Hangay, Oktáv

egyesületek es mködésük

J m//2Y-

r r

1ARCZ A MAGYARSAOeRT!

NAGYNEMET VAGY PANGERMAN

EGYESÜLETEK ÉS MKÖDÉSÜK

IRTA:

HAMGAY OKTÁVA KOLOZSVÁRI KER. AKADÉMIA TANÁRA.

C?^w^~^

MÁSODIK KIADÁSV gAmAn-nyomda hazafias Áldozatkészségébl.

KOLOZSVÁR,NYOMATOTT GÁMÁN J. ÖRÖKÖSÉNÉL

1901.

Pannónia BooksP.O. Box 1017 Stn. "B"Toronto, Ont. MSP 2T8

r r

HARCZ A MAGYARSÁGÉRT!

A NAGYNEMET YA6Y PANGERMAN

EGYESÜLETEK ÉS MKÖDÉSÜK

IRTA:

HAMGAY OKTÁVA KOLOZSVÁRI KER. AKADÉMIA TANÁRA.

(^'\J^^

MÁSODIK KIADÁSA GAmAN-NVüMDA hazafias ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBL.

KOLOZSVÁR.NYOMATOTT G^MÁN J. ÖRÖKÖSÉNÉL

lOOL

J-

A nagynémet vagy pángermán egyesületek.

Bevezet.

Az 1870— 71-iki nagy francia-német háború lefolyása

alatt Münchenben voltam. A túlnyomó ervel levert szeren-

csétlen Francziaország iránti kiolthatatlan rokonszenvünk-

kel kisértük mi magyarok a világhistoria óriási változásait

és naponta megfigyelhettük azon roppant nemzeti föllángo-

lást, mely még a malátás sörtl flegmatikusabb bajorokat

is elborította s tapasztalhattuk azon szokatlan társadalmi je-

lenségeket, melyek a gyzelemittas német nép minden réte-

gében egyszerre fölcsiráztak. A széthúzó partikularizmusban

élt ném.et államok törzsei csodálatos egyetértésben voltak a

nemzet-állami egység megteremtésének munkájánál s a

német császárság újjászületése kioltotta bellük azon kicsi-

nyes elkülönítési hajlamokat, méhnek a háború eltti idk-

ben a sokféle német tartoményban valósággal burjánoztak.

A német egység indokolható, önérzetes jelenségeivel azon-

ban, megnyilatkozott több helyütt a német pöfteszkedés és

gög is ; a vaskezü Bismarktól történelmi szárnyalt szóvá

lett „furor teutonicus," az egész Európát fölfalni akaró né-

met telhetetlenségbe csapott át A pángermán érzület a ko-

molyabb irányú német tudósokat is annyira elragadta,

hogy Vischer Frigyes, az ujabb német esztétika kitn mü-velje, stuttgarti professor, „Blut soll aus eueren Xágeln

spritzen" vérszemes frázisokkal fejtegette a romanizmus

pusztulását s a germanizmus elmaradhatlan gyzelmét egész

Európában. Asedani gyzelem, Paris bevétele oly mámorba1*

— 4 —

hozta a német professorok fejét, hogy nemcsak Elsass-

Lotharingia bekebelezése volt a birodalom megnagyobbitá-

sára czélzó követelmény, hanem nagytudásu tanárok nyíltan

lelkesítették a német népet, az összes európai német elemet

eoy császári korona alá hozó Gross-Deíitschland megteremté-

sére. Münchenben Löher Ferencz egyet, tanár, az erdélyi

vszászok protektora, kezdette meg a propagandát, bizonyos

ravasz politikával arra számítva, hogy az úgynevezett „el-

nyomottszászok" védelmével sikeililni fog egyúttal az egész

Ausztria és Magyarországban él németségben a nagynémetérzületet fölkelteni. A müncheni Odeon olvasótermében,

késbb a hannoveri kaszinóban, kezemben voltak az asztalon

több példányban hever röpiratok p. „Das Erwürgen der

deutschen Nationalitát in Ungarn" — „Ungarns Gegenwartund seine nachste Entwickelung" stb.

Eme tendencziozusan minden kaszinónak, egyletnek

ingyen szétküldött füzetekben, kezddött a pángermán pisz-

kolódás és hazug ráfogás hazánk kormánya s magyar népe

ellen. Ezen idben jelent meg Löher tanár „Die Magyarén undandere Ungarn'' czimü nagyobb könyve, melynek már kere-

sett czimzése is alattomos determinálástrejt magában, hogyhazánk népelemeit valami külön „magyar" s külön „ungar"

erzületvilágba ossza be. A munka némely fejezetét Lher a

bajor földrajzi társaság estélyein is fölolvasta, sokszor el-

kel hallgatóság eltt, melynek soraiban a müncheni politikai

és katonai köröknek befolyásos képviselit szemlélhettem.

Egy alkalommal szerényen vonultam meg néhány magyaregyetemi hallgatóval egyik oldalpadban, hogy végig hallgas-

sam a különben kellemes orgánummal ellátott s megnyermodorral eladó ellenségünket ; talán nem is lett volna oly

magyarfaló, de magyarországi utazásában derék szász

atyánkfiai vezették s informálták s igy természetes követ-

kezmény lett, hogy a professor ur koponyája az optikai

camera obscurává fejldött, mert a mit csak látott nálunk,

annak a fordított, fonák képét vitte magával a bajor fvárosba.

Eladásának befejez részében Lher keg3^es elisme-

réssel szólott a magvar költészetrl, dicsérte azon tudomá-

— 5 —nyos munkásságot, melyet ílesi; a nyelvészet s hazai törté-

netírás terén kifejtettünk ; de végül fordított egyet gondolat-

menetén s a szemüveges katedrái íigura lenéz gúnynyalkérdezte: „vájjon t. hallgatóim, ha mindezen elismerésünk

mellett, az összes magyar tudományos irodalom holnap rög-

tön eltnnék a földszínérl, szegényebh lenne az emberiség

csak egyetlen eszmével is?" ]3ár mennyire izgatta vérünket

a gylölköd hang, csendesen hallgattuk atanárur kritikáit,

legföljebb ugy magunkban gondoltuk, hogy mit tennénk mikünn ezzel a némettel, ha a müncheni rendrség dolgunkat

nem minsítené nyilvános „Gewalt"-nak ! Szegény diákos

helyzetünk, bizony nagyon hasonlított Petfi szegény juhá-

száéhoz, de talán még annál is rosszabb volt, mert az leg-

alább elkeseredésében nagyot üthetett botjával a szamárfejére; mi még azt se tehettük; közeledtek azexaminatoriu-

mok. Löhernek hirhedt támadásaira tudtommal felelt itt-ott

a magyar sajtó, de ezek a feleletek csak gyönge riposztok

voltak a németnek rendszeres támadásaira A hamis adatok

felölünk nagyon közkézen forognak azóta s a német tudósokközött alig van egy-kett, aki aLöher-féle „Ungar" és „Ma-gyaré" differencziáló zavaros fogalmakat el ne fogadta volna.

Epén e napokban olvastam az „Allgem. Zeitung'' mellékle-

tében egy jónevü német Írótól : Az egységes és oszthatatlan

,,ungar nemzet" tömegébe a magyarisch nyelvközösület.

(magyarische Sprachgemeinschaft), mely magát magyarnemzetnek nevezi, saját nyelvének zsarnoki eljogokatkövetel".

Nem tárgyamhoz tartozik ezen históriánkat kiforgató

s hazánk ethnografiáját politikailag kizsákmányolni kivánó

fogalomzavar tisztázása. Ha boszantók is voltak Löher ma-gyarellenes eladásai, az én figyelmemet amaz eladásoknáljelenvolt diszes német közönség viselkedése s hangulatnyil-

vánulása kötötte le ; mert valahányszor csak hangoztatta a

tanár ur magyarfaló frázisait, a közönség „bravó, so ist,

ganz recht" kiáltásokkal kisérte. Ezzel argumentálták, hogynem egy múló tünettel, hanem fejld s fejlesztetni óhajtó

pangermán irányelvekkel lesz késbb dolgunk. Azóta figye-

— 6 —lemmel kisérem a németség ilyetén mozgalmait ; azóta látom

a pangermán egyesületek g3^ors növekedését és jelentékeny

eredményeit s rcndkivül sürgsen elérkezettnek látom az

idpontot, hogy hazánk belnyugalmát fölkavarni akaró

„grossdeutsch" munkásságot minél szélesebb körben meg-ismertessük, a magyar társadalomban pedig minél több r-szemet állítsunk fel, az éber felügyelet s ernyedetlen meg-ligyelésre. Mindenek eltt ismernünk kell az ellenség had-

állását, csapatait, ügyes taktikáját és titkos aknamunkáit,

hogy a védelmet kellen szervezhessük.

Az egyesületek általában.

Általánosan ismert dolog, hogy a közös czélok elérésére

önként alakult egyesületek legkitnbb talaja Németország.

A közmondásos ^,Vereinsmeierei" sehol sem virágzik jobban

mint Európa szivében, hol rajnamenti nektárral lelkesülnek

Göthe és Schiller költészetéért, hol Gambrinus itala mellett

diákdalokkal fölgerjedt orgiákat ülhet a nemzeti egoismus,

hol 65 millió ember érzelemvilágát a „Wacht am Rhein"

hozza összhangba s egy tevékeny öntudatos császárnak ren-

delkez parancsát egy millió harczosa várja, hogy akár nyu-

gatnak adjon hatalmas sedáni csapást, akár keletrl kerítsen

magához országokat a Hohenzollernek jogara alá.

A számtalan egylet közül bennünket csak azok érdekel-

nek, melyek napjainkban a német nemzeti öntudat fölkelté-

sét s ébrentartását, a nyiltan s titkosan mköd németesítést,

de fkép a pangermanizmus nagy eszméjének, az összes

európai németeknek egyetlen bii^odaíombavalö egyesítését s ezen

egyesítésre a politikai, etnographiai s közlekedésnyelvi talaj

elkészítését tzték ki czéljukul. Ily egyesületek csoporto-

sítva a következk

:

1. A felekezeti egyletek a németség védelmére. Ide tar-

toznak a Gusztáv Adolf egylet, a protestáns misszió eg3de-

tek, a német-katholikus Szt. -Rafael társaság.

2. Az antiszemita egyletek.

3. A németség lengcrentúli terjesztésére s izmositására

alakult egyletek, ilyenek: a német gyarmategyletek, a régibb

gyarmatosító egyletek, a kereskedelmi-geográfiai egyletek.

4. .1 Sciinlvereinok és Sclmtzvercinok^ melyekhez soroz-

tatnak : az általános német Schulverein, a német-amerikai

iskola-egylet, a bécsi német Schulverein, a német-osztrák

védegyletek, a németségnek az Osztmarkban (tehát Ausztria-

Mag3^arország egy részében) való támogatására alakult egylet.

5. A legveszedelmesebb egylet az „All-deutscher Ver-

band" vag}^ pangermán szövetség.

Ezen csoportosítás természetesen nem foglalja magá-ban a százakra men helyi egyesiLileteket, választókerületi

Kreisausschusokat, melyeknek igyekezetei azonban kicsiben

épen azok, mint a nagyobb continentalis német társulások-

nak törekvései. Ott van a „Bund der Germánén" — a „Nord-mark" és „Südmark'' a „németek szövetsége Csehország-

ban" — a titokban mköd „Eintracht" s a kedélyes czere-

moniákban, amulattatás és élvezet álarcza alatt germanizáló

„Schlaraffia" több száz páholya, a diák-egyletek, burschen-

schaftok sjugendbundok, Brassó Szebenig tartó óriási háló-

zata. Tekintsünk a többeknek mködési tzhelyébe, nagyontanulságos és ajánlatos dolog ez a magyar érzelmolvasónak.

Felekezeti egyletek. Schulverein.

A Gusztáv y-ídol/ egylet keletkezésének els éveiben, a

protestáns hitfelekezetek támogatását tzte ki feladatául.

Legfbb gonddal volt Európa keleti részére, hol a hit gya-

nútlan zászlója alatt számos német nyelvszigetet mentett

meg a pusztulástól. Hetven éves fönnállása óta oly hatalmas

szervezetté növekedett, a mint alig találunk más nemze-

teknél. Az utóbbi beszámolója szerint 49 fegyletbl, 1856

fiókegyletbl, 543 negyletbl áll, nem számítva a diák- s

tanuló hók-egyleteket. Az uj pangermán irány ezen egyesü-

letnek régi protestáns, tiszta felekezeti jellegét is megváltoz-

tatta,, mert bár az alapszabályok ily álláspontot nem tárnak

fel, mégis a segélyösszegek megszavazásánál már régóta,

csupán a német-nemzeti szempont vezérli a választmányt.

Hogy mily hatalmas tényez a mai Gusztáv Adolf egylet az

elszórt német nyelvszigetek föntartásában s a németségnek

a geográfiai nyelvhatároknál való hathatós anyagi támoga-

tásában, azt kiolvasom az utóbbi nagygylés évi jelentései-

bl. A központ rendelkezésére állott (1895-ig) 6,531,318

márka, a f- s fiók-egyletek 27,693,092 márkával mköd-hettek. Ezen összegekbl a német birodalomban elosztatott

17,964,926 márka 2330 községnek, melyek között 842 oly

község kapott tekintélyesebb segélyt, melyek a vendek, cse-

hek s lengyelektl lakott Posen, Szilézia s Keleti Poroszor-

szág tartományokban tartják fenn a politikai dominálásra

hivatott németséget. Az osztrák tartományokban 625 község

vett igénybe hét és fél millió márka segélyt, de jól megjegy-

zend, hogy ezen összegben majdnem 6 millió márka német

birodalmi pénz foglaltatik.* A német nyelvszigetek támo-

gattatnak ezen külföldi pénzzel Galicziában, Cseh-s Morva-

országban.

De hát min viszonyokat tár fel ama zárszámadás ha-

zánkra nézve ? Magyarország, — jól értsék meg olvasóim —a magyarok által vérrel szerzett ország, csaknem 2 millió

márkát kap ama germán Júdás pénzbl ! Talán azt hiszik,

* Schultheis. Deuschnationales Vereinswesen. 12. lap.

— 9 —

hogy a nenizeliségre tekintet nélkül csupán a protestáns

vallású szegények támogatására? dehogy, — magyar pro-

testáns község nem kap egy hllért se a mostani Gusztáv

Adolf egylettl, de bizonnyal nem is találkoznék oly magyarpap, ki nagy szegén^^ségben is elfogadná a német propa-

ganda titkos alamizsnáját. Egyetlenegyszer tette meg a

jelentés szerint, a szászrégeni kálvinista község, — legyen

büntetése egyik német jelentés eme gúnyos passusa: „ver-

schmaht es unter Umstanden auch eine magyarische Ge-

meinde hclvetischen Bekenntnisses, wie die in Sáchsisch-

Regen nicht, die Unterstützung von den sonst verhöhnten

Deutschen anzunehmen!"

Hogy a Gusztáv Adolf egylet a hazánkban él lutherá-

nus németség ersítésén dolgozik, látszik a nagyszebeni f-egylet rovatából, melyben 51 1,316 márka segély szerepel,

valamint a Fels-Lv vagy Ober-Schützeni intézetnek kül-

dött összegekbl, melyek 227,274 márkára rúgnak.*

A német protestáns misszió egyletek^ bár kapcsolatban

vannak a Gusztáv Adolf egylettel, — inkább a tengerentúli

németségre rködnek s az 1882. óta minden évben meotar-

tott diasporákon, az Európán kivül keletkezett német közsé-

gek állapotát s a segélyezési módokat beszélik meg. Abaseli

missióból lelkészeket s tanítókat küldenek az Unióba, déli

Braziliába s Ausztráliába s eredményes mködésüknek kö-

szönhet, hogy a brazíliai németek el nem románizálódtak

s az amerikai s ausztráliai területeken nagyobb népanyag-

ban összegylt németek, az angol-yankee néptengerben

nemzetileg el nem tntek.

A katholikus kivándonlókat segélyez Szent-Rafaeí-tár-

sascfo- 1872. óta áll fenn. Katholikus mivoltánál fo.""va nemtiszta német nemzeti egylet, de mint Németországban ala-

kult egeiét, a katholikus németeket támogatja els sorban.

Megteremte a „német katholikus egyletet" Baltimore köz-

ponttal 42 ezer rendes taggal, templomaiban németül prédi-

kál, felekezeti iskoláiban németül tanit s a katholiczizmus

fSchultheiss elbbi munkájában, 13. lapon.

— 10 —

ersítésévé], a németségnek ers várakat szerez az Unióterületén. Mködésének rósz gyümölcse azon ellentét, melyaz irkatholikus s németkatholikus egyházak között ma márannyira kifejldött, hogy Minesota állam angol-amerikai

érseke Ireland, a néniét katholikusok erszakos angolositását,

illetve yankeezálását ajánlotta az Unió kormányának, magapedig német növendékek fölvételét a papi szemináriumokbaegyenest megtiltotta.

A németségnek Ázsia, Afrika, Amerika s Ausztrália

világrészekben való terjesztésére a legújabb idben alakult

„Centralverein für Handelsgeographie",

„Kolonialverein",

„Gesellschaft für deutsche Kolonisation",

„Südwestafrikanische Siedelungs-Geselschaft"

s más efíele egyesületek ismertetését elhagyom. Mindezentársaságok azóta keletkeztek, mióta a német császárság ex-

pansiv politikája folytán, önállóan kezelt német gyarmatokatalapitott. Nagy vonásokban organizálják a németség kiván-

dorlását; megakadál^^ozzák, hogy magán-ügynökök rut spe-

kuláczióinak áldozatai legyenek, egyáltalán a telepítés be-

fejezésével gondoskodnak nemcsak termelési, hanem egy-

házi s iskolai szükségleteikrl is. A „Kolonial-Zeitung" máris referál, hogy a kisdedóvói alapon növelt fekete néger po-

rontyok, mily szépen éneklik a Kilimandsaro alat^ aLoreley

s a „Wacht am Rhein"-t s bizonyára az els generatio be-

oktatásával meglesznek a germanizált négerek, kik mint ná-

lunk, a hadsereg egységének megbontása nélkül nem néger,

hanem német kommandóra fogják az ismétl feg3^verek ke-

resztényies munkáját végezni

!

K bécsi német Schulvereint, az 1866. után Ausztriában

jobban megindult szláv nemzetiségi mozgalom hozta létre.

Az egylet a Pernestorfer osztrák képvisel által 1880-ban

kifejtett programm szerint a „ fen3'egetett^' német iskolák

támogatását s uj iskoláknak fölállitását tzte ki czéljául.

Ugyanazon év július havában a bécsi tudományos akadémi-

ában volt az alakuló gylés s néhány hónap múlva 13 ezer

tag iratkozott a föltett ivekre. Az osztrák-német pártkonfe-

— 11 —

renczia jórészt rcichsralhi képviselkbl kötelességül tzteki, hogy a Schulvcreint minden erejébl támogatja. A német-

honi fajrokonokkal beállt bens érintkezés, ezen nálunk a

hirlapokból ismert egyletet oly hatalmassá tette, hogy 1 <S(S7-

ben már 120 ezer német íerh- s ntagja volt s képes lett 82

iskolát s 41 gyermekkertet támogatni. A tizéves beszámoló

nem egészen 4 millió korona készpénzsegélyrl ad tanulsá-

gos képet. A legújabb idben az antiszemita irányú német-

nemzeti párt, — melynek képviselit Wolf, Schönerer lovag,

Lueger stb. a bécsi képviselház s községtanács verekedgyléseibl ismerjük — szakadást idézett el aSchulverein-

ban s a szabadelvbb tagok nagy számban kiléptek az egy-

let kötelékébl.

Bár a bécsi Schulverein hazánk németlakta vidékeivel

s városaival nem egyszer próbált agitáczionális érintkezésbe

jönni, mködését teljesen fölszivták a beállott osztrák viszo-

nyok; a csehek s németek jelen nyelvharczának féktelen

tombolásában s annak elidézésében nagy része van s ha-

zánk politikai vezeti indokolt aggodalommal nézhetik azt

a nemzetiségi zrzavart, mely az eltrt német-nenizeti fész-

keldések reaktiojaként bomlasztja az osztrák birodalmat.

Az osztrák-német Schulverein épen nem régen lUOO.

jun. 2-án tartotta utolsó közgylését Gráczban. A nagy Ste-

fánia-termek zsúfoltságig megteltek intelligens közönséggel

s a legjelentékenyebb hókegyletek 534 kcpviselt küldöttek

a gylésre. Az ily nagynémet politikai ünnepélyeket néhányévtized eltt lehetetlen volt megtartani Ausztriában ; a bécsi

Sohensaalban egykor kifütyölték az .,Ich bin ein Preisse"

ártatlan melódiáját s a Hohenwart ministerium idejében a

kintornást megbüntették a „Wachtam Rhein" sípolása miatt,

a torna- s daleg3'leteknek pedig szigorúan tilos volt német-

nemzeti dalokat énekelni. Most a hatalmas szomszéd felé

int minden osztrák-német s kevés kivétellel nem a „Gotter-

halte" és a bécsi Burg, hanem a „Wacht am Rhein" s a ber-

lini Schloss adják az ünnepélyek ihletségi levegjét. A gráczi

Schulverein ünnepen ott ültek gróf Attemshel^'tartó, a stájer

nagybirtokosok, ^az osztrák frendiház s képviselház szá-

— 12 —

mos tagja, a gráczi egyetem rektora s tanárai, Grácz város

polgármestere stb. Ezeknek jelenlétében nagy tetszés mellett

jelentette ki dr. Weitlof elnök, hogy: ,^Die Farben des Ve-

reines siiid schiuars - rotli— o-old iindk'óiinen dieselben in eineni

Vercinsbanneí', sozuie in eíneni Yei'einsabzcichen ersichtlick ^e-

niacJit ioerden'\ (Az egyesület szinei fekete-vörös-arany, azok

egy egyleti zászlóban, valami egyleti jelvényben láthatólag

hordozhatók.) Ezek a szinek pedig sem osztrák, sem stájer,

hanem naí^ynémet sziíiek, melyeket 1815-ben kezdettek a

német diák burschenschaftok viselni. A német Bund kor-

mányai eme szinek viselésében forradalmat s demagógiát

gyanitottakstöbb izben eltiltották azok használatát ; az 1848-

iki mozgalmak alkalmával a trikolor megint lengett, st dip-

lomatikus fogásból 1863-ban az osztrák császártól egybe-

hívott fejedelmi gylés alkalmával P^rankfurtban, a szövet-

ségtanács palotájára is kitüzetett. Ez id óta ezen szinek

mint ,,Grossdeítísckland''' szinet szerepelnek s jelképes hirdeti

az összes németség nemzeti harmóniájának. Az 1871-iki

törvény a fekete-fehér-vörös trikolort mondotta ki német bi-

rodalmi szineknck, de ennek s a számos eltiltásnak daczára

a ^schwartz-roth-gold" szerepel minden pangermán tünte-

tésnél.*)

A bécsi Schulverein hatása alatt keletkezett Berlinben

az „Allírcmeine dentscke Schulverein.^' Az elbbit erkölcsi s

anyagi szempontból niár régóta támogatták a német biroda-

lomból is és dr. Heidinger Stuttgartban, dr. Lotz Erankfurt-

ban, dr. Gross Badenben stb. az egylet érdekében eladáso-

kattartottak ; a külföldi németség védelmére 1878-ban alakult

berlini „Centralverein für Handelsgeografie" pedig ersen

támogatta az osztrák schulvereinos mozgalmakat. De midnaz osztrák belügyminisztérium megtiltotta az osztrák egy-

leteknek általában, hogy külföldi fiókegyleteket magukbavegyenek, a bécsi egylet berlini fiókegylete külön német

schulvereinná változott át.

A napokban jelent meg az 1900-ban kiadott:

' Pallmann. Zur Geschichte der deutschen Fahne und ihrer Farben.íierlin. 1871.

— 13 —

„ GcschicJitc dcs all^emeineri deiUschen Schulvercins, zítr

Ei-Iia/liino- des DciitscJiiuDis im Auslandc, von dr. Kari Vor-

mcno-. ] crlagGcorg Reimer Berlin'^ czimü füzet, mely tanul-

ságos leírását adja a magyargylöl külföldi akcziónak.

Tulajdonkép látható belle, hogy az egész berlini Schul-

verein a mi szász polgáraink „eln3'omatási" propagandájá-

ból teremtdött. A német egyetemekre kijáró szász ifjúság

tartós érintkezése a német-birodalmi „testvérekkel", anémet-

országi professorok vagy egyéb feketénlátó egyének utazásai

s látogatásai az erdélyi részekben, mind megannyi eszköz

volt, a sok fonák informátio megtételéhez. Már Lher tanár

társa, a magyarfojtogató Wattenbach heidelbergi tanár,* a

Schulverein titkára dr. Vormeng s többen nemcsak javasol-

ták az állandó összeköttetést a nagyszebeni szászokkal, ha-

nem tényleg folytonos agitatorikus viszonosság is fejldött

ki Berlin, Nagyszeben és Brassó között. A Schulvereintól

kiadott illusztrált havi közlöny „Die deutsche Post", az

ujabban megindult egyleti közlöny „Das Deutschtum im

Auslande", „Mittheilungen des allgemeinen deutschen Schul-

vereins zur Erhaltung des Deutschtums im Auslande" te-

mérdek czikkjei bizonyítják, hogy nagyon sok hátmögi

„tudósító" akadt hazánk területérl, ki nem restelte a saját

fészkét beronditni a „Correspondenz" hasábjain.

A magyar középiskolai törvény foganatba vételénél, a

berlini Schulverein vezéremberei nagy tollervel rontottak

nekünk és a tolakodásnak páratlan példáját adták többféle

„Aufruf'-okban. Más népekjogainak respektálására akartak

bennünket tanitani azon pangermán agyvelk, kik saját or-

szágukban a legparányibb franczia, dán vagy lengyel meg-nyilatkozást is .Staatsverbrechen"-nek minsítenek. A kiált-

ványok elsejében a többi között nevezetes eme részlet:

„Mindenekfelett Magyarország és Erdély németjei szük-

ségük segítségünket. A nyelvek egyenjogositásának törvé-

nyes biztosítása daczára, az uralkodó magyar kisebbség

évek ta következetesen oda mködött, hogy a magyar ko-

' \\'attenbach. ^Die siebenbürgei- Sachsen. Heidelberg. \^erlag l^'r. Bas-serinann. 1870.

— 14 —

róna országokbati a német mveldést tönkre tegye. A németnépiskolák számát évrl-évre csökkentik, a német gymna-simumok az erdélyi szászokéi kivételével, magyarositattak s

az egyetlen német egyetem se létezik immár".Itt esett meg ama famozus felsülés, hogy a „sachsise

Universitát" politikai értelmét, valami tudományegyetemmelcserélték össze s keservesen panaszkodnak, hogy (1881-ben)a magyar barbárság az „egyetlen német-egyetemet" eltörülte !

A magyar országgylésen többször zajos jeleneteket s

vitákat idéztek el efféle schulvereinos fölhivások. A leg-

nagyobb fokú felháborodását nyilvánitá a képviselház a

késbbi (1882—1883) német kiáltványok alkalmával, midna szász-német propaganda hamisított maszlaga,mégMomm-sen s Gneist, nálunk oly tisztelt elsrangú tudósokat is képesvolt elbódítani. Mintha az egész Magyarország valami németzászló alá hajtott keleti provinczia lenne, melynek belügyeit

a berlini komité kénye-kedve szerint irányithatja, megrostál-

hatja, — oly dölyfös föllépésü gylésekbl követelték a

diplomatiai közbelépést. A német császárhoz Wattenbachtanár által szerkesztett föliratot nyújtottak be, de a császár

bizonyára jobban megtudta Ítélni a pápaszemes urak túlka-

pásait s a magyar állam ellen beadott kérvényüket kereken

visszautasította.

Azt hihetnk, hogy a Schulverein bizottság tagjai alatt-

valói hséggel nyugodtak meg a „kérvényüket" relegáló

császári szavakra. Nem igy történt. Az évüzedekig emlege-tett „ Geivaltstreich dei' Madjaren''' már valóságos rögeszmévéjegczödött bele makacs koponyájukba s mintha saját csá-

száruk legfelsbb fórumát lefokozni akarták volna, a németbirodalmi gyléshez föllebbeztek s oda vitték be a németügyet vagy helyesebben áz erdélyi szász kérdé.st. Mert job-

bára csak ily czimen forog az \xgy a Schulverein emiitett

történetében.

A „Correspodenzblatt" 1882. május 2-ik számában le

van Írva ama gylés Berlinben, mely a német császár elzelutasítása daczára, a berlini parlament elé terjesztend„szász \xgy'' megbeszélését tzte ki tárgyául. A magyar

_._ 15 —

jogászok eltt a legnagyobb tiszteletben lev 70 éves Gneist

Rudolf hírneves jogtanár elnökölt az ülésen, a szászok hü

apologetája, Wattenbach tanár volt az eladó, Bunsen Kapp,

Schlage, Eberty, Lipke, Herbertz, Kardorrf s számos parla-

menti tag képezték a választmányt. Állítólag sokan voltak

ott Berlin elkel befolyásos köreibl. A magyar közvéle-

mény szintén sajnálta, hogy az angol jogviszonyok, az

angol selfgovernment kitn ismerje, a Mill Stuartok né-

met párhuzamosa és a „Rechtsstaat" (jogállam) határozott

megvédje, oly sajnálatosan felült a külföldi szásznémet

kintornázásnak. No de megtörtént a gylés a „magyarok

rettent uralma" ellen, ide iktatom az eredeti Protest fpasz-

szusát:

„Der aufs Neuedem ungarischen Reichstag vorgelegte

Entwurf eines Mittelschulgesetzes bedroht die siebenhun-

derthjahrige deutsche Kultur des siebenbürger Sachscnstani-

mes mit dem Untergange. lm Widerspruche mit den feier-

lichsten und zweifellosesten Bestimmungen derjenigen

Grundgesetze, auf welchen alléin dieneuerliche statsrecht-

liche hinverleibitng Slebenbm^gens und insbesondere des

Saclisenlandes in den Gesamtverband der ungarischen Mo-narchie beruht, im flagranten Widerspruche mit dem \ati-

onalitátengesetze, welches die Gleichberechtigung der Spra-

chen, vornehmlich auch im Unterrichte, garantirt, verfolgt

dieser Gesetzentwurf — und in seiner gegenwartigen Fas-

sung noch rücivsichtsloser als zuvor — das Ziel, den deutschen

Unterrichtdurch Madjarisirungdes gesamten Lehrerstandes

zu Grundé zu richten. Er trifft nach zahllosen in gesetz-

licher und administrativer Form erfolgten ungeheuerlichen

Vergewaltigungen das Herz des siebenbürger DeutscJitnms.

Er ist die schneidigste und unverhüllteste Kriegserklárung,

welchebisher in dem vielsprachigenLande wider Hunderttau-

sende von treuen Untertanen deutscher Nationalitát gewagt

worden ist. Seine Verwirklichung, indem sie die viel hun-

dert jáhrige GememscJiaft der siebenbürger Sachsen mit der

wissenschaftlichen Bildung des Mutterlandes zerschneidet,

reisst zugleich einé unausíüUbare Kluft zwischen der deut-

~ 16 -

schen und der madjarischen Nation. Das deutsche Mutter-

land, welches mit der österreichisch-ungarischen Monarchie

in Freundschaft lében will, muss daher immer lauter den

Warnungsruf erheben, welchen auch máchtigere Völker

nicht ohne Gefahr überhören."

A szövegbl rútan kikandikál a szász lóláb s kommen-tár nélkül is sejthet, honnét keletkezett a magyarokat el-

sepr operaházi müvihar. A magyar országgylés, sajtó és

közvélemény egyhangülag visszautasította a németorszcági

Schulvereinnek hazánk belügyeibe való beavatkozását, ha-

tározottan roszakaratnak jelentette ki azon törekvést, hogya legkisebb jogérzet elvetésével egy szomszéd szövetséges

ország alatvalóit nyilt htlenségre, a törvények megvetésére

tüzeli s a rágalmak piszkos fegyvereivel, a hazai németsé-

get saját hazája árulójává akarja nevelni. Nem voltak a pán-

germán urakra látszólag hatással, a hazai nem-szász német-

ségnek népgyülései, melyeken a német nyelven hozott

határozatokban erélyesen visszautasították a berlini hívatlan

dajkálkodást s a legnagyobb megvetésüket fejezték ki a kül-

földi pénzsegélyek ellen. Ezen magyar-német tiltakozó gy-lések egész sorozatát hozták a hazai német lapok, de a

Schulvereín bizalmasai (Vertrauensmánner) perfid módonig3^ekezték azok valódiságát kétségbe vonni s azok morális

és politikai értékét hazug szinben ócsárolni.

Ezek után bámulatos érzés foghat el mindenkit, ha a

berlini Schulverein történetében (dr. Vormeng 25. lap) a

„nagy harcz" után azt olvashatja, hogy a szászoknak mégis

sikerült a középiskolai országos törvéjiy rendelkezéseit kiját-

szani. Erre a szerepre az elhalt Teutsch szász vSzuperinten-

denst érdemesiti nevezett Schulverein történész, amint irja:

y,Neki ]w\.oi\. a föladat, a tanügyet akként alakítani, hogy az

uj törvény követelményeinek is elég tétessék, s az intézetek

német jellege mégis megóvassék. És amint a dolog eleinte ki-

vihetetlennek is látszott, nagy fáradság s munka után mégis

') Lásd a Schulverein hivatalos lapját 1882. 3 és 4; számában levLügéwacker-félc czikkeket.

— 17 —

sikerült, amint ma mondani lehet, miután az átmenet ne

héz idejét legyzhették'. (Lásd Schriften des Alig. dcutsch.

Schulvereins/Heft 2. Seite 25).

Hogy mennyiben áll az a kibúvó a magyar törvények-

bl, arra feleljenek a közoktatásügyünk elaltatott erdélyrészi

rei s egykedv budapesti vezérei.

A Siebenb. Deutsches Tagblatt 1900. május 29-iki szá-

mában, büszkén számol be valaki a szász iskolák mai álla-

potáról s „giánzende Kulturrüstung"-nak nevezi, hogy az

alig 180 ezer szásznak 5 fgymnáziuma, 2 algymnáziuma,

1 f- 1 alreáltanodája van temérdek népiskolával, gazdasági

iskolával stb. egyetemben. A mely földön a ,.magyarische

barbarismus" rémuralmának kikürtölése mellett, a német

iskolázásnak ekkora engedélyezettségével találkozhatnak,

a Schulverein elvakított németországi professorai, ott csak

gylölettel telt „ungárok" vagy külföldrl belopódzott pán-

germán kalózok irkálhattak a „németség kiirtásáról" s szór-

hatták a mocsok minden nemét a kenyéradó magyar hazára.

A Schulverein történetébl (Vormeng 25 lap) kitnik

még az is, hogy a szász tanulóknak egyleti ösztöndijak is

njaijtatnak arra a czélra, miszerint minél többen tanulhassa-

nak a németbirodalmi eg3'etemeken. A magyar kormányfigyelmének ki kellene terjedni íz^' efféle külföldi segélyezések

kell ellenrzésére s ha azon czélból adatnak, hogy Magyar-

ország területére a szász-német hazafiatlan agitátorok ne-

veltessenek, azoknak elfogadása szigorúan büntetend. Mert

nem oly ártatlan tanulmányi czél forog ott kérdésben, hol

maguk a Schulvereinok igy Írhatnak róluk: „Fczél vala,

hogy stipendiwnok nyiijtásával arról gondoskodjunk, misze-

rint a birodalmi német fiskolák minél iöbb szász diáktól lá-

togathatók legymek Már ezáltal élénk viszony fejldik az

si anyaföld (Németország) s a második haza (ez Magyar-

ország !) között. A fiatal emberek megtanulják a német m-veltséget becsülni (s a magyart gyalázni !) és Erdélybe visz-

szatérve az átörökölt nyelvnek s szokásoknak elökarczosai

lesznek."

Meglátszik ez a „Fhlung" s a kétféle „nagyobb s

2

— 18 —

kisebb hazának" nemesbit viszonya a szász ifjúság egy

minoritásában, -melynek a józanabb szászságtól bizonyára

elitélt tagjaihoz érkezett a hallei egyetemi diákok eme üd-

vözl kiáltványa

:

„Erdélyiek! Magyarhon németjei! Szászok és svábok!

Mély szomorúsággal vettük, mily szorongatott helyzetbe

hozott benneteket a magyar dölyfsség. Kemény a küzde-

lem, melyet át kell harczolnotok, de ne csüggedjetek, a né-

met nép áll mögöttetek. H-a mi diákok tényleg a politikai

napi kérdésekbe nem is avatkozhatunk, de fogadjuk nektek,

hogy egy A^émefországért a Schcldetöl a Kárpátokig, az északi

tengertoí az Adriáig harczra kelünk, ha mint férfiak a poli-

tikai életre befolyhatunk. „Alldeutschland, allewege!" Ahazaárulás min csirái lehetnek ama magyar íöldön élifjakban. kik ezt a dics táviratot hosannával fogadva, mégleibzsurnáljukba is kitehettek? A lecsufolt magyar földön

nekik nem volt e miatt semmi bántódástik,k\\\áQ, d.iöXmd.^'á.'í^'L-

talt német földön kicsapták volna az egyetemekrl azt a né-

hány lengyel diákot, ha a Minkievicz vagy Koscziusko ün-

nepre politikai vonatkoztatás nélkül táviratban lelkesednek,

vagy az eltiprott Lengyelország visszaállítását ha csak va-

lami lyrai költemén3^ek allegorikus kifejezéseiben is emle-

getni s énekelni merték volna!

A berlini Schulverein saját kimutatása szerint a követ-

kez támogatásokat küldte hazánkba

:

1874-ben . . . 5000 márkát

1891-ben .

1892-ben .

1895-ben .

1896-ban .

1897-ben .

1898-ban .

[indezek csak a Vo

9037623034892418295457 1 1 „

'meng-féle könyvbl átvett s bizo-

nyára nem a teljes számokat nyújtó adatok, mert a Schul-

verein mködésének titkos fülkéi is vannak, hogy az idegen

hatóságok figyelmét elkerüljék. Már a gylések megváltoz-

tatott szabál3'zatából is kitnik, hogy ügyes óvatosságból,

— 19 —

az elintézni valókat nem a n3'ilvános nagygyléseken

(Hauptversanimlung) tárgyalják. A „kényesebb" dolgokat

a nagygylést megelz „Vertretertag"-ok intézik el A Vor-

meng-féle iratban erre vonatkozólag ez áll: „Damit war der

Schwerpunkt der Vereinsverhandlungen von jetzt ab demVertretertage zugewiesen, und mit Recht. Dmn eíne grosse

öffentliche Versamrnlun^ komite unmöglich über schwierige

Fragen des inneren und áusseren Vereinslebens mit der

nötigen Kenntniss verhátidéin^'- die vertraulichcn Derichte

über die Tátigkeit des Vereines und über zweckmássige

Verwendung von Geldmitteln in bedrohten Gegenden entge-

gennehmen.*' (11-ik lapon.)

Ujabb idben „Ortsgruppe"-k és Gau-ok (fiókok) föl-

állitásával a Schulvereintdeczentralizálták shogy a „nmnka"

intenzivebb s közvetlenebb lehessen, minden tiókegyletnek

a helyi fekvéshez mérten, vagy az agitáló összeköttetések

folytán, külön munkaterületet osztottak be. így a szász-

országi íiók Csehországban, a frankfurti Tirolban, a jenai

pedig Erdélyben^) végzi ezentúl a pángermánizmus viszályt

hint föladatait.

Egyik leghatalmasabb, de hazánkra nézve egyúttal

legveszedelmesebb eszköze a berlini Schulvereinnek. a

nyomtatványok, röpiratok, könyvek ingyenes vagy olcsó

szétküldése s a külföldön lev németségnek népkönyvtárak-

kal való megajándékozása. Az óriási német könyvkereske-

delem itt azonnal segítségére jött az egyesületnek. Háromlipcsei kiadó : Bibliographisches Institut, Keils Nachfolger

és Alfréd Yörster, fölhívást intézett az összes német könyv-

kereskedkhöz, kérve ket könyvek adományozására. Két

év alatt több mint 33,863 kötet gylt össze, melyeket a

szorongatott helyekre (bedrángten Orten) elküldeni, magaVörster könyvkerasked vállalkozott. A Schulverein igaz-

gatósága késbb külön könyvraktárost (Weiss Buchhándler)

tartott Lipcsében Idvel minden könyvküldést Berlinbe az

egylet fszékhclyébe tettek át, hol jelenleg a „Xikolaische

Buchhandlung" küldözi szét a „hasznos" olvasmányokat.

') Scliulthciss. Deutschnationales Vereinswesen. 45. lapon.

- 20 —

A Schulverein hazánk déli részében.

Évek óta nagy erfeszítéseket végez a Schulverein, a

hazánk déli részében él németség pangernián megmételye-zésében Wastian és Rohmeder németországi schulrathok-

nak, hazánk ezeréves fönnállása ünneplésének alkalmával

kiadott s bennijnket példátlanul gyalázó irataiban*) márhangzottak sóvárgó kiáltások, vájjon a déli megyék németlakosságában nem lehetne a „szunnyadó' nemzeti öntuda-

tot" fölébreszteni, ha az erdélyi szászok azokkal bensbbérintkezésbejönnének? A Schulverein nagygyléseinek be-

szédeiben többször követeltek módokat és segélyeket e czélra

nézve, mert mint V^ormeng ur hangoztatta „ha egyszer a

hamu alatt szunnyadó nemzeti tüz lángra lobbant, akkor a

világ semmiféle hatalma se képes ketelnemzetietleniteni'"

(Vormeng 47 lapon JMidn egy év eltt ezen röpirat els kiadása megje-

lent, egy temesvári elkel ur levelében ezeket irta nekem :

„Sajnos, hogy nagy tanulmánnyal irott müve oly idbenjelen meg, mikor a nemzeti érdekek iránti érzék megtom-pult s a kicsinyesked czivódások csaknem vakká* tették

társadalmunkat, a nemzetünket megöléssel fenyeget vesze-

delem iránt Hiszem azonban még sem fog nyomtalanul el-

veszni kiáltó szava Én fájdalommal constatálom,

\\ogy a müvében jelzett veszedelem, itt a nemzetiségi izga-

tások iránt annyira fogékony délvidéken már is jelentkezik.

A német zúglapok gomba módra szaporodnak s a gross

deiitsclitlnim iranh lelkesedés, valamint a magyarság elleni

gylölet napról-napra ersebben jelentkezik. A Schulverein

már nemcsak a kisebb városokban hódit, lapokat állitva s

az iskolaszékekben tiltakozva a magyar hazafias irány ellen,

hanem mint legújabban hallom, most már Temesvárott is

lapot akar alapitani" stb. stb.

Ma (1901. ápril 24), midn e sorokat irom, már több

helyütt gyújtogat a délvidéken a külföldrl is segéh'ezett

*l ^^'a'^tian. Ungarns Tausendjahrung iiu (leutschem Lichte. Lehman.München 1896.

— 21 —

pangermán sajtó. Temesvár is kapott, a zöldszász színezet-

hez hasonló«németnemzeti lapot s annak minden számában

vezérczikkekben es újdonságokban teli torokkal szidhatják

a „magvar rabigát.' A politikai hatóságaink, ügyészségeink

kicsinyes egykedvséggel méláztak azeltt ily jelenségek-

kel szemben ; a magyar társadalomnak gyér rségével alig

néhány év múlva Temesvár, Kikinda, Pancsova, Fehértem-

plom s több délvidéki városból, ers németnemzeti áram

fogja nemcsak a magyarosodás és magyarul érzés nyugodt

területeit eliszapolni, hanem a brassói, nagyszebeni zöld-

szász mintára a magyar n\'elv, magyar mveldés s a ma-

gyar állam ellen is nyilt és alattomos harcz fog kitörni.

A „Magyarország", a „Budapesti Hirlap" legjobb nem-

zeti irányú napilapjaink egy szóval se emiitették azon el-

lenakcziót, melyet a kolozsvári tanári kar kebelében meg-

kezdettem egy év eltt. Ma 1901. ápril 23. számában a

„Magyarország" érdekes levelet hoz egy temesi birtokos

tollából, ;i délvidéki pangermán mozgalom veszedelmét fej-

tegeti. Xós édes jó magyarjaim, legyetek nyugodtan, a ma-gyar kormány s a magyar társadalom nemi fog semmit se

tenni; valaha lehetett volna praeservative eljárni, mieltt a

baj keletkezett volna, ma már csak curative lehetne intéz-

kedni, mert a pangermán fekély jól kifejlett az államtesten.

Az orvos elkésett

!

Tzgatníik zárt borítékban küldött németországi röpira-

tokkal; izgatnak hirlapi czikkekkel, s megküldik azoknak

gyalázóbb számait azoknak, kikrl tudomást nyertek, hogya pangermán eszmékért fogékonyabbak. A legkisebb okot

is izgatás eszközévé tudják fölhasználni, mint az az Erödi-

féle „Ünnepi daloskönyv" eseténél bebizonyult. Ezen szerz

elkövette azon kis tapintatlanságot, hogy a sok hazafias dal

közé a ..Háromszín lobogó" czimü dalt is bevette, mely-

nek egyik passzusában „Xcm fekete, mint a német lelkület,

ki nem tudja hol terem a becsület'' -- áll. Hát igaz. nekünk

magyaroknak ezer év óta sokat kellett a határainkon túl

uralkodó némettl eltrnünk ; alkotmányunk, szabadságunk,

nyelvünk folyton veszélyben volt; legjobbjaink német pa-

— 22 —

rancsra, Ítéletre, kommandóra akasztattak fel vagy lövettek

agyon ; irtóztató az egész históriánk a német okozta szen-

vedésekti. A ki ismeri ezeket, nem is csodálkozik azon,

hog}^ nótában a „német fekete lelkét' emlegetjük. De a Da-loskönyvben még se volt ilyennek helye, mivel ama könyviskolai ünnepélyekre szólott. Mert ime mi történt!

A millenium elolt a Schulverein emberei roppant szük-

ségben voltak; nem történt semmi „rettenetes brutalitás" a

magyarok részérl, melynek segélyével a németeket a bu-dapesti kiállítás látogatásától elriasztani lehetett volna. Kap-ták magukat, elvették a „Daloskönyv" bibijét s az Elbatorkolatától a Küküllig lehetett a „madjarische Gemeinheit"„madjarische Rassenfeier • éktelen orditmányait olvasni. Aczéljuknak megfelelen kiáltozták: „W\Q sollen deutscheGemeinden, wie sollen deutsche A'olksstámrne in Ungarndie Feier (a millenium) mitmachen, wenn ihrdieserCharak-ter aufgepragt wird" ! !

-- A falusi tanitó iskolába nem való

versére, irtóztató epeáradás fogta el a brassói „Kronstádter

Zeitung"-ot s szokásosan kezdte a „magyar szemtelenséget"

tárg3^alni s azt az egész magyarságra vonatkoztatva, gyalá-

zatnak kikürtlni A brassói városi közgylésen Lurtz zöld-

szász ügyvéd „Besudelung des deutschen Namens" refrain

alatt fújta fel a dolgot s a „tudósítók - igyekeztek Német-ország lapjaiban az esetet kell magyar köpdös kommen-tárral közhírré tenni. Ennek viszhangjául olvashatjuk az

emiitett Wastian-féle millenium-gyalázó iratban els izben

azt az „örömhírt", hogy a németség Fehértemplomban is

megmozdult a magyar uralom ellen. „Das von einem mad-jarischen Chauvinisten herausgegebene, für die Schulenbestimmte viilUjiiumsliederbuch^ welches in einem seiner

Lieder eine offene Verhöhnung des Deutschtums enthált,

hat in Ungarisch-Weisskirchen den vergliimne7iden Funkenjiationaler Begeisterung angefacht. Von dórt aus ist der Rufergangen, gegen diese an den Deutschen verübte Schmachentschieden Stellung zu nehmen. Dieses Ereigniss, so ge-

ringfügig es auch auf den erstenBlickerscheinen mag, sollte

nicht übersehen werden und gerade den Siebenbüéger Sach-

— 23 —

sen den Gedanken naherrücken, X'ersauintes nachzuholen

und Fühlujio- zu sucJien mit der in sich geschlossenen, wirt-

schafllich blühenden dtutschen Bev'ólkermig Südimgarns''

Épen ezen okból, ht\í;y a legkisebb dolgot az agitáczió

czéljából világhistoriávíi kürtölik, vigyáznunk, kérlethetet-

len szigorral rködnünk kellene, hogy a zöldszász penész a

délmagyar megyék németségét el ne lepje.

Roppant kiterjedt mködése van a berlini Schulve-

reinnek az osztrák tartományokban. Az 1898-iki kimutatás

szerint a támogatásra szánt 65,405 márkából ug3'anazon

évben 30,707 márka ment Csehország, Morvaország és

Sziléziába A németség Ausztriában teljes szabadon fogad-

hatja el az idegen németországi „segélyt" s az osztrák

kormány csak ott elegyedik a pángermán mködésbe, hol

az a cseh. lengyel iskolaegyletekkel összeütközésbe jött.

A nyári utazásainkban több helyütt még íürdkben is

láthatjuk a berlini Schv. fölhívását a 3 márkás évi tagságra.

„A ki nem akarja nyugodtan nézni" — áll ebben az

Aufrufban — -hogy a csehek, lengyelek, magyarok,

szlovének s olaszok buzgón oda törekedjenek, hogy némettörzsrokonainkat anyanyelvüktl megrabolják, az lépjen be

a Schulverein tagjai közé." Másutt pedig: „Gondoljatok a

Schulvereinre játékoknál, végrendeleteknél és ünnepéh'ek-

nél!" Hogy az ily nagynémet „Kulturarbeit" min hely-

zetbe sodorta a szomszéd Ausztriát, azt politikailag mármindenki tudja nálunk; de hogy az összes nemzetiségek

összeveszitésével társadalmilag, íorgalmilag, kereskedelmi-

leg mily trhetetlen viszon3'ok okoztattak. azt csak úgyérezhetjük, ha esetleg valamely vegyesnyelvü osztrák tarto-

mányban vagy városban utazunk.. A bécsi német kibojkot-

tálja a pilseni sört, mert a gyáros cseh — a prágai cseh

nem vásárol absolute német kereskedtl, Reichenberg

utczáin pedig plakátok hirdetik „Kauft nur bei Deutschen !*

stb. bámulatos bárgyú osztrák állapotok, a Schulverein sze-

relmes pislantásáért!

A berlini egylet befolyása és támogatásával aknáznak

még a szomszédban a „német Cseherd-szövetség" a

— 24 —

„morvanémetek szövetsége" Grácz központtal; a déli tar-

tományokban a szlovének s olaszok ellen mköd „Süd-mark", a Troppauban székel „Nordmark" stb. A farizeus

szemekkel emlegetett czél „a törzsrokonok segélyezésa" —az eredmény azonban a szomszéd házának fölgyújtása,

lángbaboritása, hogy végre a magától is kifejld szijkség-

szerüségbl bekövetkezzék, elbb az érzületi, azután politi-

kai egybeolvadnia Németországgal.

Ausztriában iiiondhatni teljes sikerrel dolgoztak a

nagynémet egyesületek. A pángermánok (Alldeutschen)

száma a bécsi parlamentben 2 l-re emelkedett, mely bár

kis számnak látszik, a cseh államjog elleni küzdelem látszó-

lagos harczaiban a német nemzeti ideálokért rajong; bámu-latos nyíltsággal hirdeti a Németországgal való egyesülést,

Ausztriának egységes vezérletét a német hegemónia és

nyelv kizárólagos használatával. Oly programmbeszéd, minta mint Prade, nagynémet irányú képvisel tartott Reichen-

bergben, nyilt hazaárulás számba ment volna más idkben,„a birodalom osztrák részének tagosulása a német állam-

hoz, a monarchia egyrészének egyesülése a német biroda-

lomhoz, az államnak a Hohenzollernek alávetése" rendesismétld passusok voltak a pangermán szónoklatban. Ezenbeszédre felelt a cseh Stranszki 1901. febr. 13-án, a maganemében ügyes vitaszónok teljesen leálczázza az osztrák

AUdeutschokat, állandóan „poroszoknak" nevezi a Wolf és

Schönerer botrányhires csapatját. Az elszakadás Rómától„Los von Rom" jelszóval megindított mozgalom, mely a

katholikus osztrákoknak lutheránus németekké való áttéri-

tését czélozza s itt-ott a németség között sok száz félporoszt

is proselytáskodott össze, .teljesen a pangermán irányzat

szüleménye.

Az ,,Alldeutscher Verband".

A pangermánizmust leginkább terjeszt egyesü-

let, egyik választófejedelem mondását irta lobogójára:

Gedenke dass du ein Deutscher bist! Ezen jelszó alatt in-

— 25 —

dúlt nicg nemzeti rakétatüz nicllett, a teinesv^ári nag-^-néniet

irányú lap is.

Az egyesület nicgalakitásakor világszerte szétküldött

íülhivásában a jellemz rész a következ

:

„Mig más népek erteljesen sikra szállanak szent ja-

vaikért s mindenfelé sikereket ai'atnak, mi németek pártvé-

lemények zrzavarában emésszük fel egymást s csalárd ön-

elégedettségben lankadunk el. Bele kell mélyednünk nem-zeti érzésünkbe s azon meggyzdésre birni népünktömegeit, hogy az 1870

—

71. évekkel a német kifejldés

7nég nem fejeztetett be. Nem kell felednünk, hogy a jekete-

fe/irr-vörös Jiatárcz'ólöpökeit tnl is sok millió német társnép

van. hogy a német nép hivatva s kötelezv^e van, miszerint

mint uralkodó nép (Herrenvolk) a világ sorsának vezetésé-

ben résztvegyen''. Hivatkozik a fölhívás magára a németcsászárra is, a ki a birodalom visszaállításának jubileumán

azt mondta pohárköszöntjében 189(3. jan. 18. „Némethonegy világbirodalon:imá lett, melynek íiai a föld legmesszebb

táján is laknak, melynek a világgazdaságban való része

milliárdokra rug és melynek kötelessége egyúttal a sok ezer

németet külföldön 7}iegvédelmezni és a jöv nagyobb Német'országot (grösseres Deutschland) a szkebb mostanival

kapcsolatba hozni."*)

Igen, Vilmos császár szavaiban rejtz jöv nagy bi-

rodalom eszméjéért lelkesülnek a pangermánok, annakmegvalósítása végett folyik az a nyílt harcz és titkos poli-

tikai aknamunka; azért tömörültek a német társadalom leg-

javából oly kitn képzettség elharczosok, kik lelkkmélyébl óhajtják azt a világtörténeti forradalmat vag}' po-

litikai esetleget, mely a mai Németországba olvasztja a

szomszéd országok tiszta német vagy vegyes-német elemeit.

A velünk barátságosnak mondogatott német kormánytóljóváhag3^ott alapszabályaiban absorbeál az

,, Alldeutscher

Verband" minden németnemzeti törekvést, midn czéljául

ezeket tzi ki

:

') Grell. Alldeutsther Verband. München 1898. i7-ik lap).

— 26 —

1 A német öntudat ébrentartása s harcz minden irány

ellen, mely a németnemzeti fejldéssel ellenkezik.

2. A nevelési, képzési, iskolai kérdések megoldása a

németség szellemében.

3. Ápolása és támogatása a német nemzeti törekvések-

nek minden országban^ hol a fajunkhoz tartozók német sajá-

tosságukért küzdenek s összegyjtése minden németnek a

földön, eme czélok elérésére.

4. Tetters német érdekpolitikának élesztése Európá-

ban s a tengeren tul.

A németeklakta szomszéd államokba a sajtó utján át-

ki^irtölt riadó nagy hatást keltett ; az alakulási években mártöbb mint 6000 tag szegdött pangermán zászló alá Ezentagszám Lehr és Hasse valóságos germanomániában r-jöng vezérek alatt gyorsan 15,179-re emelkedett s az

1898-iki ápril elsején kiadott évi jelentés szerint már 20

ezer tao; támoqatta a propao-andát. Azután min tagok! bi-

rodalmi oryülési képviselk, eg3^etemi s középiskolai taná-

rok, államhivatalnokok, gazdag gyárosok, elkel tisztek a

hadseregbl ^\\). ?<. németországi társadalom szine-javából

!

A megkezdett agitáczió mai napon teljes ervel folyik,

— az egylet harczias hirlapot ad ki „Alldeutsche Bláttcr"

czim alatt — nyilvános felolvasásokat tart. temérdek röpira-

tot ad ki s terjeszt, évi s fiókegyleti gyléseken közvetiti a

nemzeti panaszokat a birodalmi gylés vagy az államkan-

czellár elé. így jutottak a berlini országházba az osztrák s

magyarországi német ügyek is. -- Egyes íiókegyletek való-

ságos kéniszolgálatot végeznek Némethonnak másnyelvürészeiben ; rködnek a schlesvigi dánoknál, az elsassi fran-

cziáknál ; a poseni lengyelek ellen kegyetlen germanizáló

terveket dolgoznak ki s a legkisebb szláv és dán nemzeti

jelenségeket irgalmatlan denuncziálják és támadják. A ke-

leti Poroszhonban kezddött mazúr s litván mozgalomból,

mely abbal állt, hogy a 330 ezer mazur-ütván nép néhán}--

iskolát akart vegyes német-szláv tanitási nyelvvel - oly

lármát csapott a német sajtóban, mintha a megnémetesedett

utódók szláv sszüli támadtak volna fel sirjaikból, hogyPoroszországot maguknak visszaköveteljék.

— 27 —

Mert éppen abban rejlik a pángermánizinus csalárdsága

s képmutatása, hogy mig otthon Berlinben^ a német biroda-

lomban élö nemzetíséoek erszakos összezuzását követelik s a

germanizálás vérnélküli munkájához, még terveket is gon-

dolnak ki, — addig más országokról zsarnokságot, nép-

gyilkolást, elnyomó barbarizmust híresztelnek, ha azok

sokkal szelídebb utón, az országukban hozott törvényeknek

érvén3't szereznek.

Hogyan bánik a német a lengyellel?

«^^'o Maelit, (loit Kecht.K

Helmold régi német iró hires szláv krónikájában tüze-

tesen foglalkozik azon idkkel, mel3^ekben a mai virágzó

Berlin vidékén a brizánok, wilczek, wendek s egyéb szláv

törzsek laktak. A Spree egész folyamvidékén felásott czö-

löpkorszaki wend falvak, kézmüveseszközök, malomrészekgabona- és háziállatmaradványok bizonyítják, hogy a wen-dek si idkben már nem barangoló néptörzs, hanemföldmivel s baromtenyészt nép voltak. Ottó császár 949-

ben a brandenburgi püspökség alapításánál bizta meg el-ször Tithmár püspököt a Heveldun és Spriavani, vagyis a

mai Havel és Spree-vidék felügyelete s megtérítésével.

A pogány wendek számos felkelése után, Medve Albert

és az utolsó wend fejedelem Jaczkó között végbement véres

harczokkal, Brennebor vagyis a mai Brandenburg 1 157-ben

a kis porosz nép kezébe esett. Jaczkó e szerencsétlen harcz

után Potzdupimi (íi mai Potsdam) felé menekült, hol kevés

elszánt harczosával magát elsánczolta. A tradiczió szerint

az üldöz keresztény csapatok az éjjel hidakat vervén a

keskeny vizgátakon, a wendeket két napi elkeseredett

harczra kényszeriték. Midn Jaczkó összes nemeseit s népét

iszonyú öldöklésben elveszni látta, lovát inegsarkantyuzv'a

vad í utasban menekült Gatow földnyelvre, folytonosan nyil-

záportól zetve a keresztények által. A földnyelven meg-akad : mindenütt viz s háta mögött az üldözk. Kétségbe-

esetten veti magát lovastul a vizbe, de a folyam közepén

— 28 —

észreveszi, hogy lova sjlyedni kezd. A monda szerint, ek-

k'or a halállal küzd fejedelem égnek emelé kezeit s hango-san t'elkiálta: „Apáink istenei elhagytak engemet, kereszté-

nyek istene segits és örökké tied leszek!" Egy forgó hullámhömpöl3^gött erre a könyörg alá s Jaczkó biztos partra jut

Fogadását hiven megtartva, kereszténynyé lesz. MedveAlbert meghagyta t Köpenik fejedelmének s számos kolos-

tort alapítván, mint jó keresztény hal meg. Halála után a

szláv törzsek is lassankint legyzettek s a háromfej wendbálvány, Triglaff uralma, a háromegy istenség hitlényétl

teljesen megtöretett.

A német fejedelmek által már kezdetben zött germa-nizáló gyarmatpolitika, a rajnai és flandriai szívós törzsek

beékelése folytán, 800 év után csak ködfátyol módon vehetki, hogy a mai Poroszország, de fleg Brandenburg tarto-

mány, valaha nagy wend törzsek birodalma volt. Néhánymég ma is megmaradt kis wend falu, a szláv itz, ow, nik

végzetü temérdek porosz város és község, valamint Frigyes

Vilmos által a szerencsétlen Jaczkó emlékére, Schildhorn

vidékén emelt homokk-emlék hirdeti az egykori Liuticzia

létezését. Az utazóknak mutatják a Havel vidékén az úgy-nevezett római sáncz közelében, azon wend nemesek nagyközös sir ját, hol kétségbeesve a további ellenállás lehetet-

lenségén, elbb nejeiket, gyermekeiket, bálványaikat vizbe

dobálták, azután dühös kirontásban a dárdák s nyilak áldo-

zataivá lettek mindnyájan.

Érdemes a magyar utazónak, nem csupán Brandenburgezen elrebocsátott rövid résztörténetét tudni, de megtekin-

teni a wend nemesek sirját s tanulmányozni awendeklassugermanizáltatását. Mennyi gondolat villan meg lelkében, lia

a tanulmányokat saját nemzetének történetére viszonyitja!

Ha Palacky cseh történetíró, az egykori Szvatopluk morvabirodalom megdlése okául, a kisszámú magyarság beván-

dorlását hozza fel, a szintén csekély számú porosz-német

nép beékelése, analóg tényez volt a nagy wend birodalomelenyésztére. Elenyésztére — kell hangsúlyoznom — mert

a szívós néper, szorgalom, mely gazdálkodási ravaszság-

^ 29 —

gal párosult a porosz népnél, a fejedelmek üíívcs község-

alapítása és kérlelhetetlen g3'ari"natositó rendszere, a katonai

szigorral végrehajtott rendeletek, képesek voltak századokon

át a'wend népet teljesen asszimilálni, s itt ott tüzzel-vassal

vagy észrevétlenül megnémetesitni.

Akármint intsen is tiszteletre a pietás a magyar kirá-

lyok iránt, bármily szent népszabadság és jogtisztelet szí-

nében tnjék fel történetünkben, királyainknak a legyzött

nemzetiségek iránt való békés bánásmódja, eg}' rejtett hang

akar kisurrani bellem szemrehányón: Árpádok, Lajosok,

Hunyadiak kormányemberei, vajha lett volna oly vaskezü

nemzetiségi politikátok a magyarosításra, mint volt a né-

met fejedelmeknek a wendek ellen! Wijha lett volna atyai

szivetek kérlelhetetlen vad porosz, jó lelketek ravasz, mily

tömött homogén magyar ország lenne ezen szép Magyar-

ország! íme a tizedik százév multán még tótjaink ki akar-

nak verni házunkból, horvát testvéreink sárba viszik czime-

rünket és oláh sógoraink titokzatos bosszukamráikban éle-

sitik reánk az enyedi késeket ; a szászok más nemzetek

eltti becsületes nevünket, nyelvünket gúnyolják; óh, érzem,

hogy oroszlánok voltatok ti magyar királyok hazátok védel-

mében, de bár lettetek volna Medve Albert természetek

900 év óta !

A német császárság jelenleg 56 millónyi lakosságából

az anyanyelv szerinti népszámlálás után van még3,180,000 lengyel

145,000 litván

140,000 wend80,000 cseh-morva

140,000 dán

20,000 friz

40,000 hollandi

260,000 franczia

lakos. A lengyelek összes száma az egész földön, a lembergi

kereskedelmi földrajzi társaság térképe s kivándorlási szem-

léje szerint 17 millióra rug, ebbl az európai néptömegben

majdnem 14 millió él. A németországi lengyelek kompakt

30

tömegben laknak Sziléziában az Odera jobb partja mentén,

Posen tartományban, keleti Poroszországban, hol a lakos-

ság 90 százalékát képezik, nyugoti Poroszországban, hol

közelnevezésük mazúr. A porosz hivatalos adatok szerint*)

ha a lengyeleket a többi rokon szlávoktól elkülönítjük, a

következ megoszlás észlelhet.

Tartomány lengyel mazúr

Keleti PoroszhonNyugoti PoroszhonPosenSzilézia

Wesztfália

BrandenburgPomeraniaSzász tart.

Rajna tart.

Schlesvig-H.

HannoverHessen-NassanBerlin város

327,634 V

439,813

1,052,497

994,932

27,336

15,638

10,551

22,557

6281

4400591592913,898

50.

királyságban körül-

Ennek az épen nem

HohenzoUernA többi szlávok száma a Porosz

belül 322 ezerre van téve hivatalosan,

kisebbíthet, szivós lengyelség „polonizáló" erejétl ijedt

meg az 56 millió német! Ki ne ismerné azt a kétségbeesett

küzdelmet, melyet a berlini birodalmi gylésben a lengyel

képviselk kis töredéke végez, azon valóban borzasztó ger-

manizáczió ellen, melyet Bismarck kezdett meg? A lengyel

szaporodást meggátlandó, Bismarck 1886-ban megtiltotta a

lengyel munkások bevándorlását Oroszország és Ausztriá-

ból ; mivel „egy lengyel iiiunkás kiszorít egy német mun-káscsaládot", volt az indokolás Midn emiatt a mezgaz-daságban többször munkáshiány állott be, ismét megenged-

tetett a bevándorlás, de csak níUleneknek, nehogy a szapo-

raság német földön történhessék! 1892-ben ez is eltiltatott.

'; Zeitschiift des königl. preuss statistischen Lureaus 1892 236. lap.

— 31 —

Ezt a lengyel ügyet dr. W^agner Adolf s dr. Weber tanárok

szocziálpolitikai értekezésekkel támogatták s az ,AIldeut-

scher Verband' 1894. szept. 9-iki pángernián gylésébenkimondotta, hogy a német határok az orosz-lengyel beván-

dorlás ellenében teljesen elzárandók. l-gyanazon gylésena nagynéniét propaganda a következ ajánlatokat hozta ja-

vaslatba, a lengyelektl lakott tartományokra nézve

:

1 Kizárólag ?iémet népiskolai oktatás a német szülkgyermekeinek. A hol a német kisebbség a községi iskolákat

nem képes föntartani, ott azok államositandók.

2. A nyilvános oktatás fokozatosan teijes németté vál-

toztatandó a többi összes iskolákban is.

3. Német gyermekkertek, kereskedelmi, ipar, gazdasági

iskolák államilag fölállitandók s támogatandók Német szín-

házak államtól segél3't kapjanak.

4. A helymevek 7neonémetesitése, (lám, lám !) valamint

németesitése minden geographiai s administrativ elnevezés-

nek, ahel3Í s kerületi elöljáróságok kivánata tekintetbevéte-

lével. Visszaállítása a „Südpreussen" elnevezésnek a „Po-

seni nagyherczegség' vagy tartomány helyett.

5 Ersítése a német középosztálynak, munka kimutatás,

hitel által. Támogatása a németérzelmü tanítóknak s egy-

házi segédszemélyeknek.

6. A le7i^yel katonatijonczoknak beosztása nyugati Xé-

methon ezredeibe, (lagyís tiszta német helyekre.)

7. Lassú korlátozása s végre megtiltása az orosz-len-

gyel vándormunkások bevándorlásának ; egyúttal a mez-gazdaság védelme bizonyos hátránj^ok ellen ; Jiémet munká-sok telepítése által s munkásfelfogadók alkalmazásával az

állami jószágokon. Az 1870. jun. 1-iki a német állampol-

gárság elnyerése s elvesztésérl szóló törvények akként

megváltoztatása, hogy az idegenek 7iaturalízatioja a né^net

birodalomban lehetleg 7ne^nehezít ve leo;yen.

8. A német telepesek s birtokvásárlók befogadása s a

lengyelek visszautasítása

9. Az 1886. ápril 26-iki telepítési törvénynek Keleti

Poroszhonra s Sziléziára való kiterjesztése, s n}Ugoti Po-

— 32 -

roszországnak s Posennek gyorsabb telepítése. (Persze csak

német telepítésrl van szó.)

10. Kiszolgált paraszteredetü altiszteknek nyugotí Né-methonból, paraszt birtokok adandók az egész „Ostmark"-ban.*)

Itt a ílagrans példa, hogy a magyar kormányintézke-

déseket nagyképséggel bírálgató s a sárba lerántó pánger-

mán urak, otthon gylésekben hozzák meg a tervet, miként

kell kérlelhetetlen törvényhozással, s közigazgatási rende-

letekkel a több mint 3 millió lengyelt megnémetesitni.

Á német példát kövessük?

Az „x'\lldeLitscher Verband" egyletnek említett javasla-

tait, a német-porosz kormány jórészt már Bísmark kanczellár

idejében kezdették foganatositni. A kulturharcz megkezdé-sével, mely a lengyel katholíkusok ellen irányult, a németnemzeti sovinizmus, valódi nemzeti harcztérré avatta Posentartományt, mely küzdelemben persze a német kormányha-talomnak minden szabad, a lengyel lakosságnak pedig a

legkisebb követelése is kereken visszautasittatik.

Tisztelt magyar olvasóim ! Magyar létemre se tagad-

hatnám el szinte vonzalmaimat a lengyelek iránt, de tanul-

mányozva a poseni, elsassi és schlesvigi porosz-német in-

tézkedéseket, összeborzadtam magamban, midn a szeren-

csétlen lengyelnép erszakos megsemmisítését czélzó s való-

ságos „íngenium acutum"-mal kieszelt, grossdeutsch intéz-

kedéseket olvastam és azok kíméletlen policziával való

foganatosítását Posenben tett utamban láttam. Vájjon ez a

Medve Albert és Oroszlán Henrik óta (1147) az egész po-

rosz történelem fol3^amáh V^qnqXqMí germán koj^mányzatitend-

szer^ mely a szláv Jaczkó fejedelem birodalma népeit, a maiBerlintl kezdve az orosz határig, rettent szívóssággal,

nemcsak politikailag, hanem ethnografiaílag is németté ko-

vácsolja, alkalmaztatik-e a 20-ík század német bírodalom-

'l Lásd: Die deutsche Ostmark. Polenfrage. Herausgegeben vom Ali-

dén tschen Vesbando Berlin 189*. 43 lapon

— 33 —

alkotó eszköze gyanánt? Ha mcíívalósulna a nagynémet

ideál, a hollandi síkságtól Triesztig s a brassói havasokig

terjed imperátori „Gross-Dcutschland ' akkor is minden

nem német nemzettel, a magyarral is, ekként bánnának el,

mint a dánnal és lengyellel ? Száz kérdésre is, azt kellene

felelnünk, hogy: igen! Mert a német uralom, nemzete-

ket irtani kész brutalitása, a história folyamatában mindig

változatlan maradt s a jövnek óriási hatalom körében mégfokozottabb leend.

A berlini parlament tárgyalásai között többször érde-

kes és tanulságos idközöket töltenek ki az úgynevezett

Polendebatte-k vagy lengyelviták; csodáltam mindig, hogya magyar sajtó oly kevéssé világosítja meg il}' ülések lefo-

lyását, ahol az elkel tagokból álló lengyeltöredék, nem-zeti existenziájának utolsó zászlófoszlányaiért végzi a szó-

harczot. Az ott lefolyt eseményeket büszkén vághatjuk

szemei közé annak a szász töredéknek, mely elnyomási

hamis jajgatását Berlinbe szokta küldeni s a németországi

viszonyokat nemes példakép gyanánt, ellenünkbe állítni.

Vessük csak egybe, miféle „Exempel" int onnét felénk mai

napon.

A lengyel anyanyelv egyetlen lengyellakta területen leviskolában se tanitható többé. Bismark idejében a vallástan

még lengyelnyelvü volt, de rendeletben adatott ki, hogy a

hol a tanulók a németnyelvben elég haladást tettek, ott a

hittan is németül adassék el. A késbbi porosz miniszterek

Gossler, Bosse lelkiismeretben kényszert láttak ezen intéz-

kedésben s alattuk az összes tárgyak németül, de a hittan

lengyelül adatott el; a mostani közoktatási miniszter Studt

erre sem volt tekintettel 5- a hittant is németül taxiittatja

Történik ez 3 millió lengyellel, kiknek legalább egyházuks vallástanitásuk 1883 ig lengyel volt!*) A népgylések el-

keseredett hangja, 40 ezer lengyel ntl aláirt kérvén3\

Jazdzewski lengyel képvisel interpellácziói, mit sem hasz-

náltak; a német kormány kérlelhetetlen s lutheránus tan-

| Lásd a porosz képvi-íclölu'iz 1901. jiin. 15 iki üli'súnok liivalalos ki-

adását 175— 178-ik lapokon.

— 34 -

felüg3'eli minden téren a germanizálás nagy haladásáról

referáltak.

Hogy a g3^ermekek an3'anyelvükben oktatást kapjanak,

mert ezt egy állami iskolában seni érhették el, magán inté-

zetekben kezdették a lengyel nyelvet tanítani ; sok lengyel

úrin kezdett ingyen anyanyelvi oktatást adni házában a

lengyel szülk gyermekeinek Mi lett a vége ? A magáninté-

zetek mind bezárattak s a nemeslelkü nk 100 márka bün-

tetésre Ítéltettek. Posen városban történt azon hallatlan eset,

hogy a rendrség vallatta az osztályok tanulóit, ki tanított

s mit tanított lengyelül. (Olvasd gróf Kwíleckí panasz-

czikkeit.)

Hogy a lengyel katonaujonczok anyanyelvüket gyé-

rebben használhassák s könnyeben németesedjenek, szolgá-

lati éveiket teljes német helyeken töltik. A díslocatio rend-

szere van az összes államhívataloknál is s Posenben sem mi-

féle hivatalnál lengyelt nem alkabttaznak. Ha lengyel hivatalt

vállal (tanítói), azt elteszik Westfalíába, Hannoverbe,

idegenbe.

Gazdagabb szülk elküldöttek gyermekeiket a krakkói,

lembergi lengyelnyelvü iskolákba s egyetemekre ; a németkormány rendeletben tudatta, hogy az ott szerzett bizonyít-

ványok s oklevelek Németországban semmire se -jogosítanak.

\\y rendelet adatott ki Elsass-Lotharingiában is, midn a

módos franczía szülk Francziaországban iskoláztatták gyer-

mekeiket.

Bíróságoknál és egyéb közhivataloknál a lengyelnyelv

teljesen ki van zái^va. Törvényes tárgyalásoknál egyedül a

német bírótól függ, a tolmács alkalmazása felett határozni.

Az orosz-lengyel s német határon nagy a személyfor-

galom, mégis a német vasúti minisztérium eltiltotta a len-

oyel hírlapok ái^usitását az összes indóházakban. A lengyel

hírlapok ellenrzésére Posenben központi hivatal állíttatott

fel, hol a „gyanús" nemzeti szellemet eláruló rovatokat le-

fordítják németre s a belügyminiszternek megküldik. (Reích-

stag ülés 1901. jan. 24.)

A legsibb s históriai szempontból eredeti lengyelnyelvü

— 35 —

kerületek, városok, falvak, domborzati s vízrajzi népnevek

kiíundált német elnevezést kaptak s iillva van Jihatalosan

a lengyel helynevet /lasználui. (^'sak néhány példát eri'e nézve

a legújabb átnémetesitésbl. Ekként lett

:

Jaroszevo Jaroschan

Runowo Kaisersaue

Ustasewo ........ Kornthal

Ostrowitte Ost ringen

Lubowko Libau

Sadlogos Joachimsdorf

Sokolniki Falkenau

Swiniarki Bismarkfeld

Michalca . t Michelsdorf

Wengierki WilhelmsauSlonkowo Sonnenthal

Gniezno , . GnesenSrem SchrimmGorecki Fridrichsort

Bogoniewo Buchenhain

Kujawn KumenzdorfParuska Körberhof

Bobrowo ....... BoberauNiewierz NeuheimInowrazlaw Ottvehr

Wiesnicko Wiegenau stb. stb.

és még néhány ezer hely és tájnév, melyeket az iskolai tér-

képekbe is csnpán német nevükön szabad benyomtatni.

Ezen év (1901) január 24-iki Reichstag ülésén Glebocki

lengyel képvisel interpelláczióban panaszkodott, hogy a

német posta a lengyel cziuizésü vagy Jielynevü leveleket megoly helyeken is visszautasitja, hol a lakosság többsége len-

gyel anyanyelv ; tette ezt akkor is, ha a lengyel név mellett

a sohase használt, uj hivatalos német nevet is odairta, vagy

ha mindent németül irt, de a „Tekintetes ur" czimet „Wiel-

mozny pane" lengyelül irta, vagy a „Frau" helyett „Ma-

dame" megszólítás állott. Nevezett képvisel Radziwill ber-

ezeg, sok példával bebizonyított sérelmeket konstatált s meg3*

- 36 -

a német képviselk között is sokan helytelennek mondtáka német posta eljárását. Vonderscher elsassi képvisel ez

alkalommal szintén fölháborodásának adott kifejezést, hogyaz egész Elsass-Lotharingiában, (hol jóval több franczia

van, mint szász Erdélyben), miután eltiltották minden téren

a /?'a7icsia /öliratl'at, a. leveleknek (víincziSL czimzése s a

helynevek franczia használata ellen, hasonló diktatúrái eljárás

kezd lábrakapni.

A fölterjesztett panaszok özönét a berlini postaigazga-

tóság semmibe se vette s bár hivatkoztak a világposta szer-

zdés nemzetközi határozmányaira (16. § ), hol nincs el-írva, hogy a személyneveket mily nyelven kell irni, —mégis mindent kereken visszautasítottak. Az ezen tárgyak-

ban tartott népgyüléseket a rendrség azon okból oszlatta

fel, mert a gylések nyelve neki „érthetetlen idegen" volt.

A midn mindezen despota intézkedések, a németese-dést a kívánatos gyors arányban nem eredményezték, a

berlini rcichstag német többsége 200 millió márkát szava-

zott meg, a lengyelség kivásárlására. A pokoli jól kigondolt

terv a lengyel birtokosságot s a munkásokat akarja si csa-

ládi tzhelyükbl végleg kiszorítani; a német jog szerint u.

n. kényszerárverés utján 1895-ig 150 nagyobb s közepeslengyel birtokot vásároltak meg s osztottak ki a betelepített

lutheránus német parasztoknak. A porosz törvény szerint

„gieichberechtigt" lengyel lakos ily birtokra nem árverez-

het s igényt soha se tarthat.

A Petermann-féie földrajzi közlemények 1896. évfo-

lyamában (42. köt. V. füz.) a hires pángermán geográfus

Langhans — „Die bisherige Thátigkeit der Ansiedelungs-

Komission für die Provinzen Westpreussen und Posen" —térkép kíséretében kimutatja az ebbeli nagy haladást; e tér-

képekrl leolvasható az is, hogy a vásárlások s telepítések

a már meglev német népanyaggal tangentiálisan történnek.

Elbb tudományosan, statisztikailag megállapítják a nyelv-

határokat s azoknak vonalában kezdik a lengyel kivásár-

lást. Magának a hivatalos s a telepítések vezetésére alkotott

„ Ansiedelung-CvOmission" kimutatása szerint, már a máso-

— 37 —

dik 100 millióval „dolgoznak" s több mint 40 ezer fblálló német lutheránus paraszt-családot telepitettek a volt

lengyel tüzhel3^ekbe. A komissio különben ép ugy mködikti dánok között is, hol 1898-ban 36 helyet hozott német tu-

lajdonra s Schlesvig legészakibb részébe is hivatalos támo-

gatással képes volt egy kiteijedt ers német nyelvszigetet

alapítani ; a német egyháznyelv pedig lassan kiszorítja a

dánt. (Lásd. Petermann Mitteil. 1899. II. Langhaus. Deut-

sche und Danen).

Az állami költségvetés u. n. disci'etionális összegei

(1901-re 600 ezer márka!) nagyrészt a lutheránus német

iskolák s iskolafelügyelségek fölállítására fordíttatnak. Aposeni államstipendiumok csak német tanulóknak adatnak

ki s az utóbbi pályázatnál is 21 lengyel szül kérvényét,

Studt miniszter nem vette tekintetbe.

A közmunkák kiadásánál, állami építkezéseknél stb. a

lengyel-porosz pályázó ki van zárva s egyátalán a rendszer

felve, minél több lengyelt megfosztani existenziája jogos

föltételeitl.

Mindezen germanizáló módokat mi magyarok is több-

ször megízleltük s megszenvedtük osztrák-német alkalma-

zásban, mely azonban minden abszolutisztikus erejében

sem volt oly rettent brutális, mint Németország nemzeti

politikája ; azon Németországé, melyre oly nagy nyomaték-

kal hivatkoznak, némely brassói, nagyszebeni, beszterczei

pangermán érzelm szájhsök !

Kérdezzük meg tehát a velünk s hazájával meghason-lott szász-német kisebbséget, — melynek rejtekeibl 3 év-

tized óta zik a magyarnak külföldön, csalárd színekben s

vonásokban való föltüntetését ; ha a magyar kormán3'zat

jámbor, módfelett elnéz természete egy fordulattal Bis-

marck-féle önérzetes hatalmi politikába csapna át s ezt a ki-

próbált germán reczeptet alkalmazná a nemmagyar ajkuak-

ra, melyet a tlük dicsitett német kormán3^ok, a lengyelek

s dánok ellen használnak, vájjon a feljajdulás melyik fokát

vennék el ? ! Mikor már jelenleg, amidn német egyházuk,- német iskolájuk, ^ egyleteik, német tanácskozási nyelvük,

— 38 —

német felirataik s egyáltalán németségük semmit sem szen-

vedtek, elnyomási hamis jajgatásuk supeiiativusát is elkop-

tatták ?

A régi panaszt folyton halljuk, hogy a kultúránkban

sokat követjük, utánozzuk a németet, ellenségeink érvet ko-

vácsoltak ebbl is ellenünk, hogy mindenben a „német tu-

domány kérdzi" vagyunk, — vájjon kövessük a berlini

német politikát belügyeinkben is?

Mit tesz az orosz a némettel ?

A Schulvereinos s más nagynémet beavatkozás leg-

nagyobb kudaiczot vallott Oroszországban. A németség az

1897iki számbavételnél több mint 2 millió lelket számlált,

még pedig a kormányzóságok kimutatásai szerint

1. a keleti provincziákban : Kurland,Liv-

land és Estlandban szt.-Pétervárral

(hol 75 ezer német volna) 282,0002. Lengyel-orosz kerületekben (Kalisch,

Plozk, Radom és Petrikan s Varsó) 500,0003. Oroszország többi részében :

Grodno 1(3,000

Kowno 20,000Wolhinia 56,000Podolia 13,000Bessarabia 73,000Cherson 135,000Tauria 101,000Jekaterinoslaw 84,000Saratow 1 80,000Samara 200,000

ezenkívül vannak városok, hol a németek meglehets szá-

zalékát teszik ki az összes lakosságnak. így Rigában 367o?Dorpátban 357o, Lodzban 357oi Mitauban 51 7o. Révaiban

257o ^ német lakos, a zsidókat nem számítva.

Ennek a német népanyagnak belsejébe is beakarták

— 39 —

vinni a pangcrmán maszlagot*). Itt is az „orosz barbaris-

níLis", az „ázsiai zsarnokság", a moszkovita „Niedertracht"

kiáltványok kezdették a „szunyadó német önérzetet"

fölszitani. Az orosz kormány a maga óriási rendrszerveze-

tével mindenkorra semmivé tette a „grossdeutsch ' beavat-

kozást. Pedig itt tényleg volt elég ok a német íoljajdulásra.

Már III. Sándor czár nagy eivel s az átmeneti intézkedé

seknek csaknem teljes elhagyásával, megkezdette az oro-

szositást. Ha a német birodalom vasmarokkal németesitheti

a lengyelt, dánt, francziát, miért ne oroszosithatnánk mi

kancsukával a németet, — okoskodott az orosz sajtó.

Az összes német népiskolai üg3^eket kivették a német

lovagrend s a papság kezebi s közvetlen a szentpétervári

ministerium alá helyezték. Az 1887. jan. '26-iki rendelet

nemcsak az orosz nyelvnek tanítását, hanem egyátalán

orosz tannyelvet rendel el. A német középiskoláknak hét

év alatt fokozatosan teljes oroszokká kell lenniök az 1887.

ápril 16-iki rendelet szerint. Ma már nincs német iskola, sta hires dorpáti német tudományegyetem is teljesen orosz.

Minden szakiskolai, önkéntesi zárvizsgálat esak orosz nyel-

ven tehet le.

A német városok, községek administratiojában, sem a

bels, sem küls szolgálatban a németnyelv többé nemhasználható.

A német helynevek csak oroszokká tétettek, maga Dorpat

is ezentúl hivatalosan Jnrjev.

A német lutheránus papok s tanitók, kik akként nyi-

latkoztak, hogy az orosz nyelvet nem képesek használni,

—

egyszeren elcsapattak, vag}' Oroszország belsejébe helyez-

tettek örök idkre a muszka néptömegbe. A megüresedett

helyek vagy oroszokkal töltettek be, vagy német lelkészek-

kel, kik az orosz nyelvet is teljesen birták Több mint 80

német papot elzárattak, vagy Szibériába internáltak.

Midn a Schulverein a nyilvános német iskolák meg-

semmisítése után, privát iskolákat kezdett segélyezni, — az

') F. V. Löwenthal. Hussland. Az Alldeutsch. Vei-band kiadványa.

- 40 —

orosz kormány a magánintézetek fölállitását is megtiltotta

(Abcr in Russland scheute man sicht nicht, die Errichtung

von Privatschulen einfach zu verbieten und sogar die Er-

teilung deutschen Unterrichtes unter Strafe zu stellen LásdVormeng Geschichte d. vSchulvereins 38. lap, hol a többi

panaszok is megvannak.)xMindeme adatokat csak inkább összehasonlítás czél-

jából hozom fel íMert ha Oroszország a maga birodalmában

il}^ „barbarisch" járt el, hol maradtak a magyarság ellen oly

pökhendi módon gylésezett berlini professorok? Miért nemtartottak nagy muszkaellenes gyléseket? Hol a Schulverein

oroszellenes németment irodalma, mikor a mag3^arfaló

röpiratok már könyvtárrá nttek ki ? Egyetlen g3áilésükön

N\n-nbergben (1890.) dr Seidlitz a balti tartományokról

mert valamit beszélni s az orosz beRigyckbe való befolyást

követelni, de az orosz kormán}' azonnal tiltakozott a pan-

germán izgatások ellen.

Hát a magyar kormány? Hát az osztrák-magyar nagy-

követek? Ezek tudtommal soha sem tiltakoztak Berlinben,

st eddig is elnézték, hogy a pángermán egyletek nemcsaka magyar oknélküli gyalázásában dolgoznak, hanem azt se

vették észre, hogy az „Alldeutscher X^erband" nyiltan

Ausztria szétbomlását s a nagynémet birodalomba való

végleges beolvadását kivánja. A tlük emlegetett fajvédelem,

rokonérzelem, csak hamis ethikai máz, mely alatt titkos

hazaárulás lappang és az arravaló kísértés; mintegy társa-

dalmi utón való hangulatkeltés, a jövbe irt politikai annek-

tálásra.

A földrajz, mint pángermán elkészít.

A pangermanizmus czéltudatos munkásságát egy téren

se láthatjuk oly világosan, mint azon tanítási módszerben,mely a németországi iskolákban, vagy nyilvános felolvasá-

sokon a földrajz kezelésében meghonosult. Nagy tudomá-nyos apparátussal rendelkezvén, gyakorlott földrajzi irók,

ethnografusok, térképkiadók az iskolák tanóráiban is szem-

— 41 —

léltetleg terjesztik a jöv Grossdeutschland állami alakulá-

sát s megersitik annak lehet kiviteléiben való buzgó nép-

hitet. Nyilvános eladások tartatnak, melyeknek czélja a

népöntudatot fölgerjeszteni és a közös töi'zsérzetet általá-

nosítani.

Nem a hzikai fogalmakra, hanem a népéletre s nép-

szellemre kell a geográfiánál a fsúlyt fektetni irja Ricek-

Gerolding^) — növeszteni kell a tanulóban az összetartozás

és fajnak érzetét. Panaszkodik, hogy a német diák az ó-kor

minden görög históriai városáról tud beszélni, de nemtudja, hogy a Szepességben sok ezer német lakik, hogySopron, Mosony s Vasmegyében, Bánátban s a Duna-Dráva között 1 72 millió (!) német van, nem szólva a 220ezer derék erdélyi szászról".

„Csodálatos — mondja egyik, — hogy a német gyer-

meknek a honismével nem tanítják a „nén:etség összfogal-

mát". pedig már a serdül gyermekekbe is bele lehetne

oltani ama tudatot, „hogy 95 millió ember ugyanazt a nyel-

vet beszéli, melyet k". A német olvasókönvvek gyökeres

megváltoztatását sürgették a berlini tanárok: A legels ol-

vasmány, régi szokás szerint, ne legyen „silány" Aesopusmese, vagy parabola, hanem tárgyalja a német nép geográ-

fiai elterjedését. \^alóban nagyon sok német tankönyvbentalálkozhatunk efféle didaktikai fogásokkal, meh'ekkel a

német tanulóba mintegy magától beoltódik a nagynéniét gon-

dolkodásmód: a pangermán érzület tanár a katedráról

még „ nemzetiebi)" irányt is szabhat aztán eladásainak.

Ki ne ismerné a Dániel-féle iskolai földrajzokat? Az új

kiadásokban az általános részben láthatja, hogy DasdciUsche Lard (a német föld) fejezetben tanulja a hu mind-ama földeket, országokat, a hol németek laknak. Hiszen ki-

nek lehetne ez ellen kifogása? Hát baj az, ha a königsbergi

sextanus diák megtudja, hogy a magyar Bánátban németekvannak, vagy hogy

,,Oedenbui'gtól Klausenburgig" a né-

metnyelv cseng boldogitóan a fülébe? Nem ebben rejlik a

'i U. G. Nationaler Unterrichl in Ei-dkunde und Gcssi-liichte. LeipzigWundiTlioh 1899.

— 42 —

pángermán oktatási cselfogás, hanem abban, hogy a jelzs

és 3 szóból álló ,^Das deulsche Land''-hö\, néhány leczke

után, valóságos ezermesteri módon ,,DeutscJiland"- lesz.

A Schulverein czéljaira a hires tudós Kiepert készitett

egy térképet „A németek elterjedése Európában", n:ielybl

a kiadó 1000 példányt ajándékozott az egyletnek. Frank-

furtban Nabert dolgozott ki egy nyelvatlaszt, hol fleg a

német nyelvszigetek s érintkezési határok vannak tekintetbe

véve s ügyesen megrajzolva. Ehhez alkalmazható dr. Böckhmunkája „Der Deutschen Volkszahl und Sprachgebiet in

den europeischen Staaten". Hogy mily egyetértés és czél-

tudatos munka vezérli a tudományos apparátussal mködtagokat, kitnik abból, hogy midn a csehországi aktióra

szükséges volt a cseh-német nyelvhatárok statisztikai kitün-

tetése, rögtön találkozott több ingyen vállalkozó s köztük

dr. Zemmrich a „Glóbus" földrajzi folyóiratban, nyugati

Csehországban végzett munkálatát térkép kíséretében teszi

közzé. Hasonló, niindenesetre elismert munkásságnak ered-

ménye Langhans irata a német-cseh nyelvhatárokról, vala-

mint Held térképei a Morvaország s Szilézia német és szláv

nyelv érintkezési határairól.

A gothai Perthes-czég rég beszegdött a pángermánföldirat híveihez s épen ezen év elején adta ki az „Altdeut-

scher Atlas — bearbeitet von Paul Langhans" czimü csinos

kartográfiai munkát. Ezen munka fedéltábláján apángermánszövetség kiáltványa s tagságára való fölszólitása van,

melynek sorai között olvasható

:

Az „Allde^ttsc/i szövetség a nemei nép állami fejldését

nem tartja befejezettnek^ a birodalom határait nem tartja

véglegeseknek.'-' Az els 7 lapon statisztikai táblázatok a

németek elterjedésérl Európában s a többi világrészekben

azután a következ térképek

:

1. A németség elterjedése a földön.

2. A németek Európában és Keleten.

3. Németek és nemnémetek (undeutsche) Német-

szágban.

4. Németország Kelet felé.

— 43 —

5. A németség tengerentúli fhelyei.

Valóban mesteri munka a 13-ik s 4-ik szamu térkép.

Ott terül el a német politika ezen századbeli megtestesülése;

németség a dán szigetektl az Adriáig s déli Svájczig,

németek a flandriai partoktól a Küküll mentéig miért

ne lehetne ebbl Gross-Deutschland ? Azok a csekély zöld

és sárga terek a magyarokat és szlávokat mutatják ; talán

ezek is nemzetek a saját nevükön a pangermán szemekben ?

Ej dehogy, csak .^imdeíitsch'^ söpredékek, kiket, ha a „Gott

der Germánén" akarja, úgyis elborit majd a német nép-

tenger.

A mi szegény hazánk, nagyon szépen van a nagyvi-

lágból kimázolva ! Alig maradunk Perthes ur jóvoltából né-

hány százezerén a Duna-Tiszaközben s keleti határaink

felé. Geográfiai helyneveink egytl-egyig németek eme tér-

képen, még zárjelben sincs a magyar mellékelve; nemcsak

a fváros ,Ofenpest", hanem Nagy-Krös =:: Gross-Kreuz,

Ujfehértó r= Neuweissensee, Székelyhíd = Zickelhaid,

Nagy- Kanizsa m Gross-Kirchen, Kezdi vásárhely =: Hof-

markt, Marosvásárhely =- Neumarkt stb. stb.Ezen városo-

kat még németeknek tartja a meklenburgi s pomeraniai ta-

nuló, hol pedig csak néhány osztrák-német vigécz kó-

szál az utczai boltokban !

A magyar helyneveinkrl kiadott törvény ellen való

izgatás élénk emlékébe van mindenkinek ; tudjuk, hogy itt

a szeben-brassói szászok kiáltoztak boszuértahhoza „Mut-

terland"-hoz, mely a franczia, dán s si lengyel helj'neve-

ket egy vonással kilökte a német hivatalos és magán köz-

lekedésbl ! Körirat ment, pöffeszked hangon a német tér-

képkiadó czégekhez, földrajzi társaságokhoz, — hogy ezen-

túl minden iskolai kiadványaikba Magyararszá^ térképére

csak a német helyneveket nyomtassák.

Ekkora orczátlanságot csak a magyar gyámoltalanság

nem látott meg ; maholnap németté konfigurálják Gothá-

ban, hogy Borszék = Bauersack, Tusnád — Tuchschneid,

Korond = Kuhrund, Homoród = Hammerad, Bálványos-- Balhvahnis, Kövászna - Kuhweisse stb. stb. s épen ugykiforgatják a magyar neveket, mint Posenben a lengyeleket.

— 44 -^

A németországi tanítók g3^ülésén, a fölhozott Ricek-Ge-

rolding tanár eladást tartott a „nemzeti tanitásról a föld-

rajzban" ; eladásában, mely duzzog, pattog a Wotános ni-

belungos németországi dölyfösségtl, azt tanácsolja a biro-

dalom tanerinek, hogy még a szojnszéd államok földrajzában

IS a német régi vai^y nj elkereszteléseket használják. Az indít-

vány tapsokat aratott s a resolutionak egyik része: „Magdaher eine ungarlándische Regierung die dreisesten Verord-

nungen bezüglich der Ortsnamen ergehen lassen, die deut-

sche Schule hat sich um solch frevelhaftes Gebaren nicht

zu kümmern, und die ausschlieslích von Deutschengegrün-

deten Stádte des Ungarlandes müssenin deutschen Schulen

allwege deutsch genannt v\^erden. Aufgabe derLehrerschaft

aber muss es sein, erdkundlichen Lehrbüchern und Karten

werken, die an der Ausrottung deutschen Namenbesitzes

mitarbeiten, jede Forderung zu versagen."

A térképkiadó czégek jobb fajtái is, maguktól a tan-

erktl terrorizáltattak. Az uj német iskolai térképekben

hasztalan kerestem magyar helyneveket ; velünk könnyen

elbánnak „Ugrisches Trogloditenvolk" !— De annyira is

vetemedtek, hogy a franczia Lille — Reissel, Cambrai :z_

Kemberg, Tournai - Doornik, Bouillon ~ Beulent, Nancy= Nanzig, Montbeliard ^ Mömpelgard, — az olasz Porde-

none — Portenau, Gonzaga = Günzach stb. stb. Vájjon

ezek után a Göthe-féle mondást a tanár úrra min értelem-

ben alkalmazzuk

:

.,^In jremden Lándern sind ívir seJiend^ imd in Deiitse Il-

land entweder blind oder ölödsinnig''

.

Röpiratok, heczfüzetek a magyarok ellen.

Rendkívül nagy tevékenységet fejt ki az „Alldeutscher

Verband az ujabb idben Münchenbl szárnyra bocsátott

röpirataival. Két csoportban gyártják az agitáczió eme hat-

hatós eszközeit:

1. Der Kampf um das Deutschtum.

2. Flugschriften vom alldeutschen Verband.

— 45 —

Mindenik csoport a müncheni Lehman F czég nj^om-

dájából kerül ki. A pangemianizmus szempontjából ezen

füzebek harczias irálva, bséges adatgyjtése, politikai fur-

fangja s fleg a megtévesztésre irányított gondolatmenete,

nagyon czélhoz vezet tényezk, melyekben páratlan egy-

öntetséggel hecsoiipcszodik az összes némctlakta földre a

pínio-eimán csznichör. Kiséri azokat a temérdek költemény s

zenésitett dal, melyek a nemzeti ébresztést s a nemzeti pa-

naszokat rímekben terjesztik ; örökszép eszmének hangoz-

tatják, hogy a meddig a németnyelv cseng, egy közös szív-

verés dobogjon. Az osztrák költ Hamerling, a pangcermánszellem föltámasztója Ausztriában, censura nélkül nekel-

hette a nagy Németországgal való ,.egy testbe olvadást" s

a „Stammesbruderbund" bekezd strófája igy szói:

„Csak lassan, csak csöndesen

„Lehet, hogy sikerül,

„Végre mindnyájunkat„Egyetlen kötelék füz össze

„Egy testvérkötelék a hazában

„És végre egyetlen német hazába

egyesit bennünket."

A berlini pangermán költészet müvelje K. Pröll „Un-

ter alldeutschen Banner" czim alatt adta ki vízióit s már3-ík kiadást ért velük. A;? osztrák németeknek nagyon so-

kat versel s harczra tüzeli ket a „szláv hordák" ellen, de

míg több helyen a „h'aza iránti hséget" dalolja, mindenaggodalom nélkül a németbírodalmí fekete-veres-arany

zászlóhoz szólítja ket.

A pangermán szövetség ezen egyoldalulag izgató ter-

mészet röpiratokkal, tartok tle, hogy eiéri rejtett czélját,

ha az osztrák kormány teljesen apathíkus marad a mozga-lom iránt, a magyar kormány pedig elegendnek tartja, ha

a magyar-gyalázó röpiratok egynémelyíkétl megvonja a

postai szállítást. Nevetséges együgység, mert a kiadók

egyszeren kijelentik, „minthogy a magyar kormány ezen

röpiratot kitiltotta, a t. megrendelnek zárt borítékban küld-

hetjük meg". A mihtszteri kitiltás már azért sem ér semmit,

— 46 —

mert a magyar hatóságok a tilalmat nem ellenrizik. ASchultheiss és Schwarzenberg-féle füzetsket a tilalom után

is megkaphatta bárki a kön^'vkereskedésekben, most is meg-rendelhet, ha tetszik ezerével ! A terjedést megkönnyíti a

füzetek müncheni ára; 100 darabnál 10 fillér, 1000 darab-

nál 5 fillér egy-egy maszlagos füzetnek ára. Az Ausztria

fölbomlását s N'éméforszá^ba való beolvasztását tárgyaló fü-

zet els kiadása r8 ezei' példányban kelt el ! Pedig már ké-

szül a harmadik aufláge, — pedig a német-osztrák kormány„strengstens" kitiltotta a tartományokból.

Czéltalan s hasztalan munka lenne ama számos „Flug-

schrift" tartalmára ellenkritikát irni s azok temérdek fur-

fangját, ráfogását rendre venni A pángermán urakat gyó-gyíthatatlan „morbus misohungaricus" veszett kórsága

görnyeszti, melynek medikamentumát csupán a Pasteur

intézetek illetékesei kitalálni.

A mennyiben azonban talán többen akadnának, kik

az ellenünk Németország, st sajnos, hazánk több helyén

kiadott iratokat tüzetesebben ismerni akarnák, ide függesz-

tem a tlem ismerteket, megjelenésük helyével. Kiadattak

ugyanis

:

Heidelbergben: 1. Wattenbach. Die siebenbürger Sach-

sen. Verlag Bassermann.Tübingenben: 2. R. Heinze. Hungarica. Eine Ankla-

geschrift. Verlag B. Mohr.Lelpzi^ben: 3. (Névtelen.) Deutsche Wahrheiten und

madjarische Enstellungen Verlag Wigand.4. Franz von Löher. Die Magyarén und andere Ungarn.

Verlag Fuess.

5. Kari Ludolf. Der Sprachen und Völker-Kampf in

Ungarn, Verlag 0. Mutze.

6. G. d. Teutsch. Die Geschichte der siebenbürger

Sachsen, Verlag Hirzel.

7. Freiherr v. Dumreicher Südostdeutsche Betrarch-

tungen. X^erlag Dunker et Humblot.Bécsben: 8. Dr. Schwicker. Die Dcutschen in Ungarn

und Siebenbürgen. Verlag Prochaszka.

— 47 —

Münchenben : 9. Fr. Löher. DasEiwürgcn dcr deutschcn

Nationalitiit in Ungarn. Veiiag A. Ackernian

10. Dr. W. Rohnieder. Das Deutschtuiii in ZipscnA'cr-

lag d. geogr. Gesellschaft.

11. (Névtelen) Madjarisierung in Ungarn. X'erlag

Ackerman.12. (Névtelen), Die Zertrüninierung des siebenbürger

Sachsenlandes. Veiiag Ackernian in München und Hernian-

stadt.

13. Ein Beitrag zur orientalischen Frage. Der Prcsspro-

cess gegen das „Siebenbürgisch-deutsclie Tagblatt" in Her-

manstadt. Verlag Ackerman.14. Dr. Heyk. Die geschichtliche Berechtigung des

deutschen Nationalbewustseins. Verlag Lehman15. Dr. Sepp. Deutschland einst und jetzt. \'erlag

Lehman.16. Dr. G. Schultheiss. Deutschtum und Magyarisierung

in Ungarn, Verlag Lehman.17. Kari Pröll. Die vier letzten Dinge in Österreich \^er-

lag Lehman.18. H Wastian. Ungars Tausendjáhrung. \^erlag

Lehman.19. Kari Schwarzenberg. Kann sich die öster-ung.

Armee den Eintlüssen der Nationalitaten-Kampfe entzie-

hen ? ? } \^erlag Lehman.20. (Névtelen). Oesterreichs Zusammenbruch und

Wideraufbau. Verlag Lehman.21. Hungaricus. Das magyarische L'ngarn und der

Dreibund. Verlag Lehman.Berlinben: 22. Dr. Kari Pröll Deutsche \'ermáchtnisse

und deutsche \^ersáumnisse Verlag Lüstenöder.

23. Dr. G. Schultheiss. Das Deutschtum im Donaureiche.

\^erlag M. Priber.

24. (Névtelen.) Gi-ossdeutscJdand und Mitteleuropa tim

das Jahr. igso. Mit einer Karte.\^erlagThorman u. Goetsch.

25. Kari Pröll. Unter alldeutschem Banner. Nationale

Weckrufe 1899. ^

— 48 —

26. Carl Vormeng. Geschichte des Allgemeinen Deut-

schen Schulvereins, zur Erhaltung des Deutschtums im

Auslande. Verlag Georg Reimer.

27. A Schulverein hivatalos lapja: Das Deutschtum im

Auslande. Mittcikingen des allgemeinen deutschen Schul-

vereins zur Erhaltung des Deutschtums imj Auslande'' , me-

lyet minden tag kap, ki a 3 márka tagdijat befizeti.

28. A pángermán szövetség hivat, lapja: „Alldeutsche

Blátter" heti közlöny, évdija tagoknak 4, nem tagoknak

6 márka.

29 (Névtelen). Die Kámpfe der Deutschen in österreich

um ihre nationale Existenz. 3 Auílage. Verlag Lüstenöder.

30. Kalender aller Deutschen és „Deutscher National

Kalender". Verlag Lüstenöder.

31. Volkskatechismus für den Alig Deutsch, Schul-

verein. 3 Aufiage. Verlag P. Stankiewicz.

Brassóan és Nagyszebenben illetve Hermanstadt-ban :

32. Franz Zimmermann. Die Nachbarschaftcn in Her-

manstadt. Verlag Filtsch.

33. (Névtelen) Das Deutschtum in Ungarn. Einesocial-

ethnographische Studie. Verlag Drotleff.

34. (Névtelen) Debatte über dieBesteuerung nichtmad-

jarischer Firmatafeln. Verlag Drotleff.

35. (Névt ) Madjarische Zeitungsstimmen über die Be-

wegung in Deutschland. Verlag Drotleff\

36. (Névt.) Das sáchsische National programm Verlag

Drotleff.

37. (Névt.) Die Specialdebattc über den Mittelschulge-

setzentwurf im ungarischen Abgeordnetenhause. Verlag

Drotleff.

38. (Névt.) Gesetzentwurf über den Gymnasial und

Realschulunterricht. Verlag Drotleff.

39. Jos Frank. Gegenwart und Zukunft der siebenb.

Sachsen. Verlag Drotleff.

40. (Névt.) Bericht über die am 29. Október 1 895. in

Mediasch abgehaltene Versammlung sachsischer jungcr

Mánner. Verlag Krafft.

— 49 —

41. Wolf. Unser Haus und Hof. VeiiagGöttKronstadt.

42. Dr. Teutsch. Aus der Vergangenheit des sachs.

Bürgers.

43. A „Siebenbürg-deutscbes Tagblatt" külön lenyo-

mataiból :

„Glossen zuni Briefe des Ministers Trefort.

Die x\usrottiing des Deutschtunis in Ungarn.

Azonkívül a zöldszászok forganumai a „Kronstiidter

Zeitung" — Bistritzer Zeitung" ~ a bécsi Wolf-féle „Ost-

deutsche Rundschau" — a berlini „Tágiiche Rundschau"— müncheni „Algem. Zeitung" -- bécsi „Unverfálschte

deutsche Worte" hírlapok.

Ha ezek néhánya, nem is tartozik a szorosan vett pán-

germán irodalpmhoz, de fölsorolandóknak tartottam, mint az

„antimagyarizmus" buzgó hirdetit. Apángermán irodalom

hasonló czélokból, persze kiterjed egyéb országokra is, hol

a grossdeutsch politika eftele elmunkálatai szükségesek.

Röpiratokat terjeszt az osztrák tartományok mindenikérl,

belenyúl a hollandok néptömegébe ; a most csak svájczi

érzület németséget, pángermánizálja a kis nyugodt köztár-

saságban ; fölgyújtotta a Belgium belügyeit fölkavaró vlém

kérdést, st országéhez nagynémet czéljaiban benn volt

Délafrika „niederdeutsch" népének jövend egyesülése is a

németbirodalmi gyarmatokkal.*) Itt azonban alaposan fel-

sültek, mert a szerencsétlen hs búrokat, már egy másik

falánk birodalom akarja bekebelezni.

Grossdeutschland a jöv vámpolitikában.

«Ex minimis seminibus^ascvintur ingen tia.»

Politikai tudományokkal foglalkozó, nagyrészt praktikus

német államférfiak, nemzetgazdasági kérdéseket behatóan

tárgyaló tanárok (Roscher, Vosberg-Rekow) több értekezés-

ben kifejtik annak szükségét és lehetségét, hogy Német-

ország, a germán néptörzsek kisebb-nagyobb agglomeratio-

') Lásd: Fritz Bloy. Süd-Afiika niederdeutsch. Verlag J. F. LehmanMünchen.

— 50 —

jávai benépesült szomszéd államokkal, miként képezhetne

eqyetlen közös vámterületet^ annak vezetésére rendelt közös

vámparlamenttel. Ezen államok lennének Ausztria-Magyar-

ország, Hollandia, Belgium, Svájcz és Dánia. Az ipari s

kereskedelmi állapot, nagyon különböz arányokat mutat

eme szövetségbe szánt államoknál, s maga Vosberg-Rekowa legvérmesebb konjunktúrák mellett sem hiszi, hogy Ausz-

tria-Magyarország hol a bels adózási politika a külsvámpolitikával annyira összefügg — lemondjon hamarosan

önálló gazdasági jogairól. Mégis ha tekintetbe vesszük, mily

hatalmas visszhangra talált a ^Németorszáí^gal való vám-

egyesülés'' eszméje, az összes németországi s az osztrák

németnemzeti sajtóban ; nem tarthatjuk históriai lehetetlen-

ségnek, hogy e század fejldésében találkozhatnak oly dönthatalmi tényezk, melyek a szövetségre kiszemelt államok

politikai különállását talán egyelre megkímélve, a nagyközépeurópai vámszövetséget létrehozzák. Hiszen épen a

német államok történetében elegend példa van, az ket po-

litikailag is közeledésre szoktatott „Handelsverein" „Zoll-

verein'' megalakítására; a régi német Zollvereintl a volt

osztrák császárság sem idegenkedett, mig reménye volt a

német Bundban politikai vezérszerepét megtartani. Az1848-iki frankfurti alkotmányjavaslatnak ama pontja, hogy

a német birodalom egy vám- s kereskedelmi területet

képezzen, nem jutott érvényre; de a bécsi kormánya magyar szabadságharcz leverése után, azonnal tervbevette

a középeurópai kereskedelmi állam megteremtését, mely

Angolország suprematiáját megsemmisítené s az egész

osztrák császárságot a vámegyletbe beilleszthetné.

A pángermán fölfogás nagyon jól számit. Jól tudja,

hogy a mai Németország politikai egységét, az 1818-tól

1853-ig változatos küzdelmekkel létrehozott kereskedelmi

és vámszövetség, tehát a gazdasági egység készítette el.

Ezt az íránypontot határozottan már az 1842-iki porosz-

német vámszövetség indokolásánál is ersen hangsúlyozták.

A mai nap tervezett ujabb vámegyesülés, hasonló konjunk-

. túrák mellett, hatalmas elmozdítója lenne a középeurópai

Grossdeutschlandnak. Ezen okból elveszik a szerencsétlen

List Frigyes közgazdasági tanait,*) s annak a pángennánczélokra alkalmasabb szemelvényeit fölhasználják a propa-

ganda érveihez. Az eljárás némi illusztrálására, idéznemkell, hogy 60 év eltt List miként gondolkodott a kis Hol-

landia önállóságáról. „Hollandia — irja alanti müvének I.

kötetében — földrajzi fekvésénél, kereskedelmi s ipari vi-

szonyainál, valamint lakosai nyelvének származásánál fogva

egy német provinzia, mel}^ a német nemzeti bonj^odalmakidejében Németországtól elszakittatott s melynek a németBiindba való ujrabekebelezése nélkül, Németország oly

házhoz hasonlítható, melynek az ajtója idegennek tulajdo-

nát képezi. Hollandia ép ugy Németországhoz tartozik mi-

ként Bretagne s Normandia Francziaországhoz, s a migHollandia önálló országot képez, addig Németország oly

kevéssé tud önállóságra s hatalomra vergdni, mint Franczia-

ország juthatott volna, ha ama provincziák angol kézbenmaradtak volna. Hogy Hollandia keresked hatalma sülyedt,

annak az ország jelentéktelensége az oka. Gyarmatainakprosperitásától eltekintve, továbbra is hanyatlani fog, mert

az ország igán gyenge ahhoz, hogy egy jelentékeny száraz-

íöldi s tengeri ernek költségeit fedezze. A nemzetiség

fenntartására irányzott törekvése által, Hollandia mindigtöbb adósságba keveredik. Mégis csak Angliától függ or-

szág marad, s látszólagos függetlenségével csak az angol

supre.matiát ersiti. Ez ama titkos ok, miért védelmezte

Anglia a bécsi congressuson a hollandi látszatos független-

séget. Anglia oldalán azonban, Hollandia az angol ílotta

csatlósa, — Némethonba bekebelezve, a német tengeri ha-

talom vezére." Ezeket a szavakat azonban List nagyrészt

azért irta, hog}' Hollandiát a Zollverein-be való belépésre

ösztönözze. A pángermán szövetség már röviden bánik el

a kis királysággal ; nen:i veszi tekintetbe, hogy az emlege-

tett fajrokonság mellett, a hollandi s a tulajdonképi hoch-

deutsch nj^elv között oly nag}^ különbség van, hogy a hol-

') Friedn'ch List. Das nationale System der politisehen Oekonomie-Stuttgart Cotta 1841.

4*

— 52 —

landinak okvetlen föl kell áldoznia nyelvét is, ha belépne

a pángermán Staatenbundba, — hanem kijelenti : mivelHollandia niederdeutsch, tehát be vele Grossdeutschlandba !

Megígéri, hogy az állam, egyház s iskola belügyileg hollandi

maradhat, csak az összeköt „Bundessprache" lesz a német.

Bármekkora volt 1879-ig a hollandi kormány antago-

nismusa Németország iránt, a legújabb idkben nagy for-

dulás állott be. A hollandi kormány megengedte sok évi ti-

lalom után, hogy keletázsiai gyarmataiba német alattvalók,

ültetvényesek is telepedhetnek ; német tkepénz, német be-

folyás árad tehát Java, Szumatra felé. A nagyhatalmak el-

kezdettek minden világrészben gyarmati birtokokat szerezni

s azokat szaporítani. Vájjon nincsenek-e a gyönge hatalmúHollandia g3^armatai már oly veszedelemben, hogy azokhathatós megvédésére, önként kell a német birodalomhozsimulnia ? A Hollandiában azeltt uralkodott angol sympa-thiát, a rokon búrok durva összezúzása végkép elpárolog-

tatta. A teljes vámegyesüléssel azután a politikai kapcsolás

is nem sokáig várat magára, fleg, ha Németország a chinai

kérdésben hatalmi súlyra vergdik. A Rajna torkolata gaz-

dasági physiologiai szempontból a német államhoz számí-

tandó, — annak mielbbi birtoklása tehát fontos követel-

mény a német politikában.

Nevezetes dolog, hogy a pángermán irodalom nagysensatiot keltett röpiratában

:

— Grossdeutschland und Mitteleuropa um cias JahrigSo. Von einem Alldeutschen Zweite Auflage, mit einer

Karte in Farbendruck Berlin 1895. Verlag Thormann &Goetsch, a nagy német birodalom részére, már ajöv vám-alkotmány felületes vázlata is közöltetik. A Grossdeutsch-

land e szerint állana:

1. A mai (1900). Németországból Luxemburggal.2. Németalföldbl (Belgium s Hollandia.)

3. A német Svájczból.

4. Az osztrák császárságból, persze beleértve az egész

Magyarországot. Ehhez csatlakoznának mint a középeuró-

pai Grossdeutschlanddal közös Zollverei ni képez „országok"

- 53 —

a balti herczegségck

lengyel királyság

ruthén királyság

a rumén királyság

Nagy-Szerbia.

Magyarország hol vagy? A pangermán térkép, mely amaröpiratokhoz mellékelve van, \Si^^-XQ elhagyta végkép Jiazán-

kat a politikai kirajzolásböl. Ott van ajöv Grosdeutschland

s a vele egységes ..grossdeutsch Zollverein' állam-tömegei-

ben eltüntetve; a Duna-Tisza közben még van egy ethno-

grafiai kis sárga festés a beolvadt „magyarenvolk"-ról, de

a délmagyar németség „fölszabadított" kisebb zömétl s

az iszonyúvá fejlesztett Németország óriási népességétl

agyonszorítva ! A nagynémet határ Mármaros-Sziget, Nagy-várad-Temesvár, és Orsova irányban, vérpiros festékkel meg-vonva, -- a többi hazai rész, Erdély a székelyekkel, a meg-valósult Dakoromániával képez egy dunamenti birodalmat.

A pangermán álmokat pompásan illustrálja, eme ahires De-

bes térképintézettl kiadott „Landkarte" ig^o-7'öl.

Ki adta ki ama térképet? Jól jegyezzük meg, a H.

Wagner és E. Debes nevezetes czég Leipzigben

Hol terjesztik a jöv Zollbund s Grossdeutschland esz-

ményeit? Berlinben, egy hatahnas 2^—jo ezer taggal biró

pangermán egyesületben^ melyben a birodalom legnevesebb

emberei is tagok. Ezt csak azért katechizálom ide, nehogyvalami elsimogató magyar-német ujságiró, vagy „óvatos

politikus" azt állítsa, hog}^ engemet valami zugfirkászok

felültettek.

Nem bizonyítja a propaganda sikerét az is, hogy amaröpirat a Magyarországot eltörl térképpel, már 3-ik kiadásba

indul ?

Ausztria-Magyarország fölosztása.

»I)as isi alsó (les Pudels Kern.«(Oöthe Faustjában.)

A széleskör pangermán irodalomtól eltekintve, egy

id óta a német szakszer íróknál is, különös elméleti tanok

— 54 —

bukkannak fel. Néhányan kiindulnak HoltzendoríT nagymunkája az „Eroberungsrecht" (hódítási jog) után s tetsz-

leges nietapolitikai okoskodással, jogszerséget keresnek

arra, hogy min eseteknél s miért foglalhatja el egy állam a

másiknak területét. A historikus reámutat amaz idkre, me-lyekben a háborúk vagy fejedelmi örökösödések folytán,

valamely földdarab a mai államtesthez tartozott és specu-

lativ alapot nyújt a politikusnak, hogy az elveszett birtok

szándékolt vagy megtörtént visszafoglalását, a legitimitás-

nak bizonyos zománczával lássa el. Kinek lehet kifogása— mondják - - Elsass-Lotharingia elfoglalása ellen, midnaz a ,, rabló'' XiV. Lajos Strassburgba való bevonulásáig,

német birtok volt ! ? Ugyan miért kellene Grossdeutschland

jöv históriai megalkotásának „jogát" letagadni, midn az

nem egyéb, mint Károly császár nagy német birodalmának

helyrehozása ? Ratzel Frigyes a tevékeny geográfus, a Pe-

termann-féle kiadványok 1896-iki kötetében, már ^^az álla-

mok területi növekedésének törvényeirl'"'' nyujt figyelemre

méltó vázlatos értekezést. A nemzeti elv uralkodó irányesz-

méje vezeti a német tudóst, politikust, st magát a népet is;

együtt érzik oly állami alakulások szükségszerségét, me-lyeknél a nyelvterület kongruáljon az államterülettel (Die

Herstellung der Übereinstimmung zwischen Sprachgebiet

und Staatsgebiet

)

Lagarde a franczia eredet német orientalista, az

1873 — 75-ig kiadott politikai munkáival, melyek 1892-ben

uj kiadást is értek*), nagyban elsegítette azt a kiterjedt

spekulatív propagandát, melyet Ausztria-Magyarország szét-

bomlása s Németországba való „jogszer s természetes"

beolvadása köri, a pángermánok mai nap kifejtenek. La-

garde tárgyalja meggyzdéssel, hogy már 1866-ban oda

kellett volna csatolni Ausztriához a délnémet államok jobb

részeit, mert azáltal nagyobb német népanyaggal rendelke-

zik a dunai országok germanizatiojához. Menn3áre szere-

tett bennünket, kitnik munkájának 27-ik lapján, hol a né-

') Paul de Lagarde Deutsche Schriften. Dritter Abdruck. Göttingen.

1892.

— DÖ —

Illetéknek keletre való kolonizatioját védelmezi: ,,A magya-

rok^ csehek s éjféle osztrák jogar alatt clo Jiasonló népek ^ va-

lóságos terhei a történelemnek : de mint vaiaineiy nemesebbs lágyabb éreznek ötvényei, kitn szolgálatot tehetnek.

Területük ritka népesség : itt a német fejedelmeknek van

telepitni valójuk. A német kivándorlás rendszeresen, egygondos és stratégiai szempontból is átgondolt terv szerint

Istriába, Magyarország tót és magyar részeibe, Csehország

és Galicziába, Szilézia lengyel hel^^eibe s Posenbe irányí-

tandó."

A német telepítésnek, a német tke s munka lassú tér-

foglalásának eszméjét, mely a birodalomnagyobbodás el-munkálatait foglalja magában, a hires német nemzetgaz-

dász Roscher Vilmos is hathatósan támogatta,*) midn az

Amerikába való kivándorlás helyett, a Magyarországba s a

Balkánállamokba való lassú település módozatait fejtegeti.

Az t is elfogott németláz félreismerhetetlen jeleivel, nem-csak az osztrák-magyar birodalmat, hanem Törökországot

is Némethon örökségének jelenti ki. (Rumánien, Bulgarien,

endlich nach denjenigen Teilen der Türkéi, welche in Zu-kunft, 80 Gott will, das Érbe Deutschlands bilden sollen,

bis zur Nordküste von Kleinasien 341 1.)

Hozhatnék több példát még Rodbertus irataiból, mi-

ként fejtegették még nagyhirü német professzorok s állam-

tudósok Némethon' megnagyobbitásainak ethnografiai s po-

litikai lehetségét s hogyan alkotódott meg lassan a némettársadalom vezet köreiben is, az osztrák-magyar biroda-

lom összeroskadásának n3ilt vagy lappangó eszméje. Apángermán szövetség ebbeli jámbor szándékait 3 megjelent

irat teszi nekünk láthatóvá:

1. Germania triumphans. Rückblick auf die weltge-

schichtlichen Ereignisse der Jahre ic^oo—igiS- ( !!) von

einem Grösstdeutschen. Mit einer Karte in Farbendruck.

Berlin A. W. Hayns Érben.

'i ^^'ilhelm Uoschcr. Kolonien, Kolonialpolitik, und Auswanderung- 3

te Auflage Leipzig 1885.

— 56 —

2. Grossdeutschland und Mitteleuropa tim das Jahrigso. Von eineni Alldeutschen.

3. Oesterreichs Zusammenbruch und Wiederaufbau.

(Els kiadás 18 ezer példány.) Herausgegebenvom Alldeut-

schen Verband.

Ezen a monarchiát egyetemleges orczátlansággal, a

papíron földaraboló nyomdatermékek bekezd gondolatai

:

„Ausztria-Magyarország államszerkezete recseg minden sar-

kaiban. Fölbomlása bekövetkezik, a mint a mostani ural-

kodó szemeit behunyni fogja" (2. 10. lap). Más helyen :

„Az osztrák-magyar monarchia összeroskadás eltt áll. En-

nek sok körimén}^ az oka, els sorban azonban a dynasz-

tia, az államot kormányzó családok oligarchiája" — --

„ha a monarchia látszóéletét mai napig elhúzta, azt csak

német lakosai türelmének, a hadseregnek s a német biroda-

lommal lev szövetségének köszöni."

Nagy nyomatékkal tárgyalják, hogy az „összeroska-

dás" esetén, miként építhet fel Ausztria német alapon újra

és miként kell a fél német Ausztriát, Németország egészen

német tagjává változtatni. Azután duzzadó berlini nagyké-

pséggel, elcsapja felséges uralkodóházunkat. (Die Habsbur-.

ger müssen entweder ganz aus der Reihe der regierenden

Fürstenháuser verschwinden, oder sie müssen ihren Schwer-

punkt weiter nach Osten verlegen, d. h. sich auf das Un-garische Königreich und dessenNebenlánderbeschranken."

3 mü 8-ik lapon.)

A porosz-német barátság e rendkívüli megnyilatkozása

után, ily államalakulást proponál:

1. Poroszország kapja Sziléziát s Morvaországot. A len-

gyeleket s cseheket ez fogja germanizálni.

2. Szászország kapja Csehországot „tehát 6 millió né-

meten 3V2 millió cseh ki nem foghat többé."

3. Bajorországhoz csatolandó az Inn-negyed, mely

úgyis régi bajor birtok volt, tehát Tirol, Voralberg s

Salzburg.

4. Az osztrák partvidék Dalmátia déli részével, Triest,

Pola s Cattaroval né^net birodalmi tartományt fog alkotni,

o /

egy császári-német katonai helytartó alatt. Erre a partvidékre

különben mindenfelé vásik a grossdeutsch zápfog, mert márLagarde, Németország életkérdésének jelzi Triest birtokát s

a pángermán iratok is axiómának állítják : „Az Adriához

való utnyitás Grossdeutschland életföltétele s a német nép

a béke s harcz minden eszközét latba vetendi, hogy az

Adriához jusson" (2. m 28. lapon).

ö. Ausztria királyság (Ostmark*), mely állana Alsó- s

Fels-Ausztriából, Stiria, Karintia s Krajna tartományokból,

egy német fejedelem alatt.

Az igy „poseni minta" szerint megalakult „Gross-

deutschland ''-nak joga legyen a nagybirtokokat kisajátitni,

fleg a németellenes fnemesi családoktól! Az államköte-

lékbe tartozó lakos pedig, akkor folyamodhatik a német

teljes polgárjoguságért, ha a német nyelvet birja.

Magyarországra nézve, a pángermán országbontók

nem tudnak egyöntet javaslatot kifundálni. A felsorolt

„Alldeutsch" nyomtatványok 2-ikában, ki vagyunk törülve

a nemzetek s o7'S2ágok sorából. A mi édes hazánkat ily dara-

bokban osztják el papiron:

1. Ruménia megkapja a mai Magyarország oláhnyelvü

területét Bukovinával. (Hogy fognak ujjongani a dáko-

románok !)

'2. A szászok megmentésére, a szász-német terület

„Markgrafschaft Siebenbür^en''^ név alatt, külön német kor-

mányzati birtokot képezne. (No persze!)

3. Horvátország, Slavonia, Dalmátia, Montenegró,

Bosznia s Herczegovina a mai Szerbiához csatoltatva, ké-

pezik a „nagyszerb királyság "-ot.

4. A tulajdonképi osztrák császárság, a hazánkból

megmaradt részszel, a ,,Magyar örgróJság^'-g'dX mindenestlbelép a grossdeutsch birodalomba, melylyel azután a ma-gyarok teljes germanizácziója is befejezhet. (Es gilt mtr,

ihnen die deutsche Sprache und deutsches Volksbewustsein

wieder beizubríngen.)

'] Ezt a törvénytelen elnevezést az osztrák-német lapok széltiben

használják!

— 58 —

Ezt az irgalmatlan magyar pusztítást, ugy látszik

Lagarde irataiból szivta be magába pángermán jóakarónk;mert hiszen ott áll a 112-ik lapon: Minél gyorsabban pusz-tulnak el a tulajdonképi magyarok, annál jobb nekünk.(Je schneller die eingentlichen Magyarén untergehen, desto

besser für uns stb. stb.)

A másik 2-ik szám alatt emiitettem mben, ilyenféle

elbánásban részesülünk

:

„Nagyon fontos Magyarország jöv alakulása. Világosdolog, hogy ez attól függ, vájjon Magyarország barátságosvagy ellenséges képet vág-e, Ausztriának német szempontiátképzdésére. A magyarok teljes állami függetlenségre

való óhajánál fogva, föltehetjük, hogy ezen alkalmat föl-

használandják, hogy német segélylyel állami önállóságra

teg3^enek szert." Továbbá : „A dönt tényez a német állam

s (ezen) Magyarország viszonyában, a két milliónyi németlakos német sajátosságának népjogi föntartása s biztosítá-

sában fekszik. Ezen szempontból a német helynevek s csa-

ládnevek visszaállítását, a német egyházak s iskolák ön-

rendelkezését, az erdélyi „universitát" felújítását, a német-nyelv egyenjogúságát minden forgalmi intézménynél, szer-

zdésszerüleg kikötni kell" (12. 13. lapon.)

Nagyon sokat írhatnék még eme „grossdeutsch" ter-

vezetek irodalmáról, hol a leghitványabb flegmával bocsát-

ják piaczra, a barátságos és szövetséges szomszéd állam

ravasz pángermán földarabolását s lelkifurdalás nélkül hir-

dethetik a német társadalomban a ,. Habsburg-birodalomrombadölését" épen azon idben, midn a berlini s buda-vári találkozás iménti szivélyessége, a két uralkodó szinteigaz barátságát világszerte bizonyította.

Sokszor gondoltam magamban, midn a pángermánmegnyilatkozások tanulmányozásába bele mélyedtem, --

vájjon ne dobjam el a szemenszedett országdarabolást,

melylyel minden áron bizonyos jöv történeti valószínsé-

get akarnak a közhangulatba csempészni ? Nem tettem, ha-

nem eltökéltem magamban, hogy a pángermanízmust a magavonásaiban, czéljaiban bemutatom a magyar közönségnek.

— 59 —

Ne kisscbbitsc senki, a hazánkra nézve kétszeres ve-

szélylyel járó irányzatot, hanem a hol módjában s hatal-

mában van védekezzék ellene. Nem ,.alberne Gedanken

einzelner Ouerköpfe' azok mködése, mint azt egyik bu-

dapesti német lap elütni szeretné; — tessék csak végig ol-

vasni, a pángermán irodalmat pártoló alldeutscher Verband

egylet fvezéreinek mai névsorát, kik azok? Hasse lipcsei

tanár, Arnim-Muskau gróf, Stolberg-Wernigrode gróí, Kar-

dorff-Wabnitz képvisel, Lehr Adolf képvisel, Fischer F.

augsburgi polgármester. Ezek bocsátották ki a pángermán

programmot, mely a Perthes-féle atlasz boritékán van, s

ezek érzületévei jelenthette ki Grell Hugó realgymnasiumi

tanár, a porosz tanári gylésen Potsdamban, a német feje-

delmi kastélyok székhelyében

:

„ Das letzte und erhabe^iste Ziel des ALldeiUscJien Ver-

bandes^ ist der Zusammenschluss aller oberdeutsch und nieder

dentsch besicdelten Ldnder Mitteleuropas zu einem grossdeut-

schen Staatenbunde "

Taps és bravó

!

A tudományos készültséggel kiadott nagynémet térké-

pek bizonyítják nekünk, vájjon ama „Staatenbund" alatt,

min politikai határokkal jelölt Németországot értenek. Azosztrák-magyar birodalmat szétdaraboló müncheni röpira-

tokban pedig, közös vezéreszme gyanánt kiáltják oda a sok

millió németnek

:

„A mi jövnk az Adria s Keleti tenger, a Memel s a

La Manche csatorna között terül el."

Mit tegyünk?

A kolozsvári tanári kör azon gylésén, melyen ezen

füzetben foglaltak kivonatosan els izben fölolvastattak, a

következ befejezésben ajánlottam, a pangermánizmus el-

len való védelem egyik módját :

T. Uraim ! nekem is van befejezésül egy kiáltványom

:

Talpra magyarság, talpra tanároki Ha a német professorok-

nak, a velünk szövetséges Németország kormánya megen-gedi, hogy pángermán munkával társadalmilag elkészítsék

a „nagyobb német birodalmat" ; ha a német kultuszminisz-

ter elnézi, st helyesnek tartja, hogy a két uralkodó barát-

sága mellett, az egyiknek alattvalói, professorjai Ausztria-

Magyarország föloszlását nyiltan hirdessék ; ha már Ausz-

triába bevitték, Magyarországba most csempészik be a pan-

germánizmus hazát megtagadó mételyét — akkor nekünkmagyar tanároknak ki tilthatná meg, hogy a küljöldi propa-

ganda ellen teljes ernkbl és idején védekezzünk ?

Már vannak az erdélyi részeken kivül is komoly elje-

lek, hogy az „Alid. Verband" röpirataival, hyilt s titkos

munkájával, ersen hinti a magyargylöl konkolyt, a ve-

lünk egy haza földjén, békében élt németség közé, — meg-várjuk-e tétlen egykedvségben, mig a pángermán egyesü-

letek czéljukat elérték? Nekem az a feleletem, hogy nem !

Azért tiszta és ers magyar meggyzdésbl java-

solom :

1. A kolozsvári tanári kör kebelébl mozgalom indit-

tassék meg, a hazánk területén való bármily irányú s bár-

honnan jöv pángermán mködés erélyes ellenrzésére s

meggátlására.

2. Figyelmeztessük köriratban az ország többi tanári

- 61 -

köreit és közvetve a hUtiiregyleteket is", a haza területére

belopódzó pángermán akczióra s annak a könyvkereske-

désekben meg-megjelen magyarfaló röpirataira.

3 Bizzon meg a kolozsvári tanárikör kebelébl 4—

5

jótollu tagot, kik a pángermán irodalmi s hirlapi akcziót

állandóan figyelemmel kisérjék

4, Szükségesnek mondja ki, hogy a magyar közönségeladások s nyomtatványok utján, idnként, apángermánegyesületek n3nlt s lappangó mködésérl képet kapjon.

Ellenmüködés csak ott lehet, hol a támadás mibenlétét

pontosan ismeiik,

A tanári kör Márki Sándor egyetemi tanár s körelnök |

vezetése alatt, ezen javaslatot elfogadta s a röpirat kiadási j

költségeihez is hozzájárult. Az Emke 200 példányt vásárolt|

meg s a pangermánizmus elleni akcziót a magyar hírlapok

nagy része lelkesen támogatta. De ezzel azután be is volt

fejezve ama „társadalmi mozgalmunk", mely az óriásipán-

germán szervezettel szemben, valóban csekélynek mond-ható. Röpiratom 1-s kiadása alkalmából, halomban feküsz-

nek szekrényemben az ország befol3'ásos és elkel férhai-

tól a gratuláló és köszön levelek, melyekbl kivehetem,

hogy tigyelmeztet vészkiáltásomat meghallották. Ám egyév elmúlt azóta és sehol se látok nagyobbszabásu, st mégszerényebb mozgalmat se, a német veszedelem ellensúlyo-

zására.

Nagyobb viszhang tán ez évi delegácziónális gylésekalkalmából keletkezett, midn nemzeti jogaink és jellegeink

hatalmas védi, Bartha Miklós és Ugrón Gábor figyelmez-

tették az országot a pángermán propaganda álnok mkö-désére. Bartha Miklós a „Magyarország" 1901. június 9-iki

számában „Német veszély" vezérczikkében foglalkozik a

mozgalommal ; Ugrón Gábor pedig a következ szavakbanjellemezte az Alldeutsch mködését

:

(Alldeutsch propaganda.)

„Szövetségestl el kell és el lehet várni, hogy az el-

járása a szövetséges állam létfeltételeit ne támadja meg;

el lehet várni, hogy a bizalommal szemben szintén bizalmat

- 62 -

tanúsítson. És mit tapasztalunk Németország társadalma ré-

szérl? Mert meg kell jegyezni, hogy a modern politikai

eszközökben van egy leleményesség, a mely abban áll, hogylétezik egy hivatalos nemzet, létezik egy nem hivatalos

nemzet és azután létezik egy jótékony nemzet. A legvesze-

delmesebb, midn a jótékonysági propaganda kezd el m-ködni. Akár orosz, akár német legyen, de apolttikaitér el-készítésének egyik módja az, hogy a miért a hivatalos világ

nem vállal felelsséget, azt a munkát elvégeztetik társadalmi

utón. Mi szövetségben vagyunk a hivatalos Németország-gal, de a nem hivatalos Németország Ausztriában is, Ma-gyarországon is egy hatalmas alldeutsch propagandát indí-

tott meg, a mely pedig nem szelid eszközökkel dolgozik.

Ausztria törvényhozásában is az alldeutsch képviselk szá-

mának megszaporodása egy veszélyes szimptomát tüntet

fel és a propagandának folytonos mködése és hatékonyeszközeinek igénybevétele azt a kérdést állítja elénk : Mit

akarhat Németország? Miért akarhatja azt Németország tár-

sadalma, hogy itt Ausztriában a németek és szlávok közt

áthidalhatatlan szakadás legyen, a mely folytonos belsmegrázkódtatásban tartja Ausztriát? Miért akarhatja azt,

hogy a jó módban lev és gazdagon fenntartott erdélyi és

magyarországi lapokban a magyar nemzet, a magyar kor-

mányzás, a magyar közigazgatás ellen folytonos gylölkö-dés és rágalmazás szittassék, a melynek czélja mindig az,

hogy az állami életben való bizalmat és az állam fenmara-

dásában való hitet megrendítse ? És ugyanakkor a külföl-

dön többrendbeli társulatokat és egyleteket tart fönn a némettársadalom a Schulvereintól, a Wodin-vereintól kezdve szá-

mosokat, mely egyesületekben szervezve tart fönn egy oh^an

mozgalmat, a mely folyton Ausztria kimúlását, fölbomlását

hirdeti! Ne hogy azt higyje a t. országos bizottság, hogy a

mi szövetségeseinknél ez a munka nem tervszer ! Ez a

munka tervszer, ez arra tör, a mit ezeltt egy évvel itt volt

szerencsém elmondani, hogy a kik bírják a Duna fels sza-

kaszát, birni akarják a Duna egész folyamát, akik bírják az

Elba középs és alsó részét, törnek az Elba fels meden-

— CVA —

czéjére ist Azt fogják mondani bizonyosan, hogy én ezeket

a politikai tendencziákat csak ugy gondolom. Nem ; hiszen

vUágbirodalmí politikát hirdetnek a legmagasabb ajkak is

Németországban, világbirodalmat pedig nem lehet csak ab-

ban érteni, hogy Németországnak a világ minden részében

vannak gyarmatai, hanem abban is kell érteni, amint ok

maguk magyarázzák, hogy amig né^net szó hangzik, addig

mindtfi nemet és hogy a német birodalom kicsiny, hanem a

német Dentschland ^z az, ami nagy, és a czél az, hogy min-

den németet egyesítsenek."

Ez a politikai buzogánycsapás Berlin felé, minden-

esetre nem marad hatásnélkül, külpolitikánk vezetinek kö-

rében, de társadalmi akcziót alig indit meg antigermán

irányban.

Egy közoktatási Baross Gáborra lenne szükségünk, ki

a tanitás germán irányával szakítani merne s az egyedül

üdvözít németnyelv oktatását, összes iskoláinkban fakulta-

tívvá tenné. Mivel a magyar mellett egy világnyelvre szük-

ségünk van, a velünk nem szomszédos franczia vagy angol

nyelv tanítását kellene egész közoktatásunkban és társa-

dalmi, közmveldési intézményeinkben általánosítani. —Csengery Antal az akadémia nem régen elhunyt alelnöke,

még az 1878. jun. 16-iki közgylésen erélyesen utalt azon

tudományos kultúránkra oly károsan ható fonákságra, hogy

nálunk a franczia s angol nyelv és irodalom távolról semrészesül oly figyelemben, oly ápolásban, mint milyenben

részesülnie kellene s kiemelte, mily fontos elnyökkel bir e

két nagy nemzet irodalma a német irodalom felett. Csen-

gery a tárgyhoz csak a tudomány szempontjából szólott,

— ime a pángermánizmus féktelen hullámzásai s csapko-

dásai alkalmával van a dolognak magyar mveldés— poli-

tikai értéke is !

Kisebb nemzet haladási irányában, nincs veszedel-

mesebb, mintha az a szomszéd nagyobb tömeg népnek

kultúráját átkölcsönzi s annak nyelvét túlságosan terjeszti,

st még erszakos tanrendekkel kötelezleg taníttatja. iMi-

dn a magyar, majdnem kizárólag a néniét kultúrából s iro-

— 64 —

dalomból táplálkozik, midn német intézményeket, törvé-

nyeket, tanterveket fordit magyar köntösre ; a legszittyább

magyar ifjúságot is kötelezleg taníttatja (jobban kínoztatja)

a németnyelv döczögsSchmerz-Sprung-Strumpf- Sturz-os

grammatikájával ; midn az öngermanizálás ily önokozta té-

nyezi mellett, a német-osztrák közös intézmények, német-

nyelv kereskedelem, német hírlapirodalom stb. százféle

kölcsönössége s kényszere is, iszonyú germán terhével ma-gyar létünkre nehezedik, •— akkor valójában nem történik

egyéb, mint öngyilkos átgyúrása s praeparálása a magyarnépanyagnak arra a jöv Grossdeutschlandra, melynek esz-

ményétl van átlengve az egész németföld. A hivatalos Né-

metország titokban kívánja, a nemhivatalos Németország

nyíltan hirdeti monarchiánk fölbomlását s hazánknak beol-

vasztását a nagy Németbirodalomba s ime önmagunk elre

homogenizáljuk a beolvasztandó néptömeget ; homogenizál-

juk szellemben, nyelvben és küls formákban.

Ha társadalmunkban a közvetít világnyelv a íranczia

vagy angol lenne, ha kultúránk irányzatai a némettl el-

ütök s lehetleg a némettel heterogének lennének, ha emel-

lett csökönyösen ragaszkodnánk saját ethnografiánk magyaralkotó jellegeihez, — akkor sem a fejld pángermániz-

musnak, sem a birodaloméhes caesari hatalomnak nemvolna Ínyére, hogy a német Ausztriával, a heterogén nép-

elemü Magyarországot is Grossdeutschlandba annektálja.

-!Ömmvshot

llfl -7^^

PLEÁSE DO NOT REMOVE

CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

Hangay, OktávA nagynemet vagy pangerman

egyesiiletek es mködésük