Az újkor egymást követő forradalmai egyre jobbanradikalizálódtak s egyre egyetemesebb célokat fogal-maztak meg. Az angolok még a hagyományokmegőrzésére hivatkoztak, amikor az anglikán vallás,az ősinek tekintett szabadságjogok és a tulajdonjogvédelmében szembeszálltak királyukkal. Az amerikai -ak is a régóta élvezett szabadság védelmében fogtakfegyvert, s az angol politikai hagyományokra építet-tek – de már azt hangoztatták, hogy „minden emberegyenlőnek teremtetett”. A franciák viszont teljesenfelszámolták a régi rendszert, valamennyi népet felszólították példájuk követésére, támogatást ígérteknekik, s fegyveresen is terjeszteni kezdték az új eszméket és intézményeket.

HAHner Péter

A francia forradalomA francia forradalom

4∞&£∞∞§ £ ™Az első alaptörvény. Az 1791-es alkotmány elsőoldala, amelyet XVI. Lajosnak alá kellett írnia.Aláírása a bal oldali margón látható. E mérsékeltalkotmányon, amely magában foglalta az Emberiés polgári jogok nyilatkozatát, az eseményekgyorsan túlhaladtak, amikor a radikálisabb erőkgyőzedelmeskedtek.4∞&£∞∞§ £ ™

1789–17991789–1799

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 11

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

A király halála. Franciaország királyát, XVI. Lajost guillotine-nal fejezték le

1793. január 21-én, tíz óra huszonkét perckor a Forradalom terén (a mai Concorde téren).

artin Malia amerikai törté-nész úgy fogalmazott, hogyez volt az utolsó „ártatlan for-

radalom”. Vagyis kirobbanását mégegyáltalán nem tulajdoníthatjuk hiva-tásos forradalmárok munkálkodásá-nak. A későbbi forradalmak is váratla-nul érték a kortársakat, de ezek előké-szítésében már részt vettek olyanok,akik számára a francia forradalom volta követendő példa. 1789 előtt viszontmég nem létezett a hivatásos forradal-már, aki meg akarja semmisíteni a régirendet, s a világ totális átalakítására tö-rekedve az erőszakot is vállalja. A felvi-lágosodás képviselői ellenezték az erő-szakot, a népet alkalmatlannak tartot-ták a kormányzatban való részvételre,és kizárólag felülről irányított refor-

moktól várták egy jobb világ létrejöt-tét. Még a forradalmárok által olysokat idézett Rousseau is úgy véleke-dett A társadalmi szerződésről… har-madik könyvének IV. fejezetében, hogy„ha volna nép, amely csupa istenbőlállna, az a nép demokratikus kormány-zat alatt élne. Az embereknek azonbannem való ilyen tökéletes kormányzat.”

A forrAdAloM okAi

A francia forradalom ellenfelei általá-ban szubjektív tényezőknek, emberiszándéknak tulajdonították a forrada-lom kirobbanását (a szabadkőművesek,a felvilágosult filozófusok vagy másokösszeesküvésének), a forradalom hívei

pedig objektív történelmi folyamatok-nak (a néptömegek nyomorának, azállam elnyomó hatalmának vagy a ne-messég és a polgárság társadalmi ellen-tétének). Csakhogy a francia királyságszéles körű társadalmi támogatást él-vező, az önkormányzat elemeit meg-őrző rendszer volt, amely készen állta modernizációra, elősegítette a gaz-daság fejlődését, és lépéseket tett aképviselet kiterjesztésére. Bár 1789-ben a 28 millió francia nagy részemegélhetési gondokkal küszködött,Európa legtöbb országában jóval na-gyobb volt a szegénység, mint Francia-országban. A francia nemesség nemvolt parazita, sok adót fizetett, felsőrétege bekapcsolódott a nagyipari ésnagykereskedelmi vállalkozásokba, ésa rend nyitott volt a feltörekvő polgár-ság előtt. A polgárság nem tartotta ön-álló érdekkel rendelkező, elkülönültosztálynak magát, hanem átmeneti ré-tegnek a nép és a nemesség között, scélja az volt, hogy nemesi rangot sze-rezzen. A 18. század pedig Franciaor-szág gazdasági és kulturális aranyko-rának tekinthető.

XVI. Lajos 1774-ben az általános op-timizmus légkörében kezdte meg ural-kodását, és jó ideig népszerűnek bizo-nyult. Kormányzata sorra hozta a refor-mokat, első pénzügyminisztere az adó-ügyi egyenlőség bevezetését tervezte, segy időre a céheket is felszámolta. Másminiszterei eltörölték a kínvallatást, ja-vítottak a falusi papság helyzetén, fej-lesztették a hadsereget, a haditengeré-szetet, és 1787-re egyenjogúsították aprotestánsokat a katolikusokkal. Még aképviseleti rendszer kiterjesztésére isintézkedéseket hoztak: helyi, tartomá-nyi képviselő-testületek felállítását ké-szítették elő. Minden jel arra mutatott,hogy a névleg abszolút monarchiaelőbb-utóbb önként átadja a helyét egyképviselő-testületek által korlátozottmonarchiának.

12 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

M

Az ostrom.1789. július 14. délutánján a Bastille-t bekerítette a nép. Kormányzója, de Launay márki megpróbálta védeni az erőd bejáratait, és elrendelte, hogy tüzeljenek, amikor a támadók benyomultak az úgynevezett kormányzói udvarba. A felkelők vissza -vonultak, ám néhány óra múlva a helyzet gyökeresen megváltozott: háromszáz francialázadó gárdista érkezett, ágyúval felszerelve. Ez az erődemonstráció bírta rá a kormányzót a megadásra.

4∞&£∞∞§ £ ™

4∞&£∞∞§ £ ™

A történelemkönyvek a francia for-radalom hosszú távú okai között felszokták sorolni a hivatalvásárláson, ki-váltságon és udvari befolyáson alapuló,elavult kormányzatot, a pénzügyi rend-szert, amely nem volt képes megadóz-tatni a társadalom megnövekedett gaz-dagságát, a rivalizálást, földéhséget ésmunkanélküliséget eredményező népes-ségnövekedést, valamint a felvilágoso-dás következtében megváltozó társa-dalmi értékrendszert, amely megkérdő-jelezte a hatalom legitimációját. A közép-távú okok közé tartozik a nemzetközivetélkedés felerősödése, a francia nagy-hatalom tekintélyének csökkenése, azúgynevezett „közszféra” megerősödése,a „közvélemény” fogalmának megjele-nése, amelyre a kormányzatnak tekin-tettel kellett volna lennie, s a széles kö-rökben terjedő röpirat-irodalom, amelyaláásta a monarchia tekintélyét. A rövidtávú okok között pedig az 1770-es évek-től tartó kisebb gazdasági válságot, va-lamint az amerikai függetlenségi hábo-rúba való belépést szokták emlegetni,amely a végsőkig fokozta az állam el-adósodását.

A fő tényező azonban mégiscsak anéptömegeket aktivizáló gazdasági vál-ság és az államgépezetet megbénítópénzügyi-politikai válság egybeesésevolt, valamint a felvilágosult elit azonmeggyőződése, hogy a régi rendszertteljesen át kell alakítani. 1787-re a királybelátta, hogy az államcsődöt csak átfogó

pénzügyi, gazdasági és közigazgatási re-formprogrammal lehet elkerülni. A re-formok azonban vitákhoz, majd elhú-zódó politikai válsághoz vezettek –éppen akkor, amikor az előző évi tor-nádó és a rendkívül hideg tél miattimagas kenyérárak mozgósították Fran-ciaország szegényebb rétegeit. A kor-mány a régi rend kiváltságos testületei-től kért támogatást reformjaihoz. Az elő-kelők gyűlése, a legfelső bíróságok és atartományi rendi gyűlések azonbansorra deklarálták, hogy ilyen átfogó re-formokat csak a szélesebb társadalmicsoportokat képviselő országos rendigyűlés fogadhat el. XVI. Lajos engedett,és 1789 májusára összehívta a rendi gyű-lést. A gabona ára azonban ekkorra sohanem látott magasságba emelkedett.

1789 forrAdAlMAi

A közvélemény szemében már igazság-talannak tűnt, hogy a rendi gyűléshárom rendje, a papság, a nemesség ésa harmadik rend (a franciák 98%-át kép-viselő közrendűek) egyenlő számú kép-viselőt választanak, akik külön ülésez-nek és rendenként egy szavazatuk van.1789 elején Emmanuel Sieyès abbé fo-galmazta meg a forradalmi ideológiátMi a harmadik rend? című röpiratában.Kifejtette azt a hamis, de a politikai har-cokban jól felhasználható tételt, hogy akiváltságokat egyetlen szűk, a társada-

lomnak semmiféle hasznot nem hajtóréteg, a nemesség bitorolja, amely köny-nyűszerrel leválasztható a nemzetről.(Valójában mindenkinek volt valamilyenkiváltsága, aki rendelkezett munkahely-lyel és állandó lakhellyel.) A király enge-dett: a rendi gyűlésben annyi képvise-lője lett a harmadik rendnek, mint a kétkiváltságos rendnek együttvéve.

1789 nyarán három forradalom is le-zajlott: a rendi gyűlésé, a városoké és afalvaké. A Versailles-ban ülésező rendigyűlés felvilágosult papi, nemesi és pol-gári vezetői a rendi különbségeken túl-lépve Alkotmányozó Nemzetgyűléssényilvánították magukat, s június 20-ána híres „labdaházi esküvel” megfogad-ták, hogy nem oszlanak szét, amíg al-kotmányt nem készítenek Franciaor -szágnak. Ez forradalmi lépés volt, mert

4∞&£∞∞§£™Lázadás.

A harmadik rend, mert nem hallgattak rá a viták során, válaszként Nemzet -

gyűléssé nyilvánította magát. XVI. Lajosodaküldte a (vörös ruhás) Dreux-Brézé

márkit, hogy szakítsa meg ülésezésüket.Mirabeau (középen) a következő híres

kijelentéssel küldte vissza: „Mi a nép akaratából vagyunk itt, és csak a szuronyok hatalmának

engedünk!” A nép egyik választottja először szállt szembe nyíltan az állam

legfelsőbb tisztviselőjének döntésével.

4∞&£∞∞§£™

erre senki sem kérte fel őket: a franciákreformokban reménykedtek, de nem kí-vánták életkörülményeik gyökeresmegváltoztatását, a társadalmi-politikairendszer teljes felforgatását. Az Alkot-mányozó Nemzetgyűlés tagjai azonbanönmagukat tekintették a nemzeti szu-verenitás, az osztatlan hatalom képvi-selőinek, s amikor XVI. Lajos ismertettevelük saját reformterveit, még arra semvoltak hajlandók, hogy azokat megvi-tassák.

A király a népi lázongás féken tartá-sára hadsereget vont Párizs és Versaillesköré. Ezzel nagy riadalmat keltett amagas kenyérárak miatt nyugtalankodóvárosi nép körében. A népszerű pénz-ügyminiszter, Jacques Necker elbocsátá-sának hírére Párizsban július 12-én fel-kelés tört ki. A városházán nemzetőrsé-get és új városi elöljáróságot hoztaklétre, majd július 14-én a fegyver éslőpor után kutató felkelők elfoglalták aBastille nevű erődöt. A városok ország-szerte követték Párizs példáját, s a régi,

királyi kormányzat megsemmisült. Azelőző évi rossz termés, a felfokozott po-litikai várakozások, valamint a terjedőrémhírek mozgósították a falvakat is. Aparasztok felfegyverkeztek, a földesura-kat lemondatták kiváltságaikról, hatal-muk dokumentumait és külső jeleitpedig megsemmisítették.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésazzal próbálta lecsendesíteni a for-rongó társadalmat, hogy 1789. augusz-tus 4. éjszakáján hazafias lelkesedés kö-zepette eltörölte a földesúri jogokat, arendi, városi, tartományi, adóügyi éstestületi kiváltságokat, a hivatalvásár-lást és a papi tizedet. Ezzel teljesen fel-számolták a régi társadalmi rendszeralapjait. Az új rend alapelveit az Em-beri és polgári jogok nyilatkozatábanfogalmazták meg, amely kimondta,hogy „az emberek szabadnak, jogilagegyenlőnek születnek, és azok is marad-nak. A társadalmi megkülönböztetésekcsak a közhasznosságon alapulhat-nak.” A nyilatkozat a szabadságot, a tu-lajdont, a biztonságot és az elnyoma-tásnak való ellenállást „az ember ter-mészetes és elévülhetetlen jogainak”nyilvánította, s kimondta, hogy senkisem gyakorolhat olyan hatalmat, ame-lyet nem a nemzet ruházott rá. Vagyisegy olyan társadalmi rendszert alapo-zott meg, amelyben nem a születés,hanem a vagyon előkelősége lesz azuralkodó osztály, és felvázolt egy kép-viseleten alapuló politikai rendszert.

4∞&£∞∞§ £ ™Labdaházi eskü. A harmadik rend küldöttei június 17-én a Nemzetgyűlés nevet vették fel, s ezzel egy új hatalom előtt nyitották meg az utat. Három nappal később a labdaházi esküvelmegfogadták, hogy nem oszlanak szét, amíg alkotmányt nem adnak Franciaország-nak. Ez volt a politikai forradalom kezdete.

4∞&£∞∞§ £ ™

Az AlkotMányozóneMzetgyűlés

összetétele

A HArMAdik rend(578 küldött)

xA társadalom 98%-át képviselte.A képviselők kétharmada jogász volt.közéjük tartozott azonban két olyanhíresség is, aki más rendből érkezett:Mirabeau gróf és sieyès abbé – azutóbbi 1789 januárjában kiadottegy nagy hatású „bestsellert” e meg-vetett rend védelmében. A harmadikrend első célja az volt, hogy fejen-ként és ne rendenként szavazzanak.

xA neMesség

(285 küldött)x

soraiban a monarchia illusztris sze-mélyiségei foglaltak helyet: címzetesnemesek és arisztokraták (la roche-foucauld, noailles, Choiseul, orlé-ans hercege), de egyszerű nemesekés a legfelsőbb bíróságok bírái is vol-tak közöttük.

xA PAPság

(291 küldött)x

többségük egyházközségi pap és vi-déki plébános volt, de közéjük tarto-zott 46 püspök és érsek is. egységükazonnal felbomlott, amint a nép nyo-mora miatt több küldöttük az adó-terhek egyenlőbb elosztásáért szálltsíkra.

forrAdAloM békeidőben

A forradalom első öt évének (1789–1794) dinamikáját a „túllicitálás” poli-tikája határozta meg. A pártok egymásután jelentették be, hogy a társadalmirend és a tulajdon védelmében be kellfejezni a forradalmat, s fel kell szá-molni a népi mozgalmat. Ellenfeleik anépi erőszakra támaszkodva, a forrada-lom védelmére és elveire hivatkozva ke-rekedtek felül rajtuk. Így sikerült sorrakiszorítani a hatalomból 1789-ben abrit típusú alkotmányt kívánó anglo-mánokat, 1791-ben a mérsékelt alkot-mányos monarchistákat, 1793-ban pe -dig a mérsékelt köztársasági pártot,a Gironde-ot.

A forradalom mérsékeltebb híveitmár az is felháborította, hogy a kenyér-hiány és a rémhírek miatt nyugtalan-kodó párizsi asszonyok 1789 októberé-ben Versailles-ba vonultak, ahol rávet-ték a királyt az augusztus 4-i határoza-tok és az Emberi és polgári jogoknyilatkozatának elfogadására. Majdmegtámadták a palotát, és arra kény-szerítették a királyi családot, hogy köl-tözzön Párizsba.

A mérsékelt alkotmányos monar-chisták, az úgynevezett Hazafias Párttagjai leszavazták az angol típusú, két-kamarás törvényhozó gyűlés és az ab-

szolút érvényű királyi vétójog híveit, azanglománokat, s 1791-re alkotmánytdolgoztak ki. Ezzel a kiváltságos cso-portokból álló, rendi társadalom helyé -re a törvény előtt egyenlő, személyesszabadságjogokkal rendelkező egyé-nek társadalmát állították. Az elvbenabszolút monarchiát pedig a nemzetiszuverenitáson alapuló képviseletirendszerrel váltották fel. Felszámoltáka nemességet, a politikai jogok gyakor-lását pedig vagyoni előfeltételekhez kö-tötték. Átszervezték a közigazgatást,az adórendszert, az egyházügyet és azigazságszolgáltatást. Minden későbbikonfliktus abból származott, hogya társadalom csak reformokat várt, aképviselők viszont egy egészen új vilá-got hoztak létre, a lakosság többségeszámára idegen és ismeretlen elvek,a felvilágosodás elvei szerint.

Felerősödtek a városok és falvak el-lentétei, aggodalmat keltett az emigrá-ció, valamint a hadsereg felbomlása.A nyugtalanságot a radikális sajtó ésa felerősödő klubmozgalom fokozta. Alegsúlyosabb következményeket azon-ban az egyházügy és a pénzügy átszer-vezése vonta maga után. Az egyházi re-formokhoz a Nemzetgyűlés nem kértesem a pápa, sem a francia egyház bele-egyezését. Ezért a papság fele nem volthajlandó esküt tenni az új egyházi tör-

vényekre, szembefordult a forradalom-mal, s híveik követték a papok példáját.

Az egyház földjeit eladták, hogy ez -zel rendezzék az államadósságot. A föl-dekre beváltható államkötvényeket (azassignátákat) azonban papírpénzneknyilvánították. Oly sokat adtak ki, hogymegindult az infláció, és fokozatosanszétzilálódott a francia gazdaság. A bér -ből élők helyzete egyre nehezebbé vált,akik ezért ármaximálást, irányított gaz-daságot s a felelősök megbüntetését kö-vetelték.

A békés kompromisszumokat a for-radalmi ideológia tette lehetetlenné.A forradalom vezetői nem ismerték elaz egyéni vagy csoportérdekeket, s aztkövetelték, hogy mindenki azonosul-jon az általuk megfogalmazott közér-dekkel. A nemzeti szuverenitást ugyan-olyan egységes és osztatlan hatalom-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 15

4∞&£∞∞§£™A királyság megdöntése.

A korabeli rajz 1792. augusztus 10. eseményeit foglalja össze. A kép bal oldalán

a párizsi nemzetőrök a Tuileirák palotájára támadnak, melyet a vörös ruhás svájci testőr-

ség védelmez. A kép jobb oldalán a királyi család a Törvényhozó Nemzetgyűlés épületé-

ben keres menedéket. A kép jobb szélén egy arisztokratát a lámpavasra akasztanak.

4∞&£∞∞§£™

nak tekintették, mint a régi rend ide-jén a királyi szuverenitást. Ezért nemvoltak hajlandók figyelembe venni atársadalom egyes csoportjainak érde-keit, és nem adtak tényleges hatalmata király kezébe sem, aki megaláztatásaimiatt egyre jobban szembefordult aforradalommal.

XVI. Lajos 1791 júniusában családos-tól elszökött Párizsból, hogy csapatai-nak körében kedvezőbb helyzetből tár-gyalhasson a Nemzetgyűléssel. Egy Va-rennes nevű kisvárosban fogták el, smegalázó körülmények között szállí-tották vissza. A forradalom szélsőségeshívei ezután nem bíztak meg a király-ban. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésviszont a további radikalizálódás meg-előzésére visszaültette őt a trónjára, anemzetőrség pedig július 17-én egyköztársaságot követelő petíció aláíróiközé lőtt a Mars-mezőn. II. Lipót csá-szár és a porosz király egy semmiresem kötelező nyilatkozatot adott kiPillnitzben XVI. Lajos támogatására, deez is elegendő volt ahhoz, hogy Fran-ciaországban elterjedjen a fenyegetett-ség érzése.

Az alkotmányt életbe léptették. Azáltalános gyanakvás légkörében össze-ülő új törvényhozó szerv, a Törvény-hozó Nemzetgyűlés (1791–92) a vidékizavargások és a közellátási nehézségekmiatt bűnbakot keresett: az arisztokra-tákat, a papokat, a királyi udvart és azemigránsokat okolta a nehézségekért.E politikából szervesen következett azemigránsokat befogadó külföldi fejedel-

mek megfenyegetése, és 1791 őszétőla forradalom különböző irányzataiegyaránt a háborúban vélték megta-lálni a kiutat a belpolitikai válságból.

forrAdAloMHáború idején

Bár az európai nagyhatalmak nem kí-vánták megtámadni Franciaországot, aTörvényhozó Nemzetgyűlés 1792. ápri-lis 20-án hadat üzent a német-rómaicsászárnak. A háború azonban, ahe-lyett, hogy megszilárdította volna azalkotmányt, inkább „forradalmasítottaa forradalmat”. A katonai kudarcok fel-erősítették az ellenségnek tekintettcsoportok üldözését, és aktivizálták aradikális kisebbséget. Ez utóbbiakegyre veszedelmesebb ellenségnek te-kintették XVI. Lajost, s 1792. augusz-tus 10-én a Tuileriák palotája ellenivéres rohammal megdöntötték a ki-rályságot.

Az államhatalom összeomlott, Pá-rizsban börtönmészárlásokra kerültsor, a valmyi csatában azonban sikerültvisszavonulásra bírni az országba be-tört osztrák, porosz és emigráns had-seregeket. Az új alkotmányozó szerv, aNemzeti Konvent (1792–1795) válasz-tásain a zűrzavaros viszonyok miatt atársadalomnak csak egy radikális ki-sebbsége, 18%-a vett részt. 1792. szep-tember 21–22-én pedig, amikor a kép-viselők többsége még meg sem érke-zett, a jelen lévő kisebbség kikiáltotta

a köztársaságot. Nem csoda, hogy a tár-sadalom többsége nem fogadta lelke-sen a történteket.

A Nemzeti Konventben a Hegypárttagjai (Georges Danton, Jean-PaulMarat, Maximilien Robespierre, LouisAntoine de Saint-Just stb.) a háborúsgyőzelem érdekében készen álltak en-gedni a néptömegek követeléseinek:ideiglenesen korlátozni a szabadságjo-gokat és a tulajdonjogot. Az utókoráltal Gironde névre keresztelt párt(Jacques Pierre Brissot, Jean-Marie Ro-land, Pierre Vergniaud vezetésével) eztveszedelmesnek tartotta. A harmadikcsoportosulás, a Síkság képviselői a kül-politikai veszély növekedése vagy csök-kenése szerint támogatták hol azegyik, hol a másik pártot.

A francia hadseregek sikerei miattelbizakodott Konvent 1792 végén köz-vetlen kihívást intézett minden euró-pai monarchia ellen. Segítséget ígért akülföldi lázadóknak, s a megszállt terü-leteken bevezette a forradalmi vívmá-nyokat. Egy elfogult, koncepciós perután pedig 1793. január 21-én lefejez-tette a királyt.

1793 tavaszára súlyos válság bonta-kozott ki. Nagy-Britannia vezetésévellétrejött az európai nagyhatalmak elsőkoalíciója (1793–1797) Franciaországellen. A parasztság az új adók, az egy-házi reformok, az élelmiszerek elkob-zása és a sorozások miatt fegyvert fo-gott, s a Loire folyótól délre kitört avéres vendée-i polgárháború. A párizsisans-culotte-ok, a forradalom népi tá-

16 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Polgári családból származott,árván nevelkedett, s a legnagyobb

hatást rousseau művei gyakoroltákszemélyiségére. ügyvéd lett, majd az

Alkotmányozó nemzetgyűlés (1789–91)balszárnyának képviselőjeként a polgárjogok kiterjesztését, ál-talános választójogot, teljes sajtó- és vallásszabadságot követelt,s a halálbüntetés eltörlését javasolta. liberális és demokrata el-veit feladva a nemzeti konventben a Hegypárt egyik vezetője,a közjóléti bizottság tagjaként pedig (1793. július 27.–1794.július 27.) a forradalmi diktatúra egyik legtekintélyesebb irá-nyítója lett. Megfogalmazta a terror ideológiáját, és ellenforra-dalmi szándékra gyanakodva sorra szembefordult minden poli-tikai irányzattal, amely nem azonosult a közjóléti bizottságpolitikájával.

A forradalom céljainak morális alapon történő meghatározá-sával próbálta leplezni, hogy a diktatúrát és a terrort nem támo-

gatja a társadalom: 1794 tavaszán már azt hangoztatta, hogy aforradalom az erény harca a bűn ellen. A Hegypárt irányítóinaktöbbsége úgy gondolta, hogy csak a háborús győzelemig vanszükség a terrorra – robespierre azonban úgy vélekedett, hogyazután is fenn kell tartani. A megfélemlített konvent és a köz-jóléti bizottság tagjainak többsége szembefordult vele. 1794. jú-lius 27-én barátaival együtt a Városházára menekült, de a párizsinép többsége nem támogatta, és ő sem volt hajlandó felkeléstszítani a nemzeti konvent ellen. elfogták és lefejezték.

A későbbi korok radikális forradalmárai és diktatúrát dicsőítőtörténészei nagy tiszteletben részesítették ezt a szigorú, aszketikusszemélyiséget. sohasem mulasztották el megemlíteni, hogy kor-társaitól a „Megvesztegethetetlen” nevet kapta, mintha a franciatörténelemben rajta kívül nem is lennének tiszta kezű és elvhűpolitikusok. Csakhogy az anyagi ügyekben tanúsított megbízha-tósága aligha ellensúlyozhatja az emberéletek feláldozása terénmutatott nagyvonalúságát.

MAxiMilien robesPierre | 1758–1794

mogatói pedig olcsóbb kenyeret, azárak szabályozását és a bűnösök meg-büntetését követelték. A forradalmigondolkodásmódot jellemző türelmet-lenséget és büntető intézkedésekrevaló hajlamot a háború és polgárhá-ború rendkívül felerősítette. A Hegy-párt és a Gironde politikai küzdelméta párizsi sans-culotte-ok döntötték el:1793. június 2-án ágyúkkal felszerelvekörülzárták a Konvent épületét, s a Gi-ronde vezetőit letartóztatták. Ezérttöbb város (Caen, Bordeaux, Lyon, Tou-lon, Marseille) fellázadt a párizsi kor-mányzat ellen. E válság miatt a Nem-zeti Konvent mérsékeltebb képviselőiis elfogadták, hogy a párizsi tömegekáltal követelt terrorral és diktatúrávalkell elejét venni a külföld és a belső el-lenforradalom győzelmének.

terror és diktAtúrA

A Nemzeti Konvent a háború idejérelemondott 1789 nagy vívmányairól, azalkotmány által biztosított emberi jo-gokról, a személyes szabadságról és atörvény előtti egyenlőségről. Nem lép-tette életbe az 1793 nyarán elkészült,demokratikus alkotmányt, hanem fo-kozatosan bevezette a forradalmi kor-mányzatot, vagyis rendkívüli hatalom-mal ruházta fel saját Közjóléti Bizott-ságát. Felállította a Forradalmi Törvény-széket, teljhatalmú konventbiztosokatküldött a megyékhez és a hadseregek-hez, 1793 nyarán meghirdette az álta-

lános mozgósítást, ősszel pedig beve-zette a terrort és az ármaximálást. Azország erőforrásainak mozgósításávalsikerült felfegyverezni – és élelemmelellátni – a 750 ezer fősre növelt hadse-reget.

A háborúban és a polgárháborúbanaratott győzelmeket azonban beárnyé-kolta, hogy a terrornak 40 000, a ter-rorból következő polgárháborúnakpedig 200–300 000 áldozata volt. Nem-csak a forradalom ellenfeleit és korábbivezetőit (az alkotmányos monarchistá-kat és a Gironde tagjait) végezték ki,

hanem 1794 tavaszán a forradalmi kor-mányzatot balról támadó ultraforradal-márokat (Jacques Hébert) és a terrortmérsékelni kívánó hegypártiakat (Dan-ton, Camille Desmoulins) is. Elfojtottáka népi mozgalmakat, csak a kormány-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 17

4∞&£∞∞§£™Őrizetben. A korabeli karikatúra arra utal, hogy

XVI. Lajost 1791 júniusában megkísérelt szökése után úgy őrizték párizsi

palotájában, mint egy kalitkába zárt madarat.4∞&£∞∞§£™

A frAnCiA forrAdAlMi nAPtár

A Nemzeti Konvent 1793. november 24-i hatállyal újköztársasági naptárt vezetett be. Az új időszámítás kez-dőnapjának a köztársaság kikiáltásának napját, 1792.szeptember 22-ét tette meg, de az évek kezdőnapja nem

lett állandó, azt az őszi napéjegyenlőséghez igazítottáks a csillagászok jelölték ki. Napóleon császár 12 év múl-tán, 1806. január 1-jei hatállyal állította vissza a Ger-gely-naptár érvényét.

A HÓNAP NEVE EREDETE MAGYAR ELNEVEZÉSE A GERGELY-NAPTÁR SZERINTI KEZDETE

Vendémiaire a latin vindemia, szüret szóból Szüret hava szeptember 22., 23., 24.

Brumaire a francia brume, párásság, ködfátyol szóból Köd hava október 22., 23., 24.

Frimaire a francia frimas, ködös, hideg idő szóból Dér hava november 21., 22., 23.

Nivose a latin Nivosus, havas szóból Hó hava december 21., 22., 23.

Pluviose a latin pluviosus, esős szóból Eső hava január 20., 21., 22.

Ventose a latin ventosus, szeles szóból Szél hava február 19. 20., 21.

Germinal a latin germen, csíra, hajtás szóból Sarjadás hava március 21., 22.

Floréal a latin flor, virág szóból Virágzás hava április 20., 21.

Prairial a francia prairie, rét, mező szóból Rét hava május 20., 21.

Messidor a latin messis, arat szóból Aratás hava június 19., 20.

Thermidor a görög thermos, forró, meleg szóból Hőség hava július 19., 20.

Fructidor a latin fructus, gyümölcs szóból Gyümölcs hava augusztus 18., 19.

zat minden intézkedését elfogadó Ja-kobinus Klub működhetett.

A fleurus-i csatában (1794. június26.) kivívott győzelem katonai szem-pontból feleslegessé tette a forradalmikormányzat fenntartását. Mind a társa-dalmat, mind a politikai vezetőket meg-rémítette az ideológiai alapon felfoko-zott terror, amelyet ekkor már min-denki szemében a Közjóléti Bizottságvezető személyisége, Robespierre teste-sített meg. 1794. július 27-én (a forra-dalmi naptár szerint thermidor 9-én)a Konventben drámai vita során barátai -val együtt letartóztatták, s egy elvetéltfelkelési kísérlet miatt másnap kivégez-ték. A Nemzeti Konvent hamarosan fel-számolta a forradalmi kormányzatot,vagyis a terrort és a diktatúrát.

A Mérsékelt köztársAság

A forradalom második öt évében (1794–1799) megváltozott a „forradalmi for-gatókönyv”, vagyis átalakult a politikaiélet dinamikája. Immár nem egyre ra-

18 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

ez ugyanolyan hazug elnevezés, mint a „proletárdiktatúra”.Ahogy a „proletárdiktatúrának” nevezett rendszerekben nem azipari munkásság, vagyis a proletariátus gyakorolja a hatalmat,hanem a kommunista párt vezetői, ugyanúgy az 1793–1794-es francia diktatúrát sem a jakobinus klubok tagsága gyakorolta,hanem a nemzeti konvent végrehajtó bizottságaiba megválasz-tott képviselők. ez utóbbiak közül pedig egyáltalán nem voltmindenki tagja a párizsi jakobinus klubnak. A klub csak támo-gatta a forradalmi kormányzat intézkedéseit, de távolról semjátszott vezető szerepet a politikai döntések meghozatalában.

A kortársak egyszerűen forradalmi kormányzatnak neveztékaz 1793 tavaszától kialakított s 1794 augusztusától fokozato-san felszámolt politikai rendszert. A „jakobinus diktatúra” el-nevezést egyes baloldali történészek kezdték terjeszteni, akik de-

mokratikusabb színben szerették volna feltüntetni a diktatórikusforradalmi kormányzatot. A leninista szovjet történészek pedigkizárólag ezt az elnevezést használták, mert olyannyira emlé-keztet a „proletárdiktatúra” fogalmára. Mindkét elnevezés aztsugallja, hogy a diktatúrát voltaképpen a többség, a nép, a ja-kobinusok és a proletárok gyakorolták.

A marxista francia történészek csak nagyon ritkán használtákezt a fogalmat, magyar kiadású könyveikbe olykor a fordítókcsempészték bele a „jakobinus diktatúra” szóösszetételt. A kom-munista Albert soboul, a francia marxista társadalomtörténetiiskola vezető képviselője, a Magyar tudományos Akadémia tisz-teletbeli tagja (1976) következetesen forradalmi kormányzatnéven emlegette az 1793–94-es időszakot. jó lenne, ha tan-könyveinkben követnénk a példáját.

jAkobinus diktAtúrA?

4∞&£∞∞§ £ ™Gépesített kivégzés. A guillotine a Forradalom terén – Pierre Antoine Demachy festménye. Louis doktor építette a törvényhozási bizottság felkérésére1791-ben, ezért a gépezetet először Louison-nak vagy Louisette-nek nevezték. Véglegesnevét azonban Guillotin doktorról kapta, aki1789-ben az Alkotmányozó Nemzetgyűléselőtt javaslatot tett a kivégzések egységesen,lefejezéssel történő végrehajtására. Becslésekszerint 17-20 000 személyt végeztek így ki.

4∞&£∞∞§ £ ™

dikálisabb csoportok ragadták ki egy-más kezéből a hatalmat, hanem a ter-rort, a diktatúrát és a királyságot egy -aránt elvető Hegypárt „királygyilkosai”próbálták megvédelmezni a forradalomvívmányait és saját hatalmukat a jobb-ról és balról érkező kihívásokkal szem-ben. Csakhogy az úgynevezett „thermi-dori Konvent” és a Direktórium korsza-kának ugyanaz volt a fő problémája,mint a forradalom korábbi kormányza-tainak: a társadalmi támogatás hiánya.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ka-tasztrofális pénzügyi és egyházügyi in-tézkedéseivel a franciák nagy részétszembefordította a forradalommal, aTörvényhozó Nemzetgyűlés egy had-üzenettel rendkívüli háborús válságotrobbantott ki, amelyen a Nemzeti Kon-vent a terror és a diktatúra eszközévelpróbált úrrá lenni. 1795-ben a Konventlevonta a tanulságokat, és megpróbáltáttérni a békés, parlamentáris kor-mányzásra. Kritikusan viszonyult az Al-kotmányozó Nemzetgyűlés politikaiörökségéhez, hiszen 1789 alapelveitmegtagadva kísérletet tett a kétkama-rás törvényhozással a hatalmi ágak ki-egyensúlyozására, a helyi közigazgatáskormányzatnak történő alárendelésé-vel pedig a végrehajtó hatalom meg-erősítésére.

Előbb 1794 őszén felelősségre von-ták a terror irányítóit, majd 1795 tava-szán leverték a párizsi sans-culotte-okutolsó felkeléseit, és halálra ítélték aHegypárt azon képviselőit, akik támo-gatni próbálták őket. Délen fehérterrorbontakozott ki, ám az 1795 júniusábanpartra szállt fegyveres emigránsok se-regét megsemmisítették. A katonai si-kerek folytatódtak, annektálták Belgi-umot, megszállták a Rajna bal partjátés Hollandiát, majd Poroszország ésSpanyolország Baselben békét kötöttFranciaországgal. A győzelmek azon-ban nem tették népszerűbbé sem aNemzeti Konventet, sem új, 1795-ös al-kotmányát, amely a végrehajtó hata-lom élére az öttagú Direktóriumot,a törvényhozás élére pedig az Ötszá-zak és a Vének Tanácsait állította.

Ez az alkotmány nagy jelentőségűújítás volt a forradalom történetében,mert megfogalmazói a hatalmi ágakerőteljesebb elkülönítésével próbáltákelkerülni a zsarnokság visszatéréséneklehetőségét, s nem a kormányzók éskormányzottak azonosításának hang-súlyozásával, vagyis annak ismételge-tésével, hogy a nép szuverenitása a kép-viselő-testületben testesül meg, tehátsemmi szükség a zsarnokság elleni in-

tézményes biztosítékokra. Ők ismer-ték el elsőként – amint ezt Patrice Gueniffey megfogalmazta –, hogy „azállampolgárokat nem elegendő a népi-nek nyilvánított hatalommal védel-mezni, hanem még a népi hatalomellen is meg kell védelmezni őket. […]Az ellenfél elpusztítására való törekvéstfelváltották a politikai számítgatással,s ezért ekkor tették meg az első lépés-eket a (modern értelemben vett) de-mokrácia elsajátítása felé. Ezek az elsőlépések kétségkívül kaotikusak voltak:az egyik oldalon túl sok bosszúvágy, amásikon pedig túl sok félelem halmozó-dott fel, s főleg a forradalmi harcban el-sajátított sok rossz szokás. Így aztán afranciák forradalmi erkölcseikkel léptekbe a posztforradalmi politika korába.”

A terror és diktatúra által felszítottgyűlölködés, bosszúvágy, a társadalmi,vallási, politikai és regionális ellentétekmiatt nem lehetett egyik napról a má-sikra áttérni a békés politizálásra, hi-szen az elmúlt évek során az erőszak

a politikai cselekvés megszokott eszkö-zévé vált. A köztársaság vezetői csaksaját hatalmuk meghosszabbításávalbízhattak a köztársaság fennmaradásá-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 19

4∞&£∞∞§£™Marat halála. 1793. július 13-án egy Caenből

érkezett lány azzal lépett be Jean-Paul Marat-hoz, A Nép Barátja című lap radikális

szerkesztőjéhez, hogy leleplezi a Gironde összeesküvését. Marat épp kénes vízzel töltött

kádban áztatta magát – így ápolta bőrbaját –,s egy keresztbe tett deszkán írogatott.

A látogató – Charlotte de Corday d’Armont volta neve – arra törekedett, hogy elnyerje az új -ság író bizalmát, akit oly sok ártatlan ember

gyilkosának tekintett, s neveket kezdett sorolni. Majd közelebb lépve egyetlen

késszúrással átdöfte a kádból kiemelkedőMarat mellét. Ez a merénylet inspirálta David

itt látható, híres festményét, amelyet egy sokkal realistább vázlat után készített el.

Charlotte-ot letartóztatták, az Abbaye börtönbe szállították, s július 17-én került

a Forradalmi Törvényszék elé, majd a vérpadra.4∞&£∞∞§£™

ban. Ezért kimondták, hogy az új tör-vényhozás kétharmadát a NemzetiKonvent volt tagjainak kell alkotniuk.A párizsi jobboldal emiatt kirobbantfelkelését 1795 októberében a fiatal Bo-naparte Napóleon tábornok közremű-ködésével verték le.

A kormányzat a külügyek és pénz-ügyek terén jelentős sikereket ért el.Bonaparte itáliai hadjáratának (1796–97) köszönhetően a campoformiói bé-kével (1797) győzelemmel zárhatták leaz első koalíció háborúját. A pénz-ügyek rendezésével pedig lehetségessévált a kiegyensúlyozott állami költség-vetés létrehozása. A direktórium meg-tette azt, amire XVI. Lajos nem mert

vállalkozni: az államadósság egy ré-szére csődöt jelentett be, és meg-emelte az adókat.

út Az új diktAtúráHoz

A kormány mégis arra kényszerült,hogy hol jobboldali, hol baloldali ellen-feleire csapjon le alkotmányellenes esz-közöket is felhasználva s ezzel továbbfokozva népszerűtlenségét. 1796-bana kommunista François Noël Babeuf ve-zette Egyenlők összeesküvését kellettfelszámolni. 1797-ben a mérsékelt ki-rálypárt aratott győzelmet a szabad vá-lasztásokon. Kiderült, hogy a franciatársadalom a forradalom valamennyivívmányát elfogadná, kivéve a köztár-saságot. Az egykori „királygyilkosok-nak” azonban nem lett volna helyükegy alkotmányos monarchiában, ezértszeptemberben a köztársaság védel-mére hivatkozva a hadsereg támogatá-sával letartóztatták a jobboldal vezetőit.A következő évben a baloldal aratottgyőzelmet a választáson, s a Direktó-rium újra módosított az eredménye-ken. A politikai vezetők társadalmi tá-

mogatás hiányában a köztársaság védel-mére hivatkozva éppen a forradalomegyik alapelvét szegték meg, mely sze-rint a hatalmat a nép választásokon ki-fejezett akaratára kell alapozni.

A béke nem bizonyult tartósnak: aDirektórium ideológiai és pénzügyiokokból egyaránt ragaszkodott a forra-dalomtól örökölt agresszív, terjeszkedőkülpolitikához. Csatlósállamokat hoz-tak létre a megszállt Hollandiából,Észak-Itáliából, Genovából, Rómából ésSvájcból, Bonaparte pedig hadseregetvitt Egyiptomba (1798). Az európaihatal mak ezért létrehozták a másodikkoalíciót (1798–1802) Franciaországellen, és 1799-ben jelentős győzelmeketarattak. A külső veszély belső radikali-zálódáshoz vezetett. Az 1799-es válasz-tásokon a baloldal aratott győzelmet,Párizsban újra szervezkedni kezdtek ajakobinusok, vidéken viszont ellenfor-radalmi lázongásokra került sor.

A katonai vereségek, a belső ellen-forradalom és a baloldali fenyegetéslégkörében a kormányzat vezető poli-tikusai belátták, hogy a köztársaságmegszilárdításához erősebb végrehajtóhatalomra van szükség. Mivel a törvé-

20 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Robespierre halála.Thermidor 9. és 10. éjszakáján Merda zsandárRobespierre-re süti pisztolyát, akit Saint-Justtámogat. A Megvesztegethetetlen előtt, a földön Couthon próbálja magát leszúrni, s egy zsandár rátámad. Philippe Lebas is a földön fekszik, miután főbe lőtte magát. Robespierre öccse kiveti magát az ablakon.Tassaert metszete Harriet rajza után.

4∞&£∞∞§ £ ™

4∞&£∞∞§ £ ™

nyes alkotmánymódosítás éveket vettvolna igénybe, katonai fenyegetésselakarták rákényszeríteni a képviselőketa szükséges reformok elfogadására. AzEgyiptomból visszatérő Bonapartét kí-vánták ehhez felhasználni, azt remélve,hogy a képviselők megfélemlítése utánvisszavonul, s nem szól bele az új alkot-mány megszerkesztésébe. Ő azonbanennél sokkal nagyravágyóbb volt: ma-gához ragadta az irányítást.

Bonaparte katonái a – forradalminaptár elnevezése szerint – brumaire-iállamcsíny során (1799. november9–10.) szétkergették az Ötszázak Taná-csát, majd az összeesküvők új alkot-mányt állítottak össze. Ez már a forra-dalom lezárásának dokumentuma volt,mert szakított a nemzeti szuverenitáselvével, nem tartalmazta az emberijogok nyilatkozatát, s a köztársaságiformák megőrzésével tulajdonképpenmonarchikus hatalmat hozott létre.

A forrAdAloMköVetkezMényei

Franciaországban 1789 és 1799 közöttaz elvben abszolút királyi hatalmon ala-puló politikai rendszer és a kiváltságo-kon alapuló társadalmi rendszer össze-omlott, de nem sikerült viszonylaggyorsan megtalálni azt a nemzeti szu-verenitásra alapozott politikai rend-szert, amely megfelel a törvény előttegyenlő állampolgárok új társadalmirendjének, s ugyanakkor elfogadhatóa franciák többsége számára is. A for-radalom a régi rendszerrel együtt a fe-udalizmus maradványait (de már csakjelentéktelen maradványait!) is felszá-molta, s bizonyos intézkedéseivel elő-segítette – míg más intézkedéseivel ki-fejezetten megnehezítette – a kapita-lizmus 19. századi győzelmét Francia-országban. Mégsem lehet a forradalomkirobbanását, fordulatait és eredmé-nyeit a polgári rétegek törekvéseivelmegmagyarázni: a politikai és ideoló-giai tényezők jóval nagyobb hatást gya-koroltak az eseményekre, mint a gaz-daságiak és társadalmiak.

A forradalom társadalmi téren meg-pecsételte a korábban lezajlott, hosszútávú átalakulást: az új Franciaország-ban nem a születés, hanem a vagyonelőkelősége lett az uralkodó osztály. Ez-után egyetlen rendszer sem tagadhattameg az állampolgárok törvény előttiegyenlőségét, és egyik sem nélkülöz-hette a választások útján összehívotttörvényhozó képviseleti testületeket.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 21

A görög mitológia szerintkronosz istennek, akimegdöntötte apja, ura-nosz uralmát, megjó-solták, hogy őt is azegyik gyermeke fogjamegfosztani a trón-tól. ezért sorra fel-falta rheia istennőtőlszületett gyermekeit,Hesztiát, démétért, Hé -rát, Hádészt és Poszeidónt.Az utolsó gyermek, zeusz he-lyett azonban az anya egy bepólyázottkövet adott át kronosznak, aki ezt nyeltele. zeusz pedig férfivá serdülve valóbanátvette a hatalmat, és még elnyelt testvé-reit is életre hívta apja gyomrából. A ró -mai mitológiában kronosz a saturnus,zeusz pedig a jupiter nevet kapta, ezérta római klasszikusokon nevelkedett, 18.századi francia értelmiségiek már latin ne-vükön emlegették ezeket az istenségeket.

1793 tavaszán, amikor a francia for-radalmat az európai koalíció és a lázongóparasztság veszélyeztette, Párizsban aszélsőséges forradalmárok újabb felkelésttervezgettek. A nemzeti konvent, amelymárcius 10-én megalapította a forra-dalmi törvényszéket, két nap múlva fe-nyegető levelet kapott a belgiumot meg-szálló hadsereg parancsnokától, Charlesfrançois dumouriez tábornoktól. Vagyisnemcsak a külföldi hadseregek, a franciaparasztfelkelők és a párizsi ultraforradal-márok veszélyeztették a forradalom vív-mányait, hanem saját tábornokai körébenis felütötte fejét az árulás.

Március 12-én az egyik párizsi szekcióküldöttsége már nemcsak dumouriezvád alá helyezését, hanem a girondenevű, mérsékelt köztársasági párt vezetői -nek fejét is követelte. ezt ekkoriban méga radikális újságíró, jean-Paul Marat istúlzásnak tartotta. A gironde egyik ve-zetője, Pierre Victurnien Vergniaud pediga szószékre lépett, és nagyszabású beszéd-ben tiltakozott az ellen, hogy „immárnem lehet a törvények, az emberségesség,az igazságosság és az emberi jogok tiszte-letéről beszélni anélkül, hogy legalábbisintrikusnak vagy éppenséggel arisztokra-tának vagy ellenforradalmárnak nevez-zék az embert!” klasszikus utalásokkal

megtűzdelt beszédében emle-gette Catilinát, brutust,

majd megfogalmaztaaz oly sokat idézettgondolatot: „Polgár-társak, attól kell tar-tanunk, hogy a forra-dalom, mint Satur-

nus, sorra felfalja va-lamennyi gyermekét, és

despotizmust eredmé-nyez, annak minden vele

járó szerencsétlenségével!” Verg-niaud pontosan megjósolta saját sorsát:

hét és fél hónap múlva a gironde vezetőpolitikusaival együtt végezték ki.

A 19. század történészei közül csakkevesen idézték fel ezt a gondolatot –mindössze françois Mignet tartotta ér-demesnek arra, hogy terjedelmes részletetközöljön a beszédből 1824-ben megje-lent forradalomtörténetében. e századtörténészei még nem sejthették, hogy akésőbbi forradalmak igazolni fogják Verg-niaud jóslatát. szélesebb körökben egyirodalmi mű terjesztette el: georg büch-ner Danton halála című drámája. A cse-lekmény azonban már Vergniaud halálaután játszódik, ezért a dráma első felvo-násának ötödik jelenetében danton szá-jából hangzik el a kijelentés: „Hát jóltudom, a forradalom, akárcsak Saturnus,fölfalja a saját fiait.” ennek köszönhető,hogy egyes internetes honlapokon büch-nernek vagy dantonnak tulajdonítják ahíres szállóige megfogalmazását.

Vergniaud kijelentését a 20. század fo-lyamán emlegették egyre gyakrabban, mi-után sztálin kivégeztette egykori bolsevikharcostársait, Mao Ce-tung sorra meg-vádolta a kínai kommunista vezetőket, ésmás forradalmak hírességeire is erőszakoshalál várt. több forradalomról – bár tá-volról sem valamennyiről! – elmondható,hogy egyre radikálisabb csoportok követ-ték egymást a hatalomban, amelyek nemcsupán ellenfeleikkel, hanem egykori har-costársaikkal is kegyetlenül elbántak.ennek oka azonban teljesen nyilvánvaló.Ha az erőszak a hatalomváltás elfogad-ható eszköze lesz, ha a hagyományos kor-mányzatot meg lehet dönteni erőszakkal,akkor a következő kormányzatokat ismeg lehet – az erőszak fokozásával.

A forrAdAloM felfAljA sAját gyerMekeit

Vergniaud

‘1787–1788Az „előforradalom”. Az előkelőkgyűlése, a legfelsőbb bíróságokés a tartományi rendi gyűlésekdeklarálják, hogy a kormány re-formterveit csak az országosrendi gyűlés fogadhatja el.

‘1789. május 4–5.Az országos rendi gyűlés meg-nyitása. Június 17-én felveszi a Nemzetgyűlés, július 9-én az Alkotmányozó Nemzetgyű-lés nevet.

‘1789. június 20.A labdaházi eskü.

‘1789. június 23.Az Alkotmányozó Nemzetgyű-lés szembeszáll a királlyal.

‘1789. július 14.A Bastille elfoglalása.

‘1789. júliusOrszágszerte városi és paraszt-felkelések (a „nagy félelem”).

‘1789. augusztus 4–5.A régi rend felszámolása.

‘1789. augusztus 26.Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata.

‘1789. október 5–6.A párizsiak Versailles-ba vonul-nak, a királyt Párizsba költöz -tetik.

‘1789. november 2.Az egyházi javakat az állam ki-sajátítja.

‘1789. december 19.Az assignaták kibocsátásávalmegteszik az első lépést az inf-láció felé.

‘1790. július 12.Közzéteszik az egyházügy át-szervezését (a papság polgárialkotmányát).

‘1790. július 14.Országos szövetségi ünnep a párizsi Mars-mezőn.

‘1790. november 27.A Nemzetgyűlés megfosztja hivataluktól a papság polgári al-

kotmányára felesküdni nemhajlandó papokat.

‘1791. június 20–25.A királyi család szökési kísérletePárizsból.

‘1791. július 17.A Mars mezei mészárlás.

‘1791. szeptember 3.Az 1791-es alkotmány közzé té-tele.

‘1791. október 1.Összeül a Törvényhozó Nemzet-gyűlés (1791–1792).

‘1792. április 20.Hadüzenet a Habsburg Biroda-lomnak.

‘1792. augusztus 10.A párizsi felkelők megdöntika királyságot.

‘1792. szeptember 2–7.Börtönmészárlások Párizsban.

‘1792. szeptember 20.A valmyi csata.

‘1792. szeptember 21.Összeül a Nemzeti Konvent(1792–1795), és eltörli a király -ságot.

‘1792. november 19. A Konvent segítséget ígér minden felkelő népnek.

‘1793. január 21.XVI. Lajos kivégzése.

‘1793. február 1.A Konvent hadat üzen Nagy-Britanniának és Hollandiának.

‘1793. márciusParasztfelkelések Nyugat-Fran-ciaországban.

‘1793. június 2.A párizsi nép felkelése, a Gironde vezetőinek letartóz -tatása.

‘1793. június 24.A Nemzeti Konvent elfogadja,de nem lépteti életbe az 1793-as alkotmányt.

‘1793. szeptember 17.A gyanúsak törvényével kezdetét veszi a terror.

‘1793. szeptember 29.Az árak maximálásának törvénye.

‘1793. október 10.Határozat a forradalmi kormányzatról.

‘1793. október 16.Marie Antoinette kivégzése.

‘1793. október 31.A Gironde vezetőinek kivégzése.

‘1794. február 4.A rabszolgaság felszámolása.

‘1794. március 24.Az ultraforradalmárok (Hébertés társai) kivégzése.

‘1794. április 5.A mérsékeltek (Danton és társai) kivégzése.

1794. július 27.A Nemzeti Konvent letartóz-tatja s másnap kivégezteti Robespierre-t és társait.

‘1794. augusztus–szeptemberA terror és a forradalmi kormányzat felszámolása.

‘1795. április 1. és május 20.Az utolsó népfelkelések Párizsban.

‘1795. július 21.A Quiberonnál partra szállóemigránsok legyőzése.

‘1795. augusztus 22.A Nemzeti Konvent elfogadjaaz 1795-ös alkotmányt.

‘1795. október 5.A párizsi jobboldal (vendé -miaire-i) felkelésének leverése.

‘1795. október 28.Összeül az Ötszázak és a VénekTanácsa (1795–1799).

‘1795. október 31.Megválasztják a végrehajtószervet, a Direktóriumot.

‘1796–1797Bonaparte itáliai hadjárata.

‘1796. május 10.Az „Egyenlők összeesküvése”vezetőinek letartóztatása.

‘1797. áprilisJobboldali győzelem a választá-sokon.

‘1797. szeptember 4.A jobboldal vezetőinek letartóz-tatása (fructidori államcsíny).

‘1797. szeptember 30.Az államadósság felszámolása.

‘1797. október 17.Campoformiói béke a HabsburgBirodalommal.

‘1798. áprilisBaloldali győzelem a választáso-kon.

‘1798. május 11.A választás eredményeit a kor-mány módosítja (floréali állam-csíny).

‘1798. május 19.Bonaparte egyiptomi hadjáratá-nak megindulása.

‘1799. március 12.Újabb hadüzenet a Habsburg Birodalomnak.

‘1799. tavaszKatonai vereségek.

‘1799. június 16.A tanácsok felelősségre vonjáka Direktóriumot.

‘1799. június 28.Kényszerkölcsön kivetése a gaz-dagokra.

‘1799. július 10–12.Elfogadják a túsztörvényt.

‘1799. október 9.Bonaparte partraszállása.

‘1799. november 9–10.Bonaparte a brumaire-i állam-csínnyel átveszi a hatalmat.

k r o n o l ó g i A | A f r A n C i A f o r r A d A l o M f ő b b e s e M é n y e i

A gazdasági következmények ellent-mondásosak. Bár a kiváltságok felszá-molásával, a vállalkozás szabadságánakmeghirdetésével, az egységes piac ésjogrendszer megteremtésével a forra-dalom elősegítette a kapitalizmus ki-bontakozását Franciaországban, a kis-tulajdon megszilárdításával, a tőkekon-centráció megnehezítésével, valaminta gazdasági fejlődést visszavető hábo-rús és polgárháborús viszonyokkal hát-ráltatta azt. A távolsági kereskedelemtönkrement, az ország elveszítettegyarmatait, az ipar csak az 1810-esévekben érte el újra az 1789 előtti szin-tet, az ipari forradalom pedig csak az1840-es években kezdett kibontakozni.

A forradalom mind Franciaország-ban, mind külföldön nagy lendületetadott a nemzeti fejlődésnek. Hadügyikövetkezményei is jelentősek: a háborúta társadalom ügyévé nyilvánították,megjelent az általános hadkötelezettségeszméje, s példát adtak az ország vala-mennyi erőforrásának a győzelem érde-kében történő mozgósítására. A hadse-regek felduzzadtak, a defenzív stratégiahelyét az offenzív vette át, a józan szá-mítgatás helyét a nemzeti elfogultság,s felmerülhetett a teljes győzelem és azellenség elpusztításának célja.

Kulturális téren nagyszabású közok-tatási tervek születtek, megvalósításukazonban elmaradt. Létrejött sok tudo-mányos központ, ugyanakkor rengeteg

kulturális értéket semmisítettek meg.E pusztítás jellemzésére alkotta meg1794-ben Henri Grégoire abbé, a Nem-zeti Konvent tagja a „vandalizmus” ki-fejezést. Valamennyi 19. századi politi-kai irányzat hívei (reakciósok, konzer-vatívok, liberálisok, radikálisok és kom-munisták) megtalálhatták a magukideológiai előfutárait 1789 és 1799 kö-zött. Ezért egyes történészek a forra-dalmat hatalmas kohóhoz hasonlítot-ták, amelyben az utóbbi két évszázadpolitikai nézeteit kovácsolták ki.

A felvilágosodás külföldi hívei kez-detben megünnepelték a forradalomeseményeit, egy jobb világ eljövetelé-ben bizakodva, amelyben eltörlik a sze-mélyes függőség minden fajtáját, lehe-tetlenné teszik a zsarnokság létrejöt-tét, s mindenkire kiterjesztik az em-beri jogokat. Csak a tisztánlátó britpolitikai gondolkodó, a modern politi-kai konzervativizmus megalapítója, Ed-mund Burke hívta fel honfitársai figyel-mét az elvont elvek alapján történő po-litizálás veszedelmeire.

A forradalmi háború azonban végetvetett a lelkesedésnek. A francia had-seregek a megszállt területeken felszá-molták a kiváltságokat, elkobozták azegyház földjeit, és megdöntötték a régikormányzatot. Mindez azonban nemellensúlyozhatta a háború pusztításait,a régi életmód teljes felforgatását. Amegszállás mindenhol felszította a

nemzeti érzelmeket, a néptömegeknagy része pedig ragaszkodott a meg-szokott, helyi kormányzathoz és azegyházhoz. A terror és a diktatúra kor-szaka mélyen elkeserítette mindazokata felvilágosult külföldi politikusokat,művészeket és filozófusokat, akik olynagy lelkesedéssel és reménykedésselfogadták a forradalom kitörését.

A francia forradalom kettős tanulsá-got hagyott Európára. Egyrészt azt afelemelő érzést, hogy nem kell eltűrnia társadalmi igazságtalanságot, mert akormányzatokat meg lehet dönteni.Másrészt pedig azt a keserű tapaszta-latot, hogy a világ erőszakos, forra-dalmi átalakítása során rendkívül em-bertelen dolgokat is el lehet követni.A forradalom mint eszköz pedig jóraés rosszra egyaránt felhasználható. Akicsak az egyiket hangsúlyozza a két ta-nulság közül, meghamisítja a forrada-lom örökségét.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 23

4∞&£∞∞§£™Egy „forradalmi szállítmány”.

1794 júniusában az elnyomás gépezete felgyorsult, s Párizsban hetente 1500 személyt

végeztek ki. Mindez nem volt problémamen-tes: a holttesteket az erre kijelölt négy párizsitemetőben kellett elföldelni. A kivégzés után

ruházatuktól és szerény javaiktól megfosztottáldozatokat közös sírba temették.

Béricourt akvarellje.

4∞&£∞∞§£™