432 VASAKNAPI ÚJSAG. 26. SZÁM. 1891 . x x x v n i . ÉVFOLTIH

iüíIMIIBIIIinMBÍSHSBIS'l I6SIB5 i l!S:|i Nllí! | . i |", ' : :" «<(! |g |rt>!ll IHllMll iniMHIM mm ^iiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiHiiimiiiiiiiin iiiimin "''"""irrnnminiiinr

Tisztelt Beakczió és Közvélemény! \ SZORVESZTO POR

(POUDRE DEPILATOIRE) B R Ü N I N G G. C.-től M. /m. F r a n k f u r t j a i ;

El ismer t legjobb szőrvesztő szer, méregmentes , egészet ártal­matlan, a leggyöngédebb bőrt sem támadja meg, minélfogva fiW gyeknek kiválóan ajánlható. Hatása rögtöni és tökéletes. Egyetlen szörvesztő szer, mely orvosilag ajánltatik, s melynek Oroszországba vitelét a szentpétervári orvosi hatóság megengedte, s mely az antwer­peni világkiállításon az ottani Musée commercial de l'lnstitutsuperieu'r

de Commerce által elfogadva és kitüntetve lett. E g y ü v e g c s e á r a 1 f r t 7 5 kr . , a h o z z á v a l ó e c s e t 12 kr

Raktár Budapesten TÖRÖK JÓZSEF gyógyszert., Király-utcza 1 2 . ' nnHnmnniini

Nyaralóba, fürdőbe utazóknak! I n d i a i hintaág-y fák közé vagy szobában 4.50, 6.50, 10 írtig, nagyobb léczczel kifeszít hető 10, 14, 20 frtig. Gyalog sétához laposra Össze tehető

! kényelmes ülésü szék, egy-I szersmind bot gyanánt szolgál frt 2.70. J a p á n i n a p e r n y ő

30 írtől 15 forintig. Kerti l egyezők 10 krajczártól 8 forintig. Erős gyermek-kocs i 6 50—15 forintig. •

Az egészség fentartásahoz tiszta Üditö szódavizet nyerünk könnyű bánásmóddal I a dr . F é v r e p á r i s i t a i t ó s szódavíz kész í tő g é p p e l

2 4 6 8 10 buttelles 7.— 9.— 11.— 13.— 15.— frt. ! Egy csomag borkfi és szóda 1 frt 80 kr. Önműködő fagy la l t -kész í tő reczep-tekkel 6 12 18 ^idagra (

egy készlet bábok, golyó, zsinórral és kapcsokkal frt 5 25 Kerti flobert-puska 7—20 frtig. Vas czéltábla kiugró bohóczczal 2—8 forintig. Sz ine s pap i r l ampionok kerti ünnepélyhez 15—60 krig. M a g n e s i n m fáklya 1 frt 10 kr. Aeol h á r f a nyaraló-tetőre, 4 frt] 50 kr Kerti s y e r t y a - ^ u l a t t a t á S U l ÓS Z. [%%{ t a r t ó 1 frt. — oAvácÓfa T e J J e s tornakészülék 8.50. Gyerme CU6GSG1G. hinta frt 3—6. Mászókötél 6 frt. Tra-

r 5 ^ ű a j

eBÍ 6,'ö GyorM vajkészitogép a legtökéleteseDb 6.5010.50 15.—. P a r a d i c s o m - és g y ü m ö l c s - p r é s 60 krtól 1.40-ig. / ' . ' f L é g m e n t e s e n e l z á r h a t ó b e f ö t t e s - ü v e -*-J/ • gek V*—2 literig 28—í<5 kri g\ Kávéfőző-g-ép

4 80—10 frtig. Wischin szobapadlómáz 70 kr. Amerikai é b r e s z t ő - ó r a 3 frt 60 kr. Accordban hangolt n y á j -ko lomp 7, 10 frt. Kerti útsor-nyiró olló 3 frt 50 kr. 9 • L i c n n m - s a n c t n m kng-lizó - golyók 0 #

9 9Va 10 lO'/a 11 l l ' / i 12 ía'/a 13 13'/gem.átm. 1.151.30 1.50 1.70 1.90 2.15 2.30 2.50 2.70 2.85

pez frt 4—5.60 Kötél kari­kákkal frt 4.30—4.90. Kötél-há csó frt 6.30—7,85. Torn -golyó kilója 30 kr. T o r n a -czipő gnmmi talppal 2.50. K é t v ivó-kész le t frt 23.50. Súlyos athleta-bot 2—5 frtig. Uj aczéldrót karizom-erösitö 3, 6, 12 frt. Úszó óv 4—7 frtig. T a r t ó s croo.net- j á t é k 9—20 frtig. Lawn-Tennis szabadbani társas­játék 42—100 frtig. Szines lawn-tennis övek 1.40—3 frtig. Labdadobó társasjáték párja 1.50—6 frtig. Gummi labda 15 krtól 1.50 krig. Karikajáték 12 pár frt 1.60. Occarina iskolával 70 krtól 1.20 krig. Háromkerekű erós ve loc ipéd fiuk- T~j,l f meglepő nyári játékszer nak 8—15 forintig. — *^ J • a Gourmont szállóer­nyő 50 kr. K e r t i s z e r s z á m gyermekeknek 1.20—4.

Meg nem felelő tárgyat vissza vesz

Itt a két alkotruánybástya, Közte Istók, a Bolond, Bármelyikkel húz közülök: Búnak, gondnak mattot mond!

Légy hát municipalista, Vauy reformer, az a fő: Hogy «Bolond Istókra» bölcsen Már fizessetek elő!

Bolond latólt.

ELŐFIZETÉSI FELHTVÁS

„BOLOND ISTÓK" üumorisztikus képes hetilapra.

A "Bolond Istók», a legnagyobb és legdíszesebb magyar élczlap, a tizenötödik évfolyam harmadik negyedébe lép.

Előfizetési feltételek: július—szeptember évnegyedre ... 2 frt július—deczember félévre _. 4 frt

Előfizetések, legczélszerübben posta-utalványnyal, a kiadó­hivatalnak küldendők: Budapest, egyetem-utcza 4. szám.

Felkérjük mindazon t. előfizetőinket, kiknek elöfizetésök lejárt, azt megújítani szíveskedjék, hogy a szétküldésben akadály ne t***®*- A Bolond Istók kiadóhivatala.

K ÉRTESZ TÓDOR BÜDAPEST D o r o t t y a - n t c z a 1 . sz.

a „ K e r e s k e d e l m i b a n k " é p ü l e t é b e n .

WALLÁ JÓZSEF czementáru-gyára

építési anyagok raktára Budapest, VII. ker., Rottenbiller-utcza 13. sz.

V á l l a l k o z i k : G R A N I T T E R A Z Z O , B E T O N I B O Z Á S O K , C S A T O R N Á Z Á S O K , S Z Ö K Ő K U T A K , C Z E M E 1 N T - L A P O K É S M O Z A I K L A P O K K A L I

K Ö V E Z É S E K e l k é s z í t é s é i - e s t l > .

R a k t á r t t a r t : K E R A M I T L A P O K , K E L H E I M I L A P O K , M E T T L A C H I L A P O K , T E R R A O O T T A - A R U K , K Ó F E D É L P É P , T Ű Z Á L L Ó T É G L Á K , K É M É N Y R A K V A -N Y O K B Ó L s t t > .

Gyári raktára a gartenaui Portiandi czement és vízhat­lan mész-gyárnak.

KüAGrAGCSŐ: Gyári raktára a

gartenaui Portiandi czement és vízhat­lan mész-gyárnak.

I Szt.- Margitszigeti gyógyfürdő.

A szt.-margitszigeti sétakert , t i s z t a , p o r m e n t e s l e v e g ő j é v e l és elismert jó ha tása 3 5 ° R . m e l e g k é n e s f o r r á s v i z é v e l legalkalmasabb gyógyhelynek bizonyult . A kor­szerű fürdőberendezéseken kivül van 3 0 0 szoba, t á r s a l g á s i é s t e k e j á t é k - t e r e m , p o s t a , t e l e f o n , t á v í r d a . Kitűnő eredménnyel használtatott a hévviz min t fürdő vagy belsőleg, mint gyógyital és belélegzésre a következő kóralakok el len: e sőz , z s á b á k , i d ü l t k ö t e g e k , k ü l s é r t é s e k n t á n f e l l é p e t t i z z a d m á n y o k , g ö r v é l y s b a j a k ó r , m á j - , g y o m o r - , b é l b á n t a l m a k , i d ü l t s z é k r e k e d é s , h ó l y a g h n r n t , n ő i b á n t a l ­m a k , g a r a t - , g é g e - t i i d ő h n r u t , h ü d é s e k , i d e g b á n t a l m a k . u tóbbiak ellen a vil­lamos fürdők alkalmaztattak meglepő sikerrel. Fürdő- és menetjegy együtt váltva, vala­min t fiirdöbérletnél mérsékelt ár. A gyógyhelyen fürdővendégek a fürdő- és menetjegy­nél előnyben részesülnek. A l a k á s o k n á l m á j u s é s s z e p t e m b e r b e n 3 Q s z á z a l é k e n g e d m é n y . Rendelő fürdöorvos: D r . B a n e r A n t a l főherczegi udv. orvos. F ü r d ő ­i d é n y t a r t a m a m á j u s 1 - t ő l s z e p t . 3 0 - i g . Hajóközlekedés félóránkint. Menettért i jegy h é t k ö z n a p 2 0 k r . , v a s á r n a p é s ü n n e p n a p 3 4 k x . Naponként katona- és cziganyzene. Árszabály kívánatra bérm. megknldetik. Megrendeléseket lakásokra átvesz

a szt.-margitszigeti gyógyfürdő felügyelősége Budapesten.

^ H S H S a 5 a s S S H 5 H 5 H 5 E 5 a S H 5 E 5 H 5 E B H 5 H 5 E 5 H 5 E S E 5 H 5 H S E 5 H 5 H 5 H 5 $

AZ ARCZBOR észszerű ápolására, valamint minden szépség-lilány, úgymint szeplő, májfoltok, pörsenések, bőratka stb. eltávolítására nincs jobb szer, mint

dr . S p i t z e r a r c z k e n ő -c s é t á 3 5 kr., dr . S p i t ­z e r m o s d ó v i z é t á 4 0 kr. dr. S p i t z e r v a l ó d i S a l -v a t o r - s z a p p a n j á t a 5 0 kr., d r . S p i t z e r l y o n i r i z s l i s z t j é t a 5 0 kr. és 8 0 kr., k é z i p a s z t á n a k , mely 3 nap alatt minden kezet finommá tesz, ára 6 0 kr., l eg f in . g l y o e r i n arczpor , egy doboz ára 6 0 kr. — D r . S p i t z e r • a r c z k e n ő c s e . n a s i c e i (Eszék mellett) S a l v a t o r g y ó g y s z e r t á r b ó l telje­sen ártalmatlan és n e m tévesztendő össze mind­azon arczkenőoökkel, melyek higanytartalmuak í\ff'l a f ^ e m a r t . h a minden tégelyen és \^flt,o. m i n d e n palai-zkon „ S a l v a t o r ' -g y ó g y s z e r t á r N a s i c e , E s z é k m e l l e t t áll irva. Csak a dr . Spitztr-féle szappant, kenő­

csöt és mosdóvizét kérje a n a s i c e i g y ó g y s z e r ­t á r b ó l . S z á l l í t á s csak a n a s i c e i ( E s z é k m e l ­l e t t ) S a l v a t o r - g y ó g y -s z e r t á r b ó l t ö r t é n i k . — WF" F e l v i l á g o s í t á s o k , m i n d e n s z é p s é g h i b á ­r ó l , és érdekes röpirat :

„TOILETTE -TITKOK? i n g y e n . ~ W I s m é t e l a ­d ó k n a k k ü l ö n ö s n a g y e n g e d m é n y . 3 f o r i n ­t o n f e l ü l b é r m e n t v e , 1 f o r i n t o n a l u l s e m m i s e m k ü l d h e t ő . — Cso­

m a g o l á s i n g y e n . H F K ü l d e m é n y ü n k t a r t a l m a k í v ü l r ő l f e l n e m i s m e r h e t ő . • * " •*• g y á r i e l ő á l l í t á s é s m i n d e n n a p i s z á l l í t á s N a s i c e n ( E s z é k m e l l e t t ) » ,, S a l v a t o r " - g y ó g y s z e r t á r b a n t ö r t é n i k .

. Budapesti raktór Török József gyógyszertára, kiníly-ntcza 12. _^5E5H5H5HSHS2SHSH5H5EKH5H5H5HSHÉ

Pranklin-Társnlat nyomdája. (Budapes t , E g y e t e m - u t c z a 4 . sz.)

w „< ;^3fj>

vff

ELSA 27. SZÁM. 1891. BUDAPEST, J Ú L I U S 5. XXXVni . ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek : VASAKNAPI ÚJSAG és | egész évre lSá frt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt j fél éire _ 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÜJSÁG } ̂ ^ / ^ 4 " I CraP" » POLITIKAI ÚJDONSÁGOK { J J ^ " ™ f J*

Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott riteldij is csatolandó.

MÁRIA TERÉZIA ÉS AZ 1741-KI ORSZÁGGYŰLÉS.

EURÓPA újabb történelmének napjai nem egy nő-uralkodónak látták fényesen meg­futott pályáját és dicső tetteit. Hogy min­

den mást mellőzzünk : csak Erzsébetre, a híres angol királynőre és Katalinra, a hatalmas czár-nőre hivatkozunk, a kik országukat a jóllét és fölvirágzás, valamint a tekintély magas fokára emelték s megmutatták, hogy a legterhesebb munka végzésére is alkalmas lehet a nő, ha fejedelmi erényekkel dicsekszik. Azonban nem volt Európának egyetlen nő-uralkodója sem, aki súlyosabb helyzeten, hatalmasabb ellenségeken, váratlanabb esélye­ken győzedelmeskedett volna, mint Mária Terézia, a Habsburg­ház utolsó férfi-sarjadókának leá­nya, HL Károly magyar király és római császár koronáinak örö­köse, a XVIII. század egyik leg­nagyobb alakja, kinek szerepe bármilyen nagy is világtörténelmi tekintetben, jelentőségének leg­főbb tényezője épen Magyarország újabb viszonyainak megalkotásá­ban rejlik s abban a varázsban, melyet országlása a magyar nem­zetre tett. Épen akkor, midőn hazánk majdnem kétségbe esett ősi jogainak megtartása, a ma­gyar korona függetlenségének megóvása iránt, lép trónra Mária Terézia, a kinek fején «megújult fénynyel ragyog Szent István ko­ronája ».

Több, mint másfél század múlt el azóta, hogy Mária Terézia trón­ját nemzetünk megmentette: de még most is érzünk valamit a hí­res 1741-ki pozsonyi országgyű­lésnek ama fönségóből, melyhez foghatónak aligha voltak tanúi más nemzetek, legalább addig az ideig. Még mintha élénk emléke­zetben élne a magyarság csodá­val határos lelkesedése, a mely a királynő váratlan ellenségeit szét­űzte ; most is varázsa alatt állunk az ifjú királynő férfias elszánt­ságának, a melylyel e lángra lob­

bant lelkesedést előidézte; most is megindu­lással olvassuk a lapokat, melyek e nagy­szerű jelenetet részletesen elénk tárják. Á legkiválóbb külföldi és hazai történettudósok foglalkoztak a nagy királynő pályájának nyomo­zásával, de azt, mennyire sikerült neki hazán­kat saját czéljainak megnyernie, milyen össz­hangba tudta a trón érdekeit a magyar nemzet érdekeivel hozni: csak legújabban látjuk a Mar-czali Henrik művéből*, mely Mária Teréziát, a

* Megjelent a Magyar történeti életrajzok V I I . évfo­l y a m á n a k I I . füzetében.

M A R I A T E R É Z I A .

ki szívvel-lélekkel élt nemzetünk javának, mint igazi magyar uralkodót mutatja be.

Mikor Mária Terézia született (1717 május 13-án), Károly császár és király már teljesen reményét vesztette, hogy férfi örököst hagyjon hátra birodalmában. Meg is állapította már azt az örökösödési rendet, mely azután néhány év múlva pragmatica sanctio néven Magyarország és az egész monarkhia legfontosabb alaptörvé­nyévé lön. S épen ezért, mivel a császári pár jó­formán már az ifjú főherczegnő születésekor számolt ama nehéz és roppant felelősségre való

hivatással, melyre őt a gondvi­selés kijelölte: a leggondosabb nevelésben részesítette az ifjú királyleányt. Anyjának, Braun-schweigi Erzsébetnek közvetetten felügyelete alatt kezdte elsajátí­tani az elemi ismereteket, a fran-czia, olasz, latin és spanyol nyel­vet, föllépett az ünnepi zene-előadásokban, gyakorolta ma­gát a czéllövésben és vadászatban, noha ez utóbbiban, mint anyja megjegyzé, nem sokra vitte. Ter­mészetes, hogy a mint a kis főher­czegnő testben éslélekbenegyaránt fejlődött, csakhamar az a kérdés kezdte foglalkoztatni a szülőket, ki legyen a férje Mária Teréziának? «A császárt és tanácsát annál jobban érdekelte a vő kiszeme­lése, mert nemcsak szeretett leá­nyának sorsa, hanem a dynasz-tiának é -. a monarkhiának jövője is e választástól függött." Elő­ször Don Carlos, a spanyol trón­örökös látszott legalkalmasabbnak e választásra, de azután e szán­dék csakhamar meghiúsulván, Ferencz, Lipót lotharingiai her-czeg fia, felé fordult a csá­szári pár figyelme. Ferencz 172J óta folyvást a bécsi udvarnál tartózkodott, hol őt a császári család tagjának tartották s reáf

mint a nagy Károly herczeg, a Bécs megmentője és Buda vissza­foglalja unokájára a rokonszenv­nek avval a nemével tekintettek, melyet a régi derék ősök emléke sugalni szokott. Ferencz tanul­mányait a császár éber gonddal Mejtens festménye után.

4 3 4 VASÁRNAPI UJSÁG. 27. SZÁM. 1891.JCXXVM. ÉVFOLYA*

őrizte s ott léte minden udvari ünnepélynél megkívántatott. «Űgy látszik, — irja Mar-czali — Mária Terézia elejétől fogva vonzó­dott a nála kilencz évvel idősebb, szép, dél-czeg, megnyerő modorú ifjúhoz. Midőn föl­serdült, a hajlam tiszta, erős szenvedélylyé fo­kozódott, » melyet a főherczegnő szükségtelen­nek tartott titkolni, meg lévén győződve, hogy atyjának sikerülni fog a házasság útjában álló minden akadályt elhárítani. Az angol követnek erre vonatkozólag emlékezetben maradtak a kö­vetkező szavai: «A főherczegnő erős lelke da­czára gyöngéd szerelemmel viseltetik a lotharin-giai herczeg iránt. Éjjel öt látja álmában, nap­pal róla beszél udvarhölgyeinek, úgy, hogy nem valószínű, hogy valaha elfeledje azt a férfiút, kiről azt hiszi, hogy neki van teremtve.*

1736 jan. 31-én formálisan is megkérte Fe-rencz herczeg a királyleányt s tizenkét nap múlva megtörtént az egybekelés.

Mária Terézia túláradó szeretettel viseltetett férje iránt, s boldog volt, mint kevés uralko­dásra hivatott nö. A velenczei követ el volt ra­gadtatva szellemi és erkölcsi tulajdonságaitól s azt a véleményét fejezte ki, hogy a monarkhia népei nem választhatnának szeretetreméltóbb uralkodót, ha a világ összes hölgyei közt válasz­tanának is. Jóllehet, mint leány is kitűnt arczá-nak szabályos szépségével, de nőiségének egész bája csak hitves korában fejlett ki. Megvolt benne az indulatoknak az a tiszta heve, a ter­mészetességnek az a duzzadó ereje, a melyek egyedül tehetik a nőt magasabb lénynyé, a csa­lád megmentőjévé. Házasságának indoka poli­tikai volt ugyan, de ez indok nem volt döntő hatású. Kiválóan a «kölcsönös hajlam műve* volt e boldog házasság s ez szoktatta őt arra, hogy alattvalóiban családját, rokonait látta a későbbi uralkodónő.

A házasság első éveit megzavarták a politikai események, melyek a monarkhiát veszéllyel fenyegették. A török háború dicstelenül folyt. Eugen herczeg már nem élt s, a kikre a hadügy vezetése bízatott, gyalázattal voltak kénytelenek attól megválni. A monarkhia alapjai megingot-tak. A közügyek élén németek állottak. Magyar államférfiunak nem volt szava az állam kor­mányzatában, a melyet a bécsi miniszterek a magyarok kizárásával vezettek. E körülmény még leghívebb és legaulikusabb főurainkat is panaszra indította. A török elleni háború veze­tése nem a még élő Pálfly Jánosra, a szatmári béke megalkotójára bízatott, hanem Secken-dorfra, miért is Pálfly nem titkolhatta fájdalmát, melyet e jogtalan mellőzés keltett benne. S mi­kor a Dunától délre eső tartományok elvesztek, a császári sereg teljes kudarczot vallott: ezt • nemzetünk megvettetésének» tulajdonították még azok is, a kiknek hűsége sohasem volt kér­désben. Grassalkovich Antal, a királyi személy-nök, meg is irta ezt az udvari kanczellárnak.

Alig hogy lecsillapodott e dicstelen háború miatti izgalom: Károly császár megszűnt élni s utódjának, Mária Teréziának, a mint a ható­ságok hódolatát és esküjét fogadta, azonnal meg kellett győződnie, mily kevéssé bízhat azoknak a fejedelmeknek szavában, a kik a pragmatica sanctio megtartását fogadták s esküvel ígérték. Nemcsak Mária Terézia trónja, hanem egész Kö­zép-Európa sorsa attól függött: mikép tudja a monarkhia megvédeni az említett alaptörvényt, a mely újra egyesítette a széthúzó népek kormá­nyát. Kitűnt, hogy az uralkodó egyénisége, tehetsége, elhatározása döntő hatású tényező e nagy veszedelemben. Mária Terézia épen ekkor állott női szépségének teljes virágában. Leány­kori gyönge testalkata megerősödött s teltebbé lön, a nélkül, hogy karcsúságát elvesztette volna. «Kek szeme, gazdag szőke haja, arczának finom {

metszése és friss színe, mosolygó szája, mely nem hasonlított őseiéhez, az egész, élettől duz­zadó alak elbájolta még a hideg szemlélőt is. Később a nagy harczok s eredmények után egész megjelenésében a fenség volt az uralkodó; ilyennek tünteti föl legtöbb képe is, mint ilyen él a hagyományban.» Modorát mindenki dicsé­rettel említette. Az öreg Eobinson, Anglia kö­vete, el volt ragadtatva a királynő megjelenésé­nek fenségétől s az arczán elömlő kellemtől. Mikor Frigyesnél, a porosz uralkodónál járt később a béke érdekében, így szólt a lángeszű porosz fejedelemhez : «Ismerné csak Felséged a magyar királynőt, tudom, nem arra törekednék, hogyan vehetné el tartományait, hanem inkább azon volna, hogyanajándékozhatna neki újakat.»

De Nagy Frigyes, az «Antimachiavelli* szer­zője, a ki kész volt adott szavát megszegni, hogy a huszonhárom éves ifjú királynő örökségét megtámadja, öt más ellenséggel szövetkezett az ausztriai tartományok elfoglalására. Épen mert az ifjú királynő hódító bája mindenkinek fel­tűnt : senki sem hitte, hogy a nő szépségei oly férfias tetterőt és elhatározást, oly hatalmas elszántságot és izmos tehetségeket takarnak, mint a minőknek Mária Terézia csakhamar jeleit mutatta. Nagy Frigyes elhatározta a háborút, mit azonban Bécsben nem is sejtettek. «Nem hiszszük, nem hihetjük* — ezt válaszolták Bécsben a háborús hírekre. Pedig Frigyes már meg is indult hadával, mikor Mária Terézia alig volt néhány hónapos uralkodó. A jogtalan táma­dást szerencse kisérte. Szilézia Frigyes birto­kába jutott. Ugyanekkor a francziák és a bajo­rok Csehországot szállották meg s ott egyesül­tek a szászokkal. A szárdok és spanyolok az olasz birtokokra áhítoztak. Bécsben sokáig nem akarták e tornyosuló föllegeket látni, de annál inkább féltek, hogy Magyarország is nyíltan föl­kel a királynő ellen.

Hazánk csakugyan fegyverkezni kezdett, de nem királya ellen, hanem épen a trón védel­mére, még mielőtt a nyilvános háborút, a ne­messég fölkelését országgyülésileg elhatározták volna. Az előbb mellőzött Pálfly János ország­bíró, a ki most az összes magyarországi hadak főparancsnokává neveztetett ki, már 1741. január hó 26-dikán fegyverre szólította a hü ma­gyarokat. A főurak s a megyék késznek is nyilat­koztak a segélyadásra; fegyver zaja töltötte be az országot s a nemzeti lelkesedés lángja ki­gyúlni készült. De épen ezt nézték gyanús sze­mekkel Bécsben. És Magyarország mégis meg­mutatta, hogy a lelkesedés önkéntessége min­den vaskényszernél nagyobb hatalmat rejt ma­gában. Hazánk sorsát egynek látták a dynastiáé-val, mely koczkán forgott. Hiába gyanúsítot­ták nemzetünket, hiába akarták a bécsi minisz­terek a koronázás után a régi politikát folytatni, hiába nem tudott maga Mária Terézia sem szabadulni a megszokott hagyományoktól: a szövetséget kötött ellenségek együttes támadá­sára volt szükség, hogy a nemzet és uralko­dója közti viszony százados jellege alapjában megváltozzék.

Szeptember 11-kén a királyi várban jelennek meg az ország rendéi. Mária Terézia a trónon foglal helyet s mellette gr. Batthyány Lajos, a kanczellár, ki a szorult helyzetet ékes szavak­ban s megindulva tárja a rendek elé. Utána maga a királynő szólal föl, ki gyászruhá­ban, koronásán állt a rendekelőtt: «Ügyeink­nek szomorú és mindenkitől elhagyott állapota késztet, hogy a tekintetes rendeket értesítsük örökös tartományunknak, Ausztriának invázió­járól, és írásban előadjuk, hogyan lehetne ezen segíteni. Magyar királyságunknak, személyünk­nek, gyermekeinknek megmaradásáról van szó. Mindenkitől elhagyatva, egyedül a tekintetes

rendek hűségéhez, fegyveréhez, az ősi magyar erényhez menekülünk, kérve a tekintetes karo­kat és rendeket, adjanak mihamarabb tanácsot, és hajtsák végre, a mi szükséges.*

Mindenki tudja, mi volt a rendek válasza e beszédre. Mindenki tudja, hogy e nap, a «vitam et sanguinem* napja, a magyar nemzet történe­tének nagy napjai közt foglal helyet, mert ezen «köny csillogott minden szemben és önkéntele­nül kard után kapott minden kar».

«Másfél század folyt el e nap óta, — irja Mar-czali — de Mária Terézia képe még most is úgy áll a világ előtt, mint a hogy akkor hű magyarjai előtt megjelent, miiit a fenségnek, mint az igaztalanul megtámadott jognak képe, mely ügyét férfikarra, lovagi erényre bízza. És a képnek most és min­dig egyazon hatása lesz minden magyarra, min­den férfira; szent elhatározás vérét ontani, ha kell az igaz ügy oltalmára. Kitkán lép föl a történe­tek folyamában nagy politikai ügy oly szoros összeköttetésben erkölcsi igazsággal. Mária Te­rézia pedig helyét a történelem nagy alakjai közt e napnak, ez órának köszöni, midőn trón­ját, uralmát attól teszi függővé, mennyi hatást tesz személyes megjelenésével azokra, kik hide­gen, közönyösen nézték a feje fölött tornyosuló veszélyt. Mi más az uralom titka, mint a hata­lom : kellő pillanatban előidézni a kellő elhatá­rozást, meggyőzéssel, hol lehet, szenvedélylyel, ha szükséges. Számtalan elbeszélés, vers, kép és érem örökíti meg e jelenetet, mindegyike egy-egy emléke annak a varázshatalomnak, melyet a lelki erő mindenha gyakorolni fog az emberi kedélyre.»

Ismeretes, hogy a lelkesedés szava tettekben nyilatkozott. Pár nap múlva százezernyi sereg állt készen s Közép-Európa sorsa el volt döntve. S mikor újra fölkelt a nemesség 1744-ben: a magyar fegyver mindenütt dicsőséget aratott. így hát fényesen kitűnt, hogy nemzetünk saját ügyét összekötötte a fejedelmével s a nő-ural­kodót nem lehetett oly könnyen megfosztani trónjától, mint az ellenség hitte. Maga Nagy Frigyes is fegyverszünetre lépett a nemesi föl­kelés hírére, mit még az előtt néhány héttel megtagadott. A magyar huszárok megjelenése emlékeztetett az Árpád idejebeli lovasokéra, elszántsága a pogány ősökére. A magyar vitézség híre betölti egész Európát s a királynő trónját megszilárdítja.

A nemzet nemcsak megvédi Mária Terézia bir­tokait : de meghódítja a királynő szívét is. Ezt az áldozatkészséget a királynő sohasem feledte el, mert nemcsak lelkesedést talált itt, hanem törekvései és érzelmei iránt rokonszenvet is, a mely hosszú uralkodását egészben véve áldá­sossá tette. Dr_ VÁCZT J A N 0 S .

BARÁTAIMHOZ. Sokan vagytok. Többen mint érdemelném, Kikkel szivemben egy-egy hang rokon; Kikkel egy czélra tör szivem, tör elmém, 8 egy dalba kezd a zengő húrokon. Ha semmi czélja nem vőn' életemnek, Csak, hogy reátok méltóvá legyek, Már akkor is örökre kéne élnem, Tiórtetek, barátim, értetek I

Felgyúl szivemben oltárként a hála, Magános életem vezér-tüze. Megenyhül, földerűi, melengve nála, E földi lót sivár idő-köze. Oh köszönet! hogy szivetekre vesztek És visszaadtok vágyat és jövőt; Oh, köszönet, hogy nem vagyok magamban, Kisér figyelmetek, hü részvevők!

Kétségbeesve futhatnám a pályát, Mely még előttem áll, kietlenül.

- ^ - ^ — — ^ ^ — 435 27. SZÁM. 1891. sxxvm. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSAG. = = = = —

— Mi lesz a vége ? — fürkészem homályát. . . . Hogy elsatnyul a test, el, tétlenül! A szárnyas gondolat szárnyát veszíti! Az érzelem színét, izét, savát! . . — A költő sorsa csüggesztő, kietlen, Ha nincs vele rokon szív, jó barát.

Vigasztalást hol nyerjen a szerelmes ? Ha már megunta a virágokat; 8 az ifjúság, e rózsaszínű jelmez Ha testiről lefoszlik, elszakad ? Magánya búját, tévedése átkát Ki fogja véle most megosztani ? .. — Egy csöndes társaság, kopasz, deres, vén, A múlt tanúi, hű barátai!

A végtelen halálban minden ember Egy-egy parányi, érező sziget. Minő boldog! midőn már szíve nem ver. S a holt vizek alá temetkezett. Kár volt kinőni abból az özönből És visszatérni jó minél elébb . . . — Ha éltemből egy részt tinéktek adtam, Könnyebben elbírom másik felét.

Maradjatok tovább is oldalamnál, Hívek, miként én, s oly türelmesek. A kölcsönös vigasztalásra mentsvár: Tartsunk mi együtt, szövetségesek ! Mert rászorul az a vigasztalásra, Ki még a síron jóval innen él... Ki győzne addig egymagában állni, A míg az árvíz ajkáig nem ér! . .

ZEMPLÉNI ÁRPÁD.

A H O N V É D ZÁSZLÓ. Elbeszélés.

Irta Borostyáni Nándor.

I.

A magyar szabadságharcz világra szóló drá­

májának utolsó fölvonása rohamosan közeledett vege felé.

Igazi hőse, a magyar nemzet fölött összecsap­tak a kegyetlen végzetnek hullámai.

A koczka hirtelen megfordult. A szolnoki, ká­polnai, isaszegi, tápió-bicskei, nagysarlói, komá­romi és budai fényes fegyvertettek után a nyári hadjárat katasztrófái zúdultak a magyarra.

Az orosz sas segítségére szállt a megtépázott osztráknak. Két nagyhatalom egyesült seregei szorongatták a szabadság és nemzeti jogok baj­nokait. Visszanyomták a magyar fősereget a felső Dunától a Tiszáig, a Tiszától a Hortobágyig, a Hortobágytól a Marosig.

Bekövetkezett a forró nyár és vele a szabad­ságharcz ügyének megrendítő bukása.

Minden nap lehangolóbb, izgalmasabb, szo- I morúbb híreket hozott: vesztett csatákról, meg­rendült önbizalomról, meglazult fegyelemről, , kormányférfiak és hadvezérek végzetes torzsal­kodásáról.

A debreczeni vesztett csata után a szöregi, a szőregi után a temesvári, a temesvári után a ! minden reményt csirájában megölő világosi fegyverletétel! Harminczkétezer magyar dalia- ; nak meghódolása a czár hadainak fővezére ; előtt; mit nyomon követett a gőgös jelentés: j (•Magyarország Fölséged lábai előtt fekszik* — 1

Temesvárról és Erdélyből a magyar hadsereg roncsai az ország déli határa felé vonultak.

Bem, Vécsey, Guyon és Kmetty még egyszer kibontották Kustélynál és Poganyestnál a re­ménytelen ellenállás zászlaját.

Hasztalan. A világosi fegyverletétellel végleg eldőltek a harcz koczkái. Kétségbeesés lopózott a szívekbe. Minden tekintély elhalványult, min­den lelkesedés elpárolgott. Az üldözött, kime­rült, éhező csapatok, a szomorú visszavonulás­nak e napjaiban úgy olvadoztak, mint a tavaszi hó. Minden fegyelem megbomlott. Ezren dobták

el fegyvereiket s oszladoztak szét, a merre kibú­vót láttak. Vesztükre! A kik nem kerültek a Karánsebes felé nyomuló ellenség portyázóinak kezeibe, azokat fölkonczolták az oláhok.

Könyekbe és vérbe mártott tollal kellene megü-ni e megrázó drámának szörnyűséges je­leneteit.

Dorándy Béla, a temesvári ütközetből meg­menekült honvédzászlóaljak egyikének főhad­nagya, talán utoljára lobogtatta meg a nemzeti trikolort az ellenség előtt a visszavonulásnak e lesújtó napjaiban.

A Lúgos és Mehádia között vívott csatározá­sokban egyik kezében karddal, a másikban a magasra emelt zászlóval bátontá katonáit.

Zászlóalja a temesvári ütközetben rettenetes veszteségeket szenvedett. Majdnem minden tiszt­társa meghalt vagy megsebesült. Negyedmagá­val maradt csapatja romjainak élén. Négy jó levente, a ki kikerülte a halált vagy fogságot és most azt látja, hogy minden elveszett: remény, lelkesedés, fegyelem, szabadság és az, a mi min­deneknél drágább: a magyarnak hazája!

E négy tiszt közül is csak három képes kar­dot fogni még: Dorándy és két hadnagya. Fiatal, tejfölös arczu vitézek, félig gyermekek még, de már hősök. Ellenben a negyedik, Kormuth szá­zados, átlőtt karral ül egy lelőtt ellenséges dragonyosnak a lován. Ámbátor kínzó fájdalmak gyötrik, inkább választja a számkivetést, mint a fogságot. Inkább a hontalanság keserű, bizony­talan kenyerét, mint megválást attól a kardtól, mely oly sokszor villogott szuronyroham köze­pette az ellenség soraiban.

Ugy határoz Dorándy is. Valamint kapitányát, akit a temesvári csata óta a zászlóalj romjai fölötti parancsnokságban helyettesít, azonkép öt se köti fiúi vagy férji kötelesség az ellenség vas ölétől uralt haza rögeihez. Szüleit korán elve­szíté, egyetlen nővére szerencsétlen szerelem miatt zárdába lépett, szíve teljesen szabad még. Bettenthetlen bátorságához, mely szinte kihívása volt a halálnak, talán annak a tudatnak is köze volt, hogy nem tartozik élni senkiért.

Mikor ez a kis csapat a mehádiai hidnál az utolsó puskalövéseket tette s minden további ellenállás czéltalanná és fölösleges vérontássá lett: Dorándy maga körül gyüjté a zászlóalj ma­radékát, a hősök hőseit.

Száznegyvenhat dalia — ki bekötött fejjel, ki felkötött karral — utoljára állott sorba parancs­noka előtt.

— Vitézek, bajtársaim, — kezdé Dorándy és hangja remegett a meghatottságtól,— a magyar szabadság napja elborult. Nincs többé magyar hadsereg. Szent és igazságos ügyünk elbukott. Viszálykodás és túlerő kezet fogtak ellenünk, hogy elpusztítsanak . . . Minden ellenállás hasz­talan. A küzdelem eldőlt. Isten a tanunk rá, hogy ez a zászlóalj mindvégig megtette a köte-

| lességét; hogy harmincznégy csatában elesett és I sebesült bajtársaink vérével öntözte a magyar ; szabadság fáját, melyet nemrég még oly erősnek ! és büszkének láttunk. Hasztalan; a végzet más­

ként akarta . . . Honvédek, barátaim! A fegy­vert, melylyel mostanig oly hősileg harczolta-tok, le kell raknotok. Itt vagyunk az ország ha­tárán. Előttünk a Duna, azontúl a török császár hatalma. Válaszszatok! Megadás vagy menekü­lés, ezt mérte ránk a kegyetlen végzet. Én nem beszélek rá senkit, hogy kövessen a hontalan­ságba. Legtöbbnek közületek családja van. Apák, j anyák, hitvesek, testvérek epekednek utánatok, i Férfiak, csatákban megedzett hősök vagytok. Ti ; tudjátok legjobban, mit kell választanotok. De | akármire határozzátok el magatokat, vigasztal- I jon az a tudat, hogy nem harczoltatok hiába. ; Betöltöttétek a világot a magyar nemzet szabad- j

ságszeretetének és hősiségének hírével. Nemzet, a melynek ilyen fiai vannak, nem veszhet e l . . .

Dorándy hangja elakadt. Szemeire nedves fá­tyol borult. A kemény katonának, ki oly sokszor állott szemben a halállal, erőt kellett vennie magán, hogy visszafojtsa könyeit.

Néhány pillanatig némán, elérzékenyülve te­kintett meghatott katonáira. A hazafias bánatot még elviselhetlenebbé tette a kölcsönös válás fájdalma.

Azután hátraszegezte szép, férfias fejét és ér-czes hangon kiáltá:

— Vigyázz! Tisztelegj! Kiragadta őrmestere kezéből a zászlót, mely

annyiszor lobogott diadalmasan a zászlóalj fö­lött, magasra emelte s azután ajkaihoz szorítá a foszlányokat, melyeket a golyók meghagytak nyelén:

— Győzelmeink jelvényével nem fog hival­kodni az ellenség. Honvédek, a zászlót, melynek becsületét szeplőtlenül megőriztétek, magam­mal viszem. Esküszöm, hogy meg fogom örzeni híven, mindaddig, mig egyszer megint kibont­hatjuk.

S mialatt a csapat megmaradt tisztelgő állá­sában 8 a dobok újra peregtek, Dorándy lefejté a zászló foszlányait, melyeket attilája alá rejtett.

Azután elbúcsúzott a vitézek mindegyikétől, a kik arra szánták el magukat, hogy benn ma­radnak a hazában. A nagy többség erre hatá­rozta el magát. Alig húszan követték Dorándy példáját. Elhagyatottak, a kiket talán nem sirat senki a letiport szülőföldön.

Oldalt egy szekér állott. Kormuth százados fe­küdt benne, a kit a láz annyira előfogott, hogy nem volt képes többé lovon tartani magát.

Odanyujtá az ép balkezét a hozzá lépő Do-rándynak.

— Mindent hallottam, pajtás, — szólt gyenge hangon. — Isten áldjon meg szavaidért!

A kis csoport közrefogta a szekeret s úgy vo­nult tova Orsova felé az országúton, mely telve volt menekülőkkel, a magyar szabadságharcz nem rég büszke gályájának elborult arczú hajó­törtjeivel.

Hátul tompán, komoran, mintha halotti me­netnek szólana, perdült meg időről időre egy magános dob.

A megfogyott lengyel légió vonult ott, födözve a szomorú visszavonulást, mely a hatalmas határ­hegynek, a ködbe burkolt Domokletnek tövé­ben s a széles Dunán át a félhold birodalmába

' vezetett. (Folyt, köv.)

AZ URI TOLVAJOK KLUBJA. Egy londoni rendőrügynök elbeszélése.

(A iQn»rterly Reyie»» után.! (Vége.

Alig hogy a Szent-Pál templomon az éjfé li idö jelezték.egymásután, kettesévei-hármasával,kifo­gástalan külsejű, többnyire idősebb urak jöttek ki a házból. Beszédjük tárgya Wagner és Verdi zenéje körül forgott, miről tudtommal tolvajok nem igen szoktak értekezni. Mindamellett feltű­nés nélkül kettőt közülök szemügyre véve, ötven lépésnyi távolságban utánuk mentem. Egyene­sen a City felé tartottak. Jól van, Curl barátom, gondoltam magamban, ha te engem felültettél, hálásan vissza fogom a kölcsönt fizetni, azzal a különbséggel, hogy a vesztes fél mégis te leszesz!

A Holborne-utcza sarkán a régi postaépület oszlopai alatt elhaladva, oly erős ütést mértek fejemre, hogy legott összerogytam. A vér elborí­totta arczomat, de el nem ájultam, védelemre azonban nem gondolhattam, habár revolverem kézügynél volt. Valami bágyadtság vett erőt raj­tam és szinte jól esett, midőn két ember a föld­ről felemelt.

— Ön rosszul van, uram ? — monda az egyik— ha akarja, kocsit hozunk és lakására kisérjük.

- Nem, nem, köszönöm, csak engedjék meg,

436 VASAENAPI ÚJSAG. 27. SZÁM. 189]. XXXVÜI. ÉVFOLYAM

SMPIPt,.

£

Magyar gyalogosok, Magyar lovas katonák.

%s ,

Mária Terézia magyar kísérettel

ú Mária Terézia arczképe a versaillesi múzeumból.

K^mmá0^ I. József Hl. Károly és Mária Terézia medaiUon-arczképe.

K É P E K M A R I A T E R É Z I A É L E T R A J Z Á H O Z A «Magyar történeti életrajzok», legújabb füzetéből.

27. SZÁM. 1891. xxxvni. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 437

Az európai sakkjáték. Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen. Régi metszet után.

Részlet a koronázási díszmenetből.

Gróf Batthyány Lajos nádor. Nagy Frigyes porosz király.

K É P E K M Á R I A T E R É Z I A É L E T R A J Z Á H O Z . A «Magyar történeti életrajzok» legújabb füzetéből.

438 VASÁRNAPI UJSÁG. 27. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM.

hogy jelző sípomat elövehessem, a legközelebbi rendőrrel majd csak haza vitetem magamat.

— Azt ne tegye, mert vérzése a járásban még jobban megeredne.

E szavakkal kezemet, melylyel zsebembe akar­tam nyúlni, visszanyomta.

— Mindjárt itt lesz a kocsi, — folytatá a férfiú, j Néhány perez alatt csakugyan lámpások nél­

küli kocsi robogott elő, melybe az idegenek ügye­sen beemeltek.

Erős fájdalmaim daczára, melyeket most érezni kezdtem, gyanúsnak tetszett előttem az a körül­mény, hogy a kocsin lámpások nem égtek.

— Hova visznek ? — kérdem a mellettem ülő idegenhez fordulva.

— Egyelőre a legközelebbi rendőrségi állo­másra, hol sebét be fogják kötözni, s aztán tet- j szése szerint lakására, ha megmondja, hová.

Az ajánlat ellen nem tehettem kifogást, és lakásomat megmondva, mindenbe belenyugod­tam.

Mi történt velem ezután és a következő órák­ban, arról nincsen tudomásom, de midőn ismét magamhoz tértem, egy rosszul kivilágított szobá­ban ágyban feküdtem.

— A gentleman már felébredt, — szólalt meg mellettem egy hang. — Ugyan kérem, hadd jöj­jön be Limps.

A belépő Limpsben, minden rosszullétem mel­lett, az átkozott Princelre ismertem.

— Nos kedves kollega, hogy érzi magát ? Lássa, igy jár az ember, ki mindent tudni és látni akar. Én most azért jöttem ide, hogy önnel tisztessé- ! ges alkura lépjek. Ha feltételeimet elfogadja, ugy mint jó barátok fogunk egymástól elválni ; ha pedig — mit egyáltalán nem várok öntől, — azt hinné, hogy makacssággal czélt ér, akkor legnagyobb sajnálatomra sorsa további elinté­zése nem függ tőlem. Nagyon rövid fogok lenni. Ön ezennel becsületszavát adja, hogy ezentúl hivatalos működéseiben más irányt fog követni, illetőleg más osztályba való áthelyezését kéri, igéri és fogadja továbbá, hogy a klub ügyei iránt semmi szin alatt nem érdeklődik, érti, semmi szin alatt! — Ha mindezekre rá nem állna, pártfogásomra ne számítson, és alig csalódom, midőn azt állítom, hogy minden, a mi ezután történne, határozottan kárára lenne. E részbeni elhatározását egy óra múlva elvárom. Jó reggelt!

E szavak után a gazember kiment. Ugy beszélt nekem, mintha valami patkányfogó kutyáról lett volna szó, azonkívül szóhoz sem engedett jutni. Számtalan esetet tudva, midőn egyes ügy­nököket hónapokig fogva tartottak és gyötörtek, egy csepp kedvet sem éreztem magamban arra, ! hogy azok számát a magam személyével szapo­rítsam. Hy körülmények közt kicsikart Ígéret, vagy fogadás a nélkül sem bír érvénynyel. Csak hadd szabaduljak meg innen, a többi majd az én gondom.

Princel csakugyan pontosan betartotta az időt.

— Engedje meg hinnem, hogy az ügyet ren­dezettnek tekintsem, — monda mosolyogva és illatos szivarjából mesterséges gyűrűket fújva.

— Már engedje meg, uram, hogy én is meg­mondhassam véleményemet. Ön rútul megcsalt, a Storr-féle lopásnál kellemetlen gyanúba kevert, utóbb pedig az utczán lebunkóztat, hogy hatal­mába keríthessen, ilyesmi gentlemanhoz nem illik. Családos ember lévén, kénytelen vagyok mindent elfogadni, mit mostani helyzetemben reám diktált. Azt is tudom, hogy egyelőre hiva­talos feljelentéssel nem sokra, valószínűleg sem­mire sem mennék, de miután ön oly veszedel­mes vállalatokba bocsátkozik, melyek ezelőtt kétszáz évvel Dick Turpin és társai által kifej­tett tevékenységére emlékeztetnek, legyen arról meggyőződve, hogy a dolognak elébb-utóbb na­gyon, de nagyon rossz vége lesz.

— Ezzel ne tessék törődni, kedves uram, mi csak bőrünket féltjük és védelmezzük. Ha ön nem járt volna oly átalkodott módon a klub után, most is békével hálószobájában lehetne. Megnyugtatására arról is értesítem hogy Curl árulása jutalmát már megkapta. És most, ha megengedi, visszaadjuk családjának, melyet már jó eleve arról értesítettünk, hogy ön fontos ügyek­ben néhány napra vidékre utazván, legközelebb vissza fog térni. Lám, uram, mi oly gyöngéden bántunk önnel, hogy a csekély legyintésen kívül, mely néhány órára ártalmatlaná tette, még csa­ládját is megnyugtattuk!

Ezek után a szokásos és ily alkalommal soha el nem maradó titokzatos szem-bekötözés után,

hintóba ültettek és hosszadalmas ide-oda hajtás után, a Park-Lane egyik főúri palotája előtt talpra állítottak. A kocsi elrobogott, én pedig haza ballagtam.

Másnap természetesen mindenekről tüzetes jelentést tettem. Curl nyom nélkül eltűnt. A klub állítólagos helyiségeiben tényleg egy tel­jesen ártatlan társaság székelt, s igy Curl két­szeres árulást követett el.

Hogy aztán a valóságos klub tagjait a modern Babylonban hiába kerestük, sőt mai napig is hiába keresik, azt szükségtelen mondanom. Da­rab ideig leginkább a kontinensen történtek nagyobbszerü lopások, melyek az uri tolvajok nyomára mutattak, de ezóta ismét hazatértek és legújabban egyes vasúti utasok kifosztogatásá-ban rendkívüli ügyességet fejtenek ki.

Két hétre a most elmondottak után Parisból az ál Princel úrtól a következő kedélyes levelet kaptam:

Paris, július 7-én, 1890. Uram!

Tanácsát megfogadva, Londont örökre el­hagytam. Nőm és gyermekeim velem együtt megunták a ködök és unalmas emberek váro­sát. Melegebb égalj alatt keresünk állandó lakhelyet. Mióta Angolhont elhagytam, csú­zos bajom nagyban javult. Ha lehet, kövesse tanácsomat és jöjjön Parisba, hol tevékeny­ségének szintén szép tér nyílnék. Eszembe jutott, hogy a múltkor megrendelt villás­reggeli költségét egészen ön fizette, midőn rögtön el kellett utaznom. Engedje meg, hogy a reám eső részt ezennel ide mellékelhessem.

Kiváló tisztelettel P. S. Ilyenek az uri tolvajok klubjának tagjai. Nagy

gazemberek, de minden körülmények közt finom modorú, udvarias gentlemanek.

SAINT-GERMAIN GRÓF.* Történelmi elbeszélés.

Le Notre M. G. után.

Az 1757-ik év egyik nyári napján a franczia Hennegau Avesnes nevű városa végén egy négy­lovas hintó állt meg. Az őrség, melyet a hintót megelőző lovas futár felriasztott, fegyverével tisztelgett, a dobok peregtek, mire a hintóból egy finom kinézésű uri ember tolta ki fejét. A tisztek kardjaikkal tisztelegtek és a hintó a városba hajtott, hol a «Hotel du Nord» előtt állt meg. A hintóból kilépő egyén felöltője alól a Szent-Lélekrend kék szalagja tűnt elő, de egyéb­ként is minden oda mutatott, hogy a megérkező vendég nagy ur.

A fogadós földig hajolva azt kérdé, hogy mivel szolgálhatna, mire egyszerű semmivel vála­szoltak.

— Engedje meg herczegséged, ha arra figyel­meztetem, hogy innen Parisig csakis Saint-Quentin-ban talál jóravaló helyet

— Ez nem baj, ebédemet utánam hozzák. Egyelőre nyisson számomra szobát, hol titká­rommal együtt ebédelhessek. Embereim majd felszolgálnak.

— Herczegséged a nagy teremben jól el lesz helyezve.

— Üres a terem ? — E pillanatban csak egy utas van, ki ma

reggel érkezett és most ült ebédhez. — Kérje meg, hogy máshová menjen! — Bocsánatot kérek, de az utas előkelő uri

ember, ki komornyikjával jár, nem merném

* Saint-Germain grófot annak idejében sokan Rákóczi Ferencz fiának tartották, mely állításukat leginkább azzal vélték támogathatni, hogy Saint-Germain a sok­féle nevek közt egy időben a Czároky nevet is viselte, mely a Eákóczy név betücs,eréjébőí eredt. Azonkívül Bécsben leginkább Czobor Ádám gróf és Esterházy berezeg társaságában járt s egyáltalán többnyire a magyar főurak barátságát kereste. Maga XV. Lajos franczia király állítólag meg volt győződve arról, hogy a Czároky név alatt a szerencsétlen Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelem fia lappang, Rákóczi Ferencz herczeg, a kit mint gyermeket foglyul ejtettek az osztrákok B a ki Olaszországban kénytelen volt a Marchese di Santa Elnabeta nevet venni fel, s azután hirtelen nyoma veszett. Föltehető-e azonban, hogy Czobor gróf s a többi magyar urak ne ismerték volna a Rákóczi-iva-dékot személyesen, s föltehető-e, hogy barátságukban részeltettek volna oly egyént, a kiről tudták, hogy világcsaló ? Szerintünk erre gondolni sem lehet; s ez is több egy körülménynyel, mely Saint-Germain tör­ténetét még inkább bonyolódottá teszi. A rejtélyes grófra vonatkozó érdekes történelmi elbeszélést Le . Notre jeles franczia iró ujabban megjelent műve után I közöljük. .1 . B.

— A felelősséget magamra vállalom; mondja meg nékie, hogy a teremből menjen ki, még pedig azonnal, mert sietek.

A parancsoló hangon adott utasításnak a fo­gadós nem mert többé ellenszegülni és süvegét kezei közt forgatva, folytonos bókok után a te­rembe sietett, honnan azonban néhány perez múlva ismét visszatért.

— Nos! — Nos, az idegen utas nem akar tágítani; azt.

állítja, hogy senki kedvéért nem háborgattatja magát és . . .

— Majd meglássuk! Jer utánam, Balliére, ketten valamiképen tán csak elbánunk vele!

És az ismeretlen nagy úr, titkárja és a foga­dós által kisérve, a terembe lépett.

Az utas, kinek egyszerű, de finom bérruhába öltözött komornyikja szolgált fel az asztalnál, a jövevény láttára helyéről felkelve, mélyen meg­hajtotta magát. Uri kinézésű java korbeli ember volt, kinek kis ujján rendkívüli nagyságú gyé­mánt tündökölt.

— Ön az uram, — kezdé a kék szalagos utas, — ki kérésem daczára nem akarja a termet elhagyni ?

— Herczegséged ellenszegülésemet meg fogja i bocsájtani, — feleié a másik bizalmas udvarias­

sággal. Véletlenül én jutottam ide elsőnek és herczegségeden kivül helyemet senki másnak át nem engedtem volna, de miután most szemé­lyesen szerencsém lett, alig hiszem, hogy e rész­ben azonnal tisztába ne jöhetnénk.

— Ön tehát ismer engem; részemről nem 1 emlékszem, hogy valamikor láttam volna.

— Én soha sem láttam herczegségedet; ide­gen vagyok és régóta nem jártam Francziaor-szágban; nem, sohasem láttam, de azért ismerem.

— És hogyan, ha szabad kérdezni ? A párbeszéd lefolyása alatt a kék szalagos úri

ember cselédjei egy konyhakocsiról, mely a hintó nyomában megérkezett, teljesen kész ebé­det vettek elő, melyet három borszesz lángú készüléken fölmelegítettek.

A műtétre az idegen titkárja ügyelt, míg a többi inasok ezüst asztali készlettel terítették meg az asztalt.

•— Herczegséged azt kérdi tőlem, honnan ismerem? Hiszen egész Európa ismeri és bá­mulja Vignerod Lajos-Ferencz-Armand Riche-lieu herczeg tábornagyot, a port-mahoni győze­delmes vezért, Hannoveria hősét.

Habár Richelieu a hizelgést nem igen szerette, mindamellett jóakaró képpel fordult az utas felé.

A másik újra meghajtotta magát és a mint ez uri emberek közt mindenkor megjárja, a tábornagygyal szemben helyet foglalt.

— Bulhiére, -— monda Richelieu titkárjához fordulva, — tölts ennek az urnák a rózsaszinű pezsgőmből.

— Bocsánatot, herczegem, nem szoktam bort inni.

— Mi az ördög, tehát vízzel él! Ez esetben nem vinném önt Guyenne-i kormányzóságomba, hol az emberek nem jó szemmel néznek arra, ki borukat visszautasítja.

— Bocsánatot, bátor voltam megjegyezni, hogy bort nem iszom, de ezért nem mondtam, hogy vízzel élek.

— De hát mit iszik ? sört, teát ? — Semmit. Soha sem iszom. — Semmit? — Soha sem ittam; vagy igen egyszer mégis,

hogy az ivás érzését megismerhessem. — Ön — soha — sem — ivott ? — ismétlé

Bichelieu minden szót külön hangoztatva. — És ezen nélkülözés daczára jól érzi magát ?

— Pompásan, a mint látja. — Ugy látszik, hogy ez önre valami rossz

hatással nem bir. Talán ennek köszönheti jósló tehetségét, melynek imént oly fényes bizonyíté­kát adta?

— Jóslat? Nem értem önt, herczegem. — Mindenesetre! ön a mint monda, soha

sem látott, és mégis az első találkozásra neve­men szólít. Hiszen ez boszorkányság! Tudja, valóságos boszorkányság!

— Már pedig a dolog nagyon egyszerű, her­czegem. Ön, a mint azt tán másoktól is hall­hatta, nagyon hasonlít dicső emlékű rokonához, a nagy Richelieu bibornokhoz. Minden vonása, mozdulata, sőt még a fejtartása is . . .

— Ezt értem, — veté közbe Richelieu, kit & hasonlatosság felemlítése kellemesen érintett, ~ Ön bizonyára a bibornok többféle arczképeit látta?

27. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 439

— Nem én, herczegem; a bibornokot több ízben személyesen láttam, sőt egyszer meg is szólított. Nagy férfiú volt, kinek nevét mindig -tisztelettel említem.

A tábornagy fejét felkapta, mintha azt akarta volna látni, vájjon vendége nem tréfát üz-e vele. Ez azonban nem úgy nézett ki, mintha ilyesmire gondolna, hanem egykedvüleg egy sza­lonka szárnyán rágódott.

— Ön uram azt akarta mondani, hogy látta, tulajdon szemeivel látta Richelieu bibornokot?

— Mindenesetre, — feleié a másik, — még pedig nagyon sokszor.

— Hány éves ön ? — 1630 június havában százhuszonhét éve

lesz, — folytatá az utas a választ kikerülve, — hogy szerencsés voltam a bibornoknak szolga­latjára lenni. A bibornok az aviglianói szoroson átkelve meghűlj és Saluzzóban Piemontban fekvő beteg lett. Állapotát a sereg előtt titokban kellett tartani, mert különben nagy baj támad­hatott volna. A beteg körül nem orvosok, ha­nem kuruzsolók forgolódtak, kik vagy nem akar­tak vagy pedig nem mertek a gyógyításhoz fogni. Érre én a bibornokig furakodtam, kit 1607-ben Rómában már ismertem és ki reám sokat tartott. Egy szóval, oly szert itattam meg vele, mely őt néhány óra múlva ismét lábra állította. Engedje meg, tábornagy úr, hogy e sültből, mely csakugyan nagyszerű, még egyszer vehessek . . .

Erre az idegen jókora adagot szedett ki ma­gának, a tábornok pedig félbe hagyta az evést. Ugy ő, mint Rulhiére, a titkár és a két felszol­gáló lakáj, kik uruk széke mögött mozdulatla­nul álltak, az idegenre szegezték szemeiket.

— Ezen esetről én is hallottam valamit, — monda hosszabb hallgatás után a tábornagy, — de nem tudtam, hogy. . .

— Ez nagyon érthető, ön nem volt ott. Tes­sék figyelembe venni, hogy gyógyszerem nagyon egyszerű. Metz ostrománál V-ik Károlynál szin­tén sikerrel alkalmaztam. Akkoriban sokan hi­deglázban szenvedtek; a sereg sokat nélkülö­zött, élelmezése nagyon rossz volt, orvosokról nem gondoskodtak, soha sem ettem oly rossz kenyeret, mint akkor!

— Mint Metz ostrománál, V-ik Károly csá­szár alatt?

— Igen. — Ezerötszáz . . . — Ötvenkettőben, igen; én ezen időben Guise

herczegnél, kivel önnek neje rokonságot tart, gyakran megfordultam.

— Nos uram— kiáltafel a tábornagy, mintha valami nyomás alól akarna szabadulni, — tán a keresztes-hadjáratokban is részt vett?

— Nem. Szent Lajost nem is ismertem; azon időben sokáig Angolhonban és Svédországban laktam s igy mindaz, a mi Francziaországban történt, elkerülte figyelmemet. Ismertem Frede-gairet; volt szerencsém őt munkáiban segí­teni . . .

— Fredegairet ? — dadogá Richelieu. — Igen, Fredegairet, a hetedik század történet­

íróját; ennél tudósb és miveltebb embert alig ismertem. A historiografusok valódi mintája volt. Mindent részrehajlás és túlzás nélkül szo­kott irni, a mit mások nem igen tesznek. Sze­gény jó barátom! ki gondolná, hogy tizenegy­száz év óta nincsen többé. Hogyan múlik az idő! . . . Erre mintha a szomorú emlék benyo­másait vigasztalni akarná, tányérjára egy jó­kora meleg süteményt csúsztatott.

— Uram, — folytatá a tábornagy, kit az idegen hidegvére egészen kihozott sodrából, — meg­vallom, hogy a miket most hamarjában elmesélt, alig hihetem el. Úgy vagyok vele, mint Szent Tamás . . .

— Szent Tamás? oh, bocsánatot kérek, be­széljünk Szent Tamásról, — kiáltafel az idegen. Szent Tamást nagyon jól ismertem herczegem, már pedig tessék elhinni, hogy Szent Tamás nem volt oly hitetlen, a mint ezt róla beszélik. De azért mégis hirbe jön az ember. Lássa, Sos-pello ezt önnek ép úgy elmondhatja, mint én. Hallod-e, Sospello, — monda az idegen szolgá­jához fordulva, — beszéld el csak Richelieu herczeg tábornagy úrnak . . .

— Engedje meg, gróf úr, — feleié a komor­nyik alázatos hangon, — de elméltóztatott felej­teni, hogy csak jövő gyertya-szentelőkor lesz ötszázhatvannégy esztendeje, mióta szerencsém van szolgálatában állani.

— Menjetek mindketten a pokolba, — kiáltá

MAGYAR PANTHEON. — Tervezte Bérezik Gyula műépítész.

most Richelieu, — hiszen itt meg kell bolon­dulnom. Mondja meg egyszerre, hogy ön a bolygó zsidó. Hitemre fogadom hogy ezt jobb szeretném; meguntam már önnek koholmányait hallgatni.

— Herczegséged nagyon téved, — kezdé az idegen komoly hangon. — Meglehet, hogy szü­letésem a vízözönig vezethető vissza, ezt nem tudom, mivel a korral és az idő lefolyásával soha sem törődtem. De annyi bizonyos, hogy évszázadok óta élek, még pedig egy szer segítsé­gével, melynek reczeptjét egy Heródes korabeli bölcstől kaptam.

— Tehát egy szer; de szép mese! — És azt gondolja herczegem, hogy az ember

már a természet minden titkát ismeri? A világ teremtésétől kezdve a mai napig minden esz­tendő, sőt minden óra haladást és világosságot hozott az emberiség számára, és ön azt meri állítani, hogy mától kezdve ezen haladás egy­szerre meg fog szűnni ? Mire valók lennének a számtalan növények, ásványok és egyéb anya­gok, melyek rendeltetését nem ismerjük. Miért adta volna ezeket Isten az embernek, ha valamire használhatók nem lennének? Nem, nem, higyje el, még sok felfedezni való marad az utókor számára; a teremtések mostanáig a teremtés csak egy nagyon csekély részét ismerik. Sőt az ember azon erők ezredik részét sem ismeri, me­lyeket a legfelsőbb lény rendelkezésére bocsáj-tott. Az ember olyan, mint egy kis gyermek, kinek korához még nem való játékot adtak, a mit csak évek múlva fog megérteni. Ismeri-e ön mind ama növényeket, melyeket hintaja kere­kei az utón szétmorzsolnak. Ki mondhatja ön­nek, hogy ama növények legbitványabbikja nem foglalja-e magában az élet titkának folya­dékát?

— Engedje megjegyeznem, hogy azon esetre, ha ön ezen titkot bírja, kötelességében áll ezt mindenkivel közölni, abból mindenkit része­síteni.

— Gondolja? És ha az, mi egynek használ, a másiknak ártalmára lenne ? Hát ha tapasztalás­ból tudom, hogy ezen szert, melyből erőmet merítem, csak én tudnám elkészíteni és beadni. Lássa, tábornagy úr, önnek élete nagyon drága,

önnek a világ legnagyobb országainak egyiké­ben fontos szerep jutott, azt hiszi, hogy oly örült lennék ebből a szerből beadni, midőn nem tudom, ez mily hatást gyakorolna testi és lelki erejére. Nem, lássa, a titok az enyém, kizárólag az enyém. Ne irigyelje tőlem, mert hosszú éle­temben sokszor szerettem volna az oly embere­ken segíteni, kiket szerettem, kik drágák vol­tak előttem. De nem mertem a kísérletet meg­tenni, annyival kevésbbé, mivel fogadásom tartja, hogy a halhatatlanság titkát senkinek el nem árulom.

— De akkor, midőn már orvosi szerek nem használnak, akkor ön semmit sem koczkáztat?

— Ily esetben szerem sem használ. Teljes erőben alkalmazva, a testet fentartja, de az elveszett erőt senkinél sem pótolja.

— De úgy látszik, hogy önnek szolgája mégis kapott belőle ?

— Sospello ? Ő az én tá rgyam, tulajdonom, vele azt tehetem, a mit akarok.

(Folyt, köv.)

MAGYAR PANTHEON. A honfoglalás ezredéves emléknek a nagy

múlthoz méltó megünneplése kiváló gondja a mai nemzedéknek. S mindenki egyetért abban, hogy történetünknek azt a nevezetes mozzana­tát nem a bármi fényes, de múló látványossá­gok, szertartások és mulatságok rendezésével, hanem századokra fönnálló valamely nagy alko­tással illik megünnepelnünk, olyannal, mely a művészet hatalmával hirdesse a múlt dicsősé­gét, a jövő reményét és a jelen nemzedék lelke­sedését.

A tervek között e czélra legalkalmasabbnak ítélik egy emlékmű építését a főváros kimagasló pontján, az e czélra szinte kínálkozó Gellért­hegyen, a hol most ,egy haszontalan katonai erőd disztelenkedik. És a tervnek kedvez ő fel­ségének, királyunknak az az elhatározása, hogy az az erőd abbahagyassék, lebontassék s a fővá­ros tulajdonába visszabocsáttassék, mely szaba­don használhassa föl czéljaira.

Az itt emelendő emlékre vonatkozóla . föl-

440 VASÁKNAPI ÜJSÁG. 27. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM

merült eszmék között eddigelé csak kettőt ismerünk, melyek komolyabb megvitatás tár­gyát képezhetik.

Az egyik az, hogy a honfoglalás emlékére a Gellérthegyet Árpád emlékszobra díszítse; a másik pedig, hogy ugyanott egy Pantheon léte­süljön. Nem feladatunk, hogy ez idő szerint egyik vagy másik eszme mellett határozott állást foglaljunk el, de néhány észrevétellel mégis érin­teni kívánjuk azon körülményeket, melyek a műfaj megválasztásánál kiváló fontosságúak.

Minden emlékszobor vagy építészeti mű meg­alkotásánál, a művésznek első sorban a helyi körülményekkel kell számolnia, hogy eszméjé­nek a helyzet követelményeinek megfelelő for­mákkal és csoportosítással adhasson kifejezést. Némely feladat oly helyi viszonyok között, melyek művészi hatásának alapföltételeivel ellenkeznek, egyáltalán nem oldható meg, vagy ha mégis létesül, az elkövetett erőszak kellemet­lenül érvényesül.

A Gellérthegy, mint elöfok, a Duna balpart­járól nézve úgyszólván magában álló emelke­désnek mutatkozik, mely inkább a domb, mint a hegy jellegével bír. A szemlélő álláspontjául pedig helyesen csak is a Duna balpartja jöhet tekintetbe. Ily körülmények között a Gellért­hegyen egy szoborművet, vagy pedig egy oly

megalkotása körül mostanáig tudtunkkal csak a magyar mérnök- és építész-egylet fáradozott, a midőn néhány évvel ezelőtt, az egylet körében egy magyar Pantheon tervezésére pályázatot nyitott.

E pályázat alkalmával elismeréssel kitünte­tett müvek egyikét mutatja rajzunk. Szerzője Bérezik Gyula szép tehetségű műépítész, kir. főmérnök a kereskedelmi minisztériumban.

Az erőteljes, nagyszabású és erélyesen tago­zott épület távoli hatásra van számítva.

Alépítményéül részben a jelenlegi erődítmény szolgál; négy oszlopcsarnokához, melyek alatt a bejáratok tervezvék, építészetileg kiképzett és díszített széles utak vezetnek föl.

A figurális domborművekkel gazdagon díszí­tett épületet a monumentális kupola fejezi be, melynek ablakain, valamint a tetőpontján alkal­mazott koronáin keresztül világíttatik meg az épület belső térsége.

E külső csoportosításnak megfelelőleg, az épület belseje egy kupolás középrészt tartalmaz, melyet ismét kisebb kápolnák öveznek. Ezek­ben, valamint a falak mellett helyeztetnének el az emlékszobrok, és feliratos táblák.

Hogy pedig az épület arányaira nézve tájéko­zást nyújtsunk, említsük meg, mikép annak

EGYVELEG. * A legvérengzőbb nép Európában az olasz.

Egyetlen év alatt 2,574 gyilkosság történt ebben az országbau, 363-al több, mint Nagybritanniában Francziaországban, Német- és Spanyolországban együttvéve.

* Sajátságos pénz. Kbina némely félreeső tarto­mányában, hol az érezpénz igen ritka, újabban az ópiumot használják általában pénz helyett.

* A fia bűnéért. Khina egyik tartományának kormányzója állását vesztette, mivel vásott fia több gonosztettet követett el s a khinaiak nem épen helytelen nézete szerint oly ember, ki családját nem tudja kormányozni, egész tartomány kormányzására képtelen.

*A legtöbb orvos van az amerikai Egyesült-Álla­mokban. Francziaországban 3000 lélekre jut egy or­vos, Németországban 1500-ra s az Egyesült-Államok­ban már 600-ra. Itt van a legtöbb orvosnő is.

* Egy hajó macska-múmiát hozatott magának egy élelmes liverpooli ezóg Egyiptomból. A legalább 2000 éves macskákat Benihassan mellett egy ősrégi temetőben gyűjtötték össze. Az angol kereskedő mesterséges trágyát készíttetett belőlök s tonnáját 16 font sterlingért árulta el.

* A postaforgalom óriási emelkedését legjob­ban igazolják a közelebb Bécsben tartott nemzet­közi posta-kongresszus elé terjesztett adatok. 1874-ben, a midőn a világposta-egylet által eltörlött

A GELLÉRTHEGY A TERVEZETT PANTHEONNAL.

építészeti emléket sikerrel létesíteni, melynek fő része a szobor lenne, rendkívül nehéz feladat, mert meg kell küzdeni a begy tömegének hatá­rával, annak idomzatával, a szemlélő hely távol­ságával és végül azzal, hogy az emlék hátterét a végtelenség képezi.

Aránytalanul könnyebb helyzetben van a művész az Andrássy-szobornál, ha az az And-rássy-ut végén állíttatnék föl; és mégis mily nehézséget okoz itt is a távolság, valamint az a körülmény, hogy a szobornak mesterséges hát­teret kell készíteni.

Nézetünk szerint a Gellérthegy helyi körül­ményei inkább egy építészeti műre utasítanak, mert ennél könnyebben lehetne leküzdeni az említett nehézségeket.

Előnynek tekintjük ennél mindenek előtt, hogy mesterséges háttérre nincs szükség; to­vábbá, hogy épület jobban simulhat a hegy kör­vonalaihoz, végre, hogy csoportozata tömege­sebb, formái pedig durvábbak lehetnek, s így a távolság daczára, mely a szemlélőtől elválasztja, imponáló hatást gyakorolhat.

Ha elfogadjuk ezen érvelést, az épületnek nevet, rendeltetést adni, már könnyebb dolog s azt hiszszük, hogy egy Pantheon méltó emléke volna az ezredéves fenállás ünnepének.

Mint már említettük, maga az eszme ná­lunk már nem új; hisz már Széchenyi is em­legette az «Üdvleld ét». De az eszme művészi

magassága a talapzattól a koronáig mérve 120 métert tesz, s így tehát jóval magasabb volna, mint a lipótvárosi templom, melynek magas­sága csak 98 méter. E jelentékeny magasságot, valamint az épületnek ehhez is mért nagy ará­nyait a hegy tömege, e hatalmas voltaképi talap­zat, teszi szükségessé. Kisebb épület ép úgy eltör­pülne ott a hegytetőn, mint akármi szobormű.

A millennium ünnepélyére eddigelé szóba ho­zott programmpontok között nem találunk egyet sem, mely alkalmas volna ezen ünnep emlékét tényleg megörökíteni.

Díszfelvonulások, népünnepek s hasonló, — habár talán nem is mellőzhető, — költséges parádék, mind múló jellegűek. Mint már említet­tük az ünnepi programmnak valami maradandó, ideális és monumentális jellegű főpontot kellene tartalmaznia, a többi lehet aztán — garnirung. Ily főpontnak egy nemzeti műemlék alapkövének ünnepélyes letétele volna a legalkalmasabb.

Kivihetőnek és czélszerünek tartanok továbbá azt is, hogy megelőzőleg, az emlékre nézve, ter­vezési pályázat hirdettessék s a legjobbnak itélt mű után készített nagyszabású minta, bizonyos belépti díj mellett kiállíttassék. Az ily módon, valamint országosan gyűjtött adományok útján nyert összeg jelentékenyen szaporítaná az építési alaptőkét, melyet természetesen az országgyűlés­nek kellene megszavaznia. H.

1200 fajta levéldij még fennálott, 3300 millió darab posta-küldemény ment szét, 1888-ban már 14.760 millió. Ezen utóbbi számban van 6920 millió levél, 1550 millió levelező lap, 5960 millió nyomtatvány, 100 millió áruminta, 240 millió postautalvány és 260 millió csomag. Á világposta-egylethez jelenleg 87 millió • kilométernyi terület tartozik 915 millió lakossal.

* A zenetanítók száma Londonban jelenleg mintegy 4000, Anglia több részeiben pedig 7000-nól több. Londonban ezenkívül közel 1600 zenész tagja, egyik-másik zenekarnak, köztük közel 700 hegedűs.

* A csókolódzás az utczán a régi puritán elvek szerint tilos dolog Boston városában. Nemrég egy hosszabb útról visszatérő férj először az utczán talál­kozván nejével, nyilvánosan megölelte és megcsó­kolta, mire a rendőrség a törvény értelmében mind­kettőjüket elfogta.

* Az Eiffel-toronyra most már sokkal olcsóbban lehet feljutni, mint előbb. Hétköznapon 4 frankért felmehet bárki a csúcsig. Vasárnap s ünnepnapo­kon két frankért. A felhúzó gépeket egész télen át járatták, hogy jó állapotban maradjanak. Az első emeleten a franczia fogadót apró szobákká alakítot­ták át, az angol-amerikai korcsmából bazár lett billiárd-asztalokkal, charivárival s más népies mulat­ságokkal, az elzászi sörházból felolvasó és hangver­seny terem alakult, a «Figaro» nyomda helyéből olcsó korcsma. A második emeleten sokat lerombol­tak, hogy a látogatók számára több hely legyen. A harmadik emeleten berendeztek apró üzleteket em­léktárgyakkal s van most rajta telefon- és táviróhiva-tal is 8 két posta megy le naponkint.

27. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÜJSÁG. 441

A KIRÁLY BEVONULÁSA PÉCSRE. A fény és pompa ragyogóvá, a nép megnyilat­

kozó szeretete és lelkesedése pedig elragadóvá teszik a képet, melyet királyunk pécsi bevonu­lása nyújt, ki június 21-én az ősrégi rekonstruált bazilika felszentelésére Pécsre érkezett és ott két napot töltött. A fényes ünnepségek nyitá­nyát a fogadtatás képezte, reggeli 7 órakor, a gyönyörűen feldíszített pályaudvaron, hol Ba­ranya, Somogy, Tolna, Bács-Bodrog, Zala és a szlavóniai megyék, Zombor, Újvidék, Eszék, Pécs városok kitűnőségei, az Andrássyak, Széchenyiek Zichy-k, Majláthok, Pejacsevichek, Apponyiak, Janko-vichok, Somsichok, Draskovichok, Jeszenszkyek. Siskovichok, Kardo­sok, Perczelek, Inkeyek, Szilyek, Döriek, Talliánok, Bittók, Svasti-tsok, Latinovitsok, Vojnitsok, Or-Süághok, Bogyayak, Sauskák, Kis-faludyak, Hertelendyek stb. stb. utódai ragyogó nemzeti díszben fogadták a királyt, kit Kardos Kál­mán, Baranyamegye és Pécs szab. kir. város főispánja üdvözölt.

A fogatára szálló királyt a ten­gernyi nép, melynek számát a közel és távol vidékről jött idege­nek több, mint 30,000-rel növel­ték, riadó éljennel fogadta és ezzel a menet megindult; elől a 100 főnyi lovasbandérium, melyet pom­pás díszruhákban Jeszenszky La­jos, Perczel Béla, Szinkovich Ká­roly, Bapun Aladár vezettek és mely páratlan szép festői látványul szolgált. A bandérium után követ­kezett végtelen sorban József és Frigyes főherczegek, gróf Szapáry, gróf Csáky, báró Fejérváry, Szö-gyény miniszterek, Lobkovitz her-czeg, Bilimek tábornok, gróf Paar főhadsegéd és Forinyák adlátus, Andrássffy tábornok, Bosa, Bell-kovich, Teinzmann ezredesek, az udvari kiséret: Bolfrass, Schaff-gotsche, Lónyay Albert, Kolozs-váry, Vivenot lovag, Schönburg herczeg, Pápay kabinetirodai főnök, Tarkovich államtitkár, Wolafka, Jekelfalusy osztálytanácsosok ós a küldöttségek fogatai a hullámzó és éljenző emberáradat között.

A lelkesültség akkor érte el tető­pontját, midőn a ki­rály a városház előtt fölállított diadalka­pu elé ért, hol a város szép hölgyei virág­esővel fogadták a ki­rályt. Itt Aidinger János polgármester tartott üdvözlő-be­szédet. Ez a diadal-kapu fénypontját ké­pezi a város díszíté­sének, melynek pom­pája mi kívánni va­lót sem hagyott hát­ra. A diadalkapu stylszerű góth vár­kaput ábrázolt, le­eresztett híddal, j obb ról boltozatos ívek­kel, balról díszes to­ronynyal, gazdagon díszítve czimerekkel, jelvényekkel és zász­lókkal.

Volt még egy harmadik diadalkapu is, (az : első a vasúti utczában) a káptalani terület bejá- I rátánál, mely óriási méreteivel tűnt ki és a hol dr. Dulánszky megyés püspök a vendég püspö­kökkel és az összes klérussal, üdvözölte a királyt Egyik képünk azt a pillanatot ábrázolja, midőn a király fogata a Széchenyi-téren levő városház előtti impozáns diadalív alá érkezik. A fényes ban­dérium, a milyent csak ilyen gazdag és szálas legényekkel bővelkedő vármegye, a milyen Baranya, képes kiállítani, már elhaladt a diadal­kapu alatt és a belvárosi templom (hajdan török mecset) keleti oldalánál fejlődik ki kettes ren­dekben és onnét nyugati irányba fordulva, vezeti a menetet a püspöki palota felé. Erről a festői

lovas csoportozatról külön fénykép felvételt köz­lünk, mely természetesen csak halvány másolata lehet az eredetinek, hiányozván róla a színek tarkasága.

A király két napi pécsi tartózkodásának rész­leteit a hazai közönség, mely elénk érdeklődés­sel kiséri uralkodónk lépteit, már ismeri és azért bátran mellőzhetjük azok ismétlését. A király látogatásának emléke egyik legfényesebb lapján lesz feljegyezve a hű és hálás Pécs városának immár másfél ezer évre visszanyúló történet-könyvében. FEILER MIHÁLY.

A KIRÁLY BEVONULÁSA PÉCSRE A VÁROSHÁZ ELŐTTI DIADALÍV ALATT,

BARANYAMEGYE BANDÉRIUMA A KIRÁLY PÉCSI BEVONULÁSÁNÁL.

AZ ÉN JUBILEUMOM. A legelső, tehát legrégibb jubileum a ma­

gyar református egyházban kétségkívül Kún-szentmiklóson folyt le. Itt jubilált ezelőtt száz esztendővel az én nagynevű elődöm, Szönyi Vi-rágh Mihály, ötven éves prédikátorkodása után, a mikor prédikátori hivatalát le is tette, és azon­túl csak a püspökséget vitte. De milyen jubileum volt ez! Az öreg úr a maga házánál tartott egy szép exegetikai értekezést; azután a tassi prédi­kátor, Vecsei István uram olvasott fel egy jubi­láris meletémát deák nyelven, (hiszen ha az én Dömötör Bertalan öcsém, a ki szintén tassi pap, engem is deákul köszöntött volna fel!), azután a

professorok mondták el az öreg úr érdemeit egy verses dialógban; végre a deákok énekeltek egy szép éneket:

Jelen vagyon már a régen várt óra, Jubilálnunk kell, indulnunk víg szóra, Most víg énekkel minden lélek zengjen, Ajjaka pengjen!

A vigasságra van bő matéria, Kiálts örvendve egész eklézsia, Nálunk ez napnak sohase volt mássá, Ily áldomássá.

Pásztorságának ötven esztendejét Eri főpapunk, s kitöltő idejét. Az ily öregek ekkor megpihennek. Hála istennek!

Hála istennek! Eddig van. Hiszen, ha az én jubileumom is

ilyennek ígérkezett volna! De mek­kora különbség a kettő között. Akár csak a Miltiades ós Demetrius Pha-laereus emlékét állítanánk egymás mellé!

Bizony úgy éreztem magamat egy egész hónapon keresztül, mint a selyemhernyó, mikor készül magát bekötni. Sem ettem, sem ittam, el­jártam világgá, eklézsiákat vizitálni, feleseltem a papnékkal, kötözköd-tem a tanítókkal, és torzsalkodtam a presbitériumokkal, hogy majd nyakam törött bele, a mint alább talán meg fogjuk látni. Es ezt cse­lekedtem én, a ki máskor a légy­nek sem vétek.

Begúbóznak szépen, — mint a selyemhernyó, múmiává; aztán el-éneklik fölöttem:

Az ily öregek ekkor megpihennek Hála istennek!

Jó lenne ez elöl valahová elbuj­dosni ! Mert bizonyos, hogy a jubi­leum olyan félhalál-féle állapot. Bettenetes állapot! Előre meghallja az ember a búcsúztatóját, a minek nem a tartalma ijeszti az embert, hanem a neve. Mert a mi a tartal­mat illeti, én bizony nem szégyen­lek a szegény holt emberre egy kicsit több balzsamot önteni, a mi nekem is jól esik, a szomorú fe­leknek is.

Fiatal pap koromban egy rovott múltú, s talán nem is természetes halál­lal kimúlt ember fö­lött kellett prédiká-cziót tartanom. Sok tűnődés után ezt a textust vettem föl a feltámasztott Lázár történetéből: Uram, a kit te szeretsz imé beteg. — A textus perczekig tartó zú­gást és morajt kel­tett az én bibliatu­dós csanádi híveim között.pedigbármely fiatal pap könnyen megcsinálhatja be­lőle a diszpoziezót.

«Uram! a kit te szeretsz, beteg. De hát van-e lélek a vi­lágon, a kit te ne

U szeretnél. dUram! a ki té­

ged nem szeretett, megvetett, került, beteg. Sőt több, mint beteg. Utón van feléd, már előtted áll. megismered-é ?»

E két pont körül forgott az én fejtegetésem, dicsérkedések nélkül; mégis a feleknek és a hallgatóságnak is nagy megnyugvására, me­lyet nem is késett a funerátor kifejezni, mikor asztalomra letette a dupla stólát.

— Magam is szívesen lopnék egy pár lovat, ha tudnám, hogy ezzel a prédikáczióval temet el kigyelmed.

De mit tartozik ez az én jubileumomra? Csak annyit, hogy nem baj az, ha az emberről szere­tettel szólnak akár életében, akár halálában.

Én rólam szeretettel szóltak. Ezt akarom

Zelesny Károly fényképe.

442 VASÁRNAPI F J S A G . 27. SZAM. 1891. XXXVIII. KVTOII?A«.

most megírni saját kezeimmel, s némi dicseke-déssel, akár megbocsájtja ezt nekem az én olvasóm, akár nem. — Dicsekedéssel, niert nem lehet azt a nélkül megírni, ha már az ember maga fog hozzá; és saját kezeimmel, mert csak itt felelhetek köszönettel azoknak, a kik erre az én ünnepemre (ünnep volt, és pedig nagy ün­nep, csak én voltam hozzá kicsiny) egy-egy szirmot küldöttek. Itt kell ezt megköszönnöm, mert külön-külön nem győzném. Legnagyobb részt személyes barátaim, kikkel nyilvános téren nem igen találkozott még az olvasó.

Első megköszöntöm egy özvegy asszony volt. Szappanos Gergelyné, ki nagyszámú csa­ládjával engem igen szeret. Nem jött üres kéz­zel. Boldogult férje meghagyásából 100 forintot adott át felerészben a templom renoválására, felerészben az eklézsiának. Ez a látogatás egé­szen felbátorított a következőkre nézve. Krisz­tus urunk óta mindig jó jel az, mikor legelőször özvegyasszonynyal találkozik az ember a temp­lomajtóban.

De magam is kaptam ajándékot, egy szép agyagművű Erosz-szobrot — Praxiteles máso­lat. Tóth József nevű úr küldötte a Bakosról. Most ott áll rögtönzött talapzatán ; félrefordí­tott fejjel, mintha ő is a jubileumtól félne.

A harmadik megköszöntöm ismét öreg asszony volt, a ki öreg honvéd férjének a nyugdíj-nyug­táját hozta el hitelesíttetni. Mikor távozott, meg­ragadta és megcsókolta a kezemet, két könycsep-pet is hagyott rajta, egyebet nem szólt. «Áldjon meg téged is testvérem!» Ez volt rá a fele­letem.

Utána mindjárt jött egy öreg izraelita. Tanult ember, s régi jó emberem. Tetszik neki, hogy szeretem azt. a mit ö szeret Mózsestöl fogva Malakiásig. Megáldott a három patriárkha áldá­sával, s részt kivánt nekem is, meg magának is, azoknak hosszú életéből.

Negyediknek plébános szomszédom jött (fiatal káplánjával). Ö már egyenes ellentéte az öreg izraelitának, mert sokat nem szeret azok közül, a kiket én szeretek és szerettem. De nem adom fel a reménységet a továbbiakra nézve. Már is van két közös tárgya szeretetünknek: Szent Augustinus és Szent István király. Ö Szent Augustinusnak megbocsátja az eretnekségeit az én kedvemért. Én pedig megbocsátottam az ő kedvéért Szent Istvánnak, hogy a kálvinista pa­poknak semmit sem testált. Egyébként rendkí­vül buzgó ember, én pedig a buzgóságot tiszte­lem, mert a buzgóság szeretettel jár, még ha nagyon megválogatja is szeretete tárgyait.

Az utánuk következő két látogató a plébános két híve, gróf Nemes Nándor és neje, kiket job­ban nígylek a plébánostól, mint a buzgóságát, mert ők minden vasárnap bejönnek a temp­lomba, a mit az én grófjaim egyáltalában nem cselekesznek, s ha egyszer-másszor ellátogatnak is, az is az én bajom, mert van utána mit hall­gatnom, hogy mért nincs a mi templomunkban szélfogó ? Azt mondják, hogy a kunoknak soha- j sem volt saját nyelvük, pedig dehogy nem volt; j most is van, csakhogy nem minden ember érti ' meg. Arra is százat mernék tenni egy ellen, hogy századik magyar sem érti meg, mit tesz az j mikor a kun ember azt mondja: «Mát nincs a '• mi templomunkban szélfogói* Ez azt teszi, hogy: : de szép imádságot mondott tiszteletes uram év ! utolsó napján ! Tehát a grófné és a gróf minden ! vasárnap bejönnek misére, s az ájtatosság végé- ! vei gyakran megtisztelnek látogatásukkal. A gróf baszké kertészeti sikereire és rózsaligeteire, ez I az ő poézisa; én pedig büszke vagyok a gróf- í néra, a ki egy esztendő alatt meghódította ma­gának a teljes magyar nyelvet. Még hozzá hatá­rozott purista. A ki idegen szót kever a magvar nyelvbe, rögtön kügazítja, már t. i. a kit azzal megtisztel. Nem pléh az, hanem bádog.

A grófot itt éri még szomszédja, Tomory, a I mi Tomorynk, nejével és bájos leányaival. To- ! mory szeretne beteg lenni, hogy fürdőre szök-késsék. Szerencsétlenségére nagy aratása mutat- I kőzik, mely miatt a betegséget a jövő decen- ! niumra kell hagynia, a fürdőt pedig megtalálja ' a holnapi jubileumon, akár a templomban, akár ! a banketten. így semmi ürügy a fürdőre. Ma­radsz édes barátom és holnap helvrehozod az en hibámat. Felköszöntöd egy szép áldomásban a hazát.

A nyár első vasárnapja fényesen viraidt ránk, és derült maradt fölöttünk lementóig.

A templom zsúfolásig megtelt, padtársaim már esak az Urasztala kerítésében találtak he­lyet. Az ünnepély a mi egyházunk ismeretes egyszerű szertartásai szerint folyt le,, némi cse­kély eltéréssel.

• Hálát adok ne-kedi, én Istenem, hogy ennyi ideig megtűrtél engemet a te szolgálatodban; hálát, hogy elszenvedted az én kicsinyhittisé-geimet, restszivüségeimet, hivtelenségeimet. Áldj meg engemet továbbra is. Földi életemre nézve nem kérek többet, esak azt tartsd meg nálam, a mit adtál, mig néked jónak tetszik. De lelki kegyelmeidben tégy gazdagabbá. . . Áldd meg ezt a népet, nem én érettem, hanem azért a jó j>ásztorért... Áldd meg a királyt, a mi királyun­kat, a te képedet, és az ő királyi házát, és az ő jobb és balkeze mellett mindazokat, a kik tör­vényt mondanak a te nevedben, és igazságban ítélik a te népedet. . . Áldd meg a mi édes ha­zánkat. . ."

Ez a rendes menete a mi közönséges könyör-géseinknek; ilyen szellemben könyörögtem én is, mondanom sem kell, nagy meghatottsággal.

Egy énekvers eléneklése után, most is, mint Virágh püspök jubileumakor, a tassi lelkész állt fel; Dömötör Bertalan prédikált. Az én örömöm mindnyájotoknak öröme. Barátság ós szeretet sugalta minden szavát; bocsássuk meg neki ezért, és az ékes előadásért, hogy beszédében ember nevét említette, ott, hol csak egyetlen egy névnek van helye. De az ily szirtet szinte lehe­tetlen kikerülni. Megígértem neki, hogy majd az ő jubileumakor én mutatom meg, hogyan kell papot jubilálni.

A templomi ünnepély végeztével következtek a megtisztelő küldöttségek a lelkészlakoa. Első sorban a presbyleríum, az én régi öreg, vagy az elhunytak helyébe lépett ifjabb presbytereim, kik közül egy se vált még meg tőlem, hanem ha a halál által. Pedig nálunk is van jobboldal, baloldal, de csak a presbyterium tanácstermén kivül. Az én régi elnöktársam, Kovács Zsigmond főgondnok szólt nevökben: megújítottuk a régi szövetséget. Egy remek művű bibliát és egy gazdag palástot hoztak a szövetség zálogául. Az öregeket egy kedves és szeretetreméltó küldöttség váltotta fel. Fiatal leánykák anyáik és nagya­nyáik nevében elhozták a tavaszt az őszhöz, a mirtuszt a sárguló levelek közé; szép ezüst kely­het adva át emlékül, a «Jábel» végjelenetére czélzó felirattal. Én a Dína örökségével feleltem mindegyiknek. A te ifjúságodnak legyen vezére a te Istened.

A kaszinó nevében elnöke, dr. Técsy, az adó­hivatal nevében Kékessy pénztárnok, az ipartár­sulat nevében Baráth Élek müasztalos, a városi elöljáróság nevében Tóth Zsigmond főbiró, a kiskunsági községi tanítói kör nevében Sár-közy, az egyházmegyei tanítói egylet nevében FilepEndre elnök szólottak. A helybeli gymna-siumi tanárokat régi barátom, Szikszai/ Gusztáv vezette. A kecskeméti fogymnasium izenetét Né­met Ödön hozta meg.

A csanádi egyház külön képviseletben jött. Ottani utódom Baky István egy albumot nyúj­tott át egyháza nevében, könnyezve vettem át. Csanád volt az én bölcsőm. Az én papi bölcsőm.

Azután jöttek az én legközelebbi barátim, a az egyházmegye papsága presbyteriumaik küldöt­teivel. Nagyrészt őszbe csavarodott, fiatal fők, (mi korán őszülünk, de sokára őszülünk meg), köztük nem egy szerencsésen túl van már a ju­bileumán, a nélkül, hogy a világ tudna róla. Ádám József alesperes, kivel együtt kezdtem a szolgálatot, szólt nevükben. Mit válaszoltam rá, magam sem tudom, csak azt tudom, mondtam^ hogy «az én terhem könnyű és az én igám gyö­nyörűséges. Ti tettétek azzá'.* Évek múlnak el kö­zöttünk panasz és torzsalkodás nélkül a hatvan­ezer lélek között. Iktató-számom évenként nagy kínnal tud aranymennyegzőig vergődni. Ilyen kevés bájú esperes a vüágon sincs több. Ezért feleltem egy jó barátomnak, ki sürgetett, hogy vegyek részt traktusostul, a közpapok mozgal­mában: .Fiam! az én traktusomban csak egy kozpap van, és az én vagyok; a többi mind es­peres. Hogyan konspiráljak én egy magam 24 esperes ellen?. Ezért hivnak bennünket csendes traktusnak. Egy izgága volt köztünk, meghara­gudott ránk, itt hagyott bennünket, az adta ránk ezt a nevet.

Bezárta a sort Szöcs Farkas, a budapesti theolügiai tanári kar nevében; erre már alig volt kadeneziám.

* Kük óra elmúlt, mikor a gymnasiumi nagy ter­

mében közebédhe* ültünk, mely mintegy 150 vendégre volt terítve. Az áldomások sorát én nyitottam meg, at királyra ós Tómory- zárta be a Jmzára köszöatve. Á kettő között sok tüzes láing röppent el, legnagyobb része az, én fejeiére szállva. Kovács. Zsigmond', Szikszay Gusatáv, Szöcs Farkas, — mind aat fejtegeti ék, és pedig ékesen, milyeanek kellene én nekem len-nem • sainte szégyeltem, hogy olyan nem. lehetek; Baky István és Baky Béla a kunszentmiklósi hölgyekre. Mészáros Jáinos Kovács Zsigmondra, Hetesy Viktor a kánszentmiklósi egyházra, Szikszay Giusztáv Bernáth Istvánra, Baky István Tomoryra, azután özv. Hetesynére„ a miért nekem egy leányt nevelt, egy másikat;, a kecske­méti papnak, s még ezeken kívül az-, ó-moravi-czai eklézsiának is juttatatt egy lelkipásztort; Gyenes József és Kálosi József barátaim pedig valakire, a ki eat az ünnepet én velem együtt köszöni meg.

Az áldomások közben Szikszay Gusztáv és Tóth Pál (rendező, machinátor belli) tanárok olvasták fel az érkezett táviratokat és egyes levelek részleteit. Összesen mintegy nyolezvanat. Közöttük Földváry alispán, Tóth József tanfelü­gyelő és Darányi Ignácz izeneteit. Az ünnepély kültagjai voltak ezek, kiket itt, honoris causa nomino.

És a többiek ? Eoskovics Ignácz komám, «Jáhel» -em kereszt­

apja; Rákosi Viktor; Apostol Bertalan; Szász Domokos püspök; az Adám-ház. A dunamelléki összes gymnmsiumok tanártestületei; a debre-czeni tanárok; egyéb iskolákból egyesek; ezek között Tóth Lajos Zentárói; személyes barátaim Szegedről, Szolnokról, Budapestről, Kecskemét­ről, Kőrösről, Halasról, Belső-Somogyból: a tiszántúli esperesek; kerületbeli pajtásaim. Cse-key esperes barátom huszáros telegrammjával:

• Kapaszkodjál még huszonöt évre, Akkor híjj meg aranymenyegzó'dre.»

Ezt írja nekem Várkonyból, a Zengő-hegy aljából, hol kora tavaszszal nyit a primula, s rózsákat szül a pünkösdi hajnal. Köszönöm, öreg barátom! Te legalább ide értél, ha sánta pega­zuson is. Látszik, h'ogy huszár voltál; az nem tesz semmit, hogy megszöktél a zászlód alól 1849 augusztus 15-ikén.

A te múzsád sugalta Böszörményi bácsinak is a magáét:

• Huszonötöt kaptál Mostan fél deresen, Kapj más huszonötöt Majd egész deresen.*

Hagyja el, Miska bácsi! Egész deresen kap­tam én azt most is.

De még Nagy-Szalontára is ez a múzsa látott el: ((Huszonötre újabb huszonötöt kivan Széli Kálmán.»

— A miniszter? Éljen! — Nem a miniszter, Arany János veje ! —• Arany János veje ? Még inkább éljen! En bennem is megszólalt a maliczia. Oda

szóltam a publikumnak: — Sem nem miniszter, sem nem Arany János

veje, hanem a Tisza Kálmán elnöktársa.' — Mindennek daczára is éljen! — kiáltott

Papp Lajos öcsém, s akkor fölzajdult az éljen harmadszor is, és Széli Kálmán kapott olyan háromszoros éljent, a minőt én sem kaptam a mai napon.

Látod Kálmán! Majd meglátom, tudnak-e így a te hajdúid, mint az én kunjaim.

Öreg paptársaim saját egyházmegyénkből, s néhány más még a Dunamellékről.

Nem fér ide névszerint, pedig szeretném őket katalógusba szedni, mint Homér a hajókat. Nem is nyugszom addig, mig meg nem lesz.

Most már sietnem kell. De a keresztleányai­mat még a szerkesztői czeruza sem törölheti ki innen. Bankos Ilonkát, Faragó Irént, Faragó Nellit, Kálosi Eózát, a Nyári Béla Böske leányát, a Eozsnyai Arankáját és Jolánját. A Burián testvérekét, és aztán a Weisz Mihálynéét, — el­mében és szépségben gazdag fiatal hölgy, kinek levelével csak azért merek dicsekedni, mert fen­tebb már hárman is rám olvasták a derest. És az én kis füsti fecskémet, kinek nagy gondjai között is eszébe jutottam.

27. 9BAM. 1891. >x«KVTn. PWODYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 443

Egyház csak (egyetlen egy köszöntött sürgö-nyileg. A kalocsai filia, melynek gondnoka, min­den látogatásomkor olyan bankettet rendez a tisztességemre, melyen jelen van az egész eklé­zsia apraja-nagyja. Sőt még extraneusok is. Csak azt szedetném még, ha továbbszállításomról is a filia gondoskodnék, mert a mater-nek ijedősek a lovai. Ez idén is leragadtak a fajszi töltésről.

Utolsónak hagytam azokat, a melyek tényleg legelőször mutattattak be. Az akadémia I-ső osztálya nevében Hunfaky Fái, a Kisfaludy-társaság mevében Gyulai Pál üdvözlő sorait. *

Legeslegelső pedig a püspökömé volt. ((Jubileumodra személyesen nem mehetvén,

üdvözletemet és vele egész lelkemet küldöm neked és minden jó kivánatimat egykori kedves egyházamnak. Szász Károly.»

Szálljon vissza ez az áldás küldőjére. *

A közebéd 4 órakor ért véget. Az egész ünne­pély teljes rendben s mindenek megelégedésé­vel ment véghez, s ezt megkoronázta a közebéd kifogástalan disze. Miért ne köszönném ezt meg a mi vendéglősünknek, Káczer Pálnak, ki aszta­lait úgy rendezte « étkeit úgy szolgáltatta fel, a mint kevesen tudnák az országban. Bármily szépen folyt is le az egész u. n. szellemi rész, mivé vált volna az, ha valami nyavalygós ven­dégség fejezte volna be ?

A vendégek eltávoztak, s akkor kezdődött a mi városligetünkbena népmulatság, vidám táncz-czal és nagy közönséggel. Peták Sándpr ren­dezte a polgári olvasó-kör nevében. Én is ott voltam, és az enyimek mind; és ott találkoztam sokkal azok közül, a kik engemet szeretnek, vagy újra megszerettek. Igen, kedves és kifogás­talan ünnep volt mindvégig. Oh a kun tud ünne­pelni ! kiváló érzéke van fényesen tudni ünne­pelni, és pedig tékozlás nélkül.

*

Alkonyaiból tértünk haza; ott a magunk kis zárt körében még egyszer újra átéltük a mai napot. Hetesy Viktor is elmondta még a mi szi­vén fekszik, Mészáros János is, sőt még két rigó madár is, egyik fekete rigó, másik sárga rigó.

Azután a rigók is fészekre ültek, elszéledtek, és mi magunkra maradtunk ketten.

Ott volt előttünk egy csomó levél, azt újra olvasgattuk sorba. A Wagner Józsefét, öreg ne­mes katonája a mi harczainknak. Baksay Ist­ván öcsémét, ki a múlt öszszel még 12 évvel vénebb volt nálam; azóta évnegyedenként öt esztendőt fiatalodik a leveleiben. A Hegedűs Istvánét Erdélyből és Kiss Gáborét Pápáról és a Somló-hegyéről. Kedves hegy az nekem, de nem a boráért.

Vannak a levelek között adósságra emlékez­tetők is. A K. Tóth Kálmáné, mert ő adott minket egymásnak, t. i. Kunszentmiklóst és engem. Igaz! de megtaláltad érte jutalmadat, ne hányd fel többé. A Rozsnyay Mátyásé, kivel ezelőtt 10 évvel megkötöttem a szerződést az egész Homerusra, ő nekem sherry és ménesi borral fizet — nem tudom már minő kulcs sze­rént. De azt tudom, hogy legalább is tiz énekem már intabulálva van.

Azután egy halotté, a ki az égből küld nekem ünneplő verset. A halott, a lélek az égből nézi ezt az ünnepet, s felém int keze, az a szigorú, az az áldott kéz. Kacsóh Lajosé, az én első ta­náromé. Fiától küldi.

Utolsónak jön a halott özvegye, az én legré­gibb ismerősöm, egy kis névjegyen. Özvegy Kacsóh Lajosné. Nyikos Katalin. Aláírva resz­kető kezekkel: Tisztelője. Jó öreg asszony! még most is érzem kis kezed nyomását. Olyan kicsiny, olyan fehér volt, és én mégis úgy tudtam tőle a leczkémet, mihelyt megsimogatta azt az én buksi fejemet!

# — Mégis csak derék gyerek vagyok én! szólok

végre, — ahoz, a ki a kis asztalnál szemközt ül velem! A mi kis kék szobánkban.

Felelet helyett rám tekint a két szeme. Ez a tekintet az én jubüeumom fénypontja.

Hála Istennek. Baksay Sándor.

EGY FIUMEI GYÁRTELEP. A fiumei királynapok ismét e magyar tengeri

kikötő-város felé irányozták a figyelmet. Ö fel­sége a király a pécsi hadgyakorlatok után egye­nesen Fiúméba vette útját, hogy ott a hadi hajó-

I-Vlr.

A KIRÁLY LÁTOGATÁSA ALKALMÁBÓL FIÚMÉBAN A BIZSHÁNTOLÓ ÉS KEMÉNYÍTŐ GYÁR ÁLTAL EMELT

DIADALKAPD.

rajt megtekintse. Ö felsége ezúttal meggyőződ­hetett, hogy a magyar állam által e kikötő-város érdekében hozott áldozatok már is szépen ter­mik gyümölcseiket, nem csupán hajózásának és kereskedelmének fölvirágzása által, hanem azon lendület által is, melyet az ipar vett e város területén.

Két nevezetes speczialitása van Fiume ipará­nak : a torpedó-gyár s a rizshántoló- és kemé­nyítő- gyár, mely utóbbiról adunk ezúttal rövid ismertetést.

A fiumei rizshántoló és rizskeményitő-gyár egyike a hazánkban létező gyártelepek legna­gyobbjainak.

A fiume-abhaziai út mentén álló hat emele­tes hatalmas épület már messziről szembetűnik, s gyártelep jellegét azonnal elárulja. A sínpá­rok által szeldelt gyárudvart különböző javító­műhelyek, és nyers anyag, valamint kész ter­mékek tárolására szolgáló, hosszan elnyúló raktárépületek környezik.

A rizshántoló osztály, mely a gyárépületnek körülbelül V's-át veszi igénybe, az ismeretes kony­harizst állítja elő, a mennyiben az Indiából hozatott nyers rizst hántja és csiszolja, míg a keményitő-osztály a csiszolásnál elhulló törme­lékrizst dolgozza fel keményítővé.

Az üzem ellátására szükséges mozgató erőt három 1000 ló erejű gőzgép szolgáltatja. Belső berendezésül a modern tekhnika által teremtett segédeszközök szolgálnak s ezek könnyítik meg a gyakorlatias és mintaszerű, de a keményítő­gyárban különösen bonyodalmas üzem egybe-vágását.

A keményítőgyár a kereskedelemban előfor­duló közönséges keményitőfajok előállítása mel­lett, még egy igen gyakorlatias újítást is hozott be.

Mint ugyanis tudva van, a keményítő 2Va—3 kilogrammos csomagokban, vagy különböző nagyságú kartonokban jut a forgalomba. A cso­magokat a kiskereskedő a kivánt mennyiségek­hez képest apránkint méri ki, mely kezelés a keményítő minőségének észrevehető hátrányára van, minthogy a keményítő nagyfokú törékeny­

ségénél fogva könnyen széthull, süány és poros lesz. Ezen hátrány elkerülése czéljából a házi­asszonyok inkább dobozokba zárt úgynevezett karton-keményitőt vásárolnak, mely esetben azonban megint csak kárt vallanak, a mennyi­ben annyival kevesebb keményítőt kapnak, a mennyit az üres doboz nyom. A fiumei kemé­nyítőgyár e károsodásnak elejét veendő, újabb időben oly alakban hozta forgalomba a kemé: nyitőt, mely feleslegessé teszi a kis kereskedő­nek a sok alkalmatlansággal és veszteséggel járó kiméregetést s a takarékos háziasszonyt nem­csak arról biztosítja, hogy valóban a kivánt fiu­mei rizskeményitöt kapja, hanem egyszersmind az értéktelen doboz súlya által okozott veszteség­től is megkíméli. Ez az úgynevezett fiumei táb-lakeményitő, vagyis a legfinomabb fiumei rizs-keményítő apró táblácskák alakjában, melyek a gyár védjegyével — az elefánttal — s a kö­vetkező köri tő irattal ellátva: "Superfine Bice Starch Fiume.» E táblácskák mindegyike 50 gramm súlyú s a laza állapotban kimert vagy karton-keményítő térfogatához képest igen csekély térfogatú, s mert tömör darabban van, könnyen csomagolható, a beszennyeződéstől is könnyen megóvható s a háziasszonynak lehe­tővé teszi keményítő-fogyasztásának pontos ellenőrzését.

Hasonló módon hozza forgalomba a fiumei keményítőgyár fényző keményítőjét is.

A fiumei rizskeményítö az iparkiálhtasokon mindenfelé a legelső kitüntetésekben részesült.

E nagyszabású ipartelep, mely oly kiváló he­lyet foglal el a hazai ipar terén, megérdemelte azt a kitüntetést, melyben a király részesítette, hogy megtekintésére bevonult a gyár által emelt s itt bemutatott diadalkapun.

A MEGLEPETÉSEK KORSZAKÁBAN. Ma már alig múlik el nap, melyen valami új

találmányról ne hallanánk, s habár bizonyos tekintetben közvetlenül az emberiség javára

444 VASÁRNAPI ÚJSAG. 27. SZÁM. 1891 . XXXVIII. F.V70t,YAtf.

nem is szolgálnak, mindamellett az u tána követ­kező haladások ebben az irányban nagy előnyök kútforrásai lehetnek.

A múlt napokban Baird mérnökkari tiszt a woolwich-i tüzérségi arzenálban bemutat ta az általa feltált készüléket, melynek alkalmazása mellett bár mily kiterjedésű terepen, tetszés szerinti időre , valamely tömeget, csapatot, legyen az gyalogság vagy tüzérség, lá thatat lanná tehet.

A tömeget valami sürti ködféle levegőréteg veszi körül, mely azonban a benne állókat nem akadályozza meg abban, hogy mindazt, a mi körülöttük történik, meg ne lássák. Az előidé­zett köd fehéres szinü, a puskapor stirü füstjé­hez hasonlít, az idegekre semmiféle káros ha­tást nem gyakorol, s úgyszólván érezhető szagot nem hagy maga után.

Mihelyt a készülék működését megszüntetik, a köd rögtön eloszlik és szükség esetére néhány perez múlva ismét beállhat.

Az új találmány előnyei valóságos korszakot képeznek a hadviselés dolgaiban, mert ezentúl a csapat mozdulatainak láthatatlansága a hadá­szat főelemeinek alkalmazhatását lehetetlenné teendi; képzeljünk magunknak a stirü ködfátyola alatt előre nyomuló tüzérségi tömegeket, vagy lépésben közeledő lovasságot, melynek számát, erejét és állását nem ismerjük!

Az efféle működéssel járó hadmíveletek elle­nében még egy Moltke vagy Napóleon vezéri lángesze is eltörpül.

A kisérletek azt mutatták, hogy a oprotesting Jog» ovédelmi köd» alkalmazására az időjárás befolyást nem gyakorol, mert még a legerősebb szélben vagy esőben is a gép által kilövelt sűrű felhőtömegek egyiránt födik be a csapatokat.

Eleinte a köd egyforma felosztásában mu­tatkoztak némi nehézségek, de Baird hadnagy ezeket csekély fáradsággal megszüntette. Meg­lepő volt azon gyorsaság, melylyel az ottani gyakorló téren felállított három lovas üteg, a lőszerkészlet kocsikkal együtt a nézők szeme előtt el tűnt és alig tizenöt perez múlva az ellen­kező irányban ismét előbukkant a láthatáron.

Sokáig senki sem akarta hinni, hogy a még mindig álló stirü köd falból az ágyúk már régen eltávoztak, míg csak egészen más irányban meg­kezdett tüzelésük ezt be nem bizonyította.

Legnagyobb fontossággal birand azonban az új találmány a hajóhad mozdulataiban és ha Baird hadnagy állítása szerint a füst nélküli lőpor nagyobb méretű tengeri ágyúknál haszná­latba jönne, a mi már csak a legközelebbi idő kérdései közé tartozik, az ily készülékkel ellá­tott hajókkal szemben a védelem vagy támadás lehetősége egyiránt megszűnt.

Baird hadnagy találmányáról az angol kato­nai szaklapok valószínűleg felsőbb helyről kapott utasítás folytán semmiféle tudományos véle­ményt nem mondanak, sőt még szokásuk elle­nére annak körvonalairól sem értekeznek, úgy hogy jelenleg e részben az érdekes és nagyfon­tosságú tényen kívül e helyütt egyebet mi sem hozhatunk fel.

H A R K Á L Y , MLNT A T E L E G R A F

E L L E N S É G E . A kúszó madarak egyik legszebb és legérdekesebb

faja, a nálunk is jól ismert zöld harkály, Angliában úgy mutatta be magát, mint a modern művelődés egyik legfontosabb eszközének, a telegráfnak ellen­sége. Több helyen észlelték ugyanis, hogy a telegráf­oszlopokon nagy üregek vannak, melyek néha egé­szen keresztüllyukasztják a fát s így a telegráf-ösz-szeköttetést igen könnyen veszélyeztetik. Szorgos kutatás után észrevették, hogy a «bünős me­rénylő' tulajdonkép egy-egy ártatlan harkály. Ez a kis állat tudvalevőleg nagyon szeret a íViK kérgei alatt kutatni férgek és rovarok után, a melyek kedvencz csemegéi s igeu valószínű, hogy a sokat emlegetett természeti ösztön cser­ben hagyta őt akkor, midőn a szél által előidé­zett zúgást, melyet a telegráf-oszlopokon az emberi fül is hajlandó méhdongásnak tartani, rovarok által okozott zajnak tartotta s jobb sorsra érdemes buz­galommal és kitartással vájt üreget a kemény fába, a hol valószínűleg csak csalódás várta. Ennek a kis állatra nézve oly keserves csalódásnak egy érdekes esetét leste el a természetben egy angol rajzoló 8 utána közöljük mi is lapunk mai számában.

Harkály a telegráf-oszlopon.

Nem valószínűtlen azouban, hogy a telegráf-osz-lopokban valami fadar.izs vagy más rovar lárvája lappangott s azt kutatta és vájta ki a madarak hires ácsmestere.

A FÖLDALATTI VILÁG KINCSEI. Mit és mennyit hoz elő az emberi ész ipar-

kodása a föld gyomrában heverő kincsekből, ez oly fontos kérdés, melynek megoldása, tekintet­tel a népesedés rohamos emehiedésére, kiváló fontossággal bir.

A jelenkor geológusai közt leginkább Couriot F. úr, a franczia akadémia tagja által legújab­ban közzétett adatok nyújtanak felvüágosítást, melyek szerint a föld valamennyi bányáiból egy év lefolyása alatt kivett termelést 9 milliárd frank értékre becsüli. Az ember azt hinné, hogy ezen óriási összegben az arany- és ezüst-terme­lés képezik a túlnyomó részt, holott ezekre a kilencz milliárdnak csak egy hetede esik, míg a kőszén negyedfél milliárd s a vas másfél milli­árd franknyi értékre rug. így tehát a kőszén háromszor annyit jövedelmez az emberiségnek, mint a világ összes arany- és ezüst-bányái. Már pedig a vegyészet és bányászat jelenleg a tökély oly fokára jutott , hogy utódaink a hátrahagyott salakokban még egy porszemnyi ezüstöt vagy aranyat sem fognak találni. A kőszéntermelésben az oroszlán rész Angliát illeti, mely bányáiból évenként egy milliárd frankot érő szenet emel ki, s ebből — szintén évenként — a külföldnek 250 millió franknyi szenet elárusít. Az angol szénbányák kiterjedését 33.000 négyszög kilo­méterre teszik. Az Egyesült-Államok szénbányái, melyekben a termelés aránylag még kezdetleges­nek nevezhető, 490.700 négyszög kilométerre terjednek s igy idővel a helyzetet uralni fogják. Amerika után következnek Németország 31.000 D kilométerrel, Oroszország 28.300 D kilo­méterrel, Francziaország 5581 • kilométerrel és Ausztria-Magyarország majdnem hasonló kiterjedéssel. Ezen számok bizonyos tekintetben csak megközelítőknek mondhatók, azonkívül tekintetbe veendők a különféle országok gyar­matai , hol a kőszénipar még nagyon primitív állapotban van.

Couriot a földgolyó aranytermelését 1889-ben 549.500,000 frankra becsüli, mely összeget az angolok 1890-ben 21 milló font sterlingben álla­pították meg.

Legújabban Afrikában a Transvaal tar tomány aranytermelése óriási számokkal lépett elő, mert míg 1866-ban csak 69,543 font sterlingre rágott, ezen idő óta folytonosan emelkedve, 1889-ben már 750,000 font sterlinget hozott elő.

Nagyon érdekes továbbá Couriot azon állí­tása, mely szerint Francziaország kőszénterme­lésénél ezelőtt 27 évvel, vagyis 1864-ben, 60.444 tonna kőszénre egy elveszett bányászt számítot­tak, most pedig 122,000 tonna termelésénél for­dul csak elő egy bányász halála.

Az emberi élet biztonságára szolgáló intézke­dések most már a kisebb, de azért gyakrabban előfordult baleseteket majdnem végképpen ki­zárták. Nagyobb szerencsétlenségek most is tör­

ténnek, de a mint a legnagyobb szigorral végre­hajtott vizsgálatokból kitűnik, azok 92 százaléka csak a munkások vagy alkalmazottak gondat­lanságából, nem pedig a termeléshez szükséges berendezések hiányos voltából eredt.

Couriot közelinek tartja azt az időt, midőn a hátralevő nyolez százalékot a tudomány hala­dása szintén el fogja érni, ez a tökéletes bizton­ság csakis a fennálló rendszabályokhoz való szo­ros ragaszkodástól tétetik függővé.

IRODALOM ÉS MÜVÉSZET. A magyar tör ténet i életrajzokVII. évfolyamá­

nak 2. füzetében kezdi meg Marczali Henrik, Mária Terézia életrajzát, melyet ritka érdekességgel egé­szen a második magyar inzurrekezióig mond el e füzetben. A Szilágyi Sándor által szerkesztett derék vállalat e füzetét is számos sikerült kép illusztrálja, a melyek közül mai számunkban mi is bemutatjuk a következőket:

Mária Terézia arczképét, mely a királynő számos egykorú arczképei közül egyike a legsikerültebbek­nek. Meytens, a királynő kamarafestője készítette 1742-ben Bécsben, és Parisban a következő évben Petit metszette ki. Mária Terézia arczképe egy má­sik rajzban is látható, melyet a versaillesi múzeum­ban levő eredetiről Cserna Károly készített. Sőt ama medaillon arczképen is feltaláljuk, mely I. Józse és III . Károly arczképeivel együtt mutatja őt. Ennek eredetijét az országos képtár őrzi.

Maria Terézia magyar kísérettel, Bidinger J. E. hűes metszvénye a koronázási szertartásnak egy ré­szét tünteti föl. mikor a királynő lóra ülve vágtatva nyargalt föl a koronázási dombra, hogy megtegye a négy kardvágást, ősi szokás szerint, a világ négy tájai felé. A jelenet leírhatatlan hatást tett az ott levőkre. Az angol követ, Bobinson, ezeket ü t a e nap estéjén : «A királynő maga a báj és midőn fölemelte karját a világ négy tája felé, mindenki észrevehette, hogy nincs szüksége sem ezen fegyverre, sem másra, hogy meghódítson núndenkit, ki közelébe jő.»

A koronázási díszmenet egy másik részletének eredetijét, mint egykorú metszetet, a pozsonyi városi múzeum őrzi. Ezt is Cserna Károly rajzában mutat­juk be.

Az európai sakkjáték azt a jelenetet akarja allegori­kus képekben bemutatni, midőn Mária Terézia trón­ján a szövetkezett hat ellenség egymásközt mintegy megosztozott, előre kinézvén mindegyik a maga re­mélt birtokát. A kép egykorú metszetét az országos képtárban láthatjuk.

Nagy Frigyesnek, a királynő leghatalmasabb ellenségének arczképe 0 Felsége hitbizományi könyvtárában őrzött egykorú metszet után készült másolat.

Gróf Batthyány Lajos nádor arczképe szintén egykorú metszetről való, a melynek eredetije az or­szágos képtárban őriztetik.

A *Moriamur* híres jelenete régi metszet után van adva, mely ama hagyományos felfogást akarta megörökíteni, mintha Mária Terézia kis gyermekét is karján tartotta volna, mikor a híres országgyűlé­sen megjelent. E hagyományos felfogás téves, mert Mária Terézia csak akkor mutatta be kis gyermekét a rendeknek, mikor a gyűlés után nála tisztelegtek.

Utolsó két képünk közül egyik a Mária Terézia korabeli magyar gyalogosokat, másik a. magyar lova­sokat tünteti föl. Mind a kettőt a «Das k. k. öster-reichische Heer» czímű munkából Cserna Károly rajzolta. Mind a gyalogosnak, mind a lovasnak vi­seletében meg volt tartva a nemzeti jelleg. A magyar gyalogos prémes ruhát és sárga zsinóros kék nadrágot viselt, fején fekete, kalpag alakú sapka volt, lábán pedig bakancs. Kovás puskáján kivül karddal is rendelkezett. A lovasságot felruházni nagy erő­feszítésébe került a nemességnek, azért több megye mentegetőzött még 1741. végén, hogy a kellő föl­szerelés miatt nem küldheti a lovasságot a badba. Német köpönyeget akartak a legénységre adni, de az magyar mente nélkül nem akart útnak indulni. Azért tehát nyakra-főre készítették a lovasok ma­gyar ruháját s egész fölszerelését.

A «Magyar Történeti életrajzok* e füzetét ösz-szesen 38 kép díszíti, s ezenkívül 20 névaláírás hasonmása van benne, s Mária Terézia vőlegényé-

27. SZÁM. 1S91. xxxvni. F.VFOT.YAM.

hez intézett szerelmes levelének hű hasonmása van mellékelve.

A Budapesti Szemle júliusi kötetét Zichy Antal­nak «A gr. Széchenyi Istvánhoz intézett megtisz­telő levelekről" czimtí dolgozata nyitja meg, melyet Széchenyi levelezéseinek újabb kötetéhez irt, s me­lyet a tud. akadémia februári ülésén olvasott föl. Azokat a leveleket ismerteti ebben, melyeket 1827—35 közt írtak Széchenyihez bámulói, tisztelői, a tanácsadók és kérők. Van köztük néhány, mely vagy az író kiléténél vagy korjellemző vonásainál fogva érdekes most is, többi közt Kis Jánostól. Nendtvich Gusztávtól folytatását és végét veszszük Gaullieur franczia iró dolgozatai fordításának a •Kaliforniai tanulmányok»-nak, melyek az amerikai szellem erélyéről és kitartásáról sok jellemzőt mon­danak. Joóh Lajostól nagyobb ezikk olvasható «A szocziálizrnusról*, melynek történetét Plató «Res-publicájá»-tól és Morus«Utópiája* -tói kezdve egész a mai korig kiséri, eszmei menetében, fejlődésében és az iij korban oly fenyegető kiterjedésében. Ezt •Szuleiman* czímű keleti tárgyú elbeszélés követi, melyet Bánfi Zsigmond fordított francziából Loti P. után, kit a napokban választottak a franczia aka­démia halhatatlanjai közé. A szépirodalmi közle­ményekben még «A hírvivők*, legifj. Szász Károly­nak a Kisfaludy-társaságban felolvasott költeménye és Lévay Józsefnek Burns-fordításaiból a «Vadász-dal» foglal helyet. Telkes Simon «Agyagipari tár­latunk" -ról ír részletesen. Végül az ((Értesítő* kö­vetkezik, mely Baoul Chélardnak Magyarországról irt könyvéből mutat ki furcsaságokat; foglalkozik továbbá Suppan Vümos pedagógiai jelentésével (az ifjúsági testi neveléséről), Baksay Sándor «Szeder­indák * czímű új elbeszéléseivel; aztán pedig Felméri Lajos válaszol Pauer Imrének a könyvéről meg­jelent bírálat következtében, valamint Pauer is nyomban megteszi észrevételeit e válaszra. V «Buda­pesti Szemle* előfizetési ára egész évre 12 forint, félévre 6 frt.

Az osztrák-magyar monarchia írásban és kép­ben czímű vállalatnak most megjelent 123. füzete Magyarország Dl . kötetéből a 2. füzet, melyet egé­szen Budapest krónikájának folytatása tölt be. Salamon Ferencznek e jeles dolgozata a krónika szerény czímét viseli ugyan, mindazáltal a történet­író mesteri tollával fűzi egymáshoz a haladó idők egymásra következő eseményeit, melyek egészben véve azt a hatást teszik az olvasóra, mint valamely nagyon mély hátterű természeti tájkép a szemlélőre. A messzeség ködös kékje fokozatosan halványodik, s végre az előtér, — e dolgozatban a legújabb kor, — tiszta világosságban tárja föl előttünk még a részle­teket is. A krónikás modor különben előadás tekinte­tében sem zavarja a dolgozat kerekdedségét és egysé­gét. Valóban nem kis nyereség, hogy fővárosunk vi­szontagságos történetei ily tanulságos, tömör rövid­ségben s épen oly avatott kézből kerülnek az olvasó közönség elé. A füzetet, mint rendesen, szép rajzok díszítik.

A főváros múltjára nézve igen érdekesek ezek az illusztrácziók, több egykorú képet ismertet­vén meg. Ilyen Buda a XVII. század elején, Merian • Newe Archontologia Cosmica* czímű Frankfurtban 1636-ban megjelent müvéből; Budavár ostroma 1686, egykorú metszet után; (Lanfranconi Eneának a főváros részére ajándékozott gazdag metszet-gyűj­teményéből) ; A keresztény hadak bevonulása Buda várába. 1686 szept 2-ikán, Herber Károly azon idő­beli lotharingiai festő rajza után, az ő felsége bécsi palotájában levő szőnyegképről; Pest és Buda a XVIII. század elején Bél Mátyás 1737-ben megjelent müveiből; Buda és Pest a jelen század elején, az Arto-ria éa társa bécsi műkereskedése által kiadott színes kép után pesti és budai polgárőrség (1793—1750) egy­korú rajzok után Kimnach Lászlótól. Az ujabbkori illusztrácziók: Faragványos kövek Mátyás palotájá­ból (jelenleg a nemz. múzeumban) Kimnach Lász­lótól ; a fehérvári kapu, Török Bálint nevének kezdő­betűivel, Dörre Tivadartól; a budavári jezsuita-lép­cső, szintén Dörre Tivadartól; a pesti vármegyeház, Háry Gyulától; a pesti városháztér az 1838-iM ár­vízkor (egykorú rajzok után) Kimnach Lászlótól; a régi városház Budapesten, Nádler Róberttől. A vál­lalat Révai testvérek bizományában jelenik meg. Egy-egy füzet ára 30 kr.

Irodalomtörténeti közlemények, az akadémia támogatásával és dr. Ballagi Aladár szerkesztésében megjelenő új folyóiratból a 2-ik füzet hagyta el a sajtót.

VASÁRNAPI ÜJSÁG.

Dr. Lázár Béla tüzetesen ir benne a «Gesta Romanorum* hatásáról a magyar költészetre. Szól benne az 1472-ben kiadott latin mese- és adoma -gyüjteményről, a szerzőjére vonatkozó homályos adatokról, s felsorolja a magyar Írókat, a kik belőle merítettek. Ifj. Kemény'Lajos XVI. század­ból való kassai városi emberekről emlékezik meg, kik latin verseket irtak, s korukban elég hatást tet­tek. Szeremlei Samu a "Nyelvtörténeti Szótár»-ból kimaradt régi magyar szavakat kezd közleni. Dr. Váczy János befejezi Ráday Gedeonról szóló tanulmányát, melyben a hatást vizsgálta, a mit Ráday Kazinczyra tett. Dr. Vertém/i György össze­állítja azt a gyér számú adatot, melyre Simái Kristóf 38 évi körmöczbányai működésére nézve a körmöcz-bányai városi levéltárban akadt. Angyal Dávid be­fejezi Kisfaludy Sándor Petrarca-reminiszczencziái-nak összevetését. Négyessy László azt fejtegeti: vers-e Petőfi «0rült»-je s arra a következtetésre jut, hogy a költeménynek van versalakja, formája egy nyugot-európai schéma : az egyenetlen sorsú szakozatlan és rímtelen anapaesztizált jambus. Ballagi Aladár szerkesztő a jezsuita-rend most megjelent franczia nyelvű bibliográfiájából kiirja a magyarországi jezsuita munkákra vonatkozó adatokat. Bayer Jó­zsef több levelet közöl, adalékul «Báró Wesselényi Miklós pesti színtársulatának történetéhez*, mely­ben az 1807-iki szinószháboruról, Rehák József ügy­véd és később színházi plenipotencziárius viselt dol­gairól, apró fondorlatairól, Ernyei Mihály igazgató­sága tarthatatlanságának az igazi okairól, szóval a színtársulat ingadozó helyzetéről mindjárt a Pestre jövetel első éveiben nyerünk képet. Koncz József ifj. gróf Teleki Domokos saját levelével mondja el, mily véletlenül jutott a gróf 1798-ban a jénai ásvány­tani társulat elnökségébe. Könyvismertetés, kiadat­lan levél közlése fejezi be a füzet tartalmát.

A történelmi tár, a történelmi társulat és a tud. akadémia történelmi bizottsága évnegyedes folyó­irataiból a július-szeptemberi kötet hagyta el a saj­tót, számos eddig ismeretlen történeti kútfő feldol­gozásával és közlésével. Pór Antal a Lipóczi Keczer-nemzetségről ír. A többi közlemények: Emlékek Barsvármegye hajdanából, közli Szerémi. Podolin történelme és okmányai, közli Wéber Samu. Erdély és a harmincz éves háború, közli Szilágyi Sándor. Regesták Erdély történetéhez, közli Barabás Samu.

I Csehországi regesták Prágában, közli Sasinek Fe-rencz. Ezenkívül művelődéstörténeti adatok, vegyes közlések. Ára 1 frt. 30 kr.

A Balaton vidéke, irta dr. Sziklay János. A mű­nek most harmadik füzete is megjelent. Ebben a szerző befejezi a Balaton-vidék geglogiáját és áttér a földrajzi történetre, melynek fejezetei: tAz első települők.' «A vidék a rómaiak korában.» «A vidék a népvándorlás idejében.* Egyes füzet ára 40 kr, az 1 egész munka ára 7 frt.

Tóth Kálmán életrajza. Melháné Szaák Lujza, kitől nem régiben jelent meg b. Jósika Miklós terje­delmes életrajza, most Tóth Kálmán költőnk élet­rajzával foglalkozik. Fölkéri tehát mindazokat, kik fölhasználható adatok, emléktárgyak birtokában volnának, legyenek szívesek azokat néhány napi használatra rendelkezésére bocsátani. Lakása: Kigyó-utcza 1. sz. a.

Kriza-Album. Kriza János néhai unitárius püspök és költő, az akadémia s a Kisfaludy-társaság tagja, a • Vadrózsák* összeállítója szülőházát emléktáblával jelölte meg 1882. év nyarán a kolozsvári unitárius főiskola ifjúsága ; elhatározta, hogy az emléktábla le­leplezése ünnepén elmondott alkalmi ódát és beszé­deket, ezek között Jakab Elek emlékbeszédét több ki­váló iró, mint dr. Brassai Sámuel, Szász Károly, Kő-váry László, dr. Szász Béla, Bodnár Zsigmond, Jékey Aladár, Fanghné-Gyujtó Izabella, Jakab Ödön, sat. művével együtt, kik Kriza János emléke iránt való | kegyeletből közreműködésüket megígérték, díszes j füzetben «Kriza-Album* czím alatt kiadja. A mű tiszta jövedelméből Kriza-alapot létesítenek, hozzá adva már az ünnepély alkalmával összegyűlt s jelen­leg 246 frtot tevő összeget. Kamatait az ifjúság kö­réből hirdetendő szépirodalmi pályázatokra fordítja majd a kolozsvári unitárius főiskola. Az album

j negyedrét alakban, Kriza János arczképével, szep-| tember havában kerül ki a sajtó alul. Egy forinttal \ előfizethetni rá Kovács János unit, főiskolai igazga-| tónál Kolozsvárit.

Két új lap. A nemzeti demokrata munkáspárt I heti közlenyének czíme *A mi zászlónk* lesz s első I száma szombaton jelenik meg. A lap feladatául tűzte

ki a magyarországi munkások érdekében küzdeni s rámutatni arra a helyes útra, melyen haladva a a munkáskérdés mihamarabb megoldható. — A tKöztelek*, az orsz. gazdasági egyesület megindí­tandó új hivatalos lapja, október elsejétől kezdi meg

i pályafutását. A lapnak minden gazdasági ágra külön i ! rovatvezetői lesznek. Hetenkint kétszer fog meg-: jelenni s az egyesületi tagok ingyen kapják.

Uj zenemű. Rózsavölgyi és társánál közelebb I Szabados Károlynak, a m. "k. operában szép sikert

445

aratott Vióra czimű balettjéből egy csinos keringő jelent meg, Viora Valse czimen. A keringőt zongo­rára Behr Ferencz irta át. Ára 1 frt 20 kr.

Megjutalmazott zenemű. Az országos magyar dal-egyesület az 1892-ben Budapesten tartandó dal­ünnepben éneklendő versenykarra jutalmat tűzött ki. A 24_ versenymű közül a • Győzzön a jobb* jel­igéjű • Ébresztőnek* ítélték oda egyhangúlag a jutal­mat. Szerzője Ihldini Ede, a nemzeti zenede volt tanítványa. Megdicsérték mellette a «Honfi dal* és a «Panasz* czímű zeneműveket is. A király-hymnusz pályázatra, melyet ismételten tűztek ki, jun. 15-éig' mint határnapig 141 pályamű érkezett.

KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar földrajzi t á r sasága magyar tudomá­

nyos akadémia segélyével az idén megkezdi a Ba­laton tudományos vizsgálatát. A ki küldött bizott­ság egyhangúlag kimondá, hogy a meglevő meteo­rológiai figyelő állomásokon kivül Siófokon, Tihany­ban, Bogláron, Badacsonyban, Kenésén és Türjón állít fel megfigyelő állomásokat, Siófokon ós Keszt­helyen párolgásmérőkkel. A műszereket Konkoly Miklós, a magyar királyi meteorológiai intézet igazgatója bocsátja rendelkezésre. A Balaton-fe­nék fölvételére nézve pedig emlékiratban keresi meg a társaság a földművelési minisztériumot. A nö­vénytani vizsgálat ki fog terjeszkedni a hínárra nézve is, a mit az akadémia különösen kíván.

A Balaton-egylet újjáalakítása végett jun. 29-én népes értekezlet volt Balaton-Füreden, Fenyvessy Ferencz elnöklete alatt. ^ L

Székely Emil szolgabíró, mint az értekezlet jegy­zője előterjesztvén Fenyvessy memorandumát, Svas-tics Benő zalai főispán, Purgly Sándor veszprémme­gyei főjegyző, Csemeghy Károly kúriai tanácselnök, Szabó Imre orsz. képviselő, Bezerédj Viktor min. tanácsos, stb. hozzászólása után az értekezlet kimon­dotta : óhajtja, hogy a Balaton-egylet, mint önálló egylet, vidéki osztályok megalakításával továbbra is megmaradjon, de szoros kapcsolatban a dunántúli közművelődési egylettel, mint a többi dunántúli kulturegylet; e végből alapszabályai összhangzatba hozandók a dunántúli közművelődési egylet alapsza­bályaival ; a Balaton-egylet elnöksége felszólíttassék, hogy az Anna-bál napján közgyűlést hivjon egybe, mely az átalakulást kimondja, és az alapszabályokat letárgyalja.

Közgyűlések. Az orsz. tanár egytmilet idei köz­gyűlése a jövő héten lesz Budapesten. Ez egyszers­mind a 25-ik jubiláris közgyűlés, melyre sokan ké­szülnek Budapestre. — Az orm. tüiottó $zövettég aug. 14-ikén Sopronban tartja közgyűlését.

MI UJSÁG? A király a hadgyakorlatokon. Szeptember hó­

ban a nagy hadgyakorlatok Magyarországon Nagy-Tapolcsány és Nagy-Szombat közt lesznek, s meg­jelenik azon a király is. Főhadiszállásul Galgóczon gr. Erdody kastélya van kiszemelve. Galgóczon lesz­nek Károly Lajos és Frigyes főherczegek is, Albrecht főherczeg pedig gr. Esterházy István nyitra-ujlaki uradalmában.

Haynald bibornok-érsek egészségi állapotáról már napok óta aggasztó hirek érkeznek Kalocsáról. A bibornokot, ki már régebben betegeskedik, szél­hűdés érte s a halotti szentségekkel is ellátták. Élet­ereje azonban visszatért, s a legutolsó hirek, melyek e hó 2-ikáról szólanak, megnyugtatóbbak.

A Balaton gőzösei. A Balatonnak immár négy gőzhajója van. Az érdekelt megyék támogatása lehetővé tette, hogy a balatoni gőzhajózás fejlődés­nek induljon. Ennek az ünnepét ülték meg június 28-án. Az ünnepélyre a fővárosból is sokat meghív­tak s népes s válogatott társaság gyűlt össze Sió­fokon, hol a «Baross* új gőzhajó várt a vendé­gekre.

A • Baross* közlekedik Siófok és Füred közt, s ez a hajó is, valamint a többi, az új-pesti hajógyárban készült. Mindenik csavargőzös, tengeri hajók szer­kezete szerint. Egy-egy hajón elfér 200 személy. Három hajó Fáy András regéjének, a •Sió*-nak főalakjai után van elnevezve : • Kelén* a pásztorrá lett herczeg, «Helka * pedig kedvese, leánya az ősz * Rohan*-n&k ki Tihany várában lakik s kinek éle­tére tör gonosz leánya Horka. Az új • Kelén* el­készülte óta jár már Boglár, Badacsony és Révfülöp közt; a tHelka* Siófoktól Keszthelyig megy, a kis •Rohan* pedig a balatonfüredi kirándulók rendel­kezésére áll. A jun. 28-iki ünnepélyre reggeli 6 órakor külön vonat indult Budapestről. Ott volt Gerlóczy Károly polgármester is, Kenessey Kálmán hajózási főfelügyelő, több képviselő, miniszteri tiszt­viselő, hírlapíró. Siófokon várták a társaságot Veszprém, Somogy és Zalamegye vezérférfiai, a benczés-rend képviselői, főispánok, alispánok, me­gyei tisztviselők, a Stefániai-yacht egylet. A csator-

446 VASÁKNAPI UJSÁG. 27. SZÁM. 1891. XXXVIII. ÉVTOLTAM.

náná l nagy tömeg hul lámzott . Ott r ingo t t a «Baross*, a «Kelén* és a «Helka». A vendégeket Szarvassy Sándor, a balatoni gőzhajó-társaság igazgatója kala­uzolta. Vár ták Baross miniszter t is, de n e m mehe­te t t el. Tiz órakor indul t el a «Baross», melyen gazdag villás reggelit szolgáltak. Egy óra a la t t B. -Füreden voltak, hol zajos fogadtatás várt . Kovács Ábel fürdő-igazgató fogadta a vendégeket . A társa­ság megnézte B.-Füredet , a yacht-klub helyiségeit, azután Vaszary Kolos főapátnál tisztelegtek, ki m i n t a fürdő-tulajdonos rend feje, lakomát adot t . Körül­belül másfélszázán vettek részt benne. Az első fel­köszöntőt Vaszary főapát m o n d t a a ki rá lyra ; gróf Eszterházy Mihály a távollevő Baross miniszter t éltette, Véghelyi Dezső alispán a három megye kép­viselőit, a fővárosi vendégeket, Svastits Benő főispán a főapátot, Tallián Gyula somogyi alispán a yacht-egyletet. Szabó Imre országgyűlési képviselő a saj tót ; Polouyi Géza képviselő a fővárosiak. Boros­tyám Nádor a hírlapírók nevében válaszolt. Lakoma u tán ki rándulás következett a «Baross* gőzhajóval a zalai par t felé, s a rév-fiilöpi kikötő helyén, hol szintén ünnepélyes fogadtatás és szónoklat volt, vaiamint a boglári kikötőnél is, melyet Somogy-megye épí t te tet t . A szívesen fogadott vendégeket innen készen álló kocsik vit ték a vasúti állomásra, h o n n a n külön vonat indul t Budapestre . A kirán­dulók meggyőződtek, hogy a Balaton regényes vidéke emelkedik, s a hajóközlekedés megnyí l ta egész új életet fog i t t támasztani .

Kis fa ludy K á r o l y g y ő r i s z o b r a . Győr városa szobrot akar állítani jeles fiának, Kisfaludy Károly­nak s az e czélból a lakul t bizottság Mátrai Lajos György budapest i szobrász-tanárt bizta meg a szo­borminta elkészítésével. A min ta készen is áll Mát­rainak rózsa-utczai m ű ' é r m é b e n . Egyha rmad élet­nagyságban, álló helyzetben örökíti meg Kisfaludyt. Magyar r uha van rajta, s vállán köpeny. Jobbjában Íróeszközt és baljában papír lapot t a r t . A talapzaton, mely gránitból fog készülni, babérág nyugszik. A m ú l t hé ten egy bizottság szakértői szemlét t a r to t t Mátrai mű te rmében s a min t á t végleges kivitel vé­get t elfogadásra ajánlotta a győri szobor-bizottság­nak. Mátrai most Győrbe ment , hogy bemutassa a min tá t , melyet közszemlére áll í tanak ki. A szobor a győri régi sétatérre jön, szemközt a színkörrel s leleplezését a jövő év szeptember havára tervezik.

Az a k a d é m i a d í s z t e r m é n e k újabb falfestményé­hez Lotz Károly még e nyáron hozzá kezd, s a jövő év májusáig, az akadémia nagygyűlésének idejéig el akarja készíteni. A festmény tudvalevőleg Mátyás királyt fogja ábrázolni tudósai körében, a renais-sance, az irodalom föllendülése korát . A kath. főpapság áldozatkészségéből eddig már 3800 frt gyűl t össze a festmény költségeire.

E l ő a d á s o k a n e m z e t i m ú z e u m b a n . A nemzet i múzeum tisztviselői Pulszky Ferencz igazgató elnök­lete alat t értekezletet ta r to t tak , melyen a közokta­tásügyi miniszternek az t az óhajtását tárgyalták, hogy a nemzet i múzeum egyes tára iban vasárnapon­ként népszerű magyarázó előadásokat tar tsanak a közönségnek. Hosszas eszmecsere u t á n az értekezlet arra az eredményre ju to t t , hogy ilyen előadásoknak ilyen formában való tar tása teljességgel lehetetlen, mer t oly rendkívül szűk a múzeum egyes táraiban a hely, hogy m i n d e n egyes látogatónak külön előadást kellene ta r tan i . Az értekezlet e helyett inkább azt vélné, hogy az egyes tárgyakból külön helyiségben népszerű felolvasásokat ta r tanának, m i n t a hogy ezt Parisban is teszik.

ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEINK. Azon t . olvasóinkat, k iknek előfizetése f. jú­

nius hó végével lejárt, megrendeléseik mielőbbi be­küldésére kéri föl a kiadó-hivatal, nehogy a lapok küldésében fennakadás álljon be.

egész évre félévre negyedévre A Vasárnapi Újság frt 8.— frt 4.— frt 2 .

A Világkrónikával együtt • 10.— « 5.— > 2 .50 A Vasárnapi Újság és

Politikai Újdonságok A Világkrónikával együtt • 14.— • 7.— • 3.50

Csupán a Politikai Újdonságok « 6.— « 3 .— • 1.50 A Világkrónikával együtt • 8.— • 4.— • 2 . I

12. « 6.— « 3 . -

A V a s á r n a p i Újság e rede t i e lbeszé léseke t és é l e t k é p e k e t , n a g y o b b r é s z t i l l u s z t r á l v a , közöl J ó k a i M ó r t ó l , M i k s z á t h K á l m á n t ó l , B a k s a y S á n d o r t ó l , G y a r m a t h y Z s i g á n é t ó l , B . B ü t t -n e r L i n á t ó l , P e t e l e i I s t v á n t ó l , S z i v o s B é l á t ó l , S z o m a h á z y I s t v á n t ó l , K a c z i á n y G é z á t ó l , K a ­z á r E m i l t ő l , T o r s K á l m á n t ó l , s t b . A külföldiek közül l e g i n k á b b az ango l , f ranczia , orosz szép­i roda lom j e l e sebb e lbeszélő i m ű v e i t m u t a t j a b e .

A 1 V a s á r n a p i Ujság» t á r s l ap j ának , a m o s t m á r 37- ik é v f o l y a m á b a n lévő « P o l i t i k a i Ú j d o n ­s á g o k »-nak r e n d e s előfizetési á r a egész évre G frt, é v n e g y e d r e 1 frt 5 0 kr . A ( .Vasárnapi ü j ság» előfizetői a z o n b a n egész évre 4 , n e g y e d ­évre 1 í r t é r t r e n d e l h e t i k m e g . A «Pol i t ika i Ú jdonságok* t e h á t n e m csak a r á n y l a g , d e á l t a ­l á b a n véve is a legolcsóbb po l i t ika i l ap az or­s z á g b a n s a h e t e n k i n t meg je lenő po l i t ika i l apok közö t t egyú t t a l a l eg te r j ede lmesebb és l eg ta r ­t a l m a s a b b is . Egy ik h é t e n másfé l , a m á s i k o n ké t egész íven j e l en ik m e g s e t e r j ede lem l e h e ­tővé tesz i , hogy n e csak a po l i t ika i , h a n e m á l t a l á b a n az egész közéle t neveze t e sebb j e ­l ensége i r e k i te r jesz thesse figyelmét s h é t r ő l ­h é t r e s z á m o t ad jon m i n d e n r ő l , a m i az egyik s z á m t ó l a m á s i k i g le te l t idő a l a t t a be l - és k ü l ­fö ldön fon tos vagy é rdekes t ö r t é n t . í g y egészí t i k i a n a p o k t ö r t é n e t é n e k e lőadásáva l a ((Vasár­n a p i Ujságx k ö z l e m é n y e i t s folyton az e s e m é ­n y e k s z í n v o n a l á n igyekszik t a r t a n i az o lvasó t úgy , h o g y a n a p i l apok r e n d e s o lvasása n é l k ü l is á l l a n d ó a n tá jékozva legyen a v i lág fo lyásáról . A «Pol i t ika i Újdonságok) -hoz m i n d e n m á s o d i k h é t e n «Magyar Gazda» c z imű , képekke l i l lusz­t r á l t gazdaság i l a p v a n csa to lva , m e l y a m e z ő ­gazdaság , á l l a t t a r t á s , gazdaság i gép i smere t , ke r ­tésze t , s ző lő t e rme lés és p inczegazdaság , ba romf i ­t a r t á s , s e lyemtenyész t é s , vadásza t , k o n y h a - és h á z t a r t á s k ö r é b e vágó t á j ékoz ta tó k ö z l e m é n y e ­k e t s gyakor la t i u t a s í t á s o k a t , h a s z n o s t u d n i v a l ó ­k a t közö l a leg jobb for rások u t á n m i n d a r r ó l , a m i a kü l ső és belső g a z d a s á g r a , a n n a k me l l ék ­ága i s á l t a l á b a n az é l e tmód czélszerű b e r e n d e ­zése és ke l l emessé t é t e l é re vona tkoz ik . A «Poli­tikai Újdonságok» a «Vasárnapi Újság »-gal együ t t m e g r e n d e l v e egész h é t r e e l lá t ják a h á z a t a l e g g o n d o s a b b a n v á l o g a t o t t o lvasn i va lóva l o lyan á ré r t , a m e l y s z e r é n y vo l t áva l m é g a kü l ­föld kedvezőbb sa j tóv iszonyai közö t t is fe l tűnés t k e l t e n e .

Az előfizetések a «Vasá rnap i Ú j s á g és P o l i t i k a i Újdonságok* k i a d ó h i v a t a l á b a , B u d a p e s t , E g y e -t e m - u t c z a 4. , küldendők.

HALÁLOZÁSOK.

V É E E I JÓZSEF, az tAthenaeum* nyomdai társaság­nak tizennyolcz évig vezető igazgatója, ki csak a múl t évben vonult nyugalomba, meghal t j un . 27-én hajnalban, Budapesten, 56 éves korában. Mint egy nagy i rodalmi és nyomdai társulat vezetőjének közel két év tized alat t tevékeny része volt a hí r lap­irodalom és könyvkiadások mozgalmaiban, s érdeme, hogy a kiterjedt üzletet mindig eredménynyel in­tézte. Igazgatása alat t jelentek meg Petőfi és Madách műveinek újabb és részben fényes kiadásai, Kossuth «Iratai »-uak nagyérdekű kötetei. Tavaly súlyos szembaj bántot ta , mely elmúlt ugyan, de Vérei visszalépett az igazgatástól s min t igazgatósági t ag szerepelt tovább a társulat ügyeinek intézésében. Halálá t pár napi gyöngélkedés u tán , szívszélhűdés okozta. Temetésén az irodalom is nagy számban volt képviselve, s a tisztelők koszorúi egészen el­bor í to t ták ravatalát .

E lhuny tak még a közelebbi napok a l a t t : Felső-eőri PTBKER AMBRÓ, premonter i kanonok, a koronás érdemkereszt tulajdonosa, az országos levéltár tagja, élete 85-ik, papsága 58-dik évében, Jászóváron. — SZÉKELY ÁDÁM, régebben városi levéltárnok, később pénzügyi hivatalnok, fia Székely Sárdornak, «A székelyek Erdélyben* czímű munka Írójának,Kolozs­vár i t . — Id . PÓKA KÁROLY, N.-Kőrös volt polgár­mestere, 68 éves. — TONCS FERENCZ, uradalmi nyuc . orvos, 69 éves, Szentesen. — RÁCZ JÁNOS, görög keleti esperes Hátszegen. — BALKÁNYI DESZÖ, bank­hivatalnok, 27 éves, Aradon. — CSOBÁN ISTVÁN, városi képviselő, a ref. egyház presbitere, 71 éves' Debreczenben. — MOLNÁR ELEK, ügyvéd, 51 éves' Miskolczon. — FEUERSTEIN SÁMUEL ÁBRAHÁM, rabbi és t anár Kőbányán, 47-ik évében. — ADDA TIVADAR lovag, vezérkari ezredes, Pozsonyban. — DREIHANN FERDINÁND, nyűg. főhadnagy, 37 éves, Kassán. — GÁL LAJOS, ügyvéd és uradalmi ügyész, 73 éves Veszprémben. — PROHÁSZKA OTTÓ, fővárosi tanítói 31 éves, Szent-Endrén.

SZMRECSÁNYIDÁRIDSNÍ, szül. Rakovszky Petronella kiterjedt család tisztelt tagja, 77 éves korában, Kis-Beszterczén és nagy részvét közt temet ték el a Ró­zsahegy mel le t t i Kut iban levő családi sirboltban — Dr. ERDÉLYI PÁLNÉ, szül. Péntek Rózsika, a fiatal i rodalomtörténet i í rónak s néhai Erdélyi János jeles eszthet ikusunk fiának neje, 20 éves korában, tíz hó­napi boldog házasság után, Budapesten. — SOLY-MOSSY LAJOSNÉ, szül. Dávid I lona, 31-ik évében, Szekelyudvarhelyen.— Ozv. KORBÉLT ENDRÉKÉ, szül. Mehlschmidt Szidónia, 54 éves korában, Tóvároson.

— Özv. GYÖNGYÖSSY ALAJOSNÉ, szül. büki Pákozdy Mária 66 éves, Budapesten. — Özv. PETRÓ JÓZSEFNÉ szül. Ossikovszky Terézia, 5S éves, Miskolczon.

Szerkesztői mondanivalók. Déva várán. KiráJyhymnusz. Sajátságos, hogy töb­

ben azok közül, kik a iM. Hírlap* népszavazata al­kalmával Jókai királyhymmisza felett pálczát törtek rosszabbnál rossznbb királyhymnuszokkal kopogtatnak be hozzánk. A «Déva várán* czímű vers valamivel jobb, de az is elég gyenge.

Kérdem tőled. Gombos Eszter. Egyiket sem hasz­nálhatjuk; az első még csak tűrhető, habár akkor, midőn egy ismert népdalt, soronként szétbontva szőtt bele, nagyon rossz mintákat követett; Gombos Eszter azonban egészen gyönge kísérlet, a feladat nagyon meghaladta szerző tehetségét.

Hiába múltak el a századok. A másikat választottuk. Paris . B. S. Magánúton válaszolunk. A sovárgóhoz. Vigasztalás. A derült életbölcsesség

mellett, mely bennük uralkodó, a költészet sugarai is meg-megcsillannak ; de a kidolgozás egyenetlen, a vers nem egyszer meglankad, szóval elárulja a kezdőt, kinek a gyakorlat iskolájában még sokat kell tanulnia.

A szerelem (németből szabadon átdolgozva). Az eredeti sem ér valami sokat; a fordítás még keve­sebbet.

Nem közölhetők: A keserű könytelés (?). — Halál után. Szent ligetnek zsenge csalogánya.

S A K K J Á T É K . 1669. számú feladvány. Eisele H.-tól.

SÖTÉT.

d e í g h VILÁGOS.

V i l á g o s i n d u l s a n e g y e d i k l é p é s r e m a t o t m o n d .

A z 1 6 6 2 . s z á m ú f e l a d v á n y m e g f e j t é s e .

Campbell J. G.-tSl.

Megfe j tés . Világos. Sötét. Világos. a. Sötét.

1. V h 5 — g 6 „-_ f 7 - g 6 : (a) 1 Í7—f6 2. K M — c á . . . t . s z . 2. V g 6 — e 4 t . sz . 3 . K c 2 — d 3 : v . 3 . H v . B m a t .

F a 5 — b 6 v. H d 8 — e 6 v. H d 4 — b 3 m a t .

H e l y e s e n f e j t e t t é k m e g : Budapesten: K. J . é s F . H . — Andorf i S . — K o v á c s József . — Ke'zdivásárhelytt: Györbiró Gerge ly . — Kecskeméten : B a l o g h D i e n e s . - A pesti sakk-kör.

KÉPTALÁNY.

A «Vasárnapi Újság* 25-ik számában közölt kép-talány megfejtése: Eltörött a cseréptányér.

HETI-NAPTÁR, július hé. Nap Katholiktis es protestáns Görög-Orosz {izraelita

»V. D 7 Jézus »z.,ér. D 6 Sarolta 6 H. Dominika sz. vt. I Izaiás 7K. Willibald pk.hv. Vilpolt 8S. Erzsébet kir. JKilyén 9 C. Veronika sz. Lndovika

10 P. Amália sz. 7 fivér lljS. Pinspp. Tt. Pins

Itldváltouu. ® Újhold 6-án 5 éra 15 pk. regg

Felelős szerkesztő : N a g y M i k l ó s . (L. Egyetem-tér 6. szám.)

23 F. Agrip. sz-24 Iván síiilet. 25 Pebrónia s t 26 Dávid rem. 27 Sámson pap 28CyrnssJán. 29 Péter és Pál

29 30 R.-Ch.

1Tham. 2 3 4 5 Sab.I-

Selyeni-grenadine, fekete és színes (esti világításhoz is minden színben) 9 5 k r . egész frt 9.25 méterenkin t (18 minőségben) — szállít ruhán­ként vitel- és vámdíj mentesen H e n n e b e r g G. (csász. és kir. udv. szállító) gyári raktára, Zür i chben . Minták postafordultával. — L e v e l e k r e Svájczba 10 kr . -os

levélbélyeg r agasz t andó .

j 7 a , Í M . J g 9 L XXXVm. ÉVFOLYAM^ VASAKNAPI ÚJSAG. 447

•3r=lr=U'=Jr=}r.

A Franklin-Társulat

Jeladásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapható

A MAGYAR P É N Z Ü G Y I JOG

KÉZIKÖNYVE. FOLYTONOS VONATKOZÁSSAL A MAGYAR ÁLLAMHÁZTARTÁS­NAK A LEGÚJABB IDŐIG TERJEDŐ TÉNYLEGES EREDMÉNYEIRE

I r t a

Dr. M A R I S K A V I L M O S .

ÖTÖDIK, T E L J E S E N Á T D O L G O Z O T T KIADÁS.

Ára fűzve 5 forint.

Nyaralóba, fürdőbe utazóknak!

A «Franklin-Társulat» kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvkereskedés ben kapható:

JÓKAI MÓR MUNKÁI. 135-136. NÉPSZERŰ KIADÁS.

ASSZONYT KÍSÉR - ISTENT KÍSÉRT BEGENY.

Második kiadás. Ara fűzve 80 kr.

K é z i ú t i t á s k a 4—20 frtig. K é z i ko f f er 3 - 3 0 (HÍR. Válltáska 3.50—15 frtig. CzéUzerüen berendezett uti-tekercs 6—9 írtig. B o r o t v a - k é s z l e t John HeifTorJ késsel 7.—. Angol borotva 1.20—3.50. ü t i é s v a d á s i -k u l a c s o k frt 1—5.60-ig. B e r e n d e z e t t p i n c i e t o k 6.75—15 frtig. Mentő b"xer a mellényzsebben 1 frt. Eris lővésfl kis tomörformáiu bnUdog-revoWer frt 7—9.50. Frotir-készülék 1 frt. F ú r d ő - h é v m é r ó 50 krtöl í frtig. Lapos ivópohár f i n n , m j - c z i k k e k személyes olt.-40 krtól 1 frtig. U l U i l l U l lomra stb. Betegápolásra allövít-fecskenáv; 3—5 frtig. íégpvm.3. 4.50—10 frtig. Anyaméh fecskend9 2—5 forintig. Ö n m ű k ö d ő s z o p ­t a t ó ü v e g ; 1 forint, Öismert a n S° l 'oggjongy 3 forint

Sportkedvelők figyelmébe! A n g o l d i s z n ó b ő r - n y e r e g 1 15—35 frt Kett Bszáru kantár 5—8 forintig. Zabla

1.80—3 50. Izzaszt* 2 75—5.—. Nyere-ilekotö 2.50—3 frtig. Kengyelszijjak frt 3-3 .75- ig . KengyeWasak 1.60—3 50. Sarkantyú felcsatol­ható 2 frt. Ló-idomitó vesszú rinoczerosb rb "1 60 kr.-tól 2.50-ig. JLóháló legyek ellen egész lóra, párja 15 frt. L ó s z ő r n y i r ó o l l ó 3.40 Tartós bö g n n t m i e s ő k ö p ö n y e g - 10—15

_, A l k a l m i v é t e l v a d á s z - f e g y v e r e k l e s z á l ­l í t o t t á r o n . H o r o g - h a l á s z a t ö s s z e s k e l l é k e . Összeto'ható halászbot 1—15 frtig. 12 drb horog mec-terséges legyekkel 80 kr. Zsinórral ellátott horog 10 krtól 2 frtig. Botszék 2.40—8 frtig. Kés, kanál, villa egyben 1.80—4.50. Lapos zseb-napóra iránytűvel 1 fit. M é h é s z e t i s e g é d e s z k ö z ö k , ü] a r a n y o z ó . mely-Kel elavult tükör- és képrámit szobrot stb. mosha­tóvá újjá aranyozhatni, üvegje ecset: el 80 krajezár.

Vendéglősöknek 9 9J 10 104 11 » v

LIGNTTM- SAJTOTOK t k u g l i z ó - g o l y ó k £ 12 Hj 13 1 3 j c á t m .

frtig.

1.15 1.30 1.50 1.70 1.90 2.15 2 30 2.50 2.70 2 85 Egy készlet szokásos nagysága keményfából tartós k u g l l z ó -b i b o k 2.50. F a p i r - l e g u z . -Jók 50 krtól 1.50 krig *Toi k u g l i z ó egész szűk udvaron is felállítható, egy készlet bá­bok, golyó, zsinórral frt 5 25. Kerti n o b e r t - p u s k a 7—20 loriRtlg. Vas ozéltAbla kiugró bohó.zjzal | 7 í t V a o a m 2 - 8 frtig. ^ / * w n e r . -p i s z t o l y veszélytelen, társas czéllovégzethez 1.50. Szin.es p a p i r l a m p i o n o k kertek ki-vitágositás. és díszítésére 15— 60 krig B i S s d u g a s z h n z ó 30 krtól. P a l a o z k - d u -g a s z o l ó frt 140 . Bi tonsági borlehuzó gummics" 2.70 •i frtig. Kulcscsal elzárható hordócsap 60 kr. -tol 2 frtig. nydraulikus h o r d ó i - s z á d szeszes italok megromlásai elten 1 frt. K e r t i g y e r t y a t a r t ó üveggel frt 1—2.30. n n k Á n i i f i n l r n n b D o h á n y ' a r t ó , melyben a U O ü a n y Z O K Q S K . dohány nyirkosán marad 3.75 6 frt. Houblon papir 100 drb 25 kr. Hüvelytomö 30 kr. 1 frtig. A u t ó m a t c l g a r e t a - k é s z i t ö és dohány-ezelrncze 2 frt Szárazon szivó csatornás fapipa_1.20. G zpipaszártlsztitó 1 80 Kanóczos gvnfatarté 85 kr. Dohányszita 1 frt 50. B u d a p e s t i e m l é k - t á r g y a k .

fe le lő t á r g y a t v i s s z a v e s z M e g n e m

K É R T E S Z T Ó D O R B U D A P E S T , D o r o t < y a - u t c z a 1 . i

a „ K e r e s k e d e l m i b a n k " é p ü l e t é b e n .

m<7js7/&Cőr&j&^^

RÉTHY JÁNOS mérnök, nemzetközi

szabadalmi irodája, BUDAPESTEN,

Erzsébet-körut 14. sz. e s z k ö z l i

uj t a l á l m á n y o k s z a b a d a l m a z á ­s á t é s a s z a b a d a l m a k m e g h o s z -s z a b b i t á s á t b á r m e l y á l l a m b a n . Elvál la l ja a t a l á l m á n y o k é r ­t é k e s í t é s é t é s v é d e l m é t . Min­d e n n e m ű fe lv i lágos í tás sa l s zo lgá l s z a b a d a l m i ü g y e k b e n . — V é d ­j e g y e k e t b e l a j s t r o m o z t a t m i n ­

d e n á l l a m b a n .

VÉGHLESI

r ? T ~ ~ . . " "• . •...., -••• •':;'••.• • . •v. :^: . . .^" . ' ,

A « F r a n k l i n - T á r s u l a t » k i a d á s á b a n B u d a p e s t e n 1 m e g j e l e n t é s m i n d e n k ö n y v á r u s n á l k a p h a t ó :

A KÍSÉRTÉS. SZÍNMŰ ÖT FELVONÁSBAN.

Irta

F E U I L L E T O C T A V E .

F o r d í t o t t a E A D N Ó T F A I S .

Második kiadá„. — Ára fflzve 40 kr.

ÁDÁM É S EVA. V Í G J Á T É K E G T F E L V O N Á S B A N .

Irta BERCZIK ÁRPÁD.

*

CHASSÉ CROISE. V Í G J Á T É K E G Y F E L V O N Á S B A N .

írták FOURNIER és MEYER.

F r a n c z i á b ó l T O L D Y I S T V Á N

Második kiadás — Ára fűzve 40 kr.

Legjobb és L e g b i r n e v e s e b b P i p e r e H ö l g y p o r

P A R I S

KilóBltgts Ríispor • ISMUTTAL VEGYÍTVE

F A Y , ILLATSZERÉSZ, 9 , r n e de la P a i x , 9 — P A R I S .

H a z á n k l e g t i s z t á b b , l e g ­

o l c s ó b b és l e g j o b b szén-gavdne, égvényes s a v a i i y u v i z e ,

V é g u l e s - S z a l a t i i á n , Zólyomm. mindig friss töltésben kapható a budapesti főraktárban:

Erxsébet-körut 56. sxám alatt, t o v á b b á f t t s z e r t t z l e t e k b e n é s v e n d é g l ő k b e n I

Telefon összeköttetés. Számos raktár a vidéken.

K i t ü n t e t v e s z á m o s m e z ő g a z d a s á g i k i á l l í t á ­s o n . E l i s m e r é s e k j o c k e y - c l u b b o k t ó l .

KWIZDA cUstaMflStffiMSlÉi

(niosóvin lovaknak) h o s s z ú évek ó ta a l eg jobb e r e d m é n y n y e l

h a s z n á l t m o s ó v í z e r ő s í t é s ü l nagyobb fáradságok e l ő t t é s u t á n . N é l k ü l ö z h e t e t l e n s e g é d s z e r flezamoda-s o k , m a r j n l á s o k , í n r á n g á s , a z i d e g e k f e s z ü l t s é g e , t a g g y ö n g e s é g , b é n u l á s o k é s d a g a n a t o k g y ó g y í t á s á ­n á l A l o v a k n a k m o z g é k o n y s á g o t k ö l c s ö n ö z , é s k i v á l ó m u n k á l k o d á s r a k é p e s i t i . — E g y p a l a c z k k a l irt 1.40.

KWIZDA

j Hitatíi l o v a k , s z a r v a s m a r h a és j u h o k

s z á m á r a , s o k é v i k í sér l e t s zer in t , h a r e n d e s e n n y u j t a t i k , b i z t o s a n h a t ó s z e r é t v á g y h i a n y n a l , v e r t e j e l e s e l l e n , s a t e j j a v í t á s á r a . L e g j o b b a n e l i s m e r v e m i n t s e g e d s z e r a l é g z Ő - é s e m é s z t o - s z e r v i b e t e g s é g e k g y ó g y k e z e l é s é ­

n é l . — E g y d o b o z z a l 3 5 kr . , n a g y d o b o z 7 0 kr. A h a m i s í t á s o k e l l e n i v é d e k e z é s e z é l j á b é l ü g y e l ­

j ü n k a í ö n n e b b i v é d j e g y r e .

Fő letét a lagjar királyság sz mára B u d a p e s t e n Török József gyógyszertárában.

Továbbá n a g y b a n kapható: B u d a i E m i l gyógysz., F á y k i s a J . g y ó g y s z . , D e t s i n y i F , D e t a i n v i C . , D u l c z A n t a l , c s . é s k i r . u d v a r i n y e r g e s n é l , G l a s z J . , 08. é s k i r . u d v a r i n y e r g e s n é l , H a l b a u e r T e s t v é r e k , H e s z I z i d o r é s T á r s a , H o f f m a n n J . , K o o h m e i s t e r TT. u t ó d a i , M a k l á r y J . , M á r k u s é z R e i o h , M a u t n e r A d o l f , M o l n á r é s M o z e r , N o r u d a N . , P a t a k J . , F o l l a k J . é s T á r z a , S o h l e z i n g e r é s S z e n d e , S o h m i e d e k é s G r ü n s t e i n , S o h w a r z k o p f A. é s W o l f f , S t e r n é z S o h m i e d l , S t i a s s n y T e s t v é r e k é z T á r s a k , S t r o b e n t z T e s t v é r e k , T a u f f e r K á r o l y íryó<rv-sz., T h a l l m a y e r é z S e y t z , T o p i t z J . F i a , é s W e r t h e i m e r é s F r a n k ó i n á l . - K i c s i n y b e n a

l e g t ö b b g y ó g y s z e r e s éa d r o g i s z t á n á l k a p h a t ó .

Kwizda Ferencz János, ker. gyógyszerész K o r n e u b u r g b a n , B é c s m e l l e t t ,

a cs. és kir. osztrák s a kir. román udvarok szállítója, állatgyógyszerekre nézve.

1891 ja.. 1 7 5 . sz. 1891. jul

BUDAPESTI SZEMLE & M. Tud. Akadémia megbíz -isiből szerkeszti

G Y U L A I PÁL. T A E T A L O M .

A gróf Szócbenyi I s tvánhoz i n t éze t t megt i sz te lő l e v e ­l e k r ő l . — Zichy Antaltól.

K a l i f o r n i a i t a n u l m á n y o k . (III.) — Gaullienr H. után, irancziából — Nendtvich Gusztávtól.

A soo ia l i smus ró l . (I.) — Joób Lajostól. Szn l e ima . Elbeszélés. — Loti P. után, francziából — Bánfi

Zsigmondtól. K ö l t e m é n y e k : A hírvivők. — Legifj. Szász Karolytol. —

Vadászdal. — Burns után. angolból — Lóvay Józseftől. A g y a g i p a r i t á r l a t u n k . — Telkes Simontól. É r t e z i t ő . Chélard: La Hongrie contemporaine. — mp. —

Suppan V.: Paedagógiai jelentés az ifjúság testi nevelésé­ről — Imre Józseftől. — Les eonditions du travail en Antriche-HonKrie. — B. I. — Baksay S. : Szeder-indák — gd. —Válasz .Felméri és az uj Magyarország, czimii czikkre.

Felméri Lajostól. — Válasz a .Válasz.ra. — Pauer Imrétől. — Hibaigazítás.

Megjelen éveukint 12-szer 10 ívnyi havi füzetekben. EIőBze-tési ára bérmeutes küldéssel egész évre 12 frt, félévre 6 frt.

Franklin-Társulat t*>agyar irodalmi intézet és könyvnyomda Budapesten.

,Hazánk legkedveltebb savanyuvize"

A MOHAI

FORRÁS. Legjobb tisztali és üdítőital.

Ő fensége Jóisef Rheraeg asztalán rendes italul szolgál. Friss töltésben mindenkor kapható

ÉDESKUTY L., es. és kir. és sierb kir. udv. szállítónál, Budapesten.

TJiryszintén minden gyógyszertárban, fűszerkereske-°* désben és vendéglőben.

448 VASÁBNAPI UJSÁG. 27. SZÁM. 1891. xxxvm,ÉyFoLYA1,

SCHLICK-féle vasöntöde és gépgyár részvénytársaság

^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ B U D A P E S T E N . G y á r é8 i r o d á k : Városi i roda és r a k t á r :

VI., külső Vácxi-út 169699. VI., Púdmanicxky-utcza 14. Ajánlja kittinö és szilárd szerkezetű,

gőz- é s j á r g á n y c s é p l ő - k é s z ü l e t e i t $£$&£&& szabad. S C H L I C K - f é l e 2 é s 3 v a s ú e k é i t

s»-va m ^ H P

és s z a b a d , m é l y í t ő - e k é i t , I e rede t i SCHLICK és VLDATS-féle egyvasu ekéit, — talajmivelö eszközeit, boronáit és rögtörö

I kengereit, valamint

Sehlick-féle szab. „ H a l a d á s 4 4 sorbavetőgépeit. Készletben vannak továbbá: gabonat i sz t i tó r o s t á k ( B A K E R é s M D A T S rendszer) , takarnii inykés/ . i tö gépek , t enge r i mor ­zsolok és da rá lók , szabad. Jókay-fé le „ H u n g á r i a " dará ló -gépek e rőüa j t á s ra , őrlőm a lmok és o la jmalomberendezések E r e d e t i a m e r i k a i kévekö tő és m a r o k ­r a k ó a ra tó -gépek és fűkaszáló-gépek,

szál l í tható mezei vasu tak stb.

Előnyös fizetési feltétélek. Leg jutányosabb árak. Árjegyzékek kívánatra ingyen sbérra.

A F r a n k l i n - T á r s u l a t » kiadásában Budapesten (IV. ker., egyetem-utcza 4-ik szám) megjelent, és minden könyvkereskedésben kapható :

A MAGrYAE

BŰNVÁDI ELJÁRÁS MAI ÉEVÉNYÉBEN.

IRTA

Dr. F A Y E R L Á S Z L Ó , egyet, rendkívüli tanár.

Á T A L A K Í T O T T É S B Ő V Í T E T T M Á S O D I K K I A D Á S

Ára fűzve 3 frt 6 0 kr.

A „Franklin-Társulat" kiadásában Budapesten (Egy etem -utcza 4- Sz-J megjelent és minden könyvkereskedésben kapható:

PASTEESTEE GYULA

A MŰVÉSZETEK TÖRTÉNETE. A LEGKÉGIBB IDŐKTŐL NAPJAINKIG.

352 ábra a szövegben.

M Á S O D I K V Á L T O Z A T L A N K I A D Á S .

Eddig megjelent az 1—ILI. fiizet. — Ara egyenkint 60 kr.

A teljes munka folyó 1891. év vegéig 10 füzetben egyenkint 5—

6 ív terjedelemben fog megjelenni. Egyes füzetek nem kaphatók.

A «Franklin-Társulat* kiadásában Budapesten megjelent és niindea. könykereske désben kapható:

KERESKEDELMI SZÓTÁR A M. T. AKADÉMIA ÁLTAL K I K Ü L D Ö T T SZAKBIZOTTSÁG KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

SZERKESZTETTÉK

B A L L A G I M Ó l í É S G Y Ö R G Y A L A D Á R .

A M. T. AKADÉMIA KIADÁSA.

I. N É M E T - M A G Y A R RÉSZ.

megjelent az I—III. füzet. — Ára egyenkint 40 kr.

Az egész munka (német-magyar és magyar-német rész) 50 ív terjedelemben f. 1891 év végéig fog megjelenni 10 füzetben. Egyes füzetek nem kaptatok.

4H5H5H5H5H5H5H5H5H5E5E5E5E5Hífe5a5H5H5HSH5H5ESa5E5H5E5^

j{] Minden liölgynek, ki szép, és az akar maradni! Minden hölgynek, ki nem szép, de az akar lenni!

Miután a mindenfelől mint ártalmatlan és igen hatásosnak ismert éa kedvelt

d r . S p i t z e r - f é l e s z é p s é g - k é s z í t m é n y e k a ,,Salvator"-gyógyszertárban Nasicen, Eszek mellett , annak special-laboratoriumában a szép.-éz ápolására— készíttetnek, de sokf-lé azokat utánozni v. megtámadni kívánják: bátor­kodik a Salvator-gyógyszertár Nasicen, Eízék mellett, a t. hölgyvilágot figyelmeztetni, hogy dr. Spitzer arczkenő-csét a 3 5 kr., dr. Spit­zer mosdó vizét 'i 40 kr. dr. Spitzer valódi Sal-vator-szappanját ;\ 5 0 kr., dr. Spitzer lyoni rizslisztjét á 5 0 kr. és 8 0 kr., kézi pasztának, mely 3 nap alatt minden kezet finommá tesz, ára 6 0 kr., legfin. glycerin arczpor, eay doboz ára 6 0 kr. — Dr. Spitzer • arczkenöcsea nasicei (Eszék mellett) Salvator gyógyszertárból telje­sen ártalmatlan és nem tévesztendő össze mind­azon arczkenöcsökkel, melyek higanytartalmuak f\rt./io f Nem árt, ha minden tégelyen és \J Vtlo. minden palaezkon , .Salvator' '-gyógyszertar Nasice, Eszék mel le t t áll írva. Csak a dr. Spitzer-féle szappant, kenő­

csöt és mosdóvizét kérje a nasicei gyógyszer­tárból. Szállítás csak a nasicei (Eszék mel­l e t t ) Salvator-gyógy-szertárból történik. — 20~ Felvilágosítások, minden szépséghibá­ról, és érdekes röpirat:

„T01LETTE -TITKOK" ingyen. ~9@ Ismétela­dóknak különös nagy engedmény. 3 forin­ton felül bérmentve, 1 forinton alnl semmi sem küldhető. — Cso­

magolás ingyen. Stf Küldeményünk tartalma kívülről fe l nem ismerhető. «W~ A gyári e lőál l í tás és mindennapi szállítás Nasicen (Eszék mellett) a ,, Salvator' '-gyógyszertárban történik.

Budapesti raktár Török József gyógyszer tá ra , király-nteza 12.

A « F r a n k l i n - T á r s u l a t » kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusná l kapható

GRÓF ANDRÁSSY GYULA

I KIADTA

LÉDERER BÉLA.

ARCZKÉPPEL

ELSŐ KÖTET. 1847—1868.

A r a fttzve 3 frt.

Franklin-Társnlat nyomdája. (Budapest, Egyetem:ntczn 4. sz

?C^v-

r«=s

?^MAPI 28. SZÁM. 1891. B U D A P E S T , J Ú L I U S 12. XXXVIH. ÉVFOLYAM. Előfizetett feltételek: VASÁRNAPI UJSÁG és | egész évre 1 2 frt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt j fél évre _ 6 • Csupán a VASÁBNAPI DJSÁG J **?* eTIe . *** * \ félévre _ 4 «

Csopán » POLITIKAI ÚJDONSÁGOK J egész évre 6 frt | félévre _ 3 •

Külföldi előfizetésekhez a postailag megbatározott viteldíj is csatolandó.

H A Y N A L D L A J O S . 1816—ISSii.

SÚLYOS csapásokat mér a végzet Magyar­

ország katholikus egyházára. Nagyjai sorá­ban mély rendeket vág a halál kaszája s

megfosztja legjelesebb főpásztoraitól. Simor, az esztergomi, Mihailovics, a zágrábi és most Hay-nald, a kalocsai érsek követték egymást a halálba rövid félév alatt. Velők Szent István koronájá­nak területén a bíboros egyházfejedelmek sora kihalt, Magyarország katholikus egyházának m a nincs kardinálisa.

Nagy volt a veszteség, mely az egyházat és a hazát az ország legelső főpapjának, Simor prí­másnak halálával érte. Mihailovics is az engesz­telés szellemét s az anyaországhoz h ű ragaszko­dást képviselte a zágrábi érseki széken. Oly hivatást teljesített tehát, melyet eléggé méltá­nyolni a nemzeti gyűlölködés jelen korszakában alig is lehet. Erezhető hézag támadt mind­kettejük után. De a veszteség kevésbbé általános annál , mely a kalocsai érsek halálával érte a katholikus egyházat és a hazát. A másik két bíborosnál az egyháznagyi jelleg volt az ural­kodó minden egyéb fölött: Haynaldnál szeren­csés harmóniában találkozott az egyházi és vi­lági kiváló hivatás tudata, a magyar egyháznagy igazi missziójának az az érzete, mely arra készti, hogy a tisztán egyházi ügyek mellett a földi lét nagy gondjaival is meleg érdeklődéssel foglal­kozzék, s különösen azokkal, melyek e nemzet életével kapcsolatosak.

Haynald Lajos mint főpap, erős oszlopa, ki­váló dísze vala egyházának, fentartója és védel­mezője az egyház békéjének, világító vezérfák­lyája magasztos czéljainak. Igazi fejedelem abban az országban, mely nem e világról való, de egy­úttal igazi fejedelme annak a szellemnek is, mely e világ fölött uralkodik. Főpap és állam­férfi, vallása egyetemes eszméjének apostola s mégis hazafi, a ki lényének minden idegszálá­val a hazai talajhoz tapadt. Eégmult idők egy fönmaradt alakjának tűn t föl, a mikor egyház-nagyok döntöttek királyok és népek tanácsában országok dolgai fölött. Feje, vezére volt a ma­gyar «ecclesia militans»-nak, s mégis a béke volt jelszava, törekvése, czélja. Lelkében nem volt semmi harczias vonás. Sőt tudva jól, hogy e hazában az államnak és egyháznak semmire sincs nagyobb szüksége, mint egymásnak békés megértésére, soha sem igyekezett fölvetni az úgynevezett égető kérdéseket, melyek lángra

gyúlasztják a szenvedélyeket, soha nem igyeke­zett az egyház javára valami olyat elhódítani, a mi az állam jogos hatalmi köréhez tartozik. S mikor ily kérdések mégis fölmerültek: ő neki már nem volt megadva, hogy mérséklő, engesz­telő szavát latba vesse, lelkére sötét éjszaka ne­hezült, mely nem engedett többé semmit látnia a körülte végbemenő dolgokból.

Három évvel ez előtt ünnepelte meg pappá szenteltetésének félszázados jubileumát. Ez volt utolsó nyüvános szereplése. Azon alkalommal a ((Vasárnapi Ujság» is megemlékezett a kitűnő főpapról, avatott tollból ismertetvén élete pályá­ját, melynek ma csak azon mozzanataira kívá­nunk utalni, a melyek alkotmányos küzdel­meinkkel függnek össze, hogy kimutassuk, mi-

Munkácsy Mihály festménye.

HAYNALD LAJOS KALOCSAI ÉRSEK.