Kúria

2013.El.II.JGY.1/1/1. szám

A „Közigazgatási bírságok” vizsgálati tárgykörben a Kúrián

felállított joggyakorlat-elemző csoport által készített

Összefoglaló vélemény

melyet

a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja

2014. november 10. napján elfogadott és

a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma

2015. ..napján jóváhagyott.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

2

Tartalomjegyzék

I.fejezet................................................5

Bevezetés................................................5

I.1. A joggyakorlat-elemző csoport és munkájának

ismertetése............................................5

I.2. A vizsgálat tárgya................................6

I.3. A vizsgálat szempontjai...........................7

I.4. A vizsgálat módszere, ideje......................10

II. fejezet.............................................12

Átfogó elemzés..........................................12

II.1. A közigazgatási bírság fogalma és funkciói......12

II.2. A közigazgatási bírságolás alkotmányossági és

európai uniós mércéje.................................15

II.2.A. Az alkotmányossági mérce....................15

II.2.B. Az európai uniós mérce......................19

II.3. Kit és miért szankcionálhat a közigazgatási

hatóság?..............................................22

II.4. A bírság alkalmazása, meghatározása.............26

II.4.1. Az alkalmazás kérdései......................26

II.4.2. A meghatározás kérdései, megállapítás

modelljei...........................................27

II.5. Milyen bírságkiszabási akadályok vannak?........30

II.5.1. Törvényi mentességek........................30

II.5.2. Ket. 94.§ és Kkv.tv. 12/A.§.................31

II.5.3. Elévülés....................................33

II.5.4. Kötelezettségvállalás.......................34

II.6. A hatósági mérlegelés, a hatóság mérlegelési

jogköre, a mérlegelési jogkörben hozott határozatok

bírósági felülvizsgálata, annak szempontjai...........35

II.6.1. Elméleti megközelítés.......................35

II.6.2. Tágabb és szűkebb értelmezés a gyakorlatban: 36

2013.El.II.JGY.1/1/1.

3

II.6.3. A mérlegelési jogkörben hozott határozat

felülvizsgálatának kérdései.........................40

II.7. Megváltoztatható-e a bírságot kiszabó határozat? 44

II.8. A bíróság megváltoztatási jogköre ............46

III.fejezet.............................................48

Részletes elemzések.....................................48

III.1. A közigazgatási bírság az Alkotmánybíróság az

Európai Unió Bírósága és a Törvényszék értelmezésében. 48

I. Az Alkotmánybíróság közigazgatási bírságfogalma. .48

II. A közigazgatási bírság az Európai Unió

intézményeinek gyakorlatában .......................54

III.2. Az Európai Unió Bírósága széleskörű

felülvizsgálati joga..................................64

III.3. A fogyasztóvédelmi bírság......................73

III.4. Hulladékgazdálkodási bírság....................89

III.5. Egyéb környezetvédelmi bírságok...............125

(természetvédelmi, levegővédelmi, zaj- és rezgés,

csatorna-, vízszennyezési bírság)....................125

III.6. Építésügyi bírság.............................157

III.7.A. A közlekedési bírságok......................162

III.7.B. A Közúti közlekedésről szóló 1988. évi I.

törvény (Kkt.)alapján kiszabott közigazgatási bírság

tárgyában hozott közigazgatási határozatok bírósági

felülvizsgálata során felmerült további kérdések.....173

III.8. A közigazgatási bírság arányosságának

megmérettetése az Európai Unió Bírósága előtt........188

III.9. Szerencsejáték bírság.........................199

III.10. A versenyjogi bírság.........................214

III.11. A munkaügyi bírság és központi költségvetésbe

való befizetésre kötelezés...........................241

III.12. A munkavédelmi bírság........................259

2013.El.II.JGY.1/1/1.

4

III.13. Az agrárigazgatási bírságok..................263

III.14. A 2013. évi V. törvénynek a polgári jogi

felelősségre vonatkozó rendelkezései.................284

IV.fejezet.............................................292

Javaslatok.............................................292

2013.El.II.JGY.1/1/1.

5

I.fejezet

Bevezetés

I.1. A joggyakorlat-elemző csoport és munkájának ismertetése

A Kúria Elnöke 2013. január 17. napján kelt utasításában abíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. éviCLXI. törvény (Bszi.) 29-30.§-aiban foglalt rendelkezésekalapján indokoltnak találta megvizsgálni a közigazgatásibírságokkal kapcsolatos joggyakorlatot, ezért dr. KalasTibor, a Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumkollégiumvezetőjének indítványára a közigazgatásiítélkezési tevékenység vizsgálata keretében 2013. évre„Közigazgatási bírságok” vizsgálati tárgykörbenfelállította a munkacsoportot és kijelölte a csoportvezetőjét és tagjait.

A csoport tagjai:A Kúria elnöke által kijelölt tagok:dr. Tóth Kincső (Kúria, Közigazgatási és MunkaügyiKollégium – közigazgatási szakág – tanácselnök,munkacsoport vezetője)dr. Fekete Ildikó (Kúria, Közigazgatási és MunkaügyiKollégium – közigazgatási szakág - bíró)dr. Höcherné dr. Marosi Ildikó (Kúria, Közigazgatási ésMunkaügyi Kollégium – közigazgatási szakág - bíró)dr. Koller Márta (Kúria, Polgári Kollégium - tanácselnök)dr. Márton Gizella (Kúria, Közigazgatási és MunkaügyiKollégium – közigazgatási szakág - bíró)dr. Stark Marianna (Kúria, Közigazgatási és MunkaügyiKollégium – munkaügyi szakág - tanácselnök)

A joggyakorlat-elemző csoport vezetője a Bszi. 29. § (2)bekezdése alapján – figyelemmel a KÜSZ 33. § (2)bekezdésére - a csoport munkájába három, a vizsgáltterületen működő elméleti (és részben gyakorlati)szakembert, illetve három alsóbb fokú bíróságra beosztottbírót vont be a Kúria Elnökének közreműködésével:dr. Nagy Marianna – Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam-

2013.El.II.JGY.1/1/1.

6

és Jogtudományi Kar, dékánhelyettes, egyetemi tanárdr. Patyi András – Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektoradr. Tóth Tihamér – Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- ésÁllamtudományi Kar, egyetemi docensdr. Bögös Fruzsina – Fővárosi Közigazgatási és MunkaügyiBíróság – bíródr. Figula Ildikó – Alföldi Közigazgatási és MunkaügyiRegionális Kollégium kollégiumvezető-helyettese, DebreceniKözigazgatási és Munkaügyi Bíróság elnöke, bíródr. Stefancsik Márta – Közép-magyarországi Közigazgatásiés Munkaügyi Regionális Kollégium kollégiumvezetője,Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elnöke, bíró

Az ülések:A joggyakorlat-elemző csoport 2013. július 10. napjántartotta meg az alakuló ülését, majd 2013. október 28.napján, 2014. február 17. napján, 2014. június 23. napjánés 2014.november 10. napján ülésezett.

Az összefoglaló vélemény tervezetét 2014. november 10.napján tartott záróülésen tárgyalta meg a joggyakorlat-elemző csoport, és szavazás útján döntött annak véglegesszövegváltozatáról.

A joggyakorlat-elemző csoport vezetője az összefoglalóvéleményt a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumánakvezetőjén keresztül a Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumelé terjesztette annak megvitatása és egyetértéskérdésében való döntéshozatal céljából.

A joggyakorlat-elemző csoport munkája során a KúriaÜgyviteli Szabályzatáról szóló 21/2012. számú elnökiutasítás 33.§ (3)-(5) bekezdéseiben, 35.§-ában, valamint44-47. §-aiban meghatározott szabályokat vette figyelembe.

I.2. A vizsgálat tárgya

A Kúria elnöke a 2013. január 17. napján,2013.El.II.JGY.1/1/1. szám alatt a vizsgálat tárgykörét a„Közigazgatási bírságok” címen határozta meg. E vizsgálatitárgykör alatt a közigazgatási anyagi bírságokat kellérteni – amely tárgykör nem azonos a Kkt. szerintiközlekedési szabályszegések miatt alkalmazott bírsággal -,melyből eredően az eljárási bírságok az elemzésnek nemrészei.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

7

A joggyakorlatelemző-csoport tagsági összetételébőleredően és a vizsgálati tárgykör sajátosságait isfigyelembe véve a munkacsoport vizsgálata nem terjedt ki apénzügyi terület ítélkezési gyakorlatának elemzésére(annak egyedisége folytán), feldolgozható anyag hiányábanolyan ágazatokra sem, amelyekben nem volt értékelhetőmennyiségű döntés (mert a jogalap vitatásán túl nemjellemző a bírság összegének érintése – pl. közbeszerzésiügyek – iránymutató: a Fővárosi ÍtélőtáblaKf.27.294/2006/4. és Kf.27.772/2010/4. számú döntése], azítélkezésben kúriai gyakorlat még nem alakult ki (pl.adatvédelmi ügyek).

A munkacsoport nem tekintette feladatának – épp ajoggyakorlat-elemzés célját figyelembe véve – hogy azzal akérdéssel foglalkozzon, vajon helyes-e a közigazgatásbüntetőhatalmának fenntartása, indokolt-e annak másjogágtól (büntető, szabálysértési eljárástól) valóelkülönülése. E kérdés vizsgálatának mellőzése ellenére azegyes vizsgálati anyagok érintőlegesen – a teljességigénye nélkül, de az esetleges szabályozási párhuzamosságbemutatása érdekében - utalnak arra, hogy adott ágazatiszabályok szerint jogellenes magatartásoknak milyen egyébjogkövetkezményei lehetnek, ezek miként viszonyulnakegymáshoz.

I.3. A vizsgálat szempontjai

Az anyagi jogi bírság az egyes ágazati szabályok általkörülhatárolt rendben szabható ki, a közigazgatás„büntetőhatalma” eltérő módon, céllal és mértékbenérvényesül. Ugyanakkor az egyes jogterületek elemzésesorán nemcsak egyedi megállapítások tehetők, hanemegységes elvek és jogértelmezési irányok is felállíthatók.Ezért a vizsgálat a több eseti döntéssel érintett, főbbterületek elemzésére irányult, viszonylag egységeselemzési szempontok (személyi-tárgyi hatály, bírságkiszabásának módja, mérséklés, elengedés, bírság számításmódja, stb.) alapján, majd ebből vonta le a munkacsoport aaz egyedi és az általánosítható megállapításait. Lényegeskérdésként fókuszált a vizsgálat az általános és aspeciális szabályok egymáshoz való viszonyára, azokértelmezésére (pl. a felhívás, figyelmeztetésalkalmazására az első jogsértés esetén, továbbá kis és

2013.El.II.JGY.1/1/1.

8

középvállalkozások bírságolásának értelmezésiproblematikája körében).

Fentieken túlmenően a joggyakorlat-elemző csoport vezetője2013. szeptember elején megkeresést intézett a regionáliskollégiumok vezetőihez, kérve a vizsgálati témakörbetartozó problémák felvetését, ezzel is segítve ajoggyakorlat elemzés irányának meghatározását.

A Közép-magyarországi Közigazgatási és MunkaügyiRegionális Kollégium vezetője a 2013.El.II.C.5-23. számúészrevételében a közigazgatási bírságok kiszabásárajogosult hatóságok eljárására és a szankcióalkalmazásegészére vonatkozó átfogó áttekintésre, a bírságokmérséklési lehetőségeinek elemzésére tett javaslatot (erreadott választ lásd III/4.6.pont alatt). Felmerült ágazatiproblémát nem jelzett. Eseti döntések tükrében felvetette,hogy a tényállás változása milyen kihatással van a bírságtörvényességére fogyasztóvédelmi ügyben,hulladékgazdálkodási ügyben a hulladék mennyiségénekmeghatározása becslés útján mikor lehetséges, éshulladékgazdálkodási ügyben nyilvántartási kötelezettségmegszegése esetén alkalmazott fix összegű bírságmérséklésére van-e törvényi lehetőség (erre adott választlásd III/4. anyagban).

A Dél-dunántúli Közigazgatási és Munkaügyi RegionálisKollégium vezetője 2013.El.II.C.8/21-VI. és2013.El.II.C.8/21-VIII. számú válasziratában egy aSzékesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon10.K.27.131/2013. számon indult közlekedési bírság ügybenfelmerült - azóta az Európai Bíróság előzetesdöntéshozatali eljárásában [C-5/13. számú ügyben]megválaszolt - kérdéssel kapcsolatos problémát vázolt fel(az 1988. évi I. törvény 25/B.§ (1)-(5) bekezdésébenfoglaltak értelmezése), vasúti fuvarozási ügyben aveszprémi és kaposvári bíróságon hozott eltérő döntéseket(1.K.26.922/2013/9. szám, illetve 9.K.20.688/2012/4. és6.K.27.091/2013/5. számú döntés) küldte meg, továbbá egy aKaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon3.K.27.058/2013. számú közlekedési ügyben felmerültilletékességi problémára hívta fel a figyelmet [kapcsolódódöntés: Kk.III.37.135/2013/2. számú végzés ](e kérdéseknem tartoznak a vizsgálati tárgykörhöz).A közlekedési szabályszegések miatt indult közigazgatásihatósági eljárás és a közlekedési szabálysértések miattindult szabálysértési eljárás párhuzamosságának kérdését,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

9

a párhuzamos szabályozás hibáit vizsgáló, dr. Vörös Viktor(a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság titkára)által írt „Szabályszegések kontra szabálysértés” címűmunkaanyagot juttatta el a munkacsoporthoz (ezzelkapcsolatos álláspontot lásd III/7/B. fejezetben).Megküldésre került továbbá a pécsi székhelyű KodifikátorAlapítvány véleménye, mely a Zalaegerszegi Törvényszék7.K.20.905/2009.számú ügyében kezdeményezett normakontrollsorán hozott, 140/2010.(VII.8.) AB határozat tükrében aközigazgatási bírságmérték alkotmányosságával kapcsolatosnézeteket fejti ki.

Az Észak-magyarországi Közigazgatási és MunkaügyiRegionális Kollégium vezetője 2013.El.II.E.03/4. számúválasziratában az 1988. évi I. törvény (Kkt.) 20.§ (4a)bekezdésében, a 42/2011.(VIII.11.) NFM rendelet 6.§ (1)bekezdésében foglalt szabályozás, valamint a 2004. éviCXL. törvény (Ket.) 94.§ (6) bekezdésében foglaltakkapcsán mutatott rá arra, hogy a közigazgatási ügyszakosbírók problémaként jelezték a törvényi (Kkt. és Ket.) ésrendeleti szabályozás kollízióját, a törvényi előírássalszemben a jogorvoslati jog alacsonyabb szintűjogszabályban történő biztosítását, ezzel a bíróságifelülvizsgálat lehetőségét (ezzel kapcsolatos álláspontotlásd III/7/B. fejezetben). Kérdésként vette fel, hogy azadójellegű kötelezettségekkel egy tekintet alá esik-e azadók módjára behajtható bírságok köre (pl. közlekedésibírság) vagy sem, és az ilyen típusú ügyekben miként kellalkalmazni az 1990. évi XCIII. törvény 43.§ (3)bekezdésében foglalt fő és kivételi szabályokat (választlásd. II/7. fejezetben). A munkaügyi és munkavédelmibírságok témakörét érintve indokoltnak tartotta egységesálláspont kialakítását abban a kérdésben, hogy a bíróságokmérsékelhetik-e és milyen feltételek mentén a bírságösszegét vagy csak a határozat hatályon kívül helyezésérőlés új eljárásra kötelezésről dönthetnek, ha a határozatbanmegállapított kötelezettségszegések köre változik(csökken) (probléma általános elemzését lásd II/7.fejezetben, konkrét elemzés és megoldási javaslat III/11.fejezetben).

Az Alföldi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiumvezetője 2013.Rk.II.C.5/IV/1-I. számú válaszában a Kúriaellentétes gyakorlatára hívta fel a figyelmet(Kfv.III.37.198/2012/6. döntésben kifejtett álláspontellentétes a Kfv.II.37.311/2012/7. és aKfv.II.37.157/2012/4. számú döntésekben foglaltakkal – a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

10

Kkt. 21/A.§ (2) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételeesetén miként számítandó a jogvesztő határidő), egyébjogértelmezési problémát nem jelzett (választ lásdIII/7/A. fejezetben).

Az Észak-dunántúli Közigazgatási és Munkaügyi RegionálisKollégium vezetője II.C.5-III/C-87/2013. (IX.30.) számúválasziratában a hulladékgazdálkodási bírság kérdéskörétérintően vetette fel a Kfv.III.37.257/2007/14., valamint aKfv.II.37.519/2010/3. számú eseti döntésben kidolgozottegyes álláspontokkal szembeni bírói aggályokat, ezzelérintve a hulladékgazdálkodási bírság mérséklésének ésmellőzésének kérdéskörét (erre adott választ lásdIII/4.6.pont alatt). Ugyanezen ágazatot érintve utalt azegyenlő bánásmód követelményének hatósági érvényesítésévelkapcsolatos panaszokra, így az észrevétel érintette a kis-és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló2004. évi XXXIV. törvény (Kkvt.) 12/A.§-ában foglaltakeltérő hatósági értelmezését (e körben lásd II/II/5. pontés 2/2013.KJE). A közlekedési bírságok témakörét tekintvea jogvesztő határidő számításával és a hatóság bizonyításikötelezettségének teljesítésével kapcsolatos problémákrautalt (választ lásd III/7/A. pont alatt). Fogyasztóvédelmi– a termék biztonságos forgalmazására vonatkozó kötelezésmegsértése miatt alkalmazott bírság – ügyben felmerült,ellentétes döntéseket küldött meg áttekintésre (nemérintette a vizsgálati tárgykört). Felvetette a bírságmértékének alkotmányossági szempontú vizsgálatánakszükségességét (lásd III/1/A. pont).

A Fővárosi Törvényszéki Közigazgatási és MunkaügyiRegionális Kollégium vezetője 2013.El.II.G.4/4. ügyszámúválaszirata szerint - megkeresésére – a vizsgálatitárgykörben felmerülő problémáról a regionális kollégiumbíráitól nem kapott tájékoztatást.

I.4. A vizsgálat módszere, ideje

A vizsgálat alá vont eseti döntések kigyűjtésére ajoggyakorlatelemző-csoport vezetője és az adott területelemzését végző bíró a Kúria határozatainak adatbázisábólaz egyes ágazatokhoz tartozó, 2008-2013. évben befejezettazon ügyek határozatait válogatta ki, amelyek az ágazatmegjelölésére (pl. verseny%, fogyasztóvédelem%,hulladékgazdálkodás%) és a „bírság%”, a „mérlegelés%”

2013.El.II.JGY.1/1/1.

11

kifejezésre rákeresve eredményt adtak, majd ezeketáttekintette és ellenőrizte, hogy az adott eseti döntéstartalmaz-e a vizsgálati iránynak megfelelő, értékelhető,elemzésre váró megállapításokat.A regionális kollégiumok megkeresésre adott válaszaibanhivatkozott és vizsgálati tárgykörbe tartozó esetidöntéseket is áttekintette a munkacsoport.

A vizsgálat ideje 2008-2013. év, indokolt esetben későbbiidőszakból is található utalás.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

12

II. fejezet

Átfogó elemzés

A joggyakorlat-elemző munkacsoport az alábbi főbbkérdéseket fogalmazta meg:

– a közigazgatási bírság fogalma, funkciói – mi az alkotmányossági és európai uniós mérce– kit és miért szankcionálhat a közigazgatási hatóság– a bírság alkalmazása, megállapítása– a bírság kiszabás akadályai– a mérlegelési jogkör és a bírósági felülvizsgálat

keretei– adójellegű kötelezettség = adók módjára behajtható

követelés ? – a bíróság megváltoztatási jogköre

II.1. A közigazgatási bírság fogalma és funkciói

A mindennapi döntéshozatal során a jogalkalmazót számosesetben foglalkoztatja egy jogintézmény fogalmának,lényegének meghatározása. Ezért a munkacsoport fontosnaktartotta, hogy kiindulásként áttekintse mi is mondható ela közigazgatási jogi szankcióról, ezen belül aközigazgatási anyagi jogi bírságról. Jogtörténeti álláspontot idézve, Szatmári Lajos a bírságotjogellenes, a társadalomra veszélyes és általában vétkesmagatartásért az állam részére történő pénzfizetésként(szankcióként) azonosította, amelynek összegemeghatározott (a büntetőjogi pénzbüntetésnél alacsonyabb)értékhatárok között mozog, és amelyet elsősorbanállamigazgatási szervek jogosultak kiszabni1.

Nagy Marianna – Madarász Tibor szankciófogalmánakfelhasználásával – azokat az aktusokat tekintiközigazgatási jogi szankciónak, amelyek konjunktívan

1(Nagy Marianna: Az államigazgatási jogi szankció elmélettörténetéről,Jogtudományi Közlöny 1999. december, 524. oldal)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

13

megfelelnek azon követelményeknek, miszerint jogellenesmagatartásra reagálnak, kikényszeríthetők,szankcióalkalmazásra feljogosított szervek és megfelelőeljárásban alkalmazzák őket2.

Gajduschek György több szerző álláspontját összegezverögzíti, hogy a bírság a közigazgatási jogi szankciók egyfajtája, egy pénzbeni szankció. A bírság valamennyiközigazgatási szankció közül a leggyakrabban,legáltalánosabban alkalmazott szankció, ugyanakkor alegsajátosabban közigazgatási szankció3.

Az Alkotmánybíróság 309/B/2007.AB határozata szerint abírság „közigazgatási jogi szankció”, [....] ajogsértésért való felelősség érvényesítésének módja.

A joggyakorlat-elemző csoport is egyetértett abban, hogy aközigazgatási jogi szankció funkciójának egzaktmeghatározása elengedhetetlen a megfelelő szabályozás, dea helyes jogalkalmazás kialakításához.Van olyan nézet, amely szerint a szankcionálási gyakorlatelsődlegesen felelősségi elemként kezeli a szankciót,azaz a jogsértő tudatát honorálja a szankcióval. Amíg aszabálysértés dominált a közigazgatási szankciók között,elfogadható volt a felelősségi elem elsődlegessége aszankcionálásban, azonban az objektív alapú szankciókmegjelenésével a helyzet megváltozott. Az objektív alapúszankciók önálló közigazgatási szankcióknak minősülnek,melyek olyan területeken jöttek létre, ahol nem afelelősségre vonás, hanem a jogsértés megszüntetése, azokozott kár közvetlen vagy közvetett reparációja dominál.Az elmélet ezt a szankciók - a felelősségi elemfenntartása melletti - funkcióváltozásának tekinti.Lényegét abban határozza meg, hogy már nem a magatartásértvaló felelősség vállalása, hanem az a cél, hogy a jogsértőfelelősségére tekintet nélkül kikényszerítse aközigazgatási jogban foglalt kötelezettség teljesítését.Ezért a szankciót a jogi szabályozás olyan eleménektekinti, amely szükség esetén elegendő ahhoz, hogy a joginorma címzettje a megkívánt magatartást tanúsítsa4.

2(Nagy Marianna: A közigazgatási jogi szankciórendszer néhány elméletiés gyakorlati problémája, Magyar Közigazgatás 1996/1. szám, 2.oldal)3(Gajduschek György A közigazgatási bírságolás modellezése c.tanulmányában Jogtudományi Közlöny, 2007. december, 548.oldal)4(Nagy Mariann: A közigazgatási jogi szankciórendszer néhány elméletiés gyakorlati problémája, Magyar Közigazgatás 1996/1. szám, 2-3.oldal)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

14

A joggyakorlat-elemző munkacsoport álláspontja szerint abírság funkciójának meghatározása a gyakorlat számára iskiemelt jelentőségű, mert ha az a szabályozásbólmegállapítható, akkor annak alkalmazása során a funkciómegtartása mellett kell a jogsértés jogkövetkezményétalkalmazni.

A szankciókat több csoportba oszthatjuk funkciójukszerint:-jogérvényesítő,-speciális és generális prevencióra vagy-kártérítésre vagy költségkompenzációra szolgáló,-represszív

Állítható, hogy egyfunkciójú bírság nincs, a funkciókegymásra épülnek. Példaként említhető a jogérvényesítő ésrepresszív funkció keveredésére a reklám- vagyversenyfelügyeleti bírság esetében. A funkciókelsődlegessége, és nem kizárólagossága a jellemző.Elsődlegesen jogérvényesítő funkciójúak pl. ahulladékgazdálkodási bírságok közül azok, amelyeket azadatszolgáltatás, a nyilvántartási kötelezettségteljesítésének elmulasztása miatt szab ki a hatóság. Ezenszankcionálás célja, hogy a jogszabályban írtkötelezettség teljesítésére ösztökéljen, akár a mulasztássúlyával kevésbé arányban álló fix összegű bírságalkalmazásával, mivel az adatszolgáltatásnak, vagy anyilvántartás napra kész vezetésének, áttekinthetőségének,követhetőségének kiemelkedő szerepe van az egyébhulladékgazdálkodási kötelezettségek elvégzése,ellenőrizhetősége tekintetében.A generális prevenció érvényesüléséhez alapvetően azszükséges, hogy kellő nyilvánosságot kapjon abüntetésalkalmazás, továbbá az alkalmazott szankcióelrettentő erővel bírjon (pl. ezért teszi közé aversenyhatóság, a közbeszerzési döntőbizottság, vagy azadatvédelmi hatóság is a honlapján a határozatait).A speciális, az egyénre ható visszatartó erő azalkalmazott szankció helyes megválasztásától függ. Ittkell megjegyezni, hogy a prevenció esélyei nagyban függneka szankcionált szabály társadalmi legitimitásától, így agyakorlati tapasztalatok alapján pl. a környezetvédelmivagy versenyjogi bírságok esetén széleskörű elfogadásróllehet beszélni, míg az építésügyi bírság esetén nem.A kártérítési, vagy a költségkompenzáció funkció nyilvánul

2013.El.II.JGY.1/1/1.

15

meg pl. a csatornabírságnál, mivel a bírság jelentőshányadát a szennyezést végső soron elhárító szolgáltató,vagy pl. környezetvédelmi ügyekben ahol a bírság 30%-a átaz érintett önkormányzat kapja meg.A represszív hatás az egyik legdominánsabb bírságfunkció.A megtorló jelleg elsődlegessége pl. a versenyjogibírságnál annak rendkívül magas összege tükrében nehezenvitatható, de a közlekedési bírságok esetében is hasonlóálláspont alakítható ki, különösen, hogy ott túlnyomórészt természetes személyek a bírság alanyai, a felelősségobjektív, az egyes közlekedési szabályszegések esetén azüzembentartó az elsődlegesen szankcionálandó.

Megállapítható a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálataalapján, hogy a mai szabályozásból kevésbé, vagy szintesoha sem tűnik ki a szankcióalkalmazás célja, mely ajogalkotói akarat érvényre juttatását elnehezíti,ugyanakkor a hatósági jogalkalmazás tükrében a bírságolásegyre inkább a represszió irányába tolódik, különösen, haa bírságtételek jelentős emelkedését és az objektívfelelősség erősödését nézzük.

II.2. A közigazgatási bírságolás alkotmányossági és európai uniós

mércéje

A fent kifejtettek alapján kijelenthető, hogy aközigazgatási anyagi jogi bírság jogi jellegét tekintveegy büntetés. A közigazgatási bírságolás alkotmányosságiszempontból elfogadhatatlan lehet akkor, ha aggályos,alkotmányossági követelményeket sértő jogi szabályozásonalapul, és akkor is, ha a közigazgatás működése felettibírósági kontroll megmarad a formalitás talaján.

II.2.A. Az alkotmányossági mérce

II.2.A.1. A jogalkotásra vonatkozó követelmények

-Az Alkotmánybíróság 38/2012.(XI.14.) AB határozatábankimondta, hogy a közigazgatási bírsággal szankcionálhatójogsértést törvény állapíthat meg, mert jogellenesmagatartás jogkövetkezményeként büntetés, szankció

2013.El.II.JGY.1/1/1.

16

megállapítása, amely állami kényszer alkalmazására adlehetőséget – főszabályként - nem tartozik a helyiközügyek körébe. Ugyanebben a döntésben mutatott rá arra,hogy mindezen jogállami/jogbiztonsági kritériumok melletta közigazgatási felelősséget és az ahhoz kapcsolódórepresszív szankciót megállapító jogszabályi rendelkezésekanyagi jogi garanciaként kell megjelöljék a hatályuk alátartozó személyi kört (természetes személyek,szervezetek). E mellett egyértelművé kell tegyék, hogy aszankció statuálása objektív vagy szubjektív felelősségenalapul. Mindemellett a közigazgatás jog alá rendeltműködésének az a közigazgatási bírság felel meg, amelynekegyértelműen kitűnik a mértéke (legalább annak felsőhatára) és a magatartás súlyához igazodó differenciáláskötelezettsége. Végül mivel a felelősség lényege akimentés lehetősége és mikéntje, ezért a szabályozásbólanyagi jogi garanciaként ki kell tűnnie a felelősségetkizáró, a kimentést biztosító szabályoknak.(lsd. III/1/A.alatti anyag 2.3. pont).

-A 309/B/2007.AB határozatban – építésügyi bírság kapcsán– kifejtésre került, hogy a bírság „közigazgatási jogiszankció”, a jogsértő magatartás, az engedély nélkül,illetőleg az engedélytől eltérő építkezés szankciója, ajogsértésért való felelősség érvényesítésének módja. AzAlkotmány nem tartalmaz [megjegyzés: az Alaptörvény sem]rendelkezéseket a közigazgatási jogi szankcióravonatkozóan. A jogalkotó széles mérlegelési jogkörrelrendelkezik a szankció alkalmazási feltételeinek,mértékének szabályozása során. A jogalkotó döntésiszabadságának csak az Alkotmány rendelkezései szabnakkorlátot5.

-Lényeges, hogy az Alkotmánybíróság a jogalkotószabályozási szabadságát ismeri el a 772/B/1990/5. ABhatározatában, amikor kimondja, hogy az Alkotmánybíróságnem vizsgálja a jogszabályok célszerűségének,hatékonyságának és igazságosságának kérdését, [...] ajogszabályban meghatározott fizetési kötelezettségmértékével az Alkotmánybíróság csak akkor foglalkozik, haaz kirívóan, ésszerű határokon túlmutatóan magas6.

Az Alkotmánybíróság átfogó, a közigazgatási anyagi jogibírság egészét érintő állásfoglalást nem fogalmazott meg,egyes határozatai azonban alkalmasak arra, hogy kijelöljék

5(kiemelés: Kodifikátor Alapítvány anyaga 3.4.a. pont)6(kiemelés Kodifikátor Alapítvány véleménye 3.2. pont)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

17

a változatos jogi szabályozás főbb alkotmányosságikövetelményeit.

A joggyakorlat-elemző csoport munkaanyaga alapjánkijelenthető, hogy a jogalkotó a közigazgatásbüntetőhatalmának szabályozása körében nagy mozgástérrelrendelkezik, hiszen maga határozza meg, hogy mit tekintjogsértő magatartásnak (és mit von ki a jogkövetkezményekalól – lsd. versenyjog), mely személyi körre terjeszti kia törvény hatályát, milyen jogkövetkezmények (azok önállóvagy együttes) alkalmazását teszi lehetővé, milyenfelelősségi formát választ (egyre jellemzőbb az objektívfelelősség), milyen mentesülési lehetőségeket éskedvezményeket biztosít, továbbá a bírság megállapításátszűkebb vagy tágabb hatósági mozgástérben engedi.Van olyan jogsértő magatartás, amely-tételes összegű bírsággal (pl. a megengedett legnagyobbsebességre vonatkozó előírások megsértése,hulladékgazdálkodás körébe eső nyilvántartási,adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása),-van amely számított összegű bírsággal és-van olyan, amely összeghatáron belül a hatóság szabadmérlegelése alapján megállapított összegű szankcióval (pl.versenyjogi bírság, fogyasztóvédelmi bírság) sújtható, detalálunk példát-a vegyes rendszerre, illetve azonos ágazaton belülkülönböző típusú bírságszámítási módokra is (pl.agrárigazgatás).A változatosság azt is eredményezi, hogy egységes ésminden területre használható elemzés nem adható, azonban ahasonló módon rendezett jogviszonyok esetében az elvekátvehetők, hasznosíthatók.Az Alkotmánybíróság gyakorlatában válaszokat találunk azarányosság [772/B/1990/5., 1006/B/2001., 309/B/2007. ABhat.], a kellő differenciálás kérdéseire [33/2002.(VII.4.)AB hat.], de arra is, hogy a „bírságplafon” hiánya[1133/B/1998. AB hat.], illetve a tízszeres szorzóalkalmazása [309/B/2007.AB hat.] okoz-ealkotmányellenességet. E döntésekből levonhatókövetkeztetésként, hogy ha a szankciórendszer normatívszinten differenciált, és lehetővé teszi a jogalkalmazónaka jogsértés súlyához és következményeihez igazodó, arányosjoghátrány alkalmazását, az elérni kívánt célhoz képest abírság összege nem szélsőségesen nagy, akkor azalkotmányosnak minősíthető, és még az sem teszi aggályossáa szabályozást, ha a büntetés mértéke nem igazodik akötelezett vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz [540/D/2005.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

18

AB hat.].Építésügyi bírság szabályozásának alkotmányosságátvizsgálta az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz és ajogorvoslathoz való jog függvényében és kimondta, hogy atulajdonhoz való jog az állam közhatalmi beavatkozásávalszemben védi a tulajdonost, de nem biztosít védelmet ajogszerűtlen, közérdeket veszélyeztető magatartásjogkövetkezményeiért viselendő felelősség alól[498/D/2000. AB hat.].

II.2.A.2. A bírósági felülvizsgálattal szembenikövetelmények

A közigazgatás „büntetőhatalma” alá került személy jogosigénye, hogy a szankció alkalmazására fair eljáráskeretében, törvényes módon kerüljön sor és hatékonyjogorvoslat álljon rendelkezésére jogai védelmében.A közigazgatás működésének törvényességi ellenőrzésétbiztosítja a közigazgatási határozatok bíróságifelülvizsgálata, mely nem általános törvényességiellenőrzést, hanem egy, a felperes kereseti kérelme általbehatárolt bírósági kontrollt jelent.E körben releváns, hogy az Alkotmánybíróság szerintnemcsak azok a jogszabályok ellentétesek az Alkotmánnyal,amelyek kizárják vagy korlátozzák a bíróságifelülvizsgálatot, hanem azok is, amelyek olyan kevés terethagynak a közigazgatási mérlegeléssel szemben, hogy az ügya megfelelő alkotmányos garanciák közötti érdemi„elbírálásáról” nem beszélhetünk. E jogi szabályozástolyannak tekinti, mint amely az igazgatásnak korlátlanmérlegelési jogot adván semmilyen jogszerűségi mércét nemtartalmaz a bírói döntés számára [9/1997.(VII.1.) ABhat.].Kérdés, hogy a jogi szabályozással szemben felállítottkövetelményen túl a bírósági felülvizsgálat milyen formájafelel meg az alkotmányossági követelményeknek.A közigazgatási bíráskodás törvényi szintű szabályainakmegalkotását kikényszerítő 32/1990.(XII.22.) AB határozatmellett alapvető jelentőségű a közigazgatási bíráskodástartalmi kérdéseivel is foglalkozó 39/1997.(VII.1.) ABhatározat. Nyomatékkal mutatott rá az Alkotmánybíróság,hogy „az eljárási garanciák teljesedéséhez önmagában abírói út megléte nem elegendő; az Alkotmány általmegkövetelt hatékony jogvédelem megléte attól függ, hogy abíróság mit vizsgálhat felül”. A közigazgatási határozatokfelülvizsgálatára korlátozott közigazgatási bíráskodásalkotmányossági alapkövetelményének minősítette azt, hogy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

19

“(…) a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeketaz Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározottfeltételeknek megfelelően érdemben elbírálhassa. Aközigazgatási döntési jogkört meghatározó szabálynakmegfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amelyalapján a döntés jogszerűségét a bíróságfelülvizsgálhatja.” Az Alkotmány 50. §-ára és 57. § (1)bekezdésére alapított értelmezésben az Alkotmánybíróságalkotmányos követelményként állapította meg azt, hogy aközigazgatási hatósági határozat bírósági felülvizsgálatanem korlátozódhat a formális jogszerűségifelülvizsgálatra: a bíróság eltérhet a közigazgatási szerváltal megállapított ténybeli alapoktól és annakmérlegelésétől is. A bírói felülvizsgálat tehát érdemi. Aszabályozás szintjén sem zárható ki az, hogy a bíróság aformális jogszerűség mellett érdemi, tartalmi kontroll alávonja a hatósági határozat egészét, illetvealkotmányellenességre vezet az a szabályozás is, amely aközigazgatásnak korlátlan mérlegelést (diszkrecionálisjogkör) engedve jogszerűségi mérce hiányában hiúsítja megaz érdemi bírói felülvizsgálatot (részletesen lsd. III.fejezet 1/I. anyag).

II.2.B. Az európai uniós mérce

(E pont hivatkozásait részletesen lsd. III.fejezet 1. és2. elemzésben)

Nemcsak az Alkotmánybíróság, de az Európai Unióintézményeinek [Európai Bizottság (Bizottság), EurópaiUnió Bírósága (Bíróság) és a Törvényszék] gyakorlata ismeghatározó a magyar bírságszankció szabályozása,alkalmazása és a bírósági felülvizsgálat terjedelmeszempontjából, a megtett megállapítások azonos belső jogiszabályozás mellett átvehetők és orientálóak.

Az európai gyakorlat iránymutatásai alapvetően aversenyjog területén kerültek kidolgozásra, így ajelentősebb elvi tételek ezen eseti döntéseken keresztülmutathatóak be.

A Telefonica ügy rámutatott arra, hogy az uniós bírósághatásköreinek gyakorlása során köteles megvizsgálnivalamennyi, a jogsértés törvényessége körében hivatkozottténybeli és jogi érvet, azonban a bíróság a felperes

2013.El.II.JGY.1/1/1.

20

kereseti kérelmei alapján végzi a felülvizsgálatot, nempedig tabula rasa alapon dönt.

Ez a hazai jogi szabályozással teljesen azonos, a keresetikérelemhez kötöttség és a keresetről való teljes körűdöntés követelménye eljárási alapelv [Pp. 213.§ és 215.§].A Lizin kartell ügyben rögzítésre került, hogy a bíróságmérlegelési köre a bírság felülvizsgálata terén igenszéles körű: akár azt is magában foglalja, hogy abizottsági határozat teljes egészében való fenntartásamellett változtassa meg a bírság összegét.

A joggyakorlat-elemző csoport e kérdést vizsgáló önállóanyaga összegzően azt a megállapítást teszi, hogy aTörvényszék és a Bíróság ugyan a teljes felülvizsgálatrakiterjedő jogkörrel rendelkezik, azonban azzal az elmúltidőszakban nem élt, csak a kifejezetten jogsértőbizottsági határozatokat semmisítik meg, illetveváltoztatják meg, a bírságösszeg felülmérlegelése csakkorlátozott körben valósul meg. A magyar alkotmányosságikövetelmények a bírósági felülvizsgálat teljességérevonatkozó európai uniós szabályozással a fentiekbenbemutatottak szerint összhangban állnak.

A versenyjogi területen kialakult gyakorlat - a hazaijogalkalmazási problémákhoz hasonlóan – kiemeltenfoglalkozik azzal, hogy a Bizottságnak milyenkövetelményeket kell figyelembe vennie a bírságalkalmazássorán (elsődleges és másodlagos jogforrások mellett mi akiadott iránymutatásának szerepe), milyen körülményekértékelését és miként kell elvégeznie (enyhítő éssúlyosító körülmények, indokolási kötelezettség), továbbámilyen elveknek kell megfelelnie a hatósági döntésnek atörvényesség jegyében. E kérdésekben való állásfoglalás aversenyjogon kívüli jogalkalmazás számára ishasznosítható.

Versenyjog területén a bírság felülvizsgálatának szokásosjogelveiként fogalmazható meg a Bíróság gyakorlatában abizalomvédelem (jogos várakozás), a jogbiztonság, azegyenlő bánásmód, a visszaható hatály tilalmának és azarányosság elve.A jogos várakozás elve körében adott bírósági válaszokteret engednek a bírságolási gyakorlat változtatásának, ajogalkalmazási gyakorlat szigorodásának, kizárják asematikus – korábban így volt, most is így lesz –eljárást. A jogbiztonság elve körében - Telefonica ügyben

2013.El.II.JGY.1/1/1.

21

– arra mutatott rá a Bíróság, hogy az a körülmény, hogykorábbi döntésében a jogsértés viszonylagos újszerűségemiatt nem szabott ki bírságot, nem ad mentességetugyanolyan jellegű jégsértéseket később elkövetővállalkozásoknak. Ezek az álláspontok a magyarjoggyakorlatban fellelhetőek, aggály nélkül átvehetőek.Az egyenlő bánásmód követelménye, a hátrányosmegkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy azösszehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, ésa különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsakez a bánásmód objektíve nem igazolt [T-59/02.] E körbenérdemes hivatkozni arra is, hogy a Bíróság emlékeztetettarra, hogy a más ügyekben hozott határozatoknak, az abbanfoglalt bírságösszegnek és bírságolási módszernek csupánjelzésértéke van, mivel az értékelésre kerülő egyedikörülmények összességének teljes azonossága szinte kizárt.Ezen elv azt sem akadályozza, hogy a korábbi bizottságigyakorlattól eltérően magasabb összegű bírságszintekkerüljenek meghatározásra, ha az az uniós versenypolitikavégrehajtásának érdekében szükséges[T-336/07.].Az arányosság elve a Bíróság értelmezése szerint – bírságkiszabáshoz kapcsolódóan – azt jelenti, hogy aBizottságnak a jogsértés súlyának értékelése soránfigyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia abírság összegét, és e tényezőket egységes és objektívenigazolható módon kell alkalmaznia [T-43/02.], a bírságnakarányosnak kell lennie a jogsértés súlyával és az elkövetővállalkozás méretével egyaránt [T-77/92.]. Az arányosságkérdése a korábbi bizottsági döntések tükrében nemítélhető meg [Telefonica ügy] (Ehhez hasonló értelmezéstlásd. III fejezet 2. és 10. elemzésben)A közigazgatási bírság arányosságának megmérettetésérekerült sor a Bíróság előtt C-210/10. számú előzetesdöntéshozatali eljárásban (részletesen lsd. IIII. fejezet8. elemzés). Alaptételként mondta ki a Bíróság aközlekedési ügyben alkalmazandó átalány összegű bírsággalkapcsolatban, hogy a szankciók nem léphetik túl azt amértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgójogszabály által jogszerűen elérni kívánt célmegvalósításához, hogy amikor több alkalmas intézkedésközül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kelligénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnektúlzottak az elérni kívánt célhoz (ezen tételekmegegyeznek az alkotmánybírósági válaszokkal - lásd fenn).Nem sérti az arányosság követelményét a közérdek általigazolt kiemelkedő cél folytán az objektív felelősségirendszer, az azonban igen, ha a szankciórendszer túllépi a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

22

közérdekű cél által igazolható mértéket.

Visszatérő felperesi szándék – leginkább fogyasztóvédelmiés versenyügyekben –, hogy a hatósági bírságszámítást –mely egy rendkívül szabad mérlegelést jelent – erősbírósági kontroll alá vonja, azt egyben az egyes“tételeket” (alapösszeget és szorzószámokat) tartalmazómatematikai műveletté egyszerűsítse, ezáltal a mérlegelésifolyamatot pontosan mérhetővé és könnyedén változtathatószámítássá tegye. E körben fontos kérdés, hogy a bírságösszegének mérlegelési jogkörben való meghatározása soránelfogadható-e egy kiindulási alap, amelyet növelni,csökkenteni lehet. A versenyjogi (de akár afogyasztóvédelmi bírságra vonatkozó) elemzés alapján islátható, hogy a magyar szabályozás és ítélkezési gyakorlata szabad mérlegelést biztosító jogszabályi előírásokmellett nem ismeri el, hogy bármely tétel [pl.reklámköltség, az előző év nettó árbevételének 10%-osértéke (bírságplafon), a jogsértéssel érintett árukértéke] bírságalap legyen, abból ki-, vagyvisszaszámítható legyen a bírság végső összege. Amérlegelési folyamatot nem azonosítja egy matematikaiművelettel.Ugyanakkor a Bizottság iránymutatásai korábban és most isalapösszeg megállapítását írják elő, amelyet a feltártenyhítő és súlyosító körülmények figyelembevételévelemelnek vagy csökkentenek (lsd. III/1. számú anyag II/1.2,II/1.3. pont), lényegében ezzel számított összeggé teszika bírságot. Ez nyilvánvalóan felveti a kérdést, hogy ajövőben vajon utat tör-e magának egy hasonló nézet amagyar közigazgatási bíráskodásban is. E kérdés azért isidőszerű, mert a versenyhatóság 1/2012. számú - jelenlegis hatályos - bírságközleményének II/9. pontja akkéntfogalmaz, hogy a 3. pontban meghatározott magatartásokmiatti ügyekben kiszabott érdemi bírság meghatározásatöbblépcsős eljárás: a GVH először egy, a jogsértővállalkozás által az érintett piacon elért forgalomból,illetve vállalkozások társulása által a tagoktevékenységével kapcsolatosan elkövetett jogsértés eseténa tagok érintett piaci forgalmának összegéből (relevánsforgalom) kiinduló alapösszeget határoz meg, amelyettovábbi szempontok figyelembevételével több lépésbenmódosíthat.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

23

II.3. Kit és miért szankcionálhat a közigazgatási hatóság?

A joggyakorlat-elemző munkacsoport által készített anyagokaz egyes ágazati szabályok személyi és tárgyi hatályát iskülön-külön feldolgozták.Van olyan jogelméleti álláspont, mely szerint a bírságszemélyi hatálya alapvetően meghatározza az adott szankcióműködőképességét és hatékonyságát7.

Ennek ellenére ritka a pontos személyi kör meghatározásaés a személyi körre szabott követelményrendszerfelállítása.

Más nézet szerint a közigazgatási szankciók gyakorlatiproblémája a szankciók szabályozási technikájából ered,ugyanis jellemző a közigazgatási jogra a kazuisztikus-szabályozás, illetve a kerettényállások, a sorozatos utalónormák alkalmazása, valamint a hipotézis-diszpozíció-szankció elválása8.

Fentiek miatt is kiemelt jelentőséggel bír a normaszemélyi hatályának kérdése, hiszen alapelvi rendelkezések(jogbiztonság, jogállamiság elve) tükrében a jogalanyoknaktisztában kell lenniük azzal, mely jogszabályrendelkezései vonatkoznak rájuk, mivel a jog nem tudásanem mentesít9. Az egyértelmű szabályozás a norma ismeretét,a címzettek követési hajlandóságát és a jogsértés miattimarasztalás társadalmi elfogadottságát növeli.

A személyi körnek nemcsak az érintettek, hanem ajogalkotó, a jogalkalmazók (hatóság és bíróság)szemszögéből is jelentősége van.A jogalkotó pl. a szankció funkciójának megválasztásakor,az elmarasztalt személy tudati jellemzőinek értékelésekor,a szankciók közötti választás lehetőségeinekbiztosításakor, az egyes szankciók mértékének

7(Nagy Marianna: A „káosz-elmélet” alkalmazása a közigazgatásijogtudományban, avagy kísérlet anyagi jogi bírságok jellemzésére,Magyar Közigazgatás 1997. december, 714.oldal)8(Géczi Kinga: A közigazgatás büntetőhatalmának dilemmái különöstekintettel a szankció alanyának kérdéskörére, Glossa Iuridica 1. évf.1. szám, 43.oldal)9(Géczi Kinga: A közigazgatás büntetőhatalmának dilemmái különöstekintettel a szankció alanyának kérdéskörére, Glossa Iuridica 1. évf.1. szám, 43-44.oldal)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

24

meghatározásakor, a hatósági mozgástér biztosításakor, aszempontrendszer kidolgozásakor veszi/veheti figyelembe,hogy ki a törvény hatálya alá tartozó személy.A jogalkalmazóknak pedig a jogsértés megállapításátkövetően – a jogalkotó által biztosított keretek között ésszempontoknak megfelelően – a szankció alkalmazásakor kellaz egyedi ügyben értékelnie a személyi körülményeket (pl.tudati elem, gazdasági-vagyoni helyzet, jogsértéselkövetésekor betöltött szerep), épp azért, hogy aleghatékonyabb eszközzel éljen.

Az elemzések alapján jól látható, hogy a leggyakoribbszabályozási technika, hogy a bírság címzettje bárkilehet, aki „a jogsértést elkövette”. A bárki azt isjelenti, hogy természetes személyek és szervezetek (jogiszemélyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek)lehetnek az alanyok. Egyes esetekben evidens, hogy kilehet a marasztalt (pl. engedély nélküli hulladékkezeléstvégző személy-mely lehet ugyan természetes személy, egyénivállalkozó, gazdasági társaság, de önkormányzat, egyébköltségvetési szerv is), más esetekben több címzettközött lehet – különböző okokból, módon, feltételekmellett – választani (pl. közúti áruszállítás szabályainakmegsértése esetén vagy a szállító, vagy a járművezető;közúti közlekedés egyes szabályainak megsértése eseténvagy a gépjármű üzembentartója vagy a gépjárművethasználatra átvevő személy). A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint egyesbírságtípusok esetén indokolt volna, ha a jogalkotófigyelemmel lenne arra, hogy a jogsértést természetesszemély vagy szervezet követi el, mert ebben az esetbeneltérő szempontok szerint kellene értékelni a magatartástárgyi súlyát, és figyelembe kellene venni azt, hogy más-más eszközök alkalmasak arra, hogy a jogalanyokat rábírjákjogkövetésre.Bár az elemzés tárgya a közigazgatási bírság témaköre, nemlehet figyelmen kívül hagyni, hogy a jogi személyekesetében nem biztos, hogy a pénzbeli szankció (bírság) alegalkalmasabb eszköz a jogkövető magatartáskikényszerítésére. Pl. egy nagy forgalommal bíró üzletidőleges bezárása, jelentős forgalmat, bevételt biztosítótermékek forgalmazásának vagy meghatározotttevékenység(ek) végzésének megtiltása az üzletfelek,vásárlók számára is jól látható, érzékelhető, ezáltalnemcsak anyagi, de erkölcsi (a hosszú évek alattfelépített elismertségben, jó hírnévben, bizalomban

2013.El.II.JGY.1/1/1.

25

jelentkező) veszteséget jelentő jogkövetkezmény, amelysokkal nagyobb visszatartó erővel bírhat, mint egy közepesvagy akár jelentősebb mértékű bírság. A természetesszemélyek esetében pedig a fizetési kötelezettség előírásatekinthető az egyik leghatásosabb eszköznek.Megjegyzendő, hogy a keretszabályok, az ágazati normákáltalában nem tesznek különbségek a bírságkiszabásakorértékelendő körülmények között a tekintetben, hogytermészetes személy vagy szervezet a marasztalt. Azobjektív bírságok elterjedése oda vezet, hogy aszubjektum, a tudat kiiktatódik az értékelésből, holott azegyéni körülmények és motiváció szerepét nem lehetnelebecsülni (általánosságban, a hétköznapi ember számáranem esik azonos értékelés alá, hogy az adott személytudatosan szegte meg a jogi normát, vagy gondatlanságaidézte elő ugyanezt). Az is elgondolkodtató a jelenlegiszabályozás tükrében, hogy a természetes személyekesetében sem az életkornak, sem a belátási képességnek,sem a személyi, családi körülményeknek nem lehetmeghatározó szerepe, holott egy pénzbeli szankció (de mégegyéb kötelezés, pl. üzletbezárás) egyéni hatását eszemélyi kör tekintetében enélkül nem lehet teljes körűenmegítélni.A szervezetek esetében ugyanúgy érdekes és külön elemzéstigénylő kérdés lehetne, hogy a szervezet jogsértéséért kivállalja a felelősséget. El lehet-e választani a jogiszemély magatartását, a felelős döntést meghozó vezetőtisztségviselők, a management magatartásától,felelősségétől, nem hatékonyabb-e a döntésben résztvevőegyes személyekkel szemben alkalmazott szankció, az egyénifelelősség hangsúlyozása (lsd. szerencsejáték bírságszabályozása: szervezet vezetője, vezető tisztségviselőjebírságolható). Az önállóan működő belső szervezeti egységjogsértéséért az egész szervezetnek kell-e helytállnia?(lsd. III. fejezet 10. elemzés). Vajon enyhébben ítélhetőmeg egy jogsértés, ha a vállalkozásnak van belső,compliance ellenőrzése, amellyel épp a működéstörvényességének minél nagyobb hatékonyságát célozza meg,vagy ilyen rendszer felállítására nem is törekszik.Marasztalható-e egy önkormányzat (állami szerv) akkor is,ha más esetben ő maga (vagy szerve) jár el hatóságként? (atulajdonosi magatartás és a hatósági feladatokelválaszthatók? - lsd. III. fejezet 4. elemzés)Elfogadja a munkacsoport, hogy a fentiek jogpolitikaikérdések. Az elemzések alkalmával egyes kérdésekreválaszokat adott a felülvizsgálati bíróság, de afelvetettek többségét jogalkotói és nem jogalkalmazói

2013.El.II.JGY.1/1/1.

26

szinten kell/lehet rendezni.

II.4. A bírság alkalmazása, meghatározása

II.4.1. Az alkalmazás kérdései

A jogalkotó a jogellenes magatartásokat alapvetőenkerettényállással írja körbe. Ezért jellemző az aszabályozási technika, hogy a jogszabály úgy fogalmaz,hogy aki az adott jogszabály rendelkezéseit (akár aktív,akár passzív magatartással) megsérti bírság fizetéséreköteles [pl. hulladékgazdálkodás]. Előfordul a tételes §-ok és bekezdések megjelölése, amelybe ütköző magatartás ajogsértés megállapítását eredményezik [pl.erdőgazdálkodás], de előfordul a magatartások(magatartáscsoportok) tételes felsorolása is [pl.munkavédelem és munkaügyi ellenőrzés területén].A törvényi szabályozás sokszínűségén túl az is jellemző,hogy e szabályozás mellett megjelennek a bírságkiszabásrészletes szabályait tartalmazó rendeletek, amelyeksokszor terjedelmes és tételes felsorolást tartalmaznak azegyes jogsértésekről, az ahhoz fűzött szankcióról.

A munkacsoport a közigazgatási anyagi jogi bírságokkörében vizsgálta, hogy e szankció alkalmazásárakötelezően, önállóan, vagy más kötelezéssel, intézkedésselegyütt, vagy akár ismételten kerül-e sor (de azt is, hogyvan-e a kiszabásnak akadálya, lehet-e a bírságot mellőznivagy annak mértékét mérsékelni - lsd. lent); a bírságmegállapítása miként történik.

Ha a jogalkotó a bírság alkalmazását kötelezően írja elő,akkor a jogalkalmazó a jogsértés elkövetésénekmegállapítása esetén nem tekinthet el ejogkövetkezménytől. Nem szerencsés az olyan jogiszabályozás, ahol a törvény kogens rendelkezésével szembenaz alacsonyabb szintű (rendeleti) jogszabály biztosítja amentesülés lehetőségét a bírság alól (régi Hgt. és271/2001(XII.21.) Kormányrendelet).Ha azonban a bírság kiszabása csak lehetőség, és van módmás jogkövetkezmény kiválasztására, akkor a bírságnak akárönálló, akár más szankcióval való együttes alkalmazásról a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

27

hatóság szabad mérlegelése alapján dönt. Már a szankciótípusának, önálló vagy együttes alkalmazásánakkiválasztásakor relevánsak az ügy egyedi sajátosságai: pl.az érintett személye (természetes vagy jogi személy, deakár az is, hogy kis- és középvállalkozás), a jogsértésjellege (első, vagy sokadik, egyértelmű vagy nehezenértelmezhető norma megsértéséről van szó), volt-e márkorábban más jellegű kötelezés, és az mennyire volteredményes, de akár az is, hogy a hatóság milyenszankcionálási szempont, bírság funkció érvényrejuttatására törekszik. Ez utóbbi kérdéskörben a jogalkotóegyértelmű szabályozási koncepciójának ismeretére lenneszükség, mert ennek hiányában a jogalkalmazó szervek semtudják azt követni.

A bírság önálló alkalmazása azt jelenti, hogy egyedülennek a szankciónak kell biztosítania a jogi normaérvényesülését. Ezért ebben az esetben nehezebb azadekvát, kellő súllyal rendelkező, ténylege bírságfunkciót(elrettentést, nevelést, visszatartást, megfelelőkártérítést, reparációt) biztosító mérték meghatározása.Más szankciókkal való együttes alkalmazásnál esetenkéntjobban lehet igazodni a jogsértő és jogsértés egyedikörülményeihez, sajátosságaihoz. Ebben az esetben továbbikérdésként merül fel magának a bírságnak és az egyébjogkövetkezmény kiválasztásának, szükségessége,indokoltsága, az együttes jogkövetkezmények értékelése(pl. egy adott termék jogsértő csomagolásának lecserélésea bírságot jelentősen meghaladó összegű költséggel jár, eztovábbi anyagi terhet jelent a jogsértő vállalkozásnak).

Érdekes, de jelen elemzés kereteit meghaladó – alapvetőenjogelméleti - kérdés, hogy lehet-e, kell-e figyelemmellenni a közigazgatási területen kívüli jogkövetkezményekre(akár polgári, akár büntetőjogi, akár szabálysértési).

A bírság ismételt kiszabására több esetben van lehetőség(pl. növényvédelmi bírság, élelmiszerlánc-felügyeletibírság), mely felveti annak a kérdését, hogy ugyanazonmagatartásért újból kiszabott bírság esetében avégrehajtást előmozdító eljárási jellegű szankcióról, vagyegy folyamatos jogsértés miatt ismételten alkalmazottanyagi jogi szankcióról beszélhetünk.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

28

II.4.2. A meghatározás kérdései, megállapítás modelljei

A közigazgatási bírságok megállapításának módszereitvizsgálva a joggyakorlat-elemző csoport rendkívülváltozatos szabályozást talált. Nemcsak azért mert amodellek sokfélék, esetenként elemei keverednek, de egyeságazatokon belül egymás mellett több modell is fellelhető.Nem lehet egyértelműen letenni egyik változat mellett sema voksot, mert egyik megoldás sem tökéletes.

A tételes összegű bírság:Jogalkalmazói szempontból a legegyszerűbbnek az a modelltűnik, ahol a jogalkotó pontosan megmondja melycselekményért mennyi büntetés jár. A tételesmeghatározásra példa: a közúti árufuvarozás és közútiközlekedés egyes szabályainak megsértéséért alkalmazhatóközlekedési igazgatási bírságok, egyeshulladékgazdálkodási bírságok.E szabályozási modellben a jogalkalmazó feladata ajogsértés kétséget kizáró bizonyítása, esetenként (szükségszerint) a bírság alanyának kiválasztása, mert ajogsértéshez tartozó bírságot a jogalkotó már rendeletbenelőírta, mértékét rögzítette. A bírósági felülvizsgálat ahatározati tényállás helytállóságának, bizonyítottságánakellenőrzésére, az alany megfelelő, indokolt kiválasztásáraszorítkozik, továbbá annak kontrollálására, hogy az adottjogsértéshez rendelt szankció alkalmazására került-e sor.Ebben az esetben a szankcióalkalmazás nem ad mozgástereta jogalkalmazónak. E szűkre szabott keretet lépte átsikeresen a bíróság, amikor a jogszabályban megállapítotttételes bírságösszeg túlzó mértéke, aránytalansága miattkezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást az EurópaiBíróság előtt (lsd. III. fejezet 8. elemzés).

Ezen modell hibája, ahogy erre az előzetes döntéshozatalieljárásban hozott határozat is rámutat, abban áll, hogy ajogsértések egyedi sajátosságait nehéz jogalkotói szintenértékelni, így előfordulhat, hogy a kötelező tételesszabályozás miatt egy csekély súlyú jogsértésértaránytalanul magas bírságot kell kiszabni, melynyilvánvalóan nem lehet társadalmilag elfogadott, deigazságos sem.

A számított összegű bírság:

A további modellek abban térnek el egymástól, hogy milyen

2013.El.II.JGY.1/1/1.

29

mértékű mozgásteret kap a közigazgatási hatóság.

Vannak azok a bírságszámítási módszerek, ahol a hatóságnakvalamely alapösszeget kell meghatároznia, majd ezt kelltovábbi szorzótényezővel növelnie. Az alapösszeg és atovábbi szorzótényezők meghatározása is eltérő lehet (fix,számított, mérlegeléssel megállapított).

-Az alapösszeg fix [pl. erdővédelmi bírság esetén az alapaz erdővédelmi járulék alap (EJA), ennek összege 100.000Ft, építésügyi bírságnál az alapbírság összege pl. építésiengedély nélkül végzett építkezés esetén 200.000 Ft],számított az alapösszeg pl. a takarmány-ellenőrzési,élelmiszer-ellenőrzési bírság esetében, továbbá tól-ighatárok között mozog és a hatóság mérlegelésétől függannak meghatározása pl. egyes hulladékgazdálkodásibírságoknál.A szorzótényező fix pl. hulladékgazdálkodási bírságnál ahulladék tömege és a jogsértés ismétlődése miattiszorzóknál, ugyanakkor számított értékek pl. építésibírságnál az építményérték tekintetében, vagymérlegeléssel megállapíthatók pl. takarmány-ellenőrzési,élelmiszer-ellenőrzési, élelmiszerlánc-felügyeletibírságnál.A központi költségvetésbe való befizetés esetén számítottösszegű bírságot találunk, melyet a tételesenmeghatározott alapösszegnek [a munkabér/kötelező legkisebbmunkabér (minibálbér)] és a jogszabályban meghatározott,fix összegű tényezőnek (pl. 4, 8, 15) szorzata ad ki.

A szabályozás hol kizárólagosan, hol kisegítőrendelkezésként bírságminimumot és/vagy -maximumot ismeghatároz.

Az élelmiszer-ellenőrzés, -felügyelet esetében abírságalap és szorzótényezőkre vonatkozó szabályok mellettvan alsó és felső korlát is, így pl. a lényegébenszámított élelmiszer-ellenőrzési bírság nem lehet kevesebbmint 15.000 Ft, de nem lehet több, mint a nettó árbevétel10%-a, de kivételes esetben maximum 2 vagy 5 milliárdforint.

Az összeghatárok között szabadon megállapított bírság:

A fogyasztóvédelmi bírság esetén a hatóság szabadon mozoga 15.000 forintos alsó határ és a nettó árbevétel 5%-átjelentő, de legfeljebb 100 millió forintos (kivételes

2013.El.II.JGY.1/1/1.

30

esetben akár 2 milliárdos, más esetben 5 milliós) felsőhatár között. Ugyanígy tól-ig határokat állított fel ajogalkotó a szerencsejáték felügyeleti bírság esetén azegyes jogsértésekhez rendelten. A munkaügyi bírság összegeáltalános szabályok szerint 30.000 forinttól 10 millióforintig terjedhet.Versenyjog területén a bírság összege legfeljebb avállalkozás, illetve azon - a határozatban azonosított -vállalkozáscsoport a határozat meghozatalát megelőzőüzleti évben elért nettó árbevételének tíz százalékalehet, amelynek a bírsággal sújtott vállalkozás a tagja. Avállalkozások társulásával szemben kiszabott bírságösszege legfeljebb a tagvállalkozások előző üzleti évbenelért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. Ebben azesetben, alsó határ hiányában a bírság összege 0 forintnálkezdődik.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ágazati szabályokmellett a Ket. 94/A.§ (1) bekezdésében is találhatóakáltalános szempontok a bírság összegének meghatározásakörében, amelyeket a hatóság a mérlegelési jogkörgyakorlása során figyelembe vehet.

II.5. Milyen bírságkiszabási akadályok vannak?

Az elemző munka szempontjából azt sem lehetett figyelmenkívül hagyni, hogy vannak olyan esetek, amikor a jogalkotózárja ki annak lehetőségét, hogy a jogsértés elkövetőjévelszemben bírságot (vagy akár más szankciót) alkalmazzanak.

E körbe tartozik:-előzetes mentesítés (pl. csekély jelentőségű kartell,kormányrendeletbe foglalt csoportos mentesítés-dinnyekartell) -a jogsértés feltárásában való közreműködés miatt nyújtottmentesség (Tpvt. 78/A.§) -az első jogsértés „kedvezménye” (Ket. 94.§)-a kis és középvállalkozások kedvezménye (Kkv.tv. 12/A.§)-az időmúlás (elévülés)-a cselekmény csekély súlya miatt bírság helyettfigyelmeztetés (2008. évi XLVI. tv. 59.§ (6) bek.)alkalmazása-kötelezettségvállalás

2013.El.II.JGY.1/1/1.

31

II.5.1. Törvényi mentességek

A törvényben vagy egyéb jogszabályban biztosított (egyénivagy csoportos) mentességek egyértelmű jogpolitikaicélokat szolgálnak, ezek részletes elemzését amunkacsoport szükségtelennek tartja, különös tekintettel,hogy ezen kérdések nem képezik részét a bíróságifelülvizsgálatnak.

II.5.2. Ket. 94.§ és Kkv.tv. 12/A.§

E mentességekről a joggyakorlat-elemző csoport ágazatimunkaanyagai részletes tájékoztatást adnak, azonban különkiemelést érdemel a Ket. 94.§-ában foglaltaknak és aKkv.tv. 12/A.§ rendelkezéseinek értelmezése ésjogalkalmazási összhangjának megteremtése a speciálisszabályokkal és szabályozási elvekkel.A Ket. 94.§ (1) bekezdése egy olyan megoldás alkalmazására– előzetes felhívás kiadása - ad általános felhatalmazásta hatóságnak, melynek az a lényege, hogy ha pl. afigyelmetlenségből, vagy gondatlanságból megsértettjogrend helyre állítható (mert jogsértő állapot ajogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerűállapot helyreállításával orvosolható), akkor aköltséges, munka- és időigényes közigazgatási hatóságieljárás mellőzésével, hatósági felhívással és határidőkitűzésével biztosítsa a reparációt. Az elképzelésönmagában helyes, azonban annak gyakorlati alkalmazása éppa szabályozás - nyugodtan állítható - átgondolatlanságamiatt nehézségekbe ütközik.Elsődleges probléma, hogy az az alkalmazási feltétel, melyszerint a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése ajogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerűállapot helyreállításával orvosolható, túlságosanáltalános megfogalmazású, a gyakorlatnak kell kidolgozni,hogy ezen feltétel alatt pontosan mit lehet érteni.Emellett a Ket. e §-ának rendelkezése nem áll összhangbanés ezáltal nem alkot rendszert az egyes ágazatiszabályokban biztosított lehetőségekkel, mentesülésekkel(lsd. lentebb).További nehézséget okoz a szabályozás módja is, mert aKet. 94.§ (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását kizárja a94.§ (2) bekezdés b) pontja, ha azt külön jogszabálymeghatározott érdekek védelme miatt (pl. honvédelmi,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

32

közlekedés- és vagyonbiztonsági ok, Európai Uniói pénzügyiérdeke, stb.) nem engedi. A Ket. 174.§ (4) bekezdésealapján a feladatkörökkel rendelkező miniszterek kapnakfelhatalmazást a külön jogszabály megalkotására, ejogkörükkel azonban csak a 94.§ (2) bekezdés b) pontjánakvégrehajtása érdekében, annak keretei között az ottmegjelölt valamely kiemelkedően fontos érdekre tekintettelélhetnek [12/2011.(III.23.) AB hat.], mely követelményutóbb akár a bíróságok által is számon kérhető.[Megjegyzés: Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntésében iselismeri, hogy az előzetes felhívás alkalmazásalecsökkenti a közigazgatás reakció idejét, hatékonyságát,ugyanakkor biztosítja a fokozatosság elvét. Megállapításaszerint három konjunktív feltétele van az előzetesfelhívás kizárásának: az azzal járó határidő biztosítása(1) valamely konkrét, nevesített kiemelkedően fontos érdek(2) érvényre jutását veszélyezteti, veszélyeztetné (3).]Ezen külön jogszabályok köre nehezen átlátható éskövethető: 19/2009.(XII.22.) KvVM rendelet,34/2009/XII.29.) ÖM rendelet, 39/2009.(XII.30.) OKMrendelet, 54/2009.(XII.30.) EüM rendelet, 80/2009.(XII.29.) KHEM rendelet, 82/2009.(XII.30.) IRM rendelet,177/2009.(XII.28.) FVM rendelet, 6/2010.(I.14.) NFGMrendelet, 31/2012.(X.16.) NGM rendelet. Mindemellett ajogszabályok megfogalmazása is rendkívül bonyolult, ígyértelmezésük nehézkes. Az ágazati szabályokkal való összhang is nehezenteremthető meg, hiszen meg kell majd találni a választarra, hogy a „jogsértőt bírságolni kell” kogens törvényiszabályozás mellett miként érvényesülhet a Ket. 94.§ (1)bekezdése, illetőleg miként viszonyul egymáshoz pl. azágazati szabályozásban megjelenő figyelmeztetés [lsd:2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 59.§ (6) bekezdés], vagyannak alkalmazását kizáró szabály [Élt. 59.§ (7) bekezdés]az előzetes felhíváshoz. Mikor melyik indokolt? Ahatósági választást a bírósági felülvizsgálatban felüllehet-e bírálni, s ha igen, milyen szempontok alapján.Erre vonatkozóan kúriai gyakorlat, döntés még nincs.

Ugyanígy érdekes kérdés önmagában a Kkv.tv. 12/A.§jelenlegi szabályozása és e szabály, valamint a Ket. 94.§(1) bekezdés egymáshoz való viszonya. A Kúria 2/2013.Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozata pontosan ésrészletesen rámutat e szabályozás következetlenségére és aszabályozási céltól eltérő megvalósulására. Ezzel amunkacsoport nem kíván ismételten foglalkozni, csupán arra

2013.El.II.JGY.1/1/1.

33

hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi szabályozásindokolatlan előnyöket biztosít a kis ésközépvállalkozások számára, hiszen a kedvezménykorlátlansága folytán olyan mentességet biztosít, amely aszabályozási céllal nem magyarázható. Példaként elegendőarra utalni, hogy nem lehet jogpolitikai cél, hogy egykisvállalkozás még akár a tevékenysége ellátása soránelkövetett közlekedési szabályszegés miatt egyébkéntkötelezően kiszabható bírság alól mentesüljön, ugyanakkorérthető lehet a mentesség biztosítása, ha az adottvállalkozás gazdasági tevékenységét szabályozó előírásmegszegésére azért kerül sor, mert kezdő vállalkozásként eterületen járatlan és/ vagy a jogszabályok értelmezésétbiztosító jogi segítségnyújtás elérésének a kezdetiidőszakban anyagi korlátai vannak.A Kkv.tv. 12/A.§ (később (1) bekezdése) szerintifigyelmeztetés és a Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontjaszerinti előzetes felhívás alkalmazásának lehetőségeközötti választás feltételeinek kidolgozása is ajogalkalmazói gyakorlatra vár, mivel ez a szabályozásalapján nem világos.További kérdésként vetődik fel, hogy a 12/A.§-ában (később(2) bekezdésében) nevesített védendő értékek mekkorasérelme eredményezheti mégis a bírság kiszabását, akár azelső jogsértés esetében is.Jól látható, hogy az általános és speciális szabályokközött biztosított kedvezményeknek, mentességeknekrendszert kell/ene alkotniuk ahhoz, hogy következetesen,és a bírságkiszabási jogelveknek megfelelően lehessenazokat alkalmazni.

II.5.3. Elévülés

Az elévülés kérdésével a főbb területeket elemzőmunkaanyagok részletesen foglalkoznak. Az időmúlásszubjektív és objektív határideje, anyagi jogi jellege, ehatáridők számítási módja ágazatonként szabályozott, azelvek azonban sok tekintetben megegyeznek.A szubjektív határidő kapcsán a hatósági tudomásszerzésnekvan jelentősége. E tekintetben egységes álláspontkristályosodott ki, melynek lényege, hogy atudomásszerzésnek ténylegesnek és igazolhatónak kelllennie, és alkalmasnak arra, hogy a hatóság az ügyreleváns tényeit és körülményeit megismerje, ezzel amagatartás jogi minősítésére alkalmas helyzetbe kell, hogy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

34

kerüljön.Van olyan jogterület, ahol a szubjektív határidő számításakörében a hatósági tudomásszerzés és a bírság kiszabásaközött eltelt időnek (lsd. hulladékgazdálkodási bírság,szerencsejáték bírság), van ahol a tudomásszerzésnek és azelső intézkedés megtételének (építésügyek) megtételénekvan jelentősége és van ahol nincs is szubjektív határidő,elévülésre csak az objektív határidő elmulasztása eseténkerülhet sor (pl. a versenyjog területén a jogsértéselkövetése és a hatósági eljárás megindítása között elteltidő nagyságának van relevanciája).Döntő kérdés, hogy mi minősül a bírság kiszabásának. Ezalatt a határozat meghozatalát értjük-e, és ennekmegfelelően csak a határozat dátumát vehetjük alapul ahatáridő számítás során, vagy a bírság kiszabása alattnemcsak a közigazgatási döntés meghozatalát, de annakérintett részére való kézbesítését is értjük. E körben ajoggyakorlat-elemző csoport - minden hasonlóanszabályozott terület esetén - irányadónak tekintiKfv.V.39.252/2010/11. számú eseti döntésében foglaltakat,azaz azt, hogy a döntés közlésének meg kell történnie aszubjektív határidőn belül, ellenkező esetben a hatóságelveszti jogát arra, hogy bírságot szabjon ki.Megjegyzi a joggyakorlat-elemző csoport, hogy bár azegységes jogértelmezést elősegíti, hogy a Ket. 94/A.§-a(2)-(3) bekezdése az elévülésre vonatkozó általánosszabályokat tartalmazza, de fontosnak tartja kiemelni,hogy az elévülés szabályai anyagi jogi szabályok, ígyeljárási törvényben való elhelyezésük „érdekes” jogalkotóimegoldás.

II.5.4. Kötelezettségvállalás

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásábana beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelenforgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV.törvény vonatkozó rendelkezései (6. § és 8. §) a magyarjogrendtől némiképp idegen jogintézmény bevezetésévellehetővé teszik, hogy a megállapított tisztességtelenforgalmazói magatartás, vagyis jogsértés tanúsításaellenére a kötelezett mentesüljön a termékpálya-felügyeleti bírság kiszabása alól, az eljárás alá vontkereskedő ugyanis a megállapított jogsértésről történthatósági tájékoztatást követő tíz napon belül írásbankötelezettséget vállalhat arra, hogy a feltárt jogsértés

2013.El.II.JGY.1/1/1.

35

vonatkozásában magatartását meghatározott módon összhangbahozza a törvény rendelkezéseivel, mely határidő leteltéignem hozható meg az ügydöntő határozat. A Kúria döntéseibenarra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a jogszabálya kötelezettségvállalást alternatív lehetőségként írjaelő, az erről történő döntés a hatóság mérlegelésijogkörébe tartozik, hogy annak alkalmazása során aközérdek védelme érdekében elégségesnek tartja-e azírásbeli kötelezettségvállaló nyilatkozatot, vagytermékpálya-felügyeleti bírságot szab ki(Kfv.IV.37.464/2012/8. és Kfv.II.37.426/2012/8.), továbbákötelezettségvállalás elfogadásáról nem lehet szó, ha az ahatósági állásponttal szemben álló jogi álláspontottartalmaz, a kötelezettségvállalás értelme ugyanis ajogszabálysértés teljes körű elismerése, mely hiányábanéppen a jogintézmény lényege veszne el, és az ügynek aközérdekét is figyelembe vevő lezárása helyett továbbivitát idézhetne elő (Kfv.II.37.426/2012/8. ésKfv.III.37.120/2013/4.).A Tpvt. 75.§-a alapján is van lehetőségkötelezettségvállalásra. A hivatalból indultversenyfelügyeleti eljárásban vizsgált magatartástekintetében az ügyfél ugyanis kötelezettséget vállalhatarra, hogy magatartását meghatározott módon összhangbahozza az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel, és haa közérdek hatékony védelme ilyen módon is biztosítható,akkor az eljáró versenytanács határozatában kötelezővéteheti a vállalás teljesítését anélkül, hogy ahatározatban a jogsértés megvalósulását vagy annak hiányátmegállapítaná. Látható, hogy ebben az esetben még ajogsértés elkövetésének megállapítására sem kerül sor,nemhogy a bírság kiszabására.

II.6. A hatósági mérlegelés, a hatóság mérlegelési jogköre, a mérlegelésijogkörben hozott határozatok bírósági felülvizsgálata, annak szempontjai

II.6.1. Elméleti megközelítés

Első hallásra talán egyszerűnek tűnik annak a kérdésnek amegválaszolása, hogy mit takar a hatóság mérlegelésijogköre. Leegyszerűsítve ez a jogalkalmazó jogalkotói

2013.El.II.JGY.1/1/1.

36

felhatalmazáson alapuló, a törvényi keretek közöttgyakorolható döntési szabadsága, amely során többféle,egyaránt jogszerű döntési lehetőség közül választhat.

A szabad belátás tehát eredetileg nem a jogtól való„szabadságot”, hanem a törvényi normák által „átengedett”területen való „szabad” közigazgatási mozgást takart10.

Kérdés, hogy a mérlegelés tekinthető-e a jogalkalmazáslegmagasabb rendű szellemi műveletének, amely szilárderkölcsi alapállást, emberismeretet, innovatívképességeket, empátiát, a sokféle szakma és ágazat belsővilágának ismeretét követeli meg vagy nem más, mint egykiküszöbölhető, önkénygyanús eljárás, amelyet majd ahibátlan jogalkotási technika egyszer végképp feleslegessétesz11.

II.6.2. Tágabb és szűkebb értelmezés a gyakorlatban:

Ha megvizsgáljuk, hogy a közigazgatási hatóság az eljárásasorán hányszor kerül döntési helyzetbe, és ezek közülmikor juthat többféle törvényes (vég)következtetésre,akkor érzékelhető, hogy a mérlegelés, a mérlegelési jogkörfogalmának további pontosítása indokolt.

Ennek érdekében vizsgálni kell, hogy a hatóságitényfeltárás, a szabad bizonyítás és jogértelmezés is amérlegelési jogkör keretébe tartozik vagy sem.

A Ket. 50.§ (1) bekezdése a hatóságra azt akötelezettséget rója, hogy a döntéshozatalhoz szükségestényállást tisztázza. Ennek keretében bizonyítástfolytathat le, általában szabadon választhatja meg abizonyítás eszközét (Ket. 50.§ (5) bekezdés), abeszerzett, rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenkéntés összességében értékeli, és ezeken alapuló meggyőződéseszerint állapítja meg a tényállást (Ket. 50.§ (6)bekezdés).

10(Kaltenbach Jenő: Közigazgatási mérlegelés és közigazgatásibíráskodás - Emlékkönyv dr. Kemenes Béla egyetemi tanár 65.születésnapjára Acta Juridica et Politica 1993. 181.oldal)11[Kántás Péter: A mérlegelés dilemmái –forrás:http://jesz.ajk.hu/kantas7.html]

2013.El.II.JGY.1/1/1.

37

Ezen kötelezettség teljesítése körében is érvényesül ahatóság mozgástere, szabad belátása, meggyőződése, melytermészetesen törvényi keretek közé szorított ésfelhatalmazáson alapul. A hatóság a tényfeltárás keretébena valóságos és az ügy megítélése szempontjából relevánskörülményeket igyekszik feltárni és összevetni ajogszabályi előírással, ez alapján minősíti az adotthelyzetet, a történeti tényállást (pl. az azonosítotttevékenységet, mulasztást, állapotot) törvényesnek vagyazzal ellentétesnek. E feladata során a bizonyítékokközött válogathat, súlyozhat (hiteles, pontos, alkalmas,vagy sem, erősíti vagy gyengíti az állítottakat, addigmegismert tényeket, stb.), egyes bizonyítási eszközöket kiis rekeszthet, vagy bizonyítást szükségtelenség okánmellőzhet. E mozgástér legvégső korlátja, hogy bármit teszazt köteles megindokolni a Ket. 72.§ (1) bekezdés ea)pontja alapján.

Van olyan jogelméleti álláspont, mely szerint ez a„bizonyításos mérlegelés”12, mely lehetővé teszi, hogy ahatóság ugyanazon bizonyítékok mellett több döntésialternatíva között válasszon, azaz a hatóság e tevékenységsorán is mérlegelési jogkörét gyakorolja, hiszen abizonyítékok eltérő értékeléséből eredő más-más tényállásoda vezethet, hogy a hatóság egyik, vagy másik jogsértéstlátja megvalósultnak, vagy egyáltalán nem állapít megjogellenességet.

E nézetnek felel meg az a bírói gyakorlat, amely kimondja,hogy a gyámhivatal mérlegelési jogkörben jár el akapcsolattartás korlátozása kérdésében (KGD.2014.95.),illetve idegenrendészeti eljárásban a külföldimagyarországi megélhetésének (KGD.2008.31.), valamint atartózkodási engedély iránti kérelem elbírálása során (EBH2012.K.11.).Tágabb értelemben véve idesorolhatóak azok az esetek is,amikor a hatóság jogértelmezést végez, a bizonytalanjogfogalmakat maga tölti meg tartalommal és így vonja lekövetkeztetéseit, vagy joghézagot tölt ki, vagyjogszabályi kollízió feloldására kényszerül (ezt nevezik„kényszerű mérlegelésnek” is).

Fentiek elfogadása mellett minden közigazgatási határozat

12[lsd. Kántás Péter: A mérlegelés dilemmái–Jogelméleti Szemle3/1/2001, forrás:http://jesz.ajk.hu/kantas7.html, Hargita-Kovács-Marosi: Bírság mérlegelése, bírságösszeg meghatározása versenyügyekben– Jogtudományi Közlöny 2011. 92.oldal]

2013.El.II.JGY.1/1/1.

38

lényegében mérlegelési jogkörben hozottnak minősül13. Kérdésként merül fel, hogy ha a bizonyításos mérlegelés isa mérlegelési jogkör része, akkor hogyan alakul a bíróságifelülvizsgálat. Milyen körben érvényesül a felülmérlegeléstilalma, a közigazgatási perben lehet-e helye, értelme ésmilyen irányú további bizonyításnak, a bizonyítékok eltérőértékelésének. A bizonytalan jogfogalmakat a bíróság mástartalommal is értelmezheti, a joghézagot más módon iskitöltheti, vagy a kollízió feloldásának módját csak ahatóság által jól megindokolt módon fogadhatja-e el.

A mérlegelési jogkör értelmezése tekintetében van egyszigorúbb álláspont, mely a bizonyításos mérlegelést nemsorolja a mérlegelési jogkörbe tartozónak.Ez az álláspont tükröződik a felülvizsgálati gyakorlatban,amikor a felülvizsgálati bíróság kimondta, hogy a forgalmiértéket megállapító vagyonszerzési illetéket kiszabóhatározat nem mérlegelési jogkörben hozott döntés(KGD.2013.104.), mint ahogy az sem, ha a hatóság ajogszabályban írt feltételek fennállása felől dönt(KGD.2011.25.), vagy pótlólagos vámfizetésikötelezettséget ír elő (KGD 2010.160.).

E szigorúbb (szűkebb) értelmezést elfogadó nézet szerintcsak azok a hatósági döntések tartoznak e körbe, amikor aközigazgatási szerv nem köteles, hanem csupán jogosult -törvényi felhatalmazás alapján, a törvény általmeghatározott körben és módon - bármely vagy valamelydöntés meghozatalára, a közigazgatási szervnek választásilehetősége van a tekintetben, hogy miként határozzon; ajogszabályi kötöttségek maradéktalan betartása mellett azadott ügyben a legalkalmasabb, legmegfelelőbb,legcélszerűbb döntést lehet/kell meghozni.

E nézet szerint a bizonyításos mérlegelés elemeit-a tényfeltárási kötelezettség teljesítése [pl. volt vagynem volt versenyjog sértés, sérültek vagy sem a fogyasztókjogai, megsértették-e vagy sem a munkavédelmi előírásokat,stb., mert ha igen, akkor nem állapítható meg, hogy nemtörtént jogsértés)-a bizonyítékok szabad, de indokolást váró értékelése[valóságot tükröző vagy sem a tanúvallomás, a közokirati

13(Vitál-Eigner Beáta: Mérlegen a mérlegelés. A mérlegelési jogkörbenhozott határozatok felülvizsgálatának tapasztalatai. FővárosiÍtélőtábla Döntései külön szám, Tanulmányok a bírói joggyakorlatból,HVG.orac, 2013.,126.oldal)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

39

jelleg fennáll vagy sem, megfelelő kompetenciával bírószakértő készítette-e a szakvéleményt vagy sem,meghatározott személytől származik az okirat vagy sem,stb., mert ha nem, akkor bizonyítékként való értékelésetéves)-és az indokolási kötelezettséghez tartozó megfelelőjogértelmezés (adott jogfogalom azonos vagy mástartalommal tölthető meg) körébe sorolják.

Ezeket a feladatokat úgy tekintik, hogy a hatóságnakvalójában nincs szabad mozgástere, mert a tényfeltárásnak,a bizonyítékok értékelésének megvannak a törvényiszempontjai, elvei, logikája, azokhoz szigorú indokolásikötelezettség társul, és van a jogértelmezésnekmetodikája, kerete. Ha a hatóság azt állapítja meg, hogy ajogsértés megvalósult, akkor nem dönthet azzalellentétesen (mert ha nem ezt teszi akkor diszkrecionálisjogkörében jár el). A szigorúbb álláspont képviselői szerint az ugyanazontényállás mellett meglévő több valóságos döntésialternatíva tipikusan a szankcióalkalmazás körében merülfel.(Szót kell ejteni azokról az esetekről is, amikor ahatóság különböző tartalmú döntések meghozatalára kapfeljogosítást, mert pl. több eszköz lehet alkalmas a joginorma céljának elérésére és adott esetben a leghatékonyabbmódszer kiválasztása egyedi ügyben így biztosítható. Ilyenpl. amikor a gyámhatóság a gyermekvédelmi gondoskodáseszközei között válogat - e kérdés vizsgálata ajoggyakorlat-elemzés körén kívül esik.)

A joggyakorlat-elemzés szempontjából maga aszankcióalkalmazás bír jelentőséggel.

A hatóság a jogsértés megállapítása esetén törvényesenjuthat arra a következtetésre, hogy- indít vagy sem hatósági eljárást(lsd. Ket. 94.§-előzetesfelhívás intézménye)-alkalmaz vagy sem jogkövetkezményt (pl. csekély súlyújogsértés esetén eltekinthet a szankció, vagymeghatározott szankció (bírság) alkalmazásától- lsd.versenyjogi bírság mellőzés, de élelmiszer ágazatibírságok helyett elegendő lehet a figyelmeztetés)-egyik, másik vagy akár több intézkedést együttesenalkalmaz (pl. figyelmeztet, és/vagy meghatározotttevékenységre kötelez, megtiltja tevékenység további

2013.El.II.JGY.1/1/1.

40

folytatását, és/vagy bírságot szab ki)-a bírság összegét a jogszabály által megállapítottkeretek között és szempontok alapján maga határozza meg.

Itt kell utalni arra, hogy a bírságkiszabás során ahatóság feladata a jogsértés személyi és tárgyikörülményeinek pontos feltárásával a jogsértés súlyánakmeghatározása, mivel a jogsértéssel arányban álló szankciólehet törvényes. Ennek keretében a jogalap szempontjábólreleváns tényálláson túlmenően olyan körülményeket isköteles feltárni, azonosítani, értékelni, amelyek ajogsértő személyéhez kötődnek (felróhatóság, jövedelmiviszony-gazdasági helyzet, első vagy sokadik jogsértés,jogsértésben vállalt szerep, stb.) és külön meg kelljelölni azt is, hogy a jogsértés súlya körében melykörülményeket (pl. jogsértés száma, időtartama, megsértettjogi norma jellege, elért előny, haszon léte, nagysága,jogsértés piaci hatása, stb.) és milyen körben és súllyalértékel (súlyosító-enyhítő-közömbös jelleg, ennekcsekély-súlyos foka). Ezért nem elegendő a jogsértésmegtörténtét igazoló bizonyítékok alapján megállapítotttényekre utalás, mivel az nem minősül indokolt és utóbbellenőrizhető értékelésnek.

Fontos kiemelni, hogy a jogsértés súlya kapcsán számbavett körülmények és tények tekintetében is érvényesül atényfeltárási, a körülmények értékelésnél pedig azindokolási kötelezettség, hiszen a Ket. 72.§ (1) bekezdésec) pontja szerint a határozat indokolásában fel kelltüntetni a mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén amérlegelésben szerepet játszó szempontokat és tényeket.[Megjegyzendő, hogy a Ket. 72.§ (1) bekezdése két külön -ea) és ec) - pontban tünteti fel a megállapított tényállásés az annak alapjául elfogadott bizonyítékok ismertetéséreés a mérlegelési jogkör gyakorlásakor szerepet játszószempontok és tények feltüntetésére vonatkozókötelezettséget.]

A megfelelő - akár a jogalap, akár a szankcióalkalmazástekintetében megvalósuló - tényállástisztázás a fentiekalapján elengedhetetlen a mérlegelési jogkör helyesgyakorlásához, mivel jogszerű, megalapozott döntés csakminden tekintetben valósághű tényállásra alapítható.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

41

II.6.3. A mérlegelési jogkörben hozott határozat felülvizsgálatának kérdései

A mérlegelési jogkör egységes értelmezésére alapvetőenazért van szükség, mert annak tartalma kihat a bíróságifelülvizsgálat terjedelmére.

A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata sorána bíróságot több szabály köti.A közigazgatási perek jellegzetességéből eredően a bírósága közigazgatási határozatot a Pp. 339/A.§-a alapján ésjogszabály eltérő rendelkezése hiányában a meghozatalakoralkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapjánvizsgálja felül. A bírósági felülvizsgálat lényegében amúltbeli eseményeket vizsgálja, minősíti.A közigazgatási hatóságot terhelő tényfeltárási,bizonyítási, valamint indokolási kötelezettséghezkapcsolódóan a perben elsődlegesen a felperes köteles abizonyításra (Pp.164.§ (1) bekezdés) és csak egyediesetekben van hivatalbóli bizonyításnak helye (Pp.336/A.§(1) bekezdés, továbbá kivételes esetben fordul meg abizonyítás terhe (Pp. 336/A.§ (2) bekezdés).Ide tartozó bírói kötelezettség, hogy a felperest ki kelloktatnia a bizonyítási kötelezettség tartalmáról (Pp. 3.§(3) bekezdés), de nem általánosan, hanem az adott ügybenreleváns módon és tekintet nélkül arra, hogy van-e jogiképviselője. Kioktatás hiányában a bizonyításikötelezettség teljesítésének elmaradását nem lehet abizonyításra köteles félre terhelni. A bírói kioktatásjelentősége miatt szükséges a bizonyítás terjedelmének, abizonyítási kötelezettség világos kereteinek felállítása.

A mérlegelési jogkörben hozott határozatok bíróságifelülvizsgálatának főszabályát – a joggyakorlat elveitátvéve – a Pp. 339/B.§-a határozza meg. Ennek értelmében amérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkortekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv atényállást kellő mértékben feltárta, az eljárásiszabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjaimegállapíthatóak, és a határozat indokolásából abizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.

Meg kell jegyezni – a fentiek miatt -, hogy még ejogalkalmazói gyakorlatból átvett elv is továbbipontosításra szorul, hiszen nem lehet törvényes az abírsághatározat, ahol a hatóság ugyan feltárta a jogsértéselkövetése szempontjából jelentős tényeket, megállapította

2013.El.II.JGY.1/1/1.

42

a jogsértés súlyának megítélése szempontjából irányadómérlegelési szempontokat, azokat felsorolásszerűenismertette, de e szempontok – enyhítő/súlyosító irányuk ésnyomatékuk szerinti - értékelését elmulasztotta (e körbenugyanis nem a bizonyítékok értékeléséről van szó).

Eltérő azonban a vizsgálati irány és a bíróságifelülvizsgálat mozgástere, ha a tágabb vagy szűkebbértelemben vett mérlegelési döntések bíróságifelülvizsgálatát nézzük.Ha elfogadjuk, hogy a tényállás megállapítása, abizonyítékok értékelése és a jogértelmezés is egy, amérlegelési jogkörbe eső tevékenység (bizonyításosmérlegelés), akkor hatósági oldalról elegendő annakbizonyítása, hogy az adott tények alapján és bizonyítékokértékelése után a hatósági határozatban levontkövetkeztetés is elfogadható, okszerű, még akkor is, ha afelperes igazolja, hogy van a bizonyítékoknak egy másikolvasata és levonható egy másik racionális következtetésis (feltéve: ugyanazon bizonyítékok alapján, más-mástényállás, és más-más következtetés is helyes lehet ).

Ez esetben a felperesnek pernyertességéhez nem egy másik,eltérő alternatíva létét kell igazolnia, hanem azt, hogy ahatósági eljárás, döntés hibás, tényekkel vagy a joginormával szemben álló, azaz megalapozatlan.

Míg a másik álláspont szerinti felülvizsgálat esetén afelperesi bizonyítás sikerre vezethet ha igazolja, hogyvan a tényeknek és a bizonyítékoknak más értelmezése, ésvan másik elfogadható jogértelmezés (feltételezi: csakegyféle valósághű tényállás van, a bizonyítékokminősítése, értékelése jogszerűen csak egyféleképpentörténhet, és a jogfogalmak is csak egyféle módontölthetők meg tartalommal).

A megoldás keresését tovább nehezíti, hogy a bírói szakbana mérlegelés a jogalkalmazás első két eleméhez, atényállás tisztázásához és a jogértelmezéshez köthető, ajogerős ítéletek felülvizsgálata során a tényekmegállapításának, a bizonyítási eljárás lefolytatásának ésa bizonyítékok értékelésének törvényessége a közigazgatásibírón a Pp. 206.§ (1) bekezdése alapján kérhető számon.

Tekintettel arra, hogy a joggyakorlat-elemző csoportmunkája a közigazgatási bírságok témakörére korlátozódik,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

43

mely hatósági aktusok egyértelműen mérlegelési jogkörbenmeghozott határozati döntések, ezért fenti kérdésekmegválaszolása e helyen nem feladat, az esetleg jogegységieljárás keretében továbbvizsgálható.

A közigazgatási bírságolás alkotmányossági követelményeikörében meghatározásra kerültek azok a feltételek, amelyekbiztosítása mellett alkotmányos a közigazgatás„büntetőhatalmának” gyakorlása. Jogállami, jogbiztonságikritérium, hogy szankcionálható jogsértést csak törvényállapíthat meg, rögzíteni kell a jogszabályi rendelkezéshatályát (érintett személyi kört), egyértelműnek kelllennie a felelősségi rendszernek (objektív, szubjektív),ismertetni kell az értékelendő szempontokat, a mértéket(legalább annak felső határát), a kimentés lehetőségét ésmikéntjét.

A fenti követelményeknek megfelelő szabályozás alapjáneljáró hatóság mérlegelési jogkörben hozott döntésénekszámtalan eleme lehet bírósági felülvizsgálat tárgya.Vitatható - értelemszerűen a jogalap fennállásán túl-,hogy-a jogsértő a jogszabály személyi hatálya alá tartozik(lsd. versenyügyben kamara, hulladékgazdálkodási ügybenönkormányzat),-van-e a bírságkiszabásnak akadálya,-bírság határai megtartottak-e,-mi minősül a jogsértés súlya tekintetében releváns,enyhítő-súlyosító körülmények, az egyes körülményekmilyen nyomatékkal értékelhetők,-arányosság (akár a jogsértés súlyával, akár korábbimarasztalás mértékével),-van-e mérséklésre, mentesülésre okot adó körülmény, stb.

A joggyakorlat-elemző munkacsoport által készített anyagoktöbb területre lebontva részletesen elemzik az egyeságazati bírságokhoz kapcsolódóan megfogalmazottjogszabályi előírásokat, azok értelmezését, a kialakultgyakorlati álláspontokat, azokkal kapcsolatos esetlegeskritikát, felvetést.

Összefoglalóan megállapítható, hogy ha a lefolytatottbizonyítási eljárás eredménye azt igazolja, hogy a hatóságlényeges eljárási szabályt sértett, vagy jogalaptekintetében a hatósági határozat (részben vagy teljesen)megalapozatlan, akkor a kiszabott bírság törvényessége(részben vagy egészben) megdől, a közigazgatási döntés

2013.El.II.JGY.1/1/1.

44

érintetlenül hagyásának nem állnak fenn a törvényifeltételei. A mérlegelési jogkörben hozott határozat akkorsem lehet törvényes és hatályon kívül helyezése indokolt,ha az a mérlegelési körülményeket érintő tényállás, vagy amérlegelési szempontok értékelésének indokolásatekintetében alapvetően hibás vagy hiányos.

Ágazatonként eltérő számos kérdés jelentőségénekmegítélését az egyes elemző anyagok tartalmazzák.

II.7. Megváltoztatható-e a bírságot kiszabó határozat?

Fontos annak vizsgálata, hogy mikor van a bíróságnakfelhatalmazása a közigazgatási határozatmegváltoztatására.Elsődleges szabály a Pp., melynek 339.§ (2) bekezdéseértelmében az a)-q) pontban felsorolt esetkörbe tartozóközigazgatási határozatok változtathatók meg. A Pp. 339.§(2) bekezdés q) pontja utal külön törvényirendelkezésekre, amelyeknek kifejezett rendelkezést kell ekörben tartalmaznia (pl. Tpvt. 83.§ (4) bekezdése, Fgytv.50.§).A Pp. 339.§.(2) bekezdésben szabályozott esetekből különmagyarázatot igényel a g) pont előírása, mely szerintmegváltoztatható az a közigazgatási határozat, amelyet ahatóság az adó-, vagy illetékkötelezettségmegállapításáról vagy a külön jogszabály szerint ezzel egytekintet alá eső más fizetési kötelezettségről és azezekhez kapcsolódó egyéb befizetésekről hozott.E rendelkezésnek azért van külön jelentősége ajoggyakorlat-elemzés tárgykörébe tartozóan, mert többbírság esetében kimondja a jogszabály, hogy az adottbírság adók módjára behajtandó (lsd.: hulladékgazdálkodásibírság, közlekedési bírság, hírközlési bírság,vízgazdálkodási ügyekben alkalmazott közszolgáltatásibírság). Kérdésként merül fel, hogy a behajtás módja, azadóigazgatási eljárás végrehajtási szabályainakalkalmazása a bírságot az adóval, illetékkel, vagy másfizetési kötelezettséggel egy tekintet alá emeli-e, ésezzel az adott bírsághatározat bíróság általimegváltoztatásának is teret enged-e a szabályozás.

Annak eldöntése érdekében tehát, hogy van-e

2013.El.II.JGY.1/1/1.

45

megváltoztatási jogköre a bíróságnak az adottbírsághatározat (de bármely más határozat) tekintetébenelsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a Pp., 339.§ (2)bekezdés a)-p) pontjaiban nevesített határozatról van-eszó vagy a Pp. 339.§ (2) bekezdés q) pontjához tartozóankülön jogszabály erre ad-e felhatalmazást (Tpvt. Fgytv.).

Ha sem egyik, sem másik helyzet nem áll fenn, akkor abírság kiszabásáról szóló határozat nem változtatható megönmagában azért, mert a bírság adók módjára behajtandókövetelés, köztartozás, mivel ez okból nem esik sem azadóval, illetékkel, sem más fizetési kötelezettséggel egytekintet alá. Erre vonatkozóan és a jogértelmezésifolyamat részletes bemutatása okán a munkacsoportirányadónak tekinti a Kfv.II.37.819/2013/9. számúítéletben kifejtettek, annak ellenére, hogy ebben azügyben bányajáradék önellenőrzésére vonatkozó kérelmetelutasító hatósági döntés volt a bírósági felülvizsgálattárgya.

E körben kifejtett indokolásból kiemeli a munkacsoport,hogy a Pp. 339.§ (2) bekezdés g) pontja tükrében választkell adnia arra: mi a bírság és mi az adó, illeték vagyazzal egy tekintet alá eső más fizetési kötelezettség.

A bírság fogalmát a fentiekben határozta meg a munkaanyag,röviden az egy jogellenes magatartás miatt alkalmazottpénzbeni büntetés, szankció. Az adó egy közvetlenellenszolgáltatás nélküli jövedelem elvonás (az elvonásnaknem feltétele a jogellenesség), míg az illeték egyspeciális állami bevétel, amelyet az ügyfél valamelyállami szerv (hatóság, bíróság) érdekében végzetttevékenységére, eljárására fizet meg. Ezért a bírságjellegénél fogva az adótól, illetéktől különböző fizetésikötelezettségnek minősül.

Vizsgálva a bírság és az adó, illeték közteher jellegétarra a következtetésre lehet jutni, hogy önmagában az atény, hogy az adó, az illeték és a bírság is közhatalmibevétel (lsd. 2011. évi CXCV. törvény 5.§ (1) bekezdés a)pont), még nem esnek egy tekintet alá, mert ebbe a körbetartoznak a járulékok, egyéb hozzájárulások, díjak is,melyek céljukat és szabályozási jellegüket tekintve isalapvető eltéréseket mutatnak, így ez a halmaz olymértékben nem homogén, hogy ez nem lehet kiindulási pontaz azonosításra.Az a körülmény pedig, hogy egy bírság adók módjárabehajtható, nem jelenti azt, hogy e fizetési kötelezettségaz adóval lenne azonosítható. E körben utalni kell a KGD

2013.El.II.JGY.1/1/1.

46

2011.53. számú eseti döntésére, mely a felülvizsgálatibíróság egységes álláspontját tükrözi. Adott fizetésikötelezettség lényege nem a végrehajtási szabályok alapjánítélendő meg, mert az csak azt tükrözi, hogy az állam abevétel befizetése érdekében milyen szigorúsággal lép fel.

II.8. A bíróság megváltoztatási jogköre

Javasolja a munkacsoport, hogy jogegységi eljáráskeretében vagy kollégiumi vélemény formájában kerüljönkidolgozásra a bíróság megváltoztatási jogkörénekterjedelme, mivel e tekintetben két álláspont ütközik.Az egyik álláspont képviselői szerint a bíróság nemvonhatja el a hatóságtól a mérlegelési jogkörét, így haannak gyakorlásában hibát észlel (pl. megalapozatlantényállás, helytelen jogértelmezés, a mérlegelésiszempontok hiányos, téves értékelése), akkor új hatóságidöntés meghozatalára kell lehetőséget biztosítani, ezértebben az esetben a közigazgatási határozat hatályon kívülhelyezésének és a közigazgatási hatóság új eljárásrakötelezésének van helye; a bíróság a bírságot még akkorsem változtathatja meg, ha a lefolytatott bizonyításieljárás során a tényeket tisztázta, a jogértelmezéstelvégezte.A másik álláspont képviselői szerint a jogalkotótudatosan és teljes körűen biztosította a megváltoztatásijogkört a közigazgatási határozatok bíróságifelülvizsgálatát végző bíróságok számára, és efelhatalmazás nemcsak arra terjed ki, hogy a tényállásváltozásának, eltérő jogi minősítésnek vagyjogértelmezésnek vonja le a bíróság a következményeit(jogsértés nem, vagy más jogsértés valósult meg,csekélyebb a jogsértés súlya), hanem arra is, hogy - ajogvita mielőbbi lezárása és az érdemi bíróságifelülvizsgálat érvényre juttatása érdekében - vegye át ahatóság szerepét és ne csak a tényállás, a jogi minősítés,de a szankció körében is változtathasson a döntésen. Idetartozó érvrendszer, hogy a közigazgatási perben abíróságnak is feladata a Pp. 206.§ (1) bekezdése alapján avalósághű tényállás feltárása, a per kereteit meg nemhaladó bizonyítás felvétele, így ha eltérő következtetésrejut a feltárt tények ismeretében, akkor szükségszerűenmódosít a határozati tényálláson, a határozatban levontjogi következtetéseken, ez a lehetőség rendelkezésére állakkor is, ha nincs felhatalmazása a határozat

2013.El.II.JGY.1/1/1.

47

megváltoztatására. Ebben esetben a megismételt eljárásraadott útmutatás keretében juttatja érvényre eltérő jogiálláspontját. Ebből eredően a megváltoztatási jogkörtöbblet jogot jelent, felhatalmazást a hatósági feladatátvételére.

A képet tovább színesíti, hogy a megváltoztatási jogkörtágabb értelmezői között is vita van abban, hogy meddigterjedhet a bírósági felülvizsgálat és mikortól valósulmeg tiltott felülmérlegelés. E vita főleg a bírságjogsértéssel való arányossága kérdésében csúcsosodik ki.Nem eldöntött, hogy az arányosság kérdésében valóállásfoglalás csak azt jelenti, hogy a bíróság vizsgáljaaz értékelt mérlegelési körülményeket, azok teljességét,azt, hogy melyek az enyhítő, melyek a súlyosító tényezők,és ezeket a hatóság szerepük szerint értékelte-e, vagy azértékelés súlyozását is nézheti, sőt összességében isvizsgálhatja, hogy egy adott bírság a jogsértésselmennyire arányos.Utalni kell rá, hogy az Alkotmánybíróság már a 39/1997.(VII.1.) AB határozatában, az Európai Unió Bíróság akorábbiakban hivatkozott Lizin kartell ügyben kimondta,hogy a bírósági felülvizsgálat teljessége miattlehetőség van a hatósági mérlegeléstől való eltérésre,akár azonos tényállás mellett is. A Hajdú-Bihar MegyeiBíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatalieljárásban Az Európai Unió Bírósága által adott válasz [C-201/10. számú ügy] arra enged következtetni, hogy abíróság feladata az arányosság kérdésének mélyre ható –akár a jogalkotásra is kiterjedő - vizsgálata.

Végezetül a joggyakorlat-elemző csoport hangsúlyozza, hogya megváltoztatási jogkör gyakorlása egy lehetőség a bírószámára [a Pp. 339.§ (2) bekezdése szerint„megváltoztathatja” a bíróság a közigazgatásihatározatot], ha ezzel a jogával a bíró nem él, nem jár eltörvénysértően. Törvénysértést követ el azonban, hafelhatalmazás hiányában vagy – a jelen joggyakorlatszerint - a felülmérlegelés tilalmába ütközően változtatjameg a hatósági döntést.

III.fejezet

Részletes elemzések

III.1. A közigazgatási bírság az Alkotmánybíróság az Európai Unió

Bírósága és a Törvényszék14 értelmezésében

I. Az Alkotmánybíróság közigazgatási bírságfogalma

Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) gyakorlatábanérintette a közigazgatási bírságok kérdését. Korábbi,normakontrollra fókuszáló hatásköreire tekintettel azonbanaz eltelt több mint két évtizedben konzekvens, markáns, aközigazgatási bírság tartalmát, funkcióját, alkalmazásátleíró esetjogot nem alakított ki. Megjegyzendő az is, hogya 2012. január 1-étől gyakorolt alkotmányjogi panaszhatáskörben eljárva az AB nem hozott olyan, ajogalkalmazás számára iránymutató döntést, amelykifejezetten a közigazgatási bírság alapjogsérelmet okozókiszabásával, annak bírósági felülvizsgálatávalfoglalkozott volna. Ez természetesen nem kizárt: az anyagijogi szankciók alkalmazása számos összefüggésben érinthetaz Alaptörvényben elismert alapjogokat. A következőkben ezért az AB gyakorlatából kiolvashatóközigazgatási bírságfogalom legfontosabb elemeire mutat ráa dolgozat.

1. A kérdés szempontjából jelentősége van az Alkotmánybíróságáltal a közigazgatási bíráskodás egésze kapcsán tett,konzekvensnek mondható gyakorlatnak.A közigazgatási bíráskodás törvényi szintű szabályainakmegalkotását kikényszerítő 32/1990. (XII. 22.) ABhatározat mellett alapvető jelentőségű a közigazgatási

14 Az összefoglaló II.1. pontjának kidolgozásában hatékony munkával részt vett Dr. Kormányos Zoltán

tanácsjegyző .

2013.El.II.JGY.1/1/1.

49

bíráskodás tartalmi kérdéseivel (is) foglalkozó 39/1997.(VII. 1.) AB határozat. A közigazgatási határozatokfelülvizsgálatára korlátozott közigazgatási bíráskodás15

alkotmányossági alapkövetelményének minősítette azt, hogy“(…) a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeketaz Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározottfeltételeknek megfelelően érdemben elbírálhassa. Aközigazgatási döntési jogkört meghatározó szabálynakmegfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amelyalapján a döntés jogszerűségét a bíróságfelülvizsgálhatja.” Az Alkotmányról szóló 1949. évi XX.törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 50. §-ára és 57. § (1)bekezdésére alapított értelmezésben az Alkotmánybíróságalkotmányos követelményként állapította meg azt, hogy aközigazgatási hatósági határozat bírósági felülvizsgálatanem korlátozódhat a formális jogszerűségifelülvizsgálatra: a bíróság eltérhet a közigazgatási szerváltal megállapított ténybeli alapoktól és annakmérlegelésétől is. A bírói felülvizsgálat tehát érdemi. Aszabályozás szintjén sem zárható ki az, hogy a bíróság aformális jogszerűség mellett érdemi, tartalmi kontroll alávonja a hatósági határozat egészét, illetvealkotmányellenességre vezet az a szabályozás is, amely aközigazgatásnak korlátlan mérlegelést (diszkrecionálisjogkör) engedve jogszerűségi mérce hiányában hiúsítja megaz érdemi bírói felülvizsgálatot.

A szabályozáshoz rendelt alkotmányossági mérceértelemszerűen – és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése,illetve az Alaptörvény Alapvetés B) cikk (1) bekezdéseszerinti jogállamisági klauzulából következőleg - a jogalá rendelten működő közigazgatási jogalkalmazássalszemben is követelmény.

Következésképpen a közigazgatási hatósági határozatokegészében, tehát szankciót – bírságot - megállapítórészükben is érdemi bírói felülvizsgálat alá vonhatók16.

15 A rendszerváltás kompromisszumaként a közigazgatási bíráskodás nem a közigazgatás működésének

egészére, csak az egyedi határozatok felülvizsgálatára, azon belül csak a törvényesség szempontjára

terjed ki.

16 Más keretek között külön vizsgálati szempont lehet a büntetőjogias természetű hatósági eljárásokban a

hatékony, érdemi bírósági felülvizsgálat tartalma olyan alkotmányos gyökerű jogok érvényesülése

kapcsán, mint a “szerzett jogok”, a jogbiztonsághoz köthető bizalomvédelem elve, a visszamenőleges

hatály tilalma a szankciókiszabás terén, avagy a bírósági felülvizsgálat – első fokon és a kúriai

felülvizsgálati eljárásban – tartalmának bizonytalanságai (pl. a felülmérlegelés tilalmának tartalma).

2013.El.II.JGY.1/1/1.

50

2. Az Alkotmánybíróság bírságokkal foglalkozó határozataiközül az alábbiak érdemesek a kiemelésre.

2.1. Az AB a 498/D/2000. határozatában17 az építésügyibírság szabályozásának alkotmányosságát bírálta el és nemlátott alkotmányellenességet a tulajdonhoz és ajogorvoslathoz való jog függvényében.A bírság szabályozás környezetét vizsgálva megállapította,hogy az építési anyagi jogi szabályok megsértésérealapított közigazgatási szankció az építési jog általvédett közérdek érvényesülését szolgálja. Azösszegszerűségében meghatározott szempontokra támaszkodó(az építmény méretei, értéke, készültségi foka, ajogsértés súlya, a számítás módja) szankció alkalmazásakógens, a mentesülést a jogellenes állapot megszüntetésebiztosítja. Az építésügyi bírság közigazgatási szankció.A határozat elvi tétele az a megállapítás, amely szerintaz Alkotmány nem tartalmaz rendelkezéseket a közigazgatásiszankció vonatkozásában. Ezért a jogalkotótszabályozásakor nem tételes alkotmányi rendelkezés, hanemáltalános alkotmányos elvek kötik: a közigazgatási bírságszabályozása nem sértheti az általános egyenlőségiszabályt (nem lehet hátrányosan megkülönböztető),következésképpen annak anyajogát, az emberi méltósághozvaló jogot sem, nem érintheti a személyes szabadságot, nemsértheti a jogállamiság és az abból kibontott jogbiztonságelemeit (stb.) sem. Az AB nem látott alkotmányellenességet az építési bírságmértékének megállapítási technikájában sem. A jogalkotó azépítési bírság mértékét nem a közigazgatási bírságokesetében általában megszokott - a bírságösszeg két szélsőmértékének (alsó és felső határát) rögzítése mellett ajogalkalmazó egyedi ügyhöz kapcsolódó mérlegelése alakítjaki – módot alkalmazta. Az építésügyi bírság esetében ajogalkotó a szankcionált építmény értékének %-ában,megadott számítási móddal, maga értékelte a jogsértés

17 A határozat 2003. szeptember 8-án született, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló

1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv 49. § (2) bekezdése, valamint az építésügyi bírságról

szóló 43/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 3. § (1) bekezdése, továbbá a 4. § (2) bekezdése

alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott alkotmányjogi panasz (“régi

panasz”) elbírálása kapcsán.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

51

súlyát

A tulajdonhoz való joggal nem látta összefüggésbehozhatónak a bírság intézményét: a tulajdonhoz való jog azállam közhatalmi beavatkozásával szemben védi atulajdonost, de nem biztosít védelmet a tulajdonosjogszerűtlen, közérdeket veszélyeztető magatartásánakjogkövetkezményeiért viselendő felelőssége alól.

A jogorvoslathoz való jog alapján az a követelmény, hogymindenkinek legyen lehetősége a döntést megmérettetni másszerv, vagy ugyanazon szerven belül magasabb szintű fórumelőtt. A jogorvoslathoz való jogból nem következikkényszerítő jelleggel az, hogy a jogalkalmazónak aszankció alkalmazás terén feltétlenül mérlegelési jogotkellene biztosítani a szabályozás szintjén, illetveméltányosság gyakorlására is jogot kellene kapnia.

2.2. Az AB 60/2009. (V. 28.) AB határozatában foglalkozotta közlekedési közigazgatási bírságok szabályozásánakalkotmányosságával18.

Az AB a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (atovábbiakban: Kkt.) 21. §-ában létrehozott konstrukcióbanalkalmazott bírságot a közigazgatási bírságok felügyeletitípusába sorolta. Ennek megfelelően olyan közigazgatás-ellenes magatartások esetén alkalmazható objektívszankcióként jellemezte, melynek a közigazgatási jogérvényre juttatása - represszió funkció - mellett,alapvető célja a prevenció. Közvetve tehát a jog általvédett közösségi érdek – a vizsgált szabályozásikörnyezetben a közúti közlekedés rendjének - fenntartásaés védelme, helyreállítása, függetlenül a jogsértőbűnösségétől, illetve vétkességétől. Mivel az objektív közlekedési bírság szabályozása (ajogsértés tényére és az üzemben tartói minőségrealapozott, a jogsértő bűnösségétől, illetve vétkességétőlfüggetlen felelősségre vonás és szankcionálás) - igazságos és világos kritériumon, valamint - a felelősségi vélelmen alapul, továbbá - a vélelem a törvényi keretek között megdönthető, azaz azüzemben tartónak lehetősége van arra, hogy a felelősségalól magát kimentse, ezért az AB a közigazgatási felelősségi konstrukciót és a

18 A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21. §-ában szabályozza az egyes közlekedési

szabályszegésért fennálló közigazgatási felelősség és bírság jogi konstrukcióját.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

52

hozzákapcsolódó bírságot alkotmányosnak minősítette.

Ugyanakkor a jogbiztonság alkotmányos követelményévelellentétesnek ítélte, ezért ex nunc megsemmisítette atestület az üzemben tartónak a gépjárművet használórakiszabott, de attól be nem hajtható bírság megfizetéséértfennálló mögöttes helytállási kötelezettségét. Ebben azesetben ugyanis a magát kimentő üzemben tartó felelősségnélkül köteles helytállni.Eljárási garanciák hiányában alkotmányellenesnekminősültek a felelősség megállapításának eljárásiszabályai is. Az újraszabályozás során a törvényhozónakarról kellett eldöntenie, hogy a bírságolási eljárást aközigazgatási eljárás általános követelményeinekfelelteti-e meg, vagy azok hatálya alól kivett, az újjogintézmény jellegéhez igazodó speciális, de az Alkotmánygaranciális rendelkezéseinek megfelelő szabályokat alkot. Végül a felelősség alóli mentesülés túlzott szigora,továbbá a szabálysértési és a közigazgatási eljárásegymáshoz való viszonyának rendezetlensége miatt az ABhivatalból és határidő tűzésével állapította meg azOrszággyűlés jogalkotói mulasztását.

2.3. A 38/2012. (XI. 14.) AB határozatban az AB törvényifelhatalmazás alapján önkormányzati rendeletbenkonstituált közigazgatási bírság alaptörvény-ellenességétvizsgálta meg19.

Nem tekintve a határozatban elbírált alaphelyzetet, az ABa közigazgatási bírság sajátosságai tekintetében az alábbimegállapításokat tette:

Közigazgatási bírsággal szankcionálható jogsértést törvényállapíthat meg, mert jogellenes magatartás

19 Az AB az alapvető jogok biztosának 2012. májusi indítványa alapján vizsgálta az épített környezet

alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 54. § (6)

bekezdésében, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a

továbbiakban: Mötv.) 51. § (4) bekezdésében és a 143. § (4) bekezdésének e) pontjában a helyi

önkormányzat képviselő-testületének címzett azon felhatalmazások alkotmányosságát, hogy rendeletben

közigazgatási bírsággal sújtható tiltott, közösségellenes magatartásokat határozzanak meg.

Az AB egyebek mellett alaptörvény-ellenesnek minősítette a felhatalmazó rendelkezéseket arra

hivatkozással, hogy azok diszkrecionális jogalkotói jogkört biztosítva a helyi jogalkotóknak, ellentétesek

az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvével és az ebből folyó jogbiztonság

követelményével.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

53

jogkövetkezményeként büntetés, szankció megállapítása,amely állami kényszer alkalmazására ad lehetőséget –főszabályként - nem tartozik a helyi közügyek körébe.

Önkormányzati rendelet csupán jól körülhatárolt,egyértelműen leírt törvényi keretek között - ésfelhatalmazás alapján - alapíthat közigazgatásifelelősséget és szankciót maga után vonó tényállásokat. Ebben az esetben a törvényi kereteknek és a törvényifelhatalmazásnak kellően részletezőnek kell lennie, ahelyi jogalkotó diszkrecionális joggyakorlását kizárómódon kell útmutatást adnia úgy a magatartások tényállása,mint a represszív szankció meghatározása tekintetében.Közhatalom gyakorlására, az adott területen élő polgárokéletébe állami kényszereszközökkel beavatkozásra,szankcionálásra csak a közösség érdekeinek valódi sérelmeesetén, a bírság összegében rejlő gazdasági érdekeltségnélkül van alkotmányosan lehetőség.

Mindezen jogállami/jogbiztonsági kritériumok mellett aközigazgatási felelősséget és az ahhoz kapcsolódórepresszív szankciót megállapító jogszabályi rendelkezésekanyagi jogi garanciaként kell megjelöljék a hatályuk alátartozó alá tartozó személyi kört (természetes személyek,szervezetek). E mellett egyértelművé kell tegyék, hogy aszankció statuálása objektív vagy szubjektív felelősségenalapul. Mindemellett a közigazgatás jog alá rendeltműködésének az a közigazgatási bírság felel meg, amelynekegyértelműen kitűnik a mértéke (legalább annak felsőhatára) és a magatartás súlyához igazodó differenciáláskötelezettsége. Végül mivel a felelősség lényege akimentés lehetősége és mikéntje, ezért – egyezően a 2.2.pontban foglalt közlekedési bírság esetébenmegfogalmazottakkal – a szabályozásból anyagi jogigaranciaként ki kell tűnnie a felelősséget kizáró, akimentést biztosító szabályoknak.

Végül nem tartozik a közigazgatási bírság alkotmányoskarakteréhez, mégis a teljesség kedvéért érdemes utalniarra, hogy az AB nem találta megnyugtatónak a Ket. 94/A.§-ában a bírságokkal összefüggésben megállapítottszabályok alkalmazásának kötelezettségét. Részben azért,mert azokat más típusú bírságok alkalmazására alkottákmeg, részben pedig azért, mert azok nem pótolták azönkormányzati jogalkotás törvényi kereteinek hiányát, denem is korlátozták az önkormányzatok szabályozásijogkörét. A Ket. 94/A. §-ának szabályai ugyanis

2013.El.II.JGY.1/1/1.

54

szubszidiárius jellegűek, amelyek akkor alkalmazandók, hajogszabály másként nem rendelkezik. Így az önkormányzatokrendeletükben eltérő szabályok megalkotásával kizárhattáka Ket. alkalmazását.

II. A közigazgatási bírság az Európai Unió intézményeinek gyakorlatában20

Az Európai Unió – megelőzőleg az Európai Közösség(ek) –intézményi struktúrájából következőleg a tárgykörbentárgyalandó kérdés igényli az Európai Bizottság (atovábbiakban: Bizottság) quasi hatósági működésének, majdpedig a bíróságok – az Európai Unió Bírósága (atovábbiakban: Bíróság) és a Törvényszék (a továbbiakbanCFI – Court of First Instence) – gyakorlatánakösszefoglalását. Ezen túlmenően az igazgatási jellegű bírságok alkalmazásaa legmarkánsabban a versenyjogi szabályokérvényesülése/érvényesítése kapcsán mutatkozik meg, ezérta továbbiakban a recenzió ennek bemutatása törekszik.

Míg a tisztességtelen piaci magatartásokat az elsődleges,szerződéses jogforrások rendezik, addig az azokérvényesülését garantáló hatásköri, eljárási ésszankcionálási szabályrend kialakítása a másodlagos,rendeleti szintű jogforrásokra maradt21.

1. A szabályozás és a Bizottság gyakorlata

A Bizottság a versenykorlátozó magatartások megítélésének

20 Az összefoglaló a II. pontban a feltárt helyzet leíró jellegű ismertetésére szorítkozik.

Az összefoglaló a számszerűen megjelölt eseti döntések mellett az alábbi szakcikkeken alapul:

HARGITA-KOVÁCS-MAROSI (Zoltán): Bírság mérlegelése, bírságösszeg meghatározása

versenyügyekben, Jogtudományi Közlöny 2011/…., p.91-109.;

Ian FORRESTER: A Challenge for Europe’s Judges: The Review of Fines in Competition Cases,

European Law Review, Issue 2, 2011, p. 185-207.

BERKE Barna: Büntető közigazgatás és bírósági felülvizsgálat, Esetek az alkotmányosság

határvidékéről, in: Viva Vox Iuris Civilis, Tanulmányok Sólyom László tioszteletére 70. születésnapja

alkalmából, Szent István Társulat, Budapest 2012, p.43-76.

21 Lásd az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 101-102. cikkeit, a 17. rendelet 15. cikkét,

valamint a Tanács 1/2003/EK rendelete 23. cikkét.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

55

kezdeti időszakra jellemző visszafogottságát követőenmeglehetős erélyt mutatott. Az elmúlt 50 év alatt alefolytatott eljárások száma megtöbbszöröződött, az egyediügyekben kiszabott bírságok összege nem ritkán milliárdosértéket is elérhetett. Ami viszonylag állandónak mondható,az a bírságszankció céljaként megjelenő elrettentés22.

1.1. Általánosságban elmondható, hogy a Bizottságdiszkrecionális jogkörrel rendelkezik a bírságolásipolitika kialakítása terén. Az 1962. évben megalkotott 17.rendelet23 15. cikke meghatározza azon keretösszegeket,amelyek között a bírság mértékét a Bizottság szabadonállapíthatja meg. A rendelet leszögezi, hogy a bírságösszegének megállapításakor a jogsértés súlyát ésidőtartamát is figyelembe kell venni, további támponttal amérlegeléshez azonban nem szolgál.

A Quinine kartell24 ügy volt az első amelyben a Bizottság a17. rendelet 15. cikk (2) bekezdése alapján eljárvabírságot szabott ki. Külön figyelembe vette a jogsértéssúlyosságát és annak időtartamát. A jogsértés súlyosságakörében értékelte a25 - egyebek mellett – a kartelltevékenységének a belső piacot korlátozó hatását, akartellben résztvevő vállalkozások magatartását, a külső(piaci) árfelhajtó hatásokat (kereslet emelkedése,stratégiai készletek árusításának beszüntetése), és ajogsértő állapot időtartamát.

A konkrét bírságösszeg meghatározása során26 a Bizottságáltalános elveket fektetett le, és társaságonkéntindokolta az eltérő összegek alkalmazását. Ilyen általánoselvként funkcionált a kartellben való részvétel célja, ésmértéke, a társaság piacon betöltött pozíciója, külföldinyersanyagforrásoknak való kitettség, vállalkozásönmagában vett fontossága az adott piacon.

Ezt követően az 1970-es években a Bizottság gyakorlata a

22h ttp://ec.europa.eu/commission_2010-2014/almunia/headlines/speeches/2010_en.htm

http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-09-408_en.htm?locale=en

23Regulation 17, First Regulation implementing Articles 85 an 86 of the Treaty, as amended [1962] OJ

13/204.

24Décision de La Commission du 16 juillet 1969 (IV/26.623– Entente international de la quinine) OJ

192/5. C-41/69,Quinine-ügy:

25Quinine 38-39. pontok

26Quinine 40. pont

2013.El.II.JGY.1/1/1.

56

bírságösszegekkel kapcsolatban visszafogottabb volt és nemkerült kirívóan súlyos szankciók kiszabására.

A változás az 1980-as években következett be, afordulópontot a Pioneer ügy27 jelentette. A jogsértéssúlyosságának körében a Bizottság külön értékelte28 atisztességtelen piaci magatartás tudatosságát, súlyosbítókörülményként azt, hogy a jogsértésben a Pioneer mint avállalkozások meghatározó (stratégiai) partnere is résztvett, és értékelte a tilalmazott magatartás fogyasztóijogokra gyakorolt hátrányos jellegét.

A bírság összegének meghatározása körében a Bizottságkiemelten vette figyelembe29 a jogsértő magatartás súlyosés szándékos természetét, amely önmagában súlyosabb bírságkiszabását indokolta. Idézi a Bizottság J. P. Warnerfőtanácsnok véleményét a 19/77 – Miller InternationalSchallplatten GmbH v. Bizottság (ECR [1978]-2, P. 161)ügyben. A főtanácsnok a bírság összegének mérlegelésévelkapcsolatosan kifejtette: az éves forgalom 10%-át kitevőbírság kiszabása a legsúlyosabb, szándékosan hosszú időnkeresztül elkövetett jogsértések esetén indokolt, míg askála másik oldalán az éves forgalom 1%-ánál kisebb bírságalkalmazása a pusztán gondatlanságból, rövid időnkeresztül elkövetett jelentéktelen jogsértések eseténajánlott, amikor a körülmények miatt mégis szükségesbizonyos mértékű bírság alkalmazása.30 Ebben az esetbenjelenik meg először markánsan az a jogpolitikai cél, hogynagyobb hangsúly kerüljön a bírság elrettentő hatásáraazáltal, hogy a kiszabandó bírságok összege emelkedik.

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a vállalkozásokkal szembenalkalmazott pénzügyi szankciók (jelentős bírságokalkalmazása) a jogsértés ismétlődésének megakadályozása ésa közösségi jogban foglalt tilalom hatékonyabbérvényesítése érdekében szükséges.31

1.2. A Bizottság elsőként 1998. évben tette közzé a

27Commission Decision of 14 December 1979 relating to a proceeding under Article 85 of the EEC

Treaty (IV.29.595 – Pioneer HI-FI Equipment) OJ L60/22

28Pioneer 95-101. pontok

29Pioneer 102. pont

30Pioneer 102. pont

31XIII. Report on Competition Policy (1983), paras 62-66.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

57

bírságkiszabással kapcsolatosan iránymutatásait32. Ezeniránymutatások nem képezik a jogrend részét, nemkorlátozzák, hanem inkább finomítják, részletezik aBizottság jogköreit a mérlegeléssel kapcsolatban. Ezzelegyütt pedig magasabb összegű bírságok kiszabását islehetővé teszik. Az iránymutatás kifejti, hogy az ottlefektetett elveknek fenn kell tartaniuk a vonatkozójogszabályok alapján a bírságok kiszabása tekintetében azösszforgalom (vállalkozások világméretű forgalma) 10%-ánakkorlátain belül (bírságmaximum) a Bizottságra ruházottmérlegelési jogkört.

A bírság meghatározásának módszertana:1. Elsőként az alapösszeg kerül meghatározásra. Azalapösszeget a jogsértés természete [enyhe-súlyos-különösen súlyos jogsértések] szerint adottkeretösszegeken belül állapítják meg, majd ehhezhozzáadják a jogsértés időtartama [rövid-közepes-hosszúidőtartamú] alapján megállapított összeget.2. Az alapösszeget a Bizottság által feltárt (aziránymutatásban példálózó jelleggel felsorolt) enyhítő éssúlyosító körülmények figyelembevételével tovább emelikilletve csökkentik.

A Versenyügyi Főigazgatóság modernizációs programjánakeredményeként a 17. rendeletet felváltotta a 1/2003/EKrendelet33. Az új szabályozás annyiban eredményezettváltozást, hogy a bírságok keretösszegeit az egyesjogsértések esetén nem konkrét összegekben, hanem az adottvállalat éves összforgalmának meghatározott százalékábanszámszerűsítették. A modernizációs program keretébenkerült elfogadásra 2002. évben a Bizottság EngedékenységiKözleménye (Leniency Notice), amely lényegében "beismerővallomásra", valamint bizonyítékok szolgáltatására kívánjaösztönözni a kartellek tagjait a bírság összegénekelengedésének vagy jelentős csökkentésének ellentételezésemellett.

Az iránymutatások és a modernizált szabályozásközzétételét követően alkalmazott bírságok értékei továbbiemelkedést mutattak. A Vitaminok-ügyben34 A bírságalapösszegének meghatározásakor a jogsértés súlyossága

32Iránymutatás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-szerződés 65. cikkének (5)

bekezdése alaőján kiszabott megállapításának módszeréről [1998] OJ C 9/3

33A Tanács 1/2003/EK Rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok

végrehajtásáról [2003] OJ L1/1

2013.El.II.JGY.1/1/1.

58

kapcsán a Bizottság értékelte35 a jogsértéssel érintettpiacok számát, a jogsértés természetét, külön kiemelten afogyasztók megkárosítását, az érintett piacok földrajzikiterjedését és nagyságát, a jogsértés szándékosságát,végül pedig a kartell működési mechanizmusát (titkos ésintézményesített rendszer, amelyet a vállalatoklegmagasabb szintjeiről szerveztek és irányítottak).

A jogsértés súlyosságát és időtartamát a Bizottságvállalatonként külön vizsgálta és értékelte. Különkiemelte a bírság elrettentő funkciójának a fontosságát36,ennek érdekében szükségesnek tartotta az alapösszegekmegemelését. Az enyhítő és súlyosító körülmények körébenértékelte37 az érintett vállalkozások piaci egyediségét(konkurencia hiánya), megkülönböztette a kartellen belülivezető és "mellékszereplőit, azok ebből folyó speciálishasznait, azt a körülményt, hogy a vállalatok szélespiacon akadályozták a hatékony versenyt, fontos termékekesetében, végül enyhítő körülményként vette figyelembe azegyik vállalkozás javára annak kifejezetten passzívmagatartását.

Fontos elveket mondott ki a Bizottság a jogsértésabbahagyásával illetve az azzal való felhagyással, mintenyhítő körülményekkel kapcsolatosan. A Bizottságfellépéséhez kapcsolódóan, a jogsértő magatartás önkéntesbefejezésének egyértelműen ki kell derülnie.38 Hangsúlyoztaa Bizottság azt is, hogy általánosságban nem számítenyhítő körülménynek, ha az adott vállalkozás nem profitála kartellből, illetve ha kifejezett hátrány éri arészvételéből fakadóan.39

1.3. Az új szabályozási rendszert tette teljessé – a 17.rendelethez kapcsolódóan iránymutatást felváltó – 2006-banelfogadott iránymutatás40. A bírságszámításon alapuló

34Commission Decision of 21November 2001 relating to a proceeding pursuant to Article 81 of the EEC

Treaty and Article 53 of the EEA Agreement (COMP/E-1/37.512 – Vitamins) OJ L6/01

35Vitamins 659-680. pontok

36Vitamins 697. pont

37Vitamins 712-718. pontok

38Vitamins 732. pont

39Vitamins 734. pont

40Iránymutatás az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok

megállapításáról [2006] OJ C210/2

2013.El.II.JGY.1/1/1.

59

megállapításának elve nem változott: a Bizottságalapösszeget állapít meg, majd pedig azt korrigálja -növeli vagy csökkenti - a súlyosító és enyhítőkörülményektől függvényében.

A döntő változás a korábbiakhoz képest az, hogy azalapösszeg meghatározása során már nem a jogsértéstermészetéből, hanem az eladások értékéből, konkrétan ajogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett, avállalkozás által az Európai Gazdasági Térségen belül-, azérintett földrajzi területen értékesített áruk ésszolgáltatások eladásának értékéből kell kiindulni41. Azalapösszeg az eladások értékéhez bizonyos meghatározottmértékben aránylik, az arányszámot a jogsértéssúlyosságának függvényében állapítják meg (esetenként,valamennyi releváns körülmény figyelembevételével) majd ajogsértés éveinek a számával szorozzák meg42. A Bizottságáltal kiszabott bírság tehát számított összeg.Szintén újdonság az iránymutatások körében, hogy itt különkitérnek a bírság elrettentő funkciójára: "A bírságoknakelégséges elrettentő hatással kell rendelkezniük, nemcsupán az érintett vállalkozásokat szankcionálva(speciális elrettentő hatás), hanem más vállalatokat iselriasztva a Szerződés 81. és 82. cikkével ellentétesmagatartástól illetve annak folytatásától."43 Különhangsúlyozza az iránymutatás a szigorú bírságolásszükségességét az árrögzítő, piac felosztó és a termeléstkorlátozó horizontális megállapodások esetén. Ezért aBizottság az eladások értékének 15-25%-ával továbbemelheti az alapösszeget, ha úgy ítéli meg, hogy azelrettentés és a jogsértéstől való visszatartás érdekébenaz szükséges és indokolt.44

Az elrettentő hatás érdekében történő speciális növelésreis lehetőség van a jelentős forgalmat bonyolítóvállalkozásokkal szemben. A speciális növelésre továbbáannak érdekében is sor kerülhet, hogy a szankciómeghaladja a jogsértésnek köszönhető jogtalan hasznot.45

Külön hangsúlyozza az iránymutatás, hogy a bírság összegenem csökkenthető csupán a vállalkozás kedvezőtlen vagy

41im. 13. pont

42im. 19-20. pontok

43im. 4. pont

44im 24-25. pontok

45im. 30-31. pontok

2013.El.II.JGY.1/1/1.

60

veszteséges pénzügyi helyzetének megállapítása miatt. Abírság csak abban az esetben csökkenthető, ha objektívbizonyíték szolgál arra, hogy a bírság kiszabásavisszavonhatatlanul veszélybe sodorná a vállalkozásgazdasági életképességét és aktív eszközeit értéküktőlmegfosztaná.46 Ugyanakkor a bizonyítás ebben a körben avállalkozást terheli.

Az alkalmazható bírságösszegek növelése egyértelműensúlyosabb szankciók megállapításához vezetett, mint ahogyaz látható a Microsoft47 és az Intel48 ügyekben, ahol899.000.000 EUR és 1.060.000.000 EUR összegekben kerültsor szankció kiszabására.

2.A bizottsági határozatok bírósági felülvizsgálatánakjogköre, annak tartalma Európai Unió Működéséről szólóSzerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 261. és 263 cikkeinalapul49.

A felülvizsgálat a jogszerűség vizsgálatára alapozott(263. cikk), ugyanakkor konszenzus mutatkozik abban, hogya bírságok tekintetében a Tvszék és a fellebbvitelifórumként eljáró Bíróság felülvizsgálata korlátlan jogkört

46im. 35. pont

47A Bizottság Határozata az EK-Szerződés 82. cikke és az EGT-megállapodás 54. cikke szerinti

eljárással kapcsolatban a Microsoft Corporationnal szemben [2007] (COMP/37.792 – Microsoft) OJ

L32/23

48A Bizottság Határozatának Összefoglalója az EK-Szerződés 82. cikke és az EGT-megállapodás 54.

cikke szerinti eljárásról az Intel-vel szemben [2009] (COMP/C-3/37.990 – iNTEL) OJ C227/13.

49261. cikk (az EKSz. korábbi 229. cikke)

Az Európai Parlament és a Tanács által közösen, illetve a Tanács által a Szerződések

rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében teljes körű

mérlegelési jogkört ruházhatnak az Európai Unió Bíróságára.

263. cikk (az EKSz. korábbi 230. cikke)

Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a

Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket,

továbbá az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az

Európai Unió Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik

személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

61

jelent. A korlátlan jogkör részben az EUMSz 261. cikkén,részben pedig a Tanács – a II. 1.2. pontban márhivatkozott - 1/2003/EK rendeleten (a továbbiakban EKrendelet) alapul50. A korlátlan felülvizsgálat tartalma ajogszerűségre alapított felülvizsgálattal való összevetésalapján értékelhető: a Bíróság a felülvizsgálat során aBizottság határozatát – annak bírság részében is –megsemmisítheti avagy megváltoztathatja.

A teljes körű felülvizsgálat kiterjed: a Bizottság hatáskörének vizsgálatára; eljárási jogsértésekre; az EUMSz rendelkezéseinek megsértése (anyagi jogijogsértés); a másodlagos jog megsértésére (anyagi jogijogsértés).

A felülvizsgálat kapcsán a Tvszék és a Bíróság közöttimunkamegosztást a Bíróság joggyakorlata alakította ki. Eszerint a Tvszéknek kizárólagos hatásköre van a relevánstények megállapítására és értékelésére, valamint abizonyítékok értékelésére51. A két bíróság egymáshoz valóviszonyát jellemzi az a megállapítás is, amely szerint aBíróság hatásköre a fellebbezési eljárásban korlátozott. ABíróság hatásköre a fellebbezési eljárásban a Tvszék általmár elbírált jogalapokról hozott döntés megítélésérekorlátozódik52. Eszerint a Bíróság előtt nem hivatkozhatóolyan felülvizsgálati érv, amelyet a Tvszék nem bírált azelsőfokú eljárásban.

2.1. A Tvszék és a Bíróság gyakorlata arra az axiomatikuselvi alapra épül, hogy a Bizottság maga alakítja ki abírságpolitikáját, annak részeként pedig a bírságmértéket, valamint a bírság számításának módját53.

A bírósági felülvizsgálat jellemzői – egyes kritikaimegállapítások szerint szükségtelenül - kapcsolódnak a

50Az EK rendelet 31. cikke értelmében “[a] Bíróság korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok

felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot határozott meg. A Bíróság

törölheti, csökkentheti vagy növelheti a kiszabott bírság vagy kényszerítő bírság összegét.”

51 Mag Instrument vs.OHMI, 39. pont

52 C-458/98. 74. pont, C-189/02. 165. pont

53A Bíróság ezt egyik korai határozatában egyértelműen elismerte C-100/80, “Pioneer-ügy”, 109. pont;

2013.El.II.JGY.1/1/1.

62

bizottsági határozat, illetve a keresetben(fellebbezésben) foglaltakhoz. A korlátlan felülvizsgálat esetében a Bíróság többszempont együttes értékelésével alakította ki álláspontjáta bírság jogszerűsége tekintetében. A komplexfelülvizsgálat nem csupán a közösségi jog rendelkezéseinekBizottság általi megtartását, de a piaci működés oldalárólmegközelített célszerűségi megfontolást is jelentett.Ilyen esetben a felülvizsgálat kiterjedt a versenykorlátozásának természetére, az érintett társaságokméretére és számának értékelésére, a Közösségen belül azérintett vállalkozások által ellenőrzött piac arányára,valamint a jogsértés elkövetésének idején a piachelyzetére54.

A bíróságok gyakorlata az elmúlt 20-25 évben az“egyszerűsítés” irányába mozdult el, amely a keresetek ésa fellebbezések kiüresedésének veszélyével járhat. (Ennekalapvető oka lehet az a hatalmas ügymennyiség, amellyel aTvszék és a Bíróság is küzd.) Míg a Bizottság kiadott iránymutatásaiban alapvetőenegzakt, az érintett vállalkozások számszerűsíthetőadataihoz, követhető számításhoz és az azokhoz kapcsolódómérlegeléshez köti a szankció mértékének meghatározását,addig a Tvszék és a Bíróság felülvizsgálata elsődlegesenmérlegelésen alapul, amelyben a jogsértés súlyához ésidőtartamához kapcsolódó arányosság játszik szerepet55. Azarányossági viszonyítást jelent a jogsértés és a piaciforgalom, illetve jogsértés és a szankció – egyebekbenbüntetőjogias – egyéniesítésének jegyében minden egyes, ajogsértésben érintett vállalkozás jogsértésbenbizonyítható magatartása között áll fenn.

E mellett fontos szempont a jogsértés időtartama. Azidőtartam relatíve egzakt szempontja mellett azonban ajogsértés súlyossága, a jogsértő magatartás szándékossága,a mulasztó és a kumulatív jellegű magatartások, azelkövetők jogsértésben való közreműködésének megítélése –és annak viszonya a szankcióhoz -, az egyes érintettvállalkozások “bűnösségének” foka – és annak a szankcióbanvaló megjelenítése – kevéssé számszerűsíthető, mégismérlegelést igénylő kérdések. Jellemzően a Tvszék ésnyomában a Bíróság ezen szempontok valamelyikére,

54C-41/69, Quinin-ügy, [1970], C-100/80, Pioneer-ügy [1983]; T-43/92., Dunlop Slazenger-ügy, [1994]

55T-77/92, Parker Pen-ügy, [1994], T-59/99, Greek Ferries-ügy, [2003];

2013.El.II.JGY.1/1/1.

63

kombinációjára alapítja határozatait, de ma már nemtörekszik a komplex, korlátlan felülvizsgálatra kapottjogköre teljes kimerítésére.Gyakorlatukban az utóbbi években, évtizedekben gyakranalkalmazott felülvizsgálati módszer az 1.3. pontbanhivatkozott bizottsági iránymutatás mint referenciaalkalmazása. A Tvszék, a Bíróság helyeslése mellettkimondta, hogy az iránymutatás nem jogszabály, ennekellenére követendő magatartási szabályokat tartalmaz. ABizottság azt követni tartozik, attól csak megfelelőindokolással térhet el56. Az indokolás hiánya jogellenességmegállapítására vezet. A Dansk Rorindustri és társai-ügyben57 a bírságoltvállalkozások a megállapított jogsértések minősítésemellett a kiszabott – és a Tvszék által jogszerűnek ítélt– bírságokat is támadták. A Bíróság a bírságkiszabásmódját a bizalomvédelem elvének, és a visszamenőlegeshatály sérelmének fényében, a bizottsági iránymutatásbankialakított – módosított - számítási mód alapján bíráltael.Ilyen esetekben a Bíróság eljárása a bizottsági határozat– és a megelőző eljárás - jogszerűségének kontrolljárakorlátozódik, és az esetleges jogsértés a bírságbizottsági iránymutatás szerinti újrakalkulásával nyerorvoslást58. Előfordul olyan eset is, amikor a Bíróságkifejezetten a bizottsági iránymutatás alapján,felülmérlegeléssel korrigálja a bizottsági határozatbírságösszegre vonatkozó rendelkezését.

Összességében az állapítható meg, hogy a Bizottság általkiszabott bírságok tekintetében a Tvszék és a Bíróságteljes felülvizsgálatra kiterjedő jogkörét – az eltúlzottavagy igazságtalan bírságok csökkentése érdekében - azelmúlt időszakban szinte soha nem alkalmazta. Azalapszerződési felhatalmazás szűkített értelmezésével, abíróságok csak a kifejezetten jogsértő bizottságihatározatok esetében élnek jogkörükkel és semmisítik meg,illetve változtatják meg a Bizottság határozatát.Míg a Bizottság a maga által kidolgozott iránymutatásértelmében lényegében aritmetikai arányosságra törekszik –számítást végez, ahol az alapul szolgáló értékeketmérlegeléssel határozza meg -, addig a bíróságok,elfogadva a Bizottság által kialakított metódust, csak a

56 C-189/02. 209. pont

57 C-189/02.

58T-15/02, BASF-ügy, [2006]; T-259/02 Austrian Bank-ügy (egyesített ügyek) [2006];

2013.El.II.JGY.1/1/1.

64

számítandó értékek mérlegelését vizsgálják felül, és abírság összegét a felülmérlegelés esetében változtatjákmeg. Mindez alapvetően különbözik a bíróságok korábbi,teljességre törekvő gyakorlatával.

(készítette: dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó)

III.2. Az Európai Unió Bírósága széleskörű felülvizsgálati joga

A Lizin kartell ügyekben59 az Elsőfokú Bíróság rámutatottarra, hogy a bírság pontos összegének megállapításakor aBizottság széles mérlegelési jogkört élvez. Ez azonban nemjelenti azt, hogy szabadon eltérhetne az általa közzétettiránymutatásától, sem azt, hogy a bírói kontroll felületesvolna. A Bíróság mérlegelési jogköre a bírságfelülvizsgálata terén ennek ellenére igen széles körű:akár azt is magában foglalja, hogy a bíróság a bizottságihatározat teljes egészében való fenntartása mellettváltoztassa meg a bírság összegét. A bírság összegénekfelülvizsgálatánál a bíróság elvileg nem kötelesfigyelembe venni a bizottsági iránymutatásokat ésközleményeket, de a gyakorlatban erre szinte mindig sorkerül, mivel a jogos elvárások elve (general principle oflegitimate expectation) ezt megköveteli.

A Telefonica ügyben60 a Bíróság kiemelte, hogy a Charta 47.cikke értelmében vett korlátlan felülvizsgálatkövetelményeinek a bírság tekintetében történőteljesítéséhez az uniós bíróság hatásköreinek gyakorlásasorán köteles megvizsgálni minden, annak bizonyításárairányuló jogi, illetve ténybeli kifogást, hogy a bírságösszege nem felel meg a jogsértés súlyának ésidőtartamának

A Törvényszék nem tabula rasa alapon dönt a bírságösszegéről, hanem a felperesek kereseti kérelmei alapjánvizsgálja felül a bizottsági módszert és indokolást. A nem

59 Pl. 2003. július 9-i EFB ítélet Archer Daniels Midland Company v. Bizottság, a Bíróság 2006. május 18-i ítélete:C-397/03 P

60 C- 295/12. P Telefónica, SA és Telefónica de España, SA kontra Bizottság, 2014. július 10-i ítélet, 200. szakasz.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

65

ritka bírság csökkentés oka vagy a tényálláshoz kötődik –tipikusan a jogsértés időtartamának téves megállapítása -,vagy a jogsértés minősítéséhez – pl. kevésbé súlyosnakértékeli a bíróság a versenyen esett sérelmet.

A jog általános elvei azért is játszhatnak kiemeltszerepet a bírósági kontrollban, mert a Bizottságon számonkérhető jogszabályok nem mondhatók terjedelmesnek. Azeljárási rendelet – a törvényi maximum meghatározásántúlmenően - lényegében annyi elvárást támaszt, hogybizonyítani kell a jogsértés szándékos vagy gondatlanjellegét, továbbá a jogsértés súlya és időtartama alapjánkell kiszabni a bírságot. A bírságkalkulációrészletszabályait egy nem jogszabály erejű dokumentumtartalmazza.

EU bizottsági közlemények kötőereje

A bizottsági jogértelmező közlemények kapcsán márviszonylag korán kimondta a Bíróság, hogy a Bizottság amagára nézve kötelezőnek nyilvánított szabályoktól nemtérhet el.61 A Danone ügyben62 a Bíróság emlékeztetett arra,hogy jóllehet nem az iránymutatások adják a bírságkiszabásjogi alapját, de mivel a Bizottság magára nézve kötelezőenpublikálta a bírságszámítás metodológiáját, ezért az acégek számára biztosítják a jogbiztonságot.

A Bíróság gyakorlata szerint az iránymutatások nemtekinthetők a Bizottság által mindien esetben betartandójog („rules of law”) részének, hanem olyan gyakorlatiszabályoknak minősülnek („rules of practice”), amelyektőlegyedi esetben csak akkor lehet eltérni, ha megindokolja aBizottság, hogy ezzel miért nem sérül az egyenlő bánásmódés a jogos várakozás elve.63

Az esetjog szerint a jogalkalmazó Bizottság adhat ki sajátdiszkrecionális jogát – a jogszabályi keretek között –pontosító, határok közé szorító iránymutatásokat,közleményeket. Ezeket be kell tartania, a bírói kontrollrészét képezi ennek vizsgálata (erre a bírság és az

61 T-210/01. General Electric Company v Bizottság, EBHT 2005 II-05575, 516. bekezdés

62 C-3/06 P, Groupe Danone/Commission, még nem publikált, 25. pont

63 C-167/04 P JCB Service / Bizottság, 207. bekezdés, hivatkozza a C- 189/02 P, C- 202/02 P, C- 205/02 P-től C- 208/02 P-ig és C- 213/02 P Dansk Rørindustri és mások v Bizottság egyesített ügyeket [2005]ECR I-5425, 209. bekezdést.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

66

engedékenységi közlemények esetében találtunk nyilvánvalópéldákat). Csak akkor térhet el tőlük jogszerűen, ha magaa közlemény nem volt kellően világos-pontos (ilyenkorigazából nincs is szó eltérésről), vagy ha a Bizottságmegindokolta határozatában, hogy az eltérés miért nemsérti a vonatkozó jogi alapelveket. Új közleménnyelbármikor lehet változtatni a gyakorlaton, ez alapján leheta vállalatokra terhesebb döntést is hozni, ez nem sérti avisszaható hatály tilalmát (ennek ellenére az újbírságközlemény óvatosabban fogalmaz: azt csak azokban azügyeknél alkalmazzák, ahol még nem küldtek ki kifogásközlőnyilatkozatot).

Bírság felülvizsgálat kapcsán hivatkozott jogelvek

A jog írott és íratlan általános elvei az uniós jog fontosrészét képezik, melyeket az uniós bíróságokérvényesítenek. Az uniós versenyjogban a következőjogelvek vizsgálata szokásos:BizalomvédelemJogbiztonságArányosságEgyenlő bánásmódVisszaható hatály tilalmaJó adminisztráció elve

A bizalomvédelem (jogos várakozás) elve

A jogos várakozás elvére hivatkozva gyakran kifogásolják amegbüntetett vállalkozások, hogy miért kapott nagyobbbírságot, mint egy hasonló helyzetben levő vállalkozásnéhány évvel korábban. A Bíróság ennek kapcsán akövetkezőket mondta ki:– a Bizottság nem köteles precíz matematikai formulávalszámolni a bírság összegét;64 – nem jogsértő, ha az elkövetés időpontjában a vállalkozásnem tudja, mekkora összegű bírságot szabnak ki később veleszemben;65

– a bírság összegét, nagyságrendjét az elrettentő hatásfokozása érdekében időről időre alakíthatja a Bizottság;66

64 T-67/01. JCB Ser vi ce kont ra Commission of the European Communities [2004] ECR II-49. o., 198–188. o.

65 Joined Cases C-189/02 P, C-202/02 P, C-205/02 P to C-208/02 P and C-213/02 P, C-189/02 P Dansk Rørindustri A/S and Others kont ra Commission of the European Communities [2005] ECR I-5425. o., 217. pont.

66 Ibid, para 169. o.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

67

– nem értelmezhető a jogos várakozás elve az éppen létezőhelyzet fenntartására nézve, ha a Bizottság széles körűdiszkrecionális joggal élve határozhatja meg a bírságösszegét,67

– nem alapoz meg jogos várakozást, hogy egy bizonyoskörülményt a Bizottság korábban enyhítő körülménykéntértékelt; szigorodott a bizottsági gyakorlat az alábbiakterén: például iparági nehézségek,68 kartellezőnyomásgyakorlása,69 fizetési problémák,70 versenyjogimegfelelőségi program kidolgozása71 már nem enyhítőtényezők.

A jogbiztonság elve

A Telefonica ügyben a Bizottság a spanyol távközlésivállalat árpréssel megvalósított erőfölénnyel valóvisszaélését állapította meg. A felperes arra hivatkozott,hogy a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy a Bizottságbírságot szabjon ki versenyellenes magatartás miatt,amennyiben a szóban forgó magatartás jogellenes jellegenem következik egyértelmű és előrelátható precedensekből.72

A Törvényszék azonban nem fogadta el ezt az érvelést: aBizottság azon döntése, hogy valamely korábbihatározatában nem szabott ki bírságot a megállapítottjogsértések viszonylagos újszerűsége miatt, nem biztosít

67 Ibid, para 171. o.

68 Joined Cases T-236/01., T-239/01., T-244/01. to T-246/01., T-251/01. and T-252/01. Tokai Carbon Co. Ltd. and others kont ra Commission of the European Communities [2004] ECR II-1181. o., 345. pont.

69 T-9/99. HFB Hol ding für Fernwärmetechnik Beteiligungsgesellschaft mbH & Co. KG and Others v Commis sion of the European Communities [2002] ECR II-1487. o., 178., 594. pon tok.

70 Joined Cases C-189/02 P, C-202/02 P, C-205/02 P to C-208/02 P and C-213/02 P C-189/02 P Dansk Rørindustri A/S and Otherskont ra Commission of the European Communities [2005] ECR I-5425. o., 327. pont.

71 T-31/99. ABB Asea Brown Boveri Ltd. kont ra Commission of the European Communities [2002] ECR II-1881. o., 220. pont.

72 T- 336/07. Telefónica, SA és Telefónica de España, SA kontra Bizottság 2012. március 29-iítélet, 357. szakasz

2013.El.II.JGY.1/1/1.

68

mentességet az ugyanolyan jellegű jogsértéseket későbbelkövető vállalkozásoknak.

Az egyenlő bánásmód elve

Amikor a Bizottság bírság kiszabásáról határoz, mindenesetben köteles tiszteletben tartani a jog általánosalapelveit, így az egyenlő bánásmód elvét az EU Bíróságáltali értelmezésnek megfelelően: a hátrányosmegkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy azösszehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, éshogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon,hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt.73

Az egyenlő bánásmód (és bizalomvédelem) elvéből vezette lea Törvényszék azt, hogy ugyan a bírság iránymutatás nemminősül olyan jogi szabálynak, amelyet a közigazgatásnakmindenképpen kötelezően be kell tartania, attól mégis csakakkor térhet el ha olyan magyarázatot ad erre, amiösszeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével.74

A bíróság emlékeztet arra, hogy más ügyekben hozotthatározatoknak, illetve az abban foglalt bírság összegnekés bírságolási módszernek csupán jelzésértékük van ahátrányos megkülönböztetés esetleges fennállásánakvonatkozásában, mivel meglehetősen valószínűtlen, hogyvalamely ügy sajátos körülményei – mint például a piacok,valamint az érintett vállalkozások és időszakok –megegyezzenek.75

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságmúltbeli bírsággyakorlata nem fosztja meg attól a

73 T- 59/02. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27- én hozott ítélet [EBHT 2006., II- 3627.

o.] 315. pontja, C- 413/08. P. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2010. június 17- én hozott ítéletének [EBHT 2010., I- 5361. o.] 40. pontja.

74 Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 209. pontja és a T- 73/04. sz., Carbone-Lorraine kontra Bizottság ügyben 2008. október 8- án hozott ítélet [EBHT 2008., II- 2661. o.] 70. pontja.

75 Lásd a Bíróság C- 76/06. P. sz., Britannia Alloys & Chemicals ügyben 2007. június 7- én hozott ítéletének [EBHT 2007., I- 4405. o.] 60. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

69

lehetőségtől, hogy ezt a szintet a jogszabályok adtakeretek között felemelje, ha ez az uniós versenypolitikavégrehajtásának biztosítása érdekében szükséges.76

A diszkrimináció fontos érv volt a Toshiba kezében a GISkartell felülvizsgálatakor. A Bizottság a bírság akiindulási összegeinek meghatározása során aziránymutatással összhangban piaci súlyuk alapján eltérőmegközelítést alkalmazott a kartell résztvevőivel szemben.Ennek érdekében a különböző vállalkozásokat öt csoportbasorolta a GIS értékesítéséből eredő világméretű forgalmukalapján. A Bizottság szerint ugyanis az EGT piacáravonatkozó forgalmak nem képeztek megbízható viszonyításipontot, mivel a közös megállapodás célja éppen a japángyártók távolmaradásának biztosítása volt (emiatt piacirészesedésük elhanyagolható mértékű volt). Ezzel nem isvolt gond, azonban a világszintű értékesítés meghatározásasorán használt referencia évnél úgy differenciált aBizottság, hogy a 2001. évet vette alapul a Toshiba, aFuji, a Hitachi és a Melco tekintetében, míg az európaigyártók tekintetében a 2003- as évet, vagyis a jogsértésutolsó teljes évét vette alapul. A Bíróság ezutánmegvizsgálta, hogy a japán és európai gyártók eltérőkezelése objektíven igazolható volt-e. A Törvényszékszerint a Bizottság azon szándéka, hogy a bírságokmeghatározása során hűen reprodukálja a felperes és aMelco viszonylagos helyzetét, nem igazolta a felperesselszemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmódot, ezért ahatározat bírságkiszabó részét hatályon kívül helyezte.

A Seemless steel tubes kartell ügyben azonos jellegűeurópai és japán kartell helyzeteket eltérően értékelt aBizottság, ezért a jogsértés súlya kapcsán számított részösszeget 10 millióról 9 millióra csökkentette ajapánoknál. Elvileg az európaiak összegét is megemelhettevolna, de a Bizottság sem írásban, sem szóban nemterjesztett elő ere vonatkozó kérelmet, így a Törvényszéka csökkentéssel orvosolta az aránytalanságot.

A visszaható hatály tilalmának elve

A Vitamin kartell ügyek sorába illeszkedő ítéletében77 azElsőfokú Bíróság kifejtette, hogy a visszaható hatály

76 Lásd a fenti 59. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 169. pontját.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

70

tilalmának elvéből nem következik, hogy a Bizottságmagasabb bírságokat lehetővé tevő iránymutatástalkalmazzon, feltéve, hogy az új politikát a jogsértésmegvalósításakor ésszerűen előre lehetett látni. Abírságközleményt egyébként úgy írja körül a bíróság, mint„magatartásszabályok, amelyek külső hatások elérésérekészültek”.

A Lizin kartell ügyek közé tartozó, előbb hivatkozott ADMügyben is részletesen kitért a Bíróság a bírságpolitikaváltoztatás kontra visszaható hatály tilalmának kérdésére.Ehhez felidézte - az előbbiekben már szintén hivatkozott –Dansk Rorindustri és mások v. Bizottság ügyben kimunkáltmegközelítést (amelyet az ADM ügyben már az EFB is szórólszóra követett). A Dansk Rorindustri ügyben az ElsőfokúBíróság a következő logikával utasította el a felperesérvelését:3. Az Emberi Jogok Európai Okmánya 7. cikke alapján avisszaható hatály tilalma olyan alapelvi jellegű szabály,amelyet a bírságkiszabással végződő közösségi versenyjogieljárásokban is figyelembe kell venni.4. A bírságkiszabás jogi alapját adó eljárási rendeletnem változott meg a magatartás tanúsítása és a bizottságidöntés között.5. A Bizottság bírságolási politikája ugyan szigorodott,de a bírságolási iránymutatás nem jelenti a jogszabályokváltozását (ráadásul a számolás alapja kifejezettenrendelet-követő, amennyiben irányadó a jogsértés súlya ésidőtartama, a bírság mértéke pedig nem lehet több 10%-nál): a Bizottság korábbi döntési gyakorlata nem képezi ajogi keretek részét.6. A Bizottság ezért a bírság mértékét aversenypolitikai szükségleteknek megfelelően bármikormódosíthatja, amennyiben a tanácsi rendelet keretei közöttmarad.A Bíróság ezzel szemben hibásnak minősítette az EFBgondolatmenetét. Érdekesség, hogy Tizzano főtanácsnok azEFB érvelése alapján javasolta elutasítani a keresetet(nem ismervén még a Dansk Rorindustri ügyben későbbszületett Európai Bíróság döntését). A Bíróság itt is ésaz ADM ügyben is azt mondta ki, hogy a végrehajtásipolitika („enforcement policy”) terén bekövetkezettváltozás, különösen ha az a vizsgált iránymutatáshozhasonló magatartás szabályok elfogadásában testesül meg,

77 Egyesített T-101/05 és T-111/05 ügyek, BASF AG és UCB SA v. Bizottság, 2007. december 12-i ítélet, 233-234. bekezdések

2013.El.II.JGY.1/1/1.

71

olyan körülmény, amely vizsgálható a visszaható hatálytilalma alapján.78 Azonban, végeredményét tekintve az EFB-hez hasonló következtetésre jutott, ugyanis:

A versenyszabályok megfelelő alkalmazása megköveteli,hogy a Bizottság bármikor a bírságok növelésérőldöntsön.

Ebből következőleg a piaci szereplőknek nemkeletkezhet olyan jogos várakozásuk, hogy a Bizottságnem fog idővel változtatni a bírságok mértékén (vagyéppen új számolási módszert kidolgozni).

Azaz, a vállalkozásoknak ésszerűen előre látniukkellett, hogy a Bizottság bírságolási politikájaváltozhat, így a Bizottság nem sértette meg avisszaható hatály tilalmát, amikor megjelenése előttimagatartásokra is alkalmazta a bírságszámításiközleményt.

Az arányosság elve

Az uniós jog általános jogelvei közé tartozó arányosságelve megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladjákmeg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos célelérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket; ígyamennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbékényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozotthátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnekaránytalanul nagyok.79

A bírságkiszámítással összefüggésben az arányosság elveazt jelenti, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyánakértékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosankell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőketegységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia.80

A kiszabott bírságnak arányosnak kell lenni a jogsértéssúlyával és az elkövető vállalkozás méretével egyaránt.Ennek fényében a Bizottság sok esetben a jogsértésselérintett piacon realizált forgalmat veszi figyelembe a

78 Ítélet 222. bekezdése, hivatkozza az ADM ítélet 20. bekezdését.

79 Lásd a Bíróság C- 189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12- én hozott ítéletének [EBHT 2001., I- 5689. o.] 81. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

80 Lásd a Törvényszék T- 43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27- én hozott ítéletének [EBHT 2006., II- 3435. o.] 228. pontját.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

72

bírság összegének megállapításakor. A Parker Pen ügybenígy például azért csökkentette 700 ezerről 400 ezer ECU-raa bírságot a Bíróság, mert nem vette a Bizottságfigyelembe, hogy a vállalkozás összes forgalmában ajogsértéssel érintett termékek csekély hányadotképviseltek.81

A már hivatkozott Lizin ügy egyik további kérdése volt,hogy sérti-e az arányosság elvét, illetve aziránymutatást, hogy a Bizottság a világméretű forgalomra,nem pedig az adott áru EGT-ben realizált forgalmáraalapozta a bírságszámítást. Az EFB szerint igaz, hogy aBizottság e ponton nem követte hűségesen a sajátiránymutatását, de ettől még az arányosság elve nemsérült, így a bíróság nem állapított meg jogsértést.

Az ADM ügyben elutasított a Bíróság egy másik felperesiérvelést is, mely szerint a Bizottság megsértette azarányosság elvét, amikor adott időben elkövetett kétkülönböző versenyjogsértésért eltérő mértékű bírságotkaptak a vállalatok, pusztán azért, mert a Bizottságeltérő időpontban hozott határozatot (közlemény elfogadásaelőtt, illetve után). A Bíróság hivatkozott a MusiqueDiffusion Francaise és mások v. Bizottság ügyre (annak110. bekezdésére), ahol már kimondta, hogy ez az eltérésnem minősül diszkriminációnak.

A Telefonica ügyben az arányosság kapcsán is kiemelte aTörvényszék, hogy a Bizottság korábbi döntéseihez valóviszonyítás alapján nem lehet az arányosság elvénekmegsértését megállapítani: a spanyol hírközlésivállalkozás sikertelenül hivatkozott arra, hogy hasonlójellegű jogsértésért a France Telecom és a DeutscheTelekom esetében a versenyhatóság nem számolt 1,25%-oselrettentési szorzóval.82

A jó adminisztráció elve

A Seemless Steel Tubes kartell ügyben európai és japáncégekkel szemben kiszabott bírság összegét csökkentette abíróság a jogsértés rövidebb időtartama miatt. ATörvényszék szerint a jó adminisztráció elvébe ütközne, haa Bizottság nem bizonyítná pontosan a jogsértés záró

81 T-77/92. Parker Pen Ltd. kont ra Commission of the European Communities [1994] ECR II-549. o., 94. pont.

82 Ítélet 441. szakasz.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

73

időpontját, s körülményekből levezetve, az eljárás alávont terhére mintegy vélelmezné annak (későbbi) végét.83

Egyebek

Bírságolás célja

A Telefonica ügyben a Törvényszék emlékeztetett arra, hogya Bizottságnak biztosítania kell, hogy eljárása –különösen azon jogsértéstípusok vonatkozásában, amelyek azUnió céljainak megvalósítását jelentős mértékbenhátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon. Azelrettentésnek egyszerre kell egyedinek és általánosnaklennie. Míg a bírság egyéni jogsértést szankcionál,emellett a versenyszabályok vállalkozások általitiszteletben tartásának általános politikájába isilleszkedik.84

(készítette: dr. Tóth Tihamér)

III.3. A fogyasztóvédelmi bírság

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (atovábbiakban: Fgytv.) hatálya - a pénzügyi szolgáltatásitevékenység kivételével, az 1.§ (2) bekezdésbenmeghatározott eltéréssel - a vállalkozások fogyasztókatérintő tevékenységére terjed ki. Az Fgytv. 2.§-a határozzameg az egyes fogalmak – fogyasztó, vállalkozás, gyártó,forgalmazó, termék, szolgáltatás, stb. - értelmezését. AzFgytv. 2.§ a) pontja fogyasztó alatt az önállófoglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül esőcélok érdekében eljáró természetes személyt érti, aki árutvesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruvalkapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.

A fogyasztóvédelmi törvény hatályával foglalkozott aLegfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.727/2009/4. számú

83 T-67/00, T-68/00, T-71/00 és T-78/00 JFE, Nippon Steel, JFE Steel and Sumitomo v. Commission, egyesített ügyek, 343-344. pontok

84 Fent hivatkozott Telefonica ítélet 433. pontja.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

74

felülvizsgálati ítélete. Kifejtette, hogy az Fgytv.hatályának meghatározásakor a jogalkotó tágan fogalmazott,ezáltal a fogyasztókat érintő, valamennyi tevékenységvédelmét célozzák az egyes rendelkezések. A hatóságiellenőrzés során vizsgált kft. a hulladék felvásárlásitevékenysége által az Fgytv. 1.§-ának hatálya alátartozik, azaz tevékenysége a fogyasztókat érinti ésérintheti. A kft. felelősséggel tartozik azért, hogy azáltala végzett tevékenység minden körülmények közöttmegfeleljen a jogszabályi előírásoknak. A perbeli esetrevonatkoztatva a törvény által kidolgozott védelem atermészetes személyt, mint a felvásárlásra felajánlott árutulajdonosát illeti meg, fogyasztói szolgáltatást igénybevevői pozícióban. A hulladék felvásárlás során a kft. minthulladékkereskedő felajánlja a hulladék megvásárlását,ezzel egy szolgáltatási tevékenységet valósít meg. Akétoldalú jogviszonyt tekintve a hulladék felvásárlástfelajánló gazdálkodó szervezet áll a szolgáltatást nyújtópozíciójában, míg a másik oldalon a felvásárlási ajánlatotelfogadó, természetes személy a szolgáltatást igénybevevő, aki az Fgytv. vonatkozásában fogyasztónak minősül.Idézte a Legfelsőbb Bíróság az Fgytv. 2.§ i) pontjábanrögzített fogyasztói forgalmat, és azt állapította meg,hogy a kft. tevékenysége az Fgytv. hatálya alá esik, annakszabályai alapján vizsgálandó, ebből következően pedighelyesen rögzítette az alperesi hatóság a felülvizsgálthatározatában foglalt jogszabályok megsértését.Hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság, hogy azon körülménynélfogva, hogy az egyes esetekben adásvételi szerződés jönlétre a kft. és a fémhulladékot megvételre felajánlómagánszemély között, nem alapozza meg a kft.tevékenységének kivonását az Fgytv., továbbá az egyéb,fogyasztóvédelmi jogszabályok betartása és a betartásellenőrzése alól. Azon tény, hogy a kft. vevői pozícióbanvan, nem jelenti azt, hogy rá nem vonatkoznának afogyasztóvédelmi jogszabályok, s emiatt ki kerülhetne azFgytv. hatálya alól.

Az Fgytv. meghatározza azokat a kötelezettségeket,előírásokat, amelyeket a gyártónak, forgalmazónak, avállalkozásnak a forgalmazás során be kell tartania.A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására a törvény X.fejezete vonatkozik. Az Fgytv. 45/A. § (1) bekezdéseértelmében a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi az etörvényben és - a szerződés létrejöttére, érvényességére,joghatásaira és megszűnésére vonatkozó rendelkezések

2013.El.II.JGY.1/1/1.

75

kivételével - a végrehajtására kiadott jogszabályokbanfoglalt rendelkezések betartását, és eljár azok megsértéseesetén. A (2) bekezdés szerint a fogyasztóvédelmi hatóságellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmirendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és- ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmigyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nemrendelkezik - eljár azok megsértése esetén. Ugyanezenparagrafus (3) bekezdése értelmében - az (1) és (2)bekezdésben meghatározott rendelkezéseken túl -, ha különtörvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, afogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi:a) az áru fogyasztók számára való értékesítésére,b) a fogyasztóknak forgalmazott termék minőségére,összetételére, csomagolására, megfelelőség-értékelésére,megfelelőségi jelölésére,c) a fogyasztóknak értékesítésre szánt, illetveértékesített áru mérésére, hatósági árára vagy egyébkéntkötelezően megállapított árára,d) a fogyasztói panaszok intézésére,e) a fogyasztói szerződés keretében érvényesítettszavatossági és jótállási igények intézésére,f) a termék forgalmazása vagy szolgáltatás nyújtása soránaz egyenlő bánásmód követelményére, továbbág) a fogyasztók tájékoztatásáravonatkozó rendelkezések betartását, és eljár azokmegsértése esetén.Az Fgytv. 45/B. §-a alapján a fogyasztóvédelmi hatóságellenőrzi a fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazottvagy e célból nyilvánosan megismerhetővé tett általánosszerződési feltételeket abban a tekintetben, hogy azok nemtartalmaznak-e a jóhiszeműség és tisztesség követelményébeütközően a szerződéses jogokat és kötelezettségeketegyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányáramegállapító feltételt.

A jogsértés miatt alkalmazható intézkedésekről,szankciókról az Fgytv. 47. §-a rendelkezik. E § (1)bekezdése szerint ha a fogyasztóvédelmi hatóság eljárásasorán megállapítja a 45/A. § (1)-(3) bekezdésébenmeghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését,az eset összes körülményeinek - így különösen a jogsértéssúlyának, a jogsértő állapot időtartamának, a jogsértőmagatartás ismételt tanúsításának, illetve a jogsértésselelért előny - figyelembevételével és az arányosságkövetelményének szem előtt tartásával az alábbijogkövetkezményeket állapíthatja meg:

2013.El.II.JGY.1/1/1.

76

a) elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,b) megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,c) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságokmegszüntetésére kötelezheti a vállalkozást azzal, hogy aza hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tettintézkedéséről köteles értesíteni a fogyasztóvédelmihatóságot,d) a jogszerű állapot helyreállításáig feltételhez köthetivagy megtilthatja az áru forgalmazását, illetveértékesítését,e) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testiépségére veszélyes termék forgalomból való kivonását vagyvisszahívását,f) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testiépségére veszélyes termék megsemmisítését akörnyezetvédelmi szempontok figyelembevételével,g) a jogszerű állapot helyreállításáig terjedő időtartamraelrendelheti a jogsértéssel érintett üzlet ideiglenesbezárását, ha az a fogyasztók életének, testi épségének,egészségének védelme vagy a fogyasztók széles körét érintőkárral fenyegető veszély elhárítása érdekében szükséges,h) a 16/A. § (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezésekmegsértése esetén a jogsértés megállapításától számítottlegfeljebb egy évig megtilthatja az alkoholtartalmú ital,a dohánytermék, illetve a szexuális termék forgalmazását,e rendelkezések ismételt megsértése esetén pedigelrendelheti a jogsértéssel érintett üzlet legfeljebbharminc nap időtartamra történő ideiglenes bezárását,illetvei) fogyasztóvédelmi bírságot (a továbbiakban: bírság)szabhat ki.Külön jogszabály az abban meghatározott fogyasztóvédelmirendelkezés megsértése esetére további jogkövetkezményekethatározhat meg (Fgytv. 47.§ (2) bekezdése). Az (1) és (2)bekezdés szerinti jogkövetkezmények együttesen ismegállapíthatók az Fgytv. 47.§ (3) bekezdése értelmében.

Fenti rendelkezés tükrében fontos kiemelni, hogy az egyes,jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények közöttiválasztás is mérlegelési tevékenység, ahogy erre aKfv.II.37.432/2009/4. számú ítéletében a LegfelsőbbBíróság rámutatott: a Grtv. 18.§-ának szankcióit ahatóságok mérlegelési jogkörben eljárva alkalmazhatják, erendelkezés a hatóság részére különböző típusú intézkedésmegtételét teszi lehetővé, mivel a jogszabály nem írjaelő, hogy az egyes jogsértések esetén milyen típusúszankciót kell alkalmazni.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

77

A joggyakorlat elemzés szempontjából lényeges szankció, abírság. A bírság alkalmazásánál, kiválasztásnál az Fgytv.47.§ (1) és (5) bekezdése értelmében az alábbi, nemtaxatíve felsorolt szempontokat kell értékelni: ajogsértés súlyát (ezen belül a jogsértéssel érintettfogyasztók számát, érdekeik sérelmének körét, a jogsértőmagatartás kiterjedtségét, valamint a jogsértésselérintett áruk értékét), továbbá a jogsértő állapotidőtartamát, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítását,illetve a jogsértéssel elért előny nagyságát, és szemelőtt kell tartani az arányosság követelményét is.

A bírság tól-ig összegben került meghatározásra, az esetösszes körülménye alapján a hatóság határozza meg akiszabott bírság mértékét. Az Fgytv. 47/C. § (1) bekezdéseszerint a bírság összege 15 ezer forinttóla) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (atovábbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó, 100 millióforintot meghaladó éves nettó árbevétellel rendelkezővállalkozás esetében a vállalkozás éves nettóárbevételének 5%-áig, de legfeljebb 100 millió forintig,illetve a fogyasztók széles körének testi épségét,egészségét sértő vagy veszélyeztető, továbbá a fogyasztókszéles körének jelentős vagyoni hátrányt okozó jogsértésesetén legfeljebb 2 milliárd forintig,b) az a) pont hatálya alá nem tartozó vállalkozás esetében500 ezer forintig, illetve a fogyasztók széles körénektesti épségét, egészségét sértő vagy veszélyeztető,továbbá a fogyasztók széles körének jelentős vagyonihátrányt okozó jogsértés esetén a vállalkozás éves nettóárbevételének 5%-áig, az Szt. hatálya alá nem tartozóvállalkozás esetén 5 millió forintig terjedhet.

Mivel a bírság mérlegelési jogkörben kerül kiszabásra,lényeges kiemelni, hogy a mérlegelés bíróságifelülvizsgálatára a Pp. 339/B.§-a lehetőséget ad, ígyvizsgálni kell, hogy a határozatból a mérlegelésszempontjai megállapíthatóak-e, és ezzel összefüggésben ahatározat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésénekokszerűsége kitűnik-e.

A Kúria Kfv.II.37.713/2011/4. számú döntésében rámutatott,hogy a mérlegelési jogkörben hozott határozatfelülvizsgálatára a bíróság csak abban az esetbenjogosult, ha azt állapítja meg, hogy a mérlegelés során ajogszabályi kereteket a hatóság túllépte; a határozat

2013.El.II.JGY.1/1/1.

78

megalapozatlan; a mérlegelt tények nem felelnek meg avalóságnak; vagy az ügy érdemére kiható lényeges eljárásiszabálysértés történt. Minden esetben többlettényállásmegállapítása vagy jogalapot érintő jogsértés bizonyításaszükséges a mérlegelés törvénysértő jellegénekmegállapításához.

Kfv.II.38.045/2010/13. számú döntésében is azthangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a mérlegelésijogkörben hozott határozat megváltoztatására a bíróságnakkizárólag jogszabálysértés esetén van lehetősége,ellenkező esetben jogsértő módon vonja el a hatósághatáskörét és tiltott felülmérlegelést végez.Jogszabálysértésnek minősül az, ha a perben részben vagyegészben eltérően kerül megállapításra a tényállás,többlet-tényállási elem megállapítása miatt a mérlegelésiszempontok nem teljes körűen kerülnek feltárásra ésértékelésre, illetve a hatósági értékelés okszerűtlen,valamely mérlegelési szempont figyelmen kívül marad vagyolyan nevesített-részletezett mérlegelési szempont(körülmény) kerül figyelembe vételre, amely mérlegelésiszempont nem lehet.Ebben az ügyben felülvizsgált jogerős ítéletében azelsőfokú bíróság a jogsértés elkövetése tekintetében ahatósággal egyező álláspontot fogadott el, azaz atényállást nem változtatta meg. A hatósági eljárásbanmegállapított összegszerűség hibáira vonatkozómegállapításait indokolás nélkül rögzítette, nem adtamagyarázatát annak, hogy a határozatban rögzítettszempontokat, indokokat miért nem tartja relevánsnak éselégségesnek, miért minősíti ezeket az indokokatáltalánosnak, milyen okból hiányolja a „konkrétjegyzőkönyvek” tartalmának vizsgálatát, továbbá a „felek”nyilatkozattétele körében fennálló esetlegesmulasztásoknak és a megelőző eljárás(ok)nak milyenjelentőséget tulajdonít a bírság kiszabása körében, így abíróság nem indokolta, hogy a hatósági értékelést miérttartja okszerűtlennek. Ezen túlmenően tiltottfelülmérlegelést valósított meg azzal, hogy nevesítettrészletes indokok nélkül, ellentmondásos következtetésekmellett (tényfeltárás hiányának és annak egyidejűmegállapítása, hogy nincs az ügy érdemére kiható eljárásiszabálysértés), ezáltal nem ismert körülmények alapjáncsökkentette a bírság összegét 1.500.000 forintra. Ezokból a Legfelsőbb Bíróság a meghozott ítéleti döntésttörvénysértőnek találta.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

79

Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozza a joggyakorlat-elemzőcsoport, hogy a mérlegelési jogkörben meghozott döntéssorán nemcsak a hatóságnak, hanem ezen döntéstfelülvizsgáló bíróságnak is kötelezettsége, hogy ajogsértés súlya szempontjából releváns és az egyedi ügyrejellemző körülményeket nevesítse, azok értékelésételvégezze és az értékelés szempontjairól részletesen adjonszámot, illetőleg kasszációs jog hiányában jelölje meg,hogy az egyes körülmények figyelembe vételét vagy azokmellőzését miért tartja indokoltnak, a hatósági határozatindokolását miért tekintette hiányosnak.

A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.VI.37.736/2010/4. és a Kfv.VI.37.734/2010/4. számú eseti döntéseiben a bírságmegváltoztatása, felülmérlegelése feltételeit vizsgálvarámutatott, hogy: „a Legfelsőbb Bíróság számos esetidöntésében (BH 2010. évi 50. számú jogeset,Kfv.VI.37.260/2000/7. számú, Kfv.VI.37.342/2001/9. számú,Kfv.III.37.527/2001/4. számú, Kfv.III.37.107/2004/4.számú, Kfv.IV.37.166/2007/4. számú, Kfv.IV.37.0702004/8.számú eseti döntései, a Legfelsőbb Bíróság ElviHatározatainak Gyűjteménye 2004. évi számában 1181. számonközzétett jogeset) kifejtette, hogy a mérlegelésijogkörben hozott határozat megváltoztatására a bíróságnakkizárólag jogszabálysértés esetén van lehetősége. Ajogszabálysértés lehet: a perben részben eltérőenmegállapított tényállás, többlet-tényállási elemmegállapítása miatti mérlegelési szempontok nem teljeskörű feltárása és értékelése, illetve téves értékelése,valamely mérlegelési szempont figyelmen kívül hagyása vagynem megfelelő súllyal történő értékelése, vagy olyanmérlegelési szempont figyelembe vétele, amely mérlegelésiszempont nem lehet.”

Ezekben az ügyekben a Legfelsőbb Bíróság kimondta és ezzela joggyakorlat-elemző csoport is egyet értett, hogy „nemlehet értékelési, mérlegelési szempont a hatóság korábbibírság-kiszabási gyakorlata”, mert ez nem az esetkörülményéhez tartozó szempont, nem az ügy egyedisajátossága. A bírság túlzott mértéke az értékelésiszempontok alapulvételével az ügy egyedi sajátosságairanézve vizsgálható. A kiszabott bírság jogszerűségét ahatározatban foglalt, az ott felsorolt mérlegelésiszempontok alapján kell megítélni a Pp. 339/B.§-a alapján.Ha a bíróság sem a tényállás megállapítása, sem akörülmények értékelése körében jogszabálysértést nemállapít meg, akkor nem változtathatja meg a kiszabott

2013.El.II.JGY.1/1/1.

80

bírság összegét a Pp. 339.§ (2) bekezdés q) pontja szerintalkalmazandó Fgytv. 50.§-a alapján.”

A közigazgatási perek lényeges sajátosságaként „aLegfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy a bírósága Pp. 3.§ (2) bekezdése és a 215.§-a alapján a keresethezkötve van, csak a kereseti kérelem keretei közöttvizsgálhatja az alperesi határozat jogszerűségét. Afelperes a keresetében a mérlegelési szempontokathiányosnak tartotta, de nem jelölte meg, hogy milyenszempont figyelembe vétele, értékelése maradt el aközigazgatási eljárás során. Az elsőfokú bíróság ezért aPp. 215.§-ba ütközően vett figyelembe olyan körülményeket(a felperes speciális helyzetét, fokozott felelősségét),amelyeket a felperes a keresetében nem jelölt meg, nemkérte azok értékelését. A felperes nem tette vitássá akeresetében az érintett utasok számára (37 fő), súlyosbítókörülményként az EK rendelet hatályba lépésétől eltelthosszú időre és ennek ellenére a felperes EK rendelettelellentétes eljárására vonatkozó mérlegelési szempontértékelését, ezért ezeket a szempontokat a bíróság nemértékelhette újra.”

„A felperes a keresetében kifejezetten azt támadta - ésaz elsőfokú bíróság a Pp. 213.§ (1) bekezdése és 215.§-aalapján csak ebben a körben dönthetett volna -, hogysúlyosbító körülményként a korábbi fogyasztóvédelmibírságok nem vehetők figyelembe. E körben az elsőfokúbíróság azt helytállóan állapította meg, hogy az ismételtjogsértés súlyosbító körülményként csak akkor állapíthatómeg, ha a bírságok azonos jogsértéshez kapcsolódóankerültek kiszabásra. Az alperes érdemi ellenkérelmealapján megállapítható volt, hogy az ismételt jogsértésnem azonos jogszabálysértésekhez kapcsolódóan kerültmegállapításra, ezért a bírság kiszabásánál e szempontfigyelembe vétele jogsértő volt. Az elsőfokú bíróságugyanakkor utalt arra, hogy ismételt jogsértésrőlhivatalos tudomása van, de ezt a tényt a korábbi jogsértésmiatt alkalmazott szankció jogerőre emelkedése hiányábannem tartotta figyelembe vehetőnek. Az elsőfokú bíróságálláspontja e tekintetben téves. Az Fgytv. 48.§ (2)bekezdése a jogsértő magatartás ismételt tanúsításátemlíti és nem jogerősen megállapított ismételt jogsértéstemlít, ezért a korábbi, azonos jogsértés az e tárgybanhozott határozat jogereje hiányában is megállapítható.”

A hatóság döntési jogkörének terjedelmére mutat rá aLegfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.782/2010/4. számú ítélete: „A

2013.El.II.JGY.1/1/1.

81

hatóság e mérlegelési tevékenysége azonban nem korlátlan,kereteit a Fgytv. 47.§ (1) és (4) bekezdése adja. Ejogszabályhelyek példálózóan meghatározzák a jogsértéslényeges, kiemelt jelentőségű körülményeit és azokat aszempontokat, amelyek a jogsértés súlyának megítélésekörében relevanciával bírnak. A hatóság köteles figyelembevenni az eset egyedi sajátosságait, és az összes - ajogsértő javára és terhére értékelhető - körülményegyenkénti és összességében való értékelésével kelldöntenie a jogkövetkezményről, oly módon, hogyhatározatában fel kell sorolnia a megállapított tényeket,azok értékelési szempontjait és indokolnia kell azelvégzett értékelési folyamatot. A törvényi szabályozástámpontot ad a hatóságnak, a vállalkozásoknak, és abíróságnak is, mert ezzel ellenőrizhetővé válik amérlegelés jogszerűsége.”

A Kfv.VI.38.044/2010/11. számú döntésben a felülvizsgálatibíróság hangsúlyozta, hogy a bíróság jogszerűségifelülvizsgálatot végez, és nem felülmérlegelést. Nincselzárva azonban attól (ha erre jogszabályi lehetőségevan), hogy a határozati rendelkezést megváltoztassa, ha ahatározatból a mérlegelés szempontjai nem állapíthatóakmeg vagy a bírság meghatározásánál az alperes nemmérlegelt. Itt jegyezte meg azt is – és ezt ajoggyakorlat-elemző csoport lényegesnek tartja - , hogy haa mérlegelési szempontok nem állapíthatóak meg, akkor nemmellőzhető a Pp. 339.§ (1) bekezdés szerinti kasszáció, haazonban a szempontok azonosíthatóak, akkor számot kelladni arról, hogy a reformatórius jogkör alapját mi képezi.

A megváltoztatási jogkör önkényes gyakorlását utasítottael a Kfv.II.37.661/2011/4. számú ítéletében a Kúria.

A Kfv.IV.37.208/2009/5. számú ítélettel elbírált ügyben afogyasztóvédelmi hatóság a felperes üzletében hatóságiellenőrzést végzett és az áruk címkézésére, forgalombahozatalára vonatkozóan többszörös jogszabálysértéstállapított meg. A jogerős közigazgatási határozat1.900.000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésérekötelezte a felperest. A megyei bíróság hatályon kívülhelyező, és új eljárásra kötelező ítéletet hozott azonindokolással, hogy a tényállás további tisztázásaszükséges. Az alperes felülvizsgálati kérelménekelbírálása során a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül

2013.El.II.JGY.1/1/1.

82

helyezte a jogerős ítéletet és elutasította a felpereskeresetét. Ítéletének indokolásában arra mutatott rá, hogya jogszabály a bírság alsó és felső határáról nemrendelkezik, a bírság összegének meghatározása mérlegelésijogkörben történik.A jogerős ítélet indokolásával ellentétben afogyasztóvédelmi hatóság eljárásának a megállapított,többszörös jogszabálysértés szankcionálása volt a tárgya,nem pedig a felperes körülményeinek a vizsgálata. AzFgytv. 48.§ (2) bekezdésének szövegezésében az eset összeskörülményeire vonatkozó utalás nem a felperes működésénekteljes gazdasági tevékenységének és pénzügyi helyzeténekfeltárására való kötelezettséget jelent. A szándékosság és a gondatlanság tekintetében utalt aLegfelsőbb Bíróság a korábbi eseti döntésében foglaltakra,mely szerint a közigazgatási felelősség a jogi felelősségspeciális formája, amely a jogszabály megszegésével áll beés a felelősséget az viseli, akit a jogszabály ekkéntmeghatároz. A közigazgatásban szubjektív felelősség akkorlétezik, ha a jogalkotó kifejezetten kimondja, hogy afelróhatóságot vizsgálni kell. Az Fgytv. ilyenszabályozást nem tartalmaz, tehát a felperesszándékosságának vagy gondatlanságának a bírságösszegmegállapítása szempontjából jelentősége nem volt.

A fogyasztóvédelmi bírság megváltoztatása miattproblémaként merült fel, hogy a hatóságnak egy összegbenvagy jogsértésenként kell-e megállapítania a bírságot. Azelsőfokú bíróság számára kedvezőbb lenne a jogsértésekrelebontott szankcióalkalmazás, hiszen a tényállás változásaesetén a reformatórius jogkör gyakorlása leegyszerűsödne.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy afogyasztóvédelmi bírságot az Fgytv. 47.§ (1) bekezdés i)pontja alapján egy összegben kell kiszabni akkor is, ha ahatóság több jogsértést állapít meg. Minden ügybenegyedileg kell a bírság mértékét meghatározni.A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.III.37.956/2009/5. számúítéletében kifejtette: ”Az Fgytv. 47/C. § /1/ bekezdéséneka/ pontja alapján megállapítható volt, hogy jelen esetbena bírságkiszabás alsó határa 15.000.- Ft, a felső határapedig 22.350.015.- Ft /a nettó árbevétel 5 %-a/ volt. Ekét szélső értékét figyelembe véve a 100.000.- Ft-osbírság nem tekinthető eltúlzottnak akkor sem, ha azellenőrzött boltban a több ezer áruból – csak - 112 db

2013.El.II.JGY.1/1/1.

83

terméket érintett a jogsértés. 112 db termék önmagábanjelentős mennyiség, az a tény pedig, hogy az összes árumennyiségéhez viszonyítva az áruk egy csekélyebb hányadátérintette a jogsértés, kellően kifejeződik abban, hogy akiszabható bírság 0,5 %-át sem érte el a ténylegesenkiszabott 100.000.- Ft.”„A fogyasztóvédelmi hatóságoknak olyan közvetlen törvényikötelezettségük nem volt, hogy a más gazdasági társaságokterhére alkalmazott bírságok mértékét figyelembe véve,mintegy „arányosítsák” az adott hatósági eljárásbankiszabott bírságot. A felperes által hivatkozottfogyasztóvédelmi ügyek releváns tényállás-elemeieltérhetnek a perbeli tényállástól, a jogsértések súlyátés hatását a fogyasztói jogok érvényesülésére mindenesetben egyedileg, az Fgytv. 48.§ (2) bekezdése szerint azeset összes körülményeire kiterjedően kellettmegállapítani és értékelni.” (Legfelsőbb BíróságKfv.II.37.533/2010/5.) Ebben az ügyben a többirányújogsértés miatt 18 millió forint volt a bírság.

A joggyakorlat-elemző munkacsoport ezen álláspontoterősítő nézete szerint elsődlegesen az ügy egyedisajátosságaihoz és nem más vállalkozásokra kiszabottbírságösszegekhez kell igazítani a szankciót. Azarányosság követelménye nem más vállalkozásokmagatartásához és a velük szemben alkalmazott szankcióhozvaló igazítás követelményét jelenti, hanem az egyedijogsértés súlyának megfelelő értékelését.

A Kúria a Kfv.II.37.524/2012/4. számú végzésében foglaltakszerint a hatóság nyolc üzletben próbavásárlássalegybekötött ellenőrzéseket tartott. Az ellenőrzésekeredményeként hatféle termékre vonatkozóan tisztességtelenkereskedelmi gyakorlat folytatását, két termékrevonatkozóan az áru mérésére vonatkozó jogsértést,harminckilencféle termékre az ártájékoztatássalkapcsolatos egyéb jogsértést, az áru mérésével kapcsolatosegyéb jogszabálysértést, továbbá biztonsági szolgálatrólszóló tájékoztatás hiányát, illetve működés szabályaiközzétételének hiányát állapította meg. A feltártjogsértések miatt 2.000.000 forint bírságot szabtak ki. AKúria rámutatott: „Az alperes határozatábólmegállapítható, hogy az egyes jogszabálysértés típusokatkülön-külön értékelve állapította meg a jogszabálysértéssúlya körében értékelendő szempontokat az Fgytv. 47.§ (4)bekezdésének megfelelően, az elsőfokú bíróság is ennekmegfelelően rögzítette, hogy a határozatban megállapítást

2013.El.II.JGY.1/1/1.

84

nyert az egyes típusú szabályszegéseknél az érdeksérelemköre, a jogszabálysértő magatartás kiterjedtsége, ajogsértéssel érintett áruk értéke. Mindazon szempontoknak,amelyekre adat nem merült fel - ennek a ténynek arögzítése mellett - sem enyhítő, sem súlyosbítókörülményként nem kellett, nem is lehetett értékelni. Azelsőfokú bíróság iratellenesen és jogszabálysértőenállapította meg, hogy a jogsértés súlyán belül figyelembeveendő további tényeket az alperes csak rögzítette, de nemviszonyította, nem hasonlította és ténylegesen nemértékelte. Az elsőfokú bíróság azonban ennek keretén belülnem rögzítette, hogy valójában milyen tényező, szempontértékelését, figyelembevételét hiányolta. Azt a körülménytugyanis, hogy a felperes ismételt jogsértést valósítottmeg, az Fgytv. 47/C.§ (5) bekezdés a) pontjábanfoglaltaknak megfelelően a határozat rögzítette, tételesenfelsorolva azokat a határozatokat, amelynek kapcsán azismételt jogsértést fennállónak találta. A határozatrögzítette azt is, hogy az ismételt jogsértések körében azártájékoztatással kapcsolatos hiba, hiányosság miatthozott marasztaló határozatok kerültek felsorolásra éssúlyosbító körülményként figyelembe vételre. Az elsőfokúbíróság kereseti kérelem hiányában, jogszabályirendelkezésre történő hivatkozás nélkül, törvénysértőenállapította meg, hogy kétszeres értékelésre került sor. Azelsőfokú bíróság erre irányuló kereseti kérelem nélkülvizsgálta a más megye illetékességi területén hozottártájékoztatással összefüggő jogsértések figyelembevehetőségét, amelynek kapcsán tévesen jutott arra akövetkeztetésre, hogy a más illetékességi területen hozottmarasztaló határozatok nem vehetők figyelembe az ismételtjogsértés körében. Az Fgytv. ilyen kitételt, rendelkezéstnem tartalmaz, az ismételt jogsértés földrajzi területtelössze nem függően állapítható meg, ugyanis a jogsértéselkövetője maga a vállalkozás. Attól függetlenül, hogy avállalkozásnak melyik telephelyén követték el ajogsértést, az ismételt jogsértés ténye megállapítható, azismételt jogsértés megállapításához csak az szükséges,hogy a vállalkozás korábban a jelen jogsértésselmegegyező, azonos vagy azzal szorosan összefüggőjogsértést kövessen el.Az elsőfokú bíróság jogszabályi hivatkozás nélkülállapította meg azt is, hogy a bírság kiszabására az egyesjogsértésekhez kapcsolódóan külön-külön feltártszempontrendszer szerint jogsértésenként meghatározottbírság összegek megadásával kerülhet sor, több jogsértésesetén összességében egy bírságösszeg nem szabható ki.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

85

Nincs arra jogszabályi rendelkezés, hogy több jogsértésesetén az egyes jogsértés típusokat külön-külön kellszankcióval sújtani. A hatóság a több jogsértés miatt egydöntésbe foglalt marasztalás során csak egy bírságotköteles kiszabni. Különböző jogsértések esetén ahatóságnak a jogsértések súlya körében kell értékelni,hogy az egyes jogsértéseket milyen súllyal ítélte meg, denem köteles arra, hogy az egyes jogsértéstípusokat külön-külön szankcionálja. A hatóság döntését korábbibírságkiszabási gyakorlata nem köti, a korábban kiszabottbírságok összegei nem meghatározóak, ugyanis az egyesjogsértéseket mindig az ügy egyedi sajátosságairatekintettel kell elbírálni és szankcionálni az Fgytv. 47.§(4) bekezdése értelmében. A hatóság a bírság kiszabásánálértékelheti azt is, hogy a számos határozattal korábbanelkövetett ártájékoztatási hiba, hiányosság miattmarasztaló döntéseket hozott, az ismétlődő jogsértésretekintettel a vállalkozás jogkövető magatartása milyenösszegű bírság kiszabása mellett kényszeríthető ki, milyenmértékű az a bírság, amely a jogszabályok betartásáraösztönzi az adott vállalkozást, és áll arányban azelkövetett jogsértésekkel, értékelve ennek során a többiszempontot is, így a jogsértések típusát, a fogyasztóiérdeksérelmek körét, a jogsértés kiterjedtségét, ajogsértéssel érintett áruk értékét is.”

Az egyösszegű bírságolást a Kúria a Kfv.II.37.737/2012/4.számú végzésében is jogszerűnek találta, és aKfv.II.37.661/2011/4. számú ítéletében is tévesnekminősítette azt az elsőfokú ítéleti elvárást, hogy azegyes jogsértésekhez – fogyasztóvédelmi ügyben – különjogszabályi hivatkozás nélkül, külön-külön, azazjogsértésenként állapítsa meg a hatóság abírságösszegeket.

A Kfv.IV.37.328/2008/5. számú felülvizsgálati ítéletben aLegfelsőbb Bíróság a minőségvédelmi bírság számításamódjára vonatkozóan adott iránymutatást. Hivatkozott azÉt. 14.§ (4) bekezdésére, amely egyértelműen rendelkezikarról, hogy a tétel értéke az adott élelmiszer előállító,illetve forgalmazó helyen a mintavétel időpontjábanalkalmazott egységár és az ellenőrzött egységben találhatókifogásolt tételek mennyiségének a szorzata, így aminimumbírság összege is tételenként számolandó. Akereskedelmi egységenként történő számítás mellőzésérevonatkozó felperesi előadás kapcsán azt hangsúlyozta a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

86

Legfelsőbb Bíróság, hogy annak semmiféle jogszabályialapja nem volt. A hatóság minden egyes ellenőrzöttkereskedelmi egységet külön-külön kellett, hogy kezeljen,ezért a bírságösszeget is ennek megfelelően kellettszámolnia.

Lényeges kiemelni, hogy míg a közigazgatási eljárásban abizonyítási kötelezettség a hatóságot terheli, így akötelezett jogsértő magatartásának lényeges körülményeitazonosítani köteles ahhoz, hogy megalapozott döntésthozzon nemcsak a jogalap, hanem a jogkövetkezménytekintetében is. A bírósági felülvizsgálat során abizonyítási kötelezettség alapvetően a felperest terheli(Pp. 164.§ (4) bekezdés), így ha csupán állítja, de nembizonyítja, hogy vannak olyan körülmények, amelyetjogsértésének súlyát csökkentik, akkor nem lehet eztjavára értékelni (Pp. 3.§ (3) bekezdés).

A felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.575/2010/4. számúítéletében mutatott rá arra, hogy bizonyítatlankörülmények nem lehetnek okai a bírságkiszabás körülményeiújramérlegelésének, a bírság megváltoztatásának.

A bírsággal szemben „elvárás”, hogy a jogsértésselarányban állóan kerüljön kiszabásra, kellő visszatartóereje legyen. A Kúria a Kfv.III.37.375/2012/5. számúítéletében azt fejtette ki, hogy „a figyelmeztető jellegűbírság esetén, amelynek mértéke nagyságrendekkel közelebbáll a bírság minimumhoz, mint a maximumhoz, nem lehet azarányosság követelményét számon kérni.” A per a fogyasztóértesítés nélküli, áramszolgáltatásból való kikapcsolásamiatt előterjesztett panasz folytán indult eljárásbanhozott 300.000 forint bírságot kiszabó határozatfelülvizsgálata tárgyában folyt. Az elsőfokú bíróság ajogsértés megállapítása mellett a bírságot 50.000 forintramérsékelte további enyhítő körülményként értékelve, hogy ajogsértés nem volt súlyos, egy fogyasztót érintett, akinekebből kára nem származott, adminisztratív okbólkövetkezett be a jogsértés, előnye a felperesnek ebből nemszármazott. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján aKúria a bírói mérlegelés okszerűtlenségét és jogsértőjellegét megállapítva a kereset elutasításáról döntött azítélet hatályon kívül helyezése mellett.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

87

arányosság követelményének minden esetben érvényesülnikell. A minimumhoz közeli bírság önmagában nem jelenti azarányossági követelmény érvényesülését.

A bíróság gyakran szembesült azzal, hogy a hatóság nem azarányosság követelményének megfelelő mértékű bírságotszabott ki a jogsértővel szemben, de keresetikérelem/felülvizsgálati kérelem hiányában e kérdéssel nemfoglalkozhatott.Szerencsejáték tiltott reklámozásához kapcsolódóan aKfv.II.37.274/2012/6. számú ügyben a reklámok 2010. januáróta voltak láthatók, a sportnapilapban megjelent reklámok2010. júniusában ötször jelentek meg 336.195 eladottpéldányszámban, illetve 2010. június 11-július 10. közötttizenkilenc alkalommal kerültek közzétételre 1.210.521példányszámban. A kifogásolt reklámok a sportnapilapban2010. május 26-tól naponta megjelentek, valamint a napilap2010. október 8-16. között megjelent lapszámaiban isközzétételre kerültek. A bírság összege 1.000.000 forintvolt.A Kfv.II.37.357/2012/6. számú ügyben a felperes 2010.májusában az on-line szerencsejátékok szervezését végzőhonlapot népszerűsítő reklámokat 49 alkalommal sugározta,a hatóság 200.000 forint fogyasztóvédelmi bírsággalsújtotta.A Kfv.II.37.209/2012/6. számú ügyben a kifogásolt reklám175.964 db eladott lapszámban jelent meg. A bírság200.000 forint volt. A Kfv.II.37.639/2011/5. számú ügybenfeltárt tények szerint a reklámok 2008. december 1-jétőlegy hétig naponta voltak láthatók. A reklámszpotnak kétváltozatát sugározták 2008. decemberében, az egyiket 32, amásikat 118 alkalommal. A hatóság a felperest 50.000forint fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta.A Kfv.II.37.754/2012/11. számú ítéletben rögzítetttényállás szerint a 2010. május 1-jétől május 30-ig 126alkalommal sugárzott kétféle reklámszpot miatt kiszabottbírság 50.000 forint volt.

A dohányreklámok kapcsán két ügyben feltárt tényállásalapján /Kfv.II.37.750/201/5., Kfv.II.37.317/2012/5./ apromóció miatt folyt és többször megismételt eljárásokbana kezdeti 50.000, illetve 100.000 forintos bírságösszegek30 millióra illetve 300 millióra, majd 30 millióról 93millióra nőttek. Eljárási jogsértés miatt a Kúria amegnövekedett bírságösszegek jogszerűségéről nemfoglalhatott állást, de a bírságok növekedése és abíróságok előtt ismert ügyek nagy száma is azt mutatja,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

88

hogy a kezdetben kiszabott bírságok nem voltak visszatartóerejűek.Jogsértő dohányreklámok tárgyában indult eljárásokban iseltérő mértékű bírságok kerültek kiszabásra./Kfv.IV.37.879/2009/9. - 14 millió forint;Kfv.VI.38.043/2010/11. - kétmillió forint;Kfv.VI.38.044/2010/11. - kétmillió forint; Kfv.VI.37.985/2010/10. - kétmillió forint; Kfv.II.38.045/2010/13.- kétmillió forint; Kfv.II.37.605/2010/4. - kétmillióforint/

A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.VI.37.527/2010/4. számú, aKfv.VI.38.169/2010/8. számú, a Kúria aKfv.II.37.699/2011/5. számú ítéletben rámutatott, hogy avizsgált időszakban hatályos, a gazdaságireklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (atovábbiakban: Grtv.) 16. § /4/ bekezdése értelmébenreklámfelügyeleti eljárás a gazdasági reklámtevékenységrevonatkozó rendelkezéseket megsértő reklám közzétételétkövető egy éven túl nem indítható meg.

A felelősség kérdése a Kfv.VI.38.093/2010/5.számú ügybenmerült fel, a hatóság a jogsértést abban tárta fel, hogy adohánytermék gyártója a dohánytermék fogyasztóicsomagolási egységén e megnevezést azonosításra alkalmasmódon a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról ésellenőrzéséről szóló 102/2005.(X.31.) FVM rendelet (atovábbiakban: R.) 6. § c/ pontjába ütköző módon nemtüntette fel, emiatt a gyártóval szemben 80.000 forintfogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.A Kfv.III.37.713/2010/4.számú ügyben elektronikuslevelezési címről a felperes szolgáltatásait és a felperesáltal fenntartott honlap népszerűsítését szolgálóelektronikus hirdetést továbbítottak másik elektronikuslevelezési címre, a címzett előzetes hozzájárulása nélkül.A hatóság a felperest, mivel elektronikus hirdetőiminőségében megsértette a 2008. évi XLVIII. törvény /atovábbiakban: Grtv./ 6. § /1/ bekezdését, 500.000.- Ftbírság megfizetésére kötelezte. A felperes a perben nembizonyította, hogy a saját szolgáltatását népszerűsítő e-maileket nem ő, hanem valaki más küldte, aki ezeket az e-maileket - felperesi állítás szerint - lejáratási célbóltette közzé.A felelősség kérdését vizsgálta a felülvizsgálati bírósága Kfv.II.37.432/2009/4. számú ítéletében, megállapítva,hogy a tiltott dohányreklámért az az egyéni vállalkozótartozik felelősséggel, aki az adott dohányterméket

2013.El.II.JGY.1/1/1.

89

reklámozó hamutálat kitette, de a dohánytermék gyártójafelelősségre nem vonható, mivel az egyéni vállalkozóvalnincs szerződéses kapcsolata, a hamutartó kihelyezésérőlnincs tudomása.A nem biztonságos termék forgalmazásával kapcsolatosfelelősség kérdése a Kfv.37.182/2012/5. számú ügybenmerült fel.

A bírság alóli mentesülést az Fgytv. nem teszi lehetővé.Azonban a Fgytv. 47.§ (6) bekezdése szerint -határozathozatal mellőzése mellett - hatósági szerződésbenkötelezettséget lehet vállalni arra, hogy az ügyfélfelhagy a jogsértő magatartással, és magatartását ahatósági szerződésben meghatározott módon hozza összhangbaa 45/A. § (1)-(3) bekezdésében meghatározottfogyasztóvédelmi rendelkezésekkel. Ebben az esetben aFgytv. 47.§ (7) bekezdése alapján nincs helye az (1)bekezdés szerinti jogkövetkezmény alkalmazásának afogyasztóvédelmi hatósággal hatósági szerződést kötőügyféllel szemben a szerződésben megállapított teljesítésihatáridőn belül azon jogsértés miatt, amelynekmegszüntetése érdekében a szerződés megkötésére sorkerült.

A vizsgált ügyekben a közigazgatási hatósági eljárás ésszolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.törvény /a továbbiakban: Ket./ 94.§-ának alkalmazása nemmerült fel.

(Készítette: Dr. Fekete Ildikó, Dr. Márton Gizella)

III.4. Hulladékgazdálkodási bírság

A környezetvédelem klasszikus területéhez tartozik ahulladékgazdálkodás, a levegőtisztaság-védelem, a zaj- ésvízvédelem. A környezetvédelem – és ezzel együtt ahulladékgazdálkodás - célkitűzése a környezeti károkmegelőzése, az okozott károk megszüntetése, a környezeti

2013.El.II.JGY.1/1/1.

90

minőség javítása, a természeti erőforrásokkal való ésszerűgazdálkodás.

A Kúria (a Legfelsőbb Bíróság) gyakorlatát vizsgálva akörnyezetvédelem területéről a hulladékgazdálkodási ügyektúlsúlya figyelhető meg. A szabályozás jellemzője, hogy akörnyezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. éviLIII. törvény (Kt.) rögzíti a hulladékokkal kapcsolatoslegfőbb elveket (30.§), de külön jogszabályok tartalmazzáka részletes szabályokat. A Joggyakorlat-elemző Csoport által vizsgált időszakban(2008-2013.év) a Kúria (LB) vizsgált gyakorlata ahulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény(Hgt.) rendelkezéseinek, valamint a hulladékgazdálkodásibírság mértékéről, valamint kiszabásának ésmegállapításának módjáról szóló 271/2001.(XII.21.)Kormányrendelet (Vhr.) előírásainak elemzésére terjed ki,tekintve, hogy az új szabályozás, a hulladékról szóló2012. évi CLXXXV. törvény (új Hgt.) 2013. január 1-jévellépett hatályba (kivéve a 94. és 95.§-t) [lsd.89.§] Az újrendelkezéseket a hatályba lépés után indult, vagymegismételt eljárásokban kell alkalmazni az új Hgt. 90.§(1) bekezdése alapján. Figyelemmel arra, hogy aközigazgatási határozatok törvényességét a bíróságok apolgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény(Pp.) 339/A.§-a alapján a meghozatalukkor fennálló tényekés alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálják, az újHgt. rendelkezéseinek Kúria általi értelmezése még váratmagára. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy a régiszabályokhoz képest megalkotott új szabályokat, amennyibenaz szükséges és indokolt, az elemzés megfelelő helyenhivatkozza, értelmezze vagy értékelje.

1.SZEMÉLYI HATÁLYAhogy a bevezetőben említésre került valamennyikörnyezetvédelmi típusú bírság (hulladékgazdálkodási,zajvédelmi, levegővédelmi, csatorna-, vízszennyezési,stb.) esetében a bírságolás jogalapja általános szinten aKt-ben található. A Hgt. külön fejezetben (VIII. Fejezet)szabályozza a hulladékgazdálkodási szabályok megtartásáértvaló felelősség kérdését. Felállít egy általános jogifelelősséget (46.§), melyben rögzíti, hogy a hulladékkalvaló környezetveszélyeztetés, vagy környezetkárosításesetén a környezetvédelmi törvény rendelkezései szerintkell eljárni. A Kt. IX. fejezete (Felelősség a környezetért) első része

2013.El.II.JGY.1/1/1.

91

tartalmazza a jogi felelősség általános rendelkezéseit,három pillérre helyezve azt. A Kt. 101.§-a kimondja, hogya környezethasználó az e törvényben meghatározott és másjogszabályokban szabályozott módon büntetőjogi, polgárijogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartoziktevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért ((1)bekezdés). A környezethasználó kötelezettségei között a(2) bekezdés e) pont deklarálja, hogy a környezethasználóköteles az általa okozott környezetkárosodásért helytállniés a megelőzési, illetve helyreállítási költségeketviselni.

A Kt. környezetvédelmi bírság címet viselő 106-107.§-aibantalálhatók a bírságolással kapcsolatos általánoselőírások, a 106.§ (1) bekezdése értelmében, akijogszabályban, hatósági határozatban, közvetlenülalkalmazandó közösségi jogi aktusban megállapított,közvetlenül vagy közvetve a környezet védelmét szolgálóelőírást megszeg, illetve határértéket túllép, a jogsértőmagatartás súlyához - így különösen az általa okozottkörnyezetszennyezés, illetőleg környezetkárosításmértékéhez, időtartamához és ismétlődéséhez - igazodókörnyezetvédelmi bírságot köteles fizetni.

Eszerint a környezetvédelmi bírság személyi hatálya mindenkörnyezethasználóra kiterjed. A környezethasználó fogalmáta Kt. közvetetten határozza meg, míg akörnyezethasználatét közvetlenül (4.§ 9. pont:környezethasználat: a környezetnek vagy valamely eleménekigénybevételével, illetőleg terhelésével járótevékenység). A Kt. áttételesen tartalmazza akörnyezethasználó fogalmát, amikor a 2.§ (1)-(2)bekezdésében a törvény hatályát az alábbiak szerinthatározza meg. A törvény hatálya kiterjed:a) az élő szervezetek (életközösségeik) és a környezetélettelen elemei, valamint azok természetes és az emberitevékenység által alakított környezetére;b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetetigénybe vevő, terhelő, veszélyeztető, illetőleg szennyezőtevékenységre.(2) A törvény hatálya azokra a természetes és jogiszemélyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezőszervezetekre terjed kia) akik vagy amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerintikörnyezettel kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetveakiket vagy amelyeket kötelezettségek terhelnek;

2013.El.II.JGY.1/1/1.

92

b) akik vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerintitevékenységet folytatnak (a továbbiakban:környezethasználó).

A Kt. tehát a bírság személyi hatályát akörnyezethasználóra terjeszti ki, minden továbbimegszorítás nélkül.

A Hgt. 49.§-a szerint a hulladékgazdálkodási bírságmegfizetésére az köteles:1. Aki tevékenységével vagy mulasztásával ahulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok vagy a reávonatkozó hatósági határozat előírásait megsérti, illetveazokban foglalt kötelezettségének nem vagy nem megfelelőentesz eleget. 2. Aki tevékenységével vagy mulasztásával a hatóságiengedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötötthulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulásvagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez.3. Aki tevékenységével vagy mulasztásával ahulladékgazdálkodásra vonatkozó előírások megsértésével akörnyezetet veszélyezteti, károsítja. (Hgt. 49.§ (1)bekezdés)

A Hgt. szerint tehát a hulladékgazdálkodási bírság azzalszemben szabható ki, aki a jogsértést elkövette, továbbimegszorítást, előírást a törvény nem tartalmaz, azzalegyütt, hogy a Hgt. 2.§ (4) bekezdése háttérjogszabálykénta Kt.-t jelöli meg, amikor kimondja, hogy ahulladékgazdálkodással összefüggő, e törvényben nemszabályozott kérdésekben a Kt. rendelkezéseit kellalkalmazni.

A Hgt. 49.§ (7) bekezdésében foglaltak alapján alkotottVhr. a személyi hatály tekintetében nem tartalmazrendelkezéseket, az eljárási szabályok között (4.§) „abírság megfizetésére kötelezett”-ről beszél.

A kötelezetti kör szempontjából jelentős, hogy azönkormányzat hulladékgazdálkodási bírság fizetésikötelezettségét mondta ki a Kúria Kfv.37.120/2012/6. számúdöntésében, rámutatva, hogy a Hgt. hatálya alól nemvonhatja ki magát az önkormányzat csak azért, mertegyrészt a környezetvédelmi, így hulladékgazdálkodásiszabályok megalkotója, másrészt a környezetvédelmijogszabályok végrehajtója. Megállapította továbbá a Kúria,hogy az önkormányzat, mint jogi személy gazdasági

2013.El.II.JGY.1/1/1.

93

tevékenysége körében vette át a hulladékot annakbirtokosától, a terület rendezése során pedig gazdaságitevékenységet végzett, így az önkormányzat, ugyanúgy mintmás, hulladékgazdálkodási bírsággal sújtható, haengedélyhez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységetengedély nélkül végez. Ettől különböző kérdés, hogy a Kt.és a Hgt. alapján az önkormányzatoknak milyenkörnyezetvédelmi feladataik vannak.

2. TÁRGYI HATÁLY

A Kt. 106.§ (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy akijogszabályban, hatósági határozatban, közvetlenülalkalmazandó közösségi jogi aktusban megállapított,közvetlenül vagy közvetve a környezet védelmét szolgálóelőírást megszeg, illetve határértéket túllép, a jogsértőmagatartás súlyához - így különösen az általa okozottkörnyezetszennyezés, illetőleg környezetkárosításmértékéhez, időtartamához és ismétlődéséhez - igazodókörnyezetvédelmi bírságot köteles fizetni.

Érdekes kérdés, hogy vajon a jogalkotó mit értett akörnyezet védelmét szolgáló előírás „közvetlen vagyközvetve” történő megsértésén, különös figyelemmel arra,hogy a Kt. a hulladékgazdálkodási bírság, de minden egyébkörnyezetvédelmi bírság esetében is csupánháttérjogszabályként funkcionál, vagyis a konkrét jogsértőtényállásokat, magatartásokat az egyes környezeti elemekrevonatkozó jogszabályok részletezik. Ennek tisztázására atörvény miniszteri indokolása sem tartalmaz tájékoztatást,és azzal eleddig a felülvizsgálati bíróság semfoglalkozott egyik eseti döntésében sem. Érdekes megfogalmazásnak tűnik a jogszabályhely azonkitétele is, mely szerint a környezetvédelmi bírságmegfizetésére az kötelezett, aki – többek között –jogszabályban vagy közvetlenül alkalmazandó közösségi jogiaktusban megállapított előírást szeg meg. Érthetetlen,hogy a jogalkotó miért különbözteti meg ennyire élesen anemzeti jogszabályt a közvetlenül alkalmazandó közösségijogi aktustól, ez utóbbi nyilvánvalóan a rendelet, mely azEurópai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 288.cikke szerint „általános hatállyal bír. Teljes egészébenkötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyitagállamban.” Vagyis mivel a rendelet teljes egészébenkötelező, azt nem lehet hiányosan, szelektíven vagy csakrészben alkalmazni, továbbá mivel a rendelet közvetlenül

2013.El.II.JGY.1/1/1.

94

alkalmazandó valamennyi tagállamban, vagyis nincs szükséga nemzeti jogba való belefoglalásra vonatkozóintézkedésre, és az a nemzeti végrehajtási intézkedéstőlfüggetlenül keletkeztet jogokat és kötelezettségeket,továbbá az a hatálybalépésétől kezdődően, vagyis aHivatalos Lapban való kihirdetését követő húsz napelteltével valamennyi tagállamban alkalmazandó,indokolatlannak és céltalannak tűnik a Kt. szerintikülönbségtétel.

A Hgt. a Kt. 106.§ (1) bekezdésével összhangbanszabályozza az egyes jogellenes magatartásokat, annak49.§-a szerint a hulladékgazdálkodási bírság megfizetéséreaz köteles:1. Aki tevékenységével vagy mulasztásával ahulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok vagy a reávonatkozó hatósági határozat előírásait megsérti, illetveazokban foglalt kötelezettségének nem vagy nem megfelelőentesz eleget. 2. Aki tevékenységével vagy mulasztásával a hatóságiengedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötötthulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulásvagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez.3. Aki tevékenységével vagy mulasztásával ahulladékgazdálkodásra vonatkozó előírások megsértésével akörnyezetet veszélyezteti, károsítja. (Hgt. 49.§ (1)bekezdés)

A Vhr. a jogellenes magatartásokat nem szabályozza újra,vissza sem utal a Hgt.-re, hanem a bírság mértéke címetviselő fejezetében, az 1.§ (3) bekezdésben, az alapbírságlegmagasabb mértékének meghatározása körében állítja fel abírságolás alapjául szolgáló egyes konkrét tényállásokat,az alábbiak szerint:

1. A hulladékok kezelésével kapcsolatos, jogszabálybanvagy hatósági határozatban előírt besorolásikötelezettségek nem vagy nem megfelelő teljesítése, arendelkezések egyéb megsértése.2. A külön jogszabályban vagy hatósági határozatbanmeghatározott hulladékkezelési feladatok, továbbá az egyeshulladékfajtákra, elhagyott gépjármű hulladékra, illetőlegkezelésükre vonatkozó, jogszabályban előírtkötelezettségek, műszaki szabályok nem, vagy nem megfelelőteljesítése.3. Hulladékkezelő létesítmény jogellenes létesítése;hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes

2013.El.II.JGY.1/1/1.

95

folytatása, valamint települési hulladékkezelésiközszolgáltatás jogellenes végzése esetén tizennyolcezerforint;4. A Kt. szerintia) környezetveszélyeztetés,b) környezetkárosítás.5. Nem veszélyes hulladék országhatárt átlépő jogellenesszállítása.6. Veszélyes hulladék országhatárt átlépő jogellenesszállítása.7. Az előbbi bekezdés alá nem sorolható,környezetveszélyeztetéssel, illetőlegkörnyezetkárosítással nem járó egyéb jogsértés.

Látható tehát, hogy a hulladékgazdálkodási bírságolásravonatkozó jogellenes magatartások három jogszabályban(Kt., Hgt., Vhr.) kerültek szabályozásra. A Kt. általánosszinten határozza meg a jogellenes magatartásokat, aminekoka nyilván az, hogy a Kt. nemcsak a hulladékgazdálkodási,hanem az egyéb környezetvédelmi típusú bírságok alap-tényállásaként is funkcionál. A Hgt. és a Vhr. jogellenesmagatartásokat meghatározó rendelkezései nincsenek mindentekintetben összhangban egymással, ennek azonbangyakorlati oka az, hogy míg a Hgt. keretjelleggelhatározza meg a bírságolandó magatartásokat, addig a Vhr.szerinti különbségtétel az alapbírság mértékénekmeghatározásához szükséges.

A hulladékgazdálkodási bírságot kiszabó hatóságihatározatokból az állapítható meg, hogy a bírságkiszabásának jogalapjául az eljáró hatóság minden esetbena Hgt. 49.§ (1) bekezdése mellett hivatkozik a Vhr. 1.§(3) bekezdése szerinti konkrét tényállásra is, ennekérthető indoka, hogy az alapbírság meghatározása mindenesetben a Vhr. 1.§ (3) bekezdése alapján történik. Azazonban leszögezhető, hogy mivel a Hgt. nem tartalmazkellően konkrét jogsértő magatartásokat, maga a jogsértésis a Vhr. 1.§ (3) bekezdése szerint kerül besorolásra.

A Kúria Kfv.III.37.106/2012/5. számú ítéletébenfoglalkozott az Európai Parlament és tanács 2008. november19. napján elfogadott, 2008/98/EK irányelv határidőbentörténő átültetésének elmaradásával. Megállapította, hogya 2008/98/EK irányelv 40. cikke az átültetés tekintetébenúgy rendelkezik, hogy a tagállamok hatályba léptetikazokat a törvényi, rendeleti és közigazgatásirendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

96

irányelvnek legkésőbb 2010. december 12-ig megfeleljenek.Tény, hogy a Hgt. módosítására, illetőleg a 40. cikkrendelkezése szerinti átültetésre sem 2010. december 12-ig, sem a Kúria ítéletének meghozataláig (2012. november21.) nem került sor. A 42. cikk a hatályon kívül helyezésés átmeneti rendelkezések körében pedig úgy szabályoz,hogy a korábbi, 2006/12/EK irányelv 2010. december 12-étőlhatályát veszti, 2008. december 12-étől pedig a 2006-osirányelv egyes cikkeit módosítja. Ebből levonta azt akövetkeztetést, hogy a 2006/12/EK EK irányelv 2010.december 12-éig a 2008-as módosításokkal hatályban volt,így a felperes cselekménye megítélésénél a Hgt-t továbbrais a 2006-os irányelv szövegével és céljával összhangbankellett alkalmazni a hatósági eljárásában.

Ellentétes álláspontok fogalmazódtak meg az elmúlt évekgyakorlatában abban a kérdésben, hogy ha ahulladékkezelési engedélyben foglalt érvényességi időntúl, vagy meghatározott kvótát meghaladóan végezhulladékgazdálkodási tevékenységet a vállalkozás, akkor azmiként minősíthető. A felülvizsgálati bíróság Kfv.III. 37.106/2012/5. számúdöntésében - a munkacsoport álláspontja szerint - helyesenmutatott rá a különbségre. A Kúria egyetértett azzal, hogyha a felperes rendelkezett engedéllyel nem veszélyeshulladék begyűjtésére és szállítására, azonban annakérvényességi ideje lejárt és az új engedélyt csak későbbszerezte be, akkor a nem veszélyes hulladék begyűjtési ésszállítási tevékenységet – a köztes időben - engedélynélkül végezte. Míg azon hulladékokkal kapcsolatoscselekménye, amelyre nézve a felperes rendelkezettengedéllyel, de a kvótát meghaladóan kezelte a hulladékot,az engedélytől eltérően végzett tevékenységnek minősül.Figyelemmel pedig arra, hogy a jogsértő magatartás nagyobbrésze az engedély nélküli tevékenység folytatása volt, ígya cselekményt a Vhr. 1.§ (3) bekezdés d) pontja alásorolta a bírság kiszabás vonatkozásában.(egyező álláspont Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.329/2008/7.számú, Kfv.VI.37.361/2011/4. számú döntésében) A Kúria Kfv.VI.37.361/2011/4. számú elvi határozatként isközzétett döntésében azt állapította meg, hogy ha ahulladékkezelő hulladékkezelési engedéllyel rendelkezik,azonban tevékenységét nem az engedélyben foglaltaknakmegfelelően végzi, azaz az engedélyben meghatározottmennyiséget túllépi, többlet-hulladékmennyiséget kezel,akkor a hulladékkezelési feladatokat nem megfelelően

2013.El.II.JGY.1/1/1.

97

teljesíti, de nem engedély nélküli hulladékkezelésitevékenységet végez. Ez okból e tevékenységethulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenesfolytatásaként nem lehet minősíteni, és ez okból azalapbírság összegét sem a Vhr. 1.§ (3) bekezdés d) pontjaalapján kell megállapítani, hanem azt kell megállapítani,hogy a felperes a Vhr. 1.§ (3) bekezdés a) pontjábafoglalt, a hulladékok kezelésével kapcsolatos hatóságihatározatban előírt rendelkezéseket sértette meg egyébmódon azzal, hogy az adott kódszámú hulladékból éventekezelhető mennyiséget túllépte. A magatartás jogimegítélésének tehát azért van kiemelkedő jelentősége aközigazgatási bírság, így hulladékgazdálkodási bírságtekintetében, mert a nem megfelelő minősítés eltérő éshelytelen alapbírság megállapításához vezet, amely végül atovábbiakban megfelelően végzett számítások ellenére istörvénysértő hulladékgazdálkodási bírság megállapításáhozvezet.

A Kúria Kfv.II.37.684/2011/4. számú ítéletében a Hgt. 16.§(3) bekezdésével foglalkozott, mely szerint gazdálkodószervezet üzletszerűen, rendszeresen hulladékszállításitevékenységet csak a külön jogszabályokban meghatározottfeltételekkel, a környezetvédelmi hatóság engedélyévelfolytathat. A perbeli tényállás szerint a felperes 10tonna mennyiséget meghaladó hulladékot engedély nélkülszállított a gazdasági tevékenysége körében, ezentevékenységét ellenértékért végezte, így a gazdaságitevékenység alapján az üzletszerűség fogalmi elememegvalósult, a Hgt. 16.§ (3) bekezdésében írt feltételekaz üzletszerűség és rendszeresség vonatkozásában ugyanisnem együttes feltételek annak ellenére, hogy a gazdálkodótevékenység keretében kétség kívül összefüggéstmutathatnak.

A Kúria Kfv.II.37.078/2012/8. számú ítéletébenfoglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy más vállalkozásengedélye felhasználható-e egy polgári jogi megállapodásalapján. Arra a megállapításra jutott a felülvizsgálatibíróság, mellyel egyet ért a munkacsoport, hogy ahulladékkezelési engedéllyel rendelkező gazdaságitársasággal kötött polgári jogi szerződés nem pótolja aténylegesen hulladékkezelési tevékenységet végző társaságengedélyét, vagyis a saját jogon szerzett hulladékkezelésiengedély nem engedhető át, a hulladékkezelésitevékenységet ténylegesen végző és a hulladékkezelésiengedéllyel rendelkező társaságok között létrejött

2013.El.II.JGY.1/1/1.

98

szerződéssel a hulladékkezelési engedély nem engedhető át,a közigazgatási hatósági jogviszony polgári jogijogviszonnyal nem váltható ki.

3.Elévülés (mint a bírság kiszabásának törvényi akadálya):

A Hgt. 49.§ (3) bekezdésében a bírság kiszabására akörnyezetvédelmi hatóság (1) bekezdésben meghatározottcselekményről való tudomásszerzésétől számított egy éveshatáridőt állapított meg szubjektív határidőként,rögzítve, hogy egy éven túl nincs lehetőség a bírságkiszabására. Ez a rendelkezés objektív határidőként pediga cselekmény elkövetésétől számított öt évet írja elő,jelölve, hogy nem szabható ki bírság öt éven túl, kivéve,ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásávalvalósul meg. Lényegében ez a szabályozás teljesen koherensazzal az elvvel, hogy a jogsértő állapot fennállása azelévülést nem szakítja meg, egészen addig lehetősége van ahatóságnak a jogsértő állapot felszámolása iránt bármilyenintézkedés megtételére, így bírság kiszabására is, ezzelelősegítve a jogérvényesítést, amíg a jogsértő állapotfennáll. Lényegében ezért is rögzíti a Hgt. 49.§ (3)bekezdése, hogy ebben az esetben az elévülés mindaddig nemkezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll. Lényeges, hogy az új Hgt. ilyen elévülési szabályokat nemtartalmaz, azonban a Ket. 94/A.§ általános érvénnyel igen.

A felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.329/2008/7. számúítélete szerint a szubjektív intézkedési határidő ahatóság tudomásszerzésétől számít.A Kúria Kfv.II.37.144/2011/5. számú ítéletében azzal akérdéssel foglalkozott, hogy a tudomásszerzés lehetőségevagy annak tényleges bekövetkezése veendő-e figyelembe aHgt. 49. § (3) bekezdése alkalmazása szempontjából. AKúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Hgt. acselekményről való tudomásszerzés időpontját határozta megaz elévülés kezdő időpontjaként. A tudomásszerzés ebben azesetben a jogellenes állapotról való ténylegestudományszerzést jelenti, ami több irányú feltételmegvalósulását feltételezi. Elsődlegesen annak vanjelentősége, hogy a hatóságnak a jogellenes állapotfennállásáról olyan módon kell értesülnie, amiigazolhatóvá teszi a tudomásszerzést, tehát utólagrekonstruálható, hogy az adatok megismerése ténylegesenmegtörtént. Nem elegendő a „tudomásszerzés lehetősége”.Kiemelte továbbá, hogy a tudomásszerzésnek a hatáskörrel

2013.El.II.JGY.1/1/1.

99

és illetékességgel rendelkező hatóság vonatkozásában kellmegvalósulnia (lsd. még Kfv.IV.37.329/2008/7. számúítélet). A Kúria Kfv.VI.37.069/2011/14. számú döntése szerint atudomásszerzés többféleképpen megvalósulhat, például afelperes adatszolgáltatásával, de egyéb módon is, pl.helyszíni szemlén történő tudomásszerzéssel is.Ezen határidő anyagi jogi jellegét rögzítette a LegfelsőbbBíróság Kfv.IV.37.119/2010/4. számú határozatában,kifejezésre juttatva azt, hogy a bírságot kiszabóhatározatnak egy éven belül meg is kell érkeznie abírságolt jogalanyhoz, mert nem elegendő, hogy a döntésegy éven belül kerüljön meghozatalra, és az sem, hogy aztezen időn belülre dátumozzák, és csak ezt követőenkerüljön közlésre. Egyértelművé tette ezen esetidöntésében a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Hgt. 49.§ (3)bekezdésében megállapított határidő nem a Ket.-ben, vagy aPp.-ben rögzített eljárási határidő, hanem anyagi jogitermészetű. Ugyanezen álláspont fogalmazódott meg aKfv.IV.37.027/2009/9. számú döntésben is. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.035/2010/4. számúítéletében arra mutatott rá, hogy a hatóság és az ügyfélközött folyamatosan fenn kell állnia az eljárásjogijogviszonynak, és csak ebben az esetben tekinthető úgy,hogy az elsőfokú eljárás többszöri megismétlése azelévülés tekintetében nem releváns. Abban az esetben,amikor az ügyfél és a hatóság között a közigazgatásieljárás nem folyamatos, mert pl. a 2007. június 28-iellenőrzéssel indult ügy 2008. áprilisában lezárult, majdegy újabb hatósági eljárás megindítására került sor,melynek keretében 2009. januárjában bírságolják meg afelperest, ez már a hatósági tudomásszerzéstől számítottegy év elteltének tekinthető, amely alapján a Hgt. 49.§(3) bekezdésében foglaltak szerint bírság kiszabásánaknincs helye.

4.FELELŐSSÉG VIZSGÁLATA A BÍRSÁG KISZABÁSA KÖRÉBEN

A Kt. IX. fejezete (Felelősség a környezetért) első részea jogi felelősség általános alapjával foglalkozik (101-102.§), azt követően találhatók a közigazgatási jogifelelősségre vonatkozó rendelkezések (102/A.-102/B.§),majd a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok(103.§-105.§), végül a környezetvédelmi bírságra vonatkozóelőírások (106-107.§). A Kt.-ben található jogirendelkezések felépítése azért érdekes, mert míg a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

100

környezetvédelmi bírság a Kt. rendelkezései szerintobjektív felelősségen alapszik, addig a jogszabálybanelőbb található jogi felelősség általános alapjai címetviselő résznél a jogalkotó felállított egy törvényivélelmet, és ebből fakadóan a mentesülés jogi lehetőségétis.

A Kt. 102.§-a sorrendet állít fel a felelős szempontjából:Elsődlegesen a 102.§ (1) bekezdése szerint akörnyezetkárosodásért, illetve akörnyezetveszélyeztetésért való felelősség - az ellenkezőbizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás,illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésénekidőpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát(használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen akörnyezetkárosítást, illetve környezetveszélyeztetőmagatartást folytatták.A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelősség alól, hamegnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétségetkizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli.(2.bek)Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelőenalkalmazni a nem helyhez kötött (mozgó) környezetszennyezőforrás tulajdonosára és birtokosára (használójára) is.(3.bek.)Speciális, egyedi a helyzeteket is nevesít a Kt.:Ha több környezethasználó közösen hoz létre olyangazdálkodó szervezetet, amelyben korábban végzett azonosvagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik, mert akörnyezetvédelmi kötelezettségek tekintetében alétrehozott gazdálkodó szervezet az alapítók jogutódjánakminősül, felelőssége pedig az alapítókkal egyetemleges.(4.bek.)A gazdasági társaság és egyéni cég azon tagjai(részvényesei), valamint vezető tisztségviselői, akikolyan határozatot (intézkedést) hoztak, amelyről tudták,vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogyannak végrehajtásával a társaság környezetkárosodást okoz,a társaság megszűnése esetén korlátlanul és egyetemlegesenfelelnek a társaságot terhelő, a társaság által nemteljesített helyreállítási és kártérítésikötelezettségekért. Mentesül a felelősség alól a gazdaságitársaság és egyéni cég azon tagja (részvényese), illetvevezető tisztségviselője, aki a határozat (intézkedés)meghozatalában nem vett részt, a határozat ellenszavazott, illetve az intézkedéssel szemben tiltakozott.(5.bek.)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

101

További megszorító rendelkezés, hogy a gazdasági társaságés egyéni cég azon vezető tisztségviselője, akit az (5)bekezdés szerinti kötelezettség terhel, kötelezettségeteljesítéséig nem lehet olyan gazdasági társaság és egyénicég vezető tisztségviselője, mely a tevékenységétkörnyezetvédelmi engedély, egységes környezethasználatiengedély, illetve a hulladékgazdálkodásról szóló különjogszabály szerinti engedély birtokában végezheti.(6.bek.)

Szükséges megemlíteni a körben a Kt. 102/A.§ (1)bekezdését, mely szerint a környezethasználó mentesül aközigazgatási jogi felelősség alól, ha bizonyítja, hogy akörnyezetveszélyeztetés vagy a környezetkárosodása) fegyveres összeütközés, háború, polgárháború, fegyveresfelkelés, illetve természeti katasztrófa;b) jogerős, kötelezést tartalmazó hatósági vagy bíróságihatározat végrehajtásának közvetlen következménye.A 102/A.§ az Európai Parlament és a Tanács 2004. április21-i 2004/35/EK irányelve (a környezeti károk megelőzéseés felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről)rendelkezéseivel összhangban tartalmaz szabályokat. Jóllátható ebből, hogy a közigazgatási jogi felelősség alól akörnyezethasználó milyen kivételes esetekben mentesülhet,a jogalkotó a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV.törvény 345-346.§-aival összhangban a környezetkárosításáért a veszélyes üzem működéséből eredőkártérítési felelősségi szabályok alkalmazását írja elő.

Ezen jogszabályi rendelkezéseken túlmenően mind a Hgt.,mind pedig a Vhr. a hulladékgazdálkodási bírságot objektívbírságként szabályozza, vagyis a jogalkotó nem írta elő ajogsértő oldalán a felróható elkövetést feltételként, afelróhatóság, vétkesség a jogellenességbe olvad bele, aznem vizsgálandó és nem is vizsgálható. Ezen túlmenően azis leszögezhető, hogy mérlegelési jogot is csak nagyonszűk körben biztosít a jogalkotó a jogalkalmazók számára(Vhr. 1.§ (5) bekezdés, 4.§ (1)-(2) bekezdései, de ezekrőlmás helyütt lesz szó).

A Kúria Kfv.III.37.594/2011/6. számú ítéletében vizsgálta,értelmezte a Kt. 102.§ (2) bekezdése szerinti mentesülésilehetőséget a hulladékgazdálkodási bírságok esetében. AKúria az elsőfokú bíróság érvelését osztva kiemelte, hogya Kt. 102.§ (2) bekezdése alapulvételével az egyetemlegesfelelősség alól a felperes nem mentesülhet, mert agazdasági társaságok képviselői által tett nyilatkozatokat

2013.El.II.JGY.1/1/1.

102

tartalmazó jegyzőkönyvek, a helyszíni szemléről készültjegyzőkönyv, a vállalkozói szerződés és a polgármesternyilatkozatai alapján kétséget kizáróan nem sikerültbizonyítani, hogy a felelősség nem őt terheli.

5.A BÍRSÁG MÉRTÉKE, SZÁMÍTÁSA:

A hulladékgazdálkodási bírság kiszabására vonatkozóeljárási szabályokat a bírság mértékét és megállapításánakmódját a Hgt. 49.§ (7) bekezdése alapján külön jogszabályállapítja meg. Ez a jogszabály a korábban is jelölt271/2001.(XII.21.) Vhr. (Vhr.).

A Vhr. fő szabályként számított bírság megállapításáratartalmaz rendelkezéseket. A bírság mértéke tekintetébenaz 1.§ (1) bekezdése rögzíti, hogy a bírság mértékét –külön nevesített kivételektől eltekintve - a Vhr-benmeghatározott alapbírság és az azt módosító tényezőkhözhozzárendelt szorzószámok szorzataként, a mellékletbenfoglaltak szerint kell kiszámítani, az így kiszámítottösszeg alapján kerül meghatározásra a hulladékgazdálkodásibírság összege. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azonbantöbb, a Vhr. 2.§-ában [(4)-(8) bek.] és 3.§ (4)bekezdésében jelölt esetre, ahol is tételes, vagy másmérlegelési szempontú bírságalkalmazást tesz lehetővé ajogszabály.

A bírság – és helytelenül nem az alapbírság - számításasorán maga a Vhr. 1.§ (2) bekezdése határoz megmérlegelési szempontokat, értékelhető körülményeket -előírva például, hogy figyelembe kell venni a jogsértőmagatartás konkrét veszélyességét, károsító hatását, ajogsértésnek az ország, illetve a térséghulladékgazdálkodási helyzetére gyakorolt hatását, abekövetkezett kár mértékét és a helyreállíthatóságlehetőségét, kár hiányában pedig a jogsértésselesetlegesen szerzett előnyt, elhárított hátrányt.

A Vhr. 1.§ (3) bekezdése a hulladékgazdálkodási alapbírságlegmagasabb mértékét határozza meg az egyeshulladékgazdálkodási tevékenységek felsorolása mellett. Ezaz összeg 9.000, 15.000, 18.000, 24.000, 48.000, 200.000,illetőleg a legnagyobb környezetvédelmi károsodásveszélyével fenyegető veszélyes hulladék országhatártátlépő jogellenes szállítás esetén 1.000.000 forint. A (4) bekezdésben a jogalkotó mindazonkörnyezetveszélyeztetéssel és károsodással nem járó egyéb

2013.El.II.JGY.1/1/1.

103

jogsértés esetén az alapbírság összegét 6.000 forintbanállapítja meg.

Az 1.§ (3) bekezdésének értelmezése körében különvizsgálta a munkacsoport, hogy a (3) bekezdésben jelöltalapbírság összegek fix vagy maximumértékek, és azt is,hogy mikor kell a (2) bekezdés mérlegelési szempontjaitérvényre juttatni. A munkacsoport arra a megállapításra jutott, hogy az 1.§(3) bekezdésében foglaltak maximum és nem fix értékek,azokat a (2) bekezdésben foglalt szempontok figyelembevételével a 0<X>maximum tartományban kell meghatározni.Így például amikor a hulladékkezeléssel kapcsolatosjogszabályban, vagy hatósági határozatban előírtbesorolási kötelezettségnek nem tesz eleget az adottszemély, akkor nem 9.000 forint alapbírság összeggel kellszámolni, hanem a jogsértés súlyát és egyéb körülményeketértékelve ezt az alapbírság összeget a 0 és 9000 forintközött kell meghatározni, indokolva az alapbírságösszegének kiválasztását.

Problémaként merült fel, hogy az 1.§ (5) bekezdésében azalapbírság összegének 25 és 100 % közötti megállapításávaltovábbi kedvezményt (második mérlegelést) vagy elsőmérlegelést biztosít-e a jogszabály, ha az „elkövető” akövetkezményeket felszámolta és a jogellenes állapototmegszüntette a bírságot megállapító határozat kiadásáig. Ezen túlmenően az 1.§ (5) bekezdésének értelmezésévelkapcsolatosan számos vita alakult ki, amely tekintetben abírósági gyakorlat azt legalább egyértelművé tette, hogyaz 1.§ (5) bekezdése szerint a mérséklésre kizárólag aszámított bírságösszeg – azon belül is az alapbírság -tekintetében van lehetőség, fix bírságok esetében, vagyalapbírság meghatározása nélküli bírság esetében nem. Az azonban továbbra sem tisztázódott egyértelműen, hogymit is kell az alatt érteni, hogy az elkövető akövetkezményeket felszámolta és a jogellenes állapototmegszüntette a bírságot megállapító határozat kiadásáig.Tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozatokbírósági felülvizsgálatának az az alapelve (Pp.339/A.§),hogy mindig az adott magatartás elkövetésének időpontjábanfennálló tényeket vizsgálja, érdekes felvetés az, hogyvajon egy engedély nélküli hulladékkezelés, vagyhulladékgazdálkodási tevékenység esetén egy utóbb - azaza jogsértés elkövetése és annak hatósági észlelése után -beszerzett engedély mennyiben szüntetheti meg a feltártjogellenes állapotot, vagyis az engedély nélküli

2013.El.II.JGY.1/1/1.

104

tevékenységet utóbb mennyire teheti jogszerűvé. Arra azidőszakra, amelyre a hatósági ellenőrzés kiterjedt, ésamely időre az adott személy nem rendelkezett hatóságiengedéllyel a hulladékgazdálkodási tevékenység végzésére,az utóbb beszerzett engedély nem vonatkozik, nemvonatkozhat, így ennek az időszaknak a jogszerűtlenségeutóbb nem is korrigálható. Akkor miért lehet/ne eztfigyelembe venni? A munkacsoport álláspontja szerint a jelenlegi szabályozásnem egyértelmű, ezért indokolt lenne, ha a jogalkotó ezt arendelkezést pontosítaná és világossá tenné azokat afeltételeket, melyek teljesülése esetén az alapbírságösszegét mérsékelni lehet. Nem szerencsés egyébként az 1.§ (5) bekezdésénekmegfogalmazása sem [..az alapbírság összege az e § (3)-(4)bekezdéseiben és a 2. § (3) bekezdésében meghatározottösszegek 25 és 100%-a között állapítható meg..], hiszen eza normaszöveg azt is jelenti, hogy a mérséklésregyakorlatilag nem kerül sor (azaz az alapbírság összege100%-os marad – mérséklés nincs), holott az elkövető akövetkezményeket felszámolta és a jogellenes állapototmegszüntette a bírságot megállapító határozat kiadásáig.Természetesen érthető az a törekvés, hogy az alapbírságnaklegalább a negyedét meg kell fizetni akkor is, ha akörnyezethasználó a jogellenes állapotot megszüntette, akövetkezményeket felszámolta, azaz olyan helyzetetalakított ki, mintha a jogsértés nem történt volna meg. Akedvezmény alkalmazásának világos szabályozásaelengedhetetlen.Indokolt lenne továbbá a Vhr. 1.§ (2), (3) és (5)bekezdésében foglalt szabályokat összehangolni, pontosanmegjelölni, mely esetekben lehet mérlegelést alkalmazni,az egyes szempontok mikor-hol értékelhetők. Nem szerencsésa kettős mérlegelés biztosítása sem, különösen eltérőszempontok alapján.

A jelenlegi szabályozás úgy értelmezhető, hogy azalapbírság mérséklésre ad lehetőséget (akár az 1.§ (2)bekezdésében nevesített körülmények alapján) az 1.§ (3)bekezdése azzal, hogy maximum alapbírságot („legmagasabbértéke” szófordulattal) határoz meg, majd továbbimérséklésre ad lehetőséget az 1.§ (5) bekezdése, már másszempontok alapján. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk amódosító tényezőkre vonatkozó előírásokat (lsd. Vhr.melléklet), akkor pedig levonható az a következtetés is,hogy a módosító tényezők körében van csak jelentősége aVhr. 1.§ (2) bekezdésében írt szempontoknak, azaz az nem

2013.El.II.JGY.1/1/1.

105

az alapbírság, hanem a bírság kiszámítás során releváns, amódosító tényezők meghatározása körében. Világosabb lenne a szabályozás, hogyha az 1.§ (3)bekezdésében az alapbírság mértékét és nem legmagasabbmértékét nevesítené – különösen, hogy a módosítótényezőknek kellene az egyedi körülményeket tükröznie - ésjobb lenne, ha az 1.§ (5) bekezdés úgy rendelkezne, hogyaz alapbírság negyedére leszállítható a pontosanmeghatározott feltételek teljesülése esetén.

A szabályozás jogértelmezési problémákat vet fel,kiszámíthatatlanná teszi a jogalkalmazást, és ezegyértelműen tetten érhető a felülvizsgálati gyakorlatban,továbbá a hatósági és bírósági gyakorlat közöttieltérésben is.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.38.199/2010/6. számúdöntésében azt az álláspontot foglalta el, hogy a Vhr. 1.§(3) bekezdésében foglalt alapbírság összeget, alapbírságmértéket a Vhr. az egyes jogsértésekre nézve kötelezőenelőírja. Ezen alapbírság csökkentésére kizárólag a Vhr.1.§ (5) bekezdésében foglaltak alapján van lehetőség.Kifejezésre juttatta, hogy a környezetvédelmi hatóságoknakolyan típusú mérlegelési lehetőséget a Vhr. nem biztosít,hogy az alapbírság kötelezően megállapított legmagasabbmértékétől eltérjen. Álláspontja szerint a felperes javáraértékelhető körülményeket, kizárólag a Vhr. 1.§ (5)bekezdése szerinti alapbírság csökkentése körében vehetőkfigyelembe. Ezzel ellentétesen foglalt állást a Kfv.II.37.078/2012/8.számú döntésével a Kúria, amikor is egyetértve az elsőfokúbírósággal azt állapította meg, hogy a határozatindokolásából nem derül ki, hogy a hatóság miért szabta kiaz alapbírságot a legmagasabb összegben, a Vhr. 1.§ (2)bekezdésében foglalt szempontok mérlegelésére sor került-e, vagy sem. Nem fogadta el a határozati indokokfelülvizsgálati eljárásban történő kiegészítését, ésrámutatott arra, hogy az alapbírság legmagasabb összegét aVhr. 3.§ (2) bekezdésében meghatározott esetekben kellcsak kiszabni, mely előírásból levonta azt akövetkeztetést, hogy minden más esetben az alapbírságennél kisebb összegben is kiszabható. Álláspontja szerintaz 1.§ (5) bekezdése meghatározza az alapbírságtól valóeltérés egyik lehetőségét, de nem az egyetlen lehetőségét.Rámutatott arra, hogy a Vhr. 3.§ (2) bekezdésekifejezetten rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy mikorkell az alapbírságot a legmagasabb összegben

2013.El.II.JGY.1/1/1.

106

megállapítani. Tekintettel arra, hogy a hatóságok nemadták indokát annak, hogy a jogszabályi rendelkezéseketmiként feleltették meg a konkrét tényállásnak, s a bírságmiért és mely jogszabály alapján került a legmagasabbösszegben kiszabásra, e tekintetben a közigazgatásihatározat jogszerűségét az elsőfokú bíróság helytállóannem állapította meg és indokoltan kötelezte a bírságkörében új eljárásra az elsőfokú hatóságot.

A Kfv.II.37.571/2010/8. számú ítéletében a LegfelsőbbBíróság megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy azengedély nélküli hulladékkezelés utóbb nemhelyreállítható, nem orvosolható jogsérelem, így nincs móda bírság alapösszegének a Vhr. 1.§ (5) bekezdése szerintimérséklésére. A Kúria Kfv.II.37.684/2011/4. számú ítéletében arra amegállapításra jutott, hogy a Vhr. 1.§ (5) bekezdésébenírt és az alapbírság mérséklésére lehetőséget biztosítójogszabályi rendelkezés alkalmazására nem volt lehetőség,tekintettel arra, hogy a felperes a hulladék engedélynélküli szállításával a jogsértést megvalósította, s ajogsértés jellege olyan, hogy az eredeti állapotfelszámolására ténylegesen már nincs lehetőség. Az 1.§ (5)bekezdésében foglalt feltételek hiánya a Kúria álláspontjaszerint önmagában kizárja a Vhr. 1.§ (2) bekezdésénekalkalmazását, így a bírságot kizárólag a 3.§ (3) bekezdéseszerinti alapesetre rendelt számítási mód alapján tartottamegállapíthatónak.A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.795/2010/9. számúdöntésében arra mutatott rá, hogy amikor a hatóság azalapbírság összegét csökkenti a Vhr. 1.§ (5) bekezdésealapján, gyakorolja mérlegelési jogkörét, értékelve, hogya jogellenes állapot megszüntetésre került. Ekkor azonbannincs mód további enyhítő körülmény figyelembe vételére. Ugyanakkor a Kúria Kfv.III.37.330/2012/6. számú döntésébenegyetértett azzal, hogy engedély nélküli hulladékszállítás esetében is megszüntethető a jogellenes állapot,amennyiben a jogi személy időközben engedélyt kért éskapott az adott tevékenységére. Ez okból vizsgálandónakítélte a Vhr. 1.§ (5) bekezdésében foglalt feltételekfennállását és nem értett egyet az alperes azonhivatkozásával, hogy a nem előírásszerűen folytatotttevékenység helyreállítására nincs lehetőség, miután ajogszabály csupán a jogellenes állapot megszüntetését írjaelő feltételként, amelyet megtörténtnek minősített.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

107

A bírság megállapításának módjáról rendelkezik a Vhr. 3.§-a is, amely tovább növeli a szabályozással kapcsolatosértelmezési nehézségeket, amikor azt rögzíti 3.§ (2)bekezdésében, hogy az alapbírságot a legmagasabb mértékbenkell megállapítani akkor, ha visszafordíthatatlankörnyezetkárosítás, ugyanazon jogsértés ismétlődése,illetőleg egyéb súlyosbító körülmények felmerülése, vagy ahulladékkezelési tevékenységet ellenőrző környezetvédelmihatóság szándékolt félrevezetése, ellenőrzésénekakadályozása valósult meg. E rendelkezésből az akövetkeztetés vonható le, hogy az alapbírság összege lehetalacsonyabb, mint az 1.§ (3) bekezdésében meghatározott.E körben emelendő ki, hogy a 3.§ (4) bekezdésébenfoglaltak szerint a nemveszélyes hulladék országhatártátlépő jogellenes szállítása, továbbá a veszélyes hulladékországhatárt átlépő jogellenes szállítása esetén sincs módaz alapbírság mérséklésére. Ebben az esetben is a 200.000,illetőleg 1.000.000 forintos alapbírság mértéket kell abírság kiszámítás körében figyelembe venni. Lényeges ezenszabályozás tekintetében, hogy ebben az esetben azalapbírság és a hulladék tömeg mutatószámának szorzataadja ki a bírság összegét.A 3.§ (2) bekezdése azt az elfogadott álláspontot erősíti,hogy az 1.§ (3) bekezdésében írt alapbírság összegek nemfix mértékűek.

Fontos kérdés a hulladék tömegének meghatározása is,hiszen az szorzótényezőként szolgál. Azt vagy pontosan –méréssel vagy számszaki adatokból levezetve – vagybecsléssel lehet megállapítani. E kérdéskörhöz társulnak a Vhr. mellékletének a bírságkiszámításának módja körében a 3. pont alatt rögzítettszabályok, amelyek a hulladék tömegének meghatározásátméréssel, műszaki becsléssel, valamint számítással tesziklehetővé. Részletesen nevesíti a Vhr., hogy a hulladéktömegét hogyan lehet számítással megállapítani, éssegítséget nyújt a becsléssel történő megállapításhoz. Ittérdemes megjegyezni, hogy lehetővé teszi a szállítóeszközműszaki adatainak a figyelembevételét, a járatszámokértékelését. Szabályozza azt az esetet is, amikor jogsértőtevékenységhez hulladékmennyiség közvetlenül nemrendelhető, például hulladékártalmatlanító jogelleneslétesítése esetén. Ilyenkor a jogellenesen kezelt hulladékmennyiségét a hatóság rendelkezésre álló adatok, példáulanyagmérleg, hulladéknyilvántartási bizonylatok, valamintaz üzembe helyezés és a felderítés között eltelt

2013.El.II.JGY.1/1/1.

108

időtartam, a létesítmény kapacitása alapján teszimegbecsülhetővé. Végül pedig segítséget nyújt abban is,hogyha a hulladék tömege pontosan nem határozható meg,műszaki becsléssel meghatározott tonnában pedig kifejezettnagyságrendű tömegtartomány középértékével kell számolni.

A Kúria Kfv.VI.37.361/2011/4. számú döntésében figyelemmelarra, hogy a hatóság pontosan meg tudta határozni aszállított hulladék mennyiségét, nem látott lehetőséget aVhr. mellékletének 3. pont (6) bekezdésében felhívottakalkalmazására. Ez okból nem látott lehetőséget arra, hogya középértékes számítási módot alkalmazva kerüljön sor ahulladékmennyiség megállapítására, figyelemmel arra, hogynem műszaki becslés útján határozta meg a hatóság ahulladék mennyiségét.A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.795/2010/9. számúdöntésében a hulladék mennyiségének meghatározásatekintetében egyértelművé tette, hogy a felperes havitatja a hatóság által megállapított hulladékmennyiséget,akkor a bizonyítás terhe a Pp. 164.§ (1) bekezdése alapjánőt terheli, amennyiben a bizonyítási kötelezettségének nemtesz eleget, a hulladék eltérő mennyiségének igazolásáravonatkozó bizonyítékokat nem bocsátja a bíróságrendelkezésére, további bizonyítási indítvánnyal sem él,akkor a tényállításának bizonyítatlansága az ő terhéreértékelendő.

A Vhr. 3.§ (5) bekezdése alapján az alapbírság és amódosító tényezők, továbbá az alapbírság és a hulladéktömegének szorzatából adódó bírság tekintetében lehetővéteszi további szorzók alkalmazását, így a kétszeresszorzót akkor, ha ugyanazon jogsértés ismételtelkövetésére került sor, vagy ugyanazon jogsértésharmadszori, illetve minden további elkövetés eseténháromszoros szorzó alkalmazását, illetőleg jelentőskörnyezetveszélyeztetéssel és környezetkárosító hatássaljáró tevékenység esetén ötszörös szorzó alkalmazását.

Sajátos szabályként a 3.§ (6) bekezdése rögzíti, hogy ha abírság kiszabására a Vhr-ben foglalt több tényállásalapján is sor kerülhet, a legsúlyosabban minősülőtényállás alapján kiszabható legmagasabb bírság összegetlegfeljebb a felével emelten kell kiszabni. E jogszabályirendelkezés is több kérdést vetett fel a jogalkalmazásszámára.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

109

A munkacsoport a szabályozással kapcsolatos azonaggályának ad hangot, hogy méltánytalan eredményre vezet,hogy a tényállások száma és nem a cselekmények száma areleváns, mivel egy cselekménnyel is megvalósítható többtényállás (pl. engedély nélküli hulladékkezelés esetén azadatszolgáltatási, nyilvántartási, hulladékkezelési tervkészítési, azaz adminisztratív kötelezettségek teljesítéseis értelemszerűen elmarad, hiszen aki nem engedélyezteti atevékenységét, az arról semmiféle információt semszolgáltat a hatóságnak). Indokolt lenne ezen túlmenően atöbbes elkövetés szankcionálása körében különbséget tenniaz adminisztratív és az egyéb, a környezetvédelem éshulladékgazdálkodás körébe tartozó komolyabb súlyúkötelezettségek között.

A jelenlegi szabályozás mellett az könnyen eldönthető,hogy több tényállás valósult-e meg, hiszen a lefolytatottbizonyítási eljárás erre egyértelmű és kétséget kizáróválaszokat ad. Az azonban nehezen értelmezhető, hogy „..amennyiben abírság kiszabására e Vhr-ben foglalt több tényállásalapján is sor kerülhet” kifejezés pontosan mit jelent. Afeltételes mód azt a látszatot kelti, mintha ebben akörben figyelembe vehető lenne, hogy sor kerülhetmentesülésre az egyes törvényi tényállások esetében, ésilyenkor már nincs többes tényállás. Értelmezhető úgyis ajogszabály, hogy elegendő két olyan tényállásmegvalósítása, amely bírságolást vonhat maga után, ésakkor tekintet nélkül minden másra (mentesülés), lehetőségadódik a magasabb összegű bírság kiszabására. Az nem kérdés, hogy a legsúlyosabban minősülő tényállásalapján kiszabható legmagasabb bírság összeget kellfigyelembe venni (azaz itt újra nem érvényesül azalapbírság mérséklésének lehetősége) és azt legfeljebb afelével lehet megemelni. E rendelkezés utolsó fordulataegy mérlegelést tesz lehetővé a hatóság számára: a bírságmaximum 50 %-kal történő megemelése tekintetében a hatóságszabadon dönthet. Itt sem ismert, hogy a Vhr-ben többhelyen található mérlegelési körülmények közül kell-e, sha igen, melyeket figyelembe venni. Nyilvánvalónak tűnik,hogy ez a mérlegelés nem szakadhat el a Vhr.-bennevesített körülmények értékelésétől, így például akonkrét magatartás veszélyességétől, a károsító hatásáról,a hulladékgazdálkodás helyzetére gyakorolt hatásától, akár mértékétől, a szerzett előnytől, vagy elhárítotthátránytól, de ugyanakkor figyelemmel lehet arra is, hogyha visszafordíthatatlan környezetkárosítást vagy olyan

2013.El.II.JGY.1/1/1.

110

súlyosan szándékos magatartást tanúsít a jogsértő, példáula hatóságot szándékosan félrevezeti, vagy pedig mártöbbször ismétlődő jogsértés, korábban elmarasztaltákugyanezen jogsértés miatt (lsd.3.§ (2) bek.), akkorérthetően a felső határhoz közelítő, vagy azzal azonosmértékű emelés válhat indokolttá. Természetesen alegmagasabb bírságösszeg legfeljebb felével történőmegemelését a hatóság minden esetben köteles részletesenindokolni, ahogy az a mérlegelési jogkörben meghozotthatározatok tekintetében szükséges (Pp.339/B.§).

A Kúria Kfv.III.37.770/2012/6. számú döntésében vizsgáltaa több jogsértés fennállását, így az engedély nélkülitevékenység és adatszolgáltatási kötelezettségelmulasztásának megvalósulását, ennek folytán a Vhr. 3.§(6) bekezdésének alkalmazhatóságát. E körben rámutatottarra, hogy a Vhr. 3.§ (6) bekezdése önállóan, az előző §-tól függetlenül értelmezendő. A Vhr. és a Hgt. 49.§ (1)bekezdése alapján levonta azt a következtetést, hogy többtényállást megvalósító jogsértés esetén is épp úgykötelező a bírságolás, mint a 3.§-ban foglalt másesetekben. Álláspontja szerint a 3.§ (6) bekezdésének elsőfordulatában szereplő feltételes mód nem töri meg a Vhr.-ben végig következetesen alkalmazott kötelező jellegűmegfogalmazást. Rámutatott arra, hogy a jogszabályszövegének puszta nyelvtani értelmezésével nem lehetegyértelmű választ kapni a norma pontos tartalmára.Rendszertani elemzés alapján a Vhr-t egészének és a Hgt.49.§ (1) bekezdésével összefüggésben való értelmezéseazonban a rendelkezés lényege tekintetében kétségetkizáróan megállapítható. Ezen ítéletében rámutatott arrais, hogy a Vhr. 4.§-a, amely az eljárási szabályokattartalmazza, általánosságban korlátozó, kizáró rendelkezésnélkül valamennyi hulladékgazdálkodási bírság esetérealkalmazandó szabályokat állapít meg. Ebből következően a4.§ (2) bekezdését sem lehet csak meghatározottjogsértésekhez kapcsolni, illetve meghatározottjogsértések tekintetében kizárni, azt a Vhr-t valamennyi,1., 2. és 3.§-a szerinti esetekben is alkalmazni kell.Kizáró rendelkezés hiányában ezért akkor is helye lehet abírság kiszabás mellőzésének, ha arra egyébként a Vhr-benfoglalt több tényállás után is sor kerülhet. Ahulladékgazdálkodási bírság kiszabása a Kúria álláspontjaszerint nem függhet attól, hogy a hatóság egy eljárásban,vagy külön-külön több eljárásban állapítja-e meg az egyesjogsértéseket. Az alperes (ezzel ellentétes) érvelésénekelfogadása álláspontja szerint azzal a következménnyel

2013.El.II.JGY.1/1/1.

111

járna, hogy ha az alperes külön-külön, akár párhuzamosanis vizsgálna egy-egy tényállást, akkor minden esetbenlehetőség lenne a Vhr. 4.§ (2) bekezdésében foglaltakalkalmazására, még ha ezeket egy eljárásban vizsgálja, egyhatározatban állapítja meg, akkor valamennyi jogsértésesetén kizárt lenne a bírság mellőzése. Az ilyenértelmezést a Vhr. hivatkozott szakaszaiból nem tartottalevezethetőnek. Mindezek alapján helytállónak találta azelsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a Vhr. 3.§ (6)bekezdésében foglaltak megvalósulása esetén sem kizárt aVhr. 4.§ (2) bekezdésének alkalmazása.

Ezzel ellentétesen a Kfv.II.37.597/2012/8. számúítéletében a Kúria azt az álláspontot foglalta el, hogytöbb tényálláson alapuló bírság kiszabása és a 3.§ (6)bekezdése alapján a bírság megállapítása tekintetében amérlegelés az alapbírság felemelése körében a mértékmeghatározása tekintetében van helye, több tényállásonalapuló bírság kiszabása esetén a Vhr. 1.§ (2), (4) és (5)bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók, így a többestényállás önmagában elegendő a 3.§ (6) bekezdésénekalkalmazásához.

A Vhr. bírságszámításra vonatkozó fő szabálya alólszámtalan kivételt tartalmaz a 2.§ (4)-(9) bekezdése.Egyrészről a (4) bekezdésben a jegyző által kiszabhatóhulladékgazdálkodási bírságok tekintetében egy jóvalalacsonyabb értékhatárt rögzít a jogszabály, meghatározottkonjunktív feltételek teljesülése esetén. Ha megvizsgáljuka 2.§ (2) bekezdését, amikor is a bírság kiszabása atelepülési önkormányzat jegyzőjének jogosultsága, akkorláthatjuk, hogy jóval kisebb jelentőségű és szűkebbterületre koncentrálódó hatású környezeti terhelésről,vagy környezetveszélyeztetéssel kapcsolatosmagatartásokról van szó, amely az enyhébbjogkövetkezmények alkalmazását indokolja. Az 1.500-50.000forint között mérlegeléssel megállapíthatóhulladékgazdálkodási bírság kiszabására akkor kerülhetsor, ha a jogsértés nem jár környezetveszélyeztetéssel,környezetszennyezéssel, vagy környezetkárosítással, haugyanaz a jogsértés ismételt elkövetése nem áll fenn, ajogsértés nem veszélyes hulladékkal kapcsolatos, ajogsértéssel érintett hulladék mennyisége nem haladja megaz adott települése a háztartásokban keletkező településihulladék átlagos havi mennyiségét. Lényeges, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenységet

2013.El.II.JGY.1/1/1.

112

folytató szervezetek, személyek tájékoztatási,adatszolgáltatási, nyilvántartási és bejelentésikötelezettséggel is rendelkeznek, és kötelesek egyedihulladékgazdálkodási terv elkészítésére is. Ezek amagatartások hozzájárulnak a hulladékgazdálkodás helyi,területi és országos szintű szervezéséhez, és ezenkötelezettségek teljesítésének elmulasztása közvetlenkörnyezeti veszélyeztetéssel nem járnak, ugyanakkormegnehezítik, akadályozzák a hulladékgazdálkodásitevékenységet végző helyi, területi és országos szervekműködését, és a hulladékgazdálkodási tevékenységgelkapcsolatos szervezői és ellenőrzési feladatok ellátását.Ezért a jogalkotó ezeket a mulasztásokat az alapbírság ésszorzószám megállapítása nélküli, fix bírság összeggelbünteti (200.000 forint), ha a tájékoztatási,adatszolgáltatási, nyilvántartási, bejelentésikötelezettséget, illetőleg az egyedi hulladékgazdálkodásiterv készítésének kötelezettségét elmulasztotta az erreköteles személy. Amennyiben nem mulasztásról, csak enyhébbsúlyú jogsértésről, így nem megfelelő teljesítéséről vanszó, akkor mérlegelési jogkörben eljárva a hatóság maximum200.000 forintban állapíthatja meg a bírság összegét.

Szintén alapbírság és szorzószám megállapítása nélkül, fixösszegű bírság kiszabására kerül sor a Vhr. 2.§ (6)bekezdése alapján az elektromos és elektronikusberendezések forgalmazásával kapcsolatos környezetvédelmikövetelmények, illetőleg ilyen berendezések hulladékainakvisszavételezésére vonatkozó jogszabályi előírások nem,vagy nem megfelelő teljesítése esetén. A 2.§ (7) bekezdésében szintén az alapbírság és aszorzószám megállapítása nélkül kerülhet megállapításra abírság meghatározott értékhatárok között nulla és ajogszabályban nevesített felső határ között, az elemek ésakkumulátorok visszavételéről, illetőleg kezeléséről szólókülön jogszabály előírásainak nem, vagy nem megfelelőteljesítése esetén. Ebben az esetben is utalni kell arra,hogy ahol a jogalkotó mérlegelést enged, így például a 2.§(7) bekezdés a) pontjában, ott a bírság megállapításakor amérlegelési jogkörben hozott határozatokkal szembenikövetelményeket teljesítenie kell a hatóságnak ahatározathozatal során ahhoz, hogy a bíróságifelülvizsgálatban a törvényesség próbáját a határozatkiállja. A tételes bírságösszegek esetében természetesen elegendő ajogsértés kétséget kizáró igazolása és annak megfelelően avonatkozó jogszabály nevesítése.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

113

Tételes bírságról, tehát alapbírság és szorzószámalkalmazása nélküli összeg megállapításról rendelkezik aVhr. 2.§ (8) bekezdése, az M1 és N1 jármű kategóriájúgépjárművek forgalmazásával kapcsolatos környezetvédelmikövetelmények, illetőleg hulladékká vált gépjárművekvisszavételére és kezelésére vonatkozó jogszabályielőírások nem teljesítése esetén. Itt a jogszabályirendelkezés járművenként határozza meg az alapösszeget ésa jármű/év forgalomba hozatal számításakor az előző évforgalmi adatait kell figyelembe venni.

A 2.§ (9) bekezdése is fix bírságról rendelkezik. Acsomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésénekrészletes szabályairól szóló külön jogszabály előírásainaknem, vagy nem megfelelő teljesítése esetére 100.000forint, illetőleg forgalmazó az átvételi kötelezettségéneknem teljesítése esetén 100.000 forint bírságot kötelesfizetni.

A fentiek tükrében nem tekinthető következetesnek az aszabályozás, amely bizonyos esetekben különbséget tesz akülönböző kötelezettségek elmulasztása és nem megfelelőteljesítése között [egyik esetben fix, a másik esetbenpedig a fix összegnél alacsonyabb összegű bírságmegállapításának a lehetőségét biztosítva, lásd 2.§ (5)bekezdése], más esetben azonban ilyen különbségtételt nemalkalmaz, így például a 2.§ (7)-(8) és (9) bekezdésében.Utóbbi szabályok alapján tehát ha valaki egyáltalán nemtesz eleget a jogszabályi előírásokban foglaltaknak, vagyrészben eleget tesz, a teljesítés nem teljes körű, vagynem megfelelő, vagy bármilyen hibában szenved, ugyanolyanbírsággal sújtható. Ez a kötelezettségszegés súlyához nemigazodó szankcióalkalmazást enged.

A bírságkiszabás tekintetében a Hgt. és a Vhr.rendelkezései között látszólagos ellentmondás állt fenn. A Hgt. 49.§ (1) bekezdéssel [..hulladékgazdálkodásibírságot köteles fizetni..], mint törvényi, azaz magasabbszintű szabállyal szemben – az eljárási szabályok között -a Vhr. 4.§ (1) és (2) bekezdésében a bírság mérséklésére,illetőleg mellőzésére vonatkozó szabályok találhatók.Fontos megjegyezni, hogy a Vhr-beli szabályozás a Kt.rendelkezéseivel is ellentmondást mutat, hiszen a Kt.rendkívül szűk körben enged teret a felelősség alólimentesülésnek. A Hgt. és a Vhr. közötti ellentmondást, amelyre egyébként

2013.El.II.JGY.1/1/1.

114

a hatóság számtalan esetben a bírósági felülvizsgálat ésrendkívüli perorvoslat keretében hivatkozott, ajogalkalmazás oldotta fel [Kfv.II.37.663/2011/3. szám]. Fontos hogy az új Hgt. kiküszöbölte a hibát azzal, hogyváltozatlan tartalommal emelte törvényi szintre a Vhr.idézett rendelkezéseit, beépítve a Vhr. 4.§ (2) bekezdésétaz új Hgt. 86.§ (3) bekezdésébe, a Vhr. 4.§ (1) bekezdéséta Hgt. 86.§ (4) bekezdésébe. Ezzel gyakorlatilag elejétvette az új szabályozás annak a jogvitának, hogy atörvényi kötelezés feloldható-e egy alacsonyabb szintűszabályozással, a kötelezően kiszabandóhulladékgazdálkodási bírság Vhr. szabályok szerintmérsékelhető vagy mellőzhető-e. Fontos kiemelni azt is,hogy a Vhr. 4.§ (1) és (2) bekezdésének törvénybe iktatásanem eredményezte azt, hogy a Vhr-ből kivette volna ajogalkotó ugyanezen szabályokat, így gyakorlatilagkettős, párhuzamos szabályozás valósul meg, feleslegesen.

6. MÉRSÉKLÉS, MELLŐZÉS:

A Hgt. rendelkezései alapján számtalanhulladékgazdálkodási ügyben hivatkoztak a felperesek arra,hogy esetükben a bírság mérséklésére, illetőleg a bírságkiszabásának mellőzésére lett volna lehetőség. Egyértelmű szabályt tartalmaz a 4.§ (1) bekezdése, amikorakként rendelkezik, hogy ha a bírság megfizetésérekötelezett a kiszabott bírság megfizetésére előírthatáridő lejárta előtt az eredeti állapotot helyreállítja,illetőleg a szabálytalanságot megszünteti, akörnyezetvédelmi hatóság a bírságot kérelemre az 1.§ (5)bekezdése szerint csökkentheti. Egyéb esetekben akiszabott bírság nem mérsékelhető. Ha ezt a rendelkezést alaposan megvizsgáljuk, látható,hogy ezen "eljárási szabály", lényegében egy marasztalóhatározat meghozatalát követően és a fizetési határidőlejárta előtt megtett magatartást értékel, illetőleg ezidő alatt benyújtott kérelem - méltányos - elbírálásátteszi lehetővé. Ezért a bírósági gyakorlatban elfogadott,hogy önmagában a 4.§ (1) bekezdése alapján nincs mód abírság mérséklésére a határozat meghozatala előtt, mégakkor sem, ha az eredeti állapot helyre állt, illetőleg aszabálytalanságot megszüntette a jogsértő. A mérsékléshez,valójában a kiszabott bírság csökkentéséhez csakmeghatározott időszakban és csak kérelemre van mód.

A Kfv.III.37.330/2012/6. számú ügyben lefolytatott

2013.El.II.JGY.1/1/1.

115

vizsgálat eredményeként a Kúria arra az álláspontrajutott, hogy a Vhr. 4.§ (1) bekezdésében foglaltbírságcsökkentésre csak a hatósághoz benyújtott különkérelem alapján kerülhet sor, ezen kérelem hiányában ahatóság arról nem köteles dönteni. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.627/2008/4. számúítéletében rámutatott arra, hogy a Vhr. 2.§ (5) bekezdésealapján kiszabott, alapbírság és szorzó nélkülmegállapított fix összegű bírság a Vhr. 1.§ (5)bekezdésében foglaltak szerint nem mérsékelhető, mivel az1.§ (5) bekezdése kizárólag az alapbírság összegetekintetében engedi meg a mérséklést, a 2.§ (5) bekezdésepedig alapbírság nélkül, annak figyelmen kívül hagyásávalhatározza meg a bírság összegét, így e két rendelkezésegyüttesen nem alkalmazható.

Nehezebb kérdés a bírság kiszabásának mellőzése, amelyszintén eljárási szabályként került rögzítésre 2013.január 1-e előtti időszakban a Vhr. 4.§ (2) bekezdésében,logikailag nem is jó helyen és nem is jó sorrendben.Számtalan hivatkozás alapját képezte e rendelkezés,ugyanis a marasztalt felperesek több esetben állították,hogy a tevékenységük vagy mulasztásuk súlya az általukelkövetett jogsértés, kötelezettségszegés -következményeire tekintettel - nem annyira súlyos, sőtkifejezetten csekély jelentőségű, így nincsen szükségbírság alkalmazására, vagy intézkedés megtételére, ésezért a bírság kiszabása mellőzhető. Nyilvánvaló, hogy ez a kérdés is elsődlegesen a relevánstények értékelését teszi szükségessé, mindig az egyeditényállás, a konkrét eset valamennyi körülménye alapjánlehet csak megítélni, hogy csekély jelentőségűjogsértésről van-e szó. Ezt az értékelési folyamatot sokesetben a hatóság mellőzte, ezzel gyakorlatilag az ügyfélfellebbezésben hivatkozottakat elbírálatlanul hagyta,melyet a közigazgatási határozatok bíróságifelülvizsgálata során a bíróság nem hagyhatott figyelmenkívül, és a hatóság terhére lényeges eljárási hibakéntértékelt.

A Kúria Kfv.II.37.663/2011/3. számú döntésébenmegállapította, hogy a Vhr. 4.§ (2) bekezdésénekalkalmazhatóságát állító felperesi fellebbezés folytán azalperes köteles lett volna magát a jogsértő cselekményt,annak releváns körülményeit, következményeit egyedilegvizsgálni, s a rendelkezésre álló adatok alapjánértékelni, azt, hogy az adott cselekmény, jogsértés

2013.El.II.JGY.1/1/1.

116

minősíthető-e csekély jelentőségűnek. Ugyanezen állásponttükröződik a Kfv.II.37.519/2010/3. számú döntésben, aholis a Legfelsőbb Bíróság a Vhr. 4.§ (2) bekezdése alapjánszükségesnek találta a 4.§ (2) bekezdésénekalkalmazhatóságát állító felperesi fellebbezés hatóságivizsgálatát a fellebbezési eljárásban. E körben utalt aVhr. 2.§ (2)-(4) bekezdésében az alapbírságösszegszerűsége szerint felállított veszélyességi rangsorkapcsán és a Vhr. mellékletében a módosító tényezőkkörében rögzített szempontokra, amelyek – álláspontjaszerint - eligazításul szolgálnak egy adott cselekménysúlyának hatósági megítéléséhez. Rámutatott arra, hogy acselekmény súlya szempontjából releváns körülményeket ahatóság nem tárta fel, a felperes által nevesítettkörülmények értékelését nem végezte el, mert a teljesértékelési folyamatot mellőzte annak ellenére, hogy sem aVhr. 4.§ (2) bekezdése, sem a jogszabály egyébrendelkezése nem zárja ki az engedély nélkül végzetttevékenységek esetében annak lehetőségét, hogy amulasztást csekély jelentőségűnek minősítve a hatóság abírság mellőzéséről döntsön. A cselekmény tárgyi súlyatekintetében elvégzett hatósági mérlegelésre vonatkozóanadott iránymutatást a Kúria a Kfv.VI.37.271/2011/6. számúdöntésében, amikor is megállapította, hogy a Vhr. 4.§ (2)bekezdése tekintetében és annak alkalmazása során ahatóság mérlegelési jogkörében jár el, az ott hivatkozottkörülmények, tények mérlegelésével vizsgálja, hogy abírság kiszabása mellőzhető-e. Kiemelte, hogy az alperes amellőzésre két okból nem látott lehetőséget; egyrésztazért, mert engedély hiányában végezte a tevékenységét afelperes, másrészt, mert az engedély hiányában begyűjtötthulladék mennyisége jelentős volt. A Kúria megállapítottaugyanakkor, hogy az alperes e két szempont vizsgálatán túlegyéb, a felperes által hivatkozott körülményeket nemmérlegelte, nem értékelte. Álláspontja szerint a jogsértéssúlyának vizsgálatánál nem vehető azonos súllyal számba aszándékos jogsértés és az a jogsértés, amely nem szándékostevékenység, hanem mulasztás következménye; különbségetkell tenni az olyan jogsértés között, amelyet engedélyhiányában, az engedély megkérésének szándéka nélkülkövettek el, és aközött, amelyet az engedély nem észleltlejártát követően követtek el. A jogsértés súlyánálértékelendő, hogy a felperes terhére ismétlődő jogsértésmegállapítására adat nem merült fel. A felperesmegalapozottan hivatkozott arra a Kúria álláspontjaszerint, hogy a tevékenységet egyébként az előírásokbetartásával végezte, ilyen tevékenységet végző másik

2013.El.II.JGY.1/1/1.

117

vállalkozás hiányában a szennyvízvezetékkel nem rendelkezőtelepüléseken a hulladék begyűjtése olyan közszolgáltatóifeladat ellátását jelenti, amely folyamatos ésnélkülözhetetlen munkavégzést jelent. Rögzítette, hogy afelperes tevékenységének végzése során környezetkárosításnem következett be, ezt az állítást az alperes nemcáfolta. Ezen körülmények vizsgálatának hiányában ahatósági határozatot és azt törvényesnek minősítő elsőfokúítéletet a Kúria törvénysértőnek találta.A Kúria Kfv.II.37.684/2011/4. számú ítéletében arra amegállapításra jutott, a bírság mellőzésére azért nincslehetőség, mert a tíz tonnát meghaladó műanyag csomagolásihulladék engedély nélküli átvétele és szállítása nemminősül csekély súlyú jogsértésnek.A Vhr. 4.§ (2) bekezdése körében a KúriaKfv.37.120/2012/6. számú ítéletében megerősítette, hogy abírság mellőzésére vonatkozó rendelkezések mérlegelésilehetőséget adnak a hatóság részére. A hatóság e körbenmérlegelheti a jogsértő tevékenység súlyát, s az elkövetéskövetkezményeit, amely alapján a büntetés alkalmazásaszükségtelen, a bírság kiszabása mellőzhető. Adott esetbena Kúria úgy ítélte meg, hogy az elkövetés következményeibecsak a hulladékgazdálkodási szabályok megszegése soránelőállt környezeti következmények értendő bele, de nemvehető figyelembe, hogy az adott bírság megfizetése amegbírságoltnak milyen nehézséget okoz. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.932/2010/5.számú döntésében – ellentétben a Kfv.VI.37.271/2011/6.számú döntéssel - egyetértett az elsőfokúbíróság azon véleményével, hogy az engedély hiánya nemtekinthető csekély súlyú jogsértésnek a hulladékkezelésitevékenység engedély nélküli végzése körében, és ejogsértés súlya független attól, hogy a felperes milyenokból mulasztotta el a korábbi engedély érvényességénekmeghosszabbítását, vagy az újabb engedély beszerzését. Afelülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a felperesáltal hivatkozott szándékosságnak vagy figyelmetlenségneknincs jelentősége, ilyen típusú differenciálást afelelősség körében sem a Hgt., sem a Vhr. nem tartalmaz,és ilyet a felperes maga sem tudott megjelölni.Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a korábbiengedély meglétét sem lehet a bírságot kizárókörülményként figyelembe venni, mivel az engedélyérvényességének lejárta után a felperesi tevékenységengedély nélkülinek minősült, s erre tekintettel a Hgt.szabályaiba ütközött. A Hgt. az engedély nélkülitevékenységet rendeli szankcionálni, ezért nincs annak

2013.El.II.JGY.1/1/1.

118

jelentősége, hogy a tevékenység végzése során a felperesaz arra irányuló egyéb jogszabályi rendelkezéseketmennyiben tartotta be. A Kfv.II.37.932/2010/5. számúdöntéssel egyezően a Kfv.II.37.903/2009/5. számú ítéletugyanezen okfejtést, vagy hasonló okfejtést tartalmazza,mely szerint a hulladékkezelési engedélytől bármelykörülmény tekintetében történő eltérés, illetőlegtevékenység végzése engedély nélküli tevékenységnekminősül, az engedély nélküli hulladékkezelési tevékenység.

A munkacsoport álláspontja szerint mindig az egyedi ügykörülményei, sajátosságai határozzák meg, hogy az adottjogsértés súlya mekkora, az csekélynek tekinthető vagysem. A hatóságnak ezt hivatalból kell vizsgálnia, e körbenkialakított álláspontját a határozatában indokolniköteles, mert csak ez lehet érdemi felülvizsgálat tárgya.Ha a jogsértés csekély súlyúnak minősül, akkor vanlehetőség a bírság mérséklésére. [Megjegyzi amunkacsoport, hogy ez a Vhr-ben biztosított sokadikmérlegelés, melynek szabályozási célja nem világos, hiszena jogsértés súlyának értékelésére az alapbírság összegénekvagy a módosító tényezőknek a meghatározásánál is szerepevan.)

Másik visszatérő probléma, hogy az adatszolgáltatási,nyilvántartási, bejelentési és egyedi hulladékgazdálkodásiterv készítésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása,amelynek közvetlen kihatása nincs a környezetre, aztközvetlenül nem veszélyezteti, nem károsítja, minősülhet-ecsekély súlyú jogsértésnek és ezért van-e lehetőség a fixösszegű, 200.000 forint bírság mellőzésére.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.733/2010/6., valamint37.751/2010/4. számú ítéletében megállapította, hogy aVhr. 2.§ (5) bekezdésének első és második fordulatábannevesített adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása,illetőleg annak nem megfelelő teljesítése között különbségvan, és az azok miatt alkalmazandó szankciók is eltérőek.Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztását ajogalkotó súlyos jogsértésnek tekinti, és e magatartást ajogsértés egyedi körülményeinek mérlegelését nem igénylőmódon, tételes bírság kiszabásával szankcionálja. Azadatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása azt jelenti,hogy a felperes határidőben nem teljesítette jogszabályikötelezettségét. Amennyiben a jogszabály egy bizonyoskötelezettség teljesítésére határidőt állapít meg, és a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

119

kötelezett az előírt határidőn belül nem tanúsítja a tőleelvárt magatartást, akkor a kötelezett kötelezettségételmulasztja, mivel a jogszabály nemcsak meghatározottmagatartás, hanem annak megadott időn belüli teljesítéséttekinti jogkövető magatartásnak. A kötelezettségteljesítését, illetőleg annak elmulasztását minden esetbena megadott határidőn belül tanúsított magatartás alapjánlehet megítélni. Ezért nincs teljesítés, ha a határidőutolsó napja is eredménytelenül telt el, és nem megfelelőa teljesítés, a kötelezett határidőben ugyan szolgáltatadatokat, de adatszolgáltatása bármely okból nem teljeskörű, hiányos, vagy téves. A közigazgatási bírságkiszabása szempontjából tehát alapvető jelentősége van,hogy az adott magatartást miként minősíti a jogalkalmazó,mert az első esetben, a mulasztás esetében a fixösszegűbírság alkalmazásának van helye, míg a kötelezettség nemmegfelelő teljesítése esetén a hatósági mérlegelés alapjánvan mód a maximum összegben megállapított, maximalizáltösszegben megállapított bírság meghatározására.A Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.627/2008/4. számúítéletében rámutatott arra, hogy nem lehet csekélysúlyúnak tekinteni, s ez okból a Vhr. 4.§ (2) bekezdésealapján a bírságot mellőzni az adatszolgáltatásikötelezettség elmulasztása esetén, mivel ezt a jogsértést,ezt a mulasztást a fixösszegű bírság hozzárendelésével ajogalkotó maga tekintette nem csekély súlyú jogsértésnek,így az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása eseténkizárólag a Vhr. 2.§ (5) bekezdés első mondatábanmegjelölt tételes összegű hulladékgazdálkodási bírságszabható ki.

E körben rögzíthető, hogy a 2.§ (5) bekezdésébennevesített mulasztást maga a jogalkotó tekintette olyanjellegű és olyan súlyú cselekménynek, amely nemindokolhatja a bírság mérséklését, tehát minden olyanesetben, amikor a 2.§ (5) bekezdésében foglaltkötelezettségek elmulasztása állapítható meg, akkor ajogszabályban rögzített fix összegű bírságot ki kellszabni. Ezzel több esetben ellentétes hatósági magatartástészlelt a Kúria (LB) a felülvizsgálati eljárások keretébenis, azonban nyilvánvalóan ezeket a felperesek soha nemtették vita tárgyává, így ezzel kapcsolatosan a Kúria (LB)megállapításokat tenni sem tudott, azokat ténykéntkezelte, így a hatósági és a bírósági álláspont közöttiellentéteket nem volt módja feloldani.

Megjegyezhető az is, hogy a felülvizsgálati bírósági

2013.El.II.JGY.1/1/1.

120

érvelést alátámasztja az is, hogy a jogalkotó kizárólag atájékoztatási, adatszolgáltatási, nyilvántartási ésbejelentési kötelezettségek nem megfelelő teljesítéseesetén látott lehetőséget mérlegelésre, a bírság 200.000forint alatti összegben való megállapítására, így ha mégezen felül lehetőség lenne a 4.§ (2) bekezdése szerintimegállapított összeg további mérséklésére, akkor egyeskörülmények kétszeres értékelése valósulna meg.

A fentiek ellenére a munkacsoport álláspontja szerint azadminisztratív kötelezettségek megsértése miatt kiszabottbírság mérséklésére is van lehetőség, tekintve, hogy ezenjogsértések is nagyon egyedi körülményekkelrendelkezhetnek (pl. a mulasztás lehet akár egy napos, deakár több hónapos is, vagy a kötelezettség soha nem ispótolt).

7.KI SZABJA KI:

Míg a Hgt. a bírság kiszabása tekintetében a 49.§ (2)bekezdésében kizárólag általánosságban nevesíti akörnyezetvédelmi hatóságot, mint bírság kiszabásárajogosult szervet, addig a Vhr. pontosan megjelöli azt.Főszabályként jelölve, hogy bírság kiszabására azilletékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyifelügyelőség, illetve az Országos Környezetvédelmi,Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség jogosult.Kivételes szabályként nevesíti a 2.§ (2) bekezdése azokataz eseteket, amikor a bírság kiszabására a településiönkormányzat jegyzője jogosult. A környezetvédelmi,természetvédelmi, vízügyi hatósági feladatokat ellátószervek kijelöléséről szóló 347/2006.(XII.23.)Kormányrendelet tartalmaz hatásköri szabályokat,hulladékgazdálkodási bírság tekintetében a 12.§ (5)bekezdésben.

8. BÜNTETŐJOGI, SZABÁLYSÉRTÉSI ALAKZATOK

Fontos megemlíteni, hogy a hulladékgazdálkodási bírság,mint közigazgatási bírság megfizetése nem mentesíti ajogsértőt a büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá akártérítési felelősség, valamint a tevékenységkorlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetve amegfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagykorábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettségteljesítése alól. (Hgt. 49.§ (5) bekezdése, új Hgt. 86.§(6) bekezdése.) Ez a szabályozás lényegében annak a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

121

következtetésnek a levonását teszi lehetővé, hogy ahulladékgazdálkodási bírság megfizetésével nem válthatómeg a további intézkedési kötelezettség, illetőleg nemmentesülhet senki az egyéb jogi felelősség alól.

Ezzel párhuzamosan tartalmazza a Kt. 107.§-ában, hogy akörnyezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi,továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenységkorlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg amegfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagykorábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettségteljesítése alól.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény aközrend elleni bűncselekmények (XVI. fejezet), azon belüla közegészség elleni bűncselekmények (IV. cím) közöttszabályozta a környezetkárosítást (280.§) és ahulladékgazdálkodás rendjének megsértését (281/A.§),szabadságvesztéssel fenyegetve az elkövetőt.A környezetkárosítás régi Btk. szerinti tényállása 1996.augusztus 15. napján és 2005. szeptember 1. napjánjelentős változáson esett át, a hulladékgazdálkodásrendjének megsértése pedig 2005. szeptember 1. napjátmegelőzően a környezetre veszélyes hulladék jogelleneselhelyezése tényállás-megnevezéssel szerepelt a régi Btk.-ban, és ezen bűncselekmény 1996. augusztus 15. napja előttönállóan pönalizálva nem is létezett. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (ÚjBtk.) külön fejezetben szabályozza a környezet éstermészet elleni bűncselekményeket (XXIII. fejezet), a241.§-ban a környezetkárosítás, míg 248.§-ában ahulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűncselekményt.

A szabálysértésekről szóló, 2012. április 15. napjáighatályban volt, 1999. évi LXIX. törvény 148.§-aszabályozta a környezetvédelmi szabálysértést, melyszerint, aki a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez vagyhozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagyhozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, hozzájárulástóleltérő módon végez vagy végeztet, illetve a környezetelemeit a külön jogszabályban meghatározott módon terheli,illetve szennyezi, vagy az egyéb környezetvédelmielőírásokat más módon megszegi, százötvenezer forintigterjedő pénzbírsággal sújtható. Az egyesszabálysértésekről szóló, szintén 2012. április 15.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

122

napjáig hatályos, 218/1999. (XII.28.) Kormányrendelettartalmazta a köztisztasági szabálysértést (7.§) ésszabálysértések miatt a rendőrség, a helyi önkormányzatképviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazottügyintézője, a közterület-felügyelő, valamint a természetiés védett természeti területen természetvédelmi őr, helyijelentőségű védett természeti területen az önkormányzatitermészetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és aszabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló, 2012.április 15. napja óta hatályos 2012. évi II. törvény 150.pontja a köztisztasági szabálysértést tartalmazza (196.§),mely szabálysértés miatt a közterület-felügyelő,természeti és védett természeti területen atermészetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természetiterületen az önkormányzati természetvédelmi őr is szabhatki helyszíni bírságot.

9. KET. 94.§-ÁNAK ALKALMAZHATÓSÁGA A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSIBÍRSÁG ESETÉBEN

A Ket. 94.§-ának hulladékgazdálkodási bírságok körébentörténő alkalmazhatósága rendkívül érdekes kérdés. A Ket.94.§ (2) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy nemalkalmazható a jogsértés megállapítása esetén a szankcióalkalmazása helyetti felhívás, ha azt jogszabály kizárja,mert a jogszabálysértés vagy hatósági döntés megsértése,illetőleg a figyelmeztetésben megadott határidő – többekközött - a környezet vagy a természet állapotánakfenntarthatóságát közvetlenül veszélyezteti vagyveszélyeztetné.

E külön jogszabály a 19/2009. (XII.22.) KvVM rendelet. Ajogszabály meghatározza azon eseteket, amikor a Ket. 94.§(2) bekezdés b) pontja alkalmazásának van helye, így ahulladékgazdálkodási bírság esetében a Hgt. 49.§ (1)bekezdésében meghatározottak megsértése esetén lehetséges,illetőleg a Vhr. 1.§ (3) bekezdésének c)-g) pontjában és2.§ (2) bekezdésének b), c) és g) pontjában meghatározottesetekben lehetséges a bírság helyett figyelmeztetésalkalmazása.

Ezen túlmenően a Hgt. 49.§ (1) bekezdése, mivelkeretjelleggel szabályozza a hulladékgazdálkodási bírságkiszabására okot adó magatartásokat, gyakorlatilag

2013.El.II.JGY.1/1/1.

123

valamennyi bírságolandó magatartást felöleli(jogszabályban vagy hatósági határozatban foglaltakatmegsértése, engedélyhez/bejelentéshez/hozzájáruláshozkötött hulladékgazdálkodási tevékenység anélkül vagy attóleltérő végzése, a hulladékgazdálkodásra vonatkozóelőírások megsértésével a környezet veszélyeztetése,károsítása), amihez képest a Vhr. 1.§ (3) bekezdésének c)-g) pontja és 2.§ (2) bekezdés b), c) és g) pontja szűkítia Ket. 94.§ (2) bekezdés b) pontja alkalmazásánakesetkörét, vagyis a Hgt. 49.§ (1) bekezdésére utaláshozképest a Vhr. 1.§ (3) bekezdés c)-g) pontjai és 2.§ (2)bekezdés b), c) és g) pontjai szűkebbek, ami ajogalkalmazás során azért lehet aggályos, mert ahulladékgazdálkodási bírság kiszabása a Hgt. 49.§ (1)bekezdése szerinti jogsértés elkövetésén alapszikkeretjelleggel, tehát amennyiben hulladékgazdálkodásibírság kiszabására kerül sor, a Hgt. 49.§ (1) bekezdésénekmegsértése minden alkalommal megállapítható. Ígyelőfordulhat, hogy az adott jogsértő magatartás a Hgt.49.§ (1) bekezdésében szerepel, ám a Vhr. 1.§ (3)bekezdésének c)-g) pontja és 2.§ (2) bekezdés b), c) és g)pontjai között nem. Kérdés, hogy ilyen esetekben lehet-ealkalmazni a Ket. 94.§ (2) bekezdés b) pontját.

Megjegyzendő, hogy az új, hulladékról szóló 2012. éviCLXXXV. törvény ugyanilyen keretjelleggel szabályozza ahulladékgazdálkodási bírság kiszabására okot adótényállásokat (a hulladékgazdálkodással kapcsolatosjogszabály, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus vagyhatósági határozat előírásait megsértése, hatóságiengedélyhez/hozzájáruláshoz/nyilvántartásbavételhez/bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodásitevékenységet anélkül, vagy attól eltérő végezése, amelléktermék előállításáról vagy képződéséről akörnyezetvédelmi hatóságot nem vagy nem megfelelőtájékoztatása, hulladék termékként vagy melléktermékkéntfelhasználása, forgalmazása vagy tárolása), így az újtörvény hatálybalépésével e probléma szintén nemmegoldott.

A Kúria Kfv.III.37.378/2012/7. számú ítéletében kimondta,hogy a Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontja lehetővé teszifigyelmeztetéssel a hatósági határozatban foglaltelőírások megsértése esetén az eljárás megszüntetését. AKet. 94. § (2) bekezdés b) pontja szerint azonban nemalkalmazható az (1) bekezdés a) pontja, ha azt a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

124

jogszabálysértés és a jogkövetkezmény alkalmazásátmegalapozó jogszabályi rendelkezés tételes megjelölésévelazért zárja ki, mert a jogszabálysértés ... környezet vagytermészetállapotának fenntarthatóságát ... közvetlenülveszélyezteti vagy veszélyeztetné. A Ket. 94. § (2)bekezdés b) pontjában foglaltak miatt az alkalmazandó19/2009. (XII.22.) KvVM rendelet 1. § b) pontja szerint aKet. 94. § (1) bekezdés a) pontja, tehát a kedvezményeselbírálás lehetőségének a kizárásának van helye a Hgt.49.§ (1) bekezdésben meghatározottak megsértése és a Vhr.1. § (3) bekezdés c)-g) pontban meghatározott esetekben. Aperbeli tényállás szerint a felperes a jogsértésthulladékkezelési tevékenység engedély nélküli végzésévelkövette el, vele szemben a hulladékgazdálkodási bírságkiszabására a Hgt. 49.§ (1) bekezdése alapján a Hgt. 13.,14. és 51.§ (1) bekezdésének megsértése miatt került sor,így a felperes esetében a bírságolás a fenti jogszabályirendelkezéseken alapult, ezért a figyelmeztetésalkalmazásának lehetősége kizárt volt.

A Kúria Kfv.III.37.075/2012/7. számú ítéletében kimondta,hogy a felperes által folytatott engedély nélkülitevékenység kapcsán a Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontja nemvolt alkalmazható. Ezen rendelkezés ugyanis a jogellenesmagatartás megszüntetésének feltételéül kifejezetten aztírja elő, hogy a megszüntetés újabb hatósági eljárásnélkül legyen orvosolható. Ez a felperes esetében nem voltlehetséges, miután a jogellenes állapot megszüntetése egyújabb hatósági eljárás lefolytatásával, a pontforrásműködési engedély kiadásával történt meg. (levegővédelmiügy volt)

A Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása körébena Kúria Kfv.II.37.597/2012/8. számú ítéletébenmegállapította, hogy a hulladékgazdálkodási tervkészítésének elmulasztása kapcsán e rendelkezésalkalmazásának kizárására helytállóan került sor, mert ajogsértés a határidő elmulasztása folytán nem orvosolható,nem lehetséges a jogszerű állapot helyreállítása.

A Kfv.VI.37.361/2011/4. számú döntés a Ket. 94.§alkalmazhatósága kapcsán arra mutatott rá, hogy a 94.§módosított előírásai 2010. január 1. napjától hatályosak,eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában ezen időponttólkezdődően alkalmazhatók. Sőt, rendelkezését a felügyeleti

2013.El.II.JGY.1/1/1.

125

eljárás során az e törvény hatályba lépése előtt meghozottdöntésekre is alkalmazni kell. E felügyeleti eljárás aKet. VII. Fejezetében szabályozott hivatalbóli döntésfelülvizsgálati eljárás, amely a közigazgatási hatóságjogsértő mulasztásnak, vagy jogszabálysértő döntéséthivatott orvosolni. A Hgt. 42-45/A.§-ai között valóbanrögzíti a hulladékgazdálkodás hatósági felügyeletének ésellenőrzésének eljárási szabályait, azonban ez afelügyelet és ellenőrzés a hulladékgazdálkodó személyt ésaz általa végzett tevékenységet érinti, mely nem azonos aközigazgatási szerv döntésének a felügyeleti szerv általtörténő hivatalbóli vizsgálatával. A Ket. 94.§ (2)bekezdés b) pontjának alkalmazhatósági körét a Vhr. 1.§ b)pontja határozza meg, kimondva, hogy a Hgt. 49.§ (1)bekezdésében meghatározott megsértésekor a Vhr. 1.§ (3)bekezdés c)-g) pontjában meghatározott esetek szerint aKet. fentebb hivatkozott rendelkezésének alkalmazásárakell, hogy sor kerüljön. Ezzel kapcsolatban nem mellőzhetőannak vizsgálata, hogy az ilyen típusú jogsértőmagatartáshoz kapcsolódik.

(készítette: dr. Bögös Fruzsina, dr. Tóth Kincső)

III.5. Egyéb környezetvédelmi bírságok

(természetvédelmi, levegővédelmi, zaj- és rezgés, csatorna-, vízszennyezési

bírság)

A természetvédelem középpontjában a bioszféra, és annakvédelme áll, ez állapítható meg a természet védelmérőlszóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.)célját deklaráló 1.§-ból is, mely szerint a Tvt. célja atermészeti értékek és területek, tájak, valamint azoktermészeti rendszereinek, biológiai sokféleségénekáltalános védelme, megismerésének és fenntarthatóhasználatának elősegítése, továbbá a társadalomegészséges, esztétikus természet iránti igényénekkielégítése; (a) pont), és a természetvédelemhagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése,a természeti értékek és területek kiemelt oltalma,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

126

megőrzése, fenntartása és fejlesztése (b) pont). AJoggyakorlat-elemző Csoport által vizsgált időszakban(2008-2013. év) a Kúria (LB) vizsgált gyakorlata a Tvt.rendelkezéseinek, valamint a természetvédelmi bírságkiszabásával kapcsolatos szabályokról szóló 33/1997. (II.20.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) előírásainak,és az azzal kapcsolatban kialakult joggyakorlat elemzéséreterjed ki.

A vizsgált időszakban a levegőtisztaság-védelemrevonatkozó jogszabályi rendelkezések két jogszabálybanjelentek meg: 2011. január 15. napjáig a levegő védelmévelkapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.)Kormányrendeletben (a továbbiakban: Régi Kormányrendelet),majd ezt felváltotta a levegő védelméről szóló 306/2010.(XII. 23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: ÚjKormányrendelet), mely 2011. január 15. napján lépetthatályba. Emellett a Régi Kormányrendelet kimondta, hogymeghatározott termelési ágra, légszennyező forráscsoportravonatkozó kibocsátási határérték (pl. össztömegűkibocsátási határérték) túllépése esetén a légszennyezésibírság számításának szabályait a kibocsátásihatárértékekről szóló jogszabály állapítja meg (21.§).

A zaj- és rezgésvédelemre vonatkozó jogszabályirendelkezések a környezeti zaj és rezgés elleni védelemegyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.)Kormányrendeletben (a továbbiakban: Zajrendelet)találhatók, annak 26-32.§-ai tartalmazzák a zaj- ésrezgésbírságra vonatkozó előírásokat.

A felszíni vizek védelmét szolgáló jogszabályirendelkezéseket a felszíni vizek minősége védelménekszabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet (atovábbiakban: Fvr.) tartalmazza, a csatornabírságra és avízszennyezési bírságra vonatkozó rendelkezéseket pedig azFvr. 31.§-36.§-ai. A jogszabály a felszíni víz fogalmát a3.§ 1. pontban definiálja, odaértve a föld felszínén lévőállóvizet (így különösen: tó, bányató, mocsár, tározó),vízfolyás (így például: folyam, folyó, patak, ér,csatornák, időszakos vízfolyás, vízmosás) vizét.Megjegyzendő, hogy az Fvr. a csatornabírság és avízszennyezési bírság mellett rendelkezik a vízvédelmibírságról is, az azonban nem képezi tárgyát a jelenjoggyakorlat-elemzésnek.

1. SZEMÉLYI HATÁLY

2013.El.II.JGY.1/1/1.

127

A természetvédelmi bírságra vonatkozó alapvetőrendelkezéseket a Tvt. 80.§-a tartalmazza, melymeghatározza a természetvédelmi bírság kiszabásánakalapjául szolgáló tényállásokat (az (1) bekezdésben), abírságot kiszabó hatóságot (a (2) bekezdésben), atermészetvédelmi bírság kiszabására nyitva álló határidőt(a (3) bekezdésben), azt, hogy a bírság mely költségvetésbevétele (a (4) bekezdésben), az egyéb felelősségrevonatkozó rendelkezéseket (az (5) bekezdésben), végülpedig azt, hogy a természetvédelmi bírság kiszabásáravonatkozó eljárási szabályokat, a bírság mértékét,megállapításának módját a Kormány állapítja meg (a (6)bekezdés).

A Tvt. a természetvédelmi bírság személyi hatályát nemhatározza meg, ahogyan a Tvt. maga sem határozza meg atörvény személyi hatályát, a Tvt. 3.§-a ugyanis csak atörvény tárgyi hatályát rögzíti, kimondva, hogy azkiterjed valamennyi természeti értékre, területre, tájra,és az azzal kapcsolatos valamennyi tevékenységre, ideértveazokat a természetvédelmi feladatokat is, amelyeknemzetközi szerződésből fakadnak (3.§ (1) bekezdés).

A Tvt. szerint a természetvédelmi bírság azzal szembenszabható ki, aki a Tvt. 80.§-a szerinti jogsértéstelkövette, további megszorítást, előírást a törvény nemtartalmaz, azzal együtt, hogy a Tvt. 3.§ (2) bekezdésekimondja, hogy a Tvt. által nem szabályozott kérdésekben akörnyezet védelmének általános szabályairól szóló 1995.évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezéseitkell alkalmazni. (A Kt. felelősségi rendszerénekbemutatása a hulladékgazdálkodási bírság fejezetbentalálható.)

A levegővédelmi bírságok körében a Régi Kormányrendeletkimondja, hogy hatálya azokra a természetes és jogiszemélyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezőszervezetekre terjed ki, akik (amelyek) tevékenysége,létesítménye, terméke levegőterhelést okoz vagy okozhat (atovábbiakban: légszennyező) (2. § (1) bekezdés), míg az ÚjKormányrendelet hatálya azokra a természetes és jogiszemélyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezőszervezetekre terjed ki, akik vagy amelyek tevékenysége,létesítménye, terméke levegőterhelést okoz vagy okozhat (atovábbiakban: levegőterhelő) (1. § (1) bekezdés). Láthatótehát, hogy annak ellenére, hogy a jogszabályok személyi

2013.El.II.JGY.1/1/1.

128

hatálya alá tartozók összefoglaló nevét a Régi és az ÚjKormányrendelet eltérően határozza meg(légszennyező/levegőterhelő), a két Kormányrendeletszemélyi hatálya megegyezik.

A zaj- és rezgésbírságra vonatkozó Zajrendelet nem ajogszabály személyi hatályát határozza meg, hanem a tárgyihatályt, vagyis a jogszabály azokra a (természetes, jogiés nem jogi) személyekre terjed ki, akik a tárgyi hatályszerinti tevékenységet végzik, létesítményt üzemeltetik.Ekként a Zajrendelet hatálya - kivételekkel - azokra atevékenységekre, létesítményekre terjed ki, amelyekkörnyezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak.Nem terjed ki a Zajrendelet hatálya: közterületirendezvényre, a munkahelyi zaj és rezgés által okozottfoglalkoztatási veszélyre, a magánszemélyek háztartásiigényeit kielégítő tevékenységre, közlekedési járművekenbelüli zajra és rezgésre, az egészségügyi mentésitevékenység, a tűzoltási feladatok, a műszaki mentés ésbűnüldözési tevékenység által keltett zajra és rezgésre,valamint a vallási tevékenység végzésére) (1.§).

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.166/2007/8. számú esetidöntésében a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983.(V.12.) MT rendelet 6. §-a és 12. §-a, a zaj- ésrezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló8/2002. (II.22.) KÖM-EüM együttes rendelet hatályánakvizsgálatával abban a kérdésben foglalt állást, hogy avallásgyakorlás részét képező harangozásra zajvédelmihatárérték előírása történhet-e. A perbeli tényállásszerint az elsőfokú környezetvédelmi hatóság határozatávalD. város templom harangja részére zajkibocsátásihatárértéket állapított meg. A fellebbezés folytán eljártalperes jogelődje határozatával az elsőfokú határozatotmegsemmisítette és az eljárást megszüntette. Indokolásaszerint a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló,Párizsban, 2003. október 17. napján elfogadott UNESCOEgyezmény kihirdetéséről megalkotott 2006. évi XXXVIII.törvény az Egyezményt a belső jog részévé tette. AzEgyezmény 2. cikk 1. pontja szerint szellemi kulturálisörökség többek között az olyan szokás, valamint ezzelösszefüggő eszköz, tárgy, amelyet a közösségek azidentitás és a folytonosság érzését is nyújtóanelismernek. Ezen örökség az Egyezmény elsődleges céljakéntmegjelölve az Egyezmény kihirdetésével Magyarországon is -törvényi védelemben részesült. A harangszó Szent István

2013.El.II.JGY.1/1/1.

129

király óta a keresztény valláshoz szétszakíthatatlanszálakkal kötődik, az európai kultúra részét képezi, ígyaz Egyezmény által védendő szellemi kulturális örökségintegráns része. Az alperes szerint a Ktv. 31. § (1)bekezdésében szabályozott környezeti zaj és rezgés ellenivédelem körébe a harangszó nem tartozik. Az Egyezmény és aKtv. alapján tehát a harangszóra a környezeti zaj ellenivédelem nem terjed ki, a harangok használatát az egyházbelső előírásai szabályozzák, ezért arra állami,önkormányzati szervnek ráhatása nincs. A jegyző, mintzajvédelmi hatóság határozatát ezért hatáskör nélkül hoztameg. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alpereshatározatát hatályon kívül helyezte, a Legfelsőbb Bíróságítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívülhelyezésével a felperes keresetét elutasította.Indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bírósághelytállóan állapította meg, hogy a vallásszabadság, mintaz Alkotmányban rögzített alapjog, magában foglalja avallásgyakorlás jogát, ennek azonban része az államtólelválasztva működő egyház belső törvénye, rendje általszabályozott harangozás is. Az elsőfokú bíróság azonbantévedett abban, hogy az elsőfokú hatóság a konkrét ügybenzajhatóságként a vallásgyakorlás részét képezőharangozásra e jogszabályok alkalmazásával zajvédelmihatárértékeket előírhatott. Azzal érvelt, hogy a Ktv. 31.§ (1) bekezdése alapján a környezeti zaj és a rezgéselleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltettenergiakibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró,veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterheléstokoznak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint afelperes által sérelmezett vallási szertartásokhozkapcsolódó harangozás a Ktv. által felsorolt kellemetlen,zavaró, veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésközé nem tartozik, amelyből következően a Ktv. tárgyihatálya alatt nem áll, és így reá e törvény szabályozásanem vonatkozhat. A vallásgyakorlás részét képezőharangozás pedig nem gazdasági tevékenység, ezért azt azaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V.12.) MTrendelet melléklet a) pontja alapján zaj- és rezgésvédelmiügyként a jegyző nem kezelhette volna.

A csatorna- és vízszennyezési bírságot szabályozó Fvr.hatályát a jogalkotó egyrészt a személyi hatálymeghatározásával, másrészt a tárgyi hatálymeghatározásával rendezte, kimondva, hogy az Fvr. hatályakiterjed a természetes és jogi személyre, valamint jogi

2013.El.II.JGY.1/1/1.

130

személyiséggel nem rendelkező szervezetre, ha 1. afelszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik,illetőleg kötelezettségek terhelik, 2. létesítménye vagyterméke, illetőleg tevékenysége vízszennyezést okoz,illetve okozhat, 3. a közműves ivóvízellátásról és aközműves szennyvízelvezetésről szóló kormányrendeletszerinti csapadékvíz- és szennyvízelvezető műbe, valaminta szennyvíztisztító telep nélküli közüzemi szolgáltatástbiztosító szennyvízelvezető, -gyűjtő rendszerbe (atovábbiakban együtt: közcsatornába) szennyvizet bocsát, 4.zárt gyűjtőben gyűjtött szennyvizet - kivéve a kizárólagháztartási eredetű nem közművel összegyűjtött szennyvizet- közcsatornába, továbbá közös üzemi szennyvíz-, illetvecsapadékvíz hálózatba szennyvizet bocsát (2.§ a) pont),emellett pedig az Fvr. hatálya kiterjed a felszínivizekre, a csapadékvíz, szennyvíz elvezetését, tisztításátszolgáló víziközművekre, a nem közüzemű közös üzemi(ipari) csatornára, szennyvíztisztítóra, azok terheléséreés szennyezésére (2.§ b) pont).

2.A TÁRGYI HATÁLY

A természetvédelmi bírság körében a Tvt. 80.§-aszabályozza az egyes jogellenes magatartásokat. A Vhr. ajogsértő magatartásokat nem szabályozza újra, vissza semutal a Tvt.-re a jogellenes magatartások kapcsán, hanem atermészetvédelmi bírság mértéke címet viselő fejezetben,az alapbírság legmagasabb mértékének meghatározásakorfelállítja a bírságolás alapjául szolgáló egyes konkréttényállásokat (2.§ (1) bekezdés a)-h) pontig). Ezentúlmenően a Vhr. 4.§-a a Tvt. 80.§-ának alkalmazásávalkapcsolatban tartalmaz részletszabályokat, amikor a Tvt.80.§-ában meghatározott egyes tényállások kapcsánpontosításokról rendelkezik.

A levegővédelmi bírságok körében a Régi Kormányrendelet ajogszabály megszegése folytán alkalmazott bírságok kétfajtáját különböztette meg: légszennyezési bírság (18.§-21.§), illetőleg levegővédelmi bírság (22.§). Az ÚjKormányrendelet a Régi Kormányrendelettel szembenegyszerűbben, átláthatóbban szabályozza ajogkövetkezmények között – többek között – a bírságot,amikor kimondja, hogy a környezetvédelmi hatóság alevegővédelmi követelményt megsértő természetes és jogiszemély, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetrészére, a jogsértő tevékenység megszüntetésére, illetve amulasztás pótlására való kötelezéssel egyidejűleg, - ha

2013.El.II.JGY.1/1/1.

131

jogszabály másként nem rendelkezik - levegőtisztaság-védelmi bírságot szab ki (34.§-35.§). Látható tehát, hogya bírság az Ú Kormányrendelet szerint járulékos jellegűjogkövetkezmény.

A Zajrendelet a 26.§-ában határozza meg a zaj- ésrezgésbírság kiszabására okot adó magatartásokat (a)ponttól f) pontig), előírva, hogy egyes bírságok ((1)bekezdés a) ponttól d) pontig) az intézkedési tervvégrehajtásának ideje alatt nem szabhatók ki.

A csatorna- és vízszennyezési bírság körében az Fvr. 31.§(1) bekezdése általánosságban mondja ki, hogy az akibocsátó, aki az Fvr. vagy a vízgazdálkodási hatóságijogkör gyakorlásáról szóló kormányrendelet szerintiengedélyezés során előírt kibocsátási határértéket túllépivagy az engedélyben meghatározottaktól eltérő szennyezőanyagot vagy az 1. számú melléklet C)-D) pontjábanmeghatározott tiltott anyagot bocsát ki, az e rendeletszerinti csatornabírság vagy vízszennyezési bírságfizetésére köteles. Emellett az Fvr.-ben további,konkrétabb rendelkezéseket találunk a csatornabírság,illetőleg a vízszennyezési bírság kiszabása körében. AzFvr. 31.§ (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogyvízszennyező anyagnak küszöbérték fölötti kibocsátása vagya szolgáltatói szerződésben a küszöbérték fölött egyedilegbefogadásra vállalt és a felügyelőség által engedélyezettkoncentráció szintje fölötti kibocsátása utáncsatornabírságot kell megállapítani és kiszabni, míg a (3)bekezdés szerint vízszennyező anyagnak a kibocsátásihatárértéket meghaladó mértékű közös üzemi (ipari)csatornába vezetése vagy közvetlen bevezetése eseténvízszennyezési bírságot kell megállapítani és kiszabni.

A Kúria Kfv.II.37.690/2011/5. számú eseti döntésében acsatornabírságot kiszabó határozat bíróságifelülvizsgálata iránti perekkel kapcsolatosan aközcsatornát működtető gazdasági társaság kereshetőségijogával kapcsolatos álláspontját fejtette ki. A perfelperese a közcsatornát üzemeltető gazdasági társaságvolt, melynek kereshetőségi joga kapcsán a Kúria azelsőfokú bírósági állásponttal szemben megállapította,hogy a felperes esetében a döntés a gazdasági helyzeténéltöbbet érint. A Kúria álláspontja az volt, hogy a felperesesetében közvetlen érdekeltség mutatható ki, számára aszennyező magatartása közvetlen, egyedi jogsérelmet okoz.A felperes az Fvr. 31.§ (5) bekezdése alapján köteles a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

132

közigazgatási eljárás kezdeményezésére, melyjogosítványnak a jogszabályi alapja abból a tényből ered,hogy a felperes közszolgáltatást végez, így a csatornakezelője, működéséért felelős, aki elsőként észlelheti aszennyezést, illetve a csatornával kapcsolatos bármilyenjogellenes magatartást. A közcsatorna megfelelő működésétköteles biztosítani, ennek érdekében lépéseket tehet,illetve lépéseket kell tennie. Éppen ezért, mintkövetkezmény illeti meg a csatornabírság összegének 97%-a.

3.ELÉVÜLÉS (mint a bírság kiszabásának törvényi akadálya)

A Tvt. 80.§ (3) bekezdése szerint a természetvédelmibírság kiszabására a természetvédelmi hatóságnak az (1)bekezdésben meghatározott cselekményről valótudomásszerzésétől számított 1 éven túl nincs lehetősége.Az elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható kibírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapotfenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülésmindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapotfennáll. Ezt a szabályt pontosítja a Vhr. 7.§-a, amikorkimondja, hogy a természetvédelmi bírságot csak a Tvt. 80.§(3) bekezdésében meghatározott időtartamon belül lehetkiszabni. Ha jogerős másodfokú hatósági határozat,illetőleg jogerős bírói ítélet az eljárt természetvédelmihatóságot új eljárás lefolytatására utasítja, a Tvt. 80.§(3) bekezdése szerinti egyéves határidőt a másodfokúhatározat vagy bírói ítélet jogerőre emelkedésétől kellszámítani, de öt éven túl ebben az esetben sincs helyebírság kiszabásának.

A levegővédelmi bírságok körében elévülésre vonatkozószabályokat sem a Régi, sem az Új Kormányrendelet nemhatároz meg.

A Zajrendelet külön szabályozza a zajbírságra (26.§-tól31.§-ig) és a rezgésbírságra (32.§) vonatkozó előírásokat.A Zajrendelet kizárólag a zajbírságra vonatkozóantartalmaz elévülési jellegű előírásokat, amikor a 27.§-ában kimondja, hogy a környezetvédelmi hatóság abírságolandó magatartásról való tudomásszerzésétőlszámított 1 éven túl, illetve a bírságolandó magatartástanúsításától számított öt éven túl nem szabhat kibírságot. Ha azonban a magatartás jogszerűtlen állapotfenntartásával valósul meg, a bírságolás elévülésemindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapotfennáll. Érdekes, hogy ilyen jellegű előírások az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

133

ugyanazon jogszabállyal, és ugyanazon fejezettelszabályozott rezgésbírságok körében nem találhatók.

Az Fvr. 33.§ (1) bekezdése a csatorna- és a vízszennyezésibírság kiszabása körében kimondja, hogy a felügyelőség acsatornabírságot, illetve a vízszennyezési bírságot atárgyévet követő év június 30-áig szabja ki. A jogalkotónem rendelkezett ezen határidő tekintetében arról, hogy azjogvesztő, vagyis elévülési jellegű lenne, márpedigkifejezett jogalkotói rendelkezés hiányában ezen határidőeljárásjogi határidőként veendő figyelembe.

(az anyagi jogi határidők számítása kapcsán visszautal amunkacsoport a hulladékgazdálkodási bírságnál írtakra.)

4.VÉTKESSÉG VIZSGÁLATA A BÍRSÁG KISZABÁSA KÖRÉBEN

A Tvt. és a Vhr. a természetvédelmi bírságot objektívbírságként szabályozza, vagyis a jogsértő oldalánfelmerülő felróhatóság nem vizsgálható.

A Kúria Kfv.37.501/2011/5. számú döntésében kiemelte, hogya Tvt. a természetvédelmi hatóság engedélye nélküli, avagyaz engedélytől eltérő tevékenység végzését, folytatásátnem vétkességi, felróhatósági alapon, hanem objektív módonszankcionálja.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.38.114/2010/5. számúdöntésében rámutatott arra, hogy a természetvédelmihatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötötttevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attóleltérően végző személy természetvédelmi bírságot kötelesfizetni. E körben irreleváns, hogy a jogsértés milyenkörülmények között valósult meg, mi vezetett amulasztáshoz, a perbeli esetben a madarak eltűnéséhez. ALegfelsőbb Bíróság ezzel összhangban,Kfv.VI.37.044/2011/6. számú ítéletében egyetértett azzalaz elsőfokú bírósági állásponttal, hogy sem a bírságjogalapja, sem összegének megállapítása során nem releváns– ezért a hatóságnak sem kellett vizsgálnia -, hogy miértrepült el a vándorsólyom, az felróható-e a felperesnek.

A Kúria Kfv.II.37.072/2011/11. számú ítéletében szintén afentiekkel összhangban fejtette ki, hogy abban az esetben,ha a felperest azért kötelezi a hatóság természetvédelmibírság megfizetésére, mert a környezetvédelmi hatóság

2013.El.II.JGY.1/1/1.

134

engedélye nélkül akart az országon madártetemetátszállítani, irreleváns az a felperes által hivatkozottkörülmény, hogy abban az országban, ahol a madarakatelejtette, ez a tevékenység nem engedélyköteles, ahogyanaz is, hogy a felperes nem magyar állampolgár, az egyedülireleváns körülmény ugyanis az, hogy a Tvt. 4.§ e) pontjaszerint a fürjtetem, mint a 13/2001. (V.9.) KöM rendelet2. számú melléklete által védetté nyilvánított élőszervezet származéka, védett természeti érték, s mintilyennek az országon való átszállításához a Tvt. 43.§ (2)bekezdés i) pontja szerinti hatósági engedély szükséges.

A levegővédelmi bírságok körében sem a Régi, sem az ÚjKormányrendelet nem írja elő a felróhatóság/vétkességvizsgálatát a bírság kiszabása kapcsán.

A Zajrendelet sem a zajbírságra, sem a rezgésbírságravonatkozóan nem írja elő a felróhatóság/vétkességvizsgálatát a bírság kiszabása kapcsán.

Az Fvr. sem a csatornabírságra, sem a vízszennyezésibírságra vonatkozóan nem írja elő a felróhatóság/vétkességvizsgálatát a bírság kiszabása kapcsán, ugyanakkorlehetővé teszi egyes esetekben a bírság megállapításaalóli mentesülést (lásd a mentesülésre vonatkozó fejezet).

5.A BÍRSÁG MÉRTÉKE, SZÁMÍTÁSA

A természetvédelmi bírság kiszabására vonatkozó eljárásiszabályokat, így a bírság mértékét, a kiszabásának módjáta Tvt. 80.§ (6) bekezdése alapján megalkotott különjogszabály, a korábban is említett, 33/1997. (II.20.)Kormányrendelet (Vhr.) tartalmazza.

A Régi Kormányrendelet a légszennyezési bírság kivetésénéla meglévő, helyhez kötött légszennyező pontforrásoknál aszennyezőanyag veszélyességétől függő bírságtényezőalkalmazásával, a légszennyező anyagonként meghatározottbírságtételek összegében állapította meg a bírságot, akiszámításának módjánál utalva a Régi Kormányrendeletképleteket tartalmazó 6. számú mellékletére (19.§).Megjegyzendő, hogy a Régi Kormányrendelet 19.§ (2) és (3)bekezdései a helyhez kötött légszennyező pontforrásokbírságolása körében egyfajta átmeneti rendelkezésekettartalmaztak. A helyhez kötött diffúz pontforrásokesetében a bírság a szintén képletet tartalmazó, a RégiKormányrendelet 7. számú melléklete szerint került

2013.El.II.JGY.1/1/1.

135

megállapításra (20.§).

A Régi Kormányrendelet szerinti levegővédelmi bírságravonatkozóan a jogszabály előírta, hogy azt a 8. számúmellékletben meghatározott esetekben, a megjelölt összegek25-100%-a között, a mulasztás körülményeinek,súlyosságának, időtartamának és ismétlődésének egyedimérlegelésével kellett külön-külön megállapítani (22.§ (2)bekezdés). Ennek megfelelően a Régi Kormányrendelet 8.melléklete a levegővédelmi bírságok legmagasabb mértékéttartalmazta. Látható tehát, hogy a Régi Kormányrendeletszerint két-típusú bírság közül az egyik (légszennyezésibírság) képleten nyugvó, hatósági mérlegelést nem igénylőbírság, míg a másik (levegővédelmi bírság) a hatóságmérlegelési jogkörében meghatározandó.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.532/2010/4. számú esetidöntésének perbeli tényállása szerint a felperes irodaházműködtetésének keretében üzemeltette az irodaházbantalálható modulkazánokat, az ingatlan tulajdonosávalkötött szerződés birtokában. Az üzemeltetésre az elsőfokúhatóság működési engedélyével rendelkezett. Az irodaházműködtetési szerződés 2007. május 31-ével megszűnt, 2007.június 1-től a felperes a kazánokat már nem üzemeltette.Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes 2007.évre vonatkozóan az általa üzemeltetett légszennyezőpontforrás adatszolgáltatási kötelezettségét a hatóságfelszólítását követően sem teljesítette, ezért a 2007. évilégszennyezés mértéke (LM) adatszolgáltatás elmulasztásamiatt a felperes terhére levegővédelmi bírságot szabottki, melyet az alperes helybenhagyott. A megyei bírósághatályon kívül helyezte a döntéseket. A Legfelsőbb Bíróságaz elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta,kiemelve, hogy a perben nem volt vitás, hogy a felperesmodulkazánokat, azaz légszennyező pontforrásokatüzemeltetett 2007. év egy részében (2007. január 1.-május31. között), azonban az is tény, hogy ezt követően azüzemeltető személye megváltozott. A Régi Kormányrendelet16.§ (1) bekezdése azonban kifejezetten az üzemeltetőrészére ír elő bejelentési kötelezettséget, azonban az újés a régi üzemeltető között nem tesz különbséget,kizárólag az “üzemeltető” kifejezést használja. A RégiKormányrendelet 27.§ (6) bekezdése kimondja, hogy arendeletben előírt légszennyezés mértéke éves bejelentéstminden év március 31-ig kell teljesíteni. Az évesbejelentés értelemszerűen a tárgyévet követő évben kell,hogy megtörténjen, abban az időszakban pedig a felperes

2013.El.II.JGY.1/1/1.

136

már nem volt üzemeltető. Ebből következik az is, hogy azéves bejelentési kötelezettség a mindenkori üzemeltetőhözkapcsolódik, függetlenül attól, hogy a megelőző év egyesidőszakában esetlegesen más volt az üzemeltető. Azalperesi okfejtés elfogadása esetén a régi üzemeltető csakaz adott év egy bizonyos időszakára szolgáltathatnaadatot, holott a jogszabály az egész évre ír elő errevonatkozó bejelentést. A felperes 2008. évben már nem voltpontforrás üzemeltető, ebből fakadóan a RégiKormányrendelet 16.§ (1) bekezdése szerinti, a 27. § (6)bekezdésében rögzített határidejű bejelentés sem terhelte.Az éves adatszolgáltatás alperes általi megbontására azalapul szolgáló jogszabályok lehetőséget nem adnak. Mindeza perbeli esetben azt jelenti, hogy a felperest a terhérerótt mulasztás nem terheli, így a Régi Kormányrendelet22.§ (1) bekezdése, illetve a 8. számú melléklet 3. pontjaszerinti bírsággal sem sújtható.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.100/2010/8. számúítéletében az alábbiakat állapította meg. A perbeli áruházeladóterének és irodahelyiségének fűtését két db 460 KWnévleges bemenő hő teljesítménnyel rendelkezőföldgáztüzelésű kazán biztosítja. A kazánokra vonatkozólevegőtisztasági engedély 2007. október 30. napjáig voltérvényes, a felperes új engedély iránti kérelmet azellenőrzés napjáig nem nyújtott be. Az engedély nélküliüzemeltetést az elsőfokú hatóság a Régi Kormányrendelet 8.számú melléklet 1. pontja szerint szankcionálta,figyelemmel a Régi Kormányrendelet 22.§ (1) bekezdésére. Abírság összegét annak figyelembe vételével állapítottameg, hogy bírságolásra első alkalommal került sor, így alegmagasabb bírságmérték 25%-a került alkalmazásra. ALegfelsőbb Bíróság ítéletében megállapította, hogymegalapozott volt az a megállapítás, hogy a felperes agázkazánokat, mint szennyező pontforrásokat 2007. október31. és 2008. március 15. között engedély nélkülüzemeltette, mivel a korábbi engedély érvénye 2007.október 30. napján lejárt. Ez azt jelentette, hogy afelperes levegővédelmi követelményt sértett a RégiKormányrendelet 3.§ h) pontja értelmében, mivellevegőterhelést okozó pontforrásra vonatkozó jogszabályi,illetőleg hatósági határozaton alapuló kötelezettséget nemteljesített. Kiemelte, hogy helyesen utalt arra azelsőfokú bíróság, hogy a Régi Kormányrendelet olyan típusúszabályozást nem tartalmazott, amelynek értelmében akorábbi engedély érvényességének lejártára kellett volna afelperest a hatóságnak figyelmeztetnie, illetőleg olyan

2013.El.II.JGY.1/1/1.

137

szabályozás sem volt hatályban, amely hivatalból tettevolna a hatóság kötelezettségévé az engedély lejáratátmegelőzően az újabb engedélyezési eljárás lefolytatását. Afelperes a felelősség alól az általa hivatkozott újengedély és a határérték alatti kibocsátásra tekintettelsem mentesülhet, mivel a levegővédelmi követelményekettöbb hónapos időszakban folyamatosan megsértette.

A Kúria Kfv.III.37.075/2012/7. számú ítéletében azalábbiakra mutatott rá. A felperes 2009. február 12.napjáig működési engedélyt kapott a telephelyén üzemelőpontforrásokra vonatkozóan, majd az engedély lejártátkövetően annak meghosszabbítása iránt - a hatóságiellenőrzés időpontjáig - kérelmet nem nyújtott be. Azelsőfokú hatóság a felperessel szemben levegővédelmibírságot szabott ki, megállapítva, hogy az egyikpontforrás az engedély lejártát követően 45 napot üzemelt.Az ellenőrzés napjától kezdődően a kérdéses pontforrást afelperes nem üzemeltette, arra 2010. augusztus 19. napjánújabb engedélyt kért, melyet szeptember 28-i hatállyalmegkapott. A megyei bíróság ítéletében irrelevánsnakértékelte azt a tényt, hogy az ellenőrzés napjától az újengedély megadásáig a felperes nem üzemeltette a kérdésespontforrást, kifejtve, hogy ez az alperes által semvitatott körülmény a 45 napnyi engedély hiányában történőüzemeltetést nyilván nem tette jogszerűvé, azaz a korábbanlezárt, objektíve jogsértő időszak miatti szankciót azengedély későbbi beszerzése nem érintette. A Kúriaítéletében megállapította, hogy a hatósági ellenőrzésolyan 45 napos időszakot rögzített, amikor a felperesmeghatározott pontforrást engedély nélkül működtetett.Ezen tényen sem a későbbi engedélybeszerzés, sem pedig amásodfokú eljárás során bekövetkezett jogszabályváltozásnem változtatott.

A perbeli tényállás szerint a felperes P2 jelű kibocsátásipontjánál működő 5. számú tüzelőberendezését, valamint aP3 jelű 7. számú tüzelőberendezését érintően faaprítéktüzelésére 2003. szeptember 30-át megelőzően jogerősengedélyt kapott, mely tényt az elsőfokú hatóság alégszennyezési bírság kiszabásánál, 0,45-ös szorzóalkalmazásával figyelembe is vett. A Legfelsőbb BíróságKfv.III.37.345/2005/8. számú ítéletében megállapította,hogy a Régi Kormányrendelet 19.§ (2) bekezdés b) pontjakapcsán az volt vizsgálandó, hogy a felperesi erőműegésze, illetőleg az egyes pontforrásokra kapcsolt összestüzelőberendezés megfelelt-e az adott évben a kedvezményre

2013.El.II.JGY.1/1/1.

138

alapot adó feltételeknek és így a kedvezményes bírság azössze létesítményt illetően kiszabható, vagy a kedvezménycsak meghatározott pontforrásokat, illetőlegtüzelőberendezéseket érinthet. A Legfelsőbb Bíróságmegállapította, hogy a felperes a Régi Kormányrendelet19.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételeknekkizárólag a P2 és P3 pontforrásokhoz kapcsolódó 5. és 7.számú kazánok esetében felelt meg, a bírságmérséklés pedigcsak azon forrás esetében alkalmazható, amelynél aberuházás következtében a káros légszennyezés megszűnik.Azon pontforrások esetében, amelyekhez többtüzelőberendezés is csatlakozik, csak arra atüzelőberendezésre alkalmazható a bírságkedvezmény,amelynél a levegőszennyezést megszüntető beruházásra 2003.szeptember 30-ig jogerős engedélyt kaptak és a beruházáskivitelezését megkezdték.

Az Új Kormányrendelet 34.§-a tartalmazza a levegő-tisztaságvédelmi bírság kiszabása kapcsán szem előtttartandó szempontokat (a (2)-(4) bekezdéseiben). Eszerinta levegővédelmi követelmények megsértésének eseteit és azazokhoz kapcsolódó levegőtisztaság-védelmi bírságokmértékét a 9. melléklet tartalmazza. A környezetvédelmihatóság a bírság kiszabása során a mulasztás körülményeit(a) pont), a kötelezettségszegés súlyosságát (b) pont), ésa kötelezettségszegés időtartamát és ismétlődését c) pont)veszi figyelembe. A környezetvédelmi hatóság a (3)bekezdés szerinti körülmények mérlegelésével a bírságösszegét kötelezettségszegésenként legfeljebb 75%-kalcsökkentett összegben állapíthatja meg.

Ezen rendelkezésekkel nincs azonban teljes összhangban azÚj Kormányrendelet 9. melléklete, ugyanis az az alábbicímet viseli: “A levegővédelmi követelmények megsértéséhezkapcsolódó levegőtisztaság-védelmi bírságok mértéke”,vagyis a címben nem került kifejezésre juttatásra, hogy amellékletben megjelenített bírságok mértékei a legmagasabbmértékek, mely 75%-kal történő csökkentése, és annakvizsgálata, a hatóság hivatalból figyelembe veendőmérlegelési jogkörébe tartozik, az Új Kormányrendelet 34.§(4) bekezdésének előírása folytán.

A zaj- és rezgésbírságok vonatkozásában a Zajrendeletelőírja, hogy a zajbírság és a rezgésbírságmegállapításához a környezetvédelmi hatóságnak - különjogszabály szerinti – zajvizsgálatot, illetve rezgésterhelési határérték túllépését megalapozó vizsgálatot

2013.El.II.JGY.1/1/1.

139

kell elvégezni (zaj: 28.§ (1) bekezdés és rezgés: 32.§ (3)bekezdés), meghatározva azon eseteket is, amikor azismételt zajbírság, illetőleg rezgésbírság kiszabásáhoznem szükséges vizsgálatot végezni (zaj: 28.§ (2) bekezdésés rezgés: 32.§ (6) bekezdés). Egyebekben a zaj- ésrezgésbírságok mértékét a Zajrendelet 3. számú mellékletetartalmazza, azzal, hogy a zajbírság esetében aZajrendelet 30.§-a és 31.§-a, a rezgésbírság számításánálpedig a Zajrendelet 32.§ (1) és (2) bekezdései továbbiszámítási szabályokat ír elő. Mind a zaj-, mind pedig arezgésbírság összege a határérték túllépésének mértékévelfügg össze, ezért ezen bírságolási eljárásokban a bírságkiszabásának alapjául szolgáló mérési jegyzőkönyvek (mindformai, mind tartalmi szempontú) jogszabályi előírásoknaktörténő megfelelősége rendkívül fontos, különösfigyelemmel arra, hogy a mérés utóbb nem rekonstruálható.A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általánosszabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény lehetővé tesziaz eljárás megindításáról szóló értesítés mellőzését,amennyiben az az eljárás eredményességét veszélyeztetné(29. § (4) bekezdés a) pont), ami szintén indokolttá teszia helyszíni ellenőrzés során tapasztaltak, mérésieredmények olyan fokú részletességgel történő rögzítését,hogy utóbb az ügyfél, jelenléte hiányában is ajegyzőkönyvben foglaltakra észrevételt tudjon tenni,vagyis eljárási jogai ne sérüljenek azáltal, hogy ahatóság esetlegesen a mérések elvégzéséről nemértesítette.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.355/2010/6. számúítéletének irányadó tényállása szerint az elsőfokú hatósághatározatával zajkibocsátási határértéket állapított meg afelperes jogelődje vonatkozásában, majd lakossági panaszalapján az elsőfokú hatóság környezetvédelmi laboratóriuma4 napon zajkibocsátási határérték teljesítését ellenőrzőmérést végzett a felperes telephelyének környezetében. Avizsgálatról készült szakvélemény szerint a létesítményzajkibocsátási határértéke az előírásoknak nem felelt meg,ezért az elsőfokú hatóság a felperest zajbírságmegfizetésére kötelezte, melyet az alperes másodikhatározatával helybenhagyott. Az elsőfokú bíróság afelperes keresetét elutasította, rámutatott arra, hogy amérések megismétlésére nem volt lehetőség és szükség sem,a tárgyi időszakra jellemző zajkibocsátási határérték volta vita tárgya, mely értéket, illetve a mérés körülményeita felperes nem vitatta, így az eljárás tárgyát képezőidőszakra vonatkozó szakvéleményt kellett figyelembe

2013.El.II.JGY.1/1/1.

140

venni. Amennyiben újabb vizsgálatra került volna sor, azmár egy új ügynek minősült volna. Kitért arra is, hogy aszakvélemény alapján egyértelműen megállapítható volt,hogy nem a felperes által hivatkozott útzaj volt azajforrás, mert a méréseket a közlekedési zaj szüneteiben,illetve azok minimumainál végezték, így az alperesihatározat mindenben jogszerű volt. A Legfelsőbb Bíróságítéletében kiemelte, hogy az ügy tárgyát az képezte, hogy2007. június-júliusában túllépte-e a felperesi létesítménya zajkibocsátási határértéket, és ezt a körülményt az ezenidőszakban készült mérési eredmények kellően igazolták-e.A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is ezeket akörülményeket, csak a már elvégzett mérések és az azokalapján készült dokumentumok alapján /mérési jegyzőkönyv,szakvélemény/ lehetett vizsgálni. A megismételt eljárássemmi esetre sem terjedhetett ki újabb mérésre és újabbszakvélemény készítésére, mert azok alapján nem lehetettvolna a 2007. júliusi zajkibocsátási határértékettisztázni, továbbá az eljárási szabálysértések nem amérések és nem is a szakvélemény elkészítése soránvalósultak meg.

A Kúria a Kfv.II.37.582/2011/6. számú ítéletében a bírságkiszabásának alapjául szolgáló mérés szabályossága körébenfoglalt állást. A perbeli tényállás szerint az elsőfokúkörnyezetvédelmi hatóság a felperes számára nappali éséjszakai zajkibocsátási határértékeket állapított meg,majd a felperesi telephelyen helyszíni ellenőrzéstfolytatott, a gyár területén, két hónapon keresztül,melyek eredményeit jegyzőkönyvben rögzítették. Mivelmegállapításra került, hogy a felperes a számára előírtzajkibocsátási határértékeket túllépte, zajbírságmegfizetésére kötelezték. A felperes keresetét az elsőfokúbíróság elutasította. Ítéletének indokolása szerint amérés szabályos volta tekintetében a mérési jegyzőkönyv ésnem az adatlap irányadó, mely – túl azon, hogy azadatlappal nincs ellentmondásban, megfelel azajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint azaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet 5. számú mellékletébenfoglaltaknak. Ezen KvVM rendelet 4. számú melléklet 2.pontja értelmében a méréskor a mérési feltételekmegválasztásánál, a mérési eredmények értékelésénél az MSZ18150-1 szabvány vonatkozó előírásai alapján kell eljárni,a mérés tekintetében a szabvány két lehetőséget kínál: a4/1.7 és a 4/1.8 pontokban leírtakat, márpedig az elsőfokúhatóság a 4/1.8 alapján járt el az alapzaj

2013.El.II.JGY.1/1/1.

141

meghatározásakor. A Kúria ítéletében a felülvizsgálatikérelem elutasítása mellett megállapította, hogy a93/2007. KvVM rendelet 5. számú melléklete sorolja fel azüzemi vagy szabadidős zajforrás jegyzőkönyvének tartalmikövetelményeit. Ezen melléklet nem írja elő az adatlapfelvételi kötelezettséget, azt a méréseknél segédletkénthasználják, nem azokkal kell igazolni a mérésekmegfelelőségét, hanem a jegyzőkönyvvel. Az alapzaj mérésetekintetében osztotta az elsőfokú bíróság általmegállapítottakat, kiemelve, hogy a szabvány rögzíti, hogykét módon mérhető az alapzaj (4/1.7 és a 4/1.8 pontokbanleírtak szerint), a 4/1.8 kimondja, hogy ha zajforráskiiktatása nem lehetséges, akkor a méréseket olyan helyenkell elvégezni, ahol a zajforrás nem észlelhető, és azalapzaj feltételezhetően azonos a mérési pontokon fellépőalapzajjal. Az iratok szerint pedig a méréseket ennekmegfelelően végezték el, a környező üzemek, a közútiforgalom zaját kizárták. Így a választott mérési mód ésannak lebonyolítása megfelelt a jogszabály előírásainak. (a hatósági eljárás alapvető szabályai betartásánakfontosságára mutatott rá zajvédelmi ügyben a KúriaKfv.II.37.511/2013/10. számú döntésében)

Az Fvr. a csatornabírság , illetőleg a vízszennyezésibírság kiszabása körében a következőket rögzíti. Acsatornabírság megállapításához a szolgáltatóbírságjavaslatot köteles készíteni és azt aszennyvízkibocsátás évét követő év március 31-éig afelügyelőségnek megküldeni (Fvr. 31.§ (5) bekezdés másodikfordulata). A csatornabírság vagy vízszennyezési bírságmegállapításánál az Fvr. 38.§ (1) bekezdés szerintitürelmi időt figyelembe kell venni (Fvr. 32.§ (1)bekezdése). A csatornabírságot a szolgáltatóbírságjavaslata figyelembevételével, a vízszennyezésibírságot a 2. számú melléklet 1. pontja szerint kellmegállapítani (Fvr. 33.§ (1) bekezdés). Acsatornabírságot, illetve vízszennyezési bírságotönellenőrzésre nem kötelezett kibocsátóknál a helyszíniellenőrzés alapján, önellenőrzésre kötelezetteknél, ha afelügyelőség, illetve a szolgáltató az önellenőrzésmegfelelőségét elfogadta, az önellenőrzési adatok alapjánkell megállapítani. Az önellenőrzés meg nem feleléseesetén a bírságot a helyszíni ellenőrzés alapján kellmegállapítani (Fvr. 33.§ (3) bekezdés).

A Kúria Kfv.VI.37.354/2011/9. számú ítélete alapjául

2013.El.II.JGY.1/1/1.

142

szolgáló tényállás szerint az alperes az elsőfokúhatározatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságotvízvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárásmegindítására utasította. Megállapította, hogy azönellenőrzési rendszer végrehajtása nem az önellenőrzésitervnek megfelelően történt, ezért az a használt ésszennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozórészletes szabályokról szóló 27/2005.(XII.6.) KvVMrendelet (a továbbiakban: KvVM.r.) 14.§ /1/ bekezdés a/pontja alapján nem minősül megbízhatónak, mert az alperesibeavatkozó (ellenőrzött üzem) az önellenőrzési tervtőlvaló eltérést nem jelentette be, az okát nem ismertette.Erre tekintettel az önellenőrzési adatokra alapozvacsatornabírság nem állapítható meg, a beavatkozói üzemszennyvíz kibocsátása az önellenőrzés keretében nemellenőrizhető. Nem lehet figyelembe venni azonban - azalperes megállapítása szerint - a felperes helyszíniellenőrzésének eredményeit sem a csatornabírságmeghatározása szempontjából, mert a helyszíniellenőrzésről készült jegyzőkönyvek hiányosak, nemfelelnek meg a KvVM.r. 3. számú melléklet m/ és q/pontjában foglaltaknak. Nem tartalmazzák a vizsgálatokhelyszíni értékelhető mérési eredményeit, továbbá a mintákazonosítószámait. A mintavételi jegyzőkönyvek semfogadhatók el a mintáknak a vizsgált üzem képviselőjénekjelenlétében történő rögzítésének bizonyítására, mert amintavételi jegyzőkönyvek az alperesi beavatkozóképviselője aláírását nem tartalmazzák. Mindezek alapjánaz R. 28.§ /5/ és /6/ bekezdése értelmében a kibocsátóvízvédelmi bírság fizetésére köteles, amelyről újeljárásban köteles határozni az elsőfokú hatóság. Azelsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokúhatározatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és azelsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte, melynek során acsatornabírság kiszabásáról kell döntést hozni.Megállapította, hogy az alperesi beavatkozó mintönellenőrzésre köteles kibocsátó az önellenőrzést nem aterv szerint végezte el, ennek következtében a kibocsátásönellenőrzés keretében nem volt ellenőrizhető, ezért azellenőrzésre jogosult a kibocsátást helyszíniellenőrzéssel ellenőrizhette a KvVM.r. 10.§ /3/ bekezdésd/ pontja alapján. Megállapította, hogy a felperes ahelyszíni ellenőrzések során a KvVM.r. 3. számúmellékletének megfelelő tartalmú jegyzőkönyvet vett fel,amelynek melléklete volt a mintavételi jegyzőkönyv. Amintavételi jegyzőkönyvet mind a laboratórium munkatársa,mind a hatóság munkatársa aláírta. Nem tekinthető

2013.El.II.JGY.1/1/1.

143

jogszabálysértőnek az, hogy a mintavételi jegyzőkönyveknem a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvébe kerültekbelefoglalásra, hanem külön okiratban rögzítették amintavétel módját, helyét, időpontját, módszerét. Ahelyszíni ellenőrzés jegyzőkönyveit a beavatkozóképviselője aláírta, elismerve azok valóságtartalmát,amely elismerés így kiterjed a jegyzőkönyv mellékletéreis. A minták lezárása, azonosítása és a helyszíni mérésekeredményei kapcsán a beavatkozó képviselője kifogást nememelt, továbbá a helyszíni mérések eredményeit tartalmazótájékoztatókra sem tett észrevételt, ezért annakeredményei a KvVM.r. 13.§ /6/ bekezdése alapjánmeghatározóak. Az akkreditált laboratórium által végzettvizsgálatok eredményeképpen a küszöbérték felettikibocsátás megállapítható volt, ezért helye volt az R.31.§ /2/ bekezdése alapján a csatornabírság kiszabásánakés azt a helyszíni ellenőrzés alapján, annak adataialapján kellett megállapítani. Az alperes a határozatábanazt jogszerűen állapította meg, hogy az önellenőrzés nemvolt megbízhatónak minősíthető, mert a kibocsátó azönellenőrzést nem a terv szerint folytatta le. Ebbőlkövetkezően azonban az önellenérzési mintavétel és annakalapján megállapító értékek ezért nem szolgálhatták acsatornabírság kiszabásának alapját. Az elsőfokú bíróságmegállapította továbbá, hogy az R. 35.§ /1/ bekezdésébenfelsorolt, a vízvédelmi bírság kiszabásának feltételei nemálltak fenn, ezért vízvédelmi bírság kiszabásának nincshelye, az alperes jogszabálysértő határozatot hozott,amikor vízvédelmi bírság kiszabására irányuló eljáráslefolytatását rendelte el. A Kúria ítéletébenmegállapította, hogy az alperes azt helytállóanállapította meg, hogy az R. 14.§ /1/ bekezdés a/ pontjaalapján az önellenőrző rendszer nem minősültmegbízhatónak, mert a kibocsátó nem a terv szerintfolytatta le az önellenőrzést. Az R. 29.§ /5/ bekezdéseértelmében is amennyiben a szolgáltató a helyszíniellenőrzés során az önellenőrzésben hiányosságokat állapítmeg vagy az önellenőrzési rendszert a külön jogszabályelőírásai alapján nem minősíti megbízhatónak, akibocsátási határérték betartásának megfelelőségét a sajátmérési eredményeire alapozza. Ennek megfelelően jogszerűenjárt el a felperes, amikor saját mérési eredményeirealapozva állapította meg a kibocsátási határértéktúllépését és ennek megfelelően kérte a bírságjavaslatábancsatornabírság kiszabását. Tévedett az alperes, de azelsőfokú hatóság is, amikor azt állapította meg, hogy afelperes helyszíni ellenőrzésének eredményeit nem lehet

2013.El.II.JGY.1/1/1.

144

figyelembe venni a csatornabírság kiszabása szempontjából.Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyításeredményeként a Pp. 206. § /1/ bekezdésének megfelelőenállapította meg, hogy a helyszíni ellenőrzésjegyzőkönyvei, továbbá a mintavételi jegyzőkönyvek,amelyek a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvének mellékletétképezték, megfeleltek a KvVM.r. 3. számú melléklet m/ ésq/ pontjában foglaltak, valamennyi releváns adatottartalmazták. Mivel a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvét abeavatkozó képviselője aláírta, ezért nem volt annakjelentősége, hogy a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvévelegyidejűleg készült mintavételi jegyzőkönyvet külön abeavatkozó képviselője nem írta alá, mert az azellenőrzési jegyzőkönyv mellékletét képezte, azzalegyidejűleg készült és a beavatkozó képviselője amintavételek alkalmával jelen volt, a kontrollmintákraigényt tartott. A szolgáltató által végzett mérésieredményeket a beavatkozó kézhez kapta, a tájékoztatóraészrevételt nem tett, ezért a KvVM.r. 13.§ /6/ bekezdésealapján a helyszíni ellenőrzés eredménye tekinthető ameghatározónak.

A Kúria Kfv.II.37.778/2011/7. számú döntésének relevánstényállása szerint az elsőfokú környezetvédelmi hatósághatározatával a felperes szennyvízre vonatkozófelülvizsgált önellenőrzési tervét kikötéssel jóváhagyta,majd az alperesi beavatkozó (közcsatornát üzemeltető)javaslata alapján határozatával a felperest csatornabírságmegfizetésére kötelezte. Indokolása szerint az alperesibeavatkozó által a bírságolásra tett javaslatot elfogadta,de az Fvr. 33.§ és 38.§ (4) bekezdés a) pontját figyelembevéve a bírságtételt módosította, mivel a fentijogszabályhely alapján a türelmi idő alatt a bírságot anem szolgáltatónak minősülő kibocsátókra a türelmi időelső két évében a megállapított bírság 5%-ában kellmegállapítani. Az alperes másodfokú határozatával azelsőfokú döntést megsemmisítette és az elsőfokú hatóságotúj eljárás lefolytatására utasította. Indokolása szerint avízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozóhatárértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló28/2004.(XII.25.)KvVM rendelet 3.§ (1) bekezdése alapjánnincs lehetőség csatornabírság kiszabására, mivel avízjogi üzemeltetési engedélyben nem állapították meg ajellemző szennyező anyagokra vonatkozó küszöbértéket, akövetelményeket listásan rögzítették, az engedély nemtartalmazza az önellenőrzésre vonatkozó előírást, nincsmeghatározva a kibocsátható szennyvízmennyiség értéke,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

145

valamint az önellenőrzés mintavételi helye. A felperestehát nem rendelkezett olyan engedéllyel, amelyben aküszöbértéket előírták. Ezt a körülményt az elsőfokúhatósággal ellentétben úgy értékelte, hogy miután acsatornabírságról szóló 204/2001.(X.26.) Korm.r. (atovábbiakban: VR) a csatornabírság megállapítását nemtette függővé a jogerős vízjogi engedély meglététől, ezértaz Fvr. 41.§ (5) bekezdése alapján megállapíthatócsatornabírság, melyet a VR alapján a vízjogi üzemeltetésiengedély jogerőssé válását megelőző időszakra kellkiszabni. A felperes keresetét az elsőfokú bíróságelutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy azalperes jogszerűen járt el, és helyesen állapította meg,hogy az elsőfokú hatóság nem tárta fel megfelelőalapossággal a tényállást, az ügyben további bizonyításszükséges. Téved a felperes abban, hogy az alperes elvontaaz elsőfokú hatóság hatáskörét, hiszen nem helyettedöntött, hanem új eljárásra utasította, amely esetben jogavan az új eljárásra iránymutatást adni. A Kúria azelsőfokú bíróság ítéletére tekintettel vizsgálta ahivatkozott jogszabályok sérelmét és megállapította, hogysem a jogerős ítélet, és ennek folytán az alperesihatározat sem jogsértő.

A Kúria Kfv.II.37.627/2011/3.számú döntésének tényállásaszerint az elsőfokú hatóság 2008. augusztus 4. napjántartott ellenőrzésekor a szennyvíztisztító telep nemműködött, mert az üzemnapló tanúsága szerint “aszennyvíztisztító telep 2008. augusztus 2. napján hajnali4 órakor vegyszerhiány miatt leállt”. Az ellenőrzés napján17-19 óra között a hatóság a szennyvíz minőségemeghatározásának céljából óránként, részmintából képzettátlagmintát vett az elfolyó szennyvízből. A felperesjelenlevő képviselője a minták megosztását kérte, melyet ahatóság teljesített. A laboratóriumi elemzés eredményét ahatóság megküldte a felperesnek, aki arra észrevételt nemtett. Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a felperesrerendkívüli szennyvízbírságot rótt ki, melyet az alperesmegváltoztatott (megemelt), mert az alperes az elsőfokúhatósággal ellentétben nem fogadta el bizonyítottnak, hogya felperes közreműködött a kárenyhítésben, ezért a bírságszámításánál eltérő szorzót alkalmazott (R=2 helyett,R=5). A felperes keresete folytán indult bíróságieljárásban igazságügyi szakértő került kirendelésre. Azigazságügyi szakértő megállapította, hogy a hatóságok aszennyvíz mennyiségének meghatározásakor nem akibocsátott, hanem a kivett vízmennyiséget vették alapul.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

146

Az első és másodfokú határozatok eltérő vízmennyiséggel ésveszteséggel számoltak. A veszteség csak a felszámolásalatt álló gyár környezetvédelmi vizsgálatakor kerültjegyzőkönyvi rögzítésre. A vízveszteség az egyikmeghatározó tényező a bírságszámítás menetében, és mivelhatóságok többek között ezen bizonytalan alapadattalszámoltak döntésük során, a kiszámított bírság ismegalapozatlan. A szakértő kifejtette, hogy a felperesközreműködött a károk enyhítésében, legfeljebb annakhatékonysága kérdőjelezhető meg. Ezért a bírságkiszabásánál az alperes által alkalmazott ötszörösszorzót, mint a legsúlyosabb szankciót sem tekintetteindokoltnak. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseténekhelyt adott, és az alperes határozatát az elsőfokúhatározatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, továbbáaz elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéleténekindokolása túlnyomórészt a szakértői véleményen alapult,annak nyomán azt állapította meg, hogy a hatóságok nemtárták fel kellő mélységig a tényállást, döntésükmegalapozatlan, hatályon kívül helyezésük indokolt. Az atény, hogy az alperest a szakértő nem hívta meg aszakértői szemlére, még nem kérdőjelezi meg véleményealaposságát. A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályonkívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. AzFvr. 3.§-ára ás 36.§ (1) bekezdésére hivatkozássalmegállapította, hogy a kiszabott bírság mértéke akibocsátó magatartásának függvénye. Így a kiszabott bírságkétszeresét kell fizetni, ha a szennyezés tényét kívülállóészleli, majd a kibocsátó a károk enyhítésébenközreműködik; ötszörösét, ha a kibocsátó sem bejelentésisem kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Azeljárások során nem volt vitás, hogy a kibocsátó, azaz afelperes bejelentési kötelezettségének nem tett eleget,hiszen a szennyezést a hatóság észlelte az ellenőrzéssorán. Vitatott volt a kárenyhítésben való közreműködése,mellyel kapcsolatban megállapította, hogy a felpereskeresetében állította, hogy a kárenyhítésért mindentmegtett, de konkrétumokkal nem szolgált. A szakértővéleményében szintén rögzítette, hogy a felperesközreműködött a kárenyhítésben – bár annak hatékonyságamegkérdőjelezhető – azzal, hogy igyekezett takarékoskodnia vízzel, illetve tartalék és helyettesítő vegyszerthasznált. A Kúria álláspontja ezzel kapcsolatban az volt,hogy a felperes folyamatosan állította, de konkrétumokkalnem tudta alátámasztani kárenyhítésben való részvételét,az ezzel kapcsolatos szakértői vélemény általánosságokattartalmaz, amelyet az alperes észrevételében cáfolt. Az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

147

alperes ugyanis rámutatott, hogy a szakértő szerintkárenyhítésnek minősülő tevékenységek a rendszerkarbantartási műveletei és nem kárenyhítést célzótevékenység. Ezzel szemben a tényleges kárenyhítést célzóintézkedések, melyeket a működési engedély és akárelhárítási terv szerint kellett volna elvégezni, nemtörténtek meg, a felperes továbbfolytatta és nemcsökkentette a szennyvíz kibocsátást. A szakértő ameghallgatás során e kérdésben továbbra is az általánosságszintjén maradt, arra helyezve a hangsúlyt, hogy afelperes nem kapott megfelelő szakmai támogatást ahatóságtól. A Kúria megállapította, hogy a felperesrészéről értékelhető és a működési engedély, kárenyhítésiterv szerinti kárenyhítés nem történt. Az üzemnapló nemállt az alperes rendelkezésére a szennyvíz kibocsátásmértékének megállapításához, azt a felperes később semadta át. A vízkivétel és a veszteség mértéke azonbanismert volt a hatóság előtt, utóbbit éppen a felperesszolgáltatta. A két adatból – melyet jegyzőkönyvbenrögzítettek - a kibocsátott szennyvíz mennyiségeaggálytalanul kiszámítható volt. A Kúria megállapította,hogy az üzemnapló utólag került elő, azt az alperes aközigazgatási eljárásban nem vizsgálhatta, mivel afelperest azt az erre irányuló hatósági felhívás ellenérerészére nem csatolta. A szakértő dolgozott azüzemnaplóból, de a perben ez a dokumentum csatolásra nemkerült.

A Kúria a Kfv.III.37.808/2012/4. számú döntésénektényállása szerint a felperesi jogelőd részére kiadottvízjogi üzemeltetési engedély, és annak módosításaimintavételi helyet nem határoztak meg, annak 2006-bankiadott kiegészítése mintavételi helyként meghatározta a“kibocsátott szennyvíznél a habfogó után, az 1. és 2.számú ellenőrző aknákat”. A hatóságok a felperestcsatornabírság megfizetésére kötelezték. A felpereskeresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéleténekindokolásában kitért arra, hogy a mintavételi helyet a2006. évben kiadott engedély-módosítás tartalmazza, ahatározatban mintavételi helyként a kibocsátottszennyvíznél a habfogó után az 1. és a 2. számú ellenőrzőaknát határozták meg. A szolgáltató ellenőrei a mintákataz első habfogó után közvetlenül megtalálható aknábólvették, amely a 2. ellenőrzési akna. Megállapítottatovábbá, hogy a mintavételi hely meghatározásánál azengedélyben nem szerepel a “habfogó” szó előtt a“közvetlenül” megjelölés, azonban ettől függetlenül

2013.El.II.JGY.1/1/1.

148

megállapítható, hogy az engedélyt adó hatóság mintavételihelyként a habfogók után közvetlenül megtalálható aknáthatározta meg. Mindennek ismeretében pedig a szolgáltatójogszerűen járt el, amikor a mintát az első habfogó utánközvetlenül létesített aknából vette. A Kúria az elsőfokúbíróság ítéletét hatályában fenntartó ítéleténekindokolásában kiemelte, hogy az aknák számozása (1. és 2.)félreérthetetlenül arra utal, hogy a habfogót közvetlenülkövető két aknáról van szó, továbbá, hogy a korábbi éveksorán a szolgáltató ellenőrei a mintákat mindig is aperbeli eljárásban alkalmazott két aknából vették, és ezellen a felperes korábban kifogással nem élt, vagyis afolyamatos ellenőrzési tevékenység során kijelölésrekerültek ezek az aknák, és azt a felperes soha nemkifogásolta, így a felülvizsgálat csatornabírságot kiszabóhatározatok jogszerűsége tekintetében sem tekinthetőmegalapozottnak a mintavételi helyek megkérdőjelezése.

6. MÉRSÉKLÉS, MELLŐZÉS A természetvédelmi bírság esetében sem a Tvt., sem a Vhr.nem ad lehetőséget a bírság mérséklésére, mellőzésére. Itttehát alkalmazandó a Tvt. 3.§ (2) bekezdése folytán a Kt.,mivel a körben a Tvt. rendelkezéseket nem tartalmaz, a Kt.viszont lehetővé teszi egyes esetekben a felelősség alólimentesülést (Kt. 102/A.§).

Sem a Régi, sem az Új Kormányrendelet a levegővédelmibírság mérséklésére lehetőséget nem ad. A RégiKormányrendelet két esetben lehetővé tette alégszennyezési bírság fizetése alóli mentesülést (18.§ (4)és (5) bekezdések): egyrészt deklarálja, hogylégszennyezési bírságot nem kell kivetni, ha a bírság egytelephelyre számítva kevesebb mint 50 000 Ft, másrésztkimondja, hogy mentesül a bírságfizetési kötelezettségalól az a légszennyező, aki vagy amely bizonyítja, hogy ahatárérték túllépését vagy a levegővédelmi követelményekmegsértését előre nem látható, elháríthatatlan külső ok(természeti katasztrófa) idézte elő.

A zaj- és rezgésbírságok körében az alábbiak állapíthatókmeg a Zajrendelet rendelkezéseiből. A zajbírság abírságolandó magatartások közül egyes esetekben (26.§ (1)bekezdés a) ponttól d) pontig) nem szabható ki azintézkedési terv végrehajtásának ideje alatt (26.§ (2)bekezdés). Üzemi vagy szabadidős zajforrás esetén továbbielőírás, hogy a zajbírság összegét a környezetvédelmi

2013.El.II.JGY.1/1/1.

149

hatóság - a zaj csökkentése érdekében tett intézkedésekmérlegelésével - 0,8-tól 1,2-ig terjedő szorzókalkalmazásával módosíthatja, ugyanakkor további, konkrét,pontos mérlegelési szempontot a jogszabály nem ad ajogalkalmazók számára. További előírás, hogy amennyiben abírságolandó magatartás építésügyi tevékenység, akkoramennyiben a legnagyobb túllépés az éjszakai (22-06 óraközötti) megítélési időben következik be, akkor azajbírság összegét másfélszeres szorzó alkalmazásával kellmegállapítani (31.§ (2) bekezdés). A Zajrendelet azajbírság körében mentesülési okot is meghatároz, amikorkimondja, hogy nem kötelezhető a zajbírság megfizetéséreaz az üzemeltető, akinek a környezetvédelmi hatóság ahatárérték betartása alól felmentést adott (31.§ (4)bekezdés). A rezgésbírság összege esetében a jogszabály ajogalkalmazók számára szintén mérlegelést ír elő, amikorkimondja, hogy a rezgésbírság összegét a környezetvédelmihatóság, a rezgés csökkentése érdekében tett intézkedésekmérlegelésével, 0,8-tól 1,2-ig terjedő szorzókalkalmazásával módosíthatja (32.§ (4) bekezdés).(Megjegyzendő, hogy a Zajrendelet mind a zajbírság, mind arezgésbírság esetében nem mérlegelésről beszél, hanem abírság összegének “módosításáról”, ami azt feltételezi,figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás ésszolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.törvény szerinti fogalmakra, hogy korábban már kiszabásrakerült az adott bírság, és annak összegét a hatóság utóbbhatározattal módosítja, azonban ezen jogértelmezésnekellentmond a jogszabályhelyekben használt “mérlegelés”szó, vagyis, hogy a bírság összegének “módosítására” azaj/rezgés csökkentése érdekében tett intézkedésekmérlegelése alapján kerülhet sor.)

Az Fvr. a csatorna- vízszennyezési bírság mérséklésérelehetőséget nem ad, két esetben azonban lehetővé teszi abírság fizetése alóli mentesülést. Egyrészt kimondja, hogya vízszennyezési vagy a csatornabírságot nem kell kivetni,ha a kiszámított bírság összege egy kibocsátásra számítvakevesebb, mint 50 000 Ft (34.§ (5) bekezdés), másrésztakként rendelkezik, hogy amennyiben a szennyvíz, illetveszennyező anyag elháríthatatlan külső ok (különöstekintettel katasztrófa, tűz, robbanás, árvíz, egyéb elemikárok bekövetkezésére), továbbá kárelhárítási gyakorlatkapcsán kerül a befogadóba, a kibocsátó felelősségénekhiányában bírság nem állapítható meg (32.§ (3) bekezdés)).

A Kúria Kfv.III.37.651/2012/6. számú és

2013.El.II.JGY.1/1/1.

150

Kfv.III.37.649/2012/6. számú döntéseinek tényállásaszerint a felperes a nyert és tisztított szennyvízminőségét önkontroll keretében ellenőrzi. Az elsőfokúhatóság szennyezőanyag kibocsátás meghatározása során afelperesi üzemeltető önellenőrzési eredményét, a korábbanrészére jogerős határozattal hozott technológiaihatárértéket figyelembe véve, határozatával a felperesterhére az általa üzemeltetett telep 2009. évi károsvízszennyezése miatt vízszennyezési bírságot szabott ki. Ahatározat elleni fellebbezést követően eljárt alperesmásodfokú határozatával az elsőfokú határozatot a bírságösszege tekintetében módosította, a határozat egyébrendelkezéseit helybenhagyta. Határozata indokolásaszerint az Fvr. 9.§ /1/ bekezdése szerint a kibocsátóköteles a szennyvizet az engedélyben előírt határértékremegtisztítani, az Fvr. 31.§ /3/ bekezdése alapulvételévela vízszennyező anyagnak a kibocsátási határértéketmeghaladó mértékű közvetlen bevezetés eseténvízszennyezési bírságot kell megállapítani és kiszabni. Ajogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely akibocsátót mentesítené a bírság megfizetése alól abban azesetben, ha rajta kívülálló okra vezethető vissza ahatárértéken felüli jellemzőkkel történő tisztítottszennyvíz kibocsátás. Az alperesi határozatot felpereskeresettel támadta, kérvén annak hatályon kívül helyezésétaz alperes új eljárásra kötelezése mellett. Keresetleveleindokaként rámutatott, hogy jelentős erőfeszítéseket tett,komoly beruházásokat hajtott végre a kibocsátott szennyvíztisztítása érdekében, amely 2010. évben sikerre vezettek.Ezt megelőzően azonban a helységben zárt, őrzött területenpapírfeldolgozási tevékenységet folytató Kft. folyamatosanhatárértéket többszörösen meghaladó mértékű szennyvizetjuttatott a rendszerbe. A társasággal ezen okok miatt2006-ban a környezetvédelmi hatóság tájékoztatása melletta közmű-szolgáltatási szerződést felmondták. Azonban aszennyvíz (papír-iszap) rendszerükbe történő bevezetésétnem tudták megakadályozni, ugyanis a területről közösvezetéken érkezik a rendszerükbe, az utóbbi kommunálisszennyvizével együtt. Az elsőfokú bíróság ítéletével afelperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásábankifejtette, hogy az Fvr. 31.§ /1/ bekezdése értelmében afelperes, mint határértéket túllépő kibocsátócsatornabírság fizetésére köteles. A jogszabályok nemtartalmaznak olyan rendelkezéseket, amely a kibocsátótmentesítené a bírság megfizetése alól, akkor sem, ha azrajta kívül álló okokra vezethető vissza. Az Fvr. 33.§ /1/és 34.§ /3/ bekezdése értelmezésével kiemelte, hogy a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

151

felperes a Kft. kapcsán nem élt csatornabírság kiszabásárairányuló javaslattal, ezért a társasággal szemben nem isindult eljárás. A vízszennyezési bírság kapcsán hivatalbólindult eljárásban a Kft. ügyféli minősége nem merülhetfel, a Ket. 15. § /1/ és /3/ bekezdésének megsértéséretörtént felperesi hivatkozás teljességgel alaptalan. A persorán a hatóságnak nem arról kellett döntenie, hogy afelperes és a Kft. közötti jogviszony a vízszennyezésremilyen kihatással bírt, hanem arról, hogy az adott,technológiai határértéket túllépő vízszennyezés miatt afelperes bírság megfizetésére kötelezhető-e. A Kúriaegyetért azon jogerős ítéletbéli okfejtéssel is, miszerinta felperes a hatóság felé bírságjavaslattal a Kft.határértéket meghaladó szennyezettségű szennyvízkibocsátása miatt nem élt, ekként az Fvr. 33. § /1/bekezdésének alkalmazására nem kerülhetett sor. A perbenfelmerült adatokból kétségkívül megállapítható, hogy afelperes, mint határértéket túllépő szennyvízkibocsátóvízszennyezési bírság fizetésére köteles (Fvr. 31. § /1/bekezdés). E körben az Fvr. 39/A. § /1/ bekezdéséretörténő hivatkozás irreleváns.

7.ELJÁRÓ HATÓSÁG

A Tvt. 80.§ (2) bekezdése értelmében a természetvédelmibírságot a természetvédelmi hatóság szabja ki. Atermészetvédelmi hatóságok kijelöléséről akörnyezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági ésigazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló347/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet 13.§-16/A.§-airendelkeznek, viszonylag összetetten szabályozva az eljárótermészetvédelmi hatóságokat, ezen belül pedig a 16.§-atartalmazza a Tvt. 80.§ (2) bekezdése szerintitermészetvédelmi hatóságokat, az OrszágosKörnyezetvédelmi, Természetvédelmi és VízügyiFőfelügyelőséget, a környezetvédelmi, természetvédelmi ésvízügyi felügyelőségeket és a jegyzőt. A 347/2006.Kormányrendelet meghatározza, hogy mely esetekben jár elaz OKTVF, (16.§ (2) bekezdés), és meghatározza, hogy melyesetekben a jegyző (16.§ (3) bekezdés), egyéb esetekbenebből következően a felügyelőségek járnak eltermészetvédelmi hatóságként.

A Régi Kormányrendelet 18. § (2) bekezdése kimondja, hogya légszennyezési bírságot a környezetvédelmi hatóságállapítja meg. A levegővédelmi bírság körében a RégiKormányrendelet (22.§ (2 bekezdés), kevésbé expressis

2013.El.II.JGY.1/1/1.

152

verbis, mint a légszennyezési bírság esetében, csak annyitmond, hogy azt a “környezetvédelmi hatóság” szabja ki.Ennek megfelelően a Régi Kormányrendelet 23. §-ameghatározza a levegővédelmi ügyekben eljáró hatóságokat,deklarálva, hogy elsőfokú hatóságként a felügyelőségek ésa települési önkormányzat jegyzője (fővárosban a kerületijegyző) jár el. Mindkét hatóságnak van bírság-kivetésihatásköre, az erre vonatkozó részletes szabályokat a RégiKormányrendelet 23.§-ában találhatjuk. Az ÚjKormányrendelet a “környezetvédelmi hatóság”-ra ruházza alevegővédelmi bírság kivetését, a 36.§-ban meghatározva alevegőtisztaság-védelmi ügyekben eljáró hatóságokat,főszabályként előírva, hogy a felügyelőség jár el, ésritkább esetekben (hőteljesítménytől függően) a fővárosiés megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerület)hivatala. Részletszabályokat találhatunk még akörnyezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági ésigazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló347/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet 8.-12.§-aiban is.

A zaj- és rezgésbírság körében a Zajrendelet 4.§-ahatározza meg az eljáró hatóságot, megosztva ahatásköröket a települési önkormányzat jegyzője és afelügyelőségek között.

A csatorna- és vízszennyezési bírság körében az Fvr.egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy acsatornabírságot, illetőleg a vízszennyezési bírságotbírságot a felügyelőség állapítja meg és szabja ki (Fvr.31.§ (5) bekezdés), ugyanezen jogszabályi rendelkezésbenrögzíti továbbá, hogy a csatornabírság megállapításához aszolgáltató bírságjavaslatot köteles készíteni és azt aszennyvízkibocsátás évét követő év március 31-éig afelügyelőségnek megküldeni.

2014. január 1. napjától a környezetvédelmi,természetvédelmi és vízügyi hatósági ügyekben eljáróhatóságok köre/neve megváltozott (a környezetvédelmi,természetvédelmi, vízvédelmi hatósági és igazgatásifeladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 481/2013.(XII.17) Kormányrendelet és a vízügyi igazgatási, valaminta vízügyi hatósági feladatokat ellátó szervekkijelöléséről szóló 482/2013. (XII. 17.) Kormányrendelet),ez azonban a Joggyakorlat-elemző Csoport által vizsgáltidőszakot nem érinti.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

153

8. BÜNTETŐJOGI, SZABÁLYSÉRTÉSI ALAKZATOK A természetvédelmi bírság, mint közigazgatási bírságmegfizetése nem mentesíti a jogsértőt a büntetőjogi, és akártérítési felelősség, valamint a tevékenységkorlátozására, felfüggesztésére, tiltására, továbbá ahelyreállításra vonatkozó kötelezettség teljesítése alól(Tvt. 80.§ (5) bekezdés). A Tvt. 81.§-a egyebekben apolgári jogi felelősségre vonatkozó szabályokat rendezi,továbbá a Tvt. 80.§ (5) bekezdésével összhangban a Vhr.kimondja (9.§ (2) bekezdés), hogy a természetvédelmibírság kiszabásáról rendelkező határozattal egyidejűleg,szükség esetén, és ha annak jogszabályi feltételeifennállnak, önálló határozatban kell rendelkezni aveszélyeztető, károsító, zavaró tevékenységkorlátozásáról, felfüggesztéséről, megtiltásáról, továbbáa helyreállítási kötelezettség teljesítéséről.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény aközrend elleni bűncselekmények (XVI. fejezet), azon belüla közegészség elleni bűncselekmények (IV. cím) közöttszabályozta a természetkárosítást (281.§), a BüntetőTörvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Új Btk.) különfejezetben szabályozza a környezet és természet ellenibűncselekményeket (XXIII. fejezet), a 242.§-ban atermészetkárosítás bűncselekményét. A szabálysértésekrőlszóló, 2012. április 15. napjáig hatályban volt, 1999. éviLXIX. törvény 147.§-a szabályozta a természetvédelmiszabálysértést. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és aszabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló, 2012.április 15. napja óta hatályos 2012. évi II. törvény 141.pontja (187.§) tartalmazza a természetvédelmiszabálysértést.

A Régi Kormányrendelet a levegővédelmi bírság esetébenelőírta, hogy a bírságot megállapító határozattal egyidőben a kötelezettségszegés megszüntetésére kötelezőhatározatot kell kiadni. A kötelezettséget megállapítóhatározatban megállapított teljesítési határidőelmulasztása esetén az eseti bírság ismételten kivethető(22.§ (3) bekezdés). Érdekes, nem szokványos jogiszabályozás, hogy a kötelező határozatban megállapítottteljesítési határidő elmulasztása esetén nem eljárásibírság kerül kiszabásra, hanem a jogszabály lehetővé tetteaz anyagi jogi bírság ismételt kiszabását. Az Új

2013.El.II.JGY.1/1/1.

154

Kormányrendelet a Jogkövetkezmények címet viselőfejezetben, közvetlenül a levegőtisztaság-védelmi bírságkivetésére vonatkozó szabályokat követően írja elő, hogy akörnyezetvédelmi hatóság a kibocsátási határértéktúllépése (a) pont), a környezetveszélyeztetéssel vagykörnyezetkárosítással járó, az a) ponton kívüli egyéblevegővédelmi követelmény nem, vagy nem jogszerűteljesítése (b) pont), a levegővédelmi terv alapjánkidolgozott intézkedési terv be nem tartása c) pont), vagya füstköd-riadó terv alapján elrendelt intézkedés be nemtartása (d) pont) esetén - ha jogszabály másként nemrendelkezik - a levegőterhelő tevékenységet korlátozza,felfüggeszti vagy megtiltja. Erre nézve a jogszabálytovábbi előírásokat is tartalmaz (próbaüzem, határozatközlése a tevékenység helye szerinti településiönkormányzat jegyzőjével). Érdekes, hogy míg akorlátozó/megtiltó/felfüggesztő határozatot hozóhatóságként a jogszabály a “környezetvédelmi hatóság”-otjelöli meg, addig a próbaüzem és határozat megküldésekörében a jogszabály a “felügyelőség”-et jelöli meg.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény aközrend elleni bűncselekmények (XVI. fejezet), azon belüla közegészség elleni bűncselekmények (IV. cím) közöttszabályozta a környezetkárosítást (280.§), külön nevesítveabban a levegőt, mint környezeti elemet. A BüntetőTörvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény különfejezetben szabályozza a környezet és természet ellenibűncselekményeket (XXIII. fejezet), a 241.§-ban akörnyezetkárosítás bűncselekményt, melyben szinténszerepel büntetendő tényállásként a levegő jelentősmértékű szennyezése, károsítása.

A Zajrendelet nem tartalmaz olyan előírást, mely szerint azajbírság, illetőleg a rezgésbírság megfizetése nemmentesíti a jogsértőt a büntetőjogi, és a polgári jogiavagy a kártérítési felelősség alól, ahogyan sem a BüntetőTörvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, sem a BüntetőTörvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény nem tartalmazbüntetendő tényállást a zaj/rezgés körében.

Az Fvr. 32.§ (2) bekezdése kimondja, hogy acsatornabírság, illetőleg a vízszennyezési bírságmegfizetése nem tekinthető a már megtörtént és a továbbiszennyezésre vonatkozó engedélynek, és nem mentesít a 39.§ (1) bekezdés szerinti szennyezéscsökkentési intézkedésekmegtétele alól.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

155

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény aközrend elleni bűncselekmények (XVI. fejezet), azon belüla közegészség elleni bűncselekmények (IV. cím) közöttszabályozta a környezetkárosítást (280.§), külön nevesítveabban a vizet, mint környezeti elemet. A BüntetőTörvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény különfejezetben szabályozza a környezet és természet ellenibűncselekményeket (XXIII. fejezet), a 241.§-ban akörnyezetkárosítás bűncselekményt, melyben szinténszerepel büntetendő tényállásként a víz jelentős mértékűszennyezése, károsítása.

9.A KET. 94.§-ÁNAK ALKALMAZHATÓSÁGA TERMÉSZETVÉDELMIÜGYEKBEN

A Ket. 94.§ (2) bekezdés b) pontja akként rendelkezik,hogy nem alkalmazható a jogsértés megállapítása esetén aszankció alkalmazása helyetti felhívás, ha azt jogszabálykizárja, mert a jogszabálysértés vagy hatósági döntésmegsértése, illetőleg a figyelmeztetésben megadotthatáridő – többek között - a környezet vagy a természetállapotának fenntarthatóságát közvetlenül veszélyeztetivagy veszélyeztetné.

E külön jogszabály a 19/2009. (XII.22.) KvVM rendelet. Ajogszabály 1.§-a meghatározza azon eseteket, amikor a Ket.94.§ (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának van helye.

A 19/2009. (XII.22.) KvVM rendelet 1.§ a) pontja és j)pontja a természetvédelmi bírságok körében tartalmazszabályokat, és kimondja, hogy a Ket. 94.§ (2) bekezdés b)pontja alkalmazásának van helye a Tvt. 80.§ (1) bekezdésa)-c) és e) pontjaiban meghatározottak megsértése a Vhr.2.§ (1) bekezdésének a)-e) és g) pontjában, valamint (2)bekezdésében meghatározott esetek szerint. (a) pont), és aveszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközikereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségijogi aktusok végrehajtásának egyes szabályairól szóló292/2008. (XII. 10.) Kormányrendelet 23. § (2)bekezdésében szabályozott esetben (j) pont).

A 19/2009. (XII.22.) KvVM rendelet 1.§ c) pontja alevegővédelmi bírságok körében tartalmaz szabályokat, éskimondja, hogy a Ket. 94.§ (2) bekezdés b) pontjaalkalmazásának van helye az Új Kormányrendelet 34. § (1)bekezdése alapján az Új Kormányrendelet 9. mellékletének

2013.El.II.JGY.1/1/1.

156

5-15., 18-22., 25. és 26. pontjában meghatározottfordulatok szerint. Ide kapcsolódik továbbá a 19/2009.(XII. 22.) KvVM rendelet 1.§ h) pontja, mely kimondja,hogy a Ket. 94.§ (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának vanhelye az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmirendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozatvégrehajtásában való részvételről szóló 2012. évi CCXVII.törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 410/2012.(XII. 28.) Kormányrendelet 20. § (1)-(2) bekezdéseiben és(5)-(6) bekezdéseiben szabályozott eseteiben is.

A Kúria Kfv.III.37.075/2012/7. számú ítéletében osztva azelsőfokú bíróság álláspontját, kifejtette, hogy a felperesáltal folytatott engedély nélküli tevékenység kapcsán aKet. 94. § (1) bekezdés a) pontja nem volt alkalmazható.Ezen rendelkezés a jogellenes magatartás megszüntetésénekfeltételéül ugyanis kifejezetten azt írja elő, hogy amegszüntetés újabb hatósági eljárás nélkül legyenorvosolható. Ez a felperes esetében nem volt lehetséges,miután a jogellenes állapot megszüntetése egy újabbhatósági eljárás lefolytatásával, a pontforrás működésiengedély kiadásával történt meg.

A 19/2009. (XII.22.) KvVM rendelet 1. § i) pontja a zaj-és rezgésbírságok körében tartalmaz szabályokat, éskimondja, hogy a Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontjaalkalmazásának van helye a Zajrendelet 14. § (2) bekezdésa) pontja, 17. § (1) bekezdése, 18. §-a és 26. § (1)bekezdésének a)-e) pontja szerinti esetekben.

A 19/2009. (XII.22.) KvVM rendelet 1. § e) pontja acsatorna- és vízszennyezési bírságok körében tartalmazszabályokat, és kimondja, hogy a Ket. 94. § (2) bekezdésb) pontja alkalmazásának van helye az Fvr. 31. § (1)bekezdése, 35. § (1) bekezdés b)-c), h) és j) pontja,valamint 36. § (1) bekezdése szerinti esetekben.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapítása szerint ezenágazati szabályok és a gyakorlat alapvető értelmezési,jogalkalmazási problémákat nem vetnek fel, a mérlegeléstigénylő döntéshozatal esetén a más ágazati szabályoknálkifejtésre kerülő elvek itt is alkalmazandók, ha azok azágazati szabályokkal összhangban állnak.

(készítette: dr. Bögös Fruzsina)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

157

III.6. Építésügyi bírság

Az irányadó jogszabályi rendelkezéseket az építettkörnyezet alakításáról és védelméről szóló 1997. éviLXXVIII. törvény ( a továbbiakban Étv.) 48., 2013. január1-től 48/A.§, 49.§-a tartalmazza.

Az építésügyi bírság megállapításának részleteiről szóló245/2006. (XII.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.rend.), korábban az építésügyi bírságról szóló 43/1997.(XII.29.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTM rendelet)tartalmaz előírásokat. Az építésügyi bírság számításának szabályaiban 2008.február 2-ai és 2013. január 1-ei hatállyal következtek belényeges változások.

Mindenekelőtt általánosságban leszögezhető, hogy azépítésügyi és építésfelügyeleti hatóság jogosult azépítésügyi bírság kiszabására. Ennek oka a jogszerűtlenvagy szakszerűtlen építési tevékenység lehet ( Korm. rend.2.§-a). Az építésügyi hatóság köteles a fennmaradásiengedélyt megadó, illetőleg a lebontást tudomásul vevőhatározatában az építésügyi bírságot is kiszabni (Étv.49.§ (1) bekezdés, Korm. rendelet 4.§ (1) bekezdés).Megjegyzendő, hogy az építésügyi bírság nem mentesít abüntetőjogi, továbbá a kártérítési felelősség valamint atevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására,illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, atermészetes vagy korábbi környezet helyreállításáravonatkozó kötelezettség teljesítése alól (Étv. 49.§ (3)bekezdés).

Az építésügyi bírság megfizetésére a Korm. rend. 2.§-aértelmében az építtető, vagy az ingatlan tulajdonosakötelezhető. Kiemelést érdemel, hogy amennyiben az építtető aszabálytalanul megépített építményt, építményrészt akiszabott építésügyi bírság megfizetésére előírt határidőlejárta előtt lebontja, vagy a szabálytalanságotmegszünteti, az építésügyi hatóság a bírságot elengedi.Egyéb esetekben a kiszabott építésügyi bírság nem

2013.El.II.JGY.1/1/1.

158

engedhető el (Étv. 49.§ (2) bekezdés).

A bírság összegének meghatározásához szükséges azúgynevezett számított építményérték kikalkulálása. Aszámított építményérték az elkészült, kivitelezés alattálló, vagy elbontotta) építményhez, építményrészhez, megmozgatottföldmennyiséghez hozzárendelt, a Korm. rend. 1. számúmelléklete szerinti egységár, valamint b) az építmény, építményrész- építésügyi hatóságiengedély, építészeti - műszaki tervdokumentáció, vagyfelmérés alapján számított – nettó alapterületének, bruttó( határoló szerkezetekkel együtt mért) térfogatának,területének, hosszának, vagy darabszámának, a megmozgatottföldmennyiség tervdokumentáció vagy felmérés alapjánszámított térfogatának szorzata, több különbözőmértékegységű, vagy egységárú építményrész esetében eszorzatok összege (Korm.rend. 3.§ (3) bekezdés).A műemléki védettség alatt álló építményt érintő építésiés/vagy bontási tevékenység esetén az építésügyi bírságmértékét az örökségvédelmi bírságról szóló 191/2001.(X.18.) Kormányrendelet mérlegelési szempontrendszereszerint, annak megfelelő módon és mértékben kellmegállapítani. (Korm.rend. 2/A.§)

A vizsgált legfelsőbb bírósági – kúriai ítéletekbőlkitűnően egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy azÉtv. 49.§ (1) bekezdésének alkalmazásában az építésügyihatóság amennyiben a 48.§ szerint a fennmaradási engedélytmegadja, illetőleg a lebontást tudomásul veszi, ezzelegyidejűleg – a Korm. rendeletében meghatározott mértékbenés módon – építésügyi bírságot szab ki.

A Kfv. III. 37.396/2009/3. számú ítéletében rámutatottarra a Legfelsőbb Bíróság, hogy az építésügyi bírságmértéke a szabálytalanul megépített építményrészhez –adott esetben a tetőszerkezet térfogatához – igazodik, ésezen építményrész bruttó térfogata alapján kerülkiszabásra a bírság. A felülvizsgálati kérelembenfoglaltakra utalással leszögezte a Legfelsőbb Bíróság,hogy a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezések közöttnem található olyan előírás, amely a bírság kiszabásánakalapját nem a bruttó térfogathoz, hanem csak azengedélytől való eltéréshez köti.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

159

Ugyancsak a bírság számítási módjára vonatkozóan adiránymutatást a Kúria Kfv.II.37.661/2012/8. számú ítélete.Ebben azt fejtette ki a Kúria, hogy minden jogszabályialapot nélkülöz az a felperesi hivatkozás, mely szerintcsak a korábbi és az új épület térfogata közötti különbségvehető figyelembe az építésügyi bírság számításakor. A KTMrend. 3. számú, építésügyi bírság kiszámításának módjátszabályozó melléklet 1. pontja ugyanis éppen akkéntrendelkezik, hogy meg kell állapítani az engedély nélkülépített építmény fennmaradási engedély szerinti bruttótérfogatát. A bírság kiszámításának alapját ez kérdezi.

A Kfv.III.39.014/2008/4. számú felülvizsgálati ítéletben aLegfelsőbb Bíróság az Étv. 48.§ (1) és (2) bekezdése, 49.§(1) bekezdése, és a KTM rend. alapján vizsgálta meg azépítésügyi bírság jogszerűségét. Ezen ügyben a felpereseka lakóépület tetőszerkezete fennmaradására kaptakengedélyt és egyúttal építésügyi bírság megfizetésérekötelezte őket a hatóság. Az elsőfokú bírósággal egyezőena Legfelsőbb Bíróság is azt állapította meg, hogy aszabálytalanság az engedély nélkül végzett bontásitevékenységgel és az új formátumú tetőszerkezetmegépítésével valósult meg. Mindkét tevékenységetfigyelembe kellett venni a bírságösszeg kiszámításánál,függetlenül attól, hogy az új tetőszerkezet megépítése munkafolyamatának része volt a régi tetőszerkezetelbontása. Kiemelést érdemelt, hogy az építésügyi hatóságnem számolhatott a tetőszerkezet készítésének 0,6százalékos, valamint a födémépítés 0,4 százalékos szorzójakülönbözetével, azaz 0,2 szorzóval. A bírságösszegmeghatározása a KTM rendelet 3. számú mellékletébenfoglaltak szerint történhetett. Hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság, hogy az engedély nélkül végzett bontás és azengedély nélkül végzett építés is kötelező jelleggelépítésügyi bírság kiszabását eredményezte, az ittalkalmazott KTM rendelet 2.§ (1) bekezdés a.) pontjaszerint ugyanis az építésügyi hatóságnak bírsággal kellsújtania azt az építtetőt, aki (amely) építési vagybontási engedélyhez kötött munkát engedély nélkül végzett,illetőleg végeztet.

A Kfv.IV.37.067/2009/3. számú ügyben építési engedélynélkül végzett építési tevékenységről volt szó, egyhosszan elhúzódó, többször megismételt ügyészi óvással is

2013.El.II.JGY.1/1/1.

160

támadott eljárásról, kijelölése alapján eljárt építésügyihatóság döntéseiről. Ezen felülvizsgálati ítéletben aztszögezte le a Legfelsőbb Bíróság, hogy építési engedélynélkül végzett építési tevékenység esetén fennmaradásiengedélyezési eljárást kell lefolytatni, és az építésügyibírság kiszabása kötelező. Az ügyben a felülvizsgálatiítélet meghozataláig konkrétan építésügyi bírságkiszabására még nem került sor, fennmaradási engedélyezésiszakban volt az ügy.

A Kfv.II.37.216/2012/5. számú felülvizsgálati ítéletben aKúria az építésügyi bírság számítási módjára vonatkozóanadott iránymutatást. Kifejtette, hogy téves az elsőfokúbíróság azon álláspontja, amely az alapterület bruttó vagynettó méretének megítélését szakkérdésnek minősítette.Annak eldöntése ugyanis, hogy a Korm. rend. 3.§ (1)bekezdés b.) pontja szerinti alapterület bruttó vagy nettómértéke veendő-e figyelembe az építésügyi bírságszámításakor, nem szakértői kompetenciába tartozó,különleges szakértelmet igénylő kérdés, a jogszabályugyanis erre vonatkozóan kifejezett rendelkezésttartalmaz. A Korm. rend. 3.§ (1) bekezdés b.) pontjaértelmében az építésügyi bírság két tényező szorzatakéntszámolandó ki: egyrészt az építmény, építményrész,földmennyiség (szorzandó), másrészt a bruttó térfogat,felület, alapterület, magasság, darabszám (szorzat). AKorm. rend. ezen szakasza a szorzat vonatkozásában mindenesetben kötelezően alkalmazandóként a bruttó értéketrendeli figyelembe venni, amely tekintetében kifejezettenmeghatározza, hogy az a határoló szerkezetekkel együttmért értéket jelenti. A jogalkotó nem választotta el az 1.számú melléklet 1-9. pontjaiban felsorolt építményeket atöbbi építménytípusra előírt számítási módtól, hanemegyöntetűen, kivétel nélkül a bruttó érték alkalmazásátírta elő az építésügyi bírság kiszámításánál.

A Kfv.III.37.185/2013/8. számú felülvizsgálati ítélettelelbírált ügyben a felperes arra hivatkozott, hogy afennmaradási engedély kiadására jogszerűen került sor,azonban a bírság kiszabása az Étv. 49.§ (2) bekezdésébeütközött. A szabálytalan építkezést követőentelekalakítási eljárást kezdeményezett, önkormányzatirendeletváltozás történt, továbbá 26 nm-nyi földterületetis megvásárolt, annak érdekében, hogy az előkert mérete ajogszabályi előírásoknak megfeleljen. Erre való

2013.El.II.JGY.1/1/1.

161

tekintettel kérte az építésügyi bírság elengedését. AKúria a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannakértékelte, és hatályban tartotta az elsőfokú bíróságjogerős ítéletét. Osztotta az elsőfokú bíróságálláspontját a tekintetben, hogy a HÉSZ módosítással, atelekalakítással az azt követően benyújtott, az új helyrekészített fennmaradási engedélyezési dokumentációval afelperes csupán a fennmaradás feltételeit teremtette meg.Ez azonban semmiképp sem minősül az egyébként szabálytalanépítkezés megszüntetésének. A felperes állításávalellentétben az Étv. 49.§ (2) bekezdésében foglaltfeltételeknek ezen eljárásával sem tett eleget, így akiszabott építésügyi bírság nem volt elengedhető. Az Étv.49.§ (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő szabályossátételre az épület teljes bontásával és ezt követően a HÉSZmegváltoztatása után újonnan kialakított telekre újépítési engedély benyújtásával vagy a részbeni bontásmellett a jóváhagyott műszaki tervdokumentációnakmegfelelő épület elhelyezésével lett volna csak lehetőség.A felperes csupán a fennmaradás feltételeit teremtettemeg, azonban ez nem minősült az egyébként szabálytalanépítkezés megszüntetésének, a szabálytalanság azóta isfennáll.

Megjegyzést érdemel, hogy a Kúria a közelmúltban döntésthozott egy olyan típusú ügyben is, amelyben az elsőfokúbíróság a hatóság által megállapított építésibírságösszeget mérsékelte. A Kúria a jogerős ítéletethatályon kívül helyezte, azon indokolással, hogy a Pp.339.§ (2) bekezdése nem ad lehetőséget a bíróságnak afelülvizsgált közigazgatási határozat megváltoztatására.( Kfv.III.37.549/2013. )

A közelmúltban hozott kúria döntés pedig pl. abban foglaltállást, hogy jogszerű-e az építési bírság akkor, ha annakkiszabása nem a fennmaradási engedélyt megadóhatározatban, nem is egy másik szám alatt, de egyazonnapon kiadott határozatban, hanem – kifejezetten amegadott fennmaradási engedélyre tekintettel – de 2-3hónap múlva kerül sor. Ezen esetben is megállapíthatónaktalálta Kúria az „egyidejűség” jogszabályi kritériumát.( Kfv.III.37.185/2013. )

Ezt az álláspontot azzal a kiegészítéssel fogadja el amunkacsoport, hogy a késedelem nem tekinthető az ügyérdemére kihatónak.

A vizsgálat ügyekből megállapítható volt, hogy aLegfelsőbb Bírósági – Kúriai gyakorlat az építésügyi

2013.El.II.JGY.1/1/1.

162

bírság tárgykörben következetes és egységes, többnyire azelsőfokú ítéletek hatályban tartására kerül sor, amelyarra mutat, hogy az elsőfokú bíróságok is helytállóan ésmegfelelően alkalmazzák az ide vonatkozó jogszabályirendelkezéseket.

(készítette: Dr. Fekete Ildikó)

III.7.A. A közlekedési bírságok

( A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.)alapján kiszabott közigazgatási bírságok tárgyában hozottközigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során

felmerült kérdések)

I. SZABÁLYOZÁS1./ A Kkt. személyi hatálya

A Kkt. 2. §-a határozza meg a törvény hatályát.

2. § (1) bekezdés szerint a törvény hatálya kiterjed Magyarországterületéna) a közúti közlekedésben résztvevőkre,b) a közúti járművekre (a továbbiakban: jármű)c) az utakra - a 48. § (4) bekezdésében foglalt eltéréssel -,d) az utak környezetére és a közúti közlekedést szolgálólétesítményekre, valaminte) a közutakon, valamint az állami és helyi önkormányzatoktulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutakon, tereken,parkokban és egyéb közterületeken kialakított várakozási területenjárművekkel történő várakozás rendjére. (2) Magyarország területén kívül a magyar hatósági jelzéssel ellátottjárművekre, azok üzembentartójára és vezetőjére a törvényrendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben a külföldijogszabály vagy nemzetközi szerződés, egyezmény, megállapodás eltérőennem rendelkezik.(3) Magyarország területén külföldi hatósági jelzéssel ellátottjárművekre, azok üzembentartójára és vezetőjére a törvényrendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben jogszabály,nemzetközi szerződés, egyezmény vagy megállapodás másként nemrendelkezik.(4) A Magyar Honvédség és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat,valamint a rendvédelmi szerveka) tagjaira,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

163

b) üzemben tartott járműveire, és azok forgalomba helyezésére,valamint időszakos vizsgálatára, továbbác) magánútjairajogszabály eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.(5) A törvénynek az utakra vonatkozó rendelkezéseit az út műtárgyairaés tartozékaira, a közutakra vonatkozó rendelkezéseit - a 8. § (1)bekezdésének h) pontja, a 11. § (2) bekezdése, a 30. § és a 43. §kivételével - a közforgalom elől el nem zárt magánutakra is alkalmaznikell.

A fentiek alapján megállapítható, hogy valamennyi közútiközlekedésben résztvevőre kiterjed a Kkt. hatálya, aközigazgatási bírság kötelezettje a Kkt.-ben, különjogszabályban és közösségi jogi aktusban meghatározottrendelkezések megsértője, tehát természetes személy, jogiszemély, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezőszervezet is lehet. A személyi hatály meghatározásakor segítséget nyújt atörvény 47. §-nak 1., 18. és 22. pontja, amely agazdálkodó szervezet és a belföldi üzembenntartó fogalmátdefiniálja.

47. § A törvény alkalmazásában:1. gazdálkodó szervezet: a polgári perrendtartásról szóló törvényszerinti gazdálkodó szervezet;18. belföldi üzemben tartó: a jármű tulajdonosa, vagy a tulajdonosáltal meghatározott, a jármű üzemben tartásának jogát éskötelezettségét gyakorló személy vagy szervezet, akinek/amelynek18.1. természetes személy üzemben tartó esetében - állampolgárságáratekintet nélkül - a lakóhelye és szokásos tartózkodási helye is, vagy18.2. nem természetes személy esetében székhelye vagy telephelyeMagyarország területén van;

A bírság szempontjából különös jelentősége van annak, hogya törvény hatálya nemcsak a tényleges vezetőre, hanem azüzembentartóra is kiterjed. A külföldi hatósági jelzéssel ellátott járművekre, azoküzembentartóira és vezetőire is alkalmazni kell a Kkt.-t,amennyiben jogszabály, nemzetközi szerződés, egyezményvagy megállapodás másként nem rendelkezik.Szintén eltérő rendelkezéseket állapíthat meg jogszabály aMagyar Honvédség és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat,valamint a rendvédelmi szervek tagjaira, az általuküzemben tartott járműveikre, azok forgalomba helyezésére,időszakos vizsgálatára, továbbá ezen szervezetekmagánútjaira.A törvény rendelkezéseit bizonyos kivételtől eltekintve aközforgalom elől el nem zárt magánutakra is alkalmaznikell.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

164

2./ A Kkt. tárgyi hatálya

A Kkt. a szankcionálandó jogsértéseket a 20. § (1)bekezdésében definiálja és felsorolja azokat ajogsértéseket, amelyek elkövetői – a törvényszóhasználatával élve a „rendelkezések megsértői” - bírságfizetésére kötelezhetők.

20. § (1) Az e törvényben, valamint külön jogszabályban és közösségijogi aktusbana) a meghatározott engedélyhez és meghatározott okmány meglétéhezkötött belföldi vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra(árufuvarozásra és személyszállításra),b) a meghatározott okmány meglétéhez kötött saját számlás áru- ésszemélyszállításra,c) a közúti szállítás szociális előírásaira, a vezetési időre, aszünetre, illetve a megszakításra és a pihenőidőre,d) a közúti közlekedésben használt menetíró készülék és tachográf-korong, valamint a digitális tachográfokhoz szükséges kártyákhasználatára,e) a veszélyes áruk szállítására, a szállítóra (fuvarozóra), a közútijárműre és annak személyzetére, az áru feladójára, átmenetitárolójára, a csomagolóra, a berakóra, a töltőre, a címzettre és aveszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó kinevezésére ésképesítésére,f) a gyorsan romló élelmiszerek és élő állatok közúti szállítására,g) a bérelt járművekkel végzett közúti áruszállításra,h) a közúti járművek közúti közlekedésben való részvételéhez előírtműszaki, biztonsági és környezetvédelmi tulajdonságokra, a megengedettlegnagyobb össztömeget, tengelyterhelést és méretet meghaladó járművekközúti közlekedésére, a rakomány rögzítésére, továbbá az ömlesztettáruk szállítására,i) a nemzetközi kombinált árufuvarozást elősegítő kedvezményekre,j) a nehéz tehergépkocsik közlekedésének korlátozására,k) a közúti közlekedési szabályok közülka) a megengedett legnagyobb sebességre („gyorshajtás”),kb) a biztonsági öv használatára,kc) a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülékjelzéseire,kd) a járművezető szervezetében a szeszes ital fogyasztásából származóalkohol tilalmára („ittas vezetés”)ke) a vasúti átjárón való áthaladásra,kf)kg) a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), a kötelezőhaladási irányrakh) az autópálya leálló sávjának igénybevételére,l) a magyarországi illetőségű személynek vagy szervezetnek a külföldihatósági jelzéssel ellátott jármű belföldi üzemeltetésére,használatáravonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők.

Ezen körön belül a gépjármű üzemben tartója, illetve agépjárművet az üzemben tartó által a 21/A.§-ban foglaltak

2013.El.II.JGY.1/1/1.

165

szerint igazoltan használatba vevő a Kkt. 21. §-banszereplő előírások megsértése esetén e §-ban foglaltakszerint felel, vele szemben a bírság kiszabása nemmellőzhető, az kötelezően kiszabandó. 21. § (1) A gépjármű üzemben tartója, illetve a 21/A. § (2)bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevőszemély felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használtgépjárművela) a megengedett legnagyobb sebességre,b) a vasúti átjárón való áthaladásra,c) a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülékjelzéseire,d)e) az autópálya leálló sávjának igénybevételére,f) a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), a kötelezőhaladási irányra,g) a természet védelmérevonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - egyes előírásokbetartásra kerüljenek.

3./ A bírság mértékét meghatározó jogszabály szintje

a.) Kkt. 21.§-hoz kapcsolódóan:

A Kkt. 48. § (1) bekezdés 21. pontja felhatalmazza aKormányt, hogy a közigazgatási bírsággal sújtandóközlekedési szabályszegések körét, az e tevékenységekrevonatkozó rendelkezések megsértése, valamint ajogosulatlan úthasználat esetén kiszabható bírságokösszegét, a bírság kiszabásának részletes szabályait,valamint a beszedett bírság felhasználását rendeletbenállapítsa meg.

Ezen felhatalmazás alapján a Kormány meghozta aközigazgatási bírsággal sújtandó közlekedésiszabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozórendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságokösszegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésbentörténő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007.(XII.29.) Korm. rendeletet. Ennek 1. § (1) bekezdésemeghatározza a bírságolható személyek körét (a gépjárműüzemben tartója, illetve a Kkt. 21/A. § (2) bekezdésébenmeghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevőszemély) és ezeket a személyeket a gépjárműüzemeltetőjének nevezi. Ugyanezen bekezdés rendelkezikarról, hogy a rendeletben meghatározott összegűközigazgatási bírságot kell kiszabni a 2-8/A. §-okbanhivatkozott rendelkezések megsértése esetén.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

166

A bírság kiszabására tehát kötelezően sor kell, hogykerüljön, egyéb jogkövetkezmények alkalmazásának nincshelye, a bírságot ismételten ki kell szabni, a többszörösjogsértés esetén mindegyik jogsértésre megállapítottbírságtétel összeadandó, mérséklésre vagy többes szorzóalkalmazására nincs mód (Kkt. 21. § (2) bekezdés 2.mondat).A 410/2007. Korm.rendelet fix összegű bírságokkiszabásáról rendelkezik, a hatóságnak mérlegelési jogkörenincs, a vétkesség a bírság összegét nem befolyásolja.

b.) Kkt. 20.§-hoz kapcsolódóan:A további jogsértésekkel kapcsolatos, a Kkt. 48.§ (1)bekezdésében kapott felhatalmazások alapján megalkotottrendeletek közül az általunk vizsgált esetekben csak a 15.pont alapján a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhozés a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezésekmegsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valaminta bírságolással összefüggő hatósági feladatokról 156/2009.(VII. 29.) Korm. rendelet került alkalmazásra.

Ez rendelkezik a Kkt. 20. § (1) bekezdésében meghatározotttényállások esetén fizetendő bírságokról. Habár a Kkt.20.§ (1) bekezdése bírságfizetésre kötelezés lehetőségérőlbeszél, a rendelet szerint – ha jogszabály eltérően nemrendelkezik – a bírság kötelezően kiszabandó. A rendelet több jogsértő cselekmény vagy mulasztás eseténaz ugyanabban az eljárásban kiszabható bírságot maximálja.

4./ Eljárásra jogosult hatóságok

a.) Kkt.20.§-a vonatkozásában

A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására - a (11)bekezdésben meghatározott ellenőrzési jogosultsághoz igazodóan - aközlekedési hatóság, a rendőrség, a vámhatóság, a katasztrófavédelmihatóság, a munkaügyi hatóság és a közterület-felügyelet (atovábbiakban együtt: eljáró hatóság) jogosult.

20.§ (11) bekezdése szerint Magyarország területén magyar vagykülföldi rendszámú közúti jármű közlekedésére, valamint a közútijárművel végzett áru-, illetve személyszállítási tevékenységrevonatkozó az (1) bekezdés szerinti rendelkezések megtartásáta) belföldi forgalomban közlekedő jármű eseténaa) a közlekedési hatóság és a rendőrség,ab) az (1) bekezdés c)-e) és l) pontja tekintetében, valamint az (1)bekezdés h) pontjában a megengedett legnagyobb össztömeget,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

167

tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek közúti közlekedésénektekintetében a vámhatóság is,ac) az (1) bekezdés e) pontja tekintetében a katasztrófavédelmihatóság is,b) nemzetközi forgalomban közlekedő jármű eseténba) a közlekedési hatóság, a rendőrség és a vámhatóság,bb) az (1) bekezdés e) pontja tekintetében a katasztrófavédelmihatóság is,c) az üzembentartó telephelyénca) a közlekedési hatóság és a rendőrség,cb) az (1) bekezdés c) és d) pontja tekintetében külön jogszabályalapján a munkaügyi hatóság is,d) az (1) bekezdés e) pontja tekintetében - a veszélyes áruszállítójának (fuvarozójának), feladójának, csomagolójának, be- éskirakójának, töltő- és ürítőjének, címzettjének telephelyén is - különjogszabály alapján a katasztrófavédelmi hatóság és a vámhatóság is,e) az (1) bekezdés k) pontja tekintetében a rendőrség,f) az (1) bekezdés kf) és kg) pontjai tekintetében a közterület-felügyelet isjogosult együtt vagy önállóan ellenőrizni. A közúti forgalombanközlekedő járműnek az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározottellenőrzésébe a munkaügyi hatóság is, a belföldi forgalomban közlekedőjárműnek az (1) bekezdés a) és b), valamint f)-j) pontjábanmeghatározott ellenőrzésébe a vámhatóság is, az (1) bekezdés h)pontjában meghatározott, a megengedett legnagyobb össztömeget,tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek ellenőrzésébe a közútkezelője is bevonható.

b.) Kkt. 21.§ vonatkozásában

A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a Kkt.21.§(4) bekezdése alapján alkalmazandó 410/2007.Korm.rendelet 9.§-a szerint az általános rendőrségifeladatok ellátására létrehozott szervezet (Rendőrség)kijelölt szerv a Kkt. 21. § (1) bekezdés a)-g) pontjaitekintetében első fokon a Vas Megyei Rendőrfőkapitány,illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőrfőkapitány,míg a Kkt. 21. § (1) bekezdés h) pontja szerinti jogsértésesetén első fokon a Vas Megyei Rendőrfőkapitány, mígmindkét esetben másodfokon a Budapesti Rendőrfőkapitányrendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

5./ Ket. 94.§ (1) bekezdés a.) pontjának alkalmazása

A fentiekből megállapítható, hogy a bírság összegekötelezően szabandó ki, a közigazgatási hatósági eljárásés szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. éviCXL. (Ket.) 94. §-a a közlekedési bírságolási ügyekben nemalkalmazható, ugyanis a közlekedési szabály megszegése úgy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

168

tekintendő, hogy az a közlekedés biztonságát veszélyeztetivagy veszélyeztetheti (Kúria Kfv.III.37.283/2012/4. szám).

Ket. 94. § (1) Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezésekéntmegállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatóságidöntésben foglalt előírásokat megsértette,a) és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenesmagatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításávalorvosolható, a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét ajogszabálysértésre, és legalább húsznapos határidő megállapításával,valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel végzésbenkötelezi annak megszüntetésére,b) ha az a) pont szerinti felhívásban meghatározott határidőeredménytelenül telt el, vagy az a) pont alkalmazása kizárt, a hatósághivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást, ideértve ahatáskörébe tartozó eljárási cselekmények megtételét és ajogkövetkezmény megállapítását is,c) ha az a) és a b) pont azért nem alkalmazható, mert a hatóság azadott jogszabálysértés tekintetében nem rendelkezik hatáskörrel vagyilletékességgel, a hatóság a jegyzőkönyv jogszabálysértésre vonatkozóinformációkat tartalmazó részének megküldésével kezdeményezi ahatáskörrel rendelkező hatóság eljárását, illetve fegyelmi,szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez.(2) Nem alkalmazható az (1) bekezdés a) pontja, haa) a jogszabályban vagy hatósági döntésben foglalt előírásokmegsértése kizárólag újabb hatósági eljárás lefolytatásávalorvosolható,b) azt jogszabály - a jogszabálysértés és a jogkövetkezményalkalmazását megalapozó jogszabályi rendelkezés tételes megjelölésével- azért zárja ki, mert a jogszabálysértés, a hatósági döntésmegsértése vagy az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidőbiztosítása az életet, a testi épséget, a nemzetbiztonságot, ahonvédelmi érdeket, a vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát, akörnyezet vagy a természet állapotának fenntarthatóságát,közteherviselési kötelezettség teljesítését, az Európai Unió pénzügyiérdekeit, vagy harmadik személy alapvető jogát közvetlenülveszélyezteti vagy veszélyeztetné,c) a hatóság ugyanazon ügyféllel szemben az (1) bekezdés a) pontjaszerinti felhívás eredménytelensége miatt két éven belül jogerősenjogkövetkezményt állapított meg,d) a hatóság ugyanazon ügyféllel szemben ugyanazon jogszabályi vagyhatósági határozatban megállapított rendelkezés megsértése miatt kétéven belül az (1) bekezdés a) pontja alapján járt el,e) az adott ügyben autonóm államigazgatási szerv vagy önállószabályozó szerv jár el,f) a 13. § (2) bekezdés b) pontja hatálya alá tartozó jogszabályirendelkezést sértik meg,g) az adatszolgáltatási vagy bejelentési kötelezettséget előírójogszabályi rendelkezés megsértését a 13. § (2) bekezdés d) vagy e)pontja szerinti eljárásban állapítják meg, vagyh) az ügyfél a közhiteles hatósági nyilvántartásba való, jogszabályáltal előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.

6./ Kisvállalkozók mentesülése

2013.El.II.JGY.1/1/1.

169

A korábbi kúriai gyakorlat szerint a kis- ésközépvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló2004. évi XXXIV. törvény (Kkv.tv.) 12/A. §-a a közlekedésibírságolási ügyekben nem alkalmazandó, mert annak hatályaa támogatásokra, és nem a közlekedési szabályszegésekreterjed ki. Ezen rendelkezés alkalmazásáról szóló 2/2013.Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat ezt azálláspontot felülírta és kimondta, hogy „a Kkv. tv. 12/A.§-a az adó- és vámhatósági eljárás, valamint afelnőttképzési tevékenységet folytató intézményekellenőrzésére irányuló eljárások kivételével a kis- ésközépvállalkozásokat érintő bármely hatósági eljárás soránalkalmazandó, amennyiben a megállapított jogszabálysértéskövetkeztében emberi élet, testi épség vagy egészségközvetlen veszélye, környezetkárosodás, vagytizennyolcadik életévüket be nem töltött személyekvédelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértése nemkövetkezett be.

II.KÚRIAI DÖNTÉSEK

Ügyintézési határidő

A vizsgálatra kijelölt kúriai határozatok egy köre(37.311/2012; 37.333/2012; 37.731/2012; 37.427/2012;37.416/2012; 37.424/2012) a Kkt. 21. § (4) bekezdésének2011. január 1-ig hatályos 21. § (4) bekezdésének másodikmondatában írt azon rendelkezést értelmezte, amely szerinta bírságot a hatóság az (1) bekezdésben meghatározottelőírás megszegését követő 60 napon belül szabja ki. Azítéletek figyelembe vették, hogy a 410/2007. Korm.rendelet 9. § (4) bekezdése kifejezetten kimondta, hogy aKkt. 21. § (4) bekezdésében meghatározott határidőjogvesztő és a határidő számítása során a bírság akkortekinthető kiszabottnak, ha a határozatot az ügyfélnek aközigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általánosszabályairól szóló törvény szerint kézbesítették.A 37.416/2012/3. számú ítélet foglalkozott azzal akérdéssel is, hogy a Ket. ügyintézési határidőre vonatkozórendelkezése (33. § (1) és (5) bekezdése) nemalkalmazható, az eljárás időtartama a felperes általcsatolt mentesülési nyilatkozat folytán nem hosszabbíthatómeg. Ugyanígy foglalt állást a 37.198/2012/6. számú ítéletis.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

170

A 37.157/2012/4. számú ítéletben a Kúria azonbankifejtette – egyetértve az elsőfokú bíróságjogértelmezésével –, hogy az üzemben tartó törvényenalapuló objektív felelőssége alóli mentesüléséteredményező okirat csatolása esetén a közlekedésiszabályszegés tényleges elkövetőjével szemben a hatóság atudomásszerzéstől számított 60 napos jogvesztő határidőnbelül hozhat szankciót, ugyanis ekkor kerül a hatóság abbaa helyzetbe, hogy a közlekedési szabályszegés miatt atényleges elkövetőt szankcionálhassa.A 37.216/2011/3. számú ítéletében a Kúria ezen azállásponton is túlment és úgy döntött, hogy az alperesjelentős (hat hónap) tartamú eljárási határidő túllépése –tekintve, hogy a sebességtúllépés tényét a felperes semvitatta, tehát a szabályszegés megvalósult – az ügyérdemét nem érintette. E körben a Kúria utalt a 3/2010.Közigazgatási jogegységi határozat szerint 2010. április1. napjáig kézbesített közigazgatási határozatok bíróságifelülvizsgálata során alkalmazandó 1/2010. számúKözigazgatási jogegységi határozatban foglaltakra akként,hogy csak az ügyintézési határidő jelentős túllépésejelenthet az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértéstakkor, ha a határidő ilyen mértékű túllépése a tényállástisztázását már nem tenné lehetővé.

Ez utóbbi ítélet ellentétes volt a többségi gyakorlattal,az anyagi jogszabályban írt határidő elmulasztása esetéresem alkalmazza a jogvesztés következményeit.

A 2011. január 1-től hatályos Kkt. 20.§ (4) bekezdése acselekmény elkövetésétől számított 1, majd 2011. júliuselsejétől 2 évben határozta meg a határidőt, zárójelbenfeltünteti, hogy ez az elévülés tartama. A Kkt. 21.§ (4)bekezdése 2011. január 1-től úgy rendelkezik, hogy ahatározatot a jogsértéstől számított 90 napon belül kellaz ügyfél részére kézbesíteni. A vizsgált esetek nemfoglalkoznak ezen rendelkezések alkalmazásával, deproblémákat vethet fel azok gyakorlati alkalmazása.

Kkv.tv. 12/A.§ alkalmazhatósága

A vizsgálatra kijelölt kúriai ítéletek (35.411/2012;37.504/2012; 37.313/2012; 37.032/2012) egyértelműen állástfoglalnak a vonatkozásban, hogy a közlekedésibírságügyekre a Kkv.tv. hatálya nem terjed ki, ugyanisannak célja a mikro-, kis- és középvállalkozások

2013.El.II.JGY.1/1/1.

171

meghatározása, valamint fejlődésük előmozdítását szolgálóállami támogatások összefoglalása, és a kis- ésközépvállalkozások jogsértése esetén alkalmazandószankciókat szabályozó 12/A. § az „Állami feladatokösszehangolása” című III. fejezetnek „A támogatásokfelhasználásának, valamint a kis- és középvállalkozásokhelyzetének felmérése, kis- és középvállalkozásokravonatkozó egyéb rendelkezések” alcímében található. Ennekkövetkeztében a közlekedési szabályszegések esetérealkalmazandó Kkt. 20. § (1) bekezdés d) pontjában írtközúti közlekedési szabályszegésre a mentesülés nem terjedki. A joggyakorlat-elemző csoport az ítéleti döntésekkelszemben a 2/2013. KJE-ben foglalt álláspontot tekintiirányadónak.

Ket.94.§

Az előzőekben írtak mellett a 37.313/2012/6. számú ítéletazt is rögzíti, hogy a Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontjakizárja a 94. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását,ugyanis a közlekedés biztonságát veszélyeztető vagyveszélyeztethető jogsértés esetén (Ket. 174. § (4)bekezdése alapján megalkotott külön rendelkezésre, vagyisa 80/2009. (XII.29.) KHVM rendelet alkalmazására) nincsmód. Hasonlóan kizárja a 37.032/2012/6. számú ítélet a Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását, itt a különjogszabályt a Kúria a Kkt. 20. §-ban jelölte meg.

Mentesülés

A munkáltató, illetve a munkavállaló felelősségének körétvizsgálta a 37.110/2011/8. számú ítélet, amelybenmegállapítást nyert, hogy a gépkocsivezető a munkáltatójautasítására használt jogsértően két adatrögzítő lapot, ígyannak ellenére, hogy a 3821/85 EGK rendelet 13. cikkeértelmében a munkáltatónak és a járművezetőnek isgondoskodnia kellett a menetíró készülék és a járművezetőikártya helyes működéséről és megfelelő használatáról és aközúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közútiközlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértéseesetén kiszabható bírságok összegéről, valamint abírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló156/2009. (VII.29.) Korm. rendelet 4. számú melléklet G15.pontja alapján a gépjárművezető a bírságfizetésrekötelezett, de mivel a Kkt. 20. § (5) bekezdése szerint a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

172

bírságot a rendelkezés megsértéséért felelős személyköteles megfizetni, ezért a munkáltató szankcionálásajogszerű volt.

A 37.356/2012/3. számú ítéletben a Kúria értelmezte aközúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 40. § (6) bekezdését, melyszerint ugyanezen szakasz (1), (4) és (5) bekezdésrendelkezése nem vonatkozik a forgalmi okból szükségesmegállásra, valamint arra az esetre, ha e rendelkezések ajármű műszaki hibája miatt nem tarthatók meg. Az irányadótényállás szerint a felperes bizonyítottan hirtelenrosszullét miatt állt meg a gyalogátkelő helyen és a Kúriaúgy találta – az Alaptörvény 28. § cikkében megfogalmazottkövetelményt figyelembe véve –, hogy ez forgalmi okbólszükséges megállásnak tekinthető, mert a közlekedésbiztonságát a hirtelen előállt rosszullét veszélyeztettevolna. Ennek figyelembevételével bírság kiszabásának nemvolt helye.

A 37.324/2011/6. számú ítéletében a Kúria megállapította,hogy a felperes nem vitásan a megengedett legnagyobbsebességre vonatkozó szabályt megsértette, a bírságmegfizetésére kötelező határozat bírósági felülvizsgálatasorán nem vizsgálható, hogy a sebességkorlátozó tábla aforgalom biztonságát veszélyezteti-e, a képfelvételtkészítő rendőrség a KRESZ szabályait sértve várakozott-e afelvételkészítés során.

A 37.727/2010/6. számú ítéletben a Kúria kifejtette azonálláspontját, hogy a Kkt. 21/A. § (2) bekezdésében írtmentesülési lehetőségre vonatkozó tájékoztatásnak a Ket.5. § -a alapján olyan tartalmúnak kell lennie, amely azadott jog rendeltetésszerű gyakorlásához szükséges mindenkörülményre, így a megkövetelt formai követelményekre iskiterjed.

A 37.496/2011/11. számú ítélet szintén megállapította,hogy a járművezető nem részesült olyan oktatásban, amelyalapján a tachográf készülék elméleti és gyakorlatiszabályait teljes körűen elsajátíthatta volna, így amunkáltató üzemben tartó a bírságfizetési kötelezettségalól nem menthette ki magát.Ugyanezen ítélet a Kkt. szabályszegéskor, azaz 2010.március 6-án hatályban volt 46. § -át is értelmezte az5/2011. (I.28.), a 35/2011. (V.6.) és a 76/2011. (X.28.)alkotmánybírósági határozat tükrében, amelyek a Kkt. 2010.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

173

december 31-i hatályos 46. §- ában a „közlekedési”szövegrész alkalmazásának tilalmát mondta ki. Ezenrendelkezés úgy szólt, hogy a 18. § (7) bekezdésében, a20. § (1) bekezdésében és a 29/A. § (1) bekezdésébenmeghatározott esetekben a közlekedési hatóság a bírságkiszabását akkor mellőzi, ha a bírság kiszabására okot adótevékenység vagy mulasztás az életet, a testi épséget, avagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát, vagy aközteher viselési kötelezettség teljesítését közvetlenülnem veszélyezteti, harmadik személynek kárt nem okoz, atevékenység vagy mulasztás tekintetében a rosszhiszeműség,a hatóság félrevezetésének szándéka nem állapítható meg,és a tevékenység vagy mulasztás első ízben fordult elő.Az alkotmánybírósági határozatokra utalva a Kúria ajogerős ítéletet, illetve az alperesi határozatot hatályonkívül helyezte hivatkozva arra, hogy nemcsak a Kkt. 48. §(3) bekezdés a) pontja 7. alpontjában adott felhatalmazásalapján megalkotott 263/2006. (XII.20.) Korm. rendeletszerinti nemzeti közlekedési hatóságot kell érteni abírság kiszabására jogosult hatóságként.

Tekintettel arra, 2011. január 1-i hatállyal a 2010. éviCLXXII. törvény 105.§ (1) bekezdése hatályon kívülhelyezte a Kkt. 46.§-t és a hatályos Kkt. a bírságmérséklésére lehetőséget nem ad, az e perben felvetettprobléma jelenleg már nem áll fenn.

(készítette: dr. Stefancsik Márta)

III.7.B. A Közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.)alapján

kiszabott közigazgatási bírság tárgyában hozott közigazgatási határozatok

bírósági felülvizsgálata során felmerült további kérdések

I. Alapvetés:

A Kkt. alapján kiszabható közlekedési szabályszegésekmiatti bírságok alapvetően két nagy csoportba sorolandók.

Ad.1. A Kkt. 20. § (1) bek-e alapján kiszabott bírságok,amelyekkel a közigazgatási bíró jellemző módon akkor

2013.El.II.JGY.1/1/1.

174

találkozik, amikor a helyszíni bírság tárgyában hozotthatározattal szemben bírósági felülvizsgálatotkezdeményeznek.

Ad.2. A Kkt. 21. §-a alapján kiszabott – a jogszabályirendelkezés terminológiája szerint is – közigazgatásibírság; amely közigazgatási közlekedési bírság tárgyábanhozott határozattal szemben a Pp. XX. fejezete szerintkezdeményezhető bírósági felülvizsgálat azt követően, hogyaz eljáró hatóság kétszintű közigazgatási eljárásban dönta bírság tárgyában.

A jogszabályi szöveg idézése nélkül megállapítható, hogy aKkt. 20. §-ában, és a Kkt. 21. §-ában felsoroltközlekedési szabályszegések köre nagyjából azonos. A Kkt. 20. § (1) bek k./ pontja a./-tól h./ pontig soroljafel, hogy a közúti közlekedési szabályok közül melyek azoka tényállások, amelynek megvalósulása esetére bírságszabható ki.

A Kkt. 21. § (1) bek a./-tól h./ pontig sorolja fel azokataz eseteket, amelyek megvalósulása esetén a Kkt. 21. § (2)bek-e közigazgatási bírság kiszabását rendeli.

A két bírság között – látszólag - alapvető különbségekvannak.

1./ A Kkt. 20. § (1) bekezdés k./ pontja szerintiközlekedési szabályok megszegése esetén a bírság fizetéseaz eljáró hatóság mérlegelési jogától függő. („Bírságmegfizetésére kötelezhetők.”)

A Kkt. 21. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási bírságkiszabása kötelező. A Kkt. 21. § (2) bekezdése kifejezetten közigazgatásibírságnak nevezi a szankciót – szemben a Kkt. 20. § (1)bekezdéséhez rendelt szankcióktól.

2./ Felelősség kérdése

A Kkt. 20. § (1) bekezdés k./ pontjában felsoroltközlekedési szabályok megszegése esetén a bírság kiszabása(ami helyszíni bírság során, vagy szabálysértési eljáráskeretében történhet meg) a Kkt. 20. § (5) bekezdéseszerint csak a rendelkezés megsértéséért felelősszeméllyel szemben történhet meg.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

175

A Kkt. 21. § (5) bek-e a következőkről rendelkezik: „Abírságot a rendelkezés megsértéséért felelős kötelesmegfizetni. Amennyiben valamely rendelkezés megsértéséérttöbben is felelőssé tehetők, a külön jogszabálybanmeghatározott bírság összegét a jogsértésben valófelelősségük arányában kötelesek megfizetni. Ha afelelősségük aránya nem állapítható meg, a bírságfizetésikötelezettség őket egyenlő arányban terheli. Nemállapítható meg a bírságfizetési kötelezettség a közútiszállítást végző működési körén kívül eső olyanelháríthatatlan ok esetén, amelyet az nem látott, ésészszerű elvárhatóság mellett nem is láthatott előre.”

A Kkt. 21. § (1) bekezdésében felsorolt közlekedésiszabályszegésért a gépjármű üzembentartója, illetve a21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben agépjárművet használatra átvevő személy felel. (A Kkt. 21.§ (1) bekezdése közelít az objektív felelősséghez, bármegengedi a mentesülést a Kkt. 21/A. §-a.)

3./ A bírság összege

A Kkt. 20. § (1) bekezdése, mind a 21. § szerinti közútiközlekedési szabályok megsértése esetén 10.000.-től300.000. Ft-ig terjedő a bírság összege - ahogy ezt a Kkt.20. § (4) bekezdése, és a Kkt. 21. § (2) bekezdéserögzíti.

A konkrét bírság összegeket azonban eltérő jogforrásbantaláljuk.

Addig, amíg a Kkt. 20. § (1) bekezdés k./ pontjábanmegjelölt közlekedési szabályok megsértése esetére a156/2009. (VII.29.) Korm. rendeletben találunk bírságtételeket, - a Korm. R. 12. § (1) bek-e szerint annak11/A.-tól 11/F-ig található mellékleteiben, addig a Kkt.21. § (1) bekezdésében nevesített közigazgatási bírsággalsújtandó közlekedési szabályszegések esetén kiszabhatóbírságok összegéről a 410/2007. (XII.29.) Korm. R.rendelkezik.

A két Korm. R-ben rögzített bírság tételeket amennyibenösszevetjük, látható, hogy a jogalkotó következetes volt,és azonos tényállás mellett akár a Kkt. 20. § (1) bekezdésk./ pontja, akár a Kkt. 21. § (1) bekezdésében rögzítettközlekedési szabályszegések megsértése miatt kerül sor abírság kiszabására, legyen az helyszíni bírság, vagy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

176

közigazgatási bírság, a bírság összegek azonosak.

4./ Bizonyíték

Csak a Kkt. 21. § (3) bekezdése tartalmazza azt, hogykülön jogszabály szerinti technikai eszközzel készített éstovábbított felvétellel dokumentált szabályszegés eseténkerülhet sor a bírság kiszabására.

A Kkt. 20. § (1) bekezdés k./ pontja szerinti közlekedésiszabályszegések esetén ilyen kötelező előírás nincs abizonyíték körére vonatkozóan (nem véletlen, hiszen ittjellemző a tettenérés).

5./ Elévülés

A Kkt. 20. §-ához kapcsolódóan a Kkt. 20. § (4) bekezdéserögzíti, hogy az elkövetés utáni 2 év az elévülés ideje.

A Kkt. 21. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó közlekedésiszabályszegések esetében egyrészt a Kkt. 21. § (4)bekezdése rögzíti, hogy a közigazgatási határozatot azközlekedési szabály megszegését követő 90 napon belül kellkézbesíteni, másrészt a Kkt. 21. § (4/a) bekezdéserögzíti, hogy az elsőfokú eljárást az előírás megszegésétkövető 6 hónapon belül be kell fejezni.Ez utóbbi rendelkezés 2010. évi CLXXII. tv. 11. § (3)bekezdésével került be a Kkt. szabályai körébe, és 2011.január 01-jétől hatályos.

A Kkt. 20. § (1) bekezdés k./ pontja alapján helyszínibírság körében kiszabható bírságok szabályai azért kell,hogy ismertek legyenek a közigazgatási bírák előtt is,mert a helyszíni bírság tárgyában született döntésbírósági felülvizsgálata kezdeményezhető. (lásd akövetkező pontokban)

II. A helyszíni bírsággal kapcsolatos bírói felülvizsgálatlehetősége:

A bírói gyakorlatban korábban megválaszolandó kérdéstjelentett, hogy a Kkt. 20. § (1) bekezdésének k./ és m./pontjában meghatározott szabályszegést elkövetőszemélyekre amennyiben helyszíni bírságot szabnak ki,akkor a döntéssel szemben van-e helye bíróságijogorvoslatnak.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

177

A Kkt. 20. § (4/a) bekezdése a következőkről rendelkezik:„A közúti forgalomban történő ellenőrzés során, ha a 20. §(1) bekezdés k./, vagy m./ pontjában meghatározottszabályszegést elkövető személye a helyszínenmegállapítást nyer, a hatóság eljáró tagjahatározathozatal nélkül szabja ki a bírságot és döntésétközli az elkövetővel. Ha az elkövető a jogsértés tényétnem vitatja, a döntéssel szemben fellebbezésnek nincshelye, amelyről az ügyfelet a helyszínen tájékoztatnikell.”

A Kúria Kfv.II.37.521/2012/4. sorszámú végzésében akkéntfoglalt állást, hogy az ezen jogszabály alapján kiszabottközlekedési szabály megszegése miatti helyszíni bírságután semmilyen bírói útnak nincs helye, azaz ez esetben aPp. 130. §, azaz a keresetlevél idézés kibocsátása nélkülielutasítása a helyes döntés.

A Kúria végzése jogi indokolása szerint a Kkt. 20. § (4/a)bekezdése szerint a helyszíni bírságról szóló tájékoztatócsak akkor minősíthető határozatnak, ha a hatóságjogellenesen nem hozott az ügyben határozatot, ezért azintézkedés tartalmi vizsgálatára kell, hogy sor kerüljön.Ezzel szemben a Kkt. 20. § (4/a) bekezdése szerint ajogszabály megengedő rendelkezése okából nem került sorközigazgatási határozat hozatalára.

A Kúria végzésben elfoglalt jogi álláspontja szerint aKet. 109. § (2) bekezdésének helyes értelmezése feltételezegy olyan konkrét törvényt, amely kizárja az elsőfokúhatározattal szemben a fellebbezést és közvetlenül ahatározat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé – aKkt. 20. § (4/a) bekezdése pedig kifejezetten arrólrendelkezik, hogy a hatóságnak sem határozatot, semvégzést nem kellett hoznia.

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság döntésemeghozatalára azt követően került sor, hogy a FővárosiÍtélőtábla hatályon kívül helyezte a Miskolci Törvényszékidézés kibocsátása nélküli elutasító végzését. A Fővárosi Ítélőtábla értelmezése szerint nem zárható kiaz elsőfokú bíróságnál előterjesztett jogorvoslatlehetősége közigazgatási per keretei között. A FővárosiÍtélőtábla érvelése szerint a Ket. 109. § (1) és (2)bekezdése közelebbről meg nem határozott rendelkezésealapján bírósági felülvizsgálatnak van helye.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

178

A joggyakorlat-elemző csoport véleménye: A Kúria aKfv.II.37.521/2012/4. számú végzése nem vette figyelembe a42/2011. (VIII.11.) NFM rendelet 6.§. (1) bekezdését.

2011. augusztus 12-én lépett ugyanis hatályba az Egyesközúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezésekmegsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggőhatósági feladatokról, a bírságok kivetésének részletesszabályairól és a bírságok felhasználásának rendjérőlszóló 42/2011. (VIII.11.) NFM rendelet (továbbiakban: NFMrendelet)

Az NFM rendelet 6. § (1) bekezdése a következőkrőlrendelkezik: „Ha a Kkt. 20. § (4/a) bekezdése alapján abírság helyszíni kiszabásának van helye, a hatóság eljárótagja ezt közli a szabályszegővel, egyben tájékoztatja, haa jogsértés tényét nem vitatta, a döntéssel szembenfellebbezésnek nincs helye, a tájékoztatástól számított 30napon belül bírósági felülvizsgálat kezdeményezhető.Egyúttal tájékoztatja a szabályszegéshez rendelt közútiközlekedési előéleti pontról.”

A jogszabályi rendelkezés nem hagy kétséget abban, hogy aKkt. 20. § (4/a) bek szerinti helyszíni bírság utánbírósági felülvizsgálatnak van helye.

Nem kétséges, hogy ez a bírósági felülvizsgálat csak a Pp.XX. fejezete szerinti közigazgatási per lehet.

Kétségtelen, hogy a Kkt. 20. § (4/a) bekezdésébenhivatkozott 20. § (1) bekezdésének k./ pontjábannevesített közlekedési szabályszegések után a jogalkotó amegállapítható szankciót nem közigazgatási bírságnak,hanem „csak” bírságnak nevezi. A Kkt. 20. § (1) bekezdésének k./ pontjában megjelöltjogsértések esetére a bírság vagy helyszíni bírságolássorán, vagy szabálysértési eljárás keretében szabható ki.

A szabálysértési törvény nem ismeri a bíróságifelülvizsgálat jogi terminológiáját, a szabálysértésieljárás keretében kiszabott bírsággal szemben ugyaniskifogásnak van helye.

Ebből következően - bár az NFM rendelet 6. § (1) bekezdésenem nevesíti a Pp. XX. fejezetét - ezt nem lehet máskéntértelmezni.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

179

A Kúria adatbázisában nem található olyan felülvizsgálatieljárás keretében meghozott döntés, amelyik a Kkt. 20. §(4/a) bekezdése alapján kiszabott helyszíni bírsággalkapcsolatos bírósági felülvizsgálat eredményeként hozottítélet törvényességével foglalkozott volna.

Kérdésként merül fel a Kkt. 20. § (4/a) bek-e alapjánkiszabott helyszíni bírsággal szembeni bíróságifelülvizsgálat során, hogy

1. lehet-e helye kimentésnek (hiszen a Kkt. 20. § (1)bekezdésének k./ pontja szerinti bírság nem objektívalapú, hanem felelősségtől függő);

2. mennyi az elévülési idő;

3. a 410/2007., vagy a 156/2009. Kr. szerint kell-efelülvizsgálat során értékelni a bírságösszegszerűsége jogszerűségét.

III. A 42/2011. (VIII.11.) NFM rendelet (továbbiakban NFMrendelet) 6.§. (1) bekezdésében szereplő „Atájékoztatástól számított 30 napon belül bíróságifelülvizsgálat kezdeményezhető” rendelkezés közigazgatásieljárás jogorvoslati rendszerébe történő illeszkedéséről

1./ A közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló2004. évi CXLIV. törvény (továbbiakban Ket.) is ismeri ahatározathozatal mellőzése melletti döntéshozatalt (ld.pl. Ket. 71.§. (5), (6) bekezdés). Nem vitatható, hogy aKkt. 20.§. (4/a) bekezdése alapján, határozathozatalnélküli bírság kiszabás a hatóság egy érdemi döntése,melyet jogalkotó nem nevesít sem határozatként, semvégzésként – ez a körülmény azonban nem változtat azon atényen, hogy az érdemi döntés.

Amennyiben a határozathozatal nélküli bírság kiszabásrólszóló döntés érdemi döntés, a Ket. - főszabály szerint -megengedi az ilyen döntésekkel szembeni fellebbezést. AKet. 100.§. (1) bekezdés a) pontja szerint azonban nincshelye fellebbezésnek, ha törvény ezt kizárja.

Éppen ezt tette és a Ket-ben rögzített jogforrási formábana Kkt. 20.§. (4/a) bekezdése, amikor annak utolsó mondataaz alábbiakról szól: „Ha az elkövető a jogsértés tényétnem vitatja, a döntéssel szemben fellebbezésnek nincs

2013.El.II.JGY.1/1/1.

180

helye, amelyről az ügyfelet a helyszínen tájékoztatnikell.”

A Ket. főszabály szerint csak az érdemi határozattal és azönállóan fellebbezhető végzéssel szemben engedi meg abírói jogorvoslat lehetőségét (ld. Ket. 109.§. (1)bekezdése).

A Ket. 109.§. (1/a) bekezdése végzések esetében akkorteszi lehetővé a bírósági felülvizsgálatot, ha a végzésönálló fellebbezéssel a Ket. szabályai szerint támadhatóés a törvény az ügyben az I. fokú határozattal szembenkizárja a fellebbezést, valamint határozat bíróságifelülvizsgálatát lehetővé teszi.

Ehhez képest a helyszíni bírság tárgyában születettdöntést érintően törvényi szabályozás nem, hanemalacsonyabb szintű jogforrás, az NFM rendelet, annak 6.§.(1) bekezdése teszi lehetővé a bírói felülvizsgálatot.

(Lényeges, hogy a Kkt. 20.§. (4/a) bekezdése fellebbezéstkizáró rendelkezése mellett nem tesz említést a bíróijogorvoslat lehetőségéről.)

A munkacsoport álláspontja szerint a Pp. 332/A.§-arendelkezései figyelembe vétele mellett is aggályos abírói jogorvoslati jog megengedése a határozathozatalnélküli döntéssel szemben.

Összességében a fenti érvek miatt a joggyakorlat-elemzőcsoport véleménye az, hogy az NFM rendelet 6.§. (1)bekezdésében előírt bírósági jogorvoslatot lehetővé tevőszabályozás nem a Ket. által megkívánt jogforrásban kerültelőírásra.

2./ A Ket. VI/A. fejezete is foglalkozik a helyszínibírság jogintézményével. A Kkt. 20.§. (4/a) bekezdésalapján határozathozatal nélkül kiszabott helyszíni bírságtárgyában született döntés leginkább ezzel azonosítható.

A Ket. 94/A.§. (4) bekezdése szerint, „ha a törvény vagyönkormányzati rendelet lehetővé teszi azoknál ajogsértéseknél, amelyek esetében közigazgatási bírságkiszabásának van helye – a 94.§-ban foglalt előírásokkeretei között – a hatóság helyszíni bírságot szabhat ki,ha a helyszíni intézkedés alkalmával az ügyfél ajogsértést teljes mértékben elismeri”.

A Ket. 94/A.§. (6) bekezdése szerint: „ha az ügyfél ajogsértést elismeri, a helyszíni bírság ellen nincs helye

2013.El.II.JGY.1/1/1.

181

jogorvoslatnak”.

Kiemelendő, hogy a 94/A.§. (6) bekezdése nem a helyszínibírság elleni fellebbezési jogot zárja ki, hanemmindenféle jogorvoslat lehetőségét elzárja az ügyfélelőtt.

Összegzésként megállapítható, az NFM rendelet 6.§. (1)bekezdésében szabályozott bírósági felülvizsgálatkezdeményezését lehetővé tevő rendeleti szintű szabályozásnincs összhangban a Ket. helyszíni bírságra vonatkozórendelkezéseihez kapcsolódó jogorvoslati jogiszabályozással.

3./ A jelenlegi szabályozás mellett felmerül a kérdés,hogy a határozathozatal nélkül kiszabott helyszíni bírságbírósági felülvizsgálata esetén mire terjedhet ki abírósági felülvizsgálat:

? vajon visszavonhatja a felperes a helyszínibírságról szóló döntést megelőzően elhangzottelismerő nyilatkozatát vagy;

? vitathatja-e, hogy amennyiben bármilyen okiratotaláírt a helyszíni bírság során, az nem az őaláírásától származó;

? vajon hogyan vizsgálhatja a bíróság a tartalmátvagy alakiságát a döntésnek, amikor az semmilyenformában nem kell, hogy megfeleljen a Ket. 72.§. (1)bekezdésében rögzített, a határozathozataljogszabályi feltételeinek;

? miként viszonyul a közigazgatási eljárás során tettelismerő nyilatkozat (törvény terminológiája szerinta „jogsértés tényét nem vitatja”) ahhoz a Pp. 324.§.(1) bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 163.§. (2)bekezdésében rögzített szabálynak, mely szerintamennyiben a fél „beismer” tényeket, azt a bíróságvalónak fogadja el;

? ha „csak a jogsértés tényét nem kell, hogy vitassaa fél a helyszíni bírságolás során – ez azt jelenti,hogy a bírság összegszerűsége vitatására terjedhet kia bírósági felülvizsgálat során kereshetőségi joga

(A Ket. szabályai között nem található olyan rendelkezés,amely az ügyfél elismerése esetén valamilyen extraeljárásjogi könnyítést adna a közigazgatási hatóságszámára, bár a fél nyilatkozata, mint egyfajta

2013.El.II.JGY.1/1/1.

182

bizonyítási eszköz a Ket. ún. szabad bizonyításirendszerében is figyelembevételre kell, hogy kerüljön.);

Nem feladata a joggyakorlat-elemző csoportnak a helyszínibírság tárgyában szóló tájékoztatással kapcsolatos bíróifelülvizsgálat lehetőségét kizáró rendelkezésalkotmányossági értékelése – de amennyiben a Ket. 94/A.§.(6) bekezdéséhez kapcsolódóan ilyen aggály nem merült fel,logikus és a következetes jogalkotásnak is az felel meg,ha a helyszíni bírság tárgyában született döntésselszemben sincs helye bírói felülvizsgálatnak – tekintve,hogy a helyszíni bírság kiszabására kifejezetten azért vanjogi lehetőség, mert az ügyfél a jogsértés tényét nemvitatja.

Javaslat a jogalkotó felé:

Kerüljön ki az NFM rendelet 6.§. (1) bekezdése elsőmondatából az a szövegezés, mely szerint: „atájékoztatástól számított 30 napon belül bíróságifelülvizsgálat kezdeményezhető”.

IV. „Ne bis in idem” elve – azaz a kettős értékeléstilalma

A „ne bis in idem” elv a kétszeres eljárás tilalmátjelenti, amely hatályos jogrendszerünkben is alapelviszinten fogalmazódik meg.

Vannak olyan a közlekedési szabályszegések, amelyekneklétezik szabályozása mind a Kkt., mind aszabálysértésekről, szabálysértési eljárásról ésszabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. éviII. törvényben (továbbiakban: Szabs.tv.), mind abüntetőjogi tényállás is ismert.

A jogalkalmazó számára azonban a látszólagos tényállásbeliazonosság csak első ránézésre okozhat jogalkalmazásiproblémát, ugyanis a jogalkotó a jogszabály ütközést, azazkollíziót több megoldással is feloldotta.

Az új Szabs.tv. XXVII. fejezetben a kiemelt közlekedésiszabálysértések között a 217.§-ban szabályozza az ittasvezetés szabálysértési tényállását.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

183

A jogszabályi rendelkezés azonban csak a vasúti, légi,vízi jármű vezetése esetére tartalmaz szankciót alkoholfogyasztása esetére. Ehhez képest a Kkt. 21. § (1) bekezdése a közigazgatásibírsággal sújtandó közlekedési szabályok megszegéseesetére nem is rögzíti az ittas járművezetés tényállását –ellenben a helyszíni bírsággal sújtható közlekedésiszabályszegéseket felsoroló 20. § (1) bekezdésének k./pontja, annak kd./ alpontjában szabályozza az ittasvezetés esetére kiszabható bírságfizetés lehetőségét.

A közigazgatási bíró ittas vezetés miatt kiszabottbírsággal így akkor találkozhat, amikor a helyszíni bírságtárgyában született, Kkt. 20. § (4/a) bekezdése szerintitájékoztatás után az „elkövető” bírósági jogorvoslattalél, figyelemmel a 42/2011. (VIII.11.) NFM rendelet 6. §(1) bekezdésére.

Az új Szabs.tv. a 222. §-ban szabályozza vasúti átjárónáthaladás szabályainak megsértése szabálysértésitényállását.

A Kkt. a vasúti átjárón való áthaladásra vonatkozóközlekedési szabályok megsértése esetére a bírság kiszabáslehetőségét a Kkt. 20. § (1) bekezdésének ke./ pontjában,míg a közigazgatási bírság kiszabásának a kötelezettségéta Kkt. 21. § (1) bekezdésének b./ pontjában szabályozza.

A szabálysértési tényállás és a Kkt-ben rögzítetttényállás tartalmában azonos, mert a Szabs.tv. valamennyijárművezetőre tartalmaz tilalmat, szemben az ittas vezetésSzabs.tv-ben rögzített tényállásával – másrészt a Kkt.szövegében az „áthaladás” szó azonos jelentésű a Szabs.tv-ben használt „áthaladás” kifejezéssel.

Jogalkalmazónak azonban egyértelmű segítséget nyújt az újSzabs.tv. 2. § (4) bekezdésének kollíziót feloldószabálya, mely szerint: „Nem állapítható megszabálysértés, ha a tevékenység, vagy mulasztásbűncselekményt valósít meg, illetve, ha a tevékenységrevagy mulasztásra törvény, vagy kormányrendelet,közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el.”

A munkacsoport álláspontja szerint a Kkt. 20. § (4/a)bekezdésében szabályozott helyszíni bírság jogintézménye,mint lex speciális megelőzi a Ket. 94/A. §-ábanszabályozott közigazgatási helyszíni bírságra vonatkozó

2013.El.II.JGY.1/1/1.

184

szabályok, mint lex generalis alkalmazását.

A jogalkotó 2012. április 15-éig – az új Szabs.tv.hatályba lépéséig a Kkt. 21/B.§-ában rögzítettrendelkezéssel próbálta a szabálysértés és közigazgatásieljárás közötti határvonalat meghúzni – nem zárva ki ezzelteljes mértékben a kollízió lehetőségét.

A 21/B.§ 2012. április 15-éig hatályos szövege azalábbiakról rendelkezett:

„21/B. § (1) A közigazgatási bírság kiszabására irányulóeljárás a szabálysértési eljárás ugyanazon jogsértés miatttörténő lefolytatását nem érinti. (2) Helyszíni bírság, továbbá szabálysértési eljárásbanpénzbírság nem szabható ki azzal a személlyel szemben,akivel szemben a szabálysértés alapjául szolgáló előírásmegsértése miatt a 21. § (1) és (2) bek-e alapján, vagy a21/A. § (2) bek-e alapján közigazgatási bírságkiszabásának van helye.”

A problémával az Alkotmánybíróság is foglalkozott,60/2009. (V.28.) AB határozatában. (továbbiakban: ABhatározat)

Az AB határozat indokolása szerint a közigazgatási eljárásés szabálysértési eljárás egymáshoz való viszonyánakidőbeli rendezetlensége folytán előállhat olyan helyzetis, hogy a közigazgatási eljárásban a bírság kiszabásánakelmaradása kizárja az adott esetben már befejeződöttszabálysértési eljárásban pénzbírság alkalmazását. Továbbijogbizonytalanságot eredményez az is, hogy a közigazgatásieljárásban egy vélelem alapján születik döntés avélelmezett szabályszegő ellen, ezzel párhuzamosan aszabálysértési eljárásban ugyanazért a cselekményért egymásik személlyel szemben szabhatnak ki pénzbírságot,akinek a személye a szabálysértési eljárás folytán válikbizonyítottá. Ez – az AB határozat indokolása szerint -azt eredményezi, hogy egyetlen magatartásért (melyetfogalmilag is csak egyetlen személy követhetett el)különböző eljárásokban, különböző személyek felelnek, ésmindkettőjükkel szemben alkalmazhatók a törvényben foglaltjogkövetkezmények, azaz az adott esetben mindkettenpénzbírsággal sújthatók.

Ezen okfejtésre tekintettel az AB határozat a rendelkezőrész 4. pontjában a következőket rögzíti:

2013.El.II.JGY.1/1/1.

185

„Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja,hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő, mulasztásbanmegnyilvánuló alkotmányellenes helyzet áll fenn amiatt,hogy az Országgyűlés a Közúti közlekedésről szóló 1988.évi I. törvény 21/B. §-ában nem szabályozta megfelelően aközigazgatási eljárás és a szabálysértési eljárásegymáshoz való viszonyát.Az Alkotmánybíróság ezért felhívja az Országgyűlést, hogya jogalkotási kötelezettségének 2009. december 31-éigtegyen eleget.”

Az AB határozat indokolása szerint a probléma alapvetőenabból eredeztethető, hogy a Kkt. 21/B. § (1) bekezdése nemrendelkezik arról, hogy a közigazgatási és szabálysértésieljárások egy időben kezdődnek és fejeződnek-e be, vagyegymást követően folynak. E kérdésnek az egyértelműrendezése azért volna a jogbiztonság szempontjábólelengedhetetlenül fontos, mert egyrészt az egyikeljárásban kiszabható jogkövetkezménytől függ a másikeljárásban alkalmazható szankció, másrészt az egyikeljárásban hozott határozat eredménye (pl. az elkövetőszemélyének megállapítása) a másik eljárásra is hatássallehet. A Kkt. 21/B. § (1) bek-e rendelkezéséből az ABhatározat indokolása szerint nem derül ki az sem, hogyminden egyes esetben megindul-e mindkét eljárás, avagysem. Nem szólnak a támadott rendelkezések arról sem, hogyamennyiben valamelyik eljárás nem indul meg, akkor annakmi az oka.

A kétszeres értékelés tilalma közlekedési szabálysértésekkörében jogi problémával a Kúria több eseti döntésében isfoglalkozott.

Kfv.VI.37.367/2011/5. számú ítélet:

Az irányadó tényállás szerint 2008. szeptember 12-én egyszemélygépjármű vezetőjével szemben megengedett legnagyobbsebesség túllépése miatti közlekedési szabály megszegésemiatt helyszíni bírság alkalmazására került sor. Emellett első-, és másodfokon a közigazgatási hatósághatározatával a gépjármű üzembentartóját, a felperest,mely egy Kft., 60.000. Ft. közigazgatási bírságmegfizetésére is kötelezte.

Közigazgatási határozattal szemben a felperes Kft.bírósági felülvizsgálatot kért, az elsőfokú bíróság

2013.El.II.JGY.1/1/1.

186

azonban a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy aKkt. 21/B. § (1) és (2) bekezdése szerint nem akadálya aközigazgatási bírság kiszabására irányuló eljáráslefolytatásának a szabálysértési eljárás lefolytatása, akét eljárás nem is ugyanazzal a személlyel szemben indult.

A Kúria felülvizsgálati eljárásában a felperes részérőlelőterjesztett felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta.

Megállapította, hogy a kétszeres értékelés tilalmára, mintáltalános jogelvre figyelemmel kell lenni. A Kkt. 21/B. §(2) bekezdése nem teszi lehetővé a szabálysértésieljárásban pénzbírság kiszabását, amennyiben aközigazgatási bírság kiszabásának helye van. Ennekellenkezőjét a Kkt. nem szabályozza.A Kúria ítélete indokolása utal az Alkotmánybíróság60/2009. számú AB határozat 4. pontjára. Ezzelkapcsolatban az ítélet indokolása megjegyzi, hogy bár azAlkotmánybíróság határozata visszamenőleges hatállyal nemalkalmazható, azonban az Alkotmánybíróság általmegállapított jogszabályi hiányosságot a Kúria isészlelte. Az indokolás megállapította, hogy a Kkt. 21/B. § (1) és(2) bekezdését érteni kell arra az esetre is, ha aszabálysértési bírság kiszabása megelőzi a közigazgatásibírság kiszabását, így kétszeres bírságolásnak nincshelye.

Kúria Kfv.VI.37.453/2011/5. számú ítélet:

Az irányadó tényállás szerint 2009. október 20-án afelperes által üzemben tartott gépjármű a megengedettlegnagyobb sebesség előírására vonatkozó közlekedésiszabályokat megszegte. Ezért sebességtúllépés szabályszegés miatt a gépjárművezetőjével szemben helyszíni bírság alkalmazására kerültsor. Emellett a közigazgatási hatóság a felperest, mintüzembentartót 30.000. Ft. közigazgatási bírságmegfizetésére kötelezte első-, és másodfokon.

A bírósági felülvizsgálat során az elsőfokú bíróság akereset elutasításáról rendelkezett.Álláspontja szerint a Kkt. 21/B. § (1) és (2) bek-e nemakadálya a közigazgatási bírság kiszabására irányulóeljárás lefolytatásának, a szabálysértési eljáráslefolytatása, és a két eljárás nem ugyanazzal a személlyel

2013.El.II.JGY.1/1/1.

187

indult.

Az ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálatikérelemmel, mely felülvizsgálati kérelmet a Kúriaalaposnak találta.

Döntése indokolása hasonló érvek mentén, mint aKfv.VI.37.367/2011/5. számú döntés – azt állapította meg,hogy a Kkt. 21/B. § (1) és (2) bek-ének megsértése körébena kétszeres értékelés tilalmára, mint általános jogelvrefigyelemmel kell lenni, ugyanazon cselekményért kétszankció kiszabására nem kerülhet sor.

Az indokolás utalt az Alkotmánybíróság 60/2009. (V.28.) ABhatározata 4. pontjára, megállapította, hogy azAlkotmánybíróság megállapítása szerint jogbizonytalanságoteredményez, hogy a közigazgatási eljárásban egy vélelemalapján születik döntés, egy vélelmezett szabályszegőellen, ezzel párhuzamosan a szabálysértési eljárásbanugyanezért a cselekményért egy másik személlyel szembenszabhatnak ki bírságot, akinek személye a szabálysértésieljárás folyamán válik bizonyítottá. Ez azt eredményezi,hogy egyetlen magatartásért – melyet fogalmilag is csakegyetlen személy követhetett el – különböző eljárásokban,különböző személyek felelnek.

Ennek eredményeként a Kúria ítéletében az elsőfokú bíróságítéletét, valamint az első-, és másodfokú közigazgatásihatározatokat hatályon kívül helyezte, az új eljáráselrendelése nélkül. Javaslat a jogalkotó felé:

Kerüljön ki az NFM rendelet 6.§. (1) bekezdése elsőmondatából az a szövegezés, mely szerint: “atájékoztatástól számított 30 napon belül bíróságifelülvizsgálat kezdeményezhető”.

(készítette: Dr. Figula Ildikó)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

188

III.8. A közigazgatási bírság arányosságának megmérettetése az Európai

Unió Bírósága előtt

Az Európai Unió Bírósága C-210/10. számú előzetesdöntéshozatali eljárása

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt volt folyamatbanközigazgatási ügyszakban, 2009. július 25-ei érkezésselUrbán M. felperesnek – Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldiRegionális Igazgatósága alperes ellen közigazgatási bírságtárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata irántiper – melyben jogértelmezési kérdésként merült fel a 2006.március 15-ei 561/2006/EK. Parlamenti és TanácsiRendelettel módosított, A közúti közlekedésben használtmenetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-ai,3821/85/EGK. Tanácsi Rendelet preambulumábanmegfogalmazott és az 561/2006/EK. Rendelet 19. cikk (1) és(4) bekezdésében megfogalmazott arányosság kérdése.

Az Urbán ügy összefoglalt történeti tényállása akövetkező:

Urbán M. felperes magyar honosságú tehergépjárművetvezetett Magyarországról Románia irányába, amikor azÁrtándi Határátkelőhelyen közúti ellenőrzést végeztek,melynek során a tehergépjármű menetíró készüléke ésmenetíró korongjai is vizsgálat alá kerültek. A menetírókészülék használata körében hiányosságot nem észleltek, amenetíró korongok ellenőrzése során azonban észlelték,hogy az átadott 15 db korongból bár 14 szabályosankitöltött, egyetlen korong esetében nem kerültfeltüntetésre azon az érkezési kilométer.Ezért az elsőfokú vámhatóság, a Vám- és Pénzügyőri Hivatala felperest az adatrögzítő lapok használatára vonatkozószabályok megsértésére vonatkozó rendelkezések megszegésemiatt 100.000. Ft. közigazgatási bírság megfizetésérekötelezte.A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Mind az első-, mind a másodfokú határozat indokolása abírság kiszabása jogszerűsége körében hivatkozott a Közútiközlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § d./pontjára és ahhoz kapcsolódóan a közúti árufuvarozáshoz ésszemélyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezésekmegsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló

2013.El.II.JGY.1/1/1.

189

57/2007. (III.31.) Kormányrendelet 5. § (1) bekezdés, 4.táblázat 3. pontjára, mely szerint az adatrögzítő lapokhasználatára vonatkozó szabályok megsértése miattkiszabható bírság összege 100.000. Ft. A felperes kereseti kérelmében vitatta a bírság kiszabásatárgyában hozott közigazgatási határozatot, hivatkozvánarra, hogy a menetíró készülék adatrögzítő lapjárólamennyiben hiányzik az utolsó menet végén az zárókilométerállás, az semmilyen visszaélési lehetőséget nemjelent amennyiben a fuvarlevélen a záró kilométerállásfeltüntetése megtörtént. Álláspontja szerint az eljárásigazságtalan volt, hiszen egy egyébként máshonnan pontosanellenőrizhető adat, adatrögzítő lapon történő feltüntetéseelmulasztása ugyanolyan nagyságrendű bírság kiszabásátvonta maga után, mintha valaki szándékosan nem vezetné azadatrögzítő lapjait pontosan.

A közigazgatási határozat jogszerűsége értékelése soránfigyelembe vehető jogi normák

A 2006. március 15-ei 561/2006/EK Parlamenti és TanácsiRendelettel módosított, a Közúti közlekedésben használtmenetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-ai,3821/85/EGK Tanácsi Rendelet 13-15. cikke előírja amunkáltatónak és a járművezetőknek a menetíró készülék ésaz adatrögzítő lapok használatára vonatkozókötelezettségeit. A rendelet 15. cikk (5) bekezdése szerint: „A járműszemélyzetének minden tagja az adatrögzítő lapján akövetkező adatokat jegyzi bea./ a lap használatbavételének kezdetekor: családi ésutónevét;b./ dátumot és helyet, ahol a lap használatbavételeelkezdődött, és a dátumot és helyet, ahol az ilyenhasználat véget ért;c./ minden egyes jármű rendszámát amelyre beosztották,mind a lapon rögzített első menet kezdetekor, mind az aztkövető, a lap használata alatt bekövetkező járműcsereesetén;d./ kilométer számláló állását: a lapon rögzített elsőmenet előtt, a lapon rögzített utolsó menet végén,munkanap folyamán bekövetkező járműcsere esetén.”

Az 561/2006. Rendelet 19. cikk (1) és (4) bekezdése akövetkezőkről rendelkezik: „A tagállamoknak az ezenRendelettel és a 3821/85. EGK Rendelettel kapcsolatosjogsértésekre vonatkozó szankciókra vonatkozó szabályokat

2013.El.II.JGY.1/1/1.

190

kell lefektetniük, és meg kell tenniük minden olyanintézkedést, mely azok végrehajtásához szükséges. Azemlített szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak,visszatartónak és diszkrimináció mentesnek kell lenniük.”19. cikk (4) bekezdés: „A tagállamoknak biztosítaniukkell, hogy arányos, adott esetben pénzügyi szankciókat istartalmazó szankciórendszer működjön e Rendelet, vagy a3821/85. EGK Rendelet vállalkozások, vagy az ahhozkapcsolódó feladók, szállítmányozók, utazásszervezők,fővállalkozók, alvállalkozók és járművezetőmunkaközvetítők általi megszegése esetén.”

A tagállami jogalkotásban a 3821/85/EGK. és 561/2006/EKRendeletben előírt előírások megsértéséhez kapcsolódóan aKözúti Közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényközigazgatási határozat meghozatalakor hatályos 20. § (1)bekezdés d./ pontja akként rendelkezik, hogy a közútiközlekedésben használt menetíró készülékről szóló3821/85/EGK Tanácsi Rendeletben és az e törvénybenmenetíró készülék és tachográf használatára vonatkozórendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni,melynek összege a törvény 20. § (4) bekezdése szerint50.000. Ft-tól, 800.000. Ft-ig terjed. A törvény külön jogszabályt nevez meg a bírság összegérevonatkozóan. Ez a külön jogszabály az elkövetés és abírság kiszabása tárgyában hozott határozat meghozatalaidőpontjában hatályos 57/2007. (III.31.) Kormányrendeletmely szerint a felperes által elkövetett jogsértéshezkapcsolódó bírság összege Kormányrendelet 4. táblázat 3.pontja szerint 100.000. Ft. volt.

A fenti jogszabályi ismertetőből egyértelműnek tűnhet,hogy az a bíróság, amely a Pp. 339/A. §-a figyelembevételemellett a határozat meghozatalakor alkalmazandójogszabályok és az akkor ismert tényállás figyelembevételemellett kellett, hogy a határozat jogszerűsége kérdésébendöntést hozzon – nem hozhat más döntést első ránézésre,minthogy a felperesi kereseti kérelmet elutasítjatekintve, hogy jogszabályoknak megfelelő döntés született.

Az uniós jog ugyanis nem határozta meg a tagállamokszámára a menetíró korong használatára vonatkozóközvetlenül alkalmazandó rendeleti szintű uniós jogbanszereplő jogsértések esetére az alkalmazandó szankciónagyságrendjét. A teljes ismertetés részét kell, hogy képezze, hogyidőközben hatályba lépett a 156/2009. (VI.29.)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

191

Kormányrendelet, A közúti árufuvarozáshoz,személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódóegyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságokösszegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatóságifeladatokról – melynek hatályba lépése 2009. augusztus 01.volt – rendelkezéseit azonban a hatályba lépését követőenelkövetett szabályszegések esetében rendelte a jogalkotóalkalmazni, a hatályba lépést megelőzően elkövetettszabályszegések esetében pedig akkor, amennyiben a bírságmértéke kedvezőbb döntéshozatalt eredményezhetett volna. A Pp. 339/A. §-a figyelembe vétele mellett azonban – mivela másodfokú felülvizsgálni kért határozat meghozatalaidőpontja, 2009. május 12-e volt – a bíróság nemalkalmazhatta az új, kedvezőbb bírságolási szabályokatmegállapító Kormányrendeleti szabályokat.

A jogalkalmazó bírót motiváló körülmények az előzetesdöntéshozatali eljárás kezdeményezésében:

Előrebocsátandó, egyik fél sem kezdeményezte a perben azelőzetes döntéshozatali eljárást.

Bírói gyakorlatomban alapvetően két szélsőség figyelhetőmeg az előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódóan; azegyik, amikor az eljárásban résztvevő feleknek fogalmuknincs arról, hogy mit jelent maga az intézmény, semmilyeninformációval az uniós jog magyarországi alkalmazásánaklehetőségéről nem hallottak. A másik véglet az, amikor azigényét érvényesítő - jellemző módon a közigazgatásiperben felperes -, minden lehetséges eszközt megragad,hogy a kereseti kérelme alaposságát hangsúlyozza, úgy élaz előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének alehetőségével, hogy mintegy végső eszköz, (ultima rátió)kerül előterjesztésre, jellemző módon úgy, hogy az ügyeldöntéséhez kapcsolódóan semmi relevanciával nem bír azelőzetes döntéshozatal iránti eljárás kezdeményezésébenfelvetett jogi probléma.

Az eljáró bíró – anélkül, hogy bármilyen uniós jogirendelkezést mankóul hívott volna – észlelte, hogy egy, aperben szereplő csekély súlyú jogsértéshez, aránytalanulsúlyos egy olyan nagyságrendű, 100.000. Ft. összegbenmegjelenő bírság alkalmazása, mely a magyar jövedelmiviszonyok szerint gyakorlatilag kétszeres összegű, azakkor érvényes minimálbér összegéhez képest.Bár a jogalkalmazó bíró az eset körülményeit és ajogszabályokat ismervén azt érezte, hogy a kiszabott

2013.El.II.JGY.1/1/1.

192

büntetés nem arányos, de azzal a jogi helyzetteltalálkozott, hogy van egy olyan kötelezően alkalmazandójogszabály, az 57/2007. Kormányrendelet, amely expessisverbis, mérlegelést és méltányosság gyakorlását semengedve taxatíve határozza meg a bírság nagyságrendjét. Az eljáró bíró ismerte fent említett EK Rendeletekbenmegfogalmazott arányossági követelményt, ennek afogalmazása azonban nem találtatott olyan pontosnak, hogya bíróság annak közvetlen hatályt tulajdonítson.

Ezért döntött az előzetes döntéshozatali eljáráskezdeményezése mellett, és hozta meg azt a döntését,amelyben a tárgyalás felfüggesztése mellett előzetesdöntéshozatali eljárást kezdeményezett.

Az eljáró bíró az előzetes döntéshozatali eljáráskezdeményezésére irányuló végzése meghozatala soránmegpróbált eleget tenni az Európai Unió Bírósága 2009/C-297/01. számon (hozzáférhető az Európai Unió hivataloshonlapján, de a Kúria honlapján is) „A nemzeti bíróságokáltal kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásról”elnevezésű tájékoztatóban foglaltaknak. (A kérelemlefordításának szükségessége indokolja a végzés egyszerű,világos, pontos, felesleges adatoktól mentesmegfogalmazását. Ugyanez indokolja a viszonylag rövidterjedelmet, melyben azonban ismertetni kell a jogvitatárgyát, a megállapított releváns tényeket, amelyek azelőzetes döntéshozatallal előterjesztett kérdés alapjátképezhetik. stb.)

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előzetes döntéshozatalrafeltett kérdése a következő volt:

„A közúti szállításra vonatkozó egyes szociálisjogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK. és a2135/98/EK Tanácsi Rendelet módosításáról, valamint a3820/86/EGK. Tanácsi Rendelet hatályon kívül helyezésérőlszóló, az Európai Parlament és Tanács 561/2006/EK.Rendelete 19. cikk (1) és 19. cikk (4) bekezdésébenfoglalt arányosság követelményének megfelel-e az olyanszankciórendszer, mely a menetíró készülék adatrögzítőlapja használatára vonatkozó, a 3821/85/EGK. TanácsiRendelet 13-16. cikkében rögzített valamennyi előírásmegsértése esetére azonos összegű, 100.000. Ft. összegűbírság kiszabását írja elő kötelező erővel.”

„Megfelel-e az arányosság követelményének az a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

193

szankciórendszer, amely az elkövetett jogsértés súlyáhozképest nem differenciál a bírság összegszerűségében.”

Előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező döntésselszembeni jogorvoslat kérdése:

Akkor, amikor a tagállami bíróság 2009. október 19-én keltvégzését a tárgyalás felfüggesztéséről és az előzetesdöntéshozatali eljárás kezdeményezéséről megtette, még aPolgári Perrendtartásunk megengedte a jogorvoslatotközigazgatási perben is az előzetes döntéshozatalieljárást kezdeményező végzéssel szemben. (Az EurópaiBírósága előtti Cartésió ügy eredményeként megváltozotttagállami eljárásjog már ezen változtatott.)

A közigazgatási perben eljáró alperes élt is a jogorvoslatlehetőségével. A fellebbezését az akkor még erreilletékességgel és hatáskörrel bíró, Fővárosi Ítélőtáblabírálta el. A 2009. november 20-án Fővárosi Ítélőtábláhozfelterjesztett fellebbezést csak 2010. március 04-én keltvégzésével bírálta el – ebben az elsőfokú végzéshelybenhagyásáról rendelkezett.

Mi történt az Európai Unió Bírósága előtt:

Azt követően, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a jogerős,előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozóvégzését közvetlenül megküldte az Európai Unió Bíróságaluxemburgi székhelyére, és a Pp. 155/A. § (2) bekezdésérefigyelemmel tájékoztatta az Igazságügyi és RendészetiMinisztériumot az előzetes döntéshozatali eljáráskezdeményezéséről – 2010. május 10-én kapott egytájékoztatást az Európai Unió Bírósága Hivatalától arról,hogy az ügy C-210/10. ügyszámot kapta.

Az Európai Unió Bírósága Hivatala 2010. november 15-énküldte meg az előtte folyamatban lévő előzetesdöntéshozatali eljárás során írásban tett észrevételeket.Magyar Köztársaság mellett a Dán Királyság és az OsztrákKöztársaság tett írásbeli észrevételt. A Hajdú-BiharMegyei Bírósághoz az észrevételek magyar nyelvűfordításban is megérkeztek.

A tagállami észrevételek kézbesítését követően a következőesemény az volt, hogy az Európai Unió Bíróságának hivatala2011. február 01-jei érkezéssel tájékoztatta a Hajdú-Bihar

2013.El.II.JGY.1/1/1.

194

Megyei Bíróságot arról, hogy az ügyet az első tanács eléutalták, és a tanács bíráit név szerint megnevezték. Tájékoztatták a tagállami bíróságot arról, hogy az ügybenfőtanácsnok indítványa nélkül fognak dönteni.

2012. január 25-én, azaz egy év elteltével tájékoztatták aHajdú-Bihar Megyei Bíróságot – az akkor már DebreceniTörvényszéket arról, hogy az Urbán ügyben azítélethirdetés időpontja 2012. február 09-e 9 óra 30 perc.A tájékoztatás egyben idézést is tartalmazott azítélethirdetésre, így természetesen ezt is, mint az ügybenaz Európai Unió Bírósága Hivatala részéről érkezetttovábbi beadványt is megküldte a közigazgatási perbenfélként szereplőknek a bíróság.

A 2012. február 09-én kihirdetett ítélet írásba foglaltformában már 2012. február 13-án megérkezett a DebreceniTörvényszékhez.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete:

Az Unió Bírósága ítélete 60 pontban indokolta a tagállamibíróság által feltett kérdésekre adott válaszát. Mint ismert – a magyar bíróságok ítéletszerkesztésiszokásaitól eltérően – az Unió bíróságának rendelkezőrésze az ítélet legvégén található, mely a következőkrőlrendelkezett: „Az arányosságnak a közúti szállításravonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról,a 3821/85/EGK. és a 2135/98/EK. Tanácsi Rendeletmódosításáról, valamint a 3820/85/EGK Tanácsi Rendelethatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-ei561/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi Rendelet19.cikke (1) és (4) bekezdésében foglalt követelményétakként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az 57/2007.Kormányrendelettel bevezetetthez hasonló szankciórendszer,amely az 561/2006. Rendelettel módosított, a közútiközlekedésben használt menetíró készülékről szóló, 1985.december 20-ai 3820/85/EGK Tanácsi Rendelet 13-16. cikkeszerinti adatrögzítő lapok használatával kapcsolatosszabályok megsértése esetére – jogsértések súlyátólfüggetlenül - átalány összegű bírság kiszabását írja elő.

2./ Az arányosságnak az 561/2006. Rendelet 19. cikk (1) és(4) bekezdésében előírt követelményét akként kellértelmezni, hogy azzal nem ellentétes az objektívfelelősséget bevezető 57/2007. Kormányrendeletbenelőírthoz hasonló szankciórendszer. Azzal azonban

2013.El.II.JGY.1/1/1.

195

ellentétes a szankcióknak az e rendszerben előírtmértéke.”

Az ítélet 23. pontja megállapítja, hogy bár a tagállamokhatáskörébe tartozik az alkalmazandó EK Rendeletmegsértése esetére a szankciók megválasztása, ehatáskörüket azonban az uniós jog, és e jog általánoselveinek tiszteletben tartásával, ennél fogva azarányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk. Az ítélet 30. pontja megjegyzi, hogy jól lehet úgy tűnhet,hogy az alapügyben értékelt szankciórendszer megfelelő a3821/85. és az 561/2006. Rendeletben szereplő célokeléréséhez – azonban túllépi az e Rendeletekkel jogszerűenelérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket. A szankciók ugyanis nem léphetik túl azt a mértéket, amelyalkalmas és szükséges a szóban forgó jogszabály általjogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához, hogy amikortöbb alkalmas intézkedés közül lehet választani, alegkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozotthátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhozképest.

Az ítélet indokolása 32. pontja megállapította e mellett,hogy a jogsértést, amelyet az alperes szankcionált, enyhejogsértésnek kell tekinteni.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete indokolása 36. pontjatartalmazza azt a megállapítást, hogy azt, hogy azértékelt magatartás a közúti biztonságra csekélyebbhatással jár, erősíti az időközben megjelent, azalapügyben még nem alkalmazható, Bizottság 2009/5/EKIrányelve, amely a súlyuk alapján kategóriára bontotta a3821/85. és az 561/2006. számú Rendeletekben megjelöltjogsértéseket, és nagyon súlyos jogsértés, súlyosjogsértés és enyhébb jogsértés kategóriákat vezetett be –s az eljárásban értékelt szankció enyhébb jogsértésnekminősül.

Az ítélet indokolása az objektív felelősség kérdéséhezkapcsolódóan megállapította az ítélet 48. pontjában, hogyaz elérni kívánt célokhoz képest nem aránytalan azobjektív felelősségrendszer bevezetése, amennyiben ez arendszer jellegénél fogva alkalmas arra, hogy az érintettszemélyeket, valamely rendelet rendelkezéseinektiszteletben tartására ösztönözze, és amennyiben az elérnikívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely alkalmasarra, hogy igazolja az ilyen rendszer bevezetését.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

196

Az Unió Bírósága indokolása szerint (51. pont) mivel azobjektív felelősség rendszere alkalmas arra, hogy a3820/85. Rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartásáraösztönözze a járművezetőket, másrészről pedig mivel aközúti biztonság és a járművezetők szociális feltételeinekjavítása közérdeket képez, igazolt lehet az objektívfelelősségrendszer magyar jogszabály általi bevezetése.

Milyen döntést hozott az Európai Unió Bíróságának ítéleteismeretében a tagállami bíróság:

A közigazgatási bírság tárgyában hozott közigazgatásihatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben abíróságnak a Pp. 339. § (2) bekezdésére tekintettel nincsreformatórius, azaz határozat megváltoztató jogköre. Ebből következően, amennyiben a közigazgatási ügybeneljáró bíróság a határozat jogsértő voltát állapítja meg,csak a határozat hatályon kívül helyezéséről dönthet ésszükség esetén utasíthatja az elsőfokon eljáróközigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására.

Az a tagállami bíróság előtt az Európai Unió Bíróságaítéletének ismeretében nyilvánvaló volt, hogy a bírságalapját jelentő tachográf korong használatához kapcsolódójogsértés megvalósulása, mint bírságkiszabási jogalap utánalkalmazott szankció nem felelt meg az arányosság elvének.Ebből következően csak azt állapíthatta meg, hogy afelülvizsgálni kért határozat a bírság összegemeghatározásához kapcsolódóan jogsértő.

A hatályon kívül helyező és új eljárásra kötelezőítéletekben azonban a bíróságnak útmutatást kell adni aközigazgatási hatóság számára, hogy milyen szempontokfigyelembevétele mellett hozzon döntést, hiszen a Ket.(2004. évi CXL. törvény) 109. § (3) bekezdése szerint abírósági ítélet rendelkező része és indokolása is köti aközigazgatási hatóságot. Ebből következően a tagállami bíróságnak az Urbán ügybenhozott ítéletéhez kapcsolódóan is meg kellett határoznia aközigazgatási hatóság számára, hogy mely az a szankció,amely az elkövetett jogsértés súlyával arányban álló.

A Debreceni Törvényszéknek az alperes, azaz aközigazgatási hatóság számára ítéletben adott útmutatásnálfigyelembe kellett vennie azt, hogy a megismételteljárásban már a 156/2009. (VI.29.) Kormányrendelet, melyaz új bírságtáblát megalkotta, és amely a Bizottság 2009.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

197

január 30-ai, 2009/5/EK. Irányelve implementálásáravonatkozó – alkalmazni lehetett. A 156/2009. (VI.29.) Kormányrendelet 4. számú mellékleth/7. pontja a menetíró korongok adatai kitöltéséhezkapcsolódó szankciókat immár kategorizálja, és az Urbánügyben értékelt jogsértéshez kapcsolódóan 30.000. Ft.bírság kiszabását teszi lehetővé.

A Debreceni Törvényszék ennek ismeretében, 2012. március29-én kihirdetett ítéletében amellett, hogy hatályon kívülhelyezte a felülvizsgálni kért határozatot, és az elsőfokúhatóságot új eljárásra kötelezte – ítélete indokolásábanakként foglalt állást, hogy figyelembe véve az EurópaiUnió Bíróságának 2010/10. számú ügyben kihirdetett ítéleteindokolásában foglalt szempontrendszert – az elkövetettjogsértés súlyához igazodó szankció meghatározásánál a156/2009. (VI.29.) Kormányrendeletben foglaltakra kellfigyelemmel lenni.

A Bizottság 2009/5/EK. Irányelve a tachográf koronghasználatához kapcsolódó kötelezettségszegéseket iskategorizálja, és „nagyon súlyos”, „súlyos”, vagy„enyhébb” kategóriába sorolva azokat.

Az Európai Unió Bírósága C-210/10. számú ítélete, mint„soft-law”

Amellett, hogy a Debreceni Törvényszék előtt folyamatbanvolt ügyben, amelyben az előzetes döntéshozatal irántieljárás kezdeményezésére sor került, kötelező volt az UnióBírósága ítélete indokolását figyelembe venni - aLuxemburgi Bíróság ítélete kötelező valamennyi olyanközigazgatási bírság tárgyában hozott határozatjogszerűsége megítélésénél, melyekben a 3821/85/EGK és561/2006/EK Rendeletben rögzített jogsértésekhezkapcsolódóan a szankció, azaz a közigazgatási bírságmeghatározására az 57/2007. Kormányrendeletben foglaltösszegszerűségben került sor. A Debreceni Törvényszék előtt az Urbán ügy mellett többolyan eljárás volt folyamatban, amelyek ez utóbbibírságrendelet alkalmazása melletti közigazgatási bírságkiszabásáról szóló határozatok bírósági felülvizsgálatatárgyában folynak – s mely eljárásokat a bíróság éppen azUrbán ügyben keletkezett előzetes döntéshozatali eljárásmiatt felfüggesztette. Ezekben az ügyekben nyilvánvaló, hogy a tagállamibíróságnak az Európai Unió Bírósága ítélete útmutatása

2013.El.II.JGY.1/1/1.

198

mellett kell a határozat jogszerűsége kérdésében állástfoglalnia.

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy azokban az ügyekben,amelyben akár a közigazgatási ügyszakban, akár bíróságiszakban is érdemi és jogerős döntéssel az 57/2007.Kormányrendelet alkalmazásával meghatározott bírságkiszabására kerül sor, feléledhet-e a jogorvoslat aszankciót elszenvedők oldaláról. Határozott véleményem az,hogy nem, hiszen a közigazgatási határozatok bíróságifelülvizsgálata iránti per olyan sajátságos jogintézmény,amelyben a keresetindítási határidő korlátozott, tekintve,hogy a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belülvan lehetőség a keresetlevél előterjesztésére. Nem merülhet fel a perújítási eljárás kezdeményezésének alehetősége sem, hiszen bírói gyakorlat következetes ésegységes abban, hogy perújításnak jogkérdésben nincshelye. A mai hatályos jogunkban pedig a PolgáriPerrendtartás nem tartalmaz olyan jogszabályirendelkezést, – szemben az Alkotmánybíróság előttfolyamatban volt ügyben hozott határozatoktól – hogy azEurópai Unió Bíróságának ítéletére alapítottanperújítással lehetne élni.

Azon azonban el lehet gondolkodni, hogy lehet-e azarányosság elvének meg nem felelő bírság kiszabás miatt azérintetteknek olyan igénye, amelyet arra alapítanak, hogya jogalkalmazó nem vette figyelembe az uniós jogszabályait, mely uniós jogi normákat mindenjogalkalmazónak kötelező lenne figyelembe venni. Ebben akérdésben nyilván csak adott eseti ügyben, az ügy összeskörülményének figyelembevétele mellett lehetne állástfoglalni. Az Európai Bíróság a C-224/01. számú Köblerügyben hozott ítélete 30. pontjában is megerősítette, hogyazon elv, amely szerint valamely tagállam felelős aközösségi jog neki felróható megsértésével amagánszemélyeknek okozott kárért, szerves része aSzerződés rendszerének. Az Európai Bíróság a Köbler ügybenszületett ítéletének 51. pontjában kifejtette, hogy amiazokat a feltételeket illeti, amelyek esetében atagállamoknak meg kell téríteniük a közösségi jog nekikfelróható megsértésével a magánszemélyeknek okozottkárokat, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik,hogy három ilyen feltétel van, azaz a megsértettjogszabály jogokat állapít meg a magánszemélyek részére, ajogsértés kellően súlyos, és közvetlen okozati összefüggésáll fenn az államot terhelő kötelezettség megsértése és a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

199

károsult felek által elszenvedett kár között. Az ítélet54-55. pontja szerint a kártérítési perben eljáró nemzetibíróságoknak figyelembe kell vennie az általa tárgyalt ügyösszes körülményét, a megsértett jogszabályegyértelműségének és pontosságának fokát, a jogsértésszándékosságát, a jogi hiba menthetőségét vagymenthetetlenségét, esetleg valamely közösségi intézményállásfoglalását, illetve azt a körülményt, hogy a kérdésesbíróság nem tett eleget az előzetes döntéshozatalra utaláskötelezettségének.

Mindenesetre nem lehet kizárni az igényérvényesítéslehetőségét, már csak azért sem, mert ítéletbe nem kerültolyan korlátozó formula beiktatásra, amely szerint ajogalkotói hiba miatt érintettek ne nyújthatnának beigényt utólag az állammal szemben.

(készítette:Dr. Figula Ildikó)

III.9. Szerencsejáték bírság

A joggyakorlat-elemző csoport által vizsgált időszakban(2008-2013.) a Kúria (LB) vizsgált gyakorlata aszerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV.törvény (a továbbiakban: Szjtv.) rendelkezéseinek, éskisebb részben az egyes szerencsejátékok engedélyezésével,lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokvégrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet (atovábbiakban: PM rendelet) előírásainak, és az azzalkapcsolatban kialakult joggyakorlat elemzésére terjed ki.

A bírság alapvető szabályait az Szjtv. 12.§-a tartalmazza,mely tartalmazza a bírság fizetésére kötelezhetők körét(az (1) bekezdésben), a bírság összegét és a bírságkiszabásául szolgáló tényállásokat jogszabályhelyreutalással (a (2) és a (3) bekezdésekben), a bírságkiszabására nyitva álló határidőt (az (5) bekezdésben), abírság kiszabásánál figyelembe veendő körülményeket (a (6)bekezdés), végül pedig a bírság más szankciókkal történőegyüttes megállapíthatóságának és a több tényállás alapjánkiszabható bírságok felső határára irányadó szabályokat (a(7) bekezdésben).

2013.El.II.JGY.1/1/1.

200

Érdekes, hogy az Szjtv. 12.§-a nem szerencsejátékbírságot, hanem csak bírságot szabályoz. 2012. január 1.napjáig az Szjtv. 12.§ (4) bekezdése előírta, hogy abírság összegének legalább 50%-át a szerencsejátékellenőrzésével kapcsolatos feladatok ellátására kellfordítani, azonban 2011. december 31. napjával erendelkezés hatályon kívül helyezésre került.

1. SZEMÉLYI HATÁLY

Az Szjtv. 12.§ (1) bekezdése szabályozza, hogy a bírságkivel szemben szabható ki, nevesítve a szerencsejáték-szervezőt, illetve az e törvény hatálya alá tartozótevékenységet folytató bármely szervezetet vagy személyt,valamint a szervezetek vezetőjét vagy vezetőtisztségviselőjét.

Mivel az Szjtv. a bírságolható személyeket, szervezeteketmeghatározó 12.§ (1) bekezdése a felsorolásban nem használkötőszavakat (és/vagy), ezért érdekes kérdés, hogyalkalmazandó-e sortartás, avagy a felsorolt személyi körvagylagosan kötelezhető a bírság megfizetésére. A munkacsoport egyetért a Kúria Kfv.I.35.359/2012/7. számúítéletével, melyben kimondta, hogy az Szjtv. 12.§ (1)bekezdése nem ír elő sortartást, a pénznyerő automataengedély nélküli működtetése esetén az érintett személyikör bármely tagját lehet a bírság megfizetésére kötelezni.Ennek következtében a gazdasági társaságokról szóló 2006.évi IV. törvény szabályainak vizsgálata szükségtelen.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.023/2008/10. számúítéletében kiemelte, hogy valamely szervezet vagy személyaz Szjtv. 12.§ (1) bekezdése szerinti bírság alanya lehet,függetlenül attól, hogy az Szjtv. 37.§ 15. pontja szerintiszerencsejáték-szervezőnek nem minősül. Kiemelte továbbá,hogy az Szjtv.-t módosító 2005. évi LXXXIV. törvény(Törvény) 10.§-ának (1) bekezdése módosította az Szjtv.12.§-ának (1) bekezdését, és egyértelművé tette, hogy aszerencsejáték szervezőn túl bírságolható az Szjtv.hatálya alá tartozó tevékenységet folytató bármelyszervezet, vagy személy, valamint e szervezetek vezetője,vezető tisztségviselője. A Tövény 26.§-ának (4) bekezdéseakként rendelkezik, hogy a Törvény 10.§-a 2006. január 1-jével lép hatályba. E kifejezett törvényi rendelkezésalapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt,hogy az elsőfokú hatóság a 2006. február 8. napján

2013.El.II.JGY.1/1/1.

201

meghozott határozatával jogszerűen marasztalta afelperest, mint a törvény hatálya alá tartozótevékenységet folytató szervezetet a 2006. január 1-velhatályba lépett Szjtv. 12.§-ának (1) bekezdése alapján.

2.A TÁRGYI HATÁLY

Az Szjtv. a bírságolandó magatartásokat a 12.§ (3)bekezdésében tartalmazza, akként, hogy egyidejűlegmeghatározza az egyes jogsértések esetén kiszabhatóbírságok alsó és felső határát.

Eszerint a bírság 50 ezer forinttól 500 ezer forintigterjedhet: az 1. § (8) bekezdésébe, 9. § (3) bekezdésébe,a 16. § (2) bekezdésébe, a 17. § (1) bekezdésébe, a 18. §(1) bekezdésébe, az ajándéksorsolást szervezővel szemben a23. §-ba és a 36. § (3) bekezdésébe, 36/C-E. §-ba ütközőtevékenység vagy mulasztás esetén (a) pont), 100 ezerforinttól 10 millió forintig terjedhet az 1. § (6)bekezdésébe, a 9. § (2) bekezdésébe, a 11. § (8)-(10)bekezdéseibe, a 17. § (3)-(4) bekezdéseibe, a 26. § (4)bekezdésébe, a 26/B. § (5) bekezdésébe, a 27. § (9) és(11) bekezdéseibe, a 29/A. § (3) bekezdésébe, 29/B. § (2),(5)-(8) bekezdéseibe, valamint a pénzmosás és aterrorizmus finanszírozása megelőzéséről ésmegakadályozásáról szóló törvény, továbbá az egyesszerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával ésellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szólórendelet, valamint a helyhez kötött szerver alapúpénznyerő automatákat és a nem helyhez kötött szerveralapú pénznyerő rendszereket üzemeltető központi szerver,működtetésének részletes személyi, pénzügyi műszaki ésinformatikai feltételeit meghatározó rendeletrendelkezéseibe ütköző tevékenység vagy mulasztás esetén(b) pont), 200 ezer forinttól 3 millió forintig terjedhetaz 1. § (5a) vagy (5b) bekezdéseibe, a 9. § (1)bekezdésébe, az ellenőrzési díj meg nem fizetése esetén a11. § (1) bekezdésébe, a 13. § (1) bekezdésének b)-d)pontjaiba, a 18. § (2) bekezdésébe, a 19. § (1)bekezdésébe, a 28. § (1)-(2) bekezdéseibe, 29/B. § (9)bekezdésébe, a 30. § (4) bekezdésébe és a 30/B. §-baütköző tevékenység vagy mulasztás esetén (a c) pont), 500ezer forinttól 100 millió forintig terjedhet az 1. § (4)-(5) bekezdésébe, a 2. § (2) és (7) bekezdéseibe, a 26. §(3) bekezdésébe, 29/B. § (3) bekezdésébe, 29/C. § (1)-(7),(9) bekezdésébe és a 30. § (3) bekezdésébe ütközőtevékenység vagy mulasztás esetén (d) pont).

2013.El.II.JGY.1/1/1.

202

3.ELÉVÜLÉS (mint a bírság kiszabásának törvényi akadálya)

Az Szjtv. 12.§ (5) bekezdése értelmében nem lehet bírságotkiszabni a mulasztásnak vagy a kötelezettségszegésnek azállami adóhatóság tudomására jutásától számított hathónapon, illetve az elkövetéstől számított két éven túl.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.023/2008/10. számúítéletében kifejtette, hogy a kötelezettségszegéstudomásra jutása nem a játék sugárzásával, hanem ajátékkal és a szervezővel kapcsolatos valamennyi relevánstény hatóság által történő megismerésével azonos. Aperbeli esetben a tényleges tudomás szerzés időpontja2005. október 28-a volt, mert az ez időpontig beérkezettnyilatkozatok alapján vált ismertté a szervező személye, ajáték lényege és menete, a beérkezett sms-ek száma, azabból származó bevétel, a nyeremények értéke. Ezen adatokbirtokában volt lehetőség a lebonyolító azonosítására, ajáték minősítésére, annak eldöntésére, hogy azmegvalósítja-e a szerencsejáték törvényi tényállását.2005. október 28. napjától számított hat hónapon belülkerült sor az elsőfokú határozat meghozatalára, így azelsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy azelévülés nem következett be. Tévesen állítja a felperes,hogy az elévülés szempontjából az elsőfokú határozatkézbesítésének időpontja a döntő. Az Szjtv. 12.§-ának (5)bekezdés alapján a tudomásszerzéstől számított hat hónaponbelül kell az elsőfokú határozatot meghozni, ez akövetelmény teljesült.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.204/2008/9. számúítéletében kifejtette, hogy az iratokból megállapíthatóana szerencsejáték lebonyolításáról a Felügyelet már 2005.júliusában tudomást szerzett akkor, amikor a televízióstársaság a műsor videofelvételét videokazettánhiánypótlásra megküldte. 2005. október 25. napján afelperes a játékszabályzatot is postázta a Felügyeletnek,a 160.000.- Ft+ÁFA értékű személyi számítógépről, mintnyereményről pedig legkésőbb 2005. december 13. napjánértesült. A fentiekből következően a Felügyeletnek 2005.december 13. napján tudomása volt arról, hogy a felperesemelt díjas SMS útján vagyoni értéket képviselő nyereményfejében kizárólag vagy túlnyomórészt a véletlentől függőszerencsejátékot szervezett. Ehhez mérten a felperest csakhat hónap eltelte után, 2006. szeptember 14. napján

2013.El.II.JGY.1/1/1.

203

sújtotta bírsággal. A bírság kiszabása ily módon az Szjtv.12. § (5) bekezdésének azon szabályába ütközött, hogy amulasztás vagy kötelezettségszegés tudomására jutásátólszámított hat hónapon túl bírságot kiszabni nem lehet. AzSzjtv. 12. § (5) bekezdése olyan eljárási akadályt képez,amelyben meghatározott hat hónapos időtartamon túlkiszabott bírság jogszabálysértő.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.073/2009/7. számúítéletében megállapította, hogy a tudomásszerzés időpontjaaz az időpont, amikor a hatóság nemcsak arról szereztudomást, hogy a felperes továbbfolytat egy játékszervezőtevékenységet, hanem arról is, hogy a játék milyenfeltételek mellett folyik. Csak a játék relevánsjellemzőinek ismeretében dönthető el, hogy valamelytevékenység továbbfolytatása változatlan feltételekkelvégzett-e és ezért a szervezett játék szerencsejátéknakminősül-e, vagy más jellegű játékot, esetlegajándéksorsolást folytat-e a felperes. A hatóság ezérthívta fel a felperest, hogy nyilatkozzon arra, a játékotmilyen feltételekkel szervezi. A hatóság a felperesnek a2007. február 9-én érkezett válaszából szerzett tudomástarról, hogy a felperes változatlan feltételekkel folytattaa korábban már kifogásolt szerencsejátékot. Mindezekalapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg,hogy a tudomásszerzés időpontja 2007. február 9. napja, ésehhez képest a hatóság a szubjektív elévülési határidőnbelül hozta meg a határozatát, így az Szjtv. 12.§ /5/bekezdése nem került megsértésre.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.39.252/2010/11. számúítéletében kimondta, hogy az Szjtv. 12.§ (5) bekezdésévelazonos, illetve hasonló jellegű szabályozást tartalmaznaka hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (atovábbiakban: Hgt.) 49.§ (1)-(3) bekezdései, és az építettkörnyezet alakításáról és védelméről szóló 1997. éviLXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (9)bekezdése is. Ez utóbbiakkal kapcsolatos jogvitákban pediga Legfelsőbb Bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett,hogy e törvényhelyek nem Ket. szerinti és nem is eljárási,hanem anyagi jogi, elévülési természetű, illetve jellegűhatáridőket szabályoznak, amelyek letelte után a hatóságmár nem jogosult bírság kiszabására.(Kfv.II.39.974/2001/7.Kfv.IV.37.027/2009/8,Kfv.IV.37.027/09/9,Kfv.IV.37.119/10/4

2013.El.II.JGY.1/1/1.

204

.Kfv.IV.37.687/09/5.). Az a törvénybe foglalt jogalkotóiakarat, amely úgy szövegeződik meg, hogy meghatározotthatáridőn túl nincs lehetőség a bírság kiszabására (Hgt.49.§ (3) bekezdése) vagy azt nem lehet kiszabni (Hgt. 49.§(3) bekezdése, Szjtv. 12.§ (5) bekezdése), illetve abírságolás iránt a közigazgatási szerv csak a törvénybenmeghatározott határidőn belül intézkedhet (Étv. 48.§ (9)bekezdése) - a jogbiztonság elvére is figyelemmel - aztjelenti, hogy a törvényben előírt határidő leteltével ahatóság elveszti bírságolási, illetve intézkedésilehetőségét és/vagy jogosultságát. Mivel a Ket. nemtartalmaz - [a döntéshozatal időpontjában] - elévülésijellegű határidőt szabályozó rendelkezést, az Szjtv. 12.§(5) bekezdése azonban igen, ezért - figyelemmel az Szjtv.7/A.§-ára is - a Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben eljárótanácsa speciális, elévülési, anyagi jogi jellegűhatáridőnek tekintette az Szjtv. 12.§ (5) bekezdésébenszabályozott szubjektív (hat hónapos) és objektív (kétéves) határidőt. Megjegyzi egyben, hogy ezt az alperes semvitatta a felülvizsgálati ellenkérelmében, és egyetértettazokkal a felperesi megállapításokkal is, hogy a bírságmegfizetésére vonatkozó határozatba foglalt kötelezés csaka határozat közlésével valósul meg, illetve a kötelezésnem valósulhat meg anélkül, hogy a kötelezett amarasztalásról nem értesül. A felperes kereseti, illetvefelülvizsgálati kérelmét az alperes azért nem találtateljesíthetőnek, mert jogi álláspontja szerint az Szjtv.12.§ (5) bekezdése - nem a határozat közlésének napját,hanem a bírság kiszabásának napját jelöli meg az elévüléshatáridejéül-, és arra hivatkozott, hogy az elévülésbeállta nem függhet a határozat kézbesítését végzőkkésedelmétől és/vagy a címzett magatartásától. ALegfelsőbb Bíróság nem osztotta az alperes ez utóbbi jogiálláspontját, mert bírságot csak határozatban lehetkiszabni, és egy határozathoz csak akkor fűződik joghatás,ha arról az érintett, a kötelezett, a szankcióval sújtottszabályszerűen értesül. A határozatot ugyanis a hatóságnem saját magának, hanem a vele alá- fölérendeltségiközigazgatási jogviszonyban álló ügyfél javára vagyterhére hozza meg, az ügyfél számára állapít meg jogot, írelő kötelezettséget, ró ki szankciót. Az ügyféltekintetében egy nem közölt, tehát egy nem ismerthatározat még abban az esetben is, ha azon szerepel akiadmányozásra jogosult aláírása, a pecsét, és postázásravár nem válthat és nem is vált ki joghatást. Emiatt írjaelő egyébként a Ket. 78.§-a mégpedig kogens (kötelező)szabályként - a hatósági döntés (határozat, illetve

2013.El.II.JGY.1/1/1.

205

végzés) közlését. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróságazt is, hogy a Ket. 71.§-a nem a hatósági döntésekhezfűződő joghatást, hanem csupán ezek formáját, illetvekötelező tartalmi elemeit szabályozza. Az előzőekbenkifejtettekből pedig egyértelműen következik, hogy az azelső fokú, bírságot kiszabó, ügyféllel szemben szankciótalkalmazó határozat, amit a hatóság nem bocsát ki,illetve, amit az ügyféllel nem közöl, nem tekinthetőjoghatást kiváltó, bírságot kiszabó határozatnak. Afelperes tehát alappal hivatkozott arra, hogy az Szjtv.12.§ (5) bekezdésében foglaltak megsértése miatt, azazazért, mert az első fokú határozat közlésére (szabályszerűkézbesítésére) vele szemben a hat hónapos határidő letelteután került sor, a hatóság már nem szabhatott volna kibírságot, ezért az Szjtv.-ben előírt határidőn letelteután hozott első fokú határozatot helybenhagyó alperesihatározat is jogszabálysértő. Megjegyzi e körben aLegfelsőbb Bíróság azt is - bár ennek az előzőekbenkifejtettekre figyelemmel nincs ügydöntő jelentősége -,hogy jelen ügyben nem is merült fel olyan körülmény, amelymegakadályozta volna az első fokú hatóságot abban, hogy atisztességes és fair eljárás elvének megfelelően a törvényáltal előírt hat hónapos határidőn belül szabja ki abírságot, azaz hat hónapon belül közölje az ügyféllel azőt szankcionáló érdemi döntését (Ket. 4.§ (1) bekezdése).Osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját atekintetben is, hogy az Szjtv. 12.§ (5) bekezdésébenfoglaltak be nem tartása olyan jogszabálysértésnekminősül, amely minden egyéb tény, körülmény, jogcímvizsgálata nélkül önmagában alapot ad a keresetteltámadott határozatok hatályon kívül helyezésére. Megjegyziegyben, hogy ilyen tartalmú érdemi döntést tartalmaz aKfv.IV.37.388/2007/8. számú ítélet is. (BH2011.238.)

A fenti okfejtést és jogi levezetést a munkacsoportvalamennyi, hasonlóan szabályozott anyagi jogi elévülésihatáridő tekintetében irányadónak tekinti.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.023/2010/4. számúítéletével hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróságkeresetet elutasító ítéletét. Az elsőfokú bíróság arendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy aperbeli pénznyerő automata öt éves gyártási ideje 2007.december 5. napján eltelt, az Szjtv. 26.§ /19/ bekezdéseértelmében a pénznyerő automata a gyártás időpontjátólszámított öt év letelte előtt az üzemeltetésből való

2013.El.II.JGY.1/1/1.

206

megszüntetésre került, amikor a felperes azt azüzemeltetésre nem jogosult személynek értékesítette. A PMrendelet 52.§ /4/ bekezdése a /3/ bekezdés alkalmazásátírja elő erre az esetre, ezért jogszerűen járt el azalperes, amikor a felperes terhére rótta a PM rendelet52.§ /3/ bekezdésben foglalt kötelezettség teljesítésénekelmulasztását. A /4/ bekezdés utaló szabálya alapján apénznyerő automata gyártását követő öt év elteltével, vagyaz 5 év letelte előtt az üzemeltetés megszűnése esetén aszervező kötelezettsége a pénznyerő automatahulladékkezelőnek történő átadásáról való gondoskodás ésaz átadásról készült jegyzőkönyvnek a hatóság részéretörténő megküldése. Az elsőfokú bíróság megállapítottatovábbá, a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy azSzjtv. 12.§ /5/ bekezdése alapján a szubjektív határidőeltelt, mert a PM rendelet 52.§ /3/ bekezdése szerintikötelezettség elmulasztásának megállapítására legkorábban2008. február 5-t követően kerülhetett sor. A LegfelsőbbBíróság ítéletében a szubjektív határidő elteltévelkapcsolatos jogszabálysértés körében megállapította, hogya felperes által hivatkozott engedély érvénytelenségénekmegállapítása körében a PM rendelet 46.§ /1/ bekezdés c)pontja úgy rendelkezik, hogy a szervező köteles pénznyerőautomatánként az állami adóhatóság által rendszeresítettformanyomtatványon az engedély érvénytelenségénekmegállapítása iránt kérelmet benyújtani, ha a szervező azengedély érvényességének lejárata előtt a pénznyerőautomata üzemeltetését megszünteti - ide nem értve a 31. §(7) bekezdésében foglalt esetet -, illetve a pénznyerőautomata forgalomból történő végleges kivonása mellettdönt. A /4/ bekezdés szerint ebben az esetben azüzemeltetés utolsó napját követő első ügyfélszolgálatinapon a szervező köteles az APEH Központi Hivatalának aszervező székhelye szerinti kihelyezett szerencsejátékfelügyeleti feladatot ellátó szervezeti egységénél apénznyerő automata engedélyt kérelmének benyújtásávalegyidejűleg leadni. Az állami adóhatóság az engedélyt akérelem előterjesztésének a napjától, legfeljebb az aztmegelőző ügyfélfogadási naptól érvényteleníti. Ezenrendelkezések alapján az üzemeltetés szervező általimegszüntetése még nem jelenti a pénznyerő automataüzemeltetésének végleges megszüntetését, kivéve, ha aszervező kifejezetten az Szjtv. 26.§ /19/ bekezdése, PMrendelet 52.§ /4/ bekezdése szerinti, az üzemeltetésvégleges megszüntetéséről határozott. A felperes agyártástól számított 5 éven belül dönthetett volna apénznyerő automata újbóli üzemeltetéséről, illetve a PM

2013.El.II.JGY.1/1/1.

207

rendelet 52.§ /5/ bekezdése szerinti értékesítésről is. AzSzjtv. 12.§ /5/ bekezdése szerinti szubjektív határidő nema 2006. december 1-jei engedély érvénytelenítéstőlszámított határidők leteltével vette kezdetét. Ahulladékkezelésre történő átadási kötelezettségelmulasztása a PM rendelet 52.§ /1/,/3/ bekezdésbenfoglalt határidők elteltét követően, legkorábban 2008.február 5. napját követően volt megállapítható és aszankcionálható. A hatóság a szubjektív határidőn belülhozta meg a határozatát.

A Kúria Kfv.VI.35.802/2012/5. számú döntésébenmegállapította, hogy helyes döntést hozott a FővárosiTörvényszék, amikor az alperes határozatát az eljárásmegismétlésére való utasítás nélkül hatályon kívülhelyezte arra hivatkozva, hogy az alperes akötelezettségszegésnek a tudomására jutásától számítotthat hónapon túl szabott ki a felperessel szemben bírságot.Hasonló ügyben a Kúria lényegében ugyanezeket aszabályokat figyelembe véve Kfv.III.37.204/2008/9. számúítéletében kimondta, hogy a tudomásra jutástól számítotthat hónap eltelte után az Szjtv. 12. § (5) bekezdésénekszabályába ütközött a kiszabott bírság, ezért azjogszabálysértő. Az alperes maga állította ugyanis, hogyaz Szjtv. tényállási elemei a nyomozóhatóságtól beszerzettbizonyítékok alapján egyértelműen megállapíthatóak. Atudomásszerzés időpontja a Kúria álláspontja szerint nemaz a nap, amikor a jogellenesség teljes bizonyosságában,illetve a határozat meghozatalához szükséges mértékben ahatóság tudomására jut, hanem az a nap, amikor az eljárásmegindításához szükséges tényekről értesül, az Szjtv-beütköző magatartást felismeri. Ehhez az utóbbi időponthozmérve kell az eljárási határidőket számítani. Téves azalperesnek az az állítása, hogy az eljárási határidők csakaz általa meghatározott időpontban kezdődnek, hiszen ahatározatokat nyilvánvaló ügyben akár azonnal meg lehethozni, sem hat hónapos, sem két éves határidőre erre nincsszükség. Ezek a határidők éppen azt szolgálják, hogy ahatóság meghatározott időn belül hozza meg a döntését.

A Kúria Kfv.I.35.583/2012/4. számú ítéletében kifejtette,hogy helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is,hogy az Szjtv. 12. § /5/ bekezdése szerinti szubjektív,illetőleg objektív elévülési határidő sem állt be. Azelsőfokú adóhatóság 2009. november 4-én jutott olyan

2013.El.II.JGY.1/1/1.

208

információ birtokába, amelyből arra következtetett, hogy afelperes engedély nélküli szerencsejáték-szervezést végez,határozatát pedig 2010. április 30-án hozta meg, tehát atudomására jutástól számított 6 hónapon, illetve azelkövetéstől számított 2 éven belül, ezért az elévülésrealapított felperesi érvelés alaptalan.

4.VÉTKESSÉG VIZSGÁLATA A BÍRSÁG KISZABÁSA KÖRÉBEN

Az Szjtv. a bírságot objektív bírságként szabályozza,vagyis a jogsértő oldalán felmerülő felróhatóság nemvizsgálható.

5.A BÍRSÁG MÉRTÉKE, SZÁMÍTÁSA

Az Szjtv. 12.§ (6) bekezdése szerint a bírság kiszabásánálfigyelembe kell venni a mulasztás vagy akötelezettségszegés súlyát, és azt, hogy a jogsértővelszemben az állami adóhatóság a jogsértést megelőző 2 évenbelül - sorsolásos játék és fogadás esetén azonosértékesítőhelyhez, fogadóirodához köthetően - hasonlójogsértés miatt jogerősen szabott-e ki bírságot. A (7)bekezdés értelmében pedig a bírság együttesen, illetve a13. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt intézkedés mellett iskiszabható. Több bírság együttes kiszabása esetén abírságok együttes összege meghaladhatja a (3) bekezdéspontjaiban meghatározott egyes bírságösszegek felsőhatárát.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.426/2008/4. számúítéletében kiemelte, hogy a bírság összegszerűségénekmegállapítása mérlegelési jogkörben történt. A Pp.339/B.§-a értelmében a mérlegelési jogkörben hozotthatározat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatásiszerv a tényállást kellő mértékben feltárta, a mérlegelésszempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásábóla bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Azalperes határozatának indokolása a felperesi késedelmesbejelentésre, mint a kötelezettségszegés tényére, és abírság összegének indokaként hivatkozott a kiemelkedőenjelentős összértékű nyereményekre, megjelölve, hogy11.990.000 forint értékű nyereményről van szó. Miután azSzjtv. 12.§ (6) bekezdése a mulasztás vagykötelezettségszegés súlyának figyelembe vételét írja elő,egyéb mérlegelési szempontot azonban nem határoz meg, aLegfelsőbb Bíróság a fenti két körülményt a bírság

2013.El.II.JGY.1/1/1.

209

megállapított összegének indokaként jogszerűnek találta. Afenti két körülmény alapján ugyanis a 100.000 forinttól1.000.000 forintig terjedő bírsághatár ismeretében döntöttúgy az alperes, hogy 1.000.000 forint összegű bírságotszab ki. A nyeremény összegének, illetve a tizenhét naposkésedelemnek a figyelembe vételét okszerűtlennek tekinteninem lehet, ezáltal az alperes határozata a mérlegelésszempontjait tartalmazza.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.204/2008/9. számúítéletében hangsúlyozta, hogy nem az engedély nélkülszervezett szerencsejáték, mint kötelezettségszegésfogalmi elemei közé tartozik az a körülmény, hogy afelperes jogellenes szerencsejátékával milyen mértékűbevételre tett szert. Ez a körülmény a bírság kiszabásakörében értékelendő, a kötelezettségszegés tényével nemhozható összefüggésben.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.073/2009/7. számúítéletében megállapította, hogy a jogerős ítélet a Pp.339/B.§-át és az Szjtv. 12.§ (6) bekezdését sem sértettemeg. A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy ahatóságok által alkalmazott mérlegelés szempontjaikövetkezetlenek voltak (..), a felperes alaptalanulhivatkozott arra, hogy a korábbi bírságoló határozathozképest az arányosság vizsgálandó, mert a bírságkiszabásánál nem értékelési szempont sem az emelt díjassms-ek száma, sem a kisorsolt nyeremények értéke. A bírságkiszabásának szempontjait a jogszabály rögzíti, akötelességszegés súlyához kell igazodnia a kiszabottbírságnak az Szjtv. 12.§ (6) bekezdése értelmében.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.072/2009/5. számúítéletében kifejtette, hogy a bírság összegénekmeghatározásakor a hatóság a PM rendelet 12.§ (6)bekezdésében foglaltaknak megfelelően a mérlegelésszempontjairól számot adott. Önmagában az a körülmény,hogy a felperes a mulasztási bírság összegétindokolatlanul eltúlzottnak tartotta, a határozatjogszabálysértő voltának megállapításához nem vezethet.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.052/2010/9. számúítéletében kiemelte, hogy az Szjtv. 12.§ /6/ bekezdése, aPp. 339/B.§-a, a Ket. 72.§ /1/ bekezdés e/ec) pontjamegsértésre nem került, mert a mérlegelés kizárólagosszempontja a késedelem időtartama volt, amely időtartamhoz

2013.El.II.JGY.1/1/1.

210

igazodóan kerültek a bírságok kiszabásra. Öt esetben azazonos időtartamú késedelemre tekintettel azonos mértékűbírság került kiszabásra, míg további két esetben a kétazonos, de rövidebb idejű késedelemre tekintettelalacsonyabb mértékű bírság kiszabására került sor, így abírságok a mulasztás súlyához igazodóan, jogszerűenkerültek megállapításra. A felperes alaptalanulhivatkozott arra, hogy az alperes a módosítóhatározatokban a mérlegelés szempontjáról, az értékelésmódjáról nem adott részletesen számot. Az elsőfokúhatározatok tartalmazták a késedelem kezdő időpontját (agyártástól számított öt év leteltének napját). A késedelembefejező időpontja - a másodfokú határozatban rögzítetttényállásra figyelemmel - a fellebbezéssel együttmegküldött jegyzőkönyvekre tekintettel a fellebbezéselőterjesztésének napja volt, a késedelem időtartamamegállapítható volt. Az elsőfokú bíróság tévesenállapította meg, hogy az egyesített perben együttesenelbírált határozatok tekintetében az ügyek nemhasonlíthatók össze az alkalmazott szankció mértéketekintetében. Az azonos időben elkövetett jogsértésekesetén az egyesített perben történő együttes elbírálásesetén a kiszabott szankciók jogszerűsége az egyes ügyekösszehasonlításával vizsgálható a Pp.339/B.§-a alapján,mert kirívó aránytalanság jogsértés megállapításáhozvezethet, amint azt az Alkotmánybíróság felülvizsgálatikérelemben hivatkozott határozata (39/1997. (VII.1.) ABhatározat) is kifejti. A perbeli esetben azonban azonoskésedelem után azonos mértékű bírság, rövidebb idejűkésedelem után kisebb összegű bírság került kiszabásra,így a Pp.339/B.§-a megsértésre nem került.

A Kúria Kfv.I.35.583/2012/4. számú ítéletében kifejtette,hogy helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy azSzjtv. 12. § /1/ bekezdése alapján az állami adóhatóságnem tekinthet el a bírság kiszabásától, a kiszabhatóbírságösszeg pedig 500.000 Ft-tól 10.000.000 Ft-igterjedhet. Mérlegelésre tehát csak a tekintetben voltjogköre, hogy a felperes terhére, illetve javára szólókörülmények egybevetése alapján a kiszabható összegminimuma és maximuma között határozza meg a bírságösszegszerűségét. A bíróság a Pp. 339/B. §-a alapjáneljárva vizsgálta az alperesi határozat jogszerűségét, éshelyezkedett arra az álláspontra, hogy a bírság mértékénekmegállapítása is megfelelt az irányadó jogszabályoknak. AKúria a rendelkezésére álló iratokból megállapította, hogy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

211

az alperesi határozat tartalmazza azokat az adatokat,tényeket, körülményeket, amelyeket az a bírságmegállapításánál a felperes terhére, illetőleg javárafigyelembe vett, ezek megdöntésére vagy figyelmen kívülhagyására alapot adó okot, tényt, körülményt, bizonyítékota felperes nem tárt fel. A bírság kiszabásánál figyelembekell venni a mulasztás vagy kötelességszegés súlyát, ésazt hogy a jogsértővel szemben az állami adóhatóság ajogsértést megelőző két éven belül hasonló jogsértés miattjogerősen szabott-e ki vagy sem bírságot. A bírságkiszabása szempontjából az alperes figyelembe vette azt atény, hogy a felperes egy országos vételkörzetűműsorszolgáltató által sugárzott televízióadás útjánbonyolította le a játékot, ennél fogva annak széles körűnyilvánosságot biztosítva és azt is, hogy a vizsgáltidőpontban a játékot a felperes hétfőtől-péntekigszervezte oly módon, hogy az adott napi műsorban többféleolyan játékot szervezett, amelyek egyenként isszerencsejátéknak minősülnek. Az alperes értékelte afelperes javára azt is, hogy jogsértést megelőző két évbenhasonló jogsértés miatt nem került bírságolásra. Az ítéletrészletes indokát adta, hogy a bírság mértékénekmegváltoztatására miért nem kerülhetett sor, és helyesenutalt arra is, hogy a felperes sem a javára szóló további,sem pedig olyan, a hátrányára értékelt körülmények fennnem állását nem igazolta, amely a bírságösszegszerűségének megváltoztatásához vezethetett volna.

6. MÉRSÉKLÉS, MELLŐZÉS Az Szjtv. nem ad lehetőséget a bírság mérséklésére,mellőzésére.

A Kúria Kfv.I.35.583/2012/4. számú ítéletében kimondta,hogy az Szjtv. 12. § /1/ bekezdése alapján az államiadóhatóság nem tekinthet el a bírság kiszabásától, akiszabható bírságösszeg pedig 500.000 Ft-tól 10.000.000Ft-ig terjedhet. Mérlegelésre tehát csak a tekintetbenvolt jogköre, hogy a felperes terhére, illetve javáraszóló körülmények egybevetése alapján a kiszabható összegminimuma és maximuma között határozza meg a bírságösszegszerűségét.

7.ELJÁRÓ HATÓSÁG

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

212

(XII. 23.) Kormányrendelet 2010. december 31. napjáighatályos 12. § (1) bekezdése értelmében a szerencsejátékszervezéssel összefüggő hatósági feladatok tekintetében aKözponti Hivatal jár el, a (6) bekezdés pedig akkéntrendelkezett, hogy a szerencsejáték ügyben, valamint ajátékautomata és ajándéksorsolás kapcsán kiszabott bírságvégrehajtását a fizetésre kötelezett adóügyeiben eljáróigazgatóság folytatja le. A (7) bekezdés végül kimondta,hogy a szerencsejáték-szervezéssel összefüggő ellenőrzéstaz állami adóhatóság megyei (fővárosi) igazgatóságainakalkalmazásában álló adóellenőrök is lefolytathatják azzal,hogy az ellenőrzés megállapításai alapján a határozatot(végzést) a szerencsejáték-szervezéssel összefüggőhatósági ügyekben egyébként eljáró szerv hozza meg.

A 2011. január 1. napjától hatályos, a Nemzeti Adó- ésVámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelölésérőlszóló, 273/2010. (XII. 9.) Kormányrendelet 11. § (1)bekezdése értelmében az Szjtv. szerinti hatósági éspiacfelügyeleti feladatok tekintetében a Központi Hivataljár el. A (3) bekezdés szerint a szerencsejáték ügyben,valamint a játékautomata és ajándéksorsolás kapcsánkiszabott bírság végrehajtását a fizetésre kötelezettadóügyeiben eljáró adóigazgatóság folytatja le, míg a (4)bekezdés kimondja, hogy a szerencsejáték-szervezéssel,valamint a játékautomata üzemeltetéssel összefüggőellenőrzést a NAV alsó fokú adóztatási és vámszervei islefolytathatják azzal, hogy az ellenőrzés megállapításaialapján a határozatot (végzést) a Központi Hivatal hozzameg.

8.BÜNTETŐJOGI, SZABÁLYSÉRTÉSI ALAKZATOK

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény267.§-a pönalizálta a tiltott szerencsejáték szervezését,eszerint, aki tiltott szerencsejátékot rendszeresenszervez, vagy ehhez helyiséget bocsát rendelkezésre,vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztésselbüntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2010. C. törvény 360. §-aszerint: Tiltott szerencsejáték szervezése: akia) tiltott szerencsejátékot rendszeresen szervez, vagyb) tiltott szerencsejáték rendszeres szervezéséhezhelyiséget bocsát rendelkezésre, bűntett miatt három évigterjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

213

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 154. §-a rendelkezett a tiltott szerencsejátékról, eszerint, akiközterületen vagy nyilvános helyen tiltottszerencsejátékot szervez, százötvenezer forintig terjedőpénzbírsággal sújtható (az (1) bekezdés), továbbá, akiközterületen vagy nyilvános helyen tartott tiltottszerencsejátékban részt vesz, százezer forintig terjedőpénzbírsággal sújtható (a (2) bekezdés).

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és aszabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. éviII. törvény 145. Tiltott szerencsejáték, az alábbirendelkezéseket tartalmazza: 191. § (1) Aki közterületenvagy nyilvános helyen tiltott szerencsejátékot szervez,szabálysértést követ el. (2) Aki közterületen vagynyilvános helyen tartott tiltott szerencsejátékban résztvesz, szabálysértést követ el. (3) Az (1) és (2)bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt aközterület-felügyelő is szabhat ki helyszíni bírságot.

A Kúria Kfv.I.35.359/2012/7. számú ítéletében visszautalta Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.340/2011/5. számúítéletére, melyben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság(Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.628/2010/5. számú ítélete)helytállóan mutatott rá arra, hogy az Alkotmánybíróság353/B/2007. számú határozatában alkotmányosnak fogadta elazt, hogy egy üggyel (magatartással) kapcsolatosan - annaktöbbféle aspektusára figyelemmel - több hatóság előttindulhat eljárás. A 353/B/2007. AB határozatbanfoglaltakat a Kúria, figyelemmel az 1/2013. KM jogegységihatározat indokolásának III. fejezetére, továbbra isirányadónak tekinti, az abban foglaltak felhasználásaindokolt. Az AB és a Legfelsőbb Bíróság jogelvimegállapításainak következtében az elsőfokú bírósághelytállóan fejtette ki, miszerint nem felel meg avalóságnak, hogy a jogsértést a szabálysértési és aközigazgatási eljárásban kétszeresen értékelték volna afelperes terhére.

9.A KET. 94.§-ÁNAK ALKALMAZHATÓSÁGA SZERENCSEJÁTÉKÜGYEKBEN – nem merült fel ezidáig a gyakorlatbanNincs külön jogszabály a Ket. 94. § (2) bekezdéséhezkapcsolódóan.

(készítette: dr. Bögös Fruzsina)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

214

III.10. A versenyjogi bírság

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozástilalmáról szóló 1996. évi LVII. (a továbbiakban: Tpvt.) atörvény célját akként határozza meg, hogy a gazdaságihatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaciverseny fenntartásához fűződő közérdek, továbbá az üzletitisztesség követelményeit betartó vállalkozások és afogyasztók érdeke megköveteli, hogy az állam jogiszabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságátés szabadságát. Ehhez olyan versenyjogi rendelkezésekelfogadása szükséges, melyek tiltják a tisztességesverseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdaságiversenyt korlátozó piaci magatartást, valamintmegakadályozzák a vállalkozásoknak a versenyre hátrányosösszefonódását, gondoskodva a szükséges szervezeti éseljárási feltételekről is.A versenyjogba ütköző magatartások – bár többféléklehetnek – jellemzően a versenykorlátozó megállapodások,erőfölénnyel való visszaélések és a tisztességtelenkereskedelmi gyakorlat (fogyasztók megtévesztése)kategóriájába tartoznak.Versenyjogsértések járhatnak büntetőjogi, közigazgatásijogi és polgári jogi jogkövetkezményekkel.

I. Személyi hatályI. Személyi hatály

A törvény személyi hatályáról a Tpvt. 1. §-a rendelkezikakként, hogy az kiterjed a természetes és jogiszemélyekre, valamint a VI. Fejezetben (a vállalkozásokösszefonódásának ellenőrzése kivételével) a külföldiszékhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénekMagyarország területén tanúsított piaci magatartására,kivéve ha törvény eltérően rendelkezik.Kiterjed a Tpvt. hatálya a II. és III. Fejezetbenszabályozott magatartások, azaz a tisztességtelen versenytilalmát megvalósító, illetőleg az üzleti döntésektisztességtelen befolyásolását jelentő magatartásokkivételével a vállalkozás külföldön tanúsított piacimagatartására is, ha annak hatása Magyarország területénérvényesülhet.Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban:

2013.El.II.JGY.1/1/1.

215

EK-Szerződés) 81. és 82. cikkének a vállalkozások belsőpiaccal összeegyeztethetetlen és a versenymegakadályozását, korlátozását, torzítását jelentőmegállapodásokra vonatkozó szabályok alkalmazása során aze cikkek hatálya alá tartozó piaci magatartásokra is aTpvt. eljárási rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha azEK-Szerződés 81. és 82. cikkében foglalt versenyszabályokvégrehajtásáról szóló 1/2003/EK Tanácsi rendelet alapján aGazdasági Versenyhivatal, vagy magyar bíróság eljárásánakvan helye.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmánakmegsértéséért felel az a vállalkozás, amelynek akereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése,eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. Evállalkozás akkor is felelős, ha a kereskedelmigyakorlatot szerződés alapján más személy valósítja meg avállalkozás érdekében vagy javára.Ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat egymagatartási kódex alapján tanúsított magatartáskövetkezménye, felelőssé tehető a magatartási kódexetkidolgozó, a kódex felülvizsgálatáért, illetve a magukat akódexnek alávető vállalkozások általi betartásánakellenőrzéséért felelős személy vagy személyek is. [afogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmigyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (atovábbiakban: Fttv. 9.§-a]

A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009. számú döntésében(BH.2011.256) megállapította, hogy a Tpvt. személyihatályát nem lehet kiterjesztően értelmezni, és a Tpvt.1.§-a szerint nem tekinthető piaci magatartásnak az államihivatalok törvény által előírt, illetőleg kifejezettenmegengedett magatartása abban az esetben sem, ha annakpiaci hatása van.

A KGD. 2004. évi 41. számú jogesetében a felülvizsgálatibíróság rámutatott arra, hogy a köztestületek is a Tpvt.1.§ (1) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozójogi személyek. Elmarasztalható a köztestület az etikaikódexének minimális díjtételt előíró rendelkezésénekgazdasági versenyt korlátozó jellege miatt, tekintettelarra, hogy adott esetben a köztestület ajánlásokat tett azegyes szolgáltatások díjtételeinek alsó határára, éskimondta etikai kódexében, hogy az ajánlott összeg alattdíjért munkát vállalni etikai vétség.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

216

A Kúria Kfv.II.37.370/2012/14. számú eseti döntésébenmutatott rá arra, hogy az adott kamara a felelősség alólnem mentesülhet arra való hivatkozással, hogy nem istudott a szervezeti keretein belül működő osztálytényleges tevékenységéről, versenyjog sértőmagatartásáról. A Kúria álláspontja szerint az osztályhatékony ellenőrzésének hiánya, az egység túlzottszabadsága a kamara működésére vezethető vissza, azelkövetett jogsértésekért ezért felelősséggel tartozik.

Összességében elmondható, hogy a versenyjog személyihatálya alá tartozik (szoros összefüggésben a tárgyihatállyal) minden olyan személy, vagy szervezet, aki vagyamely gazdasági tevékenységet végez. Az esetek legnagyobbrészében gazdasági társaságok szerepelnek eljárás alávontként.

II. Tárgyi hatály (azaz mi minősül versenyjogsértésnek)II. Tárgyi hatály (azaz mi minősül versenyjogsértésnek)

A Tpvt. II. Fejezete a tisztességtelen verseny tilalmáravonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Példálózva soroljafel azokat a magatartásokat (2-7.§), amelyek e körbetartoznak. Ezek részletes ismertetését mellőzzük, mivelnem GVH hatáskör.

A Tpvt. III. Fejezete az üzleti döntések tisztességtelenbefolyásolásának tilalmára vonatkozó rendelkezésekettartalmazza. Ezen belül tilos a gazdasági versenyben azüzletfelek megtévesztése (Tpvt. 8. § (1) bekezdése). Ehhezkapcsolódó példálózó felsorolást a 8. § (2) bekezdésetartalmazza.

A Tpvt. 10. §-a alapján tilos az üzletfél választásiszabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerekalkalmazása is. Ilyennek tekinthető – többek között -, haolyan körülményeket teremtenek, melyek jelentősenmegnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélésétmás áruval, vagy más ajánlattal történő tényszerűösszehasonlítását.

Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának körénkívül esik a Tpvt. 8/A. §-a alapján az olyan magatartás,amely a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeirőlés egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvényrendelkezései értelmében megtévesztő reklámnak minősül.

Itt kell megemlíteni az Fttv-ben foglaltakat is, mivel a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

217

Fttv. 10.§ (3) bekezdése értelmében tisztességtelenkereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt aGazdasági Versenyhivatal jár el, ha a kereskedelmigyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolásáraalkalmas [gazdasági verseny érdemi befolyásolásánakmegítélése tekintetében lsd. Fttv. 11.§, kivételiszabályok Fttv. 10.§ (4)-(5) bekezdés.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat körébe esőmagatartásokat a Fttv. 3.§-a tartalmazza, melyet továbbrészletez a Fttv. 4-8.§-ai, kifejtve, hogy mi amegtévesztő, mi az agresszív kereskedelmi gyakorlat.

A Tpvt. IV. Fejezete a gazdasági versenyt korlátozómegállapodás tilalmának szabályait rögzíti. Ezen belül istiltja a vállalkozások közötti megállapodást ésösszehangolt magatartást, valamint a vállalkozásokegyesülési jog alapján létrejött szervezetének,köztestületének, egyesülésének és más hasonlószervezetének a döntésének meghozatalát, mely döntés agazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagytorzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki,illetőleg fejt ki.Egymástól nem független vállalkozások gazdasági versenytkorlátozó megállapodása azonban nem jogsértő.

E tilalom körében a 11. § (2) bekezdése nevesíti ajellemzőbb eseteket.

A Tpvt. 11. § (3) bekezdése rögzíti, hogy azokat ajogkövetkezményeket, amelyeket a Tpvt. a 11.§ (1)bekezdésében meghatározott tilalom megszegéséhez a Tpvt.fűz együttesen kell alkalmazni a Polgári törvénykönyvben ajogszabályba ütköző szerződésre előírtjogkövetkezményekkel.

Nemcsak az egymástól nem független vállalkozások gazdaságiversenyt korlátozó megállapodása, hanem a versenyjogiszempontból csekély jelentőségű megállapodások semtiltottak a Tpvt. 13. §-ának (1) bekezdése alapján. Azt,hogy ez utóbbi kategória alatt mit kell érteni, a 13. §(2)-(3) bekezdése határozza meg.A 13. § (4) bekezdése azonban a kivétel kivételéttartalmazva megállapítja, hogy tilalom alá esik a csekélyjelentőségű megállapodás, ha annak és az érintett piacon

2013.El.II.JGY.1/1/1.

218

érvényesülő további hasonló megállapodások együtteshatásaként a verseny jelentős mértékben megakadályozódik,korlátozódik, vagy torzul.A Gazdasági Versenyhivatal eljárása során megállapíthatja,hogy a megállapodás tilalom alá esik, ilyen esetbenazonban bírság kiszabásának nincs helye.

A szabályozás érdekessége miatt kell megemlíteni azokat asajátos gazdasági verseny területére eső magatartásokat,amelyek bár alaphelyzetben jogellenesnek minősülnének,azonban a Kormány egyedi intézkedés, jogszabályirendelkezés folytán kivesz a közigazgatás „büntetőhatalma”alól.A Tpvt. 16. §-a alapján a megállapodások meghatározottcsoportjait a Kormány rendeletben mentesítheti a 11. §-banfoglalt tilalom alól, a Kormány a megállapodások csoportosmentesüléséről a törvény 17. §-ában foglalt szempontokfigyelembevételével rendelkezhet.A 16/A. § (1) bekezdése alapján nem vonatkozik aversenykorlátozás tilalma alóli csoportos mentesülés amegállapodásra, ha a megállapodás és az érintett piaconérvényesülő további hasonló megállapodások együtteshatásaként a 17. §-ban foglaltak nem teljesülnek. A (2)bekezdés értelmében a Gazdasági Versenyhivatal eljárásasorán megállapíthatja, hogy az (1) bekezdésben foglaltakratekintettel a csoportos mentesülés kedvezménye a jövőrenézve nem vonatkozik a megállapodásra. Ilyen esetbenbírság kiszabásának nincs helye.

Rögzíti a Tpvt. 24/A.§-a 2013. november 22-e óta, hogy aKormány a vállalkozások összefonódását közérdekbőlnemzetstratégiai jelentőségűnek minősítheti, és az ilyenösszefonódáshoz nem kell a Gazdasági Versenyhivatal 24.§szerinti engedélye.Az összefonódás szabályai alóli kivételeket tartalmaz aTpvt. 25.§-a.

A Tpvt. V. Fejezete értelmében a gazdasági erőfölénnyelvaló visszaélés is tiltott magatartás. A Tpvt. 21. §-apéldálózó jelleggel sorolja fel azokat a magatartásokat,amelyek a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléstjelentik.

A Tpvt. VI. Fejezete értelmében a vállalkozásokösszefonódásának ellenőrzése is a Gazdasági Versenyhivatalfeladatkörébe tartozó engedélyköteles magatartás,amennyiben (Tpvt. 24. § (1) bekezdése) az érintett

2013.El.II.JGY.1/1/1.

219

vállalkozáscsoport, valamint az érintettvállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások általközösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elértnettó árbevétele együttesen a 15 milliárd forintotmeghaladja, és az érintett vállalkozáscsoportok között vanlegalább két olyan vállalkozáscsoport, melynek az előzőévi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és másvállalkozások által közösen irányított vállalkozások nettóárbevételével együtt 500 millió forint felett van.A joggyakorlat-elemző csoport a fúzióra vonatkozószabályok közül a Tpvt. 24.§ (3) bekezdését emeli ki, merta bírságkiszabás során e rendelkezés analóg alkalmazásárahivatkozni kíván. E jogszabály értelmében ugyanis abiztosító intézetek összefonódásával a nettó árbevételhelyett a bruttó biztosítási díjak értékét, míg abefektetési szolgáltatók összefonódásánál a befektetésiszolgáltatási tevékenység bevételét, a pénztárakösszefonódásánál a tagi díjbevételt, a hitelintézetek éspénzügyi vállalkozások összefonódásánál a nettó árbevételhelyett a Tpvt. 24.§ (3) bekezdés a)-e) pontjában foglalttételeket kell figyelembe venni.

Tpvt. 31. §-a alapján ha a versenyfelügyeleti eljárássorán megállapítást nyer, hogy az engedély nélküllétrehozott - a 24.§ szerint egyébként engedélyköteles -összefonódás nem lett volna engedélyezhető, a GazdaságiVersenyhivatal határozatában megfelelő határidőmegállapításával előírja az egyesült vállalkozások, vagyvagyon-, illetve üzletrészek különválasztását,elidegenítését, vagy a közös irányítás megszüntetését,vagy más kötelezettséget írhat elő a hatékony versenyhelyreállítása érdekében (speciális hatósági intézkedés).

III. Jogkövetkezmények (bírság és egyéb intézkedések)III. Jogkövetkezmények (bírság és egyéb intézkedések)

A versenyfelügyeleti eljárás kérelemre, vagy hivatalbólindul, a versenytanács a Tpvt. 77. §-a szerinti döntésekethozhatja, ezen belül dönt a kérelemről, engedélyezi avállalkozások összefonódását, megállapítja, hogy acsoportos mentesülés kedvezménye nem vonatkozik amegállapodásra, megállapítja egy magatartás törvénybeütközését, elrendelheti a törvénybe ütköző állapotmegszüntetését, megtilthatja a törvény rendelkezésébeütköző magatartás folytatását, kötelezettséget írhat előjogsértés megállapítása esetén, elrendelheti a jogsértőtájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozatközzétételét, megállapíthatja, hogy egy magatartás nem

2013.El.II.JGY.1/1/1.

220

ütközik törvénybe.

A Tpvt. 78. § (1) bekezdése alapján az eljáróversenytanács bírságot szabhat ki – azaz nem kötelezőenalkalmazhatja ezt a jogkövetkezményt, ezáltal ennekalkalmazása is már egy mérlegelés eredménye - azzalszemben, aki a törvény rendelkezéseit megsérti. Önállóanés egyes intézkedések mellett is fennáll a bírságalkalmazásának lehetősége. Ez alól azonban konkrétkivételt jelent pl. 13. § (4) bekezdése, 16/A. § (2)bekezdése.

A bírság összege legfeljebb a vállalkozás, illetve annak -a határozatban azonosított - vállalkozáscsoportnak ajogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőzőüzleti évben elért nettó árbevételének 10%-a lehet,amelynek a bírsággal sújtott vállalkozások tagja. Avállalkozások társulásával szemben kiszabott bírságösszege legfeljebb a tagvállalkozások előző üzleti évbenelért nettó árbevételének 10%-a lehet (bírság maximumértéke).

A Tpvt. 78. § (2) bekezdése alapján, ha az (1) bekezdésszerinti vállalkozásoknak, illetve vállalkozáscsoportnak ajogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőzőüzleti évben elért nettó árbevételéről nem állrendelkezésre hitelesnek tekinthető információ, a bírságmaximumának meghatározásakor az utolsó hitelesen lezártüzleti év árbevétele az irányadó.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapítása szerint abírságszankció alkalmazásának lényeges eleme a nettóárbevétel meghatározása a bírság felső határának rögzítéseérdekében. Ez a feladat azonban több nehézségbe ütközik agyakorlat alapján.

A Kúria Kfv.II.37.076/2012/28. számú ítéletében a Tpvt.78.§ (2)-(3) bekezdése szerint jogszerűnek minősítette,hogy 2009 januári határozathozatal során az alperes afelperesi vállalkozás utolsó hitelesen lezárt üzletiéveként 2007-et fogadta el, és vette alapul a bírságmaximum megállapítása során, tekintve, hogy a 2008. üzletiévi eredmény-kimutatása még véglegesítés alatt állt, ígyaz hitelesnek nem volt tekinthető.

Kérdésként merülhet fel a Tpvt. 78. § (1) és (2)bekezdéseiben megállapítottak kapcsán az, hogy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

221

alkalmazható-e a nettó árbevétel hiányában és abírságmaximum meghatározása érdekében a Tpvt. 24. § (3)bekezdésében foglaltak. Azaz elfogadható-e az, hogy abiztosító intézetek esetében nettó árbevétel hiányában abruttó biztosítási díjak értékét, befektetési szolgáltatókesetében a befektetési szolgáltatási tevékenységbevételét, pénztárak esetében a tagdíjbevétel,hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások esetében pedig aTpvt. 24. § (3) bekezdés a)-e) pontjában meghatározotttételeket lehet/kell figyelembe venni.

A Kúria Kfv.II.37.268/2013/8. számú ítéletében – biztosítóintézetek marasztalásakor – törvényesnek ítélte agépjármű biztosítási piacon elért éves díjak, illetőleg -biztosítási alkuszok esetében - a közvetítettgépjárműszerződések állománydíjának együttes összegét,mint bírságalap figyelembe vételét.

Felvetődik a kérdés, hogy egyes esetben – lásd avállalkozások összefonódása, illetve az antitrösztügyekben – a nettó árbevétel – mint mutatószám -„helyettesítését” nem kellene-e egységesen elvégezni, és a24. § (3) bekezdésében foglaltakat a 78. § (1) bekezdésekörében hasonlóan a bírságmaximum és nem a bírságalaptekintetében figyelembe venni.

A Kfv.III.37.451/2008/7. számú döntésében a LegfelsőbbBíróság egyértelművé tette, hogy az alperes kötelezettségea nettó árbevétel megállapítása körében a tényállástisztázása. Súlyos és a döntés érdemére kihatómulasztásként értékelte azt, hogy a hatóság nemállapította meg a Tpvt. 78. § (1) bekezdése szerint mennyiaz eljárás alá vont vállalkozás előző üzleti évben elértnettó árbevétele. Törvénysértőnek találta, hogy a hatósága rendelkezésre álló adatokkal szemben tett megállapításta nettó árbevétel nagyságára.

A bírság maximumértékének megállapításakor felmerül az is,hogy megismételt eljárás esetén az első határozathozatalidőpontját megelőző üzleti év nettó árbevételének 10%-a,vagy pedig a megismételt eljárás során meghozotthatározatot megelőző év nettó árbevételének 10%-atekinthető irányadónak. E körben - közvetetten - a Kúriaállást foglalt Kfv.II.37.414/2013/8. számú határozatában,amikor az elsőfokú bíróság döntéshozatalát azért isjogszabálysértőnek tartotta, mert a bírságmaximumértékének megállapítása tekintetében rendelkezésre álló

2013.El.II.JGY.1/1/1.

222

2010. évi (azaz a megismételt eljárás határozatánakmeghozatalát megelőző év) nettó árbevétel adatait nemvette figyelembe.

Ezzel egyet értve a munkacsoport álláspontja szerint aTpvt. 78.§ (1) bekezdése alapján helyes az az álláspont,hogy megismételt eljárásban a határozat meghozatalátmegelőző üzleti évben elért nettó árbevétel 10 %-a abírságmaximum, mivel a szankció alkalmazásának egyik céljaéppen az, hogy a kötelezés időpontjában egy, avállalkozás gazdasági helyzetét is figyelembe vevő, ehhezmérten kellő súllyal rendelkező (elrettentő erejű)jogkövetkezmény kerüljön alkalmazásra.

Egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy abírságmaximum a versenyfelügyeleti eljárás során kiszabottbírság tekintetében nem minősíthető kiindulási pontnak,illetőleg nem a bírság felső határából kell visszaszámolnia bírság összegét. [Legfelsőbb BíróságKfv.II.37.291/2009/9., Kvf.II.37.414/2013/8. számú döntés,Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.333/2010/6., a 27.463/2009/5.,a 27.042/2011/5. és a 27.484/2008/7. számú döntés].Ezen döntések alapján a bírságmaximum megállapításánakannyiban van jelentősége, hogy a bírság összegénekmegállapításakor a hatóság ezt a maximumértéket nemlépheti túl. Ezt a kiszabott bírság összege semmilyenkörülmények között nem haladhatja meg, mert akkor a Tpvt.78. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve jár el ahatóság.Itt jegyzi meg a joggyakorlat-elemző csoport, hogy bárvalóban nem lehet a bírságmaximumból tételesenvisszaszámolni (abból levonni, azt osztani), mégisviszonyítási alapként szolgál, mert megadja a hatóságszámára a kereteket, hiszen a tól-ig határ között kell ajogsértéssel arányban álló bírságot megállapítani. A Tpvt. 78. § (1) bekezdésében meghatározottbírságmaximumot túllépő bírság törvénysértő, annakhatályon kívül helyezése indokolt [Kfv.III.37.451/2008/7.számú döntés].

A versenyjogsértés miatt kiszabható bírság kapcsán a Tpvt.78. § (3) bekezdése egy széles mérlegelési jogkörtbiztosít a hatóság számára, amikor rögzíti, hogy a bírságösszegének az eset összes körülményeire - így különösen ajogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, ajogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci

2013.El.II.JGY.1/1/1.

223

helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárástsegítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütközőmagatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kellmeghatározni. Jogsérelem súlyát különösen a gazdaságiverseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztók,üzletfelek érdekei sérelmének köre, kiterjedtségealapozhatja meg.A Tpvt. 78. § (3) bekezdésének vizsgálata, értelmezésealapján kimondható, hogy a jogalkotó csupán néhány olyankörülményt nevesített példálózó felsorolásában, amelyértékelése folytán a jogsértéssel adekvát, azzal aránybanálló bírság megállapítható. Ez természetesen nem jelentiazt, hogy az egyedi körülmények értékelése során kizártmás körülmény(ek), más egyedi jellemző(k) értékelése.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.432/2008/9. számúhatározatában megállapította, hogy a Tpvt. 78. § (3)bekezdése az alperesi hatóságnak rendkívül szélesmérlegelési jogot ad a bírság összegének meghatározásasorán.A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.453/2009/5. számúdöntésében rámutatott arra, hogy a Tpvt. 78. § (3)bekezdése példálózó felsorolást tartalmaz a bírságkiszabása során értékelendő körülményekről, melyrendelkezés nem zárja ki az egyedi jogsértéshez tartozóegyéb körülmények figyelembevételét, és e jogi szabályozásszükségessé teszi az egyedi értékelés levezetését, tehátaz alperest valóban széles, de nem parttalan mérlegelésijogkör illeti meg. A döntési folyamat ellenőrizhetősége avalós bírósági kontroll feltétele. Az alperesdöntéshozatala során alapvetően a törvényeknek alárendelt,azonban saját jogalkalmazási gyakorlatára is támaszkodhat,mivel a Tpvt. 36. § (3) bekezdése feljogosítja éskötelezettségévé is teszi a jogalkalmazáskiszámíthatóságának növelése érdekében, sajátjoggyakorlatának közlemény formájában való közzétételére,kiadására, melyek megtörténte esetén az abban foglaltalapelvekhez az egyes döntéseknél igazodni köteles. Ezentúlmenően kiemelte, hogy a bírságközlemény nem mentesítiaz alperest azon törvényi kötelezettsége alól, hogy azegyedi hatósági határozatát konkrétan és az ügysajátosságaira figyelemmel indokolja.

A Kfv.VI.37.232/2011/13. számú ítéletében a Kúriakimondta, hogy bírság kiszabása körében a tényállásfeltárásának és a mérlegelésnek a hiánya nem állapíthatómeg arra hivatkozással, hogy a példálózó jelleggel

2013.El.II.JGY.1/1/1.

224

felsorolt szempontrendszerből egyes szempontokra azalperes nem tett megállapítást. Alaptalan az a hivatkozás,hogy a jogsértéssel elért előny, illetőleg az okozotthátrány nem került megállapításra, enyhítő körülménykéntnem került rögzítésre, mert ha nem volt ilyen előny,illetőleg annak hiánya az alperesnek azt nem kellett különmegállapítás tárgyává tenni.Ugyanerre a megállapításra jutott a Kfv.III.37.349/2012/7.számú ítéletében a Kúria, amikor rögzítette, hogykizárólag azon körülmények értékelése szükséges a Tpvt.78. § (3) bekezdése alapján, amely az adott ügybenrelevánsak.

A Legfelsőbb Bíróság – már fent is idézett -Kfv.II.37.453/2009/5. számú döntésében azt ismegállapította, hogy hiányosan indokolja az alperes aszankció alkalmazása körében meghozott döntését, amikor afeltüntetett körülmények jellegét és azok jellegéneksúlyát, egymásra gyakorolt hatását nem állapította meg,ezáltal e körülményeket ténylegesen nem értékelte. Nemelégséges, ha a határozat csak az értékelt körülményekfelsorolását tartalmazza, azonban a hatóság részletesennem indokolja, hogy azokat az enyhítő, illetve súlyosítókörülmények körében vette-e figyelembe, illetőleg milyensúllyal értékelte.

A Kfv.II.37.453/2009/5. számú határozatában azt az elvetfejtette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bírságösszegszerűségére vonatkozó [határozati] részek lényegihiányosságai az érdemi bírósági felülvizsgálat lehetőségétkizárják, így a bírósági felülvizsgálat keretében abíróságok csak általános érvényű, elvi megállapításokat ésútmutatásokat tehetnek.

A versenyhatóság szankcióalkalmazási gyakorlatára választadó bírósági gyakorlat elemzéséhez elengedhetetlen annakismerete, hogy 2001. február 1-e óta a Tpvt. 36. § (6)bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatal elnöke aVersenytanács elnökével együttesen a GazdaságiVersenyhivatal jogalkalmazási gyakorlatának alapjaitismertető közleményt adhat ki. A közleménynek kötelezőereje nincs, rendeltetése a jogalkalmazáskiszámíthatóságának növelése.E jogával az elnök több alkalommal élt és így kerültkiadásra 2003. december 15-én a bírság összegénekmegállapítása antitröszt ügyekben tárgyú 2/2003. számú (azezt módosító 2/2005 számú), majd Tpvt. 11. és 21. §-a, az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

225

EUMSZ 101. és 102. cikke szerinti tilalomba ütközőmagatartás esetén a bírság összegének megállapításárólszóló, 2012. február 1-ével hatályos 1/2012. számúbírságközlemény. A fogyasztói döntések tisztességtelenbefolyásolása esetén megállapítható bírságmeghatározásának szempontjait az 1/2007. számúbírságközlemény foglalja magába.

Ennek eredményeként a bírósági jogalkalmazásnak nemcsak aTpvt. 78. § (3) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban, dea bírságközlemények alkalmazásával, annak hatóságra,bíróságra kötelező, iránymutató jellegével, az attól valóeltérések törvényességével is foglalkoznia kellett.

A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.672/2008/7. számú jogerősítéletében rámutatott arra, hogy a bírság kiszabástbefolyásoló körülményeket nem általánosságban, nemelvontan, nem mechanikusan - a közlemény szerintiszámszaki adatok matematikai műveletekkel való kezelésével- kell figyelembe venni, mert ez a versenyhatóság számáraa Tpvt. 78. § (3) bekezdésében biztosított mérlegelésiszabadságot indokolatlanul korlátozza, ezzel szembenmindig a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva egyedileg kellértékelni és megindokolni a körülményeket és azokértékelését. Utalt arra is a Fővárosi Ítélőtábla, hogy abíróság az alperesi közleményhez - mint az általaalkalmazott matematikai számításhoz - semmilyen formábannincs kötve. Bár e döntést adott ügy kapcsán a LegfelsőbbBíróság Kfv.IV.37.499/2009/10. számú ítéletében hatályonkívül helyezte, azonban ezeket a megállapításokatáltalánosságban véve mégis helytállónak lehet tekinteni,mert a hatályon kívül helyezésre nem ez okból került sor.A Kfv. III.37.697/2011/9. számú döntésében a Kúriakimondta, hogy a bíróságot nem köti a GVH közleménye és azabban foglalt szempontrendszer, ugyanis ez a közleménymagát a hatóságot köti, attól csak kivételesen és akkor,annyiban térhet el, amennyiben a közleményszempontrendszerének konkrét esetre alkalmazásajogszabályba ütközne, vagy kirívóan okszerűtlen eredményrevezetne. Ezt az elvet erősíti meg a KúriaKfv.II.37.191/2013/8. számú döntésében - az EBH.2009.2095.számú eseti döntésére is utalással - , amikor aztállapította meg, hogy az alperes a döntéshozatala soránalapvetően a törvényeknek alárendelt, de sajátjogalkalmazási gyakorlatára is támaszkodhat. Figyelemmel azonban arra, hogy az adott ügyben az 1/2007-es bírságközlemény hatályban volt, és az abban foglalt

2013.El.II.JGY.1/1/1.

226

alapelvekhez való igazodás az alperes számára biztosítottvolt, ez az alkalmazkodás a bírósági felülvizsgálatban márnem kérhető számon, a bírságközlemény nem mentesíti azalperest azon törvényi kötelezettsége alól, hogy az egyedihatósági határozatát konkrétan és az ügy sajátosságairafigyelemmel meg kell indokolnia.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja, hogy afelülvizsgálati döntésekben kifejtett álláspont helytálló,a közlemény erős orientációs pontnak tekinthető, ha követia hatóság, akkor is a Tpvt. előírásainak és a határozatindokolási kötelezettségére vonatkozó elvárásoknak is megkell felelnie a döntésnek, ha indokolás nélkül tér el tőle(életszerűen a felperes hátrányára), akkor emiatt akárhatályon kívül lehet helyezni a döntést.

A Kúria a Kfv.II.37.076/2012/28. számú határozatábantörvényesnek fogadta el azt, hogy az alperes az előzetesálláspontban közli, hogy a bírságközleményben foglaltaktólel kíván térni, s megjelöli ennek indokát. A KúriaKfv.VI.37.232/2011/13. számú döntésében is elfogadta aztaz elvet, hogy a bíróság nincs kötve a közleményhez, és azalperes által alkalmazott matematikai számításhoz.

A fentebb említett eseti döntésekben a Legfelsőbb Bíróság,illetőleg a Kúria egyöntetűen foglalt állást abban akérdésben, hogy a bírságmaximum nem kiindulási alap és nemviszonyszám a jogsértéssel arányos bírság megállapításakörében. Ennek az elvnek az lett a következménye, hogy másviszonyítási alapot kellett találni ahhoz, hogy mérhetővéváljon a bírság, és eldönthető legyen az arányos-aránytalan, kellő-csekély súlyú-túlzott, elrettentő-jelzésértékű kérdés, stb. A bíróságok – a versenyhatóságközleményeiben kialakított elveket értékelve - elfogadták(a matematikai számítás elvetése mellett is) azt, hogybizonyos esetekben vannak olyan kiindulási pontnaktekinthető értékek, amelyek a bírság megállapításaszempontjából relevanciával bírnak.

Fogyasztói jogsértések esetén kiemelt szerepet kapott ajogsértő tevékenységhez kapcsolódó reklámköltség nagysága.Ennek ésszerű indoka az a feltételezés volt, hogy avállalkozás annyit biztosan költ egy termék reklámozására,amelynek megtérülésére feltétlenül számít az adott termékforgalmazása során.A Kúria Kfv.II.37.191/2013/8. számú döntésében - a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

227

fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatás, mintversenyjogsértés esetében - elfogadta azt, hogy a hatósága Tpvt. 78. § (3) bekezdése alapján a reklámköltségetfigyelembe vette a bírság kiszabása során. E körbenkifejtette, hogy a Tpvt. 78. § (3) bekezdése egy példálózófelsorolást tartalmaz, ezzel e törvényhely lehetőségetbiztosít arra, hogy az egyedi körülmények - így akár areklámtevékenység költsége - is figyelembe vételrekerüljön. Szükségesnek tartotta azonban a határozatbanbemutatni az egyedi értékelést, és azt, hogy utóbb abírósági felülvizsgálat során ellenőrizhető legyen ésmegvalósuljon a valóságos bírósági kontroll. Elvetetteugyanakkor azt, hogy a bírság megállapítása során areklámköltség, mint alapösszeg legyen figyelembe vehető,és ezt, mint alapösszeget lehessen alkalmazni.

Ez utóbbi okfejtést a Kúria azzal indokolta, hogy a bírságmegállapítása nem egy matematikai művelet, ahol alapösszegés módosító tényezők felhasználásával lehet kiszámítani abírság összegét. A Kúria hiányos tartalmúnak minősítetteugyanezen eseti döntésében azt az alperesi határozatot,amelyben nem volt megállapítás arra nézve, hogy a jogsértőtevékenységhez kapcsolódó reklámköltség tekintetében ahatóság milyen adatot vett figyelembe. Ehhez kapcsolódóana Kfv.II.37.453/2009/5. számú határozatnak releváns az amegállapítása, hogy amennyiben a hatóság a bírságösszegének számításánál az üzleti titok körébe tartozóadattal (reklámköltség) számol, vagy azt értékeli, akkorarra a titokvédelmi szabályok betartásával hivatkozniakell a határozatban, jelezve a számszerű adatokmellőzésének indokolását. Az üzleti titok körében eső adatfelhasználása a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerintugyanis az alperest nem mentesíti az indokolásikötelezettség alól. E döntésben rögzítésre került az is,hogy a titokvédelmet igénylő fél számára sem teremtlehetőséget az adatvédelem arra, hogy ezzel a helyzettelvisszaéljen.

A Kfv.II.37.453/2009/5. számú döntésében a LegfelsőbbBíróság arra mutatott rá, hogy a reklámköltséggelkapcsolatos adatszolgáltatási hiba az ügyfélre akkorterhelhető, ha az alperes pontosan és világosanmegfogalmazott kérdést tett fel, és a válaszból az adatnyilvánvalóan téves, vagy hibás jellege nem állapíthatómeg. Ez az álláspont azzal áll összefüggésben, hogy a hatóság atényfeltárási kötelezettségének maradéktalanul eleget

2013.El.II.JGY.1/1/1.

228

kívánt tenni, de kizárólag az ügyfél által ismert éskizárólag az ügyféltől beszerezhető és általa átadottadatok megfelelőségéért a hatóságot felelősség nemterhelheti. A megtévesztő ügyféli magatartás nemszolgálhat a perben a kötelezett felperes javára, ezzel ahatóság hátrányára.

A Kúria Kfv.III.37.697/2011/9. számú döntésében rámutatottarra, hogy amennyiben az alperes határozatából nem lehetmegállapítani, hogy az egyes termékekhez milyenreklámköltség tartozik, kapcsolódik, akkor az alperes nemkérheti számon azt a felülvizsgálati eljárás keretében,hogy a bíróság miért tekintette úgy, mintha valamennyiterméknek azonos lett volna a reklámköltsége.

Antitröszt ügyekben már más a helyzet, mert nemcsak atényleges vagy becsült releváns forgalom, de aközbeszerzési pályázaton az egyes kartellezők általelnyert pályázat összege, valamennyi nyertes pályázatnettó összege, a meg nem valósult tenderek összértéke, dea jogsértéssel elért előny nagysága is lehet viszonyításialap.

E körben a bírói gyakorlat is kellő változatosságot mutat:A Kfv.II.37.291/2009/9. számú ítéletében a LegfelsőbbBíróság a magas mértékű bírság megállapítása körébenelfogadta indokként, hogy az I.r. felperes terhérefigyelembe vehető volt az, hogy jogsértő magatartással egykiugróan magas bevételt realizált a kezdeti időszakban,ezzel törvényesnek minősítette azt, hogy az alperes abírság összegének meghatározásakor értékelte azt, hogy averseny-jogsértést megvalósító vállalkozásoknak a bírságaz egy érezhető megterhelést, jelentős anyagi hátránytokozzon. Ezzel lényegében a jogsértéssel elért előnynagyságát értékelte a hatóság és a bíróság is az I.r.felperes terhére, és vette figyelembe a bírság összegénekmeghatározása során. A Kúria Kfv.III.37.072/2013/15. számúítéletében a közbeszerzési pályázatokon indulóvállalkozások versenyjogsértése esetén a közbeszerzésipályázatok értékét, mint kiindulási alapot elfogadta.

A Kúria Kfv.III.37.011/2012/6. számú döntésében abírságszámítás szempontjából kiindulási alapként elfogadtaa közbeszerzési pályázaton induló vállalkozók által kötötttörvénysértő versenykorlátozó megállapodásokra figyelemmelazt, hogy nemcsak a megvalósult, hanem a meg nem valósultprojektek összehasonlító adatokon alapuló értéke a bírság

2013.El.II.JGY.1/1/1.

229

számítása szempontjából kiindulási alapként törvényes ésmegalapozott. A Kúria arra mutatott rá, hogy a jogsértésjellegéből eredően - figyelemmel arra, hogy a felperesekmagatartása a Tpvt. 11. § (1) és (2) bekezdés d) és e)pontjába ütközőnek minősült - a bírságalapmeghatározásánál a meg nem valósult projektekfeltételezett értékét is figyelembe kell venni, mivel ezáll összhangban a felperesek terhére megállapítotttörvénysértéssel. Mivel ha a jogsértés megvalósulásáhozelegendő a célzat, a potenciális hatás, akkor a jogsértésjogkövetkezményének meghatározásakor is elfogadható ajogellenes magatartás valamennyi típusát, tehát atényleges hatás nélkül maradó magatartásokat isszankcionálni. Ezért a Kúria egyetértett azzal az alperesiállásponttal, hogy a versenykorlátozó célúmegállapodásokat a ki nem írt, vagy utóbb törölt projektektekintetében is kifejtették az eljárás alá vontvállalkozások, és ezért a tervezett, de bármely okból megnem valósult projektek kapcsán is meg kell állapítani ajogsértést és ezek értékét is figyelembe véve kell aszankcióról rendelkezni. A Kúria ítéletében kiemelte, hogya korrekciós tényezőknél lehet figyelembe venni azt, hogya tényleges és a potenciális hatás között különbség van,ezért a bírság megállapítása során lehet ezeket egyénilegés egyedileg értékelni. A magatartás piaci hatásán belüllehet értékelni azt, hogy több meg nem valósult projekt isvolt, amely kapcsán a vállalkozások versenykorlátozómagatartása ténylegesen nem fejtett ki hatást.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.451/2008/7. számúítéletében szintén közbeszerzési pályázatokon indulóvállalkozások versenykorlátozó megállapodásánakmegállapítása esetére rögzítette azt, hogy téves az azálláspont, mely szerint a bírság csak a realizált, "elért"árbevétel esetén és alapján szabható ki. E körbenrámutatott arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogsértéskapcsán elért árbevétel a versenyfelügyeleti bírságkiszabásának nem törvényi feltétele. Helyesnek ítélte aLegfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes a relevánsforgalomnak az egyes pályázatok nettó szerződéses áraittekintette, és ehhez igazította az egyéb körülményekegyüttes értékelése alapján a bírság összegét.

Az alapkérdéseken túl, jelentőséggel bír az is, hogy abírságkiszabás során értékelhető egyes körülményektekintetében milyen lényeges megállapításokat tett afelülvizsgálati bíróság.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

230

Elsődlegesen és általános érvénye miatt kiemelendő aLegfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.291/2009/9. számú ítélete,mely rámutatott arra, hogy az enyhítő körülményekigazolása a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§ (1) bekezdésébenfoglalt bizonyítási kötelezettség alapján a felperestterheli, így amennyiben nem igazolja az általa állítottenyhítő körülményként értékelni kívánt körülmény valós,tényleges fennállását (magatartásának jelentéktelen piacihatását), akkor alappal nem várhatja ezen körülmény javáratörténő értékelését és ez alapján a bírság mérséklését.Ugyanez az elv fogalmazódik meg a KúriaKfv.II.37.191/2013/8. számú döntésében. A felperes aztállította, hogy a tájékoztatással elért fogyasztói körnagyságának hatósági megállapítása téves, mert a jogsértőreklámozással érintett márkák egymással versengőtermékeknek minősültek, így a jogsértő magatartássalérintett fogyasztói kör átfedi egymást, azaz jóval kisebb.A termékek egymással versengő voltát azonban a felperesnem bizonyította, így a fogyasztói kör nagyságatekintetében alaptalanul vitatta a hatósági határozatmegállapításait, melynek folytán az állításbizonyítatlanságának következményeit a felperesre terheltea Kúria a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján.

A jogsértések ismételt elkövetése, a „bűnismétlés”,illetve az első elkövetés értékelése:

A Legfelsőbb Bíróság korábbi, Kfv.III.37.453/2008/13.számú döntése a későbbi állásponttal ellentétesen azt afővárosi ítélőtáblai ítéletet (2.Kf.27.014/2008/10.)tartotta fenn hatályában, amely az első alkalommal történőelmarasztalás tényét, így a korábbi jogkövető magatartástenyhítő körülményként értékelte, és épp azt rótta azalperes terhére, hogy ezt nem kellő súllyal értékelte.A Kúria Kfv.III.37.349/2012/7. számú döntésében rámutatottarra, hogy bár a korábbi jogsértés elkövetése, avisszaesés egyértelműen súlyosító körülménykéntértékelendő, és bírságot növelő tényezőként lehetfigyelembe venni, azonban a visszaesés hiánya nemminősülhet enyhítő körülménynek, tekintettel arra is, hogya jogkövetés az elvárt magatartás kategóriájába tartozik.Ezzel egyező álláspontra helyezkedett aKfv.II.37.191/2013/8. számú döntésében a Kúria, amikor aFővárosi Ítélőtábla azon álláspontjával értett egyet, hogya hosszú időn át tanúsított jogkövető magatartás hatósági

2013.El.II.JGY.1/1/1.

231

ellenőrzés nélkül egy bizonyítatlan és ezért a felperesjavára nem értékelhető körülmény.

A Kfv.II.37.291/2009/9. számú ítéletében a LegfelsőbbBíróság kimondta, hogy a korábbi jogsértések nyomatékkaltörténő értékelése nem valósít meg diszkriminációt.

Egyértelmű álláspontként fogalmazódott meg aKfv.II.37.453/2009/5., a Kfv.IV.37.432/2008/9. és aKfv.III.37.349/2012/7. számú döntésekben, hogy a korábbijogsértés(ek) elkövetése súlyosító körülmény.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ajogkövető magatartás értékelése eltérést mutathat, egyedikörülmények alapján lehet enyhítő körülmény. E körben csakpéldálózva utal a munkacsoport arra, hogy ha egyvállalkozás több éve van jelen a piacon, folyamatosan,több terméket érintően folytat reklámozási tevékenységetés hosszú idő után követ el jogsértést, vagy a jogsértésegy új jogintézmény bizonytalan jogértelmezése miattkövetkezik be, vagy akár a joggyakorlat változása vezet ajogellenességhez, e körülmények enyhítő körülményként valóértékelése elfogadható, mint ahogy a „tiszta előéletet”nem lehet a vállalkozás javára értékelni, ha valamelyvállalkozás rövid idejű gazdasági tevékenység végzésétkövetően egyértelmű követelményeket szeg meg. Úgyszinténérezhető a különbség, ha egy vállalkozásnak bizonyíthatóanvan működő belső compliance ellenőrzése, mintha ilyenrendszer felállítására nem is törekszik.

Fentiek alapján mára már kialakultnak tekinthető az azegységes jogi álláspont, hogy a „bűnismétlés” súlyosítókörülmény.

Ennél még továbbment a Legfelsőbb BíróságKfv.IV.37.432/2008/9. számú ítéletében, amikor kimondta,hogy a Tpvt. 78. § (3) bekezdése nem tartalmaz kifejezetttilalmat arra nézve, hogy az ismételt jogsértőmagatartások számával - mint szorzóval - állapítsa meg abírság végső összegét az alperes. Ugyanakkor leszögezteazt is, hogy ez a lehetőség nem egy korlátlan eszköz ahatóság kezében, mert a bírságösszeg többszörözéseelvezethet oda, hogy egy aránytalan mértékű bírságmegállapítására kerül sor, és például a korábbidöntésekben kiszabott szankciók mértékéhez viszonyítottanegy százszoros bírság alkalmazására kerül sor, amelyetkellő indokolás hiányában nem lehet törvényesnek

2013.El.II.JGY.1/1/1.

232

minősíteni.

Előbbivel összhangban a Legfelsőbb BíróságKfv.II.37.453/2009/5. számú döntésében elfogadta az „1jogsértés = 1 szorzó” elv alkalmazását. Ugyanakkorrámutatott arra, hogy ez az elv a bűnismétlésnek, ajogsértés súlyának meghatározásánál kiemelt szerepet,meghatározó jelentőséget tulajdonít, mely elv alkalmazásacsak akkor fogadható el, ha a korábbi és az új magatartás,annak tényállása, az értékelt - enyhítő és súlyosító -körülmények azonosságot mutatnak. Ugyanezen döntésében aztis elfogadta a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ismételtjogsértés megítélése a közömbös és a felperes terhérerendkívüli nyomatékkal bíró értékelési határon belülmozoghat, az ismételt jogsértés megállapításához nemszükséges az azonos tényállás, és az sem, hogy aközigazgatási perben eljáró bíróság jogerős ítélete már ahatósági határozathozatal idején rendelkezésre álljon.

A jogsértés időtartama (avagy az évek számaszorzótényezőként vehető figyelembe?):

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.557/2009/18. számúdöntésében azt az álláspontot fogadta el, hogy ajogsértéssel érintett évek számával a bírság nemtöbbszörözhető.Ugyanakkor a jogsértés időtartamának jelentős hossza lehetsúlyosító körülmény.

A jogsértésben vállalt szerep jelentősége:

A Kfv.II.37.291/2009/9. számú ítéletében a LegfelsőbbBíróság elfogadta annak nyomatékkal történő értékelését,hogy az adott vállalkozásnak a jogsértő magatartástanúsításában kezdeményező szerepe volt, és ezért azazonos felelősség ellenére nem látott lehetőséget azonosarányú bírság kiszabására.A Kúria a Kfv.III.37.011/2012/6. számú döntésében pedig aII.r. felperes, mint a versenykorlátozó megállapodásmegkötésében titkári funkciót betöltő vállalkozás esetébenlátta indokoltnak ezen kiemelkedő koordinációs szerepbírság kiszabása körében történő értékelését, és különfelróhatósági tényezőként való figyelembevételét. Nemtekintette ezt adminisztratív tevékenységnek, hanem érdemimunkának, amely speciális felelősséget von maga után.

Együttműködés:

2013.El.II.JGY.1/1/1.

233

Nem tartotta a vállalkozás javára értékelhetőkörülménynek, így együttműködő magatartás megvalósulásánaka Kúria a Kfv.III.37.349/2012/7. számú döntésében azt,hogy a vállalkozások összefonódásának hatóságiengedélyezésénél a vállalkozás adatokat szolgáltatott. Ekörben rámutatott arra, hogy a perbeli esetben azadatszolgáltatás nem minősül a törvényi kötelezettségentúlmutató olyan a jogsértés súlyát enyhítő cselekménynek,amely egyúttal csökkentheti a bírság összegét, mert azadatszolgáltatás nemcsak kötelezettsége, de érdeke is voltaz adott vállalkozásnak, mivel a hatósági engedélyezésbenérdekelt volt.Nem fogadta el a Kúria enyhítő körülményként aKfv.II.37.191/2013/8. számú döntésében azt, hogy avállalkozás hatékony jogérvényesítését szolgáló magatartás- így például a vizsgálati és termékinformációs anyagokfordítása, az anyavállalattal való kommunikáció jelentősköltségeinek vállalása, a felhívásokra határidőben adottválasz - nem minősíthető a bírság kiszabása során avállalkozás javára, mert az lényegében a felperesérdekében állt, részben jogszabályi kötelezettsége isvolt, a bírság összegét csökkentő hatással nem bírhat.

Itt jegyzi meg a joggyakorlat-elemző csoport, hogy bár aKet. már nem szól az ügyfél együttműködésikötelezettségéről, így elvileg az eljárás alá vontvállalkozás a hatósággal való együttműködésre nem köteles,ennek ellenére az eredményes jogérvényesítést szolgálómagatartás ügyfél javára való értékelésére nincs módot.

A felróhatóság:

A Kúria Kfv.II.37.191/2013/8. számú ítélete különbség tesza kozmetológiai-bőrgyógyászati (szakmai) és a versenyjogimagatartások és követelmények között, egyben leszögezi,hogy nem mentesülhet a magatartás felróhatóságánakmegállapítása alól az a fogyasztó megtévesztőtájékoztatását megvalósító vállalkozás, aki egyébkéntmagas színvonalon végez/végeztet vizsgálatokat a termékekforgalomba hozatala előtt. E körben kiemelte a Kúria, hogya felperes nem jóhiszemű, hanem jogszabályikötelezettségeinek tesz eleget, amikor termékeivizsgálatát elvégezteti a forgalomba hozatal előtt. Az akörülmény pedig, hogy a felperes gondosan, a szakmaistandardok szerint magas színvonalú hatékonysági

2013.El.II.JGY.1/1/1.

234

vizsgálatokat végez/végeztet, még nem zárja ki, hogy atermékek hatékonyságáról szóló kommunikációjamegtévesztésre alkalmas és ezzel magatartása felróhatólegyen. Rámutatott a felülvizsgálati fórum, hogy akategorikus, a vizsgálati eredménnyel kellően alá nemtámasztott, a bizonyítatlan piaci elsőségi állítások,továbbá a nem igazolt, de állított hatékonyságokönmagukban megalapozzák versenyjogi szempontból amagatartás felróható jellegének megállapítását.

Bírság nagysága, arányosság:

A Kfv.IV.37.499/2009/10. számú ítéletében a LegfelsőbbBíróság kifejtett álláspontja szerint önmagában az akörülmény, hogy az adott év legmagasabb bírsága kerültkiszabásra egy versenyjogsértés kapcsán, nem jelenti amérlegelési jogkör törvénysértő gyakorlását, ettőlönmagában nem válik okszerűtlenné az adott bírságkiszabása.

A Kúria Kfv.II.37.076/2012/28. számú döntésében a jogsértőmagatartás tanúsításában résztvevő vállalkozások magasárbevételét figyelembe véve és jelentős pénzügyi erejéretekintettel az eltökélten, ismételten és folyamatosanjogsértést tanúsító magatartásra figyelemmel a pénzügyierejüket megfelelően tükröző, elrettentő mértékű,visszatartó erejű bírság kiszabását indokoltnak látta.Ugyanezen döntésében a Kúria rámutatott arra is, hogy abírság aránytalanságát korábbi hasonló ügyekhez képest nemlehet megállapítani, mert a konkrét ügyre vonatkozó tényekértékelésére köteles a hatóság, a korábbi bírságkiszabásigyakorlat jogszerű megváltoztatásának lehetősége isfennáll, és a korábbi ügyekkel való hasonlóság hiányakizárja az összehasonlítást. A perbeli esetben a bíróság akorábbi ügyektől jelentősen eltérő jelleggel bírókartellügyben egy átfogó terv mentén, éveken át folytatottjogellenes tevékenységet szankcionált, a folyamatos ésegységes jogsértés a bíróság álláspontja szerint jóvalsúlyosabban ítélendő meg a többi, korábbi és más jellegűkartellügyhöz képest. Itt azt rögzítette a Kúria, hogy atörvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítása súlyosítókörülményként értékelhető.

A Kfv.II.37.291/2009/9. számú ítélettel hatályábanfenntartott, Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.057/2008/15.számú ítélete rámutatott arra, hogy a belső arányosságlényegében azt jelenti, hogy az eljárás alá vontak által

2013.El.II.JGY.1/1/1.

235

elkövetett cselekménnyel, a jogsértésben valóközrehatással és az értékelt enyhítő és súlyosítókörülményekkel áll arányban a kiszabott bírság. Ezzelkapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság fenntartva éskiegészítve a másodfokú jogerős döntésben foglaltakatkiemelte, hogy az arányosság kérdése komplexenvizsgálandó, e körben a jelentős mértékű bírságalkalmazását alátámasztó alperesi érvek és azok ítéletiminősítése a jelentős.

Időmúlás:

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.291/2009/9. számúítéletében a jogsértés súlya szempontjából nemtulajdonított jelentőséget annak, hogy aversenyjogsértésben résztvevő vállalkozás számonkéréséremikor kerül sor, ezért a jogsértés elkövetése és aversenyfelügyeleti eljárás megindulása között eltelthosszabb időt nem tekintette a felperes javára értékelhetőkörülménynek.Ehhez hasonló a Kúria Kfv.VI.37.559/2011/5. számúítéletében elfoglalt azon álláspont, amely szerint adöntés meghozatala és a döntés közlése között eltelthosszabb idő a bírság mérsékelésére nem adhat alapot. Ekörben kiemelte a Kúria, hogy a feltárt 8 hónaposkézbesítési késedelem kapcsán a felperes nem igazolta,hogy bármilyen módon e késedelem kihatott volna az ügyérdemére, ugyanakkor rögzítette azt is, hogy afellebbezésben új tényre és körülményre, bizonyítékra márnem lehet hivatkozni, így az illetékszabályok megváltozásamiatt előállt és a jogérvényesítés miatti magasabbilletékfizetési kötelezettség e körben nem vehetőfigyelembe.A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint – hafigyelembe vesszük az EU Bíróság gyakorlatát – mérséklésreokot adó tényező lehet az időmúlás, melynek jogpolitikaiháttere lehet, hogy az eljárás indokolatlan elhúzódásaönmagában bünteti az eljárás alá vontat, költségeketokozva neki.

Egyéb:A Kfv.II.37.291/2009/9. számú döntésében a LegfelsőbbBíróság arra is rámutatott, hogy a magatartás károskövetkezményeinek hiányát nem lehet a vállalkozás javáraértékelni, mert a káros következmény fennállása súlyosítókörülménynek tekinthető, azonban a káros következmény

2013.El.II.JGY.1/1/1.

236

hiánya semleges és a vállalkozás javára nem szolgál.

Ennek kapcsán vetődik fel, hogy ha a magatartás piacihatása releváns értékelési szempont, és a káros-súlyoshatás súlyosító körülmény, akkor a nulla hatás miért nemlehet enyhítő. E körben értékelendő lehetne az is, hogyegy versenyjog sértő magatartásnak nem lehet kedvező, azazpozitív hatása. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontjaszerint a jövőben e körben további jogértelmezésszükséges, egy eseti döntés nem elégséges e kérdésmegválaszolásához.

A mérlegelés törvényességi vizsgálata:

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint az erészben kifejtett elvek más ágazati bírság esetében ismegfelelően alkalmazandók.

A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata soránalapvető kérdés a mérlegelési jogkörben hozott határozatbírósági felülvizsgálatának terjedelme. A versenyügyekbentapasztalható egyik álláspont szerint -Kfv.III.37.349/2012/7. számú döntés - a bírságösszegérintése csak jogszabálysértés következménye lehet. Abíróság saját érvrendszert nem alakíthat ki a bírságmértékalátámasztásául, mert ez sérti a jogszerűségifelülvizsgálat törvényi követelményét. Amennyiben abírságösszeg meghatározása tekintetében a bíróságjogszabálysértést nem tud megjelölni, a hatóságmérlegelésének felülmérlegelésére és a döntésének akárpozitív, akár negatív irányú megváltoztatására nincsjogszerű lehetősége. Ez okból törvénysértőnek minősítettea felülvizsgálati bíróság azt, hogy az alperes által márértékelt önkéntes teljesítést az elsőfokú bíróság nagyobbsúllyal értékelve a bírságösszeg további mérséklésérelátott lehetőséget. A Kúria álláspontja az volt, hogy akörülmény eltérő súlyú értékelése nem alapozza meg afelülvizsgált határozatban kiszabott bírság mértékénekcsökkentését.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.453/2008/13. számúdöntésében pedig arra mutatott rá, hogy a Pp. 339.§ (2)bekezdés q) pontja, illetőleg a Tpvt. 83.§ (4) bekezdésealapján a bírság összegének megváltoztatására,mérséklésére ha jogszerű lehetőség adódik, ez akkorminősíthető törvényesnek, hogyha az indokolásból abizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. A

2013.El.II.JGY.1/1/1.

237

Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.557/2009/18. számúhatározatában szintén megállapította azt, hogy jogosultvolt a bíróság a bírság megváltoztatására, e jogávalazonban a bíróság a Pp. 339/B.§-a alapján csak akkorélhet, ha az alperes határozatának indokaiból kitűnőmérlegelés okszerűtlen, illetőleg olyan ellentmondásokattartalmaz, amely azt jogszabálysértővé teszi. Afelülmérlegelésre egyébként nem látott lehetőséget. Ezt azálláspontját az Alkotmány 50. § (2) bekezdéséből vezettele, mely szerint a közigazgatási határozatoktörvényességének ellenőrzésére jogosultak a bíróságok ésezért a bíróság általában nem veheti át az alperestől amérlegelési tevékenységet.

A Kfv.IV.37.499/2009/10. számú döntésében a LegfelsőbbBíróság ismételten azt állapította meg, hogy a bírságösszegének érintése csakis jogszabálysértés következményelehet. A bíróság saját érvrendszert nem alakíthat ki abírságmérséklés alátámasztásául, mert ez sérti ajogszerűségi felülvizsgálat törvényi követelményét,önkényes jogalkalmazáshoz, következetlen jogértelmezéshezés az e téren kialakult joggyakorlat elbizonytalanodásáhozvezet. Amennyiben a bírságösszeg meghatározásatekintetében a bíróság jogszabálysértést nem tudmegjelölni, annak felülmérlegelésére és akár pozitív, akárnegatív megváltoztatására nincs jogszerű lehetőség. Amásodfokú bíróság által indokként megjelölt csekély piacihatást a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes- a határozatból kitűnően - figyelembe vette és értékelte,erre alapozottan a másodfokú bíróság eljárásában ahatározat megváltoztatása nem jogszerű.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a bírságkiszabásáról rendelkező, mérlegelési jogkörben hozotthatározat jogszerűen akkor változtatható meg, ha ajogsértés fennáll, mert akár a jogalap tekintetében, akára cselekmény súlyának értékelése (azaz a súlyosító,enyhítő körülmények) körében eltérő tényállás állapíthatómeg, továbbá akkor is, ha azt észleli, hogy a hatóság azegyedi ügy sajátosságait tévesen, logikátlanul, nemsúlyuknak megfelelően értékelte. Ha a bíróság nemmódosíthatná indokolt esetben a bírság összegét (pl.szerinte a piaci hatások súlyossága miatt kisebbbírságnövelés lett volna indokolt, azaz jogszabálysértőenmagas a bírság összege), akkor nem lehetne „teljes”felülvizsgálatról beszélni, s ezért az EJEE 6. cikkbeütközne a magyar szabályozási rendszer.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

238

IV. Bírság mérséklése, mellőzése, elévülés és egyébIV. Bírság mérséklése, mellőzése, elévülés és egyébmentesülésmentesülés

E témában a joggyakorlat-elemző csoport elemzés körébevonható joggyakorlatot nem talált, ezért csak rövidenismerteti azokat a szabályokat, amelyek a bírságkiszabástérinthetik.

Mellőzés, mérséklés:E körbe tartozó rendelkezések azt a sajátos, a hatóságimunkát segítő magatartást jutalmazzák, mely aversenyjogsértés feltáráshoz, bizonyításához, a sikereshatósági munka elvégzéséhez vezet/vezethet.A Tpvt. 78/A. §-a szerint mellőzheti vagy csökkentheti azeljáró versenytanács a bírságot, azzal a vállalkozássalszemben, amely a törvényben meghatározott módon felfedi aGazdasági Versenyhivatalnak a 11. §-ba, illetőleg az EK-Szerződés 81. cikkébe ütköző olyan versenytársak közöttimegállapodást, vagy összehangolt magatartást, amelyközvetlenül vagy közvetve vételi vagy eladási árakrögzítésére, a piac felosztására (a versenytárgyalásiösszejátszást is ideértve), vagy termelési, eladási kvótákmeghatározására irányul.A 78/A. § (2) bekezdése alapján a bírság kiszabása azzal avállalkozással szemben mellőzendő, aki elsőként nyújt beerre irányuló kérelmet és szolgáltat olyan bizonyítékot,amely a Gazdasági Versenyhivatalnak alapot szolgáltatarra, hogy jogsértéssel kapcsolatban a Tpvt.65/A. §-aszerinti vizsgálati cselekményt végezzen, illetőlegamellyel a jogsértések elkövetése bizonyítható, feltéve,hogy a kérelem benyújtásának időpontjában a GazdaságiVersenyhivatal még nem rendelkezett elegendő bizonyítékkalahhoz, hogy a jogsértést bizonyítsa.

A Tpvt. 78/A. § (3) bekezdése alapján kérelem alapján abírság csökkentésének van helye, ha a vállalkozássalszemben a bírság kiszabása nem mellőzhető és a vállalkozásolyan, a jogsértésre vonatkozó bizonyítékot ad át aGazdasági Versenyhivatalnak, amely jelentős többletértéketképvisel a kérelem benyújtásának időpontjában a GazdaságiVersenyhivatal rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest.A kérelem előterjesztésére legkésőbb az előzetes álláspontközlését, illetve az iratbetekintés bármelyik ügyfélrenézve irányadó kezdő időpontját megelőző nap közül akorábban bekövetkező napon kerülhet sor.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

239

A bírság csökkentésének mértéke a Tpvt. 78/A. § (4)bekezdése szerint 30-50%, 20-30%, illetőleg 20%-igterjedhet.

A Tpvt. 78/A. § (5) bekezdése alapján, ha a vállalkozásolyan, a Gazdasági Versenyhivatal előtt nem ismert tényrevonatkozóan szolgáltat bizonyítékot a jogsértésselkapcsolatban, amely közvetlen jelentőséggel bír a 78. §(3) bekezdése alapján a bírság összegének megállapításakorfigyelembe veendő körülményekre vonatkozóan, az eljáróversenytanács a súlyosbító bizonyítékot nem veszifigyelembe, a bizonyítékot szolgáltató vállalkozássalszemben a bírság összegének meghatározásakor.

A Tpvt. 78/A. § (6) bekezdése a bírság mellőzése,illetőleg csökkentése, vagy (5) bekezdésében foglaltakalkalmazásának további feltételét is tartalmazza.

A 78/A. § (7) bekezdése értelmében azzal a vállalkozássalszemben, amely eljárt annak érdekében, hogy a másikvállalkozást jogsértésben való részvételre kényszerítsen,nem mellőzhet a bírság kiszabása (kivétel kivétele).

A 78/A. § (8) bekezdése alapján több vállalkozás közösen,vagy egy vállalkozás több vállalkozás nevében nem nyújthatbe bírság mellőzése, illetve csökkentése iránti kérelmet,illetőleg nem szolgáltat bizonyítékot az (5) bekezdésalapján.

A Tpvt. 79. §-a a 24. § szerinti engedély iránti kérelemelőterjesztésének elmulasztásának esetére bírságalkalmazását írja elő azzal, hogy a bírság összegelegfeljebb napi 200.000 forint. [A bírság összegén belül anapi tétel értéke tehát mérlegeléssel állapítható meg,melyet a hatóság indokolni köteles.]

Elévülés:A versenyfelügyeleti eljárás megindítását akadályozókörülményt rögzít a Tpvt. 67. § (4) bekezdése, amikor iskimondja, hogy nem indítható vizsgálat - a jogorvoslatieljárás folytán megismételt eljárást ide nem értve - ha aTpvt. III. Fejezetének rendelkezéseibe ütköző magatartáselkövetés óta 3 év, a IV-VI. Fejezetének rendelkezéseibeütköző magatartás elkövetése óta 5 év eltelt.Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő amagatartás abbahagyásakor kezdődik.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

240

Ha a jogsértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamelyhelyzetet, vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidőmindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet, vagy állapotfennáll.

Kiemeli a joggyakorlat-elemző csoport, hogy a versenyjogiszabályozás – más, így az építésügy, hulladékgazdálkodás,stb. ágazati előírásoktól eltérően - az elévülés objektívhatáridejét ismeri, e körben kizárólag a cselekményjellegének (folyamatos vagy sem) és az elkövetése idejénekvan jelentősége. Szubjektív elévülési határidő nincs. Eljárás lefolytatásának további akadálya:Speciális – lényegében: a versenyjog sértő magatartástanúsítása mellett a jogsértés megállapításánakmellőzését, egyúttal a bírság kiszabásának elmaradásáteredményező - lehetőséget tartalmaz a Tpvt. 75. §-a arraaz esetre, ha a hivatalból indult versenyfelügyeletieljárásban vizsgált magatartás tekintetében az ügyfélkötelezettséget vállal arra, hogy a magatartásátmeghatározott módon összhangba hozza e törvény, illetve azEK-Szerződés 81-82. cikkének rendelkezéseivel, és aközérdek hatékony védelme e módon biztosítható. Az eljáróversenytanács végzéssel - az eljárás egyidejűmegszüntetésével - kötelezővé teheti a vállalásteljesítését, anélkül, hogy a végzésben a törvénysértésmegvalósulását, vagy annak hiányát megállapítaná. A végzésellen külön jogorvoslatnak van helye.

Rögzíti ugyanakkor a Tpvt. 75. § (2) bekezdése azt, hogyaz (1) bekezdés szerinti végzés meghozatala nem zárja kiazt, hogy az ügyben - a körülmények lényeges változásamiatt, illetve akkor, ha a végzés a döntés meghozatalszempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapult –újabb versenyfelügyeleti eljárás kerüljön megindítására.Az újabb versenyfelügyeleti eljárás során rendelkezni kella korábban, az (1) bekezdés alapján hozott végzésről.

V. Büntető és szabálysértési alakzatok:V. Büntető és szabálysértési alakzatok:

A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 42.Fejezete szól a fogyasztók érdekeit és a gazdasági versenytisztaságát sértő bűncselekményekről. Ezen belül isnevesítve a fogyasztók megtévesztését, a versenytársutánzását, a versenykorlátozó megállapodás közbeszerzésikoncessziós eljárásban való megkötését.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

241

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és aszabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. éviII. törvény XXIX. Fejezete az élelmiszerlánc-biztonsági ésfogyasztóvédelmi szabálysértések között nevesíti aversenytárs utánzását.

(készítette: dr. Tóth Kincső és dr. Tóth Tihamér)

III.11. A munkaügyi bírság és központi költségvetésbe való befizetésre

kötelezés

A munkaügyi hatóság (Nemzeti Munkaügyi HivatalMunkavédelmi és Munkaügyi Felügyelősége, 2011. január 1-jét megelőzően Országos Munkavédelmi és MunkaügyiFelügyelőség) ellenőrzése eredményeként a munkaügyiellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) alapjána jogszabályi feltételeknek nem megfelelő foglalkoztatásmegállapítása esetén a foglalkoztatóval szemben munkaügyibírság szabható ki. (A) Harmadik országbeli munkavállalójogszabályi feltételeknek nem megfelelő foglalkoztatásánakmegállapítása esetén pedig a munkaügyi hatóság afoglalkoztatót a központi költségvetésbe (2011. évetmegelőzően a Munkaerőpiaci Alapba) történő (bírságjellegű) befizetésre kötelezi. (B)

1.Személyi hatály:

A.) A munkaügyi bírság esetén a bírságolás jogalapja akülönböző munkajogviszonyokra vonatkozó törvényi egyes –tárgyi hatály szerinti – rendelkezések [a munkatörvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (új Mt.), aközalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII.törvény (Kjt.), a kormánytisztviselők jogállásáról szóló2010. évi LVIII. törvény (Kttv.), az ügyészségi szolgálatijogviszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994.évi LXXX. törvény (Ütv.), a bírák jogállásáról ésjavadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.), azigazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.), valamint speciálisfoglalkoztatásra vonatkozó törvényben foglaltak (az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

242

egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV.törvény), valamint bejelentési kötelezettségnek az adózásrendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4)bekezdés a) pontjában előírtak] megsértése.

A Met. személyi hatálya (1. §) összefoglalóan arra atermészetes és jog személyre, valamint jogi személynek nemminősülő gazdasági társaság foglalkoztatókra terjed kiaki, illetve amely a 18. életévét betöltött természetesszemélyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony – ideértveaz egyszerűsített foglalkoztatásra, vagy alkalmi munkáralétesített munkaviszonyt is – foglalkoztat.Kiterjed továbbá az Mt. XVI. fejezetében meghatározottmunkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönbeadóra és akölcsönbevevőre is.Az iskolaszövetkezeti tagnak pedig az Mt. 223. §-a alapjántörténő munkavégzése tekintetében kiterjed aziskolaszövetkezetre és az Mt. 224. § (1)-(3) bekezdésetekintetében a szolgáltatás fogadójára. [3. § (3)bekezdés]Ezen túlmenően a külföldi munkáltató munkavállalójának azMt. 295. §-a alapján történő munkavégzésére, amikor akülföldi munkáltató – harmadik személlyel kötöttmegállapodás alapján - a munkavállalót Magyarországterületén foglalkoztatja az Mt. említett szakaszábanmeghatározott körben. (Pl.: leghosszabb munkaidő,legrövidebb pihenőidő, fizetett éves szabadság, stb.)

Nem minősül foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak – afiatal munkavállaló [9. § (3) bekezdés c) pont]foglalkoztatása kivételével – a Polgári Törvénykönyvrőlszóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott vállalkozásiszerződés, megbízási szerződés, a gazdasági társaságokrólszóló törvényben szabályozott közkereseti társaság ésbetéti társaság tagjának személyes közreműködése, akorlátolt felelősségű társaság tagjánakmellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködése, aközérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. éviLXXXVIII. törvényben szabályozott önkéntes szerződésalapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység, aszövetkezet tagjának a szövetkezet részére kifejtettszemélyes közreműködése, ha a tag a személyesközreműködést vállalkozási, vagy megbízási szerződésalapján teljesíti, valamint az önálló kereskedelmi ügynökiszerződés alapján végzett munka.

A vállalkozási szerződésnek nevezett jogviszony az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

243

ellenőrzés eredményeként minősülhet munkaviszonynak. Aszemély- és vagyonvédelmi gazdasági társaság tevékenységeellátására egyéni vállalkozóval kötött, munkavégzésreirányuló szerződését a munkaügyi felügyelő vizsgálhatja ésa tényállás alapján jogosult a felek közötti jogviszonyminősítésére. (EBH 2008.1907)

A Met. 2. § (4) bekezdése értelmében a munkaügyi hatósághatósági jogköre nem terjed ki a honvédségi szervezetekre,a honvédelemért felelős miniszter által vezetettminisztériumi vagyonkezelésben lévő területet honvédelmiérdeket is szolgáló telepített munkahelyre, illetveideiglenes építési munkahelyre, a Katonai NemzetbiztonságiSzolgálatra, azon gazdasági társaságokra, amelyeknél atulajdonosi jog gyakorlója a honvédelemért felelősminiszter, továbbá a rendvédelmi szervekre és azönkormányzati tűzoltóságra.

B.) A Met. hatálya kiterjed olyan foglalkoztatóra is,aki harmadik országbeli állampolgárt, vagy fiatalmunkavállalót foglalkoztatásra irányuló jogviszonykeretében foglalkoztat. Ez esetben foglalkoztatónakminősül az is, ki az előbbiekben kiemelt vállalkozásiszerződés, megbízási szerződés, stb. szerint foglalkoztat.

A központi költségvetésbe (Munkaerőpiaci Alapba) befizetésjogalapját a foglalkoztatás elősegítéséről és amunkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben(Flt.) előírt munkavállalási engedélyhez kötöttfoglalkoztatási szabályok, valamint a harmadik országbeliállampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007.évi II. törvény (Harm.tv.) 71. §-ának (1)-(2) bekezdéseszerinti kötelezettség megsértése teremti meg, melyekbeépültek a Met-be, figyelemmel arra, hogy az ezzelkapcsolatos szankció a hatósági eljárás lefolytatásának ajogkövetkezménye és e szabályok jobban illeszkednek amunkaügyi ellenőrzés eljárási szabályai közé.

2. Tárgyi hatály:

A.) A Met. 3. § (1) bekezdése tételesen felsorolja,hogy a munkaügyi ellenőrzés mire terjedhet ki. E szerint

a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszonylétesítéséhez szükséges jognyilatkozat alakszerűségére, amunkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkorifeltételekre (ideértve a gyermekmunka tilalmát is),továbbá a munkaszerződés lényeges tartalmi elemeire és a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

244

foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére(ideértve a jogosultnak az Mt. 297. §-a szerintitájékoztatási kötelezettségét is) vonatkozó rendelkezések,

Ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződéstkötött a munkaviszony keretében foglalkoztatottmunkavállalóval, de a szerződés tartalmazta amunkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, munkaügyi bírságkiszabásának – jogalap hiányában – nincs helye. (EBH2002.701)

b) a foglalkoztatásra irányuló jogviszonylétesítésével, megszűnésével, megszüntetésével összefüggőbejelentési kötelezettség,

e) a nők, a fiatalkorúak és a megváltozottmunkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatosjogszabályok,

f) a munka- és pihenőidőre a munkaviszonyravonatkozó szabályban előírt rendelkezések,

g) a jogszabályban, kollektív szerződésben, vagy aminiszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztettkollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére,valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések [a3. § (2) bekezdése értelmében e ponttal kapcsolatosmunkaügyi ellenőrzés az Mt. 136-137. §-ában, 138. § (4)-(6) bekezdésében, 139-145. §-ában, 146. § (1)-(3)bekezdésében, 147. § (1) bekezdésében, 153-165. §-ábanfoglalt rendelkezések megtartására terjed ki]

h) a foglalkoztatásra irányuló jogviszonymegszűnésével összefüggő – a munkavállalót megillető –igazolások kiállítására és kiadására, valamint amunkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódóelszámolás megtörténtére vonatkozó jogszabályokrendelkezéseinek,

i) a harmadik országbeli állampolgárokmagyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére, illetvea harmadik országbeli és a szabad mozgás és tartózkodásjogával rendelkező állampolgárok foglalkoztatásáravonatkozó jogszabályok,

k) a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, valamint amunkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére jogosítójogszabályok,

o) a teljesítménykövetelmény megállapításatekintetében az előzetes foglalkoztatói eljáráslefolytatásának tényére, valamint ateljesítménykövetelmény és a teljesítménybér-tényezőkalkalmazása előtti közlésére vonatkozó szabályok,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

245

r) a harmadik országbeli állampolgár és a szabadmozgás és tartózkodás jogával rendelkező személymagyarországi foglalkoztatásának bejelentésére vonatkozójogszabályok,

s) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásárólés tartózkodásáról szóló Harm.tv. 71. §-ának (1)-(2)bekezdése szerinti kötelezettségek foglalkoztató általi,

t) a költségvetési szerv, valamint nevelési-oktatási, egészségügyi, vagy kulturális tevékenységetekintetében az egyházi jogi személy munkáltatókivételével, a bruttó 300.000, Ft alatti munkabérek nettóértékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés –kormányrendeletben meghatározott – elvárt mértékemegfelelő végrehajtásának megtartására terjed ki.

A munkaügyi ellenőrzésnek nem képezheti tárgyát valamelyszakszervezetnek a munkáltatónál fennálló képviseletijogosultsága vizsgálata, és ezzel összefüggésben amunkáltató munkaügyi bírsággal nem sújtható. (EBH2009.1982)

Munkaügyi bírság [7. § (1) bekezdés] akkor szabható ki, haa foglalkoztatóa 3. § (1) bekezdés a) pontjának a foglalkoztatásrairányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatalakszerűségére, a munkavállalói jogalanyisággalkapcsolatos életkori feltételekre vonatkozó, valamint ab), f), g), i), k) pontjában foglalt rendelkezéseket egy,a 3. § (1) bekezdésének az a) pontban nem említett,valamint az e) és a h) pontban foglalt rendelkezésekbármelyikét több munkavállaló vonatkozásában megsérti.

A Met. jelenleg hatályos rendelkezése szerint – akorábbiakkal ellentétben – a szakszervezetekkel, európaiüzemi tanáccsal kapcsolatos hatáskörök, egyenlő bánásmódmegtartásának ellenőrzése már nem tartozik a munkaügyiellenőrzés tárgyi hatálya alá, a nyilvántartás ellenőrzésepedig az új Mt. szerkezeténél fogva a munka- éspihenőidőre vonatkozó szabályok ellenőrzése körébetartozik.

B.) A Met. 7/A. § (1) bekezdése konkrétanmegfogalmazza, hogy a központi költségvetésbe történőbefizetést mikor kell előírni. E szerint amennyiben a 3. §(1) bekezdés i) pontjában foglaltak ellenőrzése során amunkaügyi hatóság azt állapítja meg, hogy a foglalkoztatóharmadik országbeli állampolgárt érvényes munkavállalási

2013.El.II.JGY.1/1/1.

246

engedély, illetve EU Kék kártya nélkül foglalkoztat,kötelezni kell a központi költségvetésbe történőbefizetésre. A kötelezettség a foglalkoztatott mindenolyan általa foglalkoztatót harmadik országbeliállampolgár tekintetében terheli, akire nézve az engedély,vagy EU Kék kártya nélkül történő foglalkoztatástmegállapították.

3. Elévülés:

2012. július 1-jétől hatályos a Met. 7. § (2) bekezdése,miszerint nem indítható a jogsértés megállapítására ésbírság kiszabására eljárás, ha a jogsértő magatartásnak abírság kiszabására jogosult hatóság tudomására jutásátólszámított egy év, vagy az elkövetéstől számított három éveltelt. A három éves határidő kezdő napja az a nap, amikora jogsértő magatartás megvalósul, jogellenes állapotfenntartása esetén pedig az a nap, amikor ez az állapotmegszűnik. A Met. korábbi szabályozása ilyen rendelkezéstnem tartalmazott. A rendelkezést beiktató 2012. éviLXXXVI. törvény 39. §-ához fűzött miniszteri indokolásszerint „a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatásáltalános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek(Ket.) a 2011. évi CLXXIV. törvénnyel végrehajtottmódosítása iktatta be a Ket-be a közigazgatási bírságkiszabásának eljárásjogi alapjairól szóló 94/A. §-át. AMet. 7. § (2) bekezdésének rendelkezése a munkajogiszabályokkal való összhangot teremti meg, ígymindenekelőtt az általános elévüléshez képest rövidebb,három éves munkajogi elévüléshez igazítva a bírságkiszabás abszolút elévülés idejét”.

4.Bírságról, illetve a bírság jellegű befizetésre valórendelkezés:

A.) A Met. 6/A. § (1) bekezdése értelmében amunkaügyi bírság kiszabása nem mellőzhető, ha afoglalkoztató

a) a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatoséletkori feltételekre (ideértve a gyermekmunka tilalmátis) vonatkozó rendelkezéseket megsértette,

b) a foglalkoztatásra irányuló jogviszonylétesítésével összefüggésben nem tett eleget az Art. 16. §(4) bekezdés a) pontjában, illetve az egyszerűsítettfoglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 11. §-ábanfoglalt bejelentési kötelezettségének,

c) a jogszabályban, vagy kollektív szerződésben

2013.El.II.JGY.1/1/1.

247

megállapított munkabér összegére és a kifizetéshatáridejére vonatkozó rendelkezéseket megsértette, idenem értve a felszámolási eljárás alatt állófoglalkoztatót, vagy

d) ha hatósági nyilvántartásba vétel hiányábanfolytat munkaerő-kölcsönzésre irányuló tevékenységet.

A Met 6/A. § (2) bekezdése szerint nem szabható kimunkaügyi bírság, ha

a) a foglalkoztató a munkaviszony létesítésének, vagymegszűnésének (megszüntetésének) bejelentésére vonatkozókötelezettségét a munkaügyi ellenőrzés megkezdéséig atényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóanteljesítette,

b) a munkaviszony létesítésének, vagy megszűnésének(megszüntetésének) bejelentésére vonatkozó kötelezettségetkülön jogszabály szerint a foglalkoztató helyett másteljesíti, és a foglalkoztató a bejelentés határidőbentörténő teljesítéséhez szükséges adatokat a munkaügyiellenőrzés megkezdéséig teljes körűen átadta, vagy

c) a foglalkoztató a munkavállaló részére ki nemfizetett, a jogszabályban, vagy kollektív szerződésbenmegállapított munkabért az eljárás során kitűzötthatáridőn belül kifizeti.

A fentiekből következően a joggyakorlat-elemző csoportálláspontja szerint e magatartásokkal a jogrend helyreáll, így nincs szükség további hatósági fellépésre,intézkedésre, bírság alkalmazására.

B.) A harmadik országbeli állampolgár érvényesmunkavállalási engedély, illetve EU Kék kártya nélkülifoglalkoztatása esetén a központi költségvetésbe befizetésnem mellőzhető.

Vétkesség vizsgálata

Mind a munkaügyi bírság, mind a központi költségvetésbebefizetés előírása objektív szankció, felróhatóságtól,vétkességtől függetlenül a jogsértés megállapításaegymagában megteremti a jogkövetkezmény jogalapját.

5/A. A munkaügyi bírság mértéke, számítása:

A 2012. július 1-től hatályos Met. megszüntette a bírság-kategóriák eddigi jogsértésenként és érintettmunkavállalók szerinti bonyolult csoportosítását, és

2013.El.II.JGY.1/1/1.

248

visszatért a 2007. január 1-je előtt alkalmazott kevésbébonyolult megoldáshoz, mely az egyes jogsértés-típusokközött aszerint tesz megkülönböztetést, hogy azok egy,vagy több munkavállalót érintenek. A jogsértések és azérintett munkavállalók száma mind a Ket. 94/A. § (1)bekezdése, mind pedig a Met. törvény szerinti 7. § (7)bekezdése alapján mérlegelés körébe tartozik. E mellett aMet. 7. § (7) bekezdése példálózva sorolja fel a munkaügyibírság összegének megállapításánál figyelembe veendőkörülményeket, így különösen a jogszabály megsértésévelokozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátránynagyságát, a megsértett jogszabályi előírások számát éshatását, az érintett munkavállalók számát, továbbá utal aközigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általánosszabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94/A. § (1)bekezdésében meghatározott körülményekre (a jogsértésselokozott hátrányt, ideértve a hátrány megelőzésével,elhárításával, helyreállításával kapcsolatban felmerültköltségeket, illetve a jogsértéssel elért előny mértékét,a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatóságát, ajogsértéssel érintettek körének nagyságát, a jogsértőállapot időtartamát, a jogsértő magatartás ismétlődését ésgyakoriságát, a jogsértést elkövető eljárást segítő,együttműködő magatartását, valamint a jogsértést elkövetőgazdasági súlyát). A vállalkozás gazdasági súlyánakértékelhetősége – a Ket. 94/A. § (1) bekezdésének hatálybalépésével – értelemszerűen felülírta a korábbi, másjogszabályon alapuló jogértelmezést.

Az új szabályok szerint munkaügyi bírság kiszabására márabban az esetben is sor kerülhet, ha a munkaügyi szabálymegsértése csupán egy munkavállalót érintett, azonban ajogsértés súlyos. A törvény az első és az ismételtjogsértés közötti különböző bírságtételek alkalmazásávalarányosságot teremt a munkaügyi ellenőrzés általmegállapított első és 3 éven belül a foglalkoztató általismételten elkövetett jogsértések megítélése között. Ennekmegfelelően differenciált bírságtételek jelennek meg attólfüggően, hogy a munkáltató egy, vagy több jogsértéstkövetett el, illetve abból a szempontból, hogy ajogsértések csak egy, vagy több munkavállalót érintettek.

A törvény meghatározza a munkaügyi bírság minimum ésmaximum összegét. A munkaügyi hatóság felügyelőjejavaslatot tehet a munkaügyi bírság kiszabására, amunkaügyi bírságot pedig a munkaügyi hatóság elsőfokúszerve szabja ki.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

249

A Met. 7. § (3) bekezdése szerint a munkaügyi bírságösszege harmincezer forinttól tízmillió forintigterjedhet.(4) Ha az eljárás alá vont foglalkoztatónál az ellenőrzésmegkezdésekor a foglalkoztatottak száma a húsz főt nemhaladja meg, a munkaügyi bíráság összege harmincezerforinttól ötmillió forintig terjedhet.(5) Természetes személy foglalkoztató által, nem egyénivállalkozás keretében foglalkoztatott munkavállalót érintőjogsértés megállapítása esetén a munkaügyi bírság összegeharmincezer forinttól egymillió forintig terjedhet.(6) A munkaügyi bírság mértéke a (3)-(5) bekezdésbenmeghatározott felső korlát kétszereséig terjedhet, ha akorábbi munkaügyi ellenőrzés eredményeként meghozott,bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogerőreemelkedésétől számított három éven belül legalább egy, akorábbival azonos jogsértés megállapítására kerül sor.

A munkaügyi bírság összegének meghatározásakor irányadó,differenciáló szempontok tehát

– a foglalkoztatónál az ellenőrzés megkezdésekor afoglalkoztatottak száma,

– az, hogy a foglalkoztató jogi, vagy nem egyénivállalkozó természetes személy,

– a munkaügyi ellenőrzés első alkalommal, vagyismételten állapította-e meg ugyanazt a munkaügyijogszabálysértést, három éven belül történt-e azonosjogsértés megállapítása.

A munkaügyi bírsággal egyidejűleg a Met. 6. § (1) bekezdésb), g), h) és i) pontjában meghatározott jogkövetkezmény(a foglalkoztató kötelezése a szabálytalanságmeghatározott időn belül történő megszüntetésére, afoglalkoztató kötelezése a foglalkoztatásra irányulójogviszonyra vonatkozó szabályok betartására, afoglalkoztató eltiltása a tevékenység folytatásától, ha afoglalkoztatásra vonatkozó jogszabályban előírtengedéllyel, nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik,gyermek veszélyeztetettsége miatt jelzéssel való élés agyermekjóléti szolgálatnál) alkalmazható. Ez esetben ahatározatokat egybe kell foglalni [7. § (8) bekezdés].(Erre vonatkozó problémafelvetést lásd lentebb.)

5/B. A központi költségvetésbe történő befizetés mértékeés számítása:

2013.El.II.JGY.1/1/1.

250

A Met. 7/A. § (2) bekezdése szerint a központiköltségvetésbe történő befizetés mértéke (számítottösszegként)a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történőfoglalkoztatás esetén az engedély nélkül alkalmazottharmadik országbeli állampolgár részére a foglalkoztatásmegkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatásmegállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj)négyszeresének, de legalább a kötelező legkisebb munkabér(minimálbér nyolcszorosának), b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapítóhatározat jogerőre emelkedésétől számított három évenbelül megállapított ismételt engedély nélkülifoglalkoztatás esetén a harmadik országbeli állampolgárrészére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől azengedély nélküli foglalkoztatás ismételt megállapításáigkifizetett munkabér (munkadíj) nyolcszorosának, delegalább a minimálbér tizenötszörösének megfelelő összeg.(3) Magánszemély munkáltató által nem egyéni vállalkozáskeretében foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgárengedély nélkül történő foglalkoztatása esetén atermészetes személy foglalkoztatót a (2) bekezdésbenfoglaltaktól eltérően

a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történőfoglalkoztatás esetén a minimálbér kétszeresének,

b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatástmegállapító határozat jogerőre emelkedésétől számítotthárom éven belül megállapított ismételt jogsértés esetén aminimálbér négyszeresének megfelelő összeg terheli.(4) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően, afoglalkoztatót a kifizetett munkabér (munkadíj), delegalább a minimálbér kétszeresének megfelelő összegközponti költségvetésbe történő megfizetésére kellkötelezni akkor, ha a foglalkoztató harmadik országbeliállampolgárt úgy foglalkoztat tovább, hogy az engedélyérvényességének lejártát megelőzően a harmadik országbeliállampolgár számára – amennyiben ezt az engedélyrevonatkozó jogszabály lehetővé teszi – új engedély irántikérelmet az illetékes hatósághoz benyújtott, azonban ahatóság az ügyben nem hozott határozatot.

Az előbbiekből következően a törvény konkrétan megmondja,hogy a központi költségvetésbe való befizetés előírásánakmilyen mértékűnek kell lennie. Ez a mérték az engedélynélkül foglalkoztatott részére a foglalkoztatás kezdetétőla megállapításig kifizetett munkabér összegéhez igazodik,annak minimum összege az irányadó havi minimálbér [9. §

2013.El.II.JGY.1/1/1.

251

(4) bekezdés] összegéhez igazodik. A törvény a szerintdifferenciál, hogy első alkalommal, vagy ismételtenkerült-e megállapításra az engedély nélkülifoglalkoztatás, illetve jogi személy, vagy egyénivállalkozó magánszemély első alkalommal, vagy három évenbelül ismételten követett-e el jogsértést.

A törvény a 7/A. § (4) bekezdése szerinti jogsértéstenyhébben szankcionálja, tehát ha az engedély hiánya olyantényállás mellett áll fenn, hogy a harmadik országbelifoglalkoztatott korábban érvényes munkavállalásiengedéllyel rendelkezett, azonban a munkaügyi ellenőrzésidőpontjában a munkavállalási engedély érvényessége márlejárt.

6. Mentesülés, mérséklés lehetősége:

A Met. 7. § (7) bekezdése értelmében a munkaügyi bírságösszegének megállapításánál figyelembe kell vennikülönösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenesállapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, amegsértett jogszabályi előírások számát és hatását, azérintett munkavállalók számát, továbbá a Ket.94/A. § (1)bekezdésében meghatározott körülményeket.

A Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja lehetőséget teremtarra, hogy a Pp.-n kívül más törvény is megengedje aközigazgatási határozat bírósági megváltoztathatóságát.Ilyen rendelkezést tartalmaz a Met. 8/A. § (4) bekezdés b)pontja.

A Met. 8/A. § (4) bekezdés b) pontjának 2013. december 1-ig hatályos rendelkezése szerint a bíróság a munkaügyihatóság bírságot megállapító határozatátmegváltoztathatja, ha a határozat jogszabálysértő, és aközigazgatási határozatot megváltoztató döntéshezszükséges adatok rendelkezésre állnak.

A Kúria gyakorlata ezidáig az volt, hogy amikor többjogsértés, vagy több munkavállalót érintő jogsértés miattkerült sor a bírság kiszabására, és a felülvizsgálateredményeként megváltozott a tényállás, nem voltmegállapítható valamennyi jogszabálysértés, vagy kevesebbmunkavállalót érintett a foglalkoztatói jogsértés, aközigazgatási határozatot megváltoztatva mérsékelte abírság mértékét. Egyéb körülményeket a gyakorlat szűkkörben mérlegelt, gyakran felhívott eseti döntés az EBH

2013.El.II.JGY.1/1/1.

252

2005.1348., mely szerint a kiszabott munkaügyi bírságösszegét a bíróság csak jogszabálysértés eseténmérsékelheti. A mérlegelés jogszabálysértő voltátmegalapozó körülmény hiányában a bírság összege nemcsökkenthető.

A gyakorlatban megjelent olyan jogi álláspont is, hogyazokban az esetekben, amikor a munkaügyi bírság alapjátképező tényállás az eljárás eredményeként változott, azeljárt bíróságok a közigazgatási határozatot hatályonkívül helyezték azon az alapon, hogy a határozatmegváltoztatásával a bíróság a munkaügyi hatóságnak abírság kiszabására vonatkozó mérlegelési jogkörébe tartozóhatáskörét vonná el anélkül, hogy erre jogszabályifelhatalmazást kapott volna. Ezen álláspontalátámasztásaként a Pp. 339. § (2) bekezdésére történthivatkozás, mely szerint a taxatív felsorolás nemtartalmazza a munkaügyi ellenőrzés keretében hozottközigazgatási határozat megváltoztathatóságát, utalástörtént továbbá a Pp. 339/B. §-ában foglaltakra is, melyszerint mérlegelési jogkörben hozott közigazgatásihatározat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatásiszerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárásiszabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjaimegállapíthatóak, és a határozat indokolásából abizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.

A Met. 8/A. § (4) bekezdés b) pontjának 2013. december 1-től hatályos rendelkezése szerint a 7. § (8) bekezdésealapján egybefoglalt határozat valamely rendelkezésénekhatályon kívül helyezése esetén a bíróság a munkaügyibírság összegét a hatályon kívül helyezett rendelkezésretekintettel változtatja meg.

A jogalkalmazás során kérdésként merül fel, hogy amódosított rendelkezés azt jelenti-e, hogy a kiszabottbírságot kizárólag csak az érintett jogsértést megállapítórendelkezéshez a határozatban megjelölt bírság összegévellehet mérsékelni, vagy a bíróság valamennyi körülményegyüttes mérlegelésével hozhatja meg a bírság összegétmegváltoztató döntését. Utóbbi álláspont elfogadása esetén- erre történt megalapozott hivatkozás esetén – a Ket.94/A. § (1) bekezdésének és a Met. 7. § (7) bekezdéséneknem megfelelő mérlegelés alapot adhat a bírság összegénekbírósági mérséklésére. Eltérő értelmezés esetén ahivatkozott törvényi rendelkezésnek nem megfelelőmérlegelés megállapítása kizárólag a jogszabálysértő

2013.El.II.JGY.1/1/1.

253

közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, és amunkaügyi hatóság új eljárásra való utasításáteredményezheti. E felvetett kérdésekre tekintettelindokoltnak tűnik az egységes jogalkalmazás biztosításaérdekében további vizsgálat, és szükséghez képestjogegységi határozat hozatala.

A megkeresett közigazgatási és munkaügyi regionáliskollégiumok jelezték, hogy a módosult Met. hivatkozottrendelkezésének alkalmazását illetően még nincs jogerősítélet. Kifejtett jogi álláspontjuk lényege a következő:

Az Észak-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Kollégium elsőkéntészlelte a felmerült kérdéseket, és regionális kollégiumi ülés naprendjekénttárgyalta. Többségi vélemény szerint a munkaügyi bírság mérséklésére csakkivételes esetekben kerülhet sor. 24 igen, 12 nem és 4 tartózkodás mellettelfogadott 4/2014.(IV.25.) ÉMKMRK határozat szerint abban az esetben vanlehetősége a bíróságnak a munkaügyi bírság esetén megváltoztatni a határozatotés a bírság összegét mérsékelni, ha az egybefoglalt határozatból megállapítható,hogy mely rendelkezéshez kapcsolódik a bírság, és megállapítható ennekösszege, egyébként nem.

Az Alföldi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiumban különbözővélemények fogalmazódtak meg. A munkaügyi bírák többsége a Kúria korábbiegységes gyakorlatának szűkítését látja indokoltnak, a törvény módosítására istekintettel. „Arra is figyelemmel, hogy felülvizsgálatra egybefoglalt határozatesetén kerülhet sor, a törvény hatályos rendelkezése akként értelmezendő, hogy akiszabott bírságot kizárólag csak az érintett jogsértést megállapítórendelkezéshez (egybefoglalt határozatrészhez) a határozatban megjelölt bírságösszegével lehet mérsékelni, nincs arra törvényes lehetőség, hogy a bíróságvalamennyi körülményt (ideértve a jogszabálysértéssel nem érintett, deegybefoglalt határozati rendelkezéseket is) együttes mérlegelésével hozza meg abírság összegét megváltoztató döntését.” „Az egybefoglalt határozatok esetén agyakorlatban ritkán létezik olyan tiszta, a közigazgatási határozatba foglaltelkülönült tényállás, amely alapot adna a munkaügyi bírság mérséklésére. Amunkaügyi bírság alapjául szolgáló tényállásnak az eljárás eredményekénttörténő megváltoztatása rendszerint a közigazgatási határozat hatályon kívülhelyezését eredményezheti, mert a határozat megváltoztatásával a bíróság amunkaügyi hatóságnak a bírság kiszabására vonatkozó mérlegelési jogkörébetartozó hatáskörét vonná el, illetve a jogszabálysértéssel nem érintettrendelkezéseket is érintené.” „Hasonló a helyzet a Ket. 94/A. § (1) bekezdésénekalkalmazása esetén is. Ugyan a törvény rögzíti, hogy a bírság összegénekmeghatározásakor a hatóságnak milyen további szempontokat kell mérlegelnie,de nem ad felhatalmazást a közigazgatási határozat megváltoztatására, ha a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

254

hatóság a törvényben meghatározott szempontokat nem, vagy nem megfelelőenmérlegelte (felülmérlegelési tilalom). Ilyen esetben rendszerint a határozathatályon kívül helyezésének és a hatóság új eljárásra kötelezésének van helye.”

Az Észak-dunántúli Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiumkollégiumvezetője által adott részletes elemzés szerint „A régió bíróságai neméltek túl gyakran a munkaügyi bírságot kiszabó közigazgatási határozatmegváltoztatását lehetővé tévő jogkörükkel, ez a lehetőség mind a korábbi, minda jelenlegi szabályozás szerint adott a bíróságok számára.”

„A Met. 8/A. § (4) bekezdés b) pontjának helyes értelmezése szerint a bíróság amunkaügyi bírság összegét csak az egybefoglalt határozat valamelyrendelkezésének hatályon kívül helyezése esetén mérsékelheti. A korábbiszabályozástól eltérően a jogalkotó a bíróság megváltoztatási jogkörét bizonyosfeltételek teljesülése esetén engedi meg. Az első feltétel az egybefoglalt határozatmegléte, azaz a határozatnak a Met. 6. § (1) bekezdés b), g), h) és j) pontjaibanmeghatározott intézkedések mellett munkaügyi bírságot kiszabó rendelkezést istartalmaznia kell. A másik feltétel az egybefoglalt határozat valamelyrendelkezésének hatályon kívül helyezése. Amennyiben a bíróság megállapítja,hogy a munkaügyi ellenőrzést végző hatóság a határozatában jogszabálysértőenalkalmazott, a Met. 6. § (1) bekezdésének b), g), h), illetve j) pontjába foglaltvalamely intézkedést, e rendelkezést hatályon kívül helyezheti és mérsékelheti amunkaügyi bírság összegét.” „A bíróság e hatályon kívül helyezettrendelkezéshez fűzött bírságösszeg vonalán gyakorolhatja a reformatóriusjogkörét, azaz amennyiben e rendelkezésre tekintettel a hatóság elkülöníthetőbírságösszeget állapított meg, a bíróság legfeljebb ezzel összeggel mérsékelheti amunkaügyi bírság mértékét, nem érintve ezzel a hatóság bírság mértékérevonatkozó mérlegelési lehetőségét.”

„Az az álláspont, miszerint a bíróság a határozat megváltoztatásával amunkaügyi hatóság bírság kiszabására vonatkozó mérlegelési jogkörébe tartozóhatáskörét vonná el, nem állja meg a helyét. A Met. módosított 8/A. § (4)bekezdés b) pontja ugyanis lehetővé teszi valamely hatósági rendelkezéshatályon kívül helyezése esetén a határozat megváltoztatását, mellyel a bíróságnem vonja el a hatóság bírság összegére vonatkozó mérlegelési jogkörét,kizárólag a hatályon kívül helyezett rendelkezés bírság mértékre gyakorolthatását illetően vonja le következtetéseit az ítéletben. Olyat tehát nem tehet abíróság, hogy egy adott jogsértésre vonatkozó bírság mértékét ajogszabálysértésre vonatkozó hatósági megállapítás hatályon kívül helyezésenélkül mérsékeli, ezzel vonná el ugyanis a hatóság bírságösszeg tekintetébenérvényesülő mérlegelési hatáskörét. A bíróság azonban a hatályon kívül helyezettrendelkezésre tekintettel csökkentheti a bírság mértékét.”

2013.El.II.JGY.1/1/1.

255

A Közép-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiummegbízott kollégiumvezető-helyettesének véleménye szerint „A Met. - 2013.december 1-jétől hatályos – 7. § (8) bekezdése szövegéből kiindulva, csak abírósági eljárásban alaptalannak talált jogsértéssel összefüggésben kiszabottbírság összegével lehet mérsékelni a foglalkoztatót terhelő bírság összegét, teháte körben lehet megváltoztatni a kötelező határozatot.” A Ket. 94/A. § (1)bekezdésével összefüggő vélemény szerint „Amennyiben a döntéshez szükségesadatok rendelkezésre állnak, a közigazgatási határozatot meg kell változtatni,abban az esetben pedig, ha a hatóság ezeket a szempontokat egyáltalán nemvizsgálta, a határozatokat hatályon kívül kell helyezni és új eljárást elrendelni.”Lényegében ezzel azonos álláspontot fogalmazott meg az Észak-magyarországiKözigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium kollégiumvezető-helyettese is.

A Met. 8/A. § (6) bekezdése értelmében a munkaügyi hatósága pénzfizetésre kötelezett természetes személy vagy apolgári jog szerint helyébe lépő örököse kérelmére atartozást mérsékelheti, illetőleg elengedheti, feltévehogy a kötelezett, illetve örököse vagy a vele közösháztartásban élő közeli hozzátartozója egészségiállapotában, illetve a kötelezett, illetve örököse vagyonihelyzetében a határozat jogerőre emelkedése után olyanváltozás következett be, amely jelentősen megnehezíti akötelezettség teljesítését. A méltányossági kérelemtárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek nincshelye. A méltányossági jogkörben hozott határozat bíróságifelülvizsgálatát kizárólag semmisségére hivatkozva lehetkérni.

Az Mfv.II.10.653/2011. számú ügyben a munkaügyi hatóság200.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest. Amunkaügyi bíróság ítéletével a határozatot hatályon kívülhelyezte és az alperest új eljárás lefolytatásárakötelezte. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja az volt,miszerint nem állapítható meg, hogy az alperes az ügykonkrét, az általánostól eltérő körülményeit értékelte-e,és azt milyen módon vette figyelembe a munkaügyi bírságkiszabása során. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívülhelyezte és a felperes keresetét elutasította. Azindokolásban foglaltak szerint a felperes a bejelentésnélküli foglalkoztatással a munkaviszony létesítésénekalapvető szabályát sértette meg, amely hátrányos amunkavállaló számára, mert sérülnek a munkaviszonyhozkapcsolódó garanciális jogai. A következetes bíróigyakorlat szerint a mérlegelési jogkörben hozotthatározatok akkor tekinthetők jogszerűnek, ha a hatóság atényállást kellően feltárta, a vonatkozó eljárási

2013.El.II.JGY.1/1/1.

256

szabályokat betartotta, számot adott a mérlegelésszempontjairól és határozatának indokolásából a mérlegelésjogszerűsége megállapítható, amely kritériumoknak afelülvizsgált közigazgatási határozatok megfeleltek.

Az Mfv.II.10.969/2011. számú ügyben a munkaügyi hatóság621 fő be nem jelentése miatt 7.000.000,- Ft munkaügyibírságot szabott ki. A munkaügyi bíróság ítéletével ahatározatot megváltoztatta és a bírság összegét4.000.000,- Ft-ra leszállította. Megállapította, hogy azalperes helyesen hivatkozott az Art. 16. § (4) bekezdés a)pontjában foglaltakra és hívta fel a Met. 6/A. § (1)bekezdés b) pontját, valamint a Met. 7. § (2) bekezdés a)pontját is, azonban az alperes másodfokú határozata nemtartalmazta a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjánakmegfelelő indokolást. Az alperes a mérlegelésnélfigyelembe vehető szempontokat csak részben nevesítette ésnem értékelte kellő súllyal azt, hogy egy, vagy néhánynapos bejelentési késedelem történt. A Kúria a jogerősítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetételutasította. Az indokolásban foglaltak szerint a jogerősközigazgatási határozat jogszabályba ütközése akkorállapítható meg, ha a kiszabott bírság az adott esetrevonatkozó törvényi maximumot túllépte, vagy a törvénybenmeghatározott határon belül a mérlegelési szempontokfigyelmen kívül hagyásával az erre vonatkozó indokolásikötelezettség megsértésével, illetve kirívóan okszerűtlenmérlegelés eredményeként került kiszabásra. Minthogy aperbeli esetben a felperes több éve rendszeresen, amunkavállalói összlétszám 2/3-át kitevő alkalmazottakkalnapi munkaszerződéseket kötött, nem lehet a munkaügyibíróság által értékeltek a bírságcsökkentés megalapozottindokai.

Az Mfv.II.10.060/2011. számú ügyben a munkaügyi bíróság 14munkavállaló tekintetében a bejelentés elmulasztása miatt500.000,- Ft munkaügyi bírságot szabott ki. A munkaügyibíróság ítéletével a határozatot akként változtatta meg,hogy a munkaügyi bírság összegét 150.000,- Ft-ramérsékelte. A Kúria a jogerős ítéletet azon részében,melyben a munkaügyi bírság összegét megváltoztatta,hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét e körbenelutasította. Az ezt meghaladóan a felperes keresetételutasító rendelkezést nem érintette. Az ítéletindokolásában kifejtettek szerint a perben nem voltvitatott, hogy a bejelentés elmaradása miatt az alperesneka Met. 3. § (1) bekezdés b) pontja és a 6/A. § (1)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

257

bekezdés b) pontja értelmében a munkaügyi bírságotkötelezően ki kellett szabnia. A kiszabott munkaügyibírság mértékét a felperes csak jogszabálysértésrehivatkozva támadhatta, az általa hivatkozottak azonbanjogszabálysértésnek nem minősülnek.

Az Mfv.II.10.649/2011. számú ügyben a munkaügyi hatóság afelperest kilenc munkavállaló bejelentésének elmulasztásamiatt 1.800.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta. Amunkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetételutasította. A felperes a felülvizsgálati kérelmében amunkaügyi bírság mérséklését kérte a jogsértés csekélysúlyára hivatkozva. A Kúria a jogerős ítéletet hatályábanfenntartotta. Az ítélet indokolásában foglaltak szerint aMet. 7. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a felperesáltal elkövetett munkaügyi szabálytalanság esetén amunkaügyi bírság mértéke 30.000,- Ft-tól 8.000.000,- Ft-igterjedhet, a perbeli esetben eltérő jogi alapmegállapítására nem került sor, a hatóság a Met. 7. § (7)bekezdésében foglalt mérlegelési szempontokat számba vetteés értékelte. Az Art. 16. § (4) bekezdése értelmében ajogszabály megszegése annak indokától függetlenülönmagában a késedelmes adatszolgáltatással megvalósult.

Az Mfv.III.10.273/2012/4. számú ügyben a munkaügyi hatóságtizenhárom munkavállaló tekintetében a bejelentésikötelezettség elmulasztása miatt, valamint kétmunkavállaló vonatkozásában a munkaidő-nyilvántartásravonatkozó szabályok megsértése miatt 700.000,- Ftmunkaügyi bírságot szabott ki. A munkaügyi bíróságítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéleteindokolásában kiemelte, miszerint az Mt. 76. § (1) és (2)bekezdésének, valamint az Art. 16. § (4) bekezdésénekmegsértése a legsúlyosabb munkaügyi szabályszegésnekminősül. A munkaszerződések írásba foglalásának, illetve amunkavállalók APEH felé történő bejelentésénekelmulasztásával a munkavállalók garanciális jogaiszenvedtek sérelmet. A Kúria a jogerős ítéletet hatályábanfenntartotta, visszautalva annak helyes indokaira.

Az Mfv.II.10.099/2011/4. számú ügyben a munkaügyi hatóságmegállapította, hogy a felperes hat munkavállalótmunkaviszony keretében, munkaszerződés nélkülfoglalkoztat, ezért kötelezte, hogy a bejelentésikötelezettségének tegyen eleget és 1.600.000,- Ftmunkaügyi bírságot szabott ki. A munkaügyi bíróságítéletével a munkaügyi bírság összegét 300.000,- Ft-ra

2013.El.II.JGY.1/1/1.

258

mérsékelte. E körben azt értékelte, hogy a felperes az Mt.76. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést nemkövette el, miután a rendelkezésre álló megbízásiszerződések tartalmuk szerint egyébként megfeleltek az Mt.munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseinek, ezért azírásbeliség elmaradása miatt bírság kiszabásának nem volthelye. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.Az ítélet indokolásában foglaltak szerint az írásbafoglalt megbízási szerződés tartalmazta amunkaszerződésnek az Mt. 76. § (5) bekezdése szerintikötelező tartalmi elemeit. Minthogy a szerződéseket azokelnevezésétől függetlenül kell megítélni, a felek közöttiírásban létrejött megbízási szerződésnek nevezettszerződés a foglalkoztatás tényleges tartalmi ismérveialapján munkaszerződésnek minősült.

Az Mfv.II.10.199/2011. számú ügyben a munkaügyi hatóság afelperest 200.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta, mertkét munkavállaló részére nem fizette meg a rendkívülimunkavégzés ellenértékét, míg öt munkavállaló tekintetébenmegsértette a garantált bérminimum megállapításáról szólójogszabályt. A munkaügyi bíróság a határozatot hatályonkívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására ésújabb határozat hozatalára utasította. A Kúria a jogerősítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes határozatátmegváltoztatta és a munkaügyi bírság összegét 125.000,-Ft-ban állapította meg. A Kúria a munkaügyi bírságösszegének megváltoztatása során azt értékelte, hogy amunkaügyi bíróság a jogerős közigazgatási határozatból azMt. 141. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozómegállapítást a garantált bérminimum megsértésevonatkozásában mellőzte. Ennek folytán a bírságkiszabásának alapjául szolgáló tényállás módosult.

Az Mfv.II.10.381/2011. számú ügyben a munkaügyi hatóság600.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest,megállapítva, hogy a megnevezett személyek munkaviszonybanálltak. A munkaügyi bíróság ítéletével a határozatothatályon kívül helyezte. A Kúria a jogerős ítéletethatályában fenntartotta. Az indokolásban foglaltak szerintaz elsőfokú közigazgatási határozat az alkalmimunkavállalói könyvből hiányzó aláírások mellett arratekintettel állapította meg a munkaviszony fennállását,hogy megvalósultnak látta a munkaviszonyra jellemzőtartalmi elemeket. A perbeli esetben azonban valamennyimunkavállaló rendelkezett alkalmi munkavállalói könyvvel,ezek az ellenőrzés helyszínén voltak, azokba az adott

2013.El.II.JGY.1/1/1.

259

napra, helyre és munkavégzésre bejegyzések történtek, amunkavállalók és a munkáltató egybehangzóan nyilatkoztak amegállapodásukban foglaltakra, amelyet az alperes semvitatott. Ebből következően a jogerős ítélet helytállójogértelmezéssel vonta le a jogi következtetését arranézve, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatjogszabálysértő, a munkavállalók és a felperes közöttcsupán alkalmi foglalkoztatásra irányuló jogviszony jöttlétre, ezért a csekély súlyú szabálysértésre vonatkozóan amunkaügyi bírság kiszabása nem volt indokolt.

Az Mfv.II.10.707/2012. számú ügyben a munkaügyi bíróságítéletével a 9.500.000,- Ft összegű munkaügyi bírságotkiszabó határozatot hatályon kívül helyezte. A Kúria ajogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyibírság összegét 7.000.000,- Ft-ra leszállította,megállapítva, hogy 323 munkavállaló közül 87 munkavállalótekintetében a felperes nem követett el jogsértést.

6/B. A központi költségvetésbe történő befizetésmértékét a Met. 7/A. § (2) bekezdése konkrétanszabályozza. A bírósági felülvizsgálat tárgya ezért csupánaz, hogy történt-e érvényes munkavállalási engedély,illetve EU Kék kártya nélküli foglalkoztatás. A befizetésmértéke nem mérlegelhető, csak az érintettek számáravonatkozó tényállás-változás esetén csökkenhet a kötelezésmértéke.

A fentiek tükrében a munkacsoport a Kúria Elnökének teszjavaslatot arra, hogy a Met. 8/A.§ (4) bekezdés b)pontjának egységes értelmezése érdekében kezdeményezze ajogegységi eljárás lefolytatását.

(készítette: Dr. Stark Marianna)

III.12. A munkavédelmi bírság

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.)alapján a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának

2013.El.II.JGY.1/1/1.

260

ellenőrzése eredményeként a munkavédelmi hatóság (NemzetiMunkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelősége,2011. január 1-jét megelőzően Országos Munkavédelmi ésMunkaügyi Felügyelőség) munkavédelmi bírságot alkalmaz.

1. Személyi hatály:

Az Mvt. 2. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató felelősaz egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéskövetelményeinek megvalósításáért. A munkavállalókmunkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltatófelelősségét. Az Mvt. a munkáltató fogalmát tág értelembenértelmezi. A 87. § 8. pontja szerint munkáltató: amunkavállalót szervezett munkavégzés keretébenfoglalkoztató. Munkáltatónak kell tekinteni a munkaerő-kölcsönzés keretében átengedett munkavállalótkölcsönvevőként foglalkoztatót, a kirendelt munkavállalótfoglalkoztatót, a szakképzés keretében gyakorlati oktatástfolytatót, valamint a mást nem foglalkoztató, a munkájátkizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót, amunkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére vonatkozórendelkezések [9. § (2) bekezdés] tekintetében. Atársadalmi munka esetén munkáltató a társadalmi munkaszervezője. Magyar adószámmal nem rendelkező külföldimunkáltató esetén munkáltató az a személy, vagy szervezet,aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja,valamint a munkahelyért a fő felelősséget viseli.

A 9. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya – a (2) és(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – kiterjed mindenmunkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyenszervezeti, vagy tulajdoni formában történik. A 40. § (2)bekezdése értelmében olyan munkahelyen, ahol különbözőmunkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókategyidejűleg foglalkoztatnak, az összehangolásmegvalósításáért a Ptk. szerinti fővállalkozó, ennekhiányában bármely más olyan személy, vagy szervezet, aki,illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy amunkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs,akinek az érdekében a munkavégzés folyik. Hasonlórendelkezést tartalmaz a 84. § (5) bekezdése, mely szerintolyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatókmunkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak és amunkavégzés eredményeként valamely munkáltató nemazonosítható – a fennálló jogviszony szervezettmunkavégzésnek történt minősítésekor ellenkezőbizonyításig – vélelmezni kell, hogy az érintett

2013.El.II.JGY.1/1/1.

261

munkavállalók munkáltatója az, aki a tevékenységet amunkahelyen ténylegesen irányítja.

2. Tárgyi hatály:

Az Mvt. 82. § (1) bekezdése szerint a munkavédelmi hatóságmunkavédelmi bírságot alkalmaz az egészséget nemveszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozókövetelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel amunkavállaló életét, testi épségét, vagy egészségétsúlyosan veszélyeztető munkáltatóval, vagy a 40. § (2)bekezdésében meghatározott összehangolási kötelezettségmegvalósításáért felelős személlyel, vagy szervezettelszemben.

A 82. § (2) bekezdése példálózó felsorolást tartalmaz –a)-tól j) pontig – arra nézve, hogy a munkavállaló életét,testi épségét, vagy egészségét milyen mulasztás, milyentilalom megszegése veszélyezteti különösen.

Az Mvt. 82. § (4) bekezdése értelmében a munkavédelmihatóság a munkavédelmi bírságot telephelyenként szabja ki,amennyiben az azonos időben lefolytatott eljárás soránmegállapítást nyer, hogy az (1) bekezdésben leírtveszélyeztetést ugyanazon jogszabályi rendelkezéstmegsértve a munkáltató több telephelyén valósítja meg. Amunkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki a) a külön jogszabályban meghatározott sugáregészségügyi,az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmifeladatok, a nem ionizáló sugárzással, valamint azelektromos és mágneses erőterekkel kapcsolatos előírásokellenőrzésére,b) a kémiai biztonsággal összefüggő feladatokvégrehajtására, kivéve a munkájuk során veszélyesanyagokkal és veszélyes keverékekkel kapcsolatosexpozícióban foglalkoztatott munkavállalók egészsége ésbiztonsága védelmét biztosító feladatokra, előírásokellenőrzésére,c) a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírásokellenőrzésére,d) a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatóságiügyekre, kivéve a munkaegészségügyi feladatokat.

3. Felróhatóság kérdése:

Az előbbiekből következően valamilyen mulasztás, illetvetilalom megszegése, tehát valamilyen munkáltatónak

2013.El.II.JGY.1/1/1.

262

felróható szabályszegés következménye a munkavédelmibírság. A munkáltató munkavédelmi szabályszegése a felelősvezetőjének (vezetőjének) szabályszegésén keresztül ismegvalósulhat, ezért egymagában a munkáltatómunkavállalóinak szabálytalan munkavégzése nem teremtalapot a munkáltatói felróhatóság megállapításánakhiányára. (Mfv.II.10.030/2008/2.)

4. A bírságról való rendelkezés, a bírság mértéke:

A munkavédelmi bírságot a súlyos veszélyeztetést feltárófelügyelő javaslata alapján a munkavédelmi hatóság szabjaki. A 82. § (3) bekezdése szerint a munkavédelmi bírságösszege 50.000,- Ft-tól 10.000.000,- Ft-ig terjedhet.

A munkavédelmi bírság mértékének megállapítása során a 83.§ (5) bekezdése szerint a következők mérlegelendők:

– a veszélyeztetés mértéke,– a veszélyeztetettek száma,– a veszélyeztetés időtartama, ismétlődő jellege,– a megsértett jogszabályi előírások száma,– a veszélyeztetés várható következményei,– a sérülés és az egészségkárosodás mértéke,– a munkáltató, vagy a 40. § (2) bekezdésében

meghatározott összehangolási kötelezettségetelmulasztó személy, vagy szervezet általfoglalkoztatott munkavállalók száma és éves nettóárbevétele, vagy mérlegfőösszege,

– a határértékkel jellemzett kóroki tényezőkre megadotthatárérték túllépésének mértéke,

– a bírság kiszabására okot adó veszélyeztetéskialakulásához vezető egyéb mulasztás személyi éstárgyi körülményei.

A 2012. január 1-től hatályos 273/2011.(XII.20.)kormányrendelet tartalmazza a munkavédelmi bírságmérséklésére és kiszabására vonatkozó részletesszabályokat. A rendelet alapösszeget, szorzókat, ésszázalékos eltéréseket határoz meg kötelező számításimódként a veszélyeztetett munkavállalók számához, aveszélyeztetés időtartamához, a vállalkozás jellegéhezviszonyítottan, de mérlegelési jogkörben is engedélyezegyes esetekben meghatározott százalékon belüli eltérést.

A munkavédelmi hatóság a Mvt. 83/B. § (1) bekezdéseértelmében a munkavédelmi szabályok munkáltatók általimegtartásának más szerv előtti, külön jogszabály szerinti

2013.El.II.JGY.1/1/1.

263

eljárásban történő igazolása céljából hatóságinyilvántartást vezet.

5. A határozat megváltoztatási lehetősége:

Az Mvtv. nem tartalmaz rendelkezést a munkavédelmibírságot kiszabó határozat (közigazgatási döntés)megváltoztathatóságára, ezért a bírósági felülvizsgálatkeretében vizsgálandó, hogy a határozat szerintijogszabálysértést, illetve veszélyeztetést a munkáltatóelkövette-e, a kiszabott bírság összege azonban nemmérlegelhető, a tényállás megváltozása a határozathatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra valóutasítását eredményezheti.

A joggyakorlat-elemző munkacsoport megállapítása szerint eterületen - részben e kérdéskört boncolgatófelülvizsgálati döntések hiányában - nem volt olyanértelmezési kérdés, probléma, amely további vizsgálatotigényelne.

(készítette: Dr. Stark Marianna)

III.13. Az agrárigazgatási bírságok

I. Az élelmiszer ágazat bírságai:Az agrárigazgatási bírságok körében elsődlegesen azélelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008.évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) rendelkezéseitkell vizsgálni, mely törvény az élelmiszer-ellenőrzési, atakarmány-ellenőrzési, a növényvédelmi és azélelmiszerlánc-felügyeleti bírságokról tartalmazrendelkezéseket, mely bírságok részletes szabályairól,azok kiszámításának módjáról és mértékéről a 194/2008.(VII.31.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) szól.

Személyi, tárgyi hatálya:Az Éltv. hatálya kiterjed mindazon természetes személyre,jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkezőgazdálkodó szervezetre, aki (amely) az élelmiszerláncszereplője (Éltv.2.§).

2013.El.II.JGY.1/1/1.

264

Az élelmiszerlánc fogalmát az Éltv. mellékletének 21.pontja határozza meg. Az Éltv. 2.§ (2) bekezdése a)-n) pontja meghatározza atörvény alkalmazási körét. E szerint például alkalmazásikörbe tartozik az élelmiszerek előállítása, vadon élőnövény begyűjtése, állattartás, állatgyógyászati termékekforgalomba hozatala, élőállat behozatala, stb.Az Éltv. 2.§ (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogymilyen alkalmazási körre nem terjed ki a törvény. Így pl.az élelmiszerek magánfogyasztásra történő előállítására,valamint - takarmányhigiéniai szempontból - atakarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szóló,az Európai Parlament és Tanács 2005. január 12-i183/2005./EK rendelet 2. cikk (2) bekezdésének a)-d)pontjában szabályozott tevékenységekre. Az Éltv. 4.§-a a-p) pontban azokat a tevékenységeketnevesíti, amelyekre az élelmiszerlánc hatósági felügyeletekiterjed. Ezek pl. a termőföld védelmét szolgáló, atermőföldről szóló törvényben, valamint a termőföldvédelméről szóló törvényben nem szabályozott élelmiszer-biztonsággal összefüggő tevékenységekre, a növényvédőszerek forgalomba hozatalára, tárolására, felhasználására,a zöldségek, gyümölcsök termesztésére, tárolására ésforgalmazására, takarmányok előállítására, tárolására,szállítására, forgalmazására, felhasználására, az állatoktartására, szaporítására, tenyésztésének, szállításának ésforgalomba hozatalának egészségügyi vonatkozásaira, azélelmiszer termelés, előállítás, feldolgozás, tárolás,szállítás és forgalomba hozatal minden szakaszára, de agéntechnológiával módosított szervezetek előállítására ésforgalomba hozatalára is.

Az Éltv. 56.§ (1) bekezdése alapján az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv e törvényben és a végrehajtására kiadottjogszabályokban, valamint az Európai Unió közvetlenülalkalmazandó jogi aktusában meghatározott rendelkezés,illetve hatósági határozatban foglaltak megsértése eseténintézkedést hozhat, bírságot szabhat ki, vagyfigyelmeztetésben részesíti az eljárás alá vont jogiszemélyt, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodószervezetet, vagy természetes személyt. A fenti rendelkezés alapján tehát látható, hogy a törvénytárgyi hatályát az Éltv.-ben a jogalkotó széles körbenhatározza meg, és kiterjeszti gyakorlatilag mindenkire,aki az élelmiszerlánc felügyeleti szerv által vizsgálttevékenységet végezhet.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

265

Jogkövetkezmények, elévülés:

A fent idézett 56.§ (1) bekezdése értelmében tehátjogsértés esetén a hatóság a bírság alkalmazása mellettintézkedéseket is hozhat, de bírság helyettfigyelmeztetésben is részesítheti a jogsértőt.

Az intézkedések körét az 57.§ tartalmazza, meghatározvaazokat a körülményeket, amelyek az intézkedésmegválasztásakor relevanciával bírhatnak. Az intézkedésekteljesítéséhez kapcsolódó további kötelezettségeketállapít meg az 58.§.

Elévülés:Az Éltv. 56.§ (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésszerinti jogkövetkezmény alkalmazásának - így bírságkiszabásának - nincs helye a cselekménynek azélelmiszerlánc-felügyeleti szerv tudomására jutásátólszámított 1 év, illetve ha a cselekmény elkövetésétőlszámított 3 év eltelt. A jogszabály külön kimondja, hogy a határidő számításakora jogorvoslati eljárás időtartamát nem kell figyelembevenni. E rendelkezés egyedi, és arra enged következtetni,mintha a jogerős határozat meghozatala számítana a bírságkiszabás szempontjából és nem az első fokú hatóságidöntés.

3. A bírságok mértéke, mérséklés, mellőzés:

A bírság kiszabásának általános szabályairól és elveirőlaz 59. § rendelkezik.

A jogszabály rögzíti az élelmiszer-ellenőrzési, atakarmány-ellenőrzési, a növényvédelmi és élelmiszerlánc-felügyeleti bírság minimum és maximum értékeit. Mind a négy bírság esetében a minimum összeg fix: 15.000forint.A maximum összeg megállapítása változó. Az élelmiszer-ellenőrzési és takarmány-ellenőrzési bírság felső határaáltalánosságban a vállalkozás előző évi nettóárbevételének 10%-a. A törvény azonban felső limitet ismegad, melynek összege a cselekmény súlya szerint változik(egyes esetekben tetemes összeg megállapítását engedve:pl. 2 vagy 5 milliárd forint maximum). E bírság felsőhatárra vonatkozó rendelkezések alapján is megállapítható,hogy külön súllyal értékeli a szabályozás, ha a jogsértőtevékenység pl. emberek, állatok széles körét érintő

2013.El.II.JGY.1/1/1.

266

veszélyeztetést valósít meg. Külön nevesítve fajsúlyos cselekménynek minősül azélelmiszer- vagy takarmánylétesítmény működtetéséhez,illetőleg az élelmiszer- vagy takarmányvállalkozásitevékenység folytatásához szükséges működési engedély,vagy tevékenységi engedély beszerzésének hiánya, illetőlegaz engedélykötelesnek nem minősülő tevékenységek,illetőleg működések bejelentésének hiánya.

A szankcióalkalmazás szempontjából segítő az aszabályozás, amely - az 59.§ (4) bekezdésében - pontosanmeghatározza, hogy mit kell nettó árbevételen érteni,illetőleg mit kell ilyenként figyelembe venni, ha az adottvállalkozásnak a jogsértést megállapító határozatmeghozatalát megelőző üzleti évben elért nettóárbevételéről nem áll rendelkezésre hitelesnek tekinthetőinformáció, illetőleg hogyha a vállalkozás az eljárásmegindításának évére vonatkozó beszámolóval még nemrendelkezik, újonnan alapított vállalkozás. Ehhez tartozik a Vhr. 2.§ (1) bekezdése, mely egy vélelmetállít fel: az adóhatóságnál a jogsértést okozótevékenységgel kapcsolatban bejelentett jövedelemmel nemrendelkező személyeket a számvitelről szóló 2000. évi C.törvény hatálya alá tartozó, 500.000.000 forintot meg nemhaladó éves nettó árbevétellel rendelkező ügyfélnek kelltekinteni.

Általános szabályként rögzíti az 59.§ (5) bekezdése, hogya bírság mértékét az eset összes körülményére - ígykülönösen az érintettek érdekei sérelmének körére,súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértőmagatartás ismételt tanúsítására, a jogsértéssel elértelőnyre és bizonyos eseteket kivéve az eljárás alá vontszemély gazdasági súlyára - tekintettel kell meghatározni(mérlegelési szempontok). Ez egy példálózó felsorolás (nemtaxatív), ezért az Éltv-ben nevesített körülményeken túllehetőség van az eset egyedi sajátosságainak értékeléséreis.

A mérlegelés körébe vont körülmények szabályozásának egyiksajátossága az, hogy a növényvédelmi bírság, illetőleg azélelmiszerlánc-felügyeleti bírság egyes elkövetésicselekményei, vagy tényállásai tekintetében nem engediértékelni az eljárás alá vont személy gazdasági súlyát.Ezen esetköröket (pl. növényvédő szerrel emberi/állatiélet veszélyeztetése, méhek vándorlási tilalmánakmegszegése, hatóság által elrendelt vegyszeres

2013.El.II.JGY.1/1/1.

267

növényvédelem akadályozása, stb.) vizsgálva kimondható,hogy ennek az az oka, hogy az adott cselekményekelkövetésének nincs összefüggése a jogsértő gazdaságiteljesítő képességgel.

A bírság mellőzés:A törvény lehetőséget ad a legalacsonyabb összegű bírságkiszabásának mellőzésére is, amennyiben a jogsértő állapotmegszüntetése érdekében szükségtelen a legalacsonyabbösszegű bírság kiszabása is. Ilyenkor elegendő, ha azélelmiszerlánc-felügyeleti szerv figyelmeztetésbenrészesíti az eljárás alá vont személyt (59.§ (6)bekezdés).

Ugyanakkor pontosan meghatározott az is, hogy melyek azokaz esetek, amikor a növényvédelmi, a takarmány-ellenőrzési, az élelmiszer-ellenőrzési bírság tekintetébenkizárt a figyelmeztetés alkalmazhatósága (59.§ (7)bekezdés a-c) pont).Az 59.§ (7) bekezdése d) pontja generálisan, mind a négybírság tekintetében kizárja a figyelmeztetés alkalmazását,ha három éven belül ismételten azonos jogsértést állapítmeg a hatóság.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint erendelkezés a Ket. 94.§-ának általános rendelkezéseitfelülírja, így az Éltv. hatálya alá tartozó bírságokesetében a különös szabály érvényesül.

Érdekes és nem szerencsés az a megfogalmazás, hogy bár az59.§ (6) bekezdése bizonyos esetekben lehetővé teszi abírságolás helyett a figyelmeztetésben való részesítést,az Éltv. 60.§ (1) bekezdése a növényvédelmi bírság,illetve a 62.§ (1) bekezdése az élelmiszer-ellenőrzésibírság, valamint a 63.§ (1) bekezdése az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság esetében mégis azt tartalmazza, hogybírságot kell kiszabni, ha a törvényben meghatározottcselekményeket, jogsértéseket az eljárás alá vont személyelköveti.

Ismételt jogsértés, ismételt bírságolás:Az 59.§ (8) bekezdésében mind a négy bírság tekintetébenkimondja, hogy azonos tényállású három éven belül ismételtjogsértés esetén a bírság összege a korábban kiszabottbírság másfélszeresénél nem lehet kevesebb, de nemhaladhatja meg az adott jogsértés esetén kiszabható bírságlegmagasabb mértékét.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

268

Az Éltv. kizárólag a növényvédelmi bírság, illetőleg azélelmiszerlánc-felügyeleti bírság esetében rögzíti 60.§(2), illetőleg 63.§ (2) bekezdésében, hogy a bírságismételten kiszabható. A másik két bírság esetében ilyenrendelkezés nincs.

Növényvédelmi bírság

Az Éltv. 56.§ (1) bekezdésében általánosságbanmegfogalmazott tárgyi hatályt tovább pontosítja a 60.§ (1)bekezdésének a)-q) pontig tartó felsorolása, amelyrészletesen tartalmazza azokat az egyes cselekményeket,törvényi tényállásokat, amelyek megvalósulása esetén azadott személlyel szemben növényvédelmi bírságot kellkiszabni. Az általános szabályok alapján lehetőség adódik arra, hogya növényvédelmi bírság alkalmazása helyett a hatóságfigyelmeztetésben részesítse az eljárás alá vont személyt.Ez azonban a növényvédelmi bírság esetében szűk körbenérvényesül, ugyanis az a)-i) pontok alatt felsorolttörvényi tényállások esetében ez az intézkedés nemalkalmazható, kizárólag a j)-q) pontokban felsoroltcselekmények esetében van mód figyelmeztetésre abírságolás helyett. Fontos megjegyezni, hogy a növényvédelmi bírság mértékénekmegállapítása során a 60.§ (1) bekezdés a)-c), g), i)-l),n)-p), valamint q) pontjában meghatározott cselekményekesetében az eljárás alá vont személy gazdasági súlyának,mint a bírság mértékét meghatározó körülménynek nincsjelentősége, azokat a hatóság a bírság megállapítása soránköteles figyelmen kívül hagyni.

Lényeges körülmény, hogy az Éltv. 60.§ (1) bekezdés a)-q)pontjaiban foglalt felsorolásra épül a Vhr. bírságkiszámításának módjáról és mértékéről szóló rendelkezése.

A Vhr. 3.§-a egyértelműen rögzíti, hogy a növényvédelmibírság összegét az Éltv. 59.§ (3) bekezdésébenmeghatározottak szerint, azaz a minimum és maximumértékhatárok között, illetőleg az Éltv. 59.§ (5)bekezdésében foglalt mérlegelési szempontok alapján kellkiszabni a Vhr. 1. számú mellékletében foglaltak szerint.Általánosan megállapítható, hogy a növényvédelmi bírságmértékének meghatározása az egyik legbonyolultabb a négy,vizsgálat tárgyát képező élelmiszerágazati bírság közül.

A bírság összege

2013.El.II.JGY.1/1/1.

269

minimum és maximum értékek közötti – mérlegelésselmegállapítható - érték a 60.§ (1) bekezdés a), b),részben c) (lsd. lejjebb), teljesen k), l), n), o)pontjaiban foglalt tényállás megvalósulása esetén (1.számú melléklet A táblázat),

számított érték a forgalmazott tétel értéke alapján a60.§ (1) bekezdés d), e), f), h), m) és r) pontjaibanfoglalt tényállások esetében (B táblázat),

tételes (fix) összeg a 60.§ (1) bekezdés g), j), p),q), részben c) pontba (lsd. lejjebb) és Éltv. 17.§(1) és (4) bekezdésbe ütköző magatartás esetén (Atáblázat).

A számított érték megállapítása szempontjából vanjelentősége a tétel értékének. A Vhr. 2.§ (2) bekezdése atétel értékének meghatározása szempontjából tartalmazeligazító rendelkezést, mikor rendezi, hogy mit is kell azalatt érteni, illetőleg ha a tétel értéke nem állapíthatómeg, akkor mit kell ilyenként figyelembe venni.

Speciális az Éltv. 60.§ (1) bekezdés c) pontjában foglaltmagatartás szankcionálása:A Vhr. 4.§ (1) bekezdése értelmében ekkor ugyanis anövényvédelmi bírság alapja a károsítóval fertőzöttterület mérete. A terület nagysága mellett vizsgálandó akárosítóval való fertőzöttség mértéke, a területelhelyezkedése, külterületi jellege. Ha a fertőzöttség mértéke elenyésző (5% alatti) akkor aVhr. 4.§ (2) bekezdése értelmében nem állapítható meg akárosítóval való fertőzöttség a szántó vagy kert művelésiágban nyilvántartott és ténylegesen megművelt területen.Azaz ez esetben a bírság kiszabása kizárt. A külterületi, károsítóval fertőzött terület károsítóborítottságának átlaga ha 10 %-ot nem haladja meg, akkor aVhr. 4.§ (3) bekezdés a) pontja alapján az 1. számúmelléklet A táblázat c) pontjának 2. alpontjábanmeghatározott legalacsonyabb bírság összeggel azonosnövényvédelmi bírság szabható ki.Ha pedig az 50 %-ot meghaladja a fertőzöttség mértéke,akkor az 1. számú melléklet A. táblázat c) pont 2.alpontja szerinti bírság tétel legmagasabb összegévelazonos (ezzel a jogalkotó a tól-ig határokat tételesösszegre változtatta). Fenti rendelkezésekből eredően mindazokban az esetekben,amikor a külterületi ingatlanok károsítóvalfertőzöttségének mértéke 10-50 % közötti, akkor lehetőség

2013.El.II.JGY.1/1/1.

270

van a minimum és maximum értékek közötti bírságmértékmegállapítására, az eset körülményeinek - az Éltv. 59.§(5) bekezdésében foglaltak szerinti - egyedi értékelésére.

A Vhr. 5.§ (1)-(2)-(3) bekezdés rendelkezései továbbnehezítik a bírság számítását.

Az 5.§ (1) bekezdése szerint az 1. számú melléklet Btáblázatban foglalt jogsértések (lényegében az Éltv. 60.§(1) bekezdés d), f), h), m) és r) pontjaiban foglalttényállások) esetén a számított bírság összege nem lehetkevesebb, mint a C táblázat szerinti legkisebb összeg.

Az 5.§ (2) bekezdése – a (3) bekezdésben foglaltakkivételével – lehetővé teszi a növényvédelmi bírságkülönös méltánylást érdemlő esetben történő mérséklését.Ez esetben sem lehet a bírság összege 15.000 forintnálalacsonyabb.

Az 5.§ (3) bekezdése – az Éltv. 59.§ (8) bekezdéséhezkapcsolódó szabályként – rögzíti, hogy az azonostényállású, 3 éven belül ismételt jogsértés esetén anövényvédelmi bírság összegét az 1. számú mellékletirányadó bírságtétele szerint kiszabott bírság összegénekfelével kell növelni.

Többes tényállásokHa egy jogsértő magatartással az 1. számú melléklet Atáblázat b) pontjában, illetőleg B táblázat d) pontjábanszereplő magatartásokból több is megvalósul, a bírságmértékét a súlyosabb bírságtétellel fenyegetettjogsértésre irányadó bírságkiszabás szabályai szerint kellmegállapítani. Ez pl. azt jelenti, hogy ha növényvédőszerrel olyan cselekményt valósít meg valaki, amely embervagy állat egészségét veszélyezteti, élelmiszer- vagytakarmánybiztonságot veszélyezteti, vagy a környezetetveszélyezteti, illetőleg az engedélyköteles terméketelőírt képesítés, illetve engedély nélkül, vagyengedélytől eltérő módon forgalmaz, hirdet, vagynyilvánosság számára ajánl, felhasznál, akkor alkalmazhatóa 6.§-ban írt szabály.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.939/2010/5. számú ítéletével egy 9005 m2

nagyságú parlagfűvel fertőzött terület tekintetében az ingatlantulajdonosával szemben kiszabott növényvédelmi bírság törvényességétvizsgálta, megállapítva, hogy a hatóság a fertőzött terület méretévelarányosan határozta meg a növényvédelmi bírság mértékét a Vhr. 1.számú melléklet A. táblázat c) pontjában foglaltakra figyelemmel. (A

2013.El.II.JGY.1/1/1.

271

bírság összege 100.000 forinttól 750.000 forintig terjedhetett, mivelbelterületi ingatlant érintett a fertőzöttség, és 200 m2 vagy nagyobb,de 1 hektárnál kevesebb volt a károsítóval fertőzött terület mértéke.A perbeli esetben 680.000 forint növényvédelmi bírság kiszabásárakerült sor).

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.387/2011/10. számú döntésébenkülterületi, nagy területű ingatlanok esetében vizsgálta a parlagfűveltörténő fertőzöttség miatt kiszabott növényvédelmi bírságtörvényességét. Az érintett területek nagysága 95.807 m2, illetőleg251.551 m2 volt. A kiszabott bírság összege 150.000, illetőleg 225.000forint volt. Ezen döntésében a Legfelsőbb Bíróság arra mutatott rá,hogy a perbeli esetben a felperes a területek fertőzöttségének tényétnem vitatta, mindösszesen a fertőzöttség mértékét tette kifogástárgyává. A fertőzöttség tényéből fakadóan azonban a védekezéselmulasztása egyértelműen megállapítható, amely kötelezően vonja magaután a növényvédelmi bírság kiszabását. Mindezek alapján a LegfelsőbbBíróság nem találta indokoltnak a fertőzöttség mértéke tekintetében atényfeltárás elmaradására vonatkozó érvelést, és elfogadtatörvényesnek a Vhr. 1. számú melléklet A. táblázat c) pontjának 2.alpontja szerinti minimum összegű bírság alkalmazását.

A Kúria Kfv.II.37.001/2012/5. számú ítéletében a belterületi 980 m2,illetőleg 1.500 m2 területű ingatlanok parlagfűvel való fertőzöttségemiatt kiszabott növényvédelmi bírság mellőzésére és a bírság helyettfigyelmeztetés alkalmazására nem látott lehetőséget az Éltv. 59.§ (6)bekezdése alapján, mivel az 59.§ (7) bekezdés a) pontja értelmében azÉltv. 60.§ (1) bekezdés c) pontjában foglalt jogsértés esetén errenincs lehetőség. Figyelemmel arra, hogy a felperesek parlagfű ellenivédekezési kötelezettségét az Éltv. 17.§ (4) bekezdése írja elő, ezértmulasztásuk az Éltv. 60.§ (1) bekezdés c) pontjába tartozó magatartás,velük szemben növényvédelmi bírságot kellett kiszabni.

A Kúria Kfv.III.37.177/2012/4. számú ítéletével elbírált ügyben ahatóság növényvédelmi bírságot szabott ki a felperessel mintföldhasználóval szemben, megállapítva, hogy a felperes által használtingatlanokon a parlagfűvel szennyezettség mértéke 90 %-os. Errefigyelemmel a Vhr. 4.§ (3) bekezdés b) pontja alapján került sor abírság összegének megállapítására. Az elsőfokú bíróság a hatóságihatározatot hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy a külterületparlagfűvel való fertőzöttségének mértéke nem akkor érte el az 50 %-otmeghaladó mértéket, amikor a felperes az érintett földterülethasználója lett, így a korábbi földhasználók közrehatását isértékelnie kellett volna a hatóságnak, és a felperes esetében atáblázatban írt bírságtétel alsó és felső határa között kellett volnamérlegeléssel meghatározni a növényvédelmi bírság összegét. A Kúria ítéletében elfogadta az alperes felülvizsgálati kérelmébenfoglaltakat és megállapította, hogy a földhasználó az Éltv. 17.§ (4)bekezdése alapján köteles a parlagfű virágbimbójának kialakulásátmegakadályozni, amennyiben ezen kötelezettségének a jogszabálybanmeghatározott időpontig, az adott év június 30. napjáig nem teszeleget, akkor vele szemben növényvédelmi bírságot kell kiszabni azÉltv. 60.§ (1) bekezdés c) pontja alapján. A Kúria a Vhr. 4.§ (3)bekezdés b) pontja alapján nem látott lehetőséget a korábbitulajdonos, földhasználó közrehatásának és felelősségénekvizsgálatára. Levonta azt a következtetést az idézett jogszabályi

2013.El.II.JGY.1/1/1.

272

rendelkezések alapján, hogy a földterület mindenkori tulajdonosa,használója teljes mértékben felel a parlagfű elleni védekezésvégrehajtásáért. Figyelemmel arra, hogy a feltárt tények alapján az ingatlanokparlagfűvel szennyezettségének mértéke 90 %-os volt, a hatóság általalkalmazott jogszabályi rendelkezést (Vhr. 4.§ (3) bekezdés d) pontja)jogszerűnek tekintette, és azt állapította meg, hogy fix összegben az1. számú melléklet A táblázat c) pont 2. alpontja szerinti bírságtétellegmagasabb összegében kellett megállapítani a növényvédelmi bírságösszegét.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.048/2010/4. számú ítéletében – még akorábbi jogi szabályozás alapján -, de az új szabályozás szerint isiránymutató döntésében rámutatott arra, hogy a bírsághatározatot ahatóság mérlegelési jogkörében hozta, ha az megfelel a Pp. 339/B.§-ában foglaltaknak, akkor azt törvényesnek kell tekinteni. Ha a bírósága tényfeltárás hiányát, az eljárási szabályok megsértését, vagy amérlegelés bemutatásának elmaradását nem megállapítja, a határozatotnem változtathatja meg, az ott feltüntetett körülményeket nemértékelheti újra.

Takarmány-ellenőrzési bírság

A takarmány-ellenőrzési bírság körében az egyestényállásokat a 61.§ (1) bekezdés sorolja fel az a)-g)pontban.

A bírság kiszabása helyett figyelmeztetésben nemrészesíthető az eljárás alá vont személy, hogyha a 61.§(1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt tevékenységek miattvonják felelősségre. E magatartások a takarmányösszetételének ellenőrzését, megfelelőségét, minőségikövetelményeit súlyosan veszélyeztető cselekmények.

A takarmány-ellenőrzési bírság mértékére az 59.§ (1)bekezdés a), b) pontja, illetőleg (2) bekezdésealkalmazható. Minimuma 15.000 forint, maximuma avállalkozás előző évi nettó árbevételének 10%-a, vagytörvényben maghatározott maximum összegek egyike.

Lényeges szabályként nevesíti az Éltv. 61.§ (2) bekezdése,hogy a takarmány-ellenőrzési bírságot az Éltv. 61.§ (1)bekezdés a)-e) és g) pontjában foglalt esetben az Éltv.14.§ (1) bekezdésében, (3), (5) bekezdésében, míg az Éltv.61.§ (1) bekezdés f) pontjában foglalt esetben az Éltv.14.§ (7) bekezdésében meghatározott felelőssel szembenkell kiszabni (szabályozott felelősi kör).

A 61.§ (3) bekezdése rögzíti azt, hogy a (2) bekezdés

2013.El.II.JGY.1/1/1.

273

szerinti felelős, azaz a 14.§ (7) bekezdésébenmeghatározott személy kilétét nem lehet megállapítani, abírságot azzal a takarmány-vállalkozással kell kiszabni,akinél a jogsértést megalapozott takarmányt az élelmiszer-felügyeleti szerv megtalálta (másodlagos felelősi kör).

A takarmány-ellenőrzési bírság esetében a jogszabály különnem rendelkezik arról, hogy a bírság ismételten kiszabhatólenne.

A takarmány-ellenőrzési bírság egy számított bírság, abírság alapösszege és a 2. számú melléklet B táblázatábanszereplő, vagy 3. számú mellékletben meghatározottszorzótényezők szorzata alapján kell meghatározni. A takarmány-ellenőrzési bírság megállapítása körében atakarmány-tétel értékének van jelentősége, e körben visszakell utalni a Vhr. 2.§ (2) bekezdésében meghatározottfogalomra, illetőleg a (3) bekezdésben adott segédszabályra. A takarmánytétel értékének különböző mértékű szorzata azalapbírság összege, mely nem lehet kevesebb, mint a 2.számú melléklet A táblázata szerinti minimum összeg.

Többes tényállás, több jogsértés:A Vhr. 7.§ (2) bekezdése külön nevesíti azt az esetet, haegy jogsértő magatartással több, az (1) bekezdésbenszereplő jogsértés is megvalósul, ilyenkor a bírságalapösszegét a súlyosabb bírságtétellel fenyegetettjogsértésre irányadó bírság kiszabási szabályok szerintkell megállapítani. Lényeges az is, hogy a takarmány-ellenőrzési bírságtekintetében a jogalkotó különbséget tesz az egymagatartással több jogsértés megvalósítása, illetőleg többmagatartással több jogsértés megvalósítása között. Ezenutóbbi esetben a 8.§ (2) bekezdése értelmében a 8.§ (1)bekezdésében megállapított szorzótényezők összeszorzásáraad lehetőséget, ezáltal jelentősen növeli a takarmány-ellenőrzési bírság kiszabható értékét.

A 8.§ (1) bekezdés a) pontja szerint a jogalkotó a 2.számú melléklet B táblázatában rögzített szempontokat abírság kiszabása szempontjából súlyosbító körülménynekminősíti, és magát a szorzótényezőket sem fixösszegben,hanem -tól/-ig határok között állapítja meg, lehetőségetadva itt az egyedi körülmények értékelésére.

A takarmány-ellenőrzési bírság esetében is az Éltv. 23.§

2013.El.II.JGY.1/1/1.

274

(1)-(2) bekezdésében, azaz a takarmány-létesítményműködéséhez, illetőleg a takarmány-vállalkozásitevékenység folytatásához szükséges engedély beszerzését,illetőleg a nem engedélyköteles tevékenység, vagy működésbejelentésének elmaradását olyan súlyos jogsértésnektekinti, amelyhez külön magasabb mértékű szorzókat rendela 3. számú mellékletben. Legsúlyosabbnak tekintve azengedély beszerzésének elmaradását.

Élelmiszer-ellenőrzési bírság

Az élelmiszer-ellenőrzési bírság a takarmány-ellenőrzésibírsághoz hasonlóan számított összegű bírság.

Az élelmiszer-ellenőrzési bírság alapösszegét a 9.§ (1)bekezdés a)-g) pontja határozza meg, szintén azélelmiszertétel értékét kell a jogszabályban meghatározottszorzókkal megnövelni. A tétel értéke tekintetében megintvissza kell utalni a Vhr. 2.§ (2) és (3) bekezdésébenfoglalt rendelkezésekre. A élelmiszer-ellenőrzési bírsághoz tartozó egyescselekményeket a 62.§ (1) bekezdés a)-g) pontja nevesítiés a Vhr. 9.§ (1) bekezdésének szabályaival összevetve jóllátható, hogy a felsorolás a legsúlyosabb cselekménytől alegenyhébb cselekményig terjed. Az Éltv. 62.§ (2) bekezdése az élelmiszer-ellenőrzésibírság tekintetében a felelős személlyel szemben történőintézkedést és bírság kiszabást tekinti alapesetnek.

A felelős személy (kivéve a zöldség-gyümölcs termékbirtokosát) a 62.§ (1) bekezdés a-d) pontjai tekintetébenaz Éltv. 14.§ (2)-(5) bekezdése szerinti személyek, míg az(1) bekezdés e) pontja tekintetében az Éltv. 14.§ (6)bekezdésében foglaltak szerinti személyek valemyelyike,pl. élelmiszer előállító, élelmiszer első magyarországiforgalmazója (felelős személyek köre).

Az általános szabályokhoz képest a 62.§ (3) és (4)bekezdése kivételi szabályt is tartalmaz:-ha a felelős személyét nem lehet megállapítani, akkorazzal szemben kell kiszabni a bírságot, akinél azélelmiszert az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv megtalálta(kivételi szabály – I.),-zöldség-gyümölcs ellenőrzés során a bírságot a termékbirtokosával szemben kell kiszabni (kivételi szabály –II.).

2013.El.II.JGY.1/1/1.

275

Az Éltv. szintén nem rendelkezik arról, hogy azélelmiszer-ellenőrzési bírságot ismételten ki lehetszabni.

Az élelmiszer-ellenőrzési bírság alapösszege:-a tételérték szorzatának meghatározásával kialakulóösszeg (főszabály), -ha a tételérték szorzata nem éri el a 4. számú mellékletA táblázatában meghatározott minimum összeget, akkor a 4.számú melléklet A táblázata szerinti minimum összeget kellbírságalapként figyelembe venni (kivétel)-ezt a kivételi szabályt azonban nem lehet alkalmazni azöldség-gyümölcs ellenőrzés során kiszabott bírságokra(kivétel kivétele).

A takarmány-ellenőrzési bírsághoz hasonlóan az élelmiszer-ellenőrzési bírságok tekintetében is külön szabályozásttalálunk arra, hogy ha egy magatartással egyidejűleg több,a 9.§ (1) bekezdésben szereplő jogsértést is megvalósítvalaki, akkor a bírság alapösszegét a súlyosabb tétellelfenyegető jogsértésre irányadó bírság kiszabási szabályokszerint kell megállapítani a 9.§ (4) bekezdése alapján(többes jogsértés). A 9.§ (5) bekezdése értelmében a különböző tételeketérintő, azonos tényállású jogsértés esetén az ellenőrzöttlétesítményben található tételek értékét az alapbírságszámításakor össze kell adni.

A szorzó:-a 4. számú melléklet B táblázatban nevesített súlyosbítótényezőkhöz tartozó szorzók, illetve-Éltv. 23.§ (1)-(2) bekezdésének megsértése esetén a 3.számú mellékletben meghatározott szorzók (Vhr.10.§ (1) bekezdés)

Ha a Vhr. 10.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti többsúlyosbító körülmény állapítható meg, vagy ha az (1)bekezdés a) pontja szerinti súlyosbító és az (1) bekezdésb) pontja szerinti eset együttesen áll fenn, akkor abírság mértékének megállapításához valamennyi vonatkozószorzót össze kell szorozni, mellyel egy jelentősen növeltélelmiszer-ellenőrzési bírság kiszabására ad lehetőséget ajogszabály.

A Kúria Kfv.II.39.001/2012/4. számú döntésében az Éltv. 14.§ (2)bekezdése alapján a nem magyar élelmiszer biztonságáért és minőségéért

2013.El.II.JGY.1/1/1.

276

az első magyarországi forgalomba hozó felperest fogadta el azélelmiszerek jelölésére vonatkozó rendelkezések megsértéséért felelősszemélyként. Ugyanezen döntésében a Kúria nem értett egyet azzal afelperesi érveléssel, hogy a Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontjaalkalmazható és ezért a felperessel szemben felhívást kellett volnaalkalmazni, nem pedig azonnal bírságot kiszabni. Elfogadta a Kúria aztis, hogy az élelmiszer-biztonságra, illetve az élelmiszer minőségielőírásokra vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés, illetőlegilyen követelmények megsértése (62.§ (1) bekezdés a) és b) pontjai)esetén a felperessel szemben a bírság kiszabása helyett figyelmeztetésnem alkalmazható az 59.§ (7) bekezdés c) pontjának tiltó rendelkezésefolytán.

Kfv.II.39.005/2012/5. számú ítéletében a Kúria az élelmiszer minőségielőírásoknak való meg nem felelése, illetőleg a MagyarÉlelmiszerkönyvi megnevezéseket jogellenesen használó élelmiszerforgalomba hozatala, vagy egyéb élelmiszer-jelölési előírásoknak valómeg nem felelés – az Éltv. 62.§ (1) bekezdés b), e) pontjaibanrögzített szabálytalanság - miatt kiszabott élelmiszer-ellenőrzésibírság törvényességét vizsgálva azt állapította meg, hogy aporcukorban a hozzáadott gabona alapanyag megjelenése indokolttá tettea 4. számú melléklet b) pontjában rögzített súlyosbító körülményekmegállapítását és az ezekhez rendelt szorzó alkalmazását.

Kfv.III.37.293/2012/6. számú ítéletében a Kúria elfogadta, hogy ahatósági ellenőrzéskor a felperest képviselő személyek általmeghatározott értékesítési ár a Vhr. 2.§ (2) bekezdése szerintitételértéknek megfelel. Érvelése szerint az ellenőrzésről felvettjegyzőkönyvre vonatkozóan a felperes semmiféle észrevételt nem tett, atételérték tekintetében kizárólag a keresetében hozott felellenérveket. A Kúria az Éltv. 22.§ c) pontja alapján kiemelte, hogyaz üzemelés teljes időtartama alatt jelen kell lennie olyanszemélynek, aki azonnali intézkedésre feljogosított és felelős. Afelelős vezetőnek a hatósági ellenőrzés során jegyzőkönyvinyilatkozattételre a képviseleti joga nem volt korlátozott, ha ez lettvolna, akkor erre vonatkozóan előadást kellett volna tennie. Azeljárás során nyilatkozattétel jogával nem élt a felperes, nem vitattaa helyszíni ellenőrzés során tett megállapításokat, és az akkorképviselőjeként eljáró személy által tett nyilatkozatot sem, ígylényegében az ellenőrzéskor elfogadott ár a felperes általszolgáltatott ár alapján került meghatározásra. Egyrészt a bizonyításhiánya, másrészt a jogszabály ellenkező rendelkezése folytán semfogadta el, hogy az önköltségi árat kellett volna a tétel árakéntfigyelembe vennie.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.39.102/2011/4. számú döntésében az Éltv.62.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti magatartás miatt törvényesnektalálta az élelmiszer-ellenőrzési bírság hatósági megállapítását,rögzítve, hogy a Vhr. 9.§ (1) bekezdése alapján a bírság alapösszegéta minimum összegben, 200.000 forintban kellett megállapítani, majdelfogadta, hogy az alapösszeget meg kellett szorozni a Vhr. 10.§ (1)bekezdés b) pontja alapján a 3. számú mellékletben a nyilvántartásbavételi hiánya miatt fixösszegben megjelölt 3 szorzóval, továbbáalkalmazhatónak látta emellett a Vhr. 10.§ (1) bekezdés a) pontjaalapján a 4. számú melléklet B táblázatában a bírság kiszabására okotadó jogsértéssel érintett, vagy potenciális érintett emberekre,

2013.El.II.JGY.1/1/1.

277

vállalkozások számára figyelemmel az 1-5 tartományba tartozószorzószám alkalmazását, e körben elfogadva, hogy a 3 szorzószámmegfelelőségét.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.512/2010/5. számú ítéletébenegyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a fejes káposztaszármazási országának nem megfelelő feltüntetése nem az élelmiszer-minőségi előírás megsértése, hanem az élelmiszer jelölésére vonatkozószabály megsértésének minősül, ezért a bírságot nem a Vhr. 9.§ (1)bekezdés b) pontja, hanem annak g) pontja alapján a tétel egyszeresértéke alapján kellett meghatározni. Ezen döntésében a felülvizsgálatibíróság rámutatott arra, hogy a Vhr-ben meghatározott fogalmakat azÉltv-ben meghatározott fogalmak szerint kell használni, tekintettelarra, hogy a Vhr. a törvény rendelkezéseihez kapcsolódórészletszabályokat rögzíti. Ennek tükrében mutatott rá, hogy azélelmiszer jelölés a törvény mellékletének 13. pontja szerint milyenértelmezéssel fogadható el. Mindezek alapján egyetértett az elsőfokúbírósággal abban, hogy az élelmiszer-ellenőrzési bírság alapösszegét aVhr. 9.§ (1) bekezdés g) pontja szerint kell meghatározni.

A Kúria Kfv.III. 37.743/2012/8. számú ítéletében – ahol a füstölt és ahőkezelt sonka fehérjetartalma és annak feltüntetése volt a kifogástárgya – kimondta, hogy a (magyarországi) forgalmazó felelőssége nemkülöníthető el a (csehországi) gyártóra irányadó jogszabályokvizsgálatától, mivel a jelölésért a forgalmazón kívül az élelmiszerelőállítója is felel. Ezért elfogadta, hogy a forgalmazóval szembenmegindult, élelmiszer-ellenőrzési bírság kiszabására irányuló eljárásaz élelmiszert előállító felperes jogait és érdekeit is érinti, annakkimeneteléhez nyilvánvaló érdeke fűződik, hiszen a döntés a termékgyártásával és megrendelésével összefüggő gazdasági érdekeithátrányosan befolyásolja.

Kfv.II. 37.314/2013/9. szánú döntésben a Kúria nem fogadta el, hogy aélelmiszer-biztonsági ellenőrzés során feltárt jogsértés miattélelmiszer-ellenőrzési bírsággal sújtott felperessel szemben a Kkv.tv.12/A.§ (1) bekezdése alapján figyelmeztetés alkalmazásának lett volnahelye, és a Ket. 94.§ (1) bekezdése szerinti eljárásra – felhíváskibocsátására - sem látott lehetőséget. A Kkv.tv. 12/A.§ tekintetébena rendelkezés hatályának fennálltát vitatta, a Ket., 94.§ (1)bekezdése alapján arra mutatott rá, hogy csak hatósági felhíváseredményeként kerülhetett sor a jogsértés orvoslására, a termékekvisszahívására.(itt kérdés: élelmiszer-biztonsági előírás megsértése a Éltv. 62.§ (1)a) pontja szerinti jogsértés, amely tekintetében az Éltv. 57.§ (7)bekezdés c) pontja zárja ki a figyelmeztetés alkalmazhatóságát-igaz,ebben az esetben erre senki nem hivatkozott!!!)

Élelmiszerlánc-felügyeleti bírság

Fő szabály szerint ez a bírság is számított összegű,kivételek lsd. lent 12.§ (1)-(3) bekezdése kapcsán.

A bírság alapösszegét a Vhr. 11.§ (1) bekezdése 15.000forintban állapítja meg.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

278

A Vhr. 11.§ (2) bekezdése értelmében az alapösszeget ajogsértés körülményeitől függően kell megszorozni az 5.számú mellékletben meghatározott szorzókkal.

Többes tényállás együttes fennállása esetén ebben azesetben is lehetőséget teremt a Vhr. 11.§ (3) bekezdése aszorzók összeszorzására. Érdekessége a szabályozásnak, hogy egyedül itt kapszerepet a szubjektum. A szándékos elkövetés súlyosabbszankcionálására ad lehetőséget a Vhr. 11.§ (4) bekezdése,amikor kimondja, hogy ha szándékosan követték el ajogsértést okozó cselekményt, az adott tényálláshoztartozó legalacsonyabb szorzó nem alkalmazható.

A Vhr. 11.§-ának rendelkezések alól kivételt enged a 12.§(1) bekezdése, amikor azt rögzíti, hogy az Éltv. 63.§ (1)bekezdés d) pontjában meghatározott cselekmények miatttételes bírság szabható ki a takarmány-vállalkozóvalszemben. Tételes a bírság a Vhr. 12.§ (2) bekezdésébenmegfogalmazottak szerint a nyomon követhetőségi szabályokmegsértése esetén is.

Részben minősül kivételes szabálynak a 12.§ (3)bekezdésében rögzített azon eset, amikor azélelmiszerlánc-felügyeleti szerv hatósági tevékenységénekakadályozása, intézkedésének figyelmen kívül hagyása ,mint jogsértés esetére úgy rendelkezik, hogy azélelmiszerlánc-felügyeleti bírság nem lehet kevesebb50.000 forintnál.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.39.070/2011/6. számú ítéletéveltörvényesnek minősítette az elsőfokú bíróság keresetet elutasítóítéletét. A közigazgatási per alapjául szolgáló közigazgatásihatározatokban a takarmány forgalmazására vonatkozó szabályokmegsértése miatt a hatóság 600.000 forint bírságot szabott ki afelperessel szemben, tekintve, hogy takarmánynak minősülő állateledelforgalmazást a felperes engedély nélkül folytatta éveken keresztül. AVhr. 5. számú melléklet A táblázata alapján a 2-15 szorzóalkalmazhatósága mellett a 8-as szorzó alkalmazására látott indokot,mivel a tevékenység bejelentésének elmulasztása azt eredményezte, hogytöbb éven keresztül a hatóság ellenőrzése nélkül folytatott a felperesa takarmány-forgalmazást, továbbá a több éves folyamatos állateledelforgalmazásából származó árbevétele jelentős volt. A bíróság a Ket.94.§ (1) bekezdésében foglaltak, azaz bírság helyett a felhívásalkalmazására nem látott lehetőséget.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint a szabályozást és ajoggyakorlatot egyértelműsíteni kell, mert

2013.El.II.JGY.1/1/1.

279

-az Éltv. bírságot „kell kiszabni” rendelkezése ellenérevan mód a bírság mellőzésére és figyelmeztetésalkalmazására az 59.§ (7) bekezdése szerinti eseteketleszámítva-a Ket. 94.§-a nem alkalmazható azokban az esetekben, aholaz Éltv. 59.§ (7) bekezdése a figyelmeztetés alkalmazásátkizárja (hiszen felhívás azonos jellegű figyelmeztetéssel,és ez utóbbi az Éltv. alapján nem alkalmazható).

- o -

II. Az erdőről, az erdő védelméről és azerdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény(továbbiakban: Evt.) szabályozza az erdőgazdálkodásibírság és az erdővédelmi bírság hatósági alkalmazását.

Személyi és tárgyi hatály:

Az erdőgazdálkodási bírság kiszabható:-az erdőgazdálkodóval szemben (Evt. 107.§ (1) bekezdése) -az erdő tulajdonosával, az ingatlan-nyilvántartásbabejegyzett vagyonkezelői, földhasználati, haszonélvezeti,használati jog jogosultjával szemben (Evt. 107.§ (2)bekezdése)-azzal szemben is, aki az Evt. 18.§ (3) és (4)bekezdéseiben foglalt bejelentési kötelezettségételmulasztja és a terület használatára jogosult, engedélynélkül hajtja végre az erdőtelepítést, az Evt. 70.§ (3)bekezdésében, illetőleg az Evt. 90.§ (2) bekezdésébenfoglalt előírásokat megsérti.

Milyen cselekmény miatt:Az Evt. 107.§ (1) bekezdés a)-r) pontja tartalmazza, hogymelyek azok a magatartások, illetőleg kötelezettségek,amelyek tanúsítása, illetőleg elmulasztása esetén azerdőgazdálkodási bírság alkalmazható. Az Evt 107.§ (1)bekezdés a)-i) pontjaiban az Evt. egyes jogszabályihelyeinek felhívása mellett jelöli meg azokat ajogszabályi kötelezettségeket, amelyeknek azerdőgazdálkodó egyébként köteles eleget tenni, s amelykötelezettségek elmulasztása esetén alkalmazható veleszemben a szankció. A 107.§ (1) bekezdés j)-r) pontjaibanpedig azon tényállásokat rögzíti - már kifejezettennevesítve az egyes cselekményeket - , amelyek tanúsításamarasztaláshoz vezet. Jogsértés például ha az erdőfelújítását nem az engedélyezett módon hajtja végre, vagy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

280

az erdőtűzvédelmi terv készítési kötelezettségénekhatósági felhívás ellenére nem tesz eleget.

Az erdő tulajdonosa, az ingatlan-nyilvántartásbabejegyzett vagyonkezelői, földhasználati, haszonélvezeti,használati jog jogosultja bírságolható, ha - azerdőgazdálkodó hiányában - az erdészeti hatóságfelszólítását követően az erdőt károsító hatások és akáros tevékenységek elleni védekezésről, a bekövetkezettkárosítások hatásainak felszámolásáról, az erdő talajánakvédelméről nem gondoskodik, az erdő szakszerű felújításátnem végzi el, illetőleg az erdő őrzésére vonatkozókötelezettségének nem tesz eleget.

A 107.§ (4) bekezdése értelmében az erdőgazdálkodásibírságot a cselekmény folytatása, vagy újbóli elkövetéseesetén ismételten ki lehet szabni.

A bírság mértéke:Az erdőgazdálkodási bírság mértékét az erdőgazdálkodási éserdővédelmi bírság mértékéről és kiszámításának módjárólszóló 143/2009.(VII.6.) Kormányrendelet határozza meg.

Az erdővédelmi bírság látszólag számított bírság, azonbanegyes esetekben mérlegelésre van lehetőség a szorzótényezőkiválasztása körében.Alapösszege az Evt. 82.§ (1) bekezdése szerintierdővédelmi járulékalap (EJA), melynek összege 100.000forint.A bírság mértékét a Korm.rend. 3. §-a tartalmazza, azegyes, az Evt. 107.§ (1) bekezdése szerinti felsorolástkövető rendelkezéseiben megadottak szerint (pl. 0,2 EJA,0,1 EJA, 0,3 EJA, 1,0 EJA). Ezt az értéket a szabályozástársítja egy mennyiségi értékhez. A mennyiségi érték leheta kitermelt fa mennyisége, az érintett erdőrészletekszáma, a terület hektárban megállapított értéke, de ajogsértések száma („alkalmanként”) is. Bonyolulttá teszi a szabályozást, hogy egyes esetekben abírság a mennyiségi tényezők mellett -tól-ig határokbanadja meg az EJA éréket. Pl. az Evt. 107.§ (1) bekezdés d)pontjába foglalt magatartás esetén alkalmanként (1.) azerdő károsításának mértékétől függően (2.) és azelhelyezett szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya, vagytalajszennyező anyag mennyiségétől (3.) függően 0,5 EJA-5,0 EJA. Az ilyen típusú rendelkezés mérlegelésre, azegyedi körülmények értékelésére is lehetőséget ad atételes értékeken felül, melyet a hatóságnak külön kell

2013.El.II.JGY.1/1/1.

281

indokolnia.A 3.§ rendelkezéseit vizsgálva arra a következtetésrejuthatunk, hogy jelentősége van a kitermelt famennyiségének a bírság mértékének meghatározásakor,ugyanakkor jelentősége van a károsítás mértékének, ajogellenes magatartással érintett terület nagyságának, a107.§ (2) bekezdésében foglalt személyi körre vonatkozóana Kormányrendelet 3.§ (2) bekezdése az erdőveszélyeztetettségének mértékét emeli ki. Azaz az egyeditényállásoktól függ, hogy mit lehet, kell figyelembe vennia szankcióalkalmazás során.

Érdekes szabályozása a Korm.rend. 3.§ (3) bekezdésének,hogy ha valaki az Evt. 107.§ (3) bekezdés a) pontjábanfoglaltakat valósítja meg (Evt. 18.§ (3) és (4)bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségelmulasztása), első ízben figyelmeztetésben kellrészesíteni, és ha a figyelmeztetés ellenére a közléstőlszámított 30 napon belül nem tesz elegetkötelezettségének, akkor kell vele szembenerdőgazdálkodási bírságot kiszabni. Az Evt. 107.§ (3) bekezdés b), c), d) és e) pontjábanfoglaltak megsértése esetén a jogsértő alkalmankéntköteles a meghatározott nagyságú EJA-val egyenlő nagyságúbírságot megfizetni.

Az erdővédelmi bírság: Ki fizeti?-bárki, aki az Evt. 108.§ (1) bekezdésében nevesítettjogszabályi rendelkezésekben foglalt kötelezettségetmegszegi-az erdő tulajdonosa, az ingatlan-nyilvántartásbabejegyzett vagyonkezelői, földhasználati, haszonélvezeti,használati jog jogosultja, ha erdejében bejelentés nélkülvégzett fakitermelésre megbízást adott, vagy afakitermelésről tudomással bírt, és azt haladéktalanul nemjelentette be az erdészeti hatóságnak (108.§ (2)bekezdés), -a vadászatra jogosult (108.§ (3) bekezdés a)-c) pontjaiszerint).

A 108.§ (4) bekezdése értelmében erdővédelmi bírságfolytatólagos károkozás esetén ismételten kiszabható.

Az erdővédelmi bírság összegének megállapítása során aKorm.rend. 4.§-a igazodik az Evt. 108.§ (1) bekezdésébenfoglalt tényállásokhoz. Lényegében megállapítható a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

282

szabályozásról is, hogy hasonlít az erdőgazdálkodásibírságéhoz. A bírság megállapítása során mérvadó lehet a jogsértésselérintett terület nagysága, az erdő károsodása, azelhelyezett hulladék mennyisége, a kivágott fa mennyiségeköbméterben. Súlyosító körülményként értékeli 4.§ 7.pontja, ha jogsértés következményeként erdőtűz alakul ki.A vadászatra jogosulttal szemben alkalmazható erdővédelmibírság mértéke körében az erdő károsításának, akárosítással érintett terület nagyságának van jelentősége.

Fontos szabály a Korm.rend. 5.§-a, mely szerint 3 évenbelül ismételt jogsértés esetén az erdővédelmibírságtétel, valamint a kiszabható bírság alsó és felsőhatára a kétszeresére emelkedik, azaz az ismételtjogsértés megismétlésekor a jogszabály lehetővé teszi amagasabb, szigorúbb szankciók alkalmazását.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.344/2008/8. számú ítéletében alefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésrejutott, hogy az erdő tulajdonosai megfelelően eleget tettek az erdőőrzésére vonatkozó kötelezettségüknek azzal, hogy az erdő őrzésévelmeghatározott személyt bíztak meg, aki az adott területeketrendszeresen, heti bejárással ellenőrizte. Nem fogadta el a LegfelsőbbBíróság az alperes azon hivatkozását, hogy a jogosulatlan fakitermelésmiatt feljelentést tevő felperesek terhére a feljelentésben szereplőfa mennyiség és a helyszíni szemlén megállapított jogosulatlanulkitermelt fa mennyisége közötti különbözet után erdőgazdálkodásibírság kiszabásának van helye.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.271/2008/6. számú ítéletébentörvényesnek találta az erdészeti hatóság azon eljárását, hogy azingatlan tulajdonos felperes által csatolt szakértői véleménybenmeghatározott engedély nélkül és illetéktelenek által kitermelt famennyiségét tekintette a teljes kitermelt fa mennyiségi meghatározásaszempontjából relevánsnak a körzeti erdőterv becsült adataivalszemben.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.362/2008/5. számú ítéletében rámutatottarra, hogy az erdő őrzési kötelezettsége alól nem mentesíti az erdőtulajdonosát egészségi állapota, illetőleg személyi és egészségügyikörülményei, hiszen a cselekvőképes nagykorú felperes abban nem voltakadályozva, hogy kötelezettségei elvégzésére mással szerződéstkössön, így ha maga nem tudta az erdő őrzését elvégezni, errevonatkozóan más személyt megbízhatott volna. Figyelemmel azonban arra,hogy ezen kötelezettségének nem tett eleget, ezért erdőgazdálkodásibírság fizetésére való kötelezésének jogalapját fennállónak ítélte.

A Kfv.IV.37.207/2009/4. számú ítéletében a Legfelsőbb Bíróság a régierdőtörvény (az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV.törvény 102.§ (1) bekezdés a) pontja) alapján vizsgálta, hogy az erdőtulajdonosának felróható okból került-e sor az engedély nélkülifakitermelésre. Megállapította a felülvizsgálati bíróság, hogy az erdő

2013.El.II.JGY.1/1/1.

283

tulajdonosai az erdő őrzésére vonatkozó kötelezettségüket nemsértették meg, illetőleg nem az erdő őrzésére vonatkozó kötelezettségteljesítésének elmaradása okozta az engedély nélküli fakitermelést,mivel a tulajdonos arról meggyőződött, hogy a szomszédoserdőrészletben engedéllyel rendelkező szakemberek végeznekfakitermelést. A fakitermelést végző szakemberek elismerték, hogy azengedélyezett mértéket meghaladó fakitermelés figyelmetlenségükkövetkezménye. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint afakitermelést végző emberek munkájának ellenőrzése a fakitermeléstengedélyeztető erdőgazdálkodó kötelezettsége lett volna, nem pedig aszomszédos területek tulajdonosainak (felperesnek) a feladata.

A Kfv.III.37.545/2009. számú ügyben a felperes erdőfelújításikötelezettségének nem tett eleget, ezért az erdőfelújításramegállapított határidő elmulasztása, illetve túllépése miatt 50.000forint erdőgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte őt az erdészetihatóság. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozatokattörvénysértőnek találta és azokat hatályon kívül helyezvemegállapította, hogy a közigazgatási per folyamán a felpereserdőmérnök szakértői véleménnyel, magánszakértői véleménnyel igazolta,hogy az érintett területek nem tudnak tápanyagot biztosítani afatenyészet számára, ezért pusztult ki a területen az erdő. A területújraerdősítése a megváltozott termőhelyi viszonyok miatt biztosgazdasági kudarc, így lehetetlenné teszi a sikeres erdőtelepítést. Azalperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság arraa következtetésre jutott, hogy az 1990 óta erdőfelújításikötelezettség alá eső területen, a nyilvántartásba nem vett ésérvényes üzemtervvel nem rendelkező erdőgazdálkodó, akiterdőfelújítási kötelezettség terhelt, nem mentesülhet e kötelezettségteljesítése alól, illetőleg a benyújtott szakértői vélemény alapján éskötelezettsége okán a kiszabott bírság alóli mentesülésére semkerülhet sor. A magánszakértői véleményt a Legfelsőbb Bíróság arratartotta alkalmasnak, hogy a benyújtott üzemterv jóváhagyását,illetőleg annak módosítását kérje az erdőgazdálkodó.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.658/2010/4. számú ítéletében elfogadtaaz engedély nélküli fakitermelés során a kitermelt fa mennyiségénekszakértői bizonyítással történő megállapítását, és ezen szakértőibizonyítás eredményére alapítottan a közigazgatási határozatokhatályon kívül helyezését a fatömeg pontatlan meghatározása miatt.

A Kúria a Kfv.II.37.194/2011/5. számú ítéletében arra mutatott rá,hogy a III.-IV.r. felperes az erdőgazdálkodási bírság megfizetéséreköteles volt, tekintettel arra, hogy a vizsgált időszakban az adottterületre nem volt bejelentett erdőgazdálkodó, aki az engedély nélkülifakitermelés miatt felelősséggel tartozott. Az erdőgazdálkodóifeladatok ellátásával megbízott személy hiánya körében arra mutatottrá, hogy a hatóság a megjelölt személyt nyilvántartásba nem vette,ezért az engedély nélküli fakitermelés jogkövetkezményét a felperesek,mint erdőtulajdonosok köteles viselni.

A Kúria a Kfv.VI.37.348/2011/7. számú döntésében rámutatott arra, hogyaz illetéktelenek által végzett fakitermelésről (falopásról) szólóbejelentés megtételének elmaradása az erdőgazdálkodási bírságmegfizetésének elrendelését vonja maga után. A régi erdőtörvény 102.§(1) bekezdés a) pontja alapján a felróhatóság körében utalt arra, hogy

2013.El.II.JGY.1/1/1.

284

az erdőgazdálkodó köteles gondoskodni az erdő védelméről, annakőrzéséről, ha ezen kötelezettségének nem tesz eleget, akkormagatartása felróható, s erdőgazdálkodási bírság megfizetésérekötelezhető. A bírság mérséklésére nincs lehetőség, méltányosságijogköre a hatóságnak, de még a bíróságnak sincs. Felperes általhivatkozott körülmények méltányossági jogkörben nem vehető figyelembe,mert méltányosságot a jogszabály nem biztosít.

A fenti területeken a munkacsoport jogalkalmazásiproblémát nem talált. Általános megállapítások tehetők ahatározat indokolása tekintetében, a mérlegelésiszempontok bemutatása és a hatósági értékelés levezetésekapcsán a valós törvényességi kontroll biztosításaérdekében. (készítette: dr. Tóth Kincső)

III.14. A 2013. évi V. törvénynek a polgári jogi felelősségre vonatkozó

rendelkezései

A 2014. március 15. napján hatályba lépő új PolgáriTörvénykönyv (2013. évi V. törvény) alapvető elveittekintve nem tér el az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.)szerződésen kívül okozott kárért való felelősség(deliktuális felelősség) szabályaitól. A felelősségtovábbra is a károkozó felróhatóság alapul, azonban aszerződésszegésért való felelősség esetében az új Ptk.szakít a felróhatósági alapú felelősségi rendszerrel.

Az új Ptk. szabályai szerint is a kártérítésifelelősségnek négy konjunktív feltétele van, a jogellenesmagatartás, a felróhatóság, a kár bekövetkezte és azokozati összefüggés a felróható magatartás és a kárbekövetkezése között.

1. Jogellenesség

Az új Ptk. 6:518. §-a A károkozás általános tilalmat címetviseli. Ez a § kiegészítve az 6:520. §-ban foglaltrendelkezésekkel kimondja, hogy a törvény tiltja ajogellenes károkozást, azaz a kártérítés feltételekéntmegkívánt jogellenesség külön bizonyítása szükségtelen,fenntartva a bírói gyakorlatban korábban kialakult azt az

2013.El.II.JGY.1/1/1.

285

elvet, mely szerint a károkozás ténye önmagában bizonyítjaa magatartás jogellenességét. Az új Ptk. rendelkezéseibenis a „neminem laedere” elve érvényesül.

Az új Ptk. azonban a 6:520. § a – d) pontjaibanmegfogalmazza azt a négy esetet, amelyekben a károkozásnem minősül jogellenesnek. Az a) pont szerint a károkozásnem minősül jogellenesnek, ha a károkozó a kárt a jogosultbeleegyezésével okozta. A b) pont lényegében megismétli ajogos védelem régi Ptk. 343. §-ának szabályát. A c) pontszerint nem jogellenes a szükséghelyzetben okozott kár,azzal arányos mértékben.

Az új Ptk. e § d) pontjában a joggyakorlatbanproblematikus esetet szabályoz, az úgynevezett jogágijogellenesség kérdését. Kimondja, hogy nem jogellenes akárokozás, ha a károkozó a kárt jogszabály általmegengedett magatartással okozta. Egyértelművé tesziazonban, hogy önmagában a jogszabály által megengedettmagatartás tanúsítása nem teszi jogszerűvé a károkozást. Akártérítési kötelezettség alóli mentesüléshez ugyanis azis szükséges, hogy a magatartás más személy jogilag védettérdekét ne sértse, vagy a jogszabály a károkozótkártalanításra kötelezze. E rendelkezés hatálya alátartoznak a jogerős építési engedély alapján folytatottépítkezéssel okozott károk, a kisajátítás stb.

2. Felróhatóság

Az új Ptk. 6:519. §-a A felelősség általános szabálya címalatt kimondja, hogy aki másnak jogellenesen kárt okozköteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól akárokozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem voltfelróható. A felróhatóság jelentését a régi Ptk. az adotthelyzetben általában elvárható magatartással magyaráztameg. Az új Ptk. 6:519. §-a ezt a magyarázatot nemtartalmazza, azonban az a bevezető rendelkezések között az1:4. § Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság címalatt az (1) bekezdésben kimondja, hogy ha a törvényeltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogiviszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adotthelyzetben általában elvárható. A felróhatóság tartalmikérdésében tehát nincs változás az új Ptk-ban a régi Ptk.szabályaihoz képest.

3. A kár

2013.El.II.JGY.1/1/1.

286

Az új Ptk. a 6:522. § (1) bekezdése szerint a régi Ptk.rendelkezéseivel azonosan a teljes kártérítés elve alapjánáll. A (2) bekezdés a – c) pontjaiban kimondja, hogy akárokozó köteles megtéríteni a károsult vagyonábanbeállott értékcsökkenést (damnum emergens), az elmaradtvagyoni előnyt (lucrum cessans), valamint a károsultat értvagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

A (3) bekezdésben az új Ptk. kimondja a régi Ptk-bólhiányzó káronszerzés tilalmát, e szerint a kártérítéstcsökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származóvagyoni előnyével, kivéve ha ez az eset körülményeiretekintettel nem indokolt.

A (4) bekezdésben az új Ptk. fenntartja a régi Ptk. 339. §(2) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint abíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállásaesetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabbösszegben is meghatározhatja.

Jelentős eltérés a régi Ptk-hoz képest, hogy a nem vagyonihátrányról az új Ptk. nem a szerződésen kívül okozottkárokért való felelősség keretei között rendelkezik.Ezeket a szabályokat a Második Könyv 2:52. §-a Sérelemdíjcím alatt tartalmazza, mely szerint akit személyiségijogában megsértenek, sérelem díjat követelhet az őt értnem vagyoni sérelemért. A (2) bekezdés szerint asérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen asérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentésmódjára – a kártérítési felelősség szabályait kellalkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoza jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésénekbizonyítása nem szükséges.

4. Okozati összefüggés

Az okozati összefüggéssel kapcsolatban az új Ptk. 6:521.§-a jelentős új rendelkezést tartalmaz. A régi Ptk. nemtartalmazott szabályt az okozati kapcsolatmegállapítására. Az új Ptk. úgynevezett előreláthatóságiformulája kimondja, hogy nem állapítható meg az okozatiösszefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet akárokozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.Ez az elv lényegét tekintve a bírói gyakorlatban márkialakult akkor, amikor az elvileg végtelenbe nyúló okságiláncolatból csak azt vette figyelembe, amely ésszerűenelőre látható volt, illetve normális lefolyás útján

2013.El.II.JGY.1/1/1.

287

keletkezett, adekvált – releváns kapcsolatban állt ajogellenes magatartás a bekövetkezett kárral.

Az új Ptk. rendelkezései alapján a bizonyítási tehermegoszlása sem változott a felek között. Továbbra is akárosultnak kell bizonyítani a magatartás jogellenességét,a kár bekövetkeztét, valamint az okozati összefüggést akárokozó magatartás és a kár bekövetkezte között. Akárokozót terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nemvolt felróható.

Vétkességtől független felelősségi formák

Az új Ptk. nem változtat a régi Ptk. veszélyes üzemifelelősség főszabályán, amikor a 6:535. §-ban kimondja,hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat,köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A károkozó az újPtk. szerint is abban az esetben mentheti ki magát afelelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyanelháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyeljáró tevékenység körén kívül esik (külső elháríthatatlanok).

Az új Ptk. azonban pótolja a régi Ptk-nak azt ahiányosságát, hogy nem határozta meg az üzembentartófogalmát. A bírói gyakorlat által kialakított elv az újPtk. 6:536. § (1) bekezdésében került megfogalmazásra,amely szerint a fokozott veszéllyel járó tevékenységfolytatójának az minősül, akinek érdekében a veszélyesüzem működik. A (2) bekezdése pedig kimondja, hogy ha aveszélyes üzemnek több üzembentartója van, őket közöskárokozónak kell tekinteni. Ilyenek pl. a házastársakfüggetlenül attól, hogy melyikük a gépjármű tulajdonosa ésattól is, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységetrendszerint melyikük folytatja. A veszélyes üzemitevékenységért tehát nem a tényleges használó, hanem azfelel, akinek érdekében a veszélyes üzem működik.

A felelősséget csökkentő tényező: az önhiba

Az új Ptk. továbbra is fenntartja, sőt pontosítja éskiterjeszti a károsult kárenyhítési kötelezettségét. A6:525. § (1) bekezdés ugyanis kimondja, hogy a károsultatkármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségterheli. Az e kötelezettség felróható megszegése miattkeletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni.Továbbra is kizárja tehát a károkozó felelősségét az a

2013.El.II.JGY.1/1/1.

288

körülmény, ha a károsult a kármegelőzési, kárelhárításivagy kárenyhítési kötelezettségét felróhatóan megszegte.

Az új Ptk. 6:525. § (2) bekezdésében kimondja, hogy akárokozó és a károsult között a kárt magatartásukfelróhatósága arányában, ha ez nem állapítható meg,közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatásarányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozó és akárosult között egyenlő arányban kell megosztani. Akárokozó és a károsult között tehát első helyenfelróhatóság alapú, ennek megállapíthatósága hiányábanokozatosság – közrehatás alapú kármegosztásra kerül sor ésha ez sem állapítható meg, akkor a kárt egyenlő aránybankell közöttük megosztani.

Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért

Az új Ptk. jelentős változást hozott a szerződésszegésselokozott károk megtérítésével kapcsolatban. A régi Ptk. a318. § (1) bekezdésébe foglalt utaló szabálya aszerződésszegésért való felelősségre, valamint akártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkértvaló felelősség szabályait rendelte alkalmazni.Főszabályként tehát a szerződésszegéssel okozott károkértis a vétkes károkozó felelt, azonosak voltak a felelősségalóli kimentés, valamint a kár megtérítésének szabályai.Az egységes kártérítési rendszer előnye az volt, hogy afelelősségi tényállások között felmerülő elhatárolásikérdéseknek nem volt gyakorlati következménye.

Az új Ptk. azonban két döntő ponton szakított az egységeskártérítési jogi rendszerrel. Eltérő alapokra helyezi akimentést a szerződésszegési (kontraktuális) és aszerződésen kívüli (deliktuális) kártérítési felelősségesetén és különböző szabályokat állapít meg a megtérítendőkár feltételeivel kapcsolatban.

A koncepcionális változás oka az, hogy a kártérítésifelelősségnek eltérő gyökerei vannak a szerződésen kívülijogellenes károkozó magatartás és szerződésszegés esetén.A deliktuális felelősség esetében a károkozó és a károsultközött a károkozó magatartást megelőzően csak egy abszolútszerkezetű jogviszony van, a károkozó magatartás hozzalétre a relatív szerkezetű kártérítésre kötelezőjogviszonyt. A kontraktuális felelősség esetében azonban akárokozást megelőzően is áll fenn a felek között egyrelatív szerkezetű jogviszony, a szerződés, amely

2013.El.II.JGY.1/1/1.

289

meghatározza a felek egymással szemben tanúsítandómagatartását, jogaikat és kötelezettségeiket. A károkozómagatartás pedig a szerződésben vállalt kötelezettségmegszegése. A deliktuális felelősségnél a károkozásáltalános tilalma szenved sérelmet, míg a kontraktuálisfelelősségnél a károkozó magatartás egy szerződésbenönként vállalt kötelezettség megszegését jelenti.

A fenti elvekből következően az új Ptk. megszigorítja aszerződésszegő fél kimentésének lehetőségét, ezzel aszerződésszegéssel okozott kárért fennálló felelősségelszakad a felróhatóság elvétől, amely a deliktuálisfelelősség körében továbbra is változatlanul fennáll.Ebből következően a szerződésszegő fél abban az esetben isköteles megtéríteni a másik fél kárát, ha úgy járt el,ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az önkéntesszerződéses vállalás megszegése miatt szigorúbb kimentésimércét kell alkalmazni, ha a másik fél jogos ügyletei,várakozásai a szerződésszegés folytán meghiúsulnak.

Az új Ptk. a 6:142. §-ban kimondja, hogy aki a szerződésmegszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles aztmegtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja,hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, aszerződéskötés időpontjában előre nem látható körülményokozta és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerüljevagy a kárt elhárítsa.

Ez a rendelkezés a szerződésszegésért való kártérítésifelelősség alóli mentesüléshez elsősorban azt kívánja meg,hogy a károkozó körülmény a szerződésszegő fél ellenőrzésikörén kívül merüljön fel. Itt az a körülmény vehetőfigyelembe, amelyre a fél nem képes hatást gyakorolni.Ilyenek lehetnek a vis maior hagyományos esetei, radikálispiaci változások stb.

A kimentés második feltétele az, hogy a szerződésszegő félszámára a saját ellenőrzési körén kívül felmerülőkörülmény a szerződéskötés idején objektíve ne legyenelőre látható. A kimentés további konjunktív feltétele az,hogy nem volt elvárható a szerződésszerű teljesítéstakadályozó körülmény elkerülése, vagy a kár elhárítása.

Az új Ptk. a szerződésszegéssel okozott kártérítés összegevonatkozásában is a szerződésen kívül okozott kármegtérítésétől eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Az újPtk. a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes

2013.El.II.JGY.1/1/1.

290

kártérítés elvéből indul ki. Ez az elv korlátozás nélkülérvényesül a szerződésszegés következtében aszolgáltatással kapcsolatban közvetlenül felmerült károktekintetében. A 6:143. § (1) bekezdése ugyanis kimondja,hogy kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatástárgyában keletkezett kárt. Ez a kár pl. a hibásteljesítés esetén a szolgáltatás hibájában álló kár(tapadókár), a szerződésszerű teljesítéshez szükségesindokolt költségek stb. Ezekkel a kártételekkel mint aszerződésszegés lehetséges következményeivel ugyanis aszerződésszegő félnek eleve számolnia kell.

Nem érvényesül azonban maradéktalanul a teljes kártérítéselve a következménykárok és az elmaradt vagyoni előnytekintetében (lucrum cassans). A következménykárok és azelmaradt haszon tekintetében a bírói gyakorlat korábban istett kivételeket a teljes kártérítés elve alól. Akövetkezménykárok láncolata elvileg végtelen is lehet,ezért a bírói gyakorlat a bizonyítottság hiányával vagy azoksági kapcsolat megszakadásával indokolta a kártérítésiigények részleges elutasítását. Az új Ptk. aszerződésszegéssel okozott kár megtérítendő mértékétreális határok közé kívánja szorítani és ennek érdekébenelőreláthatósági klauzulát állít fel. A Ptk. 6:143. § (2)bekezdés ugyanis kimondja, hogy a szerződésszegéskövetkezményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyébkárokat és az elmaradt vagyon előnyt olyan mértékben kellmegtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogya kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye aszerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Ezaz előre láthatósági klauzula nem azonos a 6:142. §-banemlített a felelősség alóli kimentés egyik feltételekéntmeghatározott előreláthatósággal. A 6:143. § (2) bekezdéseszerinti előreláthatóság kizárólag a szerződő partnernélesetlegesen bekövetkező kárra, a szerződésszegés által ajogosult jövedelem-kiesésére és esetleges következménykáraira vonatkozik.

Az előreláthatósági klauzula alkalmazása azt jelenti, hogya következménykárok és az elmaradt haszon megtérítendőösszege nem haladja meg azt a veszteséget, amelyet aszerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjábanelőre látott vagy előre kellett látnia azon tények éskörülmények alapján, amelyekről, mint a szerződésszegéslehetséges következményeiről az említett időpontbantudott, vagy tudnia kellett. A szerződést megszegő félcsak olyan károkért tartozik helytállni, amelyeket előre

2013.El.II.JGY.1/1/1.

291

látott, melyek bekövetkezésével tisztában volt. Ezért amásik szerződő félnek érdekében áll partnerénektájékoztatása az esetleges szerződésszegés várhatókövetkezményeiről, a lehetséges következménykároknagyságáról. Az adott szerződésszegés következményeitlényegesen meghaladó károk kockázatát a fél ugyaniskizárólag szerződő partnere figyelemfelhívása alapjánismerheti meg. A károk kockázatának ismeretében hozhatreális döntést a szerződés megkötéséről és azokfeltételeiről, az esetleges felelősségkorlátozásról,illetve az ellenszolgáltatásról, vagy biztosításiszerződés megkötéséről.

Az előreláthatóság fogalma e § alkalmazásában is objektív,az előreláthatósági követelményt nem a konkrétszerződésszegőre, hanem egy hasonló helyzetben lévőésszerűen és gondosan eljáró személyre kell vonatkoztatni.

A Ptk. rendelkezése értelmében a bizonyítási kötelezettséga jogosultat terheli, a jogosultnak kell bizonyítania,hogy a kár a szerződés megkötésének időpontjában előrelátható volt.

Az előreláthatósági klauzula bevezetése rugalmas eszköznektűnik a bíróság kezében arra, hogy a szerződésszegéskövetkeztében előállott elmaradt hasznokat és következménykárokat a felek között a szerződési jogi szemlélethez, azüzleti megfontolásokhoz igazodóan igazságosanmegoszthassa.

A fenti rendelkezések nem alkalmazhatók azzal szemben, akia szerződést szándékosan megszegi, őt az előre láthatóságiklauzula nem védi. Az új Ptk. 6:143. § (3) bekezdésugyanis kimondja, hogy szándékos szerződésszegés esetén ajogosult teljes kárát meg kell téríteni.

Néhány kérdésben az új Ptk. is összekapcsolja akontraktuális felelősséget a deliktuális felelősséggel. A6:144. § (1) bekezdésében ugyanis kimondja, hogy akárosult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítésikötelezettségére, továbbá a közös károkozók felelősségére,valamint a (2) bekezdés szerint a kár fogalmára és akártérítés módjára a szerződésen kívül okozott károkmegtérítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzalaz eltéréssel, hogy a kártérítés méltányosságból valómérséklésének nincs helye.

2013.El.II.JGY.1/1/1.

292

Említést érdemel még a 6:145. §-nak a párhuzamoskártérítési igények kizárására vonatkozó rendelkezése. Azúj Ptk. ebben egyértelműen kimondja, hogy abban azesetben, ha a szerződésszegés egyben szerződésen kívülikárokozó magatartásnak is minősül, a kártérítési igényt aszerződésszegéssel okozott károkért való felelősségszabályai szerint lehet érvényesíteni. A két felelősségirendszer összeütközése általában akkor következik be, ha aszerződő fél maga válik egy szerződésen kívüli kártérítésijogviszony alanyává pl. a személyfuvarozó szerződéseskötelezettségét is megszegi és a fuvareszköz üzembentartója is, melynek alapján deliktuális felelőssége isfennáll az utasnak egy balesettel okozott károkért. Ez amegoldás azért látszik elfogadhatónak, mert aszerződésszegéssel okozott károkért való felelősségszabályai hasonlatossá váltak a veszélyes üzemüzembentartójának felelősségéhez.

(készítette: Dr. Kollár Márta)

IV.fejezet

Javaslatok

1. A Joggyakorlat-elemző csoport a Bszi. 30.§ (2)bekezdése alapján kéri a Kúria Elnökét, jogalkotáskezdeményezése érdekében forduljon az Országos BíróságiHivatal Elnökéhez a hulladékgazdálkodási bírságmértékéről, valamint kiszabásának és megállapításánakmódjáról szóló 271/2001.(XII.21.) Kormányrendeletmódosítását, ezen belül is az 1.§ (2), (3) és (5)bekezdését érintően - tekintettel a 3.§ (2) bekezdésébenfoglaltakra -, ezzel megteremtve a hatósági mérlegelésiszempontok egyértelmű és világos meghatározását,alkalmazását. 2. A Joggyakorlat-elemző csoport a Bszi. 30.§ (2)

2013.El.II.JGY.1/1/1.

293

bekezdése alapján kéri a Kúria Elnökét, jogalkotáskezdeményezése érdekében forduljon az Országos BíróságiHivatal Elnökéhez és ennek folytán kerüljön ki az egyesközúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezésekmegsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggőhatósági feladatokról, a bírságok kivetésének részletesszabályairól és a bírságok felhasználásának rendjérőlszóló 42/2011.(VIII.11.) NFM rendelet 6.§ (1) bekezdéselső mondatából az a rendelkezés, hogy „a tájékoztatástólszámított 30 napon belül bírósági felülvizsgálatkezdeményezhető”.

3. Javasolja továbbá a Joggyakorlat-elemző csoport, hogy aKúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma vizsgálja megés – belátása szerinti formában - adjon egyértelműiránymutatást arról, hogy

– mi minősül mérlegelési jogkörben hozott hatóságihatározatnak, és jelölje ki, hogy e határozatbírósági felülvizsgálatának melyek a főbb irányai,szempontjai és mi tekinthető felülmérlegelésnek, holhúzódnak ennek határai, valamint

– mi a bíróság megváltoztatási jogkörének terjedelme.Ezen belül külön vizsgálja meg, hogy a munkaügyiellenőrzés eredményeként meghozott, bírságot iskiszabó egybefoglalt határozatot a bíróság mikorváltoztathatja meg, azaz helyesen miként értelmezhetőa Met. 8/A.§ (4) bekezdés b) pontja.

Budapest, 2014. november 10.

A „Közigazgatási bírságok” vizsgálati tárgykörben felállított

Joggyakorlat-elemző csoport