kereszténynek lenni az ókeresztény korbankereszténynek lenni az ókeresztény korban a 3....

Új világkultúra? 81

Kereszténynek lenni az ókeresztény korban (tanulmány) 82Simone Weil: egy misztikus aszkéta (I. rész) (tanulmány) 88A természetjog újjászületése. A társadalmi tiltakozástermészetrajzához (tanulmány) 96Időzés a Szép vonzásában. A liturgia az esztétizálásés az esztétika tükrében (tanulmány) 101

Esti vers; Kinek mondanám (versek) 111Podolin emléke (esszé) 112Ördögűzés; Megváltás októberben (versek) 118A Santa Maria degli Angeli előtt; Egy pillantás a tengerre;Igézet (versek) 119Függők (elbeszélés) 120Kezet nyújtanak; A poharak üvegruháján (versek) 127Krisztus az útkereszteződésben (novella) 128A fecske (novella) 130

Léstyán Ferenc atyával 135

Mosolyok, terek, határok. Szabálytalan napló 143

A kommunista diktatúra hatása az esztergomiferences gimnázium életére 148

A látvány metafizikája — a láthatatlan szemügyre vétele.Graham Howes: A szakralitás művészete.Bevezetés a művészet és a hit esztétikájába 151

(a részletes tartalomjegyzék a hátsó borítón) 153

LUKÁCS LÁSZLÓ:

JAKAB ATTILA:NAGY J. ENDRE:

MAKAI PÉTER:

DIÓSI DÁVID:

FECSKE CSABA:FÉJA ENDRE:

HALMAI TAMÁS:TURAI LAURA:

VIOLA BEÁTA:SIMEK VALÉRIA:

KIS ANTÓNIA:MAKKOS PÉTER:

KOZMA LÁSZLÓ:

MÓSER ZOLTÁN:

KÁLMÁN PEREGRIN:

HALMAI TAMÁS:

77. évfolyam VIGILIA Február

KRITIKA

SZEMLE

SZÉP/ÍRÁS

MAI MEDITÁCIÓK

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

EMLÉKEZET ÉS KIENGESZTELŐDÉS

B2:Layout 1 2012.01.13. 12:06 Page 1

Új világkultúra?Válságot, szükségállapotot jelentenek szünet nélkül a világ külön-böző pontjairól. Minden jel szerint azonban nemcsak a gazdaság, aklímaváltozás, az egyéni-, csoport- vagy állami terrorizmus okozválságot, hanem planétánk egészét fenyegeti katasztrófa, az embe-riség egész eddig kialakított kultúráját, beleértve az európait is.Egyre jobban érik az a felismerés, hogy az emberiség egy több ezeréves korszaka véget ért, s egy új korszak küszöbén áll: ebben a„szükségállapotban” kevés a felszíni válságkezelés a túléléshez.

Ezért is figyelemre méltó az a két kezdeményezés, amely másirányban keres kiutat, új távlatokat nyitva. Az egyik mozgalom egyvilágetosz megalkotását tűzte ki célul Hans Küng hasonló címűkönyve nyomán. Párbeszédre hívják a nagy világvallásokat, hogyazok hagyományaira támaszkodva olyan etikai kódexet állítsanakössze, amely az egész emberiségnek és minden egyes embernek kö-vetendő mércéül szolgálhat, és így hozzájárulhat a globális igazsá-gosság és béke megteremtéséhez.

A másik kezdeményezés több oldalról indult, összefoglaló nevüktalán a globális spiritualitás lehet. A világetosz nyugati, kereszténygyökerekből táplálkozik, ez viszont főleg a nagy keleti vallások ha-gyományára támaszkodik. Az emberiség lelki fejlődésének új sza-kaszába ért, állítják. A szívek mélyén globális felelősséget és együtt-érzést ébresztő új tudat, új civilizáció van kialakulóban, amelyalkalmas arra, hogy az embereket egyetlen hatalmas családbanegyesítse. Az ego érvényesülésére építő eddigi kultúrák totáliscsőd be juttatták az emberiséget. Új, kollektív tudatra, „spirituálisforradalomra” van szükség: összefogásra a versengés helyett, „egye -temes részvétre”, „compassióra”. A mozgalom — a világhálónak isköszönhetően — sokféle gyökérből táplálkozik, és sokfelé nyílnakbelőle utak, olykor meglehetősen kuszán. Forrásvidékén a zen misz- tika és az egyetemes részvét tana mellett megjelennek babonás ésmágikus elemek is. Javaslataik között viszont nemcsak egy új spi-ri tualitást sürgető szép, bár olykor túl általános jelszavak bukkannakfel, hanem nagyon hasznos, konkrét kezdeményezések is. (Sürgetikpéldául a compassiót, az összefogást vállaló kisebb vagy nagyobbközösségek létrehozását, amilyen például egy iskola vagy akár egylakóközösség.)

Forrongó világunkban jelenleg csupán a válságok tüneti kezelésefolyik. Az etosz és a spiritualitás mélyebb szükségleteket tár fel. Sor-sunk része, hogy egymásra vagyunk utalva. Egy új világkultúramegteremtését sürgetik, amely az egyéni érdekérvényesítésnél fon-tosabbnak tartja a „szív civilizációját” helyi és globális szinten egy-aránt. Az egyház évek óta a „szeretet civilizációját” sürgeti. Létkér-dés, hogy ezek a törekvések összetalálkozzanak, egymást erősítve.

LUKÁCS LÁSZLÓ

81

Eleje:Layout 1 2012.01.13. 12:08 Page 81

Keresztényneklenni az ókereszténykorbanA 3. század közepén (a 240-es évek végén) a palesztinai Kaiszareiá -ban (Caesarea), Jeremiás könyvéről prédikálva, Órigenész, a ke-resztény szellemtörténet egyik legnagyobb formátumú és hatásúszemélyisége, aki nélkül biztosan másként alakul a teológia fejlő-dése,1 nosztalgiával emlékezett vissza a gyermekkorára. Felnőtt-ként, megpróbáltatásokkal a háta mögött, és szembesülve a RómaiBirodalmat sújtó egyetemes (gazdasági, pénzügyi, politikai, kato-nai, demográfiai, társadalmi és vallási) válsággal,2 pontosan érzé-kelte azokat a változásokat és átalakulásokat, amelyek még az éle-tében bekövetkeztek.3 Úgy ítélte meg, hogy a vértanúk korát (2.század vége – 3. század eleje) felváltotta a „tömegkereszténység”időszaka. A sokadalomban pedig már nem tartotta lehetségesnekmegőrizni a kiválasztottak magas számát.4

Órigenész álláspontját csak akkor tudjuk igazán megérteni, haszem előtt tartjuk, hogy gyermekkora meghatározó élménye, amelymondhatni egész életére rányomta a bélyegét és irányt szabott sze-mélyisége fejlődésének, apja vértanúhalála volt, akihez minden bi-zonnyal nagyon erősen kötődött. „Órigenész lelkét, bár még csupángyermek volt, olyannyira hatalmába kerítette a vértanúság irántivágy — írja Euszebiosz —, hogy azonnal elébe akart menni a ve-szedelmeknek, és neki akart lendülni a küzdelemnek. Kicsin mú-lott, hogy élete nem ért véget. Ellenben az isteni és mennyei Gond-viselés, az anyja közvetítésével és sokak hasznára, gátat vetett heveslelkesedésének. Először szavakkal kérlelte és könyörgött, hogy le-gyen tekintettel anyai érzelmeire; majd azt látva, hogy apja letar-tóztatásának és bebörtönzésének hírére még eltökéltebb lett, és tel-jesen hatalmába kerítette a vértanúság vágya, elrejtette mindenruháját, és így arra kényszerítette, hogy otthon maradjon.”5

Idős korára, halála felé közeledve — még akkor is, ha ezt nem tu-datosította magában —, Órigenész (†254) számára mindenképpen meg-szépült a múlt, fiatalkorának időszaka, amikor apját levélben buzdí-totta a vértanúság vállalására. Egy átalakuló korban élve szemtanújavolt mindazoknak a változásoknak, amelyek a kereszténység továb-bi történetét meghatározták.6 Művei jól tükrözik ezeket a folyamato-kat, amelyeket tudomásul vett ugyan, de nem helyeselt. Ugyanakkorfolyamatos indíttatást érzett arra, hogy a hit feletti gondolkodását, azÖrömhír megértését és továbbadását egyre jobban és jobban elmélyítse.

JAKAB ATTILA

1966-ban született. Vallás-történész. Egyetemi tanul-mányait Gyulafehérváronés Strasbourgban végez -te. Az ELTE BTK Kelet-Eu-rópai Történeti Tanszékénekadjunktusa. Legutóbbi írá-sát 2011. 12. számunkbanközöltük.

1Órigenész életének ésmunkásságának hatalmas

a nemzetközi szakirodal-ma. Magyarul lásd Somos

Róbert: Az alexandriaiteológia. Paulus Hungarus

– Kairosz Kiadó,Budapest, 2001, 77–224.

2Erre vonatkozóan lásdpéldául Marie-HenrietteQuet (szerk.): La „crise”

de l’Empire romain deMarc Aurèle à Constantin.

Presses de l’UniversitéParis-Sorbonne,

Paris, 2006.

Órigenész

3Lásd Attila Jakab:Ecclesia alexandrina.

Évolution sociale et institu-tionnelle du christianismealexandrin (IIe et IIIe siè-cles). Peter Lang, Bern,

etc., 22004.

82


A kereszténység történetében a 3. század első fele rendkívüli je-lentőséggel bír. Földrajzilag valójában ekkor terjedt el a Birodalom-ban, ami szoros összefüggésben állt a bekövetkezett számottevőszámbeli növekedéssel. Ez értelemszerűen azt is eredményezte, hogya keresztény hit egyéni és személyes megélése, a keresztények min-dennapi magatartása rendkívül változatossá és sokrétűvé vált. Tör-vényszerű ugyanis, hogy minél nagyobb a közösség, annál tágabbankell meghatározni a hovatartozási követelményeket és feltételeket.

Ebben az új helyzetben tehát már voltak, akik csak ritkábban jár-tak el az egyházi közösségbe meghallgatni a tanítást, nem időzteksokat a gyülekezetben, s nem is törekedtek arra, hogy elgondolkoz-zanak a hallottakon. Ezzel szemben kétségtelenül voltak olyan ke-resztények, akik igényelték a tanítást, és szükségét érezték a hitbenvaló elmélyülésnek, hogy azt minél jobban megérthessék és tudato-síthassák magukban.7 Ellenben ezek a markáns eltérések óhatatlanularra kényszerítették az egyházi közösségek vezetőit, elsősorban apüspököket, hogy egyrészt újjászervezzék a liturgikus életet, más-részt pedig a hívők számára újrafogalmazzák a spirituális és morá-lis elvárásokat. Az elsődleges cél természetesen az volt, hogy minélnagyobb számú, önmagát keresztényként meghatározó személy azegyházhoz tartozónak érezhesse magát. Mondani sem kell, hogy aváltozatosság, illetve a hovatartozási követelmények egyfajta fella-zítása feszültségeket eredményezett a felszínesebbnek mondható ésvalójában szociológiai természetű, egyfajta megszokás által megha-tározott (többségi) vallásosság, valamint a mélyebb lelkiségre, a tu-datosított és nap mint nap tudatosan megélt hitre törekvő kevesekmeggyőződése és keresztény(ség)-értelmezése között.

Ez mindenképpen a kereszténység megjelenése kezdeti korsza-kának irányába mutat vissza, amikor is a Krisztus-hívők egy ele-nyésző kisebbséget alkottak a Birodalom társadalmának szöveté-ben. Az első két században ugyanis a keresztény mivolt elsősorbansajátságos, a társadalmi környezetében megszokottól markánsaneltérő — mondhatni azzal mintegy szembehelyezkedő — magatar-tásformát és életvitelt jelentett; mindenekelőtt ezekben nyilvánultmeg. Nem véletlen, hogy az ókeresztény iratok „Út”-ról beszélnek(például Didakhé vagy A tizenkét apostol tanítása, illetve a Barnabás-levél8); a 2. századi apologetikus irodalom9 pedig a Krisztus-hitetegyfajta (igazi) „filozófia”-ként igyekszik bemutatni a kortársak-nak. Jusztinosz vértanú (†165) számára a kereszténység egyenesen„az egyetlen biztos és hasznos filozófia”.10 Tulajdonképpen ez a fel-ismerés késztette őt a megtérésre.

Az első időkben kereszténnyé lenni tehát mindenképpen azt je-lentette, hogy a Krisztus-hitet magáévá tevő személy gyökeresenmegváltoztatja gondolkodását és életformáját. Ez természetesen —és legfőképpen — érintette az addig megszokott társadalmi és vallásiéletét is, hiszen a Római Birodalomban a kettő szervesen összefonó-dott. A vallási aktusok ugyanis egyben állampolgári kötelezettségek,

Jelentős változások a 3.század első felében

4Lásd Órigenész:Homíliák Jeremiás

könyvéről 4,3.

5Euszebiosz:Egyháztörténet VI,2,3–5.

(Ford. Baán István.)Szent István Társulat,

Budapest, 1983, 243–244.(A fordítást módosí-

tottam – J. A.)

6A Római Birodalom tár-sadalmának átalakulási

folyamatait írja leAlföldi Géza: Rómaitársadalomtörténet

(Osiris, Budapest, 2000)című munkája.

7Lásd Órigenész:Homíliák a Számok

könyvéről 13,7.

Visszatekintés akereszténység kezdeti

korszakára

8Lásd Vanyó László(szerk.): Apostoli atyák.

Szent István Társulat,Budapest, 1988.

9Lásd Vanyó László(szerk.): A II. századi

görög apologéták.Szent István Társulat,

Budapest, 1984;Bernard Pouderon: LesApologistes grecs du IIe

siècle. Cerf, Paris, 2005.

10Jusztinosz: Párbeszéd azsidó Trüphónnal 8,1.

83


illetve az államhatalom iránti lojalitás kifejeződései is voltak. Azegyén és a közösség harmóniáját tulajdonképpen „az istenek tiszte-lete” biztosította, amelyet nyilvános cselekedetekben kellett leróni.11

Az ily módon meghatározott vallási-társadalmi környezetben aszemélyes vallásosságot és az egyén üdvösségét előtérbe helyező,valamint sajátságos magatartásformákat megkövetelő keresztény-ség — vagyis a Jézus Krisztusba mint Isten Fiába és Megváltóba ve-tett hit — lényegében véve ezt a harmóniát bontotta meg. Az egyénimeggyőződés bevezetésével ugyanis szétválasztotta a vallási és atársadalmi dimenziókat.

A misztériumkultuszokkal12 ellentétben — amelyek az általánoskultikus gyakorlatok egy valamivel személyesebb formáját jelentet-ték — a kereszténység teljes mértékben személyessé tette (mintegy„privatizálta”) a vallásosságot azáltal, hogy megkövetelte a hitet ésa megtérést (metanoïa). Ez teljes mértékben megfelelt a korabeli tár-sadalom egy szűk, spirituálisan igényes és ténylegesen személyesvallást kereső rétegének. A társadalmi nehézségekkel és az elbi-zonytalanodásokkal párhuzamosan, amikor is a válság eredménye-képpen fellazultak, szétesni látszottak a társadalom hagyományosösszetartó erői, ez a réteg egyre jobban kiszélesedett. A kereszténységtehát valós igényt elégített ki. Nem annyira kultuszt, hanem sokkalinkább hitet kínált és üdvösséget ígért azoknak, akik elfogadjákJézus-Krisztust Istenüknek és Megváltójuknak. Ezt azonban kizáró-lagos követelményként határozta meg. Magyarán: a keresztény hívőéletében a sokistenhivő vallási-társadalmi rendszerben teljesen szok-ványos „sokféle kötődés”-t felváltotta az egyistenhit markáns sajá-tosságát jelentő „egyetlen és egyedüli kötődés”. Az, aki kereszténnyélett, nem csupán valamit valamire cserélt, hanem lényében is átala-kult. A megtérés, mint folyamat, az egész embert érintette; abban azegyénnek személyesen, a teljes személyiségével részt kellett vennie.Annál is inkább, mivel ez a fajta „váltás” a későbbiekben kihatott atársadalmi életére, a társadalomban való létére is.

Ha kezdetben ez nem is érintette a kereszténnyé lett személy min-dennapi tevékenységét, mindenképpen változást eredményezett amagatartásában, és óhatatlanul megváltoztatta a világnézetét. Eztaz átalakulást nagyon szemléletesen érzékelteti a Diognétosz-levél,amelynek keletkezése a 2–3. század fordulójára — vagyis éppenség-gel Órigenész gyermekkorának az időszakára — datálható. „A ke-resztényeket — olvashatjuk a dokumentumban — sem területileg,sem nyelvileg, de még az öltözetük alapján sem lehet megkülön-böztetni a többi embertől. Nincsenek saját városaik, nem használ-nak rendkívüli nyelvjárást, életformájuk semmiben sem egyedi. (…)...az öltözködés, az étkezés és az életvitel tekintetében alkalmaz-kodnak a helyi szokásokhoz, miközben nyilvánvalóvá teszik spiri-tuális köztársaságuk rendkívüli és valóban különleges törvényeit.Saját hazájukban letelepült idegenekként laknak. Minden állam-polgári kötelezettségüknek eleget tesznek, miközben minden hiva-

11Lásd John Scheid:Quand faire c’est croire.Les rites sacrificiels desRomains. Aubier, Paris,

2005. Magyarul lásdEverett Ferguson:

A kereszténység bölcsője.(Ford. Zsengellér József.)

Osiris, Budapest,1999, 135–264.

A kereszténységszemélyessé tette

a vallásosságot

12Lásd Walter Burkert:Les cultes à mystères

dans l’Antiquité.Les Belles Lettres,

Paris, 1992.

Levél Diognétoszhoz

84


talt/megbízást idegenekként viselnek. Az idegen földet hazájuk-nak érzik, ellenben hazájukra mint számukra idegen földre tekin-tenek. Másokhoz hasonlóan házasodnak, gyermekeik vannak, el-lenben újszülötteiket nem teszik ki [az utcára]. Asztalközösségbenélnek, de fekvőhelyüket nem osztják meg [egymással]. Testben van-nak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön töltik életüket, dea menny (állam)polgárai. Betartják az érvényben levő törvényeket,azonban életmódjuk tökéletességben felülmúlja azokat.”13

Ennek a szövegnek a fényében azt lehet mondani, hogy a tökéle-tes életre való törekvés és az egyéni üdvösség keresése — amelyekszervesen összekapcsolódnak — jelentik valójában a 2. századi ke-reszténység legjellemzőbb vonásait. Mindez azonban csak aránylagkis létszámú, viszonylag egységes, és kevésbé intézményesedett kö-zösségekben valósítható meg, ahol a tagok, valamilyen szinten, mégismer(het)ik egymást. Lényegében véve ezekből a kö zösségekből ke-rültek ki az első idők vértanúi, mint például Órigenész édesapja.A személyes hit követelménye révén ugyanis — elsősorban a rómaipolgárjoggal rendelkező — keresztény számára mintegy össze egyez-tethetetlenné (vagy legalábbis nehezen összeegyeztethetővé) vált ahívő meggyőződés és a korabeli társadalmi életben való továbbirészvétel. Ez utóbbi, a hozzá kapcsolódó kultikus aktusok miatt, ma-gában hordozta a hittagadás veszélyét. Hiszen egy időben nem le-hetett hinni Jézus Krisztusban és áldozni az isteneknek. Elsősorbantehát azok szenvedtek vértanúságot, akik — többnyire társadalmipozíciójukból kifolyólag — olyan, kilátástalannak mondható hely-zetbe kerültek, hogy a hatóságok előtt választaniuk kellett az előírtvallási-társadalmi kötelezettségek teljesítése és hitük megtagadása,illetve a kötelezettségek megtagadása és a várható halálbüntetés kö-zött. Mindezt kiválóan érzékelteti Rusticus római prefektus ítélete,aki halálba küldte Jusztinoszt és társait: „Akik az áldozatbemuta-tást megtagadták, és nem teljesítették a császári parancsot, korbá-csoltassanak meg, miután pedig elvezették őket, a törvények értel-mében fejeztessenek le.”14

A 2. század végén Kelszosz volt az a személy, aki minden bi-zonnyal a legvilágosabban érzékelte azt a lappangó veszélyt, ame-lyet a kereszténység jelentett a vallási és társadalmi-politikai lét har-monikus egységét valló régi (görög-római) világnézetre nézve.Jóllehet a kereszténységről alkotott felfogása esetenként súrolja akarikatúra határát, mégis pontosan kifejezi azt a felismerést, hogyezen új(szerű) tan hívei mintegy kilépnek a megszokott, hagyomá-nyos rendszerből, és egy sajátságos, saját — az uralkodó rendszer-től (ekkor még) markánsan eltérő — rendszert hoznak létre. EztKelszosz csak gyűlölni tudta, mivel valójában csak részlegesen is-merte a kereszténységet.

Órigenész tanúsága szerint a filozófus a keresztényeket „dene-vérek csapatához, bolyból előmászó hangyákhoz, mocsár körül ülé-sező békákhoz, iszapos sarokban nyüzsgő gilisztákhoz” hasonlí-

13Levél Diognétoszhoz5,1–10.

In: Vanyó László (szerk.):Apostoli atyák, i. m. 371.(Vanyó László fordítását

módosítottam – J. A.)

A hívő meggyőződés ésa korabeli társadalmi

életben való részvételellentéte

14Szent Jusztinosz,Kharitón, Kharitó,

Euelpisztosz, Hierax,Paión és Liberianus szent

vértanúk tanúságtétele5,8. In: Vanyó László

(szerk.): Vértanúakták ésszenvedéstörténetek.Szent István Társulat,

Budapest,1984, 40.

Kelszosz akereszténység ellen

85


totta, „akik azon vitatkoznak egymással, hogy ki közülük a legbű-nösebb”; miközben azt állítják — és ez az igazán lényeges —, hogy„van az Isten, s utána rögtön mi következünk, mert az ő révén let-tünk teljesen hasonlókká az Istenhez; és minden nekünk van alá-rendelve, a föld, a víz, a levegő és a csillagok, és minden értünk vans szolgálatunkra rendeltetett”.15

Néhány évtizeddel később azonban minden megváltozott. Az el-mélyülő, és főképpen elhúzódó válság ugyanis erőteljesen kikezdtea vallási és társadalmi-politikai lét harmóniáját. Ebben a helyzetbena támpontjait vesztett (vagy elveszítő) birodalmi lakosság a keresz-ténységben már olyan lehetőséget látott, amely képes enyhíteni ahagyományos istenek erőtlenségének megtapasztalásából fakadó fé-lelmeket és szorongásokat, megválaszolni az egzisztenciális kérdé-seket, valamint új értelmet adni a létnek és újszerű vallási-közös ségihovatartozást felkínálni a kereső ember(ek)nek.16 Annál is inkább,mivel a keresztény közvetlen, személyes kapcsolatba ke rül(hetet)tegy politikai kötődésektől mentes transzcendens és személyes Is-tennel. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a vallás és a politikai-társa-dalmi lét szorosan összefüggő kapcsolata. A folyamatosan növekvőlétszámú hívő keresztények jelentős része ugyanis egyre inkábbmegkülönböztette a saját meggyőződését az állampolgári kötele-zettségek aktusaitól. Ily módon lényegében véve összeegyeztette, ésújszerű — mondhatni „szekularizált” — kapcsolatrendszerbe hoztaa kettőt. Annál is inkább, mivel az általános létbizonytalanságbanaz emberek már nem vártak és nem reméltek semmit a birodalmi is-tenségektől.

Sokan a saját korukat egyértelműen hanyatlónak ítélték meg,amelyben eluralkodott az erkölcsi perverzió. Karthágói Cyprianus(†258) püspök például a Donatushoz intézett munkájában (249)rendkívül negatív képet festett a közállapotokról: rablók az utakon,kalózok a tengereken, véres háborúk és gyilkosságok mindenütt.Amikor az egyes emberek gyilkoltak, az bűncselekménynek minő-sült; ellenben ha az állam gyilkoltatott, akkor azt magasztos csele-kedetként értékelték.17

Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a kereszténység éppen a 3.század első felében terjedt el igazán. A létszámbeli növekedés azon-ban szükségessé tette az igazgatás és a vezetés jobb, hatékonyabbmegszervezését, ami értelemszerűen komoly belső problémákateredményezett az egyházakban. Ez Decius császár (249–251) ural-kodása alatt tetőződött, amikor is a császár a hagyományos vallásmegújításán keresztül kísérelte meg helyreállítani a Birodalom tár-sadalmi és politikai kohézióját. Ennek érdekében elrendelte az ál-talános áldozatbemutatást (supplicatio),18 ami teljesen váratlanul értea keresztényeket. Számukra az jelentette a legnagyobb nehézséget,hogy a hatóságok ellenőrizték a részvételt/teljesítést, amit tanúsít-vánnyal (libellus) igazoltak. Nagyon sok keresztény valamilyenúton-módon alkalmazkodott a rendelkezéshez (áldozatot mutatott

15Órigenész:Kelszosz ellen IV,23.

(Ford. Somos Róbert.)Kairosz, Budapest,

2008, 270–271.

A Római Birodalomválsága és a keresz-ténység térhódítása

16Lásd Luce Pietri –Jacques Flamant: Crise

de l’Empire romain etmontée d’une nouvelle

religiosité. In: Naissanced’une chrétienté

(250–430). Desclée,Paris, 1995, 9–39.

17Lásd Cyprianus:Donatushoz 6.

In: Vanyó László (szerk.):Szent Cyprianus művei.

Szent István Társulat,Budapest, 1999.

Keresztényüldözések

18Lásd például ReinhardSelinger: The Mid-ThirdCentury Persecutions of

Decius and Valerian.Peter Lang, Frankfurt am

Main – Berlin, etc., 22004.

86

Eleje:Layout 1 2012.01.13. 12:08 6

be, megvesztegetéssel tanúsítványt szerzett), mert nem igazán ér-zékelte, hogy állampolgári lojalitása konfliktusba került volna a ke-resztény hitével. Ellenben a rendelkezéssel szembehelyezkedők(hitvallók), illetve az annak teljesítése alól (például meneküléssel)kibúvók egyértelműen hitehagyásnak minősítettek mindenneműteljesítést. Jóllehet maga az „üldözés” alig egy évig tartott, mégismélységesen megosztotta a közösségeket, és komoly hatalmi/te-kintélyi konfliktust eredményezett. Ennek középpontjában annak akérdésnek a tisztázása állt, hogy miképpen lehet és főképpen ki jo-gosult, kinek az illetékességébe tartozik az „elesettek” (lapsi) visz-szavétele az egyházi közösségbe? Ezt a jogot/illetékességet az egy-házakat vezető/irányító püspökök értelemszerűen maguknakvindikálták — határozottan szembehelyezkedve a hitvallókkal. El-mondható tehát, hogy az üldözés — mintegy áttételesen — nagy-ban hozzájárult a hatalmi funkciók kikristályosodásához és az egy-házi intézményrendszer megerősödéséhez, amely Constantinuscsászártól kezdődően újra egységbe/harmóniába fonja majd a létvallási és társadalmi-politikai dimenzióit.19

Órigenész szemtanúja volt ennek az elkerülhetetlen és mondhatnitörvényszerű intézményes fejlődésnek,20 amely óhatatlanul együttjárt a spirituális és morális követelmények fellazulásával. Azzalkonstruktív módon szembehelyezkedve a teológiai gondolkodás ésa lelkiség elmélyítését, illetve a magas erkölcsiséget megjelenítő hívőmagatartást szorgalmazta, különösképpen az egyházi tisztségvise-lők (klerikusok) esetében.21 Következetesen hangsúlyozta a szemé-lyes, belső hozzáállás fontosságát, rámutatva arra, hogy a keresz-tény mivolt nem puszta vallási-társadalmi hovatartozást jelent.Elsősorban azért, mert pontosan érzékelte a „tömegesedés”-ben rejlőveszélyt: új(szerű) spiritualitásból a kereszténység szociológiai jel-legű — és végeredményben teljesen hagyományos — vallásossággáalakul át. Ennek jeleit ugyanis már életében megtapasztalta. Egyeskeresztények hívők voltak ugyan, tisztelték az egyházi vezetőket,részt vettek a liturgikus életben, anyagilag támogatták az egyházat,ellenben életük és cselekedeteik nem tükrözték a kereszténységü-ket: például nem gyakorolták az önmegtartóztatást, illetve harag-tartók, kapzsik, irigyek, vagy rágalmazók voltak.22

Órigenész nagysága alapvetően abban rejlik, hogy nem annyiraelítélte a törvényszerű fejlődést, hanem sokkal inkább megkísérelteelmélyíteni és meghatározni a keresztényi mivoltot egy átalakulóvilágban, a lehető legtöbbet megőrizve a kereszténység eredeti ér-tékeiből, spiritualitásából.23 Ennek köszönhetően a munkássága je-lentős hatást gyakorolt az aszketikus és a szerzetesi mozgalom ki-bontakozására.

Összességében véve Órigenész arra mutatott rá időt állóan, hogy aKrisztus-hit és a példaértékű erkölcsi magatartás valójában szétvá-laszthatatlanok. Ez utóbbi tulajdonképpen az előbbi hitelességi fok-mérője — mindig és minden időkben, az első évtizedektől kezdődően.

19Lásd például AttilaJakab: Cyprien et les

Synodes de Carthage.L’autorité épiscopale face

à des problèmesdisciplinaires. Classica et

Christiana, 3 (2008),169–178.

Az intézményrendszerfejlődése — a spirituális

és morális követelmé-nyek fellazulása

20Lásd Alexandre Faivre:Ordonner la fraternité.

Pouvoir d’innover etretour à l’ordre dans

l’Église ancienne.Cerf, Paris, 1992.

21Lásd Órigenész:Homíliák Jeremiás

könyvéről 11,3.

Órigenész nagysága

22Lásd Órigenész: Homí-liák Józsué könyvéről

10,1 és 10,3.

23Lásd például GerdTheissen: A Jézus-moz-

galom. (Ford. SzabóCsaba.) Kálvin Kiadó,

Budapest, 2006.

87


Simone Weil:Egy misztikus aszkéta(I. rész)

1. Rövid összefoglaló életéről

Simone Weil 1909-ben született egy francia felső-középosztálybelizsidó családban. A család teljes mértékben asszimilálódott és szeku-larizálódott. Ám Simone Weil sohasem kapcsolódott őseihez, éppenellenkezőleg. Mint életművéből kitetszik, elutasította eredeti szárma-zását — mintha igazolni akarná Freud tanítását a „Selbsthass”-ról.1

Ebből következett, hogy elutasította a kereszténység kapcsolatát is ajudaizmussal.2 Vallási szempontból közömbösen nőtt fel, és tagadta azistenproblémát mint megoldhatatlan kérdést. Ennek ellenére — mintelmondja lelki önéletrajzában — öntudatlanul is keresztény volt:„[M]int egyedül lehetségest, tettem mindig is magamévá a kereszténymagatartást. Úgy is mondhatnám, hogy ebben születtem, ez nevelt,ebben a keresztény inspirációban maradtam meg mindvégig. Akkor,amikor maga az Isten név nem bírt semmi jelentőséggel gondola-taimban, a világ és az élet problémáit tekintve már keresztény felfo-gású voltam, határozottan és szigorúan, azokkal a legspecifikusabbfogalmakkal, melyeket ez magában foglal.”3

Figyelembe véve olyan értékeket, mint igazság, szépség, erény,szegénység, a felebaráti szeretet mint az emberek egyenlő szeretete,valamint az igazságosság és tisztaság, nos, mindezen értékek elfo-gadása arra kényszerítette, hogy ő — legalábbis visszatekintve —keresztény világnézetű volt. Ezért meg se fordult a fejében, hogymegkeresztelkedjen. Ennek még számos más oka is volt, későbblátni fogjuk, hogy melyek is voltak ezek.

Miután megszerezte diplomáját az École Normale Supé ri eure-ben, elment egy gyárba dolgozni, hogy megtapasztalja a munká-sok valóságos életét. Beteges volt, ezért alig tudott lépést tartani azakkordmunka követelményeivel. Megtapasztalta, hogy a gyárimun ka mennyire megalázó a munkásokra nézve, s hogy mennyirenem számítanak a „patron” szemében, és önmaguk számára sem.1935-ben elment Spanyolországba, ahol bekapcsolódott a köztár-saságiak oldalán a polgárháborúba, és az anarchistákhoz csatlako-zott. Itt megfigyelhette nemcsak a fasisztáknak, de saját bajtársainakis a brutalitását, akik kivégeztek egy ártatlan papot és egy tizenötéves fiút. Ez a véletlenül szerzett tanulság arra késztette, hogy visz-szamenjen Franciaországba. Mint írta Bernanosnak: „Az ember otttalálta magát egy háborúban, ami mészárlásra emlékeztetett, csak

NAGY J. ENDRE

1941-ben született Ózdon.Jogász, szociológus, 2008-tól a Semmelweis EgyetemMentálhigiéné Intézetébenegyetemi tanár. Legutóbbiírását 2011. 8. számunk-ban közöltük. — Tanulmá-nya először angolul jelentmeg: Simone Weil: TheMystical Ascetic. EuropeanJournal of Mental Health, 5(2010/2), 167–185.

1Lásd Robert Coles:Simone Weil: A Modern

Pilgrimage. SkyLightPaths Publishing,Woodstock, 2001,

49, 57–58.

2Simone Weil: Gravityand Grace. Routledge,

London – New York,2004, 159–169.

Gyári munka, majdrészvétel a spanyol

polgárháborúban

3Simone Weil: Amiszemélyes, és ami szent.

Vigilia, Budapest,1983, 186–187.

88


még több kegyetlenséggel és még kevesebb tisztelettel az ellenségiránt.”4

A kereszténységgel élete során háromszor találkozott, hárommisztikus élmény révén. Az első közvetlenül a gyári tapasztalat-szerzés után történt. Hol tanított, hol betegszabadságon volt, amikoris elment Portugáliába, egy szerencsétlen halászfaluba, és látott egytengerparti falusi körmenetet, mellyel a hívek a védőszentjüket ün-nepelték. Így tudósít erről: „Halászok feleségei járták körül a bárká-kat, körmenetben, templomi gyertyákat víve, és bizonyosan nagyonrégi hálaénekeket énekeltek, szívet tépő szomorúsággal. Semmi nemadhat erről képet. Sohase hallottam ilyen szívszorító éneket, kivévetán a volgai hajóvontatók dalát. Itt bizonyosodtam meg hirtelen,hogy a kereszténység voltaképp az elnyomottak vallása, és az el-nyomottak nem tudnak nem hozzátartozni — és én közöttük.”5

A második misztikus élménye akkor történt, amikor 1937-ben As-sisibe látogatott. Egyedül volt a román stílusú kis Santa Maria degliAngeli kápolnában, ahol Szent Ferenc annyiszor imádkozott. Ésakkor úgy érezte, hogy egy nálánál nagyobb erő „térdre kényszerí -ti”.6 Ez volt az a „sorsesemény”,7 amikor örökre megszűnt szociálisforradalmisága. Mint egyik méltatója leírja: „Nem értékelhetjük alule fizikai aktus kifejező erejét… A vallás mélyen belehatolt a testébe.”8

Vagy mint másutt mi is neveztük: tett-beszéd, amikor a test tesz vagynem tesz valamit. A harmadik misztikus élmény Francia or szágban,egy Solesmes nevű faluban történet vele. 1938 volt és Nagyhét. „Erősfejfájásaim voltak, a hangok ütésszerűen sértették fülemet; és figyel-mem mérhetetlen erőfeszítése kiszabadított szánalmas testemből,amit otthagytam szenvedni, magába rogyva, egyedül, és így valamitiszta és tökéletes örömöt lelhettem az ének és beszéd hallatlan szép-ségében.”9 Összetört állapotában találkozott egy katolikus ifjúval, akimegismertette vele az angol metafizikus költőket, köztük GeorgeEliotot és Szeretet című költeményét. Gyorsan megtanulta kívülről,és amikor fejfájás gyötörte, „egyik ilyen elmondás közben magaKrisztus ereszkedett le hozzám, s ragadott el”.10

Ezalatt az idő alatt végbement nála az a folyamat, amit a már hi-vatkozott írásunkban „intellektuális illuminációnak” neveztünk, minta megtérés első stádiumát. De nála nem egy csapásra, hanem foko-zatosan, mintegy crescendóban ment végbe, azaz az igazságba tör-tént ismétlődő belátásokkal. De ezzel az aktussal még nincs bevé-gezve a megtérés. Mint a nagy konvertiták (Szent Pál, Szent Ágoston,Paul Claudel és mások) elmondják, mindig maradt bennük egy le-küzdendő belső ellenállás, ami magában foglalta az intellektuális il-lumináció átültetését a gyakorlatba. Ez nem szokott egyszerűen be-következni. A második stádiumot nevezhetjük „sorseseménynek”,amivel befejeződik a megtérés. Őt intelligenciája vezette tovább azúton Platón elolvasásáig (akit ő kereszténynek érzett), aztán az Iliászigés a Bhagavad Gitáig, míg végre megtérése befejeződött. Hosszú ideignem tudott imádkozni. Csak mikor cselédlányként dolgozott egy mé-

4Eric O. Springsted:Simone Weil. Orbis Books,

Maryknoll, 1998, 18.

Három misztikusélménye

5Simone Weil: Amiszemélyes, és ami szent,

i. m. 191.

6Uo.

7Vö. Nagy J. Endre:A tettbeszéd. Bibó István

1935-ös „megtérése”.In: Dénes Iván Zoltán

(szerk.): Megtalálni a szabadság rendjét.

Tanulmányok Bibó Istvánéletművéről. Új Mandátum,Budapest, 2001, 111–144,továbbá Tengelyi László:

Élettörténet éssorsesemény. Atlantisz,

Budapest, 1998.

8Henry Leroy Finch:Simone Weil and the

Intellect of Grace.Continuum, New York,

1999, 121.

Megtérésénekfolyamata

9Simone Weil: Amiszemélyes, és ami szent,

i. m. 191.

10I. m. 192.

89


lyen gondolkodó katolikus filozófusnál, Gustave Thibonnál, akkorkezdett imádkozni, és megtanulta görög nyelven a Miatyánkot. Min-den reggel elmondta „végtelen figyelemmel”. Olykor a versmondásközben vagy más pillanatokban is úgy érezte: „Jézus személyesen vanjelen, de végtelenül valószerűbb, megkapóbb, tisztább és szeretettel-jesebb jelenlétben, mint amikor először elragadott.”11

Jóllehet teljes mértékben megtért, mégsem érezte sohasem úgy,hogy Isten meghívta volna a katolikus egyházba. Visszautasította akeresztelést, mégpedig alább részletezendő okokból. Franciaországbólaz Egyesült Államokba, New Yorkban ment, ahol gyakran látogatta aharlemi fekete közösség templomát. Majd visszatérve Európába,Angliában időzött. 1943-ban egészsége megromlott, ugyanis tuber-kulózisban szenvedett, s mivel ekkor még a penicillin ismeretlen volt,halála elkerülhetetlenül bekövetkezett. Utolsó napjaiban visszautasí-totta, hogy többet egyen, mint amennyi a háborús fejadag voltFranciaországban, és 1943 augusztusában halt meg, Ashfordban.

Mielőtt belefognánk annak tárgyalásába, hogy Simone Weil mi-lyen tanulságot hagyott számunkra, hadd idézzünk felvezetéskéntegy szakaszt T. S. Eliot előszavából, amelyet a Begyökerezettség angolkiadása elé írt: „Mint politikai gondolkodó, ahogy minden másbanis, Simone Weil besorolhatatlan… Egyrészt az egyszerű emberek éskülönösen az elnyomottak szenvedélyes harcosa volt — a szeren-csétlenség és önzés elnyomottjaié, és azoké, akiket a modern társa-dalom személytelen hatalmai nyomtak el… Másfelől magányosvolt, és individualista, mélységes viszolygással attól, amit collec -tivité-nek nevezett — a szörnyetegtől, amit a modern totalitarianiz -mus hozott létre… Ő nem sorolható be se a reakciósok, se a szocia-listák közé.”12

A Begyökerezettségről Eliot egyébként igen tanulságos szavakatmond: „Ez a könyv azon politikai prolegoménák közé tartozik, amitpolitikusok ritkán olvasnak, és legtöbbjük valószínűleg nem is értené,vagy nem tudná, miként kellene alkalmazni. Az ilyen könyvek nem szok-ták befolyásolni koruknak mindennapi ügymenetét; olyan nőknek és férfiak-nak, akik el vannak kötelezve egy karriernek és lehorgonyoztak a piac politi-kai zsargonja mellett, az ilyen könyvek mindig későn jönnek.”13

Mindazonáltal meg vagyok győződve arról, hogy sokkal többmondható el Simone Weilről, a politikai gondolkodóról. Ő egyszerrevolt társadalmi és morális forradalmár, aki mindig áthágta a szociáliskorlátokat, a fennálló állapotokat, és morális bázisuk megjavításáratörekedett, azt remélve, hogy így az egész társadalom megváltozik. El-térően olyan társadalmi forradalmároktól, mint Marx és Lenin, akikaz ellenkezőt akarták: „a múltat végképp eltörölni”, szétzúzván a régiintézményeket, és ettől remélve az emberek megjobbulását. SimoneWeil meg volt győződve arról, hogy bár a fennálló politikai rendszerrossz, mivel az emberi jogokra lett alapozva ahelyett, hogy az emberinemmel szembeni kötelezettségekre helyezte volna súlypontját, ám ezértnem szétzúzni kell, hanem kivezetni a szerencsétlenségből.

11I. m. 195.

Utolsó hónapjaiAngliában

Eliot aBegyökerezettségről

12T. S. Eliot: Preface.In: Simone Weil: TheNeed for Roots. Ark

Paperbacks, Routledge,London – New York,

1987, XIII–XIV.

13I. m. XI–XII.(Vö. Simone Weil: Ami

személyes, és ami szent,i. m. 343–344.)

Simone Weil, a politikaigondolkodó jelentősége

90


2. A nagy kihívás: Max Weber a testvériségetikalehetetlenségéről

Az egész modern világ azt sugallja, hogy olyan világban élünk,amelyben Isten egyre kevésbé van jelen. Már Max Weber felvetette akérdést radikális formában, amikor is azt igyekezett kimutatni, hogya testvériségetika élesen szemben áll a modern, formális, racionális éspiacra orientált kapitalizmussal. A „Zwischenbetrachtung”-ban (amiA világvallások gazdasági etikája címmel jelent meg magyarul14) kidol-gozta azt az elméletet, hogy a szublimált megváltás-vallásosság fo-kozatosan feszült viszonyba került a racionális gazdasággal. A ra-cionális gazdaság pénzben kifejezett árakra orientált, ami a piaconérdekellentétben lévő szereplőkre épít. A kalkuláció nem lehetségescsak pénzben történő elszámolással, amiből következik az érdekharc.A pénz a legabsztraktabb és „személytelen” elem az emberi életben.Mennél inkább kifejlődik a kapitalizmus és mennél jobban öntörvé-nyűvé válik, annál kevésbé válik hozzáférhetővé bármilyen elkép-zelhető testvériségetika számára. És mennél racionálisabbá, követ-kezésképpen személytelenné válik a kapitalizmus, annál inkább ez ahelyzet. A múltban lehetséges volt etikailag szabályozni az úr–szolgaviszonyt, mivel az személyes jellegű volt. De nem lehetséges, leg- alábbis nem abban az értelemmel és nem olyan sikeresen szabályozni„záloglevelek váltakozó birtoklói és a jelzálogbank számukra isme-retlen és szintúgy váltakozó adósai között”15 a viszonyokat, „hiszensemmilyen személyi kötelék nincs közöttük”.

Weil reagálását erre a tényállásra kétfelé oszthatjuk. Először is őtársadalmi forradalmár is volt, amikor disszertációját írta Réflexionssur les causes de la liberté et de l’oppression sociale16 (Reflexiók a szabadságés a társadalmi elnyomás okairól) címmel. Ez a mű, melynél — ahogyAlbert Camus írta róla — alig találni „áthatóbb és profetikusabb mun-kát Marx óta”,17 megérdemli figyelmünket, mivel Marx erős kritiká-jába torkollik, de ugyanakkor elismeri Marx érdemeit is. Weil előszöris elismeri „Marx nagy eszméjét” abban a felfedezésében, hogy bár-milyen változás a társadalomban vagy a természetben nem mehetvégbe anyagi változás nélkül. Igaz ugyanis, hogy az emberek magukcsinálják történelmüket, de „meghatározott feltételek között”. Nemkétséges, hogy Weil méltányolja Marx érdemeit: „Marx igaz és nagyeszméje az volt, hogy az emberi társadalomban és természetben egy-aránt semmi nem történik másként, mint anyagi változásokon ke-resztül… A vágy semmi; meg kell ismerkednünk az anyagi életfelté-telekkel, amelyek meghatározzák a cselekvés lehetőségeit; és ezek afeltételek olyan módon vannak meghatározva, hogy az embernek en-gedelmeskednie kell az anyagi szükségleteknek, amikor szükségle-teiket kielégítik, más szavakkal: a termelési módnak.”18 Továbbá:„Marx erőteljesen bizonyí totta — aminek messzemenő hatásaivalelemzéseiben ő maga nem volt tisztában —, hogy a jelenlegi termelésirendszer, nevezetesen a nagyipar a munkást puszta fogaskerékké re-

14Max Weber:A protestáns etika és akapitalizmus szelleme.

Gondolat, Budapest,1982, 291–339.

15I. m. 350.

Reflexiók a szabadságés a társadalmi

elnyomás okairól

16Simone Weil: Réflexionssur les causes de la

liberté et de l’oppressionsociale. Gallimard,

Paris, 1955.


Intellect of Grace,i. m. 59.


liberté et de l’oppressionsociale, i. m. 44.

91


dukálja a gyárban, és puszta eszközzé fokozza le az alkalmazók ke-zében; és reménytelen azt bizonygatni, hogy a technikai haladás a ter-melékenység fokozatos és folytatólagos csökkentése révén ezt mér-sékelni fogja addig a pontig, hogy végképp eltűnik az, ami az emberrenehezedik a természetben és társadalomban.”19 Marx tehát jól látja akapitalista termelési mód anyagi következményeit. Weil, mikor in-terpretál, mindig a szenvedő emberre helyezi a hangsúlyt.

Ugyanakkor Marx szemére hányja, hogy figyelmen kívül hagyottfontos tényeket. Így például nem vette észre, hogy miközben bebi-zonyítja, hogy a kizsákmányolás nem az egyes tőkés érdeke, hanema más gyártulajdonosokkal folytatott konkurenciaharc eredménye,nem veszi észre, hogy ennek okai nem a kapitalista termelési mód-ban keresendők, hanem a nagyüzemben. Tehát tekintet nélkül a tu-lajdonosokra (legyen az magán- vagy állami tulajdon, vagy munká-sok gyári szövetkezetéé) a struktúra ugyanaz marad, mivel mindigkell lenni irányítóknak és engedelmeskedőknek. Továbbá Marx azthitte, hogy ha egyszer a proletárforradalom győz, a hatalmi harcmegszűnik. Azonban ezzel ellentétben — így Simone Weil — a tör-ténelem megmutatta, hogy a forradalom nem győzött mindenüttegy időben, és ez a tény önmagában harchoz vezet a különböző or-szágok (Oroszország és többiek) munkásai között.

Nézetem szerint Weil itt anticipálta később megtalált terminu-sát, a „nehézkedést”.20 Ez a terminus azt foglalja magában, hogy „adolgok a nehézkedés törvényével összhangban történnek”. Már ittcsírájában megtalálható volt tanítása a két világról, ahogy a Nehéz-kedés és kegyelemben később megírta: „A lélek minden természetesindulatát az anyagi nehézkedéshez hasonló törvények irányítják.A kegyelem az egyedüli kivétel. Mindig arra kell felkészülni, hogya dolgok a nehézkedésnek megfelelően történnek, hacsak nem lépközbe a természetfölötti… Azt, hogy mit várunk másoktól, leg-többnyire a bennünk lévő nehézkedés következményei határozzákmeg, azt, hogy végül is mit kapunk, a bennük ható nehézkedés…Lear a nehézkedés tragédiája. Mindaz, amit alantasságnak hívunk,a nehézkedés ténye. Erre egyébként maga az ’alantas’ szó rávilá-gít.”21 Ez a szövegrész világosan megmutatja, hogy Simone Weilmindig elfogadta a valóságos, földi világot a nehézkedés által uralt-nak, és azt is, hogy miért csodálta Marx „nagy eszméjét”, azaz azt,hogy az embernek ismernie kell „az anyagi létfeltételeket, amelyekmeghatározzák cselekvésünk lehetőségeit”.22

Ebben az összefüggésben még érdekesebb az, hogy milyen közelhozza egymáshoz a két világot, amelyek így nincsenek elszakítvaegymástól. Az engedelmességnek ugyanis két fajtáját különböztetimeg: „Engedelmeskedhetünk a nehézkedésnek vagy a dolgok kap-csolatrendszerének. Az első esetben azt tesszük, amire az ürességekbetöltésére irányuló képzelet ösztönöz. Ennek igazolására — gyakranegészen meggyőzően — hivatkozhatunk sok mindenre, még a jóra is,az Istenre is. Ha elcsitítjuk ennek a képzeletnek munkálkodását, és fi-

19I. m. 53–54.

Marx nézeteinekkritikája

A „nehézkedés” fogalma

20Simone Weil:Jegyzetfüzet. Új Ember –Új Mandátum, Budapest,2003. (A könyv magyarul

Jegyzetfüzet címmeljelent meg, holott a

fordítás alapjául a Lapesanteur et la grâce vanfeltüntetve, és szó szerint

megegyezik annaktartalmával.)

21I. m. 9. (A fordítástnémileg módosí- tottam – N. J. E.)

Az engedelmességkét fajtája


liberté et de l’oppressionsociale, i. m. 44.

92


gyelmünket a dolgok kapcsolatrendszerére összpontosítjuk, fölrém-lik előttünk egy szükségszerűség, aminek nem tudunk nem enge-delmeskedni… Föltéve, hogy arról az engedelmességről beszélünk,amely valamilyen szükségszerűség előtt hajlik meg, nem pedig va-lamely kényszer előtt (rettentő üresség a rabszolgákban).”23

Itt fellelhető Simone Weil tanításban egy bizonyos manicheiz mus,amikor a világot kétfelé osztja, amelyek permanens harcban állnakegymással. Egy fontos különbséggel: Mani eredeti tanítása szerint aVégső Jó, azaz a Kegyelem el volt választva a 365 eon világától, éscsak némely hírnök jött le a messzi örök Fény birodalmából, hogyemlékeztessen bennünket végső otthonunkra (mint Jézus, Buddha,Zoroaszter, Mani), Simone Weil viszont egy paradoxont állít fel:bármennyire is visszalépett Isten, hogy hagyja a világot lenni (ez akabbala hatása rá), mégis ez által a távolsága tökéletes kifejeződéseszeretetének. Mint Finch elmagyarázza: „A nyers erő értelmetlen,vak szükségszerűsége, ami Isten végtelen távolléte az anyagi világ-ban, együtt jár a szerencsétlenséggel. Utóbbi rosszabb, mint a folya-matos szenvedés, mert szociális megaláztatással párosuló perma-nens csonkulás, ami Isten végtelen távolsága az emberi világban.Csak akkor kap értelmet együtt ez a kettő, a szükségszerűség és a sze-rencsétlenség , ha egyáltalán Istenről szólva van valamilyen értelem.Hogy ez egyáltalán megtörténhetik, csak hittel lehet megtapasztalni.A szerencsétlen agonizáló felkiáltására: Miért? Miért történik ezvelem? Miért hagytál el engem? — a felkiáltás, ami a megtört Krisz-tusból előtört — nincs válasz. De Weil azt mondja, hogy ha a szeren -csétlen továbbra is Isten felé irányul, valami még csodálatosabb tör-ténik, mint amit a világ teremtése feltárt.”24

Láttuk idáig, miként anticipálta az ifjú Weil a későbbit. Azonbanmenjünk vissza Weberhez, aki elmagyarázza nekünk A világvallásokgazdasági etikájában, hogy nem csupán a formális, racionális, sze-mély telen gazdaság kerül élesen ellenétbe a testvériségetikával,hanem az általában is más szférákkal, mint a politika, esztétika, ero-tika, intellektus is ellentétbe jut. „Az ember különböző, vallási ésvilági javakat birtokló szférákhoz való viszonyulásának racionali-zálása és tudatos átszellemítése ekkor ugyanis arra kényszerített,hogy az egyedi szférák belső öntörvényűsége belső következményeivelegyetemben tudatosodjék, s ezáltal kialakuljanak e szférák közöttazok a feszültségek, melyek a külvilághoz való viszony őseredeti el-fogulatlansága számára rejtve maradtak.”25

Ez érvényes a prófétai megváltás-vallásosságra (azaz minden val-lásra, amely megszabadulást ígér híveinek), de nem érvényes azolyan prófétai példázat-vallásokra, mint a buddhizmus és hinduiz-mus. Ugyanis ezek a vallások nem követelnek kötelező hivatásetikáta megváltásra, hanem opcionálisak maradnak. Aki akarja, követiőket, aki nem akarja, nem. Volt azonban két módja e nehézség kike-rülésének (az aszketikus szerzeteseken kívül, akik radikálisan elve-tették a racionális gazdaságot). Az egyik volt a puritán protestáns

23Simone Weil:Jegyzetfüzet,

i. m. 35–36.

Teremtés,szükségszerűség,szerencsétlenség


Intellect of Grace,i. m. 14.

Weber: A világvallásokgazdasági etikája

25Max Weber:A protestáns etika és

a kapitalizmus szelleme,i. m. 346.

Protestáns etika

93


etika mint a tökéletességre törekvés etikája, amely lemondott azuniverzális szeretetről, és minden emberek közti viszonyt dologitermészetűnek fogott fel, de ugyanakkor úgy is, mint Isten kifür-készhetetlen akaratát. Nem kétséges, a kálvinizmus is értékvesz-tettnek fogadta el a világot mint tiszta „eldologiasítását” a gazda-sági szférának. Következésképen a kálvinizmus feladta a különösüdvözítő kegyelem tanát, ami így támasz nélkül maradt. Ellentét-ben ezzel a „testvérietlen” etikával, a másik megoldás egy extrémtestvériséget fogadott el, ami nem vonta kétségbe, hogy a világnakvan értelme, de lelkét odaadta bárki „javára”, akinek szüksége voltrá. A lélek emez előfeltétel nélküli önátadását nevezte Baudelaire„szent prostitúciónak”.26

Simone Weil egyiket sem követte. De előbb térjünk vissza Webergondolatmenetéhez. Miután kimutatta, hogy a piac „az emberre te-kintet nélkül” működik, azaz az üzletmenetet az előrekalkulálható-ság szabályozza, azt is igyekezett igazolni, hogy hasonló érvényesüla bürokráciával kapcsolatban is: „A modern kultúra sajátszerűsége,legfőképpen azonban műszaki-gazdasági alépítményének saját-szerűsége éppen az eredménynek ezt a kiszámíthatóságát követelimeg. A teljesen kifejlődött bürokráciára meghatározott értelembenegyúttal a ’sine ira et studio’ elve is rányomja bélyegét. Sajátszerű-ségét, amely a kapitalizmusnak éppen kapóra jött, annál tökélete-sebben bontakoztatja ki, minél inkább ’elembertelenedik’, ami ittazt jelenti, hogy minél teljesebben érvényesül különleges tulajdon-sága, amelyet erényeként magasztalnak, azaz minél inkább kikap-csolja a szeretetet, gyűlöletet és minden tisztán személyes jellegű,egyáltalán, mindennemű irracionális, nem kalkulálható érzelmi ele-met a hivatalos ügyek elintézéséből.”27

Azaz mindkettő „személytelen” módon működik. A harmadikszféra, ami szembeszegül a testvériségetikával, a politika és állam,minthogy mindkettő a legitim erőszak bázisán nyugszik. Belépni apolitikába — Weber szerint — azt jelenti, hogy szövetséget kötünk„az erőszak démonikus hatalmával”.28 Az államhatalomért vívottharc, éppen legkifejlettebb formájában, azaz a háborús harcban, amilétrehozza a harcosok testvériségegységét, és ami megadja nekik asaját halál dicsőségét, mindez éles ellentétben áll a tesvériségetikával.Ez alól vagy csak radikális pacifizmusba lehet menekülni, vagy el kellfogadni a Hegyi Beszéd etikáját („ne állj ellen a gonosznak”), vagy akálvinista világmegvetésbe, vagyis a hivatásetikába, amikor is enge-delmeskedni kell Isten parancsának saját eszközeivel, tehát erőszak-kal is. De utóbbi nem fogható fel kat’exogén etikának.

Nem folytatjuk tovább Max Weber elemzését a művészetről, az ero-tikus szerelemről és az intellektualitásról (tudomány és filozófia),29

amelyek lényegüknél fogva vallásellenesek (legalábbis ahogy Weberleírja). Elegendő idézni a végső konklúziót: „S egy racionálisan hiva-tásként végzett munkává szervezett kultúra közepette — a gazdaságigondoktól mentesített rétegen kívül — magára az akozmikus testvé-

26I. m. 352.

A piac és a bürokrácia„személytelensége”

27Max Weber:Gazdaság és társadalom.

Közgazdasági és JogiKiadó, Budapest

1967, 275.

Politika és állam

28Max Weber:A tudomány és politikamint hivatás. Kossuth,Budapest, 1995, 129.

29Vö. Jürgen Habermas:Theorie des

kommunikativenHandelns. Suhrkamp,

Frankfurt am Main, 1981,I. 205, II. 449–485.

94


riség ápolására alig marad hely; a racionális kultúra technikai és tár-sadalmi feltételei között, úgy tűnik, tisztán külsőleg is sikertelenségrevan ítélve Buddha, Jézus Krisztus vagy Szent Ferenc életét követni.”30

Igen valószínű, hogy Max Webernek igaza volt a modern kapitalistakultúra vallásellenes elemeivel kapcsolatban, de ez csak részben ér-vényes az általa tanulmányozott gazdaság vonatkozásában is. Mertabban a korszakban, melyet Weber tanulmányozott, voltak hallgató-lagos előfeltevések, amelyeknek ő sem volt tudatában, éppen mivel ezektermészetesek voltak abban a kapitalista korszakban. Számunkra, akikmegtapasztaltuk mind a két totalitarizmust, a tervgazdaságot31 és akapitalizmusba való átmenetet Kelet-Európában,32 világos, hogy nin-csen tiszta piacgazdaság számos ok miatt.33 Ugyanis a kapitalizmus el-sőrendű feltétele, hogy a bizalom uralkodjék az üzleti szférában, mi-velhogy az üzletfeleknek bizalmukat kell adniuk egymásnak, mikorügyletet kötnek, mert bizalom nélkül csak „színlelt kapitalizmus”létezik.34 Továbbá Európában a sztoikusoktól napjainkig érvényben voltaz a természetjogi teóriákból származott törvény, hogy „Pacta suntservanda!” — amit Weber természetesnek vett, de mára kiderült, hogynem az. Vannak továbbá „externális tényezők” (mint a közgazdá szoknevezik), amelyek fontos szerepet játszanak az ökonómiában. Vannakszenvedélyek is, amelyek ugyancsak szerepet játszanak, amikor valakiügyletkötésbe fog. Sőt, kisvállalkozókat sem csupán a nyers profitér-dek vezérel, hanem inkább a kölcsönös segítség. Következőleg vannakhallgatólagos, morális parancsok és externális hatások, amelyekenmegint csak hallgatólagosan nyugszik az egész gazdaság. Csak néhányelemét soroljuk fel ennek, hogy bizonyítsuk: a formális, racionális gaz-daság nem működik tiszta ideáltipikus alakjában (ahogy azt Walras vagyWeber leírta). Nem a „láthatatlan kéz” működik, hanem száz mástényező, mint például az országok közt fennálló, divergáló érdekek amultinacionális vállalatoknál, amelyek hazudoznak és eltitkolják üz-leti könyveiket, miként az az Egyesült Államok bankjainál (LehmannBrother Bankház) történt, vagy mint Oroszországban, ahol nagy maf- fiózók olcsó áron megvették a korábbi állami (főként olajipari) vál-lalatokat, és mérhetetlenül meggazdagodtak. Így szemlélve mind a vi-lágpiacot, mind a korábbi szocialista országok tapasztalatait, meg kellállapítanunk, hogy az egész kapitalizmus olyan hallgatólagos mo-rális bázison nyugszik, amit Max Weber nem ismerhetett fel, de mimár megtanultuk, hogy ezek az előfeltételek miként váltak explicitté;ezek figyelembe vétele nélkül a kapitalizmus működése megma-gyarázhatatlanná válik. Így nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a ka-pitalizmus csak elviekben működik a „láthatatlan kéz” elmélete sze-rint, a valóságban azonban a gazdaság integrációját nem ez végzi el.

Ezt bizonyítja tehát a valóság. De vannak itt elő nem sorolt el-méletek is, amelyek a neoliberális gazdasági elmélet összeomlásá-ról szólnak, és a gazdasági elmélet „új axiomatizációját” sürgetik.35

(A tanulmány befejező részét következő számunkban közöljük.)

30Max Weber:A protestáns etika és

a kapitalizmus szelleme,i. m. 385.

31Vö. Michael Polanyi:The Logic of Liberty:

Reflections andRejoinders. The

University of ChicagoPress, Chicago, 1980.

32Vö. Vajda Mihály:A történelem vége?

Közép-Európa – 1989.Századvég, Budapest,

1992.

33Vö. François Perroux:Économie et société.

Contrainte – Échange –Don. Presses

Universitaires de France,Paris, 1960; Kornai

János: Anti-Equilibrium.Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Budapest,1971, János Kornai:

Théorie des systèmeséconomiques et théoriegénérale de l’équilibre.

Académie des Sciencesde Hongrie, Institut desSciences économiques,

Etudes 5, Budapest, 1975.

34Leopold Lajos: Elméletnélkül. Gazdaságpolitikaitanulmányok. Budapest,

1917.

35Vö. François Perroux:Économie et société,

i. m.; János Kornai:Théorie des systèmes

économiques et théoriegénérale de l’équilibre, i. m.

95


A természetjogújjászületéseA társadalmi tiltakozás természetrajzához

„[O]mne enim agens agit propter finem, qui habet rationemboni. […] Hoc est ergo primum praeceptum legis, quod bonumest faciendum et prosequendum, et malum vitandum.”Tommaso d’Aquino: Summa Theologiae Ia–IIae q. 94 a. 2.

„Néha visszagondolok arra a napra Mrs. Fullmernél. Felme-rül bennem, vajon helyesen cselekedtem-e. Nem tudom. Mi az,hogy helyes? Egy rendőrségi tudósító egyszer azt mondta,hogy amikor belépünk egy rendőrőrsre, akkor egy másikvilágba lépünk be, ami helyes és helytelen felett áll. Nincsigazán ellenemre, hogy így éljek, szótlanul, sok beszéd nélkül.De néha, olykor-olykor eszembe jut, amikor velem voltál.”

Noah Buschel: Az eltűnt személy

A természetjogi szemlélet megértésének középpontjában az emberkilétére vonatkozó kérdés áll, amely a filozófiai antropológiának azemberlét egészéről adott leírásához vezet vissza. Az antropológia ésaz etika között ívelő gondolati összefüggés akkor érthető, ha e leírásnormatív utalások formájában képes feltárni azokat a keretfeltétele-ket, amelyek a teljességre irányuló emberi lét dinamikájához szük-ségesek. Ezen keresztül lehetséges azon erők azonosítása és megér-tése, amelyek negatív módon akadályozzák, vagy pozitív módonelősegítik e teljesedés folyamatát. A természetjogi eszme lényegénekhátterét e normatív tartalmak létére és feltárhatóságára vonatkozó elő-feltevés adja; akkor is, ha a feltárhatóságnak és a normatív igénynekléteznek kiemelten hangsúlyos ontológiai, episztemológiai vagy mo-rális korlátai, elsősorban e dinamika személyes és szabad jellegébőlkövetkezően.

Maga az előfeltevés azonban nem üres opció. Olyan indokokra tá-maszkodik, amelyek beállíthatók a gondolati és tapasztalati igazol-hatóság horizontjába, amennyiben a célra rendelt emberi lét teljesü-lése mindig bizonyos alapvető illetve személyes feltételekhez kötött.Ha minden cselekvő egy olyan cél végett tevékeny, amely rendelke-zik a jóság értelmével, akkor az emberi természetből elvben kiolvas-ható legfőbb természetjogi alapelv e jó megtételére („tedd a jót!”) és arossz elkerülésére („kerüld a rosszat!”) szólít fel. Bár mennyire formá-lis legyen, több okból is komoly gondolati tartalmat hordozó elvrőlvan szó. Egyrészt magyarázatot ad az általában vett tevékenység ere-

MAKAI PÉTER

1972-ben született Deve -cser ben. Filozófus, író. Leg-utóbbi írását 2011. 2. szá-munkban közöltük.

A természetjogi alapelvértelme és tartalmának

mélysége

96


detére, amennyiben a létezést átható hiány és az élet kontingenciája— normál esetben és többnyire — aktivitásra ösztönöz.1 Másrészt fel-hívja az ember mint animal rationale figyelmét a saját értelmes termé-szetének megfelelő létezés és cselekvés szükségességére, továbbáarra, hogy a feltételek és ezen keresztül a célok relativizálhatóságánakmegvannak a maga korlátai, ami elégséges alapot szolgáltat a jót arossztól elkülönítő határvonal létének feltételezésére.

Nem ad azonban pontos és részletes tartalmi leírást erről a ha-tárról; akkor sem, ha magához az elvhez egy konkrét szociokultu-rális hátteret rendelünk hozzá. A morális („+”), az immorális („–”)és az amorális („ø”) cselekedetek választóvonalai nem definiálha-tók egyértelműen, bár egy homogén háttér feltételezhetően növelia konkretizált tartalmak hasonlóságának valószínűségét. Ehhezjárul az a tény, hogy bizonyos élethelyzetek során az ellentétes tar-talmak transzponálódnak vagy egyenesen depolarizálódnak. E kü-lönös transzcendencia akként korlátozza a jó és a rossz tartalmimegítélhetőségét, hogy eközben nem zárja ki, sőt egyenesen fel-mutatja a mérték végső relativizálhatatlanságát és az értéktartal-makra vonatkozó személyes döntési szabadság korlátait.2

Harmadrészt feltűnő az elv egyszerre leíró és előíró jellege. Ha min-den más létezőhöz hasonlóan az ember is a saját természetének meg-felelő tevékenységet folytatja, akkor bizonyos értelemben minden céljónak minősíthető, amely emberi aktivitás tárgyát képezi. Őt azon-ban azért lehet és kell felszólítani a természetének megfelelő tevé-kenységre, mivel e természet specifikuma, hogy meghatározásra éselsajátításra szorul. Mindezek okán a természetjogi elv az önreflexióegy sajátos formája, amennyiben megvilágítja az emberi gyakorlatnormatív szabályozásának benső értelmét, és ezen keresztül lehetővéteszi a törvényetikai logika („szabálykövetés”) meghaladását, amelynélkülözhetetlen a felelős jellegű személyes viszonyok területén.

A normativitás alapvető szerepet játszik az élet faktuális elemei-nek azonosíthatóságában és értelmezhetőségében. Egyedül akkorlehet az emberi törekvéseket jóra történő irányulásként (inclinare adbonum) jellemezni, és egyáltalán a „jó”-t normatív antropológiai fo-galomként értelmezni, ha az értelem képes az emberlét rendelteté-sének feltárására, a különböző javaknak e végső célhoz illeszkedőrendezésére (bona humana), továbbá a gyakorlati élet ezzel össz-hangban álló vezetésére. Azonban a létezés alapstruktúráját áthatószabadság aláássa a természet definitív értelmezhetőségét. Az em -ber számtalan alakot ölthet, miként azt a történeti ethosok sokféle-sége is mutatja, ami megnehezíti e természettel együtt járó „örök”állandók felismerésének lehetőségét. Különösen a felvilágosodás,majd a historizmus reagált érzékenyen arra a kulturális sokkra,amely felszámolta az univerzális teleológia lehetőségét, és rela ti -vizálta a teleológiai értelemben vett „jó” normatív tartalmát. De máraz európai vallásháborúk keserű tapasztalata is rávilágított ar ra,hogy a társadalmi térből hiányzó békéhez nem feltétlenül a külső

1A létrend minélmagasabb fokán áll egy

létező, annál kevésbéstabil a rá jellemző lét.

A személynek például fo-kozott nyitottsága követ-

keztében táplálkoznia,gondolkodnia, akarnia,tennie, szeretnie… etc.

kell ahhoz, hogy legyen.Eközben nem látható

előre, hogy a lét fenntar-tására, illetve a lét teljes-

ségére irányuló erőktalálkozásából miféle

eredő következik.

2Az értéktartalmake paradoxiájával analóg,

úgynevezett ontodinami kaifolyamatok érvényesülnek

a metafizika területén is.Ezzel magyarázható, hogy

nem vagyunk képesekegzakt módon rögzíteni aszubsztancialitás kritériu-

mait, amelyek egyértel-műen megmutathatnák,

hogy a létezés melyelemei állnak össze vagykülönülnek el önálló léte-zőként. A szervetlen és aszerves világ tagoltsága,

továbbá az életfolyamatokempirikusan észlelhető

sajátosságai nem szolgál-tatnak elégséges támpon-tokat. Az ontologikai elvekérvényességének korláto-

zottságából következiktovábbá, hogy a valóság

a maga teljességébenelgondolhatatlan az ember

számára, miközben nemtudja pontosan megadni

97


erők alkalmazásán át vezet az út, hanem a „fejek és szívek” világánkeresztül, amennyiben az ember képes türelmesen fogadni az eltérőrendeltetésfelfogásokból következő életvitelbeli különbségeket.Ehhez azonban a tételes törvényekből álló jogrendnek kizárólag azemberek közötti külső béke érvényesítésére kellett korlátozódnia, ésel kellett tekintenie azon erények törvényi kikényszerítésétől, ame-lyek egy már meghatározott tartalmat hordozó rendeltetés teljesí-téséhez szükségesek. Az emberek, legyenek akár egyazon csoporttagjai, tartalmilag különböző célokra irányulnak, ráadásul ugyanazta célt is eltérő motivációk és indítékok alapján teljesíthetik. A meg-valósult következmények és a mindenkori cselekedet külsődlegessajátosságai nem feltétlenül láttatják a célokat tételező akarat indí-tékait vagy a cselekvő alany akaratának benső moralitását, és ígynem adnak lehetőséget arra, hogy segítségükkel a tényleges cse-lekvés a maga mélységében legyen megítélhető. Különösen nem azegymástól távolodó és benső életük igazságának vonatkozásábanmagukra maradó individuumok világában, ahol a modernitásra jel-lemző fokozott reflexivitás részint megalapozza, részint azonban elis bizonytalanítja a cselekvéshez szükséges bizonyosság tudatát.

Jól követhető ez a változás a természetjog észjogi fordulatában,amely ugyan továbbra sem kérdőjelezi meg a természetjogi elveklétét, de másként tekint tartalmukra és eredetükre. A teleologikus emberitermészet adottságaiból levezetett klasszikus természetjogi elvek he-lyébe az autonóm emberi ész által alkotott deontikus törvény lép. Haugyanis nem vagyunk képesek határozott módon leírni az ember ter-mészetét (natura humana) — minthogy e természet nyitott és történetijellegű —, akkor azoknak a normatív tar talmaknak az előírására sin-csen lehetőség, amelyeket az emberi rendeltetés teljesítése, különbözőcélok és cselekvésmódok formájában, rendszerint megkövetel. Ebbena helyzetben a „jó” tartalma elveszíti általánosíthatóan normatív jelle-gét, és ezzel a természetjogi elv első része („tedd a jót!”) korábbi funk-ciójában az új kontextus alapján értelmezhetetlenné válik. Helyén egyolyan fogalom („helyes”) születik újjá, amelynek tartalma a rendelte-tés világossága helyett elsősorban a gyakorlati élet korlátaira vonat-kozó belátással szolgál, amelyben e korlátok áthágása komoly vétség,tiszteletben tartásuk azonban még nem feltétlenül erény. Azokról atiltás alá eső cselekedetekről van szó, amelyek ellenkeznek a morálistisztelet követelményével, amely minden embert megillet fajra, nemre,nyelvre, nemzeti hovatartozásra, vallásra, meggyőződésre, születésre,vagyoni helyzetre vagy egyéb más körülményre vonatkozó tekintetnélkül, ahogyan azt az ENSZ 1948-as nyilatkozatának második para-grafusa említi; anélkül, hogy világossá tenné e tisztelet reális vagy reá-lisan megkövetelhető alakját. A tiltott cselekedetek körülhatárolta mo-rális minimum — nevezhetnénk tartózkodó jóságnak is — védelmét amodern ethost követő tételes jogrend látja el. Döntő kérdés azonban,hogy az újkori életformák milyen mélységig képesek a legalitáson ésaz elvi deklarációkon túl a gyakorlatban is érvényre juttatni e morá-

az elvileg lehetségestapasztalatok határait.

Lásd Makai Péter:Bevezetés a fenomenoló-

giába. In uő: A mélységarcai. Gondolat, Budapest,

2011, 11–35.

A természetjogi alapújraértelmezése.

Elvektől a személyesfelelősség felé

98


lis tisztelet követelményét, és ezen keresztül benső motívumokat szol-gáltatni az állampolgárok önkéntes jogkövetéséhez.3 A tömegtársa-dalmakat átható kultúra láthatóan nehezen képes ellenállni annak amorális neutralizációnak, amely nem egyszerűen a szabadon hagyottgyakorlat területét fenyegeti, hanem hatásaiban a második személy-hez rendelődő felelősséget ássa alá.

A modern természetjog ugyan lemond arról az igényről, hogy tar-talmilag általánosítható teleológiát rendeljen hozzá az emberi életdinamikájához, de továbbra is lényeges szerepe van azon tartalmikeretek feltárásában, amelyek e dinamika kiteljesedésének feltétel-rendszerét alkotják; továbbá bármely történeti korban vagy szocio-kulturális térben képes az ember ellenében ható erők hozzávetőle-ges azonosítására. Egy olyan világot, amelynek egyik lehetségessúlypontjában nem az ember áll, többnyire a külsődleges erők foko-zása révén lehet összetartani és igazgatni, miközben az így képződőrend felettébb törékeny; és amikor a létezés partvonalai, a létező és akellő valóság eltávolodnak egymástól, a megnyíló távolság Rubiconnámélyül. Az emberi megalázottság, a morális közöny és a társadalmivilág fokozódó elégtelensége ekkor magában hordozza egy termé-szetjogi revolúció lehetőségét, legyen az a társadalom tagjainak ösztö-nös tiltakozása, a társadalmi változás világosan kifejezett igénye vagyegyszerűen a lélek mélyéből feltörő csend hangja. A teljességre irá-nyuló dinamika tagadására azonban mindig érkezik válasz.

A természetjogi hagyomány feltevése értelmében az emberi lét-nek létezik egy olyan meghatározandó, de nem önkényes mértéke,amely az emberi lét struktúrájából kiolvasható. Minden történetikorszak elsődleges feladata, hogy emberi és társadalmi kondíciói-nak megfelelően kísérletet tegyen az elv újrafogalmazására, továbbáegyértelművé és gyakorlatban is hatékonnyá tegye azt a jóságot,amely a humán lét kiteljesedésének alapvető feltétele. Amennyibenigaz, hogy (α) egy létező tevékenységéből kiolvashatók létezésénekalapvető sajátosságai — „agere sequitur esse” —, és igaz, hogy (β) azember rendelkezik egy olyan alapvető figyelemmel, amely képesséteszi őt arra, hogy a második személy érzéki jelenléténél mélyebbrelásson — egészen a szükségletek, motivációk, célok, érzések, gon-dolatok és történetek... etc. benső világáig —, azaz képessé teszi őtarra, hogy az ösztönös törekvésekben feloldódó létezőkkel szembenfelismerje a létezés dinamikájához illeszkedő jóság mértékeit,4 kö-zelebbről: a konkrét személy létének dinamikájához illeszkedő jóságmértékét, akkor eljuthatunk az ember természetéből kiolvasható ter-mészetjogi alapelv lehetséges megfogalmazásához: „figyelj a má-sikra!” Ez a gyakorlati elv két leágazásra bontható: (α) negatív meg-fogalmazása kíméletre történő felszólítás: „ügyelj, ne sértsd a másikat!”;(β) pozitív megfogalmazása segítségnyújtásra történő felhívás: „tégya másikért!” A két imperativus alkalmazásának módja az életben gya-korlott bölcsesség legnehezebb próbaköve, akkor is, ha a negatívforma bizonyos értelemben prioritást élvez a pozitívval szemben:

3Ehhez első lépéskéntújra kell gondolni az

alkotmányos alapjogokrendszerét — ezen belül isa negatív és pozitív jogok

egyensúlyát —,továbbá ki kell dolgozni a

jogok és kötelességekolyan rangsorát, amely

valóban képes az emberilétezés dinamikáját

biztosító keretek megjele-nítésére. Mély társadalmi

változásokhoz mindezpersze önmagában kevés.

4Az ösztönös törekvéseketfelmutató állat nem képestudatosan áldozatos vagyönző viselkedésre, mivel

se a saját, se a másik javát(bonum), tehát a létezés di-namikájához rendelt jóságmértékét nem látja. Ennyi-ben az ösztön „vak”, ámde

nem iránynélküli. Az élő-lény aktivitása ugyanis egyolyan tapasztalati mezőhözkötődik, amelybe egy sajá-

tos „vitális határ” ékelődikbe. Ezzel magyarázható,

hogy az élőlény az „innen-sőt” minduntalan a „túlsó”

függvényében érzékeli. Azember esetében az ösztö-nös tevékenységek leépü-lése, illetve a kötött figye-lem felszabadíthatóságaújabb dimenziókat rendel

hozzá a tapasztalati mező-höz, amely ezáltal alkal-massá válik úgy a saját,

mint a másik alany világá-nak tárgyias megjeleníté-

sére. Az ekként kiterjesztettfigyelem az érzéki-külsőd-

leges jelenlétnél mélyebbre

99


„ha nem vagy képes, vagy nem akarsz segíteni a másikon, legalább légy kí-méletes!” Az első személy ezen imperativust érvényesítő viszonyu-lásmódjára a második személy indikativusa a válasz: (α) „tudom, nembántasz”; (β) „tudom, számíthatok rád”.

Olyan gyakorlati dialógus ez, amely újra és újra átjárót emel a„kell” és a „van” között húzódó szakadék fölé, ha léteznek is áthi-dalhatatlan, sophoklési távolságok. Mivel azonban az emberi létdi-namika alapvetően személyes jellegű, ehhez tovább kell lépnünk atermészetjogi horizontot meghaladó szintre: a második személy irántifelelősség felé, és azokhoz a tartalmakhoz, amelyek a személyes vi-szonyok mélységének megfelelően konkretizálódnak — olykoréppen szabályaink, ítéleteink vagy meggyőződéseink ellenében.E pillanatokban talán minden úgy van, ahogyan lennie kell.

Veszprém, 2011 ősze

hatol. Mialatt azonbantermészetünk lehetőségetbiztosít a „túlsó oldal” felé

történő közeledésre —történjék ez logikai követ-keztetés, intuitív elképze-

lés, közvetlen dialógus,tartós együttlét... etc. révén—, alig elképzelhető azon

utak és módok dinamikája,amelyeken keresztüla különböző létezőkkapcsolatot tartanakfenn vagy építenek

ki egymással.

100

A VIGILIA KIADÓ AJÁNLATA

Timothy Radcliffe: Miért járjunk misére?................................................................................2.700,–Pilinszky János: Kereszről keresztre........................................................................................2.500,–Paul M. Zulehner: A gyermek a család szíve.........................................................................1.900,–Terry Apter: Testvérkötelék......................................................................................................2.800,–Alois M. Hass: Felemelkedés, alászállás, áttörés...................................................................3.500,–Paul M. Zulehner: A gyermek a család szíve.........................................................................1.900,–Dobai Lili: Formula pietatis......................................................................................................1.100,–A költészet jelenléte. In memoriam Czjzek Éva...................................................................1.200,–Teréz Anya: Jöj, légy a világosságom!.....................................................................................3.200,–Jean-Louis Chrétien: A felejthetetlen és a nem remélt...........................................................2.500,–Lukács László: Az Ige asztalánál..............................................................................................2.900,–Walter Kasper – Daniel Deckers: A hit szívverése...................................................................3.200,–Ruppert Berger: Lelkipásztori liturgikus lexikon..................................................................4.300,–Johann Baptist Metz: Memoria passionis................................................................................2.700,–Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai........................................................................1.700,–Máthé Andrea: Útvesztőben.....................................................................................................1.100,–Takács Zsuzsa: Jaj a győztesnek!...............................................................................................1.900,–Varga Mátyás: Nyitott rítusok..................................................................................................1.700,–Kertész Imre: A megfogalmazás kalandja...............................................................................1.400,–Beney Zsuzsa: Möbius-szalag...................................................................................................1.500,–Balassa Péter: Az egyszerűség útjai, sötétben........................................................................1.300,–

Megvásárolható vagy megrendelhető a Vigilia Kiadóhivatalban és a honlapunkon:

1052 Budapest, Piarista köz 1. IV. em. 420.Telefon: 317-7246; 486-4443; Fax: 486-4444;

E-mail: [email protected]; Honlap: www.vigilia.hu


Időzés a SzépvonzásábanA liturgia az esztétizálás és az esztétika tükrében

Az idő jeleihez tartozik, hogy a jelek világában élünk, egy olyan kul-túrában, amelyben a valóságok optikai prezentálása dominál.1 Havalakinek valami mondanivalója van, legjobb, ha azt megmutatja,hisz mindaz, ami nem mutatható meg, ami nem prezentálható, alighatűnik valósnak, az csupán egy lehetséges, homályba burkolódzó,ködös valóság. Csak az számít tekintélynek, ami megtekinthető, amiaz érzékek révén megvizsgálható.

Szekuláris környezetünkben az esztétika azonban legtöbb esetbenesztétizálást jelent, vagyis a valóságok egy szépítő, csinosító procesz-szuson esnek át, egy bizonyos facelifting-en, amely gazdasági célokatszolgáló folyamatként aligha jelent többet, mint a reálisnak azimaginális glazúrjával való bevonását, csillámporával való behintését.A forma már nem tartalmat közvetítő médium. Sőt mi több, a tartalomelhanyagolható bagatell. A forma önálló életre kel, elválik a tartalom-tól, s átvéve az általa arcátlan, szégyentelen arroganciával trónjától meg-fosztott tartalom szerepét, önmaga csillogása lesz a tartalom. A cso-magolás fontosabb lett, mint maga az áru, sőt mi több — mivel ez a„neo-esztétika” háttérbe szorította az etikát — a csomagolás és az áruközött nem egyszer fennálló minőségi identitás-inkoherencia aligha za-varó a vásárló számára, hisz ebben az összefüggésben nem is annyiramagáról az áruról van szó, hanem mindenekelőtt abban az „esztétikusan”lefestett lifestyle-ban való részesedésről, amelyet a reklám a szubtilis ma-nipulálás minden — főleg az érzékeket bűbájába ejtő — regiszterét hasz-nálva prezentál. A vevő az esztétizált életstílust asszociálja az áru meg-vételével, s így a vevő tulajdonképpen az árut már nem is magáért azáruért vásárolja meg, hanem annak megszerzésén keresztül saját ma-gát vásárolja bele az új életstílusba, s mivel ez az életstílus esztétikusanprezentált valóság, az áru, amit valójában megvásárol, az maga az esz-tétika: What you see is what you get!2 Az individuum biográfiáját a „szépélet projektjének” megvalósítása vezeti, hisz a jelenkor embere — nemutolsósorban az életszínvonal növekedése miatt — már nem csupána „ma túlélésére” törekszik, hanem mindenekelőtt arra, hogy szép éle-te legyen; ő nemcsak túlélni, átvészelni akar, hanem életét élvezni is.Míg a klasszikus európai ember életét tudatos, küzdelmes kiteljese-désként élte meg, egységes erkölcsi alkotásként,3 addig a „szép élet pro-jektjének” elsődleges kérdése: mit akarok én? mi az, ami élményt je-lent számomra? mi az, amitől jól érzem magam? mi az, ami életemetszebbé teszi? mi az, ami életemet élményekkel, kellemes tapasztalatokkal

DIÓSI DÁVID

1976-ban született. Temes -vári egyházmegyés pap,egyetemi adjunktus a Ko-lozsvári Babeş-Bolyai Tu-dományegyetem RómaiKa t olikus Teológia Karán,szakterülete a liturgika. Leg- utóbbi írását 2011. 10. szá-munkban közöltük.

1Vö. Hans-Joachim Höhn:Wider das Schwinden der

Sinne! Impulse für einezeitkritische Ästhetik desGlaubens. In: Die missio-

narische Dimension derLiturgie. Gott feiern in

nachchristlicher Gesell-schaft I. (Szerk. Benedikt

Kranemann – KlemensRichter – Franz-Peter

Tebartz-van Elst.)Verlag KatholischesBibelwerk, Stuttgart,

1998, 45–59, 45.

A „szép élet projektje”

2Vö. Hans-Joachim Höhn:i. m. 48k.

3Vö. Török Csaba:Bölcsességkeresők.

L’Harmattan, Budapest,2009, 211.

101


fűszerezi? „Ahogy a modern kor megölte a klasszikus európai gon-dolkodás szívét képző metafizikát, s az örök érvényű igazságok helyétátadta a rációnak, úgy a posztmodern a modern kor racionalitásmítoszátilleti kritikával, s helyette egy esztétikai élet- és élettér-felfogást állít fel”,4

amelyben a személy mint esztétikai alany mérce és norma lett, pon-tosabban fogalmazva az egyéni ízlés válik döntővé, meghatározóvá,ami már eleve a fentebb megfogalmazott kérdéscsoportokból is evi-dens módon kitűnik. Mindezek a kérdések én-központúak, az indi-viduum pillanatnyi érzéseinek kielégítésére fókuszálnak, ugyanis a szó-ban forgó „szép élet projektjének” megvalósítása nem abban áll, hogyaz egyén igyekszik életének lineáris történetiségében bizonyos külsőnormákkal konfrontálódva és azokhoz igazodva lépésről lépésre egyobjektíven mégiscsak valamilyen módon meghatározható omega-pontfelé haladni, hanem az ember azon törekvésében, hogy a különbözőtörténelmi pillanatok által felkínált élménylehetőségekből minél töb-bet learathasson, vagyis a boldog és értelmes élet felfogása már nemaz élet teljességét tartja szem előtt, hanem a különböző élménysoro-zatok egymásutániságában próbálja a boldog és értelmes életet meg-valósítani. A világnak ezen teljesen szubjektivizálódott ködfelhőjébenjó az, ami hasznos, vonzó, szép és pillanatnyilag kielégítő számomra,érték pedig csak az, ami számomra érték, hisz az érték mint olyan, il-letve a másik — ugyanezen elvek alapján megfogalmazott — értékeszámomra nem létező valóság. Az értékítéletnek pusztán egyetlen egyszubjektumon kívüli, „objektív” referenciapontja van: az értékítéletnekalávetett valóság minél közelebb helyezkedjen el a jelenhez.

A posztmodern szellem számára az egyedüli külső értékalkotó mér-ce a „reflektált” valóság lehető legfrissebb volta, vagyis minden, amiközelebb áll a jelenhez, eleve jobb és értékesebb. Ezzel a szemléletmóddala posztmodern valójában továbbviszi a modern kor egyik legerőtel-jesebb mítoszát, a fejlődést, amelynek jelen, „korszerű” változata — mi-vel ezt interiorizálja — következményeiben sokkal károsabb.5 A fejlő-dés mítoszának „hivatalos” megvetése, utópiájának tagadása tehát csakolcsó szemfényvesztés. A tartalom forma-általi diszkvalifikációjanemcsak ezen a speciális téren mutatkozik meg. Valójában azt is mond-hatnánk, hogy ez egy általános posztmodern jelenséggé vált, illetve va-lamelyest találóbban fogalmazva egyenesen a homo postmodernus leg-jellegzetesebb arcéle lett. A homo postmodernus fogalompárban apostmodernus már nem a homo milyenségét, életmódját, létnek egy le-hetséges „technikai” megoldását kifejező egyszerű melléknév, hanema homo főnevesült szinonimája, vagyis posztmodernnek lenni az em-ber ideáltípusa, ettől ember az igazi ember. Állandóan mindennel upto date lenni, ez a posztmodern diktálta neurotikus online egzisztenciateszi az embert — önmaga és mások által elfogadott — emberré.Trendynek lenni élethivatás. A forma átveszi tehát a tartalom szerepét,a mód szubsztanciává válik, a regulatív princípium pedig konstitutívprincípiummá. A konstitutív emblémájú jelen azonban állandóan fe-lülmúlja, felülírja magát, a múlt pedig csak arra alkalmas, hogy korunk

4Török Csaba: i. m. 211.

Én-központúság

A posztmodern szellem

5Vö. Horia-RomanPatapievici: Omul recent.

O critică a modernităţiidin perspectiva întrebării

„Ce se pierde atunci cândceva se câştigă?”

Humanitas, Bucureşti,52008, 123k.

102


embere hozzá mérje magát, a benne rejlő hagyomány pedig csupán arrajó, hogy haszontalan ballasztjával az egyén fejlődésére ránehezedve ki-ölje belőle az eredetiség lelkét, így a jövő idősíkja az egyetlen, amely-be a szubjektum kapaszkodhat. Itt azonban nem egy távlati, és sem-mi esetre sem eszkatológikus jövőről van szó, hanem a jelenhez a lehetőlegközelebb álló, immanens jövőről. A jelenben élő ember folyamato-san arra törekszik, hogy minden pillanatban már ebben a kézzelfog-ható közelségben elhelyezkedő jövőben érezze magát. Ez a jövő egyimaginárius mátrix, amibe az egyén azt tölt bele, amit most akar, amineki most megfelel.6 Kényelmes a jövőt — amely valójában az idő nyers-anyaga — saját képemre és hasonlatosságomra gyúrni, hisz — mivelabban nincsenek készen adott realitások, nincsen benne a múltból át-szivárgott hagyományfüggő kötöttség, szűkösség — bármilyen mó- don alakítható, formálható, manipulálható, kisajátítható. A jelenkor em-berének egzisztenciáját a jelen és a (bármely pillanatban bekövetkezhető)jövő közötti — a megatrend sodrásával magával ragadott individuumízlésétől függő — szeszélyes, hetyke, szabályok nélküli játéka határozzameg, ami erősen képlékeny identitáshoz vezetett.7

Ez a koncepció csupán első látásra vezet stressz-mentes életvitel -hez, hisz egyrészt az egyén lépten-nyomon ki van téve annak az ál-landó, a tömegkommunikációs médiák reklám-stimulálása révén egy-re inkább növekvő nyomásnak, hogy lehetőleg minél több élménybenlegyen része, minél több ingerrel és tapasztalattal gazdagodjon, s ezek-ből nehogy egyet is elmulasszon; másrészt viszont — a szubjektum-nak az észlelés, az érzékelés, az érzelem, a cselekvés, valamint az íté-let terén tendenciálisan növekvő öntudatának köszönhetően, amelynemcsak azt az autonómiát jelenti, hogy az individuum bármily neműpillanatnyi szeszélyességét problémamentesen, azaz anélkül, hogy aszubjektív érvelésen kívül valamilyen objektív érveléshez is nyúlna,kielégítheti, hanem egyben az önmaga által választott jó fölötti fele-lősségérzetet is implikálja — az élmény-racionalitás logikája szerinteljáró egyénben ott lappang a bizonytalanság, a félelem, hogy vajon— mivel önmagában véve sem az eszközök választása, sem pedig ma-gán a választott eseményen való a puszta jelenlét nem garantálja a si-kert — az általa választott élmény-event eléri-e a szubjektumban azta hatást, amit az előzőleg külsőleg szuggerált és ígért, vagyis a piacáltal felkínált élmény-árut a szubjektum belsőleg olyan formában ma-gáévá tudja-e tenni, hogy az számára ténylegesen élmény legyen.8

A teljesen kommercializált élménypiacon az egymás között kon-kuráló producerek ajánlataikból minél többet el akarnak adni, termé-szetesen úgy, hogy abból nyereségük származzon. Az élménypiaconnemcsak pénznyereségről van szó, hanem figyelemfelkeltésről, minéltöbb konzumens, illetve nagyobb tömeg megnyeréséről. A termelők,akik piacviszonyban állnak a fogyasztókkal, rá vannak szorulva arra,hogy ajánlataik vevőkre találjanak. Így a kínálat igyekszik az emberminden kívánságát, szükségletét, ideálját és vágyát kielégíteni, sahhoz, hogy a fogyasztók számára a választást megkönnyítse —

6Vö. Békés Márton:A posztmodern után.

A történelem vége és amiutána következik.

Kommentár, 2007/4,102–107, 103k.

7Vö. Horia-RomanPatapievici: i. m. 140.

Az egyén az élmény-áruval szemben

8Vö. Peter Cornehl:Erlebnisgesellschaft und

Liturgie. LiturgischesJahrbuch, 52 (2002),

234–253, 237.

Élménypiaci verseny

103


amely dolgot a termelő a szolgáltatás „báránybőrébe” bújtatva tulaj-donképpen saját profitmaximálását szem előtt tartva önérdekből teszi— igyekszik a kínálatot célcsoportoknak megfelelően diverzifikálni,standardizálni és sematizálni — hisz az előre meghatározott formá-tumokba való kategorizálás lényegesen megkönnyíti a fogyasztó sajátstíluspreferenciája szerinti előválogatást — s ugyanakkor a konku-rensek ajánlatát fáradságot nem ismerve túllicitálni, felülmúlni.9

�

Világos, hogy egy ilyen szabályok szerint működő élménypiacon mi-lyen nehéz és ugyanakkor kockázatokkal teli vállalkozás az egyháznakjelen lenni. A liturgia, amely a szubjektivitás, az interszub jekti vi tás, va-lamint az objektivitás szféráit magába foglaló három-dimenzió-paradigma szerint történik,10 azaz egy olyan történés, amelyben a szub-jektum másokkal együtt élményszerűen találkozik egy rajta kívülállóés őt megszólító objektív valósággal, nehezen tudja felvenni a versenytegy olyan világi event-tel, amely a fent említett három dimenzióból afőhangsúlyt az elsőre téve, a harmadikat — esetünkben a transzcen-dens valóságot — pedig teljes egészében kizárva, illetve legfeljebb ali-biként felhasználva kimondottan az önmaga körül körhintázó szub-jektum szolgálatában áll, egyszóval egy olyan történés, amelyben —mivel főfoglalatossága abban merül ki, hogy a szubjektum élményi-gényét kielégítse — az ember mindenekelőtt önmagával találkozik.

A liturgia ellenben — amennyiben azt a kellő pompával ünnepel-jük — anélkül, hogy az érzékek élményszerű tapasztalatról lemon-dana, illetve azt diszkriminálná, a homo incurvatus in se ipsum cirkulá-ris egzisztenciáját megnyitja az Istennel való találkozásra, vagyis itt azélménytapasztalat s az azt elősegítő „kellékek” ereje nem merül ki aszubjektum öntömjénezésében, hanem annak kizárólagosan a hori-zontális síkot megcélzó szűk látószögét igyekszik kitágítani. Az em-bernek meg kell értenie, hogy a liturgiában tapasztalt élmény céljanem az önigazolás, hanem pontosan a transzcendenssel való találko-zás élménye, Istennek a szubjektumhoz intézett, őt egzisztenciálisanérintő személyes „kinyilatkozása”, amelyben az ember életének min-den dimenzióját és dramatikus vonzatát — tehát mind a színes ma-gaslatokat, mind pedig a nehezen emészthető mélységeket — magábazáró teljes valóságával találja szembe magát, életének drámájával ta-lálkozik, egy olyan drámával, amelynek a liturgikus-esztétikus va-lóságon túl etikus vonzata is van, egy olyan drámával, amely eg-zisz tenciájára nézve hermeneutikus és energetikus relevanciával bír.A liturgia élményvilága voltaképpen az emberi élet-drámát teljeskomplexitásában csillogtatja meg, amelyben az ember nemcsak a„vattacukor ízű Isten” kellemes és ártalmatlan jelenlétével találkozik,hanem élet-drámájának felelevenítésében egy olyan Istennel konf-rontálódik, aki — mivel az egyéni elvárásokhoz kevésbé illeszkedik —alkalomadtán kényelmetlen. Talán éppen ez a liturgia egyik „gyengepontja” a posztmodern ember szemében: „túlságosan” kizökkenti az

9Vö. Peter Cornehl:i. m. 241k.

Az élménypiacés az egyház

10Vö. Peter Cornehl:i. m. 252k.

A liturgia élményvilága

104


individuumot az önmaga körüli öntetszelgés tévelygéseiből, és hori-zontális földhöz ragadottságából vertikális pályára emeli.

�

A liturgia tanulhat a posztmodern társadalom megnyilvánulásaibólis. Előbb említettük a jelen társadalom esztétika-éhségét. Az egyháznakmeg kell értenie, hogy manapság nem mutathatja meg önmagát csu-pán a dogmatika és a morális prizmáján keresztül, nemcsak azért, mertez a posztmodern ember számára visszataszító, hanem már eleve azértis, mert ez a kettős alternatívájú önkifejezésmód erősen egyoldalú,s a ma emberének — mivel az vagy ad intra a kötelező „hittudás” pen-zumát növeli, vagy pedig ad extera a jelen társadalom részéről a mo-ralizáló igehirdetését elfogadását reméli — könnyen azt a benyomástkelti, mintha a kereszténység csupán gondolkodásra és cselekvésreserkentene. A liturgiában a hit dog ma ti zá lása és moralizálása mel-lett nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hit esztétikájára, vagyis egy olyandimenzióra, amely a hitet nem csupán a beszéd és a hallás útján köz-vetíti, hanem igyekszik ebbe a közvetítési folyamatba minden érzé-ket bevonni. A hitnek nem csupán az „agyhullámokat” kell mozgásbahoznia, hanem a lélek rezgését is elő kell idéznie. Itt a „sensus”-rólvan szó, nem pedig az olcsó szentimentalizmusról. Korántsem egyúj jelenségről, hanem egy olyan dimenzióról, amit a liturgia sajnálatosmódon az utóbbi évtizedekben elveszített, illetve amiről (tudatosan)lemondott. A liturgia esztétikai dimenziója a nagy zsinati eufória ésa (poszt)modern értékkoncepció collateral victim-je. Elgondolkozta-tó Molnár Tamás szavai: „Olyan kor ez, amelyben az egyház — jól-lehet nem hivatalosan, de legalábbis a gyakorlatban — kiölte litur-giájából, nyelvéből, szentségi életéből az esztétikai összetevőt, ezáltalzűrzavart keltett a hívekben, arra ösztönözve őket, hogy a modernkultúra hóbortos formáiban keressenek kárpótlást.”11

A liturgia nem csupán egy ceremoniális keretek között az emberkonkrét életszituációjába felhangzó információs és motivációs jellegűige-proklamáció, azaz nem csupán egy (szociál)pedagógiai, illetvemultimediális katekétikai „lecke”, amelynek főértéke az indoles didac -tica-ban rejlik, célja pedig, hogy az embereket a felebarát-szeretetrehangolja, valamint a jótettekre sarkallja, amiről az ember, ha elérte acultus purus magaslatát — egyszóval, ha már nincs ráutalva arra,hogy őt ilyen értelemben a liturgia motiválja, serkentse — egysze-rűen lemondhat, hisz az ilyen kontextusban csupán a lelkileg alul-tápláltak „mindennapi kenyere”.12 A liturgia ilyen értelemben kizá-rólag az ember szolgálatára kigondolt, kialakított és megvalósítottrendezvény. A liturgiának ez a szemléletmódja, „ami a misztérium-jelleget és annak kozmikus dimenzióját nem láttatja, nem a liturgiareformja, hanem annak deformálásaként hat”.13

Az a szép, esztétikus liturgia, amely garantálja az Isten és emberközötti találkozás hitelességét.

�

A liturgia és a hitesztétikája

11Molnár Tamás:Az egyház évszázadok

zarándoka.(Ford. Lukácsi Huba.)Szent István Társulat,

Budapest 1997, 81.

12Vö. Michael Kunzler:Die kosmische Dimension

der Eucharistie. ZuFragen ihrer liturgischen

Gestalt bei JosephRatzinger. In: Der Logos-

gemäße Gottesdienst.Theologie der Liturgie beiJoseph Ratzinger. (Szerk.

Rudolf Voderholzer.)Pustet, Regensburg,

2009, 172–204, 173–178;Alois Müller: Bleibt die Li-turgie? Überlegungen zueinem tragfähigen Litur-

gieverständnis angesichtsheutiger Infragestellun-

gen. LiturgischesJahrbuch, 39 (1989),

155–167, 158.

13Joseph Ratzinger:Új éneket az Úrnak!

Krisztushit és liturgiakorunkban. (Ford. Tóth

Vencel OFM.) Jel,Budapest, 2007, 189.

105


Az esztétikát viszont vissza kell helyezni ontológiai fundamentumára.14

A szép tulajdonképpen a Lét energiája, a Lét ad extram, amely hívo-gatja, meg- és felszólítja az embert, hogy létében észlelje. A racioná-lis észlelést megelőző, érzékek útján történő észlelést célozza meg; eztazonban nemcsak azért teszi, hogy a szépben felcsillanó léte „szere-lem első látásra” legyen, hanem azért, hogy a racionális észlelésen túl-mutasson. A szép a Létben rejtőzködő igaz és jó „magas rangú dip-lomatája”, amely a Lét feltárulkozásaként kapcsolatot keres és teremtaz észlelendő és az észlelő között, apriori valóságként kívülről „rátör”az emberre — akit jóllehet eleinte kapcsolatkeresésének objektumánaktekint, de csak azért, hogy a bekövetkező interperszonális kommu-nikációt kezdeményezze —, és rejtőzöttségéből kilépve — anélkül,hogy ezzel a közeledési kommunikáció-stratégiával teljesen identi-kus legyen, hisz ez azt jelentené, hogy a szépet befogadó valóság „szét-robbanva” elveszítené teremtett identitását — kinyilatkoztatja nem-nemlétét. Maga a létező — önmagában szépként — csalogat. A szépfundamentuma az a priori lét, vagyis az általunk tárgyalt „szép” on-tológiai fogalom, és nem csupán a többé-kevésbé önkényeskedő szub-jektum tetszés-ítéletének ingoványos talajára tévedt esztétizáló fogalom,amelyben már nem a létezőben felcsillanó Lét észlelése a mérvadó, ha-nem a prezentálásban felvillanó létezőnek apriori léte lesz élvezetet-biztosító képségének mértéke alapján aposzterior felülvizsgálva és ki-értékelve. A szépség, amelyről itt szó van, nem az ízlésnek mondottszubjektív vagy a tetszés által kifejezett érzelmi megfelelés kategóriájábatartozik, amely útján az egyén a minősített dolog fölött egy relatív ér-vényű szubjektív ítéletet mond ki, hisz ennek az ítéletnek a tárgya va-lójában nem is a szép, hanem a tetsző, vagyis egy olyan valóság, amelyaz egyén pillanatnyi hangulatát, érzelemvilágát bájosan megerősí-ti, jóváhagyja, megnyugtatja. Az ízlésítélet megalkotásakor „mint-egy elfordulunk a külső valóságtól és saját eszményeinket használjukmérceként, azaz szubjektív mértékkel mérjük az ítélet tárgyát, s mitöbb, e műveletet intuitív úton hajtjuk végre, minden logikai meg-fon tolás, latolgatás nélkül”.15

A szép a Létben alázatosan, azaz láthatatlanul meghúzódó igazrólés jóról beszél, ha úgy tetszik, az igazság és jóság „megtestesülése”, akülső világba való látható „emanációja”, más szóval a szabad szem-mel látható igazság és jóság, kettőjük érzékelhető formája, amely egy-ben garanciája annak, hogy az igazi jóról és a színtiszta igazságról vanszó. A Lét e triásza szervesen összekapcsolódik, egyik sem választ-ható el a másiktól anélkül, hogy ontológiai identitása szükségszerűenmeg ne sérüljön, torzzá ne váljon. Az igazságtól és a szépségtől elvá-lasztott jó nem több, mint homályos érzés, illúzió, a jótól és a széptőlelvonatkoztatott igazság fanatizmus, vagy legjobb esetben üres szó, il-letve tajtékzó demagóg szófecsérlés, az igazságtól és a jótól „emanci-pálódott” szépség pedig bálványimádást diktáló energia.16

Joggal kérdezhetjük, vajon mi tartja össze, mi kovácsolja eggyé ehármat anélkül, hogy bármelyikük is megszűnne létezni, illetve iden-

Az esztétika ontológiaifundamentuma

14Ehhez a témáhozrészletesebben: Michael

Kunzler: Porta Orientalis.Fünf Ost-West-Versuche

über Theologie undÄsthetik der Liturgie.

Bonifatius, Paderborn,1993, 466–506; JakobBaumgartner: Liturgie

und Schönheit. HeiligerDienst, 40 (1986), 65–84.

15Szerdahelyi István:Esztétika, kritika, közízlés.

Kossuth, Budapest,1985, 256.

Szépség, igazságés jóság

16Vö. Marko Ivan Rupnik:Pornind de la frumuseţe.

In: Tomáš Špidlík – MarkoIvan Rupnik: Teologia

pastorală. Pornind de lafrumuseţe. (Ford. IoanMilea.) Galaxia Guten-

berg, Târgu-Lăpuş, 2007,519–542, 519k.

106


titását feladva a másik kettő bármelyikével egybeolvadna? Mi garan-tálja, hogy e három ugyanazon transzcendentális Lét maradhassonmás-más szempontból? Mégpedig öröktől fogva mindörökké! Mi azaz erő, ami örökké konstansul kezeskedik arról, hogy a Lét sohase re-kedjen meg a merev unalmasságban — mégpedig sem immanenciá-jában, sem pedig ad extram —, hanem — annak ellenére, hogy folyto-nosan ugyanarról az örök jóról, igazságról és szépségről „tudósít”mégis — minden idők emberének dinamikus, vitális lendületű Való-ság maradhasson? Ez a szeretet:17 nem a tökéletlen emberi szeretet,amely e három transzcendentálé valamelyikét a másikakkal való egy-ségétől megfosztva, valamint önkényesen „privatizálva”, s így „ma-gánüggyé” degradálva könnyen narcisztikus attitűddé, tébollyá vál-hat, hanem a valódi, örök, isteni szeretet. Csupán ez az isteni szeretetörökké tartó, mindörökké hűséges, elpusztíthatatlan, hisz ugyanar-ról a szeretetről van szó, amely a három isteni személyt is egy Istenné„kovácsolja”, s így a Szentháromság lényegében véve a szeretetbenvaló egy-lét, szeretet-egység-lét.18 Mivel „Isten a szeretet” (1Jn 4,10), azigaz, a jó és a szép tulajdonképpen egyazon Lét — azaz Szeretet —más-más oldala, vagyis az isteni szeretet igaz, jó és szép, de ez for-dítva is helyes: az isteni igaz, jó és szép szerető igaz, jó és szép.

Térjünk vissza az általunk tárgyalt szépre. Az igaz és a jó a szép-ben csúcsosodik ki, hisz a szép Isten ingyenes kisugárzásának lát-hatósága. Isten a szépségben magára ölti a „dicsőség ruháját”. A „di-csőség” és a „szépség” ugyanazt az isteni kisugárzást jelöli, csupánmás-más szempontból: Isten részéről dicsőségnek, az ember részé-ről pedig szépségnek nevezzük. Ez az isteni szeretet műve. A szépa Lét rakoncátlan, türelmetlen mosolygó arca, amelynek gyökere aszívében honoló igazság és jóság. Rakoncátlansága a szenthárom-ságos Isten immanens életében örök időktől fogva létező én-te-ti-miinterperszonális dimenziókat magába záró szeretet-játékából adó-dik, türelmetlensége pedig irántunk való túlcsorduló szeretetéből.Amint fentebb kifejtettük, a szépség mozgatórugója a szeretet, séppen ezért a szépség nem erőszakos, senkit sem kényszerít elfoga-dására, csupán felkínálja magát, pontosabban a Lét energiáját, a ke-gyelmet, amelynek mindenki részese lehet, aki belebocsátkozik aLéttel való találkozásba a szépben, abban a szépben, amelynek el-tökélt szándéka, hogy a Jegyest — azaz a teremtett világot — azeszkatologikus távlatba helyezett menyegzőre a Vőlegény számárafelékesítse (vö. Jel 21,2). A magyar „kegyelem” szó latin megfelelője,a „gratia”, legközkeletűbb jelentése (a magyarban is használatos „grá-cia”): szépség, báj, kecsesség, kellem, kellemesség, kedvesség, illetveszeretetreméltóság. A „kegyelem a teremtményhez szorosan hozzá-tartozó minőséget jelöl, amely — olykor az isteni ajándék következ-ményeként — széppé, vonzóvá és szeretnivalóvá teszi”.19 A Szentí-rásban „sosem fordul elő, hogy a teremtmény szépsége vagy jóságamagyarázná, vagy az idézné elő az isteni kegyet. A teremtmény»gráciája« függ Isten kegyelmétől, és nem fordítva.”20

Az isteni szeretet

17Vö. Marko Ivan Rupnik:i. m. 520.

18Vö. Hermann Josef Spi-tal: Trinitarischer Zugangzur Wirklichkeit des Men-

schen. In: Im Gesprächmit dem dreieinen Gott.Elemente einer trinitari-

schen Theologie. (Szerk.Michael Böhnke – Hans-

peter Heinz.) Patmos,Düsseldorf, 1985,

287–301.

Szépség — dicsőség —kegyelem

19Raniero Cantalamessa:Mária az egyház tükre.

(Ford. Ördögh Éva.)Sarutlan Kármelita

Nővérek, Pécs, 2002, 25.

20Raniero Cantalamessa:i. m. 26.

107


A szerető szépség teret biztosít a szabadságnak, vagyis az elfoga-dásnak vagy az elvetésnek. A szabadságnak éppen ez a tere a lelki harcmezeje, ez az a hely, ahol a lét a Léttel vívódik, ahol a belső tunya sága szépben külsőleg felcsillanó isteni hívogatással harcra kel. A per-szonális szeretet ugyanis két egymástól elválaszthatatlan axiómát is-mer: nincs szeretet áldozat/önfeláldozás nélkül, de nincs szeretet öröm,boldogság és diadal nélkül sem.21 Mindkét dimenzió konstitutív, deegyik sem kerülhet olyannyira előtérbe, hogy a másikat elhomályo-sítsa. Ha ugyanis az önfeláldozás kerül túlsúlyba, a szeretetbőlkönnyen az önfeláldozásnak egy az egyénre teherként ránehezedő,s ezért legszívesebben elkerülendő etikai-morális parancsolatot bar-kácsolunk, ha pedig a szeretetet csupán az öröm reflektorfényében pre-zentáljuk, az egyén számára csalfa, hamis vitalitást sugallunk, amelya kereszt árnyékában szappanbuborék gyanánt egyhamar szétpuk-kad. Minden valódi szeretet húsvéti szeretet. Nem az a húsvéti sze-retet, amely legszívesebben elfelejtené a nagypénteket, hanem az, amelya nagypéntek jeleit dicsőségbe öltözve viseli. A szépség színpadán egydráma játszódik, életünk drámája, amely mentes minden idealizmustólés romantikától. A szép személyes egzisztenciánk húsvéti drámájá-nak megélésére hív, arra a húsvéti drámára, amelyben benne foglal-tatik életünk önfeláldozással teli keserű nagypéntekje — vagyis an-nak a magatartásformának a kínos halála, hogy a szépben önmagunkérvényre juttatását szemléljük —, de amely ugyanazon lélegzetvétellelkilátásba helyezi az önmagunk szűklátókörűsége fölött aratott dia-dalmas győzelem örömét és boldogságát.

�

A Lét szépben való „megtestesülése” Krisztus megtestesülésében érteel maximumát. A megtestesült Krisztusban, aki „született, de nemteremtmény” (Credo), a szépség egyenlő a tökéletességgel. HitvallóMaximosz (580–662) szerint Krisztus „önmaga képmásává és jel-képévé [vált]: szimbólum formájában önmagát mutatta meg önnönmagából kiindulva; az egész teremtést saját maga mint látható köz-vetítésével elvezette saját magához mint tökéletesen rejtett láthatat-lanhoz”.22 A látható Jézus emberi arca — egyszóval emberi mivoltá-ban — nem mást mutatott meg, nem egy rajta kívül eső láthatatlanmásik valóságnak, hanem saját magának — azaz Isten Fiának —megmásíthatatlan képmása és szimbóluma.23 Krisztus arcán a szép-ség nemcsak hogy felcsillan, hanem az maga a szépség. Másképp fo-galmazva: az inkarnáció óta a szépség ontológiai és teológiai foga-lomként elválaszthatatlan Krisztus arcától, pontosan úgy amintKrisztusnak látható és láthatatlan oldala sem választható el sohasemegymástól, hisz mindkettő — amint ezt az előbb láttuk — az egyetlenÚr „arca”. Mégis Krisztus, aki a szép…, szebb, mint bárki az emberek fiaiközül (Zsolt 45,3), nem volt sem szép, sem ékes, a külsejére nézve nem voltvonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, (…) olyan, aki elől iszo-nyattal eltakartuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra

Szerető szépségés szabadság

21 Vö. Marko Ivan Rupnik:i. m. 527sk.

A megtestesült Krisztusés a szépség

22PG 91,1165D–1168A.

23Christoph Schönborn:Krisztus ikonja. (Ford.

Szegedi Iván.) Holnap,Budapest, 1997, 110.

108


(Iz 53,2–3). Másképp fogalmazva Krisztus arca nem a közízlés olcsótárgya, szépsége nem tömegeket vonzó hétköznapi csillogó giccs,szépsége nem csupán látszatkeltés, nem csupán smink. Szépsége sok-koló szépség, a húsvéti misztérium teljességének szépsége.

A Teremtetlen és teremtett, ember és Isten között azonban a szép-ség fogalma meghaladja a megfelelés és harmónia jelenségkörét, s mintszakramentális valóság „teológiai szócső”, vagyis Istent felülmúl-hatatlan, utánozhatatlan tökéletességének „egészen másságában” je-löli. A szépség tehát nem egyenlő egyszerűen a tökéletességgel, hisz„bármi, ami a maga nemében egészen tökéletes, bármi, ami itt a föl-dön »teljesen tökéletes«, az egyben teljesen befejezett és hiánytalan,következésképp nem hagy semmi megkívánhatót maga után. Hiány-zik belőle az a vágyakozás és az a felfakasztott mélabú (…), amelylényegi része minden földi szépségnek. Hiányzik belőle a hiány. (…)Egy teljesen tökéletes, véges dolog hűtlen a szépség transzcenden-tális természetéhez. És semmi sem becsesebb, mint egy bizonyos szentgyengeség, és az a fajta tökéletlenség, amely által a végtelen megsebzia végest.”24 Az immanens szépség tökéletlenségében rejlik a Lét hí-vogató ereje. Hadd idézzük ebben az összefüggésben C. E. M. Joad(†1953) angol filozófus szavait: „Nincs olyan kék ég júniusban, amine utalna egy még kékebbre. Nincs olyan gyönyörű naplemente, amelyne keltené fel egy még nagyobb szépség gondolatát. A lélek egyszerreboldog és kiábrándult. A fátylat oly gyorsan emelik fel, hogy alig vanidőnk felfogni megtörténtét, mielőtt újra lehullana. De az alatt a pil-lanat alatt, amíg felemelkedik, valami mögöttesnek, valami túlvi-láginak a látomását kapjuk, amely tovalibben, még mielőtt világo-sabban láthatnánk, és amely mikor ellibben, egy meghatározhatatlanvágyat és sajnálkozást hagy maga után.”25

�

A liturgiában a szépség nem a látszatot keresi, nem az esztétikai élvezetetvadássza, nem a gyönyört hajhássza. Mozgatórugója a transzcendensabszolút Széppel való egzisztenciális találkozás utáni vágy, azzal a Szép-pel való találkozás, amit az ember nem állíthat önerőből elő, nem for-mázhat meg, nem barkácsolhat össze. A szép révén az ember nem ön-magát és életterét igyekszik sminkelni, sőt mi több, még az általunkegzisztenciálisan megvalósítandó szépség sem — ami lényegében véveminden kultusz célja — követheti a sminkelés klasszikus szabályát (azelőnyös tulajdonságokat kiemelni, a szépséghibákat pedig elrejteni, el-tüntetni, nem-létezőnek álcázni). Kultikus összefüggésben a szép csakakkor szép, ha transzparens, ha megmarad az örökkévalóság áttetszőablaka. Az embernek tehát a liturgiában nem az a feladata, hogy sa-ját ujjlenyomatú szépségét „tálalja”, hanem hogy az embert életbevá-góan megújítani szándékozó isteni szép számára a világot megnyis-sa, vagyis Isten dicsőségének, illetve szépségének jelenlétet biztosítson,mert voltaképpen csak ez a szépség valójában transzparens, áttetsző,amely jóllehet Istent emberre és világra szabottan közvetíti, de nem

Szépség és tökéletesség

24Jacques Maritain:Teremtő intuíció a művé-

szetben és a költészetben.Költészet és szépség.

(Ford. Cseke Ákos.) FoliaSelecta, 1998/14, 2–14, 7.

25C. E. M. Joad: Matter,Life and Value. Oxford

University Press, London,1929, 398. (idézi Jacques

Maritain: i. m. 712)

A transzcendensSzéppel való egziszten-

ciális találkozás utánivágy a liturgiában

109


torzítja, vagy saját belátása szerint — megfosztva őt meglepetést tar-togató jelenlétének teljességétől — egyoldalúan kanalizálja.

A szép felkavarja az embert, hisz a szép révén a szubjektum az ap-riori objektív Lét üzenetével találkozik. A szép a szubjektumot ön-maga narcisztikus tetszelgéséből felrázza, hisz célja nem az egyén tet-szésének megnyerése, hanem a transzcendens Létnek igazként ésjóként való kinyilatkoztatása. A szép nem az egyén szubjektív pro-jekciójának tükörképe, hanem az a tükör, amelyben a szubjektum sze-mélyes természetéhez tartozó (el nem veszíthető és nem kisebbíthető,legföljebb eltorzítható) istenképiségét szemlélheti. Ez a szemlélésazonban sohasem egy semleges folyamat, hanem az egyén reáliseszkatológiai koordinátáit feltérképező helyzetjelentés. A széppel valótalálkozás éppen ebből kifolyólag ambivalens érzéseket kelt az em-berben: egyszerre vonz és taszít, egyszerre elbűvöl és felráz, egyszerregyönyörködtet és felriaszt, egyszerre megnyugtat és változást köve-tel. Ez azt jelenti, hogy az ember a szép fényében egy másik, transz-cendens világot érintve valós önmagával találkozik. A szép ugyanisnem a „nyugalom szigete”, nem egy statikus idea, hanem az a „tér”,amelyben a transzcendens és az immanens valóság a Lét hatóerejé-ben drámai módon összeütközik, amelyben az ember kontingens lététmegtapasztalja; az a „tér”, amely mind a transzcendens, mind pedigaz immanens valóságot létének felcsillogásában látszat-létezésétőlmegfosztja. A szép hatóerejében Isten nem az, akinek őt az ember le-festeni igyekszik, vagyis nem egy bálvány, és az ember sem az, akineklátszani szeretne. A szép felhívja ugyanakkor az ember figyelmét ver-tikális irányultságára, ami részéről erőfeszítést követel meg. A szépugyanis megérteti vele, hogy saját maga mércéje nem önmaga, hanemaz a jó és igaz, amely a szépen keresztül megmutatkozik.

A szép vonzalmában találkozik a lét a Léttel, az immanens lét a transz-cendens Léttel, a kontingens lét az Abszolút Léttel. Ez a találkozás azember részéről az imádás jegyében történik, hisz az imádás a lét en-gedelmessége, létünk engedelmessége Isten Létének, s így az imádásvalójában az igazságban való lét.26 A szép — avagy hiteles — liturgiatehát az igazságban gyökeredző létre vezető út. Az imádás a nevén, azazszemélyesen és személyként Isten által megszólított ember legelső, min-den más cselekedetet megelőző és annak alapot biztosító válasza, amely-ben az ember nemcsak ajkával, hanem teljes létével kijelenti az Istenés ember közötti kommunikáció legalapvetőbb axiómáját: „Te Isten vagy,én pedig a te teremtményed”, vagy más szóval: „Az Isten az Isten, azember meg ember!” Az imádás voltaképpen egzisztenciális aktus,az emberi egzisztencia alapvető irányítottsága létének forrására és be-teljesítőjére, Istenre. Isten imádása szép, mert rajta reflektálódik azisteni igazságot és jóságot hirdető isteni szépség; az embert az isteniszépség magával ragadja, az igazságra és a jóságra vezeti. Az isteni szép-ség hatóerejében mi is egyre szebbé leszünk (Ez 16,13). Élethivatásunk ez:a Szép erejében széppé válni!

A szép felkavaró ereje

26Vö. Romano Guardini:Vom Sinn des

Gehorchens. In uő: Aufdem Wege. Versuche,

Matthias Grünewald,Mainz – Wiesbaden,

1923, 19–32; Joseph Rat-zinger: Von der Liturgie

zur Christologie. RomanoGuardinis theologischer

Grundsatz und seineAussagekraft. In: Wege

zur Wahrheit. Diebleibende Bedeutung vonRomano Guardini. (Szerk.

Joseph Ratzinger.)Patmos, Düsseldorf,1985, 121–144, 135;

Gunda Brüske: Spiel oderAnbetung? Romano

Guardini und JosephRatzinger über den Sinn

der Liturgie. In: DerLogos-gemäße Gottes-

dienst. Theologie der Li-turgie bei Joseph Ratzin-

ger, i. m. 91–110, 103k.

110


Esti versaz égi szélvédőntávoli idegen fényekgazdátlan üzenet —a völgyben kiszikkadtcserepes sötétségakáclombba fulladt harangszómintha túl hangos volna a szívedpedig csak a földben úszó csontokneszeznek s alvó madárszárnyaka faluban már mások élnekkihez tartozol hátte kísértő árnyék

Kinek mondanámcsak elfelejteném márazt az erőtlenül lehanyatlókart ahogy integet nekem távozóbanazt a kényszeredett mosolytmely egyberántotta hirtelena beesett arc ráncait csak ne világítana még mindigaz a vizeskék szempára ráccsal fölszerelt ágybólahogy elmotyogjavan neki egy költő fiaaki szép verseket írde egyet se róla egyet se hozzábiztosan azért mert nem szereti őt

elmondhatnámhogy az a költő én vagyokés nem igaz hogy nem szeretemhogy is gondolhat ilyet édesanyám

de most már kinek mondanám

FECSKE CSABA

111

SZÉP/ÍRÁS


Podolin emlékeA régi, történelmi Magyarország északi része varázslatos vidék. Kü-lönösen a Szepesi-medence, mely a Magas-Tátra lábánál fekszik; na-gyobb városai — Igló, Késmárk, Lőcse — már a középkortól híresekvoltak. Különös szerepük nemcsak regényes környezetükből, érték-teremtő tevékenységükből, hangulatukból adódott, hanem határszélihelyzetükből, a „végek” sajátságos élethelyzetéből is. Távol estek a„történelem országútjától”. Ezért történhetett, hogy Zsigmond kirá-lyunknak is ők voltak a legkevésbé fontosak: 1412. november 8-án— velencei hadjárata költségeinek fedezésére — 16 szepességi várostadott zálogba II. Ulászló lengyel királynak. A városok — közöttükLubló, Igló, Felka, Poprád, Szepesszombat, Váralja, Strázsa — így360 éven át a lengyelek tulajdonába kerültek, csak Mária Terézia ural-kodásának idején, 1772-ben térhettek az anyaországhoz vissza.

Már régóta apró vármegyék húzódtak meg itt északon, a Kárpátokövezte határszélen, a gránicon: Trencsén, Túrócz, Árva, Liptó, Szepesés Sáros. A „végek” világának előnyét és hátrányát is tapasztalhattáképpúgy, mint városaik. Ritkábban vonultak erre kivont kardjukkal„pártot ütő hadak”, viszont távol estek az ország vérkeringésénekközpontjától, és a tűnő emberöltők során hajdani jelentőségük, sze-repük fokozatosan csökkent.

A Szepesi-medence északkeleti részén fekvő Podolin is az elzálo-gosítás sorsára jutott. Ekkor még erődrendszer, városfal védte aPoprád folyó bal partjára épült városkát. A középkori „határőr” ma-gyarság száma azonban egyre csökkent, és a betelepülő szászok te-remtettek értékes, fejlett városi kultúrát; a szlovákok mellett pedig ké-sőbb az odaköltöző lengyelek száma is megnőtt. A lengyel fennhatóságalatt élénkült meg a kereskedelme és a kézműipara: a fafeldolgozó üze-mek, a lenszövő takácsok, a híres kékfestők és a gubakészítő mesterekmesszi környéken ismertek voltak. Jelentős kereskedelmi útvonal érin-tette. A főterét emeletes, magas tetejű, módos polgárházak övezték, ittkapott helyet a városháza is. Az ide torkolló szűk, kövezett utcákkalegyütt mindez középkorvégi hangulatot árasztott a következő száza-dok során, mintha az idő megállott volna a falai között.

A város rangját ebben az időben egy megalakuló gimnázium nö-velte. IV. Ulászló (1632–1648) lengyel király idejében Lubomirski Sza -niszló herceg, a krakkói palatinus sokat tett a Kalazanci Szent Józsefáltal Rómában alapított — Kegyes Iskolákat működtető — piarista ta-nító szerzetesrend lengyelországi megtelepedése érdekében. Mivelpedig Podolin, ha jogilag nem is, de tényleges élethelyzetében akkormár 230 éve Lengyelországhoz tartozott, Lubomirski több évi utánjá-rással elérte, hogy 1642-től, Varsót követően, Podolin is gimnázium-hoz jusson. Házat építettek 16 rendtag befogadására, ezt felszereltéka szükséges bútorzattal és házi eszközökkel. A rendtagok illő elhe-

FÉJA ENDRE

1930-ban született Buda -pesten. Az ELTE BTK ma-gyar–történelem szakándip lomázott 1953-ban. Öt -ven éven át gimnáziumitanárként dolgozott. Leg- utób bi írását 2009. 9. szá-munkban közöltük.

112


lyezése után került sor az iskola és a kollégium felépítésére. Amin vi-szont csodálkoztak mind Rómában, mind Magyarországon, az a gim-názium magyarnyelvűsége, hiszen a város lakosainak többsége németvolt, a helyi magyarság csupán kisebbséget alkotott a német, szlovákés lengyel ajkú polgárok között. Így a kollégiuma nemzetiségi jellegű,hiszen a tanulók jó része a környező vidékről érkezett. Ez lett orszá-gunk első piarista gimnáziuma. Nehéz idő következett, de az iskolamegállott a lábán, végül is életben maradt.

Moós János igazgató atya — a piarista rend szellemében — meg-fogalmazta gimnáziumuk már emberöltők óta követett nevelő- ésoktató munkájának célját az 1888/1889. tanévet összegző Értesítőelején: „A podolini kegyesrendi gymnasium a magyarosítás határ-széli elővárosa. Környékével együtt lakossága idegen ajkú. A tanárikarnak azon nemes feladat jutott osztályrészül, hazánk édes nyel-vét nemcsak mint puszta ismeretet terjeszteni, de hazánk nyelvénekelsajátításával egyszersmind a fiatal keblekbe a honszeretet csírá-ját beoltani, s nyelvünk eszközével drága hazánk földjét az idegenajkú honpolgárokkal megkedveltetni. Megértetni a serdülő korral,hogy a hazafiság nemcsak puszta szólam, de magyar érzés sugalltatettben nyilvánul; s e tett a kötelesség szigorú érzetét tételezi fel,mely érzelemre a tanítás eszközével nem csupán fejlesztőleg kellhatni: de a már fejlesztett honszeretetet nyomról nyomra ápolni ésistápolni minden magyar tanár legszentebb kötelessége.

Tradicionális a kegyesrendi iskolák vallás-erkölcsi iránya. Köz-tudomású, hogy az intézetek mindegyike egy-egy templom, mely-nek oltárán az emberi élet legnemesebb kincse, a vallás erkölcs és ahazaszeretet nemcsak őriztetnek és ismertetnek, de a gyakorlati életmezején a legnagyobb sikerrel át is ültettetnek.

A kegyesrendi iskolák büszke múltja utal arra, miként kell éslehet az egyháznak hű fiat, a társadalomnak derék férfiút, s az ál-lamnak tettre kész magyar honpolgárt nevelni.” Mindmáig tisztes-séggel vállalható, az erőszakos magyarosítástól távol álló, humá-nus célok. A gimnázium őrizte Rákóczi és a kurucok emlékét, aszabadság és a függetlenség szellemét, s hagyományokat tisztelő,ellenzéki érzületű magyarságtudatot nevelt a tanulóiban, amint ezkésőbb is mindegyik felvidéki piarista iskolára jellemző volt.

�

Először a nagyanyja hozta el Podolinba Krúdy Gyulát, majd a ke-gyesrendi atyák négy évfolyamos gimnáziumának második osztá-lyába íratta be — 1888 őszén — elsőszülött fiát az édesapja. Feltehe-tően a szatmári gimnázium első osztályában az előző tanévben elértgyönge elégséges eredménye miatt próbálta elhelyezni egy — anyírségi élet „csábításaihoz” képest zártabb — másik világba.Amúgy is sok szülő vitte abban az időben gyermekét a felvidékineves iskolavárosokba, ahol tanulmányaik mellett — főleg szállás-adóiknál — a német nyelvet is elsajátíthatták. Az író később, 1923-

113


ban így emlékezik erre: „Szigorú neveltetés végett előbb a szatmáriJézus-társasági atyákra, majd a podolini (Szepes megyei) kegyes-rendi papokra bízott atyám, és ezeket az esztendőket sohase felej-tettem el, mint ahogy élete végéig a legtöbb ember szívesebben em-lékezik gyermekkorára, mint későbbi idejére.”

Édesapja a szolgabírónál helyezte el fiát. A koránál — mind testi-leg, mind szellemileg — érettebbnek tűnő fiú élete így sokkal kö-tetlenebb lehetett, mint a kollégium lakójaként. Gyakorta kimehetetta városba, barátságokat köthetett, télen korcsolyázhatott a befagyottPop rád jegén, tánciskolába járhatott, sétálhatott a főtéren szállásadó-jának lányaival, akik különösen kényeztették, s még a tanulmányai-ban is segítették. Betérhetett vélük a cukrászdába, és még az első sze-relem szálai is könnyebben szövődhettek Wittkó Irmával, egy helybélihíres takácsmester leányával. Jól érezte magát, kedves volt néki a vá -ros, szerette és tisztelte tanárait, szállásadóit. Mindennek döntő részevolt a serdülő fiú belső formálódásában, élmény-gazdagodásában.

Az iskolának ebben az időben mindössze 62 tanulója volt. Érde-kes az összetételük: közülük csak tíz a helybéli lakosok gyermeke.28-an Szepes megyéből jöttek, a többi tanuló pedig Észak-Magyar -ország megyéiből érkezett, tehát részint a piarista kollégiumban,részint magánházaknál laktak. Krúdy Gyula volt az egyetlen Sza -bolcs megyéből származó. A tanulók nyelvtudásának adatai is jel-lemzőek a nemzetiségi környezetre: a 62-ből 13-an voltak csupánazok, akik csak magyarul beszéltek; 38-an a magyar mellett a németés a szlovák nyelvet is bírták. Származásuk megoszlása pedig: 23-anérkeztek értelmiségi, 27-en kereskedő vagy iparos családból.

Az ekkor tízéves Krúdy Gyula a környezetváltozás és a kezdetitárstalanság miatt rövid ideig magányosnak érezte magát: nem voltzökkenőmentes az átmenet fiatal életében. Ez azonban csakhamaroldódott.

A II. osztályban 15-en ültek, Dékány Lajos tanár úr volt az osztály-főnökük, a tapasztalt, már tizenegy éve működő magyar–latin sza-kos tanár. Krúdy Gyula bizonyítványa a tanév végén nem sikerült va-lami fényesre: öt tárgyból kapott elégséges osztályzatot, latinbólelégtelent, és csupán földrajzból ért el jeles eredményt. Kemény kö-vetelményeket támasztó világba került. Nem volt könnyű az iskolamunkarendje sem, hiszen a zord téli hónapokat kivéve reggel ½ 8-korszentmisével kezdődött a nap, és a délutánba nyúltak a tanítási órák.Az előző, a Szatmárban töltött első gimnáziumi év pedig nem jelen-tett biztos tudásalapot talán egyetlen tárgyból sem. Itt, északon — aforró nyírségi nyár és a hosszú, érlelő ősz színeivel szemben — a koraisötétedés után hamar beköszöntött az este, majd a kemény tél követ-kezett, és késve érkezett a tavasz; a városka hosszú hónapokon át egyfagyos, behavazott, fehér világban töltötte mindennapjait.

A harmadik osztály már jobb eredményt hozott, pótolta hiányait.Csak rajzoló mértanból és gyorsírásból kapott elégségest. A többitárgyból jeles és jó volt az érdemjegye. Osztályfőnöke az első éve ta-

114


nító, physikai földrajz és mennyiségtan szakos Faschler László volt,aki a tanév végén véget vetett életének. A tanulók létszáma 13-ra apadtaz osztályban.

Krúdy közben megismerte a környéket: bejárta a Szepességet, Kés -márkot, amely „a fényes várost” jelentette Podolinban; megfordult Lub -lón és Lőcsén. A nyarat most is otthon töltötte, és következett a negyediktanév. Osztályfőnöke a magyar nyelvet és latint oktató, huszonhároméve tanító Obelcz József atya lett, szintén tapasztalt tanár. Itt Krúdy Gyu-la a jeles (vallástanból, történelemből) és a jó érdemjegyek mellett csaklatinból, mennyiségtanból és földrajzból lett elégséges. Magatartásá-ra mindvégig a „szabályszerű” minősítést kapta. 13-an fejezték be si-keresen az alsó négy osztály gimnáziumi tanulmányait. Így 1891 nya-rán továbbléphettek egy nyolc osztályos gimnázium felső tagozatába.Zömében a felvidéki gimnáziumokba indultak tovább; Krúdy Gyulapedig hazatért: a nyíregyházi Evangélikus Főgimnázium tanulója lett.

�

Ekkor még nem tudhatta, hogy ez a három év, a piarista gimnázium,a podolini világ emléke milyen meghatározó és kitörölhetetlen részelesz életének, írói munkásságának. Az öreg épületek, a kolostor né-masága, a hosszú, hűvös folyosók magánya, a lakatlan emelet, a régikönyvtár a felhalmozott könyvek tömegével mind mély benyomástkeltett a fiatal fiúban. Az ódon, sejtelmes légkör beivódott lelkébe, hi-szen amúgy is vonzódott a középkor világához, pedig a kisváros ahajdani fényesebb múlt emlékeiből már csak az öreg, zömök harang-tornyot, a várfal töredékeit, a piarista templomot, a kolostort a kollé-giumával, valamint a főtér és a piactér módos polgárházait őrizte meg.Csak a Poprád vize folyt a város mellett éppen úgy, mint évszázadokóta. A koraérett kamasz azonban mindent megfigyelt, „megőrzött”lelkében a régmúlt hajdani, felvidéki hangulatából annyira, hogy mégévtizedek múltán is gyakran felidézte. Az egykori élet, a megszépítőemlékek és az álmok összemosódtak benne: bűvös hatásra lettek ké-pesek. Podolin emléke és a számára kedves, jellegzetes alakjai fel-rémlenek, előtűnnek számtalan írásában.

Podolin pedig tovább folytatta csöndes életét. A 19. század vé-gére az egykori város már csupán az ó-lublói járás nagyközsége lett;1910-ben 1503 német, szlovák és magyar ajkú lakossal. Túllépettrajta a múló idő. Amivel még büszkélkedhetett, az a gőzfűrésze,posta- és távíróhivatala, takarékpénztára és önkéntes tűzoltó egye-sülete, valamint a vasútállomása: a Poprádfelkáról induló vasút-nak itt volt a Poprád-völgyi utolsó állomása.

�

Nem a valahol eltöltött idő tartama a döntő életünkben, hanem azott kapott élmények, amelyek követnek az életünkben. Ahol egykorboldogok voltunk vagy szenvedtünk, az végigkísér, bensőnkből ki-törölhetetlen. Ahogy az évek szépen sorban rakódtak az író vállára,

115


egyre gyakrabban merült fel a múlt, a két legnagyobb, meghatározóerővel bíró ifjúkori élménye és helyszíne: a Nyírség és a Felvidék, saz utóbbinak az élén Podolin. Ide utazott, ide látogatott a valóság-ban éppúgy, mint az álmaival átszőtt gondolataiban. Még évtizedekmúltán is erre gördült Krúdy „postakocsija”, erre vitt a vonatja, erreszálltak a gondolatai, felrémlettek a város polgárai, és ide röpítettékaz álmai. „A szolgabíró, akinél laktam podolini diákkoromban,három gyönyörűséges kisasszonyt nevelgetett a piactéri ódon házá-ban… A Duchon kisasszonyok mindig velem voltak, Anna, a legi-dősebb a latintudományhoz értett, és deáknyelven kellett vele be-szélnem. Janka, a középső, a matematikának volt a mestere, de aföldrajzot is kifogástalanul értette. Ilonka, a legkisebb, állandó őrsé-gen volt, hogy el ne csavarogjak a háztól, és este lámpásom mellettüljek és tanuljak. Mindezen műveleteket olyan felejthetetlenül ked-ves modorban cselekedték, mintha voltaképpen én lettem volna azemeleten az ő védelmező lovagjuk, s egyben apródjuk is. Aki a leg-külsőbb szobában aludt, a belső szoba hölgyeinek védelmére. A Kis-asszonyokat csak az én szobámon át lehetett megközelíteni… »Gar-dedám«-juk voltam tízesztendős koromban, mint vidéki szokásszerint mondták, és esti sétájukra, a piactérre vagy vacsorautáni vi-zitjeikre, a rokoni házakhoz, de a karácsonyi éjféli misére is mindigmagukkal hurcoltak. Egy kisfiú három felnőttkisasszony között…Nehéz ez esztendőről írni ma is, amikor üresnek látom napjaimat, ésa múltak árnyai körülrepdesnek, mintha hívogatnának.”

Szindbád tért ide vissza, életének végét érezvén közeledni, aki vol-taképpen sokszor az író megszemélyesítője, akiben az író belső világatestesült meg. Fölmerült a múltból a régi kisváros, a mellette elfutóPoprád, a főtér kis cukrászdájával, az iskola, a kolostor, a templom, azöreg polgárházak zsalugáterekkel lezárt ablakai, a sárkányfejű eső-csatornák, a kis boltok előtt himbálódzó cégtáblák, a nyikorgó boltaj-tók fölötti apró csengők, a hegyek felől érkező szél zúgása: varázsla-tos emlékei az eltűnt ifjúságnak.

Felrémlett emlékeiből a podolini kolostor, ahol Lubomirski hercegemberöltők óta egy kopottas, aranyozott rámából tekint le a bolthaj-tásos kolostor faláról. „A szegény tót fiúk, akik az egyenesre nőtt fe-nyőerdők közül a kolostor vastag falai közé kerültek, tisztelettudóanemelték meg a sapkájukat a pirosbor-arcszínű Lubomirski előtt.” Va-rázslatos, számára különös élettel találkozott a régi barátkolostorban,„ahol egy másik hosszú folyosó következik, szentek képeivel, vanegy kép, egy fekete kopott kép, a vak pap képe; szomorú, félrehajtottkeskeny fejére, tekintet nélküli, üres szemére, ím, most világosan em-lékezik, és eszébe jut a legenda is, hogy a vak pap a jó diákokat min-den vaksága mellett is látja a falról, ahol talán már háromszáz esz-tendeje függ csöndes mozdulatlanságban”. Majd felidézi Müllerpapírkereskedőt, „akinek egy sötét kapualjban volt a boltocskája”.Emlékezett a szentmisékre, „ahol Szindbád piros szoknyában minist-rált, a Confiteort szélsebesen mondta, és ünnepélyesen, tekintélyesen

116


rázta meg a csöngettyűt”. Felkereste a házat, ahol kosztos diák volt.A Poprád is régi emlékeket ébresztett, „ott kanyargott a régi kolostoralatt, és a gerendákból összerótt gátak között… vígan, játékosan,szinte kacagva szaladtak a habok, mintha a hegyek között utazó fu-varosoktól tanulták volna a jókedvű kocsikázást, fütyörészve, dalol-gatva, iszogatva megtenni az utat az egyik országból a másikba”.Csak az írhatott így, akinek ez a táj mélyen beleivódott a lelkébe.

�

Körülbelül huszonöt esztendővel később látogatta meg KrúdyGyula utoljára a városkát a Kárpátok alatt. Tél volt épp akkor, „mintvalami álombeli ország falai, emelkedtek szinte merőlegesen a Kár -pátok sötétkék és vakító fehérségű hegyei” a városka fölött. „(…)azt érezte, hogy itt volt boldog, itt, ebben a csöndes, félig középko-rias városkában, ahol van egy utca, amelynek elején és végén bolt-hajtásba hajlanak a házak… (…) a határszéli városkában, ahol vas-tag hóréteg alatt emeletes házikók húzódnak meg szorosan egymásmellett, mintha fáznának a hidegben.”

Szállást foglalt a Krakkói kalaphoz nevezett fogadóban. „Szindbádaz ablaknál állott, és szórakozottan, elgondolkozva nézegette az előtteelterülő piacteret. Igen, erre járt algimnáziumba, rövid szárú csiz-mácskái itt kopogtak a kivájt köveken, és a toronyban, ahol harango-zott, bizonyára megtalálná a nevét valamelyik korhadt gerendán (…).”És „az ablakból egy túlsó soron lévő házra nézett, amelyet ezelőtt na-gyon jól ismert, melyet a legszebbnek és a legnagyobbnak tartott avá roskában, és most úgy látta, hogy kis, szinte gyermek-játékszernagy ágú az a ház, pedig tulajdonképpen semmi sem változott rajta”.Kisebb lett minden, mint egykori emlékeiben élt; ott, ahol szinte meg-állott az idő, és nemcsak az elmúlt huszonöt év távlatában. Még „atoronyórák is megállottak itt”. „Némely vidéki város, a hegyek kö-zött, völgyekben, mintha századokig aludna, ha egyszer elalszik.” Ezvolt Krúdy igazi világa! Itt volt az egyetlen olyan iskolája, amelyhezlélekben mindvégig kötődött. Itt találkozott azokkal a tanárokkal, akikformálták, mély hatást tettek reá. Ez volt az a vidék és az a város, aho -vá valóságban és gondolataiban gyakorta visszatért, immár Szindbádfelejthetetlen alakjában. Ez adott örökké elkísérő élményeket.

Az egykori valóság — a múló évek megszépítő távlatában — ösz-szemosódott a mesék, álmok nosztalgiák és emlékek sorával. Valamiimmár utolérhetetlen fényben vetíti elénk azt az elmerült világot,amely már nem a miénk, amely a sodró történelem és a múló idősorán rég elsüllyedt, s már sohasem kelhet életre újra. Amit róla ol-vashatunk, az immár csupán a távoli, visszahozhatatlan múlt. A kis-város egykori polgárai, kézművesei, kereskedői, a piarista gimnáziumatyái, a szolgabíró és növendék lányai már mind régen örök álomratértek a Podolin fölötti domboldal temetőkertjében. Csak a városkafölötti örökké hósapkás hegyek vonulatai mozdulatlanok és tűnneköröknek, s a Poprád vize mossa ugyanúgy a folyóágy köveit.

117


ÖrdögűzésEltávozik a démon.Kimossa a gyönyöra térfogat omlékonymélyeiből.

Helyén a szellem tiszta mása:a hiány színeváltozása.

A testetlen eláraszta test fényeivel.Csak Isten van. Csak válasz.Kérdés nem fedi el.

MegváltásoktóberbenA fényességes égi szurdokalá szorult, szorongó katlantartalmait kell eltanulnod,mert a fénytan tanulhatatlan,

irányok és illeszkedések,élek, lapok, rácsok és résekközött muszáj törékeny testtelbeérned a Tökéletessel.

HALMAI TAMÁS

118


A Santa Mariadegli Angeli előttArcon érint a fény.Mi ez? Szép kezed lángja Szentivánkor.

Tudd: nincs nekem már napomCsak szemeid holdsugára esteMit fölém von a kín fénylő égi-teste.

Egy pillantása tengerreMegállunk — beteg vagyok.Alattunk Positano.Fehérmárvány Madonna arcánTengernyi kín ragyog.

IgézetÓ, ha ennél is szebb a mennyországnem kellenek az arany búzamezőkmert lemondok hajad színérőlaz ég igézetében.Csak puha kezed nem engedem el soha velőmig hatolujjaid szelíd sorakibomló érintésed súlyátviszem mint lágy terhet haza.

Megérkezem. Velőt rázó éden.Innentől nem hagyhatsz el soha.

TURAI LAURA

119


FüggőkHűvös volt a betániai éjszaka. Mirjam közelebb guggolt a tűzhöz.Megigazította zilált felsőruháját, közben a mély kivágásba pillantvakedvtelve nézett végig magán. Nappal a júdeai verőfény cirógattaaranybarnára feszes bőrét, a holdból alácsorgó fagyos karmok ka-ristolták, űzték éjjelente izmos férfikarok közé. Mégis kijött ma ahold hidegének kelletni magát. Az udvarra kihallatszott a zaj, amimár messziről idevonzza a titkokra éhes ifjakat, nem csillapuló vé-neket: tekergőző muzsika, felcsobbanó kacagások, s rá öblös, borit-tas feleletek. Mirjam gondolatain is áttörtek egy pillanatra a bentihangok, s míg a tűz festette árnyjátékot nézegette a falon, végigbi-zseregtek rajta az éjszaka fülledt órái.

Szelimre gondolt, a sötét hajú, égő szemű, izmos, termetes Sze -lim re, aki egyetlen érintéssel pusztasággá perzselt belőle mindenmás érzést a dühödt vágyakozáson kívül. Míg táncoltak és ittak,csak az a perc járt az eszében, amikor végre eltűnnek az egyik füg-göny mögött, és a férfi egyetlen mozdulatán sem kell a többi lány-nyal osztozkodnia. Mialatt egymást ölelték, saját emésztő tüzénektükörlángjai sütöttek rá Szelim szeméből.

Ma épphogy benézett hozzájuk, megivott egy pohár bort, éshagyta, hogy körbecirógassák a lányok. Mirjam haragos tekintetehízelgett a hiúságának, és cserébe ő is hízelgett Mirjamnak egy kur -ta csókkal, a ma esti egyetlennel. Mirjam erre emlékezve gőgösen el-mosolyodott és felszegte a fejét, de mindjárt heves vágy fogta el ahamar távozó férfi után.

Igen, hozzá képest Áhim vajmi kevés forrósággal kecsegtet. Dea fiú félszegsége, tapasztalatlan ügyetlenkedései szórakoztatták asokszor durva sietséget tűrni kénytelen Mirjamot. Önkéntelenül iskuncogni kezdett, mikor eszébe jutottak kalandjai az istállófiúval,aki véletlenül tévedt be egy este a lányok közé, és többé nem eresz-tették. Áhim eleinte elpirult minden simogatásra. Később felbáto-rodott, ám ez csak még mulatságosabbá tette a szemükben. Minéltöb bet töprengett rajta Mirjam, annál biztosabban érezte, hogy a fiúbeleszeretett.

Ekkor a zene elhallgatott odabent. A mulatozók hallhatóvá váltduruzsolásából érdes, követelőző hang vált ki a vigasság mihama-rabbi folytatását parancsolva. Gazdája Elihu volt, a tagbaszakadtkereskedő, a ház mindennapos vendége. A látogatók közül senkisem volt olyan gazdag, mint ő, és senki sem szórta szét köztükolyan bőkezűen az ajándékait. S mégis, nemhogy fanyalogtak, halátták, hogy megérkezett, de menekültek előle. Elihu hatalmas kar-jai olyan erősen szorították a vékony derekakat, hogy másnap rend-szerint kék-zöld foltok árulkodtak duhaj kedvéről. Érdes szavú, kí-méletlen kezű, nyers férfi volt.

VIOLA BEÁTA

1990-ben született. A pé csiCiszterci Rend Nagy LajosGimnáziumában érett ségi-zett. Jelenleg az ELTE ma-gyar–latin szakos hallgatójaés a Szent Ignác Szak kollé-gium lakója.

120


Mirjam rendszerint Szelim oltalmába menekült előle, vagy társnőitgyőzködte: csábítsák el, hiszen úgyis gyönyörű nyakékeket kapnak akereskedőtől, vagy akár Mirjam is megosztja velük a kincseit, csak ne-hogy őt vezesse a függöny mögé. Néha mégsem kerülte el Elihut, sezeken a hajnalokon sokáig feküdt mozdulatlanul, elhagyatva kere-vetén, gondolatai a reménytelennek látszó jövőtől a reményteljes múl-tig csapongtak, ahol még nem látta mindezt maga előtt.

Elihu hangjától eléje sorakoztak az undorral, fájdalommal és ke-serűséggel terhes éjjelek is. Nem jó ez így, félni napról napra, hogykit hoz az éjszaka, Elihut-e, vagy Szelimet… S várni, hogy jön-evégre a gazdag idegen, aki elviszi majd az ismeretlenségbe, ahol akényelemért nem kell ekkora árat fizetnie… ahol nem lenézés a jussaa tisztességes asszonyoktól és tekintélyes férfiaktól… ahol napvilágidején is kiléphet a faluba, emelt fővel, anélkül, hogy arcát veresre pi-rítanák a megvető tekintetek.

De tudta, érezte, hogy nem menne el az idegennel, akármilyengazdag és akármilyen nyájas, szép termetű és szórakoztató volna is…

Akkor itt kellene hagynia őket. Ki tanítaná Áhimot csókolni?Kinek a karját cirógatná ajkaival Simeon, a mézes szavú? Kire vil-logtatná karbunkulus-szemeit a ferde orrú Taddeus? Kinek az öle-lésében érezné csillaggá olvadni magát, ha nem Jáfetében? És méghányan vannak, akiknek a nevét sem tudja, jövendő imádói, akiképp csak megismerték a szépségét! Itt minden éjjel gyönyörtől el-fulladva, veszett örömmel döbben rá, hogy különb ő minden asz-szonynál, mert azokat egyetlen férfi birtokolja, de ő ura és szolgá-lója, lánya és anyja mindnek, mindnek!

Fején végigömlött a bor és az este láza. Egy pillanat alatt elpá-rolgott belőle az összes Elihu-éjszaka keserűsége.

— Szeretem mindet… — suttogta a holdnak, majd felállt éstáncba kezdett a tűz körül. — Áldott legyen az, aki először öleltengem, aki először perzselt meg és nem hagyott elaszalódni, minta napon száradó kórót!

Minden asszonyt rabnak látott, hosszú leplekbe takart halottnak,csak ő élt egyedül, szabadon, a szabadon kitakart szépségével. Hátcsak szeresse minden férfi, aki belép és meglátja, szolgálják eszük -vesztetten minden éjjel, míg azt gondolják, hogy ő szolgálja őket apénzükért!

A bejáratot takaró függöny résén vigyorgó férfifej jelent meg.Mirjam bolond mámorában tovább ugrándozva arra irányította lép-teit. A férfi elkapta a lány karját, behúzta a többi mulatozó közé.Kacagásuk beleolvadt az újra és újra felcsapó sípszóba.

Odakint már hamvasodott a tűz és hamvassá vált az ég alja iskelet felé.

�

121


Mirjam érezte, hogy karján hirtelen megnövekszik a súly, a földnekrántja. Szólt a mellette álló Johanannak, hogy segítse tartani amásik, a názáreti Mirjamot, a kereszten függő anyját.

Körülöttük verejtékszag, a katonák bőrpáncéljának szaga, a Ko-ponyák hegyén rothadó kivégzettek szaga. Ők hárman úgy álltak azsivajgó tömeg és a kereszteket őrző katonák közötti üres térségen,se ide, se oda nem tartozva, mint ahogy a három haldokló függöttég és föld, élet és halál mezsgyéjén. Valahol ott állt elöl a tömegbena Jehosuát kísérő többi asszony is, Johanna, Heródes intézőjének,Kuzának a felesége, Sosan, a liliom, és még sokan mások, akik a va-gyonukból gondoskodtak róla. De a Rabboni anyjával, a názáretiMirjammal és Johanannal, a legkedvesebbel ő állt ott, messze min-denkitől, és nem azok: Mirjam, a magdalai. Férfit a tizenkettő közülegyet sem látott, mióta a helytartóságról elindultak, csak Johanant.

Mirjamhoz már nem jutott el a tömeg zsivaja, ahogy a kivégzésrészleteit tárgyalták, azt megunva ügyes-bajos dolgaikról kezdtekbeszélni, vagy meg-megújuló szitkokat szórtak a kereszten kínló-dók felé. A Jehosuát kísérő asszonyok zokogása, jajgatása is zson-gássá szelídült a fülében. Alig hallotta az oldalán ziháló názáretiasszony tompa jajait és a három keresztre feszített hörgő-kapkodóküzdelmét a levegőért, percnyi életért.

Szerette volna ő is Jehosua megfeszített testére függeszteni a te-kintetét, mint a másik Mirjam, aki már alig tudta tartani magát agörcsbe merevedett felfelé nézésben. Elfáradt abbéli igyekezetében,hogy fia szenvedésének minden egyes percét vele együtt élje át.

Magdalai Mirjam hiába nézett a keresztre. Eszével tudta, hogyaz a hússá roncsolt test a haldokló Rabboni, ám szívében nem hitte.Aki egyetlen szavával sugárzón tisztává tette a pénz piszkában fet-rengő vámost, a test szennyében kéjelgő cédát, azt hogy mocskol-hatták be így saját vérével, teste csupaszságával, és legfőképpen: azemberből gennyként feltörő megvetéssel, dühödt durvasággal, aljaskárörömmel?

Nem, az a Rabboni, akiért Mirjam otthagyta a bordélyt, az eltűnttegnap este. Jehosua, aki lángoló viharként ostorozta ki a kereskedő-ket a templomból, csak állt a Getsemáne-kertben, és mozdulatlanultűrte, hogy megkötözzék. Aki hetvenhétszer megfelelt minden hájjalmegkent, ravasz vén farizeusoknak, néma maradt Pilátus előtt. VagyJohanan csak álmodta mindazt, amit elmesélt nekik? De magaMirjam is látta az emberségéből kiforgatott férfit tántorogni a hely-tartóságról a hegyre vezető úton, és látja most is. Miért?

Az utolsó napok minden perce érthetetlenség, vér, kín, és sehola Rabboni erőt sugárzó jelenléte, ami a vele töltött két évben éltetőelem lett Mirjam számára.

Hunyt szemmel abba az elérhetetlenül távoli messzeségbe gondolt,ahol még nem húzták le az emberek a Rabbonit a saját sötétségükbe.

�

122


Mirjam ékszereinek nagy részét eladta azon a bizonyos napon,amelyen a Rabbonihoz csatlakozott, s illatos kenetet vett a pénzen,amit a Rabboni lábára öntött a farizeus házában. Hetet közülükmegtartott mégis.

Mindegyiket más férfitől kapta. A bársonyos beszédű Simeontóla borostyánkő láncocskát, Taddeustól a zafírgyűrűt, Jáfettől igaz-gyöngysort. Korábban, még a Jehosua előtti időkben töprengett israjta eleget, kit lopott meg a drága ajándékért az egyszerű takács.Az ostoba! A lány testének ura volt így is, de a lelkét is magáhozakarta láncolni; a csodálatát, engedelmességét… Azt hitte, a sze-gény embertől nem várt, szemkápráztató kinccsel megteheti.

Áhim maga faragott neki valami furcsa, színjátszó kőből apró me-dált, s aranyszálra fűzte. A jáde karkötőt réges-régi éjszakán kap-csolta a csuklójára egy erős férfikéz, a nevére már nem emlékezett,csak arra, hogy tengerész volt. Hosszú útjáról a karkötőt hozta ked-vesének, s néhány idegen földön hallott dal mellett akarta átadni nekijegyajándékul. Aztán magával vitte volna egy szeles kikötővárosba.

A lány már asszony volt, a karkötő így Mirjamé lett, s a messzi-ről hozott, különös dallamokat is ő hallotta először és utoljára.Mirjam a tengerész legszomorúbb énekét dúdolta, míg a sírt ástaneki Szafira bátyja és egy másik betániai, aki a Mirjammal töltöttéjszakája után megtalálta a városkaputól nem messze, egy fán.

A díszes aranycsat ajándékozóját is a feledés homokjával szitáltabe a múlt szele — vagy a bor mámora —, de az értékes, finomanvésett darabtól nem akart megválni Mirjam.

Minden nap más drágasággal ékesítette fel magát, nem törődvea názáreti Mirjam szelíd-dorgáló, s a többi asszony nyíltan rosszallópillantásaival, sem azzal, hogy Jehudas is gyakran dohogott miattaa Rabboninak. A Rabboni nem szólt. Mirjam pedig viselte az ékes-ségeket. Az Úr napján, sabbathkor a legdrágábbat, a legkedveseb-bet, a Szelimtől kapott rubinfülbevalókat. A tűzpiros függőkről —Rabboni ide, Rabboni oda — még gyakran eszébe jutott Szelimtüzes ölelése.

Egy szélvédett helyen, sziklafal mellett ütöttek tábort még sabbathelőtti nap, hogy ne az ünnepen kelljen elvégezni a táborverést. Azasszonyok megfőztek két gidát, ez a szárított hallal és lepénnyel elégvolt sabbathra is. Elmondták az előírt imákat, s a Rabboni a saját sza-vaival is imádkozott fennhangon. Mirjam a Rabbonitól és a tizen-kettőtől távolabb ült az asszonyokkal és töprengett.

Hirtelen erősen húzni kezdte valami az imádkozó Rabbonihoz.De most nem a tekintetére vágyott, a közelségére, a feddőn is puhaszavaira. Ártani akart neki, kínt okozni, széttépni a bensőségességszálait, amik most Jahvéhoz fűzték. S mikor ima után megáldotta akörülötte lévőket és Mirjamra is ráemelte a kezét, Mirjamba minthavillám csapott volna, hideg fagyszikra, s azóta szüntelenül fáj a feje.Beszélnie kell Sosannal, a liliommal, ő Bételben egy varázslóasz-szony mellett lakott, hátha hallott ilyenfajta nyavalyáról.

123


Csendben eltelt a sabbath, Mirjam végül senkinek sem szólt.Korán nyugovóra tért a többiekkel.

Nem tudta, mennyit haladt előre az éjszaka, mikor arra ébredt,hogy tüzes pengék hasogatják a fejét. A csillagok megsokszoro-zódtak az égen, Mirjam az oldalára hengeredett fektében, de már ahomokon is ezüst-piros szikraeső járt őrült táncot. Huhogó, gurgu-lázó, üvöltő férfihangok törtek felé mindenfelől.

— …takarodj innen, ő az enyém!...— Hiszen már rég nekem szolgál!— Enyém a lelke!— …rácsomózom a testét a holdra!...Nagy szuszogás, nyögdécselés támadt körülötte, s Mirjam acél-

karok szorításában vergődött, percekig úgy érezte, pozdorjává zúz-zák. Egyszerre felvillant Jáfet busa feje, majd a szorítás enyhült, tü-dejébe levegő áramlott, elernyedtek a tagjai. Háromfelől ragadtameg aztán valami ismeretlen erő, széttépték volna, ha egy lélegzet-nyi ideig még fogva tartják. Jeges ujjak szánkáztak a testén. A han-gok ocsmány ígéretekbe kezdtek nagy röhögés közepette, s nyir-kos markok találtak oda hirtelen Mirjam bőrére.

Hirtelen a fülét érezte felgyulladni, felizzottak a rubinfüggők,sírva, átkozódva próbálta őket kitépni és messzire hajítani. A tűztovábbterjedt, Mirjamot égette a homok, perzselte a teveszőr taka-rója. A csillagok sötétségbe burkolóztak, eltűnt a homok, a takaró,eltűnt ő maga is.

— Elejtettem a szemét! — riadozott egy vékonyabb hang.— Miért nem markoltad meg, ahogy egy férfinak kell? — dör-

mögte egy mély bariton. — Ott markold, ahol gömbölyű!Mirjam csak most rémült meg igazán, pedig a látása is kezdett

visszatérni, mert Áhim hangjára Elihué válaszolt. Forgószél kapotta hajába, arcába csapta úgy, hogy nem kapott levegőt. A látomás-Elihu csorba fogai kilátszottak vigyorgó szájából, kezében az izzóaranycsat.

Mirjam sikoltott, nem emberi hangon. Üvöltött iszonyú kétség-beeséssel.

Újabb kezet érzett a homlokán. El akarta lökni, de a kéz melegvolt, mégsem perzselte. Belekapaszkodott.

— Hányan vagytok? — csattant keményen, mégis megnyugta-tóan egy eddig nem hallott hang a többi közé.

— Heten vagyunk, hagyj minket! Ez a lélek a miénk!— Minden lélek a teremtő Jahvéé! Parancsolom az Ő nevében,

távozzatok!A hangok egy utolsó, szaggatott sivítás után elcsitultak. Mirjam

előtt kitisztultak a csillagok. Érezte a bőrén a homok hűvösét. A föl-dön feküdt, távolabb a nők alvóhelyétől. Körülötte az asszonyok ha-lálra vált arccal, Sosan, a liliom arcán szétmázolódtak a könnyek.A tanítványok arca is felsejlett távolabb, Simon és Teomo Mirjam kar-ját szorították a földhöz. S a térdelő Rabboni keze a homlokán pihent.

124


Mirjam tekintetével kapaszkodott a Rabboni tekintetébe. A Rab-boni egy intésére Simon és Teomo elengedték, mindenki hátrébbhúzódott.

Mirjam homályos tudattal érzékelte, hogy a távolodók róla be-szélgetnek.

— Láttátok, hogy dobálta magát?— Alig bírtunk vele, mintha hét férfi erejét hordozta volna!— Ábrahám atyánkra, annyira féltem!— Engem meg is ütött!A Rabboni levette kezét Mirjam homlokáról. A lány egyszerre hi-

degnek és csupasznak érezte a helyét, és visszakívánta a meg-nyugtató érintést. Jehosua felsegítette a földről. Mirjam a karjára tá-maszkodva elbicegett alvóhelyéig, felvette az úti holmiját és a nőktekintetétől kísérve felmentek a közeli dombra. Fent kiakasztotta arubinfüggőket, és messzire hajította. Majd benyúlt a batyujába, sor-ban vette ki és dobta el az ékességeit: a borostyánláncot, a zafír-gyűrűt, az igazgyöngyöket, a faragott medált, a jáde karkötőt. Utol-jára maradt az aranycsat.

— Már emlékszem… Elihutól kaptam… — nyögte, és minden ere-jét összeszedve a legtávolabbra repítette a finom ékszert. Leroskadta homokba. A többiek a hevenyészett táborban lassan elcsitultak, újranyugodni tértek, már nem figyeltek a dombtetőn a két alakra. Kószaszellő rendezte lassan friss hullámokba a homokot a domb alján.Csend volt. Mirjam magában is érezte a csendet, lelke új vendégét.

�

Merengéséből a názáreti Mirjam görcsös rándulása riasztotta fel.Az asszony testtartása nem változott, de a karjába kapaszkodógyenge ujjak hirtelen szorításából Mirjam azonnal tudta, hogy tör-tént valami. Halványan emlékezett, mintha az imént a Rabboni be-szélt volna a keresztről a másik kettőhöz, fel is kiáltott, de ő mélyenmagába merült a régi Rabbonira figyelve. Most a Rabboni feje fur-csa szögben hanyatlott alá. Hirtelen kiszáradt a szája és elszédült:megértette, hogy a Rabboni halott.

Az utolsó pillanatig balgán remélte, hogy történik valami, mintamikor a tanítványok már majdnem a vízbe fúltak, de a hajón alvóRabboni felébredt és egyetlen szavával megmenekítette őket. Vagyamikor meg akarták kövezni a zsinagógában mondottakért, de őkisiklott a kezeik közül. De most halott. Mirjam úgy érezte, hiábahallgatta-nézte végig a Rabboni utolsó napjait, óráit, a szörnyű el-változást, ami a száz angyal erejével bíró Rabboniból vergődő, el-hagyatott haldoklót formált, a halálát most ugyanúgy nem tudtafelfogni, mint ahogy korábban a csodatetteit.

A következő gondolata a názáreti asszony volt és a keresztenfüggő test. Mindkettőről gondoskodni kellett még az ünnep beálltaelőtt. Johananra nézett, a szemével kérdezett, de Johanan már nemtudott válaszolni, mert mindhárman a földre estek.

125


Dübörgött és remegett a föld, a sötétben csak hallani lehetett,látni nem, ahogy a tömeg sikoltozva rohant le a Koponyák hegyé-ről. A katonák káromkodtak, fel-alá futkostak céltalanul, egyikükdühében és félelmében rákiabált a két Mirjamot feltámogató Joha -nanra is, aki nem menekült a többiekkel.

— Fiam! — kapaszkodott Johananba a názáreti asszony. Mirjamelőször azt hitte, fájdalmában megzavarodott, de Johanan viszo-nozta a pillantását és anyjának szólította.

Mirjam megsejtette, mi történt a kereszt alatt a másik kettővel,amíg ő az emlékeibe zártan viaskodott. A mardosó fájdalom melletta keserűség is belésajdult: hát neki nem hagyott a Rabboni senkit,semmit? Eldobta érte mindenét, a régi életét, ékszereit, csak a Rab-boni maradt neki, s most már nincs ő sem.

Esztelen gondolata támadt, a kereszt felé szökkent, mert úgy em-lékezett, hogy a Rabboni hóhérai arra dobták a ruháit, miután fel-szögezték. Legalább a köntösét megtarthatná emlékül, a názáretiasszony szőtte köntöst, amit azon az éjszakát viselt, amikor elűzteMirjamból a hét ördögöt! De egy katona útját állta, s látta is Mirjam,hogy hiába, a Rabboni ruhái eltűntek, elvitték a hóhérai, tán elad-ják, vagy kidobják.

Mirjam visszabotorkált a másik kettőhöz. Még mindig sötét volt,már csak néhány katona lézengett megzavarodva a kiürült hegyen.A városból furcsa zajokat, különös zúgást hozott a feltámadó szél.Mirjam bensejében zubogva forrt a fájdalom, de nem talált kiutat akönnyeken keresztül. Jehosua anyja az ölébe vonta a fejét, és a ha-jára tette a kezét.

Boldog az a méh, amely kihordott és boldog az az emlő, amelyetszoptál! Boldog az a kéz, ami cirógatott, míg kisgyermek voltál,hogy aztán többé ne érintsen. Boldog az a láb, amely mindig hoz-zád vitte volna a názáreti asszonyt, de mindig félreállt. Boldog az aszív, ami mindig érted dobogott, akár egy takaró választotta eltőled, Emberfia, akár hosszú, poros utak és távoli városok, akár Aty-jának akarata, akár zavaros tömeg, akár kín, akár a halál.

Mirjam könnyei megeredtek, és a názáreti Mirjam meg Johanancsendes zokogásán át hallgatta lelke új csendjét, ami immár a Rab-boni neki hagyott, örökösen zengő csendje volt.

126


Kezet nyújtanakAz évek kezet nyújtanakegymásnak, mint az ember,felreppennek a múltból,küzdelmes, izzadtságosnyarakból. Szemükethunyorítják az izzásban.Egük mélysége, csillagaikcsobbanása fényesedikarcukon, mint az öröm.Fény, levegő, mindenelem énekel. Békérebüszke bizalom bontjatereinek hallgatását.Szavuk szelíd zúgásúés áradásos.

A poharaküvegruhájánA poharak üvegruhájánátvillant a múlt, egy messzi táj, mely mégazt a napot őrizte,ahol a gyökerek fölötta régi fák egyre várták,hogy elinduljak feléjük.Túl az árnyakon,mint akkor, újraott legyek, ahol együttfénylik az itt és atúl, s a túlon is tovább…Velük, velünk ígyteljes teremtő, hordozóvilágunk.

SIMEK VALÉRIA

127


Krisztus azútkereszteződésbenEgy befáslizott lábú, idősebb asszony szorgoskodott a keresztenfüggő Krisztus lábainál. Átszellemült arccal dúdolgatott: „Jézusom-nak szívén megnyugodni jó…” Sóhajtott egy nagyot, aztán isméténekelni kezdett. „Tenálad lelkünk megpihen, ki sírva sírt vigad.”

Nagy gon do san tisz to gat ta az ap rócs ka ker tet, amely az út ke -resz te ző dés be ál lí tott feszü le tet kö rül vet te. Rend sze res fog la la tos -sá ga volt ez. Ta vas szal ki ül tet te azo kat a palántá kat, ame lyek csakké sőbb vi rá goz nak majd, mi köz ben az ős szel el búj ta tott tulipán-hagy mák he gyes fü lű je lent ke zé sét fi gyel te. A léc ke rí té sen kí vü lite rü le ten éve lők vol tak, kü lön bö ző li li om fé lék meg bor dó-sár ga,kék-li la íri szek. A hi va ta los gon dos ko dás a pi ci ker ten be lül egygesz te nye fát és né hány bok rot is ül te tett, ezek idő vel szé pen meg iserő söd tek, de a kis kert szép sé gét még is csak a vi rá gok nak kö szön -het te. Ezért ez a magánszor gal mú dí szí tés még tél víz ide jén semma rad ha tott el. Egy pis lá ko ló, fe dett te te jű mé cses mö gött ka potthe lyet a fe nyő ágak ból ké szült cso kor, raj ta ezüst szá lak ból ké szültfü zér, to váb bá csil lo gó ka rá csony fa dí szek, sőt még né hány szemsza lon cu kor is dísz lett ott. (Ab ból is ki de rült, hogy más is meg állta ke reszt nél, hogy a sza lon cu kor-pap ír kák né hány nap múl va üre-sen lo bog tak, fi tyeg tek.)

Ak kor ép pen nyár volt és szá raz ság, az ön kén tes gon do zó nő épp„mun ka he lyé re” igye ke zett vi rá gos ott hon ká já ban és ma gas szá rúci pő jé ben, ami kor a léc ke rí tést kö rül ve vő ala csony kő ke rí té sen ülőala kot meg pil lan tot ta. A meg ha tá roz ha tat lan ko rú fér fi ról le rítt, hogyhaj lék ta lan. A fér fi ud va ri a san odébb hú zó dott a gesz te nye fa ár nyé -ká ból, hogy a gondo zó nő mun ká ját meg kön nyít se. A nő ke zé ben lé -vő mű anyag vö dör ben ugyan is különfé le ker ti szer szá mok vol tak.

— Ször nyű ez a hő ség, ki szá rad min den — pa nasz ko dott azass zony.

A fér fi bó lin tott. Az as szony foly tat ta. — Itt la kom a kö zel ben,de ezen a kap ta tón már ne he zen jö vök fel. Ide azért fel jö vök, ha ate me tő be már nem is ju tok el. Itt, Jé zu som mellett a leg jobb ne -kem… Van ön tö ző kan nám, de te li víz zel már nem bír nám el. —A fér fi re né zett.

— Én se gít he tek, majd fel ho zom én, ha gon dol ja — fe lel te ahajlék ta lan.

Ös sze néz tek és bó lin tot tak, meg for dul tak és le fe lé in dul tak.A ház nak, ahol az idős nő la kott, volt egy kis elő kert je. Ami kor

oda ér tek, az as szony a ker ti csap ra mu ta tott, ma ga meg be ment a

KIS ANTÓNIA

128


ház ba, kis vár tat va ki ho zott on nan egy öntözőkan nát meg egydunsz tosüve get. Az üveg ben töl tött pap ri ka volt, két meg ter metttöl te lék kel.

— Ezt hi de gen is meg le het en ni — mond ta mo so lyog va. — A fér -jem pél dá ul min dig így et te, mert így sze ret te.

A fér fi bó lin tott.— Na és van ka na la? — ér dek lő dött az as szony.— Van, van — fe lel te a fér fi —, ka na lam is van, meg bics kám is.

Van min de nem.— Jaj, majd el fe lej tet tem, hoz tam hoz zá egy kis fi nom, friss ke-

nye ret. — Az as szony a zse bé hez ka pott, aho va a szal vé tá ba cso-ma golt két sze let ke nye ret tet te.

A fér fi be csúsz tat ta az ado má nyo kat csíkos szaty rá ba, amit ma-gá val ho zott, mert attól so ha nem vált meg. Mi kor alud ni tért, ak -kor is min dig a fe je alá tet te.

Meg in dul tak hát fel fe lé a kap ta tón, hogy fel fris sít sék a ker tet.

A ker tecs ke a to váb bi ak ban is min dig ren de zett ké pet mu ta tott,nem egy szer a ke reszt lábánál el he lye zett dunsz tosüveg ben friss,élő vi rá gok vol tak, sőt olyas mi is elő for dult egy szer-két szer, hogydí szes cso ma go lá sú, drá ga csok ro kat is ide tet tek.

Az idős as szony és a haj lék ta lan fér fi nem ta lál ko zott töb bet, pe -dig a haj lék ta lan gyak ran fel járt ide. Szí ve sen meg hú zó dott, pi hen-ge tett a gesz te nye fa alatt, ha sze me tet, vagy va la mi oda nem il lődol got ta lált a ker tecs ké ben, azt el tá vo lí tot ta. Egy szer a nyár vé gilom ta la ní tás ide jén, ami kor va la ki jó mi nő sé gű sez lont he lye zett ela le já rat mel let ti sarokban, még itt is aludt. Csil la gos, de rült ég boltbo rult fö lé je. Za var ta lan volt az éjszakája.

Az itt la kók is alig ha nem sze ret ték ezt a ke resz tet és kö rü löt te akis ker tet, mert amikor né hány nap ra el tűnt a ke reszt ről a kor pusz,— mint utólag kiderült, állagmegóvás céljából vitték el —, so kanhi á nyol ták, hogy nem néz rá juk Krisz tus, az óvó, fi gyel mez te tő te-kin te té vel. Mert nem le hunyt szem mel, er nyed ten ló gott a ke reszt -ről, mint aki ből el szállt az élet. Nem, a ke resz ten egy oda sze ge zett,bádogra festett, életnagyságú fi a tal fér fi volt, aki sze lí den né zett ajá ró ke lők re. Ki tárt kar já val mint ha hí vo ga tó an in te ne, mint ha aztmon da ná: „er re, er re!” Azok nak pe dig, akik nem a kap ta tó fe lől,ha nem a má sik irány ból kö ze lí tet tek az út el ága zás hoz, és akárbus szal, akár gya lo go san jöt tek, sok szor meg kel lett áll ni uk, mertegy köz le ke dé si lám pa is volt a ke reszt kö ze lé ben. Olyan kor, ami-kor a lám pa pi ros ra vál tott, mint ha a ki tárt ka rú Krisz tus is „meg-állj”-t pa ran csol na.

Akik ak kor jár tak er re, ami kor a haj lék ta lan itt ül dö gélt, fel fe -dez ték a két arc hasonló sá gát. Az arc csak ha son ló, de a te kin tetugyan az. És ak kor, ami kor a kor pusz eltűnt a ke reszt ről, de a haj-lék ta lan ott ma radt őr he lyén, töb ben is úgy ta lál ták, hogy ami ó tale szállt a ke reszt ről, na gyon meg öre ge dett.

129


A fecskeÉdesanyámnak

Nem olyan régen, egy verőfényes májusi délelőtt hazautaztam szü-lővárosomba, hogy meglátogassam a szüleimet, testvéreimet. La-kásuk egy négyszintes paneltömb negyedik, azaz legfelső emele-tén van. Az igazat megvallva, soha nem szerettem ezt a lakást. Azegyetlen, amit valaha is értékelni tudtam ezen a három szobás,hosszú folyosós, borzalmas elrendezésű helyen, az a hozzá tartozóerkély volt, ahonnan a szemközti, szürke lakótömbök felett a vá-roson túli tájra, egészen távoli erdőkre, dombokra is rá lehetett látni.Amikor hazaértem, nem is gondoltam erre, mégis, a köszönést,evést, rövid beszámolót követően, valami ösztönös beidegződés-nek köszönhetően mindjárt oda vezetett az utam. Kiléptem. Mon-dom, verőfényes, tiszta levegőjű májusi délelőtt volt, éppen ettől, ésa hazaérkezés megnyugtató tudatától pompásan éreztem magam,leírhatatlan derű áradt szét bennem. Rágyújtottam, és csak néztem,csodáltam a sok színt, az üde zöld tájat, a hófehér, bodros felhőktőltarka, élénk azúr eget. Minden megvolt hát ahhoz, hogy az a tel-jességérzés és elégedettség, ami akkori állapotomat annyira meg-határozta, azután is, még jó ideig kitartson.

Aztán a molnárfecskéket kezdtem figyelni. Visszatértek, állapí-tottam meg, és mosolyogtam magamban, hogy ez eddig fel semtűnt. Hiszen olyan természetes volt, annyira szükségszerűnek tűntez a cserregés, csivitelés meg cikázás, amivel életre keltették a lakó-telep levegőjét, hogy most hirtelen sok hónapos hiányukat éreztemannyira távolinak. Magához ölelt, magába zárt, édesanya volt ez anap, annyira magától értetődő volt minden, ami hozzá tartozott.

Boldogan álltam tehát az erkélyen, és a fecskéket néztem. Cso-dáltam azt, hogy milyen közel repülnek. Olyan most, pont olyan,mint húsz éve, gondoltam. De ezzel a felismeréssel egyidejűleg va-lami fájdalmas érzés nyilallt belém. És ez nem a nosztalgiának az el-múlás fájdalmától táplált melankóliája volt. Nem, mert ehhez nemvegyült az a nagyon is hozzá tartozó, megéltségből származó elé-gedettség. Hanem valami sokkal fájdalmasabb, egészen más ter-mészetű dolog volt. Mintha valaki a zsigereim közé nyúlt, és ottturkált, valami után erősen kutatott volna. Csak álltam tovább, néz-tem, ahogy eddig, a fecskéket, és hagytam, tűrtem, hogy az a lát-hatatlan kéz egyre vadabbul, egyre mélyebbre nyúlkáljon bennem,szétzilálva azt az ezek szerint csak vélt, hamis harmóniát, ami né-hány perccel azelőtt még annyira kitöltött.

Egy gyermek tiszta, áttetsző vizű tó iszapjában turkál egy nád-szállal. Mintha keresne valamit. Aztán megleli. Egy tetemet emel kia zavarossá vált vízből. Ráismerek, most már a gyermekre is. Azt a

MAKKOS PÉTER

1982-ben született Ajkán.Egyetemi tanulmányokatfolytatott a PTE BTK filo-zófia–magyar szakán.

130


valamit én rejtettem oda nagyon régen, hogy senki se találjon rá,még én se. Meg nem történtté tenni. Ezt akarhattam akkor régen.Élve eltemetett szégyen. Ott állt hát előttem a lelkiismeret, kezébenaz apró csontvázzal. Bennem pedig nőttön-nőtt ez a fájdalmas érzés,a bűntudat. Emlékeztem, mert emlékeznem kellett, és közben arragondoltam, hogy a bűn lehetősége mélyebben gyökerezik bennünk,mint bármiféle szándék vagy akarat. Mert elég hozzá az ostobaság,vagy akár csak a félelem.

Óvodás és kisiskolás koromban szinte csak a fecskék miatt jártamki az erkélyre. Sámlira álltam, és a korláton túl nyújtva a kezem,egy még korábban zsákmányolt legyet vagy bogarat az ujjaim közécsippentve próbáltam röptükben etetni a közelben cikázó madara-kat. Persze soha nem sikerült. Aztán egyszer csak nem is próbál-koztam már többé. Egy ideig az erkélyre sem jártam ki egyáltalán.Hogy miért történt így, annak az emlékei kerültek felszínre azokbana percekben, arra volt akkor annyira muszáj emlékeznem.

Talán az általános iskola második osztályát tudhattam magam mö-gött, és éppen a vakáció első heteit élvezhettem, amikor egyik délu-tán, akkori állandó játszópajtásommal, amúgy néhány esztendővelidősebb iskolatársammal, Mészáros Zolival a hőség elől házunk ár-nyékos parkolójába menekültünk hűsölni, és az útpadkán ücsörögveazon tanakodtunk, mit kéne tennünk, hogy ne unatkozzunk ennyire.Egyszer csak Mészi azzal az ötlettel állt elő, hogy mi lenne, ha fel-mennénk a vasútállomásra és megnéznénk a vonatokat, aztán el isfoglalnánk valamelyik holtvágányra tett tehervagont. Én, nem lévénmás ötletem, elfogadtam a javaslatot. Amúgy is izgalmasnak tűntegy ilyen szerelvény bevételének lehetősége, mert azt úgy kellett csi-nálni, hogy a pályamunkások semmi esetre se vegyenek észre. Ezek-nek az embereknek mindig irgalmatlan káromkodásokkal, fenyege-tőzésekkel kísérve volt szokásuk elkergetni az embert egy-egy ilyenmeghiúsult hódítás alkalmával. Elindultunk hát az állomás felé. Demár ötven méter megtétele után elakadtunk, amikor a játszótér mel-lett kanyarodó aszfalton megpillantottunk valamit. Egy apró, feketegombócot. Szinte egyszerre vettük észre, torpantunk meg, és léptünkmellé. Leguggoltunk, én közel hajoltam hozzá. Méregettem, majdMészire néztem, és nagy tudálékosan megállapítottam.

— Ez egy fecske. Méghozzá nem füsti, hanem molnár.— Aha. És ezt te meg honnan tudod? — kérdezte Mészi.— Más a tolluk — tudálékoskodtam tovább. — Nem kellene itt

hagyni — javasoltam aztán.— Szerintem se — helyeselt. — Szerinted tud már repülni? — kér-

dezte kisvártatva.— Hát, ránézésre már kéne tudnia, a tollazata már fejlett —

mondtam.— Jaj, de nagyokos vagy. Akkor mér’ van itt a földön? — így Mészi.— Hát, azt nem tudom — válaszoltam.— Na, ugye. Mégse’ vagy olyan okoska.

131


— Jól van, na! Próbáljuk meg röptetni.— Próbáljuk — helyeselt Mészi, aztán rám nézett. — Csináld te,

a te ötleted volt. Én nem akarom megfogni.— Jó — egyeztem bele.Lassan, óvatosan nyúltam felé, aztán ügyesen, két tenyeremből

kanalat formálva nyúltam alá, és nyaláboltam fel hirtelen, gyors éspontos mozdulatokkal. Talán fölöslegesen voltam ennyire körülte-kintő, mert egyáltalán nem akart, de az is lehet, hogy csak nem bírt,mert nem volt ereje védekezni vagy menekülni. Látszott viszont,hogy rettenetesen fél. Egész testében remegett. Akkor már csak azegyik tenyeremben tartottam, és a másikkal finoman simogatnikezdtem. De ahelyett, hogy valamelyest megnyugodott volna, be-leürített a kezembe. Mészi gurult a nevetéstől.

— Hahaha. Ezért nem akartam én megfogni. Hahaha. Jól meg-szívtad! — röhögött.

— Persze. Szerintem meg csak féltél megfogni — vágtam vissza.— Biztos is. Na, add csak ide szépen, most már úgy is jól kiszarta

magát! — utasított Mészi.— Dehogyis adom! Most már nem — mondtam neki sértődöt-

ten, aztán átvettem a madarat a másik kezembe, és a fűbe töröltemaz összepiszkított tenyeremet.

— Jól van. Maradjon nálad, de akkor meg ne csak sajnálgasd,hanem röptesd is.

— Jó. De hogyan? — töprengtem. — Fel kéne mennünk a házte-tőre, onnan kéne megpróbálni — javasoltam.

— Nem. Én nem megyek fel. Anyámék megvernek, ha észreve-szik — vétózott Mészi.

— Akkor meg hogyan? — kérdeztem.— Mondjuk, dobd fel olyan magasra, amilyen magasra csak tudod.— Oké — mondtam, majd a fűre álltam, aztán a tőlem telhető

legnagyobb erővel a fejem fölé hajítottam a fecskét. Az meg talán méga szárnyait is alig nyitotta ki, úgy huppant vissza a földre. — Sze- gényke, tényleg nem tud még repülni — állapítottam meg.

— Hát akkor tanítsuk meg! — vágta rá.— Nem tudjuk.— Már megint okoskodsz. Inkább próbáld meg még párszor! —

így Mészi.— Jól van — bólintottam, aztán még legalább háromszor megkí-

séreltem a röptetést, de hasztalan. A legtöbb, amit el tudtam érni,hogy a szárnyait kicsit szétnyitotta, de mindegyik próbálkozásnálugyanúgy zuhant vissza a földre. Az utolsó alkalommal ráadásul azaszfalton ért földet. Odaszaladtam, felvettem, megvizsgáltam, nemesett-e baja, mire az megint a tenyerembe csinált.

— Nem fog menni — mondtam őszinte sajnálattal, miközben akezemet törölgettem.

— Hát akkor mi legyen vele, te Szaros Jóska? — kérdezett rö-högve.

132


— Ne röhögjél már, te majom! Itt kell hagynunk. Sajnálom na-gyon. Be kéne tennünk egy bokor alá, aztán mennünk kéne már avonatokhoz!

— Itt akarod hagyni?— Mér’? Mit tudunk csinálni?— Nem hagyhatjuk itt. Akkor szenvedni fog. Vagy megeszi egy

kutya vagy egy macska. Azt akarod? — kérdezte vádlón Mészi.— Nem — válaszoltam kicsit megszégyenülve — De akkor mit

csináljunk?— Meg kell ölni! — vágta rá.Ez nagyon megdöbbentett, megzavart.— Mér’ kéne megölni, te hülye?— Nem én vagyok a hülye, hanem te, mer’ még ezt sem tudod.

Hát azér’, hogy ne szenvedjen tovább, te, te nagyonhülye! —mondta felháborodva, én meg hallgattam sértetten.

— Öreganyámék is ezt csinálják a kismacskákkal, ha nem sikerülelajándékozni őket. — Én már majdnem sírtam, úgy hallgattam. Deaztán végül is kérdeztem.

— És hogyan szokták?— Hát baltával, nagyokos — mondta úgy, mintha ez a világ leg-

természetesebb dolga lenne.— Nincs is baltánk — jegyeztem meg már tényleg a sírással küsz-

ködve, elcsukló hangon.— Ennek nem is kell, mer’ ez madár — mondta. — Ennek csak

ki kell tépni a szárnyait, és akkor egyből megdöglik.— Ezt meg ki mondta? — kérdeztem hitetlenkedve.— Tudom, mer’ nem vagyok olyan hülye, mint te. Viszont bün-

tetésből neked kell csinálnod, amiér’ ennyire gyogyós vagy.— Én nem akarom — ellenkeztem most már tényleg elsírva

magam.— Ha nem, akkor megverlek. Különben is, eddig is te akartál

mindent csinálni vele. Mi van? Most meg befostál, te kis bőgős?Olyan vagy, mint egy kislány — gúnyolódott. — Nem mered, mer’gyáva vagy, pedig az öreganyámék is így csinálják. Ők biztos job-ban tudják, mint te. Hallod, te bőgőmasina? Na, állj neki, mer’ be-húzok egyet! — Ilyeneket mondott Mészi, én meg a végén mártényleg elhittem neki, hogy én vagyok a rossz, és a szégyentől, düh-től, fájdalomtól meg a félelemtől megzavarodva kérdeztem.

— Hogyan kell csinálni?— Hát így. Megfogod a két szárnyát, és hirtelen jó erősen megrán-

tod mindegyiket, így — és kéjes pofát vágva, széles gesztusokkal mu-tatta a levegőbe — nézd, pont az ellenkező irányba. — Én meg telje-sen elerőtlenedtem, de azért próbáltam utánozni. Fogtam a fecskeszárnyait, még mindig csak remegett. Rettenetesen sajnáltam. De hit-tem a Mészinek. Meg féltem is tőle. Kicsit mertem csak rántani rajta.

— Ne így! — kiabált rám. — Így csak fájdalmat okozol neki, tebéna. Erősebben kell! Sokkal erősebben! Teljes erődből.

133


Behunytam a szemem, patakzott belőle a könny, és nagyot rántot-tam a szárnyakon. Éreztem, hogy megint nem sikerült, de a szememetkinyitva láttam, hogy néhány véres tollpihe maradt a kezemben.

— Mi van már? Ilyen gyönge vagy, bőgőmasina? Csináld már.Még erősebben kell — mondta Mészi, és én csináltam, amit mondott,de nem ment, és akkor már tudtam, hogy nem is fog sikerülni, defolytattam, mert ő meg szünet nélkül üvöltötte. — Erősebben! Nemelég, még erősebben, te gyönge fos! Mi vagy te, kislány? Erősebbenmár! Nem hallod? Erősebben! Erősebben! Gyerünk már! — kiabált.

Én meg már nagyon zokogtam, de ez jó volt, mert legalább akönnyfátylon át nem láttam azt, hogy mit csinálok, hogy már esze-lősen, a tehetetlen dühtől, összeszorított fogakkal, tényleg teljeserőmből rángatom a félholt madár szárnyait. Addig csináltam, mígvégül Mészi megkegyelmezett.

— Látom, nem megy ez neked. Gyönge vagy, mint a fos. Csakokoskodni tudsz. Örülj, hogy nem verlek meg büntetésből. Na, énmegyek, te bőgőmasina! — mondta, és otthagyott, mondván, hogyneki már sietnie kell haza. — El kell majd temetned, azt ugye tudod,okoska! — vetette még oda már elmenőben.

Én egy darabig még ott zokogtam a kis test fölött, aztán kínom-ban a kezemmel meg egy apró kis fadarabbal kezdtem gödröt ka-parni a földbe. Már mindegyik ujjam csurom vér volt, mire akkoralett a lyuk, hogy beleférjen a madárka. Még mindig csak zokogtam,amikor ostobán, a bocsánatáért esedezve betemettem a még élő,szaporán pihegő, vérző fecskét.

Otthon, mikor anyám meglátta, hogy nézek ki, rám förmedt.— Mit csináltál? Hol jártál, te gyerek? Már megint a Mészárosék

idióta gyerekével voltál, mi? Jesszusom, hogy nézel ki? És miértbömbölsz? Megint megvert? Nem értem, hogy miért pont vele kellcsavarognod! Na, indíts a fürdőbe!

Most ez egyszer hálás voltam neki, hogy dolga van, hogy nem érrá velem foglalkozni. Szégyelltem volna elmondani neki az igazsá-got, hazudni legalább annyira. Este még mindig csak sírtam. Ak-koriban tanultam meg imádkozni. Sokszor elismételtem aznap aMiatyánkot lefekvés után, és arra gondoltam, hogy Isten is biztossír. Azóta persze tudom, hogy Ő nem tud. A fájdalma mi magunkvagyunk.

Azt hiszem, erre azon a verőfényes, tiszta levegőjű májusi déle-lőttön jöttem rá ott a szüleim erkélyén állva, mindazonáltal magamelőtt meztelenül, szégyenkezve. Emlékszem, elszívtam még egy ci-garettát, hogy kicsit összeszedjem magam, majd bementem, és —zavaros vizű tó a lélek, alig látni, ahogy újból elmerül benne az aprócsontváz — hamis mosollyal az arcomon folytattam családomnakaz élménybeszámolót.

134


Léstyán FerencatyávalAz alábbi beszélgetés 2007 őszén készült, Székelyudvarhelyen. A papi ott-hon kertjében az almafákon még ott piroslott néhány szem gyümölcs, azágak között fehér hópelyhek hulltak át. Mintha jelképes lett volna ez a fa-gyokban is termő gyümölcsöskert: Léstyán Ferenc atyával, az erdélyi temp-lomok krónikásával beszéltem meg találkozót, akivel korábban sokan talál-kozhattak a gyulafehérvári katedrális tudós kalauzaként. Léstyán Ferencfőesperes, érseki helynök ekkor már Marosvásárhely díszpolgára volt, 1993-ban pronotarius apostolicus, 1994-ben a Magyar Köztársaság ÉrdemrendKiskeresztje, 2002-ben Fraknói Vilmos-díj kitüntetésekben részesült. 2008-ban hunyt el. Életútja, helytállása az erdélyi katolikus egyház történeténekis tükre.

Igen, Csíkszentkirályon születtem, 1913. február 12-én. A falu neveazt igazolja, hogy Szent István tiszteletére szentelt temploma volt.A falvak elnevezése ugyanis mutatja a közigazgatási rendszer kia-lakulását. László király szentté avatása, azaz 1192 előtt csak egyszent királyunk volt, István, ezért az ekkori Szentkirály elnevezésőrá utal. Az 1192 után szervezett vagy keletkezett településeket vi-szont már megkülönböztetik s jelzik, hogy melyik szentről van szó,például Nyárádszentlászló, Székelyszentistván. Csíkszentkirály tehátmár 1192 előtt létezett. A névadás érdekessége az, hogy egy általá-nos egyházi szervezésre utal, amely tervszerűen jelöli ki a szentekrőlelnevezett templomok elosztását, esperességek, főesperességek he-lyét. Szent Istvánnal egy időben avatták szentté Imrét, néhánypélda a párhuzamos elnevezésekre: Marosszentkirály — Görgény -szentimre; Székelyszentistván — Nyárádszentimre. Az Udvarhelymelletti Szentimre beleolvadt Székelyudvarhelybe. Szépvízen pe -dig Szent Lászlónak van temploma.

Csíkszentkirály 12. századi temploma román kori emlékekkelrendelkezik, ilyen például a torony alatti kő ajtókeret, s a kereszte-lőmedencét is megőrizték. A 15. században a templom padlásán egy-szerű, erőteljes Mária-szobrot fedeztek fel. Megszentelt kövek címűkönyvemben az Oltáriszentség tiszteletére szentelt Úrkápolnát is le-írom, ez a temetőben található, búcsújáró hely. Ha már a könyvemetemlítem, melyben az erdélyi templomok történetét mutattam be ésdokumentáltam saját fotókkal, szólok arról is, hogyan született.1951-ben az állam, a vallásügyi bizottság megvonta működési en-gedélyemet, Désaknára kellett menjek, ahol a 3.500 lélekszámú karc-

KOZMA LÁSZLÓ

Jól tudom, hogy egysokatmondó nevet vi-selő településen szü-letett?

135

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE


falvi gyülekezet után csak 157 hívem volt. 1955-ig így több időm maradt arra, hogy összegyűjtsem az Erdély templomaira vonatkozóadatokat. Megdöbbenve láttam, hogy a szórvánnyá lett vidékeken isa templomok milyen gazdag hálózata virágzott. 40 esztendő alattgyűlt össze az az anyag, melyből kiderül, hogy milyen sűrűn há-lózta be egész Erdélyt a nyugati kereszténység Szent István korátólkezdve. Térképen szemléltethető, hogy az erdőségeket kivéve, min-den településre alkalmas terület foglalt volt, és másnak már nem ju-tott hely, amíg a tatár, török pusztítás vagy a fejedelmi torzsalkodásokés természeti katasztrófák, pestis meg nem gyérítették a honfoglalásután a nyugati kereszténységbe beépült népességet.

A középiskolát a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumbanvégeztem, mely szülőfalumtól, Csíkszentkirálytól nyolc kilométerrefekszik. Kitűnő tanuló voltam, ezért tandíjat nem kellett fizetnem.Kezdettől azzal a tudattal voltam diák, hogy én papnak készülök.Az érettségit idegen bizottság előtt kellett végezzük, Brassóba vit-tek, egy román gimnáziumba. A vizsgabizottság elnöke Bogdan-Duica kolozsvári egyetemi tanár volt. A rendelkezések szerint kéttantárgyból, filozófiából és természetrajzból magyar nyelven is le-hetett volna érettségizni, azonban mivel a vizsgáztatók nem tudtakmagyarul, ezeket is román nyelven kellett letenni, pedig az oktatásnyelve magyar volt. Mikor román irodalomból vizsgáztam, a kér-dező tanár a nevemre terelte a szót, és azt próbálta bebizonyítani,hogy a Léstyán román eredetű. Levezettem a számára, hogy nevema középkorból származó keresztnév, mely magyar névvé formáló-dott, 1176-ban az akkori erdélyi vajda neve a szó egyik változata,Lestár. A név Csíkszentkirályon egy 1591-es oklevélben is szerepel.Névelemzésemért nem büntettek, pedig tartottam tőle, az érettségiaz első próbálkozásra sikerült, mikor hazatértem, édesanyámnakmár messziről kiáltottam a jó hírt. S akkor mindjárt jelentkeztem aplébánián, felterjesztették a jelentkezésemet, öt éves képzés utánVorbuchner Adolf megyéspüspök szentelt fel. A körülmények azon-ban már tükrözték a politikai feszültségeket. Az országban minde-nütt vasgárdista lázadások voltak, ezért a király az összes főiskolá-ról hazaküldte a tanulókat, minket azonban a püspök titokban ateológián tartott. Ezért nem a székesegyházban, hanem a püspökikápolnában szentelt fel, senki idegent nem engedtek be. Ez 1937-benvolt, húsvétra hazaengedtek, húsvét másodnapján otthon mondhat-tam az első szentmisémet.

Gyergyóremetére neveztek ki segédlelkésznek. Nagyközség volt,sok hittanórát kellett tartanom, a következő évben elhelyeztekSepsiszentgyörgyre, ott is egy évig voltam, azután Tordára, ott há -rom évig, 1942-ig működtem. Közben 1940-ben megtörtént a bécsidöntés, tehát Dél-Erdélybe kerültem, ott húzódott a határ. EzutánMárton Áron püspök úr kinevezett Gyulafehérvárra a levéltárba.

Könyvének születéseösszefügg a politika vi-szontagságaival. Tevé-kenységét mégsem tud-ták korlátozni, hiszenegy olyan történel mimúltat, sokszí nű kul-turális örökséget mutatbe a számunk ra, mely-nek sajnos a köztudat-ban, iskolai tanköny-vekben kevés nyomavan. Hol kezdte tanul-mányait, hogyan ala-kult hivatása?

Hol volt első állomás-helye?

136


Pár hét telt csak el, Hunyad megyében Boicán egy plébánost fel kel-lett függesszenek, akkor kiküldött engem plébánosnak. Ott voltama következő év tavaszáig, s akkor visszavittek Fehérvárra az iro-dába. Áron püspök úr a következő bérmaútjára elvitt kísérőnek,Kerelőszentpálon szálltunk meg. Vacsora közben mondják, hogykeresnek, menjek ki, hát csendőrök. Van valami csomagom? Na,hozzam ki azt is. Letartóztattak, elvittek Balázsfalvára, onnanBrassóba egy kaszárnyába, nem tudom milyen központjuk volt ott.A következő derült ki: a bécsi döntés után, amikor Kolozsvárra be-vonult a magyar katonaság, elterjedt a hír, hogy Tordán a magyarpapokat lemészárolták. Erre fel az olasz és a német bizottság köru-tat járt, kiderült, hogy nem igaz. Ekkor Kolozsvárról átküldték azunitárius segédlelkész testvérét, keresett valakit, aki a helyzetről in-formálja őket. Egyik ismerősömet ajánlották neki, egy kereskedőt,aki egyébként segített a kántorságban, s ő vállalta. Engem aztán el-helyeztek. Azt az illetőt, aki átjárt, három év múlva elfogták. Való-színűleg behúzták, bevallotta, hogy én is tudtam róla. A bűnöm azvolt, hogy kellett volna jelentsem. Akkor elvittek a hadbíróságraSzebenbe, s Brassóba további vallatásra. Éjszaka volt, Kőhalomnál,ahogy a vonat elindult az állomásról, ketten leugrottunk. Én vár-tam a barátomat, ő azonban eltűnt. Nekem az erdőn keresztül si-került átszöknöm Észak-Erdélybe. Utólag tudtam meg, hogy a ba-rátom átúszott az Olton, a közelben volt egy kis építmény. Azt hitte,hogy magyar őrség, s román volt. A hadbírósági tárgyaláson engema távollétemben halálra ítéltek.

A püspök úr megvárta, hogy jelentsem, mi történt velem, s akkorkinevezett segédlelkésznek Kolozsvárra. Amikor Románia kilépetta háborúból, a püspök úr kiadott egy rendeletet, hogy minden papmaradjon a helyén. A Székelyföldre ez a rendelet később érkezettmeg, úgyhogy onnan a papság többsége elmenekült. Nekem viszonta püspök úr azt üzente, hogy mivel fölöttem van az ítélet, menjek.Egy napig gondolkoztam, s azt válaszoltam, maradok. A püspök úrGyergyóditróba helyezett, ott egy évet töltöttem, amíg a plébánoshazajött. Ezután kerültem Karcfalvára, ott voltam hét évig.

A kommunista uralom alatt Márton Áron püspök urat 1949-benletartóztatták. Engem többször vallattak a szekuritátén, egy alka-lommal azért, mert 1951-ben nem csatlakoztam a marosvásárhelyibékepapi határozathoz. Végül Karcfalván megvonták a működésiengedélyemet, Désaknára vittek kényszerlakhelyre, innen a pitestibörtönbe szállítottak. Két évre ítéltek, egy év múlva szabadon en-gedtek, visszakerültem Désaknára.

Azokat, akik ki voltak jelölve, hogy a püspök letartóztatása ese-tén átveszik az egyház vezetését, sorban elvitték. Így került börtönbeBoga Alajos és Sándor Imre. A következő titkos jelölt dr. Ja kab Antalvolt, de úgy látszik, azt az utasítást kapta, hogy mivel Már ton Áronhelyetteseit sorban elviszik, ő maradjon titokban. A káptalan viszonthelynököt akart választani. Ekkor ő, hogy a választást és a törvény-

137


telen helyzet kialakulását megakadályozza, előlépett, ezzel titkosműködését feladta. Mivel működése során ő is ellenállt a rendszer-nek, egy év múlva őt is letartóztatták. Az ő utódja volt MártonMózes, csíkszentdomokosi plébános. Mi szomszédok voltunk aze-lőtt, Karcfalva közel van. Ő aztán értesítette az illetékeseket, hogymeg van oldva az egyház vezetése, de nem jelentkezhet, és tartsáktitokban. A szekuritáte mégis megtudta. A titkos jelölteket, MártonMózest, és az utána következő jelölteket 1952 elején egyszerre vittékel, Márton Mózest két évre lecsukták. Nekem Márton Mózes el-mondta, hogy azért nem jelentkezett Fehérvárra, mert tőle azt kíván-ták volna, hogy adjon joghatóságot a felhatalmazás nélkül irányítóAdorjánnak, és szentesítse az elindított marosvásárhelyi irányzatot,utána pedig ő menjen haza, vonuljon félre.

Miután a hatóságok látták, hogy az egyház hivatalos és törvényesvezetőit nem tudják rávenni a megalkuvásra, hiába a letartóztatá-sok, erre a törvényesen sorra kerülő ordinarius substitutusok közülegy sem vállalkozott, úgy gondolták, hogy egy kezdeményező bi-zottság veszi kézbe az egyházmegye ügyét, és értekezlet megszer-vezésével fogják követelni, hogy: „a római katolikus egyház is il-leszkedjék be a kizsákmányolástól mentes társadalmat építő népidemokratikus állam keretei közé.” Az értekezletre Marosvá sárhe -lyen került sor 1950. április 27-én. A Gyulafehérvári Püspökség 349papja és 44 szerzetes papja közül 26 vett részt. Ezeknek mind felol-dozást kellett kérniük, kérek és kaptak is. Sokakat erőszakkal vittek,mások menekültek. Jellemző eset volt a szomszéd plébánosomé,Tamás Ferencé. Programba volt, hogy autóval utána mennek. Meg-gondolta a dolgot, este eljött hozzám, mit tegyen. „Tűnj el.” „De te-metésem van délelőtt.” Én vállaltam a temetést. Ő éjszaka egy szé-nával letakart szekéren távozott a faluból, hiába keresték. Azértekezlet igazi célját azzal kísérelték palástolni, hogy a felszólalóka béke, világbéke támogatását hangsúlyozták.

Alig telt el pár nap, a Vatikáni Rádió beolvasta, hogy a résztvevőkbüntetése: kiközösítés, ami alól feloldozást kell kérniük. Az elnök-séget vállaló Ágotha Endre a pápának fenntartott vitandus kiközö-sítésbe esett. Márton püspök úr a kiszabadulása után úgy intézke-dett, hogy távozzon Marosvásárhe lyé ről, és én vegyem át a helyét.A behódoltak feloldozták ugyan, de az nem volt érvényes, halálaelőtt kért és kapott feloldozást.

Kovács Béla lépett elő, neki viszont az utódlási szabályok szerint nemvolt joghatósága, mert korábbi letartóztatásakor elvesztette. KovácsBéla útján egy kanonok, Adorján Károly lett az általános helynök,Kovács Bélát visszaküldték a plébániájára. Adorján Károlynak tehátnem volt joghatósága. Amit a hatalom követelt, azt mégis végre-hajtotta, a behódoltak érvényesülni tudtak, nem tartóztatták le őket.A hívek értesültek a helyzetről, a karcfalviak például levélben fi-

Mi volt a marosvásár-helyi kezdeményezés?

Hogyan alakult azak kori gyulafehérvárivezetés?

138


gyelmeztették papjukat: „Szépen kérjük, hogyha más papok nemjárnak gyülésekbe, maga sem menjen.”

Az ötödik titkos jelölt én voltam. Rólam még valószínűleg nemtudtak, ekkor Szilveszter Sándornak, aki korábban le volt tartóztat -va, visszaadtam a delegációt. Erre nehezebb volt rájönni, mert mi -kor letartóztatták, elvesztette, most pedig tőlem visszakapta. Mivel1953-ban én is börtönbe kerültem, Márton Áron kiszabadulásáigSzilvesztertől ment tovább a delegáció, egészen Márton Áron püs-pök kiszabadulásáig, aki 1955. március 25-én átvette az egyházme-gye vezetését.

Erre az időszakra jellemző két csíki pap beszélgetése: „Te Jóska, csi-náljunk valamit, hogy mi is börtönbe kerüljünk, mert ha nem, azt hi-szik a híveink, hogy mi nem vagyunk becsületes papok.” Sorra is ke-rültek mindketten: Antal József főesperes és Pál Domokos plébános.

Én Désaknán tartózkodtam, a barátok ott voltak kényszerlakhe-lyen. Szilveszter Sándort, Gurzó Anaklét jogászt, Godó Mihályt be-vonva, készítettünk egy körlevelet, tájékoztatóul a papságnak, hogya gyulafehérvári vezetés nem törvényes. A papság többsége ennekhatására megtagadta az engedelmességet Fehérvárnak. Annyira,hogy a végén nem tudták, mit tegyenek, és mindent megpróbáltakők is, hogy Márton Áront engedjék szabadon. A papság is ezt kí-vánta. Márton Áron püspököt Bukarestben engedték ki. Nem térthaza azonnal, meg kellett ígérjék, hogy az egyház törvényei szerintvezetheti az egyházmegyéjét. Március 24-én hazaengedték. Igen,de tájékozatlan volt. Mikor hazajött, akkor az utolsó titkos jelölt,akiről nem tudta senki, később még ő sem árulta el, ő elment Fe-hérvárra, és Áron püspököt tájékoztatta. Ábrahám Miklós volt az il-lető. Értesített, hogy menjek fel Fehérvárra, mert a püspök úr to-vábbi információkat szeretne kapni. Ott aztán jó hosszan ésrészletesen elmondtam, mi hogyan történt. A püspök úr meghall-gatta, nem szólt semmit, de egyszer azt mondta, igen, de csak kellvalaki vezessen. Igen, püspök úr, de törvénytelenül nem lehet. Köz-ben Csíkszentdomokosról jön a plébános küldöttje egy nagy levél-lel, beszámol ő is. Azt mondja, várjam meg holnapig. Elolvassa,másnap tiszta volt a helyzet.

Marosvásárhelyen Ágotha Endre, az egyházmegyei békebizott-ság elnöke volt megbízva a minorita és a ferences szerzetesi temp-lomban. Mint már említettem, ő kiközösítésbe esett, és Márton Áronpüspök úr engem bízott meg, hogy vegyem át a templomokat. Ro-konaim vannak Vásárhelyt, először hozzájuk mentem, jelentkeztema milícián, adtak 45 napot, beírták, s csak ezután mentem a plébá-niára. Az idős főesperes, akit ezek nyugdíjba kényszerítettek, oda-hívatta Ágothát, s közölte vele, hogy mi itt a helyzet. Ő elfogadta. Ki-tűztük, hogy a két templom átadása a részemre másnap délutánháromkor fog megtörténni. Másnap megyek vissza, még le sem ül -tem, kopognak. Fegyveres katona. Engem keres, menjek vele. Vit-

Tehát 1951 végétőlGyulafehérváron jog-hatóság nélküli veze-tőség alakult, vezetőjeAdorján Károly volt.Ugyanakkor sikerülttovább vinni a törvé-nyes vezetést, a tit-kos joghatóságot. Mi-lyen módon igyekeztekfelvilágosítani a pap-ságot?

139


tek a milíciára, a tiszt elkérte az igazolványt, áthúzta az engedélyt,s azt mondta a katonának, intézkedjék, hogy az első vonattal hagy-jam el a várost. Visszamentem Fehérvárra. A püspök úr azt mondta,térjek vissza Désaknára, és egy kemény levelet írt Bukarestbe. Hi-vatkozott arra, hogy azt ígérték, az egyház törvényei szerint járhatel, és már az első intézkedését megakadályozták. Három hónapmúlva megjött az írás, hogy a két templomot átvehetem. Helyettesplébánosi kinevezést kaptam. Igen, de akkor jöttek az inspektorok,hogy nekem nincs jogom a plébánián működni, mindenben akadá-lyozni fognak. Az állami inspektorok akkor mindenbe beleszóltak.A válaszom az volt, hogy nekem a püspök parancsol, intézkedjeneka püspökségen. Újabb kiutasítási kísérlet, végül mégis maradni tud-tam. Jaross Béla visszakapta a főesperességet, a plébániát, én voltama segítője, helyettes plébánosa. 1968-ban megszüntették a főesperes -ségeket, a 15 helyett csak négyet hagytak jóvá. S akkor kiadatta a kul- tuszminisztérium a rendeletet a püspöknek, hogy azt a négyet töltsebe, tehát az egészet újra ki kellett jelölni. A másik három helyre ki-nevezte a régieket, s a negyediknek kinevezett engem, s így becsú-szott. 1968-tól 1992-ig működtem plébánosként Marosvásárhelyen.1992-ben neveztek ki Gyulafehérvárra püspöki helynöknek, az tar-tott öt évig. Utána továbbra is Gyulafehérváron maradtam, egyikfeladatom volt a székesegyház bemutatása a látogatók számára.

A mai székesegyház a második, építésének ideje a 11–12. század, aromán félkörös stílus alkotása. A Hunyadiak korában hozzáadottszentély már a gótikát képviseli, az északi bejáróhoz csatlakozó ká-polna reneszánsz. Történelmünket a templom is végigélte: szenvedetta tatároktól, Básta katonaságától, tűzvész pusztította. A székes egyháztörténelmünk panteonja volt, itt nyugszik Márton Áron, dr. Jakab An -tal püspök. A történelemből néhány név: ifj. Hunyadi János, a nagyHunyadi öccse, 1456-ból Hunyadi János, a kormány zó, 1457-ből az V.László által kivégeztetett Hunyadi László, 1552-ből Fráter MartinuzziGyörgy pálos szerzetes, váradi püspök, esztergo mi bíboros érsek,1559-ből Izabella királynő, 1571-ből János Zsigmond fejedelem.

Valóban mindent megpróbáltak. Elvitték a püspököket, de nem tud-ták legyőzni az egyházat. Jött a békepapi mozgalom, de nem tudtakgyőzni. Akkor arra törekedtek, hogy ne legyen elég pap, mert sokanvoltak börtönben. El akarták érni, hogy a teológiára minél kevesebbhallgatót vehessenek fel. 1984-ben a papság dekrétumban tiltako-zott a felvételek korlátozása ellen. A püspökség pedig, aki jelentke-zett, azt felvette. Annyi eredményt elértünk, hogy a fenyegetés meg-volt, de az állam nem hajtotta végre. 1986-ban újabb dekrétumotbocsátottunk ki, 1988-ban általános panaszt tettünk a jogsértésekellen. Ez úgy született, hogy 1988-ban Csíksomlyón volt egy papte-metés, melyen sok pap gyűlt össze. Akkoriban egészen sérelmes ren-delkezések jöttek. A magyar középiskolába, szakiskolába nem vet-

Tudom, hogy a részle-tes ismertetés órákatvenne igénybe, demondana pár szót agyulafehérvári szé-kesegyházról?

A történelmi hagyo-mányok ismerete erőtad a kulturális hagyo-mányok védelmére, hi-szen sokféle módonpróbálták akadályozniaz egyház működését,értékmegőrző tevé-keny ségét.

140


ték fel a magyarokat, hanem küldték a regáti iskolákba. Ha ott vég-zett, nem erdélyi állásba helyezték őket. Akkor egyes falvakat leakartak seperni. Azt mondta a papság, hogy ezt nem szabad szó nél-kül hagyni, valamit tenni kell. A memorandum megszerkesztésévelengem bíztak meg. Elvégeztem, megkértem a somlyói, a felcsíki kétfőesperest, nézzék át ők is. Visszamentem Vásárhelyre, ott véglege-sítettem, a főesperesek és a papi tanács tagjai aláírták. A memoran-dumnak nagy visszhangja lett, ugyanis sikerült külföldre juttatni,több ország rádiójában beolvasták. Magyarországon a Vasárnapi Új-ságban Sinkovits Imre olvasta fel. Próbáltak nyomozni, de mindenkiazt mondta, hogy közösen csináltuk. Akkor már valamennyi aláírótnem lehetett elvinni. Olaszországból például egy francia ember le-vélben gratulált, ő is a rádióban hallotta. Néhány részletet felolva-sok: „A kereszténység szent könyve, a Biblia, teljes terjedelmében aháború óta egyszer sem jutott a hívek kezébe. Ha az ÚjszövetségiBiblia, imakönyv, katekizmus nagy ritkán, korlátozott számban megis jelenik, a szükségleteknek alig csekély töredékét elégíti ki. Másvallásos tárgyú könyv, folyóirat kiadására az egyház kísérletet semtehet.” „Az elhelyezések fenti módszere következtében gyakori,hogy a már házas fiatalok egymástól messze vidékre kerülnek. Eznagy veszély családi közösségükre, gyermekeik sorsára. Az így egy-mástól elszakított házasok családi élete nem ritkán felbomlik, vá-lással végződik, ami szintén nagy tragédia mind vallási, mind tár-sadalmi szempontból, mert a család a társadalom sejtje.”

Körülbelül húsz esztendeig semmiféle egyházi nyomtatványt nem le-hetett kiadni. Nem volt hittankönyvünk, katekizmusunk, külföld rőlsem engedték behozni. A hetvenes évek elején a püspök úr elha tá -rozta, ismét megkísérli a kiadást. Azt kérte, egy könyvbe szerkesszembele az első négy osztálynak az anyagát, egyet talán engedélyeznek.Átnézette, ő is megnézte, jóváhagyta, de nem írta bele, hogy ki szer-kesztette. Mert amikor meglátják a nevemet, akkor vége. BeküldteBukarestbe, két évig nem válaszoltak, végül 1975-ben megjelenhe-tett, alaposan átnézték, a lényegét jóváhagyták. Két év múlva ima-könyvet szerkesztettem, most a 12-ik kiadásban látjuk. Amikor mármegjelenhettem, rendszeresen írtam sajtócikkeket is.

Sajnos, a kommunista rendszer alatt a vallási igazságok megszer-zése sok nehézségbe ütközött. Az öntudatos hívek igyekeztek bizto-sítani a vallásos nevelést, a gyengébb hitű szülőknél azonban előfor-dult, hogy az első áldozás után megszakadt a hitoktatás, vagy el semjutottak az első áldozásig. Van egy csoport, amelyet az elnyomás meg-fosztott a kétezer éves egyház lelki kincseitől. Vajon nem volna indokolt,hogy a vallási félképzettség pótlását is fontosnak tartsák? Egy előke-lő párizsi hölgy egyszer bevallotta Lacordaire-nek, a Notre-Dame hí-res szónokának, hogy ő hitetlen. Erre az felsorolt néhány jeles hittu-dományi, filozófiai művet, a hölgy egyiket sem olvasta. Lacordairekövetkeztetése: „Asszonyom, ön nem hitetlen, hanem tudatlan.”

Magyarországról egyidőben sokan vittekhá tizsákban könyvet,sajtóterméket.

141


A külső politikai keretek engem nem befolyásoltak, mert én akkoris végeztem a lehetőségeim szerint minden kötelességet. Emiatt ül-döztek is. Például amikor Karcfalvára kerültem, ott rendszeresenfoglalkoztam az ifjúsággal, hiába tiltották. Nagygyűlést tartottam,nem tetszett nekik. Annyira, hogy például egy újságíró, aki aszekuritátésokkal járt a falukba, nagy újságcikket írt, egész oldalt.Többek között ilyen alcím van benne: Léstyán Ferenc, a zsírospa-rasz tok koronázatlan királya. A hívek nagyon megijedtek, hogymost mi lesz ebből. Ez volt részben az egyik oka, hogy engemonnan kényszerlakhelyre menesztettek.

Volt, aki megkérdezte: érdemes volt-e mindezt vállalni? Okosvolt-e kiélezni úgy a helyzetet, hogy az egyházmegye évekig me-gyéspüspök nélkül maradjon, hogy többen vértanúkká legyenek,lelkipásztori munka helyett börtönben üljenek. Vagy az lett volnaokosabb, hogy mindenki olyan ügyesen alkalmazkodik, hogy vér-tanúság helyett tovább dolgozik a maga munkaterületén mint püs-pök, ordinarius vagy lelkipásztor?

Az ilyen kérdezők nem látják, hogy az egyház elszakításáról voltszó, sőt felszámolásáról. Egy inspektor vallotta később, hogy 1948után ötéves terv készült a vallás — elsősorban a katolikus vallás —felszámolásáról, amint ezt végre is hajtották a görögkatolikusoknál.Azt is bevallotta, hogy ezt ő hitte a római katolikus egyházra nézve is.

Egy tanítónő példáját idézem. Férje a háborúban maradt, háromgyermeket nevelt. Iskolaigazgató volt, de fenyegetés, lefokozás el-lenére sem mondott le a templomról. Áthelyezték az óvodába, merta három gyermekével mégsem bocsáthatták el. A megyei pártbi-zottságon tárgyalták az ügyét, ekkor felmerült: Mit tehetnénk, hahúsz, harminc kiváló tanerő védené ilyen makacsul a hitét?

A vértanúk hősies áldozata, életpéldája áll előttünk, hisszük,hogy áldozatuk nem volt hiábavaló.

Mit jelentett Erdély -ben papnak lenni?Ennyi üldöztetés köz-ben hogyan lehetettprédikálni, végezni amindennapi köteles-ségeket, továbbadni ahitet?

142

A VIGILIA KIADÓ AJÁNLATA

Timothy Radcliffe:MIÉRT JÁRJUNK MISÉRE?Az Eucharisztia drámájaA neves domonkos teológus a szentmisét közelebb hozza azok-hoz, akik rendszeresen járnak templomba, de azokhoz is, akikinkább távol maradnak tőle, mert unalmasnak és értelmetlennektartják. Radcliffe a szentmisét hatalmas drámaként mutatja be,amely átalakítja emberségünket, és bevon bennünket Isten vég-te len életébe és szeretetébe.

Ára: 2.700 Ft


Mosolyok, terek,határokSzabálytalan napló

Rejtett mosolyok

Görögországból, Delfíből mit hoztam én magammal, a nyárból visz-szatérve a vacogtató őszbe? Képeket és a képek szülte élményeket.Ezek, aki fotózik, az tudja, hogy a sötétkamrában, a nagyításkor jön-nek elő, s keverednek az itthoni, aznapi élményekkel. Aztán a pilla-natok „zörögve elvonulnak”, de az évezredek megállnak szemedben.

Így jöttek elő s váltak napi élménnyé is a Delfí múzeum letörtorrú női és férfi szobrain látható archaikus mosolyok is. „A szájszöglete fel van húzva, amely sajátos mosolyt mímel, amely a régikorszak szobrainak hű kísérője” — írja ezekről a műtörténész LykaKároly. Igen ám, de hol itt a mosoly, kérdi a kedves Olvasó? Pedigvan, ott van, vagy legalábbis ott volt, állíthatom, mert eredetibenláttam és figyeltem ezeket a Kr. e. 6–5. században megformált, nagyerejű szobrokat. Azt a szót, hogy lenyűgöz, itt értettem meg igazán.

De amilyen érdekes és szép a múzeum zárt anyaga,éppoly felemelő és magával ragadó a kinti rom. Rom?Könnyebb lesz a magyarázat, ha előtte Zbigniew Herbertegyik írásából idézek. A dóroknál című esszéjének a legvé-gén arról szól, hogy a régi, romos szentélyben, ahol va-laha virradatkor áldozatot mutattak be az ég isteneinek, sa müsztagógosszal az élen körmenet indult, hogy a szen-tély előtti áldozati oltárhoz járuljon, most turistacsoportokvonulnak: „a vezető monoton hangon, egy könyvelő pre-cizitásával sorolja fel a dór szentély méreteit. A hiányzóoszlopok számát is hozzáfűzi, szinte elnézést kérve a ro-mokért. Kezével az oltárra mutat, de az elhagyott kő nemrendít meg senkit. Ha a látogatóknak kissé több fantáziá-juk volna, kattogó fényképezőgépek helyett bikát hozná-nak ide, és megölnék az oltár előtt.”

Igen, igen, de nekem itt fényképeznem kell, talán csak azért, hogyelhitessem a fenti sorok igazát: azt, hogy itt volt áldozat és áldás, gyű-lölet és remény, vagyis élet. Élet és kultúra, amit sejtet és sejteni en-ged itt minden kő és minden rom. Mert majdnem minden romos ittDelfíben, de mégis épnek, teljesnek érezzük. Sokáig kellett várnoma magyarázatra. Pontosan sokáig egy pillanatra, amikor is hirtelen

MÓSER ZOLTÁN

1946-ban született Szek -szárdon. A PPKE BTK-ntanított fotóelméletet ésesztétikát. Legutóbbi írá-sát 2011. 11. számunkbanközöltük.

143

MAI MEDITÁCIÓK


az aranymetszésre, az arányokra — a részek egymáshoz való vi-szonyára — gondoltam, és a szimmetriára. Hát igen, ezekből — mertitt minden részből pontosan visszakereshető az egész, hisz itt min-den arányos s ezért arányítható a másikhoz — az egész nagyon köny-nyen megrajzolható. (Árulják is a városban ezeket a teljes és épp ál-lapotot mutató rekonstrukciós rajzokat.)

Ezt a gondolatot fogalmazza meg Zbignew Her -bert is a fent említett írásában: „A görög szentély nemismeri a romokat. Még az idő által legjobban tönkre-tett épületek sem hatnak csonka töredéknek vagy akövek rendetlen halmazának. A homokba fúródottoszlopmaradványok, a letört oszlopfej is a kész szo-bor tökéletességével hat.”

Ahogy sorra veszem a régi emlékeket, azokból azolajfák illata mellett kövek emléke sejlik elő. Itt ugyanismindent a kő határoz meg. A kő azonban itt nemcsakanyag, „de szimbolikus jelentésű, a bálványozás és jö-ven dölés tárgya is volt. Közte és az ember közt benső-séges volt a kapcsolat. A prométheuszi legenda szerintaz ember rokon a kövekkel. Még az emberi test illatátis megőrizték. Az em ber és a kő két kozmikus erő, kétmozgás: lefelé és föl.”

Aki itt legalább egy napot eltölt, annak érthetővéválik a költő és a fotós rajongása, és a címben jelzett nosztalgia. S talánarra is válasz kap majd, hogy mit jelentenek e rejtett mosolyok?

A tér

Sienába véletlenül vetődtem el. Elindultam Rómából vonattal, át kel-lett valahol szállnom, mert Assisibe készültem, de a fülkében ösz-

szebarátkoztam egy kedves dél-amerikai zeneszerzőházaspárral, s ők térítettek el azzal a megjegyzéssel,hogy nem fogom megbánni!

Siena egyenlő azzal a térrel, amelyet mindenki a kagy-lóban foglalt középkor egy szeletének tart. Megnéztemföntről, a magas toronyból, lentről, körbejárva többszöris, de végül az egyik oszlopnak dőlve megpróbáltama tér néma darabjává válni. És történt körülöttem a té-ren minden úgy, mint egy megrendezett filmben.

Az egyik szűk utcából hirtelen előjött egy csoport egy-forma felöltőben lévő leány és fiú. Oly gyorsan ott te-remtek a tér egyik fókuszában — mint az ellipszisnek,ennek is két fókusza van és egy közepe, talán ettől olyankülönös! —, hogy csak a gyülekező sok emberre lettemfigyelmes, akik körbevették a fehér matrózruhás gye-rekeket. Jobb és bal szélen egy-egy amerikai zászló, mel-lettük pe dig egy felirat hirdette, hogy valamelyik

144


Grammar School vagy College ének- és zenekarát alkotják. Voltak mint-egy százan. Az énekük közben cintányérverés hangja úszott be vala-honnan a térre. A hang és a zaj egyre közeledett, és az emberek arra,a tér felső vége felé siettek. Az egyik utcából rengeteg vörös zászló éstábla tolult elő. Mi ez, kíváncsi lettem én is. És jött egy női zenekar, őkvoltak a „zajcsinálók”. Öltözetük fehér miniszoknya, piros, aranysúj-tásos kiskabát, piros huszárcsákó. Indulót játszottak. Mögöttük a tün-tetők hosszan kígyózó sora: transzparensekkel, feltartott, ökölbe szo-ruló kezekkel, zászlókkal, hangos jelszavakkal.

Visszamentem a térre, ahol az amerikai diákok még énekeltek.A tüntetésből ők semmit sem vettek észre. Hamarosan véget értműsoruk, s amilyen észrevétlen és gyorsan jöttek, éppoly gyorsantűntek el percek alatt az egyik utcában.

Körülnézek, hogy mit vagy kit lehetne lefényképezni. Előttemfutkározó bambinók. Odébb egy öreg, megfáradt, beteg asszony,aki összeroskadva ült. Épp vizet hoztak neki: valószínűleg rosszullett. Mindezt egy utcalány is nézte jó tíz méter távolságból, akit töb-ben le- és felértékeltek, aztán jött egy tengerész, és volt-nincs lány.Mellettem és körülöttem mindenfelé — a díszkút rácsán is — gub-basztó galambok és emberek. Sokan vannak, de mégis mindenolyan laza. Az az érzésem, hogy tegnap is ilyen volt itt minden, ésholnap is ilyen lesz. Csak az emberek cserélődtek, meg a galambok,de a kövek, a házak nem. A torony sem. A harangozókat is váltot-ták, amíg gépre nem cserélték, de a harangszó nem változott.

Lassan alkonyodott. Eljött a séták, a sétálás ideje — ez itt rítus. Azembereket valósággal ontották az idetartó szűk utcák. Egyre töb-ben és többen gyűltek össze. A kávéházak teraszán lámpák, színeslampionok gyulladtak. Mivel másnap nagyon korán lesz indulá-som, a gyors vacsora után sietve ágyba bújtam. A kollégium — egyközépkori palota — hatalmas hálótermében akkor este csak egye-dül én voltam. Reggel viszont azt láttam, hogy milyen bábeli szál-lás ez: néger, indián, japán fejek a párnákon. A gyors mosakodás ésöltözködés után máris az utcán lépkedtem a bántóan erős reggelifényben. A tér sarkán akkor nyitott ki az első presszó — nagyon isjól esett egy kávé, meg az az öt perc, amit ott eltölthettem.

Sehol egyetlen lélek, egyetlen galamb sem látszott. Az előző es-téhez képest elkeserítően nagy volt és üres. A bölcs és gőgös, azokos és az uralkodni tudó torony óriás árnyékával középen ketté-metszette a teret. Nehezen megmagyarázható szomorúságot érez-tem az üres tér láttán. Szinte féltem, hogy elnyel, ha majd felkere-kedek. De mennem kellett, hisz hamarosan indul az első Firenzébetartó autóbusz. Átvágtam a téren — át a város szívén —, amelynekegyik sarkából nyíló, kacskaringós és szűk utca elvezetett az autó-busz állomásig. Szomorúan szálltam fel a begördülő buszra, mintaki elvesztett valamit és nem találja. Később jöttem rá, hogy nem istalálhatom. Akkor csak éreztem, azóta tudom is, hogy ott és akkorátléptem egy határt és egy másik térbe érkeztem.

145


Zárt ajtók, lakatok

Lassan fél éve az asztalom fekszik a költő Zrínyi Miklós eposza,amelyet a hős dédnagyatya emlékének szentelt. Hamarosan mellékerült a vastag Zrínyi-szótár és egy hónapja a még vastagabb Zrí-nyi összes műveit is megvettem, s most a leveleit olvasom. Mind-ezt azért teszem, mert valamelyik úton el szeretnék indulni; vagyisegy fotóalbum tervén gondolkodom. Egy Kodálytól származó gon-dolat indította el álmodozásaimat (mert minden album egy álom-mal kezdődött). Gyóntatópapjának és titkárának, Nádasi Alfonznaktöbbször is mondta munka közben, hogy olyanok vagyunk, mintZrínyi katonája. „Mindig odarendelnek bennünket, ahol a legnagyobbrés van a vár falán.”

A gondom egyelőre az, hogy nem tisztáztam, melyik Zrínyirőlszólna ez a könyv? Az biztos, hogy egy fotóalbumban jól elférnemind a kettő. Sőt, ha kitalálom a formáját, ha megtalálom azt a gon-dolati szálat, amelyre felfűzhetem, akkor még a Tinódon születettLantos Sebestyént is ide tudom illeszteni. Ráadásul ott is áll a szobraSzigetvárott, a vár bejárata előtt. Ezt onnan tudom, hogy bizonyta-lanul ugyan, de elindultam fotózni, hátha kapok, találok ihletet.

De rosszul osztottam be időmet, vagy csak az órámat néztem el,mert épp akkor értem a vár kapujához, amikor előttem valaki be-lülről épp kulcsra zárta, s én csak leskelődhettem fotózás helyett. Akapu fölötti rémes állatfej is a nyelvét öltötte rám. Az eposzra gon-dolva, talán le kellett volna vernem azt a lakatot. Ott, a X. énekbenolvasható, hogy „Az nagy vas lakat, ki egy lóterh vala, / Leüti ököllel,kaput lábbal rugá; / Igy vitéz Delimán várbul kiindula...” De én nem va-gyok Delimán, nem is ki, hanem be akartam menni, meg azt ismondják, hogy törvénytisztelőnek kell lennünk: lakatot sem ököl-lel, sem lábbal le nem rúgunk.

�

Miután előhívtam a filmeket, jó egy hét elteltével Lendvára kellettmennem. Ha már ott vagyok, akkor csak átmegyek Csáktornyára is.Így történt meg, hogy négy óra alatt három országban jártam: Lend -va a velünk szomszédos Szlovéniában, Csáktornya a vele szom-szédos Horvátországban található ma. Az öreg vár múzeumábanegy lélek sem volt: csöngetésünkre nagy nehezen előkerült egy mú-zeumi ügyeletes, aki bár megengedte a fotózást, de sajnálkozvamondta, hogy itt alig van valami Zrínyi-emlék. Összesen egy sír-emléket tudtam lefényképezni. Illetve annak egy részletét. Ezértutólag hálás is voltam magamnak: ha lesz, akkor megvan a könyvcímlapja.

A várkastélyt körbejárva sem vol tam túl szerencsés, mert a vár-árok ban íjászversenyt rendeztek azon a vasárnapon, s ezért nemmehettünk a közelébe. Megkerülve a falakat, a belső udvarról azért

146


készítettem néhány képet: egyiksem arról szól, hogy itt lakott Zrínyi,a költő. Inkább a zárakról, lelaka -tolt vasajtókról. A város szomszéd -ságában lévő kis faluban, Szent -ilonán található kápolnát, amely acsalád temetkezési helye volt, aligtaláltuk meg: kétszer is elmentünkmellette, amíg észrevettük a házakés gazdasági épületek gyűrűjében.Mondanom sem kell, hogy le voltlakatolva a bejárat. Jó lett volna le-verni. De nem mertem.

Délután három órakor visszaértem Lendvára: négy óra alatt út-levelemet hatszor kérték, három országban jártam, Szlovéniábankétszer is. (Ez Közép-Európa!) Ebédeltem, majd ledőltem: pihenni,aludni akartam, de nem jött álom a szememre. A bezártság, az egye-düllét, a rosszul sikerült fotózás vagy a fáradság miatt semmi bíz-tató nem jutott eszembe.

Néhány gyötrődő óra után elindultam a fülledt és kihalt város-ban sétálni. Nem akartam, de mégis magammal vittem a hirtelenjött rossz érzéseimet. A minden-fölösleges és minden-értelmetlenérzés most, néhány hónappal 60. születésnapom után itt, ezen a ma-gános helyen valósággal letaglózott. Be kell vallanom, hogy éjjel,abban a kis lendvai szobában tudatosult csak bennem: megint át-léptem egy határt. Nyugdíjas lettem. Apám 60 éves korában öreg-embernek látszott, és csak néhány évet élt még. Szomorú volt élete(valószínűleg két beteg öcsém miatt), szomorú volt halála.

Csak későn, nagyon későn tudtam elaludni. Álmomban Sziget -várott és Csáktornyán jártam: homályos emlékeim szerint mindkéthelyen csöngettem, zörgettem sokat és sokszor, de senki nem jött,hogy ajtót nyisson.

�

Ui. Három héttel azután írtam le a fenti vallomást, hogy hazajöt-tem Lendváról. Akkor épp július vége volt. Most, hogy újra átolva-som a fentieket, s ahogy kinézek az ablakon, csodálkozva látom, azudvaron lévő hatalmas gesztenyefa levelei teljesen megbarnul-tak. A megbarnult levelek nekem mindig is az őszt jelentetik. Mostmég nyár van. És ha ilyen a nyár, akkor milyen lesz az ősz? S aztán?Igen, mi lesz azután?

147


A KOMMUNISTA DIKTATÚRAHATÁSA AZ ESZTERGOMIFERENCES GIMNÁZIUM ÉLETÉRE

1. A II. világháború utáni évekEgykori alma materünk kommunizmus idejénvaló fenyegetettségét elemezve feltétlenül utal-nunk kell a hajdani Szent Antal Gimnázium II. vi-lágháború alatti és utáni helyzetére. A háborúidején ugyanis az épületegyüttes valóságos me-nedékhellyé vált, ahol az óvóhelyen 520, a krip-tában 150–200, az intézetben pedig 19 személynyert befogadást. A kollégiumi épületrész kato-nai kórházként működött, ahol 12 zsidó szárma-zású személyt és 70 leányt mentettek meg a há-ború borzalmaitól. Ehhez társult még 30–40adagnyi rendszeres étkeztetés, és a tornateremteljes pusztulása.1

Mindezek után a diktatúra előszele 1946. ápri-lis 24-én érte el a ferences gimnáziumot, a politikairendőrség ugyanis ezen a napon letartóztattaP. Szólás Ambrus prefektust. „Határozottan P. Amb - rus osztályának hálótermébe mentek… Itt három szek-rényben azonnal megtalálták, amit kerestek. Néhánykézigránátot találtak (vagy inkább megtalálták azokat,amiket magukkal hoztak).”2 A népbíróság ugyan má -jus 24-én minden vád alól felmentette Ambrusatyát,3 a rend egy jóakarója azonban értesítette aházfőnököt, hogy a felmentő ítélet ellenére P.Amb rust el fogják hurcolni. Ennek hallatára rend-társai a tárgyalás végére a bírósági épü let elé ren-deltek egy kocsit, amely a tárgyalásról kilépő atyátegyből a határra vitte. Szólás Ambrusnak e „had-művelet” mentette meg az életét, mert néhány óramúlva a kolostorban valóban megjelen tek az el-hurcolók, ő azonban ekkor már Sopron környé-kén járt.4

A gimnázium elleni intézményes támadás1948-ban indult meg, amikor patrónusának, Pá -du ai Szent Antalnak a nevét a „semlegesebbcsen gésű” Temesvári Pelbártra kellett változtat -ni. Ezt követően az államosítást tüntetések előz-ték meg, bekövetkeztére pedig 1948. június 15-én, az iskolaévvégi Tedeum napján került sor.5

Ekkor az iskolai és internátusi épületrészeket fal-lal választották el a kolostorépülettől, a munka-lehetőség nélkül maradt rendtagok egy részétpedig az Esztergomi Főegyházmegye vette átmint kisegítőket a környékbeli plébániákon. Ámez az állapot sem mutatkozott stabilnak, a kolos-tort ugyanis 1949-ben Szávai Nándor államtitkárfel akarta számolni, mondván, hogy jelenléte za-varja az iskolai részekben folyó kommunista ne-

velést, a katonaság pedig további, eddig ferenceskezelésben lévő lakrészeket sajátított ki.6 Az ál-lami rendelkezések a hitoktatói állások ellátásátis tiltották, így a 49 fős szerzetesi közösség lét-száma 26 főre apadt, az elöljárók ugyanis a meg-élhetés miatt más kolostorokba osztották szét arendtagokat. Akik az esztergomi közösség tagjaimaradtak, perselyadományból, növénytermesz-tésből és piacolásból tartották fenn magukat.7

2. Elhurcolás és újraalapításA szerzetesrendek 1950-es feloszlatása június 17-én érte el az esztergomi rendházat.8 Nem feled-hetjük, hogy a diktatúrának e cselekedete mögöttnem csupán ideológiai, hanem gazdasági érdek ishúzódott. A szerzetesházak ugyanis alkalmasokvoltak a lakás- és szociális problémák enyhítésére,a proletariátusnak beígért társadalmi felemelke-dés és hangulatjavító intézkedések megvalósítá-sára. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy arendtagok elhurcolása — módszereit tekintve!— teljes egészében megegyezett az 1944-es terroreszköztárával. Tornyos Kálmán atya beszámoló-jából tudjuk, hogy az esztergomi kolostor tagjai— készülve az elhurcolásra — kis zsákba pakoltákössze a legfontosabbakat, az ávósok pedig éjszakatörtek rájuk, névsorolvasást tartottak, kollektíveteherautóra pakolták és elszállították őket. Mind-nyájan — még a nyár folyamán is — attól féltek,hogy Szibériában kötnek ki.

Az esztergomiak végül Békéscsabáig jutottak,ahol a kapucinusok családi ház nagyságú kolos-torába körülbelül 40 személyt zsúfoltak össze,akiknek lakóhelyüket nem volt szabad elhagy-niuk (gettó). Az ávósok állandó létszámellenőr-zést tartottak, a rendből való önkéntes kilépéstreklámozták. Az odaszállítók közül senki semgondoskodott élelmezésükről, legelemibb szük-ségleteikről. A több ezer kitelepített szerzeteséletét a hívek adakozó jósága mentette meg.9

Most csak röviden utalunk arra, hogy az 1948-as államosítást követően a gimnázium értékeit akommunista aktivisták feldúlták, ellopták, 1950-ben pedig senki sem hitt abban, hogy az augusz-tus 30-án aláírt szerződést követő két hétben aKapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rend-tartomány útra tud indítani egy új intézményt.

Megemlítjük, hogy kezdetben az eredeti fenn- tartó, a Szűz Máriáról nevezett Rendtartománykapta volna meg újból ezt az intézményt.10 BurkaKelemen mariánus tartományfőnök „a sors egé-szen különös játéka vagy inkább a Gondviselés akarataszerint” tekintett erre a lehetőségre, amire — mintírta — „a rendi érdekek védelmeképpen vállalkoznunk

148148

EMLÉKEZET ÉS KIENGESZTELŐDÉS

Kéthasábos:Layout 1 2012.01.13. 12:09 Page 148

kell”, és „ha élünk általa, akkor nem hezitálhatunk”.11

Véleményével azonban kisebbségben maradt arendi vezetésben, azt viszont nem tiltotta meg,hogy a fennmaradó Kapisztrán Provincia iskola-projektjébe az ő rendtartományának tagjai is be-kapcsolódjanak.

Ha élünk általa… Burka Kelemennek ez a rövidmegállapítása tömören összefoglalja a TemesváriPelbárt Ferences Gimnázium létének 1950–1989közötti létalapját és lényegét. Az élet, a Gondvise-lés által nyújtott szalmaszál volt ez, amelybe be-lekapaszkodhatott a rend és a magyar egyház,mert az 1950-es egyezménytől a kommunistákigazából azt várták, hogy az úgy megfojtja a kato-likus egyházat, hogy elpusztul a diktatúra nyo-mása alatt. Jól mutatja ezt a megegyezésben ga-rantált, 18 évre szóló minimális anyagi támogatás,vagy a Grősz-per 1951-es megrendezése és azÁEH felállítása is, ami an nak volt a következmé-nye, hogy az egyház a szerzetesrendek feloszla-tása és más diktatórikus rendelkezések, elhurco-lások ellenére sem tört meg.12 Sőt, a többnyire ipariés termelőmunkában alkalmazott szerzetesek je-lenléte nyomán a hit világa és képviselői közvet-len közelségbe kerültek a munkásosztállyal!

A gimnázium az 1956-os eseményeket vi-szonylagos nyugalomban, az intézmény falaiközött élte át. A prefektusi kar minden növen-déket benn tartott az épületben, és így egyetlenkiskorú diák sem halt meg a városi harcokban.Gondoljuk csak meg, milyen pedagógiai érzékkellett ahhoz, hogy több száz 14–18 éves fiút akint dúló harcok idején együtt tartsanak!13

3. A kádári diktatúra közepetteA kádári diktatúra, tanulva Rákosi hibájából, nemvértanúkat „gyártott”, hanem adminisztratív in-tézkedésekkel próbálta megtörni és megalkuvás-ra kényszeríteni az egyházi élet minden szereplő-jét. Ennek egyik első lépése volt az 1957. évi 22. sz.törvényerejű rendelet, amely a katolikus gimná-ziumok igazgatóinak kinevezését majd tanárainakműködését is állami engedélyhez kötötte, illetve an-nak a belső bomlasztásnak az eszközei is, ame-lyekkel az állambiztonsági szolgálatok a rend és aziskola életét is a diktatúra elvei szerint akarták ve-zényelni.14

Ez utóbbi kapcsán először talán azt érdemes tisz-táznunk, hogy Esztergom, pontosabban a ferencesgimnázium miért volt fontos a belügyi szervek szá-mára, mikor a rend nem volt úgynevezett „úri”rend, az itt tanulók soraiban nem voltak túlsúly-ban az arisztokrata vagy értelmiségi körből szár-mazók, de még a nyugdíjasok között sem talál-hatunk olyan „ellenállókat”, mint Pannonhalmána gimnáziummal szomszédos szociális otthonbanMécs Lászlót, Endrédy Vendelt, vagy a jezsuiták.

Töredékes ismereteink közül „Teleki Károly”jelentései15 világosan megmutatják, hogy a rend-ben zajló belső folyamatokon, a politikai kérdé-sek értékelésén túl, az állambiztonságot legin-kább az érettségi előtt álló, papságra készülőnövendékek névsora és olykor jellemzése érde-kelte. „Megtudni a novíciusnak jelentkező diákokadatait”16 — ugyanis „A tanulók háromnegyedeazért ment oda tanulni, hogy pap legyen”17 — olvas-suk számos Esztergomra vonatkozó jelentésvégén. Ennek nyilvánvaló oka, hogy még a ka-tonaság megkezdése és a szemináriumi évekelőtt tudni akarták, ki mire fogható, környezetétpedig miként lehet feltérképezni. Az állambiz-tonság ugyanis hamar felismerte, hogy amikor1950-ben a többnyire korábbi kisszeminaristák-ból összeverbuvált osztályok leérettségiztek, el-indult egy olyan folyamat, amit aztán a rend-tagok életpéldája és az intézet szellemisége vitttovább: az élet vállalható alternatívájaként mu-tatták meg a papságot és szerzetességet, ami akommunizmus évtizedei alatt az intézményigazi erőssége lett.

„Teleki Károly”-t diákként magam is ismer-tem, a halálos ágyánál is ott voltam. Amikor je-lentését olvastam és személyét beazonosítottam,akkor vált világossá előttem egy 12 évvel azelőttiepizód, amit 15 évesen éltem át. 1991 júliusábanegyik atyát költöztettük Gyöngyösre. A pakolásutáni borozgatás során „Teleki Károly” kifakadt:„A rend tagok közül, a kommunizmus idején, a testvé-reken volt a legnagyobb nyomás, mert őrájuk külön em-bereket [tartótiszteket — a szerk. megjegyzése] ál-lítottak rá.” Ez a megállapítás a gimnázium, de azegész magyar egyház viszonylatában kitágítható.Az elcsatolt területekről átkerült, a nem pap, deértelmiségi intelligenciával rendelkező, a rendbe-lépésével családja életszínvonalához képest jobbkörülmények közé kerülő, a közösségben vagy azintézetben így-úgy peremre szorult rendtagok, ta-nárok, diákok voltak azok, akik az állambizton-ság látókörébe kerültek. Tartótisztjeik először aztéreztették, hogy becsülik őket, aztán alaprajzot,házon belüli telefonszámokat, prefektusi névsortkértek, majd a prefektusok egymás közötti viszo-nyáról érdeklődtek. És e gonosz pszichológia ittérte el célját: aki erre az utolsó pontra eljutott —kevés kivétellel —, a továbbiakban már képtelenvolt vigyázni magára, más bensőbb információ-kat is elmondott. Füzes Zalán atya például e „fel-adat” elől menekült Amerikába,18 Máté Teodózatya pedig még az elején kijelentette a tatabányaitisztnek, hogy ő erre nem hajlandó.19 Ezt követőenpedig kizárólag egy másik rendtag jelenlétébentárgyalt vele. Ugyanakkor azonban meg kell je-gyeznünk, hogy rendtag részéről, de talán azegész magyar egyházból sem ismerünk arra pél-

149


dát, hogy a gyónási titkot bárki kifecsegte volna,inkább életüket adták ennek védelmében, mintpéldául Kiss Szaléz rendtársunk 1946-ban!

A tanári kar politikai meggyőződéséről az in-tézetből eltávolított egyik diák 1964-ben a kö-vetkező információt adta: „Általában mindegyi-kük ült börtönben, véleményük, hogy megtűrik őket,mert nem csinálhatnak mást, adandó alkalommal azon-ban igyekeznek [az állam] hatálytalanítani őket…”20

„A tanári kar általában rendszerellenes, de nem hir-detik, és nem nevelik erre a tanulókat. Célzásokkalmagánbeszélgetések során utalnak erre.”21

Persze, ennek a folyamatnak voltak csetepa-téi, amit az akkor élők nyilván nem így éltekmeg. Ilyen volt 1966-tól a teológusok számára iskötelezővé tett katonai szolgálat, a hatvanasévekben a prefektusoknak előírt felsőfokú vég-zettség megkövetelése, amit aztán egész naposkollégiumi munkájuk mellett szereztek meg. Ezutóbbi azonban nem pedagógiai, hanem politi-kai követelmény volt, amelyet az egyház megre-gulázására felállított Állami Egyházügyi Hivatalrendelt el. „Az ÁEH utasítása értelmében VeresJános [Géza atya — a szerk. megjegyzése] a többiprefektusokkal együtt kötelezve van a pedagógiai főis-kola elvégzésére”22 — olvassuk az állambiztonságiszolgálat kommentárjában. És annak bizonyítá-sára, hogy ez kifejezetten a ferencesek ellen irá-nyult, elég csak arra utalnunk, hogy a többi egy-házi gimnáziumban mind tanári képesítésselrendelkező személyek látták el ezeket a munka-köröket, s ha a ferencesek irányába a jog alapjánjárt volna el az állam, akkor a rendtagok hitokta-tói képesítését elfogadhatta volna.

Mindezekhez társult még a kommunista ün-nepek megülésének kötelezettsége, vagy a nyolc-vanas évek diákságának tudatos provokálása. Demegemlíthetjük a társadalmi ismeretek oktatásaindokán tett — máshol is szokásban lévő — külsőlátogatásokat is, amelyek — feltehetőleg — azutolsó időben is alkalmat adtak arra, hogy ilyencímen egy-egy belügyes tiszt megláthassa azt adiákot vagy rendtagot, akire később, akár azérettségi után építhetett. A rendelkezésünkreálló dokumentumok szerint ezek a folyamatokmég 1987-ben is érintették a gimnázium életét, ésitt elég, ha arra utalok, hogy például „Teleki Ká -roly” jelentésében a mostani prefektusi kar többtagjának neve olvasható, mint olyanoké, akikrőljelentik, hogy belépnek a rendbe.23

ÖsszegzésAzt hiszem, ez a korszakhatár és az 1950–1990között kikerülő papok, szerzetesek 500 fölöttiszáma kellőképpen rávilágít arra, hogy igazzávált Burka Kelemennek az 1950-es dilemmák kö-zepette a gimnáziumi oktatás lehetőségéről tett

megállapítása: Esztergom a Gondviselés akarataa diktatúrában, és mi él(t)ünk általa…

KÁLMÁN PEREGRIN

1Vö. König Kelemen vizitátor feljegyzése, Magyar Fe-rences Könyvtár és Levéltár (MFKL), König Kelemenhagyaték.

2P. Tornyos Kálmán: Feloszlatás, internálás és újrakez-dés Esztergomban. In: „Te meztelen Krisztus, hol hagytad azingedet?” Ferencesek a feloszlatás idején. (Szerk. KálmánPergerin.) Magyar Ferences Források, Series D, Nume-rus 4., Vigilia, Budapest, 2000, 311.

3P. Burka Kelemen OFM válasza Mindszenty József41/1947. jelzetű levelére, Prímási Levéltár, Esztergom.

4P. Tornyos Kálmán: i. m. 311–312.5Historia Domus, Esztergom, 344.6Historia Domus, Esztergom, 344–345.7Historia Domus, Esztergom, 344–345.8P. Tornyos Kálmán: i. m. 313–314.9P. Tornyos Kálmán: i. m. 312–316.10Lásd Kálmán Peregrin OFM: Ferences alapítás és új-

raalapítás — a megmaradás érdekében. Adalékok a Ka piszt -rán Rendtartomány iskolavállalásához. In: Az egyházi is-kolák államosítása Magyarországon, 1948. (Szerk. SzabóCsaba, Szigeti László.) LÖKA – Új Ember, Budapest,2008, 247–262.

11Burka Kelemen mariánus tartományfőnök levél-tervezete az iskolai munka vállalásáról, 1950. augusz-tus–szeptember, MFKL, a Szűz Máriáról nevezett Fe-rences Rendtartomány iratkötege.

12Vö. A Grősz-per előkészítése, 1951. (Szerk. Szabó Csa -ba.) Osiris – Budapest Főváros Levéltára, Budapest,2001, 18–27.

13Lásd Kálmán Peregrin OFM: Ferencesek 1956-ban. In:Magyar Katolikus Egyház, 1956. (Szerk. Szabó Csaba.)LÖKA – Új Ember, Budapest, 2007, 166–167.

14Vö. Kálmán Peregrin: Dokumentumok Grősz Józsefkalocsai érsek hagyatékából, 1956–1957. Szent István Tár-sulat – Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest,2011, 54–55.

15Teleki Károly jelentései, Állambiztonsági Szolgá-latok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3.1.2., M – 41643.

16Péteri János jelentései, ÁBTL 3.1.2., M – 39763, 35.17Szabó Gábor jelentései, ÁBTL 3.1.2., M – 29084, 50.18Vö. Nagy Sándor jelentései, ÁBTL 3.1.2., M – 31407.19Vö. Teleki Károly jelentései, ÁBTL 3.1.2., M – 41643.20Szabó Gábor jelentései, ÁBTL 3.1.2., M – 29084, 22.21Szabó Gábor jelentései, ÁBTL 3.1.2., M – 29084, 51.22Javaslat a nyilvántartási anyag felülvizsgálatára,

Tatabánya, 1965. június 7, ÁBTL, V – 46886, 203/2.23Például Hermann Áron OFM, Stipits Árpád OFM.

150


A LÁTVÁNY METAFIZIKÁJA —A LÁTHATATLAN SZEMÜGYREVÉTELEGraham Howes: A szakralitásművészete. Bevezetés a művészetés a hit esztétikájába

„Olykor veszünk egy régi cserepetés elhelyezzük a falon.Pedig csak egyedűl vagyunk,vagy egyszerűen a szemünk,mint két üres luk, kihűlt és kiégett.”

Pilinszky János

„…a műalkotásban mindig van valami szakrális.”Hans-Georg Gadamer

Ha a világra úgy tekintünk, mint egy csupa-is-meretlenes egyenletre, amelynek Isten a megol-dása, akkor is kérdések sereglenek körénk, ha már,úgy hisszük, mindent bevégeztünk. Efféle, a te-remtés tengelyére mutató kérdésekkel foglala-toskodik Graham Howes — angolul 2007-benmegjelent — könyve is. Mégpedig az esztétikaielemzést a teológiai meggondolással, a történe-ti vizsgálódást az analitikus elmélyüléssel ösz-szeboronáló módon. A szakralitás művészete (Be-vezetés a művészet és a hit esztétikájába) című kötettudományos alapossággal kísérli meg az olvasóelé tárni a vallásos (és elsősorban vizuális) mű-vészetek kapcsolatát a hittel, a szakralitással, atranszcendenssel. Ahogy a szerző leszögezi: „En-nek a könyvnek három célja van: megvizsgálni,hogy milyen mértékben formálhatja az esztétikaitapasztalat a vallási tapasztalatot; hogy milyenmértékben képes erősíteni az utóbbi az előbbit (ésfordítva); és hogy milyen mértékben képes egyilyen folyamat szembeszállni ezzel a tapasztalattal,és talán egészében még tagadni is azt” (13.).

Howes az ikonografikus hagyománytól a sze-kularizálódó Európán át a globalizált világig fogegybe s olvas egymásra korszakokat, tradíciókat —hogy a látvány metafizikáját megértve vegyeszemügyre a nem látható minőségeket. Példatára,hivatkozási kánonja igen gazdag: Rubljovtól Ma -tisse-ig, a gótikától a posztmodernig terjed. A ké -piség hermeneutikája, a látás módszertana eleveoly hatalmas, és másoktól már bőséggel tárgyaltku tatási terület, amely meg is kívánja ezt a tudós kö-rültekintést. S mivel Howes mindehhez szakrális-spirituális kontextust rendel, szükségszerűen szá-molnia kell a kérdéskör hallatlan bonyolultságával.Az időbeli, földrajzi és világnézeti/felekezeti di-menziók tudomásulvétele mintegy szakmai köve-telmény számára; ennélfogva interdiszciplináris tá-

jékozódás az övé — olyasfajta ihletett tudo mány - köziség, amely az esztétikai és a vallási tapasztalatmibenlétét s kapcsolatát — antropológiai, szocio-lógiai, társadalom-, vallás- és művészet tör téneti be-látásokra hagyatkozva — koronként meghatá-rozni igyekszik. Mindehhez igazodóan a műnyelvi-módszertani arculatát a szakirodalom folya -matos reflektálása (statisztikákkal és esettanulmá-nyokkal megtoldva) s az önreflexiók rokonszen vessokasága (például a kettős előszóban s az ön álló be-vezetésben) jellemzi. Howes észjárása többféle né-zőpontot méltányol, több válaszlehetőséget meg-enged, s gyakran kérdéssel old föl kérdést. Nemcsoda, hiszen tárgyában is erre a vonásra ismer rá:„Korunkban, amikor sem a keresztény teológia, sema vizuális művészetek nem úgy helyezik el magu-kat, és nem úgy mutatkoznak meg, mint válaszokmintázatai, hanem mint kérdések sorozatai, akkora keresztény hit alapvető jellege és a művészet benaz úgynevezett nyugati tradíció is folyamatos vizs-gálódásnak és kihívásnak van kitéve” (151.).

Meddig művészeti termék, s mettől kultikustárgy valamely szakrálisnak szánt objektum? Van-e máig ható tanulsága a képrombolók és a kép-tisztelők 8–9. századi vitájának? Milyen értelembenképalapú a katolicitás kultúrája, s mely vonatko-zásokban szóközpontú a protestáns művelődés?Milyen döntő különbségek tárhatók fel a nyugatiés a keleti kereszténység képhez, ké pi ség hez valóviszonyában? Miféle fordulópon tot jelöl a huma-nizmus, a reneszánsz, a gyarmatosítás kora vagyaz ellenreformáció és a barokk idősza ka? Mikor ésmiért kezdett távolodni egymástól a vizuális mű-vészet és a liturgikus szabályrend? Hogyan alakult,hogyan alakul a magas és a populáris művészetekviszonyulása a vallási gondolathoz?Az e kérdésekreadható válaszok (avagy a kérdések által életre hí-vott újabb dilemmák) a fejezetek rendjét is meg-határozzák. Áttekinthető, informatív és csalogatóez a szerkezet: 1. A vallásos művészet négy dimenziója;2. A művészet, a vallás és a viktoriánusok; 3. Látni a meg-váltást; 4. Pártfogó és művész; 5. Szent helyek és tátongóterek; 6. Művészet, intézmény és hit; 7. Művészek mint„hívők”; 8. A vallástól a spiritualitásig; 9. Teológia ésvizuális művészet. A „hit és gyakorlata, az értékekés a motivációk, a megrendelők, a művészek és aközönség közötti szélsőségesen összetett mátrix”,amely Howes szerint „minden vallásos művészetalapjául szolgál” (51.), törékeny rendszer, s nap-jainkban épp a rendet, a távlatos transzparenciát nél-külözi. Hiszen — ha jól értjük a szerző okfejtését— világunk ban korszakos kihívások előtt állnak azegyházak is, a művészek is; amiképp válaszútonismerhet magára a templomok és a múzeumok kö-zönsége egyaránt. A John Ruskintól, 1865-ből idé-

151

KRITIKA


zett kérdés: „Milyen mértékben segítette a szép-művészet a vallásos életet a világ összes vagy bár-melyik korszakában?” (13.), ma talán lényegibb éségetőbb, mint valaha.

Korunkról („ahol a Kép gyakran hangosabbanbeszél, mint a Szó” – 13.) Howes illúziótlan diag-nózist ad. A mai világ szellemtörténeti elhelyez-kedését a dekrisztianizálódásként értett szekula-rizáció folyamatából („a hagyományos keresztényszimbolizmus erejének és hatékonyságánakhanyatlásá”-ból – 54.) származtatja, s a globális tu-rizmus és globális hitetlenség fogalomkörével írjale. A deszakralizáló múzeumi kultúráról hűvös tisz-telettel beszél, a templomturizmus (mint világi za-rándoklat) jelenségéhez tudományos tárgyilagos-sággal közelít. Szentkép-olvasási képességeinkmeggyöngülésében az egyházak és a művészek,művészeti intézmények felelősségét is igazolha-tónak véli: „…kortárs elképzeléseink a mennyei-ről mára láthatóan nagyrészt eltűntek. Úgy tűnik,valami elveszett egyházaink hagyományos ké-pességei közül, hogy olyan térképpel lássanak elbennünket, amely utat mutat a láthatótól a nem lát-hatóhoz. Úgy tűnik, manapság nincsen életképeselképzelés arról, hogyan tehető láthatóvá a nem lát-ható, és még művészeti egyetemeinken és szemi-náriumainkban is (legalábbis Nagy-Britan niában)nagyon kevés kísérletet tesznek arra, hogy a hall-gatóknak segítséget nyújtsanak abban, hogy a vi-zuálist — Bernini, a nagyszerű barokk építész sza-vaival — a »szemmel hallani« értelmében tudjákfelfogni” (8.); „Miközben sokan, legalábbis elmé-letben, tudnak írást olvasni, viszonylag kevesentudják »olvasni« a festményeket, a festett üvegab -lakokat, és a legújabban feléledő hit és vallásos gya-korlat — például a felszabadítás teológiája vagy akarizmatikus megújulás — szándéka is az, hogy in-kább a szavakra, mintsem a képekre fektesse alap-jait” (30.). Az intézményes vallásosság és a hivatalosművészetek különválásáról a szerző meggyőzőenszámol be; az individualizáció közösség(de)formálóerejét és a piaci-pénzalapú társadalmi berendez-kedést sem hagyja szó nélkül. E történeti kontex-tusban a vallásos művészet visszaszorulása logikusfejleménynek mutatkozik: „Ha valaki az utolsó százév vallásos művészettörténetét szándékozná meg-írni, gyakorlatilag úgy foglalhatná össze, mintennek a művészetnek — mint jelentős művész je-lentős tevékenységének — majdhogynem teljes ki-pusztulását” (32.); „…a 19. századtól napjainkig afestészet, a szobrászat és az építészet szinte min-den jelentős fejleménye a vallási szférától távolrahelyeződött át, és létezésüket úgy fogták fel, mintkihívást a vallás primátusával szemben a spirituális,a morális és a társadalmi témák területén” (34.);„Korunkban a szentség megszüntetésének e fo-lyamata csaknem teljessé vált” (91.). A Következte-tés címet viselő utolsó alfejezet sem kecsegtet üd-

vösen könnyű megoldással — hacsak a problémaszabatos megfogalmazását nem tekintjük biztatókiindulópontnak: „Egy olyan kultúrában, ahololy sok művész és közönségük sem érdeklődik nyíltvallási témák iránt, és nincsen átfogó vallásos ha-gyomány, amelyet az emberek többsége magáénakvall és ápol, problematikus marad a művészet ésa vallás interakciójának módja” (159.).

A keresztény egyházak felemás viszonyulása aművészetekhez sem szegheti azonban a termékenypárbeszédet és közös értékeket-érdekeket keresőkkedvét. A hitbölcselet felelősen nyitott reflexiói ésaz esztétikai gondolkodásban rejlő jó szándékok ateoretikus szinteken túl — a kötet érvvezetése erremutat — a mindennapi praxist is újjáalakíthatják:„»A teológia« — főként a keresztény teológia — és»a művészet« — főként a vizuális művészetek —nem két elkülönülő entitás. Inkább ikermédiu-mokként kell tekintenünk őket, amelyek által a vi-lág értelmezhetővé és megjeleníthetővé válik.Mindkettő egy-egy fajta észlelése és kifejezése az em-léknek, a vágynak, a közösségnek, az ünnepnek, aveszteségnek és a természeti rend emelkedettszemléletének. Mindkettő tágíthatja érzékelésünket,amellyel rendelkezünk, és újabb tapasztalatokat islétrehozhat bennünk. Ezért nem meglepő, hogy anyugati kultúra történetét úgy is jellemezhetjük —ahogy már láthattuk a könyv folyamán —, mint azérzékelés és a kifejezés különböző teológiai és mű-vészeti módjainak megtöbbszöröződő, egymástátfedő, egymás felé elmozduló kapcsolatait” (143.).

A „túlnyomórészt vizuális jellegű kultúrábanegyre inkább láthatatlanná váló keresztény kép-világ kortárs paradoxona” (159.) akár lehangoló ta-pasztalat, elcsüggesztő kutatási eredmény is le-hetne. Ám a recenzió zárlata a kötet zárómondatátcitálva az abban foglalt reménységet is osztja:„…bár a hagyományos határok a szakrális és a pro-fán között egyre inkább elmosódottá válnak, és bárazt, amit a néhai Michael Camille »az immanen-cia kollektív tárházának« nevezett, az eltűnés ve-szélye fenyegetheti, Isten kinyilatkoztatása és ké-pességünk arra, hogy a művészet által — mint azélet minden dimenziójában — válaszoljunk rá, mégnincs mindörökre elenyészőben” (161.).

A finom könyvészeti kiállítás a Bencés Kiadó szo-kott műgondját dicséri (legföljebb csupán a képa-nyag fekete-fehér voltát sajnálhatjuk), az avatott for-dításért Máthé Andreának jár a köszönet. Mindenkülső feltétel adva van ahhoz, hogy az 1938-ban szü-letett angol történész-vallásszociológus professzoralapvetése a magyar olvasók körében is elérje cél-ját: hogy ráébresszen, hogyan válhatunk — a ho-mállyal csábító tükröket hátrahagyván, színtől szí-nig araszolva — a láthatatlan szemtanúivá. (Ford.Máthé Andrea; Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2011)

HALMAI TAMÁS

152


HÓNAPRÓL HÓNAPRA

ÉRTÉKMENTÉS — ÉRTÉKTEREMTÉSNapjainkban érezhetően megcsappant a kultu-rális értékeink megteremtésének lehetősége s amúlt értékei feltárásának intézményi rendszere.Az ingatag gazdasági helyzet kényszere arraösztönzi az illetékeseket, hogy a kultúra (az ok-tatás és egészségügy) területéről súlyos, néholmár-már a hagyományos szervezetek működé-sét veszélyeztető összegeket vonjanak el, cso-portosítsanak át. Hogy ennek milyen következ-ményei lehetnek, azt még csak sejteni lehet, azazonban biztos, hogy ezek semmiképp sem lesz-nek pozitívak. A tűzoltásban megmenekülhetnekaz épület fontos részei, mások azonban a lán gokmartalékául vannak kiszolgáltatva. Eb ben a ke-serves helyzetben megnövekszik azok szerepe,akik tehetségük és elhivatottságuk parancsára ér-tékeket tudnak teremteni, s egyúttal megbecsü-lést, elismerést szereznek hazánknak is. Hason-lóképp minden elismerés illeti azokat is, akik amúlt értékeinek feltárásával arra nevelnek, hogyne csak a jelennek éljünk, hanem keressünk, ta-láljunk ösztönző példákat régebbi korokból is.

A múltidéző törekvések közül elsőként Hop -pál Mihály néprajzkutató Védjük hagyományain-kat! című önvallomására (Mezei Károly volt akérdező) hivatkoznék. Nemcsak tudománytör-téneti vonatkozásai miatt, hanem mert nyomaté-kosan irányítja a figyelmet a tudósi magatartáslényegére, a folytonos megújulásra, ami azt je-lenti, nem elegendő klisékre hagyatkozni, min-denképpen nyitottságra kell törekednie a múlt-tal történő szembesülése során. Hoppál Mihálykiváló tudós-kollégájával, Voigt Vilmossal össze-fogva példáját adta a tudomány megújulásánakaz etno-szemiotikai kutatási módszer megterem -tésével. „Ezt a résztudományt elsősorban a kul-turálisan összetartozó közösségek életének jel-ként, jelrendszerként értelmezhető viselkedésiformái érdeklik. Ezek lehetnek auditív és vizuá-lis jelek. Az előbbiekhez tartoznak a beszéd, a ze -ne, ezek köznapi és ünnepi formái, míg az utób-bihoz a díszítő és ábrázoló művészetek, valaminta mozgásművészetek, a tánc, a gesztusok, a tá-vol ságtartás öntudatlan jelei. Az egyes kultúrák-ban ezeknek a kódoknak az egymásmellettiségefigyelhető meg. Például egy lakodalomban egy-más mellett és egy időben, egymást átszőve hat-nak a zene, a tánc, a költői szöveg, az étkezés, azülésrend, a gesztusok jelrendszere.”

Hoppál Mihály nem elméleti tudós. Számára ajelek tudománya, a szemiotika a valósággal való

találkozás eszköze, ennek segítségével szembesüla múlt összetartozó és összehasonlításra csábítótényeivel. Megfigyelései és eredményei nyílvánvitákat keltenek, ugyanakkor a múlttal történőszembesülés olyan lehetőségeire irányítják a fi-gyelmet, amelyek eddig jórészt a margóra szo-rulva várták új életre keltésüket. A tudomány hatá-rairól írt kitűnő könyvében Hans-Peter Dürr arrafigyelmeztet, hogy a megértésnek folyvást új fel-ismerések felé kell törekednie, még ha ezeket nemmindig sikerül is igazolni. Ilyen előfelvetéssel ol-vastam végig a Hoppál Mihállyal való beszélge-tést, amelynek jó néhány gondolata egyéb tudo-mányágakban is hasznosítható.

A régmúltból a múlt századba vezet Miklós PéterA szegedi bölcsészkar Radnóti Miklós diákéveiben és„Surranva kell élned itt” című kötete. (Előbbi a sajátműve, utóbbiban tanulmányokat gyűjtött egy be.)Az elcsatolt kolozsvári helyett létesített szegedi tu-dományegyetem története egy nagyszabású sze-mélyiség, Klebelsberg Kuno kulturális és oktatás-politikai tevékenységére is ráirányítja a figyelmet.Ez a kiváló, bölcs politikus felismerte, hogy a kul-túra a nemzettudat kialakításának, és a nemzeti ösz-szetartozásnak meghatározó tényezője. Ennek fel-ismerése vezette a vidéki egyetemi háló zatkiépítésében. Ezzel nemcsak a műveltség meg-szerzésének lehetőségét növelte, hanem kulturálisközpontokká tette az egyetemi városokat. Szege-den korábban is működtek felsőoktatási intézmé-nyek, ám a tudományegyetem és a bölcsészettu-dományi kar jelenléte új színeket hozott a városéletébe. A miniszternek arra is gondja volt, hogy el-ismert tudósokat nyerjen meg az új tanszé kek ve-zetésére. Így lett szegedi professzor Sík Sán dor, akimeghatározó befolyást gyakorolt a fiaként szere-tett Radnótira és barátaira, a Szegedi Fiatalokra (akikközül néhányan, kilépve ifjúságukból a magyar po-litikai élet dísztelen alakjai lettek, elhomályosítvatudósi érdemeiket). Sőt, Szeged irodalomértő kö-zösségét is megmozgatta előadásaival és szemé-lyisége sugárzásával. Radnóti pályájának alaku-lásában fontos szerepe jutott francia professzorának,Zolnai Gyulának is, akit megkeresztelkedése egyiktanújának kért föl. (Milyen jellemző a 20. század tör-ténelmére, hogy ez a gáncstalan ember, jelentékenytudós nyomorúságban végezte életét, féltett köny-veivel fűtötte lakását!) Ferencz Győző kitűnő mo-nográfiájából rengeteget tudhatunk Radnóti szegediéveiről, s említést érdemel e vonatkozásban Csap-lár Ferenc a Szegedi Fiatalokról írt munkája is. Mik -lós Péter műve mégis időszerű és nemcsak a tö mörarcképek és az események visszaidézése mi att, ha-nem mert a kultúrát szegényítő korunkban annak

153

SZEMLE


jelentőségére, jövőt építő szerepére is ráirá nyítja fi-gyelmünket.

Kiskunhalastól a világhírig jutott el MiklósaErika. Beszélgetőtársa Juhász Előd, a kiváló zene-értő, egykori műsorvezető. Olyan értékterem tősze mélyiséggel szembesülhetünk, aki a magyarzenekultúra általánosan megbecsült küldöttjekéntjárja a világ operaházait, s úgy emlegetik, mint aVarázsfuvola utolérhetetlen Éj királynőjét. Ráa-dásul némelyik pályatársával ellentétben von-zóan szerény, tehetségét és sikereit Isten jóté-kony segítségének tulajdonítja, élete döntő ésállandó irányítójának az őszinteséget és a szere-tetet mondja: „Én hiszek az őszinteségben és aszeretetben. Ez mindig előrevitt, és mindig nor-málisnak tartott meg.”

Kicsit módosítva az örökérvényű görög bölcs- mondást: nagyszerű, ha a művész egyben igaziember is. Miklósa Erika ebbe a kategóriába tarto-zik. Szakmai alázata derűs, kiegyensúlyozott em-berséggel párosul. Mindezekhez humor, irónia és— napjainkból szinte teljesen kiveszett — önkri-tika és önirónia társul. Ezekkel dúsítva teljesül kiszemélyisége, ezért érződik, hogy tevékenységemeghatározója a másokért szentelt művészet,nem pedig a magamutogatás.

Élményeimet és tapasztalataimat Juhász Elődösszegzésével egybehangzónak vélem, így az ál-tala írt Utóhang berekesztését idézem: „Példaké-peket olyannyira nélkülöző korunkban örömvolt feltérképezni egy ilyen ragyogó életutat. Tit-kon remélem, hogy általa és vele ily módon ishíveket szerezhetünk a zene széles palettájánföllelhető megannyi valós értéknek. Legyünkbüszkék arra, hogy ilyen csillagok élnek közöt-tünk, akik művészetükkel világszerte ragyogvaöregbítik jó hírünket.”

Milyen kár, hogy a különben derűs beszélge-tést itt-ott elfelhőzik azok a kesernyés tapaszta-latok, amelyeket itthon szerzett a művésznő! Má-sutt értő, segítő társakra talál a színpadon, itthonnem mindig. Talán ezért is tartunk ott, ahol…

Két könyvet olvastam egymás után. Si Deus pronobis, quis contra nos? (Ha Isten velünk, ki ellenünk?)címmel Csernóczky Judit vallatta Széche nyi Kingát,Dvorszky Hedvig pedig A. Szabó Mag dával be-szélgetett a Hazám és Párizs című könyvben. A ket-tő összetartozik: a másokért vállalt és teljesített ok-tatás-nevelésről szól, elköte lezett hivatástudattal,szenvedéllyel Széchenyi Kin ga, az angol nyelvta-nítás kiemelkedő alakja, A. Sza bó Magda pedig afrancia kultúra és szociális életszemlélet eredmé-nyeitől megtermékenyülve annak eredményeitvalósította meg hazánkban is.

Mindenekelőtt a hivatástudatról néhány szót. Hanem élne a pedagógusokban és az egészségügybentevékenykedőkben, e két területen már csak ro-

mokat látnánk. A pusztítás így is hatalmas, embe-ri és intézményes. Tény, hogy nem ebben a szá-zadban vette kezdetét, de szinte napról napra foly-tatódik. Mindkét kérdezett vallomása azért ismegragadó, mert hisznek abban, amivel foglal-koznak, töretlen bizakodással tekintenek a jövőbe,amelyet kiművelt emberfők tehetnek jobbá, élhe-tőbbé. Igaza van Széchenyi Kingának: ehhez meg-felelő történelmi ismeretekre is szükség volna, ámezek egyre homályosabbak a fiatalok tudatában. Haaz ötvenes évekről hallanak, hitetlenkedve néznekössze. Ha a nagyszüleiktől nem kaptak némi képet,legendának, öreges fecsegésnek vélik a kitelepíté-seket, lágereket, vallásüldözést, azt pedig végképpmesének vélik, hogy a kritikát csak suttogva, kö-rülkémlelve lehetett elmondani, hogy cenzúra ésöncenzúra működött, hogy a hazugságokat fes-tették át igazságnak. Ke vés fogalmat alkottak je-lentős, példamutató történelmi személyiségekről,akik életükkel fizettek ellenállásukért. Sajnos ma-napság is akadnak olyan megnyilatkozások, ame-lyek tisztánlátás helyett inkább összezavarják őket,s az is keserves tapasztalatunk, hogy 1956 körül isindiántáncot jártak azok is, akiknek semmi közüknem volt (és nincs) hozzájuk, vagy politikai érde-keik szerint sajátítják ki az akkor történteket, nem-egyszer elmosva felelősségüket. Amíg az új nem-zedékek számára nem tisztázzuk a múltat, nemvárhatjuk el, hogy higgyenek nekünk, a hit hiányapedig az egész nemzet betegségét okozhatja.

Szerencsés pedagógusok, hiszen tudásuk kul -túrdiplomatává avatta őket, azaz nagyobb távla-tokban szolgálhatták a fiatalságot. S valóban,szolgálták is, nem egyéni karrierjüket építve, ha -nem azokat a lehetőségeket keresve és megvaló-sítva, amelyek az ifjúságot Európa művelt fiatal-jaihoz emelik, teszik hasonlóvá. Ehhez perszeszük ség volt arra is, hogy szívós önnevelésük ré -vén felismerjék a nevelés addig ismeretlen lehe-tőségeit. Hogy erre adatik-e módja azoknak a pe-dagógusoknak, akik a tervek szerint megnöveltóraszámban darvadoznak a tanári szobák szűkközegében, miközben természetszerűen csökkena családok összetartó ereje, abban sokan kétel-kednek, nem minden alap nélkül.

Két elhivatott, kiváló személyiség vallomásaiakár a pedagógusi pálya választására is ösztön-zést adnak. Valljuk meg, nagy szükség volnaerre. Döbbenetes, hány egyetemista végez tanárszakot is anélkül, hogy a legcsekélyebb készte-tést érezné arra, hogy tanítson. Erre kellene or-vosságot keresni és találni! Hol vannak azok abölcs szeretettől átitatott tanítók, akik Az én falumlapjait népesítik be? Hová tűnt az a kor, amely-ben a tanár vagy a tanító úr a falu bölcsei közészá mítottak, s amerre jártak, megsüvegelték őket?Manapság az sem ritka, hogy leverik fejükről a

154


kalapot (ha egyáltalán telik nekik kalapra). A so -kat emlegetett pedagógus életpálya-modellegyik legfontosabb velejárójának kellene lenniea tekintély és a társadalmi előmenetel megte-remtésének (visszaszerzésének), hogy ne a pe-dagógus legyen, akibe bárki beletörölheti a cipő-jét, s a foglalkozás hallatán ne szánakozzanak azemberek a jövő alakítóinak bérezésére gondolva.

A. Szabó Magda emlékei közül egyik legmeg-rendítőbb, amint visszaemlékezik osztálya erdé-lyi útjára, tisztelgésükre Tamási Áron emléke előtt.Sok üres frázist puffogtatnak el a hazafiságról, ahaza szeretetéről, ezek azonban a legritkábbesetben keltik a várt hatást. De azok a szavak,amelyeket Sütő András tanácsára olvastak föl, alegkeményebb lelkek páncélján is rést ütnek, aztbizonyítva — sokadszor —, hogy a jó íróknálaligha találunk hitelesebb eligazítókat e vonatko-zásban sem. Nem államilag rendelt és dotált fest-mények kellenek, hanem lélekig ható igaz szavak!

A tanítás örömének kivételes érzése sugárzikmindkét beszélgetésből. Széchenyi Kinga példáularról is beszél, mekkora öröm, ha a tanár köve-tendő példát mutat, s tanítványa az ő hatására léppedagógusi pályára. A jó tanár legnagyobb ju-talma ez. Kérdés, vajon az igazi tanár, a pálya ne-hézségei és az iránta tanúsított lenézés tudatában,ezt a pályát jó lelkiismerettel ajánlhatja-e, még hanövendékében látja is az elhivatottságot. Szoron-gató kérdés: lesznek-e utódai a legendás tanárok-nak és tanárnőknek? Tanítanak-e a középiskolá-ban olyanok, mint Péterfy Jenő és Riedl Frigyes,vagy éppen A. Szabó Magda és Széchenyi Kin -ga?… Nemrégiben nagyon alapos, kivételes sze-retettel megírt könyvet kaptam: Villanások a címe,alcíme szerint „szárszói szivárvány” Ázsóth Gyu -la, a szerzője, már nincs az élők között, de bala-tonszárszói tanítványai ma is a legnagyobb tisz-telettel és szeretettel idézik egy-egy mondását,rájuk gyakorolt, lelkükből kitörölhetetlen hatását.Amíg ilyen és hozzá hasonló tanárok nevelik azifjúságot, addig az oktatás-nevelés épületénekalapjai szilárdan állják a rájuk nehezedő súlyokat.Jó néhány olyan tanártársam volt, aki tanítókép-zőt végzett. Legtöbbjük bámulatos beleérzéssel,megértő szeretettel végezte oktató-nevelő mun-káját, rengeteget tanultam én is tőlük. Ma márcsak sírjukat keresik fel egykori tanítványaik. Ve -lük együtt kihalni látszik egy olyan szellemiség is,amely társadalmi kohéziót teremtett, s némi szo-rongással kérdezhetjük: vajon az előírások, szabá-lyok, instrukciók sokasága nem sebezi-e halálraezt a szellemiséget?

A két könyvet, az A. Szabó Magdával és Szé -chenyi Kingával folytatott beszélgetést minden-esetre lelkesen ajánlom mindenkinek, aki peda-gógiai elkötelezettséget érez a szívében. Mert

ehhez a tevékenységhez szív kell! (Miklós Péterkönyveit a Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány, atöbbit a Kairosz Kiadó jelentette meg, Ázsóth Gyulaműve magánkiadás.)

RÓNAY LÁSZLÓ

BENOÎT STANDAERT:JÉZUS TERÉBENA húsvéti hit és a vallások párbeszéde

Benoît Standaert, Belgiumban élő bencés szer-zetes, biblikus teológus könyve, a Jézus terébenlényegében egy személyes életműnek is tekint-hető összegzés, és reflexió egy több évtizedes,spirituális ihletettségű kutatómunkára. Előszavanagyvonalú részletességgel vezeti be az olvasóta Krisztus-központú istenkép iránti érdeklődésfejlődéstörténetébe, s noha a túl sok személyeshivatkozás látszólag leszűkíti a könyv témáinakértelmezési horizontját, mégis a legfontosabb be-látások utóbb így nyernek egészen különlegeshitelességet; az olvasó előtt inkább egy lelkigya-korlatos előadás gondozott anyaga bontakozikki, mintsem egy teológiai értekezés vagy mono-gráfia igénye. Standaert nyitottá akarja tenni kö-zönségét az egymáshoz csak lazán kapcsolódótémák egységes áttekintése felé, még ha ez nemis sikerül neki maradéktalanul. A fizikai szenve-dés terében — amelyre számos példát hoz fel be-vezetőjében hivatástudatának kialakulását is-mertetve — felfedezett Kinyilatkoztatás minthaeleve meghatározná a könyv logikáját és nyel-vezetét. A kiszolgáltatottságban felszabadult re-mény mélységes tapasztalata olyan mentálisalaphelyzet, amellyel az azonosulás azoknak si-kerül jobban, akik már hasonlóképpen átélték areménynek ezt a tapasztalatát; így az egyes feje-zetek külön-külön valóban értékes gondolatrit-musai mégsem állnak össze egységes könyvvé;a mű valódi célja nehezen ragadható meg.

Épp ezért is érdemes talán a végső szerkeszté-si elvtől függetlenül vizsgálni a három alaptémát:a biblikus krisztológiát, a spirituális szempontokszerint kidolgozott Feltámadás-elbeszélések ha-tástörténeti elemzését és a vallásközi párbeszédegy-egy kérdéskörét. Igaz, ez utóbbi esetében a Jé-zusra történő hivatkozás már csak inkább utalás-szerű, kevésbé precízen átfogó, az egyes világval -lások kereszténységhez való viszonya sem azonossúllyal van kidolgozva (a hindu vallási tapaszta-lat például teljesen hiányzik). Továbbá ezen a pon-ton ismételten visszatér az előszóban jelzett ki in-dulási probléma: az egyes vallásokról szerzetttapasztalat túlságosan a szerző személyes élmé-nyeire épül, s bár számos újszerű, jól átgondolt el-vonatkoztatás szerepel benne, általános következ -te téseket a kereszténység és más világvallások

155


kapcsolatára vajmi kevéssé lehet levonni belőlük.Hasonlóképp nehéz értelmezni az új paradigma-ként sugallt „tér” kifejezést is, miután Standaert nemjárja körül teológiai jelentéskörét, és végső de finíciótsem akar adni róla, inkább csak megközelítési uta-kat rajzol meg hozzá a biblikus és spirituális teo-lógia, valamint a filozófiai hermeneutika felől.

A kötet előnye ellenben — rendkívül benső-séges és kellemes nyelvezete mellett, amelyMártonffy Marcell fordításának is érdeme —,hogy az egyes jól elkülöníthető részeken belülaz alfejezetek rendezettsége nemcsak jól követ-hetővé, de izgalmas olvasmánnyá is teszi.

Az előszót követő ’excursus’-szerű bevezetés-ben a Krisztus-jelenség (amely a szerző szándékaszerint meghaladja a Krisztus-esemény szimplántörténeti, exegetikai és dogmatikus vizsgálatát) meg-értésének koncentrikus köreit nagyszerűen építi fel,s burkoltan a teológiai vizsgálódások rejtett hiá-nyosságaira is utal általuk, nem is annyira egy-egy értelmezési tér elhagyását kritizálva, mintsema körök egymásra épülésének és sorrendjének át-tekinthető szükségét hangsúlyozva. A testi-fizikaianyagból felépülő történeti értelmezést beágyaz-za a kulturális/pszichológiai megközelítésbe,amely az egzakt elemzéshez az intuíciót is fel-használja, s csak így jut el a transzcendentális ta-pasztalatokra hagyatkozó spirituális dimenzió-hoz, hogy végül alázatosan a határtalan isteni térbehelyezze el mindazt, ami emberileg belátható.Ebből a szempontból a kötet mégis egységesnekmondható. A francia teológiai irodalom hatása (pél-dául Teilhard de Chardiné, akinek ’isteni miliő’-koncepciójához hasonlítja a ’jézusi térről’ alkotottelképzelését) a kötet mindegyik részében meg-mutatkozik, a szakszerű tudás ép púgy kiolvashatóbelőle, mint a bergsoni intuíció alkalmazása, vagyépp a gazdag spirituális tapasz talat szerint valórendszerezés keresztény szemszögből (példáulJohannesz Cassianuszra és Evagrioszra való hi-vatkozással) és más vallások bölcseleti-misztikushagyományából is. A probléma inkább az, hogy azegyes részek nem azonos arányban foglalják ma-gukba például a történet-kritikai exegézis és a lel-kiségi teológia szempontjait, így a módszertani kö-vetkezetesség hiánya szembetűnő.

A könyv talán legjobban kidolgozott része akrisz tológia biblikus anyagának áttekintése. Mi vela szerző több évtized óta a téma professzora ha-zájában, nem nehéz észrevenni rajta az oktató ku-tatómunkájának és rendszerezési elveinek nyomait.Bár gondosan kerüli a szakirodalmi forrásokra valórészletes hivatkozást — talán, hogy ezzel se válasszale fejezetét a többi, jobbára személyes vonalveze-tésű részektől —, mégis nyilvánvaló benne egy teo-lógiai kurzus követelményeinek pontos megjele-nése. Talán épp itt ragadja meg a legjobban a kötet

címében meghatározott jézusi teret is, az emberértvállalt isteni mű megszemélyesített valóságát,olyan mélységes és imponáló analízisben, amelya jól ismert szentírási anyagból is számos izgalmasösszefüggésre tud rámutatni. S ha ennek a feje-zetnek a nívóját a húsvéti hitet, majd az egyes val-lások Jézusra tett reflexiójának egy-egy elemét tár-gyaló rész nem is éri utol, Standaert elkötelezettérdeklődése a jézusi tér és hatás felé mégis pon-tosan végigkövethető a könyvben. Ezzel pedig lé-nyegében a kötet legnagyobb értékét ragadhatjameg az olvasó: nézőpontokat kap a biblikus tudós,a spiritualitásban jártas szerzetes, a vallásközi pár-beszéd iránt elhivatott keresztény és az Istennelközvetlen kapcsolat ban élő magánember életéből.És valamelyikkel mindig lehet azonosulni, vala-melyik min dig hat.

Így ez a valójában három önálló kötetnek ismeg felelő kézikönyv nagyszerű elmélkedésmind azok számára, akik jelentősebb teológiaivagy lelkiségi irodalmi műveltség nélkül beleakar nak tekinteni abba a vallási környezetbe,amelyet Jézus közvetlenül vagy közvetve meg-határoz. Egy bölcs és szerethető szerző hiteleséletművét kapják meg vele, mely — bizonnyalállítható — nem kevés ponton fog érintkezni azolva sók személyes élettörténetével és tapaszta-lataival. (Ford. Mártonffy Marcell; Bencés Kiadó,Pannonhalma, 2011)

LISZKAI TAMÁS

WILFRIED STROH: MEGHALTA LATIN, ÉLJEN A LATIN!Egy nagy nyelv rövid története

A német klasszika-filológus Wilfried Stroh a latinszerelmese, aki minden bizonnyal bármely kor-ban a latin nyelv művelője, szószólója lenne. Úgytartja, hogy a latin csak annyira halott, amennyirehagyják. S ő ezt egyáltalán nem hagyja. Phaedruspéldáját követve a professzor is a szórakoztatvatanítás híve: ilyen szellemben íródott a Meghalt alatin, éljen a latin! Egy nagy nyelv rövid története cí -mű munkája. Németországban a könyv 2007-benjelent meg, rövid időn belül öt kiadást élt meg, sfelkerült a Spiegel bestseller listájára is. Hatásáraállítólag megnőtt a latint megismerni, tanulnivágyó diákok száma, 2008-as adat szerint mindenharmadik német középiskolás (kb. 808.000 tanuló)foglalkozott ezzel a nyelvvel. (Nálunk ugyaneb-ben az évben a középiskolások 2,5 százaléka, aligtöbb mint tizenegyezren tanulták a latint.)

A nyugdíjas professzor nyelvtörténetnek titu-lálja a művét, de annál jóval több az, amit kézbekap az olvasó: európai tudomány-, irodalom-,kultúr-, iskolatörténet is egyben. Stroh nem csu-pán szóban magával ragadó (gyakornokként he-

156


tedikes diákjait latin beszédjével ejtette rabul pél-dául), hanem írásban is. „Cicero-fan”-ként, a re-torika jó ismerőjeként nagyon ügyesen vezeti felés az érdeklődést mindvégig sikeresen fenn-tartva, szellemesen és színesen adja elő monda-nivalóját, témáit röviden és lényegre törően, desosem sekélyesen tárgyalja, példáit szemlélete-sen, latinul és fordításban is hozza.

Könyve elején munkája indoklását adja, hogymire jó a latin, mire jó ez a könyv. A latin hasz-nossága mellett kiállva egyaránt ízelítőt kapunka hétköznapi és a tudományos nyelv latin ere-detű szókincséből, feltűnik a logikus gondolko-dás, az anyanyelvi tudatosság erősítésének érveis. Nem feledkezik meg az általános műveltségrészeként sem a latinról: egy „Legyen ön is millio -mos” játékban is előny lehet a klasszikus nyelvekalapos elsajátítása.

Nyelvtörténetét Stroh ab ovo kezdi, a latin nyelvlatiumi hátterétől indul, s jut el az irodalmi nyel-vig. A hagyományos felfogás szerint mérceként to-vábbélő két szerzőről, Ciceróról és Vergiliusról kü-lön-külön fejezet szól. Még ha együtt is, de a többiaranykori szerzőt is részletesen tárgyalja, ám a ké-sőbbi korok alkotóiról már nem esik szó. Stroh fel-fogása szerint ugyanis a latin széles körű terjedé-sével, világnyelvvé válásával együtt meg ismerevedett a nyelv, lényeges változásra többé márnem került sor. A szociális és intellektuális szem-pontból magasabb társadalmi réteg nyelve mellettemlítésre kerül a közember nyelve, a vulgáris la-tin is, ennek bemutatásához többek közt a pompejifalfirkákat hívja segítségül. Érdekes fejezet szól akeresztények latinjáról, Bibliáról, költészetről, fi-lozófiáról. A középkori és az újkori latin taglalásakapcsán a költészet és a természettudományosmunkák kapnak hangsúlyosabb szerepet. A hu-manizmussal azonban „A múzsák átkelnek az Alpo -kon”, s innentől kezdve a szerző — sajnálatos mó-don — a latin irodalomnak és oktatásnak csak anémet vonatkozásaival, történetével foglalkozik.Azélő latin kapcsán azonban mai folyóiratok, külön-böző egyesületek, a latin életben tartására szerve-zett programok, internetes fórumok széles palettájarévén tágul ki újra a kör. A jelenkor emberéhez az-által is közelebb kerülhet a latin, hogy a mai élet dol-gairól szintén lehet latinul beszélni a Vatikánbanmegjelent, 15.000 modern kifejezést tartalmazó újszótár segítségével. Az iskolai oktatásban ugyan-csak vannak kísérletek az élő latintanításra.

Stroh epilógusában még felvázolja a latin nyelvhalálait (szerinte nem egyszer, hanem többször haltmár meg, hogy aztán mindig megfiatalodva újrafeltámadjon). A már említett Augustus-kori meg-merevedés után következőnek a különböző neo-román nyelvek kialakulásának idejét tartja, amikormár senkinek sem volt anyanyelve a latin, hanem

külön megtanulandó második nyelv. Harmadik ha-lála a latinnak akkor következett be, amikor be-szűkült a tudományos érintkezés világába. A ne-gyedik pedig a nemzeti öntudatra ébredés korában,amikor a nemzeti nyelvek tették kérdésessé, hogya latin valóban a műveltség (előbb az irodalom, az-tán a tudomány) nemzetközi nyelve-e. Stroh sze-rint a latin ebből is talpra állt, bár már „nem egye-temes érvénnyel, de mindenképpen mint a magasabbműveltség megszerzésének vitathatatlan eszköze”.

A függelékben még megtalálható egy áttekin-tés a latin kiejtésről, egy részletes kronológia, egyaz eredetihez képest lerövidített irodalomjegy-zék, illetve itt lelhetők fel a jegyzetek. Ha már aműben nem kerültek megemlítésre a pannóniai,magyarországi vonatkozások, talán a könyv vé -gén még helyet kaphatott volna egy összefogla-lás a hazai latinságról. A könyv azonban e nélkülis ajánlható minden latinul tanulónak, akár az az -zal foglalkozni szándékozónak, s ugyancsak ér-dekes olvasmány lehet a nyelvek, a művelődés-történet iránt érdeklődőknek is. (Ford. Dé vényIstván; Typotex, Budapest, 2011)

ZARÁND KINGA

MÁRAI SÁNDOR:ISTENEK NYOMÁBAN

A könyv lényegét nem érinti, mégis hiba lenne,ha említetlenül hagynám, hogy tíz évvel az elsőmegjelenése után, az 1937-ben másodjára kiadottIstenek nyomában című útirajzot a magyar iroda-lom egyik legnagyszerűbb előszavával látta elmaga Márai Sándor. Az utánozhatatlanul szelle-mes bevezető azért is érdemli meg figyelmünket,mert ez az 1927-ben napvilágot látott kötet azelső, amit mindenestül felvállalt a szerző. Az ere-detileg a Pantheon Kiadónál megjelent kötet ígylehetett majd része a szerző válogatott munkái so-rában — immár a Révainál — megjelent sorozat-nak. Az Istenek nyomában kiadása évében (1927) aszó irodalmi értelmében Márai ismeretlen volt.Előtte volt még Bébi vagy az első szerelem (1928), aZendülők (1930) és az Idegen emberek I–II. (1930)című regények megjelentetésének, amelyek gyor-san nevet és rangot szereztek neki.

Nemcsak azt fontos nyomatékosítani, hogy azelső valódi Márai-kötet útirajz, hanem azt is: ezsokkal inkább egy újságíró, mintsem egy író mun-kája. Legalábbis látszólag. A szerző életrajzából is-mert, hogy a Frankfurter Zeitung újságíróját alapja küldte arra a közel-keleti (Egyiptom, Palesz -tina) utazásra, amelynek élményanyagából szüle-tett a könyv. A német világlapnál töltött időszak-ról és az említett utazásról remek visszaemlékezéstalálható az Egy polgár vallomásai második részé-

157


ben. Egyszerű telefonhívással küldték el „többhó-napos keleti útra, amelynek minden költségét őkfedezték… Megtanultam, hogy a Frank furter Zei -tung nak nem érdemes költségszámlát küldeni,soha nem kérhettem annyit, hogy a lap önkénttöbbet ne utalt volna ki” — olvasható egyebekmellett a Vallomások szövegében.

A kötet lényegétől mégsem elválaszthatóannak a megkockáztatása, hogy bár köztes műfajaz útirajz, ami egy újságírói kiküldetés eredmé-nyeként született, de a mű túlnő a még nívószsurnalizmus keretein is. Az Istenek nyomábant fel-lapozva éppen az a legmellbevágóbb, hogy teljesalkotói „fegyverzetében” lép az olvasó elé a szer -ző, aki mentes a még a legjobb újságírókra is jel-lemző rutinszerű megoldásoktól. Ha újságírókéntlátott is neki az útirajz megírásának, akkor a fel-adatot sokszorosan túlteljesítette. Olyan meta-morfózisnak lehetünk tanúi az Istenek nyomábantolvasva, ami Márai íróvá válásának egyik köz-vetlen — és első valódi! — dokumentuma. Ez azútirajz is félig-meddig önmagát írja (a Szegedy-Maszák Mihály-féle regényszületésre gondolva),mert a szövegben „magamfajta újságírónak” ne-vezi magát, de alkotói alapállása egyszerűentúlnő ennek a mesterségnek a keretein.

Mélyen megérinti a részben bibliai tájakon bo-lyongó, mindössze huszonhat éves fiatalembert aKözel-Kelet különlegessége. Nem készakarva ke-resi az ellentmondásokat, de lépten-nyomon be-léjük ütközik. „Az imádkozó embernek van vala-mije, amit a nyugati ember kezd nélkülözni: akeleti embernek van föltétlen hite. A nyugati em-bernek vannak megismerései és kételyei. A keletiembernek van istene” — írja a rövid fejezetekre ta-go zódó kötet egyik, Kairóval foglalkozó részében.Egyiptomból Pa lesztinába, a megvalósulóbanlévő zsidó államba vezetett Márai útja, aki Szírián,Török- és Görög országon keresztül érkezett hazahárom hónap múltán Fran ciaországba. Járt Jeru -zsá lemben, Jerikóban, Betlehemben és Tel-Aviv -ban. Kár volna tagadni, hogy meglehetős kétség-gel szemlélte az új állam születésének kezdeteit.A világ zsidóságának adományaiból finanszíroznikívánt építkezésről metsző egyértelműséggel ál-lapította meg: „Perselyekből nem lehet államotépíteni.” A történeti hűség miatt fontos hangsú-lyozni, hogy az államalapítás kezdeti nehézségei-ről és buktatóiról írt a szerző. Mai olvasókénttudhatjuk: az 1926–1927-es feltételek és körül-mények nem önmagában az eltelt idő miatt vál-toztak meg radikálisan, hanem a holokausztténye miatt. Ez semmi mással össze nem hason-lítható lökést adott Izrael állam létrehozásának.Az egész elképzelés merőben más feltételrend-szer között valósult meg 1948-ra. Két évtizeddelkorábban erről Márai semmit sem sejthetett.

Ilyen vonatkozásai miatt is erőteljesen doku-mentarista kötet az Istenek nyomában, amely pilla-natfelvételek és állapotrajzok sokaságát sűríti ma-gában, és nem utolsósorban ettől válik hiteles —igaz, mint jeleztem: szépírói — útirajzzá. A ma-gyar irodalomban aligha találunk olyan szövege-ket, amelyek alapján akár hozzávetőleges fogal-mat alkothatnánk arról, hogyan nézett ki a múltszázad húszas éveinek közepén Kairó, Jeruzsá -lem, Tel-Aviv és Damaszkusz. Ezek a tematikaiújdonságok, de az itt gyűjtött élmények, benyo-mások, gondolatfutamok és következtetések rög-zítése teszi időtálló művé Márai könyvét. Hogypolitikai megfigyelőnek sem utolsó, azt jelzi afran ciák szíriai tevékenysége kapcsán tett megál-lapítása: „…egy nagy nép kezd elmúlni, megvál-tozni, kezd elveszíteni egy hatalmi helyzetet”.Mindezt nem Párizs 1940-es elfoglalásakor írta le,hanem másfél évtizeddel korábban, amikor a fel-szín nem árulkodott a közelgő kataklizmáról.

„Nincs nagyobb titok a Földön, mint az em-berek vágya az Isten után; nincs szomorúbbvágy és nincs reménytelenebb” — találjuk a kö-tetet záró, Levél Párizsba című fejezetben. Ilyensejtelmes mélyértelműséggel csak egy író fogal-mazhat. Ha hozzátesszük, hogy az Istenek nyo-mában Márai alkotói pályájának kezdete volt (azegészen fiatalkori kísérleteket leszámítva), akkorinnen nézve sem meglepetés, hogy a huszadikszázadi magyar próza egyik legnagyobbját tisz-telhetjük benne. (Helikon Kiadó, Budapest, 2011)

BOD PÉTER

TÉRBE KÉPZELT VÉGTELENLÁSZLÓFFY CSABA: AZ ÉDENKÉNYSZERKÉPZETE

Nemrégiben Kolozsvárról érkezett csomagot tetta postás az asztalomra. Lászlóffy Csaba barátomlegújabb kötete bújt elő a vaskos borítékból, ked-ves, mégis elgondolkoztató dedikációval: „Min-den házi és tömegéden hitele kikezdve, kedves Bar tusz.Kolozsvári könyv — a régi-új barátsággal.” Máremiatt is nagy érdeklődéssel vettem a kezembe„termékeny” barátomnak a Napkút Kiadónálnapvilágot látott prózakötetét, amely Az édenkényszerképzete címet viseli. Miféle hitelvesztettédenről szólhat vajon a könyv? Kíváncsiságo-mat, s amúgy is kóros olvasási mohóságom szét-szaladó ménesét szerteágazó elköteleződéseimsokasága ez idáig ugyan karámban tartotta, depár napja már nem bírtam tovább: pillanatokalatt „végeztem” a könyvvel.

A lágy, gesztenyebarna kötet így is hetekigkényszerpihenőre volt ítélve közvetlenül az író-asztalom melletti polcon, de azért folyamatos

158


szemkontaktust tartott velem. Éreztem, hogy kö-zünk van, közünk lesz egymáshoz. Volt valamimár a borítóban is, amit a magaménak éreztem,de egészen tegnapig nem tudtam rájönni, hogy miaz. Mintha már láttam volna valahol. Megszállot-tan kutattam agyamban, de hiába. Vinczeffy Lász -ló Bujkáló fények című festményének felhasználá-sával készült — olvastam a kolofonban, de ettőlsem lettem okosabb. Tegnap aztán, amikor fote-lomba helyezkedve kezembe vettem a kötetet, hir-telen megláttam, amit eddig hiába kerestem.Mind végig ott volt az orrom előtt.

Dolgozószobámban évek óta központi helyetfoglal el Svindt Ferenc magyar bélyegkészítő mű-vész meglepő felfedezésének gyümölcse, egy szá-mítógéppel összedolgozott, kettős arc képe.Svindt Ferenc felfedezte, hogy a firenzei SantaMaria Novella templomban látható Masaccio-fest-mény Atya arca és a torinói halotti leplen kirajzo-lódott alak arca rendkívüli módon hasonlítanakegymásra. Egy hirtelen jött ötlettől indíttatva, a kétarcot számítógéppel összedolgozta és egy képetkészített belőlük, amelyet aztán 1999 húsvétjára aMagyar Posta bélyegként is megjelentetett. Az eb -ből készült, felnagyított s bekeretezett kép ott áll aversesköteteimet rejtő polcnak támasztva a dol-gozószobámban. Nap mint nap elmegyek előtte,belső csendjeim ihlető forrásaként táplálkozombelőle. Magam is megállapítottam már, hogy akét arc között nem pusztán hasonlóság, hanemegyenesen azonosság fedezhető fel! „Megértet-tem belőle, hogy az Atya a Szentlélek által valóbanmegmutatta magát nekünk a Fiúban, mint ahogyJézus mondja Szent János evangéliumában: »Akiengem látott, az Atyát is látta.«” Svindt Ferenc val-lomása a Lászlóffy-kötet borítóját nézve, a címetés a dedikációt hozzáolvasva, most még külö-nösebb értelmet nyert számomra. A kötet borí-tójának színvilága ugyanis teljes egészében meg-egyezik a bélyeg színvilágával, de középen, ahola kettős arcnak kellene lennie, csak egy üresrész, egy fényes csík látható. Az elveszett, hitelétvesztett éden — gondoltam. Az Atya-Krisztusarca nélküli világ vakító üressége, fájdalmasűrje. Nem tudom, hogy Vinczeffy László vagyLászlóffy Csaba vajon ismerték-e a Svindt Fe -renc féle ké pet, amikor megtervezték a borítót,de számom ra a felismerés pillanatában azonnalmetafizikai távlatok nyíltak meg.

Korpa Tamás a kötet hátlapján a következő-képpen fogalmaz: „Lászlóffy Csaba művei érzéklete-sen fejezik ki, hogy két ember kapcsolata ma is a terem-tés és a földi létezés egyik legnagyobb rejtélye, az írófeladata pedig nem feltétlenül a válasz megtalálása e rej-télyre, hanem a kérdés minél árnyaltabb, sokrétűbb föl-adása.” Ez a kérdés tátong ott a kötet borítóján egyfénynyaláb formájában, s jó ideje már magam is tu-

dom, hogy nem a válaszokat, hanem a jó kérdéseketkell keresnünk a boldogság megtalálásához. A tel-jes elszemélytelenedés ugyanis akkor következikbe, amikor már nemhogy válaszaink nincsenek, demég jó kérdéseket sem tudunk feltenni.

Lászlóffy Csaba szövegkorpuszai fölé, mintha valami benső ihletettségből fakadó, „térbeképzelt végtelen”-ként terülne rá az „arctalan” bo-rító ordító kérdése: lehetséges-e a gyógyulásegy álmok nélküli világban, egy Krisztus nélkü-li valóságban? Ahogy ott ültem egyedül a fote-lemben, éjfél is elmúlhatott már, s azon gondol-kodtam, hogy micsoda lelki nehezékekkel terhelt,üres, álmok nélküli barlangsírokban élünk. Álmoknélkül pe dig kifosztott a világ. „Hányszor változ-tak az erkölcsi normák — a felismerhetetlenségig el-méretezett vagy blöffként kezelt: kigúnyolt-lesajnált ma-gasságos Úristen parancsolatától?” Mint ha a szerző„tudatalatti[já]ból fölsejlő érzéki alak zat” ordító hiá-nya is ezt a benne dolgozó fájdalmas hiányt je-lezné: „bontják a régi házfalakat és a kerítést”. Vala-mi elmúlt. Valami hiányzik. Valami véget ért —olvastam ki Lászlóffy minden sorából. A termé-szettől, egymástól és az Istentől elidegenedett vi-lágra való rádöbbenés sokkolja gondolatainkat.Ha egyáltalán van rádöbbenés! Egy ideje ma-gunkba asszimiláltunk minden létező borzalmat,két kézzel téptük szét bontakozó idealizmusunkillúzióit, így már semmin sem lepődünk meg. Be-idegződésből még én is leírom a gondolataimat,de úgy érzem, teljesen hiábavaló dolgot művelek.Lesz-e valaki, aki elolvassa? Lesz-e, aki az agyon-égetett lelkiismeretek idomított korszakában, e„zagyvalék-, létváladék-időkben” felordít felisme-résében, hogy üres a sír?!

A képpel szembehelyezkedve, néhány óra alattbefaltam a víziószerű prózaszövegekben szinte vi-lágítópontokként elősütő súlyos felismeréseket:„De hová lett a forróságtól égő bőr? A ned ves haj, a sza-káll?” Így kereshették a feltámadt Krisztust az üresbarlangsírban az asszonyok! Vajon vannak-e mais ilyen asszonyok közöttünk, akik a visszhangraváró ürességbe kiáltják felfedezésüket?

Hol a képre, hol pedig a kötet borítójára néz-tem. A szem besítés fájdalmas kétféle „igazságá-val” szemben teljesen kiszolgáltatottnak éreztemmagamat. Valami mélyről jövő magányosságszállt meg, mint Lászlóffy „deklasszálódott figuráit”a kötetben. „Öklendezni kezd, a lelkéből is, nemcsaka gyomrából — olvastam hangosan. — Mint aki el-veszítette belső egyensúlyát: valami történt benne, atörténteken túlmenően. A csontig hatoló kétely, melylecsupaszít öntudatot s mindent elemészt. Félt. Füg-getleníteni akarta magát a testiség káprázatainakcsalóka visszfényétől.”

Nem tudom, mennyi idő telt el így kétségekkö zött, de már pirkadt, amikor lassan, de egyér-

159


tel műen kezdett felujjongani mellem alatt a fel-ismerés: Üres a sír, üres a borító. Ez jó hír: a meg-váltás megkezdődött! (Napkút Kiadó, Budapest,2011)

BARTUSZ-DOBOSI LÁSZLÓ

PALLOS LÁSZLÓ NÉGYKÖNYVÉRŐL

Súlyos mulasztást követettem el azzal, hogynem hívtam fel a figyelmet e folyóiratban PallosLászló korábbi könyveire — ezt korrigálommost. E késői közlésnek vannak azonban előnyeiis. Noha a Vigilia olvasóit talán a két első kötet-ben leírtak érdeklik a leginkább, ezeket a két má-sodik kötet helyezi megfelelő perspektívába.

Az első, Sorsunk című könyv az Egyházköz-ségi Népi Diákotthonokról és ezek vezetőjéről,Kis László egyetemi lelkészről, illetve az ő sor-sukról számol be. E diákotthonok szegény egye-temi hallgatóknak adtak szállást, és e kis kollé-giumok sorsa a NÉKOSZ-ba (a Rajk László és ahozzá közel állók által vezetett Népi KollégiumokOrszágos Szövetségébe) való beolvasztás, vagyisa megszüntetés lett, Kis Lászlóé pedig később —más ügyben ugyan — konstruált per és hosszúbörtönbüntetés. Kis Lászlónak és két paptársánakez ügyben az volt a bűnük, hogy pasztorációt vé-geztek munkásfiatalok között, elsősorban a jel-legzetesen munkáslakta külső Józsefvárosban éskülső Ferencvárosban. Ezért Kis László I. rendűvádlott, aki beismerte bűnösségét, a Fővárosi Bí-róságtól 1961 júniusában 4 év börtönt kapott, kétpaptársa pedig, Túri Lajos és Döme János, akik— joggal — mindvégig tagadták bűnösségüket,ennél is többet, 5–5 évet. Börtönbüntetést kaptakaz ügybe bevont világiak is.

A második, Reménykeltők címmel megjelentkönyv az 1945 utáni „illegális” katolikus politikaiszervezkedésekről számol be. A bíróságok azezekben a „szervezkedésekben” való részvételértosztották ki a legsúlyosabb ítéleteket. MatheovitsFerenc 1949-ben 12 évi börtönbüntetést kapott.Sza badulása után, 1964 decemberében újólag elí-télték 10 évi börtönbüntetésre pusztán azért, merttársaival, köztük Keleti Péter Istvánnal — mind-kettőjüket a Demokrata Néppárt országgyűlésiképviselőjévé választották 1947-ben — időnkéntösszejöttek és beszélgettek. Súlyos büntetést kap-tak társaik is. Matheovits összesen 19 és fél évettöltött börtönben és internálótáborban. A Keresz-tény Front vezetőinek második perében hozottítélet még súlyosabb volt. Soltész Jenő I. rendűés Szigeti Imre dominikánus szerzetes, II. rendűvádlott 1959-ben életfogytiglani börtönt kapott.Ők 1963-ban, a részleges amnesztia keretébenszabadultak, de 1966 júliusában a Fővárosi Bíró-

ság mindkettejüket másodfokon és jogerősen 15és fél év összbüntetésre ítélte csupán azért, mertidőnként találkoztak és beszélgettek, valamint író-asztalfiók számára írogattak. A jezsuiták — RózsaElemér és társai — ügyében a bűntett egy Világ -szolidarizmus című, soha terjesztésre nem került ta-nulmány megírása és zártkörű megvitatása volt.Ezért Rózsa Elemér a Legfelsőbb Bíróságtól, 1966januárjában, másodfokon és jogerősen, 8 évi sza-badságvesztést kapott, és társainak büntetése semvolt sokkal enyhébb. E tanulmány legfőbb mon-danivalóit az ügyben ugyancsak elítélt BálintJózsef jezsuita foglalta össze Világszolidarizmussala harmadik évezredbe című, szabadulása utánmegírt munkájában. Véleményem szerint a Ká -dár-rendszer ezekkel a perekkel akarta megmu-tatni, hogy hogyan kell értelmezni a Vatikán nal1964. szep tem ber 15-én kötött részleges megál-lapodást, ezeket a vizsgálatokat és pereket ugyan -is a Vatikán nal folytatott tárgyalásokkal egy idő-ben vagy a részleges megállapodást közvetlenülkövetően kezdeményezték olyan cselekménye-kért, amelyek ről a titkosszolgálatoknak már évek-kel korábban tudomásuk volt. Ez az értelmezés akatolikus szellemű társadalmi és politikai tevé-kenység árnyékának is a legteljesebb tilalma volt,ilyen szankciókkal.

A harmadik (Kétféle mérce a diktatúrában) és ne-gyedik könyv (A nacionalista ellenzék-ellenség a Ká-dár-korszak állambiztonsági dokumentumaiban) he-lyezi megfelelő perspektívába a fenti katolikuskezdeményezésekért kirótt horribilis ítéleteket. Esúlyos ítéletek — amelyeket a hetvenes évek ele-jén még további perek és súlyos, bár már nem eny-nyire mértéktelen ítéletek követtek, köztük a har-madik regnumi per — tették lehetetlenné akatolikus szellemű társadalmi és politikai jellegűaktivitás leghaloványabb árnyékát is. Ugyanak-kor az úgynevezett „demokratikus ellenzék”(harmadik könyv) és az úgynevezett „nacionalistaellenzék” (negyedik könyv) szervezkedéséértkirótt büntetések eleinte ezeknél sokkal eny-hébbek voltak, később pedig ezek az akciók a tit-kosszolgálatok tudtával, szeme láttára folytak, ésa belügy tevékenysége már csak folyamatosmegfigyelésükre és a rájuk vonatkozó rendszeresjelentéstételre korlátozódott. Ez, még ha figye-lembe vesszük az időkülönbséget is, tehát azt,hogy a katolikus „szervezkedések” elleni perek-re korábban került sor, azt mutatja, hogy a Kádár-rendszer a katolikus „szervezkedéseket” vagyakár ezek leghaloványabb árnyékát tekintette leg-veszedelmesebb ellenfelének. (Püski Kiadó,Budapest, 2005, 2007, 2009 és 2011)

SZAKOLCZAI GYÖRGY

160


Etre chrétien à l’époque du christianisme ancienSimone Weil, mystique et ascète (1ère partie)La renaissance du droit naturelSous l’attrait de la Beauté. La liturgie dans le miroir del’esthétisme et de l’esthétiqueLe souvenir de PodolinPoèmes de Csaba Fecske, Tamás Halmai, Valéria Simeket Laura TuraiSourires, espaces, frontières. Journal irrégulierEntretien avec le Père Ferenc Léstyán

Christ sein im christlichen AltertumSimone Weil: Mystikerin und Asket (I. Teil)Neugeburt des NaturrechtesIn der Anziehungskraft des Schönen. Die Liturgie imSpiegel des Ästhetisierens und der ÄsthetikAndenken an PodolinGedichte von Csaba Fecske, Tamás Halmai, Valéria Simekund Laura TuraiLächeln, Räume, Grenzen. Ein irreguläres NotizbuchGespräch mit P. Ferenc Léstyán

To be a Christ in Christian AntiquitySimone Weil: Mystic and Ascetic (Part I)The Rebirth of Natural RightIn the Attraction of Beauty. The Liturgy in the Mirror ofAestheticism and Aesthetics The Memory of PodolinPoems by Csaba Fecske, Tamás Halmai, Valéria Simekand Laura TuraiSmiles, Spaces, Borders. An Irregular NotebookInterview with P. Ferenc Léstyán

ATTILA JAKAB:ENDRE NAGY J.:

PÉTER MAKAI:DÁVID DIÓSI:

ENDRE FÉJA:

ZOLTÁN MÓSER:



ENDRE FÉJA:

ZOLTÁN MÓSER:



ENDRE FÉJA:

ZOLTÁN MÓSER:

77. évfolyam VIGILIA Február

SOMMAIRE

INHALT

CONTENTS

Főszerkesztő és felelős kiadó: LUKÁCS LÁSZLÓMunkatársak: BENDE JÓZSEF, DEÁK VIKTÓRIA HEDVIG, HAFNER ZOLTÁN, LÁZÁR KOVÁCS ÁKOS, PUSKÁS ATTILASzerkesztőbizottság: HORKAY HÖRCHER FERENC, KALÁSZ MÁRTON, KENYERES ZOLTÁN, KISS SZEMÁN RÓBERT, POMOGÁTS BÉLA, RÓNAY LÁSZLÓ, SZÖRÉNYI LÁSZLÓSzerkesztőségi titkár és tördelő: NÉMETH ILONA Indexszám: 25 921 HU ISSN 0042-6024; Nyomás: Gyomai Kner Nyomda Zrt. Felelős vezető: Fazekas Péter vezérigazgatóSzerkesztőség és Kiadóhivatal: Budapest, V., Piarista köz. 1. IV. em. 420. Telefon: 317-7246; 486-4443; Fax: 486-4444. Postacím: 1364Bu da pest, Pf. 48. Internet cím: http://www.vigilia.hu; E-mail cím: [email protected]. Előfizetés, egyházi és templomi árusítás: Vigilia Kiadó-hivatala. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletág, a Magyar Lapterjesztő Zrt. és alternatív terjesztők. A Vigilia csekkszámla száma: OTP.VII. ker. 11707024–20373432. Előfizetési díj: 2012. évre 5.040,– Ft, fél évre 2.520,– Ft, negyed évre 1.260,– Ft. Előfizethető külföldön aKKV-nál (H-1389 Budapest, POB 149.). Ára: EU országok: 15.240,– Ft/év vagy 95,– USD illetve ennek megfelelő más pénznem/év.SZERKESZTŐSÉGI FOGADÓÓRA: KEDD, CSÜTÖRTÖK 10–14 ÓRA. KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA.

B3.febr:Layout 1 2012.01.13. 12:07 Page 1

kereszténynek lenni az ókeresztény korbankereszténynek lenni az ókeresztény korban a 3....

Documents