KIZSIKarélia gyöngyszeme

Az Onyega-tavon átkelve, a parton Kizsi templomának körvonalai tűnnek fel.

Mai megállóhelyünk Kizsi (oroszul: Кижи). Ez egy sziget az Onyega-tó északi végén, a Karéliai Köztársaságban. Hossza 7 km, szélessége mintegy 500 m. Körülötte több kisebb-nagyobb sziget található (kb. 5 000), melyek közül egyesek nem szélesebbek 2 méternél, mások hossza viszont eléri a 35 km-t. A finnektől való elhódítást követően (1714-ben) ortodox templom-együttest építettek rá parókiával (pogoszt). A két templomból és egy nyolcszögletű harangtoronyból álló, bekerített együttest kizárólag fából építették. Az egyedülálló épületegyüttes ékköve a 22 ezüstözött hagymakupolás, piramis alakú ácsolattal készített Jézus színeváltozása-templom. A 9 kupolás, magasabb Istenanya oltalma-templom csak 1764-ben készült el. E két, teljesen fából készült építmény jól illusztrálja a kor ácsmunkáját; egyetlen fém szeget vagy alkotó részt sem tartalmaz.1960-ban a szovjet hatóságok egy szabadtéri fa építészeti múzeumot alapítottak, melybe összegyűjtötték Karélia ilyen technikával készült építményeit, mint például a XIV. századbeli Szent Lázár-kápolna (Oroszország legöregebb ilyen jellegű építménye, a muromszki monostorból származik). Mellette egy szélmalom (szintén a legidősebb Oroszországban), valamint fa lakóházak találhatók. Kivételes karaktere miatt, a műemlék-együttest 1990-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára.

Kikötés előtt, a hajóról készült kép

Partra szálltunk, s sietünk a templomhoz, mivel vihar fenyeget.

Bármilyen szögből fényképeztük is, az építmény egyszerűen elbűvölt bennünket.

A temető eme fura keresztjei szintén fából készültek.

A csoport figyelmesen hallgatja az idegenvezetőt..

A fa nagyon sérülékeny: folyamatos karbantartást igényel.

A kitört vihar e nagy ház megtekintésére is rákényszerített bennünket.

Minden helyiségben ott található a tűzoltóeszköz.

Mosdó, majdnem folyóvízzel.

A kemence mérete is igazodik a kemény télhez.

És igen! Az oroszok aludtak is!

Kézimunka a hosszú téli estékre

Aha! A kemence nem fából készült!

A padláson tárolták a szánt, a ródlit és a varsákat.

A kiemelt bárka is jégolvadásra várt.

A zöldségek királyát, a káposztát, reszelés után sós pácban tárolták.

Egy tető alatt több család is lakott.

És igen! Még mindig esik, mintha Lotaringiában lennénk…!

Íme, Oroszország legöregebb szélmalma.

A XIV. századi Szent Lázár-kápolna ugyancsak a legöregebb Oroszországban.

Széles, magas bejárat és óriási színes üvegablakok – mint láthatják…;-)

Szerény ikonosztázion.

Még egy kápolna, ahol végre imádkozhatok!

Még egy furcsaság: miért vízszintesek a kerítésrács rúdjai?

Akárcsak a templomok esetében: itt sincs fémszeg.

Az ajtók magassága nem haladja meg a 1,50 métert! Az emberek voltak kicsik, vagy csak nagyon fáztak?

A hátulja ugyanolyan szép, mint az eleje.

A védőfal köveit egyszerűen felhalmozták.

Az összeállítás bemutatása.

A tetőácsolat bemutatása

A hagymakupolák összeállítása és burkolása

Van itt valaki?

Távolabb megyek…

Végül is nincs szerencsém: Jakovlev úr sincs otthon!

Minden fából van; a kötél biztosan drága volt...

Mégiscsak meglepően alacsonyak ezek az ajtók!

Utunk során nagyon kevés madarat láttunk – nemcsak a fehér hollók ritkák...

Vége a látogatásnak, vár minket a Nyekraszov - paka paka Kizsi!

Macskavéleményem szerint, Kizsi megérdemli az UNESCO-listát. Ha a madarak kevesen vannak is, fajtársaimnak jól mehet sora - bár Oroszországba érkezésünk után egyetlen macskafélével sem találkoztunk. Mégis, itt, ahol oly sok a fa és a széna, nem hiányozhat az egér sem!