FOGARASY ATTILA

HOL LAKIK KÜNIKOSZ?VERSEK, TÁNCSZÓK, SZÓTÁNCOK

PILISVÖRÖSVÁR

2017

A szerző magános kiadása

„mert álmaiban megjelentemberi formában a csend”

5

Regösének

dömdödö dömdöm

dömdödö dömdömdobban az ösztönvéres a mellehóba’ fürösztöm

szittya ha szottyanüstöke lobbanszökken az égredob szava dobban

ősök igéjehős telivérelóra ha pattanűzi a vére

surrog az íjafalkahad híjaégi ösvényentüske szakítja

honja a fenyvesnapja keservesélete felhősorsa viseltes

kis Magyarországártatlan jószágősökkel táncolmenny és valóság

7

8

sohanapján

szó szó borzasztósüldő csitkó vén fakófele cukor fele fánkháromkilós elefánt

hó hó porhanyókemencében ül anyónéha bizony megesika kisujja leesik

ág ág eszterágéletünkön féreg rággürcölünk a bétébenegész nap egyvégtében

láb láb a műlábnéha kilóg egy nyalábborral teli kaniszterbelekortyol a miszter

só só harasóelfogyott a békasóMari néném kakasamitől nőtt meg a hasa?

zsák zsák kenderzsáktejet isznak a perzsákégi mezőn jár a holddobszerdáig ezt dalold

9

lyuk lyuk zoknilyukha csődöt mond kidobjukkicsi a pénz nagy a bajtöbb a gondom mint tavaly

rá rá rá se rántskikopogja a kopáncshitelt ád a fűszeressohanapján ne szeress!

10

öreg csont ifjú csont

öreg csont ifjú csontkiisszuk a Badacsonytrajta-rajta-rajta

kormos üstben fakaláncsípje meg őt a csalánrajta-rajta-rajta

három csitkó három lóhabitusom káromlórajta-rajta-rajta

az ég alját ha festikénekeljünk napestigrajta-rajta-rajta

mindig tudjuk a tutittévét nézünk mer’ butítrajta-rajta-rajta

sámfát sirít a suszterkokit oszt a miniszterrajta-rajta-rajta

háborúban az a jóKalasnyikov eladórajta-rajta-rajta

jön a halál üstölléstkitanítja az öléstrajta-rajta-rajta

regösének

haj regő rejtemördögé a lelkemporrá tör a bánatordasok cibálnak

haj regő rájatöbb úr mint szolgájaborba fúl a gazsághajnalig sirassák

haj regő révedmindig es eltévedíze sója nincsenminek is kerítsen

haj regő rajtaszéllelbélelt fajtase éje se napjaIsten így akarja

haj regő rejtemkövek közé rejtemvízirigó látjaki is kapirgálja

11

táncbéli szók

járd ki lábam járd ki mostbokán rúgom a csapostudvara van a holdnakfeltámadunk maholnap

a magyarnak az a vesztea pofot magával kezdtehonvéd áll a Hargitánhúzd rá cigány szaporán

Alfaluban nagy a bánatördög űzi a szoknyákattekenőbe bújt a papcsahos kutya nem harap

kicsi bölcső kicsi bubabeleléptünk az EU-baha beléptünk úgy essenkáromkodni lehessen

ez az élet olyan életmindig kiszökik a lélekutána a böcsületazért a nagy csődület

12

bujdosódal

bujdosik az árva madárszorít török szorít tatárcsipkebokor a szállásomnem jő a szememre álom

sorsomat gonoszok fonjákhegyeimet elraboljákforrásimat túszul ejtikboraimat mind lefejtik

minden tettük hamis csorbajussanak hát a pokolraátok legyen minden vágyukcinteremben nyoszolyájuk

bujdoshatok tőlük holtigDunától a messzi Oltignem lelhetem nyugovásombánat alól feloldásom

magyar népem árva lelkemotthonomra nálad leltemjaj hogy tőled el kell válnomtársaimat hol találom?

szállóföldem már az erdőminden szavam bús kesergősűrű csalán a lakásomréti farkas jó pajtásom

13

dudaszó

duda duda bőrös dudaoda Mohács, oda BudaAradon vad sortűz hallikHaynaulodik nem pitymallik

császároknak adtam véremOber-Ennsig jár a béremlovam azt is általúsztaitt a német ott a muszka

a francia oly körmönfontreánk hozta Nagy Trianontránk tört egész Európakevés hozzá ez a strófa…

ha nincs elég ellenségünkmagunk miatt hull a vérünkmagyar ugar, oldott kéve álombakók nemzedéke

duda duda bőrös dudaoda Mohács, oda Budapokolra kell annak menniaki dudás akar lenni

14

táncdal

(A 3-4. sor ismételve)

három paraszt kilenc pórkivirágzik a kaporbusó jár a kert alatta rézingem elszakadt

mikor Jézus gyerek voltelfogyott a teleholdszalma között porcelánfestve van az óceán

esthajnaltól áll a bálFerenc Jóska szalutállaska van a levesbenSzeredán és Gyimesben

akár iszom akár nemkívül hordom az eszembévül a baj künn a mázUgocsa nem koronáz

a világ ma olyan gyorsmegabiten jár a sorsezeréves kis hazacsomagold be vidd haza

15

Vérzünk, virágzunk

17

túl hét határon

hold, nap, föld, ég és csillagokne szóljatok rám, hogy itt vagyokne szóljatok, hogy létezemölembe téve két kezem

arcomat mossák évszakokrőt nyarak, szelíd tavaszoka csendet isszák ajkaima némaságba hull a rím

csontjaim törik vérebekember vagyok, hát tévedektorkom szorul, fuldokolokszent Balázshoz fohászkodok

medve táncol, csikasz éheznincsen kedvem a meséhezsínekre fekszik bánatomvirágozz benne, fájdalom!

Isten elől elszaladtamkönyűm hullott, úgy mulattamlétem Léthébe lemerülbírom, míg bírom emberül

kalapomat elhajítomágyban végzem, azt gyanítomtörött agancs ing az ágontúl vagyok már hét határon

18

illat és bársony

illat vagy és puha bársonyjó kedvem és sóhajtásomaz öröm, hogy élek, vagyoka legszebb szó, mit mondhatok

az álmom vagy, édes álmombiztos pont az ingoványona szemem vagy, látsz helyettem:magad látod önfeledten

a lélek vagy, erős lélekha elbújnál, meglelnélekétek vagy, íz az ajkamonharmat tavaszi hajnalon

fonál vagy, mely téphetetlenremény – érinthetetlenhiányod épít és rombol:szabadíts meg a gonosztól!

19

vérzünk, virágzunk…

csonterdőnek belsejébenfától fáig hajt az éhemvágyom reátok, a jóraünnepekre, kézfogóra

sűrű erdő belsejébencsonttól csontig hajt a véremúgy hittem én: ez az édens farkas vonyít csak az éjben

hozzátok érkeztem mindigmosolyogtam: ahogy illikbusóálarcom ledobtamtörötten hever a porban

nem figyeltetek rám sohaaz anyaföld is mostohaagyam rozsdás rossz winchesterszívem zokogja: ne cseszd el!

olykor egy-egy szó meghatottemeljetek rám kalapotlejárt mindenütt bérletemelfogy lassan az életem

20

tigris vár rám nem szelid őzsírva énekel a dizőz írtam verset jót és rosszatvérzünk, virágzunk naphosszat

***

de ez csak játék, tudod-e?Isten kezébe jutok-e?az útvesztő ma szünnapot tarttávol a tenger, s közel a part

ha rád nézek, szabad vagyoknap süt, hold süt, csillag ragyogjátszunk, te írod a szabálytitt és örökkön odaát

21

karc az ablakon

a nappal eltörikaz éj beszennyezdurva kezekkapkodnak kezedhez

csiga lennélhúzódnál magadbaa világtól nem bántva tagadva

idegen a holnapa ma tévedésálmod is bántásnehéz az ébredés

a város lüktetzajosan dagadpiszkos és szennyesrosszul érzed magad

a félelem áradmint zúgó patakmagába zármagával ragad

22

a tükör eltörtarcod szilánkosfejed alatt kihűltálmokból a vánkos

napjaid lemeszeltvonatablakokvágyaid vékonyanrájuk karcolod

23

könnyek szemedben

könnyek szemedbenvéred szivembentétova vágyak

elmúlt a múlta tegnapba hulltújra kívánlak

szemedbe nézekvérzek és égektilosban járok

hajad a párnánlelkek a pányvánhalálig várok

kapuk csukódnaknyilak fúródnakcsuklómon vaspánt

nem hordok vértetmegjárom érted világok hosszát

24

ringató

ne szorítsad ne fájdítsadkedvét vissza ne fordítsadbánatvízbe ne borítsad!

friss ízekkelgyógyfüvekkelcsodatevő írja legyélsebeire enyhet tegyél!

lágy pólyábadús dunnábabetakarjad hogyha fázikarca mikor könnytől ázik!

becézgessedszeretgessedűzzed tőle el a rosszatmesszire élete hosszat!

ringassad őtmint csecsemőtjóságodat terjeszd rájabalzsamként légy hű szolgája!

*szenvedésrekétkedésrene legyen több alkalom:távozz tőle fájdalom!

25

öt vers

a szemed szépköltői képmetaforakincses amfora

hullámzó tengerhajnal ha felkelvirágos rétenalvó szemérem

agancs az ágonhű talizmánomdobogó vadakdadogó szavak

minden és sohaédes mostohaszívemben a rögsúlyos és örök

a szemed szépköltői képábrándos álomlétem halálom

***

26

a dolgod ennyiéletre kelnidalolni mindigahogyan illik

ha esik ha fújbelőle tanuljláng legyen kedvedjéggé ne dermedj

az ember olyanbúsul komolyancélja oly kevésölelés, evés

kincse temérdekkapzsiság, érdeka lelke fázikecetben ázik

kicsi az embernagy az úthengereltapos a gondbújj el kis vakond!

***

27

árva szerelemez maradt nekemmúlnak az évekjátszik a lélek

játék a dal isnem baj ha hamisha nincsen rímeköltünk estére

hazudunk egetvölgyet és hegyetmezőre báránytégre szivárványt

kérd meg a banyátpúpot is ad rádtedd össze kezedfuss ha van eszed!

fuss amíg futhatszsehova juthatszmint óriás foltsápadt a Hold

***

28

létünk lebegőnincs már levegőiszonyat a naptűzzel riogat

kiönt a tengerhalálos hengerelnyel a mélységnyálkás sötétség

futnál de minekcsontod eszik megmérgek vegyszerekgyilkos egyszeregy

nem segít a szóhiábavalójelened, múltadvégleg elszúrtad

csak ábrándnak tűnta jövőd megszűntfölösleges vagyodaát maradj!

***

29

30

két szemed forrásfolyóban sodráslágy naplementeIsten jó kedve

szegénynek bőségkufárnak költségpapoknak áldásbűnnek megváltás

betegnek dunnaestig aludnamagyarnak Kárpátőrzi az álmát

fénye az estneknagy Budapestnekcserge az ágyon csókok a nászon

két szemed forráskötés és oldásvágyom napestiglélektől testig

a blúzodon a kék virág

a blúzodon a kék virága tengert szelídíti rád

bőröd napfény meleg fövenymessze az ég közel a menny

ajkaid két rózsasziromfriss szellőjű szép tavaszon

hajad mélybarna zuhataggyors sodrású és ingatag

tilalmas mélység két szemedmagába húzó végtelen

31

noli me tangere

ne érints meg, én nem vagyokszeretlek téged, hát hallgatokmosolyodban alszik az emlékérted százszor világra mennékez nem szerelem, csak halk titokha elhagysz, újra meghalok

32

Mit búsulsz, kenyeres?

33

Rebellis nóta

Hideg erdőn farkas-bánat,Hó lepte be a hazámat,Érzelmeim könnyben áznak,Idegeim citeráznak.

Telve vagyok búval-borral,Pörölök a hatalommal,Kicsi a bér, szűk a gázsi,Pengén táncol a kurázsi.

Túl vagyok már jón és rosszon,Megint minden hullámhosszonHazudoznak reggel-délbenBudapesten és vidéken.

Nagy a törvény, pofánk kicsi,Köztársaság ez, de Vichy.Ki náci, ki bolsevista,A hetedik te légy, Pista!

34

Zsófia

Zsófia Zsófiaki borja ki fia?karcsú a derekabársony a mosolyakét szeme csillagokhomlokán hold ragyog

Zsófia Zsófiamessze van Szófia?nincs messze Szófia ott lakik szó fiarengeteg testvéreregény lesz estvére

Zsófia Zsófiagyöngyfüzér fogsora?rám nevet reggelbende jó így felkelnemrám nevet vecsernyénelnyúlik dús csergén

Zsófia Zsófia piros a nózija?megfázott jegesentüsszög is hegyesennyalogat lépesetkanalaz pépeset

35

Zsófia Zsófiadürrög a maffia?csönget az ávéhápucoljunk egy-két-háminiszter érkezikészt oszt oszt kérkedik

Zsófia Zsófiaelveszett Szkítia?elvesztek magyarokhunok és kabarokhárom tenger híjaharcát már nem víja

Zsófia Zsófiakell a romantika?veszek majd virágotmegnézzük Parádotveszünk négy kereketszülsz majd sok gyereket

Zsófia Zsófiaki borja ki fia?miénk a jövendőéletet jövesztőmiénk a halál isvégtelen kanális

36

gárdainduló

gyün a gárda megy a gárdanyikorog a csizmaszáraha koszos lesz puceráljakocsikenőcs jó reája

ájjunk sorba üjjünk sorbarend illik ebbe a korbaki nem dolgoz ne is legyéka ferdéket tűzre tegyék

a minap is vakhajnalbanbakot leltek a katlanbanel is látták a móresétütöttek ott lépet vesét

gyün a gárda megy a gárdanyikorog a csizmaszáraájjunk sorba üjjünk sorbarend illik ebbe a korba

37

Mit búsulsz, kenyeres…

Mit búsulsz, kenyeres,Midőn semmid sincsen,Ha munkádon más keres,S pöffeszt könnyű kincsen.

Ha asszonyod gyönyörű,De pénzed nélkül ármány,A mosolyod keserű,Hazád színtelen szivárvány.

Ha járom van a nyakadon,S bocskor az igazság,Ha taposnak csak szavadon,S hallgat a magasság.

Ha Isten is tétovaMegrémült kisgyermek,Ha heródesi katonaDúlja a termeket.

Ha gyűlöletből épülSejtről sejtre a test,És háborúra készül,Ki gondolkodni rest.

38

Hát mit búsulsz kenyeres,Jobbat vártál okkal?Kőbe, vasba ne harapj,Elvásott fogakkal.

Hajtsd le hát fejedet,Tedd öledbe könyved,A végszóra ne várj:Hallgatni most könnyebb…

39

Tökéletes boldogság

(M.-nek)

Ha lány lennék,pillangószárnyam lenne,törékeny lennék és áttetsző.Akkor aztán vigyázhatnál minden mozdulatodra,nehogy megsebezzél.Egy vigyázatlan mosolyod halálra marna.Valójában csak egymás szemében létezhetnénk,a mozdulat maga lenne a megsemmisülés.Éteri lenne ez a szerelem.Tökéletes boldogsága halálon innen ésa földön túl.

40

„A csend a menedék”

(D.-nek)

Eldobod szavaid, hogy mindent elmondj.Becsukod ajtód, hogy utadra lelj.Csak néhány szó marad hű útitársul,Hogy megölelhesd általuk a világot.

Szortírozol:Búcsút veszel a gyermekkor gügyögésétől,Anyád becézgetésétől,Apád komoly igéitől,S az utcai durva szavaktól.Ami marad:Szél, tenger, nap, csillagok,Épp elég arra, hogy megérints bárkit.S mit megtarthatsz világok pusztulásán.

Hallgatsz, s hallgatnak mindenek.Lábadhoz siklik a folyó és lélegző halak.Homok pereg a durva köveken,Kavicsok koccannak egymásra,Hunyorogsz már a fénytől.Így írsz verset,Ilyen egyszerűen.Lefoszlanak a fölösleges szavak,Elnyűtt vonzatok.Ami marad: ha kell, szomjadat oltja.

41

Hallgasd:Egyre ringatóbb a csend,Egyre távolabbi minden:Az ideges remegések,A város zajos kódjai.

Ilyenkor hiába is kopogtatnék be hozzád,Te már messze jársz magadban.

42

születésnapra

(M.-nek)

a világ olyan, mint egy párna,rázd fel, ütögesd meg,hogy kényelmes legyenhajlítsd magad felé,gyűrd magad alá a dolgokatne hagyd, hogy a világ gyűrjön le tégedhabzsolj nagykanállal, amíg lehetélj tisztán, de lezserenne bosszantson, mihez nincs közödde ami téged illet, vedd komolyandöntéseket hozol és rólad is döntenek:ne bosszantsanak a hülyék,rájuk is süt a nap

légy bölcs, mint a szelíd vizeklégy kedves, mint doromboló kiscica légy vad, ha kell, mint a rohanó árlégy nyugodt, mint barlangok mélyelégy felkészült, mint lövészárokban a katonáklégy felszabadult a pillanatokbanés elégedett a múló időben

ne keresd a boldogságot,mert kezedből kicsúszik az, mint énekesmadárlégy jó mindhalálig,

43

és hagyd, hogy az emberek szeressenekne kívánj többet, mint amennyit kívánhatszélj a mának,és élj a múltnak, és élj a jövőnek

légy önmagadlégy hű önmagadhozne fogadkozzne hazudjkeresd az igazatkeresd az igazatkeresd az igazat

44

Alkalmi vers a demokráciaállásáról Ignotusnak

Száz Szókrátészt szülhet e század:Fogy a józan ész, nő a gyalázat.

45

Diogenész imája

Add, Istenem, hogy a sok hülyét feledjemKik napra nap kiélik gőgjüket rajtamAdd, hogy bölcs maradhassak a reménytelenségben,És túlélő a pusztulásbanAdd, hogy szeretteimet el ne veszítsemS eszem mindig józan maradjon az őrületben isAdd, hogy átlépjek könnyedén a bajokonS a betegségek is elkerüljenek, ha lehetAdd, hogy alkothassak még vén koromban isHogy ne essen ki kezemből a tollAdd, hogy tanítványaim tiszteljenekS ne röhögjenek ki, ha tévedekAdd, hogy a világ hívságain vállam rándíthassamÉs derűmet szétszórhassam a halandókraBátoríthassam őket – kik keseregnek e sárgolyónS napjaikat rettegve félik, s boldogtalanulEzt kérem én Tőled, Isten, ha vagy, ha rejtezel!

Egy kis napfény kellene még Néhány szelíd sugárÜlnék békében akkor hordóm előttS a járókelők egy-egy krajcárt vetnének nekemSajnálkozva: nézzétek a vén bolondot!...

De én boldog lennék, szegényen-gazdagonS a halhatatlanság reményével szívemben

46

Diogenész testámentuma

Én, Diogenész, athéni polgár,Isten nyílt ege alatt e napon,Bár egészségem kitűnőn szolgál,E végrendeletet hátrahagyom.

Rozzant hordómat cicámnak szánom,Egerésszen benne kedve szerint,Csinos ház lesz néki, úgy találom,S e jussra majd dorombolva tekint.

Csorba bögrémet szomszédom kapja,Ki oly sokszor tört orromnak borsot.Nem lesz neki szerencsés a napja:Átkozni fog engem és a sorsot.

Sok kielégítetlen vágyamatA város asszonyaira hagyom,Gyakran nyomhatták ők az ágyamat,Amit rájuk költöttem: kész vagyon!

Élceimet és iróniámatMegkapják mind a filozófusok.Nem kell dicsfény, babér és imádat:Kitüntetésekre pedig fosok!

A szellemem a városé legyen,Visszajárok, ezer éveken átKísérteni fogok tevékenyen: Nem tűrök olcsó ál-harmóniát.

47

Igaz szavaim költőknek adom,Szőjenek belőlük metaforát,Legyen daluk barbárul pentaton,Előzze meg mindegyik a korát.

Végül a szívem egy lányra hagyom,Kivel egyszer a szőlőünnepenSzerelembe estem egy hajnalonA présház előtt a gyepen.

Másom sincsen, a lista véget ért.Nem hagyok rátok vagyont, kincseket.De mondjatok imát a lelkemért,Ha irgalmazni tudtok, emberek!

50

Léleklehangoló

„Meghalsz! Meghalsz!”(egy ingaóra)

Lélek elillan,Elme elomlik,Leple a holtnakLikacsosra foszlik.

Belbecse lebben,Külcsíne bomlik,Homloka, melle,Porhüvelye porlik.

Csillan a holdfény,Szellemek szállnak,Hallali hallik:Dala a halálnak.

Illeg a holló,Csolnakon kárál,LibikókalélekObulusa láttán.

Lessük a hullát,Mozdul-e, lopva,Liliputi életLékbe hullott foglya.

51

Kelnie nem kell,Halnia illik,Holt liget mélyénLesnek rá a villik.

Lakása lesz kőbolt,Ellepik a lárvák,Levegőtlen lukbanGiliszták csócsálják.

Falon leng a linga,Jobbra-balra lendül,Dallama halálos,Borzalom, ha csendül.

Hallja ezt az élő,Holtsápadtra válva:„Meghalsz, meghalsz!” – Földi,Készülj a halálra…

52

Doberdói fohász

(Az I. világháború 100. évfordulójára)

madárka, madárkacsácsogó madárkane fájdítsd a szivemetne fájdítsd hiába

úgysem szállok vélednem szárnyal a lélekember módra szeretekfájdalommal élek

hiába a bánatkönyűim hiábaelment az én szeretőmidegen országba

verje meg az Istenazt ki kitaláltasudár magyar legényekmennek a halálba

Doberdó szikláinpiros vérük ontjákellenségnek erejéthalálukkal rontják

jelöletlen sírokkoszorútlan bánatén istenem tartsad megédes kis hazámat

53

locsogó

kopogó fapohárborozó lakomándoboló katonákbotozó kalodánlobogó labodákrokokó palotántocsogó dagonyákorozó vadonánpotyogó mazsolákrotyogó vacsoránpotyoló fapofákborozó csaposáncsobolyó s a pohárlocsogó csapodárcsacsogó csalogányragyogó magosánporoló hagyományoszoló – haloványblogoló nagyanyámlocsogó nagyon ám!

54

Madárka, madárka

(Énekelt vers az régi időkbül)

„Madárka, madárka,Mér’ nem dalolsz néköm,’sz te vagy ez világonNagy gyönyörűségöm.

Az te boldogságodLegyen az én házam,Az te lelkösségöd Mindennapi lázam!

Mézes, szép énekedBánatom enyhítse,Börtönöm rácsaitFűszállá gyengítse!”

„Hogy dalolnék néködLelkös ékességöt,Kalitba ha zárodMind az reménységöt.

Rácsok között hangomLevelek hullása,KalitkasetétbenRabok sohajtása.

Szárnyalna az lélök,Hogyha kedve volna,Istennek is tessék:Közelébb hajolna.”

55

„Madárka, madárka,Nyitva már az ajtó,Kalitkának rácsánSzabadságra hajtó.

Menj fel az magosba,Szárnyalj mind az égig,Mondd el, hogy rab voltál,Ha mindegyre kérdik.

Mondd el, hogy szerettél,Ki talpig vasba vagyok,Szabadultál tőlem,De én itt maradok…”

„Mennék én, szállnék én,Keveregnék égre,De könny hull az szemembőlNyomorodat nézve.

Hogy lehetnék boldog,Ha vérzik az te szíved,Hogy ennen magáértElhagyott volt híved.

Itt maradok mostan,Társul az rabságnak,Enyhébb lesz az bánatKét vén rab madárnak.”

56

újévi mondóka

új esztendő új malasztépítjük az új palace-tha nem vagyol úgy maradszpiros seggű kismalac

ha van reá rezsikőccségezt a verset heten kőccsékcsorba csipor favilladinnyehéjas Attila

matyó-mutyi trafik-fikaszobrot dönt a politikaott a feje rúgj beleomoljon ki a bele

hogyha éjfélt üt az óraüljél fel a gázrezsóramerjél kicsi lenni hazámelférhetnénk itten lazán

ne legyél már olyan konoképülnek a stadionokmegmondta a Sobri Jóskaez a világ coki ócska

jobbra is meg balra isaki kapar csak hamismagad átkozd ne apádatfogjad be a lepcses szádat

57

új esztendő új reményfriss a kenyér csak keményecetes lett a borunklesz még jobb is a sorunk

lesz még magyar lesz még svábeddig rímmel ne tovább:megsegít a magas égbezárjuk a kabarét

58

Bánat

Bánat, bánat, sanda bánat,Add vissza a kiscicámat!Üres lett a kerti lugas,Morzsa kutyánk, most ne ugass!

Bánat, bánat, barna bánat,Add vissza a nagymamámat!Süteményt süt égi konyhán,Csillagpor csillog a kontyán.

Bánat, bánat, balga bánat,Add vissza kedves babámat!Csobán legény elszerette,Learatta, nem vetette.

Bánat, bánat, csorba bánat,Add vissza a katonákat!Sírjaikon fütyül a szél,Rozsda lett már minden acél.

Bánat, bánat, ronda bánat,Add vissza a koronámat!Elgurult a dicsőségem,Eltaszított ősi népem.

Bánat, bánat, porka bánat,Add vissza régi hazámat!Havas erdőt, fenyveseket,Tiszta vizű tengereket.

59

Tudom, hogy jó vagy

Vágyainknak ki szab gátat?Idő, végzet vagy alázat?Ki mondja meg, mi a jó?Mi az, mi idevaló?Iskolákban nevelnek,Korlátok közt terelnek.Jó szándékok ezerrel,Pohár teli keservvel.„Valami nincs sehol.”Tán van jövő, de hol?Ne higgy a mának,Az egész csak látszat.Magad vagy gondjaiddal,Mire jutnál Józseffel, Adyval?A bölcsesség nem boldogít,Csak átutazó vagy itt.Én mégis szeretlek,Bár a gondolat is eretnek.Bolond vagy, és magam is,Ha vágyam is hamis.Ha festve van az ég is,Én hitet teszek mégis.Isten nem lehetsz.Elég, ha szeretsz.Szeress, mert jólesik,Nem baj, ha úgy lesikSzavad, mint bűnjelet,Cinkos a képzelet.

60

Légy igaz, mindig igaz!Az egyetlen vigasz.Nincs alany, nincs állítmány.Lelked a szállítmány.Lelked rajta,Mert olyan fajta.Tudom, hogy jó vagy,Tudom, hogy jó vagy,Ez az, mi erőt ad.Ez az, mi erőt ad.

61

Zsákbamacska

Isten élvezi a teremtést.Időről időre (néhány milliárd évenként vagy az elmúlt másodpercben)összetereli a dolgokat egy zsákba.Mindegy neki, mekkora az a zsák:belefér-e Manhattan, vagy akár az egész Tejút.Sokszor csak egy új hangyafajt húz elő belőle, vagy egy vírus gonosz génjét.Máskor meg kiparancsol belőle hét fehér törpét,meg egy vörös óriáscsillagot.Zsákbamacska az egész.Ez benne az izgalmas.Isten kuncog rajtunk, hogy hiszünk a sorsban.Ő tudja, hogy mindez csak játék.Előre semmi nincs megírva, különben unatkozna ő is.Ülne a mindenség szélén, s nagyon bánná, hogy már mindent előre lejátszott velünk...

62

Zsoltár szüretkor

„…vagy vedd példának a piciny füszálat:miért nő a fü, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nő?”

(Babits Mihály: Esti kérdés)

Mindenkinek megbocsátok,Nem mondok senkire átkot,Lópokróc vagy drága selyem:Így is, úgy is elviselem.Mert az élet ilyen-olyan,De véresen komolyanBadarság, ha veszed.Meszet ettél? Hol az eszed?

Nem születtem palotába,Se India vadonába.Szeretőm elment a bálba,Féltékenység felzabálta.Lehetsz jó, de lehetsz jobb is,Újgazdag vagy kivert kódis,Örülj minden kicsi jónak,Minden szeretnivalónak.

63

Szeretteid hullnak, vásnak,Ne lásd a világot másnak,Előtted már százan, ezrenElmúlástól megszeppentenKiáltottak fel az égre:Minek élni, jaj, mi végre?A csönd elrettent, sápaszt:Senki se tudja a választ.

Szüret van, hát szüreteljünk,Istent jó kedvében leljük.Úgy van megírva régen,Magam is csak ezt ismétlem:Az évek csak mennek-jönnek,Rád se néznek, nem köszönnek,Nézd, a fűszál újra zöld lesz,S ha meghal a dal, újat költesz.

64

A nyolcadik napon

(E. Zs.-nek, aki visszaszökött a halálból)

Illan a sorsunk, mint hollószín hajadról a gyertyafény,a sarokban törött bőgő hever, s egy húrjait vesztett gitár

most sötét vanhallgatunkszemedbe nézeknémán jajgatunk

A legjobb osztálykirándulásunkra, emlékszel-e, amikor annyit kiabáltunk,hogy berekedtél, gyerek voltál még, kedves, gondtalan, nagyon megszerettelekmost jósolsz a tenyerembőlvitatkozunkhízelgőn átkarolszs rám ömlik mosolyodFiatalabb és öregebb vagy nálam,a haláltól bölcsebb és öregebb,tanárod voltam, s most te vagy a tanárom, halálos sebeid életre intenek

most a szádat nézemrózsát veszek nekednem szólok hozzád:hangosan hallgatok…

65

Nyolc nap telt élet és halál közt,míg visszahulltál ide közénk,most vágyak és tettek kergetnek, 22 évesen, s azt mondod, jövődet biztosan tudod:a jövőt, a kiszámítható ismeretlent,az eldönthető válaszokat, keresztutakat,magabiztos lettél, felnőtté lettél,aki tudja, mennyi nyolc nap élet odafönns mennyivel több nyolc nap halál idelenn

***Csak ülünk egy kávéházbanés éjfél lesz és hajnal lesz a dombokons már érzem én is a halálos csattanást s felébredek hozzád a nyolcadik naponDe csak billegek így tovább kétségek között:nincs számomra sors, nincs jövő, csak múlt és jelen,nincs isten, nincs ember, csak magam vagyoka csillagok alatt, ahol nevedet becézgetem…

Pilisvörösvár, 2002. március 25.

66

Elment a mester

(In memoriam B. S.)

Elment a mesterMár angyalokat fest akvarellbePalettáján a végtelenHűlt és izzó csillagokBolygórendszerekVajon emlékeznek-e még ráA Dóczi iskolábanÉs mentora, az öreg IgnácHullat-e érte gyászesőt?

Elment a mesterMár nem nyomasztja TrianonSem a szabad-e sírni a Kárpátok alattLetette az ecsetetS az örökre ott maradtS ott a sok gond isA magyarság, haza, a drága honMindez ránk maradtNagy hazafi voltDe a mennyben nincsenek hazafiak

Elment a mesterKiszáradt a patakMelyből a vörösbor sűrű árja folytA pohár megrepedtÉs árván áll a műteremben fent

67

Gyönyörű aktok veszik körülÉs „szemükben gyászkönny ül”Mert gyászolnak ők is, a halhatatlanokKeblükön finom vonalakÉrzéki és tiszta világA mester világaMelyet ő alkotott

Elment a mesterItt hagyta csodáit, teremtményeitRánk bízta őketTudjuk-e használni e csodátMerünk-e élni vele?Nem hagyott üzenetet a világraMert az üzenet maga volt:Teremts, mert teremtettélTégy csodát, mert magad is csoda vagyLégy igazán igaz emberMert ezen a világonEz a legtöbb, mit megtehetsz!

68

kiszámoló

egy-két: az a szépbizsereg az örökléthá-négy: hová mégymindhalálig halott légyöt-hat: oszolhatharangszóval hív a paphét-nyolc: nekem nyóckicsi kaszás takonypóckilenc-tíz és tizenegy:közel a Koponya-hegytizenkettő: vége márelőre fut a halál

69

Hol lakik Künikosz?

71

Arról, hogy hol lakik Künikosz

Jelen időben

Ki a szóra hangsúlyt helyez,Künikosznak lakhelye ez.

Künikosz lakik itt,Szelleme nem avítt.

Lakhelye ez Künikosznak,Nincsen helye lelki kosznak.

Itt lakik Künikosz.(Tény ez és nem toposz!)

E ház lakója Künikosz, a költő,Emlékezzen rája öt-hat emberöltő.

Ez lakása Künikosznak,Rím- és ritmusiparosnak.

72

73

Múlt időben

Ez volt háza a híres Künikosznak.Már nincs itt: nekiment a Taigetosznak.

Sírhalom itt e ház és bölcső:Itt lakott Künikosz, a költő.

Itt lakott egykoron Künikosz,Ki már a Hádészban lent toroz.

Ne keresd a költőt, Künikoszt,Nem kelti fel őt e riposzt.

E házban élt Künikosz, a vén poéta,Nem volt csillag ő, csak kis kométa.

„Hé, müdosziak, zárjátok be a kapukat, mert megszökik a város!”

(Szinópéi Diogenész)

75

Borító, tördelés, nyomdai előkészítés,és minden, ami most nem jut az eszünkbe:

Fogarasy Attila