HIPERTÉRI EFFEKTUSOK

1 1-1

KÁSA ZSOLT

HIPERTÉRI

EFFEKTUSOK

Kísérleti lehetőségek vizsgálata

HIPERTÉRI EFFEKTUSOK

1 1-2

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék _________________________________________________________________ 1-2

Előszó _________________________________________________________________________ 1-3

1 A hipertér __________________________________________________________________ 1-3

1.1 Mit nevezzünk hipertérnek? _______________________________________________ 1-3

1.2 Milyen hipertéri effektusok létezhetnek _____________________________________ 1-4

1.3 Hipertéri effektusok megfigyelései __________________________________________ 1-4

1.4 Merre keressük a hipertéri jelenségeket _____________________________________ 1-5

1.5 A kölcsönhatások időanomáliát okozó hatása _________________________________ 1-6

2 Feltehetőleg hipertéri jelenséget okozó szerkezetek bemutatása ________________________ 2-6

2.1 Reverse engineering, mint kutatási módszer __________________________________ 2-6

2.2 A feltételeknek megfelelt szerkezetek _______________________________________ 2-8

3 A caduceus vagy bifiláris tekercs ________________________________________________ 3-8

3.1 A caduceus tekercs _______________________________________________________ 3-8

3.2 Fran de Aquino antigravitációs kísérletei ____________________________________ 3-9

3.3 A J.L. Naudin féle idő-energia pumpa (TEP) ________________________________ 3-12

4 A delta-T tekercs ____________________________________________________________ 4-14

4.1 A Philadelphia kísérlet története __________________________________________ 4-14

4.2 A delta-T tekercs mechanizmusa __________________________________________ 4-15

5 Ellentétes fázisban kapcsolt tekercsek ___________________________________________ 5-16

5.1 Áprilisi tréfa ___________________________________________________________ 5-16

5.2 Kísérleti lehetőségek ____________________________________________________ 5-17

6 A Hutchinson készülék _______________________________________________________ 6-18

6.1 Á Hutchinson készülék által produkált hatások ______________________________ 6-18

6.2 A készülék mechanizmusa _______________________________________________ 6-18

7 Shpilman spintér generátora __________________________________________________ 7-19

7.1 Anyagszerkezettani hatások ______________________________________________ 7-19

7.2 Spintér generátorok _____________________________________________________ 7-21

8 A mágikus ankh és mágneses pólusok ___________________________________________ 8-21

8.1 Elhagyott pólusok ______________________________________________________ 8-21

8.2 A mágneses tripólus _____________________________________________________ 8-22

9 Hipertéri effektusok létrehozása _______________________________________________ 9-23

10 Időcsúszás mérése ________________________________________________________ 10-29

Utószó _______________________________________________________________________ 10-29

Irodalom jegyzék _______________________________________________________________ 10-31

Internetes hivatkozások _________________________________________________________ 10-31

HIPERTÉRI EFFEKTUSOK

1 1-3

Előszó

Hipertér. Számtalan írásban és megközelítési módban találkozhatunk ezzel

a fogalommal. A legkülönfélébb elméletek, egymásnak és néha

önmaguknak is ellentmondó értelmezések jellemzik a Tér és az Idő

magasabb rendű dimenziót taglaló értekezéseket. A fizikától az

áltudományokig, a szórakoztató irodalomtól a filozófiáig, a legváratlanabb

helyeken, gyakorlatilag bárhol belé ütközhetünk. Egy közös szempontban

azonban mégis megegyeznek ezek a tanulmányok, valamennyi spekulatív

elképzelésen alapuló elméleti jellegű munka.

Rendjén is van így, hiszen jelen pillanatban nincs olyan elmélet, nem

létezik egyetlen kísérleti tapasztalat, sem megfigyelés, ami a legcsekélyebb

mértékben alátámasztaná a hipertér létezését.

E tanulmány részben szakít a hipotetikus hagyománnyal és a másik

oldalról, a tapasztalatok oldaláról közelíti meg a témát. Éppen ezért, nem is

fog az olvasó elméleti magyarázatot kapni a hipertér létére, nem fogom

részletesen bemutatni tulajdonságait. Hiányozni fog a szenzációs kísérleti

igazolás is. A jelenleg rendelkezésre álló tapasztalatok egyike sem

bizonyító erejű, tanulmányozásra és elgondolkodtatásra azonban meglévő

közös tulajdonságaik okán már alkalmasak lehetnek.

Igazság szerint, ennek a tanulmánynak a célja, pusztán csak a

figyelemfelkeltés, inkább csak egy sejtést szeretnék megosztani az

olvasóval. Ezért kérek is mindenkit, hogy csak megfelelő fenntartásokkal

és a kellő óvatossággal vegye figyelembe ezeket a valóban úttörő jellegű,

ám néha kezdetlegesnek tűnő próbálkozásokat, és nem is szeretnék mást,

csak egy rövid tájékoztatást adni néhány nemrég felmerült technikai

lehetőségről.

Bár a fizika eddig még nem definiálta, sőt kifejezetten elutasítja a hipertér

létét, mégis kifejezetten jó geometriai magyarázatokat adott a hipertér

legfontosabb tulajdonságaira [i4, i5, i6, i7]. Mivel ezen leírások zöme

magyarul is megjelent már számos könyvben, ezek ismertetésétől

eltekintek, az irodalomjegyzékben szép számmal találhatók hasonló

geometriai fejtegetések, melyek a negyedik dimenzió geometriájával, vagy

a Minkowski féle négydimenziós téridőben zajló eseményekkel

foglalkoznak [3, 9].

1 A hipertér

1.1 Mit nevezzünk hipertérnek?

Az emberek gyakran teljesen eltérő dolgokat értenek hipertér alatt,

szükséges pontosítanunk ezt a kifejezést. A leggyakrabban használt

jelentések tartalmai szokásosan a következők.

. . . . . . .. . .

Háromnál magasabb térdimenziók bevezetésével nyert, alapjaiban

euklideszi tér jelölése. Ez egy tisztán geometriai szemléletű modell,

melyek tulajdonságai matematikai analógiákkal jól és szemléletesen

feltérképezhetők. Ebben az írásban többdimenziós euklideszi tér

megjelöléssel fogunk hivatkozni rá. Ebben az idő nem játszik szerepet.

Egy n-dimenziós univerzum azon potenciális dimenziói, melyek

nincsenek anyaggal, illetve téridővel kitöltve, de amelyben a téridővel

és anyaggal rendelkező Univerzumok egymástól elszigetelve

létezhetnek. Ezt nevezzük multi-univerzumnak.

Fizikai használatban a Minkowski térhez hasonló, különböző tér és idő

dimenziókból felépülő univerzum, melyben a téridő dinamikus

viselkedésű. Itt a magasabb dimenziós hatásokat a tér és az idő

szerkezetének lokális változása okozza. A komplex tér-idő dimenziók

bonyolult szerkezetű hiperteret hozhatnak létre, melyekre az euklideszi

vagy a Lorentz geometria sem érvényes mindig. A továbbiakban ezt

nevezzük téridőnek.

A továbbiakban a négynél több téridő dimenziós multi-univerzumot

nevezzük hipertérnek.

1.2 Milyen hipertéri effektusok létezhetnek

Természetesen számtalan formája és megjelenése lehetséges azoknak a

folyamatoknak, ahol feltételezhetően az univerzum hipertéri jellege

nyilvánulhat meg. Ezek a jelenségek általában semmilyen más módon nem

magyarázhatóak.

Ilyen hipertéri effektusok lehetnek például kiemelve:

Teleportáció. Ez a jelenség csak egy multi-univerzumban vagy egy

többdimenziós euklideszi térben léphet fel.

Időcsúszás. Az idő jelentős mértékben másképp telik egy adott térbeli

helyen, mint a referencia ponton.

Gravitációs vagy elektromágneses anomáliák. A téridő szerkezete

extrém hatással van a kölcsönhatásokra.

1.3 Hipertéri effektusok megfigyelései

Közvetlenül megismételhető módon megtapasztalható hipertéri jelenségről

nem tudunk. Nincs hitelesnek és bizonyítottnak tekinthető megfigyelés

vagy kísérlet, ami alátámasztaná a hipertér létezésére vonatkozó

elméleteket.

Vannak viszont olyan tapasztalatok, melyek ha egyenként nem is, közös

vonásaik alapján viszont már felkelthetik figyelmünket

1. Paranormális jelenségek. Idetartoznak az egyedi parajelenségek, a

klasszikus történelmi megfigyelések és a spiritiszta szeánszokon

megtapasztalt hipertéri jelenségek is. Ezek az áltudományos

elképzelések miatt nem képezik komolyabb tanulmány tárgyát,

összehasonlító vizsgálatok végzésére azonban alkalmasak.

2. Gömbvillámokról feljegyzett furcsaságok. Ezeket az adatokat

általában kiveszik a gömbvillám megfigyelt tulajdonságai közül,

mivel ellentmondanak mai fizikai ismereteinknek, de érdemes

összevetni a paranormális beszámolókban előforduló

jelenségekkel.

3. Amatőr kísérletek végzése során tapasztalt furcsa jelenségek. A

szabadalmi leírások megismételhetetlensége és titokzatossága miatt

lehetetlen tisztességesen utána mérni ezeknek az állításoknak.

4. Fizikai kísérletek során tapasztalt anomáliák, melyekre nincs

elfogadható magyarázat. Valójában nem ismerjük még a téridő

szerkezetét olyan mélységben, mely kielégítő lehetne a kérdés

megválaszolására. A fizika is ismer olyan tényeket, melyek éppúgy

cáfolhatják, de meg is erősíthetik a hipertéri jelenségeket.

Először a világon J. C. F. Zöllner végzett kísérleteket többdimenziós

jelenségek tanulmányozására. Noha igyekezett kellő körültekintéssel

eljárni, és a kísérletek is jól sikerültek, médiuma szélhámosság gyanújába

keveredett, és ez árnyékot vetett Zöllner munkásságára. A kísérletek során

számos jelenséget tapasztaltak, melyet csak négy térdimenzióval lehet

magyarázni.

Magyarországon Chengery Papp Elemér végzett példa értékű kutatásokat a

harmincas évek elején. Teleportáció, telekinézis, gravitációs anomáliák,

különböző fény, hő és szokatlan elektromos jelenségek számtalan esetben

fordultak elő spiritiszta kísérleteik során. A szeánszokat kiválóan

ellenőrzött körülmények között folytatták le. Könyvében hihetetlen

mennyiségű hipertéri effektusról számol be, többek között például arról,

hogy a médium testmagassága több alkalommal 10-15 centiméterrel

meghosszabbodott az ülések alatt. Hasonló megfigyelések máshonnan is

szép számmal találhatók erre a jelenségre.

1.4 Merre keressük a hipertéri jelenségeket

Az első kérdés - amire nagyon-nagyon sokáig semmilyen ötlet és

elképzelés nem volt -, hogyan tudnánk előidézni mesterségesen hipertéri

jelenségeket.

. . . . . . .. . .

Rádióamatőrök sora barkácsolt elképesztően változatos elektrotechnikai

áramköröket, csak valamilyen általuk ismert homályos cél érdekében és

néha meglepő eredményeket produkáltak velük. Hamarosan megjelentek

már a század elején, az első hihetetlennek látszó legendás szerkezetek,

melyek a legelképesztőbb jelenségeket produkálták és a leírások szerint

fittyet hánytak a legalapvetőbb fizikai törvényeknek is.

1.5 A kölcsönhatások időanomáliát okozó hatása

Gondolom sokak által ismert az a kísérlet, ami egyúttal az általános

relativitás-elmélet egyik fő kísérleti igazolása. Ebben a kísérletben nagyon

pontos atomórákat helyeztek el egy épület alagsorában és az épület

tetejének magasságában. Az atomórák egy idő múlva eltérő

időmennyiséget mutattak, tehát nem egyformán jártak a vizsgált időtartam

alatt. Ez az különbség az eltérő gravitációs potenciál miatt következett be,

mivel eltérő volt a gravitáció által okozott téridő görbület. Ez a téridő

görbület különbség okozta az eltérést az atomórák sajátidejében, ami

egyébként minimális volt.

Ismeretesek az erőfeszítések melyek a kölcsönhatások egyesítését tűzték ki

célul. Ha ez az elmélet igaznak bizonyul, akkor egyetlen kölcsönhatás lesz

a felelős az összes fizikai erőtér létrejöttéért, ezért elképzelhető, hogy

valamennyi kölcsönhatás meghatározó hatással van a téridő szerkezetére,

még ha eltérések találhatók is közöttük ennek megjelenésében. Példánk

kapcsán elképzelhető, hogy az elektromágneses tér a gravitációs térhez

hasonlóan befolyásolja a téridő szerkezetét. Ez igen nehezen lehetne

kimutatható, mivel egy ilyen mérés során a mérőszerkezetre gyakorolt

hatás nagyobb lenne, mint az anomália téridő torzító hatása. Mindazonáltal

a gravitációs térnél sokkal jobban kezelhető eszközt kapnánk így téridő

anomáliák okozására, hiszen sokkal kisebb térfogatban sokkal nagyobb

eltérést tudnánk okozni, mint gravitációs erőtérrel.

Egyes kutatók, mint például Harry I. Ringermacher már jelezték, hogy

szükségessé vált az elektromágnesesség a részecskék sajátidejére

gyakorolt hatásának vizsgálata, mióta az elektrodinamikai torziós tenzor

megjelent az egyenletekben, az elmélet kimondja, hogy egy intenzív, külső

elektrosztatikus potenciál mérhetően eltolja a töltéssel rendelkező

részecskék sajátidejét, a gravitációs vöröseltolódáshoz analóg módon, a

mágneses magrezonancia (NMR) alkalmazása alkalmat ad ennek a

kérdésnek a tanulmányozására.

2 Feltehetőleg hipertéri jelenséget okozó szerkezetek bemutatása

2.1 Reverse engineering, mint kutatási módszer

A szabadenergiás készülékek esetében adva van számos technikai

elképzelés, ami szerint az adott szerkezet képes energiatermelésre,

méghozzá nem valami ismeretlen erőforrásból történő energiakonvertálás

elve alapján, hanem valami olyan módon, miszerint a szerkezet megsérti

az energia megmaradás törvényét (EMM). Ez az egyik legerősebb fizikai

törvény, amelyre az egész fizika elmélete épült. Az energia – fizikai

jelentése szerint – nem más, mint egy szimmetria, az időbeli eltolás

szimmetriája.

Az EMM törvénye minden olyan esetben érvényesül, ahol teljesül az idő

homogenitása is. Eddigi fizikai ismereteink szerint ennek a feltételnek az

univerzum egész területén igaznak kell lennie. Amennyiben az idő

inhomogénné válik az EMM törvénye nem teljesül, a szimmetria

megsérül, a sérülés mértéke pedig arányban áll az inhomogenitás

mértékével.

Megállapíthatjuk tehát, hogy egy szabadenergiás készülék elvben

működőképes, amennyiben jelentés mértékű téridő torzulást (időbeli

inhomogenitást) okoz üzemelése közben.

Keresnünk kell tehát olyan szabadenergiás készülékeket, amelyek

megfelelnek a fenti paramétereknek és hipertéri effektusokat

dokumentáltak működtetésük során.

Mik lehetnek ezek az effektusok, illetve megfigyelések, melyet keresnünk

kell?

EMM megsértése. A szerkezet csak az idő homogenitásának sérülése

esetén működhet.

Fizikai paranormál jelenségek. Olyan jelenségek melyek megegyeznek

a feljegyzett és szélhámosságnak nyilvánított jelenségekkel., melyek

például egy poltergeist (RSPK vagy rekurrens spontán pszichokinézis)

vagy egy spiritiszta szeánsz során felléphetnek. Teleportáció,

telekinézis, levitáció, fémhajlítás vagy más anyagszerkezeti

változások, PEC (para elektromos vezetőképességváltozás)

Közvetlen időcsúszás mérése. A szerkezet közelében az idő másképp

telik, mint tőle távolabb.

Gravitációs anomáliák esetleg antigravitációs hatás jelentkezése.

Elektromágneses anomáliák jelentkezése. Változások ismert anyagok

elektromágneses paramétereiben.

Olyan szokatlan járulékos jelenségek, melyek fellépése egy jelenség

kapcsán magasabb dimenziók jelenlétére utal, például teleportáció,

stb..

. . . . . . .. . .

2.2 A feltételeknek megfelelt szerkezetek

Sok-sok szerkezetet és elképzelést átnézve a következő berendezéseket

találtam egyelőre további tanulmányozásra érdemesnek.

Caduceus vagy bifiláris tekercs. Levitáció, antigravitáció és időcsúszás

lett megemlítve a működése során.

Delta-T antenna avagy a Coler készülék. Időcsúszás és EMM sérülést

okozott.

Ellentétesen kapcsolt tekercs és társai. Teleportáció és magasabb

térdimenziós hatások, valamint időcsúszás.

Egy a Hutchinson készülékben szereplő speciális tesla tekercs.

Paranormális jelenségek sorozata, fémhajlítás, telekinézis, teleportáció.

A mágikus ankh. Szokatlan elektromos tulajdonságok.

A Shpilman féle spintér generátor. Mesterséges bioenergetikai hatások.

3 A caduceus vagy bifiláris tekercs

3.1 A caduceus tekercs

Rádióamatőrök figyeltek fel egy szokatlan jelenségre. Bizonyos

nagyfrekvenciás készülékek alkatrészei között szükség lehet időnként

olyan ellenállásra, melyek induktivitása elhanyagolható. A megoldás egy

olyan párhuzamosan tekert tekercs, melyben a vezetékek ellentétes

irányban haladnak, ezáltal két tekercs épül egymásba, melyek mágneses

tere gyakorlatilag kioltja egymást. A menetek futhatnak egymás mellett és

elhelyezkedhetnek a tekercs átellenes pontjain is. Az előbbi elrendezést

bifiláris tekercsnek (1. ábra), az utóbbit caduceus (2. ábra), vagy tenzor,

vagy Smith tekercsnek szokták nevezni.

1. ábra. A bifiláris tekercs.

Az első próbálkozások tapasztalatai szerint a caduceus tekercsnek egy igen

érdekes felhasználási módja lehetséges. Amennyiben az elv rádió adó-

vevőként kerül kialakításra, két ugyanolyan tekercset felhasználva és

nagyon precízen egy irányba állítva, az adóról továbbított jel normálisan

fogható a vevő oldalon, viszont egyáltalában nem fogható a közbeeső

helyeken. Ennek a lehetőségnek a megvalósítása mozgatta a kísérletezőket

a további kísérletekre és a tekercsek működése során érdekes jelenségeket

tapasztaltak.

2. ábra. A Caduceus tekercs.

„Néhány kutató beszámolt egy váratlanul bizarr tehetetlenségi effektusról

ezekkel a tekercsekkel kapcsolatban. Az egyik közülük mikrohullámú

frekvenciával hajtotta meg a tekercsét, amikor is az megemelte saját magát

és periodikus ugrálásba kezdett a földön. Amiért a tekercs ugrált vagy más

furcsa hatást produkált, arra nincs elfogadható magyarázat a megszokott

elektromágneses elméletben, így a legfontosabb szempont a hatás

keletkezésekor csakis a tekercs egyedül álló csavarodása lehet.” – írták a

jelenséget megtapasztaló kísérletezők.

„Ha megfigyeljük a tekercset oldalról láthatjuk, hogy az egymást követő

vektorok a tekercs tengelyének mentén zárt toroid alakú köráramokat

okoznak a vasmagban. Wilbert Smith aki elvégezte ezeket a kísérleteket,

azt állította, hogy időkülönbséget mért a tekercs és a külső környezete

között.”

Általában minden leírás megemlíti, hogy mennyire szükséges a tekercs

geometriájának a precíz kialakítása. A tekercseket sajátfrekvenciákon is,

illetve annak sokadik felharmonikusain is próbálgatták. A kísérletek során

néha elképesztően magas frekvenciákról számoltak be, esetenként 1-2

GHz-ről is, amit szükségesnek tartottak a szokatlan működés eléréséhez.

A caduceus tekercsek általában légmagosak, csak egy nem vezető keretre

szokták felerősíteni, de természetesen előfordulnak vasmagos tekercsek is

a leírásokban, sőt több helyen megemlítik, hogy a tekercset egy alumínium

csőre tekercselték fel.

3.2 Fran de Aquino antigravitációs kísérletei

. . . . . . .. . .

Hasonló elvű szerkezet kidolgozásán dolgozott Fran de Aquino a

Maranhao egyetem fizika tanszékén Brazíliában [10]. Az általa System-G

névre keresztelt szerkezet (3. ábra) meglepő eredményeket produkált 2000.

január 27-én. A berendezés lelke a caduceus tekercshez hasonlóan

elrendezett antennarendszer, melyet a feltaláló ELF antennáknak nevez,

mivel a szerkezet nagyon alacsony frekvencián dolgozik.

Aquino elmélete szerint egy atom gravitáló tömege valójában egy

függvénye az inerciális tömeg által elnyelt elektromágneses sugárzásnak.

Eszerint az anyag gravitációját csökkenti az általa elnyelt sugárzás.

Kísérleteiben ezért alacsony frekvenciájú sugárzást nyelet el, nagyobb

tömegű testekben. Mivel ilyen alacsony frekvenciájú antennáknak sok ezer

méternek hosszúnak kellene lennie, ezt váltaná ki ezzel az ötletes antenna

elrendezéssel.

Aquino szerint a kísérleti berendezés súlya jelentős mértékben lecsökken

a sugárzók bekapcsolásakor.

A mért súly bekapcsolás előtt 34.85 Kg volt.

Bekapcsoláskor a súly lecsökkent 11.05 Kg –ra.

3. ábra. A System-G rendszer.

A súlycsökkenést kétféle módon, azonos időben mérték, elektronikus és

mechanikus erőmérővel. A két különböző módon mért érték egyezett, így

kizárható a mérőműszerek hibája vagy öngerjedése. A szerkezet technikai

paraméterei, és a szerkezet karakterisztikái megtalálhatók az interneten [1].

A szerkezetet alkotó dipól antennák a kapcsolása a 4. ábrán látható.

Magukat az antennákat egy vasporból készült árnyékoló köpeny veszi

körül.

4. ábra. A dipól antennák elrendezése.

A kísérletet J.L. Naudin ismételte meg, de neki nem sikerült hasonlóan

szignifikáns értéket produkálni vele. A mérések során számos

elektrotechnikai furcsaságot figyelt meg a szerkezet működése kapcsán, de

nem találta az Aquino által tapasztalt súlycsökkenést.

5. ábra. A Naudin féle reprodukció.

A kísérletek során Naudin egy másik elrendezést is kipróbált, ami egy

szabadalmaztatott ellentekert helikális toroid antenna (CTHA). Ennek az

antenna elrendezésnek az a nagy előnye van, hogy megközelitőleg

izotrópikus sugárázást hoz létre a térben. A mérések azonban ezzel az

elrendezéssel sem vezettek szignifikáns eredmény detektálásához eddig.

. . . . . . .. . .

6. ábra A CTHA antenna.

Ezek a kísérletek jelenleg még folynak, Naudin szerint a fő probléma a

berendezések méretezésével és a szükséges frekvencia nagyságával van.

További lépéseket tervez, hogy a szerkezetet minél alacsonyabb

frekvenciákon legyen képes tesztelni, összhangban Aquino elméletével,

holott valójában épp a magasabb felharmonikusokon kellene keresni a

hatást.

Ebben az esetben ismét csak azzal a szokásos történettel találkozunk,

amikor adva van egy fantasztikus állítás – esetünkben az antigravitációs

effektus -, de nem sikerül reprodukálni a szerkezetet. Ami itt figyelemre

méltó, ismét csak a caduceus tekercs és a működése során tapasztalt

gravitációs anomália együtt történő említése.

3.3 A J.L. Naudin féle idő-energia pumpa (TEP)

Amikor az alternatív tudományokkal foglalkozók először találkoztak

bizonyos elektromágneses (továbbiakban EM) anomáliákkal, egyáltalán

nem tudták, miféle jelenséggel állnak szemben. Ezért meglehetősen

szokatlan elnevezéseket adtak nekik. Az első jelenségeket longitudinális

elektromágneses hullámoknak, majd később skaláris EM térnek nevezték

el, ezzel is utalva szokatlan, az elektromágneses hullámoktól eltérő

tulajdonságaikra. Ezeket a furcsa EM jelenségeket tanulmányozta J.L.

Naudin is.

A kutatás kezdeti tárgya a zérusponti energia megcsapolására történő

kísérlet volt. A kiinduló feltételezések szerint, ha egy bifiláris tekercset

rövidre zárnak, hirtelen elhanyagolható mértékűre csökken a tekercs

induktivitása, viszont jelentősen megnő a tekercsben tárolt energia

mennyisége. Az elmélet szerint a „vákumenergia” is csapdába esik, mely

egy későbbi fázisban onnan kinyerhető lenne. A bifiláris tekercs

megváltoztatja az áramkör időfüggő paramétereit (L/R), így a keletkező

időeltérés miatt az áramkör egy téridő görbületet hoz létre, mely akárcsak

egy pumpa, folyamatosan energiát termel. Azt a hatást, ami megváltoztatja

a tekercs időtényezőjét, parametrikus effektusnak nevez Naudin. A

szerkezet oly módon működik, hogy a tekercset folyamatosan zárva és

nyitva, minden ilyen ciklusban fellép egy pici csúszás, ami kicsit

megváltoztatja az áramkör paramétereit. Ez a hatás ciklusról ciklusra

összeadódik és végül is emiatt kapta a nevét - idő-energia pumpa. Bővebb

és részletes ismertető az interneten megtalálható [2].

7. ábra. A Naudin féle TEP áramköre.

A kísérletek során Naudin észlelte állítása szerint ezt a parametrikus

hatást, ami az időcsúszást okozta a bifiláris tekercseken. Ezenkívűl több

furcsaságot tapasztalt, például amikor vasmagot helyezett el a tekercsben.

Néhány ilyen időbeli nemlineáritást mutat a 8. ábra.

. . . . . . .. . .

8. ábra. Nemlineáris jelenségek a TEP működésekor.

Ebben az esetben sem szeretném boncolgatni, mennyire tekinthető

sikeresnek a kísérlet vagy sem. Elég annyit megjegyeznünk a TEP

szerkezetének kapcsán, hogy ismét a bifiláris tekercs elrendezéshez társul

egy időcsúszásról adott beszámoló.

Ebben a kísérletben még egy fontos adat került elő. A tekercset működése

során folyamatosan ki és be kell kapcsolgatni a helyes működéshez.

4 A delta-T tekercs

4.1 A Philadelphia kísérlet története

A Philadelphia történet elég közismert. Számtalan könyv jelent meg már

róla és film is készült a történet alapján. Egyike nemrégiben keletkezett

legendáinknak. A második világháború végén az amerikai kormány

számos csodafegyver kutatását finanszírozta, nemcsak az atombombáét,

hanem számos más projektet is. A Rainbow projekt arra irányult, hogy a

radar számára láthatatlanná tudjon tenni egy rombolót. A kísérlet köré egy

sereg mendemonda társult, így ma már nehéz bármit is elhinni vagy

komolyan venni ezekből az adatokból. A kísérlet a legenda szerint annyira

sikeres volt, hogy nemcsak a radarképernyőről tünt el az U.S.S. Eldridge

DE 173 romboló 1943 augusztus 12-én, hanem maga a hajó is eltünt az

öböl vízéről, ahol horgonyzott. Pár óra múlva a hajó újra megjelent, a

legénység egy része meghalt vagy megőrült. A hajó több helyen megégett,

elektromos kisülések nyomai voltak mindenhol láthatók, néhány ember

beleolvadt a hajó fedélzetébe. A kísérletet leállították, az amerikai

haditengerészet szerint sosem végeztek ilyen kísérleteket. A legenda eddig

tart.

Kevésbé ismert a történet folytatása a Phoenix projekt néven elhíresült

kísérlet, melyről még az előzőnél is kevesebb az információ. Ez a kísérlet a

Philadelphia kísérlet folytatása lett volna 1950-ben a Montauki-i

légibázison, amikor is az állítások szerint egyfajta időalagutat nyitottak

volna, mely 1943-ba vezetett vissza.

Most nem szeretnék a történetek hitelességével foglalkozni, mivel

lehetetlen feladat, bármit is állítani ezekről a kísérletekről, viszont

szerencsére fent maradt a kísérletek során használt szerkezet fő alkotó

eleme az ún. delta-T tekercs. A mendemondák helyett inkább ezt a

szerkezetet ismertetném.

4.2 A delta-T tekercs mechanizmusa

A delta-T tekercs egy több tekercsből álló antennarendszer. A tekercsek

egy kör mentén vannak elhelyezve, oly módon, hogy minden szembe levő

tekercs ellenfázisban járhasson, vagyis a fáziseltolás a tekercsek között

pont annyi, amennyi a köztük levő szög. A rendszer állhat 4, 6, 8, 10, ..

tekercsből is.

9. ábra. A delta-T tekercs

Az antenna rendszer egy folyamatosan változó, forgó mágneses mezőt

sugároz. A működési paraméterekről annyi maradt fenn, hogy ennek a

virtuális forgó mezőnek a tekercseken átmenő körhöz tartozó kerületi

sebessége legyen nagyobb, mint a fénysebesség. Ez egy 1 méteres kör

esetében is gigahertzes kapcsolási frekvenciát ad eredményül. A leírások

szerint [i8, i9] a tekercs belseje és a tekercset körülvevő térben időcsúszás

keletkezik. A tekercsek itt sem mindig csak légmagosak.

Figyelemre méltó a mágneses tér periódikus kapcsolgatása igen magas

frekvencián.

. . . . . . .. . .

A rend kedvéért meg kell, hogy említsem Hans Coler készülékét, amit a

második világháború alatt fejlesztett a német hadsereg számára [4]. A

szerkezet megsemmisült a bombázások során, pedig a leírások szerint több

kilowatt energia előállítására volt képes. Később egy brit hírszerzői

jelentésben találkozhatunk a szerkezet leírásával, ami 1946-ban készült, de

csak 1962-ben lett publikus. A berendezés a hiányosan fent maradt

leírások szerint igencsak hasonlított a delta-T tekercshez, a különbség az,

hogy ebben az esetben a tekercsek permanens mágnesre voltak feltekerve.

10. ábra. A Coler elrendezés.

Ebben az esetben elképzelhető, hogy nem független a két hírforrás. Az

angol hírszerzéstől származó titkosított információk áttételesen

közvetlenül is bekerülhettek a Philadelphia kísérlet eszközeinek körébe,

hiszen időben megelőzték a delta-T tekercs felbukkanását a legendában.

5 Ellentétes fázisban kapcsolt tekercsek

5.1 Áprilisi tréfa

Érdekes történet szövődött a Rádiótechnika 1991. április elsejei tréfája

köré. A szerkesztőség majd minden évben elhelyezett a lapban egy olyan

humoros írást, amit a műszakilag képzett emberek általában azonnal

felismertek, hiszen elképzelhetetlen és lehetetlen készülékekről szóltak

ezek a tréfás hírek. Ezúttal egy teleportáló szerkezet került terítékre. A

cikk tartalma a következő volt: két tekercset szembefordítva és azokat

ellentétes fázisban kapcsolgatva, a tekercs téridő anomáliát okozva

elteleportálja a belehelyezett tárgyakat valami titokzatos dimenzióba. A

cikk írói jónéhány segítséget is elhelyeztek a szövegben, amiből rá lehetett

volna jönni, hogy csak tréfa az egész. Ennek ellenére a szerkesztőség

olyan sok levelet kapott, hogy egy későbbi számban közleményt kellett

kiadnia, miszerint a szerkezet nem működőképes.

11. ábra. Az április tréfa tárgya.

A szerkezetet elemezve hamar kiderül, hogy a kettő darab 2 Gigahertz-es

tekercs 10000-es menetszáma miatt, csak ellenállásnak használható, ezért

teljességgel működésképtelennek tekinthető, viszont a nagyfrekvenciás

rész professzionális kivitele sok embert megtévesztett. A szerkezet évekkel

később legenda formájában ismét előkerült, egy amatőr kísérletező

állítólag elkészítette a szerkezet működőképes változatát. A teleportációt

tanuk előtt is sikeresen bemutatta, további sorsa nem ismeretes.

5.2 Kísérleti lehetőségek

A berendezés ígéretesebbnek tűnik, mint egy átlagos áprilisi tréfa,

működési elve gyakorlatilag megegyezik a caduceus tekercs

mechanizmusával, azzal a különbséggel, hogy a tekercs nem menetenként,

hanem egészében van ellenfázisban.. Kétségtelen tény, hogy a megadott

paraméterek szerint nem működhet, de tudtommal nem lett kipróbálva

ésszerűen megválasztott frekvencia tartományokban, valamint kisebb

menetszámokat használva sem. Úgy gondolom, a cikk alapja egy elképzelt

elméleti kísérleti eszköz volt, ami valahogy eljutott a cikk szerzőjéhez, aki

elég jónak tartotta a sztorit egy áprilisi tréfához.

. . . . . . .. . .

6 A Hutchinson készülék

6.1 Á Hutchinson készülék által produkált hatások

John Hutchinson egy kanadai kutató, aki tipikus képviselője az „őrült

tudósoknak” [11] [i10]. Szerkezetei csodás hatásokat produkálnak, de

éppen akkor, amikor szükséges lenne, pont nem működnek valamiért.

Laboratóriumában rendszeresen kísérletezik Tesla tekercsekkel, amivel oly

mértékben zavarja szomszédjait, hogy állandó összetűzésben van a

rendőrséggel. Szerkezeteit emiatt több esetben elkobozták már, őt magát

pedig többször is letartóztatták. A szerkezet valóban érdekes, hiszen

paranormális jelenségek mesterséges előidézésére alkalmas, legalábbis a

feltaláló szerint. A szemtanuk rendszeresen beszámolnak a produkált

jelenségekről, melyek lehetnek lágyulásos anyagszerkezettani hatások,

mint a fémhajlításos esetekben, vagy telekinézisről, vagy levitációról

szólnak a beszámolók. Készültek fényképek és videók, amiken láthatóak

ezek a jelenségek. Több fénykép van egymásba olvadt fém és

fadarabokról, megtekeredett fémrudakról.

12-13. ábra. Megtekeredett fémrúdak és összeolvadt fa és fém darabok.

6.2 A készülék mechanizmusa

Az alap elrendezés három Tesla tekercset használ (a legmagasabb közel

két méter magas), egy Van De Graaff generátort, a pici rádióaktív

sugárforrást és egy mikrohullámú sugárforrást. Emiatt a szerkezetben

nagyon nehéz bármilyen logikát vagy működési elvet felismerni.

Gyakorlatilag minden, ami akadt otthon és elektromos rendszerű volt,

beépítésre került. Mégis a kíséreltek során akadt egy alkatrész, ami minden

esetben meghatározó szerepet játszhatott, Hutchinsonnak is ez volt a

kedvence. Ez egy Tesla tekercs volt, kis kiegészítő gyűrűkkel.

14. ábra. A Hutchinson készülék egy részlete.

Talán az olvasó, most már egyedül is felismeri a bifiláris tekercs

rendszerét az ábrán.

7 Shpilman spintér generátora

7.1 Anyagszerkezettani hatások

Sokan foglalkoznak jelen pillanatban is a torziós vagy spin mezők

generálásával keltett jelenségek tanulmányozásával. Közéjük tartozik

Alexander Shpilman kazahsztáni fizikus is [i11]. A mai fizika elvetette

már régen, hogy a spinnek bármiféle köze lenne a részecskék forgásához,

az a részecskék egy alap sajátossága, a spin tulajdonképpen egy vektor,

melynek egy térvektorra vett vetülete h/2 -nek egész számú többszöröse.

Mágnesesen rendezett anyagban a spinvektornak a periódikus váltakozását

térben és idoben nevezik spinhullámnak

Shpilman szerint viszont ez a spinhullámtér tartósan megmarad az

anyagban és egyirányba állítva az anyag spinvektorait, szokatlan

anyagszerkezettani hatásokat okoz.

. . . . . . .. . .

15. ábra. A spintér generálásának elve.

A generátor tartalmaz egy forgó üreges, ferromágneses anyagból készült

hengert, melynek a forgási tengelye megegyezik a henger fő szimmetria

tengelyével. Négy ékszerüen elhelyezett permanens mágnes van a

hengerben. A mágnesek mágnesezettsége függőleges a saját síkjukra. A

henger alakja bármi lehet egy vastag gyűrű, vagy egy cső között.

Különböző módokon (pld. motorral) lehet forgatni a hengert, de azt

feltételenül szükséges tekintetbe venni, hogy legyen egy külső

elektromágneses tér, és a motorban használt anyagok megtudják

változtatni a spin tér tulajdonságait szignifikánsan. A fent leírt generátor

keltette spin mező, két ellenkező irányú sugárba összpontosul a forgás

tengely mentén egymástól tíz méter távolságba. Ezek a sugarak négy

különböző tulajdonsággal bírhatnak, attól függően, hogy a mágneses

indukció vektor és a motor forgásának iránya, milyen kölcsönös

helyzetben van egymástól. A sugarak 3 irányba terjednek az emberre

ártalmatlanul. Azonban ez bizonytalan, ha percekig kitesszük magunkat a

sugárzásnak. Amikor a forgás megáll, a spin mező intenzitása lecsökken

egy konstans értékre, ami még több hétig is megmaradhat, azaz a spin

mező, akkor is megmarad, ha a generátort kikapcsoljuk

A spinmező terjedési sebességére Shpilman egy rendkívül alacsony értéket

kapott, ez gyakorlatilag néhány centiméter percenként.

Shpilman számos élettani hatásról számol be a spinmezők kapcsán, erre

most nem térünk ki, ami érdekes azok az anyagszerkezettani hatások.

Shpilman keménység méréses vizsgálatokat végzett, spintérrel történő

behatás előtt és után. Az ő adatai szerint a besugárzás után a vizsgált anyag

keménysége szignifikánsan csökkent. Egy független kutatócsoport

megismételte ezeket a méréseket, de nem talált szignifikáns eltérést.

16. ábra. Shpilman végtermékké fejlesztett generátora.

7.2 Spintér generátorok

Természetesen számtalan más módja van, ezen az elven alapuló spinterek

generálására [6]. Érdemes figyelembe venni azt a szabályt, hogy minden

olyan elrendezés sikeres működést eredményez, ahol az E elektromos

térerő és a B mágneses tér vektora merőleges egymásra. Két ilyen

elrendezést mutatok be. Az egyik a megtekercselt tekercs (17. ábra.), a

másik a megtekercselt kondenzátor (18. ábra) esete.

17-18. ábra. A megtekercselt tekercs és kondenzátor.

8 A mágikus ankh és mágneses pólusok

8.1 Elhagyott pólusok

Ez a fejezet már egy kis kitérő választott témánktól, mivel ezekben az

esetekben nem volt olyan megfigyelés, ami bármiféle hipertéri

vonatkozásban számításba jöhetne. Viszont igen érdekes mágneses

tulajdonságok kerültek elő, ami mindenképpen figyelemre érdemes. Az

ankh az ókori egyiptomban használt vallási szimbólum, ami köré

számtalan legenda szövődött. Eszerint valójában egy ókori mágikus eszköz

volt és nem csak egy közönséges szimbólum. Az elképzelések szerint [i12]

az ankh egy tekercsrendszer volt, amivel nem szokványos mágneses teret

lehetett előállítani.

. . . . . . .. . .

19. ábra. Ankh variációk.

Az ábrán látható pólusok elhagyásával egyfajta pszeudó monopólus jöhet

létre, ami viszont már lehetséges okozója lehet szokatlan fizikai

hatásoknak.

8.2 A mágneses tripólus

Hasonlóan érdekes pólus elrendeződésekkel foglalkozott már J.L. Naudin

is. Feltűnt neki, ha egy tekercset nem a szokásos módon tekeri, hanem

ahhoz hasonlatosan, ahogy a kötőtűkre szokás az első sort felfűzni,

szokatlan mágneses erővonalak alakulnak ki.

20. ábra. A tripólus tekercselése.

Amennyiben ezt a fajta tekercselést alkalmazzuk, a kialakuló mágneses

térnek három pólusa lesz. Két északi a tekercs két végén és egy déli a

tekercs közepén.

21. ábra. A tripólus erővonalai.

Ezekkel a tekercselésekkel nagyon sokféle mágneses tér alakítható ki.

Érdemes megpróbálkozni az egyik pólus teljes kioltásával, ez esetben

pszeudó monopólust fogunk eredményül kapni, amivel érdekes

kísérleteket lehet végezni.

22. ábra. Egy hasonló kioltással előállított pszeudó monopólus.

9 Hipertéri effektusok létrehozása

Az említett szerkezetek közös sajátsága, hogy valamilyen véletlen

megfigyelés alapján jöttek létre, a készítő sok esetben maga sem tudta,

hogy pontosan mivel áll szemben, milyen szempontokat kell fokozottan

. . . . . . .. . .

figyelembe vennie a berendezés elkészítése során. A vélt működési

mechanizmus sok esetben teljesen hibás elképzeléseken alapul. Ezek nagy

mértékben el is térnek egymástól, holott világosan felismerhető a hasonló

szerkezeti kialakítás, ami egy egységesebb magyarázatért kiált.

Mik lehetnek azok a közös tapasztalatok, amik leszűrhetők a készülékek

összehasonlításából?

1. Valamennyi készülék elméletileg alkalmas hipertéri effektusok

létrehozására, amennyiben valóban produkálta a fejlesztő által említett

jelenségeket. A szerkezetek hasonló kialakításuknál fogva egymást

igazolják.

2. Valamennyi készülék ugyanazt az egyelőre ismeretlennek mutatkozó

fizikai jelenséget használja fel működése során, mivel az egymástól

független szerkezetek fő technikai jellegzetességei nagy mértékben

egyeznek.

3. Elméletileg a készülékek konstrukciós elveiből levont tapasztalatok

alapján, célirányosabb újabb kísérleti eszközök készíthetők.

A legfontosabb kérdés, hogy mi lehet a közös működési elv, ami a

szerkezeteket működteti és hogy milyen környezeti feltételeket teremtenek

a gépek működésük során.

A szerkezetekben által létrehozott környezet fizikai tulajdonságai.

1. Megállapítható, hogy minden vizsgált szerkezet olyan elektromágneses

teret állít elő, ami részben vagy teljesen, lokálisan vagy teljes

egészében kioltódik

2. A legtöbb szerkezet rádióadó formájában került kialakításra.

3. Az alkalmazott frekvencia, a nagyon alacsonytól a több GigaHertz-es

tartományig tart.

4. A szerkezetekben nem állandó mágneses teret hoznak létre, hanem

impulzusszerűen változó, teljesen megszűnő, esetleg ellentétes

polaritású teret. Ezeknek az impulzusoknak a frekvenciája viszont

minden esetben igen magas érték.

5. A működés során a leggyakrabban említett sajátosság, az időcsúszás

jelensége, vagyis a szerkezet erős időbeli inhomogenitást okoz a

közvetlen környezetében. Ez vélhetőleg azokban a szerkezetekben is

előfordulhat, ahol ezt külön nem figyelték meg, vagy nem említették.

Amennyiben valamiféle magyarázatot próbálunk keresni erre a jelenségre,

a következő megfontolásokat érdemes megtennünk.

1. Mi lehet a kioltott mágneses tér szerepe?

2. Mi lehet a kapcsolgatás szerepe?

3. Mi lehet az az alapmennyiség, aminek a megváltozása ilyen

effektusokat generál?

Az első kérdésre nem egyszerű a felelet. Én úgy gondolom, hogy a

kérdésre a válasz nem a kioltott térben, hanem a „nemkioltott” térben van.

Gyakorlatilag lehetetlen illetve technikailag elég nehéz olyan mágneses

teret létrehozni, ahol a kioltás százszázalékos. Figyelembe véve ezeknek a

kísérleteknek a technológiai hátterét, szinte biztos, hogy a kioltás messze

nem volt tökéletes.

Mivel hipotézisem szerint a szerkezetek elsősorban azon az elven

működnek, hogy erős időbeli inhomogenitást okoznak, korántsem

lényegtelen, hogy ezt mekkora tértartományon keresztül teszik.

Amennyiben igaznak bizonyul az az állítás, hogy egy elektromágneses tér

jelenléte megváltoztatja a téridő metrikáját, nyilvánvalóvá válik, hogy ezt

a leghatásosabban, minél kisebb térfogatban hatva teszi. A EM erőtér

potenciálja a közepétől mért távolság négyzetével fordítottan arányosan

csökken, ezért az okozott változás és egyenletesen eloszlik a legtöbb

esetben. Ez alól kivételt képez, ha az erőtér váratlanul megszűnik, mivel

kioltódik és a potenciál váratlanul leesik. Ez a legdrasztikusabb

szimmetriavesztés, amit csak el tudunk képzelni.

A 23. ábrán egy X térben ható E erőtér látható. Alatta található az általa

okozott dT időbeli inhomogenitás. dT itt most nem a szokásos

időkülönbség, hanem az okoztt időcsúszás értéke. Jól látható, hogy az

inhomogenitás lokálisan milyen jelentéktelen eltérést okoz az időben az

adott X térrész szomszédos pontjai között.

. . . . . . .. . .

23. ábra. Erőtér által okozott időbeli inhomogenitás.

A 24. ábrán egy kioltott erőtér kioltási hibájában keletkezett időbeli

inhomogenitás látható. A kioltási hiba határán jelentős mértékű

inhomogenitás lép fel.

24.ábra. Erőtér kioltási hibájában keletkező időbeli inhomogenitás

Ebben a tanulmánykötetben helyet kapó Sarkadi Dezső és Csökör Csaba

munkája azt mutatja, hogy nemcsak elektromágneses erőterekkel, hanem

gravitációs illetve tehetetlenségi erőterekkel is el lehet érni hasonló

hatásokat.

Ha figyelembe vesszük, hogy az időanomália hatása a kioltási hiba határán

lép fel, a legcélszerűbb, ha olyan szerkezetet készítünk, ahol minél több

kioltási felület található. A 25 – 28. ábrákon ezek a kioltási felületek

láthatóak. A Caduceus tekercs a kereszteződési pontokban okoz anomáliát,

míg a bifiláris tekercs a menetek között. Az egymásba helyezett tekercsek

esetében egy hengerfelület lesz az eredmény, míg az egymásba szembe

tekert tekercs a tekercs teljes térrészében hat.

25. ábra. Caduceus tekercs kereszteződési pontjaiban okozott időanomália

26. ábra. Bifiláris tekercsben a menetek között fellépő időanomália vonala

. . . . . . .. . .

27. ábra. Egymásba helyezett tekercsben a menetek között fellépő

hengerfelület az időanomália hatása

28. ábra. Egymásba szembe tekert bifiláris tekercsben a menetek között

fellépő teljes térrész lesz az időanomália hatása. Ez a legjobbnak tűnő

variáció.

Persze ez az időanomália még csak mérhetetlenül csekély eltérést okoz a

téridő metrikájában. Ahhoz, hogy ez a hatás mérhető értékig erősödjön

szükség van az erőtér periodikus változtatására. Ez a szűk kioltási térben

váltakozó nagy potenciálkülönbség egy hullámszerüen terjedő

inhomogenitást gerjeszt. Minden olyan fizikai jelenség, ami egy ilyen

gerjesztett térben történik, az időben inhomogén módon fog lejátszódni.

Emiatt maga a szerkezet sem marad változatlan, hiszen itt pontosan

kihangolt rezgőkörökről van szó, aminek sajátfrekvenciáját pontosan az

általa okozott időanomália fogja elhangolni. Ráadásul ez az anomália még

csak nem is lesz állandó vagy lineáris az érintett tértartományra nézve,

ezért folyamatos visszacsatolása nehéz feladatnak tűnik.

Az időanomália hatásfelülete hullámszerűen fog terjedni, várhatóan igen

lassan. Számtalan konstrukciós elképzelés és elektrotechnikai kivitelezés

képzelhető el, mely produkálhatja esetleg a kívánt hatást.

Hátramaradt az utolsó kérdés, miszerint mi lehet az az alapmennyiség,

aminek a megváltozása ilyen effektusokat generál? Úgy vélem, ez a

keresett entitás maga a Tér és az Idő.

10 Időcsúszás mérése

A hipertéri kísérletek során nagyon fontos az időcsúszás jelensége.

Bármilyen téridő torzulást sikerülne elérnünk, az először időcsúszást

okozna. Ezért nagyon fontos, hogy pontosan mérni tudjuk az idő telési

sebességének különbségét a téridő torzításnak kitett térrész és egy külső

referencia pont között. Ez a ma használatos oszcillátorok segítségével

remélhetőleg elég pontosan mérhető.

Az alábbi áramkör, két oszcillátor órajelét képes komparálni és egy

hangszóró segítségével jelezni az eltérést. Az áramkör megépítését minden

hipertéri kísérletet végző kutatónak erősen javaslom, enélkül nem

lehetséges visszajelzést nyerni az esetleges sikeres kísérletről.

34. ábra Időcsúszást mérő aramkör.

Utószó

. . . . . . .. . .

Amennyiben sikerült felkeltenem némely olvasó figyelmét, akik további

részleteket olvasnának az eddigiek mellé, azok számára ajánlom internetes

honlapomat a www.pharmachip.hu/zyx címen, mely kifejezetten a

hipertérrel kapcsolatos témákkal foglalkozik. A tanulmánnyal kapcsolatos

észrevételek is ezen a címen elküldhetőek a számomra.

Természetesen örülnék, ha ezeknek a kísérleteknek a megismétlésében, a

javasolt szerkezetek megépítésében minél többen részt vennének. Úgy

gondolom, hogy a hipertér létének lehetősége megér annyit, hogy ezeket a

kísérleteket elvégezzük és a végére járjunk annak a sejtésnek, hogy esetleg

mégis van módunk és eszközünk megvalósítani azt, amit eddig csak a

science ficton filmekben láthattunk, vagy pedig ez is csak egy nem létező

álomnak bizonyul.

HIPERTÉRI EFFEKTUSOK

1 10-31

Irodalom jegyzék

[1] Egely-Dús: Titokzatos erők tudománya, Háttér Lap és Könyvkiadó

1989.

[2] Chengery Pap Elemér: Új látóhatárok féle. Budapest 1938.

[3] Michio Kaku: Hyperspace, Oxford Unuversity Press, 1994.

[4] Egely György: Tértechnológia, Kornétás 1998, Budapest.

[5] Egely György: A kulcs a negyedik dimenzióban? Háttér 1998,

Budapest.

[6] Egely György: Bevezetés a tértechnológiába 2. Egely Kft. 1999,

Budakeszi.

[7] Hawking- Penrose: A tér és az idő természete. Talentum 1999,

Budapest.

[8] John Gribbin: Az idő születése.AKKORD, 2000.

[9] Lukács Béla: Utazások térben, időben és téridőben. Akadémiai kiadó,

1990, Budapest.

[10] Fran De Aquino : General Relativity and Quantum Cosmology,

abstract (Maranhao State University, Brazil)

[11] The Hutchison file. The Planetary association for clean energy, 1996

Internetes hivatkozások

[i1] http://members.aol.com/JNaudin509/systemg/index.html

[i2] http://jnaudin.free.fr/html/scalwidx.htm

[i3] http://www.eskimo.com/~billb/

[i4] http://www.uccs.edu/~eswab/hyprspac.htm

[i5] http://members.nbci.com/tastraum/4thdim.html

[i6] http://info.lboro.ac.uk/departments/ma/gallery/hyper/index.html

[i7] http://www.mathcs.sjsu.edu/faculty/rucker/rucker.html

[i8] http://www.geocities.com/CapeCanaveral/Lab/8400/DeltaT.html

[i9] http://www.geocities.com/CapeCanaveral/Lab/8400/DeltaTinfo.html

[i10] http://www.debshome.com/Artificial_Phenomena.html

. . . . . . .. . .

[i11] http://www.amasci.com/freenrg/tors/spin1.html

[i12] http://science.zerion.com/ankh.html