Mit csinálsz az Istennek szentelt dolgokkal?

Dániel 5:1-6

Bevezetés: Ebben a hedonista, önmagunkat szerető Világban, ahol az emberi ész és az ember van istenítve, az emberek nem sokra becsülik a közvagyont. Országunkban egyenesen divat, hogy mindenki igyekszik a maga részét elvenni a közből, és azt büntetlenül teszik. Sőt, igen sokan csak a magukét nézik, és ami annál rosszabb, olyan dolgokat is magukénak gondolnak és mondanak emberek, amik nem az övék. A férj a tulajdonának nézi a feleséget, a feleség férjet, vagy éppen a gyerekeiket. Az állam is azt gondolja, hogy a gyerekek az övé, stb.

A keresztyének pedig ezt még megtetézik azzal, hogy olyan dolgokat, amik Istené, maguknak mondják. Úgy gondolják, hogy a Világhoz hasonlóan rendelkeznek felette, holott, tulajdonképpen sok minden nem az övék.

A. Belsazár király követte Nabukodonozort a trónon. Nem uralkodik bölcsen, mint Nabukodonozor tette.Az egyik tivornya alkalmával behozatta a Templom edényeit, és abból ittak.M. A tivornyáról a történelem is tud, mivel Círus így foglalta el Babilont.M. Bizony igen bolondok voltak, hiszen a nehézség idején, nem pazarolni, de nadrág sziút meghúzni szoktak. M. Több dolgot is megtanulhatunk innen:1. Amíg mulatunk, addig lehet, ránk tör az ellenség.2. A mulatozás nem ad jó ötletet.3. Nem kell ahhoz mulatozás, hogy az ember bolond legyen.

B. Belsazár és társai megszentségtelenítették azt, ami Istennek volt szentelve. Itt pedig részletesen szeretnék beszélni arról, hogy mit jelentett, hogy Istennek volt szentelve az a tárgy, és milyen következményekkel jár életünkben. 1. Istennek szentelve azt jelenti, hogy Istennek van félretéve:

a. Isten rendelkezhet fölötte.b. Isten tiszteletére van szánva, azaz CSAK Istent lehet vele dicsőíteni.c. Szente lehetett: tárgy, személy, hely, IDŐ.d. Szent cselekedet, amikor Istennek van szentelve, és tiszta a bűntől.

Ezért mondja, hogy így járjunk az Efézus 4-ben is.2. Gondolkodjunk el azon, hogy mit teszünk azzal, ami Istennek van szentelve.

a. Az Efézus 4 szerint úgy kell, járjunk, mint akik Istennek vagyunk szentelve.b. Ezt csak megerősíti a Kolossé 1: 10-ben.c. Tulajdonképpen azért vagyunk szentek, mert Ő megszentel.

Magának tesz félre, tehát elsősorban azon kell, gondolkodjunk, hogy gondolataink, tetteink, és cselekedeteink szentek-e?

3. Lássuk meg, hogy testünk az Övé – 1 Korinthus 6:18.Nem mindegy mit teszünk vele, hiszen több módja is van a visszaélésnek:a. Parázna gondolatok, vágyak, cselekedetek.b. Nem szánunk időt pihenésre, alvásra és ellenkezője, ha rosszul tesszük.c. Nem szánunk időt kikapcsolódásra és ellenkezője, ha rosszul tesszük.

4. Pénzünk Istené, és annak tizedét neki kell, adjuk.De hagynunk kell, hogy Ő rendelkezzen a többi fölött is.

5. Az Úr napja Istené.Azt a napot teljes egészében Neki szentelhetjük. Az nem szórakozásra, nem kirándulásokra van rendelve. Lehet menni, kirándulni, de azért, hogy meditáljunk, vagy kapcsolatot ápoljunk, és a beszélgetéseink életfontosságú beszélgetések legyenek.

6. Az Egyház Istené – Efézus 5:26, 1 Korinthus 11:27.Ha nem olyan, amilyennek Isten akarja látni, ha tanítás nem az, amit Isten akar hallani, akkor megszentségtelenítjük. Ugyanazt tesszük, ha a sákramentumokkal nem élünk.

C. A megszentségtelenítésnek következménye van. Isten Igéje azt parancsolja, hogy szenteljük meg Istent – 1 Péter 1:15-16, 1 Péter 2:5.Bármely területen vétkezünk, abban járunk, hogy az ellen vétkezzünk, ami Istennek van szentelve!M. Nagyon úgy járunk, mint Belsazár.Belsazár a maga világiasságával ugyanúgy megszentségteleníti, azt, ami Istennek van szentelve, mint amikor mi is világiasan élünk. Isten ítélete pedig rettenetes Belsazáron.Valamennyiszer szemben állunk Isten ítéletével az Ige alapján, mindig minket is készenlétbe kell, helyezzen!1. Ha látod, hogy Istené vagy, akkor gondolkodj el azon, hogy azért van, mert Isten azt

akarja, hogy az Övé legyél. 2. Ha szembesít azzal, hogy ítéletet gyakorol azokon, akik megszentségtelenítik, ami az

Övé, azért teszi, hogy térj meg! M. Az ítéletet a saját népén kezdi.

3. Boldog ember, aki szüntelen retteg.4. Térjetek meg! – Jakab 4:8.