ÍrÁs-, kÖnyv- És kÖnyvtÁrtÖrtÉnet

ÍRÁS-, KÖNYV- ÉS

KÖNYVTÁRTÖRTÉNET

INFORMATIKUS KÖNYVTÁROS SZAK4. ÓRA(5.témakör)

[email protected]

AZ ANTIKVITÁS

KELETI, ÁZSIAI ÉS ISZLÁM KÖNYVKULTÚRÁI

a paleográfiáról

„Régi írások" = minden írott emlék beletartozik - a legrégibb időtől kezdve egészen az újkori írásfejlődés teljes kibontakozásáig.

A modern történelemtudomány formálódása során azonban a régi írásokkal kapcsolatos részkutatások a 19. században különböző segédtudományokká differenciálódtak:

a paleográfiáról

• a kőbe, ércbe vagy más szilárd anyagba vésett írásemlékek a felirattan (epigráfia),

• az érmeken, pénzeken olvasható szövegek (legenda) az éremtan (numizmatika),

• a pecsétek erősen rövidített feliratai pedig a pecséttan (szfragisztika) érdeklődési körébe kerültek át.

a paleográfiáról• A paleográfia önállóan ma már csak azokkal az

emlékekkel foglalkozik, • amelyeket íróvesszővel (stilus), • írónáddal és írótollal (calamus vagy penna) • viaszos vagy fatáblára, • papiruszra, • hártyából (pergamen) • vagy papírból készített • tekercsekre és • kódex alakú könyvekbe, lapokra írtak.

Természetesen a paleográfia közvetve felhasználja a felirattan, éremtan és pecséttan írástörténeti eredményeit is.

a paleográfiáról

a kutatás három ága:

gyakorlati írásismeret,

kézirattan vagy kodikológia,

az írásosság (írásbeliség) története.

a paleográfiáról

A gyakorlati írásismeret • az írásfejlődés korszakainak,

• az írástípusoknak, a betűformák és az írástechnika alakulásával,

• az írásemlékek megfejtésével, keltezésével, lokalizálásával foglalkozik.

a paleográfiáról

• a kodikológia • A könyv alakú írásem-lékek, a kézírásos köny-vek előállításának gaz-dasági, társadalmi, technikai körülményeit vizsgálja

• a kódexekben használt írásfajtákkal, díszítési módokkal, kötésükkel foglalkozik - a könyv-nyomtatás felfedezé-séig.

a paleográfiáról

• az írásosság (írásbeliség) története

• Ez egy-egy konkrét történeti fejlődési egység (például Közép-Európa, egy ország, tartomány, város) teljes írásos kultúrájának összefoglaló megvilágítására törekszik.

a paleográfiáról

• a latin írás története egyetlen, szerves egészet alkot;• a paleográfia a több mint kétezer esztendős fejlődést

különböző periódusokra bontva vizsgálja;• nincsenek merev válaszfalak, amelyek kizárnák az

előző szakasz egyes írásainak továbbélését a következőben;

• a periódusok mégis elkülönülnek egymástól az írásaikat jellemző közös stíluselemek folytán. (Ezek alapján beszélhetünk pl. gótikus írásstílusról.)

a paleográfiáról

• Néhány fogalom:egy írásstílus kora=a latin írás egy-egy

fejlődési periódusa;a korszakon belül az íráshasználat, illetve az

írástechnika ágainak megfelelően, különböző írásfajták vagy írástípusok figyelhetők meg;

írásfajták vagy írástípusok pl. a könyvek, az oklevelek vagy a mindennapi élet szükségleteire szolgáló írások

• az írásfajták nincsenek egyetlen periódushoz kötve, hanem megtalálhatók majdnem mindegyik írásstíluson belül.

• Ugyanazt az írásfajtát egyidejűleg eltérő módon is írhatták, ennek következtében különböző változatai jöhettek létre.

a paleográfiáról

• A változatok nagy gyakorlatú írásközpontokban vagy írásműhelyekben (scriptorium) jöttek létre, amelyek valóságos írásiskolát teremtettek a művelődési hatásuk alatt álló területeken. Az írásiskola elnevezés tehát nem az írásoktatással kapcsolatos, hanem az azonos írásfejlődésre kíván utalni. Ameddig egy, illetve azonos alapokon dolgozó több írásközpont vagy írásiskola formálja a fejlődést, azt írásterületnek vagy írástartománynak szokás nevezni.

• Az írásfajták, írásiskolák, írásterületek elhatárolása az írástechnika, a betűformák és a ductus megfigyelése alapján történik.

• ductus =az írásképet kialakító vonalvezetési mód.

a paleográfiáról

Az írásfejlődés bemutatása során talán egyetlen fogalmat sem használunk olyan gyakran, mint a

majuszkula - minuszkula, illetve a könyvírás - gyakorlati írás fogalompárokat.

Az első kifejezéspárt kettős értelemben is használjuk.

1.) a majuszkula (maius=nagyobb) a NAGY-, a minuszkula (minus=kisebb) pedig a

kisbetű megkülönböztetésére szolgál.

a paleográfiáról

2.) MAJUSZKULÁnak, azaz nagybetűs írásnak a paleográfus az olyan írásokat nevezi, amelynek összes betűi pontosan két vonal között, tehát az ún. kétvonalas rendszerben helyezkednek el.

A minuszkula, azaz kisbetűs írás betűi viszont négy vonalból álló rendszerben helyezkednek el, mégpedig úgy, hogy a betűk teste a két közbülső (alap)vonal közé esik, egyes betűknek azonban már száruk van, amelyek felfelé vagy lefelé a két szélső vonalig kinyúlnak.

a paleográfiáról

• A könyvírás, illetve a gyakorlati (használati) írás közül az előbbi tekint vissza nagyobb múltra, viszont az utóbbi minősül jelentősebbnek.

• A könyvírások mindig a betűk szépségére, olvashatóságára helyezték a hangsúlyt, nem pedig a gyakorlati alkalmazhatóságra és a gyorsaságra. A könyvírások betűit egyenként valósággal rajzolták vagy festették.

a paleográfiáról

• A gyakorlati írásokat a társadalom mindennapi szükségletei hívták életre szintén még a római birodalomban. Ezek az írásfajták csupán annak az igénynek a kielégítésére törekedtek, hogy minél gyorsabban és minél kényelmesebben lehessen írni velük. Céljukat lendületes és könnyed tollvonásokkal kialakított kurzív, azaz folyó írásmóddal, illetve a betűk leegyszerűsítésével és összefűzésével (ligatura), valamint rövidítések fokozott alkalmazá-sával igyekeztek elérni.

A LATIN ÍRÁS FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE

A latin írás fejlődéstörténete az írás jellege és az íráshasználat történeti körülményei alapján az alábbi korszakokra tagolható: 1. a római írások kora (Kr. e. 6.-Kr.u. 6. század) 2. a regionális írások kora (6-9. század) 3. Karoling-íráskorszak (9-12. század) 4. gótikus íráskorszak (12-15. század) 5. humanista íráskorszak (15-16. század) 6. az újkori írásfejlődés (a 17. századtól - )

A RÓMAI ÍRÁSOK KORA

• A latin ábécé, a világ legelterjedtebb és legpraktikusabb írásrendszere több mint 2500 esztendős múltra tekint vissza.

• Alapja a nyugati görög írásnak az a változata, amelyet Khalkisz városából való görög telepesek az Kr. e. 8 század körül hoztak magukkal Dél-Itáliába. Tőlük vették át – minden bizonnyal az etruszkok közvetítésével - a rómaiak a Kr.e. 7 század táján, és alkalmazták a latin nyelv hangjainak jelölésére. Eredetileg 21 betűből állott.

AZ EREDETI LATIN ABC

A, B, C, D, E, F, Z, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.

KR. E. 4. SZÁZAD:

a Z és S közötti jelentéktelen eltérés miatt a Z-t kihagyták az abc-ből

Z

A, B, C, D, E, F, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.

KR.E. 3. SZÁZAD:

új betű – a G - kerül a Z korábbi helyére:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.

KR.E. 1. SZÁZAD:

visszakerül a Z, de mivel helyét már elfoglalták, így az abc végére helyezik:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X, Z

KR.E. 1. SZÁZAD: a görögből kölcsönzött egyes szavak

írásához átvették a görög ábécéből az Y betűt (i graecum).

A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R,S, T, V, X, Y, Z

KB. 7. SZÁZAD:mivel az I betűnek eredetileg egyaránt volt magán- és mássalhangzóértéke, a kettő közötti különbségnek, illetve a használat „milyenségének” jelölésére bevezették az ábécébe az I és K közé a J betűt:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X, Y, Z

16. SZÁZAD:

az U és V hang közötti különbséget gra-fikailag is csak a 16. század óta jelölik, ek-kor jött létre a külön U betű, melyet a T és V között vettek fel a latin ábécébe:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, X, Y, Z

11-12. SZÁZAD:

kialakul a W betű két V összekapcsolá-sából azzal a céllal, hogy világosabban megkülönböztethessék a német nevekben az f hangot, melyet V-vel jelöltek, a v-től, melyet W-vel adtak vissza:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O,

P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z

KÍSÉRLETEZTEK MÁS BETŰKKEL IS:

CLAUDIUS római császár:

ÃÄ a görög eredetű szavakban gyakori Y

) (antisigma) a ps, bs hangcsoport jelölésére.

CHILPERIC frank király:

egyes betűket és betűcsoportokat új módon kívánt jelöltetni.

a hosszú o-t , az ae diphtongust , a the betűcsoportot Z,

az uui betűcsoportot pedig D jellel akarta íratni.

a római írások kora

• A latin írás a görögből alakul ki, az etruszkok közvetítésével.

• Az etruszkok írása elolvasható ugyan, nyelvüket azonban még nem sikerült lefordítani. A legrégibb leletek a Kr. 600 körüli időkből származnak, ezekben a korai időkben még merev és szögletes a latin betűk alakja.

• Legrégibb emlékük a „Romulus sírköve" más néven „fekete kő”, Kr. e. 600 tájáról, töredékes busztrophedon (=„ökörfordulós”) írás.

a római írások kora• A kapitális a kőbe és

fémbe vésett feliratok írásaként (capitalis epi-grafica) alakult ki, és csak később kezdték kódexekben is alkal-mazni. Teljesen kiala-kult változata már a Kr. e. 3. század elején meg-jelent.

• Csúcspontját az ünne-pélyes emléktáblák ca-pitalis epigrafica monu-mentalisnak nevezett változatában érte el a Kr.e. 1 - Kr.u. 2. század között.


• Az írás fejlődésének csúcsát jelentik azok a gyönyörű, minden te-kintetben kifogástalan kapitálisok, melyek a hatalma tetőpontján álló Rómában Traianus csá-szár emlékoszlopára ke-rültek.

• Damaszkuszi Apollo-dórosz művével (Kr. u. 113) a klasszikus Róma megalkotta mai nagybe-tűink tökéletesnek mon-dott formáit.

a római írások kora CAPITALIS QUADRATA: • a kézírásban áthagyo-

mányozódott kapitális írás. Ezt az írást capi-talis elegans néven is emlegetik, kalligrafikus formáira utalva. A betűk gondos rajzolgatása miatt a kapitális ünne-pélyesebb típusa csak szűk körben terjedhe-tett el, hiszen írásához gyakorlott kézre és va-lósággal művészi kész-ségre volt szükség, ezért csak a fényűzően kiállított kódexeket írták ilyen betűkkel.

a római írások kora• Betűi gondosan for-mált

majuszkulák, az-az csak nagybetűkkel ír-tak.

• Időszámításunk kezde-tére a latin betűk el-nyerték „klasszikus” formájukat. Az épít-mények feliratain lát-ható betűket kapitális vagy monumentális írásnak nevezzük.

• Az írás formáját is a kő, mint az írás hordozója és a véső, mint az írás szerszáma határozza meg.


• CAPITALIS RUSTICA

Ugyanezzel az írásfaj-tával olykor kódexeket, egészen kivételesen pa-pirusz- és hártya okle-velek szövegét is írták.

A kódexek kapitális írása általában a capi-talis epigrafica formáit követi, de attól külön-bözik betűi könnyed-ségével.


Két típusa van:

az ünnepélyesebb:a ca-pitalis epigrafica monu-mentalis,

az egyszerűbb: a ca-pitalis epigrafica ac-tuaria vagy rustica tí-pussal mutat hasonló-ságot.


Betűi szintén majuszkulák, de a méretek nem egyenletesek, magasságuk nagyobb, mint a szélességük, így összhatásuk kevésbé elegáns. (A rustica szó jelentése: durva, parasztos.) A betűk formálása nem kívánt annyi mesterségbeli tudást, mint ünnepélyes változatáé és így szaporábban írhattak vele. Bár ez a változat is gondosnak és harmonikusnak mondható, összhatása mégsem olyan, mint a capitalis quadratáé.Néhány capitalis actuaria írású papiruszkódexben egy-egy uncialis betű is felbukkan.


• A következtetés:• AZ UNCIÁLIS ÍRÁS a 4. században alakult ki a

capitalis actuaria betűi szegleteinek lekerekítése és gyorsabb írása következményeként.

• a folyamatban lényeges szerepet játszhatott az íróanyag megváltozása is. Az érdes tapintású papiruszt egyre inkább háttérbe szorító pergamen sima felületén ugyanis az íródeák könnyebben alakíthatott kerekded betűformákat.

• a 4. század folyamán teljesen kialakult unciálist könyvek írásaként a 4-5. századtól párhuzamosan használták a kapitálissal, melyet azonban fokozatosan kiszorított a másolók gyakorlatából.


• UNCIÁLIS• A 6-8. században az uncialis lett a fényűző kódexek

kedvelt írása. A kapitális írás mindkét változatában főként világi tárgyú irodalmi szövegek másolására szolgált, az unciális írással viszont elsősorban egyházi személyek másoltak vallásos rendeltetésű műveket…


…így az unciális gömbölyded betűinek létrejöttében közrejátszottak a görög betűkkel írt, görög nyelvű vallásos kéziratok, melyeket ebben az időben tömegesen fordítottak és másoltak le latin betűkkel - azaz az unciális a latin írások történetében a ke-resztény középkor könyvírása.


• A FOLYÓÍRÁSOK• A római társadalom fejlett gazdasági, politikai és

művelődési életének változatos írásigényei kielé-gítésére jött létre a kurzíva vagy folyóírás, mely gyors és könnyed betűvetést tett lehetővé.

• Ez az írástípus gyorsasága és megjelenési formája alapján nevezhető kurzívának, társadalmi szerepe után pedig gyakorlati, használati írásnak. Okleveleket, leveleket, iskolai szövegeket, fel-jegyzéseket írtak vele papiruszra, hártyára, viaszos táblákra vagy akár a falra. Minthogy keménysége miatt a kő alkalmatlan anyag volt gyors és könnyed vonalak karcolására, kurzívával kőre feliratokat csak egészen kivételesen róttak.


• A KURZÍVA:• A római folyóírás teljesen kialakulva • az 1. században tűnt fel, • általánosan és egységes formában elterjedt az 1-6.

században, • nyomai pedig kimutathatók, főként Itáliában,

egészen a 12. századig. Két változatát régebbi vagy majuszkula, illetve újabb vagy minuszkula kurzíva névvel különböztetjük meg.


• A régebbi kurzíva a capitalis actuaria betűinek leegyszerűsítése és gyorsabb írása révén alakult ki. Ebben a leegyszerűsítésben néha olyan messze mentek, hogy általa egyes betűk alig felismerhetőkké torzultak.


• A régebbi kurzíva nehezen olvasható, össz-hatásában nem tetszetős. A 3. század végétől, a 4. század elejétől, a régebbi kurzíva egyszerűsödésével és gyorsulásával párhuzamosan ment végbe a majuszkulabetűk minuszkulává alakulása, ami az újabb változat, vagy minuszkula kurzíva alapjává lett.

• A RÓMAI FOLYÓÍRÁSNAK EBBŐL AZ ÚJ VÁLTOZA-TÁBÓL INDULT KI MINDENHOL A KORA KÖZÉPKORI ÁLLAMOK SAJÁTOS ÍRÁSFEJLŐDÉSE .


• A RÖVIDÍTÉSEKRŐL• A rövidítési rendszerek kialakulása és fejlődése:• A rövidítések gyakorlati szükségletekből keletkeztek.

Segítségükkel a drága íróanyagon tért lehetett nyer-ni, az íródeák pedig, aki egyenként rajzolgatta a betűket, ezen az úton időt takaríthatott meg.

• A régi századok írástudói sohasem ötletszerűen, ha-nem bizonyos rendszer szabályai szerint rövidí-tettek.


• Már az ókori Rómában szükségét látták, hogy gya-korlati céllal jegyzékeket állítsanak össze a rövi-dítésekből. Ilyen volt Marcus Valerius Probus gram-matikus De notis című segédkönyve a Kr. u. 1. században.

• Rövidítés elhagyással vagy csonkítással (suspensio, truncatio),

• A rendszer lényege az, hogy a szónak csak az első betűjét írják le, és az siglaként (singula littera) az egész szót képviseli.

• A rómaiaknál ez volt a legrégibb rövidítési mód. (példák: a = annus, C = Caius, f = filius stb. )Ezek a rövidítések azonban nem oldhatók fel egyértelműen, mert pontos jelentésük csak a kérdéses szöveg összefüggé-seiből hámozható ki.


• Tiro-féle jelek (notae Tironicae)• Az ó- és középkor „gyorsírása" Tullius Tiróról, Cice-

ro szabadosáról kapta a nevét. A Tiro-féle jelek a római kurzíva betűinek az egyszerűbb és gyorsabb írás érdekében történt lényeges módosításából jöt-tek létre. E gyorsírásrendszernek ha nem is a feltalálása, de kidolgozása, úgy látszik, valóban Tiro személyéhez kapcsolódik. Ő ugyanis (Suetonius szerint) egy korábban is használatos rendszert any-nyira tökéletesített, hogy azzal Cicero szónoklatait jegyezni tudta.


• Az ún. Tiro-féle jelek száma később is állandóan újakkal gyarapodott. Ennius a Kr. e. 3. század végén és a 2. század elején még csak ezeregyszáz ilyen jelet ismert és használt, Seneca (Kr.e. 5-Kr.u.65.) viszont már ötezret gyűjtött össze a rendszer ókori fejlődését összegező munkájában. Legutolsó gyűj-teményük már tizenháromezer jelet rendszerezett.

A KELET KÖNYVKULTÚRÁJA

Japán

• Nára (770)– Sótuku császárnő:

A legrégibb fennmaradt táblanyomat a császárnő parancsára „egymillió” példányban készült.

5,5 cm magas és 55 cm hosszú papírtekercs, 30 hasábon ó-buddhista varázsigét tartalmaz, de nem japáni, hanem szanszkrit nyelven, és nem szanszkrit, hanem kínai írásjegyekkel.

A könyvet a császárné buddhista kolostoroknak osztatta szét, s a fennmaradt számos példány formai eltérései bizonyítják, hogy több mintatábláról sokszorosították.

Kína

az ún. Ezer Buddha temploma: egy 1035-ben befalazott kamrára bukkant, ahova a klastrom teljes könyv-tárát (15.000, gondosan becsomagolt tekercset a 406-994 évek közti időből) rejtettek el a há-borús veszedelmek elől. A leletek közt több nyomtatvány is akadt…

Stein Aurél (1862-1943)

Kína

… a legrégibb az úgynevezett Gyémánt Sutra, hat fatábláról tizenhat láb hosszú tekercsre nyomva; a záró szöveg szerint Vang Csih nyomtatta 868. május 11-én, s szülei emlékezetére ingyen szétosztotta.

Talált egy négylapos nyomtatványt (több mint ötven példányban), négy tekercset és egy 994-ben nyomtatott nyolcoldalas könyvet.

Kína

• Sie Kiu cseng (+981)krónikája: Feng Tao miniszter a konfuciuszi kánoni könyveket sok száz kifaragott táblával nyomtatva 130 kötetben adta ki.

• 994 és 1063 között (összehasonlításul: ez nálunk a Géza fejedelemtől I. Béla uralkodásáig terjedő idő-szak[!])a kínai nemzeti akadémia több száz kötetben közreadja a régi uralkodóházak történetét.

Kína

• 972-ben kezdik nyom-tatni a buddhista Tripi-takát, s már az első kiadásban 130.000 fa-tábláról 5.000 kötet ké-szült el.

• A 12-13. században még húsz kiadása jelenik meg, többek közt Ja-pánban is.

Kína

A 15. századi koreai ki-adás 6.467 kötet, s eb-ből 6.465 kötet a tokiói császári könyvtárban ma is megvan; mind-össze két kötet veszett el az egykor teljes so-rozatból.

S végezetül még egy fontos adat:a 14. században megindult a Pekingi Újság, a világ első hírlapja.

AZ ISZLÁM KÖNYVKULTÚRÁJA

az iszlám könyvkultúra

• AZ ISZLÁM KULTÚRA SZÜLETÉSE• Az arabság hosszú időn keresztül élt különböző

vallású népek mellett, ismerték és tisztelték például a Koránban a könyv népének nevezett zsidókat és keresztényeket. A Mohamed próféta által közvetített isteni kinyilatkoztatások azonban minden addigi ismeretnél fontosabb hatást gyakoroltak az arab törzsek gondolkodására, hiszen saját nyelvükön szóltak hozzájuk. A hatás fokozatosan bontakozott ki és terjedt; Mohamed halálakor (632) azonban az iszlám körvonalai már világosan kirajzolódtak.


• A kialakuló iszlám kultúra képes volt a lehető legkülönbözőbb idegen hatásokat saját keretei között összeötvözni, hallatlan nyitottságról és rugalmasságról téve tanúbizonyságot. Nem erőszakolták a meghódítottak iszlám hitre való áttérését.

• Az iszlám korai kultúrájára a vallási türelem mellett jellemző volt az antik tudományok eredményei iránti olthatatlan érdeklődés.

• A Korán nyelvét minden nyelv előtt valónak tar-tották. Megengedték ugyan a szúrák más (pl. perzsa) nyelven való magyarázatát, de elfogadhatatlan volt a Korán lefordítása más nyelvekre.


AZ ÍRÁS ÉS AZ ÍRÁS-HORDOZÓK

A korszerű tudományos álláspont szerint az arab nyelv a nabati írás-ból fejlődött ki a 6. szá-zadra.


Fő jellemzői:

a betűknek és a mellék-jeleknek a rendszere a 8. századra teljesen ki-alakult.

A mássalhangzókat és hosszú magánhangzó-kat jelölő arab írás nem tökéletes betűírás.


• A papírgyártást már a 2. században feltalálta egy Caj Lun nevű kínai mandarin. A gyártási technológiát azonban mintegy 600 évig sikerült titokban tartani.

• A muzulmánok 751-ben, Szamarkand városát elfog-lalva, az ott ejtett hadifoglyoktól tanulták el a pa-pírgyártást. Még ugyanebben az évszázadban Bagdadban is létesítettek papírmalmokat, és Harún ar-Rasíd bagdadi kalifa vezírje a hivatalokban köte-lezővé tette a papír használatát a pergamen helyett.


• A középkori iszlám világban a papír színének is szimbolikus jelentősége volt, csakúgy, mint az egyes ruhadaraboknak.

• A kék szín a gyászt fejezte ki, • a piros és a rózsaszínű az öröm és a hatalom

szimbólumai voltak. Csak a legmagasabb méltóságok viselői írhattak ilyen színű papírra, illetve a kalifákhoz intézett folyamodványok kerülhettek ezekre.

• A sárga színű papírokra Córdobában a művelt és előkelő hölgyek írták leveleiket.


• Tehát az iszlám kultúra korai időszakában is használatosak voltak különféle íráshordozók, a technikák tökéletesedése, a sokféle minőségű papír és tinta elterjedése, a kalligráfusi munka kitelje-sedése azonban szorosan egybefügg a muzulmán kultúra fejlődésével és virágzásával.

• A 8. századtól az oktatásügy kibontakozásával és a könyvmásolás fellendülésével, könyvtárak alapí-tásával pedig jelentős lendületet vett a könyvkultúra fejlődése. A könyvek tanulmányozása nem kevesek kiváltsága volt: sokan hozzáfértek a különböző művekhez, akár olvasóként akár - egyben - tulajdonosként is.


• KÖNYVEK: KÖNYVKÉSZÍTÉS ÉS KÖNYV-TERJESZTÉS

• Az iszlám világban a Korán első példányai voltak a legelső könyvek.

• A tudás utáni vágy és a könyvek szeretete azonban nem az iszlámmal jelent meg, már korábban is jellemezte az asszír, perzsa és más tudományos központokat.

• (Példa: A preiszlamikus idők különböző kultúráinak meséiből merítő, egységes gyűjteménnyé formált Ezeregyéjszaka számos történetéből kiderül, hogy a mesék egyes szereplői tudtak és szerettek olvasni!)


• A kéziratos könyvek másolása nagyon fontos, időt, türelmet és felkészültséget kívánó elfoglaltság volt. E művelet egyrészt a mecsetekhez, a falaik között működő madraszákhoz kötődött.

AZ ISZLÁM KÖNYVTÁRAI

keleti könyvtárak 1.

BAGDADAz iszlám világ nagyobb kulturális központjaiban tehát már a 7-8. századtól széles körben elterjedt az olvasás, a könyvek szeretete. Bagdadban alakult meg az első tudományos- és képzőközpont is, a Bölcsesség Háza. Ehhez az intézményhez kap-csolódott az iszlám világ első nyilvános könyvtára. 1064-ben épült fel Bagdadban Nizám al-Mulk vezír szorgalmazására és támogatásával a róla elnevezett könyvtár- és tudományos központ, a Nizámíjja, amelyet egyes neveléstörténészek a középkori euró-pai egyetemek „előképének" tartanak.


KAIRÓA muzulmán világ keleti fele másik nagy szellemi központjának számító Kairóban is számos könyvtár-alapítás történt az évszázadok során. A 10.századot megelőző idők kairói könyvtárairól nem maradtak fenn adatok, a Fátimidák gyűjteményeiről viszont több forrás is szól. Régi-Kairóban Al-Aziz (uralk.: 975-996) tudhatta magáénak a legszebb, 200.000 bőrbe kötött és kötet-len művet tartalmazó könyvtárat. (Később a doku-mentumok száma állítólag meghaladta a másfél milliót!)


• A Fátimida kor másik jeles kairói közkönyvtárát, a Tudás Házát 1005-ben alapították. Itt mindenki sza-badon másolhatott, olvashatott, és előadások is folytak csillagászatról, nyelvészetről, orvostudo-mányról és természetesen a Koránról.

• A művelődéstörténészek szerint ezen intézmény a hellenisztikus oktatási- és tudománypártolási tradí-ciók folytatója volt, az alexandriai Muszeion késői „utóda".


• Az adatokból látszik, Bagdadban, Kairóban, Bokha-rában és másutt is nagy hangsúlyt fektettek a tudományok, a tudósok támogatására, a diákok istápolására. A középkori muzulmán világra oly jel-lemző tudomány- és tanuláspártolás tehát a könyvtáralapítások és működtetések számos pél-dájával is alátámasztható.


KÖNYVTÁRAK AZ IBÉRIAI-FÉLSZIGETENA muzulmánok a 8. század második évtizedében léptek az Ibériai-félsziget földjére. A 770-es években I. Abdul Rahman teremtette meg a hispániai Omajjáda-dinasztia alapjait, alakult ki az emirátus, majd utódai idején a kalifátus, mely 929 és 1031 között állt fenn. Az Ibériai-félszigetre érkező muzulmánok hozták magukkal Európába kultúrájuk elemeit is. Így magukkal hozták a könyveket, az olvasás szeretetét. Híres másolóműhelyek sora (Córdoba, Sevilla, Granada), papírmalmok (Toledo) és a főbb városokban szinte mindenütt felhalmozott könyvgyűjtemények jelzik műveltségről, tanulásról vallott felfogásukat.


III. Abdul Rahmannak, az első kalifának könyv-szeretete még Keleten is annyira közismert volt, hogy a bizánci császár – barátsága elnyerésére – megajándékozta őt Dioszkoridész egy művével, mely arany betűkkel írott, csodás növényrajzokkal díszí-tett volt.


• Hakám al-Musztanszír uralkodása alatt (961-976) a három legnagyobb cordobai könyvtárat egyesítették, és így létrejött az a csodálatosan gazdag intézmény, amely a korabeli leírások szerint 400.000 kötetet számlált. (Ez valószínűleg költői túlzás, ám a könyvtár jelentőségét senki nem vonja kétségbe.) A könyvtár vezetője egy eunuch volt, akinek feladata volt a könyvek őrzése és a katalógusok elkészítése. A könyvekről készült címjegyzék 44, egyenként 50 lapos füzetet tett ki.


A córdobai magánkönyvtárak közül leghíresebb Ibn Futáisz kádi (=bíró) gyűjteménye volt, aki külön emeltetett imádott könyvei számára egy zöld tetővel és falakkal, zöldre festett függönyökkel felszerelt épületet. Hat másoló és egy kéziratjavító dolgozott az épületben. Állandó fizetséget kaptak, nem pedig az elkészült munkák után fizették őket, mivel Ibn Futáisz úgy vélte, a sietség árt a kalligráfiai munka szépségének. Másolóit börtönőrként őrízte, és semmilyen körülmények között nem volt hajlandó kölcsönadni egyetlen könyvét sem.


• A kalifátus idején tehát Córdoba volt az andalúziai szellemi központ, a könyvkészítés és könyvtár-alapítás fellegvára. A források szerint évi 60-70.000 kötet is napvilágot látott a „világ díszének" tartott csodás városban. (A város jelentőségét illusztrálva: London ez idő tájt alig nagyobb egy falunál, Párizs lakóinak száma 40.000, Córdobában ugyanekkor 500.000 ember élt! Itt vezették be az európai kontinens első városi közvilágítását!)

az iszlám könyvtárai

A KÖNYVTÁRAK BERENDEZÉSE ÉS

MŰKÖDTETÉSE:

A könyvtári funkciók elemi szintjével magyarázható, hogy a középkori iszlám világban nem jött létre egy, speciálisan könyvtárépítésre alkalmazott építészeti megoldás. A könyvtár vagy a mecseten belül volt, vagy az uralkodói palotában, ez utóbbi legszebb, legtágasabb termében.


A nagyobb könyvtárak-ban rendezőelvként pró-bálták figyelembe venni a könyvek témáját, és egy helyre tették az azo-nos tudományághoz vagy ugyanahhoz a szerzőhöz tartozó mű-veket.


A szekrények és polcok elrendezésénél azt is figyelembe vették, hogy a tudományok hierar-chiáját alapul véve me-lyik mű a fontosabb. Mindig a legértékesebb művek voltak felül - de a Korán mindig legfelül!


A könyvtár vezetője általában olyan férfi volt, aki jól ismerte a könyvek java részét, és akiben a könyvek tulajdonosa maradéktalanul megbízott. Legfőbb feladata a könyvek őrzése volt, a kéziratok védelme a tolvajoktól, a nedvességtől, a kártékony rovaroktól és a tűztől, de őt terhelte a felelősség amiatt is, hogy a könyvmásolás rendben és minél inkább hiba nélkül menjen végbe. Ha a könyvtár kölcsönzött is, az igazgatónak kellett megtenni a szükséges lépéseket a könyvállomány megóvása érdekében.


A KÖZÉPKORI ISZLÁM KÖNYVTÁRAK SORSA:

A muzulmán könyvtárak pusztítói legtöbb esetben maguk a muzulmánok voltak, gyakoriak az olyan feljegyzések, melyek arról tanúskodnak, hogy egy-egy, hatalomra kerülő irányzat döntött egy adott könyvtár részleges vagy teljes megsemmisítéséről.


Granada visszafoglalása után Cisneros kardinális elrendelte, hogy égessék el nyilvánosan az addig még megmaradt muzul-mán könyveket. A kato-likus spanyolok a közép-kor során, a nagyinkvizí-ciók idején sosem szűn-tek meg gyanakodni arab írást látván.


A korabeli szemtanúk leírásán kívül tehát általában csak igen kevés maradt az egykori fényes könyv-tárakból. Néhány kivételes értékű és ritka szépségű könyv természetesen ma is megcsodálható a párizsi, kairói, vagy egyéb könyvtárakban és múzeumokban.

AZ ISZLÁM ÍRÁSMŰVÉSZET, KÖNYV- ÉS KÖNYV-TÁRTÖRTÉNET TANULMÁNYOZÁSA NAGYON FON-TOS AZ EURÓPAI MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET FELTÁ-RÁSA KAPCSÁN IS. A KÖZÉPKORI EURÓPA SZEL-LEMI ÉLETE, A KERESZTÉNY TUDÓSOK MŰVEINEK MEGÉRTÉSE UGYANIS CSAK ÍGY LEHET TELJES.

ÍrÁs-, kÖnyv- És kÖnyvtÁrtÖrtÉnet

Documents