Szerkesztők: Hochbauer Gyula, Kovács Lehel István Független művelődési és helytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

X. évfolyam 6. (518.) szám 2004. június 25. – péntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

K o v á c s m e s t e r s é g H é t f a l u b a nA kovácsmesterség Hétfaluban a 19.

század elején virágzó mesterség volt. Aföldművelés, az állattenyésztés megköve-telte e mesterség széles körű elterjedését.A társas gazdaságok megszűnése után, amezőgazdasági termelőszövetkezetek lét-rehozásával és az ipar fejlődésével párhu-zamosan, a kovácsmesterség fontosságaegyre kisebb lett.

A kovácsmesterség a magán és társasgazdálkodás idejében is virágzó mesterségvolt.

A rohamos iparosítás háttérbe szorítottaezt az ősi mesterséget, a ma élő kovácsokátlagéletkora 65 év. A Hétfaluban élő hatkovács közül négy nyugdíjas, kettő iparbandolgozó, műhelyeikben csak alkalmimunkákat vállalnak. A nyugdíjasok közülketten (70 és 65 éves) a mezőgazdaságitermelőszövetkezetek műhelyeibenmesterek.

Az ifjú nemzedék soraiban nincsenek ko-vácsok. Nagyapáik mesterségét egy unokasem folytatja.

A meglévő műhelyekben a régi munka-erő dolgozott, utánpótlás a mai napig sincs.A kovácsműhelyek száma 1961-től csakkettővel növekedett, a szecselevárosi és atatrangi mezőgazdasági egységekben, ame-lyekben nyugdíjas kovácsok dolgoznak.

A műhelyek berendezése, nagysága egy-séges. Alapterületük átlag 5 x 8,60 méter.A bejáratot egy nagy ajtó alkotja, amely 2-2,50 m széles, a szekérnek télen be kellférnie a két első vagy a két hátulsó ke-rekével.

A bejárattal szemben és az oldalfalakontágas ablakok vannak (1,40 x 1,20 m), ezekbiztosítják a fény behatolását a műhelybe,és a szellőztetést is egyben. A padló min-denütt földes vagy agyagos, mert nem gyú-lékony és tompítja a zajt. Ha fából lenne,akkor „minggyá tűzbe kerülne, haleesik” egy darab izzó vas. Betonból is kilehet önteni a műhely alját, az aszfalt nemvált be olvadékonysága miatt. A bejárattólbalra a sok fiókos satupad kap helyet, köz-vetlenül a fal mellett, rá négy satu van fel-szerelve. A padon fontossági sorrendbenhelyezkednek el a szükséges szerszámok.

A pad fölött a falon kulcsráma, rajta a kü-lönböző méretű kulcsok.

A kulcsráma mellett a falon függ egymásik ráma, melyen nagyság szerint csa-varmetszők vannak. A sarokban, a földöna nyeles szerszámok tartója áll. Ez közelkell hogy legyen a tűzhelyhez. A bejárattalszemben, a jobb sarokban van a tűzhely.Itt két kovács dolgozhat. A tűzhely fölött akémény, a füstfogó vagy kohó. Szerepeaz, hogy a füstöt és a szikrát kivezesse akéményen keresztül a szabadba.

A tűz élesztésére a tűzhely mellett áll fel-szerelve a bőrfúvó. Régen kézzel vagylábbal hajtották, ma már villanyáram mű-ködteti. Legtöbb kovácsműhelyben a fúvóta tűzhelytől egy téglafal választja el, egyesesetekben a padlásra szerelték fel és egycsövön keresztül jutott el a levegő a tűz-helyig. Ezek az eljárások a gyúlásveszélyelkerülésére szükségesek. A bőrfúvó érté-kes anyag volt, ritkán és nehezen lehetetthozzájutni, ezért féltették annyira a ková-csok.

A tűzhelytől jobbra, a fal mellett van avillanyárammal hajtott kétköves köszörű.Mellette egy lyukfúró gép és egy hegesz-tőkészülék áll. A tűzhely előtt két üllő van,facsutakra szerelve.

A kovács a munkahelyének és mester-ségének megfelelően öltözködött. Nyárondokkból készült ruhában, télen háziszőttesgyapjúruhában dolgozott a hideg miatt. Afején mindig sapka volt, mely védte aszikrák ellen. A lábán csizmát vagy bakan-csot viselt, és mindig vigyázott arra, hogytúl vastagon ne legyen felöltözve, csak télenkint. Az évszaktól függetlenül, munka köz-ben állandóan bőrkötényt viselt.

A kovácsmesterség alapanyaga a vas.A kovács a vassal, szénnel és tűzzel dol-gozik. A kovácsvasat az üzletből vásárolták,sok gazdánál a hulladékvasat használtákfel. A vas rendeltetésének megfelelően kü-lönböző lehet. Van spáringvas, ebbőlkészítik a lópatkót. Ez 22 mm széles és 14mm vastag. Másféle vas szükséges a sze-kérvasaláshoz, egyéb munkákhoz, göm-bölyűbb, vastagabb, laposabb, vékonyabbvasak. A ráfhúzásnál 50 mm széles

és 14 mm vastagságú vasat használnak.A kovács semmit sem tud csinálni, ha

nem üti a vasat. Mindent kovácsolnia kell.Egy darab vasat addig formál, ameddigmegkapja a kívánt munkadarabot. A ko-vács mindig megrendelésre dolgozik, arranincs idő, hogy eladásra is kovácsoljon.

A kovácsmunka többféle munkafolya-matból áll. Vannak nehezebb munkák, minta tengelystáfolás, a lőcsvasalás, a ráfhúzás,a lópatkolás stb. A könnyebbek közé tar-toztak a javítási munkák: kapáló-, eke-, villa-és boronajavítás, fejsze-, csákány-, kapa-,kaszaélezés, megkészítés stb., leggyakoribbmunka a patkolás és a javítás volt, ritkábbanfordult elő a tengelystáfolás, szekérvasalásstb.

Minden kovácsmesternek inasa volt. Őkmaguk is inasként ismerkedtek meg a mun-kával, később segédek, majd önálló kovács-mesterek lettek. Az inas nélkülözhetetlenvolt. Egy nagyobb műhelyben két inas ésegy segéd dolgozott. Az inasra különbözőmunkákat bíztak: kiseperte a műhelyt, vizethordott, szenet tört, ezt meg kellett hogyvizítse, sározza, hogy jobban melegítse avasat.

A nagyobb inasnak többet kellett tudnia.Forgolódnia kellett a mester körül, mindentmeg kellett látnia, mert a kovácsok nembeszélnek, csak a kalapács beszél. Mikora mester azt akarja mondani, hogy álljon

meg, az üllőre üt. Mikor hívja az inast , akkoris. Az inas melegítette a vasat, hajtotta afújtatót, rávarrt a vasra.

A kovácsmunkát kézi szerszámokkal vé-gezték, a gépi szerszámok csak az utóbbiévekben könnyítettek a kovács nagy fizikaierőt igénylő munkáján.

A legfontosabb kovácsszerszámok: tű-zifogó (lapos szájú, gömbölyű szájú, félgöm-bölyű szájú), patkófogó, pansfogó, lánc-szemfogó, nagyfogó, harapófogó (köröm-csípő-, szergcsípő-, pászító cirkli), francia-kulcs, kulcs, satu, csavarfejező (noglájdni),csavarmetsző, fúró, furdancs, fúrógép, he-gesztőfelszerelés, lyukasztó (patkólyukasz-tó, pájszer, spicclyukasztó, dorni, patkófalc),kalapács (nagy, ráverő, gömbölyítő, Lud-hamer-, lyukasztó, simító, Zetzhamer-, pat-koló, zeccoló kalapács), kézvonó, köröm-pucoló kés (rájszer), köszörű, menetvágó(vitformenetvágó), patkóstekli, reszelő(lapos reszelő – furfájer, simafogú – slitt-fájer, burvafogú – stolzfájer, körömreszelőráspoly, félgömbölyű reszelő, vasfűrész(bomfájer), derékszögmérő (vinkli), körző(gömbölyű, egyenes), rugóacél, tilner.

A szerszámokat a fúrókon, a menetvá-gókon és a reszelőkön kívül maga a kovácskészítette. A leggyakrabban előforduló ko-vácsmunka a lópatkolás vagy lóvasalás.

(Folytatjuk)Részlet Bálint Anna szakdolgozatából

pag. 7

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U X. évf. 6. szám

T á j s z a v a k : S , S z

N y e l v m ű v e l ő

H é t f a l u s i h í r e k• sajamás, sajama: vad fokhagyma• sajáta: saláta• sajinka: selyemkendő („a

doktorné asszonnak oan szépsajinkája van, hogy!”)

• sajtol: nyom• saraboló: a répa gyomtalanításá-

nál használt eke• sárig: sárga• sefletni: járkálni (céltalanul)• seregëlyëmadár: seregély• sérës: sérelmes• sérszik: fáj• sertepertéskedik: ügyeskedik,

serénykedik• sillabizál: betűz• sing: rőf• sinkel: ajándékoz (vö. das Ge-

schenk, schenken)• sirit: sodor („siritett fonal”)• siska: boszorkány („csúf siska

asszony”)• sitár: sajtár• sivit: cincog• skatuja, iskatuja: doboz• smucig: fösvény (vö. schmutzig)• sohutt: sehol• sokrémüség: nagyon félős népség• sóp: kocsiszín, színalja, fészer• sorka: sarka• sóstej: a savótól elkülönített

savanyútej• staférung: hozomány• stelázsi: polcos konyhaszekrény• stráfos, sráfos: csíkos• strég, srég: ferde (vö. schräg)• suba: rövidebb felső öltöny• subákol: üt, ver• subló: habkő• sufri: ágyneműtartó láda, ebben

aludtak a gyerekek• suj: betegség• súj: nehéz betegség• sujok: sulyok• Suller: a Keresztényhavasok (vö.

Schuller)• summog: pusmog, halkan beszél• surc, karinca: kötény• surul: morzsol• susti-pusi: suttogó• sutu: a kemence melletti rész,

cserepes kályha• sutyorál: sugdolózik• száda: szája• szaggatás: az első, szaggatottan

húzott harangszó halálesetkor• szajlik: zajlik• szakállszárító: pad a ház előtt• szakérolni: kínozni, zavarni• száldokfa: hársfa (Tilia L.)

• szalutál: tiszteleg• szama: szalma• számolkodik: magán kívül beszél• szappany: szappan• szárika: nagy, szőrös guba• szármáli: töltelékes káposzta

(nem a valódi töltött káposzta)• szarvacska: kifli• szécs: pusztabérc, erdőn lévő

puszta hely• szegellet: sarok• széje: széle• széjin: szélén• szekál: mérgesít• szekérszám: a boglyák szekér-

megállókénti elrendezése• szelindek: kutya• szemécs, szemec: bátor beszédű

gyermek, arcátlan, vakmerő(„Mien szemécs a ked fija.”)

• szemverés: igézés• szén: parázs• szenkúcka: ibolya• szerre: rendre, sorra• szigorú: sovány• sziklán: ciklámen• szíp: csorgós kút, melynek a

csorgóján inni szokták (szípják avizet)

• szípni: szívni• szivu: szíj• szkëpál: szabadul („Alig tudék

az árokból szkëpálni.”)• szóga: szolga• szokotálni: gondolkodni• szórika: guba• szorok szombatja: soha („Majd

megcsináljuk szorok szombatján.”)• szorokra hagyni: utolsó percre

hagyni• szószóló: násznagy• sztáció: megálló• szuguj, szugujék: szeglet, sarok• szukk: üdítő• szurok: gyanta• szuszék: gabonatartó láda• szükös: szükséges• szüvesség: szívesség

A következő altatómondóka-részlet az1970-es évek végén hívódott elő egy-magában hiedelmeket-babonákat felidé-ző fűrészmezei adatközlőből:

„Hajda, beli, kucsu, beli,Marika rosszal teli.”

A szavak alakján nem kell túlságosanváltoztatnunk ahhoz, hogy a szöveg ku-ruzslás-ráolvasás jellege feltárulkozzon.A hajda = haide! (román), a beli =bele; a kucsu = alvás (kucsulni = aludnia helyi nyelvváltozat gyermeknyelvi ré-tegében); a rossz, rosszaság = gonosz.

Azaz a kisdedét altató hívja az álmot,menjen be Marikába, s szorítsa ki onnana gonoszt, amelyik a gyerekbe fészke-lődve nyugtalanítja őt.

Hochbauer Gyula

• Megjelent Bencze Mihály szerkeszté-sében Zajzoni Rab István: Össze-gyűjtött írások I–III. kötet (900oldal). Fulgur Kiadó, Brassó, 2004.

• Nemrég jelent meg Dr. JakabAndrástól Hétfalu és csángó-magyar népe (172 oldal).Kisebbségekért – Pro MinoritateAlapítvány, Budapest, 2003.

• Június 5-én, a Báró Apor Vilmoshosszúfalusi római katolikus templomfelszentelésének emlékére megjelentHochbauer Gyula és Kovács LehelIstván: Szent Mihály oltalmában –A türkösi római katolikus egyház-község története című könyve (240

aZajzoni Rab István köteteiSzent Mihály oltalmában

oldal). Hétfalusi Magyar MűvelődésiTársaság, Hétfalu Könyvek sorozat,Négyfalu, 2004.

• A Hétfalusi Magyar MűvelődésiTársaság május 6-án részt vettnéhány négyfalusi hagyományápolóromán civil szervezet kerekasztal-tanácskozásán.

• A HMMT idén is meghívást kapott(5 résztvevővel) a tuzséri hagyo-mányőrző táborba.

• A Zajzoni Rab István Kis Gergelemaprók táncháza május 6-án ismétsikerrel lépett fel a négyfalusiművelődési napokon, majd május15-én a brassói sokadalomban.

Gyermek, egyház, i skola és közösségAz EU-ba való törtetés közösségrongá-

lásai, a helyi kampánybotrányok-sikerek-csődök között hol van a jövő?

Még ha halkan is merjük csak kimondania választ, ebben megbocsáthatatlan a fél-revezetés csapdájába esni: a gyermekben.A JÖVŐ A GYERMEK! Nem a jelmon-dat-álarcok, hanem a céltartalmak szintjén.

Május második s június első felébengyakran figyelmeztettük erre a közösséget.Azzal, hogy kiemeltük a már-már közön-ségessé süllyedő hétköznapiból ünnepihelyzetbe, mely egyszerre teremt örömetés gondot. (Tudásunk szerint az ünnep fá-sultságot, közömbösséget nem teremthet!)

Naptárszerűen:1. május 23-án a katolikus gyerekek első-

áldozása, 2. május 27-én a ZRI-s diákságpompás iskolai ünnepélye, 3. május 28-ána ZRI gyermeknapja (iskola – Cigánykö-vek), 4. június 4-én a nyolcadikosok kicsen-getése, 5. június 5-én a római katolikus ifjakbérmálkozása, 6. június 11-én a ZRI-s ti-zenkettedikesek kicsengetése-ballagása.

Ennyit összegezve, ez egy kereszténygyermeknap-maratonnak tűnhet.

A közösségből kitűnik a gyermek, a jö-vőhordozó. Csillag.

Játsszam kérdezz-feleletet erről!– Kinek a gondja ez? – A közösségé.– De ha a közösség figyelmét elterelik

erről? Vagy tehetetlenül viseli a gond terhét?– Akkor az a közösség gyenge, és nő aveszélye annak, hogy elveszíti gyermekeit.

Ha újból áttekintjük a vázolt esemény-naptárt, észrevesszük, hogy ki viseli a kö-zösség jövőgondjának a terhét: EGYHÁZés ISKOLA. Anélkül, hogy összebeszél-nének, áldásként felfogott feladatként.

És az események gondja, a jövő gond-terhe tovább bomlik nevükön nevezhető e-gyénekre. Egyénekre, akik a közösség jö-vő-gondját cipelik.

Gondolkozz el azon, hogy mit érdemelaz, aki a közösség figyelmét saját jövőjérőleltereli, s az, aki saját ereje szerint nem vállalrészt a teherből.

Válaszodtól függetlenül, az imént fel-villantott események egyház és iskolaerejét egyaránt igazolják.

Hochbauer Gyula

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4. * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2004. június 25. H É T F A L U 3. oldal

A z e p i g o n s á g b é l y e g e b é l y e g - e ?A h a j d a n i i s k o l á r ó l . . .Közeledik az iskolai év vége. Sok em-

lék jut eszembe – az öregek meséi, megsaját gyermekkori élményeim. Papírravetem, ne menjenek feledésbe.

*I. Édesanyám emlegette, hogyan tanította

olvasni az első osztályosokat KelemenGyörgy tanító bácsi, az egykori ’48-ashonvéd.

Ölbe vette a legfélénkebbnek látszó ap-róságot, s a kinyitott Kalendárium betűjéremutogatva mondta: nézd fiacskám, ez ittaz I betű. Mondd szépen: I, I, I. Mikor agyermek „szépen” mutogatta és mondo-gatta. I, I, I – letette, és más gyermeketvett ölbe. Így tanította meg a betűkre sorbanaz első osztályosokat.

Ezzel az ósdi módszerrel – és egyéb ha-sonlóval – minden pöttöm apróság az iskolaiév végére olvasott, írt (a palatáblára), sőtszámolt is 10-ig (vagy 20-ig). Nem voltakmodern szemléltetőeszközök, nem volt pa-zar kiállítású, színes ABC-s könyv, de meg-tanította őket a tanító bácsi TÜRELMESSZERETETRE.

– Tudja-e ma valaki, hol volt a „KELE-MEN KERTJE”? Gyümölcsös volt-e ré-gen, vagy csemetéket nevelt benne Kele-men György? (Mert ehhez is értett.) Gyer-mekkoromban még élt a helynév. A Bi-valylegelőről iskolai kirándulások után agyermekek egy csoportja arrafelé menthaza.

– A sírja hol van? Jó lenne megemlékezni róla.*

II. A palatábla. Akkoriban ment ki „di-vatból”, mikor első elemista voltam. Milyenis volt? Valódi palakőzetből metszett, vé-kony, szürkés-fekete téglalap, széles fenyő-fa-rámába fogva, pirossal vonalazva; egyikoldalán csíkos, másikon kockás. A kereten– lyukba fűzve, spárgán – egy darabka valóditengeri szivacs. A „készlethez” tartozottmég a palavessző. Ez is szürkés volt, 3/4részig tarka papírral bevonva. Mikor írtakvele, néha „csikorgott”, olykor meg el istörött. Ha valamelyik betű rosszul sikerült,

a megnedvesített szivaccsal (spongyával)le lehetett törölni. Ez nagy előnye volt. Hát-ránya pedig az, hogy amikor a tanuló áttértaz „irkába” való ceruzás írásra – gondolván,hogy úgy kell bánni a ceruzával is, mint apalavesszővel –, jól megnyomta, s az irkakét lapja is kilyukadt. Bömbölt is a kölök:„Nem bírom, tanító bácsi, nem bírom!”

*III. Záróvizsga az egykori református osz-

tatlan I–IV. osztályos iskolában 1930–1932 körül.

Egyszerű, dísztelen tantermünk ünnep-lőbe öltözött erre a napra. Ablakpárkányok,polcok, az ósdi vaskályha teteje, minden pa-rányi üres hely csupa kerti virág: jázmin,bazsarózsa, kerti margaréta. A tanulók isünneplő ruhában, pirosra mosdatva, meg-fésülve, kicsit ijedten, megilletődve, komo-lyan, moccanás nélkül ültek a padban. Ateremben körös-körül, hosszú padokon, afal mellett ott voltak a szülők, nagyszülők,keresztszülők. „Jaj, csak fel ne süljekennyi ember előtt!” – rémüldöztem ma-gamban. Mert íme, ott a katedrán a tanítóbácsi mellett: a tiszteletes bácsi, meg a pres-bitérium elnöke, a mellettük levő széken mégsok tekintélyes bácsi, akiket nem ismerek.Jaj, jaj, jaj, mi lesz itt!!!???

Aztán a kezdő ima és pár ünnepélyesszó után már kérdezte is a tanító bácsi (előbbegy bátor fiút): Miska, mennyi 6x7, hát 8x5– s Miska felelt, hangosan, bátran. Mentminden, mint a karikacsapás. Olvasás,nyelvtan, földrajz…hiszen kár volt félni.Egyre bátrabban feleltek a gyerekek. Ver-set mondtunk, énekeltünk, végül vidámanfújtuk: „Kezdődik a vakáció,/ kisült mára meleg cipó./ Menjünk, menjünk, sza-ladgáljunk./ az erdőig meg se álljunk.”

A tanító bácsi pár komoly intelemmel ésa felnőttekhez intézett köszöntő szóvalmondott mindnyájunknak búcsút.

Utána a templomban az Istennek is meg-köszöntük, hogy egész éven át megsegítettés megáldotta a mi munkánkat.

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

Az idéni ZRI-s végzősökhözKicsengetés és érettségi közti

szövegecske

Tudod-e, hogy mikor kimondom a szót,azzal megosztozom mindenestől veledfölötte? És mikor kimondod a szót,teljességében és teljességedbenmegosztozol velem fölötte.

H.Gy.

Régen Brassóhoz közel élt egy óriás.Ott az erdőbe volt egy nagy ház, amibe

lakott. Jószívű volt mindenkivel, mert meg-fogadta az Istennek, hogy mindig jó lesz.

Egyik nap jöttek a katonák, hogy öljékmeg az óriást. Próbált velük társalogni, denem sikerült, ezért mérges lett és megöltvagy tíz embert. Ezért az Isten meghara-gudt rá, és az égből egy nagy követ dobottaz óriásra. Az óriás meghalt.

Az emberek ezt a követ elneveztékNagykőnek.

Czimbor Izabella (IV. oszt.)Zajzoni Rab István Középiskola

A N a g y k ő

Egyszer két ember összeverekedett ahegyek között. Nagyon nagy verekedésvolt. Egyszer csak a Föld mozogni kezdett.Földrengés közben valami kiemelkedett.Egy hegy keletkezett, és rajta ült a két em-ber. A harcosok a Csukás testvérek voltak.

Róluk nevezték a hegyet Csukás hegy-nek.

Kovács Réka Katalin (IV. oszt.)Zajzoni Rab István Középiskola

Egyszer a Kárpátokban élt két sárkány,akik egy forrást őriztek. Senkit nem en-gedtek a forrás friss vizéből inni. Egy naponegy csapat katona jött, hogy igyon a for-rásból. A sárkányok rájuk támadtak és sokkatonát elpusztítottak. Ekkor a hadvezérkardját felemelte a Nap felé, és az vissza-tükrözte a fényt a sárkányok szemébe. Ab-ban a pillanatban egy nagy földrengés ke-letkezett, a sárkányokat a föld elnyelte ésa Kárpátok megkanyarodtak.

Így jött létre a Kárpát-kanyar.Kajcsa Lóránt (IV. oszt.)

Zajzoni Rab István Középiskola

A jó közvetítéséről

Az eredeti tehetségnek egyik ellentéteaz epigon, az utánzó. Az epigon alkotás u-tánzat, azaz egy mintához szolgai módonalkalmazkodik úgy, hogy az alkotóerő csakaz utánzásra összpontosul. A cél nem va-lamilyen művészi kommunikáció indítása,hanem a mintához való merev, formális ra-gaszkodás.

A 19. század 50-es és 60-as éveinekmagyar költészetében elterjedt, divatos voltPetőfi alkotóereje nélkül Petőfi-vers szerűszövegekkel törekedni költői sikerre. Ezt aköltőhadat úgy kellett rendre utasítani, hogyaz értékítélet hatása kétirányú legyen: egy-részt az alkotót irányítsa egyéni útkeresésfelé, a vers korszerűsítése felé, másrésztalakítsa a versolvasó magyarság igényét,hogy ne fogadja el az utánzattermelést,olvasói magatartásával kikövetelve aváltozást.

*Zajzoni Rab István költőként az 1850-es

évek derekán jelentkezett, amikor GyulaiPál erős kezű vezérként irányította az al-kotókat és befolyásolta az olvasótábort:gátat próbált szabni a petőfieskedésnek, azirodalmi fejlődés Arany választotta útját he-lyeselve.

Zajzoni költői próbálkozásaival a Petőfi-csiszolta népiességváltozathoz igazodik.Ebben azért nincsen megszólnivaló, merttény, szövegszerűen igaz, és azért sem, mertmég a legnagyobb alkotók is inaséveikbenmesterhez, mesterekhez igazodnak, amígaz alkotás mesterségbeli tudását megszer-zik, s hogy időérkeztén a minták mögülfeltörjön erősödőn az egyéni tehetség, sezzel párhuzamosan halványodjon akövetett hang.

Ennek ellenére Olosz Katalin a zsengé-

ket vizsgálva is fedez fel a Zajzoni-zsen-gékben eredetiséget.

A Zajzoni-verseket vizsgálva, úgy érzem,hogy a hétfalusi költő útkeresése közbentávolodni kezd a petőfieskedőktől, határo-zott irányt választva költészetének, a népi-esség, tájköltészet irányába tájékozódik kép-anyagával, nyelvhasználatával, sajátos tar-talmakkal szülőföldje világához kötve a ver-sekkel teremtett világot.

Eszerint ő ugyanúgy a barcasági magyar-ság költője, mint kortársai közül Lisznyai Kál-mán a palócságé, Szelestey László a Ke-menesaljáé, Székely József és Balogh A-lajos a Dunántúlé, Concha Károly a Rábavidéké, Csermely Sándor a Hegyháté, Ja-kab János a székelységé, Turpásztói Lászlóa Nagykúnságé, Benőfi Soma a Kékesvidéké, Spetykó Gáspár a Mátra vidéké.

E véleményem nemcsak fokozódó nép-rajzi érdeklődésével támogatom, hanem aZajzoni-életmű befogadástörténetével is (averseket pedig következő alkalommal hí-vom tanúságul).

Az epigonság fölé való emelkedéshezhozzájárulhatott az az írói csoport, amellyelBécsben került kapcsolatba: Balogh Zol-tán, Ágai Adolf, Kertbeny Károly, Kecs-keméthy Aurél. Ennek is lehetne utána jár-ni.

Úgy érzem, hogy költőnkkel szembennem Gyulai Pál volt a kíméletlen, nem ToldyFerenc a rosszindulatú, hanem a sors azzal,hogy egy lassan magára találó költői hangota teljes letisztulás előtt elnémított.

Az utókor sem volt vele kegyetlen: hiszművét ösztönösen őrizte, s igaz, hogy csakszemelvényezve, de olvasóközelbentartotta. Kortársai közül soknak a nevételkoptatta az idő (Freeska Lajos, BaloghAlajos, Coucsha Károly, Pados János,Lassú Lajos + több száz), az övét nem. Éslegtöbbnek halála után szövege ritkán jelentmeg, könyvbe fogott életműve pláne nem.

Mit akarok mindezzel mondani?Valami olyant, hogy Zajzoni Rab István nem

úgy író, mint azok, akiket hosszú szócikkelbabusgatnak az irodalmi lexikonokban.

Hochbauer Gyula

A Csukás hegy eredete

A Kárpát-kanyar mondája

pag. 17

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U X. évf. 6. szám

Ú j r a o l v a s o t t k ö n y v e kI. Zajzoni Rab IstvánA Fulgur Kiadó nemrég jelentette meg

900 oldalon, három kötetben Zajzoni RabIstván összegyűjtött írásait, Bencze Mihályszerkesztésében.

A könyv a Brassó megyei művelődés ün-nepe nemcsak azért, mert a csángó író va-lamennyi eddig fellelt művét hozzáférhetővéteszi a XXI. századi magyar olvasó szá-mára, hanem azért is, mert egy teljesebbvagy esetleg egy más Zajzoni-kép kialakí-tásához nyújt lehetőséget. Különösen a 2.és 3. kötet, mely nyilvános szerkesztésselenged szabad utat az olvasó egyéni érté-kelő-befogadó képzeletének. A 2. kötet ú-tinaplója és diákkori versei Olosz Katalinfriss, 1996-os kutatási találatának köszön-hetően kerülhetnek az olvasó kezébe. Ahumorisztikus képes új évi naptárt sem la-pozhattuk, noha erre a Széchenyi Könyvtárkatalógusa folyamatosan figyelmeztette azérdeklődőt. A prózai írások között vannaka néprajztudományban forrásértékű szo-kásleírások a boricáról, a lakodalomról, akakasünnepről. E kötet végére került a sok-szori újraolvasás után is élményszerűen ha-tó levelezés.

A harmadik kötetben a költő eredeti kö-tettájolását tiszteletbe tartva sorakoznak aversek, A magyarok kürtje, Kordalok ésBörtöndalok darabjai, kiegészítve 25 hát-rahagyott verssel. A tartalmas képanyagnagy része is a szerkesztő Bencze Mihálykiadói szándékát szolgálja: a kötetek élérekerülő Zajzoni-képek, a költő kézírása, kö-teteinek címlapja. A többi kép tartalmilaginkább az első kötethez kapcsolódik: hisz aszobrok, festmények, grafikák, az ünne-pélyplakát már a Zajzoni-mű befogadástör-ténetének mozzanatai.

Azt ajánlom az olvasónak, hogy az eredetiZajzoni-szövegek olvasatát ne befolyásoljamások véleménye. E kötet életrajzi alapo-zású, és műértékelő írások közül válogat aszerkesztő. Érdekes gyűjtemény! Az itteniírások részben az időrend, részben az al-kotói szándék alapján három felé sorolód-nak. Az első: Zajzoni kortársainak szövegei(Erdélyi János, Táncsics Mihály, ÁgaiAdolf, Orbán Balázs, Ábrányi Kornél,Csermely Sándor, Kanya Emília, KoósFerenc, Borcsa Mihály, Bartha Károly,stb.). E különböző típusú, tartalmú éshangvételű írások a kötet érdekesszövegmozaikját valósítják meg.

A második szövegfonal a mű utóéletétalakító szövegfolyam. Ezek az írások a Zaj-zoni-befogadást irányították, befolyásoltákakarva-akaratlan.

A harmadik szövegsor a másodikhoz ha-sonló, ám a valamilyen összegző, rendsze-rező, s nem egy szerző vagy újjáértékel,vagy ezt sürgeti a távlat hordozta tárgyi-lagosság érvényesítésével.

Ám e kötet szövegeinek írói nemcsak aköltő korától való távolság szerint külön-böznek egymástól, hanem foglalkozásuk ésműveltségárnyalatuk szerint is. Míg az elsőidőszak szerzői között uralkodó az író-szer-kesztő, a másodikban a pedagógus, a lel-kész, a harmadikban pedig a valamelyeskutatásra is hangolódott pedagógus éskutató.

Előbb érdekesnek minősítettem ezt a kö-tetet, hisz kit ne érdekelne eddig még nemolvasott Binder Pál-szöveg, vagy olyan ku-tatásleírások mint a Taizs Mártoné vagyOlosz Kataliné, kortárs pedagógusainkszakdolgozata a baráti köréből, Ágai Adolfévagy Csermelyi Sándoré? S bizonyára ér-demes Szász-Benedek István borítóterveés Zajzoni világa között is kapcsolatot ke-resgélni.

Eddig a Zajzoni iránti érdeklődést a le-hetséges olvasóközönségben támasztott ésfenntartott valamilyen hiányérzet, teljesíten-dő kötelesség táplálta: szoborállítás, élet-műkiadás. A Zajzoni-befogadás történeté-nek új szakaszát nyitja e három pillérű kia-dás: AZ OLVASÓ KEZÉBEN A MŰ.

*II. Gyönyörű album Négyfalu román

templomairólMedian Dan munkája nemrég hagyta

el a Disz Tipo nyomdát. Az angol–románkétnyelvű kiadvány rövid, három oldalnyiszöveggel vezet be Négyfalu műemlék ér-tékű építészetébe: román ortodox templo-mok, útszéli keresztek, lakóházak, kapuk,kerítések, udvar- és utcakövezet, kutak, víz-medrek, utcák.

A szerző e műemlék-értékek számba-vételét, jelzését és konzerválását sürgeti.Hátha Bálint István képzőművészünk pusz-tába kiáltott szava után ez a figyelmeztetéseljut az illetékesekig. Annál is inkább re-mélhető ez, mert az album első és másodikelőszavát Négyfalu volt polgármestere,Gheorghiţă Mutu Petre, illetve Cludiu Roş-

culeţ gyárigazgató írják alá, úgy is, mint akiadvány fő támogatói.

Míg Bálint István több évtizedes mun-kával képzőművész és néprajzos szemmelgyűjtött, Median Dan műépítészkéntértékelt.

Az album első fele tiszta: Négyfalu orto-dox egyházi építőművészete. Jó minőségűszínes fotók, szakszerű rajzok. A másodikrész a polgári építkezés. Két szembenézőablakon a deszkahomlokzatú faházak, kö-vetkező kettőn a lakott ház udvar felőli tor-náccal, még kettő a bejárati előtestű há-zakkal. Ezt négy oldalon tetőhomlokzatokkövetik, s így tovább lenyűgöző kivitelezés-ben.

A hátsó belső fedőlapon Négyfalu tér-képe, rajta jelezve az ortodox templomokhelye.

Egy következő kiadásban, lehet, jelzikmajd a házakat, utcákat s más épületek stb.helyét is a térképen, és miért ne szabadnaazt is tudni, hogy melyik házat alakította kiromán s melyiket magyar életvitel? Ha aszerzőnek sikerül majd elmélyülnie ebben,akkor valószínű észreveszi a szűkebb éstágabb élettér egységét, s ennek a szép-sége, értéke is lencsevégre és tollhegyrekerül.

Az igényes kivitelezésű könyv e munkaelső változata. Az utolsó lapok szövegénekszedésekor sajnos elfelejtették az angol ka-raktereket románra cserélni. Különben akönyv igazi csemege. Lapozgassák jókedv-vel! Hátha mivel idegen figyelmeztet ezekreaz itt termett értékekre, gondosabban rájukfigyelünk. Hochbauer Gyula

Réges-régen egy szép napon János bácsitakarított a farmon. Arra járt egy vándortíz bivallyal és ezüst szekérrel. Azt mondta:

– Adjon Isten!– Jó napot!– Neked csak ilyen kis farmod van?– Igen, van hintóm, de neked nincs far-

mod.– De lesz. De te mutasd meg a szekeret!– Hé, elloptad!Pista bácsi ellopta a hintót és elfoglalta a

farmot. A farmon mind rossz és csúnyabivalyokat tartott. János bácsi imádkozottaz Istenhez és kapott segítséget tőle. Egy-szer a farm összedőlt és Pista bácsi bivallyáváltozott. A farm helyett legelő lett. Pistabácsi János bácsi bivalya lett és a legelőnlegelt.

Jancsi bácsi a legelőt elnevezte Bivaly-legelőnek.

Bálint Attila (IV. oszt.)Zajzoni Rab István Középiskola

Ürmös legmagasabb hegyének idenézőoldalát bükkfaerdő borítja, a rákosi oldalánpedig árvalányhaj terem.

Itt régen egy árva lány kóborolt, akit arablók egy fej hagymáért agyonütötték. Azthitték, hogy pénze van, de mikor meglátták,hogy csak egy fej hagyma van nála, meg-szégyellték magukat és ágakkal letakarták,hogy ne kapja meg senki.

Azóta aki arra jár, egy ágat dob arra ahelyre, ahol a rablók a lányt agyonütötték.Az ide dobott ágakból az évek során halomemelkedett, amit Árvalány-halomnak ne-vezünk.

Kedves Szilárd (IV. oszt.)Zajzoni Rab István Középiskola

Az Árvalány-halom

A Bivalylegelő eredete

Borcsa Mihályvagy

Bortsa Mihály?

A cs hangnak cs és nem ts jelölését azAkadémia helyesírási szabályzatának1832-es kiadása szentesítette. Persze, eza köznevek írására vonatkozott, a sze-mélynevek írásában továbbra is a hagyo-mányos íráselv érvényesül. TehátBatsányi János (1763–1845), Babits Mi-hály (1883–1941). Eszerint Bortsa Mi-hály volna a használatos. Igen ám, de anév viselője maga dönthet a neve megvál-toztatásáról, így a neve írásmódjáról is.

Borcsa Mihály evangélikus tanító, majdlelkész neve írásában, valószínű az A-kadémia helyesírási javaslatára, egy időután következetesen cs-vel írta a nevét.Ezt a döntést 1863 és 1873 között hoz-hatta, mert 1863-ban még ts-sel írja anevét az Erdélyinek küldött írásban,1873-ban Orbán Balázs cs-vel írjahétfalusi vendéglátója nevét művében éshozzá intézett köszönő ajánlásában is,akárcsak Koós Ferenc egy 1903-asajánlásában. S így írja gyászjelentőjébenés síremlékén is. És a nevét így írjavalamennyi leszármazottja.

Igazodjunk ehhez mi is!Hochbauer Gyula

N y e l v m ű v e l ő

M e s t e r s é g e kHétfalu katolikus népességének foglal-

kozása rendkívül változatos volt. Az 1857és 1912 közötti időszakban volt közöttük:kocsis (1), hentes (2), írnok (1), irodaszolga(2), kovács (6), ékszerész (2), kerekes (2),varga és cipész (5), katona (2), asztalos(1), lakatos (1), szolgabíró (1), orvos (1),teológus (1), jegyző (3), csizmadia,kereskedő, masiniszta, napszámos, molnár,földműves, szolga, koldus.

A helyi világi értelmiség között is sok volta katolikus. Az 1860-as évek végén Pür-kerecen Bán Erzsébet tanítónő; Négy-faluban 1885-ben Pataky Albert orvos;1872-től Kupcsay János szobrász,műfaragászati tanár; az 1890-es évekbenPóka Dezső orvos; 1864-ben Vajda Lajoscsernátfalusi jegyző; az 1890-es évekbenLukács Károly hosszúfalusi jegyző; 1895-ben Herszényi Kálmán járásbíró és mégsokan mások.

Pataki Ferike foglalkozásához 1895-benezt jegyezték be: „szegény”. A keresztnévbecéző alakja vagy a bejegyző szegé-nyekkel való együttérzését, vagy azt jelöli,hogy a faluközösség is így ismerte őt.

A XIX. század második felétől majdnemfolyamatosan volt az egyházközségnek egy(mindig csak egy) koldusa is.

pag. 18