kl emberi nem kora - mek.oszk.humek.oszk.hu/03700/03750/03750.pdf · „egy napos gyermekei vagyunk...

kl EMBERI NEM KORAES

A SZENTIRAS.

IRTA

Dr. SZEKELY ISTVAN.

Kiilon lenyomat a ,,Magyar Sion" 1887. evi folyamabdl

E S Z T E E G O M .1887.

281719

Hyom. Bueàrovltfl OuhzUvoAl Eazturgom.

TARTALOM.

L a p .B e v e z e t é s . . . . . . . . . . . . IE l ő l e g e s m e g j e g y z é s e k . . . . . . . . . 2A s z e n t i r á s i s z á m o k t e k i n t é l y e . . . . . . . . 3

I . R É S Z .

A szentirási időszámítás.

A z e m b e r t e r e m t é s é t ő l a v i z ö z ö n i g 6A v i z ö z ö n t ő l Á b r a h á m s z ü l e t é s é i g . . . . . . . 7Á b r a h í m s z ü l e t é s é t ő l a z E g y p t o m b ó l v a l ó k i k ö l t ö z é s i g . . . 9A z E g y p t o m b ó l v a l ó k i k ö l t ö z é s t ő l a t e m p l o m é p i t é s i g . . . . 1 3A z E g y p t o m b ó l v a l ó k i m e n e t i d e j e a z e g y p t o l o g i a v i l á g á n á l . . 1 7A t e m p l o m é p i t é s t ő l K r i s z t u s i g . . . . . . . . 2 8E k o r s z a k t a r t a m á r a v o n a t k o z ó p r o f á n t ö r t é n e l m i s y n c h r o n i s m u s o k . 3 2

I I . R É S Z .

A hagyomány az ember korára vonatkozó számításokról.

Eusebius előtti zsidó és keresztény tanúbizonyságok • • • • 35Eusebiustól a középkorig . . . . . . . . . 39A középkortól napjainkig 46

III . R É S Z .

A szentirási számitások bírálata.

A k ü l ö n f é l e s z e n t i r á s i s z á m i t á s o k e r e d e t e . . . . . . 5 2A s z e n t i r á s i s z á m o k s o k h e l y t r o m l á s t s z e n v e d t e k . . . . 6 5A s z e n t i r á s i n e m z e t s é g t á b l á k h é z a g o s a k . . . . . . 6 7K ö v e t k e z t e t é s e k 7 5

m=

Z J'<& M

i •

-:

„Egy napos gyermekei vagyunk a véu földnek."Marcel de Serres.

Alig van korunkban a tudománynak érdekesebb éshevesebben vitatott problémája, mint az emberi nem ko-rának kérdése. Hittudomány, történelem, régészet, nyel-vészet s a természettudomány több ága vállalkozott an-nak megoldására ; és mégis alig van tudományos kérdés,mely körül eltérőbb felfogással s nagyobb eszmezavar-ral találkoznánk, mint éppen e fontos tárgy körül. Aszent és profán történelem egyiránt a mellett tanúsko-dik, hogy az emberi nem kora nem nagyobb, legalábbnem sokkal nagyobb 7—8000 évnél ; de a régészek sgeológusok legnagyobb része ezzel ellentétben tizezer, sőtszázezer évekről beszél.

Régebben eszébe sem jutott a tudósoknak, hogy aszentirást ez oldalról megtámadják s egész a múlt szá-zad végéig igen jelentéktelen pártot képeztek a tudo-mányban azok, kik e hálátlan szerepre vállalkoztak. Deszázadunk hamis felvilágosodása itt is kísérletet tett aszentirás tekintélyének s közvetve a kereszténység alap-jainak megingatására. Először a történelem s a népekhagyományai nevében kezdettek kételyeket támasztani aszentirásra épített korszámitás ellen ; azután felkutattáka különböző világrészekben talált régi emlékeket ; miótapedig a geológia némi részben világot vetett földünkmúltjára, de egyszersmind tág mezőt nyitott a csapongóképzelemnek is ; különösen pedig mióta Darwin — a

Az emberi nem kora és a szentirás.

XIX. század Ovidiusa — egy uj „Metamorphosissal" leptemeg a világot: azóta a természettudományok nevében issokan hadat izentek a szentirás és komoly történetirásidőszámításának.

Ma tehát az emberi nem kora nem csupán theologiaikérdés, hanem egyik legfontosabb problémája a történe-lemnek, régészetnek és természettudománynak, kivált ageológiának. S daczára annak, hogy a szentirás ellen etekintetben támasztott ellenvetések már számtalanszor megvoltak czáfolva, az ellenkező nézet éppen hazai irodal-munkban is makacsul tartja magát ; sőt nem ritkán is-kolai könyvek is az emberi nem mesés nagykorát —természetesen a szentirás ellen irányzott oldalvágások ki-séretében — hirdetik.

Ezen okok, párosulva azon körülménynyel, hogy akérdés honi irodalmunkban éppen a szentirástan szem-pontjából behatóan megvitatva tudtomra még nem volt,holott mindenkinek, ki a szentirás iránt érdeklődik, elő-ször is a kérdés ezen oldalával kell tisztába jönnie :birtak reá e kérdés kidolgozására. A jelen érteke-zésben csak a kérdés theologiai oldalára szorítkozom,a szentirási korszámítást ismertetve s annak tekintélyétlatolgatva.

Elöleges megjegyzések.

1. Kérdésünknél nem jön tekintetbe sema Krisztusutáni idő tartama, sem Krisztus születési éve. Nem va-lószinü ugyan, hogy Jézus Krisztus Róma épitése után754 ben született, mint időszámításunk feltételezi, — demivel ugyanazon évtől, a melytől a Krisztus utáni éveketszámitjuk — t. i. 754-től U. C. — számitjuk a Krisztuselőtti éveket is, csakhogy visszafelé : ezen vitás kérdésaz emberi nem korának meghatározására semmi befolyás-sal sincs.

2. Aprólékos eltérésekre tekintettel nem leszünk.Az ó-szövetségi szentirás chronologiájában annyi vitás

Az emberi nem kora és a szentírás.

kérdés van egy-két évről, sőt hónapról, hogy azokat bát-ran mellőzhetjük; először mert többnyire soha meg nemoldhatók, másodszor azért, mert az emberi nem koránálugy sem lehetséges, de nem is szükséges évekre, sőthónapokra kiterjeszkedő pontossággal számolni. Elég haaz évszázadokkal, vagy csak évezredekkel is tisztábajövünk.

3. Nem beszélünk itt a világ koráról. Ma a legte-kintélyesebb hittudósok megengedik, hogy az anyag te-remtésétől, a földfelület kifejlődéséig vagy pláne az em-ber teremtéséig igen hosszú idő múlhatott el ; ennekmeghatározását a csillagászokra és geológusokra bizzuk.

4. Tárgyunk az emberi nem kora lesz, vagyis azon \idő hossza, mely az ember teremtése és a mai nap közt \lefolyt. Mivel a Krisztus utáni idő hosszáról kétség nincs : \a kérdés tulajdonképen a körül fog forogni, mennyi ideigtartott a Jézus Krisztus eljövetele előtti időszak.

A szentírási számok tekintélye.

Tudjuk, hogy a szentirás egész terjedelmében in-spirált vagyis positiv isteni közreműködéssel irott könyv.De kérdés: mily határokig terjed ki az inspiratio, név-szerint a chronologiai adatok inspiráltak-e vagy nem.

Voltak, kik az inspirátiot nemcsak a sz. könyvektartalmára, hanem azok alakjára is kiterjesztendônek vél-ték. Ma alig van nézeteltérés arra nézve, hogy az inspi-ratio csak a sz. könyvek tartalmára vonatkozik ; az alak,a styl, a nyelvezet az Írónak tulajdonitandók.

Azonban a sz. könyvek tartalmára való isteni be-folyás foka is külömböző lehet. Itt ismét némelyek perdefectum, mások per excessum tévedtek.

Némelyek azt tartják, hogy az inspiratio tárgyátcsak a hit- és erkölcstan képezi ; a szentirásban tehátcsak ez csalhatatlanul igaz és helyes. Ami nem vág ahit- vagy erkölcstanba, azt a szerző maga erejére hagyatvairta, tehát abban mint más közönséges iró csalódhatott.

Másik végletbe esnek azok, kik a szentirás minden


szavának és számjegyének, ugy mint azok most állanak,isteni tekintélyt, inspiratiót tulajdonitanak. E véleményhibás volta alább eléggé ki fog tűnni a szentirási szá-mok roppant eltéréséből a különféle szövegekben. Tehátin medio veritas. Mai nap a katholikus tudósok által na-gyobbrészt elfogadott elvek a következők :

i. A szentirás minden könyve és része — tehát achronologiai részek is — a sz. Lélek befolyása alatt Íra-tott, vagyis inspirált volt akkor, midőn__a_szerző_kezébőlkikerült.^ ^Lehetséges, hogy a chronologicus részekre is po-sitive befolyt a sz. Lélek : eas suggerendo ; de bizonyosanbefolyt legalább negative: omnem errorem arcendo. —Talán nem folyt be positiv módon, mert az inspiratioczélja volt az embereket hit és erkölcs dolgában, nempedig profán ismeretekre tanítani ; de bizonyosan befolytlegalább negativ módon, a mennyiben a szerzőt tisztánprofán dolgokban is megőrizte minden botlástól. Ezt kö-veteli a kinyilatkoztatás méltósága és tekintélye. Mertha a szentirás még tisztán profán kérdésekben is hamisatállítana, a tévedés, vagy hazugság vádja Istent, a princi-pális auctort illetné s egyszermindenkorra oda volna aszentirás minden isteni tekintélye vallás és erkölcs dol-gában is. — Tehát ámbár a chronologia kétségkívül nem„res fidei et morum" s azért valószínűleg nem volt positiveinspirálva: mégis téves vagy hamis, midőn azt a szentirómegírta, nem lehetett.

3. Egészen más kérdés az, hogy a szentirási szöveg, Iamint az ma közkézen forog, chronologiai hibáktól ment-e. IErre már tagadó választ kell adnunk.1 Bizonyságunk ajkülönféle szövegek és fordítások számainak eltérése, mely-/

1 „Les chiffres, qui se lisaient dans les originaut étaient certainementcorrects, mais Dieu a permis que des erreurs de copiste se soient glisséesdans les chiffres de la Bible, comme dans tous les autres livres de l'anti-quité." — mondja Vigouroux La Bible et les découvertes, 1885. Paris. VI.k. 30 1.


bői kitűnik, hogy vagy egyik vagy másik szöveg, vagyvalamennyi változást szenvedett. Megjegyzendő azonban :

a) hogy a szentirási szövegben ma előforduló ioxtanieltérések és hibák nem a szerzők hibája folytán csúsztakbe, hanem kritikai okokból eredtek a szöveg sokszoro-zása közben. „Les chiffres primitifs du texte hebreuétaient sans doute parfaitement exacts. Mais suivanttoute apparence des scribes négligents ont d'âge en âgealtéré ces chiffres dans un grand nombre de manuscrits,"— mondja Valroger.1 Hasonlóképen nyilatkozik Knaben-bauer S. J. : „Der inspirirte Schriftsteller allerdings erfreutsich eines solchen Beistandes von Seiten Gottes, dass ernichts Falsches berichten wird ; — aber der Abschrei-ber . . . hat keinen aussergewöhnlichen Gnadenbeistand,der ihn verhinderte, beim Abschreiben entweder falschzu sehen oder zu hören, ähnliche Buchstaben unter ein-ander zu verwechseln, hie und da etwas auszulassen undwas dergleichen allbekante Fehler der Copisten sind.8

b) Az anyaszentegyház ugyan tanúskodik a szentkönyvek épségéről, (integritás) de csak a dogmaticus éserkölcsi tartalomra nézve, legalább a chronologiai ada-tok épsége mellett bizonyára nem. A szent könyvek dog-maticus épségének fenntartása rendkivüli, természetfölötti,isteni mü ; már pedig Isten természetfölötti módon csakaz emberi nem üdvössége érdekében működik, nem pe-dig, hogy a tudománynak szolgálatot tegyen.

Ezek előre bocsátása után I. tartsunk szemlét a kü-lönböző szentirási szövegnek az emberi nem korára vo-natkozó chronologiai adatai felett.

II. Lássuk mit szól az egyházi hagyomány s azegyház e kérdéshez ; mert katholikus embernek a szent-irás magyarázásában mindig tekintettel kell lenni a ha-gyomány és az egyház szavára.

III. Miután igy a szentirás és egyházi hagyomány

1 L'âge du monde et de l'homme. Paris, 1869. 69. 1.2 Stimmen aus M. La ach. 1874. I. 358. 1.

Az emberi nem kora és a szentirds.

adataival megismerkedtünk, megfogjuk vizsgálni, hogyminő tekintélye van a különféle szentirási számadatok-nak, általában : a szentiráson alapuló időszámításnak.

I. RÉSZ.

I. A szentirási idöszámitás.

Az ember teremtésétől a vizözönig.

E korszak tartama a vizözön előtti ősatyák nemzet-ség tábláiból volna meghatározható, ha szerencsétlenségreéppen a nemzetségtáblák számaiban a legtekintélyesebbszentirási szövegek jelentékeny eltérést nem mutatnának,így azonban tág tér nyílik a véleményekre.

Már I. Móz. 4. 17—22. fel van sorolva Kain utó-dainak nemzetségtáblája, de chronologia nélkül, miért isannak tárgyunknál mi hasznát se veszszük. Van azonbanI. Móz. 5, 3—31 egy nemzetségtábla, melynek mindenegyes tagjáról meg van mondva, hány éves volt midőnfia született ; igy tehát az egyes ősatyáknak fiuk születése előtti éveit összeadva, a vizözönig terjedő időszakhosszát ki lehet számitani. Felvilágosításul közöljük ahéber szöveg nyomán összeállított következő táblázatot :

130 éves korában születik Seth,„ „ Enos,„ „ Kainan,„ „ Malaleel,„ „ Jared,„ „ Henoch,„ „ Mathusala,„ „ Lamech,„ „ Noë.

Tehát 1056 év telt el Noë születéséig, mihez haNoë 600 évét, melyet a vizözönig átélt, hozzá adjuk, azttaláljuk, hogy a vizözön Ádám teremtése után 1656. év-ben történt a héber szöveg s az ennek nyotnán készült Vul-gata szerint.

ÁdámSethEnosKainanMalaleelJaredHenochMathusalaLamech

1 3 0

1 0 59070

65162

65187182


Jelentékeny összegben eltér ettől az alexandriai gö-rög fordításból hasonló utón nyert évszám.

Itt ugy találjuk, hogy az ősatyák fiuk születéseelőtti éveinek számai az első öt nemzedékben (ÁdámtólMalaleelig) valamint a hetedik ősatyánál (Hénochnál) iooévvel nagyobb mint a héber szövegben ; a hatodik ős-atyánál (Járednél) változatlan ; a nyolczadiknál (Mathusa-lánál) 20 évvel kisebb; a kilenczediknél (Lamechnél) 6évvel nagyobb. Ha tehát az ősatyáknak fiuk születéseelőtti éveit — a Septuaginta forditás szerint — össze-adjuk, 1642 évet nyerünk Noë születéséig; mihez Noë600 évét hozzá adva, a vizözönig 2242 év telt volna el.1

Mindkét szövegtől eltér a Samariai héber szöveg szá-mítása. E szerint midőn fia született volt Ádám 130 éves,Seth 105 éves, Enos 90 éves, Kainan 70 éves, Malaleel65 éves, Jared 62 éves, Henoch 65 éves, Mathusala 67éves, Lamech 53 éves ; tehát Lamech fiának Noénak szü-letéséig eltelt 707 év, melyhez Noe 600 évét hozzá advaa vizözön az ember teremtése után 1307. évben történt volna.

A vizözöntöl Ábrahám születéséig.

Még nagyobb a szentirási szövegek eltérése a viz-özöntől Ábrahám születéséig terjedő időszak hosszasá-gának meghatározásában.

Itt ismét alapul szolgál Noe utódainak I. Móz. 11,10-27 közlött nemzetségtáblája. (Ezzel parallel hely I.Krón. 1. a hol azonban a számok hiányzanak) Móz. I.könyve 11. fejezetéből a fentebbi táblázat mintájára kö-vetkező nemzetség tábla állítható össze a héber szövegszerint.

A vizözön után 2 évvel születik2 Arphaxad.Arphaxad 35 évében születik Sale,Sale 30 „ „ Heber,

1 Némely régi irók hasonlóképen a LXX. (a Septnaginta fordítáströvidség okáérl igy jelezzük) forditás alexandriai codexe nyomán 2256 évetszámi tanak.

* A „genuif szó itt általában ily értelemben veendő.


HeberPhalegR e uSarugNachorTare

343O3230

2970

évébennn

n

n

n

születikn»n

»

Phaleg,Reu (Ragan),Sarug,Nachor,Tare,Abram.

Tehát 2g2 évvel a vízözön után születik Abram.Azonban a Genesis több ide vonatkozó helyének

összevetéséből valószínű, hogy Abram atyjának nem het-venedik, hanem legalább is százharminczadik évében szü-letett.

Ugyanis I. Móz. 11, 31. olvassuk, hogy Tare fiávalÁbrámmal s unokájával Lottal — Arán fiával — a chaldeaiUr városból Kanaan felé tartván, útközben Haran város-ban (Aram Naharaim vagyis Mesopotamiában) ideigle-nesen megtelepedett s ugyanott Tare meg is halt, élete205. évében — mint I. Móz. 11, 32 és Ap. Csel, 7, 2-bőlkitűnik.

Szintén Móz. I. könyve 12. fejezetének elején olvas-suk, hogy Ábrahám Isten parancsára Haranból csakugyanKánaánba költözött. (V. ö Józ. 24, 2. II. Esdr. 9, 7. Ju-dith 5, 6. Ap. csel. 7, 2.) De I. Móz. 12, 4.-ből tudjuk,hogy Ábrahám csak 75 éves volt, midőn Haranból Ka-naanba költözött. Tehát — feltéve a nekünk legkedve-zőtlenebb esetet, — hogy Ábrahám mindjárt atyja halálaután kiköltözött Haranból : még akkor is atyja életéneknem 70, hanem 130 évében kellett születnie. Innen tár-gyunkra nézve nyilván az következik, hogy Ábrahám avízözön után nem zg2., hanem legalább 352. évben született,még a héber szöveg adatai szerint is.1

De hogy egyeztessük ezt meg I. Móz. 11, 26. ver-sével, a hol határozottan Tare életének 70 évére tétetikAbram, Nachor és Arán születése ?

Fel kell tennünk, hogy nem mind a három ez évben1 Ezt már Calraet észrevette, (Dictionaridm bibi, ed. Augustae Viad.

1759. 42. 1.) s bogy az elleamondást megszüntesse, állítólag a samariai szö-veg nyomán feltételezi, hogy Tare nem 205, hanem csak 145 évig élt


született, hanem csak a legidősebb, a többiek csak ké-sőbben. Az sem bizonyos, hogy Abram volt a három köztlegidősebb, daczára annak, hogy első helyen emlittetik.,Ugyanis a szentirásnak szokása több testvér közül azt, amelyik a következő történetre legfontosabb személy, bátyjátelőtt sorolni fel. Könnyen történhetett ez a szóban forgóhelyen is, s igy történt valószinü abból, mert máskép azidézett helyek egymással ki nem egyeztethetők, legfeljebbha a számok megrontására gondolunk.

A LXX, fordítás is közli I. Móz. n , n—27. Ábra-hám őseinek nemzetségtábláját a következő eltérésekkel:a) Arphaxad és Sale közt egy Kainan nevű ősatyát em-lit, a ki életének 130. évében nemzé Sálét, b) Arphaxad-tól Saruchig minden egyes ősatya nemzés előtt éveit 100évvel magasabbra teszi, mint a héber szöveg, c) Nachor-ról mondja, hogy élete 179. (más kiadások szerint 79.)évében nemzé Tarét. Ezen adatok szerint tehát Ábrahámszületett iij2. (vagy 1072.) évben a vizözön után; ha pe-dig a fentebb mondottak nyomán felteszszük, hogy Áb-rahám születése atyja életének nem 70., hanem legalább130. évére esett : akkor ugyancsak Ábrahám születése avizözön után 1232. (vagy 1132.) évben történt a LXX. for-ditás szerint.

A samariai szöveg ide vágó adatai általában meg-egyeznek a LXX. adataival, kivéve, hogy a) Kainan ős-atyát nem emiitik ; b) Nachor 79. évére teszik Tare szü-letését — a LXX. szöveg némely kiadásaival. E szövegszerint tehát Ábrahám született volna a vizözön után g42.évben, vagy ha atyja életének 130. évében, akkor 1002.évben a vizözön után.

Ábrahám születésétől az Egyptomból való kiköltözésig.

A héber szöveg és Vulgata szerint I. Móz. 17, 17. és21, 5 verséből kitűnik, hogy Ábrahám 100 éves volt,midőn Isaac született.

I. Móz. 25, 26 szerint: Isaac 60 éves volt, midőnJákob született.

Az embert nem kora és a szenlirds.

I. Móz. 47, 28. szerint: Jákob 130 éves volt, midőnEgyptomba költözött.

Tehát 290 év telt el Ábrahám születésétől, Jákobcsaládjának Egyptomba jöttéig. Ebben a héber szöveggelmegegyez a LXX. fordítás és a samariai szöveg is.1

Az a kérdés már most, meddig tartott a zsidókEgyptomban való tartózkodása.

Megfelel erre II. Móz. 12, 40.: „Habitatio autemfiliorum Israel, quâ (qui) manserunt in Aegypto fuit quad-ringentorum triginta annorum." — Megerősítik e számota szentirás egyéb helyei is. így I. Móz. 15, 13. a holIsten Ábrahámnak megígéri, hogy utódai 400 évig (ke-rek szám) lesznek idegen földön. — Továbbá Judith 5, 9.Achior moabita fejedelem Holofernes előtt vázolva a zsidónép történetét, annak egyptomi tartózkodását 400 évreteszi. — Ugyanezt állítja szent István vértanú a zsidótörténelemben bizonyára nem járatlan synedrium előtt anélkül, hogy valaki neki ellentmondana. (Ap. csel. 7, 6.)

Jelentékenyen különböző adattal találkozunk azon-ban a LXX. fordításban s a vele itt megegyező samariaihéber szövegben. II. Móz. 12, 40. verse a LXX. után leg-

1 Ábrahám korára nézve két igen érdekes synchronismust szoktakfelhozni.

II. Usurtasen (XII. dyn.) Farao egyik főhivatalnokának Chnumho-tepnek sírjában találtak egy képet, mely bebocsátást kérő semitákat ábrázol;legalibb a felirat, az arczvonások, a ruházat és a hozott ajándékok palaes-tinai nomád semitákra vallanak. Sokan e képben Ábrahámnak az éhség előlEgyptomba menekülő családját sejtik. — Hasonlóképsn Chodorlahomor ela-mita királyt, ki több, mezopotámiai fejedelemmel szövetkezve a chanaanitaiejedelmeket legyőzte és Lótot fogságba hurczolta, s kit éppen azért Ábra-hám haddal támadott meg és legyőzött : általában azonosítják Kudur-Laga-mara elami királylyal, ki valószínűleg 2100—2200. körül Kr. e. uralkodottegész Mesopotamia felett. (V. ö. Fr. Hőmmel, die semitischen Völker undSprachen, Leipzig, 1883. I. 117—118. 11.)

Azonban az első synchronismusban az Ábrahámmal való azonosságcsak gyanitás, a clironologia pedig mindkét synchronismusnál nagyon inga-tag ; s jóllehet a szentirásból alkotott időszámítással a lényegben összevág,annak megvilágítására vagy éppen Ábrahám idejének pontos chronologiaimeghatározására nem szolgálhat.

Az emberi nem kora és a szentirás. n

hivebben visszaadható latinul a következő módon : „Ha-bitatio autem filiorum Israel, quam (!!) habitabant in terraAegypti et in terra Kanaan: 430 anni." Mivel máshon-nan tudjuk, hogy Ábrahám, Isaac és Jákob együttvéve215 évig tartózkodtak Kánaánban: a LXX. fordítás sze-rint az Egyptomban való tartózkodásra csak 215 évetkapunk.

De lássuk a parallel helyeket, talán megvilágítjáka dolgot.

I. Móz. 15, 13. a LXX. fordításban is a héber szö-vegnek kedvez ; Judith 5, g.-ben a LXX. fordítás a szá-mot nem említi. A mi az uj-szövetségi szentirást illeti,mig Ap. csel. 7, 6. a héber szöveg mellett, addig Gal. 3,16—17. a LXX. fordítás mellett szól.

A chald paraphrasis (Targum Jonathani) II. Móz. 12,40. verséhez a zsidók Egyptomban való tartózkodása idejét30 évhetedre, vagyis 210 évre teszi. Ábrahám meghívá-sától pedig 430 évet számit.

A görög1, samariai és chald szöveg e kisebb szá-mait látszik megerősíteni Mózes őseinek nemzetség-táb-lája az eredeti szövegben is. Ha Mózes őseinek nemzéselőtti éveit Lévitöl számítva összeadjuk s ehhez Mózes80 évét hozzá adjuk, az összegnek meg kellene egyezniaz egyptomi tartózkodás idejével s tényleg meg is köze-liti az a LXX. fordítás 215 évét, mint az alább (a III.részben) közlött adatokból kitűnik. Azonban egyrésztalapos okaink vannak e nemzetség-táblák teljességébenkételkedni — mint alább ki fogom mutatni ; — másrésztteljesen osztom ama — RiehmnéP kifejezett gyanút, hogya hetven fordító, vagy már előbb mások, az eredeti szö-

1 P. Brucker (La controverse et le Contemp. folyóirat 1886. szept.103. 1.) azt állítja, hogy e szavak : „et in terra Kanaan" nem találhatók aLXX. mindeu régi codexében.

< Handwörterbuch des biblischen Alterthums. Bielefeld-Leipzig. 1884.II. K. 1825. 1.

12 Az emberi nem kora és a szentirds.

veg 430 évét éppen azért rövidítették meg, hogy aztMózes nemzetség-táblájával összhangzásba hozzák.1

Megoszolván tehát a szentirási bizonyságok, pro etcontra lehet érvelni. Mi az egyptomi történelem synchro-nismusaira való tekintetből hajlandók vagyunk itt a hé-ber szöveg adatának a LXX. felett előnyt adni; okainka következők:

I. Zoan-Tanis városban találtak II. Ramses (XIX.dyn.) idejéből egy feliratot, melyen a következő adatolvasható: „mezori hónap 4-én Nub király 400 évében."Nub vagy Nubti hykschos király volt,2 és pedig mindenvalószinüség szerint a hykschos korszak vége felé ural-kodott. — Mivel pedig a zsidók kivonulása közönségesfeltevés szerint a II. Ramses után közvetlenül következőidőbe esik : a Nub királytól II. Ramsesig számított 400év egészen vagy legnagyobbrészt a zsidók egyptomi tar-tózkodásának idején belül esik. Ez tehát a héber szövegszámát igazolná.3

II. Alább kifejtendő okokból valószinü, hogy a zsi-dók a velük rokon hykschosok uralma alatt jöttek Egy-ptomba. Az uj ellenséges dynastia tehát bizonyára apásztor királyokat kiűző XVIII. dynastia, — vagy mivela zsidók elnyomatása ugy látszik, hogy nem tartott többszázadon át, — a XIX. dynastia. Azonban mindenesetreaz egyptomi tartózkodás idejére esik az egész XVIII.dynastia ; továbbá a hykschos uralom alatt és a XIX.dyn. alatt Egyptomban töltött idő. Már pedig ezen idő-szak hossza — akár Manetho kivonatolóit, akár az egy-ptomi emlékeket kérdezzük meg, — 400 évnél kevesebbrenem tehető. — Ugyanezen eredményre jutunk, ha aXVIII. dynastia kezdetének és a kivonulásnak ab-solut dátumára nézve az egyptologusokat megkérdezzük.

1 Hogy e helyen a héber szövegben olvasható számnak kell előnytadni, azt terjedelmesen és igen ügyesen bizonyítja Brucker i. h. (szept.fdz.) 101 — I I I . lapon.

* V. 5. Wiedemann, Aegypdsche Geschichte, Gotha, 1884. 295. 1.» V. ö. Brugsch, Geschichte Aegyptens, Leipzig, 1877. 242—3. 1.

Az emberi nevi kora és a szeniirds. 13

A XVIII. dynastia kezdetét Brugsch 1706-ra (másholi7oo-ra), Unger 1796-ra, Mariette i7O3-ra, Champollion-Figeac 1822-re teszi,1 mig a zsidók Egyptomból való ki-vonulását körülbelül 1300 ra teszik.2 A két szám köztikülönbség körülbelül 400, a mi megfelelne az egyptomitartózkodásnak.

Az Egyptomból való kiköltözéstől a templomépitésig.

A Királyok III. 6, 1. és II. Krón. 3, 2. szerint Sa-lamon a templom épitését megkezdette uralkodása ne-gyedik évében. Hogy pedig ezen időpont mily távolesik az Egyptomból való kiköltözéstől, megtudjuk III.Kir. 6, 1; verséből. — Azonban e versben ismét eltér ahéber szövegtől a LXX. fordítás. A héber szövegben ésVulgatában 480 évet, a LXX. fordításban 440 évet ol-vasunk.

Növeli a zűrzavart a Birák könyve, mely megemlítiminden egyes Biró kormányzási idejét s a megelőző vagykövetkező béke vagy szolgaság tartamát. Ha e számokatösszeadjuk, az összeg ugy a héber szövegben (480) minta LXX. fordításban olvasható számot (440) messze túl-haladja, mint a következő táblából kitűnik :

Josue halála után Chusan RasathaimMesopotamia királya uralkodott (Bir.3, 8.) 8 évig.

Othoniel (Bir. 3, 11.) 40 évig3 — „Eglon Moabita király (Bir. 3, 14.) — „ 18 „Aod és utána béke (Bir. 3, 30.) 80 „ — „Samgar (Bir, 3, 31.) rövid ideig — „ — „Jabin Asor királya (Bir. 4, 3.) — „ 20 „

1 Wiedemann Aegy. Gesch. II. 732 — 3 1. Azonban Bunsen 1625-reteszi. Lepsius 1591-re. De Lepsius az egyptomi tartózkodás idejét erősza-kosan löviditi meg.

• Részemről ezen absolut dátumokat nem osztom, s itt csakis aszámok közti különbségre fektetek súlyt.

• Ensebius szerint (Praep. ev. x. I4.) 50 vagy (Chron. arm.) 60 évig.

4 o—4 0

3232 2

—

67

1 0

8

évig. —» 7n

n

n

n

» Ifir

nn

14 Az emberi nem kora és a szentirás.

Barak Deborával (Bir. 5, 32.) 40 évig. — évig.Madianiták (Bir. 6, 1.)Gideon (Bir. 8, 28.)Abimelech (Bir. 9, 22.)Thola (Bir. 10, 2.)Jair (Bir. io, 3.)Ammoniták (Bir. 10, S.)Jephte (Bir. 12, 7.)Ahesan (Bir. 12, 9.)Ahialon (Bir. 12, 11.)Abdon (Bir. 12, 14.)Philistheusok (Bir. 13, 1.) — „ 401 „Sámson (Bir. 15, 20.) 20 „ — „Heli (I. Kir. 4, 18.) 402 „ — „

Sámuel kormányzási idejének tartama bizonytalan,de a Kir. I. könyvéből valószínű, hogy legalább

4O3évig — évig.Saul(Ap. csel. 13, 21. Jos. FI. Ant. VI. 14.)403 „ — „Dávid (II. Kir. 5, 4. III. Kir. 2, 11.) 40 „ — „Salamon 4-ik évében épült a templom 4 „ — „

463 év -f- m év.A birák előtti korszak tartama egy kissé bizonyta-

lan. Hogy a zsidók 40 évig voltak a pusztában, tudjuk;de Josue vezérkedésének tartamáról a szentirás nem szóls a régi irók nem egyeznek meg. Többnyire 27 és 30 évközt ingadoznak.4 — Éppen ily kevéssé bizonyos a Josueés Otoniel közötti időszak hossza. Hogy csak a Bir. 3, 8.emiitett 8 év esett-e közbe vagy ennél több, eldönteninem lehet. Mindenesetre merésznek tartom Reusch néze-tét, a ki 5 a Josue vezérségétôl Othonielig terjedő időszakhosszát 60 évre teszi. Mi tegyük azt a minimumra 8 évre.

1 Chron arm. szerint 20 évig.' LXX. szetint 20 évig." Mások mindkettőt 20 évre teszik.4 Josue életkorának (Józ 24, 29.) Kaleb életkorával (Józ. 14, 7. 10.)

való combinatiója ezt megerősíteni látszik. — A Josuera következő vénekuralma ugy látszik nem sokáig tartott. (Bir. 2, 10.)

6 Szentirás és természet ford. pesti növ. paps. 396. 1.

Az emberi nem kora és a szentirás. 15

Tehát az Egyptomból való kijöveteltől Josueig eltelt40 év ; Josue vezérkedett 30 évig. (Euseb, Praep. ev. X,14.) Ha e 70 évet a fentebbi számhoz adjuk, a kérdésesidőszak hossza lesz 463 -|- 70 + m = 644 év.

Ap. csel. 13, 20. találunk egy adatot, melyet néme-lyek ugy értenek, hogy az apostol Palaestina elfoglalá-sától Sámuelig 450 évet számit, ha ehhez a Palaestinafelosztása előtti 70 évet, Sámuel 40 (?) évét s a Sámuelutáni időt (84 év) hozzáadjuk, 644 évet kapunk, amimeglepően összevágna a Bir. könyvének adataiból nyertszámmal. Mivel azonban az Ap. csel.-ben emiitett 450 évmeggyőződésünk szerint nem a Birák korára, hanemÁbrahám hivatásától, vagy ami még valószínűbb Isaacfeláldoztatásától Palaestina felosztásáig terjedő időszakravonatkozik, itt komolyan számításba nem jöhet.

Ily módon csupán két adat : a Kir. III. könyvének(6, 1) adata és a Birák könyve számainak összeadásábóleredő adat olyan, melyeknek tekintélye komoly vita tár-gyát képezheti és képezi. Több hypothesis létezik azoktekintélyének megállapítása, illetőleg azok kiegyeztetésekörül.

1. Némelyek szerint III. Kir. 6, 1. foglalt szám ugya héber szövegben mint a LXX-ben meg van rontva.Ezt védi pl : Reusch1 s hivatkozik arra, hogy e szám„480" hapax legomenon, azaz: a szentirásban csak egy-szer fordul elő, tehát ha megromlott, nem lehetett a pa-rallel helyekből kijavítani. Hasonlóképen Raska 2 ugy ahéber szöveg 480 évét mint a LXX. 440 évét 540-bölszármaztatja, a héber szövegben számokat jelző betűkösszetévesztéséből s a másolók erroneum iudiciumából.Magyarázata azonban nagyon erőltetett.

2. Mások a Kir. III. könyvének adatát 12 nemze-déknek (40 évével) megfelelő, mesterségesen alkotott szám-

1 I. m. 396. 1.2 Die chronologie der Bibel. Wien, 1878. 35. 1.

i6 Az emberi nem kora és a szentirás.

nak tekintik (12 X 40 = 480.) — így Röckerath, Bun-sen, Lepsius, Bertheau.1

3. Mások a Kir. III. k. adatát védik s a Birákkönyvében foglalt számokat különféle forrásokból com-pilait s megbizhatlan adatoknak tekintik. így Ewald, kitSchäfer2 idéz. A. föltevés nem éppen absurd, de nehézvolna azt bebizonyítani.

4. Ujabb időben többen Eusebius8 s más régi ke-resztény és zsidó irók nyomán azt vitatják, hogy a Birákkönyvében a szolgaság évei a béke éveiben bennfoglal-tatnak. Mivel pedig a szolgaság évei 111 évet tesznekki, az egész korszak ennyivel volna megröviditendö. Azigy megmaradt 533 évet különféle önkényes föltevésekáltal 480 évre olvasztják le. Erre azonban Schäferrel4

csak annyit jegyzünk meg, hogy a szöveg elég világosanmegkülönbözteti a szolgaság éveit a béke éveitől s ki-mondja, hogy egyik a másikra következett.

5. Egy más ujabb hypothesis felteszi, hogy némelybirák egyidejűleg kormányoztak Palaestina különbözőrészeiben, tehát a liber iudicum chronologiájának némelyrésze parallel.5 De e nézet is nehezen egyeztethető mega szentirási szöveggel. Maga Schäfer még néhány jelen-téktelenebb hypothesis előadása után saját véleményét•terjeszti elő a következőkben :

6. Kétféle chronologiája van e korszaknak: egypontos, mely annak hosszát 480 évre teszi, s egy ke-vésbé pontos: a Birák könyvében. Az utóbbiban sok-szor (hétszer6) előfordul a negyvenes szám, miből való-szinü, hogy ez kerekszám, mely egy nemzedéket jelent.

1 V. ö. Schäfer, „Die biblische Chronologie vom Auszüge bis zumBeginne di=s babyl Exils." Münster, 1879. 68 — 71. lap — a hol e hypo-thesis beható czáfolatban részesül.

9 I. m. 71. lapján.s Chron. arm. ed. Migne, opp. Eusebii t. I. col. 168.' I. m. 72. 1.» V. Ö. Schäfer i. m. 73. 1.' Csak ötször.

Az emberi nem kora és a szentirás. i 7

(Valószínű, hogy az egy nemzedéken át tartó pusztaibolyongás 40 évére való tekintettel s még inkább, merta 40 szent szám volt, a zsidók régebben csakugyan 40évet számitottak egy nemzedékre.) Mivel pedig ténylegegy nemzedék csak 30—3$ évre terjed, minden 40 évhelyett ennyit kellene tenni s igy a kérdéses időszak100—120 évvel megrövidülne, s a Birák könyvének ésKir. III. könyvének idevonatkozó adatai közt az össz-hang helyre állana. De a hypothesis valamennyi közttalán legerőltetettebb s legkevésbé valószínű.

Már maga a nézeteltérés s még inkább az egyesszerzők érvei pro et contra mutatják, hogy e kérdés atudomány mai álláspontján a szentirástanból el nem dönt-hető. Sokan tehát az egyptologiához fordultak s jóllehete kérdést annak világánál sem dönthettek el — mertmint mindjárt látni fogjuk az egyptomi történetből islehet pro et contra érveket hozni fel ; — de annyit elértek,hogy ma a tudósok legnagyobb része a Kir. III. 6. 1.közlött számnak (480) ad előnyt. E kérdés fontosságaazonban bővebb megvilágítást igényel.

Az Egyptomból való kimenet ideje az egyptologia világánál.

A szóban forgó időszak egyik határpontja a tem-plomépités, másik az Egyptomból való kiköltözés.

A temlomépités idejét közelítőleg — 20—30 évnyiingadozással1 — meg tudjuk határozni ; ha tehát e kor-szak másik végpontját, az exodus idejét is sikerül lega-lább közelítő pontossággal megállapítani : ez által köze-lítőleg adva lesz e korszak tartama is. Ily meghatározá-sokra nézve csakugyan több kísérlet történt ; bizonyos-ságra azonban még ez ideig nem juthattunk. Még min-dig kétes, melyek az egyidejű események s az egyidejű

1 Némelyek Salamon halálának idejét 929-re (Brandes) vagy 932-re(Neteler) teszik, s igy félszázaddal eltérnek az eddig bevett számítástól.Azcnban nézetüket sem a szentirAsi chronologia, sem a profán történelemsynchronismusa nem támogatja.

2

18 Az emberi nem kora és a szenttrás.

fáraók; és az exodussal közönségesen egyidejűnek tar-tott fáraók (II. Ramses vagy utódja) absolut koránakmeghatározása még a legnagyobb egyptologusok közt vitatárgyát képezi. — Minden ide vágó combinatio alapjátManetho, Kr. e. a III. században élt egyptomi pap éstörténetirónak Josephus Flavius által1 fenntartott elbe-szélése képezi, melyet azért jónak látok itt terjedelme-sebben megismertetni.

Manetho beszéli, hogy bizonyos nép (homines ig-nobili genere) keletről Timaos2 egyptomi király alattbetört Egyptomba, azt (facile et sine bello) meghódította,s ott kegyetlen pusztitást vitt véghez. Azután saját ke-beléből egyet királylyá tett, kinek neve volt Salatis.

Ez Memphisben tartózkodott, a felső és alsó pro-vinciát adózóvá tette, s kivált keleten várakat épittetettaz Assyrok ellen. Avaris városát megerősítvén, abbannagy hadsereget (240,000 embert) helyezett el. Uralko-dott tizenkilencz évig. Utána uralkodtak: Baeon 44 évig,Apachnas 36 évig és 7 hónapig, Aposis (vagy Apochis)61 évig, Samnas (Janias) 50 évig, Ases (Assis) 49 évig.A nép neve volt hyksos, vagyis pásztorkirályok (vagyfogolypásztorok,8) merthyk a szent nyelven királyt (vagyfoglyot,) sos pedig pásztort jelent. Némelyek őket ara-boknak tartják. Mondja, hogy Egyptomot hatalmukbantartották 511 évig. — Azután a thebaisi királyok(Alisphragmuthosis4 és fia Thumosis vagy Themusis) el-lenök hadat indítottak, mely soká tartott ; végre™Avarisvárosába szorították őket, s ott ostrom alá vették. Nemtudván a várost bevenni, kiegyeztek az ostromlottakkalugy, hogy ezek elhagyva Egyptomot, a hova tetszik odamenjenek bántódás nélkül. Akkor családjukkal és vagyo-

' Contra App. I. ed. Coloniens. Opp. Jos. FI. 1961. col. 1039. seqq2 E szót többen köznévnek veszik, s honorabilisnak fordítják.« A hykschos szó utóbbi értelmezését ma áltaUban elvetik. I.. Wie-

demanu i. :r. 285. s k. 1.1 Eusebiusnál Misphragmnthosis.

Az embert nem kora és a szentirás. ig

nukkal 240,000-én a pusztán át Syriába mentek, s Jeru-zsálemet alapították.

Ugyancsak Josephus Manetho után alább beszéli,1

hogy Amenophis egyptomi király országából a pokloso-kat és egyéb tisztátalanokat a Nílustól keletre fekvőkőbányákba küldötte kényszermunkára, miután egy ha-sonnevű próféta elhitette vele, hogy csak ugy lesz „isten-látó" — a mi lenni kívánt, — ha azoktól országát meg-szabadítja. Később kérelmükre oda adta nekik Avarisvárosát. Elfoglalván ezt, vezérül választották OsarsiphusHeliopolisból (Hieropolisból) való papot, ki nekik törvénytadott, mely szerint isteneket ne imádjanak, az egyptomiakáltal szenteknek tartott állatoktól ne tartózkodjanak, ha-nem azokat áldozzák és egyék, s idegenekkel ne érint-kezzenek. Miután ezen és más, az egyptomi szokásokkalegészen ellenkező törvényeket adott nekik, felépittettevelők a város falait, s előkészítette őket a háborúraAmenophis király ellen. Maga követeket küldött Jeruzsá-lem városába a Themusis által kiűzött pásztorokhoz, sőket Egyptom ellen segítségül hivta. Akkor azok mintegy200,000-en Avarisba jöttek. Amenophis király is seregetgyűjtött, öt éves fiát Sethot, ki atyjáról máskép Ramses-nek is hivatik, barátjához az aethiopiai királyhoz kül-dötte, s 300,000 emberrel hadba indult ; de mivel ugyhitte hogy az istenek ellen harczol, még az ütközet előttvisszatért Memphisbe, s onnan seregestül az aethiop ki-rályhoz menekült s ott volt 13 évig. — Ez alatt a soly-miták és tisztátalanok gyalázatosán bántak a lakosokkal ;a városokat és falvakat felégették ; s nem elég, hogy aszentélyeket és istenképeket megbecstelenitették, hanemfelhasználták a megsüthető szent állatokat, s papokkalés prófétákkal vágatták le azokat. Mondják Q.kyszat), hogyaz a pap, ki nekik törvényt adott, heliopolisi születésűs Osarsiph nevű volt, s miután hozzájuk pártolt, Móses-nek neveztetett. Ezt beszélik az egyptomiak a zsidókról,— teszi hozzá Josephus.

' Contr. App. I. ed. colon. 1691. opp. Jos. FI. col. 1052.2 *


Később — mondja Manetho tovább — Amenophisnagy sereggel visszatérvén, fiával Rampsessel együtt apásztorokkal és tisztátalanokkal megütközött, őket le-győzte s a többit Syria határáig üldözte.1

Manetho itt nyilván két eseményt közöl. Az a kérdés,azok egyike vagy másika a zsidókra vonatkozik-e; s ettötfügg a chronologiai kérdés: mikorra esik a kivonulás.S csakugyan Manetho e helyének alapján három véle-mény jött létre.

1. Némelyek a zsidókat tartják hykschosoknak. Enézetben volt már Josephus Flavius,2 kit követnek a régizsidó tudósok általában, igy akarván emelni nemzetükdicsőségét. Több szentatya és régi egyházi iró ezt tar-totta ; sőt ezt tartják még ujabb időben is néhányan.

2. Mások szerint a zsidóknak semmi közük nem volta hykschosokkal ; mert ezeket már a zsidók Egyiptombajövetele előtt onnan ki is űzték.

3. Jelenleg általános azon vélemény, hogy Israelfiai a pásztorkirályok alatt jöttek Egyptomba, s valamely errekövetkező bennszülött dynastia alatt mentek ki.

Hogy a pásztorkirályok zsidók lettek volna, azt maáltalában tagadják s megczáfolja azt először is a chrono-

1 A görög és római Íróknál is találunk hasonló elbeszéléseket. ígyTrogus Pompejusnál, Straboná], Lysimachusnál s Tacitusnál, melyeket kö-zöl Duncker. Az ó-kor története, magy. akad. kiad. I. k. 348 — 55 lap. —Azonban legérdekesebb elbeszélés olvasható Diodornál, melyet abderaiHecataeus (I. Ptolomaeus kortársa) után közöl. A leírás egészen hasonló aManethoéhoz ; csakhogy sokkal határozottabban ki van emelve az, hogy akiűzött idegenek a zsidók ősei voltak. — Diodor szövegét fordításban lásdDunckernél i. m. 346. s k. lapján.

• Josephus hevesen kikel Manetho azon állítása ellen, mint ha azAmenophis által kiűzött poklosok és tisztátalanok a zsidók lettek volna-I. h. 1052 — 57. col.) Hivatkozik arra, hogy mig Manetho előbbi elbeszélé-sének forrását a „szent iratokat" l^zoa ynuMfiard) megnevezi, utóbbi el-beszélését önvallomása szerint mesékből és szóhagyományokból (íabulis vul-garibus) vette ; miért is Josephus ezt anilia deliramenta-nak és hazugság-nak nevezi, vagy a zsidók ellenségeitől vett hírnek tartja. Josephus különössúlyt fektet arra, hogy Manetho szerint a poklosok és tisztátalanok bennszü-lötteit voltali s a lázadás és üldözés közben elpusztultak.


lógta. Lauth szerint — kivel ebben a lényegre nézve leg-többen megegyeznek, — a hykschosok Salatis királyvezérlete alatt Kr. e. 2100 körül jöttek be, s Apo-phis királyuk alatt 1840. körül Kr. e. Amosis (a XVIII.— diospolisi dynastia alapitója) által űzettek ki 260 éviuralom után.1 — Az „apriu" nép pedig, mely alattsokan a zsidókat értik, Mineptah (Menoptah, Mer-neptah) utolsó évében Moses (Hasarsiph vagy Salich)vezérlete alatt ment ki.2 Továbbá igen helyesen jegyzimeg Wiedemann,3 hogy a zsidók és hykschosok egészszerepe, melyet azok Egyptomban játszottak, a két népazonosítása ellen szól. A hykschosok Egyptomban ural-kodtak, mig a zsidók József idejében is csak alattvalók,később meg éppen szolgák voltak. — Hasonlóképen mitsem tud a történelem a zsidók százados harczárói a benn-szülött fejedelmek ellen. — Azon körülmény meg, hogya pásztorok kiűzetésük után Jeruzsálemet alapították,éppen a zsidókkal való azonosságuk ellen bizonyít ; merttudjuk, hogy Jeruzsálem a zsidók kivonulása előtt régenlétezett s azt is tudjuk, hogy Jeruzsálem (Sebus) váráta zsidók csak Kanaan elfoglalása után századokkal —Dávid alatt — kerítették hatalmukba. — Ily formán az

1 Champollion —Figeac szerint 1822-ben Kr. e. — L'Egypte anci-enne. Paris 1863. 267. 274 és 295. lap.

a L. Lauth, Aus Aegyptens Vorzeit, Berlins, 1881. — 228. 238.281 — 82. 18. 320. 332. lapon; és v. ö. ugyancsak Lauth müveit: Mosesder Ebräer, Aegyptische choronologie, és Moses-Hosarsyphus-Salichus. —Nem hallgathatom azonban el, hogy sokan Lauth abbeli kísérleteit, hogyaz exodus nyomait egyptomi emlékekben feltalálja, elhibázottaknak tartják,így Wiedemann. (I. m. 492. 1.) — Az apriuk és zsidók azonosságát is, amit Chabas és Lauth erősen védelmeznek, Brugsch (i. m. 582 1.) és Wie-demann (i. m. 491 1.) határozottan tagadják. Hivatkoznak arra, hogy azapriuk már III. Thutmes alatt (XVIII. dyn ) mint lovasok szerepelnek, smég III. és IV. Ravnses alatt is Egyptomban vannak. Azonban lehetséges,hogy a zsidónép némely töredékei Egyptomban maradtak ; vagy az is lehet,hogy a késfibb Egyptomban talált apriuk nem zsidók, csak másféle semiták,a milyenek ugy a zsidók előtt, mint azok után Egyptomban nagy számmallaktak.

» I. m. 298. 1.


egész hykschos — zsidó atyafiság a zsidó írók hiúságáns azon sejtelmen alapul, hogy a hykschosok valószínűlegnomád semiták voltak. Azonban a hykschosok idejébenigen sok nomád nép volt ; valamint a zsidókon kivüligen sok más semita is volt : s igy merész a következte-tés, hogy a hykschosok nomád semiták — tehát zsidók.

De másrészt minden jel arra mutat, hogy Manethopoklosai és tisztátalanai alatt a zsidók értendők ; csak-hogy természetesen a szentirásban elbeszélt eseményegyptomi szempontból, a zsidók iránti megvetés és gyű-lölet hatása alatt van feldolgozva.

Mindazonáltal a zsidók és hykschosok is annyibanösszeköttetésbe hozandók, hogy a nomád zsidók a szin-tén baromtenyésztő, s velük talán faj és nyelv tekinte-tében is rokon1, pásztorkirályok alatt jöttek Egyptomba.Ez megmagyarázná a kedvező fogadtatást, melylyel otttalálkoztak, s melyben valódi bennszülött egyptomi Dynas-tia az annyira utált pásztornépet még József érdemeidaczára is alig részesítette volna. De megmagyarázza aztis, hogy miért támadták meg a trónjukat visszafoglaltbennszülött királyok oly elkeseredéssel a zsidókat ; mél-tán féltek, hogy a szapora zsidó nép csakhamar felülke-rekedik, s a pásztoruralom még sokkal élénkebb emlékezetben volt, hogysem annak ismétlődését a legbruta-Hsabb eszközökkel is megakadályozni készek ne lettekvolna. Ha tehát Manetho elbeszélését az exodussal össze-vetjük, igen valószínű, hogy a zsidók ősei a pásztorura-lom alatt mentek Egyptomba, s valamely bennszülöttdynastia alatt (a XVIII. vagy XIX. alatt) vonultak ki.E körülményből méltán következtetünk a kivonulás ide-jére ; azonban éppen az egyptomi chronologia bizonyta-lansága miatt a vélemények itt is megoszlanak.

i. Első vélemény az, hogy Jákob a pásztordynastiaalatt (talán Apophis király idejében) ment Egyptomba,

1 Brugsch szerint a bykschosok részben phoeniciaiak (charok) voltak,kik szerinte ősrégi idők óta megtelepedtek Egyptomban ; részben nomádsemiták (schasuk) vagy beduinok. (I. m. 207. sk. 217. sk. 1.)

Az emberi nem kora és a szeníirás. 23

s utódai a XIX. dynastia alatt II. Ramses Miamun alattnyomattak el és ennek utóda Mineptah (Menoptah, Mer-noptah) alatt vonultak ki. így Champollion-Figeac, Ebers,De Rougé, Chabas, Lauth, Lepsius, Brugsch, Lenormantstb. ' E vélemény hívei közül ismét

a) némelyek szerint II. Ramses uralkodott Kr. e.a XIV. században (Brugsch szerint 1333 —1300., Lepsiusszerint 1394—1328.); az exodus tehát II. Ramses utóda:I. Menoptah alatt, Kr. e. 1300 körül történt volna.

b) Mások II. Ramses korát tovább viszik vissza,így Lauth egész a XVI. századba Kr. e. (1577—1511.)s a kivonulás idejét Kr. e. i4Q2-re vagy 1491-re teszi.2

E nézet érveit alább közlendem.2. Másik vélemény azoké, kik a zsidók kivonulását

már a XVIII. dynastia idejére teszik. így pl. Raska 3

III. Tutmest tartja az elnyomónak, s utódját II. Ameno-phist (Amen-hetep), ki némelyek szerint 1573 —1565. ural-kodott, az exodus fáraójának. Azonban meg kell valla-nunk, hogy e nézet hivei sem számra, sem tekintélyrenem versenyezhetnek az előbbi nézet hiveivel. De viszonthangsúlyozzuk azt, hogy e második nézet bár kevésbévalószinü, lehetetlennek vagy tarthatatlannak nemmondható.4

Mint látjuk, az egész vita a körül forog, előszörvájjon a zsidók mindjárt a XVIII. vagy csak a XIX.dynastia alatt mentek-e ki ; másodszor, mikor uralkodtake dynastiák, különösen II. Ramses és Menoptah. — Köz-vetve függ a megoldás attól is mikor űzettek ki a pász-torkirályok, mert ettől függ a XVIII. és XIX. dynastiachronologiája.

> V. 5. Vigouroux La Bible et les découvertes modernes. Paris,1884—85. 4. kiad. II. k. 250. s k. 1.

! Aus Aegyptens Vorzeit, 332. lap.3 I. m. 191. 1.1 Wiederaann (i. m. 291. 493. s k. 1.) a kivonulást a közvetlen III.

Ramses előtti időre teszi, tehát körülbelül 1200-ra Kr. e. — De vélemé-nyével tudtomra egyedül áll.

24 Az emberi nem kora és a szêntirds.

Már pedig az első és második kérdésre még ez idöszerint határozott feleletet adni nem lehet, hanem csakközelítő, valószínű számításokkal kell beérnünk,1 — Éppigy a hykschosokról is van elég hypothesis, de kevésbizonyosság. Még az sincs eldöntve, hány pásztordynastiavolt, s melyek voltak azok. Manetho kivonatolóinak ada-tai igen eltérők. A Vetus Chronicon és Eusebius szerinta XVII. a pásztordynastia, de az az előbbi szerint 103évig, Eusebius szerint 106 évig uralkodott. Julius Africa-nus azt állítja, hogy a XVIIen kívül (melynek 153 éviuralmat tulajdonit) a XV. és XVI. is pásztordynastia lettvolna. — S éppen itt hagynak bennünket cserben azegyptomi emlékek is. Az abydosi királytábla a XII. dy-nastiáról közvetlenül a XVIII-ra ugrik, pedig ezek köztBrugsch szerint2 legalább 500 év fekszik. A híres turinipapyrus királysorozata is éppen e pontban a leghiányo-sabb. — Az ujabb egyptologusok többnyire a XV. dynas-tiát tartják pásztordynastiának, de többen e mellett a

XVI. és XVII-et is. Ismét mások szerint tulajdonképen aXVII. a pásztordynastia ; a XV. és XVI. bennszülött,de a nomádoknak kedvező dynastiák, melyeket éppenezért gúnyból neveztek el hikschosdynastiáknak. Azis kérdés, hogy a bennszülött és pásztordynastiákmind egymásra következtek e, vagy részben együtturalkodtak.3 Ily körülmények közt nem csoda, haachro-nologiában is quot capita tot sensus.

Absolut bizonyosságról tehát mai nap még szó semlehet, csupán véleményekről és hypothesisekröl. És pediga fent közölt három vélemény közül az a) alatti feltét-

1 Bizonyítja ezt a szaktudósok által felállított időszámítások eltérése.Maga Brngsch-Bey bevallja, hogy az egyptomi chronologia csak a XXVI.dynastia kezdetétől olyan, hogy kevés kívánni valót hagy hátra. (GeschiehtAegyptens, Leipzig, 1887. 36. lap.)

• I. m. 37. s. k.« Brngsch szerint (i. m. 174. 1.) a XV. és XVI. voltak a pásztor-

dynastiák, melyekkel egyidejűleg uralkodott a XflI. és XVII. tebai törvé-nyes, és a XIV. sachaui (xoita) törvénytelen bennszülött dynastia.

Az emberi nem kora és a szentirds. 25

lenül elvetendő; a b) és 2) alatti mindegyike mellett lehetérvelni, legvalószinübb azonban a b) alatti vélemény.

Feltétlenül elvetendő mondom az a) alatti vélemény, melyszerint Kr. e. 1300. körül jöttek volna Egyptomból.

1. Mert határozottan ellenkezik ugy a Birák, minta Kir. III. könyvének adataival. A Mózestől Salamoniglefolyt történetet három évszázad keretébe szorítani lehe-tetlen. Ha tehát teljesen bebizonyulna, hogy II. Ramsesa XIV. században uralkodott, okvetlenül fel kellene adniazon állítást, hogy ő alatta a zsidók még Egyptombanlettek volna. Azonban

2. több jel arra mutat, hogy II. Ramses nem a XIV.században, hanem jóval előbb uralkodott, s az ujabbanlábrakapott ellenkező nézet II. és III. Ramsesre vonat-kozó emlékek összetévesztésén alapul. Ezt gyanittatják akövetkezők :

a) A medinet-habui templomban III. Ramses 11évéből fel van jegyezve a Sothis (Sirius) csillag keltekövetkező szavakkal : „a vegetatio első hónapja (Thot),a Sothis csillag megjelenése, Ammonnak az istenek kirá-lyának bemutatandó áldozat napja."1 — Érteni kell aSothis keltét Thot hónap elsején ; mert ha más naprólvolna szó, az szokás szerint jelezve volna.

Tehát III. Ramses 11. évében a Sothis Thot hónapelső napján tűnt fel azon évben először, vagyis a kérdésesév egy Sothis korszak első éve volt, melyben a csilla-gászati sidericus év (annus fixus) kezdete — a mit aSothis első feltűnése jelzett, — és a polgári év (annusvagus) kezdete összeesett. Ez pedig Kr. e. 1322-ben (saz előtt minden 1461-ben) történt.2 így tehát III. Ramses11 éve volt 1322. Kr. e. Uralkodott tehát III. Ramses 1333.(vagy I335.)évtől 1301-ig (vagy 1303-ig) Kr. e.3 Mivel pedig

1 Németül (Biot után) idézve Schafernél, i m. 94. lap.s Faselius, Altägyptische Kalenderstudien, Strassburg és London,

1873. 4. lap.1 Éppen ezen időre teszi Brugsch II. Ramses korát. Feltéve tehát

hogy Biot a közlött számításban nem csalódott, Brugsch II. és III. Ram-sest összetévesztette.

2 6 Az emberi nem kora és a szentirás.

II. és III. Ramses közt csaknem két század fekszik, II.Ramses uralkodása Kr. e. a XVI. századra volna teendő.

b) Egy elephantinei, Chnum vizesés-isten tiszteletéreszentelt templom romjaiból fennmaradt s jelenleg aLouvreban őriztetik egy kődarab, melyen egy nagyobbkalendariumszerü felirat olvasható. E kőtöredék érdekeschronogiai adatot tartalmaz. Epiphi hónap 28 napja vanott mint a Sothts (Sirius) csillag keltének napja megje-lölve, a mi Biot számitása szerint 1445. július 12-nekfelel meg Kr. e. — E követ sokan a XVIII. dynastiavalamely királyának korából származtatják ; de könnyenlehetséges, hogy mint Wiedemann Ungerrel együtt gya-nitja, a kő II. Ramses korából való, a ki Elephantinekörnyékén szintén sokat épitett. Ily módon II. Ramseskora ismét Kr. e. a XV. századba esnék.1

c) Még régebbre teszi II. Ramses korát egy sar-kophagján talált kép, mely Seyffarth szerint a csillagokállásának 1693-ban felel meg.2 Ez év tehát születésénekvagy halálának éve volna, s igy II. Ramses élete Kr. e.a XVII. századba nyúlnék vissza.

Azon véleményt, hogy a kivonulás a XVIII. dynastiaalatt történt, támogatja ugyan a Birák könyvének chro-nologiája ; de szemben áll vele III. Kir. 6, 1. verse. Annyibizonyos, hogy egyptologiai szempontból semmi döntőérvet még eddig e nézet ellen felhozni nem lehet s igyazt kiki joggal követheti.3

Mi azonban valószínűbbnek tartjuk a harmadik —III. Kir. 6, 1. versének is kedvező — véleményt, hogy

• V. ö. Wiedemann Aegypt. Gesch. 363. lap. — Továbbá RiehmHandwörterbuch des bibi. Alterthums. II. 1824. 1. Zeitrechnung czikk.

* Wisemann. A tudomány összhangzásban a kinyilatkoztatással.293 lap.

s E nézet mellett látszik bizonyítani egy Ht. Tutmes (XVIII. dyn.)korából fennmaradt kép az abdel — gurnahi dombba vágott egyik sirkamrafalán, mely téglátvető, határozottan zsidó arczvonásu férfiakat ábrázol, hátukmögött a szentirás emiitette felügyelökkel. (Brugsch i. m. 35g. lap.) A képSoos müvében (A keresztény állásp. a term. II. 470—71. lapján) látható.Hogy azonban a zsidó arczvonásu munkások éppen zsidók-e, az kérdés.


a kivonulás II. Ramses utódja Menoptah alatt történt,de II. Ramses Kr. e. a XVI. században uralkodott. Ér-veink a már felhozottakon kívül a következők :

1. A XVIII. és XIX. dynastia fáraói hadjáratokatintéztek Ázsiába. így pl. Ahmes, (Amosis) I. és II. Tut-mes. Különösen az utóbbi hosszú ideig szerencsével küz-dött a Khéták és a Kanaanita népek ligája ellen. — AXIX. dynastiából I. Seti, I. de kivált II. Ramses Ázsiaközeleső népeit csaknem mind leigázta. — E hatalmasfáraók hadjáratai a zsidók országát ha az már Palestiná-ban lett volna, vagy eltörölték volna a föld színéről, vagylegalább is fenn volna az ellenök folytatott harczok em-léke a szentirásban.1

2. A másik érvet II. Móz. 1, 11. szolgáltatja, a hololvassuk, hogy a zsidók a többi kényszermunka köztPithom és Ramses2 városok épitésére is kényszerittettek.Már pedig az utóbbi név nyilván valamelyik Ramses— valószínűleg a nagy épitő II. Ramses — korára vall.

3. A zsoltáros szerint (77, 12. 43.) Mózes csodáitZoan-Tanisban művelte Fáraó előtt ; már pedig e városII. Ramses és utóda Menoptah kedvencz tartózkodásihelye volt.3

4. Brugsch feltűnőnek találja,4 hogy II. Menoptah ha-láláról és utolsó viselt dolgairól következetesen hallgatnaka feliratok, mintha csak valami titkolni valójuk lett volna !„Der Stumme Grabhügel über dem erlebten Unglück."

Nézetünk szerint tehát a kivonulásban szereplő FáraóMenoptah volt; II. Ramses jellemével az exodus-fáraó in-gatagsága nehezen egyeztethető meg. Azonkívül ManethoAmenophisa is egészen Menoptahra emlékeztet. II. Ram-ses uralkodási idejét pedig Lauthtal 1577 — 1511-re teszszük.

Ha 1511-ből Menoptah 19 évi uralkodását, —mely-nek a Verestengernél történt catastropha vetett véget —

1 így Schäfer i. m. 98. 1.1 LXX, szerint: Pithom, Ramses is On.> V. ö. Brngsch i. m. 582. 1.« I. m. 583. 1.


levonjuk, az 1491/92. évet kapjuk. Mivel pedig Salamontemplomának építése valószinüleg 1010—1030 évek közttörtént, a kettő közti különbözet körülbelül 480 évet ad,a III. kir. 6, 1. versével megegyezöleg. Az egyptomi tör-ténet synchronismusa ily módon meglehetős valószinüség-gel a III. Kir. 6, 1. közlött szám mellett látszik bizonyí-tani.— Ne feledjük azonban, hogy mindez csak coniectura,mert eddig a kivonulásnak minden kétséget kizáró nyo-maira akadni az egyptomi emlékekben nem sikerült; sha meggondoljuk, hogy az egyptomiakra ily szégyenleteseseményt egyptomi ember bizonyára meg nem örökített,— legalább hiven nem — : még reményünk is kevéslehet, hogy e tekintetben valaha teljes bizonyosságrajuthatunk.

A templomépitéstöl Krisztusig.E korban a zsidó nép már élénk érintkezésben volt

más népekkel, miért is történelme a szomszéd népekévelössze van fonva. Azonfelül, ugy a zsidó, mint a szom-széd népek története ismételve irásba foglaltatott. Ilymódon elég megbízható közelítő adataink vannak, l'eljesószhangzás azonban a források közt nincs, éppen azért,mert a források — zsidóknál ugy mint nem zsidóknál— sok szövegváltozást szenvedtek, kivált a számokban.Mi azonban czélunkhoz hiven csak az emberi nem korá-nál tekintetbe jövő nagyobb eltérésekre terjeszkedünk ki.

Salamon király a templomépitést megkezdette ural-kodása 4-ik évében1 s hét év múlva, uralkodása i i i kévében befejezte azt.2 — Lássuk hányadik év volt ezKrisztus születése előtt.

Salamon uralkodott 40 (nem 80 évig, mint későbba Rabbinusok költötték) évig, tehát a templomépités meg-kezdése után még 37 évig.

Salamon halála után két részre szakadt az ország,s az egyes országokban III. és IV. Kir. s II. krón. tanu-sága szerint a következők uralkodtak :

• III. Kir. 6, I. és II. Krón. 3, 1.• III. Kir. 6, 37—38.


Jicda • országában.RehabeamAbiaAsaJosaphatJoramAhasja

Ez évben tévével összeesettAthaliaJoasAmaziaUziasJothamAchaz

173

41

2581

évign

»

n

n

r>

. i. Achasja <, Iehu mind

74029

521616

Hiskia (23+) 6

Ez évben ív. :

évig»n

n

n

n

n

Israel-országában.I. JéroboamNabadBaasaElaZimriOmriAchabAchasjaJoram

22 évig2 „

(22) 24 „2 »

—1 2 „22 „

2 »1 2 n

első évében, mely Jóram 12.a kettőt megölte.

IehuIoachazIoasII. JéroboamInterregnum?ZachariaSchallumMenahemPekachjahPekachInterregnum ?Hosea

28 évig

17 »16 „41 »1 1 »

V. „V, „10 „

(3) 2 „20 „

8 „9 „

Salmanassar (vagy utódja: Sargon-Sarrukin) Samariát elfoglalta

Összeg 261.Hiskia mégManassesAmonJosiasJoachazJojakim

23

552

31

V*1 1

és feldúlta.illetőleg 260 év

évign

n

n

n

n

Tehát261+133+37évei száma atés után) =plo viépitéstöl

7 hónap.

(Salamontemplomépi42,1 év a tevi-Jeruzsálem

\Jojachinvagy JechoniasJZidkia

pusztulásáig.

I I

3O Az emberi nem kora és a szentirás.

Két időpont van, melyben a két ország paralleltörténete érintkezik : egyik Jehu uralkodásának kezdete,másik Samaria pusztulása.

Ha az egyes királyok éveit a két országban Jehuig,aki mindkét ország királyát egyidejűleg megölte, össze-adjuk, Juda királyai számára 95, Israel királyai számárapedig 98 évet nyerünk. Több kísérlet történt ezen eltéréskimagyarázására.1 A különbség vagy szövegromlásbólvagy az elődök és utódok együtt uralkodása idejénekkülön számításából, vagy más hasonló okból ered.2

Samaria pusztulása a másik érintkezési pont. Tör-tént Israel királyának Hoseasnak kilenczedik, s Hiskias-nak Juda királyának hatodik évében ; tehát e két idő-pont ismét összeesik. De ha Juda királyainak uralkodásiidejét Hiskias 6 évéig összeadjuk, 261 évnyi összegetkapunk ; ellenben Israel királyai uralkodási éveinek ösz-szege Hoseas kilenczedik évéig csak 241 évet tesz ki.3

E jelentékeny különbség oka már tisztán pontatlan-ság nem lehet, hanem az adatoknak kell hibásaknaklenniök. A hiba eredhetett a számok corruptiójából, dekérdés, hol történt a corruptió ? Némelyek, — kivált aprotestánsok — Judaország királyainak éveiből nyertösszeget tartják a valóságnál nagyobbnak, s azt megrö-vidítik, különösen az által, hogy Uziás 52 évének nagyobbrészét az atyjával és fiával való együtt uralkodásba szá-mitják be.4

Mások — kivált a kath. tudósok — feltételezik, hogyIsrael országának királyai közt legalább 29 évnyi hézagvan. Némelyek e hézagot ugy töltik ki, hogy II. Jeroboám uralkodását 11, és Pecach uralkodását 8 évvel

1 V. ö. Schäfer i. m. 77—81. lap.« Riehm szerint (Handwörterb. II. 1805. 1.) zc. eltérés oka az, hogy

a két ország különböző módon számított ; Judaeaban a csonka éveket egé-szen az elődnek számították be (Nach-Datirung), mig Israelben a csonkaévet mind az előd, mind az utód éveihez hozzászámították teljes év gyanánt.

8 Jehu uralkodása kezdetétől Samaria pusztulásáig Israelben számit-tatik 343 év 7 hóuap, Judában 16; év; tehát a különbség 21 év és 5 hónap.

4 így Riehm, Handwörterb. II. 1814 —17. lap.


hosszabbra teszik, mint a szentirási szöveg állítja.,1 s ilymódon toldják be a 19 évet. Mások IV. kir. 15, 1. a 8.verssel, combinálva II. Jéroboam után 11, — és IV. kir.16, 1. a 17, 1 versével combinálva Pecach után 8 éviinterregnumot vesznek fel. Ujabb időben e feltevés ál-talános.2

Judaország királyai uralkodási éveinek összeadásá-ból 431 évet kapunk. Lehetséges azonban, hogy e számsem egészen helyes ; s e korszak pár évvel rövidebbvagy hosszabb volt ; ugyanis

a) Nem lehetetlen, hogy némely szám idő folytánkritikai okokból megváltozott.3

b) Lehetséges, hogy egyik-másik király már atyjaéletében kormánytárs volt, s igy néhány éve atyja ural-kodásával összeesik.

c) Valószinü, hogy néhol azon év, melyben vala-mely uralkodó meghalt, keleti szokás szerint az előd ésutód uralkodási éveihez egész év gyanánt számíttatotthozzá. (Niehm szerint Jehu után mindakét országban igytörtént.) Vagy egy másik keleti szokás szerint a csonkaév egészen az elődnek számíttatott be (Nachdatirung)vagy egészen az utódnak (Vorausdatirung.)

d) Valószinü, hogy e szám már a keresztény kor-ban is változott. Ezt gyanittatják velünk a régi keresz-tény irók adatai, kik szintén a szentirás tekintélyére hi-vatkozva, Juda királyainak összes idejét 439 (ClemensAlex.), 442 (Eusebius ; de máshol 432-re), 436 (Chroniconpaschale), 435 (Syncellus) évre teszik. Josephus Flaviusmeg éppen 466 sőt 511 évet számit. De e szám vagyszövegrontás müve, vagy azon rabbinusi feltevésen ala-pul, hogy Salamon 80 évig uralkodott.

1 így Raska i. m. 71. 1." Bővebben 1. Scbafernél i. m. 85 —88. lap.3 Riehm itt kétféle számokat Uülöoböztet meg : hagyományon ala-

pulókat, mint pl. a kormányzás tartama, s a királyok uralkodási éveitőlszámított adatok; — és synchronisticus, vagy az iró combinátióján alapulószámokat. De nagyon téved, midőn az utóbbiakat már eredetileg kevésbétekintélyeseknek tartja. (Handwörterb. II. 1803 1.)


E korszak tartamára vonatkozó profán történelmi synchro-nismusok.

Oly synchronismusok, melyekből e korszak kezde-tét teljes bizonyossággal meg lehetne határozni, nincse-nek ; de van mégis néhány oly történelmi adat, mely arranémi világot vet.

Egyptotn története Salamon idejétől kezdve ismételveérintkezik Israel népének történetével; de ezen érintke-zési pontok csak arra szolgálnak, hogy a szentirási elbe-szélést s annak chronologiáját lényegében igazolják, derészletes chronologiai meghatározást nem lehet azok alap-ján tenni, nem lehet éppen azért, mert az illető egyptomiesemények és személyek ideje is egész a XXVI. dynas-tiáig nagyon bizonytalan.

Az assyriai és babyloni történet hasonlóképen elégsynchronisticus eseményt tartalmaz.1 Teljes összhangzás-ban azonban az assyr chronologia a szentiráséval nincs;s ez nem is csoda, ha meggondoljuk mily bizonytalan achronologia mindkét részről.2

Legmegbízhatóbb Synchronismus Nebukadnezár ex-peditiója Jeruzsálem ellen Sedekiás 9 évében és a városbevétele Sedekiás 11 évében.

Tudjuk Ptolomoeus canonjából,3 hogy Nebukadnezár1 Kzeket bővebben tárgyalja Schäfer i. m. 125—138 és Schrader

Keilinsch. und das A. T. II. kiad. 356 —421. lap.* Maguk az assyr történelem legpontosabb forrásai : az eponytn-listák

(893—666-ig), melyek egyébiránt a történelmi előadásban a szentirással alegszebben egyeznek — a számokban a szentirástól többé-kevésbé eltérnek,s tulajdonképen csak Samaria pusztulásának évében (722. Kr. e.) egyeznekmeg vele. Az eltérés valószínűleg onnan ered, hogy a szentirás, Berosus ésaz ékiratok által emiitett Phul király, mint a ki tulajdonképpen nem assy-riai, hanem babyloni király, az eponym-listában hiányzik.

• Ea egy kortani tábla, mely Babylonban kezdetett meg, onnan későbbEgyptomba jutott s ott folytattatott. Számunkra fenntartotta Claud. PtolomäusKr. u. a II. században élő csillagász. E táblázatbanNabonnassartól kezdve ('747.Kr. e.) fel vannak sorolva a babyloni, perzsa, görög királyok, a ptolomäu-sok és a római császárok, uralkodási éveikkel együtt. A táblázatban évről-évre fel vannak soiolva a csillagászati észleletek, a mi ait teljesen ellen-őrizhetővé tette s hitelességét minden kétségen felül emelte.

Az emberi nem kora és a szeniirds. 33

606—565-ig Kr. e. uralkodott.IV.Kir. 24, 5. és k. továbbá25,1. ésk. valamint Jerem. 52, 1. és kk. II. Krón. 36., 20. s. k. ta-núsága szerint Nebukadnezár uralkodása nyolczadik évé-ben — 600 vagy 599-ben K. e. — Jojachim királylyal anemeseket és még 10,000 embert fogságba hurczolt, sJojachim helyett királylyá tette Sedekiást. Miután ez ural-kodása kilenczedik évében (591—590. Kr. e.) Nebukad-nezár ellen fellázadt,1 eljött a babyloni király serege, skét évi ostrom után Sedekiás tizenegyedik és Nebukad-nezár 18 vagy 19 évében2 vagyis 588-ban (vagy 589-benvagy 590-ben) Kr. e. Jeruzsálemet bevette s elpusztította.3

Nagyfontosságu, de nem elég pontos Synchronismusa Salamon-féle templom építésére, Carthágó alapítása.

Jos. Flavius4 Hirám első évétől Pygmalion 7. évéig,midőn ennek testvére Carthagót alapította, 155 évet és8 hónapot számit; tehát Hirám 12. évétől, melyben Sa-lamon a templomépitést megkezdette Carthágó alapítá-sáig 143 évet és 8 hónapot.

Lehetséges azonban, hogy a Hirám és Pygmalionközti uralkodóknál — keleti szokás szerint — az ural-kodás első és utolsó éve teljes év gyanánt van számítvas így egy és ugyanazon év kétszer számítva: egyszermint az előd utolsó, másszor mint az utód első éve. —Ha ez így volna, e czimen 9 évet kellene levonni s azösszeg 134 évre olvadna le.

Kérdés már most, mikor épült Carthago ? Aelianusszerint 1243. vagy 1233. Kr. e. — Eusebius különféleadatokat közöl: 1039. 1050. (1040.) 1015. 892. 856. 818.Vellejus Paterculus szerint 819. — Ugy látszik, hogy892. mellett legjobb érvek szólnak.5

Ily módon tehát Salamon temploma épült volna,vagy 892 -f- 144 = 1036-ban, vagy a mi valószínűbb

1 Jer. 52. 4.• Jer. 52, 12.» Ideler Nabonassar 162. évére = 586. Kr. e. teszi. Chronologie,

Berlin. 1825. I. 529. 1.1 C. App. I. a kölni 1691. Weidmann, kiadás. 1043 s. k. col.• Ezt bizonyítja Raska, i. m. 81—82, lapján.

3

34 Az emberi nem kora és a szeniirás.

135 -f- 892 == 1027-ben Kr. e.1 E szám azonban csak meg-közelitő szám s nagy hiba volna akár e mellett, akármás mellett határozottan állást foglalni.

Részünkről még ujabb időre teszszük ezen eseményt.— Bizonyosra vehető, hogy Jeruzsálem pusztulása történt558-ban. A tetnplomépitéstől eddig mint láttuk eltelt va-lószinüleg 431 év; e két számot összeadva, a templom-épités éve gyanánt Kr. e. az ioig évet nyerjük. Nézetünkszerint e szám, ha talán egy-két évvel hibás is, legköze-lebb áll a valósághoz.

Áttekintés.Héber. LXX. Samariai.

Ember teremtésétől Vizözönig 1656 2242 1307Vizözöntől Ábrahám születéséig 352 1232(1132)1002

(292) (1172,1072X942)Ábr.szül. — Egyptombaköltözésig 290 290 290Egyptba. költözéstől az exodusig 430 215 215Exodustól a templomépitésigTemplom ép. — Jer. pusztulásáigJer. pusztulásától — Krisztusig

Összeg.Héber. LXX. Samariai.

Maxim. 4391« 5642^ 4477Minim. 4167} 5318J 4253

II. RÉSZ.

II. A hagyomány az ember korára vonatkozószámításokról.

Az egyház mint mindenben, ugy e kérdésben isfolyton szem előtt tartotta sz. Ágoston azon elvét : innecessariis unitas, in dubiis libertás. Erről tanúskodik akath. tudósok eltérő nézete ; de különösen az egyházeljárása a különféle szentirási szövegekkel szemben.

1 Raska u. o.


Mint a zsidó tudósok (Jos. Flavius, Philo, Talmud)K. u. a II. századig a legnagyobb tisztelettel viseltetteka LXX. iránt, sőt közönségesen azt használták, ugy azegyház is — bár a héber szöveget teljesen nem mellőzte— keleten a LXX. fordítást, nyugaton pedig egész aVI. századig, azonkívül a LXX. után készült Itala nevűlatin fordítást használta ; és pedig sz. Ágoston tanúságaszerint1 oly általánosan, hogy a keletiek közül legtöbbenazt se tudták, van-e még más fordítás ezen kivül, sőtsokan, mint pl. sz. Ágoston,2 azt határozottan inspirált-nak tartották, amely nézetet némi tartózkodással s leg-alább egy időre sz. Jeromos is vallotta.3 — E szövegbőlkészült több fordítás is. Nem csoda tehát, ha a hivatalosszentirási szöveg számait, és különösen az ember koráravonatkozó adatait a keresztény irók nemcsak elfogadták,hanem még a héber szöveg adatainál is többre becsülték.Ezen adatok plane az egyház liturgiájába — a martyro-logiumba — is felvétettek, s igy mintegy hivatalos hely-benhagyást nyertek.

Csak a VI. században, midőn a Vulgata forditás anyugati egyházban használatba jött, kezdették a LXX.forditás számait elhagyni s helyettük a héber szövegneka Vulgata által népszerűsített adatai is polgárjogot nyer-tek a LXX. adatai mellett. — Az egyház azonban sohabem egyik, sem másik számitás mellett állást nem foglalt.

Eusebius előtti zsidó- és keresztény tanúbizonyságok.

A zsidó hagyomány legrégibb és legtekintélyesebbképviselője e kérdésben Josephus Flavius. Müveiben szám-talan chronologiai adatokat közöl az ó-szövetségi történe-lemre vonatkozólag, a melyek azonban — kritikai vál-tozások, vagy későbbi kontárok oktalan javitgatási kí-sérletei folytán — egymásnak lépten nyomon ellenmon-danak.

1 De civ. D. XVIII. 63, 1.• Dr civ. D. XVIII. 43.• V. ö. Zschokke Hist. S. A. T. 2. kiadás, 418—419. lap.


Ant. I. cap. 4. (máshol 5.)1 mondja: „Vim autemimbrium coepisse ait (Moyses) 27. mensis (secundi) postannum ab Adamo primo homine bis millesimum sexcentesi-mum quinquagesimum sextum." De még ugyanazon laponközli Ádám utódainak nemzetségtábláját, melynek össze-adásából a vízözön előtti korszakra csak 2193 (más ki-adás szerint 1893) évet nyerünk. Egyik vagy másik adatcorrumpálva van ; máskép nem mondhatná Josephusugyanott: „Hi anni (successorum Adae) in unam summámcontracti suprascriptum tempus conficiunt." A két szám,tehát eredetileg egyforma volt.

A vizözön utáni genealógiát szintén közli Josephus2

s abból Ábrahám születéséig 295 évet kapunk, jóllehetJosephus, csak pár sorral fentebb mondja, hogy Ábra-hám a vizözön után 292-ben született.

Ant. II. 13. szerint a zsidók Egyptomból kimentek430-ban Ábrahám Canaanba jötte után, s 215-ben JákobEgyptomba költözése után. Ezzel körül-belül megegyezazon állítása,3 hogy a templomépités az Egyptomból valókijövetel után 592 ben, Ábrahám Canaanba jövetele utánpedig 1020 ban történt, ugyanis 1020—592=428.

Josephus adataiból tehát kettő tűnik ki. Először,hogy az ö idejében a mazoreticus szöveg számainál na-gyobb számok is forgalomban voltak a zsidók közt, sígy talán a számokban a LXX. adataira hasonló hébercodexek is voltak. Kitűnik másodszor, hogy az ő idejé-ben az emberi nem koráról sőt az egyes bibliai korsza-kokról sem voltak a zsidóknál megbízható traditiók.

A zsidó hagyomány másik tanuja a Seder olam rabbaczimü munka, mely Kr. u. a II. századból származik sszerzője valószínűleg R. Jose Ben Chalefta. E chronolo-gicus mü számit

Ádámtól a vizözönig 1656 évetA vizözöntől Ábrahám hivatásáig 367 „

' A kölni 1691. kiadás 9. columniján.« Ant. I, 7. Kölni 1691, évi kiadás 15. col." Ant. VIII. 3, Ugyanazon kiad. 259. col.

Az embert nem kora és a szentirds. 37

InnenEttőlInnenInnen

az exodusiga templomépitésiga templom elpusztulásáigKrisztusig

43°4804 1 0

évetnn

n

3933 évet1

A chronologiára vonatkozó zsidó hagyomány har-madik tanuja a zsidó világáéra.* A zsidók a világ terem-tésétől Krisztusig 3762 évet számítanak. Érdekes, hogyezen aera a vízözön előtti kort a samariai szöveg szerintszámítja, t. i.

Ádámtól a vizözönig 1307A vizözöntől Ábrahám születéséig 291Innen az exodusig 504Az exodustól a templom építésig 592Ettől Jeruzsálem pusztulásáig 477Ettől Krisztusig 591

37028

A keresztény hagyomány tanúi közt első helyenemlítendő a római Martyrologium, mely az egyháznaknyilvános bizonysága, ha nem is a mellett, hogy a LXX.fordítást kövessük, legalább a mellett, hogy a héber szö-veg chronologiáját követni nem okvetlenül szükséges.

A római Märtyrologium deczember 25-én Üdvözítőnkszületésének idejét következőképen határozza meg: „Annoa creatione mundi, quando in principio Dens creavit coe-lum et terram, quinquies millesimo centesimo nonagesimonono ; a diluvio verő anno bis millesimo nongentesimoquinquagesimo septimo ; a nativitate Abrahae anno bis-millesimo quintodecimo; a Moyse et egressu populi Israelde Aegypto anno millesimo quingentesimo decimo ; abunctione David in regem anno millesimo trigesimo se-cundo" — — született az Üdvözítő. E számoknak egy-

' V. ö Raska i. m. 328—333. lap.1 Hogy mikor jött haszuálatba, nem tudjuk; de mindenesetre a Tal-

mud befejezése után, mert ez még más aerákat használ.• L. Raska i. m. 333—335- lap.


másból való kivonása által a következő számokat nyerjükaz egyes ó szövetségi korszakok tartama gyanánt:

Ádámtól a vizözönig 5499—2957=2242 évA vizözöntől Ábrahámig 2957—2015= 941 „Ábrahámtól az exodusig 2015 — 1510= 505 „Az exodustól Dávidig 1510—1032= 478 „Dávidtól Krisztusig 1032 „

Összeg 5199 évAz első és harmadik szám mint látjuk megegyez a

LXX. fordítás számaival ; a második szám a samariai szö-veg adataival, de a többi szám sem ezekkel, sem a maso-reticus szöveg adataival össze nem vág, tehát valószínű-leg e háromtól különböző recensióból vagy fordításbólvan merítve.

Az első századok szentatyái és egyházi irói a Meg-váltó születését 5500. sőt 6000. évre tették az ember te-remtése után.

Alexandriai sz. Kelemen (f 217 körül) — a StromataI. könyvében számit

Ádámtól a vizözönig 2148 évetSem születésétől (100 évvel a víz-özön előtt) Ábrahám 75 évéig 1250évet; tehát a vizözöntől Ábrahám100 évéig 1175 „ 11 'Innen az exodusig 616 „ HA pusztai bolyongásra 40 „A biroktól Sámuelig 463 „Sámuelre és Sauira 20 „Dávidtól Jedekias 11 évéig 483 „Innen Krisztusig eltelt 588 „

Összeg 5533 évMindazonáltal máshol Ádámtól Krisztusnç 3624 ével

számit.1 i3?>Sz. Kelemen tanítványa a nagy Origenes (élt 185 —

1 L. Raska i. m. 322—23. lap és Petavius, De doctrina temporum,Vénet. 1757. II. köt. 2. lap.


253. Kr. u.) a marcioniták elleni dialógusában mondja,hogy a világ „már 6000 év óta létezik."-*

A III. századnak legnagyobb chronologusa JuliusAfricanus (f 232. Kr. u.). Müvei ugyan elvesztek, deegyes töredékei fennmaradtak Syncellus VIII. századitörténetirónál. Africanus általában követi a LXX. chro-nologiáját, de Kainant mellőzi. Számit

Ádámtól a vizözönig 2262 évet •A vizözöntől Ábrahám 75 évéig 1015 „Ábrahám 75 évétől az exodusig 430 „Innen Sedekias 11 évéig 1186 „

Összesen 4913 évet.Ehhez a Jeruzsálem bevételéről Krisztusig eltelt

588 évet hozzáadva : 4gij-\-^SS==§ßoi vagy 3302 év Ádám-tól Krisztusig.*

Theophil antiochiai püspök (f 181.) V. könyvében adAutolycum Krisztusig 5345 évet számit. Máshol (1. III.22. ugyanazon műben) tyrusi források nyomán állítja,hogy Salamon temploma az Egyptomból való kijövetelután 566. évben épült.3

Sz. Cypridn (f 258.) irja: „Sex millia annorum iampene (más példányokban : plene) complentur, ex quo ho-minem diabolus impugnat."4

Hasonlóképen Lactantius (III—IV. században élt) ateremtéstől Krisztusig körülbelül 6000 (vagy 5800) évetszámit.5

Eusebiustól a Középkorig.

Eusebius cacsareai püspök (f 340.) a legnagyobb ke-resztény chronologus volt az első, ki az ó-szövetségnek

1 L. Valroger L'âge du monde et de l'homme. Paris, 1869. 79. lap• L. Raska i. m. 318—331. lap a hol Africanus chronologiáját rész-

letezi. Ugyanazon Africanus máshol az exodustól a templomépitésig 758vagy 744 évet számit, amely következetlenségért Eusebius Chroniconjábanellene élesen kikel.

a Enseb. Caes Chroricon arm. ed. migne col. 263. nota 7.4 Idézve Valroger i. m. 8l. lap.• Ugyanott.


akkor általánosan elfogadott tartamát pár századdal meg-rövidítette. Néha 5500 évre teszi ugyan az ó-szövetséghoszszát; közönségesen azonban 5200 évet számit.

Kortanának alapelvét mindjárt a Chronicon beveze-tésében1 kimondja e szavakban: „Jam inde ab exordiopalám cunctis edico, ne quis unquam arroganter conten-dat, quasi fieri possit, ut temporum certissima cognitioacquiratur." „Neque Graecorum, neque Barbarorum, nequealiarum quarumvis gentium, neque ipsorum Hebraeorumuniversalem chronologiam nos posse evidenter addiscere.Porro autem conlenti erimus, si praesens noster tradatusad duo statuenda nos adiuvet: nempe primo, ut nemosibi persuadeat, fieri posse, ut accuratâ scientiâ ratio tem-porum comprehendatur, quaeprofedo hallucinatto est; deinde,tit quisque probe sciât, id tantummodo curatum a nobis, utaliquo pado quinam sit huius controversiae status, perei-piaiur, ne prorsus in ambiguitale nutemus.u

Eusebius általában az exodus idejéig követi a LXX.forditás chronologiáját; csak abban tér el ettől, hogyKainant kihagyja, ezáltal akarván a LXX. és a Samariaiforditás közt az összhangot helyreállítani a vizözön utánikorszakra nézve. A vizözön előtti korszak genealógiájá-ban ugy a masoreticus, mint a Samariai szöveget meg-rontottnak tartja.2 Az exodus és templomépités köztikorra nézve követi a héber szöveget, s a 380 évet he-vesen védi.

A héber szöveg számai elleni érvek előadása utánigy folytatja: „Ergo quaquaversus manifestum est, Sept-uaginta virorum mterpretationem ab antiquioribus, nulloqueerrore vitiatis liebraeorum exemplaribus fluere. Ideoque etnos merito ad hanc chronologiam construendam eâdemutimur praesertim cum Ecclesia quoque Christi loto orbediffusa hiiic uni adhaereat, cuius usus a Servatoris nostritum Apostolis, tum discipulis nobis commendatus est."3 E

> Migne kiadás 103 — 104. col.• L, Chronicon arm. Migne, col. 158—159.• U. o. 159. col.


szavak világosan elárulják, hogy Eusebius korában azegyház és annak tudósai a LXX. fordítás számait követ-ték : kitűnik másodszor, hogy Eusebius a LXX. fordításszámait bizonyos régi héber szentirási példányokra ve-zette vissza. Mindkét állítás igen fontos ránk nézve.

Ennyit Eusebius elveiről. Idézett müvében a követ-kező adatokat közli.1

Ádámtól a vizözönig 2242 évInnen Ábrahám születéséig 942 „Innen az exodusig 505 „Innen a templomépitésig 480 „Innen Dárius 2 évéig midőn a tem-

plom újra épült 502 „Összesen számit 46S0 évet.

(Az összeg tulajdonképen 4671 év.)Mivel Dárius 2 éve összeesik a LXV. Olympias első

évével, innen Krisztusig (Kr. 30 életévéig) 137 Olym-pias=548 év számítandó2; tehát Krisztus urunk nyilvánosműködésének megkezdéséig (Tiberius 15 évében) 522c?év telt el Ádámtól.

Ugyanezen eredményre jut Eusebius a Chronicon II .könyvének bevezetésében3, jóllehet az egyes korsza-kokban az előbbitől kissé eltér. — Krisztus nyilvánosfellépésétől (CCI. CCII. vagy CCIII. Olympias) Tiberius 15évében visszafelé számitDarius 2 évéig 548 (552, 556) évet

Innen Hoseas4 50 évéig (64 Olymp.) 256 évetInnen Sámsonig 4065 „Innen Moyses 80 évéig 329 „Az exodustól Ábrahám születéséig 505 „

1 177. col.• Kr. született valószínűleg a CXCV. Olympias elsó évében.» Migne kiadás 319. sh. col.< Érti Usiast Juda királyát. A kérdéses (50) év esik 760-770-«

Kr. e. Eusebius ez év alatt nyilván az első Olympias évét értette (776 Kr.e.), de aligha helyesen.

» 408. chron. gr.


Ábrahámtól a vizözönig 942 évetVizözöntől Ádámig- 2242 „Tehát Tiberius 15 évétől Ádámig

visszafelé összesen §228 „A Chronicon 324. columnájában Ábrahám születésé-

től Tiberius 15 évéig következőképen számit:Mózes 80 évétől a templomépitésig, 479 évde ehhez hozzáadja : „secundum mi-norem tamen numerum, quem III.Regnorum liber continet ; nam iuxtavolumen Judicum supputantur anni600." Eusebius azonban a III. kir.számítását követi, s — 168. c o l . — aBírák könyvének adatait meglehetőserőszakos módon igyekszik azzal ki-

egyeztetni.Salamontól a Darius alatti templom-

épitésig 512 évDariustól Krisztus fellépéséig (Tibe-

rius 15 évében) 548 „Tehát Ábrahámtól Tiber. 15 évéig 2044 évÁdámtól a vizözönig 2242 „A vizözöntől Ábrahám születéséig 942 „Krisztus fellépéséig 525& évMennyi számítandó ebből Krisztus születéséig, kitűnik

a canon chronicusból, a hol Ábrahám születésétől Krisztusszületéséig 2016 évet számit. Tehát 20164-942 + 2242=5200Ádámtól Krisztus születéséig.2

Előfordulnak azonban némely töredékek Eusebius-tól3 — amelyekben elődei példájára Krisztus megkeresz-teltetését az ember teremtésének 5533. évére teszi, s igyKrisztus születése előtt 5503 vagy 5505 évet számit. S e

1 Máskor 502 évet számit.• Eusebius tehát Krisztust nyilvános fellépése idején csak 28 éves-

nek tartotta.8 A Migne kiadásban a Chronicon parchale appendixében, patr, gr.

XCII. köt. IO54. col.


régi szám Eusebius Chroniconja daczára — kivált a gö-rög Íróknál — továbbra is fenmaradt.

Paulus Orosius V. századi történetíró Eusebius mód-jára Krisztusig 5198 évet számit.1

A chronicon paschale vagy Alexandriai chronicon,mely valószínűleg Constantius császár idejében Íratott, sHeraclius alatt folytattatott, meglehetősen követi a LXX.fordítást, s Krisztus születéséig 5507 évet számit. Éspedig:

Ádámtól a vizözönig 2262 évet8

A vizözöntől Ábrahám 75 évéig 1145 „ 3

A zsidók Egyptomban tartózkodására 2/5 „ 4

Ábrahám 75 évétől az Egyptombamenetelig 2/5 „ 5

A pusztában 40 „Josue 27, Chusarsathem (!), Mesopotamiai király 8,

(idegenek 8), Gothoniel 32, Aod 56, Semegar 24, Jabis20, Debore 40, Oreb-Zeb 7, Gideon 40, Abimelech 3,Thola 23, Tair 22, Jephte 6, Esebon 7, Aealon 10, Lab-don 8, Philisthaei 40, Sámson 20, interregnum és béke40, Heli 40, Samuel 20 évig uralkodott szerinte.

Ezek kormányzásának összege 437 (vagy 445) év.Ha azonban a Chroniconnak az Egyptomból való kijö-vetelre és Sámuelre vonatkozó időmeghatározását6 össze-vetjük : e korszakra nem 437, hanem 569 évet kapunk.

Saul 20, Dávid 40 és Salamon 40 évét összeadvakapunk 100 évet. Tehát az exodustól a templomépitésig633 év, (Igaz, hogy a Chronicon máshol)7 e korszakracsak 630 évet számit, de ugy látszik, hogy ott csak Sa-lamon uralkodása kezdetéig számit.)

1 V. 5. Petavins de Joctr. tencp. i. h. 3. 1.1 Migne kiadásban patr. gr. t. XCII. col. 106.» Col. 174.• Col. 198.• Col. 218.• Col. 218.' Col. 254.

44 -̂ z emberi nem kora és a szentirás.

Salamon halálától Hoseas Juda kirá- t

lyának 51 évéig, vagyis az I. Olympiasig számit 226 évet

Innen Krisztusig yy6 évÖsszeg 5507 ' év

Egy másik helyen2 a chronicon paschale ismét más-kép számit, t. i. :

A templomépitéstöl Cyrusig 480 évetCyrustól Nagy Sándorig 248 „Nagy Sándortól Tiberius 15 évéig 356 „Tehát a templomépitéstöl Tiberius

15 évéig 1084 évet.Ha ebből Krisztus urunk életének körülbelül 30

évét levonjuk, a teviplomépités és Krisztus urunk születéseközti időre 1054 év marad. Egyedül álló számítás!

Sz. Jeromos (f 420.) a latin biblicusok királya rend-kivül kevés súlyt fektet a chronologiára. Általában ahéber szövegnek kedvez, melynek számadatait a Vulga-tába is átvette. Nem csoda, hisz mesterei részben a Ti-beriasi rabbinusok voltak. De egyáltalában nem kárhoz-tatja a LXX. chronologiáját sem. Bizonysága ennek amaténye, hogy Eusebius chroniconját, mely a LXX. számi-tásainak valóságos apológiája, érdemesnek tartotta latinrafordítani. — Egyébként nézetét a chronologia felöl össze-foglalja Vitálishoz irt levelében3 és a Titushoz irt levélcommentárjában. A szentirási számoknak kevésrebecsü-lésében azonban természetesen nem érthetünk egyet Stridotudós szülöttével.

1 Tulajdonképen az összeg: 550a. Megjegyzendő még, hogy Krisztusszületésétől megkereszteléseig a chronicon paschale 29 évet számit.

« Col. 523.' Ep ad Vitalem, Opp. ed. Migne t. I. col. 676. „Caeterum aposto-

la: interminabiles genealogias et Judaicas fabulas prohibens, de istiusrnodimihi videtur ínterdicere quaestionibus. Qiid enim prodest haerere in littera,et vei scriptoris errorem, vei annorum seriem calumniari, cum manifestis'sime scribatur : Littera occidit, spiritus autem vivificat? (II Cor. 3.) Relegeomnes et veteris et növi Testamenti libros, et tantam annorum reperies dis-souantiam et numerum inter Judam et Israel, id est inter regnum utrumque


Sz. Ágoston (354—430.) idevágó nézeteit alább adand-juk. Itt legyen elég jelezni, hogy rendesen a LXX. chro-nologiáját követi s Ádámtól a saját koráig több izbenkerek 6000 évet számit1, bár a régi latin írókat jellemzőhabozást a két legtekintélyesebb szöveg chronologiájaközt ő sem kerülte ki. Nagy súlyt különben ő sem fekteta chronologiára.

Hesychius (f 608. körül) Jeruzsálemi patriarcha „adillustrationem chronici paschalis" irott karácsonyi homi-liájában Krisztus halálát a világ teremtésének 6000. évéreteszi. Névszerint számit

Ádámtól Phalegig 3000 évetPhalegtől Krisztus születéséig 2967 „Krisztus életére 33 „

6000 évets hozzáteszi : „quemadmodum enim hominem die sextacreavit Deus, sic millenarii die sexta in terramvenit, illumque salvum fecit." Bizonyságul hivatkozikClemensre, Theophilusra és Timotheusra, a kik szintén„dicunt, sexto annorum millenario apparuisse Dominum,— — — Alii autem dicunt, venisse Dominum anno 5500.Sed pauci in hoc consentiunt ; in anno verő 6000. omnesaccurati scriptores conveniunt."2

Georgius Syncellus (a VIII. század végén élő) törté-netiró következőleg számit3

Ádámtól a vizözönig 2242 évA vizözöntől Ábrahám születéséig 1070 „Innen az exodusig 505 „

confusum, ut huiuscemodi haerere quaestionibus non tam stúdióst, quamotiosi hominis esse videatur." És a Titushoz irt levél commentárjiban adcap. 3. v. 9. (Mignéaél 7. k. 596. col ) a chronologiáról beszélve igy foly-tatja: »Qoid prodest scire . . . . quae aut difficile est icvenire propter lib-rorum varielatem, et (dum paulatim de inemendatis inemendata scribuntur)errores inolitos aut etiam si inveniremus magnó studio et laboré, nihil pro-futura cognovimus."

' L. De civ. Dei XVIII. 43.; XII. 12.; XVI. 10.» Migne. Patr. gr. t. 92. col. 1058.• L. Raska i. m. 327—328. 1.


Az exodustól a templomépitésig 654 évInnen Jeruzsálem pusztulásáig 435 „Innen Krisztusig 595 „Ádámtól Krisztusig 5500 ' év.Hasonlóképen más irók is — még a latinok is, mint

Aquitaniai sz. Prosper (f 463.), Cassiodorus (470—562.),Sevillai sz. Isidor (f 636.), Toursi sz. Gergely (VI. szá-zadban) — chronologiájukat a LXX. fordítás számaialapján épiték fel.2

A középkortól napjainkig.

A középkori chronologusok általában a LXX. szá-mítását követték, s csak kevesen a héber szöveg és Vul-gata számait, különösen pedig „ab Eusebianis calculisaegre divellebantur" — mint Petavius megjegyzi.3

Venerabüis Beda (f 735.) a középkor egyik legna-gyobb történetirója követi ugyan a héber szöveg számí-tását, de a LXX. fordítás számainak sem ellensége. Néhameg éppen a Martyrologiummal 5199 évet számlál Krisz-tus eljöveteléig.

Georg. Cedrenus (f 1060. körül) Ádámtól Krisztusig5506 évet számit.4

A trienti sz. zsinat a Vulgatát authenticusnak s alatin egyház hivatalos fordításának nyilvánította5, mibőlazt következtették némelyek, hogy ezáltal annak chro-nologiája, s közvetve a masoreticus szöveg chronologiájais szentesítést, vagy plane dogmaticus erőt nyert. —Azonban minden valamirevaló theologus tudja, hogy azsinat a Vulgatát csak hivatalos fordításnak nyilvánította,a tartalomra nézve pedig csak azt nyilatkoztatta ki, hogyabban lényeges hiba, különösen dogmaticus vagy erkölcs-tani tévely nincsen. Arra, hogy e fordítás minden ré-

Az összeg 5501.V. ö. Valroger i. m. 91. 1.I. m. 2. 1.L. Petavius i. m. 1. VIII. c. 1.Sess, IV. cap. 2.

Az embert nem kora és a széntirás. 47

szecskéjét, minden szavát vagy számát helybenhagyja,authenticusnak, rontatlannak, s pontosnak nyilvánítsa ésigy annak chronologiáját igazinak és pedig egyedül iga-zinak nyilvánitsa, sőt a LXX. chronologiáját elitélje : azsinat egyáltalában nem gondolt. Azért is a trienti zsinatután és annak végzése daczára is; akárhány katholikustudós, az emberi nem korának meghatározásában a LXX.forditás számítását követte, söt azt túllicitálta.

így Onuphrius Panvinius sz. Ágoston-rendi tudós(f 1568.) az ember teremtését Krisztus előtt 6211 évretette, anélkül, hogy valaki az ellen réclamait, vagy azEgyház elitélte volna.

Hasonlóképen a hires Baronius (f 1607.) a LXX.számitását követi és védi.1

Cornelius a Lapide — Samerius Henrik után —Ádámtól Krisztusig 3950 évet számit, s a noachidák nem-zetségtáblájából Kainant törli.2

Sőt maga az Apostoli sz. Szék e kérdésben egyszerodanyilatkozott, hogy a masoreticus szöveg és a Vulgatachronologiája nem okvetlenül követendő.

Ugyanis a XVII. században a Chinában működőJézus-társasági hittéritők, azon nézetben lévén, hogy ahéber szöveg chronologiáját a chinai történelemmel össz-hangba hozni nem lehet, kérdést intéztek az ApostoliSzékhez, szabad lenne-e nekik a LXX. chronologiájátkövetni. 1637. évben azon választ nyerték, hogy mikénta sz. Atyák és a Martyrologium, ugy a Szent-Szék isnekik e tekintetben teljes szabadságot enged.3

A Pagi testvérek Baronius Annaleséhez irt „disser-tatio critica"-jukban irják : „Annorum ab orbe condito adChristum natum numerus incertus. Alterutri textui adhae-reas, certum annorum mundi numerum ante incarnatio-nem nunquam reperies."4

' L. Valroger i. m. 101. 1.* Comment, in Pent . Moysis. Venetüs, 1717. í ? . és ITI . lap.* Valroger i. m. 102. lap. Jegyzet.* Valroger i. m. 102. lapján idézve.


Csak a tizenhatodik századtól kezdve midőn rész-ben a protestánsok példájára a katholikusok is kezdetteknagyobb súlyt fektetni a héber szövegre s elhanyagolnia LXX. fordítást, szorultak háttérbe a LXX. számai slett a „négyezeréves ó-szövetség" — mely ellen mégakkor semmi komoly nehézség nem forgott fenn — atizenhat százados traditio ellenére theologiai munkákbanmegszokott frázissá. E fordulat jó részben Scaliger Jó-zsefnek, kétségkívül az újkor egyik legtekintélyesebb chro-nologusának müve. 0 a LXX. mellőzésével a masoreti-kus szöveg és Vulgata nyomán az emberi nem korát3950 évre viszi vissza Kr. előtt.1

Kissé enyhébb álláspontot foglal el a LXX. szá-maival szemben Petavius De doctrina temporum czimü— (1672-ben először kiadott) müvében. Szerinte az emberteremtése Kr. e. valószínűleg 3983. évben történt.2 De eszámot maga is csak subjectiv calculusnak tartja.

Máshol pedig3 előadván a görög irók háromféle szá-mitását, kik Ádámtól Krisztus születéséig 5493, 5501,vagy 5509 évet számítanak, e megjegyzést fűzi hozzá :postrema (opinio chronologica) omnium celeberrima, quaConstantinopolitana ecclesia eique subjectae utuntur. Incodice Juris orientalis imperatorum edicta hac aera con-signantur." Ebből látszik, hogy Petavius a görög szövegszámítását nagy tekintélyűnek tartja.

Ugyanazon müvében4 Scaliger ellen irja : „Annorumab orbe condito ad haec tempóra numerum neque certaratione compertum esse, neque citra divinam significati-onem posse comperiri. Errare proinde, qui id non modocerto definire audent, sed qui alios insuper, quod adsummám suam aliquod adiecerint aut detraxerint, pro-terve atque arroganter insectantur." S valamivel alábbaz okok felsorolása után mondja : „Fieri non posse dici-

1 Valaoger i. m. 103. lap.• T. II. p. 10. Venenliis 1757.• T. II. p. 3.• T. II. p. 9.


mus, ut annorum numerum qui condito ab orbe lapsisünt, certo ac sine errore vei saltem dubitatione statua-mus. Proinde coniecturâ et probabili ratiocinatione opusest." S valamivel alább mondja : „Nihil certi de accurataannorum summa pervestigari posse."

Riccioli „Chronologia reformata czimü (Bolognában1668-ban megjelent) müvében mondja, hogy az ó-szövet-ség hossza a héber szöveg és a Vulgata szerint 4184évnek látszik, de valószínűnek látszik, hogy 5634 (!)évig tartott, mint a LXX. forditás mondja.1

1687-ben Pezron cistercita „L'antiquité des tempsétablie et défendue contre les Juifs et les nouveaux chro-nologistes" czimü müvében a zsidókat szántszándékosszövegrontásról vádolja, a LXX. számait védi, s Krisz-tusig 5Q72 évet számit.

Nagyobb hévvel, mint tudománynyal támadták őtmeg Martianay Benedictinus ét Lequien Dominicanus.Ezek nézetét felelevenitte Alexander Natalis (O. P.) „His-tória eccl. Veteris Testamenti" czimü, máskép kitűnőmunkájában.2

A múlt század elején P. Tournemine (S. J.=i739.)hivatkozva a szamariai szöveg és LXX. összhangjára avizözön utáni patriárchák korára nézve, legalább a víz-özön utáni korra nézve a Septuaginta hitelét védte, sKrisztusig 4891 évet számit.3

A tudós Calmet azon hitben, hogy a Vulgata hely-benhagyása által a trienti zsinat részéről az eredeti szö-veg chronologiája is approbáltatott, pontosan követi amasoreticus szöveg számítását. Dictionarium biblicumczimü müvében4 az aetates mundi czikkben Krisztusighat világkort számit, úgymint :

1656 évet a vizözönig,

• Valroger i. m. 108 — 109.1 E vita bővebb leírását 1. Valrogernél i. m. 109 — 127 lapján.8 Valroger i. na. 128. s. k. lap.4 Augustae Vind. 1759. 41. lap és tabula chronolog. in fiue t. II.

P- 544- — Calmet a chronologtijiban Usseriust követi.

So Az emberi nem kora és a szentirds.

426 évet Ábrahám Kánaánba jöttéig,430 „ az Egyptomból való kivonulásig,479 „ a templomépitésig,424 „ a babyloni fogságig és584 „ innen Krisztus születéséig ;

Tehát 3999 évet Ádámtól Krisztusig. Ehhez a ker. aera-nak (szerinte) 4 évvel való késését hozzáadva : időszá-mításunk előtt 4003 évet számit. Ugyanott a LXX. szá-mitásra a következő megjegyzést teszi: „Cur autem Sep-tuaginta Patriarcharum vitam adeo produxerint. (?) incer-tum." „Quidquid sit, nihil ambigitur, quin Septuagintainterpreces Patriarchum annos auxerint (?) ; nulla enimratio est (?), cur Hebraei scriptores annos illorum mi-nuisse dicantur."

jPatrizzi1 irja : „Facile iam intelligis, nullám unquamextitisse de anno Christi natali opinionem, quam Ecclesiaveluti sibi propriam habuerit."

És Pianciani : „Ecclesia semper in quaestionibuschronologicis libertatém concessit opinionum."2

Az ujabb irók szavait és számításait azok roppantszáma miatt nem közölhetjük, de az nem is szükséges.Nézeteik a következő pontokra vonhatók össze :

a) A szentirás szamai is eredetileg inspiráltak vol-tak, a mennyiben az isteni befolyás a szerzőt itt is min-den tévedéstől megóvta ;

b) mindazáltal e számok sok helyt megrontva ju-tottak hozzánk ;

c) a szentirási számokból, amint azok ma kinéznekpontos chronologia nem alkotható, tehát

d) azon számításoktól, melyeket a keresztény tudó-sok saját szakállukra összeállítottak és összeállítanak,szabad eltérni és még jelentékenyen is eltérni, ha arra

1 Idézve Valrogernél i. m. 134—35 1.2 Commentatio in bist, creationis mos. — praemisso commentario

Corn, a lap ed vives, Paris, 1874.a Ezen nem csodálkozhatik, aki sokkal ujabb munkákban — pl.

Eusebius Chroniconjában — a lectio variánsok ezreit látta.

i i KON/V-̂V TÁR 7

Az emberi nem kora és a szentirds. 5 t

elegendő ok van, vagy lesz, — anélkül, hogy ez a hit,vagy a kinyilatkoztatás elleni vétséget képezne.

E nézetet vallják : Reusch (Szentirás és természet),Güttier (Naturforschung und Bibel), Valroger i. m.) Vi-gouroux (La chronologie biblique a „questions contro-versées de l'histoire et de la science" czimü vállalatában.Paris, 1881.) Raäka (i. m.) Knabenbauer S. J. (Stimmenaus M. Lach 1874.), Hummelauer S. J. (ugyanott 1878.és 1879.), Bruckner S. J. (a „La controverse et le con-temporain" folyóiratban 1886.), Hettinger (Apologie desChr. II. 1.), Zschokke (História sacra), továbbá Röcke-rath (Biblische Chronologie 1865.) Champollion, le JeuneLepsius és sok más, ugy hogy ma alig-alig lehetne tu-dóst találni, ki e kérdést behatólag tanulmányozta volna,s mégis a héber szöveg számaihoz mereven ragaszkod-nék. Rómában a szent Szék szine előtt jelennek megmüvek, melyek a legszabadabb nézeteket vallják e te-kintetben. Maga az apostoli sz. Szék a kérdésben döntőhatározatot nem hozott, s mivel a kinyilatkoztatás egyikforrása sem nyújt biztos támpontot, bizonyosan nem isfog hozni soha. E kérdésben tehát az egyházban teljesvélemény szabadság uralkodik.

A következőkben a különféle számitások bírálatábabocsátkozunk, s kifejtendő nézetünket bebizonyítjuk.

III. RÉSZ.

III. A szentirási számítások bírálata.Az előadottakból kitűnik, hogy a különféle szent-

irási szövegek és azok nyomán a hagyomány az emberinem korára vonatkozólag eltérő adatokat nyújtanak, azegyház pedig egyik számítás mellett sem foglalt határo-zottan állást.

Különösen három szentirási szöveg van, mely ittkülönösen tekintetbe jön : a masoreticus héber szöveg,a LXX. fordítás és a samariai héber szöveg. Legtöbben— kivált a régiek — ezek egyikét vagy másikát köve-

4*

52 Az emberi nem kora és a szeníirás.

tik ; mások — kivált az ujabbak — mind a hármat mel-lőzik annyiban, hogy egyikhez sem ragaszkodnak a rész-letekben, hanem csupán a szentirási chronologia szellemét,azon általános benyomást, melyet a szentirás az emberregyakorol, t. i. hogy az emberi nem aránylag nem nagyonrégi, nem sokkal régibb, mint a szentirásból alkotott tá-gabb számitások megállapítják, — fogadják el irányadóul.Véleményünk az utóbbihoz hajlik. A megoldás azonbanfőkép attól függ, hogyan képzeljük magunknak a külön-féle szentirási szövegek közt talált eltérés eredetét. Eztkell tehát tisztába hozni, hogy lássuk melyik szövegnekkell előnyt adni, vagy esetleg nem lehet-e a részletekbenvalamennyit mellőzni.

A különféle szentirási számítások eredete.

A kérdéses eltérések vagy öntudatos és szándékosszövegváltoztatás folytán eredtek, minek neve hamisítás,akár jó, akár rossz czélból történt az ; vagy önként, szán-dékos változtatás nélkül eredtek, kritikai okokból, t. i.a szöveg sokszorosításában mint mondani szokták : pererrorem iudicii, oculorum, aurium stb.

Ezek elörebocsájtása után lássuk a három szövegetegyenkint.

I.

Ami a mai héber szöveg számait illeti, nem valószínű,hogy azok szándékos hamisítás folytán eredtek.

Voltak ugyan már sz. Ágoston idejében, kik a zsi-dókat gyanúsították, hogy csak azért, hogy a kereszté-nyek kezén forgó, s ezek által ellenük minduntalan idé-zett példányok hitelét megingassák, saját példányaikatrontották meg.1 Sz. Ágoston ezt nem meri föltételezni azsidókról ; de mi nem vélekedünk róluk ily jól ; mert, hae hamisítás lehetséges lett volna s czélhoz vezetett volna,az akarat hozzá alig hiányzott volna. Azonban éppen,

' De civ. Dei. XV. 13.

Az emberi nem kora és a szenttrds. 53

mivel — mint sz. Ágoston is megjegyzi — a ker. valláselterjedése idején a héber szöveg példányai már ugy-szólva világszerte, még nem zsidóknál is közkézen forog-tak : ily változtatás lehetősége ki van zárva.

Mások hasonlóképpen az első ker. századok zsi-dait vádolják a rontásról, de más inditó okot tételez-nek fel. így Kennikot Benjamin Abulpharag XIII. szá-zadi iró nyomán írja : „Computi defectus adscribitur doc-toribus Judaeorum. Nam cum praenuntiatum esset inlege et prophetis de Messia, missum iri ipsum ultimistemporibus ; nee aliud esset Rabbinis antiquioribus com-mentum, quo Christum reiicerent, quam si hominum aeta-tes, quibus dignosceretur mundi epocha, mutarent : sub-traxerunt de vita Adami, donec nasceretur Seth, centumannos, eosque reliquae ipsius vitae addiderunt ; idem-que fecerunt in vitis reliquorum Adami filiorum usquead Abrahamum. Atque ita factum est, ut indicet ipsorumcomputus, manifestatum esse Christum millenario quinto(quarto) prope accedente ad médium annorum mundi,qui omnes secundum ipsos futuri sünt 7000, dixeruntque :Nos adhuc in medio temporis sutnus, et nondum adesttempus adventui Messiae designatum."1 Hasonlóképpennyilatkozik Klaproth : „Dem hebräischen Texte des Pen-tateuchs sieht man offenbar das Bestreben einer fremdenHand an, den Zeitraum von der Erschaffung der Welt bisauf die Geburt Christi (in 4004 Jahre) zu verkürzen."„Das Bestreben der Juden, die Anzahl der Jahre vorder Geburt Christi zu verkürzen, und das der Christen,sie zu verlängern (?) scheint unbezweifelt darin seinenGrund zu haben, dass nach einer alten Tradition derwahre Messias im 6. Jahrtausend nach der Erschaffungder Welt geboren werden sollte."2 Tény az, hogy van-nak kik azt védik, hogy Krisztus korában a héber szö-veg számai a LXX. és samariai szöveg számaival meg-

1 Idézve E. A. Die Chronologie der Genesis, Regensburg, Manz,1881, 6—7 lap.

• Ugyanott idézve.

54 Az emberi nem kora és a szeniirás.

egyeztek s a héber szöveg mai számai már a kereszténykorban eredtek a zsidók iskoláiban.1

E magyarázat első tekintetre elég plausibilis, sőtazt megerősíteni látszik ama körülmény, hogy a zsidók,kik Kr. u. a II. századig maguk is a LXX. fordítástnagyon használták és tisztelték : csak a septuagintábólellenük felhozott érvek miatt hagyták el azt s fogadtákel Aquila fordítását, mely a hébert betű szerint követi.Mégis megingatja e magyarázatot azon körülmény, hogya héber codexek a Kr. utáni időben már nagyon el vol-tak terjedve s a keresztények kezén is forogtak, miáltala szövegrontás lehetetlenné vált. így tehát azok véle-ménye sem valószínű, kik Krisztus és az apostolok ko-rában a héber szövegnek a mai LXX. vagy a samariaiszöveg számaival való egyezését védik. — Ha tehát ahéber szöveg a számokban változott, s a változás szán-dékos hamisítás által nem származhatott : ugy nincs máshátra, minthogy azt kritikai okoknak tulajdonítsuk. Meg-erősíti ezt különben ama körülmény is, hogy csaknemlehetetlen is feltételezni, hogy egy negyedfélezer éves,annyi ezerszer másolt könyv, melynek tartalma éppena kérdéses helyeken figyelemfárasztó, érdektelen s —legalább a régiekre — jelentőségnélkülinek látszott : ép-pen a számokban változást ne szenvedjen. „Il suffit —mondja Valroger2 — de lire le chapitre V. et le chapitreXI. de la Genèse pour comprendre, que la transcriptionincessante de tant de versets monotones n' a pu se fairesans mainte distraction et mainte erreur. Les variantesont du naturellement se multiplier avec les manuscrits."

Ami a változtatás idejét illeti, az a mazoreldk idejé-ben nem történt, mert az eltérés már a keresztények elsőszázadaiban meg volt, s így legkésőbb Jeruzsálem pusz-tulása után történhetett. De talán nem csalódunk, haannak eredetét régibb időre, a babyloni fogság idejére

1 így P. Morinus Valrogernél i. m. 121. lap idézve.1 I. m. 70. lap.


visszük vissza. Kétséget nem szenved, hogy akkor, mi-dőn megszűnvén a zsidó állam, fel lévén függesztve azsidó egyház, a sz. könyvek őrizetére rendelt intézmény,s a zsidók egy része Babylonba, vagy Assyriába hur-czoltatott, más része Egyptomba menekült : legalkalma-sabb idő volt a szövegváltozásra. Sőt az sem lehetetlen,hogy az eltérés alapjában már a fogság előtt a schismaután megvolt, s a fogság e chronologiai zür-zavartcsak növelte.

II.

Ami a LXX. számadatait illeti, már a régi egyház-ban voltak, kik a hetven forditót tervszerű hamisítássalgyanúsították — mint sz. Ágoston tanúskodik. Annyibizonyos, hogy ha a LXX. forditásnak a mazoreticusszövegtől való eltéréseit vizsgáljuk, azokban bizonyos sza-bályszerűséget észlelünk, ami első tekintetre a változásesetleges eredete ellen látszik bizonyítani. Ugyanis azonősatyáknál, kiknek a héber szöveg szerint 150 éven alulikorban született fiuk, a LXX. a nemzés előtti időt ioo,évvel megtoldja, illetőleg a nemzés idejét 100 évvel előretolja. így van ez a vízözön előtti 1. 2. 3. 4. 5. és 7. ős-atyánál. — A 6. 8. és 9. ősatyánál nincs eltérés, mertezek a héber szöveg szerint is 150 évnél nagyobb kortban nemzettek fiút; a 6. ősatya Járed 162 éves, a 8:/Mathusalem 187 éves és a 9. ősatya Lamech 182 éveskorában. — Ugyanezt tapasztaljuk a vizözön utáni ős-atyáknál a 2. 3. 4. 5. 6. 7. nemzedékben. A 8. nemze-dékben (Nachornál) a héber szöveg 29. évét némely LXX.codexben 50, másokban plane 150 évvel találjuk meg-toldva. A 9. nemzedékben (Tárénéi) nincs eltérés.

Kérdés, miért tették — illetőleg tették volna —ezt a fordítók.

Némelyek sz. Ágostonnal1 a következő okot adják.A fordítók az ősatyák nemzési idejét (a héber szerint)

De civ. D. XV. 13.


azok életkorához viszonyítva, ugy találták, hogy olyéletkor mellett 60—70 év — a mai arányokat tartvaszem előtt — valóságos gyermekkor : tehát nem való-színű, hogy oly korban nemzettek, mely egész életkoruk-nak alig 7io v a g y V12 részét teszi ki. Ez oly hihetetlen,mintha valaki ma azt állítaná, hogy 6—7 éves gyermek lettatyává. — Feleletünk erre a következő :

1. A felhozott szabály nem alkalmazható a LXX.e két nemzetségtáblájára általában. Már a vizözön előtti8. és 9. nemzedékben e szabálytól eltérés van. Ugyanisa héber szerint :

Mathusalem 187. évében születik Lamech,Lamech 182. évében születik Noe ;

mig a LXX. szerint :Mathusalem 167. évében születik Lamech,s Lamech 188. évében születik Noe.Ha a hamisító fordítók czélja a felhozott volt, miért

változtattak volna itt a szövegen, hol arra semmi ok nemvolt? Máshol kell tehát keresni az okot.

Ezen érvünkre azonban már sz. Ágoston azt felelte1,hogy a hetven forditó itt talán éppen azért változtatott,hogy a többi nemzetségnél eszközölt változtatás valódiinditó okát ily módon eltitkolja. De ez igen erőszakosmagyarázat, s hogy arra maga szent Ágoston nem soksúlyt fektetett, onnan tűnik ki, hogy máshol2 a LXX.forditas~èTEerësèît"rríiga is tévedésnek, nem hamisításnaktulajdonítja.

/ 2. A LXX. fordítás nemcsak a nemzés előtti évek-ben tér el a héber szövegtől, hanem néha a nemzés utá-niakban is. így Lamech életéveit a héber szöveg 777, aLXX. 753. évre teszi. A hypothesis tehát nem magyarázmeg minden eltérést.

'3. A LXX. fordítás különféle codexei, recensiói skivált az abból vett idézetek jelentékeny eltéréseket mu-

• Civ. D. xv.• xv. 10.

Az emberi nem kora és a szenlirás. 57

tatnak, melyek a kérdéses magyarázatnak gyakran nemkedveznek.

4. De nem kedvez annak az élettani tapasztalás sem.Látjuk ugyanis, hogy hosszú életű emberek semmivelsem érik el később a pubertást, mint rövid életű embe-rek. Megfoghatatlan tehát, hogy jöttek volna az alexand-riai fordítók ama gondolatra, hogy a hosszú életű ősatyák-nál 60 — 70 év még gyermekkor volt. Akármennyi kevésbévalószínű dolog van a szentirásban, a melyet a forditók-nak, — akár zsidók, akár pogányok voltak — sokkaltöbb okuk lett volna megváltoztatni, mint ezen ártatlanszámokat; ha tehát azokat nem változtatták meg, miértváltoztatták volna ezeket?

5. A vizözön utáni ősatyáknál szintén 100 évvelvan a nemzés ideje előre tolva. Már pedig ezek alig4—500 évig éltek, tehát a kérdéses hypothesis értelmé-ben itt elég lett volna kevesebbet, pl. 50 évet betoldani.

6. A hypothesis nem magyarázza meg, hol vettemagát a LXX. forditók vizözön utáni Kainan patriar-chája. Tudom, hogy némelyek szerint Kainan tévedésből,vagy coniectura folytán került ide, de e föltevés mivelsem igazolható ; s ha a szövegértelmezésben ilyennek ishelyet adunk, oda lesz a szöveg minden tekintélye s alegveszedelmesebb subiectivismusnak nyitunk kaput, mintKnabenbauer (S. J.) éppen e föltevésre megjegyzi.1

7. A kérdéses hypothesis ellen ugyanazon, sőt többjoggal más hypothesiseket lehet felállítani a héber szövegszámai eredetének kimagyarázására.

Hátha az volt a héber szöveg eredeti chronologiája,mely most a LXX. fordításban (vagy a samariai szö-vegben) van, vagy ezek legalább jobban megközelítikaz eredetit, mint a mazoreticus szöveg chronologiája ? Ahéber szöveg számai pl. eredhettek ugy, hogy a későkoriérzékies zsidók lehetetlennek tartották, hogy az ősatyák-nak, kik talán már a vizözön előtt soknejüsegben éltek

Stimmen aus M. L. 1874. I. 370. 1.


— csak 160—170 éves korukban szülessék első szülöt-tük.1 Azért fogták magukat s a nemzés idejét 100 évvelelőbbre tették. Kétségkívül önkényes és érvekkel aligtámogatható föltevés ; de gyengébb alapon alig áll, mintaz, melyet czá.folunk.

Ennél még valószínűbb hypothesist állít fel Eusebiusa Chroniconban.2 „Ego suspicione percutior, id (t. i. anemzési idő korábbra tevését) Judaeorum opera curatumesse, qui ausi sínt tempóra nuptiarüm praecedentia mu-tilare atque subtrahere, ob stúdium accelerandi sibiconiugii liberosque gignendi. Quippe si ii vetustissimiet longaevi et annosi adeo praemature ad nuptias gig-nendumque accesserunt, uti lectio Judaeorum demon-strat, quis eorum morém praecocium nuptiarüm seduloimitari nollet ?"

Egy másik szintén valószínű hypothesist állít felP. Tournemine.3 „Le text hébreu raconte, que Sem avaitcent ans quand il engendra Arphaxad, et ensuite qu'Arphaxad à trentecinq ans engendra Salé ; Salé atrente ans engendra Héber, et ainsi de suite. On peutsupposer, que pour Arpaxad, Salé et les cinq patriarchessuivants, 1' écrivain sacré a constamment sousentendules cent ans énoncés la première fois pour Sem. L' usagede telles ellipses ne répugne en effet nullement au ca-ractère laconique du style hébraique, et nous en faisonsencore usage dans notre langue, quand nous parlonsdes principes de 89., de 1' an 40. etc. Comme une pa-reille ellipse pouvait produire des doutes et des malenten-dus chez les étrangers et chez ceux qui ignoraient lesusages hébreux, les Septantes en traduisant en grec 1'original, rétablirent les chiffres sous — entendus en héb-reu et écrivirent tout au long qu' Arphaxad avait en-

1 Természetesen a szöveg nem mondja, hogy ezek elsoszülöttekvoltak, de azért sokan ezt gondolhatták és gondolták is.

* Migne kiad. 152. col.• Idézve Vigourouxnál „La chronologie biblique." 24. 1.


gendre Salé à cent trentecinq ans, que Salé avait en-gendré Héber á cent trente ans, etc. Les Samaritainsavaient déjà fait la même chose dans leur texte, pourla même raison."

Az ujabbak szerint az ok, mely a hetven fordítóta szövegváltozásra birta, az volt, hogy ugy a szentirásikort megnyujtsák, s a szentirási chronologiát az egyp-tömi történelemmel összeegyeztessék. Azonban

1. E merénylet a sz. szöveg ellen meg nem történ-hetett a nélkül, hogy a tisztességes zsidók az ellen sza-vukat föl ne emelték volna. A palestinai zsidók bizo-nyára nem késtek volna a szövegrontást az előttük úgysevalami kedves egyptomiaknak ujra és ujra szemére hányni.— Csak azon esetben lett volna ez lehetséges, ha ahéber szöveg némely codex családai már akkor a LXX.számaihoz hasonló adatokat tartalmaztak volna. Akkorigenis lehetséges lett volna, hogy a forditók a profánchronologiával jobban összehangzó adatokat fogadják els a kevésbé összehangzókat mellőzzék.

2. Igen erős érvet szolgáltat a 70. forditó mellett asamariai szöveg, mely a LXX. forditásnál sokkal régibb,semmiféle egyptomi befolyás alatt nem állott, s a vizözönutáni genealógiában mégis a LXX. fordítással csak-nem megegyez.

Általában minden szándékos hamisítás lehetőségétkizárja a 70 fordítónál ama nagy tisztelet, melylyel azsidók általában a szentirás iránt viseltettek ; a nagybuzgalom, melylyel annak épségére a zsinagóga felügyelt,de legkivált az egyptomi és palestinai zsidók versengése.Ily körülmények között a számok megváltoztatása rögtönaz egész zsidó világ figyelmét és rosszalását magáravonta volna. Már pedig erről semmit sem olvasunk ; el-lenkezőleg tudjuk azt, hogy a LXX. fordítás a zsidók-nál is mindjárt létrejötte után a héber szöveggel csak-nem egyenlő tekintélyt élvezett.

A LXX. számainak eltérései tehát nem eredhetteka forditók önkénye folytán, tehát vagy a fordítás ë^

6o Az emberi nem kora és a szentirás.

jötte után magában a fordításban eredtek kritikai okok-ból, — vagy az eredeti szöveg bizonyos codexeire vol-tak alapítva.

Kritikai okokból a fordítás létrejötte után nem szár-mazhattak. A fordítás példányai a már ekkor minden-hová szétszóródott zsidók közt csakhamar ugy elterjed-tek, hogy ily nagymérvű változás a számokban az any-nyira szétszórt példányok mindegyikébe be nem csúsz-hatott. Kisebb lectio variánsok ugyan támadtak, de ezekszáma éppen a genealógiák számaiban aránylag csekély,s azok a LXX. chronologiájának jellemző vonását nemigen alterálják.

Ily módon nem marad hátra más, mint a LXX.számait az eredeti héber szövegből, illetőleg annak legalábbnémely példányaiból1 származtatni. Hogy ily példányok70 fordító előtt léteztek s talán általánosabbak voltak,azt csaknem bizonyossá teszi a samariai szöveg.

III.

A samariai szöveg eredetéről kevés bizonyosat tu-dunk. Igen valószínű, hogy e szöveg sajátságos chrono-logiája sem szándékos hamisítás müve. Először is nemlehet elgondolni, mi vezetett volna valakit az akkor mégoly jelentéktelennek látszó számok megrontására ; s haa rontás mégis megtörtént volna, az a zsidók és sama-riaiak rivalitása folytán bizonyosan nagy zajt csapottvolna. Továbbá a samariai szöveg oly helyeken, hol asamariaiaknak nagyon is érdekében állott volna a ron-tás, érintetlen ; annál kevésbé vannak tehát megrontvaa számok, ahol nem volt ok a rontásra.

Az sem valószínű, hogy a szöveg a samariaiak ke-zén ily nagymérvű kritikai változásokat szenvedett volna,söt sok jel arra mutat, hogy a samariaiak a szöveget

1 Ily példányok talán nagyobb számmal voltak; s ha a kisebbségetképezték, annál fontosabb okoknak kellett a fordítókra hatni, hogy az el-terjedtebb számokat a kevésbé általánosak kedvéért mellőzzék.


igy kapták. Valószínű tehát, hogy az valamely ősrégi co-dex családot képvisel és tartott fenn ; s nem lehetetlen,hogy éppen a samariai szöveg áll a pentateuchus ere-detijéhez legközelebb. Ezen nézetünket a következő okoktámogatják :

1. Manasses idejében (a ki 434. évben Kr. e. vettenőül Sanaballat leányát) a zsidók már a quadrat irásthasználták ; mivel tehát a samariai pentateuchus a fog-ság előtti régi héber betűkkel van irva : nem ok nélkülvéljük, hogy az Israel országában már a fogság előttkézen forgott.

2. A samariaiak csak a pentateuchust fogadták el ;valószínű tehát, hogy e vallási szakadás alapja már afogság, sőt a schisma előtt régen meg volt a Juda ésEfraim közti versengésben ; mert ha a szakadás csak afogság ideje táján történt volna, nem látjuk be, miértnem vettek át más könyveket is, melyek a fogság ide-jén már nemcsak léteztek, hanem a canonban is voltak.

3. A samariai szöveget a schisma előtti időből szár-maztatják J. Morinus, B. Kennicott, Carpzov, Jahn, Ha-neberg, Herbst, Zschokke s az ujabb írók többnyire.1 Amai samariaiak hagyománya szerint e Pentateuchus szer-zője Phinees, Eleazarnak — Áron fiának — fia.

4. Hasonló nézetek a régi egyházi Íróknál is elő-fordulnak, így Eusebius2 mondja, hogy a samariai penta-teuchus „antiquissimus Hebraeorum textus, qui apudSamaritanos ad hanc usque diem incolumis superest."

És Calmet mondja róla: 3 „qui ipsissimus est textushebraeus mosaicus."

Láttuk tehát, a három főszentirási szöveg eltérésenem szándékos rontás, hamisítás müve, nem is valamiujabb keletű kritikai változások eredménye, hanem magá-ban az eredeti szövegben ősrégi időkben támadt kritikaiváltozásokra, s ezek folytán létrejött codex-családokra

» V. ö. Zschokke Hist. S. 2. kiad. 406. lap.• Chronicon. 157. col.8 Dict. bibi. 42. lap.

62 Az emieri nem kora és a szentirds.

vezetendő vissza. Ez állításunkat megerősítik a követ-kezők.1

Ugy a dolog természete, mint a szöveg történeteigen valószínűvé teszi, hogy már Mózes és a schismaközti időben a szöveg épentartására irányzott mindengond daczára lectio variánsoknak kellett eredni. Olylectio variánsok, melyeket több külső vagy belső bizo-nyíték támogatott, természetesen a többinél jobban isterjedtek s lassankint különböző codexcsaládokat hoztaklétre. Némely codexcsaládok az ősatyák nemzés előttiéveire nézve nagyobb, mások kisebb számokat tartalmaz-tak. Ugy látszik, hogy a jeruzsálemi codexekben túlsúly-ban voltak a kisebb számok, mig más codexekben, kü-lönösen az északi tribusoknál a nagyobb számok ural-kodtak. Az előbbi kisebb számok átmenetek a Tiberiasirabbik codexeibe, s ezektől a mazoretákhoz. Hogy aKr. utáni rabbinusok a fentjelzett okokból bizonyos elő-szeretetet mutattak a kisebb számok iránt, melyek a ke-resztények ellen nekik kedveztek, az könnyen elhihető.— Az északi tribusok a fogság után elzüllődvén, codex-családjuk csak a samariaiaknál maradt fenn. Valószínűazonban, hogy nagyobb számokat tartalmazó codexekJuda országában sem hiányoztak ; mert (legalább Aris-teas elbeszélése szerint) ama codexeket, melyekből aLXX. fordító dolgozott, Eleazar főpaptól, Jeruzsálembőlkapták.

Ujabb időben azt tartják, hogy a 70 fordítót befo-lyásolta a samariai szöveg, mely ezernél több helyen amazoreticus szöveg ellen a LXX. fordítással hangzikössze. Azonban ebből nem következik a LXX. fordítókfüggése a samariai szövegtől ; sőt ez nem is valószínű,mert a fordítók a szöveget nem Samariából, hanem Je-ruzsálemből kérték. Mi ezen összhangból éppen azt kö-vetkeztetjük, hogy a fordítóknak Jeruzsálemből küldöttcodexek — s esetleg a szintén Juda országából eredt

1 Hasonló nézetet vall Valroger i. na. 70—71. 1.


egyptomi zsidók codexei is — akkor nagyobbrészt össz-hangban voltak a samariai szöveggel.

Hogy e három codexfamilia közül melyik tartottafenn leghívebben az eredeti számokat, vagy nem tér-e elattól mind a három jelentékenyen, oly kérdések, melyekremeggyőződésünk szerint teljes bizonyossággal senki semfelelhet sem most, sem a jövőben.

Hogy a héber szöveg mellett, mely az eredetineknyelvét fentartotta, s melyet az egyház a szentirásnakúgyszólván hivatalos őrétől : a zsinagógától kapott, némipraesumptio harczol, azt nem tagadom. De ez csakispraesumptio, mely az ellenkezőnek lehetőségét ki nemzárja s csaknem teljesen megdől a LXX. forditás ere-detisége mellett felhozható érvekkel szemben. — Ezek akövetkezők.

1. A LXX. forditás régisége, ugy eredetére, mintcodexeire és forrásaira nézve. Létrejött Kr. e._a_JJL_,század elején, tehát kor tekintetében csak a samariaipentateuchusnak enged. Régibb a mazoreticus szövegmai alakjánál, mely Kr. u. a VI—X. században eredt ;régibb mint a chald paraphrasisok, melyek legrégibbikétOnkelos, Gamaliel kortársa (az I. században Kr. e.)készítette: régibb, mint a Syr peschito, — mely a Kr.utáni I. vagy II. századból származik — szóval régibba samariai szövegen kivül minden más fordításnál, vagyrecensionál eredetére nézve.

Hasonlóképpen a LXX. fordításnak sokkal régibbcodexeivel bírunk, mint a mazoreticus vagy samariaiszövegnek. A legrégibb datált héber bibliakézirat Kr.u. a XI. századból, s a legrégibb dátum nélküli kéziratlegfeljebb a IX—X. századból Kr. u. származik.1 Ellen-kezőleg a LXX. fordításnak kézirataival birunk a IV.századból Kr. u. a Vaticani (B) ós Sinai ( ^ aleph) codex-ben, melyeket némelyek plane a III. századnak tulajdonita-

1 Hogy a régi héber kéziratok ily ritkák, oka az, hogy a zsidók azsinagógákban használt hivatalos példányokat, mikor használhatatlanná lettek,elégették. L. "Wetzer-Weite Kirch. Les. „Handschriften der Bib."


nak ; az V—VI. századból meg már igen nagyszámúSeptuaginta codexünk van. (Alexandriai A., Párisi C. stb.)

Hát még ha a LXX. forrásait tekintjük ; ha meg-gondoljuk, hogy a 70 forditó bizonyára a legrégibb éslegtekintélyesebb codexekből dolgozott, belátjuk, hogye fordítás minden valószínűség szerint a legrégibb for-rást képviseli, s talán első tekintély.1

2. Megerősíti ezt sz. Pál és Josephus Flavius tanu-sága. Mindkettő a rabbinusok iskolájában nőtt fel s ahéber nyelvet bizonyára értette, és a héber szövegetismerte. És mégis, a számok, melyeket müveikben közöl-nek, többnyire a LXX. fordításból vannak merítve, vagylegalább a LXX. számaihoz hasonlók. E számokat tehátvagy a héber szövegnek a LXX. fordítással e számokranézve egyező codexeiből vették, vagy a görög szövegbőlmagából; de az utóbbi esetben ismét lehetetlen,hogy mindenhéber szöveg a Septuagintával ellenkező adatokat tartal-mazott volna; mert nem hihető, hogy a számokat a LXX.szerint idézték volna, ha azok a héberszöveg valamennyicodexével szembetűnő ellenkezésben lettek volna.

A felhozott érvekből kitűnik, hogy a LXX. fordí-tás által fenntartott nagyobb számok ősrégi időből szár-maznak s a szentirás eredeti számaihoz talán közelebbállanak, mint a mazoreticus szöveg számai. Ebből követ-kezik, hogy ha nem is kell a LXX. fordítás számainakfeltétlenül és mindenütt előnyt adni, mégis azok tekintélydolgában a héber szöveg számaival méltán egy rangbahelyezhetők s ezek mellőzésével észszerűen követhetők.Hogy obiective melyik közelíti meg jobban az eredeti— bizonyára helyes — számokat, teljes bizonyossággaleldönteni nem lehet.

1 („La version des septante) bien antérieure aux masorétes, dont destravaux critiques ont produit la recension du texte, qui a prévalu chez lesJuifs, cette version représente des manuscrits beaucoup plus anciens etprobablement plus exacts que ceux des masorétes. Tout au moins il estpossible, qu' elle ait mieux conservé les données chronologiques primiti-ves." Valroger i. m. 20—2í. lap.

Az emberi nem kora és a szeniirás. 65

A szeniirási számok sokhelyt romlást szenvedtek.

Scepsisünkben tovább megyünk. Hogy a részletek-ben pontosan egyik szöveg sem birja az eredeti ősszö-veg számait, az bizonyos ; de az is lehetséges, hogy va-lamennyi szöveg jelentékeny romlást szenvedett a szá-mokban. „De ces chiffres si divers quels sont les vrais ?Tous même ne sont ils pas altérés ? C est la unequestion, á laquelle personne ne peut répondre. La cri-tique ne peut résoudre le problème. L'Eglise ne se pro-nonce pas."1 Erveink a következők.

1. Tudvalevő, hogy mi sem változik meg oly köny-nyen a szöveg sokszorosítása közben, mint éppen a szá-mok, és legnehezebb éppen a számokba becsúszott hi-bákat kijavítani, mert az összefüggés, a szöveg, sokszorsem a hibát el nem árulja, sem az eredeti helyes számfeltalálására útbaigazítást nem ad. Amit igy már a kri-tika szabályaiból következtetünk, azt a szentirási szá-mokra nézve megerősitik a tények.

2. Az Ábrahám és utódai életében előforduló szá-mok ellen, amint ma vannak, nehézségek emelhetők.Sara midőn a pharao házába került 65 éves lett volnas midőn Abimelech magához vette 89 éves.

Hasonlóképpen I. Moz. 26, 10—11. tanúsága szerintIsaac Gerarban nem merte elárulni, hogy Rebeka neje,mert az oly szép volt, hogy félt, hogy őt megölik érte.Pedig ha a szám romlatlan, Rebeka már akkor 60 éveslett volna. — Jákob is 91 éves korában vette nőül Rac-helt.2 — Ezekkel szemközt a pátriárkák életében elő-forduló hasonló tüneményekre hivatkozhatnék valaki. Dene feledjük, hogy a régi pátriárkák sok századon át éltek ;

1 Vigooroux i. m. 20. lap. Csaknem szórói-szóra igy nyilatkozik Kna-benbauer S. J. Stimmen aus M. L. 1874. I. 360 1.

' Ezen eseteket E. A. Die Chronologie der Gen. czimü munkában191 —192. lapon hozza fel, s a nehézséget ugy akarja megoldani, hogy azévek alatt "/s eveket ért De rendszere következetesen keresztül nem vihítős a jelzett nehézségeket jobban megoldja az, ha a számok corruptióját té-telezzük fel.

66 Az embert nem kora és a szenlirds.

azonban Sára, Rebeka, Rachel, Jákob élete már kevés-sel haladta felül a mai életkort, s igy alig tételezhetőfel, hogy a test ifjú ereje és szépsége oly sokáig fenn-maradt volna.

3. I. Kir. 4, 26. szerint Salamon királynak 40,000jászola volt csak a kocsilovak számára. Hogy e külön-ben is hihetetlen szám corrumpált, kitűnik a paralleihelyből (II. Krón. 9, 25.) ahol csak 4000 van mondva.

4. A számok evidens megrontása fordul elő a kö-vetkező helyeken, mint a párhuzamos helyekkel valóösszehasonlításból kitűnik :

IV. Kir. 25, 8. összevetve Jerem. 52, 12.» 25, 17. „ „ 52, 22.» 25, 19. „ „ 52, 25.» 25, 27. „ „ 52, 31.

I. Krón. 11, 11. „ II. Kir. 23, 8.„ 21, 12. „ „ 24, 13.

ILKrón. 22, 2. „ IV. Kir. 8, 26.S ha ezen ujabban és könnyebben ellenőrizhető

könyvekben a számok ily evidens módon megromlottak,mennyivel könnyebben megromolhattak, sőt meg kellettromlaniok a régi könyvek más források által nem isellenőrizhető adatainak.

5. Tapasztalásból tudjuk, mily roppant romláson ésferdítéseken mentek keresztül a keresztény chronologusokszámai, (pl. Julius Africanus, Eusebius, Syncellus stb.munkáiban) ; tehát a fortiori következtethetünk, hogy akétszer olyan régi szentkönyvek is osztoznak az emberikézen forgó müvek e közös sorsában.

Ugy hiszem, e néhány érv — melynek pótlásáulhivatkozunk a fentebb kimutatott, s csaknem kivétel nél-kül számromláson alapuló szövegeltérésekre, — elég an-nak bebizonyítására, hogy a tárgyunkra vonatkozó szent-irási számok is megromolhattak, sőt meg kellett többé-kevésbé romlaniok. De ezáltal eo ipso ki van mutatva,hogy e számok alapján biztos és pontos chronologiátösszeállítani lehetetlen ; s lehetetlen meghatározni az


emberi nem korát oly pontossággal és biztossággal, hogyaz igy nyert számért a — természetesen sokszor elégtendentiosus — profán tudományok támadásait a szent-irás és theologia ellen kihivni érdemes volna,

De még ha a szent szöveg számai teljesen romlat-lanok volnának is (amit mai nap már egy valamire valóbiblicus sem állíthat) : minden szentirási korszámítás ésaz emberi nem korára vonatkozó következtetés megbíz-hatóságát meggyengiti, hogy ne mondjam megdönti aszentirási korszámítás alapjául szolgáló nemzetségtáblák-nak, — legalább azok némelyikének — hiányos volta.Erről a következő pontban.

A szentirási nemzetségtáblák hézagosak.Ujabb időben a legnagyobb nevű és szigorú egy-

házias érzületü tudósok is megengedik, hogy a szent-irási genealógiák sokszor hézagosak, azokból egyes ta-gok hiányoznak és igy a szentirás analógiája feljogosítannak föltételezésére, hogy a tárgyunkra vonatkozónemzetségtáblák is itt-ott hézagosak lehetnek. Igy Kna-benbauer (S. J.)1 „Der Character der alttestamentlichenGenealogien überhaupt macht jede chronologische Be-rechnung unmöglich, da häufig Mittelglieder fehlen . . .In der Genealogie des hebräischen Textes speciell fürunsere in Frage stehende Periode — zwischen der Sünd-üuth und Abraham — fehlt nachweislich ein Glied, mit-hin ist von vornherein Grund vorhanden anzunehmen,dass auch diese Genealogie, trotz der bestimmt ausge-prägten Form, in die sie gegossen erscheint, das den Ge-nealogien gemeinschaftliche Merkmal, nämlich das Lü-ckenhafte an sich trage. Hiedurch aber wird sie für chro-nologische Bestimmungen in sich unbrauchbar." E hé-zagok részben mindenesetre a másolók hibája folytáneredtek, de részben bizonyosan maguktól a szerzőktőlszármaztak, kik e tekintetben csak az általán elfogadottszokáshoz alkalmazkodtak.

< A. Stimmen aus M. L. 1874. I. k. 362. lapján.

5*


A nemzetségtáblák megrövidítésének fő oka az,hogy gyakran az iró idejében egyes tagok emléke fele-désbe ment. Másik fő ok a rövidségre való törekvés ;általánosan ismert, vagy kevésbé fontos genealógiáknálelég volt csak egy-két tagot jelezni. Sok hézagot szül-hetett a keleti népeknek is a zsidóknak is ama szokása,hogy az „atya", „fiu", „nemzé" kifejezéseket gyakran alegtávolabbi rokonsági fokok megjelölésére is használták.

Sokszor azért is megröviditették a nemzetségtáblá-kat, hogy bizonyos symbolicus vagy szent szám eredjena tagok számából ; máskor, hogy egyes méltatlan szemé-lyek a nemzetségtáblával kirekesztessenek. Az előbbireéclatans példa maga az Üdvözitö nemzetségtáblája ugysz. Máténál, mint sz. Lukácsnál.1 Talán nem ok nélkülgyanítunk hasonló rövidítést a vizözön előtti és utániősatyák nemzetségtáblájában.2

A nemzetségtáblák megrövidítése történhetett aka-ratlanul is a szöveg sokszorosítása közben, a másolókszeme, füle, emlékezete és ítélő tehetsége által elköve-tett hibákból.

Vigouroux3 szerint a nemzetségtáblák emlékezetbentartásának megkönnyítése lett volna egyes tagok kiha-gyásának a czélja. Mondja ugyanis : „De même que S.Mathieu a omis plusieurs personnages dans sa généa-logie de Nôtre-Seigneur, afin d'avoir trois séries de qua-torze noms chacune, les générations patriarchales anté-rieurs à Abraham ont pu être réduites systématiquementpar un procédé mnémotechnique du même genre, à dix

> Az előbbinél olvasható tábláról alább szólunk. Lukácsról csakannyit, hogy JJ nemzetséget számlál, mely valószínűleg mesterséges, sym-bolicus czélból alkotott szám.

9 „Le nombre rond de dix patriarches tant avant, qu'après le délugeest bien prope à éveiller l'idée d'une combinaison artificielle, c' est àdire d'une réduction du nombre réel des générations, ménagée pour ob-tenir un chiffre rond ou sacré."

Brucker S. J. a „La controverse et le contemporain" folyóiratban,1886. I. 391 1.

> La chronologie biblique 22 — 23 1.


générations antédiluviennes et dix générations postdilu-viennes, c' est à dire, comme on l'a rémarqué, aunombre des doigts des deux mains, qui ont été 1' originedu système décimal."

Az ilyen rövidítés nem volt sem hazugság, semcsalás, s azért az inspiratióval sem ellenkezik ; mert azolvasók az ilyenhez hozzá voltak szokva, s igy nem let-tek félrevezetve. A nemzetségtáblák czélja pedig nemkövetelte meg föltétlenül, hogy minden egyes iz megne-veztessék, mivel a nemzetségtáblák fő czélja volt kimu-tatni, kitől származik le valaki, nem pedig hány és mennyiiz közbejöttével. „Les omissions dans les généalogies n'éveillaient aucun scrupule chez les Hébreux. Voici pour-quoi : la vérité historique qu'on se propose d'établir parces documents c'est que le dernier personnage nommédescend du premier en ligne droite. Peu importe à cepoint de vue le nombre des intermédiaires, pourvu quela ligne de descendance ne soit point faussée."1 Hason-lólag nyilatkozik Schäfer :2 „Es handelt sich nicht um die Be-stimmung eines Zeitintervalls zwischen zwei Personen oderEreignissen, sondern um den Nachweis des Zusammenhan-ges zweier Geschlechtsglieder." — Most térjünk át a té-nyekre, melyek a genealógiák hézagosságát bizonyitják.3

1. Ha a héber szöveg számai romlatlanok és nemhézagosak, ugy Sem 35 Sale 3 és Héber 64 évvel túl-élte volna Ábrahámot. Ez pedig éppen nem valószinü.

2. Az I. Móz. n.közlött nemzetségtáblában—mintláttuk — a LXX. egy Kainan nevű taggal többet szám-lál. Hogy itt nem a LXX. Kainanját kell elhagyni, ha-nem ellenkezőleg Kainant a héber szövegbe beszúrni,az kitűnik a következőkből.

a) Sz. Lukács is felsorolja Kainant. Hiába ellenve-

1 Vigouroux La chron. bibi, 47. lap.• Die biblische Chronologie Münster, 1879. 15. lap.8 Nézetünk szerint a genealógiák hézagossága tény ; annyit azonban

C3aknem kivétel nélkül minden kath. szentirásértelmező megenged, hogyhézagossága legalább lehetséges


tik, hogy sz. Lukács ezt a LXX. fordítás után teszi;mert az sehogysem volna megegyeztethető az inspiratió-val, hogy a Septuaginta fordításból egy szent iró hamisdolgot igaz gyanánt idézzen. S ha az inspirált sz. Lukácsátvehetett volna egy positiv hibát a LXX. fordításból :mennyivel több joggal állithatnók, hogy Mózes az inspi-ratió daczára hézagos — tehát tulajdonképen nem hamis

• — nemzetség táblákat közölhetett régi forrásai után ? !b) Hogy kritikai okokból véletlenül valami a szö-

vegből kimarad, könnyen érthető ; de egy egészen uj tag-nak beszúrása a nemzetségtáblába, ugy, hogy azontag a megfelelő számadatok kíséretében négyszer is em-littessék, alig képzelhető. *

3) I. Móz. 10, 13 —14. olvassuk: „Mesraim nemzé (!)Ludimot, Anamimot és Laabimot, Neftuimot és Fetrusi-mot és Kasluimot ;" és a 15. s k. versben: „Kanaan pe-dig nemzé Sidont, első szülöttjét, Heteust és Jebuzeust ésAmorreust, Gergezeust, Heveust és Araceust, Sineust ésAradiust, Samareust és Amateust." A sz. írás tehát ittegyes embereknek (vagy népeknek) egész népek nemzé-sét tulajdonítja, honnan világos, hogy itt csak közvetettés nem közvetlen nemzésre gondolhatunk. A közbeesőtagok tehát át vannak ugorva.

4. I. Móz. 29, 5. Laban Nachor fiának neveztetik ;(„Ismeritek-e Labant Nachor fiát?u) pedig mint I. Móz.28, 5. és I. Móz. 24, 24. és 47. tanúskodik, Bathuelnek,Nachor fiának fia, tehát Nachor unokája volt.

5. I. Móz 46, 15. felsorolván Lia fiait és unokáit,a szöveg igy folytatja : „Ezek Lia fiai, kiket syriai Me-sopotámiában szült vala, Dinával, az ő leányával együtt.Minden fiai és leányai 33 lélek."

1 Ch. Robert (rennesi oratorianus) a La controverse et le temp. 1886.júliusi számában P. Bruckeruek már idézelt czikkére tett észrevételeiben,— Kainan beszúrását a 70 fordító azon törekvéséből származtatja, hoey avízözön utáni pátriárkák számát a vizözön előtti nemzedékek mintájára tizrekiegészítsék. — Azonban ha ez lett volna a czél, sokkal egyszerűbb lettvolna Ábrahámot a vizözön utáni pátriárkákhoz számítani, s a tizes számotigy kiegészíteni, mint egy egészen uj tagot a nemzetségtáblába becsempészni.

Az embert nem kora és a szentirds. 71

6. II. Móz. 6, 16—20. közli Mózes saját nemzetség-tábláját. (i6. v.) „És ezek Lévi fiainak nevei nemzetségükszerint : Gerzon és Kaat (Qehat) és Merari. Lévi életénekpedig 137 esztendeje vala. (18. v.) Kaat fiai: Amram ésIsaar, Hebron és Oziel. Kaat életének 133 esztendejevala. (20 v.) Amram pedig Jochabedet atyja bátyjánakleányát feleségül vévé, ki szüle neki Áront és Mózest.És Amram életének 137 esztendeje vala." Parallel helyIV. Móz. 26, 57—59. ahol ezenfelül még olvassuk, hogyKaat nemzé(?!) Amramot.

De bármily határozott is e nemzetségtábla, az teljesnem lehet.

Ugyanis I. Móz. 46, 11. verséből tudjuk, hogy Qehat(Kaat) Lévivel ment be Egyptomba. Tegyük fel tehát avéleményünknek legkevésbé kedvező esetet, hogy Qehataz Egyptomba költözés évében született, Amram pedigQehat életének, Mózes pedig atyja életének utolsó évé-ben : az életkorok összegezéséből1 csak 350 évet kapunk,mely a zsidók egész egyptomi tartózkodásának tartamátmagában foglalná, holott ez a héber szöveg szerint 430évig tartott. Hát még ha ama feltevésünk, hogy a nem-zetek mindegyike atyja utolsó évében született, hamis —a minthogy bizonyosan hamis, mert legalább Amram utánQehatnak még más három fia emlittetik : — ugy e számis annyira reducálódik, hogy még a LXX. által az egyp-tomi tartózkodásra számitott 215 évet is alig adja ki.

Mi következik tehát ebből ? Az, hogy Mózes a sa-ját nemzetségtáblájából egy vagy több tagot kihagyott.Megerősiti e következtetést egy másik körülmény. IV.Móz. 3. és 26. felsoroltatnak Lévi utódai számra 22,300

férfi, kiknek — ha a nemzetségtábla teljes — Lévi szép-apja (harmadfokú őse) volna; s Lévi fiai közül Qehatnak 8300,2

' Qehat 133Artram 137Moyses 80

35°-Nem 86000 mint a vulgata mondja.


Gersonnak 7200, Merarinak 6200 fiunokája lett volnaaz Egyptomból való kiköltözés idején, daczára annak,hogy legalább a szentirás Qehatnak csak négy fiút,Gersonnak és Merarinak csak két-két fiút tulajdonit.1

7. IV. Móz. 26, 59. irva van: „(Amram) feleségeJochabed, Lévi leánya vala, ki neki Egyptomban szüle-tett." — De II. Móz. 6, 20. szerint Jochabed Amramnakunokatestvére volt ; s ha Lévi leánya lett volna, ugyAmramnak nagynénje volna. Tehát Jochabed Lévineknem leánya, hanem távolabbi utódja volt. — Azonkívülfeltéve, hogy Lévi — ki Egyptomba költözése idején ismár férfi kora delén volt, — ez után csak ötven évvelnemzette volna Jochabedet, az utóbbi mégis 300 éves lettvolna, mikor Mózest szülte.2

8. Józ. 7, 23. Achan — a ki Jozue alatt megkövez-tetett azért, mert elvett az anathemából — Zare fiánakneveztetik; pedig ugyanazon fejezet 1. és 18. versénektanúsága szerint Charmi fia volt, mely utóbbi ZabdinakZare fiának fia volt ; tehát Achan Zárénak nem fia volt,hanem másodunokája (harmadfokú utód).

9. Ruth 4, 18—22. Dávid ősei Judától a következőrendben vezettetnek le : (Juda), Phares, Esron, Aram,Aminadab, Nahasson, Salmon, Booz, Obod, Isai, Dávid.— Hasonló ősök vannak felsorolva I. Krón. 2. — Ésmégis I. Krón. 4, 1. olvassuk: „Juda fiai : Phares, Hes-ron, és Charmi és Hur, és Sobal," jóllehet Hesron azelőbbi helyek tanúsága szerint Judának nem fia, hanemunokája volt. — Azonkívül Ruth 4, 20 — 22. Nahasson-tól — ki Kanaan földének elfoglalása idején élt, — Dá-

1 V. ö. Knabenbauer S. J. Stimmen aus M. L. 1874. 364. lap. —Ezen P, Brucker által is a La Controverse folyóirat i8tt6. márcziusi szá-mában felhozott érvet ugyanazon folyóirat júliusi számában (362-368. lap.)megtámadta Ch. Robert rennesi oratorianus. Egyebet azonban nem ért el,mint hogy Brucker részéről a szeptemberi számban egy elmés czáfolatraadott okot.

' A LXX. szerint csak 75. — Nem titkolhatjuk itt el, hogy ha azEgyptomban va'.ó tartózkodás idejére nézve a LXX. számát (215 év) fogad-nók el, a 6. és 7. alatt felhozott nehézségek megszűnnének.


vidig 5. nemzedék van felsorolva, a mi ezen legalább is440 (de a Birák könyvének chronologiája szerint körül-belül 600) évnyi időszakra nagyon kevés, kivált ha meg-gondoljuk, hogy Dávidtól Sedekiasig szintén 440 évre18 nemzedék esik, mint I. Krón. 3, 1—15. látható.

10. I. Kir. 9, 21. Saul magát Jemini fiának nevezi;pedig ugyanazon fejezet 2. versének tanúsága szerintJeminitöl öt közbeeső tag utján származik (Jemini, Aphia,Bechorath, Seror. Abiel, Kis, Saul), s igy Jemininek ha-todfoku unokája.

11. III. Kir. 19, 16., továbbá IV. Kir. 9, 20., és II.Krón. 22, 7. Jehu Namsi fiának neveztetik ; pedig mintIV. Kir. 9, 2. 14. kiviláglik, Josaphatnak, Namsi fiánakfia volt, tehát az előbbinek unokája.

12. I. Krón. 6, 1—8. Sadoc főpap ősei soroltatnakfel Árontól kezdve, névszerint : Áron, Eleazar, Phinees,Abisue, Bocci, Ozi, Zaraias, Meraioth, Amarias, Achitob,Sadoc, — tehát kilencz nemzedék, holott ugyanazon időreCoretól Heman cantorig (Dávid kortársáig) 18 nemzedékvan I. Krón. 6, 33—37. felsorolva, a mi mindenesetrearánytalanul nagy különbség. S csakugyan Josephus Fla-vius1 Sadoc ősei közül többet felsorol, kiknek neve azI. Krón. 6, 1—8. közlött nemzetségtáblában elő nem for-dul, s máshol Árontól Salamon idejéig harmincz főpapotszámit.2

13. I. Krón. 26, 24. azt állítja, hogy Subael Dávidkincstárőre Gersomnak, Mózes fiának fia volt. Gersom ugyanMózes fia volt, de Subael annak igen távoli utóda lehetett,mert legalább 400 év telt el a kettő születése között.

14. I. Ezdr. 8, 3. Ezdras nemzetségtáblájában Me-raioth és Azarias közt ki van hagyva hat személy, me-lyek fel vannak sorolva I. Krón. 6, 7 —10. A kihagyásoka valószinüleg Amarias, Azarias és Achitob nevekkétszeri előfordulása, melyeket valamely másoló per er-rorem oculi összetévesztett.

' Antiqu. VIII. c. !.» V. ö. Schäfer i. m. 16 — 18. lap.


15. Az újszövetségben Máté 1, 1. Jézus KrisztusDávid fiának és Ábrahám fiának neveztetik.

16. Ugyancsak sz. Máté az Üdvözítő nemzetségtáb-lájában mondja (1, S.) : Joram nemzé Osiast; már pedigéppen a sz. Írásból tudjuk, hogy ezek közt még hárommás személy volt: Ochosias, Joas és Amasias.

17. Krisztus nemzetségtáblájában Zorobabel és sz.József közt szent Máté csak kilencz nemzedéket számit,mig sz. Lukács tizennyolczat; valószínű tehát, hogy sz.Máté néhány személyt itt is elhagyott.1

18. A szentirásnak csaknem minden lapján előfordule kifejezés : Israel fiai, Israel népe helyett, vagyis Israeltávolabbi utódai helyett. Hasonlóképen : Juda fiai, Lévifiai, Heth fiai, Ammon fiai, Esau fiai stb. e helyett iva-deka. Az sem változtat a dolgon, hogy a genealógia azelőbbi tagról mondja, hogy az az utóbbit nemzette. Eza szentirás bevett szólásmódja távolabbi ivadékokról is.„Hebraei — mondja Patrizzi2 — quoslibet posteros etiamremotissimos nomine filiorum, maiores verő patrum no-mine designabant." Es Schegg3 : „Zeugte, ist die einmalrecipirte Formel der Geschlechtstafel, ohne Rücksichtdarauf, ob die Zeugung eine unmittelbare oder mittel-bare ist."

Már most mi a tanulság ebből tárgyunkra nézve?

1 Ezt tartják sokan. így Patrizzi (Valrogernél i. m. 52. 1. idézve)irja : „Velim animadvertas, probabile omnino esse, alios quoque in hacgenealógia a Matthaeo fnisse praeter istos (se. quam Ochosiam, Joam etAraasiam) tum ante Davidem, tum etiam post Zorobabelem ; quam interhuac et Josephum Matthaeus novem con amplius generationes enumeret lametsi Lucas duplum." És máshol irja: „Quum nobilissima omnium interJudaeos esset Davidis progenies, proinde nemo eam ignoraret, quumqueomnibus iam notum esset Jesum ex Davide genus ducere, satis fuit remsummatim enarrare . . . Neque secus coeteri historici egerunt, non modosacri uf Ezdras et seriptor Judithae (8, I. coll. I. Par. 5, 3. sqq.) sed et alii."

* Valrogernél i. m. 53. 1.« Ad Matth. c. 1. Knabenbanernél Stimmen etc. 1874. I. 366. lap

idézve.


Álljon itt Knabenbauer felelete:1 „Die Möglichkeit, dassauch unsere Genealogie, von der Sündfluth bis Abra-ham (és hozzátehetjük, hogy a vízözön előtti is) mit dieserFreiheit, und mit dieser Zusammenfassung entfernterNamensglieder angelegt sei. Mit dieser Möglichkeit schwin-det aber jede feste und berechtigte Basis zu einem chro-nologischen System der Bibel." És máshol2 ugyanő irja :„Die Basis einer solchen Berechnung ist höchst schwan-kend und unbestimmt ; du liesest im Verzeichniss Vaterund Sohn, du richtest deine Berechnung darnach ein,und vielleicht ist das Verhältniss in Wirklichkeit einganz anderes ! Vielleicht laufen hier Sprünge mituntervom Urgrossvater auf den Urenkel ! Oder wer weiss,welche Lücken und wie oft sie sich finden ? Woher sollich orientirende Anhaltspuncte nehmen, falls die Genea-logie nur einmal vorliegt, und alle Mittel zu einer Con-trôle gebrechen ? Ist da nicht jeder Schritt, jeder Schlussdie Wagniss, das nur jener noch über sich nehmen mag,der keine Ahnung hat von dem Characteristischen deralttestamentlichen Genealogien ?"

Következtetések.

Már most megfelelhetünk ama sokat vitatott kér-désre : van-e az ó-szövetségi szentirásnak egészben véve chro-nologidja; és ha van, meg lehet-e annak alapján az emberinem korát határozni? A felelet attól függ, mit értünkchronologia alatt.

Ha chronologia alatt értjük azon távolságnak meg-határozását, mely az eseményeket egy bizonyos, aeragyanánt felvett időponttól elválasztja ; — vagy ha értjükaz eseményeknek tartamuk és a köztük fekvő idő meg-jelölésével való egymás mellé sorolását: akkor első te-

1 Stimmen, 1874. I. 368. lap.1 U. o. 365 — 66. 1.


kintetre világos, hogy a szentirás egészben véve chro-nologiával nem bir, söt akkor sem birna, ha a számokeredeti romlatlanságukban fenmaradtak volna, és a nem-zetségtáblák hézagosak nem volnának. — Ugyanis aszent könyvek — a Makkabeusok könyvét kivéve — azeseményeket bizonyos aerához nem viszonyítják,1 és semaz események tartamát, sem az azok közt fekvő időköztmindig meg nem határozzák.

Lehet azonban a chronologia szót Idgabb értelembenközelítő időmeghatározásról érteni. Kérdés, hogy legalábbily értelemben vett chronologia félét lehet e a szentirásnakegészben véve tulajdonitani.

Bizonyára lehet a szentirás egyes részeinek, s az ó-szö-vetség némely ujabb korszakaira nézve. De a szentirásnakegészben véve, különösen pedig az emberi nem első kor-szakainak még ilyen chronologiát sem tulajdonithatunk.Mert igaz, hogy az ó-szövetség minden szakára vonat-kozólag találunk bizonyos időmeghatározásokat, legalábba nemzetségtáblában : de éppen mivel az illető számokmeg vannak romolva s a nemzetségtáblák gyakran hiá-nyosak, soha sem tudhatjuk bizonyosan, hogy valamelyconcret esetben nem olyanok-e. Ily módon minden azószövetség tartamának és ebből az ember korának

1 Vannak ugyan egfes szórványos esetek, midőn a szentírás az ese-ményeket bizonyos más időpontra viszonyítja, pl. a patiiarchák születésiéveire, (I. Móz, 7. 11.) a vizözönre, (I. Móz. ír, 10.) de ez állandóan éskövetkezetesen nem történik. Még legfőbb joggal lehetne aerának nevezniaz Egyptomból való kivonulás idejét, a mennyiben (II. Móz. 16- 1. 19, I .— IV. Móz, i, 1. 9, 1. 33, 38. III. Kir. 6, 1. slb.) több esemény ettőlvan számítva. — A királyok korában az események a királyok uralkodásiéveitől számittatnak ; a fogság alatt ismét a babyloni és perzsa királyokuralkoilási éveitől. A fogság utáni időben aera gyanánt használja a szent-irás : a) az első templom pusztulását, b) a seleucidák uralmának kezdetét(312. Kr. e. aera regni graecorum, aera contrac'uum. I. Mach. 13, 41.) ésc) a zsidók megszabadulását a syr igától a Machabeusok által, a seleucidák170. és Kr. előtti 143. évben. (V. ö. Ideler Handb. der Chronol. 1825. I.529 — 31. és Riehm i. m. II. 1802.)


meghatározására irányuló kísérlet ingatag alapokonnyugszik.

Tehát éppen semvii felvilágosítást sem nyujt a szent-irás az emberi nem koráról ? Valamit mégis nyujt. Bármilyingatag az ó-szövetség hosszára vonatkozó korszámítás,mégis a szellem, mely azt átlengi, az általános benyomás,a mit a szentirás az emberre tesz, bizonyosan megfelela valóságnak. S e benyomás az, hogy az emberi nem nemnagyon régi, legalább nem nagyon sokkal régibb, mint aszentirásból eszközölt számitások mutatják. Mert ha megvannak is rontva a számok, ha hiányosak is a nemzet-ségtáblák, mégis igen valószinü, hogy sem a rontás, sema hézagosság nem oly nagymérvű, hogy feljogosítanabennünket az ember korát évmyriadokra visszavinni amúltba. Bizonyos korlátokat tehát von a szentirás, melyekenszátnitásainkbati tulmenni komoly okok nélkül nem szabad.Hogy körülbelül meddig terjednek e pontosan meg semhatározható korlátok, azt a fentebbiek után a szives ol-vasó könnyen megítélheti.

Szerény nézetem szerint tehát a tudós P. Knaben-bauer másokkal együtt, kissé nagyon messze megy, mi-dőn kategorice ki mondja, hogy a szentirásnak chrono-logiája nincs és hogy a szentirás az emberi nem koráravonatkozó számításoknak egyáltalában semmi korlátot nemszab.1 Nézetünk szerint igenis szab bizonyos korlátokat;de ezek elég tágasak arra, hogy köztük a józan bú-várkodás eredményei megférjenek ; s legfeljebb kép-zelődésre épített tudományos szédelgés nem fér megazok között.

1 „Wir können aus voller Überzeugung mit P. Bellynk Fr. Lenor-raant und vielen Katholiken sagen : Es gibt keine Chronologie ia der Bi-bel . . . . Es ist also der Wissenschaft gestattet, die Sündfluth um so vielsJahrhunderte hinanfzurücken, als sie mit Sicherheit beweisen kann." Stim-men 1874. I. 371. lap. és u. 0. 362. lapon: „Es bleibt das Gerathensteeinfach zuzugestehen, dass von Seiten der hl. Schrift der chronologischenForschung und Anforderung keinerlei Fesseln angelegt, ihr keinerlei be-stimmte Zeitschranken gesetzt werden."


Másrészt azonban magam sem tagadom, hogy hamégis az igazi, komoly tudósok részéről bizonyittatnék,hogy e korlátok még sem elég tágasak az emberi nemmúltjának befogadására, még mindig lehetne, söt kelleneazokon tágítani.1 Azonban meggyőződésem szerint ezideig arra, hogy a szentirás időszámítását teljesen felad-juk, elég ok nincsen, sőt nehezen hiszem, hogy valahalesz. Ugyanezt tartja P. Knabenbauernek egyik tudósrendtársa P. Brucker :2 „La plupart des apologistes, touten admettant, qu' il n' y a pas de chronologie bibliquecertaine pour les premiers âges, et que par suite, il estloisible aux savants de faire l'humanité vieille de 8,000ou même 10,000 ans, aussi bien que de 6,000 ou 7,000,ne vont pas cependant jusqu' a leur accorder une margeindéfinie. "

Hasonlóképen nyilatkozik Valroger:3 „L'écriture n'assigne pas une date précise à la création de l'homme,non plus qu'au renouvellement de l'humanité par le dé-luge ; mais elle ne permet point de les reculer indéfinimentet arbitrairement dans les profondeurs obscures d'unpassé imaginaire. En cette matière comme en touteautre, la liberté illimitée dégénère en licence et endéraison."

Még egyet akarok itt különösen hangsúlyozni. Jól-lehet a szentirás a chronologiához bizonyos támaszpontokatnyújt, és annak határokat von : tulajdonképen pontos ésbiztos chronologiája még sincsen. Az úgynevezett „szentirásichronologiák" tehát, melyeket némely tudós összeállít, s/melyekben 3—4000 éves események idejét oly pontossággalakarja meghatározni, mintha csak a jelen század törté-netét irná: többé-kevésbé mind subjectiv alapokon ál-

1 Si les savants parvenaient à prouver que la date, qu'on assignaitgénéralement à la création de l'homme, n'est pas assez reculée, il en résul-terait, que les systèmes des chronologistes sont faux, mais le texte bibliquedemeurerait toujours lui même hors de cause." Valroger i. m. 23. lap.

' La controverse etc. folyóirat, 1886. VI. k 37;. lap.» L'âge du monde 1869. 59, lap.


lanak, s gyakran önkényes föltevésekre, és egyik vagymásik szöveg iránti elfogultságra támaszkodnak. Legjobbesetben is csak „a szentirás alapján készített számítások-nak," de nem a szentirás időszámításainak nevezhetők.Ennélfogva az igy összeállított számitások nem osztoznaka szentirást illető tiszteletben, s azokat bírálni, elitélni,vagy azoktól eltérni nem képez a szentirás és kinyilat-koztatás elleni vétséget.1 Sőt mivel egységes hagyomány aszentirás eredeti számításáról vagy az emberi nem korá-ról az egyházban nem létezik, s az egyház semmiféleszámítás mellett állást nem foglalt : e tekintetben a ka-tholikus theologus sem a hagyomány tanúsága, sem azegyház szava által kötve nincs.

Ugy hiszem tehát, hogy értekezésemből kettő ki-tűnik ; először, hogy mint más kérdésekben, — ugy ittsincs okunk a bibliát a tudomány haladásától félteni ;másodszor, hogy a profán tudományok megbízható ala-pokon nyugvó korszámításaival szemben — még ha egyesrészek kifogásolhatók is — túlságos merev, hogy nemondjam ellenséges álláspontot elfoglalni nincs okunk.Nem kell féltenünk mondom a szentirást, mert az inspi-rált könyv, melynek tartalma a hol romlatlan, feltétle-nül igaz ; már pedig a kinyilatkoztatott igazság a tudo-mányos utón szerzett igazságnak ellent nem mondhat.De nem kell félni a szilárd alapokon nyugvó korszámi-

> V. 5. Giittler Naturforschung und Bibel, 1877. 313. lap. Bruckeri. ra. 383. lap. és Valroger i. m. 4. 1. — Továbbá a protestáns RiehmHandwörterbuch-jában olvassuk: „Was rcan gewöhnlich so (biblische Zeit-rechnung) nennt, das ist keineswegs eine wirklich in der Bibel enthalteneund durchgeführte Zeitrechnung, sondern nur ein mehr oder weniger tradi-tionell gewordenes chronologisches System, das auf chronologische Angabender Bibel gegründet aber mittelst combinirender Berechnung gewonnen ist,wobei auch ausserbiblische Daten und manche blosse Vermuthungen zuHilfe genommen werden mussten. Es wird darum gerathen sein, von den ver-schiedentlich modificirten Systemen sogenannter biblischer Zeitrechnung dieGrundlage derselben, die in der Bibel wirklich enthalteuen chronologischenAngaben reinlich zu unterscheiden.

8o Az emberi nem kora és a szentirás.

tásoktól sem azért, mert mint láttuk a szentirásból az /ember korát pontosan és biztosan kiszámítani nem lehet ; /s a privata auctoritate eszközölt számításokért a történet Iés természetbúvárok komolyabb részének is hadat izennivalóban nem volna észszerű. Annyi volna ez — Kna-benbauerrel szólva1 — mint „uns in eine unmöglicheStellung hineinzuzwängen , und das Ansehen derheiligen Bücher auf's schwerste und unheilvollste zuschädigen."

1 Stimmen, 1874. 369. 1.

Értelemzavaró sajtóhibák.

12. lap 17. sor alulról bizonyára helyett olv. vagy.3 0 .

3 1 .

34-38.4 0 .

4 2 .

47-

n

11

n

n

n

n

1 I .

19.

6.3-

13-14.

1 0 .

n

n

n

n

n

n

nfelülről

n

nalulról

nfelülről

2 9Niehm

55,854993 8 0

52586211

n

))n

n

»

n

n

»

n

n

n

n

19.Riehm588.5I99-480.

5228.

6311.

kl emberi nem kora - mek.oszk.humek.oszk.hu/03700/03750/03750.pdf · „egy napos gyermekei vagyunk...

Documents