Házunk tája -- aranybánya

Írta

BESSENYEI ZOLTÁN, DR. CSEPREGI PÁL, FALUBA ZOLTÁN, KOZMA GYÖRGY, KRALOVÁNSZKY U. PÁL, DR. SRANKÓ ISTVÁN

A Zöldségeskert c. fejezetet átdolgozta dr. ZATYKÓ LAJOSNÉ,

a Gyümölsöskert c. fejezetet dr. MIHÁLYFFY JÓZSEF

Az ételrecepteket DR. MAGYAR PÁL,

a különleges zöldségnövények receptjeit BALÁZS SÁNDOR

és FILIUS ISTVÁN

bocsátotta rendelkezésünkre

HÁZUNK TÁJA ARANYBÁNYA

Szerkesztette

KOZMA GYÖRGY

Második, átdolgozott kiadás

Mezőgazdasági Könyvkiadó • Budapest, 1977

Lektorok

BALOGH ISTVÁNNÉ DR. BANOS GYÖRGY

DR. BÍRÓ ISTVÁN GÁL JÓZSEF

DR. HOLDAS SÁNDOR DR. MAGAS LÁSZLÓ

MORVAI ISTVÁN DR. NYÚJTÓ SÁNDOR

C Kozma György, 1972

ISBN 963 230 263 X ETO 631.116.6

634.1/.7 635 636

Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat • Felelős kiadó dr. Sárkány Pál Felelős szerkesztő Obrusánszki Ödönné • Műszaki vezető Korom Ferenc Műszaki szerkesztő Straub János • A táblaborító Hódosi Mária munkája

A rajzokat Szörényi Béla és dr. Mihályffy Józsefné készítette Nyomásra engedélyezve 1977. július 7-én. Második, átdolgozott kiadás

Megjelent 12 101-62 100 példányig, 24,25 (A/5) ív + 1 tábla terjedelemben, 299 ábrával Készült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint

MG 2485-h-7880 76.1269 — Kossuth Nyomda, Budapest

Felelős vezető Monori István vezérigazgató

BEVEZETÉS

A házunk tája általában nem nagy, mégis sok lehetőséget kínál: „aranybánya" lehet, ha szakszerűen, a jó gazda gondosságával gazdálkodunk. Könyvünk a vidéki és peremvárosi kerttulajdonosok régi kívánságát teljesíti: eligazító választ ad kertjeik, melléképületeik hasz-nosításával kapcsolatos kérdéseikre. Megismerkedhetnek azokkal az alapvető feltételekkel, tudnivalókkal, amelyek nélkülözhetetlenek a kertészkedéshez, a díszkert kialakításához, az egyes állatfajok eredményes tartásához. Nem volt célunk a teljes részletesség, hisz a könyv terjedelme erre nem ad lehetőséget. A tájékozódáshoz és a döntéshez szükséges alapvető kérdésekre azonban igyekeztünk választ adni, a régebben gazdálkodó olvasóra is gondol-tunk, figyelmükbe ajánlunk minden újat és korszereit.

Sok kerttulajdonos vágya a szép kert, az otthont hangulatossá varázsló díszkert. Van, aki inkább kertészkedik, van, aki az állattenyésztéshez érez hajlamot. Van, aki csupán kedvtelésből, a napi fárasztó munka utáni kikapcsolódásként tesz-vesz háza táján, míg má-sok jövedelmük kiegészítése és a családi szükséglet kielégítése érdekében gazdálkodnak, főfoglalkozásként kívánnak valamire berendezkedni. A cél változhat, az alapvető szakismeret azonban minden eset-ben szükséges. Választottunk szakágazatot, ne sajnáljuk a fáradságot és igyekezzünk annak mesterei lenni.

Képezzük magunkat, keressük az újabb, a korszerűbb megoldásokat. Az egyes szakágazatokban való elmélyedés érdekében könyvünk nagyobb fejezetei végén az ajánlott szakkönyveket felsoroljuk. Ezek az egyes ágazatokat rész-leteikben is taglalják.

Számos olyan tápszer és vegyszer van forgalomban, amelyek elengedhetetlenek az eredményes gazdálkodáshoz. Nem könnyű az elnevezésüket sem megjegyezni, még inkább a használatukat. A gyakorlatiasság érdekében köny-vünk széljegyzetben ismerteti az állattápszerek, vitamin-készítmények, növényvédő szerek és egyéb vegyszerek használatát, s adagolásuk módját.

Nem feledkeztünk meg a kertünk termékeit ínyencfalatokká varázsoló háziasszonyokról sem. Széljegyzetben — a könyv témájához illő — különleges recepteket közlünk. A ház körüli munka eredménye így nemcsak pénztárcánkon, hanem gyomrunkon keresztül is értékelhető lesz.

Szeretnénk, ha könyvünk — most már második kiadása is — célt érne, s valóban segítő-társa lenne további sok ezer vidéki és peremvárosi kerttulajdonosnak.

A szerzők

5

HOGYAN RENDEZZÜK BE A HÁZUNK TÁJÁT?

Századunkban a technika rohamos fejlődésével párhuzamosan világszerte egyre na-gyobb érték a városi ember számára a kertes ház. Vidéken az otthon nélkülözhetetlen tar-tozéka a kiskert s a kis gazdasági udvar.

A családi ház kertjében a munka utáni óráinkat üdítő pihenéssel vagy kikapcsolódást jelentő gazdálkodással, kertészkedéssel tölthetjük. Jövedelmező gazdálkodást is folytatha-tunk, megélhetést biztosító módon is berendezkedhetünk. A mezőgazdasági termelőszövet-kezetek tagjainak szinte kivétel nélkül van kertje, amelyet hasznosan egészít ki a háztáji terület. Itt a kiskert jelen-tős jövedelemkiegészítő forrás, s közellátásunk szempont-jából is jelentős termelőbázis.

Ahhoz, hogy kertünkben örömünket leljük, úgy kell berendezkednünk, hogy az céljainknak minden szempont-ból megfeleljen. Sokan azt hiszik, hogy ha van néhány száz négyzetméteres kertjük, ott már mindent megtermelhet-nek. Ide illik az a közmondás, hogy „aki sokat markol, keveset fog". A házunk tája nem alkalmas arra, hogy minden legyen benne, mert akkor tulajdonképpen semmink sem lesz. A sok fáradságos munkának nem látjuk hasznát. Ne akarjunk hát egyszerre mindennel foglalkozni.

A kert beosztását, betelepítésének rendjét és a gazdasági épületek elhelyezését a családi ház elhelyezkedése nagyban befolyásolja. E szempontból többnyire három telektípust kü-lönböztetünk meg:

— a szabadon álló házak telkeit (ezek méret, forma és felület tekintetében a legkülön-bözőbbek lehetnek);

— a zártsorú házak telkeit (ezek formája, felülete rendszerint szabályos) és — a részben zártan épült házak telkeit (ilyenek az ikerházakhoz, sorházakhoz kapcso-

lódó kertek). A kertet tekintsük a ház egyenes folytatásának, tehát éppoly takarékosan és tervszerűen

gazdálkodjunk a hellyel benne is, mint a szobákban. Ne tűrjünk életképtelen, haszontalan fákat, bokrokat,

fölöslegesen foglalják helyüket. Építkezés előtt a lakóház helyét lehetőleg úgy válasszuk, hogy az ne a telek közepére kerüljön, mert Igy a kert nagyon kis felületekre forgácso-lódik. Igyekezzünk az északnyugati szélek felé építkezni, ebbe az irányba helyezzük el a mellékhelyiségeket, illetve azok ablakait is. Így a napos szobák ablakai előtt megfe-lelő nagyságú összefüggő kertünk lesz.

7

Fontos az útvonalak kijelölése is. Ne csináljunk ka-nyargós utakat, s a kerti utak 80 cm-nél ne legyenek szélesebbek.

A kert tervezésekor a ma emberét csak az ésszerűség és az esztétika vezérelheti, ezek teremtik a mértani vona-lak szemet gyönyörködtető játékát. Kertünk — különö-sen, ha azt díszkertnek alakítjuk ki —igy lesz rendezett, s könnyebb az ápolása, mint a cél nélküli, kanyargós utakkal átszőtt, erőltetett alakú, görbe vonalú ágyásoké.

A kert — ha azt többféle módon kívánjuk hasznosí-tani — több részre tagolódjon, rendeltetése szerint. A virágoskert ne keveredjék össze a zöldségessel, s a gazda-sági rész is különüljön el.

Gyümölcsösnek a családi házak körül nincs elegendő helye. A gyümölcsfák mint árnyékadók és téralakítók szere-peljenek a díszkertben. A veteményeskertben sok olyan növényünk van, amelyik tűri a gyümölcsfák alatti félárnyé-kot. Díszfa helyett inkább gyümölcsfát ültessünk, ezek dí-szítenek, árnyékot adnak, s még hasznot is hajtanak. Ügyel-jünk, hogy árnyékuk az utakra, a házra és a ház elé essék.

A veteményeskertet a ház mögé helyezzük. Folytatá-saként helyezzük el a melléképületeket — baromfiólat, nyúlólat vagy sertésólat. Itt adjunk helyet a komposzt-telepnek vagy trágyagödörnek is.

A növényzetet úgy telepítsük, hogy a kert szélein ma-gasabb legyen, s befelé alacsonyodjék. Az északi részekre magasabb, míg kelet és dél felé alacsonyabb növényeket telepítsünk. Igy a nap irányában nyitott és a hideg szél irányában zárt lesz kertünk.

Városi telkeken — ahol a házhoz csak kis terület tar-tozik — csupán díszkert, virágoskert kiképzése célszerű. Ez esetben a kert csak díszítő előtérként kezelendő, eset-leg még a tartózkodást sem teszi lehetővé.

A városszéliek már haszonkertek is lehetnek. Kiala-kítható veteményeskert, s érdemes nyúltenyésztésre vagy zárt rendszerű baromfitartásra berendezkedni. A házinyúl jól hasznosítja a veteményeskert melléktermékeit és a konyha-hulladékot is.

A vidéki telkek általában nagyok, bőven adnak lehetőséget a komoly háztáji gazdál-kodásra. A rend és a jobb gazdálkodás érdekében válasszuk szét a virágoskertet a vetemé-nyeskertet is magába foglaló gazdasági udvartól. Az istállóépületek és a trágyadomb minél távolabb legyenek a lakóháztól.

Nyaralótelkeken a kert tervezésekor arra törekedjünk, hogy azt minél kevesebbet kell-jen gondozni, öntözni és kapálni. Kaszált gyep, néhány nyári gyümölcsfa és lehetőleg évelő virágok legyenek a hétvégi nyaralók kertjeiben.

8

Minta a díszkert célszerű kialakítására

takarmány

állattartási épületek

gazdasági épület

utca Minta a háztáji állattartó kertjének korszerű elrendezésére

I.

10

ZÖLDSÉG-, GYÜMÖLCS- ÉS SZŐLŐTERMESZTÉS

A HÁZIKERTBEN

ZÖLDSÉGESKERT

Első dolgunk a tervezés legyen!

A friss zöldségfélék fogyasztásának jelentősége közismert. Az emberi szervezet számára fontos vitaminok, ásványi sók a szükséges mennyiségben legolcsóbban a frissen szedett zöldségfélék rendszeres fogyasztásával nyerhetők.

Az utóbbi években a kereskedelem már viszonylag gyorsan juttatja friss zöldséghez a fogyasztót, de ez sem pótolja a házikertben szedett, az ebédlőasztalra frissen tálalt hónapos retket vagy fejes salátát.

Az egészséges zöldségfogyasztás évi 120-130 kg lenne, ezzel szemben a fővárosi lakos-ság fogyasztása csak 100 kg, a vidékié pedig ennél még kevesebb, csak mintegy 62 kg. A zöldségszegény vidéken ennél is kevesebb.

A magyar konyhát a túl zsíros sertéshús uralja, következménye az egészségtelen étkezés okozta sok betegség. Ezt csak a kertészeti termékek növekvő fogyasztása ellensúlyozhatja.

A termelőszövetkezeti tagság a háztájon vagy a házikertben egyre nagyobb kedvvel termel korai zöldségféléket a család és a piac szükségletének kielégítésére.

4-5 tagú család frisszöldség-szükségletének megtermesztésére 400 m2 területre van szükség:

paradicsom 80 m2 paprika 15 m2 zöldborsó 40 m2 zöldbab 40 m2 káposztafélék 50 m2 uborka 10 m2 kabakosok 15 m2 vöröshagyma 40 m2 hagyma (egyéb) 5 m2 sárgarépa 40 m2 petrezselyem 30 m2 egyéb zöldség 35 m2

összesen: 400 m2

A család étrendjének változatosabbá tétele érdekében néhány különleges zöldségfélét (patisszon, rebarbara, bimbóskel) is érdemes kipróbálni. A fajta kiválasztása nagyon fon-tos. Házikertben is a legújabb, legjobb fajtákat termesszük a felhasználás igénye és a ter-mesztés adottsága (a kert talaja, fekvése, öntözési lehetőségek) szerint.

13

A zöldségeskert tervezésekor lényeges, hogy a terület nagyságát jól kihasználva minél változatosabban lássuk el családunkat zöldségfélékkel. Ha szűken jut terület, ne termel-jünk téli burgonyát, káposztát, vöröshagymát, ezeket a piacon is megkaphatjuk. fia öntö-zésre nincs lehetőség, ne erőltessük a paprika vagy a káposztafélék termesztését.

Az ültetési terv elkészítésekor törekedjünk arra, hogy kertünket kora tavasztól késő őszig, sőt télen is hasznosítsuk. Ezt úgy érhetjük el, ha a szükséglet egy részét elő-, illetve utóterményként termesztjük meg.

Házikertben nincs módunk válogatni az egyes zöldségfélék igényeinek mindenben meg-felelő helyek között. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy hideg, kötött talajon a korai fajtáktól nem várhatunk igazán korai termést.

14

1. táblázat. Példák a terület többszöri hasznosítására

Főtermény Előtermény

Bokorbab Hónapos vetés: retek

május eleje vetés:

március

eleje

Tojás- Hónapos gyümölcs retek

palántázás: vetés:

május március

közepe eleje

Uborka —

vetés:

április eleje

Burgonya (előcsíráz-

tatott)

ültetés:

április eleje

Dinnye (sárga-, görög-)

palántázás:

május eleje

helyrevetés:

április

közepe

Kőztes termény Utótermény

Kar fiol

palántázás:

július

Hónapos retek

vetés:

március

eleje

Spenót

(áttelelő)

vetés:

szeptember

Karalábé palántázás:

március

vége

Saláta palántázás:

március

közepe

Áttelelő saláta

palántázás:

október

Bokorbab vetés:

május eleje

Csemege- kukorica

vetés:

április

Karalábé palántázás:

július eleje

Áttelelő

saláta palántázás:

október

A házikert pár száz négyzet-méter területén kevés módunk van arra, hogy az egyes zöldségfélék igényeinek megfelelő vetésforgót betartsuk. A lehetőségekhez képest mégis kerülnünk kell, hogy ugyan-azt a növényfajt termesszük egymás után. Nem minden zöldségféle érzé-keny egyformán erre, de közös kár-tevők és kórokozók miatt lehetőleg rokon növényeket (pl. paprika, para-dicsom) se termesszünk egymás után.

A zöldségfélék tápanyagigé-nyük alapján csoportokba sorolha-tók. Sok tápanyagot igényelnek a káposztafélék, a burgonyafélék (pap-rika, paradicsom, burgonya, tojás-gyümölcs), a kabakosok (uborka, dinnye, tök), a csemegekukorica és a zeller. Kisebb tápanyagtartalmú talajban is termeszthetők: a spenót, a saláta, a gyökérzöldségek (a sár-garépa, a petrezselyem, a paszti-nák, a retek; a zeller nem!), a hagymafélék és a hüvelyesek (bab, borsó). Ennek alapján választhat-juk ki, hogy trágyázás után az első, a második évben melyik zöld-ségfajt ültessük.

Laza talajban — mivel gyor-sabban bomlik a tápanyag, továbbá rendszeres öntözés, kettős vagy köztes termesztés esetén — ajánla-tos minden évben szervestrágyázni.

A terület jobb kihasználása ér-dekében bemutatunk néhány példát (1. táblázat) a többszöri hasznosí-tásra (Turi I. nyomán).

A zöldségfélék tápanyagigénye

A házikertekben termesztett zöldségfélék csak akkor hálálják meg a rájuk fordított munkát, ha gondoskodunk a fejlődésükhöz szükséges táplálóanyagokról, ha a talaj meg-felelő víztartalmú és morzsalékos szerkezetű. E feltételek esetén a talaj hasznos baktériumai , a növények számára feltárják a tápanyagokat. A gyökérzet számára szükséges levegő- és víztartalomról, a kedvező talajéletről helyes talajmunkával gondoskodhatunk.

A zöldségfélék tápanyagigényét szerves és szervetlen trágyákkal (műtrágyák) elégít jük ki.

15

A legrégebben használt szerves trágya az istállótrá-gya. A ló- és marhatrágya mellett nagyon jól használható a sertés-, a baromfi- és a nyúltrágya is. Ez utóbbiakkal óvatosan bánjunk, csak kellő érlelés után szórjuk ki, mert könnyen kiégetik a növényeket.

A legkönnyebben előállítható szerves trágyák a kom-, posztok. Minden szerves hulladék használható komposzt-

készítésre. A komposzttelepre beteg növényeket vagy fel- magzott gyomokat azonban ne vigyünk. Az őszi hullott

lomb komposztálásával is értékes trágyát nyerhetünk. Vigyázzunk, hogy vadgesztenye vagy dió lombja ne kerüljön a komposztba, mert növekedésgátló anyagot tartalmaznak.

A komposztálásra összegyűjtött anyagból a kert árnyékos részén 1,5-2,0 m széles és 1 m magas prizmát rakjunk, és minden 20 cm-es réteg fölé 5-10 cm vastagon jó kerti földet terítsünk. 1 q komposztálandó anyaghoz 0,5 kg pétisót, 1 kg szuperfoszfátot és 1 kg kálisót keverünk. A száraz anyagot az összerakás után öntözzük az érés gyorsabb indulása érdekében. A prizma tetejét fedjük földdel, és homorúra képezzük ki, hogy a csapadék összegyűljön rajta és beszivárogjon. A prizmát évente kétszer forgassuk, szükség esetén ön-tözzük. Ilyen kezeléssel 1-1,5 év alatt földdé érett komposztot kapunk. A fás szárú hulla-dékot (rőzse, szőlővenyige, fanyesedék) ássuk a komposztgödörbe, ahol több év alatt bom-lik el.

Komposzttrágyákból m 2-enként 1-1,5 kg (100 q/ha) elegendő, míg istállótrágyából ennek 3-5-szöröse (3-6 kg/m2) szükséges.

Ha az őszi falombot közvetlenül használjuk trágyázásra, akkor ősszel, az ásással na-gyobb mennyiségű pétisót (1 q lombhoz 4 kg) adjunk, és forgassuk be, hogy a lomb bom-lásához szükséges nitrogén rendelkezésre álljon.

A tőzeggel vagy tőzegkorpával felitatott emberi ürülék, a fekáltrágya is kitűnő szerves trágya. 1,5-3 q fekáliát adagolhatunk 1 q tőzegkorpához. Az összerakott tőzeges fekáliát négyhónaponként átforgatjuk, és 8-10 hónap múlva 100 m 2-enként 150-250 kg-ot adjunk a talajba ősszel, és azonnal ássuk be.

Házikertjeinkben értékes káliműtrágya a fahamu is. Káliumtartalma 5-10%, és 4-5% foszforsavat is tartalmaz. Száraz helyen tartsuk, mert káliumtartalmát az eső vagy a ned-vesség kimossa.

A nitrogén hiánya gyakori a zöldségtermesztésben. A talaj keveset képes tárolni belőle. Hiány esetén a levelek sárgulnak. A legelterjedtebb nitrogénműtrágya a pétisó (22% mész-ammónsalétrom hatóanyagú). A nitrogén a talajban könnyen oldódik s hamar bomlik. Ezért évenként többszöri adagolása szükséges (vetés, ültetés előtt s a tenyészidőben több-ször). A levelükért, zöld részeikért termesztett zöldségnövények koraiságát és hozamát növeli.

Foszfor. Hiánya esetén a terméskötés gyenge lesz. A termésükért, illetve magjukért termesztett zöldségfélék termésmennyiségében fontos szerepet játszik. A szuperfoszfát (17% P2O5 hatóanyagú) lassan bomló műtrágya, oldat formájában (1%-os töménységben) tenyész-időben gyors hatású. A túltrágyázás veszélye kisebb.

Kálium. Hiánya esetén a levélszélek sárgulnak, majd a levelek elszáradnak. A tünet elég ritka, mert talajaink általában elég káliumot tartalmaznak. A tárolhatóságot, a télálló-ságot, a keményítő- és cukortartalmat kedvezően befolyásolja. A kálisó (40% hatóanyag-tartalmú) klórtartalmú műtrágya. A klórra érzékeny zöldségeket (bab, borsó, uborka, diny-nye, paradicsom, retek, hagyma) a szulfáttartalmú kénsavas kálival trágyázzuk.

A foszfor- és káliműtrágyákat ősszel juttassuk ki a talajba, mert hatásuk hosszú idejű.

'16

A műtrágyákból 100 m2-enként a következő adagokat javasoljuk:

pétisóból 1,7-2,0 kg, szuperfoszfátból 3,0-5,0 kg, kálisóból 1,7-2,6 kg.

A zöldséges tavaszi talajmunkái

A házikert zöldségesének talajművelését ősszel kezd-jük. Amint a termény lekerült, a területre hordjuk rá a trágyát, és azonnal mélyen ássuk be. A szántóföldön ez az őszi mélyszántás, amikor a hantokat nem fogasoljuk, hanem a téli fagy hatására szétporladni hagyjuk. A kert-ben se gereblyézzünk ősszel, csak ha őszi palántát (pl. saláta) ültetünk.

A tavaszi vetés előtt (borsó, spenót, gyökérfélék, fok -hagyma-, vöröshagyma-duggatás stb.) a téli fagytól porha-nyó földet — amint az időjárás engedi — gondosan gereblyézzük, ha a téli csapadéktól a talaj erősen tömődött, sekélyen lazítsunk kapával, gereblyével, hogy a vetést könnyítsük.

A zöldségnövények szaporítása

A zöldségféléket általában magvetéssel szaporítjuk. A tormát dugvánnyal, a vöröshagymát dughagymáról is.

Csak fajtaazonos, csírázóképes és nagy tisztaságú magot vegyünk. Az értékesítő vállalatok kezelésében levő magkereskedelem nagy gonddal ügyel a magvak fajtaazonosságára, tisztaságára. Fontos a csírázóképes-ség is. A saját termesztésű magról is tudnunk kell, hogy hány százalékban csírázóképes. Ennek megállapítására válogatás nélkül 100 szem magot 20-25 °C hőmér-sékleten, tányéron nedves itatóspapír között csíráztas-sunk.

A magvakat elő kell készíteni a vetésre. A nehezen csírázókat (pl. paprika) 1-2 napig langyos vízben tart-suk. Amint megduzzadtak, azonnal vessük.

A palántanevelés

TMTD PORCSÁVÁZÓ SZER ( Mérsékelten mérgező)

Bab-, borsó- és salátamag ke-zelésére 3 g/kg; kabakosok, sárgarépa, petrezselyem, spe-nót, retek- és paprikamag csá-vázására 3-5 g/kg felhasználá-sával. Paprika, paradicsom és káposztafélék magtakaró föld-jének fertőtlenítésére palánta-dőlés ellen 30-60 g/m 2 adago-lásban. A kezelt magot élelme-zési és takarmányozási célra használni tilos! A munkavég-zés előtt, után és közben sze-szes ital fogyasztása tilos! Mun-karuha, védőkalap, gumikesz-tyű, védőszemüveg és kolloid-szűrős légzésvédő kötelező!

A korai és a melegigényes zöldségfélék termesztésére a palántákat rendszerint meleg-ágyban vagy növényházban nevelik. A néhány négyzetméter területre szükséges korai ká-posztafélék, paprika, paradicsom palántáinak nevelésével rendszerint nem érdemes foglal-kozni, kertészetekben megvásárolhatjuk. Igy módunk van jól fejlett palántákat választani. Ne ültessünk gyenge, fejletlen növényeket !

Ha magunk neveljük a palántákat, a fólia sátor, a fólia ágy, a melegágy jól használható e célra. Néhány négyzetméterre — ha nem tudunk vásárolni — ládában vagy nagyobb lapos edényben magunk is nevelhetünk palántát világos és közepesen fűtött helyiségben.

2 17

A késői káposztafélék palántáját szabadföldi palántaágyban nevelhetjük. A téli fejes káposzta, kelkáposzta, bimbóskel, vöröskáposzta, késői karfiol és karalábé magvetésére porhanyósra gereblyézett ágyat készítsünk. A magvakat a vetés után 1 cm vastagon, rostált melegágyi földdel takarjuk. Melegágyi föld helyett gyommentes, jó minőségű kerti földdel is takarhatunk. Uutána a felszínt simítsuk le, és rózsával ellátott kannával bőségesen ön-tözzük be.

A tűző napsütéstől árnyékolóráccsal védjük a vetést. A palánták nevelésekor a következőket kell szem előtt tartanunk: A magvakat — főként szabadföldi palántanevelésekor — ritkán vessük, és csak akkor

öntözzük, ha a talaj felszíne száraz. Az öntözővíz léghőmérsékletű legyen. Kerüljük a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokat.

A palánták szikleveles korban néhány (5-7 °C) fok- KONVERTERSZÜRKE

kal alacsonyabb hőmérsékletet igényelnek, mint később. Ha sokáig alacsony a hőmérséklet, a palánták fejlő-

Por alakú talajfertőtlenítő szer. dése lelassul, és könnyebben betegszenek meg. A fény, Paprika- és káposztapalánta- a hőmérséklet és a víz mindig egyensúlyban legyenek, vész ellen 20 dkg/m 2 mennyi- pl. napos időben magasabb hőmérséklet és gyakoribb ségben. Munkaruha, védőka- öntözés szükséges. lap kötelező! A palántanevelés befejezése az edzés. A növénye-

ket fokozatosan szoktassuk azokhoz a körülményekhez, amelyek majd az ültetés után várnak rájuk: az alacso-

nyabb páratartalomhoz, a változó hőmérséklethez, a szárazabb viszonyokhoz, a közvetlen napsütéshez és a szélhez. Az edzés akkor eredményes, ha a palánták nem állnak sűrűn, s a napfény, a szél közéjük hatolhat. Az edzés ültetés előtt 1-2 héttel kezdhető, nagyon fontos a fokozatosság.

Ültetés előtt a palántákat öntözzük be, hogy kiszedéskor a hajszálgyökereken minél több föld maradjon.

A kiszedett palántákat — de különösen a piacon vásároltakat — az ültetésig nedves ruhába csomagolva, hűvös helyen tartsuk, mert a hajszálgyökerek egy-két óra alatt szárad-nak, és a palánták eredése bizonytalanná válik.

A palánták ültetése

A palánták ültetése előtt a területet időben készítsük elő. A tömődött talajt kapával vagy talajporhanyítóval lazítsuk.

Ha az ültetés előtt már gyomos a talaj, kézi kapával, csuklós rapidkapával vagy kézi húzókapával gyomtalanítsunk, ezzel egyben a tömődött talajt is porhanyóssá tesszük.

Ültetésre a borús, esős — de mindenképpen meleg — idő alkalmas, ha a talaj is fel-melegedett. A palántákat kiszedés előtt néhány órával alaposan öntözzük meg, úgy, hogy ültetésig lombjukról a víz leszáradjon. A vizes palánta gyorsan befülled, ültetéskor levelei összeragadnak, a víz súlya lehúzza a földre.

Legjobban ültetőfával ültethetünk. A növény ki-jelölt helyére forgatva szúrjuk le az ültetőfát olyan mélyre, hogy a palánta gyökere függőlegesen elférjen a lyukban. A gyökérzetet természetes állása szerint he-lyezzük el, majd a lyuk mellé ferdén leszúrt ültető-fával szorítsuk a talajt a gyökerekhez. Ültetés után jól

18

öntözzük be a növényeket, mielőtt lankadnának. Minden egyes növényt rózsa nélküli kannával iszapolásszerűen öntözzünk meg.

Ültetés után 8-10 nappal az elpusztult palántákat pótoljuk. A pótláshoz 8-10% pa-lántát tartalékoljunk.

Ápolási munkák a zöldségeskertben

A néhány négyzetméteres házikertben kézi szerszámokkal gondoskodjunk a gyomtalanítás-ról és a talaj porhanyításáról. A nagyobb háztáji kertben igénybe vehetjük a kisgé-peket is.

A házikert talaját a kézi kapánál gyorsabb és főleg könnyebb eszközökkel: csuklós kapával, kézi kultivátorral vagy csak egyszerű kengyeles húzókapával (horolóval) tarthat-juk rendben. E szerszámokkal erősen gyomos területet nem művelhetünk, inkább csak por-hanyításra szolgálnak fiatal gyomokkal borított területen. A jól kezelt házikert nem is lehet gyomos, mert a szinte állandóan földben levő kapa, porhanyítóeszköz a gyomok fejlődését megakadályozza.

A nagyobb kert talaját először a magvak kelése után vagy a palánták eredésekor ka-páljuk. A cserepesedett talajt 2-3 cm mélyen lazítsuk. A második kapálás mélysége 6-8 cm legyen. Másodszor lehetőleg eső vagy öntözés után kapáljunk, a továbbiakban pedig szükség szerint, amikor a föld száraz cserepesedett vagy gyomos.

Az ültetett palánták eredéséig rendszeresen öntözzünk, utána a lehetőségeink szerint.

Fejtrágyázásra leginkább műtrágyákat használhatunk. Oldat formájában gyorsabb a ha-tásuk. A tenyészidőszak elején 1-2 alkalommal 1%-os műtrágya oldattal locsoljuk a talajt. Ha bőséges alaptrágyát adtunk és a növények jól fejlődnek, nem szükséges a fejtrágyázás. A levéltömegükért termesztett zöldségfélék fejtrágyázására több nitrogént és kevesebb fosz-fort adjunk. A terméskötés segítésére a foszforműtrágyák hatásosak. A gyökérzöldségek fejtrágyázását nitrogénműtrágyákkal végezzük, káliigényüket alaptrágyával elégítsük ki.

A zöldségfélék védelme

Élettani károsodást okoz a hideg, a nagy meleg, a sok csapadék vagy a szárazság. Élettani károsodást okoz valamely fontos tápanyag hiánya is (a vashiány sárgulást okoz, a kalciumhiány foltosodást), ami ellen a hiány pótlásával védekezzünk. Az erős napfény ellen árnyékoljunk. A csapadékhiányt öntözéssel pótoljuk, a sok csapadék ellen azonban nincs védekezés, de ez ritkán fordul elő.

A kártevők ellen fizikai védekezéssel (a kártevők összeszedése vagy elriasztása) vagy kémiai szerekkel védekezzünk (pl. csalétkek, permetező- és porozószerek).

A kórokozók ellen kémiai szerekkel védekezhetünk. Az egyes növényeknél ezeket külön tárgyaljuk.

A házikertben gyakran használt védekezőszer a bordói lé, ezért készítését részletesen ismertetjük. Nemcsak a zöldségfélék termesztéséhez, hanem a gyümölcs- és szőlőtermesz-téshez is használt védekezőszer.

2* 19

Bordói lé (1 %-os)

1 kg rézgálic, 1,5-1,8 kg oltott mész, 100 1 víz.

Fahordóba 501 vizet töltsünk, és az ábrán látható módon 1 kg rézgálicot zacskóba téve oldjunk benne. Egy másik 120-150 literes hordóban 1,5-1,8 kg frissen oltott meszet 50 1 vízben oldjunk. Ha a mész oldódott, az ugyancsak 50 1 vízben oldott rézgálic oldatot folytonos keverés közben öntsük a mésztejhez. (A rézgálicot öntsük a mésztejhez és nem fordítva!) A bordói lé akkor nem perzsel, ha

lúgos hatású. A gyógyszertárban kapható piros lakmuszpapír kékül vagy a fehér fenolfta-leinpapír pirosodik. Ha az ellenőrző lakmuszpapír színe nem változik, annyi mésztejet önt-sünk hozzá, amennyi a színváltozást előidézi. A bordói levet 0,5-1%-os oldatban, ködsze-rűen permetezve használjuk. A bordói lé nikotinnal keverhető (káliszappan nélkül).

Káposztafélék termesztése

Fejes káposzta

A korai fajtákból is sokat fogyasztunk, de a késői fajták egyrészt zölden eltartva, más-részt savanyítva is kedvelt zöldségféléi étrendünknek. A savanyított káposzta nyersen nagy C-vitamin-tartalmával igen értékes saláta. Az elterjedtebb káposztafajtákat tenyészidejük szerint a következőkben foglaljuk össze.

Rövid tenyészidejűek

Júniusi óriás Szentesi korai Dittmár Aranyföldi Enkhuizen diadala Koppenhágai piaci

Közepes tenyészidejűek

Braunschweigi Hajdúsági Pallagi lapos Pallagi gömbölyű Csurgói Szentesi:késői tartós

Hosszú tenyészidejűek

Dán tartós Amager

20

A káposzta nagy vizigényű, ezért ha nem „káposztatermő tájon" termesztjük, öntözéséről gondoskodjunk. Először a palán-ták ültetésekor, majd még 3-4-szer — a fejek borulásáig — ön-tözzük.

Általában palántaneveléssel szaporítjuk. A korai fajták magját február 15-től március 10-ig meleg-

ágyba vagy fólia alá vessük. A közepes tenyészidejűeket április 10-ig, a hosszú tenyészidejűeket április elejétől június

elejéig szabadföldi palántaágyba vethetjük. Egy gramm magból átlagosan 120-130 palánta nevelhető. A káposzta hidegtűrő nö-

vény, mégis nagyon ügyeljünk palántaneveléskor a hőmérsékletre: kelésig 16-18 "C szükséges, de utána sem süllyedhet 6-10 °C alá a hőmérséklet. A megfázott palánták gyakran felmagzanak.

A fejes káposztát frissen trágyázott területre ültessük. A korai fajtákat április elején, másodterménynek június végén, július elején ültessük.

A közepes tenyészidejű fajtákat április végétől május közepéig, a hosszú tenyészidejűeket május közepéig ültessük.

A korai fajták ültetési távolsága 50 x 30 cm, a közepes tenyészidejűeké 60 x 40 cm, a hosszú tenyészidejűeké 70 x 50 cm. Ágybeosztás nélkül a korai fajtákból négyzetméteren-ként hat, a hosszú tenyészidejűekből négy palántát ültessünk.

A korai fejes káposzta június közepétől szedhető. A késői fajták szedését október végén kezdjük, és november második felében fejezzük be. Télre fagymentes, száraz pincé-ben, a teljesen ép, de nem teljesen érett, nem nagyon kemény fejeket farácsra helyezve tároljuk vagy savanyítással tartósítsuk. A teleltetett fejeket a tél folyamán többször nézzük meg, és a romlásnak indulókat válogassuk ki.

Vöröskáposzta

Salátaként fogyasztva általánosan kedvelt zöld- SAVANYÍTOTT KÁPOSZTA ségféle.

A jól beérett, kemény fejeket sa-vanyítsuk. A zöldes külső levele-ket szedjük le, majd gyaluljuk le a vastag erekig. A gyalult ká-posztát ízlés szerint fűszerez-zük: szeletelt birsalmával, tor-mával, borssal, köménymaggal, kaporral, borsfűvel. A káposztát a fűszerekkel rakjuk 20-30 cm-es rétegekben a hordóba. Minden réteget erősen sózzunk, és addig tapossuk, míg levet nem ereszt. Rakjuk tele a hordót (a káposztát ekkor már a sós lé fedi), majd fehér vászonruhá-val takarjuk, és nehezékeket te-gyünk rá. A habzó fehér levet rendszeresen szedjük le. Ha a habképződés megszűnik, kész a káposzta. Hűvös helyen tartva egész télen fogyasztható.

Korai fajták

Topáz Korai vörös Szentesi vörös Koppenhágai

Közepes tenyészidejű fajta Holland kiviteli

Késői fajta

Dauerrot

A szaporítás ideje, módja, tenyészterület- és ápo-lási igénye a fejes káposztáéval megegyező.

Jól tárolható fagymentes pincében, a fejes káposztá-hoz hasonlóan. Eltarthatjuk árokba vermelve is, erre a célra gyökérrel együtt kell felszedni.

21

Kelkáposzta

Jelentős C-vitamin-tartalma miatt egyik legfontosabb káposztafélénk. Az első főző-levet — az általános háziasszonyi szokással ellentétben — nem szabad leönteni, mert ezzel a kelkáposzta legértékesebb vitaminjaitól fosztjuk meg magunkat.

Áttelelő fajták Mohácsi Adventi

Korai fajták

Ulmi korai Bécsi kapucinus Futár (Vorbote) Szentesi korai

Középérésű fajták

Vasfej Frigga Vertus Szentesi késői tartós

Vetési ideje egyezik a fejes káposztáéval, talajigénye is hasonló. Ültetését korábban kezdhetjük, mert a hideggel szemben nem érzékeny. A korai faj-

tákat március végén, a közepes tenyészidejűeket április végén, téli fogyasztásra május köze-pétől május végéig ültethetjük. A korai fajták ültetési távolsága 40 x 30 cm, a közepes tenyészidejűeké 50 x 40 cm, a hosszú tenyészidejűeké 60 x 40 cm.

Az áttelelő kelkáposztát augusztus végén—szeptember elején vessük, és október első felében 50 x 30 cm-re ültessük ki. Ekkorra a palánták már megerősödnek, de nem fejlődnek túl. A telelés során 20%-os veszteséggel (kipusztulás, felmagzás) lehet számolni. Az áttelelő kelkáposzta — csak a Mohácsi tájfajta termeszthető Igy — a legelső friss zöldségfélék egyike tavasszal a piacon. Csapadékszegény vidéken öntözni szükséges.

Az ápolás talajporhanyításból és gyomirtásból áll. A kelkáposzta a fagyra nem érzékeny, és ezért szedését késő őszre hagyhatjuk. Árokban

is eltartható. Az áttelelő kelkáposzta talaját — amint a fagy felengedett — kapáljuk, ne várjuk meg

a teljes fejesedést, hanem május közepétől már szedjük. A tavasszal kiültetett kelkáposzta június elejétől vágható.

Karalábé

Egész évben fogyasztható, igen értékes zöldségfélénk. A hidegre érzékeny, ha megfázik, gumója megnyúlik, fás lesz és magszárat hoz.

Rövid tenyészidejű fajták Soroksári fehér Knaufs Frühweiss (legkoraibb fehér) Knaufs Ideal (legkoraibb kék)

22

Rövid tenyészidejű fajták

Codiana Garant Brio Osena Master Osena Hólabda Idol Osena

Egy szép, nagy karfiolt sós víz-ben főzzünk puhára. Tördeljük kisebb darabokra, eredeti alakja szerint rakjuk tálra, és öntsük le majonézzel vagy tartármár-tással.

KARFIOL MAJONÉZZEL

Szentesi hajtatási (főleg hajtatásra) Szentesi fehér Szentesi kék Szentesi fóliás

Közepes tenyészidejű fajták

Csemege fehér Csemege kék Bécsi fehér Bécsi kék

Hosszú tenyészidejű fajták

Kék szalonna (jól tárolható) Szentesi késői kék

KARALÁBÉ (TÖLTÖTT)

A tisztított, fiatal karalábék te-tejét vágjuk le, belsejüket vájjuk ki, és darált húsból, sonkából, füstölt szalonnából, tojásból és tejfölből készített töltelékkel tölt-sük. Levágott kupakjukat visz-szahelyezve, hús- vagy csontlé-ben, kevés vajon pároljuk puhára. Tűzálló edényben öntsük le 1 -2 tojássárgájával, pár kanál elka-vart tejföllel, hintsük meg 5 dkg apróra tördelt vajjal, és a sütőben 8-10 percig süssük.

A karalábé talaját a káposztafélékkel azonos módon készítsük elő. Korai szabadföldi termesztésre február közepén vessünk fólia alá vagy melegágyba. A palánták április elején ültethetők. Májusi ültetésre áprilisban vessünk gyengén fűtött vagy fűtés nélküli palánta-nevelőben. Őszi termesztésre a hosszú tenyészidejű fajtákat június végéig, a rövid tenyész-idejűeket július közepéig vessük szabadföldi palántaágyba. Ültetésre a 4-5 hetes palánták alkalmasak.

Egy gramm magból kb. 150 palánta nevelhető. Négyzetméterenként 2-2,5 g magot ves-sünk.

Korai palántaneveléskor a szükséges hőmérséklet tartása fontos. Kelésig magasabb (18-22 °C), utána pedig 10-16 °C-os hőmérséklet szükséges. A korai fajták ültetési távol-sága 30 x 25 cm, a közepes tenyészidejűeké 40 x 25 cm, míg a hosszú tenyészidejűeket 40 x 30 cm-re ültessük.

Az áprilisban kiültetett rövid tenyészidejű fajtákat május végén kezdjük szedni. Ha folyamatosan ültetjük, őszig állandóan lehet friss karalábénk. Az őszi fajtákat barázdába vermeljük, és nagyobb hideg ellen szalmatakaróval védjük.

Karfiol

Korai fajták termesztésével csak meleg fekvésben érdemes foglalkozni, nagyobb víz-felület (folyó, tó) közelségében. Máshol csak ősszel érdemes termeszteni, amikor az éjjeli harmat vagy a lecsapódó köd párásítja a levegőt.

A hosszú tenyészidejű fajták a mi éghajlatunk alatt nem hoznak megfelelő termést, ezért őszi termesztésre is rövid vagy közepes tenyészidejű fajtákat termesszünk.

23

KARFIOL SONKÁVAL Közepes tenyészidejű fajták TÖLTVE

Egy nagy (kilós) vagy több kisebb karfiolt főzzünk sós vízben, szedjük szét, és rózsáival lefelé fordítva rakjuk tűzálló edénybe, vagdalt sonkával és vajdarabkák-kal bőven hintsük. Fél liter jó, sűrű tejfölt kevés liszttel habar-junk, 2 tojássárgájával és ke-ményre vert habjával keverjük el és öntsük a karfiolra. Melegen tá-laljuk.

Korai termesztésre a magot január közepétől vessük melegágyba, és március közepétől ültessük. A február végi vetés palántái április elején ültetve június—júliusi szedést biztosíta-nak. Június közepéig folyamatosan vethetünk szabadföldi palántaágyba.

Egy gramm magból átlagosan 120-130 palánta nevelhető. Tűzdelés nélküli palánta-nevelésre 6-7 g-ot vessünk m2-enként.

A korai fajták palántáját 50 x 40 cm távolságra ültessük. Őszi fogyasztásra a közepes tenyészidejűek palántáját 60 x 40 cm távolságra ültessük. A sűrű ültetés nem kedvez a ko-raiságnak.

Ápolása talajporhanyításból és a kora tavasszal kiültetett tövek halványításából áll. Amikor a rózsák fejlődni kezdenek, a felső leveleket a rózsa felett fonállal (rafiával) kössük össze, hogy a napsütés ne érje a termést. Ősszel is ajánlatos összekötözni a felső leveleket, mert így a növények rövidebb ideig 6-8 °C-os hideget is elviselnek.

A még fejletlen rózsájú töveket gyökérrel együtt szedjük fel, és fagymentes pincében vagy veremben, szorosan ültessük homokba. Ha a homok száraz, mérsékelten öntözzük, vigyázva, hogy a leveleket ne érje víz. December végéig a rózsák kifejlődnek és fogyaszthatók.

Bimbóskel

Télen, a friss zöldségben szegény időben értékes főzelék, hús mellé köretként is fogyaszt-ható.

TEJFELES KELBIMBÓ

A megmosott, sós vízben főzött kelbimbókat — miután a vizet lecsurgattuk — rakjuk tűzálló edénybe, vajat, jó bőven tejfölt, pirított zsemlemorzsát tegyünk rá, és sütőben süssük. Tetszés szerint reszelt parrnezánsajtot tehetünk rá.

Fajták Rosamunde Börderose

Előző évben trágyázott terü-letre tegyük. Talaját a káposzta-félékéhez hasonlóan készítsük elő.

Magját május elején szabad-földi palántaágyba vessük. Június közepén ültessük 60 x 50, a ma-gas fajtákat 70 x 60 cm sor- és tőtávolságra.

Ápolása 3-4-szeri kapálás. Ha a bimbók október közepéig

Suprimax Delfter Markt Selandia Osena Winner Osena Kibo Riesen Avans Osena

24

nem fejlődtek ki, a hajtás csúcsát vágjuk le, hogy a bimbókat fejlődésre kényszerítsük. A bimbóskel —4-5 °C-os hideget még baj nélkül elvisel. Ha erősebb hidegre van kilá- tás, a töveket szedjük fel, és fagymentes helyen tároljuk, amíg a bimbókat nem fogyasztjuk.

A káposztafélék betegségei és kártevői

A káposztafélék gyakori betegsége a palántavész (palántadőlés). Védekezés: a palánta-ágyban friss vagy fertőtlenített földet használjunk. Megelőzésre a takaróföldbe keverjünk TMTD-t, Antracolt vagy konverterszürkét.

A peronoszpóra a palántákat is megtámadja. A nö-vények levelei sárgafoltosak. Védekezés: 1%-os bordói lével vagy 0,2%-os Zinebbel permetezés. Bőséges szel-lőztetés.

A káposztalégy, a káposztabarkó, a káposztapo-loska, a káposztalepkék a leggyakoribb kártevők.

Védekezés: ültetéskor 2%-os Hungária L 2-oldattal földes pépet készítünk, és a palánták gyökerét belemárt-juk, vagy palántázáskor 2%-os Hungária L 2-oldattal beöntözés. Permetezés : Foszfotionnal, Hungária L 2-vel, Nogos 50 EC-vel.

A vetési bagolypille (mocskospajor) és a káposzta-bagolypille hernyói ellen csalétekkel védekezhetünk. 25 kg korpa, 3-4 kg melasz, 1-2 kg Hungária L 2 és annyi víz, hogy jól morzsálható legyen.

A földibolhák a leveleken apró lyukakat rágnak. Védekezés: a rovarok megjelenésekor Foszfotion-per-metezés vagy Hungária L 2-porozás. Ha levéltetű-fertő-zés is van: Nogos 50 EC-vel permetezzünk.

A lótücsök (lótetű) lárvája a gyökereket rágja, a pa-lántákban különösen nagy kárt okoz. Ellene Lótetű-Arvalinnal védekezzünk. Egyenletesen szórjuk ki a meg-támadott részen.

Gumós és gyökérzöldségek termesztése

Sárgarépa

Igen értékes, magas karotintartalmú főzelékféle, egész évben fogyasztható.

Rövid tenyészidejű fajták

Kerti Gonsenheimi Amsterdami Duwicki

LÓTETO-ARVALIN (Kifejezetten mérgező)

Csalétek. Lótetű ellen 2-3 dkg/m2 adagolásban. Munka-ruha, védőkesztyű kötelező! Este kell kiszórni! Használatát előzetesen a körzeti orvosnak, tanácsnak, környező lakások lakóinak be kell jelenteni. Fo-kozottan tűz- és robbanásve-szélyes.Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: 14 nap.

ZINEB 80

Por alakú permetezőszer sző-lőben, gyümölcsösben és zöld-ségeskertben peronoszpóra, fuzikládium és — lisztharmat kivételével — más gombabe-tegségek ellen 0,2-0,3%-os töménységben. Palántaágyak talajfertőtlenítésére is használ-ható 0,5%-os oldatban. Per-metezés után a paradicsomot és paprikát 21 napig, a bogyós-gyümölcsűeket és a szőlőt 30 napig, dohányt, konzervipari paradicsomot 8, a konzervipari paprikát 10 napig nem szabad szüretelni és fogyasztani (élel-mezés-egészségügyi várakozási idő). Nem méregjelzésű, mun-ka előtt, után és közben sze-szes ital fogyasztása tilos, mert súlyos rosszulléttel járó mér-gezést okoz! Munkaruha, védő-kalap kötelező! Munkaegész-ségügyi várakozási idő 3 nap (a vegyszeres kezeléstől számí-tott idő, mely alatt bármilyen munka csak védőfelszerelésben végezhető).

25

SÁRGARÉPA-SALÁTA

A tisztított sárgarépát vágjuk finom hosszú metéltre, és sás vízben főzzük. A vizet szűrjük le, hideg vízzel öntsük le, újra szűr-jük, aztán salátástálba téve sóz-zuk, borsozzuk. Ecettel (esetleg citrommal), olajjal készítsünk sa-látalevet, és azzal öntsük le. Hi-deg húsok mellé körítésként ad-hatjuk.

Közepes tenyészidejű fajták

Arany (Chantenay) Nanti

Hosszú tenyészidejű fajták

Tompa vörös Vörös óriás (Flakker) Hegyes vörös Fertődi vörös

Frissen trágyázott talajba nem szabad tenni, mert a gyökerek repedeznek és az íze sem lesz jó. Laza talajon koraibb, simább, élénkebb színű lesz a gyökér. Vetéskor célszerű salátamaggal keverni, mert a gyorsan kelő saláta jelzi a sorokat, és így a kapálás hamarabb kezdhető. Szükséges magmennyiség: 0,5-1 g/m2 .

Az ágyakat mélyen ássuk fel. Március végéig 30 cm sortávolságra vessük. Házikertben, ha öntözni tudjuk, a rövid tenyészidejűeket július végéig is vethetjük.

Ápolása talajporhanyításból és 7-8 cm távolságra ritkításból áll. A kihúzott sárga-répák csomózva értékesíthetők.

Télen pincében, homok között vagy veremben, fagymentes helyen tároljuk.

Petrezselyem

Gyökerét, levelét ízesítésre használjuk.

Fajtái

Korai cukor (rövid tenyészidejű) Félhosszú (közepes tenyészidejű, jól tárolható) Hosszú (hosszú tenyészidejű, őszi vetésre is alkalmas)

Az ágyakat a sárgarépához hasonlóan készítsük elő. Magját késő ősszel vagy kora tavasszal vessük, 25-30 cm távolságra. Magszükséglet: 1-1,5 g/m 2 . A sárgarépánál hideg-

tűrőbb, a talaj tápanyag- és nedvességtartalmával szemben igényesebb. Ápolása a sárgarépáéhoz hasonló, és 5-8 cm távolságra akkor ritkít-

suk, amikor a ritkított anyag már csomóba kötve értékesíthető vagy a kony-hában a zöldjével együtt felhasználható.

Télre a sárgarépához hasonló módon tárolható.

Zeller

Csak jó táperőben levő talajban érdemes termeszteni, és öntözéséről is gondoskodni kell. Olyan fajtákat termesszünk, amelyek nem hoznak sok oldalgyökeret, és ezért gyökerezni sem kell.

26

Fajtái ZELLERKRÉMLEVES

Hegykői 2-3 közepes méretű zellert tisz- Imperator títsunk meg, vágjunk karikára és Alabástrom 1,5 1 csontlében pároljunk. A Frigga csontlébe tegyünk vajat és sót. Monostorpályi Törjük át szitán vagy turmix-

géppel aprítsuk, tejfölben habart liszttel sűrítsük és cukorral íze- sítve tálaljuk. Pirított zsemlekoc-

Amikor az időjárás engedi, az ágyakat porhanyít- két adjunk hozzá. Erősítő ét- suk, és gereblyével készítsük elő a májusi ültetésre. Te- rendben nyers tojássárgáját is

kintve a késői ültetést, a helyet addig kihasználhatjuk, keverhetünk a levesbe.

pl. fejes salátával. A zeller magja nagyon apró, ezért vigyázni kell, hogy sűrűn ne vessük. Májusi ültetésre

február végétől március 10-ig melegágyba vessük, és vékonyan takarjuk szitált földdel. Ha júniusban akarjuk ültetni, palántáját szabadföldi ágyban is nevelhetjük.

Tűzdeléssel 3-6 g/m2, tűzdelés nélkül 0,5-1 g/m2 magot vessünk. A palántákat május első felében kezdjük ültetni, a szabadban nevelteket akkor, amikor

4-5 levelük kifejlődött. Tenyészterület: 40 x 40 cm. A zeller talajának porhanyítása mellett öntözéséről is gondoskodnunk kell. A többi gyökérfélével egy időben, október—novemberben szedjük, levélzetét levágva

fagymentes pincében tároljuk.

Retek

Laza szerkezetű talajon jól termeszthető, kötött talajon csípős és fás lesz, könnyű ho-mokon pedig gyorsan magszárat hoz.

Hónapos fajták

Korai legjobb (Cherry Belle) Szentesi hajtató Óriás vaj Kerek fehér Piaci piros Jégcsap Korai piros

Nyári fajták

Jánosnapi Húsvéti rózsa Húsvéti fehér

Őszi és téli fajták

Müncheni sör Erfurti kerek fekete

Talaja gyommentes és porhanyós legyen. A hónapos retek magját március elejétől április végéig vessük, többször ismételve. Nyáron ne termesszük, mert könnyen magszárba megy. Augusztus közepétől október elejéig újra vethető.

27

A nyári retket március második felétől április végéig, többször ismételve vessük. Sor-távolság 25 cm.

A téli retek magját Július végén, augusztus első felében utóterményként, 30 cm sor-távolságra vessük.

Ápolása talajporhanyításból és száraz időben öntözésből áll. A sűrűn kelt retket rit-kítsuk: a nyári retket 8-10 cm-re, a téli retket 10-15 cm-re. A téli retek fagymentes pin-cében tárolható, egész télen fogyaszthatjuk.

Cékla

A kerti talajban mindenütt megterem. Másod- vagy utóterményként is termeszthetjük. Az előző évben trágyázott földben lesz sötétvörös gyökerű.

Fajták Detroit Bordó Egyiptomi lapos Bíborhenger

Őszi fogyasztásra április második felében, téli eltartásra június—júliusban vessük 2-4 cm mélységre, 30-40 cm sortávolságra. A korábbi vetést 2-3 lombleveles korban 5-10 cm-re, a későit 15-20 cm-re ritkítsuk. Vetőmagszükséglet: 15-18 g/m2 .

Téli fogyasztásra a teljesen ép gumókat fagymentes pincében vagy szabadban földtaka-róval prizmában tároljuk.

A gumós és gyökérnövények betegségei és kártevői

A barnarothadás és a gumóvarasodás raktári betegsé-gek, a tárolás során válogatással gátolhatjuk terjedését.

A földibolha főleg fiatal retken pusztít, a leveleken apró lyukakat rág. Védekezés: Hungária L 2-porozás, Foszfotion-permetezel .

A lisztharmat ellen kénporozással védekezzünk. A rozsdák ellen a bordói lé hatásos.

Hagymafélék termesztése

Vöröshagyma

A házikertben családi szükségletre — az egészen nehéz agyagtalajok vagy a nagyon laza homoktalajok kivételével — az ország minden területén termeszthető. Főleg nitrogén- és káliumigényes növény. Egyéves és kétéves fajtái ismertek. Az egyéves hagyma tavaszi ve-tésből őszre étkezési hagymát ad, míg a kétéves fajták csak a második év végére konyha-készek.

28

Fajtái FOSZFOTION (Mérsékelten mérgező)

Emulzióképző permetezőszer levéltetvek, atkák és rajzó pajzstetvek ellen, 0,15-0,30 százalékos permetlében. Para-dicsom és szilva kezelésére nem használható. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: 25 nap. Munkaegészségügyi vá-rakozási idő: 3 nap. Munka-ruha, védőkalap, előkészítés-hez gumikesztyű kötelező! Mé-hekre veszélyes! Tűz- és rob-banásveszélyes.

Makó,. pertus

Szaporíthatjuk állandó helyre vetéssel (egyéves hagymákat) vagy dughagyma-ültetéssel (kétéves fajtákat).

Állandó helyre márciusban vessünk, illetve ültessünk 25-30 cm-es sortávolságra. A ve-tést kelés után 10-15 cm-re ritkítsuk. A dughagymát is hasonló sűrűséggel ültessük. Mag-szükséglet: 1 g/m2 . Dughagymából, méretétől függően 5-15 dkg szükséges négyzetméteren-ként.

A fejlődés kezdeti szakaszában a hagyma az öntözést meghálálja, az érés előtti időszak-ban a száraz napos idő kedvez érésének.

A hagyma talaját sekélyen kapáljuk, hogy a gyökereket ne sértsük. Ha a fejlődés folya-mán magszárat hoz, azt rövid csonk hagyásával törjük ki.

A hagymát a levélzet száradása után szedjük fel, s a levélzettől megtisztítva, fagymen-tes, száraz helyen, vékony rétegben tároljuk.

Fokhagyma

Kötött talajon fejlődik jól, a téli hideget is elviseli, ezért már ősszel elduggathatjuk a hagymagerezdeket.

Több típusa ismert. Tápanyagigénye a vöröshagymáéhoz hasonló, ne frissen trágyázott területre tegyük.

Október vagy február végén 30 cm sor- és 12 cm tőtávolságra duggassuk a fokhagyma-gerezdeket. Az őszi ültetés általában nagyobb termést ad.

Fejlődése folyamán 2-3-szor porhanyítsuk az ágyakat. Júliusban a lomb száradása után szedjük fel, szétterítve szárítsuk és szellős helyen tárol-

juk. Füzérbe kötve is eltartható.

Egyéves Kétéves

Alsógödi Makói Aroma Braunschweigi Wolska Zittaui sárga Tétényi primus Fertődi ezüstfehér Luganszki Dorata di Parma

29

Szedéskor növény.

Téli sarjadékhagyma (Csoportos hagyma)

Az évelő növények részére kijelölt helyen termesszük. Tavasszal az első zöldhagymát a téli sarjadékhagyma adja. Két alakja ismert: az egyik magot hoz, a másik magszá-ron sarjhagymákat fejleszt, és ezekkel szaporítjuk.

Magját március második felében szabadföldi palán-taágyba vessük. A megerősödött palántákat május elején 30 cm sor- és 25 cm tőtávolságra kettesével ültessük. Vethetjük állandó helyére is, akkor az adott távolságra rit-kítsuk, a ritkított palántákat pedig a hiányok helyére ültessük.

A sarjhagymákat (bulbillik) szeptember első felében 30 x 25 cm sor- és tőtávolságra duggassuk. Talaját tartsuk gyommentesen. Több évig egy helyen tarthatjuk, ősszel azonban trágyázni szükséges.

a sarjhajtásokat szakítsuk le, és ezt fogyasszuk. Szárazságtűrő, fagyálló

Metélőhagyma

Évelő növény, hengeres leveleit — főként télen — ételek ízesítésére használjuk. Talaj tekintetében igénytelen, és mivel nagyobb mennyiségre nincs szükség, a zöldséges-

kert ágyainak végén szoktunk néhány tövet termeszteni. Tőosztással vagy magvetéssel szaporítsuk. Március

elején vessük, és a megerősödött palántákat 10-15 szálas csomókban 35 cm sor- és 20 cm tőtávolságra ültessük. Így őszre cserepezhető és hajtatható. Szeptember végén, október elején kerül sor a tőosztásra a téli hajtatáshoz. Talaját porhanyítsuk, tartsuk gyommentesen és szükség szerint öntözzük. A hajtatásra cserépbe ültetett növények

levelei egész télen szedhetők. Levesbe ízesítőnek vagy vajas kenyérre apró darabokra vágva igen kedvelt.

Póréhagyma

Zöldhagymaként és levesizesítőnek fogyasztható. Magas C -vitamin -tartalmú.

Fajtái

Carentan Elefant

Frissen trágyázott földbe március—áprilisban állandó helyre vessük, 35-40 cm sor-távolságra. Ha palántát nevelünk, február végén vessük, s 5-6 hét múlva ültethetők a pa-lánták. A tőtávolság helyrevetés és kiültetés esetén 15-20 cm. A póréhagymát késő ősszel, a fagyok előtt szedjük. Süllyesztett hidegágyba vagy árokba vermeljük fogyasztásig.

30

A hagymafélék betegségei és kártevői

A baktériumos lágyrothadás tárolási betegség. Meg-előzése 0,2%-os higanyos magcsávázással 15 percig. A tárolás során a hagymákat rendszeresen válogassuk át.

A fuzáriumos rothadás megelőzésére a magot vetés előtt higanytartalmú szerrel csávázzuk.

A peronoszpóra meleg, nedves időben a hagyma levelein sárgásbarna foltokat okoz, és kellemetlen bű-zössé teszi a leveleket. A hagymát napos, száraz helyen termesszük, ha a betegség jelentkezik 1%-os bordói lével, Ortho-Phaltannal, Buvicid F-fel vagy Cupravittal permetezzük.

A sárgacsíkosság-vírussal fertőzött töveket távolít-suk el.

A hagymaaknázó légy és a hagymalégy ellen Hungária L 2-porozással, Foszfotion-permetezéssel vé-dekezhetünk.

A vetési bagolypille ellen mérgezett csalétket hasz-nálhatunk (lásd a káposztaféléknél).

BUVICID F

Por alakú permetezőszer. Bab-ragya, gyenge uborkaliszthar-mat-fertőzés, paradicsom bar-narothadás, levélfoltosság, hagymaperonoszpóra, száraz foltbetegség, káposztafélék tő-és gyökérrothadása, salátape-ronoszpóra, zeller levélfoltos-sága ellen 0,2-0,25%-os; pe-ronoszpóra, monília, varaso-dás, szürkerothadás ellen 0,2-0,3%-os szuszpenzióban. Élel-mezés-egészségügyi várakozási idő gyümölcsnél 10, zöldségnél 14, borszőlőnél 30 nap. Munka-egészségügyi várakozási idő: 3 nap. Munkaruha, védőkalap, gumikesztyű, védőszemüveg kötelező!

Burgonyafélék termesztése

Paprika

Tápdús talajt, sok meleget és nedvességet igényel. A házikertekben is gondoskodni kell öntözéséről. Nagy C-vitamin tartalma miatt egyik legértékesebb zöldségnövényünk: 100 g nyersanyagban 200 mg, sőt több C-vitamint is tartalmaz.

Egyes paprikafajtákat frissen, másokat feldolgozva fűszerként fogyasztunk. Házikert-ben főként a friss állapotban fogyasztható fajtákat termesztjük, míg a fűszerpaprika-fajtá-kat az arra kijelölt körzetekben.

Fajták

Édes Csípős Javított Cecei Cseresznyepaprika Keszthelyi fehér Szentesi (zöld) Szentesi fehér Hatvani (hajtatási) Kovácsházi (hajtatási) Újmajori (enyhén csípős) D. Cecei Szentesi piacos (enyhén csípős) Szarvasi 11 Almapaprika (savanyítva finom) Soroksári (késői, bőtermő) Paradicsom alakú Kocsolai (sokáig tárolható) Gépi konzerv (állandó helyre vethető)

Frissen trágyázott földbe tegyük, homokos talajon foszfor- és káliműtrágyát is adjunk. Palántáját melegágyban neveljük, de a házikertbe szükséges kisebb mennyiséget érde-

mesebb vásárolni.

31

Szabadföldi ültetésre legkorábban február végén—március elején vethetjük. Egy gramm magból 80-90 palánta nevelhető. Ha tűzdeljük a palántákat, 1 m 2-re 30-35 g magot ves-sünk. A 4-5 hetes palántákat 5 x 5 cm távolságra tűzdeljük. Ritka vetéssel, tűzdelés nélkül 1 m2-en 5-6 g magból 800-900 palántát kapunk. A palántanevelés ideje 8-10 hét.

Az étkezési paprika palántáját május 10-től, illetve a fagyok elmúltával kezdjük ültetni, de házikertben, ahol az esetleges reggeli fagyoktól meg tudjuk védeni, április végén is ültet-hetjük kettesével a palántákat 40 x 25 cm sor- és tőtávolságra. A kezelés 2-3-szori kapálás-ból és szükség szerinti öntözésből (6-7-szer) áll.

Az étkezési paprika szedését akkor kezdjük, amikor a bogyók tapintásra kemények, fényesek, de még nem pirosak. Kivétel a paradicsom alakú paprika, amit bíborpirosan sze-dünk, mert akkor a legjobb ízű.

Paradicsom

Nagy C-vitamin-, A-, B 1 és B2-vitamin-, sav- és cukortartalma miatt értékes. Öntö-zést csak a fejlődés kezdetén igényel.

A paradicsomfajtákat növekedésük szerint három csoportba oszthatjuk: determinált növekedésű (kisebb lombú, koncentráltan érő fajták), folyton növő (ritkább ültetést igénylő, nagy lombú, kevésbé igényes, folyamatosan érő fajták), féldeterminált (átmenet a két másik típus között) fajták.

Fajták LECSÓ TÉLIRE

Hibátlan, érett, ép paradicsomo-kat forrázzunk, és héjukat húz-zuk le, darabokra tördelve sóz-zuk, majd dobjuk kevés forró zsírba, vágott zöldpaprikával. A zsírban addig pároljuk, míg a paradicsom kissé megpuhul. Töltsük üvegekbe: tetejére önt-sünk 1 ujjnyi libazsírt és jól kö-tözzük le, 25---30 percig kigő-zöljük. Használat előtt a lecsó-alapanyagot csak rövid ideig kell párolni, kevés karikára vágott vöröshagymával.

Determinált

K. merevszárú K. determinált K. 700 K. D. San Marzano K. export K. 507 K. 512 Soroksári korai (F 1 hibrid)

Folyton növő

K. 363

Féldeterminált

Harrow ES 24 K. Jubileum Korai resista K. csemege K. konzerv K. 947 K. 815

Frissen trágyázott területre tegyük a paradicsomot, és még ősszel mélyen ássuk be a trágyát.

Helyre vetve és palántáról egyaránt szaporítható. Palántázva koraibb termést kapunk, és ültetés előtt a terület más növénnyel (pl. saláta, zöldhagyma) hasznosítható. Korai ter-mesztésre (április végi ültetés) március elején, májusi ültetéshez március közepén vessük a magot ritkán (2-3 g/m2). Nem szükséges tűzdelni. A tűzdeléssel nevelt palánta magját már február végén vethetjük, és 6 x 6 cm sűrűségűre tűzdeljük, így az ültetés idejére erősebb, fejlettebb növényeket kapunk. A palántanevelés ideje 6-8 hét (korábbi vetéssel hosszabb). Állandó helyre április közepétől lehet vetni.

A palántákat április végén, május elején kezdjük ültetni, ha a fagyok kezdetéig kellően megerősödtek, a —2, —4 °C-os talajmenti fagyokat kibírják.

32

A folyton növő fajtákból 3, a féldeterminált faj-tákból 3-4, a determinált fajtákból 4-5 palántát ül-tessünk négyzetméterenként.

Házi szükségletre akkor szedjük a paradicsomot, amikor teljesen érett.

Ősszel az első fagyok előtt a félérett paradicsom-bogyókat szedjük le, 1-2 hét alatt megpirosodnak és felhasználhatók. Az apró, éretlen bogyókból savanyú-ságot készíthetünk.

PARADICSOM (RÁNTOTT)

A paradicsomot (szép nagyokat) vágjuk szeletekre és tegyük szi-tára, hogy a leve lecsurogjon. Azután lisztbe, tojásba, majd morzsába mártsuk, és forró vaj-ban, olajban vagy zsírban süs-sük.

Burgonya

Házikertben elsősorban a korai burgonyát érdemes megtermelni. A téli szükséglet piacon is beszerezhető.

Korai termesztés fajtái

Somogyi korai Astilla (NDK) Axilia (NDK) Jaerla (holland) Pierwiosnek (lengyel) Ostara (holland)

A jó minőségű vetőgumó a burgonyatermesztés sikerének alapja. A vetésre legkedve-zőbb gumóméret a 4-8 cm átmérőjű, 5-7 dkg súlyú.

Január végén—február elején rakjuk be előcsíráztatásra a gumót hűvös, világos helyi-ségbe, lapos ládákba 1-2 sorosan. Fény hiányában vékony, hosszú „pincecsírákat" ka-punk, melyek csak a gumók tápanyagtartalmát merítik ki, de hajtatásra alkalmatlanok. Az előcsíráztató helyiség hőmérséklete lehetőleg 8-15 °C közötti legyen. A gumók páro-logtatásának csökkentésére a padlót időnként locsoljuk, s szellőztetéssel biztosítsuk az egyen-letes páratartalmat.

A kiültetés ideje március vége, április eleje. Az ültetés mélysége 4-6 cm (homokos talajon mélyebb). A korai burgonyát 30-40 cm x 20-30 cm-re ültessük. A sűrű és sekély ültetés a koraiságnak kedvez.

A téli burgonyatermesztésnél az előcsíráztatás nem szükséges.

Tojásgyümölcs

Sokféleképpen elkészíthető, ízletes növény. Termése sütve, párolva, töltve, rántva stb. kedvelt csemege. A növény környezeti igénye, termesztési módja a paprikáéhoz hasonló. Külföldön számos fajtája ismert, ezek termésszínben nagy változatosságot mutatnak. Ná-lunk a sötétlila fajtákat kedvelik. Ilyen — kereskedelemben kapható — fajta a Violaszínű óriás.

Március végén vessük a melegágy talajába vagy kisebb ládába (igényessége folytán lakásban, ablakban nem nevelhető a palánta). A kelést segíthetjük, ha a magot vetés előtt egy napig langyos vízben áztatjuk.

Május közepén ültetjük ki egyesével a palántákat 40 x 60 cm sor- és tőtávolságra. Mag-szükséglet: 100 m2 kiültetett területre 3 g.

3 33

RÁNTOTT TOJÁSGYÜMÖLCS

Egy kg tojásgyümölcsöt vágjunk kisujjnyi szeletekre, gyengén sóz-zuk és 1 -2 óráig hagyjuk állni. 5 dkg lisztbe, 2 db felvert tojásba és 12 dkg zsemlemorzsába márt-suk, forró zsírban süssük pirosra.

Szedését akkor kezdjük, amikor a termés már elérte a teljes nagyságát. A korán szedett tojásgyümölcs fo-gyasztásra kiváló, de kisebb súlyú. Ha későn szedjük, keserű és rágós lesz. A leszedett termést ládában vagy bélelt kosárban, hűvös helyen, 5-6 napig tarthatjuk el.

A burgonyafélék betegségei és kártevői

A vírusbetegségek (sárgafoltos és keskenyedő leve- lek) többsége maggal terjed, megelőzésére magcsává-

zás (1,5%-os nátronlúggal 10 percig, utána leöblíteni vízzel a magot) ajánlható. A beteg növényeket szedjük ki és égessük el. A vírust a levéltetvek terjesztik, ezért rendszeresen véde-kezzünk ellenük.

A baktériumos betegségek megelőzésére 0,1%-os Ceresan Universal nedves csávázás (15 percig) alkalmas.

A palántavész arról ismerhető fel, hogy a palánta sziklevél alatti szára vékonyodik, s a palánta eldől. Gyakori szellőztetés, ritkább öntözés gátolja terjedését. Védekezés: mint a káposztaféléknél.

A paradicsomvészes leveleken és a bogyókon barna foltok keletkeznek, majd a termés rothad. Kiültetéstől rendszeresen permetezzünk ellene bordói lével vagy Dithane M-45-tel.

HUNGÁRIA L 2 A levéltetvek a vírusbetegségek terjesztői. Palánta- POR ALAKÚ kortól kezdve rendszeresen védekezzünk ellenük. Szedés PERMETEZŐSZER előtt a szer várakozási ideje szerint fejezzük be a per- (Mérsékelten mérgező) metezést. A Bi 58, Diazinon-Phenkapton, Nikotin,

Foszfotion — jó hatásúak. Ha levéltetű ellen rendsze- resen védekezünk, a takácsatka megjelenése sem várható.

A lótetű főleg palántaágyban károsít. Védekezés: Lótetű-Arvalin kiszórásával (2-3 dkg/m2).

A vetési bagolypille (mocskospajor) ellen a koráb-ban leírt módon csalétekkel védekezhetünk.

A burgonyabogár ellen kötelező a védekezés, Hungária L 2-t Sevint, Metationt permetez-zünk május végétől.

Kabakosok termesztése

Uborka

Nyári fogyasztásra (saláta, kovászos) és téli eltevésre egyaránt érdemes uborkát házi-kertben termeszteni.

Frissen trágyázott, tápanyagban gazdag, mély rétegű középkötött talajban fejlődik jól. A korai és fővetésű uborka nedvesebb fekvésben öntözés nélkül is terem, a késői veté-seket azonban öntözzük. Öntözés nélkül kevesebb és bizonytalan termésre számíthatunk. Különösen a nővirágú fajták igényesek.

Rövid tenyészidejű fajták Rajnai fürtös (kovászos, vizes, ecetes) Párizsi fürtös (csemege, berakó)

Zöldségfélék kártevői ellen 1 -2%-os töménységben hasz-náljuk. Méhekre veszélyes!

34

Budai félhosszú (nővirágú hibrid — saláta) Budai korai (nagyrészt nővirágú — saláta) Budai csemege (csemegeuborkának) Kecskeméti 113 (nővirágú hibrid — csemege) Kecskeméti bőtermő (nővirágú — csemege, ecetes) Kecskeméti keseredésmentes (nővirágú — csemege,

ecetes)

Középhosszú és hosszú tenyészidejű fajták Csemege (mindenféle felhasználásra) Marketer (saláta, berakó) Szenzáció (saláta) Nimbus (csemege, berakó) Ashley (saláta)

Az uborkát helyrevetéssel és palántaneveléssel egy-aránt szaporíthatjuk. A szabadföldi vetést április köze-pén kezdjük (amikor a talaj 10-12 °C-ra melegedett), és egészen június elejéig, illetve a rövid tenyészidejű fajtákat június közepéig vethetjük. A vetés mélysége 2-4 cm. Korai szabadföldi termesztésre melegágyba vagy fólia alá gyepkockába, cserépbe vessük április ele-jén. Ha a magot vetés előtt 1-2 napig langyos vízben áztatjuk, koraibb lesz a kelés.

A fürtös fajták tenyészterület-igénye 100-120 cm x 25-30 cm, az erős növekedésűeket 30 10 cm-re ritkítsuk. Fészekbe 80 x 60 cm-re vessünk 3-4 magot. A palánták ültetése esetén ugyanez a tenyészterület-igény. Az ültetés ideje április végétől május közepéig tart.

A növényápolás a talaj porhanyításából és gyomirtásból áll. A késői vetéseket a kelésig öntözni szükséges. A kellő vízellátásra a tenyészidőben is ügyeljünk. A keseredés egyik fő oka a vízhiány.

A szedést 2-3 naponként ismételjük. A 10-15 cm hosszúságú uborkákat kovászos-nak vagy vizesnek, a nagyobbakat salátának fogyaszthatjuk. Ecetes uborkának az 5-10 cm nagyságúakat szedjük.

Görögdinnye

Melegigényes növény, védett napos fekvésben, laza, jó szerkezetű és tápanyaggal jól ellátott területen termeszthető eredményesen.

Fajtái Sugar Baby Kecskeméti vöröshúsú Szigetcsépi 51 (hibrid) Hevesi Marsowsky

Korai kincs Kecskeméti heterózis (hibrid) Szentesi sárgahúsú Hevesi futó (hibrid)

A dinnye nagy tenyészterületet igényel. Trágyát takaríthatunk meg, ha csak a fészkeket trágyázzuk. Ez a munka fészekkészitéssel egy menetben (inkább tavasszal, mint ősszel) vé-

HUNGÁRIA L 2 POROZÓSZER (Mérsékelten mérgező)

Zöldségfélék rágókártevői el-len 20-26 dkg/100 m 2 meny-nyiséggel porozzunk. Méhekre veszélyes. Élelmezés-egészségügyi várako-zási idő: 15 nap, takarmánynö-vényeknél 30 nap. Munkaegész-ségügyi várakozási idő: 3 nap. Munkaruha, védőkalap, gumi-kesztyű, védőszemüveg köte-lező!

ECETES UBORKA GŐZÖLVE

A frissen szedett, ép, kemény uborkákat egy napig hagyjuk sós vízben állni. Rakjuk üvegekbe, kapor, vasfű, szőlőlevél és inda, egész bors, meggylevél és egy pár mustármag kíséretében. Az üveget töltsük forró ecetoldattal (1 dl (10%-os) ecethez I 1 víz], és légmentesen lekötve, 10-12 percig gőzöljük.

3* 35

gezhető: ásóval vagy kapával 30-40 cm szélességben és mély-ségben emeljük ki a talajt. A gödörbe 1,5-2 kg földdé érett trágyát rakjunk, s a visszahúzott földdel keverjük. Vetés előtt tányér alakú mélyedéseket képezzünk úgy, hogy a „tányér" alja a talajszinten legyen.

A görögdinnye állandó helyre vetéssel és palántaneveléssel is szaporítható. Szabadföldbe április 10-20 között lehet vetni, fészkenként 4-5 magot 3-4 cm mélyen. Kelés után két nö-vényt hagyjunk. Palántanevelésre március végén, április elején vessük melegágyba gyepkockába vagy cserépbe (7 x 7, 8 x 8cm). Melegágyba előcsíráztatott vagy duzzasztott (1-2 napig langyos vízben áztatott) magot vessünk. A palántákat a májusi fagyok után ültessük (korábbi ültetés bizonytalan, de a koraibb termés érdekében védett helyen megkísérelhető). Vetés, ültetés tenyészterülete 2 x 2 m (2 x 1,5-2 x 2,5 m).

A görögdinnyét nem szabad metszeni! Az érett dinnye kopogtatásra tompa hangot ad, a ter-

méssel szembeni kacs száradt, korán reggel az érett dinnyén kevésbé képződik harmat, mint az éretlenen.

Sárgadinnye

Napos, védett helyen érdemes termeszteni. Sok helyet foglal, ezért csak nagy kertben termesszük.

Fajtái Magyar kincs Ezüst ananász Hibrid 7 (F, hibrid) Homok kincse (F 1 hibrid) Muskotály Bellegardi kantalup Vöröshúsú ananász Őszi cukor (téli dinnye)

Igényei, szaporítása és a termesztés hasonló a görögdiny-nyééhez. Tenyészterülete kisebb: 1 x 1 m, 0,8 x 1,2 m. Ritkí-

táskor fészkenként két növényt hagyjunk meg. A sárgadinnyét metszeni kell. A növények fő hajtását 4-5 lombleveles korban 3 levélre csípjük vissza. A meghagyott levelek hó-naljából oldalhajtások fejlődnek, a sárgadinnye termést hozó virágai ezeken fejlődnek, a metszéssel tehát a korábbi elágazódást és virágzást segítjük.

A vetéstől számított 100-120 nap múlva várhatunk szedhető termést, amit a héj színe és illata árul el. Fogyasztásig hűvös helyen tároljuk.

A téli dinnye szeptember végén leszedve, fagymentes helyen (szalmában) tárolva no-vember—decemberig eláll.

36

Spárgatök

Humuszban gazdag talajt kíván. Melegigényes növény. Termesztett fajtája az Indátlan fehér.

Április közepén kezdjük vetni 150 x 150 cm sor- és tőtávolságra. Ha kevés a trágyánk, csak a fészkeket trágyázzuk. Kelés után fészkenként 1-2 palántát hagyunk. Száraz időben gondoskodjunk az öntözésről.

Korai termesztésre a március végén—április elején vetett 30-35 napos palántákat ültessük. A tökfélék (uborka, dinnye, tök) palántáit min-dig földlabdával ültessük, ezért gyepkockában, cserép-ben, tápkockában stb. neveljük azokat.

A palánták ültetése után felszabadult melegágyban tököt hajtathatunk, szétültetve az előnevelt palántákat. Így a szabadföldinél 3-4 héttel korábbi termést kapha-tunk.

A tök száraz időben meghálálja az öntözést. A má-sodterményként termesztett tököt pedig feltétlen öntözzük.

A palántázott spárgatökről az első termések már június elején szedhetők, a helyrevetett-ről pedig június közepétől.

Patisszon (csillagtök)

Hazánkban kevéssé ismert zöldség, mely változatos felhasználásra alkalmas. Az ubor-káénál nagyobb beltartalmi értéke (magas C-vitamin-tartalmú!) és könnyebb emészthető-sége folytán megérdemli, hogy kertünkben néhány négyzetmétert szorítsunk számára.

Fajtái Óvári fehér Bjel ig

Igényei a spárgatökéhez hasonlóak. Tápanyag-igényes növény. Szabadföldön április közepétől június végéig szakaszosan vethető. A vetés, illetve az ültetés sűrűsége 80 x 80-100 x 100 cm, fészkenként 3-4 maggal.

Száraz viszonyok között öntözni kell. Lisztharmatra érzékeny, ezért permetezzük rendszeresen.

Az első szedésre kelés után 50-70 nap múlva kerül sor, amikor az első termések 3-12 cm-esek. A patisszon 3-4 naponként szedhető. Csak rendszeres szedés esetén terem bőven.

Az apró (3-7 cm-es) termések a csemegeuborká-hoz hasonlóan savanyúságnak, a nagyobbak (8-12 cm-es) csalamádénak, salátának, rántva, hússal töltve, pörköltnek stb. készítve ízletes ételek.

PATISSZONPÖRKÖLT

A mosott patisszont vágjuk koc-kára, és a szokásos módon ké-szítsük, lecsóval sűrítsük. Galus-kával vagy vajas burgonyával tá-laljuk.

CSEMEGEPATISSZON

Készítéséhez 3 kg apró (3-7 cm-es) patisszonhoz a következő felöntőlé szükséges: 1,5 I víz-hez 2 dl 10%-os ecet, 10 dkg kristálycukor, 8 dkg só, egy ke-vés kapor, torma, babérlevél, meggylevél, szőlőlevél, egy teás-kanál mustármag, koriander, 10-15 szem feketebors, 8-10 szem szegfűszeg és 1 teáskanál szalicil.

37

A kabakosok betegségei és kártevői

A mozaikvírusok a leveleken okoznak mozaikfoltokat, a termések pedig torzulnak. A betegséget levéltetvek terjesztik. Vetőmaggal is átvihető. A levéltetveket irtani kell, a beteg növényeket távolítsuk el.

A lisztharmat fellépésekor a leveleket fehéresszürke szövedék borítja. Kénkészítmé-nyekkel (Fundazol, Morestan, Karathane) védekezzünk ellene.

Az uborka baktériumos foltossága és mézgás varaso-dása ellen bordói lével permetezzünk.

A peronoszpóra a levelek lemezén június köze-pétől sárgásbarna, ún. „olajfoltokat" okoz. 10-14 naponként 1%-os bordói lével permetezzünk ellene.

A fenésedés a leveleken vizenyős, fakózöld folto-kat okoz, ezek később átterjednek a gyümölcsre is. A foltok megbarnulnak és leszáradnak. 1%-os bordói lével permetezzünk ellene.

A fuzáriumos növények száradnak, a hajtás edény-nyalábjai barnulnak. Főleg a dinnyék betegsége. Véde-kezés: a beteg növényeket semmisítsük meg (a talajból fertőz).

A levéltetveket a palántaágyban, de később is rendszeresen irtsuk, mert a vírusok ter-jesztői. Rovarirtó szerekkel permetezzünk a burgonyaféléknél leírtak szerint.

A vetési bagolypille hernyóit a korábban leírt módon csalétekkel irtsuk.

H üvelyesek

Zöldborsó

A tavaszi mérsékelt melegben vagy az őszi hűvösebb időjárásban érdemes termeszteni. Korai termesztésre a gyorsan melegedő talajok alkalmasak, késői vetésre a hűvösebb, jó vízellátottságú területek.

A kifejtőborsó fajták hidegtűrők, nagyon korai vetésre alkalmasak, termésük azonban csak rövid ideig marad zsenge. A velőborsó zsengesége hosszabb ideig marad meg, de ke-vésbé korai. A cukorborsó zsenge állapotban hüvelyestül fogyasztható.

Kifejtőborsó-fajták

Rajnai törpe (Petit Provencal) Debreceni világoszöld Debreceni sötétzöld Express Gloria di Quimper Konzervgyöngye

Velőborsófajták

Kelvedon csodája Chrestensens Gloriosa Budai csemege Budai gyöngy Lincoln Chrestensens Cornel Grüne Perle Perfection Dark Skinned Onward Debreceni 85/2 Nike

FUNDAZOL 50 WP

Por alakú permetezőszer. Uborkalisztharmat ellen 0,6-0,7 dkg/100 m 2 10 I vízben oldva. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: 14 nap. Munka-ruha, védőkalap, gumikesztyű kötelező!

38

Cukorborsófajta

Henrik

A borsót jó táperőben levő talajba vessük, amint lehet, február végétől folyamatosan. Március végéig fejezzük be a korai vetést. őszi szedésre a rövid tenyész-idejű fajtákat július végén vethetjük. Magszükséglet: 25-30 g/m2 .

Az alacsony növésűeket 25-30, a magas növé-sűeket 30-40 cm sor- és 3-4 cm tőtávolságra vessük. A magvakat a madárkártétel ellen 4-8 cm mélyre vessük. A szedést akkor kezdjük, amikor a hüvelyek már zsengék.

RIZI-BIZI

Zsenge zöldborsót vajon vagy zsíron pároljunk. Nagyon kevés csontlevet vagy vizet is szabad időnként aláönteni. Másik lábas-ban rizst is pároljunk. Mikor a borsó már majdnem jó, öntsük át a rizshez, és tovább pároljuk, míg minden leve elfő.

kifejlődtek, de a szemek még

Zöldbab

A zöldborsóhoz hasonlóan nagy mennyiségben kerül fogyasztásra. Főnövényként, köz-tesként és másodnövényként jól illeszthető a házikert vetésforgójába. Igényes növény — fő-leg a karósbab —, kedveli a meleget, de a szárazságot nehezen viseli. A virágzás és termés-kötés idején különösen vízigényes. Jól megmunkált, tápanyagdús talajon eredményes a ter-mesztése.

Fajtái

Bokorbab: Sárgahüvelyű Zöldhüvelyű

Budai piaci Harvester Korai vaj Fullcrop Cherokee Valja Kinghorn Wax Budai konzerv

Karósbab: Juliska (sárgahüvelyű) Preisgewinner (zöldhüvelyű, ehető díszbab)

Szárazbab: Seaway Nagykállói

A vetést április közepén kezdjük, és ha öntözé-séről gondoskodni tudunk, egészen július közepéig folyamatosan vethetjük. A vetés mélysége 4-8 cm. A bokorbab sortávolsága 30-40 cm. A karósbabok sor-és tőtávolsága 60 x 60 cm. Fészekbe vetjük, fészkenként 4-5 maggal. Magszükséglet bokorbabból 15-30 g/m 2 , karósbabból 20-30 g/m 2 .

Amint a bab kikelt, talaját porhanyítsuk és száraz időben öntözzük. Ez a nyáron vetett bab termesztésekor különösen fontos. A karósbabokat kelés után karózni kell: négy, egymásnak támasztott 2,5-3 méteres karó mindegyikének tövéhez egy-egy fészket készítünk. A messzük.

ZÖLDBABSALÁTA

A zsenge zöldbabot tisztítjuk és vágjuk vékony, hosszú szeletekre. Sós vízben főzzük, szitán csur-gassuk le a vizet. Mikor kihűlt, salátástálbo tárkonyos ecettel (vagy citromlével), olajjal, sóval, borssal, fejes saláta módjára ké-szítjük el.

BABSALÁTA

50 dkg száraz babot főzzük pu-hára, de úgy, hogy szét ne essék, szitán csurgassuk le a levét. Rak-juk tálba, egy fej vöröshagymát vágjunk karikára vagy apróra, tegyük tálba és ecetes levet ké-szítve, öntsük a salátára, sózzuk, pár kanál olajat öntsünk rá és jól keverjük össze.

szárazbabot főterményként ter-

39

A hüvelyesek betegségei és kártevői

A borsórozsdával és a babrozsdával fertőzött szárakat etessük fel vagy égessük el (meg-előzés). Védekezés: Zineb-, bordóileves permetezés.

A bab baktériumos betegsége és fenésedése ellen TMTD-vel csávázzunk. A keléstől virágzásig rendszeresen (utána a várakozási idő betartásával) rézoxi-kloriddal permetezzünk.

A lisztharmat ellen a Fundazol-permetezés, a kénporozás, borsóperonoszpóra ellen a bordóileves permetezés, a levéltetű, az akácmoly, a zsizsik ellen virágzástól 10-14 napon-ként Ditrifon-, Metation-, Unifosz-permetezés szükséges. Zsizsiktelenített magot használ-junk.

A takácsatka ellen Diazinon-Phenkaptonnal permetezzünk.

Levél zöldségek

Fejes saláta

Egész évben keresett zöldség. Termesztése csak a nyári hónapokban okoz nehézséget, mert a nagy melegben fejesedés nélkül magszárat hoz, és fogyasztásra alkalmatlan. A korai és az áttelelő saláta meleg fekvésben, a nyári saláta hűvösebb helyen fejlődik jól. Vízigényes, száraz időben még az áttelelő saláta is megkívánja az öntözést.

Korai fajták (hajtató és szabadföldi)

Budai hajtató Ventura Május királya Soroksári hajtató Aranysárga kőfej

Nyári fajták Téli (áttelelő) fajták Laibachi jeges Nansen Cazard Téli vajfej Stuttgarti csoda Attrakció Keményfejű (Dickkopf) Barna dacfej

Korán ültetve előnövényként vagy köztesként, későn utónövényként termeszthetjük. Korai termesztésre február második felében világos helyen ládába vessük a magot,

vagy szerezzük be a palántát. Márciusban már állandó helyre is vethetjük 30 cm sortávol-ságra, 2 cm mélyre. Állandó helyre április közepéig (hűvösebb országrészeken egész nyáron) vethető. Áttelelésre augusztus közepén szabadföldi ágyba vessünk, az ültetés ideje október második fele. Egy gramm magból átlagosan 500 palánta nevelhető.

A palánták ültetésekor ügyeljünk arra, hogy csak a sziklevél alatti rész kerüljön a ta-lajba. Mélyen ültetve a palánta kirohad.

A ládában nevelt vagy vásárolt palántát március második felében ültessük állandó helyére 25-30 cm sor- és 20 cm tőtávolságra. Az állandó helyére vetett salátát a kelés után 20 cm távolságra ritkítsuk.

40

Ápolása talajporhanyításból és öntözésből áll. Az áttelelő salátát késő ősszel takarjuk, hogy a hideg, száraz télen ne pusztuljanak ki. Erre az érett komposzt, lombhulladék alkal-mas. Tavasszal a talaj felszikkadása után a takarást távolítsuk el. A tavaszi kapálással dol-gozzuk a talajba.

MEZEI SALÁTA Mezei saláta

A vadon termő mezei salátát vagy más néven ga-lambbegysalátát, a házikertben is termeszthetjük.

Nagyon igénytelen, hidegtűrő növény. Sok nitro-gént igényel. Legkorábban március elején, közepén vethető több szakaszban. Addig vessük, amíg előzi a fejes salátát. Gyors fejlődése folytán másodnövényként is termeszthető a július közepéig lekerülő zöldségek után. Szeptember elejéig vetve még késő ősszel is szedhető. 10-15 cm-es sortávolságra vetve 6-7 g mag szükséges 10 m 2-re. A késői vetést öntözzük. Kelés után rögtön kapáljuk, mert a gyomok hamar elnyomják. 5-6 lombleveles korban a töveket gyökerestül tépjük. Téli szedésre melegágyba vessük, fűtés nélkül áttelel.

Spenót

A gyermek- és betegélelmezésben fontos, de az egészséges ember táplálkozásában is előnyös. Házikertjeinkben bármilyen talajon megtermeszthető. A felfagyásra hajlamos tala-jokon azonban átteleltetésre nem érdemes termeszteni.

Fcjtái Matador (jól telel) Viroflay Vital Eszkimó (jól telel) Popey

A spenót a nyári hosszú nappalok idején magszárba megy. Őszi spenót termesztésére augusztus 1-25 között vessük a magot. A téli spenót termesztésére augusztus közepétől szeptember közepéig lehet vetni. Teleltetésre célszerű 7-10 naponként több szakaszban vetni, hogy jól áttelelő állományunk biztosan legyen. A tavaszi spenót vetése már február végén kezdhető, és április végéig folytatható. A későbbi vetések felmagzanak. Házikertben célszerű szórva vetni a gondosan előkészített területre 3-4 g magot m 2-enként. Vetés után gereblyével sekélyen keverjük a talajba a magot, és lapogassuk (hengerezzük) le.

A szedést 5-6 leveles korában kezdjük, az első szedést gyökérrel együtt, ritkításszerűen, később a tövek teljes kifejlődésekor levelenként szedjük.

Új-zélandi spenót

A kerti spenóttól eltérően egész nyáron, a téli fagyokig szedhető. Legkorábban április végén vessük, majd folyamatosan június elejéig. A késői vetéseket a kelésig öntözzük. A kerti spenóttal ellentétben az új-zélandi spenót nagy tenyészterületet igényel: 50-80 cm x 40-50

A friss mezei salátát tisztítsuk, a durva leveleket dobjuk le, s ala-posan mossuk. Ecetes, sós és cuk-ros páclével öntsük le. 1 -2 órai állás után tálaljuk. A tisztított mezei salátát sűrű tartármártás-sal leöntve is tálalhatjuk. Ke-ménytojóssal is díszíthetjük.

41

cm-re vessük, egy-egy fészekbe 2-3 magot. így 10 m 2-re 5-6 g vetőmagra van szükség. A vetés mélysége 2-3 cm legyen.

Amíg a spenót nem fedi be a talajt, gyomtalanítsuk. Száraz időben öntözzük. Szedéskor a fiatal, leveles hajtásvégeket csípjük le, később az egyes leveleket szedjük. Magját a levelek hónaljában hozza, és ha az előző vetésből származó tövekről elhullik

a magja, a következő év tavaszán vetés nélkül is kikel és szedhető. Az első fagy után is szedhetjük magját, s a tél folyamán hűvös, száraz helyen tál oljuk.

METATION 50 EC ( Közepesen mérgező)

Zöldségfélék hernyókártevői, hagymaaknázó légy, hagyma-bogár, spárgabogarak, akác-moly ellen 0,1-0,2%-os tö-ménységben. Méhekre veszé-lyes! Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: 14 nap. Mun-kaegészségügyi várakozási idő: 5 nap. Védőruha, védőkalap, gumikesztyű, gumicsizma kö-telező!

A levélzöldségek betegségei és kártevői

A szürkepenész a palántaneveléskor fertőz a talaj-ból. Megelőzésére vetés előtt szórjunk a talajra m2-en-ként 0,5-1,0 dkg TMTD-t, és gereblyével dolgozzuk be. Kelés után Cuprosan Super D-vel (0,3%-os) per-metezzünk. •

A salátaperonoszpóra és a baktériumos foltosság ellen Cuprosan Super D-vel permetezzünk 7-10 na-ponként, két lombleveles kortól rendszeresen.

A levéltetvek ellen ültetés után Bi 58-cal (0,1%-os) permetezzünk.

Csemegekukorica

A házikertben uborka, dinnye, bab között termeszthetjük. Kitűnő csemegekukorica-fajták kaphatók, ezért az ún. lófogú takarmány kukoricát étkezésre ne vessük.

Fajtái

Csemege kukorica

Korai csemege Júniusi fehér Fehér mazsola Arany mazsola

Pattogató kukorica

Szegedi

Frissen trágyázott földbe való. Április második felében 60 x 60 cm sor- és tőtávolságra vessük, az alacsonyabb növésűeket 50 x 50 cm-es sor- és tőtávolságra. Kötött talajon 6 cm,

laza talajon 10 cm mélyen vessük. Ha a vetést ismételjük (június végéig), egész évben lehet csemegekukoricánk. Szá-raz időben az öntözésről gondoskodjunk.

Amint kikelt, kapáljuk és tövenként csak egy növényt hagyjunk. Ha a tövek 20-25 cm magasak, másodszor ka-páljunk, majd a 40-50 cm-es töveket harmadszor, és ugyanekkor a bokrosodó fajtákról a fattyúhajtásokat is távolítsuk el.

Az öntözést szükség szerint többször ismételjük. A régebben szokásos töltögetés helytelen, mert a talajt szárítja.

42

Akkor szedjük, amikor a csövek teljesen kifejlődtek, de még „tejes" érésben vannak. Ősszel a kukorica szárát csonk nélkül vágjuk le és használjuk fel, hogy a telelő kártevő-

ket elpusztítsuk. (Rendelet írja elő, hogy a kukorica szárát május 1-ig meg kell semmisíteni.)

Évelő zöldségfélék

Spárga

A spárga könnyen emészthető, vizelethajtó és vesetisztító növény, fogyasztását a diétás étrendben is ajánlják. Termesztése sokban eltér a többi zöldségnövénytől, ezért részleteseb-ben tárgyaljuk.

Csak meleg fekvésű, homokos, nagy táperejű talajokon érdemes termeszteni. Fajtái közül ismertebbek : a Braunschweigi, a Hófej, Burgundi és az Argenteulei. A spárga mélyen gyökerezik és több évig marad egy helyen, ezért telepítés előtt talaját

alaposan trágyázni és forgatni szükséges. 100 m2-enként 5-7 q trágyát adjunk, 40-50 cm mélyre.

A spárgatelepítéshez szükséges töveket vagy vásároljuk, vagy magvetéssel neveljük. A magvetéshez a szabadföldi palántanevelő ágyakéhoz hasonlóan készítsük elő a talajt.

A júliusban érő piros bogyótermésből mossuk ki, a fekete magvakat 30 és cm sortávolságra 3-4 cm mélyen vessük. Kelése utána sorközöket porha- nyítsuk. Ha száraz az időjárás, öntözéssel gyorsíthatjuk a csírázást. Ha a sorok sűrűn keltek, 10 cm távolságra SPÁRGASALÁTA ritkítsuk. Az őszi vetésből származó spárgatövek a tél beálltáig megerősödnek, ezeket még az ősz folyamán Egy kg hámozott, hüvelyknyi da-

végleges helyükre is telepíthetjük, ha 2-5 erős rügyük rabokra vágott spárgát enyhén van. Ha a tövek nem elég erősek, még egy évig nevelni sós-cukros vízben főzzünk puhá-

szükséges. A kétévesnél idősebbek már nem alkalmasak ra, majd szitán csurgassuk le.

Végül keverjük 2 tojásból készült a telepítésre. A tavaszi telepítésre fagymentes helyen, tartármártással, és hűtve tálal- homokba vermeljük a töveket. juk. Tetszetős, ha a tálat fejes-

Az előkészített talajon 120 cm sortávolságra saláta-levelekkel béleljük, és úgy jük ki a spárgasorokat. A sorok mentén 30 'cm mély öntjük bele a majonézes spárgát.

árkot ássunk, s 80 cm távolságra tűzzük ki a tövek he- lyét. A magasan ültetett tövek korábban szedhetők, mint a mélyebben ültetettek. A spárgatelep felét 8-10 cm mélyen, a másik felét pedig 20 cm mélyen ültessük.

A földdé érett trágya- vagy komposztföldhalmokra tegyük a spárgatövet. A gyökereire ültetés közben vigyázni kell, hogy ne törjenek le, mert elpusztulnak. A töveket 10-15 cm vastagon takarjuk földdel. Az árkot ne töltsük be, hogy könnyebben hajtson ki.

A telepítés első évében köztes növényként babot, salátát, retket vethetünk. Ősszel a szárakat a föld felett vágjuk le és égessük el. A második évben 100 m2-enként 2 kg szuperfoszfátot és 2 kg kálisót szórjunk ki a talajra,

s forgassuk be. A következő kapáláskor még 1-2 kg pétisót is munkáljunk a talajba. Ekkor már ne termesszünk köztest.

A harmadik évben a tövekről egy-két sípot vághatunk. Március elején húzzunk 30 cm magas bakhátat a spárgasorokra. így a fejlődő sípokat nem éri napfény, és nem zöldülnek meg, nem keserednek.

A szedést áprilisban kezdhetjük. Húzzuk el a földet, és a sípokat éles késsel vágjuk le. A földet azonnal húzzuk vissza.

43

Első évben tövenként 2-3, a 4-5. évtől 6-10 sípot szedhetünk.

A szedést május végén, június elején fejezzük be. A bakhátakat 10-12 napi időközben fokozatosan bont-suk le. A spárgaszárakat ősszel égessük el.

Száraz időben május elejétől öntözzük, ha a talaj már felmelegedett. Szeptember elejéig fejezzük be az öntözést. Öntözhetünk esőszerűen (tömlővel, szórófej-jel) vagy a barázdákba vezetve a vizet.

A spárgatelepet háromévenként trágyázzuk a vágás befejezése után. A bakhátak tövét kapával 10-15 cm-re mélyítsük, és az árokba tegyük az érett trágyát. A trágyát a bakhát földjével takarjuk.

Újabban terjed a zöldspárga termesztése is. Nagyobb a vitamin- és ásványisó-tartalma, mint a halványított spárgáé. Termesztése egyszerűbb, nem szükséges a bakhát. Nálunk a Mary Washington fajtát termesztik.

A magoncnevelés és a telepítés egyezik a halványított spárgával. Csak a hím virágú magoncokat ültessük, mert ezek átlagosan 40%-kal nagyobb hozamúak, mint a nőegyedek Kisebb tenyészterületre ültessük, 100-125 x 40-50 cm-re.

Ősszel és tavasszal egyaránt telepíthető. A zöldspárga akkor szedhető, amikor sípjai elérik a 15-20 cm-es hosszúságot. Ezeket a talaj felszíne alatt 1-2 cm-rel vágjuk vagy törjük el. Hűtőszekrényben, fóliába csomagolva 2 hétig is eltartható.

A spárga betegségei és kártevői

A spárgarozsda tavasszal narancssárga, majd később sötétbarna foltokat okoz a szára-kon. 1%-os bordói lével permetezzünk ellene.

A spárgalégy nyűvei a hajtásokban károsítanak. A spárgaszárakat ősszel tőben vágjuk le és tüzeljük el.

A spárgabogár és a lárvája a spárga lombját pusztítja. Hungária L 2-porozással vagy -permetezéssel védekezzünk ellene.

Torma

Nyirkos, mély fekvésű kertekben érdemes termeszteni. Előnyös, ha talaját ősszel megforgatjuk. 30-40 cm-es gyökérdugványokkal szaporítjuk.

A dugványokat a torma ceruza vastagságú talpgyökereiből készítjük, amelyeket pincében, homokba vermelve teleltetünk. Márciusban (vagy késő ősszel novemberben) telepíthetjük. 50 cm magas bakhátakra, 1 méteres sortávolságra, 30 cm-es távolságban ültetőfúróval ké-szített lyukakba vékonyabbik végével lefelé ültetjük. A dugványok végét 3 cm vastag föld-réteg fedje.

Június—júliusban a sorközöket vízzel árasztjuk el. Júliusban a hűvösebb reggeleken bontsuk ki a töveket, és az oldalgyökereket vágjuk le vagy zsákdarabbal dörzsöljük le. Utána a bakhát földjét húzzuk vissza és öntözzünk.

A tormát október—novemberben szedjük. A bakhátakat mélyen bontsuk ki, hogy a talpgyökerekkel együtt tudjuk a töveket kiszedni. Minden gyökeret szedjünk fel, mert gyomosítanak. Tavasszal is szedhetjük, a torma télálló. Télen pincében vagy veremben homokban tartható el.

PARMEZÁNOS SPÁRGA

A spárgát tisztítsuk, hámozzuk, forró, sós vízben pároljuk, és csö-pögtessük le. Rakjuk tűzálló edénybe, olvasztott vajjal locsol-juk, hintsük parmezánnal, végül néhány percig süssük.

44

Sóska

Nagy vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt értékes. Termesztése egyszerű, a leg-korábban szedhető zöldség.

Fajtái

Kerti Pallagi nagylevelű Angol sóska (nem savanyú)

Évelő zöldség, de 3-4 évnél tovább ne tartsuk, mert levelei aprók lesznek. Az ágyát bőségesen trágyázzuk és mélyen ássuk fel. Vetés előtt porhanyítsuk talaját,

különben apró magja egyenetlenül kel. A mag érése után ősszel azonnal vessük (szeptember elején), de vethető tavasszal (már-

ciusban) is, 25 cm sortávolságra, 2-3 cm mélyen. Vetőmagszükséglet: 15-20 g/m 2. A mag különösen tavaszi vetéskor lassan csírázik, ezért vessünk salátamagot sorjelző-

nek. Ha a sorok láthatók, a közöket porhanyítsuk. Amint a sóska egy-két levele kifejlődött, 15 cm távolságra ritkítsuk. Kezelése a továbbiakban porhanyításból és a magszárak kitö-réséből áll.

Az első szedéskor tövenként 1-2 levelet, később a szívlevél kivételével az összeset szedjük.

REBARBARAKOMPÓT Rebarbara

Évelő növény; levélnyelét főzeléknek, kompótnak készítve fogyaszthatjuk. Telepítsünk néhány tövet ker-tünkbe, a nyári melegben ízletes, üdítő csemege, a kertet is díszíti.

Házikertben tőosztással szaporítsuk. Az idős tövek gyökértörzsét 2-3 rügyes darabokra vágjuk. Az őszi telepítést októberben, a tavaszit február—márciusban végezzük. A dugványokat 1-2 cm mélyre tegyük (a rügyek felfelé álljanak). A virágszárakat tördeljük ki, A második évtől szedhető, a levél nyelét fogyasztjuk.

A levélnyeleket mossuk, a bőr-részt húzzuk le, mert az szálkás. Centiméteres darabokra vágjuk és cukros vízben főzzük, melybe tegyünk fűszereket: szegfűsze-get, fahéjat és citromot. Vigyáz-zunk, a rebarbara könnyen szét-fő•

mert csökkentik a „levélhozamot".

A csiperkegomba termesztése

A házi szükséglet kielégítésére sok alkalmas helyet találhatunk a csiperkegomba ter-mesztésére a vidéki házak környékén. A családi ház pincéje „ládát" termesztésre alkalmas. A táptalajul szolgáló trágyát a szabadban kell előkészíteni.

A csiperkegomba-termesztésre a friss szalmás lótrágya használható. Legjobb az 5-6 hetes lótrágya. Gombatermesztésre lehetőleg 70% szalma- és 30% ürüléktartalmú, mással nem kevert trágyát szerezzünk. A trágyába szemét, papír, kődarab, üvegdarab ne kerüljön.

A friss lótrágyát a termesztésre elő kell készíteni. A gombatermelők ezt a munkát „preparálás"-nak nevezik (m2-enként szalmás lótrágyából 70-80 kg szükséges). A trágyát, ha száraz, öntözzük meg, és rakjuk 1 m magas kazalba. Csak annyi vizet adjunk, hogy alul ne csurogjon, inkább többször öntözzük, hogy a szükséges mennyiséget beszívhassa. A trá-

45

gya erőteljesebb bomlását kénsavas ammóniák adagolásá-val érjük el. 1 q trágyához 30 dkg kénsavas ammóniákot oldjunk fel 2 1 vízben, és az oldatot egy nappal az első trágyaösszerakás előtt öntözzük a trágyakazalra.

Az összerakás után 4-5 nappal forgassuk meg a trá-gyát. A forgatással a kazal szélén levő hidegebb részek a belső, meleg trágyával keverednek, amelyeknek a hőmér-séklete az első összerakás után a 60-70 °C-t is eléri. A trágyakazalból leveszünk 0,5 m 3 részt, ezt 30 cm vas-tag rétegben szétterítjük, ha szükséges, öntözzük. A so-

trágyaadagot öntözzük, összekeverjük, és az előbbi, kezelt trágyára dob-juk. Az összeforgatott trágyát téglalap alakú kazalba rakjuk. A trágyakazlat ismét takar-juk úgy, hogy eső ne áztassa, illetve a szél ne szárítsa.

Másodszor az első forgatás után 4-6 nappal, majd ez után újabb 4-6 nappal harmadszor is alapo-

GOMBALEVES san átforgatjuk a trágyát. KÜLÖNLEGES MÓDRA A második forgatáskor mázsánként 30 dkg szu-

perfoszfátot, a harmadik forgatáskor pedig mázsánként Hozzávaló (négy személyre): 25 15 dkg gipszet adjunk a trágyába. A 3-5. forgatás dkg gomba, 5 dkg vöröshagyma, után a trágya kellemetlen szagát elvesztette, és ha az 2 dkg zsír, 1 dkg liszt, 1 dl tej- föl, petrezselyemzöld és só. előkészítés jó volt, alkalmas a telepítésre. Csírázott kész A gondosan tisztított (több víz- fóliazsákos gombatrágya is kapható már a kereskede- ben, hogy a lemezek között ho - lemben zsákos termesztésre. mok ne maradjon) gombát kö - A jól előkészített trágya hőmérséklete 30-40 °C, zépnagyságú vöröshagymával és csokoládébarna, a szalma könnyen szakad. Kellemes egy kis petrezselyemzölddel gombaillata van, és nedvességtartalma akkor megfelelő, együtt húsdarálón daráljuk. A le - ha a kézben összeszorított trágyából nem sajtolhatunk darált gombát zsírban puhítsuk, vizet, de ha markunkat szétengedjük, a trágya együtt kevés liszttel hintsük, és annyi marad. A helyesen érlelt trágya a kezet nem piszkítja. vízzel eresszük fel, amennyi 4 személy leveséhez szükséges, A ládás gombatermesztéshez igyekezzünk hulladék- sózzuk, forraljuk és tálalás előtt deszkát szerezni, és ezekből készítsünk 60 x 60 cm nagy- ízlés szerint tejfölözzük. ságú és 20-25 cm magas ládákat. A ládákat 2%-os

rézgálic oldatba áztatva fertőtlenítsük, akkor is, ha használatlan deszkákból készültek. A pincét gondosan

tisztítsuk ki, majd a falakat és a mennyezetet is meszeljük. A meszelés után 10%-os hypo-oldattal (nátriumhypoklorit) lemosásszerűen permetezzük le a mennyezetet és a falakat, majd a pince talaját gondosan öntözzük a fertőtlenítő folyadékkal.

A helyiség fertőtlenítése után (ahol a gombaládákon kívül semmi mást nem szabad tárolni) a ládákat az előkészített trágyával töltsük meg, és mérsékelten keményre nyomkodva sakktáblaszerűen helyezzük el a helyiségben.

Ha a trágya hőmérséklete a ládákban 25-30 °C, a helyiséget pedig 20-24 °C-on tartjuk, elvégezhetjük a beoltást a csíratermelő laboratóriumban (Budapest, V., Belgrád rkp. 21.) kapható csírával. A henger alakú csírát 2 cm vastag körcikk alakú tétekre törjük szét.

A téteket rakjuk ki 20 x 20 cm sor- és tőtávolságra a ládákban levő trágyára. Készítsünk 5 cm mély lyukat, tegyük bele a csíradarabot, s a kiemelt trágyával takar-juk, tenyérrel gyengén nyomkodjuk le.

A csíra berakása után naponta egy-egy negyedóráig friss levegőt adjunk, hogy a mélyebb helyeken is cserélőd-jék a levegő, kartonlapokkal mozgassuk meg. A berakás-

ron következő

46

tól számított 6-7 nap múlva a micéliumszálak fejlő-désnek indulnak, és terjedni kezdenek a trágyában. Húsz-huszonegy nap elteltével az egész láda átszövődik az acélkék micéliummal.

Amint a csíradarabok mellett legalább tenyér nagy-ságú foltokban terjedt a micélium, kezdjük el a ládák takarását.

A takarásra tőzeg és melegágyi föld 1 : 1 arányú keveréke alkalmas. Ha ilyen nincs, gyomoktól mentes gyepszintföldet keverhetünk mészkőporral vagy homok-kal. A takaróanyagot gondosan rostáljuk, és közben 10%-os hypokloritos (Hypo) oldattal fertőtlenítsük. A csírázott trágyát 2,5 cm vastagon takarjuk, ha az a pince 20-24 °C-os hőmérsékletét már átvette.

Takarás után a helyiség hőmérsékletét tartsuk 20 °C-on. Az első termés megjelenésétől a hőmérsékletet csökkentsük 12-15 °C-ra, a szellőztetésről gondoskodjunk. Ha a kívánt hőmérséklet (12-15 °C) nincs meg, fűtenünk kell. A ládákat mérsékelten öntözzük.

Ha a kertünkben levő árnyas részen akarunk gombát termeszteni, ássunk 1 m széles, 5-10 m hosszú és 20 cm mély árkot, amit töltsünk meg az ismertetett módon előké-szített, gombatermesztésre alkalmas trágyával. Ugyancsak az ismertetett módon rakjuk be a gombacsírát, és 2,5 cm vastagon takarjuk le földkeverékkel.

A csiperkegombának sok kórokozója és kártevője van. Az ide vonatkozó szakkönyvek bőségesen tárgyalják eze-ket, ismertetve a megfelelő védekezést is. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a legfőbb védekezés a tisztaság és a gondos fertőtlenítés.

PIRÍTOTT GOMBA

Hozzávaló: személyenként 10 dkg gomba, 3 dkg vaj vagy zsír, 1 kávéskanálnyi reszelt vö-röshagyma, petrezselyemzöld, só és törött bors. A tisztított gom-bát vágjuk szeletekre. A reszelt vöröshagymás forró zsírban pi-rítsuk aranysárgára, és tegyük rá a szeletelt gombát, zöldpetre-zselyemmel, sóval és törött bors-sal ízesítve. Tojásrántottával fo-gyasztható.

47

GYÜMÖLCSÖSKERT

A házikert egész évben elláthatja a családot gyümölccsel. A szakszerűen telepített és gondozott kertek még eladásra is termelhetnek.

A gyümölcsfajok és -fajták választásánál vegyük figyelembe az éghajlati és talajviszo-nyokat. Ezek ismeretében határozzuk meg a fajok és fajták arányát. A fajták választásánál ügyeljünk arra, hogy egyeseket saját virágporuk rosszul termékenyít, így egy másik fajta virágporára van szükség (pl. Pándy üvegmeggy, Jonathán alma). A két fa lehetőleg egymás mellé kerüljön.

Az alma a talaj és az éghajlat iránt a legkevésbé igényes. Lehetőleg EM IV-es törpe-alanyon telepítsük.

A körte mély rétegű, középkötött, jó vízgazdálkodású talajt és védett fekvést igényel. Elsősorban vadkörte, jó talajon birs a megfelelő alanya.

A cseresznye és a meggy talaja vízáteresztő legyen és elegendő meszet tartalmazzon. A cseresznyének a vadcseresznye és a sajmeggy, a meggynek a sajmeggy a legjobb alanya.

A szilva talajban nem válogatós, myrobalán alanyú fákat ültessünk. A kajszi telepítésénél kerüljük a fagyzugos helyeket. Száraz talajon a vadkajszibarack,

nyirkos talajon a myrobalán a legkedvezőbb alanya. Az őszibarack számára nem megfelelő a nagyon kötött, rossz vízáteresztő és a nagyon

száraz talaj. Jó talajon vadőszibarack, száraz, meszes talajon keserűmandula alanyú fákat ültessünk.

A mandula talajban nem válogat, a dió a mély rétegű talajokat kedveli, a gesztenye a jó minőségű savanyú tal.:jokon díszlik a legjobban. A két utóbbi gyümölcsfajból csak olt-ványt vásároljunk, mert í gy korábban fordul termőre és kisebb koronát nevel.

A bogyósgyümölcsi ek a talajban nem válogatósak.

Almatermésűek

Alma

Jonathán. Középnagy gyümölcsű, kúpos gömb alakú. Alapszíne, melyet nem takar kár-minpiros fedőszín, világossárga. Húsa sárgásfehér, savakban gazdag, novembertől márciusig tárolható. Lisztharmatra érzékeny.

Golden Delicious. Gyümölcse középnagy, megnyúlt, kúp alakú, éretlen szalmasárga színű, napos oldalán halványpiros. Húsa sárgásfehér, bőlevű, édeskés, illatos. Rendszeresen

48

és bőven terem. Gyengébb növekedésű változata a Gol-den spur, mely már a harmadik évben bőven terem. Novembertől márciusig fogyasztható.

Starking. Gyümölcse nagy, megnyúlt, kúp alakú, bordás. Fedőszíne sötétbordó, apró fehér pontokkal. Húsa sárgásfehér, bőlevű, kásásodó, savszegény és jel-legzetesen fűszeres. Novembertől márciusig fogyaszt-ható. A Starkrimson Delicious gyengébb növekedésű, mint a Starking, korábban fordul termőre. Gyümölcse a Starking fajtáénál sötétebb bordó.

Asztraháni piros. Középnagy gyümölcse egész felü-letén liláspiros, hamvas. Húsa fehér, éretten kásásodó, savas. Július második felétől szedhető.

Éva. Középnagy, kissé kúpos, gömb alakú, élénk-piros. Íze hasonlít a Jonathánéhoz. Húsa kemény, éretten kásásodik. Július végén, augusztus elején érik.

Cox narancs renet. Gyümölcse középnagy, lapított gömb, barnássárga, narancsvörös csíkokkal. Húsa sárgásfehér, bőlevű, fűszeres. Szeptember közepétől szedhető és fogyaszt-ható. Csapadékos, hűvös helyen termeszthető eredményesen.

Kanadai renet. Nagy gyümölcsű, lapított gömb alakú, bordás, zöldessárga, sűrűn pon-tozott. Húsa sárgásfehér, fűszeres, savanykás, igen kellemes ízű. Decembertől februárig fogyasztható.

Körte

Arabirka. Gyümölcse kicsi, széles, kerekded, citromsárga. Húsa fehér, bőlevű, édeskés. Június végén, július elején érik.

Clapp kedveltje. Középnagy vagy nagy gyümölcsű, szabályos körte alakú. Sárgászöld, a napos oldalon barnáspiros. Húsa sárgásfehér, bőlevű, édes, kissé fűszeres, illatos. Piros változata is van. Augusztus első felétől érik. Legkorábbi nagy gyümölcsű fajtánk.

Bosc kobak. Nagy, szabályos, hosszú nyakú körte. Húsa sárgásfehér, tömött, olvadó, bőlevű, nem kövecsesedő. Héja csaknem a teljes felületen barnás parabevonattal borított. Szeptember második felétől szedik, december végéig fogyasztható. Legjobban értékesíthető fajtánk.

Diel vajkörte. Középnagy vagy nagy gyümölcsű, széles körte alakú. Zöldessárga, a húsa fehér, olvadó bőlevű, kövecsesedésre hajlamos, édes, jó zamatú. Szeptembertől decemberig fogyasztható.

Vilmos körte. Középnagy vagy nagy, megnyúlt körte alakú. Citromsárga, apró barna pontokkal. Piros változata is van. Húsa fehér, bőlevű. Kellemes édes, illatos. Augusztus közepétől szedhető és fogyasztható. Befőzésre kiválóan alkalmas.

Hardenpont téli vajkörte. Középnagy gyümölcsű. Kissé szögletes, hasas körte alakú. Színe éretten sárga. Húsa sárgásfehér, bőlevű, olvadó, enyhén kövecses, jó ízű. Ön-tözve termesztjük. Novembertől januárig fogyasztható.

Papkörte. Nagy gyümölcsű, megnyúlt alakú. Éretten szalmasárga. A kocsánytól a bibepontig vékony barna csík fejlődik sok gyümölcsön. Húsa fehér, bőlevű, gyakran kövecses, íze gyakran jellegtelen. Januárig fogyasztható.

B1 58 EC (Közepesen mérgező)

Folyékony permetezőszer, gyü-mölcsösben takácsatkák, levél-tetvek, pajzstetvek, vértetvek, almamoly, szilvamoly, gyü-mölcsdarázs ellen 0,1%-os tö-ménységben. Méhekre veszé-lyes, a virágzó gyomnövények-re is vigyázzunk! Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: 14 nap. Munkaegészségügyi vá-rakozási idő: 3 nap. Munka-ruha, védőkalap, gumikesztyű, védőszemüveg kötelező!

4 49

Szilva

CSERESZNYÉS TORTA

Hat tojássárgáját 6 kanál cukor-ral, 1 citrom levével kavarjunk simára. Adjuk hozzá a 6 tojás habját, 10 dkg őrölt mandulát, kevés finom morzsát, és torta-formába öntsük, cseresznyével bőven hintve süssük. Mikor ké-szen van, 3 tojás felvert habjá-hoz 10 dkg cukrot keverjünk, és kenjük a torta tetejére. Hintsük cukorral kevert őrölt mandulával, és a sütőben szárítsuk.

Kocsánya rövid. Húsa félkemén

Csonthéjas gyümölcsűek

Cseresznye

Bigarreau Burlat. Gyümölcse nagy, sötét bordó-piros. Húsa tömött, bőlevű, ízletes. Termőképessége jó. Új, kiváló fajtánk. Május végén, június elején érik.

Jaboulay. Gyümölcse nagy vagy középnagy, kissé lapított szív alakú. Színe világos, majd sötét kármin-piros. Húsa rózsaszínű, az érés kezdetén kemény, de gyorsan puhul. Május második felében és június elején érik. Az első nagy gyümölcsű fajta.

Szomolyai fekete. Gyümölcse kicsi vagy középnagy, széles, lapított gömb alakú. Színe feketés bordópiros.

y, jól szállítható. Kiváló ízű, jellegzetes zamatú. Június első felében érik.

Germersdorfi óriás. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, tompa szív vagy gömb alakú, kezdetben kárminpiros, majd teljes éréskor sötét bordópiros. Húsa középkemény, ropogós, lédús, igen jó ízű, befőzésre alkalmas.

Meggy

Meteor korai. Középnagy, kissé lapított gömb alakú, bordópiros gyümölcsű. Húsa kissé puha, bőlevű, kellemes ízű, jó zamatú. Öntermékeny, június elején érik.

Favorit. Nagy gyümölcsű, világos kárminpiros, kissé puha húsú. Íze éretten savsze-gény. Öntermékeny. Kizárólag házikerti fajta, június közepén érik.

Érdi bőtermő. Gyümölcse középnagy, a kocsány felőli oldalon lapított gömb alakú, sötét kárminpiros. Húsa középkemény, lédús, festő levű, igen kellemes ízű. Öntermékeny, június közepén érik.

Pándy üvegmeggy. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, nyomott és kétoldalt kissé lapított gömb alakú, sötét bor-dópiros színű. A gyümölcshús vérpiros, eléggé kemény, bőlevű. Kiváló ízű, jellegzetes zamatú. Júniusban érik.

Cigánymeggy. A gyümölcs kicsi, éretten sötétpiros, festő levű, savas ízű, friss fogyasztásra éretten ajkalmas. Egyes típusai a Pándy meggyet jól termékenyítik.

Újfehértói fürtös. Középnagy gyümölcsű, a Pándy meggyhez hasonló ízű, kevésbé savas, friss fogyasztásra kiválóan alkalmas. Öntermékeny. A Pándy üvegmeggy előtt érik néhány nappal.

Besztercei Szilva. Termése középnagy, hosszúkás, lapított, hamvaskék. Húsa arany-sárga, magvaváló. Kitűnően aszalható, de lekvárnak is kitűnő. Szeptemberben érik.

Besztercei muskotály. A Besztercei változata, de kevesebbet terem. Olasz kék. Termése sötétkék, hamvas, a Beszterceinél nagyobb. Húsa zöldessárga, édes

csemegeszilva. Augusztus végén, szeptember közepén érik.

50

Ageni szilva. Termése a Beszterceiéhez hasonló, de annál nagyobb, violaszínű, szürkés, hamvas bevonattal. Húsa zöldessárga, mézédes. A Besztercei szilvával együtt főzve szilvaíz készítésére alkalmas. Gyümölcse csapadékos helyen vagy időben még a fán megrothad. Száraz helyen termeszthető. Augusztus második felében, szeptember elején érik.

Zöld ringló. Gyümölcse gömbölyű, két végén lapított, nagy vagy középnagy. Zöldes-sárga, hamvas bevonattal. Húsa bőlevű, édes. Augusztus első felében érik.

Debreceni muskotály. Nagy gyümölcsű, oldalt kissé nyomott gömb alakú. Barnáspiros alapszínű, sötétkék fedőszínű. Húsa bőlevű, magvaváló, édes, kissé savas muskotályos zamatú és illatú. Szeptember második felében, október elején fogyasztható.

Kajszibarack

Ceglédi óriás. Gyümölcse hosszúkásabb és nagyobb, mint a Magyar kajszi gyümölcse és néhány nappal korábban is érik. Új fajta.

Szegedi mammut. Gyümölcse megnyúlt, hasonlít a Ceglédi óriáshoz és pár nappal korábban érik. A Magyar kajszinál jobb termőképességű. Új fajta. Önmeddő.

Magyar kajszi. Gyümölcse tompa kúp alakú, narancssárga, a napos oldala piros. Húsa sötétsárga, leves, édes, zamatos. A melegebb helyeken termeszthető legjobban. Barackíz készítésére, de nyers fogyasztásra is kiváló. Korán virágzik, ezért az utófagyoktól gyakran kárt szenved. Június végétől július közepéig érik.

Őszibarack KAJSZIBARACK-SALÁTA

Aranycsillag. Gyümölcse szabályos gömb alakú. Alapszíne narancssárga, felületének nagy része élénk-pirossal csíkozott. Húsa világossárga, kemény, bőlevű, kissé rostos, ízletes, nem magvaváló. Július közepén érik.

Champion. Gyümölcse enyhén lapított gömbölyű, zöldesfehér, éretten sárgásfehér. Húsa fehér, bőlevű, gyengén rostos. Kiváló ízű és zamatú. Magvaváló. Be-főzésre kiválóan alkalmas.

Blazing Gold. Középnagy gyümölcsű, gömb alakú. Húsa sárga, tömött, bőlevű, savas, nem magvaváló. Új fajta. Július elején érik. Legkorábbi sárgahúsú fajtánk.

Dixired. Megnyúlt gömb alakú, gyakran lapított és részaránytalan. Alapszíne sárga, élénkpiros fedőszínű. Húsa sárga, kemény, bőlevű, ízletes, nem magvaváló. Július 2-3. he-tében érik. Bőven terem.

Elberta. Megnyúlt, kissé tojásdad alakú. Narancssárga alap- és piros fedőszínű. Húsa sárga, a magnál piros, rostos, jellegzetes kissé fanyar, kesernyés ízű, magvaváló. Szeptember első felében érik. Befőzésre alkalmas.

Incrocio Pieri. Gyümölcse gömb alakú, sárgászöld, napos oldalán pirosas. Húsa fehér, kemény, kissé rostos, gyengén savas, jó zamatú, magvaváló. A Champion előtt érik.

Újabb külföldi fajták a kopaszbarackok, a Nectarinok. Hazai kipróbálásuk most folyik.

Szép, nagy, érett sárgabaracko-kat hámozzunk, magozzunk ki, azután egyenként forgassuk por-cukorba, rakjuk üvegtálba, csa-varjuk rá 1 -2 citrom levét, önt-sük le 1 -2 dl fehér borral. Ugyanígy csinálhatunk ősziba-rackból is salátát.

4* 51

Héjasgyümölcsűek

Mandula

Diósdi félpapírhéjú. Középkorai virágzású. Tojás alakú termése nagy, héja világosbarna, apró likacsú, könnyít töretű.

Óriás kagyló. Virágja korán nyílik, rózsásfehér színű, jól termékenyül. Kagylóhoz hasonló, tojás alakú gyümölcse nagy. Kemény héjú, de könnyen törhető. Sötétbarna bele édes, jól eltartható.

Burbank magonca. Papírhéjú, középnagy gyümölcsű. Igen jó ízű, 50%-os bélarányú.

DIÓLIKŐR

Harminc szem zöld diót vágjunk ketté, és kis rúd vaníliával és ke-vés fahéjjal 1 14 liter 96%-os tiszta szeszben hat hétig tartsuk hűvös helyen, és naponta rázzuk fel. A hat hét elteltével ízlés sze-rinti édességű szirupot főzzünk (0,5-1 kg cukorból). Ezt öntsük hozzá a diós szeszhez, és egy-heti állás után az egészet szűr-jük át filtrálópapíron.

Dió

Milotai 10. Középérésű, gömbölyű gyümölcsű, jó termőképességű, kiváló fajta.

Tiszacsécsi 10. Lapított gömb alakú, jól termő és eltartható, kiváló fajta.

Fertődi 1. Hengeres, tojás alakú gyümölcse nagy, 50-60 mm hosszú, 33-35 mm széles. A dióbél vilá-gos, nagy olajtartalmú, édes.

Mogyoró

Hallei óriás. Termését egyenként, esetleg párosan hozza. Jó termő, de a nagyobb fagyokat nem bírja. Jóízű bele értékessé teszi.

Gunslebeni zelli. Makkját kettesével vagy hármasával hozza. Nagy belű, szeptember közepe táján szedhető.

Piros Lambert. Kettesével vagy hármasával terem, makkja középnagy. Augusztus má-sodik felében érik.

Bogyósgyümölcsűek

Pirosribiszke

Jonkheer van Tets. Fürtje hosszú, bogyói nagyok, sötétpirosak, puhák, savasak. Leg-bővebben termő fajtánk. Június végén érik.

Red Lake. Hosszú fürtű, bogyói nagyok, ritkásak, élénkvörösek és kemények, édes-savanykás ízűek.

52

Feketeribiszke

Altajszkuia deszertnaja. Hosszú fürtű, könnyen szedhető. Bogyója nagy, kellemes ízű.

Brödtorp. Fürtje középhosszú, könnyen szedhető. Bogyói igen nagyok, nem hullanak.

Neoszüpajuscsajaszja. Hosszú fürtkocsányú, közép-nagy fürta, jól szedhető. Éretten sem hull le.

Málna

CSIPKEBOGYÓLEKVÁR

A dércsípte bogyókat mossuk és kettévágva szedjük ki az apró, tüskés magvakat. Annyi vízzel, hogy jól ellepje, addig főzzük, míg egészen megpuhul. Akkor törjük át és mérjük meg. I kg-ra 50-60 dkg cukrot számítva ad-dig főzzük, míg kellő sűrűségű lesz. Üvegekbe töltsük, kötöz-zük le, gőzöljük.

F. Hungaria. Igen korai érésű, egyszerre szedhető, kissé kúpos, gömbölyded alakú. Kiváló ízű.

Malling Exploit. Korai érésű. Gyümölcse nagy, kúp alakú, piros, savanykás. Legtöb-bet termő fajtánk.

Malling Promise. Június végétől érik. Gyümölcse nagy, kúp alakú, kemény, kellemes ízű. Nagymarosi. A fenti fajtáknál sokkal apróbb gyümölcsű, de a legjobb ízű fajtánk.

Köszméte

Szentendrei fehér. Bogyói középnagyok, zöldesfehérek. Húsa bőlevű, kellemes zamatú. Nyersfogyasztásra és ipari felhasználásra egyaránt alkalmas. Július elején érik.

Zöld óriás. Bogyói igen nagyok, megnyúlt gömbölydedek, éretten sárgászöldek. Húsa bőlevű, zamatos, kellemes ízű. Törzses műveléssel termesszük.

Szamóca

Madame Moutot. Gyümölcse igen nagy, szabálytalan, erősen bordázott, élénkpiros, a csúcsa felől gyakran gyen-gén színeződik. Húsa laza, üreges, savanykás, rosszul szál-lítható. A szárazságot jól tűri, június második felében érik.

Senga Sengana. Középnagy gyümölcse szív vagy kúp alakú, kissé bordázott, sötétpiros. Íze kellemes, savanykás. Június második felében érik. Igényes, bőtermő fajta.

Surprise. Gyümölcse középnagy, szabálytalanul csúcsos. Húsa világospiros, gyakran üreges, gyengén édes-savas ízű, illatos. Legkorábbi fajtánk.

A gyümölcsös tervezése, telepítése

Amikor elhatároztuk, hogy házikertünkben milyen gyümölcsöt akarunk telepíteni, a ki-vánságot egyeztettük a lehetőségekkel, ajánlatos a kert elrendezéséről vázlatot készítenünk. Jelöljük meg, hol legyen a ház körüli díszkert és a gyümölcsös, a zöldséges, esetleg a szőlő és a gazdasági udvar. így pontosan meghatározhatjuk, hogy hány gyümölcsfára lesz szük-ségünk, és egyben jelöljük ki azok helyét is. Jelöljük ki a főutat, ez a kert szerkezetének ge-rince. Az utak szélességét a kert nagysága befolyásolja. Vigyázzunk azonban arra — bármily kicsiny is a kertünk —, hogy a bejáratokat összekötő út legalább 1,5 m széles legyen, hogy két ember kényelmesen sétálhasson egymás mellett. A kert elkészítését az utakkal kezdjük,

53

csak azután tűzhetjük ki a berajzolt fák helyét. Gondos-kodni kell kertünk trágyázásáról is. Különös gonddal ügyeljünk arra, hogy a trágya teljesen érett legyen, mert a friss esetleg többet árt, mint használ.

A gyümölcsfák ültetése

Amint az egyes gyümölcsfák helyének kijelölésével elkészültünk, következik a gödrök kiásása. Lehetőség szerint ősszel ültessünk, de ha mégis kénytelenek vagyunk tavaszra hagyni az ültetést, akkor legalább a gödröket' ássuk ki már ősszel.

Fontos, hogy elég nagy gödröket készítsünk. Ha nem túlságosan silány, köves talajról van szó, 100 X 100 cm széles és 80 cm mély gödör elegendő. A föld felső rétegét a jobb, alsó rétegét a bal oldalra rakjuk. A ki-

ásott nagyobb kődarabokat szedjük ki. A földet lapátoljuk vissza a gödrökbe, hogy üleped- hessen. A gödör aljára tegyünk egy-két lapát földes érett trágyát vagy komposztot, amit keverjünk össze jó földdel. Majd a feltalajt az altalajjal keverve töltsük tele a gödröt. A gyümölcsfák helyét karóval jelöljük, hogy ültetéskor pontosan a helyükre kerüljenek.

A faiskolából érkező csemetéket lehetőleg azonnal ültessük el. Ha a csemetéket nem tudjuk azonnal elültetni, a kicsomagolás után vermeljük el, hogy a gyökerek földbe kerül-jenek. Ez azért szükséges, mert a hajszálgyökerek a szabad levegőn órák alatt kiszáradnak, és eredésük kétséges.

Ha a csemeték ültetését kezdhetjük, a fa helyét két oldalsó karóval jelöljük, és ássunk a csemete gyökérzetének megfelelő (de nem nagyobb) gödröt. ültetés előtt a csemete gyökér- zetének sérült részeit vágjuk le éles késsel úgy, hogy a metszlap lefelé nézzen. A túl hosszú gyökereket kissé metsszük vissza. Az ültetőlécet helyezzük a gödrök jelzőkaróiba, s a léc középső bevágásába illesszük a csemetét. Olyan mélyen állítsuk, hogy a gyökérnyak a gödör felső szintjével egy magasságban legyen. A gyökerek közé szórjunk porhanyó földet, és a gödröt ugyancsak porhanyó földdel töltsük fel úgy, hogy a gyökereket teljesen takarjuk. A fát közben könnyedén rázogassuk, hogy a gyökerek közé föld kerüljön, majd a fa tövét óvatosan, lábujjheggyel tapossuk meg. Annyi földet tegyünk a csemete köré, hogy a gödör beteljen, majd a fát kupacoljuk fel. Ha tavasszal ültetünk, készítsünk tányért, és 1-2 vödör vízzel öntözzük meg. Ha az öntözés felszikkadt, a tányért húzzuk be földdel, hogy ne szá- radjon ki gyorsan. Helyesen tesszük, ha ültetés előtt az egész gyökérzetet híg agyagpépbe mártjuk, ezzel megmenthetjük a hajszálgyökereket a gyors száradástól. A csemetéknek olyan mélyen kell a talajban állniuk, hogy az oltás helye egy szintben legyen a talaj felszínével.

Ha mélyebbre ültetnénk, akkor megfosztjuk a szük- séges levegőzéstől, a magasabbra került csemeték pedig könnyen kiszáradnak. Ültetés után a föld süppedni fog

KOLOSUL 15-20 cm- t. A gyümölcsfákat lehetőleg ne karózzuk. Ha szeles

helyen van a kertünk, akkor az első években mégis szükséges. Az ültetéssel egy időben vegyük ki a karó-kat, utóbb a csemeték gyökérzetét könnyen megsérthet-jük vele. A karónak nem szabad a koronába érnie, kárt tehet benne. Ha a fa két-három éves, a karót elve-hetjük, magában is elég erősen áll.

RÉZGÁLIC

Kristályos permetezőszer. Sző-lőperonoszpóra és -lisztharmat kivételével — valamennyi gom-babetegség ellen az időjárástól és a szőlő fejlettségétől függően 0,5-1,5%-os, egyéb növények-nél 0,5-1,0%-os töménység-ben, szalonnás mésszel közöm-bösítve, bordói lé formájában használható. Várakozási ideje: 21 nap. Méhekre veszélyes! Védőkesztyű, gumicsizma, sav elleni védőszemüveg, permete-zéskor védőkalap és szemüveg használata kötelező!

(Méregjelzés nélküli)

Lisztharmat és takácsatkafer-tőzés ellen. Virágzás után 0,5%-os, később 0,3%-os tö-ménységben. Tűz- és robbanás-veszélyes szer. Védőruha, vé-dőkalap kötelező!

54

A beültetett csemeték kezelése

Az első esztendőben nem sok dolgunk lesz csemetéinkkel, csak a növényvédelemről és száraz időben az öntözésükről kell gondoskodnunk. Bőségesen öntözzünk, csemeténként 20-30 1 vizet számítsunk. Öntözés után a szikkadt talajt takarjuk földdel, hogy a párolgást megakadályozzuk.

Előfordulhat, hogy ültetés után a csemeték kihajtanak, de júliusban—augusztusban kipusztulnak. Ez akkor fordul elő, ha ültetés előtt takaratlanul szállítják a faiskolából, vagy azután, ha az ültetésig hosszú ideig, esetleg napsütésben takaratlanul hagyták a cseme-téket, és a gyökerek leszáradtak. Kiültetés után a törzsben levő nedvesség még elegendő volt, hogy a fa kihajtson. Ezért fontos, hogy ha szállítás után nem ültetünk azonnal, gondo-san vermeljük a csemetéket.

A hagyományos fák metszése

Koronaalakító metszés az első évben

A suhángot, amelyen még nincsenek oldalvesszők, 60-70 cm-es törzsmagasság felett hat rüggyel vágjuk vissza.

Koronás oltványon, amelyen az oldalvesszők már kifejlődtek, csak néhány oldalvesz-

Hagyományos korona első évi

metszése

szőt és egy vezérvesszőt hagyjunk meg, a többit tőből távolítsuk el, úgyhogy a maradók körkörösen helyezkedjenek el. Lehetőleg a gyengébbeket metsszük le.

Az oldalvesszők visszametszésekor vegyük figyelembe a növekedési erélyt. A gyenge növekedési erélyű fajtákon (pl. a Jonathán almán) erősebben vágjuk vissza az oldalvesszőket, hogy a következő évben erőteljesebben fejlődjenek.

55

A második ágemelet kifejlődése utáni metszés

Az oldalvesszőket 5-10 rügy felett, lehetőleg kifelé állóra vágjuk vissza, úgyhogy a végálló rügyek egy síkban legyenek. A vezérvesszőt (tengelyt) 15-20 rügy felett vágjuk vissza úgy, hogy a oldalvezéreknél 15-20 cm-rel legyen magasabb, és erőteljesebben növe-kedjék azoknál. A vázágak 45 °-os állását gyakran csak kis fadarabokkal történő kitámasz-tással vagy a csüngő vesszők felkötözésével érhetjük el.

Nyáron zöldválogatást kell végeznünk. Suhángoltványainknál a vezérvessző alatti, ún. konkurrens vezért tőből távolítjuk el, s alatta négy jó állású hajtást hagyjunk. A törzset tisztítsuk fel.

Koronás oltványon az oldalvesszők csúcsán csak egy jó állású hajtást hagyjunk. Az alatta levő egy-két erős hajtást a befelé növőkkel együtt tőből távolítsuk el. A vezérvesszőn csak a végálló hajtást hagyjuk.

Második évi alakító metszés

A második évben következő ágemeletet még nem szabad nevelni, ezért a vezérvesszőt középhosszan vágjuk vissza úgy, hogy az a második ágemelet alatti magasságig érjen. Ha a zöldválogatást szakszerűen végeztük, tőből már egy vesszőt sem kell lemetszeni. Ha a zöld-válogatás elmaradt, úgy a felesleges vesszőket most kell tőből eltávolítani.

Az oldalvesszőket hosszabbra vágjuk vissza, úgy, hogy a vezérvessző domináns szerepe megmaradjon.

Zöldválogatás során a függőleges és konkurrens hajtásokat tőből távolítsuk el, és a tengelyről is a vezér kivételével minden hajtást tőből vágjunk le.

A harmadik évi metszés

Most alakíthatjuk ki a ágemelet közötti távolság a

második ágemeletet, ha koronás oltványt telepítettünk. A két növekedési erélytől függően 70-100 cm legyen. A gyenge nö-

vekedésűeknél sem célszerű 70 cm-nél kisebb ágemelet-távolság.

A vezérvesszőt a kívánt emeletmagasság felett 5-6 rüggyel vágjuk vissza. Az oldalvesszőket növekedési eré-lyüktől függően metsszük, az oldalvezéreken fejlődött vesszőket pedig megfelelő távolságú (25-30 cm) ritkítás esetén, hosszúra metsszük vissza.

A negyedik és a további évek metszése

Célszerű csak két ágemeletet nevelni, így kapjuk az ún. kombinált koronát. A második ágemelet felett ennek értelmében a vezérvesszőt tőből távolítsuk el, a második ágemelet oldalvesszeit pedig, az első évihez hasonlóan metsszük.

Az első ágemelet oldalvezéreit a növekedési erély sze-rint vágjuk vissza. A két ágemelet közötti tengelyen fej-lődő vesszőket tőből vágjuk ki. Az első ágemelet termő-vesszőit ritkítsuk, az egyéves vesszőket pedig hosszúra metsszük.

56

Zöldválogatás a vázkaron

A következő években a ritkító és termőrészifjító metszést hozzuk megfelelő összhangba, úgy, hogy minden évben erős hajtásnövekedésünk legyen. Termőkorban a ritka korona a belső részek felkapaszkodását csökkenti.

Ferdekarú sövény

A tenyészterület meghatározása. A sortávolságot a fák magassága, a tőtávolságot az alany—fajtakombináció növekedési erélye dönti el. A sövények ajánlott magassága 3 m. A napfény beesési szögét figyelembe véve, az a kedvező, ha a sortávolság a magasság két-harmada. Házikertben a sortávolság 4 m, a tőtávolság pedig 3-3,5 m legyen.

Az ültetés utáni metszés

A koronanevelés során az első évben a suhángon 50 cm-es törzsmagasság felett hagyjunk 5-6 rügyet.

Tapasztalatunk szerint a nevelhetőség szempontjából a vízszinteshez viszonyított 30 °-os vázkarszögállás a legmegfelelőbb. Meredekebb, 45 °-os állás esetén a karok erősebben ko-paszodnak, és a termés a földtől távolabb helyezkedik el. Ez hátrányos. A fajták eltérő növekedési erélyétől függően ettől kismértékben el lehet térni.

Koronás oltványon két sorirányú ol-dalvesszőt hagyjunk, és a vezérvessző meg-hagyása után a többit tőből távolítsuk el. Hogy a nagy termések okozta áglehasa-dást megelőzzük, a két szemben levő váz-kart úgy neveljük, hogy ne az egymás feletti rügyekből fejlődjenek, hanem ág-alapjuk között néhány rügynyi távolságot hagyjunk. A teherbírást növeli, ha a karok nem pontosan sorirányúak, hanem egy kissé oldalra csavarva kötözzük azokat a sorba.

A karok nevelésére szánt két oldal-vesszőt, ha elég erősek, ne metsszük vissza, hanem a csúcsrügy meghagyásával neveljük tovább. Ha nem elég erősek, akkor ne közép-hosszúra vagy hosszúra metsszük, hanem a legalsó jól fejlett rügyre vágjuk vissza. Ezzel elér-jük, hogy a kar a következő évben erőteljesen növekszik, s a jövő évben csúcsrügyét már meghagyhatjuk. A vezérvesszőt középhosszúra vagy hosszúra metsszük. A rövid metszés nem célszerű, mert az új oldalhajtások igen gyengén fejlődnek a tengelyen, ha a vezérvessző csúcsa jóval lejjebb van, mint a vezérkarok csúcsrügye.

A zöldmetszés

A nevelés során a szabályos, nagy teherbírású vázkarok nevelése érdekében elenged-hetetlen a zöldmunkák végzése, amely 15 cm-es hajtáshosszúság elérésekor esedékes.

Suhángtelepítéskor a konkurrens hajtás eltávolítása után válasszuk ki a két karnak szánt hajtást, és a többit tőből távolítsuk el.

Koronás oltványok esetében az első évi zöldválogatás a vezérhajtásnál a következő.

57

A halbordás szerkezet kialakítása (felülnézet)

A függőleges növekedést folytató fővezérhajtást meghagyjuk. A közvetlen alatta fejlődőt tőből távolítsuk el, a többit pedig levélkoszorúra vágjuk vissza.

Ezután kerül sor a karokon a „halbordás szerkezet" kiala-kítására. A karokon a felső rügyekből előtörő hajtások fejlőd-nek legerősebben, legtöbbször függőlegesen. Ha ezeket hagynánk meg, úgy csak lekötözéssel érnénk el a megfelelő termőrügy-bera-kódást. A lehajlítás elkerülésére a függőleges hajtásokat levélko-szorúra vágjuk vissza. Az oldalirányú rügyekből vagy nem, vagy csak gyengén fejlődtek hajtások. A függőleges hajtások eltávolí-tása után ezek erőteljesebb fejlődésnek indulnak, és vízszintesen vagy ahhoz közel álló szögben növekednek tovább. Ezáltal elér-jük azt, hogy a kézi munkát igénylő lekötözést csak a két karnál kell végeznünk.

A karokon a tengelytől számított 15-20 cm-es távolságban ne hagyjunk oldalelágazást, mert azok a következő években meg-vastagodnak, és konkurrens jellegűek lesznek. A vázkarok csúcs-

növekedésének serkentésére az alattuk fejlődő két hajtást is tőből

A tengelyzöldválogatása a második ágemelet

kialakítására

rügyéből fejlődő hajtás távolítsuk el.

A második évi metszés

Tavasszal a karokon fejlődő hajtásokból vessző lesz, és azokat a következő módon metsszük.

Amennyiben túl sűrűn fejlődtek, úgy arasznyi távolságra ritkítsuk a vesszőket úgy, hogy lehetőleg ne egymással szemben legyenek. Ha csak egy-két oldalvessző fejlődött (a Me-teor korai meggyfajtánál ez gyakran előfordul), úgy azokat vágjuk le, mert a karon egyen-lőtlen lenne a fejlődés.

A tengelyt most már a következő ágemelet kinevelésére szükséges magasságig metsszük. A megfelelő ágemelet-távolság a fajta és alany növekedési erélyétől függ. Minél gyengébb növekedésű a fajta, annál kisebb a távolság, 60-100 cm a növekedési erély függvényében.

A tengelyről a fás metszéskor minden vesszőt vágjunk le tőből (a karoknak hagyandók kivételével) azért, hogy e fontos tartószerepet betöltő vázrész megerősödjön.

Évente csak egy ágemeletet neveljünk, hogy a halbordás szerkezet minél tökéletesebben alakuljon ki. A karok csúcsrügyét hagyjuk érintetlenül, csak a konkurrens vesszőket vágjuk vissza tőből.

A második évi zöldválogatás a tengelyen megegyezik az első év suhángnál leírtakkal. A karokon a halbordás szerkezet kialakítását szolgáló zöldválogatást szintén végezzük el.

A kar idősebb, a tengelyhez közelebb eső részén fejlődött oldalvesszőkön a függőleges hajtásokat szintén vágjuk vissza levélkoszorúra. A le-vélkoszorúra történő visszavágás előnye, hogy ezáltal vagy rövidebb termővesszők, vagy termőrügyek ala-kulnak ki, amivel a korábbi termőrefordulást és az azzal járó mérsékeltebb növekedést segítjük.

A harmadik évi metszés a második évihez hasonló. Három ágemeletnél többet nem célszerű kialakí-

tani, mert fáink nagyon magasak lesznek. Célszerű megvárni a harmadik ágemelet feletti felesleges vezér fásodását, mert ha hajtáskorban metsszük le, akkor a

58

karnak szánt felső hajtás függőlegesen kezd növekedni, és lehajlításkor könnyen lehasad. I í ~7' sen metszeni, hogy mindig a legértékesebb termőalapok áll- leofmwr Termőrefordulás után is szükséges a fákat rendszere-

janak rendelkezésre, és a fák megfelelő szélességűek marad- janak. A metszés nemcsak az egyéves vesszők lemetszésére

Huzalos támrendszer korlátozódik, hanem a 2-3 éves gallyakig metszhetünk a ferdekarú sövényeknél vissza ifjításszerűen úgy, hogy a visszametszés helyén egy fiatal termővessző maradjon mint elágazás.

A termőrefordulásig a vegetatív és generatív részek egyensúlya általában kialakul. A váz-karok halbordás szerkezete szintén. A hajtásnövekedés pedig erősen csökken. Ekkor a váz-karok csúcsrügyét — amit eddig érintetlenül hagytunk — visszavághatjuk, ezzel a hajtás-növekedés fokozódik.

Az ifjító metszés

A fák 8-9 éves korában az alsó ágemelet terméshozama csökken, a termés nagyobb hányada a második-harmadik ágemeleten fejlődik. Ennek oka a karokon levő oldalkarok öregedésével járó felkopaszodás. Az alsó ágemeleten a ter-mésnek már csak 20%-a fejlődik. Szükségessé válik az ifjító metszés.

A karokon kialakult elágazásokat (amelyek már fel-kopaszodtak) rövid 3-4 cm-es csonkra vágjuk vissza. A csonkból újabb hajtás fejlődik, amelyet vessző állapot-ban visszavágva elágaztatunk. Egy karon évente 1 -2 cson-kos ifjítást végezzünk. E részleges ifjítással, minimális ter-méskieséssel, az egész koronán fiatal, értékes termőalapo-kat nevelhetünk.

A fás metszések ideje a tavasz. A nagyobb vágási felü- leteket sebzáró anyaggal kezeljük le. Így a fertőzések veszé- Földbe vert karók

lyét csökkenthetjük. a ferdekarú sövényeknél

A termőkaros orsó vázágainak nevelése egyezik a sövényeknél leírtakkal. Az eltérés annyi, hogy e koronaformánál egy ágemeleten nem kettő, hanem négy oldalkart hagyunk körkörösen.

Az őszibarack termesztése

Az őszibarack termését az egyéves vesszőkön hozza. Ezért csak a rendszeres, évenkénti erősebb ritkítással és visszametszéssel tudjuk az erőteljes hajtásnövekedést fenntartani. Leg-értékesebbek a teljes termővesszők, melyeken keskeny hajtásrügyek és széles termőrügyek helyezkednek el. A termőrügyek a vesszőn kettesével, hármasával fejlődnek. A 6-40 mm átmérőjű termővesszőkön fejlődik a legtöbb és legdarabosabb gyümölcs. Az őszibarack rügyei egyévesek. Így azok a rügyek, melyek tavasszal nem hajtottak ki, elpusztulnak és leperegnek. A gallyak a csúcsrügyből nőnek tovább és felkopaszodnak.

Az őszibaracknál a katlankorona terjedt. A katlankorona biztosítja a belső részek jó megvilágítottságát.

A faiskolákban az őszibarackoltványokat vagy egyéves suhángként vagy katlan alakú oltványként vásárolhatjuk. A katlan alakú oltványnak a tengelyét már a faiskolában eltávo-lították június elején, s a másodrendű hajtások erőteljesebben kezdtek fejlődni.

59

Az egyéves suháng telepítésekor 50-60 cm-es törzsmagasság felett hagyjunk meg 3-4 másodrendű oldalvesszőt, és e felett vágjuk vissza a tengelyt. Ha gyengék az oldalvesszők, úgy az alsó fejlett rügyre vágjuk vissza őket.

Ha a kívánt törzsmagasság felett nincs elágazás, úgy a törzsmagasság felett 4-5 rügyre vágjuk vissza a suhángot. Erős oldalvesszők vagy katlankorona esetén az oldalvesszőket 20-35 cm-re vágjuk vissza az erősségtől függően.

Gyenge Erős őszibarack- őszibaracksuháng suháng első évi első évi metszése metszése

Erősebb oltványok telepítésekor nyáron zöldválogatást is végezzünk. Az oldalvessző végén csak egy hajtást hagyjunk, a többit tőből távolitsuk el. Hasonlóan járjunk el a függő-leges hajtásokkal is. Suhángtelepítésnél, hajtásválogatáskor a 3-4 legjobb állású és leg-erősebb hajtást hagyjuk meg.

Suhángtelepítés esetén úgy végezzük a r•tszést, mint az erős oldalvesszőjű fáknál a telepítés évében.

Az erős oldalvesszőjű oltványokon a második évben erőteljes növekedést kaptunk az oldalkarok végén fejlődő vesszőknél. Ezeket felére vagy kétharmadára metsszük. Az oldal-karon fejlődő vesszőket ritkítsuk, és termővesszőként kezelve felére vagy kétharmadára metsszük vissza. Nyáron a befelé álló és felfelé növő, valamint az ikerhajtásokat tőből távo-lítsuk el. A fenti metszéssel 3-4 év alatt nevelhetjük a katlankorona vázrendszerét. Az oldal-ágakat lehetőleg ne ágaztassuk el villásan, hanem az oldalág továbbnövekedésekor egy-egy kifelé növő hajtással növeljük a termőfelületet.

A termőkorú, gyengébb növekedésű keserűmandula alanyú fákat ugarcsaposan is metszhetjük. Egy-egy erősebb vesszőt 3-4 hajtásrügyre vágjunk vissza, ezzel a felkopa-szodást késleltetjük és a hajtásnövekedést segítjük. Az ugarcsapból fejlődő két vesszőből az alsót újra ugarvesszőnek, a felsőt termővesszőnek hagyjuk.

Régi gyümölcsös gondozása

Ha helyesen neveljük gyümölcsfáinkat, ritkán fordul elő, hogy nagyobb ágakat kell eltávolítani a korona sűrűsége miatt. Gyakran megesik azonban, hogy elhanyagolt gyü-mölcsfákat vettünk át. Ezek rendbehozása gyakran komoly gondot okoz, ha egyébként életerős fákról van szó, amelyekkel érdemes foglalkoznunk.

60

Ősszel, még a levelek lehullása előtt el kell távolí-tani a száraz ágakat, mert ilyenkor legkönnyebb észre-venni azokat. Ha nagyobb elszáradt ágakat kell levág-nunk, ehhez ágfűrészt használjunk. A fűrészelt metsz-lapokat éles kerti késsel faragjuk simára, hogy gyor-sabban hegedjenek. A metszlapokat kenjük be fém-mentes olajfestékkel, hogy ne telepedjenek meg rajtuk a különböző kórokozók. Kezelni kell a gyümölcsfán levő egyéb sebeket is: éles késsel simára kell metszeni, és ugyancsak fémmentes olajfesték kel kell bekenni.

Az idősebb gyümölcsfák kérge rendszerint repede-zik és szállást ad a különböző kártevőknek. A tél fo-lyamán kéregkaparóval tisztítsuk meg a törzset a kü-lönböző gombáktól és a rárakódott moháktól is.

El kell távolítani a gyümölcsfákon maradt száradt gyümölcsöket is, a „monília" és egyéb betegségek ter-jesztőit, és távol a gyümölcsfáktól égessük el. Szedjük össze a gyümölcsfák alá hullott gyümölcsöt is, a fán és környékén található hernyófészkekkel együtt. Figye-lemmel kell kísérni a gyümölcsfán található, lerakott petéket is, amelyeket ugyancsak gondosan le kell szedni és megsemmisíteni, mielött még kikelnének.

A lehullott, beteg lombot legjobb összegereblyézve elégetni, majd a gyümölcsös egész területét felásni.

LEBAYCID 50 EC (Közepesen mérgező)

Emulzióképző permetezőszer. Alma rovarkártevői, sodrómo-lyok, takácsatkák és levéltet-vek, cseresznyelégy és barack-moly ellen 0,1%-os tömény-ségben. Munkaruha, védőka-lap, gumikesztyű, előkészítők-nek védőruha és gumicsizma kötelező! Méhekre veszélyes, tűzveszélyes!

KVASSZIAFORGÁCS

Permetezőszer-alapanyag. Le-szűrt főzete levéltetvek ellen 1 %-os, poloskaszagú darazsak ellen 2%-os permetlében, ned-vesítőszer hozzáadásával. Mun-karuha, védőkalap kötelező! Méhekre veszélyes!

NEOPOL (Közepesen mérgező)

A bogyósgyümölcsűek termesztése

Szamóca

A házikertekben is lehetőleg az egyszer termő nagy gyümölcsű fajtákat telepítsünk, mert ezek többet és jobb minőségűt teremnek.

Legelterjedtebb az ostorindák győkereztetése. A gyü-mölcs érésekor jelöljük ki a legértékesebb növényeket, és ezek ostorindáit gyökereztessük. A termés érése után kapáláskor, az indák megjelenésekor azok hajtásait a porhanyós talajba nyomkodjuk be. Egy tövön 3-5 indánál többet ne gyökereztessünk. A többi indát tőből távolítsuk el azért, hogy az anyanövényeket ne gyengítsék, nyek gyökeresedése gyorsabb legyen.

Augusztus közepéig meggyökeresednek, s ezután késsel válasszuk le az indanövénye-ket, és lehetőleg földlabdával együtt ültessük az állandó helyükre, majd jól öntözzük be. Az augusztus végéig telepített növények a következő évben már termést hoznak.

Tűzdeléssel is szaporíthatjuk a szamócát. így egy tőről több gyökeres palántát nyer-hetünk. Június végétől augusztus elejéig az ostorindákat válasszuk le és daraboljuk fel. Porhanyós ágyásokba 10 x 10 cm-re tűzdeljük a palántákat. Nyáron gondosan kezdjük, árnyékoljuk, öntözzük, tartsuk gyommentesen az ágyásokat. Az öntözést naponta, esetleg naponta többször is ismételjük. Az egy hónap alatt gyökeresedő indanövényeket állandó

Por alakú permetezőszer. Gyümölcsösben pajzstetvek, atkák, lisztharmat, monília, szilvalevél-vörösfoltosság ellen rügyfakadás előtt 5%-os, rügy-fakadás után 1%-os permetlé-ben. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: 30 nap. Munka-egészségügyi várakozási idő: 3 nap. Munkaruha és védőka-lap kötelező! Méhekre veszé-lyes!

és a meghagyott indanövé-

61

EPERKRÉM

Fél kilogramm frissen szedett epret passzírozzunk, tegyünk hozzá 18 dkg porcukrot és 1 citrom levét. 1 dkg zselatint old-junk nagyon kevés vízben, ve-gyítsük 1 dl hideg tejhez, ezt pedig az eperpüréhez. Fél liter kemény habbá vert tejszínnel ke-verjük és talpas poharakba ada-golva pár órára tegyük jégre. A poharak tetejére is tehetünk tejszínhabot és 1 -1 szem epret.

EPER RUMBAN

Az érett, tisztított epret ugyan-olyan súlyú porcukorral rétege-sen rakjuk üvegekbe. Felül cukor legyen. Finom rummal öntsük fel, úgy, hogy ellepje, Jól kötözzük le, a pergamenpapírt több he-lyen szúrjuk át, azután 2 hétre állítsuk napra.

helyükre ültessük. E szaporítási módok jobbak, mint a tőosztás, amellyel az elöregedett töveket osztjuk szét, és úgy telepítjük új helyükre.

Újabban faiskolákban, kapható az ún. frigo pa-lánta, amelyet előzőleg hűtőházban tároltak. Ezekkel jó minőségű nyári telepítést végezhetünk.

A szamóca talajban nem válogatós, de meghá-lálja a napos, jó fekvésű területeket. Mélyen felásott területre, 40 x 40 cm-es sor- és tőtávolságra ültessük, lehetőleg augusztus végéig. A középső levelek a talaj felszínén maradjanak. A telepítés évében a növényeket a fagyok ellen takarjuk érett istállótrágyával, falomb-bal, szalmával.

A telepítés utáni évben a sorokat tisztítsuk meg a takaróanyagoktól, majd a száraz levelek eltávolítása után a gyomirtás és az öntözés a legfontosabb felada-tunk. A virágzás előtti öntözés a termékenyülést előse-gíti. Az ostorindákat távolítsuk el, csak a szaporításra szántakat tartsuk meg. A gyümölcs érésekor tegyünk a gyümölcsök alá apró szalmát, lombot vagy más tiszta hulladékot, hogy a termés ne sározódjon és a rotha-dási veszteség is csökkenjen. Fóliával is takarjuk a talajt.

Piros ribiszke

Kerti talajaink mindenütt alkalmasak a ribiszke termesztésére, de legjobb termést kö-zépkötött, mély rétegű talajokon ad.

A házikertekben általában bokor alakban nevelik, de egyes termőtájakon kis fa alak-ban is.

Fás dugványokkal szaporítható. A dugványvesszőt vágjuk 25 cm-es darabokra, a leg-alsó rügy alatt 2 mm-re simán metsszük meg, a dugvány felső végén hagyjunk 1 cm-es

csonkot a legfelső rügy felett. A dugványokat tavaszig fagy-mentes helyen tartsuk, kötegbe kötve.

Tavasszal, amint a fagy fel-engedett, 30 cm-es sortávolságra és 20 cm-es tőtávolságra ültető-fával dugassuk olyan mélyre, hogy két rügye a föld felszínén legyen. A nyári kezelés gyomta-lanításból és öntözésből áll.

A következő tavaszig megerősödnek, ekkor a gyökeres dugványokat 80-100 cm távol-ságra ültessük állandó helyükre. A rosszul gyökeresedett dugványokat még egy eszten-dőre tegyük dugványiskolába.

Az ültetés optimális ideje az ősz, mert igen korán fakad. A késő őszi fagymentes napo-kon végzett telepítés is jobb, mint a tavaszi. A magasan ültetett bokrok rosszul bokrosod-nak, ezért célszerű 1-2 rügy mélységig ültetni, mert így a föld alatti rügyekből is hajtás

62

fejlődik. Ültetés után a vesszőket 2-4 rügyre vágjuk vissza a bokrosodás serkentésére. Idősebb korban a sűrűsödés meg?kadályozására és az értékes fiatal vesszők fejlődésének segítésére a 4-5 éves gallyakat tőből távolítsuk el.

Feketeribiszke

A feketeribiszke mély rétegű, középkötött vagy kötött, talajon termeszthető elsősorban. Házikertben 2 m-es sor-ültessük. A szaporítás és telepítés megegyezik a piros-ribiszkénél leírtakkal.

A bokrok nevelése, metszése. A feketeribiszke első-sorban az egyéves vesszőkön terem, a letermett vesszők csökkent értékűek. Ezért szükséges, hogy évenként rend-szeresen fejlődjenek ki új vesszők.

A telepítés után a vesszőket 2-3 rügyre metsszük. A június végi hajtásválogatáskor csak 4-5 erős haj-tást hagyjunk. A következő évben újabb 4-5 hajtást hagyjunk és a már meglevő vesszők harmadát metsszük ki. Termőrefordulásig évente 4-4 vesszőt hagyjunk. Ötödik éves kortól a bokrok ritkítása a legfontosabb feladatunk, amikor az 5-6 éves ágak egy részét tőből távolítsuk el.

tápanyagban és vízben gazdag és 1,2-1,5 m-es tőtávolságra

GYÜMÖLCSFAOLAJ E

Emulzióképző permetezőszer. Erős pajzstetűfertőzés esetén 3 évenként almástermésűek permetezésére 5%-os, szilvá-ra, ringlóra és ribiszkére 4%-os töménységben használandó. Csak rügyfakadás előtt! Mun-karuha, védőkalap, előkészítés-hez gumikesztyű kötelező!

MÁLNASZÖRP

Málna

Középkötött, mély rétegű, tápanyagban gazdag ta-lajon telepítsünk málnát. Szaporítása sarjakról történik, 150 x 100 cm-es térállásra. A telepítés optimális idő-pontja október hónap. 30-40 cm mély gödrökbe ültes-sünk. A sarjakat a gyökérnyak felett 20-25 cm-re metsszük vissza és kupacoljuk fel.

A málna rendszeresen megújul, sarjakat hoz. Az előző évi sarjak a második évben leteremnek, majd elpusztulnak. Szüret után a letermett vesszőket tőből távolítsuk el. A sarjakat is ritkítsuk. A gyökérsarjak ér-tékesebbek, mint a tősarjak. Karós művelésnél bokron-ként 5-6, sövényszerű művelésnél 1 méteren 6-10 sarjat hagyjunk. A sorközben fejlődő sarjakat kapáljuk ki.

Tavasszal a meghagyott termővesszők csúcsát metsszük vissza. A legfejlettebb termő-rügyek a vessző közepén fejlődnek. Amennyiben a vessző értéktelenebb csúcsát eltávolítjuk, akkor a vessző megmaradt részén a hajtások fejlődése kedvezőbb. A vesszőket 140-150 cm magasságig metsszük vissza a fagyok után, rügyfakadás előtt.

Az érett friss és ép málnát nyom-kodjuk össze, és porcelán vagy üvegedényben meleg, árnyékos helyre tegyük 6-7 napra. Itt a málna erjedésnek indul. Akkor vászonzacskón szűrjük, nem nyomkodva, hanem türelmesen várva, míg leve kicsurog. Min-den literre 1 kg cukrot szá-mítva, 8-10 percig forraljuk. A habját leszedve töltsük üve-gekbe, és erősen, légmentesen zárva gőzöljük, mint a befőttet.

63

Köszméte

Talajban legkevésbé válogatós gyümölcsfajunk. A bokorköszmé-tét dugványozással szaporítjuk augusztus hónapban, hasonlóan a ribiszkénél leírtakhoz. A törzses köszmétét aranyribiszke alanyra szemzik. 40-50 cm mély gödrökbe ültetjük, lehetőleg ősszel, a bo-korköszmétét 140 x 60 cm sor- és tőtávolságra.

Telepítés után minden vesszőt egy-két rügyre metsszünk vissza. Második évben, ha elég erősek, akkor egy-két vesszőt hagyhatunk ; a többit rövidre metsszük vissza. A következő években három-négy hajtást neveljünk fel évente. A köszméte termését a két-három éves gallyakon hozza. A ritkításnál ügyeljünk arra, hogy az idős része-ket távolítsuk el. A vesszők gyenge visszametszése a termés minő-ségére és mennyiségére is kedvező.

Törzses köszméte (támrendszer szükséges)

Gyümölcsritkítás

A gyümölcsritkítás során a termés egy részét a természetes gyümölcshullás után leszed-jük. Elsődleges célja a termőegyensúly kialakítása. Ha egyik évben fáinkon nagyon sok termés van, azok túlterhelődnek és a következő évben kevesebb termést hoznak. A termő-rügyek mindig az előző év nyarán alakulnak ki, és ha nagyon nagy a termésünk, akkor a fa tápanyagaiból kevesebb jut a termőrügyek képzésére. így minden második évben igen nagy, majd a közbeeső években igen kevés termésünk lesz. Ha megritkítjuk a nagy termést, akkor valószínű, hogy a következő évben is hasonló mennyiséget teremnek fáink. A meghagyott gyümölcs szebb és értékesebb is lesz. A beteg és alaktalan gyümölcsöket is eltávolítjuk.

A legtöbb évben ritkítani kell az almát, körtét, ősziba-rackot, egyes években a kajszibarackot is.

Az alma és körte természetes hullás utáni ritkítá-sakor egy csomóban egy-két gyümölcsöt hagyjunk. Az őszibaracknál a gyümölcsöket úgy ritkítsuk meg, hogy azok egymástól 8-10 cm távolságra legyenek. Két vagy három egymás melletti termőrügyből fejlődött gyümölcsből mindig csak egyet hagyjunk meg. A kaj-szibarackot 6-8 cm távolságra ritkítsuk.

Házikertben a termésritkítást két-három alkalom-mal is végezhetjük. Ilyenkor az első ritkításkor túl sű-rűn hagyott termésekből is ledobhatunk néhányat. A gyümölcsritkítás után számban kevesebb, de súlyban több gyümölcsöt kapunk. Az így kifejlődött gyümöl-csök nagyobbak, értékesebbek. Ha piacra termelünk, úgy bevételünk magasabb lesz.

Gyümölcsszedés

A gyümölcsöt még a házikertekben is bizonyos rendszer szerint kell szedni. Tudnunk kell, hogy azon-nali fogyasztásra kell-e a gyümölcsöt szednünk vagy egy-két nap utóérés utáni fogyasztásra. Különös gond-

ORTHOCID

Por alakú permetezőszer, amelyet — lisztharmat kivéte-lével — a gyümölcsfák gomba-betegségei, különösen pedig almavarasodás ellen 0,2-0,3 százalékos töménységben hasz-nálunk. Hatékony a szőlő pe-ronoszpórája ellen, valamint a paradicsom barnarothadása és a káposztafélék tő- és gyökér-rothadása ellen is. Palántaágyak fertőtlenítésére minden köb-méter földhöz 500 g vagy négy-zetméterenként 20-30 g szert használjunk. Várakozási Ideje gyümölcsösben 10, zöldséges-ben 14, szőlőben 30 nap. Nem méregjelzésű szer. Munka-egészségügyi várakozási ideje 3 nap. Munkaruha, védőkalap, gumikesztyű, védőszemüveg és légzésvédő kötelező!

64

dal kell szednünk a téli gyümölcsöt. Meg kell határoz-nunk a szedés helyes időpontját (téli alma, körte és ahol van, a télire felaggatott szőlő).

A gyümölcsszedéshez be kell szereznünk a szüksé-ges eszközöket, egy könnyű, de mégis erős, 2 m hosszú létrát és megfelelő szedőedényeket. E célra legjobban beváltak a füllel ellátott bádogvödrök vagy az ugyan-csak füles fűzvessző kosarak. Ezeket puha gyapottal béleljük, hogy a gyümölcs ne törődjön bennük. Hely-telen a köténybe vagy zsákba való szedés, mert a gyü-mölcs annyira törődik, hogy órák alatt foltos és érték-telen lesz. A zsák csak dió és mandula szedéséhez jöhet számításba, de csak szedésre, mert tárolni szellős he-lyen, kiteregetve lehet.

Az alma, körte nyári és őszi fajtáinak teljes éré-sét sem várjuk meg mindig, hanem amikor színesedni kezdenek és a magvuk barna, leszedjük, egy-két napig szellősen raktározva hagyjuk, és amikor a legzamato-sabbak, fogyasztjuk.

A téli almát és körtét mindig teljes érés előtt, sár-gászöld színnel szedjük le, és a tél folyamán akkor fogyaszthatjuk, amikor a fajtájára jellemző színű és illatú. A télire eltett almát, körtét gyakran vizsgáljuk át, és az esetleg romlani indulókat azonnal fogyasszuk. A jól kezelt téli almának és körtének csak kis hányada romlik.

A cseresznye és meggy nem érik egyszerre, azért folyamatosan kell szedni, amikor tökéletesen színesedett, mindig szárral és vigyázva arra, hogy eső után csak akkor szedjük, ha tökéletesen felszáradt.

A ribiszkét éretten kell szedni, hogy ne legyen túlságosan savanyú. A köszméte viszont, ha nagyságban kifejlődött, befőzésre már szedhető. Nyers fogyasztásra pedig csak a teljesen színeződött, érett és ízes gyümölcs alkalmas.

A málna illatával figyelmeztet a szedés idejére, ilyenkor a kocsányáról könnyen le-fejthető.

A szamóca túléretten nem olyan értékes, mert nem elég kemény a gyümölcse ahhoz, hogy különböző módon felhasználható legyen.

A kajszibarackot házi használatra akkor szedjük, amikor teljesen érett, és ujjaink nyo-másának enged. Ilyenkor friss fogyasztásra és ízkészítésre is alkalmas. Mivel nem egyszerre érik, folyamatosan szedjük. Kompót céljára kicsit korábban a még kemény, de már színes gyümölcsöt szedjük.

Az őszibarack gyorsan érik, ezért a kompótnak valót (a magvaváló fajtákból) a színesedés előtt, míg a nyers fogyasztásra valót a teljes színesedéskor szedjük, mert az őszibarack napok alatt sokat gyarapszik súlyban, de főleg cukortartalomban, és ezért érdemes nyers fogyasztásra az utolsó pillanatig a fán hagyni.

FLIBOL E ( Közepesen mérgező)

Emulzióképző permetezőszer barackmoly, cseresznyelégy, araszolóhernyók, zöldségfélék hernyókártevői, rágókártevők, szőlőmoly, szőlőilonca, ameri-kai fehér szövőlepke, rajzó-pajzstetű lárvái ellen 0,2%-os permetlében. Használatát elő-zetesen a körzeti orvosnak be kell jelenteni. Védőruha, védő-kalap, gumikesztyű, előkészí-tésekor gumicsizma kötelező! Élelmezés-egészségügyi várako-zási idő: 10, friss zöldségnél: 14 nap. Munkaegészségügyi vá-rakozási idő: 3 nap. Tűzveszé-lyes.

5 65

A gyümölcsök eltartása

A szedés alkalmával már válogassuk ki a tárolásra szánt gyümölcsöt. A sérült, moníliás, deformált gyümölcsöt gondosan távolítsuk el. Célszerű a fertőzött gyümölcsöt azonnal meg-semmisíteni.

Raktározásra, hűvös, pormentes, naptól és széltől védett, jól szellőztethető helyiségek alkalmasak. Az optimális hőmérséklet 0 °C és 4 °C között legyen. A relatív páratartalom magas (80-90%) legyen, hogy a gyümölcsök ne fonnyadjanak.

Minden esetben, de különösen akkor, ha már az előző évben is volt a helyiségben gyü- mölcs, gondosan fertőtleníteni kell a tárolóhelyet. Ezt azzal kezdjük, hogy frissen oltott mésztejjel lemeszeljük falait és födémjét, majd pedig az ablakokat gondosan zárva, a réseket papírszalaggal leragasztva, kis edényekben kénszalagokat gyújtsunk meg, és ezeket a meny- nyezethez közel akasszuk fel. A kén meggyújtása után gyorsan kimegyünk, az ajtót bezár- juk, és végül az ajtón levő réseket is beragasztjuk. A kénes edényeket azért kell magasba akasztani, mert a kéngőz nehezebb a levegőnél, lefelé száll, és így hatása az egész helyiséget

fertőtleníti. (Fertőtlenítésre 100 légköbméterenként 1,5-2 kg ként használunk.) Kénezés után 2 nap múlva

DITRIFON 50 WP a helyiség ajtaját, ablakait nyissuk ki, de csak akkor ( Közepesen mérgező) menjünk be, ha a levegő már teljesen tiszta, és már

nem érzünk kénszagot. Barackmoly, cseresznyelégy, Pincében is tárolhatunk akkor, ha jól szigetelt, araszolóhernyók, amerikai szö - ősszel hidegebb, télen melegebb, mint a külső hőmér- vőlepke, zöldségfélék hernyó - séklet. kártevői, rajzó pajzstetvek lár - A gyümölcs raktározására vagy polcokat szereljünk vái ellen 0,2%-os töménység- fel (melyeket minden évben fertőtlenítsünk), vagy egy- ben. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: 10, friss zöld- másra rakott gyümölcsrekeszeket használjunk. cégnél: 14 nap. Munkaegész -

A raktározás alatt a helyiségek hőmérsékletét és ségügyi várakozási idő: 3 nap. relatív páratartalmát állandóan ellenőrizzük. Ha száraz Védőruha, védőkalap, gumi - a levegő, nyirkos időben szellőztessünk vagy öntsünk kesztyű, gumicsizma, védő - vizet a padozatra. Túl nyirkos levegő esetén száraz idő- szemüveg kötelező! ben nyissunk ablakot.

A hőmérsékletet az ablakok kinyitásával, illetve becsukásával szabályozhatjuk.

A raktározott gyümölcsöt legalább kéthetenként válogassuk át, és a hibásakat távolít-suk el. Kisebb mennyiségű almát tárolhatunk 5-10 kg-os fólia zacskókban is. A zacskó nyílását kössük be, és az oldalán 10-15, 2-3 mm átmérőjű lyukat vágjunk. Így lassítjuk az érési folyamatokat, és tél végén is egészséges, fonnyadásmentes gyümölcsöket fogyaszt-hatunk. Havonta egyszer vizsgáljuk át a zacskók tartalmát, és a romlott gyümölcsöket távolítsuk el.

Hogyan védjük a gyümölcsöst a kártevők ellen?

A jó minőségű gyümölcs termesztésének feltétele a szakszerű növényvédelem. Mechanikai, kémiai, agrotechnikai és biológiai növényvédelmet különböztetünk meg,

melyek egymást kiegészítik. Az agrotechnikai növényvédelemnél a gondosan választott termőhely és az alany—nemes

kombináció a legfontosabb. A biológiai védekezés esetén a kártevők természetes ellenségeit védjük, elsősorban

a hasznos madarakat.

66

Mechanikai védekezés DITHANE M-45

Mechanikai növényvédelmen az idősebb fák kér-gének kaparását és drótkefével való tisztítását értjük. E célra vásároljunk kéregkaparót és drótkefét, amivel a már leválásban levő, elhalt kéregrészeket távolíthat-juk el a fa törzséről. E kéregrészek ugyanis búvóhelyei a rovarkártevőknek. Természetesen óvatosan kell bánni a kéregkaparóval és a drótkefével is, hogy csak a leváló, elhalt kérget szedjük le, és az élő részeket ne sértsük.

A kéregkaparás után az ásás következzen, hogy a lehullott kártevők még az ősz folyamán a föld alá kerüljenek.

Nemcsak ősszel, de év közben is állandóan szedni kell a hullott gyümölcsöt, hogy az ezekbe húzódott rovarok ne károsíthassanak tovább.

A hernyófogó (hullámpapír) öveket az almamoly, a szilvamoly, a barackmoly hernyóinak összefogására kötözzük fel a fák törzsére. A hernyók az övbe húzód-nak bábozódás céljából, így azok a hullámpapírral együtt elégethetők.

A hernyóenyves öveket a téliaraszolók ellen hasz-nálhatjuk. A téliaraszolók nőstényei repülni nem tud-nak. Tojásaikat a fa koronájába rakják, és amikor a tör-zsön felfelé másznak, ráragadnak az enyves papírra.

Kémiai védekezés

A kémiai védekezéssel valamilyen vegyi anyagot juttatunk ki a fáinkra a kártevők távoltartására vagy irtására. A növényvédő szer méreg, tehát az ember szá-mára is veszélyes, ezért a permetezések számát indok olatlanul ne növeljük.

A permetezéskor tartsuk be a növényvédő szerek csomagolóburkolatán levő használati utasítást és óvó rendszabályckat. Vásárláskor a sérült, hibás, nem ere-deti csomagolású, nem magyar feliratú növényvédő szert nem szabad átvenni [43/1968. (XII. 6.) MÉM sz. rendelet].

Növényvédőszer-szükségletünket lehetőleg még télen szerezzük be. A szereket tűz- és balesetmentes helyen kell tárolni. A helyiség zárható legyen.

Csak hibátlan, csorgás- és csepegésmentes géppel permetezzünk. Védőruhát, gumi védő-kesztyűt, széles karimájú védőkalapot, gumicsizmát és szemüveget használjunk. A permete-zés alatt ne együnk, ne dohányozzunk. Szeszes italt sem permetezés előtt, sem utána fogyasz-tani nem szabad. Permetlékészítés közben a kút vizét ne szennyezzük.

Gyümölcsöt fogyasztani csak az ún. élelmezés-egészségügyi várakozási idő lejártával szabad. A munkaegészségügyi várakozási idő alatt fáinkhoz lehetőleg ne nyúljunk. Virág-záskor rovarölő szert használni nem szabad.

A következőkben (2., 3., 4. táblázat) az egyes gyümölcsfajok permetezési menetrend-jét közöljük.

Por alakú permetezőszer. Lisztharmat kivételével gom-babetegségek, elsősorban al-ma- és körtefa-varasodás, kaj-szi-, őszibarack-, cseresznye-, meggymonflia, gnomóniás le-vélfoltosság, szőlő-, dohány-, hagymaperonoszpóra, paprika-fenésedés, burgonyafitoftóra és alternáriás foltosság ellen 0,2 százalékos töménységben. Tűz-veszélyes. Élelmezés-egészség-ügyi várakozási idő 21, kon-zervipari paradicsomnál 8, kon-zervipari paprikánál 10, bo-gyósgyümölcsűeknél 30 nap. Munkaegészségügyi várakozási idő: 3 nap.

NOGOS 50 EC

Felhasználható a gyümölcsös, szőlő és a zöldségeskert rovar-kártevői ellen. Gyümölcsösben és szőlőben lombrágó hernyók, araszolók, sodrómolyok, alma-moly, barackmoly, szilvamoly és levélbolhák ellen 0,1%-os, levélaknázók ellen 0,15%-os töménységben. Zöldségesben levéltetvek, tripszek, hernyók, liszteskék ellen 0,1%-os tö-ménységben gyors hatású. Élel-mezés-egészségügyi várakozási idő: 7 nap. Méhekre veszélyes! M un karuha, védőkalap, zárt láb-beli és gumikesztyű kötelező!

5• 67

2. táblázat. Az alma, körte növényvédelmi technológiája

A védekezés időpontja Nővényvédőszer-tőménység Helyettesíthető töménység

Nyugalmi állapotban Novenda 1,5-2% i Krezonit E 0,75-0,9% tavasszal rügypattanás

előtt vagy ősszel

lombhullás után

Rügypattanás után Rézoxiklorid 50 WP 0,3%

(Cobox, Coprantol, Cupravit) Dithane Cupromix 0,3%

Rügyfakadás után Rézoxiklorid 50 WP 0,3%

Karathane 0,06%

Dithane Cupromix 0,3%

Kolosul 0,75%

(Thiovit S vagy Kumulus)

Zöldbimbós állapotban Dithane M-45 0,2%

Karathane 0,06%

Orthocid, Merpan 50 WP 0,2%

Pirosbimbós állapotban Fundazol 50 WP 0,08%

Kolosul 0,5%

Ditrifon 50 WP 0,2%

Virágzáskor

Sziromhullás után Nyáron 10-14

naponként

Szüret előtt

Szüret után

Orthocid 0,2%

Thiovit 0,3%

Dithane M-45 0,2%

Thiovit S 0,3%

+ Ditrifon 50 WP 0,2%

Fundazol 50 WP 0,08%

Unifosz 50 EC 0,15%

Nyári alma, nyári körte esetén a nyári permetezés szerint

Ortho-Phaltan 0,2%

Morestan 0,03%

(Cosan 0,3%)

Fundazol 50 WP 0,08%

Kolosul 0,3%

Bi 58 EC 0,1%

( Metation 50 EC 0,2%) Safidon 40 WP 0,25%

Diazinon Phenkapton WP 0,25%

Orthocid 0,2%

Thiovit S 0,3%

Nogos EC 0,15%

Bi 58 EC 0,1 %

Körténél a lisztharmat elleni szereket elhagyhatjuk.

68

3. táblázat A cseresznye, meggy növényvédelmi

technológiája

A védekezés

időpontja

Nyugalmi állapotban tavasszal rügypatta-nás előtt vagy ősszel lombhullás után

Rügypattanás-kor vagy rügypattanás esetén

Virágzáskor

Sziromhullás után

Érés előtt két héttel

Szüret után (2-3 alkalommal)

Növényvédőszer-

tőménység

Novenda 1,5%

Rézoxiklorid 50 WP 0,3%

Orthocid 0,2%

Dithane M-45 0,2%

Bi 58 EC 0,1%

Orthocid 0,2%

Ditrifon 50 WP 0,2%

Dithane M-45 0,2%

Diazinon-Phenkapton WP 0,25%

Helyettesíthető

töménység

Krezonit E

0,75%

(Cobox, Coprantol, Cupravit, Cupritox 50, Vitigran 0,3%)

Dithane Cupromix 0,3%

Ortho-Phalton 0,2%

Fundazol 50 WP 0,08%

Anthio 40 EC 0,15%

Fundazol 50 WP

0,08%

Flibol E 0,3% Fundazol 50 WP

0,08%

Ditrifon 50 WP 0,2%

Flibol E 0,3%

A málnát, a ribiszkét, a köszmétét rügypattanáskor a meggyhez hasonlóan permetezzük. A későbbiek során is alkalmazhatjuk a meggynél leírtakat, de természetesen vegyük figye-lembe az érési időket. A szamóca növényvédelme virágzás előtt Fundazol 0,08%-os vagy Orthocid 0,2%-és és Unifosz 50 EC 0,1%-os, vagy Nogos 0,1%-os permetezéséből áll. Virágzás alatt az Orthocid 0,2% vagy Fundazol 0,08% használata célszerű. Szüret után két-három alkalommal Orthociddal és 0,3%-os Thiovittal permetezzünk.

69

4. táblázat. őszibarack, mandula, kajszi és szilva növényvédelmi technológiája

A védekezés időpontja

Rügyfakadás előtt vagy rügypattanáskor

Rügyfakadás után

Virágzáskor

Sziromhullás után

Gyümölcsérés

előtt 2 héttel

Nyáron 10-14 naponként (az élel mezés-

egészségügyi várakozási idők figyelembe-

vételével) és szüret után

Növényvédőszer-töménység

Rézoxiklorid 50 WP 0,3%

Zineb 80 WP 0,3%

Karathane 0,06%

Anthio 40 EC 0,15%

Orthocid 0,2%

Dithane M-45 0,2%

Karathane 0,06%

Bi 58 EC 0,1%

Orthocid 0,2%

Ditrifon 50 WP 0,2%

Dithane M-45 0,2%

Diazinon, Phenkapton WP 0,25%

Helyettesíthető töménység

Cobox, Coprantol, Cupravit, Cupritox, Vitigran 0,3%

Perocin 0,3%

Thiovit S 0,4% Kumulus, Cosan a kajszi kivételéve I Bi 58 EC 0,1%

Lebaycid 40 WP 0,1%

Ortho-Phaltan 0,2%

Fundazol 50 WP 0,08%

Morestan 0,05%

Anthio 40 EC 0,15% Safidon 30 EC 0,4%

Fundazol 50 WP 0,08%

Flibol E 0,3%

Fundazol 50 WP 0,08% Zineb 80 WP 0,3%

Ditrifon 50 WP 0,2% Flibol E 0,3%

Krezonit E 0,75% Lombhullás után Novenda 1,5% (lom bfertőtlenítés)

Vegyszeres gyomirtás

A kerti talajok nagy gyommagkészlete és az esetenként késve végzett talajmunkák évről évre növelik a kiskertek gyomirtási problémáit. Az újonnan létesített házikertek nagy részében magról kelő gyomnövények találhatók, míg a régi művelésűekben egyre inkább az évelő gyomfajok terjednek.

Legfontosabb gyomnövények: a disznóparéj, a libatopfélék, a kövér porcsin, a gyakori gombvirág, a tyúkhúr, a veronikafélék, a parlagfű, a vadkender- és a muharfélék a magról kelők közül, míg az évelők közül a csillagpázsit, a tarackbúza, az acat, a folyondárszulák és az útszéli zsázsa fordulnak elő leggyakrabban.

A házikertekben végezhető gyomirtási módokat a területek hasznosítási módja, a talaj-típus és a lejtésszög határozza meg. A kertek többségében zöldséget, gyümölcsöt együtt termelnek, s ez természetesen a vegyszeres gyomirtás lehetőségeit is korlátozza. Míg a gyü-

70

mölcsfák alját vagy a facsíkot vegyszerrel gyommentesen le-hetne tartani, addig a zöldségfélék között kiskertben csak mechanikai gyomirtást lehet végezni. E munkát a vegy-szerek hatásmechanizmusa is indokolja, mert például a Gramoxone elpusztít minden zöld növényi részt, amelyre rákerül, a Hungazin pedig azokat a növényeket semmisíti meg, amelyek gyökereiken keresztül felveszik.

A kizárólag gyümölcstermesztéssel foglalkozók a gyomirtási problémákat könnyebben oldhatják meg, mint a zöldségtermesztők. A Gramoxone egyaránt biztonságosan irtja a magról kelő és évelő, egy- és kétszikű gyomnövé-nyeket. 0,5%-os koncentrációban a fák károsodása nélkül (évi három-négy alkalommal) kielégítő eredményt ad. A permetezéseket mindig szélcsendes időben végezzük, alacsony nyomással, hogy minél nagyobb cseppek képződ-jenek. Vigyázni kell, hogy a kultúrnövények leveleire vegy-szer ne kerüljön.

A Hungazin DT vagy Hungazin PK csak négy évnél idősebb ültetvényekben alkalmazható és lehetőleg sík terü-leten. Lejtős helyeken nagyobb csapadék esetében a talajból a szer kimosódhat és az ala-csonyan fekvő területekre összefolyva súlyos kárt okozhat. Felhasználható mennyisége egyébként talajtípustól függően alma-, körte- és szőlőültetvényben 4-6 kg/ha, a permetezett területre számítva 0,4-0,6 g/m2 dl vízben kijuttatva.

Ez utóbbi szereket csak olyanok használják, akik pontosan tudják adagolni. Ahol pár négyzetméter kezeléséről van szó, felesleges a sok veszélyt magukban rejtő vegyszereket alkalmazni. Ezeket inkább a hagyományos eszközökkel (ásó, kapa, gereblye) gyomtalanítsuk.

"7 1

SZŐLŐ A HÁZIKERTBEN

A szőlő a magyar ember egyik legkedveltebb gyümölcse. Termésének nagy részéből ugyan világszerte bort készítenek, s túlnyomórészt ezt fogyasztják, a legtöbb országban azonban jelentős a frissen, gyümölcsként fogyasztott szőlő mennyisége is.

Gyümölcsét elsősorban nagy táplálóértéke — a jól beérett szőlő l6--20%, cukrot tar-talmaz —, kiváló étrendi hatása teszi értékessé, a jól készített bor pedig a legnemesebb természetes italok egyike.

Szinte nincs az országban olyan kertes ház, amelynek udvarában vagy kertjében ne lenne néhány szőlőtőke.

A vele való foglalkozás a legtöbb embernek pihenést jelent. emellett — ha a gondozás szakértelemmel párosul — nagy hasznot is hoz. Több hónapon keresztül ellátja a családot friss gyümölccsel, a friss fogyasztásra nem használt vagy a borkészítésre telepített szőlő terméséből pedig értékes ital készülhet.

Sajnos, sok az olyan házikert, amelyben a rosszul választott fajták vagy a szakértelem hiánya következtében a szőlőtőkék nem nyújtják azt. amit várni lehet tőlük.

Az eredményes szőlőműveléshez nem elég a szőlő szeretete. Ehhez birtokában kell lenni azoknak az ismereteknek, amelyek felhasználásával szőlőtőkéinket nemcsak a kert díszeivé, hanem sok örömet szerző, nagy hasznot hajtó növényekké nevelhetjük.

A következőkben a legfontosabb ismereteket foglaljuk össze, s az eredményes házikerti szőlőtermesztéshez adunk hasznos tanácsokat.

72

A javasolt alany- és termőfajták

Kötött talajon szőlőt csak a gyökértetűnek (filoxérá-nak) ellenálló alanyokra oltva termeszthetünk. Ilyen helye-ken legegyszerűbb, ha kész gyökeres oltványokat vásárolunk.

Az alanyok megválasztása a házikertben alig jelent gondot, mert hazánkban csak két alanyfajtát, mégpedig a Berlandieri x Riparia Teleki 5 C és az ugyanilyen kereszte-zésű Teleki-Kober 5BB-t használnak, s csak ezek kerülnek forgalomba.

Mindkettő közel azonos értékű, a filoxérának tökéle-tesen ellenálló, a talaj nagy mésztartalmát jól tűrő, a leg-több nemes fajtával jól forradó, erőteljes növekedésű alanyfajta, s eltekintve a túl meszes talajoktól minden ta-lajon sikerrel ültethetők.

Az ún. nemes fajták közé a Vitis vinifera fajhoz tartozó étkezési és borszőlőfajtákat (népiesen európai fajtákat) soroljuk. Ez utóbbiak lehetnek fehér és vörös, illetve minőségi és tömegbor-szőlőfajták.

A hazánkban jelenleg nagyüzemileg is szaporított mintegy 50 fajta közül a házikerti termesztés céljainak megfelelő fajtákat válasszunk. Ha csak néhány lugastőkére gondolunk, ezeket az étkezési célra alkalmas fajták közül neveljük. Ha piacra is termelünk, a fajta-választékot eszerint bővítsük.

Bármilyen célból is termesszünk szőlőt, olyan fajtákat ültessünk, amelyek az adott környezeti feltételek között minden évben biztonságosan beérnek, kevésbé rothadnak, évről évre bőven teremnek, jó minőségű termést adnak, s a kívánt tőkeművelésmódoknak is meg-felelnek.

A csemegeszőlő-fajták között a legtöbb házikertben a korán érő, jól termő, erőteljesen növekedő Irsai Olivér, a nagy termésbiztonságú, jó minőséget adó Chasselas, a nagyon tetszetős fürtű, jól termő Pannónia kincse a legbiztonságosabbak. Ez utóbbi fagyérzékeny-ségét azonban a tőkék nevelésekor és metszésekor figyelembe kell venni.

Ezeket szükség szerint az ugyancsak jól beérő Gloria Hungariae, Kocsis Irma, Mathiász Jánosné, továbbá az utóbbi években terjedő Cardinal és Favorit fajtákkal egészíthetjük ki.

A védett, napos, meleg fekvésekben érdemes az Attilát, a Hamburgi muskotályt, a Csiri-csurit és az Afuz Alit, sőt helyenként az Itáliát is termesz-teni.

Három-négy egymás után érő fajtával több hónapon keresztül kielégíthetjük a család étkezésiszőlő-szükségletét.

Kényes fajtákat, Igy a Csabagyőngyét (bogyói könnyen rothadnak, repednek, elviszik a darazsak stb.), a Szauter Gusztávnét (nagyon rothad) házikertbe ne ültessünk. Ne kísérletezzünk a kellően ki nem próbált vagy kevésbé ismert fajtákkal sem.

Ha piacra termelünk, kevés fajtát ültessünk. így egy-szerre nagyobb mennyiséget szedhetünk.

A borszőlőfajták közül szerényebb igények esetében a kettős hasznosításúak termése étkezési szőlőként és bor-készítésre egyaránt felhasználható. Ezek közül a Mézes, a Piros szlanka s a Kövidinka az ismertebbek.

Kifejezetten borkészítés céljából azonban helyezzük előtérbe a házikertben is a minőségi fajtákat. Ezek nagy

73

része korán érik, minden évben és kevésbé kedvező fekvésekben is legalább 18 cukorfokos mustot ad, s a korszerű művelési és metszési eljárásokkal bőven is terem.

Ilyenek többek között a Bouvier, a Leányka, a Piros tramini, a Rizlingszilváni és az Ottonel muskotály fajták. Későn érő minőségi fajtákkal (Olasz rizling, Furmint, Hárslevelű stb.) csak ott foglalkozzunk, ahol jó beérésükre minden évben számíthatunk.

Vörös bor termelésére a házikertekben csak azokon a vidékeken érdemes gondolni, ahol ennek hagyományai vannak. (Jó vörös bort ugyanis sokkal nehezebb készíteni, mint fehér bort.)

Direkt termő szőlőfajtákat ne ültessünk. Ezeket ugyan keveset kell permetezni, de a ter-mésük is silány minőségű.

Lugasművelésre elsősorban az erőteljes növekedésű, jól beérő, kevésbé fagyérzékeny fajták felelnek meg. Kellő hozzáértéssel azonban a gyengébben növő fajták tőkéiből is ne-velhetők szép és jól termő lugasok. Ugyanígy a házak közötti védett kertekben, 1 -2 kivételtől eltekintve, nem okoz gondot a fajták fagyérzékenysége sem.

Új kertek létesítése esetén mindig nézzünk körül a környéken, használjuk fel a szom-szédok szőlőfajtákkal, szőlőmetszéssel kapcsolatban szerzett tapasztalatait is.

Milyen környezeti feltételek szükségesek?

A szőlő közismerten meleg- és napfényigényes növény. Bőséges és jó minőségű termést csak ott várhatunk tőle, növekedése csak ott lesz kielégítő, ahol lombozatát reggeltől estig napfény éri.

Mivel a házikert egyes részei, főleg az épületek, zárt kerítések északi oldalai napfény-ben kifejezetten szegények, ezekre a helyekre ne ültessünk szőlőt. Legjobban az épületek déli, délkeleti, délnyugati fekvésű oldalait hasznosíthatjuk vele. Elegendő napfény jut a kerti

utak szélén telepített és nevelt lugasoknak is.

i~v10 E fali és sétalugasok- .)) k

tól eltekintve, összefüggő, "._

ii , több soros telepítés esetén

,4110,214,71 0 I 1t1,07,91:0/111411 L■f1;;;.; r;;.,-14 a szőlőnek külön helyet

„; orka.:err:

tartalékoljunk. Vigyázzunk

i/3"- '""liW44;1 451.

;!. "I

4.13 arra, hogy a lugassorokra z

1.' 10 "

, -!9, v4v , • Y a később megnövő terebé-

■g'401 lyes gyümölcsfák ne yes- .", senek árnyékot.

4P li Ha az adott helyet napjában egy-két órán át

árnyék éri, korai fajtákat ültessünk, az erős, fél napot meghaladó árnyékot elszenvedő területet azonban már más növényekkel hasznosítsuk.

A szőlő az árnyékos helyeken hosszú hajtásokat nevel. Termést azonban alig hoz, mert az ilyen helyen fejlődött hajtások rügyei rosszul differenciálódnak, az itt-ott jelentkező fürtök pedig nem színeződnek jól, és nem lesznek elég cukrosak.

A házikertekben a téli és a késő tavaszi fagyok jóval kisebb károkat okoznak, mint a nyílt területeken, s kisebb az ilyen helyeken a szélkár is.

A szőlő a talajjal szemben kevésbé igényes. Gyökereinek zöme 30-60 cm-es talajmély-ségben helyezkedik el, ezért a szárazságot viszonylag jól tűri. Legerősebben természetesen a jó vízellátású, táplálóanyagban gazdag talajokon fejlődik, s itt adja a legnagyobb termést. Mivel a házikertben gyakran csak néhány lugastőke kap helyet, s többnyire a nagyobb tele-

74

pités nem haladja meg a 350-700 m 2-t, e kis területek talajának feljavítása, ellátása a táplálóanyagokkal alig okoz gondot. Sekély termőrétegű, sziklás talajra, to-vábbá salakkal, téglatörmelékkel feltöltött területre sző-lőt lehetőleg ne ültessünk.

A talaj tulajdonságai közül szőlészeti szempontból annak kőtőttsége az egyik legfontosabb. Kötött talajon oltványszőlőt, homokon saját gyökerű szőlőt telepít-sünk. Ez utóbbi filoxéraimmunitását úgy állapíthatjuk meg, hogy a homokból kevés vízzel kis hengert gyú-runk. Ha a henger megszáradva szétesik, a saját súlyát sem bírja el, a talaj filoxéramentes. A saját gyökerű szaporítóanyag lényegesen olcsóbb, s az ilyen ültetvényben könnyebb a pót-lás is.

Oltványszőlő telepítésekor a talaj mésztartalma játszhat szerepet. Minthogy azonban a termesztésben most már csak mésztűrő alanyfajtákat szaporítunk, a talaj mésztartalmával alig kell törődnünk.

A szőlő helyének kijelölésekor vigyázzunk a talajvíz magasságára is. A mély fekvésű, magas talajvízállású területeken egyes években a szőlő gyökerei a levegőtlen, vizes talajban sokat szenvednek, s a tőkék könnyen ki is pusztulnak.

Az ilyen helyeket rövidebb életű, sekélyebben gyökerező növényekkel, például sza-mócával, málnával jobban hasznosíthatjuk.

A környezeti feltételek módosítása, javítása a házikertekben általában könnyebb, mint az üzemi szőlőkben. A szőlőnek legjobb helyek kiválasztásával, a jól alkalmazott sor- és tőtávolsággal, támaszrendszerekkel különösen a mikroklimatikus feltételek javítására adód-nak kiváló lehetőségeink. Ugyanígy lényegesen meg tudjuk változtatni a talajt is.

Hogyan telepítsünk szőlőt?

A szőlő telepítésekor mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy az elültetett gyökeres dugványból vagy oltványból minél rövidebb idő alatt jól termő tőkét formáljunk. E cél érdekében a területet gondosan készítsük elő, majd időben és szakszerűen telepítsük bioló-giailag nagy értékű ültetési anyaggal.

Szőlőt forgatott talajba ültessünk. Forgatáskor a talaj mélyebb részeit lazítsuk, külön-böző rétegeit keverjük össze, s teremtsünk a fiatal növények gyökérképződéséhez, általában erőteljes fejlődéséhez kedvező feltételeket. Az összefüggő területet legalább 60 cm mélyen forgassuk.

Lugassor telepítésekor legalább egy 60-80 cm széles sávot forgassunk meg, egy-egy tőke ültetésekor pedig 60 x 70 cm-es gödröt ássunk ki a kellő mélységig. A munka során a talajban levő köveket, gyökérdarabokat szedjük ki, s gondosan szedjük össze a cserebogár-pajorokat is. Lehetőleg ősszel, de a telepítés előtt legalább hat héttel forgassunk.

A forgatást trágyázással egészítsük ki. Az alaptrágyázásban részesített szőlőtelepítés jól indul, s a trágyák mélybe juttatásának is ez az olcsóbb és hatásosabb módja.

Egy-egy négyzetméter területre 10 kg szerves trágyát, 15-20 dkg kálisót, 10-15 dkg szuperfoszfátot, továbbá 5-10 dkg pétisót számítsunk. A szerves trágyát 40-50 cm mélyen helyezzük el. A műtrágyákat a szerves trágyára szórva dolgozzuk a talajba. Minél lazább, levegősebb a talaj, annál mélyebben fejlődnek a gyökerek. Ezért a trágyázás mélységét is a talaj szerkezetéhez szabjuk.

A telepítéshez erős gyökérzetű, jól fejlett ültetési anyagot válasszunk. Immunis homok-talajon jól fejlett I. osztályú gyökeres vesszőt, kötött talajra gyökeres oltványt telepítsünk.

BADACSONYI RÉZMÉSZPOR

Porozószer szőlőfürt-perc- noszpóra ellen 10-20 kg/ha. Burgonyafitoftóra ellen 20-25 kg/ha. Munkaruha, védőkalap és védőszemüveg használata köte!ező! Méhekre veszélyes!

75

Oc?)T

Simadugványos vagy helybenol-tásos telepítéssel lehetőleg ne kí-sérletezzünk.

Vásárlás esetén győződjünk meg az ültetési anyag egészségi állapotáról is. A kiszáradt vesz-szók farésze kifehéredett, gyö-kerei belül is barnák, kívül pe-dig ráncosak. Óvakodjunk a pe-

nészes, befülledt, pállott rügyű és vesszejű anyag megvételétől. Az ültetési anyagot telepítésig gondosan tároljuk. Ássuk be a földbe, mert ez a leg-

biztonságosabb. A gyökeres anyagot a fagytól óvjuk (a talajba vermelve nagy hidegben sem fagy el).

Az anyagot ültetés előtt vizsgáljuk meg, s az ültetéshez gondosan készítsük elő. Gyö-kereit ásós telepítés esetén 8-10 cm-re, fúrós telepítéshez 1 cm-re, az iskolában fejlődött

vesszőt pedig egy rügyre (gyakorlatilag 1 cm-re), vág-juk vissza.

Fagymentes időben bármikor, tehát ősszel is ültet-hetünk. Későre, április végére, május elejére azonban ne hagyjuk, mert az ilyen ültetésből származó anyag gyengébben ered.

A jól forgatott talajba bátran ültethetünk fúró-val is. Ezzel a munka haladósabb, s ugyanolyan eredményes. Ha gödörbe ültetünk, lehetőség nyílik trá-gyázásra is. A trágyát a gödör aljába tegyük, s takar-juk be kevés földdel, nehogy a gyökerek közvetlenül érintkezzenek vele. Akár fúróval, akár gödörbe ülte-tünk, azt szorosan végezzük. A fúrós telepítést be is iszapolhatjuk, a gödörbe pedig a föld oltványhoz tapo-sása után öntünk 2-3 1 vizet.

Vigyázzunk az ültetés mélységére. A gyökeres oltványokat úgy helyezzük a lyukba vagy a gödörbe,

hogy az oltásforradás a talaj színén legyen, a saját gyökerű anyag esetén pedig az 1 cm-re visszavágott vesszőrész vágjon a talajfelszínnel.

Az elültetett vesszőket vagy oltványokat csirkézzük fel (a vesszővégekre készítsünk földből kis halmocskákat), előzőleg azonban a tőkehelyek kijelölésére használt pálcát gon-dosan ellenőrizzük (tegyük közvetlenül a vessző mellé).

A házikerti szőlő sor- és tőtávolságát számos tényező befolyásolja. Egy-egy sor létesí-tésekor természetesen csak tőtávolságról beszélünk. Ez egyetlen esetben se legyen 80-100 cm-nél kevesebb.

Az összefüggő több soros telepítések sor- és tőtávolsága a támaszrendszertől és a tőke-művelés módjától függ. Karós támaszú szőlőben a 100-120 cm sortávolság és a 100 cm tőtávolság kedvező. Huzalos támaszú szőlőben a sortávolságot a támasz magasságához szabjuk, 200 cm-nél szűkebb sorokba azonban lehetőleg ne telepítsünk.

A telepítés sikere a tőkék alakításának gyorsaságát nagyban meghatározza. A jól vég-zett telepítés 96-97%-ra „beáll", s a hajtások az első évben elérik az 50-100-150 cm hosszúságot.

CUPROSAN SUPER D

Por alakú permetezőszer, sző-lőben és gyümölcsösben pero-noszpóra és egyéb gombabe-tegségek ellen (lisztharmat ki-vételével) 0,3-0,5%-os per-metlében. Gyümölcsösben csak egyszer, a pirosbimbós állapot előtti kezelésre használható. Várakozási ideje 21 nap. Mun-karuha, védőszemüveg kötele-ző! Szeszes ital fogyasztása ti-los! Méhekre veszélyes!

76

Al

Hogyan gondozzuk szőlőtőkéinket?

Az elültetett gyökeres vesszők és oltványok első munkája a vesszőkre húzott halmocs-kák, „csirkék" rendszeres lazításából, a terület kapálásából áll.

Amint a hajtások elérik a 15-20 cm-es hosszúságot, elsősorban a peronoszpóra ellen kezdjük a permetezést. Lehetőleg a lombozatot nem perzselő, rézmentes szerekkel perme-tezzük, s ezt ugyanabban az évben 8-10-szer ismételjük meg.

Lehetőleg az első év nyarán készítsük el a támaszrendszert. Ha erre nincs mód, a haj-tásokat ideiglenesen kihe-lyezett karók mellé kötöz-zük.

Szükség szerint trá-gyázzunk, öntözzünk. Az oltványtőkék talajszint alatti részén a nemes rész-ből fejlődött ún. „harmat-gyökereket" még a nyá-ron, de legkésőbb a követ-kező tavaszi metszéskor távolítsuk el.

Ősszel, azaz télire a beérett vesszők alját kissé kupacoljuk fel, fedjük be.

A második év tavaszán a tőkeművelésmódtól függetlenül hagyjunk egy kétrügyes csapot, s neveljünk két erős haj-tást. A hajtások támaszhoz kötözését szükség szerint ismételjük meg, a talajt tartsuk gyom-mentesen, s rendszeresen permetezzünk.

Jól sikerült telepítés esetében a második év végére legalább 1,5-2 m hosszú hajtásokat kapunk.

A harmadik év tavaszán kezdjük el a tőkék alakítását.

Karós támaszú tőkék nevelése és gondozása

A szőlőt karó mellett vagy különböző formában elkészített huzalos támasz mellett neveljük.

Hazánkban régebben a legtöbb szőlőt karó mellett nevelték. Az utóbbi évtizedben az üzemi szőlőkben huzalos támaszt alkalmaznak.

A karós szőlő sok egyedi munkát, főleg zöldmun-kát igényel, s ez a házikertben is hátrányként jelentke-zik. A termőfelület, a tőkék termőképessége ugyan-akkor korlátozott. A karó mellett nevelt tőkék csak mérsékelten terhelhetők, s a kedvező víz- és tápanyag-viszonyokat sem hasznosítják olyan jól, mint a huza-los támaszú szőlők.

A karó mellett nevelt tőkéket fej- vagy bakművelés- ben tartsuk. Mindkét esetben a telepítés harmadik évében (a tünk) 2 x 2, a negyedikben pedig 4 X 2 rügyet hagyjunk, az ún. termőre metszésre.

BORLEVES

Egy liter jó asztali bort — bele-téve 1 citrom levét, kevés darabos fahéjat, 1 -2 szegfűszeget és 1 citrom darabokra szelt héját —forraljunk. 8 tojás sárgáját ke-verjünk habosra 8 púpozott evő-kanál cukorral, s a forró bort vi-gyázva — folytonos keverés köz-ben — lassan szűrjük rá. Tűzre téve habverővel addig verjük, míg jól megsűrűsödik. Átszűrve tá-laljuk.

másodikban két vesszőt nevel- ötödiktől pedig rátérhetünk az

77

Minthogy a kis tenyészterületen nagy hajtástömeget elhelyezni nem tudunk, a karós szőlőket az alakítás éveitől kezdve rendszeresen csonkázzuk, s a hónaljhajtásokat is szedjük le vagy vágjuk vissza.

Mivel a karós szőlőnek több a hátránya, mint az előnye, jobban tesszük, ha huzalos támaszt alkalmazunk.

A házikerti lugasok

A lugasművelés előnyeit a házikerti termesztők régóta ismerik. Ezek egyrészt technikai jellegűek, s abból adódnak, hogy a huzalok mentén nevelt hajtások kevesebb munkát igé-nyelnek. Biológiai előnyüket a tőkék nagyobb termőképességében kereshetjük.

A nagyon változatos formájú lugasokat az egy vagy több függőleges helyzetű lugastörzs s az erről vagy ezekről többnyire vízszintesen leágaztatott lugaskarok jellemzik. Lehetnek tehát egy- vagy több törzsűek, egy- vagy több karúak, egy- vagy több szintesek, a lombozat elhelyezése szerint függőleges vagy vízszintes, ún. tetőlugasok vagy idegen szóval pergolák.

A lugasok alakját bizonyos célszerűség határozza meg, aszerint, hogy falak előtt, utak mentén, ereszek, teraszok felett neveljük-e a tőkéket.

A neveléshez előzőleg építsünk szilárd támaszrendszert. Ez oszlopokból és az ezekre helyezett huzalokból áll. A különleges alakú lugasok támaszrendszerét az adott célnak meg-felelően építsük.

Egyszerű út menti vagy több soros függőleges lugasok telepítésekor a fából, vasból vagy vasbetonból készült oszlopokat 4-6 m távolságra, kb. 80-100 cm mélyen ássuk a talajba.

Az erősebb végoszlopokat belső könyöktámasszal vagy külső horgonyzókötéssel rögzítsük.

GIBBERELLIN A huzalok kettős rendeltetésűek. Az alsók a lugas- karokat tartják, a felsők a hajtások támaszául szolgál-

Hormonhatású folyékony per- nak. A lugaskarokat tartó huzalok 3-4 mm átmérő- metezőszer a növekedés elő- jűek, hajtásvezetésre a valamivel vékonyabb huzalok is segítésére, csemegeszőlőben megfelelnek. Lehetőleg nem rozsdásodó, ónozott, lágy- 0,1 -0,5%-os, paradicsomban vas huzalt vásároljunk. Ez tartósabb. s a rozsda nem 0,25-0,5%-os töménységű ol- piszkítja be a fürtöket. dattal permetezzünk. Az alsó huzalt ne tegyük 50 cm-nél alacsonyabbra.

A kart tartó huzalok felett a hajtástartó huzalokat egy-mástól 30-40 cm távolságra helyezzük.

A támasz magassága és a sortávolság lehetőleg arányban legyen. Legmegfelelőbb a 2 : 3. Ez esetben például a 2 m magas lugashoz 3 méteres sortávolságot válasszunk. Ha viszont a sortávolság már adott, például 2 méterre telepítettünk, a nagy árnyékolás elkerülése végett a lombfalat ne neveljük 1,5-1,6 méternél magasabbra.

A lugastőkék alakítását a második évben nevelt két erős vesszővel, a harmadik év tavaszán elkezdhetjük.

A törzset — legyen az 50 vagy 100 cm magas — erős vessző esetén egyetlen évben meg-hagyhatjuk. Az a lényeg, hogy a visszavágás helyén a vessző legalább ceruza vastagságú legyen.

Ahol a téli fagy nem károsít, a másik vesszőt már a 3. évtől tőből eltávolíthatjuk, mert erre a későbbiek során nem lesz szükség.

78

A fakadó vesszőn a haj-tásokat a legfelső két hajtás kivételével dörzsöljük le, il-letve csipkedjük ki. E két hajtásból neveljünk vízszintes karokat, az egyikkel szükség szerint a törzset is tovább-vezetjük.

Erős vessző esetén, az alakítás első évében a törzs-zsel együtt, annak folytatá-saként a kar első részét is kinevelhetjük.

A karokat egy vagy több szinten képezzük. Bármilyen formát válasszunk, a követke-zőkre ügyeljünk: törzset és kart csak erős vesszővel nevel-jünk, a felesleges hajtásokat időben kössük a huzalokhoz,

• - s egy évben csak 50-80 cm-es ,„„ • karrészeket neveljünk.

A lugastőkéket az ala- kítás éveiben — miután nagy termőfelületet gyorsan akarunk kiképezni — csak akkor csonkázzuk, ha a hajtások nem férnek el a támaszon. A nagy lombozat ugyanis sok táplálóanyagot készít, s ebből bőven jut a gyökerekhez s a tőkék majdani idős vázágrendszerét képező vesszőkbe is.

A nevelést a karok hosszabbításával s az ezeken fakadó hajtások termőlapokká neve-lésével folytatjuk. Ez utóbbi célból a karrészen sűrűn álló hajtásokat is minél korábban rit-kítsuk meg (15-25 cm-re). A függőleges helyzetű vesszőket előbb kétrügyes csapokra, a további években pedig az így kapott vesszőket termőre metsszük.

Egyméteres tőtávolság és egyemeletes lugas esetén az alakítást a 4-5. évben, több-emeletes lugas nevelésekor egy-két évvel később fejezhetjük be.

A magasművelés helye a házikertben

Üzemi szőlőinkben jelenleg a Moser-féle magasművelés a legkorszerűbb, amelyet ösz-szefüggő telepítés esetén a házikertben is érdemes alkalmazni.

A magasművelést a 3 x 1 méteres sor- és tőtávolság, a 120-130 cm hosszú törzs s az ennek folytatásaként nevelt kar vagy karok jellemzik. A hajtások a 130 cm magasan ki-képzett kar felett 40-40 cm távolságra elhelyezett két huzalpár között fejlődnek.

Az ilyen szőlők nagymértékben gépesíthetők. Bár ez a szempont a házikertben kisebb szerepet játszik, a magasművelést a benne rejlő egyéb előnyökért javasoljuk a házikertben is.

A magasműveléssel nevelt szőlő kevesebb zöldmunkát igényel. Kényelmes a metszés s a szüret is.

A magasművelésű tőkék éppen úgy, mint a legtöbb lugas, a karós szőlőknél többet teremnek, s rajtuk a termés is egészségesebben fejlődik.

Támaszrendszerük a függőleges lugasok támaszrendszeréhez hasonló, a hosszú törzs miatt azonban minden tőkéhez karót kell tenni. Az oszlopok ne legyenek egymástól 8 m-nél

79

távolabb. A kart tartó erősebb huzalt 120-130 cm-re, a hajtásokat tartó két huzalpárt 150-160 cm-re és 180-190 cm-re feszítsük ki.

A tökéket a lugasokkal azonos elvek szerint neveljük. A törzset a harmadik évtől hagy-hatjuk meg, a következő két évben pedig a kart vagy karokat neveljük ki az előírásoknak megfelelően.

A 130 cm-es törzset a munkák kényelmesebb végzése, a 3 méteres sortávolságot a sorok árnyékoló hatásának elkerülése végett alkalmazzuk. Az előnyök hasznosítása érdekében mindkét előíráshoz ragaszkodjunk.

Termőre metszés

A már kialakított tőkéket metsszük termőre. Ennek lényege, hogy a tőkéket a metszés során úgy terheljük rügyekkel, hogy azokból elegendő mennyiségű s jó minőségű termést, ugyanakkor a következő évi terméshez megfelelő erősségű hajtásokat kapjunk.

A termésnek tehát a tőke erősségével összhangban kell lennie. Ez az összhang a termő-egyensúly. Kedvező termőegyensúly esetén 1 kg terméshez kb. 15-25 dkg vesszősúly járul. Ezenkívül jegyezzük meg, hogy 1 kg jó minőségű termés előállításához legkevesebb 1-1,5 m 2 egészséges lombfelületre van szükség. Tőkéink mindkét feltételt akkor elégítik ki, ha évről évre legalább 1,5 m hosszú s legalább ceruza vastagságú vesszőket nevelnek.

A rügyek számát minden évben a tőkék erősségéhez szabjuk. Ha a tőkék gyengülnek, a rügyek számát csökkentsük, ha erősebben fejlődnek, jobban terheljük. Tőkéinket általá-ban úgy kell nevelni, hogy 1 m2 alapfelületre számítva, rajtuk 10-20 rügyet hagyhassunk.

Az 1 x 1 m sor- és tőtávolságra telepített karós szőlőt tehát 10-20 rüggyel, a nagyobb tenyészterületre ültetett vagy az egyedül álló lugastőkéket ennek többszörösével terheljük. A 3 x 1 m sor- és tőtávolságú magasművelésű tőkéken például évről évre 40-50 rügyet hagyjunk.

A rövidebb csapokból minden esetben kisebb termést, s erőteljes hajtásokat kapunk, a hosszabb részekből viszont nagyobb termésre számíthatunk. Ezért, ha a tőkéket gyengíteni akarjuk, hosszabbra, ha pedig erősítés a célunk, rövidebbre metsszünk.

Elsősorban a lugasok metszésekor tartsuk be a következő szabályokat:

1. az egyedül álló vesszőt többnyire csak rövidre metsz-hetjük, nehogy a tőkének az a része felkopaszodjon;

2. gyenge vesszőt — ha szükség van rá -- egy rügyre vág-junk vissza, hogy ott erős hajtás fejlődjön;

3. ha hosszúra metszünk, mindig gondoljunk arra, hogy a letermett és felkopaszodott hosszú részt a következő tava-szon tőből le kell vágnunk, ezért a hosszú részek alatt vagy mellett hagyjunk rövid csapokat is.

Jó, ha még tudjuk a következőket:

1. inkább kevesebb és ritkábban álló csapra metsszünk; 2. a felesleges vesszőket távolítsuk el tőből, nehogy ki-

hajtson az aljuk; 3. a legfelső rügy felett hagyjunk néhány centiméteres

csonkot; 4. a metszést mindig felülről kezdjük és alul fejezzük be,

s mindig a legmélyebben álló vesszőt őrizzük meg;

80

5. a metszéssel egyidőben ne feledkezzünk el a harmatgyökerek eltávolításáról sem.

Munkánk akkor lesz eredményes, ha 1 m2-re számítva legalább 1 kg szőlőt termelünk. Jól alakított lugasok esetén azonban ennek 3-4-szeresét is elérhetjük.

Zöldmunkák

A zöldmunkákkal a metszést egészitjük ki. Ezek közé elsősorban a hajtásválogatást, a hajtások különböző mértékű visszacsípését s a hajtások vezetését soroljuk.

A hajtásválogatásra elsősorban a lugasok nevelésekor van szükség. Később a hajtások számát a metszéssel szabályozzuk. A hajtások visszacsípése, csonkázása az esetben köte-lező, ha a lombozat nem fér el a támaszon.

Általános szabályként jegyezzük meg, hogy a csonkázás mellőzésével a tőkéket tovább erősíthetjük (ez a nagy termőfelületű lugasok nevelésekor fontos!), rendszeres elvégzésével pedig a termőegyensúlyt tarthatjuk jobban kézben. A hónaljhajtásokat a kis tőkeformákon eltávolítjuk, a nagyobbakon csak akkor kezeljük, ha a lombfalból túlságosan kiállnak vagy azt zsúfolttá teszik.

A karós szőlőket rendszeresen kötözzük és csonkázzuk, a huzalos szőlőkben a hajtáso-kat a huzalpárok közé igazítjuk, s végeiket visszavágjuk.

Talajmunkák, trágyázás, öntözés

A talajt tartsuk állandóan gyommentesen. Annyiszor kapáljunk, ahányszor szükséges. Egy évben egyszer, általában ősszel mélyművelés is szükséges. A területet vagy a tőkék alját ássuk fel. A tőkéket csak akkor fedjük be, ha a téli fagy okozta károkkal rendszeresen kell számolnunk.

Az ültetvényt vagy a lugassorokat 2-3 évenként trágyázzuk. A trágyát az őszi mély-művelés előtt szórjuk a területre, s mélyen dolgozzuk be. A trágyában levő táplálóanyagok érvényesüléséhez ugyanis nedvességre van szükség.

Egy négyzetméter területre 3-4 évenként kb. 5-10 kg szerves trágyát s évente kb. 5-8 dkg 40%-os kálisót, kb. 5 dkg pétisót és 5 dkg szuperfoszfátot számítsunk.

A szőlőt a házikertben is öntözhetjük, de ez, ha kedvezőek a környezeti feltételek és gondos a nevelés, kevésbé szükséges. Ha mégis ehhez folyamodunk, munkánk csak akkor lesz eredményes, ha öntözésre nagyobb vízadagokat használunk. Egy négyzetméterre kb. 5-8 vödör vizet adjunk. Ez 50-80 mm csapadéknak felel meg. Az öntözést a virágzás után kezdjük, zsendülésig 2-3-szor öntözzünk.

Védjük szőlőinket!

A szőlőnek sok betegsége és kártevője van. Ezek között rendszeresen a peronoszpóra, a lisztharmat, az atkák, esetenként a szőlőmoly és a rothadás ellen kell védekezni.

.4 peronoszpóra elleni szerek között bátran használhatjuk a rézmentes szereket is. Ezek ugyanolyan hatásosak, mint a bordói lé (amely rézgálicból és mésztejből készül), de köny-nyebb velük a munka. A permetezést május elején kezdjük, s kéthetenként ismételjük meg.

A peronoszpóra ellen a Dithane M-45-öt 0,2%-os. az Orthocidot 0,2-0,3%-os, a Zine-bet 0,2%-os, a rézoxid-tartalmú szereket 0,4%-os, a lisztharmat ellen (ahol rendszeresen fel-lép, a peronoszpóra elleni permetezéskor mindig gondoljunk erre is) a Thiovitot és a Cumu-

6 81

5. táblázat. A szőlő növényvédelmi technológiája (Tóth György összeállítása)

Növényvédő szer

A védekezés időpontja

Helyettesíthető

töménysége

0,2

0,5

0,05

A fürtkezdemények

megjelenésekor

megnevezése

Krezonit E

Bi 58 EC

Thiovit

Nonit

Antracol WP

Thiovit

Nonit

megnevezése

Novenda

Anthio 40 EC

Thiovit

Citowett

Dithane M-45

Karathane FN-57

Citowett

töménysége

1,5-2

0,15

0,8

0,03

0,2

0,06

0,03

Metszés után, rügyfakadás

előtt

3 -4 leveles stádiumban

(kb. május első dekádja)

0,8

0,1

0,8

0,05

Ha a hajtások 20-25 cm hosszúak (május vége)

Virágzás kezdetén

Bi 58 EC Antracol WP

Thiovit

Nonit

Antracol WP

Thiovit

Nonit

Anthio 25 EC Dithane M-45

Karathane FN-57

Citowett

Dithane M-45

Karathane FN-57

Citowett

0,2

0,2

0,06

0,03

0,2

0,06

0,03

0,1

0,2

0,3

0,05

0,2

0,3

0,05

Euparen Citowett

Ortho-Phaltan Nonit

0,2 0,03

0,25

0,05 75%-os virágzásban

(június elején)

Virágzás után kb. június közepén

0,2

0,2 0,1 0,05

0,2 0,3

0,3

0,03

Ditrifon 50 WP Dithane M-45

Karathane FN-57

Nonit

Sevin 85 WP Cuprosan Super D

Thiovit

Citowett

Ha a bogyók zöldborsószem

nagyságúak

(június III. dekádja)

0,3

0,3

0,3

0,03

Ditrifon 50 WP

Dithane M-45

Karathane FN -57

Nonit

Sevin 85 WP

Cuprosan Super D

Thiovit

Citowett

0,2

0,2 0,1

0,05

a virágzáskori permetezés

szerint

Cuprosan Super D

Karathane FN-57

Ditrifon 50 WP

Nonit

a virágzáskori permetezés

szerint

Miltox Special

Thiovit

Sevin 85 WP

Citowett

Fürtzáródás előtt

Fürtzáródás után 0,4

0,1

0,2

0,05

0,4

0,3

0,2

0,03

Zsendülés kezdetén, de szüret előtt legalább

30 nappal

82

az előző permetezés szerint az előző permetezés szerint

lust virágzásig 0,4-0,5%-os, virágzás után 0,3%-os töménységben használjuk.

A szőlőlevélatka (Epitrimerus) ellen atkaölő szerekkel védekezzünk. Ahol nagy károkat okoz, illetve rendszeresen fellép, ott a tőkéket a metszés után, tehát még a nyugalmi időben, sárgaméreggel permetez-zük.

A szőlőmoly ellen ugyanazokat a sze-reket használjuk, mint az almamoly ellen.

A szürkerothadás ellen a hazánkban gyártott Fundazollal permetezhetünk 0,1% töménységű oldattal a virágzás végétől három-négy alkalommal.

Ne felejtsük el, hogy a táplálóanya-gok, általában a szőlőfürt értékes anyagai, a levelekben képződnek. Ha ezek betegek, lehullanak, nemcsak kevesebb, hanem gyenge minőségű is lesz a termés.

A csemegeszőlő szedése és eltartása

A szőlőt fogyasztásra legmegfelelőbb állapotában szedjük. A fogyasztásra érett szőlő édes, savai annyira lecsökkentek, hogy az élvezhetőséget nem zavarják.

Tudnunk kell, hogy a szőlő nem utóérő, mint a legtöbb gyümölcs. Ezért hiába tartjuk egy-két hétig is a kamrában, az nem lesz éde-sebb, legfeljebb rothad.

A házikerti szőlőt rendszerint színelve szed-jük. Csak a jól beérett, jól színeződött fürtöket vágjuk le.

A házikertben éréskor rendszerint a dara-zsak, továbbá a rigók okoznak nagy gondot. Az előbbiek nem minden fajtát károsítanak egyfor-mán. Elsősorban a vékony héjú, muskotályos ízű, alacsony savtartalmú fajtákat (Csabagyöngyét, Szőlőskertek királynőjét, Rizling szilvánit stb.) kedvelik. Darázscsalogató üveggel sokat elpusz-títhatunk közülük.

A rigók ellen a fürtöket rejtsük tüll- vagy műanyag zacskóba. Sok fürt bezacskózására természetesen nincs lehetőség. Előfordulhat, hogy egy-egy városrészben a rigók miatt a szőlőtermesztéssel fel kell hagyni.

A szőlőfogyasztási idényt a fürtök tárolásával nyújthatjuk meg. Legkönnyebben a nagy bogyójú, laza fürtű, későbbi érésű fajták fürtjeit tarthatjuk el olyan kamrákban, ahol a gyors töppedés elkerüléséhez elegendő a páratartalom, de még nem sok ahhoz, hogy a szőlő gyorsan elrothadjon.

A fürtöket legtovább felaggatva, a rothadni kezdő bogyók időnkénti kicsípésével tart-hatjuk el. Téli eltartásra mindig száraz időben szedjük a szőlőt.

6* 83

Borkészítés és borkezelés

A házikerti termesztő megmaradt csemegeszőlőjéből vagy az erre a célra telepített szőlő-jéből szívesen készít bort.

A borkészítéshez fogadjuk el a következő hasznos tanácsokat. A szőlő és a bor minden idegen szagot könnyen

felvesz, ezért a tisztaságra különösen ügyeljünk. A szőlő feldolgozásával siessünk, hogy a zúzott,

törött szőlőt minél kevesebbet érje a levegő. Erjesztés előtt a mustot kénezzük. Egy hektoliter

musthoz egy darab borkéntablettát használjunk. Erje-dés után az edényeket azonnal töltsük fel, s zárjuk jól le. Amint a bor kissé megtisztult, azonnal fejtsük le, válasz-szuk el a seprőjétől.

Az edényeket állandóan tartsuk színültig. Ezért, ha az edényt megkezdjük, a bort fejtsük le kisebb edényekbe. A fejtést szükség szerint ismételjük meg.

Kellő felkészültség esetében gondolhatunk a bor derítésére is.

SZŐLŐLEKVÁR

A mosott, érett, édes fekete sző-lőt szedjük le csutkájáról és főz-zük, míg teljesen szétfő. Akkor szitán törjük át, és 1 kg-hoz 35-40 dkg cukrot számítva ad-dig főzzük, míg a kívánt sűrűsé-get eléri. Nagyon kell vigyázni, hogy oda ne égjen. Folyton kever-jük. Üvegekbe töltsük, s mikor kihűlt, kötözzük le, gőzöljük.

84

AJÁNLOTT IRODALOM

Zöldségtermesztési könyvek

Angeli L. (1968): Paprikatermesztés. Balázs S.—Filius I. (1970): Uborkatermesztés. Balázs S.—Filius L (1973): Zöldségkülönlegességek. Beczner L.—Bodor J.—Paizs L.-né (1970): Zöldségfélék növényvédelme. Bessenyei Z. (1962): Házi és háztáji zöldségtermesztés. Bíró J.—Budai M.—Vajai Gy. (1965): Zöldségfélék tárolása. Dávid S. Koródi L. (1969): Spárgatermesztés. Dessewgy L. (1959): A torma termesztése. Hedry A. (1969): Kezdő kertészkedők könyve. Jeszenszky Á. (1966): Zöldségfélék korai termesztése. Kertészek új kézikönyve (szerk.: Katona József) (1969). Komjáthy I.—Tuza S. (1974): Veteményeskert. Koródi L.—Turi I. (1969): Jövedelmező háztáji zöldségtermesztés. Zatykó L.—Z. Draskóczy E. (1975): Nagy öröm a kiskert.

Gyümölcstermesztési könyvek

Almatermesztés (szerk.: Pethő Ferenc) (1969). Balázs K.—Vajna L. (1971): Bogyósgyümölcsűek védelme. Claus J. (1968): Az őszibarack és termesztése. Czanik J. (1958): A feketeribiszke termesztése. Fejes—Horn—Brunner (1967): Gyümölcssövény. Macherauch O. (1970): Szamócatermő házikert. Mohácsy M.—Maliga P.—Gyuró F. (1968): A gyümölcsfák metszésének kézikönyve. Mohácsy M. (1971): Gyümölcstermesztés házi és háztáji kertekben.

Szőlőtermesztési könyvek

Csepregi P. (1968): A szőlő metszése. Csepregi P.—Zilai J. (1973): Szőlőfajtáink. Horváth S. (1970): Szőlő a házikertben. Lehoczky J.—Reichart G. (1968): A szőlő védelme.

85

v.

1 110.1Skt lí‘t( I c, -_ . 11 1 1U ( 1.k1.(Mk rít( r

11 111111111111111 [111 1 1111 1111111111//111/ ? i 1 11 1 1111111 II/ ■ ‘1".:- 111 W/111111 111/1111111 —...0;90, k, ,.,_ i; , 41• .5

1415 ' : /. '.4 '—' /I /■■ — ...•_

DÍSZKERT A HÁZ KÖRÜL

k 19,00

co

SZÉPÍTSÜK KÖRNYEZETÜNKET!

Sokan vannak, akik házikertjükben vagy hétvégi telkükön a gyümölcstermesztésre vagy zöldségtermesztésre szánt rész mellett kisebb-nagyobb díszkertet is szeretnének. Különösen a hétvégi pihenőtelkeken tapasztalható erős törekvés a szép díszkertek kialakítására. Az „amatőr" kertészkedéshez is szük-ségesek azonban bizonyos alap-ismeretek. Enélkül a kertben végzett fáradságos munkának nem lesz kellő eredménye. Min-den fáradozást feledtet azonban a szépen fejlődő, kellemes lát-ványt nyújtó díszkert.

A díszkertek tervezésében és kialakításában szinte korlátlanok a lehetőségek. Egy csepp egyéni elgondolás már egészen különle-ges egyedi képet ad a kertnek. Tág lehetőségek nyílnak a mér-téktartással, kellő esztétikai ér-zékkel párosult egyéni elképzelé-sek valóraváltására. Az életben sok mindent a hasznossága, gaz-daságossága oldaláról mérlege-lünk. A díszkertet csupán szép-ségéért is kedvelhetjük.

E szépet teremtő munkához szeretnénk néhány hasznos taná-csot adni. Elsősorban azok szá-mára, akik most szánták rá ma-gukat e nemes időtöltésre, s ker-tészeti tapasztalatokkal még nem rendelkeznek. Szeretnénk ezzel segítséget adni az egyszerűbb díszkertek tervezéséhez, építésé-hez, a megfelelő fák, cserjék és virágok kiválasztásához. Meg-győződésünk, hogy aki egyszer

89

gyep

iszbokor

0 virágágy

D erasz ❑

gyep

úr

hó nis-kozo

elkezdte a „díszkertészkedést", annak hasznos szenvedé-lyévé válik ez a szép foglalatosság.

Tervezzük meg díszkertünket!

A díszkert tervezésekor mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy a fákat, a cserjéket és az évelő virágokat több évre telepítjük. A kert rendszerében ezért, a kony-hakerttel ellentétben, rövid időn belül alapvető változta-

tásokat nem, vagy csak igen sok munkával és költséggel hajthatunk végre. A tervezést ezért alapos átgondolás előzze meg. A kert, illetőleg a telek területének és pontos mére-teinek ismerete szükséges. A telepítést biztonságossá teszi, ha még a tervezés előtt talajvizs-gálatot végeztetünk.

Ha a telken ház van vagy meghatározott időn belül építeni akarunk, akkor a kert megtervezésekor ezt fő szempontnak kell tekintenünk. Hiszen a kert központja a ház, legyen az állandó lakóépület vagy hétvégi pihenőház. A telepítendő növények kiválasztása-kor tehát egyrészt abból induljunk ki, hogy milyen környezettel akarjuk a házat körülvenni, másrészt az adott domborzati és talajviszonyok milyen növényfajok és -fajták számára kedvezőek. Az említett három kerttípus közül a gyümölcsös- és a díszkert közel áll egymás-

22,6

Példa 570 m 2-es (150 o -öl) üdülőtelek berendezésére

90

terasz homo-kozó

•

v v v virdgdgy

yv

3760

700 m 2-es (kb. 200 D üdülőtelek kialakítása

hoz, hiszen gyakran ugyanolyan eredményt érhetünk el, ha a díszfák helyett gyümölcs-fákat telepítünk. Sőt, ez utóbbi esetben még kellemes csemegéhez is juthat a család.

Tapasztalataink szerint, elsősorban a hétvégi telkeken a díszkert aránya a telek nagy-ságától függ. Általában 700 m 2-nél (kb. 200 0-öl) kisebb telkeken (ha nem zöldséges- vagy gyümölcsöskertet alakítanak ki) a lakóépület által szabadon hagyott teljes területen dísz-kertet létesítenek. Az ennél nagyobb, de különösen az 1400 m 2-nél (kb. 400 ❑ -öl) nagyobb telken már általában több kertrészt képeznek ki. Gyakran éppen a nagyobb telkeken, illető-leg a családi házak körül található kisebb, csak 180-360 m 2-es (50-100 ❑ -öl) díszkert.

Az üdülőtelkek területe az esetek többségében kb. 700 m 2 (200 ❑ -öl). A tapasztalatok alapján ezért célszerűnek látszik, hogy a 700 m2-es üdülőtelken létesítendő díszkerthez ad-junk néhány tervezési és építési tanácsot.

Általánosan kedvelt megoldás az, hogy a kerítés mentén a telek két vagy három oldalát sövénnyel szegélyezik. A hétvégi pihenő-, üdülőtelkek legfontosabb rendeltetése, hogy kel-lemes, szemet gyönyörködtető környezetet adjanak. Gondolni kell azonban a család fiatalabb tagjaira is, akik nagyobb szabad területet igényelnek játékra, mozgásra. A tűző napról vi-szont gyakran jólesik az árnyékba húzódni. Az árnyékos és napos kertrészek harmonikusan illeszkedjenek. Néhány, árnyékot adó fára szükség van, de nem helyes, ha a telket fákkal zsúfolják. Jó megoldás, ha az épület közelében egy vagy két fa van, amelyek árnyékában a gyepre elhelyezhető egy étkezőgarnitúra, s így kellemes környezetben étkezhet a család.

A homokozó megfelelő oldalára telepített fa a dél körüli órákban ad kellemes árnyékot a játszó gyerekeknek. A kert egy távolabbi részén szintén egy-két fával hozhatunk létre nyugalmas, árnyékos olvasó-pihenő sarkot. Homokozót és esetleg gyerekeknek egy kis pancsolómedencét a kert oldala mentén építsünk.

Mint ahogyan fákkal, úgy virágokkal sem tanácsos zsúfolni a kertet. Az ágyásokkal összeszabdalt kert arasznyi útjain lábujjhegyen tipegni fárasztó feladat, és nem is lebilin-cselő látvány. A néhány virágágyás elsősorban az épület körül, a kerítés mentén, egyáltalán a mozgást kevésbé akadályozó helyekre kerüljön. Ha kisebb sziklakertet építünk, azt szin-tén célszerűbb oldalt elhelyezni, úgy, hogy annak növényborítása az épületből, teraszról kitekintve adja a legkedvezőbb képet.

91

ber-d S Z

✓ v

✓ v ✓ v medence ✓ v virdgdgy ✓ v ✓ v v v gyep vv

v

út

Ca

szik lc-kerL

Sokan talán túlzásnak tartják, hogy elsősorban gyepet ajánlunk. Természetesen gon-dosan és a célnak megfelelően összeválogatott fűfajtákból, jól telepített, ápolt gyepet. A gyep egységes üde zöld színe sokkal jobb hatással van a városi ember zajoktól fáradt idegeire, mint a virágoktól zsúfolt kert izgató, tarka színpompája. Mozgás, játék is csak szabad gye-pes területen lehetséges, mert nem valamiféle érinthetetlen, tiltó táblákkal körülvett dísz-gyepre gondolunk. Ide olyan fűösszetételű gyep kell, amelyre rálépni, rugalmas szőnyegére

114,. 51D-

Top° 180 m2-es üdülőtelek berendezése

leheveredni igenis szabad. A talajviszonyok figyelembevételével minden kerthez kiválaszthat-juk azokat a pázsitfűfajokat, amelyek — ha gondosan is telepítjük — minden károsodás nélkül, jól bírják a taposást. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítják a nagy sportpályák valóban állandó igénybevételnek kitett, mégis mindenütt üde, rugalmas gyepszőnyegei.

A kertben elhelyezett pihenőpadhoz, medencéhez vagy homokozóhoz gyakran vezet a felnőttek, gyermekek útja. Itt fennállhat annak a veszélye, hogy egy adott sávon kitapos-suk a gyepet. Ezekhez a helyekhez ezért célszerű „tipegőutakat" kiképezni. Lépésenként terméskő vagy cementlapokat kell a földbe süllyeszteni.

aS

92

A lapok számára mélyítsünk méretükkel megegyező gödröket, s a homokkal kiképezett alapba úgy rakjuk bele, hogy felületük egy szintben legyen a környező talajjal. Igy a későb-biekben nem akadályozzák a gyep nyírását vagy kaszálását.

Annak előrebocsátásával, hogy lehetőség szerint minél nagyobb gyepfelület kialakítá-sát javasoljuk, kellemes látványt nyújt a füves térség egy-két pontján elhelyezett díszcserje, díszfa. Ezek helyének kijelöléséhez is azt tanácsoljuk, hogy inkább kissé oldalt vagy a sar-kok irányába telepítsük, hogy a gyepterületet ne törje meg, a mozgást ne akadályozza. Ugyanezt tartjuk szem előtt, amikor a kaputól az épülethez vezető utat is oldalt, a kerítés

I 52:

imeis Ni= L41,

Illeani

0 0 o o 11:1;

0 O O O II

épü/et

A

O O rózsatövek O O O O

V

bejárati út

t pőzsi/

,}- o)

vI11

$1: , /,

`1, 1■"vh" , ti

virágágy v v V V V

3Z6

Családi ház előkertje

mentén alakítjuk ki. Természetesen ennek megfelelően már a kaput is a telek utcai front-jának sarkánál helyezzük el.

Ha a telken belül garázst vagy hosszabb kocsiutat nem akarunk építeni, akkor is cél-szerű a bevezető úton, a kapun belül egy gépkocsihossznak megfelelő részt felsalakozni vagy kikövezni. A saját vagy vendégünk kocsiját ide állíthatjuk.

A sokhasznú kerttel övezett családi házhoz a dísz-kert alakításában a felsoroltaktól eltérő szempontokat kell érvényesítenünk. A díszkert itt az esetek többségé-ben a telek utcafrontján az épület mellett vagy az épü-let előtt mint előkert helyezkedik el. Gyakran találko-zunk azzal a megoldással is, hogy a díszkertet a lakó-ház és a konyhakert vagy gyümölcsöskert közé helyezik. Valamennyi formánál a díszkert nagysága néhány négy-zetmétertől általában 180 m2-ig ötletszerűen vagy az épület alakjához igazodva változik.

Általában szokás még ma is, hogy az ilyen kis előkerteket, családi ház melletti díszkerteket csupán virággal ültetik be, szélén gyakran örökzöld sövénnyel, bennük egy-két díszbokorral. Mértani alakzatú virág-ágyások szimmetrikus rendszere, apró arasznyi mély1-

93

tett utacskákkal. Az ilyen kertekben leginkább magasított ágyásokat készítenek, amelyek talaja gyorsan kiszárad. Füves területet alig találunk ezekben a kiskertekben.

Úgy véljük, ezekből a kis díszkertekből sem kellene száműzni a gyepet. Természetesen itt nem gyepes játéktérre gondolunk. Ehhez a hely is kevés, és a családi ház tágasabb telkén akad erre a célra egyéb szabad terület is. A kis kert színharmóniájához azonban hozzá tartozik a gyep sajátos, üde zöld színe. Ezért néhány négyzetméternyi füves sávot ide is javasolunk telepíteni. Az egy-két sor rózsatő és a kerítés melletti virágágyások közé jól illeszkedik a gyepsáv. Bár azt is meg kell mondani, hogy az ilyen kisebb gyepsávok gondo-zása, nyírása nehézkes.

Hogyan kezdjünk a kertépítéshez?

Miután a fontosabb általános elveket figyelembe véve, egyéni elképzeléseinkkel fűsze-rezve elkészítettük díszkertünk vázlatát, a szükséges eszközöket, magvakat, egyéb szaporító-anyagokat beszereztük, illetőleg előkészítettük, kezdhetjük a kertépítést.

A növényzettel betelepíteni szándékozott területen a talajt elő kell készíteni. A mag-ágyat a kis terület miatt ma még szinte kizárólag kézzel készítik elő. (Biztató kezdeménye-zések vannak azonban annak érdekében, hogy a kiskerttulajdonosok egytengelyes univer-zális kerti traktorokat beszerezhessenek!) A talajt leghelyesebb ősszel felásni, legalább egy ásónyomnyi mélyen. A rögök így tavaszra jól szétfagynak, s a talaj hasznos vízkészlete

növekszik. Ilyen talajon tavasszal kedvezően porhanyós, nedves magágyat készíthetünk a növények számára. Az ásóval kivetett gyökereket, köveket, tarackot szedjük össze. Külö-nösen a tarackra ügyeljünk, s minden darabkáját távolítsuk el a talajból, mert a legkisebb részéből is újra szaporodik, s megfojtja értékes telepített növényeinket. Hasonlóképpen ége-téssel semmisítsük meg a kártevők talajból kiásott bábjait, álcáit is.

Bár az ismertetett elvek szerint ma már nem nagyon készítünk mértani hálózatba rakott ágyásrendszert, egy hosszabb mérőszalagra szükségünk van. A méretarányosan készített terv alapján jelöljük ki a területen az ágyások helyét, a fák, díszcserjék telepítési pontjait,

94

s a kertben építeni szándékozott állandó létesítmények, homokozó, szalonnasütő, medence, sziklacsoport helyét, de még szerencsésebb, ha ezek építése a kert betelepítésekor már be-fejeződött, hiszen mindegyik más-más előkészítést kíván, és építésükkor óhatatlanul sok kárt teszünk a már meglevő növényállományban.

A telepítéshez szükséges magvakat, palántákat, csemetéket szerezzük be. Magok vásár-lásakor mindig nézzük meg az üzlet által a csomagra bélyegzett dátumot, amely a mag csírázóképességének határidejét jelzi. A kezdő kertészkedőknek a palánták megtermesztése helyett érdemesebb jól fejlett palántákat vásárolni, mert így a telepítés biztonságosabb.

A kert útjait — akár a kaputól az épülethez vezetőt, akár a tipegőket — egyenes vonal-ban jelöljük ki, különben nem lesz türelmünk használni, hanem külön rövidebb utakat tapos a család a kertben. Az út helyét egy ásónyomnyi mélyen emeljük ki, s a mélyedésbe terítsünk salakot, kő- vagy téglatörmeléket. Ennek kissé domborúra kiképzett tetejére 3-4 cm vastagon rakjunk földet, egyengessük el, s az egészet fedjük murvával vagy vörös salak-kal. Az ilyen útról lefolyik a víz, nem lesz sáros. Jó, ha a kert néhány, gyakrabban használt létesítményéhez is gondosan megépített út vezet.

A gyermekek játszóhelyét a házhoz közel, jól szemmel tartható részeken helyezzük el. A kisebb gyermekeknek építsünk 3-4 négyzetméternyi homokozómedencét. A homokozó mellé ültessünk a déli napban árnyékot adó fát. A gyerekek nagy örömére szolgál, ha a játszóhelyen egy-két négyzetméternyi kis pancsolómedencét is építünk. A homokozót és a pancsolómedencét hasonló módon készíthetjük. A medencét ne süllyesszük a talajba. Ha az alja a környezettel egy szintben van, a homokozóból a felgyűlt esővizet, a pancsoló-ból pedig a szennyezett vizet egyszerűbb kiengednünk.

A földbe mélyített alapra úgy helyezzük a medence alját képező téglákat, hogy azok felső lapja a környező talaj fölé emelkedjen. A téglák közeit öntsük ki cementhabarccsal. Hasonlóképpen az oldalkeretnek rakott 15-25 cm magas téglafal közeit is. Ezt követően a medence belső részét és falainak külsejét a legjobb minőségű cementből készített habarccsal kéregszerűen vonjuk be. Gondosan munkáljuk el, hogy teljesen sima felületet kapjunk.

Szép látvány a kertben a sziklacsoport. De csak ott, ahová illik is. Elsősorban hegy-vagy dombvidéki lejtős telken építsünk, mert másutt esetleg a mesterkéltség benyomását keltené. Sziklakertbe csak a környéken természetesen is előforduló egyszerű terméskövek valók. A kövek a természetben is mindig lapjukon fekszenek, s a súlyosabb részük van alul a talajban. A talaj lejtésétől függően sziklateraszokat is kialakíthatunk.

Apróbb törmelékkövekből készítsünk alapot a sziklacsoportnak. Ezzel vízelvezető réte-get képezünk alatta. A sziklanövények ugyanis nem tűrik a nyirkos talajt. A törmelék-

95

alapra hordjunk földet, s ebbe helyezzük el a na-gyobb köveket. A sziklacsoportot ősszel készítsük el, de tavasszal ültessük be növényekkel.

A díszmedencét rendszerint a sziklacsoport közelében vagy a kert központi részén, esetleg a pihenőhely mellett építhetjük. A kis díszmedencék

partjára nyirkos talajt kedvelő növényeket ültessünk, ezzel élénkíthetjük, hangulatosabbá tehetjük a kertet. ősz végén a medencéből eresszük ki a vizet, különben télen szétfagy.

96

rír Amit'

Metszőolló

MILYEN NÖVÉNYEKET TELEPÍTHETÜNK A DÍSZKERTBE?

A díszkertek sok ezernyi növényfaja és -fajtája közül az elterjedtebbekről adunk rövid, vázlatos ismertetést, hiszen célunk itt is az, hogy a kezdő kertészkedőknek nyújtsunk tám-pontot. A kertészkedés későbbi időszakában gyakran elmélyültebb érdeklődéssel fordulnak egy-egy kedveltebb növénycsoport felé. Ez esetben részletes fajta- és termesztési ismereteket szerezhetnek az e növényekkel részletesen foglalkozó szakkönyvekből. A részletesebb isme-reteket tartalmazó szakirodalmi művekre fejezetünk végén mi is utalunk.

Válogassunk a díszfák közül!

A díszfák választásakor és elhelyezésekor fontos szempont, hogy a kifejlett faalak mi-lyen magas lesz Ennek mértékét Hedry A. rendszere szerint I—IV. számjeggyel jelöljük (I. = 5 méterig, II. = 10 méterig, III. = 20 méterig, IV. = 20 méteren felüli), s az egyes fák ismertetésekor zárójelben tüntetjük fel.

Mezei juhar (Acer campestre). A szárazságot és az erősen meszes talajt tűri, gömböly-ded koronájú (II.).

Ezüstjuhar (Acer saccharinum). Hasogatott leveleinek fonáka ezüstszürke, az üde talajt kedveli, gyors növésű (III.).

Tatár juhar (Acer tataricum). Erős növésű, levelei ősszel szépen színeződnek (II.).

Ág metsző alló

Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum). Nagy kiterjedésű, szép koronájú fa, fehér für-tös virágai májusban nyílnak, alatta csak az árnyékot jól tűrő növények fejlődhetnek (IV.).

Kőzönséges nyírfa (Betula pendula). Fehér lombú, szép díszfa (III.). Ostorfa (Celtis occidentalis). Hatalmas koronájának hajtásai ostorszerűen csüngenek,

a talajjal szemben igénytelen (IV.). Galagonya (Crataegus lavallei). Fényes, nagy levelei ősszel szépen színeződnek, ter-

mése narancspiros (II.). Olajfűz (Elaeagnus angustifolia). Levelei keskenyek, ezüstszürkék, átható illatú, kis

sárga virágai májusban nyílnak. Gyors növésű, igénytelen (I.).

97 7

Sövényolló (osztrák)

Sövénynyíró olló (cseh)

Fehér kőris (Fraxinus americana). Nyirkosabb talajon gyorsan fejlődik (IV.). Cseresznyealma (Malus baccata). Terjedelmes, szép formájú koronát nevel, fehér vi-

rága van, sárga termése hosszabb ideig díszlik (II.). Juharlevelű platán (Platanus hybrida). Jó árnyékot adó, széles koronájú fa (IV.). Ezüstnyár (Populus alba). Terebélyes, levélfonáka ezüstös, törzse fehéresszürke, gyors

növésű (IV.). Fehér akác (Robinia pseudoacacia). Közismert fa, fehér, illatos fürtvirágzata kitűnő

méhlegelő (III.). Gömbakác (Robinia pseudoacacia Bessoniana). Tüskétlen akácféle, igénytelen, gyors

növésű, koronája gömb alakú (II.). Szoinoráfáz (Salix alba). Nyirkos talajt kedvelő, nagy árnyékot adó fa. Földig csüngő,

aranysárga vesszőivel a kert dísze (III.). Japán akác (Sophora japonica). Zöldesfehér virágú, nagy gömbölyű koronájú, jó árnyé-

kot ad (III.). Ezüsthárs (Tilia tomentosa). Leveleinek fonáka molyhos, ezüstös. Igénytelen, szép

alakú koronát nevel (IV.).

Díszcserjék a házikeriben

A facsoportokat gyakran cserjékkel együtt ültetjük. A cserjéket azonban jól használ-hatjuk önmagukban is. A magasabb cserjeféléket kerítések takarására, gyermekjátszóhely mellé ültessük. Magányos ültetésre elsősorban olyan cserjék valók, amelyek alakjuk, virág-juk, termésük vagy különlegesen szép lombszínük miatt díszesek. A kisebb cserjék szebben érvényesülnek, ha csoportosan telepítjük őket. Ha különböző magasságú cserjéket ültetünk egymás közelébe, akkor ügyeljünk arra, hogy az alacsonyabbak is jól érvényesüljenek.

Különleges telepítési mód, amelyben sűrűn egymás mellé ültetve sövényt képezünk a cserjékből. Ha nyírott sövényt akarunk létesíteni, erre a célra a metszést jól tűrő fajok közül válasszunk. Egyáltalán a kert célszerű és tetszetős tagolását legjobban a díszcserjék-kel érhetjük el.

Ha a különböző cserjék virágzási időpontjait ismerjük, a beszerzés során úgy választ-hatjuk ki őket, hogy tavasztól őszig mindig legyen a kertünkben virágzásban levő dísz-cserje. A következőkben néhány elterjed-tebb cserjefélét ismertetünk a legfonto-sabb jellemzőikkel (zárójelben a magassá-gukat közöljük).

Babarózsa (Amygdalus tribola multi-plex). Vesszőit lombfakadás előtt dúsan borítják rózsaszínű virágai, középkorai cserje. Nyílt gyepterületre magányosan ül-tessük. Napos, meleg helyre, üde, tápdús talajba való (1,5 m).

Sóskaborbolya (Berberis vulgaris). Tavasszal élénksárga a virágfürtje (2 m).

Nyári orgona ( Buddleia davidii). Nagy, lila, illatos virágfüzérei júniustól októbe-rig nyílnak, magányosan ültethető tápdús, jó kerti talajba. Szárazságtűrő, tavasszal tövig vissza kell metszeni (2 m).

98

Hernyózóolló Hernyózóolló

teljesen megzöldülnek (4 m). Világos, napos

Pukkanó dudafürt (Colutea arbores-cens). Vörösessárga virágai májusban—júniusban nyílnak, hólyagszerű termései díszesek. A meszes talajt kedveli (2,5 m).

Fehér som (Cornus alba). Fehér ter-mésével, télen pedig élénkpiros vesszőivel díszíti a kertet. Májustól virágzik, árnyék-tűrő (3 m). Magányosan vagy fedőcserje-ként ültessük.

Ehető som (Cornus mas). Igénytelen, erős növésű, sárga virágai korán nyílnak, sötétvörös, savanykás, ízletes gyümölcsöt nevel (4-6 m). Meszes, laza, meleg ta-lajt kedvel. Kitűnően metszhető, ezért szép sövény kialakítására alkalmas.

Vérlevelű mogyoró (Corylus avellana Fuscorubra). A napos, meleg fekvésű he-lyet kedveli, termése ehető, levelei kezdet-ben pirosak, júniusig barnáspirosak, később helyre ültessük.

Győngyvirágcserje (Deutzia scabra). Nyár elején nyílnak fürtös, fehér virágai (2-3 m). Hajtatható is.

Szíriai mályvafa (Hibiscus syriacus). A nyár második felében hozza nagy, tölcsér alakú, különböző színű virágait (2-3 m).

Hortenziacserje (Hydrangea arborescens Grandiflora). Zöldesfehér virágai egész nyáron át nyílnak (1-4 m). Táplálóanyagban gazdag, mély rétegű, közepes vízállású talajba való. Fiatalon fagyérzékeny. Nyílt területen elszórtan vagy kisebb, laza csoportokban ültessük.

Prunus blireana. Magas növésű, széles bokrú cserje, virága rózsaszínű. Vöröslő lombja sokáig díszlik, normál kerti talajra való.

Boglárkacserje (Kerria japonica). Zöld színű vesszői télen is díszítik a kertet. Sárga virágai nyár elején nyílnak, igénytelen, árnyéktűrő (1,5 m).

Aranyeső (Laburnum anagyroides). Aranysárga virágai májusban nagy fürtökben nyíl-nak. Igénytelen, meleg, napos fekvésben, mérsékelten száraz, meszes talajon érzi legjobban magát (5-7 m).

Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare). ősszel fekete bogyói, nyár elején pedig fehér virágbugái díszítik a kertet (3-4 m). A szárazságot jól tűri. Nagy tömegben ültessük. Rézsűkötésre is alkalmas.

Liliomfa (Magnolia denudata). Nagy, fehér virágát április végén hozza, bokrosan el-ágazó lombhullató cserje (3 m).

Májusfa vagy zelnicemeggy (Padus avium). A májusfa cserje alakja, tavasz közepén illatos, fehér virágai dúsan borítják (3 m). A talajjal szemben nem igényes, gyors növe-kedésű, díszfának is értékes.

Kökény (Prunus spinosa). Áprilisban hozza fehér virágait. Tömött cserje. Meleg- és fényigényes, jó szárazságtűrő. Száraz, köves domboldalakra, öntözés nélküli parkokba való. Jól használható vízmosások megkötésére is (2-3 m).

Havasi ribiszke (Ribes alpinum). Termése piros, virágfürtje zöldessárga, levelei fénye-sek. Sűrű, igénytelen bokor (1-2 m). Félárnyékba vagy árnyékba ültessük.

Rózsás akác (Robinia hispida). Rózsaszín fürtös virágai júniustól szeptemberig nyíl-nak. Gyéren ágas, terjedő tövű cserje. Széltörésre érzékeny, ezért széljárta helyen bokor formára ültessük (1-1,5 m).

7* 99

Fürtös bodza (Sambucus racemosa). Lombhullató cserje, vajszínű virágfürtjei tavasz közepén nyílnak, termése piros (2-3 m). Üde, táplálóanyagdúc talajt, párás levegőt kíván,

Kínai orgona (Syringa chinensis). Széles bokrú cserje, májusban—júniusban dús lila virágokat hoz, szép vékony vesszői lehajlanak (3-4 m). Normál talajon, napos, meleg helyre ültessük.

Közönséges orgona (Syringa vulgaris). Lila virágfürtjei májusban nyílnak, erős növésű, sövénynek nyírható, terjedő tövű cserje (5 m). A talajjal szemben nem igényes, de a jó talajt gazdag virágzással hálálja.

Tamariska (Tamarix gallica). Laza növésű cserje, nyírva szép sövény alakítható belőle (3-5 m). Napos helyre telepítve nyár közepén szépen virítanak rózsaszínű virágfüzérei. Kicsit fagyérzékeny.

Ostorménfa (Viburnum lantana). Felálló ágú cserje. Fehér virágai nyár elején nyílnak, érett termése fekete, levelei molyhosak, ősszel vörösre színeződnek (5 m). Mészkedvelő, fényigényes, a szárazságot tűri. Napos helyre, facsoportok szélére, elszórtan ültessük.

Labdarózsa (Viburnum lantana roseum). Májusban hozza labdaszerű fehér virágzatát, árnyéktűrő, hajtatható (3 m).

Kúszócserjék

Campsis radicans. Léggyökerekkel kapaszkodó cserje. Élénk narancssárga színű, töl-cséres virágai júniusban nyílnak. A napos fekvést kedveli, 6-10 m magasra felfut.

Celastrus orbiculata. Gyors növésű, sötétzöld, igénytelen, a futtatáshoz támaszra van szüksége.

Erdei iszalag (Clematis vitalba). 8-10 m-t elérő, csavarodva kapaszkodó szárú cserje. Vattás terméspamacsai ezüstösek. Fehér virágai bugákban nyílnak. Kiszáradt fák befutta-

tására gyakran használják. A szárazságot is jól bírja. Fény- és melegigényes, a közepes nedvességű meszes ta-laj a legjobb a számára.

Borostyánfélék (Hedera). Léggyökerekkel kapasz-kodó, örökzöld cserjék. Északi falak és az öreg fák törzsé-nek befuttatására különösen alkalmasak.

Jasminum beesianum. Élénkpiros virágait májusban hozza, hosszú, csüngő hajtásokat fejleszt.

Jerikói lonc (Lonicera caprifolium). Lombhullató cserje. Egyik legelterjedtebb lugasnövény. Sárgásfehér, erősen illatos virágai vannak, levelei hamvasak. Május--

, úniusban virágzik. Termése borsó nagyságú, piros. Gazdag virágzása, gyors növekedése miatt igen kedvelt.

Görögtekercs (Periploca graeca). 10-15 m magasra kapaszkodó, lombhulla tó cserje. Támasztékot, sőt kezdetben kötözést igényel. Nyáron, július—augusztusban sok illatos, ibolyaszínű virágot hoz. Télálló. Kiszáradt fa, kerítés befuttatására igen alkalmas. Élő fára ne engedjük kapaszkodni, mert azt nagy lombtömegével megfojtja. Jó táplálóanyag-ellátású, üde talajt, napos, meleg helyet kíván.

Reynoutria baldschuanica. Magasra kúszó, fásodó szárú, sűrűn ágazó cserje. Évenként 2-3 m-t is növő, egyik leggyorsabban fejlődő futónövény. Kezdetben kötözéssel kell segíteni. Apró fehér fürtös virágai a nyár második felében nyílnak.

Kínai lilaakác ( Wisteria sinensis). Gyors növekedésű, 8-10 m magasra kapaszkodó faj. Dús, hosszú, lila, erős illatú virágfürtöket hoz. Áprilisban—májusban virágzik. A meleg fek-vést kedveli, kissé fagyérzékeny, ezért ősszel ajánlatos a föld színére húzni és lombbal takarni.

100

Örökzöldek

Virgíniai boróka ( Juniperus virginiana). Erőteljes növekedésű, ezüstszürke hajtásokat és hamvaskék termést hoz (20 m).

Mahonia aquifolium. Citromsárga virágait tavasszal hozza, gyümölcse hamvas, sötét-kék, levelei télen fényes, vérpirosak.

Lucfenyő (Picea abies). Koronája kúp alakú (30-50 m). Fénykedvelő, de fiatalon félárnyékban is megél. A metszést jól bírja, ezért sűrűn ültetve sövény nevelhető

Ezüstfenyő (Picea pungens argentea). Hamvas, ezüstfehér színű, szép növekedésű.

Ágfűrész (egycsavaros)

Feketefenyő (Pinus nigra). Fiatalon széles, kúp alakú, gyors növekedésű, igénytelen, hosszú tűlevelei sötétzöldek (20 m). Száraz, köves vagy törmelékes, sekély termőrétegű talajon, homokon is megél. Mészkedvelő, fény- és melegigényes.

Nyugati tuja (Thuja occidentalis). 10-20 m magasra növő, igénytelen, jó télálló, gyors növekedésű. Edzett, talajban nem válogatós, de száraz, sovány földbe ne ültessük.

Thuja occidentalis 'Globosa'. Tömött cserje, metszés nélkül is szép gömb alakúra fej-lődik (2 m). Zöld levelei télen szürkészöldre színeződnek.

Hová és hogyan ültessünk fát és cserjét?

A fák és cserjék helyének átgondolt kiválasztása különösen fontos, mert évekig, sőt évtizedekig meghatározzák a kerti képet. A növényanyag célszerű kiválasztása után kezd-jünk munkához. A fák helyének előkészítésére a nyár vége vagy az ősz alkalmas, de fon-tos, hogy az ültetésig az ültetőgödör forgatott talaja legalább 4-5 hétig ülepedjen. A fák részére 70-80 cm, a cserjéknek pedig 40-50 cm mély és ugyanilyen oldalhosszúságú, kocka alakú gödröt ássunk. A gödör mellé az egyik oldalra rakjuk a kiásott, humuszban dúsabb felső talajrészt, a másik oldalára a soványabb, alsó réteget, majd alulra a feltalajt, fölülre az altalajt dobva temessük be a gödröt, jelöljük meg a középpontját és ültetésig hagyjuk ülepedni.

Telepítésre legjobb időszak az ősz. Ha időközben fagy köszöntene be, akkor halasszuk tavaszra az ültetést. Fagyos, rögös földbe nem szabad ültetni. Ha tavaszra kell halasztanunk az ültetést, a növényeket ültetésig vermeljük. E célra mintegy 60 cm mély árkot ássunk, amelybe egymás mellé állítva helyezzük a növényeket, úgy, hogy a korábban föld feletti részük is legalább 20 cm-re a földbe kerüljön.

Ültetés előtt a növények sérült, roncsolt gyökereit éles késsel vagy ollóval vágjuk vissza, úgy, hogy a metszéslap a föld felé irányuljon. Lehetőleg minél kevesebb gyökeret távolítsunk el. A visszavágott gyökereket mártsuk agyagpépbe. Az ültetés előtt a forgatott talajú gö- dörből csak annyi földet emelünk ki, hogy a csemete gyökerei kényelmesen elférjenek. Az ültetést két személy végezze, az egyik a növényt tartsa, a másik a földet húzza a gödörbe. Közben enyhén rázogatni kell a csemetét, hogy a talaj jól a gyökerek közé tömörüljön.

Új helyén ugyanolyan mélyen kerüljön a földbe a növény, mint az előző helyén volt.

101

Fakéregkaparó

Takarás után tapossuk meg töve körül a földet. Ha ősszel ültetünk, nem kell öntözni, de a növény töve körül húzzuk magasra a földet. Tavaszi ültetéskor öntözni és kupacolni is kell, hogy a gyökereket védjük a száradástól. Széljárta helyen kötözzük karóhoz a növényt. A karó csak a korona elágazásáig érjen. Az ősszel ültetett növényeket csak tavasszal metsszük, mert különben a vágott részek megfagy-hatnak.

A fák koronaágait a kialakítandó koronaalaknak megfelelő rügyre, körülbelül felére vágjuk vissza. A cserjéket növekedésük szerint 3-8 rügyre metsszük. Tavaszi ültetéskor közvetlenül az ültetés után a föld feletti részeket is metsszük. A fenyők eredése biz-tonságosabb, ha tavasszal ültetjük. A 60-80 cm magas fenyőfacse-metéket kosárba vagy zsákvászonba csomagolt földlabdával szállít-ják, és a csomagolóanyag levétele nélkül kell elültetni. Ha idősebb fákat, cserjéket kell átültetni, azt csak télen, nagy fagyos földlabdá-val tehetjük.

Az ültetést követő nyáron rendszeresen, ritkán, de nagy vízadagokkal öntözzük a nö-vényeket, s körülöttük tartsuk porhanyósan, gyommen- tesen a talajt.

2 Meggondolatlan metszéssel elsorvaszthatjuk a nö-vényt. A beteg, sérült, száradt ágrészeket feltétlenül el kell távolítani. A metszés ideje a növények nyugalmi állapotában, azaz lombhullástól rügyfakadásig van.

A fiatal hajtásra virágzó növényeket évről évre rövidre kell visszavágni, hogy szép, hosszú szárú virá-got kapjunk. A vesszőn virágzókon a virágzás alatt vagy utána ritkító metszést végezzünk, míg a csúcs-rügyből virágzókon váltva metszéssel nyerhetünk hosszú virágszárakat.

102

MILYEN VIRÁGOKAT ÜLTESSÜNK DÍSZKERTÜNKBE?

Rózsák

Ma már legkedveltebbek a folyton nyíló rózsafajták. Sem a magas törzsűek, sem az egyszer nyíló fajták nem felelnek meg az igényeknek. Alak szerint megkülönböztetünk törperózsát, kúszórózsát és bokorrózsát. A rózsáknak a folyamatos virágzás és a szép virág-szín mellett legfontosabb értékük — ezt az árjegyzékekben, ismertetőkben jellemző tulaj-donságként mindig említik — az illatuk.

Származásuk szerint a következő csoportokba soroljuk a rózsákat: teahibridek, po-lyanthák és floribundák, folyton nyíló kúszórózsák és törperózsák. Valamennyi csoportba sok-sok fajta és színváltozat tartozik, melyet az ide vonatkozó szakirodalmi munkák, de a szaporítótelepek árjegyzékei is részletesen ismertetnek.

A bokorrózsákat a fajta növekedési erélyétől függően egymástól 40-60 cm-re, a kúszó-rózsákat pedig 100 cm-re ültessük. A rózsákat ősszel ültessük, s utána öntözéssel alaposan iszapoljuk a töveket. Fagyás elleni védelemként földdel kupacoljuk fel a rózsatöveket.

A bokorrózsák gondozása egyszerűbb, mint a magasabb törzsű rózsafáké. Tavasszal, amikor már elmúlt a fagyveszély, húzzuk le a tövekről a földet. Kitakarás után következik a metszés. A rózsa a hajtásvégén hozza a virágot. A gyengébb növésű fajták fejletlenebb vesszőit ezért 1-2, az erősebb vesszőit pedig 3-4 rügyre vágjuk vissza. Az erősebb növe-kedésű fajtákat ugyanilyen sorrendben 2-3, illetőleg 4-6 rügy felett metsszük le. A futórózsák öreg vesszőit el kell tá-volítani.

A szép forma kialakításához vegyük figyelembe, hogy a hajtás mindig a rügy állásának irányába növekszik. A metszés síkja ferde legyen úgy, hogy a magasabb rész oldalán legyen a rügy. A vadalanyon nevelt rózsák sok vadhajtást hoznak, amelyek jelentős tápanyagot vonnak el a növénytől. A vad-hajtásokat ezért rendszeresen vágjuk le. Ha gyökérnemes dugványról szaporítunk rózsákat, természetesen ez a munka elmarad.

Ha a nyílott virágokat leszedjük, s az ezek alatti 3-4 rügyre visszametsszük a hajtást, akkor hamar kapunk új virá-got. A rózsa elsősorban a napos fekvést s a káliumban gazdag kötött talajokat kedveli.

103

Egynyári virágok

A melegebb éghajlatú országokból származó egynyári virágok a mi rövidebb tenyész-időnk alatt szabadföldi vetéssel nem tudnának tökéletesen kifejlődni, és csak nyár végére adnának szép virágdíszt. Ezért ezek palántáit zárt, meleg helyiségben neveljük előre, s az alkalmasabb időpontban a már fejlődésben levő növénykéket ültethetjük a szabadba. Az egynyári virágok nagyobb része viszont közvetlenül a szabadföldbe is vethető, érzékeny-ségük miatt azonban igen fontos a magvetés időpontjának ismerete.

Tátika (Antirrhinum majus). Nyár közepétől késő őszig, különböző színekben virág-zik. Palántáit április végén ültessük, vagy április elején vessük magját szabadföldbe.

Folyton nyíló begónia (Begonia semperflorens). Rózsaszín vagy piros virágai — rend-szeres öntözéssel — egész nyáron nyílnak.

Körömvirág (Calendula officinalis). Áprilisban szabadföldbe vessük, kelés után ritkít-suk. Júniustól augusztusig hozza sárga virágait.

Őszirózsa (Callistephus chinensis). Egyik legelterjedtebb egy-nyári virág. Változatos színű és alakú virágait egyes fajtái július-ban, mások augusztusban vagy szeptemberben hozzák. A palántákat május első felében ültessük.

Búzavirág (Centaurea). Ősszel vagy tavasz közepén szabadföldbe vessük. Az őszi vetés nyár elején, a tavaszi nyár közepén hozza kék virágait.

Egynyári margaréta (Chrysanthemum). Talaj-, hő- és vízigényes növény. Április elején szabadföldbe vessük, nyár közepétől késő őszig virágzik.

Klárcsi (Clarkia elegans). Nyár közepén virágzik, 60 cm magas. Április elején szabadföldbe vessük.

Törpe bokros hajnalka (Canvolvulus tricolor). Rózsaszín vagy világoskék tölcsérvirágait nyár elejétől késő őszig hozza. Áprilisban szabadföldbe vessük.

Pillangóvirág (Cosmos bipinnatus). Kb. 1 m magasra növő, igénytelen, nyár közepétől nyílnak fehér, piros vagy lila virágai. Április elején szabadföldbe vessük.

Nyári nefelejcs (Cynoglossum amabile). Világoskék virágai nyár elejétől ősz elejéig díszítik a kertet. Áprilisban állandó helyére vessük.

Szarkaláb (Delphinium). Ősz közepén vagy tavasz elején szabadföldbe vessük, s kelés után mintegy 30 cm-re ritkítsuk. Fürtös virágai nyár elején nyílnak.

Szegfű (Dianthus). Hő-, talaj- és vízigényes, nyár elejétől késő őszig virágzik. Számos változata ismeretes. Az egynyári fajok palántáit április végén ültessük.

Afrikai aranyvirág (Dimorphotheca aurantiaca). Sárga virágait nyár elején hozza. Ápri-lisban napos fekvésű helyre, szabadba vessük.

Jégvirág vagy kutyatej (Euphorbia marginata). 60-70 cm magas, igénytelen növény. Virágai kicsik, de fehéren csíkozott levelei igen szépek. Március végén meleg fekvésű talajba vessük a magját.

Kokárdavirág (Gaillardia pukhella). A talajjal és az ápolással szemben nem igényes, de napos fekvést kíván. Palántáit májusban ültessük. Piros vagy sárga virágai egész nyáron átvirítanak.

Gazania splendens. Élénksárga virágai napsütésben nyílnak, este vagy borult időben pedig csukódnak. Palántáit májusban ültessük. Nyár elejétől késő őszig hozza virágait.

Fátyolvirág (Gypsophila elegans). Fehér, vörös vagy rózsaszín virágait tavasz végén, nyár elején hozza. Márciusban szabadföldbe vessük.

104

Egynyári napraforgó (Helianthus annuus). Nyár közepétől ősz közepéig virágzik, április elején szabad-földbe vessük.

Helichrysum bracteatum. Április elején állandó helyére vethető. Nyár közepétől ősz közepéig virágzik. Száraz csokorban is mutatós, kedvelt szalmavirág.

Nebántsvirág (Impatiens balsamina). Nyár köze-pétől késő őszig nyílnak virágai, színben és alakban sok változata van. Igénytelen, áprilisban szabadföldbe vessük. Érett magtokjai érintésre felpattannak, és a magokat szétszórják.

Nyári ciprus (Kochia scoparia var. trichophylla). A ciprushoz hasonló alakú, elterjedt levéldísznövény. Márciusban szabadföldbe vessük, a későbbiekben magját szórva szaporodik. Kb. 1 m magas, sövénynek is alka lmas.

Szagosbükköny (Lathyrus odoratus Nanus). Több színváltozata van, nyár elején hozza illatos virágait. Március végén, április elején vethetjük állandó helyé re.

Madármályva (Lavatera trimestris). Márciusban szabadföldbe vetjük, nyár közepétől késő őszig nyílnak fehér és rózsaszín tölcséres virágai. 1 m körüli magasságú, igénytelen növény.

Gyújtoványfű (Linaria maroccana). Különböző színű virágai nyár közepén nyílnak. Magját márciusban szabadföldbe vessük.

Díszlen (Linum grandiflorum). Nyár elejétől őszig hozza piros virágait, áprilisban sza-badföldbe vetjük.

Egynyári csillagfürt (Lupinus hartwegii). Áprilisban szabadföldbe vetjük, fehér, kék és rózsaszínű, fürtös virágai nyár közepétől őszig nyílnak.

Tengeri viola (Malcolmia maritima). Nyár elejétől szeptemberig hozza kellemes illatú virágait. Április első felében állandó helyére vessük.

Estike (Matthiola bicornis). Magját tavasz kezdetétől az ősz kezdetéig bármikor vet-hetjük, hat hét múlva hozza este illatozó virágait.

Nyári viola (Matthiola incana). Palántáit földlabdával április végén ültessük. Április-ban állandó helyére is vethetjük. Fekvésre, talajra és öntözésre igényes. Kellemes illatú virágait késő őszig hozza. Sok változata ismert.

Kosárka (Mirabilis jalapa). Nyár közepétől késő őszig hozza különböző színű, tölcsér alakú virágait. Április elején vessük a magját 25-30 cm tőtávolságra.

Díszdohány (Nicotina alata). Palántáit május második felében ültessük. Nyár közepétől ősz elejéig hozza piros, rózsaszín és fehér, este illatozó virágait.

Ligetszépe (Oenothera drummondii). Nyár közepétől ősz elejéig nyílnak sárga virágai. Április első felében szabadföldbe vethető.

Díszpipacs (Papaver rhoeas). Fehér, piros és rózsaszínű virá-gait a nyár első felében hozza. Apró magjait márciusban homok-kal keverve szabadföldbe vessük.

Petúnia (Petunia hybrida). Sok színváltozata ismert, egész nyáron nyílik. Palántáit május második felében ültessük. Legismer-tebbek a Grandiflore és Superbissima csoportba tartozó változatai.

Lángvirág (Phlox drummondii). Palántáit földlabdával májusban ültessük. Nyár elejétől ősz közepéig hozza piros, fehér és rózsaszínű, illatos virágait. Áprilisban szabadföldbe is vethetjük.

Porcsinrózsa (Portulaca grandiflora). Igénytelen kerti növény. Áprilisban szabadföldbe vessük, majd 15-20 cm-re ritkítsuk. Nyár

105

elejétől késő őszig hozza különböző színű virágait. Sziklakertbe vagy az utak szegélyezé-sére is alkalmas.

Rezeda (Reseda odorata). Április első felében szabadföldbe vessük, a nyár második felében hozza illatos virágait.

Ricinus. Előnevelt palántáit májusban ültessük. Fekvésre, talajra és öntözésre igényes. Erőteljes fejlődésű levéldísznövény.

Paprikavirág (Salvia splendens). Palántáit májusban ültessük. Augusztustól késő őszig hozza szép, tűzpiros virágait.

ördögszem (Scabiosa atropurpurea). Nyár közepétől ősz közepéig nyílnak sötétpiros, fehér vagy világoskék virágai. Áprilisban szabadföldbe vessük.

Büdöske (Tagetes erecta). Igénytelen növény, áprilisban szabadföldbe vetjük a magját. Különböző alakú és jellegzetes illatú virágait nyár közepétől késő őszig hozza.

Sarkantyúka (Tropaeolum majus). Sárga, piros és narancsszínű virágai nyár közepétől ősz közepéig nyílnak. Áprilisban szabadföldbe vetjük.

Verbena hybrida. Palántáit május közepén ültethetjük. Illatos, ernyős virágait nyár elejétől késő őszig hozza.

Rézvirág (Zinnia elegans). Igénytelen növény, április közepén szabadföldbe vethetjük. Nyár közepétől késő őszig nyílnak változatos alakú, színpompás virágai.

Kétnyári virágok

Százszorszép (Bellis perennis). Árnyékos ágyásba augusztus első felében vethetjük a magját. A fejlett palántákat szeptember második felében ültetjük állandó helyükre. Takarás nélkül telel, és március közepétől már hozza dús virágait.

Harangvirág (Campanula medium). Nyár közepétől nevelt palántáit szeptemberben ül-tethetjük állandó helyre. Tavasz közepétől nyár közepéig virágzik.

Sárga viola (Cheiranthus cheiri). Kellemes illatú, közkedvelt virág. Ágyásban nevelt palántáit októberben ültetjük állandó helyükre. Tavasz közepétől nyár elejéig nyílnak a

sárga és a piros szín különböző árnyalataiban pompázó virágai.

Szakállas- vagy törökszegfű ( Dianthus barbatus). Ágyás-ban nevelt palántáját szeptemberben ültessük állandó helyére. Tarka, illatos virágai májustól nyílnak.

Nefelejcs (Myosotis). Palántáját ősszel ültessük, kék színű virágai kora tavasztól nyílnak.

Árvácska (Viola tricolor). Palántáit végleges helyükre októberben ültessük. Kora tavasztól virágzik.

Évelő virágok

Az évelő virág a díszkertek legkedveltebb növénye. Ter-mesztése biztonságos, és viszonylag kevesebb munkát igényel. Mindaddig helyén maradhat, amíg elszaporodás miatt átül-

tetést nem igényel. A szaporodás ütemét ezért már ültetéskor figyelembe kell venni. E virá-gokból a különböző kívánalmaknak megfelelő széles választék áll rendelkezésre.

Sisakvirág (Aconitum moldavicum H.). 100-150 cm magasra nő, sötétkék virágai az ősz első felében nyílnak. Árnyékos helyre való. Öntözni kell. Magról vagy tőosztással sza-porítható.

106

Mályva (Althaea ficifolia). 1 -2 m magasra nő, vegyes színű virágait nyár elejétől őszig hozza.

Szellőrózsa (Anemone hepatica). Kék virágai kora tavasszal nyílnak. Több változata ismert.

Harangláb (Aquilegia). Harang alakú, különböző színű virágait a tavasz második felében hozza.

üröm (Artemisia). Díszes, illatos levelei miatt kedvelt. Igénytelen. Több változata ismert. Júliustól—szeptemberig virágzik. Száraz, napos helyre, gyeppótlónak is alkalmas. Tőosztással, esetleg ősszel magvetéssel szaporítható.

Erdei tündérfürt (Aruncus silvester). Félárnyékos helyet kedvelő, szép erdei virág. Ha-talmas, csontszínű virágfürtjei nyár elején nyílnak.

Selyemkóró (Asclepias incarnata). Nyár közepétől ősz közepéig hozza vörös, ernyős virágait. Igénytelen, 1 m körüli magasságot ér el.

Spárga (Asparagus officinalis). Csokrok díszítésére alkalmas levéldísznövény. Piros bo-gyói ősszel díszítik a kertet.

Őszirózsa (Aster). A növény magassága, a virág színe és a virágzás időpontja szem-pontjából egyaránt sok változata van. Ezek megfelelő összeválogatásával júliustól késő őszig nyílnak virágai a kertben. Magvetéssel, tőosztással szaporítható. Száraz, napos helyre ültessük.

Csótárvirág (Astilbe arendsii). Szép, de igényes virág. Félárnyékos, üde táplálóanyagdús talajt és rendszeres öntözést igényel.

Bőrlevél (Bergenia). Vörös virágai kora tavasszal nyílnak. Igény-telen növény, nagy, fényeszöld levelei a kert szép díszei.

Harangvirág (Campanula glomerata Superba). Ibolyaszínű, für-tös virágai tavasztól őszig ismételten nyílnak. A virágágyak egyik szép dísznövénye. Színben és magasságban több változata ismert. Évelő-ágyba nagyobb sziklakertbe ültessük. Öntözni kell. Magvetéssel, gyö-kérdugványozással szaporítható.

Ólomvirág (Ceratostigma plumbaginoides). Sötétkék, fürtös virága nyár közepétől őszig nyílik. Szegélynövénynek is alkalmas. Sötétzöld, kemény levelű félcserje.

Krizantém (Chrysanthennan). A növény magassága, a virág formája, színe és a virág-zás időpontja szempontjából egyaránt számos faja és változata van. öntözni kell, tápláló-anyagdús talajt kíván. Ősszel magvetéssel vagy tőosztással szaporítható.

Szarkaláb (Delphinium). A cultorum elnevezésű hibridjei terjedtek elsősorban. A kék sokféle árnyalatában pompázó virágai a nyár folyamán többször nyílnak.

Szívvirág (Dicentra spectabilis). Finom, szív alakú, rózsaszínű, csüngő virágai április-ban, májusban nyílnak. Félárnyékos vagy napos helyre ültessük. Nyáron tőosztással vagy dugványozással, tavasszal zölddugványozással szaporítható.

Gyűszűvirág (Digitalis). Különböző színű virágait június—júliusban hozza. Két válto-zata gyógynövény. Félárnyékos helyre ültessük. Magvetéssel szaporítható.

Szamárkenyér (Echinopsis). Igénytelen, szúrós levelű növény. Kék virágai nyár köze-pén nyílnak. Száraz, napos helyekre, homoki kertbe ültessük. Magvetéssel, dugványozással, tőosztással szaporítható.

Réti tündérfürt (Filipendula hexapetala). Szárazságtűrő, kb. fél méter magas növény. Csontfehér, fürtös virágait a nyár első felében hozza.

Kokárdavirág (Gaillardia artistata). 30-100 cm magas növény. Ha elnyílott virágait rendszeresen eltávolítjuk, tavasztól őszig gazdagon virít. Igénytelen növény, vágásra alkal-mas. Magvetéssel (ősszel), dugványozással (nyár elején), esetleg tőosztással szaporítható.

107

Kecskeruta (Galega officinalis). Fehér és lila virágai nyár elejétől őszig nyílnak. Igény-telen, 60-80 cm magas.

Gyömbérgyökér (Geum coccineum). Világító, vörös virágait nyár elejétől késő őszig hozza. Magjáról jól szaporítható.

Fátyolvirág (Gypsophila). Laza, átlátszó fátyolszerű virágzatát nyáron hozza. Több változata ismert.

Napraforgó (Helianthus). Több, különböző magasságú változata ismert. Ezeken sárga virágjának nagysága és a virágzás időpontja is különböző. Öntözést kíván. Alkalmas vala-minek a takarására is.

Napszemvirág (Heliopsis). A napraforgóéhoz hasonló kis virágai nyár elejétől ősz kö-zepéig nyílnak.

Hunyor (Helleborus). Zöldes színű virágait kora tavasszal hozza, 30-40 cm magas. Tűzgyöngyvirág (Heuchera). A gyöngyvirághoz hasonló, színes fürtös virágai májustól

júliusig nyílnak. Árnyliliom (Hosta). Árnyékot kedvelő növény, több változata ismert. Július, augusz-

tusban virágzik. Izsóp (Hyssopus ojficinalis). Nyár elejétől őszig hozza ibolyakék virágait. Örvénygyökér (Inula). A száraz helyet kedveli, sárga virágait nyáron hozza. Napos

vagy félárnyékos helyre, sziklakertbe ültessük. Magvetéssel vagy tőosztással szaporítható. Nőszirom (Iris). A növény alakja, a virágok színe és a virágzás időpontja tekintetében

sok változata ismert. Fáklyavirág (Kniphofia uvaria). Sárga, vörös harangvirágait nyár közepétől őszig mint-

egy fáklya alakú oszlopban hozza. Télen takarni kell. Levendula (Lavandula angustifblia). Régi, kedvelt virág, virágfüzéreinek színe sötétkék. Csillagfürt (Lupinus polyphyllus). Hatalmas, remek színváltozatú virágfürtjei júniustól

virítanak. Bársonyvirág (Lychnis). Ragyogó piros színű virágai nyár első felében nyílnak. Napos

helyre ültessük. Öntözni kell. Füzike (Lythrutn salicaria L.). Mocsári növény, de öntözve

száraz helyen is megél. A nyár első felében hozza bíborpiros virágait. Magvetéssel vagy tőosztással szaporítható.

Fodormenta (Mentha crispa). Lila virágfüzérei nyár elejétől kezdve ismételten virítanak. Az egész növény jellegzetes menta-illatú.

Indiáncsalán (Monarda didyma L.). Lila virágai a nyár első felében nyílnak. Levelei kellemesen erős illatúak. Három-évenként át kell ültetni, mert oly sűrű gyökérzetet fejleszt, hogy megfojtja önmagát. Magvetéssel (ősszel), tőosztással (nyár végén), esetleg dugványozással (nyár elején) szaporítható.

Ligetszépe (Oenothera). A lejtős és sziklakertek egyik szép növénye. Világító színű, nagy, tölcsér alakú virágait egyes változatai tavasszal, mások a nyár folyamán hozzák.

Pünkösdi rózsa (Paeonia). Ültetésre, talajra, fekvésre igényes. Hatalmas, szép virágai a kert díszei. Sok változata ismert.

Muskátli (Pelargonium zonale). Szubtrópusi eredetű növény, napsütéses, száraz nya-rainkat kitűnően bírja. Összel a töveket szedjük ki a földből, a gyökerekről a földet rázzuk le, fagymentes helyen kössük fel, majd márciusban ültessük cserépbe, vágjuk vissza és má-jusban földlabdával ültessük. Több változata ismert.

Lángvirág (Phlox paniculata L.). Illatos, fehér, rózsaszínű, liláspiros vagy lazac színű virágai júliustól szeptemberig ismételten nyílnak. Törpe és magas fajtái ismertek. Csapa-

108

dékos, párás helyen érzi jól magát. Nyár végén tőosztással, dugványozással (zöld dugvány), nyár elején párás térben szaporítható.

Japán harangvirág (Platycodon grandijlorum); Nyár elején nyílnak fehér vagy kék ha-rangvirágai. A szárazságot jól bírja.

Kankalin (Primula). Igen sok faja és változata van. Megfelelően összeválogatva kora tavasztól augusztusig virágzik.

Boglárka (Ranunculus repens). A nyár első felében nyílnak sárga, gombszerű virágai. Legyökerező indákkal terjed.

Csutkakúp (Rudbeckia). Széles körben elterjedt, kedvelt növény. Júliustól őszig virág-zik. Virágai sárgák. Több változata ismert. Nyirkos helyre ültessük. Magvetéssel, tőosztás-sal szaporítható.

Zsálya (Salvia). Bíbor színű, virágfüzérei nyár elején kezdenek nyílni. Visszavágva ismét hozza új, erős illatú virágait. Száraz, napos helyre ültessük. Magvetéssel, dugványo-zással, esetleg tőosztással szaporítható.

Szappangyökér (Saponaria). Fehér virágai júliustól ősz közepéig nyílnak. A szárazsá-got rendkívül jól bírja. Terjedő tövű, ezért könnyen szaporítható.

Ördögszem (Scabiosa). Orgonakék virágai hosszú ideig, nyár elejétől késő őszig nyílnak. Csukóka (Scutellaria). Alacsonyabb és magasabb fajai ismertek. Dús, ibolyakék virág-

fürtjeit nyár közepén hozza. Magyar mimóza ( Solidago). Több változata ismert. Sárga virágait nyár közepétől ősz kö-

zepéig hozza. Terjedő tövű, önmagát szaporítja. A tápláló-anyagdús, nyirkos talajt kedveli. Tőosztással szaporítható.

Szalmavirág (Statica). Szárazságtűrő, lila virágai jú-niustól októberig nyílnak. Száraz csokorban is eltartható.

Gamandor (Teucrium lucidum). Szegélynövénynek is alkalmas, nyírható félcserje. Lila virágfüzérei nyár közepé-től késő őszig nyílnak, levelei, ha nem engedjük virágozni, örökzöld jellegűek. Virágzás előtti dugványozással vagy magról szaporítható.

Kerti pletyka (Tradescantia virginiana). Több válto-zata ismert, általában nyár elejétől késő őszig virágzik. Napsütésben virágai becsukódnak.

Zergeboglár (Trollius europaeus). Víz közelében külö-nösen jól fejlődik. Élénksárga virágait tavasz végén, nyár elején hozza.

Veronika ( Veronica spicata L.). Virágai főleg kék színűek, de van egyéb színváltozata is. Szárazságtűrő, a nyár első felében virágzik. Napos helyre, sziklakertbe vagy homoki kertbe ültessük.

Ibolya (Viola odorata). Igen sok változata van, a talajjal szemben igényes. Egyes vál-tozatai tavasz közepétől késő őszig nyílnak. Árnyékos, félárnyékos helyre ültessük. Érés után magvetéssel, nyáron tőosztással, nyár elején hajtással szaporítható.

Telepítés és gondozás

Az egynyári növényeket vagy meleg helyen, előnevelés után ültetjük ki, vagy közvet-lenül szabad földbe vetjük. Az előnevelésre szánt növények magját ládába vagy cserépbe, laza talajba vessük. A sűrű kelést áttűzdeljük, azaz ritkább térállásra ültetjük. A növény-kéket a fokozatos külső levegőhöz szoktatás, edzés után, a kései fagyveszély múltával ültes-

109

sük ki a szabadba. A kiszedett palántákat az ültetésig nedves ruhával takarjuk, és meleg, lehetőleg borús időben reggel vagy kora este ültessük.

Sok egynyári virágot közvetlenül szabadföldbe vethetünk. Ehhez a talajt már ősszel ássuk fel. Vetés előtt kapával vagy gereblyével húzzunk barázdákat, s a belerakott magot

a gereblye fokával takarjuk. Könnyű fahengerrel, lapáttal vagy a gereblye fokával tömörítsük a bevetett talajt. Kelés után ritkítsuk a növényállományt úgy, hogy a fajnak meg-felelő legyen a tenyészterület.

Az előnevelt palánták számára is hasonló gondosság-gal készítsük elő a talajt. Ügyeljünk, hogy ültetéskor a gyökerek ne hajoljanak vissza. A növényt hegyes ültető-fával készített lyukba helyezzük, majd a fát mellé szúrva tömörítsük a földet. A kiültetett palántákat egyenként ala-posan öntözzük meg, hogy ezzel a talajt a gyökerek közé iszapoljuk.

A kétnyári dísznövényeket is magról szaporítjuk. A magokat május—júliusban vessük szabadföldbe, a pa-

■ , wmo , lántákat áttűzdelés után ősszel vagy tavasszal ültessük állandó helyükre, a fagy ellen lombtakaróval védjük.

Az évelő növényeket ivartalan szaporítás útján sza-poríthatjuk a legeredményesebben. Elterjedt a tőosztásos szaporítási mód. A folyamatos virágzás érdekében a tavasszal és nyáron virágzókat ősszel, a nyár végén és ősszel virág-zókat pedig tavasszal szaporítsuk. A szaporításra kerülő töveket szedjük fel, a földet rázzuk le róluk, s a tövet több részre húzzuk szét. A törési felületet vágjuk simára, majd a gyökereket és a szárat vágjuk vissza. A gyökérhez minden esetben jusson egy darabka szárrész is. A tőosz-tás másik módszere, amikor a tő a helyén marad, csak a mellette nőtt sarjakat ássuk ki.

A hagymás növényeket a fiókhagymákról szaporítjuk. Az elvirágzott és sárgult szárú növényeket a nyár első felében szedjük fel, s utóérlelés után a hagymákat szedjük le, majd ősz közepén ültessük. A hagymákat a közbeeső idő alatt hűvös, száraz helyen tároljuk.

Sok évelő növényt a föld alatti módosult szárával, ún. rizómájával szaporítunk. A rizóma szétosztási ideje is a virágzás időpontjától függ.

A gumós növényeket gumószétosztással, az ibolyát indájával, a párnát alkotó szikla-kerti növényeket pedig leggyakrabban bujtással szaporítjuk. Ez utóbbi módszer során sekély földréteget húzunk a talajon fekvő szárakra, majd a gyökeresedett hajtásrészeket leválasztjuk, és a továbbiakban már külön növényként gondozzuk.

A kiültetett növények talaját a nyár folyamán gondosan ápoljuk. Különösen fontos az állandóan gyommentes, porhanyós talaj, ha nem tudunk öntözni. A szakszerű öntözés segíti legjobban a növények fejlődését. Inkább ritkábban s nagyobb vízadaggal öntözzünk. Legjobban az esti öntözést hasznosítja a növény, mert ebből kevesebb párolog el.

Ne mulasszuk el a nyár folyamán az elvirágzott részek folyamatos visszavágását, mert ezzel az újabb virágok fejlesztését serkentjük. Az évelők elvirágzott szárát is vágjuk vissza ősszel. A száradt és levágott növényrészeket gyűjtsük össze és semmisítsük meg, mert ezzel a kártevők és növénybetegségek szaporodását, fertőzését is csökkenthetjük.

110

Fűnyíró ohó

A PÁZSIT

A díszkert egyik legszebb és legkedveltebb része az üde, nyugtatóan zöld színű, jól gondozott pázsit. Szépségén túl azonban még egy fontos követelményt kell kielégítenie: használható legyen pihenésre, leheveredésre, játéktérként is, tehát legalábbis a mérsékelt taposást jól bírja. A be-szerezhető fűmagokból a különböző éghajlati és talajadott-ságokhoz igazodva összeállíthatunk olyan keveréket, amely a felsorolt követeleményeknek megfelel. Ticsénszky M. szerint a különböző adottságú kertekbe a következők-ben felsorolt összetételű magkeverékkel célszerű gyepet telepíteni:

Napos fekvésben, öntözhető területre 50% réti perje, 20% angol perje, 30% tarackos tippan.

Félárnyékos helyre 20% réti perje, 60% csomós ebír, 20% tarackos tippan.

Napos, száraz területre 40% réti perje, 20% angol perje, 20% juhcsenkesz, 20% vörös csenkesz. Kerti fűnyíró

Használják még a keverékekben az alacsony növésű, élénkzöld levelű bokros aljfüvet, a barázdált csenkeszt. Ez éppoly igénytelen és taposást bíró, mint a szintén alacsony növésű, fényeszöld levelű, árnyékot is jól tűrő, de gyengébben fejlődő erdei szálkás perje. Szép, sötétzöld pázsitot ad a hasonló tulajdonságokkal rendelkező felemás levelű csenkesz. Ham-vassá és rugalmassá teszi a keverékpázsitot az alacsony magyar csenkesz, de tisztán vetve is tartós, taposást bíró gyepszőnyeget alkot. A magyar rozsnok és a sudár rozsnok tiszta telepítésben is sűrű, tartós pázsitot ad. Mindkettő jól bírja a szárazságot és a taposást.

Ezekkel az aszályos éghajlatunkhoz szokott fűfélékkel tehát hálás és minden igényt

111

15 különböző munkagéppel

kielégítő gyepszőnyeget varázsolhatunk kertünkbe. Az ilyen pázsit mellé nyugodtan kite-hetjük a táblát: „Fűre lépni szabad!" Hozzá kell tenni, hogy ennek gondozása is kevesebb munkát kíván, mint a nagyon igényes fűféléké.

Tavasztól őszig bármikor telepíthetjük a pázsitfüvet. A legkedvezőbb azonban, ha a nyár vége felé, augusztus—szeptember fordulója körüli napokban vetjük a magot, mert a fejlődő vetésnek nem tesz jót a nyári forróság. A sík, de különösen az erősen lejtős terüle-tek biztonságos és gyors füvesítését gyeptéglákkal is megoldhatjuk. Lejtős területen rögzít-sük a talajhoz a gyeptéglákat. Néhány öntözés után a gyep megered, és friss üdévé válik.

A pázsitfüvek vetéséhez a talajt gondosan elő kell készíteni. Ásás előtt szórjuk meg a területet érett istállótrágyával, s ezt ásóval forgassuk a talajba. Gereblyével a lehető leg-simábbra munkáljuk el a talaj felszínét, hogy a későbbiekben a nyírást, kaszálást esetleges talajegyenetlenségek ne akadályozzák. Vetés előtt néhány napig hagyjuk ülepedni a talajt. A kicsírázott gyomokat közvetlenül a vetés előtt irtsuk ki, majd a talaj felületét ismét egyengessük és hengerrel tömörítsük.

Az elvetendő mag mennyiségét pontosan kell számítani. Általában 30-35 g mag szük-séges négyzetméterenként. Néhány négyzetméteres kis területen célszerű próbavetést vé-

gezni. Ezzel kitapasztalhatjuk, milyen sűrűn kell szórni a magot, hogy az egész területre egyenletesen elegendő legyen. Ha augusztus—szeptember fordulója körül ve-tünk, akkor a gyep annyira megerősödik, hogy ősszel egyszer még kaszálhatjuk.

A magra gereblyével húzzuk a földet, majd desz-kával vagy hengerrel tömörítsük. Ha van rendszeres öntözési lehetőség, akkor a bevetett magágyat is ön-

dolgozik a „Maty Pany" kisgép tözzük meg alaposan finom permettel. Az öntözést a kelésig gyakran ismételjük, hogy a talaj mindig nyirkos

legyen. Az első kaszálás ideje akkor érkezik el, amikor a pázsit elérte a kb. 15 cm-es ma-gasságot.

Kaszálás, illetőleg nyírás után mindig hengerezzük és öntözzük a gyepet. Akkor válik tömötté és rugalmassá a pázsit, ha havonta kaszáljuk. Csapadékos időszakban még gyak-rabban. Négyzetméterenként 6-8 dkg nitrogéntartalmú műtrágyával, kaszálás után és az öntözés előtt kiszórva nagymértékben segíthetjük a gyep sarjadását. A gyomokat rendszere-sen irtsuk. Ha egyes foltokon a rosszul sikerült vetés vagy más ok miatt ritkulna vagy pusz-tulna a gyep, akkor pótvetéssel tegyük összefüggővé a pázsitszőnyeget.

112

MUNKANAPTÁR

A szabadföldi növényzet ki van téve az időjárás szeszélyének, ezért fejlődésében jelen-tős időbeli eltolódásokat okozhat a hőmérséklet szélsőséges alakulása, a csapadékos vagy derült időszakok aránya stb. Emiatt előfordulhat, hogy azt a munkát, amit tavaly március közepén végeztünk, az idén, mondjuk, április elejére kell halasztanunk. A kezdő kertész-kedőknek azonban szükségük van támpontokra, legalább annak segítségére, hogy a vég-zendő munkára anyagokkal, eszközökkel felkészülhessenek. A következőkben ezért — sok-évi átlagos időjárást figyelembe véve — legalábbis sorrendiségében közelítő pontosságú kertészeti munkanaptárt állítottunk össze. Előrebocsátjuk azonban, hogy az egyes munkák végzésének legkedvezőbb időpontját mindig az adott időjárási viszonyok (lég- és talajhő-mérséklet, csapadékállapot stb.) határozzák meg.

Január

A fagy elleni védekezés (fagyrepedések bekenése oltóviasszal) ideje. Fel kell készülni a melegágyak építésére. A melegtalphoz szükséges ló-, sertés-, juh-, nyúl- és baromfitrágyát gyűjtsük össze, rakjuk hosszú, keskeny, felül domború prizmába, hogy február második felében, a melegágykészítés idején elegendő álljon rendelkezésre. A palántaneveléshez szük-séges magvakat szerezzük be, és végezzük el a csiráztatási próbát.

A zöldség- és burgonyaprizmák hőmérsékletének, egészségi állapotának ellenőrzése. A pincében, veremben tárolt zöldség-félék átválogatása, a csírák eltávolítása, a nyirkos homok kicse-rélése szárazra.

Fagymentes órákban a gyümölcsfák törzsének tisztogatása, a korona ritkítása, elöregedett fák ifjítása vastag ágak visszavá-gásával. A tárolt gyümölcs átvizsgálása.

A szőlővessző vermeléséhez használt homokot permetezzük vízzel a kiszáradás megelőzése végett. Kezdjük a szőlővesszők darabolását. A megvágott dugványok ismételt vermelése.

Fagymentes időben a díszcserjék metszése, a sziklakert lemo-sódott földjének feltöltése, az utak szegélyének igazítása. A rak-tározott gumók, rizómák átvizsgálása. A korán virágzók rizómáit 2-3 szemes részekre vágjuk szét, s a sebek begyógyulása után he-lyezzük a cserepekbe. A teleltetett muskátlit vágjuk vissza és rend-szeresen öntözzük.

8 113

Február

Szaporítóládák elkészítése a zöldségpalánták neveléséhez (célszerű méretük 60 x 40 x 6 cm), továbbá sorjelző és magvető deszka előkészítése. Fagymentes időben folytathatjuk a díszcserjék metszését.

A gyümölcsösben kezdjük meg a tél végi lemosó permetezést. Az ősszel ültetett fák tövéről húzzuk le a földkupacokat. Kezdhetjük a borsó vetését.

Március

A hónapos retek, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, feketegyökér, spenót, sóska, saláta, vöröshagyma magját vessük állandó helyre, szabadföldbe. Készítsük a melegágya-kat. Az őszibarackfák metszése, a szükséges átoltások, áthidalások elvégzése. A szamóca-ágyások takaróját távolítsuk el, és a talajt lazítsuk.

Elérkezett a szőlőnyitás ideje, a pótlás kezdése. A szőlővesszőket a rügy ellenőrzése érdekében vízben hajtassuk. A télen kezdett talajforgatás folytatása és a talaj egyengetése

az új telepítéshez. A gyepről gereblyézzük le a szerves trágyát, a pótolt

fákat, cserjéket metsszük. A kétnyári és hagymás virág-ágyakat takarjuk ki, a búzavirágot, szarkalábat, szagos-bükkönyt szabadföldbe vessük.

Meleg szaporítóhelyre vessük a paprika és a paradi-csom magját. Az áttelelt saláta és a kelkáposzta ágyásait kapáljuk, a torma talpgyökereit dugványozzuk.

Koronaalakítás az őszi és tavaszi telepítésű fiatal fá-kon. Az almás termésűek termőre metszésének befejezése, a letermett málnavessző eltávolítása és elégetése. A szőlők metszése és harmatgyökerezése, az oltáshoz szükséges alany és oltóvessző áztatása, telepítése. A tátogató, lángvirág, bársonyvirág és viola vetése melegebb fekvésű helyre. A rózsatövek és a kétnyári ágyások kitakarása.

Palántázófa és sorjelölő zsinór beszerzése vagy készítése. A dughagymák duggatása, a téli sarjadékhagyma szedése. A spárgamag szabadföldbe vetése, az egyéves spárgatövek telepítése. Az előcsíráztatott burgonya és a kapormag vetése.

A fák törzséről eltávolítjuk a védőtakarót, és a kártevők megsemmisítése érdekében elégetjük. Nitrogénműtrágya kiszórása s a talaj lazítása. A szőlők trágyázását, átoltását, a karók igazítását fejezzük be. A rózsatövek metszése, talajuk lazítása, a kiritkult gyep pót-lása, új gyepfelületek telepítése. A nyáron és ősszel nyíló évelők tőosztása és telepítése. A kerti vízlevezető árkok tisztítása.

A fatisztogatás során vágjuk le a száradt, szuvas, vértetves, moníliával, lisztharmattal, pajzstetűvel fertőzött ágakat. Távolítsuk el a hernyófészkeket, tojáscsomókat, gyümölcs-múmiákat, tősarjakat és fattyúhajtásokat. A levágott részeket égessük el. A szőlőről is távolítsuk el a pajzstetves vesszőket.

A zöldségmagvakat vetés előtt csávázzuk, a magtakaró földet a palántadőlés meg-akadályozására fertőtlenítsük.

A rózsabokrokat a metszés után a pajzstetvek és gombakártétel ellen permetezzük. A dísznövények palántáinak talaját formalinnal vagy réztartalmú szerrel fertőtlenítsük.

Rügypattanáskor a fákat permetezzük a tetvek, sodrómolyok és gombabetegség ellen. A korai káposztafélék gyökerét kiültetés előtt fertőtlenítsük a káposztalegyek ellen.

114

Április

A melegágyban vagy ládában nevelt paprika-, paradicsom- és zellerpalántákat tűzdel-jük 5-6 cm-es tőtávolságra, a vetéshez hasonló talajba. A korai káposztafélék palántáit edzeni kell a kiültetéshez. A fiatal telepítésű fákat, bokrokat öntözzük, majd talajukat lazít-suk. Még végezhető a nyáron és ősszel virágzó évelők osztása és telepítése. A kabakosok, a cékla, a nyári retek és az új-zélandi spenót vetése.

A gyümölcsfák és bogyósok fejtrágyázása, bokronként, illetőleg termőfaegységenként 1 -3 kg N-műtrágyával. A szőlők szálvesszőjének kikötése, szükség esetén segédkarózása, a szőlő mélykapálása. Szabadföldbe vethető a sarkantyúvirág, díszbab, hajnalka, porcsinrózsa, rezeda és rézvirág. A kerti berendezések javítása, festése.

A korai káposztafélék és a saláta palántázása, a bab, a csemegeku-korica vetése. A kései káposztafélék magjának vetése szabadföldi mélyí-tett palántaágyakba. A szamócatövekről távolítsuk el az indasarjakat, virágzás előtt talaját kapáljuk meg, takarjuk le szalmával vagy lomb-bal. A gyümölcsös talaját kapáljuk. A szőlő telepítését alapos öntö-zéssel rügyfakadásig végezhetjük, a bujtást még azt követően is. 42

A dáliatövek osztása is kezdhető. A gladiólusz hagymagumóit és V „4w a tátika palántáit ültessük.

Az alma- és körtefákat rügyfakadás és zöldbimbós állapot között varasodás, monília és lisztharmat ellen permetezzük. A védekezést fehér- bimbós állapotban ismételjük. Az őszibarackfákat zöldbimbós állapot- s ban védjük a molyok, levéltetvek, levéldarazsak és gombabetegségek ellen. A permetezést virágzás előtt ismételjük.

A dísznövényeket a takácsatkák, levéltetvek és tripszek jelentke-zése esetén, a rózsákat pedig a lisztharmat és levélfoltosság ellen ismé-telten permetezzük. Cserebogárpajorok észlelése esetén fertőtlenítsük a talajt. Hasonlóképpen szükségessé válhat a lótetű és a meztelen csigák elleni védekezés.

Május

A talaj előkészítése a palánták ültetésére. A palánták edzése gyakori szellőztetéssel, nap közben szabadba helyezéssel. A szabadföldi gyökérzöldség egyelése. Gyümölcsösben permetezés, füstölés (ködgyertya) az utófagyok ellen. Derűs, szélcsendes időben gyakoribb az éjszakai, hajnali fagy. Még folytatható a lomblevelű örökzöldek ültetése. Készülés a rend-szeres öntözésre.

A fagyérzékeny palántákat május közepén a szabadföldbe ültethetjük. Ültetés után nyomban öntözzünk. A talajfelszín porhanyítása és a gyomirtás rendszeres feladat a gyü-mölcsösben, szőlőben. A fiatal fák koronavesszőinek hajtásain végezzük a ritkító metszést, a gyökér- és tősarjakat feltétlenül távolítsuk el. Végezzük a szőlők mélykapálását.

A virágágyak talaját egyengessük a palántázáshoz. Az előnevelt muskátli- és kánna-tövek a szabadföldbe kerülhetnek. Ritkítsuk az állandó helyükre vetett egynyári virágokat. A játszóhelyen készítsük elő a homokozót, pancsolómedencét.

A frissen palántázott terület talaját porhanyítsuk, s pótoljuk az elpusztult palántákat. Nagyobb pusztulás esetén vizsgáljuk meg, hogy nincs-e a talajban cserebogárpajor vagy lótetű. Csapadékhiány esetén öntözzünk.

A hónap végén kezdhető a korai érésű gyümölcsök szedése (szamóca, cseresznye). Gondoskodjunk az értékesítési lehetőségekről. Szedés után a fák alól el kell távolítani

8• 115

a hullott gyümölcsöt. A szamócatöveken csak a szaporításhoz szükséges indasarjakat hagyjuk. A négyéves szamócát a ter-més szedése után irtsuk ki, s a talajt az évben még zöldség-termesztéssel hasznosítsuk. Végezzük a szőlő első kötözését és zöldválogatását, ha a hajtások 30-40 cm-esek.

Védekezzünk a szőlőmolyok ellen. A kiültetett paradi-csompalántákat a baktériumos betegségek, a káposztaféléket pedig a barkó és poloska ellen védjük. A gyümölcsfák virág-zása idején méhkímélő szereket használjunk. Sziromhullás után a cseresznye- és meggyfákat a gombabetegségek, levél-tetvek és a cseresznyelégy, a barackfákat pedig a moly ellen védjük. Szőlőperonoszpóra ellen a virágzás előtt permetez-zünk, a dombvidéki, illetőleg homoki szőlő eltérő igényeinek figyelembevételével.

A szilva- és ringlófákat permetezzük sziromhullás után a poloskaszagú szilvadarázs ellen. A barack-, cseresznye- és meggyfák moly és légy elleni védelmét ismételjük. Málnás-ban akadályozzuk meg a szürkepenész kártételét. Ha a kiültetett palántákon levéltetvek jelennek meg, permetezzünk. Ismételjük a rózsa kombinált permetezését.

Június

A kiültetett palánták közül az elpusztultakat pótoljuk. A gyümölcsösben gyakori se-kélykapálással irtsuk a gyomot, és tartsuk lazán a talajt. Nyáron ne metsszük a fákat, de a vízhajtásokat tőből távolítsuk el. Új telepítésű szőlőben óvatosan húzzuk le a tövekről a földet. Egyetlen hajtás kivételével az oldalhajtásokat egy-két levélre csípjük vissza.

A mályvarózsa, gyűszűvirág, harangvirág, sárga viola magját mélyített palántaágyakba vessük és öntözzük. A hónap közepén általában kezdhető a zsenge korai karalábé szedése. Utána másodterményeket vethetünk. A gyökérzöldségeket ritkítsuk. Végezzük a szőlő haj-tásválogatását és a karós szőlő második kötözését.

Az évelő virágok egy részét (nőszirom, varjúháj) most szaporíthatjuk. A nyári szaporí-tás rendszeres öntözést igényel. A szél kártétele ellen a hosszú dinnyeindákat egy-egy kapa-vágásnyi földdel rögzítsük. Kezdhetjük a korai fejes káposzta szedését.

A gyümölccsel dúsan rakott ágakat támasszuk alá vagy kötözzük fel. A barack-, körte-és almafákon ritkítsuk a gyümölcsöt. Szerezzük be a vadrózsák hajtószemzéséhez a szemző-hajtásokat. A kertet most már inkább csak az esti órákban öntözzük, mert ilyenkor kisebb

a párolgás, és a növény több vizet hasznosít. Kombinált permetezéssel ismételten védjük az alma- és

körtefákat a moly, a lisztharmat és a varasodás ellen. Az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkeit permetezéssel vagy leszedés után elégetve semmisítsük meg. Időszerű a barack-fák moly és lisztharmat, valamint a málna szürkepenész el-leni védelme.

A káposztaféléket védjük a hernyók és bolhák ellen. • 'ma.. Szükségessé válik a burgonyabogár irtása is.

A csonthéjas gyümölcsfákat különösen a kaliforniai pajzstetű rajzásának idején védjük. A termésérés előtti vára-kozási idő betartása fontos ! A szőlőben a peronoszpóra és liszt-harmat ellen kombináltan permetezzünk. A paradicsomot a levélfoltosság és paradicsomvész, a paprikát pedig a levéltetvek

116

ellen kell védenünk. Az érzékeny rózsafajtákat védjük a liszthar-mattól.

Július

Vethető még spárgatök, téli retek, befőzőuborka. A legtöbb nyári gyümölcs ebben az időszak-ban szedhető. Szüret után meg kell tisztítani a fák alját s a te-rületet felásni. A karós szőlőt harmadszorra kötözzük. A folya-matos nyílás érdekében a virá-gokról távolítsuk el az elvirág-zott részeket. Kivételt képeznek azok a tövek, amelyeken magot akarunk érlelni.

A hónap közepe körül pa-lántázhatjuk a másodterménynek szánt káposztaféléket. A két-há- • \I rom héttel korábban vetett má- «■\ sodtermények sorközeit viszont most műtrágyázzuk.

A letermett szamóca fölös indasarjait — a távolítsuk el, majd lazítsuk az ágyás talaját. Gondosan válogassuk ki és jelöljük meg a szaporításra alkalmas töveket. A termés leszedése után is öntözzük a töveket, s talaju-kat árnyékoljuk.

Ha a szőlő hajtásainak alsó része megbarnult, csonkázzuk. Karós szőlőn a karó felett kb. 20-25 cm-re vágjuk vissza a zöld részeket. Megkezdhetjük a kora tavasszal nyíló két-nyári virágok vetését (árvácska, százszorszép, nefelejcs stb.).

A paprika, paradicsom, uborka szedése. Az érett paprikabogyók folyamatos leszedé-sével serkenthetjük a többi növekedését. A cseresznye- és meggyfák koronáját szedés után ritkítsuk. Ne feledkezzünk meg a tavaszi telepítésű gyümölcsfák öntözéséről. A szőlő talaját kapálással tartsuk porhanyósan és gyommentesen.

A tavasszal elvirágzott cserjék elöregedett részeit vágjuk vissza. Az alma- és körtefák védelmét a júniusihoz hasonlóan folytassuk. A szamócát szüret

után permetezzük a sodrómolyok és levéldarazsak ellen. Egyben kombináltan a levélfoltos-ság ellen is permetezhetünk. A hónap folyamán a szőlőperonoszpóra és -moly elleni per-metezést, valamint a paradicsomvész elleni védekezést is folytassuk. Ha a paprikán levél-tetvek jelennek meg, szintén szükségessé válik a permetezés.

A dísznövényeken figyeljük a levéltetvek, takácsatkák, tripszek, poloskák, kabócák megjelenését. A rózsa kártevői ellen is ismételjük a permetezést.

A káposztaféléken a kártevő hernyók és levéltetvek ellen védekezzünk. Ismételten per-metezzük a kései érésű és a letermett őszibarackot. A növényvédő szerek használatakor a várakozási idő betartására nagyon ügyeljünk!

A letermett málnavesszőket égessük el. A málnást védjük a gombabetegségek és a vesz-szőszúnyog ellen. A hónap végén a lisztharmatra érzékeny rózsafajtákat továbbra is kén-tartalmú szerekkel kezeljük.

szaporításra szánt tövek kivételével —

117

Augusztus

Tisztítsuk meg azokat a zöldségágyásokat, amelyekről a termést leszedtük, és talajukat készítsük elő a másodnövények vetéséhez. Az új telepítésű szőlők öntözése, talajának gon-dozása továbbra is fontos.

A muskátli dugványozása. Az egészséges, jól fejlett növényekről mértékkel szedett dug-ványokat homokos földben gyökereztessük. Most vethetjük a sóskát és jól felásott, beöntö-zött talajba a mezei salátát, spenótot, céklát, másodterményként.

A fejletlen gyökerű szamócát iskolázzuk, a fejlettet állandó helyére ültessük. Általában a hónap közepe körül kezdhető a korai csemegeszőlő szüretelése. A felszedett nár-cisz, tulipán és jácint szaporítóanyagot válogassuk át. Lehet kezdeni a rózsa alvó szemzését is. Sikertelen szemzés esetén szeptemberben ismételhetünk. A téli sar-jadékhagymát most kell ültetni, és az érett rebarbara magját most kell vetni.

• Elérkezett a borszőlők érés előtti utol- só kapálásának ideje. Kiterjedtebb fürt-rothadás esetén ritkítsuk a levélzetet. A liliomfajokat most kell szaporítani és átültetni.

Az almamoly és szükség esetén a va-rasodás ellen kéthetenként permetezzünk. A dús termésű gyümölcságakat támasz-szuk fel. Szedjük le és semmisítsük meg az amerikai fehér szövőlepke hernyófész-keit. Vágjuk ki és égessük el a bogyósok fertőzött vesszőit, s permetezzünk a gom-babetegségek ellen. Tovább kell folytatni a szőlőkben a peronoszpóra elleni védeke-zést. A zöldségesben és a virágokon a le-véltetvek, száraz időjárásban pedig a takácsatkák ellen permetezzünk. A rózsán előzzük meg a levéldarazsak kártételét.

A fertőzött, lehullott gyümölcsöt semmisítsük meg, a kaliforniai pajzstetű második nemzedékének megjelenése esetén permetezzünk. Az érés előtti permetezések idejének vá-lasztásakor nagyon ügyeljünk a várakozási idő betartására! Erre a borszőlők permetezése-kor is gondoljunk, mert egyes vegyszerek például károsan befolyásolják a must minőségét.

Feltétlenül védekezzünk a burgonyabogár ellen. Ismét permetezzünk a gyümölcsösben az almamoly és a kaliforniai pajzstetű ellen. Olyan vegyszert használjunk, amit a várakozási időre vonatkozó előírás enged. Szedjük le a galagonyapille és az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkeit. Szamócásban fontos a sodrómolyok elleni permetezés. A káposztaféléken a káposztalepke, valamint a bagolypille második nemzedéke elleni védelem válhat szük-ségessé.

118

Szeptember

Általában a hónap elején kezdhető a szilva szedése. A bogyósokat kapáljuk meg, s az iskolából kiszedett szamócapalántát ültessük végleges helyére. Száraz, derült időben foly-tassuk a csemegeszőlő szüretelését.

A hónapos retek, a fejes saláta (áttelelő) és a sóska magját vessük állandó helyére, a sarjadékhagymát duggassuk. Szedhetjük a diót és a mandulát. Szedés után ássuk fel a fák alatt a talajt.

A szalmavirágok szedésének s a krizantém hónaljazásának is most van az ideje. A vörös-hagyma szedése, tisztítása, szárítása, a metélőhagyma tőosztása is ilyenkor ese-dékes.

Eszközeinket és a tá-rolóhelyiséget készítsük elő a téli alma szüreteléséhez. Az őszi gyümölcstelepítés talaját készítsük elő, a sza-porítóanyagot rendeljük meg. A tartósításra szánt és beteg bogyóktól meg-tisztított szőlőfürtöket ag-gassuk zsinórra, és hűvös, száraz helyen függesszük fel. A borszőlő szüretelésé-hez szükséges eszközöket készítsük

A gyöngyvirág rizó- »t– máit szedjük fel, és szét- itt( ?, ", osztás után telepítsük újra.

Folytassuk az amerikai fehér szövőlepke és a pajzstetű elleni védekezést. A szövőlepke elleni permetezésre esetleg a csonthéjasokon is szükség lehet. A lehullott, fertőzött szilvát napról napra semmisítsük meg. A ribiszkét és a köszmétét most már várakozási idő nélkül permetezhetjük a kaliforniai pajzstetű ellen.

A zöldségfélék melléktermékeinek takarmányozása esetén is — ha előzőleg növényvédő szerrel kezeltük — tartsuk be a várakozási időt!

Ha szükséges, permetezzük még a málnát és a szamócát a sodrómolyok, a ribiszkét pedig a levéldarazsak ellen. Zöldségesben is szükségessé válhat még a levéltetvek elleni véde-kezés —, de csak a várakozási idő szerint használható szerrel!

Készítsük elő és fertőtlenítsük a gyümölcstároló eszközöket és helyiséget. A fertőzött diót vagy dióburkot semmisítsük meg. A gyümölcstermő bokrokról távolítsuk el az erősen fertőzött vesszőket. Ezeket s a fertőzött zöldségféléket, hulladékokat égessük el.

Október

Az előnevelt salátapalántákat és az áttelelő kelkáposztát állandó helyre ültethetjük. A téli almát a szedés után nyomban válogassuk, hogy tárolásra csak teljesen egészséges gyümölcs kerüljön. Elérkezett a fagyérzékeny zöldségfélék mielőbbi betakarításának ideje. A kellően be nem érett paprikát, paradicsomot, dinnyét savanyítással konzerválhatjuk.

119

Az évelő virágok telepítését fejezzük be, az elnyílott egynyáriakat pedig szedjük ki a talajból. A fagyok előtt takarítsuk be a gyökérzöldségeket is. Szennyeződéstől, levelektől

tisztítsuk meg, és úgy rakjuk a tárolóba. Kezdőd-het a gyümölcsfák téli telepítése. Hasonlóképpen az új telepítésű szőlő alá a talaj mélyforgatása. Fel kell szednünk azokat az évelőket, amelyek nem bírják kemény telünket. Felszedés után szá-rukat vágjuk vissza, és télire tároljuk egyenletes hőmérsékletű, fagymentes helyen.

Helyezzük fel a fákra a hernyófogó öveket a téli araszolók ellen. Az érett őszi burgonya szedé-sének ideje. A gyümölcs és szőlő telepítéséhez végzett talajforgatás során — a talajlakó kárte-vők észlelése esetén — fertőtlenítsük a talajt.

Ügyeljünk a gyümölcs- és zöldségraktározó helyiségek alacsony hőmérsékletére. A fák alól szedjük fel és égessük el a gombabetegségektől fertőzött lombot. Rajzás után égessük el a her-nyófogó öveket.

Telepítés előtt a gyümölcsfacsemeték gyökerét mártsuk fertőtlenítőoldatba. A lomb-hullás után még egyszer permetezzük a kaliforniai pajzstetű lárváival erősen fertőzött ribiszkebokrokat.

A gyümölcsfacsemetéket mindig olyan mélyre ültessük, amilyen mélyen előzőleg a fa-iskolában voltak.

November

A felszedett és jól megtisztított, ép, egészséges gyökérzöldséget tárolhatjuk pincében, veremben vagy prizmában. Most már a téli körtét és a legkésőbben érő szőlőt is le kell szedni. A pázsitot még egyszer kaszáljuk meg. Öntözési lehetőség híján most is telepíthető gyep. Az elszáradt egynyári virágokat távolítsuk el az ágyásokból, és helyüket trágyázással egybekötve ássuk fel.

A késői telepítésű szamócát takarjuk lombbal, de a szívlevelek maradjanak szabadon. A jól előkészített talajba kezdhetjük a gyümölcsfák és bogyós gyümölcsű bokrok telepítését. Kezdhető a szőlő takarása is. Készítsük elő a talajt a díszfák, díszcserjék telepítéséhez. A hasznos madarak védelmére készítsünk madárodút és -etetőt.

A fiatal telepítésű fák tövét takarjuk földdel. Kerítetlen telken vagy hibás kerítés esetén védjük a fákat a nyulak rágása ellen. Húzzunk földet a bokorrózsák tövére, a rózsafácskák koronáját pedig hajtsuk a földre. A kétnyári virágok ágyásait lombtakaróval védjük a fagy ellen.

Lombhullás után a fákat, a bokrokat alaposan és szakszerűen tisztogassuk meg a kár-tevőktől. A termőfák odvas sebeit vágjuk simára és tömjük be cementhabarccsal, az ágak levágásakor maradt nagyobb vágási felületeket pedig kenjük be oltóviasszal.

Téli tárolás előtt növényvédő eszközeinket mossuk le szódás, majd tiszta vízzel, s töröl-jük szárazra, a fémrészeket pedig olajozzuk le.

A hernyófészkeket, gyümölcsmúmiákat, taplógombákat el kell távolítani és elégetni. A megmaradt növényvédő szereket az eredeti csomagolásban és jól zárható, száraz, fagy-mentes helyen tároljuk.

120

December

A kártevőktől nem fertőzött kerti hulladékból készítsünk komposztot. Fagymentes időben folytathatjuk a szőlő- és gyümölcstelepítést. Az új telepítést csirkézzük és csapadék-hiány esetén öntözzük, majd a fagyok előtt fedjük. A díszfák és cserjék telepítésekor hasonló-képpen járjunk el. A pázsitra szórjunk érett istállótrágyát vagy komposztot.

Az áttelelő fejes salátát és kelkáposztát a nagy hideg beállta előtt takarjuk lombbal.. Át kell vizsgálni a vermelt zöldségféléket, s ügyelni arra, hogy a homok ne legyen túl száraz vagy túl nedves. A gyümölcstároló hőmérséklete 3-5 °C között legyen. A kertészeti munka-eszközöket javítsuk meg.

121

AJÁNLOTT IRODALOM

Balázs P. (1961): A kiskert örökzöldjei. Csapody V.—Debreczy Zs. (1971): Télen is zöld kertek. Domokos B. (1970): Broméliák. Farkas L. (1962): Évelő dísznövények. Galántai M.—Tóth I. (1971): Hová, mit ültessünk? Hedry A. (1969): Kezdő kertészkedők könyve. Incze F. (1966): A krizantém. Jancsó—Jilly—Oláh (1968): A kertépítő zsebkönyve. Jankovich O. (1969): Egy- és kétnyári virágok. Kokas—Furka (1971): A szegfű a növényházban és a szabadföldben. Márk G. (1959): A rózsa. Nádasi M. (1967): A liliom. Oláh S. (1970): A családi ház kertje. Sárszegi É. (1970): A jácint. Seléndy Sz. (1971): Nyaralóm kertje. Sipos E. (1966): A tulipán. Sipos E. (1968): A gladiólusz. Ticsénszky M. (1966): Virág a házban és a ház körül.

122

435)-

ÁL LATTARTÁS

MIT ÉRDEMES TARTANI?

Mielőtt valamely állatfaj tenyésztésére, illjtve tartására kíván valaki berendezkedni, feltétlenül mérlegelnie kell az adottságokat, lehetőségeket. E könyv forgatása során az olvasó megismerkedhet az egyes állatfajok alapvető tartási, takarmányozási feltételeivel, hogy dönteni tudjon.

A házikert-tulajdonosok adottságai eltérőek. Fontos a tartási épületek megléte vagy építési lehetősége, de lényeges a takarmányozási lehetőségek megvizsgálása is. Fontos annak mérlegelése is, hogy mennyi ARTSilk szabad idővel rendelkezünk, illetve a rendes napi munka, elfoglaltság mellett mennyi időt tudunk ház körüli munká-val tölteni. Munkavégzés szempontjából természetesen a család minden bevonható tagját számításba kell vennünk.

A peremvárosokban lakó házikert-tulajdonosoknak figyelemmel kell lenniük azokra a rendelkezésekre, ame-lyek egyes állatfajok — a szarvasmarha és sertés — tar-tását közegészségügyi szempontból tiltják.

Az adottságok tekintetében a vidéki kerttulajdonosok helyzete a kedvezőbb, különösen, ha a nagyméretű kert mellett háztáji földterülettel is rendelkeznek. A termelő-szövetkezeti tagok kedvező adottsága még a munkaegység utáni terményjuttatás, a gazdaságtól igényelhető folyamatos zöldtakarmány-ellátás s az értékesítési lehetőségek.

Ezen adottságok csaknem minden haszonállat fő tar-tási feltételeit kielégítik. Érdemes-e azonban minden állat-fajt tartani?

Éppúgy, mint a nagyüzemben, a háztáji gazdaságban sem szabad sokféle állatot tartani. Inkább csak a tartási és takarmányozási feltételeinknek legjobban megfelelő ál-latfajjal foglalkozzunk.

Ha régi szarvasmarha- vagy lóistállóval rendelkezünk, és a folyamatos zöldtakarmány-ellátás megoldható, feltét-lenül kifizetődő a szarvasmarhatartás, illetve a növendék-marhanevelés és -hizlalás. A tej a család szükségleteinek kielégítésén túl, folyamatosan, a növendékmarha-nevelés és -hizlalás pedig időszakonként juttatja nagyobb pénzbevételhez az állattartót. A szerződéses takarmányjuttatás, a pénzelőleg és a különféle kedvezmények is nagy jelentőséggel bírnak a biztonságos szarvasmarhatartásban.

A szarvasmarhatartás munkaigényes, a rendszeres takarmányozás, gondozás, fejés,

közös

125

ápolás napi (1 tehén és 2-3 növendék tartásakor) 3-4 órai munkát igényel. A munka természetesen megosztható a család tagjai között, de mielőtt berendezkedünk szarvas-marhatartásra, ezzel számolnunk kell.

A szarvasmarha elsősorban a család tej- és tejtermék-szükségletének kielégítése, valamint a folyamatos pénzbe-vétel szempontjából jelentős, de nem oldja meg a húsel-látást. Erről egyéb állatfajok tartásával kell gondoskodni, s ez nem is okoz különösebb gondot. Az elhelyezési lehe- tőségek általában adottak, s a szükséges abraktakarmány is megtermelhető, illetve beszerezhető.

A szarvasmarhatartás mellett minden háztáji udvarban van lehetőség sertéstartásra. Ez akkor kifizetődő, ha nemcsak vásárolt süldő hizlalásával foglalkozunk, hanem kocatartásra és -nevelésre is berendezkedünk, tenyésztői munkát is végzünk. Háziállataink között a sertés a legszaporább, gyors növekedésű, jól értékesíti a takarmányt, jól alkalmazkodik, s végül a sertéshús, -szalonna, -zsír és az ezekből készült hentesáruk nagy tápértékűek, ízletesek. A sertés tartása jövedelmező, kielégíti a család szükségletét, és emellett jelentős bevételhez is juttatja a családot.

A háztáji állattartó akkor cselekszik helyesen, ha piacra is termel. Az adottságai meg-vannak, s ha már időt szán a sertés gondozási és takarmányozási munkáira, kis időtöbblettel több sertést is tarthat. Az értékesített sertésekből jelentős bevételhez jut.

A kocatartás magasabb színvonalú munkát és több gondosságot igényel, ez azonban bőségesen megtérül, hiszen a hússertés koca éves szaporulatából 15-20 választott malac értékesíthető.

A háztáji sertés értékesítésében a termelőszövetkezet is nagy segítséget nyújthat. Ha nagyobb számú sertést értékesítenek az állami felvásárló szerveknél, nagyüzemi felár illeti a termelőszövetkezetet, illetve sertéstartó tagjait.

A baromfi csaknem minden udvarban megtalálható. Ahol csak a család szükségleteinek a kielégítését tartják szem előtt, ott általában az udvarban szabadon vagy kis bekerített ólban tartanak néhány tyúkot és csirkét. Ez több szempontból is kifogásolható. Nem gazdaságos, mert a veteményeskert károsul, másrészt sokat mozog a baromfi, aminek nagyobb takarmányfelvétel és kisebb termelés a következménye. E módszer elavult, és különösen nem alkalmas az intenzív hibridek tartására.

Ha valaki a családi szükséglet kielégítésén túl gazda-sági hasznot is szeretne, a nagy termelőképességű fajták,

hibridek közül kell a körülményeknek megfelelőt kiválasztania, és zárt vagy legalább félig zárt rendszerű tartásra kell berendezkednie. Érdemes követni azok példáját, akik a mini-mális adottságokat is kihasználva, az intenzív baromfitartással jelentős jövedelemhez jutnak. Viszonylag kis ráfordítással az ól kialakítható, és a különféle baromfitápok készpénzért is beszerezhetők.

A haszongalamb tartása szintén jelentős hasznot hoz. Kiegészíti a család hússzükség-letét és értékesítéséből jelentős pénzbevételhez jutnak.

Hasznot hozó ág a házinyúltenyésztés is. Egyre több nyúltenyésztő állít elő eladási célra vágónyulat. Akik csak mellékfoglalkozásként kívánják a nyúltenyésztést folytatni, csak napi 1-2 órai munkával ellátható állományt tartsanak. Akik főfoglalkozásként tudják a nyúl-tenyésztést folytatni, azoknak érdemes legalább 250 anyás állomány tartására berendez-kedniük. Ez esetben már jelentősebb takarmánytermő területre is szükség van.

126

/111.M

riíe■

111 1 1,141 M 11111 141 1 1111',1

11>-' miummukumniutuilitut

111111

Ha megvannak a nutria és nyérc tartásának speciális feltételei, érdemes vele foglalkozni, a nemes prém értékes és keresett cikk.

A méhészetet akkor érdemes elkezdeni, ha valaki ha lamot érez e speciális ágazathoz, s van lehetősége — a fő-foglalkozása mellett — a vándoroltatásra.

A városi, peremvárosi kerttulajdonosok állattartási lehe-tőségei kisebbek. A közegészségügyi rendelkezések csak a kisállatok tartását teszik lehetővé, másrészt a takarmány-ellátási lehetőségek is kedvezőtlenebbek. A vázolt nehéz körülmények ellenére van lehetőség kisállattartásra. Rész-leteiben kidolgozott és kipróbált tartási rendszer ad lehető-séget a peremvárosi kerttulajdonosoknak is jövedelmező baromfitartásra. A félig vagy teljesen zárt rendszerű ba-romfitartással elkerülhetők a szomszédokkal való súrló-dások. A nyúltartásnak is kialakult az a tartási rendszere, amellyel a városi kerttulajdonosok is jövedelmezően űzhetik ezt a termelési ágat.

Egy udvarban milyen állatfajokat tartsunk?

A háztáji gazdaságra is érvényes a nagyüzemi sza-bály, hogy nem szabad egyszerre sokféle állatfaj tartá-sára berendezkedni. Inkább egyhasznosítású, nagyobb állomány tartására rendezkedjünk be.

E tekintetben az állatfajok takarmányigénye alaposan mérlegelendő szempont. A sertés és a baromfi abrakigé-nyes, így e két állatfajból egyszerre nem lehet nagyobb állományt tartani, mert nem fogjuk győzni az abrakszük-séglet kielégítését. A szarvasmarha viszonylag kevés abra-kot fogyaszt — így mellette tartható sertés vagy baromfi —, viszont nagy szálas és tömegtakarmány-szükséglettel kell számolnunk. A nyúl szintén kevés abrakot fogyaszt, tehát tartható a sertés vagy baromfi mellett. A nyúl mellett tartható még a növényevő nutria is.

Vannak állathigiéniai szempontok is, amelyek nem teszik lehetővé az egyes állatfajok közös udvarban tartá-sát. Nem ajánlatos különböző fajú baromfi (tyúk, liba, ka-csa, pulyka) együtt tartása, de azonos fajú eltérő korú baromfit sem szabad együtt tartani. A hibrid baromfit szigorúan tartsuk távol a parlagi vagy egyéb fajtájúaktól. Káros állategészségügyi következményekkel járhat a ba-romfi és a galamb együttes tartása is.

127

A rostélyost tisztítsuk meg csont-jótól és zsírjától, jól verjük ki és sózzuk. Vöröshagymát, kapribo-gyót, zöldpetrezselymet, citrom-héjat vagdaljunk apróra és vajon pároljuk. Töltsük vele a rostélyo-sokat, csavarjuk össze őket, és kevés zsíron, fedő alatt pároljuk barnára. Mikor már jó barna, öntsünk ró 2-3 dl tejfölt, egy citrom levét, és még félóráig pároljuk.

képpen A szarvasmarha teje az ember élelmezésében pótolhatatlan, húsa kiváló ízű és sokféle-

használható. Élelmiszerként nem hasznosított részei (bőre, csontja, szaruanyagai stb.) ipari feldolgozás útján hasznosíthatók. A szarvas-marha egyaránt elfogyasztja a szénát és zöldtakarmányt, a szalmát és az abrakféléket, a gumósokat és az ipari mellék-termékeket. Trágyája minden talajra és a különféle növé-nyek alá egyaránt kiváló.

A borjak és a hízómarhák eladása mindig biztonságos és jó üzlet.

A háztáji, a kisegítő egyéni gazdaságokban van ma is a szarvasmarhák mintegy 30%-a, a tehénállomány 38%-a, így az ország tej- és marhahústermelésében a kisüzem sze-repe igen jelentős.

A szarvasmarhát nem lehet takarmánytermelés vagy takarmánykészletek nélkül biztonságosan etetni. Közis-mert, hogy a baromfi és a sertés „zsákból", tehát vásárolt abrakfélékkel is tartható; szarvasmarha ellátásához viszont nagy tömegű szálas és tömegtakarmányokra van szükség. Ezek nem kaphatók kereskedelmi forgalomban, és elő-teremtése gondot okoz, hiszen a kifejlett állat évente 200 q tömegtakarmányt fogyaszt (6. táblázat). Ekkora mennyi-ségű takarmányt pedig szinte lehetetlen a háztáji gazda-ságokban megtermelni.

Az ország szarvasmarha-tenyésztésének fellendítése és a nagyobb egyéni jövedelem elérése érdekében fontos, hogy a termelőszövetkezetek gondoskodjanak a háztáji szarvasmarhák részére szükséges takarmányokról. Ez elő-segíthetné egyik legnagyobb tartalékunk, a kisüzemekben levő istállók kapacitásának jobb kihasználását.

Gazdasági állatot általában nem kedvtelésből, ha-nem a haszon érdekében tartunk. A haszna attól függ, hogy célszerűen tartjuk, gondozzuk-e az állatokat, és adott lehetőségeinkkel összhangban választjuk-e a megfe-lelő tartási, hasznosítási módot.

PÁRIZSI ROSTÉLYOS

HOGYAN TARTSUNK JÖVEDELMEZŐEN SZARVASMARHÁT?

128

6. táblázat. A szarvasmarha évi takarmányszükséglete kor és nem szerint

Megnevezés

Évi takarményszükséglet mázsában

zöld- takarmány nedvdús széna szalma

Tehén (650 kg)

Bika (800 kg)

Üsző

110

37

55

80 18

40

11 32

10

9

9

takarmányszükséglet

hat hónapra

2

5

11

6 20

mázsában

3

9

11 7 7

Borjú 6 hónapos életkorig Növendék bika, 6-12

hónapig

Növendék bika, 12-18

hónapig

Üsző, 6-12 hónapig

Előhasi üsző utolsó 6 hónapban

4

8

11 8

40 7

Megjegyzés: Az abraktakarmány-adagok teljesítménytő függően számítandók, ezért a táblázatban nem is szerepel az abrakszükséglet

Milyen feltételek között eredményes a háztáji szarvasmarhatartás?

Akár régóta foglalkozunk állatok tartásával, akár most szeretnénk kezdeni, egyaránt szükség van lehetőségeink mérlegelésére. E számvetés nem fölösleges, mert megóv a kudarc-tól, az esetleges ráfizetéstől. A következő kérdésekre adjunk őszinte választ:

1. van-e kellő szakismeretünk; 2. rendelkezünk-e elegendő idővel az állatgondozáshoz; 3. be tudjuk-e szerezni a szükséges takarmányokat; 4. tudunk-e vásárolni értékes, egészséges állatokat; 5. milyen céllal akarjuk a szarvasmarhát tartani?

A szakismeretről

Minden gazdasági tevékenységhez szakismeret szükséges. Különösen az élő szerveze-tekkel foglalkozó termelési ágakban. Az állattartónak az állatok életműködését, egészségi állapotát, étkességét éppúgy figyelemmel kell kísérnie, mint a termelés növelésének lehető-ségeit: a termékenységet — a vemhességet és az ellést.

Nem elegendő, ha a családban foglalkozott már valaki szarvasmarhával. Ne szégyell-jünk tanulni, kérdezni azoktól, akik régóta gondoznak állatokat. Az állattartás is szakma! Jó, ha vásárolunk szakkönyvet is. Előadást is lehet szervezni a művelődési házban vagy a termelőszövetkezetben arról a kérdésről, amiről hallani akarnak a gazdák. Több lehető-ség van arra is, hogy szakmunkástanfolyamon vegyünk részt. Ilyen szervezését már 15-20 jelentkező esetén kérni lehet.

9 129

Ismerkedjünk meg néhány fontos tudnivalóval! Az állatok kiválasztásakor a külső meg-jelenésből, a formából ítélünk első pillanatra.

A gyakorlott tenyésztőnek a „szemében" van az eszményi állattípus, és ahhoz tudja hasonlítani az adott szarvasmarhát. De a szép küllem mellett is lehet gyenge teljesítmény vagy fordítva, nem különösen megnyerő állat is képes tartósan nagy teljesítményekre. Csak

a teljesítményben ellenőrzött állatok adatai nyújtanak biztonságos tájékoztatást. Csak a jó eredménnyel dolgozó gazdától vásároljunk marhát; az állatvásárlás legyen bizalmi kérdés.

A tenyésztői munka alapja, a jó tenyészállat kiválasztása nagy feladat. A tenyészállatok kiválasztásakor azok származását is vegyük tekintetbe. Olyan tenyészetből vásároljunk, ahol értékes, jól örökítő tenyészállatokat tartanak, így a jó tulajdonságok nagy valószínűség-gel jelennek meg az utódokban.

A termelési tulajdonságok nagy biztonsággal öröklődnek, de csak kellő feltételek között realizálódnak. Tehát a tartás, az elhelyezés, a takarmányozás és egyéb befolyásoló tényezők nem pótolják azt, ami-vel az állat nem rendelkezik, de segíthetik az öröklött tulajdonságok kibontakozását.

Az állat küllemét alaposan szemügyre kell venni, de sem le-becsülni, sem feltétlenül irányadónak tekinteni nem szabad a „be-nyomást". Az állat külső képén elsőnek az összbenyomást kell értékelni, a testalkatot, a testrészek arányosságát csak azután mér-

legeljük. Az „arányosság" és finomság életkortól és ivartól függő tulajdonság, mégis a nagy, durva fej, a hosszú, ormótlan lábak, a vastag bőr, a durva szőrzet, a lapos mell-kas nem a jól termelő egyedek jellemzői. E jegyek inkább a rosszul termelő vagy hely-telenül felnevelt állatokon mutatkoznak. Célszerű, ha a fejlettséget, a csontozatot és az izmoltságot részleteiben vizsgáljuk, és megfigyelésünket egybevetjük az életkorral.

A jól tejelő marhát a vékony, könnyen ráncolható bőr, a finomabb szőr, vékony cson-tozat, közepesen fejlett izomzat, kisebb fej, finomabb szarvak, kevésbé fejlett mellső és erő-teljesebben fejlett hátsó testrész, a nagy, mirigyes, finom bőrű tőgy jellemzi, s a tekintete álta-lában élénk.

A hústermelő, jól hizlalható marha törzse mély és dongás, végtagjai erőteljesek, jól fej-lett inakkal, minden testrész erőteljesen izmolt, a test mellső része fejlettebb a hátsóéhoz képest, s a vérmérséklet nyugodt.

Miért szükséges a gondozás?

Amikor az állattenyésztő istállóba zárja állatait, akkor annak gondjait is nyakába veszi. Az állat nem képes takarmányát megkeresni, körülményein változtatni, tehát minderről az embernek kell gondoskodnia. Ehhez pedig idő kell.

Legtöbb időt az etetés vesz igénybe. A takarmányok előkészítése nem mindennapos munka, de az állatokat naponta háromszor kell etetni. Az alomrendezés, trágyagyűjtés és -ki-hordás reggel és este ad munkát.

A gondos, szakszerű állattartás a bőr-, körömápolásból, az istálló tisztántartásából, a legyek, rovarok elleni védekezésből is áll. Mindezek az állat számára jó közérzetet te-remtenek.

Gyakorlattól és ügyességtől függően egy-egy állat tartásakor is naponta 1-2 óra gon-dozási, tartási és takarmányozási munka szükséges. Természetesen 2-3 állat nem igényel kétszer-háromszor annyi időt, de 8-10 állatra már több mint félnapi munkát kell számí-

130

A tehénállás kialakítása és méretei

tani. Bizonyos munkát gyerekek vagy idős emberek is el tudnak látni, de fejésre, takarmány-előkészítésre csak teljes értékű ember vállalkozzék.

Nagyon fontos a rendszeresség, mindig ugyanabban az időben etessünk, itassunk, taka-rítsunk, a fejést pedig mindig ugyanaz a kéz végezze.

Jól gondozott, szabályos és elhanyagolt körmök

A termelő állat — és minél nagyobb termelőképességű, annál inkább — érzékeny a gon-dozásra; igényli azt, és meg is hálálja.

Néhány szó az elhelyezésről

Új istállót a háztájiban általában nem építenek, gyakoribb a meglevő korszerűsítése. A háztáji istállókban rendszerint a hosszúállások terjedtek el. Ezeket célszerűbb közép-hosszú állásra átalakítani. Ennek érdekében egyrészt jászolkizáró ráccsal biztosíthatjuk, hogy az ürülék zöme ne az állásra, hanem a trágyatérre essen, másrészt a trágyatér kialakí-tásával lényegesen könnyíthető a tisztántartás.

Az istállónak védelmet kell nyújtania az időjárás viszontagságaival szemben. A hő-mérsékletnek állandónak, nem túl magasnak kell lennie. A tiszta le-vegőt és folyamatos légcserét, kényelmes elhelyezést és a tisztogatás, fertőtlenítés lehetőségeit is lehetővé kell tennie.

Az istálló alapterületéből 150-200 cm szélességű takarmá-nyozási, illetve trágyázási folyosót kell kialakítani. Növendék álla-toknak 120-140 cm széles, teheneknek 150-180 cm széles állá-sokra van szükségük; az állások hossza egységesen 250 cm legyen.

Újszülött borjak részére elkülönített hely, borjanként 1,5 m 2 alapterület szükséges.

A belső hőmérséklet tartása érdekében a falak, a padlózat és a mennyezet jó hőszigetelők legyenek. A mészkőből, homokkőből vagy betonból épített istállók télen hidegebbek, nyáron pedig mele-gebbek, mint a tégla- vagy vályogfalú épületek. Fontos, hogy a falak szárazak legyenek, ne vezessék a nedvességet és ne penészedhessenek. A padlózat nem lehet repedezett, mert a rések nem tisztíthatók és fertőtleníthetők megfelelően.

A döngölt agyagpadló meleg, puha és rugalmas, de csak akkor megfelelő, ha sima, nehogy a vizelet a mélye-désekben megálljon. Célszerű, ha az állatok alatt az agyag-padozatra előbb homokot, majd szalmát terítünk.

A téglapadozat — rendszerint élére állított téglaborí-tás — tartós; elég meleg és nem túl rideg.

A betonból készített padló előnye, hogy könnyen tisz-títható, fertőtleníthető, de eléggé hideg, merev. Ezen javít-hatunk, ha néhány centiméter vastag salakréteget terítünk az alsó és felső betonréteg közé.

9• 131

Elválasztó ráccsal ellátott jászollal az állatokat termelésük

szerint takarmányozhatjuk

Fontos, hogy a padozat az állás hátsó vége felé enyhén lejtsen. Méterenként 1,5-2 cm lejtés már elegendő ahhoz, hogy a trágyalé ne maradjon az állatok alatt. Az állás mögött 20-30 cm széles, csekély esésű trágyalécsatornát kell készíteni. Az istálló levegője tisztább, ha a trágyalé, vizelet a lefolyócsatornán az istállón kívüli trágyalékútba kerül.

Jó szolgálatot tehet a rácspadló, amely 12-13 cm széles fa- vagy betongerendákból készíthető, úgy, hogy közöttük 3-4 cm-es hézagokat hagyunk. Ezeken a trágya könnyen átkerülhet. A rácspadlózat alatt 50-60 cm mély trágyabunker készítendő, amelyet 2-3 hónaponként szükséges tisztítani.

A mennyezet is jó hőszigetelő anyagból készüljön, mert a rosszul szigetelt mennyezeten át télen gyorsan kihűl az istálló, s a meleg, páratelt levegőből pára csapódik le, és a mennye-zet csepegni fog. Ne sajnáljuk a födémszerkezettől se a vakolatot, akár fából, akár beton-ból van.

A szarvasmarha-istállókban is nagyon fontos a nyílászárók, az ajtó és az ablakok cél-szerű beépítése. A háztáji istállókban rendszerint apró, kisméretű ablakok találhatók; ezeket célszerű kicserélni. Az ablakokat a helyes világítás, szellőzés érdekében oda helyeztessük, ahol az állatok már nem érhetik el, a fény nem juthat közvetlenül a szemükbe, és közvetlen légáram sem éri őket szellőzés közben. Átlátszó üveg helyett a sodronybetétes üveg hasz-nálata a célszerűbb.

A rendszerint 2-5 szarvasmarha elhelyezésére szolgáló háztáji istállókban nincs szük-ség külön szellőzőberendezésekre. A megfelelő légcseréről az ablakok, ajtó nyitásával gon-doskodhatunk, ha a nyílászárók gondos elhelyezésével légvonat (huzat) nem keletkezik.

A légvonat elkerülése végett, de a szellőztetés javítására is az e célra létesített szellőztetési rendszereket: a meny-nyezet közelében készített 10-15 cm átmérőjű nyílá-sokat vagy a tetőzeten átvezető 35-40 cm átmérőjű kürtőket használhatjuk.

A szarvasmarha-istállókban 12-15 °C legyen a hő-mérséklet. Száraz, egészséges, huzatmentes istállókban ennél alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok között is jó lehet az állatok közérzete. A 18-20 °C-nál magasabb hőmérséklet kellemetlen az állatok számára A nagy melegben a termelés is csökken, ezért nyáron a jó lég-viszonyokra fokozott gondot fordítsunk.

Az istálló fontos tartozéka a jászol. Lehetőleg betonból készíttessük, mert az könnyen tisztítható, fertőtleníthető. Ha több állatot tartunk, a jászolra sze-reltessünk lehajtható rácsot, hogy ne egyék el egymás elől a takarmányt.

Nyári időszakban az egészséges állattartás karámokban is megoldható. Árnyékot is adó, egyszerű fészert minden udvarban ki lehet alakítani. Egy tehénre 8-10, egy növendékre 6-8 m2 karámterületet készítsünk. A karám talaja kissé lejtős legyen, hogy a csapadék, ürülék lefolyhasson.

Hogyan könnyíthetjük az istállóban folyó munkákat?

A szarvasmarhatartás munkaigényes, a munka azonban könnyebbé tehető, és jelentős munkaidőt takarítunk meg, ha a háztájon is alkalmazzuk a korszerű tartási módszereket, berendezési tárgyakat.

A rendszeres itatás alapvető követelmény. Ha vízvezetékünk van, feltétlen szereltessünk

132

A fejés előtti tőgymasszázs módja

fel önitatót. Költsége bőven megtérül a kevesebb munkában, a nagyobb termelésben, súly-gyarapodásban. Sokan elfelejtik, hogy „a víz a legolcsóbb takarmány", sőt nemcsak olcsó: nélkülözhetetlen is. Vízvezeték hiányában is megoldható az önitatók használata nagyobb méretű víztároló (hordó) felszerelésével.

A biztonságos tejtermelés feltétele a szakszerű, gondos fejés. Nemcsak a fejések idő-pontjának pontos betartása, hanem a rendszeres előké-szítő műveletek, a fejési technika változatlansága, a fejő személye is döntő hatású a tejleadásra és a termelt tej tisztaságára.

Fejési előkészület a farok, a comb szennyezett részei-nek lemosása, a tőgy tisztítása, a fejéssel kapcsolatos edényzet előkészítése.

A fejést a tehén bal oldalához ülve ajánlatos végezni, mert így a fejlettebb hátsó tőgynegyedek a jobb kézre esnek. Az első tejsugarakat ne a sajtárba, hanem egy külön edénykébe fogjuk fel. A jobb tejleadás érdekében a tőgyet mosás és törlés után készítsük elő a fejésre. Ez masszírozásból álljon. A módszert az ábra szemlélteti.

A fejés technikai művelete lehet akár marok-, akár húzogató fejés, de az állat szempontjából lényeges, hogy ne felváltva, ötletszerűen történjék, mivel a húzogatás szokatlan formája, esetleges durva-sága a tejleadásra gátlólag hat.

A marokfejéskor a mutató- és hüvelykujjunkkal a tőgybimbót lehetőleg magasan mar-koljuk át, majd felülről lefelé haladva a többi ujjunkkal gyakorolunk nyomást a tőgybim-bóra. Ezt a mozgást állandóan egy-forma ütemben végezzük. Ezzel a módszerrel, kellő gyakorlat után, a tőgy kímélésével, gyors tejleadást lehet elérni.

A húzogató fejéskor a kinyúj-tott hüvelykujj és a kicsit meghajlí-tott mutatóujj között fogjuk a tőgy-bimbót a tövénél, és a két ujj préseli a lefelé irányuló húzás közben a benne levő tejet. Ez a módszer eléggé elterjedt, de különösen a vé-kony bőrű bimbókat rongálja. Na-gyon lényeges, hogy mindig ugyanaz a személy fejje a tehenet.

Mivel a fejés a legtöbb mun-kát igénylő, naponta visszatérő fe-ladat, nagy segítség a fejés gépe-sítése, amely a nagyüzemi tehené-szetekben megoldott.

Ma már beszerezhetők hordoz-ható kisüzemi fejőgépek és külön-féle kisgépek, amelyek a takarmány-előkészítés és a gondozás munkáját is könnyítik. Érdemes néhány szom-szédos udvarnak társulnia az ilyen

133

C b

Fejési módok: a — marokfejés, 6 — húzogató fejés, c — bütyökfejés

kisgépek beszerzésére, használatára. A kisüzemi fejőgép közös használata oldható meg ezen az úton. Amennyi-ben a fejőgép beszerzését a termelő-szövetkezet intézi, akkor az állami dotációval, olcsóbban kerülhet a ház-tájiba.

A kaposvári MEZŐGÉP vállalat által gyártott HTF-01 típusú fejőgép kétkerekű kocsira van szerelve, ami le-hetővé teszi a berendezés istállók kö-zötti mozgatását is. A fejőgép műkö-dése és kezelése egyszerű, 3-4 háztáji gazdaság ellátásához elegendő.

Az előbbi gépnél valamelyest na-gyobb kapacitású — a mozgatható ki-vitelben is gyártott — DZ-2K jelzésű fejőgép. E gép kezelése is egyszerű, pontos leírását a géppel szállított ún. gépkönyv tartalmazza.

A hazai gépeken kívül néhány kül-földi gép (NDK gyártmányú M610/1, a belga Melotte gyár egy-, ill. kétkészü-lékes mobil kivitelű) is kapható időnként.

Az első tejsugarakat külön edénybe fogjuk fel

ÁSVÁNYPREMIX-18

Az AP-18 készítmény kedvező Ca- és P-tartalma következté-ben előnyösen alkalmazható a kérődző állatok takarmányá-nak foszforkiegészítésére. Ada-golásával megelőzhetők a fosz-forhiány okozta anyagforgalmi rendellenességek, mint p1. az ízű letdeformációk, csontosodá-

Kisüzemi fejőgép (Beer—Szász-féle)

Egészségvédelmi tudnivalók

Egészséges környezetet nemcsak a jól épített istálló, a megfelelő tartási mód nyújt, hanem az állatok tisz-tántartása, a higiéniai előírások betartása együttesen. Csak egészséges állati szervezet képes megfelelő szín-vonalú termelésre, így az állattartás egyik legfonto-sabb feltétele az egészségvédelem.

A rendszeres fertőtlenítéssel megsemmisítjük a kór-okozókat, amelyek állatainkat betegíthetik (legyeket,

/ 34

lárvákat stb.). Általánosan használt fertőtlenítőszer a mésztej, hatását 2% marólúg hozzáadásával fokozhat-juk. Az istálló falát, berendezési eszközeit időközön-ként meszeljük le. Igen erélyes hatású a klórlúg. 20%-os oldata pusztítja a baktériumokat is.

Legyek, rovarok ellen védekezőszereket kell hasz-nálnunk. Ezeket csak a használati előírásnak megfele-lően alkalmazzuk. Nyáron, amikor az időjárás kedvező a rovarok szaporodására, 3-4 hetenként rendszeresen permetezzünk.

Az eredményes állattartásban a betegségek elleni küzdelem legfontosabb tényezője a megelőzés, az állatok ellenállóképességének növelése (a jó elhelyezés, a takar-mányozás, ásványianyag- és vitaminellátás, valamint a rendszeres gondozás révén), a betegségek behurcolásá-nak megakadályozása (fertőtlenítés) és a megelőző védőoltások is. E feladatok ellátása során nem nélkü-lözhető az állatorvos munkája. Nemcsak akkor kell hívni, amikor a betegség már jelentkezik, s esetleg vég-zetes. A korszerű megelőzés az állatok rendszeres állat-orvosi ellenőrzését kívánja. Ezért a borjakat, a hizla-lásba állított állatokat, a termékenyítés előtt vagy után levő kifejlett egyedeket is rendszeresen lássa az állat-orvos.

A természetben igen nagy számban élő baktériu-mok jelentős része nélkülözhetetlen a növények s az állatok életében. Egy részük az egészséges állatban is élhet, és csak akkor idéz elő betegséget, ha az ellenálló-képessége csökken. Mások viszont nem élnek az egészséges szervezetben, és ha bekerül-nek, akkor betegséget okoznak (p1. gümőkór). Vannak baktériumok, amelyek mérgeket termelnek, és azzal betegítik az állatokat.

A betegség majd minden esetben étvágytalansággal, bágyadtsággal, elesettséggel, eset-leg már lázzal is jelentkezik. Ne habozzunk azonnal állatorvost hívni; a saját gyógymódokkal kísérletezés végzetes lehet, ezzel ne próbálkozzunk.

A takarmányozási lehetőségek mérlegelése

Állatot eredményesen csak megfelelő mennyiségű és kellő minőségű takarmányadagon lehet tartani. A takarmányozással gondoskodnunk kell az egyenletes táplálóanyag-ellátásról.

Mivel az állattartás költségének jelentős részét a ta-karmányoké teszi ki, a kérődzők takarmányadagjának zömét olcsóbb szálas, rostos tömegtakarmányok alkos-sák és csak kisebb részét az abrakfélék. E megoldás csak akkor eredményes, ha e takarmányokkal mindazokat a táplálóanyagokat megkapják az állatok, amire szükségük van.

Legtöbb probléma a háztáji gazdaságok takarmány-készletével van. Eredményes marhatartást nem lehet kez-

si zavarok, hiányos fejlődés és növekedés, gyenge ellenálló-képesség, meddőség, jelentős termeléskiesés stb. Javasolt adag: 100 kg élősúlyra 10 g AP-18 (naponta) abrak-hoz keverve. Nagy tejhozamú egyedek számára a termelt tej mennyiségének megfelelően további AP-18 adagolása in-dokolt. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

COLIFURÁN

Furazolidon-tartalmú készít- mény, mellyel az újszülött bor-jak és malacok bakteriális ere-detű heveny gyomorbélhurut-ja (coli-vérhas) megelőzhető, illetőleg gyógyítható. Az előírt adagolás az állatorvos rendelése szerint pontosan be-tartand ó. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

135

deni, ha nincs elegendő takarmánytartalékunk vagy nincs meg a folyamatos vásárlás lehetősége.

Általában a téli időszak alatti takarmányozás prob-lematikus. Ezért a gondosan kiszámított, tavaszig szük-séges takarmánymennyiséget már ősszel tartalékolni kell. Az elhúzódó telekre, rosszabb időjárási viszo-nyokra tekintettel, a jó gazda legalább két hónapra ele-gendő szénát, szilázst vagy gumós takarmányt (répa) tartalékol.

A szálas és vizenyős takarmányok csak akkor etet-hetők nagy adagban, ha jó minőségűek. Megfelelő táro-lásukról tehát gondoskodnunk kell.

Nyári hónapokban a szarvasmarhák legolcsóbb takarmányforrása a jó legelő, de erre a legtöbb háztáji

állattartó nem számíthat. Leginkább a kaszált zöldtakarmányok etetésére kerül sor, és erre nemcsak legeltetés hiányában, de a rossz minőségű, elégtelen fűtermésű legelők mellett is szükség van. Ha a legelőn, a tehenek vagy a 400-500 kg-os növendékek számára nem jut naponta 40-50 kg zöldtakarmány, akkor az istállóban kell kiegészítő etetésükről gon-doskodnunk.

A szarvasmarhatartásban is szükség van bizonyos termelési szinten felül az abraktakar-mányok etetésére. A napi 10-12 1-es tejtermelés, és havi mintegy 20 kg-os élősúly-gyara-podás tápanyag-szükséglete kizárólag tömegtakarmányok etetésével is fedezhető. Ha azon-ban gyenge minőségű a szilázs vagy kevés a széna, akkor még ilyen termelési szintet is csak abrakfélék segítségével tudunk tartani.

Csak annyi állatot és addig tartsunk, ameddig jó takarmányellátásukról képesek va-gyunk gondoskodni. Nincs költségesebb állattartás, mint ha az adott takarmány csak az életük fenntartására elegendő az állatoknak. Ilyenkor naponta 10-15 kg takarmányt (leg-alább ugyanennyi forint értékben) használunk fel, és kézzelfogható eredmény nem mutat-kozik.

Az állattartó legközvetlenebb kapcsolata az állattal a takarmányozáson keresztül érvé-nyesül. Napjában többször és rendszeres időpontokban kell takarmányról gondoskodni,

s azt megfelelő formában szükséges a jászolba „vetni". Ennek során mód nyílik az állat rendszeres megfigyelé-sére. Ne feledjük, akár fiatal, akár idősebb állatot tartunk, az minden kedvezőtlen hatásra az étvágya csökkenésével reagál. A romlott vagy rossz ízű takarmánytól, a helytelen fejadagoktól is romlik az étvágya. Pedig, ha a takarmány-adagok csökkennek, nem jut elegendő tápanyag a tejter-melésre vagy a testsúly növelésére. Az étvágycsökkenés hatása 1-2 literrel kevesebb tejtermelésben éppúgy meg-nyilvánul, mint a kisebb súlygyarapodásban. Éppen ezért mind az utódnevelés, mind a nagy tejtermelés egyik feltétele,

hogy a tehén jó étvággyal, rendszeresen nagy takarmánymennyiségeket fogyasszon. Minél nagyobb termelés elérésére törekszünk, és a takarmányok zömét szálas és lédús tömeg-takarmányok teszik ki, annál nagyobb jelentősége van az állatok étkességének. Kétség-telen, hogy a termelés egyik előfeltétele a nagy takarmányfelvevő képesség, majd a zavar-talan emésztés.

ERRA-6

Antibiotikumot tartalmazó preventív (megelőző) takar-mánykiegészítő. Adagolása: sertésnek 100 kg testsúlyra naponta egyszer 30-50 g (3-5 csapott evő-kanál) 3-5 napon át. Borjú-nak, báránynak: 100 kg test-súlyra naponta egyszer 20 g (2 csapott evőkanál), 3-5 na-pon át.

136

A közös és a háztáji takarmányellátás

A szarvasmarha-tenyésztés kiemelkedő jelentőségére tekintettel kormányzatunk szá-mos intézkedésével támogatja a háztáji állattartókat. A szarvasmarha-állomány szálastakar-mány-igényének kielégítését minden állattartó részére megoldhatóvá tették. A szövetkeze-tek feladata a legelőigény kielégítése minden állattartó számára, és olyan gyepbázis kialakí-tása, amely az állatállomány nyári zöldtakarmány-szükségletét folyamatosan és megfelelő szinten képes kielégíteni. Legcélszerűbb egyik megoldás a területbérlet. A bérleti díj általá-ban 1,50-3,00 Ft a pillangós területek négyszögölére vonatkoztatva és 0,50-1,00 Ft a legelőterületek esetében; de megállapítható a „fűbér" összege számosállatonként is (So-mogy megyében 300-500 Ft, Győr-Sopron megyében 200-300 Ft) vagy legeltetési napra számítva.

Az utak, árkok, fasorok fűtermésének betakarítására ösztönöz az a gyakorlat, hogy ezek ingyenesen betakaríthatók. Számos termelőszövetkezet biztosítja a természetbeni takar-mányellátást is. A felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben például a szálas takarmányok vegyesen, de arányosan — lucerna, vöröshere, szarvaskerep — kerülnek munkaegység szerinti szétosztásra, kaszálásonként, munkaegységenként 3 kg. Ez összmennyiségben a ter-melt szálas takarmányok 40%-át teszi ki. Lédús takarmányokhoz a takarmányrépa részes művelése folytán jutnak a tagok.

Vannak olyan szövetkezetek is, ahol a betakarítási együttműködés különböző válto-zatai alakulnak ki.

A tejipar is segítséget nyújt a kistermelők jobb táp- és korpaellátásához. A helyi tej-kezelők közreműködnek a takarmányellátásban. A Gabona Tröszt koncentrátummal se-gíti a ÁFÉSZ csaknem 2000 helyi takarmányboltját, illetve az ÁFÉSZ kezelésében levő takarmánykeverőket.

A szarvasmarhatartás fejlesztését segíti a vemhesüsző-vásárlási kedvezmény, az állat-tenyésztési kisgépek ártámogatással biztosított, olcsóbb beszerzési lehetősége, a termelés indításához igényelhető hitelek vagy a háztáji állatoknak a közössel együtti értékesítése is.

Mit kell tudnunk az állatok beszerzéséről?

Kormányzatunk a háztáji gazdaságok szarvasmarhatartását rendkívül fontosnak tartja. A háztáji, egyéni és kisegítő gazdaságokban tartott saját tulajdonú tehenek után az állat-tartót állami támogatás illeti meg.

A háztáji álattartó 1977. január 1. után benyújtott igénylésre az első tehén után 2500 Ft, a második és minden további tehén után egyedenként 5000 Ft támogatást kap. Az, aki 1976-ban a tehén 4 éves tartására vállalkozott és korábban már támogatásban részesült, utólagosan az első tehén után 4000 Ft, a második és minden további tehén után egye-denként 8000 Ft támogatásban részesül.

Az említett összegű állami támogatást az állattartó akkor veheti igénybe, ha igazolja, hogy a tulajdonában levő tehenet

— legalább egy éve tartja, — utoljára legfeljebb 13 hónapon belül köztenyésztésre engedélyezett bikával termé-

kenyítették, ill. fedeztették. Azokban a községekben, ahol a tehénállomány — a megyei állategészségügyi állomás

megállapítása szerint — legalább 95%-ban gümőkórmentes, az állami támogatás csak akkor vehető igénybe, ha az állattartó tehenének gümőkórmentességét állatorvosi bizonylattal iga-zolja. Az állami támogatást az állattartónak az illetékes megyei Állattenyésztési Felügyelő-ségtől kell kérnie a községi szakigazgatási szervnél beszerezhető formanyomtatványon.

137

Az állatvásárlás bizalom kérdése. Ismeretlen te-nyésztőtől vagy leromlott és olcsón kínált állatot ne vásároljunk. Az ilyen vételből származó kockázat oly-kor több ezer forintra rúghat. Kegyeletből vagy megszo-kásból nem lehet gazdasági állatot tartani. Különösen akkor nem, ha az állat kevésbé termelékeny, nem étkes vagy egészségi állapota, ellenállóképessége nem meg-felelő. Az ilyen állattól a legsürgősebben meg kell szabadulni. Saját tenyésztésű, nevelésű állatunkat is a legcélszerűbb időpontban értékesítsük, és vásároljunk helyettük jobbat, egészségesebbet.

Mindig idejében, a kellő időpontban vásároljunk : borjakat, növendékeket minél fiatalabb életkorban, te-heneket „magas-vemhesen" vagy közvetlenül ellés után.

Ha nem tudunk céljainknak megfelelő állatokat vásárolni vagy saját tenyésztésünkből „beállítani", akkor inkább várjunk kedvezőbb időpontig vagy akár a takarmányunkat adjuk el, még mindig jobb üzletet kötünk, mintha szívós, mindennapos munkánk ellenére ered-ménytelenül dolgoznánk.

Döntsünk a hasznosítási irányról!

Nem ajánlatos bármilyen időpontban, életkorban vagy élősúlyban kezdeni a szarvasmar-hák tartását. A borjúnevelés pl. csak 10-12 hetes korig tart; az ún. fehér húsú — speciálisan tartott és takarmányozott — borjú nem érhet el 180-220 kg-nál többet, a hízóba állítható növendéknek nem előnyös 300-350 kg élősúlynál nehezebbnek lenni, nem gazdaságos, ha 450 kg-nál kisebb súlyban adjuk vágásra. A tehenet nem célszerű sovány vagy csontozó minőségben vágóhídra vinni.

Mielőtt döntenénk, hogy milyen hasznosítási céllal tartsunk állatot, tájékozódjunk, s állapodjunk meg az értékesítési lehetőségekről is. Hizlalási szerződést a megyei állatfor-

galmi és húsipari vállalatokkal, tenyészállat-nevelési szer-ződést pedig a megyei állattenyésztési felügyelőségekkel vagy az értékesítést vállaló termelőszövetkezettel lehet kötni. Ez utóbbit teszik pl. a szatmár-beregi termelőszö-vetkezetek, ahol a közös és a háztáji szerves egység: a szövetkezetek adják a háztáji részére a takarmányokat és a tápot, a háztáji állattartók pedig a közösön keresztül értékesítik állataikat. E megoldás mindkét fél részére elő-nyös. E szerződések nemcsak az eladási kockázatot csök-kentik, hanem garantálják a minőség szerinti árakat, az átadási időpontot.

Az eddigi hizlalási, valamint tenyészállatokra vonat-kozó szerződések köre bővült. A háztáji és egyéni állattartók olyan nőivarú szarvasmar-háira is köthetnek elletési szerződést, amelyekre korábban már vágómarha-értékesítési szer-ződést kötöttek. (Az elletési szerződés összege 8000 Ft, amelyből 3000 Ft-ot az aláíráskor, a többit az ellés megtörténtéről szóló állatorvosi igazoláskor fizetnek ki.)

MARHAHÜS PIKÁNS MÓDRA

Lábasban süssünk 15 dkg füs-tölt szalonnát, 10 dkg füstölt húst, fél fej apróra vágott vagy reszelt hagymát, eresszük fel

1/4 I fehér borral, sózzuk, bor-sozzuk és negyedóráig pároljuk. Végül kevés paradicsomlevet és 1 -2 babérlevelet adjunk hozzá. A főtt marhahúst vékony szele-tekre vágva tegyük bele, s né-hány percig együtt pároljuk.

138

Mivel takarmányozzuk szarvasmarháinkat?

A tápanyagokat a takarmányokban levő fehérjék, szénhidrátok, zsírok szolgáltatják. Az állattartás gazdaságosságát alapvetően az dönti el, hogy a tápanyagok mennyiben

épülnek be a testállományba vagy hasznosulnak a termékekben. Az állat nem abból él, amit összesen megeszik, hanem ami abból felszívódik, hasznosul. Miközben az állat az értéktelenebb növényi nyersanyagokat alakítja át bioló-giailag értékesebb állati termékké — főként állati fehér-jévé —, jelentős veszteségek következnek be; a táplálóanya-gok energiájának egy része az emésztésre, a szervezet fenntartására, az anyagcserére, szív, tüdő stb. működésére használódik.

Jó termelési eredmény, ha a takarmány energiatartal-mának 35-40%-a, fehérjetartalmának 20-22%-a „meg-jelenik" a termékekben.

Amennyiben rendszeresen jól etetjük állatainkat, az alacsony havi súlygyarapodás vagy naponkénti tejtermelés többnyire kedvezőtlen takarmányhasznosulást jelent. Gon-doljuk el, hogy mikor termelünk olcsóbban, ha tehenünktől egy év alatt azonos takarmá-nyozás mellett

1000 liter tejet fejünk, mert akkor 165 g fehérje,

vagy 2000 liter tejet fejünk, akkor 110 g fehérje, vagy 3000 liter tejet fejünk, akkor 92 g fehérje, vagy 4000 liter tejet fejünk, akkor 83 g fehérje

kell egy-egy liter tej előállításához. A takarmányhasznosítást különböző értékelések

alapján számíthatjuk ki, pl. a megetetett abrakra, az összes takarmány keményítőértékére, energiatartalmára vagy a fehérjefelhasználásra vonatkozóan. Egy kg súly-gyarapodáshoz a hízómarhák 5-6 kg abrakot hasz-nálnak fel vagy hogy 1 kg borjúélősúlyt 1,9 kg kemé-nyítőértékű takarmányból lehet előállítani, vagy hogy 1 1 többlet tej termeléséhez kb. 40 dkg korpát, vagy abrakot kell adagolni, bármelyik számítást használjuk termelékenységi mutatónak, összehasonlításra egyaránt alkalmasak.

A fiatalabb állatok a takarmányokat mindig ked-vezőbben értékesítik, mint az idősebbek. A fiatal állatnak tehát kevesebb táplálóanyagra van szüksége egységnyi élősúly termeléséhez, mint az idősebbeknek.

Zöldtakarmányok

A szarvasmarhák természetes tápláléka a legelő. Hazai legelőink azonban többnyire siralmas állapotban vannak. Ennek csak részben oka a csapadékhiány vagy a gyenge talaj. Általában hiányzik a szükséges legelőgondozás, a gyep botanikai összetételének javítása, a trágyázása vagy az öntözése. Az aszály sújtotta, kiégett legelőkön a jószág néha annyi

FERMIN-6

Zinkbacitracin-tartalmú takar-mány kiegészítő, fokozza a fiatal állatok — csirkék, pulyka, ser-tés, borjú — növekedési eré-lyét, ellenállóképességét. Külö-nösen bélhurutra, hasmenésre hajlamos fiatal korban kedvező hatású. Egyetlen antibiotikum, mely még nagyobb adagokban sem gátolja a bendő mikrofló-rájának működését. Folyamatosan etethetjük. Ada-golása a használati utasításban foglaltak szerint. A takarmány-ban elkeverve kell etetni. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

139

7. táblázat. Átlagos minőségű legelők fűtermésének megoszlása

Hónap

Alföldi

legelő

Dunántúli

legelő

öntözött

legelő

havonkénti főtermás, q/ha

Május 38 50 65 Június 20 37 45 Július 3 15 38 Augusztus 5 12 26 Szeptember 15 17 18

Október 9 9 8

Évi fűtermés összesen 90 140 200

füvet sem talál, amennyi a járás energiaigénye.

A legelők állapotát, fűtermését rendszeresen ellenőrizzük, így győződ-hetünk meg eltartóképes-ségéről. A legelők fűter-mésének hozzávetőleges havonkénti változását a 7. táblázatban ismertet-jük, az értékektől azonban nagy eltérések lehetnek.

A legelőfű értéke nem azonos az évszak minden hónapjában, mert változik a fű víztartalma. A napi

10 1 tejet adó, 600 kg élősúlyú tehén áprilisi legelőfűből 50 kg-ot is elfogyaszt e ter-meléshez; ugyanakkor nyár derekán 30-35 kg fű is elegendő táplálóanyagot nyújt.

A szarvasmarha kedveli a dús füvű legelőt, és álta-lában a magasabb növésű gyepet, az egészen apró füvet nem tudja letépni. Nem kedveli a kemény, durva szárú vagy érdes levelű növényeket sem. Az öntözött legelő viszont leggazdaságosabban a szarvasmarhákkal haszno-sítható.

Sok háztáji állattartónak nincs lehetősége arra, hogy rendszeresen legeltesse szarvasmarháit. A nyári félévben ezeknek az állattartóknak kaszált zöldtakarmányokkal kell pótolniuk a legelőt. A zöldtakarmányok általában a legelő- fűhöz hasonló ízű, táplálóanyagtartalmú és étrendi hatású

tápanyagforrások. A szarvasmarha a lucernát, csalamádét, silókukoricát és egyéb zöld- takarmányokat (herefélék, cirok, baltacim, somkóró, muhar, köles, bükkönyös-keverékek stb.) kedveli. A zöldtakarmányok azonban csak akkor etethetők a kívánt adagokban, ha száruk még nem rostos, a növényzet eléggé fiatal. Kedvezőtlen hatású, ha a nagyobb zöldtömeg érdekében a kaszálást minél későbbi időpontra halasztják. Ekkor már a sok rost rontja az emészthetőséget, csökken a fehérjetartalom, és az állatok kevesebbet fogyasztanak.

A szarvasmarha az ízletes zöldtakarmányokat rendszerint nagy étvággyal, mohón fo-gyasztja, ezért etetésükre fokozatos szoktatás után térjünk rá. Az átmenet nélküli nagy-

arányú zöldfogyasztás következménye hasmenés, fel-fúvódás lehet.

A zöldtakarmányokat vagy kaszálás után frissen adjuk, vagy egy-két órai fonnyasztás után. A fonnyasz-tást azonban vékony rétegben, szellős helyen végezzük, különben a zöldtakarmány gyorsan befülled. A befül-ledt zöldtakarmány etetése emésztési zavarokat okoz.

A zöldtakarmányok értékét elsősorban a növény faja határozza meg — a lucerna-, herefélék értékeseb-bek a silókukoricánál, csalamádénál vagy egyes keve-rékeknél —, de a fajon belül is a növények életkorával változó levél- és szárrészek súlyának aránya jelentős be-folyásoló hatású.

MUSTÁROS MARHAFELSÁL

A szép, nagy felsálszeletet ver-jük ki, kenjük mustárral, hintsük törött borssal, és füstöltszalonna-szeleteket rakjunk ró. Csavarjuk össze és a végeit fogpiszkálókkal tűzzük össze. Kevés hagymát zsí-ron pirítva, tegyük bele a húst, öntsünk ró tejfölt, és fedő alatt pároljuk puhára.

140

A zsenge, 10-15 cm magasságú lucernának 60 : 40 a bimbózó, kb. 40 cm magasságú lucernának 50 : 50 a virágzásban levő lucernának 40 : 60

a levél és szár aránya. Egészen elvénült lucernának 30 : 70 is lehet a levél : szár súlyaránya. A zöldlucerna nagy fehérjetartalma révén kitűnő tejtermelő takarmány. Önmagában

etetése azonban takarmánypazarlás. Szalmával, törekkel keverve és szecskázott állapotban, rövid idejű fonnyasztás után etethető a leggazdaságosabban.

A lucerna éppúgy, mint a vöröshere és a bíborhere a bimbózás kezdetétől a virágzás kezdetéig etethető a legjobb eredménnyel. Ezért a kaszálások időpontjait így válasszuk meg.

A szarvasmarha legáltalánosabban termesztett zöldtakarmánya a kukoricacsalamádé. Ízletes, nagy cukortartalmú és jól emészthető tápanyagai miatt minden életkorú szarvasmarha szívesen fogyasztja. Jó tejelőtakarmány is, de nem önmagában, hanem kevés lucernával kiegészítve. A jó étvágyú tehén naponta 60-80 kg friss, nedvdús csalamádét is elfogyaszt minden előzetes aprítás nélkül. Amikor már vénül a csalamádé, célszerű szecskázott álla-potban adni. A szecskázott csalamádéból kevés szárrészt hagy vissza az állat.

Szakaszos vetéssel a nyár nagy részében folyamatossá tehető — és ezzel rendkívül olcsóvá — a csalamádéetetéses takarmányozás.

Értékes takarmányforrás a ritkább vetésű és később betakarított silókukorica is. Egy hektárról 120-170 q csalamádé vagy 120-210 q silókukorica takarítható be, de kedvező körülmények között — jól bokrosodó, nagyobb zöldtömeget adó fajta, korai vetés, jól elő-készített talaj — 500-700 q silókukorica-termés is elérhető hektáronként. Mindezekért egyik leggazdaságosabban termeszthető szarvasmarha-takarmány a csalamádé és a siló-kukorica.

Szarvasmarhákkal tulajdonképpen mindenféle zöldtakarmány etethető, mégis kiemel-hető közülük a napraforgó-csalamádé, a takarmánykáposzta, a leveles cukorrépafej vagy a különböző zöldtakarmány-keverékek.

A napraforgó-csalamádé zölden kevésbé ízletes, ezért más takarmányokkal keverten adagolják. Feltétlenül virágzás előtt szükséges etetni, mert gyorsan vénül, és akkor már csak keveset fogyasztanak belőle az állatok.

A takarmánykáposzta a legkésőbbi zöldtakarmány; nagy cukortartalma folytán ízletes, a tejelő tehenek szívesen eszik. Célszerű, ha a takarmánykáposztát a lehető leghosszabb ideig etetjük, ezért inkább kevesebbet — napi 10-15 kg-ot — adjunk, de azt legalább né-hány hónapig.

Általában 5-6 hétig etethető csak a leveles cukorrépafej (répakorona). Kiváló értékű, de gyorsan romló takarmányféleség. 40-50 kg-os adagnál többet ne adjunk, mert — első-sorban a sáros, földes répafej — hasmenést okoz. Főként a tejelő tehén kedveli. Ha több répafejünk van, mint amennyi 5-6 hét alatt megetethető, akkor szecskázott kukoricaszárral keverve jól silózható.

Az őszi zöldtakarmány-keverékek nagy előnye, hogy korán kaszálhatók, bő termést adnak, tápértékük is kedvező. A bükkönyös rozs, árpa, búza, zab még a háztáji gazdasá-gokban is kiválóan hasznosítható takarmányfélék. E keverékek értékét elsősorban a bük-köny adja, ezért a vetőmagkeverék legalább 60%-át a bükköny képezze.

A szarvasmarhák takarmányozásában a zöldtakarmányok kedvező hatását csak akkor tudjuk kihasználni, ha folyamatosan, kora tavasztól késő őszig, tehát legalább 5-6 hónapig jut állatainknak elegendő belőlük. A háztájon a folyamatos zöldellátás nehezen oldható meg, kevés a takarmánytermő terület; árokparti legeltetéssel, gyomnövényekkel pedig nem lehet meglehetősen nagy tömegű zöldről gondoskodni.

Ha szarvasmarha tartásáról döntöttünk, akkor a háztáji földterület egy részét áldozzuk a zöldtakarmányalap biztosítására. Lucernával és csalamádéval nem lehet a folyamatos

141

PHYLAFOR

A Phylafor kombinált foszfor-, kalcium-, nátrium-, vitamin- és nyomelem-tartalmánál fogva al-kalmas arra, hogy a tömegta-karmányokat és gazdasági ab-rakot fogyasztó szarvasmarhák ásványisó- és vitaminigényét ki-elégítse és takarmányukat tel-jes értékűvé tegye. A tehenek, üszők takarmánya feltétlen foszforpótlásra szorul. Adagolás: 600 kg élősúly és 10 I tej alaptakarmány-mennyiség-hez naponta egyszeri adagolás-ban összesen 0,3 kg a takar-mányban elkeverve; — vemhes üszők ellésre való előkészíté-sekor az utolsó 2 hónapban napi egyszeri adagolásban 0,3 kg. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

zöldellátást megoldani; ehhez még további 3-4 féle nö-vény termesztésére volna szükség.

Ha nem tudjuk a nyári hónapok alatti folyamatos zöldetetést megoldani, akkor megfelelő mennyiségű széná-ról vagy szilázsról kell gondoskodnunk.

Széna, szilázs, tömegtakarmányok

A kifejlett szarvasmarhák adagjában szereplő napi 3-5 kg széna a tápanyagellátás 40-60/0-át fedezheti. A széna minősége természetesen a növényzet kaszáláskori

fejlődési állapotától, a betakarítás és szárítás módjától, továbbá a tárolástól függ. A külön- féle szénák között — az előbbiek miatt — nagy minőségi eltérések lehetnek. A kitűnő és a

gyenge minőségű réti széna tápértéke között nem ritka a 100%-os eltérés. Kevés az olyan kaszáló, amelyről bőséges mennyiségű és jó minőségű széna nyerhető. így a réti szénából általában csak kevés és nem a leg- jobb minőségű áll a háztáji állattartók rendelkezésére.

A nagy fehérjetartalmú, ízletes lucerna még hagyo-mányos szárítás (renden) esetén is értékes szénát ad. Az állványon szárítás még biztonságosabb módja a jó minőségű széna nyerésének. Nagyüzemeinkből mind a hideglevegős, légáramoltatásos, mind a forrólevegős szárítással előállított szárított lucernaszénát már sok háztáji gazdaság be tudja szerezni. Feltétlenül szerez-zük be azt a mennyiséget, amelyre a téli időszakban a biztonságos takarmányozás érdekében szükségünk van.

Ha nincs annyi szénánk, amennyi minden szarvas-marhánk részére elegendő lenne, akkor elsősorban a borjúnak, fiatal növendéknek adjunk elegendőt. Ha a tehenek részére is jut kevés, akkor azt minél hosszabb időre elosztva adjuk, akár napi 0,5-1 kg-os adagolás-ban is.

A szarvasmarhák takarmányozásában jelentős sze-repe van a szalmáknak és a pelyváknak. Ezekkel a széna többé-kevésbé pótolható. Napjainkban egyre kevesebb a pelyva és a szalma takarmányozási célra, s a kevés szalma is az almozáshoz szükséges.

A leveles kukoricaszárral helyettesíthetők a szalma-félék. Csőtöréskor, szeptember, október hónapokban a közepes széna takarmányozási értékét is eléri. Ha idő-ben betakarítjuk és jól tároljuk a kukoricaszárat és a többi takarmányféléhez szecskázva keverjük, jól hasz-nosíthatjuk, olcsóbbá tehetjük vele a takarmányozást.

A szarvasmarhatartás a nagyüzemekben ma már alig képzelhető el szilázsetetés nélkül. A háztáji állat-tartásban még nehezen valósítható meg az általános használata, különösen ott, ahol csak egy szarvasmarha áll az istállóban szaporulatával.

142

A szilázs takarmányozási jelentőségét az adja, hogy a zöldtakarmányokhoz leginkább hasonló összetételű és ét-rendi hatású. Előnyeit természetesen csak akkor tapasz-taljuk, ha jól készített szilázst etetünk, mert a rosszul erjedt, barnult, erősen savanyodott szilázsokat az állatok nem fogyasztják; a penészes vagy rothadt szilázs pedig megbetegedések forrása lehet.

Kisméretű, a háztáji szükségletnek megfelelő űrtartal-mú siló technikai kivitelezése nem ütközik különösebb akadályba. Egy felnőtt szarvasmarhára számítva az ősztől tavaszig tartó takarmányozási időszakra 7-8 m3 szilázst lehet számítani — ez kb. 50 q-nak felel meg — vagyis hat hónap alatt napi 25-28 kg-os adagokhoz elegendő.

A szarvasmarhákkal jelentős mennyiségű győkér- és gumós takarmány etethető. A takar-mányrépa különösen a tejelésre kiváló hatású, és etetésre főként a téli időszakban van szük-ség, amikor az állatok takarmányadagja rostosabb, szárazabb, és ezt jól ki lehet egészíteni a nedvdús répával.

A répát aprítva, más, kevésbé jó ízű takarmánnyal keverve naponta rendszeresen etes-sük. Ne adjunk nagy répaadagokat, takarékoskodjunk készletünkkel, hogy hosszabb ideig kitartson. Még szilázzsal, szénával jól ellátott tehenek tejtermelése is növelhető 10-15 kg répa adagolásával.

Tőkőt, dinnyét, burgonyát vagy csicsókát egyaránt adhatunk a szarvasmarhának; kisebb mennyiségben ízesítő hatásúak.

Az ipari melléktermékek etetésére is sor kerül a háztájiban. A búzakorpa és kevésbé a búzatakarmányliszt majd mindegyik korcsoportú szarvasmarha részére kiváló étrendi és tápláló hatású. Különösen tehenek pótabrakadagjába adagoljuk, a tejtermelésre jó hatású.

Olajos magvak zsírtalanított — extrahált — darái értékes fehérjetakarmányok. Az extrahált napraforgódara, lendara, szójadara, földidiódara a gyári úton előállított és keres-kedelmi forgalomban kapható keveréktakarmányok rendszeres alkotórészei.

A cukorgyártás melléktermékei közül a nedves vagy a szárított répaszelet is eljut a ház-tájiba.

A többi ipari melléktermék és hulladék etetésére főként akkor kerülhet sor, ha valaki ilyen üzemben dolgozik és annak révén juthat ezekhez. Szarvasmarhákkal jól etethető a melasz, a szeszgyári gabonamoslék, a .s.örtőrköly, a malátacsíra. E takarmányfélékből az etethető mennyiségre és értékükre vonatkozóan a már gyakorlatot szerzett emberektől aján-latos érdeklődni.

Abrak félék, keveréktakarmányok

A felsorolásban utolsónak hagytuk az abrakféléket, bár jelentőségük rendkívül nagy. Ezek a kukorica, árpa, takarmánybúza, a hüvelyes magvak. A szarvasmarhák takarmányo-zására ezeket végső esetben használjuk, mert tápanyagigényüket elsősorban tömegtakar-mányokkal, szálasokkal, zöldtakarmányokkal ajánlatos fedezni. Az abrakfélékkel csak a hiányokat pótoljuk, s a nagyobb termelésű állatok teljesítményéhez szükséges tápanyagokat fedezzük.

Legfontosabb közülük a kukorica. Ezt bármely életkorban adhatjuk, jó ízű, kedvelt takarmányféleség. A kukoricánál nagyobb fehérjetartalmú az árpa. Inkább a fiatal borjak takarmányadagjába keverjük. Újabban a takarmánybúza etetésére is sor kerül.

A hüvelyes magvak közül leggyakrabban a takarmányborsót etetik, mivel ez fehérjében értékes, felhasználásával takarékoskodjunk.

143

A szarvasmarhák takarmányai közül — elsősorban a teheneknél — nem nélkülözhetjük a korpát. A búza-korpa (és a takarmányliszt is) kiváló hatású a tejterme-lésre. Nagy termelésű állatoknak rendszeres a fehérjedús takarmányok kiegészítő adagolása.

Mindegyik abrakféleségtől fontos követelmény, hogy ne legyen penészes, dohos. A romlott takarmány ugyanis gyomor- és bélbántalmakat okoz, de még a megbetegedés előtt csökken az állatok étvágya, és ennek következményeként a növekedésük, ill. terme-lésük.

Rendszeres kereskedelmi forgalomban kaphatók azok a gyári keveréktakarmányok, amelyek a külön-böző korcsoportú és hasznosítási irányú állatok igényei-nek megfelelő öszszetételben készülnek. Ezek vásárlása megkönnyíti a takarmányozást, és mindig közel azonos minőségben szerezhetők be.

E keverékek összetétele olyan, hogy a szükséges táp-lálóanyagok mellett a korcsoport ásványianyag- és vita-minszükségletét is fedezik. Biológiai hatóanyagokat és egyesek állatgyógyászati szereket is tartalmaznak. Ezek miatt fontos, hogy csak azokkal az állatokkal etessük, amelyek számára készültek!

Előfordul, hogy csibék vagy sertések részére gyár-tott keverékeket a szarvasmarhák fogyasztják el, vagy fordítva, tehéntáppal akarnak jó borjakat felnevelni. Ne próbálkozzunk ilyen takarmányozással, mert vagy nem érünk el eredményt, vagy kárt okozunk.

Kereskedelmi forgalomban kaphatók a Phylaxia különböző ásványianyag-, illetve vitaminpremixei is. E készítmények a nélkülözhetetlen és a természetes takarmányfélékben többnyire kis mennyiségben elő- forduló vitaminokat, nyomelemeket, sókat tartalmaz- zák. E premixekben a felsorolt anyagok többnyire grammos vagy milligrammos mennyiségben szerepelnek, ezért az adagolás megkönnyítésére vivőanyaggal — többnyire korpával — keverik össze. E formájukban

is naponként csak néhány dkg adagolására van szükség. A premixféleségtől függően más- más adagolási előírást kell betartani. A használati utasítást a csomagoláson olvashatjuk.

Takarmánys.:) adagolásáról is gondoskodni kell. Legegyszerűbb, ha az ún. marhasót, a nyalósót az állatok elé helyezzük, hogy abból tetszés szerint fogyasszanak.

A növendék marhák, fiatal borjak csontozatának jó fejlődését takarmánymész (Futor) adagolásával segít-hetjük. Ez iránt különösen akkor merül fel igény, ha az állatokat egyoldalúan takarmányozzuk. Arányosan összeállított takarmányadagok, széna, zöldtakarmány, korpa etetése mellett általában nincs szükség takarmány-mész-kiegészítésre. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem tu-

- dunk természetes úton elegendő mészről gondoskodni,

MARHANYELV PÁCOLÁSA

8 evőkanál sót, 1 evőkanál sa-létromot, 35-40 szem fenyőma-got, 1 kanál korianderport, 10-15 szem borsot, % fej apróra vá-gott vöröshagymát, 2 evőkanál rumot keverjünk össze, és erősen dörzsöljük vele a nyelveket. Ez a mennyiség 3-4 nyelvre ele-gendő. Mély edénybe téve öntsük fel vízzel, és 10-12 napig hagy-juk ebben a pácban, naponta for-gatva a nyelveket. A pácból ki-véve töröljük meg, egy napig szellős, hűvös helyre lógassuk száradni, azután 10 napra te-gyük füstre.

GLYPONDIN

A Glypondin fokozza az állatok súlygyarapodását és termelé-sét (hús-, tej-, tojás- és gyapjú-termelés), elősegíti a takarmá-nyok jobb kihasználását, növeli az étvágyat, hat az állatok nö-vekedési erélyére és az általá-nos ellenállóképességet magas szinten tartja. Adagolás: a Glypondint test-súly-kg-onként 20 mg, azaz 1 késhegynyi mennyiségben na-ponta egyszer kell ivóvízben vagy tejben feloldva, vagy t.a-karmányban egyenletest el-keverve adagolni. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

144

akkor kérdezzük meg az állatorvost, hogy a szintén vásárolható Foszkált — mely foszforsa-vas meszet tartalmaz — indokolt-e adagolnunk.

A szarvasmarha a takarmányok jelentős hányadát nem eredeti állapotában, hanem különféle módon előkészítve kapja. A szálas takarmányokat, szénákat általában csak akkor szecskázzuk, ha kevésbé ízletes takarmányokkal kívánjuk keverni. A répát, burgonyát, káposztát, ha földes, előbb mosni, majd aprítani, szeletelni kell. Az abrakféléket pedig közepes durvaságúra őrölve etessük.

Tehéntartásunk eredményességének feltételei

A tehén tenyésztési és használati értékének megállapításakor a tejtermelőképesség döntő.

Szakemberek véleménye, hogy a magyar tarka fajta évente 3000-3500 1 átlagos tej-termelésre képes; ugyanakkor a háztáji gazdaságokban 2200-2500 literes tejhozamok az általánosak. Természetesen a fajtán belül jelentős inga-dozások is előfordulnak.

A termelőképességről biztos támpontunk akkor van, ha a tej mennyiségét naponta mérjük, az adatokat fel-jegyezzük, és a takarmányozással egybevetjük. Bár a tehe-net inkább a tejéért tartjuk a háztájiban, nem tekinthetünk el rendszeres elletésétől sem: a borjak jelentik a szülőálla-tok utánpótlását és egyben a hizlalási alapanyagot is.

A növendék« nem helyes azonnal tenyésztésbe venni, amikor ivarérettekké válnak. Önmagában az életkor sem elegendő olyan nagy termelési ciklus kezdésére, mint a vehem építése és kihordása. Tenyésztésbevétel (fedeztetés) előtt győződjünk meg arról, hogy az állat kellően fejlett, arányos csontozatú, és a testméretei is arányosak. A túl korai borjazás miatt ugyanis a tehén nem éri el azt a fejlettséget, amelyet egyébként elért volna. A fiatalkori borjazás miatt ellési nehézsé- gekre is számíthatunk.

Az viszont, hogy üsző-ink minél korábban elérjék a tenyésztésbevételhez szüksé-ges fejlettséget, gazdasági ér-dekünk. Fontos, hogy 16-18 hónapos korban, ha élősúlyuk a 350 kg-ot eléri, már befedez-tethetők legyenek. A 22-24 hónapos kornál későbbi fe-deztetés már hátrányos: fél-éves tejtermelési ciklus esik ki, és az üsző nevelési költ-sége nő.

A tehenek gazdasági ér-téke a rendszeres ivarzástól, a fogamzástól, majd a biztos elléstől függ. A tehén rossz

`1P/11 egészségi állapotának kell tu- lajdonítani, ha nem folyat rendszeresen, ha többszöri

10 145

hágatás vagy mesterséges inszeminálás (beondózás) után sem fogamzik, elvetél vagy gyenge, fejletlen borjakat ellik, illetve nehezen ellő. Az ilyen teheneket előbb gyógykezeltetni kell, és ha meddőségük gyógyíthatatlan, akkor vonjuk ki a tenyésztésből, mert nem tudjuk a 12-14 hónaponkénti borjazást elérni.

A szarvasmarha ivarzását feltűnő jelek kísérik. A péraajkak duzzadtak, a hüvely nyálka-hártyája bővérű lesz, a hüvelyből üvegszerű, nyálkás váladék ürül. A tőgy esetleg duzzad. Az üzekedő tehén nyugtalan, időnként bőg, társait zavarja, hozzájuk dörgölőzik, vagy ha szabadabban mozog, azokra rá is ugrál. Rendszerint étvágya is megváltozik.

A folyatás háromhetente ismétlődik, és az üzekedés fél—másfél napig tart. A pározta-tásra legkedvezőbb időpont az üzekedés kezdetétől számított 18-20 óra.

A teheneket főként mesterségesen termékenyítik. Ezt szakember végzi, csak kellő idő-pontban értesíteni kell a mesterséges termékenyítő állomást.

Ha a termékenyítés ellenére tehenünk üres marad, feltétlenül vizsgáltassuk meg. Az állatorvos állapítja meg, hogy álivarzás történt-e vagy a fogamzás megtörtént, de az embrió elpusztult, felszívódott. A termékenyülés elmaradásának tisztázása után az állatorvos gon-doskodik a gyógykezelésről, esetleg javasolja az állat selejtezését.

A vemhesség 280-290 nap, de 1-2 hetes eltérés lehetséges. A vemhesség első jele, hogy elmaradnak a

PÁROLT MARHANYELV folyatás külső jelei, peteleválás sincs. Gyakorlott állat- TOJÁSSAL orvos már 2-3 hónapos vemhességet is meg tud álla-

pítani. A vemhesség 4-5. hónapjában már nő a has térfogata. Ebben az időben az üszőknek már a tőgyük is duzzad. A 8. hónapban látni lehet a magzat mozgá-sát, a jobb hasfal hullámzását. A vemhesség utolsó heteiben a tehén horpaszai besüppednek.

Ha tehenünk vemhes, akkor a várható ellést meg-előző 8. héten már szárazra kell állítani (el kell apasz-tani). Az állat kizsarolásához vezet, ha az ellés előttig fejjük. Nemcsak a születendő borjú lesz gyengébb —hiszen nem jut elegendő tápanyag részére —, hanem a következő tejelési időben kevesebb tejet ad a tehén.

Az elapasztás a hirtelen takarmányváltoztatással is elérhető. Először az abrakot vagy a jobb ízű takarmányokat vonjuk el az állatoktól, ha továbbra sem apaszt el, az ivóvíz mennyiségét is csökkentsük. A bőven tejelő tehenek elapasztása nem sikerül a szokásos 5-7 nap alatt, 2-3 hétig is eltarthat.

Ha tehenünk a várható ellés előtt már 3-4 hónappal készül elapadni, azt bővebb táp-lálással és erélyes, gyakori fejéssel akadályozzuk meg.

A szárazonállás kezdetén 10-14 napig életfenntartó takarmányon tartsuk a tehenet mindaddig, amíg a tejmirigyek nyugalmi állapotba nem kerülnek. Ez abból látható, hogy a tőgy petyhüdt, ráncos lesz.

Ellés előtt legalább 6 héttel kell kezdeni az előkészítő, ún. kitőgyeltető etetést. Ezzel legfőbb célunk az, hogy a szervezet raktárait feltöltsük tartalék tápanyagokkal.

Az előkészítés alatt a következő takarmányadagokat etethetjük: nyári időszakban: 50-55 kg zöldtakarmány (édes legelőfű) vagy 30-35 kg csalamádé,

1,5-2,5 kg korpa (ivósan etetve), 2-4 kg tejelő tehéntáp vagy házi készítésű abrakkeverék;

téli időszakban: 10-15 kg silótakarmány vagy marhakáposzta, vagy 15-25 kg répa, 2-2,5 kg korpa (ivósan etetve),

A sós vízben puhára főtt marha-nyelvnek húzzuk le a vastag bő-rét, s a nyelvet szeleteljük. Ne-gyed fej reszelt vöröshagymát bő zsírban pirítsunk és belevetjük a nyelvszeleteket. Késhegynyi borsot hintsünk rá, és üssünk rá 3-4 tojóst. Egy-két perc múlva tálalhatjuk. Disznónyelvből is készíthetjük ezt a jóízű fogást.

146

4-6 kg kukoricaszár vagy takarmányszalma, 2-4 kg réti széna vagy pillangós széna, 3-5 kg tehéntáp vagy házi készítésű abrakkeverék.

Az előkészítés első időszakában a tömeg- és a szálas takarmányokból szükséges nagyobb adagokat etetni, majd az ellés előtt 2-3 héttel adagjukat csökkenteni. Az abrakfélékből fordítva, az ellés előtti időszakban célszerűbb a nagyobb fejadagok etetése, de közvetlen ellés előtt az abraketetést vissza kell fogni, illetve be kell szüntetni.

Ha nem tudunk kész keveréktakarmányt vásárolni, a házi készítésű keverék 50% ku-koricát, 15% korpát, 15% árpát és 20% napraforgót tartalmazzon.

Naponta kb. 5 dkg só és 2-5 dkg foszkál kiegészítés fedezi a hiányzó ásványi anyagokat.

Néhány szó az ellésről

A tehenek ellése nemcsak nagy esemény, hanem termelésülficnek egyetlen alapja: borjú nélkül nincs hizlalás, de nincs tejtermelés sem. Ezért gondosan fel kell készülni erre az idő-pontra.

Korszerű nagyüzemekben a teheneket nem a tehénistállóban, hanem külön elletik, ahol jobb a fertőtlenítési és a tisztogatási lehetőség, és az ellő tehén jobban elkülöníthető. A háztájiban erre nincs lehetőség, ezért ezt gondos előkészítő munkával kell pótolni.

Az ellő tehenet lehetőleg a szélső, fal melletti helyre kössük át. Az új álláshelyet hint-sük bőségesen tiszta alomszalmával. A tehén hátsó részét egy ezrelékes Nitrogenol vagy egyéb fertőtlenítő oldattal alaposan mossuk meg. Különösen a farokredőt, végbélnyílást indokolt nagyobb gondossággal tisztogatni. A farkot lemosás után célszerű lazán az egyik hátsó lábhoz erősíteni, hogy az állat ne csapkodjon vele szülés közben.

Az előkészítő és tolófájdalmak néhány óráig tartanak, és ellés után, az utófájdalmakkal a magzatburkok is eltávoznak néhány órán belül.

Az ellés alatti teendőkről a tudnivalókat részletesen Czakó József: Borjúnevelési ABC c. könyvecskéjéből ismerhetjük meg. Néhány fontosabb tenni-valót azonban itt is szükségesnek tartunk ismertetni.

A teheneknek kb. 90%-a állatorvosi beavatkozás nél-kül ellik, így főleg arra kell ügyelni, hogy a borjút az ellés során minél kevesebb fertőzés érhesse. Vigyázni kell arra, hogy a szülőút bélsárral ne szennyeződjék.

A borjút ne engedjük a szülőútból az alomra esni. Ennek megakadályozására használjunk felfogóponyvát vagy műanyag lepedőt. Ezzel a ponyvával szállítsuk a borjút is arra a helyre — kissé távolabb anyjától —, ahol felszárítjuk, ledörzsöljük. Amilyen gyorsan csak lehet szá-raz, tiszta szalmacsutkával vagy ruhadarabbal dörzsöljük, szárítsuk le a borjút. A dörzsölést a mellkas tájékán kezdjük, és innen haladjunk hátra-felé; a mozgást a szőrök állásával egy irányban végezzük. A törzs után a végtagok, végül a fej és a nyak dörzsölése következik.

Régen a borjú felszárítását a tehénre hagyták; egész-ségvédelmi nézőpontból jobb, ha magunk végezzük.

Ne mulasszuk el a köldökzsinór kezelését sem. A köl-dökzsinórt, miután magától elszakadt (csak ritkán kell ollóval elvágni), mártsuk Nitrogenolos oldatba, majd a hasfaltól tenyérnyi távolságra vágjuk le ollóval. Jódtink-

10• 147

túrát ne használjunk, és a köldökcsonkot se kössük el, bár mindkét eljárás korábban álta-lános gyakorlat volt.

Az újszülött borjú létfeltétele, hogy levegőhöz jusson. Ennek érdekében szájából, orrá-ból a nyálkát azonnal távolítsuk el.

Születés után fél órával már első táplálékát is felveszi a borjú a föcstej révén. A föcstej rendszerint sárgás színű, kesernyés, sós ízű, sűrűn folyó, melynek feletetése a borjúval nem-csak azért fontos, hogy a benne levő, betegségek elleni védőanyagokat, vitaminokat, fontos ásványi sókat és a könnyen emészthető tápanyagokat megkapja, hanem azért is, hogy a gyomorsavtermelése meginduljon. A föcstej itatásával ne késlekedjünk, mert a benne levő ellenanyagok mennyisége rohamosan csökken.

A föcstej kiszopása vagy kifejése előtt langyos fertőtlenítőoldattal feltétlenül le kell mosni a tőgyet, és tiszta, vasalt ruhával letörölni. A tőgybimbó csatornáiban — amióta a tehenet nem fejték — baktériumok telepedtek meg és szaporodtak el. Ezeket a borjú szopása előtt el kell távolítani. Ezért az első tejsugarakat mind a négy tőgybimbóból kis edénykébe fejjük és semmisítsük meg. Sohasem szabad ezt a tejet az alomra fejni, mert ott a baktériumok tovább szaporodnak.

A borjú tápláléka életének első időszakában kizárólag a tej. A föcstej rendkívül értékes, szinte nélkülözhetetlen tápanyagforrás. Ezért minden föcstejet az újszülöttel kell megitatni.

A tehén az ellés után 6-8 nappal már normális összetételű tejet választ el. A borjú napi tejfogyasztása 7-8 literre tehető. Ezt az első naptól meg kell kapnia. A tejfogyasztás ellenőrzé-sének egyetlen módja, ha a borjú nincs az anyjával, hanem a tejet itatással kapja. Az itatásos nevelés során az első napok-ban két-három óránként itassuk meg, mert ilyenkor a gyo-mor befogadóképessége alig egy liternyi. Néhány nap múlva már elegendő, ha naponta ötször itatunk.

Ha föcstejet itatunk — mivel az könnyen összemegy forralás közben — csak kb. 50 °C-osra melegítsük és tőgymelegen itassuk.

Az itatásos borjúnevelés felszerelést, gondos munkát és szinte állandó felügyeletet igé-nyel. Ha erről nem tudunk gondoskodni, inkább maradjunk a hagyományos (szoptatásos) borjúnevelés mellett, bár az tejpazarlással járhat.

A tejelő tehén takarmányozása

A tehén takarmányozása gyakorlatilag az alaptakarmányból és a tejtermeléshez igazodó póttakarmányból áll. Az alaptakarmány tömegtakarmányokból tevődik össze, a póttakar-mány viszont abrak.

A tehenek takarmányozásában legszembeötlőbb hiba a rendszertelenség. Lucernaka-szálás idején a tehenek csak zöldlucernát kapnak, ami nagy fehérjepazarlás, télen pedig csak rosszabb minőségű szilázst vagy szénát. Más időszakban csak kukoricacsalamádé etetésétől várnak jó tejelést.

A háztáji állattartás legnagyobb gondja a folyamatos takarmányellátás, a több, eltérő tulajdonságú takarmányról gondoskodás. Néhány, a gyakorlatban jó eredménnyel etetett takarmányadag összetételét a következőkben mutatjuk be.

600 kg élősúlyú és kb. 13 1 tej termeléséhez elengendő adagok:

39 kg kukoricacsalamádé, 13 kg zöldlucerna (virágzás előtt kaszálva).

148

Ugyanekkora termelés szükségletét fedezi 10 kg takarmányrépa, 6 kg lucernaszéna,

30 kg silókukorica. A cukorrépafej kiváló hatású a tejtermelésre, ha 5 kg réti szénával 40 kg leveles répa-

fejet etetünk; ekkor is 12-13 1 tejre számíthatunk. A répafej helyett 40-50 kg takar-mánytököt is etethetünk.

Ha tehenünk naponta csak 8 1 tejet ad, ehhez 30 kg silókukorica-szilázs, 2 kg lucernaszéna, 3 kg árpaszalma, 1 kg búzakorpa

etetésével adhatjuk meg a szükséges tápanyagokat. A takarmányadagokat naponta 4-5 dkg sóval tehetjük ízletesebbé. A mész- és foszfor-

ellátás javítása érdekében pedig legelőnyösebb foszkált vásárolni, és abból adni 3-5 dkg-ot. Néhány jól bevált takarmányadag összetételét a 8., 9. táblázatban közöljük.

8. táblázat. Fejőstehenek takarmányadagja a nyári hónapok alatt, a tejhozamtól függően

A takarmány megnevezése 5-10 10-15 15-20 20-25

literes napi tejtermeléskor etethető, kg

Őszi keverék 20 20 30 30

Legelőfű 20 30 25 30

Takarmányszalma 5 4 4 Kukoricadara 1 1 2

Korpa 1

Csalamádé 30 30 30 40

Pillangós zöld 20 30 30 30 Kukoricadara 2 2 Korpa 1 1 Extr. napraforgó 1

Lucernaszéna 2 3 4

Csalamádé 30 30 20 20

Tarlóhere 20 20 20 20

Kukoricaszár 6 4 5 5

Kukoricadara 0,5 2

Korpa 2 2 2

Extr. napraforgó 0,5 0,5 1

Lucernaszéna 3 4 4 5 Silókukorica (zölden) 6 6 6 5 Répafej (korona) 30 30 30 30 Kukoricadara 2 3

Korpa 1 2 3

Extr. napraforgó 0,5 1 2

149

9. táblázat. Fejőstehenek takarmányadagja a téli hónapok alatt, a tejhozamtól függően

Etethető takarmányadag, kg

A takarmány megnevezése 5 I 8 10 I 12 I 15 I 18

liter, napi teimennyiség mellett

Pillangós széna Takarmányszalma,

pelyva Takarmányrépa

4

11 15

5

10 25

6

8 35

7

6 45

8

5 55

—

— —

Muharszéna Kukoricaszár-siló Extr. napraforgó-

3 25

3 30

4 30

dara 1 1,3 1,5 Pelyva 2 2 2

Pillangós széna 3 4 5 6

A co

o e

n

M

4,5 Kukoricaszár 10 10 10 10 35 Takarmányrépa 15 20 20 25 1 Pelyva 1 2 2 2 4

Lucernaszéna 2,5 4 4,5 4,5 4,5 Silókukorica-szilázs 30 30 35 35 35 Pelyva 1 1 1 1 1 Abrakkeverék — — — 1 2,5

Réti széna 3 4 4 5 6 7 Tak. szalma, pelyva 5 4 4 4 2 2 Silókukorica-szilázs 15 20 20 20 20 20 Takarmányrépa 15 15 20 20 30 30 Burgonya — — — — 2 3 Abrakkeverék 0,5 1 1 1,3 1,5 2

Pillangós széna 3 4 5 6 7 8 Takarmányszal ma,

pelyva 7 6 5 4 3 2 Takarmánykáposzta 10 10 10 10 10 10 Takarmányrépa — 10 20 20 20 30 Silókukorica-szilázs 10 10 12 15 20 20

Közepesen jó takarmányozási viszonyok között a tehenek alaptakarmányát (abrak nélküli, tömeges takarmányok) 8-10 lieteres tejtermelésnek megfelelően lehet összeállítani. Szűkös takarmány csak 5-6 1 tej termeléséhez elegendő.

A pótabrak etetése akkor indokolt, ha annak „árán" ténylegesen több tejet sikerül termelni. Ha elhagyjuk az abraketetést és csökken a tejtermelés, akkor indokolt az abrak-kiegészítés. Indokolt több abrakot adnunk, ha nagyobb adagok elfogyasztásakor tovább növekszik a tejtermelés is.

Leggyakoribb pótabrak a háztáji állattartásban a korpa. Ebből kb. 1 kg elegendő 2 1 többlettej termeléséhez.

150

Kizárólag kukoricadarát nem célszerű pótabrakként adni, mert a kukorica kevesebb fehérjét tartalmaz, mint amennyi a tejtermeléshez szükséges. 50% kukoricadara, 30% extrahált napraforgó és 20% korpa már megfelelő tápanyagtartalmú, ebből 40 dkg-ot kell adni 1-1 I tej termeléséhez. Ha tehát a tömegtakarmányok (széna, szi-lázs, répa stb.) 10 1 tej termelésének szükségletét fedezik, de tehenünk 15 1 tej termelésére képes, 5 x 0,40 kg, össze-sen 2 kg abrakot kell adnunk. A pótabrakot a tömegta-karmányok elfogyasztása után célszerű etetni, de lehet a nedvdús takarmány közé is keverni.

A tejtermelés érdekében kiemelkedő szerepe van a jó és elegendő ivóvíznek. Naponta 3-4 alkalommal kell vizet adni teheneinknek, de legelő-nyösebb önitatót felszerelni. A többlettej értékéből az önitató ára 1-2 év alatt megtérül, s akkor még fáradsággal sem jár a rendszeres itatás.

A tehénnek az a jó ivóvíz, ami az ember részére is megfelelően hideg, üdítő és tiszta. Napi 10-15 1 tejet adó tehénnek 40-1001 víz kell, attól függően, hogy ta-karmánya milyen (zöldet etetünk-e vagy sem).

A borjúnevelés alapvető tudnivalói

A nagyüzemi borjúnevelés tapasztalata bizonyí-totta, hogy nem szükséges teljes tejjel nevelni a borja-kat. Már a harmadik-negyedik héttől, fokozatosan itat-ható soványtej vagy fölözött tej tejpótló borjútápsze-rekkel.

Várható, hogy a tápszeres borjúnevelés is hamaro-san elterjed a háztáji gazdaságokban, a borjúnevelést biztonságosabbá és lényegesen — legalább 20-25%-kal — olcsóbbá teszi.

A tejpótló tápszer és a tejpor oldásához keverő-berendezés szükséges, amit közönséges háztartási mosó-gép is pótol. A mosógépbe 50-55 °C hőmérsékletű vizet öntünk, majd a gépet beindítjuk, és a kimért táp-szert vagy tejport egyenletesen szórjuk a vízbe. A töké-letes elkeveréshez 5-6 perc szükséges. Az így készített törzsoldatot azután 38-40 °C hőmérsékletű vízzel vagy fölözött tejjel kiegészítve úgy hígítsuk, hogy 1 rész tejporra vagy tápszerre összesen 10 rész folyadék jusson.

A háztájiban még ma is a borjak természetes fel-nevelése az általános. A szoptatásos nevelés kétségtele-nül kényelmesebb és kevesebb munkát igényel; a borjú részére is természetes, de az elfogyasztott tej mennyi-ségét nem tudjuk ellenőrizni. A szopott tej mennyisé-gét csak úgy tudjuk ellenőrizni, ha a borjú súlyát a szopás előtt és után is mérjük. Ha a tehénnek még marad teje a borjú jóllakása után, vagy a borjúnak nem akarunk hagyni 7-8 liternél több tejet naponta,

PHYLASOL A+ D 3

Vízben oldódó folyékony A- és D3-vitamin-készítmény. Elő-nye, hogy rendkívül gyorsan felszívódik. Az előírt adagban egyszeri használattal kb. I-l y, hónapig fedezi az állat A-és D-vitamin-szükségletét. Adagolása: borjúnak (1 hetes korban) 25 ml, vemhes üszővel és tehénnel kétszer itassuk, először ellés előtt 1-2 hónap-pal, majd ellés előtt 1 héttel. Egy-egy alkalommal 25-25 ml-t itassunk. 100 csibének 50 ml-t, 100 tojó-tyúknak 75 ml-t adjunk egy al-kalommal, kevés ivóvízben.

KAPROS TÚRÓSLEPÉNY

30 dkg lisztből, 18 dkg vajból, kevés sóból, 2 tojássárgájával és annyi tejföllel, hogy meglehető-sen lágy legyen, gyúrjunk tész-tát. Ujjnyi vastagra nyújtva és a széleit felhajtva, tegyük tepsi-be, s kenjük — jó vastagon —a következő töltelékkel: ly, liter édes, száraz, passzírozott tehén-túrót vegyítsünk 6-8 dkg vaj-jal, 4 tojássárgájával, ízlés sze-rinti sóval, apróra vágott kapor-ral és a tojások kemény habbá vert fehérjével. A tetejét kenjük tejföllel, és forró sütőben süssük.

151

akkor fejjük a tehenet. Nem helyes az egész tőgyet előre, vagy a szopást megszakítva, rész-ben kifejni, hanem egyes tőgynegyedeket fejjünk ki egészen a szoptatás előtt. Egy 15 1 tejet termelő tehén fele tőgyét is ki lehet fejni. Természetesen a tehén tőgyét szopások előtt le kell tisztítani. A természetes nevelés során is elég eleinte ötször, a későbbiekben három-szor szoptatni. Ne legyen tehát a borjú állandóan a tehén mellett, csak a szopások ide-jére vigyük oda.

A borjú 3-4 hetes korától kezd számottevő szilárd takarmányt fogyasztani. Kéthetes korától szoktassuk a szilárd takarmányok fogyasztásához. Először finom szénát, a legjobb minőségű leveles szénát, az ún. „borjúszénát" adjuk. Az abrakhoz szoktatást célszerű árpa-darával kezdeni, amit hamarosan felcserélhetünk borjútáppal vagy házilag készített keverék-kel. A borjútáp kapható kereskedelmi forgalomban. Néhány hétig az „indítótápot", majd 3-4 hónapos kortól kezdve a „borjúnevelő tápot" adjuk. Ha magunk készítünk keveréket, azt 15-25%-ban kukoricából, 30-35%-ban árpából és 15-20%-ban korpából, borsó-darából vagy olajosmag-darából állítsuk össze.

Az abrakot — különösen a szilárd takarmányhoz szoktatás időszakában — napjában többször kell a vályúba kiszórni a borjaknak. Ne töltsük meg a vályút a napi adaggal, mert az állatok széttúrják, pocsékolják.

Abrakféléből a testsúly 1 %-a körüli mennyiség fogyasztása célszerű, de étkesebb álla-toknak sem szükséges 1,5%-nál nagyobb adagok etetése.

Az egészséges, jól fejlődő borjú ezekből a takarmányokból egyre nagyobb mennyiséget fogyaszt, és életkora 7-9. hetében már elég, ha csak kétszer szopik naponta. Ebben az időszakban a borjú-nak már annyi száraz takarmányt kell elfogyasztania, amennyi fedezi a növekedéséhez szükséges fehérje-igényt. Általában 1 kg körüli széna és közel ennyi abrak már fedezi a szükségletet. Természetesen a rend-szeres vízitatást is meg kell oldani.

A tejitatás a borjú 90 napos életkorában már tel-jesen megszüntethető. Addig a borjúnak a föcstejen kívül 400-500 literes tejfogyasztásával számolhatunk. E mennyiségből legalább 50 kg súlygyarapodást kell elérnie ahhoz, hogy kellő gazdasági haszonnal nevel-jük fel.

A borjú életének első három hónapjában legdrá-gább az élősúly-gyarapodás, mert a tej nem olcsó takarmány. A születés utáni első héten kb. 6 1 tejből képes a borjú 1 kg élősúlyt elérni, a negyedik héten már 8 litert és a 6-7. héten már több mint 10 1 tejet kell fogyasztania 1-1 kg élősúly termeléséhez. Ettől kezdve takarékoskodni kell a tejjel, ami nem jelentheti a hiányos, fukar táplálást; fokozatosan takarmányfé-lékkel kell kielégíteni a borjú étvágyát.

Egyszerűsödik a borjak abrakellátása, ha borjú- tápot etetünk. (Lásd a 10. táblázatban közölt előirány-

borjútáp etetésének előnyeit a következőkben foglalják

PHYLAPOLIVIT

A legfontosabb vitaminokat (A„ D 3 , 13 3, B, 2) tartalmazó ta-

karmány kiegészítő. Adagolása: borjúnak 10 hóna-pos korig 20 dkg, tehénnek 20 dkg, 100 kg abrakkeverékbe

keverten etetve. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

MELEG SAJTOS SZENDVICS

10 dkg vajat és 10 dkg sajtot

keverjünk simára, sózzuk, papri-kázzuk, és kevés, egészen apróra vágott kapribogyót is vegyítsünk bele. Vékony szeletekre vágott zsúrkenyeret kenjünk a keverék-kel és sütőben pirítsuk. Melegen tálaljuk.

zat adatait.) A kutatók a össze:

152

10. táblázat Takarmányozási előirányzat borjak neveléséhez

A borjak

életkora

hetekben

Naponkénti fejadag

teljes tej I %főzött tej abrak széna

liter kilogramm

1 2 3

8 9

10 4 10 0,05 0,05 5 8 3 0,05 0,05 6 5 6 0,10 0,10 7 3 7 0,15 0,15 8 2 8 0,20 0,20 9 2 7 0,30 0,30

10 6 0,60 0,60 11 6 1,00 1,00 12 6 1,40 1,40 13 5 1,80 1,80 14 4 2,00 2,40 15 3 2,20 2,80 16 2,20 3,20 17-18 2,20 3,40 19-20 2,20 3,50 21 -22 2,00 3,50 23-24 1,50 4,00

Összes fogyasztás 406 490 195,0 300,0

1. az itatásra kerülő tej egy része a borjútápban levő tejporral pótolható, így emberi fogyasztásra szabadul fel a tej;

2. a tejtáplálás időszaka rövidíthető, mert a tej egy részét tejpor formájában adjuk a borjúnak, és ezzel gyorsan csökkenthető a folyadéktej itatása;

3. a borjútápokban könnyebben lehet az állatok tápanyagszükségletét, valamint bioló-giailag értékes hatóanyagokat (vitaminokat, gyógyszereket) adni a borjaknak;

4. a takarmányozás hibáiból származó emésztőszervi megbetegedések jelentősen csök-kennek.

Borjútápból vagy abrakfélékből a borjú életkorának csak első 6-8 hete után fogyaszt érdemleges mennyiséget. A napi abrakadag felső határát kb. 2 kg-ban szabjuk meg. Amíg ezt a mennyiséget nem fogyasztják el a borjak, addig korlátlanul adjunk abrakot, a későb-biekben azonban már legfeljebb 2 kg-ot mérjünk a vályújukba, amennyit a következő takar-mányosztásig maradéktalanul elfogyasztanak.

Az abrakot ne hagyjuk napokig a jászlakban, mert a benyálazott, el nem fogyasztott takarmány erjedésnek indul, és fogyasztása hasmenést, bélhurutot idéz elő.

A 2-3 hónapos borjúnak a széna mellett már rendszeresen adjunk télen répafélét, szilázst, nyáron zöldtakarmányt. A nedvdús takarmányoknak nemcsak étvágyfokozó ha-tásuk van, hanem az állatot hozzászoktatják a tömeges takarmányok nagyobb arányú fogyasztásához is. Emellett a borjú előgyomrainak kifejlesztésére is kedvező a nedvdús takarmányok etetése.

I nedvdús

0,05 0,05 0,10 0,15 0,20 0,30 0,80 1,30 1,80 2,30 3,00 3,50 4,00 4,50 5,50 6,50 7,50

455,0

153

Állataink — így a szarvasmarha is — takarmányai közül legkevésbé a vizet nélkülöz-hetik. A takarmányban is van több-kevesebb víz. Egy kg szárazanyag-tartalmú takarmány elfogyasztásakor általában 5-6 1 ivóvizet kell számítani a jó felszívódás érdekében. Ezért a borjúnak a tejadagján kívül annyi vizet kell adni, hogy a 2. hónapban 10-12 1, a 3. hónapban 13-15 1 folyadékhoz jusson. Az ivóvizet naponta 2-3 alkalommal adjuk.

A jövedelmező marhahizlalás feltételei

A napi fogyasztásra szánt takarmányokat nem lehet ötletszerűen adni. Lehetőség sze-rint többféle takarmányból állítsuk össze az adagot. Összeállításakor figyelembe veszik az állatok tápanyagigényét, a termelés jellegét és a kívánt teljesítményt, valamint a takarmány-készletet.

A tápanyagigény kérdéseit a háztáji állattartásban nem mérlegelhetjük azzal a szak-szerűséggel, mint egy nagyüzemben. (Ezért nem közöljük a takarmányok beltartalmi érté-

keit sem.) Ezek hiányában a gyakorlati tapasztalatok segítenek.

Az étkességgel kapcsolatban említettük, hogy azt a takarmányok ízletességével lehet fenntartani. A hizlalás során is fontos, hogy az állat ne lakjék jól kevesebb takarmány elfogyasztásakor, mint amennyi a szükséges tápanyagokat tartalmazza. Ha ugyanis nagyon ballasztdús takarmányokat kap csupán, azzal gyorsan „eltelik". Ha csak abrakot kap egy kérődző, az bendőjét nem töltené ki, és nem okozná a jóllakottság érzetét. Ezért a takar-mányadagot úgy kell összeállítani, hogy annyira legyen terimés, amennyi a jóllakottsághoz szükséges.

A későbbiekben néhány táblázatot közlünk, amely-ben a tapasztalatok szerint jó átlagos takarmánymennyi-ség szerepel.

Meg kell jegyeznünk, hogy a hizómarhák egyedi különbségei miatt e közölt számok csak átlagértékek. Ezért helytelenül járna el az, aki álla-tának képességeitől függetlenül etetné az „előírás" szerinti mennyiségeket. Az egyik állatnak ugyanakkora adag étvágytalanságot okoz, a másiknak pedig kevés. Minden etetést kísér-jünk figyelemmel: hízott állatot rendszerint egyszer adunk el egy évben, de az eredmé-nyért minden etetés alkalmával meg kell küzdenünk.

A hizlalás alatt is célszerű, hogy a takarmányokat több alkalommal adjuk a jászolba: a kevesebb takarmányt gyorsabban fogyasztják el az állatok, a több között turkálnak, „szemezgetnek", és ebből több jut az alomba is.

Hízómarháknak minden etetés után adjunk elegendő mennyiségű vizet! Igen fontos az is, hogy az állat nyugodt legyen. Ne zavarja semmi.

Növendékek tartása, takarmányozása

Minél hamarabb rá tudjuk szoktatni a borjakat nagy mennyiségű tömegtakarmány fogyasztására, annál fiatalabb életkorban térhetünk rá a növendéknevelési szakaszra. Ekkor kell dönteni, hogy a növendéket tenyésztésre vagy hizlalásra szánjuk ; ettől függően változik a tartása, takarmányozása.

154

A választott borjúnak legfőbb eleme a mozgás. Mozogni vagy a legelőn, vagy az istál-lóból közvetlenül nyíló kifutóban tud. Ebben a korban a legeltetésnek csak akkor előnyös a hatása, ha nincs távol, és esténként takarmánykiegészítést adunk. Étrendi okokból reg-gelenként, a kihajtás előtt adjunk szénát is.

A fejlődésben levő állatok nevelése során a takarmánnyal nem szabad takarékoskodni. Olyan mennyiségűt kell etetni, hogy étvágyuk fennmarad-jon, és nagy adagokat fogyasszanak. Éhezés vagy hiányos táplálás következtében nem képesek megfelelően fejlődni, súlygyarapodásuk elmarad a jól tápláltakétól, csenevé-szekké, csököttekké válnak. A megtorpanást vagy vissza-

41 maradást a későbbi életkorban esetleg jó takarmányozás- sal sem hozhatjuk be teljes mértékben.

A hizlalás sikerét a borjak nevelése során kell megalapozni. Ezért nem lehet elég korán kezdeni a hizlalásra való felkészülést. Ennek fontos lépcsője az étkességre, a nagy takar-mányfogyasztásra hajlandóság kialakítása. A lehető legfiatalabb kortól kezdve kell szok-tatni az állatokat, amit jó minőségű, ízletes takarmányfélékkel tudunk leginkább elérni. Az „előkészített", étkes állatok a hizlalás alatt sok takarmány fogyasztására képesek. Né-hány takarmányból etethető fejadagról a 11. táblázat adatai adnak tájékoztatást.

11. táblázat. Növendékek hizlalására javasolt fejadagok

Élősúly, kg

Naponkénti takarmányadag

pillangós széna

kg-ban

kukorica-

szilázs

szalma, abrak- pelyva keverék

200 10 2 0,5 1,6 250 15 2,5 0,5 2,1 300 20 2,5 0,5 2,1 350 20 3 0,5 2,6 400 25 3 0,5 2,6 450 25 3 0,5 3,0 500 25 3 0,5 3,5

Összesen* 7250 1000 200 900 • Kb. egy év alatt összesen elfogyasztott takarmánymennyiség közepes hizlalási teljesítmény figyelembevételével.

Az adatokat csak tájékoztató, átlegértéknek tekintsük, ennél nagyobb mennyiségek fogyasztása is elérhető jó étvágyú állatokkal. A szükséges tápanyagok biztosítása érdekében azonban ügyeljünk arra, hogy a takarmányfogyasztás ne váljék egyoldalúvá. Ne csak egyiket-másikat etessük, hanem arányosan szénát, nedvdús takarmányt, szilázst és abrakot.

A növendékek nevelését a lehetőségekhez képest egyszerűsíteni kell. Ilyen korú állatok-nak különlegesebb gondozásra, ápolásra nincs szükségük. Takarmányozásukat is egysze-rűen megoldhatjuk bőségesen adott tömegtakarmányokkal — nyáron zölddel —, csak kiegészítésként kell adni szilázst vagy szénát, télen pedig szilázson és szénaféléken kívül gyökér- és gumós takarmányokra van szükség. Ezekhez, az étvágytól függően, leveles ku-koricaszárat, tavaszi szalmát lehet adni és — amennyiben szükséges — kevés abrakot.

A leggyakrabban etethető takarmányokról a 12. táblázatban közlünk néhány fejadag-javaslatot.

155

12. táblázat. Növendék marhákkal etethető fejadagok

Napi adag,

kg Megjegyzés Takarmány megnevezése

Leveles répafej Szilázsok

Gyökér- és gumós takarmányok

Répafélék Zöldtakarmányok Csalamádé Szalma Gabonamagvak darája Korpa Melasz Szárított répaszelet Extrahált napraforgó

5-10 20-25 5-10

8-10 10-15 20-40 15-50

1 -4 1 -5 1 -4

0,5-1 1 -4

0,5-1

Ne legyen földes Közepesen jó minőségű Gyengébb minőségű

Lehet fonnyasztva is

Csak indokolt esetben

E takarmányozás alatt a marhák 8-10 hónapos korukra érik el a 300-350 kg-os élősúlyt, és az ezt követő 4-5 hónap alatt eleinte 2-3 kg, a hizlalás utolsó időszakaiban pedig 3-4 kg abrakfogyasztással igen jó súlygyarapodást lehet elérni.

A növendékhizlalás két időszakra osztható: az ún. előhizlalásra, amely a nagyarányú tömegtakarmánnyal mintegy 5-6 hónapig tart, vagyis kb. a 12-14 hónapos korig, illetve a tulajdonképpeni hizlalásra, amely további 3-4 hónapig, így kb. másfél éves korig tart (lásd 12. táblázat).

Az előhizlalás időszakában természetesen a zöldtakarmányok etetésére is sor kerül. Ezek napi adagját úgy szabjuk meg, hogy az állatok maradéktalanul elfogyasszák. Az adag ne változzon, mert ez az étvágyra és a takarmányértékesítésre kedvezőtlenül hat. A zöldet kissé fonnyasztott állapotban adjuk, és ügyeljünk, hogy etetésük folyamatos legyen. Ha

a zöldtakarmányok fogyóban vannak, akkor etetésü-ket ne hirtelen, hanem fokozatosan hagyjuk abba, egyre nagyobb arányban etetve szénát vagy szilázst, répát.

A jó étvágyú hízó növendékek egyéves korukban 25-30 kg silókukoricát vagy 30-35 kg zöldtakarmányt, 2-3 kg szénát és 2-3 kg abrakot fogyasztanak naponta.

Növendékek hizlalása

A hizlalást az élet minél koraibb időszakában kezdjük meg, mert a fiatal állatok a fogyasztott takar-mány tápanyagainak nagy részét izomépítésre, vagyis hústermelésre használják. Ebben a korban a legked-

vezőbb a takarmányértékesítés, így a hizlalás termelési költségei is a legkisebbek. A növendékek hizlalását tulajdonképpen már a választás után kezdhetjük, de legké-

sőbb féléves korban, a 180-200 kg élősúly elérésekor. A hizlalást 500-550 kg élősúlyban

FATÁNYÉROS (ERDÉLYI)

Egy-egy szelet ramszték (kicson-tozott lapos hátszín), sertésbor-da, borjúcomb sózva, borsozva, vöröshagymával, olajjal bedör-zsölve, 1 órai állás után forró zsírban a tűzhely tetején sütve, kerek fatányéron felhalmozva, tetején bevagdosott sült szalon-nával díszítve, pirított burgonyá-val, rizzsel, céklával, uborkával stb. körítve tálaljuk.

156

fejezzük be, amikor az állatok életkora nem több 16-18 hónapnál. A hizlalás alatt ha-vonta 25-45 kg közötti súlygyarapodásra számíthatunk. Jó eredmény a naponkénti 1 kg-os gyarapodás. Kivételesen gyors fejlődőképességű állatokkal, igen jó takarmányössze-állítás esetén a naponkénti 1,3-1,5 kg-os gyarapodás is elérhető.

A növendék bikák hizlalását legegyszerűbben szilázsra és szénára alapozhatjuk. E takar-mányokat az egész hizlalás időtartamára is biztosítani lehet, ha idejében gondoskodunk begyűjtésükről és tárolásukról. Természetesen nemcsak e két takarmányféle adagolására van szükség. A napraforgódara és korpa a fehérjeellátást segíti, a hizlalás előrehaladásával a növekvő adagú kukorica pedig az energiaellátást javítja. Ha hizlaló marhatápot is tudunk vásárolni, akkor az abrakellátás egyszerűbb, mert a kész tápból adhatunk annyit, mint amennyit a korpa, napraforgó és kukorica együttesen tenne ki.

A hizlalás alatt naponta adható takarmánymennyiség a 13. táblázatban szerepel, ame-lyet az állatok étvágya, a takarmány minősége függvényében lehet módosítani.

13. táblázat. Növendék bikák hizlalása szilázzsal és szénával

Élősúly,

kg szilázs

Naponkénti takarmányadag, kg

széna szalma,

pelyva

kukorica

korpa napraforgó

200-250 10 2-2,5 0,5 1 0,6 250-300 15 2,5-3 0,5 1,5 0,6 300-350 18 3 -3,5 0,5 2,0 0,5 350-400 22 3-3,5 0,5 2,0 0,5 400-450 25 3-3,5 0,5 2,5 0,5 450-500 25 3,5-4 0,5 3,0 0,5 500-550 25 3,5-4 0,5 4,0

A hízóbikákat csak kétszer etessük naponta. Az etetés célszerű sorrendje az, ha először a szilázst adjuk, és erre szórjuk rá az abrakot, majd ennek elfogyasztása után etetjük a szé-nát. Az etetés után minden alkalommal itassunk is.

Ha nincs szilázsunk, akkor takarmányrépára alapozott takarmányozást folytassunk. A 14. táblázatban a hizlalás adagjait közöljük. Az egyedi viselkedéstől függően 20-30%-kal többet is fogyaszthatnak a hízók. Ha az előírt mennyiséget nem fogyasztják el az állatok, akkor a minőséggel van probléma.

14. táblázat. Hizlalás répával

A hizlalás során

Takarmány 250 I 300 450 500 350 400

kg-os élősúlyban javasolható adag, kg

3 3 2 2

20 20 3,0 3,5

3 2

20 4,0

Réti széna Szalma, pelyva Takarmányrépa Hízótáp

3 3 3 1 2 2

15 15 15 2,1 2,3 2,8

Az egészséges, ízletes takarmány biztosítéka a jó étvágynak. Ezt különféle takarmányok okszerű keverésével lehet elérni. ízletes és kevésbé ízletes takarmányféléket egyaránt etet-

157

nünk kell. A különféle takarmányokból mindennap adjunk, mert a változatos íz-, zamat-anyagok és halmazállapot ingerli az étvágyat. Minél több takarmányt sikerül etetni a fej-lődő állatokkal, annál gyorsabban nő izomállományuk, annál rövidebb idő alatt fejezhetjük be a hizlalást.

Selejtezésre kerülő tehenek feljavítása

A háztáji állattartó jövedelmét jelentősen növeli, ha kiöregedett vagy selejtezésre kerülő tehenét nem soványan adja el. Az ilyen tehenek feljavítása előnyös, mert 2-3 hónapos jobb takarmányozás révén egy-két minőségi osztállyal kedvezőbb kondíciót lehet elérni, és az árkülönbség tehenenként 1000-1500 Ft is lehet.

A tehenek feljavítását ne csak az elapasztás után kezdjük, hanem előbb. Annyi táp-anyagot adjunk részükre, amennyi a tejtermelésen felül a hizlalásra is elegendő. Mire a tehén elapasztana, illetve befejezné tejelését, már vágásra éretten, kedvező áron értékesíthető.

A hizlalásra szánt tehenek etetését főleg gazdasági takarmányokkal oldjuk meg. Nyá-ron célszerűbbek a zöldtakarmányok, télen pedig a burgonya, répa, szilázs képezik az olcsó takarmányozás alapját.

Zöldtakarmányokból 15-40 kg, leveles répafejből 5-10 kg, szilázsokból 20-25 kg, gyökér- és gumós takarmányokból 8-12 kg, szalmákból 1— 3 kg

a legkedvezőbben értékesülő napi adag. A hizlalási időszak végére már rendszerint romlik az étvágy, előnyös, ha a kisebb teri-

méjű, illetve ízletesebb takarmányféléket etetjük fel, javítva ezzel az étkességet (15. táb-lázat).

15. táblázat. Takarmányadagok selejtezett állatok feljavító hizlalásakor

Takarmány megnevezése Első időszakban Utolsó 3-4 hét alatt

etethető fejadagok, kg

Takarmányrépa 35-40 25-30 Takarmányszalma 4 2,5 Pelyva 3 2,5 Melasz 1 1 Réti széna 4 4 Abrakkeverék vagy

hízómarhatáp 2 2 Kukorica 3

Hízott állatok átadása

A szerződéses előírásoknak megfelelő időben kerül sor az állatok átadására. Több hónapos munkánk ilyenkor kerül értékelésre. Az állatok élősúlyát és minőségét a felvásárló állapítja meg. A súlyt mérlegeléssel határozzák meg, de figyelembe veszik, etetés előtt vagy etetés után mérik-e az állatot. Erre vonatkozóan a szerződés tartalmaz előírásokat.

158

Ha etetés és itatás után mérlegelnek, a mért súlyból 6-7%-ot vonnak le. Ezt a levonást és a számított ún. felvásárlási, nettó súlyt a mérlegelési bizonylaton pontosan fel kell tün-tetni; ez az elszámolás alapja. Ha koplaltatás után mérlegelnek, a mért súlyt változatlanul kell feltüntetni.

Ügyeljünk, hogy az állatokat az átvevők a szerződésben előírt időhatárok között mér-jék. Egyes átvevők ugyanis bár a hajnali órákra jelzik az átvételt, csak délben mérlegelnek. Ez állatonként 20-30 kg súlykülönbséget is jelenthet, s ez az átadó kára.

Az átvétel során állapítják meg a minőségi osztályt is. Ha nem értünk egyet a minőségi besorolással, a szerződésben szabott jogainkkal élve a vitát a vágóhídi próbavágással dön-tessük el. Egy-egy minőségi osztállyal kedvezőtlenebb besorolás kg-onként 2-3 Ft-ot is jelent, ami egy 500 kg élősúlyú állat eladásakor 1000-1500 Ft árbevételi különbséget okoz.

Az átvételi körülményekre ügyelni kell, mert a kiállított átvételi jegyeken feltüntetett adatokon a későbbiekben már nem lehet változtatni.

159

MIT KELL TUDNI A SERTÉSTARTÁSRÓL?

A mezőgazdasággal nem hivatásszerűen foglalkozók sertéstartása általában a családi szükséglet gazdaságos kielégítését célozza. Pedig a piacra hizlalás igen jelentős jövedelem-forrás, és ehhez általában az adottságok (férőhely, hízóalapanyag, takarmány, gondozási

lehetőségek, kedvező értékesítési feltételek stb.) megvan-nak. A háztáji állattartók dolgát könnyíti a termelőszö-vetkezettől várható támogatás hízóalapanyag-, takarmány-ellátás és az értékesítés tekintetében egyaránt. A háztáji sertéstartás fejlesztését számos központi intézkedés segíti: a felvásárlási árak emelése; a szemes, a fehérje-, valamint keveréktakarmányok forgalmi korlátozásának megszün-tetése; a nagyüzemi felár (a közös gazdaságon keresztüli értékesítés esetén); valamint az a lehetőség, hogy a ház-táji állattartók OTP-hitelt vehetnek igénybe a sertéstartás beindítására, fejlesztésére. Nyugdíj szempontjából közös-ben végzett munkának számít az a tevékenység, amelyet a termelőszövetkezettel történt megállapodás alapján a tag háztáji gazdaságában szarvasmarha- vagy sertéstartásra fordít.

Érdemes tehát a tsz-szel együttműködve nagyobb létszámú állománnyal foglalkozni, mert már a korlátozás is megszűnt, a tartható állatlétszámot a közgyűlés hatá-rozza meg.

Miért kifizetődő a sertés tartása?

Szaporasága például nagyobb háziállataink között a legjobb. A rövid vemhességi idő folytán évente kétszer ellethető, és egyszerre 9-12, sőt kivételesen több mala-cot is fial.

Növekedési erélye kiváló. Amíg a szarvasmarha és a juh 1 éves korig testsúlyát csak 9-10-szeresére, addig a sertés mintegy 130-szorosára képes ez idő alatt súlyát növelni.

Takarmányértékesítés tekintetében szintén első helyen áll. 1 kg súlygyarapodáshoz feleannyi keményítőértéket

160

(tápanyagot) igényel, mint a szarvasmarha és a juh, bár ezt a tápanyagmennyiséget drá-gább takarmányban (abrak) igényli.

A sertés mindenevő. Jól alkalmazkodik a takarmányozási adottságokhoz. Minden olyan konyhai hulladékot, mellékterméket elfogyaszt, amely egyébként veszendőbe menne és amelyet más gazdasági állatunk nem fogyaszt. Értékesíti a konyhai, a kerti hulladékot, a tej-, konzerv- és húsipari melléktermékeket, ha azokat megfelelően előkészítve etetjük.

Jó tulajdonságai még húsának, szalonnájának, zsírjának ízletessége és a kis vágási veszteség. A vágott sertésből csak 15-20% a veszteség, szemben a hízott marha és juh 40-50%-os veszteségével.

A sertés elnevezése ivar, kor és hasznosítás szerint

Szopós malacnak nevezzük a növendék sertést a szoptatási idő alatt; 4 hónapos korig választott malac, majd a tenyésztésbe vételig süldő (kansüldő, kocasüldő, hizlalásra szánt süldő: árusüldő).

A hímivarú sertést kannak, a nőivarút kocának nevezzük. Előhasi a koca az első vem-hessége és az első szoptatási idő alatt. A fiatalabb nőivarú sertést emsének, a kifejlődött nőivarút göbének is szokták nevezni. Miskárolt koca az, amelyet petefészkétől megfosz-tottak, a herélt sertés az ártány, az idősebb korban herélt kansertést kanlottnak nevezik.

Hasznosítás szerint megkülönböztetünk tenyész- és hízósertést. Tenyészkoca a már bebúgatott koca, tenyész-kan a búgatásra használt vagy már használható kan. A te-nyészsertést egyes vidékeken maglónak is nevezik. Az eltérő fajtájú sertések pároztatásából született ivadékokat keresz-tezett sertésnek nevezik. Törzskocának nevezik a tenyész-állatok nevelésére hivatott kocákat, a kanokat pedig törzs-kanoknak.

APRÓPECSENYE Hogyan lesz jövedelmező a sertéstartás?

A jó eredmény alapvető feltételekhez kötött: — jól szigetelt, száraz, világos, szellőztethető, cél-

szerűen berendezett és könnyen takarítható sertésól vagy -istálló;

— az éghajlati és takarmányozási adottságoknak legjobban megfelelő sertésfajta;

— elegendő, jó minőségű, olcsó takarmány, s azok gazdaságos felhasználása;

— a nagyüzemmel való együttműködés: hízóanyag, takarmány beszerzés, értékesítés és szakmai tanácsadás tekintetében;

— a tenyésztéshez, tartáshoz és takarmányozáshoz szükséges szakértelem.

Kis tenyér nagyságú, sózott disznócombszeleteket paprikás, hagymás zsíron kissé pirítjuk, s aztán rövid ideig fedő alatt süssük, levét tejföllel szaporítva pároljuk puhára. Végül pár csepp ecettel vagy citrom/ével sava-nyítsuk és tarhonyával körítve tálaljuk.

TRIERRA A sertés elhelyezése

Kombinált hatóanyag-tartalmú preventív takarmánykiegészí-tő. Javallata kiterjed mindazok-ra az esetekre, amikor az állo-mány ellenállóképességét kí-vánjuk növelni. Igen jó ered-ménnyel alkalmazható a fertő-ző betegségek megelőzésére, illetve kezelése terén, vala-mint a nagyobb igénybevételt jelentő stresszhatások (szállí-tás, vakcinázás) kivédésére. Adagolás: a használati utasítás előírásai szerint. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

A háztáji tenyésztő sem várhat eredményt mostoha elhelyezési körülményekkel és régi, elavult tartási mód-szerekkel. Az így nevelt állatok fejletlenek, csököttek, betegesek lesznek, nem termelnek.

A háztáji gazdaságok sertésistállói — kevés kivé-tellel — nagyon egyszerű építmények. Alkalmatlanok a gyors fejlődésű, a körülményekre igényes fehér hús-sertések, hibrid sertések tartására. Ezekben sem folya-matosan elletni, sem hizlalni nem lehet. Ha nem kor-szerűsítjük ezeket, akkor csak tavasztól őszig nevel-hetünk malacot, és a hizlalás időszaka is korlátozott.

Kifizetődő az üresen maradt vagy csak részben ki-használt ló- és szarvasmarha-istállók átalakítása e célra. Ezek kisebb költséggel átalakíthatók korszerű (zárt, kisfalkás, fűthető, jól szellőztethető) sertésistállókká.

A korszerűsítés, átalakítás során arra törekedjünk, hogy az átépítés és berendezés után minél könnyebb és kevesebb időt igénylő legyen a ser-tésgondozás. A gondozásra fordított munkaidőnek naponta nem szabad két-három óránál — reggel és este egy—másfél óra — tovább tartania. Igy nem zavarja a közösben vagy

más munkahelyen végzendő munkát. Nagyüzemeinkben kialakultak az intenzív tartási

rendszerek, és ezek kicsiben a háztájiban is megvalósít-hatók.

Régi sertésólak korszerűsítése

A hagyományos sertésólak szinte mindegyikére jel-lemző, hogy csak egy-egy koca és szaporulata vagy néhány hízósertés elhelyezésére alkalmasak, alacsonyak, s így az állatok kezelése, a takarítás fáradságos, sok időt igényel. Az ilyen ólak korszerűsítése csak akkor kifize-tődő, ha időt álló anyagból készültek, és átalakítás után legalább 15-20 sertés befogadására alkalmasak.

Gondoskodjunk a falak és a mennyezet hőszigetelé-séről, szükség esetén a padlásteret borítsuk kukoricaszár-ral, és az oldalfalakat is rakjuk körül. A padozatot bur-koljuk salakbetonnal, de megfelelő a döngölt agyag vagy a homok is. A vizelet és a szennyvíz elvezetésére a lejtős padozatra készítsünk nyitott csatornát, amely az emésztő-gödörbe torkolljék.

A kifutó az ól alapterületének legalább kétszerese legyen. Egy anyakoca és malacai részére 7-7,5 m2, 1-1 süldő, illetve hízó részére pedig 1 m2 fedett ól-alapterület jusson. Az etetés könnyítésére jól bevált a nedves dara

helyett a „kombinált etetés" alkalmazása. Ehhez az etetővályú mellett még önetetőre is szükség lesz, de annak költsége a könnyebb munkában, a jobb eredményekben vissza-térül.

162

A kombinált etetés tulajdonképpen a takarmány egy részének — mintegy felének —vályúból nedvesítve, másik felének önetetőből szárazon való etetése. A munkaidő felére csökkenthető, ugyanakkor a háztáji hulladékok (moslék, kenyér, burgonya, répa stb.) is etethetők.

A folyamatos ivóvízellátás nagyon fontos. Az itatást a nedves dara etetésére használt vályúból vagy külön önitatóból oldhatjuk meg. Célszerű a vályúra felhajtható rácsot készíteni, hogy a sertések a vizet ne szennyezhessék. Az önitató többféle lehet; csibeitatóhoz hasonló, légnyomáson (vákuum rendszer) alapuló itató vagy egy magasabban elhelyezett víztartályra kapcsolható.

Az almozás és kitrágyázás is könnyíthető rácspadozat alkalmazásával. E módszer lé-nyege a padozat egy részének rácspadozattal való helyettesítése. A trágya így a rács alatt kiképzett trágyacsatornában, majd trágyaaknában gyűlik, ahonnan 2-3 hónaponként kell csak eltávolítani. A rácspadlót 3-4 cm széles keményfa lécekből vagy laposvas anyagból készíthetjük.

A kifutó takarítását könnyíthetjük, ha a padozatot betonozzuk vagy 60-70 °C felett olvadó aszfalttal burkoljuk. Így a vízzel hígított trágya könnyen letakarítható. Érdemes az istálló mellé ülepltőaknát készíteni, az itt összegyűlő híg ürülék ugyanis öntözésre vagy trágyázásra használható.

Tágasabb ólban a rácspadló helyett érdemes külön pihenő- és trágyázóteret kiképezni. A pihenőtér 10-15 cm-rel magasabban legyen a trágyázótérnél, burkolata „meleg", rossz hővezető anyagból — tégla, aszfalt — készüljön. A trágyázótér (folyosó) burkolatát rovát-káit betonból készítsük az elcsúszás megakadályozására. A pihenőtérben helyezzük el az önetetőt, a trágyafolyosó szélére pedig az etetővályút. A pihenő- és trágyázóteret célszerű kis kerítéssel elválasztani, s a sertések a kerítésbe épített ajtón juthassanak a trágyafolyosóra. Az önitatókat a kerítés mentén célszerű elhelyezni úgy, hogy azok a pihenőtér felől legyenek használhatók. E rendszerrel elérjük azt, hogy a pihenőtér tisztán és szárazon marad, ugyanis a sertés a mélyebb, nedvesebb helyen ürít. A trágya a trágyatéren gyűlik össze, ahonnan könnyen eltávolítható.

A ló- és szarvasmarha-istállók átalakítása

A régi ló- és szarvasmarha-istállók sok udvarban üresen állnak vagy csak részben hasz-nosítják azokat, holott korszerű sertésistállókká alakíthatók. Ezek az épületek általában 3-5 koca részére fiaztatókká vagy 20 10 hízó részére alkalmas dán rendszerű (zárt, kis-falkás) hizlaldákká alakíthatók.

A dán rendszerű (kisfalkás, zárt) hizlaldák lényege, hogy — a már említettek szerint —pihenőtérre és trágyatérre (trágyafolyosó) oszlik a belső istállótér. Fontos, hogy a 10-15 cm-rel magasabban fekvő pihenőtér padozata a trágyafolyosó felé lejtsen (2-3%). A pi-henőtér padozatát salakbetonból célszerű készíteni, így almozás nélkül is meleg fekhelyet nyújt. Egy-egy hízósertés részére 0,5-0,6 m2 fekvőteret számítsunk, és célszerű 10-20-as falkákban tartani az állományt.

A nedves takarmány etethető a trágyafolyosón elhelyezett vályúból. Ilyenkor az elvá-lasztó kerítésen elhelyezett ajtó kinyitva zárja a trágyafolyosót, megakadályozva a falkák keveredését. A pihenőtér választókerítéseinek vonalában elhelyezett önetetőkből egyszerre két falka fogyaszthatja a száraz keveréket.

A kitrágyázás egyszerű. A trágyafolyosó a trágyalécsatorna irányába lejt. Fontos, hogy a trágyalécsatorna tágas (25 x 25 cm) és így könnyen tisztogatható legyen. A híg ürülék innen a mosóvízzel a gyűjtőaknába kerül.

Jól bevált, ha a trágyafolyosó padozatát részben vagy egészen vasráccsal fedik. Mindkét

11* 163

9m

ventilátor

rácspadló önitatá

IlEilliN1111111111111111D11111111111111111M11111111

a b ventildtar

jászo l

7m

— ~1-- - 11112~11R11111WEI

8m

Lóistálló átalakítása 40-50 férőhelyes hízószállássá. (Az istállóban ventillátor és vízvezetékre szerelt önitató is működik) a — korszerűsítés előtt, b — korszerűsítés után

Ló- és szarvasmarha-istálló átalakítása 60 férőhelyes hízó- szállássá. (A trágyatérben kiképzett trágyalécsatornát rács- padlóval látták el) a — átalakítás előtt, b — átalakítás után

164

esetben vízöblítéssel távolítják el a trágyát. A trágyarácsot 3 cm széles és 18 mm-es hézaggal illesztett T vasból célszerű készíteni. Készíthető trágyarács tölgy- vagy akácfa lécekből is, amelyek keresztmetszete trapéz alakú legyen.

Itatásra a vízvezetékre kapcsolt nyomószelepes vagy víztartályra kötött úszószelepes

5'5%

6m

b

Ló- és szarvasmarha-Stállóbol kialakított vegyes hasznosítású (szarvasmarha-, sertés-) istálló. A szarvasmarhától leválasztott rész 30-40 hízósertés elhelyezésére alkalmas. A trágyafolyo- sót rácspadló fedi, ahonnan a trágya vízöblítéssel kerül az

ülepítős aknába

önitatók a legjobbak, de az etetővályúk is megfelelnek. Ilyenkor azonban célszerű az etető-vályúra felhajtható rácsot helyezni. Etetéskor a rácsot fel kell hajtani.

A jó szellőzés érdekében célszerű szívóventillátor beépítése. Szükségessége a helyiség méretétől függ.

165

5m

a

8m

önetető

b

Fiaztató korszerűsítése a — rácspadlós megoldás, ahol a 4 koca kutricája (2-2 egymás mellett) kereszt alakban helyezkedik el, köztük malackifutókkal. A kocák és a malacok számára (külön-külön) vízvezetékre kapcsolt önitatók vannak, amelyeket a rácspadló fölé szereltek; b — a másik változat 4 koca elhelyezésére alkalmas,

részben rácspadlós megoldással

5m 1111 1111111111111111111111111111111111111111111 11111

• • • • •ffil

Korszerű fiaztató kialakítása istállóépületben

A tartási körülményekkel szemben igényes, de nagy hasznot hozó fehér hússertés kocák csak akkor ellethetők sikerrel egész éven át, ha száraz és zárt, nagy hidegben fűthető fiazta-tóval rendelkezünk. Ez is megvalósítható a meglevő ló- és szarvasmarha-istállók átalakítása útján. Tavaszi és őszi fiaztatás esetén a fűtés szükségtelen.

A fiaztatókat úgy igyekezzünk kialakítani, hogy azokban a választott malacok helyben hizlalhatók vagy legalább előhizlalhatók (40-50 kg súlyig) legyenek. (Sokkal jobb a növe-

MALAC (ROPOGÓS)

A tisztított és mosott malacot töröljük szárazra, kívül-belül sózzuk, s hagyjuk jó félóráig állni. Akkor újra töröljük szá-razra. A hasába kevés majoron-nát, köménymagot s a felesleges nedvesség felszívására egy zsem-lét tegyünk. A szájába almát illesszünk. Az egész malacot vé-konyan kenjük fagyott disznó-zsírral, négy lábát szétterpeszt-jük, úgy helyezzük a tepsibe, és ezzel együtt a sütőbe vagy (ami sokkal jobb) a kemencébe. Nem szabad hirtelen sütni, csak mérsékelt tűzön, és körülbelül negyedóránként finom olajba mártott kenőtollal kell kenni vagy bedörzsölni füstölt szalon-na bőrével. Mikor már szép pi-ros, még egyszer kenjük, utána tíz percig süssük, majd sürgősen tegyük vágódeszkára. A fejét csapjuk le, hogy a belsejében levő gőz eltávozhasson és ne puhítsa a malac ropogós bőrét, melynek olyannak kell lennie, mint az üveg. Eredeti alakjában állítsuk össze a tálon. A fején nyílást hasítunk, hogy könnyen hozzáférhessünk az agyvelőhöz, mely sózva, bor-sozva e nagyszerű pecsenyének is különleges csemegéje.

kedésük ugyanis azoknak a malacoknak, melyek a választás okozta megrázkódtatás mel-lett nem kényszerülnek még a helyváltozás elviselésére is.)

Az előhizlalt — kevésbé igényes — sertéseket a szállásszerű, meglevő, régi rendszerű hizlaldákban is sikerrel lehet tovább tartani.

A zárt fiaztatót úgy alakítsuk ki, hogy az elletőkutricához a kezelőfolyosó mellett belső malacetetőtér is csatlakozzék.

166

A folyamatos malacoztatás érdekében tegyük fűthetővé a fiaztatót, és emellett az első két héten a malacokat — etetőterületükön — infravörös lámpákkal is melegítsük.

A kocákat egyedileg etessük a fiaztatón belül. Nedvesített eleséget kapjanak; a malaco-kat száraz darával az etetőterükön elhelyezett önetetőből etessük. Úszószelepes önitatókat szereljünk fel, s a kitrágyázás könnyítése érdekében itt is alkalmazható a rácspadlós víz-öblítéses megoldás.

Mindez mibe kerül? Az ismertetett átalakítás költsége például 30 férőhelyes hizlalda esetében — a saját munkaerőt nem számolva — 4-6000 Ft körüli. Igy az egy hízóférő-hely költsége 130-200 Ft között van. Tekintettel 'arra, hogy évente két állomány hizlal-ható, ez a költség gyorsan megtérül.

Új sertésól építése

A lakóépületektől távolabb, legalább 10-15 m-re helyezzük el az ólat. Válasszuk ki az adottságainknak legjobban megfelelő anyagot, ami a kő és beton kivételével csaknem minden egyéb, olcsó építőanyag lehet. Fontos, hogy jó hőszigetelő és vízzáró legyen. Leg-alkalmasabb a tégla, az üreges tégla és a kőszénsalakkal töltött üreges fal. A sertésól alapo-zásakor a padozatot úgy készítsük, hogy ne szolgálhasson patkányok búvóhelyéül. 30-40 cm mélységig üvegcserepekkel, kőtörmelékkel vagy kőszénsalakkal cseréljük a sertésól eredeti talaját, ezután következzék a rossz hővezető, szigetelő padozat. Legkedvezőbb a 38-51 cm-es falvastagság. Ez jól szigetel, s mérsékeli a sertések egészségére káros páralecsapódást.

Fontos, hogy a falakhoz hasonlóan a mennyezet és a tető is jól szigetelő legyen. A ser-tésólhoz kapcsolódó napozókifutót szilárd burkolattal kell ellátni, hogy ott tiszta, higiénikus környezetben lehessen etetni. Így az etetőtér tisztán tartása könnyebb. A belső térkiképzést a korábban vázolt tartási rendszerek figyelembevételével alakítsuk ki.

Milyen fajtájú sertést tartsunk?

A jövedelmező tartás érdekében a háztáji tenyésztőknek is olyan jól termelő kultúr-fajtát kell tartaniuk, amely tartási, takarmányozási és éghajlati adottságaiknak legjobban megfelel és kielégíti a húsipar igényét. Ez utóbbi igen lényeges a kedvező értékesítési ár szempontjából. Az ipar igénye egyre inkább a több és jobb minőségű húst és kevesebb fehér-árut (zsírt) adó fajták tartását indokolja.

A saját állomány pótlására szükséges tenyészanyagot mindig megbízható helyről, törzs-könyvi ellenőrzés alatt tartott tenyészetből vásároljuk.

A forgalmazást az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, valamint az áfész-ek, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatok illetékes kirendeltségei szervezik.

A hízóalapanyagot célszerű keresztezés útján előállítani, ez azonban csak kellő szak-szerűséggel végezhető. A szakszerűtlen keresztezésekből származó, fajtajelleg nélküli egye-dek tartásától nem várhatunk jó eredményt. A haszonállat-előállító keresztezésekből szár-mazó ivadékok háztáji viszonyok között sokszor számottevően több húst és zsírt termelnek ugyanannyi takarmányból, mint a keresztezésre használt eredeti fajták.

Ahol elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre a különféle fehérjetakarmányok (lucerna és állati eredetű

hússertés vagy lapály) és a kiváló ter- malacot ellő) és jó növekedési erélyű fehér hús-

sertés (nagy fehér hússe

4? fehérjetakarmányok), gazdaságosan tartható a szapora

167

TORMÁS HÚS

A disznó fejéről és lábáról vag-daljuk le a húst, mossuk, és egy-forma rész vízből, borból és ecet-ből készült lében — melybe sót, borsot, hagymát, babérlevelet, borókabogyót, szegfűszeget és citromhéjat teszünk — gyorsan forraljuk, s egészen lassan 2%— 3 óra hosszat főzzük. Ez idő alatt többször kell utánatölteni vizet, bort, borecetet, és gyakran kell leszedni a képződő habot. Tála-láskor a húsdarabokat tálra rak-juk, levéből alája öntünk egy ke-veset, és reszelt tormával hint-jük.

melőképességű gazdaságos hibridsertés. Ha a fehér hús-sertést vagy hibridsertést nem tudjuk igényei szerint ta-karmányozni, olyan eredményt sem ér el, mint a kevésbé intenzív fajták, és így a hizlalás ráfizetéses lesz. Ilyen eset-ben célszerűbb kevésbé igényes fehér sertést tartani. Ilyen fajta a középhosszú, mély, valamint jó sonkaformákat mutató észt sertés. Ez a típus házi vágásra és tőkesertés-kénti értékesítésre egyaránt hasznosítható.

A cornwall a legigénytelenebb hússertésfajta, a jó takarmányozást azonban meghálálja. Gyors növekedésű, de későn érő, nagy súlyra hizlalható fajta. Tenyészcél a hosszú, mérsékelten széles és mély, valamint jó sonkájú egyedek kialakítása legyen, ez a jó tenyészanyag vásárlá-sán túl bőséges fehérjetakarmány-etetéssel érhető el. A hús-ipar sötét bőre és fekete szőre miatt nem kedveli. Ezért az ilyen fajtájú kocáknak fehérhús vagy lapály kanokkal való keresztezésével jó hízóalapanyag állítható elő.

A mangalica fajta jelentősége ma már elenyészően csekély, ugyanis a zsírhizlalás jelentősége teljesen vissza-szorult a fogyasztási igények változása és az ilyen jellegű hizlalás gazdaságtalansága miatt. A húsipar sok zsírja miatt nem kedveli.

A nagyüzemekben legjobban elterjedt hibrid sertés ina a KA—HYB (Kaposvári Hibrid) sertés, amely az utóbbi években a kisüzemekben is terjed és kiváló —a nagyüzemi átlageredményeket is meghaladó — ered-ményeket érnek el vele. Kiváló tulajdonságainál fogva — a háztájiban is jelentősen növelhető e hibrid tar-tásával a hústermelés gazdaságossága. Célszerű, ha a termelőszövetkezetek is segítenek a fajtaváltás, a meg-levő férőhelyek korszerűsítése, a szakszerű takarmá-nyozás megszervezésében. Jó példa erre a baksai Ezüst-kalász Mgtsz háztájit támogató munkája, s az elért eredmények.

A megyei állattenyésztési felügyelőségek csak a nagyüzemekben törzskönyveznek, így a fajtiszta tenyész-tés, illetve tenyészállat-előállítás háztáji gazdaságban nem lehetséges. A háztáji állattartók tenyésztői munkája tehát csak a hízóalapanyag előállítására korlátozódik.

A hízóalapanyag előállítására a leggazdaságosabb változatok :

— KA—HYB koca x KA—HYB kan — cornwall koca x fehér hússertés kan, — fehér hússertés koca X lapály kan, — öves sertés koca x fehér hússertés kan. Nem gazdaságos a fehér hússertés kocák cornwall

kannal való keresztezése. Ehelyett napjainkban a hampshire (öves) vagy hibrid kanok használata terjed.

A háztáji kocák búgatásához vagy az állam (megyei állattenyésztési felügyelőségek, község), vagy a nagyüzem

168

400400

adja a megbízhatóan jó tulajdonságokat örökítő tenyészkanokat. Ugyanezt a célt szolgálja a mind szélesebb körben elterjedő mesterséges termékenyítés is, amelyet a mesterséges termékenyítő állomások szerveznek.

Tudnivalók a sertés tenyésztéséről

A szelekció során a fontosabb értékmérő tulajdonságokat kell figyelembe venni. Igy a szaporaságot, a malacok születési súlyát, növekedési erélyét (súlygyarapodását), a kocák termékenységét (180-200 napon belül képesek-e újra elleni). Fontos értékmérő tulajdonság továbbá a gyakoribb betegségekkel szembeni ellenállóképesség. A kiválasztásban számot-

200 30 30

ORJALEVES

A sertés orjából (nyakszirthúsá-ból) főzzük úgy a levest, mint a marha húsából. Kitűnő, ízletes különlegesség, és a húsa külön fogás ecetes tormával. A levesbe csigatésztát szokás befőzni.

10 .10

^,0001000

30

35

3 3 3 loo

189 tevő szerepe van a szervezeti szi-lárdságnak (konstitúció), amit a küllem elbírálásából — még az 3

előtt — ítélhetünk meg. A bírá- 5 2930 állat termelésének megkezdése

lat során az egyes testrészeket külön-külön, de együttesen (össz-benyomás) is bírálják, mert csak így lehet képet kapni a sertés típusáról, értékmérő tulajdonságairól. Figyelembe kell venni a sertés származását a szü-lők, testvérek, rokonok teljesítményét, típusát, testalakulását.

A céltudatos tenyésztői munkához nélkülözhetetlen az egyedek tartós megjelölése, szár-mazásuk csak így állapítható meg pontosan. A sikeres kiválasztás alapfeltétele a rendszeres és pontos törzskönyvi adatgyűjtés, melyet nagyüzemi törzstenyészetekben rendszeresen és szakszerűen végeznek. Következésképpen az ilyen üzemek állományából érdemes tenyész-kocát vásárolni, ezek alkalmasak a már előbbiekben ismertetett haszonállat-előállító keresz-tezésre.

Célszerű egyszerre 2-3 kocasüldő beállítása, így a hízóalapanyag folyamatosan elő-állítható, sőt a malacokból még eladásra is jut.

Tenyésztésbevétel, párosítás, pároztatás

A tenyésztésbevétel időpontja függ a fajtától, a fejlettségtől és a típustól. Nem helyes, ha túl korán — még fejletlen korban — bebúgatjuk a kocákat, de helytelen túl idős korra hagyni is, mert nagyobb súlyban már rendellenesebb az ivarzás és bizonytalanabb a termé-kenyülés.

A sertés jelölése

169

A fehér hússertés és lapály koca, valamint a KA—HYB koca 8-9 hónapos korban, 90-110 kg súlyban, a cornwall és öves sertés koca 9-10 hónapos korban, 90-110 kg súlyban, a mangalica 10-12 hónapos korban, 80-90 kg súlyban állítható tenyésztésbe.

Fiatalabb kocát — de legalább 7 hónapost — csak akkor búgathatunk, ha utána bő-séges takarmányozásáról gondoskodni tudunk.

A koca pároztatásához gondosan válasszuk meg a megfelelő kant, ügyeljünk arra, hogy — a koca ne legyen rokonságban a kannal, — a koca fejlettségéhez megfelelő testnagyságú legyen a kan, — a kan képviselje a kívánatos típus jellemzőit, — a koca esetleges hibáit egy jobb minőségű kannal kiküszöbölhetjük. Ez azonban

a termelési hiányosságokra: kevés izmoltság, rövid törzs stb. vonatkozik, de konstrukciós hiba nem javít-ható egy másik hibával (pl. hajlott hát ívelt háttal),

— a kan mindig nagyobb tenyészértékű legyen, mint a koca,

— ha érzékeny, ingerlékeny a kocánk, azt csendes, nyugodt kanhoz vigyük,

— a kövér, elnehezedett kan nem engedhető fiatal kocára.

A párosítás eredményességét a fialás után értékeljük. Helyes volt a párosítás, ha az utódok termelékenysége növekedett és ha az öröklődő és javító tulajdonságok kedvezően

érvényesültek. A búgatás időszakában kísérjük figyelemmel a koca

viselkedését, és ivarzáskor vigyük a már kijelölt kanhoz. A termékenyülés biztonsága érdekében az első búgatás után 12-16 órával még egyszer búgassuk be a kocát (utó-pároztatás), mert ezáltal a később leváló peték is termé-kenyülhetnek és így növelhető a születendő malacok száma.

Vannak kocák, amelyeknek az ivarzása kimarad. Ilyen esetben célszerű állati eredetű takarmányokat vagy néhány százalékban csíráztatott zabot etetni, mert ezáltal az ivarzás megindítható.

A biztonságos fogamzás érdekében egyébként minden esetben előkészítő takarmányozás szükséges. Búgatás előtt már 3--4 héttel kezdjük bőséges fejadagokkal és tegyük minél természetszerűbbé (vitaminokban, ásványi anyagok-

ban gazdagabbá), változatosabbá a koca takarmányozását, ezzel ugyanis az ivarzást ser-kentjük.

A fiaztatás gyakorisága, időpontja

A kocatartás gazdaságosságát az éves szaporulat határozza meg. A jövedelmezőség érdekében kocáinkat minél gyakrabban fiaztassuk. Évi egyszeri elléssel a született malacok értéke nem fedezi a kocatartás költségét. A kocák évi 1,5-szeri elletésével 25%-os, évi két- szeri elletésével mintegy 40%-os abrakmegtakarítás érhető el az évi egyszeri elléssel szemben.

A koca 114-116 napig vemhes. A kocatartás gazdaságossága érdekében tehát évente kétszer ellessük kocáinkat. Kétszeri elletés esetén legcélszerűbb tavasszal és ősszel elletni, mert a nevelési, hizlalási és részben az értékesítési viszonyok így a legkedvezőbbek. A búga-

170

tások időpontját tehát ennek megfelelően határozzuk meg.

A kocatartással nagyobb lehetőségünk van egyön-tetű állomány hizlalására. A legjobb hizlalási eredmé-nyek saját tenyésztésű alapanyaggal érhetők el. A vásá-rolt sertések fejlődése az új helyükön kb. 3 hétre leáll. Az új körülményeket, takarmányt meg kell szokniuk az állatoknak, és a hizlalás csak nyugodt körülmények között indulhat meg.

Takarmányozási lehetőségek a háztájon

A változatos összetételű, tápanyagokban és vita-minokban gazdag takarmány összeállítása sokszor nagy gondot okoz. Ma már minden sertéstartó beszerezheti a korszerű keveréktakarmányokat, melyek a szükséges mennyiségben tartalmazzák a tápanyagokat, vitamino-kat és hatóanyagokat.

A gazdaságosság érdekében elsősorban olyan ta-karmányokra alapozzuk az ellátást, amelyeket magunk termesztünk, továbbá amelyek könnyen és olcsón be-szerezhetők. Soha ne mulasszuk el ősszel elkészíteni a takarmánymérleget, hogy a még szükséges takarmány-féleségeket idejében és olcsón beszerezhessük. Számos közös gazdaság a tagok döntése, igénye és a velük történt megállapodás alapján beszerzi a háztáji állat-állomány takarmányszükségletét is.

A sertés takarmányainak zömét az abrakfélék ké-pezik. Fontos, hogy az abraktakarmányokból össze-állított keverék minél több alkotórészből álljon.

Az árpa mint nevelő takarmány, a kukorica mint hizlaló takarmány a sertés legfontosabb takarmányai. Mindkettőt csak frissen darálva etessük, és a kukoricát soha ne adjuk csövesen.

Zabot főként étrendi zavarok, gyomor- és bélbán-talmak esetén etessünk finom, szitált dara formájában. Fiatal állatoknak zabnyáknak készítve kedvező hatású.

A cirok és a köles darálatlanul emészthetetlen, rosszul értékesül, csak daráltan etessük. A köles étrendi hatása igen jó, tápanyagtartalma hasonló a zabéhoz.

A borsó értékes fehérjetakarmány. Fiatal, fejlődő állatokkal szemesen, kifejlett álla-tokkal darálva etessük. A borsó gyorsítja a fejlődést és a szalonnára keményítő hatású. Csak korlátozott mennyiségben etethető, a napi fejadag legfeljebb 10%-át teheti ki.

A lucerna- és hereliszt jól szárítva kitűnő fehérjetakarmány. Karotinban gazdag, a kö-zepes minőségű búzakorpával azonos értékű. Növendék sertésnek 0,2-0,4 kg, kifejlett sertéseknek 0,5-0,6 kg adható, a napi fejadagban azonban legfeljebb csak 10-15%-ban szerepelhet.

Ügyeljünk, hogy az abrak összetétele ne változzék, mert az mindig hátrányos. Ha elke-rülhetetlen, ügyeljünk a fokozatos átmenetre.

DISZNÓSAJT

A tisztított, főtt disznófejről le-fejtjük a húst, hosszú, széles da-rabokra vágjuk a fülekkel, egy darab tokaszalonnával együtt. Egy citrom levét, kettőnek a re-szelt héját adjuk hozzá, fél po-hár borral, kevés abdlólével, tö-rött borssal és megfelelő mennyi-ségű sóval. A disznó tisztított, mosott gyomrába töltsük és — a nyílást bevarrva — főzzük. Ha tovább el akarjuk tartani, pár napra füstre akasztjuk, előbb ter-mészetesen tegyük présbe, míg jól kihűl.

ÁSVÁNYPREMIX AP-17

Az Ásványpremix AP-17 ké-szítmény Ca- és P-tartalma kö-vetkeztében előnyösen hasz-nálható fel a szárnyasok és sertések takarmányozásában. Rendszeres és számított ada-golásával biztosítható a P-szük-séglet, valamint az igényeknek megfelelő helyes Ca : P arány kialakítása. Adagolás: az AP-17 takar-mánykiegészítő adagolása az etetett takarmányadag össze-tételétől, annak kalcium- és foszfortartalmától függően 0,5-1,0%. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

171

A legelő és az egyéb zöldtakarmányok tavasztól őszig jelentős szerepet töltenek be a kisüzemben tar-tott sertés takarmányozásában. Legelő hiányában aján-lott kaszált zöldtakarmányt — pl. lucernát, lóherét —etetni. A zsenge zöldtakarmányt bármely fajtájú, korú és hasznosítású sertés szívesen fogyasztja. Etetésükkel abrakot takarítunk meg, és természetes úton fedezhető az állat vitamin- és ásványianyag-szükséglete.

A zöldtakarmány-ellátásban nagy segítséget nyújt-hat a közös gazdaság. Sok helyen kijelölnek háztáji sertéslegelőt, és a taggal történt megállapodás szerint gondoskodnak a szántóföldi zöldtakarmányról is.

A változatos növényzetű, jól ápolt természetes legelők, valamint a jó minőségű mesterséges legelők, úgymint a vöröshere-, lucerna-, fehérhere-, baltacim-és herefüves legelők adják a legtermészetszerűbb takar-mányt.

Jól hasznosítható zöldtakarmányként a disznó-paréj és más kitűnő ízű, fehérjékben, ásványi anya-gokban, vitaminokban gazdag gyomnövények is.

A takarmánykáposzta, spenót, cukorrépa-korona, zöldséghulladék, hulladék gyümölcs szintén etethetők, mint minden egyéb nedvdús, finom rostú, ízletes zöld-növény is.

Sertéssel zsenge, virágzás előtt kaszált friss zöld-takarmányt etessünk. A zöldtakarmányok adhatók szá-lasan is, de jobb, ha 1-1,5 cm hosszúra szecskázva

vagy pépesítve etetjük, különösen akkor, ha nedves dara takarmányozásával összekap-csolható. Igy jobb az értékesülés, könnyű abrakkal keverni, és kevesebb a takarmány-

veszteség. A gazdaságos takarmányozás érdekében:

tenyészkocának 7-12 kg, tenyészkannak 2-4 kg, szopós malacnak 0,1 -0,4 kg, választott malacnak 0,5-0,8 kg, 4-5 hónapos süldőnek 2-4 kg, 6-7 hónapos süldőnek 3-6 kg

friss zöldségtakarmány adható naponként.

A gyökér-, gumós és nedvdús takarmúnyok, úgymint a takarmányrépa, a burgonya, a sárgarépa téli takarmányozásban hasznosíthatók. Vita-mintartalmuk és étvágynövelő hatásuk folytán etetésükkel a téli takarmányozást a nyári-hoz hasonlóvá tudjuk tenni.

A répaféléket (takarmányrépa, cukorrépa) mindig egyéb takarmányokkal együtt (abrak) nyersen, pépesítve, de legalább szeletelve etessük. Napi fejadagként szopós malacoknak 0,2-0,5 kg, tenyészsüldőknek 1-5 kg, hízóknak 2-4 kg adható.

A burgonya jó hizlaló takarmány, etetése pároltan vagy főzve eredményes. A főzővizet mérgező hatása miatt mindig öntsük le. Napi fejadagként süldőkkel 1-5 kg, hízókkal 5-10 kg etethető. A fehérjekiegészítésről (fehérjedús abraktakarmány, borsó, bab, korpa, extrahált dara), valamint a takarmánymész és takarmánysó adagolásáról ne feledkezzünk meg.

ERRA-6

Antibiotikumot tartalmazó preventív (megelőző) takar-mánykiegészítő. Alkalmazása betegségek utáni időszakban ajánlott, etetésével elfojthatók egyes lappangó betegségek. Kisebb mennyiségben adagol-va a fejlődésükben visszama-radt, csökött állatok növeke-dését elősegíti. Az előírt időponton belül fon-tos, hogy folyamatosan etes-sük, és a takarmányba való ala-pos bekeveréséről gondoskod-junk. Adagolása sertésnek: 100 kg testsúlyra naponta egyszer 30-50 g (3-5 csapott evő-kanál) 3-5 napon át. Fejlődésben visszamaradt ma-lacoknak naponta egyszer 20 g (2 csapott evőkanál) 1-2 hé-ten át. Csak állatorvos által láttamo-zott megrendelésre szolgáltat-ható ki.

172

Sárgarépát szopós és választott malacokkal etessünk karotintartalma miatt. (A karotin ugyanis az A-vitamin elővitaminja, amely a sertés szervezetében alakul át A-vitaminná.) A növekedés és fejlődés előfeltétele a ki-elégítő A-vitamin-ellátás.

A tök és takarmánydinnye jó étrendi hatása miatt —más takarmányokkal keverten — használható. Tápértéke alacsony. Nyersen vagy főzve, magjával együtt etessük, elsősorban kocákkal és hizlalásra szánt süldőkkel. A hulla- dék gyümölcsök és zöldségfélék is jó sertéstakarmányok. Nagy cukortartalmuknál fogva változatossá teszik a takarmányozást.

A gyökér- és gumós takarmányok előkészítésére nagy gondot fordítsunk, földes, pené-szes, romlott vagy fagyott takarmányt ne etessünk, mert az hasmenést és egyéb megbetege-dést okoz.

A zöld-, gyökér és gumós takarmányok mellett az ipari melléktermékek nagy fehérje-tartalmuk miatt általában igen jó sertéstakarmányok.

A búzakorpa a szoptatós kocák nélkülözhetetlen takarmánya. Értékes fehérjetakar-mány. A goromba minőség mindig tisztább, mint a finom termék. A fejadag 15-20%-áig etethető. A korpa etetésekor mészkiegészítés szükséges.

Az extrahált olajmagdarák nagy fehérjetartalmúak, jó étrendi hatású takarmányok. A hántolatlan olajmagdarák etetésekor a héjrészek felsértik a belek nyálkahártyáját. A héj-részeket távolítsuk el, úgy, hogy a darára öntsünk vizet, és keverés közben merjük le a vízen úszkáló héjdarabokat. A különféle olajmagdarák a napi fejadag 8-10%-áig etethetők.

A melasz kissé hashajtó hatású, ezért dugító hatású takarmányokkal együtt, de csak 50 kg-nál nehezebb sertésekkel etessük. A napi adagban legfeljebb 0,5 kg etethető belőle.

A cukorgyári friss répaszelet szénaliszttel keverve etethető eredményesen. A szárított répaszeletet csak alapos áztatás után és darával keverten etessük. Kifejlődött sertések adagja napi 15-30 dkg lehet. Ha jó minőségű konyhamoslék-ban áztatjuk, többet etethetünk belőle.

Az állati eredetű takarmányok etetése értékes fehérje-tartalmuknál fogva igen fontos. Főleg a hússertések neve-lése és hizlalása során nélkülözhetetlenek. E takarmányok fehérjéi a növényi eredetűekéhez viszonyítva élettani szem-pontból sokkal értékesebbek.

A fölözött tejet, savót és írót mindig frissen és forralva etessük, lehetőleg minden egyéb takarmánytól elkülönítve. Ne keverjük tehát. Lehetőleg külön edényből itassuk, és azt minden etetés után gondosan tisztítsuk ki.

A konyhamoslék szintén fehérjében gazdag takarmány lehet. Ha változatos az összetétele, étrendi hatása jó. Lehe-tőleg felfőzve etessük. A konyhamoslék etetésével — a hizlalás első időszakában — jelentős abrakmennyiség takarítható meg.

Az egyes takarmányféleségek eltérő mennyiségben tartalmazzák az ásványi anyagokat, úgymint a meszet, foszfort, konyhasót, vasat, rezet. Ezek hiánya különböző megbetegedé-seket (vérszegénység, angolkór stb.) okoz, és a sertések fejlődése, takarmányhasznosítása nem lesz kielégítő. A takartnánykiegészítő anyagok adagolása tehát fontos.

A sertéstakarmányok közül a legelő füvében és a zöldtakarmányokban, a szénalisztek-ben mésztöbblet van, az abraktakarmány pedig nagy foszfortartalmú. Foszforhiány csak burgonya, répa vagy zöldtakarmány kizárólagos etetése esetén lép fel.

A fiatal, fejlődésben levő sertések mészigénye — az erős csontképződés következtében —

173

nagyobb, mint a kifejlett állatoké. A takarmány-fejadag összeállításakor nemcsak arra kell ügyelni, hogy az a szük-séges mész- és foszformennyiséget tartalmazza, hanem e két ásványi anyag egyensúlyára is. Ha nincs megfelelő egyensúly, csontlágyulás léphet fel. A mészkiegészítést a takarmányozási szakkönyvekben található táblázat segítsé-gével számolhatjuk ki. A háztáji gazdák a tsz állattenyész-tőjéhez, állatorvosához fordulhatnak tanácsért.

A napi konyhasószükségletet fedezhetjük, ha az abrak-takarmány 0,5%-át kitevő mennyiséget keverünk a takar-mányba. Nagyobb a konyhasóigény, ha répafélét és párolt

burgonyát etetünk. A kereskedelemben ma már beszerezhetők azok az ásványianyag-tar-talmú takarmánykiegészítők, amelyek előírás szerinti adagolásával kielégíthető a sertések

igénye. Vitaminpótlásra — mesterséges készítmények útján

— általában télen van szükség. E téren mindig az állat-orvos utasításai szerint járjunk el.

A gyári keveréktakarmányok (tápok) a sertés táp-anyagigényét teljes mértékben kielégítik, használatuk biz-tonságos. A keveréktakarmányok a különböző korú és hasznosítású állatok termelőképességének kifejtéséhez a legkedvezőbb összetételben tartalmazzák az egyes táp-anyagokat és takarmánykiegészítő hatóanyagokat, ete-tésük feltétlen kívánatos és gazdaságos. A tápok besze-

rezhetők a helyi általános fogyasztási szövetkezetekben vagy a közös gazdaságokon keresz-tül, illetve a gabonaforgalmi vállalatok boltjaiban. E keveréktakarmányokat úgy hozzák forgalomba, hogy azok már semmiféle kiegészítésre nem szorulnak.

Takarmányozzunk szakszerűen!

Csak jó minőségű, ízletes és romlatlan takarmányt etessünk. Ellenkező esetben emész-tési zavarok, gyomor- és bélbántalmak hátráltatják a fejlődést, vemhes kocáink elvetélnek, a szopós malacok hasmenésben senyvednek. Ha úgy érezzük, hogy szaktanácsokra szoru-lunk, ne restelljük a háztáji agronómus vagy az állatorvos véleményét kérni.

A darakeverék és a napi takarmányadag ízletessége és étrendi hatása összetételétől és előkészítésétől függ. Mindig többféle takarmányból állítsuk össze a napi adagot. Takarmá-nyaink 8-10%-kal jobban hasznosulnak, ha azokat szakszerűen előkészítjük.

Az abraktakarmányokat lehetőleg kalapácsos darálóval (4-es rostával) daráljuk, a szemnagyság 1 mm3-nél ne legyen nagyobb. Az abrakkeverék valóban keverék legyen. Az egyes alkotórészek alapos bekeverésével gondoskodjunk az egyenletes tápanyagelosztásról és a keverék ízletességéről. A darát mindig száraz állapotban keverjük össze, és — ha ned-

vesítve etetjük az abrakkeveréket — csak etetés előtt né- hány órával nedvesítsük (télen meleg vízzel) a morzsalé- kosság határáig. Előfordul, hogy abrakkeverékünk ízhibás. Az abrak ilyenkor ízletesebbé tehető, ha 90 °C-os vízzel leöntjük (1 kg takarmányra 1,5-2 1 meleg víz), megke- verjük, majd lefedve 3-4 órán át állni hagyjuk. Igy a meginduló cukrosodási folyamat miatt lesz ízletesebb a keverék.

174

OSSIFEROL

D3-vitamin-tartalmú készít-mény. Adagolása különösen túlnyo-mórészt zárt épületben tar-tott állatok számára szükséges, de nagyon fontos használata a fiatal, fejlődésben levő állatok, vemhes és szoptatós kocák, te-nyészállatok részére is. Meg-előzhetjük vele az angolkór és csontlágyulás kifejlődését, illet-ve e betegségek enyhe alakját gyógyítja. Naponta rendszeresen ada-goljuk az abraktakarmányba egyenletesen bekeverve. Ada-golása a használati utasításban foglaltak szerint. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

A burgonyát és moslékot etetés előtt feltétlen pá-roljuk, illetve főzzük. A burgonyát főzés előtt mossuk és csírátlanítsuk. A párolással emészthetőbbé, ízlete-sebbé tesszük, és javítjuk az értékesülését is.

A gyökér- és gumós takarmányokat tisztítva és ap-róra szecskázva, a többi takarmányba keverve etessük.

A zöldtakarmányokat szecskázva, szecskázás után azonnal etessük, így kevesebb a veszteség, jobb az értékesülés. A szárított zöldtakarmányokat lisztté őrölve, egyéb takarmányokkal keverve etessük. Ha erre nincs lehetőség, 2-3 cm hosszúságúra szecskázzuk, majd áztatás után a takarmányadaghoz keverjük.

A fölözött tej vagy forralva és frissen, vagy aludttej formájában itatható. Igy a fertőzéseket és a savanyodás-ból eredő betegségeket elkerülhetjük.

A napi takarmányfejadag nagyságát és összetételét mindig az állat kora, súlya, hasz-nosítása, kondíciója határozza meg. Fő irányelv, hogy a tenyészállat állandóan jó tenyész-kondícióban legyen (nem kövér és elzsírosodott), a hízók pedig a jó étvágy határáig etethetők.

A túl nagy fejadag etetése a takarmányértékesítés rom-lásával jár.

A tenyészkocák takarmányozása

Különös gondosságot igényel. Más takarmányozást igényel az üres koca, mást a vemhes és mást a szoptató koca, sőt a vemhesség egyes fázisaiban is eltérő takarmá-nyozás szükséges.

A sertés vemhességi ideje alatt (114-116 nap) —főleg annak utolsó szakaszában — gondoskodni kell a koca megnövekedett tápanyagszükségletének kielégíté-séről. A kielégítő takarmányozás a jó malacozás és malacnevelés fő alapfeltétele.

A vemhesség és szoptatás idején rendszeresen el kell látni kocáinkat a szükséges ásványi anyagokkal és vita-minokkal, melyeket lehetőleg természetes takarmányok útján (télen murokrépa, sárgarépa, lucernaliszt, nyáron friss zöldtakarmány, legelő) kell biztosítani.

A tenyészkondícióban levő kocák takarmányát a vemhesség első 10 hetében többnyire olcsó, természetes takarmányok (takarmányrépa, zöldtakarmányok, bur-gonya) képezhetik, a szükséges abrakkiegészítéssel. Az abraktakarmány napi adagja csak 0,5-1,5 kg lehet. A túlzott abrakfogyasztás ebben az időszakban szükségtelen. Fontos, hogy a keverékben elegendő fe-hérjetakarmány legyen.

A vemhesség további szakaszában, valamint a szoptatás idején legeredményesebb a gyári kocatáp etetése (napi 2,5-3,5 kg-os fejadag). Ez a szükséges

KOLBÁSZ (SZÁRAZ)

Három kg sovány marhahúst, 2 kg sovány disznólapockát és 1 kg szalonnát apróra vagda-lunk, és 12 dkg sóval, 1 g cukor-ral, fél g salétrommal, 2 g fe-hér borssal és kevés apróra vá-gott fokhagymával (inkább fok-hagymalével) fűszerezzük. Az egészet jól dolgozzuk össze, gyúrjuk és töltsük vékony belek-be. Aztán szitált fahamuban hen-gergessük és szellős, hűvös he-lyen felakasztva tartsuk.

175

mennyiségben és arányban tartalmazza a tápanyagokat. Ha kocatáp nem áll rendelkezésre, az abraktakarmány mellett — külön vályúból itatva — tejipari melléktermék és az abrakkal keverten pépesített lucerna vagy egyéb lédús takarmány is etethető.

A vemhesség utolsó napjaiban a kocák abraktakar-mányát fokozatosan csökkentsük úgy, hogy az ellés előtti

3-4 nap már csak az étvágy szerinti mennyiségű híg, levesszerű ivós képezze takarmá-nyukat. Az ivós langyos vízbe kevert búzakorpából, gabonadarából, párolt burgonyából készüljön.

Az ellés után is még 3 napig korpás ivós (a napi adag 0,5-1,5 kg) képezze a koca takar-mányát. Majd ezt követően térjünk vissza a megszokott összetételű takarmányadag ete-tésére.

A szoptatós kocákat a létfenntartó szükségleten felül el kell látni a tej termeléséhez szükséges tápanyagokkal és ásványi anyagokkal. Ez időszakban igen fontosak a fehérjében gazdag takarmányok. Malaconként naponta 40-50 dkg abrakkeveréket kell etetni, a sok malacot szoptató kocát étvágya szerint takarmányozzuk.

A kocák alaptakarmánya nyáron jó minőségű legelő vagy 10-11 kg zöldtakarmány, télen 8-10 kg takarmányrépa és 1 kg lucernaliszt legyen. A malacok számától függő meny-nyiségű pótabrakot ezen felül kell adagolni. A pótabrak változatos összetételű, fehérjében gazdag és ízletes legyen. így a koca szívesen fogyasztja, és képes felvenni a szükséges meny-nyiséget. A sok malacot szoptató kocának kevesebb tömegtakarmány (zöld répa, burgonya)

és több abrak szükséges. Ha nem áll módunkban alap-takarmányként legelőt, zöldtakarmányt, télen takarmány-répát etetni, pusztán abrakon is tartható a koca, de ekkor az ivóvízellátásra különösen kell ügyelni.

A kifejlett és kielégítő kondícióban levő üres és már nem szoptató kocák csak létfenntartó takarmányozást igényel-nek. Ha jó kondícióban van az állat, elegendő, ha csak tömegtakarmányt gyökér- és gumós takarmány, hul-ladék) kap, kevés abrakkal kiegészítve. A búgatás előtti időszakban a kocát feljavító takarmányozásban részesít-

sük, annak érdekében, hogy a búgatás előtt és a vemhesség kezdetén javuló kondícióban legyen.

A kocákat a búgatási idényben és a vemhesség első 10 hetében naponta kétszer, majd később háromszor etessük.

Hogyan takarmányozzuk a szopós malacokat?

A szopós malacokat mielőbb, már 10-14 napos korban szoktassuk az abrakfogyasz-táshoz. A malacok első abraktakarmányaként régebben frissen pörkölt, szemes árpát aján-lottak. Ez manapság sok helyen nem áll rendelkezésre, s helyette az iparilag előállított „Malactáp" etetése a jó megoldás.

30-35 napos korban kezdhető az abrakkeverék, illetve „Malactáp" etetése. Ez tar-talmazza a szükséges vitaminokat, táp- és hatóanyagokat. A keverőüzemekben előállí-tott malactáp mindezeket az anyagokat a kívánatos mennyiségben és arányban tartalmazza. A malactáp legalább 30 kg-os súlyig etethető kizárólagos abrakként, száraz dara formájában. Nedvesítve vagy egyéb nedvdús takarmányokkal keverten ne etessük, mert a benne levő hatóanyagok könnyen romlásnak indulnak, és mérgezést okoznak.

176

Malactáp hiányában házilag kell összeállítani a mala-cok abrakkeverékét. A szükségletet kielégíti a keverék, ha

63% árpadara, 20% kukoricadara, 9% tejpor, 5% szemes borsó, 2% szénsavas mész, 0,3-0,5% takarmánysó, 0,5% malac egységes premix

alkotja.

Az abrakkeveréket szárazon kezdetben alacsony peremű tálcákból, később malacönetetőből etessük, s az ivóvízről külön itatóedényekben gondoskodjunk. Ivóvízről fölözött tej itatásakor is gondoskodnunk kell. A szopós malacokat naponta ötször etessük, és mindig csak annyit tegyünk eléjük, amennyit jó étvággyal, gyorsan elfogyasztanak.

Ott, ahol rendelkezésre áll fölözött tej, azt a ma-lacokkal, növendék sertéssel, illetve szoptató kocával hasznosítsuk. ügyelni kell arra, hogy forralás és test-hőmérsékletre való lehűlés után vagy alvadt állapotban tegyük a malacok elé. 15-20 perc után vegyük el előlük, mert az már nagyon lehűl, szennyeződik és így hasmenés okozója lehet. A vályúkat minden itatás után alaposan mossuk ki, lehetőleg naponta fertőtlenítsük a megbetegedések elkerülése érdekében.

Tavasszal és nyáron friss spenót, saláta, gyenge paraj vagy friss zsenge zöldlucerna képezzék a malacok kiegészítő, vitamindús takarmá-nyait. A téli időszakban háromhetes kortól 8-10 dkg-os kezdő fejadaggal etethetők a vizenyős takarmányok: a tisztára mosott és reszelt, jó mi-nőségű sárgarépa, a cékla vagy a takarmányrépa.

Akkor takarmányozunk szakszerűen és az elválasztás akkor lesz zökkenőmentes, ha a hússertés malacok 60 na-pos korban már 80-85 dkg, a zsírsertés malacok pedig 60-70 dkg abrakot képesek fogyasztani naponta.

A malacok elválasztásának időpontját fejlettségük és a tenyésztési cél határozza meg. Az évenkénti kétszeri elle-tés érdekében legkésőbb 6-8 hetes korban be kell szün-tetni a szoptatást.

A kanmalacokat célszerű minél korábban, már az el-választás előtt kiherélni.

A malacokat fokozatosan válasszuk el, mert egyébként nehezen behozható törést oko-zunk a fejlődésükben, és a kocák egészségét is veszélyeztetjük. Fokozatosan, 10-15 napos átmenettel csökkentsük a szoptatások számát. 3 hetes korig 3 óránként, 3-5 hetes korban napi 3-4-szeri szopást engedjünk. Öthetes kor után már csak naponta kétszer 1-1 órát és éjjelre engedjük a kocát a malacok közé. Választáskor a kocától fokozatosan vonjuk meg a tejelő takarmányokat mindaddig, amíg tőgygyulladás veszélye nélkül beszüntetheti a szoptatást.

MALAC EGYSÉGES PREMIX

Tartalmazza a nagy fejlődési eréllyel rendelkező malacok takarmányozásában nélkülöz. hetetlen vitaminokat, mikro-elemeket, antibiotikumokat, továbbá bélgyulladás elleni ke-moterápiás szert. Használatán kívül kalcium- és foszfor- (ta-karmánymész vagy AP-17) és NaCI (takarmánysó) -kiegészí-tésre szükség van. Adagolás: 10 kg takarmányra 5 dkg, egyenletesen elkeverve. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

12 177

16

. tá

blá

zat.

Vá

lasz

tott

ma

laco

k é

s sü

ldő

k n

ap

i ta

ka

rmá

nya

da

gja

UN V/ C> 0 0 U/ tr, ut irt e: e: ni ni (-4 c4 r4 (-4 e;

Iu/ ‘:

I I I

ul Lel a- a-

C

O

ee 0

C

C 5, 10 -0

2

,n O ir) v1 c, 0 0 0 0 e- ni m Ln s° t--

m i-r) O .n v1 u1 Ln 0 0 Ci Ci e: e: ni ni 11 vi

• ,O ni 0 0 0 0 0 0 ci ci 0.; .4;

"a'' .2 3

/0 0/ Cs1 in .0 0, 0 a- a-

d Ci e:

la/ v1 •Or■ CO C) 0 I I

m [4 .0 te, el-

ar u1 .0 0 a- 0 .1

0 CO er 0 'ar 0 0 (.1 x- a- f..1 Cel sr V ,n un

01■ CO OrnO ,nrnen C) 0 en te,

(-,1 m -4- ,r) CO Os 0

te •0.1

1

Tak

arm

ányf

ogya

sztá

s nap

onké

nt

és s

erté

senké

nt

ro

-D

E E

A v

ála

szto

tt m

ala

c, s

üld

ő

Fehér

húss

ert

és

N

Mivel etessük választott malacainkat és süldőinket?

Az egyenletes, törésmentes fejlődés érdekében elválasztás után 2-3 hétig ne változtassuk az abrakkeverék össze-tételét.

Ha beszerezhető, legcélszerűbb a gyári keveréktakarmányok etetése. 30 kg-os súlyig malactápot, 30 kg-tól sül-dőtápot etessünk.

Keveréktakarmány hiányában há-zilag állítsuk össze a szükségletnek megfelelő takarmányadagot. A 16. táb-lázat 1-1 példát mutat be a külön-böző korú, tenyésztésre nevelt sertések takarmányadagjára.

Az 5 hónapnál idősebb tenyészsül-dőkkel — az abrakkeveréken, illetve a tápon kívül — feltétlenül etessünk répa-féléket, csicsókát, burgonyát, gabona-szeszmoslékot, friss vagy áztatott cu-korrépaszeletet, melaszt, zöldlucernát, és ha mód van rá, legeltessük is sül-dőinket. Egyedül legelőre azonban nem alapozhatjuk a tenyészsertések takar-mányozását, az abrakkeverék etetése a gyors fejődéshez elengedhetetlen. A gyors fejlődésű fajtákkal több, a lassúbb fejlődésűekkel kevesebb abra-kot etessünk.

A tömegtakarmány-adagot foko-zatosan emeljük. A lucernát szecskázva vagy pépesítve etessük.

178

Az egyenletes fejlődéshez igen fontos a rendszeres takarmányozás. Választott korban naponta négy-ötször, majd 2-3 hét múlva naponta háromszor és mindig azonos időpont-ban etessük a süldőket.

Tiszta, friss, 12-18 °C hőmérsékletű ivóvíz mindig legyen a süldők előtt. Hideg víz itatása tüdőgyulladást, köhögést, sőt gyomor- és bélbántalmakat is okozhat.

A nevelés és takarmányozás helyességéről a sertések élősúlya, illetve súlygyarapodása tanúskodik. A megfelelő növekedés ellenőrzése érdekében kéthavonta végezzünk próba-mérést. A kívánatos súlygyarapodásról a 17. táblázat tájékoztat.

Hogyan lesz kifizetődő a sertéshizlalás?

17. táblázat. A hússertés-süldők kívánatos súlygyarapodása

Hússertés

Kor, hónap

2 3 4 5 6 7 8 9

10

ez

A hizlalás irányát gazdasági adottságaink-nak és a kívánalmaknak megfelelően válasszuk. Húsra hizlalásra a gyors fejlődésű, fehérjeigé-nyes sertésfajták alkalmasak, de csak akkor, ha fiatal korban hízóba állítjuk, és számukra a leg-kedvezőbb összetételű és mennyiségű takarmányt adagoljuk. A húsra hizlalás csak így gazdaságos.

A hizlalás általában akkor gazdaságos, ha minél rövidebb idő alatt befejeződik. Ennek ér-dekében a hizlalást választás után azonnal el kell kezdeni, és a takarmányok zömét abrak formájá-ban kell adni a mindenkori szükségletnek meg-felelő összetételben és mennyiségben. A külön-böző élősúlyban szükséges abrakadagokról a 18. táblázat tájékoztat. Ez az ún. intenzív hizlalás, a sertések nem legelnek.

napi

súlygyarapodás

dkg

25-30 30-35 45-50 60-65 60-65 60-70 60-70 60-70 60-70

élősúly

kg

18— 20 25— 30 40— 45 55— 60 70— 80 90-100

110-120 130-140 150-160

esetben zártan kell a hízókat tartani,

18. táblázat. A különböző fajtájú hizósertések átlagos abrakadagjai

Hússertés ! Keresztezett Élősúly, kg

takarmányadag, kg

15— 20 1,0-1,2 0,9-1,1 25— 30 1,4-1,7 1,2-1,6 35— 40 1,8-2,2 1,7-2,1 45— 50 2,3-2,5 2,2-2,4 55— 60 2,5-2,6 2,4-2,6 65— 70 2,6-2,8 2,6-2,8 75— 80 2,8-3,0 2,8-3,0 85— 90 3,0-3,2 3,0-3,2 95-100 3,2-3,3 3,2-3,3

105-110 3,3-3,5 3,3-3,4 115-120 3,5-3,7 3,4-3,6 125-130 3,7-4,0 3,6-3,8 130 felett 4,0-4,5 3,8-4,0

A fejadagot kifejezhetjük a testsúly százalékában is, ilyen átlagszámok a következők:

a 20 kg-os sertés fejadagja a testsúly 5,0%-a, 40 kg-os sertés fejadag a a testsúly 4,5%-a, 60 kg-os sertés fejadagja a testsúly 4,0%-a, 80 kg-os sertés fejadag a a testsúly 3,5%-a,

100 kg-os sertés fejadagja a testsúly 3,2%-a. 120 kg-os sertés fejadagja a testsúly 2,8%-a

12* 179

SÜLDŐ EGYSÉGES PREMIX

A süldők, hízók takarmányo-zásában nélkülözhetetlen vita-minokat, mikroelemeket és an-tibiotikumot tartalmazó ké-szítmény. Rendszeres etetésé-vel biztosítható a kedvező ta-karmányértékesítés és a beteg-ségekkel szembeni fokozot-tabb ellenállás. Természetesen mész, foszfor (Futor vagy AP-17) és takarmánysó adagolására szükség van. Adagolás: 10 kg takarmányra 5 dkg, egyenletesen elkeverve. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

PHYLAPOLIVIT

A legfontosabb vitaminokat (A, D,, B 2, B„) tartalmazó ta-karmány kiegészítő. Rendsze-res etetésével a fejlődő és a ter-melő állatok legfontosabb vita-minszükséglete fedezhető. Az állatok fejlődése gyorsabb és egyenletesebb lesz, a takar-mányértékesítés kedvezőbb, fokozottabb az ellenállóképes-ség, csökken az elhullás. Adagolása: süldőknek 0-25 kg-ig 15 dkg, süldőknek 25-50 kg-ig 10 d kg, tenyészkocának 20 dkg, 100 kg takarmányba keverten etetve. Gyári keve-réktakarmányok etetésekor adagolása szükségtelen. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

A süldőztetés nélküli, intenzív és a legeltetéssel összekapcsolt abraktakarékos félintenzív gyorshizlalás-sal az elkészülési idő lerövidül, kevesebb lesz a hús elő-állítási költsége, jobb lesz a férőhely kihasználása.

Hízóbaállítás, a hízók gondozása

Főként a gyors növekedést] hússertés hizlalása-kor, de egyébként sem gazdaságos a süldőztetés. A fia-tal korral járó nagy növekedési erély kihasználása érdekében a hizlalást minél előbb kezdjük.

Jó hizlalási eredmények elsősorban saját tenyész-tésű, egyöntetű állománnyal érhetők el. A vásárolt ser-tések a fejlődésben törést szenvednek az új életkörül-mények következtében. Vásárláskor mindig fennáll a fertőző betegségek behurcolásának veszélye is.

A hízósertés részére is higiénikus, tiszta, jól szel-lőző ól szükséges. Hízóbaállítás előtt meszeljük ki és fertőtlenítsük, majd egész idő alatt tartsunk rendet, tisztaságot.

A hízószállást ne zsúfoljuk. Káros azonban a fe-lesleges fekvőtér is, mert az állatok rászoknak a benti trágyázásra, pihenőhelyük sárosodik, latyakossá, kényel• metlenné, egészségtelenné válik.

Etetőtérként a fekvőtér másfélszeresét kitevő nagy-ságú tégla vagy aszfalt burkolatú terület szükséges. Az etetővályúk hossza biztosítsa a hízók nyugodt ete-tését, vagyis egy 100 kg-os hízó számára a vályú egyík oldaláról etetve általában 35-40 cm-es vályúhossz szükséges.

Almozásra 50 kg-os súlyig szalmát használjunk. Az idősebb hizók alá nyáron megfelel a száraz homok is. Az alom állandóan száraz legyen, naponként for-gassuk, lazítsuk a homokot.

A hízósertés takarmányozása, tőkesertés hizlalása

A takarmányozástól jelentősen függ a hizlalás gaz-daságossága, a napi súlygyarapodás, a takarmány érté-kesülésének mértéke, a hús és zsír minősége, aránya, valamint a vágási veszteség. E körülményre való tekin-tettel alapvető követelmény a takarmány jó minősége, változatos összetétele, ízletessége, megfelelő előkészí-tése és szükséglet szerinti adagolása.

A hússertések hizlalásakor -- különösen kezdetben — fontos követelmény a fehérjeszükséglet kielégítése. Ellenkező esetben elhúzódik a hizlalás időtartama, és a

180

Fölö-

zött

tej,

liter

1,0 1,0 1,0 1,5 1,5 1,5 0,8 0,8 0,8 0,5 0,5

Lu-cerna

(szecs-

ká-

zott),

kg

0,5 0,5 0,8 0,8 1,0 1,2 1,5 1,5 1,0 0,5

sertések korán elzsírosodnak. A hizlalás kezdetén az étvágy figyelembevételével fokozatosan növeljük a napi fejadagot. Jó, ha bizonyos súlyhatárok (30-60-80 kg súly) elérésekor változtatjuk a takarmányadag összeté-telét az étvágy fenntartása, a fehérjetakarmányok ará-nyának csökkentése és így az abrakkeverék árának mérséklése érdekében. Ez biztonságosan a gyári keve-réktakannányok etetése útján valósítható meg.

Hússertések és keresztezett sertések tőkesúlyra hiz-lalásakor a 19. táblázat szerinti keverékek etetésével jó eredmények érhetők el.

19. táblázat. Takarmányadagok hússertések és keresztezett sertések tőkesúlyra hizlalásához

Abrakfejadag

A sertés

súlya,

kg súlya,

1 kg

összetétele %

borsó-

dara

búza-

korpa

1 tak. tak.

mész só --

dkg

árpa-

dara

ku kori-.

cadara

15 0,75 45 35 10 10 2,0 0,5 20 0,95 45 35 10 10 2,0 0,5 30 1,25 45 35 10 10 1,5 0,5 40 1,40 45 35 10 10 1,5 0,5 50 1,60 45 40 10 5 1,5 0,5 60 1,80 45 45 5 5 1,5 0,5 70 2,15 45 45 5 5 1,0 0,5 80 2,35 45 45 5 5 1,0 0,5 90 2,60 45 50 5 1,5 0,5

100 3,00 45 50 5 1,5 0,5 110 3,25 45 50 5 1,5 0,5 120 3,50 45 50 5 1,0 0,5 130 3,65 45 55 1,0 0,5 140 3,70 45 55 1,0 0,5 150 3,80 45 55 1,0 0,5

PAPRIKÁS (CSABAI) SZALÁMI

Készítéséhez a szükséges húst úgy kapjuk, hogy a sertés egyes testrészeit (lapocka, comb stb.) teljesen kicsontozzuk vagy a szükséges mennyiséget a comb-ről, lapockáról stb. leszedjük, és azokon csak kevés húst ha-gyunk. A szalámi készítéséhez szánt húshoz, attól függően, hogy a hús mennyire zsíros, 10-20% ke-mény tokaszalonnát számítunk. A húshoz 10% mennyiségben marhahúst is lehet keverni. A ki-mért anyagot 24 órán <ft pihen-tessük, majd nagy lyukbőségű szitán daráljuk. 10 kg szalámi-anyag fűszerezéséhez a követ-kező fűszermennyiséget használ-hatjuk: 30 dkg só, 12 dkg papri-ka, 2,5 dkg bors, 1,5 dkg kö-ménymag, 0,5 dkg salétrom, 3,5 dkg fokhagyma. A masszát a fű-szerrel jól összekeverjük és 24 órán át érni hagyjuk. Ezután töltsük marhabélbe. A betöltött szalámit tűvel szurkáljuk, hogy levegő ne maradjon bent. A meg-töltött szalámit félnapi szikka-dás után hidegen füstöljük. A tűz-tér a szalámitól legalább 3 m távolságra legyen. A füstölés egy hétig tart.

A hízósertések szükségletét biztonságosan a gyári keveréktakarmányok (tápok) elégí-tik ki.

A malactápot 25-30 kg-os súlyig, a süldőtápot 40 kg-tól 45 kg-os súlyig, majd a hiz-lalótápot 110-120 kg-os súlyig etessük.

Megfelelő tartási körülményeket feltételezve ilyen takarmányozás mellett 7-9 hónapos korra elérhető a 110-120 kg-os élősúly.

A keveréktakarmányokat lehetőleg szárazon etessük a gyors romlási veszélyre való tekintettel. Ha valamilyen tejterméket is etetünk, azt forralva, friss vagy teljesen alvadt állapotban etessük, külön vályúból.

A fölözött tejnek különösen tápok hiányában van nagy jelentősége, 50-60 kg-os súly eléréséig. Napi adagja a választáskori 1-1,5 literrel 3 literig is növelhető, majd

181

ÁRPA es dkg lcukoRicq 30 —#- KoRPA 42 --P-NAPRAF~12

rAtc• lzéF. 4 kg LL4c•ctszr Zo d kg

F'SLör;71 45 i f

40--50 kg-os súly elérése után e mennyiséget fokozatosan csökkentsük.

Ha olyan takarmánnyal rendelkezünk, amely mellett a szárazdarás etetés nem lehetséges, a keveréket csak köz-vetlen az etetés előtt nedvesítsük, de csak a morzsalékos-ság határáig. Ilyenkor nagyon fontos a vályúk gondos tisztán tartása.

A hízósertés fő takarmánya az abrakkeverék akkor is, ha nem iparilag előállított sertéstápokat etetnek. Sok he-lyen szinte kizárólag kukorica képezi a hízósertés eledelét. Ilyen esetben, de egyébként is a hizlalás első időszakában az abrak mellett célszerű zöld- és tömegtakarmányok ete-tése a takarmányozás olcsóbbá tétele érdekében. Nyáron zsenge zöldlucerna, lóhere (esetleg pépesítve), télen gőzölt burgonya, répa, lucernaliszt és jó minőségű szilázs etet-hető az abraktakarmány-adag egyidejű arányos csökken-tésével.

Gazdaságosabbá tehető a hizlalás olcsó vágóhídi, tejipari, baromfiipari vagy egyéb élelmiszeripari mellék-termék vagy konyhai moslék etetésével. Ha ilyen takar-mányokhoz jutunk, azokat gondosan és alaposan készít-sük elő (tisztítás, felfőzés) a különféle megbetegedések elkerülése érdekében. Ügyeljünk ízletességére is.

Az A-vitamin-szükséglet kielégítésének legjobb mód-szere a zsenge zöldlucerna vagy télen a lucernaliszt és a sárgarépa etetése. A D-vitamint a napfényes kifutóban kapja az állat. Mesterséges készítményeket csak az állat-orvos utasítása szerint adagoljunk.

A csontfejlődést és a takarmányok kedvező értékelü-lését nagyban befolyásolja a szervezet ásványianyag-for-galma. Foszforhiány abraketetés esetén nem fordul elő, a mész pótlásáról azonban csaknem mindig gondoskodni kell. A hízósertések takarmányát úgy egészítsük ki, hogy a süldők minden 1 kg abrakjába 15 g (1,5%), a felnőtt sertésekébe pedig 10 g (1%) szénsavas meszet keverjünk.

A sószükségletet őrölt só formájában elégítsük ki, általában 1 kg abrakba 5-10 g marhasót számítva. Gyári keveréktakarmányok ásványi-anyag- és vitaminkiegészítése szükségtelen.

Jó hizlalási eredmény csak akkor érhető el, ha rendszeresen, minden nap azonos idő- pontban takarmányozzuk az állatokat. Az etetés időpontjául legalkalmasabb a kora reggeli, a

déli és a késő délutáni időpont. A hizlalási időszakban naponta háromszor etessünk. A kétszeri etetésre legfeljebb 90 kg-os súly elérése után térjünk át. A napi fejadagot úgy osszuk be, hogy 35%-át reggel, 25%-át délben és 40%-át este adjuk.

A takarmányadagot mindig az állat étvágyához szabjuk. Ha kicsi a fejadag, nem érhető el a kívánt súlygyarapodás, a túletetés viszont gyomorrontást, rossz takarmányértékesítést okoz. Mindig csak annyi takarmányt tegyünk a hízók elé, amennyit rövid idő alatt (8-12 perc) jó étvággyal, szívesen elfogyasztanak. A fejadagot óvatosan növeljük.

182

Az egyenletes és gyors fejlődés érdekében gondos-kodjunk arról, hogy az állatok részére elegendő vályú álljon rendelkezésre.

Az eredményes hizlalás feltétele az elegendő, friss, tiszta, 12-19 °C hőmérsékletű ivóvíz, 1 kg száraz ab-rak emésztéséhez ugyanis mintegy 3 1 vizet igényel a sertés szervezete.

Az itatókat naponta többször tisztítsuk, és a vizet a hőmérséklettől függően szükség szerint cseréljük. Ne hagyjuk azt a vályúban befagyni vagy felmelegedni.

GYULAI KOLBÁSZ

Készítéséhez ugyanazokat az anyagokat és fűszert használjuk, mint a paprikás szalámihoz. A masszát sertésvékonybélbe töltsük, és körülbelül 30 cm-es darabokra pározzuk. A kolbászt félnapi szikkadás után 4-5 na-pon át hideg füsttel füstöljük.

Hizlalás moslékkal, konyhai hulladékkal

Az értékes konyhai moslék és a különféle zöldséghulladékok etetésével — ahol erre megvan a lehetőség — a hizlalás gazdaságosabbá tehető. Moslékként szakszerű elő-készítés után — etethető az ételmaradékon kívül minden konyhai melléktermék, úgymint a zöldség- és a gyümölcs-hulladékok, kenyérdarabok, tésztalé, a mosogatólé zsírja —ha az nem mosogatóporos — és a különféle hulladékok is.

A moslék gyűjtésekor gondosan ügyeljünk, hogy ne kerüljön bele mosószeres, lúgos vagy szappanos víz és romlott, savanyodott, penészes ételmaradék. A gondosan gyűjtött moslékot — a zöldség- és gyümölcshulladék ki-vételével — etetés előtt feltétlenül főzzük, hogy elkerül-jük az esetleg romlott vagy fertőzött moslék etetésével járó megbetegedéseket. A csontdarabokat szedjük ki a moslékból!

A konyhamoslék összetétele igen változatos és egyen-lőtlenül változó, ezért az összetételtől függően napi 0,5-2 kg abrakkal egészítsük ki.

A moslék napi fejadagja a sertés súlyától függően 0,5 kg-tól 5 kg-ig változhat. Moslék már fiatal korban is etet-hető, de etetésére fokozatosan térjünk át. Etetése különö-sen fontos az előhizlalási időszakban. A moslék 100 kg-os súlyig etethető. E súly elérése után darakeverék legyen a hízó takarmánya, mert ha a hizlalás utolsó időszakában is etetünk moslékot, romlik a hús és a szalonna minősége. A darakeverékre azonban fokozatosan térjünk át.

A moslék etetésekor különös gondot fordítsunk az etetőtér és az etetővályúk tisztántartására. Minden etetés után mossuk ki, és időnként mésztejjel fertőtlenítsük azokat.

A zöldség- és gyümölcsfélék — kivéve a hagymát, zellert és kaprot — szintén jól hasz-nosítható sertéstakarmányok. Ezeket nyersen, az etetőtérre szórva ajánlatos etetni, mert így egyúttal mozgásra is kényszerítjük hízóinkat.

183

Félextenzív „nehéz"-sertés hizlalás

Ez a módszer főleg a házi vágásra szánt 130-150 kg-os hízó gyorshizlalását jelenti. E módszerrel egyébként a sertésnek nemcsak a zsír-, hanem a hústermelését is kihasz-

náljuk, és a hússertés 12 hónapos korra 130-160 kg-ra hizlalható. Gyorshizlalásra egészséges, jól fejlett, erős csontozatú, vitaminokkal és ásványi anya-

gokkal jól ellátott, jó étvágyú sertések alkalmasak. A hizlalást fiatal (legkésőbb féléves) korban kezd-

jük, és kb. egyéves korig be kell fejezni. E hizlalási PHYLASOL A+ D, módszer abban különbözik a tőkesertés-hizlalástól, hogy

a hizlalás nem feltétlenül közvetlenül a választás után Vízben oldódó A- és D3-v1ta- kezdődik, és a hizlalás elején tömegtakarmányok is min-készítmény. etethetők, sőt a későbbi kezdés az abraktakarékos Adagolása: malacnak (választás hizlalás szempontjából kívánatos is. előtt) 5 ml, vemhes kocának kétszer, ellés előtt egy hónap- A gyorshizlaláshoz összeállított abrakkeverék kuko- pal és ellés előtt egy héttel ricából, árpadarából, borsódarából, napraforgódarából 20-20 ml. álljon, és ne feledkezzünk meg 2% szénsavas takarmány- Megrendelhető a Phylaxiánál mész és 0,5-1% konyhasó adagolásáról sem. 80 kg-os (Bp. X., Szállás u. 5-7.). súlyig naponta 0,5-1 órát mozgassuk a süldőket.

A kifutós szállás ezt megoldja. Kielégítő takarmányozás esetén 5-6 hónapos

korra a süldők elérik a 35-45 kg-os súlyt, 12-13 hónapos korban pedig a végsúlyt, a kívánatos 150 kg-ot. E súlyhatáron felüli hizlalás már nem gazdaságos, ilyenkor már jelen-tős a létfenntartási igény.

A hízók súlygyarapodásának és a hizlalás eredményességének ellenőrzése

A hízósertések fejlődését lehetőleg kéthavonként mérlegeléssel ellenőrizzük. A szük-séges napi gyarapodás általában a hízósertés súlyának 1%-a. így az 50-60 kg élősúlyúaké 50-60 dkg, a 70-80 kg-osoké 70-80 dkg (20. táblázat). Ha a hízók nem érik el a kívánt súlygyarapodást, vizsgáljuk meg takarmányadagjukat, és a szükségletnek megfelelően emeljük.

20. táblázat. A hússertések súlygyarapodása a hizlalás alatt

PHYLAMIX-B

B-vitaminokat tartalmazó ta-karmánykiegészítő. Folyama-tos adagolása elsősorban ma-lacok számára indokolt. Adagolása: megelőzés céljára — kb. 1,5 vödör takarmány-ra, — süldőknek, borjaknak, juhoknak (10 hetes korig) 2,5 dkg, azaz 4 csapott evőkanál. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

Élősúlyhatárok

kg

21 — 30 31 — 40 41— 50 51— 60 61 — 70 71 — 80 81— 90 91-100

101-110

Átlagos

napi súlygyarapodás

g

380 430 450 550 590 640 650 670 680

184

Előfordul, hogy a falkából néhány sertés elmarad a többitől. Ezeket egy ideig külön takarmányozzuk. Ha így sem fejlődnek, úgy ezeket értékesítsük vágóra, mert csak rontják az eredményt rossz takarmányértékesítő képességük következtében.

A módszer javítása érdekében a hizlalás befejeztével végezzünk számításokat az ered-ményességre vonatkozóan. Számításainkhoz használjuk fel a hizlalás közbeni mérések adatait.

Számítsuk ki:

— a ráhizlalt súlyt (a falka vagy egyed hizlalási végsúlyából vonjuk le a falka vagy egyed kezdő súlyát);

— az átlagos napi súlygyarapodást (a ráhizlalt súlyt osszuk el a hizlalási napok számá-val, majd — falka esetén — ezt a számot osszuk el a mérlegelt hízók számával);

KENŐMÁJAS

Készítéséhez a májat forró víz-ben csak rövid ideig főzzük, hogy felvágva közepe véres maradjon. Ezzel egyidőben vele azonos mennyiségű dagadót vagy tarját és kétszeres mennyiségű zsira-dékot (lehetőleg tokaszalonnát) abáljunk. Közben vöröshagymát (kb. 3 fejet) vízben főzzünk, amelyet azután a megabált hús-sal és szalonnával kétszer finom-ra ledarálunk. A masszához ízlés szerint lisztszerűre tört borsot, majorannát és sót adunk. A kenőmájast marhabélbe tölt-sük és jól kössük el, majd 85 °C-os (forrás előtt levő) vízben félóráig főzzük. Ezután hideg vízben hűtsük, és 24 óra múlva hideg füstön gyengén füstöljük.

— az 1 kg súlygyarapodáshoz felhasznált takarmánymennyiséget (az elfogyasztott ta-karmány súlyát osszuk el a ráhizlalt súllyal);

— a darapercentet, illetve a daraértékesítési százalékot (a ráhizlalt súlyt szorozzuk százzal és osszuk el az elfogyasztott takarmány mennyiségével).

E számítások eredményéből képet kapunk tartási és takarmányozási munkánkról, meg-tudjuk, hogy milyen eredményes volt a hizlalás, és munkánk hol szorul javításra.

185

A sertés gondozása, higiéniai követelmények

Hogyan gondozzuk a vemhes és a szoptató kocát?

A bebúgatott kocát különös gonddal kezeljük. Kísérjük figyelemmel viselkedését, és ha visszaivarzást észlelünk (ez a búgatástól számított 18-24. napon szokott előfordulni), gondoskodjunk újbóli búgatásáról.

Az ellés előtt 10 nappal már gondoskodjunk az elletőhely kitakarításáról, fertőtleníté-séről, és éjszaka már tartsuk ott kocánkat, hogy a helyet megszokja.

A nyugodt környezet, a kíméletes bánásmód elengedhe-tetlen a vehem zavartalan fejlődéséhez. Óvjuk a kocát az ütődésektől, a káros külső behatásoktól. Minél többet tart-suk a kocákat friss levegőn, és adjunk alkalmat a naponkénti rendszeres mozgásra. A friss levegőn tartás legegyszerűbb módja a legeltetés. Lehetőleg kora tavasztól őszig járassuk kocánkat legelőre. Télen is tegyük lehetővé a napi 1,5-2 órai mozgást a déli enyhe napsütéses időszakban. Ellés előtt 10-15 nappal csak az istálló körül jártassuk a kocát, az ellés előtti 3-4 napon pedig már elegendő az etetésekkel járó mozgás is.

A fiaztatót a koca odahelyezése előtt gondosan ki kell takarítani, és a tisztaságról rendszeres takarítással egészen

a szoptatás befejezéséig gondoskodnunk kell. A falakat meszeljük le, a farészeket forró, szódás vízzel súroljuk le és napon szárítsuk meg. Naponként almozzunk. A bent hagyott

trágyából a malacok egészségére káros gázok képződ- nek. A tiszta, puha és meleg alom nélkülözhetetlen. Alomként lehetőleg rövidre vágott szalmát használjunk.

A szoptatós koca mozgatását, illetve jártatását Egy sonkához % kg sót, 1 kandi már 5-6 nappal a malacozás után kezdhetjük, kez- fekete borsot, 1 kanál szegfűbor- detben azonban csak 1-1 órát délelőtt és délután, sot, 1 kanál koriandert, 1 kanál majd fokozatosan térjünk rá a napi 2-3 órás, legelte- majorannát, 2 kanál fenyőmagot, téssel egybekötött jártatásra. 1 kanál salétromot, 4- 5 babér- A kocát — lehetőleg — a kutricán kívül etessük. levelet és 1 fej vöröshagymát bő A koca ugyanis nem szívesen ürít a „fészekbe", ha vízben forraljunk, és hűtve önt- viszont naponta néhányszor kimehet, kint azonnal ürl- sük csonkára. A lének egészen teni kezd, és így nem lép fel bélsárpangás, székrekedés. el kell lepnie a sonkát, és vigyáz- zunk, hogy a sonka mindig a fel- A csecsbimbó fertőződésének elkerülése érdekében ső, bőrös felével lefelé legyen a célszerű, ha a szoptató kocát folyóvízben, zuhanyozta- páclében. Napjában többször for- tással vagy locsolással fürösztjük. Vigyázzunk azonban, gassuk a !éhen a sonkát, és 4 hé- hogy különösen a tőgye ne hűljön le nagyon, meg ne tig hagyjuk benne. Azután akasz - fázzon, mert a tőgygyulladás a tej elapadását is okoz- szuk füstre. hatja.

Mit kell tudnunk a fialásról és annak levezetéséről?

A fialás levezetéséhez szükséges kellékeket készítsük elő. Legyen kéznél tiszta törlő-ruha, mosdótál, forralt langyos víz, szappan, lizoformoldat vagy hipermangán, vazelin, jód-tinktúra, olló és fogcsípő fogó. A fialás ideje alatt feleslegesen ne zavarjuk a kocát, óvjuk minden nyugtalanító zajtól.

SONKAPÁC

186

Az újszülött malacot mielőbb töröljük szárazra, s száját, orrát tisztítsuk meg a nyálkától, váladéktól. Ha a köldökzsinór nem szakadt el vagy hosszú maradt a csonk, akkor tiszta és fertőtlenített kézzel tépjük le, vagy tiszta ollóval vágjuk el a hasfaltól 5-7 cm távolságban. A köldökcsonkot mártsuk fertőtlenítőoldatba a fertő-zés elkerülése érdekében. Ha a köldökzsinór a hasfal-nál szakadt el, a köldök környékét tapasszuk be ragta-passzal.

Az élettelenül született malacokat azonnal távolít-suk el, s a magzatburokkal, szennyes alommal együtt égessük el. Az élettelennek látszó malacot vegyük kézbe és fejjel lefelé tartva dörzsöljük, veregessük testét, hogy a légcsőbe jutott nyálkától megszabaduljon, a légzés megindulhasson.

A gyenge malacokat helyezzük a koca csecsbim-bójához. A malacok hegyes fogait mindjárt az ellés után célszerű lecsípni, ezzel elkerül-jük a koca csecsbimbójának felsértését.

Az agyonnyomás és megfázás elkerülésére — főként télen — készítsünk búvóládát a ma-lacoknak. Elektromos melegítőlappal ellátott ládában 23-26 °C meleg ideális a malacok fejlődéséhez. Jól bevált a malactér fölé helyezett infravörös lámpa is.

Előfordul, hogy a koca több malacot fial, mint ahány termelőképes csecsbimbója van. Ez esetben — ha több kocánk ellett — lehetőség van a dajkaságra, vagyis a csecs nélkül maradt malacokat a kevesebbet ellő koca alá helyezhetjük. Természetesen az áthelyezett malacok min-dig csak egykorú vagy valamivel fiatalabb alomba kerül-hetnek. Ha a dajkaságba adás nem oldható meg, akkor a malacokat felváltva engedjük anyjukhoz szopásra.

A rossz nevelő, esetleg malacfaló anyáktól különítsük el malacait puha alommal bélelt ládába vagy kosárba, és csak óránként, felügyelet mellett engedjük azokat anyjuk alá a szopás idejére. Néhány szoptatás után az anya rendszerint hozzászokik szaporulatához.

A nevelés eredményességének alapfeltétele a tisztaság. A kutricát naponként takarítsuk, friss, tiszta, száraz, pormentes, lehetőleg arasznyira szecs-kázott alomról naponta gondoskodjunk. Télen már a felhasználás előtti napon készítsük be az alomszalmát, hogy az kellőképpen felmelegedjék.

Az istálló szellőztetése huzatmentes legyen, és télen ne hűtse túlzottan az ól levegőjét. Az istálló hőmérséklete 16-20 °C-nál kisebb, relatív páratartalma 70-75%-nál nagyobb ne legyen. A magas páratartalom, különösen a hideg istállóban, káros.

A levegő páratartalma fűtéssel csökkenthető, azonban csökken azáltal is, ha az istálló malacterén kívüli területén éjszaka egyharmad mészpor és kétharmad fűrészpor keveréket hintünk el.

A malacokat tavasszal és nyáron már 5 napos korban engedjük a kifutóba, télen csak jó idő esetén. Kezdetben csak 5-30 percig, majd később tetszés szerint kinn tartózkod-hatnak a kifutóban vagy anyjukkal az udvaron, illetve a közeli legelőn. Friss, tiszta, nem hideg (kb. 15 °C) ivóvíz 5-6 napos kortól már legyen a malacok előtt.

A malacetetőtér, valamint az etető- és itatóvályúk rendszeres tisztítására nagy gondot

FÜSTÖLT CSEMEGESZALONNA

Készítéséhez hátszalonnát hasz-náljunk. A szalonnát finomra da-rált sóval alaposan dörzsöljük be (a bőrét is), 6-8 nap múlva he-lyezzük sóoldatba. A sóoldatot úgy készítsük, hogy 10 I víz-ben 2,5 kg sót oldjunk. A sóoldat-ban a szalonnát 6 napig hagyjuk, ezután vegyük ki, és meleg vízzel mossuk le. Szikkadás után hideg füstön világos sárgásbarnára füs-töljük.

187

VÉRES HURKA

Készítéséhez a vért ne engedjük megalvadni. A megalvadást úgy gátoljuk meg, hogy a szúróskor az edénybe felfogott vért néhány percig kavarjuk. A hurkához szükséges zsiradéknak leginkább a toka- és a halszalonna felel meg. Ebből olyan mennyiséget főzzünk meg, amilyen zsírosra akarjuk a hurkát készíteni. A megfőzött, majd kihűlt zsira-dékot apró kockákra vágjuk. Ez-után kockára vágott 15-25 zsemlét pirítsunk, és azzal a !é-vel, amelyben a zsiradék főtt, öntözzük, és erre öntsük a vért. Az apró kockára vágott zsiradé-kot ízlés szerint fűszerezzük (majoranna, pirított vöröshagy-ma, kevés szegfűbors és fekete bors, só). A fűszert a zsiradék-ban egyenletesen elkeverjük, és végül a zsemlével, vérrel lágyan keverjük, vigyázva arra, hogy a zsemlét ne törjük nagyon ösz-sze. A masszát jól megtisztított bélbe töltsük. Töltés után a hurkát hi-deg vízzel mossuk, majd forrás-ban levő vízbe tegyük, és kb. 30 percig főzzük. Arról, hogy megfőtt-e, úgy győ-ződünk meg, hogy a hurkát tű-vel megszúrjuk. Ha a szúrás he-lyén már nem folyik ki véres lé, a hurka megfőtt. Ezután szedjük ki a vízből, hideg vízzel öntsük le, és kihűlésig rakjuk szét az asztalon. A véres hurkát sok helyen zsemle helyett főtt rizs hozzáadósával készítik.

fordltsunk. Ha nedves darát etetünk, az etetővályúkat minden etetés után, ha száraz darát etetünk, naponta tisztítsuk. Az itatóvályúkat szintén naponta tisztítsuk, és gyakran fertőtlenítsük.

A koca és az istálló környékének tisztán tartása nagyon fontos a malacok egészsége szempontjából. A koca tőgyének tisztaságára külön ügyeljünk, mert a szennyes csecsbimbó a malacok bélhurutjának okozója.

A malacokat óvjuk a külső élősködőktől (tetű, bol-ha). Elsősorban az anyák élősködőktől mentes tiszta-ságára ügyeljünk, mert a malacok elsősorban tőlük fertőződnek.

A választott malacok és a süldők gondozása

A választott malacokat tágas, világos, száraz és télen 10-12 °C-nál nem hidegebb istállóban tartsuk. Déli fekvésű, félig nyitott fészerben is teleltethetők a süldők. Zárt istállóhoz feltétlen építsünk napozókifu-tót. A rendszeres és bőséges almozás elengedhetetlen, nyáron tiszta és száraz homokkal, télen szalmával almozzunk. Ha a trágyát nem hordjuk ki rendszeresen, párás lesz az istálló levegője, ami koszosodást, meg-fázást okoz.

Óvjuk süldőinket az élősködőktől, szükség esetén gondoskodjunk irtásukról. Ha a bélférgesség tüneteit (lassú fejlődés, hasmenés) észleljük, forduljunk állat-orvoshoz.

Mit tegyünk, hogy a betegségeket megelőzzük?

Nincs megbetegedés, ha időben és folyamatosan megteszünk minden óvintézkedést. Fő követelmény a tisztaság, az etetők, itatók és az istállótér rendszeres takarítása, a szellőztetés és a megfelelő hőmérséklet.

Etetéskor figyeljük az állatok viselkedését, és a be-tegeket azonnal különítsük el. A beteg sertés ismertető-jelei: étvágytalanság, megváltozott bélsár, levertség, bor-zolt szőrzet, kevés mozgás. Leggyakoribbak az emésztő-szervi megbetegedések. Ezek okozója rendszerint a gon-datlan, rendszertelen takarmányozás és a tisztátalanság.

Gondoskodjunk a folyamatos állatorvosi felügye-letről, és mindig időben végeztessük el a javasolt védő-oltásokat. A vásárolt sertéseket 30 napig elkülönítve tartsuk; a lappangó betegség behurcolását Igy meg-akadályozhatjuk.

188

A beteges vagy betegségre gyanús, étvágytalan, csökött egyedeket célszerű vágásra értékesíteni, mert ezek veszélyeztetik egész állományunk egészségét.

A marakodó sertéseket különítsük el, mert ha állandó a sebesülés, nem pihen az állo-mány, csökken a súlygyarapodás.

múlva újra sózzuk, majd 10 napi colás után meleg vízzel mossuk, állás után helyezzük páclébe (101 hagyjuk szikkadni, majd hideg vízbe 1,8 kg sót és 2-3 dkg füstön sárgásbarnára füstöljük. salétromot oldjunk fel), ahol 8- 10 nap alatt teljesen átérik. Pá-

KOLOZSVÁRI SZALONNA

Fiatal hússertések oldalasából és rajta levő szalonnából készül.

Sózás előtt a bordákat és a bor-daközi izmokkal együtt fejtsük le. A sózott szalonnát 5-6 nap

MÁJAS, RIZSES HURKA

Készítésekor o máj háromnegyed részét vágjuk vékony szeletekre, és tiszta forró vízzel forrázzuk (nem főzzük). A forrázott és nyersen hagyott májat daráljuk le. Ezután 1 -1,5 kg rizst eny-hén pirítsunk, majd kevés vízzel

főzzük. Zsiradéknak ugyanazt használjuk, mint a véres hurká-hoz. Fűszer ízlés szerint: só, ma-joranna, pirított vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, szegfűbors és fekete bors. Ezt követően a fű-szerrel jól elkevert zsiradékba

2 db, fél liter tejbe áztatott zsem-lét daráljunk, s végül az egész masszát keverjük össze. A mcf-jas hurkát vékonyabb bélbe tölt-sük. Töltés után főzzük, majd ki-hűlésig rakjuk asztalra.

189

A BAROM FITARTÁS MINT JÖVEDELEM FORRÁS

Baromfitenyésztésünk rohamosan fejlődött. Meghono-sodtak a nagy termelőképességű tojó- és húshibridek, for-dulat következett a tartási, takarmányozási módokban. A régi, szakszerűtlen módszerekkel nem lehet eredményt elérni.

A baromfitenyésztés lehetőségei kedvezőek. A baromfi-tartáshoz szükséges számos anyag és eszköz beszerezhető, a termékek forgalmazására tág lehetőségek nyíltak (ét-kezési és tenyésztojás, vágóbaromfi stb.). A baromfiter-mékek termelését és értékesítését beszerzési és értékesítési szövetkezetek keretében szervezettebben, kisebb idő- és energiaráfordítással lehet végezni. A termelőszövetkezetek és tagjaik között ugyancsak sokrétű kapcsolat alakult ki.

Mindazok, akiknek lehetőségük van nagyüzemek ter-melési módszereinek tanulmányozására, hasznos tapaszta-latokat gyűjthetnek a saját baromfitartásuk korszerűsítésé-hez. Hasznos tapasztalatok szerezhetők a korszerű egyéni baromfitartó üzemek megtekintése útján is.

E könyv célja, hogy megadja az alapismereteket. Aki részletesebb tájékoztatást szeretne kapni, annak az ajánlott irodalom (1. 264. oldal) nyújt segítséget. Akik a korszerű módszereket elsajátítani igyekeznek, keressék a kapcsolatot üzemekkel, társulásokkal, szövetkezetekkel, keltetőállomásokkal és egyéni baromfitartókkal.

Milyen baromfit és mennyit érdemes tartani?

E kérdés eldöntésére a tartási, takarmányozási adott-ságok és az értékesítési lehetőségek felmérése szükséges.

Az értékesítésről különösen fontos tájékozódni, mert a baromfiágazat termelése jelentősen növekedett. Az áru-termelés esetén pedig az értékesítési biztonság rendkívül fontos a termelőnek. Érdemes áttekinteni a piaci lehető-ségeket.

190

Az állami felvásárlás elsősorban a hízott; libák iránt érdeklődik. Csökkent az érdeklődése az étkezési tojás iránt. Ennek felvásárlását főként szakcsoportok, szövetkezeti vállalkozások szervezik. Növekedett az igény az ún. elő-nevelt csirkék (általában 3-5 hetes korúak) iránt, ezeket a földművesszövetkezetek vásárolják.

A húscsibe (broiler), a pecsenyekacsa, a pulyka és a liba nagyüzemi termék. A tenyésztojások előállítása is fő-ként nagyüzemekben történik, szakcsoportok szervezik (ki-sebb mennyiségben) a kisüzemi tenyésztojás előállítását és felvásárlását, főként new hampshire fajtából. Ezt vásárol-ják a nagyüzemi keltetők és nagyobb számban a magán-keltetők is.

Közvetlen piaci értékesítésre természetesen minden áruféleségnél van lehetőség, az igé-nyek azonban tájegységenként és évszakonként változnak. Erre nagyon kell ügyelni, főként nagyobb mennyiségű árutermelés esetén.

Számos termelőszövetkezet is szervezi tagjai között a baromfitermékek felvásárlását. Ez kedvező és biztonságos módja az értékesítésnek.

A vidéki kertes házak udvarában van lehetőség a tyúkfélék tartására. A városi kert-tulajdonos adottságai korlátozottabbak.

Szakítani kell a hagyományos tartási módokkal. A fák tetején éjszakázó és kazlak tövé-ben, megfelelő ól nélkül tartott baromfitól nem várható eredmény.

Csak jól termelő kultúrfajtát, hibridet szabad tartani. A parlagi fajták évi termelése legfeljebb 130-150 tojás, a kultúrfajta 180-220 és a tojóhibridek 240-260 db-os termelésével szemben. Azok a háztáji tenyésztők, akik kettős hasznosítású tyú-kok tartására kívánnak berendezkedni, leghelyesebb, ha a new hampshire fajtát választják. Akik tojásért tartják a tyúkot, a tartásban ugyan igényesebb, de nagy ho-zamú, intenzív tojástermelő hibridek közül válasszanak.

A tyúkfélék létszámát az elhelyezési, gondozási és takarmányozási lehetőségek határozzák meg. Ha valaki piacra is kíván termelni, a húscsibenevelést 100-300 csibével, a tojástermelést 50-200 tyúkkal érdemes kez-denie.

A víziszárnyasok nevelésének feltétele a természe-tes vagy mesterséges vízfelület. Ahol természetes víz-felület nincs, a hazai gyakorlat szerint gondoskodni kell úsztatómedence építéséről.

A kacsanevelés és -hizlalás a városszéli és vidéki állattartók körében könnyen megvalósítható. A kacsa zöldtakarmányához bárhol hozzájuthatnak. A lúd tömésére is vállalkozhatnak, ha van valaki, aki a napi többszöri tömést szakértelemmel és időben tudja végezni.

A pulyka és gyöngytyúk tartására csak annak érdemes berendezkednie, akinek nagy kert, legelő áll rendelkezésére. E két baromfifaj intenzív tartása a kisüzemekben most van terjedőben.

TIKOFURAN

Takarmánykiegészítő — amely egyébként a baromfikokcidió-zis és baromfitífusz megelőzé-sét és gyógyítását szolgálja —, nagy segítséget nyújt a serté-sek bélmegbetegedéseinek és oedema-betegségének leküz-désében is. Az abraktakar-mányba alaposan elkeverve etessük. Adagolása a haszná-lati utasítás előírásai szerint. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

191

Tyúktartás, -nevelés

A kistenyésztők is a világ legjobb tojó- és húshibridjei közül választhatják ki a körül-ményeik közé legjobban illő típust.

A hibridek céltudatos keresztezési munka eredményei. Ezek jobban termelnek, mint a szülők. A hibridelőállítás bonyolult, költséges, csak nagyüzem vállalkozhat rá. Az importált és a belföldi előállítású hibrid szülőpárok ára igen magas. Ez azon-ban a nagyobb termeléssel megtérül. A hibrid szülőpárok utódja már végtermék, továbbtenyészteni nem szabad, mert az utód ter-melése jelentősen kisebb lesz.

Milyen fajtájú tyúkot, hibridet tartsunk?

Tojóhibridek

Fehér és barna héjú tojást tojó hibridek vannak. A fehér és barna héjú tojástermelő hibridek között szembetűnőbb a testnagyság különbsége. Tojástermelésben nincs számottevő eltérés: 240-260 db-os termeléssel lehet számolni.

A fehér leghorn típusú hibridek élősúlya a selejtezéskor csak 1,9-2,1 kg, a barnáké viszont meghaladja a 2,4-2,6 kg-ot is. A nagyobb testű, barna héjú tojástermelő tojó-hibridek valamivel kevesebbet termelnek, és nagyobb testsúlyuk miatt nagyobb a létfenn-tartó energiaszükségletük is. Nagyobb a takarmányfogyasztás és így az egy tojásra jutó takar-mányköltség is.

Ezzel szemben áll viszont a barna tojástermelő tojóhibrideknél a kiselejtezett tyúkért járó nagyobb ár. További előny, hogy közvetlen piaci értékesítés esetén a barna tojást jobban keresik, többet fizetnek érte.

A barna héjú tojástermelő tojóhibridek ellenállóképessége nagyobb, nyugodtabb vér-mérsékletűek. A kisebb tartási hibákat, a lazább technológiai fegyelmet könnyebben vi-selik el.

A tojóhibridek ma már minden kistenyésztő rendelkezésére állnak, beszerezhetők akár napos korban, akár elő- vagy utónevelt korban.

A fehér héjú tojástermelő tojóhibridek és azokat forgalmazó gazdaságok:

Shaver Starcross 288 Bólyi Agráripari Egyesülés, Baromfinemesítő Telepe.

Tetra L. Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát.

A hazánkban forgalmazott barna héjú tojástermelő tojóhibrid: Tetra S. L. Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát.

Húshibridek

Hasonlóan a tojóhibridekhez, a húshibridekből is megfelelő választék áll a háztáji gazdaságok rendelkezésére.

Ezek közül legjobban elterjedt a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Tetra-B nevű húshibridje és a Hunnia Termelőszövetkezeti Társulás által forgalmazott Hybro húscsirke.

192

Az állami teljesítményvizsgálat adatai szerint 51-53 napra 1,33-1,35 kg élősúlyt érnek el, 1 kg élősúly elő-állításához 2,45-2,55 kg takarmány szükséges.

Kisebb számban forgalmaznak a keltetőállomások G-72, Pilch, Hubbard és Ross elnevezésű húshibrideket. Ezek teljesítménye hasonló a Tetra-B és Hybro hús-csirkééhez.

A hibridek kimagasló termelését a nemesítő üzemek — az általuk előírt tartási és takarmányozási technoló-gia betartásával — garantálják. A hazai hibridek előnye, hogy a naposcsibe olcsóbb.

A new hampshire fajta

PHYLASOL COMBI

A Phylasol Combi vízben gyor-san és maradéktalanul oldódó, por alakú kombinált vitamin-készítmény. Arányos összhang-ban tartalmazza a szervezet ré-szére szükséges vitaminokat. A szemeleséget fogyasztó ház-táji sertés, baromfi és galam-bok komplex vitaminellátásá-nak célszerű módja a kétheten-ként ismételt 3-6 napig tartó Phylasol Combi-adagolás. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

Akik kifutós baromfiólban kívánnak baromfit tar- tani és nem törekszenek az intenzív termelésre, célszerű, ha a new hampshire fajtát tartják. Kettős hasznosítású, a tojástermelés mellett hústermelésre is alkalmas, igénytelenebb és kevésbé érzékeny a különféle megbetegedésekre.

Tartási módszerek, épületátalakítás

Jó eredményt csak tágas, világos, jól szellőztethető és könnyen takarítható ólban tar-tott, a háztáji adottságoknak megfelelő kultúrfajtáktól, hibridektől várhatunk.

Már a nevelés során jól kell elhelyezni állatainkat, mert a rossz körülmények között nevelt, csökött, fejletlen, beteges állománytól nem várhatunk megfelelő termelést. Nem szük-séges költséges megoldásokat alkalmazni. Kis leleményesség és ügyesség szükséges, és az üresen álló lóistállók, a különféle melléképületek, fészerek, sőt, sok gazdasági vagy lakó-épület padlástere átalakítható, berendezhető baromfitartásra. Fontos és költséges része ennek a szigetelés.

Átalakítás előtt az épületet a következő szempontok szerint vizsgáljuk meg:

— a helyiség elég száraz-e, — huzatmentesen szellőztethető-e, — elég nagyok-e az ablakok, vagy lehetséges-e a mesterséges világítás, — elég magas-e az épület, van-e megfelelő légtere?

Baromfitartásra nem alkalmas a párás és rosszul szigetelt épület. Párás, túl meleg vagy hideg istállóban az állomány rosszul termel, betegségek lépnek fel, esetleg el is pusztul az állomány. A huzatmentes szellőzés jól megoldható, ha a felfelé nyíló ablakokkal szembeni falon, a padlótól 1 m magasságban néhány — 2-3 téglá-nyi — nyílást törünk a falon, és a nyílások elé a fal slkjá-tól 5 cm-re kiugró terelőlemezt helyezünk. A nyílásokat lássuk el tolózárral, így a légcsere szabályozható. Költsége-sebb a ventillátorok beépítése, de nagyobb létszámú állo-mány tartásakor csak így oldható meg az állandó légcsere.

A régi istállók ablaka általában kicsi, cseréljük ki nagyobb, felül nyíló ablakokra. Ez megoldható használt melegágyi ablakokkal. Elterjedt az ablak nélküli tyúktar-

13 193

Lépcsős ketrectípus

194

tás és húscsibenevelés, teljes egészében mesterséges meg-világítással. A megvilágítás ideje és a fényerősség a nap-szaktól és időjárástól függetlenül az optimális tojásterme-lés, illetve hústermelés kívánalmainak megfelelően szabá-lyozható. Ezért a tyúk pincében vagy padláson is tartható, sőt, a nagyobb termelés érdekében érdemes a régi istálló ablakát is befalazni és a mesterséges világításra berendez-kedni.

A tyúkól kívánatos magassága 250-280 cm, de vala-mivel alacsonyabb is megfelelő. Az átalakítandó épület esetleg túl magas légterét álmennyezet építésével vagy a padlószint salakkal, földdel, homokkal való feltöltésével

csökkenthetjük. Az álmennyezet lehet lécvázon elhelyezett nádpalló, kátránypapír, sárral tapasztott vesszőfonat. Napozó kifutó a hibridek részére nem szükséges. Sok mozgással sok energiát használ fel az állat, amit egyébként a termelésre fordíthat. Az épület fala simára vakolt legyen, hogy az élősködők ellen védekezhessünk. A farészeket karbolineum-mal vonjuk be.

A tyúkól anyaga a kő és beton — melyek csak alapozásra használhatók — kivételével csaknem minden olcsó és használt építőanyag lehet a vályogtól a mészsalakfalig egyaránt, de fontos, hogy jól szigetelt, vízzáró alapra épüljön, s a fal elég vastag, jó hőszigetelő legyen. Beváltak a könnyen szerelhető, hőszigeteléssel ellátott panelelemekből készült épületek.

A tyúktartás rendszerét tekintve két korszerű módszer ajánlható, a mélyalmos és a ketre-ces tojótyúktartás, illetve -nevelés.

A mélyalmos rendszer mellett rohamosan terjed a ketreces tartás. Ez lehetővé teszi az állatsűrűség növelését. A ketrecben tartott tyúkok kevéssel több és nagyobb súlyú tojást tojnak, nem törik, nem szennyezik össze, kevesebb takarmányt fogyasztanak, jobban érté-kesítik azt, kevesebb az elhullás, és vágáskori súlyuk nagyobb, mint a mélyalmon tartott tyúkoké.

A mélyalmos berendezkedéshez kevesebb tőke kell, de ha a berendezés költségeit egy tyúkra vonatkoztatjuk és számolunk az alombeszerzés költségeivel is, akkor a ketreces tar-tás mutatkozik gazdaságosabbnak. Vannak akik azt állítják, hogy a természetes tartással ellentétes, ezért a tyúkok nem szeretik, nem képesek elviselni. Ha ez így volna, akkor nem

tojnának ugyanannyi vagy több tojást, mint mélyalmos vagy ki-futós tartásban.

Általában az emeletes elren-dezésű ketrectípus használatos. A jelenleg forgalomban levő —kisüzemekben is jól alkalmaz-ható — ketrectípusok a követke-zők.

Delta háromszintes tojóket-rec a nagyüzemi tojótyúktartás-ban bevált típus kisüzemi vál-tozata. A trágya eltávolítására szintenként elhelyezett trágyale-húzó szolgál. Három fő részre tagozódik: kezdő-, záró- és kö-zéptagra. 480 tojótyúk elhelyezé-sére 1 kezdő-, 10 közép- és 1 záró-

, . ,,,, , 5 t 1 i 1,111111 1 -

1 „,,,11111;ii4 .0111 ....,„,,„.„1 ,,,,,iiii ,,,,

. ,,,,..,„„,,,., 11 . :, „,,„,,,,,,,„ ...---..

111 ' .„,d. — — , ..,...1,1 I kbhg!!il

,

--‹ 11 11;i1;1 1 al;l' il 11':1 :1 1!ili Irl --------,'I 11 )1111j l' bl ,!ii !'i'd; illi I ..... ......„„:„. ,...

II •

1

II I Illip 1;11 , 1 111 111 :1 1

/11 1;,011 1 11,!:!;111111 1 dob ii: illit-,=' z,,„,,.

Emeletes ketrectípus

tag szükséges, a hossza 11,8 m lesz. Ilyen méretű ketrecblokk elhelyezésére 13 m hosszú, 2,8-3,0 m széles, 36-40 m 2 alapterületű istállótér szükséges. Ez esetben a ketrecköltség tyúkonként kb. 56,— Ft.

BUKISZ-Z-6 Varia tojóketrec. A Varia ketreccsalád szerkesztői arra törekedtek, hogy kevés anyag felhasználásával, a kisüzemi tartásra alkalmas, korszerű, de olcsó berendezést állítsanak elő. Az istálló belső méreteit figyelembe véve, tet-szés szerint variálható blokkok állíthatók össze a ketrec tartozékaiból. A trágya eltávolítása 2-3 na-ponként kézi eszközökkel lehetséges a trágyatálcák-ról. Egy 5 X 4 m-es, tehát 20 m2 alapterületű istálló-ban 350-430 tojótyúk elhelyezésére van lehetőség. A tömbösítéstől függően a ketrecköltség tojótyú-konként 32-35 Ft.

BUKISZ-K-100 csibenevelő ketrec. Négy egy-ségből összeállított váz nélküli blokk, egységeit kapcsolóelemekkel kötjük egymáshoz. A naposcsi-béket érkezéskor a legfelső szintre telepítjük, mert itt a teremhőmérséklet 5-6 °C-al magasabb, mint az alsó szinten. Etető és itató a ketrechez nem készül. A ketrec négyszintes változatban készül.

A ketrectípus kiválasztásakor ügyeljünk arra, hogy az szilárd, megbízható kivitelezésű legyen. Állategészségügyi szempontból a fémből készült ketrecek jobbak, mint a favázasok. A ketrecek be-szerzése ügyében forduljunk a Budapesti Kisállattenyésztők Általános Beszerző és Érté-

kesítő Szövetkezetéhez (Bp., XIV., Lumumba u. 207).

Milyen a tyúktartásra alkalmas istálló?

Az istállót a tartási rendszer követelményeinek megfelelően kell kialakítani, úgy, hogy üzemeltetése minél kevesebb emberi munkát igényeljen.

A mélyalmos tartási rendszer alkalmazásakor a tyúkól berendezései a következők:

— trágyaakna, a fölötte elhelyezett, alulról drót-fonattal bevont ülőrúdrendszerrel. Ez a helyiség alap-területének 1/3-a. 1 m2-re 5 tyúkot számítunk, 1 tyúk ülőrúdszükséglete 20 cm, az ülőrudak egymástól való távolsága 35 cm. A 6 x 4 m-es, vagyis 24 m2 alapterületű ólban, ahol 120 tyúk tartható, a trágyaakna alapterü-lete 600 X 140 cm lesz, amely fölött elhelyezhető 4 db 6 m-es, összesen 24 m hosszúságú ülőrúd;

— a tojófészkek; — önetető a lisztszerű (dercés) száraz takarmányok

etetésére; — önitató; — kavics-, illetve kagylódara-etető;

ÁSVÁNYPREMIX AP-17

Az Ásványpremix AP-17 ké-szítmény Ca- és P-tartalma kö-vetkeztében előnyösen hasz-nálható fel a szárnyasok és ser-tések takarmányozásában. Rendszeres és számított ada-golásával biztosítható a P-szük-séglet, valamint az igényeknek megfelelő helyes Ca : P arány kialakítása. Adagolás: az AP-17 takar-mánykiegészítő adagolása az etetett takarmányadag össze-tételétől, annak kalcium- és foszfortartalmától függően 0,5-1,0%. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

13• 195

x o

nopozó kifutó 12,0177 2

7honnokfóródo

önetető

entr0

e/tó

edlyult

120 férőhelyes tyúkól alaprajza

80 190

önitato0

O'C'SIók

tro0gaókno óródrends.ten

L

— homokfürdő; — kaparótér, illetve az ól trágyaakna nélküli területe, amelyet 20-25 cm vastag alom-

mal borítunk. E területen helyezzük el a felsorolt berendezéseket. Újabb gyakorlat szerint a tojóállományokat ülőrudak és trágyaakna nélkül, csupán

mélyalmon is lehet tartani.

A ketreces tartási rendszerben a padozat betonból készüljön, s a ketrecsorok között hagyjunk kb. 1 m széles kezelőutat a közlekedés és a tojásgyűjtés céljára. A visszaverő ernyővel ellátott villanyégőket a kezelőutak fölé helyezzük, úgy, hogy azok magassága a pad-lószinttől ne legyen több, mint 2 m.

E rendszerrel nagyobb lehet az állatsűrűség, ezért a kedvező mikroklímához szükséges légcserét csak mesterséges szellőztetéssel lehet megoldani. Minden 200 tyúkra egy 1500-2000 m3/óra teljesítményű ventillátort kell beszereltetni. Ezt az egyik hosszanti falba épít-sük, és az ellenkező oldalon 30 cm magas, 1 m hosszú légbeeresztő nyílást vágjunk.

Vásároljuk a naposcsibét — kotlós nélkül neveljünk!

A hibrid naposcsibék csaknem mindenhol beszerezhe-tők az ÁFÉSZ-ek, a tsz-ek útján vagy közvetlenül a sza-porító gazdaságoktól. A hibridek kotlóssal keltetése nem lehetséges, mert hibrid tenyésztojást nem adnak ki a gaz-daságok, de egyébként is fel kell hagyni a kotlóssal való keltetéssel és neveléssel, számos hátránya miatt. Az új faj-ták, hibridek használatával lényegesen csökken a kotlósok

TRIERRA

Kombinált hatóanyag-tartalmú takarmánykiegészítő. Javallata kiterjed mindazokra az esetek-re, amikor az állomány ellen-állóképességét kívánjuk növel-ni. Igen jó eredménnyel alkal-mazható a fertőző betegségek megelőzésére, illetve kezelése terén, valamint a nagyobb igénybevételt jelentő (szállí-tás, vakcinázás) kivédésére. Adagolás: az állatorvos utasí-tása szerint. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp., X. Szállás u. 5-7.), állat-orvos által I áttamozott meg-rendelővel.

ERRA-6

Antibiotikumot tartalmazó preventív (megelőző) takar-mánykiegészítő. Adagolása baromfinak: 100 kg takarmányhoz 0,5 kg ERRA-6-ot keverjünk, és ezt a keve-réket 1 héten át etessük.

196

száma, a new hampshire fajta viszont a hibrideknél gyakrabban kotlik. A kotlóssal a csi-benevelés hátrányos a fertőzési veszély miatt, de hátrányos tartási szempontból is. Ha több kotlóst tartunk, azok veszekednek, verik egymás csibéit, ami azok rossz fejlődését okozza. További hátrány, hogy kotlósonként csak 20-30 csibe nevelhető.

A magántenyésztők jó minőségű tenyészállatokat nemcsak napos korban tudnak vá-sárolni, hanem előneveltként (3-5 hetes korúak) és kifejlett jércéket is (18-20 hetes).

A naposcsibék érkezése előtt a nevelőhelyiséget gondosan elő kell készíteni. Az előző állomány után távolítsuk el az almot, a mennyezetet, a falakat, és a padozatot söpörjük le, a padlót súroljuk fel, majd fertőtlenítőoldattal (formalinnal) permetezzük be. Ha a padozat homok vagy agyag, cseréljük ki 15-20 cm mély rétegben olyan területről származó száraz földdel, ahol baromfi nem jár. Ezután az agyagpadozatot tapasszuk újra.

A nevelőből kihordott etetőket, itatókat bő vízzel mossuk le, és fertőtlenítsük 3%-os klórlúggal. A falakat, oszlopokat, mennyezetet minden állományváltáskor meszeljük le. Takarítás és fertőtlenítés után legalább 10 napig maradjon üresen a barornfiól.

Bealmozás előtt győződjünk meg, hogy minden száraz-e. Almozásra faforgácsot hasz-náljunk 15-20 cm-es rétegben egyenletesen terítve, vagy 2-3 cm hosszú, szecskázott, szá-raz, nem penészes és nem poros búza- vagy rozsszalmát.

A bejárati ajtó elé helyezzünk fertőtlenítő szőnyeget, és azt állandóan frissítsük, frissen kevert 3%-os hidroxigénlúggal vagy 3%-os formalinoldat-tal, hogy csak fertőtlenített lábbal lehessen az ólba belépni.

A csibék érkezése előtt 2-3 nappal már fel kell fűteni az ólat a kívánt hőmérsékletre. Ez különösen télen fontos. A csibék érkezésekor a helyiségnek és az alomnak egyaránt melegnek kell lennie. A tojó- és húshibrid csibék nevelésé-hez szükséges hőmérsékleti értékeket a 21. táblázat szem-lélteti. A fűtés megoldására több lehetőség van. Jól bevált az a megoldás, hogy kályhával fűtik a helyiséget 24-25 °C- ra, s emellett infravörös lámpával vagy elektromos fűtésű müanyákkal gondoskodnak a csibék neveléséhez szükséges hőmérsékletről. Az infralámpát, illetve a műanyát az alom fölött 50-70 cm magasságban helyezzük el.

Időnként győződjünk meg arról, hogy a műanyák alatti hőmérséklet és a teremhő megfelelő-e. A műanya széle alatt 4-5 cm-re a padozattól nem lehet kevesebb a hőmér-séklet 32 °C-nál, s nem lehet több 35 °C-nál. A terem hőmérséklete 21. táblázat. Hőmérsékletigény műanyás fűtés esetén legalább 20 °C legyen.

A parabolatükrös műanya alá az állatok nagyságától, súlyától és

A csibék kora

Tojóhibridek

Húshibridek

oc télen nyáron

oc

1 napos korban 33 32 35

1 hetes korban 31 30 35 2 hetes korban 29 27 32 3 hetes korban 27 25 30 4 hetes korban 25 22 28 5 hetes korban 23 20 26

6 hetes korban 21 18 23

7 hetes korban 19 18 22

8 hetes korban 18 18 22

9-22 hetes korban 18 18

197

hasznosítási irányától függően 250-350, az infralámpa alá 70 csibe helyezhető. Jól bevált a fémből készült, kör alakú háztáji műanya, amely 80-100 csibe nevelésére alkalmas.

Megérkezéskor csak 1-2 órai pihentetés után rak-juk ki a ládából a csibéket. A csibeszállító kartondoboz fedelének peremét ollóval vágjuk alacsonyabbra, és ezt használjuk etetőtálcának. Kartondobozok helyett azo-nos méretű, alacsony peremmel ellátott etetőtálcákat is lehet alkalmazni. A kúpos önitatókat rácsos alátéten már a csibék megérkezése előtt megtöltve helyezzük el a műanyák körül, így a benne levő víz átveszi a nevelő hőmérsékletét.

Kirakáskor vizsgáljuk át a csibéket, s az észreve-hetően kelésgyengéket mindjárt selejtezzük ki. A kelés-gyengeség jól felismerhető a köldök állapotáról, a csibe levertségéről, ragacsos pihézetéről. A köldök hiányos záródása, köldök körüli gyulladás, szokatlan nagyságú sziktömlőmaradvány a kelésgyengeség biztos jele. A kelésgyenge csibék általában könnyebbek is. Három-négynapos csibék köldöktáján tüskeszerű csonk tapint-ható. A jó naposcsibe életerős, mozgékony, élénk tekin-tetű, teste pihével teljesen benőtt, pihézete nem raga-csos, hasürege bezárult, a köldökcsonk teljesen felszí-vódott.

Az első 7-10 napig kerítsük körül a műanyákat 50 cm magas hullámpapírral, hogy a csibe megtanulja, merre keresse a meleget. A hullámpapírnak a műanyá-tól mért távolsága 70-80 cm legyen.

A jércék és a húshibrid csirkék gazdaságos takarmányozása

Különbséget kell tenni az állomány utánpótlására (tojástermelésre) és a húsra (értékesítésre) szánt csibék nevelése között. A tojástermelés szempontjából fon-

tos, hogy az állomány minél olcsóbban termeljen. A húsra nevelt csibék tartásakor viszont az a fontos, hogy minél gyorsabban és minél kevesebb takarmányból állítsuk elő azokat.

A csibék takarmánya minél több alkotórészből álljon, ízletes és mindig friss legyen. A készen kapható gyári abrakkeverékek, a különféle tápok a szükségletnek megfelelő meny-nyiségben és arányban tartalmazzák mindazokat a táplálékanyagokat, takarmánykiegészítő-ket (ásványi anyagokat, mikroelemeket, vitaminokat stb.), védőanyagokat (antibiotikumo-kat), amelyek a kifogástalan és gazdaságos fejlődéshez szükségesek.

Jérceneveléskor a csirkék takarmánya 2 hetes korig indító csibetáp, majd 2-9 hetes korig nevelő csibetáp és 10-22 hetes korig jércetáp legyen. Annak érdekében, hogy a jércék ne váljanak túl korán ivaréretté, korlátozott etetési programot alkalmazhatunk. A mester-séges világítás csökkentésével is késleltethetjük a jércék nemi érését. A teljes és a korlátozott adagú etetési programra a 22-23. táblázatban mutatunk be példát.

OSSIFEROL

D 3-vitamin-tartalmú készít- mény, amelynek adagolásával megelőzhető az angolkór és a csontlágyulás kifejlődése, ill. e betegségek enyhe alakját gyógyítja. Adagolása különö-sen fontos a tavaszi és a téli hónapokban és a zártan nevelt növendék baromfinak. Napon-ta rendszeresen adagoljuk az abraktakarmányba, egyenlete-sen keverve. Napi adagja az ál-latokkal etetett takarmány 1 kg-jára számítva: csibének 0-4 hetes korig 5 g, tojótyúknak 5 g, pulykának 6 g. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

TÖRÖK CSIRKE

Három-négy evőkanál rizst kevés zsirban pirítsunk, tegyük bele a csirke finomra vágott vagy da-rált zúzáját és máját, s rövid ideig együtt pároljuk. Ezzel a ke-verékkel kitöltjük a csirke be-gyét és hasüregét, s az egészet puhára sütjük. Amikor ez meg-történt, 2 tojás sárgáját egy ke-vés tejföllel elkavarva rákenünk, és ezután sütőben ropogósra süt-jük. Tálaláskor a csirke belsejé-ben párolt rizskeverékből kitűnő körítés lesz.

198

22. táblázat. Könnyű és közepes testű jércék takarmányozása 24 hetes korig ( Molnár László nyomán)

Takarmány

neve Hét

Élősúly Napi adag napi

Dercés táp

heti összesen napi

Szemes takarmány

heti I összesen

kilogramm

Indítótáp 1 - 0,011 0,011 0,077 0,077 0,005 0,005 0,005

Indítótáp 2 0,135 0,019 0,019 0,153 0,230 Nevelőtáp 3 - 0,025 0,025 0,175 0,405 Nevelőtáp 4 0,325 0,030 0,030 0,210 0,615

Nevelőtáp 5 - 0,040 0,040 0,280 0,895

Nevelőtáp 6 0,495 0,045 0,045 0,315 1,210

Nevelőtáp 7 - 0,050 0,050 0,350 1,560 Nevelőtáp 8 0,675 0,055 0,055 0,385 1,945 Nevelőtáp 9 - 0,060 0,055 0,385 2,330 0,005 0,035 0,035

Nevelőtáp 10 0,810 0,065 0,060 0,420 2,750 0,005 0,035 0,070

Nevelőtáp 11 - 0,065 0,060 0,420 3,170 0,005 0,035 0,105

Nevelőtáp 12 1,035 0,070 0,060 0,420 3,590 0,010 0,070 0,175

Jércetáp 13 - 0,075 0,060 0,420 4,010 0,015 0,105 0,280

Jércetáp 14 1,215 0,075 0,060 0,420 4,430 0,015 0,105 0,385

Jércetáp 15 - 0,075 0,060 0,420 4,850 0,015 0,105 0,490

Jércetáp 16 1,305 0,075 0,060 0,420 5,270 0,015 0,105 0,595

Jércetáp 17 - 0,080 0,065 0,455 5,725 0,015 0,105 0,700

Jércetáp 18 1,395 0,080 0,065 0,455 6,180 0,015 0,105 0,805

Jércetáp 19 - 0,080 0,065 0,455 6,635 0,015 0,105 0,910

Jércetáp 20 1,485 0,080 0,070 0,490 7,125 0,010 0,070 0,980

Tojótáp A 21 - 0,085 0,075 0,525 7,650 0,010 0,070 1,050

Tojótáp A 22 1,620 0,090 0,080 0,560 8,210 0,010 0,070 1,120

Tojótáp A 23 - 0,090 0,080 0,560 8,770 0,010 0,070 1,190

Tojótáp A 24 1,710 0,095 0,085 0,595 9,365 0,010 0,070 1,260

Kukoricadara 0,005 kg Indítótáp 0,230 kg Nevelőtáp 3,360 kg Jércetáp 3,535 kg

■(:) Tojótáp 2,240 kg Szemes (50% kukorica, 50% búzaocsú) 1,260 kg

1 jérce takarmánya összesen: 10,630 kg

A takarmányfelhasználás alakulása összesen:

23. táblázat. Korlátozott adagú etetési program könnyű és közepes testű hibrid jércék részére 21 hetes korig ( Molnár László nyomán)

Takarmány

neve Kor

Élősúly Napi adag

Dercés táp Szemes takarmány

nepi heti összesen napi heti összesen

kilogramm

Kukorica 1 nap 0,005 0,005 0,005 0,005

Indítótáp 1 hét 0,011 0,011 0,077 0,082

Indítótáp 2 hét 0,135 0,019 0,019 0,133 0,215

Nevelőtáp 3 hét 0,025 0,025 0,175 0,390

Nevelőtáp 4 hét 0,325 0,030 0,030 0,210 0,600 Korlátozás nincs

Nevelőtáp 5 hét 0,040 0,040 0,280 0,880

Nevelőtáp 6 hét 0,495 0,045 0,045 0,315 1,195

Nevelőtáp 7 hét 0,050 0,050 0,350 1,545

Nevelőtáp 8 hét 0,675 0,055 0,055 0,385 1,930

Nevelőtáp 9 hét 0,055 0,050 0,350 2,280 0,005 0,035 0,035

Nevelőtáp 10 hét 0,800 0,055 0,050 0,350 2,630 0,005 0,035 0,070

Nevelőtáp 11 hét 0,060 0,055 0,385 3,015 0,005 0,035 0,105

Nevelőtáp 12 hét 0,950 0,060 0,055 0,385 3,400 0,005 0,035 0,140

Nevelőtáp 13 hét 0,065 0,055 0,385 3,785 0,010 0,070 0,210

Jércetáp 14 hét 1,050 0,065 0,055 0,385 4,170 0,010 0,070 0,280

Jércetáp 15 hét 0,065 0,055 0,385 4,555 0,010 0,070 0,350

Jércetáp 16 hét 1,150 0,065 0,055 0,385 4,940 0,010 0,070 0,420

Jércetáp 17 hét 0,065 0,055 0,385 5,325 0,010 0,070 0,490

Jércetáp 18 hét 1,250 0,070 0,060 0,420 5,745 0,010 0,070 0,560

Jércetáp 19 hét 0,070 0,060 0,420 6,165 0,010 0,070 0,630

Jércetáp 20 hét 1,400 0,070 0,060 0,420 6,585 0,010 0,070 0,700

Jércetáp 21 hét 1,500 0,070 0,060 0,420 7,005 0,010 0,070 0,770

A takarmányfelhasználás alakulása összesen: Kukoricadara 0,005 kg Indítótáp 0,300 kg Nevelőtáp 3,500 kg Jércetáp 3,200 kg Szemes (50% kukorica, 50% búzaocsú) 0,770 kg

1 jérce takarmánya összesen: 7,775 kg

Heti súly-

gyarapodás

g Hét

Élősúly kg

Húscsibeneveléskor 2 hetes korig indító, majd nevelő csibetápot etessünk (24. táblázat).

24. táblázat. A húshibrid-csirke takarmányfogyasztása és -értékesítése

hetenként

napi heti

dkg kg

1 0,10 1,4 0,08 0,08 0,80 2 0,22 120 3,0 0,20 0,28 1,30 3 0,40 180 4,4 0,31 0,60 1,50 4 0,64 240 6,0 0,45 1,05 1,65 5 0,90 260 7,5 0,54 1,59 1,77 6 1,17 270 9,1 0,63 2,22 1,90 7 1,45 280 10,8 0,71 2,93 2,02 8 1,74 290 11,5 0,78 3,71 2,13

A húshibridek már 7-8 hetes korra elérik az 1 kg-on felüli súlyt, értékesíthetők.

Az első 2 héten 100-150 csibére számítsunk egy 70 x 30 cm méretű, 4,5 cm-es peremű etetőtálcát. Ahogy nőnek a csibék, úgy növeljük az etetőtálcák, illetve vályúk számát, hogy az állatok

Takarmány-

fogyasztás Takarmány- fogyasztás

Ősz_ 1 kg

szes élősúlyra kg

etetéskor ne törjék egymást. Háromhe-tes kortól a vályúhosszúságot csirkénként 3,5 cm-től 7,0 cm-ig növeljük. 100 csirkére 3-8 hetes korig két 43 cm-es átmérőjű, kör alakú önetetőt számítsunk. A negyedik naptól kis vályúban tegyünk a csibék elé 2-4 mm nagyságú kavicsot is.

Az etetőtálcákra ne szórjunk egyszerre sok tápot, a terített táp 0,5 cm-nél ne legyen vastagabb. Ügyeljünk, hogy a csibék a következő etetésig elfogyasszák a takarmányt. A tál-cába került almot és szennyeződést minden etetés előtt gondosan ürítsük. Az etetővályúkat csak egyharmadáig töltsük meg, így kevesebb lesz a takarmánykiszórás. A vályúk magas-sága a csibék hátával legyen egy szintben.

Gyári keveréktakarmány híján, new hampshire fajta tartásakor házi keverékkel is eredményesen takarmányozhatunk, ha azt változatossá tesszük, és fehérjetakarmányokkal és takarmánykiegészítőkkel keverjük. A gazdasági takarmányok természetes ásványianyag-és vitamintartalma nem fedezi a baromfi szükségletét, ezek kiegészítő adagolásáról gondos-kodni kell.

A premixek megvásárolhatók, s a gazdasági abrakfélékbe való bekeverésükkel teljes értékű keveréktakarmányhoz jutunk. Van például in-dító csibe-vitamin- és ásványianyagpremix, csibenevelő vitamin- és ásványianyag-premix vagy tojó vitamin- és ásványianyagpremix.

A takarmánykiegészítőket alaposan keverjük a ta-karmányokkal, mert a rossz keverés következménye mérgezés is lehet.

Fontos kiegészítő még a kavics (gritt), ami a ba-romfi emésztéséhez nélkülözhetetlen. Zárt tartás esetén 5 napos kortól rendszeresen gondoskodni kell adagolá-sáról. Csak tiszta, fertőző vagy káros anyagoktól men-tes kavicsot tegyünk az állatok elé. A kavics átmérője 5 napos kortól 2 hetes korig 1-2 mm, majd 8 hetes korig 3-4 mm, 9-22 hetes korig 4-6 mm legyen. A tyúkok számára 5-6 mm átmérőjű kavics a megfe-

PHYKOKCIN - SOLUBILE

Vízben oldódó készítmény ba-romfi kokcidiózis megelőzésére és gyógyítására. Ivóvízben egy-szerű elkeverés után adagolha-tó. A kezelés ideje alatt ajánla-tos Phylamix B takarmányki-egészítőt is etetni a takarmány 1 %-ában. Adagja 100 g/100 I ivóvíz, amely 0,1 %-os oldatnak felel meg. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

201

lelő. A kavicsot tálcában vagy vályúban tegyük az álla-tok elé.

Előfordulhat, hogy nem tudunk tápot beszerezni vagy csak csökkentett mennyiségben. Ez a könnyű és közepes testű tojóhibridek számára végzetes lehet. A nehezebb testű hibridek számára házi keverékünket igyekezzünk a köve-telményeknek megfelelően összeállítani.

Indító csibetáp híján a csibék első takarmánya — a kikeléstől számított 12 óra elteltével — apróra darált, szi-

4,44,,,wgiwou tált kukorica- és árpadara vagy köles keveréke legyen. A 3-4. naptól főtt tojást vagy fölözött tejet is etessünk, a fejlődés így gyorsabb lesz, és nő a csibék ellenállóképessége

a betegségekkel szemben. 100 csibére 2-3 tojást számítsunk; fölözött tejet csak teljesen frissen vagy alvadt állapotban etessünk, 100 csibénként 2-3 dl tejet számítva.

A második héttől házilag előállított keveréktakarmányt etessünk. Jó a keverék, ha az 40% indítótápból, 20% árpából, 15% kukoricából, 11% zabdarából, 10% korpából, 2% takarmánymészből és 1% csibeindító vitaminpremixből és 1% csibeindító ásványianyag-premixból áll.

Ha indítótápunk egyáltalán nincs, S hetes korig megfelelő a következő összetételű keverék is: 50% kukoricadara, 10% árpadara, 15% búzakorpa, 15% héj nélküli extrahált napraforgódara, 6% húsliszt, 2% takarmánymész, 1% csibeindító vitaminpremix, 1% csibe-indító ásványianyag-premix.

5-6 hetes korban 40% kukoricadara, 15% árpadara, 8% zabdara, 15% búzakorpa, 12% extrahált napraforgódara, 6% húsliszt, 2% takarmánymész, 1% ásványianyag- és 1%

vitaminpremix képezze a jércék abrakkeverékét. 7-8 hetes korban fokozatosan térjünk át a szemes ta-

karmányok etetésére is a keveréktakarmány etetése mellett. Naponta 1-1,5 dkg kukorica és búzaocsú keveréke ada-golható egyelőre durva dara formájában. A keveréktakar-mányt ilyenkor 26% kukoricadara, 25% árpadara, 15% zabdara, 10% búzakorpa, 15% extrahált napraforgódara, 5% húsliszt, 2% takarmánymész, 1% ásványianyag- és 1% vitaminpremix alkossa.

9-12 hetes korban már vigyázzunk a keveréktakarmány adagolásával. Ne legyen több a napi adag 4-4,5 dkg-nál. A keverék ilyenkor 41,5% kukoricadarából, 34% zabdarából, 10% extrahált napraforgódarából, 10% búzakorpából, 2% takarmánymészből és 0,5% sóból, 1% nevelő vitamin- és 1% ásványianyag-premixből álljon. Naponta adjunk 3 dkg szemes takarmányt is, mely kukoricából, búzaocsúból és tavaszi árpából álljon, egyenlő arányban.

13-17 hetes korban 4 dkg szemes és 3-3,5 dkg keveréktakarmány képezze a napi adagot. A szemes takarmány 40% kukoricából, 40% búzaocsúból, 20% árpából álljon. A keverék takarmányt 30,5% kukoricadara, 28% árpadara, 20% zabdara, 10% búzakorpa, 6% extrahált napraforgódara, 3% takarmánymész, 0,5% só, 1% vitamin- és 1% ásványi-anyag-premix keveréke alkossa.

18 hetes kortól a fejadagot fokozatosan 10-12 dkg-ra emeljük, a tojástermelésre való felkészítés érdekében.

Az első két héten kétóránként (naponta hatszor), azután négyhetes korig 3-4 órán-ként (naponta 4-5-ször) etessünk, és kísérjük figyelemmel a naponként feletetett takarmány mennyiségének növekedését. Gyári keveréktakarmány etetésekor jó, ha 4 hetes kortól át-térünk a függesztett önetető használatára. Kör alakú önetetőből 100 csirkére 2-t számítsunk.

202 .

Friss, de nem hideg ivóvízről mindig gondoskod-junk. Az ivóvíz hőmérséklete napos korban ne hűljön le 15-18 °C alá. Napos kortól 2-3 hetes korig 50 csi-bére 1 db 2 literes önitatót használjunk, majd cseréljük le 6 literes köritatóra vagy önitatóra. Itatóvályú hasz-nálata esetén 1-1,5 cm itatóférőhely szükséges csirkén-ként. Az itatókat egyenletesen osszuk el, és tegyünk alájuk rácsos alátétet. Az itatók soha ne legyenek 2 méternél távolabb az etetővályúktól.

Az etetőedényeket, vályúkati minden újratöltés előtt, az itatóedényeket pedig naponta egyszer alaposan takarítsuk ki, és hetente egyszer fertőtlenítsük. A pisz-kos itatók bűzlenek, betegségek terjesztői, és az állatok nem szívesen isznak belőlük.

Növendékjérce-nevelés kifutóban

BAROMFIINDÍTÓ EGYSÉGES PREMIX

Tartalmazza az 1-2 hetes csi-bék, kiskacsák, libák és puly-kák takarmányozásában fon-tos, a belterjes tartásnál nél-külözhetetlen vitaminokat, ás-ványi anyagokat, antibiotiku-mokat és bakteriosztatikus anyagot. Etetése mellett Futor-vagy AP-17- és takarmánysó-( NaCI) -pótlás szükséges. Adagolás: 10 kg, kb. 1,5 vödör takarmányra 5 dkg, azaz 6 csa-pott evőkanál. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

A tojástermelésre szánt jércék — a hibridek kivételével — épület hiányában szabad szállásokban is felnevelhetők. 8-12 hetes korban helyezzük ki a jércéket a fészerépületbe vagy a vándorólba. A szabad tartást csak akkor kezdjük, amikor már nem várhatók éjszakai fagyok és a napi középhőmérséklet lega-lább 10 °C. Az első napon tartsuk zárva az állatokat, hogy megszokják helyüket. Később, amikor kieresztjük az állo-mányt, nap közben tartsuk nyitva a szállás ajtaját, hogy az állatok szük-ség esetén menedéket találjanak. Éjsza-kára mindig tartsuk zárva a növendé-keket.

A szabad szállásokon is gondos-kodni kell bőséges etető- és itatóhely-ről. Az ól előtt hagyjunk helyet a szemes takarmány kiszórására, s itt helyezzük el az esővédővel ellátott önetetőket is. Az etetőket és itatókat mindenhonnan jól látható helyre rakjuk le. A szemes takarmányt mindig azonos időpontban etessük, ne borítsuk fel az ete-tési rendet.

A jércenevelés során kísérjük figyelemmel a korral járó fejlettséget, és ha a kívántnál gyorsabb a fejlődés, kisebb adagú takarmányok etetésével tartsuk vissza. Ez az ún. korlá-tozott adagú etetés. Ha a jércék túl korán, teljes kifejlődésük előtt kezdik el a termelést, az hátrányos, mert néhány tojás lerakása után vedleni kezdenek, s a termelés visszaesik. A jérce-állománynak 22 hetes koráig nem szabad elérnie az 5%-os termelést. Ha már 16-18 hetes korban kezdik a termelést, aprók lesznek a tojások, és az ilyen állomány nem tartja hosszan a magas hozamot, nem képes csúcseredmények elérésére.

A tojótyúkok tartása

Az őszi és téli jövedelmező tojástermelés szempontjából legértékesebbek a februári—májusi kelésű jércék, mert ezek ivarérése, illetve a tojásrakásuk kezdésének időpontja, a nagy termelés az őszi-téli hónapokra esik, amikor a tojás ára magas.

203

Az ivarérés a kelés időpontján kívül jelentős mértékben függ a takarmányozástól is Hiányos takarmányozás esetén a fejlődésben törés áll be, és az ivarérés elhúzódik, így a termelés nélküli időszak hosszabb. A túl korai ivarérés hátrányáról már szóltunk.

25. táblázat. A kelés időpontja és az ivarérés időpontjának összefüggése

Keltetés

hónapja

Az ivarérettségig szükséges

nevelési idő napokban

könnyű testű fajta nehéz testű fajta

I. 150-160 160-170

160-170 170-180

170-180 180-200

IV. 180-190 190-210

V. 190-200 200-220

VI. 200-210 210-230

VII. 190-210 220-230

VIII. 190-200 210-220

IX. 170-190 190-210

X. 160-180 170-190

XI. 150-170 160-180

XII. 150-160 160-170

BAROMFINEVELŐ EGYSÉGES PREMIX

Tartalmazza a nagy fejlődési eréllyel rendelkező növendék baromfi részére szükséges vi-taminokat, mikroelemeket, an-tibiotikumokat, kokcidioszta-ti ku mot. Természetesen Futor-vagy AP-17 - és takarmánysó-(NaCI) -pótlás szükséges. Adagolás: 10 kg, kb. 1,5 vödör takarmányra 5 dkg, azaz 6 csa-pott evőkanál. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

A tojótyúkokat már a tojásrakás kezdése előtt helyezzük végleges helyükre. Ne zsú-foljuk össze az állatokat, mert ezzel termeléscsökkenést okozunk. Kis testű, tojástermelő tyúkfajtából, tojóhibridből legfeljebb 5-6, hústípusú vagy vegyes hasznosítású tyúkfajtából 4-5 tyúkot számítsunk 1 m2 alapterületre. Természetesen ennek alapfeltétele a száraz, tiszta alom és a jó szellőzés.

Minden tyúkólban legyen trágyaakna fölött elhelyezett ülőrúdrendszer, kaparótér, etető- és itatóberendezés, szellőzőberendezés, villanyvilágítás és elegendő tojófészek. Tyú-konként 20 cm ülőrúdhosszúságot számítsunk, és az ülőrudak egymástól való távolsága 34-40 cm legyen. Az ülőrúd 3-4 cm széles, 3-4 cm magas, felső éle legömbölyített le-gyen. Az ülőrudak alatti trágyaakna kb. 70-80 cm magas legyen, hogy abban a tyúkok

10 havi trágyatermelése elférjen. Kör alakú önitatóból 100 tyúkonként 1 db-ot, etető-

vályúból 100 tyúkra 6 m hosszú kétoldalas vályút szá-mítsunk. Minden 5 tyúk részére számítsunk 1 tojófészek-

60 cm férőhelyet (35 x 30 cm). Kavics- és kagylódara-etetéshez helyezzünk el 100 tyúkonként egy-egy 1 m hosszú, két-oldalas vályút.

A tyúkokat nagy gondossággal ólazzuk be. A tyúk- ólat és berendezési tárgyait is alaposan tisztítsuk meg és fertőtlenítsük. A kaparótérben 15-20 cm vastagon almoz-

zunk, alomként durvára darált kukoricacsutkát vagy faforgácsot használjunk. Beólazáskor a jércéket egyenként vizsgáljuk meg. Fejlett, de még nem teljesen ivarérett,

egészséges állatokat helyezzünk csak a tojóházba. Testnagyságra, fejlettségre egyenletes legyen az állomány. Sápadt taréjú, bágyadt szemű, borzolt tollú, sovány, gubbasztó jércét ne tegyük a többiek közé.

Sok munkát takarítunk meg és elkerüljük a tojástörést, ha beszoktatjuk az állatokat

204

Automata önitató

205

a tojófészekbe. Ennek érdekében helyezzünk szalmát vagy szénát a tojófészekbe, s az eltojó tyúkokat helyez-zük a fészekbe. Ügyeljünk arra, hogy a tyúkólban ne legyenek sötét sarkok, mert az segíti a tyúkok eltojását.

Beólazással járó rendellenesség a kicsípés is. A ki-csípett állatot azonnal el kell távolítani, de helyes, ha azt a tyúkot is elkülönítjük, amelyik kicsípte a mási-kat. A kicsípéseket nehéz megállapítani, ha sok az eltojó tyúk, mert a tyúkok tojásrakás közben vagy közvetlen utána kezdik ki egymás kloakáját.

A kicsípés veszélye csökkenthető szemes bab vagy kukorica alomba szórásával, mert igy a tyúkok elfog-laltak a szemkereséssel. Jól bevált a fenyőgallyak alomba szórása is.

A tojóhibridek takarmányozása

A beólazást követően — könnyű és közepes testű tojóhibridek tartásakor 19-20, nehéz testűek tartása-kor 20-21 hetes korban — térjünk át a tojástermelés követelményeinek megfelelő takarmányozásra. A gyári keveréktakarmány, a tojótáp szükséges mennyiségben tartalmazza azokat a tápanyagokat, vitaminokat és egyéb hatóanyagokat, amelyek a tojástermeléshez szük-ségesek. Amikor az állomány termelése elérte a 10%-ot, fokozatosan át kell térni a tojótáp etetésére.

A könnyű és a közepes testű tojóhibridekkel A jelű tojótápot etessünk. A nehéz testű hibridekkel 50%-os termelésig B jelű tápot, majd ezen felüli termelés esetén A jelű tápot etessünk.

A tojástermelés kezdése után a napi fogyasztást ne korlátozzuk. A napi takarmány-fogyasztás kívánatos alakulását a 26. táblázat szemlélteti. A táblázat alkalmas arra, hogy ellenőrizzük állományunk egészségi állapotát. Ha 5-10%-nál nagyobb eltérést ta-pasztalunk, vizsgáljuk meg nem beteg-e az állomány, de előfordulhat az is, hogy sok a takarmánykiszóródás. A tojótáp etetése mellett naponta 1-1,5 dkg (nehéz tes-tűeknek 1,5-2 dkg) szemes takarmányt etessünk reggel, az alomba szórva. A szemes takarmány nyáron árpa, búza és kukorica arányos keveréke legyen, télen egymagában kukorica is lehet. A tojótápot csak szárazon etessük, der-cés vagy granulált formában.

A nehéz testű tojóhibridek szakszerűen takarmányoz-hatók — tojótáp hiányában — házilag előállított keve-rékkel is. Fontos, hogy tartalmazza a szükség szerinti mennyiségben és arányban azokat a tápanyagokat, vitami-nokat, melyek a termeléshez szükségesek. Könnyű és köze-pes testű tojóhibridek tartásakor ne kísérletezzünk házi keverékkel! A nehéz testűek számára a következőkben — példaként — bemutatunk néhány keveréket:

PHYLAPOLIVIT

A legfontosabb vitaminokat (A, D,, B 2, B„) tartalmazó takar-mány kiegészítő. Adagolása 100 kg takarmányra számítva: csibének 0-8 hetes korig 30 dkg, pulykának 35 dkg, tojótyúknak 25 dkg. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

TOJÁSSALÁTA

Nyolc keményre főtt, kettévágott tojás kiszedett sárgájára ráütjük 2 nyers tojás sárgáját és kever-jük simára. Összevegyítjük 6 ka-nál finom olajjal és ízlés szerint ecettel vagy citromlével, sózzuk, borsozzuk. A főtt tojások fehérjé-jét vágjuk metéltre, és rakjuk a salátástálra. Az olajos keverék-kel borítsuk és hintsük, apróra vágott zöldpetrezselyemmel és metélőhagymával.

26. táblázat. Tojótyúkok évi és napi takar- mányfogyasztása, valamint az egy tojásra jutó takarmányfelhasználás a termeléstől és a test-

súlytól függően

Évi tojástermelés ! 1,75 2,00 I 2,2.5 2,50 2,75

db I % kilogramm testsúly mellett

Évi takarmányfelhasználás, kg

120 33 37,5 40,5 43,5 46,5 49,5 150 41 39,5 43,0 46,0 49,0 52,0 180 50 42,0 45,0 48,0 51,0 54,0 210 57 44,0 47,5 50,5 53,5 56,5 240 66 46,5 49,5 52,5 55,5 58,5 270 74 49,0 52,0 55,5 58,0 61,0

Napi takarmányfogyaszás, g

120 33 102,5 111,5 120,0 128,0 136,0 150 41 108,0 117,5 126,0 134,0 142,0 180 50 115,0 124,0 132,5 140,5 148,5 210 57 121,5 130,0 138,5 147,0 154,5 240 66 128,0 136,5 145,0 153,0 161,0 270 74 134,5 143,0 151,5 159,5 167,5

Egy tojásra jutó takarmányfelhasználás, g

120 33 312 338 364 389 413 150 41 265 286 306 326 345 180 50 233 251 268 284 300 210 57 211 226 240 255 268 240 66 194 207 220 232 244 270 74 182 193 205 215 226

40% kukoricadara, 20% árpadara, 10% borsódara, 10% napraforgódara, 18% búza-korpa, 1-1% ásványianyag- és vitaminpremix tojók számára;

vagy 35% kukoricadara, 20% árpadara, 5% zabdara, 13% napraforgódara, 5% borsódara, 8% búzakorpa, 2% lucernaliszt, 10% burgonya, 1-1% ásványianyag- és vitamin-premix tojóknak;

vagy 30% kukoricadara, 30% árpadara, 10% zabdara, 15% búzakorpa, 13% burgonya, 1 -1% tojó ásványianyag- és vitaminpremix tyúkonként naponta 1-1 dl friss fölözött tej. Mindhárom keverékhez még 4-5% takarmánymeszet adagoljunk, és a folyamatos

kavicsellátásról se feledkezzünk meg. Lágyeleség etetésekor különös gondot kell fordítani a higiéniai rendszabályokra, a

gyors romlás veszélye miatt. A lágyeleséget közvetlen fogyasztás előtt keverjük, mert az erjedt, megsavanyodott takarmány etetése megbetegedések forrása lehet. Az edényeket min-den etetés után mossuk ki, hogy a bennmaradt és időközben megsavanyodott takarmány

206

a következő etetéskor ne okozzon megbetegedést. Lágyeleséget lehe-tőleg ne etessünk! Inkább külön adjuk a burgonyát és külön itas-suk a tejet.

A tyúkok rendszeres, folyamatos takarmányellátása fontos fel-adat. A takarmányváltozás vagy rendszertelenség 15-20%-os, vagy még ennél is nagyobb visszaesést okozhat a termelésben.

A takarmány gazdaságos értékesüléséhez, a tojástermeléshez nélkülözhetetlen a folyamatos, állandó vízellátás. Friss, tiszta, 12-14 °C hőmérsékletű ivóvíz mindig legyen a tyúkok előtt. Nagyobb állomány tartásakor a folyamatos vízellátást csak vízvezetékkel lehet megoldani. Az itatókat naponta tisztítsuk és gyakran fertőtlenítsük. A bőséges vízellátás olyan fontos, mint a takarmányellátás.

Ügyeljünk arra, hogy elegendő etető- és itatóvályú álljon az állomány rendelkezésére. Tyúkonként 14-15 cm etető- (egyoldalas) és 2 cm itatóvályú-hosszúság szükséges. Ha kevés az etető- és itatótér, törődik az állomány, csökken a termelés.

Vízvezetékre csatlakoztatható, automata önitató

A tojástermelés növelésének módszerei

Nyári időszakban, a nagy meleg következtében csökken a tojáshozam. Az állat vízvesz-tesége, Igy vízigénye ilyenkor nagyobb. Az ivási lehetőségek növelésére célszerű pótitatókat behelyezni. A nagy melegben fokozottan kell ügyelni az állategészségügyi szabályok betar-tására, az etetőket és itatókat naponta tisztítani kell. A meleg hatására az állatok étvágya csökken, így nem képesek felvenni a termeléshez nélkülözhetetlen nagy takarmánymennyi-séget. A takarmányfogyasztás fenntartása érdekében gondoskodjunk arról, hogy az etető-vályúk virradatkor feltöltött állapotban legyenek. Ilyenkor még hűvös az idő, és az állatok jó étvággyal esznek, tehát a reggeli nagyobb takarmányfelvétellel képesek a nagy takarmánymennyiség fogyasztására.

A meleg ellen fokozott szellőztetéssel védekezzünk, huzatmentesen nyissunk minden ajtót, ablakot. Célszerű, ha nyáron vékony rétegben almozunk, a vastag alom ugyanis meleg. A tyúkól belső hőmérséklete csökkenthető a tető bemeszelésével, a fehér tető visszaveri a nap suga-rait. Meleg, száraz időben a falak permetezése is segíti a hőmérséklet csökkentését. Forró, páratelt napokon e módszer nem alkalmazható. Ha kifutó csatlakozik a baromfiólhoz, az árnyékos legyen, vagy ha nem az, gondoskodjunk legalább részbeni beárnyékolásáról.

A tyúkok téli tartásakor a szellőzés szabályozása fontos. A tojótyúkok a száraz hideget tűrik, ha azonban a hideg levegő páratartalma magas, az náthát, különféle megbetegedése-ket okoz. A rossz szellőzésnek így a termelés csökkenése, súlyosabb esetben elhullás a követ-kezménye. Jól szellőzött tojóházban +3-5 °C hőmérséklet sem veszélyezteti a tojásterme-lést, ha a páratartalom alacsony. Az optimális hőmérséklet 16-18 °C, 65-75% páratar-talommal.

Télen óvjuk az ivóvizet a megfagyástól. Almozzunk vastagabban, az almot gyakran lazítsuk, és a már szennyezett részeket távolítsuk el.

Sötét, felhős téli napokon egészítsük ki a természetes fényt mesterséges világítással, de a tojástermelés fenntartása és az egyenletes termelés érdekében jó, ha egész éven át

207

I I 4 alkalmazzuk a mesterséges napszak-meghosszabbítást. A ter- mészetes napszak hosszabbítása nagyobb termelést, 2-4 hét-

= tel hosszabb tojóperiódust, kisebb kiesést, nagyobb tojásokat

/// n\

eredményez. A tenyésztojások között kevesebb lesz a vérfol- tos. A napszakhosszabbítás azonban csak akkor eredményes, ha azt a következők szerint végezzük.

Az őszi időszakra jutó termelés kezdetén, különösen esős időben és télen — szükség szerint mesterséges világítással —14 órára hosszabbítsuk a napszakot. Ha nem világítunk, 2-3 havi tojásrakás után csökken az állatok termelése. A termelés-növekedés az állomány állapotától függ. Megfelelő egészségi

7//

állapot és kondíció, valamint bőséges takarmányellátás me1-

/ 1 lett a megvilágítási időt hetente 20 perccel növeljük mindad- dig, amíg a 20 órás napszakot el nem érjük (27. táblázat). 20 óránál hosszabb napszak nem szükséges, legfeljebb na- gyobb fényhatást alkalmazhatunk a 20 órán belül. Az 1 m 2-re

jutó 3 watt erősséget 3,5-4 wattra növeljük. Megvilágításhoz normál izzókat használjunk, a fénycső nem megfelelő, mert annak szemmel nem érzékelhető vibrálása a tyúkokra ked-vezőtlen hatású.

Ha fokozatosan eljutottunk a 20 órás megvilágításig, azt tartani kell. Beszüntetése — még tavasszal is — teljes vedlést okozhat. A napszakhosszabbítás egyaránt alkalmazható

reggel vagy este, vagy a nap mindkét szakában. Az esti megvilágítást fokozatos fénycsökkentéssel szüntessük

BAROM FI-TOJÓTÁP meg, hogy a tyúkok elülhessenek. Munka, illetve kénye- EGYSÉGES PREMIX lem szempontjából alkalmasabb az esti megvilágítás.

Hátránya, hogy gondoskodni kell szürkületi világítás- A készítmény rendszeres ete- ról. 15-20 perc szürkületi fény szükséges ahhoz, hogy tésével az intenzív anyagcse- az állatok elfoglalják helyüket az ülőrúdon. A szürkü- réjű, nagy hozamú, évi 200— leti fény megoldható, ha külön áramkörön néhány 250 db-ot tojó tyúkok vitamin- gyenge fényerejű lámpát helyezünk el az ülőrúdrendszer és mikroelem-szükséglete op- fölött. Mindig ügyeljünk arra, hogy árnyékolt terület a timálisan fedezhető. Természe- tyúkólban ne legyen, a villanyégőket egyenletesen osz- tesen kalcium- és foszfor- (Fu- szuk el, ne mozogjanak és mindig tartsuk azokat tisztán. tor-vagy AP-17- és NaCI-ta- karmánysó) -pótlásra szükség Bármit akarunk változtatni a világításon, azt min- van. Biztosítja az eredményes dig fokozatosan hajtsuk végre. Sötét, borús időben, tojástermelést, a takarmány amikor az állatok nem kapnak elegendő fényt, nappal kedvezőbb értékesítését, a be- is világítani kell. tegségekkel szembeni fokozot- Gazdaságos tojástermelés csak fiatal tyúkok tartá- tabb ellenállást. sával érhető el. A háztáji tyúktartók téli tojástermelését Adagolás: 10 kg, kb. 1,5 vödör nagyban gátolja a több éves tyúkok tartása. Jó téli takarmányra 5 d kg, azaz 6 csa- tojáshozam pedig csak az év elején, február—május port evőkanál.

hónapban keltetett jércéktől várható. Az első tojóév- Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.). ben rendszerint csekély az elhullásból és kényszervá-

gásból eredő veszteség, nagyobb a betegségekkel szem- beni ellenállóképesség, és 10-12 hónapos termelés után

még kedvező a tojók értékesítési ára is. A tyúkonkénti termelés a második évben 17-20%-kal, a harmadik évben 27-30%-kal csökken az első év termeléséhez viszonyítva. Ennek következtében növekszik a tojás előállítási költsége, mert nagyobb lesz az egy tojásra jutó takarmányfelhasználás.

208

A tyúkok gondozása, selejtezése

A tyúkok a megszokott dolgokhoz feltétlenül ragaszkodnak, ezért az etetést, takarítást és az egyéb napi munkákat mindig azonos időpontban és sorrendben végezzük. Fölöslegesen ne zavarjuk az állományt, és főleg idegeneket ne engedjünk be a baromfiólba.

A napi munkák között — a háromszori etetésen kívül — mindig szerepeljen az etetők, itatók tisztítása és azok működésének ellenőrzése, a tojásgyűjtés lega- PAPRICOLOR lább kétszer, a tojófészek takarítása, az állomány át- vizsgálása és a beteg, kicsípett állatok elkülönítése, a Természetes tojásszínező anya-

hőmérséklet szerinti szellőztetés, a fertőtlenítőtálca fel- gokat és vitaminokat tartalma-

frissítése. zó takarmánykiegészítő. A ben-

Hetente levő takarmánypaprika ré-

vén legalább egyszer töltsük fel a kavicsetető- vén a tojás sárgája élénk sötét- ket, kagylódara-etetőket, lazítsuk fel az almot, pókhá- sárgára színeződik. Ugyancsak lózzunk, és a trágyaaknában levő trágyát szórjuk le tetszetős sárgára színezi a vá- szuperfoszfát műtrágyával. góbaromfi bőrét is. Hatására a

Fontos feladat az állomány folyamatos selejte- takarmány hasznosítása kedve- zése. A nem termelő, beteges állatok csak fölöslegesen zőbb, fokozódik a betegségek- fogyasztják a takarmányt, és esetleg betegítik az állo- kel szemben az ellenállás, és nő mányt. a tojások biológiai értéke.

Selejtezéskor, illetve a termelés elbírálásakor első - Adagolás: 10 kg takarmányhoz

sorban a kloaka és a taréj állapotát, valamint a bőr 5 dkg. Megrendelhető a Phylaxiánál

pigmentáltságát (színét) vegyük figyelembe. Jól termel (Bp. X., Szállás u. 5-7.). az a tyúk, amelynek kloakája tág, harántovális, fénylő, nedves felületű, taraja élénkpiros, vértől duzzadó, bőré-nek sárga színezete világosodik. A bőr színtelenedésé-ből arra is következtethetünk, hogy mióta termel vagy mióta hagyta abba a tyúk a termelést. A színtelenedés a kloakánál kezdődik, majd a szemgyűrű, a füllebeny, csőr és végül a lábszár, lábujjak színtelenednek. Két hóna-pos termelés után a lábszár teljesen fehér.

Selejtezésre legjobb a kék fény. Ilyen világításban ugyanis a tyúk nem lát. Selejtezéskor vegyük kézbe az álla-tot kampós végű fogóbot segítségével, és ha selejtezendő-nek tartjuk, azonnal különítsük el és vágjuk le.

Lúdtartás, májlibahizlalás

A háztáji lúdtartás hagyományos módszerei nem al-kalmazhatók. Kevés helyen van megfelelő libalegelő, a kézi tömésre is kevesebben vállalkoznak. A háztájon a könnyebb és eredményesebb eljárásokra kell áttérni. Ter-melékenyebb fajtákat és eljárásokat kell alkalmazni.

A májlibahizlalásnak hazánkban nagy hagyománya van. A fejlődés azonban ezen a téren az elmúlt években nem volt kielégítő. A májliba-előállításban a kistenyész-tőkre és tömőszövetkezetekre továbbra is jelentős feladat hárul, hiszen a jó minőségű máj jelentős hányada innen származik.

14 209

Milyen fajtájú ludat tömjünk?

A zsíros, hízott liba kevésbé keresett cikk, s csak ak-kor értékes, ha a sok zsír mellett nagy máj is van benne.

A máj nagysága a fajtától függ. A rajnamenti lúd kiváló tojástermelő, de tiszta vérben csak közepes a máj-termelő képessége. A landeszi fajta előnye a nagy máj. Hát-ránya a kisebb tojástermelő képesség és a tarka tollazata. A magyar liba májtermelő képessége kiváló lehet, de mint törzsállat kevéssé jöhet számításba. A különböző fajtákban rejlő jó tulajdonságokat keresztezéssel lehet összpontosí-tani. A keresztezett, ún. F 1 állatok nem tenyészthetők tovább. Ezek tojás- és májtermelő képessége egyaránt gyenge. Az F1 állatok tehát az eredeti célnak megfelelően csak hizlalásra, tömésre valók.

A rajnamenti tojók nemesített magyar fehér vagy landeszi gúnárokkal keresztezve jó májtermelő ivadékot adnak. Amíg a rajnamenti libáktól 30-40 dkg átlagsúlyú májat lehet várni, ugyanakkor a keresztezett libáktól 50-60 dkg-os máj remélhető. Tehát: ha be tu-dunk szerezni ilyen naposlibát, keresztezett libát állítsunk be tömésre!

Saját nevelésű vagy vásárolt libát tömjünk?

Mindkét módszernek van előnye és hátránya. Ha saját maga nevel libát, akkor az ezzel járó kockázatot is vállalnia kell a termelőnek. Ez esetben a nevelés sikerétől, az elhullási aránytól függően lesz olcsóbb vagy drágább az alapanyag, a sovány liba. A tépett toll értékével arányban a költségek jelentősen csökkenthetők.

Sovány liba vásárlásához nagy körültekintés, szakmai hozzáértés szükséges. Mielőtt a libákat megvesszük, győződjünk meg róla, hogy azok valóban egészségesek-e, sőt, arról is bizonyosodjunk meg, hogy a nevelésük szakszerű, előírás szerinti volt-e. Csak egészséges, egyöntetűen fejlett, jó kondícióban levő állatokat vásároljunk és állítsunk be tömésre. Ne feledjük, hogy az előneveltetésre tavasszal kell szerződést kötni!

A 4 kilogrammos liba már hízóba állítható. A hazai kisüzemi gyakorlat szerint a libákat a második tépés után 24-26 hetes korban állítják hizóba. Ezzel az üzemezéssel a hízott liba

a karácsonyi piacra készül el. Továbbá a jó minőségű lege-lőn való utónevelés olcsó, fedezi a kétszeri tépésből szár-mazó toll értéke. Másik ok az a feltételezés, hogy a fiatal liba nem bírja a tömést, a nyelőcsöve nem eléggé tág, nem tömhető bele annyi kukorica, amennyi a nagy máj eléréséhez szükséges. Ezek a feltevések alaptalanok! A libá-kat már 9-10 hetes korban hízóba kell állítani. Ennek feltétele azonban, hogy ekkorra kifejlett testsúlyuk 70-75%-át elérjék. Ez azt jelenti, hogy a hazánkban hiz-lalásra szánt libákat 4 kg-os súlylyal már tömésbe lehet fogni.

A munkát célszerű úgy szervezni, hogy az első cso-port libát tépés előtt, 10-11 hetes korban, a másodikat az első tépés után, a harmadikat a második tépés után, a

' negyediket a harmadik tépés után állítjuk hizóba. Ha ko- 4011/1 rai — március első felében kelt — naposlibákat vásárol-

210

I

4 méter

t

tunk, akkor karácsony előtt még egy ötödik csopor-tot is hízóba állíthatunk — és ezek is meghíznak az ünnepek előtti piacra.

Falkásítás

A legelőről behajtott és hízóba szánt állatokat ket-recbe rakás előtt falkásítanunk kell. Az életkorukhoz viszonyítva kevésbé fejlett állatok emésztőrendszere is fejletlenebb. Ezeket a tömés kezdetén fokozott gonddal kell kezelnünk. Amíg szervezetük hozzá nem szokik a nagyobb takarmány felvételéhez, addig a tömések számát, illetve az egyszeri kukorica mennyiségét csök-kentenünk kell. A hízóba állítás előtt az állatokat egyenként mérjük, kézbe véve bíráljuk fejlettségüket is. Az egy falkában levő állatok között 15-20 dkg-nál nagyobb különbség ne forduljon elő. Lényeges, hogy falkán belül 4 kg alatt!

PHYLAMIX-B

B-vitaminokat tartalmazó ta-karmánykiegészítő. Folyamatos adagolása elsősorban belterje-sen tartott baromfifélék, nyu-lak és malacok számára indo-kolt. Adagolása megelőzés céljára: 10 kg takarmányra csirkéknek (0-8 hetes korig) 3 dkg, tojó-tyúknak 2,5 dkg, kacsáknak 3 dkg, süldőknek, borjaknak, ju-hoknak (10 hetes korig) 2,5 d kg. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

egyetlen egyed se legyen

A hízólibák elhelyezése

A kiválogatott libákat egyedi ketrecekbe, mélyalmos karámokba vagy rácspadlós kará-mokba helyezhetjük.

Az egyedi ketreces elhelyezésnek biológiailag számos előnye lehet. Korlátozza az álla-tok mozgását, kevesebb energiát pazarolnak mozgásra, egymást kismértékben zavarják; megfelelő elrendezéssel az épület férőhely-kihasználása is kedvezőbb. Az egyedenként hiz-lalt libák súlygyarapodása és takarmányhasznosítása jobb. Anyagigényessége és ebből ere-dően nagyobb beruházási igénye miatt azonban terjedésére nem számíthatunk.

A mélyalmos ketrecek előnye, hogy könnyen, rövid idő alatt, olcsón készíthetők, és takarításuk sem gond. Hátrányuk, hogy nagy mennyiségű alom szükséges. A kut-ricákat ugyanis naponta legalább egyszer annyi friss, szá-raz, penészmentes szalmaszecskával kell feltölteni, amennyi a nagyon híg trágya nedvességét felszívja. A jövőben első-sorban ezt az elhelyezési megoldást indokolt széles körben elterjeszteni.

A rácspadlós karámok a kevesebb libát tömő gazda-ságokban terjedtek el. E rendszernél nincs szükség alomra. A rácspadló kialakításakor ügyelni kell arra, hogy a lécek szélessége legalább 2,5 cm legyen, és a lécek közötti hézag a 20-22 mm-t ne haladja meg.

Egy négyzetméter területre 7-8 libát helyezhetünk. Két négyzetméternél nagyobb ka-rámot ne készítsünk, 10- 15 állatnál többet egy csoportban nem célszerű elhelyezni. A ka-rámok hosszanti fala előtt helyezzük el az esőcsatornából vagy más anyagból készített itatóvályút. Egy állatra 12 cm vályúhosszúságot számítsunk. Jó, ha a vályú a ketrecen (karámon) kívül van, és a liba csak a fejét kidugva tud inni.

14* 211

LIBA, GOMBÁS RIZZSEL TÖLTVE

A ludak előkészítése hizlalásra

A rossz minőségű legelőn általában kevés takar-mányt vesznek fel a ludak. Éppen ezért szükséges, hogy a hízóba állítás előtt még „feljavító" takarmányozás-ban részesüljenek. Ennek során kezdetben 0,5 kg főtt burgonya vagy répa, emellett 0,5-1 kg zöldtakarmány és 8-10 dkg kukorica a napi fejadag. Az előhizlalás vége felé fokozatosan csökkentsük a zöldtakarmány mennyiségét, úgy, hogy az utolsó 4-5 napban már ne is szerepeljen az étrendben. Mind a gyökér- és gumós, mind pedig a zöldtakarmányt és abrakot naponta 3-4 adagban etessük az állatokkal. Egyszerre csak annyit adjunk eléjük, amennyit fél—egy óra alatt jóízűen elfo-gyasztanak. A lúdnak nincs begye, ezért az előhizlalás

alatt a nyelőcső befogadóképességét kell növelni. Ehhez nemcsak a gyökér- és gumós takar-mányokat, hanem a hullott almát vagy más hullott gyümölcsöt is jól felhasználhatjuk.

A 'kukorica előkészítése töméshez

A tömés eredményességét a kukorica előkészítése be-folyásolja. Szokás szerint a kukoricát áztatják — 24 órán át —, hogy a légszáraz, morzsolt kukorica elegendő vizet vehessen magába és héja felpuhuljon. A tömés hatékony-sága növelhető, ha a kukoricát egyszeri forrásig felfőzzük. Ennek során a kukorica annyira megpuhul, hogy köröm-mel „bevágható", és ha a szemet eltörjük, akkor a héj alatti 0,5 mm-es réteg egyenletesen felpuhult, a kukorica közepe azonban továbbra is száraz marad. Ha ilyen kukoricával tömnek, akkor a „ráfejelés" nem jár veszéllyel: más szóval a ludakat akkor is meg lehet tömni, ha az előző tömésből

származó kukoricát még nem emésztették meg. Az állatok különösebb veszély nélkül töm-hetők akkor is, ha a nyelőcsövükben még kukorica található. A tömés elején és végén a

kukoricát puhábbra kell párolni. A megfőzött vagy áztatott kukoricát keverjük össze

1 %-nyi olajjal. Olajozással elkerülhetjük, hogy az ázta-tott állapotban is érdes kukoricaszemek a nyelőcsövet felsértsék. A kukoricához keverjünk 0,5%-nyi konyhasót is. Ezzel ízletesebb lesz a takarmány, a tömés után az álla-tok több vizet isznak — ami az emésztésüket segíti. Izrael-ben nyáron só helyett 1-1,5% cukrot kevernek a kukori-cához.

A tömés

A két hétig tartó előhizlalás után kezdődik a tulaj-donképpeni hizlalás, a tömés.

A tömések száma. 1-2. nap: naponta kétszer, a reg-

A megtisztított libát az oldalán hosszában kettévágjuk és sóz-zuk, borsozzuk. Belsejét töltsük párolt gombával kevert párolt rizzsel vagy gombás főtt maka-rónival. A vágást varrjuk be, a libát két ív, vajjal megkent pa-pírba burkolva, tepsibe helyezve, 1 -1% óráig süssük. Akkor ve-gyük le a papirost, és rövid idő alatt süssük szép barnapirosra.

212

geli és esti órákban kell tömni. Egy-egy tömésre annyi kukoricát használjunk, amennyi az állat nyelőcsövét keményre tölti. Ebben az időszakban naponta kb. 25 dkg kukorica-fej-adag számítható. A kellően tágult nyelőcsövű állatok már ebben az időszakban 40-50 dkg kukoricát felvesznek.

3-4. nap: tömés naponta háromszor, reggel, délben, este. 5-12. nap: tömés naponta háromszor, és az esti tömés után „ráfejelés". Ez azt jelenti,

hogy az összes lúd megtömése után az egész állo- mányt mégegyszer megtömik úgy, hogy a nyelőcső tel- jesen megteljen kukoricával. Az állat nyelőcsöve ugyanis LIBAMELL FÜSTÖLÉSE két részből áll, a felső szakasz a nyakcsigolyák mellett a mellkasig tart, második szakasza pedig a mellkasba A libamellet erősen dörzsöljük való befordulás pontjától a mirigyes gyomorig húzó- kevés paprikával kevert sóval, dik. A két rész találkozásánál izomgyűrű van, amely a s hibátlan zománcedénybe rakva tömés kezdetekor automatikusan zárul. Igy először a 3-4 napig hagyjuk állni. Akkor nyelőcsőnek csak a felső szakaszát tudjuk kukoricával öntsük le kihűlt páclével, ame-

tölteni. Tömés után a simaizom felenged, és a kukorica lyet úgy készítettünk, hogy 5-6

fokozatosan megtölti a nyelőcső második szakaszát. lobogva forró vízbe beletettünk Ennek a befogadóképessége meglehetősen nagy, így a egy kiskanál salétromot, 2% dkg

cukrot, 'A dkg borókabogyót és nyelőcső felső részének sokszor a fele is kiürül rövid % fej vöröshagymát. A páclében idő alatt. Ráfejeléskor újabb takarmány kerül a nyelő- 10 napig hagyjuk, naponta for- cső felső szakaszába, így kevesebb időt tölt a hízóliba gatva o húsokat. Kivéve, 1 napig üresen. felakasztva szárítsuk. Aztán

12-21. nap: tömés naponta háromszor, ráfejelés enyhe füstre akasszuk 10-12 a reggeli és az esti tömés után. napra. A soványabb húsnak 7-8

22-35. nap: tömés naponta négyszer, ráfejelés az nap is elég. A füstölés befejez-

esti és reggeli tömés után. tével megtörölgetjük, és szellős,

A hazai tapasztalatok szerint, és a kísérleti ered -

száraz helyre lógatjuk.

mények is azt mutatják, hogy ilyen intenzív töméssel megfelelő fajtából az átlagosnál nagyobb, kiváló minő- ségű máj nyerhető, másrészt az intenzív töméssel 21-28 napra rövidíthető a tömés időtar-tama, amivel jelentős költségcsökkentést érhetünk el.

A napi kukorica-fejadag. Intenzív tömés mellett a napi fejadag mennyiségét a 28. táb-lázat mutatja. A kukorica napi adagját fokozatosan kell növelni.

A tőmén módja. A szakszerűen előkészített kukoricát kézzel vagy gépekkel juttathatjuk az állat nyelőcsövébe. A lehetséges tömési módok előnyeit és hátrányait a következőkben foglalhatjuk össze.

A kézitömés. Egy óra alatt tömhető libák száma 12-15; előnye: nem igényel beruhá-zást; hátránya: nagy a munkaerőigénye, és a gyakori félretömés miatt jelentős az elhullás.

Gödöllői kézi tomőgép. Egy óra alatt 2 fő 60-70 ludat tömhet; előnye: mentesít a fizikai munka alól, viszonylag olcsó és egyszerű a szerkezete, s kezelése könnyen megtanul-ható. Hátránya: az állatokat töméskor a ketrecből ki kell venni, s egyszerre csak egy állat helyezhető el a gépben. A gép újabb változatával azonban ketrecben is lehet tömni.

Tömőtölcsér. Egy óra alatt tömhető libák száma: 60-70; előnye: olcsó, a tömés csak kis fizikai munkát igényel; az állatokat nemigen kell zavarni; egyszerű, házilag is elkészít-hető. Hátránya: a kukorica továbbításakor a spirál deformálódása miatt üzemzavar állhat elő. A házilag, fából készített tölcsérben nincs spirál, teljesítménye viszont kisebb és kezelése erőltetőbb.

Az utóbbi években számos új típusú tömőgépet is szerkesztettek és forgalmaznak hazánkban.

A tömőgépek használata különös gondosságot igényel. Elsősorban a nagy fordulat-

213

Tömőtölcsér tömőfával

Tömőtölcsér spirállal

28. táblázat. Tömési technológia 16-20 hetes ludakhoz

(Bögre János nyomán)

Nap

Napi kukorica-

adag ludanként

dkg

A tőmének

Egyéb munkák

időpontja szíma

1 30 R —E 2

2 35 R —E 2

3 35 R —E 2

4 40 R —E 2

5 45 R —E-I-RT 6 50 R —E+RT 2 7 55 R —E+RT 2 kavicsetetés 8 60 R —E-I-RT 2 9 65 R —E-FRT 2

10 70 R D E±RT 3 11 75 R D EA-RT 3 12 80 R DE-FRT 3 13 85 R D E-FRT 3 14 90 R D El-12T 3 kavicsetetés 15 95 R D E-I-RT 3 16 95 R D E-FRT 3 17 100 R-FRT D El-RT 3 18 100 R-F RT D E-I-RT 3 19 105 R-FRT D E±RT 3 20 110 R-FRT D E-FRT 3 21 110 RA-RT D E-FRT 3 kavicsetetés 22 110 R+ RT D E+RT 3 23 110 RA-RT D E-I-RT 3 24 110 R-FRT D E-FRT 3 25 110 R-FRT D E-FRT 3 26 110 R-FRT D El-RT 3 27 110 R+RT D E+ RT 3 28 110 R+RT D E-FRT 3

A tömések időpontja: R = reggel 5 óra D = délben 11 óra E = este 17 óra

RT = rátőmés

számú gépek kezelése követel nagy figyelmet. Ha a tömő nem érzékeli kellő időben a nyelő-cső telítettségét, akkor a kukorica további erőszakos bevitele miatt a nyelőcső átszakad, és az állatot kényszervágni kell. Ennek elkerülésére a gépekhez adott kezelési utasítást a legszigorúbban tartsuk be. A gép kezelését pedig tanuljuk már gyakorlott tömőktől.

214

A hízólibák gondozása LIBAMÁJPÁSTÉTOM

A tömés ideje alatt fontos, hogy az állatok rendsze-resen friss, tiszta ivóvízhez jussanak. Olyat itassunk, amely emberi fogyasztásra is alkalmas. A mély itató-vályúk használata látszik célszerűnek. A vályú teljes mélysége kb. 20 cm legyen. Ezt félig töltsük meg vízzel. Jó, ha az esti utánfejelés után világítani tudunk még egy órát, hogy az állatok elegendő vizet vehessenek fel. Minden tömés után az itatóvályúkat gondosan ki kell tisztogatni.

Ügyeljünk, hogy az alom mindig száraz legyen. Az almot gyakran lazítsuk, és szükség szerint cseréljük. Ha a tollazat nedvesedik, romlik a hizlalás eredményes-sége, és az elázott tollú áru nehezen értékesíthető.

A nagy libamáj érdekében a népies hiedelmek számos anyag felhasználását tartják szükségesnek. A rézpénztől a különleges földig, a zsírban pirított vöröshagymától a fokhagymáig a legkülönbözőbb anyagok hatékonyságát mind ez ideig nem sikerült bizonyítani. Mai ismereteink szerint szakszerű, inten-zív töméssel és jó minőségű kukoricával termelhető nagy máj.

A tisztított, mosott májat tejjel kevert sós vízben (vagy húsleves-ben) pároljuk puhára. Ha készen van, vagdaljuk darabokra és szi-tán áttörjük. Keverjük 1 kanál vajjal vagy libazsírral, 1 tejbe áztatott, átpasszírozott zsemlé-vel, 3 egész tojással, sóval, kevés pástétomfűszerrel, 10 dkg da-rált vagy egészen apróra vágott füstölt szalonnával. Kikent, föde-les formában félóráig főzzük forró vízben. Hideg időben vagy jégszekrényben napokig eláll.

Kacsatartás

A hízott kacsa ízletes húsa és zsírja miatt keresett cikk, és előállítása a háztájiban gaz-daságos. A zöldtakarmányok és a konyhai hulladék etetésével sok abraktakarmány taka-rítható meg.

A hízott kacsa nagy előnye, hogy az átlagos család ebédjéhez elegendő, és egy 3-4 hétig tömött kacsából 1 1 zsír nyerhető.

A kacsatojás emberi fogyasztásra ártalmas, ha az állomány paratífusszal fertőzött, ezért étkezési célra ne használjuk. Fertőzöttség esetén húsmérgezéshez hasonló tüneteket okoz, sőt halálos kime-netelű mérgezést is előidézhet.

A kacsatoll a libatollnál értéktelenebb, de azért érde-mes megtépni a kacsákat, mert némi bevételt jelent.

A kacsa felnevelése, takarmányozása

Naposkacsát csak megbízható helyről vásároljunk, legbiztosabb a törzsállománnyal rendelkező nagyüzem vagy keltetőállomás.

A kacsa nevelése 15 napos korig okoz sok gondot. A kiskacsák könnyen megfáznak. Fontos, hogy a nevelőhelyiség — amely lehet régi istálló, raktárhelyiség, kamra — száraz, meleg és huzatmentes legyen, ablakai jól zárjanak.

Gondoskodjunk a neveléshez műanyáról, a kacsa ugyanis rosszul kotlik és rossz nevelő. A kiskacsák kotlóstyúkkal való nevelését nem ajánljuk állategészségügyi szempontból, más-

215

KACSA VADMÓDRA

A megtisztított kacsát kívül-be-lül sózzuk, borsozzuk, és aztán hagymával, karikára vágott zöld-ségekkel ecetes (vagy citromos) vízben fedő alatt pároljuk puhá-ra, és amikor a leve lefőtt, kicsit meg is pirítjuk. A zöldségeket a lével együtt passzírozzuk át, pi-rított cukorral, borral, tejföllel ízesítsük, és a felvágott, tálra ra-kott kacsára öntsük.

részt csak kis létszámú állomány nevelését (tyúkonként 5-6 kiskacsa) teszi lehetővé. Nagyobb állományt leg-jobb fűtött nevelőhelyiségben nevelni. A nevelőt fűt-hetjük kályhával vagy kemencével. Ha van a ház körül olcsó tüzelőanyag (kukoricaszár, rőzse vagy egyéb), akkor érdemes a kemencefűtésre berendezkedni.

Kevésbé munka- és időigényes az elektromos mű-anyával való fűtés. Ez az előbbinél költségesebb.

A nevelőhelyiség kívánatos hőmérséklete 18-20 °C. A műanya alatt a kiskacsák részére kor szerint a követ-kező hőmérséklet szükséges:

A kiskacsák kora, nap Hőmérsékletigény, °C 1— 4 28-30 5— 7 26-28 8-10 25

11-14 22 15-21 18

A nevelőhelyiséget alaposan ki kell takarítani és fertőt-leníteni, és már a kiskacsák fogadása előtt jól fel kell fűteni. Almozásra szalmaszecskát vagy gyaluforgácsot használjunk 10-15 cm vastagon. Az alom mindig száraz legyen, a pené-szedett, nedves részeket cseréljük szárazra.

Az első két héten 1 m2-re 20, majd 10 kiskacsát helyez-zünk. Négyhetes kortól a kacsa szabadban tartható, csupán

arra ügyeljünk, hogy tető legyen felettük, és a szél ellen védelmet találjanak. Nyáron legye-nek árnyékot adó fák, bokrok, ahová a tűző nap elől húzódhatnak. A háztáji kacsanevelés akkor gazdaságos, ha sekély vizek, mocsarak, nádasok állnak a kacsák rendelkezésére, így táplálékuk nagy részét maguk keresik, és csupán reggel és este kell némi kiegészítésről gondoskodni.

A kiskacsákat az első két héten 2-3 cm magas etetőtálcákból etessük. A vályúhoz való szoktatást 10 napos kor után kezdjük. Bádog ereszcsatornából még házilag is kiváló etetővályú készíthető. Négyhetes korig 25-30 kacsára számítsunk 1 m etetővályút. Itatás-hoz az első két hétben csibeönitatót használjunk 1 önitatóra 50 kiskacsát számítva. Az ivóvíz hőmérséklete 17-18 °C legyen.

A kiskacsák takarmánya — gyári keveréktakarmány hiányában — az első napokban keménytojásból, túróból és apróra vagdalt zsenge lucernából, csalánból álljon. Majd foko-zatosan csökkentsük, sőt hagyjuk el a tojást és a túrót, és egyre több búzakorpa és kukorica-dara képezze a keveréket. Végül hagyjuk el a búzakorpát is, és csak apróra vagdalt zöldből, kukoricából álljon a keverék.

A takarmányozási gondok csökkennek, ha gyári keveréktakarmányt etethetünk. A ne-velés első három hetében kacsa indítótápot, majd 3-8 hetes korban kacsa nevelőtápot etessünk étvágy szerint. 8 hetes kor után mintegy 10 dkg legyen a napi abrakadag, és emel-lett igyekezzünk minél több zöldet és tömegtakarmányt etetni. A tápokat ne etessük nedves keverék formájában. Esetleg apróra vágott zöldtakarmánnyal keverten adhatjuk, de a rom-lás elkerülése érdekében csak az etetés előtt keverjük.

Apró kavics az első naptól kezdve legyen a kacsák előtt, mert az minden baromfinak, Igy a kacsának is létszükséglete az emésztéshez.

216

A háztáji kacsanevelés, illetve -hizlalás akkor gazda-ságos, ha a sovány kacsa a legelőn maga szerzi szükségle-tének nagy részét. A kacsanevelést a tollnyerés érdekében általában elhúzzák. Ilyenkor pedig igen költséges lesz a nevelés, ha csak zsákból tudunk etetni.

Tömés előtt két héttel helyezzük kisebb kifutóba az állatokat, hogy a zárt teret megszokják, és egyidejűleg emeljük az abrakadagot.

Kacsahizlalás

A kacsa hizlalásának két módja ismeretes: a pecsenyekacsa-hizlalás önetetéssel és a zsírra hizlalás, vagyis a töméses hizlalási mód.

A zsírra hizlalás 10 hetes korban kezdhető. Először 3 hétig előkészítő hizlalást foly-tatunk, a kacsák kondíciójának javítása és a nyelőcső tágí-tása érdekében. Naponta háromszor etessünk jóllakásig. Reggel és este nedvesített darakeveréket adjunk, amely fehérjékben gazdag takarmányokból álljon. Délben dara-keverékkel megszórt tököt vagy répát, esetleg zöldtakar-mányt — apróra vagdalva — etessünk. Ezzel az etetési móddal feljavítjuk a kondíciót, és a nyelőcső kitágul.

Jó kondícióban levő kacsák előhizlalásához egy hét is elegendő, ilyenkor csak a nyelőcső tágítása a cél. Ez eset-ben mindhárom etetéskor tömegtakarmányt etessünk, és csak a kondícióleromlás akadá-lyozására növeljük az abraktakarmány adagját.

A nyelőcső tágítása érdekében úgy kell adagolni a takarmányt, hogy a folyamatos evést megakadályozzuk. Egy evésre csak annyi takarmányt tegyünk az állatok elé, amennyi-vel nyelőcsövüket jól kitöltik. Így nem marad takarmány a vályúban, és nem szokik rá az állat a folyamatos evésre. A rövid idő alatt felvett takarmány így jól tágítja a nyelőcsövet.

Az előhizlalást követően kezdhető a töméses hizlalás, amely mintegy 3 hétig tart. A ka-csák súlygyarapodása akkor megfelelő, ha végsúlyuk a beállítási súly 130-150%-át eléri. A töméses hizlalás célja a zsírtermelés. A kacsa akkor érett, ha a szárnytollak már nem érnek össze a szárnyak alatti zsítfelhalmozódás miatt. A kacsák lélegzése ilyenkor már nehézkes, és a faroktollak elállnak egymástól.

A hízókacsákat zárjuk szűk helyre, hogy minél kevesebbet mozogjanak. 1 m 2-re kb. 6-8 kacsa helyezhető, egy rekeszbe azonban 20 kacsánál többet ne tegyünk. Almozásra szalmát vagy faforgácsot használjunk, és azt gyakran cseréljük, felújításáról folyamatosan gondoskodjunk.

Az itatóedényeket úgy helyezzük el, hogy az állatok könnyen hozzáférjenek, és ne pacs-kolják ki a vizet. Legcélszerűbb, ha az itatóvályút a ketrecen kívül helyezzük. Kisebb vályú-ban legyen mindig a kacsák előtt apró kavics vagy durva szemcséjű homok, ami az emész-téshez nélkülözhetetlen.

A kacsák kézzel, tölcsérrel vagy géppel tömhetők. Valamennyi tömési módszer ered-ményes. Töméses hizlalásra legalkalmasabb takarmány a száraz, penészmentes, közepes szemű kukorica. A kukoricát a libahizlalás módszerének ismertetésekor vázoltakkal azonos módon kell tömésre előkészíteni áztatással, illetve párolással.

Kezdetben (4-5 napig) naponta kétszer, majd pedig háromszor tömjünk. A hízó-kacsák 1 kg súlygyarapodáshoz 5-6 kg szemes kukoricát igényelnek.

2 1 7

Pulykatartás és -hizlalás

Körülményeinknek megfelelő fajtát tartsunk!

A háztáji gazdaságokban a hagyományos, külterjes tartásmód dívott. Az általános vélemény szerint a pulykatartás csak ott gazdaságos, ahol a neveléshez nagy területű, rova-rokban gazdag, fás, bokros legelő, illetve gabonatarló, lucernatábla áll rendelkezésre. Két-ségtelen, hogy így 25-30%-os abrakmegtakarítás érhető el. E módszerrel kisebb a befek-

tetés, de a haszon is kisebb. Ily módon csak kisebb ter-melőképességű, gyenge hústermelő fajták tarthatók. A ha-gyományos külterjes módszerrel a még tanyarendszerekben élő gazdálkodók tudják a pulykát tartani.

Fejlettebb a félintenzív tartásmód. Ilyenkor 6-8 hetes kortól a beólazásig egyszerű fészerépületben helyezik el a törzsállományt, és a szállásokhoz zárt kifutótér csatlako-zik. E módszer takarmányigényesebb, de előnye, hogy na-gyobb termelőképességű fajták is eredményesen tarthatók. Az értékesítésre szánt növendéket és a törzsállomány selej-tezésre szánt részét pulykalegelőkön tartják, így ezek takar-mányfelhasználása minimális. E módszer tehát ott gazdasá-

gos, ahol rendelkezésre áll pulykalegelő, de már igényesebb fajtát kívánnak tartani. Legfejlettebb az intenzív tartás. Ennek lényege, hogy a törzs- és árutermelő növendék-

állományt egyaránt zárt épületekben — kifutó nélkül — tartják, és kizárólag gyári keveréktakarmányokkal táp-

PHYLASOL A-FD, lálják. Ha csak zárt udvarral rendelkezünk és hústermelő fajtájú napospulykát vagy hibridet be tudunk szerezni,

Vízben oldódó A- és D 3-vita- min-készítmény. Gyorsan fel- a pulykatartás intenzív módszerét válasszuk, ha felvá- szívódik és kb. 1-1,5 hónapig sárlását vagy eladását tudjuk biztosítani. fedezi az állat A- és D-vitamin- A bronzpulyka. Két változata ismert szükségletét. Itatása gyors fej- lődést, jobb takarmányértéke-sítést eredményez, és növeli a betegségekkel szembeni ellen-állóképességet. A készítmény gyors felszívódása lehetővé te-szi, hogy a hiányos vitamintar-talékokkal világra jött állato-kat igen gyorsan lássuk el a lét-fontosságú A- és D-vitamin-nal. Adagolása: 100 csibének 50 ml, 100 tojótyúknak 75 ml. Adagolása előtt rövid ideig szomjaztassuk az állatokat, majd megfelelő mennyiségű vi-taminoldatot elegyítsünk any-nyi vízzel, amennyit azok rö-vid idő alatt biztosan megisz-nak. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

— a standard bronzpulyka és — a széles mellű bronzpulyka.

A standard bronzpulyka tojója 7-8 kg, a kakas 14-16 kg súlyú kifejlett korban. Jól fejlődő, alkalmaz-kodó, a külterjes tartást jól bíró fajta. Tojástermelése 50-80 db évente. Hibája, hogy kedvezőtlen a hús-csont aránya.

A széles mellű bronzpulyka az előzőnél kissé igé-nyesebb. A jó tartási körülményeket meghálálja. Há-rom változata ismert: a kis, a középnagy és a nagy testű változat. A tojók súlya 4-6; 7-8; illetve 10-12 kg, a kakasoké 10-12; 16-18; 20-25 kg lehet. Tojás-termelésük évi 40-90 db. A bronzpulyka hátránya, hogy a sötét tollszín miatt a feldolgozó ipar nem ked-veli.

A széles mellé fehér pulykának három változata is-mert: a kis, középnagy és nagy testű változat. Különö-sen a középnagy testű változat kiváló hústermelő. 11 hetes korra 3 kg (pecsenye), 16 hetes korra 6-7 kg

218

kényes. Elhelyezésére megfelel A szállás elülső része lehet tel-

Házilag készíthető pu ykaetető

(sütni való) árut szolgáltat. A kifejlett tojók 7-8, a kakasok 12-15 kg súlyúak. A tojók 100 db-nál is több tojás termelésére képesek évente. Intenzív tartást igényel. Jó termelési eredményekre e fajtával csak tápok etetésekor számíthatunk.

Nagyüzemeink jelenleg a fehér gyémánt hibrideket tartják, újabb fajták importját is tervezik. A hibrid csak zárt tartásban, tápok etetésével termel gazdaságosan. Ha igényeit kielégítik, kiváló minőségű árut gazdaságosan termel.

Hogyan helyezzük el, neveljük, hizlaljuk a pulykát?

A háztáji gazdaságokban használaton kívül álló szarvasmarha- és lóistállók, fészerek, szénapajták átalakíthatók a pulyka számára.

A pulyka nevelése 8 hetes korig okoz gondot, ugyanis kényes, fogékony a betegségekre. A férőhellyel, takarmányozással kapcsolatos követelmények azonosak a tyúkféléknél vázol-takkal. A pulykapipék hőmérsékletigénye azonban 2-3 °C-kal nagyobb. Az első hetekben 150-200-nál több pipét ne tartsunk egy csoportban és négyzetméterenként csak 8-9 pipét számítsunk.

A növendék pulyka — 8 hetes kortól — már kevésbé a 3 oldalról zárt fészer is, ami olcsó anyagokból készülhet. jesen zárt vagy félig nyitott, mindenesetre éjszakára drót-hálóval zárjuk a ragadozók ellen. Négyzetméterenként 5-6 növendéket számítsunk. A trágyaaknát és ülőrúd-rendszert úgy méretezzük, hogy egy-egy növendékre 20-25 cm ülőrúd jusson. Az etetővályú-szükséglet 10-15 cm/növendék, és 3-4 cm itatóvályú-hosszúság szükséges.

Félintenzív tartás esetén 1 ha legelőterületre 350-400 növendék pulykát számíthatunk. Megoldható a nevelés 80-100 férőhelyes vándorólakban is. A legeltetéses és félintenzív tartás mellett a pulykák hizlalását szeptember végén — 4 hónapos korban — kell kezdeni. E feljavítás, illetve hizlalás 3-4 hétig tart, majd értékesíthetjük az állományt. Ekkor már ne legeltessünk, szorítsuk kis területre az állatokat úgy, hogy 1 m2 fedett szállásra 4, 1 m2 kifutóra 2 pulykát számítsunk. A puly-kákat ivar szerint különválasztva hizlaljuk.

Az intenzív fajták és hibridek — melyek zárt tartást igényelnek — 3-4 hónapos korra elérik a kívánt súlyt, és jó minőségű vágóárut (pecsenyepulyka) adnak. Ez természetesen csak a gyári keveréktakarmányok folyamatos önetetőből etetése útján érhető el. Ha hibrid pulykát tudunk szerezni, részletesen tájékozódjunk tartása felől. A gazdaság az ígért ered-ményeket csak a technológia betartása és az előírt keveréktakarmány etetése esetén garan-tálja.

A tenyésztésre szánt tojópulykákat zárt ólban célszerű tartani. A növendékeket féléves korban helyezzük törzsólba, 8-10 tojóra számítsunk 1 kakast. A tojópulykák ólját a tyúk-félék tartási módszerének ismertetésekor vázoltakhoz hasonlóan kell berendezni, figyelembe véve a nagyobb testméreteket.

A pulyka takarmányozása

A pulykahibrideket vagy intenzív fajtákat szerződéses alapon tartók keveréktakarmá-nyokat szerezhetnek be, ami a takarmányozást nagymértékben könnyíti. 6-8 hetes korig „indító pulykatápot" adjunk. A 6-8. héttől az értékesítésig a pecsenyepulykáknak csibe-nevelő tápot és szemes takarmányt adhatunk a következők szerint:

219

PHYLAVIT 13 1,

B12-vitamin-tartalmú takar- mánykiegészítő. Adagolásával elérjük, hogy a túlnyomóan növényi takarmányon tartott baromfi a növényi fehérjéket is az állati eredetű fehérjékhez hasonló mértékben értékesíti. A fiatal, fejlődésben levő álla-tok vitaminigénye nagyobb, a készítmény adagolása ilyenkor nagy jelentőségű. A Phylavit B i2 adagja takar-mány-kilogrammonként 2,5 g, ami 1 kávéskanálnyi mennyi-ségnek felel meg. Gondosan keverjük el a takarmánnyal. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

— a 9-10. héten csirkenevelőtápot 1% Foszkált, — a 11-14. héten csirkenevelőtáp + szem 2 : 1 arányban + 1,5% Foszkál, — a 15-18. héten csirkenevelőtáp + szem 1 : 1 arányban + 2,0% Foszkál, — a 19-20. héten csirkenevelőtáp + szem 1 : 2 arányban + 3,0% Foszkál,

— a 21. héttől csirkenevelőtáp + szem 1 : 3 arány-ban + 3,0% Foszkál 1% Futor.

A tenyésztésre szánt növendékek 20 hetes korig együtt nevelhetők az értékesitésre szántakkal. A 21. hét- től tápot + szemet adjunk 1 : 3 arányban + Fosz- kált 1 % Futort. Zöldet is adjunk az állatoknak, s ha lehet, legeltessük is a tenyésztésre szánt növendékeket.

Ha tápot nem tudunk szerezni vagy igénytelenebb fajtát tartunk, házilag is összeállíthatunk keveréket. A napos pipéknek apróra vágott zsenge csalánlevél vagy

zöldhagymaszár, valamint a következő összetételű lágy-eleség: 2/3 rész kukoricadarához és 1/3 rész kiszitált árpadarához adjunk friss aludttejet (egy pipére 0,4-0,8 dl) vagy túrót, ezt keverjük össze, és frissen készitve etessük. Az aludttejet vagy a túrót keményre főtt tojás-sal (5 pipére naponta 1 db) is helyettesíthetjük. Adjunk a keverékbe 0,5% konyhasót, 2% takarmánymeszet, 1% ásványianyag- és 2% vitaminpremixet.

4 hetes kor után: 50% kukoricadara, 5% árpadara, 7% zabdara,

20% korpa, 7% lucernaliszt (helyette zöld 1 : 4), 5% húsliszt, 2,5% takarmánymész, 0,5% takarmánysó, 1 % ásványianyag-premix (ÁP-17) 2% vitaminpremix

lehet a növendékek takarmánya. , ;?,;,' S 8 hetes kor után a keveréktakarmányt durvára

darált kukoricával, árpával, esetleg búzaocsúval egészítsük ki. Naponta háromszor etes-sünk. Reggel 2 dkg durva kukorica- vagy árpadarát, délben étvágy szerint keverékabra-kot, este újra durvára darált kukorica- vagy árpadarát, esetleg rostaaljat vegyesen. A déli keverék a következő lehet:

40% kukoricadara, 10% zabdara, 5% húsliszt, 5% lucernaliszt, 5% tak. élesztő,

10% korpa, 20% főtt burgonya, 2% tak. mész, 2% vitaminpremix, 1 % ásványianyag-premix.

A felsorolt keverékek csak mintául szolgálnak. A rendelkezésre álló, ill. beszerezhető takarmányok szerint változhatnak. A takarmányadagok összeállításakor jó, ha szakember-től (tsz állattenyésztője) kérünk tanácsot.

220

A pulykahizlalás módszere háromféle lehet:

— szemes takarmánnyal (kukorica, árpa) hizlalás, mellyel azonban rossz a takarmány-értékesülés;

— szemes, keverék- és zöldtakarmány felhasználásával végzett hizlalással már ked-vezőbb eredményt kapunk, a zöldet csak a hizlalás első 2-3 hetében adjuk;

— keveréktakarmány felhasználásával, önetetőből hizlalás. Az első 2 hétben még e mód-szer mellett is adhatunk zöldet.

A tojópulykákat tojótáp hiányában házilag összeállított keverékkel is takarmányozhat-juk. Ehhez mintául a következő összeállítás szolgálhat:

Reggel: kukorica 4,0 dkg szemesen tak. cirok 2,0 dkg szemesen

Délben: kukoricadara 40,0% árpadara 10,0% borsódara 7,0% korpa 20,0% lucernaliszt 7,0% szárított élesztő 7,0% zabdara 4,0% tak. mész 3,0% konyhasó 0,5% vitaminpremix 1,0% ásványianyag-premix 0,5%

Este: kukorica 2,0 dkg szemesen zab 4,0 dkg szemesen

A pulykákat a tojástermelésre decemberben kezdjük előkészíteni. Addig tápanyag-szükségletük java részét zöld- és tömegtakarmányokban maguk megkeresik. Kiegészítésre legfeljebb 10-15 dkg gabonamag szükséges.

Az előkészítés idején a fehérjetakarmányokat részben héjas napraforgómaggal (4-6 dkg), részben aludttejjel, túróval pótoljuk.

Ilyenkor a pulykatojók naponta abrakértékben 20-25 dkg-ot fogyasztanak. Az intenzív fajtáké, a pulykahibrideké a jövő. Ezek tartására csak intenzív tartási

körülmények mellett vállalkozhatunk. Érdemes a nemesítő üzemekkel vagy értékesítő vállalatokkal beszerzési és érté-kesítési szerződést kötni, így kapjuk az állományt, a keve-réktakarmányt, sőt a tartási technológiát is.

A gyöngytyúktartásról

Tenyésztése nagy kiterjedésű, jó legelőadottságok ese-tén kifizetődő. Nem igényel különösebb kiadást, de ered-ményesen nevelhető zárt tartásban is, sőt a ketreces tar-tási mód is bevált.

A gyöngytyúk több színváltozata közül hazánkban a kékesszürke vagy közönséges gyöngytyúk terjedt el. A tojó kifejlett korban 1,8-2,0 kg, a kakas 1,7-1,8 kg súlyt ér el. Külterjes tartás mellett a gyöngytyúk évi tojás-

221

termelése mintegy 80-120 db. A növendék húsa igen ízletes és porhanyós, hasonló a szárnyas vad húsához, s emellett könnyen emészthető.

A növendék gyöngyös 11-13 hetes korban 1-1,2 kg súlyban értékesíthető mint pecsenyegyöngyös. A pe-csenyegyöngyös előállítása azonban csak jó elhelyezési és takarmányozási viszonyok között gazdaságos.

A gyöngytyúk elhelyezése téliesíthető fészerben is megoldható. Hasonlóan a tyúkólhoz, készítsünk az ól-ban ülőrúdrendszert úgy, hogy a trágyaakna magassága 1,2-1,5 m legyen. A kaparóteret almozzuk. Az ól sö-tétebb részében helyezzük el a tojófészkeket, az önete-tőt és önitatót pedig a kaparótérben. A zsúfoltságot kerüljük, 4 állatnál többet ne számítsunk 1 m2-re.

A naposállatokat 5-6 hetes korig a csibékkel azonos módon neveljük, a gyöngyöscsibe hőigénye azonban kezdetben valamivel nagyobb, és mozgékony természetük miatt csibéi kevésbé bírják a zsúfoltságot.

Már az első hét után — ha szélcsendes idő van —célszerű a csibéket kifutóhoz szoktatni. Fokozatos szok-tatással így már 5-6 hetes korban — kitollasodás után — szükségtelen a fűtés, és az állomány elhelyezhető fé-szerszerű épületben is. 8 hetes korban kezdhetjük a ván-dorólazást és legeltetést. így az értékesítésig, illetve a tenyésztésre nevelt állomány kiválogatásáig olcsón nevelhetjük a gyöngyösöket.

Pecsenyegyöngyös ketreces tartásban is előállítható tápok etetésével. A tojások termelékenysége érdekében 1 kakashoz 4-5 tyúkot számítsunk. A gyöngy-

tyúk tojástermelése csak az első évben kifizetődő, így legjobb ha a letojt állományt egy év után hizlalva értékesítjük. A gyöngyös ritkán kotlik, így tojásait géppel kell keltetni. A legelőn tartott gyöngy-

ASZPIKOS GYÖNGYTYÚK tyúk hajlamos az eltojásra, ezért tojástermelési idő-szakban a tojókat délig ne engedjük ki.

A gyöngytyúk takarmányozása hasonló a tyúkéhoz. A gyöngyöscsibék nevelésére legalkalmasabb a gyári csibeindító- és nevelőtáp. Ajánlatos az első 3-4 héten át az indítótápot 6-8% hús- vagy halliszttel kiegé-szíteni, vagy ennek hiányában 20-25 gyöngyöscsibe-ként naponta 1-1 kemény tojást aprítani a takar-

mányba. 4 hetes kortól ne-velőtápot etessünk, majd 8 hetes kortól az értékesí-tésig a napi adag 40%-át kukoricadara képezze.

Gyári tápok hiányá-ban házilag állítsuk elő a keveréket a csibenevelés-nél vázoltak szerint, ter-mészetesen itt se feledkez-zünk meg a kemény tojás

GYÖNGYTYÚK (CITROMOS)

A gyöngytyúk ugyan ma már in-kább háziszárnyas, de jellegénél fogva mégis a vadakhoz tarto-zik, s a fácánnal vetekszik. Nem késsel öljük meg, hanem meg-fojtjuk. A megtisztított, megsó-zott gyöngytyúkot szalonnasze-letekkel kirakott lábasban párol-juk, karikára vágott hagyma, sár-garépa, petrezselyemgyökér, pár szem bors és csipet cukor társa-ságában. Pácolás alatt gyakran forgassuk őket. Mikor már pirul-ni kezdenek, egy-egy kanál hús-vagy csontlevet öntsünk rájuk. Ha már elég puhák a gyöngytyú-kok, kivesszük őket, a levet főz-zük sűrűre, szedjük le zsírját, szitán törjük át, egy citrom levét, % citrom reszelt héját keverjük bele és forraljuk. Most beletesz-szük a szeletelt gyöngytyúkokat, és újra forraljuk. Tálaláskor cit-romszeletekkel díszíthetjük.

A tisztított, mosott, sózott gyöngy-tyúkot füstölt szalonnával sűrűn tűzdeljük és süssük. Kihűlve sze-leteljük, szedjük le a húst a cson-tokról, és vágjuk formás szeletek-re. A pudingforma alját rakjuk ki piros és sárga aszpikkal, en-nek tetejére pár tojás keményre főtt, fölszeletelt sárgáját rakjuk pár, szintén földarabolt, párolt gombával együtt. Kapribogyók-kal is tarkíthatjuk ezt a koszo-rút. Most következik aztán a sze-letelt gyöngytyúk. Végül a formát teletöltjük langyos, folyékony aszpikkal, és néhány órára te-gyük jégre. Kiborításakor pár pil-lanatra forró vízbe mártjuk a forma alját.

222

adagolásáról. Zárt tartásban 4-4,2 kg abraktakarmány szükséges 1 kg súlygyarapodáshoz. A legelőn tartott gyöngyös ennél kevesebb abrakot igényel.

A kifejlett gyöngytyúkkal vagy tyúktojótápot etessünk, vagy a tyúkok takarmányozá-sának tárgyalása során ismertetett abrakkeveréket adagoljuk. A napi abrakszükséglet 9-10> dkg, ha azonban legelőn tartjuk az állományt, ez a mennyiség felére, sőt harmadára csök-kenthető.

A gyöngytyúk takarmányozásakor is ügyeljünk a takarmány frisseségére és a tiszta-ságra. Rendszeresen tisztítsuk az etető- és itatóedényeket.

Haszongalarnbtartás

A gazdasági (haszon-) galambtenyésztés iránti érdeklődés az utóbbi években világszerte egyre fokozódik. A galamb húsa ugyanis könnyen emészthető és fehérjében gazdag, így különösen betegek, diétázók részére kitűnő hústáplálék. A húsgalambfajták 28 napos korban elérik az 50-70 dkg-ot és vágásra érettek.

Exportra csak a kiváló minőségű húsgalamb értéke-síthető, amely 28 napos korra eléri a 40 dkg-ot. E minő-ségi követelménynek biztonságosan intenzív tartással, kife-jezetten hústípusú fajta vagy hibrid tartásakor lehet eleget tenni. A kizárólag mezőre járó tartásmóddal a követelmé-nyek nem teljesíthetők.

Az intenzív tartásmód alapja a szapora és jó takarmányértékesítő képességű tenyész-állomány, a tartási, elhelyezési feltételekről való gondoskodás és a szükséglet szerinti takar-mányozás. Háztáji viszonyok között 15-20 pár galamb tartása ajánlható. E létszám tartása a gazdasági haszon mellett egyben kedvtelésül is szolgál.

Csaknem minden háztáji gazdaságban megtalálha-tók, illetve megteremthetők a galambtartás elhelyezési lehetőségei. A belterjes tartásmód nagyobb követelmé-nyeket támaszt, viszont nagyobb bevételt eredményez. A külterjes tartásmód sem lesz eredményes, ha teljes igénytelenséget feltételezünk. Az eresz alatti és az osz-lopos dúcokban való galambtartás a betegségek meleg-ágya, ezeket kerüljük.

A haszongalamb elhelyezési, tartási, takarmányo-zási követelményeit, a fajta és a tenyésztés kérdéseit a korlátozott terjedelem miatt hosszas lenne ismertet-nünk. Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk Biszkup—dr. Guoth—dr. Horn: Haszongalamb-tenyésztés c. könyvét, de jó útmutatást ad dr.Molnár László:Jövedelmező állat-tartás a háztájon c. könyvének ide vonatkozó része is.

A gyári keveréktakarmányok

A háztáji baromfitartó a gyári keveréktakarmányokat, tápokat az Általános Fogyasz-tási és Értékesítő Szövetkezetektől és a Megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatok telepein egyaránt beszerezheti. Számos termelőszövetkezet is szervezetten gondoskodik tag-jainak keveréktakarmány-ellátásáról.

GALAMB (PÁROLT)

Legegyszerűbb készítési módja: tűzdelni, lábasban vagy tepsiben 10-15 perc alatt sütni. Párolás-sal így készíthetjük: 10-15 dkg füstölt szalonnát, citromhéjat, kapribogyót, petrezselyemzöld-jét nagyon apróra vagdalunk, és felét egy vajjal kikent lábas al jára rakjuk. Tetejére tegyük a tisztított, darabolt galambokat, s ezekre a vagdalék másik felét. Fedő alatt pároljuk, ha leve ke-vés volna, hús- vagy csontlével pótoljuk. A vagdalékkal és levé-vel együtt tálaljuk.

223

A keveréktakarmányok tartalmazzák a korcsoportonként és hasznosítási célok szerint szükséges tápanyagokat, vitami-nokat és hatóanyagokat. Ügyeljünk a tápok kezelésére, táro-lására, mert a különféle romlandó, avasodó anyagok helytelen kezelés esetén kárt, sőt komoly takarmánymérgezést is okoz-hatnak. Mindig kísérjük figyelemmel a tápok szavatossági ide-jét, lejárt tápot ne etessünk. Szállítás közben a zsákokat takarjuk le ponyvával vagy műanyag lepellel, így óvjuk az eső és fény káros hatásától.

A tápokat hűvös, száraz, lehetőleg fénymentes helyen tá-roljuk és gondoskodjunk szellőztetésükről. A zsákokat geren-dákra helyezett pallókon tartsuk, és úgy rakjuk, hogy közöt-tük légjárat legyen.

Ömlesztve ne tároljuk a tápokat, de ha nincs más lehetőség, csak deszka padozatú helyiségben és vékony rétegben. A halom 30-40 cm-nél nem lehet magasabb.

Az egyes tápféleségeket (indító, nevelő stb.) külön tároljuk, nehogy keveredjenek. A friss tápot is külön tároljuk a régitől.

A baromfitartás higiéniai szabályai

A hibridállomány nemcsak a takarmányozás, hanem az elhelyezés és az állategészség-ügyi feltételek iránt is igényes. Eredményt csak egészséges állatokkal, kifogástalan körül-mények között érhetünk el. Megbetegedés esetén, növendék korban visszamarad az állo-mány, felnőtt korban pedig olyan termeléscsökkenés következik be, ami helyrehozhatatlan.

Ha gyógykezelni kell egy állományt, már le is mondha- tunk a gazdaságos termelésről. Mindig tartsuk szem

PHYLAMIX - B előtt a higiéniai szabályokat, hogy megelőzhessük a betegségeket. Óvjuk az állományt minden kórokozótól,

B-vitaminokat tartalmazó ta- a ragályoktól és élősdiektől, ugyanakkor biztosítsuk karmánykiegészítő. Folyama- a fejlődéshez és termeléshez szükséges kifogástalan tos adagolása elsősorban bel- tartási körülményeket. terjesen tartott baromfifélék

A betegségek behurcolásának megakadályozása és számára indokolt. Adagolás: megelőzés céljára 10 a megelőzés érdekében: kg, kb. 1,5 vödör takarmányra — a baromfiólat az állomány betelepítése előtt csirkéknek (0-8 hetes korig) gondosan takarítsuk ki, s a meszelés mellett fertőt- 3 dkg, tojótyúknak 2,5 dkg, lenítsünk; kacsáknak 3 dkg. — idegeneket ne engedjünk be az ólba, s mi is Megrendelhető a Phylaxiánál csak az állandóan frissített fertőtlenítő szőnyegen átha- (13p. X., Szállás u. 5-7.).

ladva közlekedjünk (3%-os formalinoldatot vagy 3%-os hidroxigénoldatot használjunk);

SULFAMIX — a hibrideket minden más baromfitól elkülönítet- ten tartsuk, sőt még az azonos hibridek más-más kor-

Takarmánykiegészítő a baromfi csoportjait sem szabad keverni; kokcidiózisának megelőzésére, illetve

— tartsuk be az állategészségügyi rendszabályokat, gyógyítására. Elsősor- tisztítsuk az itatókat, szellőztessünk, figyeljük az állo- ban megbetegedéskor használ-

juk, megelőzésre célszerűbb a mány viselkedését, a beteg állatokat különítsük el. Tikofuran vagy Phylamprol A beteg állat ismertetőjelei: gubbasztó, természetellenes használata. A Sulfamix jó ered- testtartás, elváltozott taraj és állebeny, félrehúzódás, ménnyel használható a baromfi- étvágytalanság, lágy ürülék;

224

— a nevelőhelyiség ablakait lássuk el sűrű szövésű dróthálóval, hogy verebek, galambok ne hurcolhassa-nak be betegséget;

— időben gondoskodjunk a megelőző gyógykeze-lésről, vagyis a baromfipestis elleni immunizálás 1-5 és 13-22 hetes korban, a baromfihimlő elleni oltás —ahol már előfordult — 9 hetes korban esedékes, kok-cidiózis ellen 8 hetes korig a takarmányba kevert kok-cidiosztatikum óvja az állományt, bélférgesség — ameny-nyiben fellép — 6 hetes korban Ascaratos kezeléssel szüntethető meg;

— a beteg vagy elhullott állatot mindig mutassuk meg az állatorvosnak. A hullát helyezzük mély gödör-be, mésztejjel locsoljuk le, és ássuk el;

— szigorúan tartsuk be az állatorvos gyógykezelési és egyéb megelőzési rendelkezéseit.

Tanácsok a beszerzésekhez

Miután eldöntöttük szándékunkat, hozzá kell kez-deni a megvalósításhoz. Mérjük fel, mit tudunk ma-gunk végezni, mit kell készíttetnünk és beszereznünk terveink megvalósításához. Az ól-korszerűsítés főként kőműves- és ácsmunkáit magunk is végezhetjük, a fel-szerelési és berendezési tárgyak beszerzésére többféle le-hetőség van. Az itatók, etetők, tojófészkek, ventilláto-rok, sőt már a háztáji baromfitartó igényeit kielégítő különféle ketrectípusok is kaphatók a gyártó vagy ke-reskedelmi vállalatoknál, szövetkezeteknél. Ezek egy része házilag is kivitelezhető. Fontos, hogy jó minőségű napos,- növendék- vagy kifejlett állatokat vásároljunk. Adottságainkat mérlegelve döntsünk, hogy napos-, elő-nevelt vagy kifejlett jércéket vásároljunk-e. Ha nem akarunk a neveléssel bajlódni és van nagyobb induló-tőkénk, érdemes előnevelt vagy kifejlett jércéket vásá-rolni. Egyes nagyüzemek, társulások, értékesítő és be-szerző szövetkezetek, sőt egyéni baromfitartók is fog-lalkoznak hibridek előnevelésével, és megbízható állo-mánnyal látják el vevőiket. A baromfitápok ugyancsak társulásokon, beszerző és értékesítő szövetkezeteken, termelőszövetkezeteken keresztül szerezhetők be vagy közvetlenül a helyi keverőüzemben.

Értékesítési lehetőségek

Szervezetten végezzük az eladást, és szerződéssel gondoskodjunk az értékesítésről. A baromfitartás gaz-daságosságát, jövedelmezőségét a magas termelési szin-

kolerával fertőzött állomá-nyokban a betegség tovább-terjedésének megakadályozá-sára. Súlyos fertőzés esetén 3-4 napon át adagoljuk a te-rápiás adagot, majd a megelő-ző adaggal folytassuk a keze-lést. A Sulfamix adagolásával egy-idejűleg tejterméket ne etes-sünk. Adagolása: kokcidiózis megál-lapítása esetén (terápiás adag) az abraktakarmány 1%-a, 3-4 napon át; megelőző adag az abraktakarmány 0,33%-a. Gondosan keverjük el az ab-raktakarmányban. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

TIKOFURAN

Takarmány kiegészítő a baromfi-kokcidiózis és a baromfitífusz megelőzésére, illetve gyógyítá-sára. Megelőző adag: az abraktakar-mány 0,33%-a, vagyis 100 kg takarmányhoz 33 dkg. Terá-piás adag: az abraktakarmány 1 %-a, vagyis 100 kg takar-mányhoz 1 kg. Kokcidiózis ese-tén 6-8 napon keresztül ada-goljuk. Az abraktakarmánnyal gondosan keverve etessük. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

GALAMB (TÖLTÖTT)

Ugyanúgy és ugyanannyiféle töl-telékkel tölthetjük, mint a csir-két.

GALAMB SAVANYÚ MÁRTÁSSAL

A tisztított, mosott és kétfelé vá-gott galambokat gyenge pácba rakjuk és ha fiatal galambok 2 napig, ha öregek, 3 napig benne hagyjuk. Mikor kivesszük, mel-

15 225

Iüket megtűzdeljük szalonnával és vajon vagy zsíron szép pirosra sütjük, miközben tejföllel locsol-juk. Ha készen van, rántást csi-nálunk, kockára vágott szalon-nát teszünk bele, föleresztjük % pohár páclével, beletesszük a ga-lambokat, és kis ideig forraljuk.

ten túl mind döntőbben a jól szervezett és biztonságos értékesítés határozza meg. Mielőtt tehát valaki dönt arról, hogy berendezkedik-e a korszerű baromfitartás valamelyik ágára, az értékesítési lehetőségekről feltétle-nül tájékozódjék. Keresse meg a társulásokat, értéke-sítő szövetkezeteket, és tájékozódjon, majd kedvező ajánlat esetén kössön szerződést terméke értékesítésére. A termelőszövetkezeti tagokkal a szövetkezetek is köt-nek szerződést, amely megkönnyíti a tagok saját célra fel nem használt baromfitermékeinek eladását.

226

NYÚLPECSENYE PÁC ÉS MÁRIÁS NÉLKÜL

A nyulat tisztítva, mosva sózzuk, szalonnával bőven tűzdeljük és forró zsírral forrázzuk. Tepsiben

sütőbe téve, folytonos öntözge-tés közben süssük. Nagyon illik mellé a Cumberland-mártás. Hi-degen is kitűnő.

HÁZINYÚL-HÚSTERMELÉS

A házinyúltenyésztés, különösen a húsnyúltenyésztés, hazánkban is fellendülőben van. Az utóbbi években ugyan-is megnőtt a külföldi piac érdeklődése, a nyúlhús szinte korlátlan mennyiségben elhelyezhető a világpiacon, ára évről évre emelkedik, szemben más húsféleségek árának csökkenő tendenciájával. Nem kell tehát félniük a nyúl-tartóknak attól — ha időben előre megkötik az értéke-sítési szerződést —, hogy nem tudják értékesíteni vágásra kész állományukat, az érvényben levő szerződéses felvá-sárlási rendszer az értékesítéshez teljes biztonságot nyújt.

A kistenyésztők szakcsoportokba és tenyésztői tár-sulásokba tömörülhetnek. Az országot behálózó Álta-lános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek által kez-deményezett szakcsoportokban és tenyésztői társulások-ban mindenki egyénileg termel, a kedvezményes takar-mányt közösen szerzik be és osztják szét, és a kész ter-méket is közösen értékesítik.

A tenyésztők többsége főfoglalkozás mellett fog-lalkozik nyúltenyésztéssel, jövedelmének kiegészítésére. Szabad idejük korlátozott, az állományt ennek figyelem-bevételével határozzák meg. Csak annyi nyulat tartsunk, amennyit megfelelően ki tudunk szolgálni. Mellékfog-lalkozásként 10-25 tenyészanya állítható be. A törzs- állomány létszámától és elhelyezési módjától függő jövedelmezőség alakulását a 29. táblázat szemlélteti. Ugyanazon törzsállománnyal a tartási módtól függően eltérő jövedelem érhető el. Zárt tartásban ősszel és télen is szaporítható az állomány. A jövedelmezőség érdeké-ben érdemes megteremteni a zárt épületben tartás feltételeit. A haszon függ attól is, hogy a takarmányozást vásárolt vagy magunk által termelt takarmányokkal oldjuk-e meg.

Akik — esetleg más kisállattenyésztési ággal kapcsoltan — főfoglalkozásként űzik a nyúltenyésztést, azoknak érdemes zárt tartásra berendezkedni, ugyanis

— így maximális szaporulat érhető el, — a gondozás könnyebb, — több lehetőség van korszerű eszközök alkalmazására, a munkaigényesség csökken-

tésére.

Hagyományos módszerrel, szabadban egy fő csupán 80-100 tenyészanyát és szaporu-

15* 227

A HÁZINYÚL ELŐKÉSZÍTÉSE A FŐZÉSHEZ

A házinyulat, ha a torkát elvág-tuk, minden olyan módon el lehet készíteni, minta borjút vagy csir-két. Ha viszont úgy öljük meg, hogy a két fülénél fogva fölemel-jük s a nyakcsigolyára ütünk, a vére benne marad, s vadas jellege lesz, ezért mezei nyúl, illetve üregi nyúl módjára hasznosíthat-juk konyhánkon.

29. táblázat. A jövedelmezőség alakulása (Oláh nyomán)

Tartási

mód

Anyalétszám

db

Évi felnevelt

szaporulat/

anya

Évi összes

termelt hús

élősúly, kg

Tiszta haszon

élősúly-

kg-on ként

Évi tiszta

haszon

Ft

Napi átlagos

munkaóra

1 órára

jutó

haszon

(órabér)

Ft

Napi

jövedelem

Ft

Szabad 10 20 500 9,00 4 500 1,15 10,70 12,30 Zárt 10 27 675 8,50 5 737 1,30 12,00 15,60 Szabad 25 20 1250 9,00 11 250 2,25 13,60 30,60 Zárt 25 27 1687 8,00 13 500 2,55 14,60 37,20

latát képes — főfoglalkozásként — ellátni. Ez még nem nyújt biztos megélhetést. Ha zárt tartásra rendezkedünk be és korszerű eszközöket alkalmazunk, 1 fő 170-200 anyát és sza-porulatát képes ellátni. Ez már biztos megélhetést nyújt.

Milyen fajtát tartsunk?

A kezdő nyúltenyésztők nehezen döntenek, melyik faj-tát tenyésszék? Semmiképpen nem ajánlható több fajta egy-idejű tartása.

A házinyúlfajtákat több szempont szerint osztályoz- hatjuk. Vannak óriás, közepes, kis testű és törpe fajták.

Szokásos a hús vagy prém termelésére alkalmas fajták elkülönítése. A következőkben a hústermelő képesség szempontjából jelentős — beszerezhető — fajtákat ismertetjük fontosságuk sorrendjében.

Új-zélandi fehér

E fajta jelenleg a világ legfontosabb húsnyúlfaj- tája. Az Amerikai Egyesült Államokban, valószínűleg Kaliforniában tenyésztették ki. Színe tiszta fehér, szeme piros, körmei világos szaruszínűek. A szőrzet tömött és

rugalmas, ezért a szűcsipar és a kalapgyártás céljainak is megfelel. Testformái jól tükrözik a kívánatos hústípust, a gerinc és a combok jól izmoltak. A fej viszonylag kicsi, a fülek rövidek, felállóak. A nyak rövid és hengeres. Cson-tozata finom, könnyű.

Az új-zélandi fehér anyákat évente 5-6, esetleg több alkalommal is ellethetjük és ellésenként 7-8 fiókára szá-míthatunk. A fiatalkori növekedési erélye szintén kiemel-kedő. 12-13 hetes korukra elérik a 2,5 kg élősúlyt. Igé-nyesebb, mint a legtöbb, hazánkban elterjedt fajta a tartási és takarmányozási körülményekkel szemben.

A hazai eredmények biztatóak, bizonyos, hogy e fajta nagy jelentőségű a hazai nyúl-tenyésztés, a korszerű árutermelés fejlesztésében.

228

Kaliforniai

E fajtát ugyancsak az Amerikai Egyesült Államok-ban tenyésztették ki. Hazánkba a 60-as évek közepén ke-rült be, gyors elterjedését jó gazdasági tulajdonságainak köszönheti.

E fajta kifejezetten hústermelő. Szeme piros, szőrzete hófehér. Fekete-barna színjegyek találhatók a füleken, az orron, a lábvégeken és a farkon. Kívánatos, hogy a fol-tok minél sötétebbek, határozottabbak legyenek. A fiókák pigmentmentesen, rózsaszínű bőrrel születnek, szőrük hó-fehér. 3-4 hetes korban kezd az orr hegye sötétedni, ez-után fokozatosan sötétedik a többi testvég is. Gyakoriak a tiszta fehérek vagy a test nagy részén hamuszürkék.

Gazdasági tulajdonságai közül elsőként szaporaságát kell kiemelni. Évente 5-6 alkalommal ellethető és almon-ként biztonsággal nevel 7-8 fiókát. A fiókák súlygyara-podása jó, hathetes választási súlyuk 1,2 kg. A 2,5 kg élősúlyt 12-13 hetes korra érik el. A növendékek ebben a korban már teljesen kész formákat mutatnak. Fejük könnyű, füleik kicsinyek, a lábak rövidek és finomak. A hát, a gerinc és a far széles, jól izmolt, a törzs hengeres és dongás. A tenyészállatok kifejlett korukban közepes testűek, súlyuk 4-4,5 kg. A tartási és takarmányozási körülményekkel szemben igényes.

Fehér gyöngy hibrid

A hústermelés szempontjából jelentős hibrid. Elit-állományát a Kisállattenyésztési Ku-tató Intézetben, nagyszülő állományát a Bikali Állami Gazdaságban tartják fenn. A hibrid végtermékek kiváló szaporodási és hústermelési eredményeket érnek el. E hibridet elsősor-ban nagyüzemi telepek részére alakították ki, az utóbbi években egyre több szülőpárt he-lyeztek ki háztáji gazdaságokba is, kedvező tapasztalatokkal.

Bécsi kék

Gazdasági típusú, középnagy testű nyúlfajta. A kifejlett kori élősúly országonként eléggé eltérő, nálunk 4-5 kg, de gyakoriak az 5,5 kg testsúlyúak is. A fedőszőrök fényes acél-kékek vagy sötétebb árnyalatú kékek. Hiba a fekete vagy fehér tűzöttség, illetve folt. A pe-helyszőrzet sűrű és finom, valamivel világosabb kék színű. A szemek szürkéskékek, a kör-mök sötét palaszürkék. A fej viszonylag könnyű, a fülek kissé húsosak, feszesen felállóak. A törzs kiváló hústermelésre utal, formája hengeres, a hát és a far széles, jól izmolt.

A bécsi kék anyák élénk vérmérsékletűek, szaporák, általában 7 fiókából álló almokat választanak el. A fiókák súlygyarapodása igen jó, a 2,5 kg élősúlyt 13 hetes korra érik el. A tartási és takarmányozási körülményekkel szemben közepesen igényes. Azok érnek el e fajtával jó eredményeket, akik az átlagosnál jobb tartást tudnak biztosítani.

229

Német világos nagyezüst

A középnagy testű fajtákhoz sorolható, rendkívül zömök testű, tömött prémű, kettős hasznosítású. Testsúlya kifejlett korban 3,5-4,5 kg. Mellkasa széles, gerince jól izmolt,

a fartájék telt, gömbölyű idomokkal. Feje széles, fülei húso-sak, feszesen felállók. Szőrzete világos, ezüstös színű. A fedő-szőrök 3-4-5 cm hosszúak, az ezüstös szín a világosabb és sötétebb szőrvégződések összhatása. A szőr töve világos, feljebb sötét, hegye pedig ezüst, majdnem fehér. A prémben a sötétkék aljszőrzet kívánatos. Az orrtájék és a fülek sötéteb-bek. Szeme sötétbarna, körme sötétbarnás vagy feketés. Az újszülött fiókák bőre, majd első szőrzete fekete. 6-7 hetes kortól kezd a szőrzet a fejtől indulva világosodni, amely fol-tokban a test többi részén is folytatódik, 5-7 hónapos korra a világos ezüstös foltok összeolvadnak.

Jó hústermelő, szaporodóképessége, nevelőképessége igen jó. Az anyák átlagosan 7 fiókát nevelnek fel ellésenként. A 2,5 kg élősúlyt a fiókák 13 hét alatt érik el. Intenzív tar-tást, takarmányozást igényel, közepesen igényes.

Magyar óriás

Régebben sok tenyésztő külön fajtának tartotta a magyar vadas és a magyar óriás nyulakat. Ma egységes magyar óriás fajtát ismerünk, két súlyváltozattal. A kisebb testűt nevezik tévesen magyar vadasnak. E változat kifejlett élősúlya 5-7 kg. Jellemzője a zömök

test, a széles és jól izmolt gerinctájék. Feje középnagy, rövid, nem húsos és felálló fülekkel. Tenyésztulajdon-ságai jók, igénytelen, a közepesnél gyengébb tartási, takarmányozási viszonyokat jól bírja, edzett, a beteg-ségekkel szemben ellenálló. A 2,5 kg vágási élősúlyt ugyan eléri 12-13 hetes korára, azonban ekkor még nem mutat vágásra érett formákat.

A magyar óriás nagyobb testű változatának kifej-lettkori élősúlya 7-9 kg. Jellemzője a közepes izmolt-ság, a viszonylag durva szőrzet és csontozat. A fej ne-héz, a lábak durvák. Jellegzetes a hosszú, húsos, felálló fül. Színét tekintve e változat sem egységes. Elfogad-ható a vadas, a vasderes és a fekete szín. Tenyésztulaj-donságai rosszabbak, mint a kisebb testűeké. Gyakori a gyengén ivarzó, nehezen pároztatható vagy meddő anya. A növendékek súlygyarapodása jó, rendszerint 3 hónapos korra elérik a 2,5-2,6 kg élősúlyt, azonban

még nem mutatnak kész húsformákat. A nagyobb testű változatának tenyésztése csak sport-tenyésztés szempontjából kívánatos.

NYÚLSZELETEK (TŰZDELT)

A nyúzott, tisztított nyulat 2 ujj-nyi széles darabokra vágjuk, sza-lonnával tűzdeljük és 2-3 napra pácoljuk. Azután kevés vajon vagy zsíron pároljuk, ha kell, a pácból veszünk hozzá. Mikor már készen van, erős húslével kenjük a szeleteket (glaszíroz-zuk), s így süssük rövid ideig, hogy szép fényesek legyenek. Bors- vagy paradicsommártással tálaljuk.

230

Csincsilla nyúl

Több változata van, nálunk a közepes testnagyságú 4-4,5 kg élősúlyú változat ismert. A fajta szaporasága jó, háztáji viszonyok között évente háromszor ellethető biztonságosan és ellésenként 6-7 ivadékot választ el. A fiókák gyarapodása nem kedvező, a 2,5 kg vágási súlyt csak 15-16 hetes korra érik el. A fajta előnye a tartási és takarmányozási körülményekkel szembeni viszonylagos igénytelensége.

Bécsi fehér

Hazánkban még kevésbé ismert és elterjedt, zömök teste, jó húsformái miatt jelentősége valószínűleg foko-zódni fog. Kifejlett kori élősúlya 3-3,5 kg.

NYÚLPÁSTÉTOM

A nyúl elejét, két hátsó combját és aprólékát és ezeknek megfe-lelő súlyú borjúhúst sós, zöldséges vízben egészen puhára főzzük. Ha ez megtörtént, leszedjük a húst a csontokról, 15 dkg füstölt szalonnával, 15 dkg nyers liba-májjal, egy tejbe áztatott zsem-lével együtt kétszer átdaráljuk a húsdarálón. Aztán belekeverünk 4-5 tojássárgáját, 3-4 dl tej-fölt és egy késhegynyi pástétom-fűszert. Hosszúkás formában, nagyon lassan, tetejét füstöltsza-lonna-szeletekkel borítva süssük.

Amit a tenyésztésről tudnunk kell

A nyúltartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk és azt felneveljük. Tenyésztői munkán nem csupán a szaporulat elérésére irányuló tevékeny-séget értjük. Igyekszünk állataink értékmérő tulajdonságait minél behatóbban megismerni, ennek alapján továbbszaporításra mindig csak a legértékesebb egyedeket kiválasztani, hogy állományunk minőségét és termelőképességét fokozatosan javítsuk.

Szaporodás, pároztatás

A házinyúl elnevezése ivar szerint: a hím neve bak, a nőivarúé nőstény, vagy ha már voltak ivadékai, akkor anya.

Életkor szerint: az ivadék neve fióka, anyja alatt szopós, választás után választott, ivarérett korától növendék, tenyésztésbevétel után bak, illetve anya.

A nőstény nyúl átlagosan, de nem rendszeresen, 14 naponként ivarzik, de nagyok az egyedi eltérések. Ellés után a 3-5. napon, máskor a 14-16. napon szokott újra ivarzani, de ezt sem szabályszerűen. Az anyanyulat legeredményesebben az ellést követő 1-3 nap folyamán fedeztethetjük. Ekkor a fedeztetés csaknem 100%-os, bár a termékenyülés gyen-gébb, mint a választás utáni fedeztetés esetében. A szoptatás miatt ilyen gyakran nem fedez-tetnek, hanem ellés után 21-28 napos szünetet tartanak. Gazdaságossági okok miatt a sűrített elletés indokolt olyan fajtáknál, amelyek jól bírják az erőltetett igénybevételt.

Az ivarzás megállapítására nagy súlyt helyezzünk. A nőstény párzási készségét külső jelek is elárulják. Ezek: a nőstény nyugtalan, az ivarnyílás környéke duzzadt, finom vér-érhálózat szövi át, és ha a hímhez engedjük, azt nyugodtan felveszi. Vannak azonban rej-tetten, külső jelek nélkül ivarzó nőstények is. Ezért legbiztosabb, ha a nőstényt odahelyezzük a bakhoz és megkíséreljük a befedeztetését.

Fedeztetésre legalkalmasabbak a kora délelőtti és a késő délutáni órák. Mindig a nős-tényt vigyük a kanhoz, mert ellenkező esetben a bak hosszasan ismerkedik környezetével és kevés figyelmet fordít a nőstényre.

A fedeztetést előzően tenyészállataink tulajdonságai alapján, el kell végezni az egyedek

231

párosítását. Megfelelő tulajdonságú hím és nőivarú álla-tokat kell összeválogatnunk. Párosításkor az anyákat úgy csoportosítsuk, hogy a bakokkal lehetőleg egyáltalán ne vagy minél kevésbé legyenek rokonságban. A kisebb testű anyákhoz nagyobb bakokat osszunk be, hogy növeljük az állomány testnagyságát. Gyengébb húsformákat mutató állatokhoz zömökebb, szélesebb párt válasszunk. Laza szőrzetűhöz tömött szőrzetűt osszunk be.

A neveléshez szükséges férőhelyek jobb kihasználása érdekében egy bakhoz 5-8 anyát osszunk be. így egyszerre több anya pároztatható, az ellések közelebb kerülnek egy-máshoz, ami lehetővé teszi a fölös számú fiókák dajka-ságba adását és könnyíti a választott fiókák, majd az ivar-érett növendékek falkásítását.

A nyúlanyákat főleg télen (december—január), tavasz-szal (áprilisig) és ősszel, a vedlés befejezte után fedeztetjük. A nyári nagy meleg és az őszi vedlés csökkenti a szaporu-

o lat életképességét. Ha télen elletünk, gondoskodjunk védett helyiségről. A hőmérséklet nem csökkenhet a fagypont alá.

A házinyúl vemhességi ideje átlagosan egy hónap. A vemhesség megállapítása gyakorlatot igényel. Tapintással már a pároztatást követő 12-14. napon megállapítható a vemhesség, a hasfal lágyéki részén keresztül a méhben el-helyezkedő magzatok kitapinthatók.

Az óvatos tapogatáskor lágy, kissé rugalmas golyókat érzünk. Az anya viselkedéséből is következtethetünk a vemhességre. Ilyenkor nyugodtabb, étvágya és ennek meg-felelően súlya is növekszik. A vemhesség jele még a nőstény síró hangja, ha újra bakhoz visszük.

A vemhesség alatt fokozott gonddal kezeljük az anyá-kat. A vemhes és szoptató anyák ketrece nyugalmas legyen, fölöslegesen ne zavarjuk az állatokat. Gondoskodjunk ki- elégítő tápanyagokban, vitaminokban és ásványi anyagok- ban gazdag takarmányról. A vemhesség második felében óvakodjunk a puffasztó vagy emésztőszervi megbetegedé-

seket okozó takarmányok etetésétől, mert vetélést okozhatnak. Ez időszakban az anyát készítsük elő a tejtermelésre, etessünk lédús gyökér- és gumós takarmányokat, kevés fölözött tejet vagy egyéb tejterméket is. Jó hatású a korpás ivós adagolása, melyet a szoptatási időszakban is etessünk.

Ellés előtt az anya viselkedése nyugtalan. A ketre- cébe készített almot szájába fogja, hordozza, a hasaljáról kitépett szőrből fészket készít. A pároztatást követő 26-27. napon már rakjuk a ketrecbe a gondosan kisú- rolt és fertőtlenített, puha alomanyaggal bélelt ellető-

crn ládát, hogy az anya azt megszokja és a fészkét oda he- lyezze. A fészek bélelésére finom szálu, puha réti szénát,

-4- esetleg szalmát használjunk. Az ellés rendszerint este 6 és 111 reggel 6 óra között zajlik le, az éjszaka folyamán. Az ellés

idejére mindig legyen az anyák előtt friss, tiszta ivóvíz soc, és'nyalósó.

232

Ellés után az anya felfalja a magzatburkot, abban ugyanis sok vitamin és élettanilag fontos védő- és hatóanyag van, melyek erősítik szervezetét, és előkészítik a szoptatásra. A magzatburok olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek serkentik a nemi ösztönt, ezért lehet a nyulat már ellés után 1-2 nappal fedeztetni.

Ügyeljünk, hogy a magzatburok elfogyasztását nehogy magzatfalás kövesse. Ezért szük-séges az ivóvíz és a nyalósó.

Ellés után ellenőrizzük a fészket, és a halva született vagy elhullott fiókák hulláit távo-lítsuk el. Előfordul — főként fiatal előhasi anyáknál —, hogy a fészket meg kell igazítani és az esetleg szétszórt fiókákat össze kell szedni és be kell takarni. Ha az anya esetleg a sarokba építette a fészket, azt húzzuk a középrész felé, hogy könnyebben szopjanak a fiókák.

A fészekellenőrzés során állapítsuk meg az újszülöttek számát. A házinyúl egy ellésre 1 -18 fiókát vet, de leggyakoribb az 5-6 db-os szaporulat. Ellenőrizzük, hogy az anya teje elegendő-e a fiókáknak, ha úgy látjuk, hogy éhesek maradnak, adjunk néhányat dajkaságba egy kisebb almot ellett anyához. Ezért jó, ha egyszerre több anyát elletünk. Ha túl nagy az alom és nincs mód dajkaságra, akkor a gyengébbek kiirtásával kell a fiókák számát csökkenteni. Dajkaságba 3-4 napos korban adjuk a kisnyulakat, amikor a leghitványab-bak már elpusztultak. A saját és dajkaságba vett nyulak között ne legyen 3-4 napnál nagyobb korkülönbség. A dajkaságba adást úgy végezzük, hogy a dajkaanya fiókáit az elletőrekeszben hagyva, a rekeszt kiemeljük a ketrecből, és közéjük helyezzük a dajkálan-dókat. 0,5-1 óra múlva az új fiókák felveszik a fészek szagát és ilyenkor már visszarakhat-juk őket a dajkához. A törzskönyvezett vagy továbbtenyésztésre szánt állománynál jelöljük meg a dajkaságba adott fiókákat, és a jelölést jegyezzük fel a választás utáni azonosítás érde-kében. Legegyszerűbb jelölési mód a tetoválás.

Tudnivalók a nyúlfiókák felneveléséről

A fiókák takarmányozása választásig nem okoz különösebb gondot. Háromhetes kor-ban — miután szemük kinyílott — már önállóan esznek. Fontos, hogy az anyát ilyenkor lássuk el fehérjékben gazdag abrak-kal és zöldtakarmánnyal. Jobb ne-velési eredmény érhető el, ha a szo- kásosnál melegebb fészekről gon-

11.— 1 1 doskodunk a fiókák számára. Ezt

(41– megoldhatjuk infravörös lámpák- iT kal, vagy úgy, hogy a szoptatások közötti időszakban a bokszot mele-gebb helyiségben tartjuk. A nyúl fészkében általában 12-20 °C mér-hető, de a kívánatos hőmérséklet 30 °C körüli.

A fiókákat 4, esetleg 5-6 hé-tig engedjük szopni, naponta há-romszor. Háromhetes kortól —amikor már enni kezdenek — csök-ken a tejigényük, végül már alig szopnak. Hathetes korban elválaszthatók. A fiókák kevésbé sínylik meg az elválasztást, ha megszokott helyükön hagyjuk őket.

A növendék nyulak súlygyarapodása kezdetben rendkívül gyors, majd fokozatosan csök-ken. Hústermelési céllal 2-2,5 kg-os súlyig kifizetődő a nyulak nevelése, ezt követően le-

233

lassul a fejlődés, romlik a takarmányértékesítés. A kis és középnagy testű fajták növendékei általában 5-6 hónapos, a nagy testűeké 6-7 hónapos korban lesznek tenyészérettek. Ilyenkor érik el a fajtára jellemző test-súly háromnegyed részét, amikor is a fiatal nyulak károsodás nélkül tenyésztésbe vehetők. A tenyészérett kort elért állatokat egyedenként vizsgáljuk meg, válasz-szuk ki a legjobbakat, és a tenyésztésre alkalmas egye-deket helyezzük egyedi ketrecekbe.

A tenyészkiválasztást körültekintően kell végezni, és nemcsak az egyedeket, hanem az egész almot, de a szülők tulajdonságait is mérlegelni kell. Az elbírálandó értékmérő tulajdonságok: a termékenység, a szapora-ság, a tejtermelő és nevelőképesség, a növekedés, a fejlődési erély, a testnagyság, a jó húsformák, a takar-

mányértékesítés, a prém minősége, az életteljesítmény. Mérlegelni kell még az igénytelen-séget, a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, a rossz szokásokat mint nemkívána-tos tulajdonságot. Értékelnünk kell a szülők, nagyszülők átörökítőképességét és a szár-mazást.

A tenyészkiválasztás során kell végeznünk a küllemi bírálatot is, ennek során minősít-jük: a fajtajelleget, a testalakulást, szervezeti szilárdságot, egészségi állapotot, a testsúlyt, a színt, a szőrzet minőségét és az összbenyomást. A küllemi bírálatra 6 hónapos korban kerül sor, de a nem megfelelőket már időközben ki kell selejtezni, illetve vágásra értéke-síteni.

A házinyúl gazdasági életteljesítménye attól függ, hogy hány évig, milyen szaporaságú a nőivarú állat és milyen termékenyítőképességű a bak. A hosszú életteljesítmény a kívá-natos, az ilyen szülőpároktól neveljünk ivadékot. A házinyúl ugyan 8-10 évig is élhet, de 3 éves kor után tenyésztulajdonságai romlanak, ne tartsuk tovább tenyésztésben.

Hogyan helyezzük el nyulainkat?

Az elhelyezés módja alapvetően befolyásolja a termelékenységet. Jó elhelyezéssel jobb a fiatalok fejlődése, jobb az állat közérzete, javítható a takarmányok értékesülése, gátolható a betegségek terjedése, csökkenthető az elhullás. Jó elhelyezéssel könnyebb a gondozás, különösen, ha súlyt helyezünk a berendezések korszerű kialakítására.

Kistenyésztők nyúltelepei részére célszerű csendes területet vá-lasztanunk. Számítanunk kell arra, hogy a nyulak csaknem egész év-ben vemhesek vagy szoptatnak, s teljes nyugalmat igényelnek. Zavaró körülményeknek elvetélés, a fiókák összetaposása lehet következmé-nye. Az állandó zajokat azonban a nyúl megszokja.

A nyúltelep szélvédett, huzatmentes legyen, sövényt, jól bok-rosodó csemetéket ültessünk köré. Jó szolgálatot tehet néhány nád-palló vagy más szélfogó is. A nyúl a huzatra nagyon érzékeny. A zárt istálló ablakai vagy a szabadban elhelyezett ketrecek elülső oldalai lehetőleg keleti irányba nézzenek. Az északi oldal zárt legyen. Így a nyulak kellő világítást, elegendő szórt fényt kapnak, de mente-sülnek a tűző napsütéstől. A nyúl nem igényli a közvetlen napfényt,

az erős, közvetlen napsugárzás egyenesen káros, ugyanis nem tud izzadni. A nyúltelepet száraz és vízszintes területen helyezzük el. Nem jó a talajvizes, mély,

PHYLAPOLIVIT

A legfontosabb vitaminokat (A, D 3, 13 2 , [3, 2) tartalmazó takar-mány kiegészítő. Adagolása: 100 kg takarmányra számítva 30 dkg. Etetésével gyorsabb és egyenletesebb a fejlődés, kedvezőbb a takar-mányértékesülés, nő az ellen-állóképesség, csökken az el-hullás. Megrendelhető a Phylaxiánál (Bp. X., Szállás u. 5-7.).

234

csapadékot gyűjtő terület. Fontos követelmény, hogy a kisüzemi nyúltelepek ne legyenek a szomszédok lakásaihoz közel. A nyúltrágya és a vizelet büdös, a szomszédokat zavarja.

A telep elhelyezése során ügyeljünk arra, hogy nyulainkat idegenek ne zavarják, s nyújt-son védelmet betörés—lopás, illetve ragadozók behatolása ellen.

A nyúltelepeket szabadtartásos és zárt tartásos rendszerben létesíthetjük. Mindkét rend-szernek vannak előnyei és hátrányai.

Szabadban felállított ketrecek esetében nincs gond a szellőztetésre, a páratartalomra és a káros gázokra. Olcsóbb, kevesebb befektetést igényel, mint a zárt tartás. Hátránya, hogy téli elletés nincs, november második felétől februárig a szaporítás szünetel. Szabadban csak ügyes tenyésztők tudnak elletni. A kisnyulak a hidegre érzékenyek, még jó almozás esetén is sok megfagy, megfázik, elhullik. Zárt épületben az állatok védelmet találnak, a hideg miatti el-hullás gyakorlatilag megszűnik. A szabadban elhelyezett ketrecek alig gépesíthetők, zárt épületben ennek nagy lehe-tőségei vannak. Csak zárt épületben tudunk biztonságosan védekezni a vérszívó rovarok ellen, amelyek a myxomató-zist terjesztik.

A zárt tartás esetében főként a szellőztetés és fűtés kérdései kerülnek előtérbe. A zárt istálló levegője az üzemeltetés során fokozatosan el-használódik, gázokkal szennyeződik.

Kisüzemekben többnyire természetes szellőztetéssel, gravitáció vagy külső légáramlás révén szellőztethetünk. Nagyobb méretű istállókban mesterséges szellőző berendezések szük-ségesek. Hazai tervezésű nyúlistállóinkban többnyire túlnyomásos szellőztetést alkalmaz-nak. Nagy teljesítményű ventillátorokkal az istállóba levegőt fúvatunk. Az elhasznált levegő pedig az oldalfalak mentén, a felső szinten beépített nyílásokon keresztül távozik. E rend-szer előnye, hogy a friss levegő melegíthető, szárítható vagy vízpárával dúsítható.

Kisüzemekben az épület belső légterétől, a falak és a mennyezet szigetelésétől, a padozat burkolatától függően kell fűtésről gondoskodni. Beváltak a fűrészporos kályhák, s egyéb egyszerű berendezések.

Milyen legyen a nyúlketrec?

A kistenyésztők készen is beszerezhetik a korszerű tartási, takarmányozási körülmé-nyeket nyújtó, fémből készült ketreceket. A fémanyagok előnye főképpen a fertőtlenítésben található, hátrányuk viszont, hogy hidegek. Ezért kistenyésztők inkább zárt tartás esetén alkalmazzák.

A barkácsoló tenyésztők általában maguk építik meg meglévő anyagaik felhasználásá-val a nyúlketreceket.

Követelmény, hogy a ketrec védje az állatokat az időjárás viszontagságaitól, zárt elhe-lyezést nyújtson, a nyulak számára kényelmes tartózkodást, kielégítő mozgási lehetőséget tegyen lehetővé, könnyen kezelhető, takarítható és fertőtleníthető, tartós és olcsó legyen.

Tenyészállatok és továbbtenyésztésre szánt növendékek részére a nagyobb mozgástér a kívánatos. A húsnyulaknak kisebb ketrec felel meg, amelyben még nincs zsúfoltság és elegendő a mozgási lehetőség.

A ketrec alapterülete akkora legyen, hogy a nyúl az egyik irányban teljes hosszában elnyúlva pihenhessen. Az alapterület a fajtától, az elhelyezett állatok korától és darabszámá-tól függ. Mindig oldairányba növeljük, 70-80 cm-nél mélyebb ketrec építése nem célszerű, nehézkes lesz a gondozás, az állatok megfogása. A ketrec magassága 40-50 cm lehet. Ha

235

,Jít, . „ //////////////////////// 1,

emeletes ketrecsorokat építünk, a kisebbet rácspadozat válasszuk. A legfelső ketrecsor padozata

150-160 cm-nél ne legyen magasabban.

///////// „ A ketrecek szélessége közepes nagyságú faj-

. ták tartásakor 70-80 cm, nagy testűek tartá- sakor 90-100 cm legyen. A 6-10 férőhelyes

60 növendékketrec szélességi méreteként 140 cm

ajánlható. A ketrecek anyaga általában fa, de ké-

szíthető fémvázas is. Ha fából készítjük, a

borítsuk, ezzel megakadályozzuk a ketrec belső éleket alumínium vagy bádoglemezzel

rágását, így azok élettartama hosszabb lesz. Az oldalfalak 6 mm-es furnérlemezből készít-hetők. Ha ketrecblokkokat készítünk, az ol-dalfalak, illetve válaszfalak kihúzhatók legye-

nek. A válaszfal készülhet 1 mm vastag bádog- vagy műanyag lemezből. A ketrec padozatának elülső része telepadló, hátulsó része 2 x 2 cm lyukbőségű drót-

fonat vagy hasonló méretű résekkel ellátott lécrács legyen. Legújabban műanyag lécekből összeállított rácsos padozatot is készítenek. A trágya eltávolítására két megoldás ajánlható: a lecsurgós és a tálcás rendszer. A lecsurgós rendszerben a rácspadozat alá ferde lemezt helyezünk és a vizelet, ürülék hátrafelé csúszik. E megoldást többnyire zárt istállókban alkal-mazzuk. Szabadban való elhelyezésnél a tálcás rendszer előnyösebb, ahol a vizelet és az ürülék bélelt tepsikbe hullik, amelyek elölről vagy hátulról kihúzhatók és tisztíthatók.

A ketrecek ajtaja drótfonatos legyen, legjobb a 3 x 3 cm-es lyukbőségű, így az ajtóra szerelhető szénaetetőből jól etethetők az állatok.

A szabadban elhelyezett ketrecek teteje hátrafelé lejtsen, és elöl olyan eresszel lássuk el, amely védi az állatot a tűző naptól, és gátolja, hogy az eső és hó a ketrecekbe jusson.

Egyedi faketrec építése. E típus jól bevált a kisebb, csupán néhány tenyészanyás nyúl-állománnyal rendelkező kistenyésztők körében. Olcsó hulladékdeszkából vagy bontott lá-dákból készíthető. Előnye, hogy mozgatható, így betegség esetén a nem fertőzött egyedek elkülöníthetők. Méretei és az általános követelmények megegyeznek az előbbiekben vázol-takkal. Célszerű a ketreceket 80-100 cm magas lábakra építeni a könnyebb kezelhetőség érdekében. A rácsos padozat alá jobban megfelel a bádogtepsivel bélelt zárt fiókok építése, így ugyanis megóvjuk állatainkat a huzattól, az alulról beáramló hidegtől.

Beváltak az egybeépített, két férőhelyes ládaketrecek is. Ezzel megoldható az anyának és szaporulatának egymás melletti elhelyezése.

Ketrecblokk építése. Anyagtakarékossági szempontból célszerű több ketrecből álló blokkot építeni. Egy blokkban 3 emelet és egy-egy emeleten 3 ketrec van. A váza keményfa legyen, a hátulsó és oldalfalak deszkából készüljenek. A ketrecek közötti válaszfal furnér-ból vagy bádogból készüljön és kihúzható legyen. A felerészben rácsos padozat előrefelé kihúzható legyen. Az ürüléket zárt istállóban lecsurgós rendszerrel vezessük el, szabadban azonban az előbbi ketrectípusnál vázolt megoldást alkalmazzuk.

A ketrecblokk építhető fémből is, fémváz szerkezettel, drótfonatból készült oldal- és válaszfalakkal. A fém ketrecek — mint ahogy ezt már az előbbiekben is hangsúlyoztuk —csak zárt épületben tartott állatok számára megfelelőek.

A ketrecek berendezési tárgyai. Szemes takarmány adagolására kör vagy téglalap alakú cement etetőket használjunk. Növendék nyulak és szoptatós anyák részére a hosszúkás etetők jobbak. A szálas takarmányt az ajtóra kívülről felszerelt szénazsebből etessük. Itató-edényként megfelel a cement etetővel azonos edény. Feltöltéséről, tisztán tartásáról rend-

so

Egyedi faketrec

60

236

35

Elletőboksz

szeresen gondoskodjunk. Készen kaphatók a különféle etetők, itatók, sőt szelepes önitatók is.

Az anya ketrecébe ellés előtt egy héttel el kell he-lyezni az elletőládát. Közepes testnagyságú fajták számára az elletőláda hossza 50 cm, szélessége és magassága 35 cm, az egyik oldalán 18 x 18 cm nagyságú búvónyílással. A búvónyílás 10-15 cm magas küszöbbel készüljön. A ket-rec és környékének napi takarításhoz szükséges takarító-eszközök mindig kéznél legyenek.

Hogyan tisztítsuk, fertőtlenítsük a nyúlketreceket?

A rácsos padozatú ketrec almozása csak akkor szükséges, ha a hőmérséklet —5 °C alá süllyed. Az alomcsere naponta végzendő.

Az istállóban elhelyezett ketrecekből kihullott trágya és a csatornában összegyűlő vizelet felitatására nedvszívó anyagokat, tőzeget vagy fűrészport használjunk. A szagta-lanítás megoldható a tőzegrétegre hintett szuperfoszfát műtrágyával. Az ürülékfelfogó tálcával ellátott ketreceknél szintén ajánlatos a tálcákba nedvszívó anyagot helyezni az istálló jobb levegője és a légzőszervi megbetegedések elke-rülése érdekében.

Takarmányozzunk korszerűbben!

Bármilyen jók is állományunk tulajdonságai, tartási körülményei, nem várhatunk jó eredményt, ha nem takarmányozunk szakszerűen. A takarmányok minősége, a napi takar-mányadag összetétele, mennyisége és a takarmányozás végrehajtása mind befolyásolják az állomány termelését.

Mit etethetünk nyulainkkal?

A szálas takarmányok képezik a nyúl fő táplálékát. Frissen, zöld állapotban és szárítva egyaránt etethetők. E természetes takarmányok etetésével jelentős abrakmegtakarítás ér-hető el.

A szálas zöldtakarmányok közül a legértékesebbek a pillangósok, elsősorban a lucerna, majd a vöröshere (puffasztó hatása erősebb, óvatosabban etetendő!), a bíborhere, a balta-cini. A nyúl egyéb zöldtakarmányai: az édes rétifű, a kukoricacsalamádé, a takarmányrozs, őszi árpa, a zabosbükköny, a zabosborsó, továbbá az édes csillagfürt.

A szénafilék közül a réti széna és a lucernaszéna (legértékesebb!) etethető. Széna hiányá-ban a szalmák közül elsősorban a hüvelyesek szalmája: a szójabab-, a lencse- és a borsó-szalma jöhet számításba. A tavaszi árpa és a zab szalmája szükségből etethető. Szívesen fogyasztják a nyulak a töréskor azonnal levágott és jól tárolt kukoricaszárat is.

A nedvdús takarmányok etetése a késő őszi és a téli hónapokban jelentős. Ilyenek a bur-gonya, a sárgarépa, a murok- vagy csikórépa, a takarmányrépa, a tarlórépa, a cékla, a csi-csóka, a takarmánykáposzta, a leveles cukorrépafej és a cukorrépalevél (óvatosan etetendő!), a konyhakerti hulladékok, az étkezési káposzta, a kelkáposzta aljlevelei, a leveles karalábéfej

237

(óvatosan etetendő!), továbbá a spenót, a sóska és a saláta. A gyökértakarmányokat álta-lában, de különösen ősszel és télen helyes párolva vagy főzve etetni.

Az abraktakarmányokkal való ésszerű, takarékos gazdálkodás fontos, ezek a legértéke-sebb, de egyben a legdrágább takarmányok. Szemesen legszívesebben a zabot fogyasztják a nyulak, mert ropogós, ízletes. Étrendi hatása is kedvező. Elsősorban tenyészállatokkal etessük.

A takarmányárpa általában az abrakkeverék fő része (40%), de etethető szemesen is. Az emberi fogyasztásra alkalmatlan búza az abrakkeverék 10-30%-át kitevő mennyi-

ségben etethető. A rozs más takarmányokhoz keverten 10-25% mennyiségben etethető. A kukorica hizlaló takarmány, ezért a nyulak keveréktakarmányába 20-25%-nál töb-

bet ne tegyünk. Legfeljebb vágóra hizlalt növendékeknél mehet fel az arány 30-35%-ig. A hüvelyesek közül a takarmányborsó és a szójabab a legkedveltebbek. A takarmány-

borsó nyáron a darakeverék 10-15%-át, télen 5-10%-át kitevő mennyiségben etethető. A szója a keverék 5-10%-a lehet.

Az olajos magvak nagy tápértékű takarmányok, más takarmányok értékesülését segí-tik. Etetésük 2-5%-os mennyiségben — különösen télen — kívánatos. A napraforgó sze-mesen is etethető. Igen értékes a lenmag, a kendermag, a tök- és a dinnyemag.

A malomipar terméke a búzakorpa 15-25%-os meny-nyiségben etethető. Jól etethető a napraforgó-pogácsa, az extrahált szójababdara és a lenmagpogácsa 5-15%-os mennyiségben.

A különféle szénalisztek (lucernából, vörös heréből, baltacimből, szójából készült) a szálas takarmányok he-lyettesítőiként a darakeverék 30-40%-át kitevő mennyi-ségben adagolhatók.

A cukorgyári melléktermékek közül jól használható takarmányozásra a nedves répaszelet, a keverék 5-6%-ának, a szárított répaszelet pedig a keverék 10-15%-ának megfelelő mennyiségben. Etethető még a malátacsíra és a sörélesztő, szárított állapotban. Az abrakszükséglet nagy része helyettesíthető gondosan szárított kenyérhulla-dékkal.

Az állati eredetű takarmányok szükségessége a nyúl takarmányozásában erősen vitatott. Ásványi anyagok adagolása. A növényi eredetű takarmányok általában nem fedezik

a nyulak sósszükségletét. A sóigény a napi takarmányadag összetételétől függően változó, ezért célszerű a szükséglet fedezéséről nyalósó formájában gondoskodni. így az állatok fel-vehetik az igényüknek megfelelő sómennyiséget.

A nyúl takarmányozásában nemcsak a konyhasó, hanem a foszfor és a mész is nélkü-lözhetetlen. Mészben és foszforsavban gazdag takarmányok: a jó minőségű réti széna, a herefélék szénája, a gyomnövények szénája, a borsó- és babszalma, a lenmagpogácsa.

Mészben szegény, de foszforsavban gazdag takarmányok: a búza-, az árpa-, a rozs- és a zabszem, a szemes kukorica, a búza- és rozskorpa, az ocsú.

Mészben és foszforsavban egyaránt szegény takarmányok: a zab- és a rozsszalma, a burgonya, a répafélék, a répalevél, valamint a répaszelet.

A mész pótlásáról az abrakhoz kevert 2%-nyi takarmánymésszel (Futor) gondoskod-hatunk. A foszfor pótlására akkor van szükség, ha kevés abrakot etetünk. Foszforsavas meszet vagy a Foszkál nevű készítményt adagoljuk, mindkettő kapható. A Foszkál 42-45% foszfort és 33-36% meszet tartalmaz. Növendékekkel, vemhes és szoptatós anyákkal min-den esetben indokolt az etetése. 1 kg abrakhoz 5-10 g Foszkált keverjünk.

238

a nyúl 15-20 perc alatt elfo-

Az ásványianyag-szükséglet jól kiegészíthető a „Házinyúl ásványianyag-premix" elne-vezésű készítménynek a takarmányadag 2-3%-át kitevő adagolásával. E premix a konyhasó és mészigény mellett a nyomelemszükségletet is kielégíti.

A kistenyésztők is hozzájuthatnak — szerződéses tartás esetén — a megfelelő összeté-telű gyári keveréktakarmányokhoz. Ezek forgalmazása — tenyésztáp, növendéktáp, hiz-lalótáp, egységes nyúltáp — granulált formában történik. Kizárólagos etetésük esetében kifejlett állatra napi 15 dkg-ot számíthatunk. Az óriások napi fogyasztása 15-25 dkg vagy több.

Hogyan gazdálkodjunk a takarmányokkal?

A nyulat nem szabad éheztetni, de túletetni is veszélyes. A takarmányozással igazod-nunk kell az évszakhoz. Télen az adagot vitaminokkal ki kell egészíteni.

Ügyeljünk, hogy a téli takarmányozásról a nyárira fokozatos legyen az áttérés. Nem szabad hirtelen változtatni a takarmány összetételét.

A tavaszi időszakban a lédús takarmányok (takarmányrépa, sárgarépa) téli maradékait etetjük, amelyeket fokozatosan egészítsünk ki friss zöldtakarmánnyal. Közben a konyha-hulladékokat is hasznosítsuk, és szénát is adagoljunk.

A nyári időszakban bőségesen van friss zöldtakarmány. Tenyészállatoknak és válasz-tott növendékeknek ilyenkor is adagoljunk szénát és abrakot.

Az őszi időszak átmenet a nyári takarmányozásról a télire. Kevés a friss zöldtakarmány, ezért a kelkáposzta, karalábé, karfiol és egyéb konyhakerti növények levelét, majd a takar-mányrépát és sárgarépát etessük. A szénának nem szabad hiányoznia. A friss takarmányok puffasztó hatását ősszel fa- vagy állati szénnel előzzük meg. Túlzott adagolásától óvakodjunk, mert vitaminpusztító hatásuk van.

A téli időszakban a nyulaknak ismét takarmányrépát, sárgarépát, konyhahulladékot, szénát és abraktakarmányt adjunk. Jó téli zöldtakarmány a takarmánykáposzta. Ha módunkban áll, érdemes kertünkben termelni. Jól bírja a nagyobb fagyokat (-10 °C) is, december végéig vagy to-vább kint hagyhatjuk.

A szoptató anyák takarmányadagját a fiókák súly-gyarapodása szerint módosítsuk. A középnagy testű fajták napi szükséglete 450-600 g takarmány (az élősúlytól füg-gően), amiből kb. 40-50 g szemes takarmány, illetve ab-rakkeverék.

A választott fiókák napi adagját az élősúly szerint határozzuk meg. A növendékek számára jusson elegendő zöldtakarmány, amely a fejlődésükhöz szükséges valameny-nyi vitamint tartalmazza.

Télen kiegészíthetjük a napi adagot párolt burgonyá-val, amelyhez korpát, takarmánylisztet, szénalisztet is ke-verjünk. Egyszerre csak annyi burgonyát adjunk, amennyit gyaszt. A lágyeleség gyorsan romlik, és súlyos emésztési zavarokat okoz.

Az abraktakarmányok felét szemesen, felét darakeverék formájában etessük. Szeme-sen etethető az árpa, zab és a takarmányozási célra felhasznált búza. Mindig reggel etessük a szemes abrakot és délután a darakeveréket. A tápokat granuláltan etetjük. Lédús takar-mányból középnagy testű nyulakkal naponta és nyulanként 500-600 g etethető.

239

A szénafélékből a nyári időszakban naponta és darabonként 15 grammot, téli időszak-ban 100 grammot számíthatunk. A széna a nyulak kedvelt és fontos takarmánya télen-nyáron egyaránt.

Néhány takarmányszabvány

A kistenyésztő legnagyobb gondja a változatos napi abrakadag összeállítása. A követ-kező keverékben olyan takarmányok szerepelnek, amelyek háztáji viszonyok között is hozzá-

férhetők táp hiányában:

50% szemes árpa vagy zab, 50% darakeverék. A darakeverék összetétete: 50% árpa, 25% kukorica, 15% búzakorpa, 10% takarmányborsó.

E keverékből 4 hetes korig 3,5 dkg, majd 5 dkg a napi adag. Kifejlett tenyészállat abrakigénye napi 9 dkg.

A vemhes és szoptatós anyákkal, valamint a leválasztott növendékekkel itassunk emel-lett fölözött tejet. Ásványianyag- és vitaminpremix-adagolásról se feledkezzünk meg.

Üresen álló tenyészállatok részére a következő keverék ajánlható, napi 9 dkg-os adagban:

35% árpa, 15% zab, 20% kukorica, 5% napraforgómag,

15% búzakorpa, 10% takarmányborsó, ásványianyag- és vitarninpremix-kiegészítés.

Vemhes és szoptatós anyák és leválasztott fiókák részére ajánlott keverék:

35% árpa, 15% kukorica, 10% extrahált napraforgó-pogácsadara, 15% búzakorpa, 5% takarmányborsó, 5% szójadara, 1 % takarmányélesztő,

14% lucernaliszt, ásványianyag- és vitaminpremix-kiegészítés.

A takarmányozás technikája

Mindig ugyanabban az időben etessük az állatokat. Olyan etetési rendet alakítsunk ki, melyet minden nap be tudunk tartani.

A napi mennyiséget ne tegyük egyszerre az állatok elé, hanem több részletben adagol-juk. Igy kicsi lesz a veszteség, nem pocsékolják a takarmányt.

240

Jól bevált etetési rend:

7.00 órakor itatás, 7.30 órakor szemes abrak etetése.

10.30 órakor zöldtakarmány etetése (télen széna), 16.00 órakor lágyeleség etetése. 16.30 órakor zöldtakarmány etetése (télen széna). Ügyeljünk a takarmányozáshoz használt eszközök

tisztaságára. Az abrakot és nyúltápot önetetőből etessük. Az önetetőbe több napi táp kerül, Igy naponta nincs gondunk az abrak többszöri eteté-sére. A répát, sárgarépát és egyéb gyökér- és gumós takarmányokat tisztítsuk meg a szennye-ződéstől, és szeletelve, lehetőleg párolva etessük. A zöldtakarmányt vagy szénaféléket ne dobjuk a nyúlketrec padozatára, helyezzük szénarácsba.

Itatáshoz csak tiszta, friss és 12-15 °C-nál nem hidegebb ivóvizet adjunk, s önitatót használjunk.

Egészségvédelmi tanácsok

Könnyebb elejét venni a betegségeknek, mint gyógyítani. Soha nem szabad abban bízni, hogy van elég gyógyszer, amelyekkel meggyógyíthatók állataink.

A megelőzés érdekében fontos a tiszta, tágas, világos elhelyezés, a berendezési tárgyak fertőtleníthetősége. Ne csak az ól, dé a környéke is mindig rendben legyen. Ne feledjük, hogy „a tísztaság — fél egészség"!

A betegségekkel szemben csak szakszerű takarmányozással lesznek ellenállók az álla-tok. Mindig egészséges, penészmentes takarmány kerüljön nyulaink elé, óvjuk a befülledés-től, a fagyástól és a fertőződéstől. A vitamin- és ásványianyag-ellátásról ne feledkezzünk meg.

Tenyésztésre csak egészséges, fejlett, ivarérett állatokat tartsunk. Saját állatainkat más tenyésztő állataival csak akkor pároztassuk, ha ismerjük tenyészetének egészségi állapotát.

Óvakodjunk attól, hogy állományunk baromfival, kutyá-val, vadon élő rágcsálókkal és madarakkal érintkezzen. A be-teg állatokat különítsük el. A vásárolt állatokat csak egyhavi megfigyelés után soroljuk a tenyészetbe. A beteggyanúsakat tartsuk külön.

Évente legalább kétszer végezzünk általános fertőtlenítést 5-10%-os mésztejjel. A mésztejet frissen oltott mészből készít-sük, adjunk hozzá 1-3%-os klórmeszet.

Vírusos fertőzések esetén fertőtlenítésre IOSAN-t hasz-náljunk.

A trágyát fedhető gödörben gyűjtsük. A hullákat mélyre ássuk vagy égessük el.

A rágcsálókat fogóeszközökkel vagy csalétkekkel irtsuk. Ügyeljünk, nehogy a nyulakat is megmérgezzük, ezért a csalétkeket őrölt formában hasz-náljuk, hogy azt a rágcsálók ne tudják széthurcolni.

A rovarok irtásakor az ólakat, berendezési tárgyakat, a falakat rovarirtó szert tartal-mazó oldattal permetezzük.

Zárt tartással védekezhetünk legjobban az egyik legveszedelmesebb nyúlbetegség, a myxomatosis ellen, amelyet a szúnyogok terjesztenek. A fertőzés megelőzésére helyezzünk szúnyoghálót az ablakokra, és rendszeresen végezzünk rovarirtást Neomusroxszal.

A kokcidiózist a rácspadló alkalmazásával és a tisztasággal előzhetjük meg.

16 241

Szállítóketrec

ANUI1110 3;

Ha betegséget észlelünk, hívjunk állatorvost, és tartsuk be utasításait. A betegség jelei: láz (a normális hőmérséklet: 38,5-39,5 °C), étvágytalanság, bágyadtság, borzolt szőrzet, kevés mozgás. Az általános tünetekkel jelentkeznek az egyes betegségekre jellemző speciális tünetek. Ilyen például a természetes testnyílások (orr, száj, fül, végbél, ivarnyílás) tisztát-lansága, a nyálkahártyák bővérűsége, sebek a testen, daganatok, a hastájék puffadt stb. Az állatorvos e tünetekből állapítja meg a betegséget. Tömeges megbetegedés általában járványok esetén, mérgezéskor vagy az állomány ellenállóképességének általános leromlása-kor következik be.

Mit kell tudnunk a nyúl értékesítéséről?

A házinyúl értékesíthető tenyészállatként, vágóállat-ként (húsa és prémje), laboratóriumi állatként és az angóra szőre gyapjúként.

Tenyészállatként csak kiváló, törzskönyvezett állo-mány szaporulata értékesíthető. Kistenyésztőknek nem éri meg a tenyészállat-előállításra, -értékesítésre berendezkedni. A szerződéses akciók — amelyek a jövedelmező hústerme-lést segítik — útján mínden kistenyésztő hozzájuthat te-nyészállathoz, sőt a Bikali és a Környei Állami Gazdaság például szaktanácsadást is nyújt.

Vágóállatként a tenyésztésre alkalmatlan egyedek ér-tékesíthetők — megfelelő hizlalás után — és a kimondot-

' tan hústermelésre tartott törzsállomány szaporulata. Ez utóbbi esetben a teljes szaporulatot vágásra értékesítjük.

Ha hústermelésre rendezkedünk be, egyöntetű, kiváló húsformákat mutató vágóállomány kialakítására töreked-jünk. A húsnyúltermelés akkor gazdaságos, ha a szapo-rulat minél korábban éri el a kívánt 2,5 kg-os átadási súlyt, az egyedek zömök, telt testformákat mutatnak, és kiegyenlítettségük jó. Értékesítésre a nyúl csak üres gyo-morral adható át.

A vágónyulakat nagyüzemekben dolgozzák fel, csoma-golják. Exportlehetőségeink korlátlanok. A felvásárló szervek élő állapotban vásárolják meg a nyulakat. Az ÁFÉSZ-eknek minden községben van felvásárlóhelyük. Általában a baromfi- és tojás-felvásárlók végzik ezt is, náluk lehet szerződést kötni és takar-mányt vásárolni.

A nyúltartó a család hússzükségletének kielégítésére is gon-dol. Ilyenkor a nyúl prémjének értékesítése is jövedelmet hoz, ha a leprémezést és a kifeszítést szakértelemmel végezzük.

A nyulat tarkóütéssel ölik meg, majd hátsó lábainál fogva nyúzófára akasztják. Ezután orrsövényét átvágva elvéreztetik. Ügyelni kell arra, hogy az állat szőrméjét vér és egyéb szennye- ződések ne érjék. Kivérzés után a hasfalra gyakorolt enyhe nyo- mással kinyomjuk a húgyhólyagból a vizeletet, hogy ez ne szeny- nyezze a húst vagy a szőrzetet. Eközben a nyúl fejét emeljük fel.

Leölés után a nyulat azonnal nyúzni kell, mert később a bőr már nehezen távolítható el. Először a hátsó lábak talprésze fe- lett, körben metsszük be a bőrt, majd a metszéstől kiindulva, a

242

hátulsó lábszárak és a combok belső oldalán egyenes vonal-ban a végbélnyílásig felhasítjuk a bőrt. Ezután körülvágjuk a végbélnyílást, a farok bőrét lefejtjük a csigolyákról, végül az elülső lábakon is körkörös metszést készítünk. Zsák formá-ban kell lenyúzni majd a bőrt úgy, hogy azt a hátulsó lá-baktól a fej irányába húzzuk, anélkül, hogy a kést használ-nánk. Nyúzás után a kés fokával távolítsuk el a bőr irhás oldalára tapadt hús-, zsír- és vérrészeket.

Lenyúzás után kétféleképpen száríthatjuk a bőrt, zsák vagy táblás formában. Ha zsák formában kezdjük, szőrös oldalával befelé simára gyalult deszkára vagy szabályoz-ható szárítóeszközre húzzuk, és a fejnél vékony szeggel a fához rögzítjük. Hosszában is húzzuk ki a bőrt, és a hátulsó felét is szegezzük ki.

Ha a táblás szárítási módot választjuk, a has közép-vonalában hosszában vágjuk fel a lenyúzott bőrt, majd az elülső lábak belső oldalát is felmetsszük egészen a középvo-nalig. Igy a bőr teljesen kiteríthető. Ezután a bőrös oldalá-val kifelé, apró szögekkel ráncmentesen deszkalapra feszít-jük. A feszített bőröket szellős, árnyékos helyen szárítsuk, és mielőbb értékesítsük. Tűz mellett, füstös helyen, fagyban nem szabad szárítani. Ha szárítás után mégis tárolnunk kell Zsák alakban feszített szőrmés a bőröket, azt száraz, rágcsálóktól mentes helyen végezzük. bőr A szőrös felét molyirtó szerrel szórjuk be. A téli prémeket a szűcsipar, a nyári gereznát a kalapipar dolgozza fel.

A laboratóriumi állatokkal szemben támasztott követelményeket a vásárló intézmény határozza meg. Célszerű előre megállapodást kötni. A laboratóriumi nyulak előállítása álta-lában kifizetődő. Legtöbbször a tenyész- és a vágóár közötti árat kapja érte a tenyésztő.

A nyúltenyésztő jövedelemadózása A fennálló pénzügyminisztériumi rendelet szerint a

háztartási szükségletet meghaladó állattartásból, hizlalás-ból származó jövedelem után általános jövedelemadót kell fizetni. E rendelkezés a nyúltenyésztőkre is vonatko-

zik, mentesül azonban az a tenyésztő, aki a házinyúl ér-tékesítésére az ÁFÉSZ-szel köt szerződést.

A tenyésztéssel, értékesí-téssel kapcsolatos kérdések-kel, továbbá szaktanácsadá-sért vagy panaszok ügyében forduljunk a következő szer-vekhez:

Földművesszövetkezetek Központi Irodája, székhelyén Szövetkezetek Megyei Köz-

pontja (MESZÖV), a megye székhelyén, Földművesszövetkezetek Országos Mezőgazda- sági Termékek Felvásárló és Értékesítő Központ (FOTK), Budapest, VI., Csengery u. 41.

16• 243

PRÉMTERMELÉSSEL IS NÖVELHETŐ JÖVEDELMÜNK

A nutria tartása

Igénytelen, megél a kerti hulladékzöldségből, a leveles gallyakból, és konyhahulladék is feletethető. Tartása természetes vízfelület mellett gazdaságos, a ketreces tartás feltétele a folyamatos vízellátás. Ez nagyobb befektetést igényel. A nutria 6-8 hónapos korra pré-mezhető le, s a prém átvételi ára 100-500 Ft. Szaporasága folytán egy nőstény után évente átlagosan 8-10 fiókára számíthatunk.

A nutria Dél-Amerikából származó, folyók, tavak mentén élő, kizárólag növényevő állat. Elsősorban prémje miatt tenyésztik, de húsa és foga is hasznosítható. A kifejlett (8 hónapos) nutria teste zö-mök. A bak testének legkisebb megengedett hossza 55 cm, a nőstényé 50 cm. Farka 30-35 cm hosszú, vastag, csu- pasz és hengeres. A bak legkisebb engedélyezett súlya 4,5

ftuunri'd A emu 1 1

kg, a nőstényé 4 kg. A bakot és a nőstényt nehéz megkülönböztetni. A bak

feje rövidebb, zömökebb, széles homlokkal. Farka vasta-gabb, többnyire tompán végződő, és teste is nagyobb, mint a nőstényé. A hímnek nincs herezacskója, a herék a me-denceüregbe rejtettek. A hím ivarnyílása 30-40 mm-nyire

van a végbélnyílástól, míg a nőstény ivarnyílása (hüvelynyílás) a végbélnyílás közvetlen közelében helyezkedik el. E jellegzetesség vizsgálata — külső jel — az egyedüli módja az ivar-meghatározásnak.

A nőivarú állatnak 4-5 pár csecsbimbója van, amelyek csaknem a háton helyezked-nek el, oldalsó állásúak. A nutria párokban és csoportosan él, párzása nem évszakhoz kö-tött. Gyomra viszonylag kicsi, vastagbele azonban tekintélyes. Vízi életmódot folytat, ős-hazájában a sűrűn benőtt vízfolyások és halastavak mentén él, náddal bélelt, föld feletti vackokat készít, vagy a partba fészket kapar, növényzettel táplálkozik.

Feltűnően szép és kereskedelmileg is sokra értékelt tömött, sűrű a szőrzete, amely pehely- és koronaszőrökből áll. A pehelyszőr finom, puha, a koronaszőr merev, törékeny.

A háziasított nutriát színváltozatai szerint csoportosítják. Igy van: standard (barnás árnyalatú), világos pasztell, aranytopáz, aranypasztell, homokpasztell, bézs, világoskék, gleccserkék, ezüstkék vagy platina, kékesszürke, vagy grönland zafír, fémeskék, éjkék, feketebarna, vagy negró, ezüst-zafír, ezüstös-pasztell, mozaik és még számos színváltozat ismert.

244

etetőter medence piheni'

+50 F(.40 200

ál

Nutriaketrec és -ól oldalmetszete

Hol tartható, illetve tenyészthető a nutria?

A nutria elhelyezése jelentős befektetést igényel, ezért el kell határoznunk, hogy melyik tartási módot válasszuk.

Szabadtartás esetén nem jár különösebb gonddal az elhelyezés, csupán téli védett helyről kell gondoskodni, s e célra pajta vagy fészer is megfelel. Fontos, hogy a víz ne fagyjon be. E tartási módnál bekerítés sem szükséges, csak ha a közelben kultúrnövényeket termesztenek. A kerítés 1 m magas legyen, 60 cm mélyen a földbe süllyesztett, 5 x 5-ős kötésű drótfonatból. Így a nutria nem ás alá. A vízinövénnyel benőtt terület nagysága fon-tos, 1 nutria ugyanis 1-2 m2-en fogyasztja el naponta a növényzetet. A szabadtartás nagy területet igényel, és célszerű tenyésztői munka, szakszerű tenyészkiválasztás, törzs-könyvezés nem folytatható.

A félszabad tartás szintén nagy területet igényel. E tar-tási mód lényege, hogy tavasz-szal kihelyezzük az állatokat a szabadba, és ha már nem találnak elég természetes ele-séget vagy az időjárás hűvösre fordul, befogjuk őket, és az épített ólakban várjuk be szőrmeérettségüket.

Csoportos tartásban egy bak több nősténnyel (3-10) él. Ez a legmegbízhatóbb és a legbeváltabb tartási mód. A csoportos tartás nem igényel nagy területet, elég egy kisebb tó, amely vízinövénnyel borított. Árnyékoló és védő növény-zet feltétlenül legyen. A téli hideg ellen építsünk ólakat, s nagy hidegben rakjuk körül trágyával.

Tökéletes, tenyésztési szempontból igényes etetőtét tartás a háremtenyésztés, melyben 2-5 nőstény- medence ből álló csoport egyedül él, és a bakot csak 30-32 pihenő napra helyezzük hozzájuk. A hárem elhelyezése megoldható a csoportos tartással azonos módon vagy ketrecekben. Minden anyára 80 x 80 cm ket- rectér jusson. A háremet közös kifutóval és közös medencével lássuk el. A kifutó hossza azonos le- I gyen az egymás mellé rakott ketrecek hosszával, a 80 víz mélysége 40-50 cm legyen.

Ketreces tartásban az anyának és a baknak 80, külön ólja, kifutója és vízmedencéje van. A bakot időszakonként az anya ketrecébe helyezzük. A ket-reces tartásnak sok az előnye, hátránya azonban, hogy jelentős beruházást igényel.

-- A berendezési tárgyakat egymáshoz kapcsolva

helyezzük el úgy, hogy az ól után képezzük ki a kifutót, majd a medencét és végül az etetőrészt. Az ól belső mérete 80 x 80 cm, a kifutó az ól terü- letével azonos legyen. A vízmedencét 80 x 60 cm

,(50)k 420 * 200 )1(60 )1

245

felületére és 40 x 50 cm mélyre készítsük, és átfolyó vízzel tápláljuk. Az állatokat a medence utáni etetőtérben etessük, amelynek mérete 80 x 60 cm.

A ketrecegységeket sorban helyezzük egymás mellé, igy azok kifutóját közös válasz-fallal láthatjuk el. A vízmedence betonburkolatú legyen, lejtősen kiképzett lejárókkal.

A ketrecek felszereléséhez tartoznak a beton etetőedények, takarítóeszközök, télen a kis fürdő- és ivókád, a falra szerelhető szálastakarmány-rács, söprű, vödör, kaparóeszköz, ke-rítőháló.

Fontos követelmény a folyamatos vízellátás, amit legjobban folyóvízzel oldhatunk meg. Folyóvíz hiányában télen a fagyok beálltáig hetenként kétszer, nyáron naponta egyszer, nagyobb melegben naponta kétszer adjunk friss csap- vagy kútvizet. Ügyeljünk a víz hőmér-sékletére. A hideg víz a nutriáknál ivarszervi hurutos megbetegedéseket okoz.

Hogyan etessük, gondozzuk a nutriát? A nutria növényevő állat. Sok vízinövényt, kerti hulladékzöldséget, leveles gallyat

etessünk. Törekedjünk, hogy a zöldtakarmány-ellátás minél hosszabb ideig biztosított le-gyen. A nutria igénytelen, a penészes, rothadó vagy fagyott takarmány etetése azonban káros.

Az adagot úgy állítsuk össze, hogy mennyiségében és tápanyagtartalom szempontjából megfeleljen az álla-tok szükségletének. A kifejlett nutria napi takarmány-szükséglete 50-70 dkg.

Nyáron kizárólag zöldtakarmányra alapozhatjuk a takarmányozást. Ilyenek a szálas és leveles zöldta-karmányok, olajoS magvak, de elsősorban a vízinö-vények, s ezeknek is főleg a gyökérrésze. Jól etethetők a zöldséghulladékok (spenót, káposzta, fejes saláta, pa-radicsom, uborka, tök, sárgarépa) és a hullott gyümöl-csök is. A petrezselyemmel vigyázzunk, emésztési zava-rokat okoz, sőt mérgező is lehet.

Télen sárgarépa, takarmány- és cukorrépa, főtt burgonya és jó minőségű széna képez-zék a nutria takarmányát.

Az abraktakarmányok közül főleg árpát, kukoricát, zabot etessünk. A hüvelyes mag-vak és a különféle erdei magvak általában dugító hatásúak, ezek etetését lehetőleg kerüljük. A korpát és a gabonada-rát főtt burgonyával keverve etessük. Az abraktakarmány napi adagja kifejlett nutria számára élősúly kg-onként 2 dkg. Az abrak részben száraz kenyérrel is helyettesíthető. Abrakot a nyári időszak kivételével egész évben célszerű etetni. A takarmány főleg télen tartalmazzon lombtakar-mányokat, gyümölcsfák, tölgy, bükk, fűz, nyár, juhar, akác stb. leveles gallyait.

Az adag összeállításakor ügyeljünk arra, hogy a vemhes és szoptató nőstényeknek, a fiókáknak elegendő fehérjetakarmányt (zabot, lucernát) juttassunk.

A nutria évi takarmányszükséglete kifejlett korban: 120-140 kg zöldtakarmány, 60- 80 kg lédús takarmány, 12-15 kg széna, 22-25 kg abrak. A fiatal nutriának szőrmeérett-ségig fele takarmányra van szüksége.

Az abraktakarmányt és a darával kevert zúzott burgonyát nehéz vas- vagy cement-etetőkbe, a szénát és a zöldtakarmányt fémből készült jászlakba adjuk. Erős fagyok idején a lédús takarmányt az ólban, a gallyakat a kifutókban etessük.

246

A nutria szakszerű megfogása

Naponta kétszer etessünk. Szabad és félszabad tartásmód esetén elegendő egyszer — este — is etetni. Az edényeket naponta mossuk ki enyhe szódás vízzel, majd öblítsük tiszta vízzel, mert az edényben maradt lisztes részek erjednek, ami bélbántalmakat okoz.

Száraz almot használjunk, és ügyeljünk arra, hogy az mindig száraz is maradjon. Té-len frissítsük fel, a trágyát csak tél végén takarítsuk ki. Ellés előtt különösen fontos a száraz alom, mert a nedves és fagyott alom a fiókák elhullását okozhatja. A kifutót naponta taka-ritsuk, és ügyeljünk a medence vizének tisztaságára.

Gondozáskor, etetéskor figyeljük állataink viselkedését, étvágyát, egészségi állapotát. A takarmányozás és gondozás helyessége az állatok kondíciójából, vagyis a kifejlődött állatok élősúlyának állandóságából és az évenként rendszeresen bekövetkező szaporulatból mérhető le.

Amit a tenyésztésről tudnunk kell

Tenyésztésre csak kifejlett és jó minőségű prémű állatok alkalmasak. A nutria ugyan 5-6 hónapos korban már ivarérett, de tenyésztésre csak 8 hónapos korban alkalmas. A bakokat később, csak 12 hónapos korban fogjuk te-nyésztésbe. A nutriát 3-4 évig érdemes tenyésztésben tartani, idősebb korban már nem gazdaságos a tenyész-tése.

Az ivarzás 27-28 naponként ismétlődik, nem év-szakhoz kötött és 1-3 napig tart. Tünetei az idegesség, ide-oda futkosás, vizelés, duzzadt, kipirosodott ivarszer-vek. A nőstényen ellés után mindjárt jelentkezik az ivar-zás, és rendszerint a fiókák elválasztása után is.

A pároztatás a tartásmódtól függ. Szabad és félszabad tartásban vad vagy csoportos pároztatás alkalmazható. Csoportos és háremtenyésztésben hárembeli pároztatás, ketreces tartásban kézből pároztatás a megfelelő. A vemhesség ideje 130 nap. Évenként kétszeri ellés kívánatos, egy ellésre átlagosan 5 fiókára lehet számítani.

Az ellés gyors, 6 rendszerint nem igényel beavatkozást. Nehezebb ellés esetén a nős-tény ül, és fogaival igyekszik segíteni magán. A fiókák nagyon élet-képesek, pár órán belül esznek és a vízbe igyekeznek.

A vemhesség megállapítható a csecsbimbók állapotából vagy ki-tapintással. A vemhesség 30-40. napjától a tejmirigyek vérrel tel-tek, megnagyobbodottak, így a csecsbimbók is nagyobbak. Megter-mékenyülés után a méh nagyobbodik és süllyed. Az előrehaladottabb vemhesség külső jelekből is megállapítható, ilyenkor már a nőstény hasürege szemmel láthatóan is nagyobb, viselkedése nyugodtabb.

Az anyák 6-8 hétig szoptatnak. Elválasztáskor az anyákat te-gyük más ketrecbe, a fiókák 3-4 hónapos korukig maradjanak szo-kott helyükön. Ekkor ivar szerint válasszuk szét a szaporulatot, és az egykorúakat falkában neveljük.

Fontos a selejtezés. A nem megfelelő példányok választáskor, majd a falkásítást előzően a tenyésztésbevételkor selejtezhetők. Ilyen-kor mérjük az állatokat, és a súlyon aluliakat selejtezzük. Vizsgál-juk a szőrzetet a prémminőség szempontjából, mérlegeljük az állat szelídségét, kezelhetőségét és egészségi állapotát. Továbbtenyésztésre a nagyobb ellési súlyú, jó ivararányú családokból származó egyedeket hagyjuk meg, és követelmény a megfelelő szaporaság.

247

Hogyan fogható be és szállítható a nutria?

A nutria támadó természete miatt csak megfelelő szakértelemmel és arra alkalmas esz-közökkel fogható be. A befogáshoz speciális ládák szükségesek, amelyekbe az állatokat bezárhatjuk. A befogóládákat lássuk el tolóajtóval. Befogás közben vastag bőrkesztyűt viseljünk. A támadó állat megfékezésére bal kezünkben 50-60 cm hosszú pálcát tartsunk, és erre összpontosítsuk a nutria figyelmét. A nutriát farka közepén fogjuk meg — megfe-lelő pillanatban — és hirtelen emeljük fel. Tartsuk távol magunktól az állatot és mellső

II( 60cm

0 6-8

-4— 12

-4 9 +. Drótból és fából készült fixátor A nutria fixálása

lábait támasszuk szilárd alapzatra. A nyugtalan és mérges állatnak villás bottal kell lenyomni a fejét, vállát.

Ha csak kisebb távolságra kívánjuk az állatot szállítani, farkánál fogva jobb kezünkkel emeljük fel, valaki rögzítse a villás bottal, majd bal kezünkkel tarkójánál markoljuk meg az állat bőrét, és így helyezzük át. A rövid távolságra való áthelyezés megoldható úgy is, hogy jobb kezünkkel megfogjuk a nutria farkát, bal kezünkkel pedig egy kb. 50 cm hosszú botot helyezünk az állat mellső végtagjai alá.

Fémből készült nutriaszállító ketrec

Nagyobb távolságra 20 x 20 x 50 cm méretű szállítóládákat használjunk. Legbiztonsá-gosabbak a fémből készült ládák, azokat nem tudja az állat szétrágni. Ez használható az állatok mérésére is.

248

Nutriaprémfeszítő-fa

Egészségvédelmi tanácsok

A betegségek megelőzhetők, ha rendszeresen takarítunk, tisztán tartjuk az ólakat, időnként fertőtlenítünk, bőséges és nem túl hideg fürdővízről gondoskodunk, árnyékos helyre telepítünk, kerüljük a dugító és mérgező hatású takarmányok etetését, az ijesztő és zavaró hangokat.

Gondoskodjunk elkülönítő ketrecek beállításáról. Ezeket messze helyezzük el a tenyész-ketrecektől.

Az egészséges nutria jellemzői: a fogak narancssárga színe és a normális szőrdőlés. A fogak halványodása, a csapzott szőr betegséget jelent. A szőrzet csapzottsága először a homloktájon jelentkezik. Ilyenkor már hívjunk állatorvost.

A nutria leprémezése, a prém értékelése

A nutria fő terméke a prém, melyet nagysága és a szőrzet minősége szerint értékelünk. A felszőrök és az aljszőrök sötétek legyenek, a sötét tónusú prémek értékesebbek. Az I. osz-tályú prémnek jól fejlett felszőrei legyenek, és kívánatos, hogy a felszőrök az aljszőröket egészen a prém pereméig takarják. Az aljszőrök megfelelő (a hasaljon is legalább 8 mm) hosszú-ságúak legyenek, tömöttségük, rugalmasságuk fontos.

A prém nagyságát az álltól a hasaljon keresztül a prém végéig mérjük. Kívánatos szélessége 18 cm. Fontos, hogy a leprémezésig bő víz álljon a nutria rendelkezésére. A nem megfelelő egyedeket selejtezzük ki, ne tartsuk tenyésztésben. A prém értékét ronthatjuk a rosszul végzett lefejtéssel és a nem megfelelő tartósítással.

A nutriát akkor prémezzük le, amikor szőrméje már kel-lően beérett, vagyis legkorábban 6-8 hónapos korban.

Az állatokat úgy öljük le, hogy a szőrmét ne érje vér, és sérülést se okozzunk. Farkánál fogva emeljük fel a nutriát, mellső végtagjait szilárd alapzatra támasszuk, majd kb. 50 cm hosszú bottal üssünk a tarkójára. Ajánlatos a botot gu-mival ellátni, nehogy erősebb ütés esetén felszakítsuk a bőrt. Ezután vágjuk be az állat orrát, és hátsó lábánál fogva fel-akasztva véreztessük el. Amikor az állat elvérzett, azonnal kezdjük meg a bőr lefejtését.

A hátsó végtagok csupasz és szőrözött részének határán metsszük körül a bőrt, majd a hátsó lábak mentén, a végbél-nyílás irányában, a körkörös metszéstől a végbélnyílásig vág-juk fel. A végbélnyílást körülvágjuk, és a farkat a tövénél levágjuk. Ezután lefejtjük a bőrt. A lefejtéshez tompa tár-gyat vagy kést használjunk, amellyel apró vágásokkal elmetsz-szük a bőr és a felületi izomzat közötti hártyás részeket.

Ha a nutria vérezne, vérét nedves ruhadarabbal letöröl-jük. Az így lefejtett bőr az ún. „zsák" vagy „duda", melyet a szőrmés felével befelé fordítva feszítünk ki. A feszítő lapos, kúp alakú falapból vagy rugalmas acéldrótból készüljön. A feszítő hosszúsági és szélességi méreteit a bemutatott ábra szemlélteti, vastagsága 1-2 cm legyen.

249

A feszítőre húzott prémeket felaggatva szárítsuk ki addig, amíg légszáraz nem lesz. Mielőtt teljesen kiszáradna, fordítsuk vissza, és szőrmés felével kifelé húzzuk vissza a feszítő-fára. Kifeszítéskor mindig kezeljük óvatosan a bőrt, inkább csak simítani szabad, mintsem kihúzni, a nutriabőr könnyen nyúlik, s ez káros a prém minősége szempontjából. A bőröket jól szellőztethető, száraz és hűvös helyiségben szárítsuk.

Leprémezés után belezzük ki az állatot, s a belső részt főzve baromfival vagy sertéssel etethetjük. Ha a trichinella-vizsgálat negatív eredményt mutat, húsa emberi fogyasztásra is alkalmas alapos átsütés vagy főzés után. Bármilyen módon elkészíthető. A hús ízletessége érdekében ajánlatos vágás előtt 3-4 hétig főtt burgonyával kevert abrakféleségeket etetni a zöldtakarmány helyett.

A nutria nagy narancsvörös színű fogaiból dísztárgyakat készítenek, így fogai is érté-kesíthetők.

Tudnivalók a nyérctenyésztésről

A nyérctenyésztésre ott érdemes berendezkedni, ahol vágóhídi, baromfiipari és halgaz-dasági melléktermékek beszerezhetők, vagy a közelben keltetőállomás van, és rendelkezésre áll befulladt tojás. Elhelyezése könnyen megoldható, ketrecben tartják, és a nyirkos, árnyé-kos helyet szereti. Prémje jól értékesíthető. Évenként ugyan egyszer ellik 1-9 kölyköt, amelyből átlagosan csak kb. 3 fiókát nevel fel, de egy prém átvételi ára 500-1000 forint.

Tenyésztésre a kanadai alkalmas, amely barna szőrzetű, hátán sötéten csíkozott, mel-lén, ajkán esetleg kis fehér foltot visel. A hát, fej, farok sötétebb, mint a test többi része. Ezt a színt nevezik standardnak. A külföldi piac az egészen sötét, szinte fekete példányokat keresi.

A sötét nyérc feje rövid, az oldalrészeken széles, tekintete élénk. A hím 2 kg-nál kisebb ne legyen, a nőstény alsó súlyhatára 0,8 kg. A hím törzsének kívánatos hosszúsága 75 cm, a nőstényé 50 cm. A test hosszát az orrhegytől a farok végéig mérjük. Teste megnyúlt, melle jól fejlett, széles és mély, a lábai rövidek, izmosak. Ujjai között úszóhártyák vannak.

Az aljszőr tömött és zárt legyen és a felszőr színét viselje. A felszőrök dúsak, sötét-barnák, fényesek és rugalmasak legyenek. A felszőröknek teljesen takarniuk kell az alj-szőröket. A prém értékét a felszőrök kiegyenlítettsége és az aljszőrökhöz viszonyított aránya, továbbá ragyogása, rugalmassága határozza meg.

A nagy tömegű, kiegyenlített színű prém az értékes. Ezért a standardszín az a típus, amelyet érdemes tenyészteni. Nem érdemes különféle színváltozatokkal kísérletezni, mert így csak legfeljebb néhány nyakprémrevalót tudunk eladni.

A nyércnek is számos színváltozata jött létre — barna nyércek, melyek közül a Royal Pasztell

és a Palominó a legelterjedtebbek; — ezüstkék vagy platina nyércek, ide tartoznak az

Aleuta, Saphire, Blue és az Imperial Platina; — a tarka nyércek két színűek, ilyenek a Blue

Frost és a Black Cross. A nyérc menyétféle ragadozó. Ott érdemes te-

nyészteni, ahol rendelkezésre állnak a szükséges takarmányok, és az éghajlat is kedvező, vagyis nyirkos, árnyékos helyen.

250

Hol helyezzük el a nyércet?

A nyérc elhelyezés tekintetében igénytelenebb, mint a nutria, így a beruházási költsé-gek alacsonyabbak. Életfeltételeiről azonban gondoskodnunk kell.

A ketrec sűrű (2 x 2 cm) lyukbőségű drótfonatból készítendő, maga a drótháló szolgál-jon merevítőül a behajlítások révén.

A fiaztatóládikát deszkából készítsük, lehetőleg hornyolt eresztékkel a jobb hőszige-telés érdekében. A ládikát belső válaszfallal osszuk előtérre és fészekre. A válaszfal búvó-nyílását lássuk el tolódeszkával. A fából és drótfonatból készült kettős tető külön-külön felnyitható legyen. A ládikát lássuk el kettős (drótfonat és furnérlemez) fenékkel. Az alsó furnérlemez nyáron kiemelhető. A fiaztatóládika a ketrechez kapcsolható, illeszthető, illetve

40cm

b

Fiaztató vázlata a — előtér, b — fészek

leemelhető legyen. A ketrecből a ládikába 10 x 10 cm-es búvónyílást képezzünk ki, amely reteszelhető legyen.

A ketreceket helyezzük közvetlenül egymás mellé. A ketrecsor fölé építsünk nyereg-vagy féltetőt az árnyékolás és az eső elleni védelem céljából.

Mit eszik a nyérc és hogyan gondozzuk?

A nyérc húsevő állat, de bizonyos mértékben növényi táplálékot is fogyaszt. A takar-mányozás megtervezésekor alapvető szempont legyen a változatosság.

A napi adagban minél többféle takarmány szerepeljen, amely összetételében 80-85% állati, 15-20% növényi eredetű legyen.

A nyérc nagyon érzékeny a romlott húsra, a túl zsíros és sós hús etetése emésztési zava-rokat okoz. Csak egészséges, friss, fertőző anyagoktól mentes takarmányt etessünk.

Fontos követelmény a ketrec, az etető- és itatóedények tisztasága. A nyérc könnyen romlandó takarmányaira való tekintettel különös gondot fordítsunk arra, hogy csak annyi takarmány kerüljön az állatok elé, amennyit jó étvággyal elfogyasztanak. Nyáron a meg-hagyott húsfélét és növényi eredetű élelmet azonnal távolítsuk el a ketrecből, télen pedig ne várjuk meg, amíg a maradék megfagy.

A nyérc takarmányai lehetnek: a vágóhídi, baromfiipari melléktermékek, szexált napos-csibék, a befulladt tojás, a konzervipari hulladékhús, a gyomhalak, a nutriahús stb. A növé-nyi eredetű takarmányok közül búzát, zabdarát, zöldségféléket, sárgarépát, lucernalisztet etethetünk. Alapvető szabály, hogy emlős, madár, hal, növényi eredetű anyagok, zsigeri szervek (főleg máj, pacal) csontozat (esetleg dara formájában), esetenként tojás, sárgarépa, paradicsom, búzacsira és pékélesztő legyen a keverékben.

251

Naponta csak egyszer etessünk, kivéve az előrehala-dottan vemhes és szoptató anyákat, melyeknek naponta kétszer és az elválasztott fiókáknak, melyeknek naponta háromszor adjunk enni. Ha egyszer etetünk, annak ideje lehet reggel vagy este, arra azonban ügyeljünk, hogy min-dig azonos időpontban etessünk.

A takarmányt pépes keverék formájában (pl. korpával kevert darált hús) adjuk, de ha lehetőségünk van rá, alkal-manként helyes, ha egy-egy kisebb madarat, emlőst tol-lastul, szőröstül-bőröstül adunk az állatoknak. A kifej-lett állat napi takarmányadagja 12-25 dkg-ig terjedhet.

Friss ivóvíz mindig legyen az állatok előtt — különö-sen nyáron —, naponta többször cseréljük az ivóvizet.

A nyérc gondozásának alapelve a tisztaság. A fészek-ből is takarítsuk ki a behurcolt takarmánymaradékot.

A fészkeket szénával almozzuk, hetente cseréljük. Ellés után helyezzünk a ketrecbe sűrű drótfonatot, nehogy a fiókák átessenek a ketrec fenekén.

A tenyészkiválasztás, tenyésztés, felnevelés szabályai

Tenyésztésre csak azokat a példányokat hagyjuk meg, amelyek megfelelnek a standard-nak. A nyércprém értékmérő tulajdonságait legjobban novemberben és decemberben tudjuk elbírálni. A kiválogatás során nagy súlyt helyezzünk a szaporaságra, a 7 hónapos testsúlyra, valamint az ivarjellegre. Jellegzetes jegy a fej szélessége. Az egérfejű példányokat selejtezzük ki. A sötét nyérceken figyeljük meg a szem, szemhéj, fül és orr pigmentezését is, a követel-mény ugyanis az egyöntetű szín, barnáskék árnyalattal. Az aljszőrnek nagyon tömöttnek, a felszőrnek hosszú szálúnak, kiegyenlítettnek és ragyogónak kell lennie. A felszőr és aljszőr szálhosszúságának kívánatos aránya 5 : 3. A tenyészkiválasztás során vizsgáljuk meg az állat egészségi állapotát és kondícióját is.

A termelési és tenyésztési eredmények nyilvántartásával szakszerű és eredményes te- nyésztői munka folytatható, érdemes tehát nyilvántartásainkat pontosan vezetni.

A nyérc 12 hónapos korában tenyészérett. Igy tehát első életéve után tenyésztésbe vehetjük. Termékenysége csúcspontját kétéves korban éri el, és 5 évig tartható te-nyésztésben.

• A kívánatos ivararány kezdő tenyészetben 1 : 3. Ezt csak gyakorlott tenyésztő tágítsa 1 : 6, 1 : 7-re, sőt van példa arra is, hogy 1 kanra 10-12 nőivarú nyércet szá-mítanak. A nyércanya 1-9 kölyköt vet, átlagosan azon-ban 4-5 a fiókák száma.

A nőstény évente csak egyszer, tavasszal veszi fel a hí-met, ezért a pároztatási idő helyes megválasztása nem könnyű feladat. A kan hasonlóan, csak évente egyszer, ta-vasszal termel életképes hímivarsejteket.

A nőstények ivarzási ideje három szakaszra oszlik: előivarzásra, főivarzásra és utóivarzásra. Az előivarzás 2

450 hétig tart, utána egy hét a főivarzás, majd egy hét az utó-ivarzás. Legbiztosabb a termékenyülés a főivarzási idő-szakban. Ez az időpont nálunk kb. február vége—március

•

Nyérc szállítóláda (fa)

252

eleje, az időjárástól függően. Enyhe időben hamarabb, zord, hosszú tél után később követ-kezik az ivarzás. Az elő- és utóivarzási szakaszban nagyon bizonytalan a fogamzás.

Az ivarzás jelei: gyakori vizelés, nyugtalan futkosás, nyújtózkodás és a nőstények a ketrec falához dörzsölik magukat. A kan határozott „kotyogó" hangot ad.

Mindig a nőstényt vigyük a kan ketrecébe, sohasem fordítva. Legalkalmasabbak a pá-roztatásra a reggeli etetés utáni órák. A párzás eltarthat órákig is. Tapasztalt tenyésztők véleménye szerint 10-15 perc is elegendő, a további együtthagyás az ivadékok számát nem fokozza, a kan túlzott kifáradásához vezet. A párzást követő 8-10. napon próba-fedeztetést kell végeztetnünk, és ha az anya gorombán visszautasítja a kant, akkor fogam-zása valószínű.

A nőstényt tolóajtóval ellátott 20 x 50 x 20 cm méretű szállítóládában vigyük a bakhoz. A nyérc vemhességi ideje átlagosan 50 nap. A vemhesség alig látható a nőstényeken.

A vemhesség ideje alatt ne hizlaljuk az anyaállatokat. A várható ellés előtt 10 nappal növel-hetjük a takarmányadagot.

Az ellésről rendszerint úgy szerzünk tudomást, hogy a csupaszon és vakon világra jött fiókák vinnyognak. Az elhullott egyedeket távolítsuk el a fészekből.

A nyércfiókák kb. 5 hétig vakok, de 2-3 hetes korban már fogyasztják anyjuk takar-mányát. Ilyenkor jó, ha a pépes eleséget az elletőládába adjuk. 5 hetes korban a kicsinyek már kimásznak a fészekből, ilyenkor több etetőedényben helyezzük el az élelmet. Ivóvíz mindig legyen az állatok előtt.

A szopós nyérceket már 2 hónapos korban elválaszthatjuk. Ilyenkor a fiókák súlyának már 0,5 kg-nál többnek kell lennie. Elválasztáskor az anyát helyezzük másik ketrecbe. 4 hónapos korban válogassuk szét ivar szerint a növendékeket, majd a tél elején tenyésztési szempontból is vizsgáljuk át az állományt. Ekkor már mindenképpen egyesével kell őket elhelyezni, akár megmaradnak tenyésztésre, akár leprémezésre kerülnek. A nyércet a nutriá-nál vázoltakkal azonos módon selejtezzük.

A nyérc évente kétszer vedlik. Tenyésztési szempontból jelentős a második vedlés, mert ebben az időszakban alakul ki a prém értéke. Augusztus végéig váltja nyári szőrzetét, és október—novemberben érik be a téli szőrzet. Ez időszakban védjük állományunkat a tűző naptól és az esőtől egyaránt. A vedlés a farkon kezdődik.

Egészségvédelmi tanácsok

A nyércnek legérzékenyebb az emésztőszerve. Ezért kerüljük az emésztőrendszerre káros takarmányok etetését. Ne legyen egyhangú, egyoldalú a takarmányozás, csak friss húsféleségeket etessünk, ne adjunk zsíros húsokat, ne legyenek túl nagyok az adagok. Pon-tosan tartsuk be a megszokott etetési időpontokat, mindig ugyanabban az időpontban etessünk.

A beteg állat szőrzete matt (homályos), borzolt, kócos, fénye csökken, a vedlés túl sokáig tart, vagy kopasz foltok keletkeznek a szőrruhában, a természetes testnyílások, kü-lönösen a szem-, orr-, szájnyílás váladékosak, az állat viselkedése a megszokottól eltérő, gubbaszt, keveset mozog, étvágytalan.

Nyérc tartásakor különösen fontos a betegségek megelőzése, tekintve, hogy a gyógyítás sok nehézséget okoz.

253

A nyérc leprémezése

A nyérc csak a vedlés teljes befejeztekor prémezhető le, vagyis meg kell várni a szőrme-érettséget. Nálunk rendszerint novemberben fejeződik be a vedlés, s igy a november—de-cember közötti időszak a leprémezés legkedvezőbb ideje. A gyors szőrváltás alapfeltétele

a kielégítő, bő takarmányozás, ezért szeptembertől külö- nös hangsúlyt helyezzünk a takarmányozásra.

A szőrmeérettség elérésekor ne késlekedjünk a lepré-mezéssel, mert a koronaszőrök túlnőnek, göndörödnek, és igy értéktelenné válnak.

A leprémezés várható ideje előtt 2 héttel csökkentsük a takarmányadagot a bőr túlzott elzsirosodásának elkerü-lése érdekében. A leölés előtt egy nappal már ne etessük az

9Dcm állatokat. A leölt állat bélcsatornájából és húgyhólyagjából a

70cm hasüreg nyomása által távolítsuk el az ürüléket és a vize-letet, mert ellenkező esetben leprémezéskor a szőrme tönkremehet.

A nyércet hátsó lábánál fogva kampóra akasztjuk, majd a bőrt a combok hátsó vonalán az ujjaktól a farok felé felvágjuk. Ezután a bőrt lefejtjük a lábakról, és az

g 651 utolsó ujjpereceket a körmökkel együtt levágjuk. Levág-juk a farkot is, és lefejtjük róla a szőrmés bőrt. A testről

a is lefejtjük a bőrt úgy, hogy „zsákot" kapjunk. Végül a Nyércfeszítőfák a — kanok, mellső végtagokról is felvágás nélkül fejtjük le a bőrt,

— nőstények számára majd körülvágjuk a szemeket, a füleket, az állkapcsot és a fejet is leprémezzük.

A lefejtés után a végtagok és a farok szőrmés bőrét kemény papírra feszítsük ki, hogy száradás közben ne zsugorodjék. A testről lefejtett bőrt húzzuk feszítőfára úgy, hogy a bőr szőrmés része belül legyen. A feszítőfa mérete a bőr nagyságához igazodjék, ezért többféle méretű feszítőfát készítsünk. Feszítőnek jól bevált a rugalmas acéldrót is.

A bőröket szellős, árnyékos helyen szárítsuk. A fagy, füst és a közvetlen kályha mel-letti szárítás tönkreteszi a bőrt. A bőrök a Nutria- és prémesállat-tenyésztők Társulásán (Budapest VII., Sajó u. 3.) keresztül értékesíthetők.

254

A MÉHÉSZETRŐL

A mézelő méh mint háziállat

A mézelő méh vonatkozásában a „háziállat" meg-jelölés tulajdonképpen nem fedi ugyanazokat a tulaj-donságokat, mint többi haszonállatunknál. Háziállataink-ban kevés tulajdonság található már meg az ősökéből vál-tozatlanul. A mézelő méh természete ezzel szemben ma is olyan, mint akkor volt, amikor az ember az erdőből otthonához vitte.

A méhek és a méhész közötti viszony egyoldalú. A méhész megszokja a méheket, megismeri természetü-ket, megszereti őket. A méhekben ezzel szemben sem-miféle megszokás, ragaszkodás nem alakul ki gazdájuk iránt. Számukra a gazda ugyanolyan idegen, mint a többi ember. Sem arcát, sem hangját nem szokják meg, parancsának nem engedelmeskednek. (Kivétel, amikor meghatározott céllal, feltételes reflexek kialakításával kényszeríti az ember akaratának teljesítésére a méheket.)

A méhcsalád élete

A méhcsalád 15-60 ezer méh-ből áll. Egyedeinek száma évszakok szerint változik. A növények pihe-nésének időszakát, amikor a termé-szet nem nyújt táplálékot, a méhek is nyugalomban töltik. A méhcsalád ősz felé csökkenti egyedei számát. A hőigényes élettevékenységeket mérsékli. A hidegebb — +10 °C alatti — napok beköszöntésével a röpködést is beszünteti, és lakásá-ban összehúzódik, gömb alakot vesz fel. Minél hidegebb van, annál tö-mörebb a gömb, belsejében 14-24 °C, a szélén csupán a méhek moz-gásához nélkülözhetetlen 10 °C kö-

2 f

rüli a hőmérséklet. A méhcsalád az életben maradásá-hoz szükséges meleget —40 °C-os külső hőmérsékleten is képes tartani. A méhek teljes nyugalmának időszaka rendszerint november végétől január végéig, február elejéig tart.

Ekkor kezdődik az új egyedek nevelése, a petézés. A méhek fejlődéséhez 35 °C hőmérséklet kell. A fészek-nek (kaptárnak) azt a részét, ahol a petézés kezdő-dött, felmelegítik. Az első egyedek február második felében kelnek. Egyre több méh „születik" naponként, a család ennek ellenére sem növekszik, sőt néptelenedik. Az öreg, ún. „téli" méhekből elhullókat az újak egy ideig még nem pótolják. A „nemzedékváltás" rendszerint áp-rilisban fejeződik be. Ezután a népesség rohamosan nö-vekszik. A méhcsaládok a fejlődés csúcsát rendszerint júniusban érik el. Augusztustól a petézés ismét csök-

ken, a méhcsalád néptelenedik. A „leépítés" szeptember közepéig, végéig tart. A méhcsa-lád csökkentett népességgel megy telelőbe.

A méhésznek minden beavatkozását ehhez kell igazítania. Télen mindent kerülni kell, ami a méheket fokozott élettevékenységre kényszeríti; tavasszal mindent el kell követni a fejlődés, népesedés gyorsítása érdekében; nyáron a méhcsalád teljes fejlettségét a lehető legnagyobb hozamok elérésére kell sokoldalúan kihasználni; ősz felé és ősszel segíteni kell a méheket a telelésre való jó felkészülésben.

A méhcsalád egyedei, fejlődésük

A méhcsalád valamennyi egyede az anyától származik. Az anya tökéletesen fejlett nőstény, párzásra, utódok létrehozására képes: Testének munkavégző szervei elkorcsosultak, eltűntek.

A méhcsaládban rendszerint csak egy anya van, rövid ideig lehet kettő, esetleg több. A család egyedszáma az anyától függ, ezért fontos, hogy egészséges, fiatal és sokat petéző legyen. Az anya petét rak; petézik. A petéből álca kel ki. Az álca bebábozódik, majd kifej-lett méhhé alakul. A petét, álcát és bábot a méhészek összefoglaló néven fiasításnak nevezik.

Az anya élettartama 4-5 év. Az öreg anyák kevesebbet petéznek, csa-ládjaik a termelésben lemaradnak. Ezért az anyákat 2-3 éves korukban fiatalokkal kell cserélni.

Az anyánál jóval kisebb munkásméhek, dolgozók is nőneműek. Ezek alkotják a család többségét. Számuk évszakok szerint változik. A mun-

Méhcsalád egyedei a — munkás, b — anya, c — here

MÉZESCSÓK

Harminc dkg lisztet keverjünk 14 dkg cukorral, 1 citrom reszelt héjával, ízlés szerint törött fa-héjjal és szegfűszeggel, 1 kés-hegynyi szódabikarbónával és annyi mézzel, hogy se kemény, se lágy tészta legyen belőle. Kö-rülbelül % cm vastagra nyújt-suk, és pogácsaszaggatóval ke-rek csókokat szaggatva belőle, kikent tepsiben süssük. Ha ki-hűlt, öntözzük fehér cukormáz-zal.

256

kásméheken a szaporodás szervei korcsosultak el, a munkeszközök fejlődtek ki. Emésztő-csatornájukban a nektár tárolására és szállítására a mézhólyag alakult. Hátsó lábpárukon a virágpor gyűjtésére, szállítására szőrrel szegélyezett „kosárka" képződött. Mirigyrend-szerük méhtejet — pempőt —, viaszt, illatanyagot és enzimeket termel.

A munkásméhek rendezik be lépekkel, takarítják, fűtik és hűtik a méhlakást. Táplál-ják, gondozzák a fejlődő egyedeket. Etetik, gondozzák, tisztogatják az anyát. Gyűjtik a nektárt, a virágport, a vizet és a propoliszt (ragasztó, tömítőanyag). A nektárból mézet készítenek. Őrzik otthonukat a kártevők, a méhellenségek ellen.

A munkásméhek élete rövid. A tavasztól júliusig keltek csupán 40-50 napig élnek. Az augusztusi és későbbi kelésűek élettartama 5-7 hónap is lehet. Ezek a „téli" méhek.

A méhcsalád hímjei a herék, munkát nem végeznek. Egyetlen feladatuk a fiatal anyákkal való párzás. Heréket csak tavasztól őszig nevel és tűr meg a méhcsalád. Az ősz közeledtével a heréket kiéheztetik, és kiűzik. A családban néhány száz, legfeljebb néhány ezer here van.

A méhek táplálkozása, etetése, itatása

A méheknek nektárra (mézre), virágporra és vízre van szükségük. A nektár a virágokban képződő cukoroldat. Répacukrot, kisebb mennyiségben egy-

szerű cukrokat (szőlő- és gyümölcscukrot) tartalmaz. Cukortartalma nemcsak növény-fajonként, hanem az időjárási és egyéb tényezőktől függően is változik.

A méhek a nektárt mézhólyagjukba gyűjtik, ha megtelt, hazarepülnek. Rakományukat üres sejtekbe ürítik vagy a „házi munkákat" végző fiatal testvéreiknek adják át. Ezek feladata, hogy a nektárból mézet készítsenek. A nektár felesleges vizét elpárologtatják, a répacukrot egyszerű cukorrá alakítják. A mézzel teli sejteket viaszfedéllel légmentesen zárják.

A mirigyváladékkal és nektárral kevert virágpor-csomócskákat a méhek sejtekbe helye-zik, fejükkel legyömöszölik. A teli sejtekre kevés mézet öntenek, azután viaszfedéllel fedik. A virágpor a parányi „silókban" tejsavas erjedésen megy át, könnyen emészthetővé válik és konzerválódik. Ebből fogyasztanak a méhek tél vége felé, amikor friss virágporhoz nem jutnak.

A mézben szénhidrátokat, a virágporban fehérjét és zsírt kapnak a méhek. Az előbbiekre főként az idősebb méheknek, az utóbbiakra a fiataloknak és az álcáknak van szükségük.

Vizet a méhek nem tartalékolnak. Szükségletüket a szabadban, közvetlenül felhasználás előtt szerzik. Télen a kaptár levegőjéből lecsapódott, s a mézzel fogyasztott víz elégíti ki igényüket.

Néha a méhek nem képesek annyit gyűjteni, ameny-nyi fogyasztásukat fedezné vagy a méhész hagy kevés mézet családjainál, ezért fenyegeti éhség azokat. Ilyenkor a méhcsaládok készletét etetéssel kell kiegészíteni. Régeb-ben a méheket csak mézzel etették, később cukorral. Ha megfelelő időben adjuk, akkor a méhek tökéletesen fel-dolgozzák és helyettesíti számukra a mézet. A cukorete-tésből készített méhtáplálék mézként nem hozható forga-lomba, árusítása mézhamisítás, büntetendő cselekmény!

A virágpor pótlására sokkal ritkábban van szük-ség, helyettesítésére azonos értékű pótszerünk nincs. Hatását a zsírtalanított szójaliszt és porított élesztő keve-réke közelíti meg.

A cukrot vízben oldva adjuk a méheknek. A sziru-

257

pot a kaptárba helyezett etetőbe öntjük. Szabadban az etetés veszélyes, mert a méhcsalá-dok között rablást okoz. Ez sok méh, esetleg egész családok pusztulásával jár. Adhatjuk a cukrot szilárd állapotban is, cukorlepény formájában. Kristálycukrot is etethetünk. A méz pótlására a tiszta cukron kívül más (pl. dinnyelé, gyümölcslé, melasz) nem alkalmas! A cukoretetéssel adjuk a méhbetegségek elleni gyógyszereket is.

A virágporpótlékot cukorlepénybe dolgozva a kaptárban vagy tisztán a szabadban ad-hatjuk a méheknek, ez utóbbi eredményesebb. Főként tavasszal lehet erre szükség, ahol nincs elegendő virágport adó növény. A méhek csak addig hordják, amíg virágport nem találnak.

A vízszerzés könnyítésére a méhes közelében itatót kell felállítani. Legjobb a csepegő, folyó vizű itató, ez terjeszti legkevésbé a méhbetegségeket. A rendszeres itatás azért is fontos, hogy ne látogassák a szomszédok baromfiitatóit, kerti csapjait, kútját. A méhek belső itatá-sára rossz időjárás esetén vagy a kaptárak huzamos lezárásakor lehet szükség.

A méhészet haszna

A méhész a méhektől a szükségletükön felüli mézet veszi el. Ennek mennyisége a kör-nyék mézelőnövényeitől, az időjárástól és a méhcsaládok népességétől, erősségétől függ. A méhcsalád átlag 15-18 kg árumézet termel. Kedvező helyeken, jó esztendőkben ennél több is termelhető. Több azok hozama, akik méheiket oda szállítják, ahol jó gyűjtés várható. Ezt nevezzük vándoroltatásnak. Az ilyen méhészetekben a méztermés méhcsaládonként 30-50 kg, nagyon jó években ennél több is lehet. A méhcsaládnak saját fogyasztásra is 80-100 kg méz szükséges évente.

Hazánk mintegy 600 ezer méhcsaládja évente 6-9 ezer tonna árumézet termel. Ennek mintegy harmada fogy el itthon, a többit külföldön értékesítjük.

A mézelő méhek másik terméke a viasz. Őseink gyertyakészítésre használták. Ma legna- gyobb fogyasztója maga a méhészet, mert a lépek szabályos építését viaszlemezekkel (műlép-

pel) segítjük. Méhviaszból gyer- tyát csak kivételesen készítenek.

A viaszt a fiatal munkásmé-hek viaszmirigyei választják ki. Termeléséhez jó virágpor és nektárhordás vagy cukoretetés kell. Viasztermelésünk országos átlaga méhcsaládonként 30 dkg.

A méhész a mézen és a via-szon kívül méheket, anyákat, ra-jokat, méhcsaládokat is eladhat.

A méhpempő a fiatal méhek mirigyváladéka (méhtej). Zsír-ban, fehérjében, vitaminokban gazdag, „dúsított" méhtáplálék. Kozmetikai és gyógyászati cé-lokra használják. Értékesítési le-hetősége korlátozott.

A virágporból tápszereket készítenek. Olyan helyeken érde-

258

mes termelni, ahol sok virágport gyűjtenek a méhek. A propolisz vagy méhszurok a méhek által fák rügyei- ről gyűjtött, ragadós, sok illó olajat tartalmazó anyag.

A közvetlen haszonnál sokkal nagyobb azonban az, amit a méhek a gyümölcs- és magtermés növelésé-vel hoznak. Mezőgazdasági növényeink nagy része csak akkor ad kielégítő termést (gyümölcsöt, magvat), ha virágaira más virágról kerül virágpor. A virágport egyik virágról a másikra legtöbb növényünknél a rova-rok juttatják át. A megporzó rovarok között legfonto-sabb a mézelő méh. A méhek munkája nyomán fej-lődő gyümölcs és mag értéke — növénytermesztő szak-emberek számításai szerint — az 1966-1970. évek átlagában több mint 4 milliárd forintra becsülhető. Ez mintegy hússzorosa a méhészet közvetlen haszná-nak.

TORDAI POGÁCSA

Fél kg barna mézet forrásig he-vítsünk, azután langyosra hűtve vegyünk hozzá 25 dkg búza-lisztet és annyi rozslisztet is, hogy jól nyújthat6 tésztát gyúr-hossunk belőle. Beleteszünk jó késhegynyi szódabikarbónát és legalább 1/4 óráig gyúrjuk. fél-óráig pihentetjük, megfelelő nagyságú darabokra vágjuk (kb. 25 lesz belöle), kézzel piskóta-formára alakítjuk, gyengén ki-kent és meglisztezett tepsibe tesszük, és minden egyes darabot laposra — A cm vastagra --nyomkodva, megsütjük.

Hol lehet méheket tartani?

A méhek tartásával, elhelyezésével kapcsolatos tudnivalókat a 15/1969. (XI. 6.) MÉM sz. rendelet tartalmazza. Eszerint méheket tartani mindenhol lehet. Kivétel a ház-tömbök területe, ahol a lakóknak nincs saját udvaruk, kertjük. Olyan udvaron, kertben, amelyet több lakó közösen használ, méheket csak az összes lakó beleegyezésével szabad tartani.

A nagyobb városokban, sűrűn beépített területeken lakók méheiket bérelt telken, a vá-rosok ritkábban beépített részein, a zöldövezetekben tartják. Ilyen helyeken több a növény — gyümölcsösök, díszfák és cserjék, erdők stb. —, ami a méhészkedést sikeresebbé teszi. A kertes házak tulajdonosai között akadnak, akik helyet adnak a méheknek. Ilyenkor a mé-hész a közös megegyezéssel megállapított bért (mézet vagy pénzt) fizeti. A megállapodást tanácsos írásban rögzíteni. A méhészkedésről a nagyvárosok lakóinak sem kell lemondaniuk, Budapesten is több ezer méhész van.

A méhek a meleget, a napfényt szeretik. A forróság, a szél káros rájuk. A telephely kiválasztásakor, a kaptárak elhelyezésekor ezt figyelembe kell venni. A méhészetet széltől védett, ködnek, talaj menti fagyoknak kevésbé kitett telepen tartsuk. Legjobb a déli, délkeleti fekvés, az északi a legked-vezőtlenebb. A szél káros hatását fallal, tömör kerítéssel, élősövénnyel csökkenthetjük.

A kaptárakat úgy helyezzük el, hogy azok a reggeli órákban napsütésben legyenek, később azonban árnyékba kerüljenek. Nagyon jó a falak védelmében, bokrok mel-letti, fák alatti elhelyezés. Gondolni kell arra is, hogy a kap-tárakhoz hozzáférjünk.

Akinek nagyobb kertje, udvara van, az a kaptárakat egymástól távolabb helyezze el. Igy a méhek biztosabban találják meg otthonukat, nem tévednek idegen kaptárba.

Kisebb területen rakhatók a kaptárak sűrűn egymás mellé, sőt egymásra is. Ennek megfelelően kell a kaptár-rendszert megválasztani. Vándorméhészetnél figyelemmel

259

Méhészálarc

kell lenni arra is, hogy a szállítóeszköz (gépkocsi) a kaptárakhoz minél közelebb állbaggon. Igy könnyebb a fel- és lerakodás.

A jól felkészült méhcsaládok a telet a szabadban is bírják. Magyarországon a kaptára-kat télire sem szükséges zárt helyre berakni.

A sikeres méhészkedés feltételei

Sok érdeklődőt távol tart a méhészkedéstől, hogy a méhek szúrnak. Igaz, hogy a méh- szúrás kellemetlen. Korántsem olyan veszélyes és fájdalmas azonban, mint gondolják. A szú-

rással járó tünetek (duzzanat, csalánkiütés, viszketés stb.) megsztinnek, amint a szervezet a méhmérget megszokja. Ez a legtöbb embernél egy éven belül bekövetkezik. Elenyésző azok száma, akiknek szervezete sokáig érzékeny a szúrásra. Az pedig egészen ritka, hogy a méhszúrás halált okoz. A méhméregre a szívbajban szenvedők érzékenyek. Ezért nekik a méhészkedés kezdése előtt ajánlatos kikérni az orvos tanácsát.

Aki félelmét nem képes leküzdeni vagy érzékenysége több szúrás után sem csökken, az arcát hálóval, sapkával (méhészsapka, méhész-álarc) védheti. Vannak, akiknél a méhészkedés allergiás tüneteket okoz. Ha az orvos azt tanácsolja, akkor a méhészkedésről le kell mondaniuk. A kicsiben, kedvtelésből való méhészkedésről a testi fogyatékos embe-reknek sem kell lemondaniuk. A két kéz épsége fontos, de vannak, akik

egy kézzel is eredményesen méhészkednek. Gyakori a lábhibás, sőt egyik lábát elveszített méhész is.

Számításba kell venni a méhészkedéshez szükséges munkaidőt, egy méhcsalád gondo-zására évi 12-15 munkaóra szükséges.

A méhészetben idegen munkaerőre ritkán, pörgetéshez, vándorláshoz van szükség. A méhcsaládok, kaptárak, eszközök beszerzése, majd a méhészet üzemeltetése kiadá-

sokkal jár. Ezek nagyon széles határok között mozoghatnak attól függően, hány méhcsalád-ról van szó, milyen kaptárak mellett dönt a kezdő.

Hiába van meg a személyi és anyagi feltétel, a méhészkedés nem lesz eredményes (anya-gilag), ha a méhek repülési távolságán belül kevés a nektárt és virágport adó mézelő növény. Nem elegendő, hogy a méhek saját szükségletüket gyűjtsék be. Olyan méhlegelő kell, amely-ből felesleget is tárolhatnak a méhész számára.

A méhek 4-5 kilométerre, kivételesen ennél távolabbra is elrepülnek. Minél messzebb repülnek, annál kevesebb haszonnal jár munkájuk (mesz-

A PICI N sziről nagy az „üzemanyag-fogyasztás" is, kevés nektár jut a kaptárba). A hasznos

Antibiotikum-tartalmú tápszer röptávolság 3 km. A mé- a méhek enyhébb költésrotha- hészet röpkörzete 3 km dásának megelőzésére és sugara kör. E terület nö- gyógykezelésére Egy átlagos vényvilága termeli a mé

lülettel lefelé helyezzük a kap- " S

-„$. ,

, . tár kereteire. '1t ‘s'' '

fordul, hogy a családok- Beszerezhető az OMSZK- nál )∎ nak nem lesz elegendő (Bp. V., Garibaldi u. 2.) és a

41% gyűjtenivalójuk.

méhészeti szaküzletekben. Vannak növények,

népességű méhcsalád kezelésé- hek „takarmányát". Minél hez 1 kg lepény szükséges. Tá-

Ori.4;18,', 41-1t '47 több méhészet, illetve méh- volítsuk el a műanyag zacskó 401444"› család van az adott terü- egyik oldalát, és e nyitott fe- "041 04 leten, annál inkább elő-

260

amelyek a méheknek csupán mindennapi szükségletét elégítik ki, ezekből tartalékot csak kivételesen gyűjthetnek. Az ilyen növények is fontosak, a méhek ezek virágzásakor nem fogyasztják készletüket, és a friss nektár, virágpor gyorsítja a családok népesedését.

Jó tavaszi fejlődést erdők, rétek, mocsaras területek, füzesek, gyümölcsösök közelében várhatunk. A mezőgazdasági növények közül a tavaszi fejlődést segíti a bíborhere és olaj-repce.

Főhordást adó növényeink közül legfontosabb a fehér akác. Az utak mellett, kertek határán, tanyák körül, parkokban szórványosan található akácfák csak néhány méhcsalád-nak nyújtanak elegendő legelőt. Nagyobb méhészetek csak összefüggő akácerdők közelében gyűjthetnek elvehető fölösleget.

Az akác májusban virágzik, utána néhány egyéb fa (hárs, bálványfa, olajfűz, csörgőfa, japánakác, szelídgesztenye stb.), a nyáron virító mezőgazdasági és gyomnövények (somkóró, szöszösbükköny, baltacim, vöröshere, fehérhere, lu- cerna, napraforgó, kobakosok, gyógynövények; illetve vadrepce, egynyári tisztesfű, búzavirág, acat stb.) ad- MÉZ ES K AL ÁCS nak gyűjtési lehetőséget. Folyóink árterületein, vala- mint a lápos részeken főként a kanadai aranyvessző Fél liter lisztből, 4 egész tojás- és a menták érdemelnek említést. Árumézünk legna- sal, 20 db megtört kockacukor- gyobb hányadát (kb. 80%-át) a fehér akácból kapjuk. rel, 1/4 kg felolvasztott mézzel

A sok virág még nem biztos gyűjtés. A nektár kép- és egy késhegynyi szódabikarbó- ződését ugyanis az időjárás befolyásolja. A nektárter- nővel keverjünk tésztát. Este ké-

melésre s a gyűjtőmunkára a napos, meleg, szélmentes szítsük és tepsibe téve hintsük

időjárás kedvező. durván tört mandulával. Reggel-

Az olyan helyekről, ahol kevés mézelő növény re megkel és akkor vigyázva,

van, a nagyobb méhészeteket elszállítják, vándoroltat- hogy meg ne barnuljon, süssük. Mikor kihűlt, vágjuk szeletekre.

ják. A méhcsaládok az arra alkalmas kaptárakban (ván- Sokáig eláll. dorkaptárak) a fogságot és a szállítást károsodás nélkül elviselik. A méhek az új helyen gyorsan tájékozódnak, és hamarosan kezdik a gyűjtést.

Hogyan kezdjünk?

A méhészkedés kezdése anyagi befektetéssel jár. Tanácsos két dologról tájékozódni: vajon nem riaszt-e el a méhészkedéstől a méhszúrás, és adottak-e vidékünkön a sikeres méhészkedés természetes feltételei?

Leghelyesebb, ha a méhészet iránt érdeklődő valamelyik barát, rokon vagy ismerős méhészetébe látogat. Ott ismerkedik a méhek életével, a körülöttük végzendő munkával. Eközben alkalma nyílik a méhszúrás „ízlelgetésére" is.

Helyes, ha az érdeklődő az első gyakorlati lépésekkel párhuzamosan a méhészkedés elméletével is ismerkedik. Nagyobb méhállomány kezelésére csak az vállalkozzék, aki kicsi-ben már szerzett tapasztalatokat. Kezdeni kész méhcsaládokkal vagy rajokkal lehet. Inkább az első mód javasolható. Olcsóbb, és kevesebb szakértelem kell hozzá. Vásárláshoz aján-latos gyakorlott méhész segítségét kérni. Méhcsaládot csak a környéken általánosságban használt, korszerű kaptárban tanácsos vásárolni: a helyi adottságoknak nyilván ez a kaptár-típus felel meg legjobban.

17 261

FUMERRA

Antibiotikum-tartalmú cukor-lepény a méhek nosema-kór-jának és enyhébb költésrotha-dásának megelőzésére. Etetése célszerű minden olyan méhcsa-ládban, ahol ezek a betegségek már korábban előfordultak. Adagolását a tél végén, kora tavasszal kell megkezdeni. Egy átlagos népességű méhcsalád adagja 3 kg Fumerra, amit fo-lyamatosan kell etetni. A mű-anyag zacskó egyik oldalának eltávolítása után, nyitott felü-letével lefelé helyezzük a kap-tárba a keretekre. Beszerezhető az OMSZK-nál (Bp. V., Garibaldi u. 2.) és a méhészeti szaküzletekben.

Milyen felszerelés szükséges a méhészkedéshez?

A méhészkedéshez külön épület nem szükséges. Az azonban előnyös, ha a méhészeti felszerelések, anyagok és termékek tárolására, barkácsolásra valamilyen helyiség áll rendelkezésre.

Minden méhcsaládnak kell egy kaptár. (Nagyobb kaptárban két, esetleg több méhcsalád is tartható.) A ke-retek a kaptárak tartozékai. Az új kaptárakat ezekkel együtt árusítják. Néhány üres, tartalék kaptár is szükséges.

A legkisebb méhészetben is nélkülözhetetlen a füstőlő. Korhadt fát, kukoricacsutkát, taplót vagy egyéb — lassan égő, jól füstölő — anyagot égetünk benne. A füstöt a mé-hek szelídítésére használjuk. Így kevesebb szúrást kapunk.

A kezdő méhész feltétlenül használjon arcvédőt (mé-hészsapkát, méhészálarcot). Mikor a szúrást megszokja és az már nem zavarja a munkában, nem idegesíti, az arc-védő jó szolgálatot tesz családtagjainak vagy a segítő sze-mélyeknek.

A kaptárvas vagy kaptárszolga szintén nélkülözhe-tetlen. A keretfedők felnyitásánál, a keretek mozgatásánál használjuk. Alkalmas a keretek és a kaptár tisztogatására is.

Az itató sem hiányozhat. Legjobb a csappal felsze-relt tartály. A csapból csepegő víz ferde deszkán folydo-gál. A méhek itt szerzik be vízszükségletüket.

A derelyeszaggatóhoz hasonló sarkantyúkerék akkor szükséges, amikor új lépeket kívánunk építtetni. A lépet erősítő huzalt olvasztjuk be vele a műlépbe. Erre a célra elektromos beolvasztó is használatos.

Etetéshez a méhcsaládok számával egyező mennyi-ségű etető szükséges. Sokféle van használatban, egysze-rűt, könnyen tisztíthatót kell választani.

A mézet a lépekből pörgetővel nyerjük, pörgetjük ki. Mivel a pörgetővel a méhbetegségek terjedhetnek, azt kölcsönözni nem tanácsos.

A méz pörgetésekor a lépek viaszfedelét sejtnyitó villával vagy sejtnyitó késsel távolítjuk el (fedelezés). E munka közben fedelezőállványt és fedelezőtálcát hasz-nálunk.

A méz idegen anyagoktól való megtisztításához mézszűrő kell.

A gyűjtés ellenőrzésében jó szolgálatot tesz a kap-tármérleg, de magas ára miatt költsége kis méhészetek-ben a termelést nagyon terheli. Vándorméhészetekben szinte nélkülözhetetlen a szétszedhető, könnyen szállít-ható, a vándortanyán lakásul és pörgetőhelyiségül szol-gáló vándorbódé. Kis méhészek közösen is beszerez-hetik és használhatják. Szükség lehet különleges szer-számokra, felszerelésekre is, ha méztermelésen kívül egyéb hozamot is akarunk a méhészetből. Nélkülözhe-

262

tetlen néhány általánosan használt eszköz: kalapács, harapófogó, fúró, ár, balta, fűrész, ásó vagy lapát.

Méheket méhészektől szabadon lehet vásárolni. Eladó méhekről a méhészeti szaklap apróhirdetései állandóan tájékoztatnak. Méhészeti felszereléseket a Hungaronektár Orszá-gos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat (Budapest, V., Garibaldi u. 2.) gyárt és árusít. Méhészeti eszközök kicsiben Budapesten a budapesti méhészek szövetkezetének üzletében (IX., Ferenc körút 37.), vidéken a helyi szövetkezetek üzleteiben szerezhetők be.

A Hungaronektár vásárolja fel a méhészet termékeit is. Ezekre a méhészekkel termelési szerződést köt, így az értékesítés biztonságos.

Kifizetődő-e a méhészkedés?

A méhészkedés gazdaságossága nagyon sok tényezőtől függ. Ilyenek : a méhészetbe beruházott összeg; a ráfordítások mértéke; az elért hozamok stb. A mézhozamok, mivel nagyon függnek az időjárástól, évenként és vidékenként széles határok között ingadoznak. A méhészkedés eredmé-nyét, hasznát — mint általában a mezőgazdaságét — csak több évi átlag alapján lehet lemérni. Az egy méhcsaládtól több évi átlagban várható tiszta haszon 100-300 forintra tehető. (A ráfordításokba nincs beleszámítva a méhekkel — a méhész és családtagjai által — végzett munka bére.)

A méhészet 30 méhcsaládig adómentes. Az ennél na-gyobb méhészetek méhcsaládonként évi 10 Ft adóátalányt fizetnek. Adót ilyenkor nemcsak a 30 családon felüli, ha-nem az egész állomány után fizetni kell.

Itató

A méhészek szervezeti élete

A méhészek szaktudásuk gyarapítása, érdekeik vé-delme és gazdasági kérdéseik közös megoldása céljából az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek mel-lett szakcsoportokba tömörültek. Hazánkban közel 600 méhészeti szakcsoport működik. Van néhány méhész-szövetkezet is.

A méhészet iránt érdeklődő szakmai ismereteit a következő módokon növelheti:

— inaskodás jó, gyakorló méhész mellett; — a méhésztársulások által szervezett összejöve-

telek, eladások, tanfolyamok látogatása; — részvétel szakmai bemutatókon, tapasztalatcse-

réken; — szaklap és szakkönyvek rendszeres olvasása; — szakmunkás-bizonyítvány szerzése a Zalaapáti

Méhésziskola levelező tagozatán. (Az iskola címe: 8741 Zalaapáti, Pf. 11.)

MÉZTORTA

12 dkg mézet és 10 dkg porcuk-rot negyedóráig keverjük 8 tojás sárgájával. Hozzávegyítünk 10 dkg finom, darás lisztet, 15 dkg hámozott, darált mandulát, 3 szelet reszelt csokoládét, 1 cit-rom reszelt héját és kicsavart levét, késhegynyi szódabikarbó-nát és végül a 8 tojás kemény habbá vert fehérjéjét. Nagyon lassú tűznél süssük, háromfelé vágva, töltsük barack-, eper-, vagy málnalekvárral, és citrom-vagy narancsmázzal vonjuk be.

263

AJÁNLOTT IRODALOM

Anghi Csaba (1961): Nutria- és nyérctenyésztés, perzsa és panofix prémtermelés, Anghi Csaba (1969): Nyúltenyésztés. Állattenyésztési enciklopédia (szerk. Horn Artúr) I—III. (1971). Benedek—Manninger—Virányi (1974): Megporzás mézelő méhekkel. Biszkup--Guoth--Horn (1976): Haszongalamb-tenyésztés. (2. átdolgozott és bővített kiadás) Bögre János (1957): Termeljünk több libamájat. Bögre János (1964): A tyúktenyésztés kézikönyve. Bögre János (1970): A libamáj és termelése. Bögre János—Kakuk Tibor—Miklósné Horváth Erzsébet (1968): Kacsa-, lúd-, pulyka- és

gyöngytyúktenyésztés kézikönyve. Czakó József (1967): Borjúnevelési ABC. Tóth László (1976): Nagy teljesítményű fejőberendezések üzemeltetése. Csire Lajos (1968): Sertéstenyésztés. Faluba Zoltán (1959): Gyakorlati méhészkedés. Fábián—Wettstein (1970): A háztáji baromfi egészségvédelme. Gonda Irén (1967): Baromfi a ház körül. Hajas—Hámori (1968): Bánásmód háziállatokkal. J. Horváth László (1966): Vidám rajzos szarvasmarhatenyésztés. J. Horváth László és Kattinger Gusztáv (1964): Vidám rajzos baromfitenyésztés. Koplikné dr. Kovács Éva (1968): Pulykatenyésztés. Kozma György (1967): Minden napra egy tanács a tojástermeléshez. Kozma György (1968): Szaktanácsok a sertéstenyésztéshez. Kralovánszky U. Pál (1970): Marhahizlalási 1 x 1. Molnár László (1964): Hogyan lesz a tehenészből szakmunkás? Molnár László (1966): Lehet-e a kanászból szakmunkás? Molnár László (1968): Hibridtyúk a háztájon. Molnár László (1970): Jövedelmező állattartás a háztájon. Oláh István (1968): Jövedelmező nyúltenyésztés. Dr. Örösi Pál Zoltán (1969): Kis méhészkönyv. Ősz—Szép (1964): Gyakoribb sertésbetegségek. Pacs István (1964): A gyöngytyúk tenyésztése. Szabó Károly (1969): A méhész műhelyében. Méhészek zsebkönyve (1969).

264

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés ..... 5 Hogyan rendezzük be a házunk táját? .......................................................................... 7

ZÖLDSÉG-. GYÜMÖLCS- ÉS SZŐLŐTERMESZTÉS A HÁZIKERTBEN

Zöldségeskert (Írta: Bessenyei Zoltán és dr. Zatykó Lajosné) .............................................. 13 Első dolgunk a tervezés legyen! .............................................................................. 13 A zöldségfélék tápanyagigénye .............................................................................. 15 A zöldséges tavaszi talajmunkái ............................................................................ 17 A zöldségnövények szaporítása .............................................................................. 17

A palántanevelés ........................................................................................... 17 A palánták ültetése ......................................................................................... 18

Ápolási munkák a zöldségeskertben ....................................................................... 19 A zöldségfélék védelme ......................................................................................... 19 Káposztafélék termesztése ..................................................................................... 20

Fejes káposzta .............................................................................................. 20 Vöröskáposzta .............................................................................................. 21 Kelkáposzta .................................................................................................. 22 Karalábé ....................................................................................................... 22 Karfiol .......................................................................................................... 23 Bimbóskel ..................................................................................................... 24

A káposztafélék betegségei és kártevői ....................................................... 25 Gumós és gyökérzöldségek termesztése 25

Sárgarépa ..................................................................................................... 25 Petrezselyem .................................................................................................. 26 Zeller ............................................................................................................ 26 Retek ............................................................................................................ 27 Cékla ........................................................................................................... 28

A gumós és gyökérnövények betegségei és kártevői ................................... 28 Hagymafélék termesztése ...................................................................................... 28

Vöröshagyma ................................................................................................ 28 Fokhagyma ................................................................................................... 29 Téli sarjadékhagyma ...................................................................................... 30 Metélőhagyma .............................................................................................. 30 Póréhagyma .................................................................................................. 30

265

A hagymafélék betegségei és kártevői ......................................................... 31 Burgonyafélék termesztése ..................................................................................... 31

Paprika ......................................................................................................... 31 Paradicsom .................................................................................................... 32 Burgonya ....................................................................................................... 33 Tojásgyümölcs ............................................................................................... 33

A burgonyafélék betegségei és kártevői ..................................................... 34 Kabakosok termesztése .......................................................................................... 34

Uborka ......................................................................................................... 34 Görögdinnye .................................................................................................. 35 Sárgadinnye .................................................................................................. 36 Spárgatök ...................................................................................................... 37 Patisszon (csillagtök) ....................................................................................... 37

A kabakosok betegségei és kártevői .......................................................... 38 Hüvelyesek ........................................................................................................... 38

Zöldborsó ...................................................................................................... 38 Zöldbab ......................................................................................................... 39

A hüvelyesek betegségei és kártevői .......................................................... 40 Levélzöldségek ...................................................................................................... 40

Fejes saláta .................................................................................................... 40 Mezei saláta .................................................................................................. 41 Spenót ........................................................................................................... 41 Új-zélandi spenót ............................................................................................ 41

A levélzöldségek betegségei és kártevői ..................................................... 42 Csemegekukorica .................................................................................................. 42 Évelő zöldségfélék ................................................................................................. 43

Spárga ........................................................................................................... 43 A spárga betegségei és kártevői ................................................................. 44

Torma ........................................................................................................... 44 Sóska ............................................................................................................ 45 Rebarbara ...................................................................................................... 45

A csiperkegomba termesztése .................................................................................. 45 Gyümölcsöskert (írta: Bessenyei Zoltán és dr. Mihályfy József) .................................. 48

Almatermésűek ...................................................................................................... 48 Alma ............................................................................................................ 48 Körte ............................................................................................................ 49

Csonthéjas gyümölcsűek ........................................................................................ 50 Cseresznye ...................................................................................................... 50 Meggy ........................................................................................................... 50 Szilva ............................................................................................................ 50 Kajszibarack .................................................................................................. 51 Őszibarack .................................................................................................... 51

Héjasgyümölcsűek ................................................................................................. 52 Mandula ....................................................................................................... 52 Dió ................................................................................................................ 52 Mogyoró ....................................................................................................... 52

Bogyósgyümölcsűek ............................................................................................... 52 Pirosribiszke .................................................................................................... 52 Feketeribiszke ................................................................................................. 53 Málna ........................................................................................................... 53

266

Köszméte ....................................................................................................... 53 Szamóca ....................................................................................................... 53

A gyümölcsös tervezése, telepítése ......................................................................... 53 A gyümölcsfák ültetése ................................................................................... 54 A beültetett csemeték kezelése ......................................................................... 55

A hagyományos fák metszése ................................................................................ 55 Koronaalakító metszés az első évben ............................................................... 55 Második évi alakító metszés ........................................................................... 56 A harmadik évi metszés ................................................................................. 56 A negyedik és a további évek metszése ............................................................ 56

Ferdekarú sövény .................................................................................................. 57 Az ültetés utáni metszés ................................................................................. 57 A zöldmetszés ................................................................................................ 57 A második évi metszés ................................................................................... 57 Az ifjító metszés ............................................................................................. 59

Az őszibarack termesztése ..................................................................................... 59 Régi gyümölcsös gondozása ................................................................................... 60 A bogyósgyümölcsűek termesztése ......................................................................... 61

Szamóca ....................................................................................................... 61 Pirosribiszke .................................................................................................. 62 Feketeribiszke ................................................................................................ 63 Málna .......................................................................................................... 63 Köszméte ....................................................................................................... 64

Gyümölcsritkítás .................................................................................................. 64 Gyümölcsszedés ................................................................................................... 64 A gyümölcsök eltartása ......................................................................................... 66 Hogyan védjük a gyümölcsöst a kártevők ellen? ..................................................... 66

Mechanikai védekezés ..................................................................................... 67 Kémiai védekezés ........................................................................................... 67 Vegyszeres gyomirtás ...................................................................................... 70

Szőlő a házikertben (Írta: dr. Csepregi Pál) ..................................................................................... 72 A javasolt alany- és termőfajták ............................................................................ 73 Milyen környezeti feltételek szükségesek? ............................................................... 74 Hogyan telepítsünk szőlőt? ................................................................................... 75 Hogyan gondozzuk szőlőtőkéinket? ....................................................................... 77

Karós támaszú tőkék nevelése és gondozása ..................................................... 77 A házikerti lugasok ........................................................................................ 78 A magasművelés helye a házikertben ............................................................... 79 Termőre metszés ........................................................................................... 80 Zöldmunkák .................................................................................................. 81 Talajmunkák, trágyázás, öntözés .................................................................... 81 Védjük szőlőinket! .......................................................................................... 81

A csemegeszőlő szedése és eltartása ....................................................................... 83 Borkészítés és borkezelés ...................................................................................... 84

Ajánlott irodalom ....................................................................................................... 85

267

DiSZKERT A HÁZ KÖRÜL

Szépítsük környezetünket! (Írta: dr. Srankó István) ...................................................................... 89 Tervezzük meg díszkertünket! ........................................................................................................ 90 Hogyan kezdjünk a kertépítéshez? ................................................................................................ 94

Milyen növényeket telepíthetünk a díszkertbe? ................................................................................... 97 Válogassunk a díszfák közül! ........................................................................................................... 97 Díszcserjék a házikertben ................................................................................................................. 98

Kúszócserjék ................................................................................................................................ 100 Örökzöldek .................................................................................................................................. 101

Hová és hogyan ültessünk fát és cserjét? ..................................................................................... 101 Milyen virágokat ültessünk díszkertünkbe? ......................................................................................... 103

Rózsák .................................................................................................................................................... 103 Egynyári virágok ................................................................................................................................ 104 Kétnyári virágok ................................................................................................................................ 106 Évelő virágok ....................................................................................................................................... 106 Telepítés és gondozás ........................................................................................................................ 109

A pázsit .......................................................................................................................................................... 111 Munkanaptár ............................................................................................................................................... 113

Január .................................................................................................................................................... 113 Február .................................................................................................................................................. 114 Március .................................................................................................................................................. 114 Április .................................................................................................................................................... 115 Május ...................................................................................................................................................... 115 Június ...................................................................................................................................................... 116 Július ...................................................................................................................................................... 117 Augusztus ............................................................................................................................................. 118 Szeptember ........................................................................................................................................... 119 Október .................................................................................................................................................. 119 November ............................................................................................................................................. 120 December ............................................................................................................................................. 121

Ajánlott irodalom ....................................................................................................................................... 122

ÁLLATTARTÁS

Mit érdemes tartani? .................................................................................................................................. 125 Egy udvarban milyen állatfajokat tartsunk? .............................................................................. 127

Hogyan tartsunk jövedelmezően szarvasmarhát? (Írta: Kralovánszky U. Pál) .......................... 128 Milyen feltételek között eredményes a háztáji szarvasmarhatartás? ................................... 129

A szakismeretről ........................................................................................................................ 129 Miért szükséges a gondozás? .................................................................................................. 130 Néhány szó az elhelyezésről .................................................................................................... 131 Hogyan könnyíthetjük az istállóban folyó munkákat? .................................................. 132 Egészségvédelmi tudnivalók .................................................................................................... 134 A takarmányozási lehetőségek mérlegelése ........................................................................ 135 A közös és a háztáji takarmányellátás ................................................................................ 137 Mit kell tudnunk az állatok beszerzéséről? ........................................................................ 137 Döntsünk a hasznosítási irányról! ....................................................................................... 138

Mivel takarmányozzuk szarvasmarháinkat? .............................................................................. 139

268

Zöldtakarmányok .......................................................................................... 139 Széna, szilázs, tömegtakarmányok .................................................................. 142 Abrakfélék, keveréktakarmányok .................................................................... 143

Tehéntartásunk eredményességének feltételei .......................................................... 145 Néhány szó az ellésről ....................................................................................... 147 A tejelő tehén takarmányozása ....................................................................... 148

A borjúnevelés alapvető tudnivalói ......................................................................... 151 A jövedelmező marhahizlalás feltételei ............................................................. 154 Növendékek tartása, takarmányozása ............................................................. 154 Növendékek hizlalása ..................................................................................... 156 Selejtezésre kerülő tehenek feljavítása ............................................................. 158 Hízott állatok átadása ..................................................................................... 158

Mit kell tudni a sertéstartásról? (Írta: Kozma György) ....................................................... 160 Miért kifizetődő a sertés tartása? ........................................................................... 160 A sertés elnevezése ivar, kor és hasznosítás szerint .................................................. 161 Hogyan lesz jövedelmező a sertéstartás? ................................................................. 161 A sertés elhelyezése .............................................................................................. 162

Régi sertésólak korszerűsítése ......................................................................... 162 A ló- és szarvasmarha-istállók átalakítása ........................................................ 163 Korszerű fiaztató kialakítása istállóépületben ................................................... 166 Új sertésól építése .......................................................................................... 167

Milyen fajtájú sertést tartsunk? .............................................................................. 167 Tudnivalók a sertés tenyésztéséről ......................................................................... 169

Tenyésztésbevétel, párosítás, pároztatás ............................................................ 169 A fiaztatás gyakorisága, időpontja .................................................................. 170

Takarmányozási lehetőségek a háztájon ................................................................. 171 Takarmányozzunk szakszerűen! ...................................................................... 174 A tenyészkocák takarmányozása ...................................................................... 175 Hogyan takarmányozzuk a szopós malacokat? ................................................ 176 Mivel etessük választott malacainkat és süldőinket? .......................................... 178

Hogyan lesz kifizetődő a sertéshizlalás? .................................................................. 179 Hízóbaállítás, a hízók gondozása .................................................................... 180 A hízósertés takarmányozása, tőkesertés hizlalása ............................................. 180

Hizlalás moslékkal, konyhai hulladékkal .................................................. 183 Félextenzív „nehéz"-sertés hizlalás ............................................................ 184

A hízók súlygyarapodásának és a hizlalás eredményességének ellenőrzése .......... 184 A sertés gondozása, higiéniai követelmények .......................................................... 186

Hogyan gondozzuk a vemhes és a szoptató kocát? ........................................... 186 Mit kell tudnunk a fialásról, annak levezetéséről? ............................................. 186 A választott malacok és a süldők gondozása ................................................... 188 Mit tegyünk, hogy a betegségeket megelőzzük? ................................................ 188

A baromfitartás mint jövedelemforrás (Írta: Kozma György) .............................................. 190 Milyen baromfit és mennyit érdemes tartani? .......................................................... 190

Tyúktartás, -nevelés ........................................................................................ 192 Milyen fajtájú tyúkot, hibridet tartsunk? .......................................................... 192

Tojóhibridek ........................................................................................... 192 Húshibridek ........................................................................................... 192 A new hampshire fajta ............................................................................ 193

Tartási módszerek, épületátalakítás ................................................................. 193 Milyen a tyúktartásra alkalmas istálló? ..................................................... 195

269

Vásároljuk a naposcsibét — kotlós nélkül neveljünk! .................................................... 196 A jércék és a húshibrid csirkék gazdaságos takarmányozása ............................... 198 Növendékjérce-nevelés kifutóban ................................................................................ 203

A tojótyúkok tartása ................................................................................................................. 203 A tojóhibridek takarmányozása ................................................................................... 205 A tojástermelés növelésének módszerei ...................................................................... 207 A tyúkok gondozása, selejtezése ................................................................................... 209

Lúdtartás, májlibahizlalás ............................................................................................................... 209 Milyen fajtájú ludat tömjünk? ................................................................................................ 210 Saját nevelésű vagy vásárolt libát tömjünk? ...................................................................... 210 Falkásítás .................................................................................................................................... 211 A hízólibák elhelyezése ............................................................................................................. 211 A ludak előkészítése hizlalásra .............................................................................................. 212 A kukorica előkészítése töméshez ......................................................................................... 212 A tömés ......................................................................................................................................... 212 A hízólibák gondozása ............................................................................................................. 215

Kacsatartás ........................................................................................................................................... 215 A kacsák felnevelése, takarmányozása ................................................................................. 215 Kacsahizlalás .............................................................................................................................. 217

Pulykatartás és -hizlalás ................................................................................................................... 218 Körülményeinknek megfelelő fajtát tartsunk! ................................................................... 218 Hogyan helyezzük el, neveljük, hizlaljuk a pulykát? .................................................... 219 A pulyka takarmányozása ...................................................................................................... 219

A gyöngytyúktartásról ..................................................................................................................... 221 Haszongalambtartás .......................................................................................................................... 223 A gyári keveréktakarmányok ........................................................................................................... 223 A baromfitartás higiéniai szabályai ................................................................................................ 224 Tanácsok a beszerzésekhez ............................................................................................................... 225 Értékesítési lehetőségek ...................................................................................................................... 225

Házinyúl-hústermelés (írta: Kozma György) ................................................................................. 227 Milyen fajtát tartsunk? ..................................................................................................................... 228

Új-zélandi fehér .......................................................................................................................... 228 Kaliforniai ..................................................................................................................................... 229 Fehér gyöngy hibrid ................................................................................................................. 229 Bécsi kék ....................................................................................................................................... 229 Német világos nagyezüst ........................................................................................................... 230 Magyar óriás .............................................................................................................................. 230 Csincsilla nyúl ............................................................................................................................ 231 Bécsi fehér ..................................................................................................................................... 231

Amit a tenyésztésről tudnunk kell ................................................................................................ 231 Szaporodás, pároztatás ............................................................................................................. 231

Tudnivalók a nyúlfiókák felneveléséről ....................................................................................... 233 Hogyan helyezzük el nyulainkat? .................................................................................................. 234

Milyen legyen a nyúlketrec? .................................................................................................... 235 Hogyan tisztítsuk, fertőtlenítsük a nyúlketreceket? ......................................................... 237

Takarmányozzunk korszerűbben! .................................................................................................. 237 Mit etethetünk nyulainkkal? .................................................................................................. 237 Hogyan gazdálkodjunk a takarmányokkal? ...................................................................... 239 Néhány takarmányszabvány .................................................................................................. 240 A takarmányozás technikája .................................................................................................. 240

270

Egészségvédelmi tanácsok ................................................................................................................. 241 Mit kell tudnunk a nyúl értékesítéséről? .................................................................................... 242

A nyúltenyésztő jövedelemadózása ...................................................................................... 243 Prémtermeléssel is növelhető jövedelmünk (Írta: Kozma György) ..................................... 244

A nutria tartása .................................................................................................................................. 244 Hol tartható, illetve tenyészthető a nutria? ....................................................................... 245 Hogyan etessük, gondozzuk a nutriát? ................................................................................ 246 Amit a tenyésztésről tudnunk kell ......................................................................................... 247 Hogyan fogható be és szállítható a nutria? ....................................................................... 248 Egészségvédelmi tanácsok ........................................................................................................ 249 A nutria leprémezése, a prém értékelése ............................................................................ 249

Tudnivalók a nyérctenyésztésről .................................................................................................... 250 Hol helyezzük el a nyércet? .................................................................................................... 251 Mit eszik a nyérc, és hogyan gondozzuk? .......................................................................... 251 A tenyészkiválasztás, tenyésztés, felnevelés szabályai ...................................................... 252 Egészségvédelmi tanácsok ........................................................................................................ 253 A nyérc leprémezése ................................................................................................................. 254

A méhészetről (Írta: Faluba Zoltán) .............................................................................. 255 A mézelő méh mint háziállat .......................................................................................................... 255 A méhcsalád élete ............................................................................................................................. 255 A méhcsalád egyedei, fejlődésük .................................................................................................... 256 A méhek táplálkozása, etetése, itatása ......................................................................................... 257 A méhészet haszna ............................................................................................................................. 258 Hol lehet méheket tartani? .............................................................................................................. 259 A sikeres méhészkedés feltételei ...................................................................................................... 260

Hogyan kezdjünk? ..................................................................................................................... 261 Milyen felszerelés szükséges a méhészkedéshez? ............................................................... 262 Kifizetődő-e a méhészkedés? ................................................................................................. 263 A méhészek szervezeti élete .................................................................................................... 263

Ajánlott irodalom ...................................................................................................................................... 264

kÁÉ T-s,

A KECSKEMÉT-SZIKRAI ÁLLAMI GAZDASÁG <-) —114. 13 BORBÁSI FAISKOLÁJA Y

, •411. Y"' * • *

/ . LÖ'ik\\\c)

Gyümölcsfaoltványok, díscserjék, dís fák, rósák

nagy választékát ajánlja vásárlóinak

Lerakataink:

1031 Budapest Szentendrei út 153. 2700 Cegléd Alszögi út 55. 4000 Debrecen Kertészeti Vállalat 2049 Diósd (szakszövetkezet) a 7. sz. balatoni műút mellett 2330 Dunaharaszti Bartók Béla u. 3. 7020 Dunaföldvár a 6. sz. főútvonal mellett 6087 Dunavecse Sas u. 8. 6800 Hódmezővásárhely Bálint u. 30. 7400 Kaposvár (áfész) Jenei út 6000 Kecskemét a békéscsabai út mellett 6100 Kiskunfélegyháza Szegedi út 8/A 6050 Lajosmizse Vörösmarty u. 20. 6065 Lakitelek a békéscsabai út mellett 6900 Makó Hollósi K. út 9. 6630 Mindszent áfész-lerakat 2750 Nagykőrös Petőfi u. 55/A 6728 Szeged Dorozsmai u. 12. 7100 Szekszárd Bogyiszlói út, Béke-telep 9700 Szombathely Kertészeti Vállalat 6756 Tiszasziget Faiskola

és telephelyünk:

6001 Kecskemét Borbás 50.

Címünk: 6001 Kecskemét, Pf. 66

Postai megrendeléseket utánvéttel teljesítünk

TERRA KERTMŰVELŐ KISGÉP BUDAPEST;

Az 5 LE-s alapgépre a munkagépek könnyen átszerelhetők:

— (glh

I u 1! olfir k)'

• • • •

• ik

KERESSE FEL VETÉSMAG-SZAKÜZLETÜNKET!

SZAKTANÁCSADÁS:

1054 Budapest V., Alkotmány u. 29.

váltvaforgató eke rotációs kapa töltögető eke kultivátor

• borona • utánfutó • tolólap • fűkasza

• sarlós fűnyíró

r- Álaranes juiee és

t/ilatúr Citromlé Válogatott déligyümölcsökből, narancsból és citromból készült szénsavas

gyümölcslevek az állami gazdaságok palackozásában most új termékként

kerülnek forgalomba.

A palackokban levő ital mennyisége megfelel ugyanannyi friss gyümölcs

kinyomott levének. Magas C-vitamin tartalmuk miatt gyermekeknek, kis-

mamáknak, betegeknek és sportolóknak különösen ajánljuk. Hűtőszek-

rényben, 5 °C-on, visszazárt üvegben korlátlanul eltartható. Mesterséges

színezőanyagot, vegyszereket, illetve szintetikus anyagokat nem tartalmaz.

%/Vapomes joiee Üvegbe zárt gyümölcs!

Hígítás nélkül, de hígítva is fogyasztható.

A(até diPeiffié

A friss citrommal azonos módon fogyasztható.

Vízzel, ásványvízzel vagy szódával hígítva, ízlés szerint cu-

korral ízesítve, limonádénak vagy teaízesítőként hígítás

nélkül fogyasztható. Citromos süteményekhez, krémekhez

előnyösen felhasználható.

C-vitamin-tartalma 200-250 mg literenként.

Vendégváró koktélok elkészítéséhez az alábbi recepteket ajánljuk:

NARANCSKOKTÉL BISHOP KOKTÉL

1 dl vodka 3 cl jaffa narancsszörp

1,5 dl Narancs juice 1 cl Natúr citromlé

1 dl konyak vagy brandy 3 cl Ámor vermut

1 dl Ámor vermut 2 cl Triple sec

1 evőkanál cukor 3 cl skót whisky

jégkocka

V T i MAC!

Házunk tája — aranybánya...

...de csak akkor, ha korszerű, nagy termést adó, fémzárolt vető-magot használunk fel vetési célra

Vásárolja a vállalatunk által forgalomba hozott vetőmagot !

9.2 5-6

VETŐMAGTERMELTETŐ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT

Budapest VII., Rottenbiller u. 33.

E gys zerüs its e kiskertjének növényvédelmét!

Használja a kombinált növényvédőszer-csomagokat!

KOMBI "A" : almások védelmére ,

KOMBI "B" : barackosok védelmére,

KOMBI "SZ": a szőlő védelmére,

KOMBI "D" : dis znövények védelmére .

Forgalomba hozzák

az AGROTRÖSZ T megyei Agroker vállalatai.

Egyéni termelők bes zerezhetik a vetőmagboltokban,

valamint az

ÁFÉSZ és az állami kiskereskedelmi vállalatok

növényvédőszer- szaküzleteiben .