1414

Ha jól tudom, ön volt ennek a szakmai

szervezôdésnek a szülôatyja. Miért és

hogyan vágott bele?

Az elsô találkozó életre hívását 1991-ben az

motiválta, hogy a 9./1990. szociális és egész-

ségügyi minisztériumi rendelet lehetôvé tette

jogelôd nélküli gyógyszertárak létesítését. Az

év ôszére már nyolcvanöt magánpatika jött

létre (az enyém egyébként a tizen ki len cedik

volt ebben a sorban), én pedig elhatá roztam,

hogy az új gyógyszertárak tulajdo no sait

meg hívom egy beszélgetésre. Gyakorla tilag

családi vállalko zásban szerveztük a ren-

dezvényt: két gyerekem gyártotta és pos táz-

ta a meghívókat, saját zsebbôl fedeztem

mindent, az üdítôkig bezárólag. Várakozáson

felüli érdeklôdést sikerült kiváltani: elôször

csak a kistermet béreltem ki Kecskeméten, a

Technika Házában, de ahogy nôtt a jelent-

kezôk — köztük húsz-egynéhány kiállító —

létszáma, hozzávettem a nagytermet és a

kiállítótermet is. Emiatt persze a közeli gim-

náziumból áthoztuk az összes asztalt, a kór-

házból pedig egy csomó mûtôlepedôt —

ezekbôl lettek az installációk… Végül is nagy-

jából háromszázan voltunk jelen, és rögtön

megalakítottuk a Magángyógyszerészek Or-

szá gos Szövetségét, és mind a nyolcvanöt

patikatulajdonos gyógyszerésze aláírta a do-

kumentumot.

Milyen közvetlen, gyakorlati célokat akar­

tak legelôször megvalósítani?

Ezek bizony nagyon prózaiak voltak, hiszen

valójában nem tudtunk még gazdálkodni, hi-

telt felvenni vagy finanszírozási szerzôdést

kötni, de még egy munkaszerzôdést sem

tud tunk rendesen megírni. Én viszont év ti ze-

dekig Bács-Kiskun megyében éltem, jól is-

mertem a különbözô kapcsolódó területek

vezetôit, meghívtam ôket — a társadalom-

biztosítási igazgatótól a megyei bíróság el-

nökéig —, és ôk el is jöttek. Sôt, ott volt pél-

dául az APEH akkori országos elnöke is, aki

szintén a megyébôl származott, és akinek

gyógyszerész volt a felesége, így szívesen

jött kiokosítani minket. Az összejövetel végül

az éjszakába nyúlt, és a társaság az egész

hétvégét együtt töltötte, annyi megbeszél ni-

valónk volt. A következô évre, a második

kon ferenciánkra pedig már Kecskemét szó-

ba sem jöhetett, mert kinôttük: a budapesti

Duna Palotában mintegy ezren voltunk, s a

rendezvény programja három napot töltött

meg. A találkozó aztán évrôl évre gyara po-

GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.

„A gyógyszertár mint egészségcentrum”

Ez volt a címadó jelmondata a XX.

Gyógy szerészek Országos Kong­

resszusának, amelyet a Magán­

gyógyszerészek Orszá gos Szö­

vet sége október elején, Siófokon

rendezett meg. A jubileumi ese­

mény kapcsán a szövetségrôl és

a kong res szus immár húsz esz­

ten dônyi történe té rôl, illetve ak tu­

ális célkitûzéseirôl beszél gettünk

a társaság elnökével, Dr. Mikola

Bálinttal.

1515

dott, az állandó, jól bevált színhely Siófok lett,

ahol 1997-tôl már mintegy háromezer részt-

vevôje és mintegy másfél száz kiállítója volt

az idôközben kongresszussá avanzsált ese-

ménynek.

Hogyan alakultak az elmúlt két évtized­

ben a szakmai koncepciók, célkitûzések,

és mi volt a mostani kongresszus fóku­

szában?

Elsô találkozónk jelmondata mai szemmel is-

merôsnek tûnhet, de akkor bizony még nem

volt olyan magától értetôdô: „Gyógyszert

szed? Beszéljen gyógyszerészével!” Ahogy

teltek az évek, olyan újabb fogalmak, tevé-

kenységek kerültek elôtérbe, mint a házi

gyógy szerészi szolgálat, a gyógyszeres te-

rápia menedzsment és a gyógyszerészi gon-

dozás. Mindezek után jutottunk az idei, jubi-

leumi kongresszusunk mottójáig: „A gyógy-

szertár mint egészségcentrum”.

A rendezvény elsô része a hagyományoknak

és célkitûzéseinknek megfelelôen egy cél-

zott, akkreditált szakmai továbbképzés volt,

melynek keretében szegedi és debreceni

egyetemi oktatók a WHO által preferált kór-

képekkel kapcsolatos és a gyógyszerészi

gondozási programunkhoz illeszkedô témák-

ban tartottak elôadásokat. Ezután nemzet-

közi kitekintés következett, amelynek során

tájékozódtunk arról, hogy az elmúlt egy év-

ben merre haladt a világ a gyógyszerellátás,

a gyógyszerügyi szolgáltatások, a gyógy-

szer tári kognitív szolgáltatások és nem utol-

sósorban a gyógyszeres terápia mened zs-

ment területén.

Ez utóbbira vonatkozóan most mi lehet

az aktuális tennivaló?

GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.

16

GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.

Ennek szemléltetésére egy adat: a Sem mel-

weis Egyetem kutatócsoportjának vizsgálati

eredményei szerint ma Magyarországon az

orvosok által az alapellátásban felírt gyógy-

szereknek csak ötven százaléka hasznosul!

Vagyis ezeknek a gyógyszereknek végül

csak a fele hoz egészségnyereséget a te rá-

piában, a többit vagy ki sem váltják, vagy ha

mégis, akkor sem használják, esetleg nem

megfelelôen alkalmazzák stb. Nos, mi vel itt

csaknem 200 milliárd forintnyi gyógy szer

sor sáról van szó, ez indokolja, hogy a patikus

a terápiamenedzsment keretében mindent

megtegyen azért, hogy a beteget a gyógy-

szerek alkalmazásával kapcsolatos leg szé-

lesebb körû információkkal, tanácsok kal lás-

sa el. Országosan mintegy kilencszáz pati-

kában folyik magas szinten ez a tevé keny-

ség, de sajnos éppen Budapest el ma radott e

tekintetben, ami a gyógyszerellátás az utóbbi

években történt üzleti alapokra való helye-

zésének köszönhetô.

A külföldi példákat tekintve viszont ne­

kem a program alapján úgy tûnt, hogy

figyelô te kintetüket elsôsorban az USA­ra

vetették, nem?

Jól látja, és ez nem véletlen. A számunkra

roppant fontos másik területen, a gyógy-

szerészi gondozásban a tengerentúlon év-

tizedekkel elôttünk járnak! Éppen ezért mi —

mármint a MOSZ — személyes kapcsola-

tainkat kihasználva már sok évvel ezelôtt

együttmûködési szerzôdést kötöttünk a Ten-

nessee Egyetemmel, amelynek kereté ben

rendszeresen érkeznek hozzánk vendég-

elôadók ebben a témában, illetve helyet te-

sem, Dr. Samu Antal részt vesz az ô szakmai

rendezvényeiken is. Az együttmûködésbe

késôbb további résztvevôk kapcsolódtak be:

a Debreceni Egyetem és az „Egy csepp

figyelem” Alapítvány: egy hazai tudományos

mûhely, illetve egy médiahátteret is biz to sí-

tani képes szervezet. Mindenki teszi a dol gát,

mi végezzük a szûréseket és visszük —

többek között — a metabolikus szindróma

programot. Szerénytelenség nélkül mond ha-

tom, hogy ez az együttmûködés mára olyan

sikereket ért el, hogy az idei kongresszu-

sunkon is jelen levô EuroPharm Forum a mi

terápiás protokolljainkat vette át az európai

bevezetés céljaira, azaz a diabetes gyógy-

szerészi szûrési programot és a metaboli -

kus szindróma szûrési programot úgy kell

végezni Európa-szerte, ahogyan ezt mi ki-

alakítottuk és rögzítettük! Szóval, meglepô

mó don, ezen a területen mi, magyarok Euró-

pa elôtt járunk — kár, hogy errôl itthon csak

kevesen tudnak, beleértve a vezetôket is, de

talán most majd ebben is sikerül változást

elérnünk…

Mivel foglalkozott ehhez képest a kong­

resszus talán leghosszabb, szakmapoliti­

kai egysége?

A mai egészségpolitika alapelve a definitív

alapellátás, vagyis ezen a szinten kell meg-

gyógyítani a betegeket, mert ez a leghu má-

nusabb és leggazdaságosabb is egyben, és

persze szakmai szempontból is a legracio-

nálisabb, a kialakult orvos-beteg kapcsolatra

építve. A háziorvosnak viszont meglehetôsen

korlátozott az eszközrendszere: ô elsôsor-

ban gyógyszerek alkalmazásával gyógyít.

16

17

GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.

Másfelôl ma nálunk a háziorvosi státuszok

tizenöt százaléka betöltetlen, a praktizáló or-

vosok negyven százaléka hatvan év feletti,

és a frissen végzett orvosoknak csak mind-

össze tizennyolc százaléka kíván háziorvos

lenni — vagyis vészes sebességgel üresedik

ki az a bázis, amelyre a betegellátás épülne.

Ott vannak viszont a patikusok, akik naponta

országosan 650 ezer emberrel kerülnek

kapcsolatba! Nyilvánvalóan közülük sokan

csak valamilyen étrendkiegészítôért vagy

koz metikai cikkért keresik fel a gyógyszer-

tárat, viszont azokat a betegeket, akikkel a

gyógyszerész a terápiában kerül kapcsolat-

ba, megfelelôen elôkészítheti a hiányokkal

küzdô háziorvosi rendszer számára. Félre-

értés ne essék, nem valamiféle „kisorvos”

szereprôl van szó, hanem az egészségi stá-

tusz felmérésérôl. Megmérjük az illetô pa ra-

métereit — súlyát, magasságát, s így test-

tömegindexét, vérnyomását, vércukorszint-

jét, koleszterin- és trigliceridszintjét —, majd

ezekbôl az adatokból összeáll az alap stá-

tusz, amit azután beviszünk a számítógépes

rendszerünkbe. Ez utóbbi tartalmaz egy

olyan, a MOSZ által finanszírozott programot,

amelyben több millió, WHO által feldolgozott

adat szerepel, meghatározott kórlefolyá sok-

hoz tartozó paraméterekkel. Ennek alapján a

beteg számára rizikóbecslést is tudunk vé-

gezni, és ennek megfelelô tanácsokkal látni

el.

Elnézést, de azért ennek mégiscsak

olyan látszata lehet, mintha a patikus he­

lyettesíteni akarná a háziorvost…

Nem, nem: a patikusok ahhoz is megfelelô

szakértelemmel rendelkeznek, hogy meg

tud ják ítélni a páciens helyzetét: ha a be-

tegnek orvosnál a helye, akkor oda is irá-

nyítják, ám a felesleges terheket így levehetik

az orvosok válláról. Becsléseink szerint és a

nemzetközi gyakorlat alapján a háziorvo sok-

hoz forduló betegek felének ügyét meg le-

hetne oldani a patikában! Életviteli, étkezési

stb. problémáktól a helytelen gyógyszer-

alkalmazásokig számtalan olyan jellegû kér-

dés van, amivel felesleges a háziorvosok

idejét rabolni, mert a gyógyszerészek min-

derre ki vannak képezve. Ennek a tevé keny-

ségnek komoly népegészségügyi haszna

lehet, méghozzá nemcsak az állampolgárok

számára elérhetô egészségnyereségben,

ha nem forintban is kifejezhetô megtakarítás

formájában. Ma egyébként a térségben Ma-

gyarországon a legrosszabb az egészség-

ben eltöltött életévek számaránya; éppen er-

rôl tartottam most elôadást. Eddig ugyanis a

születéskor várható élettartamot és az élve-

születések számát tartottuk a legfontosabb

adatoknak, ám az Egyesült Államokban már

húsz éve, és Európában is már nyolc-tíz éve

elsôsorban az egészségben eltöltött élet-

évek számát vizsgálják. Egy számunkra meg-

döbbentô adat: Japánban az átlagos élet tar-

tam 82 év, és a japánok a statisztikák szerint

mindössze egy-másfél évet töltenek életük

végén szorosabb kapcsolatban az egész-

ség ügyi rendszerrel. Ezzel szemben nálunk

egy ötvenéves férfira átlagosan tizenkét ilyen

év vár! Nos, ennek a csökkentésében le-

hetne nekünk, patikusoknak az eddigieknél

sokkal fontosabb szerepünk.

László István

17