internorm nyílászáró tervezési és...

Internorm nyílászáró tervezési és beépítési segédlet

a jól működő és problémamentes épület kialakításához

Internorm

Internorm nyílászáró tervezési és beépítési segédlet

Kiadványunk mindazoknak szól, akik szeretnék kiismerni magukat a nyílászárók rendkívül

szerteágazó világában, felismerve a számukra megfelelő megoldásokat a tervezéstől egészen

az épület elkészültéig. Akár tervezőként, akár megbízóként vagy kivitelezőként törekednek a

hosszútávon megbízhatóan működő és esztétikus épület kialakítására, a segédlet megfelelő

fejezeteiben számos hasznos magyarázattal, javaslattal és a jellemző hibák tárgyalásával

találkozhatnak a nyílászárókat és kapcsolódó szerkezeteiket illetően.

Sikeres építkezést, szép végeredményt és szerethető nyílászárókat kívánunk!

Az Internorm magyarországi csapata

A segédlet az Internorm Ablak Kft. megbízásából készült az érvényben lévő osztrák ÖNORM

szabványok felhasználásával. Ezeket, valamint az illusztrációul szolgáló képeket és ábrákat

Helmut Pointner és az Internom Ablak Kft. bocsátotta rendelkezésre.

Szerkesztő: Dr. Márkus Gábor – okl. építészmérnök, MG Építész Kft.

Szenes Georgina – okl. építészmérnök, MG Építész Kft.

Szerző: Dr. Márkus Gábor – okl. építészmérnök, MG Építész Kft.

Szenes Georgina – okl. építészmérnök, MG Építész Kft.

Internorm

TERVEZÉS

1. Fontos szempontok a tervezés során

1.1. A vízzárás és hőszigetelés kapcsolata a fal anyagával

1.1.1. Falazóblokkból készített falak

1.1.2. Hagyományos falazatok

1.1.3. Könnyűszerkezetes falak

1.1.4. Tartókonzolos (vaktokos) beépítés

1.1.5. A nyílászáró anyagának befolyásoló hatása

1.2. A nyílászáró beépítés hatása a hangszigetelésre

1.3. Párkány beépítési módja

1.3.1. A párkány anyaga és geometriája

1.3.2. Csatlakozások kialakítása

1.3.3. Párkány alatti szigetelés kialakítása

1.3.4. Használatból adódó észrevételek

1.4. A belső káva kialakítási módjai

1.4.1. Vakolt-festett káva kialakítása

1.4.2. Gipszkartonnal burkolt káva kialakítása

1.4.3. Díszburkolattal ellátott káva kialakítása

2. A nyílászáró beépítése – vízzárás, párazárás, hőszigetelés megoldása

2.1. Hő- és párafizikai alapelvek

2.1.1. A hő útja

2.1.2. A páravándorlás

2.1.3. A hagyományos, csak PUR-habos beépítés problémái

2.2. Szabványok és beépítési alapelvek az ÖNORM B5320 alapján

2.2.1. A „kettős védvonal” – 2 szigetelési sík alkalmazása

2.2.2. A „hármas védvonal” – 3 szigetelési sík alkalmazása

2.3. Külső vízzárás

2.3.1. Tulajdonságai

2.3.2. Követelményeknek megfelelő anyagok

2.3.3. Kialakítás szempontjai

2.3.4. Lábazati vízszigetelés készítése

2.4. Közbenső hő- és hangszigetelés



2.4.3. Kialakítás szempontjai (hézagkitöltés!)

2.5. Belső párazárás (belső RAL-szalag)



2.5.3. Kialakítás szempontjai (megfelelő tapadás!)

Internorm

2.6. Fugák, rések tömítése



2.7. Külső hőszigetelés ablak körüli kialakítása

3. Beépítési követelmények passzívház esetén

3.1. Passzívház minősítés

3.2. Nyílászárókkal kapcsolatos követelmények

3.3. Beépítéssel kapcsolatos követelmények

BEÉPÍTÉS ELŐTT

4. A beépítés időzítésének szempontjai

4.1. Időjárási körülmények befolyásoló hatása

4.1.1. Az időjárás hatása a nyílászáró beépítés ütemezésére

4.1.2. Belső páratartalom hatása a nyílászárókra (lásd még: 21.)

5. Métervonal

5.1. Jelentése, szerepe

5.2. Kitűzésének módja és szempontjai

5.2.1. Padlóburkolat és aljzat vastagságok

5.2.2. Áthidaló magasságok

5.3. Kitűzésének eszközei

6. Falnyílás előkészítése beépítéshez – beépítés előtti „checklist”

6.1. Vakolás szükségessége

6.2. Megfelelő méretek - mérettűrés

6.3. Viszonyítási pontok

6.4. Megfelelő geometria

6.5. Felület előkészítése szigeteléshez

BEÉPÍTÉS UTÁN 7. A beépítés ellenőrzése – beépítés utáni „checklist”

7.1. Rögzítések és záródások

7.2. Koordináták

7.3. Geometria

7.4. Szigetelések megfelelő kialakítása

7.5. Légtömörség (Blower-Door teszt)

Internorm

8. A termék ellenőrzése – nyílászáró „checklist”

8.1. Üvegezés ellenőrzése

8.2. Bevonatok ellenőrzése

8.3. Keret ellenőrzése

9. Utólagos vízszigetelés lábazati zónába kerülő nyílászárók esetén (lásd: 7.10.)

10. Kapcsolódó szerkezetek beépítése és ellenőrzése

10.1. Párkány „checklist” és beépítési hibák

11. Szellőztetés

11.1. Szerepe

11.2. Szükséges gyakorisága

11.3. Teendők párásodás / duzzadás esetén

KARBANTARTÁS

lásd Internorm Garanciális, ápolási és karbantartási kézikönyv

Internorm

TERVEZÉS

1. Fontos szempontok a tervezés során

1.1. Vízzárás és hőszigetelés kapcsolata a nyílászáró és a fal anyagával

1.1.1. Falazóblokkból készített falak

falazóblokkból épített falak esetén a káva nyílászáró beépítés előtti vakolása

elengedhetetlen

a beépítés és a szigetelések kialakítása a 2. fejezetben tárgyalt módon és

anyagokkal történik, különleges feltételek és kivételek nincsenek

1.1.2. Hagyományos falazatok

amennyiben a falazat lyukacsos vagy rések találhatók benne, illetve a káva felülete

egyenetlen, a kávát a nyílászáró beépítés előtt szükséges kivakolni, illetve a

réseket, fugákat szükséges tömíteni a szigetelések későbbi tökéletes csatlakoztatása

érdekében

a beépítés és a szigetelések kialakítása a 2. fejezetben tárgyalt módon és

anyagokkal történik

1.1.3. Könnyűszerkezetes falak

könnyűszerkezetes falak esetében, amennyiben a nyílászáró beépítés falkávába

történik (pl. faváz esetén fagerendákból kialakított kávába), úgy a beépítés és a

szigetelések kialakítása a 2. fejezetben tárgyalt módon és anyagokkal történik

fontos meggyőződni arról, hogy a szigetelésként használni kívánt fólia vagy szalag

tökéletesen tapad vagy ragasztható az alapfelületként szolgáló anyagra (pl. fára);

amennyiben ez nem teljesül, úgy a felületet megfelelő anyagú alapozóval elő kell

készíteni

a tartókonzolos (falsíkon kívüli) beépítés részleteit lásd az 1.1.4. pontban

1.1.4. Tartókonzolos beépítés

Hőtechnikai működés szempontjából előnyös, ha a nyílászárók a hőszigetelő

réteggel azonos beépítési síkra kerülnek, tehát konzolokkal a fal síkjából „kiugratva”

építjük be őket. Ez a megoldás gyakran látható passzívházaknál.

1. Ábra: Tartókonzolos ablak beépítés a

külső hőszigetelés síkjában

2. Ábra: A nyílászárót kimozdulás ellen a belső

oldalon biztosító konzolok

Internorm

Amennyiben ilyen beépítés mellett döntünk, érdemes az alaptestet a padlóig menő

falnyílásoknál kellő mértékben kiugratni a falsíkból (lásd 3. Ábra), hogy a nyílászáró

alsó megtámasztása ne fém konzolkora, hanem szilárd alapfelületre történjen.

Az aljzatra padló rétegrend kerül, a nyílászáró beépítésénél ennek magasságával

kell számolnunk. Nem rögzíthetjük tehát a nyílászárót közvetlenül az aljzatra,

hanem annak síkjától fel kell emelnünk. Ideális megoldást jelent, ha a kész aljzatra

megfelelő teherhordású, hőszigetelő tulajdonságú Purenit táblákat helyezünk –

ezek támasztják alá közvetlenül a nyílászárót.

A Purenit tábla alkalmazása parapetes ablakok esetében is javasolt, ugyanis a

hőhídmentes beépítés (lásd: 2.4. és 2.4. pontok) csak így teljesül. Ennél a

megoldásnál a Purenit táblát rögzítjük tartókonzolokra az ablakkáva alsó síkja alatt

úgy, hogy a tábla felső síkja a beépítéshez megfelelő magasságra kerüljön.

3. Ábra: Kiugró alaptest a konzolosan

beépített nyílászáró alátámasztására

4. Ábra: Tartókonzolos nyílászáró

beépítés az alsó él mentén Purenit

táblákra ültetve

A Purenit táblát a nyílászáróhoz minden esetben csavarozással kell rögzíteni még

beépítés előtt (a nyílászáró kereteket és az Internorm termékekkel együtt

megvásárolt Purenit táblákat a megfelelő pontokon gyárilag előfúrják). A

légtömörség biztosítása érdekében a keret aljára tömítő szalag, a keret és a tábla

közé pedig szilikon kitöltés kerül (lásd 5. Ábra).

Internorm

5. Ábra: Az ablakkeret alsó éléhez

illesztett Purenit táblára előzőleg

szilikon csík készült

6. Ábra: A csavarozással az ablakkerethez

rögzített Purenit tábla

A nyílászárót kidőlés ellen a megfelelő sűrűségben és távolsággal (lásd 7. Ábra)

elhelyezett, falra rögzített tartókonzolok biztosítják.

7. Ábra: A nyílászárót rögzítő konzolok egymástól és a sarkoktól számított maximális

távolsága:

A: fa és alumínium nyílászárók esetén max. 800 mm

műanyag nyílászárók esetén max. 700 mm

E: 150 – 200 mm

A belső szigetelő szalag elhelyezésének technikája, valamint a sarkok és

csatlakozások kialakítása megegyezik a 2. fejezetben tárgyalt nyílászáró beépítési

móddal.

Az így beépített nyílászáró oldalához a homlokzati hőszigetelő táblákat közvetlenül

csatlakoztathatjuk. A csatlakozás mentén PUR hab kerül befújásra, ügyelve a

hézagmentességre és folytonosságra a teljes körvonalon. A homlokzatképzés során

Internorm

külön figyelmet kell fordítani a külső vakolat ablakkerethez való csatlakoztatására, a

kettő közé ugyanis nem kerülhet víz a külső térből.

amennyiben a tartókonzolok csavarjaival lábazati vízszigetelést vagyunk

kénytelenek átszúrni, úgy elengedhetetlen, hogy a rögzítési pontokat kenhető

szigeteléssel utólag vízzáróvá tegyük

1.1.5. A nyílászáró anyagának befolyásoló hatása

Egyes anyagok tulajdonságaikból fakad, hogy olyan szempontokra is figyelni kell

beépítésükkor, amikre más anyagok esetében nem szükséges külön gondot fordítani.

Nyílászáróknál a következőkre ügyeljünk:

Különösen nagyméretű, PVC keretes nyílászárók esetében külön figyelmet kell

fordítani a kapcsolatok helyes kialakítására, a PVC ugyanis nagy hőmozgással

rendelkezik, tehát a fához és fémhez képest jelentős méretváltozáson megy át, ha a

hőmérséklet emelkedik vagy csökken. Megoldást a csúszó kapcsolatok kialakítása és

dilatáció soroló profilok beépítése jelent.

Fa anyagú nyílászáróknál a nedvesedés okozhat problémát: a fa könnyen megszívja

magát vízzel, aminek következtében duzzad. Fa kereteknél tehát különösen nagy

figyelmet kell fordítani a nedvesség elleni védelemre és a szellőztetésre. (A

nedvesedés és duzzadás esetén javasolt teendőket lásd a 11.3. pontban.)

1.2. A nyílászáró beépítés hatása a hangszigetelésre

Akármilyen jó hangszigetelési tulajdonságokkal rendelkezik is egy nyílászáró, azok csak megfelelő

beépítés esetén érvényesülnek. A hang ugyanis minden résen, hézagon keresztül megtalálja az

útját, ha tehát egyetlen szükséges helyen is elmarad a megfelelő tömítés, a hanggátlásba

fektetett energia kárba vész.

A gondosan kiválasztott, megrendelői igényeknek megfelelő hangszigetelési

tulajdonságokkal rendelkező nyílászáró beépítésénél a következő szempontokra kell

figyelmet fordítani:

o a beépítési hézagba kerülő hőszigetelő hab befújásakor (lásd 2.4. pont) ügyelni

kell a folytonosságra, a hézagmentes befújásra

8. Ábra: Hőszigetelő hab hézagos, nem megfelelő befújása a nyílászáró körül

Internorm

o a befújt anyag tulajdonságai feleljenek meg a 2.4. pontban részletezett

szempontoknak

o Beépítéskor rendszerint fa vagy műanyag ékeket használnak a pontos beállításra,

amik a PUR hab befújásakor is a helyükön vannak. Eltávolításuk után ezeken a

helyeken tehát a PUR hab kitöltés hiányzik, megszakad. Egy ilyen hézag akár 10

dB-lel is ronthatja a hangszigetelési értéket, fontos tehát figyelni az ékek

eltávolítása után a hézagok PUR habbal való kitöltésére.

o Tartókonzolos (falsíkon kívüli, hőszigetelés síkjában történő) beépítés esetén

érdemes figyelembe venni, hogy az EPS („hungarocell”) szigetelés jól vezeti, sőt,

fel is erősítheti a hangokat. Nem célszerű tehát a keret köré közvetlenül EPS

szigetelést készíteni.

1.3. Párkány beépítés módja

Kész épületek esetén az ablakok környékén tapasztalt ázások jelentős része a külső párkány

helytelen beépítésének következménye. Igen fontos tehát megfelelő figyelmet és szakértelmet

fordítani ezen kiegészítő szerkezetek kialakítására. A legfontosabb szempontokat három témakör

köré csoportosíthatjuk, ezek:

a párkány megfelelő anyaga és geometriája – lejtésviszonyok

a fallal és nyílászáróval való vízzáró csatlakozás kialakítása

a párkány alatti szigetelés kialakítása (ha mégis a párkány alá vagy mögé jutna a víz)

Ezen szempontokat a következőkben részletesen tárgyaljuk.

1.3.1. A párkány anyaga és geometriája

a párkány alátámasztását az Internorm ablakok alá szerelt párkányfogadó konzolok

végzik (lásd 9. Ábra); tartókonzolos (vaktokos) beépítés esetén ezek az ablakot

alátámasztó Purenit táblával kombináltan, egy elemként készülnek

a párkány felső síkja és az ablakkeret alsó éle közötti hézag min. 4 mm széles

legyen, hogy a keretből csapóeső után kifolyó víz szabadon juthasson a párkányra

(kisebb hézag esetén a kapillaritás jelensége megakadályozza ezt)

9. Ábra: Párkányfogadó konzol és hajlított fémlemez párkány

Internorm

alapvető fontosságú a külső párkány megfelelő irányú és mértékű lejtése: a vizet

sem az ablakhoz, sem az oldalsó kávához nem vezetheti, hanem azt az ablaktól

kezdve kifelé alakított min. 5 -os lejtéssel a homlokzat elé kell vezetnie

fontos a párkánynak a homlokzat síkjához képest számított megfelelő (min. 4 cm-

es) kilógása és a cseppentőszegély megfelelő kialakítása (lásd 10. Ábra), hogy az

ablaktól elvezetett víz ne folyjon végig a homlokzaton, hanem attól „eldobva”

cseppenjen le

10. Ábra: Párkány lejtésének és kilógásának szükséges mértéke

1.3.2. Csatlakozások kialakítása

lyukacsos falak esetében a párkány beépítése mindenképpen vakolt kávába

történjen

az ablaktok és a párkány belső éle közé beépítéskor rugalmas tömítő szalagot (pl.

Compriband) kell helyezni; ez akadályozza meg, hogy csapóeső esetén a víz a

párkány mögé és alá jusson (ez favázas épületek esetén különösen fontos)

a párkány oldalsó kávához való csatlakozása kétféle lehet; készülhet:

o a kávára felhajtott szegéllyel (a szegély és a fal között tömítéssel)

o a kávába beengedve, a párkány felületére vakolattal rázárva, a csatlakozást

rugalmas tömítéssel kialakítva (lásd 11. Ábra)

elengedhetetlen követelmény a párkány beépítése során a párkány mellett, mögött

és alatt keletkező rések, hézagok, fugák utólagos tömítése, hogy megakadályozzuk

ezekben a falazatot, szigetelést és nyílászárót áztató pangó víz kialakulását

külön figyelmet kell fordítani párkányszegélyek, az ablakkeret és a homlokzat

sarkokon való csatlakoztatására: az itt keletkező hézagot is tömíteni kell (lásd 12.

Ábra)

Internorm

11. Ábra: Párkány csatlakoztatásának helyes és helytelen módjai

12. Ábra: A párkányszegélyek, az ablakkeret és a homlokzat sarkokon való csatlakoztatása és az itt

keletkező hézag helytelen és helyes kezelése

1.3.3. Párkány alatti szigetelés kialakítása

a párkány alatti szigetelés biztonsági célokat szolgál, hiszen a párkány-fal és

párkány-nyílászáró csatlakozásokat minden esetben úgy kell kialakítani, hogy a falra

pangó víz ne kerülhessen

a szigetelés lejtését a párkányhoz hasonlóan kell kialakítani, ügyelve arra, hogy az

esetlegesen rákerülő víz akadálymentesen távozhasson

anyagválasztáskor érdemes figyelni arra, hogy horgany- vagy horganyzott lemez és

cement bázisú anyag (akár vízszigetelés!) találkozása a köztük lejátszódó kémiai

folyamatok eredményeképp idővel károsíthatja a lemez cink anyagát illetve

bevonatát; ezek együttes alkalmazása tehát kerülendő, illetve elválasztó réteg

beépítése szükséges

Internorm

ugyanez a helyzet a napjainkban használatos speciális ragasztók horgany- vagy

horganyzott lemezzel együtt történő alkalmazásakor

13. Ábra: Párkány alatti szigetelés helyes

kialakítása

14. Ábra: Helytelen párkány kialakításból adódó ázás

nyoma

15. Ábra: Helytelen párkány kialakításból adódó ázások nyomai

1.3.4. Használatból adódó észrevételek

a további építkezés során fontos figyelni rá, hogy a kész párkányra ne álljanak vagy

pakoljanak rá, hiszen az így könnyen behorpadhat, megsüllyedhet, illetve a terhelés

következtében megváltozhat a lejtés iránya

Internorm

1.4. A belső káva kialakítási módjai

A nyílászáró beépítés minősége, és így a vízzárási, hang- és hőszigetelési tulajdonságoknak való

megfelelés a beépítés mikéntjén múlik. A belső káva kialakításával ezeken javítani már nem lehet,

rontani azonban sajnos még igen. A káva kialakításánál figyelni kell tehát a már kialakított

kapcsolatok védelmére, a beépített szerkezetek megóvására. Mindezek mellett a káva igényes és

szakszerű kialakítása az esztétikai minőséget növeli.

1.4.1. Vakolt-festett káva kialakítása

A káva végleges vakolását a nyílászáró beépítése után kell elvégezni; ezt megelőzően

a nyílászárókat sérülés- és piszkolódás elleni védelemmel kell ellátni. Vakolás közben

ügyelni kell a nyílászárók és a körbefutó szigetelő fóliák épségére.

Fontos, hogy ilyen kialakítás esetén a belső oldalon vakolható szigetelő fóliát

használjunk.

A káva vakolattal a keretre a szükséges mértékben kell rátakarni úgy, hogy a szigetelő

fólia ne látszódjon ki sehol.

A vakolat nyílászáró tokhoz való csatlakozása a hőmozgások következtében idővel

mindenképp végigrepedne, így a kettőt rugalmas anyaggal kell egymástól

elválasztani. Erre megoldást jelenthet, ha a tokra vakolólécet ragasztunk, ami mögött

a vakolatban dilatációs fugát alakítunk ki. Vakolóléc hiányában a tok és a vakolat

csatlakozása utólag is kitölthető megfelelő szilikonnal, ami a további hőmozgásokat

felveszi.

Amennyiben a festés során élvédő kerül majd a falsarkokra, úgy a kávát a belső tér

felé enyhén szélesedve (a csatlakozó belső falsíkkal enyhe tompaszöget bezárva)

szükséges vakolni. Így alakul ki ugyanis az élvédő felragasztása és glettelése után a

nyílászáró síkjára merőleges káva

1.4.2. Gipszkartonnal ellátott káva kialakítása

A káva gipszkarton borítását a nyílászáró beépítése után kell elkészíteni; ezt

megelőzően a nyílászárókat sérülés- és piszkolódás elleni védelemmel kell ellátni.

Gipszkartonozás közben ügyelni kell a nyílászárók és a körbefutó szigetelő fóliák

épségére.

A gipszkartonnal a keretre a szükséges mértékben kell rátakarni úgy, hogy a szigetelő

fólia ne látszódjon ki sehol.

Amennyiben a festés során élvédő kerül majd a falsarkokra, úgy a káva borítását a

belső tér felé enyhén szélesedve (a csatlakozó belső falsíkkal enyhe tompaszöget

bezárva) szükséges kialakítani. Így alakul ki ugyanis az élvédő felragasztása és

glettelése után a nyílászáró síkjára merőleges káva

Internorm

1.4.3. Díszburkolattal ellátott káva kialakítása

A káva borítását a nyílászáró beépítése után kell elkészíteni; ezt megelőzően a

nyílászárókat sérülés- és piszkolódás elleni védelemmel kell ellátni. Burkolás közben

ügyelni kell a nyílászárók és a körbefutó szigetelő fóliák épségére.

A burkolattal a keretre a szükséges mértékben kell rátakarni úgy, hogy a szigetelő fólia ne látszódjon ki sehol.

16. Ábra: Díszburkolattal ellátott káva elkészült állapotban

2. A nyílászáró beépítése – vízzárás, légzárás, hőszigetelés megoldása

A véglegesen beépített korszerű nyílászáró és közvetlen környezete akkor biztosít megfelelő

védelmet az épület belsejét illetően, ha a következő épületfizikai követelményeknek megfelel:

külső vízzárás (megakadályozza a csapadék, talajvíz és egyéb nedvesség, pl. locsolóvíz

házba való bejutását)

szélállóság (ne „süvítsen be” a szél a tok vagy a szárny mentén)

hőszigetelés (nagyjából a nyílászárót körülvevő falszerkezettel megegyező mértékben)

hangszigetelés (nagyjából a nyílászárót körülvevő falszerkezettel megegyező mértékben)

belső légzárás (ez - mint a későbbiekben látni fogjuk – a penészesedés

megakadályozásában játszik kulcsszerepet)

Ezeket a védelmi funkciókat még a legmagasabb kategóriás Internorm nyílászárók is csak

megfelelő beépítés esetén teljesítik! A következőkben a helyes beépítés elvét és lépéseit vesszük

sorra.

2.1. Hő- és párafizikai alapelvek

Ha az épületen kívül mindig ugyanolyan hőmérséklet és páratartalom lenne jellemző, mint

az épületen belül, akkor erről a témáról szükségtelen lenne beszélnünk. Mivel azonban az

európai éghajlatokon ez a legritkább esetben fordul elő, a levegő által hordozott hő és pára

szinte folyamatos áramlásban van a nyílászáró környezetében és – ha ez ellen nem teszünk

semmit – a nyílászárón és a beépítési hézagon keresztül is. A kedvezőtlen hőáramlás télen a

belső tér lehűléséhez, nyáron felmelegedéséhez vezet; a nem kívánt páraáramlás pedig

penészesedést okoz a nyílászáró környezetében.

Internorm

2.1.1. A hő útja

Feltételezve, hogy a kívánalmaknak megfelelő hőszigetelő tulajdonságú nyílászárót

építünk be megfelelően hőszigetelt falszerkezetbe, a hő számára egyetlen út marad a

külső és belső tér közötti áramlásra: a nyílászáró és a fal között szükségszerűen

meglévő beépítési hézag. Ha ezt az utat nem zárjuk le a hő számára, a következő

jelenségeket tapasztaljuk:

o Nyáron az épület gyorsan felmelegszik, télen gyorsan lehűl

o A nyílászárót körülvevő falszakasz a folyamatos hőáramlás hatására szintén

melegszik vagy hűl. Utóbbi jelenség – párafizikai folyamatokkal összekapcsolódva

– jellemzően a penész megjelenéséhez vezet.

A fent leírtakból következik, hogy a beépítés részeként a nyílászáró körüli hőáramlást

meg kell akadályozni.

2.1.2. A páravándorlás

A melegebb levegő több, a hidegebb levegő kevesebb vizet képes a környezetből

pára formájában felvenni és tárolni. Ebből következik, hogy ha adott páratartalom

mellett a levegő hőmérsékletét folyamatosan csökkentjük, akkor a benne lévő pára

egy adott hőmérsékleten elkezd kicsapódni (ezt a hőmérsékletet nevezzük az adott

páratartalmú levegő harmatpontjának). Ha tehát egy épület belsejében olyan lehűlő

felületek (hőhidak) vannak, amelyek közvetlen környezetében a levegő is hidegebbé

válik, ott előbb vagy utóbb párakicsapódás következik be és megjelenik a víz. A

folyamatos vizesedés a szerkezeteket károsíthatja, az anyagok tulajdonságait (pl.

hőszigetelő képesség) módosíthatja és korhadást illetve penészesedést idézhet elő,

ezért ez ellen mindenképpen védekezni kell.

A használatban lévő épületek belső terében folyamatos a páraképződés. Egy ember

naponta mintegy két liter vizet párologtat ki, ehhez hozzáadódik a mosásból,

szárításból, mosogatásból, fürdésből, főzésből keletkező, valamint a belső térben

jelenlévő növények, állatok által termelt nedvesség mennyisége. A levegőben

feldúsult pára egy részének rendszeresen távoznia kell az épületből a telítődés (majd

párakicsapódás) elkerülése érdekében. A nedvesség egy kis része a falakon keresztül

távozik, ez azonban elenyészően kevés a szükséges kiszellőző mennyiséghez képest,

ezért rendszeres – gépi vagy természetes – szellőztetésre mindenhol szükség van.

Általánosságban igaz, hogy a nagyobb páratartalmú levegőtől a kisebb páratartalmú

levegő felé történő páravándorlás folyamatos és minden olyan épületszerkezetet

érint, amely képes a pára áteresztésére. Ha tehát egy épületszerkezetet szeretnénk a

párától megvédeni, azt megfelelő párazáró anyaggal el kell szigetelnünk.

Mivel a belső pára épületszerkezetekbe való jutása teljességgel még így sem zárható

ki, a bejutott pára szabad kiszellőzéséről is gondoskodnunk kell a másik oldalon: nem

szabad annak párazáró anyaggal útját állni, párafeltorlódást okozva ezzel). Általános

építészeti alapelv, hogy az épületszerkezetek rétegrendjét diffúz

szerkezetként alakítsuk ki, azaz a beltérben keletkező pára ne rekedjen meg a

szerkezetben, hanem belülről kifelé egyre kisebb ellenállásba ütközve könnyebben

távozzon, védve ezzel az épületszerkezetet a kicsapódó nedvességtől.

Internorm

2.1.3. A hagyományos nyílászáró beépítés problémái

A falkáva és az ablakprofil közötti hézag kitöltésre rendszerint PUR habot használnak.

A befújás után a hab kidagad, szilárd külső burkot képezve megköt. A habot ezután

hagyományosan az ablakkontúr síkjában levágják, ezzel a PUR hab a szivacshoz

hasonlatossá válik és nedvesség felvételére is képes lesz. Vízzel telítődve csökken a

hőszigetelő képessége, továbbá károsíthatja a csatlakozó szerkezeteket,

mindemellett táptalajt nyújt a penészgombának. Hőkamerás felvételeken világosan

kirajzolódik, hogy a fal-ablakcsatlakozások nem szakszerű megoldása

folyamatos hőhíd jelenséget okoz, amely a felsorolt problémák megjelenéséhez

vezet. A PUR hab alkalmazása tehát csak a 2.4. fejezetben leírt módon és kizárólag a

megfelelő szigetelő anyagokkal együtt javasolt.

A fugák, rések tömítésére gyakran használnak – egyébként szaniterek fugázására

kifejlesztett – ecetsavas szilikont. Ez azonban a vasalatokkal érintkezve, illetve azok

környezetében a páravándorlás útján a levegőbe kerülve károsíthatja a

fémszerkezeteket.

2.2. Szabványok és beépítési alapelvek az ÖNORM B5320 alapján

A nyílászáró beépítésre vonatkozó osztrák (ÖNORM) szabványok már hosszú ideje

érvényben vannak, így sokéves tapasztalattal bizonyítják megfelelőségüket a fent tárgyalt

szempontokat illetően. Lássuk tehát az ezekben megfogalmazott korszerű nyílászáró

beépítés (az úgynevezett RAL beépítés) lényegét:

2.2.1. A „kettős védvonal” – 2 szigetelési sík alkalmazása

Két szigetelési síkot akkor alkalmazhatunk, ha a nyílászáró kontúrja kívülről nincs

kitéve közvetlen vizesedésnek, tehát ha beépítési hézagot a külső csapadéktól és

szélnyomástól burkolat vagy a tokra rátakaró hőszigetelő vakolatrendszer

tökéletesen védi. Ez feltételezi, hogy a nyílászáróhoz való csatlakozásoknál rugalmas

tömítő szalag (pl. Compriband) kerül beépítésre.

Ebben az esetben elegendő a következő kétféle szigeteléssel védeni a tokszerkezetet

körülvevő beépítési hézagot:

o Belső oldali légzárás

o Hő- és hangszigetelés

Fontos, hogy a két szigetelési sík megszakítás nélkül, folyamatos védvonalként fusson

körbe a nyílászáró mentén

2.2.2. A „hármas védvonal” – 3 szigetelési sík alkalmazása

Három szigetelési síkot kell alkalmaznunk abban az esetben, ha az ablaktok körüli

hézagot egyéb anyag, burkolat, szerkezet nem védi a vizesedéstől.

Ebben az esetben nekünk kell gondoskodnunk a beépítési hézag külső vízzárásáról is,

ami viszont semmiképpen sem keverendő össze a párazárással (lásd 12.3. fejezet). A

következő három féle szigeteléssel kell tehát megvédenünk a tokszerkezetet

körülvevő beépítési hézagot:

Internorm

o Belső oldali légzárás

o Hő- és hangszigetelés

o Külső oldali vízzárás; csapóeső és szél elleni védelem

Fontos, hogy a három szigetelési sík megszakítás nélkül, folyamatos védvonalként

fusson körbe a nyílászáró mentén

17. Ábra: Falkávába épített ablak függőleges metszete a rétegek jelölésével

Internorm

18. Ábra: Falkávába épített ablak vízszintes metszete a rétegek jelölésével

Internorm

A piacon sok olyan - általában olcsóbb, „helyettesítő” - termék található, amely látszólag képes

azon funkciókat ellátni, amelyekkel ebben a fejezetben foglalkozunk. Fontos azonban, hogy a

követelményekkel kapcsolatban tisztán lássunk és így ellenőrizni tudjuk a termékek

megfelelőségét. Az anyagválasztásnál a következő szempontokat vegyük tehát figyelembe:

2.3. Külső vízzárás (külső RAL-szalag és lábazati szigetelés)


egyoldalú áteresztő, bőrszerűen lélegző hártya elven működik: meggátolja a víz

szerkezetbe jutását, de elősegíti a szerkezetben már jelen lévő pára kiszellőzését

rugalmas

öntapadó vagy megfelelő kötőanyaggal ragasztható és tökéletesen tapad minden

aljzatként használt anyagra

vakolható (szövettel bevont)

időjárás- és UV-álló


SWS (Soudal Window System) – Külső szalag

Tremco Illbruck Kültéri Ablak Fólia

egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ÉMI engedéllyel rendelkező, e célra

kifejlesztett szigetelőszalag vagy fólia


fontos a tökéletes, rés- és hézagmentes tapadás, valamint a nyílászáró körüli

folytonosság (ha ez megszakad, a víz bejutása azonnal lehetővé válik és a rendszer

értelmét veszti)

a tapadás és folytonosság biztosítása érdekében a ragasztás nem történhet lyukacsos

felületre, pl. vakolatlan hőszigetelő falazóblokkra; ilyen falak esetében a káva

előzetes vakolása mindenképpen szükséges

2.3.4. Lábazati vízszigetelés készítése

azon nyílászárók esetében, amelyek külső alsó síkja az épület lábazati zónájába esik

(pl. erkélyajtók, padlószintről induló földszinti ablakok), beépítést követően a lábazati

vízszigetelés nyílászáróhoz való csatlakozásának kialakítása szükséges

ez lényegében azt jelenti, hogy a lábazati vízszigetelést a nyílászáró közvetlen

környezetében, illetve arra rávezetve is el kell készíteni, ügyelve a folytonosságra és a

vízzáró csatlakozások kialakítására

2.4. Közbenső hő- és hangszigetelés


a fal és az ablaktok közötti rést teljesen kitöltő rugalmas szigetelő anyag, amely

kompenzálja a tok hőmérsékletingadozás és páratartalom okozta minimális mozgását

az nyílászáró értékeinek megfelelő hő- és hangszigetelő tulajdonság, amely az idő

múltával is megmarad zártcellás szigetelőanyag, amely azonban a páradiffúziót nem

akadályozza

megfelelően széles tartományú hőmérsékletállóság

Internorm

fontos, hogy a PUR-habok közül alacsony tágulásút használjunk e célra


SWS (Soudal Window System) – Soudafoam pisztolyhabok

Tremco Illbruck pisztolyhabok

egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ÉMI engedéllyel rendelkező, alacsony

tágulású PUR-habok


alapvető követelmény, hogy az alapfelületnek tisztának, por-és zsírmentesnek kell

lennie

a megfelelő kikeményedés érdekében a felületet a hab befújása előtt és után be kell

nedvesíteni

befújáskor ügyelni kell a hézagok teljes kitöltésére (ne szakadjon meg a hőszigetelés

vonala, ne képződjenek zárványok)

a PUR hab utólagos duzzadása miatt a befújást megelőzően a nyílászáró tokot

vízszintesen ki kell támasztani és a megtámasztásokat a PUR-hab teljes

keményedéséig a helyükön kell hagyni

2.5. Belső párazárás (belső RAL-szalag)


párazáró: meggátolja a nedvesség és pára hőszigetelésbe jutását

rugalmas

öntapadó vagy megfelelő kötőanyaggal ragasztható és tökéletesen tapad minden

aljzatként használt anyagra

vakolható (szövettel bevont)


SWS (Soudal Window System) – Belső szalag

Tremco Illbruck Beltéri Ablak Fólia

egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ÉMI engedéllyel rendelkező, e célra

kifejlesztett szigetelőszalag vagy fólia


fontos a tökéletes, rés- és hézagmentes tapadás, valamint a nyílászáró körüli

folytonosság (ha ez megszakad, a víz bejutása azonnal lehetővé válik és a rendszer

értelmét veszti)

a tapadás és folytonosság biztosítása érdekében a ragasztás nem történhet lyukacsos

felületre, pl. vakolatlan hőszigetelő falazóblokkra; ilyen falak esetében a káva

előzetes vakolása mindenképpen szükséges

Internorm

19. Ábra: Belső párazáró szigetelő fólia felragasztása az ablakkeretre

20. Ábra: A falkávába rögzített nyílászáró belső szigetelő fóliájának felragasztása a falkáva

felületére (előzőleg kellősítő réteg felvitelével)

Érdemes tudni, hogy léteznek a piacon a külső és belső szigetelőszalag funkcióját egyaránt

ellátó univerzális fóliák (pl. Illbruck Duo Ablak Fólia). Ezek működése a hőmérsékleti

viszonyoktól függ, így tudnak egyszerre párazárók és páraáteresztők lenni. Kifejlesztették

továbbá a háromfázisú szigetelés mindhárom funkcióját egy termékben egyesítő

multifunkcionális szalagot is (pl. Illbruck Illmod Trio). Ennek az impregnált, előre

összenyomott szigetelőszalagnak a használata egy lépésben biztosítja a megfelelő nyílászáró

szigetelés követelményeit.

Internorm

Speciális tulajdonságaikból adódóan ezek jellemzően nem olcsó termékek, tehát az alacsony

áron kínált univerzális anyagok megvásárlása előtt tanácsolt megfelelően tájékozódni

tulajdonságaikról.

2.6. Fugák, rések tömítése

Még a szigetelőszalagok leggondosabb felragasztása esetén is keletkezhetnek (pl. sarkok

vagy ablakrögzítő fülek mentén) olyan rések, hézagok, amelyeken keresztül a levegő és

nedvesség a szerkezetbe juthat, illetve amelyek következtében az épület légtömörsége

csökkenhet. Ennek kiküszöbölésére a szigetelő fóliák vagy szalagok felragasztása után

azokat alaposan át kell vizsgálni és az esetleges hézagokat e célra kifejlesztett

tömítőanyaggal kell lezárni.


megfelelő tapadás a szerkezetben alkalmazott anyagokhoz

rugalmas

UV- és időjárásálló

ellenáll a kopásnak és penészképződésnek

tulajdonságait legalább annyi ideig őrzi, mint a beépítésnél alkalmazott egyéb

anyagok

21. Ábra: Szigetelő fólia sarkainak és egy nyitásérzékelő kábel átvezetési helyének utólagos

szilikonos tömítése

Internorm


SWS (Soudal Window System) – Silirub 2

Tremco Illbruck – FA 101 és 151 szilikonok

egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ablakokhoz és peremtömítésekhez

kifejlesztett szilikonok

a vasalatok károsítása miatt nem felelnek meg a célnak a szaniterek fugázásánál

használt ecetsavas szilikonok

2.7. Külső hőszigetelés ablak körüli kialakítása

A hőhídmentes beépítéshez a fent leírt kialakítás szükséges, de nem elégséges. A hőre

jellemző ugyanis, hogy képes „kerülőúton”, azaz nem egyenes vonalban is közlekedni. Ebből

következik, hogy amennyiben a nyílászáró tok és a homlokzati hőszigetelés nem, vagy csak

egy vonal mentén találkozik, a tok körüli falrész hőhidassá válik (lásd 12.7. Ábra), így télen

lehűl, ami pedig nedvesedés, majd penész megjelenéséhez vezethet. Ennek kiküszöbölésére a

falsíkon belül elhelyezett nyílászárók esetén a homlokzati hőszigeteléssel a nyílászáró tokra

legalább 3 cm-nyit rá kell takarni (a tokra rávezetve vagy toktoldó használata mellett a

kávába befordítva azt); lásd. 22. Ábra.

22. Ábra: Külső hőszigetelés és vakolat kétféle rugalmas csatlakoztatása a nyílászáró kerethez a hőmozgások repedés nélküli felvétele érdekében

3. Beépítési követelmények passzívház esetén

3.1. Passzívház minősítés

Passzívház minősítést az az épület kaphat, mely eleget tesz a következő három

alapfeltételnek:

1. Fűtési igény: max. 15 kWh/m²a

2. Nyomáspróba (Blower-Door teszt): n50 < 0,6 h-1 (50Pa nyomáskülönbség mellett

az óránkénti levegőcsere mértéke nem haladhatja

meg az épület belső légköbméterének 60%-át)

3. Elsődleges (primer) energiaigény: max. 120 kWh/m²a

Internorm

Mindhárom tényezőt jelentősen befolyásolják a beépített nyílászárók épületfizikai

tulajdonságai, valamint a beépítés módja.

Ökölszabályként megjegyezzük, hogy a nyílászárók körüli hőhídmentes beépítés (lásd 2.7.

fejezet) a gyakorlatban kiemelten fontos szerephez jut. Ennek biztosítása esetén ugyanis

az épület energiamérlegének számításakor kihagyható a nyílászárók körüli vonalmenti

hőveszteségek hatása, ami lehetővé teszi az 1. és 3. követelmény teljesülését.

Hőhídmentes nyílászáró beépítés hiányában ez igen nehezen biztosítható.

3.2. Nyílászárókkal kapcsolatos követelmények

Európában az Internorm a passzívház nyílászárók első számú gyártója, termékei

maradéktalanul megfelelnek az aktuális előírásoknak, szabványoknak. A kiváló

energianyerő Internorm ablakok akár 0,4 W/ m²K Ug értékkel és 62%-os g értékkel

rendelkezhetnek.

(U: hőátbocsátási tényező

g: összenergia áteresztési hányad, vagyis a szoláris nyereség)

Ilyen adottságok mellett – az épület egyéb szerkezeteit is érintő megfelelő tervezéssel és

körültekintő beépítéssel – a passzívház minősítés feltételei teljesíthetők.

3.3. Beépítéssel kapcsolatos követelmények

A passzívház szint eléréséhez szükséges nyílászáró beépítési mód a 2. fejezetben

olvasható. Ha az itt felsorolt szempontok, követelmények mindegyike teljesül – különös

tekintettel a megfelelő légtömörségre a nyomáspróba miatt – a beépítés megfelelő.

A nyílászárók kedvező épületfizikai tulajdonságai csak hőhídmentes beépítés esetén

érvényesülnek, ez tehát elengedhetetlen feltétele az épület megfelelő hőtechnikai

működésének és a passzívház minősítéshez szükséges feltételek biztosításának.

Hőhidmentes beépítés esetén ugyanis az épület energiamérlegének számításakor

kihagyható a nyílászárók körüli vonalmenti hőveszteségek hatása, ami lehetővé teszi az

1. és 3. követelmény teljesülését. Hőhídmentes nyílászáró beépítés hiányában ez igen

nehezen biztosítható.

A hőhídmentes beépítésre vonatkozó részleteket lásd a 2.4. és 2.7. pontban.

Passzívházaknál a nyílászárókat általában tartókonzolok segítségével a hőszigetelés

síkjában építik be, hőtechnikailag ugyanis ez a legkedvezőbb megoldás. Ennek részletei a

1.1.4. pontban olvashatók.

Internorm

BEÉPÍTÉS ELŐTT

4. A beépítés időzítése

4.1. Időjárási körülmények befolyásoló hatása

4.1.1. Az időjárás hatása a nyílászáró beépítés ütemezésére

A hőszigetelő anyagok egy részének szerkezete képes víz felvételére. Ez a hőszigetelő

képesség csökkenését okozza, ugyanis a hőszigetelésben lévő víz jó hővezető.

Kiszáradás után a hőszigetelő anyag visszanyeri eredeti hőszigetelő képességét. A

fenti hatás miatt a vízzel érintkező szerkezetekhez – pl. lábazati hőszigetelésként –

kizárólag olyan hőszigetelő anyagot szabad választani, mely nem vesz fel

vizet. Ilyenek például a zártcellás polisztirol (XPS) táblák.

A külső hőmérséklet a hőszigetelő anyagok tulajdonságait nem módosítja, az egyes

ragasztók és kenhető szigetelések használata azonban erősen hőmérsékletfüggő.

Ezért a beépítés ütemezésekor érdemes a választott anyagok felhasználhatóságának

korlátairól tájékozódni (különös tekintettel a télen végzendő munkákra).

A nyílászáró beépítést érdemes úgy ütemezni, hogy a hozzá kapcsolódó utómunkák

(lábazat utólagos vízszigetelése, hőszigeteléssel való rátakarás a nyílászáró tokokra,

homlokzatképzés) elvégzését se akadályozza meg az időjárás (elsősorban a téli

hideg). Ha mégis félbe marad a munka, akkor befejezésig különös figyelmet kell

fordítani a víz előtt nyitva maradt hézagok védelmére és a fennmaradt hőhidak (pl.

nyílászárók környezete) téli „viselkedésére”. Ezek mentén a belső térben ugyanis

könnyen kicsapódhat a nedvesség, így fokozott szerephez jut a párátlanítás és

szellőztetés (lásd 11. fejezet).

4.1.2. Belső páratartalom hatása a nyílászárókra (lásd még: 11. fejezet)

A fa keretes nyílászárók anyaguk természetéből fakadóan érzékenyek a

nedvességre. Bármely zárt épület esetén kritikus lehet az első tél, ugyanis a

lassanként még száradó beton felületek vagy folyamatban lévő szakipari

munkálatok – első sorban is a festés, aljzatkészítés, burkolás – nagyon sok víz

bevitelével járnak. Ez a vízmennyiség a száradás során a levegőbe kerül, ami

tavasztól őszig nem jelent problémát, hiszen a külső és belső hőmérséklet és

páratartalom nem áll nagyon messze egymástól, nincsenek jelentősen lehűlő

felületek, az ablakok pedig nyitva tarthatók. Télen azonban a zárt belső tér levegője

hamar telítődik vízzel, így a nedvesség a lehűlő felületek mentén kicsapódik. Ilyen

lehűlő felületek az esetleges hőhidak, de az ablakok is, amelyek belső felülete

hűvösebb a falfelületnél. Nagy mennyiségű víz folyamatos kicsapódása eláztathatja

a fa keretszerkezetet, ami így jelentősen megduzzadhat.

A duzzadás egy bizonyos mértékééig ez a folyamat visszafordítható, kiszáradás után

az anyag lassan visszaáll eredeti méreteibe. Ha azonban a duzzadás olyan mértékű,

hogy illesztéseket vagy ragasztásokat feszít szét, az tartósan károsíthatja a

szerkezetet.

Internorm

23. Ábra: Szellőztetés hiányából adódó páraképződés az ablakfelületeken és ezek hatásai (parketta

nedvesedése, fa ablakkeret duzzadása)

Mindezekből következően télen szükséges fokozott figyelmet fordítani az épület

rendszeres szellőztetésére, szükség esetén gépi párátlanítására illetve a

nyílászárókon kicsapódó nedvesség rendszeres felszárítására. Gondos

páramentesítéssel megelőzhető a tok- és keretszerkezetek károsodásra.

Fontos tudni, hogy a duzzadt, elázott fa más tulajdonságokkal bír, mint a

megfelelően száraz faanyag. Kerülendő ilyen időszakban a fába történő bárminemű

fúrás, rögzítés (pl. nyitásérzékelők beszerelése!), az anyag ugyanis könnyebben

roskad vagy szakad be.

5. Métervonal

A métervonal használata nem csak alapvető fontosságú egy színvonalas építkezésen, hanem

jelentősen meg is könnyíti azt, megkímélve az építtetőt és a kivitelezőt olyan hibák elkövetésétől,

amelyek helyrehozása jelentős pénzt és időt emésztene fel később. Ahol tehát nincs, ott szükséges

azt mielőbb kitűzni; ahol pedig van, ott érdemes a magasságát nyílászáró beépítés előtt

ellenőrizni. Az Internorm által szállított nyílászárók mindegyikét gyárilag ellátják egy az 1m

szintmagasságot jelölő matricával; beépítéskor a métervonalhoz való függőleges beállítás (tehát

az ablak magassági elhelyezése) ennek segítségével történik.

5.1. Jelentése, szerepe

A métervonal – vagy „vóglisz” – a 0,00 m (földszinti padlószint) felett pontosan 1m

magasságban kijelölt vízszintes sík, amely az egész építkezés folyamán kiindulási és

viszonyítási síkot jelent a függőleges (magassági) méretek meghatározásához.

A métervonal kijelölése és az építkezés során történő folyamatos használata biztosítja az

azonos magasságban építendő aljzatok, burkolatok, élek, nyílások pontos kialakítását

(valóban „egy vonalba” kerülnek), a szintek és szintugrások könnyű számítását.

Métervonal használatával kiküszöbölhetők olyan alapvető hibák, amelyek eredményeképp

valamely burkolt felület magassága megakadályozná egyes ajtók nyitását, egy párkány hibás

magassága miatt nem férne el az ablak alatt a megfelelő radiátor vagy éppen a nyílászárók

beépítése után a homlokzaton kirajzolódna, hogy azok nincsenek egy vonalban.

Internorm

5.2. Kitűzésének módja és szempontjai

Ideális esetben métervonal már az építkezés kezdetétől fogva rendelkezésre áll; ekkor a

nyílászárók beépítése előtt csupán ellenőrizni kell ennek magasságát. Ha azonban a

kitűzésre is csak ekkor kerül sor, ahhoz a következő szempontokat szükséges figyelembe

venni:

5.2.1. Padlóburkolat és aljzat vastagságok (lásd 24. Ábra)

Az alapozásra készített vasalt aljzat magassága az épület egészét tekintve lehet

egyenletes vagy (nem szándékoltan) váltakozó. Előbbi esetben erre nem kell külön

figyelmet fordítani, utóbbi esetben azonban szükséges megállapítani, hogy az épület

mely részén található legmagasabban a vasalt aljzat felső síkjának szintje és a

továbbiakban ezt kell figyelembe venni a métervonal magasságának beállításánál

(szintugrást nem tartalmazó épületek esetén).

A vasalt aljzaton a felületkiegyenlítés és szintbeállítás egy finomabb beton réteg

terítésével történik. Ennek vastagságát az egyes helyekre kerülő padlóburkolatok

vastagsága és kívánt felső szintje határozza meg (értelemszerűen az adott

helyiségben rendelkezésre álló vasalt aljzat szintmagasságához mérten).

Azon helyiségek közül, ahol a végső padlóburkolat felső szintje a 0,00 m padlószint

lesz, meg kell keresni az aktuálisan legmagasabban lévő vasalt aljzat szintet. Ehhez

hozzáadva a szükséges kiegyenlítő aljzatbeton és a padlóburkolati rétegek össz

vastagságát, majd a kapott értékhez hozzáadva az 1 métert, megkapjuk a métervonal

kitűzési magasságát.

5.2.2. Áthidaló magasságok (lásd 24. Ábra)

Az előzőekben leírt módon meghatározott métervonal magasságát minden

helyiségbe tovább kell vinni és az összes falnyílásnál egyenként ellenőrizni, hogy a

már beépített áthidaló alsó síkja elég magasan van-e: a métervonal szerint

elhelyezett nyílászáró elfér-e alatta.

A terv szerint azonos felső síkkal rendelkező nyílászárók – különösen, ha egy

homlokzaton jelennek meg – a valóságban is azonos felső sík mentén kell, hogy

beépüljenek. Így tehát a falnyílások közül az áthidalót tekintve a legalacsonyabb alsó

síkkal rendelkező fogja meghatározni a métervonal pozíciójának elfogadhatóságát.

Internorm

24. Ábra: - Jelmagyarázat:

A – a szerkezetkész állapot elérésekor meglévő, vasalt aljzat és áthidaló által

meghatározott kitűzési tartomány, amely tartalmazza a kiegyenlítő beton, a

padlóburkolati rétegek és a nyílászáró körüli beépítési hézag vastagságát

B – a végleges állapot elérésekor kialakult szintek és a métervonal viszonya (ekkor lesz a

métervonal „valóban” 1 méter magasan)

C – a szerkezetkész állapotkor jellemző, az épület egészét tekintve különböző vasalt

aljzat és áthidaló szintmagasságokból adódó valódi kitűzési tartomány

5.3. Kitűzésének eszközei

A kitűzés történhet hagyományos (libellás) szintezőműszerrel és vízmértékkel vagy

korszerű lézeres műszerrel (ez képes kivetíteni a meglévő épületszerkezetekre a beállított

szintet).

A kitűzött szintet a függőleges szerkezetek (falak, oszlopok) mentén mindenhol jól

látható módon (célszerűen krétával) végig kell „vinni”, tehát fel kell rajzolni, ügyelve arra,

hogy a métervonal abszolút (tengerszinthez viszonyított) magassága ne változzon.

Az esetlegesen tervezett szintugrásoknál külön figyelni kell arra, hogy a métervonal

magassága a szintugrásnak megfelelően változzon.

25. Ábra: Métervonal kitűzése és egy a beépítés során megfelelő magasságra pozícionált nyílászáró

Internorm

6. Falnyílás előkészítése beépítéshez – beépítés előtti „checklist”

6.1. Vakolás szükségessége

Lyukacsos vagy egyenetlen felületű falazatok esetén – mind a méretpontos, szabályos

falnyílás kialakításához, mind a szigetelések megfelelő rögzíthetőségéhez – szükséges a

falnyílás beépítés előtti kivakolása. A tökéletes száradás érdekében a beépítés előtt

minimum két nappal történjen meg a kávák vakolása.

6.2. Megfelelő méretek – mérettűrés

A falnyílás mérete a behelyezhetőség érdekében a nyílászáró befoglaló méretéhez

(tokkülméret) képest a következőképpen alakul:

o ablaknyílás szélessége: tokkülméret + 20 mm (két oldalt 10-10 mm beépítési

hézag)

o ablaknyílás magassága: tokkülméret + 50 mm (alul és felül 10-10 mm beépítési

hézag + 30 mm a párkányfogadó elem számára!)

o erkély- vagy bejárati ajtónyílás szélessége: tokkülméret + 20 mm

o erkély- vagy bejárati ajtónyílás magassága: tokkülméret + 10 mm (vagyis a felső

falnyílás és a végleges alsó burkolati magasság közötti távolság 10 mm-rel legyen

nagyobb, mint a nyílászáró befoglaló mérete)

6.3. Viszonyítási pontok

A beépítéshez feltétlenül szükséges viszonyítási sík a métervonal által kijelölt sík (lásd

5. fejezet).

Ha ennek kitűzése megfelelő volt és a beépítés is pontos, akkor a parapet- és

szemöldökmagasságok a kívánt helyre kerülnek.

6.4. Megfelelő geometria

A falnyílás végleges kialakítása után vízmértékkel és fém derékszöggel ellenőrizni kell,

hogy a vízszintesek és függőlegesek valóban vízszintesek és függőlegesek-e, illetve a

derékszögek szöghelyesek-e.

A derékszögek ellenőrzésénél figyelembe kell venni, hogy amennyiben a nyílászáró

beépítése után még élvédő felhelyezésére és vakolásra kerül sor az oldalsó kávában, azt a

belső falsíkhoz képest enyhe tompaszögben kell kialakítani.

6.5. Felület előkészítése szigeteléshez

A beépítés során a szigetelések elhelyezése előtt – azok megfelelő tapadásához – fontos

a falnyílás tisztítása, portalanítása.

Internorm

BEÉPÍTÉS UTÁN

7. A beépítés ellenőrzése – beépítés utáni „checklist”

7.1. Rögzítések és záródások

A beépítés elkészültével meg kell győződni arról, hogy a tokszerkezet falhoz való

rögzítése, valamit a felszerelt szárnyak tokhoz való rögzítése megfelelő (nem lötyög vagy

mozog a helyén semmilyen szerkezeti elem).

A beállítás követően egyenként végig kell nézni minden nyílászáró összes lehetséges

nyitását és záródását.

7.2. Koordináták

Szükséges ellenőrizni a nyílászáró beépítési magasságát a métervonalhoz, valamint a

padlóburkolati síkhoz és – egy helyiségen belül – egymáshoz képest is.

Ajtók esetében fontos ellenőrizni, hogy a nyíló szárny alsó és a végső burkolat felső síkja

közötti hézag elegendő-e az akadálymentes nyitáshoz – a beállított szárny alja sehol sem

érhet hozzá a burkolat felső síkjához. Érdemes számolni azzal, hogy az évek során a

szárny pár milliméternyit ereszkedhet, és még ekkor is akadálytalanul kell nyílnia.

Ellenőrizni kell a vízszintes beépítési síkot, azaz, hogy a nyílászáró a falsíkon belül (vagy

kívül) a kívánt pozícióban került-e beépítésre.

7.3. Geometria

Vízmérték és fém derékszög segítségével ellenőrizni kell a beépített nyílászáró

vízszinteseit és függőlegeseit, illetve azt, hogy a káva síkjához képest derékszögben

került-e beépítésre.

7.4. Szigetelések megfelelő kialakítása

A 2.3. – 2.6. fejezetekben leírt szigetelés kialakítási szempontokat szem előtt tartva meg

kell vizsgálni, hogy azok megfelelő minőségben készültek-e és a lezárások

hézagmentességéről is meg kell győződni.

A szigetelőszalagok esetében érdemes enyhe húzással ellenőrizni, hogy azok könnyedén

elválnak-e a fogadófelülettől. Ha igen, a ragasztás minősége nem megfelelő.

7.5. Légtömörség (Blower-Door teszt)

Passzívházak esetén kötelezően, egyéb épületeknél lehetőségéként merül fel a Blower-

Door teszt elvégzése, amely pontosan kimutatja az épület – és így a nyílások –

légtömörségét.

Amennyiben ennek eredménye n50 < 0,6 h-1 (50 Pa nyomáskülönbség mellett az

óránkénti levegőcsere mértéke nem haladja meg az épület belső légköbméterének 60%-

át), az épület megfelelően légtömör; képletesen fogalmazva: sehol sem „lyukas”. A

szigetelések és tömítések tehát megfelelő minőségben készültek a beépítés során és a

nyílászárók is megfelelően zárnak.

Viszonyításként megjegyezzük, hogy a légtömörség ezen 0,6-es értéke normál épületek

esetében 3, alacsony energiaigényű épültek esetében 1,2 körül alakul.

Internorm

8. A termék ellenőrzése – nyílászáró „checklist”

8.1. Üvegezés ellenőrzése

Az üvegezéssel kapcsolatban fontos ellenőrizni, hogy a magas minőségű gyári szilikonozás nem sérült-e a beépítés során.

Javasolt ellenőrizni továbbá, hogy az üvegfelületeken karcolás, repedés, lepattanás nem keletkezett-e a beépítés során.

8.2. Bevonatok ellenőrzése

Ablakbeépítés után meg kell győződni arról, hogy a különböző bevonatokkal rendelkező és nem rendelkező üvegrétegek megfelelő sorrendben és irányban kerültek-e beépítésre, ez ugyanis szintén fontos szempont az üveg megfelelő hőtechnikai működése szempontjából. A jó átláthatóság érdekében tekintsük át a bevonat tulajdonságait, célját és helyes kialakítását:

8.2.1. A lágyfém bevonat

A gyakran használt Low-e elnevezés az angol „low emissivity”, vagyis alacsony hőátbocsátás kifejezésből származik. Azokat a – jellemzően magas ezüsttartalmú – lágyfém bevonatokat nevezzük így, melyek rendeltetése, hogy az üvegfelületre érkező hosszú hullámú (infravörös) sugarakat – tehát a hőt – visszatükrözzék az épületbe, javítva ezzel az üvegezés U értékét és így energiahatékonyságát. Az elnevezés változhat – az Internorm nyílászárók esetében Solar + és Light bevonattal találkozunk – de a lágyfém bevonat lényege ugyanaz marad.

Funkciójából adódóan (a belső hőt veri vissza) a lágyfém bevonat célszerű helye a belső tér felőli üvegtábla kifelé, tehát légrés felé néző oldala (a belső oldalon képzett bevonat a használat és takarítás során könnyen megsérülhetne). (lásd 18.2. Ábra)

8.2.2. A bevonat ellenőrzése

A lágyfém bevonat szabad szemmel nem látható, de mivel a normál üvegfelülethez

képest sokkal több infravörös sugarat ver vissza, egy lángnyelv segítségével láthatóvá

tehető a következő módszert követve: Tartsunk egy égő gyufaszálat vagy öngyújtót

az üvegfelülettől pár milliméter távolságra, majd kb. 45 fokos szögből nézve figyeljük

meg az egyes üvegrétegek felületén visszatükröződő képét. Amelyik felületen a láng

színe sárga helyett vörösre vált, azon található a lágyfém bevonat. Ha ez a belső

üvegfelület külső oldala, a beépítés helyes.

8.3. Keret ellenőrzése

Átvétel előtt a kereteket is érdemes átvizsgálni: nem keletkezett-e rajtuk valahol sérülés, eldeformálódás. Le kell ellenőrizni, hogy minden elemük hiánytalanul beépült-e, különös figyelmet fordítva a különböző takarósapkákra (profil lezárások), takaróbolhákra (rögzítések).

9. Utólagos vízszigetelés lábazati zónába kerülő nyílászárók esetén (lásd 2.3.4. pont)

Azon nyílászárók esetében, amelyek külső alsó síkja az épület lábazati zónájába esik (pl. erkélyajtók,

padlószintről induló földszinti ablakok), beépítést követően a lábazati vízszigetelés nyílászáróhoz való

csatlakozásának kialakítása szükséges. Ez lényegében azt jelenti, hogy a lábazati vízszigetelést a

nyílászáró közvetlen környezetében, illetve arra rávezetve is el kell készíteni, ügyelve a folytonosságra

és a vízzáró csatlakozások kialakítására.

Internorm

10. Kapcsolódó szerkezetek beépítése és ellenőrzése

10.1. Párkány „checklist” és beépítési hibák

lyukacsos falak esetében a párkány beépítése mindenképpen vakolt kávába történjen

a belső párkányt PUR-habbal a kávára ragasztva, a külsőt – a hőszigetelésre való

támaszkodást elkerülendő – a külső kávára vagy az ablak aljára szerelt párkányfogadókra

illesztve kell készíteni, a párkány alatti teret hőszigeteléssel vagy PUR-habbal gondosan

kitöltve

alapvető fontosságú a külső párkány megfelelő irányú és mértékű lejtése: a vizet sem az

ablakhoz, sem az oldalsó kávához nem vezetheti, hanem azt az ablaktól kezdve kifelé

alakított min. 5 -os lejtéssel a homlokzat elé kell vezetnie

fontos a párkánynak a homlokzat síkjához képest számított megfelelő (min. 4 cm-es)

kilógása és a cseppentőszegély megfelelő kialakítása (lásd: 10. Ábra), hogy az ablaktól

elvezetett víz ne folyjon végig a homlokzaton, hanem attól „eldobva” cseppenjen le

a párkány oldalsó kávához való csatlakozása kétféle lehet; készülhet:

o a kávára felhajtott szegéllyel (a szegély és a fal között tömítéssel)

o a kávába beengedve, a párkány felületére vakolattal rázárva, a csatlakozást rugalmas

tömítéssel kialakítva

elengedhetetlen követelmény a párkány beépítése során a párkány mellett, mögött és

alatt keletkező rések, hézagok, fugák utólagos tömítése, hogy megakadályozzuk ezekben a

falazatot, szigetelést és nyílászárót áztató pangó víz kialakulását

a további építkezés során fontos figyelni rá, hogy a kész párkányra ne álljanak vagy

pakoljanak rá, hiszen az így könnyen behorpadhat, megsüllyedhet, illetve a terhelés

következtében megváltozhat a lejtés iránya

11. Szellőztetés

11.1. Szerepe

A használatban lévő épületek belső terében folyamatos a páraképződés. Egy ember

naponta mintegy két liter vizet párologtat ki, ehhez hozzáadódik a mosásból, szárításból,

mosogatásból, fürdésből, főzésből keletkező, valamint a belső térben jelenlévő növények,

állatok által termelt nedvesség mennyisége. A levegőben feldúsult pára egy részének

rendszeresen távoznia kell az épületből a telítődés (majd párakicsapódás) elkerülése

érdekében. A nedvesség egy kis része a falakon keresztül távozik, ez azonban elenyészően

kevés a szükséges kiszellőző mennyiséghez képest, ezért rendszeres – gépi vagy

természetes – szellőztetésre mindenhol szükség van. Optimális belső állapot a kb. 20° C –

os hőmérséklet kb. 50 % relatív páratartalom mellett, melynek nemcsak a helységekben,

hanem az ablak bélésfalaiban is uralkodnia kellene.

11.2. Szükséges gyakorisága

A hatékony szellőztetés rövid ideig tartó intenzív légcserét jelent, ami legkönnyebben

kereszthuzattal érhető el. Átlagos épülethasználat mellet napi néhány alkalommal

történő, pár percig tartó szellőztetéssel optimális szinten tartható a levegő páratartalma.

Fontos azonban ezt télen is betartani, hiszen pont a hideg időjárás jelent veszélyt

páralecsapódás szempontjából. A pár perces intenzív légáram a falakat és egyéb, hőtároló

tömeggel rendelkező testeket nem hűti le, így a levegő szellőztetés után gyorsan

felmelegszik ismét.

Internorm

11.3. Teendők párásodás / duzzadás esetén

Ha az óvintézkedések ellenére (pl. nagy páraterheléssel járó belső építési munkák esetén)

mégis páralecsapódás történik az ablakfelületeken, az további intézkedések szükségét

jelzi:

A levegő páratartalmának csökkentése érdekében gyakoribb szellőztetést, és lehetőség

szerint gépi páraelszívást kell alkalmazni (mobil eszközök is léteznek e célra).

Ha fa anyagú nyílászárók vannak az épületben, azokat a lehető leggyakrabban száraz

ruhával le kell törölgetni, nehogy a fa túlságosan megszívja magát a folyamatos vízterhelés

következtében. Ekkor ugyanis megduzzad, ez a folyamat pedig egy bizonyos mértéket

elérve illesztéseket vagy ragasztásokat feszíthet szét, azaz tartósan károsíthatja a

szerkezetet. Rendszeres szárítással a duzzadás kordában tartható, így kiszáradás után az

anyag lassan visszaáll eredeti méreteibe.

Fontos szem előtt tartani, hogy a duzzadt, elázott fa más tulajdonságokkal bír, mint a

megfelelően száraz faanyag. Kerülendő tehát ilyen időszakban a fába történő bárminemű

fúrás, rögzítés (pl. nyitásérzékelők beszerelése!), az anyag ugyanis könnyebben roskad

vagy szakad be.

internorm nyílászáró tervezési és...

Documents