kosztolányi_nyelv és lélek(részletek)

8/3/2019 Kosztolányi_Nyelv és lélek(részletek)

http://slidepdf.com/reader/full/kosztolanyinyelv-es-lelekreszletek 1/13

TÁNULMÁNY EGY vERsRŐL

Bgy előad]ássoloatomban, melyet a rrragyar lí ri.Lusolról tartot_

ta'n, kísé Í letet cttem, hogy pusztán a versekből é lttessommeg akötőLet

Módszercm az volt, hogy a fejtegeterrdő kóltők egy-egy versé t

vettem eló, melyekből kibontottam az egyé liségiiket,de ú gn hogy

a kötemé uyt kiili'n, elzált világlak t*iutettem, é sané lkiil hogya rárgyukkal vagy a kötó é letrajzi kapcsolatával foglalkoztanr vol-na, rrugát a szöveget vir:.sg61am, vers- é shangtani szempoutbó,

s rrrinderrelelőtt arra a ké r&sre akartanr feleletet adni, lrogy mié rt

kell az illető venetjónak vagy rossznaL tartani? Szóval, a formából

haladam föfelé , nem megfordí tv-a, ruint az eszté tikusok zömc te-

szi, aki ez6|ta7 petí tio pn'zripií -t követ el.

Ennel az induktí v módszernek az általáuosarr alkalurazott deiluk-tí v eljátásal szembeo aegvan az az e|őlye, hogy kizá{a a divatos

€zté tikai hozzákóté seket, s fóké pp é rtő közönsé get nevel a vexek;zí máta, azá7ta1,hogy előbb r&zekre borrtja őket, s aztáa ú jra fel_

é pí t i,akárcsak az í ló tette, mikor verseit megalkotta.

Á móilszet - bármily kezdetleges kísé det s - az eszté tikáb̂ a

terné szettudomály Í endweré tóhajtja beleviui. Aa hiszem, nem

mooáoL vele ú jságot, ha megálapí tom, hogy a mai verseszté tikánk

alig áll tudorr'ányosabb szí nvonalon, mint a kí nai orvostudorú uy,mely embertestek hclyett neorég mé g diony&et boncol1 & ila_

kább babonákban hitt, miut annak, arrrit é rzé keivel apasztalt M€ma is öszeté vesztik a veÍ seket r Yers€ tárgyával (az é rzé sclé sa

gondolatal), az olvasók azon az alapon í tákeznek í öötiik, hogyiolon ézéstvagy roLon gondolatot találna'k-e. Ektot Lijeleotik,

hogy a versjó vagy rossz. A bí rláló is é szleleteine.k' vé gereclrrré ayét

I



közli' mely bárrní y alapos &jóhiszemű, többnyirc csak általános,s a pöt tulajdonké ppen sohasem az dönti el, amit a kritikus ft'lfed,hanem az, hogy a mú veltsé ge,az í zlré:x,a becsiiletessege, az iro-dalmi mú ltja folytí n hisznek-e neki' vagy sem. Sehol olyan. tágterc dncsen a beleké pzelé snek,mirrt itten' IIa pádául a bí láló aztmondj4 hogy a vers ,'őszinte'' vagy ,,meleg'', egy másik tábor ha-sonló jóhiszemüsé ggel azt vetheti ellen' hogy a vers ,,nem ósziJrte''

é s ,,hideg''. Í gy a vita vé gteleuben}ú l,é s term&etlen veszelo.clrí sé ajul. I'egjobb esetben né }Lány idé zetet kapun}, mellyel a b!ráat alá igyekszik támasaani mondanivalóját, de az a belső folya-mat, mely a verstritikusbal megé rlelte az í té letét,majdnem min-dig véka alatt marad'

Feltolul a ké r<les,vajon ki lehet-e mutatni közelebbről é skezzel_foghatóbban egy vers jó vagy rossz voltát, rrás szóval kiLe ilhet-e. veÍ seszté tikaabból a vé gzetes kátntból, melyben sú zadok ótavesztegel, a legéEyes é s kalandos, irodalmiasanátalánosí tó kriti-kí ból? A hiba turlniillik itt van. Valamint az orvostudomány haj_

nalán oak papok é svatázslók gyógfltottak, akik seomibe vetté ka testet, & büviis ig&kel dolgoztak, a mé g kezdete kezdeté n levőeszté tika i8 elragadtatja magát a veÍsek igwevezett szellemé től,a kötemé nyekben kifej ezett tÁtgyaktól, abetű[ből ft'ldöntú li hau-gulatból, é s kcv& figyelemre mé lta{a a testet, a vcrs igazi mivolú talkotó forrrrrí t Ezek szerint a versbú vfuaak vissza Lell té mi a rcst_hcz, a Liils6 forrrr-ára, erre kell alapí tani mindcn moldanivalóját.Bizonyos, hogy a kötemé ny'nel van lelke, mely megfoghatadarr,mint minden láek. De a lé lek ncm egyé b,mint a szerveink mőkii.d&é nek finom terar&e, ezé rta kritikusnak, akár a lé lekbú vámak,

elsősorban a vers testi szervezeté t LelI vizsgálnia, hogy Poutos diag_nóást adhasson. Műkö<lé se uem fizikai, neln is pszic.hikai, hauema Lett6 együtt; pszic.hofizikai cljárí s.

Mai veldkrititus.inLjólé szt monisták: vagy oa} a testban (a for_mában), vagy csak a lé lekben (a gondolatbarr é sé rz&ben) hisarek,szí valvagy spiritualistáL, vagy materialisaák, é sha tudrrak is a dua_

lizmusról, a fotma é sgondolet egymással váló pszi&ofizikai hatí -

sáról & elválaszt}atadan cgys€ ről' a gyáko atban csak ritká! kí _

sé rlikmeg, hogy egy verset fuy analizáljanak' é s termé szettudo-

mányos módoo a testből következtessenek a láekre. Inkább az

ellen'kezó módszerrel é ]nek, mikor is egy té telt vetnek előre Pé l-dául : a vers ,,6szinte'' vagy ,,nem őszinte'', é s utóbb a formai meg',állapí tások rrr,ár csa} hcnye toldalé knak ré mlenek'Mi, 't'iL igx"5o

hiszÍ iut lé lekberr & szellemberr, ezú tal csakis a vers é Í zékletfsmeg-jelené sé re, formára támaszkodunL.

A test a vers szövegc a betűivel é shaogjaí val,arnint előntlnkáll. Lelkiismeretes otvosok módjára előszö megvizsgá|juL iit&eleit, ez ütemé t, a sávharrgiait, melyek majd elárulják a vérmé r_

sé kleté t,a szemé t, hogy megé rtsí jk,mié t oly titokzatos a t*in_tete. Igaz, hogy itt megtorpanunk, é smódszeriink a vers ösáad-sával hason]í wa kev& eredmé nyt mutat, mett a közlőbeszé d é sa

zene, a próza & a vets közöti űrt nem lehet tdesen áthi<lalni, de

eddig a határig mé gis el kell menniin'k, mert - mínt lámi fogjuk -a termé szettudományos üzsgáódási mód mégis é rté kesebb,vilá_gí tóbb, igazibb eredményekhez juttatja a fáradozókat, mirt az az

eszté tikai kuruzslás, melye! már a be nem aYatottak is mosolyog-

naLEzeket az elveket talán sikertil beigazolnom ecy Pé ld'án.Fejtegeté sem tárgyául Goethe egy nyolcsoros versé t válásztom

az Übet pllet cí pfeln...kzáetí t, melyet a köt6 kisebb ktiltemé 'uyei köziitt talí unk'a |Í /axdetus Nathtlied után, ezzel a dtnmel:Eí n gkí clrcs(Haonló).

Üfu allex aipJelnIst Rtrh,It allex Wí pJelnSpütex át

4Ú7



Kalu eí rct Hauch,Die Vögelein schweiget í m Walde.

?l/a* nut, balde

Ruhex du auch.

Miadenki megállapodott abban, hogy ez a vers tiiké letesé sbál-batadan. Goethe 1783 . szeptember 7-é n kötötg harminoré gy é veskorában, Ilnenauban, a termé szet berryomásainak hatása alatt,

s uyomban fel is í ra - irónual - a hegyen levő Í dtáz dsszk6já;ta.Ő maga nagyon szerette. Halála előtt egy é wel, hogy r83 r augusz-tusában, nyolcvanké t é veskorában az unokáival meglátogatta aré gi, ilmerraui tájat, s a Gickelhahoon, Károly Ágost herceg nya-ralóján viszontlátta versé t, szokatlanul cllágyult tőle, é s többszöegyrnás után kőnnyezve nrondogatta utolsó ké tsoráti Waí te nÚ,baLle Ruhzst du auch.

Mié rt szé p ez a vers ? Á gondolata ,,eredeti", az eszmé je ,,mé ly'',felelik ezek a mr1kedvelő szé plelkek, kik niűvé sziké rdé sekbenál-landóau zí rzavart támesztamk a feliiletessé gí i.Rel'Boldog isten,

ők zeoé thallorak, & hajlaodók lenné nek elmondani, hogy: ,,mi_ről van' sző", a kötemory tartalrrrát' IIa pedig erre a duwaságranem vetemednek, akkor biztosan kiirüIí rásokkal enyhí tenek lelke_siiltsé giikön, é s eszté tikául egy másik, korcs kötemé nyt gondolnakki, bogy vele adjanaL fogalmat az ereáetiről. Enná mindig cé lra-vezetőbbnek tartottam azoklak a magyatázatát' akj/K - í den petiden - mé g egywrr e|rtondtát a szöveget, mert miadeo igazi kö-temé ny oak önmagával egyeulő. Á többiek a hasonlataik}al csaLa rárgy mellé fognak. Mintha valaki hangversen1r'ől jövet azza|akarrlí jellemezni a Lallott zeneszámok szepsé gé t,hogy pontrólpontra elbeszáné , mint tööte meg a homlokát a gordonkás, minthú zta le-ftil a voí oját az első hegedűs, é smint tertotta a kezéberra pálcát a karmester, ahelyett, hogy a szimfóniát egyszerií en elját_szaná, eldalolaá, vagy elfüryiilné , mert emberi eszközökkel, sajnos,m:ás mód nincs a teljes negé rteté sé re'

Igaz' egyben é s rnásban segítsé gé techct a zelenagyatázólak azösszharrgzattan, mely a bangok keverésé t é s arányát állapí tja meg.Ne.kÍ ink is ilyenfé le eszközökhöz kell folyamodrrunl, a verstanhoz.Hogy pé ldául mi okozza e !e$ szé Psegé t' afi^ most mé g nem to-dok felelni, de arra igen, hogy mi uem' Abban a szerencsé s helyzet-ben vagyok tudniillik, hogy í ormáját a tart-alnrának legcseké lyebbcsorbí ú sané lkiil azonnal eltiintethetem, azáltal, hogy a né rnet kö_temé nyt szóró szóra lefordí torn magyarra:

,,Mioden ornron nytrgalom varr, a facsú csokon alig é rzesz egyleheletet. Á madátk& }rallgatnat az etdőkben. Várj, nemsokárapihensz te is."

Ké rdezem minden olvasómtó, hogy ebben a szóhalmazban fel-isrneri-e - csak halványaa is Goethe fönti vené t? Áti jóhiszemú ,anrrak be kell vallaoia, hogy mé g csak nem is hasonlí t az eredeti_

hez, é s egy másik - akármilyen -jó vers inkább atyafiú gbarr vanvele, mint ez a próza. Holott a ,,gondolat'' rnegfiaradt, az ,,eszne''külsőleg nem változott. De a gondolatot többé nern találjuk cre_

detiaek, az eszné t se mé l1trek.olyan gorrdolat ez, melyet egy

thiiÍ ingiai erdé sz mondhatott, olyan eszme' melyet egy kirándulóí rhatott egy ké pes levelezőlapra, mindermapi gondolat, elcsépelteszme, mely nem láé zi fö immár azt a vé gtelent' mely a köto-uré ny sorainál reánk fuvall. Á varázslat megszűnt, a szavak sábkéoomoltak ösze. Egy lelkeveszett, hideg szöveg van kezeink ktizöt.

E hulla előtt gondoljuuk a láekte. É pí tstikol ú jraa kolte-mé n1t, é sketessiik, hogy mi benae a hatóeszkiiz, szóval, hogy mia lé nyege.ocsú djon a halott test, Percegjenek fiilge titőerei, é s

jáqa át tildel í z é t z é letvillamossága. Ez a vers hatalrnas szí v-dobogásal kezdődik. Első sorábarr emelkedő ütemek nyargalnak(tfuu allen cí pfeln . . .J, vad anapesztus, mely titokzatos cé l felé tö,

valarrri siet& é tzik' azt t a másik, rövid, Lé ttagú sorban, minthahiltelen ájulat állna b e (kt Ruh...) a vets sziYe, az Í Íe Ín "niategymegijedve valamitől, ké t erőset é s hqsszú t ver, a megá ásra Lé szan.

Ll,ttől fé |a zele? Az ildulat utá! válatlanul elalé l.SzóvalsPondeus



zárja le a lázat. A harmadk é snegyedik solbarr, bbonyára mé g ez

idegrázkódás hatása alatt, lassul az ütem, az öödikben pedig az

ellenté tesversmé rÉ ke.k, z eg1rní sal feleselő anapcsztusok é sspou_

deusok kibé külnek, tisza jambusok jelentkezrek (Kaum einett

Haucl!' egy at|etesebb liikteté ssel, melyek a szí urrűköd& javulását,

a megnyugvást é reztetik. De azé rt mé g miadig nem ál1 helyre az

egyoxú ly.Á hatodik sorban ú jta halljuk az ujjongó zetté t(Dí e ViLgehin uhweí gex iu Waláe)

'

a pogí ny meuádtáucot, mely előbb el_

káPráztatott. Itt szökten legmagasabbra a Ledv, de ez is csak kevé sideig tart. A hetedik sorbao a ritmus megint visszatorpan, é smostmár batározottan kongana.k az ismert hosszú ütemek, melyek clo-iote csak kí sé rtette,k, az utolsó sorban oly ké rlelhetetlen szigorral& vé gzetessé ggel ejezik be a venenyt, hogy megdóbbeniin!, é s

a dal elrnú hsával együtt valami másrak, az áenrek é smindennekaz elmú lását is é rezziik.

Í rne,ia a zqeiú z, a' vers kottája. Magában talí n é ppolyan ha-lott, mint a gondolat, forma né lkiil. De eruré l a poumí már elé .vehetjiik a szóveget is, a fogalmakatjelké pező wavakat behelyette-

sí {iiLa haugjegyekbe. Figye!í ik rreg, azokban a sorokban (r & 6),ruelyckben tobzódó 6 vi<lrím anapesztusok ugrrándoznak, követ-kczetesen a tcÍmé rzetró van szó, mely é Ii a rraga öökk&aló é le-

teq é sazokban, melyekben spondeusok & lefelé rokkanó trocheu-sok váuszorognaL, a Lötő az emberről emlé kezik meg, aki elmegyiuaeu' uú gaz ormoL & erdók itt maradü'ak. Á versmé rté k tebí tnem ,,a változatosság kedvé é rt''változik, nem ,,szí nEz", hanemkiilön mond valamiq talán é ppeo' azt, amit a szavak elhallgamak.

!z a pauteista Goethe Panteista muzsikája, ati az öök}é való é skt!zönyös temr&zetbe beálí totta a halal ó é s deges cmbert, az é let_

ne,k öí ilőt é s a haláltól Í é )őt,a maga í zgamtt é sb}ragyó szí weré -sé vel. Hiába tiltakoziL az elmú lÁs ellea, vé giilelcsu&lik a hangja'Mindezt a vers egyszerre ki}zli a fonnájával é s a gondolatával, me-lyeLet többé nem lebet elválasztani egyrrr'í stó, mert a zene jelkpezi a goldolatot, s a gouáolat jelké pezi a zeoé t. Í gy a gondolag

mely reodszerint csa.k é telmiiukhöz szÁl, a zele által metafzikaimé lysé getkap, a zene pedig a szavak által é rzé kelhetővé válik, é s

min<len rí mből jelké p, minclen í itemből jel lesz, me1y nyomán

az olvasó a maga lelké ben alkotja rneg a tuiajdonké ppeni köte_

mé nyt Ez a ven mintája a nemes, szimboli-kus köté szemek, mely

egyszer6 eszközá kelti a legbonyolultabb hatást, é snem ké szki-fejezett valamir ad, cselí vázlatot, mclyne.L vonalait rrreg kell hosz-

szabbí tani, harrgot, melyet a visszhang teljedt ki.

Tudtomra eddig bármau tetté k át magya a Goethe vené t:Szász Károly' Dóczi Lajos é s Spóner Árrdor, VajdaJ'ános folyóira_

tábal, a Nfuilóglral (r8óz). Taaulmányom Lereté berr nern mond_

batok le az átkötöt versek fejtegeté sé rőlsem, melt a műfordí tás,

melyuek cela az, hogy gondolati é s formai hasonlósága áltá az

eredetivel teljesen azonos hatást keltsen, kiilönös alkalmat ail e ké t

elem viagálaÉ ra' Itt a müvé szi cel isrrrcrős, az ihlet tárgya nem vész

el egy é * é s lló ködé ben, de keziink Lözöt rrraraá. szinte lombikbaq

é s göebben töté lik meg szemiink előtt az, amit egyé bkor a ter_

mé szetben látunl. Kísé rletimódszeriink itt is ú jadatokat remé lhet.

Száw Károly áttóté se í gy hangzit:

Vi;lgyitu, hegyen

Mi cseuil!

Az óg-hegyen

Szellő se leng,

Fű sen hajol,

Bokrábax hallgat a nadé t...Vdj, rcnsokára nótTe í snegyughatol!

Á ven ké tsé gtelení it ibbct ail a goethei kötemé uyből, miut az

elsó prózai fordí tás, de az eredetit - minden hűsge mellea - alig

közelí ti meg. oka erroek az, hogy nem helyes móóon h6 az erede-

tihez, vagyis olyarr dolgokat talt fontoslrak, mclye.k ueirr azok, é s



olyan szemPontokat nrellőz el, melye} a Lötemeoy mivoltát te-szik. Mindenekelőn elejti az eredeti versmé rt&et Á liiktető é s lá-zoogó anapesztusok é se vánszotgó spondeusok helyett egybarrgújambusokkal é l, melyek a nagyszelű verset egyjámbor termé szetimegjegyzé ssészü*í tit Ké tsógtelen, hogy a fordí tónat a cé l é rde_kében jogábaa yau a versformán is változtatni, ott, ahol lehet é s

szaba{ de Goethé rré l mé l1sé g gazi mé lysé g, emmi sincs ok né l-kí il, e versé beu pedig a mértékegyenesen a lenyeg, mely elmondja

azt, amit a szöveg csak sejtet. Mé g nagyobb hibának tudom - é s itta műfordí tás rám gyakorolt hatása alapján beszé leL -, hogy a rí mekmiaé műsé gét s megváltÓztAttA. Az e&dei e 2., 4.,6. é s7' soÍ ábanerős, tro&gikus nőrí meket használ, melyeklel haagsú lyozni ai.a'valamit, kiilöuösen a 6. é s7' sotbaL (Waldz é s balde.) SzászKfuolyellenben minderrí itt - önké nyesor - jambikus, hí Iffí Í Iekkel l.Hibáját nem kisebbí ti az első rí m nemes & finom ödete sem, melya uugyar uyelv szellemé ből é sa goethei paateizmusból fakadt.(Hegyex é s é g-hegyen) Lrgnagyobb bodásnak tekintem az utolsósott (Te is Í 'egryughatnl), mely egyenesen a Lötemé ny ftlreé rté sen

üpu1, é saz é rzcst idegen sí kba tereli. Nem arró vao itt szó, hogymegnyngl'afunk-e vagy scm, nern Í áradtúgról (a pogány é s har_mincné gy é ves Goetle nem is goudolhatott ilyesmire), harremkeoytelensé gről, nem lehetősé gről, hanen arró a Patancsró, hogymiaden ember elné mul é s merev lesz é s né vtelerr"mint az ormok é s

eldők. Csod-í latos' ho gy ez abotlás vissl.z't& Dóczi Lajos műfordí -tásában is:

Valgyön, hegytetőktn

Csexd.

Fdkoa é snezőkönszellő se lutg.

Ilallgat i uadtuka,Ní xesel nesz sehol.

Ne Jélj lensok í ra. Te is negxytghatol.

Ő azonban mí r é rezte_,s enrryibenjobb is az átköté se -, hogyaz eredeti szé les€ festő nődmeit meg kell tartania (Madárka -fiefisok)ha)' igaz, hogy a másik verssel szemberr az erodeti dm el-helyezé sé t:abcdde megbolygatta, é s a babcd-re változ-taüa.

Spóner Ándor Ltilönösen erőltet€t mú foráí táú ban sal uőrí mekszerepelnck ;

A Ják tetejé benMéIy and.Egé szetdőben

Alig leng

Egy kis szellőNem hallani már a nadőrdalt,

Hozzád b oátj najdNyugabn jő.

Ezek után ráté rhetiink arra, hogy mit jelerrtenek itt a rí mek.

Erre atkorjötem rá, mikor é vekkel ezelőtt egy szeszáyes percem-ben magarn is papí rravetettem a velset' 6 ké sőbb azt, amit egypi-llanat világosságábarr ősszefogtam, hidegen é sn1rrgodtau anali_

zálam. Fordí tásom nem szánam a nyilvánosságí ek' mert ez sem

sikerí ilt, akár a három előbbi, de oly sok mozzanat van benne, melyöntudatossá tette előttem az eredeti addig rejten formai szé psé gét,

hogy ezor a lrelyen a nraga gyarlóságában é s eredendő bűneivel kii.zönöm kell. Á mú fordí tástmindig kí sé rlenek ekintem, a szé p

felé való küzdelmes töekvé snek, mely inkább a kötőnek válikhasanára, mint az olvasónak'

A szikla'tetőttt onpa tso a.

Elhal teneg1x

odrfrrr

413



A szé l ehalkte is'Mad&ka se tebbel a J,í k bogóra,

Várj , nensokóra

Piheflsz tN í r.

Mikor e sorokat visszazengettem, uem állt előttcm Goette verse,é sem mé rté kre,sem rí mre nem ügyeltem. Á cé lhoz feszÍ ilő aka-ratommal, az öntudadan figyelemmel azonban - ú gy átszik -mé gis megőriztcm a rímelhelyez&t, az egymá*, felváltó kereszt_é söelkez6 rí meket,valamint (egy helyet kivé ve)a dmek miné _műségé t s. Cxodálkozva állapí tottam ezt meg, é sekkol figyelaikezdterrr' hogy mit mondanak a goetLei dmek, a bctüiLkel, a hosz-szú ságukkal vagy á !öYidsé gtikkel.

Ké t erós n6lí m pendí il Í el elő,szcr (Gí pfeh - é s WipJeh), roirelry

á termé szetet lungsú lyozza, a maga átt eg1é gé ben"Á másodikkcresztrímberr azonbal - Rí l-le rÍ mel6 y'rr-ban - már felbukkana kötcmé ny vezé rmotí vuma. Áz é rlsel, mely az emberre terelő-di| az í í rcmmel,mely az &zé sbatálo' atxt zavettan megbioaklik,karöwejár a rírn s, a terrné szet é s az

ember öszetí mel cgyoással.Itt mcg kell jegyeznem, hogy a magyar vcnben ez a finomság el-sikkad, men nyelviink a szemáyes né vmást csak haugsú lyos eset-ben teheti ki-

Á ó. & 7. sorban mindenná fájóbban é smegrázóbbarrjajgat föa Ám Walde - é s- bal& ha[juk (nálam ugyaní gy : !ók bog&a -& -nennkáta), egy helyhatározó s egy iáőbatározó kerí ilösze, s ön-tudatook alatt talán az emberi é let ké t legtitkosabb tiin<lé retlsé t,a té r é s az idő. Most Í ú t wewi a í m (a panteista !í m) .zt, amit azelőbb mé g csak a szöveg é s a zeuc hirdetett Az öelkező dm ké tlriilső sorvfue pedig betetőzi gzt. Mert a tulajilonké ppeai versalkotó

az utolsó sor é saz utolsó dm. Ezeu egy betűt sern változtattam,szinte szóró szóta leí oldí tottam magát a Í ímets, mindezt termé .szetesen öntudadauul (Pihensz te b).Itt tűnik ki, hogy az elsó ké tátköt& azé rt hibás, mert a ké:t zátószót (Dl auch)

'lorrelry helyé ről

elmoz<lí thatatlan, előrec s^PlA (Te is ftreglughatol, Te is ryughotol).Goethe é ppena szóÍ end vatázsával hozza ki a Yersc é rtelÍ nét'

anretayiben az embert, fi csak kis pont a Panteiste világban' az

utolsó helyre állí {a, é segy szegé nycBköőwóval (auc}) trui egybe

a vé gtelennel. Áz utolsó tlm 1áauch é s auch) a feloliló szeptimcn-

ekkotd. Kum eirct Hauh szó az 5. sor, & a 8.-ban cgy rí m ezt

Í deli táz Ruhest ilu alrl. Elfelejtjtik, hogy a szé l 1eheleté r6l voltszó, é segybekapooljuk a zene alap.ián a ké tsottl lIaur} - du auch -szé lfuvalomvagy te is, ember, amint a magyaf szövegben áll:a szé l lehelbte í s _ a í s, te is. {Jgy é nem,togy az cktró a magyar

szöveg egyedeu megoldása.Itt bdejezem a fejtegeté st, Í lerteljutottam a vors testfu* leg-

kisebb egné gé ig, betűig & l'.ngig, a moletuláig, melyet apróbb

r&zletre nem oszthatok Nyilvánvalóan nem bogoztam Íijl mind€t

rejté ly, amiaú ogy az áetet is csak a megnyilváuulásaiban rrragya-

rááatja meg a természettudomány. A kö1temé ny lelke ez* után

é ppolymegközelí thetetleo, mint arurak el6ne. De a s#psé gét e kí -sé rlet nyomán mégis jobban lá{uk. Irheg hogy rrrások merőben

másmódon

fejtegetné lr, de ugyarrerre az eredn&ryre kellcne jut-rttok, rLere az igaz,á,g a materrratikában é saz cszté tikában C6ak egy

lehet. Sok sáz kötemé np vingáltam így, jót & rosszat, & mindig

siLeriilt a forrrrábó a lé letre ráorutami. Boldog lenaé k, ha meg.figyelé seirnnek csaL kis részé t s rragáé vá tenné az olvasó, é s í ró-társaim, a mú v6zek kövemé nek ezen áz í lrorr'mely mé lysé gek

ftjlöt vezet

Nyga!, t9zo. tebmb t.

415



GYBRMBK É sKÖLTŐ

Minden kötő gyermek. Minden gyermek kötő. De gyermek-kötő - egy gyermek, aki a szó igaá é rtelméberrkötő 1ett volna -mé g sohase volt

Mozart haté veskorában a lonáoni, párizsi, bécsi udvamí Lang-versenyez. Tizenké t é ves korában mlgftJa a BastieÍ et Bastiefifie-t.

Mozart eLkor már Mozárt. Rimbaud azonban, akit a legkoraé ret-

tebb kötői lángelmé nek tartarrak, csat hú szé veskorábaa jeleotke-

zik, 6 Petőfi, aki sokkal nagyobb csoda nála, hú szé veskorábanmé g utánzó, mé g nem is Petőfi.

Nincs kötó-cso<lagyelmek é snem is ké pzelhető el. MiéÍt Azé lt,

mett igaz ugyan, hogy a köté szetnek is az ösztönök, a homályos,tudatt-alan vágyak a mozgató, akár a zenének, s kiGjezé sé bené pp-

o|y é tz&í é s é tz'é kJetrs, akár a zene, de anyaga az emberi szó, mely -bárnrily ú volról é sközvetetten _ mindig é rté kíté letets rejt magá-

bao. Ilyesmire csak é rett fő ké pes.Játé k a köté szet, de az e1me já-téka s' ]í rzelrrri láú ja sziiksé gszerú erré rtelmi szí rőnjut el hozánl.

Találkozuú nagyon korárr verselő, tí máő, szójá,tszó gyetme-kekkel Á nagy kötők nemegyszer ilyenek. Ezek ntár kiskorukbarrcé hesek-mí vesek,megszeretit anyagu.kat, minekelőtte tu<lnát,

hogy mit m,iveljenek vele' Barkácsolnak a szavaÍ kal' fú {ák-farag-ják őket, a máyiikbe igyekeznek hatolni' Keresnek valamit. Talán

4J8

találni is fognak valamit. A tcrmé szet előre mmásztatja a verve}et,melyeket ki akar fejlesaeui. De megesik, hogy az ilyen gyermeke.k

''kinövik''bolonilé riájukaq s ké sőbb,,megkomolyo<lnak".

Á áöntő fejlődé s, termé szetesen, a serdiilőkorra e-sik. EkLor tö-té nik az a lelki hasa<Lás, mely valakit egé száetre í mi ké nyszerí t,é sa valóság Í lilé egy másik, elLé pzelt, de é ppo\ lé tező valósí got é pí t-

tet vele, az egyé nisé ge föé egy másik, elké prÁt, de é ppo|y !é tezőegyé nisé get, rnely nem tí iLöké pe az előbbinek' hanem álma, meg-szé píté se, iegé sát&e' Ser'Li sem azt í rja,ami' hauem azt, ami sze-reme lerni.

Hogy a kötői telemté st miké Ppen befoly,áso!'í k az áet nyerstiirté né sei,azt megvizsgí Ini a lé le}elemz& feladata. Ez a folyamatbouyolult. Eddig nemigen nyú ltak hozá tudornányos eszközök-kel. Áz az eszté tika, mely hasanos é s tokonszerrves min<laddig' mí ga formalizmus kereteiben

mozog,s a

szavak atárryát,hangzásí tbtolgaqa, az alyagot magával az nyaggd, magyarázza, nevetsé gesséválik' rnihelyt lé lektani té rrekalarrdozik, s az élményé s alkotás k<i_zőn valavi ádátszó, túlontúl egyszerű párhuzarrot von az okosságalepjáu. Á világ ninden tarr}ön1wei hemzsegne* az ilyenÉ lemeg-álapí tí soktól: ,,X-et kötővé avatta boldog szerelmd', ,,Y. Í tilhá-borodott kora romlottságán, s ezé ltszatí rákkal ostorozta'' stb. Nemsokkal tuáományosabb módszer ez' niat. az ókori Lí rrai orvosokeljárása' kik diany&et boncoltak, hogy azokon ismerj& meg azembed test szerkezeté t.

Áz ilrlet forrása burkolt, rejté lyes. Paul Vaté ry mesé Ii,hogy egynapon valami í vet kellett aláí mia egy bankbarr. Váedariil olyarrtoll esen Lcze ügyé be, rnellyel kÍ ilöuös kedwel í rtÁz í rás gé picsgyönyöűsé ge anrryira megbaborr'ázta, hogy roharrt haza, í rni, verset



Ki a kötő? Az az ember, akinek a szavak fontosabbak, mint áz

é let'

Ezt a kötők gyakran vé gyenlik é s letagadják. Tú lságosan szere-

tik rnestersé giikei, semhogy be is merjé k vallaai. Sőt, regényes tú l-

zásal azt hangsú lyozzák,hogy csak az é let fontos számulra, é s az

í rás jelertté káen mell&termé ke eon*. De akkor mié rtáldozzí k

fol JletiiLet a kifejezes öömanek ós györelmé nek ? Mié rt nem siet_ncl' é lrri ? É smié rr í ma.k ?

Minderr kötő elsősotban a szóvarázsban Lisz, a szavak csodaté -

konv. rontó é sádó ]ratásában. Ebben a telintetben hasonlí tanal az

ősné 'pe!'hez é s"

gyernrekekhez, alcik a szavakat oé g felté rlen való_

sagnlk tekintik, i nem tudnak kiilönbsé get tenni a tárgyak é sazok_

nik nevei Lözöt. Ámit a kötők leí mak, az á' pusztáí azáltal, hogy

leí rják. E mágí ájuk segítsé gé vel erteket bú vönek elő a p"É ol

peág mindossze né hány virág nevét emlí tik.Eze} a virágok nőnek

& illatoznak.

Vannak kedvenc szavaik, melyeket unos-uotalan ismé telnek'

Van azonban egy tabuszavut is, egy tilalrras, szent é s letteuetes

,z"ouk. E"t .obáiem árulják el. Voltaké pp egé sz alkoú suk abban

áll, hogy ezt keriilgetik, kacskaringós urellekutakon, más, tetszetős,

bú bájostodó szavakkal. Mert ha egyszer valóban kimondanák a

tabuJzavakat, é s rájönné nek igazi tit}ukra' mely vallani hajtja őLet'

meggyógyulnáoak, sohase í rnának tijbbé , nem volnának többé

kötók.

460 46t

I

Sárrrukra a ué v se közönyös. A né v maga az ember. Ők is azthiszik, amit a talampu nevű vaá tözs. Mihelyt tudják valakineka nevé t'birtokukbau van az iÍ ető,bí bájtáraszthatnak rá, ,,kivehc_tik a 1e1ké t''. Ha pé ldául leí rják egv kötőtfusuk nevé t, é smegí la_pí tj& róa, hogy ,,nem kötő'', akkor nregöté k őt, ,,kivett& a lel-Lé t''.É ppezé rt sok kötő szeremé eltitkolni nevé t, akár a talampuk,hogy ne é rhesse ilyenfé le vatázslat, ,, De akkor ki olvasrrí őket?

Áz í rói álné v ravaszdi rejtezkedé s, őserrrberi bú jósdi' Áki többLevet vesi fö, megsokszorozza egyé nisé gé t,g1szerre több é letet

é l, tárglaú tja é s í iiggederrí tiegyrrr,ástó a benne lakozó ktilönbözőhajlamokat, mentesí ti nragát a mú ltjátóI, elbú jika kí váncsi szemeLelól, korládan szabadságra é s ti*os hatalomla tesz szelt. lzt máraz egyiptomiak is tudtrí k. Az eszkimók öeg korukban leteszil ré gioeviiket, ú jat választanak, hogy ne találjon rájuk a hrlál. Né hányí rónak, aki á]aevébe takarózott, sikeriilt is ez. Jeaa-Baptiste Poque_lin pé ldául Mo]iöe_nek nevezte Í rragát. Jean-Baptiste Poquelin

meghalt, öwenegy é ves korában. Moli&e azonban ma is á. Nemtalálta meg a halál.

PesÍ i HkILp, 1%o. jltlí us 13.



RÍ M

Dorrne-nak, a XYI. századl angol kötőnek vao egy versszata,melyben mú vé szet-lé lektani é szrevé telt esz' olyarr é les cz, olyan

ké zzelfogható é svemlé letcs, hogy a}ár a mi Áranyunk is í rhattavolna. Próbálom visszazenged nyelviiotan, Arany nyelven' Í gybangzik:

Meí , ,lritlt ftegefiyhiil krsketry' {hbegöú eFödnyelutől a szilaj-sós óceán,

Ázt goxdolón, dneklől elgyöihueFójdalnan is juh&zodik talóx'M&té kte szedue a bőnat sem oly uaá',

B&lyót teá s ellágyul é swegoluad.

Pesli Hblap, 1933. , k.ius 25.

474 475

PRózA

* Próza _ mondoá fitymáló ajLrándí tí sal -, csak próza. Eköz-ben pedig azt é rezteted,hogy valaki leszáll a lováról, ós gyalog

kel ú tra' Iovagolni uenr miudenki tud, dejámi a födön mindenkitud. Té vcdsz,batátom. Ati ptóát í r, talán lesáll a vers tátosáról,

de nem a föd.re száll, hanern egy nú sik, é ppolyszilaj é skiisrnerhe-

tetlen lóÍ a, mely gyarkan a vers í ulovasait is ú gy leveti, hogy szö-

nyethalnakPesti Í tkla!' 1B3. júní us1'.



te1essé g e tűné keny pillanatot a munka rabszolgaságának áldozni,s miké pp nem látjuk be' hogy eszessé ge, szellemisé gc, lé nyé nek

mivolta, valamint rcndelteté se, vé gzete,me\et ez kijelö sámáÍ a,

é pp ellcn}ezőleg azt Löveteli, hogy mind a dolgokat, mind ennor-magát csak szemlé lje?

Pesti Htrlap, t93t. notembet 29.

szÉ PsÉ G

Araikor egy fogalom gyökeré ig al<arunk hatolni, helyesen cse-

lekszüok, ba előbb megvizsgáljuk nragát a í ogalomjegyót, a szót.

Ezta szót: szy'p, kezdetberr a legtöbb rryelv váltakozva használja

arra, ami szé p é satra, amijó. Ebben a né pe} gyermelrszemlé leteullatkozik meg. Ami j6, az szé p s, ami' szé p,az j6 is,

Áz ősember uyilvárr í gyhatározta meg a szé P fogal'aát:

- Szé p az, ami nekem tetszil nré gpedig csakis é rdekkel tetszik,az, amit azon:ral ftilfalhatok, elrabolhatok, rragamé vá tehetek.

Ha az ősembemek megmutrtjuk Murillo képrít:Áz kxti pász-

utj.ú -tvagy Giotgioae képét:A fihmő Vnus-t, bí zolyára mir.őa kettót szé pnek tartja' de csak addig' amí g azt lriszi, hogy a bánáuy(Murillo ké p,án) meg is elreti, s a meztelen nőt (Giorgione képén)haza is hwcolhatja barlangjába. Mihelyt rájön' hogy ezek csakfeswe vannalc, egyiL ké pet se tartja többé s#pnek.

Á szé p é sjó (vagyis a hasaos) fogalma vegzetesen kapcsolódika kezdedeges né pek ké pzeleté berr, harárai aruryira összemosódnaké scgybeolva<laalq hogy nem is tudjá& megkii löaböztetli egymás-

tó. Ermek a közössé gnek eml&é t mé g ma is őrzi a nyelv, mely azősi ósztönök é skisdeái vágyak lerakodótelepe. A szé p iáő trrlmcgyszcnmind./ idő is? Aki seé 1er keres, nem/dl keres? Sőt ú jab-ban - a pcsti csibé sznyelvbeu - ncm ncvczik-e a szé p lőt jó lőnekis? Ámi egyáltalán ncm áztjelenti, hogy áz illető högy j óságos.

332



A göögök - a szé psé gels6 bú várai é sé rtői - a Krisztus előtti

Mtr. századig csakis a női testet tisztelté k meg ezzel a üsátő 1e7ző-

vel. Ké sőbbi fejlemeny, hogy kötőik é s í róí kmát szé p Í é tfitóI s

í ma}. Áztán megalkották azt a szót, nlelÉ enneÍ rzeti szé pségesz-

mé nyiitet fejezt& ki a balokagathí Lt, a szé p-jót, mely hangsú -

lyona' hogy a szepség voltaké pp összehangzás, a tetszetős kiilső

iáom é s a belső rend, az erköcsi nemessé g, a szellerai előkelősé g

szerencsé s egy'esülé se. Szóktaté sz erről a rnagas szé pségró beszé l.

Eredetileg az emberek csak azt jelezté k szlp-nek, amit láttak ós

hallottak, látási é shallási é rzékl&iiket.Szé p az emberi test, a vitág,

a margaré ta is szé p, ncm is egyszer szé p, harrem százszorszé p, é s

szé p lehet egy heÍrg, egy enek is. Ez a ké t é rzá<szervün'k, melyet

a |é |ektart negisnué si é tzé kszetu-tek kv, a szepség legfontosabb

közvetí tóje. Mi, magyarok - finnugor testvé reinLkel együtt - a

szé psé g ogalmát a szaglásra is kiterjesztettiik. TudürÍ ( szl1 é s.Jú _

trya szagokró|, szip iIlxú virágokról. De másiL ké t é rzékszervüo'k,

az áé s é s tapintás mcgmarad a maga ré gi kereté ben, az csakjót é s

Í osszat ismer' é rzé klé seitohase vonjuk be a száp Löé be. Az é teljóí zű vagy rcssz í z Í ' ,az ebé dj,í lrsett,abot is ezetjó (tem ezenzé p),

selymet simogatni pedig szinté u csakjd, legftiljebb kellenes, őercmszé p'Úgy ré mlik, ezek az é tzé kszerveink kevé sbé alkalmasak a

szé psé gé szleleté re.Marinetti, aki íz lésié s tapirrtási hangversenye_

ket is rendezctt, kudarcot va1lott.

Lassan, é vczredelen át, lé pé sről é pésrefurotta meg páIyáját az

a fogalom, melyet most szépsé gnekneveziink. Sokan nem is sejtik,

hogy milyen átalatuláson ment át, míg Í rai alakjában hozzánL é rt.Ázt, amit mi magátó é rtetődően széPnek látunk, nem mindig lát_

ták anaak. Rajongur} a termé szeté rt, s azt hisszük, hogy ösztönö_

seu rajongunk. Ámikor cserk&zeink, kishivatalnokaink, kötőink

mámorosaa é s önfeledten bánrulj& a festői sziteket é s a zöd vögy-kadanokat vagy a tengerbe hanyadó rrapot, aligha varurak tudatá_

ban armak, hogy ők ekkor valameoayien Rousseau tarú tványai,aLia XVItr. században ú gywólván ú jra ftilfedezte a terÍ Í \é szetet'Az őszelleme é s hatása é rzik mai természetsze!Íí é letiiÍön. Áí nak előttenem ismerté k ezt a regé nyesé s vadregé nyes termé szetet. ott voltmindig' de nemigen vettiik é szre.Megarrnyi emberötő közönyii_sen vagy mé rs&eltebb é rdcklődGsel haladt el mellene. Á vadné -

pekkel ma is hiába akarjuk megé rtetni, hogy milyen vé p egy naplemente vagy egy erdó. Nem é rtik& nem é rzik. L sz'é pé tz&,aterrrré szeté z& is Gjlődik' vagy üszafejlődik, szóval, változik'Á szé p test se volt miadig szep. Sőt, a közé pLorban, mikor a testet

a lelkisé g ellerrté terrek tekintett&, űt volt, eltitkolni, takargami,

bukolgami való, aruryira, hogy sok fnom herceg é s hercegnő haltmeg, ané lkiil hogy megfiirdöt volna, mert átallt testé velfoglal-kozni, inkább lelki tisztaságával gondolt. A mú vészi zep í s válto-zik. Platón, aki ví lá3os hangokól é sarányokról beszé lt, nemigerrlelte volna kedvé t 'Wagner, Debusy & Stravinszkij zerré jé ben.

Boileau pedig, aki azt hirilette, hogy az a szé p,ami igaz, riaátmutasí totta volaa vissza Baudelaire kötemé uyé t, A dog-ö, me|ybela kötó egy árokParton

'ot}adó,bíí zi'sállati hulla ftilovlását í rja e,

aaán a szepsé g egé be röppen.

Ármyi bizonyos, hogy a mai ember a szé p fogalmát általánosabbátette. Látlatetlan, nem é rzé kelhető nrlajdonságokra is ráruhí zta. Lé pten-nyomon beszé liink sz|p jeIlemé ről,s z é cselekedet*ről. Ákinekjó szí veval, az szé petcse|*'snk, A szé psé g í ogalmaátszellemült.

De mi is az a szé p?

- Ami é rdek né lkí i l etszik - fú jtuk hajdan az iskolában Kantszelrí t.

{

I

I334 335



!z a meghatározás hoszú , szí vós harc eredmé nye, melyberr alegnagyobb gondolkodók é s böcselők tcvekaryt&zt vettek. Arisz-totelé sztől é sAquinói Szerrt Tarrrástó kezdve Schellingig é sSclro.penhauerig mindenti aa igye}ezett megé rtemi a csökönyösenönző' birtoklásra lrajlamos emberiséggel, hogy a szé psé gkáptázaté s öncé l, a vé ges dolog vé gtelen visszféuye,mely többet é r, mintmaga az a dolog, melyből kiárad' s a csöndé let akkor is szé p,hanem ehetjiik meg azt a fácánt é snyiat, melyet ábrázol, a köte-

mé ny akkor is szé p,ha nem viszhangozza meggyőződé süu}et' &nem mozdí tja elő közvetlar é rdekeinket Á szé psé ghóí szaba<lság

hatca volt cz. Vé giilaz emberisé g belátta, hogy í gy s van' Dc ak-kor sejutott közelebb a szé psé g ejtáyes mivoltához. Nerr tudottszámot adni, hogy mié rt is rctszik ncki valami, vagy nem tetszik.Áz ú jabbszé ptudoní ny már nerr is meghaú rozásokat, fogalraimegktiliinbözteté seket ketes, hanem lé lektani ú ton igyekszik bele_

hatolrri a müvé szi teremté s s a mú v&zié lvez&titkaiba. Mié rtszep

pé láául wlamilyen szí n? lzt gondolatt&sú í sotkal, ré gienl&ekft'lidé zé sé velpróbálták magyarázgami. Á magyarázat azonbarr

mindig egyé rri, sohasem általánor. Á mi gyermekeirrt általában

a pirost tartját a legszcbb szí nnek, ta|ál azÉ rt,mert ez a legélé rr-kebb szí n, talán azé rt, mert a vé rre eml&ezteti őket' Japí nban é s

KÍr.í banazonbau a legszebb szí rr a sárga, az a sárga" mely a mi lé le}-bú várairr} szerint elszomodtóag hat rán| s a halottak sápadtságát'

a kicsépelt szalrnát, az elroú lást juttxja esziinkbe. Nem lehet tebí teldönteni általános ervé orryel azt sem, hogy melyit szí rr a vidám é s

melyik a szomorú ' Gyászuuk szí nea fekete. Ellenbeo egyes négértözsek pirosban gyászolnak, a japánok fehé rben, a !í naiakhal-v'í nylilában' az egyiptomiak söé tsárgában, az abeszí niaiak szür-

ké bet Az az egykor elterjedt hiedelem is megbú ott, bogy a szé p.

sé garlajdonté ppen az é pd, a testi é s szellemi egé szség s é P testbenokvetlariil é p é le& lakik. Ha ez í gyvolna, akkor labdarú góbajao.kafuk vezethetn& az embedsé get. De nino í gy.A pú pos lropar-dinak, a sí nta Byronrrak, a nyamlyatöős Doszmjevszkijnek, az

iszákos Poe_nak, a rögeszm& Tolsztojnak, az idegbajos Nietzsc.h&uek, az asztmás Proustnak mégis többet köszönletiiut, mint nekik.Be kell é mí inLazzal, hogy a szépsé g ogalma egyé nenkfut é sn&penké ot nagyon viszonylagos, amit egy ú jabbkori tudós abban a

ké *é gbeesett mondatbau fejezett Ll, hogy a szé psé g ddtos ijt -ánltós.

Az a tudonrány, mely rendszeresen foglalkozik a szé ppel' az esz-té tika, fiatal tuilomány, csak a XVIII. századbatr keletkezett, tanai& fté letei az előretöő XÍX' szÁ,zadbal váltak né pszerrivé ,s mosta vemiint elótt, a hanyatló XX. századbarr veszti el hitelé t é sva-Ázsáí Ez a század, rndy oly messzire távozott el a szrllontől é s aláeLtől' mint mé 2egy száaá sem, a maga meddő gyűlóleté benloré zimindazt, ami nem gyakorlati, lené áa szépet, a szé Ptudo-márryt, az esné akátis, s - tdesenjogosulatlarrul - csú &é vülhasz-ú lja a szé plelbt,az esztétábarr csak aftle nyavalygó k&abé lűh,íbortost lát, a}i minden alkotása ké pte1en. Áz igazi kötők pedig

mindigszé plelke}

voltak, eszté tfua

szó legnemesebb é s eggö<i_gebb é rteLné bar_ liszel az qzt&is é rzé ki&zrevé telt, é rz&ié s

é rz&letes terenrté stjelent -, s a szeplé lek, az cszté ta az, akinek a vi-lág oak mint látvány é ské p lé tezik. Jules de Gaultier, a má Fran_aaország egyik legeredetibb gondolkozója, gzt az é rdemetlelí ilmeggyalázott szé plelket ú rmepli.A homo uoraliJ - a rtai ko! diva-tos lagysága - el akda oszani a ftildijavatat, Li aLa.ja elé gítetriaz öszes mohó igé nyeket, de uen sikeriil neki, ságorú töw&rye-ket hoz, háborr1kat indí t, gyilkoltat é sakasaat az erköcs nevé ben,hol azt pataucsolja, hogy adjuk oda kabátunLat az erköcs nevéberr'hol pedig azt, hogy hú zzuL le mások kabá!át, szinté n az erköcs

nevé ben, állandóan rendelkezik, önsarryargatást, munkát, fáradsá-got követel tőliink, állandóan boldogúgot í gernekiint, de mindigcsak egy távoli idópontbao" sohasem ajelenben. Vele szemben nema homo immorulis á11, nem az erköcstelco ember, melt nincs mó-

I

336 337



dunk eldönteni, hogy a lé tharcbanLi az erköcsös é ski az erköcs-

te|a"halem a hono dexherí crrs, aki a tiszta boldogságot rrr-ár meg-

talála a szemlé letben, az a legmagasabb rangú ember' aki a lé leL-

ben biltokolja a világot, akiae} nincl szí iksé geközvedtőkle, aki

magábarr is teljes eg&z, akinek erköcsc a szé psé g.

Milyan seáp is volaa - é smilyea 1í -, ha a világot a szé psé gvál-

tolá rr'eg.Pesti Uhlap, rBz. detembu 25.

338

MÚvÉ szBT É söNcsALÁs

Míért zé p ezvagy az a kötemé ny? Mivel is kiizü veliiut a szé pségét?Mi a szé psé gének titka é sveleje ? Ezekre a ké tdé sekregya-

korlatbarrkónnyebb feleloi, mint elmé letben. Mindig a tetszé siinkre

hivatLozua}. A tetszé stink fé nyené lé s L1zárrál találó é rveket is le-l'r"lr, melyek segítsé gével_ tárgyilagos fornú baötöztetett, gon-

dosan rejtett elfogultsággal - megmagyarázunt egyet-mást, de ezek

az é wek arurat, aki nem osztoz}odott tetszé sí io}ben, többnyire

é ppolyé rthetetlanek, mint maga a tetsz&í iuk, s többnlle é Ppoly

kwé sé é űti ót a mi hitiio}re, mint maga a mú vé szi alkotás.

A szé psé gtudományáoak van egy iránya, mely Schillertől é s

flartrnanntól keáve F. T. Vischerig é sKonrad Langé ig aa vallja,

hogy a szé psé gegy eszme láBzata é svisvfé nye, szóval egy nern

lé tező valami, ami berniint é bred tuáatra. Mi vagyunk lé trehozói,

hordozói. Müv&á ávezőké pessé gí inl is ú gytámad, hogy é né-karysé gí intpöbe sáll é rtelmi bí álóösztöniint}el. Egy darabig

közötiik mozgunt, té tován, mint az inga. Á valóság é s a káprázat

közt lorgürrt' Aztán a küzdelem a káplázatjavára dől el. Ez azon-

bao _ haagsú lyozza Konrad Larrge - csak akkot d5rté n'hctik meg,

ha benniink oár eleve uémi elfogultság van a nrí vé szialkotás urcl_

lett. Ilyeo}or ,,tudatos öncsalás''-sal dolgozun}. Á.ki ezt nem el&'legezi, az alegrragyobb remeLmú vet sem é rt}reti mcg.

Miná többet töprengek a szé psé gmivoltáról, ennek a ftIfogás-

nak kell igaz at adnom,

Erre egy rikí tó pé l<lát hozok Í lil.'walt

whitraan egy ké tsoroskőltemé ttyé t, a Szé paszonyok-at. Í lí res,mé ltán bámult vers ezMinden arrgol nyelvű versgfjtemé nyberr ott szerepel. Áz ameri-

kai Lötő e$.szerílsé gé t,gyerm&isé gé t,gyelmetegsé gé t é s gyer-

kosztolányi_nyelv és lélek(részletek)

Documents