LXXII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM ● 2017. OKTÓBER ● DOI: 10.24364/MKL.2017.10 319

KÖNYVISMERTETÉS

nyezésére létrehozott/finanszírozott – em-lékhelyek, műalkotások zavarbaejtő sok-féleségét, de hűen dokumentálja is a mű-vészi igényességet, a kutatás, a tudományosfelfedezés és művészet kapcsoltát. BrinsleyTyrrell angol szobrász kapui (Bronx) vagyLee Lawrie [1877–1963] art deco bronz al-kotása, az „Atlas” (1937, Rockfeller Center,Manhattan) bizonyára felkelti az utazó, azolvasó érdeklődését, felfedező kedvét a vá-rosban. Mindannyiunk számára megrázólehet a közelmúltban elhunyt kortárs mű-vész, a német Fritz Koenig [1924–2017] al-kotása, „A gömb” (1971, Word Trade Cen-ter, Manhattan), amely súlyosan megsé-rült 2001. szeptember 11-én, de sérülten isújjászületett, ahogyan a művész fogalmaza kötetben idézett módon: „Ami valaha szo-bor volt, ma emlékmű… Saját életre kelt– más, mint amit én annak idején megál-modtam.”

dául egy-egy izgalmas tudományos/mű-szaki problémának, egy-egy felfedézés kö-rülményeinek, egy-egy kutató teljes élet-útjának.

Érdemes lesz készülni egy következő ki-adásra, hiszen sokan, akik már jártak NewYorkban és még többen, akik még nem, detervezik, biztosan örömmel vinnének ma-gukkal egy „paperback” változatot, a jeleshelyszíneket tartalmazó térképegyüttessel,amely a város mind az öt kerületét bemu-tatja és/vagy egy e-book változatot, ahon-nan egy-egy autentikus honlap is könnyenelérhető.

Biztos vagyok abban, hogy a virtuális éstalán még inkább a valós térben megvaló-suló New York-i séta nemcsak szórakozta-tó, esetenként meghökkentő, hanem min-denképpen tanulságos is lesz egy hazai uta-zó számára – bármely korosztályban.

Hudecz Ferenc

Az igényes kötet két mutatóval is segítiaz olvasót, a kombinált név- és tárgymuta-tó mellett külön lista jelzi a művész alko-tók nevét.

A kötetről további, bővebb és részlete-sebb információt nyújt a Természet Világafolyóiratban megjelent – fényképekkel gaz-dagon illusztrált – szerzői kedvcsináló ösz-szefoglalás (Természet Világa, 147. évfo-lyam, 4. szám, 2016. április, http://www.termeszetvilaga.hu).

A könyvet legalább kétszer ajánlott át-olvasni. Először folyamatosan, talán a rész-letekre kevésbé fókuszálva. E módszerrelátfogó „képet”, áttekintést kap az olvasó,és meggyőződhet arról, hogy jól válasz-tott: megismeri New York eddig talán ke-vésbé tudatosan ismert arcát (arcait), amelya tudománnyal és az oktatással függ ösz-sze. A második olvasás során az olvasónakkedve támad mélyebben utánaolvasni pél-

Tudósok és feltalálók

Az 1930-as évekig az amerikai tudománytelsősorban a kísérletes kutatások és a tu-dományos felfedezések közvetlen alkal-mazására irányuló erőfeszítések jellemez-ték. Az atomfizikus J. Robert Oppenhei-mer visszatérése európai tanulmányaibólvolt az egyik ösztönző erő, ami elindítottaa fokozott érdeklődést az alapkutatások ésaz elméleti kutatások iránt. A helyzet ro-hamosan megváltozott a nácizmus elől me-nekülő tudósok Amerikába érkezésével ésa háborús kutatások beindulásával, külö-nösen pedig az atombomba előállításáraszolgáló Manhattan-tervvel.

A legtöbb emlékmű technológusok ésiparfejlesztők előtt tiszteleg, de előfordul-nak olyanok is, amelyek kísérletes és el-méleti alapkutatásokban felfedezéseket el-ért tudósokra emlékeznek. A nemzetközi-séget olyan nagyságok emlékművei jelzik,mint Michelangelo és Gutenberg.

Áttekintésünkben az alapkutatásban si-keres tudósok emlékműveivel kezdünk, majdkövetkeznek a feltalálók és mérnökök – aközlekedés, telekommunikáció, elektromos-ság és építészet képviselői. Összefoglalón-kat természetesen behatárolja az a tény,hogy kikről készültek emlékművek, így

sajnos sok fontos terület és neves képvise-lője hiányzik.

Alapkutatások

Josiah W. Gibbs (1839–1903) a Yale Egyete-men volt a matematikai fizika professzoraés egyben a matematikai fizika első pro-

fesszora az Egyesült Államokban. A ter-modinamikában és a statisztikus mecha-nikában felállított elméletei döntő hatássalvoltak a modern kémia kialakulására is,őt tekintjük a fizikai kémia egyik megala-pozójának. Gibbs szerint: „Az elméleti ku-tatások egyik célja, hogy a lehető legegy-szerűbb képet alakíthassuk ki vizsgálódá-

Hargittai István – Hargittai Magdolna

New York-i séták a tudomány körülKét részlet

Josiah W. Gibbs mellszobra (Stanley Martineau, 1957) a bronxi dicsőségcsarnokban és Gibbs fényképe 1895-ből vagy korábbról (a Zeitschrift für Physikalische Chemie1895-ös 18. kötetének egyik számában)

A F

OT

ÓK

A S

ZER

ZŐK

FEL

VÉT

ELEI

, HA

NEM

JELE

ZZÜ

K M

ÁSK

ÉNT

320 MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

KÖNYVISMERTETÉS

saink tárgyáról.” Ez az idézet a bronxi di-csőségcsarnokban felállított Gibbs-mellszo-bor alatti emléktáblán olvasható.

Gibbs szófukar személyiség volt, aki in-kább a matematika nyelvén szeretett kom-munikálni. Első nagyobb dolgozatát 1875-ben írta, és a 140 oldalas cikket a Connec-ticut Állam Tudományos Akadémiájánakalig ismert Transactions of the Connecti-cut Academy of Arts and Sciences című fo-lyóiratában jelentette meg. Következő dol-gozata 181 oldalas volt. Amerikában keve-sen vették észre ezeket a dolgozatokat, ésmég kevesebben tartották őket fontosnak.Más volt a helyzet Európában, ahol Gibbscikkeit lefordították németre és franciára.Annak ellenére, hogy a dolgozatok erősenelméleti jellegűek voltak, idővel kiderült,hogy ipari alkalmazásuk nagyon hasznos.A nagy német kémikus, Wilhelm OstwaldGibbset tartotta a „kémiai energetika meg-alapozójának”.1

Gibbs nemcsak nagy elméleti tudós volt,hanem gyakorlati problémák megoldásá-ban is jeleskedett. Kidolgozta az acélbólkészült kerekek és hajtóművek hatékonyalkalmazásának elveit a vasúti kocsik fék-rendszerében, és szabadalmaztatta talál-mányait. A méterrendszer korai hívei kö-zé tartozott, és már 1860-ban kérte a Con-necticuti Tudományos Akadémia támoga-tását a méterrendszer amerikai bevezeté-séhez. Hazai elismerése lassan haladt, ésmég 1945-ben sem kapta meg a szükségesszavazatokat ahhoz, hogy mellszobrát el-helyezzék a bronxi dicsőségcsarnokban.Erre 1950-ben került sor.

Albert A. Michelson (1852–1931) kísér-leti fizikus volt az első amerikai, aki tudo-mányos Nobel-díjat kapott. Az annapolisiHaditengerészeti Akadémián tanított fizi-kát és kémiát, és a fénysebesség foglalkoz-tatta.

Megjegyezte, hogy „az a tény, hogy afénysebesség az emberi értelem számáraannyira nehezen felfogható, azzal együtt,hogy viszont nagyon pontosan meg tud-juk mérni, a kutatók számára ezt a problé-mát rendkívül izgalmas kihívássá teszi”.2

Michelson 1907-es fizikai Nobel-díját az ál-tala készített műszerekért és a velük vég-zett mérésekért ítélték oda. A fénysebes-séget vákuumban kísérleti úton 299 828kilométer/másodpercnek határozta meg.3

Clinton J. Davisson (1881–1958) a BellLaboratóriumok fizikusa volt Manhattan-ben. Davisson és munkatársa, Lester H.Germer fedezte fel 1927-ben kristályokonvégzett kísérletekben az elektrondiffrak-

ciót. Ezért a felfedezésért Davisson a britGeorge P. Thomsonnal (1892–1975) kapottmegosztott Nobel-díjat 1937-ben. ThomsonDavissontól függetlenül tett hasonló felfe-dezést.

1 Bemard Jaffe: Men of Science in America: The Story ofAmerican Science Told through the Lives and Achieve-ments of Twenty Outstanding Men from Earliest Colo-nial Times to the Present Day (New York: Simon andSchuster. Revised Edition, 1958), 312.2 uott, 361.3 Mai ismereteink szerint (2015) ez 299 792,458 km/s.

Albert A. Michelson mellszobra (Elisabeth G. Chandler, 1973) a bronxi dicsőségcsarnokbanés Michelson fényképe (https://www. flickr.com/photos/smithsonian/sets/72157605338975676, 2015. február 14.)

Balra: Clinton J. Davisson és Lester H. Germer 1927-ben, röviddel mérföldkő jelentőségűkísérletük után (az AT&T Archives and History Center szívességéből). Jobbra: a Bethune Street55. bejárata, amelynél egy kisméretű emléktábla húzódik meg szinte észrevétlenül(képünkön nyíllal jelezzük a helyét). Alul: az emléktábla

LXXII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM ● 2017. OKTÓBER ● DOI: 10.24364/MKL.2017.10 321

KÖNYVISMERTETÉS

Davisson felfedezésének történelmi je-lentősége abban áll, hogy kísérleti bizonyí-tékot szolgáltatott az anyag kettős, hullám-részecske természetére vonatkozóan. Né-hány évvel korábban Louis de Broglie (1892–1987) fedezte fel elméletileg ezt a kettőstermészetet. Davisson és Germer elektro-nokat – részecskéket – irányított egy nikkel-kristályra, és az elektronok diffrakciójátfigyelte meg, amire csak hullámok képe-sek. Ez volt az anyag kettős természeténekkísérletes bizonyítéka.

Davisson és Germer a Bell Laboratóriu-mok Bethune Street 55. számú épületébendolgozott, amely a Bethune utcában, a Westés a Washington utcák között félúton ta-lálható.4 Ez az épület része volt annak aháztömbnek, amely 1898 és 1966 között aBell Laboratóriumok manhattani telephe-lye volt, és amelyet a West, Washington,Bank és Bethune utcák fognak közre. Soknagyszerű technológiai találmány születettezen a helyen, mielőtt a Bell New Jersey-beköltöztette volna laboratóriumát. Az egyiklegjelentősebb találmány a tranzisztor volt,de az New Jersey-ben született 1947-ben,csak Manhattanben hozták nyilvánosságra1948. június 30-án.

A Columbia Egyetem

Kémia

A Columbia kampuszának legrégebbi épü-lete, a Havemeyer Hall (Charles F. McKimtervel alapján) a kampusz közepétől észak-nyugatra a Lewisohn, majd a MathematicsHall után következik. Felépítéséhez Theo-dore Havemeyer (1839–1897) adott anyagitámogatást, akinek családja a cukoripar-ban gazdagodott meg.

Charles F. Chandler (1836–1925) 1864-ben lett a Columbia Egyetem munkatársa,akkor, amikor megnyílt a Bányászati Isko-la, és ebben Chandler is közreműködött.Egy időben Chandler volt a Bányászati Isko-la dékánja, később a gyógyszerészeti kardékáni tisztjét töltötte be, végül az orvosikar dékánjaként szolgált. Érdeklődési kö-rébe tartozott többek között a közegész-ségügy és a pedagógia. Chandler 54 évettöltött a Columbián, és ma múzeum őrziemlékét a Havemeyer Hallban. Chandler voltaz, aki meggyőzte Leo Baekeland (1863–1944) belga kémikust, hogy az Egyesült Ál-lamokban telepedjen le. A Baekeland általfelfedezett bakelit jelezte a műanyagok ko-rának kezdetét.

A Havemeyer Hall és Frederick C. Havemeyer emléktáblájaaz előcsarnokban

Charles F. Chandler mellszobra a Havemeyer Hall előcsarnokában és Chandler portréja(http://ihm.nlm.nih.gov, „Images from theHistory of Medicine” című gyűjtemény, 2015. május 18.)

4 Ma az épület egy Westbeth Artists’ Housing nevű mű-vészkolónia otthona.

322 MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

KÖNYVISMERTETÉS

Az Amerikai Kémiai Társaság a Have-meyer Hallt nemzeti kémiai emlékhelykénttartja számon. Az erről szóló emléktáblakiemeli Chandler és Urey munkásságát. Ureyés munkatársainak a deutérium felfedezé-

séről szóló cikke 1932-ben jelent meg,5 ésUrey 1934-ben kapott Nobel-díjat. A Co-lumbia Egyetemről hat további kémikusfelfedezéseit jutalmazták Nobel-díjjal, köz-tük a már említett Langmuirét. Langmuirvolt az első, aki ipari jellegű munkásságértkapta meg ezt a kitüntetést.

A Havemeyer Halltól nem messze vanFrederick A. Goetze emlékpadja, aki 53 évigdolgozott a Columbián, és az alkalmazotttudományok dékánjaként is szolgált.

A kémiai Nobel-díjas Harold C. Urey(1893–1981) lelkészcsaládba született, és azIndiana és Montana államokban töltötteseménytelen évek után kiváló mentorok-

nál tanult. Doktori munkáját G. N. Lewisvezetésével készítette el a Kaliforniai Mű-szaki Egyetemen. Posztdoktorként NielsBohrnál kutatott Koppenhágában. A Co-lumbia Egyetemen 1929-ben kezdett, és ahidrogénizotóp deutériumot 1931-ben fe-dezte fel.

Urey a Nobel-díj után is folytatta kuta-tásait. Irányította a Columbia Egyetemenaz atombombával kapcsolatos védelmi ku-tatásokat. A háború után a Chicagói Egye-temhez csatlakozott, ahol a Manhattan-terv több híres résztvevője vállalt munkát.Urey 1958-ban Kaliforniába költözött, aholStanley Miller kémikuskollégájával együttérdekes kísérletekkel szimulálták azokat akörülményeket, amelyek között annak ide-jén az élet kialakulhatott a Földön. Urey-ta Hold-kutatások is érdekelték, és a Hold-ról lehozott kőzetmintákat elemzett.

Urey önzetlen ember volt, akit érdekeltmunkatársainak jóléte. A nemzetközilegismert biokémikus, Mildred Cohn (1913–2009) a Hunter Egyetemen végzett, és 20egyetemre is pályázott, hogy doktori isko-lában tanulhasson tovább, de sikertelenül.Meg kellett szakítania tanulmányait, hogyelég pénzt gyűjtsön össze ahhoz, hogydoktorátust szerezhessen. Urey-hez mégUrey Nobel-díja előtt jelentkezett. Urey tu-dott Cohn nehézségeiről, és amikor meg-kapta a Nobel-díjat, ragaszkodott ahhoz,hogy pénzt adhasson Cohnnak. Nobel-dí-jának legnagyobb előnyét abban látta, hogya díj összegének egyik feléből anyagilagsegíthette munkatársait.6 A díj másik feléta fizikus Isidor I. Rabinak adta, hogy se-

Fent: a Havemeyer Hall előcsarnokábanemléktábla ismeri el a Columbia kémikusainak kimagasló eredményeit. Lent: Harold C. Urey és munkatársai fedezték fel a deutériumot. Erről szóló cikkük 1932-ben jelent meg. A Columbiakémia tanszékén emléktábla tiszteleg a mérföldkő jelentőségű cikk előtt (Vera V. Mainz szívességéből)

5 H. C. Urey-F. G. Brickwedde-G. M. Murphy: A HydrogenIsotope of Mass 2. Physical Review, 39 (1932), 164–165. Aszerzők a Columbia Egyetem (Urey és Murphy) és aNemzeti Szabványügyi Hivatal (Brickwedde) munkatár-sai voltak.6 Istvan Hargittai: Mildred Cohn. In uő: Candid ScienceIII: More Conversations with Famous Chemists (Editedby Magdolna Hargittai, London; Imperial College Press,2003), 250–267.

Harold C. Urey a Tudományos és Fejlesztési Hivatal (Office of Scientific Research andDevelopment, OSRD) más munkatársaival együtt Bohemian Grove-ban 1942. szeptember14-én. Balról jobbra: Thomas Crenshaw őrnagy, J. Robert Oppenheimer, Urey, Ernest O. Lawrence, James B. Conant, Lyman J. Briggs, E. V. Murphree, A. H. Compton, Robert Thornton és K. D. Nichols ezredes (a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium szívességéből © The Regents of the University of California, Lawrence Berkeley National Laboratory, 2010)

A Frederick A. Goetze-emlékpad és a híresszerveskémia-professzor, Gilbert Stork1999-ben

LXXII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM ● 2017. OKTÓBER ● DOI: 10.24364/MKL.2017.10 323

KÖNYVISMERTETÉS

gítse kutatásait, amivel a kezdő Rabi szinteszárnyakat kapott úttörő vizsgálataiban.7

William S. Knowles (1917–2012) kémiaitanulmányokat folytatott a Columbián 1939és 1942 között, majd a Columbia után aziparban folytatta pályafutását. 2001-benmegkapta a kémiai Nobel-díjat két másik,tőle függetlenül dolgozó tudóssal megoszt-va. Mindhárman a királisan katalizált ké-miai reakciók kutatásában tettek felfede-zéseket.

A hagyományoknak megfelelően a díj-átadó ünnepségen egy svéd akadémikusméltatta néhány szóban Knowles felfede-zéseinek jelentőségét. Ezek a méltatásokáltalában természetüknek megfelelőenszemélytelen jellegűek. Ebben az esetbenazonban valami kivételes történt. A svédprofesszor, Per Ahlberg elmondta, hogy

Knowles munkája tette lehetővé, hogy ipariméretekben állítsák elő az L-DOPA gyógy-szert, amelyet a Parkinson-kórban szenve-dő betegek kezelésére használnak, hogyszenvedésüket enyhítsék. Milliók szenved-nek ebben a kórban, mondta Ahlberg, köz-tük saját apja is, tette hozzá a svéd tudós.Ritka megható pillanata volt ez az egyéb-ként is fenséges ünnepségnek.

Kémiával nemcsak a kémia tanszékekenfoglalkoznak a Columbián, hanem a bioló-giai tanszékeken is, és ez persze fordítva isigaz. A 2008-as kémiai Nobel-díjas Martin

Chalfie (1947–), a Fairchild Központbanműködő biológiai kutatások egyik vezetőjeszoros együttműködésben dolgozott a Co-lumbia felső-manhattani orvosi központ-jában működő orvosbiológiai kutatókkal.Chalfie a kitüntetést a zöld fluoreszkálófehérje felfedezésével és hasznosításávalkapcsolatos munkáiért kapta.

A Havemeyer Hall előtt álló oroszlán-szobor az 1971-ben végzettek ajándéka volt2004-ben az egyetem számára az egyetemalapításának 250. évfordulója alkalmá-ból. ���

Mildred Cohn 2002-ben Philadelphiában és William Knowles2001-ben Stockholmban

„A kutatók oroszlánja” (Greg Wyatt, 2004) a Havemeyer Hall előtt

A Fairchild Center a kampuszon folyó biológiai kutatások központja

7 John S. Rigden: Rabi: Scientist and Citizen (New York:Basic books, 1987), 90.