időpont és helyszín - tdk-konf.aok.pte.hutdk-konf.aok.pte.hu/doc/tdk2017-fuzet.pdf ·...

Időpont és helyszín

2017. február 16-17.

PTE ÁOK Elméleti Tömb

Pécs, Szigeti út 12.

Time and location

16-17th

February, 2017

University of Pécs Medical School

Main Building

Pécs, Szigeti str. 12

A konferencia védnöke

Dr. Miseta Attila, a PTE ÁOK dékánja

Conference Patron

Dr. Attila Miseta, Dean of the Medical School

A Konferencia szervezőbizottsága / Organising Committee

Dr. Garai János, Transzlációs Medicina Intézet

Dr. Garami András, Transzlációs Medicina Intézet

Dr. Grama László, Biofizikai Intézet

Dr. Halmosi Róbert, I. sz. Belgyógyászati Klinika

Dr. Molnár Tihamér, Aneszteziológiai éa Intenzív Terápiás Intézet

Dr. Horváth Györgyi, GYTK Farmakognóziai Intézet

Dr. Nagy Ákos, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Dr. Polgár Beáta, Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet

Dr. Tamás Andrea, Anatómiai Intézet

Császár András, VI. évf. általános orvostanhallgató

Gebhardt Hella, V. évf. általános orvostanhallgató

Gergics Marin, VI. évf. általános orvostanhallgató

Környei Bálint Soma, V. évf. általános orvostanhallgató

Nagy Diána, II. évf. orvosi biotechnológia szak

Sohonyay Fanni Mirella, V. évf. általános orvostanhallgató

Sóti András László, VI. évf. általános orvostanhallgató

Vértes Vivien, V. évf. általános orvostanhallgató

Vincze Veronika, I. évf. biotechnológia szak

Vass Réka Anna, VI. évf. általános orvostanhallgató

Szerkesztő: Császár András

A Pécsi Tudományegyetem

Általános Orvostudományi és

Gyógyszerésztudományi Karának

2017. évi Tudományos Diákköri Konferenciája

University of Pécs

Faculty of Medicine and Pharmacy

Students’ Research Conference 2017

Támogatóink/ Sponsors:

Magyar Immunológiai Társaság

Tudományos Diákköri Konferencia 2017 / Student Research Conference 2017

5

Tartalomjegyzék / Table of Contents

Tudnivalók a konferenciáról 7

Instructions for students 8

Bírálóbizottságok / Jury panels 9

Program / Programme 12

Részletes Program / Detailed programme 14

Előadáskivonatok / Abstracts 37

Névjegyzék / Register 138


6

Tudnivalók a Konferenciáról

A 2017. február 16-17. között megrendezendő házi TDK Konferencia

alkalmából üdvözöljük a résztvevőket, felkészítő oktatóikat és a

bírálóbizottságok tagjait. A rendezvény február 16-án 13:00 órakor

ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét a Dékáni Tanácsteremben.

Az előadás demonstrációs anyagát PowerPoint vagy Prezi file formájában

kérjük a szekciók megkezdése előtt fél órával leadni a technikai

személyzetnek. Az előadások ideje 10 perc, amit 5 perc vita követ. Az

előadás időkorlátjának túllépése során az előadást a zsűrielnök nem szakítja

félbe, de ezáltal rövidül a vitára szánt idő. Az időtúllépést a szekció TDK

hallgató titkára a felállásával jelzi.

A konferenciaszervezők nevében minden résztvevőnek tanulságos és sikeres

szereplést, valamint tartalmas tudományos vitákat kívánunk. Reméljük, hogy

a rendezvény elősegíti a hagyományosan színvonalas kari TDK munka

folytatását.


7

Instructions for Students

Welcome to the University of Pécs Medical School Students’ Research

Conference 2017 held at the University of Pécs Medical School from 16th

to

17th

of February, 2017. We are honored to welcome participants from our

Medical School’s English and German programs actively engaging in various

fields of biomedical research. The conference will begin with an Opening

Ceremony on 16th

February at 1:00 pm at the Dean’s Office.

The presentations are assigned to the sections indicated during the submission

procedure. The PowerPoint or Prezi presentation of the talk should be given

to the technical staff half an hour before the section starts. Each talk is

permitted to proceed for 10 minutes, followed by 5 minutes of discussion and

debate. If the talk exceeds the 10 minutes limit, the presentation will not be

interrupted, but it will lead to the reduction of discussion time. Having

passed the 10 minutes limit of the presentation will be indicated by the

student member of jury standing up. On behalf of the Organizing

Committee, we wish you a successful participation in the University of

Pécs Medical School Students’ Research Conference 2017.


8

Bírálóbizottságok / Jury panels

Aneszteziológia és Intenzív Terápia, Radiológia, Ortopédia,

Traumatológia/Anaesthesiology and Intensive Therapy, Radiology,

Orthopedics, Traumatology

Dr. Than Péter egyetemi tanár, Ortopédiai Klinika – Elnök

Dr. Faluhelyi Nándor egyetemi tanársegéd, Radiológiai Klinika

Dr. Kövesi Tamás egyetemi docens, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás

Intézet

Dr. Molnár Tihamér egyetemi adjunktus, Aneszteziológiai és Intenzív

Terápiás Intézet

Dr. Vermes Csaba egyetemi docens, Ortopédiai Klinika

Bioinformatika, Orvosi Képalkotás / Bioinformatics, Medical Imaging

Dr. Garami András egyetemi docens, Transzlációs Medicina Intézet - Elnök

Dr. Grama László egyetemi docens, Biofizikai Intézet

Dr. Maróti Péter rezidens orvos, Orvosi Népegészségtani Intézet

Dr. Nagy Tamás egyetemi adjunktus, Laboratóriumi Medicina Intézet

Dr. Tóth András rezidens orvos, Radiológiai Klinika

Élettan, Kórélettan / Physiology, Pathophysiology

Dr. Pintér Erika egyetemi tanár, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet –

Elnök

Dr. Balaskó Márta egyetemi docens, Transzlációs Medicina Intézet

Dr. László Kristóf egyetemi adjunktus, Élettani Intézet

Dr. Péczely László egyetemi adjunktus, Élettani Intézet

Dr. Tamás Andrea egyetemi docens, Anatómiai Intézet


9

Fogorvostudományok / Dentistry

Dr. Nagy Ákos egyetemi docens, Fogászati és Szájsebészeti Klinika - Elnök

Dr. Olasz Lajos egyetemi tanár, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Dr. Szalma József egyetemi adjunktus, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Dr. Lempel Edina egyetemi adjunktus, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Dr. Somoskövi István egyetemi tanársegéd, Fogászati és Szájsebészeti

Klinika

Gyógyszerésztudományok / Pharmaceutical Sciences

Dr. Molnár Péter egyetemi tanár, Farmakognóziai Intézet – Elnök

Dr. Huber Imre egyetemi docens, Gyógyszerészi Kémiai Intézet

Dr. Kálai Tamás egyetemi tanár, Szerves és Gyógyszerkémiai Intézet

Dr. Mayer Klára egyetemi adjunktus, Gyógyszertechnológiai és Biofarmáciai

Intézet

Dr. Poór Miklós egyetemi adjunktus, Farmakológiai és Farmakoterápiai

Intézet

Immunológia / Immunology

Dr. Berki Tímea egyetemi tanár, Immunológiai és Biotechnológiai Intézet –

Elnök

Dr. Kinyó Ágnes egyetemi adjunktus, Bőr-, Nemikórtani és

Onkodermatológiai Klinika

Dr. Kovács Krisztina egyetemi docens, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet

Dr. Kőszegi Tamás egyetemi tanár, Laboratóriumi Medicina Intézet

Dr. Varga Csaba egyetemi docens, Népegészségtani Intézet

Kardiológia / Cardiology

Dr. Czopf László egyetemi docens, I.sz. Belgyógyászati Klinika - Elnök

Dr. Halmosi Róbert egyetemi docens, I.sz. Belgyógyászati Klinika

Dr. Kenyeres Péter egyetemi adjunktus, I.sz. Belgyógyászati Klinika

Dr. Komócsi András egyetemi docens, Szívgyógyászati Klinika

Dr. Szokodi István egyetemi docens, Szívgyógyászati Klinika


10

Kísérletes Sebészet / Experimental Surgery

Dr. Jancsó Gábor egyetemi docens, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet -

Elnök

Dr. Lénárd László egyetemi adjunktus, Szívgyógyászati Klinika

Dr. Mintál Tibor klinikai orvos, Ortopédiai Klinika

Dr. Nőt László Gergely egyetemi adjunktus, Traumatológiai és Kézsebészeti

Klinika

Dr. Szántó Zalán egyetemi adjunktus, Sebészeti Klinika

Konzervatív Klinikai Orvostudományok / Conservative Clinical Sciences

Dr. Garai János egyetemi docens, Transzlációs Medicina Intézet - Elnök

Dr. Erhardt Éva egyetemi docens, Gyermekgyógyászati Klinika

Dr. Józsa Gergő egyetemi tanársegéd, Gyermekgyógyászati Klinika

Dr. Lengyel Zsuzsanna egyetemi adjunktus, Bőr-, Nemikórtani és

Onkodermatológiai Klinika

Dr. Polgár Beáta egyetemi adjunktus, Orvosi Mikrobiológiai és

Immunitástani Intézet

Molekuláris Sejtbiológia, Genetika, Biokémia/Molecular Biology,

Genetics, Biochemistry

Dr. Kiss István egyetemi tanár, Népegészségtani Intézet - Elnök

Dr. Berenténé Dr. Bene Judit, egyetemi docens, Orvosi Genetikai Intézet

Dr. Kerényi Mónika egyetemi docens, Orvosi Mikrobiológiai és

Immunitástani Intézet

Dr. Varjas Tímea egyetemi adjunktus, Orvosi Népegészségtani Intézet

Dr. Veres Balázs egyetemi docens, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet

Patológia, Patomorfológia, Morfológia, Anatómia I. / Pathology,

Pathomorphology, Morphology, Anatomy I.

Dr. Tornóczky Tamás egyetemi docens, Pathologiai Intézet – Elnök

Dr. Gaszner Balázs egyetemi docens, Anatómiai Intézet

Dr. Kiss Péter egyetemi adjunktus, Anatómiai Intézet

Dr. Rékási Zoltán egyetemi docens, Anatómiai Intézet

Dr. Vida Lívia orvos gyakornok, Pathologiai Intézet


11

Patológia, Patomorfológia, Morfológia, Anatómia II. / Pathology,

Pathomorphology, Morphology, Anatomy II.

Dr. Reglődi Dóra egyetemi tanár, Anatómiai Intézet - Elnök

Dr. Atlasz Tamás egyetemi docens, PTE TTK Sportbiológia Tanszék

Dr. Czéh Boldizsár rezidens orvos, Laboratóriumi Medicina Intézet

Dr. Kajtár Béla egyetemi adjunktus, Pathologiai Intézet

Dr. Kálmán Endre klinikai főorvos, Pathologiai Intézet

Sebészet / Surgery

Dr. Bellyei Árpád egyetemi tanár, Ortopédiai Klinika - Elnök

Dr. Máté Tibor klinikai főorvos, Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika

Dr. Papp Róbert egyetemi adjunktus, Sebészeti Klinika

Dr. Papp András egyetemi adjunktus, Sebészeti Klinika

Dr. Takács Ildikó egyetemi adjunktus, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet


12

IV.

elő

ad

ó /

Lec

ture

ro

om

IV

Gy

óg

ysz

erés

ztu

dom

ányo

k I

. /

Ph

arm

aceu

tica

l S

cien

ces

I.

III.

elő

ad

ó /

Lec

ture

ro

om

III

Mo

lek

ulá

ris

Sej

tbio

lóg

ia,

Gen

etik

a, B

iok

émia

/

Mo

lecu

lar

Cel

l B

iolo

gy

,

Gen

etic

s, B

ioch

emis

try

Seb

észe

t /

Su

rger

y

An

eszt

ezio

lóg

ia é

s

Inte

nzí

v T

eráp

ia,

Rad

ioló

gia

, O

rto

péd

ia,

Tra

um

ato

lóg

ia /

An

aest

hes

iolo

gy

an

d

Inte

nsi

ve

Th

erap

y,

Rad

iolo

gy

,

Ort

ho

ped

ics,

Tra

um

ato

log

y

I. e

lőa

dó

/

Lec

ture

ro

om

I

Pat

oló

gia

, P

ato

mo

rfo

lóg

ia,

Mo

rfo

lóg

ia,

An

ató

mia

I.

/

Pat

ho

log

y,

Pat

ho

mo

rph

olo

gy

,

Mo

rph

olo

gy

, A

nat

om

y I

.

Kís

érle

tes

Seb

ész

et /

Ex

per

imen

tal

Su

rger

y

Dék

án

i T

an

ács

tere

m /

Dea

n’s

Off

ice

Meg

ny

itó

/

Op

enin

g

Cer

emo

ny

Éle

ttan

, K

óré

lett

an

/

Ph

ysi

olo

gy

,

Pat

ho

ph

ysi

olo

gy

Kar

dio

lóg

ia/C

ard

iolo

gy

13

:00

14

:00

16

:00

18

:00

Pro

gra

m /

Pro

gra

mm

e

20

17. fe

bru

ár

16., c

sütö

rtök

/ 1

6th

Feb

ruary

20

17 ,

Th

urs

day

10:0

0 -

: R

egis

ztrá

ció /

Reg

istr

ati

on


13

ER

ED

MÉ

NY

HIR

DE

TÉ

S /

PR

IZE

GIV

ING

CE

RE

MO

NY

– I

II.

sz.

elő

ad

ó/

Lec

ture

ro

om

III

.

ÁL

LÓ

FO

GA

DÁ

S /

DIN

NE

R -

D

ÉK

ÁN

I T

AN

ÁC

ST

ER

EM

/ D

EA

N’s

OF

FIC

E

3.

sz.

szem

iná

riu

mi

terem

/

Sem

ina

r ro

om

III

Imm

uno

lóg

ia /

Imm

un

olo

gy

Pat

oló

gia

,

Pat

om

orf

oló

gia

,

Mo

rfo

lóg

ia,

An

ató

mia

II.

/ P

ath

olo

gy

,

Pat

ho

mo

rph

olo

gy

,

Mo

rph

olo

gy

, A

nat

om

y I

I

III.

elő

ad

ó /

Lec

ture

ro

om

III

Ko

nze

rvat

ív K

lin

ikai

orv

ost

udo

mán

yo

k /

Co

nse

rvat

ive

clin

ical

scie

nce

s

Bio

info

rmat

ika,

Orv

osi

Kép

alk

otá

s /

Bio

info

rmat

ics,

Med

ical

im

agin

g

Dék

án

i T

an

ács

tere

m /

Dea

n’s

Off

ice

Fo

go

rvo

stu

do

mán

yo

k /

Den

tist

ry

12

:00

14

:00

17

:00

Pro

gra

m /

Pro

gra

mm

e

20

17. fe

bru

ár

17., p

énte

k /

17th

Feb

ruary

2017 ,

Fri

day

10:0

0 -

: R

egis

ztrá

ció /

Reg

istr

ati

on


14

Részletes program / Detailed Programme

2017. február 16., csütörtök / 16th

February 2017, Thursday

10:00 – 19:00: Regisztráció

Dékáni Tanácsterem / Dean’s Office

13:00: Megnyitó / Opening Ceremony

14:00-16:00:

Élettan, Kórélettan / Physiology, Pathophysiology

Bíráló Bizottság / Jury Panel:

Dr. Pintér Erika egyetemi tanár, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet – Elnök

Dr. Balaskó Márta egyetemi docens, Transzlációs Medicina Intézet

Dr. László Kristóf egyetemi adjunktus, Élettani Intézet

Dr. Péczely László egyetemi adjunktus, Élettani Intézet

Dr. Tamás Andrea egyetemi docens, Anatómiai Intézet

14:00: Dusa Daniella Anna

Élettani Intézet

A ventralis pallidum D2 dopamin receptorok gátlásának összetett magatartási

hatásai

14:15: Fittler Katalin

Élettani Intézet

Az amygdala centrális magjába injektált oxytocin hatásának vizsgálata Morris-féle

úsztatási tesztben és új tárgy felismerési tesztben

14:30: Ihárosi Gergő, Oroszlány László

Szívgyógyászati Klinika

Apela: az embrionális szívfejlődés kulcs szabályozó peptidjének jellemzése felnőtt

emlősszívben

14:45: Khidhir Nóra, Kéringer Patrik

Transzlációs Medicina Intézet

A mesterséges édesítőszerek energetikai hatásainak vizsgálata patkányokban


15

15:00: Kántás Boglárka

Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet

Szomatosztatin 4 receptor agonisták vizsgálata neuropátiás fájdalom, szorongás és

depresszió-szerű viselkedés egérmodelljeiben

15:15: Komlódi Rita


A Tranziens Receptor Potenciál 1 receptorok gyulladáscsökkentő hatása imiquimod

által kiváltott pszoriázis-szerű egér modellben

15:30: Kéringer Patrik, Khidhir Nóra


A neurokinin-1 receptor LPS-indukálta lázban betöltött szerepének vizsgálata KO

egerekben

15:45: Ottóffy Máté


Az enterális táplálás előnyös súlyos, enyhe és középsúlyos akut pancreatitisben is.

Meta-analízis.


16

16:00-18:15:

Kardiológia / Cardiology


Dr. Czopf László egyetemi docens, I.sz. Belgyógyászati Klinika - Elnök

Dr. Halmosi Róbert egyetemi docens, I.sz. Belgyógyászati Klinika

Dr. Kenyeres Péter egyetemi adjunktus, I.sz. Belgyógyászati Klinika

Dr. Komócsi András egyetemi docens, Szívgyógyászati Klinika

Dr. Szokodi István egyetemi docens, Szívgyógyászati Klinika

16:00: Tornyos Dániel


A transradiális és a transfemorális katéterezési technika összehasonlítása a halálozás

és az alkalmazott transzfúzió szempontjából a Nemzeti Infarktus Regiszter

segítségével

16:15: Vértes Vivien


A galectin-3 szérum szintje korrelál a bal kamrai globális longitudinális strain

értékekkel systemás sclerosisban

16:30: Vilmányi Gábor


A bal kamrai relaxáció a túlélés független prediktora hypertrophiás

cardiomyopathiában

16:45: Szebényi Dóra


Sebészi koronária-revaszkularizációt követően észlelt falmozgászavarok

echokardiográfiás követése

17:00: Szabó Dorottya Kata

I.sz. Belgyógyászati Klinika

A vernakalant antiaritmiás hatékonysága posztoperatív pitvarfibrillációban

Kísérlet nemzetközi tanulmányokon alapuló metaanalízisre

17:15: Strenner Maja


A bal pitvari stiffness meghatározói systemás sclerosisban


17

17:30: Schönfeld Kristóf


Akut miokardiális infarktus mortalitás csökkentése sertés modellben magnézium-

szulfát kezeléssel

17:45: Porcsa Lili Klára


Terhelés indukálta pulmonális hipertónia autoimmun kórképekben: nyugalmi PAH-t

megelőző állapot?

18:00: Bastian Wobbe


Comparison of Ultrafiltration versus Diuretic Therapy in Patients Hospitalized for

Acute Decompensated Heart Failure – A Meta-Analysis

18:15 Molnár Fanni


A jobb pitvari stiffness meghatározója a betegek funkcionális kapacitásának

systemás sclerosisban


18

I. előadó / Lecture room I

14:00-16:00:

Patológia, Patomorfológia, Morfológia, Anatómia I. / Pathology,

Pathomorphology, Morphology, Anatomy I.


Dr. Tornóczky Tamás egyetemi docens, Pathologiai Intézet – Elnök

Dr. Gaszner Balázs egyetemi docens, Anatómiai Intézet

Dr. Kiss Péter egyetemi adjunktus, Anatómiai Intézet

Dr. Rékási Zoltán egyetemi docens, Anatómiai Intézet

Dr. Vida Lívia orvos gyakornok, Pathologiai Intézet

14:00: Ábel József, Antal Veronika

Anatómiai Intézet

A PACAP hatásának vizsgálata diabéteszes neuropátiában:perifériás idegek

funkcionális és ultrastrukturális elemzése

14:15: Ujvári Balázs

Anatómiai Intézet

A ventrális tegmentális area funkcionális és morfológiai vizsgálata a depresszió

három találat elmélet egérmodelljében

14:30: Gábris Fanni

Immunológiai és Biotechnológiai Intézet

Az α4β7+ nyirokszövet indukáló sejtek MADCAM-1 hiányában is képesek

nyirokcsomók fejlődését előidézni

14:45: Kővári Petra

PTE TTK, Biológia Intézet

Az endogén PACAP szerepe endotoxin-indukálta retinális károsodásban

15:00: Sparks Jason

Anatómiai Intézet

Szisztémás amyloid lerakódás vizsgálata különböző korcsoportú vad típusú és

PACAP génhiányos egerekben

15:15: Vastag Fanni

Urológiai Klinika

A papilláris vesetumorok kialakulása és diagnózisa


19

15:30: Vékony Zsófia

Biofizikai Intézet

A miozin 16 ankyrin domén szerepe a motor funkció szabályozásában


20

16:00-18:00:

Kísérletes Sebészet / Experimental Surgery


Dr. Jancsó Gábor egyetemi docens, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet - Elnök

Dr. Lénárd László egyetemi adjunktus, Szívgyógyászati Klinika

Dr. Mintál Tibor klinikai orvos, Ortopédiai Klinika

Dr. Nőt László Gergely egyetemi adjunktus, Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika

Dr. Szántó Zalán egyetemi adjunktus, Sebészeti Klinika

16:00: Bálint Alexandra


Új lehetőségek az aortabillentyű sebészetben

16:15: Judey Aloyscious

Sebészeti Oktató és Kutató Intézet

Reduction in reperfusion induced oxidative stress and evoked inflammatory

response by controlled reperfusion in experimental aortic clamping animal model.

16:30: Krit Taneja


Effect of postconditioning on reperfusion injury after abdominal aortic clamping in

rats

16:45: Németh Franciska, Trojnár Zoltán


Trimetazidin szerepe az iszkémia-reperfúziós károsodások csökkentésében, patkány

bőrlebenyek esetén

17:00: Szabó Dorottya


Az endogén antioxidáns glutation S-transzferáz gátló etakrinsav hatása az iszkémia-

reperfúziós károsodásokra alsó végtagi akut iszkémia patkánymodellen

17:15: Gedei Alexandra


Anasztomózis minőség vizsgálata szoftveres végeselem analízis segítségével

17:30 Kolat Nóra

Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika

Tracheomalacia megoldásának rekonstrukciós lehetőségei – 3D tervezés, kísérletes

állatmodell


21

III. előadó / Lecture room III

14:00-16:00:

Molekuláris Sejtbiológia, Genetika, Biokémia / Molecular Cell Biology,

Genetics, Biochemistry


Dr. Kiss István egyetemi tanár, Népegészségtani Intézet – Elnök

Dr. Berenténé Dr. Bene Judit egyetemi docens, Orvosi Genetikai Intézet

Dr. Kerényi Mónika egyetemi docens, Orvosi Mikrobiológiai Intézet

Dr. Varjas Tímea egyetemi adjunktus, Orvosi Népegészségtani Intézet

Dr. Veres Balázs egyetemi docens, Biokémiai Intézet

14:00: Buchholz, Markus

Orvosi Biológiai Intézet

The role of TrkA and p75NTR receptors in the regulation of apoptosis induced by

nitric oxide

14:15: Pasitka Jonatán

Biofizikai Intézet

Fotoliáz mutánsok vizsgálata ultragyors lézeres spektroszkópiai módszerekkel

14:30: Riedling Tamás


Mikro-RNS expressziós profil változások meso- és hypopharynx carcinomákban

14:45: Takáts Amanda

Orvosi Genetikai Intézet

Y kromoszóma mikrodeléciók vizsgálata infertilitásban

15:00: Vincze Veronika

Gyógyszerészi Biotechnológia Tanszék

Development of a Wnt5a ELISA assay to assess the tendency to pulmonary

hemorrhage in NSCLC sufferers in the future

15:15: Agócs-Laboda Ágnes

PTE TTK, Biológia Intézet/ Állatszervezettani és Fejlődésbiológiai Tanszék

Nitrogén-monoxid hatásának vizsgálata PC12 és HeLa sejtekben


22

15:30: Czétány Péter

Anatómiai Intézet

A hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) hatása humán

bélepithelium sejtek túlélésére oxidatív stressz esetén

15:45 Sóti András László, Ritz Roxána

Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet

A rezveratrol hatásai a szívizom-mitokondriumokra jobb szívfél elégtelenségben


23

16:00-18:00:

Sebészet / Surgery


Dr. Bellyei Árpád egyetemi tanár, Ortopédiai Klinika - Elnök

Dr. Máté Tibor klinikai főorvos, Traumatolgiai és Kézsebészeti Klinika

Dr. Papp Róbert egyetemi adjunktus, Sebészeti Klinika

Dr. Papp András egyetemi adjunktus, Sebészeti Klinika

Dr. Takács Ildikó egyetemi adjunktus, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet

16:00: Bölcsföldi T. Barbara


Endoszkópos fülsebészet

16:15: Dávidovics Kata

Gyermekgyógyászati Klinika

Csecsemőkorban végzett laparoscopos pyloromyotomiával szerzett tapasztalataink

16:30: Pasitka Jonatán


A hypophysis endoszkópos sebészete

16:45: Zsoldos Gréta


Gyermekkori egyoldali szimptomatikus lágyéksérvnél szükséges-e a kétoldali

feltárás? - hosszútávú retrospektív vizsgálat

17:00: Varga Rita


A gyermekkori distalis harmadi alkartörés operatív kezelésének lehetőségei és ezek

eredményességeinek vizsgálata

17:15: David Törnquist

Urológiai Klinika

Robot-assisted compared to open radical retropubic prostatectomy: oncological and

functional results


24

18:00-20:00:

Aneszteziológia és Intenzív Terápia, Radiológia, Ortopédia,

Traumatológia / Anaesthesiology and Intensive Therapy, Radiology,

Orthopedics, Traumatology


Dr. Than Péter egyetemi tanár, Ortopédiai Klinika – Elnök

Dr. Faluhelyi Nándor egyetemi tanársegéd, Radiológiai Klinika

Dr. Kövesi Tamás egyetemi docens, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet

Dr. Molnár Tihamér egyetemi adjunktus, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet

Dr. Vermes Csaba egyetemi docens, Ortopédiai Klinika

18:00: Britt Iren Haukeland Eidem

Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika

Long-term outcome of shoulder hemiarthroplasty following comminuted proximal

humerus fractures

18:15: Rozanovic Martin

Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet

A leukocita antiszedimentációs ráta (LAR) szerepe intenzív terápiás ellátást igénylő

égett betegekben

18:30: Környei Bálint Soma

Idegsebészeti Klinika

A traumás diffúz axonkárosodás közvetett radiológiai jelei és a fehérállomány

tényleges állapota közti összefüggések vizsgálata modern MRI módszerekkel

18:45: Kerekes Kamilla, József Kristóf

Ortopédiai Klinika

Alternatív csontkor mérési lehetőségek vizsgálata idiopátiás scoliosis műtéti

időzítésének meghatározásához

19:00: Niklai Bálint, József Kristóf

Ortopédiai Klinika

Az alsó végtag csontos anatómiájának vizsgálata adoleszcens idiopátiás scoliosban

szenvedő betegeknél


25

19:15: József Kristóf, Niklai Bálint

Ortopédiai Klinika

Az alsó végtag biomechanikai paramétereinek összefüggése a coronalis balansz

mértékével serdülőkori idiopátiás scoliosisban

19:30: Takács Barbara, Kovács Edina


Perifériás idegblokád szerepe a posztoperatív fájdalom és stresszválasz

csökkentésében traumás betegeknél

19:45: Kiss Gabriella


Koponyasérülések gyermekkorban


26

IV. előadó / Lecture room IV

14:00-16:00:

Gyógyszerésztudományok / Pharmaceutical Sciences


Dr. Molnár Péter egyetemi tanár, Farmakognóziai Intézet – Elnök

Dr. Huber Imre egyetemi docens, Gyógyszerészi Kémiai Intézet

Dr. Kálai Tamás egyetemi tanár, Szerves és Gyógyszerkémiai Intézet

Dr. Mayer Klára egyetemi adjunktus, Gyógyszertechnológiai és Biofarmáciai Intézet

Dr. Poór Miklós egyetemi adjunktus, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet

14:00: Gődér Beatrix

Gyógyszerhatástani Tanszék

Zearalenon, α-zearalenol és β-zearalenol kölcsönhatásainak vizsgálata albuminnal

14:15: Fatemeh Kenari

Gyógyszerészi Kémiai Intézet

Study on interaction of reduced glutathione (GSH) with cyclic Chalcone analogues

14:30: Gáspár Beáta


Szintetikus kurkuminoid származékok tervezése és előállítása, antiproliferatív

hatásuk szerkezeti összehasonlítása

14:45: Horváth Adrienn

Farmakognóziai Intézet

A teakészítés különböző paramétereinek hatása monoteák hatóanyag-tartalmára

15:00: Jasdeep Grewal


Characterisation of some oxidated fatty acid derivatives from the liver of a diabetic

rat

15:15: Kovács András


Natív és kémiailag módosított β-ciklodextrinek hatása az α- és β-zearalenol

fluoreszcenciájára


27

15:30: Kulcsár Klaudia


Kalkonok és gyűrűs kalkon analógok glutationnal lejátszódó konjugációs

reakcióinak vizsgálata

15:45: Szabó Anett


Az ibuprofén oxidatív metabolitjainak és felszívódásának vizsgálata az epében és a

vékonybél-perfuzátumban

16:00 Boda Gabriella Gyógyszerhatástani Tanszék

Quercetin és metabolitjainak kölcsönhatása warfarinnal: leszorítás albuminról és

CYP2C9 enzimre gyakorolt hatásuk

__________________________________________________________________________


28

2017. február 17., péntek / 17th

February 2017, Friday

10:00 -15:00: Regisztráció

Dékáni Tanácsterem / Dean’s Office

14:00-16:00

Fogorvostudományok / Dentistry


Dr. Nagy Ákos egyetemi docens, Fogászati és Szájsebészeti Klinika - Elnök

Dr. Lempel Edina egyetemi adjunktus, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Dr. Olasz Lajos egyetemi tanár, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Dr. Szalma József egyetemi adjunktus, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Dr. Somoskövi István egyetemi tanársegéd, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

14:00: Cser Annamária

Fogászati és Szájsebészeti Klinika

A periodontális ligament sejtek O-Glikozilációs fehérje módosulásainak vizsgálata

nyomóerő hatására

14:15: Fodor Fruzsina


Funkcionális orofaciális terápia a fogszabályozásban

14:30: Pintér Zsófia


Helyviszony-kiértékeléshez szükséges predikciós módszerek megbízhatóságának

vizsgálata vegyes fogazatban

14:45: Rill Leila Anna


Az alsó bölcsességfogak hatása a canalis mandibulae átmérőjének változásaira

15:00: Hanzsér Zita


Preparált fogak összetérésének megítélése fogorvostanhallgatók és fogorvosok

körében


29

15:15: Meszarics Réka


Metszőfogak direkt kompozit töméseinek retrospektív vizsgálata


30

III. előadó / Lecture room III.

12:00-14:00:

Konzervatív Klinikai orvostudományok / Conservative clinical sciences


Dr. Garai János egyetemi docens, Transzlációs Medicina Intézet - Elnök

Dr. Erhardt Éva egyetemi docens, Gyermekgyógyászati Klinika

Dr. Józsa Gergő egyetemi tanársegéd, Gyermekgyógyászati Klinika

Dr. Lengyel Zsuzsanna egyetemi adjunktus, Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai

Klinika

Dr. Polgár Beáta egyetemi adjunktus, Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet

12:00: Preisz Zsolt

Bioanalitikai Intézet

Vizeletszteroid-profilok vizsgálata granulózasejtes petefészek daganatnál

12:15: Szakács Zsolt


Vékonybél-nyálkahártya gyógyulás vizsgálata gluténmentes diétát tartó cöliákiás

gyermekekben és felnőttekben: meta-analízis

12:30: Fekete Ádám Antal

Onkoterápiás Intézet

Tüdő adenocarcinoma sejtvonalon végzett sugárérzékenyítés PARP-inhibitorral

12:45: Kovács Dániel, Gábris Boglárka

Reumatológiai és Immunológiai Klinika

Klinikai jellemzők vizsgálata Buschke-féle scleroedema betegségben

13:00: Szijártó Anita, Kalács Krisztina Ildikó


Savoldékony szérumfehérjék vizsgálata szisztémás gyulladásos kórképekben

13:15: Kenessei Zsófia


A myositis-specifikus antitestek jelenléte és a klinikai tünetek közötti kapcsolat

vizsgálata 86 szövettanilag igazol gyulladásos myopathiás betegnél


31

13:30: Hamarics Zsófia

Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet

A humán parechovírusok klinikai jelentősége súlyos újszülött- és csecsemőkori

fertőzésekben

13:45: Stadler Vivien

Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Autoimmun betegséggel szövődött terhességek kimenetele a PTE-KK Szülészeti és

Nőgyógyászati Klinikáján 2010 és 2016 között


32

14:00-16:00:

Bioinformatika, Orvosi Képalkotás / Bioinformatics, Medical imaging


Dr. Garami András egyetemi docens, Transzlációs Medicina Intézet - _Elnök

Dr. Grama László egyetemi docens, Biofizikai Intézet

Dr. Maróti Péter rezidens orvos, Orvosi Népegészségtani Intézet

Dr. Nagy Tamás egyetemi adjunktus, Laboratóriumi Medicina Intézet

Dr. Tóth András rezidens orvos, Radiológiai Klinika

14:00: Vajda Péter

Gyógyszerészeti Intézet és Klinikai Központi Gyógyszertár

Miként alkalmazhatóak az egészségügyi mobilalkalmazások a hamis gyógyszerek

felismerésére?

14:15: Czétány Péter

Urológiai Klinika

Parciális nephrectomia gyakorló modell pelvitrainerhez

14:30: Hóbor András

Sebészeti Klinika

Tüdőrák rizikó felmérése mobilapplikációval

14:45: Bogár Péter Zoltán

Orvosi Népegészségtani Intézet

MF CardioScreen - SCORE rendszer alapján kardiovaszkuláris rizikót kalkuláló

mobil alkalmazás elkészítése, a begyűjtött adatok elemzése

15:00: Bencze Gábor Tamás

Radiológiai Klinika

A CT vizsgálati protokollok optimalizálásának hatása a pácienseket ért

sugárterhelésre

15:15: Péntek Attila

Műszaki és Informatikai Kar

A nyomtatási orientáció mechanikai sajátosságai additív gyártástechnológiával

készült felső végtagi protézisek esetén

___________________________________________________________________________


33

3. sz. szemináriumi terem / Seminar room 3

12:00-14:00

Immunológia / Immunology


Dr. Berki Tímea egyetemi tanár, Immunológiai és Biotechnológiai Intézet – Elnök

Dr. Kinyó Ágnes egyetemi adjunktus, Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinika

Dr. Kovács Krisztina egyetemi docens, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet

Dr. Kőszegi Tamás egyetemi tanár, Laboratóriumi Medicina Intézet

Dr. Varga Csaba egyetemi docens, Népegészségtani Intézet

12:00: Fülöp Barbara


Stenotrophomonas maltophilia törzsek molekuláris tipizálása

12:15: Hayden Zsófia


Új módszerek az autoimmun encephalitisek laboratóriumi diagnosztikájában

12:30: Kocsis Laura


T-helper limfociták aktivációjának eltérései Hashimoto thyreoiditisben és a

kórképhez társuló infertilitásban

12:45: Oli Jacobsen


Identification and structural analysis of mesenterium-associated lymphoid organoids

in mice

13:00: Pertics Botond Zsombor


Klebisella pneumoniae tokjának degradálásában részt vevő bakteriofág kódolta

depolimeráz azonosítása

13:15: Tareq Abu Dakah


Development of oral tolerance is dependent on Peyer’s patch presence and not

MAdCAM-1 presence


34

13:30: Zahra Algaho


Protective effect of increased protein O-GlcNAc levels in septic conditions

13:45: Nagy Diána


Investigation of Wnt signaling pathway changes in Lymphangioleiomyomatosis

(LAM)


35

14:00-16:00:

Patológia, Patomorfológia, Morfológia, Anatómia II. / Pathology,

Pathomorphology, Morphology, Anatomy II.


Dr. Reglődi Dóra egyetemi tanár, Anatómiai Intézet - Elnök

Dr. Atlasz Tamás egyetemi docens, PTE TTK Sportbiológiai Tanszék

Dr. Czéh Boldizsár rezidens orvos, Laboratóriumi Medicina Intézet

Dr. Kajtár Béla egyetemi adjunktus, Pathologiai Intézet

Dr. Kálmán Endre klinikai főorvos, Pathologiai Intézet

14:00: Balogh Dorottya, Rivnyák Ádám

Anatómiai Intézet

Az endogén PACAP hatásának vizsgálata az egéragy beta-synuclein szintjére

immunfluoreszcens festéssel

14:15: Kun Dániel

Anatómiai Intézet

Terápia rezisztencia a depresszió három találat elméletének egérmodelljében

14:30: Ott Virág

Anatómiai Intézet

Halláskárosodás vizsgálata hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP)

génkiütött egerekben

14:45: Czövek Petra

Urológiai Klinika

A kromofób veserák és vese onkocitóma immunhisztológiai diagnózisa

15:00: Krabóth Zoltán

Élettani Intézet

Parahippocampális neuronális konnektivitás feltérképezése in vivo sejtjelölési és

teljes agy képalkotási módszerekkel

15:15: Nagy Ákos

Anatómiai Intézet

A melanokortin 4 receptor agonisták és antagonisták hatásainak vizsgálata a

centrális projekciójú Edinger-Westphal mag működésére patkányban


36

15:30: Simor Sára, Váncza Loránd

Központi Elektronmikroszkópos Laboratórium

A fehérállomány ereinek morfológiai vizsgálata temporális lebeny epilepsziában

(TLE) és az endotélsejtproliferáció vizsgálata

______________________________________________________________

17:00: Prize Giving Ceremony – III. előadó / Lecture room III.

utána / after

Állófogadás / Dinner – Dékáni Tanácsterem / Dean’s Office

Előadáskivonatok / Abstracts


38

Ábel József, Antal Veronika

Anatómiai Intézet

A PACAP hatásának vizsgálata diabéteszes neuropátiában:perifériás

idegek funkcionális és ultrastrukturális elemzése

Bevezetés:Számos korábbi kutatásban beszámoltak a PACAP diabéteszes retinopátiában és

nefropátiában betöltött protektív hatásáról, azonban vizsgálat eddig nem foglalkozott a PACAP

diabéteszes neuropátiában betöltött szerepével.

Módszerek:A diabétesz előidézéséhez 65 mg/ttkg intravénás streptozotocin kezelést

alkalmaztunk. Hetente vércukor és testtömeg mérést végeztünk. 8 hetes kísérlet alatt 2 naponta

a KONTROLL+PACAP és DIABÉTESZ+PACAP állatoknak 20μg PACAP-38/100μl

fiziológiás sóoldatot injektáltunk intraperitoneálisan. Hetente Randall-Selitto funkcionális

teszttel követtük a mechanikai fájdalomküszöb változását. A nervus ischiadicus-t fény- és

elektronmikroszkóppal vizsgáltuk.

Eredmények: A diabéteszes állatok vér glükóz szintje a kísérlet hetedik napjától fogva

szignifikánsan (p<0,001) magasabb volt, testtömegük ellenben szignifikánsan (p<0,001)

lecsökkent a kontroll csoportokhoz képest. A kísérlet 6. hetétől kezdve a streptozotocinnal

kezelt állatokban mechanikai hiperalgéziát észleltünk, melyet a PACAP-38 kezelés

szignifikánsan (p<0,05) mérsékelt a kísérlet 7. és 8. hetében. Elektronmikroszkópos analízis

során megfigyeltük, hogy a PACAP-38 kezelés szignifikánsan (p<0,001) lecsökkentette az

axon-myelin szeparáció százalékos arányát, valamint szignifikánsan (p<0,01) meggátolta a

mitokondriumok számának emelkedését a myelinhüvelyes axonokban. Vizsgálatunkban a

PACAP-38 kezelés szignifikánsan (p<0,001) mérsékelte a nem-myelinizált rost atrófia

mértékét. Az endoneurális kapillárisok vizsgálatánál, a PACAP-38 kezelés szignifikánsan

(p<0,001) meggátolta a lamina basalis megvastagodását a kezeletlen diabéteszes csoporthoz

képest.

Összefoglalás: A Randall-Selitto funkcionális teszt a neuropátia jelenlétét és a PACAP védő

hatását igazolta. Az elektronmikroszkópos analízis a neuropeptid protektív hatását erősítette

meg az axon-myelin szeparáció és a diabétesz-indukált mitokondriumszám növekedés,

valamint a lamina basalis vastagság és nem-myelinizált rostok areájában észlelt különbség

tekintetében. A PACAP védő hatása funkcionális és morfológiai módszerekkel is igazolható a

kórképben.

AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚNKP-16-2-I. KÓDSZÁMÚ ÚJ

NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

Témavezetők: Prof. Dr. Reglődi Dóra egyetemi tanár, Dr. Pál Endre egyetemi docens,

Dr. Bánki Eszter Márta


39

Agócs-Laboda Ágnes

PTE TTK, Biológia Intézet/ Állatszervezettani és Fejlődésbiológiai Tanszék

Nitrogén-monoxid hatásának vizsgálata PC12 és HeLa sejtekben

A nitrogén-monoxid (NO) olyan, a szervezetben fiziológiás körülmények között is jelen lévő

vegyület, melykoncentrációjától függően egyaránt rendelkezhet pro-és anti-apoptotikus

hatással. Mivel a NO gázhalmazállapota nagyban megnehezíti a vele folytatott munkát,

kezeléseink során nitroprusszid-nátriumot (SNP) használtunk NO-donor vegyületként.

Munkacsoportunk korábbi eredményei szerint PC12 sejtekben kisdózisú (100 µM) SNP-

előkezeléssel bizonyos mértékben kivédhető a toxikus dózisú (400µM) SNP által előidézett

apoptózis.

Jelen kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy 100 µM SNP-előkezeléssel HeLa sejtekben

is csökkenthető-e az SNP által előidézett sejtpusztulás mértéke. A kezeléseket követően az

életképes sejtek arányának meghatározása céljából sejtviabilitás-vizsgálatokat végeztünk

(WST-1-és ATP-assay). Az egyes fehérjék aktivációját és mennyiségét Western blottal, az

apoptózisra jellemző morfológiájú sejtmaggal rendelkező sejteket DNS-festést követően

fluoreszcencia mikroszkóp segítségével vizsgáltuk.

Azt tapasztaltuk, hogy a PC12 sejtekben apoptózist okozó 400 µM SNP-kezelés nem váltott ki

sejtpusztulást a HeLa sejtvonal esetében, ám nagyobb dózisú (4mM) SNP-kezelés már jelentős

mértékű sejthalált eredményezett HeLa sejtekben is. A sejtmag-morfológia vizsgálatok

eredményei alapján fennáll annak a lehetősége, hogy ez a sejtpusztulás nekrózis révén valósul

meg. A sejtek életképességének vizsgálata arra engedett következtetni, hogy a HeLa sejtvonal

esetében is részben kivédhető a sejthalál a kis dózisú SNP-előkezeléssel, azonban a jelenség

hátterében álló molekuláris mechanizmusok még nem ismertek.

További kísérletek szükségesek annak eldöntéséhez, hogy az SNP-kezelés milyen

mechanizmussal, mely jelpályák aktiválása révén okoz sejtpusztulást HeLa sejtekben.

Témavezető: Varga Judit egyetemi tanársegéd


40

Alexandra Lehmann, Réka Kugyelka


Investigation of potential homing pathways of intraperitoneally injected

donor thymocytes

The tyrosine kinase ZAP-70 (zeta-chain associated protein of 70 kDa) plays a key role in T cell

development and signalling. ZAP-70 homozygous knockout (ZAP-70-/-) mice have no mature

T cells in their peripheral lymphoid organs and blood, causing severe immunodeficiency. In

previous experiments we have proven that the adoptive transfer of thymocytes from wild-type,

BALB/c littermates enables T cell reconstitution of ZAP-70-/- mice.The aim of our study was

to determine how donor thymocytes reach the thymus and peripheral lymphoid organs after the

intraperitoneal injection and to investigate the kinetics of the process.Thymocytes from 3-week-

old BALB/c mice were stained with carboxyfluorescein succinimidyl ester (CFSE) and

injected into ZAP-70-/- recipients intraperitoneally. Recipients were sacrificed after 12, 24, 48

and 72 hours; the cellular composition of their thymi, inguinal- and axillary lymph nodes and

omentum were analysed using flow cytometry, CFSE+ cells were traced in the omentum using

confocal microscopy.We have found that the omentum contains the biggest population of

CFSE+ cells in all timepoints investigated. The majority of CFSE+ thymocytes that have

entered the omentum were CD4-CD8- double negative thymocytes. More CFSE+ cells were

found in the axillary lymph nodes than in the inguinal ones, into which CFSE+ cells seem to

enter later. Donor cells appear in the thymus after 72 hours in limited numbers. In the omentum

we have observed CFSE+ cells in the milky spots.Our results suggest that the omentum could

be an important entry-site of donor cells from the peritoneal cavity towards lymphoid organs.

Témavezető: Dr. Boldizsár Ferenc egyetemi docens


41

Bálint Alexandra


Új lehetőségek az aortabillentyű sebészetben

Bevezetés: A súlyos aorta szűkület az idősebb korosztályban jelentős morbiditást és mortalitást

képvisel. Gyógyszeresen nem kezelhető. A tünetes aorta szűkület túlélése 2-3 év a hirtelen halál

magas rizikójával. A súlyos aortaszűkület éves mortalitása 30-50% közé tehető. Egyetlen

terápiás lehetőség a műtéti megoldás. Bizonyos életkorban és bizonyos betegségek esetén,

azonban a betegek jelentős százalékát visszautasítják co-morbiditásuk miatt (részben a sebész,

részben pedig az aneszteziológus). Új terápiás lehetőség a varrat nélküli minimál invazív

technikával beültethető biológiai billentyű illetve a transzkatéteres billentyűbeültetés.

Betegek, módszerek: A Szívgyógyászati Klinikán 2014 óta 8 esetben ültettek be Perceval nevű

varratnélküli billentyűt aorta pozícióba illetve 10 esetben végeztek transzkatéteres Lotus

billentyűbeültetést. A Perceval csoport: átlagéletkor 74,6 év, férfiak aránya 50%, Lotus csoport:

átlagéletkor 80,4, férfiak aránya 30%

Célkitűzés: A két betegcsoport összehasonlítása a műtét sikeressége, a szövődmények és a

hosszútávú eredmények szempontjából.

Eredmények: Mindkét csoportban szignifikánsan csökkent az aortán mért grádiens. Egy exitust

észleltünk a Perceval csoportban súlyos stroke következtében. Az ejekciós frakció

szignifikánsan nem változott. A nyitott szívsebészeti csoportban szignifikánsan magasabb volt a

transzfúzió igénye és a poszt operatív pitvarfibrilláció aránya. A betegek hosszútávú

utánkövetése során mindkét csoport a terhelhetőség növekedéséről és az életminőség

javulásáról számolt be.

Következtetések: Súlyos aorta szűkület esetén mindkétt technika megfelelő műtéti

eredménnyel jár. A magasabb kockázatú betegcsoportban transzkatéteres billenytű beültetés jó

alternatíva, jól megválaszottt betegcsoport esetén a műtéti szövődmények aránya alacsonyabb a

nyitott szívműtéti megoldáshoz képest.

Témavezető: Dr. Pintér Tünde egyetemi adjunktus


42

Balogh Dorottya, Rivnyák Ádám

Anatómiai Intézet

Az endogén PACAP hatásának vizsgálata az egéragy beta-synuclein

szintjére immunfluoreszcens festéssel

A hipofízis adenilát cikláz-aktiváló polipeptid (PACAP) egy összetett hatású, a szervezetben

kiterjedten előforduló neuropeptid, melynek jelentős neuroprotektív és neurotrófikus hatásai

vannak. Neuroprotektív hatását leírták Parkinson kór, Huntington kór és Alzheimer kór in vitro

és állatkísérletes modelljeiben egyaránt. A neurodegeneratív betegségek közül a Parkinson kór

patomechanizmusában fontos szerepet játszó alfa-synuclein oligomerek kialakulását a béta-

synuclein nevű preszinaptikus fehérje gátolja, melynek révén a betegség kialakulása ellen ható,

védő faktor lehet. A munkacsoportunk matrix-assisted laser desorption ionization (MALDI)

imaging technikával végzett korábbi proteomikai vizsgálatai alapján feltételeztük, hogy a

PACAP gén mutáns alléljaival rendelkező (KO) egerek béta-synuclein szintje alacsonyabb vad

típusú társaikénál. Mivel a MALDI imaging egy nemrégiben kifejlesztett módszer, továbbá

működéséből fakadóan több tényező is befolyásolja az általa mért intenzitásokat, más

módszerekre is szükség volt az eredmények megerősítésére. Mindezek alapján célul tűztük ki,

hogy összehasonlítjuk vad típusú és a PACAP KO állatokban a béta-synuclein mennyiségét

középagyi és telencephalikus területeken.

Hipotézisünk szerint, a PACAP KO állatok agyában a MALDI imaging technika

eredményeivel egybehangzóan a béta-synuclein csökkent mennyiségben van jelen.

A kísérletben vad típusú és PACAP KO állatok agyából származó mintákat vizsgáltuk

szemikvantitatív immunfluoreszcens jelölés és denzitometria segítségével. PACAP KO és vad

típusú egerek hippocampusának és substantia nigrájának béta-synuclein szintje között

szignifikáns különbséget ebben a kísérletben nem találtunk.

Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy a MALDI imaging technika

eredményeinek egyéb módszerrel történő megerősítésére van szükség. A jövőben tervezzük

más béta-synuclein epitóp ellen termeltetett antitest felhasználását is, mert az antitest

specificitása mellett, annak szenzitivitása is fontos a megbízható kvantitatív következtetések

levonásához.

Témavezetők: Prof. Dr. Reglődi Dóra egyetemi tanár, Dr. Gaszner Balázs egyetemi docens


43

Bastian Wobbe


Comparison of Ultrafiltration versus Diuretic Therapy in Patients

Hospitalized for Acute Decompensated Heart Failure – A Meta-Analysis

Introduction: Studies comparing ultrafiltration (UF) and diuretic therapy in the management of

acute decompensated heart failure (ADHF) have shown inconsistent results. We conducted a

meta-analysis to assess the impact of UF therapy on ADHF patients.

Methods: We searched EMBASE, the Cochrane Registry and PUBMED to identify studies

comparing UF with the usual care therapy using diuretic agents in patients hospitalized for

ADHF. We used the search terms “acute heart failure”, “ultrafiltration”, “diuretic agent” and

“randomized controlled trial”.

Results: We identified 9 randomized controlled trials enrolling 820 participants. UF treatment

lead to significantly larger amount of fluid removal (Difference in means: 1325 ml, 95% CI:

817 to 1833 ml, p = <0.001), weight loss (Difference in means: 1.52 kg, 95% CI: 0.27 to 0.99

kg, p = <0.001), significant lower incidences of worsening heart failure (OR: 0.63, 95% CI:

0.43 to 0.94, p = 0.022) and rehospitalizations for heart failure (OR: 0.54, 95% CI: 0.36 to 0.82,

p = 0.003). Further analysis showed no difference concerning incidences of renal impairment

(OR: 1.44, 95% CI: 0.91 to 2.28, p = 0.117), other cardiovascular disorders (OR: 1.57, 95% CI:

0.92 to 2.68, p = 0.097) and all-cause mortality (OR: 1.13, 95% CI: 0.75 to 1.71, p = 0.546).

Conclusion: Compared to diuretic therapy, UF induces larger weight loss and fluid removal,

reduces the risk of worsening heart failure and heart failure related rehospitalizations. The

available evidence suggests that ultrafiltration is a safe and effective treatment option for

volume overloaded heart failure patients.

Témavezetők: Dr. Czopf László associate professor, Dr. Hegyi Péter full professor,

Borbásné Dr. Farkas Kornélia senoir lecturer


44

Bencze Gábor Tamás

Radiológiai Klinika

A CT vizsgálati protokollok optimalizálásának hatása a pácienseket ért

sugárterhelésre

Bevezetés: A Radiológiai klinikán a CT vizsgálati protokollokat módosítottuk az ALARA (As

Low As Reasonably Achievable) elv figyelembevételével. A korábban használatos

háromfázisú mérések ( natív artériás és vénás) helyett egyetlen dual bolus kontrasztanyagos

mérés került bevezetésre , A pácienseket ért sugárterhelés jelentős csökkenését vártuk a fenti

változtatásoktól. A kutatás során a pácienseket ért sugárdózist leíró valamint azt meghatározó

faktorokat elemeztük. Felmértük, hogy a diagnosztikus pontosságban történt–e változás a

korábbi protokollokhoz képest valamint, hogy az átlagos dózisterhelés milyen mértékben

változott.

Célkitűzés: Célunk volt, hogy felderítsük milyen faktorok befolyásolásával tudnánk

csökkenteni a pácienseket ért sugárterhelést mindeközben megtartva a diagnosztikára alkalmas

képminőséget.

Anyagok és módszerek: A vizsgálatokhoz a PTE KK Radiológiai Klinika CT készülékein

(Philips Brilliance 16-szeletes készülék, Siemens Somatom Perspective 128-szeletes készülék,

Siemes Somatom Definition 64-szeletes készülék) készült vizsgálatokat elemztük. A vizsgálat

keretein belül 122 polytraumatizált páciens vizsgálatának dózisleíró paramétereit dolgoztuk fel.

A sugáterhelés megítélésében a CTDIvol, DLP, ED értékeket hasonlítottuk össze Man

Whitney próbákkal. (p=0,05)

Eredmények: A trauma backboard jelentősen növeli a pácienseket ért sugárterhelést. A dual

bolus kontrasztanyag adagolásos protokolllal végzett CT vizsgálatok dózisterhelés

szempontjából előnyösebbek, mint a korábbi többfázisos vizsgálatok.

Következtetések: A korábban használt kontrasztos CT protokollokról való áttérés a Dual bolus

technikára, valamint a beteghordó board használatának visszaszorítása a CT vizsgálatok alatt

jelentősen csökkenthetné a pácienseket ért sugárterhelést és az ebből fakadó egyészségügyi

kockázatokat.

Témavezetők: Dr. Szukits Sándor szakorvos, Dr. Kékkői László rezidens orvos


45

Boda Gabriella


Quercetin és metabolitjainak kölcsönhatása warfarinnal: leszorítás

albuminról és CYP2C9 enzimre gyakorolt hatásuk

Bevezetés: A quercetin az egyik leggyakrabban előforduló flavonoid a természetben. Nagy

affinitással kötődik humán szérum albuminhoz (HSA), magas preszisztémás eliminációja miatt

főként metabolitok formájában jelenik meg a szisztémás keringésben. A warfarin egy szűk

terápiás ablakkal jellemezhető orális antikoaguláns, több mint 99%-a albuminhoz kötött

állapotban van jelen a keringésben, metabolikus inaktiválódásáért főként a CYP2C9 enzim

felelős. Korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a warfarin leszorítása HSA-ról, illetve

biotranszformációjának gátlása jelentős farmakológiai és toxikológiai következményekkel

járhat, pl. a fokozott alvadásgátló hatás vérzéseket eredményezhet.

Célkitűzés: Munkánk során a quercetin és fő metabolitjainak albuminhoz való kötődését

vizsgáltuk, különös tekintettel arra, hogy milyen mértékben képesek leszorítani a warfarint

HSA-ról. Emellett a flavonoidok CYP2C9 enzimre gyakorolt hatását is teszteltük.

Módszerek: A flavonoid-albumin kölcsönhatások és a leszorításos interakciók vizsgálata

Hitachi F-4500 típusú fluoreszcens spektrofotométerrel történt. A warfarin leszorítását

albuminról ultrafiltrációs mérésekkel is teszteltük. A flavonoidok CYP2C9 enzimre gyakorolt

hatásának vizsgálatához CypExpress™ 2C9 kitet alkalmaztunk.

Eredmények: A quercetin-3’-szulfát, isorhamnetin és tamarixetin metabolitok kötési állandói az

anyavegyülettel közel megegyezőek, míg a quercetin és isorhamnetin glükuronidjai

alacsonyabb affinitással kötődnek HSA-hoz. A fent említett metabolitok képesek leszorítani a

warfarint albuminról, a leszorítás mértéke összhangban volt a korábban meghatározott kötési

állandók nagyságával. Ultrafiltrálást követően, a tesztelt flavonoidok jelenlétében a filtrált

warfarin mennyisége jelentősen emelkedett, ami szintén leszorításos interakcióra utal. Habár a

CYP2C9 enzimet a quercetin és egyes metabolitjai gátolni tudták, a hatás a warfarinhoz

viszonyítva nem tekinthető jelentősnek.

Következtetések: Eredményeink alapján a quercetin és metabolitjai interferálhatnak a

gyógyszeres terápiával, ezért warfarin kezelés alatt a magas quercetin tartalmú

étrendkiegészítők fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel.

Témavezető: Dr. Poór Miklós egyetemi tanársegéd


46

Bogár Péter Zoltán

Orvosi Népegészségtani Intézet

MF CardioScreen - SCORE rendszer alapján kardiovaszkuláris rizikót

kalkuláló mobil alkalmazás elkészítése, a begyűjtött adatok elemzése

Bevezetés:A kardiovaszkuláris eredetű halálokok vezetők hazai és nemzetközi viszonylatban

is. A primer és szekunder prevenció fejlesztésével lehetőség nyílik ezen betegségek

megelőzésére és a már kialakult betegségek felismerésére, nyomon követésére korai

stádiumban. Az e-health (elektronikus egészségügyi) szolgáltatások új lehetőséggel járulnak a

megelőző tevékenységekhez. A kutatás során „smart” eszközökre fejlesztett alkalmazás célja,

hogy időben felhívja a figyelmet a szükséges életmódváltásra, illetve magasabb rizikó esetén

tájékoztassa a beteget az interakció szükségességéről. Emellett kiváló lehetőséget biztosít

megelőzés szempontjából adatok gyűjtésére is.

Módszerek:Az európai népességre kidolgozott SCORE rendszer alapján számol az alkalmazás

a bekért adatok felhasználásával (életkor, nem, dohányzás, össz-koleszterin szint,

vérnyomásérték). A moduláris fejlesztés lehetővé teszi az országos súlyázások

figyelembevételét. Az Android kliens és a központi szerveren futó adatbegyűjtő szoftver is

Java-ban íródott. Az adatbázis PostgreSQL. Teszteléskor a számolt értékeket összehasonlítottuk

a SCORE diagramokban szereplőkkel. Az alkalmazást objektív szempontok alapján

összevetettük a hasonló elérhető szoftverekkel is.

Eredmények:Az alkalmazás 215 fő bevonásával sikeresen tesztelésre került, az adatok valid

értékeket mutattak. A visszajelzések felhasználói oldalról pozitívak. Több

alkalmazáskomponens egyedülállónak bizonyult az alternatív megoldások elemzése során.

Egyedi betegút-menedzsmenti illetve koleszterin-szint számláló modult hoztunk létre. Emellett

a moduláris felépítés és a kapcsolt szolgáltatások, információk integrálása is egyedülálló

elemeket tartalmaz.

Következtetés: Az alkalmazás jól használhatónak bizonyult a résztvevők kardiovaszkuláris

rizikóbecslése során. A további fejlesztés lehetőséget ad szélesebb populáció vizsgálatára,

továbbá a megfelelő módosításokkal nemzetközi viszonylatban is alkalmazható. A

visszajelzések során a kitöltők felhasználóbarát, egyszerű megoldásként értékelték. A fejlesztés

a veszélyeztetett egyének, költséghatékony, gyors azonosítására alkalmazható, és a hazai

kardiovaszkuláris prevenciós tevékenység számára értékes információkat biztosít.

Témavezetők: Prof. Dr. Kiss István egyetemi tanár, Dr. Maróti Péter rezidens orvos


47

Bölcsföldi T. Barbara


Endoszkópos fülsebészet

A hagyományos,operációs mikroszkóppal végzett fülműtétek a bemeneti bőrmetszés

következtében műtéti heggel, valamint postoperatív fájdalommal járnak, továbbá sok esetben, a

középfülben lévő anatómiai struktúrák láthatósága érdekében, jelentős csontmunkát

igényelnek. A mikroszkóppal végzett beavatkozások mellett néhány éve megjelent egy új

műtéti technika, az endoszkópos fülsebészet (TEES- Transcanal Endoscopic Ear Surgery).

Célunk volt az új technika begyakorlásához,elsajátításához egy kadáver-disszekciós vezérfonal

kidolgozása, mely megkönnyítheti ezen új fülsebészeti módszer klinikai gyakorlatba történő

hazai bevezetését.

Módszer: Az endoszkópos technikához kifejezetten erre a célra kifejlesztett eszköztárt

alkalmaztunk. A módszerhez szükséges eszközök megismerését követően előre tervezett

sziklacsont kadáver disszekciókat végeztünk. A disszekció során törekedtünk a középfül egyes

részeinek szisztematikus feltárására, az ezekben található anatómiai struktúrák pontos

beazonosítására. Megfigyelhettünk eddig kevésbé ismert képleteket, amelyek az

epitympanonban, retrotympanonban vagy a protympanonban helyezkednek el.

Eredmények: A módszerhez szükséges új, speciális eszközökről fotókat készítettünk ezek

későbbi ismertetéséhez. További fotó és videó dokumentáció történt a disszekció egyes

lépéseiről, melyeken jelöltük a fontosabb anatómiai képleteket. Az elkészült dokumentáció

vezérfonalként szolgál ezen új technika lépésről-lépésre történő elsajátításához. A disszekciót

követően elkészítettük a látott struktúrák grafikai megjelenítését a jobb átláthatóság, érthetőség

érdekében.

Következtetés: A hagyományos technikával szemben endoszkóppal szélesebb látószögben és

jobb megvilágításban válnak láthatóvá a középfül anatómiai struktúrái, mely precízebb műtéti

munkát eredményezhet. Az új módszerrel végzett műtéteket követően így kisebb az esély a

kóros folyamatok kiújulására, elsajátításával a műtéti és a felépülési idő jelentősen lerövidülhet,

továbbá nincs külső heg és a posztoperatív fájdalom minimális. Kadáver-disszekciós

útmutatásunk jelentős segítséget nyújthat az új műtéti technika mielőbbi klinikai gyakorlatban

történő alkalmazásához.

Témavezető: Dr. Szanyi István egyetemi adjunktus


48

Britt Iren Haukeland Eidem


Long-term outcome of shoulder hemiarthroplasty following comminuted

proximal humerus fractures

Background: Shoulder hemiarthroplasty (HEP) is a procedure in which the damaged proximal

humerus is replaced by an artificial joint. It is used as treatment of acute comminuted or

dislocated (Type Neer VI) fractures of the proximal humerus and for chronic shoulder diseases

(e.g. glenohumeral osteoarthritis and avascular necrosis). Aim: The purpose of the study was to

evaluate the long-term outcome of shoulder hemiarthroplasty, with respect to the aspects of

pain, range of motion and daily activities.

Materials and methods: All patients operated with shoulder hemiarthroplasty between 2009 and

2015 were included in the initial study. The follow-up time was at least one year. Patients were

called back for follow-up consultations. The Constant-Murley Score was calculated based on

the subjective evaluation of pain, execution of daily activities, range of motion (ROM) and

patients’ compliance. Radiological examination was also performed to evaluate the position of

the implant and signs of aseptic loosening. Results: Total of 83 patients were involved in the

study, with an average age of 64.5 (±11.5) years and with a male: female ratio 1: 3. The rate of

septic complications was only 2.4%. The calculated absolute Constant Score on the operated

side was 68.6, compared to 91 on the healthy side. Conclusion: The functional and radiological

outcome of our patients correlate with the data published in the literature. Total of 91% of our

patients were satisfied with the results and the shoulder hemiarthroplasty made it possible to

return to their everyday activity

Témavezető: Dr. László Nöt assistant professor


49

Buchholz, Markus

Orvosi Biológiai Intézet

The role of TrkA and p75NTR receptors in the regulation of apoptosis

induced by nitric oxide

Introduction: Nitric oxide (NO) is involved in inter- and intracellular signal transduction, in high

concentrations it may induce apoptosis. TrkA and p75 neurotrophin receptors (p75NTR) are

part of the neuronal growth factor receptor family, binding NGF. The affinity to NGF differs

between the receptors, while TrkA binds it with high affinity p75NTR binds it with low

affinity. p75NTR is known to modulate the effects of TrkA and may also function as death

receptor. Our research focuses on the role of these receptors in NO-induced cell death.

Methods: Sodium nitroprusside (SNP) was used as NO-donor. The PC12 cell line, derived

from rat phaeochromocytoma and the PC12-nnr5 cell line, a PC12 derivative cell line lacking

TrkA receptor expression were used for the examination of SNP-induced apoptosis. The

changes in protein levels following SNP treatment were detected by Western blot.

PC12-nnr5 cells were shown to be more sensitive to SNP induced apoptosis then PC12 cells

Results:. The increased sensitivity is accompanied by decreased phosphorylation of Akt and

ERK proteins. We could also show that cells lacking the TrkA receptor had a stronger

activation of the intrinsic (mitochondrial) apoptotic pathway following SNP treatment

presumably because of the decreased expression of certain anti-apoptotic Bcl2 family

members.

Conclusion: The absence of TrkA sensitizes the cells to the cytotoxic effect of SNP due to

decreased activity of several pro-survival pathways.

Témavezető: Dr. Bátor Judit senior lecturer


50

Cser Annamária


A periodontális ligament sejtek O-Glikozilációs fehérje módosulásainak

vizsgálata nyomóerő hatására

Bevezetés: Fogszabályozó kezelések során a fogakra, illetve állcsontokra ható nyomó- vagy

húzóerő, mint akut stressz, alveoláris csontátépülést indukál a periodontális ligament (PDL)

fibroblasztok közvetítésén keresztül. Az azonban a mai napig sem teljesen tisztázott, hogy

pontosan milyen sejtélettani folyamatok játszódnak le a PDL sejtekben mechanikai stressz

hatására.

Célkitűzés: Az ún. O-típusú protein glikoziláció (O-GlcNAc) egy reverzibilis, intracelluláris

poszt-transzlációs fehérjemódosulás, melynek szerepét leírták - egyebek mellett - a sejttérfogat

szabályozásában, sejtmigrációban és számos kémiai, fizikai stressz kiváltotta akut

válaszreakcióban. Jelen munkánkban arra kerestük a választ, hogy történik-e O-glikozolációs

fehérjemódosulás a PDL sejtekben mechanikai terhelés hatására, és ha igen, ez a módosulás

milyen mértékben függ a ráható erők nagyságától, valamint a hatás időtartamától.

Módszerek: Egészséges, orthodonciai indikációval eltávolított fogak gyökéri centrális 1/3

részéről PDL sejteket izoláltunk. A sejteket in vitro körülmények között különböző mértékben

(0, 1.5, 3, 7, 14 N/cm2) és ideig (6, 12, 24 h) terheltük. Az O-glikoziláció mértékét Western-

blottal, az O-glikozilált proteinekre specifikus RL-2 antitest jelöléssel detektáluk.

Eredmények: Számos fehérje O-glikozilációjának mértéke szignifikánsan változott a nyomóerő

hatására. A fehérje O-glikozilációs szintek a terhelés nagyságával és idejével arányosan is

jelentős különbségeket mutattak.

Következtetések: Vizsgálataink alapján elmondható, hogy az O-glikoziláció valószínűsíthetően

szerepet játszik a fogmozgatás során. Eredményeink, illetve tervezett további vizsgálatok

elősegíthetik az orthodonciai fogmozgatás során végbemenő folyamatok biokémiai hátterének

pontosabb megértését, valamint a gyakorlati orthodonciai terápiás lehetőségek fejlesztését.

Témavezetők: Dr. Frank Dorottya egyetemi adjunktus, Dr. Nagy Tamás egyetemi adjunktus


51

Czétány Péter

Anatómiai Intézet

A hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) hatása humán

bélepithelium sejtek túlélésére oxidatív stressz esetén

Bevezetés: a hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) elsőként birka

hypothalamusból izolált neuropeptid. Nagy mennyiségben megtalálható a központi és perifériás

idegrendszerben, de jelenléte különböző nem-neuronális szövetekben is kimutatható. Sejtvédő

hatása számos kísérleti modellben igazolódott, azonban kevés információ áll rendelkezésünkre

a PACAP bélsejtekben kifejtett hatásaira vonatkozóan.

Módszerek: kísérleteink során a PACAP1-38 hatását tanulmányoztuk a sejttúlélésre hidrogén-

peroxid (H2O2) indukálta oxidatív stressznek kitett INT-407 típusú bélepithelium sejtekben,

kolorimetrikus MTT teszt segítségével. A vizsgálatok második felében RNS interferencia

alkalmazásával csökkentettük a PACAP mennyiségét a sejtekben.

Eredmények: vizsgálataink alapján az exogén alkalmazott PACAP kezelés szignifikáns

mértékben csökkentette az oxidatív stressz sejttúlélést redukáló hatását az összes alkalmazott

H2O2 koncentráció (1 mM, 2 mM, 3 mM) mellett. Az RNS csendesítés esetében a csendesített

csoport sejtjei érzékenyebben reagáltak a H2O2 károsító hatására, mint a nem csendesített

csoport.

Összefoglalás: kimutattuk, hogy a PACAP protektív hatást mutat a bélepithelium esetében

oxidatív stresszel szemben, illetve hogy nemcsak az exogén, hanem az endogén neuropeptid

hatása is jelentős. További terveink között szerepel a háttérben álló molekuláris gépezet

mélyebb vizsgálata Western blot segítségével.

Témavezetők: Dr. Horváth Gabriella egyetemi adjunktus, Dr. Opper Balázs egyetemi

adjunktus


52

Czétány Péter

Urológiai Klinika

Parciális nephrectomia gyakorló modell pelvitrainerhez

Bevezetés: A vesedaganatok nephron kímélő műtéteinek gyakorlásához szükséges eszközök és

szoftverek hozzáférhetősége jelenleg világszerte esetleges és korlátozott. Munkánk célja egy

olyan, mindenki számára elérhető gyakorlómodell kifejlesztése volt, aminek segítségével

élethűen szimulálható pelvitrainerben a parciális nephrectomia.

Anyagok és módszer: A modell közepes sűrűségű poliuretán habmatracból, ecetsavas

polisziloxán (szilikon) tömítőanyagból, latex gumikesztyűből, és 10Ch latex Foley katéterből

készül. Első lépésként a poliuretán alapot vese formájúra munkáljuk. Egy tumorágynak

megfelelő részt alakítunk ki, amibe beleragasztjuk az ellátó ereket és a veseüregrendszert

jelképező katéter- és gumikesztyű részleteket. Ezt követően a tumorágyat feltöltjük szilikon

tömítőanyaggal, ami magát a daganatot modellezi.

Eredmények: A modellen pelvitrainerben megfelelően élethűen szimulálhatók a parciális

nephrectomia egyes lépései, mint a tumor kimetszése, a tumoralap képleteinek ellátása

(eközben műtéti terület vérzése és vizeletes ázása is szimulálható) és a veseparenchyma zárása.

Több modell egyidejű elkészítése esetén egy modell anyagára átlagos minőségű

alapanyagokból körülbelül 200 Ft, és körülbelül 7,5 perc alatt elkészíthető.

Következtetések: A modell parciális nephrectomia tanulásában nyújtott segítségének objektív

megítéléséhez a közeljövőben további vizsgálatokat tervezünk végezni. Reméljük, hogy az

általunk bemutatott készítmény minél több orvosnak és medikusnak nyújthat segítséget a

laparoszkópos készségfejlesztésben, és ezáltal növeli a betegellátás színvonalát.

Témavezetők: Dr. Sarlós Donát Péter központi gyakornok, Dr. Pusztai Csaba klinikai főorvos


53

Czövek Petra

Urológiai Klinika

A kromofób veserák és vese onkocitóma immunhisztológiai diagnózisa

Bevezetés. A kromofób vese rák rosszindulatú daganat, amely az esetek 5-10%-ában ad áttétet.

Sajnos, a progresszió megítélésére, az időnként előforduló szarkómás átalakulás kivételével,

nincs megfelelő marker. A vese onkocitóma jóindulatú tumor, soha sem ad áttétet. Jellemző

szövettani kép esetén az elkülönítő kórismézés gyakorlott patológus számára könnyű, de a két

tumor szövettani képe átfedő citológiai és növekedési formát mutathat. A diagnosztikus értékű

genetikai elváltozások alapján ezek az esetek is egyértelműen elkülöníthetők. Azonban

patológusok túlnyomó többsége az immunhisztológiai vizsgálatot részesíti előnyben. A

probléma az, hogy nincs olyan marker, amelyik a két tumort egyértelműen megkülönbözteti.

Anyag és módszer. Diagnosztikus értékű marker azonosítására összehasonlítottuk a két tumor

globális gén expresszióját Affymetrix GeneChip-el. Az RT-PCR technikával is igazolt gének

kifejeződését 452 különböző típusú vese tumort tartalmazó TMA-n (tissue microarray)

ellenőriztük immunhisztológiával.

Eredmények. A kromofób veserákra RNS szinten „specifikusnak” ítélt gének közül a KRT7 és

CD82 bizonyult a legjobbnak, amelyek a kromofób vese rákok 93%-ában ill. 78%-ában adtak

pozitív reakciót, az összes vese onkocitóma negatív volt. A CLDN8 a kromofób vese tumorok

74%-ában és az onkocitómák 11%-ában bizonyult pozitivnak. Bár az AQP6 és S100A1 gének

az onkocitómák 92%-ában ill. 90%-ában mutathatók ki, sajnos pozitiv festődést kaptunk a

kromofób vese rákok 6%-ában ill. 11%-ában is.

Következtetés. Az átfedő pozitivitás ellenére, az antitestek kombinációja nagyban segíti a két

tumor szövettani elkülönítését.

Témavezető: Prof. Dr. Kovács Gyula egyetemi tanár


54

David Törnquist

Urológiai Klinika

Robot-assisted compared to open radical retropubic prostatectomy:

oncological and functional results

The purpose of this study was to evaluate potential benefits of robot-assisted laparoscopic

technique to conventional open retropubic radical prostatectomy. The subjective observations

that was made during and after operations that peri- and postoperative complications differed

was analyzed by numbers. By evaluating the respective methods according to the defined

complications, the complications to which numbers could be assigned were selected and could

be compared between the two methods. These complications include functional and

oncological results in direct connection to the operations as well as longer follow-ups.

Data was collected from all 857 patients that were operated on for prostate cancer over a five-

year period between 2009 and 2013, their preoperative status was recorded and then followed

for complications and oncological results. This patient population was collected from two

different hospitals from the same province in Sweden. These men were studied in a

retrospective cohort manner based on their disease characteristics. The only observable

difference was the method of surgery, consequently the complication rates should reflect the

respective method and not the patients.

Our results, either measured directly or calculated, showed clear benefits in most parameters

evaluated and compared between the two methods for the RALP method.

Témavezető: Dr. Tamas Beöthe senior lecturer


55

Dávidovics Kata


Csecsemőkorban végzett laparoscopos pyloromyotomiával szerzett

tapasztalataink

Bevezetés: A congenitalis hypertrophiás pylorus stenosis a pylorus izomzatának

túlburjánzásával, megvastagodásával, a pylorus csatorna beszűkülésével, a gyomor részleges

vagy teljes ürülési képtelenségével járó fiatal csecsemőkori kórkép. A tünetek 3-18 hetes

életkorban jelentkező egyre gyakoribb bukások, sugárhányás, majd teljes táplálási képtelenség,

fejlődésbeli visszamaradás. A diagnózis felállításában, a fizikális vizsgálaton kívül, az ultrahang

vizsgálatnak van fontos szerepe. Kezelése a pylorus izomzat seromuscularis circularis

rétegeinek hosszanti behasítása a mucosa gondos megkímélésével (Weber-Ramstedt). A has

megnyitásával járó műtétet napjainkban világszerte a laparoscopos technika váltja fel.

Célkitűzés: Tanulmányomban a nyílt és a laparoscopos úton történő seromuscularis

pyrolomyotomian átesett betegek műtét utáni kimenetelét, eredményét és a műtéteket követően

jelentkező szövődményeket kívántam összehasonlítani.

Betegek és Módszer: Klinikánkon 2012. július és 2015. augusztus között 25 beteget kezeltünk

pylorus stenosis miatt. Tíz csecsemőt módosított nyílt műtéti technikával tártunk fel (A csoport,

9:1 fiú:lány, átl. 3750gr és 42 nap), 15 pedig laparoscopos seromuscularis pyloromyotomian

esett át (B csoport, 12:3 fiú:lány, átl. 3290 gr és 45 nap). A csoportokban az alábbi adatokat

vizsgáltuk: pylorus ultrahanggal mért izomvastagsága, preoperativ laborértékek, műtéti

időtartam, postoperativ táplálás megkezdésnek ideje, kórházi ápolási napok száma és

szövődmények előfordulása. A statisztikai elemzéshez korreláció analízist, két mintás T-próbát

és Khi2 próbát használtunk (p<0,05).

Eredmények: Szignifikáns összefüggést két paraméter között találtunk. A laparoscopos műtéti

beavatkozás ideje számottevően hosszabbnak bizonyult, illetve a laparoscopos műtétet

követően több szövődményt (perforatio, elhúzódó hányások-bukások) észleltünk. Más

szignifikáns eltérést nem találtunk.

Következtetés: A műtéti beavatkozások időtartama és a szövődmények kialakulásának

gyakorisága a laparoscopos technika elsajátításával („learning curve”) és az esetszám

növekedésével várhatóan csökkenni fog.

Témavezető: Dr. Vajda Péter egyetemi docens


56

Dusa Daniella Anna

Élettani Intézet

A ventralis pallidum D2 dopamin receptorok gátlásának összetett

magatartási hatásai

A ventralis pallidum (VP) basalis előagyi struktúra, mely dopaminerg beidegzését a ventralis

tegmentális areaból kapja. A VP területén D1 és D2 típusú dopamin receptorok is

megtalálhatóak. Korábbi kísérleteinkben kimutattuk, hogy a VP D1 és D2 dopamin

receptorainak aktivációja is elősegíti a térbeli tanulási folyamatokat. Jelen kísérleteinkben arra

kerestük a választ, hogy a VP D2 dopamin receptorok gátlása miként befolyásolja a

motivációs-megerősítési folyamatokat, illetve a térbeli tanulást.

A műtétek során sztereotaxikus technika segítségével bilaterális vezetőkanült építettünk hím

Wistar-típusú patkányok VP-a fölé 0,5 mm-rel. A kísérleteink során a D2 dopamin receptor

antagonista szulpirid két dózisát (1,0 µg és 4,0 µg) mikroinjektáltuk a VP területére a

vezetőkanülökbe helyezett beadókanülökön keresztül. A szulpiridet fiziológiás sóoldatban

oldottuk fel, a kontroll állatok vivőanyagot kaptak bilaterálisan. Kísérleteinkben a beadott

anyagok térbeli tanulás befolyásoló hatását Morris-féle úsztatási tesztben, míg esetleges

jutalmazó, illetve büntető hatását helypreferencia paradigmában vizsgáltuk, melynek - a

hagyományos elrendezés mellett- egy új, a térbeli tájékozódást feltételező módosított változatát

is alkalmaztuk. Mindkét paradigmában az állatok lokomotoros aktivitását is mértük.

Eredményeink alapján a VP D2 dopamin receptorainak gátlása egyrészt dózistól függő

mértékben rontja a térbeli tanulást, másrészt helypreferencia paradigmában hely-averziót

indukál. Ez utóbbi ugyanakkor csak akkor alakul ki, ha az állatok a helyet közeli, és nem térbeli

ingerek alapján azonosítják be, ami összhangban van az úsztatási teszt során kapott

eredményeinkkel. A helypreferencia paradigmában a D2 dopamin receptorok gátlása az

állatok fokozatosan kialakuló csökkent lokomotoros aktivitásához vezet, ami a hely-averzió

kialakulásával korrelál. Kísérleteink jelentősen hozzájárulnak a VP D2 dopamin receptorainak

motivációs és tanulási folyamatokban betöltött szerepének feltárásához.

Témavezetők: Dr. Péczely László Zoltán egyetemi adjunktus, Dr. Ollmann Tamás egyetemi

tanársegéd, Prof. Dr. Lénárd László egyetemi tanár


57

Fatemeh Kenari


Study on interaction of reduced glutathione (GSH) with cyclic Chalcone

analogues

Introduction Chalcones are intermediate compounds of the biosynthetic pathway of the natural

flavonoids. The wide range of biological activities of both naturally occurring and synthetic

analogues, among others the cytotoxic, antitumor, anti-inflammatory, and chemo-preventive

(antioxidant) properties are well documented in the literature. Chalcones are α, β-unsaturated

ketones, and representatives of this class of compounds have demonstrated a preferential

reactivity towards thiols. In our earlier experiments some cyclic chalcone analogues showed a

significant effect of GHS status of Jukart T lymphocyte cells.

Methods In this experiment in vitro interactions of 4’-substituted chalcones and their cyclic

analogues (ring size = 5, 6 and 7) were studied under controlled (pH, T) conditions. The

incubations have been performed at three different pH (pH 3.2, 6.3 and 8.0) at 310 K

temperature. For monitoring the process of the reactions a RP-HPLC-UV-VIS method has

been developed. By means of the analytical method, partial separation of the formed

diastereomeric adducts was also possible.

Results The results indicates that each investigated chalcone participate in an addition reaction

with GSH. The reactions are reversible and lead to form equilibrium mixtures. The rate of

reaction shows strong pH dependence, ionization of GSH increases the reaction rate. The

reaction lead to form diastereomeric chalcone-GSH adducts. The ratio of the integrated area of

the chromatographic peaks corresponding to the cis and trans diastereomeric pairs changes as a

function of incubation time. The kinetic products are converted into the more stable

thermodynamic ones through the reversible reaction.

Témavezető: Prof. Dr. Perjési Pál egyetemi tanár


58

Fekete Ádám Antal

Onkoterápiás Intézet

Tüdő adenocarcinoma sejtvonalon végzett sugárérzékenyítés PARP-

inhibitorral

Bevezetés: A sugárhatás okozta DNS károsodás javító mechanizmusaiban szerepet játszó

PARP - poli(ADP-ribóz)-polimeráz - enzim gátlása a sugárérzékenyítés már bizonyított

lehetősége. Célunk azon jelátviteli folyamatok megismerése volt, melyek az említett hatás

intracelluláris mediátorai, egyúttal a citotoxikus effektus fokozásának lehetséges célterületei.

Anyag és módszer: Kísérleteinket A549 tüdő adenocarcinoma sejtvonalon végeztük. Miután az

Erk1/2 (extracelluláris szignálregulált protein kináz, p42/44) szerepe elsőrendűnek tűnt a

jelátvitelben, siRNA technikával (small interferring RNA) terveztük megerősíteni a

feltételezésünket. Besugárzáshoz telekobalt készülékkel a klinikumban elfogadott 2 és 4 Gy

frakciódózisokat alkalmaztunk. Kísérleteinkhez HO-3089 PARP-inhibitort használtunk. A

hatást klonogén assay-vel, flow citometriával és Western-blottal értékeltük.

Eredmények: A klonogenitás és génexpresszió változását a kezelésben nem részesült kontroll

sejtcsoport vonatkozó értékeinek arányában fejeztük ki. A PARP-gátlás és az Erk1 valamint

Erk2 fehérjék expressziójának blokkolása a klonogenitás szignifikáns csökkenését

eredményezte önmagában is (median érték 76%, 64% valamint 30%). Erk2 esetében a

klonogenitás gátlása kifejezettebb volt. Amennyiben PARP-gátlót kombináltunk siRNA

transzfekcióval, a hatás szinergikusnak bizonyult. Irradiációnak kitett mintákon a PARP-

inhibitor okozta sugárérzékenyítést mind az Erk1, mind pedig azErk2 protein expressziójának

gátlása az alkalmazott frakciódózis hatásával arányosan potencírozta (2 Gy vonatkozásában

14% és 6%, míg 4 Gy kapcsán 3% és 0%). Flow citometriával nyert adataink is az Erk2 gátlás

szignifikáns proapoptotikus hatását igazolták a fenti modellben.

Összefoglalás, következtetések: Eredményeink alapján a sejtek adaptív mechanizmusaiban jól

ismert Erk1/2 MAPK útvonal a sugárkezelés során bekövetkező citotoxikus hatás

ellensúlyozásában játszhat szerepet. Célzott gátlása siRNA technikával az irradiáció biológiai

hatását erősíti. PARP-gátlóval kombinálva a citotoxikus hatásban szinergizmus érvényesül.

Témavezetők: Dr. Boronkai Árpád egyetemi docens, Dr. Jávor-Hocsák Enikő

egyetemi adjunktus


59

Fittler Katalin

Élettani Intézet

Az amygdala centrális magjába injektált oxytocin hatásának vizsgálata

Morris-féle úsztatási tesztben és új tárgy felismerési tesztben

A hypothalamusban termelődő oxytocin (OT) számos ismert perifériás hatása mellett szerepet

játszik az anyai magatartás, kötődés, szexuális magatartás, párválasztás és szociális felismerés

szabályozásában. Az amygdala centrális magja (CeA) a limbikus rendszer részeként fontos

szerepet játszik a megerősítésben és az érzelmi tanulásban. Irodalmi adatok szerint a rágcsálók

CeA-jába OTerg axon terminálisok érkeznek a hypothalamus felől és ez a terület gazdag OT

receptorkban.

Kutatásunk célja a CeA-ba, bilaterálisan injektált OT hatásának vizsgálata tanulási és memória

folyamatok szabályozásában. Kísérleteinkben felnőtt hím Wistar patkányokat hasznátunk

(n=76). Morris water maze (MWM) tesztben az OT helytanulásra gyakorolt hatását

tanulmányoztuk, az új tárgy felismerési tesztben pedig az OT esetleges memória folyamatokat

befolyásoló szerepét vizsgáltuk.

Eredményeink azt mutatják, hogy MWM tesztben a 10 ng OT kezelésben részesült állatok

jobban teljesítettek, mint a kontrollok. Új tárgy felismerési tesztben a 10 ng OT-t kapott állatok

szignifikánsan többet foglalkoztak az új tárggyal, és ez a hatás OT receptor antagonista

előkezeléssel kivédhető, míg az antagonista önmagában nem változtatta meg az egyes tárgyak

vizsgálatával töltött idő.

Elsőként mutattuk ki, hogy a CeA-ba injektált OT elősegíti a helytanulást és potencírozza a

memória folyamatokat új tárgy felismerési tesztben. Kimutattuk továbbá, hogy ezen hatások

OT receptor specifikusak.

Támogatta: PTE AOK KA-2015-15.

Témavezető: Dr. László Kristóf egyetemi adjunktus


60

Fodor Fruzsina


Funkcionális orofaciális terápia a fogszabályozásban

CÉLKITŰZÉS: Célunk egy átfogóbb rendszer ismertetése a fogszabályozáson belül, a

myofunkcionális tréning módszerének kidolgozása és bemutatása, mely a fogszabályozó

kezelések kiegészítéseként alkalmazható a mindennapi praxisgyakorlatban. A

fogszabályozással kapcsolatos harapási eltérések összefüggnek a fej-nyaki funkciók

eltéréseivel, így a kóros nyeléssel, légzéssel vagy a helytelen testtartással. A légzés, nyelés,

testtartás hármas optimalizálásával a szervezet a harmonikus egyensúly kialakítására törekszik.

ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK: A vizsgálat során kidolgozott és alkalmazott tréning

kombináltan tartalmazza a nyelv- és arcizomzatot erősítő, orrlégzést támogató és a helyes

testtartást kialakító gyakorlatokat. Az irodalomban leggyakrabban előforduló terápiás elemek

technikáit vegyítve heti rendszerességgel foglalkoztunk páciensekkel. A program ötvözi a

logopédia, gyógypedagógia, tartásjavító tréning, légzéstréning, primitív reflex terápiás elemek,

hang és beszédjavító technikák módszereit, melyek összefoglalva képesek megteremteni a fej-

nyaki régió funkcionális harmóniáját. A vizsgálat során fotódokumentációs és teleröntgen

felvételek készültek.

EREDMÉNY: A tréning hatására változott a test- és fejtartás, valamint átalakultak a nyelési és

légzési szokások.

KÖVETKEZTETÉS: A kombinált terápia kedvezően képes befolyásolni a nyelv és periorális

izomzat funkcióját, mely elengedhetetlen a sikeres fogszabályozó kezeléshez. A módszer

bevezetésével a lágyszöveti diszfunkciók korrigálhatók és a fogszabályozó kezelések

hatékonysága növelhető.

Témavezetők: Dr. Frank Dorottya egyetemi adjunktus, Baracsy Gabriella logopédus,

gyógypedagógiai tanár


61

Fórizs Judit Viktória

Biofizikai Intézet

Flightless I – egy szabályozó fehérje szerepe az aktin sejtváz

szerveződésében

Bevezetés:A Smith-Magenis szindróma egy olyan humán fejlődési rendellenesség, amelyre a

17. kromoszóma kis karján lévő mikrodeléció jellemző. Mivel a deléció mértéke és az érintett

gének köre esetenként különböző, a szindróma betegenként eltérő tüneteket eredményez - a

magatartási és az alvászavar, a jellegzetes arcvonások, az alacsony termet és a scoliosis.

A hiányzó szakaszon több gént is azonosítottak, ezek egyike a Flightless I fehérjét kódoló gén.

Ezt a fehérjét a bioinformatikai elemzések alapján az aktin kötő fehérjékhez sorolhatjuk. A

fehérjének az aktin sejtváz szabályozásában betöltött szerepe azonban nem pontosan tisztázott.

Módszerek:A rekombináns módon előállított Flightless I fehérje aktinnal kialakított

kölcsönhatását vizsgáltuk molekuláris biofizikai eljárások, fluoreszcencia spektroszkópia és

teljes belső visszaverődésen alapuló fluoreszcencia mikroszkópia alkalmazásával.

Eredmények:A Flightless I aktin kötését fluoreszcencia anizotrópia vizsgálatokkal igazoltuk.

Szedimentációs és kinetikai méréseink alapján a Flightless I befolyásolja mind az aktin

monomerek filamentumokba szerveződését mind a filamentumok monomerekké bomlását,

Ca2+ független módon.

Összefoglalás:A Flightless I aktin szerveződésében betöltött szerepének ismeretében,

eredményeink elősegíthetik a betegség molekuláris alapjainak pontosabb megértését. A

szabályozó fehérje hiányában az aktin dinamikája megváltozik, amely nem csak az

idegrendszer struktúrájában, hanem szervezetünk bármely sejtmozgással érintett funkciójában

eltérést eredményezhet. Jövőbeli kutatási céljaink között szerepel a Flightless fehérje szöveti

regenerációban betöltött szerepének sejtmodelles vizsgálata, mennyiben módosítja hiánya vagy

jelenléte a regeneratív folyamatokat.

„Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-4-III kódszámú Új Nemzeti

Kiválóság Programjának támogatásával készült”

Témavezetők: Dr. Bugyi Beáta egyetemi docens, Dr. Huber Tamás egyetemi

adjunktus


62

Fülöp Barbara


Stenotrophomonas maltophilia törzsek molekuláris tipizálása

A Stenotrophomonas maltophilia egy Gram-negatív opportunista kórokozó, mely

leggyakrabban nosocomialis, alsó légúti és véráram fertőzésekért tehető felelőssé. Az általa

okozott infekciókban elsődlegesen választandó antibiotikum a trimethoprim-sulfamethoxazole

kombináció. Pécsett az első trimethoprim-sulfamethoxazole rezisztens izolátumokat 2015-ben

detektálták. A rezisztens izolátumok megjelenése miatt merült fel az igény arra, hogy egy olyan

tipizáló módszer álljon rendelkezésünkre, mely megkönnyítené a rezisztens izolátumok

terjedésének követését. Vizsgálatunk során különböző molekuláris tipizáló módszereket

hasonlítottunk össze diszkriminációs képesség, reprodukálhatóság és kivitelezési idő

szempontjából.

Összesen 18 S. maltophilia izolátumot (14 trimethoprim-sulfamethoxazole érzékeny és 4

rezisztens) vizsgáltunk meg. Az identifikálás PCR-rel és MALDI-TOF-fal történt. Molekuláris

tipizálás céljából BOX PCR-t, integron térképezést és fehérjeprofil meghatározást végeztünk.

A BOX PCR segítségével mintánként 5-14 band-et azonosítottunk, melyek segítségével az

izolátumok 12 csoportba voltak sorolhatóak. Az integron térképezés eredménye, mely csak a 4

rezisztens izolátum esetében volt elvégezhető, jól megfeleltethető volt a BOX PCR

csoportoknak. A MALDI-TOF segítségével végzett fehérjeprofil alapú tipizálás az

izolátumokat a BOX PCR-től eltérő módon két fő osztályba rendezte.

Vizsgálatunk alapján S. maltophilia izolátumok tipizálására a BOX PCR bizonyult a

legalkalmasabbnak reprodukálhatósága, megfelelő diszkriminációs képessége és relatíve gyors

kivitelezhetősége miatt.

Témavezető: Dr. Melegh Szilvia egyetemi tanársegéd


63

Gábris Fanni


Az α4β7+ nyirokszövet indukáló sejtek MADCAM-1 hiányában is

képesek nyirokcsomók fejlődését előidézni

Bevezetés: A perifériás nyirokcsomók embrionális fejlődése során a nyirokszövet indukáló

sejtek (LTi) az α4β7 – mukozális vaszkuláris addresszin sejtadhéziós molekula (MAdCAM-1)

kölcsönhatás révén ismerik fel a nyirokszövet organizáló (LTo) sejteket és így vándorolnak a

fejlődő nyirokcsomó előtelepébe. Korábban kimutattuk, hogy ennek ellenére MAdCAM-1

hiányos egerekben is kifejlődnek perifériás nyirokcsomók. Jelen munkámban a nyirokcsomók

stromális szerkezetét és LTi-sejtjeit elemeztem részletesebben.

Módszerek: 4 napos, 7 napos és felnőtt C57BL/6 és MAdCAM-1-/- egerek perifériás

nyirokcsomóit izoláltuk. Immunfluoreszcens szövettani festésekkel elemeztük a nyirokcsomók

stromális szerkezetét és B-sejt kemoattraktáns (CXCL13) mintázatát, míg áramlási citométerrel

az LTi sejtek, a helper T (TH) és citotoxikus T (TC) sejtek arányait és addresszin mintázatait

(α4β7 és L-selectin [CD62L]) elemeztük.

Eredmények: Felnőtt MAdCAM-1-/-egér perifériás nyirokcsomóiban megtartott volt a T:B

szegregáció és vad típushoz hasonló CXCL13 kemokin profilt és stromális szerkezetet láttunk.

4 napos MAdCAM-1-/- egerek perifériás nyirokcsomóiban a vad típusú egerekhez képest

kevesebb LTi sejtet találtunk és ezek nagyobb mértékben voltak α4β7+/CD62L- fenotípusúak.

Ezzel szemben 7 napos MAdCAM-1-/- egérben a vad típushoz képest alacsonyabb LTi sejt

frekvenciát észleltünk, és ezek az α4β7 helyett inkább CD62L receptort expresszáltak. Mind 4

napos, mind 7 napos korban mindkét genotípusban az érett TH és TC sejtek nagyrészt

CD62L+fenotípusúak voltak.

Következtetés: Összességében eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a MAdCAM-1 hiány a

nyirokcsomó kialakulását nem akadályozza meg, viszont a nyirokcsomók sejtösszetételét

befolyásolja. Az LTi-sejtek α4β7+/CD62L- profilja az α4β7-nek egy alternatív, eddig

ismeretlen endotheliális receptor létezését feltételezi, mely átveszi a MAdCAM-1 szerepét.

Mindennek a krónikus gyulladások során látható ektópiás nyirokszövet-fejlődésnél lehet fontos

patogenetikai szerepe, és esetleges terápiás jelentősége.

Témavezetők: Dr. Kellermayer Zoltán rezidens orvos, Dr. Balogh Péter egyetemi tanár


64

Gáspár Beáta


Szintetikus kurkuminoid származékok tervezése és előállítása,

antiproliferatív hatásuk szerkezeti összehasonlítása

A szakirodalomban az elmúlt néhány évtized során számos publikáció jelent meg dibenzilidén-

ciklohexanon és dibenzilidén-4-piperidon alapú szintetikus kurkuminoid származékok nem

mutagén jellegű antiproliferatív farmakológiai tulajdonságairól.

Célunk volt új származékok szintézise és a megfelelő származékok sejtosztódást gátló

hatásának szerkezeti elemzése.

A szintetikus munkához a preparatív szerves kémia szabályait alkalmazva kiindulási anyagként

gyűrűs ketonokat (mint 4-piperidon, 4-hidroxiciklohexanon, 4-metilciklohexanon és

ciklohexanon) és p-klórbenzaldehidet használtam. Saját munkám a szintetikus módszerek

megválasztása, eltervezése és megvalósítása, valamint az anyagminták VRK tulajdonságainak

és olvadáspontjainak meghatározása, oszlopkromatográfiás és/vagy kristályosítással

kivitelezhető tisztítása volt. Ennek során előállítottam hét új vegyületet, valamint

reszintetizáltam másik hat származékot. Célvegyületeinket Claisen-Schmidt-kondenzációban,

savas vagy lúgos katalízis mellett készítettem. A kivitelezéshez tömény jégecetbe történő

hidrogén-klorid gázbevezetéses eljárás bizonyult a legoptimálisabbnak. Szintetikus munkám

eredményeit az alábbi kérdésre válaszolva adom elő a konferencián: mit és hogyan állítottam

elő?

A vegyületek szerkezeti jellemzésére NMR (szén és proton) és MS spektroszkópiai adatok

álltak rendelkezésemre. Preparatív kémiai tevékenységem eredményeként célzottan(!) hét

vegyületet választottunk ki, melyeknek alkalmunk nyílott farmakológiai és fizikokémiai

vizsgálatainak elvégeztetésére is. Farmakológiai kutatóhelyi együttműködésben megállapították

vegyületeink antiproliferatív (sejtosztódást gátló) hatásait. A farmakológiai vizsgálatokhoz

különféle rákos sejtvonalakat alkalmaztak XTT módszerrel. Kísérleti eredményeink alapján a

következő kérdésre igyekeztünk válaszolni: milyen szerkezet-hatás összefüggések

tapasztalhatók? Milyen korreláció tapasztalható a különböző N-szubsztituensek kémiai jellege

és a sejtosztódást gátló hatás között?

Szintetikus munkám ismertetése mellett a fenti szerkezet-hatás összefüggésekre világítok rá

TDK előadásomban.

Témavezető: Dr. Huber Imre egyetemi docens


65

Gedei Alexandra


Anasztomózis minőség vizsgálata szoftveres végeselem analízis

segítségével

Bevezetés:Anasztomózisok varrása kiemelt fontosságú szinte minden sebészeti szakterületen.

Az érsebészetben varratok minőségellenőrzésére jelenleg az Objective Structured Assessment

of Technical Skills (OSATS) score rendszer szolgál, mely a sebészi technikát veszi figyelembe,

azt elsősorban ránézésre ítéli meg, az intraluminális viszonyokról azonban nem szolgáltat

információt. Célkitűzésünk volt egy olyan végeselem analízisen alapuló módszer kidolgozása

és tesztelése, mely pontos tájékoztatást adhat az elkészült érvarratok áramlástani viszonyairól.

Módszertan:Vizsgálatunk során szilikon műerekből készített end-to-side anasztomózisokat

értékeltünk ki. Az intraluminális terekről öntvények készültek, melyek pontos lenyomatot

adnak a szimulált vér által kitöltött morphológiáról. Az öntvényt nagy felbontású Tizian 3D

scannerrel digitalizáltuk. Az így kapott 3D stl fájlt konvertálást követően Ansys CFD

szoftverrel teszteltük, mely standardizált mérések átlagolásából határoztuk meg a vizsgálni

kívánt értékeket és ábrázoltuk az áramlási viszonyokat. Az alábbi paraméterek kerültek

megjelenítésre: áramlási sebesség, nyomás, fali nyírófeszültség, turbulencia, Reynolds szám. A

módszer tesztelésére a Medtronic Coronária Varró Tréning nyújtott lehetőséget, mely során 14

fő szívsebész szakorvosjelölt által készített összesen 42 varratot elemeztünk ki. A képzés végén

a résztvevők kérdőívet töltöttek ki.

Eredmény:Kutatásunkat kísérleti tanulmánynak szántuk annak kiderítésére, hogy az általunk

kidolgozott módszer használható-e a gyakorlatban. Tapasztalataink alapján az eljárásmód jól

alkalmazható, standardizálható és olyan hasznos információkkal szolgál, melyek más

minőségellenőrzési módszerekkel nem kinyerhetők. A kérdőívek alapján kijelenthető, hogy az

adatok vizuális kiértékelése segítette a résztvevők sebészi technikájának fejlődését.

Összefoglalás:Novumnak számító módszert dolgoztunk ki éranasztomózis

minőségellenőrzésére, melyet posztgraduális képzésen teszteltünk. Olyan információkat

tudtunk kinyerni, amelyek a klasszikus áramlástani mérésekkel nem lehetségesek. További

vizsgálatok támaszthatják alá a módszer hasznosságát az OSATS score rendszerrel összevetve.

Témavezetők: Dr. Varga Péter egyetemi tanársegéd, Dr. Gasz Balázs szakorvos


66

Gődér Beatrix


Zearalenon, α-zearalenol és β-zearalenol kölcsönhatásainak vizsgálata

albuminnal

Bevezetés: A zearalenon Fusarium típusú fonalas gombafajok által termelt nem-szteroid

szerkezetű, ösztrogén hatású mikotoxin. A vegyület orális úton jut a szervezetbe (pl.

gabonából), ahol α- és β-zearalenollá redukálódik. Az albumin a keringésben legnagyobb

mennyiségben előforduló plazmafehérje, egyéb funkciói mellett nagy affinitással képes kötni

egyes gyógyszereket és xenobiotikumokat, így befolyásolva azok

farmakokinetikai/toxikokinetikai tulajdonságait.

Célkitűzés: Vizsgálatunk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk és jellemezzük a

zearalenon és redukált metabolitjainak kölcsönhatásait humán és egyéb fajokból származó

(marha, sertés, patkány) albuminokkal.

Módszerek: Méréseinket Hitachi F-4500 típusú fluoreszcens spektrofotométerrel végeztük. A

zearalenon- és zearalenol-albumin komplexek kötési állandóit fluoreszcencia kioltás

módszerrel határoztuk meg, a Stern-Volmer egyenlet grafikus alkalmazásával.

Eredmények: A vizsgált mikotoxinok jelenlétében a humán szérum albumin (HSA) által adott

fluoreszcens jel szignifikáns csökkenése volt tapasztalható. A zearalenon, valamint redukált

metabolitjai egyaránt stabil komplexet képeznek HSA-nal (KA = 20.000-125.000 L/mol).

Jelentős eltérés tapasztalható azonban a három mikotoxin albuminhoz való affinitásában: a

zearalenon 6-szor, míg az α-zearalenol 2,5-ször stabilabb komplexet képez HSA-nal a β-

zearalenolhoz viszonyítva. A zearalenon sertés és marha albuminhoz alacsonyabb, míg patkány

albuminhoz magasabb affinitással kötődött, mint a HSA-hoz. Ezzel szemben az α- és β-

zearalenol esetében hasonló mértékű kölcsönhatás volt tapasztalható a humán, marha és sertés

albuminok kapcsán, azonban patkány albuminnal jóval stabilabb interakció volt megfigyelhető

a két metabolit esetében is.

Következtetések: Eredményeink alapján a tesztelt mikotoxinok jelentős kölcsönhatást

alakítanak ki albuminnal. Ez további, in vivo kísérleteket tesz indokolttá, hogy

megvizsgálhassuk az interakciók biológiai relevanciáját. Emellett fontos kiemelni, hogy a

különböző fajok esetén az albuminnal képzett komplexek stabilitása akár nagyságrendi

eltéréseket is mutathat.



67

Hamarics Zsófia


A humán parechovírusok klinikai jelentősége súlyos újszülött- és

csecsemőkori fertőzésekben

Bevezetés:A humán parechovírusok (HPeV,Picornaviridaevíruscsalád) okozta fertőzések döntő

többsége tünetmentes, vagy gyermekeknél hasmenéssel jár. Azonban a HPeV a csecsemők

körében súlyos, központi idegrendszeri megbetegedést és szepszis-szerű kórképet is okozhat. A

HPeV szerepe a hazai klinikumban nem ismert.

Célkitűzések/módszerek:A HPeV kimutatása és tipizálása RT-PCR és szekvenálás

módszereivel három betegcsoportban A) 10 év alatti kórházban kezelt, N=75; B) 1 év alatti,

N=208; és C) szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató hasmenéses gyermekek

székletmintáiból.

Eredmények:Az A) csoportban 3 HPeV pozitív mintát (3/75 (4%), kettő HPeV-1 és egy nem

tipizálható HPeV) találtunk gastroenterális tüneteket mutató csecsemőkből (7-11 hónapos). A

csecsemőktől származó minták (B csoport) között a HPeV fertőzések aránya 6,7% (14/208)

volt, melyek közül öt HPeV-1, négy HPeV-3 és öt nem tipizálható HPeV volt. E csoportban a

HPeV-1 fertőzések többsége (4/5) nem, míg a HPeV-3 fertőzéses esetek 85%-a (3/4) kórházi

ellátást igényelt. A szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató gyerekekből (<18 év)

azonosított HPeV pozitív minták két genotípusba tartoztak (két HPeV-1 és két HPeV-3) és

mindegyik kórházban kezelt újszülöttektől (≤2 hónap) származtak.

Összefoglalás:A HPeV-1 fertőzések gyakoribbak a csecsemőknél, általában enyhébb

lefolyásúak és a HPeV-3 fertőzésekkel ellentétben ritkábban igényelnek kórházi ellátást. A

HPeV-1 fertőzés vezető tünete a hasmenés, azonban 1-2 hónapos csecsemőknél egyes

esetekben szívzörej és idegrendszeri érintettség (aluszékonyság, bágyadtság) is tapasztalható

volt. Az újszülöttek körében a HPeV-3 fertőzések gyakoribbak. A súlyos HPeV-3 fertőzésre

jellemzőek a gastroenterális tünetek (5/6), a láz (5/6, ≥39oC), az étvágytalanság (5/6), az

aluszékonyság/bágyadtság (3/6), valamint az exanthema (2/6), a légzőszervi tünetek (2/6) és a

szepszis-szerű állapot (2/6).

Témavezetők: Dr. Reuter Gábor egyetemi docens, Boros Ákos Baranya Megyei

Kormányhivatal, Regionális Virológiai Laboratórium


68

Hanzsér Zita


Preparált fogak összetérésének megítélése fogorvostanhallgatók és

fogorvosok körében

Bevezetés: Képzésük során fogorvostanhallgatóknak el kell sajátítani azt a képességet, hogy a

fogak csiszolása közben meg tudják ítélni a csiszolt fogak összetérésének mértékét.

Célkitűzés: A kutatás célja az volt, hogy felmérjük a fogorvosok és fogorvostanhallgatók

mennyire pontosan tudják meghatározni a lecsiszolt fogak összetérését, valamint, hogy a két

csoport megítélése között van-e különbség.

Anyagok és módszerek: A vizsgálathoz 7 darab alsó moláris műanyag fogat csiszoltunk le

frézelőgéppel különböző összetérési szögekkel. Az axiális falak összetérése 0,2,4,6,8 és 12°volt.

A lecsiszolt fogakat véletlenszerű sorrendben gipsztömbben rögzítettük és megszámoztuk. A

vizsgálatban 30 fogorvostan hallgató és 30 fogorvos vett részt. A feladat megmagyarázása után

mindegyikük önállóan becsülte meg a preparált fogak egyoldali összetérését. Az eredményeket

egyszerű statisztikai módszerrel elemeztem.

Eredmények: A legtöbben 5°-on belüli eltéréssel becsülték meg a műfogak konicitását. A

megítélések több mint felénél túlbecslés volt. A legpontosabban a 0°-os műcsonkot ítélték meg

mind a hallgatók, mind az orvosok. Ezt a tanulók 70%-a és az orvosok 90%-a pontosan

becsülte meg. A legkevesebb helyes becslés a 8°-os összetérésű fognál történt, a diákoknak és

az orvosoknak is mindössze 6,7%-a. A legpontatlanabbul pedig a 12°-t, a hallgatók 46,7%-a és

az orvosok 63%-a 5 fokon túli eltéréssel állapították meg . Az 5°-on belüli eltéréssel történt

becslés a hallgatók körében volt nagyobb, az összes hallgatói becslés 78,6%-a. A helyes

megítélések száma viszont az orvosok körében volt magasabb, az összes orvosok általi

megítélés 27,6%-a.

Következtetés: Az eredmények alapján megállapítható, hogy a csiszolt fogak összetérésének

megítélése nem könnyű feladat, hiszen még fogorvosok sem tudták teljes pontossággal

megbecsülni azt minden fogon.

Témavezető: Dr. Radnai Márta egyetemi tanár


69

Hayden Zsófia


Új módszerek az autoimmun encephalitisek laboratóriumi

diagnosztikájában

Bevezetés: A klasszikus immun-mediált (perifériás) (ion)csatorna betegségek mellett az utóbbi

évtizedben leírásra kerültek központi idegrendszeri immun-mediált ioncsatorna betegségek is.

A limbikus encephalitisre utaló idegrendszeri tünetegyüttes esetén egyre gyakrabban igazolódik

be, hogy ezek oka az immunrendszer aktivációja következtében valamely receptor elleni

autoantitest (AAT) képződés és gyulladásos reakció által kiváltott szövetkárosodás. Az

antitestek közvetlenül az idegsejt membrán receptorok (NMDA és AMPA típusú glutamát

receptorok, a GABAB receptorok, a feszültség függő kálium csatornák (VGKC)-), vagy ezek

asszociált fehérjéi (LGI1, CASPR2, TAG-1/kontaktin-2) ellen termelődnek. Mivel ezek az

antigének közvetlen vagy közvetett szerepet játszanak a szinaptikus jelátvitelben és

plaszticitásában, a hozzájuk társult autoimmunitás görcsökben és neuropszichiátriai tünetekben

nyilvánul meg.

Módszerek: Az AAT-k kimutatása humán szérumból vagy -liquorból történik. A transzfektált

sejt alapú autoantitest meghatározás során a receptorok vagy azokhoz asszociált fehérjék

(NMDA, GABAB, AMPA1, 2, LGI1, CASPR2) génjeit expresszálják HEK 293 sejtvonalban

és a transzfektált sejtekből készített chip-en indirekt immunfluoreszcens (IIF) módszert

alkalmazunk a minták kiértékelése során.

Eredmények: A 2013-2016 közötti időszakban több mint 600 betegnél történt autoimmun

encephalitis mozaik IIF vizsgálat. A vérminták 9,19%-a, míg a liquor minták 10,84%-a

bizonyult pozitívnak (összesen 23 beteg 40 vizsgálata). Tapasztalataink szerint az anti-NMDA

AAT jelenléte a leggyakoribb, amit az anti-GABAB, és LGI1 pozitivitás követ. A másik három

receptor ellen még nem találtunk pozitív esetet Magyarországon.

Következtetés: Az alacsony pozitív esetszám jól korrelál a betegség alacsony prevalenciájával,

mely azonban fordított arányban áll a vizsgálat jelentőségével, hiszen az AAT-ek kimutatása a

diagnosztikus értéken túl a terápiát (plazmaferezis) is eldöntheti, valamint alkalmas annak

hatékonyságát is jelezni.

Témavezető: Prof. Dr. Berki Tímea, egyetemi tanár


70

Hóbor András

Sebészeti Klinika

Tüdőrák rizikó felmérése mobilapplikációval

Bevezetés: A tüdőrák betegség korai diagnózisa alapvető fontosságú, azonban jelenleg az első

diagnózis idejében már 75%-ban előrehaladott, nem operálható esetekkel találkozunk.

A magas rizikójú populáció körében végzett alacsony dózisú CT szűréssel javítható a korai

diagnózis, azonban a tünetmentes rizikócsoport szelektálása és első vizsgálatának komplex

feladata nehezíti a szűrőprogramok kivitelezését. A személyes kommunikációt legkönnyebben

szolgáló mobiltelefonok gyors adatelemzést és rögzítést képesek elvégezni, és lehetővé teszik a

felhasználók földrajzi lokalizációját. Vizsgálatunk célja volt, hogy kipróbáljuk a mobil

eszközök által nyújtott lehetőségeket a tüdőrák betegség szempontjából magas rizikójú betegek

szelektálására.

Eszközök:Ingyenes internetes tüdőrák rizikó felmérő program (Lungscreen). Az applikáció

Bach-protokol alapján, a megadott demográfiai adatok, dohányzási szokások, környezeti

károsító hatások alapján számítja és megjeleníti a kérdőívet kitöltő individuális rizikóját. Magas

rizikó esetén a kitöltőt, az adatbázisban szereplő tüdőszűrő központba irányítja további

kivizsgálás érdekében. Anonym módon rögzítjük a kitöltések adatait, a kérdőívre adott

válaszokat, melyeket statisztikai módszerekkel dolgoztunk fel.

Eredmények: 6 hónap alatt 53 615 tesztkitöltést regisztráltunk, ami GPS koordinátákra

vetíthetően 598 669 adatot jelent. A kitöltők átlagéletkora 36,44 év volt. Magas rizikót 3450,

közepes rizikót 5874 esetben mértünk. A tesztkitöltők 54 %-a aktív dohányos (28910), átlagos

dohányzással töltött évek száma 17,01 év. 23%-ban családi érintettségről számoltak be, 9%-ban

azbeszt károsodásról (4794).

Következtetés: Mobil eszköz segítségével végzett tüdőrák rizikó felmérés hatékony lehetőség a

magas rizikójú populáció kiválasztására, lokalizációjára és az első irányadás megadására. A

beteg kiválasztás megkönnyítésével hatékony segítség lehet tüdőrák szűrővizsgálatok

kezdeményezésekor. Azonnali személyes adatfeldolgozás és feedback mellett individuális

segítséget adhat a beteg szűrőközpontba való irányításával, melynek mindennapi gyakorlatban

való alkalmazhatóságát vizsgáljuk.

Témavezető: Dr. Szántó Zalán egyetemi adjunktus


71

Horváth Adrienn

Farmakognóziai Intézet

A teakészítés különböző paramétereinek hatása monoteák hatóanyag-

tartalmára

Bevezetés: A gyógynövények egyik legrégibb és máig népszerű felhasználási módja a

gyógyteaként történő alkalmazás, ezért felmerül a kérdés, vajon helyesen készítjük-e el

gyógyteáinkat és hogyan befolyásolja a hatóanyag kioldódását a tea elkészítésének módja. Két

népszerű teadrogot (orvosi medveszőlő-levél és máriatövis-termés) szereztünk be négy

különböző gyártótól. Célunk volt három különböző módon készített tea hatóanyag-tartalmának

mérése és ennek ismeretében a csomagoláson feltüntetett elkészítési módok értékelése.

Anyagok és módszerek: A teakészítés során 2 és 10 órás hideg vizes áztatást, valamint 5 perces

forró vizes kivonást alkalmaztunk. A máriatövis-termés szilibinin-tartalmát, illetve a

medveszőlő-levél arbutin- és hidrokinon-tartalmát HPLC-vel, a medveszőlő-levél

összcserzőanyag-tartalmát spektrofotometriás módszerrel vizsgáltuk a VIII. Magyar

Gyógyszerkönyv előírásai alapján.

Eredmények: A májvédő hatású és a kémiai szerkezetnek megfelelően vízben oldhatatlan

flavanolignánokat a máriatövis-termésből készült vizes kivonatok nem tartalmazták. Az orvosi

medveszőlő teánál a 10 órás áztatás során magasabb volt mind a terápiás hatásért felelős arbutin

és hidrokinon, mind a mellékhatásokért felelős cserzőanyagok koncentrációja.

Összefoglalás: A máriatövis-termés gyógyteaként való alkalmazása és forgalmazása nem

javasolható, hiszen a hatásért felelős vegyületek vízben rosszul oldódnak. Az orvosi

medveszőlő esetén a 10 órás hideg vizes áztatás az irodalmi ajánlásokkal ellentétben a

mellékhatások kivédésére nem alkalmas. Folyamatban vannak vizsgálatok arra vonatkozóan,

hogy a kivonószer hőmérséklete és a kivonás ideje hogyan befolyásolja a csipkerózsa

áltermésből készült gyógyteák aszkorbinsav-tartalmát.

Témavezetők: Dr. Horváth Györgyi egyetemi docens, Dr. Bencsik Tímea egyetemi adjunktus


72

Ihárosi Gergő, Oroszlány László


Apela: az embrionális szívfejlődés kulcs szabályozó peptidjének

jellemzése felnőtt emlősszívben

A kardiovaszkuláris homeosztázis fontos szabályozója az apelinreceptor-apelin

rendszer. A közelmúltban izolálták a receptor egy új ligandját, az apela

nélkülözhetetlen a szívfejlődés korai embrionális szakaszában zebrahalakban.

Kísérleteinkben tisztázni kívántuk, hogy az apela expresszálódik-e felnőtt

emlősszívben, illetve mely mikroRNS-ek (miRNS-ek) vehetnek részt

kifejeződésének szabályozásában. Eredményeink szerint az apela nem kizárólagosan

embrionálisan expresszálódik, felnőtt egérszívben is kimutatható, kifejeződése

jelentősen nő miokardiális infarktust követően (6.6±2.3-szeres emelkedés, P<0.05).

Bioinformatikai módszerekkel meghatároztuk a humán apelinreceptor-apelin-apela

rendszer expressszióját szabályozó miRNS-hálózat elemeit. Amennyiben a

predikciós algoritmusok (miRWalk, miRanda, miRDB, PICTAR2, RNA22 vagy

TargetScan) közül legalább 4 előre jelezte egy adott, érett miRNS kötődését mind az

apelin, mind a receptor molekulához, azt manuális blast-olassal tovább vizsgáltuk

apelára is, mivel e hosszú nem-kódoló RNS-ként is viselkedő molekula

szekvenciáját még nem tartalmazzák a kereső programok. Az apelin-apelinreceptor

között átfedő, 16 különböző kromoszómáról származó, 28 miRNS közül 6 esetben

nem valószínű kötődés, 5 kanonikus, valamint 17 nem-kanonikus seed párosodással

kötődhet az apelához is. Feltételezve, hogy egy miRNS több helyre is kötődhet, az

apela mRNS 5’ nem-transzlálódó régiójába 2, kódoló régiójába 1, valamint a 3’

nem-transzlálódó régiójába 4 miRNS kötődhet kanonikus 1-8 seed párosodással. A

miRNS-ek közül 4 nem-kanonikus kötődésű miRNS mutat emelkedett expressziót

humán végstádiumú szívelégtelenségben. Összegezve, elsőként mutattuk ki, hogy az

apela felnőtt emlősszívben is expresszálódik, mely szívelégtelenségben jelentősen

fokozódik. Az in silico modellezéssel azonosított miRNS-hálózat a bázisát képezi az

apelin-apelinreceptor-apela rendszer expresszióját vizsgáló további kutatásainknak.

Témavezetők: Dr. Szokodi István egyetemi docens, Dr. Skoumal Réka


73

Jasdeep Grewal


Characterisation of some oxidated fatty acid derivatives from the liver of

a diabetic rat

In pathogenesis of diabetes, the oxidative stress can have an important role by

alterations in the enzymatic systems, lipid peroxidation and impaired gluthation

metabolism. Oxydation of various lipids (and proteins), DNA damage, activity

elevation of peroxidase enzymes can all be biomarkers of oxidative stress. The

primary products of oxidation of the polyunsaturated fatty acids, are the fatty acid

hydroxoperoxides. From the hydroxoperoxides - through rearrangement and chain-

breaking - secondary metabolites are formed. The formed compounds can be

alkanes, saturated and unsaturated aldehydes (e.g., hexanal) or multifunctional

carbonyl compounds (e.g., 4-hidroxynonenal). The fatty acid hydroxoperoxides and

the forming carbonyl compounds are reactive electrophiles, which can react with the

nucleophile nitrogen, oxygen and sulfur atoms of the biopolymers. Such Reactions

can play role in molecular mechanism of various toxic ffects.

In our experiment liver homogenates were used, which originated from healthy and

diabetic male, Wistar rats. (Diabetes was induced 1 week before the experiment, by

i.v. administration of 65 mg/kg streptozotocin). After derivatisation and extraction,

the extracts were preseparated by TLC and the TLC fractions were analysed by

HPLC-UV/Vis and HPLC-MS methods.

The experiments reveal that the levels of some oxidised fatty acid derivatives are

elevated in the experimental diabetes.

Témavezetők: Dr. Pál Perjési full professor, Dr. Attila Almasi associate professor


74

József Kristóf, Niklai Bálint

Ortopédiai Klinika

Az alsó végtag biomechanikai paramétereinek összefüggése a coronalis

balansz mértékével serdülőkori idiopátiás scoliosisban

BEVEZETÉS: A százalékos nagyságrendben előforduló serdülőkori idiopátiás scoliosis pontos

morfológiája, valamint a betegség kapcsán kialakuló járáskép változás széles körben vizsgált

területek, azonban a gerincferdülés során fellépő alsó végtagi deformációkról mindmáig

keveset tudunk. Hagyományos röntgentechnikákkal a gerincoszlop illetve az alsó végtagok

együttes vizsgálata nem volt kivitelezhető. Az elmúlt évtizedben megjelent EOSTM 2D/3D

kétsíkú röntgengéppel lehetővé vált a teljes test egyidejű röntgenvizsgálata 3 dimenziós

rekonstrukciós lehetőséggel, így egy vizsgálattal, alacsony sugárterhelés mellett, álló

testhelyzetben feltérképezhető egy adott gerincgörbület és a hozzá tartozó alsó végtagok 3D

morfológiája.

CÉLKITŰZÉS: Feltételezésünk szerint a coronalis balansz kilengéséből adódó aránytalan

terhelés az alsó végtagok aszimmetrikus fejlődéséhez vezethet, ezért célul tűztük ki az alsó

végtagok biomechanikai paramétereinek a balansz mértékével való összefüggésének

vizsgálatát idiopátiás scoliosisban.

MÓDSZER: Vizsgálataink során a klinikánk adatbázisában található EOSTM 2D/3D

felvételeket elemeztük. 292 serdülőkori idiopátiás gerincferdülésben szenvedő betegnél

elvégeztük a gerinc, a medence és mindkét alsó végtag 3D rekonstrukcióját, továbbá

meghatároztuk a coronalis balansz értékét. A statisztikai kiértékelés során t-próbát és lineáris

regresszió analízist alkalmaztunk.

EREDMÉNYEK: A mért 15 alsó végtagi paraméter közül a coronalis balansz értékével

szignifikáns összefüggést mutatott a két végtag hosszkülönbsége (átlagosan: 2,1 mm; p=0,001),

a collodiaphysealis szögek különbsége (átlagosan: 1,19°; p=0,001), illetve a mechanikai

tibiofemoralis szögek különbsége (átlagosan: 0,61°; p=0,000).

KÖVETKEZTETÉS: Eredményeink alapján a gerincferdülés során aszimmetrikusan terhelt

alsó végtagok csontos anatómiája megváltozik. A betegség során a testsúly nagyobb hányadát

megtartó alsó végtag az ellenoldalihoz képest átlagosan rövidebb, a collodiaphysealis szög

csökken, illetve térdízületi varus deformitás jellemző. Kutatásunk felveti a scoliosis korrekció

során az alsó végtagi deformitások kezelésének mérlegelését.

Témavezetők: Dr. Tunyogi Csapó Miklós egyetemi adjunktus, Dr. Schlégl Ádám rezidens

orvos


75

Judey Aloyscious


Reduction in reperfusion induced oxidative stress and evoked

inflammatory response by controlled reperfusion in experimental aortic

clamping animal model

Revascularisation during a vascular surgery induces reperfusion injury along with

oxidative stress and inflammatory response.The main hypothesis of this study was to

introduce the idea of controlled reperfusion (CR) to reduce inflammatory response

induced oxidative stress and to reduce the reperfusion injury caused. Animal model

was used. In both controlled and treated group 5 pigs per group under went a 4 hour

infrarenal aortic occlusion followed by continuous reperfusion, however in treated

group they were reperfused in a controlled manner using crystalloid reperfusion

solution in 30minutes at 60mmHg pressure. Blood samples were taken at different

time points. The inflammatory response was determined by measuring the level of

phorbol myristate acetate induced leukocyte reactive oxygen species and the change

in myeloperoxidase level. Oxidative stress was detected using the plasma level of

malondialdehyde, reduced glutathion, thiol groups and superoxide dismutase.

One week after the terminating ligation, animals were anaesthetised to obtain biopsy

samples from the quadriceps muscle and large parenchymal organs. CR had shown

significant reduction in postischemic oxidative stress and inflammatory responses in

early period of revascularisation. In the untreated group, the amount of muscle fiber

degeneration in the parenchymal and muscle tissues was significantly higher. On the

other hand infiltration of leukocyte in the muscle and parenchymal tissues was much

lower in the treated group. CR has the ability to improve the outcome after acute

lower limb ischemia. The results have proven that CR can become a potential

therapeutic approach in vascular surgery against reperfusion injury.

Témavezető: Dr Gabor Jancsó associate professor


76

Kántás Boglárka


Szomatosztatin 4 receptor agonisták vizsgálata neuropátiás fájdalom,

szorongás és depresszió-szerű viselkedés egérmodelljeiben

Az idegsérülés következtében kialakuló neuropátiás fájdalom nehezen kezelhető, gyakran

társul hangulatzavarral és szorongással, jelentősen rontva az életminőséget. Mivel kezelésében

a jelenlegi gyógyszerek hatása nem kielégítő, szükség van új hatásmechanizmusú

fájdalomcsillapítók kifejlesztésére. Munkacsoportunk saját eredményei és irodalmi adatok

bizonyították a szomatosztatin fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és antidepresszáns

hatásait. E hatások a szomatosztatin 4 receptor (sst4) aktivációján keresztül valósulnak meg,

amely endokrin hatásokat nem közvetít. Kísérleteinkben saját fejlesztésű kismolekulájú sst4

agonistáink (VCC158015, VCC885587; Vichem Kft.) hatásait vizsgáltuk egérmodellekben.

Hím NMRI egerekben traumás mononeuropátiát a n. ischiadicus részleges lekötésével idéztünk

elő, a talp mechanonociceptív küszöbét dinamikus plantáris eszteziométerrel mértük. A

depressziószerű viselkedést tail suspension tesztben (TST) és forszírozott úszás tesztben (FST),

a szorongást emelt keresztpalló (EKP) tesztben, a spontán lokomotor aktivitást open field

tesztben vizsgáltuk. Az agonistákat vagy a metilcellulóz oldószert szájon át (p.o.) adtuk 1 órás

előkezelésben. A neuropátia modellben a 7. napi posztoperatív kontroll mérések után

anyagadást követően ismételt vizsgálatokat végeztünk.

Mindkét agonista szignifikánsan, dózisfüggő módon (20, 100 és 500 μg/kg p.o.) gátolta a

neuropátiás mechanikai hiperalgéziát. A legnagyobb dózisok, amelyek az open field tesztben

nem befolyásolták a spontán lokomotor aktivitást, megközelítőleg 70-80%-os anti-

hiperalgetikus hatást eredményeztek. A kb. 40-50%-os gátló hatást okozó 100 μg/kg dózisok

szignifikánsan csökkentették a TST-ben a depressziószerű viselkedést jelző immobilitási időt,

azonban az eltérő neuronális aktivációs mechanizmusokon keresztül közvetített FST-ben nem

voltak hatásosak. Szorongáscsökkentő hatást egyik vegyület sem mutatott az EKP tesztben.

Szájon át adható sst4 agonistáink hatékonyan csökkentik a neuropátiás hiperalgéziát és a

depressziószerű viselkedést, amelyek ígéretes irányokat nyithat teljesen új hatásmechanizmusú

kombinált fájdalomcsillapító és antidepresszáns gyógyszerek kifejlesztésére.

Témavezető: Prof. Dr. Helyes Zsuzsanna egyetemi tanár, Dr. Borbély Éva egyetemi adjunktus,

Dr. Hunyady Ágnes PhD hallgató


77

Kenessei Zsófia


A myositis-specifikus antitestek jelenléte és a klinikai tünetek közötti

kapcsolat vizsgálata 86 szövettanilag igazol gyulladásos myopathiás

betegnél

Az idiopathiás gyulladásos myopathiák (IIM) szimmetrikus proximalis

izomgyengeséggel járó autoimmun kórképek. A myositis-specifikus antitestek

(MSA-k), anti-aminoacil-transzfer-RNS szintetázok ( a-tRNS-szintetázok) /anti-Jo-1,

anti-PL-7, anti-PL-12/, az anti-Mi-2 és az anti-SRP antitestek jelenléte gyakran

meghatározzák a szervi érintettségek kialakulását és a túlélést. Célkitűzés: IIM-es

betegeken vizsgáltuk az összefüggéseket az MSA-k jelenléte, a szervi érintettségek

előfordulása és a túlélési mutatók között. Az MSA-k vizsgálata ELISA és Western

blot technikával történt, 86 beteg, ebből 30 dermatomyositises (DM), 25

polymyositises (PM), 14 malignómával társult myositises (CAM), 2 juvenilis

dermatomyositises (JDM), 6 myositis overlap szindrómás (CTM) beteg, valamint 7

zárványtestes myositises beteg (IBM) szérumából. A statisztikai feldolgozást

Student-T, Fisher-teszt és x2-teszt, a túlélési analízist Kaplan-Meier módszer

segítségével végeztük. Eredmények: MSA-k 26 betegben voltak jelen. Az a-tRNS-

szintetázok közül leggyakrabban az anti-Jo-1 volt kimutatható 11 betegnél, anti-PL-

12 antitestet 2 betegnél találtunk. Mi-2 antitestet 8 betegnél, 6 DM-esnél és 2 CAM-

es betegnél mutattunk ki. A-tRNS-szintetáz pozitivitás esetén gyakrabban fordult elő

interstitialis tüdőbetegség. A túlélés analízis során sem az anti-Jo-1 antitest

pozitivitás, sem a többi MSA antitest külön, vagy együttes előfordulása nem

bizonyult rossz prognosztikus faktornak. A legrosszabb túlélést a CAM betegek

mutatták, ebben a csoportban 2 betegnél volt anti-Mi2 előfordulás. Az MSA

előfodrdulási gyakorisága megegyezik a nemzetközi szakirodalomban közölt

adatokkal. A tüdőérintettség szoros összefüggést mutatitt az anti-szintetáz antitestek

jelenlétével. A myositis kialakulásával közel egy időben társult rosszindulatú

daganat (CAM), rossz prognózist jelentett.

Témavezető: Dr. Varjú Cecília egyetemi docens


78

Kerekes Kamilla, József Kristóf

Ortopédiai Klinika

Alternatív csontkor mérési lehetőségek vizsgálata idiopátiás scoliosis műtéti

időzítésének meghatározásához

BEVEZETÉS: Az idiopátiás scoliosis műtéti ellátása ideális esetben a gerinc növekedésének

lezárultával történik. Ennek megállapításához több tényező figyelembevétele szükséges,

melyek közül a Risser-féle csontkor stádiumok használata az egyik legelterjedtebb, azonban

ennek pontosságát újonnan többen megkérdőjelezték.

CÉLKITŰZÉS: Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk az alternatívaként felmerülő csontkor

mérési módszereket, melyek a scoliosis diagnosztikájában használatos FL-FS típusú

röntgenfelvételeken és EOS 2D/3D felvételeken alkalmazhatóak, valamint elvégezzük ezek

megbízhatósági vizsgálatát.

MÓDSZEREK: Irodalmi áttekintést követően vizsgáltunk Hassel-Farman szerinti

nyakcsigolya alapú és Oxford Hip Score szerinti medence morfológián alapuló FL-FS

felvételeken vizsgálható módszereket, illetve térd morfológián alapuló O’Connor szerinti és

calcaneus alapú Nicholson szerinti méréseket, melyek EOS felvételeken értékelhetőek.

Megkíséreltük a Sauvergrain-féle könyökmorfológián alapuló eljárás bevonását, azonban a

könyök legtöbbször nem ábrázolódott megfelelően, így ezt kizártuk a vizsgálatból. Klinikánk

adatbázisából 30 véletlenszerűen választott idiopátiás scoliosissal rendelkező személy

felvételein három obszerver, három alkalommal elvégezte a csontkor megállapítást. Elemeztük

a szükséges időt, valamint a Winer kritériumok alapján az intra- és interobszerver

megbízhatóságot.

EREDMÉNYEK: Minden általunk bevont módszer kiváló eredményt ért el a megbízhatósági

vizsgálatokon (Intraclass correlation coefficient: Hassel-Farman módszer: 0,928, Oxford Hip

Score: 0,995, O’Connor módszer: 0,993, Nicholson módszer: 0,973). Az Oxford Hip Score

segítségével gyakorlott obszervernek körülbelül 90 másodpercet vesz igénybe a besorolás, a

többi módszerrel fél percen belül megállapítható a csontérettség.

KÖVETKEZTETÉSEK: Kiváló megbízhatóság mellett az Oxford Hip Score szerinti

meghatározás igényli a leghosszabb időt. Az O’Connor szerinti módszer túl kevés csoportot

különít el a megfelelő differenciáláshoz. Ezek alapján FL-FS felvételeken a Hassel-Farman

módszer, EOS felvételeken a Nicholson módszer jó alternatívája lehet a Risser-féle csontkor

meghatározásnak.

Témavezető: Dr. Tunyogi Csapó Miklós egyetemi adjunktus, Dr. Schlégl Ádám rezidens

orvos


79

Kéringer Patrik, Khidhir Nóra


A neurokinin-1 receptor LPS-indukálta lázban betöltött szerepének

vizsgálata KO egerekben

A neurokinin-1 receptor (NK1R) és ligandjának (P anyag) szerepét már korábban kimutatták a

szisztémás gyulladás mediációjában, azonban a pontos hatásmechanizmusa még nem ismert.

Felnőtt NK1R kiütött (KO) és vad típusú (WT) egerek normál maghőmérsékletének (Tb) és

lokomotor aktivitásának cirkadián változását mértük telemetriával. Egy másik kísérletben kis

dózisú LPS által kiváltott lázban mértük a maghőmérsékletet és a gyulladásos biomarkerek

expresszió-változását (pl. ciklooxigenáz-2) egerekben.

Az NK1R KO egerek aktivitása és maghőmérséklete magasabbnak bizonyult az éjjeli

periódusban, míg nappal nem volt különbség a KO és WT egerek aktivitása között. A kisdózisú

LPS hatására a KO egerek lázválaszának mértéke elmaradt a kontroll csoporthoz képest (38,1 ±

0,2 vs. 38,5 ± 0,2°C és 173 ± 9 vs. 189 ± 6 ml/kg/min; p < 0.05). Az attenuált lázválasz

szuppresszált perifériás COX-2 expressszióval társult az NK1R KO egerekben.

Eredményeink szerint az NK1 receptor szerepet játszik a LPS-indukálta lázválasz

kialakulásában Az NK1R KO egerekben csökkent az LPS keltette lázválasz, amely együtt járt a

perifériás COX-2 expresszió csökkenésével. Eredményeink segítenek a szisztémás gyulladás

patofiziológiájának megértésében, terápiás jelentősége pedig új típusú gyulladásgátló

gyógyszerek kifejlesztése lehet.

Témavezető: Dr. Garami András egyetemi docens


80

Khidhir Nóra, Kéringer Patrik


A mesterséges édesítőszerek energetikai hatásainak vizsgálata

patkányokban

Az egyre gyakoribb cukorbetegség és elhízás miatt az utóbbi időben többen fordulnak az

édesítőszerek használata felé, hogy az édes ízeket pótolják az étkezésükben. Azonban e

szereknek nem ismertek a szervezetünkre gyakorolt hosszú távú hatásai. Egyes kutatási

eredmények felvetik, hogy még a kalóriamentes mesterséges édesítőszerek és az általuk

édesített termékek is növelhetik az elfogyasztott táplálék mennyiségét, ezáltal szerepet

játszhatnak a túlsúly és az elhízás kialakulásában, míg más tanulmányok cáfolják ezeket a

feltételezéseket.

Kutatásunk során célunkként tűztük ki a szacharin hatására bekövetkező energetikai változások

felderítését patkányokban, valamint in vitro az energetikai folyamatok szabályozásában részt

vevő agyi magvak c-Fos expresszió változásának megfigyelését szacharin adását követően.

In vivo hím Wistar patkányok nyugalmi maghőmérsékletét és anyagcseréjét mértük szacharin

intraperitoneális (IP), intracerebroventrikuláris (ICV) valamint a ventrolateralis preopticus

nucleusba (VLPO) történő beadását követően.In vitro vizsgálatainkban immunhisztokémiai

festés elvégzése után a c-Fos expressziójának változását vizsgáltuk meg több, a

termoregulációban szerepet játszó agyi magban.

Eredményeink azt mutatták, hogy in vivo a szacharin IP adása csökkentette a nyugalmi

maghőmérsékletet és az anyagcserét. In vitro vizsgálatok eredményeként a c-Fos expresszió

fokozódását láttuk a paraventricularis nucleusban és az area postremaban, míg csökkenést

tapasztaltunk a raphe pallidusban és medialis preopticus areaban a szacharin adását követően.

Kutatásunk eredménye bizonyítja, hogy szacharin adása patkányokban csökkent

maghőmérsékletet és anyagcserét eredményez, mely következményeként pozitív energetikai

egyensúly alakulhat ki, ezek révén az édesítőszerek használatának hosszú távú következménye

lehet a túlsúly és az elhízás.

Témavezető: Dr. Garami András egyetemi docens


81

Kiss Gabriella


Koponyasérülések gyermekkorban

Bevezetés: A koponyatrauma az egyik vezető kórházi felvételi indok, egyben életet kioltó

sérüléstípus gyermekkorban. A sérülések leggyakoribb okai közé az el/leesések, gázolások,

kerékpározás és sportbalesetek tartoznak.

Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a PTE KK Gyermekgyógyászati Klinikán 1 év alatt előforduló

koponyasérültek adatainak elemzése, a koponyacsont törés (KT), illetve a traumás agysérülés

(TBI) előfordulásának felmérése volt különböző rizikótényezők függvényében. Vizsgáltuk az

erőbehatás nagyságát, a nemi előfordulást, az életkort, az eszméletvesztést, a skalp haematoma

nagyságát és lokalizációját, a hányás gyakoriságát, illetve a gyermekek megváltozott

viselkedését.

Eredmények: Összesen 428 (fiú/lány: 242/186) 8,4±5,5 év átlagéletkorú gyermeket

vizsgáltunk, akik közül 15 esetben (3,5%) diagnosztizáltunk KT-t, 12 betegnél pedig TBI-t

(2,8%). Két esetben volt szükség idegsebészeti beavatkozásra (0,5%). Az erőbehatás nagysága

alapján enyhe/közepes/súlyos: 201/176/51 (47/41,1/11,9%) kategóriákat hoztunk létre.

Kimutattuk, hogy az erőbehatás nagyságának növekedése [OR=4,68 (95% CI 1,85-11,83)

p=0,001] illetve a hányás előfordulása [OR=3,5 (95% CI 1,10-11,54) p=0,04] szignifikáns

rizikótényezők a KT tekintetében. TBI előfordulása szignifikáns összefüggést mutatott az

erőbehatás súlyosságával [OR=9,34 (95% CI 2,79-31,25) p=0,01], illetve a szülők szerinti

megváltozott viselkedéssel [OR=6,76 (95% CI 1,72-26,53) p=0,006]. Legtöbbször a temporo-

parietális haematománál fordult elő törés (6/25; 24%), míg a leggyakoribb frontális

megjelenésnél (1/65; 1,5%) ritkábban.

Következtetés: A fejsérülés előfordulása gyermekkorban nagyon gyakori, de minden

kétszázadik esetben van szükség idegsebészeti beavatkozásra. A nagy energiájú sérülés és

hányás előfordulása önálló rizikófaktornak bizonyult KT tekintetében. TBI előfordulása szintén

az erőbehatás nagyságával, illetve a szülő szerinti megváltozott viselkedéssel igazolt

rizikótényezőt. A haematoma nagysága nem, de lokalizációja predisponálhat törésre, ezért a

temporo-parietalis területen kialakuló haematomák esetében fokozott obszerváció szükséges.

Témavezető: Dr. Rózsai Barnabás egyetemi adjunktus


82

Kocsis Laura


T-helper limfociták aktivációjának eltérései Hashimoto thyreoiditisben

és a kórképhez társuló infertilitásban

Előzmények:A szérumban megjelenő pajzsmirigyellenes autoantitestek és a női infertilitás

között szoros összefüggés mutatható ki. A betegek pajzsmirigyhormon terápiája a reprodukciós

képességet javítja. Kevés tudományos adattal rendelkezünk a betegcsoport immunstátuszát

illetően, pedig az infertilitás hátterében az anyai immuntolerancia mechanizmusok zavara

állhat.

Célkitűzések: Hashimoto thyreoiditisre jellemző immunológiai eltérések kutatása: Th1, Th2,

Th17, Treg limfociták aktivációs kinetikájának valamint a B7 kostimulációs fehérjék

eltéréseinek jellemzése.

Betegek, anyag és módszer: Hashimoto thyreoiditises nőbetegek perifériás vérmintáiból izolált

limfocitákat (PBMC) vizsgáltunk a levothyroxin terápia előtt, majd annak beállítása után,

valamint igen korai stádiumú (csak pajzsmirigy-ellenes antitestek megjelenésével jellemezhető)

pajzsmirigybeteg meddő nőktől a levothyroxin szubsztitúció megkezdése előtt, valamint a

sikeres IVF program esetén a terhesség 12. és 32. hetében. Kontrollként egészséges fiatal nőktől

egy alkalommal, valamint egészséges terhes nőktől a terhességük 12. valamint 32. hetében

vettünk vérmintát. A limfociták sejtfelszíni jelölését követően Fluo-3-AM fluoreszcens

indikátor segítségével áramlási citometriás módszerrel mértük a Th1 (CD4+,CXCR3+), Th2

(CD4+, CCR4+), Th17 (CD4+, CCR4+, CCR6+) és Treg (CD4+, CD25hi) limfocita

alcsoportok aktivációját követően a citoplazma szabad kalcium koncentrációjának időbeli

változását. Vizsgáltuk továbbá a B7 koaktivációs fehérjék expressziójátés az intracelluláris IDO

koncentrációt.

Eredmény: Az autoimmun folyamatok pathomechanizmusában vezető szerepet betöltő,

proinflammatorikus Th1 és Th17 limfociták fokozott aktivációja, azaz magasabb kalcium

beáramlás és az egészséges terhességre jellemző immuntolerancia mechanizmusok zavara,

többek között a Treg sejtek funkcionális zavara és a B7 fehérjecsalád fokozott expressziója

jellemző a betegségre. Eredményeink hozzájárulhatnak az autoimmun pajzsmirigy beteg nők

fertilitás zavarainak hátterében álló immunológiai mechanizmusok és esetleges terápiás

célpontok kiderítésében.

Témavezetők: Dr. Bajnok Anna PhD hallgató, Dr. Berki Tímea egyetemi tanár


83

Kolat Nóra Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika

Tracheomalacia megoldásának rekonstrukciós lehetőségei – 3D tervezés,

kísérletes állatmodell

Bevezetés: A tracheomalacia egy olyan állapot, melyet a tracheaporcok ernyedtsége/hiánya

okoz és a tracheafal összeeséséhez vezet légzés során. Veleszületett és szerzett formák ismertek.

Célunk egy olyan állatkísérletes modell kialakítása volt, melynek során sertés tracheán

különböző mértékű malaciás szakaszokat hozunk létre annak érdekében, hogy ennek

fiziológiás hatásait vizsgálhassuk és a későbbiekben rekonstrukciós eljárásokat dolgozhassunk

ki.

Módszerek: A nemzetközi irodalomban számos állatkísérletes modellt találtunk (nyúl, kutya,

birka), amelyekben tracheomalaciás állapotokat hoztak létre és kezeltek különböző módon.

Esetünkben 2, egyenként 25 kg-os házi sertésen végeztünk részleges tracheaporc eltávolítást,

fokozatosan növelve az eltávolított porcok számát 1-től 5-ig, mellyel tracheomalaciás

állapotokat hoztunk létre. Dokumentáltuk ennek fiziológiás hatásait. Továbbá két másik sertés

gégéjét és légcsövét hagyományos és mikro CT (20-30 um szeletvastagság) eljárással képeztük

le, majd ez alapján 3D-ben rekonstruáltuk a trachea porcos vázát.

Eredmények: A modellben különböző mértékű tracheomalaciás állapotokat tudtunk létrehozni,

függően az eltávolított tracheaporcok számától. Az elvégzett műtétek során videoendoscoposan

is modellezni tudtuk a különböző mértékű tracheomalaciás állapotokat, megállapítottuk a már

letális mennyiségű porchiányt. Az elvégzett képalkotó eljárásokkal sikerült egy 3D sertés

tracheavázat létrehozni.

Összefoglalás: A kísérlet során egy könnyen reprodukálható tracheomalaciás sertésmodellt

sikerült létrehozni. Elkészült egy 3D sertés-tracheaváz, melyből a későbbiekben a trachea

porcos szerkezetének rekonstrukciójára alkalmas protézist kívánunk 3D módszerrel nyomtatni.

További céljaink között szerepel olyan extraluminálisan alkalmazható, a trachea eredeti

szerkezetét utánzó implantátum fejlesztése, melynek biológiai viselkedését nagy esetszámú

állatkísérletben vizsgálnánk.

Témavezetők: Dr. Takács Ildikó egyetemi adjunktus, Dr. Lujber László egyetemi docens


84

Komlódi Rita


A Tranziens Receptor Potenciál 1 receptorok gyulladáscsökkentő hatása

imiquimod által kiváltott pszoriázis-szerű egér modellben

A pikkelysömör hiperkeratózissal járó krónikus, immunmediált bőrgyulladás, melyben

genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszanak. A Tranziens Receptor Potenciál Ankyrin

1 ioncsatornák (TRPA1) bőrben található sejteken expresszálódnak (keratinociták,

melanociták). Az imiquimod (IMQ) az immunrendszer plazmacitoid dendritikus sejteit

aktiválja TLR-7/8 receptoron keresztül. Kísérleteink célja volt meghatározni a TRPA1 pontos

szerepét az IMQ-dal kiváltott pszoriázis-szerű egér modellben.

A kísérleteket TRPA1 WT illetve KO állatokkal végeztük. Az állatok hátbőrére két finn-kamrát

helyeztünk, melyeket 20-20mg IMQ tartalmú krémmel és vazelinnel töltöttük. A

kezeléssorozat 5 napig tartott. A bőrgyulladás során kialakuló ödémát mikrométerrel mértük a

kezelés minden napján. A kezelt terület vérátáramlását LASCA (LAser Speckle Contrast

Analysis) módszerrel monitoroztuk. A levett bőrmintákból hematoxilin-eozinnal festett

metszeteket készítettünk, melyet patológus értékelt. A kezelt szövetekben QRT-PCR

segítségével határoztuk meg a TNF-α ,IL-1β, IL-23, IL-22, IL-17 gyulladásos citokinek relatív

expresszióját. A fehérjék koncentrációját Luminex xMAP módszerrel határoztuk meg. Az

IMQ közvetlen hatását a TRPA1 receptorokra, a receptort expresszáló CHO (chinese hamster

ovary) sejtvonal használatával vizsgáltuk.

Az kísérletsorozat harmadik napjától 30-60%-os bőrduzzadás volt megfigyelhető a kontrollhoz

képest. A duzzadás és a vérátáramlás szignifikáns mértékben fokozódott a 3-4. napon TRPA1

receptor hiányában. A kezelés különböző időpontjaiban levett bőrmintákban megemelkedett a

gyulladásos citokinek expressziója és fehérjék koncentrációja, főként a TNF-α, IL-1β és IL-22

esetében a TRPA1/KO állatokban. A szövettani elváltozások a humán pszoriázis tüneteit

mutatták. TRPA1+/CHO sejtek Ca2+ beáramlás vizsgálatával kimutattuk, hogy az IMQ képes

aktiválni a TRPA1 receptorokat, ami TRPA1 antagonista adásával koncentrációfüggő módon

gátolható.

Eredményeink alapján arra következtetünk, hogy a TRPA1 receptorok gyulladáscsökkentő

hatást közvetítenek az imiquimoddal kiváltott pszoriázis-szerű bőrgyulladásban.

Témavezető: Dr. Kemény Ágnes egyetemi adjunktus


85

Kovács András


Natív és kémiailag módosított β-ciklodextrinek hatása az α- és β-

zearalenol fluoreszcenciájára

Bevezetés: A zeralenon Fusarium gombafajok által termelt xenoösztrogén hatású mikotoxin.

Táplálék útján a szervezetbe jutva endokrin diszruptorként viselkedik háziállatokban és

emberben. A zearalenon redukciója során két fő metabolit, α- és β-zeralenol képződik,

mindhárom vegyület fluoreszcens tulajdonsággal rendelkezik. A ciklodextrinek glükopiranóz

egységekből felépülő gyűrű alakú molekulák. Külső részük hidrofil sajátságú, míg a belső

lipofil üreg képes különböző apoláros molekularészek befogadására. A kölcsönhatás

módosíthatja a vendégmolekula abszorpciós és fluoreszcens spektrumait.

Célkitűzés: Vizsgálatunkban célul tűztük ki az α- és β-zeralenol interakcióinak vizsgálatát natív

és kémiailag módosított β-ciklodextrinekkel, hogy a komplex formációból adódó

fluoreszcencia növekedést a későbbiekben érzékenyebb analitikai módszerek kifejlesztésére

használhassuk föl.

Módszerek: A fluoreszcens spektrumok felvétele egy Hitachi F-4500 típusú fluoriméterrel

történt. A zearalenol-ciklodextrin komplexek stabilitását a Benesi-Hildebrand egyenlet

felhasználásával határoztuk meg.

Eredmények: Az α- és β-zearalenol kölcsönhatásait natív és kémiailag módosított β-

ciklodextrinekkel (hidroxi-propil, 2,6-dimetil, random metilált, karboximetil, szulfobutil,

kvaterner-ammónium) különböző pH-jú pufferekben (pH = 5,0; 7,4; 10,0) vizsgáltuk. A

komplex formáció minden esetben a mikotoxinok fluoreszcencia intenzitásának jelentős

mértékű emelkedését eredményezte. A legnagyobb hatást a pH 5-ös pufferben, metilált

ciklodextrinek jelenlétében figyeltük meg, ahol 17-25-szörös mértékű intenzitás növekedés volt

tapasztalható. A pH 5-ön meghatározott stabilitási állandók alapján mindkét mikotoxin

metabolit a 2,6-dimetil-β-ciklodextrinnel képezi a legstabilabb komplexet, ami több mint 10-

szer erősebb kötődést jelent a natív β-ciklodextrinhez viszonyítva. Magasabb pH esetén az

intenzitás emelkedése és a komplexstabilitások elmaradtak az alacsonyabb pH-kon mért

értékekhez képest, ami valószínűleg a mikotoxinok fenolos hidroxil csoportjának

deprotonálódásával magyarázható.

Következtetések: Eredményeink alapján a ciklodextrin technológia alkalmas lehet arra, hogy

jelentős mértékben növeljük a vizsgált metabolitok fluoreszcens detektálásának érzékenységét.



86

Kovács Dániel, Gábris Boglárka


Klinikai jellemzők vizsgálata Buschke-féle scleroedema betegségben

Bevezetés: A Buschke-féle scleroedema adultorum (scleroedema) régóta fennálló,

valamint elhanyagolt diabetes mellitusban (DM) szenvedő betegeken előforduló

bőrelváltozás, mely a scleroderma-szerű kórképek csoportjába tartozik. Patológiai

jellemzője a kollagén felszaporodása és a mucin lerakódása a bőr dermis rétegében.

Célkitűzés: Vizsgálatunkban scleroedemás és scleroedemával nem rendelkező DM-

es betegek összehasonlítását végeztük, különös tekintettel a DM késői vascularis és

neurológiai szövődményeinek fennállására.Módszer: 18 scleroedemás (12 nő, 6 férfi,

átlagéletkoruk 58±12,3 év) és 48 DM-es (35 nő, 13 férfi, átlagéletkoruk 59±11,7 év)

beteg klinikai adatait hasonlítottuk össze, a kórrajzból és fizikális betegvizsgálatból

származó adatok alapján. Az eredményeket Pearson Khi-négyzet, Fischer és Mann-

Whitney statisztikai tesztekkel elemeztük. Eredmények: A scleroedemás csoportban

nagyobb arányban fordult elő stroke (18/5 eset 27,8%) a kontroll DM-es betegekhez

képest (48/3 eset 6,2%, p<0,05), de nem volt jelentős különbség a myocardialis

infarctus (18/3 eset 16,7% vs. 48/7 eset 14,6%), a nephropathia (18/3, 16,7% vs.

47/2 eset, 4,3%), a retinopathia (18/6 beteg 33,0% vs. 48/11, 22,9%), neuropathia

(18/14 eset 77,8% vs. 48/29, 60,4%) között. Szignifikánsan magasabb

összkoleszterin (chol) és triglicerid (TGC) szint volt kimutatható a scleroedemás

csoportban a kontroll DM-esekhez képest (chol: 6,3±1,2 vs. 4,6±1,17, TGC:

2,6±1,22 vs. 1,47±1,6), míg nem volt különbség az aktuális HgbA1c, a BMI értékek

között. A scleroedemás betegeknél az összkoleszterin szint magasabb volt a kontroll

DM csoporthoz képest mind statin szedők, mind a statint nem használók körében

(p<0,01). Következtetés: A magasabb szérum összkoleszterin és triglicerid, a statin

terápia csökkent hatékonysága, valamint a stroke gyakoribb előfordulása alapján, a

scleroedemás diabeteses betegek között magasabb lehet a cukorbetegség késői

cardiovascularis szövődményeinek előfordulása.

Témavezető: Dr. Varjú Cecília egyetemi docens


87

Környei Bálint Soma

Idegsebészeti Klinika

A traumás diffúz axonkárosodás közvetett radiológiai jelei és a

fehérállomány tényleges állapota közti összefüggések vizsgálata modern

MRI módszerekkel

A diffúz axonkárosodás (DAI) a koponyatrauma hagyományos képalkotó eljárások számára

„láthatatlan”, ugyanakkor meghatározó pathologiai komponense.

A szuszceptibilitás súlyozott képalkotás (SWI) a ma ismert legérzékenyebb, klinikumban is

alkalmazható képalkotó módszer a DAI-hoz társuló mikroszkopikus vérzések kimutatására. E

„vérzéses” és a hagyományos módszerekkel látható „nem vérzéses”, léziók pontos

összefüggése a tényleges axonkárosodással még nem tisztázott. Ennek vizsgálatára a diffúzió

tenzor képalkotást (DTI) vetettük be, mely az axonkárosodás mértékét érzékenyen jelzi,

azonban klinikai környezetben egyelőre nem alkalmazható.

A vizsgálatba 38 koponyasérült és 20 egészséges kontrol alanyt vontunk be. A különböző

jelmenetű felvételek (T1, T2, FLAIR, SWI) precíz vizsgálata érdekében, azok úgynevezett

koregisztrációját hajtottuk végre (FSL FLIRT), majd a betegeket „vérzéses”, „nem-vérzéses”

léziós, MR negatív sérült és kontroll csoportokba soroltuk. Valamennyi csoportban

meghatároztuk az átlagos diffúziós paramétereket az agytörzsben, corpus callosumban és a

corona radiataban, majd t-próba segítségével összehasonlítottuk a csoportok paramétereit.

Meghatároztuk a különböző típusú léziók számát és elhelyezkedését majd klinikai

paraméterekkel együtt többszörös lineáris regresszió segítésével összevetettük a mért DTI

parméterekkel.

Mindhárom sérült csoport corona radiata diffúziós értékei szignifikánsan eltértek a kontrol

csoport értékeitől, azonban a „vérzéses” és „nem vérzéses” léziós csoportok paraméterei nem

mutattak szignifikáns eltérést egymástól. A legerősebb negatív korrelációt a corona radiata

difúziós paramétereivel a törzsdúcok területén kialakult „vérzéses” léziók, a „nem vérzéses”

léziók száma és az életkor adta.

Vizsgálatunk felhívja a figyelmet arra, hogy a SWI-n látható „vérzéses” (legkifejezettebben a

tözsdúci elhelyezkedésű) és a hagyományos felvételeken látható, „nem-vérzéses” léziók

jelenléte egyaránt súlyosabb fokú axonális károsodással társul. Az axonális károsodás fokának

legérzékenyebb becslése valamennyi modalitás együttes értékelése alapján lehetséges.

Témavezetők: Dr. Tóth Arnold PhD hallgató, Dr. Schwarcz Attila egyetemi docens


88

Kővári Petra

PTE TTK, Biológia Intézet

Az endogén PACAP szerepe endotoxin-indukálta retinális károsodásban

Számos tanulmány igazolta a hipofizis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP)

neuroprotektív, anti-inflammatorikus hatását különböző retinadegenerációval járó

modellekben. A lipopoliszacharid endotoxin – uveitis kialakításával – jelentős

látáscsökkenést, akár maradandó károsodást okozhat a szemben. Az endogén

PACAP biológiai funkcióinak megértéséhez PACAP-deficiens (PACAP KO) egerek

vizsgálata a legkézenfekvőbb. Szakirodalmi adatok és korábbi eredményeink alapján

feltételezzük, hogy bakteriális lipopoliszacharid (LPS) indukálta fertőzés hatására a

PACAP KO egerek nagyobb fokú gyulladással reagálnak, vad típusú társaikhoz

képest. Kísérletünk célja egyrészt, hogy összehasonlítsuk a PACAP KO és vad

típusú egerek látásának ip. LPS (6 mg/ttkg) kezelés hatására kialakuló funkcionális

(elektroretinografiai) változásait. Másrészt vizsgálni kívánjuk morfometriai

analízissel a retina egyes rétegeiben kialakuló degeneráció mértékét, valamint

citokin array analízissel a fehérjeexpressziós eltéréseket. Az elektroretinográfiai

(ERG) méréseinket és a citokin array analízisünket az LPS fertőzéstől számított 24

óra elteltével hajtottuk végre. Szövettani mintáinkat az endotoxin kezelést követő 7.

napon vizsgáltuk. Kísérleteinkben kapott eredményeink alapján azt tapasztaltuk,

hogy kontroll körülmények között nincs különbség a vad típusú és PACAP KO

egerek retinái között. LPS kezelés hatására ERG méréseinkben a PACAP KO állatok

látásfunkciójában jelentős csökkenés volt megfigyelhető vad típusú társaikhoz

viszonyítva (a hullám és b hullám amplitúdó). A hisztológiai vizsgálatok során a

kezelést követően több rétegben (OLM-ILM, ONL, OPL, INL, IPL) szignifikáns

eltérést tapasztaltunk a csoportok között. A heveny gyulladás hatására, a fertőzést

követően expressziós eltérés volt megfigyelhető több fehérje (JE, az sICAM1, a

TIMP1 és a TNF-a) esetén is. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy az endogén

PACAP jelentős sejtvédő szerepet játszhat retinában, akut gyulladási folyamatokban.

Témavezetők: Váczy Alexandra egyetemi tanársegéd, Dr. Atlasz Tamás egyetemi

docens


89

Krabóth Zoltán

Élettani Intézet

Parahippocampális neuronális konnektivitás feltérképezése in vivo

sejtjelölési és teljes agy képalkotási módszerekkel

A hippocampus memória kialakulásában, térbeli tájékozódásban betöltött szerepe régóta ismert

klinikai vizsgálatoknak és kísérleti modelleknek köszönhetően. A hippocampus az általa

feldolgozandó kortikális információkat az entorhinális kérgi régión keresztül kapja meg, majd

küldi vissza szintén az entorhinális kérgen keresztül. Ennek az entorhino-hippocampo-

entorhinális huroknak a komputációs képességeit, illetve alapvető működési mechanizmusát

csak akkor érthetjük meg, ha pontosan ismerjük az egyes neuronális elemek kapcsolódási

térképét. A közelmúlt metodikai fejlődése lehetővé teszi, hogy olyan jelenségekre (mint például

az un. grid-sejtek tüzelési mintázata) is magyarázatot próbáljunk adni, amelyre az eddigi

hálózati teóriák a már korábban leírt szinaptikus kapcsolatok alapján eddig nem voltak képesek.

A grid-sejtek az entorhinális kéreg második-harmadik rétegében helyezkednek el a legnagyobb

gyakorisággal, ezért elsődleges vizsgálatainkat erre a régióra korlátoztuk. In vivo éber egéren

végzett juxtacelluláris elvezetéseink segítségével megállapítottuk, hogy az itt elhelyezkedő

három principális neuron típus nemcsak a hippocampusba küldött axonjaiknak a célsejtjeiben,

hanem a lokális hálózatban betöltött szerepükben is különböznek. Feltételezzük, hogy

legnagyobb szinkronizációs hatása az entorhinális kéregben a második rétegi piramis sejteknek

van, mivel ezek a sejtek szinaptizálnak legnagyobb számban az entorhinális kéreg I-III

rétegében. Teljes, optikailag tisztított (un. „clarity”) agyszöveteken végzett vizsgálatainkban

kimutattuk továbbá, hogy habár a három sejttípus egyenletes eloszlásban van, dendritjeik

kötegekbe rendeződnek, melyek többnyire nem fednek át egymással. A harmadik rétegi

piramissejtek dendritkötegei jellegzetes hatszögletes geometriai elrendeződést mutatnak, ezért

feltételezzük, hogy ennek az anatómiai elrendeződésnek fontos szerepe lehet a grid-tüzelés

kialakításában.

Témavezető: Dr. Varga Csaba egyetemi adjunktus


90

Krit Taneja


Effect of postconditioning on reperfusion injury after abdominal aortic

clamping in rats

Objective: Study aimed to examine the evoked oxidative stress, cytokine expression

and leukocyte activation by revascularization surgery after a period of ischemia. We

studied the protective effect of ischemic post conditioning on reperfusion injury.

Method: 48 Whistar rats were anesthetized and under went 60min of infrarenal aorta

cross clamping. After ischemic period 4 times 15sec reperfusion and 15sec ischemic

episode were applied, this was used as the post-conditioning (PS group) model. Both

the post condition and untreated rats (IR group) under went a 120min reperfusion

period after the 60minutes of ischemia. Peripheral blood samples were collected

from rats before operation and during reperfusion period (5,10,15,30,60 and 120

min). Myeloperoxidase (MPO) activity, serum peroxidase level, TNF alpha

concentration and PMA-induced leukocyte ROS production were measured.

Results: PS group presented reduced serum TNF-alpha concentration (167.41 ±

31.26 μg/ml vs. 116.55 ± 12.04 μg/ml, p < 0.05), MPO activity (1.759 ± 0.239μM/ml

vs. 1.22 ± 0.126μM/ml, p < 0.05) and leukocyte activation detected by PMA-induced

leukocyte ROS production (5.7 ± 0.96AU/103 cells vs. 4.63 ± 0.69 AU/103 cells).

Moreover in PS grourp plasma peroxide level elevation was significantly lower in

early reperfusion (5–30min) comparing to non-conditioned IR group (10.04 ±

1.9μM/l vs. 16.91 ± 3.67μM/l, p < 0.05).

Conclusion: Experiment showed reduced ROI production after ischaemic post

conditioning in early reperfusion period, thus limiting ROI mediated tissue injury,

cytokine-leukocyte activation and inflammatory responses. PS appears to be an

effective tool in vascular surgery to reduce reperfusion injuries after

revascularization interventions.

Témavezető: Dr Jancsó Gabor egyetemi docens


91

Kulcsár Klaudia


Kalkonok és gyűrűs kalkon analógok glutationnal lejátszódó konjugációs

reakcióinak vizsgálata

Bevezetés: A természetben előforduló és a szintetikus kalkon származékok igazolt citotoxikus

hatást gyakorolnak a tumor sejtkultúrákra, hatékonyak a sejtproliferáció gátlásában,

tumorellenes – és gyulladáscsökkentő hatást fejtenek ki, valamint kemopreventív

tulajdonsággal is rendelkeznek. A kalkonok konjugációs reakcióba léphetnek az antioxidáns és

nukleofil tulajdonságokkal rendelkező glutationnal. A reakció típusát tekintve Michael-addíció,

mely során két sztereogén centrummal rendelkező addukt keletkezik. Célkitűzésünk, hogy az

említett reakciókat, azoknak kinetikáját, sztereoszelektivitását, továbbá hőmérséklet-függését

jobban megismerjük.

Módszerek: A vizsgált kalkon analógok és a redukált glutation (GSH) in vitro inkubálása során

keletkező konjugátumok csúcs alatti területeit Agilent 1100 típusú HPLC készülékkel

határoztuk meg, UV-Vis detektálás mellett. Kromatográfiás oszlopként Eclipse XDB-C8-at (5

µm, 4,6x150mm), eluensként, különböző hőmérsékleten végzett, 0,1 V/V% TFA-t tartalmazó

víz és metanol elegyét használtuk.

Eredmények: A vizsgálatokat három, az intézet által korábban szintetizált vegyületeken

végeztük el. E gyűrűs kalkon analógok spontán (nem-enzimkatalizált) reaktivitással bírnak

glutationnal szemben. Megállapítottuk, hogy a reakció reverzibilis, és ennek eredményeképpen

egyensúlyi elegy keletkezik, melynek hőmérséklet függéséből arra következtettünk, hogy a

reakció exoterm. Ebből adódóan a spontán folyamatok révén keletkező konjugátumok

képződése nem kedvezményezett fiziológiás hőmérsékleten (37°C). Ugyanakkor, a

reakciósebesség az Arrhenius összefüggés értelmében a hőmérséklet emelkedésével nő, így a

magasabb hőmérsékleten, gyorsabb reakcióban keletkező termékek képződése kevésbé

kedvezményezett.

Összefoglalás: A vizsgált vegyületek spontán reakcióba lépnek redukált glutationnal. A

keletkező egyensúlyi elegyek képződésének sebessége függ, mind a vizsgált származékok

szerkezetéttől, mind az inkubálás hőmérsékletétől. Felismertük, hogy az egyensúlyi elegyek

összetétele erős hőmérsékletfüggést mutatnak. A fejlesztett HPLC módszer alkalmazásával

vizsgáltuk a reakciótermékek izomer összetételét.

Témavezető: Prof. Dr. Perjési Pál egyetemi tanár


92

Kun Dániel

Anatómiai Intézet

Terápia rezisztencia a depresszió három találat elméletének

egérmodelljében

Bevezetés: Korunk egyik leggyakoribb pszichiátriai betegsége a depresszió. A betegség

patomechanizmusa tisztázatlan, de a szerotoninerg rendszerek, mint a nucleus raphe dorsalis

(DR) érintettsége ismert. A három találat elmélet szerint a kórkép genetikai, epigenetikai és

környezeti hatások együttes fennállásának következménye. Korábbi eredményeink szerint

hypophysis adenilát cikláz-aktiváló polypeptid (PACAP) heterozigóta egerek genetikai

modellként szolgálhatnak. Az anyai megvonás az epigenetikai, a krónikus variábilis enyhe

stressz (CVMS) a környezeti hatások kísérletes megfelelője.

Hipotézis: Feltételeztük, hogy a mindhárom rizikófaktorral terhelt egereink a betegség tüneteit

mutatják viselkedési tesztekben, mely együtt jár a DR szerotoninerg neuronjainak aktivitás

változásával. Hipotézisünk szerint a várt hangulati és morfológiai eltérések fluoxetin (szelektív

szerotonin visszavétel gátló antidepresszáns) kezeléssel visszafordíthatók, hozzájárulva

modellünk validitásának alátámasztásához.

Módszer: Újszülött PACAP heterozigóta egereket tettünk ki anyai megvonásnak, kontrollokkal

szemben. A felnőtt kölykök felét CVMS-nek vetettük alá. Minden csoportban az állatok felét

intraperitoneális fluoxetin injekcióval kezeltük, oldószert kapott kontrollokkal szemben. Az

állatok hangulatát tail suspension (TST) és marble burying tesztben (MBT) értékeltük. A DR

metszetein szerotonin-FosB immunfluoreszcens jelölést végeztünk a mag krónikus

aktivitásának vizsgálatára.

Eredmények: A súlyos megvonáson átesett állatok immobilitási szintje TST-ben sem CVMS-

re, sem fluoxetin kezelésre nem reagált, míg a fluoxetin kezelés szorongási szint csökkentő

hatása MBT-ben megtartott volt. Ugyanebben a csoportban a DR szerotoninerg neuronjainak

száma drasztikusan csökkent és azok FosB aktivitása gyakorlatilag megszűnt.

Következtetés: A viselkedési tesztek szerint a genetikailag prediszponált állatok anyai

megvonás és stressz együttes hatására részlegesen reagálnak antidepresszáns kezelésre. A

morfológiai eredmények a szerotoninerg rendszer maladaptációjára utalhatnak. Kísérleti

modellünk a terápia-rezisztens depresszió tanulmányozásának eszköze lehet.

Témavezetők: Dr. Gaszner Balázs egyetemi docens, Dr. Gaszner Tamás egyetemi tanársegéd


93

Meszarics Réka


Metszőfogak direkt kompozit töméseinek retrospektív vizsgálata

Célkitűzés: A mikrohibrid és nanofill kompozit anyagokkal készített direkt frontfog felépítések

10 évre visszatekintő retrospektív vizsgálata, valamint a fogcsikorgatás, üdítő-fogyasztás és

dohányzás tömésekre kifejtett hatásának elemzése.

Páciens és módszer: 2006 és 2010 között frontfog fraktúra vagy diasztéma indikációjával

ellátott páciensek vettek részt a vizsgálatban. 65 felnőtt páciens (átlagéletkor: 25,2) 163 tömését

(78 FiltekSupreme XT és 85 Enamel Plus HFO) értékeltük a USPHS rendszer segítségével. Az

adatok Fisher-teszttel, Khí –négyzet-próbával, Cox regressziós modellel és Kaplan-Meier

analízissel kerültek kiértékelésre (p<0,05)

Eredmények: Az átlagos megfigyelési idő 7,5 év. A 21 sikertelenség (sikerességi

arány:87,1%) okai között a fraktúra (n=14), színbeli eltérés (n=6) és széli elszíneződés (n=1)

szerepeltek. A FiltekSupreme XT és Enamel Plus HFO esetében a sikertelenségi arány 12,8

illetve 12,9% (p=1,00). Nanofill restaurációk esetén szignifikánsan magasabb volt a színeltérés

(p=0,02), míg a mikrohibrideknél a törés volt gyakoribb (p=0,04). A direkt felépítést követő

egy éven belül bekövetkezett fraktúra arány 57,1% (p=0,036). Az üdítő-fogyasztásnak

sziginifikáns hatása volt a színváltozásra.

Konklúzió: A direkt kompozit felépítés kiváló megoldást nyújt diasztémák és fraktúrák

kezelésére. A 10 éves teljes sikerességi arány 87,1 %. Mikrohibrid és nanofill kompozit

restaurációk ugyanolyan túlélési arányt mutattak, habár az előbbi esetében gyakoribb volt a

fraktúra, míg az utóbbinál a színváltozás.

Témavezető: Dr. Lempel Edina egyetemi adjunktus


94

Molnár Fanni


A jobb pitvari stiffness meghatározója a betegek funkcionális

kapacitásának systemas sclerosisban

A systemás sclerosis (SSc) több szerv fibrosisával járó autoimmun kórkép. A

kardiális érintettség különösen rossz prognózist jelent. Ezen betegek csökkent

funkcionális kapacitása jól ismert. Munkánk célja a jobb kamra (JK) és a jobb pitvar

(JP) echocardiographiás paraméterei és a betegek funkcionális kapacitása közötti

összefüggés vizsgálata volt.

Betegek, módszerek: 70 SSc-s beteget vizsgáltunk (életkor: 57±12 év, 64 nő).

Ismert pulmonalis artériás hypertónia, pitvarfibrilláció és a bal szívfél szignifikáns

billentyű betegségei kizáró tényezők voltak. A funkcionális kapacitást 6 perces

sétateszttel (6MWT) mértük fel. A JK systoles funkcióját TAPSE és RVFAC

értékkel jellemeztük. JP-i areat, JK átmérőket, véna cava inferior minimális és

maximális átmérőt mértünk valamint collapsibility indexet számítottunk. A JK

falvastagsága végdiastoleben került meghatározásra. Doppler módszerrel vizsgáltuk

a tricuspidalis beáramlást (E és A), szöveti Dopplerrel mértük a lateralis tricuspidalis

anuluson a systoles (s), kora- (e’) és késő- (a’) diastoles myocardialis sebességeket.

Kalkuláltuk az E/A és E/e’ hányadosokat, valamint a JK-i systoles nyomást. A JP-i

rezevoár, conduit és kontrakciós strain mérése 2D speckle tracking módszerrel

történt. A JP-i stiffnesst az E/e’ és a JP-i rezervoár strain hányadosaként számítottuk

ki.

Eredmények: Életkorra való korrigálás után a 6MWT távolság szignifikáns

korrelációt mutatott a TAPSE (r=0,249, p=0,044), JK falvastagság (r=-0,249,

p=0,048) és a JP-i stiffness (r=-0,262, p=0,032) értékekkel. Többszörös lineáris

regresszió vizsgálat során a JP-i stiffness és a JK falvastagság bizonyultak a 6MWT

távolság független prediktorainak.

Következtetések: Eredményeink alapján a JP-i stiffness és a JK falvastagsága fontos

meghatározói a SSc-s betegek funkcionális kapacitásának. Ezek az új paraméterek

alkalmasak lehetnek az SSc-s betegek non-invasiv követésére.

Témavezető: Dr. Nógrádi Ágnes klinikai szakorvos, Dr. Faludi Réka egyetemi

adjunktus


95

Nagy Ákos

Anatómiai Intézet

A melanokortin 4 receptor agonisták és antagonisták hatásainak

vizsgálata a centrális projekciójú Edinger-Westphal mag működésére

patkányban

A centrális projekciójú Edinger-Westphal mag (cpEW) urocortin1 (Ucn1) tartalmú idegsejtjei

szerepet játszanak a stresszadaptáció szabályozásában. A stressz kevéssé ismert

mechanizmussal befolyásolja az energia metabolizmust. A cpEW-ban több, mind a

stresszválaszban, mind a táplálékfelvétel szabályozásban szerepet játszó neuropeptidnek illetve

receptornak a jelenlétét leírták. Mindeddig azonban nem vizsgálták a melanokortinok jelenlétét

az Ucn1 neuronok szomszédságában. Előkísérleteinkben alfa-melanocyta-stimuláló hormont

(α-MSH) és agouti-related peptide-et (AgRP) tartalmazó rostokat mutattunk ki a melanokortin

4 receptor (MC4R) immunreaktív Ucn1 neuronok szomszédságában. Hipotézisünk szerint a

melanokortin rendszer tagjai funkcionális és morfológiai változásokat idéznek elő a cpEW

Ucn1 neuronjain.

Első kísérletünk során vizsgáltuk a cpEW szövettani megjelenését éheztetett állatokban Ucn1,

FosB (neuron aktivációs marker), AgRP és α-MSH immunfluoreszcens jelölések segítségével.

Második kísérletünkben patkányok agyába kanült implantáltunk a cpEW fölé, melyen

keresztül α-MSH (MC4R agonista), HS024 (MC4R antagonista) továbbá ezek koktéljának (α-

MSH+HS024) hatását vizsgáltuk fiziológiás sóoldattal kezelt kontrollokkal szemben. A kezelés

hatására bekövetkező centrális és perifériás testhőmérséklet- és oxigénfogyasztás változást

regisztráltuk, majd Ucn1-FosB immunfestést végeztünk.

Éheztetett állatok cpEW-jában az AgRP, az Ucn1 és a FosB expresszió növekedését találtuk,

mely az α-MSH tartalmú rostok csökkent jeldenzitásával járt együtt normál tápláltsági állapotú

kontrollokkal összevetve. Második kísérletünkben α-MSH kezelés hatására fokozott

oxigénfogyasztást mértünk in vivo. A HS024 és a koktél (α-MSH+HS024) kezelés Ucn1

szignál denzitás és FosB expresszió növekedést okozott.

Morfológiai és in vivo tesztjeink alátámasztják, hogy az AgRP és α-MSH a MC4R-on hatva

befolyásolja a cpEW Ucn1 neuronjainak működését. Eredményeink segítségével közelebb

kerülhetünk annak megértéséhez, hogy miként járul hozzá a cpEW az energia egyensúlyban

bekövetkező változásokhoz a hangulatzavarokkal járó kórképekben.

Témavezetők: Dr. Gaszner Balázs egyetemi docens, Füredi Nóra egyetemi tanársegéd


96

Nagy Diána


Investigation of Wnt signaling pathway changes in

Lymphangioleiomyomatosis (LAM)

Background: Lymphangioleiomyomatosis (LAM) is a rare and deadly disease which

is formed in women at pre-menopausal age causing formation of cysts in lung smooth muscle

cells. Two types of LAMs exist: inherited through TSC gene mutation (TSC-LAM) and

acquired type mostly linked with Tuberous Sclerosis (sporadic-LAM). Currently, the

mTOR pathway targeted drugs, like Rapamycin are the best treatment available. If drugs fail,

the only option is lung transplantation. Better understanding of the molecular background of the

disease can lead to identification of novel drug targets and potentially development of more

effective treatment options.

Aims: We aimed to assess the evolutionarily conserved Wnt signaling pathway activity in

LAM.

Materials and methods: Four diseased cell lines been collected from different patients

(University of Pennsylvania, USA) and 2 control SMCs cell lines were purchased from Lonza.

The cell lines were cultured in smooth muscle cell medium (SMGM). miRNA was isolated

individually, then cDNA was synthetized. Gene expression levels were measured qRT-PCR

using gene specific primers. Cultured cells were also stained with hematoxylin eosin (HE).

Results: Both analysis of HE stained cells and electronmicroscopy pictures have shown

changes in cell shapes and sizes. Gene expression levels have shown characteristic differences

in Wnt5b ligand and Fzd8 receptor expression and Wnt signaling molecules B-

catenin and GSK3.

Discussion: Wnt signaling is deregulated in LAM cell lines. Activation of the non-canonical,

calcium-dependent Wnt pathway was identified with characteristic repression of beta-catenin

dependent signaling. Studies are planned to investigate the involvement of microRNAs in the

regulatory process.

Témavezető: Prof. Dr. Pongrácz E. Judit egyetemi tanár


97

Németh Franciska, Trojnár Zoltán


Trimetazidin szerepe az iszkémia-reperfúziós károsodások

csökkentésében, patkány bőrlebenyek esetén

Bevezetés: Az iszkémia-reperfúziós károsodás súlyos problémát jelent a sebészet számos

területén. A helyreállító sebészetben használt szabadlebeny-átültetés sikerességét is jelentősen

befolyásolja, mivel a lebenyelhalás egyik fő faktoraként tartják számon. Vizsgálatunk célja

annak megítélése, hogy az anti-iszkémiás hatású trimetazidinnel csökkenthető-e az iszkémia-

reperfúziós károsodás mértéke, különösen a kritikusnak számító disztális területeken.

Módszer: 50 db Wistar patkányt használtunk. Epigastrialis superficialis modellt alkalmaztuk.

Az állatokat 5 csoportra osztottuk (n=10/csoport): I. csoport:kontroll –operálatlan/kezeletlen, a

lebenyt lehajtottuk, de az ellátó eret nem klippeltük le. II. csoport:operált, kezeletlen: 6 óra

iszkémia, majd 24 óra reperfúzió. III. csoport: 3 napos trimetazidin előkezelés (10mg/kg, i.p.),

IV. csoport: trimetazidint (10 mg/kg, i.p.) 30 perccel az iszkémia előtt adtuk V. csoport:

trimetazidint (10mg/kg, i.p.) a 6 óra iszkémiát követően adtuk be a reperfúzió kezdetén. Az

oxidatív stressz markerek közül malondialdehid(MDA), redukált glutation(GSH), gyulladásos

paraméterek közül TNF-alfa szintet mértünk.

Eredmények: GSH koncentráció szignifikánsabb magasabb, az MDA koncentráció

szignifikánsan alacsonyabb volt minden csoportban a kontroll csoporthoz képest. A

trimetazidinnel kezelt csoportokban szignifikánsabban magasabb GSH értékeket mértünk az

iszkémia-reperfúziós csoporthoz képest. Az MDA koncentráció csak a reperfúzió előtt adott

trimetazidin hatására csökkent szignifikáns mértékben a kezeletlen iszkémiás csoporthoz

képest. A TNF-alfa szintje jelentős mértékben emelkedett az összes csoportban a kontroll

csoporthoz képest; a csoportokat egymással összehasonlítva csak a reperfúzió előtt adott

trimetazidin esetében láttunk szignifikáns eltérést a kezeletlen iszkémiás csoporthoz képest.

Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a trimetazidinnel bizonyos mértékben

sikerült csökkenteni a káros oxidatív hatásokat és a gyulladás mértékét is, így ígéretes szernek

mutatkozik a jövőben szabadlebeny-átültetés vagy akár végtag replantáció kapcsán is.

Témavezetők: Dr. Petrovics Laura Phd hallgató, Dr. Jancsó Gábor egyetemi docens


98

Niklai Bálint, József Kristóf

Ortopédiai Klinika

Az alsó végtag csontos anatómiájának vizsgálata adoleszcens idiopátiás

scoliosban szenvedő betegeknél

BEVEZETÉS Kutatásunk céljául tűztük ki, hogy pontos, torzításmentes 3D radiológiai

analízissegítségével megállapítsuk az alsó végtag csontos anatómiai paramétereit

adoleszcensidiopátiásscoliosisban szenvedő betegeknél, valamint eredményeiket összevessük

az egészséges populációval.

MÓDSZER Vizsgálatunk során klinikánk ambulanciáján, ortopédiai indikációval készült EOS

2D/3D felvételeket dolgoztuk fel. Bevontuk azokat az esteket, melyek a 10-18 éves kor közé

estek és idiopátiásscoliosist állapítottak meg. A kiválogatott 294 esetben (66 fiú, 227 lány)

elvégeztük a gerinc, a medence, valamint az alsó végtag EOS 3D modellezését, valamint a

coronalis balansz megállapítását. A vizsgált populációt Cobb-szög és coronalis balansz szerint

4-4 csoportra osztottuk. Kontroll csoportként korábbi tanulmányaink során létrehozott EOS 3D

adatbázisunkból429 esetet vontunk be. A statisztikai feldolgozáshoz t-próbát és lineáris

regresszió analízist alkalmaztunk.

EREDMÉNYEK A vizsgált 15 alsó végtagi paraméter közül nem jelentős, de statisztikailag

szignifikáns különbséget találtunk a collodiaphysealis szög (128,16° vs 129,64°, p<0,001),

mechanikai tibiofemoralis szög (0,30° vs -0,13°, p=0,010), csípő-térd eltolódás (4,47° vs 4,27°,

p=0,014), tibialis torzió (33,09° vs 34,89°, p<0,001) és femorotibialis rotáció (6,78° vs 5,28°,

p=0,001) tekintetében. A különbség a deformitás súlyosságával nem függött össze.

Megfigyeltük, hogy -bár az átlagok között jelentős különbséget nem lépett fel- a scoliosisos

betegeknél az adatok S.D-je magasabb volt.

KÖVETKEZTETÉSEK A korábbi publikációkkal ellentétében nem találtunk jelentős

különbséget az adoleszcensidiopátiásscoiliosban szenvedő és a kontroll csoport alsó végtagi

csontos anatómiája között. Azonban az adatok nagyobb szórása figyelhető meg a jelentősebb

biomechanikai paramétereknél. Ezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy

egyértelmű tendencia nem figyelhető meg gerincferdülésben szenvedő betegeknél, azonban a

szélső értékek gyakrabban jelennek meg.

Témavezetők: Dr. Tunyogi Csapó Miklós egyetemi adjunktus, Dr. Schlégl Ádám rezidens

orvos


99

Oli Jacobsen


Identification and structural analysis of mesenterium-associated

lymphoid organoids in mice

Work in our laboratory has resulted in the isolation and characterization of a spontaneous high-

grade mouse B-cell lymphoma showing preferential distribution to the adipose cuffs

surrounding the mesenteric vessels and mesenteric lymph nodes following intraperitoneal

injection. The structural background of mesenterium-associated organized lymphoid tissues are

largely unknown, to gain further understanding in the selective colonization of Bc-DLBL.1

cells, we investigated the presence and characteristics of serosal lymphoid tissues.

We stained whole-gut complex with hematoxylin, followed by stereomicroscopic inspection.

To analyze their cellular constituents we developed and optimized methods for whole-mount

immunohistochemical and immunofluorescent labeling of microdissected lymphatic organoids,

using rat monoclonal antibodies against mouse CD45, CD45R, CD54, CD90, MAdCAM-1,

IBL20 pan-endothelial marker, LYVE-1 and IgM.

We found that after paraformaldehyde fixation and hematoxylin staining, lymphoid formations

can be observed in the omentum, within the perivascular adipose tissue and the peritoneum.

Immunohistochemical analysis of these organoids as whole-mount sample required saponin

permeabilization, inhibition of peroxidase activity with phenyl-hydrazine and blocking of non-

specific binding by bovine serum albumin and normal goat serum. Immunohistochemical

staining of tissues revealed strong CD45 and ICAM expression, with CD90-positive cells

accumulating centrally, whereas LYVE-1 positive macrophages were around the lymphocytes.

The omental congregates showed extensive vascularization. Two-color direct

immunofluorescence required slight modification (omission of phenyl-hydrazine and goat

serum), and it also revealed polarized orientation of sIgMlo B cells and cIgMhi plasma cells

relative to the centrally positioned CD90-positive lymphocytes within these lymphoid clusters.

Our protocols allow structural analysis of these understudied components of visceral immune

system.

Témavezető: Dr. Balogh Péter full professor


100

Ott Virág

Anatómiai Intézet

Halláskárosodás vizsgálata hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid

(PACAP) génkiütött egerekben

A PACAP neurotrofikus és citoprotektív hatásokkal rendelkező peptid. Érzékszervekben is

védő hatású, megtalálható a belső fülben és a hallópályában egyaránt. Antiapoptotikus hatását

belső fül szőrsejt-tenyészetben korábban bizonyítottuk. PACAP-génkiütött (KO) és vad-típusú

(WT) egerek belső fülének immunhisztokémiai összehasonlításával különbséget találtunk a

PACAP specifikus receptorának (PAC1-receptor) és különböző Ca2+-kötő fehérjéknek az

expressziójában.

Munkánk során WT és KO hím egerek hallásküszöbét hasonlítottuk össze az auditoros kiváltott

válasz módszerrel (ABR) másfél és 4 hónapos korban. Ezt követően az egerek hallópályájában

a c-Fos neuronaktivációt jelző fehérje immunfestését végeztük a nucleus cohlearis ventralis et

dorsalis, az oliva superior és a nucleus lemnisci lateralis területén. Továbbá ductus cochlearisok

lizátumából angiogenesis array kit segítségével fehérjeexpressziót mértünk.

A hallásvizsgálat során a KO egerek minden életkorban szignifikánsan rosszabbul hallottak vad

társaiknál. Ezt igazolta a c-Fos festés is, ugyanis a fehér zajnak kitett KO állatokban

szignifikánsan kevesebb neuron aktiválódott a nucleus cohlearisok területén, mint vad

társaikban. Az oliva superior és a nucleus lemniscus lateralis különböző magjait vizsgálva ez a

különbség nem volt detektálható. Számos angiogenetikus faktor mutatott eltérést a két

állatcsoport között. Magasabb IGFBP-1 és savas-FGF, és alacsonyabb osteopontin szintet

detektáltunk a KO állatokban a vad társaikhoz képest.

Kutatásunk során bizonyítottuk mind funkcionális, mind a hallópálya morfológiai vizsgálatával,

hogy PACAP hiányában a hallásfunkció károsodik. Emellett angiogenesis kittel molekuláris

szintű eltéréseket is kimutattunk, amelyek a károsodás hátterében állhatnak. Az endogén

PACAP védő hatásának pontos mechanizmusa még nem ismert, ezért ennek feltérképezése

céljából további morfológiai és molekuláris biológiai vizsgálatokat tervezünk.

Témavezetők: Dr. Fülöp Balázs Dániel egyetemi tanársegéd, Dr. Tamás Andrea egyetemi

docens


101

Ottóffy Máté


Az enterális táplálás előnyös súlyos, enyhe és középsúlyos akut

pancreatitisben is : Meta-analízis

Bevezetés: Az akut pancreatitis kezelésére jelenleg nincs specifikus terápia. A legfrissebb

útmutatók szerint a súlyos akut pancreatitis kezelésére a legmegfelelőbb terápia az enterális

táplálás, viszont enyhe és középsúlyos pancreatitis terápiáját illetően nincs egyértelmű javaslat.

Cél: Az eddig megjelent irodalmi adatok felhasználásával és statisztikai módszerek

segítségével kerestük a legmegfelelőbb táplálási terápiát az eltérő stratégiák között.

Módszer: A meta-analízis során PICO formátum segítségével az enterális táplálást

(nazogasztrikus, nazojejunális, szájon keresztüli) hasonlítottuk össze a koplalással. Összesen

717 cikket találtunk az Embase, 831-et a PubMed és 10 közmelényt a Cochrane

adatbázisokban. Az 1558 cikk közül 13 közlemény adatait analizáltunk, hetet a súlyos és hatot

az enyhe és középsúlyos kategóriákban. Súlyos akut pancreatitisben Forest-plot segítségével

három elsődleges végpontot vizsgáltunk (halálozás, többszervi elégtelenség és intervenció). Az

egyhe és középsúlyos pancreatitis enyhébb lefolyásából következően az elsődleges végpontok

mellett 14 másodlagos végpontot is vizsgáltunk (CRP, fehérvésejt szám, komplikációk). Az

adatok összevonása után Mann-Whitney U tesztet használva szignifikáns különbséget találtunk.

Eredmények: Súlyos akut pancreatitisben az elsődleges végpontok vizsgálata azt mutatta,

hogy az enterális táplálás előnyösebb a koplalással szemben. Enyhe és középsúlyos pancreatitis

esetén az elsődleges végpontokat vizsgálva nem találtunk különbséget a terápiák között,

ellenben a 17 kimenetelt együtt vizsgálva szignifikáns különbség mutatkozott.

Következtetés: Az enterális táplálás előnyösebb a koplalással szemben, nem csak súlyos akut

pancreatitis, hanem enyhe és középsúlyos esetekben is. Evidencia biztosításához több

multicentrikus nemzetközi randomizált és kontrollált vizsgálat szükséges.

Témavezetők: Prof. Dr. Hegyi Péter egyetemi tanár, Dr. Márta Katalin PhD-

hallgató


102

Pasitka Jonatán

Biofizikai Intézet

Fotoliáz mutánsok vizsgálata ultragyors lézeres spektroszkópiai

módszerekkel

A fotoliázok és a kriptokrómok egyaránt a fotoaktív flavoproteinek családjához tartoznak,

amelyek esetében a fehérjék funkciója fényabszorpció következtében valósul meg.

A két fehérje nagy fokú homológiát mutat, ennek ellenére a funkciójuk teljesen eltérő: a

fotoliázok az UV-indukált DNS hibák javítását, a kriptokrómok viszont a cirkadián ritmus vagy

a madarak mágneses tájékozódásáért felelős. Kiinduló hipotézisünk szerint a funkcióban

megtalálható különbségért elsősorban egy aminosav a felelős, közel a fehérje által nem

kovalensen kötött FAD kofaktorhoz: a kriptokrómok esetében az FAD N5 atomjával

átellenben ugyanis egy aszparginsav, a fotoliázban ugyanebben a pozícióban egy aszpargin

található. Hipotézisünk szerint az aminosav egyben befolyásolja az FAD redox állapotát.

Munkánk során létrehoztuk az N378D fotoliáz mutánst, amelynek esetében az aszparagint egy

aszpartátra cseréltük. Ennek eredményeként az FAD oxidált állapotba került, szemben a vad

típusnál megfigyelt félig redukált állapottal. Az új mutánson tranziens abszorpciós méréseket

végeztünk a látható tartományban a saját fejlesztésű femtoszekundumos és pikoszekundumos

tranziens abszorpciós spektrométeren. A látható tranziens abszorpciós mérések eredményeként

kapott tranziens spektrumokhasonlítottak az oxidált FAD esetében kapott spektrumokhoz,

jelentős eltérést az 520 – 620 nm-es tartományban sikerült megfigyelni. A mért adatokon

spektrális és globális analízist hajtottunk végre. A spektrális analízis során, azt figyeltük meg

hogy 1ps-mal a gerjesztést követően az N3878DE109A mutáns tranziens spektruma az anionos

FAD gyök és a triptofán kation gyök spektrumával illeszthető. Ez azt jelenti, hogy a

töltésszétválasztás nagyon hamar, már 1 ps-mal a gerjesztést követően megvalósul. A

spektrumok alakját elemezve azt állapítottuk meg, hogy a gerjesztést követő FAD anionos

gyök – triptofán kation gyök pár fennmarad a mérés időhatárának végéig (2 ns).

Témavezetők: Dr. Lukács András egyetemi docens, Dr. Grama Laszló egyetemi docens


103

Pasitka Jonatán


A hypophysis endoszkópos sebészete

A hypophysis kórfolyamatok műtéti ellátásának legkorszerűbb modalitása napjainkban a

transznazális endoszkópos technika. Ez a behatolás a korábbi műtéti típusokhoz képest kisebb

invazivitással jár, ennek ellenére az egyéb feltárásokkal megegyező, sőt több irodalmi adat

szerint kedvezőbb szövődményrátával és műtéti eredménnyel jár. A Pécsi Fül-orr-gégészeti

Klinikán, az Idegsebészeti Klinikával szoros együttműködésben 2014 decemberétől végezzük a

selláris folyamatok transznazális endoszkópos műtétjeit, idáig 60 betegünknél történt

beavatkozás. A kórokot illetően aktív és inaktív, micro és macroadenomát,

craniopharyngeomát, hypophysis cystát, valamint meningeomát is kezeltünk az úgynevezett „4

kezes” technika általunk módosított változatának segítségével, a műtétek során végig

kooperálva idegsebész kollégáinkkal. Minden betegünknél sikerült a tumortömeg érdemi

kisebbítése. 14 beteg esetében volt jelen valamilyen szemtünet a műtét előtt, közülük 11

betegnél következett be érdemi javulás. Hormonszint eltérés 27 betegnél állt fenn, akik közül

12 esetben észleltünk javulást. Összesített szövődményarányunk 15%. Komplikációink

liquorrhoea és residuum apoplexia formájában jelentkeztek, súlyos szövődményünk, mint a

látásvesztés vagy a carotis eredetű vérzés, idáig nem történt. Betegeink hospitalizációs idejének

folyamatos csökkenését értük el, összes műtétünket tekintve pácienseink átlagosan 5 napot

töltöttek kórházban. Az egyes korábbi műtéti típusoknál szövődményként fellépő

szaglásromlás ellenőrzése céljából eddig 12 betegünknél pre-, és posztoperatív szaglástesztet is

elvégeztük. Eredményeink alapján egyik betegünknél sem észleltünk anosmiát vagy hyposmiát

a műtét után.A szövődmények és a műtét sikerarányának tekintetében is az irodalmi adatokkal

összevethető eredményeket kaptunk, valamint a műtéti időt is a korábbi technikák szintjére

csökkentettük.

Témavezetők: Dr. Piski Zalán egyetemi tanársegéd, Prof. Dr. Gerlinger Imre egyetemi tanár


104

Pertics Botond Zsombor


Klebisella pneumoniae tokjának degradálásában részt vevő bakteriofág

kódolta depolimeráz azonosítása

Napjaink egyik legégetőbb egészségügyi problémája a multirezisztens kórokozók terjedése.

Emiatt felértékelődik azon eljárások jelentősége, melyek alternatív antibakteriális ágensek

alkalmazásán alapulnak, mint például a bakteriofágok. A Klebsiella pneumoniae világszerte az

elsők között van a nozokomiális fertőzéseket terjesztő kórokozók listáján. E Gram negatív

baktérium által termelt tok (K antigén) jelentős virulencia faktor, amelynek fontos szerepe van

többek közt az immunrendszer elleni védekezésben, és a terápiás hatékonyságot is befolyásoló

biofilmképzésben. Egy adott toktípussal rendelkező baktériumtörzsre specifikus bakteriofágok

a tok molekuláris szerkezete alapján képesek felismerni az adott törzset, és előidézni a

baktériumsejt lízisét. A folyamatban kulcsszerepet játszik a tok degradálása, mely a fágfertőzés

egyik kezdeti lépése, és amelyben poliszacharid depolimeráz enzimek vesznek részt.

A TDK munkám keretében szennyvízmintából izoláltunk bakteriofágokat, melyek képesek

voltak az általunk használt és K2-es toktípussal rendelkező K. pneumoniae törzs (52145)

lízisére. A kiválasztott bakteriofág (φB1) hatékonyságát in vitro rendszerben teszteltük,

transzmissziós elektronmikroszkóppal morfológiailag jellemeztük, DNS-ét izoláltuk,

megszekvenáltuk, genomját annotáltuk. Ezt követően kíséreltük meg a feltételezhető

depolimeráz gén azonosítását.

A feltételezett gén későbbi funkcionális analízise érdekében a tokmentes mutáns (52145 ΔK)

törzzsel kerestünk specifikus bakteriofágot (φ731), melynek receptora a tok által maszkírozott,

így ezen fág a vad típuson (52145) nem, csak a tokmentes mutánson volt képes szaporodni.

A továbbiakban célunk a depolimeráz aktivitással rendelkező rekombináns fágfehérje

megtermeltetése E.coli alapú rendszerben, a fehérje tisztítása, majd aktivitásának jellemzése.

Témavezető: Dr. Schneider György egyetemi adjunktus


105

Péntek Attila

Műszaki és Informatikai Kar

A nyomtatási orientáció mechanikai sajátosságai additív

gyártástechnológiával készült felső végtagi protézisek esetén

Bevezetés: A 3D nyomtatási eljárások az orvos- és egészségtudományok egyre több területén

megjelennek. A műtéti tervezés és bioprinting mellett az egészségügyi robotikában, valamint a

végtagprotézisek fejlesztésében és gyártásában is jól használhatónak bizonyultak az additív

gyártástechnológiák. Világszerte több millió kliens rendelkezik traumás vagy kongenitális

eredetű felső végtaghiánnyal, számukra ezen új eljárások magasabb életminőséget

biztosíthatnak. Az „open-source” felső végtagi protéziseket napi szinten több ezer kliens

használja, ennek ellenére a gyártás során használt, mechanikai tulajdonságokat befolyásoló

paraméterekről viszonylag kevés adattal rendelkezünk.

Módszerek: Öt különböző, végtagprotézis gyártásban potenciálisan használható ipari minőségű

3D nyomtatási alapanyag ISO 179-1 szabvány alapján, X, Y és Z irányban nyomtatott,

próbatesteit (n=180) vizsgáltuk statikus és dinamikus mechanikai tesztekkel. A 3 pontos

hajlítóvizsgálat, Charpy ütővizsgálat és Shore D keménységmérés mellett pásztázó

elektronmikroszkópiai felvételeket készítettünk a törési felszínekről a strukturális sajátosságok

feltérképezésére. A kapott eredményeket statisztikai elemzésnek vetettük alá.

Eredmények: Az eredmények azt mutatták, hogy a nyomtatási orientációk esetén szignifikáns

különbség van a statikus és a dinamikus vizsgálatok eredményei között. A Shore D keménység

csak egyes anyagok esetén mutatott irányfüggést. Megfigyeltük, hogy nem csak az irányfüggés,

de a Z irányú felbontás is befolyásolja a kapott értékeket. A pásztázó elektronmikroszkópiai

felvételek magyarázatot adnak a sajátos értékekre.

Következtetés: A végtagprotézisek esetében a 3D nyomtatási technológiák új lehetőségeket

kínálnak a prototípusok gyártása és a kész alkatrészek előállítása során. A nyomtatási

paraméterek közül a nyomtatási orientáció és a felbontás hatással van az eszközök

viselkedésére a későbbi használat során. Fontos, hogy ezekről az adatokról, paraméterekről

pontos információkkal rendelkezzünk, ezért további vizsgálatokat indítottunk, mely során új

anyagokat és tesztelési metódusokat vontunk be.

Témavezetők: Dr. Nyitrai Miklós egyetemi tanár, Dr. Maróti Péter tudományos munkatárs


106

Pintér Zsófia


Helyviszony-kiértékeléshez szükséges predikciós módszerek

megbízhatóságának vizsgálata vegyes fogazatban

Bevezetés: A Moyers által kidolgozott váltófogazati analízis a klinikumban leggyakrabban

alkalmazott módszer a még elő nem tört fogak helyigényének meghatározására. Segítségével, a

már előtört fogak méretéből következtethetünk a még elő nem tört fogak várható meziodisztális

átmérőjének összegére. Így ezen predikciós módszer segítségével, még a fogak előtörése előtt

képet kaphatunk a várható helyviszonyokról, és ennek megfelelően esetleges korai orthodonciai

beavatkozások szükségességéről. Moyers módszerét egy észak-európai populáció vizsgálatával

dolgozta ki. Mivel azonban a fogméretek egyes populációk között jelentősen eltérhetnek, a

legpontosabb diagnózis felállításához a vizsgált egyén saját populációjára vonatkoztatott

módszert lenne optimális alkalmazni.

Célok: Célunk, hogy ezen predikciós módszer megbízhatóságát megvizsgáljuk a magyar

lakosság vonatkoztatásában.

Anyag és módszer: Vizsgálatunkhoz 370, 11-20 év közötti fiatal magyar páciens fogszabályozó

kezelés előtti maradófogazati gipszmintáját használtuk, melyeken a maradófogak

meziodisztális szélességét digitális tolómérő segítségével mértük le. Az így kapott valós

helyigényt vetettük össze a Moyers predikciós táblázata alapján kapott értékekkel.

Eredmények: Moyers táblázata alapján meghatározott prediktív értékek, és a mért adatok

között mind fiúk, mind lányok esetében statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk.

Összefoglalás: A magyarországi lakosságot vizsgálva a Moyers-analízis nem használható kellő

pontossággal és megbízhatósággal vegyesfogazati időszakban a helyviszonyok kiértékeléséhez

a fogszabályozó kezelések tervezésekor.

Témavezető: Dr. Frank Dorottya egyetemi adjunktus


107

Porcsa Lili Klára


Terhelés indukálta pulmonális hipertónia autoimmun kórképekben:

nyugalmi PAH-t megelőző állapot?

Bevezetés:A pulmonális artériás hipertónia (PAH) relatíve gyakori, rettegett szövődmény

autoimmun kórképekben. Ugyanakkor a nyugalomban normális pulmonális nyomás terhelésre

kóros emelkedést mutathat (stress induced PAH, SIPAH). Ez, az irodalmi adatok alapján a

nyugalmi PAH kialakulását megelőző állapotnak tartható autoimmun betegekben. Munkánk

célja annak vizsgálata volt, hogy milyen gyakran alakult ki SIPAH miatt gondozott betegekben

manifeszt PAH klinikánk beteganyagában.

Betegek, módszerek:2005-től napjainkig jobb szívfél katéterezésre (RHC) került minden

autoimmun kórképben szenvedő beteg, akinél a rutinszerű echokardiográfiák során felmerült

PAH gyanúja (tricuspidális regurgitáció sebessége> 3 m/s, vagy 2.5–3 m/s közötti, ám a beteg

effort dyspnoet panaszol és jobb szívfél terhelés jelei láthatók). PAH-t diagnosztizáltunk, ha a

pulmonális artériában mért középnyomás (meanPAP) ≥ 25 Hgmm és PAWP ≤ 15 Hgmm.

Magasabb PAWP esetén a PH-t posztkapillárisnak tartottuk. Nyugalomban normális, de

kézisúlyzós terhelés során> 30 Hgmm meanPAP esetén SIPAH-ot diagnosztizáltunk.

Eredmények:A vizsgált időszakban 59 autoimmun betegnél történt RHC. 23 esetben negatív

eredmény született, míg 18 esetben manifeszt PAH igazolódott. E betegek kezelését az

ajánlások szerint megkezdtük. Két esetben posztkapilláris PH-t találtunk. 16 betegnél SIPAH

diagnózisa került felállításra. Közülük non-invazív és invazív követéses vizsgálatok során négy

esetben igazolódott manifeszt PAH, az első RHC után 1,8-8,7 évvel. Az echokardiográfiák

során illetve invazívan mért systolés PAP értékek mérsékelten szoros, szignifikáns korrelációt

mutattak (r=0,548; p=0,000).

Konklúzió:A SIPAH diagnózissal obszervált autoimmun betegeink 25%-ában alakult ki

manifeszt PAH. Eredményeink alapján a SIPAH a nyugalmi PAH kialakulása szempontjából

magas rizikójú állapotnak tekinthető, így e betegek szoros echokardiográfiás obszervációja és

progresszió gyanúja esetén a RHC kontrollja indokolt.

Témavezetők: Dr. Faludi Réka egyetemi adjunktus, Prof. Dr. Komócsi András egyetemi tanár


108

Preisz Zsolt


Vizeletszteroid-profilok vizsgálata granulózasejtes petefészek daganatnál

Bevezetés:A granulózasejtes petefészek daganat a leggyakoribb ivarléc-stroma eredetű daganat,

az összes petefészek daganat 2-5%-a tartozik ebbe a típusba. Előfordulása szempontjából

megkülönböztetik a fiatalkori és az időskori típusokat. Ez a rosszindulatú daganat lassan

progrediáló, egyes esetekben hormonálisan aktív, ösztrogéneket és androgéneket termelhet,

kiújulása gyakran 5 év után történik meg. Kutatatásunk során a megbetegedés időskori

típusának szteroid metabolizmusra gyakorolt hatását vizsgáltuk vizeletszteroid-profil

meghatározással, célunk egy új diagnosztikai módszer kifejlesztése.

Anyagok és módszerek:Egy 49 éves posztmenopauzás, kiújult granulózasejtes petefészek

daganatos (1. beteg) és egy 55 éves posztmenopauzás, újonnan diagnosztizált granulózasejtes

petefészek daganatos nő (2. beteg) vizeletszteroid-profiljait vizsgáltuk 5 és 3 éves nyomon

követés alatt. 20 androgén-, progeszteron- és kortikoszteroid-metabolitot vizsgáltunk. 24 órás

vizeletmintákat dolgoztunk fel, melyekből kivontuk a szteroid metabolitokat, majd

származékképzéssel illékonnyá alakítottuk őket. Gázkromatográf-tömegspektrometriai

vizsgálattal, belső standard módszerrel végeztük a metabolitok minőségi és mennyiségi

meghatározását.

Eredmények: Az 1. beteg esetén egy műtét előtti és tizenkét műtét utáni, a 2. beteg esetén hat

műtét utáni mintavétel történt. Az 1. betegnél a műtét előtti, referencia értékekhez viszonyított

magasabb androszteron, etiokolanolon, 11b-hidroxi-androszteron, 16-hidroxi-

dehidroepiandroszteron, androszténtriol , pregnántriol , pregnéndiol , tetrahidrokortizon ,

allotetrahidrokortizol , a-kortolon szintek a beteg további kezelése céljából történő

beavatkozások után is megfigyelhetőek voltak, jelezvén a továbbra is fennálló betegséget. A 2.

beteg esetén a vizeletszteroid-profilok a posztmenopauzás, petefészek nélküli állapotnak

feleltek meg, utalva a daganat sikeres eltávolítására.

Összefoglalás: A vizeletszteroid-profil meghatározás egy non-invazív eljárás, mely segíthet a

granulózasejtes petefészek daganat diagnosztikájában és nyomon követésében. A rutin

diagnosztikai módszerek mellett kiegészítő vizsgálatként ajánljuk ezt az eljárást.

Témavezető: Dr. Bufa Anita egyetemi adjunktus


109

Riedling Tamás


Mikro-RNS expressziós profil változások meso- és hypopharynx

carcinomákban

Bevezetés: Mind a meso- mind a hypopharynx carcinomák legtöbbször előrehaladott

stádiumban kerülnek felfedezésre, sokszor csak aspecifikus tüneteket okozva, míg prognózisuk

igen kedvezőtlen. A mikro-RNS-ek epigenetikai szerepét egyre jobban megértve lehetőség

nyílik e tumorok részletesebb megismerésére, kedvezőbb stádiumban való észlelésére és

kezelésére.

Módszerek: Térképbiopsziás (1.: tumor, 2.: tumortól 1 cm-re, 3.: 2 cm-re es 4.: 3 cm-re)

mintavételt követően 13 friss fagyasztott szövetből real-time quantitative polimeráz

láncreakciós módszerrel határozták meg a mikro-RNS-expressziót. A kapott eredmények

értékelése az SPSS szoftver segítségével történt.

Eredmények: Ép és tumoros szövet mikro-RNS expressziós profilja között szignifikáns

különbség található, karakterisztikus mintázat jelenik meg a tumoros szövetekben. A miR-221

csak mesopharynx szövetekben, míg a miR-21, miR-143 és miR-155 hypopharynx

daganatokban mutatott szignifikánsan magasabb expressziót.

Összefoglalás: Meso- és hypopharynx tumorokban a mikro-RNS expresszió eltér az ép

szövetétől, mely detektálható mielőtt a sejt fenotípusosan malignitást mutatna, így a jövőben a

tumorspecifikus mikro-RNS-ek, mint biomarkerek, segíthetik a korai felismerést, e

daganattípus pontosabb megértését.

Témavezetők: Dr. Gombos Katalin egyetemi tanársegéd, Dr. Szanyi István egyetemi

adjunktus


110

Rill Leila Anna


Az alsó bölcsességfogak hatása a canalis mandibulae átmérőjének

változásaira

Bevezetés: A beékelődött bölcsességfogak eltávolításakor nagy segítségünkre vannak a

specifikus röntgen jelek, melyek a direkt canalis mandibulae és foggyökér konfigurációkról

tájékoztatnak. A specifikus röntgenjelek létrejöttéről azonban nagyon kevés információval

rendelkezünk. A gyökéren láthatunk behúzódásokat, görbületeket, melyek egyértelműen a

kompakt canalisnak tudhatóak be, de vajon a canalis is változik a kölcsönhatás miatt?

Célkitűzés: A bölcsességfogak gyökérfejlődése rutin röntgendiagnosztikai eljárásokkal is jól

nyomon követhető, így a sagittális síkban bekövetkező canalis méretváltozásokat vizsgáltuk a

bölcsességfogak fejlődését követve.

Páciens és módszer: Retrospektív vizsgálatunkba fogszabályozós pácienseket vontunk be,

akiknél a fogszabályozó kezelés során legalább két (általában a kezelés kezdetekor és annak

végeztével) digitális panoráma röntgene készült. Kritérium volt, hogy (i) pozícionálási hibától

mentesnek kell lennie a felvételeknek, (ii) mindkettő felvétel ugyanazon készülékkel készüljön,

(iii) az első felvételen a bölcsességfog gyökere a canalistól még legalább 2 mm távolságban

legyen, (iv) a későbbi felvételen a foggyökér és a canalis érintkezzen, azaz egymásra

vetüljenek. A röntgeneken mértük az alsó hatos fogak meziobukkális csücsök és meziális

gyökércsúcsának távolságát (kontroll), a canalis mandibulae cranio-kaudális átmérőjét a hetes

fog disztális gyökércsúcsának vonalában (CE) illetve a nyolcas fog gyökerének, gyökereinek

medián hossztengelyében (CK).

Eredmények: A vizsgálatba 50 páciens 100 panorámaröntgenét vontuk be. A canalis átmérője -

a két felvétel alapján és a hatos foghosszokkal kontrollálva- a bölcsességfog előtti CE mérési

helynél szignifikánsan nőtt (p<0,001; t teszt), míg a bölcsességfog CK helyénél az átmérő nem

változott (p=0,81; t teszt).

Következtetés: A páciens növekedésével, alsó állcsontjának növekedésével a canalis mérete,

átmérője is nő, azonban ahol a bölcsességfoggal kontaktusba kerül, átmérője szignifikánsan

nem változik.

Témavezetők: Dr. Szalma József egyetemi adjunktus, Dr. Gurdán Zsuzsanna egyetemi

tanársegéd


111

Rozanovic Martin


A leukocita antiszedimentációs ráta (LAR) szerepe intenzív terápiás

ellátást igénylő égett betegekben

Bevezetés: Az infekció korai felismerése életmentő súlyos égési sérültekben. Gyors diagnózis

alapján a minél korábban megkezdett empirikus antibiotikus kezelés előnyös az intenzív

osztályon kezelt égett betegekben.

Célkitűzések:Vizsgálatunkban a leukocita antiszedimentációs ráta(LAR),valamint a szérum C-

reaktív protein(CRP) és procalcitonin(PCT) szintjeit vizsgáltuk,hogy mennyire alkalmasak a

szeptikus szövődmények,valamint a mortalitás előrejelzésében.

Anyag és módszer: Prospektív, leíró vizsgálatunkba 21, 20%-nál nagyobb testfelületen égett

beteget vontunk be. Adataikat az intenzív osztályos felvételt(T1) követően 5 napig(T1-T5)

elemeztük.A vizsgált betegek közül 10-nél szeptikus szövődmények alakultak ki,náluk a

szepszis diagnózisát megelőzően és az azt követő 3 napon is vizsgáltuk a LAR, CRP, PCT

értékeket.Vizsgálatunk elsődleges végpontjának az intenzív osztályos túlélést,másodlagosnak a

szeptikus szövődmények felléptét tekintettük.

Eredmények: Betegeink életkor mediánja 66(49-80) év volt.7 beteg súlyos másodlagos

infekciós szövődmények következtében elhunyt.Az elhunytakhoz viszonyítva a LAR szintje

szignifikánsan emelkedett(p<0,05) volt a túlélőkben T2 és T5 napokon,ugyanakkor a

kontrollcsoporthoz viszonyítva az elhunytakban szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a

T1(p<0,01) és T2(p<0,05) napokon.Az ötödik napra az elhunytakban szignifikánsan

emelkedett(p<0,01) volt a LAR szintje a kontollcsoporthoz viszonyítva.A kontrollcsoporthoz

viszonyítva az elhunytakban a LAR értéke csak a T5 napon volt szignifikánsan(p<0,05)

emelkedett.A szérum CRP szint emelkedő tendenciát (p<0,05) mutatott a vizsgálati

periódusban.Szeptikussá váló betegekben a LAR szintje szignifikáns csökkenést(p<0,05)

mutatott a szepszis kialakulását megelőző napon.A CRP szintek hasonló csökkenését a szepszis

diagnózisát megelőző napon nem találtuk szignifikánsnak.A PCT értékek nem bizonyultak

előrejelzőnek a szepszis kialakulásának szempontjából,emelkedő tendenciát(p<0,05) csak a

szepszis kialakulását követő 24 órában tapasztaltunk.

Következtetés:A LAR előre jelezheti a kialakuló szeptikus szövődményeket és a

következményes halálozást,mellyel korábbi terápiás intervenciókra nyílhat lehetőség.

Témavezetők: Dr. Loibl Csaba egyetemi tanársegéd, Dr. Csontos Csaba egyetemi docens


112

Schönfeld Kristóf


Akut miokardiális infarktus mortalitás csökkentése sertés modellben

magnézium-szulfát kezeléssel

Bevezetés: Az intravénásan adagolt magnézium-szulfát számos állatkísérletben protektív

hatásúnak bizonyult akut miokardiális infarktusban (AMI). Kisebb betegcsoportokon végzett

klinikai tanulmányokban a magnézium-szulfát csökkentette a mortalitást AMI-ban, azonban

nagyobb esetszámú, változatos protokollal bíró, randomizált, kettős vak klinikai tanulmányok,

az ISIS-4 és a MAGIC, ezt nem bizonyították.

Célkitűzés: A korábbi tanulmányokkal ellentétben standardizált, prospektív vizsgálatot

terveztünk az intravénásan adagolt magnézium-szulfát kamrafibrillációra és mortalitásra

gyakorolt hatásának elemzésére AMI modellben .

Módszer: Kísérleteinkben nagy fehér rasszba tartozó (n=34), 31±3 kg-os sertéseken, altatásban

a bal koronária elülső leszálló ágát (LAD) az első diagonális ágtól disztálisan 90 percig

okkludáltuk egy 2,5-3x12-15 mm-es ballonnal. Az állatok az okklúzió előtt, majd az iszkémia

és reperfúzió ideje alatt 5x1 g intravénás, bólus magnézium-szulfátot kaptak. Az állatok

szívfrekvenciáját, vérnyomását, EKG-ját monitoroztuk, kamrafibrilláció esetén defibrillációt

hajtottunk végre. A kamrafibrillációról és a periprocedurális mortalitásról kapott

eredményeinket összehasonlítottuk az irodalomban fellelhető eredményekkel. Az

összehasonlítás alapjául olyan sertéskísérleteket vettünk (n=10), melyekben megegyező

módszerrel dolgoztak, azonban magnézium–szulfát helyett amiodaron kezelésben (n=105),

vagy semmilyen kezelésben sem részesültek (n=136) az állatok.

Eredmények: A kamrafibrilláció előfordulása a magnézium-szulfáttal kezelt állatokban

szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kezeletlenekben (9/34 vs. 90/112; p=0.0001), azonban

az amiodaronnal kezeltekhez képest nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. A magnézium-

szulfáttal kezeltek mortalitása szignifikánsan alacsonyabb volt a kezeletlen (1/34 vs. 26/110;

p=0.005), és az amiodaronnal kezeltekéhez képest (1/34 vs. 18/105; p=0.043).

Következtetések: A magnézium-szulfát szignifikánsan csökkenti a mortalitást AMI sertés

modellben. A továbbiakban multicentrikus, prospektív, randomizált, kettős vak vizsgálatot

tervezünk perkután koronária intervencióval kezelt betegek csoportjában, amelynek

eredményessége esetén a nemzetközi ajánlások részévé is válhat a magnézium-szulfát terápia.

Témavezetők: Dr. Horváth Iván egyetemi docens, Dr. Szokodi István egyetemi docens,

Prof. Dr. Ferdinandy Péter egyetemi tanár


113

Sóti András László, Ritz Roxána

Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet

A rezveratrol hatásai a szívizom-mitokondriumokra jobb szívfél

elégtelenségben

Bevezetés: A jobb szívfél elégtelenség egy olyan állapot, ami akkor következik be, ha a szív

nem képes fenntartani a pumpafunkcióját, és elegendő vér pumpálni a tüdő artériáiba. A sejt

legfontosabb energia-termelő sejtorganellumai, a mitokondriumok kiemelt jelentőségűek a sejt

túlélésében és a sejthalál folyamatában. Ezen sejtszervek gyakori fissziós és fúziós ciklusokon

mennek keresztül, amelyek nagymértékű morfológiai változásokat idéznek elő; ezeket a

folyamatokat a membránhoz kötött dinamikus GTPázok (FIS1, Mfn1/2 és OPA1) vezényelik.

A mitokondriális membrán rendszer stabilitásának sérülése fontos szerepet tölt be számos

betegség kialakulásában és progressziójában, mint például a pulmonális hipertenzió (PH) és

következményes jobb szívfél elégtelensé g, de ezen kívül számos más oxidatív stressz

okozta kórképben is. Módszerek: A pulmonális hipertenzió kiváltása monokrotalin egyszeri szubkután adásával

történt, mely bizonyítottan szívelégtelenség kialakulásához vezet. A szövet/testtömeg arányokat

állítottunk fel, a szívizom morfológiai elváltozásait szövettani és elektronmikroszkópos

vizsgálatokkal; a biokémiai eltéréseket Western-blot segítségével elemeztük.

Eredmények: A rezveratrolt is kapott állatok szív/testtömeg arányai szignifikánsan

csökkentek, valamint képes volt mérsékelni a pulmonális hipertenzió okozta károsodást a

szívben. A szívizom elváltozásait hisztológiai festésekkel és elektronmikroszkóp segítségével

tettük láthatóvá. A szívizomból jelátviteli útvonalak aktiválódását Western-blot analízissel

vizsgáltuk; a védő PI3K-Akt, GSK-3β, ERK ½ útvonalak mellett a p38MAPK, NFκB utakat

valamint a mitokondriális fehérjék (Mfn 1/ 2, OPA 1, FIS1, TOM 20) mennyiségi változásait is

detektáltuk.

Összefoglalás: A rezveratrol csökkentette a jobb szívfél elégtelenség mértékét, melynek

hátterében zajló jelátviteli változásokat, mitokondrium védelmét is ki tudtuk mutatni.

Témavezetők: Dr. Kovács Krisztina egyetemi docens, Dr. Kiss Tamás egyetemi tanársegéd


114

Simor Sára, Váncza Loránd

Központi Elektronmikroszkópos Laboratórium

A fehérállomány ereinek morfológiai vizsgálata temporális lebeny

epilepsziában (TLE) és az endotélsejtproliferáció vizsgálata

Bevezetés: A fokális epilepsziák leggyakoribb formája a temporális lebeny epilepszia (TLE).

Hátterében legtöbbször a hippocampus szklerózisa áll, azonban a neocortex és fehérállomány is

érintett a folyamatban. Korábbi vizsgálataink során a fehérállományban szignifikánsan

nagyobb érdenzitást találtuk TLE-ban, mint kontrollokban.

Célkitűzések: Kutatásunk célja annak vizsgálata volt, hogy a megnövekedett érdenzitás

összefügg-e az endotélsejtek proliferációjával. Emellett az ereken kívüli megfigyelt, PAS-

pozitív foltokat vizsgálatuk.

Módszerek: Az elülső temporális lobektómiából és a kontrollként használt tumoros betegekből

származó agykérgi mintákat a PTE KK Idegsebészeti Klinikája biztosította számunkra. Az

agykéregből készült metszeteken PAS-festést végeztünk, majd a Ki-67 sejtproliferációt jelző

fehérjét és a vaszkuláris endoteliális növekedési faktort (VEGF) immunhisztokémiai

módszerrel detektáltuk. ImageJ programmal meghatároztuk a PAS-pozitív foltok által elfoglalt

területet. Az adatokat a betegek klinikai adataival korreláltattuk. Az erek ultrastruktúrális

szerkezetét transzmissziós elektronmikroszkóppal is vizsgáltuk.

Eredmények: Vizsgálataink során nem találtunk jelentős endotélsejtproliferációt a TLE-ban,

azonban az epilepsziás mintákban sokkal több gliasejt expresszálta a VEGF-t, mint a

kontrolloknál. A szövetben található PAS-pozitív foltok a teljes vizsgált terület 0,07%-át

foglalták el és ez korrelált a betegség időtartamával. Az elektronmikroszkópos eredményeink

alapján feltehetően az erek bazálmembránjának sérülésekor keletkeznek és lerakódnak az

agyállományban.

Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a TLE-ban korábban megfigyelt

nagyszámú ér nem a műtétet közvetlenül megelőzően alakult ki, noha a szövetben erős VEGF-

expresszió figyelhető meg. Az erek bazálmembránjának sérülése valamint a PAS-pozitív foltok

az epilepsziás rohamtevékenység következtében alakulhatnak ki.

A kísérletes munkát a NAP (KTIA_13_NAP-AII/11.), Váncza Loránd2 (Marosvásárhelyi

Orvos- és Gyógyszerésztudományi Egyetem2) munkáját az Erasmus program támogatta.

Témavezetők: Dr. Ábrahám Hajnalka egyetemi docens, Prof. Dr. Seress László egyetemi tanár


115

Sparks Jason

Anatómiai Intézet

Szisztémás amyloid lerakódás vizsgálata különböző korcsoportú vad

típusú és PACAP génhiányos egerekben

Bevezetés:A PACAP (hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid) egy multifunkcionális

neuropeptid, amely a szervezet számos szövetében és szervében megtalálható. Általános

citoprotektív, antiinflammatorikus és antiapoptotikus hatása bizonyított, azonban az öregedési

folyamatokban betöltött szerepéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Kísérletünk célja, hogy

összehasonlítsuk a különböző korú, különösen az idős PACAP génhiányos (KO) és vad típusú

egerek szövetei közti különbségeket, és ezzel felderítsük az endogén PACAP öregedésben

játszott szerepét.

Anyagok és módszerek:Kísérletünkben vad típusú és PACAP génhiányos egerek (n=30) 4

korcsoportjának, több mint 20 szervéből vettünk mintát. A korcsoportokat az alábbiak szerint

osztottuk fel: 0-6 hó (n=5), 7-12 hó (n=9), 13-18 hó (n=10), 19-24 hó (n=6). A szervekből

készült haematoxylin-eosinnal festett metszetek egy részében amyloid lerakódásra utaló jeleket

találtunk, ezért Congo-vörös festést és anti-ß-amyloid immunhisztokémiát is alkalmaztunk a

minták további vizsgálatához. A szervek amyloid-tartalmát súlyosság szerint 0-3-ig terjedő

skálán értékeltük.

Eredmények:A12 hónaposnál idősebb állatokban a vizsgált szervek több mint felében találtunk

amyloid lerakódást. A legsúlyosabb elváltozásokat a lép, pajzsmirigy, bőr és a

gasztrointesztinális szervekben figyeltük meg. A vad típusú és génhiányos egerek között

szignifikáns különbség a nyelőcső, vese, máj, lép, pajzsmirigy és bőr esetében volt. A PACAP

génhiányos egerekben az elváltozás minden szerv esetében súlyosabbnak bizonyult, és

fiatalabb korban jelent meg.

Konklúzió:A szisztémás szenilis amyloidosis idős egerekben normális jelenségnek tekinthető.

Ennek akcelerációja, az amyloid lerakódások fiatalkori megjelenése a PACAP KO egerekben

felgyorsult öregedésre utalhat, ami felételezi az endogén PACAP öregedési folyamatokban

betöltött szerepét.

Támogatók: OTKA104984, PTE ÁOK- KRT Alap.

Témavezetők: Prof. Dr. Reglődi Dóra egyetemi tanár, Dr. Jüngling Adél egyetemi tanársegéd


116

Stadler Vivien

Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Autoimmun betegséggel szövődött terhességek kimenetele a PTE-KK

Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 2010 és 2016 között

A szisztémás autoimmun kötőszöveti betegségek elsősorban a reproduktív korban lévő nőket

érintik. A terhesség fokozott kockázatot jelent az anyára és a magzatra nézve, sok esetben

kedvezőtlen kimenetelű. A kedvezőtlen magzati hatások nemcsak az anya klinikai

manifesztációi alatt, hanem preklinikai fázisban és a remisszió időszakában is jelentkezhetnek.

Az autoimmun betegséggel szövődött terhességek esetén magasabb a kockázat a korai vetélés,

a méhen belüli elhalás, a koraszülés és a preeclampsia előfordulására. Az alkalmazott

gyógyszerek befolyásolhatják a magzat méhen belüli fejlődését, teratogén kockázatot is

jelenthetnek. Ezek alapján érthető, hogy korábban az autoimmun betegségben szenvedő nők

számára ellenjavallták terhesség kiviselését. Napjainkban azonban a kezelés és a megfelelő

gondozás mellett a szövődmények egy része kivédhető és egyre több nő terhességéből születik

egészséges újszülött.

TDK munkám során megvizsgáltam a PTE-KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 2010

és 2016 között szakrendelésünkön megjelent autoimmun beteg várandósok eseteiben a

terhesség kimenetelét. 29 SLE-vel, 21 antifoszfolipid-szindrómával, 7 reumatoid arthritissel, 6

Sjögren-szindrómával, 5 esetben pedig nem differenciált autoimmun-szindrómával szövődött

terhesség gondozását végeztük el szoros együttműködésben immunológus szakorvossal. Ezen

várandósok sikeres kezeléséhez immunológus, belgyógyász és a szülész szakorvos szoros

együttműködése szükséges. Fontos, hogy a szülés lehetőleg olyan intézetben történjen, ahol az

anya és az újszülött megfelelő monitorizálása és a szövődmények ellátására megfelelően

felkészült team áll rendelkezésre.

Témavezetők: Dr. Gomány Zsuzsa egyetemi tanársegéd, Dr. Veszprémi Béla egyetemi

docens


117

Strenner Maja


A bal pitvari stiffness meghatározói systemás sclerosisban

Systemás sclerosisban (SSc) a myocardium progresszív fibrosisa gyakori és rossz prognózist

jelent. A szöveti Dopplerrel és 2D speckle tracking echocardiographiával mért bal pitvari (BP-i)

stiffness a funkcionális remodelling ígéretes non-invazív markere. Célunk a BP-i stiffnesst

meghatározó faktorok vizsgálata volt SSc-ban.

Betegek, módszerek: 72 SSc-ban szenvedő beteget (életkor: 57±11 év, 66 nő) vizsgáltunk.

Eredményeiket 30, életkorban és nemi arányban illesztett egészséges önkéntesével

hasonlítottuk össze. Az ejekciós frakciót Simpson-módszerrel határoztuk meg. A bal kamrai

izomtömeget és a maximális BP-i volument testfelszínre vonatkoztatva adtuk meg (LVM

index, Vmax index). A mitralis beáramlási görbe paraméterei (E, A) mellett szöveti Dopplerrel

systolés (S), kora- (e’) és késő- (a’) diastolés myocardialis longitudinális sebességeket mértünk

a lateralis és septalis mitralis anuluson, majd az értékeket átlagoltuk. Kiszámoltuk az E/A és az

E/e’ arányt. Speciális software-rel megmértük a BP-i reservoir straint. A BP-i stiffnesst az E/e’

és a reservoir strain arányából határoztuk meg.

Eredmények: SSc-ban az egészségesekhez képest szignifikánsan magasabb BP-i stiffness

értékeket mértünk (0,24±0,12 vs. 0,15±0,04, p=0,000). A BP-i stiffness szignifikáns korrelációt

mutatott a mitralis regurgitatio fokával (r=0,601; p=0,000), a LVM indexel (r=0,398; p=0,001),

a Vmax indexel (r=0,608; p=0,000), valamint a mitralis e’(r=-0,633; p=0,000), E/e’ (r=0,872;

p=0,000), S (r=-0,505; p=0,000) értékekkel. Lineáris regressziós analízissel az E/e’, mitralis S

és a Vmax index bizonyultak a stiffness független meghatározóinak (többszörös r = 0,911;

p=0,000; F = 108,911).

Következtetések: A BP-i stiffness szignifikánsan emelkedett SSc-ban. Fő meghatározói a bal

kamrai töltőnyomás, a bal kamrai longitudinális systolés funkció, valamint a maximális BP-i

volumen.

Témavezetők: Dr. Faludi Réka egyetemi adjunktus, Dr. Porpáczy Adél rezidens orvos


118

Szabó Anett


Az ibuprofén oxidatív metabolitjainak és felszívódásának vizsgálata az

epében és a vékonybél-perfuzátumban

A gyógyszerek per os történő bevétele után, a gyomor-bél traktusból felszívódva a venae

portae-n keresztül a májba kerülnek, majd innen a szisztémás keringésbe és a hatás helyére

jutnak. Vizsgálatainkkal az ibuprofén felszívódását és a szervezetben történő kiválasztását és

átalakulását vizsgáltuk in vivo, fiziológiás és patológiás (kísérletes diabétesz) körülmények

között. Az ibuprofén jellemzően ibuprofén-glükuronidként, hidroxi-ibuprofénként és karboxi-

ibuprofénként kerül kiválasztásra. Bár általában racém formában kerül alkalmazásra, a (S)-(+)-

ibuprofénnek nagyobb a biológiai aktivitása. Vizsgálatainkat hím Wistar patkányokon

végeztük. A vékonybél egy kb. 10 cm-es jejunális szakaszát kanüláltuk és rajta 250 µM

ibuprofén oldatot áramoltattunk keresztül, majd a perfundált oldatból időközönként mintákat

vettünk. Egyidejűleg az epéből is meghatározott időközökben frakciókat gyűjtöttünk. A

kísérletet elvégeztük olyan állatokon is, amelyek a vizsgálat előtt egy héttel, kísérletes

hiperglikémia létrehozása céljából streptozotocint kaptak. A hatóanyag vékonybél

perfuzátumból sztereoszelektív meghatározását, valamint az ibuprofén oxidatív metabolitjainak

(2-hidroxiibuprofén, karboxiibuprofén) epében történő azonosítását, extrakciót követően HPLC

mérésekkel végeztük. A vizsgálatok során nyomon követtük a perfuzátum ibuprofén

tartalmának enantiosztereoizomer arányának változását az idő függvényében. Vizsgálataink

kitérnek arra, hogy a kísérletes diabétesz befolyásolja-e az epében megjelenő oxidatív ibuprofén

metabolitok mennyiségét.

Témavezetők: Prof. Dr. Perjési Pál egyetemi tanár, Dr. Almási Attila egyetemi adjunktus


119

Szabó Dorottya


Az endogén antioxidáns glutation S-transzferáz gátló etakrinsav hatása

az iszkémia-reperfúziós károsodásokra alsó végtagi akut iszkémia

patkánymodellen

Bevezetés: Az akut alsó végtagi iszkémia sürgős revaszkularizációs műtétet igénylő állapot,

mely után iszkémia-reperfúziós károsodások kialakulásával kell számolnunk. Az oxidatív

stressz során keletkezett káros termékek eliminálását, illetve kevésbé toxikus anyagokká való

átalakítását többek között a glutation S-transzferáz (GST) antioxidáns enzim végzi. A GST

enzimaktivitásának megváltozása jelátviteli utakat is befolyásol, így kulcsszerepet tölt be az

oxidatív stresszre adott sejtválaszban. Az etakrinsav egy diuretikumként használt, bizonyítottan

hatékony reverzibilis GST inhibitor.

Célkitűzés: Aorta kirekesztést és reperfúziót követően vizsgáltuk, hogy a GST etakrinsavval

történő gátlása hogyan befolyásolja a kialakuló oxidatív stressz mértékét, a gyulladásos

válaszreakciók nagyságát, és hogyan hat az egyes apoptotikus jelátviteli utakra.

Módszerek: Vizsgálataink során hím Wistar patkányokat soroltunk hat csoportba. Az első

csoport a kontroll, a másodikban infrarenalis aorta kirekesztést és reperfúziót, a harmadikban

ezen felül posztkondicionálást is végeztünk, majd a csoportokat etakrinsav adása mellett

megismételtük. Az állatokból vér- és szövetmintákat vettünk. A plazmában lévő

malondialdehid, redukált glutation és tiol-csoport szinteket, illetve a szuperoxid dizmutáz

enzimaktivitást vizsgáltuk az oxidatív stressz meghatározására. Az inflammatorikus választ a

plazma TNF-α és IL-6 szintjének változásával jellemeztük. Western blot analízis történt a

proapoptotikus JNK és p38 fehérjék vizsgálatára.

Eredmények: Az etakrinsavval kezelt állatokban nagyobb volt az oxidatív stressz mértéke és a

gyulladásos válaszreakciók nagysága, mint a kezeletlen csoportokban, és nem jelent meg az

iszkémiás posztkondicionálás védő hatása sem. A GST gátlás megnövelte a proapoptotikus

jelátviteli utak aktivációját.

Következtetés: A GST etakrinsavval történő gátlása növeli az iszkémia-reperfúziós

károsodások nagyságát, és összefüggésben van különböző MAPK-okkal, így szerepet játszik

az apoptózis és a posztkondicionálás szabályozásában.

Témavezetők: Dr. Nagy Tibor egyetemi adjunktus, Dr. Jancsó Gábor egyetemi docens


120

Szabó Dorottya Kata


A vernakalant antiaritmiás hatékonysága posztoperatív

pitvarfibrillációban

Kísérlet nemzetközi tanulmányokon alapuló metaanalízisre

A szívsebészeti és mellkassebészeti műtétek gyakori nemkívánatos következményei a

szívritmuszavarok, melyek közül hazai és nemzetközi tanulmányok szerint a pitvarfibrilláció az

egyik leggyakoribb. A ritmuszavar megszüntetése, a kardioverzió céljából rendelkezésre álló

non-farmakológiai és gyógyszeres terápiák egyik új tagja az intravénásan alkalmazott

vernakalant. Előnye a jelentős pitvari szelektivitás, melynek köszönhetően nincs súlyos kamrai

ritmuszavart okozó hatása. A vernakalant felhasználását posztoperatív pitvarfibrilláció

kezelésére nemzetközi érdeklődés övezi, ezért célul tűztük ki az eddigi tanulmányok

eredményeinek felhasználásával a szer hatásosságáról rendelkezésre álló eredmények

összegzését.

Nagy online adatbázisokban (Embase, Pubmed) PICO (Patient population, Intervention,

Comparison, Outcome) keresést hajtottunk végre, melyben a felnőtt (18. életévét betöltött),

posztoperatív szituációban pitvarfibrilláló és vernakalant alkalmazásával kezelt betegcsoportot a

szintén posztoperatív pitvarfibrilláló de más gyakran használt antiaritmiás szerek (amiodaron,

propafenon, flecainid) segítségével kardiovertált vagy placebót kapott betegekhez hasonlító

tanulmányokat kerestünk.

A két adatbázis 159 találatából 15 volt kardioverziós hatékonyságot elemző és megfelelően

dokumentáló, humán klinikai farmakológiai vizsgálat, melyek közül négy közölt használható

minőségű adatokat összesen 267 koronária bypass műtéten és/vagy szívbillentyű műtéten

átesett beteg kezeléséről. A vizsgált tanulmányok 113/206 esetben dokumentáltak sikeres

kardioverziót vernakalant alkalmazását követően (ugyanez placebo esetén 7/50), de mind a

vizsgálatok tervezése, mind a kontrollcsoportok következetlen alkalmazása akadályozza az

adatok összehasonlító statisztikai értékelését.

A nemzetközi szakirodalom ugyan egyértelműen állást foglal a vernakalant hidroklorid

kardioverziós hatékonysága mellett, mely előnyös lenne posztoperatív, gyakran instabil állapotú

betegeknél, azonban ebben a populációban a vernakalant és az elérhető egyéb, pitvarfibrilláció

kardioverziójára használt gyógyszerek összehasonlításáról szóló minőségi publikációk

korlátozott száma felhívja a figyelmet ezen új gyógyszer megfelelően tervezett, további klinikai

vizsgálatának fontosságára.

Témavezető: Dr. Czopf László egyetemi docens


121

Szakács Zsolt


Vékonybél-nyálkahártya gyógyulás vizsgálata gluténmentes diétát tartó

cöliákiás gyermekekben és felnőttekben: meta-analízis

Bevezetés: Cöliákiában a táplálékban lévő gluténnel szemben létrejövő kóros immunválasz a

vékonybél-nyálkahártya pusztulásához vezet. Gluténmentes diéta (GFD) hatására egyes

esetekben a tüneti javulás ellenére a vékonybél-nyálkahártya nem, vagy csak részben

regenerálódik. A gyógyulás arányát tekintve az irodalmi szórás nagy, összességében

gyermekkori diagnózis esetében gyakoribb gyógyulást feltételeznek. A gyógyulás

elmaradásának hosszú távú következményei csak részben ismertek, azonban egyes szerzők

ilyenkor magasabb szövődményrátát észleltek.

Célkitűzés: Gyermekek és felnőttek vékonybél-nyálkahártya gyógyulási arányainak statisztikai

összehasonlítását tervezzük. Eredményeink alapján életkortól függően javasolhatjuk az ismételt

biopsziát, amely kedvezőtlen nyálkahártya-gyógyulás mellett szorosabb követést indikálhat és

rizikóbecslésre adhat lehetőséget.

Módszerek: 2 független vizsgáló szisztematikus kereséssel átvizsgálva az adatbázisokat

(Pubmed, Embase) kiválogatta a releváns cikkeket cím, majd absztrakt alapján. Az analízisbe

azok a cikkek kerültek be, amelyek megfeleltek a beválogatási kritériumoknak (cöliákiás,

GFD-t tartó betegek ismételt biopsziával) és tartalmazták az analízishez szükséges adatokat

(életkor, mintaszám és hisztológia). A kiválogatott cikkek összesített adatait elemeztük. A

protokoll Prospero regisztációs száma CRD42016053482.

Eredmények: Teljes nyálkahártya-gyógyulás kapcsán 9 felnőtteket (1906 eset) és 7

gyermekeket (459 eset), normál boholyszerkezet kapcsán 9 felnőtteket (1696 eset) és 12

gyermekeket (512 eset) vizsgáló cikk került összehasonlításra. Mindkét esetben a gyermekek

szignifikánsan jobb gyógyulási rátát mutattak (23% vs. 59%, p=0,002 és 56% vs. 77%,

p=0,031). A heterogenitás (I2-próba) azonban minden csoporton belül szignifikáns volt (96,4%

vs. 98,0%, p=0,000 és 97,1% vs. 90,2%, p=0,000).

Következtetés: Bár a gyógyulási arányok összehasonlítása szignifikánsan jobb nyálkahártya-

gyógyulást mutatott gyermekekben, a heterogenitás rejtett befolyásoló faktorokat valószínűsíti.

Így az eredményből csak korlátozott értékű következtetések vonhatók le. A későbbiekben ezen

faktorok azonosítását tervezzük meta-regresszió segítségével.

Témavezetők: Dr. Balaskó Márta egyetemi docens, Dr. Bajor Judit klinikai főorvos


122

Szebényi Dóra


Sebészi koronária-revaszkularizációt követően észlelt falmozgászavarok

echokardiográfiás követése

Bevezetés: A balkamra szisztolés funkciója az iszkémiás szívbetegség

kimenetelének egyik legfontosabb prediktora. Bár a szív mágneses rezonanciás

(MR) vizsgálata a balkamra funkció becslésének „gold standardja”, számos korlátja

miatt a klinikai gyakorlatban az echokardiográfia sokkal elterjedtebb „bedside”

módszer. Vizsgálatunkban hagyományos és új echokardiográfiás technikákat

(szöveti doppler, speckle-tracking) használtunk a bal kamra szisztolés és diasztolés

funkciójának kvalitatív és kvantitatív megítélésére, koronária - revaszkularizációs

műtéten átesett betegcsoportban.Módszerek: A PTE Szívgyógyászati Klinikáján 15

konszekutív koronária-bypass műtétre (CABG) váró beteg rutin és szöveti dopplerrel

mért echokardiográfiás paramétereinek műtéti periódus alatti változását

hasonlítottuk, 10 koronarográfiával szignifikáns szűkületet nem mutató iszkémiás

szívbetegével. Egy offline-szoftver (QLAB) segítségével mértük a gobális

longitudinális strain-t (GLS). Kizáró kritériumként szerepelt a bal Tawara-szár-blokk

és a szignifikáns billentyű betegség. A funkcionális állapot változásának mérésére 6-

perces sétatesztet (6MWT) és MacNew QOL kérdőívet alkalmaztunk. Méréseinket a

műtétet megelőző napon, a posztoperatív hetedik napon, illetve két hónappal azt

követően végeztük. Eredmények: A vizsgált betegcsoportok homogének az életkort

(63,6±6,5 vs. 62,8±3,5 év) és a testtömeg-indexet (28,3±6,6 vs. 29,2±5,6 kg/m2)

tekintve. A műtétet követő hetedik napon meghatározott GLS (p=0,021) és TAPSE

(„tricuspid annular plane systolic excursion”) (p=0,007) jelentős csökkenést

mutatott. A GLS jól korrelál az ejekciós frakcióval (p=0,003; r=0,584), a

verőtérfogattal (p=0,008; r=0,542), a bal kamrai átmérőkkel (végdiasztolés: p=0,012;

r=-0,514; végszisztolés: p=0,001; r=-0,635) és a diabétesz mellitusz együttes

fennállásával (p=0,009; r=0,531). A CABG csoportban a rehabilitációt követő

ismételt 6MWT eredmények nagymértékben javultak (p=0,012). Összefoglalás: A

GLS középerős korrelációt mutat a bal és jobb kamrai funkciót jellemző

paraméterekkel, a hagyományos mérési módszereknél szenzitívebb marker lehet a

szisztolés/diasztolés funkció követésére.

Témavezető: Dr. Goják Ilona klinikai főorvos


123

Szijártó Anita, Kalács Krisztina Ildikó


Savoldékony szérumfehérjék vizsgálata szisztémás gyulladásos

kórképekben

Bevezető: Az egész szervezetet érintő gyulladásos állapot monitorozásához elengedhetetlenek a

laboratóriumi vizsgálatok, azonban a klasszikus gyulladásos markerek elemzése önmagában

nem elégséges. A szérumban nagy mennyiségben jelenlévő fehérjék jelenléte elfedheti kisebb

proteinek szerepét, megnehezítve azok vizsgálatát. Perklórsavas kicsapás során a

szérumfehérjék nagy része denaturálódik, viszont az oldatban maradó fehérjék érzékeny

módszerekkel tovább vizsgálhatóak. Jelen vizsgálatunk célja betegség specifikus molekuláris

mintázatok azonosítása a savoldékony szérum frakcióban szisztémás gyulladásos kórképekben.

Kutatásunk középpontjában a szepszis és a Crohn-betegség állt.

Anyag és Módszer: Egészséges kontroll egyének (n=15), aktív (n=20) és non-aktív (n=33)

Crohn-betegek egyszeri, és intenzív osztályon kezelt szeptikus betegek követés során nyert

(n=41) szérum mintáit elemeztük. A szérumokat 10%-os perklórsavval kezeltük, majd a

centrifugálás után nyert felülúszókat további analíziseknek vetettük alá. Egyrészt Laemmli

szerinti gél elektroforéziseket (SDS-PAGE) végeztünk ezüst intenzifikálással, másrészt nagy

érzékenységű mikrochip elektroforézissel (Agilent 2100 Bioanalyzer) elemeztük mintáinkat.

Eredmények: Az egészségesek és a szisztémás gyulladásos betegek savoldékony fehérje

mintázatai szembetűnő különbségeket mutattak. A savoldékony fehérjék mennyisége

szepszisben és aktív Crohn-betegségben is magasabb volt, mikrochip elektroforézissel három

markáns csúcsot (65, 90, 120 kDa) figyeltünk meg, melyek magasabb intenzitással jelentek

meg a kontrollokhoz képest. Azonban a non-aktív Crohn-betegek mintázata a kontrollokhoz

volt hasonló, ahol egy 11 kDa tömegű frakció nagyobb intenzitással volt kimutatható.

Konklúzió: Az egészségesektől eltérő, jellegzetes mintázatokat figyeltünk meg szisztémás

gyulladásban szenvedő betegeknél. Az SDS-PAGE mellett a gyorsabb és érzékenyebb

mikrochip elektroforézis klinikailag releváns információval szolgálhat a gyulladásos állapotról.

A savoldékony szérum frakció további tömegspektrometriás elemzése alkalmas lehet

biomarkerek azonosítására, melyek jól tükrözik a betegség kórlefolyását.

Témavezetők: Dr. Makszin Lilla egyetemi tanársegéd, Prof. Dr. Ludány Andrea emeritus

professzor, Prof. Dr. Kőszegi Tamás egyetemi tanár, Dr. Kustán Péter PhD hallgató


124

Takács Barbara, Kovács Edina


Perifériás idegblokád szerepe a posztoperatív fájdalom és stresszválasz

csökkentésében traumás betegeknél Háttér: A posztoperatív fájdalom (POF) a műtétre adott bonyolult válaszreakciók eredménye.

Egyik komponense perifériás (műtéti inzultus), másik centrális (stimuláció következtében

érzékennyé váló idegrendszer). A perifériás idegblokád (PIB) szerepe a fájdalomcsillapítás

modelljében kiemelkedő, mivel gátolja a nociceptív afferentációt és a centrális szenzitizáció

kialakulását.

Hipotézis: Összehasonlítható demográfiai mutatókkal, hasonló műtéti inzultuson átesett,

traumás betegek PIB csoportjában kisebb a POF és a stressz reakció, mint az általános

érzéstelenítésben (GA) és spinális anesztéziában (SA) részesülteknél. Vizsgálatunk célja a PIB

szerepének bizonyítása a centrális szenzitizáció és késői POF kivédésében.

Módszer: Vizsgálatunkba 57 traumatológiai műtétre került beteget választottunk random

módon (etikai engedély, informált beleegyezés birtokában) és soroltunk GA, SA és PIB

csoportba. Táblázatban gyűjtöttük és dolgoztuk fel az operáció alatti időszakban, majd 6 és 24

órával később mért vérnyomás, pulzus értékeket, a műtét előtti, 6 és 24 órás VNS fájdalom

intenzitás értékeket. 24 órás gyűjtött vizeletből mértük a vizelet szteroid-metabolitok

koncentrációit.

Eredmény: A PIB/SA/GA csoportokban az értékek(SEM): RR0: 99,6(3)/108(4,9)/105(4,35)

RR6:93(3,8)/85(3,9)/100(5,2) RR24:91(3,5)/88(4,9)/96,6(5) Hgmm, P0:79/72/82;

P6:75/75/84; P24:75/77/82/min, VNS0:3,38/3,42/4,1 VNS6:0,3/2,93/4,62 VNS24:2,07/4/3,8.

Statisztikai analízisre ANOVA és kétmintás t-próbált használtunk. A vizelet cortizolF+totalF

értékei a PIB csoportban a legalacsonyabbak.

Következtetés: PIB csoportban alacsonyabb RR, P és VNS értékeket találtunk 6 és 24 órában,

melyek a kortizol-metabolitok alacsonyabb koncentrációival együtt magyarázzák, hogy a 24

órás fájdalom és stressz reakció kisebb, mint a SA és GA csoportban. Méréseinkkel

alátámasztottuk, hogy PIB során a tartós nociceptív stimulusokat gátolva nem alakul ki centrális

szenzitizáció, ezáltal a POF kisebb, mint az ép afferentációval rendelkező GA csoportban. A

fájdalom perifériás komponensének elemzése még további vizsgálatokat igényel.

Témavezető: Dr. Almási Róbert Gyula egyetemi adjunktus


125

Takáts Amanda

Orvosi Genetikai Intézet

Y kromoszóma mikrodeléciók vizsgálata infertilitásban

Az Y kromoszóma hosszú karján található, AZFa, -b, -c régiókat érintő mikrodeléciók

felelősek az oligozoospermiához és azoospermiához köthető infertilitás kialakulásáért

férfiakban. Terméketlen betegek esetében ezen régiók vizsgálata elengedhetetlen a

diagnosztikában.

Kísérleteink célja az ilyen típusú terméketlenség lehetséges okának feltárása volt. Vérmintából

izolált DNS-sel dolgoztunk. Az AZF régiókat multiplex PCR módszer és agaróz

gélelektroforézis használatával elemeztük. Kísérletünkben kilenc különböző primer pár

segítségével amplifikáltuk az AZF régiók ismert szekvenciájú részeit. Az adott régió épségét

vagy mikrodelécióját az amplifikáció sikeressége, ill. sikertelensége egyértelműen jelezte.

A 934 elemszámú teljes mintapopulációból 10 főnél kaptunk pozitív eredményt, 6 esetben egy,

további 4 esetben pedig több AZF régió mikrodelécióját bizonyítottuk. Ezt a módszert

sikeresen alkalmaztuk bizonytalan külső genitáliákkal született gyermekek vizsgálatában is a

genotípus megállapítására. A genotípus 4 gyermeknél nem felelt meg a hozzá tartozó

fenotípusnak.

Tapasztalataink alapján módszerünk kiválóan alkalmas az infertilitás diagnosztikájára, és a

genotípus megállapítására.

Témavezetők: Dr. Czakó Márta egyetemi adjunktus, Erdélyi Anna laboratóriumi asszisztens


126

Tareq Abu Dakah


Development of oral tolerance is dependent on Peyer’s patch presence

and not MAdCAM-1 presence

A main role of the intestinal immune system is to tolerate food antigens. Oral tolerance requires

migration of regulatory T cells (Tregs) from mesenteric lymph nodes (mLNs) to the lamina

propria (LP) and Peyer’s patches (PP). This migration is dependent on the mucosal-vascular-

addressin-cell-adhesion-molecule-1 (MAdCAM-1)-mediated interaction between lymphocytes

and endothelial cells. We previously observed that oral tolerance can be induced in Nkx2.3 -/-

mice that lack endothelial MAdCAM-1 in adulthood but harbor PPs. In this work we examined

the inducibility of tolerance in MAdCAM-1 -/- mice with complete absence of MAdCAM-1.

We used adult C57BL/6 and MAdCAM-1 -/- mice. Oral tolerance was induced by giving mice

5mg/ml ovalbumin (OVA) in drinking water for 7 days. To induce an anti-OVA immune

response, mice were injected intraperitoneally with OVA:complete Freund’s adjuvant on day 7

and OVA:incomplete Freund’s adjuvant on day 14. On day 21 Treg frequencies were

measured with flow cytometry from mLN and LP samples, while serum anti-OVA-IgG levels

were measured with ELISA.

PPs were macroscopically absent from MAdCAM-1 -/- mice. Compared to control mice,

Tregs frequencies were lower in the LP but higher in mLNs of mutant mice. Feeding

MAdCAM-1 -/- mice with OVA did not prevent the appearance of antibodies, as

immunization with OVA led to an anti-OVA immune response, indicating that oral tolerance

could not be induced in MAdCAM-1 -/- mice.

Together with our previous results, these observations show that the formation of oral tolerance

requires the presence of Peyer’s patches, but is independent from endothelial MAdCAM-1

integrin.

Témavezetők: Dr. Zoltán Kellermayer rezident doctor, Prof. Dr. Péter Balogh full

professor


127

Tornyos Dániel


A transradiális és a transfemorális katéterezési technika összehasonlítása

a halálozás és az alkalmazott transzfúzió szempontjából a Nemzeti

Infarktus Regiszter segítségével

Bevezetés: A transradiális katéterezés (TRK) csökkenti a behatolási kapuval kapcsolatos

vérzéses szövődmények előfordulását a transfemorális katéterezéshez (TFK) képest, melyek

megelőzése kiemelt fontosságú a kedvezőbb túlélés érdekében.Vizsgálatunk célja akut

miokardiális infarktus (AMI)miatt TRK-en és TFK-en átesett betegek prognózisának

összevetése volt a transzfúzió és a halálozás szempontjából.

Módszerek: Vizsgálatunk során 2013.03.01.-2015.03.01. között a Nemzeti Infarktus

Regiszterben (NIR) rögzített betegek adatait dolgoztuk fel. A TRK és a TFK csoport közötti

klinikai és procedurális különbségeket logisztikai regressziós analízisben számított részvételi

valószínűség (Propensity score, PS) szerinti párosítással küszöböltük ki. Az AMI utáni évben

bekövetkezett halálozás és transzfúziós események KSH és OEP adatbázis lekérdezés alapján

kerültek meghatározásra.

Eredmények: 10439 beteg (férfi/nő: 6477/3962, életkor: 65.35±12.2 év) adatait dolgoztuk fel.

Klinikai jellemzők alapján szelektíven, 808 esetben (7.7%) történt TFK. A PS-al

kiegyensúlyozott mintánkba (1278 beteg, 1:1 TFK:TRK) 787 STEMI és 491 NSTEMI miatt

kezelt beteg került.Mindkét AMI formában szignifikánsan alacsonyabb a halálozás (p <0.001,

p <0.05) TRK esetén, és szignifikánsan ritkább a transzfúzió STEMI-ben (p <0.05), NSTEMI-

ben a transzfúzió csökkenés trendje nem érte el a szignifikáns mértéket (p=0.07).Többszörös

Cox regressziós modellben a halálozás független tényezőjeként azonosítottuk az artériás

behatolás helyét (HR-STEMI= 0.631, HR-NSTEMI= 0.602, p <0.001) és a transzfúziót (HR-

STEMI= 1.615, HR-NSTEMI= 2.234, p <0.05). Ezek mellett a klinikai paramétereket

összefoglaló PS-t a halálozást legnagyobb mértékben meghatározó független faktorként (HR-

STEMI= 466.801, HR-NSTEMI= 21.043, p <0.001) azonosítottuk.

Összefoglalás: Napjaink gyakorlatában az elsődleges TRK és szelektív TFK alkalmazása

mellett, a beteg jellemzők túlélésre kifejtett hatása nagyságrendekkel nagyobb a behatolási kapu

választása vagy a transzfúzió alkalmazásához képest.

Témavezető: Prof. Dr. Komócsi András egyetemi tanár


128

Ujvári Balázs

Anatómiai Intézet

A ventrális tegmentális area funkcionális és morfológiai vizsgálata a

depresszió három találat elmélet egérmodelljében

A klinikai depresszió a krónikus munkaképtelenség egyik legfőbb oka. Bizonyított, hogy a

monoaminerg rendszer zavara is állhat a kórkép hátterében. A farmakoterápia kizárólag az e

rendszert befolyásoló szereken alapszik, azonban az esetek harmadában hatástalannak

bizonyul. Munkacsoportunk célja a háttérben zajló neurobiológiai változások feltérképezése

megbízható állatmodell fejlesztésével. A betegség kóroktanában a meso-cortico-limbikus

rendszer részét képező ventrális tegmentális area (VTA) szerepe is felmerült.

A „három találat elmélet” szerint genetikai, epigenetikai és szerzett stressz faktorok együttes

fennállása esetén hangulatzavarok manifesztálódhatnak. Kutatásaink célja a három találat

elmélet egérmodelljének kifejlesztése és validálása volt, melynek során a VTA funkcionális-

morfológiai változásait tanulmányoztuk.

A genetikai predispozíciót a hipofízis adenilát cikláz-aktiváló polipeptid gén mutációja, az

epigenetikai hatást az anyai megvonás modellezte, míg krónikus variábilis enyhe stresszel

(CVMS) a környezeti hatást imitáltuk, kontrollokkal szemben. Az állatok fele vivőanyag,

illetve fluoxetin injekciókat kapott. A modell validitását viselkedési tesztek segítségével

elemeztük. A VTA területén található dopaminerg neuronok aktivitásának kimutatása céljából

az állatok agyán kettős immunfluoreszcens jelölést alkalmaztunk. Funkcionális következtetések

megállapítása érdekében denzitometriai módszerrel elemeztük a tirozin-hidroxiláz enzim

jelerősségét, és a sejtekben értékeltük a FosB aktivitási marker jelenlétét.

Eredményeink szerint mindhárom rizikófaktor, valamint a fluoxetin kezelés is megváltoztatta a

VTA működését. A változás az egerekben depressziószerű tüneteket okozott, melyeket

viselkedési tesztekkel támasztottunk alá. A szövettani vizsgálataink eredményei is

megerősítették, hogy az említett faktorok önmagukban és egymással interakcióba lépve is

képesek voltak befolyásolni a VTA neuronjainak aktivitását.

Megállapíthatjuk, hogy a három találat elmélet alapján felállított állatmodellünk alkalmas a

hangulatzavarok tanulmányozására. A modell reprodukálásával bevezetésre váró

antidepresszánsok tesztelésére kerülhet sor.

Témavezető: Dr. Gaszner Balázs egyetemi docens


129

Vajda Péter

Gyógyszerészeti Intézet és Klinikai Központi Gyógyszertár

Miként alkalmazhatóak az egészségügyi mobilalkalmazások a hamis

gyógyszerek felismerésére?

Bevezetés: Az internetes gyógyszertárak és hamis gyógyszerek megjelenésével, a klasszikus és

biztonságos gyógyszerellátási láncon kívüli forgalmazás veszélyeinek vizsgálata aktuális

kérdéssé vált az egészségügyben. A gyógyszerminőség vizsgálata során jelenleg alkalmazott

analitikai módszerek (pl. HPLC-MS, Raman spekroszkópia) igen nagy szaktudás-, költség- és

időigényesek, így széleskörű felhasználásuk számtalan okból korlátozott.

Cél: A vizsgálataink célja, hogy azonosítsuk, vannak-e olyan mobilapplikációk, amelyek

alkalmasak lehetnek gyógyszerkészítmények képfelismerés alapján történő azonosítására.

Módszerek: Specifikus kulcsszavak segítségével szisztematikus keresést végeztünk az

AppStore-ban és iTunes-ban, majd az alkalmazásokat 12 nemzetközi piacon elérhető

gyógyszerrel teszteltük a külsőleges csomagolás, vonalkód és gyógyszerkészítmény

fényképeinek beolvasásával.

Eredmények: Összesen 100 alkalmazást azonosítottunk, melyek leírása szerint négy (1 magyar

3 angol nyelvű) bizonyult potenciálisan használhatónak gyógyszerek képi felismerésére. A

behatóbban tesztelt gyógyszerfelismerő alkalmazás közül kettő (CVS pharmacy, Walgreens)

vonalkód alapján azonosítja a gyógyszereket, Európában nem alkalmazható. Érdemben

tesztelhettük a CamFind nem egészségügyi alkalmazást, mely a CloudSight képfelismerő API

alapján működik és Google kereső segítségével ajánl fel találatokat, a képről leolvasott szöveg,

szín, alak segítségével. Alkalmas volt szöveg analízis elvégzésére, 11 (92%) esetben felismerte

a gyógyszerkészítmény csomagolását. Egészségügyi felhasználhatóságát korlátozza, hogy a

Google keresőbe irányított, ahol hasonló tartalommal foglakozó cikkeket, weboldalakt ajánlott.

A hazai fejlesztésű Medigen a vény és a gyógyszeres doboz vonalkódja alapján 11 esetben

(92%) azonosította a gyógyszereket, valamint termék hivatalos betegtájékoztatóját is

megjelenítette, ugyanakkor a gyógyszerforma és elsődleges csomagolás felismerésére

alkalmatlan.

Összefoglalás: Tematikus piackutatásunk alapján a vizsgált alkalmazások földrajzi

alkalmazhatósága korlátozott, szöveg és vonalkód felismerésre használhatóak, ugyanakkor nem

képesek fotó alapján felismerni a gyógyszerformákat. Jövőbeli vizsgálataink digitális

képanalízisen alapuló szoftver és adatbázis kidolgozására irányulnak.

Témavezetők: Prof. Dr. Botz Lajos egyetemi tanár, Dr. Fittler András egyetemi adjunktus


130

Varga Rita


A gyermekkori distalis harmadi alkartörés operatív kezelésének

lehetőségei és ezek eredményességeinek vizsgálata

Bevezetés: Az alkar- és csuklótáji törések a gyermekkor leggyakoribb törései. A radius distalis

dia-metaphysis határán lévő törések operatív kezelése tűződróttal, dorsalisan bevezetett titán

elasztikus szeggel (TEN) és rövid elasztikus szegekkel történhet.

Célkitűzés: A három műtéti eljárás előnyeinek, hátrányainak és ezek eredményességének az

összehasonlítása.

Módszerek: A pécsi Gyermekklinika Gyermeksebészeti osztályán 2009 január és 2014

december között distalis harmadi alkartörés, illetve izolált distalis radius törés miatt minimál

invazív módszerrel összesen 131 gyermeket kezeltünk. A betegek nemek közti megoszlását, a

különböző műtéttechnikák típusát, a postoperatív röntgenek számát, a fémkivétel időpontját, a

fémkivétel utáni tengelyeltérés mértékét, a törési rés radiocarpalis ízfelszíntől való távolságát, a

radius distalis epiphysis átmérőjét, valamint a radius és az ulna együttes distalis epiphysis

átmérőjét vizsgáltuk.

Eredmények: 131 gyermekből 94 esetben tűződróttal, 30 esetben dorsalisan bevezetett TEN-

nel és 7 esetben rövid elasztikus szeggel stabilizáltuk a törést. A tűződróttal kezelt esetekben

készítettük a legtöbb kontroll röntgenfelvételt és a dorsalisan bevezetett TEN-nel kezelt

gyermekek esetében a legkevesebbet. A fémkivétel átlagos ideje tűződrótos rögzítésnél volt a

legrövidebb. Az ízfelszíntől mért töréstávolság a tűződrótos rögzítésnél átlagosan 24,8 mm, a

dorsalisan bevezetett TEN-nel kezelt gyermekeknél, átlagosan 48,4 mm volt.

Következtetések: A radiocarpalis ízfelszíntől mért töréstávolság mértéke meghatározhatja az

alkalmazandó műtéti technika típusát. Ha a törés távolsága kisebb, mint a radius distalis

átmérője, akkor tűződrótos osteosynthesis javasolható. Amennyiben a törés távolsága nagyobb,

mint a radius és az ulna együttes átmérője, akkor dorsalisan bevezetett elasztikus szegezés jobb

eredményt hozhat. A rövid elasztikus szegezés az átmeneti zóna sérülésekor alkalmazható

módszer.

Témavezetők: Dr. Józsa Gergő egyetemi tanársegéd, Dr. Juhász Zsolt egyetemi adjunktus


131

Vastag Fanni

Urológiai Klinika

A papilláris vesetumorok kialakulása és diagnózisa

Bevezetés. A papilláris vesetumor a klinikailag észlelt vesetumorok 10%-át teszi ki. 99%-ban

sporadikus, 1%-ban familiáris formában fordul elő, az utóbbi a MET protoonkogén csírasejtes

mutációjához társul. Mindkét formát a 7-es és 17-es kromoszómák triszómiája és az

Xq21/Yp11 pszeudo-autoszómális régió vesztése jellemzi. A gyakori előfordulású

konvencionális veserákra a kromoszóma 3p deléciója jellemző. A különböző genetikai

ujjlenyomatnak terápiás vonatkozása lehet. A papilláris vesetumor eredetéről két ellentétes

vélemény van. Általában differenciálódott vese tubulusból, véleményünk szerint pedig nem

differenciálódott embrionális maradványokból vezethető le. Ezt támasztja alá, hogy a tumorhoz

nagyszámú, mikroszkópos méretű tubuláris-papilláris prekurzor lézió társul, illetve a prekurzor

léziók és tumorok citológiai változatai a vese embrionális kifejlődése során megmutatkozó

sejtmorfológiát utánozzák.

Anyag és módszer. A prekurzor léziók és papilláris veserák közötti összefüggés további

alátámasztására először meghatároztuk azokat a géneket, amelyek egy globális génexpressziós

analízis során csak papilláris veserákban fejeződnek ki. Ezek tumorspecifikus előfordulását

különböző vesetumorokat tartalmazó tissue multi array (TMA) immunhisztológiai

vizsgálatával erősítettük meg, majd megvizsgáltuk a kiválasztott gének előfordulását

sporadikus és familiáris papilláris veserákok eredeti metszeteiben, valamint az ezekhez társuló

prekurzor léziókban.

Eredmények. TMA-k felhasználásával eddig a BCHE (butyrylcholinesterase), SCEL (sciellin),

MET (c-met protoonkogén), KRT17 (keratin 17), KRT7 (keratin 7) és a HNF1B (TCF2)

specifikus kifejeződése került igazolásra. Ezek a gének nemcsak a papilláris veserákokban,

hanem már az ezekhez társuló prekurzor léziókban is kifejeződnek.

Következtetés. Az immunhisztokémiai vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy a papilláris

veserák az embrionális vesefejlődés során visszamaradt nem teljesen differenciálódott

sejtcsoportokból indul ki. A tumorspecifikus génelváltozások felismerése segíthet a papilláris

veserákok célzott terápiájának kifejlesztésében.

Témavezető: Prof. Dr. Kovács Gyula tudományos főmunkatárs


132

Vékony Zsófia

Biofizikai Intézet

A miozin 16 ankyrin domén szerepe a motor funkció szabályozásában

A miozin motorfehérje-család egyik nem konvencionális tagja a miozin 16, amely a

citoplazmában és a sejtmagban is megtalálható. Feltételezések szerint szerepet játszhat az

idegrendszer fejlődésében, a sejtciklus és a proliferáció szabályozásában. Szerkezeti sajátossága

a motorfehérje N-terminális részen található 8 ankyrin ismétlődést tartalmazó, úgynevezett

ankyrin domén (My16Ank). Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a My16Ank kötődik a

vázizom nehéz meromiozinhoz (HMM) és szabályozza annak ATPáz aktivitását.

Vizsgálatunk célja annak kiderítése, hogy a My16Ank a hexamer HMM molekula melyik

részéhez kötődik és szabályozó szerepét közvetlenül a motor doménhez kötve, vagy a

könnyűláncokon keresztül fejti-e ki.

A kísérletekhez használt rekombináns My16Ank domént E. Coli expressziós rendszerben

termeltettük és affinitás kromatográfiával tisztítottuk; monomer vázizom motordomént (S1

fragmentumot) nyúl hátizomból izoláltunk. A fehérjék közötti interakciót fluoreszcensen jelölt

My16Ank domén steady-state anizotrópia mérésén keresztül vizsgáltuk.Az S1 fragmentum

ATPáz aktivitását NADH-csatolt enzimkinetikai esszé segítségével mértük, My16Ank

jelenlétében.

Vizsgálataink igazolták, hogy a My16Ank domén képes kötődni az izolált motordoménhez és

kismértékben képes fokozni annak ATPáz aktivitását. Feltételezhetjük, hogy a My16Ank

közvetlenül a motor doménhez kapcsolódva fejtheti ki szabályozó szerepét.

Eredményeink hozzájárulnak ennek a kevéssé ismert, de feltételezhetőleg fontos szerepet

betöltő motorfehérje kinetikai tulajdonságainak alaposabb megismeréséhez.

Témavezető: Dr. Kengyel András egyetemi tanársegéd


133

Vértes Vivien


A galectin-3 szérum szintje korrelál a bal kamrai globális longitudinális

strain értékekkel systemás sclerosisban

Bevezetés: A galectin-3 egy beta-galaktozid-kötő fehérje, a lectin proteincsalád tagja, amit a

szöveti, többek között a myocardiális fibrózis új biomarkerének tartanak. A myocardium

fibrózisa hozzájárulhat a bal kamra (BK) szisztolés funkciójának károsodásához. Kutatásunk

céljául tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a potenciális kapcsolatot a galectin-3 szérum szintje és a

BK szisztolés funkciójának jellemző paraméterei között, systémás sclerosisos (SSc)

betegekben. A BK-i ejekciós frakció (EF) mellett szöveti Doppler és 2D-speckle tracking alapú

globális longitudinális strain (GLS) méréseket is végeztünk, mely módszerek alkalmasak a BK

funkció subklinikus károsodásának kimutatására is.

Betegek és módszerek: 40 SSc-s beteget vontunk be vizsgálatunkba (életkoruk 57,3±13,7 év,

36 nő). A BK-i EF-t Simpson módszerrel határoztuk meg. Szöveti Doppler segítségével

szisztolés longitudinális sebességeket (S) mértünk a mitralis anuluson lateralisan és septalisan.

A rutin echokardiográfiás mérések mellett csúcsi négy- és kétüregi, valamint csúcsi

longitudinális nézetben digitális felvételeket készítettünk. A GLS mérése offline, egy speciális

szoftver segítségével történt. A galectin-3 szint meghatározásához eBioscience Platinum

ELISA kittet használtunk.

Eredmények: A BK-i EF 61±5%, a lateralis S 9,2±1,8 cm/s, a septalis S 7,3±1,2 cm/s míg a

GLS -17,5±2,3% lett. A galectin-3 szint nem mutatott összefüggést sem a BK-i EF-val

(r=0,256; p=0,111), sem a laterális S (r=0,003; p=0,984) és septális S értékkel (r=-0,208;

p=0,198), ugyanakkor szignifikánsan korrelált a GLS értékkel (r=0,442; p=0,007).

Összefoglalás: Megtartott BK-i EF-jú SSc-s populációban a GLS alkalmas a subklinikus

systolés diszfunkció kimutatására és jól korrelál a myocardiális fibrózist jelző galectin-3

értékkel.További vizsgálatok szükségesek annak megítélésére, hogy a galectin-3 használható-e

biomarkerként a magas kockázatú SSc-betegek kiszűrésére.

Témavezető: Dr. Faludi Réka egyetemi adjuntus


134

Vilmányi Gábor


A bal kamrai relaxáció a túlélés független prediktora hypertrophiás

cardiomyopathiában

A hypertrophiás cardiomyopathia (HCM) a hirtelen szívhalál és krónikus szívelégtelenség

kockázatát hordozó genetikai betegség. Kutatásunk célja volt megvizsgálni az NT-proBNP,

valamint különböző echocardiographiás és MR-paraméterek potenciális prediktív erejét a

betegség progressziójának meghatározásában.

Betegek, módszerek: Kutatásunkba 39 HCM-es beteget vontunk be (48±14 év), akiknél 2004-

ben echocardiographiás és szív MR vizsgálatok, valamint NT-proBNP-szint mérés történt.

Echocardiographiával a bal kamrai ejekciós frakció, maximális falvastagság és a kiáramlási

gradiens mellett megvizsgáltuk a transmitralis flow értékeit (E, A, DT, IVRT). Szöveti Doppler

segítségével systolés, koradiastolés (e’) és késődiastolés (a’) longitudinális sebességeket

mértünk a mitralis anuluson lateralisan és septalisan. Csúcsi négy- ill. kétüregű síkból Simpson

módszerrel meghatároztuk a bal pitvari volumeneket (Vmax, Vmin, Vp). A bal kamrai

izomtömeg és volumenek (EDV, ESV) meghatározása szív MR segítségével történt. Az MR

eredményeket és a pitvari volumen értékeket BSA-ra normalizáltuk. Átlagosan 12 év követési

idő után vizsgáltuk meg a betegek túlélését.

Eredmények: A 12,7±0,5 év követési idő alatt 14 beteg halt meg. Halálokuk nagyobbrészt nem

volt megítélhető, ezért az összhalálozást vizsgáltuk. Azokat a paramétereket, melyek az

egyszeres Cox-vizsgálat során p<0,1 szignifikanciát mutattak (lateralis e’, E/e’, Vmin index,

lnNT-proBNP), valamint az életkort többszörös Cox regressziós egyenletbe rendeztük. Ez

alapján a halálozás egyetlen független prediktora a lateralis koradiastolés longitudinális

sebesség (e’): HR (95% CI)=0,702 (0,528-0,933); p=0,015. ROC analízis alapján a laterális

e’≤7,7 cm/s érték bizonyult az összhalálozás legerősebb prediktorának (szenzitivitás=76,9%,

specificitás=76,0%, AUC=0,768). A vizsgált MR paraméterek nem bizonyultak szignifikáns

prediktív erejűnek.

Összefoglalás: A bal kamrai relaxáció jellemzésére használt laterális e’ alkalmas lehet a HCM-

es betegpopuláció életkilátásainak becslésére, a betegség progressziójának követésére.

Témavezető: Dr. Faludi Réka egyetemi adjunktus


135

Vincze Veronika


Development of a Wnt5a ELISA assay to assess the tendency to

pulmonary hemorrhage in NSCLC sufferers in the future

Background: Worldwide in 2012, lung cancer occurred in 1.8 million people and resulted in 1.6

million deaths. Hungary has one of the highest world incidence of lung cancer. Angiogenesis

represents a key target in lung cancer (LC) therapy. Unfortunately, the two main subtypes of

non-small-cell lung cancers (NSCLC) namely, adenocarcinoma (AC) and squamous cell

carcinoma (SCC) respond differently to anti-angiogenic e.g. anti-vascular endothelial growth

factor (VEGF)-A treatment with life-threatening side effects, often pulmonary hemorrhage in

SCC.

Aim: Our long term aim is to develop an ELISA assay which can identify patients with a high

risk of hemorrhage during anti-angiogenic therapy.

Method:Cell culture supernatants of adenocarcinoma (A549, H157) and squamous cell

carcinoma (H2221) cell lines were used to develop a Wnt5a ELISA test sensitive enough for

differential assessment of blood serum levels of Wnt5a in NSCLC sufferers. miR27b levels

were measured using TaqMan PCR.

Result: Wnt5a protein levels were differentially expressed in NSCLC adeno and squamous cell

carcinoma cell lines. Increased Wnt5a levels correlated with miR27b levels.

Conclusion: During carcinogenesis the Wnt microenvironment alters, and these differences

alter endothelial cell motility and branching. An ELISA test was developed to detect Wnt5a in

cell culture supernatants that can be used to investigate Wnt5a levels in sera of NSCLC

sufferers which data can be plotted against treatment response in the future.

Témavezető: Prof. Dr. Pongrácz E. Judit egyetemi tanár


136

Zahra Algaho


Protective effect of increased protein O-GlcNAc levels in septic

conditions

Background: Sepsis remains a major clinical problem with a high mortality rate. We have

previously shown that increasing levels of O-linked β-N- acetylglucosamine (O-GlcNAc) on

proteins improves outcomes after trauma-hemorrhage.

Aims: The purpose of the study was first to determine the effects of increased O-GlcNAc levels

on the pro-inflammatory response to cecal puncture & ligation (CLP)-induced sepsis. We also

aimed to evaluate the changes of protein O-GlcNAc levels in septic patients.

Material and methods: In the first set of experiments, immediately following either sham

surgery (SH) or CLP, rats were treated with 20 μmoles of O-GlcNAc agonist PUGNAc (PN)

or with normal saline Control (CON). Inflammatory mediators and protein O-GlcNAc levels

were evaluated 5 hours after surgery. In the second set of experiments, O-GlcNAc levels were

measured in leukocytes isolated from blood samples of septic patients at different time-points.

Results: 5-hrs following CLP, TNF-α, IL-10 and IL-6 were all increased (p

Conclusion: O-GlcNAc agonist treatment may represent a new therapeutic approach to the

treatment of sepsis. The detection of O-GlcNAc levels could be a useful method to monitor

septic conditions.

Témavezető: Dr. Laszló G. Nőt assosiate professor


137

Zsoldos Gréta


Gyermekkori egyoldali szimptomatikus lágyéksérvnél szükséges-e a

kétoldali feltárás? - hosszútávú retrospektív vizsgálat

Bevezetés: Egyoldali lágyéksérv feltárás után az ellenoldali lágyéksérv kialakulásának

incidenciája 6-10%.

Betegek és módszerek: A pécsi Gyermekklinika Gyermeksebészeti Osztályán 1991-ben

egyoldali lágyéksérv miatt operált 3 év alatti gyermekek adatait vizsgáltuk. Elemeztük a nemek

közti megoszlást, a lágyéksérv oldaliságát, az operált gyermekek érettségi állapotát a születési

kor és a születési súly alapján. Kérdőív segítségével vizsgáltuk, hogy a primér ellátást követően

végeztünk-e műtétet a korábban operált és/vagy a kontralaterális oldalon. A vizsgált 25 éves

periódusban kontralaterális műtéten átesett gyermekek adatait is analizáltuk a korábban felsorolt

szempontok alapján. A statisztikai vizsgálat az IBM SPSS Statistics 22 program segítségével

készült.

Eredmények: Vizsgálatunk során 86 fiú és 37 lány kórtörténetét elemeztük. 1991-ben 123

gyermek közül 89-et jobb, míg 34-et bal oldali lágyéksérv miatt operáltak. A vizsgált

gyermekek közül 17 gyermek koraszülött, míg 106 gyermek érett újszülött volt. 68 esetben

(55%) kaptunk választ arra a kérdésre, hogy a műtét óta alakult-e ki később ellenoldali

lágyéksérv vagy recidíva. A válaszadók 26,5%-ában kellett később kontralaterális lágyéksérv

miatt műtétet végezni, recidíva a vizsgálati periódusban nem volt. A fiúknál nagyobb arányban

(27,3%-ban) fordult elő ellenoldali lágyéksérv. Bal oldali műtét esetén 28,6%-ban, míg jobb

oldali műtét esetén 25,5%-ban alakult ki ellenoldali lágyéksérv. A 13 koraszülött gyermekből

3-nak, míg az 55 érett újszülöttből 15-nek alakult ki később ellenoldali lágyéksérve.

Összefoglalás: Az irodalmi adatoknál magasabb arányban a válaszadók kicsivel több, mint a

negyedében alakult ki műtétet igénylő ellenoldali lágyéksérv, ennek ellenére gyakorlatunkban

az ellenoldali, tünetekkel nem járó lágyéksérvet nem operáljuk meg, mert az esetek túlnyomó

többségében nem alakul ki szimptomatikus lágyéksérv.

Témavezetők: Dr. Józsa Gergő egyetemi tanársegéd, Dr. Vástyán Attila egyetemi docens


138

Névjegyzék / Register

Ábel József, 18, 38

Agócs-Laboda Ágnes, 21, 39

Antal Veronika, 18, 38

Bálint Alexandra, 20, 41

Balogh Dorottya, 35, 42

Bastian Wobbe, 17, 43

Bencze Gábor Tamás, 32, 44

Boda Gabriella 27, 45

Bogár Péter Zoltán, 32, 46

Bölcsföldi T. Barbara, 22, 47

Britt Iren Haukeland Eidem, 24, 48

Buchholz, Markus, 21, 49

Cser Annamária, 28, 50

Czétány Péter,22, 32, 51, 52

Czövek Petra, 35, 53

David Törnquist, 23, 54

Dávidovics Kata, 22, 55

Dusa Daniella Anna, 14, 56

Fatemeh Kenari, 26, 57

Fekete Ádám Antal, 30, 58

Fittler Katalin, 14, 59

Fodor Fruzsina, 28, 60

Fórizs Judit Viktória, 61

Fülöp Barbara, 33, 62

Gábris Fanni, 18, 63

Gáspár Beáta, 26, 64

Gedei Alexandra, 20, 65

Gődér Beatrix, 26, 66

Hamarics Zsófia, 31, 67

Hanzsér Zita, 28, 68

Hayden Zsófia, 33, 69

Hóbor András, 32, 70

Horváth Adrienn, 26, 71

Ihárosi Gergő, 14, 72

Jasdeep Grewal, 26, 73

József Kristóf, 24, 25, 74, 78, 97

Judey Aloyscious, 20, 75

Kalács Krisztina Ildikó, 30, 122

Kántás Boglárka, 15, 76

Kenessei Zsófia, 30, 77

Kéringer Patrik, 14, 15, 79, 80

Khidhir Nóra, 14, 15, 79, 80

Kiss Gabriella, 25, 81

Kocsis Laura, 33, 82

Kolat Nóra, 20, 83

Komlódi Rita, 15, 84

Környei Bálint Soma, 24, 87

Kovács András, 26, 85

Kovács Edina, 25, 123

Kővári Petra, 18, 88

Krabóth Zoltán, 35, 89

Krit Taneja, 20, 90

Kulcsár Klaudia, 27, 91

Kun Dániel, 35, 92

Meszarics Réka, 29, 93

Molnár Fanni 17, 94

Nagy Ákos, 35, 94

Nagy Diána, 34, 95

Németh Franciska, 20, 96

Niklai Bálint, 24, 25, 74, 97

Oli Jacobsen, 33, 98

Oroszlány László, 14, 72

Ott Virág, 35, 99

Ottóffy Máté, 15, 100

Pasitka Jonatán, 21, 22, 101, 102

Péntek Attila, 32, 104

Pertics Botond Zsombor, 33, 103

Pintér Zsófia, 28, 105


139

Porcsa Lili Klára, 17, 106

Preisz Zsolt, 30, 107

Riedling Tamás, 21, 108

Rill Leila Anna, 28, 109

Ritz Roxána, 22, 112

Rivnyák Ádám, 35, 42

Rozanovic Martin, 24, 110

Schönfeld Kristóf, 17, 111

Simor Sára, 36, 113

Sóti András László, 22, 112

Sparks Jason, 18, 114

Stadler Vivien, 31, 115

Strenner Maja, 16, 116

Szabó Anett, 27, 117

Szabó Dorottya, 16, 20, 118, 119

Szabó Dorottya Kata, 16, 119

Szakács Zsolt, 30, 120

Szebényi Dóra, 16, 121

Szijártó Anita, 30, 122

Takács Barbara, 25, 123

Takáts Amanda, 21, 124

Tareq Abu Dakah, 33, 125

Tornyos Dániel, 16, 127

Trojnár Zoltán, 20, 96

Ujvári Balázs, 18, 127

Vajda Péter, 32, 128

Váncza Loránd, 36, 113

Varga Rita, 23, 129

Vastag Fanni, 18, 130

Vékony Zsófia, 19, 131

Vértes Vivien, 16, 132

Vilmányi Gábor, 16, 133

Vincze Veronika, 21, 134

Zahra Algaho, 34, 135

Zsoldos Gréta, 22, 136

időpont és helyszín - tdk-konf.aok.pte.hutdk-konf.aok.pte.hu/doc/tdk2017-fuzet.pdf ·...

Documents