A Hajnaltánc elıkelı hely, ha oda így beállítanánk, körberöhögnének. Muszáj

átöltöznöm! De csak felkapok valami divatosabb göncöt, és már húzhatunk is tovább, semmiidıbe sem fog telni! – legyintett a lány.

– Ha így látod helyesnek...

– Naná, hogy így látom! De ne félj, a Hajnaltáncon nem lehet elveszni, és arrafelé nagyonritkák a merényletek! Hisz oly kevéssé elegáns, ha vér mocskolja a szép, fehér márványt!

A „merénylet” szónál a szata keze önkéntelenül kardja markolata felé mozdult. Aztánészrevette magát, gyorsan visszafektette tenyerét a combjára, ahogy eddig ült, és hangja ishiggadt volt, ahogy megszólalt.



– Szándékod ugyan nem tudom követni, de szavaid nem nyugtatnak meg!

– Pedig így van, ahogy mondom! Ha nem is annyira, mint a dokkok között, de a belvárosbanis jól kiismerem magam! Úrnıdnek nincs oka félni a Hajnaltáncon – bíztatta a szatát. – Ésegyáltalán, fenyegeti valami valós veszély, vagy csak rémeket látsz, mint a legtöbb testır?

Tulajdonképpen hogyan váltatok el? – kérdezte aztán érdeklıdve.Ho Tarasin Mitana alaposan megfontolta a választ.

– Port zabáló senkik el akarták rabolni, én pedig abban a kegyben részesültem, hogyharcolhattam érte. Úrnımnek sikerült megmenekülnie. Mikor a támadók meghaltak, utánaindultam, de nem értem utol a csónakját, ám szerencsémre rád találtam, aki utat mutattálnekem.

– Csak úgy elhúzott? Nem is törıdött veled?

– Miért törıdött volna egy szatával? – kérdezett vissza értetlenül Ho Tarasin Mitana.

– Mondjuk azért, mert az élete függ attól, hogy van-e mellette testır, de rendben, ebbe mostne menjünk bele! Maradjunk az üzletnél, azaz hogy az úrnıd szerencsésen megúszta. És, mitgondolsz, hova mehetett a Hajnaltánc fórumról? Szerintem vissza a szállásotokra, már ha azmég biztonságos! Mert feltételezem, van szállásotok, nem?

– Természetesen van szállásunk, és ha odament, akkor testvéreim már mellette állnak, éséletükkel védik életét!

– Nos, akkor szerintem minden rendben! Úrnıd már nyilván otthon van, és teát kortyolgatvaröhög rajtad, amíg te fel és alá loholsz a városban!

– Ne beszélj róla ily tiszteletlenül! – csattant fel a szata, és a gondola majdnem felborult,

ahogy térdelésbıl talpra ugrott, hogy a vörös lány mellé léphessen.

Róka mozdulatlanná dermedt, ahogy egy csupasz penge nekifeszült a

torkának.

– Rendben, rendben, minden rendben, nem félek, az élet pedig szép, hát tartsuk tiszteletbenbarátaink agybaját! – hadarta maga elé bíztatóan, majd kis torokköszörülés után, immármorinul folytatta. – Úrnıd, izé, fényes arcú úrnıd nyilván otthon ül, és aggódva vár rád, így

jobb?

– Nem hiszem, hogy aggódik egy szata miatt – tette el nyugodtan a kardját Ho Tarasin

Mitana, és visszatérdelt elıbbi helyére.Róka nagyot nyelve tapogatta körbe a nyakát, majd hogy mindent a helyén talált,

megnyugodva fújta ki a levegıt.

– Na, tehát megeshet, hogy otthon van, ez esetben felesleges végigmásznunk a Hajnaltáncon,egyszerően hazamehetsz! – folytatta az okfejtést, amiben az imént megzavarták.

– Megeshet, hogy nem kívánt visszatérni szállásunkra. Ezt én nem tudhatom, és nemmondhatok ítéletet egy magasan született nemes döntéseirıl, mert gyarló elmém nem képesfelfogni mennysúgta szándékaikat! Lehet, hogy máshova ment, így én nem tehetek mást, minthogy követem!



– Köszönöm! – kiabált fel Róka, és még intett is a lobogó fehérnemők táncát vezénylı asszonynak, aztán átkocogott az udvaron, és belépett egy alacsony szemöldökfájú ajtón.

Ho Tarasin Mitana kérés nélkül is követte, majd körbenézett a kis helyiségben. A falakmentén polcok, a polcokon színes kelmék, az apró ablak elıtt széles asztal foglalta a helyet,

rajta a szabászmesterség eszközei; hosszú olló, kis párnában tők, mérce és fonalak, ezernyiszínben. A sarokban pár lépcsıvel megmagasított ajtó nyílt, másik oldaláról beszédhangokfoszlányai szőrıdtek át. A vörös lány kicsit hallgatódzott, majd gúnyosan fintorogva azasztalhoz lépett, és kihúzott alóla egy feltehetıleg ágyként szolgáló matracot.

– Telepedj le, kicsit várnunk kell! – súgta, és lehuppant a matracra.

A szata bólintott, majd egyszerően szoborrá dermedt a sarokban, ahonnan mindkét ajtóra ésaz ablakra is ráláthatott. Aztán vártak, a szomszéd helyiségben hosszan tartott a beszélgetés,majd csengettyő csilingelt, mint mikor egy jobb üzlet ajtaján kilép a vásárló, és végremegnyikordult az ajtó.

– Méghogy két araszra megemelt, duplán csavart selyemgallér, ezt meg honnan veszik, tifénylı csillagok! – morogta egy rekedtes hang. – Két arasz! Két teljes arasz, selyembıl!

– Szervusz, Maora mester! – köszönt rá a belépı, ısz szakállas öregemberre Róka.

Az kicsit pislogott, majd szélesen elmosolyodott.

– Szervusz, kis csavargó! Most képzeld el, a megszokott, kétsoros szabású mellény, kétaraszra kilógó selyemgallérral! Ezt rendelték tılem az imént!

A lány lebiggyesztette az ajkait.

– Nem is nézhet ki rosszul!

– Remekül néz ki, különösen ha meghúzom egy kicsit a szárnyait, csak azt nem tudom, hogymitıl fog megállni az a selyemgallér! Két araszra kilógva a nagyságos kisasszony válla felett!Két arasz, selyembıl! Ilyet rendelni! Ez a szakma megcsúfolása! És félek, hogy divat leszbelıle, ebben a holdnapban már másodszor kérik! Két arasz! Eljött a világ vége! –sopánkodott, majd hirtelen észrevette a sarokban álló, még mindig mozdulatlan szatát. – Ó,elnézést, uram, örvendek a találkozásnak! – hajolt meg nehézkesen, ám mivel hiába várta,hogy az idegen megmozduljon, zavartan Rókára pislogott.

– Vendéget hoztál, kis csavargó?

– Á,ı

csak az üzlettársam. Egy szata, egy igazi morin testı

r, de nyugodtan beszélhetszelıtte, egy szót sem ért erinül! Egyébként pedig drótot kell

belehúzni!

– Drótot? Drótot mondtál? – emelte fel a hangját szent felháborodással az öreg. – Egyrétegő,fehér hernyóselyembe drótot? Elment az eszed? Hogy nézne az ki! Rajtam nevetne az egészszakma!

– Akkor toll. Tollszár, szép hosszú libatollszár. Az jól kimerevítené, nem is üt el nagyon afehér selyemtıl, bár persze moshatatlan. De megcsinálhatod az egész mellényt cserélhetı gallérral, és akkor mosás helyett egyszerően el lehet dobni. És persze venni nálad egy

másikat! – vigyorodott el a vörös lány.



– Tollszár? Tollszár! Igen, tollszár! – derült fel az öregember. – Könnyő tollszár,sugárirányban, olyan öt elég is lesz! Gyönyörően fog kinézni, a szabó mesterség remeke lesz,a szakma büszkesége! Hah, két arasznyi selyemgallér, mi az nekem? Mit két arasz, két és fél!Három! Erdemar mester pedig fehérre sápadhat az irigységtıl! – emelte fel ökölbe zárt kezét,aztán hirtelen észbe kapott, elkomorult. – No, szóval tollszár. Te meg honnan veszed a

bátorságot, hogy belekotyogj egy mesterszabó munkájába, pimasz kis csavargó! Na! – fejeztebe, majd az asztalhoz lépett, és elkezdte összekészíteni az anyagokat a mellénymegvarrásához.

Róka egy kicsit téblábolt mellette, a válla felett kukucskálva leste mozdulatait.

– Amúgy rövid idıre jöttem – magyarázta közben. – Mindjárt megyek! Már itt sem vagyok!– igyekezett felhívni magára az öreg elkalandozott figyelmét, majd mikor látta, hogy ezreménytelen, egyszerően kicsavarta a kezébıl az épp kiválasztott, sárgás árnyalatú bársonyt. –Mondom, kéne a segítséged, jó Maora mester, mert nagy bajban vagyok!

– Bajban? – nézett fel rá az öreg, aztán a szeme sarkából gyanakvó pillantást vetett asarokban álló szatára. – Kis csavargó, hát voltál te valaha bárhol máshol, mint bajban?

– Rendben, tényleg nem ez az elsı eset!

Az öreg lassan megrázta a fejét, aztán komótosan leült a szoba közepére húzott matracra, ésfenyegetı, komor pillantást vetett a lányra.

–Jól van, kis csavargó, tehát már megint belekeveredtél valamibe! Emiatt az idegen úr miatt?– kérdezte szigorúan.

– Igen! – vallotta meg Róka.

– Merthogy te mindenbe olyan felelıtlenül, hebrencs módra belevágsz! Legalább papírszerinti szeretıd, vagy ez alkalommal is nagyvonalúan elfeledkeztél egy ilyen fajta szerzıdésírásáról?

– Nem írtunk alá semmiféle szerzıdést... – kezdett volna magyarázkodásba a vörös lány, ámaz öreg erélyesen közbe vágott.

– Aztán megint pórul jársz, mint a múltkor is, és végül itt sírsz majd a vállamon! Mikortanulod meg végre, hogy a nagyurak nem tisztességesek a magunkfajtával szemben? Lehet,hogy apád elismert lányának, de ettıl a legtöbb nemesúr még levegınek néz, ingyenélı koldusnak, és kénye-kedve szerint játszik veled! – fenyegette meg csontos mutatóujjával.

Róka dühösen megrázta a fejét, hogy haja élénkvörös viharfelhıként terült szét a kis szobaporos levegı jében.

–Jaj, hagyd már ezt az erkölcsnevelı szónoklatot, Maora mester! A fickó nem a szeretım,hanem az üzlettársam! Keresi az úrnı jét, akit meg kell védenie, én meg segítek neki! Példáultolmácskodom! Tiszta ügy, egyszerő játék!

– És mi van a munkafelügyelıséggel, ahova az a hajóskapitány protezsált be pár napja?

– Otthagytam, mert keveset fizettek!

– Keveset? – csattant fel a szabó. – De legalább biztos munka volt, rendes megélhetés! Vagy

te talán egész életedben csak az utcákon akarsz kóborolni? És ez az idegen úr legalábbmegfizet?



– Úgy-ahogy! – biggyesztette le az ajkát Róka. – Napi négy étkezés, meg fizeti a felmerülı egyéb költségeket is, plusz fél dukát sikerdíj.

– Ez tényleg tisztességesen hangzik – hagyta rá a mester. – Ám, ha minden ilyen nagyrendben van, akkor hol az a baj, ami miatt felkerestél?

– Na igen, a baj – morogta Róka, rádöbbenve, hogy túlzásba vitte az öregembermegnyugtatását. – Nos, szóval nem is olyan nagy baj. Igazából inkább csak apróbb probléma.Kisebb malır. Kéne egy öltözet divatos ruha – nyögte ki végül merészen.

– Semmi akadálya! – tárta szét a karját az öreg, majd gyorsan hozzáf őzte. – Ha kifizeted!

–Jaj, Maora mester, tudod, hogy sosem volt annyi pénzem, hogy megfizessem a temunkádat!

– Na, de hát itt van ez a bizonyos úr, akinek dolgozol! – mosolyodott el gúnyosan az öreg. –Azt mondtad, fizeti a költségeidet! Öregszem, de az üzletre még oda tudok figyelni. Ez pedigszerintem költség! Vagy tán ı sem elég vagyonos?

– Nos, szóval, az az igazság...

– Az az igazság, hogy gyakrabban hazudsz, mint ahányszor lélegzetet veszel, kis csavargó!Nagyuraknál erény, de te csak megjárhatod vele! Jobb lenne, ha tisztességes utakon járnál! Ésnem adok ruhát!

– Na, csak kölcsönbe! Holnap visszahozom! – könyörgött a lány.

– Kölcsönbe? Még jól emlékszem, mi lett annak a gyönyörő, narún bársony kisestélyineksorsa!

– Ha arra a kis feslésre gondolsz...– ...ami a bal hónaljától a jobb csípı jéig tartott, igen, arra gondolok! – vágott közbe a szabó

indulatosan.

– Nem tehetek róla, az a pimasz ficsúr nagyon ordenáré módon hadonászott a kardjával!

– És az elején végigömlött vörösbor folt? Irana asszonyság kosarastól vágta a fejemhez,amikor megkértem, hogy mossa ki belıle!

– Az még elıbb volt, amikor rám borult az asztal! Teljesen véletlenül!

– Még a hozzá tartozó kendıt is elhagytad, pedig csak az azt szegélyezı, tenyérnyi

csipkeszegı fél dukátomba került!– Talán akkor veszthettem el, amikor átmásztam a kerítésen! Még gondoltam is rá, hogy

visszamegyek érte, csak már túl közel voltak az üldözıim!

– Mert téged mindig üldöz valaki! – szögezte le az öreg, és lemondóan legyintett.

– Most nem! Most én üldözök valaki mást! És sajnálom azt a ruhát, vigyázni akartam rá! Éncsak mulatni mentem, nem tehetek róla, hogy azok a részeg aranyifjak belém kötöttek!

– Te soha semmirıl sem tehetsz! Itt lenne az ideje, hogy végre felnılj, és komoly,felelısségteljes üzletbe vágj! Nem adok ruhát! – csattant fel a szabó, majd felállt, és

visszalépett az asztalhoz, immár oda sem figyelve vendégeire.



– Ne pusztán lesd el, de pontosan mérd meg, mi meddig tart, hol milyen megoldásokathasznált a szabója! Tudod, a színházak elıbb vagy utóbb, de biztosan megint felkapják amorin témájú darabokat, és akkor sokat fog érni egy autentikus szata-jelmez! – magyarázta.

– Rendben! Megalkudtunk! – nyújtotta a tenyerét Róka.

– Megalkudtunk! – csapott bele az öreg, majd nehézkesen talpra kászálódott. – No,átmegyek a boltba, kitakarítok, hogy nyugodtan átöltözhess. Majd köszönjetek be, ha mentek,és vigyázz magadra, kis csavargó!

– Vigyázok! – nevetett rá Róka, magához szorítva frissen kapott kincseit, aztán megvárta,míg az öreg beteszi maga mögött az ajtót, és a szatára nézett – Megfordulnál? – kérdeztekényeskedve.

–Nem – jött azonnal a válasz.

– Nem? – visszhangozta értetlenül a lány.

– Nem. Akkor a hátam mögött lenne az ajtó – magyarázkodott Ho Tarasin Mitana. – Na jó, ha nem, hát nem! Csak gondoltam, a látszat kedvéért, de mindegy is – vont vállat

Róka, aztán különösebb hezitálás nélkül öltözködni kezdett. Nehogy már prődnek nézze ez a jóképő fickó! Morin szeretı je úgysem volt még! Hátat fordított a szatának, és aprómozdulatokkal csúsztatta le a nadrágját, hosszan elszöszölt az új ing gombjaival. Aztán kicsithátra lesett, hogy a szeme sarkából felmérje a hatást.

A szata rezzenéstelen arccal, kıszobrokat megszégyenítı mozdulatlansággal várt, mintha misem történt volna. Még csak pislogni sem pislogott! A hülye rizszabáló! A vörös lánykedvetlenül szorította össze a száját, aztán nem húzta tovább az idıt, felkapkodta a ruhákat.

Ho Tarasin Mitana nagyon hálás volt neki ezért. Igazán, miért nem tudta egyenes szavakkalmegmondani ez a bolond, erin nı, hogy mire készül? Hisz akkor kiment volna az udvarra! Azilyen látvány... az ilyen látvány nem látni való!

De nem akart anélkül távozni, hogy engedélyt kért volna, megszólítani meg végképp nemakarta a lányt, mert az akkor esetleg megfordul, még lehetetlenebb látványt tárva a szemeielé! Nagyon örült, amikor az utolsó ruhadarab is a helyére került. Iszonyúan szégyelltezavarát, mely nyilván arcán is visszatükrözıdik, az érzelmek kimutatása pedig igazán nemméltó egy szatához!

–Menjünk! – sóhajtotta végül a lány, miután eligazította az utolsó ezüstcsatot is nárciszsárga

kabátján. –Menjünk – felelte a szata.

Aztán, már csak megszokásból, ı lépett ki elıbb az ajtón, hogy megbizonyosodjék róla,odakint nem vár rájuk semmi veszedelmes.

* * *

A férfi macskakönnyed lépésekkel haladt, a korhadt deszkapallók meg sem nyekkentekalatta. Kirza nem is vette észre, hogy immár nincs egyedül.



– Érdekes történet – biccentett a férfi, majd elmélázva felnézett az égre. – Kíváncsi vagyok,egy magányos morin hogyan igazodhat ki Eriniss hatalmas városában? Azt mondtad, nem régérkezett otthonról!

– Így igaz! De nem is volt egyedül, egy vörös kis cafka kísérte, már elnézést a közönséges

kifejezésért! Furcsálltam is, hogy annyira féltékeny a feleségére, közben meg nyilvánosanmutatkozik a szeretı jével! Ez nem illendı!

– Nem bizony! És mindez most történt, mielıtt indultál volna?

– Igen! Ha kicsit hamarabb érkezik az úr, talán még össze is futhatott volna a párocskával!Érdekes találkozás lett volna, higgye el!

– Bizonyára... – felelte csendesen a férfi, majd kényelmesen hátra dılt, kezét feltőnés nélkülkabátja alá csúsztatta.

Érintésétıl szinte felizzott a nyakában hordott, apró, vasból való Nathen-címer, jelzésérehamarosan megérkezett a válasz, idegen akarat tolakodott az elméjébe.

„Mi történt, Kirton?”

„Megleltem a morin nı nyomát, Sigrana úrnı!” Jelentést!”

„A nı a Hajnaltánc fórumra vitette magát. A csónakosnál nem sokkal naplemente elıtt egymorin férfi, és egy másik, vörös hajú nı már érdeklıdött utána, és meg is tudták, hova ment.A férfi azt állította, az általunk kéresett morin nı a felesége.”

„Rendben! Menj vissza a dokkokhoz, lehet, hogy még további fuvarokat is ellenırizni kell. Anyomokat tüntesd el magad mögött!”

„Értettem!” – felelte a férfi, aztán a kapcsolat megszakadt.– Csónakos, kicsit rosszul lettem, állítsd le kérlek a gondolát valami csendesebb helyen, pár

pillanatra kiszállnék! – suttogta aztán gyenge hangon, mint aki tényleg nem érzi jól magát.

– Azonnal uram! – készségeskedett Kirza, és egy sötétebb benyílóba irányította a hajót, majdmegállította a mohos kikötıkövek mellett.

A férfi nehézkesen felállt, és kilépett a gondolából, de közben elvesztette az egyensúlyát, ésmegtántorodott.

–Óvatosan, uram... – kapott utána a Kirza, hogy megtámassza, de többet már nemmondhatott. Gyakorlott kéz szúrta szíven, egy pillanat nem sok és már halott volt.

A férfi elkapta az összecsukló a tetemet, és csendesen a vízbe eresztette, majd megtörölte éseltette a fegyvert. Aztán kiszállt, és gondosan kikötötte a csónakot. Egy elszabadult gondolafeltőnı, az elsı erre járó csónakos jelenti a dokkoknál, és utána rögtön vizsgálat indul, mi lettaz evezısével

Ellenben egy vízen lebegı hullával senki sem törıdik, csak éppen az urak gyorsabb tempóraösztökélik embereiket, nehogy valamibe belekeveredjenek...

Míg embere munkáját végezte, Sigrana sem tétlenkedett. Mindössze pár perccel azután, hogymegkapta az új információkat, már ki is kötött a Hajnaltáncon. Kecsesen kiszállt, majd az

unatkozó úrinık jellegzetes arckifejezésével leült a Bársony Álmok teraszán, ahonnan igen jórálátás nyílt a fórum kikötıköveire. Innen biztosan látták, amikor a kis morin szajha kiszállt!



Alig pár perce vezették be ebbe a sokszobás, lehetetlenül magas és tágas termekbıl állólakosztályba, és ekkor csatlakozott mellé három helyi cselédlány is, akik nem beszéltekmorinul, ahogy az az elsı pillanatban kiderült. Leültették ez elé a tükör elé, és nekiláttakfelkészíteni az álarcosbálra, amin hamarosan meg kell jelennie. Nárciszszirom moccanni isalig mert, mivel fogalma sem volt, hercegnı je hogyan viselkedne hasonló helyzetben

Nyilván tiltakozna az idegen környezet ellen, hiányolná kedves holmijait. Ó, vajon a bölcsJokara nagyúr miért hagyta, hogy ide vezessék, miért nem gondoskodott arról, hogy legalábbanyanyelvén beszélı lányokat kapjon, és egyáltalán miért engedi, hogy a hercegnı megjelenjen azon a bálon, ahol – amint a lányok fecsegésébıl kivette – hatalmas tömeg fogtolongani!

A kis Nárciszszirom nem tudta, hogy Jokara nagyúr puszta számításból hagyta, hogy aNathenek kedvük szerint elszórakozzanak az álhercegnıvel, remélve, így rá nem fognakannyira figyelni, és nagyobb mozgásteret kap. Nárciszszirom ezt nem tudta, hát szeretetthercegnı jére gondolt, és erıt merítve az iránta érzett hőségébıl, igyekezett helytállni.

– Hajam az imént vágtam le, régi lakosztályomban, amikor a düh árnyékot vont fényestekintetemre, mert ostoba szolgálólányom bolond szavakat fecsegett! – jelentette ki, remélve,ez elegendı magyarázat. És mi lesz, amikor ez Jokara nagyúr fülébe jut?

– No, mindegy, hercegkisasszony! Talán kihozhatunk belıle valamit, ha elöl egy kicsitfeltupírozzuk, hátul pedig belefonunk egy kis vendéghajat! És persze legjobb lesz szıkérefesteni, e holdnapban a sárga a divat, nem a fekete! – magyarázta a lány csípıre tett kézzel.

– Nem vágyom rá, hogy hajam csillogó feketeségét közönséges anyagokkal nemtelen színrecseréld!

– De hát a divat! – tiltakozott a lány.Nárciszszirom értetlenül nézett rá. Ha ı így beszélne, jó hercegnı je addig verné papucsa

sarkával a fejét, míg kiserkenne a vére, vélekedett, de végül elvetette, hogy így cselekedjen,mivel jól tudta, milyen fájdalmas is az.

– Azt mondtam, hajam színét nem változtathatod meg! És úgyis eltakarja majd hosszúfejékem és fátylaim!

– De hercegkisasszony! Az általam választott ruhához nem tartozik fejék, sem fátyol! –értetlenkedett a lány, és oldalra mutatott, ahol a paravánon ott lógott a kikészített, haloványlilaestélyi.

Nárciszszirom már belépésükkor észrevette, és meg is jegyezte magában, hogy milyenízléstelen szobadíszeket aggatnak ezek az barbárok maguk köré. Most hosszan nézte, mireegyáltalán elhitte, hogy az egy felölthetı ruha. Nem, Ji-Mir sosem venné fel! Délután ugyan

játékból belebújt abba a másik borzalomba, de sosem jelenne meg vılegénye családja elıttegy ilyen... egy ilyen dologban!

– Fényes tekintetem nem leli örömét abban a ruhában, ami arra sem méltó, hogypapucsommal megtapossam, válassz másikat! – intett a kosarak felé. amiben Ji-Mir személyesholmijait szállították utána, és amit még senki sem pakolt ki.

– De hercegkisasszony! Megbízhat az ízlésemben, én Nathen Kirolan Tilana kisasszonymellett szolgálok, és jól kiigazodom az aktuális divatban!



– Ez nem vonja magára becses figyelmemet! Saját, illendı ruháim egyikében fogokmegjelenni választott vılegényem családja elıtt! – förmedt rá a lányra, aki megszeppenveelhallgatott, majd csekély lelkesedéssel fölé hajolt a jókora utazókosárnak.

– Választhatok egyet innen is, de elıre megmondom, én ehhez nem értek! Azt sem tudom,

hol kezdıdik az egyik, és hol ér véget a másik! – túrt bele a finom, hófehér és koromfeketeselyemholmikba.

Nárciszszirom idegesen nézte, ahogy ügyetlen kezekkel matatott a drága ruhák között, aztánhirtelen nem bírta tovább.

– Hagyd, majd én kiválasztom! – csusszant le a kényelmetlen székrıl, és odatipegett a lánymellé.

– De én egy ilyet fel sem tudok adni a hercegkisasszonyra! – keresett újabb kifogást a cseléd,akinek szigorú parancsba adták, hogy Ji-Mir hercegnı divatos és elıkelı módon jelenjen mega bálon.

– Majd segítek elrendezni, és pontosan elmondom, mit hogyan kell csinálnod, hogy helyesmódon álljon rajtam! – sóhajtott Nárciszszirom. Ji-Mir– nek ehhez nem lenne türelme, meg ı nem is ért az ilyen közönséges dolgokhoz, vélekedett, ám az ı vállát nehéz teherként húzta atudat, hogy minden kis hibájával egyenesen a legfényesebb Földre Szállt Sárkányra hozhatszégyent! Tehát nem hibázhat a bálon, és nem herdálhatja el ostobaságával szeretetthercegnı je becsületét!

– Ha pedig majd kész leszünk, te fogsz kísérni is – jelentette ki, és kiemelt egy, szerinte azalkalomhoz illı, hófehér ruhát.

– De hát cselédeket nem engednek be a nemes mulatózok közé! – tiltakozott ismételten alány.

– Végtelen haragom vonja magára az a porban fürdı szolga, mely parancsom ellen mercselekedni! Kíséretre szükségem van! Most pedig, amíg feltekered rám ezt a köntöst, ott fogdmeg, a sarkánál, de ne győrj bele, most elmagyarázom, hogyan kell majd viselkedned, amikormögöttem lépkedsz!

És Nárciszszirom hosszan, türelmesen és alaposan elmagyarázta mindazt, amit egy morinhercegnı cselédlányának tudnia kell, amikor úrnı jét kíséri. Így végül kifogástalan morineleganciában sikerült megjelenniük a bálteremben.

A levegı egyszerően megfagyott, amikor a lila-sárgába öltözött, fecsegı, táncoló ésönfeledten mulató hölgyek és urak közé belépett a hófehér selyembe tekert, lefátyolozott arcúNárciszszirom. Kicsit megtorpant ugyan a terem ajtajában, de aztán beljebb tipegett,illedelmesen apró, féllábfejnyi kis lépésekkel. Mellesleg, ha akart volna, sem léphetett volnanagyobbakat, mivel szők ruhája ezt teljesen lehetetlenné tette. A terem közepén megállt, ésszobormereven várni kezdte, hogy valaki végre meghajtsa elıtte a derekát, és illendıenüdvözölje.

Az eddig a nyomában lépkedı, Nathen színekbe öltözött, bóbitás cselédlány zavartammegtorpant mögötte, majd ügyetlenül elıvette az eddig maga mögött tartott legyezıt, ésesetlenül legyezni kezdte az arcát. Mondom, a levegı megfagyott.



Nathen Siwa Horatio, aki éppen a szomszéd teremben beszélgetett, a szélesre nyitott,kétszárnyú ajtón keresztül vette észre menyasszonyát. Elegánsan mosolyogva elnézést kérttársaságától, majd ellépett mellılük. Körbe sem nézett, csak intett, mire az eddig diszkréten asarokban várakozó Benedicto mellé sietett, kezében apró ezüsttálcával, amin mindösszeegyetlen, csiszolt kristálypohár árválkodott, vörös nedővel töltve.

Siwa Horatio oda sem figyelve emelte le a bort.

– Benedicto! – suttogta fenyegetı suttogással, alig mozgatva ajkait, miközben egy pillanatrasem vette le szemét a szomszéd teremben magányos szoborként ácsorgó, fehér alakról. –Benedicto, arról volt szó, hogy a kis szajha elegánsan, vagy legalábbis civilizált módon

jelenik meg! Az, hogy miben parádézott reggel, az nem érdekel, elvégre a fogadás szők körő,családi esemény volt, de ez egy bál! Egy nyilvános álarcosbál, ami Kereskedıházunk híréthivatott öregbíteni! Ki engedte ide a hercegnıt ebben a bohóc– maskarában?

– Nem tudom, uram, ki vétett hibát! Személyesen gondoskodtam róla, hogy használhatatlan

cselédeket kapjon!– Úgy látszik, mégsem voltak elég használhatatlanok! Itt fejek fognak a porba hullani! Hogy

én együtt parádézzak ezzel a nıvel? Micsoda pletyka lesz ebbıl, micsoda szóbeszéd! – ráztameg a fejét, és felhajtotta az italát. – No, de mentsük a menthetıt! – sóhajtotta, majdvisszatette az üres poharat a tálcára, és hátra sem nézve átsietett a másik terembe.

– Kedvesem, végre itt van! Már-már aggódtam érthetetlen késlekedése miatt! És a ruhája!Mily szellemes ötlet öntıl, pont öntıl, morin hercegnınek öltözni! – köszönt már odamesszirıl, nagy hangon, hogy minél többen hallják.

A cifra csıcselék dermedtsége felengedett, néhányan elfordultak, halk nevetés hangzott fel.

Nathen Siwa Horatio érezte, hogy egyelıre elkerülte a botrány, ám jól tudta, kínos est vár rá!

* * *

A Vadász Szerelmének diszkrét elıkelısége abban állt, hogy a fénylı napfénylámpások általmegvilágított, jókora nagyterem oldalán több, keskeny falépcsı vezetett fel a tágas helyiségszegleteiben megbúvó, apróbb karzatokra. E karzatok egyikét választotta Loranzo Aramand,mikor a hercegnıvel együtt megérkeztek a neves mulatóba.

Ji-Mirnek valóban elnyerte tetszését a hely. Bár valahol, a faragott faoszlopocskákból állókorlát mögött, messze, lent, ott nyüzsgött Eriniss soha, sehol sem elcsendesedı csıcseléke, dea karzatra alig hallatszott fel lármájuk. Ide a zene is éppen csak felszivárgott, lényegébenkettesben ültek a hosszú asztal két végében, néma léptő, figyelmes pincérek hordtákezüsttálakon a fejedelmi vacsora újabb és újabb fogásait – idegen, idegen volt a kis hercegnı számára ez is, ám már koránt sem olyan félelmetes, mint a Nathen palazzó elıtt tolongótömeg, vagy a Hajnaltánc tarka közönsége.

– Ha bátorkodhatom javasolni, kóstolja meg a fügével töltött kacsát, hercegnı, itt egészenremekül készítik! – fecsegett Aramand az ilyen kellemes, kétszemélyes vacsorák szokott

stílusában.



– Talán megkóstolom... – válaszolta óvatosan Ji-Mir. Kis legyezı jét a tányér mellé téve,lassú, félénk mozdulatokkal evett, gyakorta átpislogva a szemben ülı férfira, vajon hogyankell kezelni a számára idegen, minden fogással együtt változó evıeszközöket.

– És hozzá melegen ajánlom ezt a remek, mézzel kevert, f őszeres bort!

– Nem hiszem, hogy helyes lenne bort innom! Mennyszülte nagybátyám palotájában sosemcselekedtem hasonlót!

– Akkor éppen itt az ideje, hogy megkóstolja!

– Azt hallottam, a bor megakasztja az ember nyelvét, megfájdítja a fejét, és vörösre festi azorrát, ami igencsak elcsúfítaná szépséges arcomat!

– Ha valaki mértéktelenül issza, ez valóban így van! De nézzen rám, vörös az én orrom? –kérdezte meg Aramand, majd mikor a hercegnı lassan megrázta a fejét, folytatta. – Pedig énsok éve hódolok a jobbféle borok élvezetének! Ön is nyugodtan megkóstolhatja, egy kortybólsemmiképpen sem lehet baj! – bíztatta védencét, majd megtörölte száját a damasztasztalkendıbe, és jó példát mutatva félig ürítette kristálypoharát.

Ji-Mir óvatosan belekortyolt az italba, majd mivel ízlett neki, hát ivott még egy keveset.

– Ugye, hogy kellemes? Nem is csoda, itt, ha jól tudom, nem holmi felföldi lırét f ıznek fel af őszerekkel, hanem eredeti, karcos Dél-Narún homoki zengıt! – magyarázta Aramand, mire ahercegnı ivás közben megdermedt, majd ijedtében még a szájában tartott kortyot isvisszaköpte a pohárba.

– Narún? – visszhangozta kétségbeesetten, és gyorsan letette az italt – Minden, ami a porbanfürdı narúnok mocskos kezébıl jön alávaló és sárral fedett, méltatlan fénylı személyem

érintésére! – hadarta gyorsan, és igyekezett minél távolabb kerülni a veszedelmes pohártólAramand kicsit felvonta a szemöldökét, majd megcsóválta a fejét

– Gyönyörő hölgyem, bár magam is elég távolságtartóan viszonyulok a narún kultúrához,ám mégis enyhe túlzásnak tartom az ön elzárkózását! Attól, hogy a narúnok bolondabbnálbolondabb szokásokat követnek, attól még lehetnek számunkra is példát mutató erényeik, ésén a borkészítés nemes mesterségét ilyennek tartom!

–A narúnok porban fürdenek és sarat köpködnek! Nem méltók napnál ragyogóbbfigyelmemre! – szögezte le határozottan Ji-Mir.

– Nos, ez is egy álláspont, ön pedig még fiatal és tapasztalatlan! Ám, ha hosszabb ideigtartózkodik Erinissben, talán alkalma lesz hallani azt a kifejezést, hogy „rizszabáló”. Havalóban így adódna, amit nem kívánok önnek, de ha végül mégis találkozik ezzel aszófordulattal, akkor kérem, gondolkodjon majd el egy kicsit errıl a narún kérdésrıl is!Feltételezem, megváltozik a véleménye. Ha pedig mégsem... – és itt elhalt a hangja, majdvállat vont, és a következı pillanatban már szélesen mosolyogva fordult a hercegnı felé. –Igazán remek ez a tejhabos sülthús, mondhatni, szép réményekre jogosít fel a tejben pácoltbirkával kapcsolatban is. Amikor a pincér ajánlotta, fenntartásokkal viseltettem iránta, miveligen nehéz rendesen elkészíteni, a szakácsok többsége egyszerően képtelen rá, de most mégisarra hajtanék, hogy rendelek belıle egy tállal!

Ji-Mir értetlenül hallgatta a hirtelen témaváltást. Vajon miért hagyta félbe azt az érdekeseninduló mondatot a férfi? Aztán eszébe jutott, hogy hiszen ı már hallotta azt az erin szót, hogy



„rizszabáló”, méghozzá a vılegénye palotája elıtt; az az idegen nemes a „rizszabáló morinok”önfejőségét emlegette. De ez hogyan kapcsolódik a porban fürdı narúnokhoz?

Már éppen rákérdezett volna, amikor megzavarták ıket.

– De kérem... – hangzott fel odalent egy pincér méltatlankodó hangja, majd lábak dobogása

következett, és hamarosan három férfi ért fel a karzatra.Aramand meglepetten fordult feléjük, majd mikor felismerte vezetı jüket, talán az aggodalomis felcsillant egy pillanatra szemében, de aztán feszes mosolyra húzta száját, és kedves hangonszólította meg a rájuk törı nemeseket.

– Nahát, micsoda váratlan meglepetés! Zentan Timora testırkapitány úr, igazán örvendek,hogy láthatom! – köszönt, de nem állt fel az asztaltól.

– Hát még én mennyire örvendek az alkalomnak, Loranzo Aramand, hogy láthatom önt!Mondhatni, immár két hosszú holdnapja szeretném szerét ejteni egy találkozásnak, de önvalami boszorkányos módon mindeddig ügyesen elkerült!

– Hogy én kerültem volna önt? Szerencsétlen véletlen lesz az, hogy sosem sikerültösszefutnia velem, mert hogy én is kerestem az ön társaságát! – védekezett Aramand, mégmindig ülve. – Hisz közöttünk még feszül egy apró, ám sürgısen elrendezendı ügy, melyenmagam is szeretnék mihamarabb túlesni!

– Nem igazán tükrözıdik ezen szándéka a cselekedetein, jó uram! Hisz két holdnappalezelıtt sem jelent meg a kétfejő oroszlán terén, ahova megbeszéltük a találkozást!

– Aznap reggel egy szerencsétlen betegség ágynak döntött! Ezt megüzentem segédemmel,Oriane Karionnal! – intett Aramand a testırkapitányt kísérı egyik úr felé, aki udvariasan fejet

hajtott nevének említésére. – Be kell látnia, hogy betegen nem párbajozhattam!– Beláttam, és megüzentem, hogy amint jobban lesz, készen állok egy új alkalom

egyeztetésére! – biccentett Zentan Timora. – Ám másnap azt kellett hallanom, hogy önbetegsége ellenére a Sziporkában mulatott, és nagy hangon azt mesélte asztaltársaságának,hogy legyızött engem párbajban, mely hazug pletyka azóta lábra kapott, és jó híremet rontja!

– Eh, magam is hallottam ezt az ostoba szóbeszédet, és higgye el, nekem kellemetlenebb!Nem gyızök tiltakozni, amikor errıl kérdeznek ismerıseim! – rázta meg a fejétfelháborodottan Aramand, és nem állt fel az asztaltól.

– No igen – húzta el a száját a testırkapitány. – Ám szerencsére most összefutottunk, és

pontot tehetünk ennek a kínos ügynek a végére!

– Valóban, valóban! – bólogatott Aramand. – Mit szólna, ha holnapután hajnalbantalálkoznánk, az eredetileg megbeszélt helyen, a kétfejő oroszlánnál?

– Uram, ne játsszon velem! – csattant fel a másik, aki eddig bírta visszafogni haragját. – Kétholdnapja szökik elılem, megelégeltem a bújócskázást! Itt és most mindent elintézhetünk,hisz segédeink szerencsés módon jelen vannak, a többi mindössze megállapodás kérdése!

– Itt és most? – csodálkozott el ıszintén Aramand. – Ugyan, uram, sem a hely, sem azidıpont nem alkalmas az ilyen ügyek rendezésére! – rázta meg a fejét, majd telitöltötte ezüst

serlegét vörösborral, és jót kortyolt a tüzes italból.



– Semmiféle szabály nem tiltja, hely is van elegendı, hogy összemérjük a kardunkat! Amulató emberei nyilván megértéssel fogják fogadni kérésünket, hogy itt vívhassuk meg apárbajt, hisz e karzaton nem zavarjuk meg nemes vendégeiket a szórakozásban!

– Nem, jó uram, ebbe én nem megyek bele! – rázta meg Aramand határozottan a fejét.

– Akkor holnap elterjesztem, hogy ön rágalmazott engem, majd nem volt hajlandó párbajrakiállni!

– A közvélemény nyilván megbocsát, ha megtudják a körülményeket! Hisz ön egyszerőenmegzavarta a vacsorámat, ez módfelett illetlen dolog!

– És tán az illik, hogy valaki két holdnapon át bujkál, mint holmi ingyenélı, felföldi paraszt,aki kenyeret lopott, és most féli a törvényt? – csattant fel a testırkapitány.

Aramand arca megrándult a sértéstıl, de aztán csak megrázta a fejét.

– Nem vagyok hajlandó a jelen körülmények között párbajozni önnel! – jelentette ki csendes

komorsággal.– Mert csak fecseg, ami a vénasszonyok szokása, ahelyett, hogy férfi módra cselekedne!

Álljon végre fel, és vegye kézbe kardját!

– Nem! – felelte Aramand halkan, de határozottan, és ülve maradt.

– Ah, látom, ön csak hölgyekkel szemben merész és kezdeményezı! Hiszen ismét újszeretı je van, ám ez alkalommal, úgy érzem, melléfogott! Az ifjú dáma nem tőnik nagyvilágihölgynek, gyerekszobájából szabadult kislánynak annál inkább! – intett a testırkapitány ahercegnı felé.

Ji-Mir, aki eddig csendesen és értetlenül szemlélte a kibontakozó eseményeket, zavartanösszerezzent. Az idegen férfiak hirtelen rámeredı tekintete éles volt és fenyegetı, csuparosszat ígért, szinte égette a bırét. Ijedten kapta az arca elé két tenyerét.

Aramand pedig habozás nélkül talpra állt.

– Uram, elıször is sietek leszögezni, hogy a hölgy nem a szeretım! Ám nem tőrhetemtétlenül, hogy ön mocskos szavakkal szidalmazza, hát kérjen tıle illendı módon bocsánatot,vagy fegyverrel kell elégtételt vennem az ıt

ért serelmen!

– Ah, végre! – mosolyodott el kegyetlen mosollyal a testırkapitány, és kardot rántottAramand is elıvette fegyverét, sápadtságát jól elfedte vastag

arcfestése.

A két segéd elfoglalta helyét, az egyik magához intette a lépcsı aljában idegesen várakozópincéreket, és suttogva kiadta utasításait. Azok hajbókolva fogadták szavait, alkalmazottaknesztelen serege vonult fel, helyet csináltak a karzat elülsı részében, félrehúzták a bútorokat,az egyik még a drága szınyeget is feltekerte, majd eltőntek, csendesen és diszkréten, ahogy

jöttek

A két párbajozó fél felállt egymással szemben, megkezdıdhetett a küzdelem A

testırkapitány nyitott, gyors vágásokkal, Aramand hátrálva védekezett, míg a falhoz nemszorult.



– Állj! – kiáltotta segédje, mire Zentan Timora visszalépett, leengedte kardját. Visszaálltakaz eredeti pozícióba, újra kezdték. Most Aramand próbált elınyt elérni, de megintvisszaszorította ellenfele a falhoz.

– Állj! – kiáltotta a segéd, aztán újból kezdték. Aramand támadott elıször, a testırkapitány

könnyedén védte, majd kardja felszakította ellenfele vállán a ruhát. Vér freccsent a falra.– Állj! – kiáltott a segéd, és közelebb lépett, hogy megvizsgálja a sebet.

– Nos, uram, úgy érzi, elégtételt vett? – kérdezte Aramand nehezen szedve a levegıt, ésalkarjával megtörölte az arcát. A lefutó izzadtságcseppek elmázolták arcfestését.

– A seb nem súlyos – jelentette be a segéd.

– Hallotta, uram, nem súlyos a sebe! Folytathatjuk! – mosolyodott el elégedetten atestırkapitány, és amint a segéd kilépett közülük, már elıre is lendült.

Aramand gyorsan hátrált, míg megakasztotta egy szék. A segéd „állj” kiáltása késett, Zentan

Timora tovább közeledett, és könnyő oldalvágással használta ki ellenfele egyensúlyánakmegingását. Aramand az utolsó pillanatban akasztotta meg a fegyvert, aztán teljes erıvelellökte magától a testırkapitányt, aki hátra tántorodott, és nekiesett az asztalnak.

A porcelán étkészlet felcsilingelt a rázkódástól, egy kancsó fel is borult. Egyenesen Ji-Mirölébe öntve ragacsos tartalmát. Ji-Mir hercegnı ölébe, aki némán tőrte, hogy a párbajkezdetén székestıl a fal mellé tegyék, melléhúzzák az asztalt, majd ijedt pislogással szemléltea küzdelmet. Soha nem látott még semmiféle verekedést, vagy különösképpen fegyveresharcot.

Ám ennek ellenére erısen sejtette, hogy mirıl van szó, így lassan jeges gombóc győlt a

gyomrába, maga elıtt összekulcsolt keze meg-megreszketett. Amikor pedig az ölébe ömlött ahideg négysajt-mártás, elszakadt benne valami.

– Ó, te mocskos arcú, senkifia barbár! – pattant talpra.

Zentan Timora gyorsan visszanyerte egyensúlyát, leengedte kardját, és meg is hajolt egypicit felé. „Elnézést, hölgyem” – akarta mondani, vagy valami hasonlót, de egyszerően nem

jutott rá ideje. Ji-Mir gondolkodás nélkül kapta fel az elsı keze ügyébe esı tárgyat, nevesenegy hosszúkás forma ezüsttálcát, és felháborodásának teljes erejével vágta arcon a férfit.

– Te porban fürd ı , sárköpköd ı , alantas ivadéka minden földet túró féregnek! – kiabálta ahercegnı, és piff-paff, még kétszer lecsapott a tálcával. – Te mocsokban dagonyázó, senkifia

szolga, hogy nem féled villámnál mennydörgı bb haragomat alávaló fejedre vonni! – és sutty,az ezüsttálcával. – Te szélfútta senki, aki még arra sem méltó, hogy papucsommalmegtapossam!

A testırkapitány megpróbálta ugyan közbeszúrni hogy „De hölgyem!” meg hogy „Mégis,kérem!”, ám nem tudott megállni a hercegnı dühe elıtt. Zavartan hátrált, egészen addig, mígfel nem botlott egy székben. Nagy nyekkenéssel terült el a parkettán, majd fájdalmábanfelkiáltott.

– A lábam!

Aztán összeszorította a száját, nehogy szégyenteljes módon nyöszörögni kezdjen.



Nagy, nagy csend nehezedett a karzatra. Ji-Mir döbbenten visszalépett, lassú mozdulattalleeresztette maga elé az ezüsttálcát, körbe nézett Ott áll, közvetlenül a korlát mellett, egyedüla néma csendben. Odalentrıl száz szempár bámult rá leesett állal. A fentrıl leszőrıdı, furcsazajok hallatán még a zenekar is elhallgatott. Nagy, nagy csend nehezedett az egész mulatóra.

Talán Loranzo Aramand volt az, aki a leghamarabb magához tért– Ah, uram, felkel, és folytatjuk végre, vagy feladja? – kérdezte. Ahogy fel tudta mérni,

ellenfele legalábbis kificamította a lábát a szerencsétlen eséssel

– Ne gúnyolódjon velem, Loranzo Aramand! Hisz láthatja, lábam törtem, és miféle módon!Az ön társaságában lévı kisasszony igen durván beleavatkozott párbajunkba, amibıl nagybotrány fog kerekedni!

– Nos, én nem láttam semmit! – pislogott ártatlanul Aramand, majd eltette, és oldalárakötötte a kardját. – Ám ha ön szeretné felfüggeszteni közös ügyünk rendezését, nem bánom,halasszuk tovább ezt a párbajt, ha már eddig halasztottuk! – hajolt meg könnyedén a még

mindig a földön fekvı testırkapitány felé.– De... – szólt volna közbe az, ám Aramand nem hagyott neki idıt tiltakozni, segédje felé

fordult.

– Kedves Oriane Karion, megbeszélné a testırkapitány úr segédjével a részleteket? Hiszeddig is oly figyelmesen képviselte az érdekeimet! – tette még hozzá, jól átérezhetı gúnnyal ahangjában, majd felkapta kabátját. – Így én itt már felesleges is vagyok, tehát, ha nem bánják,távoznék!

– Loranzo Aramand, ön lábbal tipor minden szokást és törvényt, ám ezt már nem fogomhagyni! A Nemesi ítélıszék elé fogom vinni az ügyünket!

– Kérem, ahogy gondolja... – morogta az orra alá Aramand, és elindult lefelé, karon ragadvaa korlát mellett még mindig mozdulatlanul ácsorgó Ji-Mirt. – Jöjjön, hölgyem, ennek avacsorának a hangulatát végleg sárba tiporták kevés tapintattal bíró, ám módfelett törtetı ismerıseim!

– A Nemesi ítélıszék elé viszem az ügyünk, magasrangú patrónusaim pedig támogatnifognak, ha az ön teljesen lehetetlen viselkedésérıl hírt hallanak! – emelte fel a hangját atestırkapitány, segédje pedig Aramand elé lépett, hogy elzárja útját.

De hiába, a férfi egyszerően félrelökte, majd maga után húzva a hercegnıt, sietve lefele

indult a lépcsın. Az ijedtségtıl dermedt Ji-Mir egy ideig engedelmesen követte, de félútonmegtorpant.

– A legyezım! Fent felejtettem a legyezımet!

– Ez legyen a legkisebb gondunk! – sziszegte Aramand, és tovább húzta lefelé a hercegnıt.

– Fénylı arcú személyem ragaszkodik Kitasira úrnıtıl kapott legyezımhöz, mert azszívemnek kedves! – tiltakozott volna Ji-Mir, ám Aramand meg sem torpant, csak kirángatta amulatóból, a némán figyelı vendégek hüledezı tekintetétıl kísérve.

– A Nemesi ítélıszék elé citálom, és biztos lehet a bölcs bírák ítéletében, Loranzo Aramand,

maga felföldi paraszt! – visszhangzott mögöttük Zentan Timora testırkapitány hangja, aztánkiértek Eriniss fénylı éjszakájába.



Aramand nem habozott, gyorsan leintett egy csónakot.

– A legyezım nélkül...

– A fenébe a legyezı jével! – csatunt fel a férfi, majd karjaiba kapu a tiltakozó hercegnıt, ésbeemelte a gondolába, majd maga is beült vele szemben.

– A Nap és Holdba, és siessen! – vetette oda a csónakosnak panziója nevét, aztán végre hátradılhetett a puha párnákon. Kicsit várt, míg lecsillapodott zaklatott légzése, aztán elıvettezsebkendı jét, meglazította inge nyakát, és felitatta a vállán futó sebbıl szivárgó vért.

Ji-Mir kıszobrokat megszégyenítı merevséggel ült a gondola elejében, egész hosszan, devégül csak megszólalt.

– Maga fénylı akaratom ellen tett, nem leste kívánságomat, nem ugrott sietve mindenvágyam teljesíteni, hanem semmibe vette parancsom, a harag fekete felhı jét vonva arcomra!Nem méltó rá, hogy továbbra is kíséretembe tartozzon! – jelentette ki gıgös határozottsággal.

Aramand metszın ránézett.– Hát ez igen szomorú! Ám engedje meg hölgyem, hogy megkérdezzem önt, van önnek

legalább a leghalványabb fogalma is arról, hogy mit tett az imént? – kérdezte zordan. –Beleavatkozott egy párbajba! Nyilvánosan, egy tömött mulató közönsége elıtt ezüsttálcávalfelpofozta a Királyi Gárda egy nagynevő, sokak által tisztelt kapitányát! Gondolja, hogyennek nem lesznek következményei?

Ji-Mir hökkenten nézett rá.

– Égtelen harag gyúlt szívemben, amikor az az ostoba, porban fürdı senki összemocskoltaruhámat! Nem hiszem, hogy bárki fejemre olvashatná, hogy betörtem az orrát és lelöktem a

porba, ahova való!

– Remek álláspont, épp csak a Nemesi Ítélıszéket kell errıl meggyıznie, szép hercegnı! –tárta szét gúnyosan a karját Aramand, majd fájdalmasan felszisszent, és sebe elé kapta a kezét.– Merthogy nem csak én fogok oda kerülni, magát is a bírák elé citálja majd a testırkapitányúr, és teljesen jogosan! Nem gyızöm hangsúlyozni, ön beleavatkozott egy párbajba!Erinissben az ilyesmit nagyon komolyan veszik! Az a legkevesebb, hogy nyilvánosbocsánatkérésre kötelezik!

– Ez biztos? – kérdezte aggodalmasan a hercegnı.

– Biztos, mint a Karabanok bosszúja! Önnek nyilvánosan be kell ismernie hibáját, ésbocsánatot kérnie érte. És hogy ne is menjek messzire, maga szerint ehhez mit fog szólni azön nagybátyja, a leghatalmasabb császár?

Ji-Mir nagyot nyelt.

– Bizonyos, hogy nem hagyhatja, hogy ilyen szégyent hozzon bárki a fejére! Hogy egyközeli rokona nyilvánosan ismerje el, hibázott, ezt biztosan nem fogja hagyni, hanem mégmielıtt megtörténne, kettétört nádszálat küld nekem... – suttogta, és egészen picireösszegörnyedt, kezét arca elé emelte. – Ó, mit tettem, ó, milyen szerencsétlen is vagyok, hogyily fiatalon elvágják életem gyönge selyemfonalát! Ó, én szerencsétlen!

– Ó bizony – morogta Aramand, majd hátra dılt, és várt egy kicsit.



De csak egy kicsit, aztán elıre hajolt, és bíztatóan megveregette a hercegnı vállát.

– Azért persze, nem kell ezt ilyen tragikusan felfogni, megoldás, mint mindig, most is van!

Ji-Mir zavartan nézett fel, szemei könnyben úsztak.

– Megoldás?

– Persze, szép hölgyem! A helyzet koránt sem ad okot ily mértékő kétségbeesésre! Hisz ön,igen bölcs és elırelátó módon, hallgatott sürgetésemre, így hamarabb elhagytuk a helyiséget,mielıtt bárkinek is eszébe jutott volna megkérdezni az ön becses nevét! Így tulajdonképpenön jelen sem volt, tehát a Nemesi Ítélıszék sem ítélheti el!

– De hát... De hát a nemes születéső, sokak által tisztelt testırkapitány látott!

– Látta önt, és? Mit ér ezzel? Mit tehetnek a nemes bírák, ha odaállok eléjük, és aztmondom, hogy én, saját két kezemmel vertem meg egy ezüsttálcával Zentan Timora urat, énszegtem meg a párbajkódex legelemibb szabályait, és hogy a társaságomban semmiféle hölgy

sem volt!Ji-Mir elképedve nézett rá.

– De akkor ön kapja meg a büntetést, ami nekem járna!

– Igen, de ne aggódjon, kibírom valahogy! Mit tehetnek velem? – vonta meg ép vállátnemtörıdöm módon. – Némi aranyváltságra meg persze bocsánatkérésre köteleznek, esetlegnyilvánosan megszégyenítenek! Majd túlteszem magam rajta! Én nem vagyok a Földre Szállt Sárkány unokahúga, és bár az én bácsikám is szokott kellemetlen apróságokat küldeni, de azsosem kettétört nádszál, hanem mindössze türelmetlen felszólítások, hogy fizessem már megneki régen lejárt határidejő adósságomat!

– Tényleg úgy gondolja, helyes, ha vállára veszi az én hibám?

– Persze! Most pedig szárítsa fel a könnyeit, és mosolyogjon, hisz az élet szép! – nyújtotta ahercegnınek zsebkendı jét, majd gyorsan észbe kapott, hogy az véres, így inkább visszagyőrtemellényzsebébe.

Ji-Mir kézfejével törölte szárazra szemeit.

– Ez nagyon., nagyon kegyes cselekedet az ön részérıl!

– Szép hölgyem, bár szívesen sütkéreznék hálája meleg fényében, ám sajnos, nem vagyok ráméltó! Nekem tényleg semmi lényegi hátrányom nem származhat az ügybıl, sıt! Ügyesentálalva ennek a párbajnak a körülményeit, fel lehet úgy is fogni a dolgot, hogy a tisztelttestırkapitány nekem rontott vacsora közben, ami igen illetlen cselekedet! Az pedig, hogy énily szemérmetlen módon letagadom az ön létezését, csak növeli a tekintélyem a nemescsıcselék szemében! Hisz mily romantikus, egy férfi saját magára vállalja titokzatos hölgyehibáját, hogy megóvja a nyilvánosságtól... Ezen én nem veszthetek arcot, sıt! Ji-Mir kicsitgondolkodott a hallottakon, aztán óvatosan elmosolyodott.

– Mindezek ismeretében is köszönöm, hogy elfújta az én fiatal életem felett gyülekezı viharfelhıit, uram!

– Semmiség! – legyintett Aramand. – A legyezı jét pedig ıszintén sajnálom, de attól tartok,az végleg elveszett! – vallotta meg szégyenkezve.



– Immár nem bánkódom legyezım miatt, mivel úgyis untam már csontfaragásának sosemváltozó mintáját!

Aramand elégedetten bólintott, aztán kényelmesen elhelyezkedett a párnákon, hátrahajtottafejét, rámosolygott a csillagokra.

– Eh, szavamra, ez aztán táncos mulatság volt! – nevette el magát végül. – És ahogy önlaposra verte azt a nagyarcú, kardforgató tudományára oly büszke, felfuvalkodott hólyagot!Tudja-e, hölgyem, hogy az elmúlt négy évben senki sem tudta legyızni a kapitány urat? Ésmost egy alacsony, kis– ujjamnál vékonyabb kislány végigpofozta, méghozzá nagyközönségelıtt végigpofozta egy mulatón! Hogy ebbıl micsoda remek pletyka lesz! – rázta meg a fejét,és nevetett, hogy könnye kicsordult.

Ji-Mir bátortalanul vele kacagott, aztán hirtelen elkomorult.

– Gondolja, hogy az Alázatos Bölcsesség Könyve szerint is helyesen cselekedtem? Attólfélek, megszegtem az illem szabályait, amit nekem, fénylı tekintető nagybátyám

unokahúgának nem lenne szabad!Aramand ránézett, majd legyintett egyet.

– Ezen ne törje a fejét, szép hölgyem! Bár nem ismerem túlzottan az Alázatos BölcsességKönyvének szabályait, de abban biztos vagyok, hogy nincs benne olyan kitétel, szó szerintlegalábbis biztosan nincs, hogy hercegnıknek tilos Eriniss éjszakai mulatóiban verekednie!Azaz nem hiszem, hogy ön olyan nagyon megsértette volna az illemet!

– De hát sokan látták az arcomat, a neves testırkapitány úr pedig egészen közelrıl!

– Tudja, szép hölgyem, ha valakinek a fejéhez oly intenzitással csapkodnak hozzá egy

ezüsttálcát, mint ahogy azt ön cselekedte, akkor az illetı nem lát mást, csak csillagokat!Személyes tapasztalat!

– Gondolja?

– A legteljesebb mértékben így gondolom!

– Akkor jó, immár az utolsó árnyat adó felhı is elvonult szívem felıl! – sóhajtottmegkönnyebbülten a hercegnı, majd ó is kényelmesen elfészkelıdött a párnákon.

– Ennek örülök, szép hölgyem! – mosolyodott el Aramand, és aztán már semmit sem szólt,míg elérték a panziót, mindössze jókedvően fütyörészett, és néha nevetve megcsóválta a fejét,

ahogy újból és újból lepergette maga elı

tt a jelenetet.A nagy arcú testırkapitány, és a kis morin hercegnı! Micsoda pletyka lesz ebbıl!

A gondola pedig néma siklással szelte át Eriniss hangos éjszakáját.

Már éjfél is elmúlt, mikor megérkeztek a Lélekút csatornára, mely mentén számos, leromlottállapotú, olcsó panzió állt. Aramand a Nap és Hold hátsó frontjához irányította a gondolát,majd a cselédbejárat elıtt kiszállt, és kisegítette a hercegnıt is.

– Itt igen sötét van – aggodalmaskodott Ji-Mir

– Ez a hátsó oldal, nem az úri közönségnek szánták.

– Akkor miért itt közelítjük meg a lakosztályát?



– Az ott Eriniss soha el nem halványuló csillogása, hölgyem. Ugye, hogy káprázatos innen, atávolból nézve? – követte Aramand a hercegnı pillantását, aztán kisegítette a csónakból.

Kavicsos ösvény vezetett az elvadult kert bokrai között a kis faházhoz. Alfréd otthonosansietett fel a verandára, és ujjának érintésével életre keltette a falra akasztott napfénylámpást. A

sárga fény végigcsorgott a kényelmesre koptatott nádszékeken, a megfeketedett deszkájúasztalon.

– Jöjjön, hölgyem! – vezette be a házba Aramand a hercegnıt. – Elnézést az egyszerő környezetért, de hát Arnon barátom nem igazán fordít nagy gondot erre a másodnagynénjétılörökölt kis nyári lakra, leginkább azért, mert egy szerencsétlen malır folytán egyetlen éjszakaalatt elkártyázta a felújítására szánt teljes összeget. Így hát kénytelenek leszünk megelégedni aház nyújtotta, egyszerő, vidéki komforttal. Azt javasolnám, ön költözzön be a szobába, énpedig majd megalszom itt, az elıtér kanapéján!

– Én pedig, bár rólam senki sem ejt szót, majd összetolok két széket a verandán – dohogta a

vén Alfréd, és odanyújtotta a napfénylámpást a hercegnınek.Ji-Mir félénken vette át a fényt, és belépett a mutatott ajtón, ami nyikorogva csukódott be

mögötte. Aggodalmasan nézett körbe a kis szobában. Kopott falikárpit, földet seprı,napfakította függönyök az ablakok elıtt, egy valaha fehér alapon arany színnel festettszekrény, középen karcsú lábú asztal pár székkel. És vajon hol lehet a pipereasztalka?

Letette a lámpást az asztalra, ismét körbe nézett. Végül észrevett a sarokban egy homályosréztükröt, hát odatipegett, majd eléhúzott egy széket, és leült. Kicsit várt, majd összevontaszemöldökét, és elgondolkodott. Itt nyilván nincsenek cselédlányok. De akkor ki fogjalevetkıztetni, megmosdatni, leoldani és éjszakai frizurába fésülni a haját? Kicsit még

várakozott, de nem lelt megoldást, így hát nagyot sóhajtva felállt, odatipegett az ágyhoz, ésruhástól leheveredett. A hosszú, mozgalmas nap után szinte azonnal elnyomta az álom.

Még arra sem ébredt fel, amikor valaki kinyitotta az ajtót, bejött, gondosan betakargatta,majd nesztelen léptekkel kivitte a napfénylámpást.

* * *

Jokara nagyúr könnyő mozdulattal állt talpra a meditáció végeztével, nagy lélegzetet vett,

majd még utoljára végiggondolta a rá váró feladatot. Nehéz lesz, nagyon nehéz! Ez azátkozott épület!

Súlyos teherként nehezedett a vállára a palotát ırzı varázslat, lelassította lépteit, megfogtaelméjének amúgy könnyő futását, még azt is megakadályozta, hogy kinyúlva a messzeségbe,Jí-Lí nagyúr tanácsát kérje. Menthetetlenül egyedül volt egy idegen és feléje rosszindulattalviseltetı épületben.

Ám ha már a tettek elıtt elbizonytalanodik, akkor nem viheti sikerre feladatát!

Eloltotta a napfénylámpást, majd hangtalan léptekkel kilépett lakosztályának ajtaján. Az ırtálló szata meg sem moccant, bár a nagyúr bizonyos volt benne, hogy észrevette. Igen, a szaták

nagyon jó kiképzést kapnak, megbízhatóak, és sziklánál biztosabb támaszt nyújtottak nekimár eddig is De most nem segíthetnek...



– Gyere, te szata. leülünk ott fent, a Bársony Álmok teraszán, onnan jó rálátás nyílik akikötıkövekre, onnan biztosan észrevették úrnıdet, amikor megérkezett! Kikérdezzük apincért, és utána már mehetünk is tovább a forró nyomon! – lelkendezett, majd könnyed,táncos léptekkel felugrabugrált a széles lépcsın, ami a napfénylámpásokkal nappali fénybevont, márványpadlójú teraszra vezetett.

Ho Tarasin Mitana lényegesen megfontoltabb léptekkel követte, és alaposan szétnézett,amikor felértek. Egy pincér szinte azonnal elıttük termett.

– Egy félreesıbb asztalt mutass, fiam! – utasította Róka az alkalmazottat, majd mikorleültek, rögtön rendelt is. – Elıször is hozz valami hősítıt, nekem málnaízőt, az úrnak megtalán inkább valami kevésbé édeset. Aztán jöhet az elıétel...

– Talán tengeri kagylót mernék ajánlani, hölgyem, csípıs mártásban, ha megfelel azízlésüknek!

– Barbár barátom, kedveled a kagylót csípı s szószban? – fordult a vörös nı a szata felé.

– Még sosem ettem effélét, és nem hiszem, hogy helyes lenne most ilyesmivel tölteni drágaid ı nket! – válaszolta óvatosan Ho Tarasin Mitana. – Úrnı m minden pillanattal távolodik t ı lem, nekem pedig mellette kellene állnom, hogy életemmel védjem az életét!

– Azért enni még neked is muszáj! Amúgy meg ne aggódj, mondom, hogy hajnalra utolérjük,szavamat adtam rá! Csak hát elı bb ki kell kérdeznem a pincért, amihez muszáj megennünk egy hétfogásos vacsorát, különben nem vesznek minket komolyan! – sóhajtott felönfeláldozóan a lány; és a pincérhez fordult. – A kagyló megfelel, de hozzon mellé egy kiskaviárt is, meg persze néhány szelet rántott sügért. Aztán, talán folytassuk valami szárnyassal.Mit javasol, maradjak a hagyományos, sáfrányos f őszerezéső kacsa mellett, vagy érdemes

kipróbálnom a konyhaf ınök specialitását?És hosszan rendelt, aminek következtében hamarosan megrakott ezüst tálcák és porcelán

edények tömege terítette be az asztalt. Róka kényeskedve válogatott, mindent kipróbálva, ésmindenrıl azonnal véleményt is mondva asztaltársának, a néma mozdulatlansággal ülı szatának.

Ho Tarasin Mitana igen kellemetlenül érezte magát a szokatlan, magas lábú széken, ezenfelül pedig igencsak éhes is volt. A szállásukon már biztosan kiosztották a rizses húst, ha ottlenne, már nyilván jóllakottan aludhatna, esetleg hallgathatná Hatarasima suttogva elıadott,lehetetlen történeteit a nagyanyjáról, aki bőbájos asszony volt, míg meg nem kövezték. Ha ott

lehetne, a kényelmes fapadlón fekve...De hát nem ott volt, hanem egy barbár város legközepén, tolongó tömegben, egy

követhetetlen szavú nıvel egy asztalnál ülve. Egy megterített asztalnál ülve, nagyon, nagyonéhesen. De nem mert enni, mivel senki sem adott rá engedélyt.

– Nem ízlik, vagy te enni sem szoktál? – kérdezte meg végül Róka.

– Gondolod, helyes lenne, ha ennék ezekbıl a dolgokból?

– Hogy gondolom-e? Nem lehetsz ennyire elkényeztetve, barbár barátom! – háborodott felnagy hangon a lány. – Ezek a „dolgok” Eriniss legjobb mesterszakácsainak remekei! Ha

kihagyod, egész halálodig sirathatod, merthogy én nem hiszem, hogy ebben az életedben mégsokszor alkalmad lenne ilyet tömni a hasadba!



Ho Tarasin Mitana kicsit elgondolkodott, majd úgy döntött, ez engedély volt, hát megragadtaaz elıtte lévı csirke combját, könnyedén letörte, és jót harapott belıle.

– A Legelsı Isten színarany pajzsárai – sikoltott fel Róka, hogy a szomszéd asztaloktóltöbben odakapták a fejüket. – Azonnal tedd le! Mégis, hol érzed magad, te elszabadult barbár?

Nem ismered az evıeszközök használatát?– Nem – felelte egyszerően a szata, és letette a combot, majd még a szájában lévı falatot is

visszaköpte a tálra. Tehát mégsem volt engedély. Ez a bolond erin asszony igazán vehetné afáradtságot, hogy tisztán, érthetıen

beszéljen!

– Megáll az eszem! Na, ott a bal kezednél, az a sokágú az a villa! A másik oldalon pedig akés, elıször is vedd szépen a kezedbe!

A szata engedelmesen felvette a csontnyelő ezüstkést, majd végigfuttatta hüvelykjét az élén,és megvetıen elfintorodon.

– Ez kés? Nincs semmi éle, és gyenge az anyaga is! Ha szúrás közben csontot ér, azonnalelpattan!

– Ne félj, nem kell semmi veszedelmesebb ellen használnod, mint az a szerencsétlengyümölcsös sült marha, ott azon a kék virágos tálon. Vedd szépen magad elé, aztán kezdjükaz elején. Tehát, villa a balban, kés a jobban, villa lecsap, finoman és elegánsan, lerögzíti azáldozatot, hogy az moccanni se tudjon, aztán jön a kés, de ne a hegyével! Az élével, ésfinoman nyiszitel – magyarázta a lány, igyekezve olyan szemszögbıl elmagyarázni adolgokat, amit egy morin szata is könnyen felfoghat.

Ho Tarasin Mitana félrefordított fejjel nézte, mit csinál a nı, és teljes koncentrálássaligyekezett követni. Ez sem nehezebb, mint a Repülı Sárkány páros gyakorlata, ésráadásképpen még gyomron sem rúgják közben!

Pár falat után Róka úgy ítélte meg, tovább léphetnek.

– Most pedig inni fogunk. Elıször is, töröld meg a szád!

A szata habozás nélkül megtörölte a száját ruhája ujjában, majd még a kezeit is megdörzsöltea nadrága szárán, szokása szerint.

– Ne, ne, ne! – csattant fel a lány, és égnek emelte két kezét. – Szerinted mire való az

asztalkendı? Ha ezt sem tudod, akkor vajon mit tanítottak meg neked?

– Például azt, hogy hogyan lehet két ujjal embert ölni! – válaszolta csöndes komorsággal HoTarasin Mitana, és készségesen felemelte a jobb tenyerét. – Megmutassam, sündisznónálszúrósabb nyelvő Róka, akinek oktalan fecsegésétıl lassan már úgy érzem, darazsak rajazsong a fejemben?

A vörös nı hökkenten hátra kapta a fejét.

– Nem muszáj! Tényleg nem muszáj, elhiszem, teljesen elhiszem! Inkább egyél, sietnünkkell úrnıd után! – hadarta.



– Errıl nem hallottam!

– Mit gondolsz, ki lehet?

– Lehet ellenség éppúgy, mint barát – válaszolta a szaták szokásos óvatosságával Ho TarasinMitana. – Ám mégis az tőnik a legvalószínőbbnek, hogy gondos házigazdánk keresteti

elveszett menyasszonyát!Róka ezen egy kicsit elmélázott.

– Mennyire befolyásos az a bizonyos házigazda? – kérdezte végül.

– Ezt én fel nem foghatom a csatornák városát oly kevéssé értı elmémmel! – válaszolta aszata.

– De elveszi az úrnıdet, ezt most mondtad! Akkor nyilván hasonlatos rangban vannak. Aztmeg csak tudod, otthon mennyire számít elıkelınek az úrnıd!

Ho Tarasin Mitana alaposan megfontolta a választ. Nem érezte helyesnek, hogy csak úgy

elárulja, ki az ı úrnı je. Ez a port köpködı lány csak feleslegesen bemocskolná furcsán f őzöttszavaival a hercegnı nevét!

– Az én úrnım oly magas születéső, hogy te meg én, porban kúszó férgek, még csak atekintetünket sem tudjuk olyan magasra emelni, hogy megcsodálhassuk arcának napnálfényesebb ragyogását! – válaszolta végül.

Róka kicsit mérlegelte a választ, aztán elmosolyodott.

– Ez remek! Akkor a házigazdád nyilván befolyásos ember, azaz megtalálja azt, akit keres!Ez esetben pedig akár haza is mehetünk, mivel a nı jóval elıttünk járt itt, tehát nyilván

hamarabb utol fogja érni úrnıdet, mint mi!

– Nem! – szögezte le határozottan Ho Tarasin Mitana. – Már eldöntöttem, úrnım utánmegyek, és csak akkor pihenek meg, ha majd elértem! Egy szatának nem az a feladata, hogygondolkodjon, hanem hogy sziklánál biztosabb támasza legyen urának!

– Érdekesen csılátásos életfilozófia – vont vállat Róka, majd legyintett. – Mindegy,menjünk!

Ho Tarasin Mitana ugyan szíve szerint megkérdezte volna, hogy mit ért ez alatt a vörös nı,de nem volt rá ideje, mert Róka talpra pattant, és gyors lépésekkel odasietett az egyik, amulató belsı, fedett termének bejárata elıtt álló pincérhez.

–Elnézést, a mellékhelyiség...

– Erre, hölgyem! – készségeskedett az alkalmazott, majd bevezette ıket a terembe, és végülmegállt egy vörös bársony függönnyel diszkréten eltakart ajtó elıtt. –Az úrnak pedig...

–Az úr mindössze a test ı röm! – legyintett Róka, mire az alkalmazott gyorsan félre állt.

– Természetesen!

Így kettesben léptek be a helyiségbe, ami ugyan kicsi volt, de nem kevésbé fényőzı, mint amulató bármely másik, a nagyközönség elıtt nyitott része. A falakat cifra kárpit takarta,oldalt, márvány állványon tükör és porcelán mosdótál állt, szintén porcelán kancsóval a

kézmosáshoz, hátrébb pedig tarka paraván választotta le a márványból faragott fajanszot ahelyiség többi részétıl.



többség még ennyit sem tett, fáradhatatlanul végezte munkáját, hogy kedvére tegyen a fentmulató nemes csıcseléknek. Mindössze egy kicsit távolabb álló, jobb öltözető férfi figyelmétvonták magukra. A szolga, feltehetıleg valami munkafelügyelı, szigorú arccal, öles léptekkelvágott eléjük. Hisz nehogy már holmi fizetni képtelen, lecsúszott aranyifjú kiszökhessen ahátsó ajtón!

De Rókának eszébe sem jutott a kijárat felé futni, egyenesen a férfi elé sietett.

– Jaj, merre találom a hátsó ajtót? Ostoba história, de hát olyan féltékeny a férjem! Pedigigazán semmi oka sincs rá! – panaszkodott nagy hangon, miközben diszkrét mozdulattal párezüstöt csúsztatott a férfi kezébe.

– Nyilván semmi oka sincs rá! – helyeselt készségesen a munkafelügyelı, immár kedvesenmosolyogva. – Erre parancsoljon hölgyem! – vezette ki ıket a konyhából, és aztán még ahátsó kijárathoz is kikísérte a fiatal dámát és felfegyverzett kísérı jét, aki nyilván testıre.Hosszan nézett utánuk, hogy majd kielégítı információkat tudjon adni a nyilván hamarosan

várható férjnek is, majd visszasietett a helyére, nehogy lemaradjon a további ezüstökrıl.Közben Róka sietıs léptekkel vezette el a szatát a környékrıl, majd amikor úgy érezte, immárbiztonságban vannak, jókedvően felnevetett.

– Tudod, barbár barátom ez a féltékeny férjes mese mindig bejön! Ilyenkor nem is jut apancserek eszébe, hogy éppen fizetés nélküli ellógás van folyamatban! Egy ilyen szövegtılmindenki helybıl arra gondol, hogy odabent van egy szeretı, aki majd rendezi a számlát. Márha életben marad, de ha nem, akkor meg ott a férj. Szóval, ez jó trükk, ám az az igazság,mégsem merem túl gyakran használni, mert ha mégis lebukok, akkor agyonvernek De hát azember mindjárt bátrabb, ha áll mellette egy erıs férfi, nem?

Ho Tarasin Mitana érdeklıdve körbenézett, hogy vajon kire gondolhat a vörös nı, delényegében magányosan álltak az utcán, csak Eriniss szokott, nemes csıcseléke tolongottkörülöttük.

– Miféle „féltékeny férjes mese”? Szavad sem értem, csavaros eszejárású Róka, és nemelıször, találkozásunk óta!

– Eh, hagyd el! Gyere, ott egy olcsó gondola, siessünk, úrnıd nyilván vár!

– Siessünk! – hagyta jóvá a szata, aztán már csak a csónakban ülve kérdezett tovább. – Mitmesélt az a szolga, látta-e úrnımet, mikor és hol, merre tartott?

– Nos úrnıd valóban járt a Hajnaltáncon, de igen gyorsan távozott is egy fickóval.A szata komoran hallgatta.

– Tehát most ismét egy gondolát keresünk?

– Nem, annak nem lenne semmi értelme, az a gondola már elúszott! Sokkal célravezetıbb,ha felkeressük a pasas, bizonyos Loranzo Aramand, szállását! İ biztosan tudja, úrnıd merretartott elválásuk után, ha egyáltalán elváltak. És feltehetıleg hamarosan hazaér, elvégre máréjfél múlt, tehát nemsokára beszélhetünk vele. Hajnalig pedig könnyen megtalálhatjuk apanziót, ahol úrnıd megszállt!

– Hosszan fogok fohászkodni a frissillatú keleti szélhez, hogy így legyen! – sóhajtott a szata,aztán csak hallgatott, amíg kijutottak a Lélekút csatomára.



Róka a Nap és Hold elıtt állította meg a gondolát, frissen kipattant a kövezetre, majd csípıretett kézzel szétnézett. Nem sokat láthatott, ezen a lecsúszott környéken egymástól távolpislákoltak a máshol oly sziporkázó napfénylámpások. A vörös lány nem is húzta sokáig azidıt. megragadta a kopogtatót, és jót sózott a panzió kapujára

– Tudod, barbár barátom, amit most csinálunk, az nagy baromság! Ha véletlenül egyedülmaradsz Erinissben, hasonlóra se gondolj soha! Az elsı bejáraton át való be|utássalpróbálkozni egy panzióban! A legnagyobb baromságok egyike, amit az ember csinálhat! –rázta a fejét, és még kettıt csapott az ajtóra. – Hé, nyissák már ki! – üvöltötte aztán erinül.

– Ha oly nagy ostobaság, akkor miért csináljuk? – érdeklıdött közben ıszinte csodálkozássala szata.

– Muszájból. Mi másért szoktak az okos emberek baromságokat csinálni? Nem tudjuk,melyik ennek az Aramandnak a szobája, hát muszáj beszélnünk az éjszakai ajtónállóval! Hanem így lenne, akkor már rég bent lennénk, méghozzá a hátsó bejáraton. Az mindig nyitva

van, mert hogy a szolgák éjjel-nappal járnak, és ugyan kinek lenne pénze mindnek kulcsotcsináltatni? Ezeken a lecsúszott helyeken meg nem engedhetik meg maguknak, hogyállandóan ıriztessék az ajtót, így általában pár ezüstért megfogadnak egy öregembert, aki azelülsı kapu mögött alszik, a hátsót meg lazán nyitva hagyják! – magyarázta lendületesenRóka, miközben ütemesen verte az ajtót a kopogtatóval – Ó, a Legelsı Isten színarany

pajzsára, nyissa már ki valaki!

– Jövök, jövök már, kisasszony! – hangzott végül fel egy öreges hang, majd retesz csikorgott,és résnyire kinyílt az ajtó.

– Engedj be, szolga, egy vendéget keresünk és siet ı s a dolgunk!

– Jöjjenek reggel! Zárva vagyunk! – morogta az öreg, mire Róka nagyot sóhajtva azerszényébe kotort, és becsúsztatott egy érmét a sötétségbe.

– Mondom, siet ı s a dolgunk! – hangsúlyozta.

A pénz pillanatok alatt eltőnt, majd újabb lánccsörgés hangzott fel, és végre teljesen kitárultaz ajtó.

– Na végre! – sóhajtott Róka. – Egy itt lakó úriembert keresek bizonyos Loranzo Aramandot. Melyik a szobája? – kérdezte, és egyszerően benyomult a panzióba.

– Önnek is jó estét, kisasszony! Fáradjon beljebb! – hadarta az öreg szolga a hosszú

évtizedek alatt vérébe ivódott udvariassággal, és pár lépéssel kitért a temperamentumos hölgy,meg az ıt kísérı, állig felfegyverzett úr elıl. – Loranzo Aramand panziónk negyedik emeleténlakik a holddal és két csillaggal jelölt szobában. A folyosó végén, balra!

– Hold és két csillag, rendben! Itthon van már?

– Én nem láttam, de ett ı l már megjöhetett. Általában a hátsó lépcsı t használja.

– Tehát van neki józan esze – morogta Róka, és már indult is felfelé.

– További jó estét! – szólt utánuk az öreg, majd bezárta az ajtót, és leheveredett a fal mentilócára, de a lány erre már igazán nem figyelt, elnyelte a lépcsıház elsı fordulója. A szata

fejforgatva követte a megfakult szınyeggel futtatott, nyikorgó deszkájú fokokon.



– Egyre többe vagy nekem, barbár barátom! – morogta a vörös nı. – Már ez az állandócsónakázás is sok pénzem elviszi, meg ez a sok megvesztegetés! És hát persze úgy kezdıdöttaz egész, hogy kirúgattál a munkámból! Az is nagy veszteség, mert számítottam ám azokra azérmékre, most meg itt állok, csupaszon, mint az ujjam, és sehol semmi remény, hogy végre anyakamba szakad valami kis vagyon. Ez lesz a negyedik. Mit is mondott a fazon, jobbra vagy

balra?

– Nem értettem. Nem beszélem a nyelvét – rázta a fejét Ho Tarasin Mitana. – Ja, persze.Akkor talán menjünk jobbra, és ha nem találjuk meg, akkor

majd megfordulunk. Szóval, tiszta anyagi csıd vagy nekem. Ha megtaláljuk az úrnıdet, lehet,hogy mégis meg fogom próbálni megvágni egy kisebb összegre!

– Nem fogom hagyni, hogy szóba állj vele. Hacsak nem adódik valami rendhagyó, ésnagyon fontos ok arra, hogy beszélj vele – szögezte le a szata óvatosan.

– Az nem elég nyomós ok, hogy holnap esetleg éhen halok? Hoppá, folyosó vége, és nem

láttam a hold-két-csillagot. Te sem, igaz?– Nem, de én nem is kerestem. Mi az a hold-két-csillag?

– Ez a kép van felfestve a keresett szoba ajtajára. Az öreg mondta odalent.

– Ismételten sietek felhívni a figyelmedet, hogy egy szavát sem értettem az öregnek, és ígynem is figyeltem ezt a jelet, de persze szívesen felidézhetem, mi mellett mentünk el ezen afolyosón – hunyta le engedelmesen a szemét Ho Tarasin Mitana, de a lány türelmetlenülmegrángatta a ruháját.

– Ne törd magad, inkább sétáljunk vissza, és most már légy olyan kedves odafigyelni! Buta

barbár! – dohogta, majd tovább beszélve elindult visszafelé. – Szóval, le vagyok égve, ésmiattad. De hát majd megoldom. Kár, hogy a fegyvereidet nem kaphatom meg, azok nagyoncsinosak, szép áron el lehetne sózni ıket, de hát valóban nincs jogom elkérni a fél kezed, merthogy neked annyit ér az a két vacak penge. Szó szerint. Én meg egy áldott jó lélek vagyok, ésnagyon a szívemre venném, ha miattam elvesztenéd! Azt már nem is említve... – fecsegtekönnyedén, és nem magától hagyta abba, hanem mert a szata hirtelen mögé lépett, fél kézzelátkarolta, hogy mozdulni sem bírt, a másikkal meg befogta a száját.

Róka elsı megdöbbenésében sikoltani akart, a másodikban pedig felemelte a lábát, hogysarkával támadója lábfejére taposson, de a szata oda sem figyelve félre lépett elıle. A lánycsizmája nagyot döndült a folyosó padlóján.

– Csendesen! – suttogta közvetlen közelrıl a fülébe Ho Tarasin Mitana – Csendesen!Valahol, itt, a közelben a halál lapul, ne ébreszd fel!

A lány kicsit még próbálkozott a szabadulással, majd beletörıdött a megváltoztathatatlanba,és elcsendesedett.

– Figyelj! – folytatta a szata lehelet halkan. – Én elıre megyek, te lapulj a falhoz, és csakakkor moccanj, ha hívlak! Ha meghalnék, akkor pedig szélnél sebesebben fuss el, keresd megaz úrnım, és segítsd vissza vendéglátónk palotájába, érted?

Bizonytalan biccentés volt a válasz. Ho Tarasin Mitana óvatosan elengedte a lányt, aztán

lassú léptekkel elindult elıre. A folyosó közepén, leengedett kézzel, látszólag teljesen



– De... de... de hogyan lehetsz képes ilyesmire? Ez nem játék, ezek meghaltak! Képes vagyezt felfogni? – rázta a fejét a nı, hogy vörös haja kusza viharként terült szét a levegıben.

– Kolostoromban több jó testvérem meghalt a kezemtıl gyakorlás közben, míg amennyszülte Földre Szállt Sárkány elıtt leteendı vizsgánkra készültünk. Tudom, hogy a halál

nem játék, nem szabadítom el, amíg nem látok rá komoly okot, ám nem is habozhatok ölni, haaz a helyes. Szata vagyok, sziklánál biztosabb támasza uramnak – magyarázta egyszerően HoTarasin Mitana.

– De hát, de hát... De hát itt miért volt helyes lekaszabolni ezeket a szerencsétleneket? –háborgott Róka, immár inkább dühösen, mint kétségbe esve. – Mégis, mit képzelsz magadról?Honnan veszed a bátorságot, hogy csak úgy belépj egy szobába, kopogás nélkül, éslemészárold a bent lévıket! Ez... ez módfelett udvariatlan dolog!

– Ezek a férfiak azért lapultak itt, hogy öljenek – válaszolta még mindig higgadtan a szata,és kis keresgélés után végül talált egy párnát, amit lelökött a földre, és ráült. – Az ott, az ajtó

mellett, hurkot tartott a kezében, hogy rögtön elkapja azt, aki belép, és a többiek is sok alantasszándékot dédelgettek a szivükben! Az ajtó másik oldaláról éreztem mocskos leheletüket,ahogy mohó vágyakozással várták gyanútlan áldozatukat – magyarázta, majd egy mozdulattaltérdig feltépte jobb lábán a nadrágszárat.

Róka, aki éppen indulatos válaszra nyitotta volna a száját, hökkenten elhallgatott.

– Az ott a te véred? – mutatott végül a szata lábára.

– Igen – felelte Ho Tarasin Mitana, és sietség nélkül leoldotta vékonyabbik övét, majd térdfelett elszorította sebesült lábát.

– Megsebesültél? Súlyos? Eh, várj azonnal szaladok felcserért! – perdült volna sarkon.

– Ne! – csattant fel a szata. – Messze feledd az én alantas, port sem érı bajaimat, mert azokkevesebbet számítanak, mint az embermagas máglyán ellobbanó, ıszi falevél füstje! Ezek aférfiak, akik most holtan fekszenek körülöttünk, sötét szándékokkal erısítették meg feketeszívük, és halált fröcsköltek minden leheletükkel! Erısen féltem napnál ragyogóbb úrnıméletét, hát ne siess gyógyító emberért, hanem elméd gondolatait hajtsd sebesen, mint nagyvihar az apró halászvitorlást, és keresd meg a módját, hogy mihamarabb megleljük úrnımet,mert az óriás aggodalom által apróra szorított szívem retteg, hogy az itt való várakozás immársemmire sem vezet! – magyarázta lendületesen, és elıvette ruhájából a felszereléséheztartozó, kevéske kötszert. Tudta, sietnie kell, mert már kezdte érezni azt az ismerıs, gyenge

szédülést, ami nagyobb vérveszteség után homályosítja el az ember tudatát.Róka kicsit téblábolt, zavarában nem tudta, mit is csináljon, de mielıtt döntött volna, kintrılhatározatlan, csattogó léptek hangzottak fel, majd valaki megkopogtatta az ajtót.

– Elnézést... Loranzo Aramand uram, ébren van? – kérdezte egy bátortalan, nıi hang erinül.

A szata már nyúlt is fegyvere után, de Róka leintette.

– Nyughass! – suttogta, majd kilépett a folyosóra. Csak oly mértékben nyitotta ki ehhez azajtót, amennyire feltétlenül muszáj volt, majd kislisszolt. Egy középkorú, kócos, győröttselyempongyolát viselı nı várta odakint.

– Elnézést... – mentegetıdzött az idegen asszony, és zavartan végigmérte a vörös lányt. –Csak zajt hallottam, gondoltam, megkérdem, történt-e valami...



– Ne, ne, ne! Ne is mondja! Amíg nem tudom, addig ıszintén állíthatom a bíráknak, hogy énmindent megtettem, hogy megkeressem! Ön a tanú rá!

– Miért tanúsítnék én ilyesmit? – csodálkozott el ıszintén a dáma, és kihúzta magát.

– Nos, rendben! – sóhajtott beletörıdve Róka. – Hajlandó vagyok önnek átadni egy kisebb

összeget, ha nem árulja el, hogy hol tartózkodik Loranzo Aramand! Rendben?– Kisebb összeget? – kacagott fel a hölgy. – Tudja, kisasszony, Aramand úr igen tetemes

összeggel tartozik nekem, amit azon mód megad, ha pénzhez jut! Errıl többször biztosított!Nem hiszem, hogy ön elegendı mértékben meg tudna vesztegetni, hogy ne áruljam el önnekszobaszomszédom hollétét!

– Eh, nem számít! Még ha elmondja is, akkor sem vagyok kénytelen utána loholni! Majdinkább azt állítom, hogy nem sikerült gondolát kerítenem! Itt, ezen az elhagyott részén avárosnak, ez még hihetı is!

– Gyenge mese, kisasszony, gyenge mese! Még ha a bírák el is fogadják, a szóbeszéd nemlesz önnel ilyen könyörületes! És most gondoljon bele, megér annyit önnek az a fél örökség,hogy kellemetlen pletykák terjedjenek öntıl? Mert fognak, ha így cselekszik! Nekem szintemindenütt vannak ismerıseim, és nem fogok lakatot tenni a nyelvemre, ha ön ily csúfulellenem tesz!

– Nos, szép összeg az a fél örökség, de talán annyit mégsem ér, hogy nyilvánosan arcotveszítsek! – sóhajtott megtörten Róka.

– Ez bölcs belátásra vall! Értse meg, nekem komoly érdekeim f őzıdnek ahhoz, hogy önmegtalálja ma Loranzo Aramand uraságot, és én sosem habozok, ha érdekeim védelmébenkell cselekednem!

– Valóban, hölgyem, önön látszik, hogy remekül védi érdekeit. Nem bánom, ha ígyragaszkodik hozzá, elmondhatja, hol tartózkodik Loranzo Aramand!

– Nos, egy barátjának a nyári lakjában tölti az éjszakát, kint, a Tengerészszerelem szigetén.Az egy apró sziget, a Hómacska és a Két Kıtorony között, csak az az egy épület áll rajta,könnyen megtalálhatja a mólóját, bár az igazán kopott, és beleolvad a parti növényzetbe!

– És biztos, hogy ott lelem Loranzo Aramandot?

– Persze, én csomagoltam neki piknikes kosarat a kiránduláshoz! Tudja, igen jó barátom! –mosolyodott el titokzatosan a dáma. – És ha kérhetném, majd említse meg neki, hogy tılem

tudta meg hollétét! Csak annyit mondjon, Ferine kisasszony segítette az örökséghez!

– Feltétlen átadom neki! – bólogatott buzgón Róka. – És, köszönöm a segítséget, máramennyiben ez segítség volt...

– Ó, semmiség! – búgta a dáma, és elıkelı léptekkel visszaindult a szobájába. Az ajtajaelıtt még visszanézett, Róka kényszeredetten vigyorgott rá, még mindig a kilincsbekapaszkodva, majd megnyugodva fújta ki a levegıt, ahogy a dáma eltőnt a szobájában.

Amint egyedül maradt, elengedte az ajtót, letörölte a homlokán gyöngyözı verejtéket, majd jókedvően belépett a hold-két-csillag szobába.

– Barbár barátom, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy megnyerted velem a f ı nyereményt... – kezdte lelkesen, aztán hökkenten elhallgatott.



A szobában az öt halott közön immár ott feküdt Ho Tarasin Mitana mozdulatlan teste is.

– Ajaj... – nyögte a vörös lány, aztán gyorsan odakucorgott a szata mellé, és megtapogatta anyakát. Kis kereséssel meglelte a pulzusát, ennek határtalanul megörült, és lekevert kétkönnyő pofont a férfinak. – Ébreszt ı , az üzlet nem vár! Futhatunk tovább az úrnı d után! –

bíztatta, de a szata nem mozdult.– A fenébe, hülye rizszabáló! Ez is a legjobbkor tudja beadni a kulcsot! Méghogy semmi

felcser, aztán meg itt heverészik nekem, mint egy lusta pékinas! Na, gyere, te szaták gyöngye!– ragadta meg végül Ho Tarasin Mitana két karját, és kihúzta a szobából.

Közben folyamatosan morgott az orra alatt.

– Hülye rizszabáló! Felelıtlenül nekiugrik öt nehézfiúnak, aztán még ı csodálkozik, amikorbetörik a fejét! De én is hülye vagyok, hogy itt töröm magam érte! Közönséges gyilkos! Ésráadásul kövér disznó, de lesheti, hogy én még egyszer végigtrógerolom a fél városon! –dohogott, és végighúzta a folyosón a szata eszméletlen testét, majd a hátsó lépcsın át

leráncigálta az utcára.Ott kicsit pihent, míg észrevett a csatorna végében egy elsuhanó gondolát.

– Hahó, csónakos, ide! – kiabálta, majd mikor a hajó kikötött, az evezıs segítségévelbeemelte Ho Tarasin Mitanát a gondolába. – Gyorsan, a legközelebbi felcserhez! Pontosabbana legközelebbi jó felcserhez, a pénz nem számít! – adta ki az utasítást, aztán elvackolódott apárnákon, hogy legalább addig pihenjen, amíg megérkeznek.

De nem tudott elaludni.

* * *

Sigrana ökölbe szorított kézzel, némán dühöngve állt a feldúlt szoba közepén. A legjobbemberei! És most itt fekszenek holtan, annyit sem érve, mint két megkopott negyedtalléros!

Amint felcsörömpölt a fejében a riadó, azonnal ide indult, másik tíz harcost is szólítva, deelkéstek. Már a falakra freccsent vér is megalvadt, mire ideértek!

– Lemészárolta ıket! – sziszegte mellette elborult arccal Rotran, a szakasz tisztje. –Védekezni sem volt lehetıségük, rájuk tört, és lemészárolta ıket!

– Hallgass! – csattant fel Sigrana.

Még csak az hiányzik, hogy ez az ostoba fickó pánikot keltsen a katonák között! Hisz szósem volt itt holmi mészárlásról! Itt harc volt, bútorok törtek, és az emberek fegyverrel akézben estek el, holtukban is kapaszkodva a hideg vasba, mérte fel a szobát szakértı tekintettel.

Bár nyilvánvaló, hogy meglepték ıket. Igen, túl hosszan kellett lapulniuk, belefásultak, ésegyébként is, egy részeg ficsúrt meg egy gyenge kislányt vártak, nem az eleven halált. Nemegy szatát.

Merthogy ez a szata volt, ez majdnem biztos! De hogyan elızte meg az aranyifjút és ahercegnıt?



– Nézzétek át a szomszéd szobákat! Ami itt történt, az zajosan történt, valaki biztosanhallotta! – parancsolta végül.

Emberei szétrebbentek, majd hamarosan visszatértek egy kócos, öregedı, hálóruhás nıvel.Sigrana megvetıen mérte végig az asszonyt, akit két katona tartott, hátracsavart kézzel.

– Ezt nem tehetik velem! Én nemes vagyok, Riolto Ferine a nevem, rokon a nagynevő Bohamor családdal!

– Eh, kit érdekel ez? Inkább beszélj, asszony, ki járt itt?

– Én nem tudom! Aludtam, épp csak felébredtem a neszre, de nem jöttem ki a szobámból!És családom nemesei bosszút állnak! Nagyon meg fogja bánni, hölgyem, ha bánt engem!

– Ó, persze – suttogta Sigrana, és félresöpörte a homlokába hullt, fekete tincseket.

Tudta, emberei szó nélkül megtesznek mindent, amit parancsol nekik, ám azzal is tisztábanvolt, hogy sokat rontana moráljukon, ha meg kellene kínozniuk egy nemes dámát. Még akkor

is, ha csak egy ilyen dámát, mérte fel az öregedı asszony ráncos arcát, divattól messzeszakadt hálóingét.

Hát inkább megragadta a nı haját, és lerántotta a földre, közveden közel szorítva az arcát azegyik halott arcához.

– Meghaltak az embereim, érted? – cibálta meg a sikoltozó-síró asszony haját. – Meghalt öt jó emberem, és ez engem igen-igen bosszússá tesz! Ha pedig bosszús vagyok, akkor szoktamolyan dolgokat csinálni, amiket késıbb megbánok! Kímélj meg ettıl, és mesélj, mit láttál?

– Egy vörös nıt!

Egy vörös nı

? Tehát tényleg a szata járt itt!– Egyedül?

– Nem tudom, én csak a folyosón jártam! Tényleg csak a folyosón! – sikoltott fel a nı,ahogy Sigrana ismét megrántotta a haját. – Ott csak az a vörös nı volt, divatos, sárga ruhában,helyes kis fodros nadrágban! – szipogta.

– Rajta, tovább! Beszéltetek?

–Igen! Én megkérdeztem, mi volt az a zaj, ı azt mondta, a barátja bement Aramand úrszobájába, és én erre azt gondoltam, hogy nyilván összeszólalkoztak az itt várakozó urakkal!Eszembe sem jutott, hogy itt emberhalál történhetett! Hisz a szobaasszony szavai szerint ez azöt uraság is olyan elıkelınek tőnt, amikor feljöttek, a hölgy is kifogástalan modorral bírt, azthittem, illendı keretek között elrendezték a nézeteltérést!

– Hát melléfogtál! Mi történt aztán?

– A hölgy Aramand uraság felıl érdeklıdött, mondván, valami örökség ügyében keresi, énpedig eligazítottam!

Sigrana összevonta a szemöldökét.

– Honnan tudod, hol van most Loranzo Aramand?



elmennek, és csak akkor nyúlt az eléje vetett erszény után, amikor egyedül maradt. Kicsitméregette a súlyát, majd mohón kibogozta, belekukucskált. A Legelsı Isten színaranypajzsára, nem ezüst, hanem arany!

Mosolyogva tápászkodon fel, és kincsét a mellkasához szorítva sietett át a szobájába.

Gyorsan csomagolni kezdett, csak a legfontosabbakat, majd kapkodva felöltözött, még asminkjét is összecsapta, mindössze egy borostyán macskaszempárt rajzolt a bal arcára. Aztánmég írt egy kurta levelet Aramand úrnak, melyben bocsánatot kér, hogy bokros teendıi olyhirtelen elszólították, hogy még csak el sem köszönhettek, de hát sajnos! És hogy pár holdnapmúlva bizonyosan visszajön, addig is járjon szerencsével és érezze jól magát!

A levelet egyszerően letette a hold-két-csillag küszöbére, nem mintha az ajtó bármi akadályt jelentett volna a bejutásban, egyszerően csak nem akarta hosszú, földet söprı pelerinjétösszevérezni a szoba padlóján összegyőlt tócsákban. A hátsó lépcsın át hagyta el a panziót, éssok utcányit gyalogolt, mire le mert inteni egy gondolát.

Átvitette magát a város másik oldalára, ott megint hosszan gyalogolt, majd megint leintettegy gondolát, és ezt addig folytatta, amíg rá nem hajnalodott. Akkor aztán bement aközpontba, leült egy nem túl szem elıtt lévı vendéglı teraszára, és mézes teát meg dióssüteményt rendelt. A pincér némi gyanakvással hozta ki a kért reggelit, hát vastag borravalótadott neki, majd kegyesen mosolyogva fogadta a fiatal, jóképő férfi hajbókoló bocsánatkérését.

No igen, a ruhája valóban kissé kopott! Az lesz a legjobb, ha vásárol pár új darabot, hiszmost van pénze! Igen, elıször beül egy fürdıbe, mit egy fürdıbe, egyenesen azAranykancsóba, megtisztálkodik, megcsináltatja a haját és az arcát, aztán pedig sétál egyet, ésfelújítja a ruhatárát. Utána kivesz egy jó szobát, itt, a központban, egy elegendıen elıkelı

helyen, és pár holdnapig nem is gondol ostoba barátnıire, lecsúszott rokonaira, és a többi,ingyenélı ismerısére, mindössze jól fogja érezni magát! Hisz még fiatal, ha kicsit erısebbensminkel, talán harmincnak sem néz ki, könnyen találhat még jóvágású, ifjú szeretıt magának!Pár holdnapig úgy fog élni, mint egy vidékrıl a városba látogató, gazdag dáma, akinek semmimás dolga nincs, mint mulatni!

Utána pedig, ha elfogy ennek az erszényecskének a tartalma... De hát kit érdekel, mi leszutána! Hisz ez a város gyorsan felejt, az ezer csatorna vize pár holdnap alatt még az emlékét ismessze sodorja annak a modortalan, fekete nınek! És egyébként is, nem hazudott neki!

Hisz honnan is kéne tudnia, hogy azt a szép, magas, aranyszínő kikötıoszlopot a múlt télenelvitte a jég...

* * *

– ...vállban négy ujjnyit kiszélesed ı szabással. Pont.

Ho Tarasin Mitana lassan ébredezett. Elıször csak a külvilág két inzultusa ért el hozzá,részben a szemébe vágó, friss napfény, részben pedig egy ismerıs, nıi hang által mormogott,érthetetlen szavak.



– Az úrnım csak szatái körében van biztonságban! Induljunk, hogy mihamarabb melléállhassak, és életemmel védhessem az életét! – sürgette Ho Tarasin Mitana a lányt, ésmeghúzta az utolsó csatot is.

– Ó, nyughass már! – fordult vissza a vörös nı. – Nem kell sietni! Úrnıd nyilván délig

alszik, mint ahogy mindenki, aki éjfélig mulat a városban, tehát hamarabb ki fogunk érni,mint ahogy felébredne! Szóval rohanni kár, inkább reggelizz meg! – mutatott a sarokbaállított kis asztalon feltálalt reggelire.

Ho Tarasin Mitana kicsit habozott, majd odatérdelt az asztal mellé, és gyorsan, mohónelkezdett enni.

– Néha rágj is egy kicsit, jó? – morogta Róka, és összerendezgette az elıtte heverı papírokat. Egész este ezen a vacak szabásmintán dolgozott, remélhetıleg Maora mesterelégedett lesz vele!

– Azok miféle papírok? – nézett fel egy pillanatra a zörgésre a szata.

– Á, csak naplót írok, hogy öreg napjaimban legyen min halálra röhögnöm magam! –legyintett a lány, és begyőrte az egészet sárga kabátja belsı zsebébe. Hisz jól tudta, mireképes egy féltékeny szabómester, aki rájön, hogy éppen ellopják féltett mőhelytitkait! Ésvajon mire lehet képes egy szatáknak dolgozó szabómester? Nyilván tud két ujjal ölni, idéztefel társa egyik tegnapi kijelentését, majd frissen talpra állt. – Ha kész vagy, mehetünk!

– Kész vagyok! – állt fel azonnal a szata is, és beletörölte ujjait a nadrágjába.

Majd tettre készen elindult az ajtót felé, de Róka aprót sikkantva megállította. –Várj!

Ho Tarasin Mitana megtorpant, majd értetlenül a vörös nı felé fordult.

– Azt mondtad, lehetetlen szavú asszony, hogy mehetünk!

– Persze, mehetünk. Éppen csak arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy amögött az ajtómögött vár egy felcser! Egy felcser, aki egész éjszaka dolgozott a lábadon, lemosta,bekötözte, telenyomott téged fájdalomcsillapító, meg frissítı teával, azaz a munkája mellettmég mellesleg rádköltött egy vagyont!

– Arra gondolsz, hogy majd szép szavakkal mondjak hálát segítségéért7 – érdeklıdön aszata, majd választ sem várva engedelmesen fejet hajtott – Köszönöm a figyelmeztetést, és neaggódj, nem fogok szégyent vallani, mivel gondos mestereim alaposan megtanították nekem,mit követel az Alázatos Bölcsesség Könyve ilyen alkalmakkor!

– Ó, hát ez remek! És rendelkezel azzal a nagyjából másfél tucat ezüst– pénzzel is, amitviszont az erinissi illem ír elı ilyen esetekre? – kérdezett vissza Róka könnyedén.

A szata meghökkenten kapu fel a fejét.

– Gondolod, fizetnünk kéne neki? Nem elég számára a kegy, hogy segíthetett a mennyszülteFöldre Szállt Sárkány egy szatáján?

– Nézd, attól tartok, ezt kevesellné – szögezte le Róka rövid elmélkedés után. – Itt,Erinissben, igen nagy becsben állnak a felcserek, és bizony megszokták, hogy tisztességgelkifizetik ıket! Nekem pedig, mint ahogy tegnap este már kifejtettem, szinte semmim sem

maradt! Persze, ha te adnál neki



– Felejtsd el! – förmedt rá a vörös lány, aztán tüntetıen becsukta a szemét, és továbbnapozott. De nem bírta sokáig csendben.

– Tudod, irigylem az úrnıdet! – sóhajtott hirtelen, és elıre dılt, megtámasztotta könyökét acombján, ránézett a társára. – És még csak nem is azért, mert feltehetıleg elképesztıen

gazdag, hanem mert ilyen emberei vannak? Akik csak így, röptében, feláldozzák érte a félkezüket! Te egy nagyon jó szata lehetsz!

Ho Tarasin Mitana hökkenten kapta fel a fejét.

– Én nem vagyok jó szata! – ellenkezett azonnal.

– Miért nem? Biztosan tudsz egy csomó bonyolult, titkos harci technikát! – legyintett a lányfölényesen, de a másik habozás nélkül tiltakozni kezdett.

– Bölcs mestereim sosem tanítottak nekem bonyolult, titkos technikákat, mindösszeegyszerő mozdulatokat mutattak, amiket aztán hosszú éveken át gyakoroltam, hogytökéletesen megtanuljam ıket!

– Ugyan, menj már! Lazán levágtál öt fegyverest, tehát bizonyosan remekül harcolsz.

– Jó Róka, kinek szeme máskor oly éles, attól tartok, rosszul ítélsz meg engem! Én nemharcolok jól, ezerszer gyakoroltam együtt társaimmal, és sokkal gyakrabban megesett, hogyvégül én feküdtem a porban, mint ahányszor sikerült talpon maradnom – magyarázta, de Rókazavartalanul folytatta erényeinek felsorolását.

– Két napja követed úrnıdet, azaz kitartó vagy és hőséges is...

– Kitartásom semmi, hőségem gyenge, mivel még mindig nem értem utol úrnımet, holottmár két napja loholok a nyomában!

– ...és habár sehol senki, aki felügyelne rád, mégis, közben egy pillanatra sem lazítasz, tevagy a fegyelem élı mintaképe! – fejezte be diadalmasan a lány, ám a szata csak a fejét rázta.

– Fegyelmem port sem ér, erre legjobb bizonyosság, hogy a kolostorban az általam legtöbbetforgatott eszköz nem fegyver volt, hanem a padlósúroló kefe! Egymást érték a rám kiszabottbüntetések, testvéreim pedig sarat köptek rám megvetésükben!

– Szép kis testvérek! – húzta fel megvetıen az orrát a vörös lány, aztán elvigyorodott. – Deakárhogy is szidod magad, most mégis te vagy az egyetlen, aki segíthet az úrnıdön, míg atöbbiek a lábukat lógázzák otthon! Csak te loholsz a nyomában!

– És tudod miért alakult ez így, szavaidat oly ügyesen forgató Róka? – húzta fanyarmosolyra a szája szélét Ho Tarasin Mitana, majd szégyenkezve lehajtotta a fejét. –Eltévedtem! Egyszerően eltévedtem vendéglátónk palotájában, és véletlen módon találkoztamtávozó úrnımmel! Most pedig nevess ki, vagy köpj rám sarat, mert megérdemlem, hisz ennélostobább hibát nem vétett szata az elmúlt ezer évben, tanúságul álljanak az ısi tekercsek,melyek krónikásai pedig igen nagy buzgalommal győ jtik össze a volt harcosok hibáit, hogy azeljövendık okulhassanak belıle! – magyarázta csendesen, de a vörös lányt nem gyızhettemeg.

– Hé, hé, hé, láttad? Az imént majdnem mosolyogtál! – nevette az el magát, mire a szata

zavartan összerezdült.– Hibát vétettem vele, érthetetlen elméjő asszony? – nézett fel aggódva.



– Dehogy, barbár barátom, dehogy! Már lassan kezdett zavarni, hogy sosem nevetsz, de halegalább saját magadon tudsz gúnyolódni, akkor rossz ember nem lehetsz! – legyintett a vöröslány. – Mégiscsak irigylem az úrnıdet! Miféle?

– Mi miféle? – hökkent meg a szata, aki nem bírta követni a gyors témaváltást.

– Az úrnıd, miféle? Reggel, amikor magadhoz tértél, azt kiáltottad, hogy hercegnı! Ténylegaz? Mi a neve, miféle családból származik?

– Nem hiszem, hogy helyes lenne, ha poros szádra vennéd az ı tiszta nevét – jegyezte megóvatosan Ho Tarasin Mitana.

– Aha, tehát megmenteni szabad, de megismerni nem! – komorult el Róka. – Na, kérlek,legalább a nevét, ha már két napja futok utána, teljesen ingyen, ahogy az iméntmegállapítottad! – könyörgött.

Ho Tarasin Mitana hosszan mérlegelte a kérdést, végül szertartásosan bólintott.

– Igazad van, bölcs Róka, aki ingyen segítesz nekem immár két napja, pihenés nélkül futva aforró nyomon, szégyenben hagyva a legjobb vadászebeket is! Valóban megérdemled, hogymegtudd, mily napnál fényesebb, magasan született személynek tehettél szolgálatot, ígyelmondom neked, hogy aztán majd lelkendezve mesélhesd az unokáidnak, milyen hatalmasmegtiszteltetésben volt részed. Az én úrnım a mennyszülte Földre Szállt Sárkány unokahúga,a nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı!

– Ah, tehát tényleg hercegnı! – sóhajtott a vörös lány. – Tudod, sosem láttam még egyhercegnıt sem! Biztosan nagyon izgalmas lehet vele járni a világot, bejutni minden nagypalotába, meg nagyurakkal találkozgatni! – ábrándozott messzire nézı tekintettel, amire HoTarasin Mitana nem válaszolt, mert már megint nem értette, mirıl beszél ez a bolond asszony.Miféle paloták és nagyurak?

Róka egy kicsit még álmodozott, aztán visszakapta a fejét a szatára.

– Na és milyen, hogy néz ki? Csinos, szép, fiatal, olyan, amilyennek az ember elképzel egyhercegnıt?

– Nem tudom, milyennek képzelsz egy hercegnıt, és nem is igazán beszélhetek arról, hogyhogyan néz ki! Egy szatának tilos olyan magasra emelnie a tekintetét hogy meglássa a napnálragyogóbb hercegnı nádszálkarcsú alakját!

– Ezt most szó szerint érted? Márhogy tilos ránézni? – érdeklıdött a lány hitetlenül.

– Pontosan, vörös ragyogású Róka. Egy szata nem mocskolhatja be alávaló tekintetével egymagasan született nemes asszony becsületét, ezért mindig a földre kell borulnia, ha véletlenkegyként úrnı je elıtte megjelenik, és ezen felül is, nemes arcát örökkön sőrő fátyol fedi, hanagy ritkán a nyilvánosság elıtt kénytelen mutatkozni – magyarázta Ho Tarasin Mitana, mirea másik csodálkozva megrázta a fejét, majd elnevette magát.

– Hát, ez hihetetlen! Méghogy nem lehet ránézni! Micsoda lehetetlen ötlet! Nehezen hiszem,hogy egy ilyen parancsot meg lehet tartani! Nekem legalábbis nem menne! Biztos, hogymeglesném! Te is meglested, igaz? – kacagott cinkosan Róka. – Fogadjunk, hogy meglested!

– Nem lestem meg! – tiltakozott a szata.



– Ó, persze, persze, barbár barátom! De ezt nem eteted meg velem! Biztosan a láttad már,igaz?

– Hát... – nyögte Ho Tarasin Mitana, aki a Földre Szállt Sárkány elıtt fogadta meg, hogysoha életében nem fog hazudni.

– Na, ugye, hogy meglested! – vigyorodott el diadalmasan a lány– Nem! – csattant fel a szata, és félig kirántotta kardját is, de gyorsan észbe kapott, és

visszalökte a helyére. – Nem lestem meg! Csak... Egyszer... Véletlenül láttam az arcát! Decsak egyszer, egyetlen egy pillanatra! – mentegetıdzött zavartan, széles gesztusokkal.

– Na, csak kibújt a szög a zsákból! – dılt hatra elégedetten Róka – És, milyen?

– Mi milyen?

– A hercegnı arca, milyen?

– Hát... Hát... – próbálta meg szavakba önteni az emlékeit Ho Tarasin Mitana.

Róka érdeklıdı, és egyre szélesebb mosollyal az arcán figyelte a máskor oly tekervényesmondatokat is könnyedén megfogalmazó férfi erılködését.

– Figyelek! – biztatta pimasz hangon

A szata kicsit elhallgatott, elnézett a távolba, messze, túl az ıket körülvevı deszkabódékon,el, a csillogó víz felett, majd még egyszer nekikezdett, immár csendes, higgadt hangon.

– Felnézel a napra, és azt hiszed, tudod mi az a ragyogás. Elnézel a tenger felett, és azthiszed, tudod mi az a végtelen. Alatta állsz a templomok kıbıl faragott kupoláinak, és azthiszed, tudod, mi az a tökéletesség. De ha egyszer, csak egyetlen egyszer is az a végtelen

szerencse ér, hogy ránézhetsz a nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı arcára, akkor rájössz, hogvsemmit, de semmit nem tudsz a világról!

A vörös lány érdeklıdı tekintettel hallgatta, majd még egy kicsit várt, de Ho Tarasin Mitananem mondott semmi többet, csak némán ült a sarkain, kezét a combjára fektetve. Rókamegrázta a fejét, majd szélesen elmosolyodott, majdhogynem elkacagta magát.

– Hát ezt nem hiszem el! Ez képtelenség, és milyen romantikus! Ho Tarasin Mitana, teszerelmes vagy a hercegnıdbe! És vidd innen ezt a vacak kardot, mit gondolsz, hogy lehetvalakivel beszélgetni, aki minden második szavadnál át akarja vágni a torkod? – förmedt rá aszatára, immár inkább mérgesen, mint jókedvően.

– Ne merészelj még egyszer ilyen alávaló dolgot állítani a napnál fényesebb tekintető hercegnırıl, mert kivágom azt a mocskos nyelved! – sziszegte Ho Tarasin Mitana résnyireszőkült szemekkel, immár közvetlenül mellette állva, és persze nem mozdította a nı torkáhozszorított kardját.

Ám a vörös lány nem igazán vette komolyan a fenyegetést, két ujjával ráfogott a pengére, éseltolta a nyakától.

– Én ugyan semmit sem állítottam a hercegnıdrıl, mindössze rólad beszélek! Ha szerinted aszerelem mocskos dolog, akkor te vagy a mocskos, mert változatlanul fenntartom, hogybelezúgtál az úrnıdbe! – morogta, majd ismét szélesre szaladt a szája jókedvében. – Amipersze egyáltalán nem baj, sıt! Tiszta szívembıl kívánom, hogy legyél vele boldog!



– Egy szatának nem az a feladta, hogy boldog legyen! – válaszolta komoran Ho TarasinMitana, és lassú mozdulatokkal eltette a kardját, majd visszaült a sarkaira.

–Jaj, te bolond barbár, hát sírba viszel a hülyeségeddel! – tépett a hajába a vörös lány –Boldognak lenni nem feladat! Az úgy... van! Spontán adódik! Amellett, hogy remek,

engedelmes szata vagy, meg jó testır, meg megcsinálsz minden baromságot, amit muszáj, mittudom én... Felmosod a kolostorod, meg levágod a kezed, ha hozzányúlsz valamihez, amiheznem kéne, vagy éppen életeddel véded az urad életét, meg akármi! És ezen felül, mellesleg,pluszban, amikor szabad idıd engedi, jól érzed magad! Érted? Eh, nem érted, messze világít aszemedbıl, de mindegy is, csak csináld! Szóval, tiszta szívembıl kívánom, hogy úrnıdkerüljön nagy életveszélybe, az utolsó pillanatban érjük utol, amikor már minden elveszettneklátszik, és te pedig, mint derült égbıl villámcsapás, jól megmenthesd az életét! Aztán pedighálásan boruljon a nyakadba, és éljetek boldogan, amíg meg nem haltok! – fejezte be a vörösnı, majd vigyorogva hátra dılt.

Ho Tarasin Mitana komor arccal hallgatta végig. Amikor a lány ott tartott, hogy a hercegnı

kerüljön nagy veszélybe, majdnem tiltakozni kezdett, de aztán csak nem szólalt meg. Merthisz maga elıtt sem tagadhatta, hogy erre vágyik, hogy életévei védhesse a hercegnı életét,hogy harcolhasson érte, eléállva a rátörı, mocskos arcú orgyilkosoknak! Hisz akkor ténylegmegeshet, hogy tettével mosolyt csal a hercegnı ajkára, aki talán kegyesen felé fordul,ráemeli fényes pillantását, talán még a nevét is felolvassák neki, és hát mi másra vágyhat egyszata?

Mi más kellene még ahhoz, hogy amint a lány is mondja, egész életében boldog legyen?

Nagyot sóhajtott, és lehajtotta a fejét, ahogy végiggondolta mindezt, Róka pedig kis habozásután úgy döntött, hogy talán mégsem most kérdezi meg, vajon igaz-e, hogy Morat-Sinben

nagy divat a fekete selyemnadrág, ami neki, személy szerint annyira tetszik. Csak nem ez lesza megfelelı alkalom, hogy a nıi piperészkedés apró, ám oly lényeges nüanszairólfecsegjenek!

Így hát némán várta ki, hogy az öreg halász elintézze tennivalóit, és aztán kifutottak a széles,napfényt ringató viző tavakra.

* * *

A hajnal fakó fényekkel ébredt és leginkább fejfájást hozott Nathen Siwa Horatio számára.

– Eh, ezek az ostoba, táncos mulatságok elszívják az összes erımet! – morogta, és bevettmég két szemernyit az asztalára készített, arelaf ő-porral teli dobozkából. Báli ruháját viselte,még átöltözni sem volt ideje, mindössze fél órácskát sikerült lopnia a száguldó élettıl, amitkarosszékében szunyókálva töltött, és ez meglátszott rajta. A szemét ölelı szarkalábakátütöttek vastag arcfestésén.

Sigrana üdének és frissnek tőnt mellette, a röpke mosdás és az új smink kipihentévarázsolták kinézetét. Az ablakban állt, háttal a külvilágnak, mivel tudta, hogy a felkelı napáltal megcsillogtatott, színes üvegmozaik jól kiemeli karcsú alakját, és elfedi fáradtságát. Mertazért fáradt volt ı is, fáradt és ingerült.



–Tudod, az az érzésem, ez a Loranzo Aramand hamarosan jelentkezni fog! – suttogtalehajtott fejjel, ökölbe szorított kézzel.

– Ugyan miért? – nézett nagyot Siwa Horatio.

– Azt nem tudom! De jelentkezni fog, ez biztos megérzésem! – tört ki a nı, mire a nagyúr

lassan bólintott.– A megérzéseid valóban ritkán csaltak meg eddig minket, hát legyen! Várjunk arra az

aranyifjúra! De azért én közben megpróbálok elindulni a másik oldalon is, és utána nézek,vajon ez a Loranzo Aramand valóban az Anira embere-e. Most pedig menj, és pihenj! Látszikrajtad az egész éjszakás virrasztás, és ugyan mit kedvelnék benned, ha még szép arcodat iselcsúfítaná a sok munka, mint ahogy lelkeddel ezt már megtette? – mosolyodott el a nagyúr.

Sigrana gúnyosan húzta el a száját.

– Te beszélsz fáradtságról, kedvesem? A lelked küllemérıl már szót sem ejtve! – búgta,majd ellökte magát az ablaktól, és ringó csípıvel kisétált a szobából.

Siwa Horatio hosszan nézett utána, majd megrázta a fejét, ami erre újabb fájdalomhullámmalfelelt. Rosszkedvően nyúlt az arelafüves dobozka félé. Túl sokat használja, nem vezet ez jóra!De hát ma sem pihenhet, szét kell küldenie embereit. Most, hogy az az ostoba Garim meghalt,sok olyan munka szakadt a nyakába, amitıl már elszokott az elmúlt években. Arról nem isbeszélve, hogy megeshet, segítséget kell kérnie a Háztanács más, befolyásos tagjaitól!Márpedig az mindig nehéz tárgyalást jelent, a Nathen különbözı családjai hagyományosanriválisnak tekintik egymást, hiszen nem mindegy, ki adja a következı Házf ıt. És ha rosszulalakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy nem is csak apró szívességeket lesz kénytelen kérnitılük! Bár ez még mindig ezerszer jobb, mintha a végén magát a Házf ıt is kénytelen lenne

háborgatni...Nagyot sóhajtott, majd fáradt mozdulattal kipattintotta az arelaf ő-poros dobozka tetejét. A

figyelmes Benedicto a semmibıl jelent meg, és szolgálatkészen elétett egy csésze teát.

– Köszönöm, Benedicto, nem is tudom, élnék-e még nélküled – morogta a nagyúr, ésgondosan kimérte a két szemernyi port a teába. Aztán hirtelen meggondolta magát, és a dobozteljes tartalmát beleborította a forró italba.

* * *

Ji-Mir hercegnı igen korán felébredt, részben az ágy kényelmetlensége miatt, részben pedigaz elmúlt nap kalandjainak emléke nem hagyta pihenni. Óvatosan felült, kikászálódott atakaró alól, és lelógatta lábait az ágy szélén. Szétnézett a szobában, amely tegnap este olylehangolóan porosnak és szürkének tőnt számára.

Nos, porosnak most is poros volt, szivárványszín szöszök táncoltak a levegıben a függönyés a spaletták között beszivárgó napfényben. Ji-Mir kis várakozás után felállt – hisz hiába vára szolgálólányokra, azok itt nincsenek! –, az ablakhoz tipegett, és széthúzta a függönyt,kinyitotta az üveget, majd kitárta a spalettákat is. Odakint, szinte közvetlenül a ház mellett

bokrok és fák zöldelltek, smaragd leveleik között át-átcsillant a gyökerüket mosó víz,



szélfésülte ágaik mögött fel-feltőnt a tavak végtelen tükre, távoli szigetek zöld ragyogása, azég tiszta kéksége.

Ji-Mir hosszan bámulta a látványt. Egyáltalán nem zavarta, sıt, tulajdonképen eszébe sem jutott, hogy odakint akár nemtelen csıcselék is tolonghat, akik megláthatják felelıtlen módon

fedetlenül hagyott arcát.Kopogás rezzentette össze, mire gyorsan visszatipegett az ágyhoz, leült, és csak utána szólt

ki, hogy szabad.

– Csak én vagyok az, kisasszony! – lépett be az öreg Alfréd, kezében nehéz, teli üstötcipelve. – Láttam, hogy kinyitotta az ablaktáblákat, azért gondoltam, hogy behozok egy kismeleg vizet mosakodni! – magyarázta, majd öreges léptekkel átbicegett a szobán, és óvatosan,hogy egy csepp se menjen mellé, feltöltötte a sarokban álló, nagy cserépkancsót.

– Itt, a mosdótál mellett talál törölközıt is, kisasszony, a szerkényben pedig feltehetılegakad olyan ruha, amit egy hölgy is viselhet! Válasszon belıle nyugodtan, és ne haragudjon,

hogy csak ezekkel a divatjamúlt, nem önre szabott darabokkal szolgálhatok. Aramand urasághibája, hisz ha említette volna, hogy hölgytársasagot is hoz, akkor gondoskodtam volna önnekis valami váltóruháról – dohogta az öreg, miközben a kancsó lassan megtelt vízzel. Ji-Mirfigyelmesen hallgatta, és az utolsó mondatról eszébe jutott valami.

– Te szolgája vagy Loranzo Aramand úrnak? – kérdezte érdeklıdve.

– Sajnálatos módon én lennék az inasa – felelte mártírhangon az öreg, és nehézkesenfelegyenesedett, leeresztette az immár üres üstöt.

– Régóta?

– Nos, eredendıen Loranzo Tesson úr alatt kezdtem szolgálni, és amikor fia, az ifjúAramand uraság elutazott Erinissbe, hogy egy esztendeig itt folytassa tanulmányait, engemrendelt mellé az úr, hogy elkísérjem. Történt mindez... – nézett fel elgondolkodva, ahogyutánaszámolt az idınek – ...történt mindez huszonhét esztendeje, én pedig azóta inaskodom.Tudom, ez a huszonhét esztendı semmi a fényes Napkelet birodalmainak fennállásáhozmérve, de nekem igen soknak és mozgalmasnak tőnt, így merem azt állítani, hogy régótaszolgálom Aramand uraságot. Megtudhatnám, miért érdeklıdik efelıl a kisasszony?

– Tegnap esti, port köpködı szavaid igencsak csodálkozásra késztettek, így azt hittem, új ésostoba cseléd vagy, akit hamarosan el fognak zavarni, ám ezen szavaid fényében látom, eznincs így, hát csodálkozásom még nagyobbra dagadt. Hogyan eshet, hogy egy szolga nemtisztelettel beszél uráról? – kérdezte a hercegnı, mire az inas lemondóan legyintett.

– Kisasszony, az én uramról igen nehéz a tisztelet hangján szólni! Aramand uraság tipikusanaz az úriember, aki egész életét átmeneti pénzzavarban éli le. Én ugyan mindent megteszek,hogy üzleti ügyei rendben menjenek, de ı számtalan korhely és költséges szenvedélynekhódol. Nagy tétben kártyázik, gyakorta fogad a csónakversenyeken, drága ajándékokat küldismeretlen és alig megismert hölgyeknek, meg még ezen felül is ezer más módon szórja azáltalam igen nehéz munkával megspórolt érméket, és ráadásképpen semmi más jövedelmenincs, mint az apja által folyósított, csekélyke apanázs, ami töredékét sem fedezi léhaszórakozásainak! Bizony, néha igencsak a sarkamra kell állnom, hogy megóvjam saját

ostobaságától!



– Fényes elmém által felfoghatatlan, hogy ı ezt tőri! – csóválta meg a fejét Ji-Mir. – Énbizony, ha egy cselédlányom hozzád hasonlatosan beszélne és cselekedne, hát addig vernémaz arcát papucsom sarkával, míg fel nem hasad a bıre, és be nem törik az orra.

A vén inas a megrökönyödve húzta ki magát.

– Kisasszony! Ön egy papuccsal az orrom összetörheti, de az önérzetemet soha! Én mindenkörülmények között, akár még Aramand uraság leghatározottabb parancsa ellenére is aztfogom tenni, amit számára a leghelyesebbnek tartok! – közölte fejedelmi gıggel. Ji-Mirérdeklıdve nézett rá.

– A csatornák városában a szolgáknak önérzetük van? – kérdezte ıszinte kíváncsisággal.

– Nem mindnek! Csak a legjobbaknak! – nézett el a hercegnı feje felett büszkén a vén inas,majd megragadta az üstöt, és határozott léptekkel elhagyta a szobát. Csak az ajtóból fordultvissza, kurta pillanatra. – A reggelit a teraszon szervíroztam, Aramand uraság oda várja önttoalettje elkészülte után! – jelentette be, majd kilépett, és becsukta maga mögött az ajtót.

Ji-Mir homlokát ráncolva töprengett egy kicsit a hallottakon, majd végül lecsússzant azágyról, és nekilátott mosakodni. Nem ment túl jól, elıször történt, hogy nem segítettékszorgalmas és ügyes cselédlányok, de végül megtisztálkodott, majd kitárta a szekrényt, hogyruhát válasszon magának. Elsı ránézésre elborzadt a vállfákon sorakozó, rikítóbbnál rikítóbbszínő holmik láttán, de kénytelen volt választani közülük. Hisz saját öltözetén nagy foltothagyott a testırkapitány által ráborított mártás, és amúgy is, hogy lehetne fél napnál továbbhordani egy ruhát?

Végül egy aránylag hosszú, majdnem lábszárközépig érı, fehér szoknyát választott, meg egyszintén fehér inget, egy fényesen világoskék kiskabáttal, és felvette mellé szép karpereceit is.

Haját kis habozás után nem bontotta ki, mivel nem tudta volna újra fonni, hát egyszerően csakleeresztette a kissé már zilált kontyot, és hagyta, hogy magasra fogott, copfba font hajalelógjon, egészen a csípı je alá.

Furcsa érzés töltötte el a szívét, amikor megszemlélte a végeredményt a homályos tükörben,és kissé aggódott is, hogy talán nevetségesen néz ki, de amikor kilépett a verandára, LoranzoAramand széles mosolya előzte kételyeit.

– Hölgyem, ön már tegnap este is gyönyörően nézett ki, de ma! Szavamra mondom, a napelsápadt irigységében, ahogy ön kilépett ide! – bókolt a férfi, és hellyel kínálta az asztalmellett.

– Üdvözlöm, kedves uram, akinek szava mosolyt csal az ajkamra!

– Örülök, hogy jókedvő hercegnı! Alfréd, tölts egy teát a hölgynek, és szedj neki néhánymézes-diós süteményt is!

A hercegnı óvatosan leült, de nem nyúlt az elé tett ételhez.

– Bár ez a reggel igen gyönyörő, és szívem boldog, hogy itt ülhetek, távol szigorú arcúnevelıimtıl, kötelességtudatom mégsem hagyja lelkem megpihenni, elmém szüntelen

jövımön aggódik! – sóhajtotta.

– Nos, mint már tegnap említettem, önnek nincs miért aggódnia!



– De hát fogadott vılegényem családja, amelynek kötelessége lenne minden óhajomat lesni,tegnap becsapta elıttem palotája kapuját, kirekesztve ebbe a tarka, gyönyörő, ám mégiscsakigen illetlen szokásokkal élı városba!

– Tény és való, tegnap nem sikerült bejutnunk a Nathen palazzóba, és ıszintén megvallom,

erre ma sem látok sok lehetıséget. Ám ne féljen, mindig, mindenre van megoldás, csakkeresni kell! A büszke Nathen nemcsak palazzójában képviselteti magát, messze érı kezeibefonják az egész várost! Tegnap este arra gondoltam, hogy mi lenne, ha felkeresnénk akikötıbeli kereskedıpalotájukat? Ott mindig egy elegendıen magas rangú rokon teljesítszolgálatot ahhoz, hogy tárgyalhasson a befutó hajók kapitányaival, és ennek kapcsánközvetlen jelentést tehessen a palazzóba, ám nem oly elıkelı, hogy ne állna szóba egyegyszerő kis nemessel, mint amilyen például én vagyok! Így én azt javasolnám, hogyfogyassza el reggelijét, majd szálljunk gondolába, és menjünk ki a kikötı Sirályjátéknegyedébe, a Nathen dokk feletti kereskedıpalotába, és kérjünk ott audienciát!

– De az ott szolgálatot teljesítı nemes miért hinné el nekem könnyebben, hogy hercegnı

vagyok, mint az a mocskosszájú, alávaló szolga, aki senkinek nézett, és port köpött felém?

– Egy magas pozícióban lévı nemesnek van mit féltenie, és ha csak kis esélyt is lát arra,hogy hibázhat ilyen nagy súlyú kérdésben, akkor máris jóval körültekintıbben jár el. Biztosvagyok benne, hogy egyszerően rávehetjük, küldjön üzenetet a palazzóba, ami üzenetet márbiztosan megkap Nathen Siwa Horatio. Aki pedig mi mást is tenne, mint a leghatalmasabbcsászár által neki jelölt menyasszonya elé siet? – kérdezte könnyedén mosolyogva Aramand,és a lelke mélyére lökte kételyeit.

Hisz ki tudja, miféle játékot játszik az a gazember, eleven bábokkal, ki tudja, mit diktálnakérdekei, ki számíthatná ki, mit fog cselekedni? De ezen elmélkedni nem is az ı dolga, ı nem

tehet mást, mint minél gyorsabban és minél diszkrétebben visszaküldi a hercegnıt oda, ahovatartozik! A további sorsához már nincs köze!

– Szavai fényként vágnak az éjszakába, és utat mutatnak a bolyongásban megfáradtlelkemnek! – mosolyodott el megkönnyebbültebben Ji-Mir. – Ha így látja helyesnek,elfogadom javaslatát, bölcs Aramand úr, siessünk hát vendéglátóim kikötıi palotájába, ha úgygondolja, ott örömmel fogadnak majd minket!

– Köszönöm bókjait, de nem gyızöm hangsúlyozni, sietni felesleges! Kérem, reggelizzenmeg nyugodtan! Voltam oly bátor tegnap este azzal elküldeni a minket kihozó gondolát, hogyma, kora délelıttre jöjjön vissza értünk, így van még ideje enni, és élvezni egy kicsit ennek aszigetnek háborítatlan nyugalmát! – javasolta Aramand, a hercegnı pedig aprót bólintva ennikezdett.

Nem tagadhatta, nagyon ízlett neki az oly furcsa aromájú tea és az édes sütemény is. Élvezte,hogy itt ülhet, ezen a lehetetlen széken, szabadon mozgathatja a lábait, könnyő szél simogatjafedetlen arcát és csuklóit! És immár a jövı miatt sem aggódott, sıt, úgy érezte, a csatornákcsodálatos városa valóban valóra váltja titkos álmait!

– Kicsi szívem repesve várja, hogy ismét találkozhassam mennyszülte nagybátyám általnekem rendelt jövendıbelimmel – sóhajtott, miután evett egy keveset, és a teát is megitta. –Kérem, ön nyilván sokat hallott róla, hát meséljen, jelölt vılegényem valóban büszke ésnagyhatalmú, délceg és becsületes, méltó arcom látására? – kérdezte egyszerően.



Aramand majdnem leejtette teáscsészéjét.

– Márhogy becsületes? Nos, bizonyosan – vélekedett jól álcázott döbbenettel, majd mivel ahercegnı érdeklıdve várta szavait, hát folytatta. – Nathen Siwa Horatióról azt tartják, hogyremek üzletember, keze alatt a Nathen Siwa család vagyona kétszeresére dagadt, és ezen felül

pazarlóan bıkező és nagyvonalú, gyakran rendez fényes mulatságokat. Azt is mondják, hogyfélelmetes ügyességgel tárgyal, és ha intrikálni kezd valaki ellen, akkor az az illetı márhalottnak is tekinthetı, társadalmi szempontból – szedte össze óvatos szavakkal azokat atulajdonságokat, amiket erénynek tekintett Eriniss nemes csıcseléke, és amikkel a NathenSiwa nagyúr bizonyosan rendelkezett is.

Ji-Mir mosolyogva, tágra nyílt szemmel hallgatta.

– Én, ostoba szolgálólányom tanácsára papírt győrtem indulásunk elıtt, hogy azmegmutassa, milyen lesz az én szívbéli kedvesem, és a lap egy ugráshoz készülı tigristmutatott. Így nyilván igaz, hogy Nathen Siwa Horatio büszke léptő, mindig gyızedelmes,

egyenes ösvényen járó vadász, mint ahogy a tigris is királyi gıggel, magasztos biztonsággaluralja a hegyek vadonát!

– Már hogy egyenes ösvényen járó... – morogta az orra alá felháborodva Aramand, de aztánszélesen elmosolyodott, és könnyedén legyintett. – Ó, hát nyilván, szép hercegnı, bár magamerrıl már nem sokat mesélhetek, mivel nincs szerencsém személyesen ismerni a nagyurat! –tért ki a válasz

elıl.

Ugyan, minek ábrándítsa ki szegény kis hercegnıt! Hiszen csak egy kislány! Egy ıszinte,naiv kislány, akinek dehogyis kéne még befeküdnie egy olyan gazember ágyába, mint Siwa

Horatio! Inkább való lenne neki, hogy barátnıivel játsszon, hogy hasonkorú lányokkalösszesúgva, nevetgélve tárgyalja meg hasonkorú fiatalurak csínytevéseit! És ehelyett nem jutneki több, mint hogy feláldozhatja magát valami átláthatatlan játszmában, egy általa nem isismert célért!

Szegény kislány, sóhajtott magában Aramand, de festett arca rezzenéstelen vonásai mögézárta érzelmeit, és könnyedén elmosolyodott.

– Nathen Siwa nagyúr bizonyosan méltó az ön kecses kezére! – erısítette meg.

Ji-Mir hálásan és gyanakvás nélkül fogadta a hazugságot.

– Mikor megtudtam, hogy erin, nagyon kétségbe estem, hogy miféle élet vár rám! – vallottameg szégyenkezve. – De most már másként látom ezt! Hisz itt megismertem több erint is, éslátom, hogy bár kultúrájuk nem oly ısi, mint a hajló nád országának, és ezért bizonyosszemszögbıl nem többek, mint barbárok, de mégsem oktalan állatok, sıt, néhány szokásukakár még nekünk is példát mutathat!

Aramand sóhajtott egy aprót, és elnézett a tavak felett.

– Nekem, egyszerő erinként, igazán öröm hallani, hogy így látja, hercegnı – jelentette ki,alig rejtve el szavai mögött a gúnyt.

De Ji-Mir komolyan bólintott.



– Így látom, és most már nem bánom, hogy egy erin lesz a férjem, hanem örvendezik kicsinylelkem, és biztos vagyok benne, hogy Nathen Siwa Horatio engem igaz szívével szeretni fog!– sóhajtott ábrándosan, ıszinte, tiszta szívbıl jövı mosollyal.

Aramand belenézett a tágra nyílt, tiszta szemekbe és legszívesebben felpofozta volna a

nagytisztelető Nathen Siwa nagyurat– Bocsásson meg, gyönyörő hölgyem, de ezt teljesen kizártnak tartom... – sóhajtotta

önkéntelenül, mire Ji-Mir értetlenül kapta fel a fejét

– Mit mondott? Mit tart kizártnak? – kérdezte, mire a férfi észbe kapott, és gyorsanvisszakozni kezdett.

– Ah, semmi, semmi, csak morfondírozom! Kérem, kóstolja meg a sonkás-bazsalikomosszendvicset is, panzióbeli szomszédom készíti, kedves, finom dáma, és szerény véleményemszerint páratlan mővésze ezen egyszerő és mégis oly remek ételnek talán az egész fénylı Napkeleten – igyekezett elterelni az immár kényelmetlenné váló témáról a szót, de a hercegnı

ez alkalommal nem hagyta, hogy csak úgy semmibe vegyék a kérdését.– Nem érdekel a sonkás-bazsalikomos szendvics! Fejezze be, amit elkezdett! – toppantott a

lábával, és szigorúan a másikra nézett

Aramand zavartan hallgatott egy kicsit, majd engedelmesen fejet hajtott

– Ahogy óhajtja, hölgyem! Nos, elıször is sietek elıre bocsánatát kérni, ne haragudjon, hogyostoba megjegyzésemmel esetleg elrontom örömét, ami pedig helyénvaló érzés a házasságelıtt, és higgye el, nem akarom megfosztani önt a boldogságtól! – mentegetıdzött. – Ámmégis, ha már így szóba került, kérem, ne feledje, ön nemcsak egy gyönyörő, kedves,szeretetre méltó ifjú hölgy, hanem leghatalmasabb nagybátyjának unokahúga is egyben, ésmint ilyen, komoly politikai tényezı! Bár csodák néha esnek, de az majdnem biztos, hogySiwa Horatio nagyúr mindössze érdekbıl óhajtja önt elvenni.

Ji-Mir összeráncolt homlokkal igyekezett megérteni a másikat, majd megrázta fejét, hogyhosszú copfja messze lengett.

– Bár a szavakat értem, de gondolatai már nem jutnak el fényes elmémbe, LoranzoAramand! Miféle érdekrıl beszél?

A férfi egy kurta pillanatra elgondolkodott, ezen még igazán nem töprengett, majd vállatvont.

– Például, hogy csak egyet említsek; ne feledje, hogy az ön ereiben a Földre Szállt Sárkányok isteni vére folyik! Az ön fián keresztül akár magát a morin császárt, azaz a Morat-Sin Birodalmat lehet zsarolni. Ez nagy hatalom, amivel Siwa Horatio élni, sıt talán visszaélniis megpróbál majd!

Ji-Mir dühösen a combjára csapott.

– Nem tőröm, hogy mennyszülte nagybátyám által választott vılegényemrıl azt állítsa,vissza akar élni bármivel is, hiszen mindenféle fekete tettek nélkül is olyan hatalommal bír,mint szinte senki e fényes Napkeleten, leszámítva persze fénylı erejő rokonaimat! Ám, hogyelő zzem a fejed felı l az ostobaság odaterelte fellegeket, sietve elmondom, hogy választott

vı legényemnek nem lesz lehet ı sége fiúgyermekem életét alantas dolgokra felhasználni amennyszülte Földre Szállt Sárkány ragyogó árnyékában! Fénylı arcú nagybátyám ígéretet



– A kert elvadult, a ház pedig ezer zugot rejt, ám mégis, oly kicsi ez a sziget, mint atenyerem, és én immár biztos vagyok benne, hogy fénynél ragyogóbb úrnı m nincs itt!Gyorsan, kérdezd hát meg ezt az öregembert, merre ment innen a nádnál karcsúbb hercegnı ,és... – magyarázta menet közben, majd elhalt a hangja, és összeszőkült szemmel elnézett atavak felé.

Róka és az inas önkéntelenül is követték pillantását, és hamarosan már ık is látták, hogy kétfellobogózatlan, hosszú gondola közeledik a szigethez.

– Ezek pont olyan fekete emberek, mint akik este abban a poros szobában meghaltak! –sziszegte hirtelen a szata, és már nyúlt is a fegyverei felé.

– Biztos?Jól látod? – kérdezett rá a vörös nı.

–Jól látom, hiszen nem tartom csukva a szemem! Ezek az emberek a tegnapiak édestestvérei!

– Hú, és milyen sokan vannak! – hőlt el Róka, ahogy lassan neki is sikerült kivennie a vízragyogásából kiváló, fekete sziluetteket. – Eszedbe ne jusson, hogy megverekszel velük!

Azonnal hasalj be a bozótba!

– De furcsa szavú asszony...

– Azt mondtam, feküdj! – csattant fel Róka, mire Ho Tarasin Mitana, már be is vágódott amagas aljnövényzetbe.

– Csak azt szerettem volna... – emelte még fel a fejét, de a vörös lány belefojtotta a szót.

– Fejet le és hallgass! – parancsolta, majd egyszerően ráült a szata hátára. – Ha téged észrevesznek, akkor lebuktunk. És ha lebukunk, akkor még mindig verekedhetsz egy iszonyú

nagyot, úgyhogy addig nyughass! – sziszegte alig mozgó szájjal, arcára ártatlan, ıszintemosolyt kényszerítve. A gondolák gyorsan szelték a sima víztükröt, már nagyon, nagyonközel voltak!

És amíg Róka a társával volt elfoglalva, az öreg inas kibicegett eléjük a mólóra.

– Hé, öreg! – emelkedett fel az elöl érkezı csónakban egy szigorú arcú, határozón hangúférfi, míg emberei abbahagyták az evezést.

– Igen, uram? – érdeklıdött Alfréd rezzenéstelenül.

A két gondola, mint két fekete ragadozó siklott a móló elé.

– Kicsit eltévedtünk a tavakon. A Tengerészszerelem szigetét keressük! Merre van?

– A Tengerészszerelmet keresik? – kérdezett vissza az inas, majd kedvesen elmosolyodott. –Ó, akkor nem is keresik rossz helyen! Csak menjenek itt tovább, a sziget végéig, ottforduljanak délnek, vagy inkább egy kicsit délkeletnek, és evezzenek olyan nyolc, tíz percet.Balkézrıl sok kis sziget fog elsorjázni, abból talán a hatodik vagy a hetedik aTengerészszerelem. Nem lehet elvéteni, szép, magas, aranyszínő kikötıcölöp áll a mólójaelıtt!

Rotran, tiszt a Nathen elit testırei között, összevont szemöldökkel hallgatta az útbaigazítást.Hiszen már az is szégyen, hogy kérdezni kényszerült, de hát tegnap este, amikor indultak,nem gondolta volna, hogy ilyen messze ki kell jönniük a tavakra, és kormányosuk, aki pedig



hercegnı t, minden pillanatban nagy veszély fenyegeti, míg én ostoba módon itt fekszem asárban, és nem védhetem meg! Kérdezd meg az öregembert, merre ment úrnı m, és hogy mimódon érhetnénk a leggyorsabban utol!

– Világos, barbár barátom, mi is lenne fontosabb, mint hercegnı d élete! – válaszolta Róka,

majd ránézett az inasra. – Kedves öreg, az az igazság, hogy szívem szerint meginnám azt ateát, de hát nem vagyok egyedül! Morin barátom nem bírja a tétlenséget, máris esztelenülrohanna az úrnı je után! Merre ment a hölgy? Tudod, régóta loholunk a nyomában, és nagyonszeretném már utolérni, hogy végre egy kis nyugtom legyen!

– Elnézést, kisasszony, de nem mondaná el, miért és mióta tart ez a hajsza? Nem minthafeltételezném, hogy rosszak a szándékai, csak éppen mégis, a tisztán látás végett...

– Hogy miért és mióta? – nézett fel az égre Róka, majd két tenyere közé ejtette a fejét. – Hát,ez egy zőrös história! Tegnap reggel kezdıdött, amikor még volt munkám, biztos fizetésem,elismert társadalmi pozícióm, és erre jött egy rizszabáló, aki egy kisebb félreértés folytán

szétverte a teljes egzisztenciámat. Némi magyarázkodás után kiderült, hogy úrnı jét kergeti,akitıl egy szerencsétlen csetepaté folytán elszakadt. Gondoltam, segítek neki, mivel olyannagyon könyörgött, meg pénzt is ígért, sokat, és persze nekem éppen akkor keletkezettrengeteg szabad idım. Így végigloholtunk fél Erinissen, majd végül megtudtuk, Aramand úrvitte el mulatni az elveszett nemes hölgyet, aki mellesleg hercegnı, de nagyon! Ígyfelkerestük urad szobáját a Nap és Holdban – magyarázta, majd kicsit összevonta aszemöldökét. – Eddig, ugye, tiszta az üzlet. A neheze most következik. Tehát, uradszobájában öt, számomra ismeretlen nemes várakozott.

– Errıl van szerencsém tudni! – legyintett az inas. – Úgy hiszem, uram hitelezıi, és miattukdöntött úgy Aramand uraság, hogy a tavakon óhajtja tölteni az estét, békés magányban!

Remélem, Róka kisasszony, az urak nem viselkedtek önökkel túl durván!

– Már hogy durván? – pislogott a vörös lány. – Nos, nem hiszem. Nem igazán volt rá idejük,mert morin barátom igen rövid úton elintézte a kérdést! – jelentette ki, és jelképesen elhúzta amutatóujját a torka elıtt.

Az inas elborzadva csóválta meg a fejét.

– Ez igazán szomorú! – sopánkodott. – Remélem, a vitrines kisszekrény épen maradt,Aramand uraság nagyon sajnálná a benne ırzött apróságokat!

Róka kicsit sóhajtott.

– Hát, abban a szobában sok minden eltört – vallotta meg. – És ıszintén szólva én azasztalos elıtt hívnék egy festıt, meg hullaszállítót is – vont vállat szégyenkezve.

– Nos, ez végül is nem olyan nagy gond, kisasszony! Arra a szobára úgyis ráfért már afelújítás!

– Hát, meglehet. Mi mindenesetre átrendeztük, de közben történt egy kisebb malır, ésbarátom átmenetileg kiszállt az üzletbıl! – intett a szata bekötött lábára. – De ma reggelfolytattuk a hajszát, így most itt vagyunk. És tılem akár maradhatnánk is egy teára, megvalami sütire, de morin barátom azt állítja, ezek a fegyveresek, ott, a gondolákbanugyanolyanok, mint az az öt, aki urad szobájában várt minket. Szóval, vagy Aramand úrnakvannak igen szívós hitelezıi, vagy pedig ezek a hercegnıt keresik. A testır persze, mint



– Nem állítom, nem állítok én semmit, mindössze igyekszem valahogy túllépni ezen aszámomra oly kellemetlen kis malırön – felelte enyhe ingerültséggel Aramand. – Kérem, nenehezítse a helyzetemet! Intézkedjék belátása szerint, én pedig már itt sem vagyok, mivelrengeteg sürgıs üzleti

ügy szólít!A tisztviselı azonnal visszakozni kezdett.

– Ne haragudjon, uram, de ez valóban súlyos probléma, aminek a megoldása nagykörültekintést igényei! Kérem, üljön vissza, és gondoljuk át még egyszer a helyzetet!

– Rendben, gondoljuk át! – sóhajtott mindenbe beletörıdve Aramand, és visszahuppant akényelmes fotelbe. Aztán csak hallgatott, a csend hosszan nyúlt, senki sem igyekezettmegtörni.

A kereskedıpalotát felügyelı nemes lehajtott fejjel gondolkodott, miközben szórakozottmozdulatokkal játszott az éppen kezébe akadt tollal. Végül nagyot sóhajtott, felnézettlátogatóira. Szóval hercegnı. Ugyan senki sem szólt neki az eltőnésérıl, de hát ebben avárosban igazán minden megeshet! Nathen Siwa nagyúr bizonyosan tudja, hogy megvan-e amenyasszonya, vagy nincs!

– Nézze, uram, ez valóban igen súlyos kérdés, és én, bár magasan állok családom nemeseiközött, de ehhez nem eléggé! Azt hiszem, levelet küldök a palazzóba, tanácsot kérve idısebbrokonaimtól. Ha lennének olyan kedvesek megvárni a választ...

– Persze! – legyintett Aramand unottan. – Sejtettem, hogy a mai napomat tönkretette ez a kismalır! Pedig milyen érdekesnek is ígérkezett a délelıtti csónakfutam! De mindegy, maradok!

– Köszönöm megértését! Mit is említett, a neve Loranzo Aramand? – kérdezte a Nathennemes, majd mikor a másik bólintott, papírt kapott maga elé, és írt egy rövid levelet, aztánszolgáért csengetett.

– Fiam, ezt gyors gondola vigye a palazzóba, személyesen az éppen szolgálatot teljesítı legf ıbb ırparancsnok kezébe adják, igen sürgıs! – parancsolta, majd ismét vendégei feléfordult. – Kérem, fáradjanak át a szomszéd szalonba! Nekem hamarosan Kereskedıházunkegyik hajóskapitányával kell tárgyalnom, és ezért nem foglalkozhatok önökkel, de bizonyos,hogy hamarosan választ kapunk, és utána már egyértelmő lesz, mit kell tennünk! –magyarázta.

– Bízzunk benne! – állt talpra Aramand, és felsegítette a hercegnıt is. – Apropó, kérhetnékegy teát? – fordult még vissza az ajtóból.

– Természetesen küldetek teát, frissítıt és süteményeket, hogy kellemesebben teljék avárakozás! – készségeskedett a Nathen nemes, és átterelte ıket a szomszéd szobába, majdrájuk csukta az ajtót.

Aramand pár pillantással felmérte a divatosan berendezett, apró szalont, majd leült akanapéra, és kényelmesen kinyújtóztatta a lábait.

– Nos, hercegnı, láthatja, minden rendben megy, immár önnek kedvezı mederben haladnaka dolgok! Hamarosan visszaviszik a palazzóba, és kellemetlen kis kalandja e város fekete

csatornái között véget ér! – sóhajtott



– Reméljük, így lesz! – ült le egy fotelbe Ji-Mir.

Hamarosan megérkezett a szolga az ígért frissítıkkel, majd magukra hagyta ıket. Az idı telt,Aramand magába temetett, enyhe rosszkedvvel kevergette teáját, a hercegnı pedig hamarosanunatkozni kezdett. Hát felállt, odatipegett az ablakhoz, és lenézett a kikötıre.

Tekintete elveszett a sok árboc és vitorla között, karcsú és nehézkesebb hajók,sokevezısoros gályák, a dokkokból kinyúló, hangyaként cipekedı emberkígyókkavalkádjában. Vajon a Tenger Liliomvirága is itt horgonyoz? De hiába kereste hosszan, nemtalálta meg. Persze, nyilván kint maradt a nyílt vízen, hisz a legfényesebb Földre SzálltSárkány hajójához nem méltó, hogy belekeveredjen ebbe a tarka csıcselékbe! Pedig...

Gondolatait az ajtó nyílása zavarta meg, hát hátat fordított az ablaknak, és szemébe nézett abelépı, karcsú, fekete hajú, fekete ruhájú nınek.

Aramand, amikor meglátta a dámát, azonnal talpra pattant. Nagyon nagyhatalmú lehet, haígy semmibe veszi a divatot, vélekedett és könnyed eleganciával meghajolt.

– Hölgyem, ön mellett halovány a legsziporkázóbb napfénylámpás is, végtelen szépségemegakasztja a lélegzetem, így bocsássa meg, hogy csak pár esetlen bókkal köszöntöm!Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Loranzo Aramand vagyok!

– Ah, Loranzo Aramand – ismételte kimérten Sigrana, és nem mutatkozott be, csak alaposanvégigmérte a férfit. Ez a szikár, meghatározhatatlan korú és jóképő, veszedelmesen jóképő,láthatóan vén erinissi róka lenne hát Loranzo Aramand, a férfi, akit az Anira Kereskedıházmaga elıtt tart, és fel- vagy esetleg csak kihasznál ebben az ügyben.

Mikor Siwa Horatio magához hívatta, és megmutatta neki a kikötıbıl érkezett levelet,határozott diadalt érzett.

– Látod, megmondtam, hogy ez a fickó keresni fog minket!

– De egy ilyen lehetetlen, átlátszó indokkal, hogy visszahozta a hercegnıt? – háborodott felSiwa Horatio, ám ı leintette.

– Ugyan, ez egy nagyon ügyes kifogás, ha beszélni akar velünk! Olyan kifogás, amireegyszerően nem lehet nemet mondani!

– Ha igent mondunk rá, már el is ismertük, hogy elveszett a kis szajha!

– Nem, csak azt mutatjuk, hogy azonnal és szigorú kézzel lecsapunk mindazokra, akik ilyen

ostoba pletykákat terjesztenek!– Tehát hívassam ide, a palazzóba?

– Ne, inkább kimegyek hozzá a kikötıbe, ide azért ne engedjünk be egy Anira ügynököt! – jelentette ki határozottan, majd a férfi ölébe ült, arcon csókolta, és kislányosan könyörgı hangon folytatta. – Mert ugye én mehetek ki? Ugye, megengeded, kedvesem, hogy éntárgyaljak vele? – búgta, mire Horatio csak legyintett.

– Persze, menj csak! Intézkedj belátásod szerint, ezt a szálat már rád bíztam!

Ezt pedig ı is így gondolta, hisz ki más mehetett volna, most, hogy az ostoba Garimmeghalt, és Siwa nagyúr bizalmas nélkül maradt? Hát maga mellé intett egy szakasz



– Értem, uram! – válaszolta gıgösen az inas, majd visszaült a csónakba, de mogorvadobogása még hosszan kísérte ıket – Méghogy loptam! Méghogy kitekeri a nyakam! Minthanem hallottam volna még könyörögni önt, hogy kössek el egy csónakot, amikor sürgısentávoznia kellett valami modortalan vılegényő kisasszonytól!

Ám Aramand erre már ügyet sem vetett, hanem felkísérte a vörös lányt a közeli Könnyő Csónak teraszára, hellyel kínálta egy asztalnál, majd limonádét és epres süteményt rendeltneki, magának pedig egy pohár jó évjáratú, homoki vörösbort.

– Gondolom, ön lesz Loranzo Aramand úr – sóhajtott szomorkásán Róka, majd belekortyoltaz italába.

Szegény, hülye szata, mi lehet vele?

– Valóban! És önben kit tisztelhetek, gyönyörő mosolyú, gyors hegyi patakoktemperamentumát megszégyenítıen lendületes hölgyem?

– Ah, szólítson csak Róka kisasszonynak! Apám révén egyenesen a nagynevő Naratorcsaládból származom, és bár régóta külön élek tılük, de azért még tartom velük a kapcsolatot,mely igen jó, mondhatni bensıséges! – magyarázta rutinosan a vörös lány, oda sem figyelveszavaira.

Szegény, hülye, hülye szata!

– Értem, kisasszony! És lenne oly kedves elárulni, hogy miféle rejtélyes módon került önide, morin barátjával és inasommal egy ladikban?

Róka ismét sóhajtott egyet, majd búsan megkavarta limonádéját, és elnézett a tenger felé.

– Hát, morin barátom tegnap megkért, hogy keressem meg neki elveszett úrnı jét. És ma

reggel, itt, meg is találtam! – zárta rövidre a délelıtt még sokkal tekervényesebben elıadotttörténetet.

– De ha ezt ilyen szerencsésen elintézte, akkor miért aggódik? – nézett nagyot a férfi.

– Eh, az az ostoba morin, amilyen a tempója, már le is mészároltatta magát azokkal a Nathentestırökkel! – legyintett Róka könnyeivel küszködve, majd odafordult az éppen mellettükelsietı pincérhez. – Hozzon egy fagylaltot is! Málnaízőt, ha kérhetném... – sóhajtottamártírhangon, és visszafordult Aramand felé. – Biztos, hogy már össze is verekedett velük –szipogta.

– De miért tenné? Hisz azok a katonák is a hercegnı

t védik! Ha utolériı

ket, majd tisztázza afélreértést, és elrendezıdik a helyzet!

– Méghogy tisztázza! Nem szokása!

– De hát, ha van egy csöpp esze, akkor nem ugrik neki gondolkodás nélkül tízegynéhányfelfegyverzett katonának!

– Esze, az nincs neki! – szögezte le búsan Róka. – Nincs esze és nem gondolkodik, ez nálaalapelv! Biztosan megtámadja azokat a Natheneket! Talán már meg is halt, a hülyéje... – sírtael magát.

Aramand mély együttérzéssel veregette meg a magába roskadó lány kézfejét.

– Ugyan, ugyan! Nem értem, miért tartaná ıket ellenségeinek!



Aramand lovagiasan fizetett, és lekísérte a csatorna mellé, hol az inas várakozott rájuk. Aparton, ladik nélkül.

– Alfréd, azt mondtam, vigyázz arra a csónakra! Mit csináltál vele?

– Eladtam! – válaszolta gıgös nemtörıdömséggel az öreg férfi.

– Hogy mit? – emelte fel a hangját Aramand. – Öt percre magadra hagylak, és te eladod ahajómat? Ez... ez még a te esetedben is példátlan szemtelenség!

– Csodálkozom, Aramand uraság, hogy így felháborodik, ahelyett, hogy megdicsérne, mivelhuszonnyolc tallérral csökkentettem az ön velem szemben fennálló, eredendıenezerötszáznegyvennégy és fél talléros tartozását!

– Méghogy örülni! Eh, mindegy! Ha így esett, hát így esett' No, akkor szépen menj haza, ésvárj meg otthon!

– Uram, nem tudom, mennyire van tisztában az éjszaka eseményeivel, de a szobája jelenleg

átalakítás alatt áll! Nem hinném, hogy alkalmas lenne emberi tartózkodásra!– Ah, persze, a Nathen! – legyintett Aramand, aki bár hosszú távon nem aggódott a leölt

testırök miatt, de azt valóban szemtelenségnek érezte volna, ha még a holdnap vége elıtthazamegy. Hiszen legalább az aggodalom látszatát illik fenntartani egy olyan nagyKereskedıházzal szemben, mint a Nathen!

– Értem, persze. No, akkor nem bánom, átmenetileg velünk maradhatsz! – törıdott bele,majd leintett egy gondolát.

Alfréd közömbös méltósággal vette tudomásul a helyzet alakulását, ám mikor ura elfordult,könnyedén elmosolyodott, és rákacsintott a vörös lányra Róka fülig erı vigyorral viszonozta a

gesztust, majd mindhárman beszálltak a csatorna partjához simuló gondolába, hogy utánamenjenek a hercegnınek, és annak a bizonyos bolond szatának.

* * *

Ho Tarasin Mitana teljes erejébıl futott a gyorsan távolodó gondola után, és végül nem is asebesült lábában feltámadó fájdalom, hanem a józan esze állította meg. Ez így nem fog menni,ennek nem ez a módja!

A következı sarkon megtorpant, körbenézett. Könnyen észrevett egy üres gondolát, hátbeugrott, majd megadta az úticélt.

– Kövessd azt a hajót, mint ahogy a jó vadász követi szemével a zsákmányt! – parancsolta,és lendületes gesztussal a távolodó gondolára mutatva megerısítette szándékát.

– Uram, én ezt a nyelvet nem beszélem – felelte erinül a csónakos, és eszében sem volt azevezı után nyúlni. A szata egy pillanatot habozott, majd elıkapta eddig a szíve felett ırzöttaranykarkötıt, a hercegnı karkötı jét, amit még egy másik csónakostól vett el, nem is olyanrég, és megforgatta a gondola evezısének orra elıtt.

Az arany szikrát vetett a napfényben, csillogása minden szónál ékesebben beszélt.



– Nem hiszel? Pedig én úrnıd vılegényének nevében járok, tanulság legyen rá az ı jele! –vette elı Sigrana a kabátja alatt elrejtett címert. Az ezüstékszer messze csillant a napfényben –Most már hiszel nekem, szata?

Ho Tarasin Mitana végtelen megdöbbenéssel fogadta az ellenségének tartott nı kezében a

Híd Házának jelét. Ismerte, hogyne ismerte volna, ám nem értette, hogyan is lehet, hogy ezeka fekete, úrnı jének rosszat akaró harcosok a hercegnı vılegényének emberei. Tán hibázottvolna, amikor fenyegetést érzett jelenlétükben? Vagy ez a nı mégis hazudik neki?

De hát akárki nem viselheti a Híd Házának ezüstbıl való jelét!

– Immár hiszek neked, nagyhatalmú asszony, ám úrnım csak szatái között vanbiztonságban! Engedj mellé, hogy meghajtsam elıtte hátam, és homlokom a földhöz vervekérjek tıle parancsot!

– Bár úrnıd a legteljesebb biztonságban van, de rendben, hozzá vezetlek, szata! – válaszoltaSigrana.

Ho Tarasin Mitana elégedetten bólintott erre, de nem nyugodott meg. Hiszen, ha ez a nı aHíd Házából való, akkor miért nem abba a nagy és biztonságos palotába vitte a hercegnıt,ahol eredendıen laktak? Mit akar itt, kint, ebben a kicsi és mocskos épületben, ami egyáltalánnem méltó Ji-Mir hercegnı fényes személyéhez? Hajóján miért nem lobogott díszes zászló,Házának jelével, és katonái miért nem hordanak egyenruhát, amit a palotában már látottrajtuk? Ezekre a kérdésekre nem tudott választ adni, ám a part gyorsan közeledett, dönteniekellett.

De hát egy szatának nem az a feladata, hogy gondolkodjon, hanem hogy életével védje uraéletét! Az a fontos, hogy úrnı je elé vezetik, ott majd meghajtja a hátát, és végre megkapja a

parancsot, ami csak helyes lehet, hisz a magasan született hercegnı mennysúgta parancsaicsak helyesek lehetnek!

A gondola orra nekikoccant a köveknek, a szata könnyedén partra lépett.

– Vezess úrnımhöz, fekete asszony!

– Vezetlek, szata! – mosolyodott el Sigrana, és elıresietett.

Beléptek a kapun, sötét folyosó nyílt elıttük. A falak fenyegetıen emelkedtek föléjük, ahomályban megpendült egy számszeríj, aprócska, méreggel átitatott hegyő vesszı karcoltavégig a szata nyakát. Ho Tarasin Mitana még a kardjához kapott, és félig ki is rántotta, de

aztán megfordult körülötte a világ, és elterült a nyirkos kıpadlón.Sigrana megállt fölötte, és sajnálkozva megcsóválta a fejét.

– Ez a birkamentalitás, már ne is haragudj, szata, de ez egyszerően felidegesít! – morogtaerinül, majd a sötétbıl elısereglı embereihez fordult. – Lefegyverezni, megkötözni, és bevele az egyik alsó raktárba! És a Legelsı Isten színarany pajzsára, óvatosan! Nagyon értékes!– förmedt az egyik fegyveresre, aki lábával rúgva fordította meg az elıtte heverı,magatehetetlen testet.

Az ostoba katona! Hiszen egy szata vagyont ér! Ha nem is mint testır, de mint lehetıség,akibıl ki lehet szedni, hogy miféle módszerekkel nevelték ilyen hatásos fegyverré, hogy

milyen titkos harci technikákat ismer! Aki ezt megtudja, az annyit kér e tudásért, amennyitakar! Bár igaz, a szaták inkább meghalnak, mint hogy beszéljenek, legalábbis a szóbeszéd ezt



tartja. Nos, majd ha elrendezıdött ez a kínos malır a hercegnıvel, hát majd kipróbálja, igaz-eez az érdekes kis pletyka, mosolyodott el Sigrana, majd személyesen felügyelte, hogy a szatátbiztos módon bezárják.

Utána felsietett a toronyba. A legfelsıbb szoba ajtaja elıtt két ır posztolt, jöttére éppen csak

tisztelegtek, de nem álltak vigyázba. Az a gond ezekkel az elitekkel, hogy nagy az arcuk, azthiszik, valakik, pedig...

– Nos, mit csinál kis vendégünk? – kérdezte hideg, hivatalos hangon.

– Semmit. Csak ül, és nézi a semmit – vont vállat az egyik katona.

– Folyamatosan figyeljük, de meg se moccan – bólintott a másik, és mellesleg kihívóanvégigmérte a fekete nıt.

Sigrana legszívesebben leszúrta volna érte, de aztán még csak nem is szólt. Nincs értelmefeleslegesen feszültséget szítani az emberek között. Csak csorogjon a nyáluk, legalább vanmég egy ok, ami miatt jók akarnak lenni. A legjobbak, mert azt hiszik, akkor ıt ismegkaphatják. Hm... Tévednek!

– Nyisd ki az ajtót, bemegyek!

A katona engedelmeskedett, az ajtó kinyílt, majd becsukódott a belépı nı mögött.

Ji-Mir rá sem nézett látogatójára. A kemény, vetetlen ágyon ült, maga alá húzott lábakkal,szobormerev arccal, és elnézett a semmibe.

– Hagyja abba a duzzogást, az nem vezet semmire! – sóhajtott Sigrana, majd várt egy kicsit.A hercegnınek a szempillája sem mozdult.

A fekete nı

könnyedén folytatta.– Megmondtam, amikor megérkeztünk, Ji-Mir hercegnı immár halott! Maga már senki és

semmi! Felesleges hát úgy tennie, mintha még mindig a leghatalmasabb morin császárunokahúga lenne! – magyarázta a fekete nı, de Ji-Mir nem válaszolt.

– Hamarosan a nagybátyja is megkapja az ön halálhírét, és hogy fog bánkódni! De neaggódjon, mi majd gondját viseljük önnek, no nem haláláig, hisz az már megesett, hanem egykicsit tovább! – mosolyodott el Sigrana, és kis szünetet tartott.

Semmi.

– Persze, tudom, ez a környezet nem olyan, mint amit megszokott! Itt hideg van, kemény azágy, nincsenek szolgálók! De hát ezen is segíthetünk! Kerülhetne ide pár kényelmes apróság,finomabb ételek... Ha jól viselkedik, mindent megkaphat, szinte mindent! Egy nap mégvalószínőleg maga Siwa nagyúr is meglátogatja, és utána egy ideig talán a gyermekét is maganevelheti, ki tudja? De persze, ez még messze van! – nevette el magát Sigrana.

Nem tagadhatta, tetszett neki a játék, amit ennek az ügyes kis Anira ügynöknek adott elı.Hisz hagy történjenek vele a dolgok, legyen jelenteni valója, és akkor majd kiderül, mifélemódon tartja a kapcsolatot megbízójával. Vagy jobb esetben az is, ki az a megbízó... Ha pedigez a kis fruska tényleg a hercegnı, hát az se baj! Szokja csak a helyzetet a kis elkényeztetettszajha, minél hamarabb megtörik, annál jobb!



– Nos, elıször is kaphatna pár puha párnát, meg egy takarót, hogy kényelmesebben ülhessenazon az ágyon! Nem kell mást tennie, mint kérni! Csak mondja szépen: kérem! No? –hallgatott el egy kicsit, de Ji-Mir továbbra is mozdulatlanul ült.

– Nos, talán majd legközelebb! – vont vállat a fekete nı, majd kopogott az ajtón, ami

azonnal kinyílt neki. Odakint még visszanézett a kukucskálón át, de semmi sem változottodabent. A fogoly csak ült és hallgatott. Ügyesen játszik a kis Anira ügynök!

Vagy talán tényleg a hercegnı lenne, merült fel benne, ahogy a mozdulatlan morin nırepillantott. Mintha egy idıtlen, ısi kıszobor arcába nézett volna, egy valaha volt, nagy mesterremekmővére...

– Nagyon vigyázzatok rá! – szakította el sietve tekintetét a nemes vonalú arcról. – Havéletlenül öngyilkos lesz, Siwa nagyúr elevenen megnyúz titeket. Ez biztos, mint a halál!

– Vigyázunk! A zsalu zárva, egy fémtárgy sincs bent, és kötelet sem találhat! Még akarpereceit is elvettük, nehogy azzal valami kárt tehessen magában – nyújtotta át a fénylı

ékszereket a férfi.Sigrana unottan tette el a kis csomagot, és csak a lelke mélyén örült. Lehet, hogy valóbanısi, morin karkötık, majd megvizsgálja ıket, ha ideje lesz rá. Vajon mit érhet darabja?Kétszáz dukátot, ötszázat, ezret? És ezt ı most nyomtalanul eltüntetheti, hisz ki keresne párvacak ékszert, amikor egy valódi hercegnı körül zajlik a játszma?

– Rendben, további parancsig ırizzétek!

– Parancsa szerint, asszonyom! – felelte engedelmesen az ır, és az utolsó szónál egy kicsit elis mosolyodott, amolyan magabiztos, hódító mosollyal.

Azért csak megöllek, ha túl messzire mész, te ficsúr, mosolygott vissza hidegen Sigrana,aztán lesietett a lépcsın.

* * *

Aramandék valóban könnyedén követték a hercegnı nyomát. Egy fegyveresekkel zsúfolt,fellobogózatlan, hosszú gondola nagy feltőnést kelt! De a Harmathullás csatornáján Róka márfelettébb ideges volt.

– Már nem azért, hogy kötekedjek, de rohadtul nem a Nathen palazzó felé tartunk, jó uram!– Én is látom – felelt komoran Aramand. Tehát valahol, valaki döntött. A hercegnınek

elfogyott az ideje... Szegény, szegény kislány!

– Bizonyos benne, hogy Nathenek vitték el a szata úrnı jét?

– Igen, ebben biztos vagyok. De hogy miféle szándékkal... Errıl elképzelésem sincs!

– Hát elképzelésem, az van, nekem van, és ha a végén bejön, akkor jobb, ha összekapjamagát az igen tisztelt Nathen, különben velem köti össze a bajuszt! – fogadkozott hevesen atőzvörös nı, mire Aramand hitetlen fejcsóválással válaszolt csak.



Aztán, kint, a tavakon, elvesztették a nyomot. A nyílt víztükör némán, mozdulatlanul nyúltel elıttük, egyetlen gondola sem fodrozta felszínét, amelynek pletykákra éhes, Eriniss-nevelteúri utasai útbaigazíthatták volna ıket.

– Merre tovább, uram? – érdeklıdött a csónakos, majd, hogy nem kapott választ, hát

abbahagyta az evezést. A gondola apró hullámokat vetve, egyre lassabban siklott a víz tükrén.– Nos, hölgyem, ez a történet itt ér véget! – sóhajtott Aramand.

– Frászt! – felelte nemes egyszerőséggel Róka, és felállt, karba fonta kezét, majd durcásanszembefordult a kósza széllel. Az ijedtében majdnem hanyatt vágódott, úgy torpant meg, éssietısen belefoszlott a semmibe. Végleg egyedül maradtak.

Aramand még egyszer körbe nézett.

– Nézze, itt már nincs kitıl kérdezısködnünk, Róka kisasszony, üljön le, és menjünk haza!

– Méghogy nincs kitıl kérdezısködni! Erinissben mindennek van szemtanúja! – morogta,

majd belekémlelt a messzeségbe. – Hé, csónakos, látod ott azt a halászbárkát? Na, sipirc oda,de gyorsan! – mutatott bele hirtelen a semmibe, és elégedetten leült.

Aramand érdeklıdve nézett oda, és valóban, a távolban észrevett egy ócska vitorlást, aminekközrendőekbıl álló legénységén az elıbb természetes módon keresztülsiklott tekintete. Aztánhamarosan közelebb értek, így a férfi felállt, és megszólította a munkájukat végzı embereket.

– Halászok! Egy hosszú gondolát keresünk valamerre erre jöhetett el. Nem láttátok, merrement?

A bárka kapitánya, nagy szakállú, kurtára nyírt hajú ember könnyő mozdulatokkal átvágott akötelek között, a fedélzet szemetén, és amikor kiért korlát mellé, még köpött is egyet a vízbe.

– Nem láttunk mi itt semmit, nagyuram! Épp most érkeztünk ide! – magyarázta, mireAramand csak bólintott, de Róka azonnal felpattant, hogy megingott a gondola egyensúlya.

– Na, ezt add be a dédnagyanyádnak, az talán elég öreg és hülye, hogy elhiggye! – süvöltötteagresszíven. – Én viszont nem vagyok vak, most húzzátok fel a hálót, ha nem vagytok itt kétórája, hát megeszem a csizmámat! Zsírban sütve!

A halász meghökkenten nézett a jól öltözött hölgyre, majd ügyetlenül meghajolt.

– Elnézést, kisasszonyka, elnézést! – hebegte. – Tényleg itt vagyunk, láttuk is azt a hajót,meg mögötte egy kis gondolát is, egy utassal, de nem akartunk bajba keveredni! Kérem,

kisasszony, ugye nem hoz szerencsétlenséget a fejünkre, ha segítünk önnek?– Hülyeségeket beszélsz, halász! Merre ment az a gondola?

– A Csérzátonyon lévı régi világítótorony elıtt kötöttek ki! – mutatott a távolba a kurta hajúférfi.

– Aha. Köszönöm – biccentett immár kedvesen Róka, majd leült, kényelmesenelhelyezkedett. – Aramand uram, ugye megjutalmazza ıket a segítségükért, igaz? –mosolygott aztán szélesen a férfira.

– Hát... Nos... Éppen így akartam cselekedni, kisasszonyí – bólintott az, majd kivett egy

ezüstpénzt kabátja belsı zsebébıl, és átdobta a halászbárka fedélzetére.



– És? – kérdezett közbe érdeklıdı arccal, és nagyon, nagyon pimasz hangon Róka.

– És ez azt jelenti, többek között, hogy ez az épület igen jól van ırizve! – folytatta Aramandmegakadás nélkül. – A Nathen Kereskedıház nyilván régóta arra készül, hogy majd itt rejti ela hercegnıt, azaz belsı csapdák, komoly ırség, és természetesen ügyes ıraura vár a

behatolókra!– Marhaság! – legyintett Róka f ıúri mozdulattal. – Ez egy elhagyott világítótorony, évek óta

csak pusztul, és mindössze a halászok járnak a környékére, rákot fogni. Már persze csak az,amelyiknek van rá engedélye! – tette hozzá sietve. – Én meg, úri hóbortból, néha elkísértemegy-egy halászhajót, tehát jól ismerem errefelé a tavakat, meg mellesleg ezt a zátonyt és ezt azépületet is, párszor még aludtam is benne! Itt ugyan nincs ıraura, ez a ház legfeljebb némifeltőnési viszketegséget szedhetett fel az elmúlt évtizedek alatt, amíg még mőködött, mintvilágítótorony! Nyugodtan tegyen csak ki!

– És, mit akar csinálni, ha kiteszem azoknál a szikláknál?

– Bemászom az ablakon! – jelentette ki természetes hangon a vörös nı.– Fényes nappal? Ha öngyilkosságot akar elkövetni, ennél egyszerőbben is megteheti!

–Jó, jó, jó, akkor várjunk estig! – legyintett Róka, majd magára cibálta az egyik takarót, éstüntetıen lehunyta a szemét.

Aramand egy ideig idegesen dobolt a csónak peremén, de végül ı bírta kevésbé.

– Rendben, bemászik. És? Mit csinál utána?

– Hát, megkeresem a szatát – egyenesedett fel azonnal Róka. – Biztos az egyik alsóraktárban van, meg fogom találni. Kiszabadítom, hisz maga azt mondta, nem ölték meg, aztán

ı meg kiszabadítja a hercegnı jét, és minden szép lesz!

–Ennyi?

–Ennyi!

– Nos, hogy is fejezzem ki magamat? – sóhajtott Aramand, majd úgy döntött, hogyudvariasan. – Ez nem sok!

– Hát, valóban nem erısségem a hosszú távú tervek fabrikálása, de szerencsémre, itt vanmellettem ön, aki ebben bizonyosan igen gyakorlott, és segít nekem! Mert hiszen, segít, nem?– kérdezte erre a lány könnyedén, és kedvesen elmosolyodott.

Aramand hátán végigfutott a hideg. Belekontárkodni a Nathen nagypolitikájába. İrült, hamegteszi. De még ezzel együtt sem ı lenne a legırültebb ebben a csónakban!

– Nézze, pár tanácsot adhatok, ha nagyon ragaszkodik hozzá, de segíteni nem vagyokhajlandó! Ezt már most leszögezem!

– Persze, én sem gondoltam másként! – mosolygott rá a vörös nı angyali ártatlansággal. –Tehát, az nem jó ötlet, hogy bemászunk az ablakon. Akkor, mit csináljunk helyette?

– Kérem, ne használjon többes számot! – csattant fel a férfi, majd higgadtabban folytatta. –Elıször is, visszamegyünk a városba, most, rögtön, mert ha még sokáig itt ringunk a vízen,

akkor senki sem hiszi el nekünk, hogy csak ártatlan szerelmes párocska vagyunk, akik egy kisenyelgésre jöttek ki a nyílt tavakra!



Egymást kergették gondolatai, az aggodalom nem hagyta pihenni. Bezzeg az idegenszolgálólányok! Ott aludtak a szoba nagy foteljeiben, mintha jobb dolguk nem is lehetne!Hogy merészelnek pihenni, amikor úrnı jük nem adott erre engedélyt? Hisz neki ugyan eszébesem jutna addig elaludni, amíg a karcsú Ji-Mir ébren van, és esetleg szüksége lehet valamire!Ám errefelé talán mások a szokások, vélekedett Nárciszszirom, és nem ébresztette fel a

cselédeket.

Már magasan járt a nap, amikor úgy döntött, nem várhat tovább. Ji-Mir ugyan parancsbaadta, hogy ne árulja el szökését, de reggelre már biztos volt benne, hogy valami baj értehercegnı jét. Így felállt a tükör elıl, és kilépett a szobából.

Az ajtó elıtt két szata posztolt, rezzenéstelenül álltak, ahogy kilépett közéjük, mégszempillájuk sem rezzent.

– Jokara nagyúr szobája merre van? – kérdezte tılük óvatosan, sok rétegnyi fátyla alól, denem kapott választ. – Azt kérdeztem, ti senki fiai, hogy merre lelhetem a fényes Jokara

nagyurat, akinek látása megörvendeztetné magasan született lelkem! – ismételte meghatározottabban, de a szaták nem mozdultak.

Hiszen az ırségben álló szaták nem beszélhetnek és nem mozdulhatnak. Egyszerően nemléteznek, nem létezhetnek, mert különben olyan dolgoknak lennének szemtanúi, ami nem az ı alacsonyan született szemeiknek való, tehát az ırség óráiban csak az urukra lesı veszedelmet,illetve a szigorú parancsokat vehetik észre.

– Parancsolom, hogy beszéljetek! – csattant hát fel Nárciszszirom, mire az egyik szataösszerezdült, majd leborult a földre, a másik pedig gyorsan követte példáját, és homlokukkalmegérintették a padlót.

– Hallgatjuk parancsod!– Vezessetek Jokara nagyúr elé!

A szaták egyszerre álltak fel, egyik Nárciszszirom elé lépett, a másik mögé, és vezetnikezdték az idegen palotában. De csak pár folyosón kellen végigmenniük, hogy elérjenek egymásik ajtót, ami elıtt szintén két szata ırködött.

– Itt várjatok meg! – parancsolta Nárciszszirom, és belépett Jokara nagyúr lakosztályába.

Félelem szorította össze a szívét, ahogy becsukódott mögötte az ajtó. Óvatos léptekkel menta szoba közepére, de senki sem mozdult odabent. Kicsit várt, majd odatipegett a következı

ajtóhoz, lenyomta a kilincset, és belépett a másik szobába. Semmi. Bejárta az egészlakosztályt, de senkit sem talált, hát visszatért az elsı, fogadószobába, félve leült a puhakanapéra, és várni kezdett.

Hisz hogyan is láthatná át ı, egyszerő cseléd, egy magasan született nemes mennysúgtatetteit? A vén Jokara nagyúr bizonyosan fontos ügyben jár, ki tudja, hol. Talán már tudja is,hogy a hercegnı elveszett, talán már meg is találta, talán már biztonságban is van az ı szeretett úrnı je, és akkor neki már nincs is más feladata, mint meghajtani a hátát, ésalázatosan kérni méltó büntetését. Ha pedig nem így van, ha Jokara nagyúr még nem tud Ji-Mir hercegnı távozásáról... Nos, akkor ı majd elmondja neki, és könyörögve kéri, hogykeresse meg úrnı jét, akinek elveszésében ı is hibás!



– Nos, bár nem akartam rossz hírekkel elrontani az ön itt tartózkodását, de ha ennyire tudniakarja... – sóhajtott tettetett fájdalommal Horatio nagyúr. – Kedves unokaöcsém tegnapmeghalt. Kardpárbajban.

Nárciszszirom ijedtében az arca elé kapta a kezét. Mi lehet az ı hercegnı jével, ha az ıt

kísérı férfi meghalt?– De kérem, ne búslakodjon feleslegesen hercegnı, bizonyos vagyok benne, hogy igen

magasan fog újjászületni lelke, hisz dicsı életet élt! – vigasztalta a lányt Siwa Horatio, ám azhirtelen térdre vetette magát, és homlokát nekikoccantotta a padlónak.

– Nem vagyok hercegnı , nem vagyok senki, porban fürd ı féreg vagyok, alantas lények mocskos ivadéka, aki arra sem méltó, bogy szépséges úrnı m, a magasan született Ji-Mir hercegnı papucsával megtapossa!

– No, kérem... – hajolt le mellé Siwa Horatio, de hiába igyekezett felsegíteni a lány, az lentmaradt a földön, még csak az arcát sem emelte fel.

– Senki vagyok, rossz cseléd, aki még egyszer ő feladatának sem tud megfelelni, aki még azt sem érdemli meg, hogy maga vághassa el életének vékony selyemfonalát!

– De ha ön csak cseléd, akkor hol van a hercegnı? – tette fel a logikus kérdést Siwa Horatio,de a lelke mélyén már tudta a választ. Mint amikor ragyogó napfény lámpást gyújtanak a sötétéjszakában, úgy világosodott meg elméje, de persze hallgatott, és most már megdönthetetlenfelsıbbseggel várta a választ. Ismét ura volt a helyzetnek...

– Úrnım sétálni indult az ön unokaöccsével, aki azt mondta, errıl ön is tud, és rámparancsolt, hogy öltözzem ruháiba, és tegyek úgy, mintha én, egyszerő cseléd, ı lennék, amagasan született hercegnı. Én pedig így cselekedtem, hisz nem az én feladatom úrnımmennysúgta tetteit megérteni, hát felvettem ruháit, sőrő fátylát, és aztán... És aztán erıs viharragadott magával, átrepített úrnım lakosztályában fekvı holtakon, végigzavart a tegnap estimulatságon, és csak ma hajnalban tett le, egy idegen szobában, idegen cselédek között. Énpedig amint eszemhez tértem, siettem ide, Jokara nagyúrhoz, hogy meghajtsam elıtte ahátam, és fejemet a padlóhoz csapdosva elmondjak mindent!

– De ugye eddig még nem beszélt a nagyúrral, kisasszony? – kérdezte óvatosan SiwaHoratio. Ezen nagyon sok múlt.

– Nem! Hosszan vártam a bölcs Jokara nagyúrra, de nem érkezett meg, csak ön, így most önelıtt borulok le, és könyörögve kérem, keresse meg a fényes arcú Ji-Mir hercegnıt, aki az önmenyasszonya, és akinek az életét végtelenül féltem!

– No, ne aggódjon, ön a lehetı leghelyesebben cselekedett, hogy nekem szólt! Én majdmindent elintézek, ne féljen, megkerítem a hercegnıt, de ahhoz magának is segítenie kell!

– Szívesen megteszek mindent, és bár semmim sincs, csak nyomorult életem, de aztörömmel adom a nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnıért!

– Akkor elıször is álljon fel, hagyja abba a sírást, és törölje meg az arcát! – parancsoltacsendesen a nagyúr, majd csak akkor folytatta, amikor Nárciszszirom mindezt megcselekedte.– Tehát, elıször is menjen vissza a szobájába! Senkinek ne említse, hogy beszélt velem,

egyáltalán, ne fecsegjen feleslegesen senkivel. Tegyen úgy továbbra is, mintha ön lenne ahercegnı! Ne keltsünk pánikot, igaz? Én majd a délután, vagy legkésıbb estefelé küldök önért



– Eh, hát nem természetes, hogy az ember nem halogatja jó barátainak felkeresését? –helyezte magát kényelembe az egyik karosszékben Aramand.

– Hm, te jócskán halogattad! Mikor is láttalak utoljára? Talán hat éve is megvan már...

– Legfeljebb négy. Én is ott voltam azon a bizonyos Homokvihar-palazzóbeli bálon, tudod...

– Ah, cifra egy botrány volt! – mosolyodott el Serona Inorat

– Bizony! Amikor Garia kisasszony hirtelen ott állt egy tucatnyi szájtátó vendég között, egyszál selyemkombinében, és hideg hangon csak annyit mondott „Eh, micsoda malır, hát nemeltévedtem?”, nos, ez valóban feledhetetlen élmény! – idézte fel a múltat Aramand. majdegyütt nevettek.

– A hidegvér mintaképe! Azóta is gyakran emlegetem azon hölgyismerıseimnek, akiktúlzottan heves módon igyekeznek számon kérni rajtam apróbb botlásaimat! – bizonygattaSerona Inorat. – De hát nem kell ilyen messzire menni az idıben, ha cifra dolgokról akarunkbeszélni! Ha jól hallottam, tegnap este volt szerencséd találkozni Zentan Timoratestırkapitány úrral... – hagyta nyitva a mondatot.

– Ah, valóban' – biccentett Aramand, látszólag teljesen közömbösen, majd csendben várt egykicsit. Serona Inorat nem bírta hosszan.

– És? – hajolt elıre érdeklıdve. – Igaz az a szenzációs hír, hogy a társaságodban lévı hölgy,felháborodván a testırkapitány úr szemtelen, ıt becsmérlı szavain, végigpofozta a félmulatón, majd egy titkos, morin harci technikát használva egyetlen rúgással eltörte a lábát?

Aramand sértett kıarccal elnézett a f ıhadnagy feje mellett, mint akit végtelenül bánt afeltételezés, majd hirtelen szélesre szaladt mosolya.

– Hogy igaz-e? – kérdezte jókedvően. – Ha láttad volna az igen tisztelt Zentan Timora arcát,miközben karddal a kezében, teljesen tehetetlenül hátrált egy nála két fejjel alacsonyabb,vékony kis hölgy elıl, aki egy ezüsttálcával verte a fejét! Feledhetetlen élmény!

– Eh, pedig a kapitány úrról azt mesélik, karddal a kezében legyızhetetlen – rázta meg afejét a f ıhadnagy, és önkéntelenül is megérintette az oldalát, ott, ahol a finom anyagú ruhaalatt egy régi sebhely húzódott.

– Nos, ezt immár nem terjesztheti magáról! – vélekedett Aramand.

– Cseppet sem bánom! Apropó, megkínálhatlak egy pohár jobb fajta vörösborral? – kérdezte

Serona Inorat, és választ sem várva csengetett a szolgálatban lévı

tisztiszolgának.– Még emlékszel az ízlésemre? Megtisztelı, mint ahogy az is, hogy hajlandó vagy meginni a

társaságomban egy pohár italt! – bókolt Aramand.

Aztán hallgattak, míg a szolga behozta és kitöltötte a bort.

– Sajnálom, hogy itt kellett hagynod a Gárdát! Jól kijöttünk volna egymással! – jegyeztemeg aztán Serona Inorat f ıhadnagy.

– Bizonyosan! – bólintott Aramand, majd ismét elmosolyodott. – De hát, az után a kínosincidens után a kedves kiképzıtisztünk még kedvesebb lányával...



Egy ideig csak feküdt, de mivel csend vette körül, hát résnyire nyitotta szemeit. Magasmennyezető, terméskıbıl rakott falú helyiség hideg, nyirkos padlóján hevert, összekötözve,bekötött szájjal, hogy fejét sem igazán tudta mozdítani. Kicsit várt, lehunyt szemmel pihent,megpróbálta megérezni a körülötte lapuló veszedelmek természetét, de semmire sem jutott.Csak hideg falak és fenyegetı sötét vette körül, amit csak nagyon magasan szakított meg egy

apró ablakocska.

Megpróbált odébb gördülni, de megfeszülı kötelei ráébresztették, hogy valami módonodaköthették a falhoz. Aztán kipróbálta, ki tud-e bújni a gúzsból, de ez sem járt sikerrel, hátmegfeszítette izmait, hogy elszakítsa a kötelet, ám hiába. Hosszú percek után hagyott fel azerılködéssel. Hozzá szorította arcát a hideg padlóhoz, és lecsillapította a lelkét.

Ismét hibázott, ismét szégyent hozott a nevére, és most talán már jóvátehetetlen bajt okozott!Pedig olyan közel volt már a nádszálkarcsú hercegnıhöz, olyan kevés kellett volna, és ı,ostoba, porban fürdı, semmire sem való, semmire sem jó féreg, még ezt az apró távolságot isképtelen volt megtenni!

Ó, miért is hitt a fekete nınek, miért nyugtatta meg szívét egy fémbe öntött jel, amikorelméjében egymást érték a kételyek? Mién nem hallgatott a józan eszére, miért fogadta el igazténynek az ellenség hazugságait?

Miért nem gondolkodott egy kicsit, mielıtt cselekedett volna?

Ó, bár saját kezével vethetne véget semmit sem érı életének! Bár halna meg minélgyorsabban, hogy csillapodjék a szívét égetı szégyen!

De akkor ki áll majd a nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı mellé, ki lesz sziklánál biztosabbtámasza?

Újra nekifeszült a köteleknek, újból kudarcot vallott. Majd újból és újból. Izzadtság áztattahaját, ruháját, de nem adta fel. Az ablak négyszöge lassan elsötétült, közeledett az alkonyat.Aztán hirtelen teljesen feketére váltott a kis nyílás, ahogy egy nem túl nesztelen, de ügyesmozgású árny eltorlaszolta. Ho Tarasin Mitana mozdulatlanul, félig leeresztett szempillákkalleste, mikor ér olyan közel a bemászó idegen, hogy megtámadhassa, de mielıtt ez megtörténtvolna, az árny megszólalt.

– Na, veled jól kibabráltak, barbár barátom! – suttogta kedves, enyhén gúnyolódó hangon,majd odahajolt a szata mellé, és levágta a szájáról a peckel. – Én teljesen belehülyülnék,hogyha még beszélni sem hagynának! De látom, te sem bírtad igazán a győrıdést!

– Semmit sem számítanak az én bajaim, amikre már gyógyírt is hozott érkezésed, nemesasszonya a csatornák álnok városának, nádszálkarcsú hercegnımért aggódom, mondd, mi vanvele? – válaszolta a szata, amint szóhoz jutott.

– Itt tartják fogva, feltehetıleg a torony felsı szobájában. Én legalábbis oda tenném, haırizni akarnám. Ezek a lenti helységek nem igazán jól védhetık, ide akárki be tud mászni –

jegyezte meg megvetıen lebiggyesztett ajkakkal Róka, miközben elvágta a szata köteleit.

Ho Tarasin Mitana négykézlábra lökte magát, aztán úgy maradt. A zsibbadtság megbénítottavégtagjait, de még csak fel sem szisszent, hanem szisztematikusan nekilátott átmozgatniizmait. Nem vesztegetheti az idejét, a szépséges Ji-Mir hercegnı veszélyben van! Amint



– Várj! – suttogta érzékien, majd talpra lökte magát, megállt az ágy végében, és ringócsípıvel, szándékos lassúsággal vetkızni kezdett. Aramand a feje alá kulcsolt kézzel nézte,félig lehunyt szempillákkal, és mindössze megszokásból mozgatta meg a vállát. És nemdöbbent meg, ahogy megérezte, a puha párna alatt lapul valami, valami kemény, oda nem illı dolog.

Ah, hát mivel érdemeltem én ezt ki, ti fénylı csillagok, fohászkodott, de ekkor már el ishessentette zavaró gondolatait a dáma, aki amint földre csúszott testérıl a drága ruha, máris aférfi csípı jére ült, és elkezdte megoldani a nadrágszíját. Hát két kézzel derékon ragadta a nıt,magához szorította, de mielıtt lehúzhatta volna a fehér selyemkombinét, a hölgy elıre dılt,hosszan megcsókolta, majd mikor felegyenesedett, már a kezében volt a párna alól elıhúzottkés.

– Ne siess úgy, kedvesem! – suttogta, és a férfi torkához szorította a pengét.

Aramandban egy világ omlott össze.

– Ah, hát nem várhatott volna egy kis idıt, csak egyeden, kellemesen töltött órácskát, mielıttaz üzletre tér, gyönyörő Nathen úrnı! – sóhajtotta csüggedten, mire Sigrana elmosolyodott, ésa szoba távolabbi sarkába hajította álarcát.

– Uram, az ön szeme éles!

– Hölgyem, gondolja, hogy valakit, aki már látta az ön tökéletes alakját, megtéveszthetmindössze azzal, hogy átfesti a haját és álarccal takarja el csodálatos arcvonásait?

– Nos, belátom, alulbecsültem önt uram! Mint ahogy a kártyaasztalnál is bizonyította, ön jó játékos! Olyan, akivel élvezet lehet tárgyalni! – bókolt Sigrana, Aramand pedig határozottanúgy érezte, hogy hirtelen feneketlenné mélyül csónakja alatt a titokzatos, fekete víz. De mostnem lett úrrá rajta az idegesség, mint délelıtt, nem, most erıt adott neki az est folyamánmegivott, vérében izzó bor. Vagy talán a vörös hajú lány féktelen magabiztosságából ragadt rávalami? Hisz ugyan, miért is félne? Hagyni kell, vigye csak a sodrás azt a csónakot, és ígyvagy úgy, de majd túljut a veszedelmes szakaszon!

Hát fölényesen elmosolyodott, és lassú mozdulattal összef őzte feje alatt a kezét.

– Hát akkor tárgyaljunk, gyönyörő hölgyem!

– Tárgyaljunk! – suttogta Sigrana. Fél kezével megtámaszkodott a férfi mellkasán, amásikkal viszont szorosan a nyakánál tartotta kést, és elégedetten mosolygott.

Pedig kora este még dühöngött. A világítótorony köré vont, egyszerő kis ıraurácska ugyanközölte vele, hogy „idegen behatoló” de többet nem tudott tenni, hisz leginkább azértalkottatott, hogy megfogja az állítólagos hercegnı kifele küldött üzeneteit. Egy esetlegesrajtaütéssel szemben tehetetlen volt az ostoba, tudattalan, mágiából szıtt háló, mindösszeértesítette Sigranát, aki pedig nem mehetett, mert pont azzal az akadékoskodó és látszólaggyengeelméjő gárdatiszttel tárgyalt, aki valami nevetséges okkal kérette a mólóra, és aki miatta gondolák késın futhattak ki, üldözni a szökevényeket.

Persze, nem volt ez véletlen, a tiszt Anira volt, bár csak egy jelentéktelen mellékágon, ésráadásul délután tárgyalt Loranzo Aramanddal, mint ahogv ezt megtudta a férfit követı

emberétıl, szinte azonnal, amikor visszaért a palazzóba. Dühöngött, de gyorsan magábafojtotta érzelmeit, és hideg fejjel végiggondolta, mit tehetne.



Ho Tarasin Mitana azonnal a földre görnyedt, és homlokával megkoccintotta a mólótermésköveit.

– Napnál ragyogóbb arcú hercegnı, megérkeztünk egy házba, mely ugyan romos ésmocskos, poros padlója nem méltó rá, hogy papucsoddal végigsétálj rajta, de biztonságos!

– Ha biztos vagy benne, hogy ide nem érnek el átkozott rokonai hazug vılegényemnek,akkor gyerünk! Segíts ki innen! – parancsolta Ji-Mir, a szata pedig engedelmeskedett.

Róka érdeklıdve figyelte a jelenetet. Érdekes lesz ezeket összehozni, vélekedett, de mikorJi-Mir kilépett a mólóra, megrázta a fejét, és már indult is.

– Erre gyertek! – intett, és bevezette ıket a házba.

Az épületet már régen kifosztották, a bútorokból csak néhány korhadó deszka maradt, afalakról lepergett a vakolat, és néhol a beszakadt födém törmelékkupacait kerülgetve juthattakcsak elıre. De a vörös lány itt is kiismerte magát, a sötét ellenére is biztonsággal felvezetteıket a palazzó hajdani nagytermébe, melynek galériájára még majdnem ép, dupla falépcsı vezetett fel, a terem két oldalsó fala mentén. Odafent összedobált deszkák, rothadószalmazsákok, penészes takarók kavalkádja fogadta ıket, a valaha vagyont érı, intarziásparkettán több kormos, fekete folt mutatta, egyesek itt még tüzet is raktak a közelmúltban.

– Nos, milyen? – mutatott körbe büszkén Róka. – És ez teljesen az enyém! De titeket isszívesen látlak! – biztosította a két morint, majd elkezdte szétdobálni a takarókat.

Ji-Mir csak azért nem burkolódzott gıgös, szoborszerő hallgatásba, mert túl faradtank éreztemagát a hosszas ácsorgáshoz. Meg ki tudhatja, mifélék erre a szokások, csillapította le szívétaz ıt eddig ért élmények felidézésével, de még így is csak hosszas pislogás után jutott szóhoz.

– Önzetlenséged elkápráztat, vörös hajú asszony, ki eddig is helyénvaló szorgalommalsegítettél magasan született személyemnek, ám ez a hely büdös és mocskos, azok a takarókpedig szakadtak és porosak, elcsúfítanák szép bıröm, ha hozzájuk érnék! – közölte végülolyan udvariasan és kedvesen, ahogy csak tudta.

– Valóban. Ez itt büdös, koszos, és holnapra mi is büdösek leszünk, és koszosak, ha ittalszunk. Odakint viszont ránk vadászik a fél város. Lehet választani! – jelentette kitárgyilagosan a vörös lány, és a szalmazsákokból illetve a takarókból összedobált egy ágyat.Egy szép, széles ágyat. Ji-Mir közben gondosan mérlegelte a felajánlott alternatívákat.

– Bár ez a hely nem méltó fényes személyemhez, hajlandó vagyok itt tölteni egy éjszakát,

mivel egyáltalán nem vágyom a Híd Házából való vılegényem családjának álnokvendégszeretetét élvezni! – döntött végül, aztán odatipegett az ágyhoz, és maga alá húzottlábakkal leült a közepére. Ho Tarasin Mitana, aki eddig néma szoborként várt, most odalépettaz ágy mellé, illı távolságba, de elég közel, hogy még megvédhesse úrnı jét, majd a szaták

jellegzetes módján megdermedt, és elnézett a galéria töredezett korlátja felett, bele a feketesemmibe.

Róka egy kicsit várt, aztán kényszeredetten elvigyorodott.

– Izé, ahogy így kettesben látlak titeket, hát nekem most egy kicsit el kell mennem, na,dolgom van, értitek! Szóval, rövid ideig magatokra hagylak titeket, illetve kettesben. És nem

is olyan rövid ideig, mivel nem is olyan rövid dolgom van, ugye, világos? Gondolom,kibírjátok együtt, igaz? – magyarázta zavarosan, majd hirtelen sarkon fordult, és eltőnt a



sötétben, de elıtte még biztatóan rákacsintott a szatára. De Ho Tarasin Mitanát nem érdekelte,hogy esetleg valami belement a vörös lány szemébe, hisz feladata volt, úrnı jére kellettvigyáznia.

Ji-Mir sem szólt utána, bár nem bánta volna, ha ez a furcsa, barbár lány minél hamarabb

leoldja és kifésüli haját, mert álmos volt, és szeretett volna már lefeküdni. Talán új ruhát hoz,reménykedett a hercegnı, mivel reggel választott fehér szoknyája és inge nedves lett éssárfoltos a menekülés során. De hát most már nem kell sokáig elszenvednie ezeket aborzalmasnál borzalmasabb kényelmetlenségeket, hamarosan véget ér ez a rossz álom,hazakerül, szolgálólányainak megszokott körébe, kedves holmijai közé!

Errıl aztán eszébe jutott valami és felnézett a mellette ırt álló testırre.

– Figyelj szavamra, senkifia, szélfútta szata, aki arra sem méltó, hogy ráemeljem fényespillantásomat, és aki a mai nap során mégis láthattad napnál ragyogóbb arcom! Ha máskoresik ez a borzalom, bizonyosan megengedem neked, hogy önkezeddel vágd el életed vékony

selyemfonalát, de ma kegyes mosolyt csaltál az ajkamra, mikor életeddel védted életemet,ezért eltekintek ettıl, és végtelen jóindulatom jeléül még azt is megengedem, hogy ne szúrd kialávaló szemeidet, továbbá mindaddig, míg e város sötét csatornái között járok, ésbiztonságom érdekében feltétlenül szükséges, engedélyezem, hogy ismét arcomra nézz, hanem vakírta el végtelen szépsége a por szürkeségéhez szokott szemed! Ám parancsba adom,hogy senkinek, soha ne beszélj arról, hogy láttad ragyogó arcom, láttad fényes személyemetmocskos ruhákban, magas születésemhez méltatlan környezetben, poros takarókontérdepelve! Errıl soha, senkinek se beszélj, ez szigorú parancsom, egyáltalán, egy szót seszólj arról, hogy mi történt veled, míg a csatornák városát jártad, akkor se, ha tisztjeidkérdeznek, és akkor se, ha életed selyemszálának elvágásával fenyegetıdznek, mert én így

akarom! Értetted?– Értem parancsod, hercegnı! – felelte kifejezéstelen hangon Ho Tarasin Mitana, el sem

fordítva fejét a terem végébıl, amerre nézett.

Ji-Mir pedig megnyugodott. Hisz milyen szégyen lenne, ha mocskos szavak szállnának aszéllel, az ı szégyenérıl beszélve! Elég lesz, ha ı majd megvall mindent a szigorú arcú Jokaranagyúrnak, és jogos büntetését kéri engedetlenségéért. Vagy talán még a nagyúrnak semmond el minden részletet, hisz itt bizony sok részlet nem való alávaló fülekbe! Bár Jokaranagyurat az ı fényes nagybátyja rendelte mellé, lehet, hogy mégsem hallgathat el elıledolgokat? És vajon mennyire szigorú büntetésre számíthat?

– Szata, Jokara nagyúr szeme villámokat szór, vagy csak az aggodalom szorítja össze szívét,ha eltőnésemre gondol?

– Nem tudom, hercegnı.

– És holnap mikor találkozhatok vele? – kérdezte aztán Ji-Mir, de közben türelmetlenülelnézett az ajtó felé, ahol eltőnt az erin nı. Jöhetne már, hisz ı álmos, ruhája mocskos ésvizes, a várakozás pedig csak tovább fárasztja amúgy is elgyötört testét!

– Nem tudom, hercegnı – felelte kötelességtudóan a szata. Ji-Mir pislogva nézett fel rá.

– Nem tudod?

– Nem tudom, hercegnı.



– De hát... Hova kell engem kísérned?

– Nem tudom, hercegnı – válaszolta Ho Tarasin Mitana gondolkodás nélkül az igazat.

– Nem tudod? – vonta össze a szemöldökét Ji-Mir, és hirtelen valami nagyon rossz érzéstámad a szíve legmélyén. – Mik a te parancsaid, szata? – kérdezte óvatosan.

– Nincsenek parancsaim, hercegnı.

– Hogyan? – nyíltak tágra a csodálkozástól Ji-Mir szemei, és szája elé kapta a kezét. – Dehát akkor ki küldött utánam, hogyan kerültél mellém?

Ho Tarasin Mitana, aki igazából végig sejtette, hogy erre a kérdésre elıbb-utóbb meg kellfelelnie, gyorsan leborult a földre, homlokával érintette a parkettát, és fel sem nézve, hadarvaválaszolt.

– Senki vagyok, porban mászó féreg, aki megvetésedre sem méltó, ragyogó arcú hercegnı!Nincsenek parancsaim, csak eltévedtem a Híd Házának tágas palotájában, és véletlenül láttam

meg fénylı személyedet, idegenek között, távol szatáidtól, ezért siettem utánad, ostobaönfejőségbıl, feljebbvalóim tudta nélkül, és követtem nyomod a csatornák kusza városában,két napon át, míg végül megleltelek azon a kis szigeten, és most pedig meghajtom elıtted ahátam, földhöz verem a fejem, és könyörögve kérlek, szabj ki rám méltó büntetéstengedetlenségem miatt!

Ji-Mir hitetlenül hallgatta. Már akkor, amikor abban a kicsi toronyszobában az a fekete nı olyan lehetetlen dolgokat mondott, már akkor sejtette, hogy valami baj van, de akkor lehunytaszemét, elzárta tudatát, és nem hitte a szentséggyalázó szavakat, melyek ha igazak, akkor nekiel kellett volna vágnia élete vékony selyemfonalát. De hát egyszerően nem tudta elhinni, hogyaz igaz legyen. Méghogy az ı tévedhetetlen nagybátyja által jelölt vılegénye elárulta volna ıt,vesztére tör? Ez lehetetlen, gondolta akkor, szoborarca mögé zárkózott, és valóban, arémálom hamarosan véget ért, megérkezett egy szata, és kihozta ıt onnan, ahol annyira nemakart maradni, mint ahogy ez a szatáknak kötelessége is.

És most ez a szata azt mondja, nincsenek parancsai? De hát ez hogyan lehet? Ez nagyobbképtelenség, mint amiket a fekete nı mondott! És ha igaz, akkor minden igaz lehet! Ez azt

jelenti, hogy senki sem adott parancsot az ı megkeresésére, senki sem sietett a megmentésére,hogy választott vılegényének családja elárulta, hogy felborult a világ rendje! Talán mégisannak a kedves arcú férfinak volt igaza, aki ma reggel felhívta figyelmét a közeledı, sötétfellegekre, és akire ı nem hallgatott? És aki szintén elhagyta, kezére adván a fekete nınek!

– De hát... Mit csinál most a szigorú arcú Jokara nagyúr, miért nem jött utánamlegyızhetetlen szatáimat vezetve, hol késlekedik megmentésemmel? – kérdeztekétségbeesetten, belekapaszkodva az utolsó szalmaszálba.

– Nem tudom, hercegnı – felelte mozdulatlanul a földre borult szata, mire Ji-Mir szeme eléemelte kezét.

– Ó, szerencsétlen vagyok, senki és semmi, pornál is kevesebbet ér életem! Dicsıségesnagybátyám által választott vılegényem szemembe köp, családja fogságba vet, mintha sárosarcú gonosztevı lennék, mellém rendelt nevelıim csukott szemmel tőrik eltőnésemet, Jokaranagyúr pedig ölbe tett kézzel vár valahol, ahelyett, hogy parancsomat lesve elém sietne, éstalán csak gúnyosan kacag, miközben én itt ülök, mocskos takarókon, egy elhagyott házban,



fekete viző csatornák között, mosdatlanul és piszkos ruhában! – sírta el magát, és hosszanzokogott, ahogy végiggondolta szánandó helyzetét, de Ho Tarasin Mitana nem mondottsemmit, hiszen nem kérdezték.

– Ó, de mindez az én bőnöm, én hibáztam, mikor nevelıim szava ellenére kiszöktem a

városba, hogy lássam csalfa fényeit, az én bőnöm, és most már énem, hogy megérdemlem asorsom! – emelte fel a fejét elborzadva a hercegnı, majd arcának támasztotta két tenyerét. –Ó, nagyot hibáztam, becsületem elvesztettem, idegenek látták az arcomat, bárhogy ismosakszom, sosem moshatom le magamról a csatornák sarát, megérdemlek minden büntetést!Immár tényleg senki vagyok és semmi, szégyent hoztam dicsı nagybátyámra, és magamravontam jogos haragját! – sírt és a hajába tépett. – Ó, letértem a nekem rendelt ösvényrıl,eltőnt életembıl a vezetı fénysugár, a holnap csak sötét fellegekkel vár! Ó, mit is tegyek,egyedül, mindenki által megvetve és elhajítva! – görnyedt össze, aztán hirtelen abbahagyta asírást.

Egy magasan született morin nemes felemelt fejjel fogadja a sorsát, még akkor is, ha csak

asszony, nem tépi meg a haját és nem jajveszékel, mint holmi alantas szolga!

Letörölte könnyeit, szorosra zárta térdét, kihúzta derekát, és elnézett a semmibe. Hiszvilágos, mit kell tennie, és nem fog habozni!

– Szata, add ide a késed! – nyújtotta elıre a karját, Ho Tarasin Mitana pedig azonnal ésgondolkodás nélkül engedelmeskedett a parancsnak, aztán visszaborult a földre, mivel senkisem mondta neki, hogy felkelhet.

Ji-Mir marokra fogta a kis fegyvert, és szívének fordította a pengét. Kicsit remegett a keze,de arca szilárd eltökéltséget mutatott. Ha már eddig hibát hibára halmozott, legalább az utolsó

pillanatokban viselkedjen rangjához méltó módon! Legalább most, a halál magasztospercében legyen hercegnı, ha már az elmúlt napokban nem sikerült neki magas születésénekmegfelelı módon élnie!

Mély lélegzetet vett, összeszedte bátorságát, de keze remegése nem akart szőnni, hiába várthosszú perceket.

– Szata, ölj meg! – parancsolta hirtelen, a másik felé nyújtva a tırt.

Ho Tarasin Mitana zavartan emelkedett fel a földrıl, hirtelen nem is értette, mit akarnak tıle.Hogy fegyvert emeljen az oly végtelenül szépséges Ji-Mir hercegnıre? Biztos, hogy jólhallotta?

– Ölj meg! Gyorsan, mielıtt meggondolom magam! – követelte a hercegnı, és a szatakezébe nyomta a fegyvert. Az értetlenül vette át, gyakorlott kézzel fogta tenyerébe, elıre ismozdult, hogy teljesítse a parancsot, mint ahogy ezt hosszú éveken át sulykolták bele, deaztán megtorpant a keze, visszaeresztette a tırt.

– Hallod, szata, ölj meg! Meg kell halnom! – kiabálta Ji-Mir, ám Ho Tarasin Mitana nemmozdult.

– Ölj meg, ez parancs!

– ...nem...

– Ölj meg, ezt akarom, szata!



– Igazad van, Benedicto! Hagyd a bort, inkább hozz erıs teát, meg arelaf ő-port, mert mármegint elfogyott, aztán hivasd vissza a hadnagyot, és utána intézkedj, jöjjenek az öltöztetı szolgák is, hisz hamarosan hajnalodik! Új nap, új üzlet!

– Értem, uram, minden meglesz, parancsa szerint! – hajolt mélyre az inas.

– Köszönöm, jó Benedicto! Mire is mennék nélküled, utolsónak maradt támaszom! –sóhajtott Siwa Horatio, és fáradtan lehunyta a szemét.

Az inas erre már nem válaszolt, csak tálcára rakta az üres poharat, kivitte, intézkedett anagyúr parancsai szerint, majd lement az alattuk lévı szintre. Végigsietett a cselédfolyosón,egy apró helyiségig, ahol katonák posztoltak, és feszesen tisztelegtek jöttére.

– Minden rendben? – érdeklıdte szigorú arccal, majd rezzenéstelen tekintettel hallgatta mega részletes jelentést a fogoly cselekedeteirıl, és végül be is ment.

Nárciszszirom aggodalmasan nézett fel a belépı, díszes libériát viselı

férfira.– Minden rendben van, kisasszony? – kérdezte tıle figyelmesen Benedicto

– Igen, jó uram! – válaszolta félénken a lány, és a szoba közepére tipegett.

– Nos, jó hírrel szolgálhatok! – mosolygott rá a férfi. – Hercegnı je megvan, ép ésegészséges, ma délelıtt már részt is vesz egy fogadáson, majd audienciát ad néhány másKereskedıházból való, fontos személyiségnek!

Nárciszszirom arca felderült, aztán gyorsan leborult a földre.

– Ó, ez csodálatos! Köszönöm a jó hírt, fényes arcú úr, aki a boldogság tarka madarát

röpítetted fel elhagyott, szürke köddel takart szívemben!– Kérem, kisasszony, ne tegye ezt, álljon fel! – segítette talpra az inas. – Öröme nekem

öröm, de van rossz hírem is! Jokara nagyúr igen haragszik önre, bizonyosan szigorúbüntetésre számíthat!

– Meghajtom bölcsessége elıtt a fejem, és alázatosan fogadom jogos büntetésem! – feleltegyorsan és kötelességtudóan a cselédlány.

– No, persze. Ám én azt tanácsolnám önnek, kérje hercegnı jét, hogy járjon közben az önérdekében!

Nárciszszirom egy pillanatra megdermedt, nem is fogta fel, mit mondtak neki.– Hogy mit tegyek? Hogy bármire is kérjem magasan született úrnımet? De hát én csak egy

mocskos arcú, alacsonyan született cseléd vagyok, sárban fürdı féreg! Hogyan is hihetném,hogy a mennyszülte Földre Szállt Sárkány nádszálkarcsú unokahúga fényes elméjében akárcsak egy gondolatot is pazarol rám, porban élı személyre?

– Hogyne, kisasszony, ez bizonyosan így van! – helyeselt buzgón az inas, aztáncsendesebben folyatta. – Ám én az ön helyében megpróbálnám! Ha nem kéri büntetéseenyhítését, megeshet, hogy soha többé nem találkoznak, mert megtiltják önnek, hogy továbbszolgálja!

– Ó, én szerencsétlen, hát sötétben kell ezután élnem! Ha elválasztanak szeretett úrnımtıl,akkor örökre fekete felhık takarják el felettem a fényes napkorongot! – hajtotta le a fejét



– Nem hiszem, hercegnı. Meglestem ıket, és mocskos az arcuk, szakadt a ruhájuk,alacsonyabb születésőek annál, hogy katonák lehessenek. De sokan vannak. Erre! – mutatta azutat Ho Tarasin Mitana. Fogalma sem volt róla, merre lehetne elmenekülni, nem ismerte ahelyet, és Róka sem volt sehol, még nem tért vissza titokzatos esti kirándulásából. Így aközeledı hangokkal ellentétes irányba indult.

Csendesen átosontak a galériáról nyíló, szomszéd szobába, ahonnan csak egy iránybalehetett tovább menni, de pár lépés után felreccsent és megingott alattuk a padló. Ji-Mirmajdnem felsikoltott, ám idejében a szája elé kapta a kezét. A szata pár lépéssel elıre ment,de érezte, hogy alatta megcsúsznak a deszkák. Ez itt nem biztonságos.

– Arra! – mutatott a belsı udvarra nyíló ajtó felé, a fal mellett araszolva osontak tovább, deaz erkély is igen ingatagnak tőnt, és onnan sem vezetett tovább út. Odakint megnyekkentek agalériára vezetı lépcsı fokai, az idegen nyelvő beszéd hangosabb lett.

– Hercegnı, lapulj meg itt, a fal mellett, én majd elcsalom ıket! – döntött Ho Tarasin

Mitana, és már indult is vissza.Mikor kilépett a galériára, már ott állt két fickó, nagydarab, majdnem kopaszra nyírt,

borostás férfi, és éppen a szétszórt takarókat szemlélték, gyanakvó pillantásokkal. Társaik alépcsın közeledtek, és a felháborodás hangján kiabáltak valamit. Ahogy a szata feltőnt azajtóban, elhallgattak, összeszőkült a szemük, fegyvereik után nyúltak. Mert voltak fegyvereik,kurta vasbotok, erıs kötelek végére rögzített vasdarabok, itt-ott egy-egy féltégla.

– Mit keresel itt, rizszabáló? – mordult fel az egyik, ahogy magához tért meglepetésében.

– Jó szándékkal jövök – válaszolta a szata, aki nem értette a feltett kérdést, és mivel azidegen férfiak közelebb jöttek, hát kilépett közéjük. Hiszen ha elérik az ajtót, észrevehetik a

nádszálkarcsú hercegnıt!– Mit ugatsz, morin patkány? – köpött egy nagyot az, amelyik az elıbb

beszélt.

– Hogy vetted a bátorságot, hogy a mi területünkre dugd a pofádat? – kérdezte egy másik.

– Dögölj meg, rizszabáló! – hörögte egy harmadik Összeszőkült körülötte a kör, óvatoslépésekkel indult a lépcsı felé.

– Nem akarok rosszat! – magyarázta felemelt kézzel, kifordított tenyérrel, bízva benne, hogylegalább ezt a gesztust megértik az idegenek.

De a borostás férfiak továbbra is győlölködı pillantásokkal méregették az alacsony, szakadtruhás, azaz nyilvánvalóan alantas kasztból való morint. Látták a lábszárán az átvérzett,piszkos kötést, látták, hogy egyedül van, és nem féltek tıle.

– Hé, fiúk, mit csináljunk ezzel a brekegı békával? – kérdezte valaki.

– Mit kell ezen gondolkodni? Vízbe vele!

– Dobjuk a csatornába!

– Minek vacakoljunk! Verjük meg!

– Inkább úsztassunk patkányt! – érkezett egyszerre vagy tucatnyi válasz. Ho Tarasin Mitanafejét kapkodva igyekezett követni az idegen beszédet.



Valaki meglökte a vállát, valaki arcon köpte. Hagyta, egy mély lélegzettel lecsillapítottalelkét, lesütötte tekintetét. Feladata van, meg kell védenie a hercegnıt, és ehhez életben kellmaradnia!

Itt pedig sokan állnak vele szemben, tizennégy felnıtt férfi, ahogy forgás közben

megszámolta, tizennégy felfegyverzett, jókötéső férfi. İ fegyvertelen, leszámítva a könnyő tırt, a jobb lábán hosszú seb, ami legyengíti és meglassítja arra az oldalára, és fáradt, mertátvirrasztotta az éjszakát. Talán hatot-hetet megölhetne közülük, mérte fel az idegenek esetlenmozgását, talán többet is, de ha csak egy megmarad, akkor az megtalálhatja a hercegnıt, akitakkor már senki sem véd. Tehát mindenképpen messzebb kell ıket csalnia, és lehetılegelkerülni a harcot.

– Fiúk, ez a patkány itt éjszakázott! – rúgott bele az egyik a győrött takarókba.

– Még egy ok, hogy megverjük!

– Meg túl jó az inge, ahhoz képest, hogy csak egy rizszabáló állat! Nekem is tetszene!

– Majd pont te kapod!

– Mije lehet még?

– Ennek a patkánynak? Csak tervei!

A társaság felröhögött a jó poénra, a szata tétován, lesütött szemmel igyekezett újra és újrafélrelépni az ıt immár szorosan körbe vevı, lökdösıdö csavargók elıl és közben egyreközelebb került lépcsı tetejéhez. Valaki megrántotta az ingét, valaki megbökte vasbotjavégével, de nem vették észre, hogy szisztematikusan tart valamerre.

– Morin patkány!

– Vízbe vele!

Valaki vesén ütötte, egy másik torkon akarta ragadni. Ez elıl hátra lépett, neki egymásiknak, aki habozás nélkül megragadta és két kézzel megtaszította, neki a lépcsınek. Nemfordult ki elıle, nem védekezett, hagyta, hogy lelökjék a galériáról. Az a pár tucatlépcsıfoknyi gurulás igazán nem számít, és azzal is távolabb kerül ez a mocskos horda ahercegnıtıl! Kezével tompította az esést, épen leért, és még abból a lendületbıl talpra is állt.

A csavargók már ott voltak mellette, páran a másik lépcsın jöttek, páran vele együtt futottakle, megint körbe vették.

–Nem akarok bajt! – Ismételte felemelt kezekkel, lesütött tekintettel.Valaki a feje felé sújtott, elhajolt elıle, a vállán csattant az ütés, valaki oldalba lökte, valakimegtaszította hátulról.

– Hátha van pénze!

– Ami a miénk, hisz a mi területünkön aludt!

– Ez a ház a miénk! Itt vagy, fizess! – vetette oda az egyik, rossz kiejtéssel.

–Nincs pénzem, de nem akarok bajt! – védekezett Ho Tarasin Mitana.

– Hát pedig bajban vagy, fiam! – röhögött egy másik, aki szintén értett pár szót morínul.– És hazudik! Méghogy nincs pénze, amikor egy drága tırt visel az övében!



– Nem kell ezt annyira mellre szívni, kicsi! Nem akarunk neked rosszat,

rendben?

– Pazar! – mosolygott rájuk gúnyosan a vörös nı, aztán rábökött az eddig mozdulatlanul ésnémán térdeplı szatára. – És most megtudhatnám, mi a fenét csináltok a morin patkánnyal?

– Csak kicsit elszórakozunk vele! Letépjük a fülét, levágjuk az orrát! Ugye nem akarsz ebbeis belekötni, kis ribanc?

– Én ugyan nem! Tılem azt csináltok vele, amit akartok! Ha kifizetitek! – vont vállat a lány.

A csavargók arca ismét elborult, értetlenül néztek össze.

– Mit fizetünk?

– A patkány Ragyás Doa rabszolgája, hülyék! A társai sokat buktak kockán, tudjátok, hogymegy ez! Morin matrózok, rizszabáló banda! No, szóval aztán ıt hagyták itt, ledolgozni atartozást! A Ragyás meg kicsit nekem adta, hagy ugráltathassak már én is valakit! De épen

vissza kell neki vinnem, mert el akarja adni, gályára.

– A patkány rabszolga?

– Most megsüketültél, hogy kétszer kell mondanom? Igen, a patkány rabszolga! –magyarázta ingerülten Róka, aztán odafordult a szatához. – Mocskos arcú rabszolga,elvégezted a rád osztott munkát, vagy megint csak lustán heverésztél, és kötekedtél ezekkel azurakkal?– kérdezte haragosan.

Ho Tarasin Mitana megdöbbenve emelte fel a fejét. Rabszolga? İ? A mennyszülte FöldreSzállt Sárkánynak felesküdött szata? Ez a sértés otthon, a hajló nád országában feltehetıleg a

vörös lány életébe került volna, de most kicsit tétovázott. Nem értette, mirıl van szó, megamúgy is, sok lehetetlen dolog esett már vele ebben a városban. És mielıtt rákérdezhetett

volna Róka már el is fordult tıle, és erinül folytatta.

– Na, szóval szórakozhattok vele, ha megfizetitek a kárt, amit okoztok benne, no meg azelmaradt munkáját sem én fogom megcsinálni!

A csavargóknak ez már sok volt.

– Nézd, ribanc, téged nem bántunk, mert tiszteljük Doa üzletét, de ebbe már igazán ne ugassbele! Csak szórakozunk egy kicsit ezzel a majommal, és kész! Nehogy már ezért is lehúzzminket!

– Bunkókám, te felföldi paraszt vagy? Ez Eriniss, itt az az úr, akit felvet a lé, itt mindennekára van! Ha tudtok fizetni, én egyben vagy akár részletekben is eladom nektek ezt a patkányt,de ha nincs pénzetek, akkor ne lopjátok a drága idımet, takarodjatok a fenébe! A Ragyásminden szemét munkát rám sózott, estére pedig ki kell érnem a Matrózok Örömébe, és le kellzavarnom vagy egy tucat menetet, pedig ma éjszaka sem sokat aludtam! Szóval ne másszatokmég ti is a pofámba, jó?

– Hé, most mit jössz nekünk, kis ribanc? – tiltakozott nagy hangon az, aki elsınek is szólt. –Mi sem örömünkben lopjuk itt a napot, hanem Husra, a Félszemő Husra parancsára nézzük áta romos palazzókat, hogy kivágjuk azokat az ingyenélıket, akik az ı engedélye nélkül

beköltöztek, világos?



amit sietve meg akarok tenni! Mondd hát, hol vár ránk, és hogyan juthatunk el oda úgy, hogya ránk vadászó, sarat köpködı, nyálcsorgató hiénák ne leljék meg nyomunkat?

– Hogy a ránk vadászó, nyálcsorgató hiénák? – próbálgatta a kifejezést Róka. – Ó, hogy ahiénák. Na, azok a poros nyomunkba sem fognak érni! Elveszni a csatornák között, ehhez

értek! Bízd rám, hercegnı, és simán összehozom ezt a találkozót Aramand úrral! – nevetett, ésleguggolt a zsák mellé, megoldotta száját.

Ji-Mir érdeklıdve figyelte, aztán eszébe jutott valami más, és Ho Tarasin Mitana feléfordult.

– Szata, éles szememmel láttam, hogy lábad vastag kötés fedi. Tudni vágyom, súlyos-e az aseb, belehalhatsz-e, szükséged van-e valamiféle segítségre? – kérdezte tárgyilagosan, mire HoTarasin Mitana a szó szoros értelmében megijedt.

Nem azért, mert hercegnı je észrevette sebét. Hisz minden magasan született nemesodafigyel szatái egészségére, ez általában így van, elvégre egy beteg szata nem jó semmire,

tehát ki kell cserélni. Ám tulajdonképpen csak most tudatosult benne, hogy immár véget ért ahosszú loholás, hogy most a napfénynél fényesebb arcú Ji-Mir hercegnı mellett áll. Akiszépséges szemével akár az ı poros lábára is ránézhet néha!

– Figyelmed elkápráztat, fényes arcú hercegnı! A lábamon lévı seb nem komoly, de haismét víz éri, akkor talán jó lenne tiszta gyolccsal átkötni – válaszolta precízen.

– Miként minden szata életével védi ura életét, minden magasan született nemesgondoskodik szatáiról – idézte hideg hangon az Alázatos Bölcsesség Könyvének ısi sorait Ji-Mir, majd sokkal természetesebben hozzátette: – Ha szükségessé válik, feltétlenül szólj, hogysemmiképpen se súlyosbodjon lábad állapota. Nem akarom, hogy meghalj. Semmiképpen sem

akarom, hogy így halj meg – morogta összevont szemöldökkel, ahogy eszébe jutott a mocskosarcú idegenek viselkedése, és a régen hallott mese a tigris haláláról. Komoran hallgatott egykicsit, míg előzte a fejében járó, szomorú sorokat, aztán Róka felé fordult.

– Most pedig, halljam, tőzszín hajú asszony, mi módon induljunk célunk felé?

– Csak egyszerően Róka, ha kérhetném – vigyorodott el a lány, akinek a figyelmét nemkerülte el a hercegnı rövid hallgatása, majd büszkén elıhalászta a zsákban ırzött holmikat. –Nos, mint a szatának már említettem, csak éppen akkor nem ért rá értékelni zsenialitásomat,remek álruhákat szereztem!

* * *

A Narancs Lángok fórumán tolongó tömegben két alacsony és egy még alacsonyabb alakvonult keresztül. Libasorban. Földig érı, szürke csuhát viseltek, melynek hosszú ujjai elfedtékmaguk elıtt összekulcsolt kezüket, és még a csuklyát is felhúzták mélyen lehorgasztottfejükre, hogy minél kevesebbet lássanak a világi kavargásból. Mint ahogy az illı is olyanszemélyekhez, akik egész életüket a megvilágosodásnak szentelték, folytonosan a Legelsı Isten bölcsességén elmélkedve, régi tekercseket tanulmányozva a kolostorok hideg celláiban.

Sietıs léptekkel vonultak végig a fórumon, aztán letértek a Hajnali Ragyogás Sziklakertjeifelé. Hosszan haladtak az apró, tarka virágokkal beültetett sziklaszigetecskék között, a karcsú,



merész ívő fahidak és gyors sodrású, mesterséges patakok, tiszta viző tavacskák között, mígelérték a kert szívében álló, Csendes Ébredés kolostort. Megálltak a magas kıfal elıtt, amielválasztotta a szerzetesek magányos, a világi zajtól visszavonult életét a város nyüzsgésétıl,és az élen haladó árny megdöngette a patinás rézkopogtatóval a megfeketedett fakaput. Majdtürelmesen vártak, míg az kitárult.

– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét! – köszönt a szokásoknak megfelelıen mélyenmeghajolva a jövevény a kilépı szerzetesnek

– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét, testvéreim! Miben lehetek alázatosszolgálatotokra?

– Messzirıl érkeztünk, testvérem, és Haorano laikus testvért keressük. Lenne rá mód, hogytalálkozhassunk vele?

– Haorano laikus testvér most többi testvérünkkel együtt délelıtti meditációjában mélyed el,ám lépjetek be a kapun, szólok neki, amint végez! – állt félre az útból az idıs szerzetes.

A három idegen besorjázott, a kolostor kapuja döngve csapódott be mögöttük. A kapuıregy apró, magas falakkal körbe vett kis udvarocskába vezette ıket, melynek közepénkövekbıl és virágokból komponált kert díszlett.

– Üljetek le, amint eljön az ideje, ideküldöm Haorano laikus testvért! – Intett a fal melletti,szépen faragott kıpadokra az öreg szerzetes, majd távozott.

A három jövevény egymás mellett helyet foglalt, majd türelmesen, némaságba burkolódzvavárni kezdtek Talán másfél óra is eltelhetett – a Legelsı Isten szerzetesei soha nemkapkodnak – mire kinyílt a kertbe bevezetı egyik faragott faajtó, és belépett egy idegenszerzetes, a laikus testvérek fehér sávval szegett csuhájában.

– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét, testvéreim. Én lennék Haorano laikus testvér,miben lehetek alázatos szolgálatotokra? – kérdezte, mire az egyik idegen felállt, óvatosanhátrább húzta a csuklyáját, felnézett, és a Legelsı Isten követıitıl oly szokatlan módonkacsintott egyet.

A fiatal szerzetes szeme tágra nyílt

– Ó, ne! – nyögte, ahogy felismerte a zabolátlan, tőzvörös hajjal keretezen arcot, éskétségbeesetten felemelte két kezét – Róka, mit akarsz, te... Ó, te Legelsı és Egyetlen Isten,hát mit vétettem?

– Arról fogalmam sincs, hogy a Legelsı Isten errıl mennyit tud, de én mesélhetnék... –biztosította gyorsan a vörös lány, és kedvesen elmosolyodott.

– Ezt nem teheted velem, Róka! Mit akarsz tılem már megint?

– Nyugalom, csak pár apróságot! – csitította a vörös lány.

– Nem és nem! Ismétlem, nem! Nekünk már nincs mirıl beszélnünk, menj el, és hagyjörökre békén! – tiltakozott a fiatal szerzetes maga elé emelt kezekkel.

– Ugyan, ne légy ennyire undok, Haorano! Vagy nevezzelek inkább Isron

Hatirának?



– Isron Hatira meghalt! – rázta meg a fejét a fiatal szerzetes. – Véget ért b őnös élete,eltemettem magamban rossz szokásait és erkölcstelen kicsapongásait! Én Haorano laikustestvér vagyok, aki immár a Legelsı Isten bölcsességének tanulmányozásával tölti idejét, másszámára már nem fontos, hát hagyj békén!

– Csak egy kis szívesség kéne! Mindössze egy kicsit szeretnék itt maradni, két jóbarátommal, ez az egész! Nem igaz, hogy ne tudnál eltüntetni minket egy rövid idıre ebben aszép nagy kolostorban!

– Szó sem lehet róla! Menjetek el! Én immár magasztos gondolatokkal foglalkozom csak, ésnem jut el hozzám a világ zaja! – védekezett kétségbeesetten a férfi, majd még dühösenhozzátette. – Nem akarlak többet látni!

– Rövid az eszed! Volt idı, amikor nagyon is akartál látni! – vágott vissza élesen Róka,immár ı is haraggal a hangjában.

– Az csak egy volt életem nagy botlásaiból, mára megbántam, nem is akarok rá emlékezni!

– Pedig én nem felejthetem! Ó, azok a csónakkirándulások! És különösen azok a szépbókok, máig nem kaptam hasonlókat sem! – gúnyolódott a vörös lány – Hogy is mondtad?„Karcsú lábaid felett úgy táncol csípıd, mint ahogy a kristálytiszta víz ringatja a kecsesgondolákat”, ha jól emlékszem. De ha nem, hát javíts ki! – magyarázta, és közben még meg isriszálta a csípı jét, ami igen különösen hatott a világtól elfordul szerzetesek szürkecsuhájában.

– Ezt azonnal hagyd abba, még meglátja valaki! – rettent meg a másik, de Róka nem fogtavissza magát.

– Na meg hogy „Ajkad édes nektárja csillapíthatja csak szerelmem szomját, mint ahogy asivatagban tévelygı vándor életét köszönheti a friss forrás tiszta habjainak!” És az is micsodagyöngyszem, hogy „Szemed csillagragyogása mellett halovány árnyék csupán a tavak tükrénszétfolyó, aranyszín napfény tündöklése!” Micsoda érzés, micsoda romantika! – áradozott,majd hirtelen hangot váltott, megemelte ökölbe szorított kezét. – És akkor még nem isbeszéltem arról a meseszép ezüstgyőrőrıl, amit a szakításunk után visszaloptál, te ingyenélı gazember!

A fiatal szerzetes dühösen kapta fel a fejét.

– Hányszor ismételjem még, hogy nem loptam vissza!

– Aha, akkor miért láttam két holdnappal késıbb annak a ribanc Virrának az ujján? Akitmellesleg még nálam is csúnyábban ejtettél! Szegény teljesen öngyilkos akart lenni, énvigasztaltam egy egész éjszakán át! Reggelre ronggyá sírta a legjobb ingem vállát!

– Ezt most ne kezdjük újra, jó? Rólad is beszélhetnék! Vagy talán nem mentél el kétszer iscsónakázni azzal a nyálas arcú Gerosszal?

– Az tényleg csak csónakázás volt! Ne magadból indulj ki, nem mindenki akarja rögtön azelsı csónakkiránduláson megdönteni az ıt kísérı hölgyet!

– Ismétlem, tudom, hogy kétszer mentél el vele! És persze teljesen véletlenül küldött nekedvirágot is, igaz?



– Geros, veled szemben, úriember volt, és tudta, mikor van a születésnapom, amirıl temagasról elfeledkeztél! – magyarázta lendületesen Róka.

A fiatal férfi éppen epés válaszra nyitotta a száját, amikor hirtelen kinyílt a kertecske faragottajtaja, és belépett egy idegen szerzetes.

– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét! – hajolt meg feléjük.– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét, testvérem! – válaszolta teljes egyetértésben az

imént még oly hevesen vitatkozó pár, egy ütemre hajolva meg.

A szerzetes egy picit várt, zavartan mérte végig ıket. Egy pillanatra úgy érezte, valami nincsrendben, ám visszafogta magát, hisz a Legelsı Isten szerzetesei nem foglalkoznak a világapró-cseprı bajaival! Így némán elfordult, átment a kerten, és a szemközti oldalon nyíló, amásikhoz teljes mértékben hasonló ajtón át dolga után sietett. Mögötte hosszú, néma csendmaradt.

– Csak egy fél nap. Ne szúrj ki velem, nincs hova mennem! – könyörgött Róka, majdbőnbánóan lehajtotta a fejét. – És nagyon sajnálom, hogy pont a legjobb barátoddal, na, érted,igaz?

A fiatal szerzetes egy régen beidegzıdött mozdulattal túrt volna a hajába, de csak kopaszraborotvált koponyáját simíthatta végig.

– De csak fél nap, igaz? – kérdezte ingerülten. – Persze!

– Semmi meglepetés?

– Teljesen semmi!

– Rendben, gyertek! Az egyik meditációs teremben talán meghúzhatjátok magatokatészrevétlenül! – sóhajtotta, majd vezetni kezdte ıket.

A három álszerzetes lehajtott fejjel, libasorban követte. Átvágtak pár kisebb kerten, faragottboltozatú kerengın, magas kapukon, csendes, félig nyitott termeken. Róka egy ideig némánhaladt, aztán felzárkózón a fiatal szerzetes mellé.

– Ne kelts feltőnést! – morogta neki az a szája sarkából.

– Nem keltek. Csak még mondanom kell valamit! – suttogta vissza a vörös hajú lány

– Ettıl féltem! De semmi meglepetés, Igaz?

– Semmi! Éppen csak figyelmeztetni akartalak, hogy egy harmadik barátom még érkezik!A szerzetes megtorpant, megemelte felé az öklét.

– Azt mondtad. – kezdte dühösen, de ekkor Róka elnézett mellette, és

mélyen meghajolt.

– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét!

– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét! – fordult és köszönt azonnal a férfi is, aztánzavartan nézett fel. – Itt sehol senki! Kinek köszöntél?

– Ott, az elıtt a kapu elıtt haladt el valaki! – magyarázta könnyedén a vörös nı, majdtermészetes hangon folytatta. – No, tehát semmi vész, a barátom délben jön, és téged keres



majd! Nem lesz vele gond, úriember, tisztában van vele, mit követel a divat, földig érı csuhában fog érkezni, semmi bajt nem okoz!

– Adja a Legelsı Isten, és kísérjen az ı óvó pillantása! – fohászkodott a szerzetes, majdtovábbindult. – De ez az utolsó! Immár semmi meglepetés,

igaz?– Semmi! – bizonygatta Róka, és engedelmesen lemaradt. Aztán, nem sokkal késıbb ismét

felzárkózott a másik mellé.

– Most meg mit akarsz? – mordult rá a fiatal férfi.

– Add ide az imaláncodat!

– Micsoda? Te megırültél! – torpant meg ismét a szerzetes.

– Nem ırültem, de azt nem sikerült szereznem, és kell az álcázáshoz!

– Nem minden testvéremnek van saját imalánca! – tiltakozott a fiatal férfi.– Persze, de az azért nagyon kínos lenne, ha kiderülne, hogy pont hármunk közül

egyikünknek sincs! Te igazán meglehetsz nélküle pár órácskára, hisz nem mindentestvérednek van saját imalánca, és ık is jól elvannak! – fordította vissza az érvet a vöröslány.

– Erre nem veszel rá! – csattant fel a szerzetes, és tovább indult. Róka sietıs léptekkelkövette.

– Ne hidd, hogy nem tudlak bemártani a f ınököd elıtt! Vagy talán a fiatal szerzetesek márnem csempésznek bort a csuhájuk alatt, ha kimennek a Sóhajok Forrásához? – kérdezte

ártatlanul.– Én ilyet sosem tettem! – háborodott fél a férfi, de Róka csak legyintett.

– Én meg elsıbálos szőzlány vagyok! Ha nem adod ide az imaláncodat, ami feltétlenülszükséges számomra, akkor lebuktatlak! – fenyegetıdzött komoly hangon.

– Nem csempészek bort! Az új apát nagyon szigorú!

– Ez az élet rendje! – hagyta rá a vörös lány. – Az öreg apátok már kitombolták magukatfiatal éveikben, hát nagyon szigorúak, a laikus testvérek meg bort csempésznek, éskipörgetıznek az imaláncaikkal, ami tulajdonképpen szerencsejáték!

– Ez rágalom! Az imaláncot sosem használnám ilyesmire!

– Akkor nyugodtan megválhatsz tıle pár órácskára!

– Tessék, te álnok asszonyszemély! – oldotta le övérıl a szépen faragottmárványgyöngyökbıl f őzött láncocskát. – De ezzel vége, igaz?

– Aha, természetesen! – hagyta rá Róka, és jókedvően megpörgette az ujja körül azimaláncot, majd elrejtette csuhája rejtekében, és engedelmesen lemaradt.

Aztán pár lépés után ismét visszazárkózott.

– Ja, ez teljesen kiment az eszembıl! Ma még nem ettünk! – kezdte újra a társalgást.



melléje.

A vörös lány frászt kapott ijedtében, aztán gyorsan összeszedte magát. Csak semmi pánik!Ezt is meg fogja úszni, mint minden mást. Óvatosan átsandított balra, az újonnan jöttre.Középkorú, szigorú arcú férfi térdelt mellette, lehunyt szemmel, láthatóan gondolataiba

mélyedve. No, nem lesz itt semmi baj!Ismét elıre fordult, tovább várt. Persze, elkezdett viszketni a füle. A legjobbkor! Türelmesenvárt pár pillanatot, aztán megunta. Balra nézett, a szerzetes még megvolt. A füle továbbviszketett. Visszafordult, megmozgatta a lábfejét. A zsibbadás ezer tüskéje futott végig alábán, kicsit meghalt a fájdalomtól. Elsandított jobbra. A két morin kıszoborként ült mellette.

Könnyő nekik! Megint várt egy kicsit, a füle majdnem megırjítette. Végül nem bírta tovább,nagyot tüsszentett, ezzel az alibivel az arca elé kapta a kezét, és alaposan megdörzsölte azorrát, arcát, fülét.

– Bocsáss meg, hogy megzavarlak meditációdban, ifjú testvérem, de jól érzed magad?

Folytonosan mocorogsz, talán valami betegséghozó démon szorult a testedbe, és nem engedbékésen meditálni? – kérdezte a szerzetes segítıkészen.

Róka nagyot nyelt ijedtében, aztán elmélyített hangon, suttogva válaszolt.

– Köszönöm figyelmedet, testvér, de jól vagyok!

– Hangod is oly furcsa, mint aki erısen meghőlt!

– Születésemtıl ilyen! – válaszolta gyorsan a vörös lány, és ha lehet még mélyebbregörnyedt, nehogy a másik beleshessen csuklyája alá.

– Érdekes, én még nem hallottam az esti énekléskor! Talán új testvérünk vagy? – kérdezte

érdeklıdve a szerzetes.

– Igen, teljesen új! – biztosította gyorsan Róka, és elnézett a másik oldalra. A két morinmozdulatlan szoborként, lehajtott fejjel térdelt mellette. Persze, a szata nem ért erinül, ahercegnı meg talán észre sem veszi, hogy történik valami!

Pedig Ji-Mir már odafigyelt a társalgásra, sıt, az is az eszébe jutott, hogy abból talán valamibajuk származhat. Az elmúlt napok roppant gyanakvóvá tették minden aprósággal szemben!Erısen sejtette, hogy a csatornák városában bármely pillanatban, akár a derült égbıl islecsaphatnak rá a veszedelem villámai, amiktıl otthonában, mint kagylót a héj, megóvta ıtnagybátyjának árnyéka!

– Újonnan jöttél? És mikor, fiatal testvérem? – kérdezett tovább a szerzetes.

– Nemrég! – felelt Róka kapásból.

– Érdekes, nem hallottam róla, hogy a közelmúltban új testvérek érkeztek volna! –csodálkozott el a másik. – És honnan jöttél, ha zavarhatlak még egy kérdéssel?

– A valrini Áldott Tölgy kolostorból – felelte a vörös lány, mivel ezt a ne– vett már hallottavalahol, majd még mélyebbre hajolt, és végsı mentsvárként elıvette az imaláncot, és az ujjaiköré csavarta. – Ám most visszatérnék meditációmhoz, ha nem zavar, testvérem, mert igenfeldúlt a lelkem!



– Meghiszem azt, testvérem! Az a borzalmas eset! Még a mi lelkünket is feldúlta! –válaszolta a szerzetes, rá sem pillantva az imaláncra.

A vörös lány értetlenül nézett maga elé. Mirıl beszél ez?

– No igen. Az a borzalmas eset – felelte azért habozás nélkül.

– És azt mondod, a közelmúltban érkeztél, ezért nem találkozhattunk.

– Valóban, új vagyok itt – ismételte szkeptikusan Róka, és akkor már biztos volt benne,hogy nagy baj van.

– Nos, pedig az Áldott Tölgy kolostor már vagy két éve leégett! – emelte fel vádlón ahangját a szerzetes, és szigorúan ránézett a vörös lányra. Aki viszont meg se rezdült. Mostmár jól emlékezett, hol hallotta a kolostor nevét. Két éve az egész város felkapta a pletykátarról a borzalmas tőzesetrıl, amiben állítólag elégett sok régi, értékes tekercs, és mellesleg ateljes kolostor. És ı pont ezt a helyet említette, milyen kínos! No, mindegy, majd leszvalahogy!

– Igen, leégett, két éve! – bólogatott.

– És te nemrég érkeztél! – ismételte a szerzetes, hogy rávilágítson az általa nehezményezettlogikai döccenıre.

– Ah, nekem úgy tőnik, alig pár órája csapódott be mögöttem e békés kolostor kapuja! –felelte Róka ábrándosan, ami nem volt igaz, mert már csak azt az idıt is hosszú éveknekérezte, amióta itt térdepelt. Vajon képes lesz még lábra állni valaha? Illetve, vajon hogyan fogátmászni ennek a kertnek a magas falán, ha majd ez a fickó elkezdi kergetni, tette fel alényegesebb kérdést.

– Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi a te neved, testvérem? – kérdezett továbbgyanakodva a szerzetes.

A vörös lány a fogai között mormolt valami alig érthetıt.

– Nem hallom, mit mondtál? – faggatta a másik, és hirtelen közelebb hajolt Róka kicsitmeghıkölt, füle mellett pedig elszabadult egy tincs. Egy tőzvörös, csillogó tincs, ami igenlehetetlenül hatott, ahogy könnyed játékossággal kitáncolt a csuklya alól.

– Te idegen vagy közöttünk! – botránkozott meg a szerzetes, és azonnal talpra állt.

– Kérem, jó uram, ne áruljon el, fiatal életem forog veszélyben! – váltott azonnal stratégiát

Róka, és szemében igaz könnycseppek csillantak meg, ahogy felnézett a haragvó férfira.– Asszony nem járhat a kolostor ezen részében, már ittléted is megzavarja testvéreim

elmélkedését! Azonnal jelentem e szentségtörést az apátnak!

– Kérem, ne áruljon el! Ha bárkinek csak megemlíti ittlétem, nagyon nagy bajba kerülök,társaimmal együtt! – zokogta a vörös lány, és könyörgın belekapaszkodott a szerzetescsuhájába.

– Nem hallgathatok! Megtörtétek a rendet, amit haladéktalanul vissza kell állítani! –szónokolta az haragvón, kiszabadította ruháját, és már indult is, a vörös lánynak pedig tippjesem volt, hogy mivel állíthatná meg.



De mielıtt a férfi ellépett volna mellılük, Ji-Mir hercegnı elıre nyújtotta a jobb kezét, ésmutatóujjával a „csend” jelét rajzolta a padló köveire. A mozdulat nyomán pedig Ho TarasinMitana könnyedén elıre dılt, és csak úgy, térdelésbıl, tarkón rúgta az idegen szerzetest.Csuhája reccsenve szakadt szét a hirtelen rántástól, és mire az idegen férfi végig vágódottvolna a padlón, már fel is egyenesedett, és elkapta az összeomló testet.

– Hú, épp idıben! – sóhajtott Róka morínul, és kirázta szemébıl az immár aktualitásukatvesztett könnyeket. – Ez alkalommal a lehetı legjobbkor vágtál, akarom mondani, rúgtál aszavamba, barbár barátom! Bár azért elég siralmas, hogy végül minden problémát ilyenmódon vagyunk kénytelenek kezelni! – magyarázta, míg segített a szatának elfektetni a testet.– Remélem, nem okoztál szegénynek komoly sérülést?

– Nem halt meg, csak hallgatni fog pár órán át – válaszolta a szata, majd Ji-Mir felé fordult,odakoccintotta a homlokát a talajhoz. – Remélem, jól értettem parancsodat, fényes arcúhercegnı, ám ha alávaló személyem nem érte fel égi magasságokban szárnyaló gondolataidat,akkor sietve a földhöz csapom a fejem, és könyörögve kérlek, világosítsd meg gyarló

elmémet, hogy szíved vágya szerint cselekedhessek!

– Pontosan vágyaim szerint cselekedtél, jó szata! – bólintott elégedetten a hercegnı.

– No, akkor most tüntessük el valahol ezt az akadékoskodó fickót! – javasolta Róka, éskörbe nézett, de sehol semmi rejtekhelynek valót sem vett észre. – Azt hiszem, az lesz alegjobb, ha szépen térdre hajtogatjuk, és betámasztjuk melléd, barbár barátom! Én megátmegyek a másik oldalára. Ha két felıl tartjuk, talán nem dıl orra, és a mögöttünk elsietıkelhiszik, hogy csak meditál! – javasolta végül, Ho Tarasin Mitana pedig már cselekedett is.

Leültették az eszméletlen szerzetest a sarkaira, ám hiába vetették neki két oldalról a vállukat,

az elıször orra bukott, majd mikor újra felemelték, hanyatt dılt.– Talán ha megtámasztanátok a mellkasát azokkal a hosszú, vésett aranyból való

gyertyatartókkal! – mutatott fel az oltárra Ji-Mir, aki érdeklıdve szemlélteszerencsétlenkedésüket.

– Mennysúgta bölcsességed fényként világítja meg sötét elménket! – hadarta válaszként HoTarasin Mitana, és futólag még megérintette a padlót is a homlokával, de aztán sietve felnyúltaz oltárra, és lekapott egyet a mutatott gyertyatartók közül, mivel mögöttük ismét léptekközeledtek.

Ám mire a közeledı szerzetes elérte a benyílót, már csak négy, elıre görnyedt, buzgón

meditáló testvérét láthatta, akik neki háttal térdeltek a kıpadlón. Hát tovább ment, anélkül,hogy akár egy pillanatra is meglassította volna a lépteit.

– Ezt már megint megúsztuk? – törölte meg a homlokát Róka. – Igazán jöhetne Aramand úrkezd elegem lenni ebbıl a helybıl!

De még mindig sokat kellett várakozniuk immár az eszméletlen szerzetest is támogatva, miremegérkezett Loranzo Aramand.

– Magasztaljuk a Legelsı Isten dicsıségét! – szólalt meg mögöttük egy zengı hang, ámmielıtt a vörös lány ismételten frászt kapott volna, felismerte a nagyon, nagyon magas,szerzetesi csuhát viselı alakot, amit egy másik ismerıs laikus testvér kísért.



– Ó, igen, volt már szerencsém ehhez a kolostorhoz. Egyszer úgy döntöttem, hogy örökreelegem van a nagyvilági életbıl, bevonultam, pont ide, és mintegy fél holdnapig bírtam is!

– Nekem fél napig sem ment volna! – képedt el Róka. – Fél holdnap nagyon szépteljesítmény!

– Szerintem inkább ostoba, ifjúkori botlás. Nem szívesen emlékszem rá! – magyaráztahalkan Aramand, majd messze zengı hangon odaköszont a szemközt beforduló szerzetespárnak. – Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét!

– Magasztaljuk a Legelsı Isten bölcsességét! – érkezett a megszokott válasz, és aszerzetesek gyanú nélkül elmentek mellettük.

– De lám, ezen ifjúkori botlásomnak, a többivel ellentétben, legalább hasznát látom –folytatta a férfi, mikor elegendıen távol jutottak – Tudta, nagyon megörültem, amikor ön pontezt a kolostort választotta találkahelynek! Közel van a központhoz, ebbıl adódóan kissélazább a fegyelme, mint más kolostoroknak, sok szerzetes lakja, tehát el lehet közöttük

vegyülni, és általában, csendes, katonáktól mentes hely! Jó döntés volt ide jönni! – dicsérte avörös nıt, aki ettıl kissé zavarba jött.

– Hát, véletlenül itt volt ismerısöm. Meg gondoltam, a Legelsı Isten szerzeteseit csak nemmerik háborgatni a Nathenek!

– Ebben azért nem vagyok annyira biztos, de itt nyilván kicsit nehezebb dolguk van nekik is– hagyta rá Aramand, és ráfordult a laikus testvérek celláinak sorára. Róka egy pillanatramegtorpant, majd szétnézett, és mikor látta, hogy senki sem jár arra, felkapta akeresztezıdésben álló kis oltárról az égı gyertyát, és követte társait.

A cella kicsi volt, ablaktalan, és nyirkosan hideg. Aramand udvariasan elıre engedte ahercegnıt, de Ho Tarasin Mitana megelızte úrnı jét. Az ajtóban hátra lökte csuklyáját,alaposan szétnézett, és amikor látta, hogy semmi veszély nem leselkedik odabent, belépett. Atöbbiek követték.

Ji-Mir a hátsó fal elıtti, kemény ágyon ült le, egyenes derékkal, combjaira fektetett kézzel, aszata pedig engedelmesen mellé állt. Róka letette középre a gyertyát, és egyszerőenleheveredett a fal mellé. Aramand még bereteszelte az ajtót, aztán ı is letelepedett.

– Nos, valóban végtelen öröm számomra, hogy ön még él, és ráadásul szabad, ám nemtagadhatom, a jövıt nem látom túl rózsásnak! – kezdte a férfi erin nyelven, és nagyotsóhajtott.

– A jövı fenyegetı fellegekkel tornyosodik felettem, de én felvetett fejjel fogom várni, ámmielıtt errıl beszélnénk, más dolgokról akarok szót ejteni! – válaszolta határozottan Ji-Mir,majd egy kicsit elhallgatott, még egyszer végigfutott azon gondolatokon, amik a meditációalatt jutottak az eszébe.

Aztán felemelte a fejét, és morin nyelven folytatta, mivel úgy érezte, az alkalom komolyságamegköveteli ezt.

– Mély fájdalmat okozott a világot oly magasról szemlélı szívemben és a harag feketefelhıit vonta arcomra mennyszülte nagybátyám által jelölt vılegényem és családjának árulása,

mely fájdalmat többet érezni nem akarom, ezért most felétek fordítom fényes tekintetem, ésmegparancsolom nektek, hogy nézzetek a lelketekbe! Ha sötét szándékokat dédelgettek



szívetek mélyén, ha úgy érzitek, lusták vagytok, gyengék vagy hitetlenek a hosszú úthoz,melyen elindulok, akkor még most süssétek le a szemeteket, és hátráljatok el az árnyékba,mert nem akarom, hogy mocskos árulók még egyszer sárral dobáljanak meg, minthaközönséges gonosztevı lennék! – jelentette ki büszke gıggel, és kérdın körbe nézett.

Szavait rövid csend követte. Pontosan olyan rövid, mint amennyi idı alatt Róka kibogozta atekervényes szóvirágok közül a lényeget.

– Á, eszemben sincs kiszállni ebbıl a csónakból! Életemben nem szórakoztam még ilyen jól,pedig tettem már egy és mást! Végigcsinálom, hercegnı! Nem is tudok jobb mulatságotelképzelni, mint átejteni a nagy Nathent! – lelkendezett.

Ji-Mir kegyesen bólintott, majd Aramand felé fordult.

– Nos, én ugyan számtalan jobb mulatságot el tudok képzelni ennél, ám nem lennetisztességes, ha cserbenhagynék egy bajba jutott hölgyet! – felelte a vörös nınél jóvalvisszafogottabban a férfi.

A hercegnı elégedetten fordult el tıle.

– Hőségetek mosolyt csal szépséges arcomra! Bízom szorgalmatokban ésleleményességetekben, mely segítségével bizonyosan előzitek a fényes személyem feje feletttornyosodó felhıket! Szavaitok hallván már nem aggódom a jövım miatt, melyrıl immárbeszélhetünk! – intett elégedetten.

– Nos, van néhány ötletem, de feltételezem, a fényes arcú hercegnınek is vannakelképzelései – jegyezte meg magában mosolyogva Aramand.

– Úgy döntöttem, hogy visszautazom égi nagybátyám, a mennyszülte Földre Szállt Sárkány

pavilonkertjébe, alázatosan meghajtom elıtte a hátam, és könyörögve kérem, tiszta szavaivalszolgáltasson nekem igazságot! – jelentette ki büszkén Ji-Mir.

–Jó ötlet! – bólintott szinte azonnal Aramand. – Magam is erre a megoldásra jutottam, mikorvégiggondoltam lehetıségeinket! Ez a lehetı legjobb, amit tehetünk! – bizonygattaelégedetten.

Ji-Mir bátortalanul felpislantott a mellette álló szatára, aki mozdulatlanul állt, mint akıszobrok. A hercegnı kicsit várt, aztán visszafordult a többiek felé.

– Ezen ötlet bizonyosan helyes, ám a rám váró út hosszú, és én nem ismerem ki magam avilág poros kavargásában! Adjatok tanácsot, hő embereim, mit tegyek, merre induljak el?

Aramand elfojtotta mosolyát. Lám, már hő embereinek nevezi ıket, holott alig pár pillanattalezelıtt csikarta ki belılünk a hőségnyilatkozatot! Hiába, nem tévedett, mikor megpillantotta akis hercegnıt a Hajnaltánc forgatagában, valóban fejedelmi jelenség, akinek nehéz nemmeghallani a parancsait!

– Morat-Sinbe legegyszerőbben hajóval lehet eljutni, ám ezzel az a baj, hogy a Nathenteljesen a kezében tartja az oda irányuló forgalmat – magyarázta hát készségesen. –Kereskedelmi monopóliumuk van minden morin áru forgalmazására, és ennek kapcsán azösszes hajóutat is ellenırzésük alatt tartják! Nem hiszem, hogy megpróbálhatnánk, túlveszélyes!



– Csempészhajó – vetette közbe Róka. – Ezerszám járják a tengert, csak tudni kell a módját,hogy feljusson rájuk a hercegnı. De ebben jó vagyok!

Ji-Mir összevont szemöldökkel gondolt bele a lehetıségbe. De nem tudott dönteni, háthirtelen ötlettel felnézett Ho Tarasin Mitanára.

– Szata, mi a te tanácsod? – kérdezte. Hisz ez a férfi mondta neki azt is, hogy térjen haza,elégtételt kérni nagybátyjától, amit a bölcs Aramand úr is okos ötletnek tart!

– Veszélyes? – felelte gondolkodás nélkül Ho Tarasin Mitana. – Ma reggel találkoztamolyan porban fürdı, mocskos arcú férgekkel, akik az efféle hajokon dolgozhatnak, és nemhiszem, hogy helyes lenne, ha a napfényragyogású hercegnı oly közel menne hozzájuk, hogybőzhödt leheletükkel megfertızhessék tiszta bırét!

Ji-Mir megfontoltan bólintott. Igen, a reggeli hiéna-horda! Nem vágyott a látásukra.

– Rendben, ez ugrott! – helyeselt gyorsan Róka is, aki nem akart ellentmondani a szatának,és ezzel esetlegesen rontani annak esélyeit, hogy hercegnı je belészeressen. – Egyébként is,ezek a csempészhajók csak látszatra függetlenek mindig áll mögöttük egy nagyobbKereskedıház. Általában a Nathen.

– Ha elvetjük a közvetlen hajóutat, akkor elméletileg még mindig marad két lehetıség –vette át a szót Aramand. – A hercegnı elindulhat észak félé, át a Valrin Fejedelemségen, majdutána a Hirniss jégbefagyott hágóin keresztül eljuthat a Nar-szoroshoz, ahol talán valamihalászbárkán, alig fél napi hajózással átérhet Morat-Sinbe. Ez hosszú és nehéz út, a Hirnissmég a nyár derekán is alig járható, ellenben sok törvényen kívüli haramia garázdálkodikarrafelé, nem igazán javasolnám, hogy a hercegnı ezt az irányt próbálja meg. A másiklehetıség, hogy dél felé indul, és a Narún Királyságban száll hajóra, ahol már nincs hatalma a

Nathen Kereskedıháznak.– Bár a narúnok mocskos, sárban fürdı nép, mégis tudom, nem állatok, és bizonyosan

vannak közöttük is elismerésre méltó emberek! Nem érzem méltatlannak magasan születettszemélyemhez, hogy átutazzak az országukon! – szögezte le gyorsan a hercegnı.

– Nos, mentesnek lenni az elıítéletektıl, ez valóban szép dolog, hercegnı! – hajtott elıttefejet Aramand. – Ám sajnos, az emberek többsége nem dicsekedhet ezzel az erénnyel! Egymorin hölgynek talán még veszélyesebb átutaznia a Narún Királyságon, mint a Hirnisshegység jeges, civilizálatlan földjén!

– Tehát sem északnak, sem délnek nem vezet könnyő út! – sóhajtott Ji-Mir.

– Nem, szép hercegnı. Magam arra is gondoltam már, hogy egyszerőbb lenne feladni! –bólogatott komor arccal Aramand. – Hisz végül is a Nathen nem tör az életére...

– Nem! – csapott Ji-Mir dühösen a combjára. – Semmiképpen sem akarok még egyszerálnok vılegényem átkozott családjánál vendégeskedni!

Egy magasan született morin nemes nem fordul vissza hosszú útjáról, csak mert az elsı lépésnél egy alacsony vakondtúrás emelkedik elıtte! Aramand elégedetten elmosolyodott.

– Nos, persze van még egy ötletem... – vetette fel óvatosan, majd hirtelen kérdezett. –Milyen zászló alatt hajózott a gálya, amin a hercegnı érkezén?

Ji-Mir töprengı arcot vágva hallgatott, de nem emlékezett rá.



– Nem tudom! – sóhajtott végül.

– Arany alapon három vörös csík, hercegnı – segítette ki gyorsan Ho Tarasin Mitana, akitugyan senki sem kérdezett, de bátorságot merített abból, hogy az imént megszólították, és hátezt véletlenül tudta. Hosszan szemlélhette fedélzetsikálás közben.

– Tehát ahogy gondoltam, egy császári zászlós hajóval érkezett a hercegnı. Nos, a FıpapiKonvent által kihirdetett, minden Napkeleti Országok és Birodalmak feletti Arany Törvényekszerint annak a hajónak a fedélzete a Morat-Sin Birodalomhoz tartozik! – jelentette kiAramand, majd sokat mondóan elhallgatott.

Csend nehezedett közéjük, amit végül Róka tört meg.

– Rendben, oda tartozik. De miért kéne ennek örülnünk?

– Annak a hajónak a fedélzetén a morin törvények élnek. Azaz oda nem léphetnek be egyikKereskedıház katonái, de még nemesei sem a mennyszülte Földre Szállt Sárkány engedélyenélkül. Azon a hajón a hercegnı olyan biztonságban lenne, mint nagybátyja pavilonkertjében!

– Khm... – köszörülte meg a torkát Róka. – Azért én már hallottam olyanról, hogy egyKereskedıház magasról fütyült a törvényre, vagy akár az Arany Törvényekre is, amikorérdeke úgy kívánta.

– Nos, valóban esik néha ilyesmi – hagyta helyben Aramand – Ám a nyílt konfrontációtkevés Kereskedıház meri felvállalni! Ne feledjük, a Nathen abból él, hogy a morin uralkodószerzıdést köt vele minden esztendıben! Amit feltehetıleg nem tesz meg jövıre, ha aNathenek fegyverrel hurcoltatják el a hercegnıt egy morin császári zászlós hajóról!

– Tehát csak annyit kellene elérni, hogy a hercegnı feljusson arra a gályára... – fordult hasra

Róka, és tenyerébe támasztotta az állat – Nos, elsı akadály a kikötıi ırség, de ezt helybılejthetjük is. Ezer módot tudok, hogy hogyan lehet kikerülni ıket. De mi van, ha a Nathenekmaguk is ıriztetik a hajót?

– A Tenger Liliomvirága messze kint horgonyoz a tiszta, érintetlen vízen! – szólt közbe ahercegnı. – Körötte hosszan csak a sima víztükör, mely fölé úgy emelkedik büszke tattornya,mint ahogy magasan született nemes emeli fejét a porban fetrengı szolgák fölé!

– Még rosszabb, mint a kikötı – fancsalodott el Róka. – Nyílt vízen pár ırcsónak is elég,ami tisztes távolságban, de egymáshoz elegendıen közel körbe veszi azt a tengeri virágszálat!Bár talán hajnalban, ha szerencsésen nagy a köd, meg lehet próbálni... – halt el a hangja.

– Ez elég veszélyesnek hangzik, de meg kell vallanom, nekem sem jutott jobb az eszembe,pedig ma délelıtt csak ezen törtem a fejem – sóhajtotta Aramand is.

Hosszú csend nehezedett közéjük.

– Féltem fiatal és értékes életemet, és nem szívesen vállalom a veszélyt, ha az túl nagy!Akkor inkább valamelyik kerülı úton indulnék, mely ugyan hosszabb, de talán nem olynagyon veszedelmes... – vonta össze végül a szemöldökét Ji-Mir.

– A kerülı út számtalan veszélyt rejt, amit gyarló elmém nem lát elıre, de azt tudom, egycsónak fája erıs lehet, és megfogja a kilıtt nyílvesszıket – szólalt meg Ho Tarasin Mitana,

akit ugyan megint nem kérdeztek, ám határozottan beleborsódzott a háta, hogy esetlegesenegyedüli szataként kísérje hosszú útra úrnı jét. Hogyan is lehetne képes oly hosszan ırt állni



mellette? Vajon meddig bírná alvás nélkül, talán ha hat napig, vagy tán addig sem? – Ha ahercegnı lefekszik a csónak aljába, és letakarja magát egy erıs ponyvával, sértetlenül eljuthata Tenger Liliomvirága mellé.

– Hülye vagy barbár barátom! – ugatta le azonnal Róka, romantikus érzelmek ide, hercegnıi

szerelem oda. – Attól, hogy a hercegnı biztonságban van, az evezıst ronggyá lövik!– Igen, de elıtte még felkiálthat az matrózoknak, hogy segítsék fel a fedélzetre magasan

született úrnı jüket – válaszolta egyszerően a szata.

A vörös nı értetlenül bámult maga elé, aztán lendületesen megrázta tőzszín tincseit.

– Nem, nem, nem, ez a morin mentalitás nekem nem fér bele a fejembe! Hogyan képesvalaki ilyen félvállról beszélni a saját haláláról!

– De hát vörös asszony, akinek a neve Róka, és aki eddig öregeket megszégyenítı bölcsességgel beszéltél! – csodálkozott el Ji-Mir. – Mi más vágya lehetne egy szatának,minthogy meghaljon, életével védve ura életét?

– Na, csak lennél egy holdnapig szata, és rögtön rájönnél – morogta az orra alá Róka, majdhangosabban folytatta. – És miért biztos, hogy a gályarabok segítenek? Egyáltalán, hogyhajlandóak hazaevezni?

– Megparancsolom nekik, hogy evezzenek – felelte egyszerően Ji-Mir.

– És ha ık is árulók? – vágott vissza a vörös nı.

– Ezt nem hiszem! – szólt közbe Aramand. – A Nathen sosem fog egyszerő gályarabokmegvesztegetésére idıt és fáradtságot pazarolni! Az elöljáróikat talán megvették, de magukata tengerészeket biztosan nem. Ha a magasan született hercegnı személyesen ad nekik

parancsot, talán még valami jutalommal is kecsegteti ıket, akkor evezni fognak. Egy életen átaz engedelmességet sulykolták beléjük... – halt el a hangja.

Ji-Mir kicsit gondolkodott a hallottakon, majd kihúzta magát.

– Szavaitok nyomán úgy látom helyesnek, ha fénylı arcom a Tenger Liliomvirága feléfordítom, és egy megfelelıen ködös hajnalon visszatérek fedélzetére – döntött, és döntésévelegyedül Róka nem volt elégedett.

– Rendben, rendben, egy próbálkozást megér! – morogta durcásan – De azért ne zárkózzunkel az egyéb lehetıségek elıl sem! Csak ha valami közbejönne...

– Ha váratlan módon feltámadó fekete vihar sötét felhıi nehezítik utam, majd isméttanácsotokat kérem, hogy eloszlassátok ıket becses személyem felıl! – bólintottnagyvonalúan a hercegnı.

– Tehát ezt megbeszéltük – sóhajtott elégedetten Aramand – És ha szabadna megjegyeznem,nem kéne nagyon halogatni az indulást! Eriniss sok szempontból nagy város, ám ha arról vanszó, hogy a Nathen keres benne valakit, akkor elképesztıen kicsire zsugorodik! Holnaphajnalban, vagy legkésıbb egy nappal rá, meg kell próbálnunk feljuttatni a hercegnıt hajójafedélzetére, és ha addig nem sikerül, akkor további halogatás nélkül el kell utaznunk vidékre –magyarázta, és az utolsó szónál önkéntelenül is megrándult az arca. Vidék! Azaz valami, túl a

világ távolabbi végén. Az ötlettı

l is kirázta a hideg! Bár, lehet, hogy jobb lenne, ha szoktatnámagát a gondolathoz...



Végigsiettek a sétányon, és már befordultak a következı kertbe, amikor az idegen férfi ismétmegszólalt.

– Tudod, testvérem, bár nagy ez a kolostor, de én eddig mégis azt hittem, hogy minden ittélı testvért ismerek. De a te neved nem jut az eszembe, kisegítenél?

– Nevem pedig nincs, mint ahogy nincs neve a viharban rohanó szélnek sem – válaszoltakönnyedén Aramand.

– Ah, a híres zárósor a zossani tekercsekrıl! Bár, azt mondják, ismeretlen testvérünkbölcsessége erısen megkopott, mióta már nemesi szalonokban is idézgetik szavait, sıt, még amesszi Morat-Sinbe is eljutott a tekercsek pár másolata, természetesen erısen leegyszerősítettváltozatban, ahol végtelen szentségtörésként egyenesen nyelvkönyvnek használják!

– Én nem tudom, mirıl beszélnek a messzi Morat-Sinben, sem hogy miféle divat járja anemesi szalonokban! Persze ha te, testvérem, ezen kérdésekben járatosabb vagy, szívesenmeghallgatom szavad, bár azt hiszem, lelkem fejlıdéséhez talán üdvösebb lenne a csend! –

intette meg azonnal Aramand, mire a másik zavartan elhallgatott, és hosszú hallgatásbamerült.

Hiszen a Legelsı Isten szerzetesei semmit sem szoktak elkapkodni, különösen a kívülállókszámára érthetetlen szócséplésnek tőnı, ám számukra oly fontos és kedves, elméjüketpallérozó vitákat nem!

– Én mégis úgy érzem, a mindenki által ismert igazságok veszítenek értékükbıl, és a bölcsszavak elkopnak, ha alacsony kasztú emberek ajkai morzsolják ıket nap mint nap, mivel azoksúlyos terhektıl nehéz lelkérıl átragad a mocsok a tiszta igazságokra!

– Az igazságnak sok mindent ki kell bírnia, tisztán és töretlenül, ám természetesen a változóvilággal együtt változnak igazságai is, leszámítva az örök, isteni bölcsességet, máramennyiben ilyen létezik! – válaszolta Aramand szempillarezdülés nélkül. Hisz egy ilyenmagasröptő vitában majdnem mindegy, mit mond az ember, ha elég sokértelmően tudjamegfogalmazni!

És valóban, ezen kijelentésével sikerült hosszú töprengésre késztetnie az idegen férfit, akicsak akkor szólalt meg, amikor eljutottak a kert másik végéig, és akkor is csak azért, mert egyelágazáshoz értek.

– Talán a Hallgatás Csarnoka felé menjünk tovább!

– Bölcs gondolat! Talán csak annyit tennék hozzá, hogy két oldalról kerüljük meg az útbaesı Hajnali Ének Csarnokát, nehogy véletlenül elkerüljük idegenbıl érkezett testvéreinket! –

javasolta Aramand.

– Ugyan testvérem, miért válnánk el? Én szívesen folytatnám ezt az alig megkezdettelmélkedést, mert úgy érzem, messze vezet!

– Én viszont nem tartanám szerencsésnek, ha önzı módon, bölcsességünk gyarapításárahasználnánk azt az idıt, amit testvéreink keresésére fordítva kolostorunk szolgálatánakszentelhetnénk! – tiltakozott Aramand, mire a másik nem tudott mit válaszolni.

– Rendben, testvérem, váljunk ketté, és majd a Hajnali Ének Csarnokának másik oldalán

folytassuk diskurzusunkat!



mutatva lendületes alakját. Egészen a hatalmas, fekete fából való, ezüsttel és gyöngyházzalberakott íróasztalig ment, ahol aztán könnyő, olajozott mozdulattal hajtott térdet, szegte legyémántköves koronácskával díszített fejét.

– Ah, kedves rokonom, jó téged újra látni! – mosolyodott rá látszólag tiszta szívébıl az

asztal mögött ülı, öregedı, méltóságteljes tartású férfi, akinek szemét és orrát sima, feketeálarc takarta, mindössze keskeny vonalú, határozott ajkait, szigorú állát hagyva szabadon. –Igazán kellemes meglepetést okoztál nekem, hogy audienciát kértél, és ezzel legalább párpillanatra elszakítottál munkámtól! Nem is hiszed, mennyire vágyom rá néha, hogy igazbarátok között, fesztelen fecsegessél tölthessek egy kis idıt! De hát a Kereskedıház érdekemást kíván tılem! – sóhajtotta ıszinte fáradtsággal hangjában, de az álarc mögött felcsillanó,éles, átható tekintete rácáfolt szavaira.

– Bocsáss meg, uram, hogy megzavarlak munkádban, de ki kell ábrándítsalak, mert nemcsupán könnyő beszélgetés miatt kértem a kegyet, hogy szánj rám pár pillanatot egyéb,fontosabb teendıid intézése közben! – emelkedett fel Siwa Karla, és büszkén szemébe nézett

a Nathen Kereskedıház fejének.

– Ah, ez érdekes! – válaszolta látszólag meglepetten az idıs férfi. – Kíváncsivá teszel,kedves rokon!

Siwa Karla válasz helyett tapsolt kettıt, mire ismét kinyílt az ajtó, és két csinos ruhábaöltöztetett, fiatal nemes, egy fiú és egy lány behozott egy takarókba csavart, nehéz, hosszúvalamit. Külön parancs nélkül letették a szoba közepére, majd a fiú lehajolt, és félrehúzta ahímzett takarót, láthatóvá téve Jokara nagyúr üveges tekintető, kifejezéstelen arcát.

– E morin kémet magam lepleztem le, midın éppen palazzónk titkait

kutatta! – mutatott rá Siwa Karla.– Egy morin kém? – csodálkozott el látványosan az asztal mögött ülı, öreg férfi, és

kényelmesen hátra dılt. – No de hát hogyan került Kereskedıházunk szívébe egy morin kém?

–Ji-Mir hercegnı kíséretében érkezett! Az én jó bátyám által palazzónkba hívott Ji-Mirhercegnı kíséretében! – felelte Karla úrnı, majd odalépett a test mögé, és színpadiasan a mégmindig ott álló, két fiatal nemes vállára tette kezét. – Kereskedıházunk bölcs feje, magam

jártam utána hosszú munkával, hogy e férfi valóban kém, és magam ejtettem csapdába,miközben nem támaszkodhattam másra, mint két gyermekemre, kikre ha csak ránézek is,anyai szívem eltölti a büszkeség! Méltó tagjai ık a nagyhatalmú Nathen Kereskedıháznak,

bizonyos vagyok benne, hogy egy nap nagy dicsıséget hoznak családunknak! Ám hiábaaranyozzák be életemet, szívem mégis fáj, ha róluk beszélek! Legidısebb fiam, Nathen SiwaGarim immár nincs közöttük, meghalt, értelmetlen módon, fiatalon, az én bátyám, NathonSiwa Horatio szolgálatában, aki ostoba felelıtlenséggel elpocsékolta ifjú eletét! Uram,Kereskedıházunk bölcs feje, egy gyermeke holtteste felett zokogó anya kér tıled igazságot! –rogyott féltérdre, gyermekei pedig engedelmesen mellé térdeltek, és lehajtották fejüket.

– Fiad halálát magam is igen bántam, de most mégsem értem kérésed kedves rokon!– tártaszét értetlenül karját az íróasztal mögött ülı férfi. Hisz bátyád tisztességes vérváltságot tettneked, ha jól hallottam, talán valami nyári lakról szól a pletyka, és súlyos évjáradékról!



– Ám ha nem így alakul? Bátyám felelıtlen döntéseket hoz, ténykedése nyomán most isötven szata állomásozik palazzónkban, a Nathen birodalom szívének legközepén! Mi lesz, hanem kerül elı a hercegnı, ha hiánya feltőnik testıreinek, és azok cselekedni kezdenek?Belegondolni is szörnyő, milyen pusztítást végezhet ez az erı, ha véletlenül elszabadul!

– A szaták, bár félelmetes hírő harcosok, de sosem cselekednek parancs nélkül!– Ki tudja, mit tesznek, ha elvesztik úrnı jüket, akiért bármikor hajlandók életüket áldozni! –

felelte Siwa Karla, és a Házf ı szemébe nézett. Az öreg férfi visszanézett, és persze jól értette,mirıl beszélnek.

Tehát az asszony a kezében tart valamit, amivel elszabadíthatja a szatákat. Érdekes.

És meg is akarja ezt tenni, hogy bizonyítsa bátyja cselekvıképtelenségét, és helyéreléphessen, csak éppen nem meri, mert fél, hogy kiderül szerepe, és ı is belebukik.

Érdekes.

Siwa Karla ıszinte, nyílt arccal állta a Házf ı tekintetét, és tudta, mi jár a tapasztalt öregfejében. A férfi is tudta, hogy tudja. Az asszony is tudta.

hogy a férfi tudja, hogy ı tudja. És úgy általában, túl sokat tudtak ık ketten már ahhoz, hogybármiféle illúziókba ringathatták volna magukat egymással szemben.

– Igazán borzalmas lenne, ha ötven szata elszabadulna a palazzóban! – sóhajtott végül azöreg férfi, ahogy megérett benne a döntés. – Remélem, sosem kerül rá sor! És ha mégis, akkorbízom benne, hogy Horatio öcsém meg tudja fékezni az általa felébresztett démont. Ha képesrá, akkor az fényes bizonyítéka lesz annak, hogy továbbra is alkalmas betölteni magasposztját, hogy méltó a Nathen bizalmára és megbecsülésére! – dılt hátra egyenes háttal a

Házf ı.Szavai hallatán Siwa Karla szemében felcsillant az öröm.

– Köszönöm, uram, nagyon köszönöm! Immár, ismerve bölcs véleményed, nem félem a jövıt, aggódásom máris semmibe veszett, és jó reménység tölti el szívem! – hajolt megmélyen. – Mindent köszönök, és biztosíthatlak róla, hogy nem fogsz bennem csalódni! –suttogta még rejtelmesen, majd sarkon fordult, és ahogy jött, energikus léptekkel távozott.

A vén Házf ı elgondolkodva nézett utána. Ügyes, ambiciózus asszony. Felhasználható.Aztán megrázta fejét, és teáért csöngetett. Fáradtan nézte, ahogy a fiatal inas nesztelenléptekkel behozta a tálcát, és felszolgálta az italt, pontosan úgy, ahogy ı kedvelte. Ügyes fiú.

Az elmúlt félévben egészen jól beletanult a feladatába. Itt az ideje leváltani.

A Nathen Kereskedıház sokat tapasztalt, vén feje jól tudta, hogy a frissen posztjára kerülı ember igyekszik a lehetı legjobban megfelelni a feladatának, ám ha beleszokik, akkorönbizalomra tesz szert, és marad felesleges energiája is, hogy elkezdjen feljebb törekedni. Ésilyenkor le kell váltani.

* * *



Késı délután felé járt az idı, mikor végre kikötöttek. Kiszálltak a csónakból, Aramand egykicsit nézelıdött, majd bevezette ıket egy mocskos, szemétszagú sikátorba.

– Bizonyos benne, Aramand úr, hogy itt kellemes, békés nyugalom vár ránk? – kérdezteaggodalmasan Ji-Mir, aki ugyan eddig hallgatott, mivel láthatóan a csatornák tarka városának

egy jobb negyedében jártak, ám ez a piszkos utcácska elbátortalanította.– Hölgyem, ez mindössze a hátsó ajtó, ne vonjon le belıle messzemenı következtetéseket!

Garantálhatom, hogy kívánsága szerint itt megfürödhet, átöltözhet, piperészkedhet kedvére, azágyak puhasága pedig minden igényt kielégít, ez személyes tapasztalat! – válaszolta nekiAramand, majd bekopogott egy durván ácsolt deszkaajtón.

Az hamarosan kinyílt, egy suhanc korú inas mérte ıket végig, majd szélesre tágult a szeme anégy szerzetes látványától.

– Bemehetnénk, vagy kénytelenek leszünk itt rostokolni estig? – érdeklıdött türelmetlenülAramand, mikor a gyerek hosszú pillanatokig képtelen volt megszólalni.

– De... De szerzetes urak, ez egy nyilvánosház!

– Nekem mondod? – csodálkozott el látványosan Aramand. – Fiam, én már akkor ide jártam,amikor még te pajzán gondolat sem voltál nemzı atyád fejében! Most pedig légy kedves, ésengedj be minket! – tolta félre az útból a suhancot.

Az leesett állal bámulta meg a besorjázó szerzeteseket, de a kegyelemdöfést mindenképpen asor végén lépkedı, gıgös arcú, ıszülı úriember adta meg, aki jókora piknikes kosarat cipelt akarján, és úgy mérte ıt végig, mintha holmi csatornaparti szemét lenne.

– Most pedig vezess minket Rózsavirág úrhölgyhöz! – parancsolta Aramand, mire a gyerek

sietve elindult, végigvezetve ıket a ház hátsó traktusán.Átvágtak egy szők, dísztelen folyosón, melyet nyilvánvalóan nem a nagyközönségnek

szántak, majd beléptek a kellemesen meleg, magas mennyezető konyhába. A teremnek isbeillı helyiség közepén hosszú asztal állt, köröné kacéran öltözött, csinos, fiatal lányok ültek,kacagtak, kezükben teáscsészével, vagy csak úgy, felhúzott lábakkal hallgatva a középentrónoló, éltesebb, ám szépen festett hölgy szavait, aki éppen egyiküket oktatta, szigorúszavakkal.

Az ajtónyitásra abbahagyta az éppen tárgyalt téma fejtegetését, és felnézett a belépıkre.

– Nohát, ez aztán érdekes! – zárta össze a kezében tartott legyezıt, és távolságtartó

eleganciával végigmérte a kis társaságot. – Régóta ügyködöm ebben az egyhangúnaksemmiképp sem nevezhetı üzletben, de szavamra lányok, még sosem hallottam róla, hogy aLegelsı Isten magas misztériumokban elmerült szerzetesei valaha felkerestek volna amiénkhez hasonló, erısen világi házakat! – nevette el magát. – Gyorsan, húzzátok kimagatokat, le a csészékkel, fel a legyezıkkel, tegyünk ki magunkért, ha már mi lehetünk azelsık, akik bevezetik e szerény szerzeteseket a szerelem evilági mővészetébe! – kacagottkönnyedén, a lányok pedig vele kuncogtak.

– Ki kell ábrándítanom önöket, szép hölgyek, mi nem vagyunk a Legelsı Isten szerzetesei,akik elvonultak a világi zsivaj elıl, ám természetesen örömmel fogadjuk lelkes igyekezetüket,

hogy kellemes módon együtt töltsünk pár órácskát! – lökte hátra a csuklyáját Aramand, mire adáma hitetlenül összecsapta a kezét.



– Loranzo Aramand, hát ön még él? Lányok, tudjátok ki ez a fess úriember? – fordult aztánaz ifjú hölgyek felé. – Loranzo Aramand, maga Loranzo Aramand, személyesen, aki egyalkalommal fogadásból egyetlen éjszaka alatt végiglátogatta a Tarka Lampion utcácskaminden házát, és mindenütt el is töltött egy ölelésnyi idıt, méghozzá nem tétlenül! –magyarázta, mire a hölgyek kacéran felkacagtak, pajzán tekintetek villantak elı a sebtiben

kitárt legyezık mögül, karcsú ujjú kezek emelték meg a teáscsészéket a vörösre festettajkakhoz.

– Loranzo Aramand, aki hajdan majd minden nap vendégünk volt, ám közületek talán csakpáran találkozhattak vele! – folytatta az idısödı nı ıszinte derővel. – Már hosszú évek ótafelénk sem nézett, uram, minek köszönhetjük váratlan látogatását?

– Gyönyörő hölgyem, mindössze... – kezdte volna a férfi, de a dáma maga elé emelte kitárttenyerő jobbját, és közbe vágott.

– Ne magyarázkodjon, Loranzo Aramand, ebben a házban igazán mindent megtehet, de

könyörgöm, ne magyarázkodjon! Bár régen nem találkoztunk, de arra még remekülemlékszem, hogy milyen ügyesen tud kitérni mindenféle kínosabbnál kínosabbfelelısségrevonás elıl! Lányok, ezt ne feledjétek! – fordult ismét a hölgykoszorú felé. –Loranzo Aramand legveszedelmesebb fegyvere a nyelve, már azzal képes megtenni mindazt,amihez más úriembereknek komolyabb eszközüket kell elıvenniük! – magyarázta gúnyoskomolysággal, legyezı jével hősítve magát, szavai nyomán pedig felkacagtak a hölgyek.

– Eszembe se...

– ...jut magyarázkodni. Igen, emlékszem, ez volt a legkedvesebb fordulata, amivelmagyarázkodni kezdett, jó Loranzo Aramand, de lássa be, én még mindig tőrhetı

bizonyossággal eligazodom a gondolatai között! – intette le ismét a dáma, és türelmetlenülszéttárta majd összecsukta legyezı jét. – Sejtem, mi járatban van! Lányok, jobb, ha tudjátok,Loranzo Aramand, más tisztességes úriemberekkel szemben nem egy, de három oknál fogvalátogatta házunkat. A nyilvánvaló célon túl ı még kölcsön kérni jött, illetve néha pár napraelrejtızni, mivel igen gyakran menekült mindenféle, nálánál kissé prődebb felfogásúúriemberek elıl! – magyarázta a dáma, kioktató modorban, aztán visszafordult Aramand felé.

– Nos, az önt kísérı kisasszonyok jelenléte bizonyossá teszi, hogy ez alkalommal nemhölgytársaságra vágyik. Feltételezem, ön azt is sejti, hogy az általam nyújtható hitelkeretetmár évekkel ezelıtt kimerítette, tehát nem kölcsön kérni jön, azaz már csak egy lehetıségmaradt nyitva. Vagy tévednék?

– Nem... – kezdte volna óvatosan a férfi, de semeddig sem juthatott.

– De nem ám, kedves Loranzo Aramand! Bár vén vagyok, annál legalábbis sokkal vénebb,mint amennyinek látszom, de vaknak még nem vakultam meg! Ha jól látom, két hölgy kíséri,és egy úriember, amibıl arra kell következtetnem, hogy ön most jó barátjával két ifjú leányzótszöktet, és nyilván már minden lehetıséget kimerített, hogy végül minket keresett fel, igaz? –kacagott, majd rögtön válaszolt is magának. – Persze, hogy igaz! Álruhája pedig azt sejteti,ismét teljes diszkrécióra vágyik, amit mellesleg házunk, már csak üzleti tevékenységünk

jellegébıl adódóan is, meg tud adni! – nevetett a férfira.

Aramand beletörıdött mosollyal állt, majd némán széttárta a karját, megvonta a vállát, de nemszólalt meg.



– Nyugodtan mondja szemembe, ha tévednék! – kérte gúnyosan dáma.

– Hölgyem, ön természetesen nem téved, szavaihoz én már csak annyit tennék hozzá...

– ...hogy könyörögve kér, ne vessem az önt szívós vadászkopóként őzı ellenségei elé! De nefárassza magát hosszú könyörgéssel, Loranzo Aramand, feltételezem, hogy még most is képes

úgy f őzni a szavakat, hogy végén még én is holmi elsıbálos szőzleánynak érzem majdmagam! – fordult körbe, mire a lányok kórusa ıszinte kacagással válaszolt, hangjukcsilingelése betöltötte a konyhát. – Legyen hát, üljön asztalunkhoz, szívesen látom egy teára,de ígéretet ne várjon tılem, míg nem tudom, pontosan miféle kutyafalka lohol a nyomában!Ám mindent megbeszélhetünk, hisz egy tea nem jelent semmit, csak könnyed társalgást,amire ön a vendégem! És természetesen társai is azok! – intett az álszerzetesek kis csoportjafelé.

Aramand némán meghajolva köszönt meg mindent, majd asztalhoz ült, és társainak isbiccentett, hogy foglaljanak helyet. Lekerültek a csuklyák, Róka érdeklıdve nézett körbe,

tőzszín haja szétterült a levegıben, Ho Tarasin Mitana sokkal megfontoltabban követte,leginkább a rájuk leselkedı veszélyeket keresve, és végül Ji-Mir is úgy döntött, immármajdnem mindegy, kinek mutatja meg szépséges arcát ebben az ırült városban! A lányaikörében ülı dáma mindent látó pillantásokkal mérte fel ıket, ahogy az asztalhoz léptek, deközben már intézkedett is.

– Lányok, gyorsan, töltsetek teát, Nefelejcs, teríts, de a szebbik csészékkel, Gyöngyvirág,hozz egy kis süteményt, és legyetek kedvesek, nagyon kedvesek, mert rég látott, sokra tartottvendégünk érkezett!

A lányok tarka pillangókként lebbentek fel, össze-összekuncogva terítettek. Ji-Mir

csodálkozva nézte ıket. Milyen könnyő a léptük, milyen szépek, milyen fiatalok! Vagy táncsak a tarka festés teszi, a lenge selyemruhák, a százszínő legyezık? Óvatosan leült afelajánlott helyre, elé kecses porceláncsésze került, finom illatú tea, és sütemények. Félve vettkezébe egyet, úgy rémlett neki, az Alázatos Bölcsesség Könyvében sehol sem szerepel, hogyegy hercegnı együtt étkezhet más, alacsonyabb származású asszonyokkal. De éhes volt,aznap még nem evett. És ugyan miért is hiszi azt, hogy ezek a lányok alacsony származásúak?Hisz olyan gyönyörőek, mint a szélben szálló virágszirom!

Ho Tarasin Mitana már egyáltalán nem így gondolta. İ szó nélkül odaállt hercegnı je székemögé, ahogy ez egy szatának kötelessége is, de ezek a lehetetlen öltözető asszonyok nemhagyták!

– Jöjjön, kedves uram, üljön le! – javasolta az egyik, és kedvesen a vállára tette a kezét.

– Érezze magát otthon! – susogta a másik, és kézen fogta, magával húzta. Illetve húztavolna, de hát Ho Tarasin Mitana nem érezte úgy, hogy neki meg kéne mozdulnia, tehát nemmozdult.

– Vagy talán különleges óhajaid vannak? Talán nem kedveled a teát, nem ízlik a sütemény,esetleg zavar a nagy társaság?– váltott a másik morinra, és bíztatóan átkarolta a szatát. –

Mondd, mit óhajt szived, itt megkaphatja!

– Rózsa virág úrhölgy személyes vendége nem kérhet lehetetlent! Szívesen megteszünk érted

bármit, szénfekete szemő idegen... Igazán bármit! – tette hozzá kacéran a másik, és kedvesenfelnevetett, hozzá simult.



– A szíve, mint minden asszonyszív tele van felesleges aggodalommal! – tiltakozottAramand. – Jól sejti, nagy bajban vagyok, de higgye el, ez is el fog rendezıdni, mint eddigminden! És valóban csekély segítségre van csak szükségem! Pár óra pihenı, pár órányinyugalom, és hajnalban már tovább is megyünk!

– Ez szépen hangzik, ám öntıl nem idegen a nagyot mondás, hogy ne is használjak erısebbkifejezést! Kik elıl fut, Loranzo Aramand? – kérdezte a dáma, mire a férfi csak megkavarta ateáját, majd belekortyolt, és elnézett az asztal másik felére. A kis hercegnı éppen befejezte azutolsó süteményét, és a mellette ülı szatához hasonlatos kıszobor-merevségbe burkolódzott.

– Tehát nem mondja meg! – sóhajtott Rózsavirág.

– Nem akarom önt bajba sodorni! – nézett rá vissza Aramand.

A dáma ingerülten kinyitotta legyezı jét, elrejtette arcát a férfi elıl, és hideg, tárgyilagoshangon folytatta.

– Mint tudja, én a Jirito családtól bérlem ennek az intézménynek az üzemeltetési jogát. Mintlojális üzletfelüknek, kötelességem megkérdezni, tett-e valamit ellenük, megzavarhatja-eüzletmenetüket, és ezzel az én üzletmenetemet, ha ön itt éjszakázik?

Aramand alaposan belegondolt a kérdésbe, végigfuttatva magában a város kusza rokoni ésüzleti kapcsolatait.

– Abból talán még nem lesz baj, ha ma este befogad minket. De holnap már megeshet, hogya Jirito család feje személyesen küld parancsot, hogy amennyiben lát engem, azonnal értesítseıket! – felelte végül ıszintén.

A dáma becsapta legyezı jét, elıre dılt, és a férfi szemébe nézett.

– Ez esetben az lenne a legjobb, ha már most rögtön elküldeném önt, ezzel ugye tisztábanvan? – suttogta dühtıl táguló orrcimpákkal.

– Valóban – bólintott a férfi higgadtan. – Az ön érdeke ezt diktálja, ezt egy pillanatig sempróbálnám meg tagadni!

Rózsavirág haragosan húzta ki magát, megmozgatta legyezı jét.

– Éjfélig – döntött végül. – Éjfélig kap idıt, nyugalmat, pihenést és mindent, amit még e háznyújtani tud. Éjfélig még több, mint hat órája van, használja ki!

– Köszönöm, gyönyörő hölgyem, nagyvonalúsága belém fojtja a hálálkodó szavakat! –

hajolt meg ültében Aramand, és gyengéden kezet csókolt a dámának.– Ezt hagyja! Hat óra ugyan sok, de ez nem fér bele! – húzta vissza a kezét a n ı. – Sorolja

inkább gyorsan, mire van szüksége?

– A két hölgynek tiszta ruha kell és egy fürdı, meg más asszonyi apróságok, és egy szoba,ahol elalhatnak. Nekem elég egy ágy, már két napja nem jutott idım pihenni. Késıbb vacsora,és a távozáshoz egy nem feltőnı, azaz valami kisebb Kereskedıház címerével fellobogózottgondola, amivel nyomtalanul eltőnhetünk a csatornák forgatagában.

– Minden meglesz! – bólintott komolyan a dáma, majd gyorsan tapsolt párat. – Lányok,lányok, figyeljetek! Estike, vezesd fel Aramand urat az egyik padlásszobába! És semmi



Mert ugye ırségben beszélni tilos. De a feljebbvalónak engedelmeskedni kell, és mostbizonyos mértékig követnie kell ennek az asszonynak a parancsait. De hol ér véget ez abizonyos mérték? Egyáltalán, ki ez a nı, az Alázatos Bölcsesség Könyvének melyik szabályaérvényes rá? Ám hiába törte a fejét, egyik skatulyába sem sikerült belehelyeznie, azazfogalma sem volt róla, mi lenne a helyes döntés.

De például ma reggel is milyen bajba keveredett, mert nem szólt Rókának, hogy maradjon!

– Igen – felelte hát kis habozás után, szívében egyre erısödı aggodalommal adva fel egyújabb szabályt. Igaza volt a fényes elméjő hercegnınek, mostanában mintha valóbanfelborulna köröttük a világ rendje!

– És mit csinálsz ma este? – jött a következı kérdés, amin legalább nem kellettgondolkodnia.

– İrzöm úrnımet.

– És utána?

– Mi után?

– Miután lefeküdt aludni!

– Tovább ırzöm.

– Te igazán mókás fickó vagy, bár kissé szófukar! – nevetett fel a nı, és kacéran a szatavállára ejtette a kezét, majd egészen közel hajolt az arcához, és kicsit elmélyítette a hangját. –De azért csak lesz egy kis szabadidıd, elvégre neked is kell pihenni valamikor, vagy nem?

– Nem – válaszolt a szata, és moccanni sem mert.

– Hohó, ez csak nem valami célzás, fekete tekintető férfi? Szóval, nem ragaszkodsz ahhoz,hogy alvással töltsd a pihenés óráit, ez igazán derék! Nos, megvallom, már odakint megakadtrajtad a szemem, és nekem sem lenne ellenemre egy kis mulatság, hisz ma feltehetıleg nemkell dolgoznom, és módfelett érdekel, vajon mit tudhatnak a morinok?

Ho Tarasin Mitana szoborarca mögé zárta kétségbeesését. Hogyan is foglalhatná össze pármondatban, hogy mi minden tartozik bele az ezer esztendıs morin kultúrába? Most beszéljena kolostorok csendjérıl, a magas hegyekrıl, a büszke arcú nemesekrıl, a végtelen rizsföldekingoványairól, a tavaszi szélrıl, a nyíló virágokról?

Ó, sejtette, hogy nem lesz könnyő, de nem hitte volna, hogy ennyire lehetetlenül nehéz egy

magasan született hercegnıt ırizni!– Én nem vagyok ıszhajú bölcs, aki a tudás forrása lehetne számodra, kíváncsi asszony, én

csak egy szata vagyok, sziklánál biztosabb támasza uramnak.

– Szikla? Sziklát említettél? No, majd este meglátjuk, te kis száj hıs! – nevetett rá kacéran anı, majd futólag hozzá dörgölıdzött, és ringó csípıvel távozott.

Ho Tarasin Mitana mozdulatlanul, ám igen kétségbeesetten nézett utána. Ez az asszony akartıle valamit, ez világos. De vajon mit? És ezer hajló nádra, miért nem tudja értelmesen, tisztaszavakkal elmondani? Pontosan, mint az ırült, lánghajú Róka, aki hasonlatosan értelmetlendolgokat beszél. Bár ı legalább értelmesen cselekszik, hát megeshet, hogy ezen másik



asszony szavai mögött is bölcs tettek húzódnak meg, vigasztalta magát, és immárnyugodtabban ırködött tovább.

Mindeközben a vörös lány önfeledten lubickolt egy dézsa meleg vízben. Ji-Mir jóvalóvatosabban követte példáját. Amikor Róka eltőnt a paraván mögött, már akkor sejtette, hogy

itt sincsenek cselédlányok. De azért várakozott egy kicsit, hátha mégis... Aztán csak bevonulta saját dézsája mellé, levetkızött, és beült a vízbe. És ez rögtön jobb kedélyre hangolta.

– Minden rendben? – szólt át kis idı múlva Róka a paraván mögül.

– Igen, a víz kellemes, ezek az olajok pedig igen jószagúak, bár furcsán édes az aromájuk!

– A gyöngyvirágot ajánlanám, én legalábbis azt kedvelem! – magyarázta a vörös lány,miközben nekilátott kitisztítani a körmeit. – És végül is ez egy jó hely. Meg biztonságos is. Ésha ez a Rózsavirág úrhölgy tényleg szerez egy kisebb Kereskedıház címerével fellobogózottgondolát, akkor hajnalban gond nélkül kijuthatunk a kikötıbe, ott meg csak találunk valamilehetıséget, hogy felkeveredj a hajódra! Szóval, nem igazán panaszkodhatunk, egészen jól

állunk. Már ahhoz képest, hogy kik loholnak a nyomunkban! De felesleges is aggódni, az életa legborzalmasabb helyzetben is nagyon szép!

– Szavaiddal egyet értek, jó Róka – válaszolta kimérten a hercegnı, a vörös lány pedigfesztelenül tovább fecsegett.

– Bár, azért amikor kiderült, hogy téged bezártak abba a világítótoronyba! Akkor kicsitfrászt kaptam! No, de sejtettem, hogy ezt is megússzuk, és tényleg, Ho Tarasin Mitana simánelintézte a kérdést. Pedig vagy két tucat ırt kellett levágnia, de hát az neki igazán semmi,egyszerően legyızhetetlen! És milyen jóképő! Én igazán buknék rá, de attól tartok, neki más anıideálja! – terelte a társalgást neki tetszı irányba.

– Ki az a Ho Tarasin Mitana? – kérdezett közbe közömbösen Ji-Mir, aki éppen hosszúfonatja kibontásán fáradozott.

– Tessék? – rázta ki a fülébıl a vizet Róka, hogy jól hallotta-e? – Hát Ho Tarasin Mitana aférfi, aki két napon át fáradhatatlanul keresett téged, megtalált, ami nem semmi ebben a nagyvárosban, megmentett az üldözıidtıl, életét kockáztatta éned, és most éppen kint posztol azajtó elıtt!

– Ó, a szata! – értette meg a hercegnı.

Róka hitetlenül nyúlt elıre, és ujjával kicsit félrehúzta a paraván feszített vásznát, hogy Ji-

Mir szemébe nézhessen.– Ugye nem akarod azt mondani, hogy még a nevét sem tudtad? – kérdezte vádló hangon.

– Egy magasan született nemeshez nem méltó, hogy megjegyezze egyszerő szaták nevét! –válaszolta magától értetıdı hangon a hercegnı, és kedvesen rámosolygott Rókára. Azelképedve hanyatlott vissza a dézsájába, és majdnem elsüllyedt a felháborodástól.

Hát, tény ami tény, itt igencsak messzirıl kell elindulnia! Ezeket aztán nehéz leszösszeboronálni! De persze eszébe sem jutott, hogy feladja, mindössze kicsit hátrébb lépett, ésaz alapoktól kezdte.

– Nos, akkor elmondom, Ho Tarasin Mitana a neve, Ho Tarasin Mitanának hívják, csak ígyegyszerően, Ho Tarasin Mitana – ismételte el háromszor, majd célzatosan hozzátette: – Én



megtanulnám annak az illetınek a nevét, aki megmenti az életemet, méghozzá azért, hogyutána szépen megköszönhessem, és tehessek valami viszont szívességet!

– Miért kéne köszönetet mondani egy szatának? Neki az a feladata, hogy sziklánál biztosabbtámasza legyen urának! Ez a világ rendje, ez alkalommal ezért született lelkük emberi testbe!

– magyarázta a jól megtanult leckét magabiztosan a hercegnı.– Ó, ebbe ne menjünk bele! – sóhajtott Róka, és kedve lett volna a víz alá nyomni a másik

fejét. De persze nem tette, inkább megpróbált az eszére hatni. – Én általában abból indulok ki,hogy fogalmam sincs, miért születtem ebbe a testbe, és mivel esélyem sem nagyon van eztmegtudni, nem is igazán töröm magam miatta! A világ rendje meg nyilván nélkülem isfennáll! Egyszerően semmi értelme ilyen magasztos, ennyire a fejem feletti dolgokkalfoglalkoznom, és mit tagadjam, idım sem igazán van ilyesmire, mivel általában tempósantelnek a mindennapjaim! Szóval, én inkább evilági ügyeimet intézem, a lelkem gondjait megráhagyom arra, akire ez tartozik!

– Te talán pont ezért születtél erre a világra, hogy annak mindennapjaival törıdj. A kintposztoló szata pedig talán azért, hogy életét áldozza értem! – rázta meg a fejét könnyedén ahercegnı.

– Te pedig talán azért, hogy megtanulj meghajolni, és magas születésed ellenére isköszönetet mondani egy szatának! – szúrt vissza Róka.

Ji-Mir, aki éppen a szappan után nyúlt, megállt a mozdulat közben. Ez egy nagyon érdekesfelvetés volt, egy számára teljesen új és végtelenül szentségtörı felvetés. Hiszen egész eddigminden bölcs nevelı je azt magyarázta neki, hogy magas születése jutalom, amit ez elıtti,erényes és helyes életeiért kapott, és hogy ez egy lehetıség, hogy még magasabbra jusson, ha

most is helyesen és a szabályokat betartva él. Hogy ez talán nem így van, ezt hirtelen fel semtudta fogni, hát összeráncolt homlokkal törte a fejét, hogy hol a tévedés a lánglelkő nı érvelésében. De nem talált benne semmi logikai hibát.

Róka egy ideig türelmesen várta a választ, aztán megunta az egészet, elıre dılt, és ismételhúzta a paravánt. Amint meglátta a gondolataiba mélyedt, összeráncolt homlokú hercegnıt,azonnal megesett rajta a szíve.

– Na, látod, sehova sem vezet, ha ennyire ködbe veszı, misztikus dolgokon törjük a fejünket,ez egyszerően túl van a mi látóhatárunkon, olyannyira, hogy semmi értelme rágódni rajta! –vigasztalta ıszintén, és visszacsobbant a dézsájába. – Hidd el, az ember nem tehet mást, mint

alaposan belekapaszkodik a józan eszébe, bízik magában, és igyekszik nyitott szemmelátvergıdni a nagyobb zúgókon. És például nem zárkózik el attól, hogy megtanulja egyszatának a nevét, aki egy szavára kész az életét áldozni! Ho Tarasin Mitana, így hívják, HoTarasin Mitana.

– Lehet, hogy égi bölcsesség szól a szádból, vörös asszony! – válaszolta lassan a hercegnı.

– Égi? Az kizárt! Szigorúan földi, morin kifejezéssel élve poros és sáros! De pont ettılhasználható és praktikus, éppen ezt próbálom elmagyarázni! – tárta szét ingerülten a karjátRóka a néma paraván elıtt, majd visszabújt a vízbe, nekilátott megmosni a haját.

– Azt javasolnád hát, hogy mondjak köszönetet a szatának? – kérdezte kis habozás után a

hercegnı, majd mikor nem kapott választ, folytatta. – Hajtsam meg elıtte a hátam, minthaerre ı méltó lenne? De hát ez a világ rendjének felborítása! És mi van ha tévedsz? Ha ezzel



Elıbb egy szők, egyszerő csigalépcsın haladtak végig, aztán kiléptek egy, a vendégek elıttis nyitott folyosóra. Süppedıs bársonyszınyeg, aranyozott holdfénylámpások, súlyosbrokátfuggönyök, pazar pompa fogadta ıket. Odakint, a színes üvegmozaik ablakok mögöttlassan már esteledett, ám a korai óra ellenére egyáltalán nem volt kihalt a folyosó, a házmindennapos életét élte.

Az egyik, félig nyitott ajtajú szalonból kacagás hangzott ki, a másik oldalon elhaladtak egycsendes hangon társalkodó pár mellett, majd szembe jött velük egy másik, koránt sem olycsendes párocska. Ji-Mir döbbenten nézett a két összekapaszkodó alak után. Hát illendı ez?Ám még jobban megdöbbent, amikor valaki megszólította.

– Szépséges morin kisasszony, nem hiszek a szememnek az ön ragyogó arcát látva! Pedig énazt hittem, Rózsavirág úrhölgy kertjének minden színpompás virágszálát ismerem! Ön talánnem rég érkezett e jeles intézménybe?

A hercegnı zavartan nézett fel a magas, tarka ruhás, enyhén már ıszülı, és kissé ingatag

tartású férfira.– Valóban, uram, ragyogó személyem nem rég érkezett, engem nem ismerhet – válaszolta

bátortalanul.

– De azért feltételezem, még megismerhetem! – mosolyodott el a férfi, és elıre nyújtotta akezét, hogy megsimítsa a morin nı csinos arcocskáját.

Róka mint a villám perdült elıre, egyszerően beleesett a férfi kinyújtott karjába, gyorsanmegragadta, maga köré fonta, és odasimult az idegen nemeshez. Naná, hiszen ha ez aszerencsétlen csak megérinti is a hercegnıt, a szata olyan olajozottan levágja a kezét, mintahogy más lélegzetet vesz!

– Én is nemrég érkeztem, uram, kedves barátnémmal, olyannyira nem rég, hogy mégrendesen felöltözni sem volt alkalmunk! – mosolyogta a férfira, és kuncogva a fülébe fujt egyaprót.

– Nem is igen igénylem én, szép hölgyek, hogy olyan nagyon felöltözzenek! – tiltakozott az,enyhén spicces nevetéssel, de akkor a másik oldalához már odasimult Nefelejcs, és ketten mármegbízhatóan visszatartották.

– De jó Karion úr, ne legyen ily mohó! – susogta a loknis lány. – Hisz kedves kis barátnénk

még nem fejezte be sminkjét, toalettje nem teljes, hát nem lenne illendı, ha mostférfivendéget fogadna! Hova lenne házunk hírneve, ha szétszállna a széllel a pletyka, nálunkfestetlen arcú hölgyek várják a nemes urakat!

– Kis Nefelejcs, te mindig képes vagy meggyızni engem! Nem bánom, a morin hölgysiessen csak szobájába, készülıdjön! A lila szalonban fogom várni, ne késlekedjen sokat!

– Ki lenne oly ostoba, hogy önt megvárassa, daliás uram! – suttogta Róka, és átölelte, majdvadul megcsókolta a férfit. Közben a háta mögött integetett a többieknek, hogy húzzanak márel! Nefelejcs pedig gyorsan kézen fogta a hercegnıt, és eltőnt vele a folyosókanyarban.

Felsiettek a következı emeletre, immár egy szélesebb márványlépcsın, ahol újabb folyosó

várt rájuk, de ez már igen diszkréten megvilágított, és sokkal csendesebb hely volt. Rókakocogva érte utol ıket.



– Utálom a részeg pasasokat, helybıl és azonnal elfelejtenek mindent, amit tudni kell anıkrıl és a szerelemrıl! – méltatlankodott, aztán gyorsan Nefelejcshez fordult. – De ha máritt tartunk, mit fizet ez az üzlet?

– A pénzügyekhez nekem nincs közöm, Rózsavirág úrhölgy intéz mindent! – emelte maga

elé védekezve a kezét a loknis lány. – De ha majd abbahagyom, akkor minden letöltöttesztendı után hét aranydukát évjáradékot kapok, így szól a szerzıdésem! Tessék, ez aszobám! – tárta ki a következı ajtót, és udvariasan elıre engedte a hercegnıt.

Ho Tarasin Mitana gondolkodás nélkül lépett be úrnı je elıtt. Körbe járta a kis szobát,kipillantott a keskeny, elfüggönyözött ablakon, aztán egy helyen, a fal mellett megtorpant.

– Itt nyílik egy ajtó! Hova vezet, biztonságos-e?

– Éles a szemed, morin férfi! Ott a paraván mögött tényleg van egy ajtó, a szomszéd szobábavisz, ami ehhez teljesen hasonló. Mostanában üres, nem hinném, hogy veszélyes lenne!

– Nyisd ki, látnom kell!

– Kérlek! – sóhajtotta a lány, és megtolta a rejtett lapocskát, ami kinyitotta az ajtót.

A szata átment, ott is körbe járt, aztán visszajött.

– Ez a két szoba biztonságos, hercegnı, itt töltheted az éjszakát! – jelentette, mire Ji-Mirbelépett. Egyenesen a pipereasztalkához sietett, és elégedetten leült elé. A világ kezdettvisszabilleni a helyére, leszámítva néhány apró furcsaságot. Néhány apró, ám egyáltalánnem kellemetlen furcsaságot, mérte végig a tükörképe által viselt, botrányos és egybengyönyörő ruhát.

– Nem tudom, szükségetek van még valamire? – érdeklıdött Nefelejcs szolgálatkészen.

– Köszönöm szorgalmas segítséged, kedves asszony, immár minden a lehetı legnagyobbrendben van! Nyugodtan hajtsd álomra a fejed, további szolgálataidra ma már nem tartokigényt! – bocsátotta el a hercegnı.

– Álom? Most kezdıdik a nap! – kacagta el magát a lány. – De megyek! A rejtekajtót nyitvahagyom, két szobában mégiscsak kényelmesebb, mint egyben, és kérlek, a folyosóra nelépjetek ki, ott nagy lesz késıbb a forgalom, és ugyan kinek hiányzik, hogy feltőnéstkeltsetek, nem? – kérdezte még, aztán kisurrant a szobából.

Jókedvően dudolászva kocogott le az alsóbb szintre, hogy megkeresse Rózsavirág úrhölgyet,

és beszámoljon neki a történtekrı

l, de szokatlan módon sehol sem lelte meg. Így beült azegyik szalonba, kellemes társalgással mulattatta a lányok társaságában pihenı urakat, segítettaz italok felszolgálásában, de finoman elutasította mindenkinek a közeledését. Majd, mikor azeste éjszakába hajlott, kimentette magát, és felsurrant az emeletre.

Egyenesen a szobájához ment, de nem oda nyitott be, hanem a szomszéd ajtón kopogott aprót.Kicsit várt, majd mivel nem jött válasz, óvatosan benyitott. Aztán szélesen elmosolyodott, éssietve belibbent, látva, nem tévedett, ezt a szobát valóban az a jó kiállású morin testır foglaltael.

– Remélem, nem zavarlak! – suttogta, bezárta maga mögött az ajtót, és letette a kisasztalra a

magával hozott holdfénylámpást.



– Nem zavarsz – felelte Ho Tarasin Mitana, aki természetcsen a bezárt rejtekajtó mellett állt,mint ahogy jó testırnek az kötelessége is. Bár ı szívesebben ırködött volna a folyosón, úgyérezte, az a veszélyesebb hely, de Róka elmagyarázta a hercegnınek, hogy az túl feltőnı lenne Ho Tarasin Mitana ugyan nem értette, mi feltőnı lehet abban, hogy egy magasanszületett nemes hálója elıtt egy szata posztol, de természetesen gondolkodás nélkül elfogadta

hercegnı je mennysúgta (Illetve ez esetben inkább Róka tanácsolta) parancsát, és átjött aszomszéd szobába. Végül is, innen idıben átér, ha valami baj lenne, és innen is ki lehet jutni afolyosóra.

Így hát a rejtekajtó mellett megállt, és néma mozdulatlanságban várni kezdett, immármajdnem egy órája, amikor is bejött ez a furcsán göndör hajú asszony.

– Gondoltam, hogy nem zavarok! – mosolyodott el Nefelejcs, és kényelmesen letelepedett azágyra. Kicsit megemelte a lábát, kecsesen lerúgta cipı jét, és közben fél szemmel leste a férfiragyakorolt hatást. A szata kıarccal nézett el a semmibe, látszólag észre sem véve, hogy rajtakívül van

valaki a szobában.

– Most ırködsz? – vetette hát fel, csak hogy beszélgetést kezdeményezzen.

– Igen – felelte az igazsághoz híven Ho Tarasin Mitana, aki ugyan nem értette, miért kérdezilyen ostobaságokat ez az asszony, de nem is érezte feladatának ezen gondolkodni.

– Biztosan unalmas!

– Megszoktam.

– Azért lehet, hogy én tehetnék valamit, hogy gyorsabban teljenek a várakozás hosszú órái!

Legalább valami apróságot... – halt el sokat sejtetıen a nı hangja.– Ha segíteni akarsz, leghelyesebben teszed, ha elhallgatsz, mivel ennek az épületnek a falai

igen vastagok, és én majdnem süketnek érzem magam, olyannyira nem hallom, hogy mitörténik a folyosón és úrnım hálójában! – válaszolta a szata precízen.

– Hé, nem vagy te túl kíváncsi? Ez a ház messze híres diszkréciójáról! Bármi is történik aszomszéd szobában, te azt nem fogod meghallani! És ık sem hallják meg, hogy te mitcsinálsz itt! – tette hozzá Nefelejcs cinkosan.

– Akkor talán mégis helyesebb lenne, ha kiállnék a folyosóra! – komorodott el Ho TarasinMitana.

– No, abból kerekedne csak cifra botrány! Mit gondolsz, az ide feljövı úriemberek mitszólnának, ha egy idegen, ráadásul morin férfi tanúja lenne látogatásuknak? – kacagott fel alány. – Egyébként is, nem kell félned, a háznak vannak fegyveresei, akik vigyáznak a rendre,négy nemes származású testır áll minden este szolgálatban. Bár ez szinte csak formaság, hiszki lenne olyan modortalan, hogy botrányt csinál egy nyilvánosházban? Azonnal felkapná apletyka, és utána már minden hasonló intézményben fenntartásokkal fogadnák az illetıt! Alegrosszabb, ami történhet, hogy néhány ifjú részegségében kissé elragadtatja magát,komolyabb incidensre szinte sosem kerül sor! Itt teljes mértékig biztonságban vagytok!

– Úrnım csak szatái körében lehet biztonságban! – szögezte le Ho Tarasin Mitana, de

tagadhatatlanul megnyugtatta a tudat, hogy nem ı az egyedüli testır. Bár az a négyfegyverforgató nyilván nem ér fel négy szatával, de van helyismeretük, és bizonyosan feltétel



nélkül hőségesek úrnı jükhöz, akinek ık most vendégszeretetét élvezik. Valóban örült, hogybár csak kis részben, de mások is segítenek neki ırizni a hercegnıt, mivel már két napja nemaludt, és a sebe is fájt egy kicsit. Persze az lenne a legjobb, ha itt lennének testvérei, akikátvállalnák tıle a nehéz terhet. Mennyivel egyszerőbb is lenne akkor!

Míg ı ezen gondolkodott, szép kurtizán csendesen várt, és közben lopva méregettehódításának tárgyát. Aztán elkezdett játszadozni ruhája ujjnyi vállpántjával. De a kiszemeltfickó ezt észre sem vette, csak mozdulatlan várakozással elnézett a semmibe.

Na jó, ez magától nem fog semmit se tenni, látta be Nefelejcs, ám ettıl csak megjött a kedvea kis kalandhoz. A kihívás mindig élvezetesebbé teszi a játékot! És ugyan hogy is képzeli ez aférfi, hogy képes lehet ellenállni az ı csábításának?

– No, szóval, higgy nekem, semmi veszély sem fenyegeti úrnıdet, nyugodtan pihenhetsz egykicsit! – indult neki újra az immár nehezebbnek tőnı feladatnak – Nincs kedved leülni?

– Nincs.

– Attól félsz, hogy talán úrnıd ellenırizni fog téged?

– Nem félek, mert az nem lenne méltó egy szatához, és nem tudom elképzelni, hogymagasan született úrnım magasztos gondolatokkal teli elméje akárcsak egy kurta pillanatot isszentelne nekem, senki fia személynek! – jelentene ki teljes bizonyossággal Ho TarasinMitana.

– Akkor nem énem tartózkodásodat! Talán csúfnak látsz? – kérdezte Nefelejcs kihívóan, ésszéttárt karral hanyatt dılt az ágyon, ránézett a férfira – Rajta, mondd a szemembe!

A szata erre nem tudott azonnal válaszolni.

– Nem érezném helyesnek, hogy mocskos szavakkal sarat dobáljak rád. mivel nem látomcsúfnak az arcodat – felelte végül tárgyilagosan, de közben egyre erısödött benne a gyanú,hogy már megint valami nagy hibát követ el. Ám fogalma sem volt róla, hogy hogyankerülhetné el a feje felett egyre gyülekezı, vészterhes felhıket.

– Tehát szépnek tartasz, helyes! – kacagott fel a kurtizán, és könnyedén a hasára fordult,tenyerére támaszkodott, felszegte a fejét. – Akkor vajon mi akadálya lenne annak, hogy egykurta ölelésnyi ideig feledtessem veled az élet nehéz gondjait? – kérdezte érzéki hangon

A szata kétségbeesetten pörgette vissza az Alázatos Bölcsesség Könyvébıl tanultakat. Mitlehet egy ilyen kérdésre válaszolni?

– Köszönöm önzetlen kedvességed, hogy válladra vennéd súlyos feladatom egy részét, denem hiszem, hogy tudnál nekem segíteni!

– Honnan tudod, amíg nem próbáltad? – vágott vissza gyorsan a lány, aztán könnyedénmegpaskolta maga mellett a selyempaplant. – Gyere, ülj

mellém!

A szata egy kicsit habozott. Ez bizony parancsnak hangzott. İrségben ugyan megmozdulnisem szabad, de ha már beszél? Egyébként is, fáradt volt, a sebe is fájt már egy ideje, és arra iskapott parancsot, hogy annak állapotát ne hanyagolja el. Így végül odalépett az ágyhoz, és

leült a szélére. Egyenes háttal, rezzenéstelenül elnézve elıre.



– Remek! – mosolyodott el a lány, majd ismét hanyatt fordult, kényeskedve nyújtózkodottegy kicsit. A szata rá sem nézett.

Nefelejcs egy kicsit várt, aztán egy gyors mozdulattal a férfi ölébe ejtette a lábát.

– Fáj egy kicsit a bokám, nem masszíroznád meg? – kérte panaszos hangon, az ısrégi

stratégiát követve.– Nem vagyok képzett gyógyító mester, nem értek túlzottan az ilyesmihez! – tiltakozott Ho

Tarasin Mitana, és óvatosan megemelte az orra elé tolt, kecses, karcsú lábat, majd zavartantartotta, mivel nem tudta, hova tehetné félre.

– Ó, nem kell ehhez érteni, én majd mondom, hogyan csináld! – legyintett a szép kurtizán.

A szata ismét elgondolkodott. Ugye, abból semmi baj sem lehet, ha megmasszírozza egykicsit ennek az asszonynak a lábát. Ettıl még idejében odaérhet úrnı je mellé, és megvédheti,ha valami vész fenyegetné. Csakhogy – és ebben egészen biztos volt! – ha teljesíti ennek anınek újabb óhaját, akkor az rögtön valami mást, valami többet fog kérni. Tisztán érezte,hogy így lesz. Minden eddigi tapasztalata erre mutatott! És vajon hol a határ, ameddigengedelmeskednie kell, és mikor mondhatja azt ennek a lehetetlen asszonynak, hogy ostobakívánságai immár akadályozzák legfontosabb feladata teljesítésében?

Valóban nem egyszerő egy magasan született nemest ırizni!

De hát ı szata, bölcs mesterek készítették fel nehéz feladatára, és végül vizsgájánalkalmasnak találták, hogy magát a mennyszülte Földre Szállt Sárkányt is ırizze! Nemkerülhet szembe semmi olyasmivel, ami ellen nem tanult védekezni, és ha kellı körültekintéssel mérlegel, akkor nem fog hibázni! Így megerısítve a lelkét, elkezdtemegmasszírozni az elégedetten mosolygó Nefelejcs bokáját.

– Na látod, ebbıl még nem lesz semmi baj, szénfekete tekintető férfi! Ettıl még nyugodtanfigyelheted, hogy úrnıdre les-e valami veszély! És hidd el, számtalan dolgot tudok, amikönnyebbé teszi a várakozást!

– Senki vagyok és semmi, hogy kételkedjek szavaidban, makacs elszántságú asszony! –sóhajtotta Ho Tarasin Mitana aggodalmas beletörıdéssel.

És miközben szatája kétségek között ırlıdött, Ji-Mir hercegnı önfeledten mulatott aszomszéd szobában.

– Na, és akkor jött a fickó, hogy mit keresek én ott – magyarázta neki lendületesen Róka. –

Én meg mondtam, hogy csak a kijáratot, és egyébként is, tehet nekem egy szívességet!

– Ez a kifejezés mit jelent? – kérdezett közbe érdeklıdve a hercegnı.

– Valami olyasmit, hogy zabáljon port és fürödjön sárban, ha morin tudásom nem csal meg.

– Értem. És aztán mi történt? Elvette tıled azt a szép drágaköves győrőt?

– Nem, gyorsabb voltam, és sikerült elszaladnom. De sajnos másnap elvesztettem kockán.Hopp, kéne egy kicsit a féső! Nem az, a másik! – intett oldalra a vörös lány.

Amikor kettesben maradtak, Ji-Mir azonnal utasította, hogy fésülje ki a haját, és fonja újra.

– Hát, végül is, megtehetem! – húzta el a száját Róka. – Egy ideig dolgoztam egyhajszobrász mester szalonjában. Persze, csak mint ajtónálló, aki bevezeti a nemes vendéget,



de azért ragadt rám valami! – állt oda Ji-Mir háta mögé, majd nekilátott kifésülni annaklábszárig érı haját. – No, persze onnan is kirúgtak! – kezdett mesélni, és gyorsan belelendült.

Megállás nélkül anekdotázott, részben saját élményekbıl, részben hallott pletykákból,miközben kifésülte és befonta a hercegnı haját. Ji-Mir elıször zavartan, majd egyre jobb

kedvően hallgatta a történeteket, amiknek a végén ugyan nem állt bölcs tanulság, még csakrímbe sem voltak szedve, de szerfelett érdekes dolgokról szóltak. Egy idı után azon vetteészre magát, hogy hangosan kuncog, mintha Nárciszszirom tréfálkozna vele. De azért ezegészen más volt.

– Elvesztetted kockán? – kérdezett rá az újabb érdekességre – Az ugye szerencsejáték?

– Sajnos, teljes mértékben az! Bár én régebben hordtam magamnál ólmozott kockákat, deegyszer majdnem agyonvertek érte, és azóta nem merem megreszkírozni!

– Számomra mégis igazságosnak tőnik annak a győrőnek az elvesztése! – tért vissza azutolsó történethez Ji-Mir. – Hiszen erkölcstelen módon jutottál hozzá, elloptad, tehát

helyesnek tőnik, hogy erkölcstelen módon, szerencsejátékon vesztetted el!– Hercegnı, szeretném leszögezni, hogy én nem vagyok valami törvényen kívüli gazember!

Én félig nemes vagyok, azaz úr! Sosem szoktam lopni! – húzta ki magát Róka. – Csakkölcsönveszem, ami megtetszik!

– Számomra nem világos a különbség! Azt a győrőt nem adhattad vissza, hiszen elvesztettedkockán, tehát nem kölcsönvetted, hanem elloptad!

– Nem, ez nem ilyen egyszerő! Például, itt vannak ezek a legyezık! – mutatott a vörös lány atükör elé támasztott, színes kis csont- és selyemlegyezıkre, amiket Ji-Mir már régótavágyakozó pillantásokkal méregetett. – Szépek, és látom, hogy tetszenek neked, igaz?

– Igen!– sóhajtotta a hercegnı. – Csinosak, és oly szokatlanul eleven a mintájuk! Sajátomatsajnos elvesztettem, így most mindenki láthatja az arcom, ami nagy illetlenség!

– Na, tehát itt vannak ezek a legyezık! – szögezte le Róka. – Ha most egyet zsebre raknék éselvinném, akkor az lopás lenne, hisz nekem aztán igazán nincs szükségem rájuk! De ha teelveszel egyet, csak egyet, és csak azért, hogy használd, nem pedig eladni, akkor az nemlopás. Az kölcsönvétel – adta elı egyéni nézeteit a jogról, erkölcsrıl és általában az egészvilágról

– Nem lenne helyesebb, ha mégis elkérném? – kérdezte félve Ji-Mir. – Hiszen biztos, hogy

szívesen ideadják!– Igen, de éppen ezért felesleges kérni! Válassz egyet, és tedd el! – javasolta a vörös lány

könnyedén.

A hercegnı elıre nyúlt, de aztán csak vissza húzta a kezét.

– Nem tudom, ez olyannak tőnik, mintha Kitasira úrnı pavilonjában vendégeskedveeltenném a kezembe adott teáscsészét! Ilyet én még sosem csináltam!

– Egyszer mindent el kell kezdeni!

– Ez valóban igaz, vörös hajú Róka, és reggel talán erre utalt az ég bölcsessége, talán erre

vezet az az új ösvény, amin hamarosan elindulok! – sóhajtotta Ji-Mir, majd hosszan válogatotta legyezık közül, míg Róka befejezte a haját. Végül egy csontból valót vette el, aminek



minden lapján szépen faragott lány táncolt, számtalan selyemsál között. Örömmel nézegetteegy kicsit, aztán övére f őzte, és elkomorult.

– Pedig nem is vár rám semmi új út! Hajnalban visszatérek a Tenger Liliomvirágára, ésonnantól semmi más nem vár rám, csak a régi, megszokott ösvény! És bár vágyom

otthonomba, vágyom magam körül látni a régi rendet, de azért lesznek apróságok, amikhiányozni fognak! Nagy kár, hogy nem vihetek magammal egy kis maréknyit a csatornákırült városából!

– Ez csak nyavalygás! – intette le azonnal a vörös nı. – Ha nem tetszik valami akörnyezetedben, akkor ki kell cserélni! A dolgok mindig, mindenhol hajlamosak megváltozni,csak éppen néha egy kicsit meg kell ehhez rugdosni ıket!

Ji-Mir értetlenül hallgatott pár pillanatot, összevonta a szemöldökét.

– Arra gondolsz, hogyha elég hosszan verem papucsom sarkával az erkölcsömre felvigyáznirendelt öregasszonyok fejét, akkor hagyni fogják, hogy fedetlen csuklóval járjak, tarka

ruhákban?– Hát, nem pontosan így értettem! – visszakozott Róka. – Idıs hölgyek fejét verni

semmiképpen sem szép dolog. De például le lehet önteni ıket teával, és akkor át kellöltözniük, ami tetemes idınyereség! Különösen egy lantlecke kellıs közepén, készéletmentés!

– Ez bölcsen hangzik... – merengett el a hercegnı, és már tovább is kérdezett volna, más,hasznos ötletekért, amikor hirtelen rájuk kopogtak.

A két nı döbbenten nézett össze, majd Róka kiszólt. – Ki az?

– Csak én lennék, szép hölgyem, Usiter Karion, az a férfi, aki volt oly szerencsés összefutniönökkel, mikor a fürdıbıl jöttek fel! Immár jó órája epedve várom, hogy a szépséges morinkisasszony lejöjjön a szalonokba, ahol illı módon megismerhetném végre, de mindhiába!Mondja, szép hölgy, miért várat egy önért epedı szívet?

Ji-Mir zavartan nézett a vörös nıre.

– Mit akar ez a furcsa, szélfútta férfi tılem? – suttogta ingerülten.

– Sorolhatnám! – morogta Róka szkeptikusan, és megvakarta a fejét. Ez a dolog nemstimmel, itt valami bőzlik!

– Én nem óhajtom látni ráncos arcát, mondd meg neki határozott szavakkal, hogy menjen el!– Reméljük, ennyi elég lesz neki – sóhajtotta a vörös lány, majd hangosabban kiszólt. – A

morin kisasszony feje megfájdult, ma nem fogad vendégeket! Jöjjön vissza talán holnap,addig pedig mulasson kedvére egy másik, választott hölggyel!

– Nem, szívem a morin hölgyért lángol! Kérem, jöjjön ki, csak pár kurta csók erejéig,különben talán meg sem élem a holnapot!

Róka még két árnyalatot komorodott.

– Ez teljesen lehetetlen! – morogta az orra alá – íratlan szabály, hogy nyilvánosházakbancsak a lenti szalonokban jelen lévı hölgyeket lehet felszedni, ide egyedül feljönni rém nagyilletlenség!



– Ez mit jelent? Talán bajban vagyunk? – suttogta félve Ji-Mir.

– Lehet! – vont vállat Róka az idegeskedés legkisebb jele nélkül, miközben az idegen férfimegint megzörgette az ajtót.

Ugyanebben a pillanatban a szomszéd szobában Ho Tarasin Mitana felkapta a fejét.

– A hercegnıre fegyveresek lesnek!

– Mi van? – ült fel zavartan Nefelejcs is. – Most mit csinálsz? – kérdezte aztán döbbenten,ahogy a szata felpattant mellıle, és a ruhái után kapott. De Ho Tarasin Mitana egyáltalán nemérezte szükségesnek, hogy még egy ostoba kérdésre válaszoljon, ám azért azt nem feledte, mitkövetel tıle az Alázatos Bölcsesség Könyve.

– Igen köszönöm, puha ajkú asszony, hogy önzetlen igyekezeteddel könnyebbé tettedszámomra az ırségben való várakozás hosszú óráit, de most mennem kell! – hadartaudvariasan, és mire befejezte a mondatot, már el is készült az öltözéssel.

Nefelejcs éppen válaszolt volna valamit, de ekkor kinyílt az ajtó, és besurrant Róka.– Van egy kis gondunk... – kezdte volna, aztán felmérte a szobát, a takarót magasra húzó

nıt, az öltözés utolsó pillanatában lévı szatát, és idegesen a hajába tépett. – Jellemzı, barbárbarátom, itt lenne a nagy lehetıség, hogy megmentsd a hercegnıdet, és te meg... – fakadt ki,de eddigre Ho Tarasin Mitana már el is rohant mellette, a hercegnı szobájába.

Odaát ismét felhangzott a kopogás, az idegen férfi ismét megszólalt.

– Hölgyem, nyissa ki!

– Azonnal, csak még felkapok valamit magamra! – válaszolta habozás nélkül Róka, aki

szorosan a szata nyomában loholt, majd idegesen körbe nézett. – Rendben, van valakinekvalami elképzelése, hogy mi a fene történik itt?

– Odakint fegyveresek lapulnak, végig a folyosón! – magyarázta Ho Tarasin Mitana teljesnyugalommal. De hát miért is idegeskedett volna, ezt a problémát tudta kezelni! – Nincsenektúl sokan, és itt szők a hely, csak két ajtó van, azt hiszem, fel tudom ıket tartani! Hercegnı,lapulj le ott hátul, az ágy mögött, ott lesz a legbiztonságosabb, és takard el szép arcod, nehogymocskos gyilkosok vére csapódjon rá! – fordult Ji-Mir felé, aztán még utoljára alaposan körbenézett, hogy minden apróságot megjegyezzen, amit majd kihasználhat a harc közben.

– Ismétlem, nyissa ki, szép bölgy, vagy kénytelen leszek betöretni az ajtót!

– Fegyveresek? Ki olyan pimasz, hogy fegyvereseket hoz egy bordélyba? – csodálkozott elRóka, és mintegy félvállról az ajtó felé fordult. – De kedves uram, lelkes imádata lassan már otromba tolakodásnak hat! Kérem, várjon egy pillanatot, hogy illend ı en rendbe szedhessemmagam, és a szokásoknak megfelelı en forró öleléssel fogadhassam ágyamban! – búgtaérzékien, aztán ismét lehalkította a hangját. – Honnan szabadult ide ez a felföldi paraszt?

– Usiter Karion úr nem akárki, magasan áll Kereskedıháza, az Anira kegyeiben, sok szokástfelrúghat büntetlenül! – magyarázta Nefelejcs, aki a rejtekajtóból leselkedett befelé, szorosanmagára csavarva a sebtiben felkapott selyemköntöst. – Három elit testırrel jár mindenhova,még ide is, bár Rózsavirág úrhölgy iránti figyelmességbıl eddig mindig lent hagyta az

embereit az elıtérben!



– Három jól felfegyverzett, gyakorlott testır sok, de ezen a szők helyen úgyis csak egyeséveltámadhatnak, egy ideig fel tudom tartani ıket – szögezte le határozottan a szata, aztán a vöröslányhoz fordult. – Figyelj, lánghajú Róka, ha már reménytelennek tőnik a helyzet, deszigorúan még mielıtt engem megölnének, segítsd ki a hercegnıt az ablakon, és ugorjatok avízbe. Amikor szétnéztem, láttam, hogy odalent szők csatorna húzódik, végében pedig karcsú

hajók állnak, gyors menekülést kínálva nádszálkarcsú úrnımnek! – parancsolta, és tenyerébefogta a tırt.

– Hé, hé, hé, ezt gondoljuk át mégegyszer! Nincs itt valami rejtett kijárat? – tiltakozott Róka.

– Nincs, csak a szomszéd szobába vezet ez az ajtó, semmi több! De hát az a szoba is afolyosóra nyílik! – magyarázta Nefelejcs.

– Ne aggódj, vörös asszony, mondom, hogy elegendı hosszan fel tudom ıket tartani, leszidıtök menekülni! – intette le a szata, mire a vörös nı ingerülten felcsattant.

– Nem, nem, nem! – sziszegte, és megtámasztotta tenyerével a halántékát. – Hát semmi nem

megy bele abba a konok, morin fejedbe? Amíg lehet, ne halj meg nekem, és egyébként is,nem csinálhatunk mészárszéket egy bordélyból, ahol kedvesen befogadtak minket! Könnyenlehet, hogy ez csak valami lazán elrendezhetı félreértés! Miért is ne? Szóval tedd el afegyvered, elszabadult barbár barátom, és hagyj gondolkodni! – hunyta le szorosan a szemét,és megfeszített koncentrálásba kezdett.

Nefelejcs majdnem közbeszólt, de Ji-Mir, aki bizakodva nézte a vörös lány színpadiasgesztusait, leintette.

–Nyissák ki! – hangzott fel odakint, aztán nagyot reccsent az ajtó, mintha valaki vállalnekiszaladt volna.

– Megvan! – csapott a homlokára Róka. – Ahogy mondtad, az ablak! Barbár barátom, fogoda hercegnıt, kimásztok, és elaraszoltok a párkányon! Kell hogy legyen valami párkány, igaz?

– Fél lábfejnyi – felelte azonnal Ho Tarasin Mitana, aki már megérkezésükkor kinézett azablakon, és alaposan meg is jegyezte, amit látott.

– Az neked több, mint elég! Na, mozgás, mielıtt ránk törik az ajtót! – tuszkolta ıket Róka azablak felé. – Én meg itt maradok, és feltartom ıket, vagy szerencsés esetben eloszlatom afélreértést! Kifelé! – sziszegte, de Ho Tarasin Mitana nem mozdult.

Ha a tőzhajú nı nem tudja feltartani a fegyvereseket, akkor ı a hercegnıvel együtt azon a

vékony párkányon könnyő célpont lesz. A víz felett egyensúlyozva nem fogja tudnimegvédeni úrnı jét!

Ám egy pillanatnyi gondolkodás után Ji-Mir rábólintott a tervre, mire a szata továbbihabozás nélkül karjába kapta, és már mászott is. Róka gyorsan becsukta mögöttük az ablakot,az ajtó akkor már forgácsot szórt, és megtörni látszott a kintiek ostroma alatt.

– És én? – kérdezte aggodalmasan Nefelejcs.

– Vissza a másik szobába, és ha engem elkezdenek felkoncolni, akkor hozz segítséget! Sıt,ne is várd meg, míg koncolni kezdenek, amint eltakarodnak a folyosóról, rohanj el, és szóljvalakinek, akinek elég hatalma van alfélen billenteni ezt az Anira uracskát! – magyarázta

Róka, és rácsapta a rejtekajtót a kurtizánra.



Aztán gyorsan leült a toalettasztalkához, és bíztatóan rámosolygott a tükörben idegeskedı lányra.

– Semmi pánik, ezt is meg fogod úszni! – vigyorgott erıltetett derővel, aztán összerezzent,ahogy beszakadt az ajtó, majd a következı pillanatban már kimért eleganciával fordult a

beözönlı férfiak felé. – Uram, az ön lelkesedése valóban figyelemre méltó! Még egy suhanckölyöknek is több önuralma van annál, minthogy rátörje az ajtót az ı fogadására készülıdı hölgyre!

Az élen érkezı Anira nemes megtorpant a hideg, nyugodt hang hallatán, fegyvereseifelsorakoztak mellette. Gyorsan körbe nézett, aztán intett embereinek, akik pillanatok alattfelforgatták a szobát. Róka felvont szemöldökkel figyelte, ahogy kirámolják a ruhásszekrényt, belesnek az ágy alá, és az egyik még a falat is végigkopogtatta, álcázott ajtótkeresve, de semmit sem lelt.

– Nos, uram, engedje meg, hogy tegyek egy javaslatot! Ön megkérdezi, hogy mit keres, én

megmondom, hol találja, és még a ruháim is egyben maradnak! Hát nem lenne egyszerőbb? –érdeklıdött a vörös lány, keresztbe rakott lábbal, egyenes derékkal ülve a pipereasztalka elıtt.

– A morin hölgyet keresem! – szólalt meg végül az Anira nemes.

Este, este kicsit spicces volt, maga elıtt sem tagadta, mikor összefutott ezzel a szép párossal,a vörös és a fekete nıvel, akik a fürdıbıl tartottak felfelé. És azonnal elbővölte a morin lányszépsége! Talán kicsit túl hevesen is kérte kegyeit, és tulajdonképpen nagyon illetlen módon,hiszen íratlan szabály, hogy csak a szalonokban tartózkodó hölgyek állnak a vendégekrendelkezésére, de nem aggódott, hogy visszautasítják. Régi vendég volt, egy nagyhatalmúKereskedıház nagyhatalmú nemese, akinek a kérését nem szokták visszautasítani! Hát miután

a hölgyek otthagyták, visszavonult a lila szalonba, és az éppen ott lévı dámákkal társalkodvavárni kezdett, hogy végre megjelenjen a morin nı.

Bár poharát helyi jó szokás szerint teletöltötték, mégsem ivott, hogy illendı módonmegismerkedhessen a várt kurtizánnal. Hisz hosszú még az éjszaka, majd fent, a hölgyszobájában bepótolja a hiányt! És ahogy lassan józanodott, egy igen lehetetlen ötletfogalmazódott meg benne. Ma délben, mikor unokabátyja, Anira Usiter Arras visszatért aNathen Siwa Horatióval való megbeszélésrıl, összehívta legmegbízhatóbb embereit, és egymorin nırıl beszélt.

Hogy feltehetıleg megszöktették a Nathen neves vendégét, Ji-Mir hercegnıt, aki egy szata

védelmében bujkál valahol a városban. Legalábbis ezt lehetett sejteni tárgyalópartnereszavaiból, no meg a kémek jelentése is ezt támasztotta alá. Így a nagyúr arra szólította felembereit, hogy nézzenek utána ennek, de diszkréten! Hisz lehet, hogy ez csak provokáció, ámha igaz! Ha igaz, akkor nagy csapás lenne az ısi ellenségre, ha a hölgy végül az Anira óvókezei között lelne biztonságot!

Így beszélt Anira Usiter Arras nagyúr délelıtt, Anira Usiter Karion pedig megtette anagybátyja által kért, megfelelı lépéseket, de minden kapcsolata azt jelezte vissza, hogysemmit sem tudnak a morin hercegnırıl. És most, itt, ahova csak pihenni jött, ki jön veleszembe? Egy gyönyörő, fiatal morin nı, aki sokkal szemérmesebb, mint bármelyik kurtizán,akivel eddigi életében találkozott! Ráadásképpen egy hallgatag, mogorva férfi is volt vele,aki akár szata is lehet, idézte fel, hogy ki is kísérte a morin nıt



Ahogy telt az idı, és nem jött az általa várt hölgy, egyre biztosabb lett a dolgában. Igen,meglehet, hogy itt lapul a kis hercegnı! Végül nem bírta tovább a semmire sem vezetı várakozást, és elhatározta, hogy személyesen jár utána ennek a kérdésnek. Persze meglehet,hogy téved, és ez esetben igen kínos helyzetbe sodorja magát, de ha tényleg a hercegnıttalálja meg odafent? Nagy jutalom, mély elismerés várja azt, aki az Anira palazzóba kíséri az

elveszett hölgyet, az átkozott Nathen Siwa Horatio menyasszonyát! Mindenképpen érdemesmegpróbálni!

Hát maga mellé intette fegyvereseit, és felment a felsı szintre, méghozzá Nefelejcskisasszony szobájába, hisz az ı társaságában látta a morin nıt. Amikor nem akartákbeengedni, már sejtette, hogy jó nyomon jár, de most, hogy ez a lehetetlenül tőzvörös hajú nı olyan természetes nyugalommal nézett rá, elbizonytalanodott.

– A morin hölgyet keresem! – ismételte azért határozottan.

– Ja, hogy morin barátnémat? De miért a szekrényben? – kérdezett vissza Róka, ártatlanul

nagyra nyitott szemekkel, és könnyed mozdulattal a testırök által szétdobált ruhák felé intett.– Megeshet, némi félreértés...

– Igen, valóban eshetett némi félreértés, hogy ön a padlón keresgéli barátnémat! Tudja,ebben a házban nem az ágy alatt, hanem az ágyon történnek a dolgok!

– Tisztában vagyok ezen intézmény üzletmenetének szokásaival! – csattant fel a deresedı fejő Anira nemes. – És hiába tér ki ezerszer is az egyenes válasz elıl, nem hagyom, hogybolondot csináljon belılem! Hol található a morin hölgy?

– Nem értem, miért kéne nekem egy ilyen agresszíven feltett kérdésre válaszolnom... –kezdte Róka, de ekkor a nemes kardot rántott, és a torkának szegezte a fegyvert. – Ja, így márvilágos! Nem kell ezt túlcifrázni! Nos, ha morin barátnémat keresi, akkor induljon el itt azajtónál balra, menjen végig a folyosón, aztán le, ott jobbra van egy kis lépcsı, azon ismét fel,aztán... – kezdte magyarázni kapásból de az Anira nemes közbe vágott.

– Ismerem jól a házat, tudom, hogy az ön által említett lépcsı nem létezik!

Rövid csend nehezedet rájuk.

– Ez valóban kínos! – látta be végül a vörös nı kényszeredett mosollyal.

– Valóban az! – hagyta rá az ıszülı férfi. – És az is roppant kínos lesz, mikor levágom az önegyik csinos fülét, amit feltétlenül meg fogok tenni, ha tovább hazudozik!

– Nem lehetne esetleg keresni valami más kompromisszumot? – nézett rá aggodalmasanRóka.

– Ha háromra nem mondja meg, hol van a morin nı, akkor levágom a fülét! – ismételte azAnira nemes. – Egy...

Róka zavart pislogással mosolygott fel a férfira. Csak semmi pánik! Kettı és félnél ráérbemondani, hogy van a szobában egy rejtekajtó, és hogy a keresett személy azon át távozott.De mi lesz, amikor odaát nem találják meg a hercegnıt? És egyáltalán, ez a fickó van annyiramővelt, hogy ismeri a tört számokat, vagy nála a kettı és fél nem is létezik, hanem rögtön a

három jön? És vajon Nefelejcs elrohant segítségért, vagy nem annyira?



Mindeközben pedig Ho Tarasin Mi tana karjában a hercegnıvel egy fél lábfejnyi párkányonegyensúlyozott, két emelet magasságban a lent csillogó, gyanúsan fekete víz felett.

– Gondolod, hogy odalent elegendıen mély a csatorna, hogy ne sérüljek meg, ha beleesünk?– kérdezte Ji-Mir aggodalmasan, amikor becsukódott mögöttük az ablak, és a szata oldalazva

elindult.– Nem tudom, hercegnı.

– Egyáltalán, túl lehet élni két emeletnyi zuhanást?

– Minden különösebb nehézség nélkül, hercegnı.

– Ebben hogyan lehetsz biztos?

– Rendszeresen gyakoroltam, hercegnı.

A válasz határozottan megnyugtatta Ji-Mirt. Nyilván nincs semmi baj, hisz ez a szata vigyázrá, kapaszkodott bele erısen Ho Tarasin Mitana nyakába, és bátran lepillantott a mélybe. A

következı pillanatban apró sikkantással kapta a szeme elé két tenyerét.

– Ne tégy hirtelen mozdulatokat, hercegnı, mert leesünk! – sziszegte a szata, aki alig bírtamegırizni az egyensúlyát. Kifordított lábfejekkel, mélyre eresztett súlyponttal, hátát szorosana falnak vetve, karjaiban a hercegnıvel ez nem volt olyan egyszerő dolog.

– Megparancsolom, szata, hogy ne essünk le! – válaszolta aggodalmasan suttogva Ji-Mir, ésismét belekapaszkodott Ho Tarasin Mitana nyakába. De a szemét már nem merte kinyitni.

– Értem parancsod, hercegnı – válaszolta kötelességtudóan a szata, és ismét egy fél arasszalarrébb csúsztatta jobb lábát. Aztán a balt. Aztán megint a jobbat, megint a balt, megint a

jobbat. Haladtak.– Egy magasan született morin nemes felemelt fejjel fogadja sorsát, még ha csak asszony is

– biztatta magát Ji-Mir suttogó hadarással, még mindig szorosra zárt szemekkel. – Ha férjekettétört nádszálat kap ajándékba a fényes Földre Szállt Sárkánytól, akkor nem tépi meg hajátés nem jajveszékel, mint holmi alantas szolga, hanem maga készíti elı ura ünneplı ruháját anagy eseményhez, maga adja oda gyermekeinek a mézbe kevert mérget, és saját kezével vágjael élete selyemfonalát, példát mutatva mindenkinek! – mondta végig az ezerszer hallott leckét,és érezte, hogy félelme valóban messze száll. Minden rendben van, egy szata vigyáz rá!

Közben Ho Tarasin Mitana halántékán lassú izzadtságcseppek indultak lefelé. Fél arasz a

jobb lábbal, fél arasz a ballal. A következı

lépésnél a párkány szegélye leomlott a lába alatt,de idejében odébb csúsztatta lábfejét. Nem eshet le, parancsot kapott!

– Szata, most hova megyünk? – szólalt meg kis idı múlva Ji-Mir. Ho Tarasin Mitana ebbemég bele sem gondolt.

– Az elsı ablakig, ha mennysúgta bölcsességed nem tanácsol mást, hercegnı.

– Helyesnek érzem, hogy az elsı ablaknál visszamenjünk az épületbe! – válaszolta Ji-Mirhatározottan, mire a szata megkönnyebbülten fújta ki a levegıt. Fél arasz a jobb lábbal, félarasz a ballal. Csigalassan, de közeledett egy ablak, már ahogy félre fordított fejjel, a szemesarkából meg tudta állapítani.



Amikor elérték a benti fénytıl haloványan sugárzó, színes mozaikot, nem finomkodott, félkézzel megtartva a hercegnıt könyökkel betörte az üveget. Az ablakpárkányon márkényelmesebben elfért, fél pillantással ellenırizte, hogy odabent nincs semmi veszedelmes,majd pár ütéssel kitörte a még kitartó üvegdarabokat, és beemelte Ji-Mirt a szobába, aztánmaga is mellé huppant. Mindezt olyan gyorsan, hogy a szobában eddig önfeledten szórakozó

pár csak ekkor jutott el odáig, hogy döbbenetükben megmozduljanak.

– Hogyan képzelik! – kiáltott fel az úriember, miközben a mellette fekvı kurtizán rutinosanfelrántotta a takarót, és sikoltott egy aprót. Tényleg aprót, azt is csak azért, mert ennek ahelyzetnek az elfogadott koreográfiája szerint neki sikoltania kellett. De közben azértcinkosan rákacsintott a délután megismert, kedves és Rózsavirág úrhölgy által sokra tartottvendég kisasszonyra, jelezve, részérıl nincs harag!

– Azonnal takarodjanak innen! – kiabálta közben az úriember, amibıl a szata semmit semértett, de a hangszín és a gesztusok nyilvánvalóvá tették számára, hogy ez a meglehetısenhiányos öltözető férfi haragszik, hát gyorsan a hercegnı elé állt, készen rá, hogy megvédje.

Ji-Mir pedig, miután alaposan megszemlélte a látványt, és úgy döntött, hogy az nem az ı magasan született személyének való, a szeme elé kapta két tenyerét.

– Idegen férfi, hagyd abba ezt a szamarakat is szégyenben hagyó ordítást, inkább hajtsd megelıttem a hátad, és fejedet buzgón a földhöz csapdosva könyörögj bocsánatért, hogy illetlenöltözeteddel megbotránkoztattad friss hónál tisztább szemeimet!

– Mi, még hogy én kérjek bocsánatot, hogy maga, meg ingyenélı barátja rám tör, a lehetı legotrombább módon feldúlva kifizetett szórakozásom? – dühöngött az úriember, amúgyfiatal, hosszú copfos, temperamentumos férfi, és fél kézzel egy kispárnát fogva maga elé

kiugrott az ágyból. Ho Tarasin Mitana két gyors lépéssel fordult utána, hogy végig közte és ahercegnı között maradjon.

– Ismétlem, hogy ne kiabálj, idegen, mert odakint fegyveresek lesnek rám, akikkel nemóhajtok találkozni, és a te szavaidat is igen unom, hát hallgass, és lapulj csendben, ezzel talánelkerülve a jogos büntetést, amit villámló haraggal szabok ki rád, ha továbbra is ostobamódon sarat köpködsz a levegıbe! – magyarázta Ji-Mir ennek a lehetetlenül nehéz felfogásúférfinak, még mindig szeme elıtt tartott tenyérrel, ám igen határozottan.

– Hát mindjárt megmutatom, kinek parancsolgasson a kisasszonyka! – háborodott fel afiatalember, immár kardját keresve szétdobált ruhái között.

Azt nem tudhatta, hogyha megtalálja, akkor Ho Tarasin Mitana abban a pillanatban kitöri anyakát. A szata pontosan látta, hogy egy gyilkos penge hányódik a ruhák között, és nemérezte úgy, hogy az jó helyen lenne ennek a feldühödött férfinak a kezében.

Ám mielıtt ez megtörtént volna, megreccsent az ajtó, majd szinte azonnal be is szakad, ésbezúdult az ıszülı Anira nemes, három fegyveresével. Mert hiába volt a ház híres vastag,remek hangszigetelı képességekkel bíró falairól, a betörı ablak, az asszonyi sikoltások, azúriember dühös ordibálása azért áthallatszott a szomszéd szobába. Az Anira nemes éppenkimondani készült a hármat (a kettıs és fél kihagyásával, természetesen), amikor felharsant azenebona. Nem habozott sokat, azonnal intett embereinek, akik immár rutinosan törték be a

soros ajtót, majd besereglettek a már amúgy is zsúfolt szobába. Róka meg persze követte ıket,hisz ı igazán nem maradhatott ki semmi mulatságból!



A kis szobában pedig rendesen állt a bál, egyszerre vagy négyen beszéltek, emelt hangon; amegzavart férfi ırjöngött, a kurtizán csendesen sikoltozott, az Anira nemes a hercegnı feléintézte szavait, Ji-Mir tiszteletet követelt magának égi nagybátyja nevében, Ho TarasinMitana pedig harcra készen elıhúzta tırét, hogy beleállítsa az elsı ember torkába, aki akárcsak fél lépést is tesz úrnı je felé. A káosz pár pillanatig teljes dicsıségében tombolt, majd

végül Róka volt az, aki megelégelte a hangzavart.

– Cseeeeend! – kiáltotta, és a szoba közepére perdült, tőzszín haja szétterült a levegıben. –Csend, csend, csend! Egyszerre csak egy beszéljen, rendben? – intette a társaságot, ésszuggesztív fellépésének meg is lett a hatása.

Egy hosszú pillanatig mindenki némán várt, amint csak kiemelt az elıbbi hangzavar.

– Na, tehát, beszéljük meg fennálló problémáinkat civilizált módon, illendı keretek között! –húzta ki magát Róka, majd odafordult a szatához. – Már megint mit csináltál, elszabadult barbár barátom?

– Bejöttem – felelte az igazsághoz híven Ho Tarasin Mitana. – Bejött? – csattant fel idegesen a ruhátlan fiatalember. – Betört! A lehetı

legelképzelhetetlenebb módon megzavarva engem, és a kedves hölgyet!

– Ah, értem a problémát, ami szerencsésen nem túl nagy! – mosolyodott el biztatóan Róka,mintha vele szinte mindennap megesne valami hasonló apróság. – Morin barátom mindjárt bocsánatot kér, igaz?– fordult a szata felé, erısen megnyomva az utolsó szót.

– Elégtételt követelek, nem bocsánatkérést! – vágott közbe az ifjú. – Már ha egyáltalánpárbaj képes az úr, nem pedig egy nemtelen felföldi paraszt!

– Teljesen felesleges lenne a fegyverek útjára terelni ezt az apró kis malırt, morinbarátomtól távol áll a erıszak! – tiltakozott Róka, aki igazán nem akarta, hogy ez aszerencsétlen fiatalember meghaljon a semmiért.

Ám annak egy pillanatig sem jutott eszébe, hogy félnie kéne ettıl a szakadt, egy tán sosemvolt divatot követı ruhájú férfitól. Csak egy rizszabáló! Hát megvetıen ránézett a szatára,gıgösen felszegte a fejét.

– Tehát nem vagy több, mint egy senkifia rabszolga? – köpte oda fel– sıbbséggel, mire avörös nı idegesen felszisszent, maga elé kapta a kezét.

– Jaj, ezt nem kellett volna! Erre rém érzékeny! – rázta a fejét kétségbeesetten, készen

minden rosszra, de nem is Ho Tarasin Mitana volt az, aki elvesztette a hidegvérét, hanem Ji-Mir hercegnı. Elfeledkezve az illetlen látványról a csípıre tette a kezét, és aprót toppantott.

– Te mocsokban dagonyázó, napfényt nem ismer ı , alantas teremtménye a világnak,tisztátalan férgek bő zös ivadéka, aki csak tévedésbı l született emberi testbe, és aki arra semméltó, hogy papucsommal megtapossam, honnan veszed a bátorságot, hogy sáros szavaiddalbemocskold jó szatámat, aki két napja életével védi értékes életemet, és fényszülte személyemegyetlen, sziklánál biztosabb támasza? – kiabálta anyanyelvén, majd kicsit higgadtabbanfolytatta. – Aki szatámat megsérti, az engem sért meg, és aki engem sért meg, arra végtelenharaggal sújt le a Morat-Sin Birodalom mennyszülte ura, hát készülj fel a halálra, senki fia!

Az Anira nemes, aki eddig érdeklıdve figyelte a fejleményeket, ezen a ponton érezte úgyhogy közbe kell szólnia. Gyorsan elırelépett, és kurtán meghajolt.



– Szép hölgyem, valóban, önt megsértették, ez nyilvánvaló! Ám ne aggódjon, mivelszerencsés módon azonnal felajánlhatom a segítségem! Önnek nagyhatalmú pártfogóra vanszüksége, és keresve sem találhatna jobbat, mint a dicsı Anira Kereskedıház, akinek nevébenbeszélek. Szavaimnak pedig van súlya, magas rangomból adódóan jogomban áll felajánlaniönnek családom támogatását! – húzta elı a féldrágakövekkel dúsan kirakott, bronzszín Anira-

címert, hatalmának ékes bizonyítékát. – Csillagragyogású, magasan született asszony, akimellett elhalványul a nap, engedd meg nekem, alázatos személynek, hogy családom

palotájába kísérjelek, ahol mindent megkaphatsz, amit csak szeszélyed megkíván! – nyújtottaelıre kezét, és fegyveresei is megmozdultak, ám Róka szinte azonnal eléjük lépett.

– Nem, nem, nem, ez igazán szép gesztus, de momentán nem alkalmas! – magyarázta kitártkarokkal. – Nem alkalmas, mert... mert ez itt egy párbaj! – vágta ki végül kényszeredetten.

– Párbaj? – csodálkozott el az Anira nemes.

– Nos, ez a fiatalember az imént sértette vérig a hölgyet, aki maga helyett kedves morin

barátomat jelöli bajnokának, igaz? – nézett könyörögve a vörös lány a hercegnıre, aki tétovánbólintott egyet.

– De hát ön az imént azt állította, hogy ez az érdekesen öltözött úriember nem isfegyverforgató! – csodálkozott el látványosan az idıs férfi.

– Nem igazán az, de a jelen helyzetben azt hiszem, hajlandó kiállni! – magyaráztalendületesen Róka, és a szata felé fordult. – Barbár barátom, ez fiatal férfi azt állítja, hogyúrnı d senki és semmi, porban fürdik, sarat zabál, és hogy csúfabb, mint egy öszvér hátsó fele!

–Akkor meg kell halnia! – szögezte le Ho Tarasin Mitana, és csak azért nem intézte ezt elazonnal, mert Ji-Mir a legcsekélyebb jelét sem adta annak, hogy szabadon cselekedhet.

– Na, mondtam, hogy hajlandó kiállni! – húzta ki magát diadalmasan Róka.

– De egyáltalán van hozzá joga? – kötözködött tovább az Anira nemes, aki immár biztos volta dolgában, és mihamarabb palazzójukha akarta kisérni a számára felettébb értékes nıt.

– Hogyne lenne! – legyintett magabiztosan a vörös lány, majd kissé mar aggodalmasabbhangon a szata felé fordult. – Azt mondják, nem vagy elég elı kelı , hogy megküzdj ezzel a

férfival. De ugye régi a családod, nagyon, nagyon régi, igaz? – kérdezte félve. De hát amorinok állandóan arra vágnak fel, hogy ısi a kultúrájuk, csak fel tud mutatni ez az ırültbarbár is pár generációnyi nemes ıst! Az untig elég lenne, azt már kimagyarázná!

– Bár senki és semmi vagyok égi úrnı mhöz képest, de a régi tekercsek tanúbizonyságaszerint az ı seim az Elsı Földre Szállt Sárkány oldalán küzdöttek! – húzta ki magát büszkénHo Tarasin Mitana.

– Anyám, az cirka ezer esztendıt jelent! – hőlt el Róka, majd elégedetten elmosolyodott. –Nos, azt hiszem, morin barátomnak nem kell szégyenkeznie a származása miatt. Párbajképes!– dörgölte szinte leplezetlen gúnnyal az idıs Anira nemes orra alá, aki kelletlenül bólintott.

– Legyen, párbajozzanak! Azaz jelöljék ki a segédeiket, akik majd elrendezik a még fennállókérdéseket, és kész! A hölgy pedig kísérjen el palazzónkba, ahol szívesen szállást adunk nekiaddig is, míg ez a bosszantó apróság elrendezıdik! – sürgette a hercegnıt, és szavainak súlyos

nyomatékot adott a mögötte felsorakozó három testır.



– Nem, nem, nem! Ennek a párbajnak most rögtön meg kell történnie! – tiltakozott Róka,mire a fiatalember felkapta a fejét.

– Most rögtön? Ugyan minek? Hisz sem az idı, sem a hely nem alkalmas az efféle tettekre!– szorította maga elé a még mindig egyetlen ruhadarabként viselt kispárnát.

– Sajnálom, de az ügyet nem lehet halogatni! – sóhajtotta messze hangzó szomorúsággalRóka. – Morin barátom holnap elutazik, végleg! Ha most nem rendezik a kérdést, akkorörökre önön marad a szégyen, hogy nem meri kiállni...

– Természetesen készen állok, most és itt! – húzta ki magát az ifjú.

– Helyes! – mosolyodott el angyali módon Róka. – És gondolom, az eddig is oly lelkesensegíteni vágyó Anira úr hajlandó elvállalni az ön párbajsegédjének szerepét!

– Nos, én inkább a hölgy mellett...

– Nem, nem, nem, a sértett hölgy bajnoka igazán bárkit választhat segédnek, míg az ön

rangja garancia arra, hogy pártatlan módon tudja ellátni a másik oldal képviseletét is! – ütöttetovább a vasat a lánghajú lány, akinek ekkor még mindig fogalma sem volt arról, hogyhogyan fognak ebbıl kikecmeregni, de végtelen magabiztossággal küzdött egyelıre mégismeretlen célja eléréséért.

Oly meggyızıen, hogy az Anira nemes immár biztosra vette, hogy ez a temperamentumos,szavait oly ügyesen f őzı nı tervez valamit, csak éppen azt nem volt képes látni, pedig túléltmár jópár agyafúrt intrikát, hogy milyen csapda felé tart. Ám természetesen tudta, mifélestratégiákat lehet követni hasonló helyzetekben, hát óvatosan tett még egy lépést elıre azismeretlen úton.

– Nos, rendben, leszek a fiatalember segédje ebben az ostoba malırben, de utánaragaszkodom hozzá, hogy a kisasszony elkísérjen palazzónkba! – szögezte le ismételten.

– A párbaj után minden pontosan úgy lesz, ahogy ön óhajtja! – ígérte Róka habozás nélkül.Hisz hol van az még! Mit ne ígérhetne meg hosszú percek, esetlegesen egy egész óratávlatában!

– Rendben, kezdjük! De ki lesz a morin úr segédje?

– Ne aggódjon, fél perc alatt itt leszek vele! – emelte maga elé két tenyerét a vörös lány,majd gyorsan körbe fordult. – Tehát, senki se mozduljon, csak semmi pánik, itt most mindenrendben van! Én meg rohanok, és elıkerítem Aramand urat! – sóhajtotta megkönnyebbülten.

Ugyan fogalma sem volt róla, hogy ezt hogyan fogják megúszni, de hát egy olyan tapasztaltúriember, mint Loranzo Aramand valahogy csak megoldja ezt a kis futó bonyodalmat, biztattamagát végtelen optimizmussal, és kiperdült a szobából.

* * *

Aramand fáradt léptekkel követte a fiatal lányt, aki felvezette a padlásra, egy apró, ferdemennyezető szobába.



– Remélem, ez a helyiség megfelel önnek! Igaz, kicsi és egyszerő, de tiszta, az ágy is igenpuha... – kezdett neki ártatlanul a kurtizán, ám Aramand egy mozdulattal leintette, mielıttbárhova is jutott volna.

– Hagyjuk az ágyat, szép hölgy. Aludni biztosan megteszi, mást pedig nem szándékozom

tenni benne! – jelentette ki komoly hangon, mire a lány sértıdötten felhúzta az orrát.– Értem, Rózsavirág úrhölgy is ezt mondta! Úgyhogy én már távozom is, ha kell valami,

menjen le a konyhába, ott már megkezdte munkáját a szakácsnı. Bármi problémája is van, ı biztosan szívesen kielégíti önt! – mondta gúnyosan, és ringó léptekkel kiment, helyet adva abelépı Alfrédnak.

Az inas szó nélkül látott munkához, megvetette az ágyat, kikészítette ura ruháját, majdAramand felé fordult, aki lehajtott fejjel, maga elıtt összekulcsolt kézzel várakozott a falmelletti karosszékben.

– Uram, ha bármi egyéb óhaja lenne még, a konyhában megtalál! – hajolt meg gıgösen,

majd az ajtó felé indult. – Bár tisztában vagyok vele, hogy nem fog keresni, egészen addig,amíg valami végzetesen nagy bajba nem keveredik! – jegyezte még meg, majd ı is távozott.

Aramand megtörten nézett fel, de nem szólt utána. Mikor egyedül maradt, végül csak felállt,átöltözött, a sarokba hajította a durva szövéső csuhát, majd leült az ágyra. Túl fáradt volt,hogy még az arcfestéssel is bíbelıdjön, hát csak ledılt, és lehunyta a szemét. Szinte azonnalelaludt, de könnyő volt az álma, és nem tartott sokáig. Egészen hamar felébredt, és aztán márcsak elmélkedett hanyatt fekve, a feje alatt összef őzött kézzel. Végül talpra pattant, és kimenta szobából.

A folyosón körbe nézett, de senkit sem látott, hát könnyő léptekkel elindult az egyik irányba.

Nem számolta a tetıablakokat, így is megtalálta a szobát, amit keresett, holott az elteltesztendıkben alaposan átrendezték ezt a szintet is Kicsit gondolkodott, hogy kopogjon-e, devégül csak óvatosan lenyomta a kilincset. Az ajtó engedett, hát rövid habozás után benyitott.

– Kíváncsi voltam, vajon eszedbe jut-e felkeresni ezt a szobát? – hangzott fel odabentrıl egykedves hang, mire belépett, és betette maga mögött az ajtót

– Hát elfelejthetem az itt töltött, szép órákat? – hajolt meg mélyen az ágyon ülı Rózsavirágfelé, aztán lassú léptekkel beljebb ment, fejforgatva nézelıdött, régi emlékek után kutatva. –De ahogy látom, már apró részletek sem idézik a múltat, az idı kérlelhetetlen folyama itt ismindent elmosott! falán csak a te soha el nem halványuló szépséged maradt változatlan az

eltelt évek alatt! – mosolygott rá végül a nıre.– Kedves szavak, de a tetteid rácáfolnak! – kacagta el magát Rózsavirág. – Régóta nem jártál

itt, pedig néha nem bántam volna, ha felkeresel! Miért voltál bolond ily hosszú idıreelszaladni?

– No, nem volt az olyan hosszú, talán ha hat-nyolc esztendı! – mentegetıdzött zavartan aférfi.

– Kereken tizenkettı, kedves barátom, tizenkettı!

– Nohát, hogy repül az idı! – csodálkozott el tágra nyílt szemmel Aramand. – Pedig

szavamra, többször terveztem, hogy beugrom pár órácskára! Hidd el, nem telt el nap, hogy ne jutott volna eszembe csillagszép szemed, táncos járásod, és az együtt töltött, édes órák!



– Én is jól emlékeszem azokra az együtt töltött órákra! Elevenen él bennem például az utolsóalkalom, amikor itt jártál – mosolyodott el jókedvően a nı. – Mivel is távoztál? „Gyönyörő hölgyem, ne aggódjon, amint a megfelelı pénzeszközök a rendelkezésemre állnak, hogymegfizessem immár tényleg tetemes tartozásomat, és szavamra, erre nem kell sokat várni,rögtön felkeresem, és rendezem a számlát!” Még most is a fülemben visszhangzik, pedig ez

tizenkét hosszú éve hangzott el! Nem siettél vissza!

– Ha már a múlt felemlegetésénél tartunk, akkor engedd meg, hogy a te búcsúszavaidat isidézzem, mely szerint: „Ide figyeljen, maga pimasz, ingyenélı aranyifjú, addig látni semakarom, amíg nem tudja visszafizetni azt a kétszáznegyvenhárom és egynegyed dukátot,amivel immár tartozik!” Én csak ehhez tartottam magamat!

– Ó, micsoda figyelmesség! Ez esetbea jelen látogatásod azt jelenti, hogy immár képes vagyrendezni a számlát?

– Természetesen! – húzta ki magát Aramand, és könnyed mozdulattal elıvette erszényét,

amiben tegnap esti kártyanyeresége lapult. – Parancsoljon, szép hölgy, százhuszonkétaranydukát! Persze, tudom, ez némileg kevesebb, mint teljes tartozásom, különösen ha azeltelt évek alatt felhalmozódott kamatokat is számításba vesszük, ám ne aggódjon, hamarosana többit is megadom! – kulcsolta rá Rózsavirág kezét a súlyos csomagra, majd mosolyogvaleült mellé az ágyra.

A nı hitetlenkedve bontotta ki az erszényt, fejcsóválva vett ki egy aranyérmét, majdelnevette magát.

– Ezt senki sem fogja elhinni nekem! Loranzo Aramand, amint éppen tartozást ad meg! Ezhihetetlen, páratlan, talán még soha, senki által nem látott csoda! Igen komoly indokok

állhatnak ennek hátterében! – csóválta a fejét, majd cinkosan elmosolyodott. – A vörös vagy afekete?

–Ahogy te érted, úgy egyik sem – tiltakozott felemelt kézzel a férfi. – Bár a maga módjánmindkettı – tette azért hozzá kis habozás után.

– És persze nagy bajban vagy, mint mindig – szögezte le nı.

– Jóval nagyobban, mint valaha! – felelte ıszintén a férfi, majd óvatosabban folytatta. –Gondolom, még odafigyelsz a pletykákra...

– Ah, a pletykák! Mesélik, hogy a Nathen palazzóból megszöktették Nathen Siwa Horatiomenyasszonyát, az elıkelı Ji-Mir hercegnıt, akit aztán veled láttak a Vadász Szerelmében,ahol ugyan rajtatok ütött a Királyi Gárda néhány fegyverese, de te és a titkos harcitechnikákban oly nagyon járatos hercegnı könnyedén kivágtátok magatokat, több halottathagyva hátra, majd elvesztetek az éjszakában. Az eltőnt hercegnı mellesleg egy fiatal,gyönyörőségesen szép morin hölgy...

– Nos, ebbıl mindössze annyi igaz, hogy a hercegnı valóban eltőnt, méghozzá eredendıen anemes nagyúr, Siwa Horatio tüntette el – rázta meg a fejét Aramand, gúnyosan mosolyogva. –De jobban sikerült neki. mint ahogy számított rá, úgyhogy most tényleg keresni kényszerül!És sajnos valóban keresi is, méghozzá immár rajtam! Tizenkét hosszú esztendeje kerülöm ezta házat, de még így is hosszan haboztam, hogy ide merjek-e jönni, és nem vagyok biztos

benne, hogy nem hoztam-e rád a vészt'



– Vészt? – kacagta el magát a nı. – Ne félts, én ebbıl is csak hasznot fogok csinálni! Hiszmilyen gyönyörő, romantikus történet! A szerelemtıl elvakult férfi vállalja a lehetetlent, ésmegszökteti hercegnıi kedvesét az esküvı elıl! Pazar, könnyfakasztó történet! Az ábrándoslelkő aranyifjak sorban fognak állni házam elıtt, hogy eltöltsenek egy-egy önfeledt éjszakátabban az ágyban, ahol végül egymáséi lehettek a szerencsétlen szerelmesek, mielıtt a Nathen

utolérte és felkoncolta ıket! – magyarázta gúnyosan – Érzı szívő lányaim még a megkopottvérfoltokat is meg fogják mutatni a falikárpiton, meg a parkettán. Mert hogy attól tartok,tényleg lesznek ilyen vérfoltok! – tette hozzá aprót sóhajtva.

– Valóban megeshet, bár magam is szívesen elkerülném ezt a nagyon megható, ámszámomra talán kissé túl drámai végkifejletet – vont vállat Aramand. mire Rózsavirág csakszomorkásán végigsimította a férfi arcát.

– Hogyan is keveredhettél ebbe bele, pont te, aki igazán bölcsebb vagy annál, hogy ne lásd akövetkezményeket, és aki mindig is elég ügyes voltál, hogy kitérj a nagypolitika viharai elıl!– szánta a férfit, aki csak széttárta a kezét.

– Nos, leginkább véletlenül! Persze nem akarom túlzottan mentegetni magam, többször lettvolna alkalmam kiszállni ebbıl az egyre gyorsabban futó csónakból – bizonygatta, majdelmerengve, halkabb hangon még hozzá tette. – Nem is tudom, miért maradtam. Valahogy ígyalakult! De hát miért is ne csinálhatnék ez egyszer valami mást is, nem csupánkártyaadósságokat!

– Ah, hogy új életet kezdesz? De miért pont öngyilkossággal? – rázta fejét Rózsavirág, ésszép szemében együtt csillogott az ıszinte szánalom és a kedveskedı gúny. – Az már azeszedbe jutott, hogy keress valami nagyobb patrónust? Ha jól sejtem, az Anira sokat adna ahercegnıért, talán még az életedet is felajánlanák!

– Gyönyörő hölgyem, ha én is csak egy értékes kártyalapnak tekinteném a hercegnıt, mintahogy azt szinte mindenki teszi ezen a fényes Napkeleten, akkor nem haboznék kijátszani, éstartom magam olyan jó játékosnak, hogy nyerjek vele, ha már ilyen remek lapot osztottnekem az élet! De hát egy élı, érzı hölggyel nem lehet kártyalapként bánni! Erre semmi sem

jogosíthat fel! – szögezte le a férfi határozottan.

– Azt hiszem, ezzel a nézettel egyedül maradnál a Hajnaltánc fórum forgatagában! –sóhajtott a nı. – Ám nem az én feladatom, hogy pálcát törjek feletted, szeretett barátom! Deha nem keresel patrónust, akkor mit csinálsz?

– Megpróbálom visszaküldeni a hercegnıt Morat-Sinbe. Nagybátyja palotájába már nem tudutána nyúlni a Nathen!

– Ezt értem, de te? – kérdezte elıre dılve Rózsavirág. – Te mit akarsz tenni? Te is elutazol atengeren túlra, és oltalmat kérsz a morin császártól?

– Nem, annak nem lenne sok értelme! – legyintett Aramand jól játszott közömbösséggel. –Én már mindenki számára túl sokat tudok, engem már senki sem merhet életben hagyni! Debízzunk benne, hogy majd adódik valami lehetıség, amit kihasználhatok!

– Felelıtlenebb vagy, mint valaha! – ejtette a férfi vállára a kezét Rózsavirág, éshatározottan a szemébe nézett. – A lehetıségek nem adódnak csak úgy! A Nathen

nagyhatalmú, te pedig senki vagy erıs patrónus nélkül! Ez a játék csak egyféleképpenvégzıdhet! – magyarázta hideg tárgyilagossággal.



– Ugyan, túl kicsik vagyunk mi a Nathennek! – mosolyodott el Aramand, lefejtette válláról anı kezét, és futólag belecsókolt tenyerébe. – Az oroszlán könnyedén megöli a legerısebbvadászkutyát is, de tehetetlen, ha legyeket kell hajkurásznia!

– Ezek csak szavak! – tiltakozott Rózsavirág, még mindig a másik szemébe nézve. – A

Nathen-oroszlánt hő kutyafalka kíséri, és még azon felül is töméntelen sok apró dögevı!Semmi sem marad meg azon a földön, amit végigtarolnak!

– Nos, így is fel lehet fogni! – vont vállat Aramand. – Ám én töretlenül bízom jószerencsémben, ami még sosem csalt meg, és hiszem, hogy túl fogom élni, hisz mi másban ishihetne az ember? Errıl ne is ejtsünk több szót, szegény hercegnı miatt sokkal jobbanaggódom, mint magamért! Remélem, ha hazaér, akkor már békén hagyják, és nem kezdenekel vele egy újabb, sehova sem vezetı politikai játszmát! És persze nagyon sajnálom a vöröslányt is, aki egyszerően túl fiatal ahhoz, hogy ebbe belehaljon!

– Én talán eltüntethetem... – ajánlotta fel óvatosan Rózsavirág. Aramand hálásan

rámosolygott, de megrázta a fejét.– Ezt nem lehetne megköszönni, ám nem is hiszem, hogy megoldható. Róka kisasszony

sosem egyezne bele! Egyszerően nem tudom elképzelni, hogy hosszan képes lennemeglapulni valahol! Túl felelıtlen, túl lendületes, túl vakmerı. Kötéltáncos, aki azt hiszi, alába alatt mindössze arasznyi a mélység, pedig dehogy!

Rózsavirág gyanakodva félrehajtotta a fejét.

– Biztosan nem a szeretıd? – kérdezte hirtelen.

– Mindössze két napja ismerem! – védekezett széttárt tenyérrel Aramand.

– Ez számodra régebben nem volt akadály!– Szépséges hölgyem, hidd el, a kisasszony nem a szeretım, és rövid ismeretségünk ellenére

máris túlzottan megkedveltem ahhoz, hogy önzı módon kihasználjam e téren valótapasztalatlanságát és naivitását. Persze, azt sosem lehet tudni, mit hoz a holnap, de nemhiszem, hogy a közeljövıben lenne lehetıségem ilyesmivel foglalkozni!

– Távolabbra pedig ne tervezz, szeretett barátom! – sóhajtott Rózsavirág. – De azt továbbrais tartom, hogy megpróbálom kimenteni a lángvörös hölgyet. Mielıtt elindultok, említsd megneki a lehetıséget, talán elfogadja! – kérlelte a férfit, ám mielıtt az válaszolhatott volna,odakintrıl ajtócsapódás hallatszott.

„Elnézést, nem ide akartam jönni” – mentegetıdzött szinte azonnal egy leányhang, majdsikoly, és újabb ajtócsapódás: „Elnézést, csak keresek valakit”, felháborodott szitkok lezárvaegy fájdalmas ordítással, aztán újabb ajtó, immár határozottan közelebb: „Ne zavartassákmagukat, csak eltévedtem, már itt sem vagyok”, újabb sikoly, és egy csilingelve összetörı porceláncsésze. Aramand felvont szemöldökkel hallgatta a közeledı égiháborút.

– Úgy érzem, mindjárt beszélhetsz a kisasszonnyal személyesen is! – nézett Rózsavirágra, ésszája szegletében elmélyültek a ráncok, ahogy szélesebbre vonta mosolyát.

És valóban, hamarosan kicsapódott az ajtó, és beesett Róka. Látható megkönnyebbülésselismerte fel Aramandot, betette maga mögött az ajtót, aztán egy picit meghıkölt, ahogy eljutott

a tudatáig, hogy a férfi egy nıvel kézenfogva ül az ágyon.



Hát, úgy látszik, ma nincs ezzel szerencséje, könyvelte el végül az újabb szét rebbentett párt,majd gyorsan sarkon fordult, tőzszín haja szétterült a levegıben, és arccal a becsukott ajtónak,ám szélesen gesztikulálva magyarázni kezdett.

– Igazán elnézést kérek, Aramand úr, hogy megzavarom, de adódott egy apró problémánk

odalent, aminek a megoldásában talán tudna segíteni!– Szerény képességeim szerint mindent meg fogok tenni, amit csak óhajtanak! Kérem,

kisasszony, ne zavartassa magát, mondja, mi bántja! – felelte Aramand habozás nélkül, gálánsúriemberhez illı módon.

– Nos, odalent egy Anira nemes felismerte a hercegnıt, és éppen el akarja hurcoltatnifegyvereseivel a palazzójukba! – jelentette be egyszerően Róka.

Aramand azonnal talpra pattant.

– Akkor talán jobb lenne, ha a többit menet közben beszélnénk meg!

– Nem kell sietni, egy zseniális húzással befagyasztottam a helyzetet, most mindenki ránkvár! Ellenben ez a felsı folyosó tele van mindenféle ideges emberekkel, én hagynék nekikidıt, hogy lecsillapodjanak – tiltakozott a vörös nı, még mindig az ajtó felé fordulva.

– Ah, értem – bólogatott Aramand, hangtalanul csókot dobott Rózsavirágnak, cinkosanrákacsintott, majd visszafordult Róka felé. – Ez esetben kérem, kisasszony, folytassa. Mi voltaz a nyilvánvalóan zseniális lépés, amivel visszatartotta az Anira nemest?

– Hát, találtam egy balekot, aki hajlandó párbajozni a szatával! Az Anira nemes elvállalta aszerencsétlen hülye képviseletét ebben a kényes ügyben, a hercegnı a sértett, és mostmindenki önre, azaz a szata segédjére vár! – vágta ki büszkén a lány, mire Rózsavirág

kétségbeesetten összecsapta a kezét.– Párbaj? A Legelsı Isten színarany pajzsára, párbaj az én intézményemben? Na tessék, csak

pár órára nem figyel oda az ember, és máris fejre áll a rend! Bocsássanak meg, de azonnalmennem kell, mielıtt vér folyik, ami igazán nem illene e ház üzletmenetébe! – állt talpra, mégutoljára végigfuttatta ujjait Aramand arcán, egy kurta csók erejéig összeért az ajkuk, majd adáma már indult is.

– Mondom, hogy intézkedtem, sietni kár! – méltatlankodott Róka, de aztán persze gyorslépésekkel a mellette elsuhanó Rózsavirág után futott, Aramand pedig mindenre készenkövette ıket.

A folyosóra nyíló ajtókból ijedt és felháborodott tekintetek nézték ıket, néhányszétrebbentett párocska, akik csak ezt az egyszerőbb, felsı emeletet tudták megfizetni, megegy-két álmából felzavart cseléd, egy hálóruhás kurtizán, a ház állandó lakói.

– Hölgyem, ön diszkréciót ígért! – háborgott egy hosszú hajú, hiányos öltözető, ám mégezzel együtt is láthatón nemes származású férfi az egyik ajtóban, ahogy mellé értek, deRózsavirág csak édesen rámosolygott.

– Uram, ne zavartassa magát, diszkréciónk teljes, ez csak egy apró malır, amit pillanatokonbelül elsimítunk, és persze nagyon sajnálom, hogy a kisasszony megzavarta önt a pihenésben!Minden rendben, mindenki visszatérhet a szobájába! – emelte meg az utolsó mondatnál a

hangját, de közben meg sem állt, selyemszoknyája susogva siklott a levegıben, és hamarosanmaguk mögött hagyták a felfordulást.



A lépcsın Aramand felzárkózott Róka mellé.

– Amit eddig mondott kisasszony, az valóban igen érdekesen hangzik, ám nem látom mégkristálytisztán a sötét folyosó végén derengı fényt! Lenne olyan kedves megosztani velemarról való elképzelését, hogy hogyan fogunk többé-kevésbé épen túljutni életünk azon zavaros

percein, amik odalent várnak minket? – érdeklıdött óvatosan.– Igazából fogalmam sincs róla, hogy mit lehetne tenni, de gondoltam, ön majd jól elintézi a

helyzetet! – vont vállat könnyedén Róka.

– Hölgyem, végtelen bizalma igen megtisztelı! Talán akkor ne is várassuk túl hosszan azt azAnirát! – vágott az élre Aramand, majd lendületesen, arcán könnyed mosollyal elsıként lépettbe az oroszlán barlangjába.

A betört ablakú szobácskában szinte semmi sem változott Róka távozása óta, mindössze afiatal nemes kapkodta magára ruháit. Aramand éppen csak hogy körbe pillantott, felmérte a

jelenlévıket, a hercegnıt, oldalán a rezzenéstelenül álló szatával, az ágy szélén ülı,

selyemköntösbe burkolódzott kurtizánt, a megzavart fiatalember haragos arcát, majd szélesenmosolyogva az Anira nemes és három fegyverese felé fordult.

– Uraim, örvendek a találkozásnak, bármily kínos körülmények között került is rá sor!Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Loranzo Aramand lennék, rokon a nagynevő Sermeniscsaláddal, amely hagyományosan jó kapcsolatot ápol a dicsı Anirával, aminek én személyszerint ıszinte csodálója vagyok!

– Nevem Anira Usiter Karion, második legidısebb unokaöccse vagyok az AniraKereskedıház Usiter családjának élén álló Usiter Arrasnak – viszonozta a bemutatkozástbüszkén az ısz hajú nemes. – Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy én lehetek a

kihívott fél segédje, és ıszinte vágyam, hogy mihamarabb és minél diszkrétebben magunkmögött tudjuk ezt a kis malırt!

– Elıttem is mindössze ez az egyetlen cél lebeg, ám azt hiszem, mielıtt e lovagias ügyetrendeznénk, feltétlenül meg kell kérnünk ezen neves intézmény asszonyát, hogy legyenirántuk türelemmel! – fordult Aramand Rózsavirág felé. – Szépséges hölgyem, tudom,kérésem idegenül hat ebben a házban, mégis esedezve könyörgöm, legyen oly kedves, éskurta fél órára bocsássa rendelkezésünkre ezt a szobát, hogy a helyi üzletmenettıl oly idegenügyünket rendezhessük! – hajolt mélyre.

A dáma kicsit várt, majd aprót sóhajtott, és színpadias beletörıdéssel legyintett.

– Legyen, uraim, bár aggódom, hogy ostoba pletyka fog szárnyra kelni errıl az esetrıl,mégis úgy érzem, nem állhatok két úriember útjába, akik között ilyesfajta nézeteltérés feszül!Megkapják ezt a szobát, mindaddig, míg szükségük van rá, és ha nem bánják, én azonnalvissza is vonulnék, hogy mihamarabb végére jussanak ügyüknek! – válaszolta kimérten, majdintett az ágy szélén ülı kurtizánnak, és felemelt fejjel elhagyták a szobát. Már az ajtóban volt,mikor megállt, és mint akinek csak most jut az eszébe, az Anira nemes felé fordult.

– Mindössze egyetlen kérésem lenne, jó uram! Kérem, állítsanak egy úriembert a folyosóra,a szoba elé, nehogy bárki is megzavarja önöket, és persze hogy önök se zavarják meg házamüzletmenetét!



– Ez szinte semmiség az ön által felajánlott segítséghez képest! – hajtott fejet gálánsán az ıszúr, majd inteti egyik fegyveresének, aki követte Rózsavirágot, amint az immár véglegtávozott.

Aramand szívében ıszinte hálával nézte, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó. Lám, már

csak két testır maradt, ami igazán semmiség, nyugtatgatta magát, miközben rezzenéstelenarccal az Anira úr felé fordult.

– Nos, talán rátérhetnének a részletekre!

– Rendben! Azt hiszem, megfelelı lesz, ha elsı vérig tart a párbaj! – jelentette ki a nemes,mire Aramand a hercegnı mellé lépett.

– Megfelelı mérték az önt ért sértésre egy elsı vérig tartó párbaj? –Azt akarom, hogy ez a porban fürd ı féreg a földön feküdjön, és törött

orrából vér folyjon a padlóra! – toppantott a lábával Ji-Mir.

– Kérem, szép hölgy, legyen tekintettel a... az egyéb körülményekre! – utalt Aramandóvatosan az Anira nemes mögött álló két fegyveresre, mire a hercegnı egy kicsitelgondolkodott.

– Akaratom nem másítom meg senki földön kúszó féreg szavára, ám elfogadom, hogy az önbölcs belátása szerint történjenek a dolgok!

– Köszönöm! – hajtott fejet Aramand, majd a szata felé fordult. – Nem tudom, mennyirevagy tisztában a csatornák városának szokásaival, az elsı vérig tartó párbaj azt jelenti, hogycsak egyetlen, könnyő , semmiképpen sem halálos sebet szabad ejteni a másikon, és az, akinek ez elı ször sikerül, az tekintend ı gyı ztesnek. Ne véts ez ellen a szabály ellen, mert annak

beláthatatlan következményei lennének! – magyarázta suttogva – Nem szoktam véteni a szabályok ellen – válaszolta egyszerően Ho Tarasin Mitana, mire

Aramand elégedetten visszament az Anira nemes mellé.

– Az elsı vérig tartó párbaj megfelel a hölgynek! Így akár azonnal kezdhetünk is!

– Valóban, kezdjük azonnal! – helyeselt sürgetve az idıs férfi, és intett a fiatalembernek,hogy lépjen elıre.

Aramand elégedetten biccentett.

– És ha már azonnal kezdünk, akkor feltételezem, egyik testıre szívesen odaadja kardját a

morin úrnak! – mosolyodott el könnyedén.– Tessék? – hökkent meg az Anira nemes.

– De jó uram, hát láthatja, az általam képviselt fél fegyvertelen! Mindössze egy tıre van, azsem párbajtır, tehát nem alkalmas erre az alkalomra! De szerencsére önnek itt van két testıre,akikbıl az egyik nyilván kölcsönadja kardját, hogy mihamarabb túlessünk ezen a kis malırön!– magyarázta Aramand, szavai nyomán pedig elfutotta a harag a nemes férfi arcát. De végülbiccentett.

– Értem! – intett egyik emberének, ab azonnal elırelépett, és átadta fegyverét Ho TarasinMitanának



A szata kis habozással vette el a kardot, gyorsan felmérte súlyelosztását, majd baljávalmarokra fogta a pengét, közvetlenül a keresztvas alatt, és leengedte maga mellé. Ellenfele, amegzavart fiatalember, furcsálkodva nézett rá.

– De uram, vegye rendesen kézbe azt a pengét, szeretnék mihamarabb kezdeni! – tiltakozott.

– Morin barátom így szokta meg, számára ez a természetes! – védte az erinül nem értı szatátAramand.

– Mondtam, hogy kezdı fegyverforgató! – kotyogta közbe ártatlanul Róka, aki eddig némánfigyelve ücsörgött a pipereasztalka elıtt.

– Akkor talán mégsem áll fenn az esélyegyenlıség, azaz talán mégis el kéne halasztaniennek a kínos apróságnak a rendezését! – morogta maga elé az Anira úr, aki egyre inkábbsejtette, hogy itt valami kellemetlen meglepetés készülıdik. Elvégre ha a hölgy valóban ahercegnı, akkor ez a fickó egy szata, azaz feltehetıleg egy jó harcos. Már amennyire hinnilehet a gıgös morinok lehetetlen legendáinak...

– Dehogy! Az általam képviselt úr készen áll! – tiltakozott komolyan Aramand, majdkönnyedén elmosolyodott. – Bár, ha már az esélyegyenlıséget említi, most jut eszembe, én isfegyvertelen vagyok! Holott a segédeknél is kell, hogy legyen kard, hisz különben hogyangarantálhatnák, hogy közbelépnek, ha a másik fél valamiért elveszti a fejét? Errıl mindenpárbajkódex megemlékezik! – bizonygatta.

– Tehát? – kérdezte óvatosan az Anira, bár sejtette a választ.

– Tehát az lenne a legegyszerőbb megoldás, ha az ön másik testıre meg nekem adná kölcsönfegyverét!

– De kérem! – csattant fel az ısz úr, mire Aramand felemelt kézzel, magabiztos modorbankezdett magyarázkodni.

– Ugyan, uram, ez csak formaság! Bizonyos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj, hogyaz ön által képviselt úriember nem ragadtatja el magát, ám mégis, mindössze a látszatkedvéért, hagy kapjam meg azt a kardot! Csak hogy ne szálljon szét semmiféle ostoba pletykaaz esetrıl, befeketítve az általam oly nagyon tisztelt Anira dicsı nevét!

Az idıs nemes összeszőkült szemmel hallgatta, belülrıl feszítette a düh. Aztán döntött. Nekimég így is van kardja, testırei pedig magasan képzettek a ruhájuk rejtekében lapuló tırökforgatásában is, azon felül ık mégis csak hárman vannak, az ajtó elıtt posztoló emberével

együtt négyen a kettıvel szemben, csinált gyorsan leltárt, automatikusan kihagyva aszámításából a jelen lévı hölgyeket.

– Legyen, de most már ne tegye tovább próbára legendás türelmemet, Loranzo Aramand!Kezdjünk! – lépett hátra végül.

Aramand elégedetten csatolta övére a kardot, két fegyvertelen testırrel már csak elbánik ez aszata. Remélhetıleg.

– Rajta! – lépett hátra ı is, mintegy véletlenül pont az ajtó mellé, és gyorsan felmérte, hogyugyan a zár tönkrement, mintha ide nem is olyan régen betörtek volna, de a felsı retesz mégép.



Közben a két fél felállt egymással szemben, Róka ábrándosan fordult feléjük, és mintegymellesleg szorosan belekapaszkodott a pipereasztalkán heverı, súlyos, ezüstkerető kézitükörfogójába.

A fiatalember kardot rántott, majd várt pár pillanatot. De vele szemben a szata meg sem

mozdult, csak állt, kis terpeszben, rezzenéstelenül, baljában a maga mellé lógatott, pengéjénélfogott karddal. Az ifjú szemében teljesen védtelenül. Ám a párbaj kezdetét jelzı szavakelhangzottak, így végül elıre szúrt, csak próbaképpen. Ho Tarasin Mitana meg sem mozdult.Ugyan miért is védekezett volna egy támadás ellen, ami jó három arasszal a mellkasa elıttmagától is megállt?

A fiatalember zavartan körbe nézett, de senki sem szólt közbe, hát hirtelen hosszan elırelépett, immár ellenféle szívét véve célba. A szata az utolsó pillanatban fordult ki elıle, majdkét lépést hátrált, hogy megırizze közöttük az eredeti távolságot. Közben futólag Ji-Mirarcára nézett, de a hercegnı apró tagadó mozdulattal megrázta a fejét, hát nem támadottvissza. Az ifjú hökkenten torpant meg, a lendülete átvitte a fél szobán, de gyorsan megfordult,

megint vár pár pillanatot, majd újból szúrt Ho Tarasin Mitana újból kifordult elıle, sietségnélkül, fegyverét meg sem emelve A fiatalember arcát elfutotta a harag, és még hevesebbentámadott, újból és újból, de nem tudta elérni a kıarccal váró, könnyő mozgású szatát.

Ji-Mir pedig felemelt fejjel, rezzenéstelen arccal figyelte az események alakulását. Hosszúmásodpercek is elteltek, mire rádöbbent, hogy ı most nem fél! Pedig itt most sok, haragosarcú férfi vár arra, hogy elhurcolhassák, ki tudja, hova, miféle újabb borzalmak közé! Dehiába is nézett lelke legmélyére, mindössze csak elszántságot és némi elégtételt érzett. Nemfélt, de hát miért is félt volna? Hiszen egy legyızhetetlen szata küzd érte, egy igazi szata! Azı szatája!

Elıre tudta a férfi minden mozdulatát, hamarabb, mint ahogy az valóban megmozdult volna,tisztán érezte, hogy megfeszül közöttük egy láthatatlan fonál, éppúgy, mint ahogy errıl a régitekercsek írnak, ritka csodaként mesélve arról, amikor két egymás mellé rendelt lélek összeér,mert kevés erısebb kapcsolat létezik, mint mikor egy igazi szata életével védi ura életét. Azérte harcoló férfi szemével látta, ahogy a fiatalember újra és újra próbálkozón, és milyennevetséges ügyetlenséggel! A lelke mélyérıl fakadó bizonyossággal tudta, hogy nincs baj,hogy a szatának ez csak játék, hogy a veszélyt még így, lefegyverezve is a két Anira testır

jelenti, és tisztán látta a férfi látszólag ötletszerő kitérései mögött a szándékot, hogyelegendıen közel kerüljön a két valóban veszedelmes harcoshoz.

Tökéletes bizonyossággal tudta, mikor érkezett el a megfelelı pillanat, és nem habozottkiadni a parancsot.

– Most, szata!

Szavai nyomán pedig felborult a törékeny egyensúly.

Ho Tarasin Mitana könnyen lépett ki a fiatalember újabb rohama elıl, ám nem hátrált el,hanem a felé tartó kard mögé került, és kézháttal ellenfele arcába vágott, egyetlen egyszer. Afiatal nemes még el sem terült a földön, mikor már továbblépett mellıle, egyenesen a kétAnira testır közé. Egy tır került elı valahonnan, végigszaladt a vállán, de belül került, és akezében tartott karddal felvágta ellenfele mellkasát. A másik is fegyvert rántott, szúrásátpuszta kézzel védte, tenyerével csapva a fegyvert tartó karra, a másik oldalra rúgott, fordult,



és míg az elsı testır meghalt, torkon vágta a megmaradt harcost a véres kard markolatánakvégével.

Ugyanebben a pillanatban Aramand az ajtóhoz lépett, és gyorsan rátolta a reteszt,kirekesztve a harmadik, felfegyverzett testırt, Róka pedig talpra pattant, magasba emelte a

kezében tartott piperetükröt, és teljes erejébıl tarkón vágta vele az Anira nemest, aki szónélkül terült el a földön. Mire az üvegszilánkok csörömpölése elhalt, teljes volt a csend aszobában. Ho Tarasin Mitana ugyan még körbe fordult a két legyızött testır felett, újabbveszedelmet keresve, de semmi fenyegetıt sem látott, hát övébe tőzte fegyverét, oda semfigyelve megdörzsölte a vállán futó, kicsit vérzı, de amúgy könnyő kis karcolást, éshercegnı jére nézett.

Ji-Mir végtelen elégedettséggel lépett elıre, majd lepillantott a lába elıtt heverı fiatalemberre, akinek a feje alatt már ennyi idı alatt is jókora vértócsa győlt.

– Port zabáló, meghalni sem méltó féreg, hát most köpködj sarat, ha tudsz, most mocskold

be fényes személyemet és jó szatám becsületét! – morogta gıgösen, majd mosolyogva a szatafelé fordult. – Nem hitt nekem, pedig én megmondtam, hogy a földön fog feküdni, és töröttorrából vér folyik majd!

– Óhajod szerint, napnál gyönyörőségesebb hercegnım! – válaszolta magától értetıdıen HoTarasin Mitana. Még nehezen vette a levegıt, még nem igazán tért magához.

Tehát errıl beszélnek a régi legendák, tehát ilyen érzés, amikor egy szata valóban életévelvédi ura életét. Még mindig bizsergett a tarkója a hercegnı érintésétıl.

– Jól teljesítetted a parancsot, tigrisnél legyızhetetlenebb szatám! – válaszolta Ji-Mirmosolyogva, szép arcán ragyogott a magabiztosság. Kicsit szédült is, úgy érezte, mintha az

egész mindenség a tenyerében lapulna.És izzott a levegı, megfordult a világ, ahogy egymásra néztek, és egymást látták, ezerféle

módon, sziporkázó látomásban, aminek megfoghatatlan, gyorsan változó képei a messzimúltból érkeztek, vagy talán az átláthatatlan jövıbıl, de aztán véget ért a pillanat, és ismét ottálltak Rózsavirág úrhölgy jeles intézményének egy szobájában, legyızött ellenségeik padlónheverı teste felett.

– És nektek is köszönöm igaz segítségetek, cselekedni sosem rest Róka és bölcs Aramandúr! – fordult aztán a többiek felé Ji-Mir, miután zavart pislogással előzte a szeme elé tolakodótarka káprázatot. – Most pedig figyelmesen hallgatom szavatok, merre vezet tovább a

kanyargós ösvény, amin igaz hőséggel kíséretembe szegıdtetek.– Nos, ezen a szinten minden második falon van egy rejtett ajtó, pontosan azért, hogy

hasonló helyzetben megkönnyítse a vendég urak távozását! – intett Aramand elegánsan aNefelejcs szobájával szemközti oldalra, majd könnyen meg is találta az ajtót nyitó lapocskát.– Parancsoljanak, hölgyeim! – engedte elıre a hercegnıt és Rókát.

Ennek ellenére természetesen a szata lépett át elsınek, de odaát nem vár rájuk semmiveszélyes, mindössze Rózsavirág úrhölgy, a kis Nefelejcs és két másik kurtizán társaságában,akik éppen vászonlepedık hosszú sorban való összecsomózásával foglalatoskodtak.

– Ah, késlekedése aggodalommal töltötte a szívem, Loranzo Aramand! – sóhajtottmegkönnyebbülten a dáma. – Nos, míg ön a szomszéd szobában sehova sem vezetı



szószaporítással múlatta az idıt, én cselekedtem. Sajnos az ön által kért, feltőnésmentescímerrel fellobogózott gondola még nem érkezett meg, és mivel úgy éreztem, immár nincsmódja megvárni, hát utasítottam inasát, hogy hozzon valami más, egyszerőbb csónakot, amitı meg is tett, azaz immár nyitva áll önök elıtt a menekülés útja' – intett a lepedıkbılcsomózott kötélre.

– Gyönyörő hölgyem, sosem felejthetem megértı segítségét! Hol is lennék én már az öngondoskodása nélkül! Ígérem, hogy...

– Könyörgöm, Loranzo Aramand. ne ígérjen! Mindent megtehet ebben a házban, most ésmindörökké, de ne ígérjen! Azt pedig még véletlenül se említse, hogy hamarosan újbólfelkeres, mert tapasztalataim szerint ön nem igazán jeleskedik az efféle nagy szavakmegtartásában! – vágott a szavába Rózsavirág, de látszólagos ingerültsége ellenére szívbılmosolygott, és kedvesen karját nyújtotta. Aramand megcsókolta a kezét, aztánfelegyenesedett, és még egy hosszú percig egymás szemébe néztek.

– Menjen! – intett aztán a dáma, és a férfi sietve elfordult.– Gyerünk, mielıtt a folyosón posztoló testır észbe kap! – sürgette meg a társaságot.

Egymás után ereszkedtek le az épület falánál várakozó csónakba.

– Uram, csak egy pillanatig nem figyelek oda, és ön máris bajba keveredik! –méltatlankodott odalent Alfréd, miközben kiosztotta az evezıket. – Vajon mit tenne most, havéletlenül nem találok itt, a csatorna végében egy magára hagyott gondolát, amit az önutólagos engedelmével kölcsön vettem? Természetesen biztosra véve, hogy ön majdmegtéríti a tulajdonos kárát. És igazán nagyon szégyenlem magam, ön helyett is! Hogy mégegy ilyen házból is szöknie kell, méghozzá milyen kínos incidens után! Ha ezt felkapja a

pletyka, az egész város önön fog kacagni!– Tudod, fiam, határtalanul boldog lennék, ha most valaki szavahihetı személy biztosítana

róla, hogy én azt még meghallgathatom! – mordult rá Aramand, és ellökte a csónakot azépület falától.

Vízbe merültek az evezık, a gondola egyre gyorsulva siklott a csatorna vége felé. Mögöttüka lányok felhúzták a lepedıket, aztán még hosszan látszott, hogy Nefelejcs mélyen kihajol, ésmosolyogva integet utánuk.

* * *

A Házf ı fogadta azt az átkozott némbert!

Nathen Siwa Horatio miután befejezte az Anira nagyúrral való tárgyalást, már vissza semment a palazzóba. A beszélgetés alatt mély meggyızıdésévé érett, hogy nem az ısi riváliskeze van a hercegnı eltőnésében. Az Anira nemes túlzott közömbösséget tettetett, amibıl arrakellett következtetnie, hogy nagyon is érdeklıdik a történtek iránt. Azaz nem tud semmit, avele való tárgyalás csak sehova sem vezetı szócséplés. Hát aránylag gyorsan kimentettemagát, de nem ment vissza a palazzóba.



– Mostantól kezdve személyesen vezetem a keresést! Ezek az ingyenélık maguktól egyevezıcsapást sem tudnak megtenni! – üzente vissza, de valódi oka természetesen az volt,hogy megtudta, a Házf ı fogadta azt az átkozott némbert.

Karla, édes, egyetlen húgocskám, mit tervezel?

Persze erre a kérdésre jól tudta a választ. Nathen Siwa Horatio tisztában volt azzal, hogyhúga a helyére tör a Siwa család élén, ezen dolgozik már hosszú évek óta. Eddig hagyta,hiszen nem jelentett komoly veszélyt, ellenben néha hasznos segítségnek bizonyultármánykodásra oly könnyen hajló elméje, és magasra vágyó fiát is ügyesen kihasználhatta. Demost, emiatt az ostoba malır miatt megeshet, hogy sikerre viszi régóta dédelgetett álmát!

Az az átkozott némber! És a Házf ı fogadta!

Hát nem ment vissza a palazzóba, mert attól félt, húga rávette a család fejét arra, hogylépéseket foganatosítson ellene. Tehát halasztania kell a találkozást a Házf ıvel, ameddig csaklehet. Amíg nem beszél vele, addig olyan, mintha nem történt volna semmi! Majd bıven elég

lesz ha holnap, vagy tán még késıbb visszamegy a palazzóba, és természetesen a hercegnıvelegyütt!

Az az átkozott kis morin szajha, hogy kibabrált vele! És saját erejébıl, mert nem segítettneki sem az Anira, sem átkozott nagybátyja, a kis hölgy magától veszett el a csatornák között,ezer ostoba, szerencsétlen véletlen következtében. Ami véletlenekbe ı belebukhat, ha nemkeríti elı gyorsan'

Amint végzett az Anira nagyúrral való tárgyalással, a kikötıbeli kereskedıpalotába ment.Ott már várták odarendelt emberei, gyors léptekkel sietett végig az emelet folyosóin, menetközben hallgatva meg a jelentéseket, majd elküldte ıket, amint beért a számára berendezett

szobába. Egyedül akart lenni pár pillanatra. Belépett, megtörölte izzadt arcát, fáradtan körbenézett, majd elhúzott egy széket a fal mellıl, és leült a kanapéval szemben, amelyen Sigranafeküdt.

Komoran mérte végig a gyönyörő nıt. A kurtizán aranyszín tincsei nedvesen tapadtakhomlokára, ruhája is vizes volt. Talán a csatornából húzták ki? Bizonyosan, hisz csizmájábólmég csöpögött a sár. Fekete, lilán hímzett köpenyét valaki gondosan úgy rendezte, hogyelfedje a sebet, és a belıle kiömlött vért. Majdnem úgy tőnt, mintha még élne, szépséges arcánnem hagyott nyomot a halál, szeme ábrándosan bámulta a festett mennyezetet, szempilláinvízcseppek hintáztak. Mint aki sír. De hát sírt egyáltalán valaha is ez az kıszívő, számító

lelkő nı?Nathen Siwa Horatio sóhajtott egy aprót, majd dühösen combjára csapott, megrázta fejét.

Nincs ideje ábrándozni a múlton, cselekednie kell jövı je érdekében!

Odalépett a kanapéhoz, megfogta a tetem csuklóját, és gondosan ellenırizte, hogy ereibenmár tényleg nem lüktet a vér. Nem lehet eléggé óvatos ezzel az átkozott, agyafúrt észjárásúribanccal! Amikor megnyugodott, hogy valóban nem él, hívatta a személyzetet, és miközben aszolgák eltakarították a holttestet, gondoskodott az orgyilkos kifizetésérıl.

És amint ezzel lezárta ezt a bosszantó kis malırt, fontosabb feladatai felé fordult. Hívattatisztjeit, és kiadta a megfelelı utasításokat. Minden mozgósítható emberét kiküldte a városba,

a lényegesebb csomópontokba, a megfelelı személyeknek pedig üzenetet küldött. A



nagyhatalmú Nathen keres valakit, és szokásos nagyvonalúságával magas vérdíjai fizet négyszemélyért!

Egy Loranzo Aramand nevő, ingyenélı kisnemes, ismert figura az alacsonyabb körökben.Egy vörös hajú, félnemesi származású nı, bizonyos Narator Lira, aki általában a Róka nevet

használja. Egy masszív termető morin férfi, feltehetıleg jól felfegyverezve. És egy nagyonalacsony, karcsú, fiatal morin nı. Az átkozott kis szajha!

A hír gyorsan szétfutott a csatornák mentén, Siwa Horatio pedig elégedetten vonult vissza akereskedıpalota zöld szalonjába. Most már nehezen tőnnek el. Fél óra, és minden fontosabbsarkon Nathen katonák fognak állni. Még fél óra, és a város névtelen fejvadászai elindulnak.Hamarosan minden csónakos tudni fogja, hogy miféle társaság fuvarozását kell jelentenie, ésminden panziós epedve várja majd, hogy nála próbáljanak meg szállást keresni az ostobaszökevények. Hajnalra meglesznek. Ha a városban maradnak, meglesznek.

Ha pedig elhagyják Erinisst? Az kicsit hosszabb, de még biztosabb hajszát jelent. A f ıbb utak

menti futárszállások, a fogadók, a falvak elöljárói, vidéki nemes kúriák urai, tavi palazzóknemesei... A lista hosszú, ám teljes, a Nathen nem elıször nyúlna utána a városból menekülı ostobáknak. Ha elhagyják a várost, két nap alatt meglesznek, ez biztos. A hercegnınek talánaz egyetlen esélyé a menekülésre, ha mégis úgy dönt, hazatér, és megpróbál feljutni a TengerLiliomvirágára.

Ezt Siwa Horatio jól tudta, hát megkétszerezte a császári zászlós hajó körül a csónakokszámát, legjobb embereit rendelve oda. Most pedig ott állt, a kikötıi kereskedıpalota emeletiirodájának ablakában, és a fekete tengert bámulta. Már közeledett az éjfél, de nem bírt aludni.Legkésıbb ott, kint a vízen fog eldılni a játszma. Ott fog a hercegnı beleszaladni a jólelıkészített hálóba, ott fog véget érni sehova sem vezetı menekülése. Ha megpróbál feljutni a

hajóra, bizonyosan elfogják! Ha pedig mégsem...

Egy pillanatra felbukkant elıtte Sigrana kifejezéstelen, sápadt arca, ahogy a vízcseppekhintáznak merev tekintető szeme felett, de gyorsan előzte a képet. Nathen Siwa Horatio nemtudta elképzelni, hogy ı is megbukhat, hogy ıt is elnyelheti az ezer csatorna fekete mélye,mint ahogy oly sokak belevesztek már a várost átszövı intrika ragacsos pókhálójába.

* * *

A hosszú csónak gyors iramban futott a keskeny csatornán.

– A következı sarkon balra, aztán már csak a Szivárványhíd alatt kell átjutni, és kintvagyunk ebbıl a negyedbıl! – bíztatta ıket Róka. – A Kalapács-sorok között márbiztonságban leszünk, az iparosok városrészeiben könnyő elveszni! Ott kihúzhatjuk hajnalig.

Magas házak borultak föléjük, fekete csatorna csobogott az evezık csapásai alatt.

– Nem leszünk ott sem biztonságban – rázta a fejét Aramand, és nekifeszült a víznek. – Havalami kisebb Kereskedıház címerével fellobogózott gondolában ülnénk, lenne valamiesélyünk, de így! A Híd Házának emberei már nyilván mindenütt keresnek minket, és ezen a

lélekvesztın még csak egy nagyhatalmú patrónus látszata sem véd meg. Mihamarabb ki kell jutnunk Erinissbıl, azzal talán még nyerhetünk egy, másfél nap haladékot!



– Akkor a Szivárvány után lefordulunk a Keletvég dokkjai felé, onnan csak egy köpés azészaki tóvidék, meg a kikötı, ahol az a nyomorult zászlós hajó horgonyoz! Arrafelé könnyenelhagyhatjuk a várost!

– Úgy legyen! – sóhajtott a nemes férfi. Csónakjuk kifordult egy szélesebb csatornára,

felettük színesre festett bolthajtás suhant el, a híres Szivárvány híd. – Hé, csónakos, egy pillanat! – kiáltott utánuk egy hang, Róka idegesen kémlelt bele a

napfénylámpások fényétıl tarka éjszakába

– A fenébe, ez valami katona! Húzzunk bele! – sziszegte, ahogy felismerte a hídon ácsorgókét alabárdos fickó egyenruháját. – Uramnak siet ı s a dolga, nem állhatunk meg minden

felföldi paraszt kénye-kedvére! – kiáltott még vissza könnyedén.

A katonák gyanakodva néztek utánuk, aztán az egyik futva elindult, ki tudja, hova, éshamarosan elnyelte ıt az éjszaka. A hír szárnyra kapott, és bizonyosak lehettek benne, hogyhamarosan megérkezik a megfelelı emberhez, aki megteszi a megfelelı lépéseket..

– Ezek átkozott vılegényem sehonnai családjából való fegyveresek voltak? – érdeklıdöttaggodalmasan Ji-Mir.

– Igen, nádszálkarcsú hercegnı – biccentett Aramand. – És ha már itt vannak, akkor jutottbıven emberük a Keletvégre is!

– Elméletileg persze nincs joguk megállítani minket, mivel nem a város– ırséghez tartoznak,és nem is a Királyi Gárdához – kotyogta közbe Róka, és szemforgatva felnézett a fekete égre.– De gyakorlatban persze magasan tesznek a jogra, tehát el kéne kerülni ıket! – morogta,majd halántékára szorította két tenyerét, és látványos fejtörésbe kezdett – Nem igaz. hogynem ismerek egy kerülı utat sem!

Közben a férfiak változatlan tempóban eveztek. Elsuhant mellettük pár elágazás, szembe jöttegy gondola, láttak néhány járókelıt, és általában, az éjszaka megszokott életét élte köröttük.Semmi sem éreztette velük, hogy az életükért futnak. De például Ho Tarasin Mitana tisztánérezte a halál szagát a fekete víz felett.

– Megvan! – csapott a csónak peremére Róka. – Most balra! Aztán két utcával késıbb jobbra, és máris révben vagyunk! – magyarázta lendületesen.

Aramand kétkedve vonta fel a szemöldökét, elképzelése sem volt, mire gondol a lány, denem szólt, csak meghúzta az evezıket. Fordultak balra, gyorsan maguk mögött hagyták a

fényesen kivilágított csatornát, onnan a másodikon jobbra tovább, ismét egy csendesebb,szőkebb utcába, aminek a túlsó végérıl zene és emberi ricsaj hangzott. Hamarosan már láttákis az egyik keresztcsatorna mentén vonuló, fáklyás, virágkoszorús tömeget.

– No még csak ez kellett nekünk! – morogta Aramand, de Róka arcán már szét is terültéletének legszélesebb mosolya.

– Pont ez kellett nekünk! Ez a hajóácsok koszorús felvonulása, ma van a napja, nagymulatság, sok-sok ember, és a Keletvég legnagyobb terére, a Csillagpiacra tartanak, aholökörsütés is lesz, meg minden más móka! Ebben aztán úgy eltőnünk, mint tő a csatornavizében!

– De hölgyem! – tiltakozott Aramand hökkenten. – Elvegyülni kétkezi mesteremberek felvonulásában, ez csak a leglecsúszottabb, legtapasztalatlanabb kisnemes aranyifjak szokása,



akik még arra is képtelenek, hogy kisnemesi bálokra bejussanak, vagy jobb híján valamikönnyő vér ő kis cselédlányt akarnak felszedni!

– Hát most majd nosztalgiázik, és felidézi lecsúszottabb, tapasztalatlanabb esztendeit, jóuram, mert ebben bizony elvegyülünk! – torkolta le Róka. – A vízen már nem biztonságos

továbbmennünk, de a felvonulók között sosem találnak meg!– Ez a megoldás bizonyosan nem kerülte el a Híd Házának figyelmét sem! Meggyızıdésem,

abban a menetben teméntelen fegyveresük halad, ott sem biztonságosabb, mint a csatornán!

– A Szivárványon álló poszt észrevett minket, fogadjunk, hogy a következı hídnál mársokan várnak ránk! Ott nem jutunk át, de az emberek között elrejtızve talán van valamiesélyünk! – tiltakozott Róka, Aramand pedig komor homlokráncolással mérlegelte az érveit.

– Legyen! – bólintott végül kelletlenül.

– Remek! És mellesleg én imádom a koszorús felvonulásokat, egyet sem szoktam kihagyni!– derült fel Róka, és már elıre is dılt, megkocogtatta Alfréd hátát – Öreg, te vagy közülünk alegkevésbé felt ő nı . Tied a csónak, átviszed a Csillagpiac másik oldalára. Mi a felvonulássalmegyünk, és mondjuk a Kismenhír szobra mellett találkozunk. Az már közvetlenül a nyílt vízmellett van, onnan semmibe sem kerül megpattanni a tavakra! – magyarázta, és már talpon isvolt.

– Értem, kisasszony! Vigyázzanak magukra, én bizonyosan könnyen eljutok addig aszoborig! – bólintott az inas, mire Aramandnak elakadt a lélegzete.

– „Értem kisasszony”? Csak így, minden kekeckedés nélkül? Err ı l még beszélünk! –háborodott fel, de már ı is talpon volt, kezét nyújtotta a hercegnınek. – Nádszálkarcsúhölgyem, ez a felvonulás kicsit talán furcsa lesz, és nem is veszélytelen, de mégis lényegesenbiztonságosabb, mintha a csatornán mennénk, aminek f ıbb csomópontjain már nyilván ottállnak a Híd Házának felfegyverzett emberei.

– Nem félek, mert az nem méltó egy magasan született morin nemeshez, és nem bánom, haújabb furcsaságokat tár ragyogó tekintetem elé e város, mivel nem hiszem, hogy még bármimegdöbbenthetne. Bár eddig csupán fényes nagybátyám pavilonkertje volt számomra a teljesvilág, de az elmúlt napokban éles elmémmel rájöttem, hogy annak falain kívül is léteznekmegszemlélésre érdemes dolgok! – válaszolta kimérten Ji-Mir, majd maga is felállt. De nemfogadta el ehhez Aramand kezét, a szatájára támaszkodott, aki engedelmesen tartotta karját, ésmár azt leste, a közeledı tömeg miféle veszedelmeket tartogathat szépséges úrnı je számára.

Nos, pillanatokon belül rájött, hogy a halál ezer formája lapulhat a tömött sorokban, alökdösıdve, tolongva haladó csıcselék között. Soha életében nem látott még ennyi embertilyen szorosan összetömörödve, ennél még a Hajnaltánc elıkelı forgataga is sokkal ritkásabbvolt! Hirtelen el sem tudta képzelni, hogy hogyan felelhetne meg nehéz feladatának ilyenkörülmények között?

De elmélkedni nem volt idı, a csónak egyre lassulva, ám még mindig elég sebesen a széles járda mellé siklott, ahol a felvonulás haladt. Róka habozás nélkül ugrott, Aramandmegfontoltabban lépett ki, Ji-Mir pedig éppen csak szeme pillantásával jelezte, követni akarjaıket. Ho Tarasin Mitana ennél kevesebbıl is értett volna, még mindig érezte a tarkójában az

egyre halványuló bizsergést, azt a furcsa fonalat, ami a párbaj alatt feszült meg közöttük, hát



karjába kapta hercegnı jét, és már kint is volt a parton. A csónak tovasuhant, ık pedig hirtelenott találták magukat egy koszorús felvonulás kellıs közepén.

Köröttük összezárult a tömeg, festetlen, izzadt arcok, kurta frizurás közrendőek léptekmelléjük, fejükön koszorúkkal, kezükben magas rudakon virágfüzérek, hímzett szalagok

himbálództak. Nyekergı muzsika szólt, ahogy pár utcazenész sodródott közelebb, dericsajukat könnyen elnyomta az éneklı-fecsegı tömeg kórusa. Táncoló lányok jöttek,egyszerő ám tiszta ruhákban, mellettük kissé kapatos legények, egy öreg mester, ifjú inasáratámaszkodva, egy kordé, amin teli hordóból árulták az olcsó bort, és emberek, emberek,emberek mindenhol.

– Hahó, mennyi egy koszorú? – csapott le Róka egy asszonyra, aki ölében virággal telikosarat cipelt.

– Két garas darabja, de szebbet sehol sem lát a kisasszonyka! – nevetett rá foghíjasmosollyal az árus, és a vörös nı már fizetett is, majd jókedvően Ji-Mir fejébe nyomott egy

koszorút, és maga is felkapott egyet.– Így, most már Nathen legyen a talpán, aki megtalál minket! – kacagott a lány, majd elıre

intett – Gyerünk, ott egy bábos, azt kár kihagyni! És ha elszakadnánk, semmi pánik, ez afelvonulás hamarosan kiér egy nagy térre, az a Csillagpiac. annak a másik oldalán van egybaromira nagy, alaktalan kıdarab, az a Kismenhír, ott vár ránk a csónak! – magyarázta, aztánmár bele is csapódott a tömegbe, könyökkel törve magának utat.

Aramand is nehezen követte, hát még Ji-Mir! A kis hercegnı elıbb tipegve indult, degyorsan belátta, így le fog maradni, hát igyekezett megnyújtani a lépteit. Rózsavirág úrhölgyintézményében kapott selyemruhája susogva tekeredett karcsú lábszáraira, hosszú fonata

szélesen ringott vállai között. Közvetlenül mögötte Ho Tarasin Mitana jött, karját mind kétoldalt óvón elırenyújtva, és határozott ütésekkel igyekezett távol tartani a csıcseléket ahercegnıtıl. Hisz még csak az kéne, hogy ezek a nemtelen szolgák hozzáérjenek az égszülteFöldre Szállt Sárkány hónál tisztább bırő unokahúgához, arról nem is beszélve, hogyesetlegesen ölni kész orgyilkosok is lapulhatnak a közelben. Minden érzékszervétmegfeszítette, de túl, túl sokan voltak körülötte.

– Hercegnım, húzódj a fal mellé, ott biztonságosabb! – javasolta aggodalmasan suttogva,mire Ji-Mir bólintott.

– Szatám, szédülök ennyi ember között, légy sziklánál ezerszer biztosabb támaszom, és ne

hagyd, hogy elsodorjanak minket, de mindezt úgy tedd, hogy közben ne kelts oktalanfeltőnést, mert nem akarom magamra vonni átkozott vılegényem senkifia katonáinakfigyelmét, akik esetlegesen a közelben lapulnak! – kérte, és mindenre elszántanösszeszorította ajkait.

– Értem parancsod, hercegnım – felelt kötelességtudóan Ho Tarasin Mitana, és fél kézzel Ji-Mirt tartva, fél kézzel az utat törve a fal felé tartott, ahol aztán egy pillanatra felszabadult aránehezedı nyomás. – Arra, ott látom a lánghajú asszony napkeltéhez hasonló üstökénekragyogását! – intett aztán elıre, és már indultak is tovább.

Róka éppen egy cukorkaárust szórakoztatott nagy hangon, és közben elcsent a nyakában

lógó tálcáról egy maréknyi édességet, aztán elkezdett alkudni a mellette lévı árus színesálarcaira, de végül nem vett egyet sem, mert észrevett egy pantomimest. Pár lépés erejéig a



nyomába szegıdött, majd egy madaras embert kezdett el követni, akinek karjaira akasztottkalitkákban tarka énekesmadarak csiripeltek.

– Vegyen egyet nekem, Aramand úr! – rángatta meg az ıt eddig csendesen követı férfiruhaujját.

– Nem hiszem, hogy szükségünk lenne egy énekesmadárra – jegyezte meg szkeptikusanAramand, aki közömbösséget tettetve sodródott a tömeggel, de valójában feszülten figyelt.Látott pár egyenruhás katonát, néhány nemtörıdöm városır posztolt a felvonulás utcájánakegyik sarkán, leginkább a részeg bajkeverıkre figyelve, de ezen felül is feltőnt még itt-ottegy-két gyanúsan merev tartású férfi, akik fejforgatva kerestek valamit. Szorul a háló, csaképen kijussanak a tavakra!

– Én mindig azért veszek énekes madarakat, hogy elengedjem ıket! – legyintett Róka, észresem véve, hogy a férfi alig figyel rá. – Bár tudom, sokan azt a nézetet vallják, hogy jó nekik afogságban, munka nélkül van élelmük, meg biztonságos, de ez nem megy bele az én fejembe!

Szabadon eresztve is tudnak boldogulni, hiszen van szárnyuk, tehát világosan nem arraszülettek, hogy egy szők kalitkába zárva tengessék az életüket! Aki repülni tud, az nem örülneki, ha nem hagyják! Vegyünk madarat! – rángatta meg még egyszer a férfi karját.

– Higgye el, megértem a nézeteit, ám szeretném megjegyezni, hogy ön mintha egyárnyalatnyit felszabadultabban viselkedne, mint amit helyzetünk indokolttá tesz! Jöjjön,vágjunk át a másik oldalra, errıl egy gyanús ırposzt áll a fal mellett. Ne nyerjek többetkártyán, ha nem a dicsı Nathen embere! – fogta kézen Aramand a tőzhajú nıt, és már vezetteis.

– Ha sírok, azzal még nem lesz jobb a helyzetünk, ellenben bolond lennék nem kihasználni a

lehetıséget, hogy itt vagyok egy remek mulatság közepében! Miért is ne szórakoznék egykicsit? – méltatlankodott a lány, míg a férfi hosszú léptekkel maga mögött húzta, egészen egybábos kordélyáig, aminek magas paravánja mögött meghúzódhattak.

– A szórakozás és az eszetlen feltőnéskeltés között van egy árnyalatnyi különbség! –morogta Aramand, és felvette a kordét húzó férfi tempóját. – Jöjjön! Ez a felvonulás valóbanelrejt minket, belátom, hogy remek ötlet volt ide csatlakozni, de itt sem vagyunk teljesbiztonságban! Siessünk, mihamarabb elérjük a Kismenhírt, annál jobb!

– Jó, jó, jó! Siessünk! – hagyta rá a nı, aztán fellépett egy kiálló kıre, körbe nézett. – De holvan az a hülye barbár?

Aramand gyorsan visszarántotta a földre, majd átkarolta, és sietve tovább vezette.– Kedves védencét már régen elvesztettük, míg maga eszetlenül csapódott árustól árusig, de

most már mindegy! – morogta ingerülten, mire a vörös nı azonnal megtorpant

– Hogyhogy mindegy? Rögtön forduljunk vissza értük, és keressük meg ıket! – követeltenagy hangon.

– Ez nagy ostobaság lenne! Ekkora tömegben senkit nem lehet megtalálni, de nyugodjonmeg, itt igazából elveszni sem lehet! A felvonulás kisodorja ıket a Csillagpiacra, és amegbeszélt helyen majd találkozunk!

– Én bárkit meg tudok találni bármekkora tömegben!



– Ez megeshet, de ha így van, akkor nyilván az a két fegyveres, ott, jobbra, szintén bír ezzela képességgel, és még vagy féltucat gyanús fickót látok, tehát hajtsa le egy kicsit a fejét, mertaz ön tőzvöros frizurája szinte világít!

– Rendben, rendben, rendben! – görnyedt össze Róka. – De maga elég magas ahhoz, hogy

körbe nézhessen, szóval csak keresse azt a hülyét!– Szép dolog az önzetlenség, ám most mégis azt kell mondanom, hölgyem, ön átlendült a ló

másik oldalára. Ne törıdjön védencével, inkább a saját biztonságunkra ügyeljen! Higgye márel végre, hogy az a szata képes magára és hercegnı jére vigyázni! – vélekedett Aramand, aki

jól tudta, ha ıket elkapják, akkor rajtuk senki sem fog segíteni, míg a hercegnı mellett ott álla testıre. Ha csak a fele igaz a szatákról szóló legendáknak, akkor nem hibázik, nem hibázhat,biztatta magát, látszólag egy cseppet sem aggódva két társukért.

Nos, Ho Tarasin Mitana sem aggódott. Nem volt rá ideje. Emberek tolongtak körülötte, félkézzel a hercegnıt tartotta, a másikkal utat tört maguknak, és igyekezett követni az elıtte

táncoló, tőzvörös fejet. Aztán hirtelen valami zavarót vett észre az egyik mellékutcában. Egypillanatra szemébe nézett egy katonának, a sötét egyenruhán éppen hogy csak ki tudta venniaz ismerıs címert, és már tovább is sodorta ıket a tömeg.

– Erre, hercegnım! – lépett azonnal oldalra el, két hordó között a fal felé. Egy magasállványról tarka kendık lógtak, gyorsan eltőntek színes kavalkádjuk mögött. – Egy idegenkatona les minket, hercegnım, de ne felhızze aggodalom szépséges arcodat, nem hinném,hogy észrevett! – jelentette tárgyilagosan úrnı jének, majd kilesett a kendık között, de nemlátta a katonát. Hova tőnhetett?

– Nem felhızi aggodalom szépséges arcomat, szatám, míg sziklánál biztosabb támaszként

mellettem állsz, és életeddel véded életem – szögezte le Ji-Mir, aztán a következı pillanatbanmajdnem meghalt ijedtében, ahogy a tarka vásznak közül elıbukkant egy arc.

– Szép hölgyem, válogasson kedvére, olcsón adom a portékámat! – vigyorgott rá egyöregedı férfi, és készletének legszebb darabját már oda is kanyarította volna a reménybelivásárlója vállára. Ji-Mir meghıkölt a felé szálló kendı elıl, fejérıl lecsúszott a koszorú, deHo Tarasin Mitana már ott is volt. Követhetetlen sebességgel kapta el a könnyen lebbenı anyagot, egy csuklómozdulattal kézfejére tekerte, és úgy rántotta meg, hogy az árus orra esett.A kendı meg persze elszakadt.

– Hé, ostoba rizszabáló, mit csinálsz! – csattant fel a férfi, miközben négykézlábra

emelkedett, ám mielıtt folytathatta volna, a szata már mellette térdelt, fél kézzel átfogta, hogymoccanni sem bírt, a másikkal pedig száját tapasztotta be.

– Hallgass, ostoba szolga, mert oly magasan született nemes elıtt állsz, akire neked felnéznisem lenne szabad, hát ne kiabálj érthetetlen szavakat a harag hangján, hanem engedelmesenhajtsd meg a hátad! – sziszegte békítıleg, ahelyett, hogy kézenfekvı módon kitörte volna azidegen nyakát. De hát a hercegnı parancsa úgy szólt, hogy lehetıleg ne keltsen feltőnést, éseddig tapasztalatai azt súgták, hogy a csatornák városában még egy szolga halálát is hangos

jajveszékelés követi. Amit helyes dolog lenne elkerülni, ezt ı is jól látta.

Ám az árus nem értett morinul, vagy legalábbis nem nyugtatták meg az ıt acélnál

szorosabban tartó férfi szavai, tovább próbálkozott a szabadulással. A szata egy pillanatraoldalt kapta a tekintetét, mintha egy egyenruha villant volna fel a tömegben, azonnal fordult



vissza az árus felé, és egy gyors mozdulattal leütötte. Aztán már talpon is volt, és leakasztottaa kendık állványának végén lógó, fekete köpenyt.

– Engedd meg, hogy ezt a válladra borítsam, hercegnım, bár nemtelen, semmire való anyag,de elrejt a kíváncsi tekintetek elıl, és gyorsan, siessünk tovább, mert in most sokan kutatják

éles szemmel a tömeget, minket keresve! – terítette Ji-Mir vállára a köpenyt, és már terelte istovább.

A hercegnı habozás nélkül burkolódzott bele a fekete anyagba, átlépett az árus eszméletlentestén, és ismét kint voltak, a tolongásban Ho Tarasin Mitana gyors léptekkel vezette, de jóllátta, hogy késı. Mögöttük felbolydult a tömeg, a leütött árus teste köré emberek győltek, ésaz a kiáltás is felkeltette két katona figyelmét, akik eddig nyugodtan várakoztak az utcaszegélyén, ám most elindultak a kendıs állvány felé. Hol lehet a lánghajú Róka, a bölcsAramand úr, fordult körbe a szata, de csak újabb két fegyverest vett észre, hát felhagyotttársaik keresésével, és valami kiút után kutatott. Elıtte egy férfi megbotlott, egy asszonyragadta karon, és mellettük ajtó nyílt, az utca köveire kiesett egy nagy hangon éneklı részeg.

A szata nem habozott, megragadta a kapu szárnyát, már vezette is be a hercegnıt. Aztánbecsukódott mögöttük az ajtó, kizárta a tömeget, a katonákat, a ricsajos zenét, és ık ott álltakegy füstös, alacsony mennyezető helyiségben. Ho Tarasin Mitana gyorsan körbe nézett, ésnem nyugtatta meg a látvány.

A falak mellett asztalok, padok álltak, körben pedig elnyőtt ruhás, de ápolt szakállú, kurtáranyírt hajú férfiak ültek, kezükben borospohárral, és legalábbis eddig jókedélyőenbeszélgettek. De amikor belépett egy szakadt, alacsony morin férfi, maga mellett kísérve egymég alacsonyabb, fekete köpenybe burkolódzott nıt, akkor megfagyott a levegı.Keménykötéső munkások, kétkezi mesteremberek néztek össze a fejük felett, szemükben

csodálkozás és értetlenség villant. No és persze megvetés.

A szata érezte a feléjük áradó fenyegetést, de még mindig biztonságosabbnak találta, mint akint portyázó katonákat. Talán pár percig meghúzhatják magukat itt, míg odakint ismétszétoszlatlak a fegyveresek. Hát várt, hosszan és türelmesen, és már bízott benne, hogy nemlesz semmi baj, amikor egy férfi, kötényes, széles tenyerő ember csak megszólította ıket.

– Mit akarsz itt, rizszabáló? Ennek a kocsmának már apám idejében is jó neve volt, amire éntovább vigyáztam! Ide csak tisztességes emberek járnak, hát tőnj el! Máshol szórakozz aribancoddal, mert itt nem szolgállak ki!

– Gyarló elmémmel szavad sem értem, büszke tartású férfi, akit megsérteni nem akarok, ámúrnı m biztonsága érdekében helyesnek tartanám, ha egy ideig még ebben a teaházbanmaradhatnék! Ne félj, bajt nem okozok, embert nem ölök, semmit nem fogok összetörni, mígnem kény– szerítetek rá, csak várakoznom kell egy kicsit, és hamarosan tovább kíséremmagasan született úrnı met! – válaszolta csendesen Ho Tarasin Mitana, remélve, ezelegendıen udvarias lesz, hogy visszafogja az idegen férfiak győlöletét. És azért leszögeztemagában, hogyha ennyi mégis kevés, akkor csak megemlíti, hogy ı a dicsıséges Földre SzálltSárkány szatája, hátha, esetleg, talán mégis számít valamit az ısi Morat-Sin Birodalomlegmagasztosabb urának égi tekintélye ebben a városban is!

– Mit hadoválsz itt összevissza? – nézett nagyot a számára érthetetlen nyelven elıdadottmagyarázkodásra a kocsmáros, ám egy öregedı férfi, aki a sarokban ült, azonnal kisegítette.



– Emberhalált emleget, meg össze akar törni valamit – fordította le a szata szavait kisebb-nagyobb hiányosságokkal, és lassan talpra állt. – Ha jól sejtem, valami olyasmit mondott,hogy megver minket, ha nem cselekszünk a kedve szerint, vagy valami hasonlót! Nem értem

jól, ocsmányul beszél, nem úgy, mint a tisztességes matrózok!

A fialak mentén felhorkantak a férfiak, mogorván kihúzták magukat, egyik még tenyerét isösszedörzsölte, hogy elszántságát mutassa.

– Kérdezd meg, hogy nemes-e? – kérte a csapos, mire az öregedı matróz nagyot nézett.

– De hát csupa rongy a ruhája, és láthatóan napok óta nem mosakodott, mitıl lenne nemes?

– Kard van az oldalán! – érvelt a kocsmáros, a szata övébe tőzött fegyverre mutatva, amit aza párbaj óta magánál tartott. Az öregedı matróz követte tekintetével a mozdulatot, majdbólintott, és Ho Tarasin Mitana felé fordult.

– Morin, milyen a származásod, rangod, melyik Keresked ı házat szolgálod?

– Senki és semmi vagyok magasan született úrnı m mellett, ám ı seim az Elsı Földre Szállt Sárkány oldalán küzdöttek, és magam is az ı égi személyének a nagy megtiszteltetésre aligméltó szatája vagyok! – felelte büszkén, és már kezdett bízni benne, hogy elkerülhetik a bajt.

– Azt mondja, ı csak egy senki! – fordított az öreg.

– Akkor hogyan mer kardot viselni? – csodálkozott el a kocsmáros. – Mondd meg neki, hogyha nem ismeri a tisztességet, akkor elszalasztom a fiút egy városırért, és ıt felkötik, ha nemtudja igazolni, hogy jogosan hord fegyvert! És azt is mondd meg neki, hogy takarodjon, ha jótakar!

–Hé, fickó! T ő nj el, vagy megjárod velünk, és vidd a kis ribancodat is, mert ez egy

tisztességes hely! – tolmácsolt az öregedı matróz.

Ho Tarasin Mitana egy hosszú pillanatig nem is értette rossz akcentusa miatt, és feltehetılegez a pillanatnyi habozás mentette meg a öreg életét, mert amíg a szata felfogta, mit mondtakneki, annyi idı alatt lelkét is lecsendesítene. Hiszen kerülnie kell a feltőnést, odakint katonákgyülekeznek, akik hercegnı je életére törnek!

–Jó öreg szavaidat fújja messze a szél, mert oktalanul ostobák! Magasan született úrnı m jelenléte nem csökkenti e hely tisztességét, sı t, ha nevét ismernétek, lelkendezve mesélhetnétek unokáitoknak, hogy ki emelte rátok fényes tekintetét, hát üljetek vissza a falak mellé, éscsendesen meghúzódva lapuljatok, míg ragyogó személye alacsony társaságotokban

tartózkodik! – magyarázkodott, nagyon, nagyon visszafogottan ahhoz képest, hogy akár azzala bizonyos karddal is érvelhetett volna.

Ám persze ez is kevés volt. Az öregedı matróz feszült figyelemmel, elıre dılve hallgatta, ésnem igazán értette meg.

– Eh, ez csak szidja a származásunk! – csattant fel végül, mire a többiek is feltápászkodtaklassan, hogy megmutassák, hajlandóak tettlegesen megvédeni törzshelyüket az ingyenélı koldusoktól.

Ho Tarasin Mitana pedig ép lábára helyezte a testsúlyát, és harcra készen nézett körbe. Az

idegen férfiak közelebb léptek, figyelmesen méregették, az övébe tő

zött kard mindenképpenóvatosságra intette ıket.



– Kerüld a bajt, csavargó, tőnj el! – szólt oda az egyik.

– Morin kutya, itt csak megjárhatod!

– Ha elmégy, nem bántunk, patkány!

És elkezdett bezáródni körülöttük a kör.

Ji-Mir szorosabbra fogta magán a köpenyt. Mint a hajnali hiéna-horda. De hát megırültekezek a férfiak? Tisztességet emlegetnek, és közben rátámadnak egy magasan született nemesszatájára? Megunták az életüket, vagy az elmúlt napokban tényleg felborult a világ rendje? Ésmit képzel az az öregedı férfi, aki két nyelvvel büszkélkedik, ám mindkettıt csak hazugságoksorolására használja? Hiszen mást mond, mikor a barbároknak beszél, és mást, amikor a hajlónád ısi országának szavait igyekszik kiejteni, melyeknek könnyed szépsége teljesen elvészsárköpködésében!

Ji-Mir szorosabbra fogta magán a köpenyt, és nem értette a világot. Egy pillanatra nem bántavolna, ha meghalnak ezek a tiszteleden szolgák, de aztán a rájuk leselkedı katonák jutottak azeszébe. És a szatája nem akar ölni, mert aggódik, hogy az túl nagy feltőnést keltene, ezttisztán érezte...

De hát a lángszavú Róka milyen egyszerően elzavarta azt a mocskos hiéna-hordát, és a tarkaruhás lányok házában is könnyen csendet parancsolt, amikor az az ostoba fiatalember és agonosz tekintető öreg egyszerre beszéltek ellene! Nyilván itt is szétrebbentené ezt aszolgahadat, pár jól eltalált szóval, feltőnés nélkül! De hát most nincs itt, tehát valaki másnakkéne megszólalnia...

Ám amíg ezen elmélkedett a férfiak lassan körbe fogták ıket, az idejük vészesen fogyott.

– Rizszabálók! – mordult fel valaki, és ez a sértés talált.Ezt a kifejezést az elmúlt napokban már többször hallotta Ji-Mir, erre hívta fel figyelmét

Aramand úr, ennek jelentését ismerte. Ezzel szeretett, otthoni világát szidják, a hajló nádgyönyörő, ısi országát, aminek csodálatos kincseirıl fogalmuk sem lehet!

A hercegnı felkapta eddig félénken leszegett fejét, és döntött.

– Hallgassatok, ostobák! – lépett elıre, hátra lökte csuklyáját, dühös tekintettel szétnézett, éshagyta, hogy hosszú fonata körbe lendüljön a levegıben – Hallgassatok ostobák, és neszidjátok az ereimben futó vért, mert

afelett szégyenkezni nincs okom! – ismételte, és büszkén kihúzta magát. – Magasan születettmorin nemes vagyok, akinek szavát hallani sem vagytok méltóak, de ostoba sárköpködésetekimmár megfájdítja a fejem! Ez a férfi a testıröm, akinek származása elıkelıbb, mint amit tielképzelni tudtok, és lehetetlen kétkedésetek legfeljebb gúnyos kacajra fakaszt, mertnyilvánvalóan joga van kardot viselni, hisz különben hogyan védhetné meg értékes életemet,ami az ı életének egyetlen célja, hát felesleges az aggódásotok, titeket bántani nem akar,tisztességeteket nem fenyegeti, bár annak inkább támogatásra lenne szüksége, mert élesszememmel jól látom ám, hogy igen gyenge lábakon áll az, minden más erényetekkel együtt!– szónokolta széles gesztusokkal, majd gıgösen felemelte a fejét, és összefonta maga elıtt kétkarját. Mint kıbıl faragott szobor állt a kis helyiség koszos fapadlóján, ısi, nagynevő

mesterek tökéletes alkotása, szemében lángolt a harag, de arca merev volt, és rezzenéstelen,ahogy elnézett a semmibe.



Szavait végtelen csend követte, az egyszerő mesteremberek nem igazán tudták követnitekervényes mondatait. Ám egy meseszép, tökéletes vonású nıi arc nézett rájuk, amihezfoghatót még sosem láttak, és azt is világosan értették, hogy aki az imént beszélt hozzájuk, azmegszokta, hogy parancsokat ad. İk pedig egész életükben parancsokat teljesítettek...

– Én csak... – szólalt hát meg félénken a hosszú hallgatás után az öregedı matróz, de Ji-Mirazonnal felé kapta lángoló tekintetét, és jobbjának mutatóujjával megfenyegette.

– Neked van itt a legkevesebb jogod beleköpködni a szélbe, öreg szolga! Az elıbbmeggyızıdhettem róla, hogy elméd sötétjén nem tudnak áttörni ısi népem nyelvének fénylı szavai, ostoba mekegéssé torzítottad jó testıröm világos mondatait, amivel meg akarta óvni ati semmit sem érı életeteket, de a te ügyetlen ténykedésed nyomán le kellett volna vágniamindannyiótokat, ha végtelen kegyességemben nem döntök úgy, hogy ragyogó szavaimmaleloszlatom az általad kavart, fekete ködöt! Hát most két kezeddel tapaszd be a szád, és hátráljel az árnyékba, mielıtt végleg megunom hallgatni bolond fecsegésed!

– De... – mentegetıdzött volna a férfi, ám ekkor Ho Tarasin Mitana már mellette állt, éstarkón csapta, majd gyorsan leeresztette a földre az eszmeieden testet. Aztán könnyedén körbefordult, hogy felmérje, van-e még valaki olyan ostoba, hogy hercegnı je akarata ellen mercselekedni. De néma csend telepedett a helyiségre.

– Láthatjátok, senkifia szolgák, hogy szavamnak súlya van! – csattant fel Ji-Mir, és ı iskörbe hordozta tekintetét. – Akad még valaki közületek, aki fénylı parancsom ellen merészeltenni?

Nagyon, nagyon mély csend telepedett a kis helyiségre. A hercegnı kicsit még várt, aztánelégedetten elmosolyodott.

– Látom, csipetnyi ész még szorult a fejetekbe, és tudjátok a helyeteket a világban, amivelmosolyt csaltok ajkam szegletébe. Engedelmeskedjetek szavamnak, és biztosak lehettekbenne, súlyos terhektıl mentesítitek lelketeket, ami majd a Legelsı Isten kegyébılmagasabban születhet újjá, ha ezen életetek egy távoli napon befejezitek. Hát üljetek lebékével, és feledjétek el fényes személyem, mint ahogy én is kegyesen elfelejtem, hogy aharag fekete felhıit vontátok szépséges arcomra! Te pedig, kötényes férfi, gyors léptekkelmutasd meg, hol nyílik olyan ajtó, melyen keresztül visszatérhetek az utcára, de nem asokadalom közepébe, hanem egy csendesebb csatorna mellé, mert mennysúgta bölcsességemígy látja helyesnek! – mutatott a csaposra, de az moccanni sem mert. Néma, mozdulatlancsend vette ıket körül.

Ji-Mir pár pillanatot várt, aztán haragvón összecsapta a tenyerét.

– Cselekedj, szolga, parancsot adtam! – csattant fel, mire hirtelen összetört a csend A férfiaksietve elhátráltak elıle, majdnem hogy visszamenekültek asztalukhoz, poharaik mellé, akocsmáros pedig már ugrott is.

– Igenis, asszonyom, igenis! – hajlongott, majd hátrálva vezetni kezdte ıket.

Ji-Mir kecses léptekkel, büszkén felemelt fejjel követte, lába körül susogva lebbent megselyemszoknyája, mögötte a szata elmaradhatatlan árnyéka haladt, némán és fenyegetıen.

Szők, kivilágítatlan csatornára értek ki, ami mellett keskeny, egy embernek is éppen csakelegendı kıszegély futott. Ho Tarasin Mitana ment elıre, fejforgatva kémlelte a sötétség



rejtette veszedelmeket, de amikor becsukódott mögöttük a kocsma hátsó ajtaja, és kettesbenmaradtak, megállt.

– Mennysúgta bölcsességed igen helyesen döntött úgy, hogy erre hagyjuk el azt a mocskosteaházat, magasan született hercegnım, elkerülve a másik ajtó elıtt gyülekezı hiénákat, ám

gyarló elmém nem ismeri ki magát e város kavargásában, és attól tartok, képtelen vagyokmeglelni a ránk váró csónakot, ha nem térünk vissza a nemtelen csıcselék tolongásába, melytalán további veszélyeket rejt, ám mégis biztonságosabb, mint ez a fekete csatorna, melybőzlik a halál leheletétıl!

– Biztonságomról gondoskodni a te feladatod, jó szatám, aki az én egyetlen, sziklánálbiztosabb támaszom vagy, hát cselekedj, ahogy helyesnek látod! – hagyta rá Ji-Mir, akiszintén érezte, hogy a fekete sötétség rájuk telepszik, megfojtani készül ıket.

Ho Tarasin Mitana pedig már vezette is tovább a hercegnıt. Egy szők sikátoron át tértekvissza a koszorús felvonulás tömegébe, Ji-Mir magasra hajtott csuklyával, lehorgasztott fejjel

haladt, a szata pedig szintén lesütött tekintettel, de ennek ellenére mindenfelé egyszerrefigyelve lépkedett mellette. Hiszen ez a tömeg is bizonyosan kiismerhetı, mint mindenveszedelem, nyilván megvan a módja, hogy épen átvezesse rajta hercegnı jét! Ez semátláthatatlan káosz, itt is kell lennie valami rendnek, amit ha követ, nem lesz baj. Csak ahogya nádszál hajlik a szélben, egyszerre társaival, eggyé válva a többiekkel, biztatta magát.

A csıcselék összezáródott köröttük, ık pedig beleolvadtak arctalan masszájába, felvettékritmusát, együtt sodródtak vele ismeretlen céljuk felé, néha alig karnyújtásnyira lépve elgyanúsan figyelı fegyveresek mellett, akik átnéztek a hercegnı alázatosan meggörnyedtalakja felett, és nem vették észre a lesütött tekintető szatát.

Eközben Aramand és Róka gond nélkül elérte a találka helyét, ahol aztán türelmesenszétnéztek, a két morint keresve. Mármint Aramand türelmesen, mert persze Róka idegesenfordult körbe. De sehol sem látta védenceit.

– Látja, Aramand úr, eltőntek! – méltatlankodott szinte azonnal. – Most aztán honnanszedjük össze ıket?

– Kérem, próbáljon meg pár pillanatot türelmesen várakozni, szép hölgyem, és higgye el,meg fognak érkezni! – vélekedett Aramand, és közömbösen végigmérte a tömeget.

– Azért, ha nem bánja, én csak aggódom! – replikázott Róka élesen, aztán fejforgatva továbbkereste a két morint a tömegben, vörös haja élénken csillogott a fekete éjszakában. Hosszú

percek teltek eseménytelenül, és a lány már éppen újabb méltatlankodásba kezdett volna,amikor hirtelen torkán akadtak a szavak, mert a semmibıl odalépett hozzá egy katonaféle.

– Kisasszony, ne haragudjon, megtudhatnám a nevét? – kérdezte durván.

– Hé, te felföldi paraszt, én nemes hölgy vagyok, semmi közöd a nevemhez! – tiltakozottRóka kapásból, ám hirtelen megjelent a fegyveres tisztje is, valami kisnemes fickó, akibüszkén viselte a Nathen egyenruháját.

– Hölgyem, ne tekintse tolakodásnak érdeklıdésünket, Kereskedıházam nevében járok! –fenyegette nyíltan.

– Én meg nem ismerkedem az utcán! – tiltakozott Róka, de akkor már nagyon késı volt.Vagy féltucat fegyveres vette körül, és nem csak ıt, de Aramandot is.



– Uram, szemtelensége sért! – tiltakozott nagy hangon a magas férfi a tiszt felé intézveszavait. – Honnan képzeli, hogy megzavarhat mulatságomban? Bizonyos lehet benne, hogyhamegsérti jogaimat, akkor a Nemesi ítélıszék elé fogom vinni ezt a kínos malırt, és családom,az ısi Sermenis, mely rokon a nagynevő Anirával, habozás nélkül mellém áll majd!

– Nos, ha ez oly biztos, akkor most nyugodtan átadhatja a kardját, hisz önnek úgyis elégtételtszolgáltatnak, nemdebár? – mosolygott rá pimaszul a tiszt, akit megszédített a nagy lehetıség.Hogy ı foghatja el azt a négy szökevényt, akiket a nagyhatalmú Siwa nagyúr keres! Semmitsem érzett túl nagy árnak azért, hogy ı vihesse vissza azt a bizonyos morin hölgyet. Állítólaghercegnı, egy vagyont ér a feje, hát mit számít, ha átmenetileg arcot veszít, ha pár csúfabbpletyka is felrebben az esetrıl? A nagyúr majd busásan kárpótolja ıt mindenért!

Intett, és emberei már le is fogták a magas nemest, az harmadik pedig mellé lépett, hogylefegyverezze.

– Hé, ez pimaszság! – kiabálta Róka. – Aramand úr, ne hagyja, verje szét az arcukat!

– Hölgyem, fogja vissza magát! – csitította a nemes férfi, aki ugyan nem látott semmi esélyta hirtelen felmerült probléma békés rendezésére, ám azt sem érezte választható alternatívának,hogy öngyilkos módon szétszabdaltassa magát vagy féltucatnyi katonával, így hagyta, hogyelvegyék a fegyverét. – Hölgyem, csillapodjon, veszíteni is tudni kell!

Ám Róka igazán nem így látta.

– Egy frászt! Ne adja fel, törjünk ki, rajta, mire várunk, ezek csak ócska közkatonák,ismerem az egyenruhájukat, ezek a Nathen legutolsó fegyveresei, tizenkettı egy tucat,semmibe sem kerülne levágni ıket! – tiltakozott, és megpróbálta kitépni magát az ıt kétoldalról tartó fegyveresek kezei közül. Persze, teljesen sikertelenül.

– Hölgyem, kérem, legalább a látszatra adjon! – intette meg Aramand, majd könnyedén atiszt felé fordult. – Bocsásson meg uram, nekem kínos ez a kis intermezzo, kérem, hunyjonszemet a hölgy türelmetlensége felett, még ifjú és tapasztalatlan, aki elhamarkodott módonbolondságokat fecseg!

– Átkozott áruló! – hisztizte Róka, majd durcásan összef őzte maga elıtt a karjait, ésonnantól kezdve nem mozdult, nem szólt.

– Valóban, uram, a hölgy kissé forrófejő! – bólintott a tiszt Aramandnak – Ám ez perszemegbocsátható. Nekem, személy szerint fontosabb problémám, hogy megleljem az önökkíséretében tartózkodó másik két... hm, személyt.

– Kettesben voltam a hölggyel, hisz minek kéne több ember egy ilyen kellemes mulatságélvezéséhez? – legyintett könnyedén Aramand, mire a tiszt szeme összeszőkült, és ismét intettemberének, aki teljes erejébıl gyomron vágta a nemes férfit.

– Kettesben voltam a hölggyel – ismételte Aramand haloványan mosolyogva, amint eléglevegıhöz jutott egy ilyen hosszú mondat kiejtéséhez.

A tiszt türelmetlenül ökölbe zárta a kezét. Csak egy karnyújtásnyira áll attól, hogy egy életrebiztosítsa magának a vagyont és dicsıséget, hogy hirtelen szédítı magasba jusson, ahonnanmég magasabbra vezetı ösvények nyílnak meg elıtte... Nem akart hibázni. Biztos van valami

kézenfekvı megoldás, nézett körbe a téren, szeme résnyire szőkülve kutatta a tömeget. Ez aférfi és a szemtelen kis cafka in álltak hosszan és látszólag nemtörıdöm módon, amikor egyik



embere észrevette ıket. Vajon mire várakozhattak, mélázott el, és valóban eszébe jutott egylehetıség.

– Értem! Ez esetben azt javasolnám, maradjunk még egy kicsit itt, ennél az igen feltőnı,mondhatni az egész városban páratlan szobornál! – mosolyodott el gúnyosan, és intett az

embereinek, hogy húzódjanak hátra.Aramand jól látta, hogy a csali szerepét szánja nekik egy sebtiben felállított csapdában, de

nem tiltakozott. Nem lett volna értelme. Majd lesz valahogy, vélekedett, mivel mással mármegint nem igazán biztathatta volna magát, és közömbös arccal várakozni kezdett.

Hisz minden még nem veszett el, a hercegnı szabad! A szata nyilván észreveszi, hogyvalami nincs rendjén, és biztosan nem vezeti bele úrnı jét ilyen egyértelmő veszedelembe.Nem, egy fanatikus testır ilyet semmiképpen sem tesz! Mint ahogy természetesen azért semkockáztatja úrnı je életét, hogy két barbár erint megmentsen. Nem, feltehetıleg feltőnés nélkülátosonnak a csónakhoz, amivel eltőnhetnek az éjszakában. Kis szerencsével talán elérik a

zászlós hajót is. Ami ugyan azt jelenti, hogy rájuk, kettı jükre kínos vég vár, de legalább azzalvigsztalhatják magukat, hogy a hercegnı még hazajuthat. Esetleg. Szegény kislány

És szegény, szegény Róka!

Nos, a vörös hajú lánynak a fejében egészen más gondolatok jártak. Durcásan leült alépcsıre, és várni kezdett, mivel azt ı is látta, hogy közöttük túl sok katona lebzsel. De ı arrakészült, hogy amint alkalom adódik, ı bizony elrohan! Aztán ha egyszer összezárul körülöttea tömeg, akkor találják meg ezek az ostoba ingyenélı, fegyverforgató mamlaszok, vélekedett,és lapos pillantásokkal leste a tömeget, kiutat keresve magának.

Hosszú percek teltek számolatlanul.

Nem is vették észre, amikor a hercegnı és a szata is kiértek a Csillagpiacra. A felvonulókkalegyütt sodródtak ki az egyik utcából a hatalmas térre, ahol napfénylámpások ragyogtakversenyt narancsszín fáklyákkal, néhány nagyobb máglya is égett, a csillogó fények mögöttpedig, a tér másik oldalán a tompa, fekete éjszaka sötédett. A tavak. A szabadság.

– Gyarló elmém úgy sejti, hercegnım, hogy az ott a Kismenhír nevő kı, amirıl a lánglelkő asszony beszélt! – nézett el a távolba Ho Tarasin Mitana, a tér másik oldalán tornyosodó,majdnem háztömbnyi kısziklára.

– Mennysúgta bölcsességem is erre hajlik, jó szatám, ám nem látom a vörös tincseket, semAramand úr magas termetét!

– Ne árnyékolja aggodalom szíved, hercegnım, ık bizonyosan nem keveredtek bajba, hiszen jól ismerik a csatornák városának ezer veszedelmét! Menjünk közelebb! – javasolta, majdmikor Ji-Mir rábólintott, elindultak

A szata a tér közepe felé tartott, nagy félkörívben kerülve meg a Kismenhírt, közbenfeszülten figyelt, és hamarosan észre is vette a keresett, vörös fejet. Róka a kıtömb lábáhozminden oldalról felvezetı lépcsık egyikén ült, karjával magához húzott lábakkal, jól láthatóanduzzogott, Aramand úr pedig mellette állt, nemtörıdöm módon, teljesen közömbös arccalszemlélıdve. És köröttük fekete emberek ırködtek. Ugyan kicsit távolabb húzódva,meglapulva a tömegben, de nem kerülhették el a szata veszedelmet keresı tekintetét.



– Várj, hercegnım! – fogta kézen Ji-Mirt azonnal, és már be is húzta egy nagyobb kordélytakarásába, amirıl nem is olyan rég még fát pakoltak a közeli ökörsütés tüzének megrakására.– Immár látom a vörös hajú Rókát és a bölcs Aramand urat, de attól tartok, körülöttük a HídHázából való fegyveresek várakoznak, szívükben csupa rossz szándékkal!

– Gondolod, bajuk esett? – kérdezte rémülten a hercegnı.– Úgy látom, eddig nem, ám mégsem tartanám helyesnek, hogy magasan született személyed

is odamenjen! Nem lenne biztonságos – magyarázta a szata, és kikémlelt a kordély takarásból.De a helyzet nem változott, a Kismenhír mellett sok-sok katona várt, és bizonyosan rájuk.Hogyan tovább?

Ho Tarasin Mitana szakértı szemmel mérte végig a fegyvereseket. Kopott az egyenruhájukés dísztelen, türelmetlen toporgással várakoznak, hát fegyelmük sem lehet túl fényes. Desokan vannak, közéjük vegyülni a legnagyobb ostobaság lenne, ott nem tudná megvédenihercegnı jét. Hát tovább fordította tekintetét, ki, a vízre, és rövid keresés után meglelte

csónakjukat. A parttól kicsit távolabb ringott a csendes hullámok hátán, kívül anapfénylámpások fénykörén, benne egyetlen árny ült, kezében evezıvel, és várt. Ha kikerülikezt a hatalmas kıtömböt, akkor felszállhatnának rá, bár utána nyilván gyorsan kell majdevezniük, mert a tó partján már mindenképpen észreveszik ıket, vélekedett a szata, ám nemtudott választani.

De hát dönteni, ez nem is az ı feladata!

– Hercegnım, talán kihozhatjuk Róka asszonyt és Aramand urat a Híd Házának katonáiközül, ám ıket sokan ırzik, oda mennünk nem lenne biztonságos. Ha viszont mégsem feléjükindulunk, akkor a menekülés útja elıttünk nyitva áll, észrevétlen elérhetjük csónakunkat, és

beleveszhetünk az éjszakába, bár nem tudom, utána hova juthatnánk a végtelen, sötét vízen – jelentette tárgyilagosan. – Melyik ösvényre kívánsz rátérni, égi bölcsességő unokahúga amennyszülte Földre Szállt Sárkánynak? Ji-Mir zavartan húzta össze a szemöldökét, hosszantöprengett.

– Nem érezném helyesnek, hogy oktalanul veszélybe sodorjam értékes életemet, így lelkemegyik fele azt súgja, siessünk a kis csónak felé, és hagyjuk magunk mögött ezt a nyüzsgı teret. Ám magasan született személyem nem ismeri ki magát a csatornák városában, ésmennysúgta bölcsességem hallgat, amikor arról faggatom, hova is mehetnénk azzal acsónakkal – sóhajtott végül, és tanácstalanul lehajtotta a fejét.

Ho Tarasin Mitana nagyot nyelt, és visszanézett a Kismenhír felé. Tehát nincs új parancs.Azaz a régi utasítások vannak érvényben, mely szerint meg kell védenie az égi Földre SzálltSárkány legszebb unokahúgát. Akit pedig nyilvánvalóan nem vihet be idegen katonák közé,azaz a csónakhoz kellene osonniuk. Ám hosszú távon az a csónak nem visz sehova, hiszfogalma sincs, hova kéne menni vele, hol horgonyoz a zászlós hajó, ami a biztonságot jelentihercegnı jének. Hosszú távon szüksége van a két erinre, ám vajon ezért rövid távonkockáztathatja-e úrnı je életét?

De hát ez egy ostoba kérdés, egy szata nyilvánvalóan soha, semmilyen körülmények közöttsem kockáztathatja egy magasan született nemes életét, ezt jól megtanulta, erre nagyhangsúlyt fektettek bölcs nevelıi! És mégis, a helyzet mintha azt súgná, ez lenne a helyesmegoldás...



Visszanézett a hercegnıre, aztán megint ki, a térre, és megint vissza. De nem tudott dönteni.

– Ne feledd, szatám, mit mondtál nekem a sötét palotában, alig egy napja! – suttogta Ji-Mirszemrehányóan, látva habozását.

– Nem feledem, hercegnım, hogy azt mondtam, hazakísérlek – felelte engedelmesen Ho

Tarasin Mitana, és ez nagyon igaz volt. Nem tudta elfeledni azt az éjszakát, amikormegtagadott egy parancsot! Megtagadott egy parancsot, és tett egy kijelentést, amelybenfelvállalt egy feladatot.

Márpedig ha nem csak a hercegnı életét akarja megvédeni, hanem vissza akarja juttatniMorat-Sinbe, akkor szüksége van segítségre, és ugyan ki mástól kaphatná azt meg, mint alánglelkő Rókától és a nemes Aramand úrtól, akik már eddig is számtalanszor bizonyítottáktehetségüket és hőségüket. Ezt jól látta, csak éppen azt nem tudta, hogy ez a feladat, ahercegnı hazakísérése, ez hol helyezkedik el kötelességei között. Hiszen nem parancs, nemfeljebbvalójának utasítása, tehát ennél minden más elıbbre való! De hát a hercegnı is haza

akar térni, azaz ez mégis több, mint egyszerő vágya egy senkifia szatának...Csakhogy ez ettıl még mindig nem lesz parancs, hisz senki sem adta neki, ı maga vállalta

fel! Maga vette a vállára, saját akaratából, pedig ki ı, hogy rendelkezni merjen az életével? Ahercegnıt viszont meg kell védeni, ez a legszigorúbb parancs, aminek eleget kell tennie acsatornák városában, ez magának a leghatalmasabb Földre Szállt Sárkánynak a kívánsága, akolostor udvarán olvasták fel pecsétes levelét, minden testvére elıtt!

De más oldalról, ha kicsit felemeli a fejét, és nem csak szó szerint olvassa, hanem el isgondolkodik ennek a parancsnak az értelmén, akkor látnia kell, hogy a hercegnı életénekmegvédése nem csak annyit jelent, hogy elé kell állnia a kilıtt nyílvesszıknek, hanem

tulajdonképpen azt is, hogy hazakíséri, a biztonságba, még akkor is, ha a biztos helyrebizonytalan út vezet...

– Hercegnım, figyelj szélfútta szavaimra! Maradj szorosan a nyomomban, egészen addig,míg nem intek, akkor pedig sietve fuss afelé a kikötıcölöp felé, ahol kiálthatsz acsónakunknak, és könnyen felszállhatsz rá! – mutatott a tavak felé. – Én közben kihozom avörös asszonyt és Aramand urat a katonák győrő jébıl – tette még hozzá egyszerően, aztánmég utoljára körbe nézett, hogy minden részletet megjegyezzen, amire szüksége lehet.

Nehéz lesz, ezt rögtön látta. De sikerülni fog, mert ha most kudarcot vall, akkor meghal agyönyörőséges hercegnı, ez pedig természetesen nem történhet meg! Ilyen egyszerő ez az

egész...Még egy kicsit gondolkodott, hogy hogyan lehetne a legbiztosabban megoldani a rá váró

feladatot, majd talpra pattant, és hosszú, elszánt léptekkel elindult, egyenesen a Kismenhírfelé, ahol a két erin várakozott, látszólag mindenbe beletörıdve. Ji-Mir sietve követte, de aszata még erre is éppenhogy csak odafigyelt. Inkább a katonákat leste, ott van négy, ott méghat, arról újabb kettı, és a kı másik oldalán is legalább tucatnyian várakoznak, bár azoknaksok idıbe fog telni, mire átérnek, mivel a nagy tömeg akadályozza ıket. Számszeríjászokatnem látott. Így is nehéz lesz, bár talán nem annyira lehetetlen.

Már majdnem odaért, mikor kicsavarta egy mellé sodródott, fiatal suhanc kezébıl a hosszú

botot, melynek végén koszorúk és szerencseszalagok himbálództak. Két kézre kapta afegyvert, látta, hogy a legközelebbi katona arcán átvillan a felismerés, de akkor az már nem



számított semmit sem. Egy hosszú lépéssel elérte, a virágok szerteszét szálltak, és a hímzett,fehér szalagok meglibbenve követték a lecsapó bot végét, vörösre festette ıket a felcsapó vér

És elszabadult a halál.

Róka duzzogását azonnal feledve talpra pattant, és már cselekedett is.

– Ki szidja itt a hajóácsok becsületét? – süvöltötte bele agresszíven az éjszakába. – Ti tahóparasztok, majd adok én nektek ingyenélı koldusoknak nevezni ezeket a derék mestereket! –kiabálta, és már be is vágódott a tömegbe, a megzavarodott katonák egy pillanatra nem tudtákkövetni, aztán pedig már a nyakukon is volt a szata.

– Fuss, hercegnı m! – kiáltotta Ho Tarasin Mitana, és belépett a katonák közé, a kezébentartott felvonulási bottal csapva jobbra és balra. Könnyen helyet csinált magának, egypillanatra teljes lett a káosz.

– Erre, hölgyem! – ragadta karon a semmibıl elıkeveredett Aramand a hercegnıt, és márvezette is a víz felé, inasát keresve a feketeségben. Egy katona eléjük lépett volna, dehamarabb meghalt, mielıtt elállhatta volna elıttük az utat, egy másik utánuk indult, dehirtelen a szatával találta magát szemben. A bot követhetetlen sebességgel lendült elıre, mégegy fegyveres lehanyatlott, aztán bezárult a győrő, és Ho Tarasin Mitana alacsony alakjaeltőnt a Nathen katonák között.

– Hát nem szégyenlitek feldúlni ennek a békés mulatságnak a rendjét? – üvöltött valahol,nem is túl messze Róka, aki jól ismerte a koszorús felvonulások természetét. – Hülye mindenkovács, koromzabáló banda! – vágta ki az ısi jelszót, mire az eddig értetlenül figyelı mesterek és legényeik felkapták a fejüket.

Merthogy ez a hajóácsok felvonulása volt. Ami nem azt jelenti, hogy csak hajóácsok vettekrészt benne, de ık voltak többségben És mindannyian jól tudták, mit követel tılük a szakmabecsülete, készek voltak bármikor megverekedni saját mesterségük tisztességéért. A f ı riválisaik pedig a kovácsok voltak, ami szintén nagy testi erıt követelı szakma, melynekmővelıi szívesen kérkedtek legyızhetetlenségükkel...

– Koromzabálók! Hol vagytok? – rikoltott egy hang hátul.

– Hódfogúak! – jött azonnal a válasz valahonnan, hisz kovácsok is részt vettek afelvonulásban, és nem hagyhatták, hogy valaki a becsületüket szidja. Késıre járt már, sokfogyott az olcsó borból.

– Főstképőek!– Gyantás orrúak! – csattant fel néhány sértés, csak amolyan bemelegítésképpen.

– A múltkor vett szekercém két holdnap alatt kicsordult, kontárok!

– Nem kéne vele eszetlenül csapkodni mindenre, inas komám!

– Inas a nagyapád! Én okleveles mester vagyok, ami te sosem leszel!

És elszabadultak az indulatok Egy fiatal mesterlegény fegyvernek használva korsójátbelevetette magát a tömegbe, egy másik puszta ököllel követte, és nem kellett sokáigkeresgélniük, hamarosan szembe találkoztak ısi ellenségeikkel. A verekedés pillanatok alatt

szétterjedt, a Nathen katonák pedig hirtelen azon vették észre magukat, hogy egy nagyobbszabású csata kellıs közepén állnak, csupa-csupa ellenség között.



Róka egy ideig még buzdította minkét felet, majd behúzott nyakkal menekült az általa keltettfelfordulás közepébıl. Mögötte elcsattant pár pofon, elıtte vér folyt, ahogy a katonák, tisztjükmegkésve kiadott parancsára kordonba rendezıdtek, hogy legalább foglyaikat ne veszítsék el.De a hercegnı már átcsúszott, Aramand vezette, kinek magas árnya már a tóparton járt, akatonák mindössze a szata elé sorakozhattak fel, aki eddigre szétszórta elsı rohamukat. Ho

Tarasin Mitana felhasadt homlokából vér csorgott a szemébe, ám ennek ellenére pontosantudta, mi történik körülötte.

– A csónakhoz, Róka! – kiáltotta, a botot belelökte a sorfalba, vagy négy katonát sodorva el,majd kardot rántott, és gyors lépésekkel hátrálni kezdett, kurta csapásokkal fedezve avisszavonulási, ügyesen kihasználva a körülöttük verekedı közrendőeket.

Fedezékében a vörös nı könnyen kijutott a káoszból, majd teljes erejébıl rohanva futott a tófelé. Vissza sem nézett, lendületbıl huppant bele a csónakba, Aramand és a hercegnı mellé.A nemes férfi még egy hosszú pillanatig belekémlelt a verekedık tömegébe, de sehol semlátta a szata alacsony alakját. Bizonyosan legyőrték, hiszen vagy tucatnyian estek neki

egyszerre...

– Alfréd, húzzuk meg! – sziszegte hát, és vízbe merítette evezı jét.

– Még ne! – csattant egyszerre két kiáltás, Róka erin, Ji-Mir morin nyelven tiltakozott, ésmindketten kétségbeesetten fordultak a part felé. Hol késik a tigrisként küzdı szata, avagy mia fenét csinál az a hülye barbár, villant fel bennük lényegében ugyanaz a gondolat.

Ám szinte azonnal szétnyílt a verekedı közrendőek káosza, és a semmibıl elıesett HoTarasin Mitana. Könnyen beugrott a csónakba, lábához dobta kardját, és már nyúlt is az evezı felé.

– Gyorsan, el innen!– Ki a nyílt vízre, ott könnyen eltőnhetünk! – tette hozzá Róka, csónakjuk pedig belesiklott a

néma éjszakába.

Mire a Nathen katonák kikeveredtek a tömegverekedésbıl, a szökevényeknek már nyomasem látszott a tó tükör felszínén.

* * *

Az éjszaka teljes sötétségében uralkodott, csak a hold halovány fénye maszatolódott a felhıkközött, és csend borult a végtelen víztükrő tavakra, zizegı csend, mely magába olvasztotta aparti sás susogását, a csónak által vetett hullámok csobogását.

– Mondom, nem tetszik ez nekem! – morogta halkan Róka.

A három férfi evezett, Ji-Mir hercegnı a szata vállára dılve aludt, a lángvörös lány pedigfolyamatosan beszélt, amióta csak elhagyták a várost.

– Csak úgy, agyatlanul nekirohanni annak a zászlós hajónak, illetve az azt ırzı Natheneknek, ez nem megy a fejembe! Ez tiszta hülyeség, nem igaz, hogy nem tudunk

kitalálni valami elegánsabb megoldást! Ebbe biztosan belehalsz, barbár barátom! Persze,tudom, mit érdekel az téged! De engem igenis érdekel! És általában, én nem kedvelem az



olyan megoldásokat, amik emberhalált követelnek! Mit cifrázzam, nem kedvelem azemberhalált! Senkiét!

– Ez igen dicséretes álláspont – válaszolta fásultan Aramand, aki legalább a párbeszédlátszatát megpróbálta fenntartani, néha bele-bele szólva a vörös lány monológjába.

– Nem mondom, jól betörni egy-két orrot, az más! Abban bármikor benne vagyok, sıt,magam is alaposan felpofoznám a tisztelt Siwa Horatiót, aki miatt itt gebedek meg egycsónakban, ahelyett, hogy valami kellemes kocsmában kockáznék! Anyám, ma estérebeszéltem meg egy találkozót a kedves Zinorra fiatalúrral! Na, err ı l lekéstem, milyen kínos!

Ha ezzel végeztünk, elsı dolgom lesz felkeresni! Aramand úr, nagy illetlenség az elsı randevúról késni, nem sokat, mindössze bárom-négy napot? Mert ahogy elnézem, három-négynapnál hamarabb nem juttatjuk fel a hercegnıt arra a hajóra! Mármint ha elvetjük a holnaphajnali, öngyilkos kis akció ötletét, amit én mellesleg egyáltalán nem bánnék! – magyarázta,és egy kis szünetet tartott.

–Ha a fiatalúr valóban mély érzelmekkel viseltetik ön iránt, meg fogja bocsátani azt a kiskésést! – sóhajtotta Aramand menetrendszerően.

– Kit érdekel az az ingyenélı pojáca, amikor ez a szerencsétlen barbár holnap reggel meghala semmiért! Amikor pedig ezer egyszerőbb megoldás van! Például leüthetnénk egy Nathenfegyveresekbıl álló csoportot, és feöltve egyenruhájukat, a váltásnak álcázva magunkatodamehetnénk a hajóhoz, tisztán, gond nélkül! Vagy választhatnánk a szárazföldi kerülı utat.Én személy szerint régóta szeretném látni a Narún királyságot, meg az északi hegyek isérdekelnek. Azt mondják, arrafelé napokig vándorolhat az utazó anélkül, hogy akár egyetlenemberrel is találkozna! És én ezt meg nem láttam! Bár persze kínos, hogy ehhez vidékre kellutazni, itthagyva Erinisst, de még erre is vállalkoznék! Inkább ez, minthogy holnap

ledaráljanak minket a Nathen ırök! Eszetlen, ostoba, felelıtlen terv!

– Ha nagy lesz a köd, háborgó a víz, és általában, ha ránk mosolyognak a csillagok, akkorbaj nélkül sikerülhet – vetette közbe Aramand – És most legyen olyan jó, kisasszony, éshallgasson egy kicsit, mert mindjárt meg érkezünk! Nem lenne szerencsés, ha meghallanánakminket az esetlegesen itt éjszakázó emberek!

– Nem arról volt szó, ez a horgásztanya régóta elhagyatott? – tiltakozott Róka, de immárnagyon, nagyon halkan.

– Én csak annyit mondtam, azt hiszem, elhagyatott, legalábbis fél évtizede még az volt!

Remélem, most is az, ha egyáltalán áll még, de biztosat nem tudok mondani – vélekedettAramand, és a csónak óvatosan befordult a nyílt víztükörrıl egy keskeny csatornára. Kétoldaltmagas sás, felettük összehajoló bokrok takarták a kilátást, de nemsokára megnyílt a feketénzöld fal, és egy korhadófélben lévı mólóhoz értek.

Aramand behúzta az evezıt, aztán óvatosan kilépett a partra, és eltőnt a sötétben. A többiekhosszan vártak rá, míg visszatért, kezében meggyújtott mécsessel.

– Szerencsénk van, nincs itt senki!

Róka azonnal talpra pattant, és sietve eltőnt a ház felé vezetı ösvényen, Alfréd lényegesenmegfontoltabban követte, karján az elmaradhatatlan piknikes kosárral.



– Ébredj, hercegnım, megérkeztünk! – suttogta halkan a szata Ji-Mir fülébe, aztánmegtámasztotta, átkarolta, és óvatosan kisegítette a csónakból.

– Hova érkeztünk meg, jó szatám? – motyogta álmosan a hercegnı, és rátámaszkodott aszata karjára.

– Egy csendes házba, ahol biztonságban, a város zajától távol pihenhetsz hajnalig, amikormajd visszaindulunk az innen nem túl messze horgonyzó Tenger Liliomvirágára!

– Ó, értem! Akkor menjünk be, mert álmos vagyok és aludni vágyom! – sóhajtotta Ji-Mir,aztán apró lépésekkel elindult az ösvényen, vállát mélyre húzta a mögötte álló, hosszú napfáradtsága.

A bokrok és fák között meglapuló horgásztanya deszkákból összerótt, egyszerő épület volt.A szárazföld felıli fala mentén keskeny veranda húzódott, a szemközti oldalon pedig egyszéles móló cölöpeit mosták a tavak fáradhatatlan hullámai. Az apró ablakok mögött egyetlen,egyszerő módon berendezett szoba kapott helyet.

A szata gondosan körbe járta az egészet, mielıtt biztonságosnak ítélte volna, aztán bevezettea hercegnıt az épületbe. Ji-Mir érdeklıdés nélkül nézett végig a fából ácsolt, foszló ponyvávalfedett ágyon, a poros, rosszul illeszkedı padlódeszkákon, a sarkokban lapuló pókhálókon, ésnem kezdett el méltatlankodni.

– Azonnal hozok pár pokrócot, hercegnım – nézett körbe Ho Tarasin Mitana is, aztánvisszament a csónakhoz, és felvitte az annak aljában heverı takarókat a házba.

– Odakint, a keskeny teraszon az öreg szolga étkezéshez terít – magyarázta aztán, miközbenelrendezte a pokrócokat az ágyon. – Kívánsz enni valamit, esetleg szomjas vagy-e,nádszálkarcsú hercegnım? Bár attól tartok, ostoba személyem teát itt nem tud szerezni, debort csomagoltatott a gondos Aramand úr, ha magasan született személyed kedvét lelnébenne, azonnal hozok belıle!

– Nem, nem hinném, hogy éhes lennék, vagy hogy szomjas, csak a fáradtság zsibong alábamban és a fejemben is – válaszolta Ji-Mir csendesen, aki a szoba közepén állva figyelte,ahogy a szata elrendezi fekhelyét.

– Akkor várom egyéb parancsaidat, hercegnım – fejezte be a munkát Ho Tarasini Mitana, ésmozdulatlanul megállt a fal mellett.

Ji-Mir lassan leült az ágy szélére, térdét szorosan összezárta, válla elıre dılt, fejét faradtan

lehajtotta.– Nem, ma már nincsenek új parancsaim. Köszönöm, tényleg köszönöm, hogy egyetlen,

sziklánál biztosabb támaszom vagy, de most nem vágyom másra, mint pihenni! – mosolyodottel lassan, és felnézett a férfira. – És azt is köszönöm, hogy eddig vigyáztál rám, szatám!

Ho Tarasin Mitana zavartan hallgatott egy kicsit. A hercegnı köszönete több volt annál, mintamit valaha kapni remélt, de megalkuvást nem tőrı lelke szinte azonnal felidézte, nemérdemli azt meg, hát földre borult, és odaérintette homlokát a padlóhoz.

– Dicsérı szavaid a lángoló tőznél jobban égetik szívem, de nem vagyok méltóelismerésedre, nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı! Nem vigyáztam rád jól, ma is hibáztam,

súlyosan hibáztam! Ahelyett, hogy szigorú ırségben álltam volna ajtód elıtt, a lepkekönnyedléptő asszonyok házában, ahelyett én...



– Nem érdekel! – vágott a szavába csendesen Ji-Mir, és fáradtan legyintett. – Nem érdekel,mit tettél, igazán nincs jelentısége, bármiféle hiba is volt az, nem számít, ne vedd a válladra,hisz végül is nem esett baj, élek, más nem számít, és hajnalban úgyis mindennek vége!Hajnalban visszatérek a Tenger Liliomvirágára, ismét fölém borul égi nagybátyám árnyéka,hajnalban véget ér ez a tarka álom, és nem számít, mi történt velünk, fedje sőrő fátyol,

idegenek soha ne tudjanak róla! Neked parancsba adom, hogy senkinek se beszélj, és én ishallgatni fogok, ha a részleteket kérdezik, mert nem akarom szavakkal elkoptatni a szépemlékeket, röpke életem egyetlen igaz kincsét.

– Értem parancsod, hercegnım! – válaszolta halkan a szata, aztán kis habozás után felnézett,egyenesen Ji-Mir arcába. Hiszen igaz, hajnalban véget ér ez az álom, visszavonhatatlanul ésörökre véget ér, és ı szerette volna jól megjegyezni ezt az arcot, hogy majd következı életében, ha csak halovány képként is, de néha felidézhesse magában tökéletes vonásait. –Értem parancsod, most pedig megyek, és ırt állok ajtód elıtt! – emelkedett végül talpra, ésvissza sem nézve kilépett a verandára.

Óvatosan tette be maga mögött az ajtót, majd mozdulatlanná dermedt a fal mellett.

– Nem eszel velünk? – kérdezte szinte azonnal Róka. – Alfréd remek kacsamájasszendvicseket szerzett Rózsavirág úrhölgy intézményének konyháján! – lelkendezett, de a HoTarasin Mitana nem válaszolt, csak merev arccal elnézett a semmibe.

– Hagyja, szép hölgy, egy szata ı rségben nem beszélhet, ha ismereteim nem csalnak meg! –intette le Aramand, visszaváltva erinre a társalgás nyelvét.

Ketten ültek egy felfordított, ócska láda mellett, amibıl Alfréd egy kockás asztalkendı ésnémi porcelán étkészlet segítségével asztalt varázsolt, majd ura mögé állva szervírozta a késıi

vacsorát.– Persze, beszélni nem beszélhet, mozdulni nem mozdulhat, gondolkodnia meg teljesen tilos,

de bezzeg ura egy intésére meg kell halnia! – zsörtölıdött Róka, célzatosan megmaradva amorin nyelvnél. – És ami borzalmas, hogy holnap meg is teszi! Hát mindenki vak itt, hogynem látjátok, egy nyílt vízen horgonyzó hajót nem lehet csak úgy lerohanni! – tépett a hajába.

– Magam is szívesen választanék valami más megoldást, de én, talán mert nem vagyokteljesen vak, jól látom, hogy meglehetısen csekély számú lehetıség áll elıttünk – válaszoltaAramand, sokkal csendesebben.

– Két másik út is visz Morat-Sinbe! – tiltakozott a vörös lány, mire a férfi csak megrázta a

fejét.– De nem a hercegnınek! A Híd Házának erıforrásai lényegében határtalanok, tetszıleges

számú embert mozgósíthatnak, ha elég fontosnak ítélik a célt! És a mi... hogy is mondjam... –kereste egy ideig a megfelelı morin kifejezést. – a mi porba taposásunkat fontosnak fogjáktartani!

– Ó, az ı erejük sem végtelen!

– Nem végtelen, ám igen nagy. De ez a mi egyetlen elınyünk is egyben – magyaráztaAramand. – Nagy számú ember összehangolt munkájának megszervezése sok idı, amiszámunkra felbecsülhetetlen lépéselınyt biztosít! Ezen felül az is valószínő, hogy aKereskedıházon belüli érdekellentétek is lassítják a hatalmas gépezet elindulását, ami talán



rövid, meglehetısen dicstelen látogatás a legdicsıbb morin császár palotájában, majd egyröpke találkozás a helyi hóhérral, és vége! Odaát éppen olyan hideg célszerőséggel írnak leegy emberéletet, mint itt, és én nem tudnék egyetlen észérvet sem felhozni az ı szemükbenoly olcsó, ám nekem igenis drága életem védelmében! Nem, szépséges szép hölgyem,számunkra öngyilkosság akár csak annak a gályának a közelébe is menni!

– De hát a szata számára is az! – hajtotta le a fejét Róka, és már majdnem sírt.

Aramand átnyúlt az asztal felen, megemelte a vörös nı állát, és biztatóan rámosolygott.

– Hölgyem, mitıl ez a hirtelen borúlátás? Pont ön horgasztja le kishitő félelemmel a fejét,ön, aki eddig mindannyinknak példát mutatott nagyvonalúságból, optimizmusból, határtalanbizakodásával még az én szívemet is elkápráztatva? Bízzon, bízzon egy kicsit a sorsban, aszata ügyességében, a jó szerencsében, vagy akár a Legelsı Isten magasztos odafigyelésében,bár én kötve hiszem, hogy ı odafigyel ennek a poros, földi világnak a mindennapjaira, de önhiggyen, higgyen amiben csak akar, és feledje a sehova sem vezetı önmarcangolást!

– Ó, persze! – szipogta Róka kicsit nyugodtabban, és gyorsan kipislogta szemébıl a mármajdnem kibukni kész könnyeket. – De olyan nehéz elfogadni, hogy tehetetlen vagyok! –sóhajtotta szomorúan, mire Aramand majdnem felkacagott.

– Ön tehetetlen? Ön, aki egymaga arcon köpte a nagy Nathent, elrabolta tılük a hercegnıt,végig menekült a fél városon, de végül épen és sértetlenül elvezette védenceit a szabadságkapujáig? Ön, és a tehetetlenség? – rázta a fejét a férfi. – Kérem, ne akarjon túl sokat,elégedjen meg azzal, hogy mindössze Eriniss egyik legnagyobb Kereskedıházát vezette azorránál fogva! Az még nem tehetetlenség, hogy valaki nem képes egymaga felvenni a harcotaz egész fényes Napkelettel! – biztatta a lányt, aki szavai hallatán valóban kihúzta magát, és

megértıen bólogatott.– Lehet, hogy igaza van, Aramand úr! Talán néha tényleg kicsit többet követelek a világtól,

mint amit illene!

– Ez nem baj, talán pont ez az ön legnagyobb erénye! De most még erre sincs szükség! Mostmár semmi mást nem kell kérnünk a jó szerencsétıl, mint némi ködöt. Hófehér, vattasőrő,masszív ködöt! Csak ennyi kell, hogy ez a kaland szerencsésen érjen véget.

– Köd – ismételte Róka. – Jó sőrő köd! Tényleg semmiség, legalábbis a Legelsı Istenneknyilván! Szóval, remélem, köd lesz holnap reggel, mert ha nem! – fenyegette meg ökölbe zártkézzel a fekete eget. – Mert ha nem, akkor nagyon megjárjátok velem, halljátok mind, ti

nagyeszőek! – emelte meg a hangját, majd nagyot sóhajtva teletömte a száját kacsamájasszendviccsel, és aztán gondolataiba temetkezve rágni kezdett.

Aramand némán figyelte, miközben lassú kortyokban megivott egy pohárral a magukkalhozott borból. Róka hamar végzett a szendvicsével, majd még másik kettıvel is, és az étkezésvégére már a komor ráncok is eltőntek a homlokáról.

– Igaza van, Aramand úr, tényleg nem lehet mást tenni, mint elküldeni a szatával ahercegnıt. És persze imádkozni a ködért – jelentette ki beletörıdve a megváltoztathatatlanba,aztán felállt, jót nyújtózott, majd a hóna alá csapta a pokrócot, ami eddig a számára székkéntszolgáló kisebb ládát borította. – Na, de késı van, mozgalmas napunk volt, úgyhogy én most

visszavonulnék. Keresek valami fát, és elalszom alatta. Régóta érdekel, vajon mi igaz azokból



a csodákból, amiket a költık megénekelnek, hogy így a természet lágy öle, meg amúgy az anagy falusi idill!

– Jó éjszakát, kisasszony! – felelte udvariasan Aramand, aztán hosszan utána nézett a vöröshajú árnynak, amíg az eltőnt a sziget bokrai között.

– Ha szabad véleményt nyilvánítanom, uram, a kisasszony valóban páratlanul érdekes hölgy!– jegyezte meg faarccal Alfréd, miközben elkezdte visszapakolni a vacsora romjait a piknikeskosárba

– Az – biccentett Aramand, még mindig a bokrok azon pontjára nézve, ahol a vörös nı eltőnt. – És nagyon hajlamos a felelıtlen tettekre. Remélem, sikerült meggyıznöm, hogyholnap ne csináljon semmi ostobaságot!

– Én azt hiszem, hogy ez alkalommal véletlenül jóra használta meggyızıképességét, uram.Igen sajnáltam volna, ha a kisasszony holnap öngyilkosságot követ el, merı meggondolatlanságból.

Aramand hökkenten fordult inasa felé.

– Alfréd, öregszel! Ebben az évtizedben ez talán már a második alkalom, hogy elismerésedetfejezed ki valamely tettem miatt!

– Ha szabadna megjegyeznem, uram, én nem emlékszem az elsıre! – vetette fel a fejét azinas, majd a karjára akasztotta a kosarat. – Most pedig lemegyek a csónakhoz, és ha nincsegyéb utasítása, alvással töltöm az éjszaka maradékát! – jelentette ki, majd elindult azösvényen a csónak felé. Magas árnya hamar eltőnt az éjszakában.

– Jó éjszakát' – biccentett utána Aramand, majd újra töltötte poharat. Egy ideig végtelen

csend honolt a kis verandán.Aztán megreccsentek a bokrok, kurta káromkodás hangzott fel, és ismét elıkerült Róka.

– A fenébe, ez csurom víz! – morogta az orra alá, alaposan megrázta tőzszín haját, mint egycsapzott kutya, aztán megkísérelte leverni a sarat a lábáról. Kevés sikerrel. Majd észrevette,hogy Aramand ıt figyeli, hát kihúzta magát, és vállára vetette eddig maga mögött húzotttakaróját.

– A költık többsége nagy marha! – jelentette ki megingathatatlan meggyızıdéssel, majdfelvetett fejjel lemasírozott a lenti mólóhoz, ahol csónakjuk volt kikötve. Karcsú alakja hamareltőnt a bokrok között, majd rövid idı után felhangzott Alfréd méltatlankodó hangja.

– No de kisasszony!

– Ugyan, öreg, ne légy irigy, ez egy nagyon széles csónak, ketten is elalhatnak benne! –hallotta Aramand a vörös nı válaszát a sötétbıl. – És kicsit húzd be a térded, mert nyomja aderekam!

– De kérem! Ez... Ez nem illendı, kisasszony! – tiltakozott az inas, majd hamarosan feltőntmagas alakja, ahogy karján az elmaradhatatlan piknikes kosárral felfele menekül az ösvényen.

– A kisasszony igazán furcsa szokásokkal bír! – méltatlankodott, amint felért a házhoz. –Azt hiszem, mégis jobb lesz, ha a ház másik oldalán lévı mólón alszom. Az két embernek is

elegendıen nagy, már ha felkeltené mások érdeklıdését is! – vetette még oda célzatosanurának, majd eltőnt a ház mögött.



Aramand végleg egyedül maradt a ajtóban néma szoborként posztoló szatával.

Ivott pár kortyot a poharából, hallgatta az éjszaka neszeit, és kényelmesen a ház falának dılvefigyelte az odafent vándorló holdvilágot. Újból ivott, majd mikor kiürült pohara, az üveg felényúlt.

– Töltsek neked is? – kérdezte morin nyelven, pusztán rutinból a szatától, majd észbe kapott.– Elnézést, persze, te nem beszélhetsz! Bocsánat, nem akartalak megbántani! – visszakozottgyorsan, és teli töltötte saját poharát.

– Tulajdonképpen nagy kár, hogy nem volt alkalmunk váltani pár szót az elmúlt naprohanásában! – sóhajtotta aztán, miközben visszadılt a deszkafalhoz – Nyilván érdekes lettvolna, számomra legalábbis bizonyosan. Még sosem volt alkalmam találkozni egy valódiszatával, pedig igencsak érdekel a morin kultúra ezen jellegzetes eleme. De mondom,tudásom mindössze pár érdekesebb tekercs és könyv ismeretében kimerül – magyarázta, ésbelekortyolt italába.

– Ott van például Irossa becses munkája, a sinossi tekercsekrıl – folyatta aztán elmerengve.– İ azt írja egy helyütt, hogy a szaták nevelése gyakorlatilag azt jelenti, hogymegnyomorítják, elnyomják, vagy legalábbis visszaszorítják a lelküket, és az így keletkezı ürességben felébred egy démon. Egy gyilkolni kész, feltétlen engedelmességgel bíró démon,ami aztán legyızhetetlen fegyverré teszi a szerencsétlen testırök földi porhüvelyét. Merthiszen az akkor már nem tekinthetı élı embernek, csak egy testnek, amit fekete erık uralnak.Legalábbis Irossa ezt fejtegeti ezen témában írt kis esszéjében, és sokan vannak, akikegyetértenek vele. Bár bennem legalábbis fenntartásokat ébreszt a tény, hogy Irossa sosem

járt Morat-Sinben, így nem tudom, mennyi személyes tapasztalat húzódik meg sokak általbölcsnek tartott elmélete mögött. És úgy néz ki, tıled már nem is fogom megtudni, pedig

valóban érdekelne a kérdés! – fejezte be gúnyosan mosolyogva, majd felhajtotta italamaradékát.

Megforgatta ujjai között az üres poharat, majd mégis csak az üveg után nyúlt, és újra töltött.Az eddig hőségesen kitartó kis mécses ellobbant, fekete sötétség nehezedett a teraszra.

– Nem hiszem, hogy az én lelkem helyébe egy démont idéztek volna – szólalt meg hirtelenHo Tarasin Mitana

– Tessék? – kapta fel a fejét Aramand, majd elnézést kérın felemelte kezét. – Ó, bocsánat,nem gondoltam bele elızı szavaimba, amelyek valóban alkalmasak voltak arra, hogy

megbántsanak! Elnézést kérek, tényleg nem akartam a becsületedbe gázolni! Hisz mittudhatok én a ti neveltetésetekrıl? Könnyen megeshet, Irossa téved, és még ha nem, akkorsem helyes valakinek szemtıl szembe ilyesmit mondani. Természetes érzés, hogymindannyian aggódunk lelkünk tisztaságáért, és ugyan ki fogadná el, hogy testét egy démonuralja? Ez talán a legborzalmasabb végzet, ami elérheti az embert! Érthetı módonmindannyian félünk a testetlen veszedelmektıl, amik benépesítik az éjszakát.

– Egy szatához nem méltó, hogy féljen, a démonokkal szemben pedig ott áll a néven semnevezhetı Legelsı Isten, aki uralja és végtelen kegyében aranyló pajzsával megvédi a fényesNapkeletet – válaszolta gondolkodás nélkül Ho Tarasin Mitana, hiba nélkül idézve a leckét,amit oly szigorúan belé vertek.



– Ó, persze, a Legelsı Isten... – legyintett gúnyosan Aramand. A szata értetlenül fordítottafejét a nemes férfi felé.

– Tán nem hiszed, bölcs Aramand úr, hogy a Legelsı Isten fölénk emelt aranyló pajzsamegvéd minket a démonoktól? – kérdezte értetlenül.

– De! – vágta rá azonnal a másik. – Hiszem, feltétel nélkül hiszem, hogy megvéd minket akülsı veszedelemtıl! Hiszem én ezt, csak azt nem tudom, van-e ennek bármi értelme? Nemfizetünk-e érte túl nagy árat?

Ho Tarasin Mitana zavartan hallgatott egy kicsit, aztán csak visszakérdezett.

– Az imént azt mondtad, végtelen tudású Aramand úr, hogy nincs borzalmasabb, mint adémoni veszedelem, akkor most miért kételkedsz legyızésük fontosságában?

– Legyızni ıket, annak talán lenne értelme, de ne feledd, errıl szó nincs! Jó képethasználtál, a Legelsı Isten pajzsot tart fölénk, nem gyızedelmes kardot! – magyaráztaAramand visszafogott gesztusokkal, és aztán ismét fenékig ürítette poharát. – Nem ment megminket, csak kurta haladékot ad uralma. És mi az ára ennek a haladéknak? Nézz körbe, szata,és magad is láthatod! A valaha fényes Napkelet haldoklik, megvédte magát a túlvilágiveszedelemtıl, de cserébe elrothad belseje. Nézz körbe, kıbe dermedt rendet láthatsz csak,áthághatatlan szabályok állnak mindenütt, és nem csak kívül, de odabent, az emberekelméjében is! Kell ez a rend, hogy a mindenek felett álló Fıpapi Konvent valóban feletteálljon a fényes Napkelet minden uralkodójának, hogy ne dúljanak oly különbözı népeinkközött vég nélküli háborúk, és ne söpörjön el minket a démonok áradata, de megéri? Megériez a lassú haldoklás, vezet ez még bárhova is?

– Nem értem, miért tartod veszedelmesnek a rendet, bölcs Aramand úr – tiltakozott egyre

megdöbbentebben a szata.– A rend még nem baj! A hiba ott van, amikor megváltoztathatatlanná dermednek a

szabályok. Azt mindenki tudja, hogy a stagnálás a hanyatlás elsı stádiuma, minden üzlethezértı nemesnek megtanítják az elsı leckén, és mégis! Szó nélkül tőrjük, hogy világunk feladjaa továbbhaladást, és elfogadjuk a ránk szabott rendet, a változtatás igénye nélkül! Gondoljcsak bele, ki képes manapság önállóan cselekedni? Mindenki csak lesi a parancsot, ha aznincs, akkor pedig belekapaszkodik a hagyományok bölcsességébe, ami immár nem utatmutató tábla, aminek lennie kéne, hanem a világot szétszabdaló vasrács! És ahol sem parancs,sem a régmúlt nem ad tanácsot, ott az emberek tehetetlenül megállnak, és egymást lesik

óvatos pillantásokkal, hogy legalább a csordát követhessék, de semmiképpen se kelljenmaguknak dönteni, mert félnek az önálló cselekvéstıl! Ez a végtelen hagyománytisztelet, azısök és a feljebbvalók istenítése áttörhetetlen gátat vet a fejlıdésnek, azaz elindít minket ahanyatlás ösvényén!

– Az ısi hagyomány sok nemzedék bölcsességét ırzi! Miért kéne elvetnünk azontapasztalatokat, amiket az ısök szereztek? – kérdezett egyre értetlenebbül a szata. Mirılbeszél ez az eddig oly bölcsen cselekvı férfi, hova vezet gondolatainak merész lánca?

– Szó sincsen nemzedékek bölcsességérıl, szata, mindig csak az a részlet jut tovább, amit azéppen élı emberek továbbadásra méltónak tartanak! Figyelj, mondok egy példát! – lendült

bele Aramand, és megtámaszkodott két térdén, úgy kezdett beszélni. – Morin vagy, hátbizonyosan hallottál már Tai-Si asszonyról, igaz?



A szata bólintott.

– Ismerem legendáját, mert bölcs mestereim megtanították nekem – felelte. – A régitekercsek beszélnek róla, és példának állítják mindenki elé. Tai-Si megmutatta, hogy egymagasan született morin nemes felemelt fejjel fogadja sorsát, még ha csak asszony, akkor is.

Amikor férje kettétört nádszálat kapott ajándékba a fényes Földre Szállt Sárkánytól, akkornem tépte meg haját és nem jajveszékelt, mint holmi alantas szolga, hanem maga készítetteelı ura ünneplı ruháját a nagy eseményhez, maga adta oda gyermekeinek a mézbe kevertmérget, és saját kezével vágta el élete selyemfonalát, példát mutatva mindenkinek!

– Igen, ezt mindenki tudja róla Morat-Sinben, ezen tettét máig tanítják minden morin nemeshölgynek. Ám arról már nem beszélnek, hogy miért is kapta férje azt a kettétört nádszálat!Gondolom, errıl még nem hallottál – kérdezte Aramand, majd mikor a szata megrázta a fejétfolytatta.

– Tai-Si férje fellázadt a legdicsıbb Földre Szállt Sárkány ellen. Sereget győ jtött, és hadba

indult, hogy megfossza a tróntól az uralkodói dinasztiát. És Tai-Si már ekkor is mellette állt.Azt mondják, elkísérte férjét a háborúba, és hogy ott is segítségére lehessen az általa szeretettférfinak, hát kitanulta a taktika és stratégia tudományát. Bár maga nem volt fegyverforgató,mégis hadjáratot vezetett, méghozzá sikereset. Az emberei tőzbe mentek érte, és amikor végülelérte végzete, tömegesen követték a halálba! De ezt nem tanítják, mert ez már nem hatnaépítıleg a morin nemes hölgyek lelkére! Legalábbis a mai tanítók így látják. Pedig ez istanulságos történet, mutathatna ez is példát, de nem, errıl szó sehol sem esik. És mi ennek akövetkezménye? – tárta ki kérdın balját, miközben jobbjával újra töltött. – Nos, a napokbanaz a szerencse ért, hogy megismerhettem a nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnıt. Büszke,határozott nı, igazi nemes, a szó legjobb értelmében. Meggyızıdésem, képes lenne Tai-Si

tetteihez hasonlatosan nagy tetteket véghez vinni, és mégis, mit fog csinálni egész életében?Ki sem lép nagybátyja pavilonkertjébıl, a kisujját sem mozdítja, és úgy tőnik el ebbıl avilágból, mintha nem is létezett volna!

– Azt tartanád helyesnek, furcsa szavú Aramand úr, hogy a hercegnı lázadjon fel éginagybátyja ellen? – kérdezte elhőlve a szata, és önkéntelenül is fegyvere felé nyúlt.

– Dehogy! – csattant fel Aramand. – Dehogy ajánlanék én ilyet! Annak igazán semmiértelme sem lenne! Direkt módon fellázadni világunk szabályai ellen, ez pontosan olyan,mintha valaki fejjel szaladna egy kıfalnak! Nem ez az elıre lépés módja, hisz nem kellegyszerre mindent akarni, és ugyan ki lehetne olyan öntelt, hogy elhiszi, ı tudja, merre kéne

forgatni a világ kerekét? Ki látja át ezt az ezer színő Napkeletet, ki értheti meg teljesvalójában, ki lenne képes elıre megjósolni, hogy egy-egy nagyobb változás miféle újabbváltozásokat hordoz a hátán? Ilyen ember nincs, és éppen ezért nem is kell, hogy bárkiegymagában felvállalja ezt a terhet! Nem, nem várom én senkitıl, különösen nem a széphercegnıtıl, hogy fellázadjon a körötte álló rend ellen, de legalább megkereshetné a köré vontfalakon a kiskapukat! Legalább apró lépéseket tehetne, nem is másokért, mindössze saját életemegváltoztatására!

– Ezt nem értem – szögezte le rövid elmélkedés után a szata. – Miféle apró lépésekrılbeszélsz, bölcs Aramand úr?

A nemes férfi elnézett a sötétségbe, majd megvonta vállát.



– Nem tudok konkrét tanácsot adni, hisz nem ismerem a hercegnı helyzetét. És persze nemismerem ıt magát sem. Megeshet, a számára lehetı legjobb körülmények között él, éssemmivel sem elégedetlen. Akkor pedig ugyan minek is küzdene bármi változásért? –sóhajtotta, majd kis hallgatás után ismét visszafordult a szata felé, és nemtörıdöm módonlegyintett.

– De a csatornák városából tudnék példákat sorolni. Mindjárt itt van Róka kisasszony,akinek ugyan nincs szerencsém ismerni az édesapját, ám mégis, végtelen tisztelet ébredtbennem iránta az elmúlt napokban! İ tett valamit, ami elıre mutatott! Mikor kiderült, hogygyermeke fog születni egy alacsonyabb kasztú asszonytól, nem tagadta meg saját vérét, ésnem is vette pártfogásába, hogy hasznos és feláldozható eszközt neveljen belıle, pedig száznemes úrból száz így cselekedett volna. De nem, Róka kisasszony édesapja nem követte aszokásokat, hanem szárnyára eresztette gyermekét. Nem tudom, egyáltalán miért jutott ez azeszébe, de így cselekedett, és ezzel máris többet tett, mint amit én egész életemben. Az ı döntése nyomán vált lánya az általunk megismert, féktelen temperamentumú, ıszintén

jóindulatú kisasszonnyá, az apja által teremtett, furcsa helyzetében, két kaszt közöttcsiszolódott értékes rubinkıvé. Igen, Róka kisasszony édesapja tett valamit, ami talán, hacsak egy apró lépéssel is, de elıbbre vihetné a világot, létrehozott valamit, ami nem illik belea poros erkölcső Napkelet megfagyott rendjébe... – sóhajtott, és beleivott italába.

– És mi a dicsı Napkelet válasza minderre? – folytatta aztán dühösen a nemes férfi. –Szemétdombjára veti ezt az értékes drágakövet, hagyja, hogy belevesszen Erinisscsatornáinak mocskába! – rázta meg haragosan a fejét. – Itt van egy asszony, aki máskorokban, más világokban talán idegen tájak felfedezı je lehetett volna, új utak keresı je, újcsodák alkotója, itt van ez a lány, és nem vár rá más, mint gyors halál, mert nem illik bele azısi, gıgös, és saját magasztosságába teljesen beleırült Napkelet megváltoztathatatlanrendjébe! – csapott a térdére, és ivott, majd az üveg alján lévı utolsó kortyokat is beleöntöttepoharába.

– Hát errıl beszélek én! Körbe nézel, és azt látod, az emberek félnek az újtól, azismeretlentıl, minden változástól, ami körülöttük történik! Maguk erejébıl pedig nem tudnakcselekedni, nem tudnak változtatni sorsukon, mert nem arra nevelik ıket, hanem csak vakengedelmességre! Ostoba világ! Pedig ha lenne erejük tenni is valamit, csak apróságokat,lehet, hogy a valaha fényes Napkelet ismét felragyoghatna! – sóhajtotta, és megingott azegyensúlya, de még idıben megtámaszkodott az asztalon.

– Most nyilván arra gondolsz, fiam, hogy bolond idealista vagyok. Aki hisz az emberekösszefogásában, az együttmőködésben, abban, hogy a tömegek képesek felemelni a fejüket, éslátni az eljövendıt, bízni és követni egy távoli célt, pedig dehogy! Dehogy, dehogy hiszek énilyesmiben! Az emberek nem gondolnak egymásra, nem gondolnak a messze eljövendıre,nem látnak tovább az orruknál, és nem is kell, hogy messzire mutató célokat tőzzenek magukelé! De ha legalább magukra gondolnának! Legalább a saját érdekeikben, saját életük

jobbítása végett cselekednének! Nem nagy tetteket, csak apróságokat, csak apró lépésekettennének, nem áthágva, mindössze megkerülve a szabályokat! Legalább a saját életüketigyekeznének jobbá tenni... Hiszen a vízcseppek is csak maguknak keresik az utat, és végülmégis a folyó tör át a gáton! Mindenkinek törekednie kéne a jobbra... – magyarázta a nemes

férfi lendületesen, majd egy széles mozdulattal felborította poharát.



Az üveg csattanva tört apró szilánkokra, a vérvörös bor ezer cseppje csapódott szerteszét,festette rubinszínőre a korhadó fapadlót.

– Eh, a Legelsı Isten színarany pajzsára – szisszent fel Aramand. – A fenébe, milyenügyetlen is vagyok! – szitkozódott, majd lassan legyintett. – Eh, gondolom, most megvan a

véleményed rólam! Ostoba öregember, aki részegen fecseg, sehova sem vezetı gondolatokatf őzve egymás mellé! Igazad van, valóban inkább aludnom kéne! – tápászkodott nehézkesentalpra, majd ingatag léptekkel, vissza sem nézve elindult a ház másik oldala felé, a mólóra.

Ho Tarasin Mitana pedig végleg egyedül maradt a csillagfényes éjszakában, és mivel idejebıven volt, hát alaposan elgondolkodott a nemes férfi szavain.

* * *

A hajnal sőrő, masszív, mattszürke köddel köszöntött be. Alfréd kelt elıször, átlépett a mólóvégében heverı Aramandon, majd gyakorlott módon szervírozta a reggelit a verandán.

– Uram, reggel van! – rázta meg aztán Aramand vállát.

– Eh, és ez már ok arra, hogy háborgass? – nyögött a nemes férfi, és a másik oldalára fordult.

– A hercegnı el fog késni! – próbálkozott töretlen lendülettel az inas.

– A hercegnı? – nézett fel értetlenül Aramand, majd hirtelen minden az eszébe jutott. – Szólja szatának, hogy ébressze úrnı jét, én is mindjárt megyek! – parancsolta, majd mikor Alfrédtávozott, hasra fordult, és egyszerően belelógatta a fejét a tó hideg vizébe. Hosszan ott is

maradt, és utána még kétszer meg kellett ezt ismételnie, míg úgy érezte, immár friss és tettrekész. Aztán kabátja ujjába megtörölte arcát, haját, és átment a ház másik oldalára.

Ji-Mir már ébren volt, az asztalnál ült, lassan evett, mögötte Ho Tarasin Mitana állt, mint anéma szobrok.

– Jó reggelt és jó étvágyat, hercegnı! – köszönt Aramand.

– A reggel valóban szép, de éhes nem vagyok, elmém nem hagy nyugodni, újra és újra aztolakszik gondolataim közé, hogy hamarosan visszatérek a Tenger Liliomvirágára – sóhajtottaggodalmasan Ji-Mir.

– Ne féljen, hercegnı, ez már valóban az utolsó lépés, és sikerülni fog! Soha sem láttam mégilyen sőrő ködöt a tavak felen, pedig én már itt élek egy ideje! – intett a homályba veszı ösvény felé a férfi, majd inasához fordult. – Hol van Róka kisasszony?

– Még alszik, de azonnal szólok neki! – sietett el Alfréd, Aramand pedig asztalhoz ült, báréhes, az aztán nem volt. Azért egy ideig kereste a teát, míg eszébe nem jutott, hogy itt nincstőzhely, aztán a boros üveg után nyúlt volna, de az meg üres volt. Hát csak várt, és már éppennekikezdett volna terveit vázolni, amikor visszatért az inas, méghozzá futva.

– Róka kisasszony eltőnt, a csónakkal együtt!

Aramand azonnal talpra pattant, de aztán megtört lendülete, kicsit némán állt, majd

lemondóan legyintett. – Jellemzı! – morogta maga elé, és visszaült.– A lánghajú asszony nincs itt? – kérdezte érdeklıdve Ji-Mir. – De miért ment el?



– Nos, feltehetıleg azért, hogy rábeszélje a Tenger Liliomvirágát ırzı katonákat, hogy azértelmetlen várakozás helyett inkább kísérjék el ıt valami zenés-táncos mulatóba, ahol mégiskellemesebben telik az idı, mint egy szők csónakban lapulva. Legalábbis egy ilyen ötlet

jellemzı lenne a hölgyre, bár én titkon remélem, ennél talán több esze van! – rázta a fejétAramand.

– Abban én is bizonyos vagyok, hogy az én utam egyengetésén fáradozik, mint ahogy ezteddig is töretlen hőséggel tette, de ha elvitte a csónakot, akkor hogyan jutok el a TengerLiliomvirágára? – értetlenkedett Ji-Mir

Aramand egy kicsit gondolkodott, majd mégis talpra állt.

– Hercegnı, reggelizzen csak nyugodtan, én majd intézkedem! – jelentette ki magabiztosan,majd nyomában az aggodalmas képet vágó Alfréddal végigsietett az ösvényen, a kisebbikmólóhoz.

A nyikorgó deszkákon megállt, belekémlelt a szők csatorna fölött összehajló bokrok

takarásába. Semmit sem láthatott, a sőrő, szürke köd mindent elfedett, ami egy karnyújtásnáltávolabb volt az orránál.

– Uram, azt már nem fogom megbocsátani önnek, ha a kisasszonyt valami baj érte! –szögezte le szigorúan az inas.

– Miért pont engem okolsz az ı felelıtlen ostobasága miatt? – csattant fel idegesenAramand. – Én aztán igazán nem tehetek róla, hogy mégis a fejébe vett valami bolondságot!

– Önnek kellett volna vigyáznia rá!

– Nem kell rá vigyázni, ügyes, talpraesett hölgy! Akárhova is ment. hamarosan elı fog

kerülni, hiszen ı is tudja, hogy nincs másik csónakunk, és hogy a hercegnı nem halogathatjaaz indulást! – tett egy vízszintes mozdulatot a kezével Aramand.

– Hacsak nem érte valami baj! Amiért igenis az ön vállát nyomja a felelısség, pedig én mártöbbször bátorkodtam megemlíteni – magyarázta az inas, de ura csendre intette.

– Ez nem evezıcsapás zaja volt?

Hosszan füleltek, néma csend vette ıket körül. Alfréd már éppen szóra nyitotta volna aszáját, amikor hirtelen mégis megcsobbant a víz, aztán kicsit késıbb újra és újra, majdhamarosan már emberi beszéd foszlányait is lehetett hallani.

– ...a hülye barbár, hogy nem tud magától boldogulni... hülye evezı

k, de én is megvesztem...hülye csónak, meg az is, aki kitalálta a vizet... hülye rizszabálók, hát mit strapálom magam ittértük? Én hülye... hülye... hülye... – ismételgette egy hang az evezés ütemére, majd lassanelıbukkant a szürke ködbıl egy csónak, közepén egy lángvörös maszattal.

– Jó reggelt, kisasszony! – köszönt ıszinte örömmel Alfréd, és máris nyúlt a ladik köteleután, hogy a mólóhoz húzza.

– Reggel? Hol van az már! – sóhajtott Róka, és fáradt mozdulattal beemelte az evezıket. –Az elmúlt napokban valahogy összemosódtak a napszakok, én legalábbis folyamatosan aztveszem észre magamon, hogy talpon vagyok, legyen éjszaka vagy fényes dél! – morogta,

majd sietve felállt, és amint csónakja elég közel került a parthoz, kiugrott a recsegı

deszkákra.Aramand dühösen f őzte össze a karját a mellkasa elıtt.



– Hölgyem, ön felelıtlen, elhamarkodottan cselekszik, ostobán csapong faltól falig, éshirtelen eltőnésével rám hozta a frászt! – fogadta a tőzvörös nıt, jóval ingerültebben inasánál.– Legközelebb ilyet ne tegyen!

– Persze, mire is számítottam! – nézett az égre a lány, aztán megtörölte izzadt arcát szürke

kabátjának nyirkos ujjával. A feltehetıleg egy halásztól kölcsönzött, kopott, pecsétesruhadarab félelmetes kontrasztot adott Rózsavirág úrhölgy intézményébıl való, kacér, divatosöltözetének. – Igazán nem azért, hogy panaszkodjak, de már harmadik napja rohangálok fel ésalá a Morat-Sin Birodalom uralkodó dinasztiájának belügyeit intézve, és nemhogy egy töröttgarast, de még egy jó szót sem kaptam érte eddig! És ráadásképpen ön most még rózsaszínálmokat dédelgetı, tiszta leánylelkembe is belegázol! Követelem, hogy vonja vissza elıbbi,meggondolatlan szavait!

Aramand hosszan nézett rá, gyilkos tekintettel, majd udvariasan elmosolyodott, éskönnyedén meghajolt.

– Bocsássa meg, kisasszony, hogy elhamarkodott szavaimmal az ön, hm, rózsaszínleánylelkébe gázoltam, nem állt szándékomban megbántani önt. De ha nem ad számot félpercen belül kis kirándulásáról, akkor feledem az illemet, és saját kezőleg pofozom fel,tekintet nélkül arra, hogy egy hölgyet megütni szégyen! – folytatta aztán haragosan.

– Kérem! – vont vállat Róka, majd jókedvően a ház felé vivı ösvény felé fordult, ahol éppenakkor tőnt fel a hercegnı tipegı árnya, mögötte az elmaradhatatlan szatával. – Jó reggelt,nádszálkarcsú hercegnı, remélem kellemesen aludtál! – köszönt morinul.

–Jó ébredést és kellemes napot neked is, jó Róka! – felelt Ji-Mir kedvesen mosolyogva. –Érkezésed mosolyt csal ajkamra, mivel te eddig is megbízható támasza voltál fényes

személyemnek, hát most meséld el szokott, kedves szavaiddal, mit cselekedtél ma reggel,miféle módon egyengetted hosszú utam, mert a kíváncsiság mardossa lelkem, és aggódom is a jövı miatt, amely aggodalmam te bizonyosan messze fújhatod bölcs tetteid felsorolásával! –kérte kedves hangon, mosolyogva.

A dicsérı szavak hallatán Aramand csak felnézett az égre, de nem szólt közbe.

– Na, nem is tudom, hol kezdjem! – tette csípıre a kezét a vörös lány, és elégedetten körbefordult. Mindenki némán figyelt, hát elmosolyodott, majd beleintett a szürke levegıbe. – Nemdicsekvésképpen, de a ködöt például én intéztem! Életemben elıször komolyan imádkoztam,és bejött! Azt hiszem, ez is úgy mőködik, mint szőz kéz a kockában – vágta ki büszkén.

– Ez valóban igen remek... – morogta szkeptikusan Aramand. – Ezen felül van még valami,amiért köszönettel tartozunk?

– Teméntelen sok minden! Például elcseréltem az Alfréd által tegnap kölcsönzött, ormótlanteknıt két rendes csónakra! – intett Róka a ladikja mögött himbálódzó, törékeny kisalkotmányra. – Ez itt a hajók gyöngye! Kicsi, karcsú, könnyő, és gyors, mint a villám! Barbárbarátom, elegendı, ha csak a vízhez érinted az evezıt, és ez a kis madár már repül is! Gorussamester mőhelyében készült, aki a csónakversenyek egyik hivatalos hajóácsa! Már évek óta azı hajói nyerik a kétszemélyes evezést! – guggolt le a móló szélén, és mosolyogvavégigsimította a kis ladik peremét, a megfeketedett rúnákat, a fába vert, vésett jelekkel díszes

fejő rézszegeket, amelyekrıl kurta szerencseszalagok lógtak a vízbe. Aztán cinkosan felnézetta többiekre, gúnyosan folytatta.



– És mellesleg ezzel a példánnyal már évek óta osztrigát csempésznek jó barátaim, azazennek igazan semmiség átcsúsznia valami tiltott vízen! Magától megtalálja az utat aırcsónakok között, ezzel nem lesz nehéz átjutni a Nathenek hálóján! Amúgy talán át kéneemelni a másik mólóhoz – tette még hozzá célzatosan, majd vigyorogva felemelkedett ésfélreállt.

A három férfi egyszerre mozdult, kihúzták a partra a kis hajócskát, aztán felvették, ésátvitték a másik oldalra.

– Na, ezt szeretem! – lelkendezett közben Róka, aki a tipegı hercegnıvel együtt mögöttükment, kényelmesen sétába – Amikor nem csak én gürcölök, de más is megmozgatja a kisujját!Egyébként is, én ma már rengeteget intéztem, a hajón felül is! Miután megszereztem acsónakot, kimentem a halászok dokkjaihoz, és beszéltem pár ismerıssel. Megígérték, hogyma hajnalban ott eresztik le a hálót a kikötı elıtt horgonyzó morin gálya mellett. Olyan közel,amilyen közel csak engedélyük van rá. Én ugyan igyekeztem meggyızni ıket, hogy menjenekcsak még közelebb, legyen mire figyelniük a Natheneknek, de ebbe nem mentek bele, ami

azért érthetı, elvégre ık is szeretnek élni, amiben én semmi kivetnivalót sem látok. Szóval,most már valószínőleg ott vannak a vízen. Persze, ez elég gyenge elterelı manıver, sokkal

jobb lett volna felbérelni vagy féltucat fegyverest, és megtámadtatni velük a gályát, ez azırhajók nagy részét lekötötte volna. De nem akartam, hogy szegény balekok belehaljanak ami balhénkba, hát végül ejtettem ezt az ötletet, és beszerveztem a halászokat! A semminél ıkis jóval többet érnek! – magyarázta szélesen gesztikulálva, miközben a férfiak leeresztették acsónakot a tó vizére.

Aztán kicsit együtt hallgattak, nézték, ahogy az apró hullámok emelgetik a megfeketedettfájú, felszalagozott ladikot. Végül Aramand elszakította tekintetét a vízrıl, ránézett a vörös

lányra.– Ezek valóban jó ötletek, és a hercegnınek jelen helyzetében minden segítségre szüksége

van. De ezzel együtt is, felelıtlenség volt visszamenni a városba! – szögezte le határozottan.

– Persze, de nem azért élek, hogy a dolgok csak úgy történjenek körülöttem, én megtehetetlenül szemléljem alakulásukat! – rázta meg a fejét, tőzszín haja táncolva követtemozdulatát. – Amíg az ember cselekedhet, cselekedjen is! És nincs olyan helyzet, ahol nelehetne legalább valami apróságot tenni!

Aramand erre csak lassan bólintott, majd elnézett a tavak felé, a szürke

ködbe.– Persze... – sóhajtotta, aztán gyorsan visszafordult. – De ne vesztegessük az idıt sehova

sem vezetı szócsépléssel, a köd hamarosan feloszlik, a hercegnınek indulnia kell! És bár fáj aszívem, hogy ezt kell mondanom, de ezeken az utolsó lépéseken mi már csak teher lennénk,nem segítség, hát itt az ideje elbúcsúznunk, szépséges Ji-Mir hercegnı!

A hercegnı aprót bólintott, majd kihúzta derekát, felemelte fejét.

– Szavaid mögött bizonyosan mély igazság húzódik meg, ısz hajú véneket megszégyenítıenbölcs Aramand úr, aki segítı kezedet nyújtottad fényes személyemnek akkor, amikormindenki elfordult tılem. Ha búcsúznunk kell, hát legyen! Bízom benne, hogy ha nem is ezen

életemben, de legalább egy következıben még találkozunk, és remélem, hogy akkor majd éntehetek egy hasonlatosan nagy szolgálatot neked! És tıled is az öröm és a szomorúság kettıs



hangján búcsúzom, lánglelkő Róka, mert boldog vagyok, hogy eddig mellettem álltál, és fáj aszívem, hogy immár elválnak útjaink! Ám nem hullatok könnyeket, mert nincs rá okom,bizonyos vagyok benne, hogy elmém még hosszan megırzi emléketek, és ahányszor csakeszembe juttok, mosolyt csal majd ajkamra az együtt töltött szép napok emléke!

– Sok szerencsét, hercegnı, és kellemes hazautat! – hajolt mélyre Aramand, Róka pedigegyszerően odalépett, és két oldalról arcon csókolta a meghökkent Ji-Mirt.

– Jó utat, és ha a bácsikád legközelebb is packázni akar veled, hát adj az arcának! –tanácsolta komoly hangon, mire a hercegnı csak tétován bólintott, mivel nem volt bennebiztos, hogy jól értette-e a vörös nı szavait. Aztán Ho Tarasin Mitana besegítette a csónakba,de mielıtt ı is beszállt volna, Róka megfogta a kezét, és visszahúzta.

– Várj, barbár barátom! Jó ez a köd, mármint hogy a Nathenek az orrukig sem látnak, demellesleg te sem! Ha akarod szívesen beülök a csónak elejébe, és irányítlak! Aztán meg, azutolsó szakasz elıtt belecsobbanok a vízbe, és kiúszok, az igazán semmi nekem! Rendben

van?Ho Tarasin Mitana kicsit habozott, majd elnézett a tavak felé, hosszan, lehunyt szemmel.

Aztán visszafordult, megrázta a fejét.

– Köszönöm felajánlott segítséged, de nincs rá szükségem. Arra várja a biztonságnádszálkarcsú úrnımet! – mutatott el megfellebbezhetetlen bizonyossággal a szürke ködegyik, a többitıl semmiben sem különbözı pontjába.

– Persze, szata vagy! – mosolyodott el kesernyésen Róka, aztán mellé lépett, és ıt is arconcsókolta. – Hát vigyázz magadra, vigyázz az úrnıdre, és bár tudom, nem feladatod, de azértcsak azt kívánom neked, hogy légy boldog! – mondta, majd egészen közel hajolt a férfihoz, és

lehelethalkan a fülébe súgta. – Légy boldog a hercegnıddel...Aztán gyorsan hátra lépett, Aramand mellé, és biztatóan rámosolygott a szatára.

– Köszönöm segítséged, amivel nádszálkarcsú úrnımet szolgáltad, koszönöm azt is, amitértem tettél, és nagyon köszönöm jó kívánságaidat, lángoló lelkeddel zabolátlan tőzvészeketszégyenben hagyó Róka, aki joggal bírja a Legelsı Isten legmagasabb kegyét, és aki számárabizonyosan hosszú és szépséges életet tartogat a sors! – válaszolta Ho Tarasin Mitana, és talánı is elmosolyodott egy pillanatra, de aztán gyorsan elfordult, beszállt a csónakba. – Mindenvágyaid szerint való, nádszálkarcsú hercegnım? – kérdezte szolgálatkészen úrnı jét.

– Minden vágyaim szerint való, jó szatám, immár elindulhatunk megtenni az utolsó lépésthosszú utamon! – válaszolta Ji-Mir, Ho Tarasin Mitana pedig felemelte az evezıt, ésbelementette a vízbe. A kis ladik szinte megugrott, és könnyen siklott bele a szürke semmibe,pillanatok alatt eltőnt a parton maradtak elıl, akik ennek ellenére még hosszan néztek utána.

Aramand volt az elsı, aki megrázta fejét, és elfordult.

– Most pedig teát! – nyögte fáradtan – Teát akarok inni, Alfréd, mert szétszakad a fejem!

– Talán nem kellett volna tegnap meginni az egész üveg bort, uram, bár tudom, én igazánhiába beszélek! – zsémbelt a vén inas. – Azon felül itt nincs tőzhely, nem mondaná meg, hogyhogyan is forralhatnék vizet?



– Nem érdekelnek kicsinyes kifogásaid! Rakj tüzet, mert ha nem ihatom egy csésze teát,nem élem meg a delet! – morogta Aramand, majd leült a ház fala mentén korhadódeszkapadra, és komor tekintettel elnézett a ködbe.

Alfréd pedig folyamatosan morogva győ jtött némi fát, majd nyílt tüzet rakott a ház

szélárnyékában, és nekilátott vizet forralni. Közben elıvett piknikes kosara mélyérıl egyporcelán kannát, teafüvet, aztán elkészítette az italt, és végül karján a kockás asztalkendıvelfelszolgálta azt urának. Aramand bólintva köszönte meg, belekortyolt, majd elnézett Rókafelé.

A vörös lány szótlanul ült a móló szélén, víz fölé lógatott lábakkal, könyökét két térdénmegtámasztva, és nézte a lassan oszló ködöt, az egyre távolabbi láthatárt.

– Róka kisasszony, kér egy csésze teát? – érdeklıdött udvariasan a férfi, de a nı meg semmozdult.

Hát Aramand magányosan, lassú kortyokban itta meg az italt.

– Alfréd, mit gondolsz, otthon beköszöntött már a fürjvadászat idénye, vagy még hideg vanhozzá? – kérdezte közben elgondolkodva.

– Azt hiszem, uram, már régen befejezıdött a fürjvadászat, és nyilván forró nyár van ott is.

– Ah, nyilván! – bólogatott felvont szemöldökkel Aramand. – Ha belegondolok, történhetettpár érdekes apróság otthon, amióta nem jártam arrafelé. Bizonyos, hogy sok mindenmegváltozott! – vélekedett, majd érdeklıdve felnézett az inasára. – Egyáltalán, mit tudsz róla,él még az apám?

– Ha szabadna megjegyeznem, uram, a legutóbbi hazulról jött levelet, ami múlt ısszel

érkezett, még az úr címezte meg, de részletekkel nem szolgálhatok, mivel azt a bizonyoslevelet ön a többihez hasonló módon olvasatlanul tette el a vitrines szekrény hátsó polcára.

–Jaj, a vitrines szekrényt ne is említsd! Azokat a szép észak-morin porcelán csészéketmérhetetlenül sajnálom! Tényleg nagy kár értük... De hát fátylat rá, ez elmúlt! Nem hiszem,hogy ép észre vallana visszamenni a cserepeikért. Egyáltalán, nem hiszem, hogy ép észrevallana bármiért is visszamenni Erinissbe... – halt el a hangja, majd hirtelen elhatározással acombjára csapott. – Alfréd, hazamegyünk!

– Uram, bátorkodnám felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy én szó szerint ezt javasoltamönnek, alig huszonöt évvel ezelıtt!

– Nos, lehet, hogy kissé megkésve, de valóban, kénytelen vagyok belátni, igazad volt! Azazcsomagolj, azonnal indulunk! Ha gyalog átvágunk a Félholdfok felé, a Két Vándor Álmahídon át eljuthatunk az Aranysellı szigetre, ahol delelıtt még lehet gondolát fogni! – hajtottafel az utolsó korty teát, majd tettre készen talpra állt.

Alfréd gondosan ellöbbölte a csészét és a kannát a vízben, majd sietség nélkül megtörölteıket, és eltette feneketlen piknikes kosarába.

– Készen vagyok, uram – egyenesedett fel végül.

– Akkor gyerünk! – intett Aramand, és vállára vetette kabátját, de az inas célzatosan

megköszörülte a torkát.



– Talán elköszönhetne a kisasszonytól! – jegyezte meg, Róka felé intve. Aramand elnézett amóló végébe, ahol még most is mozdulatlanul ült a vörös lány, fejét mélyen leszegve a vízfölé, látszólag észre sem véve, hogy mi történik körülötte.

A férfi kicsit várt, aztán visszafordult az inasa felé.

– Alfréd, nem látod, hogy a kisasszony sír? – csóválta meg a fejét rosszallóan. – A létezı legnagyobb tapintatlanság ilyenkor megzavarni egy hölgyet!

– Ennek ellenére nem tartanám korrektnek, ha szó nélkül itthagynánk! Azt is mondhatnám,hogy nem tartanám korrektnek, ha itthagynánk! – húzta ki magát gıgösen az inas.

– Nem, Alfréd, a kisasszony bizonyosan tudja, mit akar csinálni, nem lenne tisztességes, haráerıltetném a társaságomat! – tiltakozott Aramand, de ekkor hirtelen Róka felnézett.

– Nem sírok! – szögezte le, és bár szeme vörös volt, de szempilláin nem táncoltakkönnycseppek. – Elıször is, nem sírok, másodszor pedig menjen nyugodtan, Aramand úr, énvalóban elboldogulok magam is! Eddig is ezt tettem! – húzta fel sértıdötten az orrát.

Aramand pedig immár habozás nélkül lépett oda hozzá.

– Ugyan, gyönyörő hölgyem, jól látom, hogy nem sír, de azt is, hogy igen szomorú, hátengedje meg, hogy megkíséreljem megvigasztalni, már amennyire esetlen szavaimtól telik! –guggolt mellé a korhadó deszkákon. Aztán kicsit várt, de mivel Róka semmit sem reagált, hátfolytatta.

– Tudom, teméntelen sok közhelyt mondhatnék, például hogy a búcsú fájdalmas, de idıvelmegszépül, emlegethetném a világ rendjét, mely szerint ami elkezdıdik, az véget is ér, arra ishivatkozhatnék, hogy ami történt, az a lehetı legjobb kedves morin barátainknak, vagy azt is

mondhatnám, hogy az élet szép, még akkor is, ha néha vannak nehéz pillanatai, ésbiztathatnám önt azzal, hogy pár esztendı múlva nevetve fogja mesélni az elmúlt napok mosttalán még fájó emlékeit! És még hosszan sorolhatnám, de azt hiszem helyesebb, ha mindettılmegkímélem önt! Elvégre ezek csak szavak, amik sosem képesek úgy elterelni a figyelmet afájdalomról, mint a tettek! Így inkább azt bátorkodnám megemlíteni, hogy ez a játszma mégszámunkra sem ért véget!

A Nathen nehezen felejt, és sosem bocsát meg! Őzni fognak minket, bár nyilván nem olyintenzitással, mintha még mindig mi szöktetnénk a hercegnıt, de azért ahhoz elég haraggal,hogy feldúlják mindennapjainkat! Van valami elképzelése, mondjuk arról, hogy mit csinálholnap?

– Á, remekül elleszek, ne aggódjon értem, Aramand úr! – legyintett Róka fölényesen, de amásik megrázta a fejét.

– Ez nem válasz! Van hova mennie, van olyan ismerıse, akit nem szédít meg száz jóaranydukát? Mert ha jól becsülöm, ma ennyit ér az életünk, és bár lehet, hogy holnap márcsak fele ennyit fog, de még az is felfoghatatlanul nagy összeg egy közembernek!

– Majd elrejtızöm valami elhagyott házban. Tucatnyi jó rejtekhelyet ismerek a városban!

– Akkor legalább annyit engedjen meg nekem, hogy a csónakkal bevigyük Erinissbe! – állttalpra Aramand, és kezét nyújtotta a vörös lánynak. Róka kicsit habozott, majd elfogadta a

segítséget, és gyorsan felállt.



– Eh, igaza van, Aramand uram, jó móka volt, de lényegében véget ért, és számukra ténylegaz az egyetlen megoldás, ha hazamehetnek a saját világukba, ahol kiismerik magukat, aholotthon vannak! Gyerünk hát, hisz nekem még rengeteg dolgom van! – törölte meg gyorsan aszemét, és aztán tőzszín tincseit vadul táncoltató lendülettel, vissza sem nézve otthagyta amólót, ahol elbúcsúzott a szatától.

Aramand és Alfréd végigkísérték az ösvényen, aztán mindhárman beültek a csónakba, és akét férfi evezni kezdett. A köd lassan foszlott szét, de végül utolsó pamacsa is beleveszett asemmibe, a reggel forró napsütéssel ragyogta be a szikrázó tükrő tavakat. Róka némánszemlélıdött, majd végül hátra dılt, és az ég felé fordított arccal napozni kezdett, látszólagteljesen belemerülve a meleg élvezetébe. Már messze kint jártak a nyílt vízen, amikorAramand ismét megszólalt.

– Bár jól tudom, hogy ön számtalanul sok, és nyilván igen biztonságos rejtekhelyet ismer avárosban, de azért megjegyezném, Erinissben aránylag könnyő megtalálni valakit. Már ha aNathen keresi – tette hozzá gyorsan.

– És, most mit csináljak? Majd igyekszem meglapulni. Beállok egy sarokba, ésbeporosodom. Sosem próbáltam még, de biztos az is izgalmas, nem? – vetette odanemtörıdöm módon Róka, és még csak a szemét sem nyitotta ki.

– Nos, ha már úgyis porosodni óhajt, akkor engedje meg, hogy javasoljak egy erre felettébbalkalmas helyet. Apámnak van egy kis birtoka a Valrin Fejedelemségben, és magam éppenma reggel döntöttem úgy, hogy meglátogatom. Felajánlhatnám esetleg, hogy kísérjen el?

– Vidékre? – kérdezett vissza a felháborodástól tágra nyílt szemmel Róka, és hitetlenülfelült. – A Valrin Fejedelemségben? Még jó hogy nem a felföldön van birtoka a kedves

papának!– Nos, ezért én is gyakran hálát adok a sorsnak! – biztosította ıszintén Aramand.

A vörös nı kicsit hallgatott, majd határozottan megrázta a fejét, lángoló haja szétterült azaranyló levegıben.

– Nem, nem, nem! Nincs az a nyomomban loholó Nathen falka, aminek a kedvéért vidékreutaznék!

–Ah, már megint ezek az elıítéletek! – sóhajtott megtörten Aramand, de nem adta fel. – Jártmár valaha egy napi hajózásnál messzebb Eriniss városától?

– Soha! – húzta ki magát büszkén Róka.– Akkor? Nem igaz, hogy nem érdekli! És higgye el, a vidéki életnek is vannak elınyei!

– Például?

Aramand kicsit töprengett, majd megadóan legyintett.

– Nos, momentán egyetlen egy sem jut az eszembe. De apám birtoka mégis kellemes hely,már ha az öreg éppen alszik, vagy vadászni van.

– Ha nem haragszik, Aramand úr, ez nem hangzik túl biztatóan! – tiltakozott a vörös lány. –Úgy is mondhatnám, inkább beköltözöm a Nathen palazzó pincebörtönébe, mint hogy

eltemessem magam vidéken egy sehol sem jegyzett nemesuracska zsebkendınyi birtokán.



– Hölgyem, ne beszéljen így a családomról! Az igaz, hogy atyám olyan, amilyen, de abirtokunk igen remek! – húzta ki magát büszkén Aramand, majd kicsit visszafogottabbanfolytatta. – Bár tagadhatatlan, hogy számomra egyetlen vonzó tulajdonsága abban merül ki,hogy én vagyok az örököse, lévén egyetlen gyermek. Már ha nem tagadott ki jó atyám, amiótanem jártam otthon – tette hozzá elmerengve, majd megrázta fejét. – Tudja, az elmúlt tíz,

tizenöt évben nem igazán követtem a hazulról érkezı híreket, és megeshet, hogy közbentörtént valami apróság, ami elkerülte a figyelmemet. Ám ennek ellenére a birtok ténylegremek, és talán apám is vesztett valamit féktelen temperamentumából az elmúlt kétévtizedben...

– Szóval azt javasolja, ássam el magam nyakig a vidéki trágyában! – szögezte le Róka.

– Nem örökre, szép hölgyem! Eriniss gyorsan felejt, talán pár holdnap, fél esztendı, no,legfeljebb egy-két év, és akár vissza is jöhetünk! És ki tudja, talán megtetszenek önnek aValrin Fejedelemség csodás erdıi, a büszke tölgyesek, a lombok között fel-felcsillanónapsugár, az örökkön zizegı avarszınyeg, és a hideg tél, amikor a csupasz fák fekete karokkal

átkozzák az ónszín eget, és mindössze jégcsapokat hintáztatnak az ágaikon. Tényleg, ült márvalaha lovon? – kérdezte a férfi hirtelen.

– Mármint rendes, élı lovon, nem fából faragott gyerekjátékon? – döbbent meg a vörös lány.

– Igen, rendes, élı, felnyergelt lovon.

– Nem emlékszem rá... – húzta el a szája szélét Róka.

– Nos, a birtokunkon akár minden nap kilovagolhatunk, ha kedve tartja! Járhat vadászni,piknikezni az erdıbe, és ha már végleg beleırül a csendbe, ellátogathat egyik szomszédunkholdnapi báljára, amely események képesek egy éjszakába összesőríteni a vidéki esték

tespedtségét a városi hajnalok kopottságával, és egyben az unalom legtisztább esszenciái.Egyszer azt is látni kell. Egyszer – tette hozzá sietve a férfi.

Róka elmerengve bámult el a tavak felett. Arra, ahol messze, nagyon messze, de már tisztánláthatóan magas, büszke kıépületek emelkedtek a csillogó víz fölé. Eriniss. A város. A világközepe. Az élet, a mozgás, tarka forgatag, a csatornákon futó hajók, a zajos piacok, a fényeséjszakák. A kopott reggelek. Mocskos sikátorok, örökkön dolguk után sietı fegyveresek, és amindenütt jelen lévı, fekete, végtelen mélységő víz, mely mohó étvággyal nyeli el a városminden szemetét...

– És vidéken is szoktak kockázni? – kérdezte aztán hirtelen. Aramand hökkenten vonta fel a

szemöldökét.– Nos, a kocsisok talán... Amennyire én emlékszem, fiatal barátaimmal mi inkább

kártyáztunk! – tárta szét zavartan a karját, mire Róka lemondóan sóhajtott.

– Á, én azt nem tudok!

– Pedig nincs abban semmi ördöngösség, és szerencsémre abban a helyzetben vagyok, hogymeglehetıs rálátással bírok ezen mővészetre. Ha kedve tartja, megtaníthatok önnek páregyszerőbb játékot! – ajánlotta fel Aramand habozás nélkül, majd mikor Róka szélesre futómosollyal bólintott, elıvette a kabátzsebébıl az örökkön ott tartott paklit. – Nos, elıször talánismerkedjünk meg a figurákkal... – kezdett lelkes magyarázatba, de ekkor egy krákogó hangmegzavarta.



– Uram, szeretném felhívni a figyelmét, hogy ön eddig evezett!

– Valóban, Alfréd, eveztem. Mi ezzel a baj?

– Most, hogy elıvette a kártyát, most már nem evez – mutatott rá az inas.

– Ez is szóról szóra igaz, de még mindig nem látom a problémádat!

– Minden igyekezetem ellenére én egyedül nem bírom el ezt a csónakot, és a Mélyálom felévivı sodrás magával fogja ragadni! – figyelmeztette Alfréd az urát.

Aramand kicsit elgondolkodott, majd megvonta a vállát.

– Nos, mivel úgyis a Valrin Fejedelemségbe megyünk, ez nem olyan vészes! Húzd be te isaz evezıt, és majd a Mélyálmon felzsilipelünk a Félgaras felé, ahol aránylag hosszanhaladhatunk lakott települések érintése nélkül. Ne feledd, a Nathen nyilván keres minket! Ésnem hiszem, hogy a Félgarason megtalál... – tette még hozzá elmerengve, majd visszafordultRóka felé. – Nos, tehát ez a figura a botos, a legtöbb játékban két pontot ér, és nem üt... –

magyarázta, a tőzvörös nı pedig érdeklıdve elıre hajolt, hogy egy szót se szalasszon el.A sodrás pedig lassan magával ragadta csónakjukat, messzi tájak, egy másik világ félé.

* * *

Gir Narasan, a Ji-Mir hercegnı mellé rendelt ötven szata Második Tisztje kıarccal térdelt amagasmennyezető és kiürített teremben, ahol a szállásukat jelölték ki. Elıtte, széles félkörbena négy Helyettes Tiszt ült a sarkain, ötük körül pedig ott állt az összes szata, aki éppen nem

teljesített ırszolgálatot, mozdulatlan terpeszben, mint a kıszobrok. Felettük tarkanapfénylámpások égtek, odakint mély sötétség terpeszkedett az ablakok színes mozaikjamögött.

A terem középen pedig, pontosan a Második Tiszt elıtt egy cselédruhás asszony kuporgott,homlokát a földhöz szorítva, két kezét alázatosan elıre nyújtva. Gir Narasan rezzenéstelenarccal nézte, majd még egyszer letekintett a kezében tartott papírra. „Segítség”,„könyörgés”,”alázatos szolga” „hercegnı – olvasta el újra az ısi jeleket. A hercegnı könyörögve kéri alázatos szolgáit, hogy segítsenek rajta. De valami apró, furcsán zavaró érzésott bizsergett a tarkóján.

– Mocskos arcú asszony, hogy juthattál te olyan közel a fénynél tisztább hercegnıhöz, hogyátadhassa neked ezt a papírt? – kérdezte szigorú hangon.

Az asszony kétszer odakoccintotta a homlokát a parkettához.

– Felettem magasan álló úr, dicsı szaták parancsnoka, senki vagyok és semmi, de Morat-Sinben születtem, ahol apám eladott egy tengerjáró úrnak, aki a csatornák városában rámunt,és ismét eladott, a Híd Házába, ahol alantas munkákat végeztettek velem. De mikor anádszálkarcsú hercegnıt, akinek nevének kimondására nem vagyok méltó, fogságba vetették,morinul beszélı cselédlányokat rendeltek mellé, így kerültem én is szolgálatába. Közöttük énvoltam az egyetlen, aki nem csak a hajló nád országának nyelvét beszélte, de ott is születtem,

mert vérem bár alantas, de morin, és ez fölé emel a barbár szolgáknak, így a végtelen



bölcsességő hercegnı engem bízott meg levelének gyors továbbításával, én pedig lábamatkapkodva siettem hozzátok, dicsı szaták! – hadarta az asszony a jól begyakorolt szöveget.

Gir Narasan figyelmesen hallgatta, a történet hihetı volt. Még egyszer lenézett a papírra. Jóllátta, hogy finom kező személy írta, aki jól ismeri a régi jeleket, mert nem vétett apró hibát

sem a bonyolult kalligráfiájú, kacskaringós vonalakban. Ez látszott az íráson, de a MásodikTiszt ezen felül még azt is érezte, hogy aki ezt írta, annak tiszta volt a szíve, mentes mindengonoszságtól, semmi sötét szándékot nem dédelgetett elméje mélyén, és bizonyos, hogymorin volt, egy morin nı, aki hosszan élt az égi Földre Szállt Sárkány közelében, annakcsodás pavilonkertjében... Ezt Ji-Mir hercegnı írta, de mégis! Valami zavarta a szatákparancsnokát.

Talán leginkább az, hogy immár nem volt felette senki úr, akinek szavát követnie kellettvolna. Az Elsı Tiszt három napja kegyesen közölte vele, hogy mennysúgta okok miatttávozik, és ráhagyta a parancsnokságot, még pontosabban szigorú parancsba adta, hogykövesse Jokara nagyúr óhajait, aki viszont érthetetlen módon eltőnt, így senki sem volt, aki

bölcs utasítást adhatott volna neki. Saját magának kellett döntenie, és ez iszonyú teherkéntnehezedett a férfi vállára.

Bár persze a régi tekercsek errıl is beszélnek. Megesett már, nem is egyszer a Morat-SinBirodalom oly hosszú történelmében, hogy szaták felettes nélkül maradtak, és nekikmaguknak kellett dönteniük. A mérvadó az utolsó, szigorú parancs, a célt a lehetı legegyenesebb úton kell elérni, így szólnak az utasítások az ilyen esetekre. Nem hibázhat, haköveti az ısök bölcsességét! De azért aggodalom szorította össze a szívét, ha arra gondolt, milesz, ha mégis téved, és a hercegnınek valami baja esik...

– Mondd el pontosan, rabszolga asszony, hogy hogyan lehet eljutni abba a szobába, ahol a

magasan született hercegnı tartózkodik, és azt is, hogy onnan milyen út visz a palotábólkifele! – parancsolta, hisz ezt mindenképpen hasznos tudnia, és ezzel is elodázta a döntést.

Az asszony pedig pontosan elmagyarázta, hogyan lehet a legegyszerőbben eljutni ahercegnıig, azt sem hagyva ki, hogy hol, milyen ırségre és miféle csapdákra kellszámítaniuk. Mikor befejezte, a Második Tiszt intett, mire egy szata felrántotta a földrıl, ésgyors, határozott léptekkel kirángatta a terembıl. Hisz mi keresnivalója lenne egy alantasrabszolgának ott, ahol szaták tanácskoznak?

Mikor becsukódott az ajtó az asszony és az ırzésére rendelt harcos mögött, Gir Narasanszertartásosan odafordult ahhoz a szatához, aki legutoljára látta Jokara nagyurat.

– Szata, te voltál az, aki tegnapelıtt éjszaka ırt álltál Jokara nagyúr szobája elıtt. Jelents!

–A váltás elıtt fél órával távozott a nagyúr, szó nélkül, szokott öltözékében. Nem adottparancsot, hát megvártam, míg lejár szolgálatom, jelentettem a váltásnak, és visszamentemszállásomra! – mondta az feszes hangon, a semmibe nézve.

Gir Narasan lassan bólintott.

– Így ı távozott, hát visszatértéig az én vállamra nehezedik súlyos feladatunk! – jelentette kielszántan, és a másik oldalra fordult – Szata, te voltál az, aki tegnap délelıtt ırt álltál anádszálkarcsú Ji-Mir hercegnı szobája elıtt. Jelents!



– A váltás elıtt több, mint egy órával barbár szolga hozott üzenetet, mire a hercegnı kilépettszobájából, és elindult a palota folyosójára. Velem ırködı testvéremmel utána indultunk, defelénk fordította lefátyolozott arcát, és szigorú parancsba adta, hogy maradjunk ırhelyünkön.Hát megvártam, míg lejár szolgálatom, jelentettem a váltásnak, és visszamentem szállásomra!– jelentette a férfi mozdulatlan tartásban, a semmibe nézve, ahogy már az ısi idıkben is

jelentettek a szaták, ha parancsnokuk kérdezte ıket.

–Tehát hagytátok, hogy a hercegnı kíséret nélkül távozzon, holott a legfényesebb FöldreSzállt Sárkány unokahúga, akire parancsunk szerint vigyáznunk kell, csak szatáinak körébenlehet biztonságban! – jelentette ki a Második Tiszt, mire az ırségben álló két szata egyszerreborult a földre, koccintotta homlokát a parkettához, és az idısebb megszólalt.

– Hibáztunk, fényes szavú Második Tiszt, sárban hentergı férgek vagyunk, akik nemméltóak e súlyos feladatra, elvesztettük magasan született úrnınket, amire nincs bocsánat!Légy kegyes, és engedd meg nekünk, hogy önkezünkkel vágjuk el életünk vékonyselyemfonalát!

Gir Narasan alaposan megfontolta a kérdést, végül tagadón intett kezével.

– Bár nem vagytok méltók a megtiszteltetésre, gyenge vállatok nem bírta el súlyosfeladatunkat, én mégis, meg sem érdemelt kegyként megengedem nektek, hogy még egy ideigéljetek, mert felettünk sötét fellegek gyülekeznek, és hamarosan minden kardra szükség lesz,még ha csak csorba, törött penge is az! Hát csókoljátok meg a port, és verjétek fejeteket aföldhöz örömötökben, mert végtelen szerencsétekben megadom nektek a lehetıséget, hogy amennvszülte Földre Szállt Sárkány nádszálkarcsú unokahúgáért haljatok meg, semmit sem érı életetekkel védve az ı értékes életét!

A két szata egyszerre koccintotta homlokát a földhöz, majd felemelkedtek, és ismétkıszobor mozdulatlanságba dermedtek. Gir Narasan pedig a Helyettes Tisztek felé fordult,végignézett mind a négyükön.

– Veszteségek?

– Ki-Tan-Li és Mira Sin Tanra akik a dicsı Elsı Tiszt kíséretében távoztak, és azóta nemtértek vissza – jelentette az, akinek csapatából hiányoztak a fent említett szaták.

A Második Tiszt lassan bólintott, majd tovább fordult.

– Irsinama és Gar Ni-Sin, akik három napja haltak meg, amikor a fényes hercegnı szállásátmegtámadták idegen fegyveresek – hadarta feszesen a következı Helyettes Tiszt.

– Ho Tarasin Mitana, aki három napja eltőnt – jelentette Ji-Sin-Bo komoly arccal, éppencsak akik jól ismerték, látták rajta, hogy örül régi haragosa elvesztésének.

– Ezt már három napja jelentetted, Ji-Sin-Bo. Azóta sem tudsz róla semmit?

– Nem, dicsı Második Tiszt, azóta sem került elı, és senki sem tud róla

semmit.

– Ez nem helyes! – vonta össze szemöldökét a Második Tiszt. – Tudnod kéne csapatodminden emberének minden lélegzetvételérıl, mert felelıs

vagy értük!



– Bocsáss meg, Gir Narasan úr, vak vagyok és méltatlan magas feladatomra! – koccintotta aföldhöz homlokát Ji-Sin-Bo alázatosan, majd ismét felemelkedett. – Ho Tarasin Mitana már ahajón is hibát hibára halmozott, gyakorta kellett kiszabni rá büntetést, amit sosem fogadonkellı alázattal! Lusta, gıgös, nemtörıdöm volt mindig is, hát nem csodálkozom, hogy nemakaródzott neki tovább viselnie dicsı terheinket, melyek túl súlyosak voltak az ı gyenge

vállának, hát megszökött, amint alkalma nyílt rá!

A Második Tiszt komoran hallgatta a vádat. Itt sem érezte biztosan, hogy a fiatal HelyettesTisztnek igaza lenne, de nem bízott magában, és tudta, nem hibázhat!

– Ki tud bármit is az eltőnt Ho Tarasin Mi tanáról? – nézett körbe a szatá– kon.

– Én, uram! – hangzott fel a hátsó sorból egy hang, és egy kistermető, vékony szata feszesenelıre lépett.

– Beszélj!

– Ho Tarasin Mitana sosem volt lusta, és sosem szegte volna meg szigorú szabályainkat.Nem hiszem, hogy megszökött volna, inkább valami baj érhette, talán idegen barbároktámadták meg, vagy valami más vész akadályozza a visszatérésben, mert maga akaratábólsosem távozott volna parancs nélkül – jelentette rezzenéstelen hangon Hatarasima.

– Helyettes Tiszted ellen beszélsz, szata? – csattant fel Gir Narasan, mire a kis szata nemválaszolt, csak elnézett a semmibe. – Szavaid nem világosítják meg a homályt, amelybenelveszett egy testvérünk, ám alkalmasak arra, hogy bemocskolják feljebbvalód becsületét,amit senki szata nem tehet meg! Sehova sem vezetı sárköpködésedrıl még beszélünk, hafontosabb feladatunkat teljesítettük! – jelentette végül ki a Második Tiszt, mire Hatarasimanagyot nyelt, és visszalépett a helyére.

Tudta jól, hogy tiszteletlen szavainak még meglesz a következménye, hogy a dicsı MásodikTiszt megjegyezte az arcát, de úgy érezte, ennyivel tartozik egyetlen igaz testvérének, akiérteltőnése óta erısen aggódott. De jól látta, hogy semmit sem tehet érte, pedig biztos voltbenne, Ho Tarasin Mitana nagy bajba keveredett! Ó, táncos kedvő keleti szél, vigyázd lépteit,bárhova is sodródott, és adj neki lehetıséget, hogy legyızze a rá lesı veszedelmeket,fohászkodott magában a kis szata, és háromszor elismételte magában a még nagyanyjátólhallott varázsigét, ami megırzi a távolba szakadt családtagokat. Hiszen Ho Tarasin Mitana atestvére, a bőbájnak hatnia kell rá!

Ám a dolgok alakulása nem azt látszott alátámasztani, hogy az elveszett Ho Tarasin Mitana

még valaha csatlakozhat hozzájukGir Narasan Második Tiszt komor arccal hallgatott, több kérdése már nem volt. Mindent

tudott, amit tudnia kellett, ı legalábbis így érezte. Most már csak a döntés van hátra. Ahercegnı eltőnt. Tudja róla, hogy hol van Tudja, hogy akarata ellenére. A Földre SzálltSárkány unokahúga parancsot küldött. Nem szabályos parancsot, de parancsot. És a tisztdöntött.

Maga mellé fektetett hosszú kardja után nyúlt, megemelte, és helybıl talpra állt. A négyHelyettes Tiszt egyszerre követte a mozdulatot, az öt pengét egyszerre csatolta fel az öt férfi.

– Minden ırposzt azonnal térjen vissza! Fél perc múlva teljes fegyverzetben sorakozómindenkinek. A hírt hozó asszonyt engedjétek el. Parancsot kaptunk! – zárta le utasításait a



harcba vonulás szokásos formulájával, majd határozott léptekkel elhagyta a termet. Fél percmúlva két szakasznyi, teljes fegyverzető szata követte, készen arra, hogy mindentelsöpörjenek, ami feladatuk teljesítése közben az útjukba áll.

A morin cseléd az elıtérben, a földön térdelve, homlokát a parkettához szorítva várta végig,

míg a fegyveresek elvonultak elıtte, de amint magára maradt, gyorsan talpra pattant,megemelte szoknyáját, és futva indult az ellenkezı irányba. Sietve tőnt el a palazzócselédfolyosóinak kusza labirintusában, a keleti szárnyba tartott, ahol aztán egy dísztelenajtón kopogva bebocsáttatást kért úrnı je belsı fogadótermébe.

– Halljam, mi történt? – kérdezte Siwa Karla, amikor a cseléd a színe elé járult, és morinmódon a földre görnyedt.

– Úrnım, a szaták minden szavam elhitték, és fegyvereiket felkapkodva elindultak az általadmegjelölt úton!

– Helyes! – mosolyodott el a gyönyörő asszony, és elégedetten hátra dılt karszékében.

A szaták elindultak! Egyszerően nem tehettek mást! Ó, milyen egyszerő is kihasználniezeket a legyızhetetlennek tartott harcosokat! Parancsnok nélkül mit sem ér félelmeteserejük! Hát most majd végigmennek a palazzón, és végül érthetetlen módon meg fogjáktalálni a kijáratot is, és zászlós hajójukon eltőnnek nyomtalanul, anélkül, hogy bárki isrájöhetne, ki manipulálta ıket! Mögöttük pedig halott ırök, levágott katonák, pusztulásmarad. Nagy veszteségek, ami felháborítja majd a Háztanács nemes tagjait, akik az asztaltverve fognak felelıs után kiáltani. Felelıs pedig lesz, az mindig akad...

– Helyes, morin rabszolga, jól végezted a munkád, és ne félj! Megtartom szavam! Rád halálvár, mert nem maradhat nyoma tettednek, de gyermekeidet még ma bejegyzik a Nathen

nyilvántartásába, mint szabad szolgákat. Könnyebb életük lesz, mint neked volt, halálukigáldani fogják neved. És ki tudja, az ı gyermekeik talán... – halt el a hangja, és könnyedénlegyintett. Aki keresi a felfele vezetı utat, az meg is találja. És aki megszédül odafent, aztelnyeli a csatornák mélye!

Nathen Siwa Horatio nagyot hibázott, ám immár semmit sem tehet, jelen sem lesz, hogyintézkedhessen, mert mit sem sejtve járja a várost, keresi a hercegnıt, pedig ıt már az semmentheti meg, ha megtalálja! A palazzóban elszabadult szaták okozta károkért a Háztanács elfogja ítélni, megfosztják címétıl, új vezetıt keresnek majd a Siwa család élére. İ pedigkönnyen részvétet ébreszthet bennük, hisz legidısebb gyermeke meghalt, ám ennek ellenére ı

felvetett fejjel végzi feladatát, háttérbe szorítva személyes tragédiáját... Ó, Garim, mindig issemmirekellı, ingyenélı aranyifjú voltál, de legalább haláloddal hoztál valami hasznot,sóhajtott magában elégedetten Nathen Siwa Karla, és mosolyogva összef őzte maga elıttkarcsú kezeit.

Az általa elszabadított ötven szata pedig mint fénylı, halálos villám a fekete égen, úgyvágott át a palazzón.

Hosszan senki sem állt az útjukba, ahogy laza támadó alakzatban végigsiettek a folyosókon,de a negyedik emeletre felvezetı oldallépcsı ajtajában álló poszt nem tért ki elılük.

– Erre senkinek se... – kezdte volna, de hamarabb meghalt, mint ahogy befejezhette volna a

mondatot. Egy szata félrerántotta, kettı másik pedig már neki is feszült vállával az ajtónak,



ami reccsenve adta meg magát. A harcosok azonnal visszaléptek, kikerülve az ajtófélfábabeleálló, rejtett rugók kilıtte, mérgezett tőket. Pontosan úgy, ahogy a cselédlány mondta.

Aztán futva siettek tovább. Fel a lépcsın, a következı fordulóban pedig újabb négy ır haltmeg.

– Riadó, fegyveres betolakodók az Ében Szobros lépcsıház negyedik emeletén! – zengett felaz ıraura éteri hangja a megfelelı fejekben, és a Nathen belsı védelmi rendszere mőködésbelépett, elit testırök siettek posztjukra.

A szaták letértek a megfelelı folyosóra, aztán újabb ajtó adta meg magát rohamuk alatt. Akövetkezı teremben fellobbant egy régi varázslat, narancs lángok csaptak a mennyezetig, denem tudták megakasztani a harcosok lendületét, csak az utóvédet lassították le egy kicsit, mertazoknak feladatuk volt megölni a továbbmenni képtelen sebesülteket, nehogy azok fogságbaessenek.

A terem szemközti falán masszív ajtó állt, a megpörkölıdött ruhájú Hatarasima futva sietett

elıre, ahol két testvére felkapta, és vállukról már könnyen elérte a szők szellızınyílást.Gyorsan átpréselıdött a rácsok között, amit elıtte egy elegendıen erıs szata szétfeszített neki,talpra esett a másik oldalon, és még a levegıben elıvette kardját. Egy köríves vágás, és a kétır lehanyatlott, hát gyorsan a keresztvasnak feszült, és kinyitotta az ajtót. Mögötte számszeríjpendült, oldalába kapta a vesszıt, de mielıtt az idegen újra támadhatott volna, kitárult az ajtó,és testvéreinek rohama elsöpörte a magányos fegyverest.

Hatarasima szisszenve húzta ki az oldalába szaladt, kurta tollú vesszıt, és a pillanatnyifajdalom miatt megszédült, nekitántorodott a falnak. A semmibıl elıkerült Vörösorrú anyakánál ragadta meg, és emelte talpra.

– Parancsot kaptunk, testvér – sziszegte, és már futott is tovább.A kis szata pillanatnyi habozás nélkül követte, és a következı kanyarban egymásnak vetett

háttal küzdöttek a közéjük özönlı Nathenek ellen, aztán átlépték a halottakat, és mentektovább. Újabb folyosó, Vörösorrú holtan bukott fel a rájuk zúduló nyílzáporban, de mielıtt aszámszeríjászok kettıs éke újra tölthetett volna, a szaták második sora elérte és elsöpörte ıket,aztán beszakadt az utolsó ajtó.

Nárciszszirom, aki még mindig hercegnı je ruháját, fátylait hordta, mert érthetetlen módonnem kapott másik öltözetet, rémülten sikoltott fel, amikor a szaták beözönlöttek kis szobájába.A Második Tiszt habozás nélkül borult le elıtte, a földhöz koccintotta homlokát, és már

talpon is volt.– Hercegnı, elviszünk a Tenger Liliomvirágára, ahol biztonságban leszel! – hadarta

ellentmondást nem tőrı határozottsággal.

Nárciszszirom hirtelen nagyon sok mindent szeretett volna mondani. Például, hogy nem ı ahercegnı, miért tévesztik össze vele már megint? És ha a szaták most itt vannak, akkor ki ırziJi-Mirt, egyáltalán, hol van az ı úrnı je? Mién viszik ıt a Tenger Liliomvirágára, ahol nekisemmi keresni valója sincs, és ha vele ezt teszik, akkor mi történik éppen a hercegnıvel? Ésmég ezen felül is számtalan kérdés villant fel elméjében, de szólni sem jutott ideje. A szatákparancsnoka intett, mire ketten megfogták, felemelték, és már vitték is.



életben megcsodálni ezt a gyönyörő arcot. De messze őzte a fájdalmat, hisz nehéz,teljesítendı feladata volt.

„Majd én hazaviszlek, hercegnı” – ezt mondta két napja a csatornák városának elhagyottpalazzójában, és most már jól tudta, hogy ez a kijelentés tulajdonképpen szigorú parancs.

Most már jól tudta, hogy ott a sötétben saját maga adott saját magának parancsot, sajátakaratából, amit éppúgy meg kell tartania, mintha magas feljebbvalója utasította volna. Vagytalán még jobban... Nem méltó erre az életre, ha kudarcot vall!

– Húzódj le, hercegnım, a köd minden pillanatban tovább foszlik, kevés az idınk! – intettehát Ji-Mirt, aki lassan bólintott, majd engedelmesen lekucorodott a csónak aljába.

A szata gondosan fölé húzta a ponyvát, aztán még egyszer ellenırizte, hogy minden rendbenvan-e. Megtapogatta a hajnalban újra bekötözött sebét a lábán, eligazította övében a tırt, apárbajban használt kardot pedig, amit azóta magánál hordott, letette a csónak aljába, csupaszpengéjét lábfeje fölé fektetve, hogyha kell, egyetlen mozdulattal kezébe lendíthesse a

fegyvert. Aztán összedörzsölte tenyerét, hogy minél biztosabb fogása legyen az evezı nyelén,és a vízbe merítette a lapátot.

A kis csónak nekilendült a semminek, a fehér köd körülölelte ıket, ragyogása elfogta ahangokat, eltakarta az árnyakat. Egy ideig zavartalanul siklottak elıre, aztán valami tompanesz hangzott fel elıttük. Emberi hang, vízcsobbanás. Harcosok és evezık. Ho TarasinMitana nekifeküdt a lapátnak, olyan nagy sebességre gyorsítva a ladikot, amilyenre csaktudta. A fehér ragyogás hirtelen nyílt meg elıttük, feltőnt egy hosszú gondola orra, oldala,benne katonák, néhányan számszeríjjal, páran karddal a kezükben. Hökkent parancsszóhangzott, gyors kezek emelték elıre a fegyvereket.

A szata semmit sem tett, csak tovább evezett, a köd segítette, a legtöbb nyílvesszı célttévesztett, a legpontosabb is jó araszra a szívétıl állt bele bal felkarjába. A számszeríjászokújra töltöttek, Ho Tarasin Mitana változatlan ütemben feszült neki a víznek. Az utolsópillanatig evezett, csak akkor emelkedett talpra, amikor a két csónak összekoccant. Azütközés erejétıl a hosszú gondolában néhányan elvesztették az egyensúlyukat, a szata pedigmegemelte az evezıt, és két kurta ütéssel vízbe lökött három harcost. Valaki karddal vágottfeléje, a csónakok fája sikoltva súrlódott össze, az evezıvel védett, és visszatámadott, a nehézfa végigsöpört a hosszú gondolában álló fegyveresek között, a ladik orra fordult, és egyrelassulva, de még mindig igen gyorsan tovasiklott a fehér ködbe, maga mögött hagyva azırcsónakot.

Ho Tarasin Mitana gyorsan visszaült, és ismét evezni kezdett. Még egy ideig hallotta magamögött az ingerült hangokat, sejtette, hogy utána fognak jönni, de úgy érezte, ellenfeleinekhosszú hajója nehezen fordult, míg az ı csónakja gyors, könnyen elvész a ködben. Talán nemtalálják meg azelıtt, hogy elérné a Tenger Liliomvirágát. És valóban, hamarosan feketésárnyék borult fölé, a hatalmas gálya mint végtelenül magas fal tornyosodott elıtte. Hátvisszafogta a ladik lendületét, és igyekezett a hajó mellé sorolni, amikor hirtelen kiáltásokharsantak, valahol a ködben.

Talpra emelkedett, harcra készen nézett arra, és közben önkéntelen mozdulattal, oda semfigyelve kitépte nyílvesszıt a felkarjából, mert erre eddig nem volt ideje. Tenyerével

elszorította a sebet, és rezzenéstelen tekintettel várta, hogy történjen valami, de a zajmesszirıl jött. És már nem csak egyszerő szavak, de egy halálordítás, csattanás és sikolyok,



víz csobbanása és harci kiáltások, morin és barbár mondatok keveredtek a fehéren izzólevegıben.

– Mi történik ott? – bújt elı aggodalmasan Ji-Mir, aki nem bírta tovább türelemmel. Hiszmár az imént is harci zajt hallott, és tudni akarta, a szata él-e még!

Nos, Ho Tarasin Mitana élt, és ı jól értette a felcsattanó, kurta parancsok mögöttieseményeket is. Ott most testvérei halnak meg, életükkel védve uruk életét...

– Ott szaták harcolnak, hercegnım! – felelte engedelmesen, és nem vette le tekintetét a ködazon pontjáról, ami mögött a harc folyt.

– Szaták harcolnak? De kiért? – kérdezte továbbra is furcsái kod va Ji-Mir, ám ekkor egy jólérthetı kiáltás hangzott fel.

– Dobjatok le kötelet, a hercegnı érkezik, élete veszélyben!

– A hercegnı? – csodálkozott Ji-Mir, és önkéntelenül is felnézett, de felettük mozdulatlanul

tornyosodott a gálya fekete oldala, senki sem dobott le nekik semmit. – A hercegnı? Mármegint, mi ez az érthetetlen dolog, miféle szaták azok ott, honnan tudják, hogy itt vagyok, ésha tudják, hogy itt vagyok, miért nem állnak mellém, hogy sziklánál biztosabb támaszaimlegyenek? – méltatlankodott zavartan összevonva szemöldökét.

– Nem tudom, hercegnım – felelte engedelmesen Ho Tarasin Mitana, mivel nem voltmagyarázata. – Nem sejthetem, miért cselekednek így, de jól hallom a kiadott parancsokat, ésazt tudom, hogy azok a szaták eddig szorosan körbevették urukat, életükkel védve életét, ésmost kezdenek el kitámadni, hogy eltereljék az ellenség figyelmét, amíg az általuk kísért,magasan született nemes biztonsággal feljut a gálya fedélzetére – suttogta, figyelmesenfülelve az alig érthetı, morin nyelvő kiáltásokra. Ott most testvérei halnak meg...

– Hogyan? ık körbevettek engem, miközben én itt ülök magányosan? – rázta meg a fejét Ji-Mir, majd a Rókától látott gesztussal halántékára szorította tenyerét, míg végiggondolta ahelyzetet, ı nincs ott, ahol védik, tehát nem ıt védik. De akkor kit hisznek hercegnınek ezekaz ostoba szaták?

És mint a villám hasított bele a felismerés! Nárciszszirom!

A hő Nárciszszirom, akinek parancsba adta, hogy tegyen úgy, mintha hercegnı lenne! Ó,persze, engedelmes szolgálólánya, mivel azóta nem kapott más utasítást, most is ügyesen

játssza a mennyszülte Földre Szállt Sárkány unokahúgát, a szaták pedig ıt védik, uruknak

tartva az egyszerő cselédet! Tehát lehet, hogy még senki sem tudja, ı eltőnt?Megrázta a fejét, ez egészen más színben tüntette fel elıtte a helyzetet. Lehet, hogy

elkerülheti a rá váró büntetést?

– Figyelj, szatám, úgy akarok feljutni a fedélzetre, hogy senki se lássa! – csapott két kézzel acombjára. – Evezz a gálya hátsó oldalához, és jutass fel szobámba az ablakon át!

– Értem parancsod, hercegnım! – felelte azonnal Ho Tarasin Mitana, ami ugyan nem voltteljesen igaz, mert nem értette, ez mire vezet, ám ebben a helyzetben tényleg nem látott ráokot, hogy ezen törje a fejét. A köd nem tart örökké, bármit is tesznek, gyorsan kell tenniük!

Visszaült, és ismét kézbe vette az evezıt. Gyorsan, észrevétlenül siklottak el a gálya feketeoldala mellett, bár a köd már ritkulni kezdett. Fejük felett már látszott a behúzott evezık



széles feje, a fedélzetrıl lelógó, fehér szerencseszalagok arany bojtjai, de a hatalmasalkotmány még mindig mozdulatlanul tornyosodott mellettük, gond nélkül elérték a hátsóoldalát. Ho Tarasin Mitana megállította a csónakot, aztán felnézett a tat magas, még mindigködbe veszı tornyára. Nehéz, de nem lehetetlen.

– Kapaszkodj a karomba, hercegnım, felviszlek szobád ablakáig, ahol észrevétlenbemászhatsz, ha mennysúgta okok miatt így látod jónak!

– Gyerünk, szatám! – bólintott bátran a kis hercegnı, és szorosan belekapaszkodott HoTarasin Mitana nyakába. A férfi óvatosan átkarolta a jobbjával, hisz bal kezén még mindigvérzett a nyílvesszı ütötte seb, és nem akarta összemocskolni a hercegnıt, majd másznikezdett.

A megfeketedett gerendák között alig talált kapaszkodót, de megfontoltan, óvatosmozdulatokkal jutott egyre feljebb, saruja talpát erısen nekiszorítva a fának, újból feljebb ésfeljebb lökve magát. Végtelen hosszú kapaszkodás után érték el a tattorony legfelsı emeletén

nyíló ablakocskákat, amiket természetesen csukott zsalugáterek fedtek. Amint érintésközeibekerültek, Ji--Mir habozás nélkül bekopogott, ökölbe zárt kezecskéje teljes erejével.

Odabentrıl apró sikoly, majd valami csörrenés hangzott fel, mintha valaki felborított volnaegy porcelánnal megrakott tálcát, de semmi más nem történt.

– Bolond Nárciszszirom, azonnal nyisd ki az ablakot, mert különben papucsom sarkávalverem véresre ostoba fejedet, semmire sem jó szolgálólány! – tört ki Ji-Mir.

– Hercegnı? – csodálkozott el odabent egy hang, majd kitárult az ablaktábla. – Hercegnı,alázatos szívemet végtelen boldogság...

– Hagyd a szavakat, és segíts be, mert bent akarok lenni, nem pedig itt kint lógni a végtelenmélység felett! – vágott a szavába Ji-Mir, és határozottan elkezdett bemászni. Nárciszsziromés Ho Tarasin Mitana kapkodva segítették, de a hercegnı még bent sem volt, amikor márkérdezni kezdett.

– Gyorsan, válaszolj Nárciszszirom, tudja-e Jokara nagyúr, hogy elmentem, megvádolhat-eengem engedetlenséggel fényes nagybátyám elıtt?

– Nem hiszem, hercegnı, mivel Jokara nagyúr eltőnt, ahogy szatáid magyarázták nekem,míg ide tartottunk, nyomunkban vılegényed harcosaival, akik le akartak minket vágni!

– Nyomunkban lohol átkozott vılegényem családja, és mi itt állunk a vízen? – emelte fel

ökölbe zárt kezét Ji-Mir, és dühösen az éppen kézre esı madárkalitkára vágott. – Miért nemszól a dob, miért nem dolgoznak az evezısök, amikor értékes életem minden elvesztegetettperccel tovább tartózkodik a félelmetes halál árnyékában?

– Nem tudom, hercegnı! – hátrált aggodalmasan Nárciszszirom az oly szokatlan módondühöngı úrnı je elıl.

– Persze, nincs senki, aki parancsot adjon, hát rögtön minden alantas szolga belefekszik aporba, és lustán hortyog, ahelyett, hogy csipetnyi eszét használva igyekezne kedvemre tenni,saját maga keresvén meg az erre legalkalmasabb módot! Gyorsan, add egy köpenyemet, éshercegnıi fátylam, fejékem, mihamarabb ki akarok menni a fedélzetre, és jelen öltözetem erre

nem alkalmas!



– De úrnım, a fedélzeten bemocskol az evezısök bőzös lehelete! – sopánkodottNárciszszirom.

– Nyisd ki a füled, ostoba szolgálólány; aki felét sem értheted mennysúgta tetteimnek!Mihamarabb el akarom érni égi nagybátyám pavilonkertjét, hogy panaszt tegyek neki az

engem ért méltánytalanságokról, és ezen felül is sietnék el innen, hiszen itt a Híd Házábólvaló, mocskos gyilkosok rajzanak körülöttem, hát ki fogok menni a fedélzetre, és magamadok fényes parancsot a senkifia evezısöknek, hogy legyen egy ragyogó fénysugár, amivezeti ıket, mert úgy látom, anélkül csak a sötétben bolyonganak, és maguktól nem tudnak ahasznomra lenni, gondoskodó figyelmem nélkül itt semmi sem halad a megfelelı úton! –magyarázta felháborodottan, széles gesztusokkal a hercegnı, és felindulásában saját kezőlegkezdett vetkızni, ezzel teljes kétségbeesésbe döntve Nárciszszirmot, akit már furcsamozdulatai és érthetetlen határozottsága megdöbbentett.

De gyorsan úrrá lett dermedtségén, és segített úrnı jének öltözni, Ji-Mir pedig kapkodvaöltötte fel hercegnıi ruháját, hogy mint a hajón jelen lévı legmagasabb születéső nemes

felvetett fejjel kiálljon a fedélzetre, és kiadja a megfelelı parancsokat. És közben teljesenelfeledkezett a szatáról.

Ho Tarasin Mitana már akkor jól látta, amikor Ji-Mir bemászott, hogy ı nem fér be akeskeny ablakon, de azt is érezte, erre már nincs is szükség. Odabent a hercegnı biztonságbanvan, ez az egy számít, immár leveheti válláról a nehéz terhet, teljesítette kötelességét, és atöbbi nem érdekes! Itt neki már nincs mit tennie, feladatát bevégezte.

Lassú mozdulattal felnézett, felette nem is sokkal növények integettek a kék ég elıtt, a tattetején berendezett kis kert virágai. Nincs messze. Két fogás, talán annyi sem, mérte fel atávolságot, de hirtelen megszédült, tekintete elıtt csillagok táncoltak el. Becsukta szemét,

hogy összeszedje magát, de ereje pillanatok alatt semmibe foszlott. A sok napos virrasztásfáradtsága, a sebeibıl szivárgó vér, a testében két napja gyarapodó fájdalom mind egyszerreszabadult fel, magával ragadta, és most, hogy nem emelhette mohó csordájuk elé pajzskéntfeladatát, könnyen legyőrte testét a gyengeség.

Terheit letéve oly könnyőnek érezte magát! Hisz olyan egyszerő az élet, annyira semmit semszámít a halál, és oly végtelenül sehova sem vezet a további küzdés. Ujjai lassan csúsztak le amegfeketedett fáról, kitárt karokkal, hanyatt zuhant bele a vízbe. Egy pillanatig úgy érezte,soha többet nem akar megmozdulni, nyelje csak el a mélység, mossa ki testébıl végleg afájdalmat, vesszen ez az élet, a következı csak jobb lehet! De aztán gyızött életösztone, és

egy erıteljes csapással fellökte magát a felszínre. A csónak ott táncolt, nem is túl messzire,hát még egyszer összeszedte magát, és felkapaszkodott rá.

Aztán csak ült az alacsony evezıpadon, térdére támasztott könyökkel, mélyen elıre hajtottfejjel, hajából, ruhájából csorgott a víz. Felette dob szólalt meg, tompa puffanással, majd újraés újra. Az evezık egyszerre mozdultak meg, ereszkedtek alá, majd egyszerre szaladtak bele avízbe. A hatalmas hajótest megremegett, megreccsentek az eresztékek, és a büszke gályalassan fordulni kezdett.

Ho Tarasin Mitana fáradtan nézett fel az egyre oszló ködben, elıtte újra és újra elırelendültek az evezık. A Tenger Liliomvirága hamarosan oldalát mutatta felé, már látta is a

fedélzeten sürgı alakokat, a fehéres ködpamacsok között ırt álló szatákat. Némán, mozdulniképtelenül nézte, ahogy a gálya lassan irányba áll, és elindul. A biztonság felé viszi a



hercegnıt. Morat-Sinbe. Haza, a hajló nád oly gyönyörő országába, a néma kolostorokföldjére, a csendes kertek, széles rizsteraszok közé, ahol szorgalmas emberek dolgoznak, sohanem fáradva, hően követve a hagyományt és a rendet. A csodálatos, jóillatú pavilonkertbe,ahol ı is élhetett, ha nem is hosszú, de annál szebb ideig. Magas csarnokok, kövezett udvarok,gondosan rendben tartott tavacskák, virágzó sövények, esti meditáció és reggeli gyakorlás,

csend, béke, nyugalom...

Elszorította szívét a fájdalom, hogy ezt már soha többet nem láthatja, hogy élete itt ér véget, acsatornák kusza, érthetetlen városában, de nem szólt, nem érezte magát elég erısnek, hogyodakiáltson a fedélzeten ırt álló testvéreinek.

Ám a gálya indulásával egy idıben a szél is megerısödött, és tova fújta a köd utolsópamacsait.

– Csónak balra! – kiáltotta odafent egy hang, mire azonnal vagy négy szata lépett akorláthoz, és Ho Tarasin Mitana biztosan tudta, hogy a következı pillanatban egy jól célzott

dobótır elvágja élete vékony selyemfonalát, amikor újabb kiáltás hangzott fel.– De hiszen ez Ho Tarasin Mitana! – ismerte fel Hatarasima ujjongó hangját, majd rögtön

utána az egyik Helyettes Tiszt kiáltott le.

– Ho Tarasin Mitana, hogy kerültél ide, mik a szándékaid? – csattant a kérdés, és egy intésmegállította a már éppen útnak induló dobótıröket De a fegyvereket tartó kezek nemhanyatlottak le.

Ho Tarasin Mitana lassú, szándékosan lassú mozdulattal nyúlt a csónak aljában hányódókardért, két kézzel megfogta pengéjét, és kinyújtott karral maga fölé emelte, majdmozdulatlanságba dermedt. Egészen addig tartotta a fegyvert a megadás gesztusával, amíg

valaki kötelet nem dobott csónakjába, és a lesikló szaták meg nem ragadták, fel nem rángattáka fedélzetre Gyors kezek szakértı módon lefegyverezték, és már elıre is lökték a sietısléptekkel feltőnı Második Tiszt elé.

– Ho Tarasin Mitana, jelents! – parancsolta dühtıl feszülı hangon Gir Narasan, és szigorúarccal megtorpant a szata elıtt.

De az nem szólalt meg, csak állt, mozdulatlanul, két oldalán két harcossal, akik készen álltakhabozás nélkül megölni ıt, ha valami fenyegetıt tesz.

– Hallod, szata, parancsot adtam, jelents! Hol jártál, mit tettél, hogyan jöttél vissza? –csattant fel a Második Tiszt, szemében villámlott a harag. Huszonegy jó testvérét vesztette elaz elmúlt órákban, ezen felül pedig ketten haldokoltak ebben a pillanatban is aszálláshelyükön, és nem látott rá módot, hogy megmentse ıket. És amíg igaz szatákmeghalnak, egy senkifia, aki kivonta magát kötelessége teljesítése alól, itt áll elıtte, és mégcsak jelenteni sem képes? A végtelen harag ökölbe szorította a Második Tiszt kezét

De Ho Tarasin Mitana meg sem rezdült. Pedig alig állt a lábán, a fáradtság és a vérveszteségerejének utolsó cseppjeit is felemésztette. Ó, milyen egyszerő lenne eldılni, elfeküdni akopott deszkákon, mint a nádszál, meghajolni, és elengedni a feje fölött az élet viharát! Deösszecsuklani, ez nem méltó egy szatához! Hát mozdulatlan terpeszben, rezzenéstelen arccalnézett el a Második Tiszt feje mellett, bele a végtelen tenger kékségébe.



– Porban fürdı féreg, nincs rád idım! Ha most nem beszélsz, majd otthon lesz rád gondjatévedhetetlen f ıtisztjeinknek! – fakadt ki ingerülten Gir Narasan. – Zárjátok a hajófenékbe! –intett a két szatának, és sietve visszaindult a sebesülteknek berendezett hálóhelyiség felé,menet közben önkéntelenül is megigazítva a vállát és felkarját fedı kötést.

Ho Tarasin Mitanát pedig, aki már járni sem igazán tudott, levitték a gálya mélyére, de miremegláncolták, már ájult alvásba szédült.

* * *

Hogy meddig volt eszméletlen, azt nem tudta megbecsülni, amikor magához tért, csak feketesötétség vette körül. Felette tompán dübögött a dob, és itt lent jól hallható volt, ahogy az öreggálya minden egyes evezıcsapásnál felnyög recsegı hangján. De az idı múlását semmivelsem mérhette, így inkább felidézett néhány meditációs formulát, hogy összeszedje magát.Minden csontja fájt, ellátatlan sebei égtek, és lábán is begyulladt a hosszú vágás, aminekigazán nem tett jót, hogy rajta hagyták a benedvesedett kötést. Amennyire a körülményeklehetıvé tették, igyekezett mindent megtenni, hogy ne romoljon tovább a helyzet, de nehézvolt minden mozdulat, kezét ólomsúllyal húzta le a bilincs és a fáradtság. Ennek ellenéremeditálni próbált, és késıbb megint aludt, talán többször is.

Érzése szerint végtelenül sok idı eltelt, mire felette nyekkenve kinyílt egy csapóajtó.Felnézett, a vakítónak tőnı fényességben kicsi, vékony árny ereszkedett le, majd behúztamaga mögött az ajtót. Hatarasima volt az, aki egy marék rizst és egy kis vizet csempészett beneki.

– Ho-Sin, Ho-Sin, végtelenül örülök, hogy élve láthatlak, de fáj a szívem, mert nagy bajbanvagy! – suttogta aggodalmasan a kis szata mellé kuporodva, míg Ho Tarasin Mitana mohónevett. – Hamarabb akartam jönni, de nem volt rá alkalmam, és most sem maradhatok sokáig,hát figyelmesen hallgasd szavaimat! Már két napja úton vagyunk a hajló nád csodásországába, de Második Tisztünk irántad érzett haragja nem csillapul, szeme villámokat szór,ha csak neved említik is elıtte, Ji-Sin-Bo pedig sarat köpköd rád, amikor csak alkalmaadódik! Végtelen az ı dühük, amit csak tovább szít makacs hallgatásod! Ne tedd próbáraimmár semmibe foszló türelmét a dicsı Gir Narasan úrnak, hajtsd meg elıtte könyörögve ahátad, és buzgón felelj kérdéseire, semmit sem elhallgatva, akkor talán még

megengesztelheted! – kérlelte társát.Ho Tarasin Mitana csak akkor válaszolt, amikor megette a rizst, sıt, még az utolsó szemeket

is lenyalogatta az ujjairól.

– Értem minden szavad, jó testvérem, és tudom, hogy nagy igazságot mondasz, de nembeszélhetek! – magyarázta csendesen. – Szigorú parancsot kaptam, hogy hallgassakmindarról, ami velem esett a csatornák városában, amit akkor sem szegek meg, haönkezemmel kell elvágnom életem vékony selyemfonalát!

– Igaz testvérem, légy belátással! Eltőnt a bölcs Jokara nagyúr, ott maradt félelmetes erejő Elsı Tisztünk, meghalt két Helyettes Tiszt és ezen felül is még huszonhét igaz testvérünk,

több, mint egy szakasznyi jó szata! Még ha a nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnı sértetlenülérkezik is meg a végtelen hatalmú Földre Szállt Sárkány pavilonkertjébe, ezek a veszteségek a



harag fekete felhı jét vonják majd legyızhetetlen f ıtisztjeink arcára! Mindent tudni akarnakmajd, hogy példás büntetéssel sújthassanak le azokra, akik hibáztak, és akik miatt sok jótestvérünk ott veszett a csatornák fekete városában! Nem fogják megengedni neked, hogyönkezeddel vess véget életednek, hanem a fénylı Földre Szállt Sárkány szigorú arcúhivatalnoka elé idéznek, akit majd tapasztalt kínzómesterek segítenek a kérdezésben!

Összetörik minden csontod, lenyúzzák a bıröd, kiégetik a szemed és végül apró darabokraszaggatnak ha nem beszélsz!

– Belátom, hogy minden szavad igaz, Hatarasima testvérem, de értsd meg, nem beszélhetek,mégha apró darabokra szednek, akkor sem!

Parancsot kaptam, háromszor megerısített, szigorú parancsot, amit csak magának aleghatalmasabb Földre Szállt Sárkánynak személyesen adott parancsa törölhetne el!

Hatarasima szeme tágra nyílt, és önkéntelenül a szája elé kapta a kezét, hogy ne kiáltson.

– Ó, Ho-Sin, tehát igaz! Igaz, amit beszélnek, te valóban a magasan született Ji-Mir

hercegnı mellett harcoltál, és most az ı szigorú parancsa miatt hallgatsz!Ho Tarasin Mitana zavartan pislogott.

– Mit beszélnek, jó testvérem, és kik?

– Mikor elindulásunk után nem sokkal oly csodálatos módon megkerült úrnınk egy elveszettcselédje, akkor terjedt el a szóbeszéd, hogy mi nem is a nádszálkarcsú hercegnıt, hanem csaklefedett arcú szolgálólányát ıriztük, miközben a fényes Földre Szállt Sárkány valódiunokahúga a várost járta, mennysúgta okok miatt, amiket mi, egyszerő, porban fürdı férgekmeg sem érthetünk. És azt is beszélik testvéreink, akiknek igencsak nem fér bele azelméjükbe a te titokzatos eltőnésed majd visszatérted, hogy mindezen napok alatt te voltál az,aki a hercegnı mellett álltál, életeddel védve életét, egyedül viselve a nehéz terhet, és nagydicsıséget szereztél nevednek, mikor ezer veszély közül is visszakísérted, épen és sértetlenül,gyızve minden harcban, sok mocskos arcú, alávaló orgyilkost levágva... – magyaráztaHatarasima lelkesen, de társa ezt már nem bírta szótlanul.

– Nem! – vágott közbe határozottan, majd mikor a másik elhallgatott, csendesebbenfolytatta. – Bár nem beszélhetek arról, hogy mi történt velem, mert szigorú parancs köti anyelvemet, de egyet elmondhatok, jó testvérem! Semmi olyat nem lettem, ami dicsıségethozhatna a nevemnek, hanem hibát hibára halmoztam, sárban fürödtem és port zabáltammellé, és hogy végtelen ostobaságom ellenére nem történt semmi baj, az nem az én érdemem,

hanem csak a jó szerencséé, aminek segítségét minden nap hosszú imádságban fogommegköszönni abban a rövid idıben, ami még hátra van nekem ebbıl az életbıl!

– Nem hiszek neked – felelte egyszerően Hatarasima. – Nem hiszek neked, Ho-Sin, és nemazért, mintha te képes lennél hazudni, hanem mert ismerlek jól, és tudom, hogy hajlamos vagyszigorúbban ítélni meg önmagad, mint ahogy azt a mi amúgy is szigorú szabályainkmegkövetelik, és ezzel talán te vagy egyedül az általam ismert összes szata közül. De éppenezért tisztellek, meghajtom akaratod elıtt a fejem, és majd odafent, a többieknek azt mondom,nem történt veled semmi dicsı és nagy tett, bár tudom, szavaimra éhes testvéreink a hajamatfogják rángatni, ha nem kapnak választ mohó kérdéseikre.

Ho Tarasin Mitana erre értetlenül összevonta a szemöldökét.



– Ugyan miért akarnának az én dicsıségemrıl hallani testvéreink? Én úgy hiszem, nyilvánörülnek és összekacagnak a fejem felett, hogy végre arccal elıre fekszem a sárban, ahova ıkmár régen beletapostak volna, ha adódik rá lehetıségük!

– Tévedsz, Ho-Sin, nagyon tévedsz! Nagy becsületet szereztél a nevednek, amikor

rezzenéstelen arccal megálltál a villámló tekintető Második Tiszt elıtt, aki pedig amennydörgés haragjával kérdezett! Mindenki azt beszéli, hogy ehhez rajtad kívül senkineksem lett volna elég ereje és bátorsága! Felnéznek rád, és mohón hallgatják a rólad szólószóbeszédet, most is ketten ırködnek kint, hogy senki se zavarja meg, amíg a Második Tisztparancsa ellenére beszélek veled!

– Ó, Hatarasima, szavaidat hallva szédülök, és nem hiszek hazug fülemnek, bizonyosan jólfejbe vágtak valamikor, bár nem emlékszem rá hogyan, vagy talán testvéreink fejére esettvalami, hogy ilyen dolgokat cselekednek! Azt hiszem, jobb lesz, ha magamra hagysz, mertrosszul vagyok, és te sem leszel jól, ha mégis elárulnak, és a dicsı Második Tiszt jogosharagjában mellém láncoltat!

– Testvéreink nem fognak ilyet tenni, de megyek, mivel valóban nincs sok idım. Ámigyekszem majd minden nap visszajönni, és bár parancsba adták, hogy neked éhezned kell, demajd hozok rizst meg vizet is, hogy élve megérkezz otthonunkba, a hajló nád oly gyönyörő országába, és aztán, majd ha visszatértünk a kolostorba, megpróbálok egy kést isbecsempészni, hogy magad vághasd el életed selyemfonalát, ne pedig a kínzómesterekszedjenek apró darabokra! – suttogta Hatarasima, majd visszaosont a fedélzetre, magárahagyva társát.

Ho Tarasin Mitana pedig mozdulatlanul ült a gálya oldalának támasztva a hátát, bekötözetlensebeibıl szivárgón a vér, szédült, és fájt minden csontja, és azon gondolkodott, hogy felette

két fedélzettel, azaz tulajdonképpen nem is olyan nagyon messze, vajon mit csinálhat éppenmost a gyönyörőséges Ji-Mir hercegnı? Talán haját fésülik, vagy táblajátékot játszikszolgálólányaival? Bizonyosan jókedvő, hogy hazafelé tart, talán még mosolyog is, ésmosolya aranyló fényként ragyogja be szobáját. Vagy esetleg alszik?

Errıl pedig eszébe jutón az az éjszaka, ott, a csatornák csodákkal teli, titokzatos városánakfekete, elhagyott palotájában, amikor egy egész éjszakán át ırizhette hercegnı je álmát, és aszép emlékek mosolyt csaltak az ajkára.

* * *

A Tenger Liliomvirága egy ködös, esıs délután érkezett meg Morat-Sin városánakkikötı jébe. Még le sem eresztette nehéz horgonyát, amikor szép felépítményő, széles hajósiklott mellé, és kivitte a hercegnıt a partra, ahol már két szakasznyi szata várta, hogy amennyszülte Földre Szállt Sárkány biztonságos pavilonkertjébe kísérje.

Ji-Mir merev arccal, ezer fátyol alatt, szők ruhájában tipegett a gyaloghintóig, ami elészorgos kezek érkezésekor kilépı párnát tettek, és két szolgálólány alázatosan karját nyújtotta,hogy besegítse az alkotmányba. De a hercegnı kurta kézlegyintéssel félre rebbentette ıket,

hosszú ruhaujja meglebbent a hirtelen mozdulattól, és maga lépett fel a párnára, majd megálltaz ajtóban, még egyszer visszanézett. A Tenger Liliomvirága büszkén állt a kikötı kapujában,



mögötte pedig végtelen kéken terült el Gyöngyök Tengere, melynek másik oldalán, valahol, asemmiben, talán túl a világ peremén a csatornák tarka városa most is éli ırült, átláthatatlanéletét.

– Hercegnı, lépj be, mert a durva, tengeri levegı nem tesz jót szépséges arcodnak! – intette

aggodalmasan Nárciszszirom, aki mögötte lépkedett, apró napernyıt tartva fölé, bár az égfelhıs volt, és szürke.

– Igen, mennem kell, nem illı dolog megváratni mennyszülte nagybátyámat... – sóhajtottaJi-Mir, és leszegett fejjel belépett a gyaloghintóba Nárciszszirom követte, mögötte szorgoscselédlányok becsukták az ajtót, a szolgák megemelték a hintót, és a nádszálkarcsú hercegnı szatáinak kíséretében elindult a város felett elterülı pavilonkert felé.

Távozása után a Tenger Liliomvirága még hosszan várakozni volt kénytelen, míg végül akikötıt felvigyázó hivatalnok engedély adott a partraszállásra. A szaták kettıs sorbanvonultak le, komor kıarccal nézve végig az esıáztatta épületeken, és maguk vitték halottaikat,

már akinek legalább testét haza tudtak hozni a hosszú útról. Ho Tarasin Mitanát lánconvezették mögöttük, és láttára a sok, a látványosságot biztonságos távolból végiglesı szolgatalálgatni kezdett, vajon mit vétett, és miféle módon vágják majd el életének vékonyselyemfonalát, a kimondhatatlan nevő Földre Szállt Sárkány nevében?

A kolostorban az ısi ceremónia szerint fogadtak ıket, a Hetedik Fıtiszt jött eléjük, hallgattameg az elsı, gyors jelentést, majd kiadta a megfelelı utasításokat. A szaták visszavonultakkijelölt szálláshelyükre, Ho Tarasin Mitanát pedig megláncolva ledobták az egyikpincegödörbe, ahol a következı napokban éppen csak élelmet kapott, de egyébként senki semfoglalkozott vele. Mindössze egyetlen igaz testvére, Hatarasima kereste fel, egyetlen egyszer,és ı is csak a megígért kést csempészte be neki, amit viszont nem volt hajlandó elfogadni.

– Ne dobd le azt a pengét, mert nem akarom használni, hát vidd el, amíg erım van nemetmondani, mert attól tartok, hogy késıbb talán már a könnyebb utat választanám, és az igazánnem méltó egy szatához, hogy félvén tettei következményeitıl önkezével vágja el a vékonyselyemfonalat, ami lelkét ehhez a világhoz köti! – érvelt, és Hatarasima fejcsóválva teljesítettekérést, gyors szavakkal biztosítva, hogy nagyanyjától tanult varázsigékkel igyekszik majdkönnyő halált kérni számára az istenektıl, aztán sietve távozott, mert persze nem voltengedélye ott lenni, és ez alkalommal az ırt álló szaták sem voltak cinkosai. Hatarasima márazt is lehetetlen szerencsének érezte, hogy egyáltalán bejutott, és jól tudta, minden pillanattaléletét kockáztatja.

Aztán pár nappal késıbb Ho Tarasin Mitanáért jöttek, és felvezették a Tiszta SzavakCsarnokába, hogy szigorú arcú urai megvizsgálják tetteit, és ítéletet mondjanak felette.Engedelmesen ment, és amikor belépett a magas, nádfalú terembe, az illem szerint leborult aföldre, megérintette homlokával a padlót.

– Látlak, szata, lépj be! – zengett fel egy hideg hang, Ho Tarasin Mitana pedigfelemelkedett, és követte az ıt vezetı fegyvereseket a csarnok végében álló emelvényig.

Odafent, a jó négy arasznyira megemelt padlón Kotarana nagyúr, a legyızhetetlen NegyedikFıtiszt ült a sarkain, derekát büszkén kihúzva, hosszú kardja mellette feküdt a megkopott fán.Elıtte már hárman álltak, Gir Narasan, aki Második Tisztjük volt, és a két megmaradtHelyettes Tiszt, közöttük Ji-Sin-Bo. Mindazon parancsnokok, akik élve visszatértek a



csatornák városából. Ho Tarasin Mitana némán melléjük állt, két ıre szorosan tartotta láncait,és mozdulatlanul várta, hogy megszólítsák.

– Szata, jelents, mit tettél a csatornák városában? – csattant a nagyúr parancsa.

– Megérkeztem és távoztam – felelte precízen Ho Tarasin Mitana, hisz ennél többet nem

mondhatott.– Ne játssz velem, szata, mert haragom mennydörgıbb, mint az eget felszántó villám, és

nem fogok habozni méltó büntetést szabni rád, ha nem követed kötelességed, és nem jelentesz! – vonta össze szemöldökét Kotarana nagyúr. – Mit tettél érkezésed és távozásodközött?

Csend.

– Szata, látom, semmire sem jó elmédet megzavarta a nagy megtiszteltetés, hogy felédfordítom fényes arcom, hát még egyszer felemelem a hangom, és szigorúan kérdezlek! Hanem válaszolsz, akkor a mennyfia Földre Szállt Sárkány bölcs hivatalnoka elé küldetlek,akinek kínzómesterei elıl nem rejtızhet el egyetlen titok sem! Hát beszélj, és védd magad, havannak mentségeid, mert téged senki sem fog megvédeni!

– Szigorú parancsot kaptam, hogy hallgassak mindarról, ami a csatornák városában történtvelem – felelte kis habozás után Ho Tarasin Mitana. Ezt még elmondhatja, ezt márHatarasimának is említette.

– Akkor most én, Kotarana nagyúr, a mennyszülte Földre Szállt Sárkány szatáinak NegyedikFıtisztje adok neked szigorúbb parancsot, hogy beszélj! – csapott a térdére a nagyúr.

Csend.

– Senkifia szata, már eddigi engedetlenséged is elég ahhoz, hogy kínos halállal vessen végetmit sem érı életednek egy hozzáértı hóhér, ám nekem legelsı Elsı Fıtisztünk adott szigorúparancsot, hogy alaposan vizsgáljam ki, mi történt a barbárok messzi földjén, miért halt megoly sok jó testvérünk, hogy aztán méltó büntetéssel sújthasson le legelsı urunk mindazokra,akik hibáztak, és én nagy alapossággal akarok utánajárni minden részletnek, ami fontos lehet,hát tovább fordítom fényes arcom, és megkérdem tisztjeidet, beszéljenek ık helyetted, ha mára te nyelvedet szigorú parancs köti. Talán ık tudnak mentséget találni végtelenengedetlenségedre! – fordult a nagyúr Gir Narasan felé, aki habozás nélkül válaszolt

– Ho Tarasin Mitana rossz szata volt mindazóta, hogy parancsnokságom alá osztották, már a

hajóúton hibát hibára halmozott és nem tanult a rendre rámért büntetésekbıl sem! Mikormegérkeztünk a Híd Házának palotájába, már rögtön másnap eltőnt, holott mindössze a tisztaruhákért küldte el ıt Helyettes Tisztje. Ám ı hosszan elmaradt, parancs és engedély nélkülotthagyva feladatát, és távozott, nyilván túl nehéznek találva szigorú szabályainkat, melyeketmegtartani sosem volt képes gyenge akarata! Úgy érzem, örökre maga mögött akarta hagynidicsı szolgálatunkat, de azt sem tartom lehetetlennek, hogy mohóságában csengı aranyakért,vagy más, olcsó örömökén eladta csekély tudását a barbároknak, akik így könnyenmegtalálták a keskeny rést pajzsunkon, és miatta halt meg oly sok jó szata! A NegyedikFıtiszt szeme résnyire szőkült.

– Súlyos vádak, melyek ha igazak, akkor komor felhıket fognak vonni magának a névennevezhetetlen Földre Szállt Sárkánynak ragyogó arcára is! – szögezte le, majd hirtelen hangot



váltott, töprengıbben folytatta. – Azt mondod, ez a szata semmirekellı és lusta volt ahajóúton, ám én jól emlékszem arcára az indulás elıttrıl, amikor még kitőnt szorgalmával ésügyességével, amit magam tettem próbára!

– Nem tudom, miként viselkedett elindulásunk elıtt Ho Tarasin Mitana, az bizonyos, hogy

megérkezésünk után elszökött, és csak közvetlenül visszaindulásunk elıtt tért vissza,fegyverei nélkül, szakadtan és véresen, feslett ruhában, mint holmi közönséges gonosztevı! –visszakozott Gir Narasan, és talán még folytatta volna, de a Negyedik Fıtiszt kurtamozdulattal leintette.

– A régi tekercsek említik, hogy néha a nagy megtiszteltetésre nem méltó, sárban fürdı férgek, akik véletlen módon kerülhettek dicsı sorainkba, megszöktek, mert gyenge lelküknem bírta a mi nehéz terheinket, ám arról egyetlen írás sem szól, hogy ezek közül akár egy isönként visszatért volna. Csak olyan alkalmakat ismerek, amikor elfogták a senkifiaszökevényeket, akik mindent megpróbáltak, hogy maguk vághassák el életük vékonyselyemfonalát, félve a jogos büntetésrıl. Ez a szata viszont saját akaratából tért vissza, és nem

ölte meg magát önkezével, pedig erre lehetısége adódott! – fordult a nagyúr hirtelen HoTarasin Mitana felé, és mivel az meg sem szólalt, hát felemelte a hangját, és ordítva folytatta.– Ne hallgass, szata, most ne hallgass, most már nem a csatornák városában vagy, itt már nemköti a nyelved semmi titokzatos parancs, hát beszélj, ha kérdezlek! Jól tudom, hogy valakibeosont hozzád, amíg fogságban voltál, a rád hamarosan lesújtó, jogos ítéletet várva!

– Nem járt nálam senki, amíg a rám lesújtó, jogos ítéletre vártam! – felelte Ho TarasinMitana habozás nélkül, kıarccal elnézve a terem hátsó falára, habár ı az égszülte FöldreSzállt Sárkány elıtt tett esküt, hogy soha nem fog hazudni. De neki már úgyis mindegy, miértsodorná bajba egyetlen igaz testvérét, a jó Hatarasimát, akinek nagy hálával tartozik?

Kotarana nagyúr hosszan, kutató tekintettel vizsgálta az elıtte álló, megláncolt szata arcát,majd elfordult Gir Narasan felé.

– Én nem jártam meg veletek a hosszú utat, nem tudom, mi történt a csatornák varosában,bár feladatom kideríteni azt. És egy tiszt magas szavainak hamarabb hiszek, mint egyengedetlen szatának, aki elvesztette fegyvereit, amiért már magában halált érdemelne. Hátkegyesen meghallgatom véleményed, és ha te úgy látod, nem fogok habozni méltó büntetéstszabni erre az alantas féregre, aki szégyent hozott mindannyiunkra, és esetleg még testvéreit iselárulta!

– Legyızhetetlen Negyedik Fıtiszt, Ho Tarasin Mitana nem méltó az életre, még akkor sem,ha mégsem árulta el testvéreit, mert engedély nélkül távozott, nem hajlandó jelentést tenni, ésok nélkül elvesztette fegyvereit! – jelentette ki Gir Narasan.

– Értem szavad – bólintott kegyesen a nagyúr. – Ha ez így van, akkor parancsot fogok adni,hogy vigyék a bölcs hivatalnokok elé, akik kínzómesterei majd megtörik makacs hallgatását,és hamarosan minden bőnét el fogja árulni, ami után bizonyosan megfelelı büntetést szabmajd ki rá a legelsı Elsı Fıtisztünk. Ha szavaid igazak, akkor én így fogok cselekedni, ámmég mindig van egy kérdés, amit gyarló elmém nem tud felfogni, de gondolom, te majdelfújod a fejemben gomolygó sötétséget – mosolygott Gir Narasanra a Negyedik Fıtiszt,akinek ettıl a mosolytól végigfutott a hátán a hideg. – Ha az elıttem álló szata annyira

semmirekellı és semmire sem jó senki, mint ahogy azt te szavaiddal lefested, akkor hogyaneshetett, hogy két napja az égi Földre Szállt Sárkány magasan született unokahúga, a



nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnı levélben közölte a legelsı Elsı Fıtiszttel mennysúgta döntését,mely szerint selyemkendıt kegyeskedik küldeni annak a Ho Tarasin Mitana nevő szatának,aki ıt elkísérte a Tenger Liliomvirágán, neki egyetlen, sziklánál biztosabb támasza volt ezernagy veszélyben, és életével védte értékes életét, amivel igaz mosolyt csalt fényes arcára?

És súlyos szavait mély csend követte. Gir Narasan szeme önkéntelenül is Ji-Sin-Bo felévillant, magasra csapó haraggal, és ez nem kerülte el a bölcs Kotarana nagyúr figyelmét,akinek az volt a feladata, hogy kiderítse, ki felelıs a csatornák városában ottveszett testvéreikhaláláért, és aki ezen feladatának a legteljesebb mértékben meg akart felelni.

– Látom, hallgatsz, Gir Narasan, és nem tudod megvilágosítani az én sötét elmémet, de talánha még egy kicsit elbeszélgetünk, jobban megértem majd, miféle gondolatok kavarognak a tenyilvánvalóan napfénytiszta fejedben! De ezt már felesleges végighallgatnia Ho TarasinMitanának, aki eleget tett eddig is! – fordult a szatát kísérı ırök felé. – Vegyétek le bilincseit,és sietve kísérjétek jó testvéreteket a Gyógyulás Csendes Udvarába, mert teste tele vansebekkel, és egyetlen igaz testvérünk sem szolgált rá, hogy dicsıséges harcban szerzett

sérüléseit ne lássák el hozzáértı kezek! Jelenteni ráér majd késıbb, gyógyulása után, ésnyilván majd valaki másnak, mert nem hiszem, hogy én még hosszan fogom drága idımeterre az oly világos ügyre pazarolni! – nézett komor pillantással az elıtte sorakozó háromparancsnokra, majd folytatta a kihallgatást, amelyen a három férfi élete és halála múlt.

De ezt már nem hallgathatta végig Ho Tarasin Mitana, mert ırei gyors kezekkel eloldoztákés kivezették a csarnokból. Addig bírt menni, amíg kiértek a szabadba, de ott megszédült.

– Támaszkodj a vállamra, testvér!

– Látom, lábadon súlyos vágás sötétlik, ha erıd elhagyott, szívesen viszünk a karunkban,

testvér! – lépett mellé a két idısebb szata, akik eddig oly komor és lélektelen módon vezettékláncain.

– Azt hiszem, az jó lenne, testvéreim, mert igencsak szédülök, és nem is annyira sebeimmiatt, de a nagy megtiszteltetés súlya húz a földre! A fejem zsibong, és nem tudom elhinni,hogy igazak lehetnek a legyızhetetlen Negyedik Fıtiszt szavai, és a számomrakimondhatatlan nevő, magasan született hercegnı valóban selyemkendıt szándékozik küldeninekem! Talán csak káprázik a szemem és cseng a fülem, a valóság pedig az, hogy ti mégmindig láncon rángattok a kínzómesterek cellái felé!

– Nem rángatunk láncon, mert ilyet sosem tennénk igaz testvérünkkel, akire a dicsıséges

Kotarana nagyúr rámosolygott, és akinek egy magasan született nemes asszony, a fényesFöldre Szállt Sárkány unokahúga selyemkendıt szándékozik küldeni, ami megtiszteltetéstalán csak egy szatát ér minden száz esztendıben! – biztosítótta az egyik, aztán megemelték,és karjukban vitték a Gyógyulás Csendes Udvarába.

De Ho Tarasin Mitana még ott sem hitte el, hogy ez igaz. Nem az nem fért a fejébe, hogyezek szerint nem kell meghalnia, ebbe igazából bele sem gondolt, még csak nem is azoncsodálkozott, hogy elképzelhetetlen kegyként egy magasan született nemes asszonyselyemkendıt küld neki, hanem az döbbentette meg végtelen módon, hogy a szépséges Ji-Mirhercegnı tudja az ı port sem érı nevét, és nem hogy kiejteni hajlandó, de leírta egy levélben,amit elküldött a legelsı Elsı Fıtisztnek! Ezt nem volt képes elhinni, így amint ellátták sebeit,és magára hagyták, felkelt, kitántorgott a Gyógyulás Csendes Udvarának közepén állómedencéhez, és belenyomta a fejét a hideg vízbe, hogy megtisztuljon elméje a láztól, és



láthassa végre a valóságot. Három gyógyító szerzetesnek kellett visszacibálnia a cellájába,ahol aztán hosszan nem merték magára hagyni.

És a hihetetlen álom nem akart véget érni, pedig hosszú holdnapok teltek. Lassanfelgyógyult, hamarosan ismét elkezdhetett gyakorolni. Sebei szépen beforrtak, mindössze a

jobb lábára maradt kicsit sánta, de szorgalmasan edzette, és nem sokára már alig látszott, hogybiceg, így megengedték neki, hogy tovább viselje a szaták nehéz terheit.

Egy koraıszi napon pedig az ısi ceremónia szerint, felsorakozott testvérei elıtt átvehette amennyszülte Földre Szállt Sárkány magas hivatalnokától a selyemkendıt, amit egyenesen alegelsı Elsı Fıtiszt kötött fel kardja markolatára. Ekkor már el kellett hinnie, hogy ez nemálom, hanem valóság, bár még ezután is hosszan tartott, hogy elfogadja új helyzetét. Hosszan,nagyon hosszan nem tudta megszokni, hogy fiatalabb testvérei tisztelettel kitérnek elıle, ésmég az idısebbek is elismerıen biccentenek, ha látják. Hosszan, nagyon hosszan nem tudtaezt megszokni.

De az idı telt, és végül lecsillapította lelkét, végleg lezárta magában a csatornák városábantett hosszú, kalandos utazását, jól megjegyezve annak tanulságait.

* * *

A legmagasabban született Földre Szállt Sárkány elégedettségében még egy halovány, kurtakis mosolyt is megengedett magának.

– Senki vagy és semmi, porban fürdı szolgánk, minden igyekezeted nevetséges és hiába

való, hogy élvezetessé tedd számunkra a játékot! Oldalsó lovasunkkal lépünk, egyenesenelıre, mely lépés a könnyő gyızelem ígéretét hordozza! – jelentette ki megfellebbezhetetlenbizonyossággal, és intett, mire a szolga elıre tolta a megfelelı bábut a díszes táblán.

Jí-Lí nagyúr félvak tekintettel követte a lépést, majd homlokát a földhöz érintette.

– Bölcsességed határtalan, ég szülte ura e poros földi világnak!

– Így van, senkifia szolga! És nézd most a táblát, nézd, és hullasd könnyeidet! Mit teszelmost, hogy bal szárnyadat szétzúztuk, fekete vezéred halott, botosaidat szétszórta rohamunk,szablyásaidból pedig alig néhány tudott visszatérni f ı hadtested védelmére? Add fel a

játszmát, mert minden további cselekedeted csak idıhúzás, amivel késleltetni vágyod

gyızelmünket, és fényes személyünk nem leli örömét egy haldokló hiéna fojtogatásában!

– Magasan fölöttem álló ura földnek és égnek, minden szavad igaz, senki vagyok és semmi,meg sem érdemlem a kegyet, hogy bölcsességeddel próbára tégy e nagyszerő játékban, ámmohó nagyravágyásom, ami ostoba módon azt hiszi, sikert érhetek el napnál ragyogóbbszemélyed ellen, a jobb szárny felé fordítja mocskos tekintetem, ahol apró rés nyíltvédelmedben, midın lándzsásaidat sietve elıreküldted, hogy lerohanják a másik oldalonösszeomló állásaimat. Ezen apró rést könnyen tágas kapuvá bıvíthetem fehér vezéremegyetlen lépésével, mely kapun majd arany vezérem egyenesen legbelsıbb állásaid közé

juthat – felelte alázatosan a nagyúr, és homlokával kétszer megkoccintotta a padlót.

A Földre Szállt Sárkány hosszan nézte a szolga újabb mozdulata nyomán megváltozóhelyzetet, majd elhúzta a száját, immár valóban mosolyogva.



– A csatornák városában tett hosszú utazásomról valóban nem beszélhetek, mert nyelvemetszigorú parancs köti, amit sosem fogok megszegni, ám bizonyos vagyok benne, hogy te nemfogsz olyan dolgok után érdeklıdni, amiket ne mondhatnék el, mert sokat látott, bölcs szatavagy, és nekem legigazabb testvérem. Hát kérdezz nyugodtan, mert még ha nem isválaszolhatok, a harag fekete felhıi kerülni fogják az arcomat!

– Akkor megkérdezném, de ha nem válaszolhatsz, hát hallgass békességgel, jó testvérem, tevajon elképzelhetınek tartod-e, hogy a hosszú utazás alatt a nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnı rád emelte ragyogó tekintetét? – kérdezte óvatosan a kis szata, és aggodalmasan átsandítottszeme sarkából társára. De Ho Tarasin Mitana nem háborodott fel, mindössze tett egyvízszintes mozdulatot a kezével.

– Ahogy mondod, hosszú volt az az utazás, sokszor álltam ırt a Tenger Liliomvirágánakfedélzetén, mint ahogy azt te is láthattad, és amirıl én is szabadon beszélhetek. Bizonyos,hogy a napfényragyogású unokahúga a dicsıséges Földre Szállt Sárkánynak rámemeltetekintetét. Valamikor, a lassan telı napok alatt – tette még hozzá komoly hangon, és

rápillantott Hatarasimára, hogy elégedett-e a válasszal. A kis szata buzgón bólintott.

– Jól értem szavad, testvérem! Ám ne haragudj, de a választ hallván újabb kérdés tolakodottelmémben, amit igazán fel sem tennék, de ha már úgy hozta jó sorsunk, hogy ismét a nádnálkarcsúbb Ji-Mir hercegnı gyaloghintóját kísérhetjük hosszú útjára, hát csak megkérdezlek,mert lelkemet nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, hogy vajon elképzelhetınek tartod-e, hogya szépséges hercegnı, miután rád emelte tekintetét, esetleg énekesmadarak csicsergı dalánálszebb hangjának hallására is méltónak tartott téged? – kérdezte immár némileg bátrabban.

Ho Tarasin Mitana kicsit elgondolkodott, majd végül bólintott.

– Valóban megeshet, hogy a szépséges hercegnı miután rám emelte csillagragyogásútekintetét, mondjuk, miközben én éppen ırt álltam a Tenger Liliomvirágának fedélzetén,szólni is méltóztatott, bár annak megítélésére én senki vagyok és semmi, hogy eldöntsem,kinek szánta ezüstcsengettyőnél csilingelıbb szavait – jelentette ki határozottan.

– Ezt is értem, jó testvérem! – bólogaton Hatarasima. – Ezt is értem, ám ez a válasz, mint ahegyoldalban legördülı kı, újabb kérdéseket ragad magával. Nem tudom, ám nagyon érdekel,te hogyan ítéled meg, elıfordulhatott-e, hogy végtelen kegyként, amirıl én még sosemhallottam, és a régi tekercsek sem említik sehol sem, a gyönyörőséges hercegnı lepkekönnyedkezével talán megérinteni is méltóztatott téged? – kérdezte behúzott nyakkal, minden rosszrakészen, és valóban, Ho Tarasin Mitana szemében felvillant a harag apró szikrája.

– Ezek a kérdések sehova sem vezetnek! – szögezte le ellentmondást nem tőrı hangon. –Hagyd ıket legörögni a hegyoldalon, keressenek választ maguknak odalent, a porban, ahovavalók, mert én nem adhatok rájuk feleletet!

– Értem, értem, jó Ho-Sin, őzd messze a homlokodra telepedı felhıket, értem, ha nemadhatsz nekem választ! – védekezett felemelt kézzel a kis szata, majd gyorsan magyarázkodnikezdett. – Ostoba kérdéseimmel csak azért mertelek háborgatni, mert újabb, ismét anádszálkarcsú Ji-Mir hercegnı kíséretében tett utazásunk kapcsán furcsa gondolatok ütöttektanyát a fejemben. Azt jól tudom, hogy már eddigi tetteiddel is mosolyt vontál az égi FöldreSzállt Sárkány magasan született unokahúgának arcára, aki dicsérı szavakkal méltatottlegelsı Elsı Fıtisztünknek küldött levelében, majd pedig selyemkendıt ajándékozott neked,és hogy már ez is jóval több annál, mint amit egy közönséges szata elérhet. Ezt jól tudom, ám



elmém sötétjében egyre csak olyan gondolatok kergetik egymást, hogy talán hamarosan mégtovábbi szolgálatokat is tehetsz neki a Tulipánvirágok Tavaszi Táncának pavilonkertjében,ahova a nádszálkarcsú hercegnı tart, ha pedig ismét életeddel véded életét, akkor megeshet,hogy ismét mosolyt csalsz fényes ajkaira, és újabb kegyekkel halmoz el, melyeket énelképzelni sem tudok, ám te talán jobban felfogod ezeket a számomra oly magas dolgokat, hát

ezért kérdeztem, hogy eddig miféle módon fejezte ki elismerését! Ám ha igaz, hogy már rádemelte fényes tekintetét, szólt hozzád csilingelı hangján, akkor talán késıbb még azt afelfoghatatlan kegyet is elérheted, hogy kezének érintésére, arcának látására is méltónaktaláljon... – sorolta szélesen mosolyogva, de Ho Tarasin Mitana ezt már nem tőrhette.

– Hogyan is merészelsz ostoba szavaiddal sarat köpködni a leggyönyörőségesebbhercegnıre, aki valaha is érintette kecses lábaival Napkelet szürke porát, alantas tettekettulajdonítva neki, amely tettek nem egyeznek meg ısi hagyományaink szellemével, és amiketı sosem cselekedne! – csattant fel hangjában ıszinte haraggal. – Ha nem lennél egyetlen igaztestvérem, helyesnek érezném, hogy kardommal nyissak utat mellkasodon, amin keresztül

távozhatnak a belıled beszélı démonok! Mert az valóban igaz, hogy a nádnál karcsúbb Ji-Mirhercegnı rámemelte tekintetét, és tetteim mosolyt vontak fénylı arcára, mint ahogy ezt ı sajátkezével írt levelében vetette papírra, amit Elsı Fıtisztünknek küldött el, most pedig végtelenkegyként, amit nem érdemel meg porban fürdı személyem, selyemkendı jét hordhatomkardom markolatára kötve, de már ez is messze túl van azon, mint amit én legmerészebbálmaimban valaha is elképzelni mertem! Hogyan is lehetnék mohóságomban oly elvakult,hogy még ennél is többet akarjak? Tudom a helyem a világban, szata vagyok, sziklánálbiztosabb támasza uramnak, és semmi több! Ha bármi újabb, még az eddigieknél ishatalmasabb kegyet remélnék nádszálkarcsú hercegnımtıl, akkor az éppen olyan ostoba éssemmire vezetı tett lenne, mintha fejjel szaladnék az elém emelt, magas kıfalnak!

– Ezt értem, jó testvérem, csak éppen azért mertem szólni, mert hiszen most itt vagyunk...

– Itt vagyunk, hogy életünkkel védjük életét, és nem azért, hogy mocskos, általad említett, ésáltalam megismételni sem mert vágyakat dédelgessünk a szívünkben!

– Persze, persze, jó Ho-Sin! Csillapítsd le haragod, én nem ellened beszélek! Épp csaknekem úgy tőnt, te talán a végtelen kék ég magasába emelted tekinteted, kimondhatatlanvágyakat ırizve szíved mélyén, mivel jelen feladatunkat te cseppet sem bántad, nagyörömmel fogadtad, sıt, magad kérted meg az áthelyezéseket felügyelı hivatalnokot, hogyéppen a hosszú útra induló, nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnı mellé osszanak be minket!

– Igen, így volt, és nem is tagadom, hogy örömmel fogadtam ezt a feladatot, hogy vágytamrá, de mindössze azért, mert valóban boldogsággal tölti el alávaló szivem, hogy éppen anádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnıt szolgálhatom, és hogy meghalhatok érte, ha jó szerencsémúgy hozza! Ám ez még nem bőn, ettıl még nem kell azt hinned, hogy mocskos vágyakfeszítik a szívem, ez még nem a világ felforgatása, ezt még egy szata is kérheti, és miért nehasználjam ki a szigorú szabályok között nyíló, keskeny ösvényeket, miért ne tehetnék megrajtuk pár ártatlan, másnak bajt nem okozó, nekem viszont örömöt jelentı lépést? –magyarázta, majd kicsit habozott. – Képessége és lehetıségei szerint mindenkinek, még egyszatának is törekednie kell a jobbra! – jelentette ki végül mély meggyızıdéssel, majdóvatosan elmosolyodott. – És persze bízni a szerencsében, mint ahogy nekünk is igen nagy

szerencsénk volt, hogy pont minket kettınket osztottak be a nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnı kíséretébe!



– Ó, igen, nagy szerencsénk volt! – bólogatott buzgón Hatarasima, majd kis hallgatás után,némileg kétkedıbb hangon folytatta. – De azért talán mégsem kellett volna az áthelyezéseketfelügyelı, fényes tekintető hivatalnok torkához oly erıvel odaszorítanod kardod pengéjét,hogy kiserkenjen a vére!

– Jó Hatarasima, te félreértetted azt a mozdulatot! – tiltakozott Ho Tarasin Mitana ıszintefelháborodással. – Én mindössze azért emeltem szeméhez oly közel fegyveremet, hogy jólláthassa annak markolatára kötött selyemkendıt, amit a nádnál karcsúbb Ji-Mir hercegnıtılkaptam, és ami ékesen bizonyítja, hogy méltó vagyok a szolgálatára! És ezen érvnek meg islett a súlya, hisz végül teljesítette alázatosan elıadott óhajunkat!

– Ezt jól értem, testvérem, de azon érveidet már nehezen követtem, pedig ott álltamközvetlenül melletted, amiket akkor soroltál, amikor az én áthelyezésem került szóba!

– Ugyan, hidd el, a te áthelyezésednek semmi köze sincs ahhoz, hogy sarum talpával aföldhöz szorítottam az arcát, és persze köszönöm, hogy ott álltál mellettem, és

megakadályoztad, hogy meggondolatlan kapálódzásával leverje azt az értékes teáskészletet,amivel nagy veszteségtıl óvtad meg fényes személyét! Ám úgy hiszem, a te áthelyezésedetmégsem ezen tetted miatt érzett hálájának köszönheted. Te nyilvánvalóan azért kerültélmellém, mert miután Ji-Sin-Bónak kegyesen megengedték, hogy önkezével vessen végetéletének, mi ketten maradtunk már csak hajdan volt körünkbıl, így helyes, ha mi ketten,összeszokott küzdık, továbbra is egymás mellett maradunk, és egymás hátát fedezveharcolunk, amikor életünkkel kell védenünk urunk életét! Egyszerő érveim nyomán a bölcshivatalnok ezt gyorsan átlátta, és sietett beosztani minket egymás mellé, a fényes ragyogásúJi-Mir hercegnı szolgálatába, sebesen megírva és lepecsételve az errıl szóló papírokat!

– Ha te mondod ezt, bölcs Ho-Sin, az én legigazabb testvérem, akkor ez bizonyosan így van!

Ám én úgy érzem, talán mégis lettek volna, akik meghallják ostoba, kölyökmacskához semillı nyivákolását, ha másnap Kotarana nagyúr nem csendesíti le egyetlen haragvópillantásával!

– Valóban lehetséges, hogy a fényes arcú Negyedik Fıtiszt súlyos szavai is segítettékkitisztítani a hivatalnok látását, hogy észre vegye, milyen jámbor és megalapozott kérésselfordultunk hozzá! – hagyta rá vállát megvonva Ho Tarasin Mitana.

– Igen, a fegyverrel legyızhetetlen Negyedik Fıtiszt szavai valóban súlyosak, és tekintélyeigen magas, róla mindenki az elismerés hangján beszél, és úgy tartják, ı mindenbenhasonlatos a régi idık nagy szatáihoz! – helyeselt Hatarasima. – Úgy hallottam idısebbtestvéreinktıl, akikkel együtt laktam, míg te gyengélkedtél, hogy fiatalabb éveiben nagydicsıséget szerzett magának, életével védve Kitasira úrnı életét, aki a mennyszülte FöldreSzállt Sárkány húga, és aki késıbb selyemkendıt küldött neki, sıt, azt mesélik, nevét ismegjegyezte, és még ma is kegyesen elmosolyodik, ha valaki a Negyedik Fıtisztet említielıtte! Így érthetı, hogy Kotarana nagyúr szava elıtt meghajol minden porban fürdı hivatalnok, hisz mögötte mennyszülte urunk húga áll, már a szóbeszéd szerint... – magyaráztaa kis szata, de Ho Tarasin Mitana itt már türelmetlenül közbevágott.

– Hatarasima, kérlek, legközelebb gondolkodj, mielıtt beszélsz, mert nehéz meglelnem azértelmet oktalanul összedobált szavaid között. Ha arra próbáltál utalni, hogy végsı soron

minden fény a mennyszülte Földre Szállt Sárkánytól származik, bár néha igen tekervényesúton jut el hozzánk, porban fürdı férgekhez, akkor buzgón bólogatok, hisz ezt jól tudom



magam is. Ha viszont valami másra akartad felhívni elkalandozott figyelmemet, akkor kérlek,beszélj érthetıbben, mert talán valami bogár mászott a fülembe, ami miatt igen nehezenfogom fel mostanában az olyan dolgokat, amik nem rám tartoznak, ellenben fejemre éskülönösképpen jótevım fejére hozhatják a vészt!

Hatarasima hallgatott egy sort, majd beleegyezıen sóhajtott egyet– Igazad van, Ho-Sin! Beszéljünk inkább a Tulipánvirágok Tavaszi Táncának

pavilonkertjérıl, ahova a nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnı tart! – javasolta, majd ıszinte jókedvvel folytatta.

– Azt mondják, igen szép hely, az év legtöbb szakában olyan az idı járás, mintha éppen alegfrissebb tavasz lenne, és hogy magas falak védik a külvilágtól, megkönnyítve az ırökdolgát. Azt is hallottam, hogy ott mi leszünk rangban a legmagasabban álló harcosok, lévénott csak közönséges szaták és egyszerő katonák teljesítenek szolgálatot, mi ketten viszontegyenesen a mennyszülte Földre Szállt Sárkánynak tettük le az eskünket, és így nekik

engedelmesen fejet kell majd hajtaniuk elıttünk. Illetve elıtted, mivel kettınk közül te vagyaz idısebb, testvérem És azt is mesélik, hogy ott már tizenkét fiatal, kedves szolgálólányvárja, hogy megérkezzen a fényes Földre Szállt Sárkány unokahúga, bár téged, gondolom, eza részlet nem érdekel annyira És hát persze engem se! – tette hozzá sietve a kis szata, majdzavartan hallgatott egy kicsit, de mivel társa meg sem szólalt, hát csak elmosolyodott, ésfolytatta.

– Mindezt így együtt látva én bizonyos vagyok benne, hogy kellemesen fognak telninapjaink a fényes Ji-Mir hercegnı szolgálatában, bár nem tudom, meddig maradhatunk. Nemhallottál róla valamit, hogy vajon a mennyszülte Földre Szállt Sárkány meddig kegyeskedikmegengedni unokahúgának, hogy ezen a szép helyen tartózkodjon?

– Nem tudom, és nem is érdekel – rázta meg a fejét Ho Tarasin Mitana. – Sírni ésszomorkodni ráérek majd akkor, ha okot ad rá az élet, most boldog és bizakodó a szívem, háthagyjuk a sehova sem vezetı szócséplést, inkább szaporázzuk meg lépteinket, hogymihamarabb megérkezzünk a Tulipánvirágok Tavaszi Táncának pavilonkertjébe, aholbizonyára szép esztendık várnak ránk. Hosszú, szép esztendık, melyek alatt mellette állhatokaz én hercegnımnek – jelentette ki határozottan, majd ránézett társára. – Amire,természetesen, csak azért vágyom annyira, hogy életemmel védhessem életét – magyaráztacsúfondárosan elmosolyodva, Hatarasima pedig felderülı arccal értette meg a lelkét rágókérdésre a választ. Vagy kétszer rá is bólintott, de aztán már nem zavarta további fecsegessél

társát.Ho Tarasin Mitana pedig visszafordult az út felé, és szótlanul, de még mindig mosolyogva

haladt tovább.

* * *

Ji-Mir elégedetlenül ült fel a gyaloghintó újabb kilengésére.

– Ó, ez az út rázkódik és zötyög alattam, pillanatnyi nyugtot sem hagy, hiába próbálokaludni, csak szédülök és forog velem a világ! – méltatlankodott nyőgös hangon.



– Ne aggódj, úrnım, nem tart sokáig az utazás, hamarosan megérkezünk a TulipánvirágokTavaszi Táncának csodás pavilonkertjébe... – vigasztalta volna Nárciszszirom, de a hercegnı dühösen közbevágott.

– Ne nevezd csodásnak, mert bizonyosan nem az, és ne biztass azzal, hogy rövid az út, mivel

szívem szerint sosem érkeznék meg! Nyilván sötét és gondozatlan az a pavilonkert, de hát mimásra is számíthatnék? Örökkön igazságos nagybátyám eltaszított magától, hosszúszámőzetésbe küld, talán évekig magányra ítélve, immár senki sem fog rólam gondoskodni, ésnyomorultul penészedek meg egy elhagyott pavilonkert poros falai között!

– Ne szidd a sorsod, úrnım, égi nagybátyád végtelen kegyes volt hozzád, hiszen hosszúelmélkedés után nem küldött neked kettétört nádszálat, tévedhetetlen tekintetével úgy látván,nem te vétettél hibákat, és ezért végtelen jóindulattal megengedte, hogy távolpavilonkertjének zajos forgatagától, békés magányban meditálhass, és megtisztíthasd hótisztalelked a csatornák városában rárakódott mocsoktól, amivel álnok vılegényed dobált meg,kinek fejét illendı módon elküldte bőnbánó családja! – intette a cselédlány, de Ji-Mir nem

hallgatott rá.

– Ó, tudom, mi rejlik a szép szavak mögött! Tán örökre odaláncolnak a világ távolabbivégéhez, életembıl eltőnik a fény és a kacagás, végül pedig semmim sem marad, csak fájóemlékek, és kihőlt vágyak! – emelte ég felé a kezét, majd lemondóan legyintett.

– Szeretett úrnım, nem fog örökre tartani számőzetésed, fényes nagybátyád haragja nyilvánhamarosan lecsillapodik, és ismét visszahív majd pavilonkertjébe, de a távolban töltött évekalatt sem leszel egyedül, mert bár én csak egy semmire sem jó cselédlány vagyok, de énsosem foglak elhagyni! Ott leszek melletted, amíg szigorú szavakkal el nem küldesz, fésülömhajad, öltöztetlek, vigyázok rád, ahogy az nekem kötelességem, és egyben esendı szívem

egyetlen vágya! Majd táblajátékokat játszunk, sokat sétálunk a kertben, és este hosszanmesélünk egymásnak!

– Mesélni? Ugyan mirıl? Hidd el, jó Nárciszszirom, az új mesék elfogynak, a régiekmegkopnak, és mi egyedül maradunk a hosszú, téli estéken, egymás gyorsan ráncosodó arcátbámulva! Így lesz, mennysúgta bölcsességem oly bizonyos ebben, mint amilyen biztonsággala repülı sólyom lecsap a sebzett fecskemadárra, és megfojtja! – rázta meg a fejét Ji-Mirszomorúan

– Szép hercegnı, most fáradt vagy, mert korán keltél, és elgyötörte testedet a hosszúrázkódás, de kérlek, feledd a gondokat, amik csak elcsúfítják szép arcod, és hidd el, amintvéget ér ez az unalmas út, te is szebbnek fogod látni a világot!

– Ez az út valóban unalmas, gyötrelmes, és egyre göröngyösebbé válik! – szorítottahalántékára a kezét Ji-Mir, és közben megcsóválta a fejét is, úgy folytatta. – Szavamra,kedvem lenne éles hangon tisztességes munkára inteni a gyaloghintót cipelı szolgákat, mertpercrıl percre jobban imbolyognak velünk, és a végén még leejtenek, mint egy leszakított ésgyorsan megunt virágszálat!

– Nem lenne helyes, ha egyszerő szolgáknak magad adnál parancsot, mert akkor hallhatnákszép hangod, amire nem méltók, de majd én nagyobb figyelemre intem ıket! – térdelt felkészségesen Nárciszszirom, ám Ji-Mir leintette



– Ó, semmire sem vezetne az! Hiszen most, hogy elvesztettem égi nagybátyám kegyét, mostmár minden borzalom megeshet velem, a szolgák csak elkacagnak a fejem felett, hamegszidom ıket, és immár senki sem féli haragom! – kapta elı övébe tőzött, kis legyezı jét,és ingerülten legyezni kezdte magát

– Úrnım, szolgáid most is lesik parancsaidat, amiket a lehetı legjobb tudásuk szerinthajtanak végre, ez bizonyos, és kérlek, engedd meg, hogy átvegyem tıled azt a legyezıt, merta fárasztó munka csak tönkreteszi a csuklód! – könyörgött Nárciszszirom, de Ji-Mir haragosanráförmedt.

– Hagyj már nekem békét ostoba, eltúlzott gondoskodásoddal!

Egy madártollnál könnyebb legyezı emelgetésétıl még nem esik baja a csuklómnak, ez a kismozgás csak segít a gondolkodásban!

– Hercegnı, a gondolkodás nem való fiatal lányoknak, feldagasztja az arcod, és megfájdítjaa fejed!

– Kit érdekel a szépségem? – csattant fel a hercegnı, aztán szomorúan folytatta – Ki fog mégvalaha rám nézni? Hamarosan úgy fogok kinézni, mint az erkölcsömre felügyelı vénasszonyok, és nem is leszek már másra jó! Hisz ki akarna menyasszonyának választaniengem, akinek már volt választott vılegénye, akinek be is mutatták? Sáros az arcom, kiakarná még látni? Ó, pedig az Alázatos Bölcsesség Könyve is azt mondja, az asszony senki éssemmi férfi nélkül, de én bizonyos, hogy végleg egyedül maradtam! Ó, Nárciszszirom,letámasztottak egy távoli pavilonkert sötétjébe, mint egy megfeslett, régi napernyıt, és nemvár már rám semmi, amiért érdemes élni! Talán az lenne a legjobb, ha mégis engedélyt kérnékmennyszülte nagybátyámtól, hogy önkezemmel vághassam el életem vékony selyemfonalát,

hisz amúgy sem vár rám más, mint lassú haldoklás!– Úrnım, hidd el, fiatal vagy, gyönyörő esztendık várnak még rád, érdekes és szép csodákat

tárva fel elıtted! – biztatta kétségbeesetten Nárciszszirom. – Hisz már a TulipánvirágokTavaszi Táncának pavilonkertjében is láthatsz olyan dolgokat, amit még sosem! Úgyhallottam, mesés virágai, ösvényei és tavacskái magas hegyek között rejtıznek, amik látványaelgyönyörködteti a szívet, és amihez hasonlót mi még sosem csodálhattunk meg! Azt hiszem,már most bent járhatunk az égre törı csúcsok között, ahol meredeken emelkedik az út, azérthimbál ennyire a gyaloghintót – próbálta meg elterelni úrnı je figyelmét.

– Hegyek? – húzta el a száját Ji-Mir, és nemtörıdöm mozdulattal az ablakot fedı, vastag

brokátfüggöny felé nyúlt, hogy rést nyisson rajta, amin át kileshet.–Jaj, hercegnı, eszedbe ne jusson elhúzni a függönyt, odakint port lihegı szolgák

tolonganak, még meglátják ragyogó arcod! – emelte maga elé könyörögve a kezétNárciszszirom.

– Ó, kit érdekelnek a porban izzadó szolgák? Látni akarom a hegyeket, ha már oly szépnektartod ıket, és ha vágyam így diktálja, akkor látni is fogom! – szögezte le határozottan Ji-Mir,majd mégis óvatosan arca elé emelte kis legyezı jét, mielıtt keskeny rést nyitott volna afüggöny ráncain. Ezer selyemsál között táncoló lány dermedt örök mozdulatlanságba annak alegyezınek csontszárnyain, látványa egy pillanatra szomorú mosolyt csalt a hercegnı arcára,

aztán elkapta róla a tekintetét, és kinézett.



Felettük, magasan, oly magasan, hogy teljesen fel kellett emelnie a fejét, szürke, kıbıl való,hideg és néma hegyoldal tornyosodott, elfogva minden kilátást. Ji-Mir szája tátva maradt,ahogy végigmérte a hatalmas tömeget, pár pillanatra összeszorította szívét az irdatlanterjedelmő test keltette megilletıdés, de aztán megrázta fejét. Csak szürke kövek, sokanvannak, magasba nyúlnak, de ezen felül nincs erényük! Ez még nem túl nagy érték, ez ugyan

miért is csalna mosolyt arra az arcra, amely háromszor fordult körbe a csatornák városánaktarka kavargásában, háromszor ezer csodát látva annak örökkön változó kaleidoszkópjában!

Elégedetlenül biggyesztette le az ajkát, aztán oldalra pislantott, de mögöttük felverte a port aszolgák lába, semmit sem lehetett kivenni az elhagyott tájból. Elnézett elıre, de ott is csak kétszatát látott, akik nem sokkal a gyaloghintó elıtt haladtak, ahogy az a szatáknak kötelességeis. Már éppen visszahúzódott volna, amikor feltőnt neki valami. Mintha az egyik szataismerıs lett volna!

Kicsit jobban kihajolt, és összevont szemöldökkel, alaposan megszemlélte. Hátulról ugyannem láthatta az arcát, de a termete hasonlatos volt az emlékeiben élı termethez. A széles váll,

a határozott léptek, a vékony pánttal hátra szorított csillogóan fekete haj... De hát mindenszata egyforma módon hordja a haját, egyforma a ruhájuk, egyformák a fegyvereik! Ám ez aszata sántít, mint az a bizonyos szata is sántított, érvelt oda és vissza, és nem tudott dönteni.Félt, hogy vágyai megcsalják, és utána csak még rosszabb lesz látni a valóságot. Aztánészrevette a szata kardjának markolatára kötött selyemkendıt...

Zavartan pislogott párat, aztán önkéntelenül is visszahúzódott, lehajtotta fejét a puhapárnákra. Ezer hajló nádra, ez nem lehet igaz! Ez csak álom!

Biztosan csak a szeme csalja meg, gonosz démonok játszanak vele szívtelen játékot! Hisz márolyan régen feladta, hogy valaha még láthatja ezt a szatát, akit nem tudott felejteni, aki köré

újra és újra visszatértek gondolatai!

Már a Tenger Liliomvirágán is hosszan elmélkedett, hogy hogyan is fejezhetné ki illendı módon háláját és megbecsülését, majd miután hazaérkezett és meghajtotta hátát nagybátyjaelıtt, sietve selyemkendıt küldött neki, mert ezt találta legalkalmasabb gesztusnak, hogymegmutassa, nem felejtette el hısies helytállását, amivel valóban mosolyt csalt az ı fényesarcára.

Bár a felügyeletére rendelt új öregasszony ez ellen tiltakozott, mondván, erre ugyan egymagasan született nemes asszonynak joga van, de ne tegye, mivel ekkora kegyet tán csak egyszata érdemel ki minden száz esztendıben, ám Ji-Mir úgy érezte, ez a szata pontosan az aszata, aki ebben az évszázadban méltó e megtiszteltetésre. Így egy óvatlan pillanatbanleöntötte egy csésze teával a vénasszonyt, és amíg az átöltözött, addig megírta ısi jelekkel,szép papírra, saját kezével óhaját, amit aztán Nárciszszirom kicsempészett, és elküldött amegfelelı hivatalnokhoz, aki homlokát buzgón a földhöz verve teljesítette a parancsot.

Ám hiába érezte úgy, hogy ı ezzel mindent megtett, amit megtehetett, hiszen ennél nagyobbkegyben tényleg nem részesíthet egy hercegnı egy egyszerő szatát, mégsem tudta elfelejteni aférfit. Azt vette észre magán, hogy lopva lesi a pavilonkertben ırt álló fegyveresek arcát,hátha újra látja köztük, és néhányszor álmodott is vele, mindig tarka, mozgalmas álmokat,amik a csatornák városában tett, furcsa utazását idézték fel. Ám hiába vágyakozott, nem látta

a férfit azon hosszú holdnapok alatt, míg nagybátyja döntést hozott életérıl, és lassan márbeletörıdött, hogy soha többet nem fogja látni, hogy az a szata éppúgy eltőnt a múltban,



miként semmibe veszett a csatornák városának színes kavalkádja is. És most, mikor leginkábbúgy érezte, hogy számára véget ért az élet, hogy reménye sincs még valaha boldognak lenni, ahosszú számőzetés kapujában hirtelen ismét megjelent, egyenesen a semmibıl lépve ki!

Nem tudta elhinni, hogy ez igaz lehet, gyorsan elıre dılt, még egyszer kilesett a függöny

résén. De a férfi változatlanul ott volt. Ott ment hosszú, enyhén bicegı, biztonságot sugallólépteivel a gyaloghintó elıtt, oly természetes módon, mintha ez lenne a világ rendje, minthamás nem is kísérhetné ıt, ha hosszú útra indul.

– Látod, hercegnı, elég egy pillantás erre a csodás látványra, és máris mosolyogsz! – zavartameg Nárciszszirom, aki örömmel látta, hogy eltőntek a komor ráncok úrnı je homlokáról. –Mondtam, hogy szépek a hegyek, és bizonyosan szép lesz az a pavilonkert is, ahova tartunk!

– Igazad volt, a hegyek gyönyörőek, és bizonyosan csodás helyre tartunk! – sóhajtotta Ji-Mirvágyakozva.

Hiszen mi más lehetne, mint csodákkal teli az a pavilonkert, ahol nap mint nap láthatja majd

az ı szatájának arcát, szénfekete tekintetét! Ha szolgálatába rendelték, az azt jelenti, hogygyakran áll majd ırt pavilonja elıtt, elég lesz lopva kilesnie egy pillanatra, hogy láthassadaliás alakját! Bár az ırt álló szaták nem beszélnek, így hangját nem hallhatja majd... De hátcsak talál majd valami lehetıséget, hogy beszélhessenek! Szigorú arcú nevelıi nagybátyjapavilonkertjével együtt elmaradtak a messzi távolban, miért is ne kereshetne alkalmat, hogyismét találkozzon az ı szatájával? Akár még kezét is megérintheti, vagy talán még többet ismegtehet...

Pár végtelen pillanatig csukott szemmel ábrándozott, majd kényelmesen hátra dılt,elfészkelıdött a puha párnákon.

– Bizonyos, hogy ismét tarka csodák felé tartunk... – szögezte le csendesen, aztán hirtelenfeltámaszkodon a könyökére. – Ó, bár már ott lennénk! Mily végtelenül hosszú ez az út, ésmennyire unalmas! Mondd gyorsan, hogyan tudod, meddig kell még ebben a szőkgyaloghintóban rázkódnunk, mire odaérhetünk a Tulipánvirágok Tavaszi Táncának szépségespavilonkertjébe?

– Holnap reggel lesz addigra, úrnım, de ne félj, gyorsan telik majd az idı! Elıvegyemvalamelyik kedves táblajátékodat?

– Nem, nincs hozzá kedvem! – dılt vissza a hercegnı. – Unom már ostoba táblajátékainkat,melyek menete mindig ugyanaz! Inkább valami mást csinálnék! Mondjuk, mesélj nekem egy

szép történetet! Vagy nem is, majd én mesélek! – ült fel hirtelen elhatározással.Nárciszszirom boldogan fogadta hercegnı je óhaját

– Látom, már nem félsz a hosszú, téli estéktıl, úrnım! – nevetett fel, és furcsálkodvamegcsóválta a fejét.

– Ugyan, hol van még a tél? – legyintett könnyedén Ji-Mir. – Alig múlt el a tavasz, küszöbénvagyunk a forró, gyönyörő nyárnak, miért aggódnék a tél miatt? Miért ne mesélhetnék el egyszép mesét, ha erre támadt kedvem? Méghozzá... Méghozzá... – halt el a hangja, majdmosolyogva combjára támasztotta tenyerét. – Mint ahogy megmondtam neked már a TengerLiliomvirágán, soha, senkinek sem fogok beszélni arról, ami velem a csatornák városábantörtént. Még égi nagybátyám elıtt térdepelve is csak szigorúan kérdéseire válaszoltam, elıle

goldenlane, jane: papirtigris

Documents