IRODALMI ÉS MŰVELŐDÉSI LAP

A KÖLTŐ HALÁLAI ÉS ÉLETE

PAPP LAJOS ÍRÁSA

RAJZÁS

RUCSKÓ MIKLÓST BEMUTATJA

CSONTOS JÁNOS

HETVEN ÉVE TÖRTÉNT

AZ EPERJESI JOGAKADÉMIA

ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG;

STIPTA ISTVÁN TANULMÁNYA

A SEMMI Á G Á N

ADALÉKOK A MAI MISKOLCI

SZEGÉNYSÉGRŐL;

POLGÁR PÉTER RIPORTJA

A KIREKESZTETTSÉG ÁLLAPOTA

KERÉKGYÁRTÓ T. ISTVÁN

TANULMÁNYA

A SZÍNÉSZI JÁTÉK PILLANATAI

GYÖNGYÖSI GÁBOR ÍRÁSA

PETŐ JÁNOS RAJZAI

X X V I I I 1 9 8 9

MÁRCIUS

Tartalom Lapszélre (P. L.) 2

Papp Lajos: A költő halá la i és élete Sírvers helyett, egy homályos eredetű szibériai sír k ihantolása elé 3 Csontos János:

Bemutatkozik: Fucskó Miklós 5

Fucskó Miklós verse:

Ci rcumdederunt 5

Hermann Róbert: Petőfi bará t ja Görgei had jára táró l Pálkövy Anta l k iadat lan 1849-es írása 6 Szabó Ágnes versei: Részlet; Átutazó 10

Hanzó I ldikó verse: A lbum 10

Stipta István: Hetven éve történt Az eperjesi evangélikus jogakadémia át települése 1918-19-ben 11 Csorba Piroska verse: K. O. 14 Füzes László verse: Tavasz elé 14

Vaderna József verse: Töredékek 14

Horváth Gyula verse: Halászhalá l 14

Polgár Péter: A semmi ágán Szegénység a mai Miskolcon 15

Bisztray Ádám verse: Fehéregyháza 19

Rózsa Endre verse: Bolgár aszklepiádák 19

Szabó Csaba versei: Párbeszéd; Barátom szavai I.; Barátom szavai II. 19

Tönköl József verse: Nagyvárosi cinterem 19

Kerékgyártó T. István: A kirekesztettség á l lapota 20

Varga Csaba: Lélekfelúj í tás

Játék két részben 22

Pomogáts Béla:

„Transzilván hősköltemény"

Ápri ly Lajos: Tetőn 26

Antal Att i la verse: Őszi motorozás 29

Egyed Emese verse: A tenyeredben 29

Németh István Péter versei: Tagore Balatonfüreden; El nem küldött képeslap 29

Kishegyi Péter verse: Indulás előtt 29

Gát i Kovács István verse: Megkésett útkeresés 29

Dienes O t t ó : A lá thata t lan történet Hamvas Béla esszéiről 30

Ruszoly József: Hétköznapok fo r rada lma Jegyzetek egy történelmi riportkönyvhöz 31

Kerékgyártó T. István: Reménytelen jövőképek 32

A. Gergely András : Fülep Lajos emlékezete 33

Tóth István: A második „évgyűrű" 34

Dr. Tihanyi Endre: Aki el lenál l , fe lkonco landó! A sátoral jaújhelyi börtönkitörés évforduló ján 35

Gyöngyösi G á b o r :

A színészi játék p i l lanata i A miskolci társulat ú jabb bemutató i ró l 36

Tar ján Tamás: Változatok Shakespeare-re Színházi levél II. 37

Kőháti Zsolt : I rodalom a képernyőn 38

Levelek í ró tábor-ügyben 39

Pető János (4, 11, 13, 15, 28, 32, 36) rajzai

Első o lda lon : Zsákmány Pető János rajza

Hátsó o lda lon : Beszélgetők Pető János rajza

A szerkesztésben közreműködnek: Serfőző Simon (szerkesztő), Kalász László (líra), Brackó István (széppró-za), Botlik József (krit ika), Ruszoly Jó-zsef ( tanulmány), Gyöngyösi G á b o r (közművelődés), Feledy Gyula (képző-művészet).

Lapszélre

Március 15: ismét pirosbetüs nemzeti ünnepünk. A tűz márciusa, az olvadás, a dagadó v i-zek, a bomló rügyek márciusa ünnep. S a

forradaLmok márciusa! A forradalmaké, amelyek közt a legnagyobbról , az emberiség újkorának egyetemes, piros betűkkel jelölt határkövéről , a Nagy Francia Forradalomról ugyancsak ebben az esztendőben emlékezünk, emlékez ik a civilizált v i lág, a kétszázadik év fordulón. A Nagy Francia Forradalom példája világított Európában a 48-as forradalmi megmozdulások, fe lke lések, szabad-ságmozgalmak irányítóinak és részeseinek, mesz-szire mutató fák lyaként a sötétségben.

Kezemben a könyv . 1867-ben je lent meg Pes-len, kiadója Heckenast Gusztáv. í ró ja Vargyas Endre, s c íme : „ M a g y a r szabadságharcz törté-nete, 1848—1849." A szerző részletesen ismerteti tudósításszerű, s érezhetően személyes é lmények-től áthatott művében Kossuth 1848. március 3-án Pozsonyban, a rendi országgyűlésen elmondott be-szédét. Hadd idézzünk e beszédből itt néhány gon-dolatot : „A zó ta népek nyerték vissza szabadsága-ikat, miknek ily közel j övő j é t három hónap előtt alig á lmodák. Mi pedig három hónapon át gördít-jük fáradhatatlanul Sysiphus kövét . Es az én lel-kemre epesztő aggoddalommal borul a mozdulat-lanság fá jda lma /.. ./ Nekünk, Tisztelt Rendek, ki-ket a nemzet azzal bízott meg, hogy je lene fö lött ő rköd jünk, s j övendő jé t biztosítsuk, — nekünk nem szabad szembehúnyva várni, míg hazánkat a ba-jok özöne e lborí t ja . Megelőzni a bajt , ez hivatá-sunk /. . ./ Tudom én. hogy elvénhedt rendszer-nek, mint e lvénhedt embernek nehéz megvá ln i egy hosszú élet eszméjé tő l ; tudom hogy f á j darabról darabra összedűlni látni, mit egy hosszú élet épít-getett ; de midőn az alap hibás a dűlés fátuma ki-kerülhetetlen. És mi előttünk, kikre a gondvise-lés egy nemzet sorsát bízta, halandó ember gyar -lóságai be fo lyást nem gyakorolhatnak. A nép örök, és öröknek k ívánjuk a nép hazáját . . . " íme , Kos -suth nevezetes beszédének máig v i lágló gondolata i ! S aztán az események. Ismét Párizs adta meg a hangot. A március első napjaiban kezdődött f o r -radalmi megmozdulások hatására március 13-án Bécsben kitört a forradalom. S egy nappal később Pesten a Fi l l inger-kávéházban (a P i l vaxban) az Ellenzéki K ö r radikális f iata l ja i , é lükön Pe tő f i ve l , I r iny ive l . Jókaival , Vasváryva l és Bulyovszkyva l f o l yamodvány t szerkesztettek az országgyűléshez. Ez így szólt : „Egész Európa mozog . Az idő fé l -századdal e lőbbre rúgott. Egy gondolat rezgi át egész Európát : hogy a létező állapot tovább nem maradhat /. ../ A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekke l ; nem várhat a fe j lődés ed-digi lassú menetére. Egész a lkotmányunkat kíván-juk ezúttal tisztába hozni. Mit kíván tehát a ma-gyar nemzet? K í ván juk a sajtó szabadságát, censú-ra e l tör lését ; fe le lős minisztériumot Buda-Pesten; évenként i országgyűlést Pes ten ; törvény előtti egyenlőséget , polgári és vallási tekintetben; nem-zeti örsereget ; közös teherviselést; esküdtszék, képviselet egyenlőség a lap ján ; úrbéri v iszonyok megszüntetését ; nemzeti bankot ; a katonaság es-küdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne v i gyék kül fö ldre , a kül fö ldieket v i g yék el tő-lünk; a pol it ikai statusfoglyok szabadon bocsá-tassanak; uniót Erdél lyel — s végül l egyen béke, szabadság, egyetér tés . " Az események további me-netét ismerteti a k iegyezés évében napvi lágot lá-tott mű szerzője , ma jd ezzel a mondattal zár ja a f e j e ze te t : „ Í g y ment végbe Magyarország új jászü-letésének ö römnap ja . "

Ennek az örömnapnak az emléke él és éled ú j -ra most szívünkben. S vi lágít immár piros be-tűkkel a naptár lapjain is. p L

NAPJAINK A Borsod-Abaúj -Zemplén Megye i Tanács irodalmi és művelodesi lapja. Me »£e i Lap-kesztőség: Miskolc, Korv in Ottó u. 1. 3530. T e l e f on : 15-881. Kiadóhivata l : K i a d j a B i ^ kiadó Vállalat, Miskolc. Bajcsy-Zs i l inszky út 15. sz. 3527. Felelős k iadó: Veres M i h á l y . P o ^ P l . : 178. 3051. Te l e f on : 36-131. Ter jeszt i a Magyar Posta. Előf izethető b á r m e l y h Wapkezbesiw pos amva tálnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hír lapelő f izetés i es Lapellatasi I r o d á n á l (HELIRh Buai lp<:st x u i . ker.. Lehel utca 10'a - 1900 - közvetlenül v a g y . postautalványon. valamint « u t o l M S M a H E L M 2 1 5 - 8 6 1 6 2 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési d í j egy évrs 1:2 forint. M e g j e l e n i k minden Itónap elsején Kéziratokat és ra jzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Borsodi NyomciaDan, MIS

kolcon. Felelős veze tő : Horváth Ferenc. Index : 25 913 — ISSN 0a47-207a.

STIPTA ISTVÁN

Hetven éve történt Az eperjesi evangélikus jogakadémia áttelepülése 1918/19-ben

A viharos történelmű Eperjes talán leg-büszkébb ősi kollégiumára volt. Szor-gos polgárai saját erejükből építették,

magukénak érezve védték, támogatták. Da-colva a jezsuita hittérítőkkel, császári gene-rálisokkal a kis felvidéki főiskola mindvégig megtartotta protestáns szellemét. A korabeli tanintézetekhez hasonlóan helybéli és a szűkebb környék ifjainak tanítását vállalta, mégsem vált kisszerűen zárttá. A szepességi kollégium tanárai, diákjai széles körű kap-csolatokat alakítottak ki elsősorban német-országi és svéd egyetemekkel, főiskolákkal.

A kollégium keretei között főgimnázium, evangélikus teológiai kar, jogakadémia, majd a X I X . század második felétől tanítóképző működött. Legnagyobb híre a jogakadémiá-nak volt. Szepes vármegye, Eperjes szabad királyi város és a híres Dessewffy család anyagi segítségével az oktatást négy évfo-lyamra terjesztették ki, teljes körűvé alakí-tották. Nem kaptak államsegélyt, nem függ-tek merev központi előírásoktól. Az ország szellemi központjától jótékony messzeségben önálló arculatú, kísérletező műhellyé vált az evangélikus eperjesi jogakadémia, amelyben dékán lehetett a Jászai-féle radikális párt helyi vezetője és megbecsült tanár a szoci-áldemokrata Hébelt Ede. A politikatudományt az 1910/11-es tanévtől Maiéter István, az is-mert radikális párti korifeus oktatta. A vi-lágháború előtti években ezen a döntően szepességi németek által lakott vidéken tar-totta Csengey Gusztáv buzdító előadásait a magyar történelemről. Tanítványaitól lelkes hazafisága jeléül az „utolsó kuruc" jelzőt kapta.

A jogakadémia egykori hallgatói között minden fontos hazai vallás követőit megta-láljuk. A nemzetiségi megoszlás szerinti vizsgálódás is toleráns gyakorlatot igazol. A környék népességének megfelelően tisztes arányban fedezhetünk fel szász, szlovák és

magyar származású tanulókat. A jogakadé-mia elsősorban a közép és kis egzisztenciák gyerekeinek továbbtanulását biztosította. Az Eperjes környéki fiatalok helyben, kisebb költségen tanulhattak, a négy év elvégzése után — ha kívánták — doktorálhattak az egyetemen. Zömük megelégedett az akadé-mián szerzett ismeretekkel, amely a gyakor-lati jogi és kisebb hivatalnoki foglalkozások-hoz elegendő volt.

A jogakadémia alkotó légköre, progresszív szellemisége — az igényes tanárkiválasztás révén — magas szakmai munkával párosult. Itt csak olyan tanárok taníthattak, akik az egyetemi magántanári címmel rendelkeztek. Azi első világháború előtti év tanári karában egyetlen oktató sem volt, aki legalább egy évet ne töltött volna korábban külföldi egye-temen. Itt oktatott Vécsey Tamás a legkivá-lóbb római jogászok egyike, Ereky István a közigazgatástan nagy hírű professzora. In-nen indult Berzeviczy Albert, Horváth Ödön. Moór Gyula pályája.

A századforduló idején működő tíz jog-akadémia közül az eperjesin tanult a legtöbb diák, itt volt legnagyobb létszámú a tanári kar. Az akkor legvonzóbb pályára készítő, elsősorban gyakorlatias tudást nyújtó felvi-déki főiskola további szép terveit az első világháború söpörte el. Üjrakezdésre Eper-jesen nem volt esély: a békekötés miatt me-nekülnie kellett.

* Mikler Károly dékán 1919 őszén a mis-

kolci Reggeli Űjság lapjain úgy emlékezett: neki jutott eszébe először a jogakadémia át-telepítésének, ami ezzel azonos volt, meg-mentésének gondolata. A Felvidék cseh meg-szállása, az önálló csehszlovák állam dekla-rálása (1918. október 29.) után egy ideig még működött a magyar polgári igazgatás és a régi keretek között folyt tovább az oktatás.

A zűrzavaros helyzetben azonban egyre biz-tosabbá vált, hogy az új állam nem tart igényt a kollégium jogi fakultására és nincs szüksége az itt tanítókra sem. Míg a teológiai kar, a főgimnázium és, a tanítókép-ző tanárai bátorító ígéreteket kaptak a helyi vezetőktől, a jogászok számára csak a mene-külés maradt. Kollégiumi termeiket cseh katonák szállták meg, eltiltották a magyar nyelvű oktatást. Méltatlankodó tanáraikat rövid időre letartóztatták. [1]

Az áttelepülés ügyében Eperjesen nem tör-tént hivatalos, testületi döntés. A kar bo-nyolult támogatási rendszere miatt ebben a fontos kérdésben az ősi pártfogóság és az evangélikus egyházkerületi hatóség dönthe-tett volna. A dékán úgy értesült, hogy a pártfogóság egyes tagjai ellenzik, korainak, célszerűtlennek tartják az elköltözést. Akció-ját ezért a társíenntartó szerv, az egyház vezetőinél kezdte. Az 1913. december 5-i bu-dapesti egyházi konferencián felkereste Ge-duly Henrik tiszai egyházkerületi püspököt, aki támogatta az elképzelést, ö már nem bízott a békekonferencia kedvező döntésé-ben. Másnap a dékánnal együtt felkereste Lovászy Márton vallás és közoktatásügyi mi-nisztert: kérte az áthelyezés állami támoga-tását. A miniszternek sem voltak illúziói a bekövetkező területi változásokat illetően. Rögtön beleegyezett az áttelepítésbe, sőt azt is megígérte, hogy a teológiai kar esetleges áthozatalát is kedvezően fogadja. Az újra-kezdő jogakadémiának államsegélyt ígért, a költözködés költségeinek egy részét is átvál-lalta.

Dönteni kellett arról is, hogy hova mehet a jogakadémia. Először Kassa merült fel. Ezt az elképzelést az az illúzió éltette, hogy az abaúji központ magyar területen marad. Az év végén azonban már arról értesültek az eperjesiek, hogy a kassai állami, és a sárospataki református jogakadémia is köl-tözni kíván. Mindkettő Miskolcra.

A miskolci áttelepítés Mikler Károly ér-deme, bár a város vezetőinek kedvező hoz-záállása sokban hozzájárult ehhez. Az evan-gélikus egyház a felügyeletet gyakorló egy-házkerület központját, Nyíregyházát javasol-ta. Egy ideig rontotta Miskolc esélyeit az a hiedelem, hogy még ez a város is átkerül Csehszlovákiához. A bizonytalanság sokáig tartott: a Reggeli Hírlap 1919. március 16-i száma is fé lve emlegette azt a lehetőséget, hogy a demarkációs vonalat még mélyebbre vonják, így esetleg bekerül Miskolc („Mis-kovec") és Sátoraljaújhely is. A határok vég-

ső megállapításáról egyébként a város lakói csak 1919. június 19-én értesülhettek.

A budapesti tárgyalásai után, Eperjesre tartva, Mikler Károly Miskolcon állt meg. December 7-én tárgyalt a város vezetőivel, Szentpáli István polgármesterrel és Lichtens-tein László városi főispánnal. A két vezető lekötelező ígéretet tett. Megígérték, hogy a város törvényhatósági bizottsága december 19-én megtárgyalja a jogakadémia ügyét. Azon melegében ajánlottak egy megfelelő épületet és évi 25 000 koronát az áttelepülő intézménynek. [2]

Miskolc régen vágyott már egy egyetemre, vagy legalább egy főiskolára. Igaza volt az ügyet támogató lelkes patriótáknak: megér-demelte volna. A környék hozzá mérhetően jelentős városai rendelkeztek felsőfokú tan-intézettel. A helybeli továbbtanulás hiánya nemcsak presztízs, hanem a lakosság jelentős érdeksérelmeivel is járt. A város vezető tes-tületei mindenekelőtt műegyetemet akartak: 1918. január 31-én a törvényhatósági bizott-ság határozata szerint: „ . . . tekintette l azok-ra a rendkívüli fontosságú kulturális és gaz-dasági érdekekre, melyek a harmadik mű-egyetemnek városunkban való felállításához fűződnek, az e célból szükséges anyagi áldo-zatokat városunk vagyoni állapotához képest meghozni kész." [3J A biztató kilátást és az eredményes tárgyalásokat az év őszén bekö-vetkezett fordulat egyelőre megszakította.

Már korábban meghiúsult a sárospataki jogakadémia és az ottani teológiai kar átho-zatalának terve. Az év végi tragikus esemé-nyek után viszont két felvidéki főiskola is befogadásra kérte Miskolcot. Először a Sel-mecbányái erdészeti és bányászati akadémia fordult a városhoz. A képviselőtestület 1918. december 19-én eldöntötte, hogy a „főiskolá-nak Miskolcra áthelyezését örömmel veszi és annak idején a legerélyesebb mozgalmat in-dít az iskolának részére való megnyerése iránt." Az ígéretet beváltva három év múlva újabb határozat született: a polgármester lépjen fel a kormánynál a főiskola Miskolc-ra telepítése ügyében. [4] Határozottabb módon, eredményesebben járt el a város a jogakadémia ügyében. A vezetők tartották magukat korábbi ígéretükhöz. A város tör-vényhatósági bizottságának minden fontos albizottságával előzetesen megállapodtak a menekült fiőiskola befogadásáról, és támoga-tásáról. A Mikler Károly jelenlétében lefolyt 1918. december 19-i bizottsági ülés örömmel fogadta az „eperjesi jogakadémiának Mis-kolcra való áthelyezését." [5] Igaz ugyan, hogy a határozat egyelőre nem erősítette meg a korábban felkínált segélyösszeget és nem volt szó a székház átadásáról sem. A város anyagi erejéhez mért támogatást ígért.

Időközben az eperjesi jogakadémia tanára-it a cseh katonaság részéről újabb inzultus érte. Az 1918. december 19-re összehívott ősi pártfogósági testület még mindig nem látta időszerűnek az akadémia áthelyezését. Mik-ler a pártfogóság álláspontja ellenére 1919. január 16-án Miskolcra utazott, most már az átjövetel részleteit tisztázni. Szentpáli István polgármester 1919. január 18-án hivatalosan értesítette az eperjesi kollégium dékáni hi-vatalát, hogy a jogakadémia részére átengedi a városháza II. emeletének azt a helyiségét, amelyet akkor a 16. gyalogezred parancsnok-sága foglalt el. A dékén sürgős intézkedést kért az illetékes evangélikus püspöktől. Ge-duly Henriktől. A válasz, a végső döntés 1919. február 9-én érkezett Eperjesre: „Ha-tározat:

Az egyházkerületi közgyűlés utólagos jó-váhagyásának reményében, saját felelőssé-gemre elrendelem, hogy az eperjesi ag. h. ev. egyházkerületi collegiumi jogakadémia ideiglenesen, a béketárgyalások befejezéséig Miskolc város hatósága alatt legyen, ( . . . ) címében, pecsétjében, hivatalos irataiban a következő elnevezést viselje:

« A tiszai ág. h. ev. egyházkerület eperjesi kollégiumának jogakadémiája — ideiglene-sen Miskolcon!«" [6]

A határozatot később az egyházkerületi közgyűlés is jóváhagyta. Az 1920. október 27-én, Nyíregyházán hozott állásfoglalás nyo-matékosan hangsúlyozta a jogakadémia mis-kolci működésének ideiglenességét. „Paran-csolja ezt a területi integritás kiirthatatlan gondolata, a már poriadásban lévő, alapító ősök és vértanúk emléke és kegyelete, vala-mint az elszakított testvérek iránt érzett szeretet és tisztelet érzete." Két év múlva a főiskola hivatalos pecsétjéből már hiányzott az „ideiglenes" szó.

Az átköltözésre rövidesen sor került. Az eperjesi kollégium igazgatótanácsának 1919. március 4-én tartott ülésén, amelyen meg-jelent Stefanek Antal, a csehszlovák kor-mány tanügyi referense, végleg eldőlt az in-tézmény sorsa. Hivatalosan értesültek arról, hogy a teológiai kar feleslegessé vált, mert a pozsonyi egyetem teológiai fakultást kap. A jogakadémia fenntartása sem indokolt, hiszen >va csehszlovák kormány Magyaror-szág részére nem nevel jogászokat." f7] A fe-leslegessé vált intézmények szabadon átköl-tözhetnek. A helyi zsupán, Fábry Pál is jó-szándékú semlegességgel tűrte az elköltözést. Megengedte a hadizsákmánynak nem minő-sülő ingóságok elvitelét. Miután a dékán meggyőzte őt, hogy az akadémia ingóságai felekezeti tulajdonban vannak, a bútorok, az irattár, a könyvek egy része átkerülhetett Miskolcra. Elhozták Than Mór híres Des-sewffy Arisztid portréját is.

A későbbi visszaemlékezések sokat dicsér-ték Mikler Károly akkori vagyonmentő tár-gyalásait. a valóság mégis az. hogy a 29 000 kötetes jogi szakkönyvtár és a rendkívül értékes éremgyűjtemény Eperjesen maradt.

*

A dékán 1919. március 10-én érkezett Mis-kolcra. A jogakadémiáról szóló első hírlapi értesítés a március 16-i Reggeli Hírlapban jelent meg. Beszámolt a dékán megérkezésé-ről és tudatta: a cseh hatóságok nem gördí-tettek akadályokat az átjövetel elé. A már-cius 18-i lapszám arról tudósított, hogy a jogakadémia dékáni hivatala már aznap fo-gadja és beírja az utólag jelentkezőket. A tanárok megérkezése után az előadások, az alap- és államvizsgák nyomban megkezdőd-nek.

A várost ebben az időben az ország leendő területi megcsonkítása, a határok kérdése tartotta lázban. Valamelyest megnyugtató volt a jogakadémia átköltöztetésének híre, mert ebből a helyi közvélemény arra követ-keztethetett, hogy a város mégsem kerül át Csehszlovákiához. Éppen Mikler Károly nyi-latkozta a Reggeli Hírlap március 20-i szá-mában: Fábry Pál zsupán is így értesült, éppen biztatására jöttek Miskolcra és nem Nyíregy-házára. A Kassai Napló másnap közölte a kínos helyzetbe került csehszlovák tisztviselő helyreigazító nyilatkozatát:

„a miskolci újságoknak az eperjesi jogaka-démia áthelyezésével kapcsolatos híre merész kombináció, önkényes találgatás."

A Tanácsköztársaság híre tehát már Mis-kolcon érte az áttelepült négy akadémiai ta-nárt. A Horthy-korszakban készült visszaem-lékezések egyöntetűen megállapították: a he-lyi kommün vezetői nem akadályozták intéz-ményük működését. Az első vizsgáról szóló tudósítás (amely szerint a jelölt „fényes eredményt produkált") 1919. március 28-án kelt. Igaz, a Reggeli Hírlap egy nappal ko-rábbi száma közölte a miskolci kultúrbiztos rendeletét az egyház és iskola szétválasztá-sáról. Tudni lehetett: a proletárállam radi-kálisan átnevezi a jogi felsőoktatást is.

A reform első jele a közoktatásügyi nép-biztos 1919. március 31 -i rendelete volt.

Eszerint a vizsgák valamennyi tudomány-egyetem jogi karán és minden jogakadémián — az új tanulmányi rend végső megállapítá-sáig — szünetelnek. [8] Az előadásokat azon-ban március végétől folyamatosan tartották. Mikler Károly dékán, jogtörténész több rész-letben beszélt a „vezérek korabeli ősmagyar nemzetségi kommunizmusról." Ugyanő tar-tott órát „gazdaságtörténeti és művelődéstör-téneti módszer alkalmazásával az egyéni tu-lajdonnak I. István korában bekövetkezett kialakulásáról." [9]

A miskolci baloldali ügyvédek április 5-én elhatározták, hogy egy tudományos szeminá-riumot állítanak fel, ahol az újonnan alakuló proletárjog elsajátítására és a szociális isme-retek fejlesztésére előadásokat tartanak. Áp-rilis 8-án felhívás jelent meg a miskolci jogtanulókhoz is. Kálmán Ödön joghallgató kérte társait: április 12-én jelenjenek meg a jogakadémián „szakszervezetbe való tömörü-lés és az új kommunista társadalomban való megfelelő elhelyezkedés ügyében." [10] Más-napi újsághír szerint a joghallgatók szak-szervezete megalakult, működésének irányí-tására végrehajtó bizottságot választott.

Krausz György miskolci kultúrbiztos 1919. április 20-án felhívott mindenkit, „aki a szo-cializmus—kommunizmus köréből előadást tud tartani, jelentse tárgykörét, címét a mű-velődési oszálynak." A jelentkezőkből mun-kásképző gárdát kívántak alakítani, „mely-nek minden tagja kötelezi magát, hogy egész szellemi tőikéjét feltétlenül a proletárösszes-ség szolgálatába állítja." Bruokner Győző, a jogakadémia későbbi dékánja is említi, hogy a főiskola tanári karát is felhívták: tartsanak hetenként ikétszer öntudatosító szociológiai előadásokat a Vörös Hadsereg tisztjei és altisztjei részére. Forrásaink nem igazolják az itt tartózkodó tanárok (közre-működését.

A Reggeli Hírlap 1919. április 18-án „Mun-kásegyetemet Miskolcnak!" címmel nagysza-bású reformprogramot adott iközre. A cikk a jogi felsőoktatás radikális átalakítását kö-vetelte. Harcot hirdetett a régi ideológiájú iskolák ellen, és az „eddig mellőzött, letom-pított tudományágak" oktatását szorgalmaz-ta. „Jogász nép voltunk s a jogi főiskoiák gyári módon termelték a szellemi proletáro-kat." A helyzet a Tanácsköztársaság alatt megváltozik, a „jogi és államtudományi ka-rok a mai formájukban nem fognak fenn-maradni." A várható átalakítások arra az alaptételre épültek, hogy a közvetlen jövő-ben megszűnik a magánjog, és az oktatás fő súlya az államtudományi tárgyakra helye-ződik. Az új szellemű értelmiséget a mun-kások közül kell 'kiválasztani: ezt a körül-ményt a jogi oktatásnak is figyelembe kell vennie.

Ami közelebbről a miskolci munkásegye-tem ügyét illeti, azt az egykori eperjesi és a sárospataki jogakadémiák összevonásával kellene létrehozni. „Szerencsés gondolat len-ne ebben a hatalmas ipari és proletár cent-rumban a két főiskolát munkásegyetemmé egyesíteni." A levéltári adatokból kiderült: a két intézmény fúziójára a sárospataki jog-akadémia igazgatósága tett javaslatot. A köz-oktatásügyi népbiztossághoz benyújtott ké-relmük tartalmilag egyezik a miskolci felhí-vással. A közoktatásügyi népbiztosság egyik lelkes munkatársa a helyi viszonyokat jól is-merő jogtanár, Hébelt Ede vol t . . .

A katonai mozgósítás, a feszült légkör mi-att április végén megszakadtak a jogakadé-miai előadások. A város 1919. május 2-án csehszlovák 'katonai megszállás alá 'került. Rövid ideig tartó bizonytalan helyzet alakult ki. A katonai helytartó először az órákat ál-líttatta vissza, figyelemmel a hazájában di-vatozó közép-európai időszámításra. Képlete-sen is így cselekedett. Elrendelte: a város területén mindenben vissza kell térni az 1919. március 21. előtti állapotokhoz. Az

r a j z o l ó pe tö j a n o s r a j z a

északi határok megnyíltak, tömegével mene-kültek Miskolcra az elűzött tisztviselők, az új fogadalom letételét megtagadó vagy sztrájkoló vasutasok, munkások.

Május 14-én újra meghirdették a jogaka-démiai előadásokat. A Miskolci Napló május 14-i számában derűlátó nyilatkozat jelent meg az oktatás teljessé tételének lehetőségé-ről. Az Eperjesen maradt tanárokra azonban még várni kellett.

Május 20-án a vöröskatonák visszafoglal-ták Miskolcot. Az augusztus 2-ig eltelt rövid időszak alatt több olyan rendelet, deklaráció jelent meg, amely közvetlenül vagy áttétele-sen a jogi_ felsőoktatást érintette. Megerősí-tették az iskolák államosítására, az egyházi vagyon köztulajdonba vételére vonatkozó ko-rábbi terveket. A forradalmi szellemű okta-tás érdekében a lelkészek, hitoktatók átkép-zése is szóba került. [11]

A kommün bukása után, a megszálló ro-mán csapatok asszisztálása mellett — 1919. október 4-én indult újra a jogakadémiai' ok-tatás. Előző nap érkezett meg Eperjesről Obetkó Dezső, Maiéter István, Hébelt Ede és Sztehlo Zoltán. Szlávik Mátyás, a műve-lődés és bölcsészettan tanára nem kívánt Miskolcra költözni. Moór Gyula később a kolozsvári egyetemre került, Ereky István Budapesten oktatott tovább. Ezen az őszön a miskolci volt az ország egyetlen működő főiskolája. A rendkívüli körülményeket mél-tányolva új, korábban máshová beiratkozott hallgatókat is felvettek, és vizsgáztattak a jogakadémián. Az egyetemi oktatás Buda-pesten csak 1920. mároiusában indult újra: számos joghallgató ezért Miskolcra jött vizs-gázni.

A z első félévi előadásokat az eperjesi tan-rend szerint tartották. Igaz, kényszerűségből egyes tárgyak kimaradtak, másokat nem régi gondozóik adták elő. Sztehlo Zoltán, aki ere-detileg római jogász volt, az első félévben magyar anyagi büntetőjogból tartott heti öt óra előadást. Mikler Károly is vállalta a közigazgatási jogot, pedig ő az egyházjog és jogtörténet tanára volt. A korabeli jogász-képzés egyik fontos tárgya a közgazdaságtan volt. Kényszerűségből ezt is Mikler Károly adta elő. Szlávik Mátyás stúdiumát Maiéter István vállalta, aki a jogbölcsészettel együtt

így heti 10 órát tartott. Obetkó Dezső az osztrák magán, és a magyar pénzügyi jogot jegyezte.

Az előadó tanárok névsorából hiányzik Hébelt Ede. Röviddel Miskolcra érkezése után felfüggesztették állásából. Hosszú, egé-szen 1934-ig tartó eljárás, jogi procedúra után fegyelmi büntetéssel elbocsátották a tanári karból. A határozatot a hegyaljai evangélikus egyházmegyei törvényszék 1922-ben hozta. Az indok: Hébelt Ede aktív tá-mogatója volt a polgári demokratikus kor-mány politikájának, a proletárdiktatúra ide-je alatt közoktatásügyi népbiztosság munka-társa volt, és professzorságot vállalt az ak-kori munkásegyetemen. Terhére rótták azt is, hogy szociáldemokrata programmal kép-viselő lett. Az ellene indított eljárás során az egyházi törvényszék vizsgálat alá vette a Tanácsköztársaság alatta magatartását, ele-mezte a munkásegyetemen tartott előadásait. Országos megütközést keltve a bíróság még a szociáldemokrata párt programjáról is íté-letet mondott, hiszen azt kutatta: vajon Hé-belt Ede szociáldemokrata képviselői állása ellentétben van-e az evangélikus egyház szellemével. Sorra vették a szociáldemokrata párt vezetőinek az egyházról tett nyilatko-zatait, és Hébelt Ede valamennyi parlamenti felszólalását. A kiváló tanár a két világhá-ború közötti Magyarországon nem oktatha-tott. A felszabadulás után azonban ő szer-vezte meg és irányította azt a budapesti tanfolyamot, amelyen tehetséges munkások jogot tanulhattak. [12]

Az első miskolci tanév második félévében — a magasabb létszám miatt — már évfo-lyamokra bontva folyhatott az Oktatás. Ek-kor alakult ki az a tantárgyi rendszer, amely az akadémia 1949-es megszüntetéséig irány-adó volt. Az 1919—20. tanév II. félévi tan-rendje, heti óraszámokkal:

I. évf. Római jog, 8 óra Sztehlo Zoltán Magyar alkotmány és jogtörténet, 7 óra Mikler Károly

II. évf. Magyar közjog, 6 óra Maiéter István

Magyar magánjog, 5 óra Sztehlo Zoltán Pénzügytan, 4 óra Flórián Károly Nemzetközi jog 3 óra Maiéter István

III. évf. Magyar anyagi büntetőjog, 3 óra Magyar büntetőeljárás, 5 óra Obetkó Dezső Magyar állam statisztikája, 4 óra Mikler Károly

IV. évf. Speciálkollégiumok Maiéter István: Európai államok legújabb története Szlávik Mátyás: Bölcseleti etika Csengey Gusztáv: Nemzeti küzdelmek a XVI I . században. [13]

A következő tanév elején a dékánnak újabb tanárokról kellett gondoskodnia. Obet-kó Dezső, Flórián Károly, Maiéter István az átmenetileg engedélyezett kassai jogaka-démiára mentek, Hébelt Ede visszakerülésé-re nem volt remény. Sikerült három kiváló oktatót találni, valamennyien hűséggel szol-

gálták a jogakadémiát, egészen annak meg-szűnéséig. Schneller Károly fővárosi statisz-tikai hivatali fogalmazó a közigazgatási jog és statisztika tanára lett. A történeti és f i lo-zófiai tanszékre az iglói főgimnázium egyko-ri tanárát, Bruckner Győzőt nevezték ki. A büntetőjogot Hacker Ervin oktatta 1921 őszétől.

A jogakadémia hallgatói létszámáról az el-ső két tanév átmeneti viszonyai miatt nincs pontos adatunk. A tantestületi jegyző-könyvek és a beiratkozottak hivatalos kimu-tatásai az 1922/23. tanév I. félévétől tartal-maznak megbízható információkat. Ebben a félévben a jogakadémiának 212 rendes (te-hát előadások látogatására kötelezett) hall-gatója volt. Legtöbben az első évfolyamra iratkoztak be, számuk 72 volt. A második évfolyamon 66-an, a harmadikon 42-en ta-nultak. A negyedév létszáma 32 volt. Az evangélikus egyház hatósága alatt álló jog-akadémián összesen 71 hallgató vallotta ma-gát protestánsnak, közülük csak 31 volt evangélikus. A tanulók többsége helyi vagy környékbeli volt. (51 miskolci, 31 Borsod megyei, 24 abaúji.)

Az első évre felvehető hallgatók létszámát a vallás- és közoktatásügyi miniszter szabta meg. A felvételnél — a hírhedt numerus clausus törvény alapján — tekintettel kellett lenni a „ fa jok és nemzetiségek" számarányá-ra. A miskolci jogakadémia keretszáma 1922/ 23-ban 60 volt. Az első évfolyamra 93-an jelentkeztek. A törvény alapján — a tovább-tanulásra alkalmas keresztények által be nem töltött helyre — mindössze 4 zsidó vallású hallgató kerülhetett volna be. A -kari tanács 1921. október 4-én azonban úgy foglalt állást, hogy — tekintet nélkül a törvényben meg-szabott arányra — „a keresztény vallású pályázókkal meg nem telt megengedett lét-szám határáig nem keresztény kérelmezők is felvétetnek." Egyébként nem tartották be a minisztériumi keretelőírást sem. A jobb előmenetelű jelentkezőket, a tanárok vagy helyi potentátok által — a korabeli szokás szerint írásban — ajánlott pályázókat az egyházi hatóság vezetője, a püspök vette fel. Az egyház ragaszkodott régi iskolafenntartói jogához, oktatási autonómiájához.

*

A jogakadémia belső oktatási rendje ki-alakult, tanári kara, szervezete stabilizáló-dott. A sorsa mégsem rendeződött véglege-sen, hiszen a minisztérium 1921. június 13-án közölte: a jövőben kinevezett vagy megvá-lasztott tanárok részére — az állam szűkös pénzügyi helyzetére tekintettel — nem ad államsegélyt. Miskolc városának törvényha-tósági bizottsága megadta ugyan a 25 000 ko-rona segélyt, de ez a kiadások, fizetések tö-redékét fedezte csupán. A kormány rövide-sen megszüntette a felekezeti jogakadémiák anyagi támogatását. Elsősorban anyagi okok-ra hivatkozott, de közismert volt: az új kul-tuszminiszter, Klebelsberg Kunó az egyházi keretek között folyó jogászképzést elvi okok-ból sem akarta fenntartani. Az intézmény csak helyii támogatással működhetett tovább. Borsod vármegye „szomorú pénzügyi helyze-tére" hivatkozva nem adott segélyt. Miskolc ezúttal is megértőbbnek mutatkozott: az ok-tatáshoz szükséges helyiségek biztosításán, a fűtés, világítás költségein túl ideiglenesen vállalta három tanszék összes kiadásának fedezését. A támogatás kérdésével foglalkozó városi testületi ülések vitáiból kiderült, hogy a jogakadémiát minden körülmények között meg .kívánták tartani.

A város polgármestere, Hodobay Sándor, 1922. november 28-i megválasztásakor nagy-ívű kulturális programot hirdetett meg. Megígérte a színház átépítését, a művészte-lep további fejlesztését („Nagybánya helyét a jövőben Miskolcznak kell majd betölte-

nie"), (kilátásba helyezte a Borsod-miskolci Múzeum végleges elhelyezését. A város „Utóbbi időkben nyert határvárosi küldeté-sének" [14] megfelelően fejleszteni kívánta törvényhatósága iskoláit. A jogakadémiához — mint egykori eperjesi diák — teljes szív-vel ragaszkodott. A jogi oktatásért hozott ál-dozat ,(a városi költségvetés 0,8%-a) több-szörösen megtérült. Az itt lakó hallgatók el-helyezése, élelmezése révén a város iparosai és kereskedői ennek Iközel tízszereséhez ju-tottak.

A jogakadémia támogatásáról 1923. Június 26-án született megállapodás. Miskolc végle-gesen magára vállalta három tanszék fenn-tartását. A jogakadémia tanárai ígéretet tet-tek a „tényleges és állandó" miskolci műkö-désre. Rögzítették: az összes tandíjkedvez-mény 3/8-ad része a miskolci illetőségű „sze-gényebb sorsú" ihallgatókat illeti meg. A vá-ros további feltétele volt, hogy a tandíjat, beiratkozási és vizsgadíjat a jogakadémia felekezettől függetlenül határozza meg. Nem adott tehát kedvezményt a városi lakosság mindössze 10%-át kitevő evangélikusoknak.

A jogakadémiai ifjúság Miskolc szellemi életének egyik meghatározó tényezője lett. A Miskolci Joghallgatók Testülete megala-kulásától, 1920-tól legfontosabb feladatának tartotta az egykori eperjesi hagyományok át-mentését, meghonosítását. A joghallgatók be-kapcsolódtak a város társadalmi életébe, kezdetben főleg a tanévi ünnepek szervezé-se. a „jogászmárciusok" révén. [15] Az egy-kori eperjesi diák, Kossuth Lajos mellett példás tisztességgel ápolták Széchenyi István emlékét is. A miskolci joghallgatók minden évben megemlékeztek az aradi vértanúk halálának évfordulójáról. Október 6-a kul-tusza Eperjesen alakult ki. A kollégiumot tá-mogató Dessewffy család mártír fiának em-lékét Miskolcon is megható kegyelettel ápol-ták. A régi eperjesi diákélet kedves hagyo-mányai közül a ballagás vert gyökeret az új székhelyen. A húszas évek közepétől a város e kedves ünnepségen vett búcsút diákjaitól. A „Ballag már a vén d i á k . . k e z d e t ű , megható búcsúdalt énekelve egyben annak fordítójára. Csengev Gusztávra is emlé-keztek.

J E G Y Z E T E K

(1) Dr. Mikler K á r o l y : A z eper jes i ág. hitv. ev. jogakadémiának 1918. december 28-an bekövet-kezett. aseh megszállás következtében Mis-kolc i ra történt áthelyezése. Sárospatak 1922. 6. o. A jogakadémia történetének első idősza-káról vázlatos áttekintést ad: Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének első év -tizede (1919—1929). Borsodi Szemle X X X . év i . 1985. 2. szám 49—58. o

[21 Dr. Bruokner G y ő z ő : A miskolci jogakadémia múltja és kultúrmundcássáiBa (L919—1359). Érd-l iget 1953—1939. A z Evangél ikus Országos Le-véltárban (EOL) letétbe helyezett kézirat. EOL. Brudkmer Győző hagyaték. Irattár 15. ( további-l lóban: Bruokner) 1—ll>. o.

[3] Miskolc t k j f . város 1918—19. évi j e gy zökönyve 28. o. 13/1918 I. 31. sz. határozat. A lapszám: 13. B.-A.-Z. Megye i Levé l tár .

[4] Miskolc tk j f . város 1918—dS. évi j e gy zőkönyve 411. o. Miskolc tk j f . város 1931. évi j e gy ző -könyve 368. o.

[5] Bruckner 11. o . ; Mik ier im. 18. o. [6j Bruokner 9. o . ; Mik ler 19.o. [7] Gömöiry János: A z eper jes i ev. Kol lég ium

1531—1931. Eper jes 1933. 71. o. [8] Miskolcz i Nap l ó 1919. április 3., Reggel i Hír -

lap 1919. ápri l is 1. sz. [91 Reggel i Hír lap 1919. IV. 3.: Rátkai András :

A Tanácsköztársaság történetének első szia,ka-sza megyénkben. Borsodi Szemle 1969. 1. sz. 25. o.

[10] Reggel i Hír'aip 1919. április 9.. Miskolczi Nap-tó 1919. ápril is 8.

[11] Miskolczi Munkás 1919. június 24.. június 27., július 30-i számai.

[12] Hébelit Ede fegye lmi ügyérő l : Reggel i Hír lap 1926. július 4-i s záma: EOL Kari ülései tkv. (mel léklet ) 1933—34. V I I I . köt. *7. o. Miskolcz i Jogászéleit 1936. 75—78. old.

[12] EOL Tiszai Egyházkerület .Togaka<lémiája. Mari ülési j e gy zőkönyvek ,1919—1926. 7.: 9.: 22. old.

[14] Miskolc tk j f . város 1922. év i j e gy zőkönyve 430. old. B.-A.-Z. Megye i Levé l tár IV. 1903/a. 14.

[15] Dr. Nóvák Is tván: Az eperjes—miiskoloi j o -gászi f júság diákélete. Misko íc 1941. 264—328. old.

CSORBA PIROSKA

K . o .

Aki vár tőlem, megcsalom. Aki semmit sem, meglepem. Voltam elégszer engedelmes, lehessék végre engedetlen.

Egyismeretlenes jövőmet sokismeretlenesre váltom, ne legyen előrelátható, sokféle gyökre válaszoljon.

Fölnyitni a zárójelek sorompóit, melyekbe zártak! Legyek a mellékesből fontos, kire gondos szemek vigyáznak.

Legalább állhassak a ringbe, ne az legyek, kinek jegy se jut, aki csak kibiceknek szurkol, s élete örök knock out.

FÜZES LÁSZLÓ

Tavasz elé

Március jár a holt avarban, a szélben pár szem hó cikáz. Tar bokrok alatt zöld szoknyában didereg néhány hóvirág.

Ébredő fények fátyolában fázik a tavasz. Balga lány. Remény, szerelem lép nyomában, és vágy, hogy nyár is jön talán.

Komisz tél járta kertjeinket, de abból, ami megmaradt, teremtünk új feltámadásos, hozsannás szent tavaszt.

VADERNA JÓZSEF

Töredékek

A város kövei

*

az ég egyik térde a Hold az ég másik térde a Nap itt mindig beszakad a trón féltérden a magyar pillanat

*

csuklómon fantomfájás: Szent István hiányzó jobbja a testetlen fájdalom

menyasszonya

*

A Dunában már nincs se víz se hal. Megteltem méreggel, iszonyattal, iszap-

pal,

Egyre másra. Kitalálva egymást a halálra a mozdulatlan és utálatos örökkévalóságra. *

Feltáratlan sír a nemzetséglánc. Világháborús szökevény a győzelem.

HORVÁTH GYULA

Halászhatál T. Erikának

Látod, nem hagytál nekem semmit, csak egy rongyosodó ölelést őrzök kabátomon ebben a nagy ruhadrágulásban, s ez a kékekre rugdosott nagy ég is, csak hószakadással sirat meg, mert aki elszórta az anyaöleléseket • zokogó kutyaként világgá mehet, látod, nem hagytál nekem semmit, gyöngykönnyeid is kiperegtek a kezemből, csak csukló zokogásod ébreszt fel éjjelemből, hát hogyne szeretnélek, hogyne keresnélek, mikor megoperált sorsom haldoklik ebben a kórházidőben, álmaimban fejem fölött hófúvás-hullámok csapnak össze ezen az óceánvidéken, s a befagyott Égen léket vágó halászhalál hálóját elkerülve: az éjszaka csillag-kavicsos utcáin jössz,

hogy tengereket átvérző szívem bekötsd, látod, nem hagytál nekem semmit, csak az utca fogsorából kicsüngő lépteid, s tudom, hogy ez az anyaidő is, csak hó-pólyás, bánatcsecsemőt hoz nekem, s ha elpergetett aprópénz-életem koporsótárcába szedi a halál: fügecsókjaidból csak egyet adj a számba, tízmillió árva szeme láttára, fekete kabátom vedd le rólam s add, erre a didergő Kis Országra, mert varjakat is halálra ítélő hideg lesz, befagynak az anyaméhek, hát hogyne szeretnélek, hogyne keresnélek, mikor halálosan igéző napjai jönnek az időnek.