50

Krems, 2017. szeptember 6, szerda, 61. nap A tegnapi fárasztó nap után hamar lefeküdtünk, de én még sokáig olvastam. Ennek ellenére negyed hétkor felkeltem és jó másfél órát serénykedtem a naplón. Befejezni ma sem tudtam. Nyolcig dolgoztam. Tettem volna tovább is, de sietni kellett. Egyrészt 11.-ig el kellett hagyni a kempinget, de ennél sokkal fontosabb, hogy tegnap fizetéskor a portán azt hallottam, hogy valamilyen fesztivál miatt a Krems-i kemping már nem fogad foglalásokat. Hamarabb biztos jobbak az esélyek, és ha nincs hely, még marad idő egy „B” terv kidolgozására és megvalósítására. Bár a leürítőnél kicsit várnunk kellett, tíz órakor elhagytuk a kempinget. Még Klosterneuburg-ban találtunk egy Hofer-t, ahol megejtettük az esedékes heti bevásárlást, és indultunk tovább. Számomra csalódás volt ez az út, arra számítottam, hogy a Duna partján fogunk jönni, de mint kiderült ilyen út nincs, illetve ahol van, ott matricaköteles. Ehhez járult hozzá, hogy, - érthetetlen módon, - Rózsi alsóbbrendű, rendszerint nem is rövidebb utakra irányított. Bár ezek gyakran keskenyek és kanyargósak voltak, szerencsére burkolatukra nem lehetett panasz és forgalom alig volt rajtuk. Délre érkeztünk a Duna partján, a hajóállomás közelében lévő kempingbe. Volt még helyük, de csak két napra. Egy csodálatos parti parcellát kaptunk kilátással a túlparton lévő domb tetején álló Göttweig-i bencés apátságra.

Letáborozás után ki sem pakoltunk, hanem egyből szedtük össze a holmikat egy városnézéshez. Bár kedvünk lett volna a környezetet csodálva tölteni a délutánt, de a korlátozott idő arra késztetett, hogy a városnézést ma letudjuk. Szerencsére itt ez egy gyalogos feladat. Fél kettőkor már úton voltunk a mindenfelé látszó sötét felhők miatt esernyőkkel felszerelkezve. Krems három korábbi település összevonásával jött létre. A Duna parton álló dombon és alatta Stein, tőle keletre kicsit magasabb dombokon, a Dunától valamivel távolabb Krems és közöttük a sík területen Und. Ezek mára teljesen összenőttek, bár a régi városfalak és a modernebb utcaszerkezetek még jól kirajzolják az eredeti határokat.

51

Mi a kempinghez közelebbi Stein-ben kezdtük városnéző sétánkat. Ez kevésbé városias település lehetett, meghatározó a szőlőtermesztés és borászat. Sok házban ma is kínálnak bort, Régi település, hiszen az egykori Frauenberg-i templom eredetileg a XI. századból való. Jellemző a településre, hogy a parton újabb, értsd alatta 2-300 éves paloták, házak, mögöttük pedig a dombos területen inkább régebbi, pinceszerű házak és természetesen a modern kor villái állnak. Elsőnek az alsóvárosban lévő, ma is működő Nikolauskirchét kerestük fel. A templom csak

részlegesen látogatható, mert belsejében felújítási munkák folynak. A padokat felszedték és a padlózat kövei is csak ideiglenesen vannak a helyükön. Az

mindenesetre megállapítható, hogy egy gazdag település temploma

Innen kimentünk az egykori főtérre, ahol pár nagyon szép épületet láthattunk. Itt is találkoztunk a szinte elmaradhatatlan Szentháromság oszloppal, mely ez esetben egy három oszlopból álló szerkezet.

Elindultunk a domb irányába. Nem vállaltuk fel a meredek lépcsőket, inkább kerülővel, a lankásabb utcákon kapaszkodtunk felfelé. Számos egykori szőlősgazda háza mellett mentünk el. Több szép régi épületet csodálhattunk meg.

52

Errefelé már magasabból láthattuk a település templomainak tornyait.

A hegyoldalban láttunk pár szép házat és elmentünk egy korábbi közös kút mellett is. Felmentünk az egykori Frauenberg-i templomhoz. Az ma a két világháborúban elesett katonák emlékhelye. Egészen a múlt század közepéig tűz- és árvízfigyelő toronyként is funkcionált. Az előtte húzódó kilátóteraszról

jó kilátás nyílik a városra és a Dunára.

Leereszkedtünk a dombról, most már nem kerülhettük el a lépcsőket. Az alsóváros utcáin sétáltunk a Kreims-i városrész felé. Érintettük a Minoriták

53

egykori kolostorát és templomát. Ma valamilyen kulturális intézmény működhet bennük, modern üveg-acél részekkel vannak kiegészítve.

A Kremser Tor-on (Kreimsi kapu) keresztül hagytuk el a városrészt. Ezen a kapun kívül még egy középkori kapuja, a Linz-i, van meg csak a Stein-i

városrésznek.

Elhagyva Stein-t taktikai hibát követtünk el. Egy nagy építési területet akartunk kikerülni, és ezért északnak fordultunk. Ezzel viszont a börtön hatalmas tömbjét kellett körbejárjuk és végül a Duna-Egyetem kampuszánál kötöttünk ki. Előtte még érintettünk pár nagyon szép, az 1920-as években épült munkásházat és az egykori dohánygyár valamilyen pavilonját.

54

Az egyetemnek van egyméretes régi épülete és hozzá kapcsolódóan és a környéken több további modern épület tartozik hozzá.

Mivel a Belváros észak-nyugati sarkában voltunk, az érdekes részektől jócskán nyugatra, az tűnt a legjobb megoldásnak, ha a domboldalban vezető Alauntalstrasse-n jutunk el a történelmi részhez. Ez Kreims Rózsadombja, számos szép villa épült errefelé. Elmentünk egy újabb hatalmas épülettömb felett az oldalban. Ez is valamilyen felsőoktatási intézménynek, mindjárt háromnak is, otthona. Magasról belátva az épületekbe láttuk a tanműhelyeket és a diákokat, ahogy előadást hallgatnak.

Az igazi városmag északi részéhez értünk. Itt már a közelben voltak a templomok, legalább fél tucat.

Ezen a részen igazi csemegére leltünk: egy XVII.-XVIII. századi óvárosra, amely még dombos vidéken is van. Nagyon sok szép utcarészletre leltünk.

55

Külön hangulatot kölcsönöz ennek a résznek, mint az Stein-ben is tapasztalhattuk, hogy dombokon van. Az igazán régi épületeket, zegzugos, macskaköves utcákat az óváros észak-keleti részén találtuk. Több kívánkozott lencsevégre, de csak találomra kaptunk le párat.

Közben leértünk a dombról és a város sétálóutcáján folytattuk utunkat, immáron a kemping felé. Ezen a részen már túlsúlyban vannak a XIX. század második felét képviselő épületek, de még mindig találni pár sokkal régebbit, melyek többségét az évszázadok során akár kétszer-háromszor is átépítették az éppen divatos irányzatnak megfelelően. Sétálóutcának is megállja helyét az Untere és Obere Landstrasse. Elegáns üzletek, vendéglátóhelyek, szállodák sorjáznak itt, és ami ezzel jár: sok a turista.

56

Sétálva a kellemes környezetben, találtunk rá a Norsee büfére. Egy lazacos és egy garnélás bagettal leptük meg magunkat. A sétálóutcát a Steinertor (Steini Kapu) zárja le. Mielőtt átmen-nénk rajta, érdemes egy pillantást vetni a baloldali mellékutcába.

Itt a régi városfal egy szakaszát láthatjuk. Ma egy bevásárlóközpont részét képezi.

Elhagyva a belvárost betértünk az információs irodába. Most nem a várostérképen volt a hangsúly, - azt kaptunk a kempingben, - hanem a további programokhoz ötletek begyűjtésén. Össze is szedtünk egy csomó brosúrát, még át kell tanulmányozni. Az irodától egyenesen a kempingbe jöttünk. Utunk a város Und-i részén vezetett. Ez a környék sokkal ingerszegényebb, mint a két másik városrész. Elég egyforma egyemeletes házak szegélyezik a szabályos elrendezésű

57

utcákat. Útba ejtettük az Und-i kolostort. Ez ma elegáns étteremként működik. Hogy a toronynélküli templommal mi a helyzet, azt nem tudjuk. Krems alapjában tetszett, ezt még az a két-három kisebb eső sem tudta elrontani, amely ezen a délutánon elkapott minket. A viszonylag egységes Bécs után, - ahol szinte minden Ferenc Józsefről és koráról szólt, - üdítő volt a több száz, majd ezer évet átfogó környezet. Ismét megcsodálhattuk, hogy a kontinens ezen részén mennyivel jobban törődnek történelmi hagyatékukkal, és azt mennyivel jobban beillesztették a mai, modern élet hétköznapjaiba. Visszasiettünk a kempingbe, öt óra körül értünk vissza. Eddigre kisütött a nap, de feltámadt a szél. Így legnagyobb bánatunkra nem tudtunk kint vacsorázni, és a gyors zuhanyozás után hamar be kellett zárkózzunk a kocsiba. Csak néha vetettünk egy pillantást a túlparton kivilágított Göttweig-i kolostorra. Este még kimentem a recepcióhoz internetezni, éppen csak a bankot, az időjárást és a leveleket néztem meg. Utána befejeztem még a tegnapi naplót és előkészítettem a dolgokat a maihoz, de csak pár mondat lejegyzésére volt erőm. Krems, 2017. szeptember 7, csütörtök, 62. nap Éjjel mondhatni kellemes meleg volt. Kint csak 16 fokig hűlt le a levegő, de a szél miatt bent csak ennél két fokkal volt több. Az előrejelzésnek megfelelően egy kicsit esett is. Reggel enyhén borult időre ébredtünk, a szél miatt hezitáltunk, hogy kint együnk-e, de győzött a bátorság és beöltözve, mindig, mindenre vigyázva, hogy a szél ne vigye el, a szép környezetben gyönyörködve kint ettünk. Reggeli után szereltük le a motort és tizenegy órára készültünk össze, hogy nekivágjunk a Göttweig-i kolostorhoz vezető gyenge tíz kilométernek. Jól beöltözve nem volt elviselhetetlen a feladat. Kis motorunk, ha nehezen is, de megbirkózott az emelkedőkkel. Pár szép, rendezett falun áthajtva rendben elvitt célunkhoz. Fél 12 sem volt, amikor leálltunk a kolostor sok parkolójának egyikében.

58

A Göttweig-i bencés apátság ezeréves múltra tekint vissza. Egyes helyeken még látszanak a régi falak, épületek, de többségben a XVII.-XVIII. századi épületek vannak. Ez a kolostor is a Klosterneuburgi-hoz hasonlóan szorosan kötődött a császári házhoz, leginkább Mária Teréziához. Itt is van császári lépcső, császári szárny. Hasonlóan Pannonhalmához, a második világháború után erős üzleti tevékenységbe kezdett az apátság. Leginkább étterme, borászata és turisztikai részlege látszik erősnek. Az apátság, mint a Wachau régió része, UNESCO világörökségi listán szerepel.

A táblákat követve mentünk el a bejárathoz. Ez inkább egy előkelő szálloda portájára emlékeztetett, mint egy egyházi intézményre. Miután megvettük belépőjegyünket, - mely, mint később kiderült, csak a császári szárnyban berendezett múzeumba jogosított belépésre, - továbbra is szállodai hangulatot idéző lépcsőkön jutottunk fel a jóval magasabban lévő udvarba, ahol elénk tárult az egész kolostor. Meghatározó épület a

templom.

Ez szabadon látogatha-tó, még a szerzetesek déli és esti imáin is szívesen látnak turistá-kat. A templom nagyon szép, barokk díszítése gazdag. Mint megtud-tuk, csak ünnepnapo-kon van szertartás, máskor az altemplomot használják erre a célra.

Az altemplom is látogatható és rácson keresztül be lehet látni egy külön helységbe, ahol ereklyéket őriznek.

59

Végighallgattuk a déli imádságot, talán másféltucat szerzetes, egy részük civil ruhában, többségük meglepően fiatal vett részt. Zene, vagy ének nem volt, a szöveg alig volt érthető, nemcsak azért, mert részben latinul, részben németül hangzott el, hanem az akusztika és hangosítás miatt. A templomlátogatás után körbenéztünk a területen. Egy kisebb épületen éppen folyik a felújítás, a többi szépen gondozott. A régebbi és újabb szárnyak jó összhangban vannak.

Látogatásunkat a császári szárny felkeresésével folytattuk. Itt fontos, hogy nem lakosztályok, mert a helységek nem eredeti funkciójuknak megfelelően vannak berendezve, hanem múzeumként. Méghozzá elég csapongó

60

szemlélettel. Ugyanazon terem egyik vitrinjében miseruha, a másikban egy fagott van kiállítva. Ennek ellenére sok érdekes darabot mutatnak be.

Az úgynevezett császári lépcsőn jutunk fel az emeletre, ahol talán 8-10 helység látogatható. A széles, két oldalról induló lépcsőház legnagyobb nevezetessége a mennyezeti freskó. Ezt érdekes megoldással teszik élvezhetővé a közönség számára. Megfelelő helyeken elhelyezett, valamennyit torzító tükrök állnak rendelkezésre, melyekben kényelme-sen tanulmányozhatóak a képek.

Az előtérben a makett egy korábbi állapotot mutat be. A bejárható helységekben nekem különösen a tapéták és az intarziás padlók tetszettek. De csodálatosak voltak a régi bútorok, gobelinek, csillárok is. Sajnos semmilyen tájékoztató anyag, vagy eszköz nem állt rendelkezésre, csak az elég szegényes feliratok.

61

A vitrinekben több értékes ősnyomtatványt mutatnak be és láttunk pár kézzel írt kódexet is.

Az érmegyűjteményben érdekes volt az a naptár, melyben zománcozott medalionok mutatják a napokat

Sajnos a kolostorépület többsége le van zárva. Így nem látogatható a könyvtár, vagy a dokumentumtár. A bemutatott képek alapján nagy kár. A múzeumtól független kiállításon, - a földszint egy folyosószakaszán, - Mária Terézia életéből és családjáról mutatnak be talán háromtucat rézkarcot.

62

Befejezve a múzeumlátogatást, még egyszer körbenéztünk a kolostorudvaron. Eddigre a felhők nagyon fenyegetőek lettek, ezért elhatároztuk, sietünk vissza a kempingbe.

A kolostorudvart egy felső kapun hagytuk el, mely közvetlenül motorunk parkolójához vezetett. Mielőtt felültünk volna a járgányra, még kinéztünk egy kilátóteraszról a déli, Dunával ellentétes oldalra. A békés völgy mélyén két kis falu húzódik meg. Gyorsan legurultunk a tengerszint felett 429 méterre lévő hegyről és az

odafelé is használt úton jöttünk vissza a kempingbe. Fél háromkor álltunk le a lakóautónál. A szél erősen fújt, de csak emiatt éreztünk hűvöset. Első dolgunk volt a motort felszerelni, majd a tegnapi naplót fejeztem be és készítettem elő a képeket a maiba. A szélre tekintettel megváltoztattuk a menüt, sütés helyett a kocsiban Zsóka egy milanói szószt főzött ki spagettivel. Kint ettük meg. Vacsora, mosogatás és zuhanyozás után ma végre az egész napot ledokumentáltam.

63

Holnap kényszerből továbbmegyünk. Kreims és környéke még tartogatott volna pár napra programlehetőséget. Elsősorban a Wachau-i hajókázás innen oldható meg a legjobban. Az idő hiánya mellett az időjárás is gondolkodóba ejtett ez ügyben. Nem biztos, hogy hat óra, - ennyi az út Melk-ig és vissza, - a fedélzeten ebben a szeles, hűvös időben hiányzik. Még lehetett volna tenni pár kirándulást is a környéken. A rendelkezésünkre álló időt úgy érezzük jól kihasználtuk. Marbach, 2017. szeptember 8, péntek, 63. nap Éjjel kicsit tíz fok alá süllyedt kint a hőmérséklet, de mivel nem volt szél, bent ennél majdnem négy fokkal több maradt. Megint hőmérőre keltünk, valamikor nyolc óra után. Ekkor 13 és fél fok volt. Jól beöltözve a napon ettünk, majd összekészültünk és a víztartály feltöltése után tíz órakor útra keltünk. Mai utunk, - végig a Wachau-n, - Európa egyik legszebb autós útja. Ezen az oldalon többnyire a part mellett halad, sokszor látni a vizet. Számos vár, vagy várrom tűnik fel a part menti hegyeken. A széles folyam a parttól 1-3 kilométerre lévő 5-600 méteres hegyek között folyik. Vízszintje errefelé 200 méter körül van. Útközben nem álltunk meg, nem akartuk parkolóhely kereséssel tölteni az időt. Lehet, hogy a napokban motorral még visszajövünk. Ezért a kocsi kamerájának képei álljanak itt.

64

Nem siettünk, inkább élveztük a tájat. Így is egy óra alatt megtettük a 48 kilométert. Új kempingünk is a Duna partján van, megint szinte a kocsi végénél járnak a hajók. Ez egy kis kemping, talán ötven parcellája van. Nincs állandó felügyelet, reggel és este jön egy-egy órára valaki intézni az ügyeket. Megérkezésünkkor egy-egy kissátor, lakókocsi és kempingbusz állt bent. Utánunk még két lakóautó és egy lakókocsi érkezett. A kedves kis hely nem mondható zsúfoltnak. Kihasználva a szép napsütést, mindent jól átszellőztettünk, kiszárítottunk. Amíg Zsóka csinált egy nagytakarítást, én elmentem kenyérért. Nem is volt olyan kis feladat. Vagy másfél kilométert gyalogoltam vissza, hogy találjak egy szupermarketet, ahol a Hofer és a Billa árainak duplájáért kaptam császárzsömlét. Visszafelé a településen jöttem végig. Egy nagyon kedves kis hely, kár, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet. A délutánt a motor leszerelésével kezdtük, majd élveztük a kocsinál is elérhető, jól működő internetet. Írtunk pár levelet, megnéztünk pár dolgot. Korán vacsoráztunk, a tegnap elhalasztott sütést pótoltuk be. Most fél nyolc van. Már erősen sötétedik és kezd lehűlni a levegő és levizesedni minden. Talán egy kicsit még kint lehet maradni. Marbach, 2017. szeptember 9, szombat, 64. nap Végül hamar be kellett jöjjünk a vizesedés miatt. Éjjel valamivel kevésbé hűlt le a levegő, de nagyon levizesedett minden. A motor ponyváján egész tócsa állt. Megint hőmérőre keltünk, de fél fokkal alacsonyabban és fél órával később.

65

A napon kellemes volt a reggeli. A szokásosnál lassabban ment a készülődés, még az interneten Peti focieredményét is megnéztük, sajnos kikaptak. Háromnegyed 11-kor ültünk motorra, kicsit könnyebben öltözve, mint azt Bécsben tettük. Nem az innenső, északi parton mentünk, hanem egy hídon átkeltünk a déli partra. Ott azután kicsit távolabb a Dunától, az 1-es főúton tudtunk bemenni Melk-be. A városban elég sokat tekeregtünk, mert nem találtunk a kolostor felé mutató táblát. Utunkba esett a Hofer. Oda bementünk, mert kenyér kellett a reggelikhez, és ha már ott voltunk, vettünk pár más kajafélét is. Végül toronyirányban próbálkoztunk, de több zsákutcából is vissza kellett forduljunk. Mint kiderült, a kolostor parkolója a hegygerincen, tőle kelet felé van és csak további nagy kerülővel kelet felé lehet feljutni. Végül sikerült. Ahogy utólag néztük, jobban jártunk volna, ha a motort lent hagyjuk a városban és gyalog megyünk fel. A parkolóban letettük a motort és indultunk az apátságba. Egy nagyon szépen rendezett kert tárult elénk. Először a parkolóból egy lépcsőn le kellett menjünk egy nyeregbe, majd onnan indulhattunk az épületek felé. A látogatók egy kerten átvágva először az apátság étterme mellett haladnak el. Itt nagyon kulturált környezetben lehet étkezni.

Ez is egy ezer éves múlttal rendelkező bencés apátság. Ennek megfelelően fellelhetőek még a középkori, védelmi célokat is szolgáló építmények. A főépületet két bástya között közelíthetjük meg. Az épületegyüttesnek van vagy hat udvara. A látogatókat csak a három délibe engedik be. Ezek közül a keleti egyfajta fogadótér. Itt vannak a

jegypénztárak is.

66

Ezt követi a tulajdonképpeni főudvar. Ez egy tágas tér, ide vezet a főbejárat. Közepén egy szép szökőkút áll. A mögötte található udvart tulajdonképpen teljesen elfoglalja a templom. A templom udvarának déli szárnyában, és annak is csak az emeletén van a múzeum. Ez egy rémálom. Egyrészt nagyon sokan voltak, minden teremben csoportok hallgatták vezetőjük mondókáját. Ehhez sötét volt, csak a vitrinek voltak megvilágítva. Nem tudtuk élvezni a látottakat. A termekből magukból semmi sem látszott. Fényképezni belső terekben az egész apátság területén nem volt szabad.

Gyorsan átmentünk a 8-10 helységen és eljutottunk látogatásunk legizgalmasabb szakaszához. Az udvart határoló épületek végében, ahol már túlnyúlnak a templomon, a déli szárnyban a nagyterem, - ha nem apátságban lennénk báltermet mondtam volna, - az északiban a könyvtár van. A két épületszárnyat a templom főhomlokzata előtt egy íves

67

erkélyszerű valami köti össze. Innen jó kilátás nyílik kifelé a városra, befelé a templom főhomlokzatára.

A két kinyúló épületszárny, a nagyterem és a könyvtár a kolostorépület kimagaslóan legszebb termei. Előbbit márvány burkolata és művészi kialakítása, utóbbit hangulata, a sok régi könyv teszi emlékezetessé. A könyvtár galériás kialakítású, melyet egy belső csigalépcsőn lehet megközelíteni. A könyvtárat elhagyva egy csigalépcsőn jutottunk le a

templomba. Ez egy gazdagon, mondhatni túl gazdagon díszített monumentális templom. Az egész belső térben dominál a márvány és az arany. A hatalmas főoltáron kívül mindkét oldalon három kisebb és egy nagyobb mellékoltár található. A kisebbek felett érdekes páholyszerű valamik

vannak, melyek falait és korlátját szép festett mintázat díszít. Mi a jegyünkkel sétálhattunk a templomtérben, de jegy nélkül is be lehet menni egy oldalajtón és egy kis elzárt területről körbepillantani. A templomot elhagyva az előtte lévő térre, majd onnan a déli szárny földszintjén lévő elmaradhatatlan ajándékbolton és egy hosszú folyosón keresztül lehet visszajutni a

középső udvarba. Innen van a bejárata az apátság gimnáziumának és innen lehet lejutni az egyik szárny pincéjében található kiállító terembe, ahol egy modern művész erősen feledhető időszaki kiállítása volt látható. Elhagytuk a középső udvart és felmentünk az északi bástyába. Ennek földszintjén és első emeletén is időszaki kiállítások vannak. Az első emeletinek témája a színek, ez kedves volt.

68

A bástyáról jól belátható a környék valamint az apátság épületei és kertjei.

A bástyáról a szabályos, mondjuk francia kertbe mentünk. Végigsétálva rajta, felkerestük a kerti pavilont. A bájos kis háromhelységes épületet belül szép

falfestés díszíti. Egy kis kávézó működik benne, de szoktak itt kisebb hangversenyeket is tartani.

69

A kertben folytattuk sétánkat. Felkerestük a domboldalban egészen a parkolóig húzódó nem szabályos, mondjuk angol kertet és a bejárathoz

vezető lépcsők mellett és az étterem mögött kialakított virágoskerteket is.

Ezzel befejeztük az apátság meglátogatását. Még le kellett ereszkedjünk a dombról, hogy az étterem mellett kijuthassunk a kertből és újra felkapaszkodhassunk a parkolóba. Szerencsére ennek egy részét lifttel tehettük meg. Felültünk motorunkra és megint egy nagy kerülővel kelet felé jöttünk le a dombról, de most a Duna felé kanya-

rodtunk, hogy az óvárost is felkeressük. Pont jókor tértünk le, a Hauptplatz (Fő tér) sarkánál kötöttünk ki. Melk történelmi belvárosa egészen kicsi, a Főtér, a Raathauserplatz, az ezeket összekötő rövidke Fő utca és mellettük pár mellékutca adja a magot. De ez nagyon hangulatos. Az egészre szinte fizikailag is rátelepszik az apátság hatalmas épülettömbje.

70

Betértünk a település plébániatemplomába. Az egyszerű belsőt két elem, a faragott fa és a színes üvegablakok határozzák meg. Előbbiből van az oltár, a szószék és szinte minden más a templomban.

Végigsétáltunk a Fő utcán és eljutottunk a Raatshausplatz-ra. Itt a városházán kívül a mellette álló patikaépület, a tér közepén álló szökőkút mellett a legérdekesebb a XVII. századból való, egykori kenyérbolt épülete kis zsindelytetejű tornyaival. Egy fénykép erejéig bekukkantottunk a Wienerstrasse-ba is, de nem mentünk el a Wienertor-ig (Bécsi kapu). Visszatérve a Fő térre még bementünk kicsit a Linzerstrasse-ba, hogy megcsodáljuk az egykori postaépületet, mely a környék közlekedési csomó-

71

pontja volt egykoron.

72

Az épület nemcsak méretével hívja fel magára a figyelmet, hanem díszes kialakításával is. Homlokzatán az egykori postás mesterséget megörökítő domborművek láthatóak, köztük a postakocsik hajtói ostorral a kezükben. Stílszerűen a régi postaépület mellett található az osztrák városokban

elmaradhatatlan Postához címzett étterem és szálloda.

Vetetünk még egy pillantást a főtérre a fogadó előtti lépcsőről. Innen látszik a legjobban, mennyire uralja az óvárost az apátság tömbje. Még egy közeli régi ház kívánkozott megörökítésre, és befejeztük Melk-i városnézésünket.

Mielőtt felültünk volna a motorra, betértünk az információs irodába. Itt egy kedves hölgy elég jól ellátott minket térképekkel és brosúrákkal a környékről. Köztük pár ígéretes turistatérképpel is. Ugyanazon az úton jöttünk vissza, melyet odafelé használtunk. Hamar visszaértünk a kocsihoz. Útközben megálltunk annál a szupermarketnél vajat venni, ahol tegnap a kenyeret vettem. Kihasználva az alkalmat Marbach egyetlen utcáján motoroztunk a kemping felé. Négy óra körül értünk a lakóautóhoz. Átöltözés után először az egyik széket műtöttem meg, típushibája van, a baloldali karfa csavarja lazul ki. A beépített önzáró anyával talán megoldódik a probléma.

73

Később neki kezdtem a nap elkönyveléséhez és a képek áttöltéséhez, megszerkesztéséhez. Közben megnéztem, Áronék nyertek. Hollandiában nagyon rossz idő lehetett, mert sok meccset elhalasztottak. Zsóka korán kifőzte a tésztát a meglévő milánói szószhoz és menetközben készítettünk egy hagymás, vörös babos krumpli salátát is a holnapi vacsorához. Mire a mosogatással és a zuhanyozással is végeztünk erősen besötétedett. Zsóka még hősiesen kiült egy fél órára a kocsi elé, de én már bent kezdtem neki a naplónak. Írás közben tűzijáték hangját hallottam. Megnéztem, a Duna túlpartján lőtték fel a rakétákat. Ez már talán a tízedik tűzijáték, amit idén láttunk. Ez a tevékenység úgy látszik csak paranoiás kishazánkban állami monopólium. Később még egy kisebb tűzijátékot tartottak valahol itt a faluban. Fél 11 lett, mire elkészültem a mai feljegyzésekkel. Marbach, 2017. szeptember 10, vasárnap, 65. nap Éjjel borult volt az ég, ennek megfelelően nem hűlt le annyira a levegő sem kint, sem bent, mint az elmúlt napokban. Viszont reggel nem fogadott napsütés. Én is fél kilencig aludtam, utána elvégeztem pár tennivalót a kocsi körül. Közben Zsóka is felébredt, és elkészítettem a reggelit. Elfogyasztása után tanakodtunk a mai programon. A meteorológia ma dél körülre kisebb csapadékot jelzett, holnapra viszont egész napos masszív esőt, utána továbbra is felhős, de már száraz időt. Ezért úgy határoztunk Bevállaljuk a kisebb elázást a motoron, és letudjuk az Artstetten-i kastélylátogatást. A holnapi napot esőnapra tervezzük, ha lesz lehetőség, valahol a környékben teszünk egy sétát, vagy kisebb motoros kirándulást. Utána remélhetően szabad lesz egy-két napra a pálya kirándulásokra. Ennek megfelelően készültünk össze. Nem maradtak a kocsiban az esőelleni dolgok és kicsit jobban felöltöztünk. 11-kor vágtunk neki a gyenge tíz kilométeres útnak. Félútig enyhe forgalomban motoroztunk Krems felé, majd egy mellékúton bevágtunk a hegyek közé. Itt-ott 10-12 %-os emelkedőkön mentünk felfelé, kétszáz méter szintet küzdöttünk le. Kis motorunk szenvedett

egy kicsit, de teljesítette a feladatot. A kastély előtti parkolóban tettük le a motort. Beléptünk a nagyon szépen rendezett parkba és elindultunk a kastély felé. Ez a kastély évszázadok óta a Habsburg család birtokában van, az 1800-as évek utolsó harmadától Ferenc Ferdinánd trónörökös és leszármazottjai a tulajdonosok.

74

Nevezetessége, hogy rangon aluli házassága miatt feleségét, - aki csak egy grófnő volt, - nem engedték volna a bécsi Kapucinusokhoz temetni, ezért végrendeletében ezt a helyet jelölte meg saját végső nyughelyéül is. Egyébként ugyanezen okból leszármazottjai nem viselhették a Habsburg nevet, a család Hochenstein főherceg néven fut. A mai tulajdonos, Anita von Hochenstein, - egy talán hatvanas éveiben lévő hölgy, - Ferenc Ferdinánd dédunokája. A kastélyt a család ma is lakja, mindenfelé láttunk gyerekjátékokat és hasonlókat. Ugyanakkor az épület egy jelenős részét az idegenforgalom igényeinek megfelelően rendezték be. Talán kéttucat helységben múzeum van berendezve, de kialakítottak kávézót és ajándékboltot is. Látszatra komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy érdekes célpont legyen a kastély. Rendszeresen tartanak rendezvényeket. Üzletükben a kínálat színvonalas. Mi jegyünket még tegnap, Melk-ben megvettük, élve a kedvezőbb kombináltjegy konstrukcióval. A bizonytalan időjárás miatt a kertben kezdtünk. Ez tulajdonképpen egy erdős terület sétautakkal. Itt-ott egy-egy épített elem, mint a fürdőház és medence, vagy a gesztenyefasor szökőkutakkal, néhány virágágyás töri meg a képet. Látszatra nagy erőfeszítéseket tesznek a hatalmas terület rendben tartására, de az eredmény elég esetleges. Megkö-zelíteni sem tudják azt a színvonalat, mint a komoly kertészcsapatokkal dolgozó kastélyok. Majd egy órát sétáltunk a területen.

Még ebben az esőre hajló időben is kellemes időtöltésnek bizonyult.

75

Kedves színfoltja a kertnek a kastély mellett közvetlenül kialakított kis tó szökőkúttal. Befejezve a kertlátogatást bemen-tünk az épületbe. Itt egy nagyon színvonalas, gazdag anyagot bemutató múzeumot látogathattunk meg. A Habsburg család számos tagja kapott külön szobát, de Ferenc Ferdinánd van a középpontban.

Döntően az 1870-es éveket követő ötven évet öleli fel a tárlat. Nagyon sok fényképet, köztük sok családi felvételt mutatnak be. De szép számmal vannak festmények, rajzok is. Számos használati tárgy, dokumentum is kiállításra került. Korabeli bútor alig szerepel az anyagban. A tárlatnak nem célja, egyetlen korabeli fürdőszoba kivételével,

magát az épületet bemutatni. Sehol sincs hivatkozás az egykori funkciókra.

76

A múzeum hagyományos módon van berendezve. Többnyire a természetes megvilágítás lehetőségével élnek. A kastély, bár kívülről nagynak látszik, nagyon visszafogott. A helységek kimondottan kicsik, mai szemmel is lakályosak. Nyoma sincs a Burgban, vagy akár Eckartsau-ban látott hatalmas helységeknek. Struktúrája inkább a Nagycenki Széchenyi kastélyra emlékeztet. Igaz, nagy területeken nem jártunk. A múzeum bejárása után felkerestük a templomot. Ez szerves része a kastélyépületnek. Nem véletlenül írtam templomot, mérete messze meghaladja egy ilyen helyen szokásos kápolna méretét, egy komolyabb falu, vagy kisváros is megirigyelhetné. Egy nagyon szép, nem túldíszített, de nem

is szegényes templomban jártunk.

Éltünk a lehetőséggel, hogy gyertyát gyújtsunk már velünk nem lévő szeretteinkért. Ennek különös hangsúlyt adott, hogy éppen a múzeum látogatás során kaptuk a hírt, hogy Viki régen betegeskedő nagymamája tegnap hagyott itt bennünket. Még be akartunk nézni a kriptába, ahol a trónörökös és felesége nyugszik, de a kulcsért vissza kellett

volna menni a múzeum pénztárába. Ezt már nem vállaltuk be. Helyette örülve, hogy eddig megúsztuk szárazon, visszasiettünk a motorhoz és gyorsan visszajöttünk a kempingbe. Negyed háromkor érkeztünk meg. Átöltözés után felhívtuk Annamáriát, Tamásékat és elintéztünk pár másik telefont is, majd hozzákezdtünk egy korai vacsora elkészítéséhez. Csak a húspogácsákat kellett kisütni, minden mást már tegnap, vagy ma reggel megtettünk. Közben elkezdett gyengén szemerkélni az eső, de nem lett komolyabb folytatás. Kajálás után gyors

77

mosogatás és elmentünk lezuhanyozni, hogyha jönne egy komolyabb eső, ezzel már ne legyen gond. Utána írtam meg a naplót, hét órára kész is lett. Közben Zsóka dacolva a hűvös idővel az előtető alatt olvas, rövidesen én is csatlakozom hozzá. Marbach, 2017. szeptember 11, hétfő, 66. nap Éjjel megint nem volt túlzottan hideg. Én mégis a gyapjútakaróval indítottam, mert este a sok zokni nélküli ücsörgésben annyira átfáztam, hogy a könnyű nyári paplanunk nem tudott volna átmelegíteni. Végül éjjel le is tettem. Az osztrák meteorológusokkal konzultálva mára esőnapot hirdettünk. Egybehangzó vélemény szerint délutánra, úgy kettőtől éjfélig jó 20 mm eső várható, de már korábban is számítani lehet valamire. Ennek igazolására, amikor keltünk enyhe szemerkélés kezdődött. Benti reggelit kezdtem el készíteni, de mire eljött az idő, ki tudtunk ülni, Sőt, Zsóka még az ágyneműket is kitette szellőztetni. Reggeli után el kellett menjek kenyérért a holnapi reggelihez, mert nyolckor elaludtam a kétnaponta idejáró péket. A pénteki tapasztalatok alapján most felfelé indultam el a Duna mellett, de hamar rá kellett jöjjek, hogy arra semmi sincs. Mielőtt elindultam volna a másik irányban, bejöttem a kocsihoz a fényképezőgépért, hogy legalább bepótoljam a múltkor gép hiányában elmaradt felvételeket. Most odafelé a településen keresztül, vissza pedig a parton jöttem. Először a kempinghez egészen közel lévő kis kikötőbe pillantottam be. Sajnos az egész parton folyó árvízvédelmi építkezések miatt nem nagyon lehetett bemenni. A munkálatok lényege, hogy Marbach-ot megvédjék. Erre szükség is lehet, mert a település legnagyobb ipartelepén hatalmas tábla hirdeti, hogy a gyakori árvizek miatt kénytelenek voltak bezárni. A belső részek előtt az országút szintjénél mintegy fél méterrel magasabb betonfalat építenek, melyen látszik a mobil magasítás rögzítésére szolgáló csavarok helye. A többi szakaszon a mintegy harminc centis gumibetétes, jól megvasalt és jól megalapozott betonfal becslésem szerint egy méterrel lesz magasabb. A falon több helyen gyalogos ás gépkocsi átjárókat építettek. Itt megvannak a hornyok, melyekbe szükség esetén táblákat lehet becsúsztatni. Hasonló véd műveket már láttunk lejjebb is, ahogy Krems felől jöttünk. Itt nehezíti a helyzetet, hogy nemcsak a kikötő, de parkolók és a Dunai Kerékpárút is a véd mű külső oldalán halad. A munkák nem sokkal a kempingtől kezdődnek. Nem látszik még, hogyan fogják folytatni, vagy lezárni, hogy a kemping a munkák áldozatául esik-e.

78

Álljanak itt különösebb kommentár nélkül az egyutcás, talán pár száz lakosú faluban készült képek. Azt mindenképpen el kell mondani, hogy nagyon rákattantak a Dunai Kerékpár-úton járók kiszolgálására, egy kimon-dottan nagy és jól felszerelt kerékpár áruház mellett panziók, éttermek, kávéházak kínálják magukat a bringásoknak. Sok olyan üzlet van, melyet hasonló méretű településen nem várna az ember.

79

De láttam több üresen álló üzletet, elhagyott kisvállalkozói telephelyet is, és akkor nem beszéltem a már említett nagy ipartelepről. A gát elkészülte után várhatóan a település új erőre fog kapni. Bámészkodásomat enyhe csepegés szakította meg. Meggyorsítottam lépteimet és visszaértem még időben a lakóautóhoz. Végül nem lett komolyabb eső a dologból. Hamar megmelegítettük vacsoránkat, az elmúlt napok maradékait, és minden eshetőségre számolva lezuhanyoztunk. Utána beállítottam a műholdvevőt, hogy holnap nézhessem az első BL meccset. Ez idén a Barca-Juve lesz.

80

Később is el-elkezdett csöpögni, de öt óráig, amikor ezeket a sorokat írom, nem vált komollyá a dolog. Az előrejelzés is óráról órára szelídült, de még mindig várhatunk valami komolyabbat. Viszont holnapra hűvös, felhős, de száraz időt ígérnek. Marbach, 2017. szeptember 12, kedd, 67. nap Hát ezekben az osztrák meteorológusokban sem lehet hinni. A beígért nagy eső elmaradt. Tegnap öt óra körül el kezdett csepegni, később kicsit megerősödött, de nem volt nagy eső. Arra azért elég volt, hogy be kelljen húzódnunk a kocsiba. Ott fél kilenc körülig a nappaliban tettünk-vettünk, majd lefeküdtünk és az ágyban olvastunk tovább. Reggelre elállt, de teljesen borult volt az ég. Azért késői reggelinket kint fogyasztottuk el, csak pár csepp okozott izgalmat. Utána hezitáltunk, mit tegyünk. Az Yspertalklamm-ot nem vállaltuk be, de elhatároztuk, hogy elmotorozunk Ybbs-be. 11 körül keltünk útra, de mire az erőmű és a Persenbeug-i kastély parkolójában letettük a motort, újra el kezdett esni. Ekkor tudatosult bennünk, hogy a fényképezőgépet a kocsiban hagytuk. Kár, mert a következő mintegy egy órában láttunk pár dolgot, ami megérdemelte volna a megörökítést. A kastély mai napig a Habsburg leszármazottak birtokában van. Hogy látogatható-e, az nem igazán derült ki. Minden esetre több, hivatalosnak látszó szervezet tábláját láttuk a kapu alatt. A kastély messze nem olyan barátságos, mint a két napja meglátogatott Artstetten-i. Ez inkább várszerű. Egy egyenes vonalú háromszintes épület, van két, vagy három tornya és egy kis kápolna csatlakozik hozzá kívülről. A vár egy domb tetején áll közvetlenül a vízi-erőmű felett. A csepegő esőben körbejártuk a vár dombját. Ez azt jelentette, hogy jártunk az erőmű zsilipjeinél is. Kicsi volt a forgalom. Egy holland zászló alatt hajózó üdülőhajó, melyen osztrák honlapra hivatkozó hirdetés volt és kerékpározással kombinált utakat bonyolít le, - a fedélzeten ötven körüli bringa parkolt, - hagyta éppen el a zsilipet lefelé. Később láttuk a Tokaj 1 motoros uszályt felfelé zsilipezni. Egyébként ez volt a második magyar zászló alatt hajózó hajó, amit az elmúlt egy hétben láthattunk. Az Ybbs-i erőmű a legrégebbi osztrák dunai vízi-erőmű és látogatható. Naponta 2-3 vezetett látogatás van a délutáni órákban. Azért mindenhol ismertető táblák és eszközök igyekeznek bemutatni az errefelé közlekedő hajókat, a zsilipezés menetét, az egész műtárgyat, és azon elül az erőművet. Láttuk azokat az elemeket, melyekkel a vizet fogják meg a zsilipkamrák karbantartásakor, és azt a portáldarut, mellyel ezeket szükség esetén a helyükre teszik

81

Felmentünk a duzzasztógát feletti hídra is, onnan néztük végig a Tokaj 1 zsilipezését. Eddigre az eső érzékelhetően erősödött, ezért úgy határoztuk, nem kísértjük tovább a szerencsénket, feladjuk Ybbs meglátogatását és minden mást, Indulunk vissza a kempingbe. Végig esőben jöttünk vissza. Legjobban akkor esett, amikor Persenbeug-ban megálltunk egy Billa-nál kenyeret venni a következő reggelikhez. Egy óra előtt valamivel értünk vissza erről a felemásra sikeredett kirándulásról. Nagyon nem áztunk el, de egy kicsit azért igen. Minden esetre lecuccolás után első dolgunk volt egy forralt bort készíteni. Még egy jó órát esett amolyan csepegős módon. Utána elkezdett tisztulni az idő. A meteorológusok mára még ígérnek esőt, de holnapra nemcsak melegebbet, de némi napsütést és csak egész kevés esőt jeleznek koradélutánra. Marbach, 2017. szeptember 13, szerda, 68. nap Este bekapcsoltuk új villanykályhánkat. Erre három okunk volt. Elsőként ki akartuk próbálni új szerzeményünket, másodsorban mostanra a sok hűvös időtől és esőtől annyira áthűlt a kocsi és mi magunk is, hogy egy kis felmelegedés ránk fért, harmadsorban tudtuk, hogy a meccs miatt legalább fél 11-ig fent leszek. A kályha jól működött, csak a tapadókorong felrakásánál kell ügyeli, ki kell tapasztalni. A 370 Wattos teljesítmény elégnek látszik, és sokkal csendesebb, mint elődjei voltak. Mérete és súlya is sokkal kisebb. Reggel napsütésre és hidegre ébredtünk, a kocsiban 12 és fél, kint jóval tíz fok alatt volt a minimum. Nyolc óra körül már 13-14 fok volt, így felkeltünk és a kocsi előtt, a napon reggeliztünk. Mára az Yspertalklamm bejárását terveztük. Ehhez túraöltözéket vettünk fel, de a motorozás miatt a hidegre és a szélre is készültünk. Mire tíz óra után útra keltünk befelhősödött. Azon az úton indultunk el, amerre tegnap jártunk. Az erőműnél meg-álltunk pár percre, hogy a tegnap elmaradt képek egy részét bepó-toljuk. Éppen láttuk, hogy az a hajó, mely félórája kempingünk mellet ment el, éppen behajózik a zsilipkamrába. A vízen látva, azt hittük, nem fog beférni, itt pedig szinte elveszett a hatalmas építményben.

82

Ezen kötelezettségünknek eleget téve felültünk a motorra és indultunk további húsz kilométeres utunkra. A 36-os úton indultunk északra. Felkapaszkodtunk egy hosszú emelkedőn, majd leereszkedtünk az Ysper völgyébe. Ezen haladtunk tovább. Motorunk kicsit küszködött a hegyekkel, de 40-50-60 kilométerrel tudtunk haladni. A főúton közepes forgalom volt. szép erdős vidéken vezetet utunk, átmentünk pár kedves, rendezett kis falun. Elhagyva Yspertal települést még három kilométeren követtük a főutat, majd letérve róla jó minőségű és egyre keskenyedő alsóbbrendű utakon kapaszkodtunk fel egészen 550 méterre, ahol egy Forellenhof nevű vendéglő előtt van elegendő parkolóhely és a szurdok jegypénztára és információs pontja. Itt tettük le motorunkat és vettük meg jegyünket fejenként 3.5 euróért.

83

Egyből a dolgok sűrűjébe vágtunk. A völgyben nem függőleges sziklafalak között csörgedezik a patak, hanem egy nem túlzottan meredek oldalfalú két kilométeres szurdok alján hatalmas sziklák között, több kisebb-nagyobb vízesésen, zubogón keresztül esik mintegy 300 métert. Az egész környék erdős. Az ösvény a sziklákon vezet. A patak vize barnás a felső részeken lévő humusztól és a vastartalom miatt.

84

A völgy érdekessége, hogy tetején 1599-ben (nem írtam el, 1599-ben) egy gáttal mesterséges víztározót építettek és vizének felhasználásával egészen 1929-ig évente 50 ezer köbméter tűzifát, 70-75 centiméteres darabokban, 5 óra alatt úsztattak le a Dunába, és azon keresztül Bécsbe. A gát 1956 tavaszán szakadt át, hatal-mas károkat okozva zúdult le a víz és újjáépítésére nem kerülhetett sor.

85

A szurdok mai állapotát nézve, azt is nehéz elképzelni, hogy egy gyufaszál megakadás nélkül lejuthatott a Dunához. A szurdok közepén lévő pihenőben álló fatábla humoros időjárás jelzőállomás.

Kényelmesen menve, sokszor megállva a fényképzés miatt jó egy óra alatt értünk fel a szurdok tetejére.

Menetközben megállapítottam, hogy bár első ránézésre kicsit sokkoló a közel 1100 forintos belépő, megéri az árát. Nagyon masszív, biztonságos és jól karbantartott segítségeket, - korlátokat, lépcsőket, hidakat, - kap az ember a pénzéért. Ötven, vagy akár húsz évvel ezelőtt ezeket többnyire feleslegesnek tartottuk volna. Ma viszont ezek az alapvető feltételei, hogy egyáltalában bemerészkedhetünk egy ilyen helyre.

Felérve a szurdok tetejére lepihentünk pár percre. Itt három lehetőségünk volt. Vagy visszajövünk a szurdokkal párhuzamos erdőgazdasági úton (kb. 2

86

km), vagy a 31-esjelzésű körutat választjuk (9 km), vagy egy még hosszabb, 17 kilométeres utat. Úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, - a felhők, melyekből indulásunkkor kaptunk egy kisebb esőt már, még mindig ott tornyosultak, - a legrövidebb úton jövünk le. Ez egy terepjáróval is járható, értelemszerűen elég meredek út volt lefelé. Végig erdőben vezetett, csak egy helyen volt szabad kilátás, ott építettek is egy kilátópontot. Félúton, ahol a pihenőhely van, lekereszteztük a szurdokot és rövidesen leértünk a kiinduló ponthoz. Az utolsó métereket hegyi legelők között tettük meg. Elmentünk egy farmház mellett is, nálunk villának is elmenne.

Megszavaztunk magunknak egy pisztrángos ebédet. Négy éve Albániában a Kékszem Forrásnál orrunk előtt fogyott el, és azóta izgat a téma. Most sem volt szerencsénk. A Forellhof szerdán és csütörtökön tart szünnapot. Felültünk a motorra és indultunk vissza. Amikor elértük a főutat, azon másik irányban indultunk el, majd 3 kilométer után tértünk le Marbach felé. Nagyon hangulatos részeken motoroztunk. Jellegzetes osztrák vidéki tájon, dimbes-dombos vidéken, kicsi és rendezett településeken, tanyaházak között, hol erdős, hol mezőgazdasági területen. Láttunk több karácsonyfa-ültetvényt, legelőket, - de állatot kint csak keveset. Szerettünk volna Maria Taferl-be is bemenni, de utunk nem érintette. Átmentünk viszont Marbach magasabban fekvő részein. Ez egy nem túl nagy, laza szerkezetű település, csak lakóházakat láttunk. Visszaérve a kocsihoz, - négy óra körül járt az idő, - a szokásos teendőkkel töltöttük a délutánt és az estét. Egy újabb kisebb csepegés borzolta csak az idegeinket miközben vacsoránkat sütöttük. A hűvös és a levizesedés ismét hamar bezavarta Zsókát, én eleve a kocsiban kezdtem neki a naplónak. Nem is fejeztem be. Marbach, 2017. szeptember 14, csütörtök, 69. nap Hétórakor keltem. Kint sütött a nap, de minden vizes volt és mindössze 12 fok volt. Leültem a számítógéphez, elvégeztem a karbantartásokat rajta és megírtam a tegnapi napló végét. Fél kilencre végeztem.

87

Ekkor ébredezett Zsóka, felolvastam neki a művet és elkészítettem a reggelit. Kint a napon kellemes volt. Reggeli után még a törülközőket és az ágyneműt is kitettük napozni, miközben Zsóka kitakarított. Ilyen nedves időben, amikor sokat tartózkodunk a kocsiban, sok szemetet beviszünk. Mára a Pöggstall-i vár és a Maria Taferl-i kolostor megnézését vettük programba. 11-re készültünk össze. A napsütés ellenére jól beöltöztünk. Kreims felé indultunk és a 216-os úton terveztünk eljutni Pöggstall-ba. Weitenegg-nél figyelmünket elvonta a hegy tetején lévő romos vár, így elmulasztottuk a letérést. Továbbmenve egy benzinkútnál megtankoltunk, mert a mai útra nem volt elég benzinünk, és nem tudtuk, milyenek a lehetőségek a hegyek között. Elhagyva Melk-et a túloldalon elmentünk egészen a hídig, amikor tudatosult bennünk, hogy túlszaladtuk a letérőt. Egy körforgalomban fordultunk vissza. Nem igazán bántuk a kitérőt, mert nagyon szép helyen motorozhattunk. Elindulva most már a jó úton, rövidesen feltűnt Leiben-ben a kastély.

Nagyon szép úton motoroztunk. Eleinte agy völgy mélyén vezetett utunk, az erdős részeken szinte megcsapott a hűvös levegő. Később a tegnap megtapasztalt dombos vidéken jártunk. Bár folyamatosan emelkedett utunk, nem volt túl meredek. Jó kétszáz métert mentünk felfelé. Pont dél volt, amikor letettük a járgányt a vár közelében, a főutca végében.

88

A Pöggstall-i várra kiad-ványokban figyeltünk fel. Sokat hirdették pla-kátokon is, mivel itt van a kétévente megrende-zésre kerülő Alsó-Ausz-triai tartományi kiállítás. Ez egy több mint hét hónapos rendezvény. Idén „Alles was Recht ist” (Minden, ami Jog) a címe. A kiállítás nem igazán érdekelt minket,

sokat nem is értettünk belőle. Elsősorban az épületre voltunk kíváncsiak.

A vár főépülete egy kétszintes árkádos belsőfolyosós négyszögletes épület, több kisebb-nagyobb toronnyal. Ehhez csatlakoznak kisebb bástyaszerű szárnyak és bejárata előtt egy hatalmas kerek, szintén kétszintes rondella áll. Valaha vizesárok is körbevette a várat. Közvetlen szomszédságában, de az egykori várárkon kívül van a település temploma. A rondella ma a kiállítás fogadótere, itt van a jegy- és információs iroda, egy kávézó és az emeleten egy külön kiállítás. A főépület földszintjén egy nagy étterem üzemel, melynek terasza a vár külső fala előtt kapott helyet. Az udvarban van egy ajándékbolt helyi termékekből álló gazdag kínálattal. Előtte egy jópofa figura csinál kedvet a betérésre.

89

A várat, - nem tudjuk, hogy csak a kiállítás kedvéért-e, - szépen rendbe hozták. Nagyon tetszett a nyitott belső árkádos folyosók kialakítása és díszítése, a belső lépcsőház, - egy csigalépcső. A helységeket nem tudtuk igazán megfigyelni, mert azok a kiállítás installációival voltak tele. Annyit azért meg lehetett állapítani, hogy nem túl nagy, egyszerű kialakítású helységek, korabeli bútort sehol sem láttunk, de modern liftet, WC helységeket, műanyag szélfogókat, azt bőségesen. Magáról a kiállításról csak annyit, hogy szekciókba szedve, szekciónként 3-5 kisebb helységben sok korszerű demonstrációs eszköz, - köztük interaktív megoldások,- felhasználásával mutatták be a mondandót. Az öt-hat szekció között volt a régi törvényekről, eredeti törvénykönyvek kiállításával, a büntető eljárásokról, a büntetés-végrehajtásról, a nácizmusról. A cél az lehet, hogy a látogatók ismereteit bővítse a jelenlegi jogrendről és annak kialakulásáról. Maga a prezentáció érdekes volt, csak a témakör számunkra távoli. Nagyon sokan látogatták meg a kiállítást így hét közben is, pedig az elég távol esik minden komolyabb településtől. Elhagyva a várat, tettünk egy sétát a környékén. Elsőre a külső várfalon egy napóra hívta fel magára a figyelmet. Ezen a vidéken ez nagy divat lehet, idefelé a motoron, láttunk egy táblát, hogy a napórák völgye. Ezen kívül nem sokat láttunk, talán egyet.

90

Elsőre a templomot látogattuk meg. Ez egy érdekes szerkezet, két hajója van, ami azt jelenti, hogy az oltárral szemben oszlopok vannak. Nagyon egyszerű kialakítású, még szószék sincs, és a főoltár olyan kicsi, hogy szinte észre sem venni. Az asztal egészen egyszerű. Szépek viszont az ablakok felső részén lévő nonfiguratív színes üvegbetétek és a karzat.

Ezután a várat sétáltuk körbe. Felkapaszkodtunk a mögötte lévő dombra is.

91

Onnan nagyon jó kilátás nyílt nemcsak az épületekre, hanem mögöttük a lankás dombokra is. Pöggstall nem egy nagy hely. Jelentősebb épületek csak a vártól két irányban húzódó rövidke főutcán találhatóak. Feltételezzük, hogy ezeket is a kiállítás tiszteletére glancolták ki. Van köztük vendéglátóhely, patika, régi áruház, iskola. Az eredmény elég hatásos. A főutca egyik épületében egy üvegművész műhelye és bemutatóterme van. Gondoljuk vásárolni is lehet. Kedvelt célpontja a városba látogató csoportoknak. Mi is betértünk, de a tömeg miatt ki is fordultunk.

92

Bóklászásunk során két érdekes dologra figyeltünk fel. Az egyik egy elektromos autókat kiszolgáló töltőhely, de ilyenek már nálunk is vannak. A három hely egyikén sem állt kocsi. A másik egy közlekedési tábla. Gondoljuk, azt van hivatva szolgálni, hogy a teherautók GPS-ükre hallgatva ne hajtsanak be. Ilyen táblát már máshol is

láttunk.

Befejeztük látogatásunkat Pöggstall-ban. Vegyesek az élmények. A kiállítás egy csalódás, egészen másra számítottunk, a mi elvárásainkat leginkább az üzletben láttuk viszont. A vár maga érdekes, de egy korhű kiállítással egészen kiváló lehetne. A település főutcája is látványos, de az nagyon kicsi, a többi meg gyakorlatilag semmi.

93

Felültünk motorunkra és indultunk tovább Maria Taferl felé. Egészen alacsony rendű utakat néztünk ki magunknak. A tegnap délután már megtapasztalt vidéki környezetben motoroztunk. Minden út minősége kimondottan jó volt. Az út-jelzőtáblák segítségével könnyen eljutottunk célunkhoz, csak egyszer kellett térképünkhöz fordulni. Maria Taferl tulajdonképpen egy kegyhely. Egy, a Dunához egészen közel fekvő 443 méter magas hegy tetején álló templom és kolostor köré épült a település. Az újabb, családiházas-farmházas településrész befelé, a templomtól északra épült.

A templom előtt tágas tér, szélén kilátóterasszal. Innen hosszú szakaszon látható a Duna és a túlsó part.

Betértünk a templomba. Megint egy túldíszített térben jártunk. Szépek voltak a mennyezeti freskók és a padsorok oldallapjainak faragása.

94

A baloldali (nyugati) harangtoronyba felvezető lépcsőház öt emeletének falain szentképek százai vannak, itt ezek a hívők hálaadó táblái. Van közöttük mindenféle, fénykép, festmény, egyszerűbb és művészibb kialakítású. Témájuk többnyire Szűz Mária valamilyen szokásos ábrázolása, van sok Krisztus ábrázolás és más egyházi motívum. Még Leonardo Utolsó Vacsora képének gobelin változata is.

Elhagyva a templomot láttuk, hogy nyugat felől sötét felhők gyülekeznek és a szél is felerősödött. Tudtuk, hogy ma délutánra vihart és esőt jelzett a

meteorológia, csak kicsit későbbre. Kempingünk csak gyenge öt kilométerre volt, de még kenyeret és joghurtot is kellett vegyünk a holnapi reggelihez. Ezért felgyorsítottuk Maria Taferl-i látogatásunkat. Nem néztük meg a kincstárat és csak egyetlen pillantást vetettünk a ko-lostorépületre. Siettünk motorunkhoz. Még csak úgy sebtében készítettünk pár felvételt a környékről.

Már elég erős szélben ereszkedtünk le a hegyről. Szerencsére itt sem volt erős a forgalom és hamar beértünk Marbach-ba. A szupermarketban elintéztük a vásárlást és irány a kemping.

95

Három órára értünk a lakóautóhoz. Nagyon erős volt a szél és a felhők esőt ígértek. Le sem vetkőztünk, egyből felszereltük a motort. Szerencsére a szél hamar lehűtötte. Mire végeztünk, elkezdett csepegni. Gyorsan lezuhanyoztunk és csak utána foglalkoztunk a vacsorával. Mára hideget választottunk, bent ettük meg. Még a mosogatást is passzoltuk reggelre. Fél hétkor kimentem fizetni. Már csak a naplóírás fért be az esti programba. Amíg Zsóka várta a mű elkészültét, olvasott. Grein, 2017. szeptember 15, péntek, 70. nap Ma megint hűvös reggelre ébredtünk, csak nyolc órakor kezdtük el a napot. Továbbmenés volt, és sok dolgot kellett elpakolni, mert hosszú tartózkodások során sok mindent veszünk elő. Azért tíz órakor nekivágtunk a mindössze gyenge harminc kilométeres utunknak. Rózsiba Grein Hofer áruházát programoztuk be. Nagyon szép vidéken jártunk, a Duna völgye erre talán még a Wachau-nál is szebb. A Hofer-hez egy kilométerrel túl kellett menjünk a kempingen. Mára nemcsak nagybevásárlás volt a programban, - nagyon sok napi használatos dologból kifogytunk, - hanem jó áron (129 euró) kapható volt páramentesítő készülék. Indulásunk előtt Tamáséknak vettem egyet otthon és az első tapasztalatok nagyon jók voltak. Ez kicsit nagyobb teljesítményű, jobban automatizált és ára gyakorlatilag ugyan annyi. Annát tervezzük meglepni vele, szegény évek óta szenved régi parasztházában a nedvességgel. A bevásárlás után visszajöttünk a kempinghez. Ez is a Duna parton van, nagyobb a Marbach-inál és hangulatosabb a Kreims-inél. Gyakorlatilag bent van a városban, a mögöttünk magasodó dombon áll a város fő nevezetessége, a vár. A recepción egy idősebb úr fogadott, aki egész jól beszélt magyarul. Mint mondta, édesanyja a Székelyföldre való. Elég sokat beszélgettünk egy kevert német-magyar nyelven. Már megérkezésünkkor feltűnt a magyar nyelvű felirat, hogy kürtös kalács kapható. A belső bejárat pedig egy székely kapu. A fás területen sokat keresgéltünk olyan helyet, ahol hosszan tudunk napot kapni. Bár nincsenek sokan, ez nem is volt olyan egyszerű feladat. A viszonylag ritka elektromos csatlakozó dobozok is nehezítették a választást. A hely korrekt, az osztrák kempingekben megszokott tisztaság van a vizes helységekben. Ehhez a foglaltsághoz mennyiségük is elegendő, hogy mi van nyáron, az jó kérdés. Minden esetre az ingyenes WI-FI elérhető a kocsiban is. Sebessége majd meglátjuk milyen lesz. Miután harmadik kísérletre letáboroztunk, csináltunk egy délutánt a kocsi körüli tennivalókkal. Első dolgom volt, hogy a páramentesítőt kipakoltam, a kezelési leírást megtanultam és bekapcsoltam próbára a készüléket. Minden funkciót nem

96

volt sem idő, sem alkalom kipróbálni, de az alapvető dolgok mennek, egy gyenge óra alatt szépen gyűlt a víz a tartályban, pedig a gép saját mérője szerint csak 50 % körül volt a páratartalom. Elkészítettük a ma vett padlizsánt és a gyümölcsöket is megmostuk, leszemeztük, illetve megpucolva üvegekben a hűtőbe tettük. A magunkkal hozott marhapörkölthöz Zsóka tésztát főzött ki és uborkasalátát készített hozzá. Hamar megvacsoráztunk, utána leellenőriztük a kocsi keréknyomásait, ha jól emlékszem mióta tavasszal levettem a bakról, jó esetben egyszer tettünk ilyet. Csak egy-két tizedet kellett korrigálni, azt is inkább csak, hogy tegyünk valamit. Mióta pár éve lecseréltük a szelepszárakat merevre, gyakorlatilag nem kell a keréknyomással törődjünk. Mosogatás után gyorsan lezuhanyoztunk és fél hatra még ez a rövid naplóbejegyzés is elkészült. Sajnos az egésznapi napsütés után mostanra befelhősödött. A hőmérséklet még kellemes, 19 fok. Talán egy-két órára még ki tudunk ülni a kocsi elé. Grein, 2017. szeptember 16, szombat, 71. nap Este nem sokáig örülhettünk a kellemes időnek, hamar bezavart a hűvös. Éjjel megkaptuk a beígért enyhe esőt, és reggel, amikor nyolc óra után felkeltünk, még mindig bizonytalan volt a helyzet. Ezért bent reggeliztünk. Reggeli után költözködtünk. Erre idén még úgy sem volt példa, és évente legalább egyszer szoktunk. Az ok, hogy tegnap olyan helyet választottunk, ahol lehető sok napot kapunk, de nem volt elég hely az előtető kieresztéséhez és a saroktelken nagyon kint voltunk a kirakatban. Viszont az időjárás előrejelzést megnézve, a következő héten nem nagyon lesz napsütés, így a fő szempont okafogyott, viszont az enyhe esők idején az előtető hasznos lehet. A költözést gyorsan lebonyolítottuk. Egyetlen izgalomra okot adó körülmény volt, hogy tegnap este a kukába szánt sütőolajos üveget a hátsó kerék mögé tettük le, és elfelejtkeztünk róla. A kocsi tolatáskor természetesen szétzúzta. Szerencsére megvizsgálva a kereket, látszatra és tapintásra nem történt gond, csak az üvegszilánkokat kellett összeszedni. Most figyelhetjük a kereket…

Az izgalom elültével összekészültünk egy gyalogos városnézéshez. Még a kempingből felnéztünk a fölénk magasodó kastélyra. Grein-nel kapcsolatban nem voltak különösebb elvárásaink. Egyik útikönyvünk sem tesz említést róla, csak az ACSI kempingkatalógusban láttuk, hogy van itt kemping. Azért e-lőre tudomást szereztünk a kastélyról és a régi színházról.

97

Kilépve a kempingből a Duna parton indultunk a városközpont felé. Első figyelemre méltó látnivaló a kemping előtt húzódó öbölben lévő kikötő. Ezen a hűvös, borult szombat délelőttön nem volt nagy nyüzsgés. A Duna itt erdővel borított hegyek között folyik. A túloldalon kedves kis település húzódik meg a hegyek lábánál. Sajnos a felhős, borús idő nem kedvezett a fényképezésnek.

Lefelé nézve a folyón, szinte a norvég fjordokat idéző kép fogadott.

Talán kétszáz métert megtéve eljutottunk a városközponthoz. Itt szerencsénkre ma és holnap egy kézműves vásárt tartanak. Az utcákban és leginkább a Főtéren (Stadtplatz) mintegy száz standon lehet vásárolni nagyon

98

színvonalas és igényes termékeket. Már sokszor tettünk említést ilyen vásárokról, standokról, de ez minden eddigit felülmúlt méretében és színvonalában is. Sok üvegműves, keramikus, fafaragó, filccel dolgozó művész jött el, de voltak szappanféléket vagy iparművészeti ruhaneműket áruló standok is szép számmal. Csak jellemzésül: egy nekem való egyszerű sísapkáért 45, egy filcből készült festett női kabátkáért 550 eurót kértek. Általában az mondható, hogy a termékek kétharmada lakásdíszítésre szolgált, vagy ékszer, bizsu volt, míg egyharmadban igényes használati tárgyak, játékok, kerámia étkészletek, ruhák és hasonlók voltak a kínálatban.

Néhány standon a mesterek be is mutatták, hogyan készítik a tárgyakat. Legérdekesebb egy üvegművész volt, aki egy cseresznye méretű csodálatos színes üveggyöngyöt a szemem előtt készített el talán negyed óra alatt. Ha jól emlékszem 22 euróért szerepelt a kínálatban. Sokakkal együtt sokat sétáltunk a standok között csodálva a sok iparművészeti remeket. Meg is állapítottuk, hogy az is az életszínvonal egy mércéje, hogy ilyen „felesleges” tárgyakra van kereslet. Vajon mi el fogunk jutni valaha is idáig? A mi életünkben már biztosan nem. A vásárt járva azért a városra is odafigyeltünk. Meg kell mondani nagyon sok minden tetszett. A Főtér egy gyöngyszem. Bár a standok sokat eltakartak, azért ezt meg lehetett állapítani. Betértünk a plébániatemplomba. Érdekes módon ez elé, a toronnyal érintkezve a tér felé egy kétszintes házat építettek. Azt hittük, a plébánia hivatal, de nem. Maga a templom nagyon sötét, de szép

volt. Tornya alatt egy árkád vezetett át, benne márvány dombormű.

99

A Főtérről is látszik a város fölé magasodó kastély. Több épület is megérdemelte a megörökítést. Vitathatatlanul legértékesebb a régi városháza, melyben a történelmi színház működik már évszázadok óta. Ebbe később be is mentünk. Azért elhatároztuk, ha lesz rá lehetőségünk visszajövünk még körbenézni és fényképezni, ha már lebontották a standokat.

A Főtérről a kastélyhoz indultunk. Rövid sétával elértük az oda vezető meredek, sok lépcsővel tarkított sétautat. Ausztria legrégebbi, több mint ötszáz éves lakókastélya a Szász-Coburg és Gotha hercegi család tulajdona. A családhoz tartozott Albert herceg, Viktória angol királynő férje. Több királyi család tartozik ide, köztük a ma is regnáló angol és belga. A Németországban élő család a kastélyt saját erőből tartja fent. Ritkán, évente egyszer látogat ide. Kívülről teljesen rendben van, de mint a pénztáros hölgytől megtudtuk, bent még sok

100

részen a háborús károk sincsenek helyreállítva. Ennek megfelelően nem túl sokat mutatnak be. Az udvart három szinten árkádos folyosó veszi körbe. Bár a korlátok csak festettek, de egészen közelről is élethűek. A földszinten az egyik bástya alatti boltíves helységben egy régi kocsi áll. Hogy hogyan került oda, az rejtély, mert az ajtón szerintünk nem fért be. Egy másik földszinti terem boltíves mennyezete gyémánt mintázatú stukkóval van borítva. A nem megfelelő megvilágításban fényképezhetetlen.

A harmadik bemutatott földszinti helység a Terrenia terem. Ennek falát és mennyezetét mandula

méretű dunai kavicsokból készített mozaik díszíti. A mennyezeten a hercegi család címere látható. Sajnos a padlón a mozaik erősen megrongálódott, látszatra nem is igyekeztek felújítani. A teremből egy cseppkőbarlangot

101

imitáló beugró nyílik. Az egész minket a nyáron a Lago Maggiore szigetén, Isola Bella-n látottakra emlékeztetett. Az emeletre egy csigalépcső vezet fel. Itt három teremben a Felső-Ausztriai Hajózási kiállítás tekinthető meg. Bemutatnak számos hajómodellt, a tutajoktól és úszómalmoktól a gőzhajók koráig.

Számos hajózási emlék mellett néhány folyószakasz korabeli makettje is látható. Az emeleten már csak két további helység látogatható, a nagy terem és a kápolna. Előbbi egy méretes boltíves helység, falán a család tagjait ábrázoló festményekkel. Ma is használják, valószínűleg koncerteket tartanak benne. Innen nyílik a kápolna. Ennek érdekessége, hogy

egyetlen márvány oltár van benne, és tulajdonképpen a hívőknek sincs hely.

A Nagyterem ablakából szép kilátás nyílt a kemping irányában és a Dunára. Hosszasan időztünk a kastélyban. Rajtunk kívül senki sem volt a termekben, sem teremőr, sem látogató. Távozásunkkor jött egy nagyobb csoport, de nem tudjuk, be mentek-e. Mint a pénztárosnőtől megtudtuk, vezetett csoportos látogatással a második emeleten a

102

család használatában lévő néhány helység is meglátogatható, de ezt előre kell megbeszélni. A bejárattal szemben hatalmas U alakú kétszintes épület áll. Ez a városból is jól látható. Egykoron a kastély gazdasági épülete volt, ma lakások vannak benne. Ez is szépen rendben van tartva.

Mielőtt visszatértünk volna a városba, még kimentünk a kastély alatti mellvédre, hogy vessünk egy pillantást a városra és a kastélyra.

Lejjebb találtunk még egy kilátópontot, ahonnan szabad szemmel jól látszottak a vásár standjai a Főtéren és háttérben a Duna. Leereszkedtünk a sétányon a városba és elmentünk mai utolsó célpontunkhoz a Főtéren álló régi városházához, hogy megnézzük a nevezetes történelmi színházat.

Előtte betértünk egy pékségbe, hogy megvegyük a következő két reggelihez a császárzsömléket. A szükséges hat helyett csak öt volt nekik, de mondták, kisütnek még, ha kell, negyed óra múlva lesz kész. Ez nekünk pontosan megfelelt.

103

A régi városháza épületében már a XVI. század óta rendeznek előadásokat.

A jelenlegi amatőr társulat,- a legrégebbi ilyen Ausztriában, -.1791-re teszi alapítását. Az épület egykoron kereskedőházként is funkcionált és a hátsó részében korábban áruraktárnak szolgáló helységet használták, és használják ma is előadások a céljára. Akkoriban a színház mellett az épületben a városháza is működött. Az egykori tömlöc, ma a kelléktár, a

többi hivatali helységben a városi múzeum kiállítása látogatható. Ez bemutatja a város történetének fontosabb eseményeit, különös hangsúllyal a Dunára és az árvizekre. Kiemelt szerepet kap a városi zenekar.

A kis színházterem mindössze 169 férőhelyes. Van zsöllye, karzat és még páholyok is. Az ülések ma is az eredetiek. Ezeket régebben le lehetett zárni, ezzel a módszerrel biztosították a bérletesek helyét. Érdekesség a teremből közvetlenül nyíló, és csak egy függönnyel elválasztott árnyékszék, melyet az épület alatt húzódó csatornában folyó víz öblített. Nagyon érdekes volt ez a látogatás, maga a patinás épület és benne a színház egy különlegesség.

104

Mire kijöttünk a színházból, enyhén csepergett az eső. Gyorsan elmentünk zsömléinkért, éppen akkor hozták a tepsit az új sütéssel, majd indultunk vissza a kempingbe. Útközben figyeltünk fel egy régi turista-jelzőtáblára. Minden utunkon van egy-két csodálatos hely, melyre véletlenül találunk rá. Most Grein egy ilyen gyöngyszem. Biztos sokat emelt az élmény színvonalán a vásár, de a Főtér és a régi városháza maga is kiérdemeli ezt a minősítést. És akkor nem beszéltünk a kastélyról…

Felgyorsítottuk lépéseinket, de az eső szerencsére nem erősödött, így mondhatni szárazon megúsztuk a mai kalandot. Fél háromra értünk a kocsihoz. Átöltözés után kicsit tettünk-vettünk, majd mivel a mai sütést passzoltuk, Zsóka tésztát főzött ki a tegnapi pörköltmaradékhoz. Hamar megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk és a kocsiba behúzódva, dupla zokniban, termo pulóverben, de fűtés nélkül olvastunk, illetve készítettük a naplót. Már majdnem besötétedett, amikor kopogtak a kocsi ajtaján. Egy magyar házaspár, nevezetesen a Lakókocspark Kft. tulajdonosai köszöntek be és kértek segítséget. Sajnos nem tudtunk segíteni, nincs velünk tartalék kábel, de kellemesen elbeszélgettünk. Végül egy német szomszédjuktól tudtak kapni. A napló kilenc órára elkészült. Még le kell archiváljam az újabb fejezetet. Utána csatlakozom Zsókához az olvasásban.