Polgár Ernő

INDIA ÉS MÁS VILÁGOK

AZ ÉDEN NYOMÁBAN

– 2 –

A világ kultúrái

1. A kultúrák eredete és ősképeiBevezetés a mítoszok és a szimbólumok világába

2. Kleopátra vitorlása

3. Az iszlám világ titkai

4. Óceánia

5. India és más világokAz éden nyomában

– 3 –

POLGÁR ERNŐ

INDIA ÉS MÁSVILÁGOK

AZ ÉDEN NYOMÁBAN

3BT KIADÓBudapest

– 4 –

© Polgár Ernő, 2009

A borítón Polgár Ernő fotói

1. Ganésa, az Akadályok Elhárítója,a mennyei hadak elefántfejű vezére (Jodhpur, India)

2. A szerző Gizában (Egyiptom)3. A királynő köszöntése (London, Anglia)

ISBN 978-963-9864-05-4

3BT KIADÓFelelős kiadó: Burány Tamás

Készülta 3BT műhelyében, Budapest

Telefon: 420-9427E-mail: burany@enternet.hu

Kötészet: Könyvkötő Kft., Budapest

– 5 –

I.INDIA ÉS MÁS VILÁGOK

– 6 –

– 7 –

INDIA

India szeszélyes nő. Ha vele vagy: elviselhetetlen! Közönséges,kacér és csábító.

S Te újra és újra meglátogatod.

1.

Ó, URAM, GANESA, TERELD FÖLÉNKA MONSZUNFELHŐKET!

(New Delhi)

Illatok! India illatai. Kavarognak, füstölőkből gomolyognaka forró levegőben. Szantál. Fenyő. Jázmin. Rózsa. Pacsuli.Pézsma és lótusz.

Szagok! A felül nyitott csatornáké, az utcákon kóborló te-henek ürülékéé, az utcai szemétdombokon szabadon élő disz-nóké, tevéké, elefántoké. A tüzelőnek használt szárított ürülé-ké a tűzön. A megszámlálhatatlan tarka és cifra motormeghaj-tású riksa kipufogógázáé.

Zajok! Tülkölés. Dudálás. Baksislesők és alamizsnakérők.Tragikus szegénység és elképzelhetetlen gazdagság! Törvényszerint nem létező és mégis élő kasztrendszer. Maharadzsák,maharánák és a legalantasabb munkákat végző sudrák. Elő-kelő brahminok, arisztokrata ksatriják, kereskedő vaisják.

Ékszerek! Drágakövek. Arany, ezüst, sok-sok zafír, rubin ésgyémánt.

India az utcán él és lélegzik. Mos, vasal, főz, étkezik, alszikés…

– 8 –

A Gole Market negyedbe, a Doctor’s Lane 16-ba, Bhupin-der Malhotra festőművész műtermébe hajtunk, a kiváló mesterminiatúrái illusztrálják majd a Káma szolgája című regényemet;árnyékban negyvenkét fokos a forróság, az aszfalt mint egybenáreszi halotti máglya ontja magából a meleget. Lépésbenaraszolunk előre, rendőrök terelnék a forgalmat, ha tudnák.Ellenőrzések, kordonok mindenütt. India ünnepelni készül, defél. Függetlensége 55. évfordulója közeleg. A rendőrség lezár-ta a Vörös Erődöt, a Mahatma Gandhi Emlékparkot, a legsze-gényebb muzulmánok lakta Óvárost, ahol a „szociális robba-nás” bármikor bekövetkezhet. A Jama Mashid mecset semlátogatható, ahová pedig muzulmán apák fiaikkal együtt ér-keznek zarándoklatra, hogy ősapjukra Ábrahámra emlékezze-nek. Ábrahám, Hágar szolgálótól született Izmael fiától szár-maztatják magukat a sémi arabok, kiknek próféta ivadéka:Mohamed.

Ábrahámnak Sára is szült gyermeket: Izsákot, akit Ábra-hám feláldozni készült az Úrnak, azonban az Úr ezt a véráldo-zatot nem fogadta el.

Cammogva haladunk. A forróság még elviselhetetlenebb.Évek óta nem volt felüdülést adó heves monszun, az idén pe-dig a felhők nyomait sem látni még az égbolton. Pedig Bom-bay vagy ahogy Indiában nevezik: Mumbai városában ésÁszám tartományban már esik.

– Ó, Uram, Ganesa, tereld fölénk a monszunfelhőket! – só-hajt fel a riksa sofőrje. Törülközővel törli le arcáról a verítékét.Ha egész álló nap vezet a levegőtlen hőségben, szerencsésesetben kétszáz rúpiát – ezer forintot – keres. Ám akkor más-nap otthon kell maradnia pihenni.

Indiában legalább egy kiló „rizsrevaló” szükséges egy tízta-gú család napi túléléséhez. Az állami alkalmazottak négyezerrúpiát keresnek; ezerkétszáz rúpiába kerül egy kétszobás lakáshavi bérlete; százötven rúpia a vízszámla befizetésére kell;harminc rúpiába kerül egy liter benzin. Tíz rúpiát kell fizetni fél

– 9 –

kiló kenyérért vagy egy liter palackozott ivóvízért; ötven rúpiaegy üveg sör ára és ugyannyi egy pakli cigarettáé is.

Egy éjszakára ezer rúpia az elfogadhatóbb szállodai szobákára. Ezt az összeget azonban inkább csak a külföldiek tudjákmegfizetni, akiket a helybéliek emiatt dúsgazdagnak tartanak,s akiktől – úton-útfélen – baksist, alamizsnát kéregetnek.

– Ganesa hozzon enyhülést! – imádkozik a sofőr. Ganesa ajó szerencse istene, az akadályok elhárítója, a mennyei hadakelefántfejű vezére.

Haladni előre jóformán nem lehet, a sofőr kiáll a mozdu-latlanná merevedett járműsorból, Káli temploma előtt: teve-kordék, bicikliriksák, tarkára pingált teherautók és márkás sze-mélyautók között szlalomozik mint egy műlesikló, s végül lenta parkolóban leállítja a háromkerekű motort.

– Imádkozom! – néz rám. – Velem tart?Káli templomában az oltárokon Ganesa és Káli díszesen

felöltöztetett szobrai állnak. Ganesáé a legszebb viselet, azembertestű, elefántfejű istené, aki patkány hátán közlekedik.Ganesa, a trimurtinak nevezett istenhármasból: Siva gyerme-ke.

Régóta mesélik a történetet, hogy Siva hosszú útról tért ha-za, és felesége, Párvati ágyában egy fiatalembert talált. Fékte-len haragjában a csábítónak vélt fiatalember fejét gondolkodásnélkül levágta, és később tudta meg, hogy a saját gyermekévelvégzett. Ganesa felnőtt, miközben Siva távol volt családjától.Siva bánta, amit tett, de Ganesát, a drága fiút, csak előző életekülsőjével tudta újra életre kelteni. De nincs olyan fájdalom,amit a múló idő meg ne enyhítene.

Egy másik purána úgy meséli el, hogy Ganésa születésekortartott ünnepségekre elfelejtették meghívni Sani istent (a Sza-turnusz bolygó megtestesítőjét), aki bosszúból tekintetével el-hamvasztotta a csecsemő fejét, mire Brahma azt tanácsoltaPárvatinak, hogy annak az élőlénynek a fejét tegye a helyére,akivel először találkozik.

– 10 –

S ez a lény egy elefánt volt.A phallikus szimbólummal, a szent lingam jelképpel azono-

sítható Sivát számtalan reinkarnációban, avatárában – földialászállásban – istenként magasztalják. Káli istennő – Siva fele-ségének, Párvatinak egyik alakja – kultusza számos hindu szá-mára fontos: az istennő félelmes ereje miatt.

A sofőr virágszirmokkal teli tálcára helyezett kókuszt vásá-rol – a pénzösszeg pedig a templomnak szánt adománya –, sbelép Ganesa és Káli szentélyébe. A szertartást végző bráhminmegáldja az áldozati ajándékot, a templomszolga kettétöri akókuszt. A feltört kókusz egyik fele az isteneké, a másik a so-főré. A sofőr a szolgától visszakapott fél kókuszt hazaviszi, akókuszbelet otthon családja tagjaival közösen fogja elfogyasz-tani.

Imára emelt és egymáshoz simuló, szantálfából faragott,kezeket formáló, de lótuszbimbóra még inkább hasonlító szob-rot vásárolok. Ám a kezek szétnyílnak: a jobb tenyér Ganesafinoman kifaragott képmását őrzi, mint kagyló a gyöngyét, abal pedig édesanyjáét, Parvatiét.

A hatszáz rúpiás adományomért cserébe kapott műremek,tudtam első pillantásra, keleti gyűjteményem féltett darabjalesz. A radzsasztáni fehér márványlapra festett és hátulrólmegvilágítva átlátszó színes miniatúra sem veheti fel a kis szo-borkompozícióval a versenyt. Pedig a „márványminiatúra” isegyedi műremek.

Indiában és Kelet civilizációktól távoli végein az is művésztehát, aki nem járt művészeti egyetemre.

– 11 –

2.AZ ÉLETCÉLOK HÁRMAS SEREGE

(New Delhi)

Bhupinder Malhotra festőművész műtermében illatoznak afüstölők. Ő pedig szépen sorban teszi elém A KÁMA SZOL-GÁJA (Egy indiai herceg élete) c. könyvemhez készített illuszt-rációit. Erotikus és misztikus jeleneteket ábrázoló miniatúráit.

Lótuszülésben elmélkedünk, és az egyik festményt csodálva– amelyen Káma palotáját körülvevő kert látható – sokáighallgatunk.

Ó, a miniatúrákon életre kelő asszonyok! gyönyörűségesek!És a férfiak, asszonyaik szemében gyönyörűségesek! Akikmeghívást kaptak Káma fényes palotájába és szabadtéri szín-padának nézőterére: az idők kezdetétől keresik egymást. Aföldi lét nekik szánt színpadán kiosztott szerepeiket adják, ésez az isteni szemeknek kedves játék, mely a világ teremtésénekegyetlen oka: folytatódik az idők végezetéig.

Szeretni: annyi, aminél több nem kívánatos! Átutazóban aföldön halandó többre ne vágyakozzék! A szívben lakozó, bol-dogságot alakító, gyönyöröket ajándékozó Káma, a szerelmijátékok istenének bölcsessége határtalan és végtelen.

És határtalan a tudás, mely mutatja az életcélok hármas se-regét. Aminek a neve: trivaga, amelyben a dharma, az arthaés a káma egyenlőek egymással, és egymáshoz kapcsolódnak.A dharma, a vallási kötelesség és világi törvényesség; az artha,a haszon, gazdagság és pénzszerzés és a káma pedig a szere-lem. Ha a hármas seregből az egyik nem segíti elő a másikat,akkor az önmagát és a másik kettőt károsítja. Aki az életcélokszerint haladva a szerelmet átlépi, az a következő lépést, amegváltást nem teheti meg.

– 12 –

Teát kapunk. Kéklő selyemszáriba öltözött, ugyanabból aszáriselyemből készült, de sárga csíkokkal vidámított, átlátszó,az arcot tapintattal mégis elfedő, hosszú kendőbe burkolózottszolgáló ezüsttálcán teszi elénk.

Nem nézek utána, amint távozik, mert nem illendő. A pil-lanat, amit kecsességéből és nőiségéből felvillantott, arra elégvolt, hogy szépségét elárulja.

A hinduk rítusait egyébként termékenységi kultuszok is gaz-dagítják: gyermek után sóvárgó asszonyaik, gyermeki szüzeikés tiszta leányaik áhítattól áthatva járulnak a szent lingamhoz:simogatják, illatozó kenőcsökkel kenegetik, virágokkal díszítikés csókolgatják. Megcsodálják a templomok falait díszítő eroti-kus domborműveket, amelyek az egyesülés módjait ábrázolják.

Szürcsöljük a teát, mert úgy szokás; nézegetjük a miniatú-rákat, Káma lenyűgöző képzeletét és nem Bhupinder Malhotraművészi tehetségét magasztaljuk.

Indiában az sem szokás.

3.MÁGLYÁK A HAMVASZTÓLÉPCSŐKÖN

(Benáresz)

Sokan csónakban élnek a benáreszi partoknál. A bárdokősi hindu eposzokat énekelnek a Gangesz partján. Gangaszületésnapját százezernél is többen ünneplik. A zarándokokbivalytejből köpült vajba mártott gólyahírszirmokkal díszítettpapírcsónakokat bocsátanak a vízre, s meggyújtják őket. Avízen lefelé hányódó, apró kis lángok alkonyat után kivilágítjáka szent folyót, amely megtisztító erejével szabadítja meg a hin-dukat az újjászületések körforgásától.

– 13 –

A hamvazólépcsőnél hatalmasságok állnak. Gazdagok. Elő-kelő kasztbéliek. Vajon nekik boldogabb az életük, mint a sud-ráké? Akik egész álló nap égetik a holttesteket. Akiknek apáikés nagyapáik is ugyanígy éltek.

A Gangesz partján arapapagájok, búbos bankák, drongókés keselyűk keringenek.

Az indiaiak számára természetes, hogy a Gangesz partjá-hoz viszik el a betegeket, a folyó vizébe merítik a haldoklókat,és Ganga gondjaira bízzák a holtak hamvait, sok helyen a holt-testeket is.

A Gangesz elmossa majd minden bűnüket. Ha valakinek acsontja érinti csupán a Gangesz vizét, akkor is a menny meg-becsült lakója lesz. Ősidők óta hisznek ebben.

A Gangesz ragyogó vize a Himalája „tehénszáj” jégbarlang-jából bújik ki a napfényre. Sebesen fodrozódik azután fenyőfák,indiai cédrusok és skarlátvörös rododendronok mellett, útjátpedig a Bengál-öböl hatalmas deltájában fejezi be. A Gangesz aTejút folytatása, egyenesen a Paradicsomból áramlik, s a tisztu-lás istennőjének, a fürge járású Gangának a megtestesülője.

Legenda mondja le, hogy Szágara király hatvanezer fiát ve-szítette el. Gőgös viselkedésük büntetése volt, hogy egy bölcsember haragos pillantásától elhamvadtak. Vétkük miatt Bhagí-rata király a Himaláján vezekelt, s Siva meghallván fohászátleküldte Gangát a földre. Siva a hajába rejtette Gangát, akiSiva hajfürtjein keresztül megtisztíthatta Szágara fiainak ham-vait, akik végül a Paradicsomba jutottak. Azóta Bhagírata Indialegszentebb folyójának neve, a Himalájából eredő kezdeti sza-kasznál, s a megtisztító erőt a hinduk között senki kétségbenem vonja.

A bérelt indiai Ambassador oldmobil ablakait – feleségembiztos a diagnózisban! – leprás koldusok tapogatják. Alamizs-nát szeretnének.

Még ha Ganga neheztelni is fog ránk: azonnal odébbállunk!

– 14 –

4.A TEREMTŐ ÉS A POKOL

(Ajmer)

Aki Indiában, Radzsasztán gidres-gödrös útjain Ajmer városábaérkezik, úgy vélheti, hogy a pokol kapuját lépte át, és a bűzös,katlani hőségben, a történelem előtti ókori bugyrokba kevere-dett. Ahol utcai kovácsok kopácsolnak, ahol homokba süly-lyesztett bőrtömlők a fújtatók, amelyekből lábszárcsontokonkeresztül eljuttatott levegővel izzítják a vasat, ahol a tűző na-pon asszonyok és fiatal lányok földön álló üllőkön, súlyos ka-lapácsokkal edzik a tűzvörös acélt. Körülöttük keshedt tehe-nek, akik az utca szemétdombján most éppen csak papír-fecniket találnak, de azt is megeszik. Száradó trágyakupacok,sárgásbarna és földöntúli bűzt árasztó véres húgyfoltok páro-lognak mindenfelé. Szelíd, patkányéhoz hasonló durva éshosszúszőrű, az utcákon csellengő indiai disznók hűsölnek anyitott csatornákban. A kovácssoron sudra kasztbéliek tevevontatta kordéra puszta kézzel dobálják a csatornában párol-gás után kátránnyá sűrűsödött masszát.

A csatornatisztítók – és csak ők! – eszik és ehetik meg acsatornákban dagonyázó, India szemetét eltakarító disznókat.

Sudrák a patkányfogók. Patkányonként két rúpiát kapnakleszállításkor, de a gabonaraktárakban és a rizsföldeken kövér-re hízott példányokat nyárson meg is sütik, és el is fogyasztják.

Ha a szent királykobra a patkányt megeszi, ők miért ne te-hetnék?

Ó, Uram! Te, aki megalkottad a világot, a festői völgyeket,a formabravúr homokdűnéket, a színpompás korallzátonyokat,a vízeséseket, a tiszta patakokat, és figyelmünket a harmóniá-ra és az esztétikumra terelted, miért teremtetted a poklot?

Középkori rajzok már ábrázolták Visnut, Brahmá és Sivamellett a hindu istenhármas, a trimurti főalakját. Álomba me-

– 15 –

rült és a világóceánon úszó Sesa hétfejű sárkányon feküdt.Mikor felébredt, új teremtésre készült, köldökéből lótusz nőttki, amelyből Brahma lépett elő, s ő volt az, aki végrehajtotta avilág teremtésének aktusát.

Visnu a világ létmódja. A Mahábhárata vízözönmítosza sze-rint minden juga – világciklus – végén magába szívta a világmin-denséget. A négy juga közül az elsőben általános egyenlőséguralkodott, a másodikban az igazságosság fokozatosan hanyat-lott, a harmadikban túlsúlyba jutott a vétek és a gonosz, végüla negyedikben kiteljesedett a gonoszság és a bűn. A Védákatelhanyagolták. A buddhizmus és a dzsainizmus – Maháviraalapította vallás – reformmozgalmai az ősi védikus brahma-nizmust uralkodó helyzetéből kiszorították, s az a hinduizmusalakjában új életre kelt. Kialakulása a Mahábhárata és a Rámá-jana című eposzokban tükröződik. A legelterjedtebb változa-tukban a világ kozmikus tojásból való keletkezésének a Védák-ra visszamenő verziója maradt fenn. Az ősvizekből származótojásban született meg Brahmá, aki a tojás anyagából meg-teremtette a világmindenséget. Brahmá a világ teremtőjekéntszembe szállt az azt fenntartó Visnuval, illetve elpusztító Sivával.

Brahmá mind a mennyekben, mind a földön királynak állí-totta Indrát, a mennydörgés és villámlás istenét, a Védák leg-népszerűbb alakját. A Mahábhárata Visnu istennek számtalannevét és halandó lényben való testet öltését sorolja fel. Azavatára – alászállás – során Visnu lejött a földre a törvény éserények – dharma – visszaállítása és híveinek oltalmazása ér-dekében. Alászállásai során hal alakjában mentette meg azözönvíztől az összes növényi magot, teknősbékaként az elpusz-tult kincseket, vadkanként ezer évig tartó párbaj során végzetta démonnal, aki az óceánba süllyesztette a világot. Félig em-ber, félig oroszlán alakot öltve mentette meg a földet a démonzsarnokságától, de alászállt törpeként, fehér lóként, illetve őölt testet Buddha, Krisna és Ráma alakjában is. Rámakéntfeleségül vette Szitát, akit Rávana elragadt tőle. Ráma majom-

– 16 –

és medvesereg élén győzte le a ráksaszáknak nevezett ször-nyeket, az emberek démonikus ellenfeleit, s végzett tízfejű ki-rályukkal, Rávanával is.

Krisnában testet öltve Visnu megölte a gonosz királyt, Kan-szát. A hagyomány szerint a föld az istenektől kért segítségetKansza ellen, s Krisna helyreállította az igazságos hatalmat.Pásztorból harcossá és államférfivá lett: megóvta az embereketa bosszút állni akaró démonoktól. Ennek érdekében előbbnyolc asszonyt vett feleségül – az első Rukminí volt, Laksmíegyik megtestesülése, Káma anyja –, majd még 16100-at.Olyan csodálatos képességgel bírt, hogy mindegyikük mellettegyszerre tudott lenni, s népes utódsereget nemzett.

Siva is főisten, teremtő vonásai alapvető jelképében, alingamban öltenek alakot. A női nemi szervet jelképező jóninálló kőoszlopként ábrázolt lingamok egész Indiában elterjed-tek, és Siva kultuszának legfontosabb tárgyai. Teremtő istenvolta mellett Siva egyszersmind pusztító isten is, aki táncávaltízezreket tud leigázni. A világ és az istenek elpusztítójánakszerepe az övé minden kalpa végén. A kalpa, a hindu időszá-mítás szerint egy Brahmá-nap és éj, vagyis 24 ezer isteni év. Aföldi élet ezer esztendeje teszi ki az istenek egy napját.Brahmá száz „saját” évet él, aztán következik be a nagy meg-semmisülés, de a káosz fokozatosan elmúlik, új Brahmá szüle-tik, és új kalpaciklus kezdődik.

Úgy tartják, hogy a mostani Brahmá életének 51. eszten-dejében jár.

Siva felesége Párvati. A hinduk hite szerint Siva első fele-sége röviddel azután, hogy a szent tűzön elégette magát,Párvati alakjában született újra. Tűzistenük – már az ősi Rid-végában is – Agni, aki emberek és istenek között közvetít.

Az áldozati tűz lángnyelvei pedig az égbe viszik az áldozatot.A fiatal lányok, akik a vasat ütik az ajmeri utcán, az égbe

emelkedésben reménykedhetnek csupán?

– 17 –

5.A KARMA

(Pushkar)

Az Aravalli hegység lábánál, a Thar-sivatag szélén elterülőAjmer Dargah mecsete, a Perzsiából érkezett muzulmán szufi– szent muzulmán szerzetes – sírját őrzi, s a XIII. századi sír-emlék az indiai iszlámhitűek zarándokhelye. A pokolbéli város-tól tizenkét kilométerre észak-nyugatra, a majmok és kígyóklakta Kígyóhegy lankáin fekszik Pushkar, a parányi hindu za-rándokváros, az indiai zarándokhelyek királynője, ahol az éven-ként megrendezett tevefesztivál India pompázatos látványossága.

Pushkar tava szent vizébe mártózás semmiféle más zarán-doklattal nem ér fel. A tó magának Brahmánal a teremtmé-nye. Brahmá lótuszszirmokat dobott a földre, az egyik sziromhelyén keletkezett a pushkari tó, s szent vizéhez ötvenkét „für-dőgáti” – lépcsősor – vezet. A gátiknak mindnek nevük van, avíznek mágikus ereje, de a lépcsők határolta szakaszoknakmás és más a hatásuk. Az egyik termékenységet biztosít, amásik a leprát gyógyítja, a harmadik szépséget és bájt tud va-rázsolni a benne megmerítkezőre. Van aztán a kívánságokvize, de a legszentebb a mély tóközép, ahol vaddisznó képé-ben maga Visnu jelent meg. Brahma gátijának látogatása való-ságos kultusszá fejlődött: vízbe mártózó asszony ott férje éssaját bűneitől is megszabadulhat.

A Mrikand Muni Kund, az óhajtások gátijának lépcsőinbráhmin fogad. A sok nyelven beszélő hindu pap családom élőés a földi létből már eltávozott hozzátartozóim neveit kérdezi.

– Brahma, Visnu és Siva – a hindu istenhármas neveit abráhmin után kellett mondanom. A bráhmin azután a tó vizé-ben megmosta a kezemet, majd piros rózsaszirmokat szórt atenyerembe. Az élőkre kellett gondolnom, s a megszenteltvirágszirmokat pedig a vízbe dobni. Kezemet aztán megint

– 18 –

megmosta, s a rózsa szirmait most a hátam mögé kellett szór-ni holtjaim emlékére a tó vizébe. A bráhmin közben szanszkritszavakat mormolt, amelyeket meg kellett próbálnom, akárho-gyan is sikerült, magamnak is őutána mondanom.

– Sem pénzt, sem mást magunkkal nem vihetünk, amikorlelkünk testünkből majd elindul – szólalt most meg angolul. –De minden tett – folytatta kenetteljesen – minden cselekvésmeghozza a maga következményét, mint ahogy a magból ki-hajt a fa, s ebből kisarjad a gyümölcse. A tettek és következ-ményeik idézik elő minden élőlény sorsát. Jó az, ami a törvénytöretlen érvényesülését szolgálja, és elősegíti a folyvást maga-sabbra fejlődő kibontakozást; rossz az, ami ezzel ellentétesen,gátlóan hat. A helyes tevékenység jó, emelkedő, tisztuló sorsoteredményez, a rossz viszont hanyatló, zavaros, bukás felé sod-ró sors előidézője. Mert a jó egyúttal igaz és valóságos, a rosszpedig ennek a tagadása, hazug és valótlan. A helyes magatar-tással velejár a belső egyensúly nyugalma, a boldogság egye-düli forrása; a rossz azonban mohó vágyakozás, elégületlen-ség, tehát boldogtalanság, szenvedés okozója. S az élőlényekújra meg újra megszületnek, majd elmúlnak, ismét megszület-nek és így tovább, mindig azon a fokozaton, amelyet magatar-tásukkal, cselekedeteikkel előkészítettek, s ennek megfelelőenszenvednek vagy részesülnek a boldogságban. A jónak is kellszenvednie a bűnhődést a rossz tetteiért, amelyet valamelyikrégi, elmúlt életében követett el. Csak az emelkedhet a jó ésrossz fölé, aki már minden tartozását megfizette: ez a tettekkövetkezményeitől való végső szabadulás.

A bráhmin szünetet tartott.– Brahma, Visnu, Siva – ismételtem újra a szavait, miután a

karmatan hindu felfogását ismertette. Majd kívánhattam vala-mit. Kezemet azután ismét megmosta, és most is a vízbe szór-tam a jó illatú rózsaszirmokat. Majd a „zarándoklat” emlékérejobb kezemre színes fonalakból sodort karkötőt, „red ribbont”tekert, és szokásuk szerint vörös folttal homlokomat is megje-

– 19 –

lölte. Végül a lépcsőkön fölkísért, adományomat elfogadvameghajolt és a tó körül, a bráhminok számára épült palotákegyikének lakásába vonult vissza.

Szuggesztív, hipnotizáló képessége hatása alatt voltam mégsokáig és kerülök akkor is, amikor a pushkari szertartás azeszembe jut.

6.A LEGSZEBB NŐ AZ ŐZSZEMŰ

(Pushkar)

Pushkar utcáin zarándokok, sadhuk – szent hinduk, akik el-mélkedéssel és imával töltik életüket –, szabadon élő majmokés sétáló külföldi turisták tartózkodnak.

Fiatal hinduk társasága jött szembe velem, jól öltözött fia-talok, színpompás szárikba burkolózott hölgyek, s látva rajtama zarándoklat jeleit: közös fénykép készítését kérték tőlem. Be-álltam közéjük. A fotót készítő nő olyan szép volt, mint a szá-rija, amelyen kékes és fehéres alaptónusú selymet sárga csíkokölelték körül.

Padminí volt a nők legkiválóbbja! Kétség ehhez nem férhe-tett. Kaljánalla indiai mester a középkorban írt már könyvetarról, hogy a nők négyfélék. A négy változat pedig: a padminí,a csitriní, a sankhiní és a hasztiní.

A bölcs férfi tudja azt, tanította Kaljánalla, hogy mindentfelülmúló sikert akkor érhet el az ember, ha megérti a legfőbbigazságot. Ha a szerelem tudományának és a gyönyörszerzőmódszerek ismerőjévé lesz, és a szerelemtől hajtva, napontaboldoggá teszi a szerelmes nő lelkét.

Gondos beállás kerekedett a fényképfelvételhez.

– 20 –

A padminí és a szeme valóban olyan, ahogyan Kaljánallaleírta. Szeme a fiatal őzé. Szeme sarka vörös színű, arca teli-hold, keble dús és feszülő, alakja pedig törékeny… Keveseteszik, kecses mozgású, a szerelmi előjáték végén jónijábankeletkező nedv illata a viruló lótuszéhoz hasonló. A padminíbüszke, szemérmes, testének sötét a színe, az emberek és azistenek tiszteletében szilárdan kitartó, Vénusz-dombja mint akipattant lótuszbimbó, hangja a hattyúé, járása a flamingóé,alakja karcsú, nyaka és orra formás, kedvét leli a fehér ruhák-ban, mindig csinos, és hasát hármas ránc ékesíti. Kaljánal-lának hihetünk. A padminí – lótusznő, aki természeténél fogvasohasem boldog az éjszakai szerelmi gyönyörben. De napköz-ben még egy fiúcska érintésétől és kinyílik, mint a lótusz a kelőNap sugaraitól. És őt a holdhónap második, negyedik és ötö-dik napján lehet izgalomba hozni. És ő az éjszaka negyediknegyedében áhítozik leginkább a gyönyörre. És a nappal bár-melyik negyedében gyönyörre vágyó! Ezért a lótusznő-padminía legkiválóbb a nők közül…

Elkészült a felvétel. Elköszöntünk egymástól. Egy utolsópillantást még vetettem az őzszeműre, és jóleső érzéssel nyug-táztam, hogy a Káma szolgájában főszereplő hercegemet pad-miní feleséggel jutalmaztam meg.

Mert lehetett volna csitriní is, akinek járása az elefánté, ki-nek alakja karcsú ugyan, de nyugtalan a szeme, ismeri a művé-szeteket és a zenét, nem magas nem is alacsony, dereka igenvékony, fara gömbölyű, hangja a páváé, dúsak a keblei, szép-séges és nyúlánk. Sötétkék-fekete árnyalatú a haja, nyaka ló-tusz, öröm számára a szerelmi előjáték, de szerelmi gyönyörerövid ideig tart.

Ilyen nővel Radzsasztán szülöttét, a herceget büntetni nemakartam.

Magas, karcsú vagy kövér a sankhiní, törzsével nem arányosa feje, hosszúak a lábai, széles a csípője, kicsi a keble. Indula-tos természetű, jónija mély, rossz szagú és csípős… Kaljánalla

– 21 –

állításait még senki sem cáfolta meg! Miért büntettem volnaherceget hát egy sankhinível? Olyan nővel, akinek sietős ajárása, hamis a szeme, gyakran jön tűzbe a teste, a szerelmigyönyörök szenvedélyének tetőfokán pedig körömmel ejt se-beket. Ezt a herceggel nem tehettem volna meg! Bár asankhiní nem eszik túl sokat, igaz, nem is keveset, de mindigindulatos. A vörös ruhákat szereti, nincs benne együttérzés,rosszindulatú, sötétbarna a szeme, szíve részvétlen, hangjagurgulázó és mások számára kellemetlen. A hasztiní viszontkövér, barnás-vörös a haja, nagyétvágyú, nyers természetű,szemérmetlen, aki testének színében világos, ujjai görbék, lá-bai rosszak, rövid a nyaka, jónijában – Kaljánalla szerint – aszerelmi előjáték zavaros és a megvadult elefánt homlokveríté-kére emlékeztető szagú nedvet izzad. Elmélyülésre hajlamos,bölcs hercegem ezt nem érdemelte volna meg! Aztán pedig ahasztiní lassú járású és a szerelmi gyönyörökben nehezen tart-ható féken. Húsos az ajka és kusza a beszéde.

Hercegemhez a padminí a leginkább illő nő tehát, akinekPushkarban sétáló megtestesítője éppen elbúcsúzott tőlem. Abók még nem tiszteletlenség talán egy olyan országban, ahol apárok igazából a nászéjszakán találkoznak először, s a párvá-lasztás sem a saját akaratuk szerint történik.

– You are beautiful! – mondtam a sátán kísértésére.– Thanks! – felelte, s minden porcikája mosolygott. Csó-

kolnivaló szájáról jobb ha nem szólok.Hasonlóképpen elbűvölő őzszemű teszi boldoggá pokoljá-

rása után regényem hercegét!

– 22 –

7.INDIA VELENCÉJE ÉS AZ ISTENEK

(Udaipur)

Az udaipuri maharadzsa palotáival, tavakkal, csatornákkal, ker-tekkel, parkokkal, virágokkal és sok-sok vízzel a radzsasztániUdaipur városa: India Velencéje.

Radzsasztán évek óta nem kapott heves monszunt, vizei le-apadtak, az esővizet gyűjtő tavak némelyike medrében kizöl-dült a fű, a mélyen fekvő réteken tehéncsordák legelésznek; afehér márványból épült Monszun-palota körül sem olyan ma-gas a víz, mint lenni szokott, de a város atmoszférája még ígyis sejtetni tudja, hogy Udaipur miért válhatott a francia imp-resszionisták Mekkájává, s miért lehetett a Grimm-testvérek„alkotóháza”.

Nem hevesen, de sűrűsödő felhők gyülekezése után a mon-szun mégis reményt keltően, enyhe széljárás kíséretében végrea város fölé ért. Este, Pushkarból Udaipurva érkezve, ömlöttmár az első zuhatag, s csillapítani tudta a száraz forróság okoz-ta tespedtséget.

És reggel megint esni kezdett! A maharadzsa kertjében apálmafák levelei, a virágok, minden élő és élettelen pasztell-színbe öltözve ragyogott. Azok a színek és fények! És micsodalehetőség a látottak színes fotókon való rögzítése! Mint azimpresszionisták képein a színek izzása, úgy ragyog körülöt-tünk minden, s a látványban még a felhők közül előbújó nap isgyönyörködik! És a hindu istenek is mind, akik nem ok nélkülteremtették olyannak Udaipurt, a művészetek városát, amilyen.

Pedig az istenek sem tudják olyan könnyen áttekinteni aLét határtalanságát, hiszen létezésük, ha mégoly hosszú is,korlátok közé szorul. De a maguk végtelennek látszó körébennagyok és hatalmasok. Mindüknek megvan a feladatuk, hogya világ tevékenységének kiszabott körén uralkodjanak, s a

– 23 –

Nagy Törvény fenntartásán őrködjenek. Déváknak – Fénye-seknek – nevezik őket, mert létük ragyogó és fényeskedő. Alegfinomabb rezgésű anyagból felépült alkatukat kívánság sze-rint változtathatják, s egy időre bármely formát magukra öl-hetnek: emberek, sőt állatok képében is megjelenhettek.

Indiában a legrégebbi időktől létező állatkultusz ezért részema is az ország hétköznapjainak.

Az istenek nagy nemzetségének élén Indra áll, az istenekkirálya. Indrának Szvarga, a mennyei hon a birodalma, ahol atöbbi isten is lakozik. A legfőbb istenek harminchárman van-nak, de valamennyi Ragyogó számát talán maguk sem isme-rik, mert a tevékenység útján magasra fejlődött lények, példáula tisztultság tökéletes fokára jutott emberek mint istenek szü-lethetnek újra.

Ha a kertet meglátogatják a legfőbb istenek, bizonyára ma-gukkal hozzák mennyei párjukat is. Indra istenkirály Szacsiistennőt. Brahmá párját, Szaraszvatit, a bölcsesség és a létrejtelmeit szóba foglaló költészet istennőjét; Visnu Sri Laksmít,a tökéletes szépség és a Jószerencse istennőjét; Siva pedig aHegy, az egekbe nyúló Himaván leányát, Párvatít. Kíséretük-ben érkezik Szúrja, a Nap, aki a monszunfelhők közül néhakidugja a fejét; Csandra, a Hold; Varuna, a Vizek istene, aki-nek az udaipuri tavakban ragyog a képmása; Váju, a Szélisten,aki az udaipuriak sóhajtásait mégis meghallgatta, s néhányesőfelhőt fújt föléjük.

Aztán a Halál Ura, a panteon hatalmassága: Jama is jelenlehet; a két Asvin, a Hajnal lovas hírnökei, az Ikrek csillagza-tának uralkodói; Brihaszpatí, az istenek házi papja (a Jupiterbolygó ura); Mátali, Indra kocsihajtója és udvarnagya; Vis-vakarman, a mennyei művész és építőmester. Aztán Gangaistennő, aki szolgálólányokkal érkezik, és Hanumán, az istenimajom, kinek ereje dombokat és hegyeket tud a földből kisza-kítani. És a táncoló apszaraszok, akik örömükben az esőcsep-

– 24 –

pekben fürdenek. Ők égi kurtizánok, akik légies könnyedség-gel kísérik az istenek bevonulását.

A női test szépsége és a nő szerelme ugyanis az istenektőlsem vonható meg!

A mennyei körben helyet foglaló bolygók istenei vagy is-tennői, közöttük Privithí, a Föld Úrnője is megérkezett. De amagas rangban álló Siva és felesége – a Világanya – is eljöt-tek, két fiukkal: Ganésával, az akadályok elhárítójával, és amennyei hadak elefántfejű vezérével, és Szkandával, a harcistenével. És a hét legelső ősbölcs is megérkezett, akik amacsillagzat uralkodóivá emelkedtek, amelyet a „Hét Risi”-nek,„Nagymedvének” vagy „Göncöl szekerének” neveznek.

Nem jöttek el viszont az Aszurák – az ellenlábas istenek – sa tőlük származott démonnemzetségek, mert ők a maguk kö-rében élnek, s világuk olyan, mint a mennyei kör homályostükörképe, amelyben minden az ellentétes oldalra fordult. Fél-tékeny irigységgel figyelik az isteneket, s ahol csak tehetik,akadályokat görgetnek a Nagy Törvény útjába, melyen az is-tenek tiszte őrködni.

A monszuneső megtölti a tavakat, lemossa az utcákat, vizetad a szomjúhozóknak, megtölti a víztározókat…

A monszun az élet újrateremtője Indiában. Áldás és a civili-záció fenntartója mint a Nílus évenkénti áradása Egyiptomban.

8.A KASZTOK

(Jodhpur)

Udaipurból, a fehér márványból emelt épületek látványa miattWhite Citynek elkeresztelt városból, hegyek, szakadékok éssűrű erdőkön át vezet az út Jodhpurba, a Blue Citybe, ahol a

– 25 –

régen múlt időkben a bráhminok festették indigóval kékre há-zaikat, ma azonban már mindenki, mert az indigó a moszkitókelűzését szolgálja.

Az erdők mélyén vadászházak emelkednek, ahová betér-hetnek, és ahol megpihenhetnek azok, akik a nagyvadak elej-tésében lelik örömüket. Ezen a tájon forgatták Kipling Dzsun-gel könyvéből készült filmet, s ki az, ki e filmet ne látta volna?

A film élményével együtt a környezet így még romantiku-sabb.

Jodhpur városában az indigót először falfestéknek használóbráhminok előkelő kasztbéliek. Indiában Brahmá maga szabá-lyozta az emberek világát. S bár a kasztrendszert hivatalosanfelszámolták ugyan: a kasztrendszer Indiában eleven valóságmégis.

Bráhma hozta létre tehát a négy alapvető rendet. Az elsőrendet a brámahnok (bráhminok) alkották, akiket azért hívtakígy, mert közvetlenül Brahmából, az ő leheletéből születtek. Aszellemi, értelmi feladatok hárultak rájuk: papok, törvényho-zók, bölcsek, tanítómesterek, tudósok és költők kerültek kiközülük. A második rendbe a ksatriják, vagyis a harcosok, anemesek tartoztak; hivatásuk volt a fegyverforgatás, az orszá-gok védelme, a nép jólétének védelme, a nép jólétének biztosí-tása s az uralmuk alá rendeltek ellenőrzése. Közülük kerültek kia királyok is (maharadzsák, maharánák…). A vaisják, a har-madik rend sokféle csoportból állott: kereskedők, iparűzők,gyakorlati célokért tevékenykedők tartoztak ide. A negyedikrendbe sorolták végül a sudrákat, a testi munkák végzőit és aszolgákat. Földet azonban bármelyik rend tagjai művelhettek.A legfőbb kiváltság az első rendet illette, még a királyok (aszámtalan maharadzsa és maharána) is tiszteletben tartották abráhmanokat; azután a többi rend sorban mind kevesebb elő-joggal rendelkezett, míg a negyedik rendre csupán a nehézterhek hárultak. Minél magasabb volt azonban egy rend, tag-jainak annál keményebb kötelességeket kellett vállalniuk, s

– 26 –

abban állott a becsületük, milyen mértékben teljesítik. A brá-mihnok arra tanították és tanítják az embereket, hogy ne le-gyenek elégületlenek a maguk helyzetével, mert a tettek és tettkövetkezmények értelmében ki-ki olyan körülmények közészületik, amilyet magatartásával a megelőző életei folyamánkiérdemelt, és a helyes törekvés bárkit magasabb helyre juttat-hat következő születésében.

9.AZ ARANYVÁROS ÉS A SIVATAG

(Jaisalmer)

A radzsasztáni sivatag belsejében, az Arawalli-dombokon túl,ahol nincsen más, csak homok, fehér homok és csupasz fe-kete fák, és elszórtan egy-egy féltenyérnyi zöld folt: fekszikGolden City, a homokkő épületektől aranyló Jaisalmer,amelynek maharánája palotáinak, vagyonának, tevéinek éslovainak egy részét is megtarthatta.

A város, a maharana lovain poroszkálva különösen, né-hány óra alatt bejárható, s a szemnek a látottak azért is gyö-nyörködtetőek, mert a Golden City homokkő épületeivel, pa-lotáival semmi máshoz sem hasonlítható, s az arabeszk díszítő-elemek sokasága inkább az Ezeregyéjszaka meséi díszleteitidézi fel a látogatóban mint mutatná a sivatagi oázis képét,ahol élet csak ott van, ahol kút is van…

Teve hátán imbolyogva folytattuk utunkat a homokdűnék-hez, a sivatagi Sam falu irányába. A tevék sorban lépkedtekmögöttünk. Friss legelőfoltok tűntek fel előttünk, kicsit mégtovábbmentünk, s ez a hely már alkalmasnak látszott, hogy ottegy időre megtelepedjünk, s megvárjuk a naplementét. Voltott egy kút, ahol a huszonöt-harminc méter mélybe leeresztett

– 27 –

bivalybőr tömlőhöz erősített kötelet teve húzta. Épült a kútnálegy ferde pálya, ami meredek gödörbe vezetett. Az állat balla-gott lefelé a lejtőn, s közben felhúzta a tömlőt. Olyan sivatag-lakók is voltak, akik két tevével dolgoztak. A sivatag leányai:sötétvörös fátylakba burkolózott, széparcú fiatal gyermekekérkeztek a kúthoz. Fényes rézkorsó volt a fejükön, és kis kari-ka az orrcimpájukban. A mozdulat, ahogy fejükről leemelték sa zuhogó víz alá tartották a kancsót – a táncoló apszaraszokkecsességét jelenítették meg, hogy Káma is örömét lelje ben-nük.

India templomaiban a tánc is az áhítat része. A hinduktemplomaikban áldozatul virágot ajánlanak fel az isteneknek,de ajánlják a zenét és a táncot is, mert azok az emberi léleklegszebb kifejezési formái. Csak Indiában létezik táncoló isten-ség. Siva a Nátárádzsa, a táncosok királya, aki a Tudat Csar-nokában táncol és ott alkotja meg a világegyetem ritmusát.

India megismerhetetlen és megérthetetlen a templomokhomályából kilépett tánc nélkül.

10.A SZANSZKRIT

(Jaisalmer)

Csandra Deep Szing Rathore, a jaisalmeri, faragott homok-kövekből épített, kastélyra emlékeztető, belül fehér márvány-nyal burkolt, Hotel Moomal arisztokrata származású vezetője –ahogy egy ksatrijához illik – művelt, egyetemet végzett indiai,aki családja tagjaihoz hasonlóan büszke kasztbéli hovatarto-zására, és annak megfelelően éli is mindennapjait, neveligyermekeit.

– 28 –

Az épület kertjében, a sivatagi forróságban enyhülést adófák lombjának árnyékában, ahol fürge, hosszú farkú, csíkoshátú, pici mókusok szaladgálnak: Rathore a szankszrit nyelvrőlmesél, amely – Indiában holt nyelv csakúgy mint a latin a mivilágunkban – a műveltség világítótornya és egyházi szertartá-sokon ma is használatos.

India irodalma legalább háromezer éves. És elevenen hatóerő! Idézik a több ezer éves műveket: szellemi táplálékuk a régieposzok hallgatása. A hindu vallás is eposzokból merítkezett.A megalkotott, a mesterségesen megszerkesztett szanszkritrégi irodalmuk nyelve. Legrégibbi terméke a Védák, a vallásosénekek. A Véda-himnuszokat négy gyűjteménybe foglalták. ARig-Véda több mint ezer, isteneket magasztaló éneket tartal-maz, a legtöbb himnusz Indrához, Agnihoz, a tűz istenéhez, ésaz örök életet adó szómához, az istenek italához szólt. AzUpanisadok, titkos tanítások, misztikus filozófiai szövegek,melyek az emberi lélek és a világszellem azonosságát fejtegetikköltői ihletettséggel. Százezer versszak a Mahábhárata, mely aBhárata-nemzetség nagy harcának legjelentősebb alkotása.Számtalan történet, mese, erkölcsi oktatás, jogi tanítás találha-tó a szövegben. A későbbi költők másfél évezreden át merítet-ték műveik tárgyát e kiapadhatatlan forrásból… Közismert aBhagavad-gítá, a Magasztos-szózat című költemény. A nagycsata pillanatában Ardzsuna királyfinak fejti ki kocsihajtója,Krisna a világszellem rejtélyét. Az Upanisadokban lefektetettmisztikus tanításokat fűzi tovább, és a jóga néven ismert filozó-fiai rendszert adja elő. A Mahábháratánál kisebb terjedelmű ahuszonnégy-ezer versszakos másik nagy eposz, a Rámájána,Ráma pályafutása. Meseszerű elbeszélés arról, hogyan raboltael Ráma királyfitól a démonok tízfejű királya feleségét, Szítát.Kedveltek a páli nyelven írott állatmesék, a Dzsátakák, a le-gendák Buddha életéről, amikor Buddha különböző állatokalakjában született a földre. Kálidásza művei is kedvencek:Sakuntalá, az ártatlanul eltaszított, majd királyi trónra kerülő

– 29 –

remetelány az indiai feleségek mintaképe. A vallásos legenda-irodalomból a Puránák, Régi történetek érdemesek említésre.A hatalmas mennyiségű purána közül legnagyobb hatású aBhágavata-purána (A Magasztos legendája). Csodás történetarról, hogyan testesül meg Visnu isten Krisna alakjában.Dzajavéda A pásztor éneke című szerelmi költeményében azistenséget jelképező Krisna-Hari pásztorifjú és az emberi lelketképviselő Rádhá pásztorleány szerelmének egy éjszakáját éneklimeg, hol a legféktelenebb érzékiség, hol a legsejtelmesebbmisztikus elragadottság hangján, csodálatos zenéjű sorokban:„szekfűvirágleheletzuhatagos örömillatú délövi szélben”…

Öt-hatszáz éve terjedtek el a misztikus Visnu-dalok, melyekalapjául a bhakti, a szeretet néven ismeretes vallási mozgalomszolgált. A bhakti Visnu áhítatos szeretetét jelenti, s e röviddalok ugyanúgy az istentiszteletet fejezik ki a testi szerelemjelképeivel.

A bengáli irodalom páratlan jelentőségű költője: Rabind-ranath Tagore, fejezte be rövid áttekintését a fák alatt üldögél-ve Csandra Deep Szingh Rathore.

Nem mertem megemlíteni neki, hogy Rabindranath Tagorenálunk milyen gyakran emlegetett költő. Társaságban, italozásután a bengáliak nagy szülötte nevének kimondása a nyelv ivásutáni elakadásának népszerű mérőfoka.

Esteledett. A szálloda kertjében felkapcsolták a lámpákat. Afény vonzotta a rovarokat, akiket a gyors mozgású, barátságosgekkók kaptak be. A mókusok az itatónál gyülekeztek.

Estére megszomjaztak már.Indiában az állatok szeretete példaértékű. Az állatok, vélik

az indiaiak, okosabbak mint mi, emberek.

– 30 –

11.A HIMALÁJA

Vannak olyan szent folyók, mint a Nílus és a Gangesz, és van-nak olyan szent hegyek, mint a Fuji és a Himalája. De a Hi-malája magasságával és mitológiai jelentőségével a szent he-gyek közül is kiemelkedik.

A Himalája zarándokhely.A Csomolungmán, az istenek lakóhelyén imazászlók lenge-

nek a hidegben. A havasok látványa pedig eltörli a világ bűne-it. A Himalája égbe tornyosuló ormai: az Everest, a NangaParbat és a Kancsendzönga képezték a nagy akadályt a Se-lyemúton fekvő gazdag városok – Szamarkand és Buhara,Kasgár és Kotan – elérése előtt.

Ezt az Édent felidéző világot nem érintette meg még azemberi civilizáció.

A Himalája övezetében magányos aszkéták élnek, legbelsőrészén pedig a félelmetes havasi ember, a jeti, akit a tibetiekcsak hódémonnak neveznek. A legősibb hindu írások szerintott található az istenek országa. Számos indiai miniatúra örökí-ti meg az isteneket lakóhelyükön, a hegyek között. Gyakoritéma Siva, Parvati és gyermekeik ábrázolása. Maga Parvati, ahegy lánya Mahádéva néven is ismert, és ő a Himalája meg-személyesítőjének, Himavának a gyermeke. A Gangesz folyóis innen ered, a „tehénszáj” nevet kapott jégbarlangból bújik anapfényre. Megszemélyesítője a szent Ganga, akinek tisztítóereje mint közismert senki máséhoz nem mérhető. A Himalá-ján nemcsak Siva és hitvese lakott. A hindu és buddhista ha-gyomány ősidőktől regéli, hogy a Föld középpontjában áll aMeru-hegy. Körülötte forognak a csillagok, a Nap és a Hold. Sott élt Kubera, a jaksák királya, aki a gazdagság istene volt. Aföld kincseinek uraként felügyelte a föld termékenységét, afelszín alatti fémeket – aranyat, ezüstöt és az Indiában az égi-

– 31 –

ekkel asztrális kapcsolatot teremtő drágaköveket – a termé-szetfölötti lényeknek tartott alattvalóival, a jaksákkal. A védákfőistene, Indra is a hegybéli mennyország lakója.

A végtelen kék égboltról, mely olyan mint a kashmíri zafír,süt le a nap, aminek ragyogását az indiai rubin közelíti meg; ésa havas csúcsok sokasága élesen rajzolódott ki a kristálytisztalevegőben, amikor regényem hercege, Káma szolgája a csú-csokat elérte.

A tökéletes szépségű égbe szárnyalás az érintetlenséget ér-zékeltette vele.

A hercegnek mesélték, hogy egy ember rábukkant a NangaParbat tündéreinek palotájára, melynek kristályból épültek afalai, kertjének közepén nagy fa áll, s annak ágain gyöngyökfüggtek. Leszedte az ember a gyöngyöket, és menekült. Visszase nézett. Igencsak megrémült, amikor látta, hogy kígyók ül-dözik. El is dobta a gyöngyöket, s futott, ahogy a lába bírta, ésmeg sem állt hazáig. Ott azután négy napra rá meghalt. Atündérek ugyanis senkinek nem bocsátanak meg, akik kifürké-szik titkaikat. A herceg ősi hindu szöveg tanításából tudta:„Ahogyan a nap felszívja a harmatot, úgy tűnik el minden al-jasság a hó örökké tiszta otthonának megpillantásakor.”

India költészettel, misztikával és erotikával átitatott. S eb-ben a mesét a valóságtól el nem választható olvasztótégelybenéli át és meséli el Káma szolgája, a radzsasztáni herceg újjá-születései történetét, amelyeknek a vége a nirvánába érkezés.

– 32 –

12.A NIRVÁNA

(Szárnáth)

Nepál határövezetében Szárnáth városa sztupák, buddhistaszent emlékhelyek őrzője, ahol Buddha látogatásának számosbizonyítéka fellelhető. Az ősi indiai fügefa – amelynek törzséna vastag léggyökerek úgy tekergőznek mintha óriáskígyók len-nének – koronája Buddhának csendes meditációra ihletet ésárnyékot adott.

Ahogy a „világfa” hatalmas méretével más mint a többi fa,úgy a buddhizmus is élesen eltér valamennyi más vallástól.Buddha felismerte, hogy az ember – és csak az ember – kü-lönleges helyet foglal el az összes lény között! Ugyanis egyedülaz embernek van lehetősége arra, hogy a kezdet és a vég nél-küli szanszára béklyóitól megszabaduljon, és elérje a nirvánát.

Buddha, azaz megvilágosult legyen.Az óriás fügefa árnyékában üldögélve könnyebb a Buddhá-

val gondolkodás.A szanszára a létezést jelenti, amely elkerülhetetlenül össze-

fonódik a szenvedéssel és az élőlények újjászületésével. Az élő-lények haláluk után vagy saját korábbi szférájukban születnekújjá, vagy kedvezőbb, esetleg kedvezőtlenebb szférákban. Vég-hezvitt tetteiktől függően. Karmájuk szerint.

A karma a jó és rossz tettek összessége, amelyeket az egyénkorábbi létformáiban hajtott végre, s amelyek az elkövet-kezőkben megszabják sorsát. Az életben tanúsított magatartásmeghatározza a későbbi alakban való újjászületést vagy nemszületést. Aki életében ember, halála után istenként születhetújjá, esetleg a pokolbeli naraka lakójaként, de lehet préta, állatvagy aszura. Azok születnek újjá préta alakban, akik előző éle-tükben mohók, kegyetlenek és falánkok voltak. Az aszurákpedig olyan lények, akik elkeseredett harcban állnak az iste-

– 33 –

nekkel. Az újjászületések láncolatának nincs tehát kezdete.Vége azonban lehet.

A cél a nirvána: a szabadság, a gyönyör, a nyugalom álla-pota, amelyet csak ember érhet el. Az ember alakban valómegszületés tehát különösen kedvező. Megvilágosodásra törő,azaz Bodhiszattva, aki feltette magában, hogy Buddhává lesz.Az ilyen elhatározásra az indíthatja az embert, hogy ki akarkerülni a folytonos újjászületés láncolatából.

Buddhák minden világban megjelennek, így számuk tehátmérhetetlenül sok. Különféle alakban testesülnek meg, jó cse-lekedetet hajtanak végre, s amikor elérik a tökéletességet,hosszú időn át az egekben tartózkodnak. Amikor emberkéntszületnek meg, születésüket sok csodás jelenség kíséri: meg-rendül a föld, virágeső hull az égből. Minden buddha rendelke-zik olyan jegyekkel, amelyekkel minden más lényt felülmúl,beleértve az isteneket is. Csak a buddháknak van hatalmuk,hogy hassanak nemcsak a saját világukban, hanem a más vilá-gokban történő eseményekre is. Amikor elérik a nirvánát, asaját dharmájukat hirdetik, azt a tanítást, amelynek segítségé-vel az emberek elérhetik a nirvánát.

Benáreszben a herceg a tettek következményeitől való vég-ső szabadulásba érkezett. Káma és az istenek álltak a ham-vasztómáglyánál, ők tízezer éven át kísérték figyelemmel aherceg földi életének és újjászületéseinek folyamát. Kámaszolgájaként a herceg egymást következő civilizációk alattva-lója volt, s a kalpa időszámítása szerint földi alászállásainakhosszú sora az istenek életében tíz nap volt csupán, Brahmá-nak pedig a másodperc tört része. S az idő, mely Káma kert-jében az újjászületések újra lepergetése közben telt el, mégannyi sem volt.

A Vjósa nevet kapta a herceg a nirvánába érkezésekor,mert ő is mint a vjósa, a fekete bors, élete vezetésével mindigfűszere volt annak a közösségnek, ahová Káma rendelte őt. A

– 34 –

regényben elbeszélt harminchárom újjászületésnek vége lett, sa herceg lelke feleségével most már örök időre egyesült.

Égi szitárok zenéje szólt, amikor hamvasztáskor a lélek aherceg testét elhagyta.

S kiderült az is, hogy Vjósa padminí felesége mindig ugya-naz az őzszemű volt valamennyi életében, akit a nektárt ésambróziát is jelentő Amrita néven őriz majd meg az emléke-zet.

Vjósa tízezer éven át szolgálta Kámát. Dharmája pillérétképező gondolatát – a Káma benáreszi kertjében összegyűlt, anirvánába érkezéséről szavazó zarándokok és a hindu panteonjelenlévő képviselői előtt – végül összegezte:

– Káma szolgálatában álltam, legszívesebben a szerelem tit-kairól beszéltem… Megkaphatjátok a nőt, de ha nem szereti-tek igazán: soha nem lesztek boldogok. És ti, asszonyok, tiéteka férfi, de ha nem szeretitek határtalanul: elveszítitek. Szár-nyaló nőiességetek, ékességetek, finomságotok, csókjaitok ésöleléseitek nélkül ők örök vándorok. Pedig ők is arra vágya-koznak, amire ti. Hogy szeressétek őket! S ők titeket.

Csiszoljátok, formáljátok képességeiteket a szeretetre! Szí-vetekben mindörökké Káma lakozzon!

A civilizációkat túlélő terebélyes fügefa lombkoronája alatt,a meditációra hívó csendben, a regénybeli herceg további gon-dolatait is igaznak találtam:

– Ti, asszonyok, gyönyörűségesek!… És, ti, férfiak, asszo-nyaitok szemében gyönyörűségesek! Akik meghívást kaphatta-tok Káma fényes palotájába és szabadtéri színpadának nézőte-rére: az idők kezdetétől keresitek egymást. A földi lét nektekszánt színpadán kiosztott szerepeiteket adjátok, és ez az isteniszemeknek kedves játék, mely a világ teremtésének egyetlenoka: folytatódik az idők végezetéig… Ha szerettek: annyi,amennyinél több nem kívánható! Átutazóban a földön többrene vágyakozzatok!… A szívetekben lakozó, boldogságotokat

– 35 –

alakító, gyönyöröket ajándékozó Káma, a szerelmi játékokistenének bölcsessége beláthatatlan és végtelen…

A Buddha fügefája alatti pihenőhelyen nyilvánvalóvá lett azis, hogy India olyan zuga a kerek világnak, ahonnan a törté-nelem nagy civilizációinak gyökerei eredtek, ahol kultúrák amagasba emelkedtek és megsemmisültek, ahol békétlenségbenés nyugalomban éltek az emberek, ahol úgy teltek el az évez-redek, hogy a mozdíthatatlan múlt mindig maga volt a jelen.

Ahol az újjászületések elve szerint az élők is mindig ugyan-azok.

– 36 –

Prágai hétvége

Elindultunk a legendás hírű Kalich kocsma irányába. Emlékez-tünk Hasek regényéből a találkozó idejére, melyet Svejk ek-képpen jelölt meg: „a háború után este hat órakor”.

A háború ugyan már régen elmúlt, mi mégis igyekeztünk,hogy este hatra odaérjünk. Zegzugos utcák történelmi légkö-rében elénk tárult Prága minden titka: a múltat őrző falakról aváros történetének korszakai is követhetők. Patinás negyedek,az óváros, a Kisoldal és a Hradzsin tárult a szemünk elé szá-mos építészeti stílus csillogó harmóniájával. A barokk palotá-kon nemegyszer reneszánsz loggiákat vagy gótikus árkádokatláthatunk, a pincék helyén gyakran román stílusú termek hú-zódnak, a házakat száz és száz éves címerekről, céhjelvények-ről nevezték el.

A kocsma zsúfolásig telve volt, a derék Svejkkel nagyon so-kan találkozni akartak. Társaságunknak sikerült helyet találni, smég le sem ültünk, a friss, habzó korsó sörök már ott gyön-gyöztek előttünk az asztalon. Hosszú út állt mögöttünk, a fi-nom sör egy húzásra csorgott le a torkunkon.

S e hely jó szokása szerint az üres korsók helyére azonnalteli korsók kerültek. Társaságunk hölgy tagjai azonnal átláttáka helyzet veszélyeit, s a második körben már hagytak néhánykortyot a korsó alján.

Vagy tízen ültük körül az asztalt. Lányok, fiúk. A hetvenesévekben, a hippi mozgalom kelet-európai változataként, meg-szokott volt, hogy lengyel, magyar, cseh, kelet-német fiatalokheteken, hónapokon át, csavarogtak egymás országaiban:gitárral, hátizsákkal, hálózsákkal. Pénz alig kellett hozzá; habeültünk valahová, az sem okozott gondot.

– 37 –

Elhatároztuk, hogy ezt a hétvégét a Kalichban töltjük, s itt akörnyéken „letáborozunk”.

A Széchényi Könyvtár fiatal könyvtárosaiból, egyúttal egye-temi hallgatókból összeverődött alkalmi csapat voltunk, s elin-dulásunk ideje is bizonytalannak tetszett már.

Ahogy kortyoljuk a söröket, a gitárok is előkerülnek, s fel-csendülnek itt is repertoárunk dalai. Hány helyen is szólt mára Xanadu legendája és a többi nóta! Erdélyben stoppoltunkmindenfelé, utaztunk filmes forgatócsoport elegáns buszában,de ökrösszekéren is. Még ágyban is aludtunk a Gyilkos-tó kör-nyékén, ahol vendéglátónk friss bivalytejet szolgált fel reggeli-re, aztán hálából segítettünk gabonát őrölni a vízimalomban.

A román tengerparton nem lehetett jókat csövezni, átmen-tünk hát Bulgáriába, s ott a várnai Casino kertvendéglője lett atörzshelyünk.

Igaz, az első hajnalt telefonfülkékben húztuk ki, aztán atengerparton fizetővendég-szobákat találtunk. Drezda, Berlin isszívélyes volt hozzánk. Berlin kőtengerében nem találtunk ott-honos parkot éjszakára, kivettünk hát egy drága szobát, deazért ez nem is volt olyan egyszerű. Csapatunk közös ruhatá-rából egyikünk normális utazónak öltözve vette ki nevére a„kéglit”, ahová aztán mi egyenként felszöktünk. Lengyelországbaráti szeretetét árasztotta felénk. Piacon, ha megfordultunk, smegtudták, hogy magyarok vagyunk: még pénzt sem fogadtakel tőlünk. Gdansk, Varsó, Krakkó után még Auschwitzba iselmentünk. Az a sok halomba hordott szemüveg, bőrönd!Gázkamrák, emberi bőrből készült lámpaernyők…!

Ettől nem lehet szabadulni! Szerencse, hogy Prágábanmindenütt frissen csapolt sör csordogál, s tompítani tudjukfelszakadó bánatunkat, itt a tornyok városában, a Moldva folyópartján, a Husz-szobor árnyékában, az Orloj óraütései köze-pette, a Károly hídon, a Flek sörözőben, az aranyművesekutcácskájában…

– 38 –

Az utóbbi években kétszer is visszatértem Prágába, mely le-vetette kopott ruháit, restaurált épületei, terei, szobrai új kön-tösben pompáznak, s mint Salzburg vagy Nürnberg: látogatóktömegét varázsolja el.

Éjjeli fényei úgy ragyognak fel, mint a karácsonyfaégők, s etündérvilág kellős közepén konflisok hosszú sora közlekedikminden irányba.

S felragyog a hétvége is, melyet itt Prágában töltünk.

– 39 –

Anglománia

A britek a világ szenvedélyes műgyűjtői. A kalóz Drake kapi-tányt lovaggá is ütötték, mert ügyesen gyarapította portyázásaiközepette a nemzeti gyűjteményt.

Az egyiptomiak örökéletű üzenete a jövő számára, arosette-i kő, ez a súlyos fekete kőtömb hieratikus (papi), demo-tikus (népi) és görög írással üzen nekünk a múltból, s a szavakés a mondatok a francia Champollion számára mintha azinterneten érkezett e-mail sorai lettek volna: megfejtette a hie-roglifákat, hogy valamennyien megértsük. Miután az angolokWellington vezényletével legyőzték a franciákat, és a tengerekvilágurai is lettek – egy időre –, az óegyiptomi tudás e fényesbizonyítékát kérték hadisarcul. Jobb, ha ezt mi őrizzük, vélhet-ték, s be is szállították a British Múzeumba, melynek könyvtá-rában Szerb Antal Pendragon legendájának hőse is átszelle-mülten olvasgatott, azért is talán, mert tudta, hogy az olvasó-terem még mindig őrzött egyik székén ülve Kossuth Lajosugyanezt tette.

A tárgytól eltérni nem szeretnék, hogy a magyarok esetei-nek felsorolásával a nagyvilágban nemzeti büszkeségünkettovább fényesítsem, csak azt említem meg itt még csupán,hogy a hírneves orientalista, Stein Aurél, miután az ősi kínaitekercseket Tun Huang barlangjaiban megtalálta: azokat –természetesen – a British Múzeumba szállította.

Jártam is a termeket többször, napokon át. Az óegyiptomimúmiák s a világ kultúrtörténetének más emlékei itt a múze-umban elkápráztatják az embert.

Gyermekkoromat német nyelvű közösségben töltöttem, saz angol nyelv és kultúra iránti vonzalom, miként a beat-

– 40 –

nemzedék többi tagját, engem sem került el. Nagyokat dob-bant a szívem, amikor Dover szikláit először megpillantottam,amikor 1975-ben először keltem át a csatornán. Angolmánialehetett ez az érzés, mely belém költözött?

A Csendes-óceániai szigetektől az iszlám világig, s a csende-sebb buddhista kultúráktól a világ számos helyéig utazgattam az-óta a szigetországba többször is visszatértem. London, Oxford,Cambridge s a többi város mindig ugyanazt a régi kifürkészhe-tetlen érzést keltette bennem.

A ködös Albion nagyjai: Chaucer, Shakespeare, Milton,Defoe, Swift, Scott, Byron, Shelley, Dickens és Bernard Shawmint a canterbury székesegyház kőtornyai törnek a magasba, smessziről ámulatba ejtenek bennünket, az ember teremtettekultúra fénylő pontjai között eligazodni próbáló utazókat.Chaucer nagy lépésekkel vitte előre a különböző tájszólásokbólálló angol nyelvet az egységes irodalmi nyelv megteremtésefelé. Canterbury mesék című művéről azt mondták: egymagá-ban egy kis irodalom.

Shakespeare emlékét a szülőházában berendezett múzeumőrzi. Puritán egyszerűség mindenütt, s itt sétálgatva nem értet-tem: miért nem akarták sokáig hinni, hogy azokat a nagy mű-veket, melyeket nevéhez kapcsoltak: egy vidékről jött kalandorszínész írhatta volna. A rendkívüli tudás, tanulmány, művelt-ség, amit műveiben fölhalmozott: okozta talán, hogy sokankételkedtek a szerzőségében. Milton hatalmas életművéből Azelveszett paradicsom című eposza maradt meg az utókor olva-sóközönségének tudatában. Milton hitt a Biblia, az Írás szavai-nak s így a bibliai ősszülők, Ádám és Éva bűnbeesését történetialapnak fogadta el. Defoe a halhatatlan Robinson szerzője. Aregényt megjelenése óta a világ minden részében több milliógyermek és felnőtt olvasta. Swift szatirikus műve, a Gulliverutazásai valójában nem útleírás, hanem paródia. De nemcsakaz: éles karikatúrája is a korabeli angliai és európai állapotok-nak. Walter Scott nevéhez a történelmi regény megteremtése

– 41 –

fűződik. Byron az angol romantika kiváló költője, Shelley alegnagyobb angol lírikusok egyike, Dickens már nem is re-gényíró, hanem nemzeti intézmény. Kortársainak az ő, folyta-tásokban megjelent regényei jelentették a fő szórakozást, él-mény-, mese- és érzelemszükségletük heti kielégülését. A XX.századi dráma pedig George Bernard Shaw-val kezdődött:még a XIX. században.

Az első követeket az Árpád-házi királyok küldték az angolkirályi udvarba, Zsigmond király hosszabb „turistaúton” járt itt,Széchenyi ismételt tanulmányúton, Kossuth és Károlyi emigrá-cióban…

Mi, a világot könnyebben járó turisták tanulmányúton, tár-sasutazáson, konferenciákon elődeink és nagyjaink nyomdo-kait követjük, s a szigetország mindig valami újat és élmény-szerűt nyújt számunkra.

– 42 –

Éjszakák Velencében

Venezia, Venice, Velence – olaszul, franciául, angolul és magya-rul ugyanazt a várost jelenti, a cölöpökre és azok köré épült,tengerrel körülölelt királynőt, mely, mint egy csodás hímzésterül rá a lagúnák száznál is több szigetére.

A királynő, mint valami szirén, ha egyszer már megérintett,soha nem feleded, s újra és újra visszatérsz hozzá.

Korai hajnalon, nappal és éjszaka mindig más arcát mutat-ja. Magadfajta hús-vér emberek élnek és dolgoznak itt: kenye-ret sütnek, étteremben felszolgálnak, olyanok mint Te: azegész mégsem egy földi valóság. A mesék emelkedettsége!

A szálloda éjszakai csöndje is más csend! Az utcára űz, akis csatornák, mint vérerek csobognak mindenütt, s bármerreindulsz: a lüktető szív áramába kerülsz. A Szent Márk tér szív-veréséhez, a Szent Márk-öbölbe.

Siklik csöndesen a gondola a békés riókon, palotasor min-denütt, a Canal Grande két partját méltósággal íveli át a Rialtohíd, amott a Frari homlokzata tekint ránk, a Doge-palota és aSóhajok hídja mintha időtlen idők óta dacolna a vízzel, melycsak csordogál a kanyargó riókban.

Velence „villamosai” a vaporettók, fürge kis hajók, melyeka vasútállomástól a Lidóig és a Giudeccára, S. Giorgio-szigetreis bonyolítják a forgalmat. A vaporettók megállói egymástólpár száz méterre sorakoznak a nagy csatorna mindkét oldalán,néhol egymással szemben.

A Szent Márk tér közelében egy csöndes szegletben kisvaporettó állomáshoz ért a gondola, s ez a vízen ringatózó,

– 43 –

fedett, oldalt is zárt pici váróterem nekem egykori szabadtériszállodámat jelentette.

1975-ben a nyarat csak úgy csavargással töltöttem. Angli-ában, Párizsban, Avignonban, Dél-Franciaországban, Genová-ban. Velencébe késő este érkeztem, s a vasútállomástól gyalogindultam el a Szent Márk térre. Hálózsákkal, minden mássalfölszerelt hátizsákom cipelt már inkább engem, mint én őt. Itt,ebben a kis váróteremben aztán már mozdíthatatlannak bizo-nyult.

Hálózsákba bújva a vízen fekvő kis állomás álomba ringa-tott. Reggel, fölébredve, alkalmi ágyam mellett három lányaludt. Hátizsákjaik rendben az enyém mellett. Becsuktam aszemem, és újra kinyitottam. Tényleg ott voltak!

Odakintről friss kenyér akkor semmihez sem hasonlítható,mennyei illata szűrődött be komfortos kéglinkbe.

Péklegény vidám fütyörészése ébresztette a lányokat.– Jó reggelt! – mondta németül az elsőnek felébredő.– Neked is – feleltem természetességgel.A szőkeség nagyot ásított, de hát ez azért hálótársak között

elfogadható, gondoltam.– Bizalmat keltően aludtál, idebújtunk melléd – mondta az-

tán kedvesen.A fütyörésző egy fiatal velencei péklegény volt, fején jókora

tálcán friss péksüteményt szállított. Vehettünk belőle. Frissmeleg kifli volt a reggelink azon a velencei hajnalon. A csinosnémet lányok társasága és a péksütemény illata, az élménymaga most már nekem ez a város?

Vagy az opera fellegvára, a Fenice? A mindig szeptember-ben megrendezendő Festival Internationale del Teatro, melyenkülföldi, főleg francia és angol színháztársulatok mutatkoznakbe. Vagy az ugyancsak mindig szeptemberben sorra kerülőolasz film ünnepi játékai? Vagy a Biennale d’arte Veneziana,melyen Európa és Amerika minden jelentősebb állama résztvesz, s ami júniustól szeptemberig ebbe a városba csábítja a

– 44 –

kritikusokat, művészeket és a művészet kedvelőit? Az ínyence-ket is elragadó olasz konyha? Húsok, tészták, halak, sajtok,gyümölcsök és fagylaltok? Vörös és fehér borok? Szerelmek,nászutak helyszíne?

Talán.Velence: titok.Megfejthetetlen.

– 45 –

Párizsi csavargások

Bámészkodni a Louvre-ban, megnézni az impresszionistákmúzeumát, sétálni a Rodin-múzeum kertjében, a Szajna part-ján, megcsodálni a Notre-Dame épületét, betérni színházakba,mulatókba!?

Párizs ezt jelentené?Valami többet, amiért művészek és tudósok, turisták és bo-

hémek rendre ellátogatnak ide.Ősi egyeteme, a Sorbonne, már a középkorban is számos

magyar diák tanulmányainak színhelye volt; Párizsból eljutot-tak hozzánk az enciklopédisták és a forradalom eszméi. Ady ésLiszt, Radnóti és Munkácsy, József Attila és Paál László, IllyésGyula vagy Czóbel Béla kaptak ihletést itt művészetükhöz.

Többször visszatértem már e fénylő, a világ szívverésétmajd mindig elindító városba, s újra és újra azt éreztem: Párizsnemcsak a franciáké.

Valamennyiünké.Épületei között észrevétlenül a XV. századba érkezünk, s

mindjárt meg is rémülünk, hiszen éppen egy párizsi csavargótlátunk az akasztófa alatt. Mi, akik a jövőből érkeztünk, tudjukmár, ki ez az ember, s miért írhatta meg az Akasztottak balla-dáját. Villon ő, aki kétszer is megmenekül az akasztófától. Si-kátorok, tolvajkocsmák, börtönök, siralomházak mocskábólviszi őt Kharon át a Styx folyón a Parnasszusra. A világiroda-lom szívébe zárta őt: klasszikusai között emlegeti. Párizs Villonszellemisége is, a költőé, ami önmagát is fölmentette, mertúgy érezte: a hercegek és királyok ugyanazt teszik nagyban,amit ő kicsiben. Megénekelte a tengeri rablót is, akitől egycsászár egyszer megkérdezte:

– 46 –

– Miért vagy kalóz?– Mert kicsi a hajóm – hangzott a válasz. – Ha nagy volna,

császár lennék.– Aki sokat lát, abban sok meg is marad – írta La Fontaine,

s ez itt Párizsban nagyon is igaz. A nagy francia mesemondóművei gazdag pártfogókat szereztek írójuknak, ennek az álmo-dozó természetű, erdőt járni szerető költőnek, aki látta az álla-tok életét, s később tulajdonságaikat csupán az emberével kel-lett párhuzamba állítania. Moliere-t azért tartották veszélyes-nek, mert látott és hallott. A franciák és párizsiak életéből na-gyon sok mindent: szenteskedést, fösvénységet, úrhatnámsá-got, képzelt betegséget, s hősei kicsúfolnivaló jellemvonásaitszűkre szabott csapdába fogja, hogy aztán mindig egy bizo-nyos gyarlóságot tegyen nevetségessé.

Racine itt igazából akkor volt elemében, amikor női lelke-ket rajzolhatott, s Euripidész és Aripsztophanész mintha újjá-születtek volna benne.

– Dolgozzunk, ne okoskodjunk… ez az egyetlen módja an-nak, hogy tűrhetővé tegyük életünket – írta Voltaire, a „józanész vallásának” hitvallója, aki egész életében lángolóan hitt apolgárság küldetésében, munkatársa volt a Nagy Enciklopédi-ának, melyet Diderot szerkesztett.

Itt Balzac figurái is életre kelnek. Az íróé, aki bő barátcsu-hában, napi tizenöt-tizennyolc órát dolgozott, állandóan feke-tekávét ivott és kilencvenöt regényt írt, melyekben háromezerkülönböző emberi típus rajzát adta. Vállalkozók, arisztokraták,színésznők, kurtizánok, alvilági banditák, tudósok és … színeskaleidoszkópjának mai átváltozása ez a város. De az újságre-gény legnagyobb mesteréé is, Dumas-é, akinek hősei: Athos,Porthos, Aramis, D’Artagnan, Monte Christo izgalmas és szó-rakoztató kalandjai itt mind eszünkbe jutnak. Victor Hugo hő-sei nem királyok, lovagok, történelmi személyiségek, hanemegyszerű emberek, akiket Hugo írásművészete emel a halha-tatlan hősök sorába. A párizsi Notre-Dame, mint egy prózá-

– 47 –

ban írt népi eposz, azért is lehetett oly sikeres és népszerű,mert a mű valódi hőse nem Esmeralda, a szép cigánylány, snem is Quasimodo, a torz, csúf harangozó, hanem a középko-ri Párizs népe. A középkort jelképező templomban ücsörögveképzeletünkben életre kell a regény valamennyi hőse. Hugomég életében az emberség, a szabadság, a köztársaság jelkép-évé magasztosodott.

Párizs szülötte Anatole France, aki hitt az életben és szeret-te az életet. Gúnyos hangon és éles szatírával támad mindent,ami gúzsba köti az emberi életet és akaratot. Az írói sikerekmegnyitották Maupassant előtt is az előkelő párizsi szalonokat.Maupassant a legolvasottabb írók közé tartozik: novelláikbólkészült válogatások összes példányszáma sok százezer.

Romain Rolland a híres párizsi főiskolán, az Ecole Nor-male-ban tanult irodalomtörténetet, s rajongója volt a művé-szetnek és mindazoknak az értékeknek, amelyeket az emberlétrehozott. Nagy művészekről írt életrajzai: Michelangelo,Beethoven, Berlioz, Gandhi, Tolsztoj remek alkotásai. Méltatóitalálóan Európa lelkiismeretének nevezték el. Városa Párizs,lehetne akkor mégis a világ fővárosa? Ezt már számosan állí-tották, s nem tudnám megcáfolni.

– 48 –

Marco Polo nyomában

Marco Polo fejében is megfordulhatott Buddha gondolata:– Nehéz az emberré levés – s a felfedező utazónak, keres-

kedőnek a próbatételek sorát kellett kiállnia, miután hazatértmesszi útjáról, és csak mesélt elképzelhetetlennek tartott kultú-rákról, távol-keleti emberekről, kínaiakról.

Feljegyzéseit is élvezettel olvasom a hosszú úton, a transz-szibériai expresszen Peking felé. Van időm bőven, a vasútonmegtett út huszonnégyezer kilométeréhez is egyfajta „aszké-zis” kell. Útitársaim műkedvelő vagy hivatásos Távol-Kelet-szakértők.

Szívesen vették a magammal vitt magyarországi buddhistakultúrtörténet szakirodalmának ismertetését, de számomra istanulságos volt velük beszélgetni. Ian Johnson amerikai ésElke Hausler német sinológusoktól nyelvleckéket vehettünk.Tanulócsoportunk tagjai közül megemlíthetek néhányat:Joseph Lorang francia diplomatát és feleségét, Johan Heiniussvéd orvost, feleséget Asa Carla Stam stockholmi képzőmű-vészt, Ulf Hasselblad lidköpingi építészt, Fred Höweler lid-köpingi ügyvédet, a Rotary Club tagjait.

Magyarnak – ahogy Kínában mondják: sunjali – lenni eb-ben a társaságban felemelő érzés volt, hiszen itt mindenki tud-ta, hogy az első tibeti–angol szótár a magyar Kőrösi CsomaSándor műve, és a híres tibeti Tun-huangi barlangtemplomo-kat a magyar származású Stein Aurél tárta fel, s az ott találtszent írásokat, tekercseket az angliai British Museum könyvtá-rába szállíttatta. Társaságunk tekintélyes, idős barátja XangCunbin úr volt, a Sanghaji Népszínház igazgatója, főrendezője,parlamenti képviselő, kínai drámaíró, a PEN Club tagja. A

– 49 –

Quing-dinasztia (1664–1911) történetéről írott drámatrilógiájavilághírű, művének filmváltozata Hong-Kongtól Japánig, Ma-nilától Amerikáig rendkívüli sikereket ért el.

Nála értőbb idegenvezetőt elképzelni sem lehetett volna.Bemutatta, hogy a pekingi Yonghe Gong – Harmónia és BékeCsarnoka –, Kína legnagyobb temploma mindazokat az ele-meket vonultatja fel, melyek ezen a tájon jellegzetesek: fecske-farkos majolikatetők, észak-déli tájolású épületegyüttesek, fa-oszlopok, festett gerendák, fakazettás mennyezetek, fából ké-szült oldalfalak, faragott kőszobrok, hivatalnokok, szörnyek,állatok ábrázolásai, az örök életet szimbolizáló, elefántnagysá-gú óriásteknős – márványszobrok, istenszobrok, falfestmények,tekercsképek, kalligráfia, papírkivágások, finomművű edények,vázák, tükrök, zománcok, lakkfák, gyöngyház berakások, ke-rámia, porcelán, féldrágakő, csont- és fafaragások, selyemszö-vet, hímzések kápráztatják el a látogatót, aki, mint Marco Poloévszázadokkal korábban: ámulatból ámulatba esik.

Az emberi kultúra s műveltség bizony jó ideig egymásrólmit sem tudva alakult, fejlődött. Képzeletbeli kultúrtörténetiutazásunk a világ körül egyhangú és hiányos is lenne, ha csu-pán a közeli vizeken eveznénk, s a távoli tengerekre ki semmerészkednénk. Ha India, Kína s az amerikai kontinens ma-gasba törő, fénylő inka, azték, maja világítótornyait észre semvennénk.

Európai konferencián egyszer arról kellett dönteni, hol le-gyen a következő nemzetközi összejövetel. Japán küldötteSzingapúrt javasolta, mire egy európai megjegyezte:

– Az nagyon messze van!– Mihez képest, uram?! – kérdezték a japánok.Bizony, bizony, mihez képest.E kérdés maga a teljes igazság. Ki döntheti el, a távolságok

honnan mérendők? Athén, Róma van messze a Gangesztől,vagy az ősi kínai múlt az óegyiptomiétól?

– 50 –

Marco Polónak sem volt könnyű dolga, legyőznie időben,térben s lélekben e távolságokat, s elhitetnie Európával min-dazt, amit látott. Mesés gazdagságot, tudást, műveltséget.

Emberi világunk tengermélyi kagylóiban, ugyanazon idő-ben, egymástól távol alakultak, fényesedtek a tudás gyöngyei.Századunk régészeti kutatásai töltötték meg történeti értékűtartalommal azokat a közel háromezer éves kínai krónikásfeljegyzéseket, melyek tanúsága szerint a kínai civilizáció tör-ténete hétezer évvel ezelőtt kezdődik. Krisztus előtt 4500 kö-rül tanulták meg az állattenyésztést, 3200 táján a földműve-lést, 2600 körül az írást, számolást, selyemszövést, házépítéstés a többi iparágat.

A mi világunkban az övékétől függetlenül az egyiptomióbirodalom s a sumér városállamok fénykorának fejezeteiíródnak.

A SZENNYBE FULLADÓ TENGER

Földünk összterülete 150 millió km2, míg a három óceán –Atlanti-, Csendes-, Indiai-óceán – melléktengereivel együttösszesen 360 millió km2. Közülük az Atlanti-óceán ugyan nema legnagyobb, kereken csak 100 millió km2, mégis óriásinaktűnik, ha összehasonlítjuk a 44 millió km2 területű Ázsiával,mely legnagyobb földrészünk, és a mindössze 10 km2 alapte-rületű, az óceáni méretekhez képest parányi Európával, mely atengeri környezetvédelem egyik központja.

Az Atlanti-óceán a legsósabb a három óceán közül. Azóceánok és melléktengerek vizének a színe összefügg a sótar-talommal és a hőmérséklettel. Minél sósabb a tengervíz, annálsötétebb kék a színe, s a két legsötétebb kék szín az egyenlítőkét oldalán található sómaximummal függ össze.

– 51 –

Ugyanezért kék a Földközi-tenger is. Minél kisebb a tenger-víz sótartalma, annál jobban elhalványodik a színe. A tengervízszínének a hőmérséklettől való függését abban látjuk, hogy ahideg a zöld szín felé, a meleg pedig a kék szín felé hajlik.Ezért üt el olyan láthatóan a hideg Labrador-áramlás zavarosszürkészöld színe a meleg Golf-áramlás kékes vízszínétől. Ter-mészetesen mindehhez az ég színe is hozzájárul. A Földközi-tenger örökké kék ege nyilvánvalóan csak erősíti a tengervízkékjét, viszont a magasabb szélességek felhői, ködfüggönyei ésesőfátylai szürkítik a tengervizet.

De nemcsak ezek a hatások, hanem egyre inkább a külön-böző szennyeződések is megváltoztatják a tengerek színét. AzAfrikát megkerülő szupertankhajók műszaki szempontból tö-kéletesek ugyan, mégis gyakran előfordul, hogy egy adott he-lyen elpusztítva az élővilágot, több százezer tonna olaj ömlik atengerbe. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte mindig látni va-lahol hajót, amelyikből éppen ömlik, vagy jobb esetben szivá-rog az olaj.

Egyes szakirodalmi adatok szerint több mint hatszáz madár-és emlősállat-fajt fenyeget a közvetlen kipusztulás veszélye, deha ehhez a halakat, a kétéltűeket, a puhatestűeket is hozzá-számítjuk, ez a szám még az ezret is meghaladja.

Az a hír is szemléletbeli hiányosságról tanúskodik, miszerintpéldául Franciaország az Amoco Cadiz nevű tankhajó kataszt-rófája következtében mintegy negyedmillió tonna kőolajat ve-szített, mert az mind a tengerbe ömlött. De vajon ki tudná föl-becsülni, hogy milyen pusztítást végzett a kiömlött olaj a ten-ger élővilágában?

ENSZ-adatok szerint százhúsz nagy partmenti város szenny-vizének kilencven százaléka tisztítatlanul ömlik a tengerbe. AFöldközi-tenger körül százmillió ember él, és évenként százmil-lió turista keresi fel a fürdőhelyeket. A halászflották mintegynyolcszázezer tonna halat adtak az élelmiszeriparnak. Ezt afogásmennyiséget az ezredforduló után feltehetően növelni

– 52 –

kell, hisz a lakosság várhatóan kétszázmillióra növekszik majd.De képes lesz-e a haldokló tenger eltartani a partján élő embe-reket? A jelek szerint aligha. A fertőzött víz már ma is a víru-sos májgyulladást, vérhast, tífuszt, egyes helyeken kolerajár-ványt okoz. A tengerészek nemzetközi egészségügyi könyvecs-kéjében is időről időre rendszeresen ellenőrzik a tífusz, a teta-nusz, kolera, himlő, sárgaláz elleni védőoltás beadását, dátu-mát igazoló bejegyzéseket. A tengerparti államok – természe-tesen nemcsak a saját érdekükben – egyre szigorúbb előírá-sokat vezetnek be. Így lépett életbe a görögök új környezetvé-delmi törvénye, mely a vízszennyezés minden területére kiter-jed. Az előírások ellen vétőknek ötvenmillió drachmáig terjedőpénzbírság mellett a börtönbüntetéssel is számolni kell. A tör-vény a görög és a külföldi hajókra, a tenger és a parti területekszennyezőire egyaránt kiterjed.

A tenger védelmére már a század elején hoztak rendelete-ket. Azóta számos további radikális intézkedéssel kíséreltékmegóvni a tengerek, óceánok vizét és élővilágát.

A KORALLOK SZORÍTÁSÁBAN

A tengeren való tartózkodás edzettebbé teszi az embert. Aszélsebesség állandó ingadozása ellenállóbbá teszi a bőrt.A hűvös tengeri levegő hatására testünk alkalmazkodóbbáválik a hőmérséklet változásaival szemben, és megszűnnek aszárazföldön oly gyakori krónikus légúti panaszok. A tenger-parti lakosság közismerten kevésbé hajlamos a hűléses megbe-tegedésekre, mint a szárazföld belsejében élők. Ez a tengereknagyobb hőmérsékleti kilengéseket mérséklő hatásának kö-szönhető.

– 53 –

A nyár forróságát enyhébbé és elviselhetőbbé teszi a ten-gerről érkező szellő, a tél pedig azért szelídül meg, mert a ten-ger ilyenkor adja ki a nyáron elraktározott meleget.

Keresztülhajóztam a Vörös-tengeren. Nevét a víz színénekvörösessárga csillogásáról kapta.

Földünk e fontos átjáró tengere a korallzátonyok miatt ahajózásnak nem kedvez, mégis már az ókorban is jelentősforgalmat bonyolítottak le rajta. Kedvezőtlen éghajlatának ál-talános jellemzője a nyári átlagos 33 Celsius-fokos hőmérsék-let, a mindent kiszárító, forró, ciklonális vihar, a chamsin. Eznagyon megnehezíti a hajósok életét. A forróság mellett mégnehezebben elviselhető a levegő nagy páratartalma. A leghi-degebb téli hónapban is 23 Celsius-fok az átlaghőmérséklet,ezek az adatok egyben arra is választ adnak, hogy a Vörös-tenger vizének felszíni hőmérséklete még télen is miért 21–22fokos, nyáron pedig 35 fok. Nagyon kellemes volt ezt élveznia hajó úszómedencéjében.

A Vörös-tenger korallzátonyai bizonyos távolságban kísérika két partot, így a két zátonysor között a széles fő hajóútonkívül a zátony és a part között még egy-egy hajóút keletkezett.A korallzátonyok fölött csak 1–1,5 méter a tenger mélysége,ezért apálykor felszínre kerülnek a képződmények. A Vörös-tengeren állandó figyelmet követel a hajózás. Nem könnyűészrevenni a veszélyt, mert a napsugarak annyira vakítanak, sa víz felszíne annyira üvegszerűnek látszik, hogy a megfigyelőtteljesen megzavarja. További nehézséget okoz a szélfújta siva-tagi homok, amely csillagos éjjel a látási viszonyokat erősencsökkenti. A roppant meleg okozta délibábszerű jelenségek anormális látási viszonyoktól merőben eltérnek.

– 54 –

TALÁLKOZÁS COUSTEAU-VAL

Az emberiség legrégibb ékszerei közé tartoznak a korallok. Agallok például korallokkal díszítették sisakjaikat és fegyvereiket,és még ma is értékesek a korallgyöngyökből formált láncok. Akorallszedés mesterségét – akár évszázadokkal ezelőtt – korall-kereszt segítségével űzik. Ez fából készült uszályszerkezet,amelyet végighúznak a korallmezőkön. A két méternél hosz-szabb fagerendák hurok formájú kötélzettel vannak ellátva, ésletörik a kiálló korallágakat. Ez a rablógazdálkodásszerű gyűj-tőmódszer arra vezetett, hogy a Földközi-tengerből már majd-nem teljesen eltűntek az évszázadok során képződött korallte-lepek. Ami még megmaradt, a tenger alatti sziklaüregekoltalmát élvezi, ahová nem ér el a pusztító korallkereszt. Akorallok tíz év alatt fejlődnek ki annyira, hogy kibonthassák abúvárokat mindannyiszor rajongással eltöltő színpompájukat.Az algériai partok előtt ezért jelöltek ki védett zónákat, ame-lyekben csak egy évtizedes időközökben szabad korallt gyűjte-ni.

A korallok a tenger legkülönösebb lakói közé tartoznak.Csupán háromszáz esztendeje annak, hogy teljes fény derültarra, hogy növényszerű külsejük ellenére parányi állatok.

Hogy milyen csodálatos teljesítményre képesek, erről egye-bek között az Alpok mészkővonulatai „tanúskodhatnának”.Egymillió korallnak három évre van szüksége ahhoz, hogy kétkilogramm meszet lerakjon. Bármilyen kicsik ezek a mennyi-ségek, mégis egész zátonyok és szigetek jönnek létre, ha eminiatűr „építészek” éveken át végzik szorgalmas munkájukat.

Amikor a Vörös-tengeren, az etióp partoknál két kisebbcsónakkal megközelítettük a korallzátonyokat, elhaladtunkJacques Yves Cousteau kapitány Calypso nevű hajója mellett,mely minden bizonnyal újabb ismeretek szerzése végett tartóz-kodott ebben a térségben. Mi azután továbbhajóztunk, újabb,

– 55 –

titokzatos vizek világába, hogy az ezerarcú tengerrel ismerked-hessünk.

LÉLEGZŐ VILÁGCSODÁK

Az angolok, ha tehetik, még ebédidőben is a legközelebbi park-ba sietnek, cipőjüket lerúgva a tükörsima zöld pázsitra heve-rednek, s amíg elfogyasztják háromszögletű szendvicseiket,élvezik a napsütést, a friss levegőt.

De nemcsak az angolok szeretik a természetet. A Margit-sziget a legszebb séták lehetőségeit kínálja számunkra. Párizs-tól Cambridge-ig, Isztambultól a Csendes-óceániai szigetekig akertek, parkok sétányai fiatalok, öregek, szerelmesek és turis-ták birodalmai. A természet szeretete, a táj művészi átalakítá-sa, a cserjékkel, fákkal, virágokkal és pázsittal, álló és mozgóvizekkel építkező kertművészet az emberiség kultúrájánakegyik legrégibb formája. Az ókori Egyiptomban a kerteket amostoha éghajlati viszonyok miatt építészeti szabályok szerintalakították ki, tulajdonképpen a semmiből elővarázsolva. Me-zopotámiában a szabad természetet utánzó szabálytalan kertalakult, mely a dús, paradicsomi bőségű erdők hangulatát adtavissza. Erről a kertstílusról a babiloni hősmonda, a Gilgames-eposz is említést tesz. Kínában régi hagyománya van a sza-bálytalan kerteknek, az i.e. III. században általánossá vált azépületek „csillagképszerű” elhelyezése, s így a szétszórt épüle-tekből különböző hangulatokat keltő kertrészeket lehetett be-tekinteni. A japánok a tájakat utánozták parányi kertjeikkel, sezzel az ősök iránti vallásos tiszteletüket fejezték ki.

A japánkert gyönyörű tájképillúziót kelt, sziklakompozícióitszerte a világon megcsodálhatjuk, nevezetesen: Párizsban azUNESCO-palotában vagy a budapesti állatkertben. Az ókori

– 56 –

görög kertkultúra Nagy Sándor birodalmában virágzott fel aFöldközi-tenger egész medencéjében.

A rómaiak a görög kertművészet vonásait ötvözték egybeafrikai, kis-ázsiai vonásokkal, s hagyták örökségül a következőszázadoknak. Az előkelő rómaiak villakertjei, tavak, patakok,vízesések, babér- és platánfák, mirtuszcserjék színpompásegyüttesei.

A középkorban a várak és kolostorok kerengőtől körülvettudvarán kicsi és szerény kerteket létesítettek, oda virágokat éshaszonnövényeket ültettek. A rózsa és a liliom – a pogányrómaiak kedvelt virágai – tiltott növények voltak, s csak a lo-vagkorban terjedtek el. Oxford és Cambridge kollégiumainakudvaraiban ma is találhatók hasonló kertek.

Nagy fellendülést jelentett a tökéletesen megszerkesztett,arányos, olasz reneszánsz kert megjelenése, mely a németal-földi tapasztalatokkal együtt erősen hatott a Franciaországbankialakuló barokk kertépítő stílusra. Le Notre francia kertépítőművész munkájának eredményeképpen a francia kertművészetolyan csúcsokat ért el, mint a versailles-i park. Francia hatásrakészült – Bessenyei szavaival élve – a „Magyar Versália” is, aFertődi kastély, s az 1764-ben létesített Fertődi park.

A franciakert geometrikus elrendezésű, nagyszabású, a nö-vényzetet építészeti rendre és formára kényszerítő kertépítés.Ez a stílus főképp a szökőkutakat, a kerti pavilonokat, a nyírtfasorokat és a pontosan kimért virágágyakat kedveli. Stílusje-gyei jól megfigyelhetőek Párizsban a Tuileriákban és a Luxem-bourg-kertben. A Luxembourg-palotától keletre áll a remekmí-vű Medici-kút, melynek szobordíszítésén Léda kacérkodik ahattyúval. A Tuileriákat Le Notre, „őfelsége kertjeinek ellenő-re” tervei alapján készítették, Medici Katalin utasítására, hogya „nemes hölgyeknek és uraknak sétahelyül” szolgáljon.

A múlt században Európa-szerte általánossá vált az angol-kert. Magyarországon Kazinczy Ferenc volt lelkes pártfogójaés kezdeményezője. Az angolkert a szabad természetet utá-

– 57 –

nozza. Kitűnő példa erre a Hyde Park Londonban. Az egyházitulajdonban lévő, 158 hektár kiterjedésű mezőt VIII. Henrikkirályi parkká alakítatta át. Találhatunk itt mesterséges tavat, ahíres Serpentine-t, de itt van a brit főváros legkellemesebb sza-badtéri strandja is: a Lido. A park világhírű csücske a szónok-sarok.

A kertek, parkok telepítése egyre fontosabb szerepet kapnapjainkban. Esztétikai hatásukon kívül biológiai funkciójuk afelgyorsult urbanizáció következtében egyre növekszik, létkér-déssé válik.

– 58 –

– 59 –

II.AZ ÉDEN NYOMÁBAN

– 60 –

– 61 –

AMI AZ ÉDENBŐL MEGMARADT

Érintetlen tájak, amelyeket az ember még nem alakított át,nem pusztított el, ahol napjainkban is a „Természet” az úr.

Világszerte találunk a természet vagy emberkéz alkotta he-lyeket, ahol a szépség és a harmónia varázslatos légköre ho-nol, ahol körülölelhet bennünket mindaz, ami az elveszettnekvélt Édenből megmaradt. Sivatagokat, barlangokat, folyókmedrét, hegyeket, völgyeket.

„És ültete az úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, ésabba helyezteté az embert, akit formált vala.” (Mózes I. könyvea Teremtésről, 2:8) A világ majdani, leghíresebb, élelemmel,bőséggel teli, jól öntözött kertjének gondozója az első ember,Ádám. Az Édent, olvashatjuk a Teremtés második szakaszá-ban, folyó szeli át, majd kilépve onnan, négy ágra szakad:Pison, Gihon, Tigris és Eufrátesz. Az úr „mindenféle mezeivadat és mindenféle égi madarat” teremt Ádám kedvéért, majdÉvát, hogy Ádámnak asszonya legyen. A kert, amelyből Ádámés Éva kiűzetett, megigézte az ókor gondolkodóit, majd a ke-resztényeket, a bibliamagyarázókat, művészeket, írókat, festő-ket. A teremtés könyvében csak annyi olvasható, hogy a füge-fa volt az élet fája – a későbbi hagyomány pálmafaként em-legeti –, a jó és a rossz tudásának fáját pedig banánfának azo-nosították. Elnevezésére a görög paradeiszosz perzsa eredetűszót kezdték használni, melynek jelentése „körbezárt földda-rab”. A bibliai leírást számosan gazdagították a múló idő so-rán: a sumer Gilgames-eposzban található, ahogy a hős megyfel a hegytetőre, az „istenek kertjébe”, a bokrokon drágakö-vek, gyümölcsök és lazúrkő levelek csillognak. Homérosz be-számolója a „világ végén” található Elíziumról – elíziumi me-zőkről – szól, ahol sohasem esik a hó, ahol nem tombol a szél,csak a tengerek felől fúj „lágy, frissítő szellő”. John Milton azElveszett Paradicsom című eposzában bámulatos beleérző ké-

– 62 –

pességgel jeleníti meg az Édenkertet, mely ösvényen érhető el,a kapuban őr áll, belül pedig zuhatagos patakok folynak (mint-ha a Niagara-vízesést írná le). Ez a miltoni varázs lelhető fel aziszlám paradicsomban is, ám ez az Édenkert a mennyek or-szágában található. Az istenfélő muzulmánok – írja a Korán –a túlvilágon kerteket kapnak jutalmul. A muzulmán hívők ker-tek segítségével varázsolják a földre az „égi paradicsomot”,ahol a csillogó medencékben az égbolt tükröződik, kutakból vízcsobog, virágok illatoznak, és üdítő árnyékot adnak a fák. Akeresztények még ötszáz évvel ezelőtt is inkább az Édenkertföldi létezésével foglalkoztak. Egyik vélemény szerint Ádám ésÉva kertje elpusztult a vízözönben, a másik szerint, mivel hegy-tetőn állt, a vízár elkerülte.

Kolumbusz útjairól visszatérve már úgy vélte, hogy a világvalójában lekerekített körte alakú, inkább labdához hasonlatos,a körteszár tetején vagy a labda dudorán lelhető meg az Éden-kert, „ahová senki sem mehet el, csak az Isten engedélyével”.

Az Édenkertet bibliai valóságában sohasem találták meg,Ádám és Éva paradicsomi életének helyszíne mintha mégislétezne az Ararát hegyén, a Gangesz medrében, a Himaláján,a Niagara-vízesés zuhatagában, a Góbi-sivatagban: Földünktermészetes vadságában és szépségében pompázó tájain, aho-vá világ körüli utazásra indulunk, s megtekintjük mindazt, amiaz „Édenből megmaradt”.

ÖKOLÓGIAI CSODA

(A Niagara-vízesés)

A világ egyik nagyszerű természeti „csodája” a Niagara-vízesés. Bármilyen gyönyörű is az egyesült államokbeli vízesés-szakasz, sokkal inkább magával ragadó, megrázó a másik ol-

– 63 –

dal, a híres Horseshoe- (Patkó-) vízesés, az Egyesült Államokés Kanada között. A valóban patkó alakú vízesés, melyet azerózió alakított, formált ilyenre, 917 méter széles és 48 métermagas. Elemi erővel zuhan itt alá a folyó zöldes vize, és amélyben elporladva valóságos függönyt von a táj fölé. Moraj-lik, bömböl az egész sziget a természet hatalmas erejű mun-kájától, pillanatról pillanatra változik a látvány. Télen pedig,amikor a vízesés egyes zuhatagai befagynak, talán még léleg-zetelállítóbb a hatása. Az alázuhanó víz mint atommeghajtásújégtörő szakít utat magának a vastag jégpáncélban, s aztánmint vulkán kráteréből a láva és a törmelék lövell ki mélységesüregéből, vízpára közé szorítva a jégdarabokat, hógörgetege-ket. A hóborított, fehérbe öltözött tájban messzire száll a ria-nások, jégrobbanások földöntúli hangja. Sír, jajgat, kacag,táncol a természet. Van ebben valami istentől kapott erő, va-lami természetfölötti, amelytől a szívem is gyorsabban ver,ahogy itt állok az egyesült államokbeli oldalon.

New York állam második legnagyobb városa Buffalo. ANagy-tavak rendszerében, az Erie és az Ontario között kulcs-fontosságú szerepet tölt be. Erre haladtak az utak már a XIX.században az újonnan meghódított északnyugati vidékek felé,erre szállították a gabonát és az ércet – vasérc és más fémek –,erre épültek ki a földrészt kelet-nyugati, illetve észak-déli irány-ban átszelő vasútvonalak, erre vezettek az első távvezetékek,itt lehet gyorsan átjutni Kanadába.

Az ipar gyors fejlődését magyarázza a nyersanyag közelsé-ge, olcsó szállíthatósága, és szinte elsőnek az észak-amerikaikontinensen itt hasznosították a vízi energiát.

A Niagara olcsón szolgáltat villamos áramot. Ez a hatalmasfejlődés három évszázad alatt következett be, a fehér ember aXVII. század második felében jutott el ide. 1679-ben a Missis-sippi felfedezője, La Salle építette itt meg kis hajóját, aGriffint, az első hajót, amelyet európai ember a Nagy-tavakvizére bocsátott.

– 64 –

Mekkora élmény lehetett európai ember számára, amikor1678-ban elsőnek a vízesést meglátta!? S mekkora, tegyükhozzá: öröm, hogy építkezéseivel ezt az „édeni” természeticsodát nem rombolta ökológiai katasztrófává. Az első euró-paiak még más formában láthatták a vízesést, mely ugyanisfolyamatosan „hátrál”, mind jobban alámossa maga alatt akőzeteket.

A lezuhanó, hatalmas erejű vízsugarak összetördelik amészkő- és dolomitrétegeket, bennük üregek keletkeznek,amelyek végül is, alátámasztás híján leszakadoznak. Geológiaivizsgálatok bizonyították be, hogy 12 ezer évvel ezelőtt – azutolsó eljegesedés utáni korszak kezdete – még 12 km-relészakabbra, a Niagara folyó alsóbb szakaszán volt a vízesés.Már 1678 óta is mintegy háromszáz métert hátrált a zuhatagaz erózió következtében. Megfigyelések alapján évente 20–120 cm a „visszalépés” mértéke. A tudósok igyekeznek meg-menteni a Niagara jelenlegi formáját. Harminc évvel ezelőttpéldául a vízesés egyesült államokbeli szakaszát ideiglenesenelzárták, hogy a kőzetrétegeket szemügyre vegyék, s betonin-jekciókkal megerősítsék. A Niagara folyó alig 54 km hosszú-ságú, az Erie-tó vizét szállítja tovább a száz méterrel alacso-nyabban fekvő Ontarióba. Ennek a százméteres esésnek csak-nem fele kisebb zuhatagokon oszlik meg, a másik fele alkotjaaz egyetlen hatalmas vízesésrendszert: a Niagara-vízesést. ANiagara folyót kettéosztó kecskesziget – Goat Island – partjánközelebb juthatunk a csodálatos látványhoz. A folyót a szigetkét ágra osztja: közvetlenül a sziget csúcsánál zuhan a víz ameredeken északi irányba forduló mederbe. Ha a sziget csú-csán állunk meg, arccal a folyás irányába, jobb kézre van avízesésnek az a része, amely az Egyesült Államok területérekerült. Ez a keskenyebb ág vizét szállítja ugyan, de széles fron-ton zuhan le: mintegy 328 méter széles és 51 méter magas. Asziklák, a meder kisebb szigetei ezt a vízesést is több részreosztják. A leglátványosabb a középső szakasz, ennek a neve a

– 65 –

Menyasszonyi Fátyol (Bridal Veil). A túlsó oldalon pedig ottzubog a híres Patkó, melyhez a kanadai oldalon liftrendszerviszi el a látogatót. Vízhatlan köpenyben, sapkában sétálha-tunk gyaloghídon, ösvényeken a vízesés tövében egészen aMenyasszonyi Fátyolhoz. Ehhez fogható látványos vízesés ala-kulhatott ki – tudós vélemények szerint – a bibliai és még azazt megelőző időkben, amikor az édesvizű Fekete-„tenger”még nem állt összeköttetésben a Földközi-tengerrel.

A hőmérsékletváltozást, és csillapíthatatlan esőzést követőözönvíz megemelte a Földközi-tenger vízszintjét, zuhatagok-ban, vízesésekben tört át a Fekete-tenger medrébe, kialakítottaa Boszporuszt, a vízár egészen az Ararát csúcsáig elért, Noé –ősibb sumér változatban Utnapistim – élte túl a természettombolását, bárkájában állataival.

Remélhető, hogy a Erie-tó és az Ontario ily módon soha-sem „egyesül”, s a Niagara-vízesés az emberiség ökológiaicsodája maradhat.

A VILÁG TISZTELETET PARANCSOLÓ KÖZEPE

(Ararát hegye)

– Gyúlhat szerencsecsillag, mely elvezet a perzsák legendásvárosaiba: Perszepoliszba, Szúzába? – kérdeztem.

– Ha kapsz vízumot – felelte szír orvostanhallgató útitársama damaszkuszi repülőtéren – az Ararát völgyén át Törökor-szágból bejuthatsz, és tátva is marad a szád!

Úgy lett. Harmincöt dollárért feljutottam az IsztambulbólTeheránba induló buszra. Anatólia hegyei között az iráni rend-számú Mercedes fáradhatatlanul kapaszkodott fel a csúcsokra,s a 2500 km nagyobb részét magunk mögött hagyva feltüne-dezett előttünk a bibliai táj, Noé és az özönvíz történetének

– 66 –

levegője. Sötét éjszaka volt már, amikor az iráni határövezetbeértünk. Csak a Hold és az Ararát hóborította csúcsa fehérlett,itt, Kelet-Törökország, Irán és Örményország határán, ahol5165 m magasságban a hófedte Ararát döfi át a fellegeket.Gyönyörűséges gúla alakjával – látható volt másnap már haj-nalban – hirtelen emelkedik ki a poros, egyenetlen fennsíkból.Az örök hó háborítatlan csendjéig nyúlik a hegy koronája, avakítóan fehér sapka még most július derekán is. A hagyo-mány szerint ott fenn az ormokon feneklett meg egykor Noébárkája. „A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhe-tedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.” (A Teremtésről,8:4)

Az itt élő perzsák és örmények évszázadokon át lehetetlen-nek tartották az Ararát megmászását a magasság, az elrettentőhósapka, és a hegyhez kapcsolódó misztikus veszélyek miatt.A XIX. század elején az Ararát vidékére látogató brit utazó,James Morier a hegyen lakó „hóférgekről” hallott története-ket. De nemcsak titokzatos lényekről terjedtek mendemondák,hanem vadállatokról is beszéltek az emberek: medvékről, vad-disznókról, hiúzokról, leopárdokról, gyilkos mérgű kígyókról,pókokról. Valaki még sárkányt is látni vélt, aki fenyegette azutazó kereskedőket, szembeszállt a banditákkal és útonállókkal.

Morier a veszélyek ellenére is, a titokzatosságát és szépsé-gét régóta őrző Ararátot így jellemezte: „Valamennyi részetökéletes.”

Ma már a nem veszélytelen, vad kutyák és a lavinaveszélysem akadályozzák az Ararát csúcsának megmászóit, hogymegcsodálják a bibliai idők óta örök táj fennsíkjait, völgyeit,ormait s az Ararát csúcsát. A Teremtés könyve mondja el ahegy és Noé bárkájának történetét: Isten, az emberi faj gonos-zságától elcsüggedve, pusztító özönvízről határozott. EgyedülNoét és családját kívánta megkíméli, ezért felszólította, hogyépítsen bárkát családja s a föld madarainak és állatainak meg-mentésére.

– 67 –

Negyven napon és éjjelen át ömlött az eső, mígnem azegész földet beborította. (A Bibliánál ősibb kínai és sumér ha-gyomány is említést tesz a pusztító özönvízről.) Mikor apadnikezdett a víz, a bárka megfeneklett az Araráton. „És lőn negy-ven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csináltvala, és … kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajon el-fogytak-é a vizek a föld színéről”. A Teremtés könyve leírjamég, hogy a galamb először visszatért a bárkához, mivel aföldet még víz borította. Hét nappal később újból kirepült, éscsőrében olajfaággal tért vissza, újabb hét nap múltán Noéismét kiröppentette a galambot, amely ezúttal nem tért vissza,jelezve, hogy a föld eléggé fölszáradt; így Noé és családja, va-lamint az állatok elindulhattak, hogy újból benépesítsék a földet.

Morier feljegyezte, hogy véleménye szerint a vízözön ótasenki sem érte el a csúcsot, mert a havas tetőhöz vezető me-redek emelkedő lehetetlenné teszi a kísérletet. Egy harminchétéves német professzornak 1829-ben mégis sikerült. FriedrichParrot, öt kísérővel, a harmadik próbálkozásra feljutott acsúcsra. Egy fakeresztet állítottak fel, és egy pohár borral kö-szöntötték Noét, aki egyben a szőlőművelés atyja.

Heinrich Schliemann is bizonyította, miután Homérosz Iliászcímű művétől indíttatva megtalálta és kiásta Tróját, hogy amítoszok (hagyományok) rendelkezhetnek valóságtartalommal.Akadtak számosan, akik Noé elveszett bárkáját kutatták. Atalált fatöredékek radiokarbon-vizsgálata mind ez ideig nemigazolta a Noé idejéből való származást, az ősi eredetet. JamesBryce történész 1876-ban expedíciót vezetett az Ararát csú-csára, nyár végi hőségben, kozákok kíséretében indult el, smint írta: vonzotta „a fent szikrázó csúcs látványa, mely olyanvolt most, mint egy keleti szépség.” Majd így írt: „Ha valóbaninnen indult el ismét az ember a néptelen földre, elképzelhet-jük miként történt a nagy szétszóródás”… „s ennél tiszteletetparancsolóbb közepe nem is lehetne a világnak.”

– 68 –

EGYIPTOM ERŐFORRÁSA

(A Nílus)

A Nílus vize évezredek óta öntözi Egyiptom földjét. Gémes-kútjainkhoz hasonló „sadufok” a folyó partjain háromezer-ötszáz éve használatos: A vízbe merített vödröt a kar ellenne-hezéke segítségével emelik ki. Az egyszerű szerkezet sokfelélátható, bár csekély területet képes öntözni.

A költőket is megihlető folyó – ahogy James Leigh Huntírja – „átfolyik a régi hallgatag Egyiptomon és homokzáto-nyain, olyan, mint valamely súlyos, hatalmas gondolat, amelykeresztülhatol az álmon…”

Az óegyiptomiak a Nílus megtestesítőjeként Hapi istent tar-tották, a termékenységére utalva szakállas férfiként, női mel-lekkel ábrázolták falfestményeken, templomokban. A néphitazt tartotta, hogy az istenség feneketlen korsójából döntötte kiaz évenkénti áradás vizét. A római író, Seneca is beszámoltarról, hogy mekkora lelkesedést észlelt egyiptomi látogatásasorán a folyó áradásakor: „Csodálatos látványt nyújt a földeketelöntő Nílus. Eltűnnek a síkságok, elrejtőznek a völgyek, csaka városok emelkednek ki szigetekhez hasonlóan és a csónakaz egyetlen közlekedési eszköz. Mennél jobban alámerül aföld, annál nagyobb a nép öröme”.

A nap forrón tűz a tájra, s mint a núbiai sivatag a szudánihatárszélen, egybefüggő homokmező lenne egész Egyiptomföldje, ha a Nílus nem éltetné. Már az ótestamentumi Ábra-hám idejében írott törvényekkel és törvényes kormányzattalrendelkező ókori egyiptomiak a föld első civilizált népei közétartoztak. A Nílus áldásos módon minden évben árad, s azismétlődő áradás elönti a partokat, bő üledéket rak le a növé-nyek számára, majd visszahúzódik. A hihetetlenül termékenyvölgy a Nílus két oldalán folyamatos gazdálkodást eredményezEgyiptom lakossága négyötödének, a földművelő fellahoknak.

– 69 –

Bő terméstől roskadozó datolyapálmák árnyékában tevecsor-dák látványa tárul a szemünk elé, banánültetvények, kukorica-és gabonatáblák között szamárháton közlekedő fellahok. ANílus vize éltette földeken túl magasodnak Kairó mellett, az ősiEgyiptom dicsőségét jelképező gízai piramisok. A három óriásiépítményt a Kr. előtti harmadik évezredben emelték. Keopszpiramisa a legnagyobb: két és fél millió mészkőtömbből áll, ésmajdnem százötven méter magas.

A termékennyé vált földeken öntözés és a napsütés hatásá-ra olyan gyorsan nőnek a növények, hogy a fellah állandóanszánt a hagyományos igába fogott ökörrel vagy bivallyal, vagyéppen a termést gyűjti be. Ekéje hosszú fatörzsből készül, kes-keny vége pedig vasalt.

A talaj évente többszöri betakarítást tesz lehetővé: a fellahtermesztette lóhere a birszem, amivel állatait eteti, egy hóna-pon belül kizöldül. Sokszor egyszerűbb az állatokat a mezőreterelni, mint a növényeket begyűjteni. A fellah hosszú ruhájá-ban, kis kerek sapkát viselve szánt: vékony alkata, napbarní-tott arca, magas arccsontja a templomfalak alakjait idézi fel.Az asszonyok a folyóparton mossák a ruhákat, pálmalevéllelfedett házaik egyszerűségéből bibliai hangulat árad.

A Nílus az egyiptomiak számára az újjászületést és az örökéletet jelképezi. Eredetétől a torkolatáig 6600 km folyamávalföldünk leghosszabb folyója. Afrika mélyén csordogálnak iker-forrásai: a Fehér-Nílus a Viktória-tó folyóágaiból áramlikészakra a Szudáni Kartúmig, a dúsabb vizű Kék-Nílussal itttalálkozik. Innen hömpölyög tovább Kairóig, ahol két fő csa-tornára oszlik, s mindkettő a Földközi-tengerbe ömlik. E két ágközti termékeny Nílus-delta leírása a Bibliából ismert: „…azélet kellemes, a föld tele minden jóval, naponta bőséges azélelem, a kis falvakban igen sok a hal, a nagyokban pedig soka madár. A mezőkön zöldell a fű, a folyópartokon datolyafáksorakoznak… A magtárakban feltornyozott árpa- és tönke-búzahalmok csaknem az égig magasodnak. Hagyma és póré-

– 70 –

hagyma, kerti saláta, gránátalma, alma, olajbogyó, füge a gyü-mölcsöskertből, az egyiptomi Ka édes bora és kiváló méz szol-gál élelemül…”

Az egyiptomi nép folyó iránti tiszteletét bizonyítja a három-ezer éves Nílus-himnusz: „Üdv a Nílusnak, amely a földbőlered, és elősegíti Egyiptom népének életét.”

Hérodotosz, az ókori történetíró ezért is írhatta ott jártaután: „Egyiptom a Nílus ajándéka”.

PÁRATLAN TERMÉSZETI CSODA

(Az Ayers-szikla Ausztráliában)

Az Ayers-szikla, a bennszülöttek nyelvén Uluru hajnalban ésnaplementénél mélyvörös színű. „Egyetlen szikla volt a hegy,amely hirtelen emelkedett ki a síkságból. Az általam talált,néhol óriási barlang formájú üregeket vízmosás vájta ki” – je-gyezte fel William Gosse felfedező, amikor 1873-ban megtalál-ta az Ayers-sziklát, és sikerült feljutnia a tetőre is. Nem ismer-ve a bennszülött Uluru nevet, a hegyet Dél-Ausztrália akkoriminiszterelnökéről nevezte el.

Pedig a bennszülöttek már ősidőktől fogva szent helykénttisztelték a helyet, az álomidő óta, amely hagyományaik sze-rint azt a kort jelöli, amikor elődeik az országba vándoroltak.Cselekedeteik, lábuk nyomait – vélik – sziklák, barlangok, fákés víztócsák őrzik. Az Uluru szikláin látható véseteket szellem-őseik alkotásainak tartják.

A bennszülöttek számára élő valóság az álomidő hagyomá-nya, és festményekkel fejezik ki tiszteletüket a természet adtakörnyezet iránt.

A világ egyik legnagyobb és leghíresebb sziklája Ausztráliaközepén emelkedik, Alice Springs várostól délnyugatra, 320

– 71 –

km távolságban. A földpátban bővelkedő lekerekített homok-kőtömeg 335 m magas, kerülete pedig 8 km. Meghökkentőlátványát, a páratlan természeti csodát növeli, hogy labdakéntemelkedik a végtelen pusztaság fölé, a sivatagi tölgyek, ezüst-fehér fűfélék között. A szikla, akár egy mozdulatlan óriáska-méleon: változtatni képes színét. Mintha nappal magába szív-ná a napfényt, hogy hajnalban és alkonyatkor milliónyi rubin-kő ragyogásával, izzó, vöröslő pompában hirdette a teremtéscsodáját. Mintha a föld szívverése hallatszana ilyenkor.

Thomas Keneally ausztrál író szerint „fontos, megtartó jel-képe” az ország fehér bőrű lakosainak is. Az ausztrálok töme-gesen keresik fel a kősziklát, s lenyűgözi őket a naplementénéltiziánvörössé változó szikla, melyről vihar után pedig, mint azóceánok mélyéről a felszínre emelkedő bálna testéről zubog lea tajtékos vízzuhatag. A természet e varázslatos alkotásánakgeológiai története évmilliókra nyúlik vissza. Ősi óceánfenékrészét képezte, majd a földmozgások a kérget felfelé fordítot-ták. A mindent lekoptató eróziós erők a sziklát sem kímélték,barlangokat, üregeket, barázdákat és éleket hoztak létre, ahomokkő felület egészében mégsem vált semmivé, s ahogy akígyó hullatja el a bőrét, az Ayers-szikla felülete úgy válik leegyenletes rétegekben, s mégis eredeti pompájában dacol azidővel.

Érthető is, hogy a bennszülöttek számára az Uluru nemcsak egy földből kiemelkedő hatalmasabb kőtömb, hanem tör-ténelmük eleven emléke. Legendák sora számol be a termé-szeti csoda változásairól. Charles Montford antropológus írja:„a hatalmas és szép vidék többé már nemcsak szakadékokbólés színfoltokból áll: Minden életre kelt a bennszülöttek általelmesélt történetek nyomán…”

A sötét tátongó mélyedések harcosok száját jelzik.

– 72 –

FUDZSI, A SZENT OROM

Valószínű, hogy a japán művészek tették világhíressé a Fu-dzsit, az pedig bizonyos, hogy a hegy alakította művésszé fej-lődésüket. Andó Hirosige 1858-ban tette közzé színes famet-szeteit magába foglaló könyvét: A Fudzsi hegy látképei cím-mel. A képen látható Fudzsi magával Japánnal azonosítható.

A Fudzsi hegy 3776 méter magasságával Japán legmaga-sabb és legszentebb hegye, a buddhisták és különösen a sinto-isták tiszteletének tárgya. A sintoisták a természet mindenművében felsőbbrendű lények, kamik jelenlétét képzelik. AFudzsival kapcsolatosan ez különösen igaz, a sintohívők legna-gyobb tiszteletben álló hegye. A japán buddhista hagyományszerint 1300 évvel ezelőtt szétnyílt a föld, létrejött Japán leg-nagyobb tava, a Biva, s az üregből pedig kiemelkedett a hegy.Tény, hogy Japánban a szigetvilágot a földmozgások hegyvo-nulatokra és tavakra formálták: Honsú szigetét keresztülívelővetődés mentén közel háromszáz vulkán alakult ki, köztük afenséges Fudzsi.

Lafcadio Hearn amerikai író száz évvel ezelőtt írta: „Japánleggyönyörűbb látványa… szikrázó napokon a távolban meg-jelenő Fudzsi… fehér kúpja ilyenkor a mennyből függeszkedő-nek tűnik.” Az író élete végéig Japánban maradt, felvette ajapán állampolgárságot és a Jakumo Koizimi nevet. MacuoBaso a XVII. századi híres japán költő arról írt: milyen a hegy,amikor azt felhő takarta: „Ámbár a Fudzsit a téli eső és ködrejti el, ilyen napokon is örömet okoz.”

A Fudzsi északi oldalának lábánál tavak húzódnak, egyiküka Sodzsi-tó, melynek csendes, üvegsima vizén evezve a hegypáratlan látványa tárul a szemünk elé, különösen tavasszal,amikor a környék virágzó cseresznyefái, azáleái színezik a tá-jat, ősszel pedig a tavak között elterülő erdők pompás lombo-zata nyújt felejthetetlen látványt.

– 73 –

Richard Gordon Smith brit utazó és természettudós jegyez-te fel a XIX. század végén: „A hegy bárkiben tiszteletet kelthe-tett, és elgondolkoztathatta az embert: szükségszerű, hogy mű-vészet és hódolat fakadjon azokból, akik e látvány közelségbenszülettek.” A sintoizmus a hegyet szent helyként tiszteli, és amúlt század közepéig minden hívő kötelességének tartotta,hogy életében legalább egy alkalommal felmásszon a hegyre.Fehér tunikás, szalmakalapos és szandálos zarándokok töme-gesen lepték el a hegyre vezető utakat. „Légy tiszta! Maradjszép, ó te hegy!” – kántálták a mágikus szavakat.

Itt meg is említhető Fukazava Hicsiro: Zarándokének címűmegrázó erejű elbeszélése, mely azt a hagyományt elevenítifel, amelynek végeredménye, hogy az idős, halálukat érző csa-ládtagokat felviszik a hegyre, s ha éppen akkor elered a hó, azistenek viszik át őket a túlvilágra. A hegyet már Japán benn-szülött ajnu népe – Hokkaidó szigetén még ma is élnek –szentnek tartotta, s a tűzistennő Udzsi után nevezték Fudzsi-nak.

A hagyománytisztelő japánok, akik napjainkban is százez-rével zarándokolnak a hegyhez, megtartották a hegy nevét ésa szentség tiszteletét. A túlvilágba vezető kapunak vélik abuddhisták, a sintoisták templomokat emeltek Szengen-Szamaistennőnek – Konohana Szakujahime néven is ismert –, akinekköszönhető, hogy a gyümölcsfák virágai oly csodás színekbenpompáznak.

Mítosz meséli el, hogy az istennőt a Fudzsi-kráter fölöttfénylő felhőben lebegve látni lehet.

– 74 –

HOLDBÉLI TÁJ A FÖLDÖN

Kappadókia

Törökország közép-anatóliai térsége Földön-kívüli, holdbéli tájrahasonlít. Az ókorban már Kappadókiának nevezett Göreme-völgyben a víz és a szél munkája következtében különös, szür-realista táj alakult ki. A sziklák némelyike úgy néz ki, minthakőfaragók munkája lenne, a sziklatemplomok belsejét viszontvalóban emberi kezek vájták ki.

A legközelebbi repülőtér Kayseri városában van, Ankarábólés Isztambulból belföldi járatok indulnak. De autóval is megkö-zelíthető a Göreme-völgye, ahol napjainkban is folynak a ré-gészeti feltárások, feltételezik ugyanis, hogy a völgytől délreelhelyezkedő két földalatti város: Kaymakli és Derinkuyu földalatti alagúttal voltak összekötve. Feltételezés csupán, hogy avárosok a hettiták korából, az i.e. II. évezredből valók. Kay-makli szerteágazó labirintusai négy különböző szinten helyez-kednek el, itt élelmiszer-tárolókat, kutakat találtak. Derinkuyuváros nyolc föld alatti szintből állt: feltártak itt is élelmiszerektárolására alkalmas korsókat. A Göreme-völgy sziklatemp-lomai és kápolnái a X. és XI. századból származnak (néhányukmég régebbi). A barlanglakó közösségek a sziklába vájt üre-gekben, termekben éltek. A Göreme-völgyben háromszázhat-vanöt templom van, egész Kappadókiában jóval több. Sokszáz sziklatemplom falain megcsodálható a bizánci művészetpompás gazdagsága. Kappadókia a források szerint hettita,majd óperzsa, végül a Római Birodalom területe volt.

A korai keresztények kedvelt tartózkodási helye lett, ahováelvonulva szent életet éltek, hogy Istenhez közelebb kerüljenek.A remeték cellákat is formáltak maguknak a sziklaüregekből.Keresztény templomokról híresült el ez a hely: van itt puritánegyszerűségű helyiség és kupolás, boltíves belső térformájúimahely. Valaha egész városok működtek itt, sok-sok ezer ta-

– 75 –

got számláló közösségekkel. Az iszlám hódítások idején a bar-langrendszerek a keresztények búvóhelyei voltak. A veszélymegszűnte után bizánci stílusú templomokat alakítottak ki,freskók, rajzok díszítik a kőfalakat.

Itt évezredek vulkáni kitörései hamuval, iszappal és lávávalterítették be a vidéket, az eső lemosta a puha földréteget, s akemény kőzetből álló szilakompozíciók maradtak a felszínen.A természeti erők csodás alkotása jött létre.

A sziklatemplomok falaira vésték a díszítményeket és rajzo-kat, későbbi eljárás szerint gipsszel vonták be a falakat festéselőtt.

A Göreme-völgyben található Sötét-templom (KaranlikKilise) egyedülállóan értékes freskókat rejt, a kifakulatlan ké-pek eredeti szépségükben pompáznak, mert nem érte őket anapfény. Ezeréves az imaháza, étkező (refektórium), hat szin-tes föld alatti kolostor, cellák, konyha tartozik a barlang-együtteshez. A Kígyó-templom (Yilanli Kilise) freskója kígyótvagy sárkányt ábrázol, amelyet Szent György éppen megöl.Az Alma-templom (Elmali Kilise) falainak, kupoláinak festmé-nyei Jézus életének jeleneteit mutatják be.

A Bizánci Birodalom bukásáig éltek itt keresztények, atemplomokat egészen a múlt század elejéig használtak. A tájonpedig holdbéli csend honol.

– 76 –

A HINDU SZENT FOLYÓ

A Gangesz

India befelé forduló. Íróasztalomon fehér, intarziás márvány-tálka, közepén színes kővirágok: kagyló és drágakő levelek, avirágszirmok kaleidoszkópként simulnak a hideg, sima már-ványlapba. Az indiai mogul díszítőművészet remeke az agraiTadzs Mahal, kicsiben ez a tálka egy szelete az indiai múltnak:indiai látogatásaim emléke. Benne mintha hömpölyögni lát-nám a szent Gangeszt, sok ezer éves várost, Benáreszt, a hin-du zarándokok millióit. Az ókori, középkori sikátorok sötétsé-gében szent állatok, virágillat, bételárus, vonuló bivalycsorda,mesés ékszerüzlet, zsebtolvajok, utcai forgatag, kolduló leprá-sok, kolerajárvány és az indiai múlt csillogó bölcsessége eleve-nedik fel bennem.

„Ha valakinek csupán a csontja érinti meg a Gangesz vizét,akkor is a menny megbecsült lakója lesz” – hagyta örökül ránka Mahábharáta. A szent Gangesz Vergilius, Ovidius és Danteképzeletét is lázba hozta.

A monszun most előttünk tombol, itt most süt a nap és azöldellő mesés India a negyvenöt fokos melegben mint egygőzfürdő ölel át bennünket. Itt az ötezer éves múlt és a jelenegyütt lélegzik.

Távolodunk a jelentől, a hindu zarándokok zsivajától, smintha már Ninive falai közt jártunk volna az ókorban, a leg-régebbi időkben. A folyóparton ősi hindu eposzokat énekelneka bárdok, százezernél is többen ünneplik Ganga születésnap-ját.

A zarándokok bivalytejből készült, vajba mártott, gólyaszir-mokkal teli kicsi papírcsónakokat bocsátanak a vízre, meg-gyújtják őket. Alkonyat óta világítanak a vízen lefelé hányódó,apró lángocskák. A folyó megtisztító erejétől, vélik, megszab-dulnak az újjászületések útjától. Éppen hatalmasságok állnak a

– 77 –

hamvazólépcsőknél, gazdagok, előkelő kasztbeliek. Nekik va-jon jobb, mint a szerényebb származású sudráknak?

A gyászszertartás és az elmúlás átélése közepette láthatóan:nem. Egész nap égetik a holttesteket a halotti máglyákon: ara-papagályok, búbos bankák, drongók és keselyűk keringenek aGangesz partján. A máglyaégetők apái és nagyapái is ekkép-pen éltek. Számukra természetes, hogy a Gangesz partjáhozviszik a betegeket, vizébe merítik a haldoklókat, gondjaira bíz-zák a holtak hamvait, sok helyen a holttesteket is. Őszinténgondolják, hogy a Gangesz mossa majd el minden bűnüket.

A Gangesz ragyogó vize a Himalája „tehénszáj” jégbarlang-jából bújik ki a napfényre. Sebesen fodrozódik fenyőfák, indiaicédrusok és skarlátvörös rododendronok mellett, útját aBengál-öböl hatalmas deltájában fejezi be.

A Gangesz a Tejút folytatása, közvetlenül a Paradicsombóláramlik, s tisztulás istennőjének, a fürge járású Gangának meg-testesülője. Éjszakánként Ganga ringatja álomba hálócsónak-jukban azokat, akik a Gangesz vizén sikló járműveken élnek, abenáreszi partoknál.

Indiában elevenen élnek a hagyományok. A legenda sze-rint: Szágara király hatvanezer fiát veszítette el. Gőgös viselke-désük büntetése volt, hogy egy bölcs ember haragos pillantá-sától elhamvadtak. Vétkük miatt Bhagírata király a Himalájánvezekelt, s Siva meghallván fohászát leküldte Gangát a földre.Siva a hajába rejtette Gangát, aki Siva hajfürtjein keresztülmegtisztíthatta Szágara fiainak hamvait, akik végül a Paradi-csomba jutottak.

Azóta India legszentebb folyójának neve a Himalájából ere-dő kezdeti szakaszánál: Bhagírata, s a megtisztító erőt senkikétségbe nem vonja.

– 78 –

HALEAKALA, A NAP HÁZA

(Hawaii)

Kilométeres távolságokban mintha a Hold felszíne tárulna aszemünk elé: csíkokban fekete lávafolyamok bíbor, vöröses-barna, téglavörös és hamuszürke felületekben borítják a kőfel-színt, a kráterfeneket por és hamu tölti meg, a halmok, dom-bok háromszáz méter magasságot is elérik.

Haleakala, Hawaii Maui szigetének felhőkig emelkedő óriásikrátere, amelynek látványát Jack London így írta le: „Haleakalaolyan szépséget közvetít az emberi léleknek, amelyet semmimás nem nyújthat helyette.” Mark Twain évtizedekkel JackLondon előtt járt Maui szigetén, hogy megfigyelje a napfelkel-tét. Szürkületkor értek a csúcsra, s amikor a felkelő naptólvöröslőn izzani kezdtek a fellegek, Mark Twain úgy érezte:„Sohasem láttam magasztosabb képet, és azt gondolom, hogyemléke örökre velem marad.”

Haleakala negyvenkilenc négyzetkilométer alapterületű krá-ter, a vulkán még nem aludt ki, de kétszáz éve nem tört ki. Anapjainkban nemzeti parkként védett Haleakala megpillantá-sának élményét ugyancsak Mark Twaintől idézhetjük: „Egyrenagyobb melegség öntötte el a látóhatárt, hamarosan fölbuk-kant a nap, és kinézett a felhősivatag fölött, vörös csíkokat,piruló hullámsapkákat vetve redőire.”

Hawai második legnagyobb szigetén, Maui földjén a ten-gerszint felett háromezer méter magasságig emelkedő tűzhá-nyókrátert a világ távoli pontjairól is fölkeresik, a kalandokatkedvelő hegymászók, turisták a csúcshoz vezető, békésen ka-nyargó úton eukaliptuszligetek és zöldellő rétek között mennekfölfelé. A csúcshoz érve meglepetés várja őket: mély kráterfogadja őket hegytető helyett. A meredek lejtőkön szemetgyönyörködtető táj terül el előttük. Ezüstkard növények maga-sodnak, s ezek a különös növények csak itt láthatók a világon.

– 79 –

Az ezüstkard éveken át nő, majd vöröslő virágoktól roskadozómagas szárat növeszt három méter magasságig. Hangyászsüntüskéihez hasonlítható, ezüstfényben csillogó hegyes levélko-szorút növeszt az ezüstkard, amelyet védetté nyilvánítottak.

A Haleakala a hawaii néphagyomány szerint megkülönböz-tetett hely, ahová hosszú időn át engesztelő ajándékként leve-lekbe csomagolt ételt vittek a kráterbe. A polinézek nyelvén aHaleakala azt jelenti: a Nap háza. A mitológiai történet a csa-varos eszű Maui istenhez kapcsolódik. Az idők kezdetén a szi-geten csak néhány órára kelt fel a nap, átsuhant az égen, ésmár tért is nyugovóra. Maui anyja, Hina meg sem tudta szárí-tani fakéregből készült szőnyegét, amelynek a neve szerteÓceániában: tapa.

Maui úgy döntött, hogy véget vet az egésznek, s a napotmóresre tanítja. Kötelet font erős kókuszrostból, felkapaszko-dott a Haleakala kráteréhez, és várt. Amikor a nap sugarai akráter fölé emelkedtek, Maui minden erejét összeszedve meg-fogta és lekötötte a napot, s csak akkor engedte szabadon,amikor a nap ígéretet tett arra, hogy napi útját az égen sokkallassabban fogja megtenni. A kráter nyugati oldala a VörösHegy, ahol a korai órákban még a felhők kavarognak, s a krá-ter vulkáni salakkúpjai fölé fátyolt borítanak.

Miután felszárad a köd, elindulhatunk a kráterfenékre. Negy-vennyolc kilométer hosszú ösvény fut a kráter alján, ahol pi-henőhelyül szolgáló kis kunyhókat találunk.

Isabelle Bird brit utazó 1873-ban magát az Édent látta vol-na meg? Ezt jegyezte fel ugyanis: „Vajon közelebb voltunk-eIstenhez, mert az emberektől és jelentéktelen dolgaiktól igen-csak eltávolodtunk?”

A Haleakala-kráter azóta is méltóságteljesen magasodik afelhők fölé.

– 80 –

SHENANDOAH-VÖLGY, A CSILLAGOK LÁNYA

(Virginia)

Az amerikai indiánok nevezték a Csillagok Lányának aShenandoah folyót, amely nem sorolható a világ nagy folyóiközé. Völgye, amelyen a víz utat tört magának: „Ugyanolyantermékeny, mint az Ígéret földje, és messze fölülmúlja annakszépségét”, írta Irving Washington, s a völgy kivételes szépsé-gét látva fogadjuk el véleményét, annak ellenére, hogy az Ígé-ret földjét ő maga sem látta.

Az Éden nyomában indított expedíciónk világhírű úti célo-kat jelölt ki, s ha itt körültekintünk a szinte eredettől fogvafennálló nyugalmat árasztó völgyben, ahol legelők, gyümöl-csöskertek puha szőnyegként borítják be a felszínt: nem isvakmerő képzettársítás, hogy Ádám és Éva paradicsomi éde-nébe érkeztünk. Nyugat-Virginiában valójában két folyó talál-kozik: a Shenandoah és a Potomac, a két folyó egyesüléséneklátványa valamelyik közeli magaslatról elragadtató látvány:„érdemes átkelni ezért az Atlanti-óceánon”, jegyezte megThomas Jefferson, amikor letekintve nézte, hogy a két folyósodró ereje áttör a Kék-hegység széthasított sziklái között, shabfehér zuhatagokban egybeolvad. A közeli Front Royal vá-rostól délre elterülő területek túlzás nélkül nevezhetőek paradi-csomi szépségűnek.

A Shenandoah nemzeti park az egyik legnépszerűbb kirán-dulóhely Virginiában és Washington közelében.

Több tucat kilátóhelyet létesítettek, a százhatvan kilométerhosszan kanyargó út számos pontjáról csodálatos kilátás nyílika virginiai Piedmont lankáira, a másik oldalon a Shenandoahfestői völgyére és a mögötte húzódó hegyláncokra. Sétautak,hegymászó ösvények indulnak számos pihenőhelyről, s turis-taútvonalat is kijelöltek. A park északi bejáratánál épült turista-központban kiállítások, előadások, bemutatók várják az érdek-

– 81 –

lődőket, a kilátóhelyeken táblák irányítják a kirándulókat akempingek, motelek felé. A Hogback-kilátó magaslatáról aShenandoah folyó tizenegy kanyarulatát is meg lehet számol-ni. A Mária szikla előtt van a hegyvonulatot átszelő egyik fon-tos átjáró, a Thornton Gap, közelében Luray városka csepp-kőbarlangjaiban működik a „cseppkőorgona”.

Különböző vastagságú és nagyságú cseppkőoszlopok gu-mikalapáccsal megütve dalokat megszólaltató hangszerré vál-toznak.

A Kék hegy kanyarulatai között helyreállított és ma is mű-ködő vízimalmot találunk, amely most is őröl búza- és kukori-caszemeket, a malom körül régi műhelyeket rendeztek be:olajütőt, kovácsműhelyt. Fehér telepesek a XVIII. század elejénérkeztek a térségbe, ahol addig csak tuszkaróra és sauni indiá-nok éltek a völgyfenék mentén. Skót, ír, pennsylvaniai németcsoportok költöztek ide.

A németek szorgalmas földművesek voltak, s kezük nyo-mán felvirágzott a mezőgazdaság ezen a termékeny földön.Kukoricaföldek, gyümölcsöskertek hoztak bő termést, „ke-nyérkosárnak” is nevezték később a polgárháborúban a völ-gyet. A polgárháború alatt felégették a termést, a magtárakat,a farmokat, a malmokat, a lakhelyeket, kegyetlen pusztítástvégeztek a völgyben, mely pusztasággá változott. A túlélők úgyérezték, hogy a völgy sohasem tér majd magához.

A Csillagok Lánya, a Shenandoah mint gyógyító forrás be-gyógyította a háború okozta sebeket, s az emberi kéz munkájaújra paradicsomi környezetet teremthetett. S ahogy a zöld lan-kák sima pázsitján sétálgatunk, meg is fogalmazhatjuk, hogyamit az ember el tud pusztítani, azt el is pusztítja. S ha felépít-heti: fel is építi.

– 82 –

AZ ISTENEK LAKÓHELYE

(Himalája)

A világ legmagasabb csúcsa a Mount Everest, a Csomolung-ma, azaz „A mennybolt csúcsa” az indiaiak nyelvén. A tibetie-kén viszont azt jelenti: „A föld anyaistennője”. Nyolcezer-nyolcszáznegyvennyolc méterre emelkedik. Edmund Hillary ésTenzing Norgay mászta meg először 1953-ban.

Lehetséges azonban, hogy előttük mások is elérték a csú-csot, de eltűntek a hóval borította hegyek között, ahol a hit-élet, a vallás jelei mindenütt fellelhetők: imazászlók lengenek adermesztően hideg szélben. Hindu közmondás szerint itt „ahavasok látványa eltörli a világ bűneit”. Maga a Himalájahegység, szanszkrit nevén „az istenek lakóhelye 2400 km aBrahmaputra és az Indus folyó között. Az Annaputra hegyláncegy istennőről kapta a nevét, és ez a hinduk és a buddhistákhegy iránti mély tiszteletét mutatja. A Himalája hegyei, égbetornyosuló ormai: Everest, a Nanga Parbat és a Kancsendzön-ga képezték a nagy akadályt a Selyemút mentén fekvő mesésgazdagságú városok – Szamarkand és Buhara, Kasgár ésKotan elérése előtt.

Az Édent felidéző világ ma is olyan, amelyet nem érintettmeg az emberi civilizáció, ahol magányos aszkéták élnek, leg-belső részén pedig a félelmetes havasi ember, a jeti, akit atibetiek csak hódémonnak neveznek. Lábnyomáról fénykép-felvétel is készült, amely mindmáig az egyetlen bizonyíték akülönös lény létezésére.

A legősibb hindu írások szerint ugyanis itt található az iste-nek országa. Számos indiai miniatúra örökíti meg az isteneketlakóhelyükön, a hegyek között. Gyakori téma Síva, Parvati ésgyermekeik ábrázolása. Síva a hindu istenhármas, a trimurtiegyik főistene, Brahma és Visnu mellett, és számos reinkarná-ciója, újjászületése ismert. Ismert és kedvelt Krisna alakjaként.

– 83 –

Egyik fia az embertestű és elefántfejű Ganesha, akit Parvatiszült Sívának. Úgy mesélik, hogy Síva hosszú útról tért haza ésParvati ágyában egy fiatalembert talált. Hirtelen haragjávalazonnal levágta a fejét, s csak azután tudta meg, hogy a fiatal-ember a saját gyermeke volt. Újraélesztette szeretett fiát, demár csak előző életének alakjaként tudta ezt megtenni.

Az elefántfejű Ganesha, akit szobrokon, festményekenmindig patkányon utazva ábrázolnak: népszerű alakja a hindumitológiának és vallásnak. Maga Parvati, a „Hegy Lánya”Mahádéva néven is ismert és ő a Himalája megszemélyesítőjé-nek, Himavának a gyermeke.

A Gangesz folyó is innen ered, a „tehénszáj”-nak nevezettkopott jégbarlangból bújik a napfényre. Megszemélyesítője aszent Ganga, akinek tisztító ereje senki máséhoz nem mérhe-tő.

A Himaláján nemcsak Síva és hitvese lakott. Hindu ésbuddhista mítosz (hagyomány) ősidőktől regéli, hogy a földközéppontjában áll a Meru-hegy.

Körülötte forognak a csillagok, a nap és a hold. S itt éltKubera, a jaksák királya, aki a gazdagság istene volt. A földkincseinek ura volt, felügyelte a föld termékenységét, a felszínalatti fémeket a természetfölötti lényeknek tartott alattvalóival,a jaksákkal közösen.

A védák (korai hindu) panteonjának főistene Indra is ehegybéli mennyország lakója volt.

Felmerülhet a kérdés, hogy a sport kedvelői, akik fáradtsá-got nem kímélve emberfeletti erőfeszítések árán másszák mege hegyeket érzik-e a hinduk és a buddhisták helyhez kötődőhódolatát? Joe Simpson brit hegymászó följegyzései szerintigen. „Végtelen kék égboltról sütött le a nap, és a havas csú-csok sokasága élesen rajzolódott ki a kristálytiszta levegőben…A tökéletes szépségű égbe szárnyalással az érintetlenségetéreztette.”

Az elveszett Édenből valamit tehetnénk hozzá soraihoz.

– 84 –

A Himalája „meghódítása” nem veszélytelen: az elmúlt százév alatt harminchat férfi halt meg a hegymászási kísérletekközben, és közöttük tizenhét tapasztalt helybéli serpa is volt.

Titkok, mesék birodalma, a hóborította hegyláncok együttese.Mesélik, hogy egy ember rábukkant a Nanga Parbat tündé-

reinek palotájára, melynek kristályból épültek a falai, kertjénekközepén nagy fa áll, s annak ágain gyöngyök függnek. Leszed-te az ember a gyöngyöket és menekült, vissza se nézett. Igen-csak megrémült, amikor látta, hogy kígyók üldözik. El is dobtaa gyöngyöket, s futott, ahogy a lába bírta, és meg sem állt ha-záig. Otthon azután négy napra rá meghalt. A tündérek ugya-nis senkinek nem bocsátanak meg, akik kifürkészik titkaikat.Egy ősi hindu szöveg írja: „Ahogyan a nap felszívja a harma-tot, úgy tűnik el minden aljasság a hó örökké tiszta otthonánakmegpillantásakor.” Amikor a jégbirodalom akár kristálypalotá-nak is vélhető a szikrázó napsütésben.

A FÖLD ALATTI BARLANGOK ÉS ÜREGEKBIRODALMA

(A Wood Buffalo Nemzeti Park)

A Svájcnál nagyobb, a Wyoming Yellowstone Nemzeti Parknyolcszorosa ez az édeni sokszínű vizes pusztaság, amely Ka-nada első, a világ egyik leghatalmasabb vadasparkja. Kezdet-ben azért vált védett területté, hogy megóvják az amerikai bö-lényt a kihalástól. Az amerikai erdei bölény rokona a nagyobbtestű síksági bölénynek. Testsúlyuk elérheti a kilencszáz kilog-rammot is, gyors, éber állatok, másodpercek alatt képesek el-tűnni a fák között. Magyarország alapterületének közel felévelazonos alapterületű hatalmas rónaságon hatezer bölényt szám-

– 85 –

lálnak, a szabadon élő csorda a világon a legnagyobb, az or-szágnyi síkságon azonban szinte észrevétlenül élik napjaikat.

A felszíni vizekben bővelkedő nemzeti park őstermészet,ahol paradicsomi helyszínek váltogatják egymást.

Három elkülöníthető vadont is ki lehetne alakítani ezen azérintetlen vidéken. Északot, ahol a fenyvesek és rezgőnyárfákmagasodnak, és gyakorta erdőtüzek pusztítanak a szélsőségeséghajlatú erdős területeken. Aztán a mocsarakkal és folyóvi-zekkel bőséggel elhalmozott tengerszint feletti bőtermő fennsí-kot, s végül a Peace Athabasca deltatorkolatát, amely a világlegnagyobb édesvízi deltája. Mocsarak, sekély tavak, zöldellőrétek, fákkal árnyékolt legelők öltöztetik, díszítik a színekpompájában a pusztaságot.

Az amerikai fekete medvék – baribálok néven is emlegetikőket –, ahogy medvetársaiktól megszoktuk, a tél nagyobbikrészét az erdők mélyén fatörzsek rejtekében alusszák végig.Ám tavasszal biztosan előbújnak: bogyókat, kis testű emlősö-ket, rovarokat és tojásokat keresnek táplálékul. A mindig nagyzajt csapó darvak serege is a mocsarak vidéken tanyázik.

Itt rakják le tojásaikat, hogy azokból kecses röptű fehértollazatú darvak keljenek ki. Életük során csak egyszer páro-sodnak. Szállnak, repülnek az Egyesült Államok délnyugatitájairól egészen idáig, s a négyezer kilométer megtétele utánaz érintetlen lápvidéken, ahol sok száz hektár élőhelyre vanszüksége egy daru párnak, szétszóródnak, sás leveleiből, gyé-kény szárából fészket építenek. Tavasszal két nagy tojást rak-nak, azon harminc napon át kotlanak. Táplálékuk hal, béka ésmocsári növények. Amikor eljön a tojásból való kibújás ideje,ami két napig is eltart, már eldől a darufiókák sorsa. Az első-szülött mindig életrevalóbb, a másodikként kikelő rendszerintelpusztul. Aztán a daruszülők egyetlen tapasztalatlan „kezdő-vel” indulnak vissza a másfél-két hónapos repülést követelőhazaútra Wood Buffalótól Texasig.

– 86 –

A farkasok, hódok és bölények pedig a tél közeledtével is-mét birtokukba vehetik a hóborította síkságot. Kemények erre-felé a telek. Nem ritka itt a –40 Celsius-fok! Még a nap is in-kább a látóhatár mögé bújik, s csak sietve pásztázza végigvilágító sugaraival a végtelen táj fehérlő zugait, ahol a hódfajoktollazata is kifehéredik.

Azután a tavasz újra idecsalogatja a vízimadarak ezreit, azégi légifolyosókon hattyúk, vadludak érkeznek. Számoltak máregymilliót is. És persze szállnak a darvak. Szárnyaik vége feke-te, röptük kecsessége valóságos légi parádé.

A Wood Buffalo mészkő és gipszkőzetébe a felülről szivár-gó víz fokozatosan üregeket, barlangokat, mélyedéseket vájt, sazokban vízesések, folyók csordogálnak. Földalatti mélységbőlsós vizű források törnek a felszínre, a víz elpárolog, a talajfelszínén fennmaradó só és más ásványi anyagok fehérlő só-mezőt és szemet gyönyörködtető látványt hoznak létre. A só-tűrő növények élnek itt, kiválasztják a sófelesleget, s míg másélőlény elpusztulna ebben a környezetben, ők nem.

A nyár rövid ideig tart, az állatok igyekeznek is elraktároznia tél beállta előtt táplálékukat. Méltóságteljesen legelésznek itta sötétszőrű amerikai jávorszarvasok, agancsaik fesztávolságamegközelítheti a két métert is, s igencsak feltűnő jelenségnekszámítanak a Wood Buffalo dús füvezetű vízpartjain, amint avízinövényeket legelészik.

Megjelennek a timberfarkasok is, megfuttatják az egészcsordát, s a kiszemelt zsákmányt csak azután veszik üldözőbe.A jávorszarvasagancsok pedig végül ott hevernek a földön, smár nem olyan szépek, mint gazdáik fején voltak.

– 87 –

PARADICSOMI TÁJAK DÉL-AMERIKÁBAN

Brazília délkeleti részén húzódik az Itatiaia Nemzeti park, anagy kiterjedésű Atlanti-őserdő értékes töredéke. Darwin ittjár-takor feljegyzést is készített: „Itt láttam először a trópusi őser-dőt a maga teljes, fenséges pompájában. Nem tudok megtenniszáz yardot anélkül, hogy ne ragadná meg az érdeklődésemetvalamely új és káprázatos élőlény.” A kora reggeli ködpáráslevegőben bőgőmajmok hangversenye hallható, a sáfrányszínűtukán a lombkoronákon tarka csőrével gyümölcsöket és bo-gyókat csipeget, az aranyszínű oroszlánmajmocskák dús söré-nyükkel büszkélkednek, s adják tudtul a világnak, hogy létez-nek édeni környezetek, ahol még a talaj fölé emelkedő fáktörzsein és ágain is buja növényzet terem.

A felhőgomolyagok alatt zöldellő Itatiaia papagájok rikoltá-saitól hangos erdeje ezeregyszáz méter magasságban húzódik,mohák, páfrányok, orchideák, broméliafélék színpompás vál-tozatosságában. A broméliák olyan sűrűn növik be a legvasta-gabb ágakat is, hogy azok szinte összeroskadnak a teher alatt.

A bolíviai Altiplano kiterjedt sík rónaság az Andok legszéle-sebb vonulatánál. Egyes részein füves, máshol sós mocsarak-kal tarkított hideg levegőjű kopár sivatag. A környezeti viszo-nyok barátságtalanok, északon a Titicaca-tó környékén a ked-vezőbb időjárás következtében a talaj megművelhető. Az An-dok kondorkeselyűje ebben a rideg környezetben is talál élel-met magának, ahol az óriás puyak égbe törő növényzete nyújtmenedéket a pusztaság élőlényeinek és gyönyörködtető lát-ványt a szemnek. A Pantanal néven ismert ősvadon festőinapfelkeltéi mocsarakat, folyókat, füves pusztákat, erdőketláttatnak, ahol a dél-amerikai vadvilág leggazdagabb paradi-csoma alakult ki Brazília, Bolívia és Paraguay területén.

Az évente több alkalommal is víz alá kerülő, a tengerszintfelett csupán százötven méter magasan elterülő területen, mely

– 88 –

földművelésre alkalmatlan, kevesen telepedtek le. Az esős év-szak során a folyók az egész pusztát elöntik, az amerikai vízi-disznóknak és a Pantanal előkelő gólyafajtájának, a jabirunakezzel bőséges táplálékot eredményezve. A növényekkel zsúfolttavak kajmánjai sem nélkülöznek, bőséges táplálékforrásuknakköszönhetően meg is nőnek két és fél méter hosszúra.

A májustól októberig tartó száraz évszakban kevesebb esőesik, a víz apad, a vízi élet a kisebbre zsugorodott tavakba és afolyókba szorul vissza, ahol a sok halfaj közül számos pirája él.Közülük nem mindegyik ragadozó, de mindegyik a kajmánokkedvenc eledelei közé tartozik.

Óriási tengerimalacokra emlékeztető vízidisznók bátran fa-latoznak a kajmánok közelében, az óvatos állatok a Föld leg-nagyobb súlyú rágcsálói, testsúlyuk megütheti a hatvan kilog-rammot is.

Fáradhatatlanul szűrik a vizeket a vízimadarak: megszám-lálhatatlan nemes kócsag, gém, íbisz röpte keresztezi egymást,útirányuk sokszor a pálmaligetek, sűrű erdősávok vidéke, ahola pálmák a nemes kócsagok, kormoránok és karvalyok fész-kelő- és pihenőhelyei. E vadregényes térség hercegnője vitat-hatatlanul a jabiru, Pantanal fekete csőrű, piros nyakú és fehértollú gólyája, amint nagy fesztávolságú szárnyainak méltóság-teljes mozdulataival röpdös a kajmánok fölött, s emeli ki a víz-ből hosszú hegyes csőrével a nagy testű krokodilfélék orraelőtt a halakat. Mutatványa utánozhatatlan. Miképp a Pantanalérintetlen szépsége.

A SERENGETI

Maszájok, legelésző nyájak, gulyák, országnyi kiterjedésű füvessíkságok nagytestű állatokkal a tengerszint felett ezerötszázméterrel. Ez a Serengeti.

– 89 –

Afrika egyik legnagyobb vadonja, ahol még számtalan ele-fánt él a Serengeti Nemzeti Park sok tízezer négyzetkilométer-nyi védett területén. A kelet-afrikai síkságok legcsodálatosabbi-kán a legelésző vadon élő állatok itt számtalanszor olyan tö-megben vonulnak, hogy csordáik a tengernyi fűóceánt is elta-karják. A kenyai határszélen Tanzániában található SerengetiNemzeti Parkot délről az Eyasi-tó, nyugatról a Viktória-tó,keletről magasföld határolja. A Maszáj Mara Vadrezervátum(Masai Mara Game Reserve) Kenya határán is átnyúlik. Idezarándokolnak az afrikai vadat hajtó vadászok.

A Serengeti nyugati és északi területeit erdős szavannákborítják, itt tüskés akáciák és fűcsomók képesek a megszilár-dult talaj áttörésére. A tömörré vált vulkáni hamuból kialakulttalajba a fűfélék könnyen megkapaszkodnak: a fák gyökereiszámára az áthatolás nehezebb feladat. Az akáciák gyökereiképesek az áttörésre, sikeresen megkapaszkodnak s árnyékotadó lombkoronájukkal méltóságteljesen őrködnek a füvespusztaságon. A délkeleti lapos sík területeken rövid fű nő, az-tán északabbra haladva a fűfélék egyre magasabbak. Pihenés-re, lustálkodásra helyet biztosítva az oroszlánoknak, akik afűben kúszva a szél irányával egyezően közelítik meg áldoza-taikat, aztán felpattannak, és támadásba lendülnek.

A pázsitfűfélék és a közöttük termő puha szárú növényekadják a több millió gnú, zebra, bivaly, gazella táplálékát, helytadnak a termeszeknek a várépítésre, itt élnek a struccok ésmég számtalan teremtmény az édeni területeken. A gyep itteltűri a legelést, a taposást: a levelek és a szárak újra és újrakihajtanak. A növekedő részek a talaj közeli alapoknál vannak,az idősebbek a csúcsokon, a növekedés pedig azokat egyrefeljebb nyomja. A legelésző zebrák mindennapi kedvtelésére éstáplálékuk biztosítására. A zebrák gyomra alkalmazkodottugyanis a hosszú füvek idősebb, keményebb csúcsainak emész-téséhez. Csordáikat a gnúk követik, akik további darabot csíp-nek le a torzsokról, de meghagyják a legalsó, legújabban nőtt

– 90 –

részeket, mert a természet rendelése szerint azok a finom fala-tok a Thompson- és Grant-gazellák csapatai számára.

A száraz évszak közeledtével áprilisban az állatok ősi ván-dorlási ösztönük késztetésére Serengeti északi területeire kez-denek vonulni, ahol ekkor is elegendő jó legelő akad még. Alibasorban induló csordák csoportjai csapódnak egymáshoz, agnúk végül óriási fekete oszlopsorokban vonulnak, hömpö-lyögnek sokszor félmilliós számban.

Hatalmas dübörgés és porfelhő kíséri útjukat, a gyíkok ésszirtiborzok rémülten keresnek menedéket. Vonulnak a zebrákés a gazellák is. Csak a bivalyok, a ritka, fehér farkú gnú és atopi maradnak régi helyükön. Rágcsálnak, amit tudnak a szá-raz évszakban. A hiénák a vonulás egyik haszonélvezői. Koto-rékaik helyéről csoportjaik ötven kilométerre is elkalandoznak,hogy kihasználják a soha vissza nem térő vadászati alkalmat,és friss húst zsákmányoljanak. A fiatal növényevők közül kerülki a legtöbb áldozat. A természet ebben is rendelkezett: a ke-cses gazellák, a gyors gepárdok, a gnúk, a hiénakutyák, a zeb-rák pedig az oroszlánok túlélését biztosítják. A gnúk egyes csa-patai az impalák társaságában képesek egészen a Viktória-tóárteréig felmenni, ott néhány heti tartózkodás után folytatjákútjukat észak felé. A Maszáj Mara dús gyepén élnek egészenaz októberben beköszöntő nedves évszakig. Akkor újra útrakelnek visszafelé. Mire Európából a tél elől menekülő költözőmadarak megérkeznek a Serengetibe, a csordák is visszatérnek.

A természet látványos, semmihez nem fogható randevújaez, amikor a madarak és a nagytestű növényevők találkoznak.

Költözködnek a maszájok is. Gyorsan elkészíthető házaikfavázait levelekkel borítják, sárral, trágyával betapasztják. Ezvédi őket a széltől és termeszek támadásaitól. S ha már nincselegendő friss fű, szedik sátorfáikat, s évszakonként költöztetikfalvaikat. Állat és ember teljes összhangban él a természettel.

– 91 –

LAPPFÖLD SVÉDORSZÁGBAN

Aurora boeralis, azaz északi fény a sarki éjszaka egét színes,aranyló fénykötegekkel megvilágító jelenség. Látványa, hatásaegyedüli természeti jelenség ebben a hideg, de zordnak nemnevezhető szépséges térségben, ahol az Európában már csaknéhány menedéket találó hiúz is csak néz a távolba, a hegyvo-nulatok és fenyvesek fölött húzódó hullámzó fénycsíkokra.

Európa egyik legérintetlenebb területe ez az édeni táj, aSkandináv Alpok hóborította lejtőitől a Botteni-öbölig húzódóországnyi terület, ahol délkeletre futó gleccserek, zuhogókkalteli folyók magashegységi tundrát, ősfenyvesekkel benépesülővölgyeket, tavakat, mocsarakat, tőzeglápokat táplálnak. El-szánt utazó itt heteken át vándorolhat anélkül, hogy másikemberi lénnyel találkozna.

Az utolsó, tízezer évvel ezelőtti jégkorszak alakította SvédLappföld három nemzeti parkja alkotja Európa félmillió hektá-ros legnagyobb természetvédelmi területét. A Stora Sjöfall ter-mészetvédelmi területén hegysorok veszik körül az Akkajaure-tavat, és a luc- és vörösfenyő őserdők a nagyemlősök, így amedvék és a jávorszarvasok élőhelyei. A Sarek Park nyírfaer-dei a folyóvölgyek mentén húzódnak, de találunk itt közel száz,majdnem kétezer méter magasságú hegycsúcsot és legalábbszáz gleccsert. És tundrát a magas hegyeken. Legnagyobb ki-terjedésű a Padjelanta Park, széles hegyvidéken húzódik, tavaimentén dús legelők találhatók. A Muddus Nemzeti Park Lapp-föld közepén a tőzeglápok és erdők birodalma, melyeknek ma-dárparadicsomaiban száz faj él védelemben, de szirti sasok, vízipockok, vidrák, vízi cickányok is élnek. Délebbre fekszik aPeljekajse Nemzeti Park, mely a tavasszal és nyáron pompázóhegyi-nyírerdők és virágok védelmét biztosítja.

Ezerkétszáz méter magasság felett már csak a zuzmó élmeg, zuzmószint alatt a fűmagasságú törpefűz bokrai nőnek.

– 92 –

Még lejjebb a nyírerdő, aztán a tűlevelűek jelennek meg, azalsó alpi zóna növényzetét pedig a cserjés, keményebb szárúnövények alkotják. Sok az áfonya és háromlevelű sás.

Hiúzok, farkasok lopakodnak az erdőkben, a hosszú sötéttélben, a lápok és tavak vízi madarai között található a kis lilik,a víztaposó és az énekes hattyú. A felföldi szirtek felett sasok,gatyás ölyvek, vadászsólymok és hóbaglyok köröznek.

A lappok – vagy ahogy ők magukat nevezik: számik (sami)– a történelem előtti idők óta élnek errefelé. A tudomány maiállása szerint őseik Közép-Európa kőkorszaki vadászai voltak,és a visszahúzódó jégtakarót követték északra.

A „tavaszinyár” idején áprilisban a hófedte messzi síksá-gokra vándorolt rénszarvasaikat őrzik, akik a hó alól ássák ki azuzmókat. A nyár folyamán a rénszarvasok a hegyi növényzetadta táplálékon élnek, a tehenek megszülik borjaikat. Az álla-tokat a lappok ezután a hegyek aljának védettebb hajlataibahajtják vágásra, majd ősszel húsukat tartósítják, értékesítik.Őszitél idején a rénszarvasok a ligetes vidékeken legelésznek,télen a csordák mind beljebb vándorolnak a mezőkbe.

A lappok ma már nem nomád életét élő közösségek: állan-dó lakhelyeikről csupán a fiatal férfiak egy része jár a csordák-kal. Évente egyszer összeterelik a rénszarvasokat, a családjukjólétét képező állataikat, és a hajtók becsípésekkel jelölik mega rénszarvasok füleit. Télen a szétszéledő csordák már keve-redhetnek más családok állataival: a védjegyek azonban min-denki számára egyértelműen jelzik a tulajdonjogot.

Februárban és augusztusban tartják a lappok minden évbenvásáraikat: tarka sapkákban, köpenyekben, csizmákban jelen-nek meg e jeles napokon, s mint a magyarországi állatvásá-rokon az állattenyésztők, eladják áruikat, rénszarvasborjaikat.S megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat.

– 93 –

IRIAN JAYA ÉS KRAKATAU

Indonéziában az Új-Guinea szigetének nyugati felén elterülőIrian Jaya együtt nagyobb, mint Bali és Jáva szigetei. A félmagyarországnyi felföldön áthatolhatatlan trópusi erdők, jég-borította, a Mont Blancnál is magasabb hegycsúcsok, termé-keny hegyoldalak találhatók, ahol még mindig emlősök új fa-jait fedezik fel. Sokan úgy élnek errefelé, mint őseik tették év-századokon át. Kunyhókban laknak, eszközeik, ruházatuk egy-szerű: szokásaikban és szertartásaikban a hagyományt követik.

Néhány törzs a külvilágot is elkerüli, előfordulnak még tör-zsi viszálykodások is. A dani emberek házaikat a hegyvidékfáiból, kúszónövényeiből, pálmaleveleiből építik. A dani és ayali törzsbéliek a völgyek nagy területeit művelik: édesburgo-nyát termesztenek, disznókat tartanak. Bizonyítékok támaszt-ják alá, hogy több mint ötezer éve már kialakították gazdálko-dási rendszerüket. A dani törzsbéli asszonyok kisebb és na-gyobb méretű dísztököket használnak tárolóeszközként, „hát-hálójuk” egy fejfedő, amely a vállon át a háton lóg, öltözékülszolgál, de ebben a nagy zsákban cipelik a termést, a malacotés csecsemőjüket is.

A bambusz nő a leggyorsabban az alacsonyabban fekvő te-rületeken, ahol az érintetlenség légköre honol az éjszakánkéntsokszor százszázalékos nedvességtartalmú erdők mélyén.

A nedves talajból az égbe törő fák törzseit, ágait páfrány,moha és orchideák borítják. Nagy számban fordulnak elő azaraukária fenyő megtermett fái, amelyeket a majmok labirintu-sának is neveznek. Botsáskák, a világ legnagyobbikának szá-mító góliátlepkék, a magas fák lombkoronái alá szálló hárpiák,új-guineai sasok, színes denevérpapagájok élőhelye az erdő,ahol őshonos többféle erszényes emlős: a kuszkusz, az oposz-szum, az erdei törpekenguru és a kenguru. Utoljára 1989-benfedeztek fel három különböző kengurut.

– 94 –

A hegyvidéki erdőket kazuárok és paradicsommadarak né-pesítik be. Utóbbiak szépséges tollazata és éneke egyedülálló amadárvilágban. A Szászország királya névre keresztelt paradi-csommadár a rádió sercegéséhez hasonló hangokat hallat amohával borított ágakon ülve.

Jáva és Szumátra között ékszerként terül el az Indiai-óceánvizein egy négytagú kis szigetcsoport. Kettő alacsonyabbanfekszik, a harmadik nyolcszáz méter magasba tör, a legkisebbnegyedik sötét és sziklás, közepén kúp alakú domb, s csúcsá-nak mélyéből vékony füstcsík gomolyog a felhők felé. Ez a füstis jelzi, hogy itt nem mindig lehetett nyugalom: Krakatau vulka-nikus maradványai alkotta földdarabokon, szigeteken. 1883-ban itt zajlottak le a világ máig ismert legfélelmetesebb robba-násai.

A földöntúli kitörések olyan erőt fejtettek ki, hogy a sziget-világ arculatát is megváltoztatták. Május végétől augusztusigtartottak a robbanások, a füstfelhők sokszor tizenegy kilométermagasságig emelkedtek. Gőz és hamu kitörő erővel áramlott.A robbanásokat Jáván is hallották. Aztán egy május végi reg-gelen egy óriási robbanás tört fel a mélyből, energiáját a Hiro-simára ledobott atombomba kétezerszeresénél is nagyobbrabecsülték. Az elemi erejű robbanás hangját négyezer-nyolcszázkilométer távolságból lehetett hallani, a rezgéshullámokat pe-dig a világ minden részén észlelték. A fősziget kétharmadaegyszerűen eltűnt. Két napra sötétség borult a környékre, merta füstfelhők nyolcvan kilométer magasra szétterjedtek.

Cunamik, szökőár-hullámok pusztítottak a tengerszorosmindkét partján, végigsöpörtek a Jávai-tengeren, falvak, váro-sok semmisültek meg. Több tízezer ember lelte halálát. Hóna-pokig tartó hamueső keserítette még az emberek életét, a szi-getdarabokat a víz nyelte el vagy sodorta távoli partok felé. Azösszes növény és állat elpusztult, de a közeli Szumátra és Jávaőserdőiből a megújuló élet néhány éven belül visszatért. Őser-

– 95 –

dei vegetációban ma már óriáskígyók, varánuszok, gekkók,patkányok, gyümölcsevő denevérek tanyáznak.

A természet édeni viszonyokat varázsolt. A vulkán kitöréseiazonban nem szűntek meg.

A GALÁPAGOS-SZIGETEK

Ahol Darwin evolúcióelméletéhez gyűjtött anyagot

A Galápagos-szigetek állatvilága vonzza elsősorban a látogató-kat a világ e távoli pontjára. A spanyol galapago szó a teknő-sök földjét jelenti. A kivételesen szép állat a jelképe az Ecuadorfennhatósága alá tartozó Galápagosi Nemzeti Parknak, aholszámos állatfaj található. Közülük néhánynak a jégkorszak ótaváltozatlan a külsejük, mások pedig alkalmazkodtak a helyi kö-rülményekhez.

A szigetvilág elszigeteltségének köszönhetően a madárvilágközel fele osztályán belül állandó, helyi jellegű. Endemikus,ahogy tudós nyelven nevezik. Ugyancsak különlegesnek számí-tanak a hüllők, a tengeri teknősök kivételével. Dél-Amerikábólszármazónak tartják azt a páratlannak mondható növény- ésállatvilágot, amely a Galápagos-szigeteken kialakult. A tenger-és a levegő áramlatai hozhatták a magvakat, a madarak idere-pültek, a déli-sarki állatvilág egyedeit, köztük a pingvineketpedig a Humbold-áramlat sodorta melegebb vizek felé, aholhosszú idő folyamán alkalmazkodtak a megváltozott körülmé-nyekhez.

Galápagos kétezer kilométerre délre fekszik Salvadortól ésezerhatszáz kilométerre dél-nyugatra Panamától. Az Egyenlítőéppen a Farkas-vulkán vonulatát metszi, a szigetvilág közelkétezer méteres magasságú hegységét. Öt nagy sziget – körül-belül ötszáz négyzetkilométer feletti, nyolc középnagyságú –

– 96 –

14 500 négyzetkilométer alapterületű – és számos kisebb szi-get alkotja Galápagos szigetvilágát. A Darwin-sziget és azEspanola-sziget közötti távolság háromszázötven kilométer, aszigetvilág bejárásához ebből is következtethetően legalább kéthét szükséges. A huszonegy önálló nevet viselő sziget közülmindössze hét lakott. A legtöbben San Cristobal szigetén él-nek, de ott is csupán kétezren.

A lakosok számánál sokkal nagyobb a teknősöké: SantaCruz és Isabela szigeteit kell azoknak meglátogatniuk, akik ta-nulmányozni akarják ezeket a szép példányokat. Mindkét szi-geten ezrével élnek. Iguánákat Santa Fe, Santa Cruz, Seymour,Isabela és Fernandina szigetének szikláin tekinthetünk meg, aforró és száraz partokon. A szigetek belsejében a klíma sokkalpárásabb. Júniustól decemberig tart a hideg évszak, melyneksorán a Humbold-áramlat dél-keletről hideget hoz, és kevere-dik a meleg trópusi levegővel. Felhők takarják el ilyenkor afókák birodalmát is, Genovesa szigetétől Pintáig. Garua a nevea felhős égből ömlő esőzuhatagoknak, melyek a magasabbanfekvő területekre jellemző. Januártól májusig tart a meleg év-szak, a látogatásra legalkalmasabb néhány hónap, amikor atenger is meleg, úszásra alkalmas és nem erőteljesek a hullá-mok. A víz hőmérséklete ezekben a hónapokban sosem csök-ken 25 Celsius-fok alá.

Charles Darwin a Beagle fedélzetén 1835-ben érkezett atérségbe, harmincöt napot töltött el itt és megfigyeléseket vég-zett. Négy évvel később tette közzé A fajok eredete címűmunkáját, amelyben tizenhárom pintyfaj leírását közli, melyekmindegyike alkalmazkodott táplálékának megszerzéséhez. Le-írta, hogy az általa látott erdei fakopáncs itt kaktusz tüskéjéthasználva szedi ki a rovarokat, hernyókat, kukacokat üregek-ből, hasadékokból, s ez az egyetlen szerszámot használó ma-dár a világon. Következtetése volt, hogy az elszigeteltség és azúj feltételek hozzájárultak a gyors evolúcióhoz. A kormoránokközül az eltérés példájaként említi a világon itt élő legnagyobb

– 97 –

kormoránfajtát, melynek itt nem volt természetes ellenfele. Ehelyzetből adódóan fokozatosan elkényelmesedett, repülésiképességét és ügyességét elveszítette. Kényelmét és nyugalmáta víz alatti búvárkodásban találta meg.

A Galápagos-szigeteket olyan hüllők uralják, melyek a dino-szauruszok kihalása előtti időszakot jelzik. Az óriás teknős egyfaja él az Indiai-óceánban, tizenegy faj figyelhető meg Galápa-gos szigetvilágában. A méteres nagyságot is elérő kagylón élőállat a kétszázharminc kilogrammot is elérheti, és kétszáz éveskort megér. Nedves területen, ahol dús növényzet alakul ki,sok a kagyló és kupacokban található a partokon, mint SantaCruz szigetén. Az óriásteknősnek könnyű tehát táplálékátmegszerezni, ám a szárazabb területeken szegényesebb az élet,s a körülményhez az állat úgy alkalmazkodott, hogy a lassankifejlődő hosszabb nyakával és lábaival a homokból ássa ki anapi betevőjét biztosító kagylómennyiséget.

Darwin az alkalmazkodóképességben látta az evolúció útját,itt ebben az érintetlen szigetvilágban, mely területileg Ecuadorhuszadik tartománya. Santa Cruz szigetén található a Baltrarepülőtér, ahová Ecuadorból hetente ötször érkezik gép. Há-romhetenként pedig utasszállító hajó. A költségek magasak, alátvány azonban semmihez sem hasonlítható.

Az érintetlen természet itt is, másutt is lenyűgözi az embert.Úgy tartják Óceániában: amíg teknősök élnek, él a tenger, sakkor élni fog az univerzum is.

– 98 –

TARTALOM

I. INDIA ÉS MÁS VILÁGOKIndia ............................... 7

1. Ó, Uram, Ganesa,tereld fölénka monszunfelhőket! .. 7

2. Az életcélok hármasserege ..................... 11

3. Máglyák ahamvasztólépcsőkön . 12

4. A Teremtő és a pokol 14 145. A karma .................. 176. A legszebb nő

az őzszemű .............. 197. India Velencéje

és az istenek ............ 228. A kasztok ................ 249. Az aranyváros és a

sivatag ..................... 2610. A szanszkrit ............. 2711. A Himalája .............. 3012. A nirvána ................ 32

Prágai hétvége ................. 36Anglománia .................... 39Éjszakák Velencében ........ 42Párizsi csavargások .......... 45Marco Polo nyomában ..... 48

A szennybe fulladó tenger .. 50A korallok szorításában .... 52Találkozás Cousteau-val ... 54Lélegző világcsodák ......... 55

II. AZ ÉDEN NYOMÁBANAmi az Édenből megmaradt 61Ökológiai csoda ............... 62A világ tiszteletet parancsoló

közepe ........................ 65Egyiptom erőforrása ......... 68Páratlan természeti csoda ... 70Fudzsi, a szent orom ......... 72Holdbéli táj a Földön ........ 74A hindu szent folyó .......... 76Haleakala, a Nap háza ...... 78Shenandoah-völgy,

a Csillagok Lánya ......... 80Az istenek lakóhelye ......... 82A föld alatti barlangok és

üregek birodalma ......... 84Paradicsomi tájak

Dél-Amerikában ........... 87A Serengeti ..................... 88Lappföld Svédországban ... 91Irian Jaya és Krakatau ...... 93A Galápagos-szigetek ....... 95