X X X I I . 1. 1979 p. 213-233

K Ö Z L E M É N Y E K

Rovatvezető

Dr. V Á S Á R H E L Y I T A M Á S

A Carabus coriaceus ssp. rugifer Kraatz, 1877 Magyarországon (Coleoptera : Carabidae)

Carabus coriaceus ssp. rugifer Kraatz, 1877 in I ngarn (Coleoptera : Carabidae)

1977 májusában ROZNER István gyüjtőtársammal Kétegyházán (Békés megye) a Ke­rek-szék nevü vizenyős rétet övező erdőben (pusztai tölgyes maradványa) gyűjtöttünk; t a la j ­csapdákat helyeztünk k i , amelyeket kb. egy hónap múlva szedtünk f e l . A csapdákban más bo­gárfajok mel le t t a Carabus coriaceus ssp. rug i fe r egyedeit találtuk.

Ezután 1978 novemberében jártam ismét a terepen, s a telelésre behúzódott f u t r i n ­kákat a fák tövénél összegyűlt avar alól egyeltem. - Ezekkel együtt a gyü'tött egyedek száma eléri a 100-at.

A Természettudományi Múzeum Állattárának gyűjteményében - elsősorban a K e l e t i -Kárpátok és Erdély területéről - számos példány található ebből az alfajtól. Hozzánk legkö­zelebb Aradon gyűjtötte KANABÉ Dezső. A meghatározatlan anyagban 10 db állatot találtam a következő adatokkal: Sarkad, mályvádi erdőgazdaság, 1956. V I I I . 1 0 . - I X . 7. leg . : KÖTÉL.

A bizonyitó példányok többsége a Természettudományi Múzeum . állattárának gyűjte­ményében, kisebb részük MIGÁLY Miklós, PODLUSSÁNY A t t i l a , RETFZÁR I m r e és ROZ­NER István tulajdonában van.

ÁDÁM László, Budapest

A Kárpát-medence Lamellieornia-faunájának revíziója

I . Lueanidae (Coleoptera) Legutolsó faunafeldolgozásunkban ENDRŐDI (1956) a Pla tycerus genusban két önálló

fajt tárgyal, a nevek használatában az akkor leginkább elfogadott Platycerus c r ib ra tus , i l l e t ­ve P. caraboides értelmezést használja, A ma érvényes nevek a következők:

Platycerus F o u r c r o y , 1785 Platycerus caraboides (Linnaeus, 1758) (c r ibra tus : ENDRŐDI, 19 56); Platycerus caprea (DeGeer, 1774) (caraboides: ENDRŐDI, 1956). A Kárpát-medencében két élő Pla tycerus-fa j determinálása (különösen a nem szé­

riában fogott példányoké) nehéz. A leggondosabb vizsgálatok során sem tudtam olyan külső morfológiai bélyeget találni, amely a két fajt tel jes biztonsággal elkülóüitené. Állandónak csupán a h im i v a r s z e r v (3-4. ábra) alakja bizonyult . A határozás megkcrnyitése érdekében felhasználható az előtör pontozásának sűrűségében mutatkozó különbség [1-2. ábra). Ebben az esetben nehézségek a gyengén fe j le t t himek és a nőstény egyedek esetét;- n jelentkezhetnek. Számba jöhet még a test nagysága (méretek), a h im rágójának a fejhez viszonyított hossza, a rágó alakja s tb . , de ezek a bélyegek a nagy átfedés m i a t t megbizhatatlano'~

A Kárpát-medencében élő két Platycerus-faj elterjedését térkép szemlélteti (5. ábra).

1-2. ábra: A Pla tycerus caraboides (Linnaeus) (1.) és a Platycerus caprea (DeGeer) (2.) hímjének feje és előtora

3-4. ábra: A Platycerus caraboides (Linnaeus) (3. ) és a Platycerus caprea (DeGeer) (4. ) h im jenek ivarszerve hasoldaJról

5. ábra: A Platycerus caraboides (Linnaeus) és a P la tycerus caprea £D Geer) elterjedése a Kárpát-medencében

T h e revision of the Lamell icornia fauna of the Carpathian Basin

I . Lucanidae (Coleoptera)

ENDRÖDI (19 56) elaborated the two species of P la tycerus , the names of which today are used dif ferent ly: Platycerus c r ib ra tus (sensu ENDRÖDI) = P. caraboides (Linnaeus, 1768) and P. caraboides (sensu ENDRODI) = P. caprea (DeGeer, 1774).

I r o d a l o m :

ENDRÖDI, S. (1956): Lemezescsápú bogarak, L a m e l l i c o r n i a - i n : Fauna Hung. 9. 4: 1-188.- L A N D I N , B . - O . (1956): The Linnean Species of Lamellicornií: Descr ibed i n "Sys­tem a Naturae", Ed. X . (1758) (Col. ) - E n t . T i d s k r . 77(1): 1-18.- L A N D I N , B . - O . (1957): C r i t ­i c a l Comments upon Nom enc la to r ia l and Synonymical Questions -En t .T idskr . 7_8j2-3):101-114. -M I K S I C . R . (1959): Ueber die Verbre i tung der A r t e n der Gattung Platycerus Fourc . (=Systeno-cerus Ws. ) in Jugoslavien (Coleoptera-Lucanidae) - Ent . T idskr . 80(1-2): 33-38.

ÁDÁM László, Budapest

Két faunánkra új lepkefaj Sopronból (Odezia atrata L . és Euxoa decora Hbn.)

Zwei für die Fauna Ungarns neue Lepidopteren-Arten aus Sopron (Odezia atrata L . und Euxoa decora Hbn.)

1978. V I . 20-án a soproni Szárhalomban lepkésztem kihasználva a délelőtti napsü­tést. F r i s s telepitésü erdei fenyves és cserjékkel szegélyezett cseres tölgyes közti uton a L i roen i t i s Camilla néhány példányát igyekeztem begyűjteni, de másfelé i s jutot t a f i g y e l m e m ­ből. Ennek eredményeként került kézre néhány példány Lopinga achina.

Közben beborult és szél is kerekedett , Megelégelve a futkosást, kerékpárra száll­t a m , hogy hazafelé vegyem utamat. Lassan haladtam, igyekeztem még v a l a m i v e l kibőviteni, nem túlságosan gazdag zsákmányomat. Igy akadtam rá egy elég esetlenül repülő, első p i l l a n ­tásra füstszinü lepkére, melyet megkíséreltem még a nyeregből elkapni . Az akció kudarcot va l l o t t : ezen felbőszülve és a b i c i k l i t eldobva, sikerült megfognom, még mielőtt elérte volna a védelmet nyújtó cserjést. Meg sem néztem alaposabban, csak üvegbe te t tem, azután haza­mentem és kifeszítettem a többi állattal együtt.

Az Erdészeti és Fa ipa r i Egyetem gyűjteményében találtam már egy példányt belőle - ezt a példányt nem látták e l sem lelőhely, sem másmilyen cédulával, akárcsak néhány egyéb nem Magyarországon gyűjtött lepkét - , ezért különösebb jelentősége nem i s vol t számomra. Előkerülését valószinüleg nem is je lentet tem volna, ha nem fedezi fe l gyűjteményemben RON­KAY László barátom, s nem közli ve lem, hogy az Odezia atrata első hazai példányáról van szó.

A lepkéről annyit mondanék, hogy meglehetősen kopott, "öreg" állatról van szó, s igy elképzelhető az i s , hogy a hegyvidékről fújta át előzőleg a szél, ez azonban az egész vá­roson történt átrepülést jelentené. Mindenesetre logikusabbnak tűnik, hogy a határszéli hegy­vidéken él, m in t a kifejezetten meleg , száraz Szárhalomban.

1978. I X . 5-én nem túlságosan sok bizakodással indultam éjszakai lepkészésemre HG lámpával fe lszere lve , - és azzal a nem t i t k o l t vággyal, hogy megkiséreljem megismételni éppen egy évvel ezelőtti Rhyacia castanea neglecta fogásomat.

Utamat a Soproni hegyvidéken kb. É-D-i irányban húzódó Tacs i árok felé ve t tem, és annak kettéágazásánál, a viztárolónál ütöttem tanyát. Párás, hűvös idő és meglehetősen élénk északi szél fogadott, mint általában ezen a helyen, és ez eléggé borongós hangulatot árasz­to t t . Talán vissza is fordultam volna, ha egyedül jöttem volna k i , de néhány nem lepkész ba­rátom is velem ta r to t t kíváncsiságból. Igy aztán ugy döntöttünk, - szerencsére - hogy mara ­dunk. A vártnak megfelelően gyér repülés után és kifogyva a szóból, már 1/2 10 körül lassan szedegetni kezdtem a sátorfámat, m i k o r egy h i r t e l en odacsapódó Pheosia dictaeoides felélén-ki te t te a társaságot. Ujabb érdekesség érkezett néhány perc múlva: egy elég erőteljesen kö­röző, vakitóan ezüstös bagolylepke, amelyet még a levegőben elkaptam, de valószinüleg egyébként sem repült volna e l . Az üvegben elkábult állatot nézegetve, elég tanácstalan v o l ­t am, antryi azonban bizonyossá vált előttem, hogy sem élve, sem pedig gyűjteményben nem találkoztam vele . A határozásnál óvatos vo l t am, tekintve, hogy az Euxoa decora-nak vélt ál­la to t a határozó alpin jellegű, hazájában is lokális előfordulásúnak nyilvánította. Csak az ösz-szehasonlitás és ellenőrző vizsgálat bizonyi tot ta e faj képviselőjének, s csak ezután tudtam igazán örülni ennek a szép hazai példánynak.

AMBRUS András, Budapest

A z Urocerus pi iantoma Fabr. Magyarországon

Urocerus pi iantoma Fahr, i n Ungarn

Előkerült az első hi teles hazai példány az Urocerus phantoma, Fabr . fajból. Adata i : Sopron (EFE botanikuskert) 1976. IX. 5. leg . AMBRUS András.

Ezúton köszönöm meg Z O M B O R I Lajosnak, hogy a határozást ellenőrizte. AMBRUS András, Budapest

Faunisztikai és cönológiai vizsgálatok halastavak vízipoloskáin (Heteroptera)

A halgazdasági kézikönyvek éppúgy, m in t a biológiai munkák a vizipoloskákat j e l en ­tős tógazdasági kártevőknek tartják, melyek feltétlenül irtandók. Gyakor l a t i tapasztalat, hogy több fajuk halivadékot i s fogyaszt és lehalászáskor, élénken mozogva törik azokat. Nagyszá­mú i r o d a l m i utalás található, melyek a vizipoloskák csoportját, fa jokra való tekintet nélkül, veszedelmes kártevőnek, feltétlenül irtandónak tartják. A viszonylag alapos munkák i s l egfe l ­jebb a családok között tesznek különbséget ( D E M O L L - M A I E R 1924; JÁSZFALUSI 1963, 1966*; JORDAN 1950; MAUCHA-ERŐS 1954; VÁRADY 1954). E sommás megitélés valószinü oka az, hogy magyarországi halastavak vizipoloskáin részletes fauniszt ikai vizsgálatokat még nem végeztek. Az általam áttanulmányozott i rodalomban i l y e n adatokat nem találtam. Éppen ezért nem világos, hogy elsősorban a Notonectidae-k és C o r i x i d a e - k közül mely fajok károsak, me­lyek biológiáját k e l l alaposabban meg i smern i az okszerű védekezéshez. (Nyilvánvaló, hogy a r i t k a , alacsony abundanciáju fajok, vagy a kistermetű Micronecták emi i t e t t kártételei nem lehetnek jelentősek. ) A következő adatok i l yen szempontból tekinthetők hiánypótlóknak.

A gyűjtéseket a szolnoki "Felszabadulás" HTSz. szajol i üzemegységében végeztem 1971-72-ben. A mintákat egy előnevelő tóból és az I . és I I . számú nevelőtavakból ve t t em. Az előnevelő tó 30x50 m-es , füves talajú, Potamogeton natans és P. pectinatus növényfajokkal meglehetősen benőtt medence vo l t . A nevelőtavakat egy Tisza-holtágból alakitották k i . A v i z i ­poloskákat a p a r t i sávból gyűjtöttem, ahol a makrovegetációt elsősorban a Phragmites com­munis és a Najas m a r i n a alkotta. Az állatokat vizhálóval, leboritásos módszerrel és lehalá­szás után egyelve fogtam.

A gyűjtések során a következő fajok kerültek elő: (a legnagyobb tömegben előkerült vegyestáplálkozásu Corixidák esetében külön adom meg a himek és nőstények példányszámát):

NOTONECTIDAE

Notonecta glauca Linné, 1758: 1972. V I I . 5. 9 db. Notonecta v i r i d i s De lcou r t , 1909: 1 9 7 1 . X I . i l . 9 db; 1972. V I I . 5 . 10 db; 1 9 7 2 . V I I . 1 1 . 2 db;

1972. V I I . 12. 2 db.

P L E I D A E

Plea leachi McGregor et K i r k a l d y : 1972. V I I . 22. 6 db.

CORDÍIDAE

Mic ronec ta pus i l la (Horváth, 1895): 1972. V I I . 13-14. 1 8, 1 p. Mic ronec ta mer id iona l i s (Costa, 1860): 1972. V I I . 2. 27 6, 18 o; 1972. V I I . 13-14. 21 6, 34 o;

1972. V I I . 17. i á , 5 o; 1972. V I I . 21-22. 11 6, 31 ç>; 1972. V I I . 26. 49 8, 22 g, 1972. V I I I . 11. 33 6. 34 p; 1972. I X . 30. 2 6; 1972. X I . 25. l o .

Cymat ia rogenhoferi (Fieber , 1860): 1971. V I I . 28. 1 p; 1971. X I . 11. 2 o_; 1972. V I I . 2. 1 6, 1 o_; 1972. V I I . 13-14. 1 p; 1 9 7 2 . V I I . 2 1 . 1 6; 1972. V I I I . 11 . 1 8; 1972. Dí. 30. 11 6, 13 çj; 1972. X I . 25. 2 6, 3 p.

Cymat ia coleoptrata (Fabr ic ius , 1776): 1972. V I I . 17. 1 o;, 1972. X I . 25. 1 á.' C a l l i c o r i x a concinna (Fieber , 1848): 1971. X I . 11 . 1 6, l g . Cor ixa affinis Leach, 1818: 1971. V I I . 19. 2 0", 1 o_; 1971. V I I . 21 . 1 p. Cor ixa panzer i (Fieber , 1848): 1972. V I I . 22. 1 8-Cor ixa punctata IU ige r , 1807: 1971. V I I . 13. 1 6; 1971. V I I . 19. 3 «5, 3 p; 1971. V I I . 21 . I 6, 3 o_ Hesperocor ixa linnéi (Fieber , 1848): 1971. V I I . 14. l ó " , l g ; 1971. V I I . 28. 1 6; 1971.XI. 11 .

2 8, 4 p. Sigara fal leni (Fieber, 1848): 1971.VII. 13-14. 2 d , 2 p; 1971. V I I . 16. 11 6, 16 p; 1971. V I I . 19.

3 8, 6 p; 1971. V I I . 28. 30 6, 20 o; 1971. X I . 11 . 26 8, 22 g; 1972. V I I . 2. 1 8; 1972.

V I I . 17. 2 6, 6 o ; 1972. V I I . 2 1 . 1 o; 1972. V I I I . 11 . 26 6, 14 o; 1972. EX. 30. 93 6, 60 g; 1972. X I . Î5 . 79 6, 56 p.

Sigara l a t e r a l i s (Leach, 1818): 1971. V I I . 14. 5 6, l i p ; 1971. V I I . 16. l ő ; 1971. V I I . 19. I g ; 1971. V I I . 21 . 15 6, 26 g; 1971. V I I . 28. 2 8, l g ; 1971. X I . 11 . 19 6, 12 g; 1972. V I I . 2. 13 6, 16 g; 1971. V I I . 13-14. 33 6, 16 g; 1972. V I I . 17. 1 6; 1972. V I I . 21-22. 8 6, 7 g; 1972. V I I . 26. 3 6, 3 g; 1972.EX.30. 1 6; 1972 .XI .25 . 19 6, 19 g.

Sigara s t r i a t a (Linné, 1758): 1971. V I I . 19. 1 6, 2 p; 1971. V I I . 21 . 2 6, 2 p; 1971. V I I . 28. 1 6 , 2 g; 1971. X I . 11 . 1 6 , 2 g; 1972. V I I . 17. 1 6, 2 g; 1972. V I I . 26. 1 6; 1972. EX. 30.

NEPEDAE

Nepa cinerea Linné, 1758: 1972. V I I . 17. 1 db. Ranatra l i n e a r i s (Linné, 1758): 1972. V I I . 5. 2 db; 1 9 7 2 . V I I . 2 0 . 2 db; 1972 .VI I . 22 . 7 db.

NAUCORIDAE

Naucoris c imico ides (Linné, 1758): 1972. I X . 30. 1 db.

A fajspektrum lényegében megegyezik azzal , ami t az Alföld más vizeiben tapasztal­tak (BAKONYI és VÁSÁRHELYI in l i t t . ; CZÓGLER 1942; CSONGOR 1956; DOSZTÁL 1974; MOLDOVÁNYI 1977, 1978; SZABÓ 1950). Faun isz t ika i szempontból érdekes az országunkban r i t k a Cor ixa panzer i előfordulása. Nepa c ine rea - t csupán egyetlen a lka lommal sikerült talál­n i . A k k o r i s mindössze egyetlen példánya került elő. Ez a lassú mozgású, repülni nem tudó fa j , valószinüleg nem tud a lkalmazkodni a halastavak rendszeres lecsapolásával és feltölté­sével járó környezetváltozásokhoz. Halastavak vizipoloskafaunájának ezért nem állandó kép­viselője. Érdekes továbbá, hogy az Alföldön egyébként r i t k a Notonecta v i r i d i s (SOÓS 19 63) viszonylag nagy számban és gyakran került elő.

Az egyedi dominancia viszonyokat tekintve a Mic ronec ta mer id iona l i s kiemelkedő helyet foglal e l . Mindegyik tóban a napos pa r tmen t i részeken nagy csoportokat alkottak. Mac-rop te r példányaik a fr issen feltöltött medencékbe i s hamarosan átrepültek. A Mic ronec t a me­ r id iona l i s m e l l e t t magas vo l t még a Sigara l a t e r a l i s és a S. fa l len i dominancia-százaléka i s . Ugyanez a so r rend , ha a fajok nyári térbeli konstanciáját vizsgáljuk. Az emi i t e t t Sigara fajok időbeli, évszakos konstanciája azonban lényegesen nagyobb, m i n t a Micronec ta meridionalis-é. Ez a két, eltérő genusba tartozó fajok generációinak különböző fejlődésmódjával van össze­függésben. A Micronecták t u d n i i l l i k lárvaalakban telelnek át, a Sigarák pedig imágó formá­ban. A többi faj közül csupán a Cymat ia rogenhofer i mutatot t magasabb fokú konstanciát, de dominanciája igen csekély v o l t . Érdekes módon, a halivadékot i s fogyasztó, ragadozó élet­módú családok tagjai (Notonectidae, Nepidae és Naucoridae) a vártnál ritkábban és v i szony­lag csekély számban kerültek elő,

A vizsgált tavak v iz ipoloska faunája fajokban gazdag v o l t . A hosszú ideje v iz alatt levő nevelőtavak változatos biotópokat, jó életfeltételeket biztosítottak a vizipoloskák számá­r a . E tavak gazdag faunájából repültek át rövid időn belül az újonnan feltöltött medencékbe különböző röpülni tudó fajok és gyorsan benépesitették azokat. Összehasonlítva az előnevel és az I . , v a l amin t I I . sz. nevelőtavak állományát, magasfoku egyezést lehetett tapasztalr (Id = 71-76%; KOPPÁNYI /1967/ sze r in t ) .

Néhány faj abundanciájára vonatkozó tájékozódó jellegű felmérést i s végeztem. Az előnevelő tóban 19 72. V I I , 26-án kvadrát módszerrel (BAKONYI 1977) vettem mintát. A fogott Micronecták és Cor ix ida lárvák egyedszáma 2-300 d b / m 3 között ingadozott. Ez 0 ,30 -0 ,35 g / m 3 száraz biomasszának fe le l meg.

1972. V I I . 5-én egy 30x40 m-es ivadéknevelő tavat halásztak le sürü szemű hálóval. Ekkor a kifogot t és elrepült példányokat i s figyelembe véve, 19 db Notonectát és 2 db Ranatra l i nea r i s t gyűjtöttem, iUetve f igyel tem meg. Ez az egyedsürüség, figyelembe véve a Notonec-ták által egy nap átlagosan elfogyasztott ivadékhal mennyiségét (DAHM 1972), nem tekinthető még veszélyesnek.

Összefoglalva megállapithatók a következők. A vizsgált halastavak v iz ipo loska fau­nája várakozáson felül gazdag v o l t . Az egymáshoz közel eső, változatos életfeltételeket b iz-tositó tavak fajkomplexei nagymértékben hasonli tot tak egymáshoz.

Nyári időszakban domináns faj a Micronec ta mer id iona l i s , mely nem halkartevő. Az egyéb Corixidák közül a Sigara l a t e r a l i s és S. fa l len i tömeges vo l t , m i g a Cymat ia rogen- ho fe r i magas konstanciájával tűnt k i . E fajok populációinak dinamikáját k e l l alaposabban meg­i s m e r n i , hogy ellenük megfelelő védekezési módokat lehessen k ido lgozn i . A klasszikus érte­lemben vett ragadozók (Notonectidae, Nepidae, Naucoridae családok tagjai) sem faj«zam, sem abundancia tekintetében nem értek e l veszélyes szintet .

Faunistical and cenological investigations on the water bugs of fish-ponds (Heteroptera)

The author investigated the water-bug fauna of some fish-ponds at Szajol near Szol­nok, i n the Great Hungarian P l a in . The l i s t of the col lected specimens i s given wi th a ceno­l o g i c a l evaulation of the data. The species-complexes of the ponds were ra ther s i m i l a r . In the summer per iod Mic ronec ta m e r i d i o n a l i s was dominant, Sigara l a t e r a l i s and S. fa l len i oc­c u r r e d in great quanti t ies , whi le Cymat ia rogenhoferi showed a high constancy. The preda-ceous species, taken in a c lass ica l sense (Notonectidae, Nepidae, Naucoridae) did not reach a dangerous l eve l concerning ei ther the number of species, of t he i r abundance.

I r o d a l o m :

B A K O N Y I , G. (1977): A g r ár ökológiai vizsgálatok v i z i élettérben halkártevő Hetero-pterák alapján - Egyetemi dok tor i értekezés, pp. 145. - B A K O N Y I , G. et VÁSÁRHELYI, T . : Cont r ibu t ion to the Heteroptera fauna of the Hortobágy National Pa rk , I . - i n : The Fauna of the Hortobágy Nat ional Park (in l i t t . ) - CZÓGLER, K . (1942): A P a l i c s i tó Hemiptera-fauná­ja - Á l l . Baross G. G i m n . Évk. , 1 - 1 0 . - CSONGOR, Gy. (1956): Szeged és a környező terü­letek v i z i Hemiptera fajainak ökológiája és elterjedése - Móra F . M u z . Évk., 1 2 1 - 1 4 5 . -D A H M , E . (197 2): Z u r Biologie von Notonecta glauca (Insecta, Hemiptera) unter besonderer Berücksichtigung der f i schere i l ichen Schadwirkung - In t . Rev. ges. H y d r o b i o l . , 57: 4 2 9 - 4 6 1 . -D E M O L L , R. et M A I E R , H . N . (1924): Handbuch der Binnenf ischerei Mit te leuropas - 1: 1-4 7 9 . - DOSZTÁL, I . (1974): Compara t ive study of the water-bug (Hydrocorisea) populations of a dead-arm of the T i sza and some sodic waters - Ac ta B i o l . Nova Series, 7 7 - 8 2 . - JÁSZ­F A L U S I , L . (1963): A vizek növény- és állatvilága I L , Halastavak állatvilága, 1 2 2 - 1 2 5 . -JÁSZFALUSI, L . (1966): A halak rovareUenségei: Vizipoloskák - Halászat, 69 . JORDAN, K . H . C . (1950): Wasserwanzen - In : Die Neue Brehm Bücherei, p p . 3 8 . - KOPPÁ­N Y I , T . (1967): Zoocönológiai felvételek eredményeinek számszerű összehasonlítása - Ál l . K ö z i . , 54: 6 7 - 8 0 . - MAUCHA, R. et ERŐS, P. (1954): Tógazdasági haltenyésztés a gyakor­latban, pp. 358. - MOLDOVÁNYI , L . (1977): Adatok a hortobágyi v izek poloska faunájának ismeretéhez (Heteroptera) - F o l . Ent . Hung. j30 (2): 7 7 - 8 2 . - MOLDOVÁNY I , L . (1978): He-teropterák előfordulása az összes makroszerveze t százalékában a Hortobágy néhány vizében -F o l . Ent . Hung. 31 (1): 2 2 0 - 2 2 2 . - SOÓS, Á . (1963): Poloskák V I I I . - Heteroptera V I I I . - I n : Fauna Hung. 17. 8: 1 -48 . - SZABÓ, I . M . (1950): Észak-Tiszántúl tavainak állattani vizsgá­lata I . - Ann . B i o l . Un iv . Debreceniensis , 1: 2 4 1 - 2 6 1 . - VÁRADY, E . (1954): Halastavak ká­ros állatai és irtásuk - Diplomamunka, pp. 62 .

D r . B A K O N Y I Gábor, Budapest

Faunára új Geometriáa faj, a Sterrha vulpinaria H.-Sch. Magyarországon (Lepidoptera)

Az elmúlt években több nagylepke genusról kiderült, hogy az eddig közismert fajain kivül ujabb fajok i s tagjai a hazai faunának (pl . Eupithecia , Apamea, O i i g i a , Meso l ig ia , A b r o - stoia s tb . ) . Az uj fajok előkerülését szinte kivétel nélkül egy-egy kutató alapos geni tal ia v i z s ­gálatának köszönhetjük.

A Bakony hegységben végzett kutatásaim során megvizsgált Ster rha rus t ica ta Schiff.-hez hasonló példányok között több Ster rha vu lp ina r i a H . -Sch. került elő. M i v e l a S. vulpina­ r i a H.-Sch. szárnyarajzolata megtévesztésig hasonlit az igen változatos formákat felvonultató

S. rus t ica ta Schi f f . -hez , identifikálása igen problemat ikus , sőt többnyire lehetet len. Azon­ban a himek harmadik lábának morphológiai megjelenése ( 1 . ábra), s az ivarszervekben meg­figyelhető eltérések (2-7. ábra) biztos határozó bélyeget adnak, amelyet rövid táblázatban, ábrákkal mellékelve foglalok össze. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ezen megállapi-tások csupán néhány példány alapján történtek, bár nagyobb nyugat-európai anyagon (Francia­ország, leg . N A T T Á N M . ; de L E A V E R ) végzett összehasonlító vizsgálataim alapján az eddig i s m e r t hazai populációk semmilyen tekintetben nem mutatnak eltérést.

1. ábra: A , B = a Sterrha v u l p i n a r i a H . - S c h . harmadik lába; C, D = a S. rus t ica ta Schiff. ha rmadik lába

A S. vu lp ina r i a H . -Sch. chorológiailag a fenti problémák m i a t t a l ig i s m e r t , igy ál­latföldrajzi következtetésekbe nem bocsátkozhatunk. Európában sok helyről előkerült. Nem r i t k a Franciaországban (leg. de L A E V E R ) , Hollandiában, a Rajna-vidéken, Va l l i sban , az A l ­pokban és Burgenlandban. Előfordul még Kis-Ázsiában (PROUT, 1915), s ujabban KASZAB Z . Mongóliában is gyűjtötte (VOJNITS, 1976). Főleg a száraz biotópokon tenyészik. Első pél i -nyai hazánkban a K e l e t i Bakonyban húzódó zárt tölgyes erdők és az erdőssztyepp terül* ek határvonaláról kerültek elő. Ezen élőhely a xeromontán (VARGA, 1976) Chersot is f i m r : la Esp. , a pontomediterrán Spialia o rb i f e r Hbn. , Ar toge ia ergane Geyer , s az atlantomedite -rán Spialia s e r to r iu s Hffmgg. je l legzetes magyarországi lelőhelye (leg. et det. F A Z E K A S I . ) . Röpülése az i r o d a l m i adatok sze r in t , június elejétől augusztus végéig t a r t , de vannak i sme­retek egy részleges második generációról i s (szeptember-október).

Magyarországi adatai: Gödöllő, 1942. V I I . ? leg . N A T T Á N M . , c o l l . J P M , Pécsj Nemesgulács, 1976. V I I . 15. l eg . l igh t t r ap , c o l l . Komlói Múzeum; Királyszállás, 1976. V I I . 22. leg. F A Z E K A S I . (több példány), c o l l . T T M Budapest, Bakonyi T e r m . tud. M u z . , Z i r c , Komlói Múzeum.

A hazai faunára uj S. vu lp ina r i a H . -Sch . KOVÁCS Araszolólepkék I . Geometridae (Fauna Hung. 74. 8. /1965/) füzetében a 18. oldalon a S. rus t ica ta Schiff elé sorolandó. A S. rus t ica ta Schiff (13. ábra) habitus képén hiányoznak a szárnyak külső szegélyén, az erek végződésénél látható apró fekete pontok, ezek a vulpinaria-nál szintén megfigyelhetők.

2-5. ábra: 2, 4- a himek ivarkészüléke; 3, 5= aedoeagusok; 2, 3= Sterrha vu lp ina r ia H.-Sch. ; 4, 5 = S. rus t i ca ta Schiff.

6-7. ábra: a nőstények iva r sze rve ; 6 = Sterrha vu lp ina r i a H . -Sch . ; 7 = S. rus t ica ta Schiff.

S. vu lp ina r i a H . -Sch .

a 3. láb

66 A t ib ia tarsus felöli része kiszélese­dik , kettő kitintüskében végződik, amelyek meghaladják a tarsus első izének felét.

(jKj> A t ib i a alakja azonos a him ekével, azonban az egyik tüske^jóval erőtelje­sebb, m i n t a másik. A kisebbik ese­tenként a l ig látszik.

A S. vu lp ina r i a H . - S c h . és a S. rus t ica ta Schiff, fontosabb specifikus bélyegeinek össze­hasonlítása:

S. rus t ica ta Schiff.

Á6 A vulpinaria-nál látható kitintüskék mind ig hiányoznak. A t ibia tarsus fe­lőli része jelentősen nem szélesedik k i .

q_q_ A kitintüskék egyforma vastagságúak, de az egyik v a l a m i v e l hosszabb,vagy egyenlő nagyságúak.

8 és g genital ia

68 A valva costája mediálisan többnyire domborúan i v e i t , a ra j ta lévő két k i ­t infog közül az egyik rendszerint na­gyobb. A valva apexe lekerekített. U n ­cus keskeny, a sacculus kissé kihú­zott , az aedoeagus variábilis.

og A bursa copula t r ix alakja nyújtott. Signum mezői markánsak. A mért legnagyobb szélesség és hosszúság aránya 52:168.

68 A valva costája h rmoruan i v e i t , apexe dorsa l i s iránybar enyhén kihúzott. A ki t infogak sokszc • igen jelentéktele­nek, e l i s tünhetnt '.. Uncusa szélesebb. Sacculusa vaskost-Sb. Aedoeagusa igen variábilis.

gg A bursa copulatrbt több i w e l megtört és erőteljesebb, .,únt a vulpinaria-é. A mért legnagyobl szélesség és hosz-szuság aránya 56: i62.

Sterrha vulpinaria H.-Sch., neue Geometriden-Art für die Fauna Ungarns

Bezüglich e in ige r Exemplare , die morphologisch der A r t Stei ~ha rus t ica ta Schiff, sehr nahe stehen, s te l l te es sich bei genauer Untersuchung der Beine u n i des Genitalappara­tes heraus, dass sie, der ursprünglich als F o r m a rus t ica ta beschriebenen, heute als selbs-standige A r t betrachteten S. vu lp ina r i a B . - S c h . angehören. E in Verg l e i ch m i t Exemplaren aus F r a n k r e i c h zeigte vol lkommene Übereinstimmung der Merkma le . Die bisher bekannten Biotope der A r t i n Ungarn ers t recken s ich auf die geschlossenen Eichenwälder und auf das Grenzgebiet der Waldsteppenzone. Diese chorologisch kaum erkundete A r t i s t wahrsche in l ich i m Karpaten-Becken w e i t e r verbre i te t , wurde jedoch wegen Ident i f ikat ions-Schwier igkei ten nicht erkannt . Im ungarischen Text werden die spezifischen Merkma le der Geni ta l ien und die Morphologie des 3. Beines von rus t ica ta und vu lp ina r i a ausführlich erörtert.

F A Z E K A S I m r e , Komló

Noctua haywardi Tams, 1926 (Lep.: Noctuidae) — új bagolylepkefaj a magyar faunában; adatok a faj elterjedéséről

A Noctua hayward i Tams, ez a feltűnő színezetű, kistermetű bagolylepkefaj (szár­nyai fesztávja 25-30 m m ) a gyűjteményekben a legnagyobb ritkaságok közé t a r toz ik és e l t e r ­jedéséről még ma i s eléggé hiányosak az i smere te ink . A fajt TAMS 1926-ban Ciprusról szár­mazó, HAY WARD által gyűjtött példányok alapján i r t a l e . Két évvel később (1928) K O Z H A N -TSCHIKOV a Krim-félsziget déli részén való előfordulását e m l i t i ; i t t CSETVERIKOV p r o ­fesszor (a populációgenetika i s m e r t úttörője, aki egyben kitűnő lepidopterológus i s vol t ) há­rom példányát gyűjtötte, amelyek jelenleg i s megvannak a Szovjet Tudományos Akadémia Zoo­lógiai Intézetének Múzeumában.

További előfordulási adatokra a hetvenes évekig ke l le t t várnunk. 1972-ben PINKER bécsi mérnök (BOURSIN véleménye szer in t az utóbbi idők legeredményesebb európai magán-gyüjtője) július közepén több példányát gyűjtötte az Ankarától mintegy 70 k m - r e , ÉNY-ra fek­vő Kiz i l cahamam üdülőhelyen, majd 1975-ben Közép-Anatóliában, Yozgatban (Ankarától m i n t ­egy 220 k m - r e ke le t re , kb . 1300 m tengerszint fe le t t i magasságban), PINKSR sok évi gyűjtő-társa, az idén elhunyt F R I E D E L is megfogta, augusztus 24-27. között, szintén több pél­dányban.

Ugyancsak 1975-ben DUFAY, i s m e r t francia Noctuidae-special is ta Görögországban, az Olympos alacsonyabb erdőzónájában bukkant rá, iHetőleg SZLTVOV b o i t e r kutató és V A R ­GA Zoltán a DNY-bulgáriai Sztruma-völgyben (Kreszna-szurdok) augus-'.'us 4-5-én 2 68 és

1 g példányát gyűjtötték. Ugyanitt SZLIVOV a fajt a következő évben ismét meglel te . A Noctua haywardi bulgáriai elterjedése ebben az évben ujabb adattal bővült: VARGA Zoltán a Burgász-tól D - r e fekvő tengerparton, homokdűnék között, idős molyhostölgyes tisztásán, július 4-én 1 6 példányát gyűjtötte.

1. ábra: A Noctua haywardi eddigi lelőhelyei

Teljesen meglepő és váratlan vo l t , hogy aNoctua haywardi 1977 őszének elején (szep­tember 7.) hazánkból i s előkerült. Az Ásotthalom me l l e t t működő fénycsapda egy, eléggé ko­pott q_ példányt fogott, amely KOVÁCS Sándor gyűjteményébe került. További <j> került elő ugyaninnen, 1978. augusztus 16-án, amely az előzőnél lényegesen jobb állapotban van; ugy tűnik, nagyon keveset repülhetett!

2. ábra: A Noctua haywardi habitusrajza

M i v e l a Noctua genus számos fajáról i s m e r t , hogy vándorlepkék, igy - a körülmé­nyek ismeretében - jogosnak tűnik az a kérdés, hogy vajon a Noctua haywardi faunánkban ván-

dorlepke-e. Nyilvánvalóan őshonos Kis-Ázsiában, i l l e t v e a Fekete-tenger partvidékén. Ugyan­akkor a Kreszna-szurdokbe l i előfordulása inkább a faj vándorló jellegét huzza alá. A m i k o r 1975. augusztus 5-én i t t gyűjtöttünk, vándorlepkék fantasztikus tömegű rajzása vo l t megf i ­gyelhető. Az Autographa gamma sokezres tömegei me l l e t t közel 1000 Chrysodeixis chaleytes, sok Tr i chop lus i a n i , számos vándorló Heliothis ( m a r i t i m a , obsoleta, pel t igera) és szender nyüzsgött a . higanygőzlámpák körül és a lepedőn. Valószinü tehát, hogy a faj , m in t egy v i ­szonylag ritkább s Közép-Európából már teljesen i smere t l en vándorlepke kerülhetett hazánk területére; bár azt a lehetőséget sem zárhatjuk k i , hogy az i t t lepetéző nőstények utódai ked­vező esetben továbbfejlődhetnek és szaporodhatnak (1. az ide i f r i s s g példány). Az azonban már kevéssé valószinü, hogy a faj megtelepedése állandónak bizonyul s az eddigi kevés adat­ból jelentősebb mértékű szétterjedésre a Balkánon sem következtethetünk. (1 . ábra)

Hogy a Noctua haywardi felismerését gyűjtőink számára megkönnyitsük, közöljük habitusképét (2. ábra) és genitáliarajzát (3. ábra), m i v e l a használatos összefoglaló stan­dard-müvekben egyik sem található meg . Az elülső szárnyak alapszine élénk fahéjvörös, vál­tozó intenzitású típusos "bagolyra jzo la t ta l" , a hátsó szárnyak élénksárgák, széles fekete szegéllyel és két sugárirányú sötét sávval. A ^ -gen i t a l i a rajzáról helykímélés végett a jobb o lda l i (a néző szempontjából!) valvát elhagytuk, a valvák különben teljesen sz immet r ikusak .

Kérjük gyűjtőinket, kisérjék f igyelemmel ezt az érdekes, szép Noctuidae-t s j e lez ­zék a szerzőknek, amennyiben előfordulásáról ujabb adatok birtokába jutnának.

3. ábra: A Noctua hayward i genitáliája

Noctua haywardi Tams, 1926 (Lep.: Noctuidae) — neu für die Fauna Ungarns, nebst Beiträge zu der Kenntnis der Verbreitung der Art

Über die Vei*breitung der seltenen und wenig bekannten Noctua haywardi Tams w e r ­den die folgenden neuen Angaben m i t g e t e i l t :

Ungarn: Ásotthalom (Sandgebiet ca 1 km von der ungarisch-jugoslavischen Grenze, W von Szeged), 7. September 1977 bzw. 16. August 1978, 2 gg.

Bulgar ien : Kresna-Schlucht i m St ruma-Tal (SW-Bulgarien) , mehre re Exemplare , i n den Jahren 1975-76; Arku t ino an der Ropotamo-Mündung, ca 40 km Svon Burgas, 4. J u l i 1978.

Die bis j e t z t bekanntgewordenen Verbreitungsangaben sind auf der Kar te darges te l l t . Auch eine Habitus- und Genitalienzeichnung der A r t w i r d veröffentlicht, w e i l sie i n den be­kannten Standard-Werken nicht abgebildet i s t .

KOVÁCS Sándor, Szeged D r . VARGA Zoltán, Debrecen

A Ptilophora piumigera Esper imágóinak tavaszi megjelenése

(Lepidoptera: Notodontidae)

A Pt i lophora p iumigera Esper eurázsiai fa j , mindenekelőtt közép-európai e l t e r j e ­déssel. Magyarországon országszerte megtalálható, hernyójának tápnövényei lombos fák, elsősorban Ace r - f a jok .

Évente egy nemzedéke van, petéi telelnek át, a hernyók május-júniusban fejlődnek k i , majd nyáron és ősszel bábként nyugszik. Egyike az ősszel legkésőbb megjelenő M a c r o -lepidoptera-fajoknak. A lepkék ősszel csak az első fagyok után jelennek meg, október végé­től novemberig , néha még decemberben i s rajzanak (BERGMANN, 1953). A rajzási időhöz FORSTER még annyit tesz hozzá, hogy a lepkék kivételesen még később, egészen március elejéig repülhetnek (FORSTER és W O H L F A H R T , 1960).

A Növényvédelmi Kutató Intézet nagykovácsi J u l i a - m a j o r i kisérleti telepén évek óta működtetünk különféle rovarcsapdákat. A kisérleti almásban működik egy JERMY-féle fény­csapda i s , mely 100 Wattos normál izzólámpával üzemel. A kisérleti gyümölcsöst részben szántók, részben cseres és gyertyános tölgyes határolja.

Ez a fénycsapda 1977-1978 telén egész télen át folyamatosan üzemelt, de a téli idő­szakban technikai nehézségek m i a t t nem minden nap üritettük a csapdát. A P. p iumigera r a j -zásfenológiája érdekes képet mutatot t .

1977. X . 29 -31 . X I . 1-2. X I . 2-4. X I . 4-8. X I . 9-10. X I . 10 -11 .

gyűjtött lepkék (db) 3 1 1 13 24 1

1978.

X I . 11-14. X I . 18-21 . 1.11-16. I I I . 1-3. I I I . 3-6.

gyűjtött lepkék (db) 18 1 1 9 1

A gyűjtött példányok (a márciusiak is) m ind fr issek vol tak . Ez a megfigyelés a r r a u ta l , hogy ez a faj nemcsak peteként, hanem bábként is képes áttelelni. Fölvetődik azonban az a kérdés, hogy a kora tavasszal rajzó lepkék raknak-e petéket, és ha igen, akkor a l e r a ­kot t petéknek m i a további sorsa, vajon a l e rako t t petékből téli hideg nélkül is k ike lnek-e a hernyók, vagy pedig ezek a peték elpusztulnak.

Frühlingserscheinungen der Schmetterlinge Ptilophora piumigera Esper (Lepidoptera: Notodontidae)

Pt i lophora p iumigera Esper i s t eine univol t ine A r t , eine i m Herbst am spätesten er ­scheinende Macrolepidoptere ; sie schwärmt von Ende Oktober bis November, manchmal auch noch i m Dezember. Laut einzelnen Beobachtungen kann die Schwärmzeit bis Anfang März dauern.

Die L i ch t f a l l e , die in der Forschungsstat ion des Forschungsins t i tu ts für Pflanzen­schutz i n Jul ia ma jo r (Nagykovácsi) i n s t a l l i e r t i s t , war i m Win te r 1977-1978 ständig i m Be­t r i e b . Die Fangdaten von P. p iumigera werden in der Tabel le angeführt.

Die gesammelten Exemplare - auch die i n März gefangenen - waren al le f r i s ch . Aus diesen Beobachtungen geht h e r v o r , dass dieser A r t nicht nur i n E i e f o r m , sondern auch i n Puppenform überwintern kann. Es ergibt s ich die Frage , ob die i m Frühling schwärmen­den Schmetterl inge auch E i e r legen, und wenn ja , was m i t den E i e r n geschiet; entwickeln s ich die E i e r auch ohne der Winterkälte zu Reupen, oder gehen sie zu Grunde?

I r o d a l o m :

BERGMANN, A . (1953): Die Schmetterl inge Mit te ldeutschlands, 3. Spinner und Schwärmer. - Jena, pp. 552; - FORSTER, W. et W O H L F A H R T , T h . (1960): Die Schmetter­l inge Mi t te leuropas , 3. Spinner und Schwärmer. - Stuttgart, pp. 239+28

D r . MÉSZÁROS Zoltán, Budapest

Adatok Magyarország atkafaunájának ismeretéhez (Acari)

Beiträge zur Kenntnis der Milben-fauna Ungarns. (Acari)

Az integrális növényvédelem - egyre inkább szem előtt ta r tva az ökológiai és bio-cönotikai alapokat - megoldandó feladatként jelöli k i a káros szervezetek egyedsürüségének szabályozását, kiirtásuk helyett , melyet a hatékony biológiai védekezési módok gyakor la t i a l ­kalmazása tesz lehetővé.

A növényvédelmi szempontból "érintetlen" területek mikrofaunája tükrözi azokat a természetben uralkodó dinamikus viszonyokat , amikor is a kártevő szervezeteket azok te r ­mészetes ellenségei féken tudják t a r t an i . Sajnálatos módon egyre csökken e hasznos prédátor fajok egyed- és fajszáma, a túlzott pesz t ic id felhasználás, továbbá arezervoár területek csök­kenésének következtében.

Földünkön je lenleg egyre kevesebb önszabályozó jellegű ökoszisztéma működik, b i ­zonyos fokig ezen tipusba sorolhatók egyes természetvédelmi területek, arborétumok, melyek biocönózisának megóvása és kutatása fontos feladat.

Az előzőekben vázolt problémák megoldásához kivánok hozzájárulni kutatási terüle­tem - a Szarvasi Arborétum - atkafaunájának feltárásával és elemzésével.

Gyűjtő munkánkat 1973-tól végezzük a közel 100 éves Szarvasi Arborétum fás növé­nyein. Az atkafajok taxonómiai kutatásán kivül szinfiziológiai, gradobiológiai megfigyelések eredményeit is regisztráljuk.

A jelen közleményben a növények föld fe le t t i részeiről eddig gyűjtött és meghatáro­zott fajokat sorolom fe l .

TROMBIDIFORMES

Anystidae Oudemans, 1902

Anyst i s baccarum: Corylus colurna , 1975. V I I . 28; Juniperus v i rg in iana , 1976. V I . 20.

Cunaxidae T h o r , 1902

Cunaxoides fidus: Abies alba, 1975. I X . 6 . ; A b i e s a i b a , 1976. V . 13.

Cheyletidae Leach, 1814

Cheletogenes ornatus: Corylus colurna , 19Y5. V I I . 12.; I X . 16.; Abies alba, 1976. V.12 . ; Picea glauca, 1976. V . 26 . ; Juniperus v i r g . , 1976. V. 26.

Stygmaeidae Oudemans, 1931

Mediolata s imi lans : Corylus co lu rna , 1975.VII.14.; Cory lus colurna, 1975.VII.13.;Zetzel- l i a m a l i : Corylus avellana, 1975. V I I I . 28.; Corylus colurna , 1975. V I I I . 28.; Cory lus max ima , 1975. V I I . 13. ; Prunus sp. , 1975. I X . 9.

MESOSTIGMATA

Phytoseiidae Ber lese , 1916

Amblyse ius andersoni: Plantago sp. , 1975. V I I . 19.; Corylus colurna , 1975. V I I . 20.; Cory lus avellana, 1975. V I I I . 4.; Taxus baccata, 1975. V I I . 28.; Amblyse ius obtusus: T i l i a sp. , 1976. I X . 7 . ; Typhlodromus aberrans: Cory lus avellana, Cory lus colurna, Cory lus maxima, T y l i a sp. (tömeges gradációban); Quercus petraea, 1975. V I I - I X . ; V iburnum opulus, 1975. V I I - I X . ; Typhlodromus cotoneastr i : Abies pinsapo, 1975. V I I . 8. Typhlodromus mer id iona l i s : T i l i a sp. , 1976. I X . 7 . ; Phytoseius p l u m i f e r : Prunus ce ras i fe ra , 1976. V I I I . 3 1 . ; ( "Atropur-purea".

Tetranychidae Donnadieu, 1875

Bryobia praet iosa: Juniperus v i r g . , 1976. V . 27 . ; Picea glauca, 1976. V I . 10. ; B r y o - bia rubr iocu lus : Cerasus av ium, 1975. V I I . ; Euryte t ranychus admes: Juniperus v i rg in iana , 1976. I V . 26.; Picea glauca, 1976. V . 18.; Eutetranychus carpina: Corylus avellane, 1975. V I I -I X . ; Metatetranychus u l m i : Prunus ceras i fe ra 'A t ropurpurea , 1976. V I - V I I I . ; Tetranychus at lant icus: Corylus avellana, 1 9 7 6 . V I I - X . ; Tetranychus t e l a r iu s : Corylus avellana, 1976.VII-X . ; Juniperus v i rg in iana , 1977. V . 3. tömeges gr . ; Tet ranychus viennensis: Crataegus sp. , 1976.VII-X. ; Tetranyccopsis ho r r idus : Cory lus avellana, 19 76. I I - X . ; Picea glauca, 1976. V . 27.

Tenuipalpidae Sayed, 1950

Brevipalpus obovatus: T i l i a sp. , 1976. V I I . ; Brev ipa lpus pulcher: Cerasus avium, 1976. V I I - X . ; Brevipalpus r e c k i : Cerasus av ium, 1976. V I I I . ; Pentamerismus oregonensis: Abies alba. 1976 .VI I - IX . ; Pentamerismus t ax i : Taxus baccata, 1976. V I I - X . ; Tenuipalpus cheiadzeae: Abies alba, 1976. V I I - X . ; Tenuipalpus szarvasensis: Abies alba, 1976.11.

Tydeidae K r a m e r , 1877

Brachytydeus caudatus: Prunus ceras i fe ra , 1976. V I I I . 31 . "At ropurpurea" ; L o r r y i a incrus ta ta : Cerasus av ium, 1976. V I I . 17. ; Carpinus betulus, 1976. V I I . 18. ; Quercus petraea, 1976. V I I I . 7. ; P a r a l o r r y i a ferula : Cory lus avellana, 1975. V I I . 17. ; T h u j a s p . , 1975. V I I . 19. ; Pronematus anconai: Rubus caesius, 1975. V I I . 30. ; Tr iophtydeus flatus: Carpinus betulus, 1975. V I I . 2 . ; Prunus sp. , 1975. V I I . 19. ; Viburnum opulus, 1975. V I I . 4.

ORIBATIDA

Camisia b iver ruca ta : Corylus colurha , 1976. V I I - X . ; Camisia segnis: Abies spp. , 1974- 76. V I I - I X . , Cymbaeremaeus c y p b a : Corylus spp., 1975. V I I - X . ; M i c r e r e m u s brevipes: Corylus spp., 1974-76. V - I X . ; Abies spp., 1974-76. V - I X . ; Neoliodes theleproctus: Corylus colurna, 1974-76. I - X I I . ; Abies spp. , 1974-76. I - X I I . ; Scutovertex minutus : Abies spp. , 1976. V I I I - I X . , T r i c h o r i b a t e s t r imacu la tus : Abies pinsapo, 1976. V I I - X . ; Rubus caesius, 1976. V I I - X . Szabóné, D r . KOMLOVSZKY Ildikó, Szarvas

Madár- és emlősfészkekből futtatott poloskák (Heteroptera)

Bugs collected from bird and mammal nests by using the Tullgren-funnei (Heteroptera)

SZABÓ István, kinek az anyag átadásáért e helyen is köszönetet mondok, közel két évtizeden át futtatta a maga és más zoológusok által gyűjtött madár- és emlősfészkeket. Ez­alat t 85 fajhoz tartozó 377 madár- és 9 fajhoz tartozó 36 emlősfészket futtatott k i . A madár­fészkeket többnyire a költési időszak után gyűjtötték be. A 32 madárfészekből és 1 emlősfé­szekből kifutot t poloskaanyag viszonylag sok (19 + meghatározatlan lárvák) fajból áll. Meg k e l l azonban jegyezni , hogy a fajok többsége valószinüleg véletlenül, p l . a behurcolt táplálék­k a l került a fészekbe. Néhány fajról feltételezhető vagy tudott, hogy a gazdaállat vérét szivja (Anthocorida-fajok, Oeciacus h i rund in i s ) . A Plea leachi viz ipoloska, a fészken min t alzaton kapaszkodhatott annak begyűjtésekor. Az Aradus dis t inctus kéregpoloska, táplálékát korhadó fán vagy avaron fejlődő gombafonalak adják, a fészeképitő anyaggal, vagy esetleg a faágával kerülhetett a futtatóba.

Az anyagból az alábbi poloskafajok kerültek elő: Plea leachi Mac Gregor et K i r k a l d y , 1899, Budapest, Csepel, 1974. V I . 14 . , tőkés­

réce (Anas p. platyrhyncha) fészkéből. Dic ty l a echi i (Schrank, 1782), Budapest, Csepel, 1972. V I I I . 24. , feketerigó (Turdus

meru la ) fészkéből; Hortobágy, Fekete-rét, 1973. X I . 22 . , tövisszúró gébics (Lanius c. c o l -l u r i o ) fészkéből.

Himacerus apterus (Fabr ic ius , 1789), Mátételke, 1969. V I I I . 17. , vetési varjú (Cor-vus f. frugilegus) fészkéből.

Aptus myrmecoides (Costa, 1834), Budakeszi , 1964. V I I . 8 . , kenderike (Carduelis c. cannabina) fészkéből.

Nabidae sp. lárva, Csornád, 1973. V . 30., tövisszúró gébics (Lanius c. co l lu r io ) fész­kéből.

Oeciacus h i rund in i s (Jenyns, 1839), Monor , 1965, V I I . 27 . , tengelic (Carduelis c. carduel is) fészkéből!, Agárd, 1 9 6 6 . V I . 2 4 . ; Bakonynána, Alsópere, 19 66. V I I . 15. ; Katymár, 1966. V I . 6 . ; Somogyszob, Kaszó-puszta, 1965. V I I . 20 . , valamennyi molnárfecske (Delichon urbica) fészkéből. Egyedül ez a faj került elő nagyobb példányszámban. A fecskék vérét szí­vogató poloska előkerülése tengelic fészkéből igen meglepő.

Or ius (Heteror ius) majusculus (Reuter, 1879), Hortobágy, Feketerét, 1973. X I . 22 . , tövisszúró gébics (Lanius c. co l lur io) fészkéből.

Or ius (Heteror ius) minutus (Linné, 1758), Bácsalmás, 1970. V I I . 24. , nádirigó (Ac-rocephalus a. arundinaceus) fészkéből.

Lyc tocor i s campest r i s F a b r i c i u s , 1794, Bácsalmás, 1970. V I I . 28 . , tövisszúró gé­bics (Lanius c. co l lu r io ) fészkéből; Bácsborsod, 1969. V I I I . 18. , vetési varjú (Corvus f. f r u ­gilegus) fészkéből; Budapest, Csepel, 1974. V I I . 18. , tövisszúró gébics (Lanius c. co l lu r io ) fészkéből; Siófok, 1973. V I . 18., balkáni ger le (Streptopelia decaocto) fészkéből.

X y l o c o r i s galactinus (Fieber, 1836), Nagyiván, 1976. V I I I . 5. , kék vércse (Falco v . vespert inus) fészkéből.

Xy loco r i s sp . , Budapest, Csepel, 1974. V I . 23. nádirigó (Acrocephalus a. a rund i ­naceus) fészkéből. A f r i ssen kelt imágót nem sikerült meghatároznom, de nem galactinus.

Anthocoridae sp. A . (lárva), Kaposmérö, 1966. V I . 16. , balkáni gerle (Streptopelia decaocto) fészkéből.

Anthocoridae sp. B . (lárva), Budapest, Csepel, 1974. V I . 8 . , balkáni gerle (Strepto­pelia decaocto) fészkéből.

« Anthocoridae sp. C. (lárva), Orgovány, 1 9 7 1 . I X . 9 . , mezei pocok (Micro tus a rva l i s levis) fészkéből.

Eurygaster maura (Linné, 1758), Bácsalmás, 1970. V I I . 25 . , zöldike (Chlor i s c. ch lor i s ) fészkéből. *

Pentatoma rufipes (Linné, 1758), (lárva), Z i r c , Arborétum, 1974. V I . 20 . , csicsör-ke (Serinus s. serinus) fészkéből.

Raphigaster nebulosa (Poda, 1861), (lárva), Bácsalmás, 1969. V I I I . 18. , tövisszúró gébics (Lanius c. co l lu r io ) fészkéből.

Pentatomidae sp. (lárva), Budapest, Farkasrét, 1963. V I . 30 . , zöldike (Chlor i s c. ch lo r i s ) fészkéből.

Heterogaster ur t icae (Fabr ic ius , 1775), Bácsalmás, 1970. V I I . 25. , zöldike (Chlor i s c. ch lo r i s ) fészkéből; Bácsalmás, 1969. V I I I . 17., tövisszúró gébics (Lanius c. co l lu r io ) fész­kéből; Mátételke, 1969. V I I I . 17. , vetési varjú (Corvus f. frugilegus) fészkéből.

Platyplax salviae (Schil l ing, 1829), Budapest, Szabadság-hegy, 1970. X . 15 . , fekete­rigó (Turdus merula) fészkéből,

Scolopostethus pictus (Schi l l ing, 1829), Budapest, Állatkert, 1964. V I I . 23. , balkáni ger le (Streptopelia decaocto) fészkéből,

Rhyparochromus (Raglius) vu lga r i s (Schil l ing, 1829), Göd, 1964.IV. 6. , házi veréb (Passer domesticusï fészkéből.

Lygaeidae sp. (lárva), Csornád, 1973. V I . 14 . , fitiszfüzike (Phylloscopus t roch i lu s f i t i s ) fészkéből.

Piesma maculatum (Laporte , 1832), Sarkadremete, 1963 .XI . 2 1 . , tövisszúró gébics (Lanius c, co l lu r io ) fészkéből.

Aradus dis t inctus (Fieber, 1861), Mátételke, 1969. V I I I . 17. , vetési varjú (Corvus f. f rugi legus) fészkéből; Zagyvaróna, 1965. V I I . 10 . , sisegő füzike (Phylloscopus s. s i b i l l a t r i x ) fészkéből.

Heteroptera spp. , olyan f i a t a l lárvák, melyeket nem sikerült családra sem megha­tározni, a következő fajok fészkeiből kerültek elő: balkáni gerle (Streptopelia decaocto), c i ­gány csalálcsucs (Saxicola torquata rub ico la ) , csicsörke (Serinus ser inus) , cs i lpcsalp füzike (Phylloscopus c. co l lyb i ta ) , feketerigó (Turdus m e r u l a ) , függőcinege (Remiz p. pendulinus), k i s őrgébics (Lanius m i n o r ) , nádirigó (Acrocephalus a, arundinaceus), szajkó (Garrulus g. glandarius) és v iz i c s ibe (Porzana porzana).

D r . VÁSÁRHELYI Tamás, Budapest

Adatok a fecskepoloska (Oeciacus hirundinis Jenyns, 1839) ismeretéhoz (Heteroptera: Cimicidae)

A fecskéinken élősködő fecskepoloska - m i v e l gazdaállatai gyakran ember i építmé­nyeken fészkelnek - viszonylag gyakran fordul elő ember i lakóhelyek közelében, és egyes adatok szer int télen az ember vérét i s szivhatja, mégis, életéről hazai körülményeink között v iszonylag keveset tudunk. Éppen ezért kapóra jött az a poloskaanyag, amelyet SZABÓ István a maga és más zoológusok által gyűjtött fészekanyagból futtatott k i , s amelynek zömét éppen ez a faj alkotja. Az igy előkerült 42 imágóból és 80 lárvából álló anyagban valamennyi lárva­alak és mindkét i v a r u imágó képviselve van . Igy lehetőségünk ny i l t a r r a , hogy mind morfoló­g i a i , mind életmódi adatokkal kiegészíthessük az e poloskáról alkotott hiányos képünket.

Az egyes fejlődési alakok közt igen nagy méretbeli különbség van. Mégis tartózko­dom attól, hogy hosszméreteiket megadjam, m e r t az egyes lárvastádiumokban a lárvák teste - elsősorban az első három potrohszelvény erős megnyúlása következtében - jelentősen meg­hosszabbodik, gyakran hosszabb vedlés előtt, m in t vedlés után. A fej és az előhát szélessé­gének és hosszúságának, és a kettő arányának megváltozása révén már jobban nyomon kö­vethető az állatok növekedése, de meglepően kics iny mértékben változnak az arányok az egyes vedlések során (1-5. ábra). A legjelentősebb változások a csáp egyes izeinek egymáshoz v i ­szonyított hosszában mutatkoznak. A különböző fejlődési stádiumokban az egyes csápizeknek a csáp teljes hosszához viszonyított arányát a 6. ábra szemlélteti. A 7. ábrán a 2. és 4. csáp-iznek a fej szélességéhez m i n t viszonyítási alaphoz viszonyított arányát s annak változását láthatjuk. A következő táblázat az ábrák alapjául szolgáló méretadatokat ta r ta lmazza . Vala­mennyi lárvastádium és mindkét i v a r u imágók 10-10 példányát mértem meg, s az adatokat átlagoltam.

A fecskepoloska növekedését szemléltető adatok (A hosszméretek mm-ben vannak megadva)

L l L 2 L 3 L 4 5 id

Fej szélessége 0, 30 0, 37 0, 45 0, 52 0, 60 0, 66 0, 67

1. csápiz hossza 0,03 0, 04 0,05 0,05 0, 08 0, 09 0, 10

2. csápiz hossza 0, 09 0, 11 0, 16 0, 21 0, 28 0, 33 0, 33

3. csápiz hossza 0, 11 0, 14 0, 17 0, 21 0, 23 0, 26 0, 27

4. csápiz hossza 0, 19 0, 21 0, 22 0, 23 0, 25 0, 26 0, 28

2. csápiz hossza Fej szélessége 0, 28 0, 30 0, 36 0, 41 0, 46 0, 49 0, 49

4. csápiz hossza Fej szélessége 0, 62 0, 57 0, 50 0, 44 0, 42 0, 39 0, 40

A m i n t a táblázat adataiból kitűnik, a 4. csápiz a l ig nő az egyedfe Lődés során, kevés­bé nő, m i n t a fej szélessége, ugyanakkor a 2. csápiz gyorsabban nő eni él. A csápizek egy­máshoz viszonyi to t t aránya jól használható bélyeg az egyes lárvastádiirnok elválasztására.

1-6. ábra: Fecskepoloska (Oeciacus h i rundinis ) feje és tora , 1= L ^ , 2 L j , 3= L g , 4= L 5= L , 6= imágó (him). 1-4: 84-szeres , 5-6: 55-szörös nagyítás

A faj hazai életmódjáról nem sokat tudunk. Székessy 1948-ban megjelent közlemé­nyében (F ragm. Faun. Hung. 11: 62-64) molnárfecske fészkekből 23 imágót e m l i t , 21 füsti­fecske-fészekből viszont egyetlen példányt sem.

A jelén vizsgálat során 10 p a r t i fecske (Ripar ia r i p a r i a ) , 7 füsti fecske (Hirundo rus t ica) és, 5 molnárfecske (Delichon urbica) fészket futtattak k i . Összesen 4 fészekből ke­rült elő a iecskepoloska, valamennyi molnárfecske fészke vo l t , s ez megerősiti eddigi i s m e ­reteinket , már t u d n i i l l i k , hogy leginkább ennek fészkében él. Egy ötödik mintában i s szere­pel ; a Monoron 1969. V I I . 27-én D r . TOPÁL György által begyűjtött tengelic (Carduelis car­ duelis) fészek anyagában 1 g példány vo l t . Lehetséges, hogy va lami lyen műhiba folytán ke­rült oda.

L l L 2 S L 4 L 5 l l

fej szélessége (mm)

I

0. 6

0, 5

0, 4

0,3

0, 2

8

- L ,

1

2.csápiz 4.csápiz

0 , 1 0 ,2 0,3 csapiz hossza

7-8. ábra; 7= a különböző fejlődési stádiumu állatok csápizeinek hossza a csáp teljes hosz-szához viszonyítva, 8= a 2. és 4. csápiznek a fej szélességéhez viszonyi to t t aránya a külön­

böző fejlődési állapotokban

A 4 molnárfecske (Delichon urbica) fészek anyaga: Agárd, 1966. V I . 24. l eg . EMBER G y . , 2 ó, 3 çi, 2 L 5 , 3 L 4 , 4 L 3 , 2 L 2 , l L j j Bakonynána, Alsópere, 1966. V I I . 15., l eg . SZABÓ I . , 11 6, 10 ç-, 1 0 L 5 , 9 L 4 , 1 L 3 , 1 L 2 ; Katymár, 1966. V I . 6 . , l eg . RÉKÁSSY J . , ló, 4 L 4 , 1 L 3 ; Somogyszob, Kaszó-puszta, 1965. V I I . 20. leg . JANISH és SZABÓ, 12 6, 4 o_, 3 L 5 < 7 L 4 >

2 L 3 , 9 L 2 , 2 1 L r

Ez a néhány adat a r r a mutat , hogy a fecskepoloska generációi átfedik egymást. A faj populációdinamikájának megismeréséhez további gyűjtésekre volna szükség - de hát van-e, aki lelkére venné, hogy néhány poloskáért egy fecskefészket lever jen!

Contribution to the knowledge of the species Oeciacus hirundinis Jenyns, 1839 (Heteroptera: Cimicidae)

The author investigated some 120 specimens of the species, collected f rom 4 nests of Delichon u rb ica and 1 nest of Carduelis carduel i s (? ). In the course of the col lect ings 10 nests of R i p a r i a r i p a r i a , 7 nests of Hirundo ru s t i c a and 5 nests of Delichon urb ica were taken into a T U L L G R E N - f u n n e l . In the paper the a l l o m e t r i c growth of the species i s i n v e s t i ­gated by taking a few rapidly changing measurements of 10 specimens of each in s t a r .

D r . VÁSÁRHELYI Tamás, Budapest