gyümölcsösök öntözése

A követelménymodul megnevezése:

Gyümölcstermesztés

Kaszab László

Az aszályos időjárásban

elkerülhetelen a gyümölcsösök

öntözése

A követelménymodul száma: 2228-06 A tartalomelem azonosító száma és célcsoportja: SzT-009-30

AZ ASZÁLYOS IDŐJÁRÁSBAN ELKERÜLHETETLEN A GYÜMÖLCSÖSÖK ÖNTÖZÉSE

1

AZ ASZÁLYOS IDŐSZAKBAN ELKERÜLHETETLEN A

GYÜMÖLCSÖSÖK ÖNTÖZÉSE

ESETFELVETÉS - MUNKAHELYZET

Hazánk gyümölcstermesztésének évszázados jó híre van. A magyar gyümölcs az ország

éghajlati- és talajadottságainak köszönhetően mindig is a minőségi verseny élvonalába

tartozott. Jól ismert, milyen ízletes a nálunk termesztett „jáspisfényű” körte, milyen bő

levűek és mézédesek a barackjaink, vagy milyen fűszeres a besztercei szilvánk és a belőle

főzött pálinka. A hazai ültetvények és a gyümölcstermelők azonban egyre nehezebb

helyzetben vannak: a globális felmelegedés miatt kialakuló szélsőséges időjárás nagyon

megnehezíti a jó minőségű, piacos gyümölcsök termesztését. Gyakoriak az aszályos

időszakok, az éghajlat egyre melegebb, viharok, homokverés, vagy éppen a fagy viszi el a

gyümölcstermést. A következőkben bemutatásra kerül, hogy vajon lehet-e segíteni ezeken a

gondokon, az öntözés megoldhatja-e ezeket a problémákat, gazdaságos-e öntözni a

gyümölcsöseinket, és hogy hogyan viszonyulnak az egyes fajok, fajták az öntözéshez.

A GYÜMÖLCSÖSÖK ÖNTÖZÉSE

1. A gyümölcsösök öntözésének jelentősége, hagyományai

Hazánk területén évszázadok óta folyik gyümölcstermesztés, nemesítés, de jó néhány

gyümölcs-alapfaj is honos az országban. A hagyományos termesztés, a háztáji telepítések

és a szórványgyümölcsösök fái elsősorban a természetes csapadékmennyiségből élnek. A

télen hulló és a talajban elraktározódó csapadék, valamint a vegetációs idő esőzései

biztosítják ezeknek a növényeknek a nedvességet. Mivel hazánkban a csapadék eloszlása

nagyon változó, a növények gyakran szenvednek vízhiánytól. Az aszály többnyire

megsanyargatja a nagyméretű, életerős fákat is, de a növények ritkán pusztulnak ki

szárazság miatt. Az éves termést azonban drámaian megtizedelheti, sokszor megsemmisíti

egy-egy száraz időszak, így a termésveszteség akár 100% is lehet.

Összefoglalóan megállapítható, a hazai hagyományos gyümölcstermesztés nem alkalmazta

az öntözést, a növények a természetes csapadékból éltek.


2

Ennek ellenére már régóta ismertek hazánkban a gyümölcsösök öntözésének lehetőségei.

Lippai János 1664-ben született, Posoni kert című szakirodalmi munkájában több utalás is

történik a gyümölcsfák öntözésére. Nemcsak az öntözés jelentőségéről, de annak

(meglepően korszerű) módjairól is ír. Olvasni lehet például az árasztásos öntözésről: „… az

ember azon légyen: hogy valami patakbúl, avagy forrásbúl, csatornákon eresszen néha-néha

a fáknak gyökerére vizet; hogy a földnek gyomra nedvessen maradgyon.” De legmeglepőbb a

közel 400 éves műben a csepegtető öntözésről olvasni: „ … a fazekat teli tőltcsék vízzel, és

a fa-mellé helyeztessék: abban egy darab ruhát, vagy fóltot függesszenek, a mellyen a fának

gyükerére csöpöghessen a víz; de azt, egy kevéssé magasbra kell tenni…”.

Az elmúlt évtizedek nagyüzemi gyakorlata is alkalmazta a gyümölcsösök öntözését. Az

elvétve előforduló megoldások elsősorban vészhelyzetben működtek. Vízpótlásról többnyire

csak akkor gondoskodtak, amikor olyan mérvű aszály jelentkezett, ami a termés teljes

mennyiségét, esetleg magának az ültetvénynek a létét is veszélyeztette. A jövő azonban

egyre inkább az öntözött gyümölcsösök felé mutat.

2. A gyümölcsfajok vízhasználata, vízigénye

Minden növényfaj vízigénye genetikailag kódolt, meg nem változtatható tulajdonság, amely a

géncentrum éghajlatának köszönhetően alakult ki. Természetesen a tudatos termesztés, a

nemesítés valamilyen szinten befolyásolja ezeket a tulajdonságokat. Termesztett

gyümölcseink mindegyike honos a mérsékelt övben, tehát a természetes csapadékkal is

beérhetik, de a nemesített fajták vízigénye már nagyban eltérhet az alapfajétól. Nem csak a

fajták, de a fajok igénye is különböző lehet attól függően, hogy Eurázsia melyik tájáról

származnak. A körte például több vizet igényel, mint az alma, a természetben is nyirkosabb

környezetben (pl. magasabban vagy északabbra) fordul elő. A vízigény függ az életformától

is. A nagytermetű fás növények mélyebbre képesek ereszteni a gyökereiket, több

nedvességet képesek tárolni, ezért jobban tűrik a szárazságot. A bogyósok párakedvelőbb

gyümölcsfajok: cserjés alakulásuk és természetes előfordulási helyük is erre utal. A szamóca

lágyszárú, évelő faj. Gyökerei sekélyen helyezkednek el, emiatt érzékenyebb az aszályra,

mint a fák vagy a cserjék.

Az egyes fajok vízfelhasználása sem egyöntetű. Kihajtás kezdetekor többnyire mindegyikük

igényel vizet, bár csak kisebb mennyiségben. A virágzás és a terméskötődés gyengébb, ha

nem áll elegendő nedvesség a növények rendelkezésére, de ilyenkor sem szükséges

nagyobb víztömeg.

Kiemelkedő jelentőségű viszont az intenzív hajtás és termésnövekedés időszaka. A

gyümölcsfajok ilyenkor használják föl az éves vízkészlet nagy részét. A sejtosztódás, a

növekedés mindig fokozott vízfelvétel mellett történik. Sajnálatos jelenség, hogy ebben az

időszakban gyakran veszélyezteti aszály a hazai gyümölcsösöket. Később a kialakult

nagyobb lombfelület párologtatása okán, illetve a termés íz- és színanyagainak, azaz a

beltartalmi értékek kialakítása miatt használódik fel nagyobb mennyiségű víz. Ez alatt nem

történik látványos változás a növény hajtásrendszerén, de a sejtekben zajló kémiai

folyamatok (az érés) bőséges vízellátást igényelnek. Hazánkban ez a leginkább

aszályveszélyes időszak.


3

A szüret és a lombhullás közötti időszakban sem áll le a vízfelhasználás, bár a vízszükséglet

csökken. A termőrügyek kialakulása és a fásodó szövetek miatt továbbra is szükség van

vízellátásra. Ha ebben az időszakban nem áll kellő nedvesség a gyümölcsfajok

rendelkezésére, az a következő idény terméseredményeit, illetve a téllel szembeni

ellenállóképességet rontja.

1. ábra. Gyümölcsfélék vízfelhasználása

Bár Magyarországon többnyire a vízhiány, az aszály miatt adódnak gondok, előfordulhat az

is, hogy éppen a túl sok csapadék okoz terméskiesést. A korai esők, főleg a virágzáskori

csapadék, sok faj esetében kedvez a kórokozóknak. A bibén keresztül behatoló gombák (pl.

Monilina sp.) és baktériumok (pl. Erwinia amylovora) nyirkos, párás időjárásban fertőznek

elsősorban. Az esőzések ráadásul megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a növényvédelmet,

ami tovább növeli a fertőzések kockázatát. A víztöbblet túlzott lombnövekedéshez is

vezethet, ami rontja a terméseredményeket, és a leárnyékolt termések minősége is elmarad

a várttól. A növekedés időszakában hulló nagyobb mennyiségű csapadék a termések

fölrepedéséhez, torzulásához is vezethet. Gyakori a jégverés, ami mechanikai sérüléseket

okozhat. Felázott talajokon pedig a fák stabilitása meggyengül: a szél vagy a termés

súlyának terhelése könnyen kifordíthatja még a nagyobb növényeket is. Lefolyástalan

területeken a gyökérzónában vagy a talajfelszínen megálló, pangó víz gyökérpusztuláshoz,

szélsőséges esetben a növények elhalásához vezethet. Az esőzések ronthatják az ápolási

munkák hatékonyságát is: a csapadék például lemoshatja a növényvédőszereket és a

lombtrágyát. További káros hatása a vízfölöslegesnek, hogy az ültetvény talaja sarasodik,

ami lehetetlenné teszi a fenntartási munkák elvégzését. Különösen nagy gondokat okoz, ha

az időzített betakarítás elvégzését akadályozza.

Nem csak természetes csapadék, de a túlzásba vitt öntözés is eredményezhet ilyen

tüneteket. A gyakori vízkijuttatás a homoktalajokból kimoshatja a tápanyagokat, lúgosítja a

környezetet.


4

3. A gyümölcsültetvények öntözésének előnyei és következményei

A gyümölcsösök gazdaságosságát az éves termés minőségével és mennyiségével mérik. Az

optimális vízellátás hatására bőséges, magas beltartalmi értékű, piacos és egészséges

termésre lehet számítani. Ha vízhiány lép fel a tenyészidőszak valamelyik szakaszában, a

növény anyagcseréjében zavar áll be, ez ronthatja a termés minőségét vagy mennyiségét,

veszélyeztetheti az egész éves termést. Ha az öntözés segítségével kiiktathatják az aszályos

időszakokat, elkerülhető a növényeket érő stresszhatás. A gyümölcsösök öntözésének

hatására a termésbiztonság ugrásszerűen megnő. Nem kell attól tartani, hogy a vízhiány

miatt rossz lesz a kötődés, nem kell terméselrúgásra, terméshullásra számítani. Az öntözött

ültetvényekben az érés során a gyümölcsök elérik a fajtára jellemző méretet, kialakulhatnak

a fajtára jellemző íz- és színanyagok, azaz a termés minősége javul, könnyebb az

értékesítés, piacosabb az áru. A rendelkezésre álló elegendő víz lehetővé teszi a nagyobb

gyümölcsök kifejlődését és több terméskezdemény beérését. Az öntözött ültetvények tehát

mennyiségben is felülmúlhatják a hagyományos, vízpótlás nélküli ültetvényeket. A

vizsgálatok számadatai azt a feltételezést igazolják, hogy öntözés hatására nő az egyes

termések mérete, a termésmennyiség, az ültetvény hamarabb fordul termőre és a

termőrügyek ellenállóbbak lesznek a faggyal szemben. Különösen jelentős ez a

fagyérzékeny fajok, például a kajszi esetében.

Összefoglalóan megállapítható, hogy az öntözött gyümölcsültetvények termésbiztonsága jó,

bőséges minőségi termést adnak le.

Az öntözés azonban mindenképp többletköltségekkel jár. Nagyon sok pénzt igényel a

rendszer kiépítése, és egyre drágább a jó minőségű öntözővíz is. Mielőtt az

öntözőrendszerek kiépítése mellett döntenének, meg kell vizsgálni, hogy az adott ültetvény

terméshozama fedezi-e az öntözéssel járó költségeket. Az öntözés gazdaságosságát

befolyásolja a termesztett növény faja és fajtája, felhasználási célja, az ültetvény kora,

fenntartási színvonala, a természeti és gazdasági környezet és a rendelkezésre álló

erőforrások. Öntözési lehetőségeket természetesen csak ott érdemes kialakítani, ahol a

természeti adottságok, a szárazságra hajló környezet, az aszályos időjárás ezt indokolja.

Magyarország ezen területek körébe tartozik.

Magasabb bevételre csak olyan termékeknél lehet számítani, melyeket a piac igényel. Jó

példa erre az utóbbi években egyre keresettebbé váló bio- és ökotermékek forgalmának

megnövekedése. A tudatos vásárlók egyre inkább keresik a jól ismert, ízletesebb fajtákat.

Egyes almafajtákból például jóval többet igényel a piac, mint a többiből. De a muskotályos

szilvák is keresettebbek a vízízűeknél.

Az árakat befolyásolja a termesztési cél is. Az ipari feldolgozású termékek lényegesen

olcsóbban értékesíthetők, mint a friss fogyasztásra szánt gyümölcsök. Ezt az alacsony árat

azonban befolyásolhatja a nagyobb mennyiség, ezért mindenképp az egységnyi felületre

vetített haszonnal kell számolni. Idősebb ültetvényekben nem biztos, hogy megéri

utólagosan kialakítani öntözési lehetőséget, mert egy ilyen nagy beruházás megtérüléséhez

hosszú időszak szükséges.


5

Az öntözés, a vízellátás csak egy a termesztési tényezők közül. Megfelelő hozamra csak

akkor lehet számítani, ha a víz mellett a többi életfeltétel is a növény rendelkezésére áll.

Tehát, az öntözés mellett magas színvonalú növényvédelemre, tápanyag-utánpótlásra illetve

szakszerű metszésre is szükség van ahhoz, hogy a vízpótlás kedvező hatásai érvényesülni

tudjanak.

Végezetül figyelembe kell venni a gazdasági környezetet is. Hiszen csak akkor érdemes

drága, minőségi termékeket előállítani, ha van olyan piac, ahol ezekre a termékekre kereslet

van. Nem csak a vásárlók, hanem a termelők anyagi helyzete is kihathat az öntözésre. Mivel

a vízpótlás tőkeigényes befektetés, csak ott van lehetőség a kiépítésére, ahol a gazdák vagy

gazdasági társaságok megengedhetnek maguknak ekkora kiadást. Öntözőrendszereket csak

ott lehet létesíteni, ahol a termelők önerőből vagy segítségnyújtással meg tudják teremteni a

beruházás anyagi feltételeit.

4. A gyümölcsültetvények öntözésének lehetőségei

Egyértelmű, hogy a többletköltségekkel járó öntözést csak az olyan ültetvényszerkezetek

tudják kitermelni, amelyek egységnyi területről viszonylag nagy hasznot adnak le. A hazai

termesztésben két ilyen terület található: az egyik az intenzív árutermelő gyümölcsös, a

másik a szaporítóanyag termesztés.

Az intenzíven fenntartott gyümölcsösök lényege, hogy a fajok minden igényét kielégítik

optimális körülmények között tartva a fákat, cserjéket. A fajtaválasztással, a metszéssel, a

tápanyag-utánpótlással egyaránt arra törekednek, hogy a gyümölcsös generatív jellegű

legyen, azaz minél nagyobb termést adjon le, a lehető legkisebb lombfelület mellett. Az ilyen

ültetvényekbe törpe vagy gyenge növekedésű fák kerülnek telepítésre viszonylag kis

térállásban.

Az ültetvények termésbiztonságát tovább lehet növelni, ha az egyéb időjárási veszélyeket is

igyekeznek kiküszöbölni, például védekeznek a jégverés és a tavaszi fagyok ellen. Az

intenzíven fenntartott gyümölcsösök jelentik tehát a jövőbeni ipari mennyiségű termelés

egyik lehetőségét. Egyelőre azonban nem minden fajnál megoldott az ilyen szintű

fenntartás, a termesztésnek ez a módja. Mindenekfelett az almát érdemes kiemelni, de a

módszer működni látszik szamócánál, körténél, törzses ribiszkénél és köszméténél is.

Vannak azonban olyan fajok is, ahol a hagyományos, extenzív fenntartás az általános.

Ezeknél az ültetvényeknél is érdemes azonban berendezkedni időszakos öntözési

lehetőségekkel az aszály kivédésére. Ez kissé emeli a fenntartás színvonalát, így a

termésbiztonságot is, de intenzív ültetvénynek ezzel még nem tekinthető, viszont a globális

felmelegedés okozta szélsőséges időjárásból adódó gondokat enyhítheti.

A gyümölcsfajok körében az öntözés másik nagy lehetősége a faiskola. A fiatal növények

gyökérzete még fejletlen, sekélyen helyezkedik el, ezért a szárazságra fokozottan érzékeny.

Ha a tábla kiszárad, nem csak az éves gyümölcstermés vész oda, hanem a növények is

elpusztulhatnak. Ráadásul a gyengén fejlett, gyengébb minőségű oltványok nem, vagy csak

nehezen értékesíthetők. Emiatt a faiskolát mindenképp érdemes öntözési lehetőséggel

ellátni, anélkül, a termesztés bizonytalan.


6

Hasonló megfontolásból érdemes lehet gondoskodni a törzsültetvények anyanövényeinek

öntözéséről. A vízpótlás nem csak a leadott szemek számát növeli, a rügyek fejlettségére,

egészségi állapotára is hat, amelyek befolyásolják az eredés arányát.

5. A gyümölcsösök öntözésének célja

A víz az egyik legfontosabb tényező a növények életében, mivel rengeteg élettani

folyamatban van szerepe. Emiatt az öntözés, a vízpótlás is összetett hatású, több céllal is

alkalmazhatják.

Legáltalánosabb cél a vízpótlás. Vízpótló öntözést akkor végeznek, amikor a természetes

csapadék nem elegendő a növény optimális fejlődéséhez. Ilyenkor annyi vizet kell adagolni,

amennyi hiányzik a növény pillanatnyilag igényelt vízmennyiségéből. Ez az öntözővíz-igény

(ÖVI). De a kijuttatott víz egy része elpárolog vagy elszivárog, így elvész. Emiatt az

öntözővíz-igény mennyiségét növelni kell a veszteségekkel. Ez a végső érték az öntözővíz-

szükséglet. Öntözéskor ezt a viszonylag nagy vízmennyiséget kell tehát kijuttatni. Vízpótló

öntözésre aszályos időszakokban van szükség. Ez többnyire a nyári hónapokra esik, de

adódhatnak száraz tavaszok és száraz őszök is. Vízpótlás gyanánt egy-egy alaklommal

nagyobb, ~30-50 mm-nyi nedvességet szoktak a gyümölcsösökben kijuttatni.

A színező öntözés a gyümölcsültetvények sajátossága. Almásban és őszibarackosban

használatos az érés előtti időszakban, esőszerű megoldással. Lényege, hogy a termés

felszíne átnedvesedjen, ehhez kisebb mennyiségű vizet kell kijuttatni erősen napfényes

és/vagy szeles időben. A hirtelen elpárolgó vízcseppek lehűtik a termések felszínét,

amelynek hatására a bőrszöveti sejtekben a pirosas szín kialakulásáért felelős színanyagok,

antociánok képződnek. Az erősebb színeződésű termék piacosabb, könnyebben

értékesíthető, tehát a színező öntözés a minőséget javítja. Gyakori és kis vízmennyiségekkel

végzik, egy-egy alkalommal ~3-5 mm vizet juttatnak ki.

A gyümölcsültetvények fagyvédelmi öntözésére a tavaszi idényben kerülhet sor, a virágzás

időszakában fellépő fagykár elleni védekezés céljából. Fagyveszélyes időszakban

alkalmazzák folyamatos, esőszerű öntözést végezve. Lényege, hogy a megfagyó vízcseppek

hőt adnak le a környezetükbe, tehát a virágszirmok felületén megfagyó víz a virágot magát

kis mértékben felmelegíti, ezáltal nem engedi fagypont alá hűlni. Lényeges, hogy a jégburkot

állandóan vízfilmnek kell bevonnia, hiszen csak így fejti ki hatását. A kis intenzitású

vízkijuttatást mindaddig folytatni kell, amíg a légkör annyira föl nem melegszik, amíg a

jégréteg magától elolvad. Magyarországon tíz évből háromban lehet fagykárra számítani. Ez

30-70%-os kárt, terméskiesést okoz. Ha az öntözéssel kivédhető a fagykár, a berendezés

költségei egyértelműen megtérülnek hosszú élettartamú (20-30 éves) állókultúráknál.


7

A tápláló öntözés tulajdonképpen a vízpótló öntözésből vezethető le. Ugyanis sok

öntözőrendszer (elsősorban a csepegtető megoldások, de néhány szórófejes vagy esőztető

változat is) kiegészíthető olyan berendezésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy ne

egyszerűen öntözővizet, hanem tápoldatot juttassanak ki. Az öntözéssel összekapcsolt

tápanyag-utánpótlást nevezzük tápláló öntözésnek, melynek intenzív fenntartású

gyümölcsösökben van létjogosultsága. Jelentősége egyre nő, mivel megkönnyíti, és sokkal

hatékonyabbá teszi a tápanyagok kijuttatását. Az öntözőrendszer bővítése tápoldat-

kijuttatásra alkalmas rendszerré előnyös megoldás. Gazdaságos, mert egy nagyon nehézkes,

energia- és időigényes ápolási munka váltható ki a segítségével.

A homokfogó öntözésnek az alföldi homoktalajokon lehet jelentősége, elsősorban fiatalabb

telepítésekben. A felső talajréteg folyamatos nedvesen tartásával megelőzhető a defláció,

azaz a szél talajromboló hatása. Szórófejekkel az egész gyümölcsös talajfelszínét nyirkosan

kell tartani a homokverésre érzékeny szeles időszakban. Mindezt addig kell folytatni, amíg a

lombozat zárul, hiszen az már többé-kevésbé megvédi a talaj felső rétegét. Sajnos a

homokverés ideje (tavasszal március III - április I, ősszel augusztus III - szeptember I) nem

esik egybe az öntözési idénnyel. Mivel folyamatosan kell működtetni a rendszert, nagy a

vízigénye, emiatt a gyakorlatban ma már nem alkalmazzák.

6. A gyümölcsültetvények öntözési módjai

A termesztés során több módja is kialakult az öntözésnek. Mindegyik módszernek vannak

előnyei és hátrányai, csak ezek ismeretében lehetséges kiválasztani azt az öntözési

technológiát, ami az adott területhez és az adott termesztési célnak a leginkább megfelel.

A felületi öntözés során az ültetvény teljes területét vagy a növények közötti barázdákat,

árkokat vízzel telítik. A vizet öntöző-csatornákból vagy kutakból nyerik. Nagy

vízfelhasználású módszer, hiszen az elfolyási, az elszivárgási és a párolgási veszteség is

igen magas. Előnye, hogy egyszerű, nem igényel semmiféle bonyolult berendezést,

technológiát, kiépített rendszert. Viszont rengeteg kézimunkát feltételez. Alkalmazásakor a

növények lombfelülete száraz marad, csak a talaj nedvesedik át. Legnagyobb hátránya a

vízpazarlás. Hatékonysága ennek köszönhetően nagyon alacsony: a kijuttatott víznek

mindössze 40-50%-a hasznosul. Vízmennyiség-igénye magas: körülbelül 10.000

m3/hektár/év. További gondot jelent az is, hogy nem ellenőrizhető, nem szabályozható az

egyes fákhoz jutó víz mennyisége. Az átáztatott talajban a növények könnyen megdőlnek,

stabilitásuk megszűnik. Ma már ezt a módszert nemigen alkalmazzák, régebben is csak

szükségmegoldásként fordult elő aszályos években. Napjainkban, a vízben gazdag országok

ültetvényein még használatos.


8

Az esőztető öntözés során a vízmennyiség cseppekre bontva a légtérbe kerül, innen hullik le

a talajra, ahol beszivárgás után hasznosul. Megvalósítható csévélődobos vízágyúkkal vagy

vontatott, esetleg magajáró, illetve fix szórófejes öntözőrendszerekkel is. A fix

öntözőrendszereket csak támberendezéssel ellátott ültetvényekben lehet kialakítani, mert a

csővezetékeket, a szórófejeket támoszlopokhoz, illetve huzalokhoz kell rögzíteni. Az

esőztető öntözés eszközigénye nagy, ezért ez a megoldás drága. Nagy területteljesítményű,

gépesíthető módszer, bizonyos feltételek teljesülése esetén automatizálható is. Párolgási,

elsodródási vesztesége magas, hatékonysága 70-80% közötti, vízigénye

500-800 m3/év/hektár. Előnyei között érdemes kiemelni, hogy nem rombolja a talajt,

gyérítheti az egyes kártevőket (pl. levéltetvek, levélbolhák), eltömődésre, a víz minőségére

nem érzékeny, növeli a levegő páratartalmát, lemossa a lombfelületről a port és többcélú

(színező, fagyvédő) öntözés megvalósítására is alkalmas. Hátránya azonban, hogy

vízpazarló, nagy nyomáson dolgozik, ezért energia-igényes, a szélre érzékeny, szabálytalan

alakú táblákon nem megfelelő a fedése, egyenlőtlenül juttatja ki a vízmennyiséget, és a

lombtömeg átnedvesítésével több gondot is okoz. Ilyen például a párás mikroklíma, ami

kedvez a baktériumos és gombás fertőzéseknek, de az is probléma lehet, hogy lemossa a

növényvédő szereket, a lombtrágyát.

2. ábra. Lombkorona alatti és feletti esőztető öntözés1

1 Forrás: www.agraroldal.hu


9

A fix, esőztető öntözőrendszereknek két változatát lehet elkülöníteni. A lombkorona feletti

változatok a klasszikus értelemben vett esőztető rendszerek. Alkalmasak színező és

fagyvédő öntözésre, de a fent ismertetett hátrányok mindegyike fokozottan érvényes rá.

Emiatt született meg az az ötlet, hogy csökkentsék a szórófejek szórási sugarát

mikroöntözőket, mikroszórófejeket, alkalmazva és ezeket helyezzék a koronák alá. A

lombkorona alatti öntözőrendszerek szórófejei a törzsek magasságáig, esetleg az alsó

ágakig nedvesítik csak be a növényeket. Így elejét lehet venni a lombozat átnedvesítésének,

ezenkívül a szél sem torzítja el olyan nagymértékben a szórásképeket. A mikroszórófejek

beállíthatók úgy is, hogy csak a fa csurgójára kerüljön vízpermet, ezzel gazdaságos lehet az

alkalmazása. Kisebb nyomáson is üzemeltethetők, így olcsóbbnak tekinthetők. Kisebb a

párolgási veszteségük, vízkészletük hatékonyabban hasznosul. A kisebb szórófejek azonban

könnyebben eltömődnek, és nem alkalmasak színező vagy fagyvédelmi öntözésekre.

A csepegtető öntözés tekinthető napjainkban a leggazdaságosabb, leghatékonyabb, tehát a

legkorszerűbb módszernek. Bekerülési költsége elmarad a fix, esőztető megoldásokéhoz

képest. Lényege, hogy a vizet cseppenként juttatják ki a talajra, így csak a növények

gyökérzónája nedvesedik át. Vízvesztesége alig van, hatékonysága 85-95%, vízfelhasználása

mindössze 500 m3/hektár/év körüli. További előnyei, hogy a kijuttatott vízmennyiség

nagyon egyenletesen oszlik el az egyes fák között, egyszerűen és jól szabályozható a víz

mennyisége. A rendszer gépesíthető és kiválóan automatizálható, élőmunkát alig igényel.

Mivel csak a fák csurgóját öntözi, a gyomosodás mértéke csökken, hiszen a talaj jelentős

felülete száraz marad. Így megkönnyíti az egyéb ápolási munkák elvégzését. Jól kiépíthető

bármilyen terepadottság mellett, akár teraszos vagy meredek felszíneken is, eróziót nem

okoz. Alkalmazásával kielégíthető a növények pillanatnyi vízigénye, és akár automatikusan

érzékeli a természetes csapadékmennyiséget is. Ha az öntözőrendszert kiegészítik egy erre

a célra megfelelő egységgel, akkor tápoldat kijuttatására, tápláló öntözésre is alkalmas.

Hátránya, hogy eltömődésre érzékenyebb, illetve hogy csökkenti a gyökérlabda méretét,

hiszen a gyökérzet a nedves talajtömbön belül marad, ezzel a fák stabilitását gyengíti. Nem

alkalmas fagyvédelmi vagy színező öntözésekre.


10

3. ábra. Gyümölcsültetvény öntözése csepegtető öntözéssel

A csepegtetőcsöves öntözés állandó telepítésű, télen-nyáron a területen lévő

öntözőrendszert igényel. A víz a vízvételi helyről a fővezetéken jut el rendeltetési helyére. A

fővezeték vastagabb kemény polietilén (KPE) csőből készül. Ezen helyezhető el az

automatika, a szűrőberendezés, az adagoló mágnesszelep és a nyomáscsökkentő. A

berendezések mögött a rendszerben egészen alacsony nyomás uralkodik: kevéssel 1 bar

fölötti érték (max. 2-2,5 bar) a jellemző. Minden mágnesszelep után egy öntözési zóna

helyezkedik el. Ez az ültetvény szélén végigfutó KPE gerincvezetékből és az erről leágazó, a

sorok közé nyúló csepegtetőcsövekből áll. A csövekben vagy a csöveken bizonyos

távolságokra szivárgó testeket helyeznek el. Ezek egy furatból és az ahhoz belülről

csatlakozó labirintusból épülnek fel. Ez a kialakítás biztosítja, hogy a szivárgókon csak

egész kis intenzitással, 2-10 liter/óra körüli értékkel lépjen ki az öntözővíz. A vízhozam

befolyásolható a csepegtetőtest típusával, a furatok sűrűségével és a működtetés

időtartamával. A csővezetékek nem a talajon fekszenek, mert ott zavarnák a gyomlálást, a

takarást és a nyitást. Célszerűbb a csöveket támrendszerhez rögzíteni a talaj felett

30‒50 cm-es magasságban.


11

4. ábra. Csepegtető test és csepegtető cső

7. A gyümölcsösök öntözésének gyakorlata

A gyümölcsök öntözésének legfontosabb gyakorlati kérdései, hogy milyen ütemezéssel és

mekkora vízadagokat kell kijuttatni. Ezekre a kérdésekre nem adható egyértelmű, előre kész

válasz, mert az öntözés gyakorlata rengeteg tényezőtől függ. Az öntözést befolyásolja az

adott gyümölcsfaj, a fajta és az alany, a talajtípus, az ültetvény szerkezete és

elhelyezkedése, fekvése, ezen kívül az adott év időjárása, a korábban kijuttatott vízpótlás, a

fák kora, és természetesen az, hogy éppen melyik életszakaszukban vannak a növények.

A fajok és fajták közötti különbségek genetikailag kódolt, megváltozhatatlan tulajdonságok.

Vízigényük tehát adottság. A körte, a szilva például vízigényesebb, a mandula, a kajszi és az

őszibarack sokkal jobban tűri a szárazságot. A fajták között is nagy eltérések adódhatnak. A

nyári körték például sokkal rosszabb vízellátás mellett is teremnek, mint az őszi érésű,

nagyobb gyümölcsű fajták. Az alanyok vízigénye is nagyon eltérő. A törpe növekedésű

alanyfajták sekélyebben elhelyezkedő gyökérzete például jobb vízellátást kíván, mint a

magról kelő vad fajok karógyökérrendszere.

A kijuttatandó víz mennyiségét befolyásolja a talajtípus is. A homoktalajon gyorsan elillan a

nedvesség, ezért ott gyakrabban kell öntözésről gondoskodni, és a kijuttatott víz

mennyisége is nagyobb kell, hogy legyen. Az öntözés pedig erősen hat a tápanyagok

kimosódására, a kilúgozódásra, ezt is figyelembe kell tehát venni a talajtípusok

tekintetében.

A nagyobb térállásba ültetett fák kevésbé árnyékolják a területet, emiatt növekszik a

talajfelszín párolgása (az evaporáció). Az év során a lombozat takarása, a levélzet fejlődése

is befolyásolja ezt az értéket. Nem csak az egyes fa egyedek mikroklímája, árnyékvetése hat

a talaj kiszáradására, hanem az adott ültetvény fekvése is: a délre tájolt lankák, a napsütötte

sorközök hamarabb kiszáradnak. A fák közötti füvesítés vagy a gyomosodás mértéke is

befolyásolja a talaj vízkészletét: a lágyszárú növények vízfelhasználása hozzáadódik ugyanis

az ültetvény által igényelt összes vízmennyiséghez.


12

Az adott év csapadékának mennyisége és eloszlása befolyásolja leginkább az öntözések napi

alakulását. Korszerű ültetvényeken a hulló csapadékot illetve a talaj víztartalmát műszeresen

folyamatosan vizsgálják, és az adatok alapján automata gondoskodik a szükséges

öntözésről. Fontos tudni, hogy a fás növények mélyebben elhelyezkedő gyökérzete számára

csak a 10-15 mm-nél nagyobb csapadékmennyiségek hasznosulnak. A fajok legtöbbje a

tenyészidőszak első részében 70%, később 60% körüli fölvehető vízkapacitásnál már igényli

az öntözést. Az ennél alacsonyabb értékeknél már jelentkezhetnek a víz-stressz tünetei.

Általános elv az is, hogy a fiatal növények gyökérrendszere sekélyebben helyezkedik el és

gyengébb, ezért gyakrabban igényelnek öntözést. Ha az ültetvényt a kezdetektől fogva

csepegtető módszerekkel öntözték, akkor a gyökérzet kisebb helyen összpontosul, ezért

érzékenyebb az aszályra. Ha az öntözés lehetőségét csak később biztosították, akkor a

mélyebben elhelyezkedő gyökérzetnek köszönhetően kevesebb víz is elegendő lesz.

Az egy-egy alkalommal kijuttatandó víz mennyiségét leginkább az adott fejlődési szakasz

befolyásolja. Rügyfakadáskor, virágzáskor viszonylag kevés vízzel is beérik a gyümölcsfajok.

Később, mikor a hajtásnövekedés felgyorsul illetve fejlődésnek indulnak a gyümölcsök, a

vízigény ugrásszerűen megnő. A tenyészidőszak második felében a növények vízfogyasztása

mérséklődik.

A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy hazánkban átlagos években késő tavaszig (május

közepéig) elegendő téli csapadék raktározódik el a talajokban. Eddig az időpontig tehát

nemigen kell öntözni. Ezt követően a vízigény fokozódik, ezért a később érő fajoknál,

fajtáknál a nyári hónapokban (június, július, augusztus) rendszeres vízpótlásra kell

felkészülni. Ősszel a mérséklődő vízigény illetve a természetes csapadékjárás miatt megint

mellőzhető az ültetvények öntözése. Ez a lefutás minden egyes évben jelentősen módosulhat

is, hiszen az öntözést több környezeti és gazdasági tényező befolyásolja.

TANULÁSIRÁNYÍTÓ

1. feladat

Keressen az interneten gyümölcsültetvények öntözésére alkalmas öntözőrendszereket!

Milyen öntözési módokkal találkozik? Milyen különbségek vannak az ajánlatok között?

Válaszát írja le a kijelölt helyre!


13

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

2. feladat

Járja be iskolájának tanüzemét, tankertjét, ha található benne gyümölcsültetvény!

Tudakozódjon az ültetvény vízellátásáról! Alkalmaznak-e mesterséges vízpótlást? Ha igen,

milyen módszert és öntözési gyakorlatot valósítanak meg? Válaszát írja le a kijelölt helyre!

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________


14

ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK

1. feladat

A hazai, hagyományos gyümölcstermesztésben hogyan valósul meg az ültetvények

vízellátása? Válaszát írja le a kijelölt helyre!

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

2. feladat

Miért érzékenyebb a szamóca a szárazságra a többi gyümölcsfajhoz képest? Válaszát írja le a

kijelölt helyre!

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

3. feladat

Hogyan befolyásolhatja egy adott év vízellátása a következő év terméseredményeit? Válaszát

írja le a kijelölt helyre!


15

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

4. feladat

Az 5. ábra segítségével jellemezze a gyümölcsfajok éves vízfelhasználását! Nevezze meg az

egyes fejlődési szakaszokat, és utaljon az adott időszak vízigényére!

5. ábra.

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________


16

5. feladat

Válassza ki a helyes állítást! Választását jelölje a mondat jelének bekarikázásával!

- A) A víztöbblet fokozza a termés mennyiségét.

- B) A víztöbblet lombtömeg növekedést okoz, ami ronthatja a termés beltartalmi

értékét.

- C) A víztöbblet javítja a termés minőségét.

6. feladat


- A) Az öntözőrendszerek kialakítása drága, üzemeltetése olcsó.

- B) Az öntözőrendszerek kialakítása olcsó, üzemeltetése drága.

- C) Az öntözőrendszerek kialakítása és üzemeltetése is drága.

7. feladat


- A) Idősebb gyümölcsültetvényekben már nem érdemes utólagosan öntözőrendszert

kialakítani, mert a befektetés megtérüléséhez hosszabb időszak szükséges.

- B) Idősebb gyümölcsültetvényekben már nem érdemes utólagosan öntözőrendszert

kialakítani, mert a fák gyökérzete olyan mélyen helyezkedik el, hogy a kijuttatott

öntözővíz nem hasznosul.

- C) Idősebb gyümölcsültetvényekben már nem érdemes utólagosan öntözőrendszert

kialakítani, mert megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a talajmunkákat.

8. feladat

Egészítse ki a mondatot!

A gyümölcsösök öntözésére az ökológiai tényezőkön kívül a …………………………………

………………………….. is kihat, hiszen szükség van fizetőképes keresletre és tőkeképes

vállalkozásokra.

9. feladat

Egészítse ki a mondatot!

Az öntözés gyakorlatának két alapvető kérdése, hogy ……………………………

……………………. és ………………………………………..……………… juttatják ki az öntözővizet.


17

10. feladat

A mondatok betűjelének segítségével kapcsolja az állításokat a megfelelő öntözési

módokhoz!

Lombkorona alatti esőztető öntözés:…………………………………………………………….

Lombkorona feletti esőztető öntözés:…………………………………………………………….

Mindkettő:………………………………………………………………………………………………

Egyik sem:………………………………………………………………………………………………

A) a széljárásra érzékenyebb

B) párolgási vesztesége kisebb

C) elsodródási vesztesége nagyobb

D) alkalmas fagyvédelmi öntözésre

E) alkalmas színező öntözésre

F) automatizálható

G) növényvédelmi szempontból előnyösebb

H) segíti a megporzást

I) csak gyűjtött csapadékvízzel üzemeltethető

J) a víz szórófejeken, fúvókákon lép ki a csővezetékből

11. feladat

Húzza alá azokat a gyümölcsfajokat, amelyeknél a színező öntözésnek jelentősége lehet!

Kajszibarack; őszibarack; naspolya; alma; szamóca; cseresznye; meggy; vérnarancs; szilva;

dió

12. feladat

Döntse el, hogy igaz-e az állítás! Válaszát aláhúzással jelölje!

Az öntözés napi gyakorlatát az időjárás és a növények fejlődési szakasza befolyásolja

leginkább.

Igaz - Hamis

13. feladat

Döntse el, hogy igaz-e az állítás! Válaszát aláhúzással jelölje!

A mikroszórófejes öntözési mód párolgási vesztesége kisebb, mint a csepegtető öntözés

párolgási vesztesége.


18

Igaz - Hamis

14. feladat

Sorolja föl, mi minden befolyásolhatja az öntözés gyakorlatának alakulását!

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________


19

MEGOLDÁSOK

1. feladat

Csak a természetes csapadékviszonyok gondoskodnak a gyümölcsösök vízellátásáról. A téli

félévben hulló csapadék talajban elraktározódott része és a tenyészidőszak esőzései

hasznosulnak.

2. feladat

A szamóca lágyszárú növény, gyökerei sekélyebben helyezkednek el, mint a cserjék, fák

gyökérzete. Ez a keskenyebb talajréteg könnyebben és hamarabb kiszárad.

3. feladat

A termőrügyek kialakulásához és a vesszők, rügyek beéréséhez is szükség van vízre. Ha a

termőrügy-differenciálódás szakaszában vagy a hajtások megfásodása során a növény nem

jut elegendő vízhez, életfolyamataiban zavar keletkezik. Kevesebb rügy alakul ki, ez

csökkenti a következő év termésmennyiségét, illetve a vesszők nem érnek be, ezáltal

elfagynak, ami szintén rontja a termésátlagokat, hiszen csökken a termőfelület.

4. feladat

6. ábra.


20

Kihajtáskor valamint a virágzás és a terméskötődés alatt a gyümölcsfajok viszonylag kevés

vízzel is beérik. Később, az intenzív hajtás- és termésnövekedés időszakában a

vízfelhasználás ugrásszerűen megnő. Ekkor igénylik a növények a legtöbb vizet. A

lombtömeg kialakulása után a párologtatás majdnem ugyanilyen magas marad, mert az érés

is sok vizet emészt föl. A szüret után, a lombhullásig a gyümölcsfajok vízfelhasználása

fokozatosan csökken.

5. feladat

- B) A víztöbblet lombtömeg növekedést okoz, ami ronthatja a termés beltartalmi

értékét.

6. feladat

C) Az öntözőrendszerek kialakítása és üzemeltetése is drága.

7. feladat

A) Idősebb gyümölcsültetvényekben már nem érdemes utólagosan öntözőrendszert

kialakítani, mert a befektetés megtérüléséhez hosszabb időszak szükséges.

8. feladat

A gyümölcsösök öntözésére az ökológiai tényezőkön kívül a GAZDASÁGI KÖRNYEZET is

kihat, hiszen szükség van fizetőképes keresletre és tőkeképes vállalkozásokra.

9. feladat

Az öntözés gyakorlatának két alapvető kérdése, hogy MILYEN IDŐZÍTÉSSEL és MEKKORA

MENNYISÉGBEN juttatják ki az öntözővizet.

10. feladat

Lombkorona alatti esőztető öntözés: B, G;

Lombkorona feletti esőztető öntözés: A, C, D, E;

Mindkettő: F, J;

Egyik sem: H, I;

11. feladat

őszibarack; alma


21

12. feladat

Igaz

13. feladat

Hamis

14. feladat

Az öntözést befolyásolja az adott gyümölcsfaj, a fajta és az alany, a talajtípus, az ültetvény

szerkezete és elhelyezkedése, fekvése, ezen kívül az adott év időjárása, a korábban

kijuttatott vízpótlás, a fák kora, és az, hogy éppen melyik életszakaszukban vannak a

növények.


22

IRODALOMJEGYZÉK

FELHASZNÁLT IRODALOM

Dr. Horánszky Zsigmond, Dr. Gergely István, Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és

szőlőültetvények csöpögtető öntözése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980.

Soltész Miklós: Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1997.

Lippai János: Posoni Kert. (1664) – reprint kiadás. Athaeneum Nyomda, Budapest

http://vizozon.hu/img/plastro.htm - 2011. január 22.

http://w3.mkk.szie.hu/dep/kerteszet/ta/gyumolcs/alma/ontoz.htm - 2011. január 22.

http://www.kite.hu/docs/ontozes/pdf/Korszeru_ultetvenyek-ontozes_jeghalo_KITE.pdf -

2011. január 22.

http://www.agraroldal.hu/rendszer_cikk.html - 2011. január 22.

AJÁNLOTT IRODALOM

Dr. Horánszky Zsigmond, Dr. Gergely István, Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és

szőlőültetvények csöpögtető öntözése, Mezőgazdasági Kiadó, 1980.

Soltész Miklós: Integrált gyümölcstermesztés, Mezőgazda Kiadó, 1997.

Lippai János: Posoni Kert, 1664. Athaeneum Nyomda - reprint kiadás

http://vizozon.hu/img/plastro.htm - 2011. január 22.

http://w3.mkk.szie.hu/dep/kerteszet/ta/gyumolcs/alma/ontoz.htm - 2011. január 22.

http://www.kite.hu/docs/ontozes/pdf/Korszeru_ultetvenyek-ontozes_jeghalo_KITE.pdf -

2011. január 22.

http://www.agraroldal.hu/rendszer_cikk.html - 2011. január 22.

A(z) 2228-06 modul 009 számú szakmai tankönyvi tartalomeleme

felhasználható az alábbi szakképesítésekhez:

A szakképesítés OKJ azonosító száma: A szakképesítés megnevezése

31-622-01-0010-31-02 Gyümölcstermesztő

54-621-04-0010-54-01 Kertész és növényvédelmi technikus

A szakmai tankönyvi tartalomelem feldolgozásához ajánlott óraszám:

12 óra

A kiadvány az Új Magyarország Fejlesztési Terv

TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának

fejlesztése” keretében készült.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap

társfinanszírozásával valósul meg.

Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet

1085 Budapest, Baross u. 52.

Telefon: (1) 210-1065, Fax: (1) 210-1063

Felelős kiadó:

Nagy László főigazgató

gyümölcsösök öntözése

Documents