A TARTALOMBÓL

Adjunk hálát mindnyájan...

Én Istenem, legyek vidám...!

Egyházi hírekTemetõben voltam

Halottak napi imádság!

Kopjafaavatás

Ferihegyi találkozó

Kereszténység és kultúraAz egyház és a pszichológia feladatai...

Dávid Ferenc (monodráma) 1. rész

Akik elõttünk jártak...Fodor József

Unitárius portrékAz igazság globalizációja

– beszélgetés George Williams-sal

Egyházközségeink életébõl

Áprily LajosLASSÚ SZÁRNYON

Uram, a két szárnyam nehéz,hozzád emelkedni ma nem mer.Ne bilincselj meg és ne bántsnagy súlyoddal, a félelemmel.

Te nagy völgyedben ne legyekénekre béna, hitre gyáva.Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,mint kicsi koromban anyámba.

Hívott erõseid daloslakomáján mindig ne késsem.Kapudtól ne térítsen elutat veszítõ szédülésem.

Viharszeles mélyed felettmeredekedet bízva járjam,sziklafalon hajnalmadár,örömpiros legyen a szárnyam.

És hogyha mégis hullanéksugaradban vagy sûrû hóban,sohasem látott arcodatláthassam egyszer, zuhanóban.

56. ÉVFOLYAM 5. SZÁM2002. SZEPTEMBER–OKTÓBER

Kéthavonta megjelenõ folyóirat

2 UNITÁRIUS ÉLET

Laptulajdonos:Magyarországi Unitárius Egyház

Felelõs szerkesztô:Balázsi László

Fõszerkesztõ:Kászoni József

Fõszerkesztõ-helyettes:Léta Sándor

SZERKESZTÔSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.

Telefon/fax: 311-2801Terjeszti a Magyarországi Unitárius Egyház.

Elôfizethetô:egyházi központunkban személyesen,

vagy egyházi csekken.Évi elôfizetési díj: 1200,– FtEgyes szám ára 200,– FtMegjelenik kéthavonta.

Felelôs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842

Nyomdai elõkészítés:Kovács Gyula

Készült:az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben

Felelôs vezetô: Balogh Mihály

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõk vi-selik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nemérintõ rövidítések jogát.

Folyóiratunk minden páros hó-nap végén jelenik meg.

2002. október 10-én a magyar Ker-tész Imrének ítélte oda az idei irodal-mi Nobel-díjat a svéd Királyi Akadé-mia. Indoklásában kifejtette: „KertészImre munkássága azt kutatja, lehetsé-ges-e még az egyéni lét és gondolko-dás egy olyan korban, ahol az embe-rek csaknem teljesen a politikai hata-lom alávetettjeiként élnek”.

Kertész Imre 1929-ben született,14 éves korában megjártaAuschwitzot. 1948-ban érettségizettBudapesten. 1948–1950 között a Vi-lágosság, majd az Esti Budapest mun-katársa, 1951-ben gyári munkás volt,1953-tól szabadfoglalkozású író ésmûfordító.

Elsõ regénye a Sorstalanság többévi várakozás után jelenhetett csakmeg 1975-ben. A regény fõhõse egykamasz fiú, akit a náci haláltáborszörnyû tapasztalatai érleltek felnõtté.A Kaddis a meg nem született gyer-mekért (1990) folytatás is, válasz isaz elsõ regényre, amennyiben fõsze-replõje a gyermektelen és ezáltal be-fejezett sors mellett dönt. Írásainak fõtémája a XX. század szörnyûségestörténete, a gyûlölködés, a népirtás,az emberi lelkekben élõ embertelen-

ség. További mûvei: A nyomkeresõ,A kudarc, Detektívtörténet, Jegyzõ-könyv, Az angol lobogó (elbeszélés),Gályanapló, A holocaust mint kultúra(esszé), Valaki más: a változás króni-kája, A gondolatnyi csend, amíg a ki-végzõosztag újratölt. Mûveit többnyelvre lefordították.

1983-ban Füst Milán-díjat, 1989-ben József Attila-díjat, 1992-ben So-

Kertész Imre irodalmi Nobel-díjasros-életmûdíjat, 1996-ban Márai-díjatkapott. 1997-ben Kossuth-díjjal tün-tették ki. 1995-ben Brandenburgi Iro-dalmi Díjat, 1997-ben a lipcseikönyvvásáron nagydíjat kapott, elsõ-sorban a Sorstalanság címû mûvéért.1997-ben a német kultúra külfölditerjesztéséért megkapta a NémetNyelvészeti és Költészeti Akadémiafõdíját, a Friedrich Gundolf-díjat.2000 májusában Herder-díjjal, majdnovemberben a Die Welt címû németországos hetilap irodalmi díjával tün-tették ki. 2001-ben tagja lett a németBecsületrendnek (Pour le Mérite),amely a mûvészeknek adható leg-magasabb németországi kitüntetés.2002. október 9-én, eddigi életmûvé-ért, Hans Sahl-díjjal tüntették ki Ker-tész Imre írót Berlinben.

(MTI-hír az Internetrõl)

KÖZLEMÉNYTisztelt Adományozók!Tájékoztatjuk Önöket, hogy a 2001. évben felajánlott SZJA 1%-ára befolyt

összeget (1 394 697 Ft ) a Kuratórium döntése alapján a következõ célokrahasználtuk fel:Számítógép-vásárlásra összesen 750 e FtGyõri Unitárius Egyházközség 150 e FtKocsordi Unitárius Egyházközség 150 e FtDunántúli Unitárius Egyházközség 150 e FtHódmezõvásárhelyi Unitárius Egyházközség 150 e FtBartók Béla Unitárius Egyházközség 150 e FtEgyházi épületeken történõ felújításraés karitatív tevékenységre 650 e FtDebreceni Unitárius Egyházközség 80 e FtPestszentlõrinci Unitárius Egyházközség 80 e FtBudapesti Unitárius Egyházközség 80 e FtDuna-Tiszaközi Unitárius Egyházközség 80 e FtFüzesgyarmati Unitárius Egyházközség 80 e FtBeregi Unitárius Szórvány 40 e FtGyõri Unitárius Szórvány 40 e FtDunántúli Unitárius Egyházközség 40 e FtHódmezõvásárhelyi Unitárius Egyházközség 40 e FtBartók Béla Unitárius Egyházközség 40 e FtKocsordi Unitárius Egyházközség 50 e Ft

A támogatás összegét pályázat útján lehetett elnyerni.Az Unitárius Alapítvány Kuratóriuma köszöni mindazoknak a támoga-

tóknak a bizalmát, akik felajánlásukkal Alapítványunkat jelölték meg ked-vezményezettnek.

Dr. Beke Ildikó sk. Gergely Felicián sk.elnök titkár

UNITÁRIUS ÉLET 3

Adjunk hálát mindnyájan…Kedves Testvéreim,atyámfiai!Már az ókor embere felis-

merte, hogy minden áldásadója: Isten. Jóságát megkell köszönni, úgy, hogyadunk Neki abból, amit Tõlekaptunk. A legszebbet, a leg-jobbat, a legértékesebbet ad-juk. De hogyan jut el Isten-hez? Hogyan jut fel az égbe?A füst, az száll fel Hozzá.Nosza égessük el áldozatun-kat. Gondoljunk Mózes áldo-zatára, Kain és Ábel füstjé-re….

Ézsaiáson és Hózseásonkeresztül Isten kiáltása hal-latszik: Mire való nékem vé-res áldozataitok – megelégel-tem – Szeretetet kívánok énés nem áldozatot, Istennekismeretét mintsem égõ áldo-zatot!

Minden évben szeptember utolsó vasárnapja azunitárius hívõ ember számára az Õszi Hálaadásnapja. Lélekbõl fakadó imádságban hálát adunk ajó Istennek mindazokért a lelki, szellemi és anya-

gi javakért, melyekkel éle-tünket megáldotta. Ez õsziünnepen mi is áldozunk Is-tennek! Hogyan kell ezt matenni? Hálával!

Smiles angol gondolkodómondotta: „A hála érzete amûveltség fokmérõje. Lás-sam milyen hálás tudsz len-ni és megmondom ki vagy!”

Hálásnak lenni annyi,mint komolyan venni valaki,valami iránti kapcsolatun-kat. Ha hálásak tudunk len-ni szüleinknek, testvéreink-nek, barátainknak, mennyi-vel inkább hálásak kell len-nünk Istennel szemben, akiminden áldások adója.

Gyermekeinket, unokáin-kat arra tanítjuk, hogymondd szépen: Köszönöm!

Ezt tegyük mi is, felnõttkorban is. Köszönjük meg az életet Istennek! Mél-tóképpen csak hálaadással tudunk Istennek tet-szõ áldozatot bemutatni. Jó hírt hallunk, megol-dódnak gondjaink, segítséget kapunk, ezt mond-juk: Hála Istennek!

Ernest Psichari:

Hálaadás a hitértIstenem, nem akarok félni többé fényességedtõl,éppen most, hogy láttam világosságodat.Magamtól sem félek többé,mert tudom, hogy bennem élsz.Nem ismertelek téged,mert,,bizonyítani’’ akartalak.Most már ismerlek téged,mert nem akarlak,,bizonyítani’’.De tudom, hogy amikor nem ismertelek,te már akkor is bennem éltél,és nagy elhagyatottságom idején,amikor távol voltam szentségeidtõl,e hosszú éjszaka idején is velem voltál.Ennek a természetfeletti fényneka felkeltét készítetted elõ bennem.Istenem, megismertelek,egész egyszerûen azért, mert neked úgy tetszett,hogy megismerjelek.Elismerlek abban is,ami benned megismerhetetlen.….Ó, Istenem, bocsásd meg azt a nagy hazugságot,

amelyben eddig éltem.Nagyon jól éreztem magamban azt a bensõ erõt,

amely vezetett az életben,

de mégsem hozzád vezetett.Bocsásd meg azt a hálátlanságot,hogy nem azt akartam neked visszaadni,

ami bennem a sajátod volt,és hogy az ideáloktól dagadó vitorlák nem feléd

tartottak.Bocsásd meg azt a nyomorúságot,hogy hittem a szeretetben,anélkül, hogy a te szeretetedben hittem volna.Hogy hittem a törvényben,anélkül, hogy a te törvényedben hittem volna.És hogy hittem a jóságban,anélkül, hogy a te jóságodban hittem volna.Bocsásd meg nyomorúságomat,hogy a fény óceánját szemléltem,anélkül, hogy kimerészkedtem volna hozzád,és hogy az örökkévalóság partján tétováztam,

amelyet nekem ajándékoztál.Bocsásd meg azt a gõgöt,hogy téged tanulmányozni akartalak,

mielõtt szerettelek volna,és hogy olyan módon akartalak megismerni,

amely a valóságbanlényed megismerésének az akadályát jelentette.

Zsolt. 116.12-13

Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, mit velemtett? A hálaadás poharát fölemelem és azÚr nevét hirdetem.

Zsolt. 100.4

Menjetek be az õ kapuin hálaadással,tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákatnéki, áldjátok az õ nevét!

Zsolt. 95.2

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunknéki zengedezésekkel.

Zsolt. 69.31

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és ma-gasztalom hálaadással.

Mát. 26.26-27

Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, ál-dást mondott és megtörte, odaadta a tanítvá-nyainak és ezt mondotta: Vegyétek, egyé-tek…És vette a poharat és hálát mondott, oda-adta nekik, és ezt mondotta: Igyatok ebbõlmindnyájan;…

4 UNITÁRIUS ÉLET

Az sem mindegy, hogy hogyan hangzik el aj-kunkról e szó. Vannak, akik csak ennyit monda-nak: Hál istennek!

Sajnos, sokszor gépiesen hangzik ez a szó, nincsbenne érzés, nem lélekbõl fakad. Semmi hasznaennek.

Amikor azt mondjuk: Hála legyen Istennek, ak-kor gondoljunk rá és valóban érezzük is az irántavaló hálát.

Isten kijelentette a zsoltáríró által: Aki hálávaláldozik, az dicsõít engem!

Mondhatja azonban valaki: ilyen olcsó lenne Is-ten?! Egy-két köszönet, egy kicsi hála, néha? Skész a dicsõítés, máris megnyertük Isten kegyét,szeretetét? Ne gondoljuk, hogy ez éppen így van,mert aki valóban hálás Istennek az komoly kap-csolatot tart fenn Vele – hétköznapokon és ünnep-napokon egyaránt. A hálás szív megköszön min-den napot, minden órát; kenyeret, otthont, mun-kát, földet, kézfogást, virágot …

Milyen szép ünnep a hálaadás alkalma s mimégsem értékeljük eléggé, nem ünnepelünkannyira, mint más alkalmakat. Nem fogjuk fel,hogy éppen olyan fontos és nagy, mint karácsonyvagy húsvét ünnepe.

Nem azért mert az ünnep lett szegényebb,színtelenebb, hanem azért, mert mi emberek nemtudunk megfelelõen hálásak lenni.

Gondoljunk gyermekkorunk otthonaira, a sajátkenyerét elõteremtõ falusi emberre. A hálaadásnapja a kenyérért volt. Emlékezzetek, hogyan isvolt otthon? Legyen szátokban íze, orrotokban il-

lata a frissen sütött házi kenyérnek, amit édes-anyánk vagy nagyanyánk sütött a kemencében.Minden sütés hálaáldozat volt. Beledagasztotta atésztába az Istenhez küldött fohászát.

Megértjük, hogy aki hálával áldozik az dicsõítiIstent.

Csendüljön fel ajkunkon Dávid Ferenc éneke(énekeskönyvünk 43. éneke): Adjunk hálát mind-nyájan, hálás szívvel, vidáman.

A hála és köszönet Isten iránt idõtõl független,szívbõl fakadó, õszinte emberi megnyilatkozás.Sokszor nyomban a megtörtént esemény, siker,munka, eredmény után hálát mondunk. Máskorpedig egy megadott idõben, meghatározott naponösszesítve az elmúlt idõszakot, életet.

Nézzük munkánk sikerét, a bölcsõben a kis-gyermeket. Vegyük észre, hogy milyen régen nemvoltunk betegek, nem történt semmi baj velünk,vagy éppen most gyógyultunk fel és ezért a hálaérzete vonz a templomba, Isten elé.

Ady Endre: Isten iránti hálája jut eszembe:Te voltál mindig mindenben minden…/ Ma kö-

szönöm, hogy Te voltál ott, hol éreztem / Az élete-met. S hol dõltek, épültek az oltárok. / Köszönömaz én értem vetett ágyat, / Köszönöm neked az el-sõ sírást, / Köszönöm tört szívû édesanyámat, fia-talságomat, / És bûneimet. Köszönöm a kétséget,a hitet, / a csókot és a betegséget. / Köszönöm,hogy nem tartozok senkinek másnak, / csupán né-ked, mindenért néked.

Ámen.Léta Sándor

Gondviselõ Isten, Édes jó Atyánk!

Imára kulcsolt kézzel, gyermeki hangonszólítunk meg Téged. Szólunk Hozzád atemplom csöndjében a gyülekezet közössé-gében vagy otthonaink meghitt hangulatá-ban.

Lecsendesedik a zajos, háborgó lélek ésa kérõ, sokszor akaratos követelõ hang át-alakul hálaadó imává.

Jól esik egyesült szívvel, közösségi erõ-vel imádkozni, érezve, hogy nem vagyunkegyedül, lélekben sokan vagyunk, mert egyközösséghez tartozunk.

Áldozathozatalra hoztuk szívünk, csakmi nem használunk külsõ cselekedeteket,megnyilvánulást annak kimutatására,csendben önmagunkba szállunk és tisztalélekkel feléd fordulunk. Így tisztelünk té-ged.

Nincs is szebb, igazabb elismerés Elõt-ted, mint az egyszerû, tiszta emberi szív,az õszinte gyermeki lélek, amelyet felmu-

tathatunk elõtted és az emberek elõtt min-den képmutatás és tetszelgés nélkül.

Erre hív Jézus is: elõbb a lélek legyentiszta, és egész voltunk világos lesz.

Mégis hányszor állunk Elõtted gondter-helten, vitatkozó lélekkel, a holnap irántiaggodalommal.

Tudjuk, Téged nem lehet félrevezetni,becsapni, megtéveszteni. Te látod, ami azemberi lélek mélyén van. Ismered mirevan szükségünk még mielõtt kérnénk. Decsak akkor adod meg ha kérjük, és mi isannak érdekében cselekszünk.

Ezért állunk hálaadással Elõtted, érez-tesd meg, hogy velünk vagy, értünk mozga-tod a csillagokat az égen, vigyázol ránk, hatévelyegnénk, figyelmeztetsz.

Mint jó gyermek szüleinek köszönjükatyai mivoltodat és irántunk mutatott sze-reteted.

Fogadd el Istenünk szívünkbõl felfakadóhálánk és köszönetünk.

Ámen.

UNITÁRIUS ÉLET 5

„Én Istenem, legyek vidám...”(Beszélgetés Istennel verses gondolatok alapján)

Végtelen Szeretet, Örök Jó-ság, Mennyei Atyám!

„Így õsz felé, mikor a kerte-ket paskolja már a hûvös per-meteg, eszembe jut: egykor,mint kisfiú mennyit voltamilyentájt szomorú... „Mostsincs ez másként, amikormegfakul a táj, amikor füvek-ben, fákban megdermed avér, rezgõ nyárfákról hulldogála lomb. Pedig kibeszélhe-tetlen, megfogalmazhatatlangyönyörûségek között járok,és mindenhol csak azt fede-zem fel, hogy Te nevetsz min-denek mögött minden hang-ban, a színek zuhatagában Temosolyogsz le mindenekre.Õszi hervadásban járva aka-rok megbizonyosodni nagy ésmegmásíthatatlan igazságod-ról, hogy „az élet régibb a ha-lálnál”, s ha jönnek is boron-gós õszök, nincs megállás akörforgásban, a hangtalannávált erdõk újra dallamossálesznek, és zöld tengerré hul-lámosodik a kihalt táj, ha ki-bocsátod lelkedet, hogy meg-újuljanak mindenek, s a min-denekben mi is, gyermekeid:„...mégis szép a madárének /és mégis szép a tavasz, illat,fû, rög / s a kis méhecske én-nekem is zümmög / és élni,élni, élni akarok!” (Dsida Je-nõ). E biztatás, e boldog érzé-seket fakasztó tudat õszi har-mat-könnyeket felszárító hittéerõsödik életemben, mind-annyiunk életében, akiknekõszelõ naptárát úgy teleszór-tad a történelem gondviselõUraként, mint ahogy „zörgõlombbal, holt avarral” az uta-kat.

A hálaadás és köszönet ál-dott alkalmain megerõsöd-

tünk abban a hitünkben, hogynincs senki köztünk, akinekjoga lenne elmulasztani, elfe-lejteni kimondani drága anya-nyelvünk egyik legszebb sza-vát: „köszönöm”, és egészéletemet átívelõen gyermekialázattal vallani meg: „Ma kö-szönöm, hogy te voltál ott, /Hol éreztem az életemet / Shol dõltek, épültek az oltárok./ Köszönöm az énértem vetettágyat, / Köszönöm neked azelsõ sírást, / Köszönöm törtszívû édesanyámat, / Fiatalsá-gomat és bûneimet, / Köszö-nöm a kétséget, a hitet, / Acsókot és a betegséget. / Kö-szönöm, hogy nem tartozoksenkinek / Másnak, csupánnéked, mindenért néked.”(Ady Endre). Az ünnepekkelemlékeztetõ október Golgotá-ról Golgotára ûzött-hajtottsok-sok testvéremmel, akik-nek tudnunk kell, hogy hon-nan jöttünk és hová megyünke zavaros idõben. Áldott légyAtyánk, hogy szívünknek látá-sával ott állhattunk, oda me-hettünk, ahol keresztény-ma-gyar életünk élõ forrásvizétláttuk fakadni. Bár fájó ke-resztutakat járunk évrõl-évreaz õszi emlékezésekben, még-is reményvirágok magvait se-gíted elhinteni a keresztfák tö-vében, hogy egy tisztító télután boldog tavasz nyissontermõ-reményeket egy álmo-dó, örök-gyermek nép számá-ra,

Tudom Atyám, hogy „Örö-mök szállanak, / kedves fõkhullanak, / sírdombok málla-nak, / Egy-egy kéz, drága kéz,/ mindegyre elereszt, / min-dennap vereség, / mindennapúj kereszt... Szem mögött, szó

mögött / gondárnyék feketül”,de nem szabad bátortalannaklennem, mert „ködödben csil-lag ég, / gondodból fény te-rem” bármennyire is borús azõszöm, az õszünk. Szédülnömsem szabad, zuhannom semlehet, mert a szirten is rózsaágvigyázza lelkemet, s aholennyi aggódás, szépség veszkörül, ott ott van a megtartóGondviselés, ott vagy te, irgal-masságnak Istene.

Gondviselõ Atyám!

Megköszönöm az emléke-zések szívet-lelket melengetõélménysokaságát. Gyermek-koromból átörökített szomo-rúságomat, lelkemnek barnagyászát oszlasd el. Bár vanma is bõven, ami fájjon, mertnem lehet, még nem adatottmeg az, hogy ne kelljen sírniitt a Kárpátok alatt. Életem-nek, történelmünknek vagy éslégy a mindenható Ura. Add,hogy legyen meg mindig amindennapink, jusson mindigkét garasunk adni, és nekünkne kelljen kéregetni, koldulni,add,hogy jól essen mindig asírókkal sírni, tegyen boldog-gá mindig minden, ami szép,ne féljünk a szeretettõl, szeret-hessük azokat is, akik nemszeretnek, ne kívánjuk azt,amink nincs, lehessünk em-berek akkor is, amikor az em-berek nem akarnak embereklenni, tarthassuk meg a hitet,futhassuk meg a kicsik futásátés futva futhassunk az Érkezõelé, kiálthassuk ma is és hol-nap és holnapután és azutánis: Úgy legyen!

Úgy legyen, Atyám! Mind-örökké! Ámen.

(Sik Sándor után)

B. L.

6 UNITÁRIUS ÉLET

Egyházi hírek

Temetõben voltamNem egyedül. Sokan voltunk. Mert ilyenkor október

végén nagyon sokan elindulunk, nagyon sokan elindul-nak a temetõbe; van aki ténylegesen, valóságosan, vanaki csak az emlékezés útján a temetõk felé, irányábaveszi, vesszük utunkat. Ilyenkor, az évnek ebben a máremlített idõszakában, talán õsi szokás hajtja az embere-ket emlékezni szeretteik sírjához. Vagy a múlttal akar-nak egyesek találkozni? Vagy úgy érezzük, hogy talál-kozunk azokkal egy rövid idõre, akik már megérkeztekoda, ahova minden élõ ember közeledik? Mert akar-va-akaratlan minden lépés közelebb visz mindannyiun-kat a halálhoz, még ha tiltakozunk is ellene. Temetõbenjárva eszembe jutott: vajon ki gondol arra, hogy mindenlépésünkkel a halál felé megyünk? Az óra másodperc-mutatója kimérten kattan a kijelzett következõ vonal-kához, és jelzi, akkor is, ha nem mindig tudatosul ben-nünk, hogy ezzel is kevesebb lett életünk ideje. Az idõkönyörtelen, sosem áll meg, mindig tovább siet és viszbennünket is magával. Vajon jó ez így? Vagy nyugtala-nító és még tovább szaporítja gondjainkat ebben az ag-godalommal és félelemmel teljes világban és idõben?

A temetõt járók tömegében egyedül érzem magam.Itt, ezekben a temetõkben nem ismerek senkit, engemsem ismer senki. Vajon vannak-e, mint én, és ha igenkik és hányan, akik most az életrõl és halálról elmél-kednek, és erre gondolnak? Vagy talán abban gondo-lunk egyet, hogy olvasgatjuk a síremlékek feliratait...Itt nyugszik... élt..., és az illetõ születési és elhalálozá-sának az évszáma meghatározza a kort, amelyben élt.Így el lehet helyezni a holtakat a korban, amelyben él-tek. A történelem meg leírja, hogy milyen volt az a kor.

Több sírkõ megállít. Az egyiken csak ez a felirat:édesanyánk. És eltünõdök, mintha egy kidolgozott, asok munkától kicserepesedett kéz intene felém, amelyvalamikor kis, meleg gyermektesteket simogatott, asz-

talt terített az éhezõknek, kenyeret dagasztott, virágotültetett, ágyat bontott a fáradtaknak, majd mielõtt õmaga is nyugovóra tért, végighordozta tekintetét az al-vókon, aztán Isten nevével az ajkán maga is becsukta aszemét. És arra gondoltam: talán jó lenne tudni a kort,amelyben az édesanya élt. Vagy az édesanyák mindenkorban ilynek, és személytelenül tûnnek el a múlt ho-mályában?

Továbblépkedek, miközben figyelem a virágaikat vi-võk arcát. Vajon tudatában vannak-e annak, hogy apercmutató most is tovább pattan, és ha majd számuk-ra utolsót mozdul, nos akkor mi következik azután? To-vatûnõ, futó életünknek vajon mi a célja? Mert nem hi-szem, hogy ott áll meg minden, amikor a lelkész egy-egykoporsó, urna mellett kimondja a szót: elvégeztetett,vagy amikor azt írják fejfánkra: „Itt nyugszik!”. Ez csakegy állomás, aminek elérkeztéhez át kell szállni valamimás jármûre. Ez csak egy küszöb, amit mindenkinek átkell lépnie.

Eddigi életem alatt jártam már nagyon régi temetõk-ben, ahol az idõmarta sírköveken alig lehetett olvasni afeliratot, a róluk maradt emlékeket pár év pora nagyonhamar betakarta. A következõ nemzedék még – talán –hoz virágot, azután majd csak a mindent elborító gyomlepi be a süppedõ sírt. Miközben lent a föld alatt elvégzimunkáját a természet, és az Írás szavaival por lesz atest, csak néhány barna csont marad. De hiszem: Jaj,nem ez a vég! Továbblépkedve, mintha sötét lepel zu-hanna szemem elé, miközben egy kemény szó tolakodikelém, (elénk?): titok. Majd a homályból, ha jól körvona-lazódik, mintha egy kereszt, egy, fejfa, egy kopjafa tûn-ne fel a hívõ ember elõtt és ezt hirdeti: Az Isten szeretet,és aki szeretetben marad az Istenben marad, és az Istenis õbenne.

(–)

Halottak napi imádság!Életnek és halálnak Istene, Gondviselõ Atyánk!Életünknek ezen pillanata, évszaka figyelmeztet bennünket

arra, hogy mindannyian vándorai vagyunk a földi életnek. Élet-tel ajándékozol meg Istenünk, elindítasz a földi lét megharcolá-sára, megküzdésére, hogy aztán annak végén visszahívj magad-hoz. Így távozunk Hozzád e földi élet elmúlása után. Így távoz-tak sokan közülünk.

Minden év november elején az unitárius ember is megemlé-kezik halottairól. A halottkultusz egyidõs az emberrel, mert ben-nük a teremtõhöz, a gondviselõ Atyához visszatérõ testvéreinketlátjuk.

Megemlékezünk róluk, mert az ember nem tud felejteni. Kü-lönösen nem tudja elfelejteni szeretteit: élettársát, szüleit, gyer-mekeit, barátait. Haláluk után is ott élnek õk az élõk szívében,lelkében. S mint ilyenekkel szeret az ember idõnként lélekbenújból találkozni, tisztelettel adózni földi maradványaik elõtt.

Egyrészt szomorúsággal telik meg szívünk, mert nincsen kö-zöttünk az akit szeretünk, nem foghatjuk meg kezét, nem ölel-hetjük át, mint régen. Mélyen bennünk él az emlék és annakvisszaidézése fájdalmat okoz lelkünkben. Hozzád imádkozunkIstenünk ebben az emlékezésnek pillanatában. Te ki megsebzel,gyógyíts is be.

Másrészt reménységgel állunk meg e napon az élet és halálhatárkövénél. Hiszen csak egy állomás a halál, mely után unitá-

rius hitünk szerint egy újabb élet következik. A te országodbanvaló élet, ahol a Ézsaiás próféta szerint: „…az Úr lesz nekedörök világosságod és istened lesz ékességed. Napod nem megytöbbé alá és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök vi-lágosságod és gyászod napjainak vége szakad.” Ézs. 60,19-20

És titkolt reménységgel hisszük, hogy eltávozott testvéreinkmegállva Isten világossága elõtt ránk tekintenek, minket figyel-nek, és mint Istenhez közel állók, tesznek egy jó gondolatot ér-tünk „a mennyben”.

Mi is kérünk téged gondviselõ Atyánk, fogadd kegyelmesene földi életbõl eltávozott testvéreinket, mint hazatérõ gyermeke-ket, még akkor is ha tékozlók voltak, de megtértek és Hozzádtértek. A te kezeidbe ajánljuk életüket és a mi életünket is, merttudjuk, hogy ott vagyunk a legjobb helyen.

Áldd meg az emlékeket, törölt le a könnyeket és nyugtasdmeg a háborgó lelkeket.

Erõsítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mitõl fél-ni, rettegni: hiszen Pál apostol figyelmeztetõ és intõ szavait hall-gatva: akár éljünk, akár haljunk, tieid vagyunk. (Róma 14,8) éssem élet, sem halál semmi sem tud elszakítani a te szeretetedtõlIstenünk.

Ezzel a hittel és reménységgel állunk meg sírok mellett, hogyazon túl egy örökkévalóság vár. Ámen!

Léta Sándor

UNITÁRIUS ÉLET 7

KopjafaavatásA Budapest hegyvidék XII. kerületi Önkor-

mányzat és a Magyarországi Unitárius Egy-ház által, a Honfoglalási Emlékligetben, atordai országgyûlésen kimondott lelkiismeretiés vallásszabadság törvényének emlékére kop-jafát avattak.

Gergely Felicián bevezetõ szavai után, aki amûsort is levezette, elénekeltük a magyarhimnuszt. Dr. Mitnyan György, a XII. kerületpolgármestere mondott köszöntõ beszédet ésSzombatfalvi József, székelykeresztúri espe-res tartott megemlékezést.

Avatóbeszédet mondott Rázmány Csaba,magyarországi unitárius püspök, utána elhe-lyezték a koszorúkat az emlékoszlop tövében.

A Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (Székely-keresztúr) tagjai énekeltek és szavaltak, majd aszékely himnusz eléneklésével fejezõdött be az ün-nepség.

Mindazokkal, akiket érdekel, és szeretnék meg-nézni e kopjafát, tudatjuk, hogy a HonfoglalásiEmlékliget a XII. kerületben a Rácz Aladár u. ésFodor u. találkozásánál, a János Zsigmond utcakezdetén, az 53-as autóbusz végállomásánál, aHóvirág úti megállójánál található.

F

A továbbiakban közöljük Rázmány Csaba unitá-rius püspök avató beszédét.

Mielõtt belekezdenék rövid elmélkedésembe atordai országgyûlés nagy jelentõségû határozatáravonatkozóan, engedjék meg nekem, hogy a Ma-gyarországi Unitárius Egyház nevében tisztelettelés szeretettel köszöntsem a XII-ik kerület polgár-mesterét Dr. Mitnyan Györgyöt és munkatársait,akik az elmúlt évek során, átérezve a magyar ke-resztény értékek maradandóvá tételének szükség-szerûségét, a kerületben elõször utcát nevezve elróla, majd e mai napon kopjafát szentelve állítot-tak emléket az egyetlen magyar alapítású vallás,az unitárius vallás nagynevû támogatójának, Já-nos Zsigmond erdélyi fejedelemnek és magyar ki-rálynak!

Hankó Ildikó írta 1993. február 24-én egyik na-pilapunkban: „Jó lenne ha beleivódna a magyarköztudatba, hogy létezik egy olyan fogalom – a tü-relem –, melyrõl unos-untalan hallhatunk a rádió-ban, a televízióban, olvashatunk a sajtóban, bármegélését a közéletben sajnos igen sokszor nemtapasztaljuk, melynek törvénybe iktatásával ha-zánk nem csak Európát, hanem az egész világotmegelõzte, mégpedig abban a korszakban, amikormáglyán égették meg az „eretnekeket” (pl. Genf-ben Szervét Mihály spanyol reformátort) és Fran-ciaországban ezer számra mészárolták le a huge-nottákat, a kor francia protestánsait (Párizs,Szent Bertalan éjszakája, 1572 augusztusa). Örö-münkre szolgál, hogy az erdélyi magyar köztudataz 1568. január 6–13. napjain tartott gyûlést ma is„tordal országgyûlésnek” nevezi, aminek kiemel-kedõ voltát bizonyítja az a tény, hogy a múlt szá-zad végén Torda-Aranyos vármegye és Torda váro-

sa a Millenniumra, éppen ennek az Országgyûlés-nek festette meg azt a jelenetét, a kor neves festõ-jével, Kõrösfõi Kriesch Aladárral, amikor DávidFerenc az unitárius vallás megalapítója, JánosZsigmond fejedelem és az erdélyi rendek jelenlét-ében kihirdeti a vallási türelmet és a lelkiismeretiszabadságot. A törvény szövege, miszerint min-denki azt a vallást gyakorolja, mely hitével meg-egyezik, mert a hit Isten ajándéka, önmagáértbeszél, ezért szerintünk kommentálni felesleges,annál inkább azt idézni szükséges, annyiszor,amennyiszer arra szükség van”. (Id. bez.)

Sajnos, ezen az egész világra nézve óriási jelen-tõséggel bíró törvénycikkely ma nem szerepelegyetlen középiskolai tankönyvben sem, minthaaz nem büszkesége, hanem szégyene lenne a ma-gyar nemzetnek. E nagyszerû törvénynek köszön-hetõen, mi unitáriusok az elmúlt 434 év során arratörekedtünk, hogy gazdagítsuk egyetemes magyarkultúránkat és történelmünket, aminek eredmé-nyeként sikerült minden üldözés, mellõzés, ésagyonhallgatás ellenére is megmaradnunk, miköz-ben tiszteltük és tiszteljük ma is a többség hitét,miközben toleránsak voltunk és vagyunk a más-sággal, hogy így adjunk nyomatékot Jézus-követé-sünknek és Egy Istenbe vetett mélységes hitünk-nek.

Isten áldja meg e kopjafát, a tordal országgyûlésnagyszerû határozatának emlékeztetõjét, hogyigenis mi magyarok voltunk az elsõk, akik a legsö-tétebb korszakban nemcsak kimondani, de tör-vénybe mertük iktatni a vallási türelem és lelkiis-mereti szabadság törvényét.

Legyen ezen Honfoglalási Emlékliget mindenkeresztény ember emlékezési zarándokhelye, aholerõsödjön meg mindanynyiunkban a hit, a reményés a szeretet, valamint a szeresd az Istent és sze-resd az embert örök értékû jézusi tanítás!

Jelen pillanatban nagyon nagy szükség van ar-ra, hogy gondolatban, akaratban és cselekedetbenegyütt legyünk, mert csak így leszünk egységesekIstennek országot építeni a földi életben. Aki min-ket megoszt az lerombolja az õsi hagyatékot, akiminket egységben tart az tovább építi és gazdagít-ja e hitbeli nemzeti hagyatékot!

8 UNITÁRIUS ÉLET

Ferihegyi találkozóA Budapesti Határõr Igazgatóság Idegenrendészeti

Központjában, Ferihegyen október 3-án rendezték meg aHatárõrség Országos Parancsnoksága szervezésében azt atalálkozót, melynek kapcsán, a történelmi és kisegyházakképviselõi, továbbá a buddhista és az iszlám közösség ve-zetõi bepillantást nyerhettek az illegális bevándorlók valóvilágába. A dr. Timár Emil határõr alezredes vezette „te-repszemlén” többször is elhangzott, amit látunk, az „nemkirakat”, hiszen az Idegenrendészeti Fogda az EurópaiUnió mércéjével is magasan megállja a helyét. A polcokonkatonás rendben az ég felé nyúló ruhák látványa, az orvosiszoba felszereltsége, a „körlet” tisztasága törõdésrõl, szak-maiságról és emberségrõl vall. És hogy mennyire nem akülsõ szemlélõ ámítására létrehozott kirakat ez, ahol va-gyunk, visszaemlékszem az elmúlt évek szentestéinekmeghitt ökumenikus istentiszteleteire, melyek végeztévelKatona József határõr alezredes minden autóval nem ren-delkezõ lelkipásztort hazaszállított, és csak azután gondoltaz övéire.

Az Idegenrendészeti Központ elõdje, a Közösségi Szál-lás 1994-ben kezdte meg mûködését és lett „otthonává”napokra, hetekre vagy hosszú hónapokra, a szélrózsa kü-lönbözõ irányából érkezõknek – tudtuk meg Bendes Gyõ-zõ határõr dandártábornok elõadásából. Hazánk jelenlegtranzit országnak minõsül az illegális migráció tekinteté-ben, azonban az Európai Unióhoz történõ csatlakozásután, mint célállomás is megjelenik a népvándorlás tenge-lyében. A dandártábornoki beszámoló átfogóan és szemlé-letesen ismertette a Határõrség országos munkáját, képetfestve az idegenrendészeti eljárás alatt állók helyzetétérõlés etnikai hovatartozásáról.

A ferihegyi Idegenrendészeti Központ „lakói” az el-múlt évek során elsõsorban a Fekete Kontinensrõl, arabországokból, Ázsiából és Európából érkeztek. „A Határõr-ség olyan érzékeny szeizmográf, mely elsõként jelzi, a po-litikai és társadalmi változások következtében meginduló

illegális migrációt a világban” – mondta Timár Zoltán ha-tárõr alezredes, a Tájékoztatási Fõosztály vezetõje.

A rendszerint hamis úti okmányok tulajdonosai, egyjobb és emberibb jövendõ reményében hagyják magukmögött hazájukat. A menekültközpontok akár hónapokrais fogva tartó valóságában, a szebb világ utáni sóvárgó lá-tomás azonban délibábszerûen foszlik szét és lesz egyretávolibb. A kitoloncolástól való félelem, a kilátástalanságés a lelki besötétedés nyomasztó érzése telepszik a bennla-kókra. Ezért olyan fontos a menekült lelkek ápolása és azember segítése – vallási és felekezeti hovatartozástól füg-getlenül.

Dúzs József hõr. ezredes javasolta egy olyan megálla-podás létrejöttét, amely záloga lehetne az egyházak és aHatárõrség Országos Parancsnoksága közötti hosszú távúkapcsolatnak, amelyben az egyházak vállalnák a lelkigon-dozás szolgálatát, továbbá segítenének a hétköznapok mi-nõségi módon történõ megélésében. Gyülekezeteinkbentöbben rendelkeznek felsõfokú idegen nyelvtudással, akik-nek a tolmácsolásban nyújtandó önkéntes feladatvállalásanagy áldást és könnyebbséget jelentene a menekültek sok-színû, bábeli világában. Szeretnénk továbbá létrehozni egytöbbnyelvû könyvtárat is, amelyben igényes (lelki) iroda-lom áll az olvasni vágyók rendelkezésére. Szükség van aKönyvek Könyvére, a Bibliára, bármely nyelven. A mene-kültek rendszerint nem rendelkeznek elegendõ vagy az év-szaknak megfelelõ ruházattal. Helye van a társasjátékok-nak, sporteszközöknek és mindannak, ami alkalmas az idõemberhez méltó és tartalmas eltöltésére. Köszönöm Test-véreim támogatását azon „jövevények” nevében, akik át-menetileg a mi országhatárainkon belül élnek és léteznek.Segítségüket a következõ címre kérjük:

Repülõtéri Lelkészség2B terminál Kápolnája1675 Budapest–FerihegyPf.: 53.Tel.: 06 1 296-7899

Krasznai Andrea

Színházi meghívó

Az EVANGÉLIUMI SZÍNHÁZ2002. november 1-én, este 7 órakor

a Duna Palotában (Bp., V., Zrínyi u. 5.) mutatja beKossuth Lajos 200. és Illyés Gyula 100. születésnapja

alkalmából

Illyés Gyula: Fáklyalángcímû drámáját, két felvonásban, utójátékkal,

Udvaros Béla rendezésében,neves színészek közremûködésével.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a december 7-én,pénteken este 7 órakor kezdõdõ elõadásaz Unitárius Egyháznak van dedikálva.

Kérjük híveinket, hogy minél nagyobb létszámban jöjjenek el,hogy legyen ez az elõadás egy szép, emlékezetes találkozás

és együttlét.

UNITÁRIUS ÉLET 9

KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRA

Az egyház és a pszichológia feladatai a technológiaifejlõdés és globalizáció korában

„Hazádnak rendületlenül légy híve, ó, magyar,Bölcsõd az, s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.”

Vörösmarty Mihály

Kedves testvéreim, ünneplõ keresz-tény gyülekezet!

Kedves barátaim, nagyon köszönöm ameghívást, az alkalmat, hogy találkozha-tok és beszélhetek veletek. Szeretnékmegszólaltatni néhány gondolatot, amelymélyen kapcsolódik az én cseh és magyaretnikai örökségemhez. A mai napon anemzeti hovatartozásról és az identitásrólszeretnék nektek beszélni, úgy ahogy azaktuális az Egyesült Államokban és Ke-let-Európában. Az etnicitás igen gazdagtéma, de én a saját tapasztalataimról sze-retnék beszélni, ahogy azt lelkészként éspszichológusként megéltem. Az én cé-lom, hogy bemutassam, ahogy a pszicho-lógia, valamint a vallások és az egyháztámogathatják egymást, és közösen azegyént, hogy az könnyebben beilleszked-hessen a társadalomba, az emberi létkorlátai között.

A gyakorlati oldalát tekintve: az egy-házi tradíciókon belül, milyen tanácsotadhatunk közösségünkben híveinknek.Sokszor felvilágosításért fordulnak hoz-zánk, néha azért, mert tradícióikat akar-ják megõrizni. Minket nemcsak ezer mér-földek választanak el egymástól, de a kü-lönbözõ kultúra is és világnézetek. Bármi távol élünk a szülõföldtõl vagy õseinkszülõföldjétõl, de tudnunk kell a gyökere-inket, azt hogy milyen szokásokat, kultu-rális örökséget kell megõriznünk. A híressvájci pszichológus, Carl G. Jung mon-dotta, „bár az embereknek különbözõszokásaik, rítusaik vannak a közösségi tu-datuk, vagy öntudatlanságuk azonos.” Énremélem, hogy felfedezzük ezt a közösgyökeret, alapot, amely közelebb hozegymáshoz, nem eltaszít.

A szimbólumok ereje az önmegtar-tásban, az etnikai identitás megõr-zésében

„Amikor Babilon folyói mellett lak-tunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Azott levõ fûzfákra akasztottuk hárfáinkat.… Hogyan énekelhetnénk éneket az Úr-ról idegen földön?...”

Zsoltárok Könyve 137: 1-24

Elõször is Faludy Györgyöt idéznem,mert hiszek ennek a részletnek az igazá-ban, mert Faludy megragadta a nyelviszimbólumának lényegét, amely egység-be fogja az egyént, a kultúrát és szülõföl-det.

„Aztán beszéltem a magyar nyelvproblémáiról, mely minden egyébnél szo-

rosabban összeköt a szülõföldemmel.Leírtam, milyen mély megrázkódtatásért, amikor az egyik katonatársam aKodiak-ban levõ katonabázison aztmondta nekem, hogy angol nyelven be-széltem álmomban. A Fort Leonardwoodkatonai központban, amelyik a Missourierdõ közepében van, az egyik katona paj-tásom megállott mögöttem, amíg én egyverset írtam a gépen, és megkérdezte mi-ért nem angol nyelven írok. Akkor elma-gyaráztam neki, hogy amikor én kiejtemazt a szót wood (angol nyelven, ami ma-gyarul erdõt jelent), akkor az számomravalamilyen furcsa alakú sötét, sûrû zölderdõt jelent, melyben összefonódó fákvannak, és megfoghatatlan, ijesztõ sötét-ség uralkodik benne, mint a dzsungelben;másfelõl pedig, míg ugyanennek a szónaka magyar megfelelõjét ejtem ki, hogy er-dõ, akkor a Mátra hegység gyéren elszórt,karcsú fiatal fáit látom, melyek közöttlátni a kék eget, és a fák lábainál földi-eperbokrok és moha található. Még akonkrét szavaknak is más jelentõségükvan számunkra, nem is említve az olyanelvont fogalmakat, mint politikai párt,etika, életút, vallás vagy kötelesség.”(Faludy György) (Angol nyelvbõl fordí-totta Léta Sándor.)

Faludy a saját koráról és saját tapasz-talatairól ír: a nyelv szimbóluma a képze-letnek, impresszióknak, érzelmeknek ésgondolatoknak, ez köti az egyént a múlt-hoz és jelenhez... a nyelv segíti elõ, hogyönmagunkra összpontosítsunk, önazonos-ságunkra. A zsoltáríró rátapint a kérdésre,hogyan legyen boldog idegen környezet-ben. Itt a dal és a nyelv az önkifejezéseszköze. Ez nem könnyû ma sem, a ten-geren túlon sem. Az Amerikában élõ ma-gyarságnak sem könnyû, ahogy az ott élõtöbbi etnikumnak sem. A szülõföld elha-gyásával radikálisan megváltozott életstí-lusuk, amely megnehezíti az etnikai iden-titás megõrzését.

Sokan érezzük a tradíciók, szokásokhatását mindennapi életünkben. A tradíci-ók lélektani jelentõséggel bíró szimbólu-mok, amelyek a valláshoz, a mûvészetek-hez, a nyelvhez, az önkifejezéshez kap-csolódnak. A tradíció annak a kifejezõje,ami fontos az egyen számára, az egyén-nek a közösségen belül. Vannak kultúrák,amelyekbõl hiányoznak ezek a közösségiszimbólumok. Ilyen tradíció az zsidó kul-túrában az ifjú fiú vagy leány felnõttéavatása, vagy az amerikai indiánoknál,amikor a fiatal fiú elõször megy ki egye-

dül a vadonba. Ha visszatér, a közösségfelnõttnek tekinti és egyenrangú tagjalesz annak. A keresztény egyházakban alegfontosabb rítusok a keresztelés és akonfirmáció. Ezek mutatják meg azegyénnek, ki is õ tulajdonképpen, mit isvár el tõle a közösség.

A pszichológiai oldala a kérdésnek az,hogy ezek a szimbólumok segítenek azegyénnek az identitás kialakításában,megõrzésében. A tradíciók csak egy bizo-nyos kulturális kontextusban léteznek. Atradíciót meghatározza és behatárolja akultúra, bár az idõtlenség és az egyete-messég vágya fejezi ki azt az egyéni drá-mát, azt a feszültséget, ami az adott kö-rülmények és az egyetemesség között fe-szül. És ilyen kisebb, helyi képzõdménylehet maga az egyház, a templom, univer-zális, pl. az angol nyelv, amikor egy ha-talmas nemzetet köt össze. Nyelv nélkülelképzelhetetlen az egyedi és közösségifejlõdés is. A nyelv az összekötõ kapocs atársadalmon belül az egyedek között, azindividumok között. De az önkifejezésútja is. A nyelv összeköti az embereket,az azonos kultúrához tartozó egyedeket,mely egy lélektani jelenleg úgy ahogyFaludy látja vagy a zsoltáros. A nyelv alegfontosabb eszköz az identitás megõr-zésében, amikor a kulturális kontextusmegváltozik, amikor újak a kihívások.

Mi hogyan éljük meg ezt, amikor éne-kelnünk kell egy barátságtalan környezet-ben? Lassan Amerikában is mítosszá vá-lik a tétel: „az lehetsz, ami csak akarsz!”mert az etnikumok, a nemzeti kisebbsé-gek nap mint nap beleütköznek a fojtoga-tó szürkeségbe, mûveletlenségbe, gyökér-telenségbe. A mai amerikai életstílust aTOLERANCIA fémjelzi, bár ez nemmindig és mindenütt valósul meg a gya-korlatban. Az amerikaiak számára példaés irányadó lehetne Európa és benne a kisErdély, amely elõször adott példát a tole-ranciából, a tordai Edictummal.

A korai emigránsok Amerikába érkez-ve rájöttek, hogy nemcsak szülõföldjükethagyták hátra, de szokásaikat, sõt anya-nyelvüket is. Ez a kor szülte az olvasztó-kemence mítoszát. A körülmények arraösztönözték, hogy a bevándorlók miha-marabb megtanulják az angol nyelvet,hogy részesei lehessenek a nagy amerikaiálomnak. És nemzetek nemzetek utánegyre távolodtak saját kultúrájuktól, gyö-kereiktõl az asszimiláció jelszava alatt.Az emigránsok, hogy legyõzzék a min-dennapok nehézségeit, a bizonytalansá-

10 UNITÁRIUS ÉLET

got, a csalódottságot csak abban remény-kedhettek, hogy gyermekeiknek majdjobb lesz.

Mások viszont a családba menekültek,ahol kulturális tradícióikat ápolgatták, át-örökítettek. Így alakult ki Amerika maikulturális és etnikai sokszínûsége. NewYork állam szenátora D. P. Myoiniham„Az olvasztókemence és összeolvasztha-tatlan etnikumok” c. könyvében kijelen-tette, hogy „az olvasztókemence valójá-ban sohasem mûködött tökéletesen, mertéltetõ, megtartó szükség maradt a tradíci-ók érzése, az etnikai hovatartozás tudato-sítása.”

Manapság az élet az USÁ-ban közelsem a megálmodott. Az etnikai és faji tü-relmetlenség egyre nagyobb veszélyt je-lent az egyenlõség és szabadság elvérenézve. Hányan és hányan megtagadták ésmegtagadják identitásukat csak hogy be-fogadják õket?! Szomorúan hallottam,hogy egy ázsiai nõ plasztikai mûtétre je-lentkezett, csak hogy úgy nézzen ki, mintegy igazi amerikai. Még mosolyogni va-ló, ahogy egyes családok igyekeznekamerikainak nevelni gyermekeiket.

Bizonyára itt is mindenki hallott aKu-Klux-Klan-ról és a neonáci csopor-tokról, pl. szkinhedekrõl, azaz bõrfejûek-rõl. Az elmúlt év szeptemberétõl a mu-zulmán hitközpontok felégetése lett a ha-zafiasság egyik kifejezõje. Ahogy a lég-kör megváltozott, elharapódzott az ag-resszió, felszínre került a nacionalizmus,rasszizmus. A negatív szélsõségek: erõ-szak, intolerancia, elõítéletek. De a pilla-nat lélektana sugallja: meg kell szerveznia belsõ stabilitás érdekében a belsõ véde-kezést. Ugyanígy Kelet-Európában és kü-lönösen Romániában, ahol 18 nemzetiségél együtt, de a legszámosabb a magyar-ság, mindig van lehetõsége a nemzeti vil-longásnak. Vajon mi gátolja ennek kitöré-sét?

Szerintem az RMDSz és a non-guvernamentális szervezetek. A parla-menti képviselet. Az RMDSz vállalta fel1989-ben az erdélyi magyarság politikaiképviseletét, amely függvénye az inter-etnikus politikának és a jól mûködõ de-mokráciának. Jelenleg itt, Kelet-Európá-ban a magyarok és románok közösenmunkálkodnak a közös Európába jutásért.Catherine Lovatt 1999. szeptember 27-énaz interneten is megjelent cikke alapjánsok mai fiatalnak, akik nem élték meg akommunizmust, a nemzetiségi hovatarto-zás egyáltalán nem fontos, de annál in-kább az, hogy erdélyi születésû. „Szá-momra nem fontos a nemzetiség, mi er-délyiek vagyunk, ahol mindig is kevered-tek a kultúrák!” (Catherine Lovatt:Subjective Transylvania, 10. old.) Akommunizmus bukása után néhány or-szágban felütötte fejét a nacionalizmus,mások új identitást keresnek, de azegyensúlytartó, stabilizációs erõk mindigis a párbeszédekre épültek.

Összeolvaszthatatlan nemzetek: azintegritás és megmaradás

Az államokban nem minden amerikaiállampolgár rendelkezik elõítéletekkel bi-

zonyos etnikai csoportokkal szemben, so-kan megértik a pluralizmust, azaz a kul-turális sokszínûséget: sokak számára nema keveredés, az összeolvadás a lényeg,hanem a kultúrák békés egymás mellettélése. A kultúrák sokszínûsége kifejezõjeaz etnikai sokszínûségnek. Ez egészsége-sebb, mint a kultúravesztés. Napjainkegyháza és a pszichológusok számára azasszimiláció és szubkultúra szinte szino-nim fogalmak. Így az egyházi kongregá-ciók egy része is multikulturális. Egyreégetõbb valósága a szakemberek számá-ra, elismerni a kisközösségek létjogosult-ságát. Több mint tolerancia az a lélektanitréning, amely felkészít egyeseket a más-ság elfogadására. Ez az amerikai programa János Zsigmond korabeli Erdélyt juttat-ja eszembe, a Tordai Ediktum megszüle-tését.

Amerikában most kerülnek felszínreazok az intellektuális, lélektani karok,amelyek az értékvesztéssel, az identitás-krízissel járnak. Megfigyelések, tesztektámogatják manapság a bikulturalitás lét-jogosultságát. Eddig a nyugati kultúrák,fõleg az intolerancia pszichikai oldalávalfoglalkoztak. Csak tudományos leírásokszülettek, de gyakorlati megoldás nem.Mára a szakemberek megtanulták értékel-ni az anyanyelvet, az anyanyelvi kultúrát,a kulturális hagyományokat, ezeknek jel-képrendszerét, magatartásformáit, ame-lyeknek megõrzése egészségesebb a tár-sadalom számára, mint a gyökértelenség.A tudósok azt is megtanulták, hogy azegyszerû ember lelkileg kiegyensúlyozot-tabb, az életben biztosabb, ha tiszteljükmásságát, és úgy mentheti át etnikai iden-titását, hogy azt mások is elfogadjak, tisz-teljék. Sok Amerikában született ember-nek igen fontos és sürgõs lenne, hogy le-gyen etnikai hovatartozása, nemzeti büsz-kesége, hogy megtalálja saját gyökereit.Igaz, egyeseknek elég csak amerikainaklenni, de másoknak nem.

Mi többre vágyunk: Amerika ma isegy álom, a mi nevelõszülõnk, egy élet-mód, egy életszint, de nem egy etnikaifogalom. Egyesek nem akarnak amerika-nizálódni, ha ez az elnemzetlenítést jelen-ti. Nemzeti kisebbségnek lenni Ameriká-ban sem könnyû, elsõsorban mítoszokkalkell megküzdeni. Új szakemberek képzé-sével, lelkészek, pszichológusok elindu-lásával kezdõdik a probléma újszerûmegközelítése: meg kell érteni és megkell értetni, hogy a nemzetiségi hovatar-tozásnak pszichikai, intellektuális vetüle-tei vannak, amelyek elõsegíthetik azegészséges életmód kialakítását.

Lehet, hogy ez a tétel nem mindenamerikaira vonatkozik, de az emigránsoknagy részére igen, mert ezek keresik gyö-kereiket, azt az utat, amelyen megõrizhe-tik hagyományaikat, hogy megtarthassáklelki egyensúlyukat. Szerintem, a lel-kész-pszihológus szerint, elsõsorban azegyház kell szerepet vállaljon a kulturálissokszínûség megõrzésében: egy példa er-re, ahogy én, az unitárius lelkész egy kö-zösségi egyház lelkésze lehetek. MaAmerikában a közösségi életet megfojt-ják az úgynevezett egyéni szabadságjog-

ok, az a vágy, hogy mindenki maximáli-san kiélhesse egyéni lehetõségeit. Mamár tudjuk, azoktól várható erõszak ésintolerancia, akiknek nincs megfelelõkultúrájuk. Mi, az egyház, azért küzdünk,hogy megszabadítsuk az embereket, azegyént saját önzésétõl, kicsinyhitûségé-tõl, hogy elfogadhassa, ha valaki máskéntdicséri az Istent, más nyelvet beszél, vagymás a bõrszíne. Ezek olyan nagy különb-ségek, hogy megkeseríthetik napjainkat?Nem követhetnénk mi is annak az Er-délynek a példáját, amely János Zsig-mond alatt megvalósította a teljes hit-egyenlõséget? Az erdélyi Unitárius Egy-ház is ekkor kapott szabadságot a túlélés-re.

Ez a fajta lehetõség az, amely ápoljaálmainkat és megtartja kulturális öröksé-günket.

Az unitáriusok egy maroknyi nép volt,de megmaradt az évszázadok viharaibanis. Ilyen példák alapján válhat érthetõvénapjaink nagy problémája, a tradíció, va-lamit a tudomány és technika egyensúlya.Így lehetséges, hogy napjaink embere ke-resse Istent önmagában és embertársai-ban, felebarátaiban. Az egyház kell le-gyen az az eszköz, mely elõsegíti egymásmegértését és a gyökerek ápolását. Azegyház az az arany középút, amely száza-dokon át biztosította a fejlõdést. Bár azamerikai sajtó napjainkban kimondottanegyházellenes kampányt folytat, a fejlõ-dés ténye számos adattal igazolható, deaz egyház válsága nem.

Az Államokban az egyház elvesztettevezetõ szerepét a szekularizációval, a ma-terializmus megjelenésével, a rohamoskapitalista fejlõdéssel, amelynek ismertformái a világpiac, a világgazdaság, aglobalizáció.

A globalizáció: összezsugorodó vi-lágunk, növekvõ bevásárló köz-pontjaink

Ma az elõrehaladott technológia segít-ségével a föld bármely pontja elérhetõ: azinternet gyorsan és könnyen szállítja a hí-reket. A föld egyre kisebb, hisz a techni-ka hídja ma már összeköti a különbözõföldrészeket is. Egy nagyszerû dolog, soka haszna is, egy perc alatt megteremthetõa kapcsolat budapesti barátaimmal, és be-szélgethetünk. Az elektromos postát ispercek alatt megkapom, és ugyanilyengyorsan válaszolhatok is rá.

Másrészrõl viszont pont a technikaszorítja háttérbe a nemzeti öntudatot. Or-bán Viktor szavait idézve: „Fontos, hogya világ számára megmutassuk gazdasági-lag sikeres ország vagyunk, de a gazda-ság az egésznek és az életnek csak egydimenziója, és nem vagyok benne biztos,hogy ez a legfontosabb és az egyetlen cél.A gazdasági élet mellett nem törpülhet-nek el a magyar élet más dimenziói sem”.Nemcsak Magyarország a gyors változá-sok színtere, de az egész világ körülöt-tünk gyorsan változik. Már semmi semugyanaz a világon, mint ami volt néhányéve.

UNITÁRIUS ÉLET 11

Ez nemcsak a politikára és a gazdaság-ra érvényes, de a technikára és a jövõ di-menzióira is.

Ahhoz, hogy megteremtsük Magyaror-szág új imázsát nemcsak eredetiségre vanszükség, hanem meg kell felelnünk a vál-tozások adta kihívásoknak is. Igaz, kihí-vás nem az, hogy teremtsünk valami újata régi helyére, hanem hogy a régit építsükbe az újba. A nyelv és a kommunikációadottságait felhasználva, mi igyekszünkegységes egészet alkotni a jelenlegi mo-zaik kockákból.

Mit is jelent a globalizáció és a belépésaz Európai Unióba? Milyen kihívásokatjelent a globalizáció az identitással szem-ben? Lám megint az identitás kerülelõtérbe. Maga Orbán Viktor is felvetettea kérdést: „Ha helyesen értem, az írók na-gyobbnak látják a globalizáció veszélyétmintsem elõnyeit. A multinacionális cé-gek beözönlése a gazdaságba veszélyez-teti emberi közösségünk tradícióit és ahumánum értékeit, maga az élet technolo-gizálódik és hosszú távon csak egy radi-kális terv mentheti meg az emberiséget ésbenne a magyarokat.”

Az ellenállhatatlannak látszó homo-genizáció velejárói a szubkultúra, a nem-zeti hagyományok lemorzsolódása, a kö-zösségek szétzüllesztése, és az egyetlenértek az egyén marad és az egyéni sza-badságjogok. Nekem nincsen jogom má-sok nevében beszélni, ezért egyelõre csakhivatkozási pont a sokszínûség, a plurali-tás és az etnikai hovatartozás, amelynekfontos szerepe van napjaink problemati-kájában. Felfogni a probléma helyessége-it, meghatározó lehet abban, hogyan érté-keljük a jelenségeket vitákban, párbeszé-dekben, beszélgetésekben, és ez érvényesakár Kelet-Európára, akár az EgyesültÁllamokra.

„Én elfogadom a változást, de milymessze mehetek, amíg össze nem roska-dok alattuk” mondja a „Hegedüs aháztetõn” egyik szereplõje.

Egy nép lelki vezetõi meg kell lássákazt a nagy felelõsséget, amely a változás-sal jár.

Szükség van ehhez arra, hogy lemond-junk kulturális szimbólumainkról és tra-dícióinkról? Milyen messzire jutunk mi-elõtt beleroppanunk ?

A technopatológia: napjaink lelkiés tudatbetegsége

A fejlett technológia ellenére napjaink-ban továbbra is látjuk az emberi lét hiá-nyait; a technológia fejlõdésével a humánkérdések is egyre inkább háttérbe szorul-nak, szinte elszigetelõdünk egymástól.Hiányzik az egységes világnézet, a közösnyelvezet, maga az egységes humaniz-mus.

Jól hangzik a fülnek, de az ész meg-kérdõjelezi: a technika teremti meg szá-munkra azt a közösséget, amelyben egyé-niségünk is beleolvad? A tradíciókkalváltozatosabb tevékenységi teret biztosí-tunk. Igaz, mára a gyerekek elfelejtettékgyökereiket, a generációk már csak szépmesékként, mítoszokként adják tovább akulturális múlt élményeit, vagy akár a je-lent és a jövõt. Templomok és imaházakegyre több pontján a földnek, városon ésfalvakban elnéptelenednek és egyre többember bízik abban, amit lát és amit végesagyával felfog. Ebben a hitben a templo-mok egyre inkább kiürülnek, múzeumok-ká váln ak, ahol régi idõk mítoszait õrzik.Ezzel párhuzamosan, de szükségszerûenjön az egyéniségvesztés is. Kik vagyunkmi? – kiáltják gyermekeink. Hova letteknapjainkból a múlt mítoszai és meséi? Mimindannyian hittünk egy új mesében, ami

a haladásról és a világ egységérõl szólt.De elvesztettük önmagunkat. Igen magasárat fizettünk!

Amerikában különösen láthatjuk a lel-kek elhanyagolásának következményeités mint lelki vezetõk ennek megfelelõenmég jobban értékeljük a tradíciókat, akulturális, etnikai identitást, a szokásokat.És mindezeknek az egyensúlyát is szeret-nénk látni. Bár nem minden tradícióegészséges, nem minden szokás szüksé-ges, és nem minden kultúra idõszerû. Demindez nem jogosít fel arra, hogy le-mondjunk etnikai hovatartozásunkról.Azok számára, akik már az Államokbanszülettek, mint én is, a továbbiakban ismeg kell keresnünk az utat ahhoz, hogykifejezzük nemzeti hovatartozásunkat,akár magyarokról, akar csehekrõl vagyszlovákokról van szó. A magyarok szá-mára és fõleg az Erdélyben élõ magyarokszámára, illetve a magyar államiság hatá-rain kívül élõ magyarok számára is aján-latos, hogy ne áldozzák fel önmagukat.

Az Államokban a magyar származású-aknak sokféle lehetõségük van a szoká-sok és tradíciók ápolására. Így történe-tünk hasonló, gondjaink is, akár Ke-let-Európában akár az Óceánon túl.

Elképzelhetõ, hogy egyszer majd egyközös, boldog éneket zengünk az egészföldön, csak ne feledjék el a következõgenerációk sem, hogy „kik” és ”mik” va-gyunk, honnan jöttünk, „merre” tartunk?

Rev. Dr. Kucera D. Michaelunitárius lelkész

Edgebrook Community ChurchUnited Church of Christ, Chicago,

IL USA

Fordította Tatár Etelka,címzetes középiskolai tanár

Egy és egyetemes(One and universal)

Egy angol nyelven megjelent könyv ismertetése

Bostonban (USA) 2002-ben je-lent meg a fent említett könyv,amely imádságokat és elmélke-déseket tartalmaz.

Különleges és kiemeli másimádságos könyvek sorából az,hogy szerzõi 17 országból (Ame-rikai Egyesült Államok, Kana-da, Anglia, Új Zéland, ÉszakIrország, Németország, Spanyol-ország, Dánia, Csehország, Ma-gyarország, Románia, Srí Lan-ka, Fülöp-szigetek, India, Dél-Afrika, Pakisztán, Nigéria) va-lók. A könyvet 30 unitárius,

univerzalista és szabadelvû írta,és az 50 imádságon és elmélke-désen keresztül gazdagítani sze-retnék az emberi lelket.

John Midgley, az Angol Fõta-nács elnöke és ugyanakkor ekönyv szerkesztõje, reméli, hogyez a könyv „az olvasókat – habárföldrajzi, történelmi és tapaszta-latbeli különbségek választanakel – rávezeti annak megérté-sére, hogy részeseik valamilyenEGY-nek és EGYETEMES-nek.”

Léta Sándor

12 UNITÁRIUS ÉLET

Ószabó István(író, a Hajdú-Bihari Napló kulturális rovatának munkatársa)

Dávid Ferenc(monodráma) 1. rész

Idõ: 1568–1579

(A szövegrészek közt régi erdélyinépzene, Kallós Zoltán, Kobzos KissTamás felvételeibõl kiválasztott részle-tek hangzanak el.)

Bizony megismerem én, Heltaiuram, az én Krisztusomat. Örök erköl-csi törvényt õ alkothat nekem, senkimás. Meregethetik Ágoston gyermekeikanállal a tengert, átmerhetik a verem-be... Miért? Nem is gyötröm én márnyomorú fejemet azon. Új életet kezd-hetünk. Bárki Isten fiává lehet. Ebbenvan minden, amit Jézus mond nekünk.Vádolnak, megszaggattam üdvözítõnkköntösét, megtagadtam Krisztust. Amindenható látja lelkemet: õ tudja,hogy nem igaz. Mindent összezavarnak.Mózes törvényét Krisztus evangéliumá-val. Az ószövetségi egy Istent az újszö-vetségi Krisztussal. Az Atya hatalmátruháznák szegény, megfeszített szolgá-jára. Felcserélik a leendõt és a valót. Abetût és a lelket. A földit és az égit.Fekete posztóba, kamásliba öl-töztetnék magát a szent lelket is.Jézus útján virágaikat a mennye-kig szórnák. Nincs mennybenmás Isten, csak egy: a miAtyánk. Csorbát miért ejtenék énaz õ dicsõségén!?

A Biblia üzenete szent. A tu-datlan, egyszerû ember is meg-értheti. Nincs olyan ember, aki-nek az Isten annyi lelket ne adna,hogy a Szentírásból meg ne ért-hetné, mi szükséges az üdvösségé-re, Ez itt Erasmus görög-latin Újszö-vetsége. Itt van Sebastian Münster hé-ber-latin Ószövetsége. Ez SanctusPagninus 1541-ben Szervét jegyzeteivelkiadott latin Bibliája. Ez Luther Mártonnémet Bibliája. A magyar fordításokközül itt van Pesti Gábor Újtestamentu-ma. Sylvester János Újtestamentuma.Ez pedig itt a kezemben a kegyelmednyomdájából való legújabb. Én, amitlehetett, megvizsgáltam. Szóról-szóra,éjt nappallá téve, szüntelen vizsgáltam.Az Atya kijelentéseitõl idegent, az em-beri mesterkedés vaskos tévedéseitmegláttam ezekben. Sok ellentmon-dásra találtam. Hogyan hallgathatnékjó lelkiismerettel? Magam is képmuta-tók közül való volnék, ha amit belát-nom és felismernem az én Atyám ne-kem megengedett, hallgatással el akar-nám temetni.

A szegény, egyszerû szántóvetõ istudja: nem ildomos a szekér elé fele-más barmot fogni. Kétféle magotugyanazon helyen a földbe vetni. Újposztót az óhoz foltozni. Nem ildomoslélekbõl épült oltárhoz köveket faragni.Az örök életet, az örök boldogságot ke-ressük mi mind, Heltai uram. Ha eztmegtaláljuk az egy Atya Isten és JézusKrisztus ismeretében, mit bujdosunk azAntikrisztus útján? Ne másoktól várjuka mi életünk megjobbulását. Csak szel-lemünk elõrehaladásától, lelkünk tisztu-lásától várhatjuk azt. Legyen lelkünkkéa templom. Nem érzéketlen kõ az, nemkézzel csinált ház, ahol Isten lakik.Szentegyházunkat lélekben helyezzükvissza régi alapjára, melyet Jézus ésapostolai vetettek. Házak fognak égni?

Termõföldek vadulnak el? A hit lobogóialatt lesz ellensége ember az ember-nek? Krisztus halálakor is földrengés tá-madt: s Krisztus föltámadásakor lecsil-lapodott. Mi se féljünk hát! Ádám fiaiközt halálos gyûlölségben két isten, azAntikrisztus és az igaz Isten harcol a vi-lágért. Bizony mondom, most az igazemeltetik fel az emberi szívekben. Detúl sokat hallotta már: szóljon rám,Heltai uram. Mégis egy békétlen kutyavagyok én. Pedig jól tudom: végül abbaa verembe hull, amit saját magának ásvalahány magamfajta igazmondó.(Szünet után.) Látom, a fehérvári dis-

putációnkat új címlappal s bõvített elõ-szóval adta ki. Rosszakarói azzal vádol-ják majd, hogy csak nyereségvágybólhagyta el régi vallását. Meghallotta azidõk szavát. Hát a magyar Midász nemKálvin követõje immár? Többé nemMéliusz barátja?

Blandrata György! Barátom, arany-kor köszöntött ránk. Fölragyogott vala-mi, mint a sötétben kigyúlt csillag. Hol-nap talán egész Erdély vallásunkra tér.(Lelkesen.) Menjünk barátom, mint Is-ten regõsei, akik semmi jutalmat nemvárnak – csak hogy a jó emberek köré-jük gyûljenek. Ne féljünk! (Nevet.) Te-gyenek töviskoronát a fejünkre. Adja-nak kezünkbe nádjogart. Köpdössenekössze. Én mondom: trón vár ránk azAtya jobbján. Akik kõvel dobálnak megés a föld hatalmasai, örülni fognak haott majd lábunkhoz ülhetnek. MiótaTordán kimondtuk: minden prédikátorszabadon, meggyõzõdése szerint hir-detheti az evangéliumot, úgy vagyok,

mint az új reggelre ébredõ madár,mely a virradattal elfelejti a tegna-pot. Menjünk! Krisztus vére puháraáztatta a göröngyöt lábunk elõtt.A világ a hamarosan elkövetkezõvégsõ ítéletre vár. A meghomá-lyosult napnak, holdnak, csilla-goknak porrá kell lenniük: s az el-múltak után új világ támad. Mert arégi, mind a földön, mind a para-dicsomban a tisztátalan lélektõl

megfertõztetett. Még az Istenek an-gyalaiban is találtatott bûn és vétek.Mikor, ha nem most? Istenrõl töpren-kedik ma a porszem is. Minden, amiél, ami van a csillagok égboltja alatt.

Egész Erdély megmozdult. Akikre fel-néztünk, megcsaltak minket. Akikreüdvösségünket bíztuk, tévútra vezettek.Most az Úr más hadnagyokat szólít... Alegszentebb harcra hívott el. Igéje mel-lett általunk akarja megtartani az útrólletérteket. A Biblia hét pecséttel lezárt,elhozni vágyott istenországa fog mostmegnyílni nekünk. Barátom! Sok min-dent köszönhetek neked. Mindenek-elõtt Szervét Mihályt köszönöm. Szerv-éttel másodszor születtem meg. Addigminden hitvitát el kellett volna veszte-nem. Illett rám, amit kiáltoztak: az Ariusneve. Vitték is a hírt, hogy Kolozsváronkitojta a vipera, mint skorpiótojást, azókori háromságtagadók tudományát.

UNITÁRIUS ÉLET 13

(Szünet után.) Emlékszem, amikor elõ-ször találkoztunk... Jól megnéztem azelõkelõ családból való piemonteiGiorgio Blandratát... Királynõk, királyokorvosát. Az új hit elsõ hírhozóját Erdély-ben. Bizony, gyanakodtam. Megfordulta fejemben: talán a hit mennyei ügyek-ben utazó kalmárainak egyike ez is...Aki után Kálvin szimatolózik. Azt be-szélték, szülõhazádban is jótétemény-nek számított fát adni a máglyához,amelyen jelképesen megégettek. Ha ami János Zsigmondunk nincs, bilincs-be verve hurcolnak haza. Menjünk ba-rátom, ha azt kiáltoznánk is, hogy bo-londok vagyunk. Ha senki nem hallgat-na is ránk, prédikáljunk a kóbor ku-tyáknak, a szöcskéknek, a madaraknaka pusztán. Holnap a kiváló prédikátoriképességekkel megáldott Mélius Péter-rel szemben is gyõzni fogunk. Kifogyszavaiból. Vergõdni fog, mint a lépberagadt madár... Ha kell, az Ó- és Újszö-vetség valamennyi tanúbizonyságát föl-sorakoztatom. A Szentírás megfelelõrészét fogom hely és szöveg szerintemlékezetbõl idézni nekik valahány el-lenvetésükre. Értem én sokak búsulá-sát a mostani háborúságok miatt: deördögi mesterei munkálkodnak a kez-detektõl nagy buzgalommal közöttünk.Csodáik és erejük által félre vezetnek;elhitetik a népet. Bár irtózunk tõlük,mégis sokakat megszédítenek áltatá-sukkal. A sátán hatalma nagy! Isten he-lyének méltóságára törekszik. Nyomo-rult szolgáinak a képzelet végsõ határa-it érinti merészsége. Elõbb megfélemlí-tenek, majd az igazságot elhomályosít-ják. Nyilvánvaló hazugságról hitetik el,hogy jó. A végtelenségig ismétlik jelsza-vaikat. Egy percig sem hagynak nyug-tot. Gonosz kísértésük örökös és nemmúlik el; mivel jól látják õk is: a végte-lenségnek azon porszemén túl, amitnagynak hitt tudományunk, eszünk át-fogni képes, minden sötétségben ma-rad. (Szünet után.) Gyûlölöm én is aperlekedést Isten ügyében; de nem áll-hatok meg félúton, ha beleengedtemmagam ebbe a labirintusba. Jobbmegpróbálni a hitet és az írásokban va-ló ellenkezést jól észbe venni, most tu-sakodni azokkal, mint késõbb lelkiis-meretünkben megbotránkozni. Túl soktitkos tant rejtettünk már a csillogó me-sébe. Eleget merengtünk a Jelenésekkönyvén, a titkok felett. Könyvem igéjé-vel, gyertyám lángjával nem félemlíthe-tem meg a föld hatalmasait. Nem fo-gok elbújni a világ elõl. Sündisznókéntbegubózva. Az ember maradjon ember.A báránnyá üdvözülés: a tehetetlenség,a szánalmasság megdicsõülése. Kiszá-raszt engem, sorvasztja csontjaimat,agyvelõmet az üres égi manna: amennyei kenyér, mely a képzelet ková-szán dagadt. Krisztus és az apostolokellen is azt acsarkodták, hogy a békes-ség és az egyenesség megrontói. Amostani idõkben is így tesznek azok,

akik azt kívánnák, hunyjuk be szemün-ket, semmit se lássunk. Mondjon ellentbár az egész világ, zúgolódhatnak éskáromolhatnak ellenfeleim: nem kell abálvány tömjénes temploma, semmifé-le szemfényvesztõ palást... Nyilat lövöka szarvasra! Igen, azt! Mert futnia kellannak fürge lábakkal; az örömhírt vinni,a vigaszt az embereknek... de csak áll.Terebélyes agancsát nézi a víz tükré-ben. Kincsében gyönyörködik, amireérdemtelenné vált.

Wittenbergben, Melanchton lábai-nál, még ifjú deák koromban, egy na-pon a falhoz vágtam a Bibliát. Úgy igaz:sohasem tudtam fékezni hevessége-met. Istenem leszel én Uram, mond-tam, vagy nem lesz énnekem istenem.Elõttem egyformán gondoskodsz Teminden teremtményedrõl... A mi föl-szabdalt, szegény országunkról éppúgy,mint mások országáról. Minden nép-nek elküldted te kiválasztottjaidat.Szent királyainkban, legnagyobbjaink-ban nekünk éppen úgy, mint mások-nak. Szavaidat kiforgatták. Igazságodat

meghamisították. Segíts, hogy egyszermár véget vethessünk gonoszságaik-nak, mindenható Isten; különben ha-muvá, üszökké átkozlak tüzes lángosz-lopodban. Én nem tûrök a lelkem körülis rácsot. A bordák rácsait sem! A tûz-ben égjenek inkább: a máglya tüzén.

A magyar, a latin, a német nyelvmellett nem azért szereztem jártasságota héber nyelvben is, hogy kiforgassama Biblia szavait; ahogy kiforgatják s el-lenem fordítják ellenfeleim az én szavai-mat. Kígyót, békát, sátáni szolgaságotkiáltoznak rám. Ördögborda vagyok. Avarga fia. Pokol által felbujtott ördön-gös gazfickó. Sokan talán még azt is el-hiszik, hogy szarvaink vannak. S hogykeresztelõnkhöz vért használunk. Haszólnak hozzánk, sehonnai istennekmondják a mi Krisztusunkat, billogosistennek a kereszthalál sebei miatt. Tö-rökösséggel vádolnak; hogy vallásunk-kal Mohamednek készítünk utat. Ránk

fogják: zsidózók vagyunk. Mindentmegpróbálnának a vesztünkre.

Leraknám ezt a nagy terhet magam-ról, csak megszabadíthatnám a lelkiis-meretemet. Örökké kárhoztatni fogommagam vak bizakodásomért. A haláltorkába dobtalak, Alvinczi György. Fel-áldoztalak. Túl messze küldtelek: távolErdélytõl. Távol tõlünk. Veresmarti Illés!Jézus Krisztus nevében halálos ítéletethozó szánalmas gyilkosok! Hát a Sátánfiait küldtük mi közétek? Az érvek he-lyett a magisztrátus kardjához, erõszak-hoz folyamodtatok. Nagyharsánybanrátámadtatok hittársainkra. A szegényAlvinczit Buda török urának kezére jut-tattátok. Nem átallottátok halálát kíván-ni még azon az áron is, hogy a kivégzé-sért magas vérdíjat fizettetek. Hallottuk,Illés pap, csak kevesen múlt, hogy a tilemészárlásotokat is véghez nem vit-ték... Hogy drága ajándékokat adtatoknyomorult életetekért, s igen tiszteletreméltó és kegyes férfiak közbenjárásáravolt szükség. Nekünk is, Isten látja, Al-vinczi ártatlan véréért elég okunk lettvolna eljárnunk gyilkosainak megbün-tetéséért. Itt van kezemben a hatalmascsászárnak kék arab betûkkel írt levele,melyben bennünket arra indít. De miazt nem akartuk. Magyar ember idegenúrhoz nem viszi pörét. Gyûlölséges vé-tek az. Felségárulás.

(A levelet összegyûri.) Azért ne gon-dold, Illés pap, hogy olyan könnyenmehetsz el Alvinczi halála mellett. Nemfeledkezik el Isten az igaz vérrõl, az ár-tatlanok nyomorúságáról. Szegény Al-vinczi barátom! Miért nem futottál el teis? Vadászó farkasfélék közt nincs más:futni kell, inaszakadtan futni, amerre le-het... Vagy járultál volna bûntudatotmutatva eléjük. A meg nem tett vétketkellett volna megvallanod. A nem-bûntbûnödnek állítanod, csakhogy megsza-badulj. De tudom: a magadfajtaAlvincziak nem futnak el. Nem választ-ják soha a szégyent. Szánlak,Veresmarti Illés!. Hamar kétségbeesnekés bolondot cselekednek, akiket hitükdolgában gyötrelmek kínoznak. Epédetkifakasztották. Bosszúdat nem kerültékel. (Kiáltva.) Tébolyodott fiát sem dob-ja el a jó anya, hanem minden módonigyekszik meggyógyítani. Ugyanezt kel-lene tennetek nektek is tiszteteknél fog-va, az isteni ige parancsa szerint. Cso-dálkozunk a mi ellenfeleink kegyetlen-ségén; Tüzet, vasat kívánnak ellenünkalkalmazni. Máglyát. Akasztófát. Holott,ha még tévedtünk volna is, anya mód-ján kellene minket ápolniuk, gyógyíta-niuk... Mert mit használnak azzal, haminket ariánusoknak, vagy bárminekneveznek is? Isten igéjével gyõzzenekmeg minket; ne karddal és gyalázko-dással.

(A gyulafehérvári dóm harangjaszól.)

(Folytatás következõ számunkban)

14 UNITÁRIUS ÉLET

Lapok, folyóiratok, közlönyök, évkönyvek, naptárak stb.unitárius írói Magyarországon

AGLÁJA: Kelemen Lajos.

ARANYOSVIDÉK: Gyallay Pap Domo-kos.

ARCHEOLÓGIAI ÉRTESÍTÕ: SupkaGéza.

ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK: GeleiGábor.

BRASSÓI FÜZETEK: Tatár József.

BUDAPESTI HÍRLAP: Bedõ Béla.

BUDAPESTI NAPLÓ: Bedõ Béla.

BUDAPESTI SZEMLE: Supka Géza.

CSALÁDTÖRTÉNETI FÜZETEK: Ba-rabás István.

CSÁNGÓ NAPTÁR: Gyallay Pap Do-mokos.

CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP:Osváth Béla.

DÉLMAGYARORSZÁG: Osváth Béla.

EGYETEMES PHIL. KÖZL.: Botár Imre

ELLENZÉK: Gyallay Pap Domokos.

ELÕRE: Szent-Iványi Sándor.

ERDÉLYI GAZDA: Fekete Lajos.

ERDÉLYI ÍRÓK ÉS MÛVÉSZEK AL-MANACHJA: Éjszaki Károly.

ERDÉLYI LAPOK: Orbók Attila.

ERDÉLYI MÚZEUM: Kelemen Lajos,László Gyula.

ERDÉSZETI KÍSÉRLETEK: Fekete La-jos.

ERDÉSZETI LAPOK: Bedõ Albert, Fe-kete Lajos, Gyallay Pap Domokos.

ETHNOGRAPHIA: Gál Kálmán.

ÉLET: Bedõ Béla.

ÉLET ÉS IRODALOM: Osváth Béla.

ÉN ÚJSÁGOM: Péterfy Tamás.

FALVAK NÉPE: László Gyula.

FÕVÁROSI LAPOK: Éjszaki Károly.

FÜGGETLENSÉG: Borbély Andor.

GAZDASÁGI LAPOK: Fekete Lajos.

GUTTENBERG NAGY LEXIKON:Csiki Gábor.

HÍRADÓ: Fekete Lajos.

HITEL: Kelemen Miklós, László Gyula.

HUNNIA: Tatár József.

HUSZADIK SZÁZAD: Ormos Ede.

IRODALOMTÖRTÉNET: Osváth Béla.

JEL+IGE: Balázsi László, Kelemen Mik-lós.

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY: OrmosEde.

JÓ PAJTÁS: Bedõ Béla.

KAPU: Tatár József.

KARIKÁS: Ormos Ede.

KERESZTÉNY MAGVETÕ: BuzogányÁron, Derzsi Károly, Éjszaki Károly,

Huszti János, Józan Miklós, Szent-IványiSándor.

KÉVEKÖTÉS: Borbély Andor.

K. I. D. SZ.: Kelemen Miklós.

KISDEDNEVELÕK LAPJA: Gál Kál-mán.

KORTÁRS: Osváth Béla, Sánta Ferenc.

KORUNK: Buzogány Áron.

KOSZORÚ: Éjszaki Károly.

KOLOZSVÁRI KÖZLÖNY: BuzogányÁron.

KÉPES CSALÁDI LAP: Péterfy Tamás.

LANTOS MAGAZIN: Supka Géza.

LITERATURA: Orbók Attila, Supka Gé-za.

MAGYAR CSALÁD: Péterfy Tamás.

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZ-LATOK: Kelemen Miklós.

MAGYAR FELSÕOKTATÁS: KelemenMiklós.

MAGYAR FIGARO: Ormos Ede.

MAGYAR FÓRUM: Tatár József.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG: OrmosEde.

MAGYAR NEMZET: Tatár József.

MAGYAR NÕK LAPJA: Tatár József.

MAGYAR RENDÕR: Ágoston József.

MAGYARORSZÁG: Bedõ Béla.

MAGYARSÁG: Borbély Andor.

MAKÓI HÍRLAP: Ormos Ede.

NEMZETI NÕNEVELÉS: BuzogányAnna, Buzogány Áron.

NEMZETI TÁRSALKODÓ: KelemenLajos.

NÉPNEVELÕK LAPJA: Buzogány An-na.

NÉPTANÍTÓK LAPJA: Buzogány Áron,Gál Kálmán, József Dezsõ.

NÉPSZERÛ EGÉSZSÉGTAN: BarabásJózsef.

OTTHON: Éjszaki Károly.

ORSZÁG–VILÁG: Éjszaki Károly.

ORVOSI HETILAP: Filep Aladár.

ORVOSKÉPZÉS: Filep Aladár.

ORVOSOK LAPJA: Filep Aladár.

ÕSERÕ: Ágoston József.

PAPNEVELÕ INTÉZET ÉRTESÍTÕJE:Abrudbányai János.

PÁSZTORTÛZ: Gyallay Pap Domokos,László Gyula, Orbók Attila, Szent-IványiSándor.

PEDAGÓGIAI PLUTARCH: OrbókMór.

PEDAGÓGIAI ZSEBNAPTÁR: OrbókMór.

PESTER LLOYD: Bedõ Béla.

PESTI NAPLÓ: Ormos Ede.PESTI VIGADÓ: Buzogány Áron.REMÉNY: Botár János.TANULÓK LAPJA: Gál Kálmán.TELEKKÖNYV: Barabás István.TEMESVÁRI NAPLÓ: Ormos Ede.TERMÉSZET: Nadler Herbert.TISZATÁJ: Osváth BélaTÖRTÉNELMI TÁR: Odeschali Arthur.TURISTA KÖZLÖNY: József Dezsõ.SZÁZADOK: László Gyula, OdeschaliArtur.SZEGEDI JOGÁSZLAPOK: Ormos Ede.SZÉKELYSÉG: Gyallay Pap Domokos,József Dezsõ, Orbók Attila.SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY: ÉjszakiKároly.SZÉPLITERATURAI AJÁNDÉK: Kele-men Lajos.SZÍNHÁZTÖRTÉNETI ÉRTESÍTÕ:Osváth Béla.TORDAI EMKE EMLÉKKÖNYV: Bor-bély Sándor.ÚJ ÍRÁS: Sánta Ferenc.ÚJ NEMZEDÉK: Borbély Andor.ÚJSÁG: Borbély Andor.ÚJVILÁG: Bedõ Béla.ÚJ SZÁNTÁS: Osváth Béla.URÁNIA: József Dezsõ, Kelemen Lajos.VALÓSÁG: Osváth Béla.VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE: Ormos Ede.VÁSÁRHELYI SZÓ: Osváth Béla.VIDÉKI KÖLTÕK ALBUMA: PéterfyTamás.VIHARSAROK: Osváth Béla.VILÁGOSSÁG: Supka Géza.UNITÁRIUS EGYHÁZ: AbrudbányaiJános, Borbély Sándor, Csiki Gábor,Gálffy Ferenc.UNITÁRIUS ÉLET: ifj. Bartók Béla, dr.Ferencz József, Huszti János, KelemenMiklós, László Gyula, Nyiredy Szabolcs,Szász János.UNITÁRIUS KIS KÖNYVTÁR: DerzsiKároly.UNITÁRIUS ÉVKÖNYV: Bíró Lajos,Csiki Gábor.UNITÁRIUS ÉRTESÍTÕ: Ágoston Jó-zsef, Bíró Lajos, Borbély Andor, BotárImre, Buzogány Anna, Csiki Gábor,Enyedi Róbertné, dr. Ferencz József, Haj-dú Henrik, Józan Miklós, Rubin Péter,Veress Pál, Zsakó István.UNITÁRIUS KÖZLÖNY: Bedõ Albert,Borbély Sándor, Szent-Iványi Sándor.UNITÁRIUS NAPTÁR: AbrudbányaiJános, Austerlitz Vilmos.

Kelemen Miklós