1

Jogesetek a Polgári jogi gyakorlat IV. tárgyhoz levelezıs hallgatók számára

FELELİSSÉGTAN

1.

Az irányadó tényállás szerint a peres felek 1999. augusztus végén megállapodtak abban, hogy ha az Ipari Pak Kft. (alperes) tulajdonát képezı ingatlanon lévı ipari csarnok rekonstrukciós munkálatai befejezıdnek – melynek várható idıpontja 1999. október közepe – az Autókozmetika Kft., mint leendı bérlı (felperes) 400 Ft/m2/hó + áfa bérleti díj ellenében bérbe veszi az ipari csarnok 210 m2 területő helyiségét. Az Autókozmetika Kft. 1999. október közepétıl az Ipari Pak Kft. engedélyével festési és belsı villanyszerelési munkákat végeztetett el külsı vállalkozókkal leendı bérleményében. Az Ipari Pak Kft. által irányított és finanszírozott rekonstrukciós – főtés, vízellátás biztosításával, tetı hıszigeteléssel kapcsolatos – munkálatok azonban elhúzódtak, és mivel az Autókozmetika Kft. nem látta biztosítottnak, hogy 1999. december 1-jétıl bérlıként használhatja az ingatlant, 1999. november 19-én közölte az Ipai Park Kft-vel, hogy érdekmúlás miatt nem kíván vele bérleti szerzıdést kötni.

Az Autókozmetika Kft. módosított keresetében – arra hivatkozással, hogy az általa elvégeztetett munkák folytán az alperes Ipari Park Kft. jogalap nélkül gazdagodott – 50 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A bíróság a per folyamán megállapította – amit a felek sem tagadtak – hogy közöttük elıszerzıdés jött létre a bérleti szerzıdés késıbbi megkötésére vonatkozóan.

1. Melyek a jogalap nélküli gazdagodás megállapításának feltételei? 2. A fenti esetben beszélhetünk-e jogalap nélküli gazdagodásról? Számít-e az, hogy a felek között elıszerzıdés volt hatályban a munkálatok elvégzésekor? Van-e jelentısége annak, ha a gazdagodó fél vétlen? 3. A fenti esetben van-e kötelmi jogi alapja a vagyoneltolódásnak?

2.

F. Katika 1993. augusztus 26-án, 28 éves korában, a terhességének gyanújával jelentkezett az m.-i kórház-rendelıintézet terhesrendelésén, és miután az ıt vizsgáló orvos - dr. I. H. - a terhesség tényét megállapította, F. Katika elmondta, hogy a családjában már született nyitott hátgerinccel gyermek, és ı csak egészséges magzat esetén vállalja a terhesség kihordását és a gyermek megszülését. A terhesség tényét a két nappal késıbb, augusztus 28-án elvégzett ultrahangvizsgálat megerısítette. F. Katika választott orvosa az elsı vizsgálatot végzı dr. I. H. lett, aki a szülés várható idıpontját 1994. április 29-ében jelölte meg, A második ultrahangvizsgálatot november 11-én, a terhesség 15. hetében végezték el, majd a harmadikat november 18-án, a terhesség 16. hetében, és ekkor az AFP- érték meghatározása végett vért vettek. Ennek eredménye igen magas, a normális érték 4,5 szerese (100 ng/ml) volt. Ez az érték utalhat a nyitott gerinc fejlıdési rendellenességre. A vizsgálatot a november 29-én levett vérbıl megismételték, és a megyei kórházban még ezen a napon dr. R. Zs. ultrahangvizsgálatot is végzett, negatív eredménnyel. A megismételt AFP-vizsgálat eredménye december 7-re készült el, és az elsıhöz hasonlóan kórosan magas értéket mutatott. Ezen a napon a megyei kórházban dr. D. B. is végzett ultrahangvizsgálatot, de fejlıdési rendellenességet ı sem látott. A felperes kezelıorvosának tanácsára december 8-án - a terhesség 18. hetében - a d.-i klinikán a legnagyobb szaktekintélynek számító dr. A. A. orvos is elvégezte az ultrahangvizsgálatot, de magzati fejlıdési rendellenességet ı sem észlelt.

Megjegyzés [R1]: BH 2006. 193.

2

A következı ultrahangvizsgálatotokat 1994. január 11-én és március 1-jén dr. B. P., március 3-án dr. K. Z. végezték, és mindent rendben találtak. Dr. I. H., a felperes választott orvosa ezek alapján nem látta indokoltnak a magzatvízbıl való mintavételt sem, mint alternatív vizsgálati módot alkalmazni. F. Katikát a terhesség 38. hetében vették fel az alperes szülészeti osztályára, ekkor még végeztek egy ultrahangvizsgálatot - a terhesség alatt a tizediket - de magzati fejlıdési rendellenességet ekkor sem láttak. Ilyen elızmények után 1994. április 26-án született meg a felperes fiúgyermeke nyitott hátgerinc fejlıdési rendellenességgel, amelyet még a születése napján a m.-i gyermekklinikán megoperáltak és a nyitott gerincet lezárták. A gyermeket egyéves koráig különféle egészségügyi intézményekben kezelték, illetıleg csecsemıotthonban ápolták, azóta a felperes és a férje látja el a gyermeket. A jelenleg tíz éves gyermek maradandó fogyatékosságban szenved, állandó ápolásra, gondozásra szorul.

1. Fennállnak-e a kártérítési felelısség általános feltételei? 2. A választott orvos, dr. I. H. magatartása elvárható vagy felróható volt? Válaszát

indokolja részletesen! 3. Hivatkozhat-e arra az orvos, hogy a vizsgálatokat végzı, rajta kívül 4 orvos sem

észlelte az ultrahangos vizsgálat során a fejlıdési rendellenességet? 4. Kit terhel a kártérítési felelısség, mely felelısségi alakzat alapján?

3. A felperes kft. N. község belterületéhez közel, az ún. „Nagymocsár” elnevezéső, de a

felperes által feltöltött egy hektár termıterületen évtizedek óta fóliás virág- és paradicsomtermelést folytat. A térségben 1999 júniusában nagy mennyiségő (természeti csapásként értékelendı, rendkívüli intenzitású és mennyiségő) csapadék hullott és a felperes kertészete felett elhelyezkedı vízfolyáson - amelynek völgyében négy darab halastó és két darab záportározó található - olyan vízhozam keletkezett, amelyet a vízfolyást befogadó patak medre nem tudott levezetni. A felperes kertészetét a víz elárasztotta, a növények víz alá kerültek és gyökérfulladás következtében elpusztultak.

Az I. r. alperes kártérítési felelıssége körében arra hivatkozott, hogy a kezelésében levı I. és II. számú halastavak gát-koronaszintje az engedélyezettnél alacsonyabb volt, ennek pedig az volt az oka, hogy a fenntartási munkák elvégzését elmulasztotta. Emiatt majdnem gátszakadás történt a II. számú tónál, és ezért kellett megnyitni a gátat a kármegelızés végett. Álláspontja szerint az I. r. alperes évtizedek óta nem gondoskodott megfelelı földmő kialakításával a I. számú halastó árapasztóján eltávozó víznek a vízfolyásba történı visszavezetésérıl.

A II. r. alperes esetében arra hivatkozott a felperes, hogy az vízfolyás közcélú, 8,3 km-es szakaszának a fenntartója, de nem tett eleget a karbantartási kötelezettségének, mert a kis vízemésztı képességő szakaszt tovább csökkentette az, hogy cserjével, náddal, sással benıtt. Nagyobb vízhozam elvezetésére nem volt alkalmas. Felperes e tényeket már korábban beszerzett szakértıi véleményre alapította, a per során azonban a vélemény aggályossá vált, és a felperes újabb bizonyítási indítványt (vélemény kiegészítésére, új szakértı kirendelésére) nem tett.

1. Az I. és II. r. alperes kártérítési felelıssége mely kártérítési alakzaton alapulhat? 2. Vízfolyás, halastó fenntartása, kezelése mőködtetése minısül-e veszélyes üzemnek? 3. A zápor elemi csapásként értékelhetı vis maior volta önmagában kizárja-e az

alperesek felelısségét?

Megjegyzés [PR2]: Megoldás: Ptk. 339.§ BH 2005. 18.

Megjegyzés [PR3]: Megoldás: Ptk. 339.§ BH 2004. 275.

3

4. Mindezen tények alapján megállapítható-e az alperesek kártérítési felelıssége?

4. A felperes a kereseti kérelmében az alperes 2000. október 11-én kelt, a felperest F. E.

sérülésével kapcsolatban felmerült táppénz és egészségügyi ellátás megfizetésére kötelezı fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte.

A perbeli, nem vitatott tényállás szerint a felperes vállalkozási szerzıdést kötött az Önkormányzat Kórház és Rendelıintézete bıvítéses rekonstrukciós munkálataira, amelynek elvégzésére alvállalkozási szerzıdést kötött a K. T. és É. Kft.-vel, amely szintén alvállalkozási szerzıdést kötött a P. és T. Kft.-vel. Ez utóbbi kft. a Qu. T. Kft.-vel kötött alvállalkozási szerzıdést, amely elvégezte a felperes által vállalt távvezeték szerelési munkát. 2000. április 29-én a felperes által vállalt munkák keretében felszerelt gızcsı egy összekötı folyóson lévı része leszakadt, és súlyos sérülést okozott F. E.-nek. A szerelési hibát a felperes javította ki.

Az egészségügyi törvény ebben az esetben a szerzıdésen kívüli kárfelelısség szabályait rendeli alkalmazni.

1. Kit terhel a kárért való felelısség? 2. Mi a lényegi különbség a kontraktuális és a deliktuális felelısség között? 3. Felperes hivatkozhat-e arra, hogy az alvállalkozó magatartásáért a vállalkozó vele

szemben úgy felel, mint a sajátjáért? Válaszát indokolja részletesen!

5. Az ügy elızménye volt, hogy a felperes 2002. február 20-án a II. rendő alperessel kötött

tervezési szerzıdést. A II. rendő alperes vállalta a kijelölt ingatlanon K-SPAN technológiával épülı terménytároló építési, engedélyezési és statikai kiviteli tervének elkészítését. A II. rendő alperes a terménytároló csarnok terveit a szerzıdésben foglaltaknak megfelelıen elkészítette, a statikai számításokkal együtt azokat átadta a felperesnek. Az elıírások szerint a terménytároló építése során a támfalat monolit vasbetonból kellett volna készíteni.

A felperes 2002. október 31-én az I. rendő alperessel kötött építési vállalkozási szerzıdést a II. rendő alperes által tervezett terménytároló alépítményi és felépítményi részeinek teljes körő megvalósítására. Az I. rendő alperes 2002. november 22-én a korábban a létesítmény terveit készítı II. rendő alperessel kötött alvállalkozási szerzıdést, melyben a II. rendő alperes – az I. rendő alperes alépítményi részt érintı munkáit követıen – a felépítmény acélszerkezeti tetıhéj elkészítésére, kivitelezésére vállalkozott.

Az I. rendő alperes az alépítmény elkészítése során eltért az engedélyezett tervtıl, mert monolit vasbeton helyett a támfalat zsalukıvel készítette el. Az alépítményi munkák kivitelezése során a II. rendő alperes mőszaki vezetıje több alkalommal a helyszínen járt, tudott arról is, hogy az I. rendő alperes a tervtıl eltérıen a támfalat zsalukıvel készítette. Ennek ellenére az I. rendő alperessel kötött szerzıdés alapján – további statikai ellenırzı számítások végzése nélkül – az acélszerkezet dongahéj lefedést az alépítményi részekre ráhelyezte.

A terménytároló a 2002. december 19-én megtörtént mőszaki átadás-átvétel után röviddel, 2003. január 15-én összeomlott. A kárt az okozta, hogy a támfal a tervtıl eltérı kivitelezése miatt statikai szempontból a rendeltetésszerő használatra teljesen alkalmatlan volt. A felperest a helyi önkormányzat határozattal kötelezte az engedélyezési tervdokumentációtól eltérı módon megvalósult és összedılt építmény elbontására, az eredeti állapot helyreállítására.

Megjegyzés [PR4]: Megoldás: Ptk. 339.§ BH 2004. 80.

4

A felperes keresetében 36 250 000 Ft és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I. és II. rendő alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperesek „együttesen” építették fel a perbeli létesítményt, az I. rendő alperes a II. rendő alperes tudtával és hozzájárulásával a tervektıl eltérıen monolit vasbeton helyett zsalukıvel készítette a támfalat, melynek következtében a terménytároló összedılt. A maradványértéket levonva a kifizetett vállalkozói díjjal megegyezı „kár” megtérítésére tartott igényt. A 2004. március 26-án kelt beadványában pontosan megjelölte, hogy milyen vagyoni érdeksérelem miatt érvényesíti – késıbb sem módosított – keresetét. Kárigényével összefüggésben levezette, hogy az I. rendő alperesnek kifizetett összesen 62 412 625 Ft vállalkozói díjat, amibıl az I. rendő alperes visszafizette az alvállalkozónak (II. rendő alperesnek) járó 14 375 000 Ft alvállalkozói díjrészt.

A különbözetként mutatkozó 48 037 625 Ft-ból levonta az általa 12 000 000 Ft-ra becsült maradványértéket, és így az alaptalanul kifizetett 36 250 000 Ft vállalkozói díj mint „kár” visszafizetését kérte. Közölte, az eredeti és az újraépítési költség különbözete, a termények bérelt helyen való tárolása folytán, valamint bontási és finanszírozási költség miatt is kár érte, ezeket a kárigényeket azonban a perben nem érvényesíti, azokra nézve jogfenntartással él. E kártételekre emiatt bizonyítást sem ajánlott fel.

1. Mit jelent a deliktuális, mit a kontraktuális felelısség? Határolja el egymástól ıket! 2. Felperes kivel állt szerzıdés kapcsolatban, ill. e szerzıdéssel összefüggésben okozott-e

kárt I. ill. II. r. alperes? 3. II. r. alperestıl, mint alvállalkozótól követelheti-e a hibás teljesítéssel okozott kára

megtérítését felperes? 4. Hogyan értékelhetı II.r alperes magatartása, miszerint a tetıszerkezetet az általa

ismert , a tervtıl eltérı, és nem ellenırzött statikájú támfalra helyezte rá? 5. Követelheti-e felperes II.r alperestıl kára megtérítését? Milyen alapon? 6. Az egyetemleges marasztalás feltételei fennállnak-e?

6.

A felperes 1997. július 21-én Ford Sierra gépkocsijával az M5-ös autópálya fizetı szakaszán 120 km/h sebességgel haladt Budapestrıl Kecskemét irányába. Az útszakasz 69+800 km szelvényénél váratlanul, az autópálya két szakaszát korláttal elválasztó területrıl egy ızbak ugrott elé, amellyel az ütközést nem tudta elkerülni. A gépkocsiban jelentıs összegő kár keletkezett, az ızbak pedig elhullott.

A felperes keresetében 245 125 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Az I. r. alperessel szemben elıterjesztett keresetében a szerzıdésszegésbıl eredı kárfelelısségre hivatkozott, mivel az ütközés az autópálya fizetı szakaszán következett be; a közút kezelıje pedig az I. r. alperes volt.

A II. r. (vadásztársaság) és I. r. (közútkezelı) alpereseket egyetemlegesen kérte a kár megtérítésére kötelezni.

1. Az I. r. alperes közútkezelı felelısségét milyen jogszabályhelyek együttes alkalmazásával lehet megállapítani?

2. I. rendő alperes tevékenységét (közút kezelése) minısítheti-e a bíróság veszélyes üzemi tevékenységnek?

3. II. rendő alperes mely felelısségi alakzat alapján felel? 4. Kötelezhetık-e az alperesek a kár egyetemleges megtérítésére?

Megjegyzés [PR5]: Ptk. 339.§; 315.§, 318.§; 346.§ BDT 2007. 1622.

Megjegyzés [PR6]: Ptk. 339.§; 345.§ EBH 2002. 631.

5

5. Változik-e, s ha igen milyen szempont(ok)ból a helyzet akkor, ha bizonyítják, hogy felperes az elıírthoz képest 200 km/h sebességgel haladt, és ennek következtében nem tudta már elkerülni az ızbakkal való ütközést?

7.

A peres felek telekszomszédok. A felperes keresetében – amelyet a Ptk. 100.§ és 341.§-ára alapított – arra kérte az alperes kötelezését, hogy bontsa le a kerítésére épített górét, gondoskodjék a szakszerőtlen szennyvíztároló megszüntetésérıl, és a szennyvíztárolás más módon való kialakításáról, valamint távolítsa el a területére elhelyezett betonoszlopot.

A bíróság jogerıs ítéletével megállapította, hogy az alperes jogelıdei által az 1977-78-as években, a felperes hozzájárulásával épített góré elbontása nem indokolt, azonban tetejének vízelvezetését meg kell oldani, mert onnan a csapadékvíz a felperes területére folyik. Kötelezte ezért az alperest, hogy a góré tetejének vízelvezetését harminc nap alatt úgy oldja meg, hogy a víz ne a felperes területére folyjon. Kötelezte továbbá az alperest a szakszerőtlenül épített szennyvíztároló harminc nap alatti megszüntetésére és a saját területén olyan szennyvíztároló kialakítására, amely a felperes ingatlanát nem károsítja. A felperes ezt meghaladó keresetét azonban elutasította.

1. Mit rendez a Ptk. a 100.§-a? 2. Milyen jogkövetkezményeket érvényesíthet a felperes a Ptk. 341.§-a alapján? 3. E következmények alkalmazásának mi a célja? A jogkövetkezmények között helye

lehet-e a perbeli góré elbontásának?

8.

Az I. r. felperesnek házastársa, a IV. r. felperesnek pedig édesapja volt B. Z., aki V. T.-ral - a II. r. felperes fiával és a III. r. felperes testvérével együtt - megbízási jogviszony keretében végzett munkát. V. T. és társának - Sz. G.-nak - az volt a feladata, hogy a silóba elızı napon betárolt szılıcefrét préselésre szedjék ki. Ehhez a siló alján levı ajtót kinyitották és a munkavégzéshez rendszeresített vasvillával megkísérelték a szılıcefre kikaparását. Ez nem sikerült, a cefre megakadt, ezért azt felülrıl akarták elmozdítani, de ez sem vezetett eredményre. Sz. G. ezért létráért ment, miközben V. T. ezt meg nem várva, a tartályba beugrott. A segélykiáltásra B. Z. szaladt a silóhoz, és társa kimentése érdekében maga is a silóba ugrott. Az ott termelıdött széndioxidtól mindketten megfulladtak.

A hozzátartozó felperesek kártérítési követelésével szemben Alperes megbízó arra hivatkozik, hogy ı tájékoztatta az elhaltakat a munka veszélyességérıl, tehát úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

1. Az általános felelısségi alakzathoz képest mit jelent a veszélyes üzem mőködésébıl eredı károk megtérítéséért való felelısség objektív jellege?

2. Jogszabályi szinten taxatíve meghatározott-e, hogy mi minısül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek?

3. Véleménye szerint fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minısül-e szılıcefre-siló üzemeltetése?

4. A fentiek alapján helyes-e az alperes védekezése? 5. Kármegosztásnak helye lehet-e?

Megjegyzés [PR7]: Ptk. 339. §, 341.§ BH 2003. 64.

Megjegyzés [PR8]: Ptk. 345.§ EBH 2001:413.

6

9.

Az I. r. alperes 1987. december 28-án rock-koncertet rendezett. Ezen fellépett a P. együttes is, amelynek vezetıje a II. r. alperes, tagjai a III-IV-VI. r. alperesek, vezetı technikus pedig a VII. r. alperes.

Az I. r. alperes 1987. november 23-án kötött szerzıdést az együttessel a koncert lebonyolítására. Ebben részéletesen szabályozták a felek jogait és kötelezettségeit. Az I. r. alperes vállalta, hogy biztosítja a termeket, öltözıket, büfé szolgáltatást, a szükséges helyiségeket, beépíti a saját tulajdonában álló színpad-elemeket, stb. és árusítja a jegyeket. Az együttes vállalta, hogy gondoskodik a mősorról, hang- és fénytechnikáról, teljes reklámról. A szerzıdés 11. pontja úgy rendelkezett, hogy a zenekar köteles betartani az érvényes baleseti, érintésvédelmi és tőzrendészeti szabályokat. Felelıs mindezek megszegésébıl eredı kárért és balesetért. A VII. r. alperes évek óta dolgozik az együttessel, ı a technikusstáb vezetıje. E minıségben a koncerteken különféle pirotechnikai eszközöket használ, hol az együttes külön kérésére, hogy anélkül is önállóan, de mindenkor az együttes tudtával és beleegyezésével. Ezért természetes volt, hogy a december 28-ai koncerten is lesz általa készített pirotechnika. Errıl az együttes vezetıje és tagjai is tudtak. Emellett az együttes a MAFILM-t ıl is rendelt pirotechnikát az I. r. alperes útján. Ezt az I. r. alperes munkavédelmi és tőzrendészeti elıadója intézte, akinek az 1987. december 9-én történt megrendelésére a MAFILM közölte, hogy a munkát vállalja, megjelölte, hogy milyen pirotechnikát fog alkalmazni és azért ki a felelıs.

A MAFILM által készített pirotechnikát az illetékesek engedélyezték, az együttesére senki sem kért engedélyt.

A koncert napján a délutáni órákban a MAFILM pirotechnikusai felszereltek a technikájuk egy részét, a többi részét pedig közvetlenül az együttes fellépése elıtti szünetben. A délután folyamán a VII. r. alperes is összeállította az együttes által alkalmazandó külön pirotechnikát. Öt darab - két nagyobb és három kisebb - vascsövet megtöltött ezüst és fehér színő por alakú anyaggal, amelyet korábban vidéken vásárolt ismeretlen személytıl. A vascsıbe izzószálakat helyezett el, amelyet a késıbbiek során, bekötés után elektromos úton kellett üzembe helyezni. Amikor a munkával elkészült, próbát végzett, ez sikeres volt. Erıs fénnyel, mintegy másfél méteres láng kíséretében óriási zajhatás keletkezett.

A VIII. r. alperes a megtöltött vascsöveket a színpad alá helyezte, azok bekötése csak este, az együttes fellépése elıtti szünetben történt meg. Az együttes fellépése elıtt K. L. az elıkészített két nagyobb vascsövet a színpadra felszerelte és bekötötte. Ebben segítettek a technikusi stáb tagjai is. A koncert kezdetekor - a korábbi megbeszélésen elhangzottaknak megfelelıen - K. L. elindította az együttes pirotechnikáját. Az elektromos gyújtás hatására az egyik vascsı szétrobbant, a repeszdarabok a nézık közé repültek. Többen súlyosan megsérültek, akik közül az egyik súlyos sérült az akkor 15 éves felperes volt. A súlyosan, életveszélyesen megsérült felperes a homlok hajas fejbır határán durva, kiterjedt lágyrész sérülést, a koponyatetı és az alap többszörös törést, keményburok sérülést, agyroncsolódást, a darabosan-szilánkosan törött csontrészleteknek az agyállományába való nyomulását, következményes agykamra megnyílást, az agykamra vérzését szenvedte el.

1. Pirotechnikai eszközök használata minısül-e fokozott veszéllyel járó tevékenységnek? 2. Ki(k) jelen esetben a veszélyes üzem az üzembentartója(i)? 3. Mit jelent a közös károkozás?

Megjegyzés [PR9]: Ptk. 339.§; 344.§; 345.§ BH 1991. 314.

7

4. Akadályát jelenti-e a közös károkozás miatti egyetemleges marasztalásnak, ha egyes károkozók felelıssége speciális alakzat, míg mások felelıssége az általános alakzat szerint megállapítható?

10.

Az I. r. felperes élettársi kapcsolatban élt néhai A. S.-sel, akivel közös gyermekük a kk. II.

r. felperes. A. S. üzleti tevékenységet folytatott és rendszeresen járt vidékre a tulajdonában levı személygépkocsival. A nevezett a gépkocsit 1989-ben vásárolta, arra casco biztosítást nem kötött.

A. S. szerelmi kapcsolatot létesített az I. r. alperessel, akit 1989. június 24-én üzleti úttal egybekötött kirándulásra hívott. Velük tartott A. S. barátja, B. I. is. Az egész napot együtt töltötték, ahol a férfiak nagy mennyiségő szeszesitalt fogyasztottak. Miután az I. r. alperes szeszes italt egyáltalán nem fogyasztott, ı vezette a gépkocsit. Mellette ült a jobb oldali elsı ülésen A. S., míg B. I. szintén a jobb oldalon, a hátsó ülésen foglalt helyet. A biztonsági övet egyikük sem kapcsolta be.

A. S. útközben - rendszeres szokása szerint - simogatta, csókolgatta az I. r. alperest. A. S. magatartása a gépjármő vezetésében megzavarta az I. r. alperest, ezért a gépkocsi a menetiránytól eltért az út belsı elválasztó sávja felé. Az I. r. alperes a szükséges kormánymozdulattal visszatérítette volna a gépkocsit az eredeti arányba, azonban A. S. is a kormányhoz kapott, és azt jobbra húzta. A hirtelen kormányzástól a kb. 130 km/óra sebességgel haladó gépkocsi megcsúszott, és az útszéli szalagkorlátnak ütközött. Ettıl az autó a motorháztetı élén a hossztengelye körül átfordulva a levegıbe repült, a csomagtérfedél élével érkezett a talajra, ahol némi csúszás után a kerekein megállt. A. S. az ütközéstıl az autóülésbıl kiemelkedve az ajtóoszlophoz vágódott, és már az elsı ütközés eredményeként súlyos koponyatörést szenvedett, végül a kinyíló ajtón át a gépkocsiból kiesett. Az elszenvedett sérülésektıl a helyszínen meghalt.

Az I. r. alperes ellen az ügyészség halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt vádat emelt, az eljárást azonban a bírósági közkegyelem folytán megszüntette. A felperesek keresetükben 100 000 forint kártérítés és 1989. július 1. napjától havi 2933 forint járadék megfizetésére kérték az I. r. alperes és a II. r. alperes biztosítótársaság kötelezését.

1. A veszélyes üzem mőködésébıl eredı károk megtérítésére ki köteles? 2. Üzembentartónak minısül-e I. r. alperes? Jelen jogesetben tehát I. r. alperes

felelısségére alkalmazhatók-e a fokozott tevékenység folytatóját terhelı felelısség speciális szabályai?

3. Melyek a polgári jogi felelısség általános feltételei? 4. Hogyan értékelhetı A.S. magatartása?

11. Alsó Péter a tulajdonát képezı SPIC-S típusú repülımodellel 2006. május 13-án az ıcsényi repülıtéren megrendezett modellezı versenyen vett részt. Az alperes által irányított repülımodell a bemutató megkezdése után 3 perccel irányíthatatlanná vált, és a motor magas fordulatszáma mellett a nézık közé zuhant. Ez a folyamat kevesebb, mint két másodperc alatt következett be, ezért a biztonsági üzemmód nem tudott mőködésbe lépni. A baleset következtében F. Panna szülei életüket vesztették. F. Panna keresetében 46 M Ft vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére kérte Alsó Péter kötelezését a veszélyes üzemi felelısség alapján. Idıközben az ügyészség a halált okozó,

Megjegyzés [PR10]: Ptk. 339.§, 345.§ BH 1992. 242.

8

foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt indított nyomozást megszüntette. Határozatának indoklása szerint a baleset pontos oka nem volt megállapítható. A polgári perben a beszerzett igazságügyi szakértıi vélemények szerint a balesetet nem a gép meghibásodása okozta. Mind annak motorikus alkatrészei, mind az antenna a becsapódásig sértetlenek voltak, nagy valószínőség szerint a hirtelen irányváltoztatás oka egy külsı, idegen jelforrásból származó rádióhullám lehetett, amely interferenciát okozott. Alsó Péter a perben arra hivatkozott, hogy a modellrepülı nem minısül veszélyes üzemnek. Továbbá, mégha annak minısülne is, mentesül a felelısség alól, mert egy idegen forrásból származó rádióhullám, mint külsı és elháríthatatlan ok okozta a kárt.

1. Mit jelent a fokozott veszéllyel járó tevékenység? 2. A bírói gyakorlat és a Ptk. milyen esetköröket állított fel? Véleménye szerint jelen

esetben veszélyes üzemrıl beszélhetünk-e? (Ha igen, az alábbi kérdés megválaszolása értelemszerően lehetséges lesz.)

3. Az ismeretlen eredető rádióhullám okozta interferencia minısülhet-e az üzem mőködése körén kívül esı és elháríthatatlan oknak?

12. A felperesek édesapját - F. T. - 1999. december 8-án, 54 éves korában vette fel az alperes Belgyógyászati Klinikája a szívproblémáinak kivizsgálása végett. A vizsgálatok eredménye szívkoszorúér-szőkületet mutatott, és az ajánlott éráthidaló szívmőtét elvégzése végett a beteget december 14-én az alperes Szívsebészeti Klinikájára helyezték át és ott a mőtétet december 16-án el is végezték. A mőtét megkezdésekor az érzéstelenítés bevezetésekor, a betegnél kamrafibrilláció, majd szívmegállás következett be. Emiatt újraélesztésre, szívmasszázsra szorult. Közben az altatást folytatták, a mőtéti területet az alperes orvosa alkoholos oldattal fertıtlenítette, majd elektromos késsel a mellkas megnyitásához fogott. Az eszköz által kibocsátott elektromos szikra a szegycsont megnyitásakor lángra lobbantotta a még meg nem száradt alkoholos oldatot, és a beteg a testének mintegy 1/3-án másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A szívmőtétet tovább folytatták, majd befejezték. Az égési sérülések miatt más kórházból felkért orvos december 18-án mőtétet javasolt, ezért a beteget az alperes kórházban a K. utcai kórház orvosai december 21-én és 23-án megoperálták, majd december 27-én átszállították a K. utcai kórházba és ott kezelték 2000. január 7-ig. Ekkor az alperes Belgyógyászati Klinikájára helyezték, ahol az állapota egyre romlott, vérszegénység, vese- és májmőködési zavarok, testszerte vizenyık alakultak ki, majd láz, végül a beteg tudatállapota is romlott, és január 12-én újból megállt a szíve. Az újraélesztése sikerrel járt, de az állapota egyre romlott, január 31-én már oxigénhiányos agykárosodást is diagnosztizáltak. A február 5-én bekövetkezett ismételt szívmegállás következtében a beteg meghalt. A felperesek a keresetükben édesapjuk halála – és így az ı károsodásuk – folytán személyenként 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata, valamint 127 079 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését. A kártérítési felelısségét elsıdlegesen az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. §-ának (1) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapították.

1. Veszélyes üzemnek minısülnek-e az orvosi tevékenység, ill. a gyógyászatban használt eszközök, eljárások?

2. A fokozottan gyúlékony fertıtlenítı alkoholos szer és az elektromos kés együttes használata teremt-e fokozott veszéllyel járó helyzetet?

Megjegyzés [s11]: BDT 2010. 67.

9

3. Az orvosok a legnagyobb fokú gondossággal jártak-e el a szívmegállás, mint kialakult veszélyhelyzet elhárítása során?

4. Mindezek alapján megállapítható-e a kórház felelıssége a Ptk. 339. § illetve a Ptk. 345.§-a alapján?

13.

A felperes keresetében elıadta, hogy a tulajdonában álló személygépkocsinak jobb elsı fényszórója megsérült. Állítása szerint a kár úgy keletkezett, hogy az elıtte haladó tehergépkocsi kereke alól egy kı felpattant. Emiatt 23 320 Ft és kamata megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel, mint a károkozó felelısségbiztosítójával szemben.

1. A kı a kárt a teherautó, mint veszélyes üzem mőködése során, azzal összefüggésben okozta?

2. Vizsgálni kell-e jelen esetben a károkozó külsı ok elháríthatatlan voltát? 3. Veszélyes üzemek találkozása esetén mely szabályokat kell alkalmazni? 4. Mindezek alapján a teherautó üzembentartója, pontosabban annak

felelısségbiztosítója köteles-e a felperes kára megtérítésére?

14.

Az I. r. alperes 1998. február 21. napján a II. r. alperes tulajdonában álló tehergépkocsival, illetıleg az ahhoz kapcsolt pótkocsival közlekedett. Útközben leparkolt a felperes telephelyével szemben a lejtıs úton. Mielıtt kiszállt, a gépjármő motorját leállította, a teherautót sebességben hagyta, azonban a rögzítı kéziféket nem húzta be. A vezetı nélküli szerelvény gurulni kezdett, áthaladt a 31-es úton és behajtott a felperes telephelyére. Betörte a kaput, illetıleg a kerítés falát, kidöntött egy villanyoszlopot, majd az épület falának ütközött.

A felperes a káreseménnyel okozati összefüggésben álló kára egyetemleges megtérítését igényelte az alperesektıl.

Az I. r. alperes a kereset összegszerőségét vitatta illetıleg arra hivatkozott, hogy a kárt a III. r. alperes biztosító köteles megtéríteni. A II. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elı. A III. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint a gépjármő üzembentartójának kötelezı felelısségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (3) bekezdése, valamint a Melléklet 1. §-a értelmében kártérítés fizetésére nem kötelezhetı, mert a gépjármő veszélyes üzemi jellege nem érvényesült, üzemeltetés nem állt fenn. Közös károkozás hiányában a keresetben kért egyetemleges marasztalásnak sincs helye.

1. Említsen példákat, bírói gyakorlat mely esetkörökben állapított meg fokozott veszéllyel járó tevékenységet?

2. Jelen esetben a motor leállítását követıen a teherautó mozgására volt-e lehetıség? 3. Veszélyes üzemi minıségében okozott károkat a teherautó? 4. Terheli-e mindezek alapján fizetési kötelezettség a biztosítót?

Megjegyzés [s12]: BH 2005. 251. és EBH 2006.1506.

Megjegyzés [PR13]: Ptk. 345., 346.§§ EBH1999. 99.

Megjegyzés [PR14]: Ptk. 345.§ BH 2005. 54.

10

15. Fontos Péter 2007. január 27-én Másszfeljebb Bt. által fenntartott és „Mászóbirodalom” néven üzemeltetett falmászó teremben társával együtt falmászó extrém sportot őzött. A mászás megkezdése elıtt mind saját felszerelésüket, mind a mászófal biztonságát (a biztosítókötél szilárdságát pár méteres magasságból is) ellenırizték. A teremben egyébként az ún. falmester nem tartózkodott ott, mozgatható állványzat, pót biztonsági felszerelés, gumiszınyeg nem volt. Ennek során, a mászófal mintegy 12 méteres magasságában, a biztosító kötél a beülı karabinerébıl kiakadt, majd az így biztosítás nélkül maradt Péter néhány percnyi (!) kapaszkodást követıen, ereje fogytával a mászófalról a földre zuhant és súlyos sérüléseket szenvedett. Keresetében a fenti balesettel összefüggésben keletkezett vagyoni s nemvagyoni kára megtérítése iránt támasztott igényt a Másszfeljebb Bt.-vel szemben. Emellett kérte a Bt. által alkalmazott általános szerzıdési feltételek 9.-11. pontja tisztességtelensége megállapítását, mert véleménye szerint indokolatlanul zárta ki a Bt. kártérítési felelısségét.

1. Mi a következménye annak, ha megállapítható a hivatkozott általános szerzıdési feltételek tisztességtelensége?

2. A kártérítési felelısség szempontjából milyen jellegő tevékenység a mászófal üzemeltetése? Miben állhat fokozott veszélye?

3. Ki minısül üzembentartónak? 4. Milyen jellegő tevékenység a kártérítési felelısség szempontjából a famászás, mint

extrém sport? 5. Mindezek alapján a falmászó és a mászófalat üzemeltetı viszonyában milyen

kártérítési szabályok alkalmazandók? A Károkozó mászófal-üzemeltetınek mit kell bizonyítania a mentesülése érdekében?

16. Alvó Péter egyéni vállalkozó által üzemeltetett Tiszapata, V. dőlı 3. szám alatti tanya karámjából 2002. december 25-én elszabadult két ló. A tanyán akkor egyetlen, alkalmilag megbízott személy ırizte az állatokat. Az egyik ló az 53-as fıúton, féktávolságon belül Fenı Pál Renault típusú személygépkocsija elé vágott és azzal összeütközött. Ennek követeztében a gépjármő az úttestrıl lesodródva a bal oldali árokba borult. Pál a balesetben az eszméletét vesztette, koponyatörés, agykárosodást, valamint fogtöréseket szenvedett. Jobb oldalai és hangszálai az agysérülés következtében megbénultak. Azóta két gégemőtéten esett át, jobb vállának és felsıtestének izomzata megkisebbedett, munkaképessége 10%-ban csökkent. A szobafestı, mázoló foglalkozást őzı Pál korábban ipari alpinista tevékenységet is folytatott, amire már nem képes. A balesetbıl pszichés sérülései is származnak, néha szorongásos, depresszív, a koncentráció képessége labilis. Pál keresetében 5.500.000 Ft megtérítését követeli Pétertıl. Péter azzal védekezik, hogy Pál nem az út és látási viszonyoknak megfelelıen vezetett, és egyébként sem terheli felelısség, mert alkalmi megbízás folytán éppen akkor más személy ırizte a lovakat, és a megbízott magatartásáért való felelısség körében magát ki tudja menteni.

1. Mely felelısségi alakzat szabályai szerint felel az állattartó az állat által okozott károkért?

Megjegyzés [s15]: BDT 2010.189.

Megjegyzés [s16]: BDT 2010.7.

11

2. Ki minısülhet az állat tartójának? Az állat által okozott károkért való felelısség csak a tulajdonost terhelheti?

3. Milyen feltételeket, körülményeket kell értékelni az állattartás vizsgálata során? 4. Jelen esetben Péter hivatkozhat-e a megbízott általi károkozásra és arra, hogy

mentesülhet a felelısség alól, mert a megbízott kiválasztása, utasításokkal való ellátása ill. ellenırzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható?

17.

A felperes gyermeke, az 1990. október 26-án született K. Péter a T.-i Általános Iskolába járt, 2000. évben 4. osztályos lett volna. A 2000. augusztus 28. napján, a tanév elsı tanítási napján a tanítás befejezését követıen, a gyermek hazament, majd a délutáni órákban a felperes engedélyével visszatért az iskolába, ahol a kézilabda pályán a napközis gyerekekkel focizott. Játék közben felkapaszkodott a kézilabda kapu hálótartó vízszintes összekötı rúdjára, amelyen hintázni kezdett, majd a lendülettıl elıre ugrott és ez a lendület a kaput is elıre döntötte. Az eldılt kapu a gyermekre esett, és olyan súlyos koponya- és egyéb sérüléseket okozott, amelyek következtében 2000. szeptember 12. napján életét vesztette.

A kézilabda kapu aljzathoz való rögzítése nem felelt meg a szabvány elıírásainak, az iskolakezdést megelızıen utoljára 2000. augusztus 21. napján ellenırizte az alperes alkalmazottja a kapu rögzítettségét.

Az iskolához egy 6 hektáros terület tartozik, amely nincs teljesen bekerítve, így a kézilabda pályát az iskola tanulóin kívül más személyek is rendszeresen használják.

A felperes a balesetet követıen a gyermeket rendszeresen látogatta a kórházban, majd gondoskodott a gyermek eltemettetésérıl és síremlék állításáról. A gyermek halálát követıen a felperes rendszeresen nyugtatókat szedett, majd 2001. február 12-én öngyilkossági kísérlete volt és pszichiátriai gyógykezelés alatt állt.

A felperes keresetében 1,3 M Ft vagyoni és 5 M Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsıdlegesen a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 77. § (3) bekezdése, másodlagosan a Ptk. 339. §-a alapján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerőségét is. Hivatkozott arra, hogy a közoktatási törvény rendelkezései az adott esetben nem alkalmazhatóak, mert a gyermek nem volt napközis, az iskolából eltávozott, ezt követıen a szülı kötelessége volt a gyermekérıl való gondoskodás. A Ptk. 339. §-a körében pedig azt adta elı, hogy az alperes az adott helyzetben úgy járt el, ahogy az tıle elvárható volt a kapu rögzítését és a rögzítettség ellenırzését illetıen is.

1. A kapu ellenırzése körében alperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható?

2. K.Péter vétıképes volt e a káreseményt illetıen?Válaszát indokolja részletesen! 3. Megállapítható-e alperes felelıssége a Ptk. 339.§ alapján? 4. K.P. magatartását nézve, kármegosztásnak helye van-e?

18.

2005. április 4-én délelıtt az Sz.-re vezetı utat sőrő füst borította el, mert az alperes alkalmazásában állt, az út mentét takarító két közmunkás saját elhatározásból az összegyőjtött

Megjegyzés [RB17]: Ptk. 339.§; 340.§ 1993. évi LXXIX. törvény, 77.§ BDT 2007. 513.

12

avart, szemetet meggyújtotta. Ezen az útszakaszon közlekedtek a felperesek, az I. rendő felperes tulajdonát képezı és a II. rendő felperes által vezetett személygépkocsival. A II. rendő felperes, hogy a füstben haladó, a kerékpárjáról leszállni készült kerékpárost kikerülje, áttért a menetirány szerinti baloldali sávba és összeütközött az ott szembejövı gépkocsival.

Az ütközés következtében a gépkocsi totálkáros lett, a káreseménykori értéke 2 185 000 Ft volt, a roncs értéke 300 000 Ft. A balesetben a II. rendő felperes maradandó egészségkárosodást szenvedett, 67%-ban munkaképesség-csökkent, a baleseti eredető munkaképesség-csökkenése 40%, állapota végleges. Életminısége alkalmazkodási képességének labilissá válása, csökkent lelki terhelhetısége folytán romlott, sérültnek tekinthetı.

Az I. rendő felperes módosított keresetében 1.800.000 Ft vagyoni, a II. rendő felperes 400.000 Ft vagyoni, és 4.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegeknek 2005. április 4-étıl járó törvényes kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperesi önkormányzatot a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

1. Fennállnak-e a Ptk. 348.§-ában megjelölt speciális felelısségi alakzat feltételei? 2. Mit jelent az, hogy az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben okoz kárt? 3. Mentesül-e a felelısség alól a munkáltató, ha bizonyítja, hogy a közmunkások

önhatalmúlag, utasításaitól eltérve gyújtották meg az avart?

SZERZİDÉSI ALAPTÍPUSOK

19.

A perbeli ingatlan 1261/2781 részilletısége Cs. Milán, 1520/2781 részilletısége pedig a

L. Ildikó tulajdona. A szerzıdésben a felek megállapodtak, hogy az ingatlanrészeket elkülönítetten használják. Cs. Milán a résztulajdoni illetıségét magas és vastag téglafallal leválasztotta, és így a tulajdonában álló szomszédos ingatlanhoz csatolta.

L. Ildikó 2004. március 29-én ingatlan csereszerzıdést kötött a perbeli ingatlanrészre, amelyben elcserélte ezt a D. Bella tulajdonában álló öröklakásra.

A földhivatal szerzıdésmódosításra történı felhívására az L. Ildikó és D. Bella 2004. július 12-én a 2004. március 29-én kelt szerzıdésüket felbontották, majd ugyanezen a napon, 2004. július 12-én egy adásvétellel vegyes ingatlan csereszerzıdést kötöttek.

D. Bella elképzelése az volt, hogy a részben a Cs. Milán tulajdonában álló ingatlanon két generációs felépítményt létesít, a terveket a hozzájárulás megszerzése érdekében Cs. Milánnak is elküldte, aki 2005. május 26. napján kelt levelében jelezte, hogy a tervezett építkezéshez nem járul hozzá, egyben kérte, hogy elıvásárlási jogának gyakorlása érdekében az adásvételi szerzıdést küldjék meg a részére.

L. Ildikó és D. Bella 2005. június 13-án kelt megállapodásukkal a 2004. július 12-ei szerzıdést felbontotta és ugyanezen a napon egy ingatlan csereszerzıdést kötöttek.

Cs. Milán az L. Ildikóhoz címzett, 2005. június 17-i levelében kijelentette, hogy az elıvásárlási jogával az ingatlan 1216/2781 részilletısége tekintetében élni kíván, és 33.000.000 Ft vételárat ügyvédi letétbe helyezett.

Keresetében Cs. Milán kérte megállapítani, hogy a 2004. július 12-én kelt adásvételi szerzıdéssel vegyes csereszerzıdésnek D. Bella 1216/2781 tulajdoni hányadra vonatkozó tulajdonszerzését tartalmazó rendelkezése vele szemben – elıvásárlási joga folytán – hatálytalan, így 53.000.000 Ft vételár ellenében az adásvételi szerzıdés közötte és L. Ildikó között jött létre. Kérelme teljesítése esetére kérte a tulajdonjoga bejegyzését.

Megjegyzés [PR18]: Ptk. 339.§; 348.§ BDT 2008. 1745.

Megjegyzés [JÁ19]: BH 2009. 362.

13

1. Mit értünk elıvásárlási jog alatt? 2. Hogyan gyakorolható az elıvásárlási jog? 3. Az elıvásárlási jog megsértése esetén az elıvásárlási jog jogosultja mit kérhet a

bíróságtól? 4. Van-e arra lehetıség, hogy a vételi ajánlatnak csak egyes elemeit fogadja el az

elıvásárlási jog jogosultja, módosíthatja-e az neki bemutatott szerzıdési ajánlatot? 5. Gyakorolható-e az elıvásárlási jog ajándékozási szerzıdés esetén? 6. Gyakorolható-e az elıvásárlási jog ajándékozással vagy cserével vegyes adásvételi

szerzıdés esetén? 7. Gyakorolható-e az elıvásárlási jog a tulajdoni illetıség azon hányadára, amelyet a

szerzıdı felek értékkülönbözet megfizetése ellenében ruháztak át?

20.

A perbeli ingatlan 1/2 részben M. Erik, részben pedig Cs. Csilla tulajdonában állt. Cs. Csilla az 1999. december 14. napján kötött adásvételi szerzıdéssel a fenti ingatlan illetıségét eladta a S. Áronnak 12.000.000 Ft vételárért.

M. Erik 1999. november 12-én írásban úgy nyilatkozott, hogy elıvásárlási jogával nem kíván élni, az ingatlan tulajdoni hányadát nem kívánja megvásárolni, az eladó szerzıdési ajánlatát nem kívánja elfogadni. E nyilatkozatból arra kell következtetni, hogy tudomást szerzett a tulajdonostárs eladási szándékáról.

M. Erik keresetében többek között annak megállapítását kérte, hogy Cs. Csilla és S. Áron között 1999. december 14-én létrejött adásvételi szerzıdés elıvásárlási jogának megsértése miatt vele szemben hatálytalan.

1. Mit jelent az elıvásárlási jog? Hogyan gyakorolható? 2. Az elıvásárlási jogról le lehet-e mondani? Milyen szabály vonatkozik a joglemondó

nyilatkozatok értelmezésére? 3. Önmagában az a tény, hogy az elıvásárlási jog jogosultja nem kívánta az ingatlant

megvenni az eladótól, jelentheti-e azt, hogy lemondott az elıvásárlási jogáról? 4. Köteles-e az eladó a fenti esetben közölni a harmadik személytıl érkezett vételi

ajánlatot az elıvásárlási jog jogosultjával? 5. Van-e jogi szempontból jelentısége annak, hogy az elıvásárlási jog jogosultja

teljesítıképes-e az elıvásárlási jog gyakorlásának megnyíltakor?

21.

B. Huba és a Tuti Biztosító 2001. július 1-jei kockázatviselési kezdettel Családi Biztosítás elnevezéső vagyonbiztosítási szerzıdést kötöttek.

2001. december 8-án B. Huba üzletébe ismeretlen tettes behatolt és onnan egyebek között egy álló szolárium gépet eltulajdonított. A nyomozó hatóság a lopás bőntettének alapos gyanúja miatt indult eljárást megszüntette.

A Tuti Biztosító a szerzıdés alapján 14.000 Ft-t térített meg B. Hubának, az ezt meghaladó szolgáltatás elıl elzárkózott. Arra hivatkozott, hogy kockázatviselése a szolárium gépre nem terjedt ki, mert tulajdonosa nem B. Huba, hanem harmadik személy volt.

A perben megállapítást nyert, hogy a szolárium gép adásvételi szerzıdés alapján került a B. Huba birtokába, a kárveszély pedig a tulajdonjog fenntartása mellett ıt terhelte. A gépre

Megjegyzés [s20]: BH 2005. 112.

Megjegyzés [s21]: BH 2005. 319.

14

vonatkozó szerzıdés 2. pontja értelmében a teljes vételár kiegyenlítéséig a gép az eladó tulajdonát képezi. A lopás a teljes vételár kifizetése elıtt történt meg.

Keresetében B. Huba 1.020.000 Ft és ennek 2002. március 9-étıl számított kamatai megfizetésére kérte a Tuti Biztosítót kötelezni.

1. Mit értünk részletvétel alatt? 2. Ismertesse a Ptk. részletvételre vonatkozó fıbb szabályait! 3. Hogyan alakul a kárveszély viselésének kötelezettsége? 4. A fenti esetben ki volt jogosult a Ptk. szerinti vagyonbiztosítás megkötésére?

22.

A peres felek között fennálló közüzemi szerzıdés alapján a HolVolt Áramszolgáltató Rt. biztosítja L. Ferencné Sz., F. utca 12. szám alatti fogyasztási helyén a villamos energiát.

2001. április 19-én a HolVolt Áramszolgáltató Rt. alkalmazottai ellenırzést tartottak, amelynek során megállapították, hogy a mérı elhelyezésére szolgáló szekrényben levı faforgácslemezen kimart helyekre három darab áramváltót iktattak be. Ennek következtében a mérı a tényleges fogyasztás 1/5 részét mérte.

Ezt követıen L. Ferencné felszólította a HolVolt Áramszolgáltató Rt. munkatársait, hogy hagyják el a telephelyet. Amikor visszaengedték ıket a fogyasztási helyre, az alkalmazottak jegyzıkönyvet vettek fel, amelyben rögzítették az általuk tapasztalt szabálytalanságot. L. Ferencné a jegyzıkönyv aláírását megtagadta.

1. Közüzemi szerzıdés alapján mely kötelezettségek terhelik a közszolgáltatót, illetve

a fogyasztót? 2. Hogyan értékelné L. Ferencné magatartását? 3. Mit tehet a közszolgáltató a fogyasztó szerzıdésszegése esetén?

23.

N. Tamásné az 1998. szeptember 29-én kelt ajándékozási szerzıdéssel a Budapest, Béke utca 10. szám alatti társasházi öröklakását ajándékként unokájának, N. Miklósnak adta, az ingatlanon fennálló holtig tartó haszonélvezeti jogának kikötésével. A szerzıdésrıl készült okirat tartalmazza a szerzıdı felek pontos személyazonosságát, az ingatlan megjelölését és a tulajdonátruházás ingyenességére vonatkozó nyilatkozatot. A szerzıdést az ajándékozó saját kezőleg írta, majd azt közjegyzı elıtt mind az ajándékozó, mind a megajándékozott aláírta. Az alperes az ajándékozó halálát követıen, 2002. május 27-én külön okiratot írt alá, mely a saját elfogadó nyilatkozatát tartalmazta és a szerzıdés alapján a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztette.

Miután N. Tamásné végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt, törvényes örököse, N. Ferenc, 2003. február 19-én keresettel élt az ajándékozási szerzıdés érvénytelenségének megállapítása iránt, kérte N. Miklós tulajdonjogának törlését és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. Arra hivatkozott, hogy a szerzıdés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mert a szerzıdésbıl hiányzik a megajándékozott elfogadó nyilatkozata, amit N. Miklós az ajándékozó halála után joghatályosan nem pótolhatott.

N. Miklós álláspontja szerint a szerzıdés érvénytelenséget okozó alaki hibában nem szenved, mivel az ajándékot a szerzıdés aláírásával elfogadta.

Megjegyzés [C22]: Pfv.IV.20.277/2010/6.szám

Megjegyzés [C23]: BH 2005. 395.

15

1. Szükséges-e az ajándékozási szerzıdés létrejöttéhez a megajándékozott elfogadó nyilatkozata?

2. Milyen további speciális szabály vonatkozik ingatlan ajándékozására? 3. Jelen esetben létrejött-e érvényesen az ajándékozási szerzıdés? Miért? 4. Amennyiben a bíróság nem állapítja meg a szerzıdés érvénytelenségét, milyen

más módon lehetne igényt érvényesíteni? 5. Ennek feltételei fennállnak-e a fenti esetben?

24.

N. Károlyné az általa bérelt, két szobás, 43 m2 alapterülető önkormányzati tulajdonú

lakást 1996. július 9-én kelt adásvételi szerzıdéssel megvásárolta úgy, hogy a szerzıdésben N. Károlyné unokája, F. Lilla állagvevıként, N. Károlyné pedig haszonélvezeti vevıként szerepelt, a 73.788 Ft-os kedvezményes vételárat azonban 1996. július 8-án teljes egészében N. Károlyné fizette ki.

F. Lilla korábban a felperessel együtt a perbeli ingatlanban lakott, de a lakás megvásárlásának idıpontjában már jelenlegi férjével együtt az 1995. évben közösen vásárolt és felújított lakásban élt. A perbeli lakásban ekkor már életvitelszerően nem tartózkodott.

N. Károlyné és F. Lilla között a korábbi megfelelı nagyszülı-unoka viszony idıközben megromlott, mára lényegében a kapcsolat megszőnt. A felperesnek korábban az az elvárása volt unokája felé, hogy az egészségi állapotának esetleges megromlása esetén legyen a segítségére, gondoskodjon róla.

N. Károlyné 2007-ben ajándék visszakövetelése iránt terjesztett elı keresetet az F. Lilla ellen, azon a címen, hogy meghiúsult az a feltevése, amelyre tekintettel az ajándékozás történt. F. Lilla ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

1. Melyek az ajándék ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulására alapított visszakövetelésének konjunktív feltételei?

2. Szükséges-e, hogy az ajándékozás alapjául szolgáló feltevést az ajándékozó kinyilvánítsa? Ha igen, hogyan?

3. Kit terhel a bizonyítás terhe arra vonatkozóan, hogy az ajándékozó feltevésének kinyilvánítása megfelelı módon megtörtént-e?

4. Kizárja-e az ajándékozás tényét az, hogy a szóban forgó ajándékozással egyidejőleg haszonélvezeti jog alapítására is sor került?

25.

A felek között létrejött vállalkozási szerzıdés alapján a Bautrend Bt. átalánydíj ellenében tetıfedési munkálatok elvégezését vállalta, a teljesítést követıen azonban F. Boldizsár a végszámla összegét csökkentett összegben fizette meg hibás teljesítés miatti díjleszállításra hivatkozva.

Bautrend Bt. keresetében 1.574.433 Ft hátralékos vállalkozói díj és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni F. Boldizsárt, aki a kereset elutasítását kérte azzal, hogy Bautrend Bt. a munkát ugyan teljes egészében elvégezte, azonban a tervtıl részben eltérı tartalommal, továbbá nem megfelelı minıségben, ezért díjleszállítást alkalmazva fizette meg a vállalkozói díjat.

Megjegyzés [C24]: LBI 2010. 73.

Megjegyzés [JÁ25]: EBH 2000. 201.

16

1. A fenti esetben F. Boldizsár mire hivatkozással érvényesítette szavatossági igényét? 2. Mely esetben minısülne a Bautrend Bt. által elvégzett munka pótmunkának? 3. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a Bautrend Bt. által elvégzett munkák pótmunkák

voltak, úgy jogszerően követeli-e ezek ellenértékét? Miért?

26.

A felperes P. Kft. az alperessel 2002. augusztus 30-án kötött vállalkozási szerzıdéssel elvállalta az alperes II. számú P. I. 4 asztalos hallgatói boncterem és kapcsolódó helyiségeinek teljes építészeti és gépészeti felújítását, az A. Kft. által készített tervdokumentáció alapján, bruttó 80.000.000 forint vállalkozói díjért. A felperes a szerzıdésben az épületre 5 évi teljes körő garanciát vállalt.

Az alperes a 2003. január 24-én tartott mőszaki átadás-átvételi eljáráskor kifogásolta az öntött mőgyanta padlóburkolat esztétikai és minıségi hibáit, amelyek kijavítását a felperes vállalta. Miután a javítás nem vezetett eredményre, a felperes a hibák kijavítására újabb határidıt vállalt, és a garanciális munkák fedezeteként 2.000.000 forint letéti összeget utalt át az alperes bankszámlájára.

A hibák kijavításával kapcsolatos egyeztetések nem vezettek eredményre, a felperes pedig a letétbe helyezett összeg visszafizetésére szólította fel az alperest, aki erre nem volt hajlandó. Az alperes az É.-tıl szakvéleményt szerzett be, és ismételten felszólította a felperest a garanciális kötelezettségei teljesítésére. Tekintettel arra, hogy az É. szakvéleménye a tervezı felelısségét is felvetette, a felperes költségmegosztási javaslattal élt, amivel azonban az alperes nem értett egyet, és közölte a felperessel, hogy a bonctermi helyiségcsoport teljes padlófelületének újbóli, hibamentes elkészítését tartja elfogadhatónak a felperes saját költségén, vagy a letéti keret terhére más kivitelezı által.

Az alperes a padlóburkolat kijavítására közbeszerzési eljárást írt ki, amelynek eredményeként a kiválasztott új vállalkozó a kivitelezési munkákat és a szükséges javításokat elvégezte, azok költségét az alperes a felperes által a garanciális javítás fedezeteként letétbe helyezett összegbıl egyenlítette ki.

A felperes keresetében 1.333.333 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest vállalkozói díjtartozás címén arra hivatkozással, hogy a szerzıdésben vállalt kivitelezési munkálatokat teljesítette, a hibákat kijavította. Álláspontja szerint az öntött mőgyanta felületen jelentkezı hibákért részben a tervezıt, részben a mőszaki ellenırt terheli a felelısség, ezért az általa letétbe helyezett 2.000.000 forint 2/3-ad részének visszafizetését kérte az alperestıl, aki a kereset elutasítását kérte.

1. A fenti esetben megállapítható-e a felperes szerzıdésszegése? Milyen alapon? 2. Alperes jogszerően használta-e fel a hibák kijavítására a letét összegét? 3. A munka ellenırzése a megrendelı joga vagy kötelezettsége? 4. Amennyiben a megrendelı elmulasztja a munka ellenırzését, ez mennyiben

befolyásolja a hibásan teljesítı vállalkozó felelısségét? 5. Felelısséggel tartozik-e a megrendelı a tervek hibája miatt a kivitelezıvel szemben?

27.

A KockaHáz társasház és J. Sámuel vállalkozó között 2004. június 23-án kötött vállalkozási szerzıdés alapján J. Sámuel bruttó 1.343.500 Ft vállalkozói díjért elvállalta a társasház I. emeleti teraszainak felújítási munkái elvégzését (beázások megszüntetését). D.

Megjegyzés [s26]: Legf. Bír.. Pfv.VII.20.463/2009/4. szám

Megjegyzés [JÁ27]: Legf. Bír. Pfv.VII.20.717/2010/10. szám

17

Kornél a közte és a KockaHáz között 2004. június 23-án kötött szerzıdésben bruttó 87.500 Ft díjért a felújítási munkák mőszaki ellenırzésére vállalkozott.

J. Sámuel a kivitelezést 2004. június 23-án megkezdte, és a mőszaki ellenırrel az építési naplót megnyitották. D. Kornél az építési naplóba bejegyzéseket nem tett, azt 2004. július 8-án lezárta, és megállapította, hogy a kivitelezı az árajánlatban szereplı munkákat maradéktalanul, jó minıségben elvégezte.

A KockaHáz társasház J. Sámuel vállalkozó részére 1.419.825 Ft vállalkozói díjat, míg D. Kornélnak 87.500 forint megbízási díjat kifizetett.

A KockaHáz lakói 2005 tavaszán észlelték, hogy a teraszok alatti lakásokban a plafonon foltok jelentek meg, és a teraszok továbbra is áznak. A KockaHáz eredménytelenül szólította fel a vállalkozót a hibák kijavítására, ezért azt saját költségén – újabb vállalkozási szerzıdést kötve – végeztette el.

Keresetében a társasház hibás teljesítésbıl eredı igény, azon belül kijavítási egyenérték, valamint szerzıdésszegéssel okozott kár megtérítése címén J. Sámuelt 2.400.000 Ft és járulékai, míg D. Kornélt 1.273.025 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. A bíróság megállapította, hogy a J. Sámuel vállalkozó általi kivitelezés alkalmatlan a beázás megszüntetésére.

1. Szerzıdésszerően teljesítette-e J. Sámuel a felperessel kötött vállalkozási szerzıdést?

2. A szerzıdés alapján mire terjedhetett ki az alperes kötelezettsége? 3. Amennyiben bizonyítható, hogy a felperes szakszerőtlen felújítás mőszaki

ellenırzésére adott utasítást, milyen további kötelezettség terhelte az alperest? 4. Ennek alapján megállapítható-e D. Kornél hibás teljesítése?

28.

Az Komplex Kft. vállalkozási szerzıdést kötött az Önkormányzat Kórház és Rendelıintézete bıvítéses rekonstrukciós munkálataira, amelynek elvégzésére alvállalkozási szerzıdést kötött a K. Tamással és az Építek. Kft.-vel, amely szintén alvállalkozási szerzıdést kötött a P. és T. Kft.-vel. Ez utóbbi kft. a Q.T. Kft.-vel kötött alvállalkozási szerzıdést, amely elvégezte Komplex Kft. által vállalt távvezeték szerelési munkát. 2000. április 29-én az Komplex Kft. által vállalt munkák keretében felszerelt gızcsı egy összekötı folyóson lévı része leszakadt, és súlyos sérülést okozott F. Edének. A szerelési hibát Komplex Kft. javította ki.

F. Ede munkáltatója a károsult részére kifizetett táppénz és egészségügyi ellátás megtérítésére kéri kötelezni Komplex Kft.-t, miszerint annak alvállalkozója tevékenységével összefüggésben keletkezett a kár.

1. Hogyan felel a vállalkozó az alvállalkozó magatartásáért? 2. Kivel szemben áll fenn-e felelısség? 3. Felel-e az a Komplex Kft. F. Ede károsulttal szemben? 4. A Ptk. mely rendelkezése szerint, ki köteles a kár megtérítésére?

29.

A felperes mint fuvarozó és az alperes mint szállítmányozó között a Ptk. 488. § (1) bekezdése szerinti fuvarozási szerzıdés jött létre, amelyben a felperes márványtáblák szállítását vállalta.

Megjegyzés [JÁ28]: BH 2004. 80.

Megjegyzés [s29]: BH 2008. 220.

18

Az áru felrakását a felperes alkalmazásában álló, a fuvarozást lebonyolító gépkocsivezetı jelenlétében, a márványtáblákat forgalmazó, kellı szakmai ismerettel rendelkezı feladó végezte.

A gépjármővezetı a gépjármőre vonatkozóan adott információkat a túlsúly elkerülése érdekében. Az acélbak platón történı elhelyezését módosíttatta, illetıleg hevederrel további rögzítést végzett.

Az áru a rendeltetési helyre megérkezett, azonban a lerakodáskor a rakomány címzett észlelte, hogy a márványtáblák egy része teljesen összetört, más része pedig megrepedt, teljesen ép állapotban márványtábla nem maradt.

Keresetében a fuvarozó 324 200 Ft és ennek 2002. május 12-étıl a kifizetésig járó törvényes kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest fuvardíj tartozás címén. A szállítmányozó a kereset elutasítását kérte.

Az eljárás során a szakértıi vélemény megállapította, hogy az áruban keletkezett kárt a fuvarozandó márványlapok megtámasztásához felhasznált acélállvány nem megfelelı magassága és szilárdsága, illetıleg szerkezeti alkalmatlansága okozta.

1. Határozza meg a fuvarozási szerzıdés fogalmát! 2. Hogyan felel a fuvarozó az áru átvétele és kiszolgáltatásának terjedı idı alatt az áruban

bekövetkezett sérülésekért? 3. Mikor mentesülhet e felelısség alól? 4. A fenti esetben mentesülhet-e a fuvarozó az áruban bekövetkezett kár megfizetése

alól? Miért? 5. Mit tehet a gépjármővezetı amennyiben észleli, hogy az acélbak mérete szemmel

láthatóan nem alkalmas a márványlapok megtámasztására? 6. Elvárható volt-e a gépjármővezetıtıl a berakodás ilyen jellegő hiányosságának

észlelése? 7. Mindezek alapján követelheti-e a szállítmányozó a fuvarozótól a kár megtérítését?

30.

Az alperes 2004. június 4-én a felperesi méhállomány fuvarozására kötött szerzıdést. Az

alperes fuvareszköz kiállításakor tájékoztatta a felperest, hogy a megadott címre, a felperes által sem vitatott, napok óta tartó esızések miatt kialakult útviszonyokra tekintettel, a méhállományt elszállítani nem tudja. A fuvarozó felajánlotta, hogy az erdıbe bevezetı köves útig a méheket elszállítja, a felperes azonban a bekötı útig való szállításhoz nem járult hozzá, és az általa megjelölt újabb helyszín sem volt alkalmas az alperesi fuvareszközzel történı teljesítésre.

A fuvarozó a méhállományt megfelelı fuvareszköz hiányában az esızések miatt kialakult talajviszonyok miatt, a vállalt idıben, a megjelölt címre nem tudta elszállítani.

A felperes által másnap, más fuvarozóval, késedelmesen megszervezett fuvarozást követıen, az egy napja már szállításhoz elıkészített, méhkaptárba beterelt méhek egy része befulladt, elpusztult.

A felperes keresetében kártérítés címén 1.912.203 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozással, hogy alperes a fuvarozási szerzıdésbıl eredı együttmőködési kötelezettséget megszegte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a méhállomány elpusztulása, és a fuvarozás meghiúsulása között okozati összefüggés áll fenn.

1. Mely kötelezettségek terhelik a fuvarozót a fuvareszközzel kapcsolatosan? 2. Kötelezettsége-e a fuvarozónak más fuvareszköz igénybevétele a szerzıdés teljesítése

érdekében?

Megjegyzés [JÁ30]: Pfv.X.21.649/2007/4.szám

19

3. Hogyan járhat el a megrendelı, amennyiben a fuvarozó késlekedett a fuvareszköz kiállításával?

4. A fenti esetben megállapítható-e a fuvarozó felelıssége? Miért?

31.

A II. r. alperes a 2000. február 8-án kelt aukciós megbízási szerzıdés alapján árverésre beadta az I. r. alperesnek a P. O. festınek tulajdonított „Nagybányai házak” címő festményt. A szerzıdés tartalmazta, hogy a beadó megbízza az I. r. alperes galériát, hogy személyét az árverésen teljes jogkörrel képviselje, az aláírásra kiterjedıen is. A galéria saját nevében, de a megbízó javára értékesíti a mőtárgyat 15%-os közvetítıi díj ellenében, amelyet a leütési árból von le. A galériának jogában áll az induló árat saját belátása szerint meghatározni.

Az I. r. alperes galéria kártérítési felelıssége a limitárig terjedt és a beadó a mőtárgy eredetiségéért szavatosságot vállalt.

Az I. r. alperes árverési feltételeinek 3. pontja tartalmazta, hogy az Aukciósház a megbízó nevében és képviseletében annak teljes körő meghatalmazása alapján jogosult a legmagasabb vételárat kínáló vevıtıl a vételár átvételére a megbízó javára.

A felperes 2000. március 23. napján az I. r. alperestıl vásárolta meg a képet 2.057.000 Ft-ért. Késıbb a festményt értékesíteni kívánta, azonban az általa felkért szakértı a 2004. november 11-én készült szakvéleményben hamisítványnak minısítette azt.

Emiatt a felperes az I. r. alperessel kötött szerzıdést 2004. november 17-én érvénytelenség jogcímén megtámadta. Keresetében kérte az adásvételi szerzıdés érvénytelenségének megállapítását és az I. r. alperes kötelezését a vételár visszafizetésére, vagy ezzel egyezı összegő kára megtérítésére arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes árverési kiadványában eredetiként feltüntetett mőtárgy hamisítvány. Másodlagosan az I. és II. r. alperesek egyetemleges marasztalását kérte. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

1. Határolja el egymástól a megbízási és a bizományi szerzıdést! 2. A perbeli festmény eladásakor az I. r. alperes bizományosként vagy a II. r. alperes

megbízottjaként járt el? Indokolja! 3. Kik között jött létre tehát az adásvételi szerzıdés? 4. Mindezek alapján támaszthat-e igényt a felperes a III. r. alperessel szemben? Miért?

32.

A peres felek 1999. május 3-án bérleti szerzıdést kötöttek, amely alapján M. Gáspár határozatlan idıre bérelte az T. Sándortól az Ü., Vitéz u. 19. szám alatt található üzlethelyiséget a hozzá tartozó helyiséggel és a bérleményben maradó, részletesen meghatározott tárgyakkal, havi 20.000 Ft bérleti díj ellenében.

A bérleti szerzıdésben a felek a jogviszony felmondására írásbeli alakot, és három hónapi felmondási idıt kötöttek ki. A szerzıdés szerint a bérlı kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult, a szerzıdés értelmében a tevékenységének (húsüzlet üzemeltetése) megfelelı módon jogosult átalakítani a bérleményt saját költségén, mely átalakítás értéke nem haladhatja meg a 2.500.000 Ft-t.

T. Sándor 2000. március 8-án tett nyilatkozatában a bérlemény ideiglenes továbbhasznosítását engedélyezte.

M. Gáspár a bérleményt a 2001. március 8-án kötött szerzıdéssel használatba adta a Baromfiudvar Bt-nek, majd 2001. november 8-án újabb szerzıdést kötött az Tuo-Xie Kft-vel.

Megjegyzés [JÁ31]: BH 2009. 116.

Megjegyzés [s32]: BH 2008. 240.

20

A bérleti díjat havi bruttó 200.000 Ft-ban határozták meg. A Kft. a bérleményben cipıbolt kialakítása érdekében átalakítási munkálatokat kezdett, melyekrıl tudomást szerezve az T. Sándor a munkák végzését leállította.

T. Sándor 2001. november 14-én a bérleti szerzıdést azonnali hatállyal felmondta. M. Gáspár december 18-án átvette a bérlemény kulcsait, majd harmadik személlyel újabb bérleti szerzıdést kötött.

1. Hogyan szőnhet meg a határozatlan idıre kötött bérleti szerzıdés? 2. A fenti esetben hogyan szőnt meg a szerzıdés? 3. Érvényes volt-e a szerzıdés felmondása? Miért? 4. Az a tény, hogy T. Sándor húsüzlet üzemeltetését engedélyezte a bérleményben,

meghatározza-e a bérlemény továbbhasznosításának kereteit is? Miért?

33.

Az F. Önkormányzat mint bérbeadó és K. Zsigmondné mint bérlı bérleti szerzıdést kötöttek a h.-i piactéren lévı 26 m2 alapterülető helyiség 1998. december 8. és 2003. december 7. közötti használatára.

A szerzıdés szerint a bérlı a helyiségben vendéglátó-ipari tevékenységet folytathat. A felek megállapodtak abban, hogy a bérleti jogviszony tartama alatt a bérlet tárgyát képezı helyiségek fenntartásáról, karbantartásáról a bérlı köteles gondoskodni.

K. Zsigmondné a perbeli üzlethelyiségben melegkonyhás vendéglátó-ipari tevékenységet folytatott. A F. Önkormányzat az üzlethelyiségben olaj-, és zsírfelfogó akna hiányát kifogásoló beadványai alapján az ÁNTSZ helyszíni ellenırzést tartott az üzlethelyiségben, majd az errıl felvett jegyzıkönyvben rögzítette, hogy „a bérlı a bérleményben a továbbiakban üdítı-, és szeszes italokat, kávét, hideg-, és melegszendvicset, sós süteményeket forgalmaz, ételkészítést május 13-ától nem végez. A helyszínen forgalmazott termékek értékesítéséhez zsírfogó üzemeltetése nem szükséges.”

2002 ıszén az K. Zsigmondné a tevékenységét felfüggesztette, az üzlethelyiség kulcsait azonban magánál tartotta, bérleti díjat nem fizetett. A bérleményt a szerzıdésben rögzített idı lejártával (2003. december 7-én) adta át az F. Önkormányzat képviselıjének.

Az F. Önkormányzat keresetében kérte K. Zsigmondnénak a meg nem fizetett bérleti díj és annak kamatai megfizetésére kötelezését. A bírósági eljárás során megállapítást nyert, hogy a perbeli üzlethelyiségben olaj- és zsírfelfogó akna nem volt. K. Zsigmondné a melegkonyhás vendéglátó-ipari tevékenységet anélkül folytatta, hogy arra mőködési engedéllyel rendelkezett volna, vagyis a tevékenység tárgyi feltételei a bérleti szerzıdés kezdetétıl fogva hiányoztak.

1. Hogyan jön létre a helyiségbérleti szerzıdés? 2. Mikor kötelezı a szerzıdés írásba foglalása? 3. Fıszabály szerint kit köteles a helyiségek fenntartásáról, karbantartásáról

gondoskodni? 4. Amennyiben az üzlethelyiség nem alkalmas a szerzıdésszerő használatra, mit tehet a

bérlı? 5. Támaszthatott-e K. Zsigmondné szavatossági igényt a bérleményben folytatandó

tevékenység gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása miatt az F. Önkormányzattal szemben?

6. Követelheti-e az F. Önkormányzat a bérleti díj megfizetését a tevékenység felfüggesztésétıl a szerzıdés megszőnéséig terjedı idıszakra? Miért?

Megjegyzés [s33]: BH 2009. 108.

21

34.

2003. április 19-én a felperes családjával együtt meglátogatta az alperes által üzemeltetett barlangfürdıt. Személygépkocsiját a fürdı mellett lévı parkolóban hagyta, a fürdıbe bevitt ingóságait pedig öltözıszekrényben helyezte el. A fürdıben értékmegırzı is mőködött, amelynek létezésérıl a vendégek a kifüggesztett tájékoztatóból szerezhettek tudomást.

Percekkel azt követıen, hogy a felperes és családja fürödni ment, a lezárt öltözıszekrényt ismeretlen személyek felfeszítették, a felperes kabátzsebébıl a gépjármő indítókulcsát magukhoz vették, majd annak segítségével a gépjármővet az abban lévı 428.000 Ft értékő ingósággal együtt eltulajdonították.

A felperes keresetében összesen 2.040.950 Ft és ennek kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. A tıkeösszegen belül 1.612.950 Ft-ban jelölte meg a gépkocsi elvesztése miatt ıt ért – CASCO biztosítás alapján meg nem térült – kár összegét. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

1. Mire terjed ki a fürdı felelıssége? 2. A gépjármő indítókulcsa olyan dolognak minısül-e. amelyet a látogatók rendszerint

magukkal szoktak vinni a fürdıbe? 3. Ettıl függıen hogyan alakulhat a fenti esetben a fürdı felelıssége? 4. Hogyan alakulna a fürdı felelıssége, ha a felperes a gépjármő indítókulcsát az

értékmegırzıben helyezte volna el? 5. Alkalmazható-e a fürdı felelısségét megállapító szabály a fürdıhelységbe be nem vitt

dolgokra, jelen esetben a gépjármőre? 6. Ennek függvényében milyen alapon felelhet a fürdı a gépjármő eltulajdonításából

származó kárért?

35.

A felperes mint termelı és az alperes mint vállalkozó a felperes által termelt búza bérszárítására és tárolására, valamint az alperesnél történı elhelyezésére 1997. július 28-án bérszárítási és tárolási szerzıdést kötöttek. Megállapodtak abban, hogy a mérlegelést követıen a közösen vett minta alapján az alperes a nyers terményt „laborban” minısíti, tisztítja, szárítja, saját raktárában tárolja, a jó gazda gondosságával kezeli, megfelelı minıségben tartja és hiánytalanul átadja a felperesnek. Amennyiben a felperes 1998. március 31-éig a terményt nem szállítja el, úgy azt az alperes értékesítheti, és az értékesítésbıl befolyt vételárral kell elszámolnia.

A felperes 225.581 kg ıszi búzát szállított az alpereshez, amelybıl a közös mintavétel megtörtént, azonban azt az alperes – a szerzıdésben vállalt kötelezettsége ellenére – nem vizsgálta és nem minısítette. Az átadott termény az alperesnek történt átadást követıen olyan silóba került, amelyben az alperes más termelık által beszállított terményt is tárolt, így ezek összekeveredtek.

A felperes 1998 januárjában értékesíteni kívánta az alperesnél tárolt búzát, arra azonban a vevık adásvételi szerzıdést nem kötöttek. Az alperes a gabona ellenértékével el kívánt számolni, a költségei levonása után a felperes javára 2.435.310 Ft búza ellenértéket helyezett letétbe.

A felperes keresetében az alperesnek átadott – laborvizsgálati jegyzıkönyvvel igazolhatóan étkezési búzaként minısített – étkezési búza és az alperes által részére elszámolt takarmánybúza ára közötti különbözetet igényelte, valamint további 3.123.004 Ft tıke és ennek 1998. szeptember 10. napjától járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Megjegyzés [s34]: BH 2009. 333.

Megjegyzés [s35]: BH 2006. 158.

22

1. Milyen szerzıdés jött létre a felek között? 2. Határozza meg a rendhagyó letét fogalmát! 3. Alapos-e a felperes szerzıdésszegésre alapított kártérítési igénye? 4. Kit terhel a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a felperes jó minıségő

étkezési búzát szállított az alpereshez, illetıleg, hogy az alperesnek ugyanilyen minıségő és mennyiségő búzát kellett volna kiadnia, avagy annak árával elszámolnia?

36.

A felek által kötött adásvételi szerzıdés alapján felperes 2002. július 16-án az eladott házasingatlant az A.P. vevı birtokába bocsátotta. A felek megállapodtak abban, hogy A.P. mint új tulajdonos F.P. rendelkezésére bocsátja az alagsori zárható tároló helyiséget, ahol F.P. bizonytalan idıre hátrahagyhatja egyes ingóságait (motoros főrész, búvárszivattyú, csónakmotor stb.). A.P.-nek a helyiséghez nem volt kulcsa, az ott elhelyezett ingóságokról leltárt nem készítettek.

F.P. a következı hónapokban egyes ingóságait elszállította onnan, majd decemberben úgy tapasztalta, hogy még hátrahagyott eszközei, gépei eltőntek. A.P. ellen pert indított elsıdlegesen ingóságai kiadása iránt, másodlagosan az elveszett/ellopott tárgyak értéke erejéig kártérítési követeléssel élt, amelynek alapját abban jelölte meg, hogy A.P. ırzésére bízta a helyiségben elhelyezett tárgyakat, azok megfelelı ırzésérıl A.P. nem gondoskodott, tehát felelıs a tárgyak elveszéséért.

1. Minısítse a fenti jogviszonyt! 2. Létrejött-e a felek között letéti szerzıdés a perbeli ingóságokra nézve? 3. Hogyan határolható el a felelıs ırzés a letéti szerzıdéstıl? 4. Terhelte-e A.P. ırzési kötelezettség? 5. Véleménye szerint helyt adhat-e a bíróság kártérítési igényének? Ha igen, milyen

alapon, ill. mit kell bizonyítania ehhez a felperesnek? 6. Az ingóságok kiadására és a kár megtérítésére párhuzamosan kötelezı ítélet hozható-

e?

37.

Az 1996. november 25-én kelt kölcsönszerzıdéssel az alperes 25.000.000 Ft egy éven túli beruházási kölcsönt (Start-hitelt) nyújtott az Sz. Kft. adósnak. A kölcsön folyósításának a megkezdését a felek feltételekhez kötötték, amelyek teljesültek. A felek a szerzıdést utóbb szóban úgy módosították, hogy a kölcsön folyósítását számlák benyújtásához kötötték.

Az alperes 1997. január 3-án a felperes számlájára 13.625.020 Ft-ot átutalt. Ebbıl az összegbıl a felperes átutalási megbízásai alapján kiegyenlítésre került a felperesnek egy korábbi forgóeszközhitel-tartozása és e hitel után járó kamat, valamint az 1995-ben felvett EBRD-kölcsön 1996. IV. negyedévi kamata.

A fennmaradó összegbıl 4.000.000 Ft-ot a felperes átutalási megbízása alapján utalt át szállítói követelés kiegyenlítésére, majd az alperes saját hatáskörben az esedékes kamattartozások összegét a felperes számlájára átvezette, de azt mint saját követelését, le is emelte.

A felperes keresettel fordult a bírósághoz arra hivatkozván, hogy havi 2.269.000 Ft veszteség (kár) érte, mert a Start-hitelt az alperes nem egy összegben vezette át a számlájára, hanem azt saját rendelkezése körében tartotta, és kamattartozások törlesztésére használta fel, ezért a felperes búza megvásárlásához nem rendelkezett megfelelı összegő forgóeszközzel.

Megjegyzés [s36]: BDT 2000. 126.

Megjegyzés [C37]: BH 2001. 544.

23

Amennyiben erre lehetısége lett volna, úgy mind a perbeli, mind egyéb kölcsöneinek tıke- és kamattörlesztı részleteit ki tudta volna termelni.

1. Határolja el egymástól a bankhitel- és a bankkölcsönszerzıdést! 2. Befolyásolja-e a szerzıdés teljesítésének szerzıdésszerőségét az a körülmény, hogy az

alperes a kölcsön összegét részletekben folyósította? 3. Érvényesnek tekinthetı-e a felek megállapodása, amellyel módosították a köztük

fennálló szerzıdést? Miért? 4. Mindezek alapján jogszerő volt-e az alperes magatartása, miszerint a kölcsön összegét

részletekben folyósította?

38.

Az alperes a 2001. július 20-án kötött kölcsönszerzıdésben 300.000.000 Ft kölcsön folyósítását vállalta a felperes részére a 61 lakásból, 36 garázsból, 32 udvari parkolóhelybıl és 25 tároló helyiségbıl álló társasház építési költségeinek fedezése céljából.

A felperes a kölcsönt 2001. július 20-a és 2002. február 28-a között volt jogosult igénybe venni. A kölcsönszerzıdés biztosítékaként a felek az ugyanezen a napon kötött jelzálogszerzıdéssel jelzálogjogot alapítottak a felperes tulajdonában álló ingatlanra 300.000.000 Ft és járulékai erejéig az alperes javára. A jelzálogjog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.

A felperes még a kölcsönszerzıdés megkötése elıtt kivitelezésre vonatkozó vállalkozási szerzıdést kötött az É Rt-vel, amely szerzıdéstıl utóbb elállt, így az É Rt. kártérítés iránt pert indított felperese ellen, és kérelmére a Sz. bíróság az ingatlan 426/10.000 tulajdoni hányadára elrendelte a perindítás tényének feljegyzését.

Az alperes 2001. november 9-én 15 napos határidı tőzésével felhívta a felperest arra, hogy „szüntesse meg” az É Rt. és közötte folyamatban lévı pert, és gondoskodjon a perfeljegyzésnek az ingatlan-nyilvántartásból való törlésérıl. A P. megyei bíróság 2001. november 23-án végzésével a perfeljegyzés törlését elrendelte, a törlésre 2001. december 7-én került sor.

Az alperes 2001. december 5-én írásban azzal bízta meg a felperest, hogy a jelzálogjogának törlése, majd újbóli bejegyzése iránti kérelmet nyújtson be a földhivatalhoz. A földhivatal 2001. december 6-án az ingatlan-nyilvántartásból az alperes javára bejegyzett jelzálogjogot az alperes ezirányú kérelmére figyelemmel törölte, annak újbóli bejegyzésére azonban nem került sor.

Az alperes arra hivatkozással, hogy a felperes „a per megszüntetésérıl” és a perfeljegyzésnek az ingatlan-nyilvántartásból való törlésérıl értesítést nem küldött, 2001. december 18-án a kölcsönszerzıdést azonnali hatállyal felmondta, a felmondás idıpontjáig a felperes a kölcsönbıl nem hívott le semmit. Az épületre a felperes 2001. december 19-én használatba vételi engedélyt kapott.

A felperes a keresetében összesen 343.553.440 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

1. Mikor tagadhatja meg a kölcsönadó a kölcsönösszeg átadását? 2. Az a tény, hogy a felperes az ingatlanra 2001. december 19-én használatba vételi

engedélyt kapott, megalapozza-e az alperes védekezését, miszerint a felperesnek a kölcsönre a kölcsönszerzıdésben megjelölt célra a felmondás közlésekor már nem volt szüksége?

Megjegyzés [JÁ38]: Gfv.IX.30.329/2009/4.szám

24

3. Erre hivatkozással felmondható-e a kölcsönszerzıdés a lejárat elıtt? 4. A fenti esetben jogszerő volt-e az alperes felmondása? Miért?

39.

Sz. Zsigmond 1999. április 1-jén tőz és elemi kárbiztosítási szerzıdést kötött a G. Biztosító Rt-vel, amely szerzıdés kiterjedt az alperes hangárépületére is. A felek szerzıdésük részévé tették a G. Biztosító Rt. Tőzkár Biztosítás Biztosítási Szabályzatát is, amelynek 38. pontja rögzítette, hogy a biztosított haladéktalanul köteles a biztosítónak írásban bejelenteni minden olyan lényeges változást, amely a kockázat mértékére kihat.

2000. július 3-án Sz. Zsigmond bérleti szerzıdést kötött a D. Kft.-vel, amellyel a hangárépületbıl 576 m

2-t, továbbá a hozzá kapcsolódó 78 m

2-es kiszolgáló helyiséget bérbe

adta. A bérleti szerzıdés megkötését, valamint ezzel összefüggésben a hangárban végzett tevékenység megváltozását Sz. Zsigmond nem közölte a G. Biztosító Rt-vel.

A hangárépület ismeretlen tettes gyújtogatása következtében 2002. január 11. napján az éjjeli órákban leégett. Megsemmisült a bérlınek a hangárban tárolt jelentıs mennyiségő nyersanyaga és kelléke, amelyre nézve egy másik biztosítótársasággal fennállott vagyonbiztosítás alapján a kárrendezés megtörtént.

A G. Biztosító Rt. Sz. Zsigmond biztosítási összeg megfizetése iránti kérelmét elutasította, ezért a Sz. Zsigmond bírósághoz fordult. Keresetében 43.093.273 Ft épületkár és annak késedelmi kamatai megfizetésére kérte az G. Biztosító Rt-t kötelezni.

1. Melyek a feleket a biztosítási szerzıdés alapján terhelı fı kötelezettségek? 2. Mikor és mire vonatkozóan terhelheti a szerzıdı felet (biztosítottat) a változás-

bejelentési kötelezettség? 3. A fenti esetben fennállt-e e kötelezettség? Miért? 4. A változás-bejelentési kötelezettség elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel

járhat? Van-e ez alól kivétel? 5. A fenti tényállás esetében mentesülhet-e a biztosító a biztosítási összeg

megfizetésének kötelezettsége alól? Miért?

40.

Az alperes a tulajdonát képezı Ford Escort típusú személygépkocsira 2002. június 19. napján kötötte meg a gépjármő kötelezı felelısségbiztosítási szerzıdését. Az alperes az ajánlat megtételekor az elsı negyedévre fizetendı díjat, 8.716 Ft-t az üzletkötınek átadta.

Az alperes személygépkocsijával 2003. március 10-én közúti balesetet okozott, amelyért a felelısségét a helyszínen kitöltött kárbejelentılappal elismerte. Ezt követıen a felperes helyi fiókjához ment, ahol úgy tájékoztatták, hogy a szerzıdés nem szőnt meg, de hátraléka van. Az alperes ezért ugyanazon a napon délután 20.000 Ft-t adott fel csekken a felperesnek.

A felperes inkasszó csoportja 2003. március 12-én díj nem fizetése miatt 2002. szeptember 18. napi hatállyal törölte az alperes szerzıdését, amelyrıl az alperest a 2003. március 13-án kelt levelében tájékoztatta.

Miután az alperes által befizetett 20.000 Ft a felpereshez beérkezett, a megszőnt szerzıdést reaktiválta, és március 20-án kötvényt állított ki, amelyben a kockázatviselés kezdetét 2002. június 19. napjában állapította meg.

Megjegyzés [C39]: BH 2008. 332.

Megjegyzés [C40]: LBI 2009. 113.

25

A felperes 2003. május 9-én kelt levelében tájékoztatta az alperest, hogy szerzıdését 2002. szeptember 18-ával a folytatólagos díj nem fizetése miatt megszüntette, egyidejőleg intézkedett az utólag beérkezett 29.239 Ft visszautalásáról.

A károsult gépjármő tulajdonosának a kárát a MABISZ megtérítette, és felszólította az alperest 1.106.615 Ft megfizetésére. Ennek eredménytelensége után fizetési meghagyás útján érvényesítette a követelését, amely az alperes ellentmondása folytán perré alakult.

1. Hogyan jön létre a biztosítási szerzıdés? 2. Érvényességi feltétel-e a szerzıdés írásbelisége? Ennek elmaradása hogyan pótolható? 3. Mikor lép hatályba a biztosítási szerzıdés? 4. Milyen vélelem kapcsolódik a biztosítási díj befizetéséhez? 5. Mit jelent a reaktiválás? 6. A fenti esetben a károkozás idıpontjában volt-e a felek között érvényes szerzıdés,

vagyis fennállt-e a biztosító kockázatviselési kötelezettsége?