15. évfolyam, i. szám.1962. január-február.

Távlatokanapság a világot egészen más távlatokbaníléljük mint másfél évtizeddel ezelőtt. Ha:jságok hír- és cikkanyagát a háború előttnapjainkban összehasonlítjuk, láthatjuk,r míg régebben főkérdéseink Európára,Tikára s általában a fehér ember világáraik összpontosítva, manapság Ázsia és Afri-:erül mind jobban és jobban érdeklődésünkppontjába. Ázsia és Afrika, ' amely mégrég európai nemzetek gyarmataiból vagytagy világalakulásokat rendszerint neminesen befolyásoló népekből állott, ma aülönbözőbb területeken hallatja hangjátlkai, gazdasági, kulturális és vallási kér-kben.Egy olyan átalakulás folyik világunk-

amelyhez hasonló talán a népvándorlás. létrehozott átalakulás lehetett Európában.zsiában, egy átalakulás, melynek mi csu-a legelső kezdeteit lát juks amely évtizedekvszázadok során keresztül folyhat, míg ale mozgó erők többé-kevésbbé kiforrnak ésiguk helyét meglelik.egész világnak hozzá kell szoknia ezekhez

új távlatokhoz. Nekünk magyaroknak,ipeurópából jőve, mely sokszor túlontúl is>lt telve az önnön problémáival s elfeledteat világviszonylatban látni (ámbátor evvelakarjuk azt mondani, hogy más nemzetek,

itt e világon ezt nem tették és nem teszik),Lelyet az utóbbi másfél évtized eddig sohaismert módon zárt el a világ többi részétől,

n is hunyorog a szemünk e távlatok átte-ísénél. Vallások, kulturális, társadalmi ésasági formák, mentalitások tömege húzó-

dik meg mindé mögött, erők, melyek eddig avilág nagy egésze életében kisebb szerepet ját-szottak, mint amilyent a jövendőben szándé-koznak — s sok esetben bizonnyal fognak is —játszani.

új-Delhiben, Indiában, nemrég fejezte beülését az Egyhásak Világtanácsa. Ez a nagy-gyűlés elsősorban a misszió s az új világhely-zettel való szembesülés jegyében állt. Nem po-litikai, hanem elsősorban vallási és társadalmi,—• emberi —• síkon. Szembesülés, ami egyben —•hogy is lehetne ez másként? — hitvallástjelent. Hitvallást azokkal szemben, akiknek ahitvilágát megértjük és: átéljük, de akikkelszemben mi Jézus Krisztusra mutatunk: nemazért, mert mi ezt vagy azt esakazértis „jobbantudjuk", hanem azért, mert találkoztunkJézussal s ez a találkozás határozza meg azótais az életünket és egész belső világunkat. —A keresztyénség így ma Ázsiában és Afrikában:nem mint egy diktáló, vezérlő vallás, hanemkizárólag a maga belső erejéből — Krisztusból—• élő lelki erő, amely hozzáidomul azok gon-dolkodásához, akik hallgatni kívánják az Őevangéliumát s amely hozzáidomítja mindnyá-junk lelkivilágát és gondolkozásmódját ehhezaz evangéliumhoz.

•Ez az az evangélium, mely a másikat — bárkilegyen is az —• testvérként kívánja elfogadni,megérteni és segíteni. Őszintén, hátsó gon-dolatoktól mentesen.

Ez a magatartás az, amivel a keresztyénségutat mutat az egész világnak az új világ meg-közelítése tekintetében.

Weöres Sándor:ÁNYOS

Bértz-tövi tsorogvány! kéj-áradalommalJátszódói vetődő árnyék-alakommal,Tsevegve katzérkodsz a' mennyei honnal,A' megtsingált szűnek enyh vagy te

azonnal.

árum eehoC S O K O N A I

Hajnali kertben nyíló rózsák,Szirmukat angyal-könnyek mossák,

Míg kicsi párom szunnyad még.Kék szeme tiszta gyémántjáról,Csillaga égi szikrájáról

Rózsa-lugasban álmodnék.

K Ö L C S E YKedv, ki jössz és szállsz magadban,

ó te órák párlata, 'Évszakoknak öntudatlan

üjuló szent-állata,Mily hegyomlás kerget téged

Mindig futni, szállani?Folyton újuló igédnek

Hol szövődnek szálai?

1 zsoltárBódog ember, ki kegyetleneknek taná-

csába nem járt és ki bíneseknek útáranem állott és ki veszedelmnek székibenem ült.

De ű akaratja Úrnak térvényébe, gon-dolkodik ű neki térvényébe éjjel és nap-pal.

És lészen, miképpen folyóvíznek mel-lette iltetett fa, ki ű idejébe adja űgyümölcsét.

És ű levele el nem hull és mindeneketkiket tészen, bétöltetnek.

Nem úgy kegyetlenek, nem úgy, de mi-ként por, kit szél elfútt földnek színéről.

Azért kegyetlenek Ítéletbe nem támad-nak fel, sem bínesek igazaknak tanácsá-ba. '

• Mert úr igazaknak útát megismerte ésa kegyetleneknek úta elvész.

150. zsoltár ;Dicsérjétek Urat ű szentibs, dicsérjétek

űtet ű erejének erességébe.

Dicsérjétek űtet ű jószágiba, és dicsér-jétek űtet ű nagyságának sokasága sze-rént.

Dicsérjétek űtet kürtnek hangosságába,dicsérjétek űtet kintornába és hegedűbe.

Dicsérjétek űtet dobba és karba, di-csérjétek űtet húrba és orgonába.

Dicsérjétek űtet jó, hangos szavú cim-balomba; dicsérjétek űtet vigasságoscimbalomba: minden lélek dicsérje Urat!

Kulcsár-kódex, 1539.

A Jöjjetek szerkesztősége boldog ésIsten áldásaiban gazdag új esztendőtkíván minden olvasójának.

PROF. Dr. A. J. BRONKHORST

A keresztyén teológia történetében néhányanmagas hegycsúcsként emelkednek ki a környe-ző dombok közül. Ilyen volt az ókorban Ágos-ton a nyugati, és Damaszkuszi János a keletiegyház számára. A középkorból Aquinói Ta-mást említhetjük, aki mindmáig a római kato-likus egyház normatív teológusa maradt. Areformáció történetében természetesen elsősor-ban Lutherra és Kálvinra gondolunk. Luthervolt az első nagy kezdeményező, Kálvin pedigvalóra váltotta az evangélium új értelmezését.Hasonló gyökeres megújulást hozott új gene-rációnk számára Barth Károly, aki mindnyá-junk meggyőződése szerint a huszadik századvezető teológusa.

Aki Barthot meg akarja érteni, annak ismer-nie kell századunk első világháború előtti sza-kaszát. E kornak 1900 körül olyan jelentős teo-lógiai képviselői voltak, mint Herrmann,Troeltsch és von Harnack. A fiatal Barth aző tanítványuk volt, amíg 1914. augusztusábannevüket fel nem fedezte ama 93 német intel-lektüel sorában, akik nyilatkozatukban azo-nosították magukat II. Vilmos császár és tanács-adóinak háborús politikájával. Nyilván va-lami nem volt rendben e teológusok etikai fel-fogásával.

Amidőn Barth etikai felfogásukat kétségbekezdte vonni, nem azonosíthatta már magát eteológusok dogmatikájával, etikájával, biblia-magyarázatával és történetszemléletével sem.Ez azt jelentette, hogy támasz és irányelveknélkül maradt. Mint Sawenfil, a kis svájci falulelkésze úgy érezte, hogy nincs már mondani-valója. Egy ideig azon is gondolkodott, hogypapi palástját az egyházi tanácsterem fogasáraakasztja és inkább valamely szakszervezet tit-kárságát vállalja el.

Mindebből azonban nem lett semmi. Barthújra keresni és kutatni kezdett, mint valaki,aki tudatosan tudatlan az alapvető kérdések-ben. Különösen a Biblia alakjai keltették felérdeklődését. Mi -volt az ő titkuk? Mikéntelőtte Ágoston, Luther és Kohlbrugge, ő is Pálapostolnak a rómaiakhoz írt levelénél kötött ki.Mindent felkutatott, amit erről az elismert, defőleg az el nem ismert exegeták írtak. E ku-tatás eredményeként tette közzé 1919-benelőször sokak elképedésére „A Római Levél"című könyvét. Sokan viszont e könyvben amegváltó feloldást találták meg. E műből újhang áradt, amilyent eddig még nemhallott senki. Nyelvezete Kantra és Platonra, agondolatok Kierkegaardra, Nietzschére, Dosz-tojevszkijre és Overbeckre emlékeztettek; égydolog azonban mindenképpen kiviláglott ekönyvből, t.i. az, hogy Pál apostol végső kér-désekre végső feleleteket keresett.

Mi volt az új elem e gondolatokban? A 19.század teológiája, nagy úttörőjének Schleier-machernak nyomában haladva, a hívő embervallásos tudatát kutatta, annak ú.n. közvetlenfüggőségi érzetéből indult ki. Bölcseletileg ki-fejezve ezt úgy mondhatnék, hogy e teológiaa hívő embert a keresztyén igazság alanyává,Istent pedig állítmányává tette. Azonban ez ahívő ember is történetileg, szociológiailag éslélektanilag meghatározott. Ilymódon tehát ateológia is mindinkább a korabeli historizmus,szociologizmus és pszichológizmus függvénye

lett. Ha az ember mindennek, így minden teo-lógiai kérdésnek is a fokmérője, akkor a teo-lógia szükségképpen az antropológia részévéválik.

Iitt kacsolódott be Barth. Küzdött a szavak-kal, hogy gondolatait valahogy kifejezésre jut-tathassa. Küzdött a magától értetődőség ellen,amivel az emberek Istent megmagyarázhatnivélték.

Beszélt arról a végtelenül nagy minőségbelikülönbségről, amely a teljesen különböző Istenés emberi öntudatunk között fennáll. A Pré-dikátor régi mondása ( 5 : 2 ) „Isten a meny-nyekben van, te pedig a földön" lett ennek adialektikus, az igent a nemmel kombináló teo-lógiának egyik központi szövege, Jób könyvé-ből az ősszörnyeket, Leviáthánt és Behemóthotkellett segítségül hívnia, hogy megszabadítsonbennünket azoktól az elképzelésektől, amelyekIstent túlzottan emberi formában tüntetik fel.Újra meg kellett tehát tanulni azt, hogy „Istenthagyjuk.meg Istennek"; Isten istensége lett aközpont; éppen kinyilatkoztatásában ismerjük-meg őt előlünk való elrejtettségében.

Barth életének további folyását el lehet né-hány szóval mondani. 1921-től 1925-ig a refor-mátus dogmatika rendkívüli tanára volt Göt-tingenben, 1925-től 1929-ig egyetemi tanár voltMünsterben, 1929 és 1934 között pedig Bonn-ban ugyanebben a minőségben működött. Ittkerült szembe először a nemzeti szocializmus-sal, amikor megtagadta Hitlernek a Führer-nek, a totális hűségeskü letételét, ami elbocsá-tás i t vonta maga után. Barth kezdettől fogvairányt szabott a Hitvalló Egyháznak a németegyházi vitában; az egyház szabadságáért ésigehirdetésének tisztaságáért vívott harcánaklegjelentősebb írását — a Barmeni Hitvallástnagyrészt ő szerkesztette. A „TheologischeExistenz heute" címen meg jelent füzetei a má-mor és elvakultság eme éveiben sok emberttérítettek újra jobb belátásra és felszabadítójózanságra. 1935 óta mint egyetemi tanárműködött Bázelban, 1956-ban életművéneknagy jelentőségére való tekintettel engedélytkapott arra, hogy 70 éves kora ellenére tovább-ra is helyén maradliD-sson.

Barth műveinek bibliográfiája már 1956-bantöbb mint 400 címet foglalt magában. Minde-zek közül azonban kimagaslik életműve: azEgyházi Dogmatika, amelynek eddig 11 részejelent meg, egyenként átlag kb. 800 oldal ter-jedelemmel. I t t ütköznek ki összes képességei.Szaktudása a Biblia magyarázatában, hihetet-len olvasottsága a 19. század teológiai irodal-mának ismeretében, tehetsége abban, hogy ateológia zsákutcába került problémáit újravilágossá és időszerűvé tegye, főleg pedig gon-dolkodóereje és rendszerező képessége, amelyekrévén szinte gótikus katedrálisként emelkedikki dogmatikája, amelynek szépségét oly sokanmegcsodálják. Aki belefog olvasásába, köny-nyen követheti gondolatmenetét és újra elké-pedve döbben rá az egész mű egyszerűségére.Legfontosabb azonban az, hogy Barth 9000oldalon át végig kitartott amellett, hogy Egy-házi Dogmatikáját nagy hitvallássá, Istennagy tetteinek szüntelen dicshimmuszáváemelje, Aki maga a szeretet és Aki keresi ésmegtalálja a közösséget velünk, emberekkel.Mindebben egy pillanatig sem tért el a tudo-

mányos formától, mindvégig tárgyilag*hajthatatlan, maradt. Eme életművévelhelyet vívott ki magának a keresztyén t atörténetének nagyjai sorában.

E mű 11 része már megjelent, a 12-ilmég munkában van. Ezzel elkészült a műciklusa, csak az ötödik, befejező ciklusradt még hátra. Vajon az öregedő Barilesz-e még ereje és ideje ahhoz, hogy az cciklust, a végső dolgokról szóló kérdésekiú.n. esehatológiát, a Szentlélek külörművét még kidolgozza? Tovább tudja-efolytatni munkáját?

Anélkül, hogy részletekre térnék ki,művének még két szempontját szeretnéirvá tenni. Elsősorban hozzáállását a 19-ibzadhoz. Barth volt az, aki 1920-ban pontoaz eddigi teológia után és új alapokból i:ki. Ezt kétségtelenül radikális egyoldalúiban tette s ezt később nem egyszer be is iste. De abból a meggyőződésből cselek*hogy az eddigit így tovább folytatni nem íAnnál inkább csodálatraméltó az az otífigyelem, amelyet a 19. századdal szeimutat.

It t egy adomával mindent megmagy;hatunk. Amikor Barth 1946-ban mégfélévig előadásokat tartott Bonnban, hog;zel elősegítse a háború utáni Németorszáa teológiai fejlődés talpraállását, kívánjárkált a súlyosan megrongálódott egyeépület romjai között. E romok között :találta nagy ellenfelének, Schleiermacheszobrát, aki ellen egész élete folyamán küzNagy örömöt talált abban, hogy ezt a sz<újra biztonságba helyezze, hogy valaholdíszhelyet foglaljon el. A. 19. századdal minütt így járt el Barth, ami talán legjobban:közik „Die protestantische Theologie imJahrhundert. Seine Vorgeschichte undschichte" (A protestáns teológia a 19. szában; - előzményei és története) című gamunkájában. 22 évvel ezelőtt Barth elmonekünk, hogy reméli, ha a Keresztyén :matika című művével elkészül, még lesz :arra, hogy Goethéről könyvet írjon. Figyereméltó, hogy Barth éppen az utóbbi éveismételten felhívta a figyelmet arra, :a nagy problémákat, amelyekkel a 19. szteológiai téren foglalkozott, magasabb sújra elő kell venni.

Még meg kell említenem Barth ökumérjelentőségét. Barth a maga útján haridegen mint Illés, „Izrael ostora".. Jónéhány való és vélt szent építmény omlóaz ő pörölycsapásai alatt. Istenhez kötöttegát, aki Jézus Krisztusban szólt hozzánk. 1ban azonban meglepően nyílt és szabadminden irányban, „világi ember", minttöbb munkatársa.

Mozart és Kálvin arcképei egy magasságdíszítik dolgozószobáját; az utóbbi évelelőszeretettel prédikált a bázeli börtön

Barth visszatért a reformáció alapvető 1dulópontj aihoz (mind Luther, mind Kálvirológiájának bizonyos szempontjait bíráiváréppen ezzel nagy befolyással volt a római klikus teológiára, amelynek különböző, kisetnagyobb helyet betöltő képviselői őszintén tmerik, hogy mily nagy jelentőséget tulajdtanak Barthnak. Velem történt meg, hogy ikor több száz hallgatóhoz beszéltem a löiegyetemen, egy római katolikus teológus,engem ott bemutatott s a bevezető előatartotta, nyíltan kimondta, hogy „mindnyíBarth befolyása alatt állunk és ez számurnagy gazdagodást jelent". Barthtal a rekatolikus teológia is sokat foglalkozik. Bia róla megjelent közlemények közül —• ]kouwer amszterdami professzornak „A keilem diadala Barth Károly teológiájában" ckönyvén kívül — egyes római katolikus kemenyeket tart a legjobbaknak, amelyekíródtak (Hans Urs von Balthasar, BouillKüng). Befolyása így kiterjed eddig átíhatatlanoknak vélt sorompókon túlra is.

Ezra Pound- Siklós István tanulmánya és műfordításai -

;RA POUND, korunk legbiztosabb jövőjű köl-ie; Amerikában, Idahoban született 1885-ben,

rövid időig a wabashi kollégium tanára,>nnét tanszerűtlensége okán eltávolítják —aszország vonja magához és Velencébenj a ki első' könyvét (100 példányban): „Aíme Spento"-t 1908-ban.1909-től 1920-ig Londonban él (később Pá-sban, majd a Riviérán), az angolnyelvű köl-szet elsőrendű műhelyében: Yeats, Wynd-,m Lewis, T. E. Hulme, Aldington, Orage,Lot társaként s az Imagist nevű 'költői moz-lom kezdeményezője, magyarázó kritikusa,zére: — célja az egy-kép teremtése nempzőművészeti hanem költői eszközökkel •—vetítve a részletet is feszes pontossággal (aunályqs, mégha zengzetes általánosításbaveredés ellenén), azaz a dolgot magát hoznizelbe, minden fölösleges, elszínező szótküszöbölni, az igésítést a lehető mértékben3gnövelni és a ritmusban a zenei szerkezetekibályait követni. Pound s munkatársai köz-tlen kapcsolatot teremtenek a francia iro-lommal: Gautier, a késői szimbolisták ésimy de Gourmont irányító szellemével. Emcia közvetítés erős távolkeleti hatást sodor

angolnyelvű költészetbe, amely nemcsakomd, de (például) T. S. Eliot és Aldous Hux-r későbbi munkásságában is döntő fontos-gú. Pound különösen a japán-kínai költészetfilozófia bűvkörébe kerül, -— költészeténekyik legelkülönböztetőbb jele a haiku, japánromsoros (öt vagy hétszótagú s rendszerinti. elvágó szóval megosztott) beolvasztása,•und valóban széleskörű kutatásait nemcsakrdításai-átköltései, tanulmányai, közíróiinkássága, de költészetének stílusa is bi-nyítja, mely a méreteiben is hatalmas Kan-kban („Cantös"; az 1918-tól folyamatosanvekvő mű eddig utolsó része 1960-ban jelentíg) teljesül ki: e zenei szabályokkal feszesibad-versben az ifjúkori Swinburne-, Poe-,tsetti- és Rosettin épült olasz költészet-,nite-hatás, a későbbi Browning, trubadúrok,görög-római verselés, különösen" a bukoliku-Í és Ovidius hatásai ötvöződnek,ipei mozaik-szerű építésűek, mint gondolatai:nte minden tudományágat érintvén a közép-rtól terjedő kereszténység történelmét kíván-

Siránkozóír nincsen ványadt sóhajunk,ír szürkület szele sem ütlegel.•é, a szép halott!ír nem égek többé.ír nincsen fölöttünk nyugtaion szárnyégen pörögvén zümmögő.

•é a szép halott!ír engem a vágy se nem üldez vala,ír nincsen remegése••zünk közelének..é a szép halott!ír nekünk az ajkak bora semmi,ír nekünk semmi a tudás.é a szép halott?ír semmi a csermely,ír semmi a találkahelyné a szép halott!)itagoel.

ÁprilisNympharum membra disjecta

rom szellem jött értemszéjjelszaggatott,ol az olajágakntolva a földön fekszenek:mdt vérnász fényes köd alatt.

ják új fénnyel mutatni. Művelődésünk hanyat-ló, megvesztegethető és megalkuvó. Romlásá-nak kezdetét az uzsora hivatalos és egyházijóváhagyása, az adó- és bankrendszer félelmeselhatalmasodása jelenti (hirdetik a kantok) éshősei e hatalom ellen korról-korra lázadóks a lázadás maga. A vers: cselekvő eszme,mint forma, mint a bárminő tartalomformája, melynek . tartó-gerince Kung-futsze tanítása mindvégig s ez a többezer évesbölcselet emelkedik a mai kor kívánatos pél-dájává. Kifejező módja a közérthetőségre töréslátszatát is kerüli, nemcsak angol archaikuselemekkel szövi át bonyolult mondatait, dekínai írásjelek, latin, görög, ó-francia, olasz,spanyol kifejezések és idézetek, sokszor poundiértelmezésben jelennek meg, azon elmélettőlis támogatván: a költészet tudomány, az írás-olvasás ismerete még nem jogosít fel megér-tésére. A költőnek legalább olyan elmélyülttanulmányokra van szüksége, mint a zeneszer-zőnek. A művészi anyag vizsgálatának indítékaa „Tedd újjá" gondolata kell legyen (lásdlegismertebb irodalmi tanulmány kötetét is,címe: MakeltNew, 1934. London), hol az elem-ző módszer eredeti, a következtetés merész •—Babits de méginkább Szentkuty kritikai művei-hez hasonlítható.

Kisebb versei az angliai tartózkodás idejébőlvalók, melyek több kötetben 1909—1920 közöttjelentek meg. A legismertebb angliai kiadásT. S. Eliot bevezetőjével és válogatásában 1928-ban és 1959-ben jelent meg. Az itt közölt for-dítások is e kiadás szövegén alapulnak. A költe-mények jól példázzák Pound korai törekvéseit:a már említett hatások mélységét, de különösena haiku poundi ötvözetét, mely az eredetibenegyenes megállapítással, átvitt-értelem nélküliképpel indul s élesen határozott, átvitt-értel-mű .képpel zárul — a kettő közti űrt a képzeletereje tölti ki.Ez a.gondolati-egymásföléhelyezésPound kisebb és hosszabb verseiben sokszoro-zódik (néha az angol nyelv szerkezetéhez köny-nyebben illeszkedő fordított sorrendet alkálimázza).

Az Április című vers első négy sora az átvitt-értelmű kép foglalata,, míg a kettőspont azelhatárolás szerepét viseli s a zárósor — ahaiku elem benne a legtisztább — az élesenhatározott, átvitt-értelmű kép.

Egy leány.

De AegyptoÉn,még én is,vagyok,ki esmeri az utakatAz égen át és a szelet, amelyből testem

áll.Megvillantam az Élet AsszonyátÉn, még én is, ki fecskékkel szállong.Zöld és szürke a köntöseRedőin vonván a szelet.Én, még én is, vagyok, ki esmeri az utakatAz égen át és a szelet, amelyből testem

áll.Manus animam pinxitTollam a kezemAz elfogadható szót leírniAjkom a tiszta éneket kántálni!Kinek vagyon ajako fogadniKumi Lótuszának éneket?Én, még én is, vagyok,ki esmeri az utakatAz égen át és a szelet, amelyből testem

áll.Volék a láng, mely nyű a napból,Én, még én is, ki fecskékkel szállong.Hold van én homlokomon,Ajkaim mögött szelek.Zafírok vizében hatalmas gyöngy a holdHüves a haboknak sodra ujjaimban.Én, még én is,vagyok,ki esmeri az utakatAz égen át és a szelet, amelyből testem

• áll.

Kezembe bútt a fa,Fanedve bútt karomba,Mellembe nőtt a fa —LefeléGally női belőlem, mint a kéz.Fa vagyol,Tőzeg vagyol,Te szél borzolta viola vagy.Egy gyerek, oly magos vagyolÉs a világnak mindez dőre.

Pán halott„Halállal holt a nagy Pán.ó tü szüzek főt hajtsatok,virágföveget néki fonjatok."'Nincsen nyár a levelekbenés a sás is kornyadoz:hogyan fűzzünk virágfüzért,hogyan gyújtsunk áldozatot?''Hölgyek, elmondanom nem'szabad,Hölgyek elmondanom nem szabad;bugris volt a halál mindig,miért is adna hát okothogy urunkat elraboltaodvmegülte évszakon.'

ó dalaim,Miért is néztek türelmetlen és kutatón

emberek idegébe,Meglelitek talán vesztett halottaitok

közöttük?

A hdhoru közelítése:

ActaeonLéthe képe

és mezőkTelve alvó lánggal

de aranyvert,Szürke sziklák

és alattokTengerKeményebb, mint a gránit,

nyugtalan és soha szűnő.Éles fodrok

isten mozdulatbólPusztító jövendő

és mondta valaki:„Actaeon ez itt".

Arany páncélok Actaeonja!Tiszta rét fölöttS az mezőnek jég arca fölött,Nyugtalan és mindig mozgóHadistene ősi népneka néma díszkiséret.

Valami fajtalanságKéj és semmitevésért dalolj,értelme másnak a semmi;hívón jártam e világot,értelme nem volt másért élni.Már inkább élnék illatosán— bár gyász a szirmokat öli —•mint Magyarhont magasztosán,fölülmúlni mind, mi emberi.

Márai Sándor átdolgozta színpadra Vendég-játék Bolzanoban című regényét; a színpadiváltozat Egy Úr Velencéből címmel jelent megnemrég az Occidental Press kiadásában. 1

A „velencei úr" nem más, mint GiacomoCasanova, a 18. század híres, intelligens kalan-dora. Casanova velencei fogságból menekülve,egy estét és egy éjszakát tölt egy bolzanóifogadóban, mielőtt továbbutaznék München-be, Párizsba. Ezt a pár bolzanói órát elevenítifel Márai színdarabja. Az öregedő Casanovatétovázik, fölénye megcsappan, és hirtelenrádöbben arra, hogy unja Don Juanszerű, min-denkit elkápráztató kalandorszerepét. „Senkitsem szeret, s van száz szeretője, Álarcosbálkörülötte az élet", mondja róla Balbi, az elcsa-pott barát, kísérője és szolgája a menekülésben;de a mámor nem tart soká, a legenda szétf eslikpár óra alatt. Párma grófja azzal a különösajánlattal keresi fel, hogy hozzáengedi a far-sangi mulatságok közepette feleségét, Francis-kát, ha Casanova kigyógyítja iránta érzettszerelméből. Casanova rááll az alkura, de afegyver visszafelé sül el: Franciska bosszút állrajta egy ragyogó -jelenetben, és Casanovamegtörtén távozik Bolzaiióból. A nő talán meg-gyógyult, hiszen bizonyos fokig sikerültcsalódnia, de az ő ragyogó kalandorszerepénekvége, mert érez, mert reménytelenül és végér-vényesen szerelmes Franciskába.

Az Egy Úr Velencéből dramaturgiai felépí-tése ügyes; legfel j ebb az első jeleneteket érzi azolvasó (!) — hogy a néző mit érez, azt sajnosegyelőre nem igen ítélhetjük meg — kisséhosszúaknak, azokat a jeleneteket, melyekbena szerző, a hangulat, a környezet festése köz-ben Casanovát mutatja be. Az első felvonásmásodik részét az ötödik jelenet tölti be, azelőkelő, szellemes és drámai szócsata Pármagrófjával. A második felvonás ezek után igenhelyesen ritmuslassító és éppen ezáltal feszült-ségnövelő mellékes jelenetekkel kesdődik, mígvégül, az elsővel párhuzamosan, a másodikfelvonás is, és maga a darab, egy nagy drámaijelenettel zárul, a Casanova és a másik, mégnagyobb „ellenfele", Franciska közötti pár-beszéddel. A mellékszereplők közül különösenBalbi jelentős, aki a groteszk, durva kísérőhagyományos szerepében hol a lelki ellentétekkiemeléséről, hol a feszültség feloldásárólgondoskodik.

. Márai nyelve gazdag, ízes és változatos. Akötött, verses forma használata viszont nemmindig eléggé meggyőző, nemcsak azért, mertügyes, csinos rímek mellett gyenge rímeket istalálunk, hanem elsősorban talán azért, merta mai fül már csak tiszta lírát szeret versesköntösben hallani; versben nem-lírát írni mamár merész dolog. Azonban ez a kritika megintcsak az olvasó kritikája; Márai játéknaknevezi darabját, és színpadi előadásban akötött forma valószínűleg harmonikusan éshathatósan támasztaná alá a színmű játékosjellegét. És ha ügyel erre a könnyed, előkelő,„távolság"-keltő hangulatra az olvasó, és ki-béleli képzeletével a könyv lapjait, még ő ismegérzi a kötött, feszülő forma erényeit.

Casanova személye állandóan izgatja azírókat, irodalmárokat és pszichológusokat..Jean Rousset néhány éve kiváló cikkben mu-tatott rá a Don Jüan és Casanova közti kü-lönbségekre; Harold Nicolson, tizennyolcadikszázadról szóló átfogó tanulmányában kétmásik nagy kalandor, Cagliostro és Saint-Germain gróf mellett biztosít helyet neki,Róbert Abirached pedig néhány hónappalezelőtt megjelent könyvében energikunsanlerombolja a Casanova legendát.2). Az írók

viszont —• Roger Vailland, vagy Félicien Mar-ceau, hogy csak két franciát említsek — in-kább a szépítésre hajlamosak; Márai Sándortsem a történelmi kalandor érdekli: Casanová-ban egy embertípust keres és azon túlmenőlegnéhány örök emberi problémát. A magyar ol-vasó azonban úgy érzi, mintha Márai, és MáraiCasanovája ennél az általános emberi pro-blémáknál többet, személyesebbet is mondananeki. Casanova lázongása, harca, az őt büntetőés üldöző Velence iránti szerelme Ady Endré-re és más nagy magyar írókra emlékeztet (v.ö.különösen a 24—27. oldalt.) De emlékeztet Ca-

sanova, a megnyugvást nem lelő,szerető, de hazája által üldözött iemigráns íróra is, és általában azhelyzetére. Tudom, nem központi tédarabnak, mely a művész-bűvész öna szerepjátszás és az őszinteség prolszól elsősorban, de talán ez a sajn<sajnos igen aktuális magyar vonatko:zotta Már art, és vonzani fogja a nvasót is, megszeretteti vele az Amerinagy magyar író legújabb művét.

1.) Occidental Press, P.O. Box 1005,ton 13, D.C. A könyv ára 3 dollár. Me;nél az árhoz 15 dollárcent portóköilékelendő.2.) Jean Rousset, Don Jüan et le lDiogéne c. folyóirat 1956. áprilisi £Harold Nicolson, The Age of Reason1960), XVI fejezet; Róbert Abiracbnova ou la dissipation ,Párizs, 1961).

SzüretenHűségesen őrizte Péter a mennyországot, mikor

egyszerre csak nagy lövöldözés, rikogatás hal-latszott a földről. Kinyitotta a kaput, aztán le-kukucskált, mert a nagy kíváncsiság majdhogy ki nem bökte az oldalát. A neszre kijöttKrisztus urunk is, és mikor meglátta a kíván-csiskodó Pétert, adott neki háromnapi szabad-ságot, hogy végire járhasson a nagy zeneboná-nak.

Jött Péter sietve, nagy kíváncsian, mert anagy lárma után azt hitte, valami különösetlát, talán háborút. Pedig dehogy! Csak a szü-ret járta: kurjongattak, lődöztek, muzsikáltak,mint közönségesen. Már az első pincénélnyakoncsípték őkelmét s itatták vele a bort,ha kellett neki, ha nem. Majd meg egy öregputtont nyomtak a nyakába, hogy legalább aztszolgálja meg, amit megivott. Más pincénél afriss pörköltet diktálták bele, amire aztánivott a maga fejétől is, ha kínálták, ha nem.Táncban is lett része, meg a nótázásban semmaradt utolsó. így történt aztán, hogy miremagát észrevette, a szabadság réges-régenlejárt.

Péter nagy szégyenszemmel tért vissza az• égiekhez. Krisztus urunk előtt nagyokat ásított,hosszúkat pislantott s várta türelmesen amegérdemlett leckét. A mester tudott mindent,de most az egyszer nem dorgálta meg; csakannyit kérdezett, de azt is szelíden, hogy őrólamegemlékeztek-e ?

— Egy huncut fit se, édes jó uram —• hacsakvalamelyik nem káromkodott.

Krisztus urunk nagyon, de nagyon elszo-morodott, hanem azért nem szólt egy árva szótsem.

A dolog abbanmaradt. Péter a kaput hű-ségesen őrizte tovább. Míg tellett az esztendő,sok lelket beeresztett, még többet visszaküldött.Mikor a szüret ismét közelgett, minden jótét-lélektől megkérdezte a szőlők állapotát. Hamegtudta aztán, hogy áldás van bőven, Krisz-tus urunk előtt is egyre sűrűbben emlegette aszüret nevét.

—• Jól van édes szolgám, — szólalt meg az Űr— látom, megint lekívánkozol. Én eleresztelek;sőt ami több, a tavalyi három nap helyettfélesztendőt adok, de most elvárom ám, hogyidejében visszatérj.

Égre-földre esküdözött Péter, hogy meg-becsüli magát. Aztán megindult hogy a szél seért nyomába. A földön még javában arattak,

olyankor pedig nyulakat lehetne lelőszemekkel. Azért bejárta a hegyekeelegyedett csak az aratók közé. De £mezőre ért, nagy, fekete felhő keléfaluban mindjárt veszedelem elé haiLett is veszedelem, de még mekkorszele felforgatott" minden búzake]kévéket kibontogatta, a markot miiszét seperte.

De ez még mind semmi, az ítélikövetkezett: villámlott, dörgött, csalett sírás-rívás, fogcsikorgatás, mertdűlt, úgy esett a jég. Nem volt már segyetlen ép gerezdje sem, mire Pétéiben a mennyország ajtajára ért.

—• No, mi baj Péter? — kérdezte i— Segíts, uram, ha Isten fia vágj

futóvá lesznek az emberek, mert mincelver a jég.

A Mester csak annyit kérdezett, 1róla megemlékeztek-e?

— Oh, .megváltó Istenem, örege-aptői egyig azt kiáltja: uram Jézus, neuram Jézus, segíts meg!

— Látod, látod, Péter, mikor az emban úszik, legelőször azt felejti el, acsak a végső veszedelemben emlékarról, akit elfelejtett.

—• Máskor fiam, ha ott jársz a víglett, el ne feledd: imádkozni is taiőket.

(*) Magyar Parasztmesék, IllyésOrtutay Gyula kiadásában.)

Nyomatékosan kérjük olvashogy rendezzék mielőbb 1962-reelőfizetésüket. A legtöbben közülümár nem megszorulva nyomorgókültek, hanem a befogadó országlag rendezett körülmények közipolgárai; illő tehát, hogy magunkzunk csekély áldozatot, hogy mgyarok fizessük az egész világoiszórtságban olvasott lapunkat,kelljen öt évvel a forradalom utámindig elsősorban holland test1

áldozatkészségére támaszkodnunkA Szerkes

Lázárfeltámasztása

(A. D. Thomas:„The Life oj Christby an Indián Artist"

ClichéAlgemeenHandelsblad)

Keresztyének Indiában50 egyház küldöttei, akik 1961. nov. 18-tól-ig az Egyházak Világtanácsának hárma -özgyűlésén résztvettek, nemcsak a hin-ussal találkoztak Indiában, hanem azkeresztyénekkel is. Ezek csak törpe ki-

iget alkotnak e túlnépesedett országban:trotestáns és 1 % katolikus összesen 9%keresztyén 440 millió leiekből.

ételen lenne azt hinnünk, hogy a keresz-s Indiában egyszerűen, minden gondol-nélkül átvették a nyugatról jött tanítást,gáti formákat természetesen hiába islénk Keralában az ún. Tamás-keresz-mél, akik a negyedik századig vissza tud-szetni egyházuk működését. így az régeb-.pítású, mint a legtöbb nyugati egyház,ok a keresztyének, akik a nyugati hit-£ munkássága révén tértek át az iszlám-agy a hinduizmusról, először átvették

az evangéliummal a vele járó formákatkésőbb, amikor egyházakat alapítottak,indiai külsőt kerestek az evangélium

§re.tekintetben eltér az indiai forma a

k ismeretes nyugatitól, nem szabadan elhamarkodottan ítélkeznünk. Igaz,öbb külsőséget a hinduizmusból kölcsön-;hát honnan is kaphatnának más inspi-? Természetesen jogunk van óvatosanni a kérdést, hogy vajon nem lopózott-eormák mellett a hinduizmus szelleme is?res formákat való keresésben azonbaniák magáriak kell az utat megtalálnia azslium szívéhez. S akkor ki is derülhet,sok abból, amit addig lényegesnek tar-k, a valóságban nem volt egyéb, minthumanizmus vagy római moralizmus,még germán heroizmus is, vagy angol-íózan ész. Kétségtelenül sok a veszély azsak számára a keresztyén hit új formá-

jának keresésénél, ellenben a' lehetőségek isnagyok.

Három területen világosan látható a fej-lődés egy indiai forma irányába. Elsősorbanabban az erős vágyban, hogy megtalálják akeresztyéni együttélés módját, amely az úrralés egymással valóságos közösséget alkot. Ezértalkalmazzák a jellegzetes indiai közösségi élet-formát, az ashram-ot, amely egy csoport együtt-élése egyszerű körülmények között; a tagokfogadalmat tesznek s közös célra törekszenek.A hindu az ashram-közösségben megoldástkeres a gyötrő problémára, hogy mi az értelmea születések kereke körforgásának. Végső fokonaz ashram csak előkészület a tökéletes ma-gányra, amikor az ember visszavonja magátaz erdőkbe, hogy a végső életmisztérramhozhatoljon. A keresztyén ashram-ok csak a külsőformát vették át. Sokféle típust találunk:némelykor csak férfiak részére van, máskorviszont nők részére, néha pedig csaladoknak;s mindnyájan közösségben élnek. A fogadal-mak a jelenkorra vannak szabva, mindig ön-kéntesek és gyakran meghatározott időre szól-nak, kivéve ha az ember életfogytig tartókötelezettséget vállal. De mindig a szolgálata jellemzője a keresztyén ashram-nak, ami ahindu ashram-nár eredetileg hiányzott. Akeresztyén koinonia a szegények gondozásárairányul. Mindezek az ashram-ok különbözőterületeken folyó munka központjai, ú.m. is-kolákban, kórházakban, poliklinikákon vagy azigehirdetésben. A családi as'hram-okban gyak-ran egyetlen cél a környezetnek megmutatni,hogy a keresztyének milyen, egyszerűen és Urukiránti igaz odaadásban tudnak élni. Főleg afaluépítésnél és a közmunkában segítenek.

Az ashram mellett ott van —• ahogy aztDélindiában legszívesebben nevezik — a„gyülekezeti élet" új formája. Csupán az ige-

hirdetési formát említem, pedig érdekes lennebeszélni a megújulásról is a szentségek köré-ben. NagygyűlésekBillyGraham módjára lehet-ségesek még ugyan ebben az országban, demaradandó hatásuk nincsen. A módszer, amelyIndiában alkalmazható, a Jcalakshepam. Szó-szerint annyit jelent, mint az időt kellemesentölteni, ténylegesen egy szent történet zeneikísérettel való tolmácsolását értjük a szó alattjelenleg. Az elbeszélés anyagát a hinduk aMahabharátából és a Ramayanából merítik,míg a keresztyének a bibliából. A hősök a hin-duknál az öt Pandawa, s Ráma meg Siwa, akeresztyéneknél az ótestamentumi alakok, azapostolok és különösen 'Jézus Krisztus.

Egy ilyen kalakshepam-hoz mindenek előttszükséges az énekes-beszélő, aki estétől haj-nalig hallgatóságának — hogy azt lekösse •—felváltva mesél és énekel, ahogy a szellem nekisugallja. Dobogón ül társai mellett, akik foly-tathatják az előadást, ha ő netalán túlságosanelfáradna. Mögötte egy hegedűs és egy háromvagy négy tagú zenekar. A tamburás egész időalatt veri az ütemet, még a beszéd alatt is.

Amikor néhány éve Comjeeveram-ban, Mad-rastól délre, résztvettem egy ilyen éjjeli gyű-,lésen s egy szolgálatkész orvos lefordítottanekem a lényeges dolgokat abból, amit a bha-gavathar (az énekes-beszélő) előadott, az evan-gélium hirdetésének e módja mélyen megrá-zott. A forma jellegzetesen indiai, és mégistaláló módon tolmácsolták azon az estén azevangéliumot.

Az indiai egyházak azzal a feladattal is küz-denek, hogy miként állítsák az ország mű-vészetét a bibliai elbeszélések szolgálatába. Is-meretes, ahogy a kínai művészek ábrázoltáka karácsonyt, a menekülést Egyiptomba, azutolsó vacsorát és annyi más bibliai történést.Jóval kevésbé ismert az, hogy indiai művészekis foglalkoztak az újtestamentumi történetek-kel igazi indiai módon. Elsősorban Alfréd Dá-vid Thomas alkotásaira gondolok. Bár ő alegszigorúbb anglikánokhoz tartozik, mégsemhabozik Krisztus alakját hol mint Kreshma-t,hol mint Buddhát ábrázolni. Alakjai, melyek-ből itt egyet közlünk, az indiai arisztok -ráták . kecsességével és elfínomodottságávalrendelkeznek. Amikor Gábriel Máriának meg-jelenik, lótuszt tart kezében az arkangyal a-tisztaság és béke szimbólumaként. Amikor akísértő megjelenik Jézusnak, ragyogó szépségűalak. Az ú r pedig sziklán ül, mint Buddha slegyőzi a Sátánt szavainak erejével, ami pusz-tító lángként van ábrázolva.

Amikor Thomas a jó pásztort ábrázolja, egyifjút rajzol, lengő fehér öltözékben, aki tel-jesen alkalmatlan arra, hogy a bárányt kisza-badítsa a meredek szikla tövében növő tövisekközül. A művész szépséget akar kifejezni ésszellemi igazságot tolmácsolni; a szószerintieredmény, amely minket nyugatiakat mindigújra lebilincsel, az indiaiak részére a durvamaterializmus bizonyítéka, ő a papot az irgal-mas szamaritánus történetéből brámánkéntábrázolja, kopaszra nyírt fejjel, anjglyen egyet-len tincs érintetlen — azt sohasem szabadlevágni. Mikor a kisdedek Jézushoz mennek,feltűnő, hogy mindnyájan sötétbörűek, mint akaszton kívüli gyermekek, míg a magasabbkasztból származó világosabb bőrű gyermekektávol maradnak, Néha dicsfénnyel veszi körülJézus fejét, de rendszerint finomabb megoldásttalál: a nap vagy a hold jön fel mögötte.

E művészet mégsem népszerű sok indiaikeresztyénnél. Ezekben az alakokban inkábbVishnu isten számos megtestesülésének egyikétismerik fel, mint az evangélium Emberfiát.Figyelemreméltó, hogy gyakran a külföldi hit-térítők, akik e képek művészi értékére figyel-nek fel, lelkesebbek, mint indiai kollégáik, akikaz indiai életből és szokásokból indulnak ki.

így tették az első, sokat ígérő lépéseket azindiaiak a keresztyénség felé vezető úton,amely sok szennyet lemosott, s amely őszinténindiai és mégis igaz keresztyén lesz. T. G.

országaA közelmúltban, midőn Japánban jártam, a

politikai megfigyelők beszélgetéseit az a hasz-talan törekvés hatotta át, hogy a szigetországellentmondó jelenségeit közös nevezőre hozza.A szemlélő elé itt valóban igen zavaros képtárul. E kép főbb vonásait a következőkbenfoglalhatjuk össze.

Egy idő óta japán szélsőbaloldali köreiben,főleg az egyetemi hallgatók és részben a szak-szervezetek körében nagymérvű amerikael-lenes hangulat lett úrrá, amelyre addig mégsohasem volt példa.

Ugyanazok a diákok azonban, akik annak-idején tízezrével tüntettek „ami go home"felírású plakátokat hordozva a tokiói ameri-kai külképviselet előtt, válogatás nélkül vet-ték át az amerikaiak számos jó és rossz szo-kását. A legősibb- amerikai sport, a baseball,amelyet Európában álig ismernek, ma Japán-ban a legnépszerűbb- sportág. A baseball csak-nem annyira lelkesíti a japánokat, mint azamerikai tömegeket. A golfjáték, bár nemAmerika találmánya, de mégis ott a legelter-jedtebb, Japánban napról-napra mindjobbantért hódít. Láttam fiatalembereket — akiktalán tisztviselők vagy jobbmódú munkásoklehettek — amint a déli szünetben a gyár ud-varán vagy az utcán golfütőjükkel kitartássalés módszeresen gyakorolták a golfütéseket, sőtamidőn a hajón együtt utaztam japán diákok-kal, azok a harmadik osztály fedélzetén ma-gukkal hozott ütőikkel serényen gyakoroltákezeket a mozdulatokat.

A legvadabb és legfülsiketítőbb amerikaislágerek töltik be a gramofonlemezeket áru-sító boltokat és azokat a japán énekesek ésénekesnők gyakran alig felismerhető angolnyelven utánozzák. A japán nyelv, főleg azifjúságé, telített divatos amerikai kifejezések-kel, amelyeket a japánok még fokozottabbanamerikai stílusban használnak. így példáulJapánban „szómó"-nak hívják a nehézkesmozgású embert (ami a Slow Motion lassúmozdulatot jelentő kifejezésnek Amerikábansem használt rövidítése). A reklám is teljesenamerikai jellegű. A televízióban komoly pro-gramokat félbeszakítanak, hogy Mickey-Mousestílusban hirdessenek valamilyen újkeletűmajonézt. Tokió központjában az egyik leg-nagyobb áruházban úgy éreztem magam, mint-ha hirtelen New Yorkba kerültem volna —minden amerikai újszerűséget árasztott, méga snack-bar sem hiányzott amerikai ételeivelés amerikai módon kikészített bármixereivel.

Ugyanakkor azonban kétségtelenül fokozó-dik a japán tradíció, mondhatnók a japániz-mus kihangsúlyozása. Persze sok a stílustalan-ság is ebben a neo-japánizmusban. így példáula középkorban egy bizonyos vár-stílus alakultki a japán építészetben ívelt tetejű, több-emeletes, felfelé véknyuló pagodaszerű, fehér-re mázolt épületeivel. Az utóbbi időben számosilyen várszerű építmény nőtt ki a földből olyanhelyeken, ahol ilyenek sohasem álltak. Atamifürdőváfoskában, amely Tokiótól vasútonmásfél órányira fekszik, szintén láttam egyilyen új várat. Hemzsegtek a kirándulók. Alovagvárból csak a külső jelleg maradt meg,de még azon is történtek változtatások. Mígrégen a japánok kőből és fából-, de többnyirefából építkeztek, addig ezek az épületóriásokbetonból készülnek. Atamiban a vár nyolcemeletét felvonók kötik össze, amelyekbenfessen öltözött női apródok látják el a szol-gálatot. Volt itt étterem, emléktárgyüzlet ésbenne valahogy az áruház, kirándulóhely ésmulatóüzem egyesítését találtuk.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ma a többiázsiai nép közül még a japánok stílusérzékea legerősebb s így e stílushibák rendkívülfeltűnően ütköznek ki. íme egy példa. Megnéz-

tem egy Szamuráj-filmet. Ilyen vonatkozásúfilmekben — ugyanúgy mint a hasonló vonat-kozású drámákban és regényekben —• a sza-murájok, a japán lovagok hőstetteit éneklikmeg. Annál nagyobb volt a csodálkozásom,amikor néhány perc múlva arra döbbentem rá,hogy itt persziflázsról, a szamurájok tudatoskigúnyolásáról van szó, mig régebben az ilyenelőadások szinte események voltak. A főszere-peket ismert japán komikusok játszották. Afilm végül-is hatalmas és liorántsem lovaginakmondható verekedéssel végződött, teljesen azamerikai vadnyugati filmek mintájára. Averekedés egy meredek tengerpart fölötti kiskunyhóban játszódott le és olyan duhaj volt,hogy a kunyhó a bennlevőkkel együtt végülis a meredek partról lezuhant a mélységbe ésa hős-komikusok a tömeg hatalmas kacagásaközben épen csak hogy megmenekülhettek.Régebben ilyen filmelőadás itt teljesen elkép-zelhetetlen lett volna. A nép sohasem tűrtevolna, hogy nemzeti múltját ennyire kígúnyol-ják.

A japán csoda nem szolgálja mindenki javátEz az ellentmondás gazdasági téren is jelent-

kezik. Négy évvel ezelőtt úgy véltem, hogy-ezaz európainál későbben megindult gaz-dasági fellendülés a népet majd hozzásegítiahhoz, hogy a. háború és összeomlás okoztakatasztrófából és bajokból, (a belsőkből éskülsőkből egyaránt) kiemelkedjék. Japánbólvalóban a gazdasági csoda országa lett. Akémények füstölnek, Japán nagyrészben el-sőrendű árúival elárasztja az egész világot.

1960-ban például csaknem 5 milliótranzisztor-rádiókészüléket exportált. A tele-vízió rendkívüli arányokban terjedt el. Japán28 legnagyobb városában például kétszer any-nyi lakásban van televízió, mint vízvezeték.Teljesen új iparágak nőttek ki a földből. Aháború által rombadöntött városok helyreál-lítása csaknem olyan mérvű, mint Németor-szágban. A bombatámadások tűzvihara csakTokióban magában háromszázezer lakást dön-tött romba s lakossága 3 és fél millióra csökkent(a háborúelőttihez képest körülbelül a felére).Ma Tokió 9 és fél millió "lakosával a világ ös-szes nagyvárosai között a második helyen áll.

Az a remény azonban, hogy az 1945-ös nagycsapást a most immár több éve tartó pros-peritás-hullám során sikerül kiheverni, nem,vagy csak részben vált valóra, mivel Japánbanaz újkeletű jólét hatása jóval kisebb körreterjed ki, mint Európában. A bérek és fizetéseknagy része a mi fogalmainkhoz képest rend-kívül alacsony. A fiatal nemzedéknek, amely-től az iskolában, az egyetemen és hivatásábanrendkívül nagy szorgalmat és kemény munkátkövetelnek, csak igen kevés a kilátása arra,hogy jobban fizetett pozíciókba emelkedhessek.Emelett Japán még ma is a kis- és törpeüze-mek országa. A Nagy-Tokió körzetében levő50,000 ipari üzem közül csak kereken 150 üzemfoglakoztat több mint 500 munkást és csak-nem 20,000 üzem négynél kevesebb munkavál-lalóval dolgozik.

Az életszínvonal-különbségek, a felemel-kedési lehetőség korlátozottsága, az ipariközpontokba tóduló parasztífjúságnak gyö-kerét vesztettsége, amely hirtelen kiszakadt aszigorú, de biztonságot és támaszt nyújtó csa-ládi és. falusi közösségből, a „fogyasztó tár-sadalom" felé hajló irányzat, amely Japánbanis félreismerhetetlenül kiütközik, még az egy-szerű amerikai katonának is aránytalanul ma-gasabb életszínvonala—mindez és még sok mástényező odavezetett, hogy az amúgy is lob-banékony japán természet mindjobban a széUsőségek felé hajlik.

Sok minden függ majd attól, sikerül-e azország vezetőinek a gazdasági fellendülés to-

vábbfolytatását biztosítaniuk és mindenarról gondoskodniuk, hogy a prosperitá;lám necsak azokat szolgálja, akik az ivezett-„szociális piramis" legmagasabbteit foglalják el. Volt idő, s ennek mé|másfél évtizede, hogy a japán néppelszeretetére és császárhűségére való hivatsal mindent • el lehetett érni, és az élivonal kérdését mint mellékes kérd<lehetett hanyagolni. Ma ez azonban Japmár nem lehetséges.

Nipponnak még van stílusaE cikk elején már említettük, hogy J

nehéz közös nevezőre hozni. Az itt vázoltros momentumok mellett azonban befejmégis rá kell mutatnunk egy körűimén;japánok életformája a többi néphez képeis sokkal szilárdabb, egységesebb és 1kötelező; ezt seholsem érzékeli az idegeiban, mint a japán lakásstílus szinte lényerejében; amelyet épúgy megtalálunkmelyik távoli" halászfaluban, mint a lkunyhók és házikók falain belül, amelyipari nagyvárosok növekedő külvárosi ndeinek nagyobb részét képezik.

A ma is élő japán stílusérzék, a japánés lakáskultúra letéteményese elsősorbjapán nő. Azonban őt-is bevonták az idővaraiba — egy tüntető diáklányt, csaszimbólumként, a tavalyelőtti vad tüntcalkalmával saját bajtársai a szó szorosmében széttapostak. A japán nő azeinkább megtartotta természetének egyseia japán tradíció folytonosságát, mint a iférfi. Bármely politikai erőnél nagfelelősség terheli őt tehát hazája mégdezek ellenére megmaradt stabilitásánakőrzésében. KL. MEH1

Keresztyén' havi lap.Szellemi fórum.

Szerkesztőbizottság:Kibédi Varga Áron, Soós Bálint

Szerkesztőség és kiadóhivatal:Postbus 7115, Amsterdam-Z. 2., Hollandi;

Postai csekkszámla száma: 316430,Admiraal de Ruyter Fonds, Utrecht,

Hollandia.Minden cikkért szerzője felel.

Kéziratokat nem őrzünk meg és nemadunk vissza.

Évi előfizetési díj: Anglia: 10,— sh., Aigentina: 90 peso, Ausztrália: 12,— shAusztria: 35,— Sch., Belgium és Luxemburg: 65,— fr., Franciaország: 700,— fiHollandia: 5,— gld., Kanada: 1,50 íNémetország: 5,50 DM., Svájc: 6,— frSvédország: 7,— Kr., Uruguay: 13 pesi

U.S.A.: 1,50 $.

Félévi előfizetési díj a fenti összegekfele.

Megrendelhető:Anglia: Benedek Márton, 17, St. Dunstans Rd., Londo]W. 6. © Argentína és Uruguay: C. A. Besenyi, Obigado 1155, Adrogué F.C.N.G.R., Prov. Buenos Aire;© Ausztrália: Csörsz Gyözö, 311 Merrylands RíMerryland, N.S.W.; Domahidy András, 142 TownsenRd., Subiaco, W. A. • Ausztria: Vér Zoltán, WieiXXII. Maurichg. 18—20. • Hollandia: Postbus 711;Amsterdam-Z. 2. Postai csekkszámla száma: 316431Admiraal de Ruyter Fonds, Utrecht. • NémetországExodus könyvesbolt, Arnulfstr. 146, München 19. íSvájc: vSzabó, Mittlerestr. 24, Basel, e SvédországZ. Balogh, Postbox 17, Vallingby 1. • U.S.A,Kol.ósváry Sándor, Buffalo 9., N.Y., P.O.B. 54. Méországokból szíveskedjenek olvasóink közvetlenülkiadóhival álhoz fordulni.