Linda Lael Miller

1886-ot írunk. A bájos Banner O'Brien minden akadályt legyőzve megszerzi áhított orvosi diplomáját. Mégis, alig várja, hogy elmeneküljön Oregonból… el a lidércnyomástól, melytől remegve sikoltja egy férfi nevét.

Washington tartományban vállal állást az öntelt, jóképű és a pletyka szerint erőszakos az orvos tudását, mégsem hagyja nyugodni ennek az tudását, mégsem hagyja nyugodni ennek az erőteljes, hullámzó hangulatú férfiaknak a puszta közelsége. Rejtélyes múltját is fel szeretné deríteni a lány, aki már tudja mit akar. Elnyerni Adam Corbin szívét.

Linda Lael Miller

Viharos szerelem

Esély Kiadó és Kereskedelmi Kft.Budapest, 1993.

1

Linda Lael Miller

A mű eredeti címe: Linda Lael Miller:Banner O'Brien

A fordítás alapja: POCKET BOOKS(New York) 1990. márciusi kiadása.

Fordította: Tótisz AndrásA magyar kiadás a POCKET BOOKS,a division of Simon & Schuster, Inc.

1230 Avenue of the Americas New York,NY 10020 USA – gjy^ Kiadó Kft

Budapest között kötött szerződésen alapul.Copyright © by Linda Lael Miller 1984.Hungárián edition by © |g&9̂ Kft. 1993.

All right reserved! / Minden jog fenntartva!Hungárián translation:

© Tótisz András

Sorozat főszerkesztő: Varga Lászlóné

ISBN: 963 7709 22 3

Esély Kiadó és Kereskedelmi Kft.Felelős kiadó: Varga László igazgató

Szedés, tipográfia: szűcs BT. DunakesziNyomásraengedélyezve: 1993.01. 15.

Megjelent: 25,5 (A/5) ív terjedelembenNyomtatta és kötötte a Dabasi Nyomda Rt.Felelős vezető: Bálint Csaba vezérigazgató

Munkaszám: 93-0078

2

Linda Lael Miller

1.

Washington tartomány, 1886. december 15.

A gőzhajó a hosszú famólóhoz simult és a matrózok sietve a cölöpökhöz erősítették. Port, Hastings fényei csillogva hunyorogtak a hóesésben. Rekedt, édeskés kíntorna-zene foszlányai szűrődtek feléjük a sötétből, s Banner O'Brien a jég borította korláton kihajolva próbálta kideríteni forrását.

Mellette Mr. Temple Royce a part felé intett – Tessék, íme, Sodorna és Gomorra.Banner felpillantott – Kis Sodorna és Gomorra volna? Akkor miért Mr. Royce mostanáig a

legragyogóbb szavakkal városáról, mikor már késő visszavonulni?Mielőtt hangot adhatott volna kételyeinek, a férfi nyájasan, s kissé atyáskodóan megragadta karját

és a hajóhíd felé vezette. – Szükségünk van magára itt – mondta, mintha ez mindent megmagyarázna.Amint végigmentek a csúszós rámpán eljutottak a mólóra, s Temple sietve egy várakozó kocsiba

segítette Bannert. Most már jobban hallották a zenét.A lány kikukucskált a lefüggönyözetlen ablakon. A kocsi lassan haladt a meredek, köves hegyoldal

mentén egy szalonokkal és bordélyokkal szegélyezett utcában. Prostituáltak kínálták durván magukat, részeg tengerészek támolyogtak egyik intézményből a másikba.

– Ez a Water Street – jegyezte Temple Royce unott hangon. –Kérem, ne a látottak alapján ítélje meg az egész várost.

Banner hátradőlt a tömött bőrülésben, keze eltűnt kopott, kék gyapjúkabátja alatt. Ebben a pillanatban szinte azt kívánta, bárcsak maradt volna Portlandben, ahol tiszta, meleg szobája volt. És nyomorúságos prakszisa, amelytől az orvos kellőképp szerény marad.

A lány mereven ült és lassan összeszedte magát. Sean Portlandben volt, a saját szemével látta, és ez mindent eldöntött.

– Maga igazán gyönyörű – jegyezte meg Mr. Royce váratlanul. Jóképű férfi volt, közepesen magas, átlagos testalkatú, haja és szeme egyaránt sötét karamell színű, Banner szerint a harmincas éveiben járhatott. Csináltatott öltönyéről, fehér ingéről ítélve határozottan jómódú lehetett.

– Hogyan lett magából orvos?Banner túl fáradt és ideges volt ahhoz, hogy részletekbe bocsájtkozzon. Azért jött, hogy egy

helybéli orvost helyettesítsen, amíg az felgyógyul valami sérülésből és nem azért, hogy lecsupaszítsa lelkét egy férfinek, akit alig ismert. – Átnézte a bizonyítványaimat Mr. Royce – felelte méltóságteljesen. – Megmutattam magának az ajánlásaimat és a diplomámat is. Nem tartom lényegesnek, milyen módon szereztem őket.

Halvány mosoly jelent meg Royce szája szélén, s a férfi behízelgő hangon folytatta. – Ez a fahéj színű haj, azok a zöld, nagyon zöld szemek…! – Miért nem ment még férjhez, Ms. O'Brien.

– O'Brien doktor – javította ki Banner, s makacs kis fejfájás kezdett lüktetni halántékában. Igenis, férjhez ment és rögtön meg is bánta, de ez nem tartozik Temple Royce-ra.

A férfi kedélyesen visszavonult. – O'Brien doktor – ismételte a lány után – hány éves?Banner felsóhajtott – Huszonhat. És maga?A férfi vidáman felnevetett, bár mintha bosszankodás villant volna karamellszín szemében.– Elég arcátlan O'Brien doktor, de hogy válaszoljak a kérdésére, harminckettő vagyok.– És mi történt Henderson doktorral? – kérdezte a lány. Henderson volt az az orvos, akit Mr. Royce

megbízásából helyettesíteni fog.– A dolog úgy esett, hogy konzultációt tartott kollegájával, O'Brien doktor. Kétségbe merte vonni a

véleményét és a mi Corbin doktorunk azon nyomba megtorolta a sérelmet.– Csak nem úgy érti, hogy…– De úgy értem. Adam Corbin erőszakos ember és ragaszkodik a véleményéhez. Komoly

kockázatot vállal, aki ellentmond neki.

3

Linda Lael Miller

Banner megborzongott, nem is értette, hogy viselkedhet egy orvos így, de nem felelt.– Le merem fogadni, hogy Adam hamarosan dörömböl az ajtaján, mihelyt megtudja, hogy átvette

Stewart prakszisát. Ha nem akarna egyedül maradni…Banner elpirult. Sean Malloy kivételével egyetlen férfitől sem tartott és nem szándékozott Temple

Royce finoman felajánlott védőszárnyai alá bújni, mint egy megrémült kis csirke.– Inkább Henderson doktor házában maradok – felelte hűvösen.– Ahogy óhajtja – vont vállat Royce. Elhagyták a Water Streetet. Banner a kavargó hóesésen

keresztül egy bankot, vegyesboltot, s egy tekintélyes külsejű tégla bírósági épületet vett ki az ablakon kihajolva, majd a hidegszéltől elakadt a lélegzete, s feladta a nézelődést.

Nem óhajtott beszélgetni. Még jobban összehúzta magát vékonyka kabátjának melegébe, szemét lehunyva elmélkedett. Kétségtelenül elkapkodta a döntést, amikor szaván fogta Mr. Temple Royce-ot, s ilyen messze utazott a társaságában, csak mert a férfi azt mondta, hogy városának szüksége van még egy orvosra. De a kétségbeesés kergette bele. Nem egészen két órával azelőtt, hogy Royce belépett zsúfolt kis rendelőjébe, Banner a portlandi kikötőbe ment megnézni egy beteget és váratlanul Seant pillantotta meg. Volt férje egy csoport rakodómunkás társaságában támasztotta egy kocsma ajtaját.

Úgy tűnt, az Úr küldte a lehetőséget, hogy Port Hastings-ba utazzon, még akkor is, ha egy vadidegentől kapta az ajánlatot,

Henderson doktor háza felszabadult, mivel az orvos a nővére házában ápolgatta sebeit. Zömök kis építmény volt, körötte karókból készült kerítés és a bejárat előtt egy krisztustövis nőtt.

Fény égett az ablakban és füst szállt föl a téglakéményből. Barátságos, meleg hangulatot árasztott, akárcsak a mosolygós, fiatal indián asszony, aki az ajtóban fogadta.

– Hol van férj? – akarta tudni. Elnézett Banner mellett, de csak Mr. Royce-t és a kocsist látta, aki O'Banner kevéske holmiját pakolgatta.

Banner hozzászokott az ilyen kérdésekhez. Elmosolyodott, s megkerülve a nőt, belépett a kis házba. Kevéske bútorral berendezett, de tisztán tartott hely volt és a nappaliban a téglatűzhely mellett teástálca várakozott.

– Nincs férjem – felelte. Levette kabátját, főkötőjét és kesztyűjét. – Banner O'Brien doktor vagyok. És maga?

Az asszony döbbenten nézett Bannerre. Néhány pillanatba tellett, mire erőt véve magán közölte, hogy őt meg Jenny Lindnek hívják.

Most Banneren volt a csodálkozás sora. – Jenny Lind? – ismételte, miközben Mr. Royce és a kocsis közben behozták a ládáját és a két dobozt, melyben a könyvei és az orvosi felszerelései voltak.

Temple felnevetett. – Jenny eredeti neve gyakorlatilag kimondhatatlan, ezért adtunk neki egy olyan nevet, amivel megbirkózunk.

Banner összeszedte magát és teát töltött a csészébe, melyet a világhírű énekes névrokona készített elő. Milyen kár, hogy a fehér ember nemcsak az indiánok földjét veszi el, hanem a neveiket is, gondolta.

Royce gyanakvó pillantást vetett Jennyre. – Egyébként, mit keresel itt? Ez nem… – Jenny Banner felé ódalgott, mintha érezte volna, hogy a lány együttérez vele.

– Ház volt piszkos. – szakította közbe a férfit remegő hangján,Temple némi habozás után látványosan elfogadta a választ. Egy keveset még kedveskedett

Bannernek, aztán végre eltávozott.Jenny láthatóan megkönnyebbült, Banner pedig ásítozva egy kényelmes székbe süppedve

kortyolgatta teáját és élvezte a tűz melegét. Jóságos ég, mennyire fáradt! Még mindig nem küzdötte le a sokkot, hogy csaknem összefutott Sean-nel…

Jenny megállt a szék mellett és dundi dióbarna kezével megérintette Banner hótól még nyirkos haját. – Tűz-haj doktor – morogta csodálattal hangjában.

Banner csaknem egy éve élt már nyugaton és szívesen gondolta magáról, hogy kezdi megismerni az indiánokat. Tudta róluk, hogy nem haboznak megérinteni azt, ami érdekli őket, természetesnek veszik, hogy kopogás nélkül belépjenek valahová. Sokakat sértett nyers őszinteségük, de Bannert nem.

– Henderson doktornak dolgozott?A lány hátrahúzódott, mintha égetnék a vöröses tincsek. Barna szeme elkerekedett és derékig érő,

kékesfekete haja fénylett a tűzvilágnál, ahogy a fejét rázta. – Nem – felelte hevesen.Banner nem tudott mit mondani, csak figyelte Jennyt, keze teáscsészéjével megmerevedett a szája

és öle között.

4

Linda Lael Miller

– Adam doktor mondta, jöjjek ide. Tisztítsam ki jól házat.Ijedtség hullám tört át Banner fáradtságán.– Adam doktor?Jenny dús haja libegett, ahogy a lány bólogatott.– Nem ő az az ember, aki bántotta Henderson doktort?Jenny lesütötte szemét. – Igen, de…Ebben a pillanatban hideg szélroham csapott a szobába, s a derék kis tűz kísértetiesen lobogott a

kandallóban. Szinte tapintható volt egy harmadik személy jelenléte. Banner felnézett, s egy magas, sötéthajú, a harmincas évei derekán járó férfit pillantott meg, aki gunyoros, átható kék szemét Jennyre szegezte.

– Ígértél valamit! – mondta lassan, összefonva karját. Aranyos pír jelent meg Jenny arcán, s a lány lehajtotta fejét. – Sajnálom Adam – mondta tökéletes angol kiejtéssel.

Az indigókék pillantás végigsöpört Banneren, majd megállapodott a lány arcán. – Újra a tudatlan vadember műsort adta elő, ugye?

Bannerre olyan hatással volt az arcátlanság, hogy ez a férfi bejelentés nélkül betoppant, hogy meg sem tudott szólalni.

A magas idegen nem zavartatta magát, fehér fogai felvillantak, ahogy elmosolyodott és könnyedén meghajolt. – Adam Corbin doktor vagyok – mutatkozott be. Banner felállt. Tudta, hogy válasza kizökkenti majd a férfit nyugalmából és valami megmagyarázhatatlan okból élvezte a dolgot.

– Banner O'Brien doktor – bólintott. Nem kellett csalódnia. A veszélyesen jóképű szörnyeteg elsápadt, döbbenten pillantott a lányra. Ajka megfeszült. – Tessék?

– Azért jött ide, hogy megfélemlítse az új orvost, ugye? – vágott vissza Banner. Elhatározta, nem engedi, hogy elődjének sorsa megtépázza nehezen összeszedett bátorságát. – Nos, Corbin doktor, itt vagyok.

A férfi sötét, kócos hajába túrt és úgy pislogott Bannerre, mintha nem hinne a szemének… – Úristen, egy asszony! Mi ez, vicc?

Banner teljes magasságában kihúzta magát. – Biztosíthatom, hogy nem. Azért jöttem, hogy helyettesítsem azt az embert, akit ön brutálisan bántalmazott, doktor.

– Brutálisan bántalmazott? – a férfi csak suttogta a szavakat, s mégis, mintha robbanás rázta volna meg a kicsiny házat. – Ki mondta ezt magának? Temple?

Jenny, mint egy báránybőrbe bújt kövérkés diplomata lépett Banner és az óriás közé.– A csudába Adam, nem nyugodnál meg, persze, hogy Temple volt.– S mit mondott még? – tudakolta Adam, hihetetlenül kék szemeit le nem véve Banner arcáról.Banner visszaült a székbe. Elillant a bátorsága, remegő kézzel tette félre a teáscsészét– Azt mondta, hogy maga erőszakos és önfejű, Corbin doktor. És veszélyes magával vitatkozni.– Értem.– Mindazonáltal egyelőre ez az én otthonom és megköszönném, ha ezentúl nem rontana be kopogás

nélkül – folytatta Banner haragba lovalva magát. – Világos, doktor?Fülsértő nevetés robbant ki a férfiből válaszul. – Köszönöm a kioktatást – hajolt meg– Egyik arcátlanabb volt, mint a másik.Banner O'Brien túl fáradt ahhoz, hogy elbánjon egy ilyen alakkal, mint Adam Corbin doktor. Csak

azt akarta, hogy menjen el végre, nem akarta érezni ezt a túláradó személyiséget, látni a széles vállakat és a szemében csillogó élénk intelligenciát.

– Jó estét – mondta célzatosan és újra fölvette a csészét.De Adam nem ment el, karját mellén összefogva állt. Bannernek csak most tűnt föl, hogy a férfin

nincs nagykabát, bármilyen hideg is van odakinn. Nadrágot, vászoninget, s félig gombolt mellényt viselt. Tökéletesen állt izmos testén, mintha nem is merne másképp, ruhája, bár gyűrött és havas volt a legkitűnőbb minőségű anyagból készült.

Jenny törte meg végre a kínos csöndet egy ideges kuncogással, s együttérző pillantást vetett Bannerre. – Nem óhajt enni valamit?

Banner farkaséhes volt, mivel azóta nem lakott jól, hogy elhagyta Portland-et, de határozottan idegesítőnek találta a kilátást, hogy egyedül maradjon ezzel az idegennel a szobában. – Nem – hadarta. – Köszönöm, de inkább később összeütök magamnak valamit.

A kék szempár a fiatal indián nő felé villant és valami, szinte észrevehetetlen jelt adott. Jenny minden további szó nélkül a ház hátsó traktusa felé igyekezett.

5

Linda Lael Miller

– Honnan tudhatom, hogy igazi orvos? – kötözködött Adam összekulcsolt karokkal.– Gondolom, bíznia kell bennem – vágott vissza Banner. A remekbe szabott fej lassan megmozdult.– Vagy nem – jött válasz. – Henderson épp elég kárt csinált. Nem engedhetem meg, hogy még egy

kuruzsló szabaduljon erre a városra.Banner megsértődött, s fejfájása gyorsabb ritmusban lüktetett, zakatoló szívének ritmusára. – Mit

képzel magáról doktor? – szólalt meg hűvösen. – Mintha csak szükségem volna az engedélyére, hogy rendeljek.

Könyörtelen vigyor jelent meg a férfi ajkain. – Talán így is van.Banner felpattant, aztán megtántorodott. Éhes, kimerült testének elég volt mára.Adam Corbin elkapta a vállát, megtámasztotta és ijesztő, megmagyarázhatatlan remegés futott át a

lány testén. – Üljön le – szólt rá a férfi és visszanyomta a székbe.A lányt sírás fojtogatta. Még mindig érezte magán Adam kezét, bár a férfi azonnal elhúzta. – Nem

kuruzsló vagyok – mondta – Emily Blackwellnél tanultam a New York-i…A férfi idegesítő módon leguggolt elé és izmos kezeivel megmarkolta Banner székének karfáját,

szinte bebörtönözve a lányt. – Blackwell doktor – morogta – Kitűnő társaság! Valóban kitűnő társaság.– Igen – suttogta Banner. Más nem jött ki a száján. Miért nem tudja levenni a szemét a férfi nyitott

gallérja alól kitüremkedő göndör fekete szőrszálakról?– Szeretném látni a diplomáját! Minden egyes csúnya szó, amelyet Banner csak ismert az eszébe jutott, egyik a másik után, de ő

mind lenyelte. – Maga egyszerűen elviselhetetlen –sziszegte összeszorított fogakkal.– Igen – helyeselt a férfi, s szemeiben huncut tűz égett. – Á diplomát kérem.Banner csaknem megszólalt, hogy a láda tetején levő orvosi táskában van, de időben megállította

magát. Más papírok is voltak a táskában, olyanok, amelyekről nem akarta, hogy akár ez a férfi, akárki más tudjon. – Arrébb kell mozdulnia uram, ha azt akarja, hogy szót fogadjak.

A férfi egyetlen könnyed mozdulattal felemelkedett. Bal kezével udvariasan intett és sötét szemöldöke megemelkedett, mintha csak ezt mondaná: – Na, igyekezz.

Banner tettetett méltósággal állt fel a székből és lépett táskájához. Előhúzta diplomáját és átnyújtotta Corbin doktornak.

A férfi széthajtotta a dokumentumot és arcán szórakozott, türelmes kifejezéssel olvasta végig, aztán röviden szemügyre vette Bannert és ismét elolvasta az iratot. Kisvártatva megszólalt. – A Banner férfi név is lehet. Honnan tudjam, hogy nem lopta a diplomát az apjától, bátyjától, férjétől?

Banner elpirult. – Hát nem loptam! Megszolgáltam és biztosíthatom, nem volt könnyű, tekintve, hogy hány olyan arrogáns pojácával volt dolgom, mint maga.

– Ezek szerint arrogáns pojácának tart, Miss… Dr. O'Brien?– Igen.A férfi felkacagott, aztán úgy folytatta, mintha a lány meg sem szólalt volna. – Holnap magammal

viszem a körutamra, aztán meglátjuk, igazi orvos, vagy nem.Piros foltok jelentek meg Banner arcán a feltételezésre, de tudta, nem utasíthatja vissza az ajánlatot,

akármennyire is szeretné. A férfi addig zaklatja, míg nem bizonyít és csak egyetlen módon bizonyíthat. – Készen állok – felelte.

– Helyes – válaszolta a férfi. – Hétkor itt vagyok magáért.– Hétkor – bólintott Banner.Adam Corbin, legalábbis pillanatnyilag elégedetten hagyta el a házat. Banner is elégedett volt,

hogy végre távozik, de a ház furcsán kihalt volt utána.Még mindig ezen az ellentmondáson rágódott, amikor Jenny egy üres tálcával kezében visszatért.

Rátette a teáskannát, cukortartót, Banner csészéjét és dühítő megértéssel mosolygott a lányra.– Nincs még egy ilyen férfi, mint Adam – jegyezte meg.– Hála istennek! – felelte Banner.Jennynek rosszul esett a megjegyzés. – Téved, O'Brien doktor – felelte, aztán tálcával a kezén

dölyfösen kivonult, Bannernek nem volt más választása, mint követni.Kis konyhában találta magát. A kályhában fa égett, és nyitott polcokon tányérok, poharak

sorakoztak. Illatos leves gőzölgött a kerek asztalon és friss kenyér pihent mellette.– A vacsorája – közölte Jenny hűvösen. Letette a csészét a kovácsoltvas mosogató mellé és vizet

pumpált, hogy megtöltse a kannát és a teafőzőt.

6

Linda Lael Miller

Banner farkaséhes volt. Az egyik székbe roskadt és nekilátott az ételnek. Az árpaleves csodálatos volt, akárcsak a friss kenyér és az étel némileg enyhítette a szédülését és a gyengeségét.

Jenny az egész vacsora alatt a mosogatónál szorgoskodott, háttal állva Bannernek, a barátságos kis konyhában furcsán merev és elutasító volt magatartása.

– Nagyon kedveli Corbin doktort, ugye? – próbálkozott Banner, mihelyt csillapította éhségét.Jenny megfordult és széles barna szemében csöndes tűz égett. – Jó ember, talán túl jó is.– Még, hogy jó? – vitatkozott vele kedvesen Banner. Jenny, hogyan mondhat ilyet, amikor…– Amikor eltörte Stewart Henderson állkapcsát? – fejezte be Jenny és aranyszínű pír terjengett

kerek arcán.Banner elsápadt – Jóságos ég! Eltörte szegény ember állkapcsát?Jenny felkapott egy vörös-fehér kockás mosogatórongyot, aztán lecsapta – Igen.– Miért? – makacskodott döbbenten Banner.Jenny felszegte állát és összefonta karját. – Henderson megműtött valakit a Water Streeten –

mondta a lány tompán.– Éter helyett ópiumot adott a betegnek és az asszony felébredt, mielőtt a műtét véget ért volna.Banner lehunyta szemét, de így sem tudta elűzni a képet agyából, hányinger fojtogatta.– Jóságos ég!– Az az asszony iszonyú fájdalmak közt halt meg – összegezte Jenny.Banner megborzongott és megmarkolta az asztal szélét, amíg összeszedte magát. Nagyon is jól el

tudta képzelni, milyen harag ébredhetett egy felelősségteljes orvosban.Jenny kihúzta magát és kivonult a konyhából. – Megmutatom a szobáját.Banner a hallottak hatása alatt, remegve emelkedett föl székéből, követte Jennyt a konyhából egy, a

nappali melletti kis szobába.Rézágy várta vidám színű paplannal, fa szekrény és egy mosdó. Porcelán lavór állt rajta, gőzölgő

vízzel, hozzá nem illő mosdókagyló, mellette durva fehér törülköző.Banner mindent megtett, hogy hálásnak mutatkozzon, bár majd megveszett egy hosszú, kényelmes

fürdőért. Kezdte levenni kényelmes gyapjúruháját, amikor Jenny kisurrant és becsukta az ajtót maga mögött.

Ahogy egyedül maradt, vizet töltött a mosdókagylóba és vékony fehérneműjében dideregve mosakodni kezdett. Amikor befejezte, kihúzta a tűket sötét vörösesbarna hajából és az, mint a vízesés hullott a derekáig.

Még nem pakolta ki a hajkefét, sem a hálóinget, de egyik se számított ezen a különös és zavaros estén. Kóválygott a feje és nem tudta, mint gondoljon Corbinról, vagy Henderson doktorról, vagy a Water Street-i incidensről, amely arra vezetett, hogy a két férfi összeverekedett. Azt sem értette, miért bízta meg Corbin doktor Jennyt azzal, hogy tartsa tisztán egy olyan ember házát, akit láthatóan nem kedvelt.

Lefeküdt a keskeny ágyba és roppantul hidegnek találta. Izegni, mozogni kezdett, megpróbálta felmelegíteni az ágyneműt teste melegével, aztán elaludt. Álmában egy nő halálra vérzett, majd Adam Corbin jelent meg előtte. Gyilkos düh torzította el a jóképű arcot.

Aztán az álombeli nőből saját maga lett, Adámból pedig Sean. Akkorát sikoltott, hogy Jenny mezítláb rohant be hozzá.

– Barátok?Jenny mosolyogva töltötte újra Banner csészéjét friss kávéval és leült a lánnyal szembe a

konyhaasztal túloldalán. – Barátok – bólintott.A Banner súlyos pamutszövet ruhájának ingvállához erősített óra háromnegyed hetet mutatott.

Enyhe hóesés szállingózott az ablak túloldalán, s ragyogott a közeli fenyőfa zöld tűlevelein.– Elnézést, hogy felébresztettelek a múlt éjjel, Jenny.Jenny elmélázva kortyolt a kávéjába. – Sokszor vannak rossz álmaid?Csak egyetlen rossz álmom van, gondolta Banner, de veszélyes témához értek, ezért gondosan

megválasztotta szavait. – Nagyon fáradt voltam.– Ki ez a Sean? – makacskodott Jenny. Jenny megmenekült a választól. Viharos kopogtatás

hallatszott az ajtó felől. Szerencsére Adam Corbin nem, hogy pontos volt, inkább korai madár.– O'Brien – üvöltötte dühödten, miközben Banner rohant ajtót nyitni.

7

Linda Lael Miller

A férfi a kis verandán állt. Kék szemében bosszankodás sötétlett. Inkább angol vidéki nemesnek tűnt, mint egy körútjára induló falusi orvosnak. Fényes fekete lovaglócsizmába tűrt nadrágja puha, őzszín anyagból készült, s kihangsúlyozta izmos combját. Mérték után készített, keményített fehér inge fölött hóborította, finom tweed anyagból készült kabátot viselt. Most, hogy közelről látta, Banner rájött, hogy a haja nem igazán fekete, hanem nagyon sötét barna, amelyben mély gesztenyebarna és aranyszín szálak is vannak.

– Valami baj van, O'Brien? – kérdezte a férfi.Banner elpirult a gondolatra, milyen nyíltan vette szemügyre a férfit, aztán sikerült elmosolyodnia.

– Nem, természetesen nincs.– Hát akkor?Banner már kikészítette legmelegebb kabátját és az orvosi táskáját. Olyan gyorsan fordult meg

értük, hogy cipőjének orrával szoknyája szegélyére lépett, s csaknem elesett.Zavarban volt és tudta, hogy látszik is rajta. Amikor összeszedte holmiját, kényszerítenie kellett

magát, hogy ismét Adamra nézzen.A férfi arckifejezése meglágyult egy kicsit és szája szeglete vidáman kunkorodott.– Kész vagyok – mondta a lány, hogy megtörje a csendet.– Pont olyan zöld a szeme, mint a lóhere – felelte a férfi szórakozottan.Banner úgy döntött, nem vesz tudomást a megjegyzésről, bár az illendőség kedvéért meg kellett

volna sértődnie.– Indulunk?Adam mosolyogva mutatott a kerítés mellett várakozó homokfutó felé. – Csak ön után.Banner örült, hogy végre kellőképp szemügyre veheti Port Hastingst és kíváncsisága elnyomta a

furcsa, megnevezhetetlen érzelmeket, amelyeket a férfi kavart benne.Kényelmesen elhelyezkedett a homokfutó ülésén és vidáman nézelődött a sűrűsödő hóesésben,

Adam pedig melléült s kezébe fogta a gyeplőt.– Valóban kis Sodorna és Gomorra-nak hívják ezt a várost? – kérdezte a lány.Adam felnevetett. – Ennek és még sok mindennek, de inkább csak a Water Streetet.Bannernek eszébe jutott az a nő, akiről Jenny beszélt, aki meghalt a Water Streeten és kezdett

elpárologni friss reggeli jókedve.Hogy elterelje gondolatait, képzeletben térképet rajzolt és elhelyezte rajta Port Hastings-t a Juan de

Fuca-i átjárón, amely elválasztotta a Puget szorost a Csendes-óceántól. Érthető, hogy a világ minden tájáról érkező hajók lehorgonyoztak itt, vámot fizetve rakományukért és lehetőséget adva külföldi utasaiknak arra, hogy bemutassák irataikat a vámosoknak.

Fűrészmalmok távoli éles visítása jelezte a virágzó faipart, s amikor a csendes utcából városi nyüzsgésbe értek, a lány egy félig kész klipper favázát pillantotta meg a víz melletti hajógyárban.

Fajárdák szegélyezték a Center Streetet és a hó borította utcai petróleumlámpák szögletes tetejét. Háziasszonyok, fűrésztelepi munkások, keménykötésű tengerészek tolongtak egy-egy indián, vagy kínai.

Valahol egy mellékutcában csengő szólt, s a jólöltözött gyerekek, meg az utcakölyök külsejűek egyforma lelkesedéssel rohantak a hang felé.

Egy hét múlva lesz karácsony, s mindenütt örökzöldek virítottak az ablakokban, s a boltok kirakataiban. Bannert izgalomba hozta a város vad lüktetése.

Nyilvánvaló volt, hogy Port Hastings nagyra tör. Befordultak egy sarkon, s Adam hátrahúzta a gyeplőt, majd helyére rántotta a fékrudat.

– Egy perc múlva itt vagyok – mondta.Banner gyanakodva szemlélte Wung Lo mosodájának és teaboltjának párás ablakait. Adam azt

ígérte, hogy magával viszi a körútjára. Úgy képzelte volna, hogy ő majd a homokfutóban várja, míg a férfi ellátja a pácienseket?

Adam olvashatott a gondolataiban, mert nevetve lépett a földre, hó, sár és fűrészpor keverékébe.– Mindössze az ingemért megyek. Lóhere – nyugtatta meg a lányt.Banner elég szerencsétlenül érezte magát. Lesütötte szemét, és ujjait ölébe összefonva mereven ült,

miközben Adam bement a boltba. Pillanatokkal később egy apró kínai lépett ki az üzletből, hatalmas halom szépen csomagolt ruhát egyensúlyozott a vállán. Fekete selyemköpenyt viselt, kontya a háta közepéig lógott.

8

Linda Lael Miller

Banner a férfi lábára nézett. Faszandál volt rajta. A lány megborzongott a gondolatra, mennyire fázhat.

Néhány métert haladhatott, amikor féltucat iskolás gyerek vette körül, kezüket összekulcsolva kört formáltak körötte. Csengő hangon énekeltek, s ez még kegyetlenebbé tette a mondókát.

,,Csing Csung kínai hoztad a pontyodat? Levágjuk a kontyodat, megoldjuk a gondodat.”

Az emberke éles, magas, hadaró hangon veszekedett velük, de a gyerekek nem zavartatták magukat. A kínai vállán vészesen imbolygott a frissen mosott ruha, s Banner meg akarta szakítani a játékot. Már az a kölykökre förmedt, amikor egy indián bukkant elő az egyik utcácskából. Vad külsejű férfi volt, szarvasbőr ruhát viselt, haját copfba fonta. Dühösen csapta össze kezeit.

– Klatawah! Klatawah! – mordult rájuk, s a kölykök szanaszét futottak. Aztán pimaszul visszakiabáltak, de vad rohanásba kezdtek, amikor az indián úgy tett, mintha űzőbe venné őket.

A kínai hálás, szomorú pillantást vetett megmentőjére, elrendezte a hátán levő iszonyú terhet, aztán továbbsietett a dolgára.

Nem sokkal ezután Adam bukkant ki a Wung Lo boltjából, nem sokkal kevesebb csomaggal, mint amit a kínai cipelt és a homokfutó ülése mögé dobta. Az egész kocsi mélyen rugózott, miközben a férfi felpattant, s kezébe fogta a gyeplőt. Banner másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy Adam kemény combja az övének nyomódik.

Akaratlanul is megborzongott, bár különös melegség öntötte el testét.Adam felemelt szemöldökkel tanulmányozta, s ruhájának, hajának hó és szappanillatától Banner

még kényelmetlenebbül érezte magát, mint a tekintetétől.– Fázik? – kérdezte Adam.– Nem – nyögte Banner.Adam láthatóan nem hitt neki, de olyan jókedv csillogott szemében, hogy Bannernek kedve lett

volna öklével a mellébe püfölni.– Hozhattam volna egy pokrócot – mondta a férfi.Határozottan zavaró volt a puszta gondolata is, hogy egy takaró alatt legyen ezzel a férfivel.– Várnak a betegei – mondta a lány mereven.Adam Corbin felnevetett, azzal az idegesítő nevetéssel, megrántotta a gyeplőt, s a homokfutó

elindult, bukdácsolva haladt a göröngyös úton. A téli szél áthatolt Banner kabátján és ruháján, de Wung Lo boltjának összes teájáért be nem vallotta volna.

Első hívásuk rutineset volt, egy férfihez mentek, aki a hajógyárban leesett az állványról, s eltörte a bokáját.

A beteg alázatosan viselkedett Ádámmal szemben és leplezetlen kíváncsisággal bámulta Bannert. Második megállójuk a kijózanító volt. Ezután Adam a vegyesbolt előtt állította meg a homokfutót, s meredek csúszós falépcsőkön másztak fel a szerény lakásba, ahol egy nő feküdt, nyögdécselve a vaskályha és egy befejezetlen fal közé szorított keskeny ágyon. Két rövidnadrágos kisfiú ácsorgott rémült, tágra nyílt szemekkel az ágy lábánál.

Adam mindkettőjük haját összeborzolta és borsmenta rudat húzott elő tweedkabátja zsebéből. – Nem volt időm megenni ezeket – mondta olyan komoly arccal, amely mélyen meghatotta Bannert. – Nem segítenétek?

A gyerekek lelkesen segítettek. Visszavonultak egy szögletbe a szoba túloldalán és sutyorogva mérték össze a kandi cukrokat.

Banner figyelme az ágyon szenvedő nő felé fordult. Olyan sovány volt, hogy csípőcsontja szinte átütött a takarón is. Beesett volt a szeme és kopott barna haja csomókban csüngött.

Adam gyengéden szólalt meg. – Hildie, bemutatom O'Brien doktort. Megengedné, hogy megvizsgálja?

Hildie fájdalommal teli szeme végigfutott a mellette álló egészséges, jólöltözött nőn, aztán újra Adamra pillantott. – Ha maga kimegy, akkor igen – mondta. – Az én Fitzem nem akarja…

Adam felemelte kezét, mutatta, hogy megadja magát.– Tudom – szakította félbe. – A férje nem akarja, hogy egy férfi ruha nélkül lássa magát.– Nem illik – morogta Hildie.

9

Linda Lael Miller

Adam fáradtan sóhajtott, s ez minden lágyság ellenére megrémisztette Bannert. Megpróbálta azonosítani az ismerős szagot, amely ott terjengett a főzés, dohány és ürítetlen bili szaga fölött.

– Leviszem a fiúkat egy időre – mondta a férfi.Hildie félig felemelkedett rendetlen, huzat nélküli párnájáról. – De ne vegyen nekik semmit doki,

mint a múltkor.Adam álla megfeszült, de kezének egyetlen mozdulatával az ajtóhoz intette a két gyereket, s a

szoba állott levegőjét egy pillanatra felkavarta a kinti friss levegő.Banner és Hildie kettesben maradtak. Banner mostanáig törte a fejét, mi lehet ez a szag, s hirtelen

rájött.– Kérem, nyissa ki a hálóingét – mondta, pattogó hivatásossággal leplezve reménytelenségét.Hildie habozott, majd mogorván engedelmeskedett. – Hogyan lehetett magából orvos? – kérdezte.– Nem volt könnyű – felelte Banner, uralkodva vonásain, bár keserű epeként türemkedett fel

torkában a düh, mint az epe. Hildie jobb mellét már megette a betegség.– Anyám lába ugyanígy ment el – mesélte az asszony suttogva, remegő hangja elárulta félelmét. –

Aztán megvakult, majd meghalt.Banner egy pillanatra behunyta szemét, s majd megveszett a kinti hűvös, tiszta levegőért.

Alkoholos oldattal megtisztította a fertőzött területet és jókora adag laudenumot adott Hildie-nek.Amikor ezzel megvolt, vizet öntött a kályhán levő kannából és kezet mosott a táskájában levő lúgos

szappannal.Amikor ezzel is végzett, az ajtóhoz lépett, kinyitotta és mélyeket lélegzett a kinti tiszta levegőből.Adam a lépcső alján várakozott, s szeméből sütött a fájdalom. Hildie gyerekei nem voltak mellette.A lépcső közepén találkoztak, de Banner nem tudta rászánni magát orvosi konzultációra. Egyik

kezét szája elé téve, fuldokolva lerohant a lépcsőn, s a szűz hóba hányt.Adam tiszta zsebkendőt nyújtott át neki, amikor a roham elmúlt.– Rák? – kérdezte, ahogyan egy tanár faggat egy nehéz felfogású gyereket.Banner a fejét rázta. Tiszta havat lapátolt a szájába a lépcső korlátjáról és minden teketória nélkül

megtörölte vele az arcát. – Diabetes – mondta. Reszelős volt a hangja. – A melle… már üszkösödik.Tisztelet keveredett együttérzéssel Adam kék szemében.– Tudom.– Honnan? – mordult fel Banner. – Honnan tudja, ha a nő nem engedi megvizsgálni magát?– A szag.Banner szórakozottan bólintott. – Kórházban volna a helye.Adam a fogát csikorgatva elhallgatott, s olyan pillantást vetett az ég felé, mintha az bántotta volna.

Hópelyhek ragyogtak sűrű hajában és gyűltek szempilláján.– De…– De az ő Fitze nem engedi.– Így van. Meg van győződve arról, hogy csak azért akarok kettesben maradni Hildie-vel, hogy a

kedvemet töltsem vele.Düh öntötte el Bannert, agyában sötét sarkokba szorítva az értelmes gondolatokat. Már azt hitte, a

tudatlanság minden formájával találkozott tanulóévei és rövid portiandi prakszisa alatt, de ez neki is új volt.

– Meg fog halni.– Igen.– És rettentő fájdalmai lehetnek.Adam mindössze bólintott, de arcán látszott a kétségbeesés. Ekkor tűntek fel Hildie gyerekei

nevetgélve, hógolyókat dobálva. Élvezték a telet, s azt, hogy rövid időre megszabadulnak a fönti bűztől.

– Mit lehet tenni? – suttogta Banner. Adam sóhajtott – A jóég tudja. Jelenleg Hildie a legsúlyosabb betegem. Este ismét beszélek Fritz-el

és megpróbálom meggyőzni, hogy vigye be a kórházba.Banner álmodni sem merte, hogy igazi kórház van Port Hastingsben. Minden nyüzsgése ellenére

kisváros volt és a hasonló települések különcködésnek vélték a kórházat fenntartani.Komor gondolataik ellenére Adam elmosolyodott. Ismét úgy tűnt, hogy olvas a lány gondolataiban. – Szeretné látni a kórházamat O'Brien?– A maga kórházát?

10

Linda Lael Miller

A férfi bólintott. – Miután én irányítom, szívesen gondolok rá úgy, mint a sajátomra.Maga az ötlet is olyan fáradtságot váltott ki Bannerben, melyet még gyötrelmes diákévei alatt sem

érzett.– Teljesen egyedül? – csodálkozott. Adam válla megfeszült a tweedkabát alatt– Nincs sok választásom. Harminc kilométeres körzetben Henderson az egyetlen orvos rajtam kívül

és ezt a mészárost a lovamhoz sem engedném, nemhogy a betegeimhez.Ezzel Adam megfordult és visszament Hildie szobájába Banner kabátjáért és orvosi táskájért.A kisebbik fiú filozofikusan rágódott egy szelet szárított húson, amelyet Adamnak nem lett volna

szabad megvenni.– Magának aztán vörös haja van, még a pokolban is világítani fog, kisasszony.Mielőtt Banner kitalálhatott volna valami megfelelő választ, Adam bukkant elő, kezében a lány

holmijával. Útközben sikerült lenyelnie haragját és tehetetlenségét, elrejtette érzelmeit, s mire leért, ő volt a kedélyes kisváros körorvosa.

Banner nem tudta eldönteni, sajnálkozzon, vagy megkönnyebbülést érezzen.

2. fejezet

A hegyoldal, amelyen a kikötőből Adam kórháza felé haladtak, meredek volt, olyan meredek, hogy Banner szabályosan félt. Időnként úgy tűnt, hogy a könnyű kis homokfutó hátracsúszik, vissza a vízpartra, magával rántva a nyugodt kis lovat. Hogy elterelje gondolatait, Banner az út két oldalán emelkedő házak felé fordította figyelmét.

Komoly építmények voltak, tengerre néző erkéllyel és divatos csigavonalas díszítéssel a tetőnél és az ablaknál. Mindegyik házhoz kert tartozott, körötte karókerítéssel. A hóval borított, nyesett rózsabokrok elmúlt nyarak emlékét idézték.

A hegy tetején elegáns emeletes téglaház állt, sok kéménnyel és tucatnyi ragyogó ablakkal. Hófödte borostyán borította az épület egyik oldalát. A másik oldalon egy hosszú, fedett átjáró vezetett egy oldalszárnyba.

Banner biztos volt benne, hogy elmennek mellette, de a ló anélkül, hogy Adam jelt adott volna neki, a kövezett behajtóra fordult a kocsival.

Bannerbe mintha villám csapott volna. – Ez a maga háza? – kérdezte.A férfi felnevetett, de nevetésében nem volt boldogság, s kék szemét nem a csodálatos épületre,

vagy Bannerre szegezte, hanem a mögötte emelkedő hegyre. Mintha látott volna valamit a csipkés hóhálóingbe öltözött örökzöldeken kívül. Valamit, amit fontosnak tartott.

Majd egy perc telt el, mire Banner felé fordult és végre elmosolyodott. – Az enyém mondta. – Vagyis inkább anyámé. A mellékszárnyban van a kórház, meg az irodám.

Banner megdöbbent. – Milyen nagy ház – sóhajtott. Vajon él-e asszony azok mögött a vastag falak mögött. Egy asszony, aki Adam gyűrűjét hordja az ujján. Eddig nem gondolt erre a lehetőségre, de most, hogy az eszébe jutott, határozottan kellemetlennek találta a gondolatot. – Gondolom, rengeteg gyereke van – mondta.

Adam ismét felnevetett, hátrarántotta a gyeplőt és behúzta a féket egy kis kőveranda előtt. Tömör, rézkilincses ajtó volt a veranda mögött. – Semmit sem szeretnék jobban – mondta –, de az illem szerint előbb feleséget kell találnom.

A megkönnyebbüléstől szaporább lett Banner lélegzete és pír jelent meg az arcán, pír, amelynek semmi köze nem volt a harapós decemberi szélhez. – Olyan sokat törődik az illemmel, doktor? – gonoszkodott csillogó szemmel.

A férfi kuncogni kezdett. – Nem igazán, sőt valójában gátlástalan élvhajhász vagyok. Azonban amikor gyerekekről van szó, nagyon régimódi eszméim vannak.

Banner különös bizsergést érzett az ölében, mintha máris arra készülne, hogy ennek a férfinek a gyerekét a világra hozza. Magában korholva butaságát, hogy is juthat ilyesmi az eszébe, ajkába harapott és kihúzta magát.

– Hideg van – mondta mereven.

11

Linda Lael Miller

Olyan átlátszó volt a hazugság, hogy biztosra vette, Adam lecsap rá. Az időjárás ellenére határozottan meleg volt a homokfutó fekete bőr teteje alatt. A férfi arca nagyon közel volt az övéhez, és egy őrült pillanatig Banner azt hitte, hogy meg fogja csókolni.

De mielőtt bármi is történhetett volna, a két ajtó közül az egyik felpattant és egy bájos fiatal lány jelent meg a nyílásban a legnagyobb fenyőkoszorúval karján, amelyet Banner valaha is látott. A tüneménynek hatalmas égszínkék szeme volt és ugyanolyan sötét haja, mint Adámnak. Arca felderült a homokfutó láttán.

Adam boldogan mosolygott, a gyerekasszony pedig minden ceremónia nélkül macskaugrásokkal szökellt le a behavazott lépcsőkőn, s rohant a homokfutó felé.

Adam Banner bosszankodására lepattant a kocsiról, hogy átölelje a csábító tündérlányt és megpörgesse maga körül.

Banner soha életében nem érzett ilyen féltékenységet, de türelmes mosolyt kényszerített arcára. Végül is semmi alapja nem volt, hogy igényt tartson ennek a férfinak az érzelmeire, s bár Adam mondta, hogy nőtlen, azt nem, hogy nincs senki az életében.

A lány abban a pillanatban, ahogy Adam letette, Bannerre szegezte tekintetét, de nem látszott kihívás a kék szempárban. Mindössze valami huncut számítgatás. – Ő kicsoda? – kérdezte csengő hangon, s a hatalmas fenyőkoszorút puha azúrkék ruhájához szorította.

Adam kinyújtotta karját. – Melissa bemutatom Banner O'Brien doktort. O'Brien, ő a húgom, Melissa.

Megkönnyebbülés hulláma öntötte el Bannert és a kényszeredett mosoly őszintévé vált.– Hello – köszönt, miközben Adam lesegítette.Melissa elégedett tekintete Bannerről a bátyjára szökött és egy kimondatlan aha csengett a levegőben.Adam gúnyosan szigorú pillantást vetett húgára, aztán belekarolt Bannerbe, az ajtó felé

vezette a lányt.– Mikor értél vissza? – kérdezte Melissát, aki megállt a lépcsőn, hogy felakassza a koszorút egy

készenlétben várakozó kampóra.– Nahát Adam, milyen kedves tőled, hogy kérdezed! – feleselt a lány. – Nem emlékszel, hogy a

hajónál kellett volna várnod?Kínzott pillantás jelent meg Adam szemében. – Hazaértél – jegyezte meg. – Nem értem, mi a

probléma?– Nem-e? – mondta a lány vontatottan. Banner szerint tizenhét éves lehetett. Összedörzsölte kezeit,

mintha a fenyőkoszorú nyomot hagyott volna rajtuk. – Ha nincs ott Jeff, gyalogolnom kellett volna.– Szörnyű – mondta Adam, s megérintette Banner kezét, amely még mindig a karja alatt pihent.Mellisat mély érdeklődéssel töltötte el a gesztus és huncut szemekkel tanulmányozta Bannert. –

Igazán orvos? – kíváncsiskodott.Adam Banner szemébe nézett. Fekete-fehér csempés, faliórával bútorozott előszobában álltak. –

Igen – felelte olyan hangon, melytől kolleganőjének szíve hadtáncot járt a torka és a gyomra között. – Lóhere valóban orvos.

Vagyis elfogadta. Bannert boldogság töltötte el. – Nem láthatnám végre a kórházat?Adam bólintott. Keresztülvezette a lányt egy mahagóni berakásos falú ebédlőn, melyben majd

kétméteres kristálycsillár lógott a hatalmas asztal fölött és akkora tűzhely, amelyben ökröt is süthettek volna. A bútor nehézkes volt, de nem csicsás és az összbenyomás könnyed, időtálló gazdagságot sugallt.

– Mielőtt apa felépítette ezt a házat, egy kunyhóban éltek anyával, ugyanezen a helyen – mesélte Melissa. Egyik ujjának bütykével megkopogtatta a hosszú, csiszolt asztalt. – Sokszor mondta, hogy a bátyáim pont ezen a helyen születtek, ahol Maggie most a törtkrumplit csinálja.

Adam megállt és komor pillantást vetett a húgára. – Ha már Maggie-ről van szó, inkább keresd meg és szóljál neki, hogy O'Brien doktor, meg én szeretnénk enni valamit, amikor végeztünk a kórházban.

Melissa úgy nézett ki, mint aki vitatkozni akar, láthatóan jobb szeretett volna a bátyjával maradni, de aztán megértés csillant a kék szemekben, s a lány szoknyáját perdítve megfordult és a szoba másik oldalán levő ajtó felé viharzott.

Adam vigyorogva indult a boltíves átjáró felé, ahonnan a kívülről látott fedett átjáróba jutottak. Sima fapadlója volt, s üvegfalain túl kétoldalt hópihék szálltak. A folyosó túlvégén nagy szoba nyílt, benne nyolc üres, makulátlanul vetett ágy volt és egy meleget okádó vaskályha.

12

Linda Lael Miller

– Íme, a kórház. Általában féltucat beteg is van itt.Banner egyszerre lenyűgözve és zavartan nézett körül. – Ez az egyetlen kórterem van?Adam szeme ugyanolyan vidám volt. mint a nagy fenyőkoszorú, amelyet Melissa kiakasztott az

ajtó elé.– Azon gondolkodik, hogy a női betegeknek meg kell-e osztani a kórtermet a férfiakkal? – találta

ki, mire gondol a lány.– Meg kell?– Persze, hogy nem, Lóhere. Nagyon kevés nőbetegünk van, tekintve férjeik és apjaik hozzáállását.

Ha nőt hoznak be, általában valamelyik vendégszobában helyezem el, a ház másik felében.– Ez elég kényelmetlen lehet.– Nem igazán. Maggie, a házvezetőnőnk viseli a gondjukat és megkeres, ha valami baj van.A kórteremből egy rendetlen irodába léptek. A falakat könyvek százai borították, kivéve egyet,

ahol diplomák ijesztő sora lógott bekeretezve. A gyönyörű okiratok tanúsága szerint Adam Corbin a hírneves skóciai egyetemet járta ki Glasgow-ban és olyan helyeken végzett kurzusokat, mint Bécs, Berlin vagy Stockholm. Banner a saját négy évére gondolt, melyet a New York-i kórházban töltött. A kórházi munka közé szorította óráit. Dolgoznia kellett, hogy fizetni tudjon a tanulásért. Zavarba jött. Nem csoda, hogy Adam olyan gyanakodva nézett.

– Látom, jól képzett – mondta dacosan fölszegve állát.– Köszönöm – mondta a férfi, maga után húzva Bannert a rendetlen íróasztal mellett egy nagyobb

irodába, ahol székek és padok voltak a kezelésre váró páciensek számára.A külső ajtó előtti íróasztalnál egy Melissa korú lány ült. Hosszú ujjai egy írógép billentyűin

táncoltak. Haja gusztusos, szőke göndör csigákban táncolt arca körül és sötétbarna szemével kacéran pillantott Bannerre.

– Hello – köszönt.Adam maga volt a jómodor. – Francelle, bemutatom O'Brien doktort. O'Brien, ő Miss Francelle

Mayhough.– Francelle – bólintott Banner szívélyesen.De Miss Mayhough-nak elege volt az udvariasságból, elfordult és ijesztő energiával folytatta

munkáját.– Két vizsgálószobánk van – magyarázta Adam és minden ceremónia nélkül magával húzta

Bannert az egyikbe, majd becsukta az ajtót.Banner szíve ismét őrült dolgokat művelt, s a lány az egyik vizsgálóasztalnak dőlve feszengő

pillantást vetett a csukott ajtó felé. – Azt hiszem Francelle nem kedvel engem – mondta, nem mintha igazán érdekelte volna a lány véleménye.

Adam felnevetett, s közelebb jött. Olyan közel, hogy Banner enyhén pisze ír orrán érezte lélegzetének melegét. A férfi testének keménysége primitív, ősi jeleket küldött testének, amikor Adam átkarolta és az asztalhoz szorította. – Ki törődik vele? – mondta a férfi.

Banner megremegett, a térde elgyengült, forgott vele a világ és a medence táján mintha megolvadt volna. Soha nem érzett így korábban Sean-el. Mi történik vele?

Adam ajka az övéhez ért. Kínzó érintés volt. – Lóhere – lihegte.Banner kényszerítette magát, hogy felemelje kezét, s a széles mellkasnak támasztva eltolja a férfit,

de karjában mintha nem lett volna vér, izom, csont. Akarta, hogy Adam Corbin megcsókolja.A férfi az ajkai közé kapta a lány alsó ajkát és Banner megremegett. Adam combja keményen az

övének feszült, ahogy a férfi még közelebb húzta magához és szájuk összetapadt.Banner O'Brien összes érzéke buja harmóniában dalolt, miközben megadta magát és zavaros

gondolatok örvénylettek fejében. Hogyan lehet, hogy ilyen dolgokat érez, amikor a férje csókja mindössze félelmet váltott ki benne? Mi lehet ennek az orvosi alapja?

Levegő után kapkodott, amikor Adam hátrahúzódott. Arcán végigsöpört a kék szem pimasz pillantása, aztán a férfi ismét megcsókolta.

Banner szenvedélyesen válaszolt, de hirtelen kinyílt a vizsgálószoba ajtaja.– Látom, konzultáció folyik – jegyezte meg Francelle hűvösen. – Elnézést, hogy megzavartam.Adam káromkodva fordult a lány felé. Banner erre nem lett volna képes, zavartan lehorgasztotta

fejét.– Mit akar? – pattogott Adam.

– A karácsony estéről akartam kérdezni – felelte Francelle méltóságteljesen. – Ott lesz a partin,

13

Linda Lael Miller

vagy ismét eltűnik és szokás szerint dühödten tér vissza.– Nem ért volna ez rá? – kérdezte Adam fenyegetően és Banner szempillájának sűrű fátylán

keresztül nézte, ahogy az ajka megfeszül, és a nyakán rángatózik egy izom.– Nem gondoltam, hogy ön meg a hölgy ilyen elfoglalt, Adam. Meg kell, bocsássa.– Valóban? Kifelé Francelle.– Már megyek is – felelte a lány, s nyomban becsukta az ajtót maga mögött.Adam Bannertől nem messze állt, széles válla lekókadt, s a férfi a hajába túrt. – Sajnálom Lóhere –

mondta rekedten, s nem nézett a lány szemébe. –Nem kellett volna ezt tennem. – Francelle estére tönkreteszi a hírnevét.

Bannernek efelől nem voltak kétségei. Az orvosnők amúgy is a pletykák célpontjai voltak, különösen a kisvárosokban. De nem bánta a csókokat, még ha tudta is, nem kellett volna belemennie.

– Valóban el szokott tűnni karácsony esténként és emberevő hangulatban tér vissza? – kérdezte, hogy megváltoztassa témát.

Azonnal meg is bánta. Vad tűz lobogott Adam szemében, amikor a férfi újra rápillantott, és fehér vonal jelent meg az álla szélén.

– Mindössze megcsókoltam O'Brien, azt nem ajánlottam, hogy feltárom a lelkem.Akkor sem alázhatta volna meg jobban Banner-t, ha tudatosan erre törekedett volna. Olcsónak és

kotnyelesnek érezte magát, szemét lesütötte a férfi fenyegető pillantása elől.Meglepetésére Adam megviselten sóhajtott és erős kezével elkapta a vállát. – Nézzen rám, Lóhere

– morogta.Banner nem akart ránézni, mert könnyek csillogtak szemében és büszkesége megkövetelte, hogy

elrejtse Őket.De Adamot nem olyan fából faragták, hogy hagyja.Kemény, fertőtlenítő szagú kezével megfogta a lány állát és kényszerítette, hogy

engedelmeskedjen. – Sajnálom – mondta, s olyan fájdalom látszott az arcán, hogy a lánynak könnyebb volt bevallani

az övét.Banner szipogott. Nincs mit tenni, Adam meglátta könnyeit. – Nem kell mentegetőznie. – Dehogynem – makacskodott a férfi. – Durva voltam és elnézést kérek.Banner nem tudta, mit mondhatna erre, különben is saját megbántott érzéseivel nem törődve azon

rágódott, mivel okozhatott a férfinek ilyen fájdalmat.– Adam…A férfi mutatóujját a lány ajkára tette. – Ne kérdezzen. – Aztán hátralépett, elengedte Banner állát,

s a lány hirtelen magányosnak érezte magát, mintha iszonyú messze távolodtak volna egymástól.A vizsgálószoba ajtajánál a férfi megállt.– Hajlandó velem dolgozni, O'Brien? – kérdezte.Banner-nek tátva maradt a szája. Úristen, micsoda szeszélyes egy férfi ez! Egyik pillanatban úgy

csókolja, mintha meg akarná enni, a kővetkezőben megbántja, majd a rákövetkezőben megkérdezi, dolgozik-e vele!

– Én nem is értem – mondta.Adam szemöldöke megemelkedett és áldott gyógyító kezét a gyengéd türelmetlenség gesztusával

tárta szét. – Azt kérdezem, hajlandó-e megosztani a prakszisomat, O'Brien.– De Henderson doktor…?– Még, hogy Henderson! – a férfi mogorván nézett maga elé. – Ha az aggasztja, hogyan látja el az

ő betegeit, kár rágnia magát. Hendersonnak nincsenek betegei.– De… Mr. Royce kifejezetten azt mondta…

– Mr. Royce ügyet sem vet arra, ellátja-e maga Henderson betegeit, vagy nem, O'Brien. Ahogy őt ismerem, vetett magára egy pillantást és úgy döntött, hogy nem utolsó mulatság magának udvarolni. Egy dologban biztos lehet, Lóhere, azért hívta magát ide, mert étvágygerjesztőnek találta és nem azért, mert javítani óhajtja Port Hastings orvosi ellátását.

– Hazudik! Royce azt mondta, Henderson doktor betegeinek szüksége van rám. Azt mondta…Adam őrjítően önelégült arcot vágott. – Nem kétséges, hogy azt is mondta, maga gyönyörű, így

van?Így volt igaz. A lány ellenállása csökkent. Temple igenis tett megjegyzést a külsejére, amikor a

kocsijával előző este a házhoz hajtottak.

14

Linda Lael Miller

– Gondoltam – mondta Adam, aki olvasott Banner arcán. – Ne legyen naiv, Lóhere. Én munkát ajánlok, igazi munkát. Akarja, vagy nem?

Banner nem tudott dönteni. Vonzotta a lehetőség, hogy egy ilyen tágas, jól felszerelt helyen dolgozhasson, magas szakmai színvonalon és tudta, sokat tanulhat Adámtól. Mégis, hogy lehet biztos abban, hogy a férfi igazat mondott? Honnan tudhatná, hogy Adam nem pontosan azt teszi, amivel Temple Royce-t vádolja.

– Hol élnék? – tette föl a nagyon logikus kérdést.– Elég jó nagy ez a ház, O'Brien, itt élhetne.Rémisztő volt a kilátás. Banner O'Brien-nek voltak elvei és magas erkölcsi mércét állított maga elé.

De vajon meddig tart mindez, ha további ilyen csókokat váltanak. Az Úristen a megmondhatója, hogy visszahúzódott még Sean csókjaitól is, pedig neki törvényes joga volt rá. Egészen másképp esett Adam érintése. Bizsergő vágyat érzett tőle olyan dolgok iránt, amelyeket a legjobban gyűlölt a házasságában.

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.Adam vállat vont. – Ahogy gondolja, O'Brien. – Kinyitotta az ajtót és kiviharzott. Bannernek nem

maradt más választása, mint, hogy utána rohanjon, ha nem akar ott maradni olyan hülyén ácsorogva, mint amilyennek érzi is magát.

Mérgesen követte a férfit. Elkerülte Francelle tekintetét, de a hátában érezte a lány égető pillantását, amikor kilépett az irodából.

Adam hosszú dühödt léptekkel vágott át a házba vezető folyóson. Banner haragosan sietett utána, arca lángolt, szíve sajgott. A fene essen beléd, gondolta némi szeretettel.

Adam mintha csak meghallotta volna, hátrafordult, s rávigyorgott. – Nos, O'Brien? – kérdezte behízelgő hangon, amikor beléptek az ebédlőbe. – Mi a válasza?

– Igen – szólalt meg egy másik férfi hang. – Mi a válasza?Banner megpördült. Melissa jóindulatú arcát pillantotta meg, s mellette egy magas, kalózosan

jóképű férfit.Ennek a férfinek fényes, mogyoróvaj színű haja volt, nevető szeme ugyanolyan hihetetlenül

sötétkék, mint Adamé, fogai fehéren villogtak. Ingének nyakát nem gombolta be.– Hello Jeff – köszönt Adam fáradtan.– Szép kis üdvözlet fél év után – vágott vissza sértődöttséget tetetve Jeff. Megfordult és Melissa

ragyogó szemébe nézett. – Hát nem szégyen, így fogad a saját bátyám.Melissa megpróbált úgy tenni, mintha bosszankodna. – Nem vagyok meglepve. Még arra sem vette

a fáradtságot, hogy elém jöjjön a gőzhajóhoz. El tudod képzelni, mi lesz, ha Keith, meg anya megérkeznek?

Adám felnevetett. – Azonnal hagyjátok abba! O'Brien még azt hiszi, hogy nincs bennem semmi családi érzés.

Jeff kék szeme gyengéd vidámsággal pillantott Banner arcára. – O'Brien? A bátyámnak kitűnő érzéke van ahhoz, hogy úgy beszéljen egy gyönyörű nőről, mintha favágó volna. Mondja meg a keresztnevét szépségem, mert megveszek érte, hogy megtudjam.

Adam kétségbeesetten felszisszent.Banner felnevetett és udvariasan meghajolt Jeff felé. – Bannernek hívnak.Adam határozottan dühös volt. ..Bannernek hívnak”, utánozta a lányt gondolatban. A fenébe is,

eddig még egyszer sem merte a keresztnevén szólítani, még azok után az elhamarkodott, de fantasztikusan édes, lopott csókok után sem, s a lány most úgy ajánlja vele a tegeződést Jeff-nek, hogy szinte kacérnak lehet mondani.

Hirtelen nem bírta elviselni, hogyan néz a lány öccsére, magára kellett vonnia figyelmét.– Figyeljen, Lóhere – mondta tömören. – Nem eszünk? Még nem fejeztük be a körutat és…Jeff értő, önelégült pillantást vetett rá és ügyet sem vetve rá megfogta Banner kezét, könnyedén

föléhajolt és megcsókolta.Adam belül fortyogott.Jeff nem törődött vele. – Egy nappal karácsony előtt egész napos korcsolyapartit rendezünk –

mondta kedélyesen. – Utána feldíszítjük a fát, Maggie pedig remek vacsorát csinál. Csatlakozik hozzánk, Banner? – Banner lóherezöld szeme fényesen csillogott, ahogy a lány Jeff-re nézett és szégyenlősen bólintott. – De nincs korcsolyám.

Melissa gyorsan közbeszólt – Ne aggódj, nekem van kettő is, talán jó lesz neked. Menjünk fel a szobámba és próbáld meg.

15

Linda Lael Miller

O'Brien maga is meglepődött, hogy rögtön beleegyezett és úgy száguldott Melissa után, mintha nem is orvos volna, akinek ma még rengeteg dolga van. Adam a fogát csikorgatva pillantott utánuk.

Jeff halkan, mindentudón nevetett. – Hát ezt meg hol találtad?Adam pillantása komoran siklott végig öccse arcán. – Ne törődj vele, hol találtam – mordult rá. –

Mi a fenét akarsz tőle? Csókolgatod a kezét és…– Na és? – vigyorgott Jeff. – Életemben nem láttam még ilyen jóképű nőt.– Hagyd békén!Jeff szemöldöke felemelkedett. – Óhajtod megvitatni a dolgot?– Igen.– Odakinn?Adam bólintott. – Odakinn.Kimasíroztak az ajtón és szembefordultak egymással az udvarban, mint ahogy tették vagy ezerszer

viharos gyerekkorukban.Egyenlők voltak az esélyek, nagyjából egyforma erősek és súlyosak voltak, s Adam tudta, hogy a

harc köztük kétesélyes. De ügyet sem vetett erre. Bármilyen hülyeségnek tűnt is, kész volt arra, hogy összeverekedjen öccsével, akit szeretett és tisztelt. Jeff megvetette csizmás lábát, de leengedte kezét. – Ha érzel valamit a hölgy iránt, Adam, miért nem mondod meg inkább?

Adam maga sem tudta, mit érez az őrült, leküzdhetetlen vágyon kívül. Kívánta O'Brient, abban a pillanatban megkívánta, hogy belépett Henderson házába és meglátta, de nem volt biztos abban, milyen mélyen érez iránta és milyen tartós lesz az érzés. Szerelem volna? Nem tudott válaszolni a kérdésre, már csak azért sem, mert soha nem tudta igazán, milyen érzés szeretni egy nőt.

– Nos? – vigyorgott Jeff.Adam magában káromkodott, Úristen, mennyire kívánta, hogy egy jó nagyot odaüssön, milyen

szüksége volt rá – Nem tudom – vallotta be jámboran.Jeff füttyentett és kék szemében vidám tűz táncolt. – Úristen, megtörtént, szerelmes vagy!Adam tehetetlen mérgében felkiáltott, majd hátat fordított. – Nem – mondta hosszú csend után.– Nem? – gúnyolódott Jeff. – A saját testvéreddel beszélsz Adam. Azzal, aki jobban ismer téged,

mint bárki más a világon. Meghívtam a hölgyet egy korcsolyapartira, kezet csókoltam neki és valljuk be, csaknem elvágtad a torkomat.

Adam lehajtotta a fejét. Hideg, nedves hó kezdett gyűlni a nyakán. Teljesen megőrült? Bántani akarta Jeff-et, még mindig bántani akarta az öccsét, a legjobb barátját.

– Sajnálom.– Adam, ha szereted őt, minden rendben, békén hagyom.– Tegnap este ismertem meg – kezdte Adam. Mély lélegzetet vett, de hiába tisztította ki fejét. –

Tegnap este ismertem meg, hogy a fenébe lehetnék szerelmes belé.– Furcsább dolgok is történtek már – felelte Jeff. – Ráadásul olyan gyönyörű! Én mindössze öt

perce ismerkedtem meg vele és egy kicsit én is szerelmes vagyok.Adam megpördült. Ökölbe szorította a kezét. Máris elfelejtette, mire gondolt az előbb.Jeff nevetve hátralépett és békítő mozdulattal emelte fel kezeit. – Adam, Adam az ég szerelmére,

csaknem karácsony van. Mit szól majd anya, ha hazajön Olympiából és a kedvenc fia, vagyis én, tele van zúzódásokkal és sérülésekkel.

Adam elernyesztette izmait. – Elment az eszem?– Igen – helyeselt Jeff. – De ebben nincs semmi újdonság. És hidd el, nincs gyógyszer arra a lázra,

amit elkaptál bátyus, hidd el nekem.Adam felbődült, a legközelebbi hóhalomhoz rohant s belevetette magát. Szinte meglepődött, hogy

nem sistereg a hó. Jeff csengő nevetése harsant, aztán a férfi lehajolt, felsegítette bátyját és egymásba karolva mentek vissza a házba.

Banner miközben felpróbálta Melissa tartalék korcsolyáját, a tökéletesen passzoló cipővel, sok mindent megtudott a Corbin családról. Hárman voltak fiúk, egy-egy év különbséggel születtek, Adam elsőnek, Jeff volt a második, Keith a harmadik. A legkisebb fiú tizenhárom éves volt, amikor Melissa megszületett, s a lány bár késői gyerek volt, nagyon közel állt mindhárom testvéréhez.

Anyjukat Katherine-nek hívták és Melissa leírásából Banner azt szűrte le, hogy gyönyörű, csodálatos asszony lehet. Szinte állandóan utazott, beszédeket tartott a nők jogainak érdekében és cikkeit neves tudományos lapok közölték.

– És mi a helyzet apátokkal? – kíváncsiskodott Banner.

16

Linda Lael Miller

Melissa olyan arcot vágott, hogy rögtön megbánta a kérdést. – Meghalt öt évvel ezelőtt – felelte a lány.

– Sajnálom, nem kellett volna kérdeznem.Melissa megállt a tűzhelyhez legközelebb levő ablaknál. A kályhában barátságosan lobogtak a

lángok. A lány kinézett az ablakon, kezében szórakozottan gyűrögette a csipkefüggönyt.– Baleset volt. Odakinn a vizén történt. Apa és Adam lazacra halásztak apa csónakjában. Az

indiánok kimentették Adamot, de apát nem találták.Banner nagyot nyelt. – Úristen Melissa!A lány Banner felé fordult, a szeme gyanúsan csillogott. – Szörnyű volt Adámnak, szerintem magát

hibáztatta. Még mindig ezen rágja magát, s néha egy egész napra, vagy még hosszabb időre is eltűnik.– Miért mondod el mindezt? – kérdezte Banner lágyan.– Mert Adam kedvel téged, tudom. Lehet, hogy te vagy az a nő, akire szüksége van, akit mindig is

remélt, hogy megtalál. – Elhallgatott, szeme hálószobájának árnyékba borult plafonja felé tévedt. Sóhajtott. – Kérlek Banner, ne bántsd, olyan sok mindenen ment keresztül.

Banner-nek eszébe jutott, hogyan reagált a férfi a vizsgálószobában, egy olyan ártatlan kérdésre, amely csak Francelle-ét visszhangozta. – Az a lány az irodában megkérdezte tőle, hogy ott lesz-e a karácsonyi partin, vagy ismét eltűnik – morfondírozott. – Erre gondoltál?

Melissa nyomorultul bólintott. – Az ünnepeket viseli a legrosszabban. Hosszú időre eltűnik, és amikor előkerül, nem lehet elviselni.

– Talán egyszerűen nem szereti az ünnepeket – próbálkozott tétován Banner. Bárcsak mondhatna valamit, amivel megnyugtathatná a lányt.

De Melissa a fejét rázta. – Apa halála előtt szerette őket.Banner-nek fájt elgondolni, mennyire szenvedhet Adam, hogyan telepedhet rá a bűntudat, mert ő

túlélte a balesetet, apja pedig nem. Úgy látta, legjobb lesz megváltoztatni a témát.– Azt elmondtad, hogy Jeff egy clipper, a „Tenger úrnője” kapitánya. Azt is, hogy Keith vezeti a

család almaültetvényeit a hegy túloldalán. De mi van veled, Melissa, te mit csinálsz?Melissa kis arca felderült, s a lány büszkén felemelte állát. – A Seattle-i egyetemre járok, újságíró

akarok lenni, mint mama.– Ez csodálatos! És miket írsz? Huncutság jelent meg a gyönyörű kék szemekben. – Megmutatom neked, ha megígéred, hogy soha

senkinek nem árulod el. A bátyáim…, szóval nem akarom, hogy tudják, ez minden. – Kihúzott egy fiókot az ágya alól és beletúrt. Néhány másodperc múlva egy rikító borítós füzetet mutatott fel, amelynek címlapján egy hiányosan öltözött nőt cipelt egy szakállas hegyi ember. „Tenacia kalandjai a vadnyugaton” volt a címe.

Banner megdöbbent, de hamar összeszedte magát. A füzetet egy Marshall S. Whidbine nevű férfi írta.

– Te rajzoltad a borítót? – kérdezte reménykedve.– Jaj, dehogyis – Melissa leült Banner mellé az ágyra. – Én vagyok Marshall S. Whidbine.Melissa rettentőn élvezte, hogy Banner szája tátva marad a csodálkozástól.– Ne feledd el Banner – kuncogta – megígérted, hogy megőrzöd a titkomat. Különben is, a történet

nem olyan, mint amilyennek a kép alapján gondolod.– Hát remélem is! – sóhajtott Banner. – Miért csinálod ezt Melissa? Biztosan nem a pénz miatt.Melissa azzal a jellegzetes Corbin mozdulattal tárta szét kezét, amelyet Banner mostanra kezdett

megismerni. – A tapasztalat miatt csinálom. Ezzel szerzek gyakorlatot, ahogyan gondolom te is látogattál kórházakat diákkorodban.

Banner remegő kézzel nyújtotta vissza a filléres regényt ifjú szerzőjének. – Miért nem írsz… egy igazi könyvet?

Melissa elmosolyodott és gyengéden végigsimított munkájának borítóján. – Majd fogok, amikor már eleget tudok. Megtennéd Banner, hogy elolvasod ezt és elmondod a véleményedet, de őszintén?

Banner amúgy is elhatározta, hogy mihelyt módjában áll, vesz egy példányt, így aztán lelkesen elvette Melissa kezéből a füzetet. – Igen, szeretném elolvasni – mondta őszintén.

– Helyes – suttogta elégedetten Melissa. – De nehogy elmond a többieknek! Adam évek óta nem fenekelt el, de hogyha ezt megtudja, lehet, hogy megint kezelésbe vesz.

Banner nevetve szaladt le a lépcsőn. Melissa regényét kabátzsebének mélyébe dugta és úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére.

17

Linda Lael Miller

Adam és ő kettesben ebédeltek. Végig feszengtek a nagy téglapadlós konyhában, aztán távoztak a házból. Már elhelyezkedtek a homokfutóban, s ez alkalommal súlyos medvebőr takaró fedte lábaikat, amikor Adam végre kibökte, mi bántja.

– Szóval csatlakozik a prakszisomhoz, Banner?A lány elmosolyodott. Adam először szólította a keresztnevén, s jól esett. – Igen – felelte – De inkább maradnék Henderson doktor házában, amíg nem találok magamnak

lakást.Egy pillanatig úgy tűnt, Adam tiltakozni akar, de a végén csak bólintott. – Köszönöm – mondta. –

Jó volt a korcsolya?Banner rámosolygott – Igen.A férfi a homlokát ráncolva az utat nézte, teljesen fölöslegesen, mert látszott, hogy a ló minden

centijét ismeri. – Akkor eljön a partira?A lányt nem vonzotta a kilátás, hogy egyedül töltse az ünnepeket és ne olyan kedélyes társasággal,

mint Melissa, vagy az elbűvölő és jóképű Jeff. – Persze – felelte – Vagy nem akarja, hogy menjek?Egy izom megfeszült a szögletes állon, majd újra elernyedt. – Ide figyeljen O'Brien, ameddig

kellően ellátja betegeimet, engem nem érdekel, mit csinál a szabadidejében.Banner hátradőlt a hideg bőrülésen. Úgy érezte, mintha arcul csapták volna. – Értem.– Helyes.– Maga is ott lesz, Corbin do… Adam?A férfi kellemetlen, kutató pillantást tett a lány felé. – Fölösleges volna, O'Brien. Nem kétséges,

hogy mindkét öcsém szívesen a gondját viseli, úgy, hogy nem lesz rám szükség.Bannert ismét elöntötte a vágy, hogy megüsse a férfit, s addig csépelje, míg végre ki nem bújik az

ellenségeskedés védőfala mögül.Ehelyett a cuttereket, clippereket, vontatóhajókat figyelte a viharos vizén.A baleseten járt az esze, amely Adam apjának életébe került, s azon, milyen hatással volt arra is,

aki túlélte. Sejtette, hogy sokkal több minden történhetett, mint amit gyanítanak. Bármilyen rövid ideje ismerte is Adam Corbin doktort, tudta, hogy pusztán az apja halála, bármilyen fájdalmas is. nem okozna ilyen maradandó nyomokat benne.

Melissa szerint különösen ünnepek táján tűnik el, és mindig emberevő hangulatban kerül elő.Banner hirtelen kihúzta magát, amikor egy meglehetősen idegesítő lehetőség jutott az eszébe.

Tegyük fel, hogy Adamnak egy másik családja is van valahol, talán egy indián asszony, néhány gyerekkel. Tudta, hogy sok férfi csinál ilyesmit. Némelyikük még meg is házasodik, feleségük mit sem sejt.

Mély kétségbeesést érzett. Behunyta a szemét, de ekkor is Adamot látta lelki szemei előtt, amint a férfi egy gyönyörű rézbőrű asszonyt ölelt. Még az örömkiáltásokat is hallotta, amelyek olyan undorítóak voltak Sean torkából, de csodálatosak lehetnek, amikor Adam gyönyörét visszhangozzák.

Könnycsepp gördült le Banner hideg arcán, s tűnt el a kabátja alatt.– A fenébe is, mi baj van O'Brien?A lány kinyitotta szemét, Adam arrogáns, szemtelen arcába nézett és kiöltötte nyelvét.A férfi felnevetett. Leértek a hegy aljára, s a homokfutó a Water Street felé fordult. – Sajnálom,

hogy kérdeztem – vonta meg a vállát Adam.Én pedig sajnálom, hogy valaha is megismertelek, gondolta Banner, aki mostanáig azt hitte, hogy

többé nem fog megkívánni egyetlen egy férfit sem azok után, hogy mennyit szenvedett Sean Malloy-al.

De ezt a férfit kívánta, fontos volt számára, s még rosszabb, lehet, hogy belé is fog szeretni.Megborzongott a gondolattól, s Adam türelmetlenül kinyúlt és jobban betakarta a pokróccal.

Érintése ismét különös bizsergést indított el a lány testében. S Bannert úgy bosszantotta a dolog, hogy a férfi kezére csapott.

– Ne nyúljon hozzám.Adam a fejét csóválva döbbenten meredt rá. Elhaladtak a bordélyok és szalonok mellett, amelyeket

Banner az előző este látott, aztán a homokfutó a víz felé fordult.Elkerekedett a lány szeme, amikor megpillantotta a szárazra húzott clippert. Lépcsők vezettek fel a

fedélzetre. A díszesen faragott hajó orron elolvasta a hajó nevét „Silver Shadow”.A hajókorlát mellett prostituáltak ácsorogtak, a közeledő homokfutót nézték, vagy a hófelhős ég

felé merengtek. Valahol a fedélzeten egy kis pianinó szólt és ittas hangok kornyikáltak.

18

Linda Lael Miller

Egy barna hajú, buja testű nő a hajó orrnál feléjük mosolygott, s furcsa, idegen csigákba rendezett haját babrálva feléjük kiáltott. – Hé, doki, hoztál karácsonyi ajándékot Bessie-nek? Adam nevetve rázta fejét. Megállította a kocsit, félrelökte az öléből a pokrócot és kiszállt. Egy pillanatig úgy tűnt, szinte el is felejtette, hogy Banner létezik. Nem is csoda. – Most nem, Bess – kiáltott vissza. – Nem látod, hogy egy hölgy van velem?

– Csak nehogy neki add az én ajándékomat, drágám! – duzzogott Bess.Banner elvörösödött, kihúzta magát és ki nem szállt volna abból a homokfutóból, ha Adam nem

kerüli meg a kocsit, fogja karon és szinte kényszeríti, hogy lelépjen.– Gyakorolni akarta a szakmát, O'Brien – suttogta a lánynak a szája széléről. – Úgyhogy ne

viselkedjen úgy, mint egy megbántott szamaritárinus a pogányok között.– Maga….ezt a szörnyű nőszemélyt látogatja? – suttogta vissza Banner dühödten. Teljes erejéből

próbálta kiszabadítani a karját, de a férfi nem engedte.Adam gonosz, jókedvű pillantást vetett Banner-re. – Mi a csudát törődik vele? – vágott vissza.– Nem is törődök vele – hazudta Banner átéléssel.– Helyes. A kedves fiatal jószágnak a négyes szobában kelés van a hátán. Menjen és intézze el,

amíg én megvizsgálok egy másik beteget.– Például Bessie-t?A tökéletes fehér fogak felvillantak. – O'Brien, O'Brien – csóválta fejét a férfi. – Hát nem tanul a

történtekből? Ha megkívánok egy nőt, nem kell fizetnem.A Water Street környékén még hetek múlva is mindenki arról beszélt, mekkora pofont adott egyik

orvos a másiknak a Silver Shadow följárójának közepén.

3. fejezet

A Silver Shadow fedélzete csúszós volt a hótól és a törzsvendégek által kiköpött dohánytól. Banner megemelte a szoknyáját és lebiggyesztette ajkát.

– Mindenütt megbetegednek emberek, O'Brien – jegyezte meg Adam szárazon, s némi merevség volt a hangjában. – Még ilyen ronda helyeken is.

Banner arca megrándult. Ennél rosszabb helyeken is járt már, miközben tanulta a szakmát! Lerobbant bérházakban és bódékban, ahol patkányok szaladgáltak, s a kitört ablakokat nyirkos újságpapír helyettesítette. Járt olyan kórházakban is, ahol az orvosok nyílt seb fölött cigarettáztak és cipőjükre lóganéj ragadt. – Nagyon hálás vagyok a felvilágosításért – vágott vissza.

Bessie riszáló léptekkel közeledett feléjük. Vékony taff ruhája túl sok csupasz felületet hagyott ki testéből a harapós szél kénye kedvére. Ismét a hajával babrált, s álmatag pillantás a csizmájától a feje búbjáig végigsiklottAdamon, majd együttérzéssel állapodott meg tekintete Banner kezének vöröslő nyomán a férfi arcán.

Adam előre tuszkolta a tiltakozó Banner-t, hogy bemutassa. – Ő a kollegám, O'Brien doktor – mondta. – Elkísérnéd Lou szobájába?

Bessie dacosan végigmérte Bannert. – Erre, Vörös – mondta hosszú és idegesítő csönd után.Banner túl büszke volt ahhoz, hogy visszanézzen Adamra, követte Bessie-t a halba, amelynek két

oldalán számozott szobák voltak. A négyes szoba a túlvégen volt és a prostituált durván dörömbölt rajta.

– Lou – visította – hé Lou! Be lehet menni? Látogatód jött.– Szabad – nyögte egy szánalmas hang.Banner mély lélegzetet vett, majd megragadta a kilincset és lenyomta. A szoba meglepően tiszta

volt, bár homályos és valami virágparfüm illata terjengett benne.Az ágyon rózsaszín szaténba burkolózva várakozott betege. A nő – a félhomályban alig tűnt

idősebbnek, mint Melissa – térdén és könyökén támaszkodva kuporgott az ágyon. Duci, batisszal fedett hátsó fele az égnek meredt.

Bessie morgott valamit, aztán az ajtót becsukva maga mögött távozott.– Ha jól tudom, kelése van – szólalt meg Banner. Letette táskáját az ágy melletti asztalkára, amely

tele volt kölnis üvegcsékkel, bonbonos papírokkal és olyan filléres regényekkel, mint amilyeneket

19

Linda Lael Miller

Melissa is ír. S mindezek között nyomtatott névjegyek. ..Miss Lou, Silver Shadow, négyes szoba. Mindig szívesen látom.”

– Ki maga? – nyögte a vállalkozó kedvű Lou hátrafordulva, s nyomorúságos ibolyakék szemével, Bannerre kukucskált.

– O'Brien doktor vagyok. Láthatnám a kelést?Lou felhúzta hálóingét és letolta szalagokkal díszített bugyogóját. – Való…– Igen – szólt közbe sietve Banner, s lehajolt, hogy megvizsgálja a fájdalmas részt. Látszott rajta,

hogy valóban meggyűlt, s körötte a hús begyulladt. – Valóban orvos vagyok.Elnyomott egy mosolyt és a szoba túlvégében álló mosdó felé fordult. Volt ott vizeskancsó,

mosdókagyló és szappan is, s Banner nem hitte, hogy a víz meleg lesz.Elővette saját gézbe csomagolt szappanját, majd kirakta azokat a holmikat, amelyekre szüksége

lesz Lou kezeléséhez és átment a szobán kezet mosni.Amikor ezzel megvolt, alaposan megtisztította a szikét karbonsavval, majd a kelést alaposan

bedörzsölte alkohollal. – Egy kicsit fájni fog – figyelmeztette a lányt kedvesen.Lou összeszorította szemeit. – Készen vagyok doki.Banner amilyen finoman csak lehetett, felvágta a kelést, kipucolta, aztán tiszta kötést tett rá, majd

kidobta a régit, kezet mosott, s ismét megpucolta karbonsavval a szikét. Lou közben folyamatosan azon sopánkodott, hogy nemigen tud dolgozni, úgy, hogy egy jó adag géz van a hátán.

Banner ajka remegett a nehezen visszafojtott nevetéstől. – Azt hiszem, úgyis jót tesz egy kis pihenés –jegyezte meg.

Lou nyújtózkodott, megrándult egy kicsit az arca, majd vékonyka szemöldöke megemelkedett. – Nagyon egyedül leszek egész nap. Mikor leszek jobban?

– Néhány nap múlva – felelte Banner. Egy kattanással becsukta táskáját. – És meg ne próbáljon do… dolgozni, mielőtt a seb begyógyult. Ha azt hiszi, hogy most a seb felvágása kellemetlen volt, még nem tudja milyen, ha be is fertőződik.

Lou ijedten megfogadta, hogy távol tartja magát a munkától.– Pár nap múlva visszajövök – ígérte Banner, mielőtt kiment volna. Nem nagyon volt meglepve,

amikor megpillantotta Adamot a halban. A férfi a falnak dőlve, mellén összefont karral várakozott.Banner azonnal észrevette, hogy nincs rajta a kabátja. – Az én betegem jól van – mondta mereven –

És a magáé? Adam szája széle megremegett, aztán a férfi uralkodott magán.– Rögtön jobban lett, amint kezelésbe vettem.Bannernek viszketett a tenyere, hogy ismét képen törölje, mint tette a lépcsőn, de nem merte.

Érezte, hogy a férfi egyszer ugyan eltűrte, de komolyan megtorolna egy második támadást is. – Mehetünk?

A kék szempár ránevetett, s Adam vigyázzba vágta magát. – Igenis. – mondta. A furcsa kupi hajóablakos szalonjában hangosabban gajdoltak a vendégek.

A fedélzeten egy másik prostituált várt rájuk. Kék szatén ruhája alig fedett valamit testéből. Fekete hálóharisnyát, csipkés alsóneműt viselt alatta. Rájuk mosolygott és gyakorlott mozdulattal hajította Adam felé a kabátját.

Adam elkapta a kabátot, belebújt, ügyet sem vetve arra, hogy Banner O'Brien arca olyan, vörös, mint egy érett alma. – Köszönöm – mondta.

– Én köszönöm – dorombolta a félmeztelen lány, majd megfordult és visszavonult a szalonba a mulatozókhoz.

Adam a karját nyújtotta és csak egy kicsit jött zavarba, amikor Banner büszkén visszautasította és egyedül dübörgött le a lépcsőn. A homokfutó már a Water Street felé döcögött velük, amikor a férfi megszólalt.

– Mi van, O'Brien?A lány nem nézett rá, a szalonokra és bordélyokra szegezte tekintetét. A szűz hótakaró valami éles

ártatlanságot kölcsönzött ezeknek az épületeknek is. – Semmi baj nincs… Corbin – felelte a lány. Adam idegesítően hangosan nevetett fel.– Jóságos ég, maga azt hiszi, hogy a test örömeinek hódoltam, ugye?– Egyszerűen nem érdekel, hogy megtette-e.– Dehogynem érdekli, miért nem vallja be? Bannernek úgy tűnt, minden érdeklődését lekötötte az az örökzöld koszorú, amely egy viharvert

kártyaszalon ajtaján lógott. A lány meg sem szólalt.

20

Linda Lael Miller

– O'Brien!– Tessék?– Nem nézne rám?– Nem.– Miért– Azért, mert undorom van magától. Mindenki felelősségteljes orvosnak tartja és akkor…– És akkor megvizsgálom Hermione manduláit.Banner megvetően horkantott. – A manduláit! Teljesen hülyének képzel? Nem kell levetkőzni

ahhoz, hogy az ember megnézze valakinek a manduláját.Adam ismét felnevetett. – A zakó! – csapott a homlokára, mint akinek hirtelen minden

megvilágosodott; – Idefigyeljen Lóhere, azért vettem le a kabátomat, mert túl meleg volt odabenn. Csak, hogy tudja, ez minden, amit levettem.

– Hallani sem akarom!A lány nem is annyira látta, mint inkább érezte, hogy a férfi vállat vont.– Rendben.Még, hogy a mandulái, morogta Banner az orra alatt.– Ha maga is így öltözködne, O'Brien, magának is fájnának a mandulái, de nem csak a mandulái…Mielőtt befejezhette volna egy kocsmáros rohant ki az útra integetve. – Adam – kiabálta. – Adam,

Állj meg!Adam azonnal lefékezett és mielőtt Banner észbe kapott volna, lepattant a földre. – Mi történt? –

kérdezte és oda se nézve a homok-futóba nyúlt táskájáért. Így is rögtőn a kezébe akadt.– Valami szörnyűség történt – nyögte a kocsmáros és csúszkálva rohant vissza intézménye

lengőajtaja felé.Banner előhúzta saját táskáját és Adam után igyekezett a szalonba. Amikor szeme kezdett

hozzászokni a félhomályhoz, látta, hogy tömeg ácsorgott az egyik asztal körül.Összeköpködött fűrészpor fedte a padlót és a falak mentén lefüggönyözött fülkék sorakoztak. Az

összekarcolt, viharvert bár fölött egy túlsúlyos, meztelen nő tarkabarka portréja függöttFérfiak gondolta Banner.– A fenébe! Húzódjatok már el az útból! – dühöngött a kocsmáros és könyökével félrelökte az

asztal körül mormogó embereket. – Engedjétek át a dokit!Banner gyorsan követte Adamot a megnyíló keskeny folyosóban, de amikor megpillantotta, mi ez a

hűhó, magában azt kívánta, bárcsak maradt volna odakinn.Fiatal, szőke férfi ült az asztalnál, jobb kezét egy gyöngyház markolatú kés szegezte az asztalhoz.

Arca sápadt volt a sokktól és a fájdalomtól, nyál csorgott ki a szája szélén. Esdekelve pillantott fel Adamra, de láthatóan egy szót sem tudott kinyögni.

– Jóságos ég! – nyögte Adam, aztán két kézzel megragadta a kést, s egy gyors, ügyes mozdulattal kirántotta.

Vér bugyogott elő a kézen levő keskeny vágásból, s a fiatalember ájulva előrebukott.A bámészkodók végre szétszóródtak, maguk között tárgyalva az eseményeket. Banner kötszert és

alkoholt vett elő táskájából, Adam pedig a véres késsel felvágta a fiatalember kabátujját. Szorítókötést alkalmazott, miközben a lány kipucolta és bekötötte a sebet.

Adam kétkedő pillantást vetett a gyorsan átvéresedő kötésre. – Össze kell varrni – mondta.– Tudom én is – vágott vissza Banner, bár az volt az igazság, hogy annyira megdöbbentette és

megrémisztette a helyzet brutalitása, hogy elfeledkezett róla.– Adjon neki valamit a fájdalom ellen – utasította Adam, aztán félretolta Banner-t és kezdte

kikötözni a sebet. A fiú már mocorgott és torkából halk nyögés tört föl, mint egy megsebzett állatéból.Banner messze nem volt olyan biztos magában, mint kellett volna, ijedten meredt a félig

eszméletlen fiúra és az orvosra, aki kezelte. – Laudenumot?– Morfiumot, O'Brien! A keze mindkét oldalát össze kell varrjuk és a seb valószínűleg így is

cefetül fáj.Banner bosszankodva nyúlt Adam táskájába injekciós tűért és fioláért, mert nála nem volt ilyen.

Remegő kézzel töltötte meg a fecskendőt, tartotta a lámpafény felé és pumpálta ki a buborékokat a folyadékból.

Adam végre elégedetten lazított a szorítókötésen. – Először alkoholt, Banner – mondta.

21

Linda Lael Miller

Banner elpirult, hogy ilyen alapvető dologra emlékeztetni kell, aztán egyik kezében a fecskendőt tartva, a másikkal gyorsan megtisztította a fiú alkarjának belső részét.

Adam valami türelmetlen hangot hallatott, kitépte a vattát a lány kezéből, alaposan itatta alkohollal, majd letörölt vele egy helyet a kidudorodó ér fölött, pontosan a beteg könyöke alatt. Amikor ezzel megvolt, fogta a morfiumot és beadta az injekciót.

Indigókék szeme könyörtelen pillantást vetett Banner arcára. – Remélem képes sterilizálni egy tűt? – mordult Branner-re.

Banner visszafojtva megaláztatás könnyeit, bólintott. Megtalálta a szükséges tűt, szénsavval megtisztította, bélhúrral megtörölte és átadta Adamnak.

– Mi a fene történt itt? – kérdezte a férfi az egybegyűltektől, miközben mély, gyakorlott öltésekkel összevarrta a sebet.

Senki nem válaszolt és nyilvánvaló volt, hogy egyikük sem óhajtja magára vállalni a tettet, vagy rámutatni a bűnösre.

Adam elkötötte a cérnát, majd megfordította a kezet, s a másik oldalon tátongó sebet vette kezelésbe. A fiú felébredt, a tűre meredt és újból elájult.

Adam végül befejezte, félretette a tűt, ismét megtisztította mindkét sebet és vastag kötést rakott rájuk.

A szalon ismét élettel telt meg, mintha eddig mindenki visszatartotta volna lélegzetét és egyszerre engedte volna ki.

– Ki a csinos kis hölgy, doki? – kérdezte az egyik férfi.– Ő az új ápolónő? – kíváncsiskodott a másik.Egy harmadik alak őrjítő őszinteséggel méricskélte Banner nőies hátsó felét. – Hát nem bánnám, ha

engem ápolna le – mondta és a züllött, ronda helyen mindenki röhögött Adam és Banner kivételével.Adam munkája végeztével kiegyenesedett és végighordozta pillantását a viharvert, lerobbant

arcokon.Újra csönd hullott a teremre.– Csak hülyéskedtünk, doki – mondta egy középkorú tengerész, aki a közelben támasztotta a

bárpultot és mindennek kinézett, csak éppen bűnbánónak nem.Adam megfogta Banner könyökét és a szalon fa lengőajtója felé kormányozta a lányt. – Várjon

meg a kocsiban – mondta.A lány megállt, s megvetette a lábát. Halálosan félt a gondolattól, hogy mi történhet Adammal, ha

ilyen sok kemény kinézetű emberrel akaszt bajszot.– Nem – mondta.Adam izmos csípőjének egyetlen könnyed mozdulatával felé fordult. – A fenébe is, O'Brien.A lány nem mozdult.Adam még egyszer végighordozta tekintetét a szobában, halkan káromkodott, aztán Banner

segítségével kicipelte az asztalnál ülő félájult fickót a friss levegőre és beemelte a homokfutóba.A férfi úgy dülöngélt közöttük, mint egy részeg, miközben felhajtottak a hegyre, a csodálatos házba

és a hozzá tartozó kórházba.A beteget levetkőztették és lefektették a kórteremben, Adam csak ezután vetett egy maró, „most

aztán bajban vagy” pillantást Bannerre.A lány hátrahőkölt, olyan ijesztően közeledett felé a férfi csípőre tett kézzel a két ágysor között. –

Ide figyeljen O'Brien! – kezdte vészes, ijesztő nyugalommal. – Azok a férfiak a szalonban nem úriemberek voltak, akik arra vártak, hogy beírhassák nevüket a táncrendjébe. Miért nem távozott, amikor azt mondtam?

Banner a falig hátrált a kályha mellett, itt meg kellett állnia. – Én csak… nem akartam.– Amikor utasítom valamire, engedelmeskedjen.Harag öntötte el Bannert, elvörösödött az arca. – Ki maga, hogy utasításokat adjon nekem?!Adam legfeljebb fél méterre lehetett tőle és olyan dühösnek látszott, hogy Banner biztos volt

abban, hogy megveri. Soha nem derül ki, mi történt volna, ha a döntő pillanatban nem harsan fel egy női hang, mint iskolában a megmentő csengő a folyosó házi vége felől. – Adam? Azonnal mutasd be!

Adam masszív válla lekókadt, kezei elernyedtek. Banner látta rajta, mint erőltet mosolyt az arcára, mielőtt a mögötte felbukkanó karcsú, szőke nő felé fordult.

– Szervusz anya – köszönt komolyan és a szépség átölelte.

22

Linda Lael Miller

Banner alig hitte, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés négy felnőtt gyerek anyja lehet, de a tiszta Corbinkék szemek mutatták, hogy mégiscsak az. Az asszony fia válla mellett kíváncsian kukucskált a lány felé, akit Adam épp most akart megfojtani.

– Jeffnek és Melissának igaza volt, maga tényleg bájos – dalolta. – És ráadásul orvos is! – Jóságos ég, gondolom, ez aztán bosszant, ugye? – Adamra pillantott és kedélyes gyengédség tükröződött szemébe. – Köszönöm, hogy bemutattad – tette hozzá utólag.

Adam felnevetett. – Ha tudni akarod, épp meg akartam fojtani. Anya ő O'Brien doktor. Banner, ő az anyám, Katherine.

Katherine üdvözlésül kinyújtotta kicsi, formás kezét.– Úgysem fojtotta volna meg – mondta és kék szeme csillogott. – Tudja, hogy akkor

megkorbácsolnám.Banner-nek nevetnie kellett a megkönnyebbüléstől és a nő személyiségének melegétől.– Üdvözlöm

Mrs. Corbin.– Köszönöm – felelte a hölgy. Karon fogta Bannert és a kórtermen keresztül a ház felé vezette. –

De hívjál csak Katherine-nek. És mesélj magadról Banner O'Brien!Jenny nemcsak, hogy vacsorával várta aznap este, de vizet is melegített, hogy megfürödhessen.Vacsora után Banner besietett a kis hálószobába, levetkőzött és megkönnyebbülten süllyedt bele a

kád gőzölgő meleg vízbe.– Gondolom, fárasztó napod volt –jegyezte meg Jenny. A szekrény mellett állt, háttal Bannernek

rendezgette a fésűket, keféket, amiket néhány más holmival együtt kipakolt.– És ezzel még alá is becsültük – sóhajtott O'Brien doktor és élvezte, hogy izmainak lüktető

feszessége kezd lazulni egy kicsit. – Mellesleg, hogy kerültél ebbe a házba?– Adam fogadott fel – felelte Jenny anélkül, hogy megfordult volna. – Azt mondta, most, hogy a

kakas nincs itt, itt az ideje, hogy megpucoljuk a tyúkketrecet.Banner elvigyorodott. Nagyon is jól el tudta képzelni Adamot, hogy ilyesmit mondjon. – Nagyon

hálás vagyok a munkádért – mondta. – És a társaságodért is.Jenny szótlanul vállat vont.– Mióta ismered Adamot?Jenny leült Banner ágya szélére. Udvariasan nem nézett a lány felé, puplinszoknyáját simítgatta. –

Egész életemben ismertem. – Miért?– Nem igazodom ki rajta – elmélkedett Banner. Élvezetesen meleg vizet csavart ki a szivacsból a

bal karjára.Jenny felnevetett. – Senki nem igazodik ki rajta.– Melissa azt mondja, néha nem lehet elviselni. Jennyn látszott, hogy egy kicsit kényelmetlenül érzi magát. – Mindenki van így, nem?– Mintha valami titka volna – makacskodott Banner. Az indián lány olyan erővel kulcsolta össze

ujjait ölében, hogy elfehéredtek. – Nincs – mondta.– De – vitatkozott Banner – Tudod eltünedezik, különösen ünnepek táján.– Orvos. Nyilván azért tűnik el, mert betegeket látogat.Banner sóhajtott. Jól tudta, hogy Jenny kertel, de sejtelme sem volt, hogyan bírhatná szóra a lányt.

Szerintem nő van a dologban – dünnyögte és a gondolattól újból fellüktettek testének rejtett fájdalmai.– Gondolod? –: felelte Jenny remegő hangon. Aztán, mint aki nem vár választ, felállt és kirohant a

szobából.Banner pedig szidta magát, hogyan lehet ilyen elviselhetetlenül kotnyeles. Kimászott a kádból.

Valami megmagyarázhatatlan ok miatt könnyek csorogtak végig arcán.

Miután öt percig élvezte az egyik fülke kétes örömeit, a tengerész néhány pénzdarabot tett le a bárpultra, hogy rendezze számláját és az ajtó felé sétált. – Ezer ördög és pokol! Hideg van! A szél csontig hatol, és a hó eloltja, ami tűz csak van az emberben.

A lengőajtónál megállt, hátranézett az asztalra, ahol a kocsmáros próbálta feltörölni a vérnyomokat. Elmosolyodott és megtapogatta kése gyöngyháznyelét. Mindannyian megjegyzik a leckét, többé nem vádolják Mike Ó'Hurlehey-t azzal, hogy csal a játékban.

Odakinn az utcán O'Hurlehey a fülét hegyezte, s meg is hallotta hajója, a Jonathan Lee csengőjét. Lépteit szaporázva igyekezett a rakpart felé. Nincs értelme késéssel feldühíteni a kapitányt.

23

Linda Lael Miller

Ma éjjel felmennek Kanadába, s Mike ki akarta venni részét – a szajréból, mint ahogy Temple Royce kegyeiből sem akart kiesni. A kettő nagyjából ugyanazt a dolgot jelentette. De miközben a kihajózásra váró clipper felé igyekezett, a kis vöröshajú pipi járt az eszébe, aki a doktorral jött a szalonba. Mit nem adott volna azért, hogy őt vihesse öt percre az egyik fülke függönye mögé.

O'Brien, így hívják. Eltűnődött. Hallotta, hogy a doktor így hívta őt. Igen. O'Brien, Banner O'Brien.O'Hurlehey jókedvűen rohant végig a rakparton, a Jonathan Lee hóborította hajóhídjához. Micsoda

mesét tud kanyarintani a késelésből és a sötéthajú doktorból, amikor Portlandbe ér! Még akár meg is fűszerezheti a történetet, mondhatja, hogy a doktor, aki annyira verekedős kedvében volt, magával vitte Banner O'Brient, az egyik fülkébe és kedvét töltötte vele.

Netán azt is mondhatja, hogy ő volt a szerencsés. A fenébe is, senki nem tudja meg, hogy hazudott és elhitetni csaknem olyan jó, mint csinálni.

Sőt, talán jobb is.

Adam egy pohárral kezében állt a szalon ablakánál és sötétbe meredt a hegy felé, melyet eltakart előle a vihar.

Jeff csendben, elmélázva tanulmányozta bátyját.Adam megérezte jelenlétét és megfordult, de csak egy pillanatra, aztán figyelmét ismét

visszafordította a láthatatlan hegyre. – Keith hazajött már?Jeff a tűz melletti székbe vetette magát és kinyújtotta hosszú lábait a közeli zsámolyra.– Nem. Anya szerint valamikor holnap érkezik.Adam szájához emelte a poharat, majd anélkül, hogy ivott volna, leeresztette. A fenébe, mit láthat

odakinn?– Kedvelni fogja Banner-t – mondta Jeff, hogy megtörje a csendet.Bátyja széles válla megfeszült az ing alatt.– Miért pont ő volna kivétel?Jeff felsóhajtott. – Jó ég, már megint itt vagyunk? Már bánom, hogy említettem.– Akárcsak én.Jeff halkan, dühödten felnevetett, majd kikászálódott a székből, hogy magának is keverjen egy italt.

Mindig is idegesítették ezek az Adamra rátörő csendek, bár maga sem tudta, miért. Talán azért, mert ilyenkor óriási távolság tátongott közöttük, vagy a bosszantó gondolat miatt, hogy Adam tud valamit, amit ő nem.

Csilingelt az egymáshoz érő két kristály, miközben Jeff importált brandy-vel töltötte meg poharát. – Mire gondolsz?

Adam komoran, jókedv nélkül felnevetett, de nem fordult meg. – Apára – mondta.Jeff már bánta, hogy kérdezősködött. Öt év telt el a baleset óta. Igaz Adam volt ott és látta, ő látta

apjukat meghalni. – Nem a te hibád volt – mondta visszaülve székébe. – Miért kínzod hát magad?Adam válasz nélkül hagyta a kérdést, de elgyötört arccal fordult vissza az ablaktól a kis asztalhoz,

hogy még egy kis bourbon-t töltsön poharába.Jeff látta a fájdalmat bátyján, s ettől ő is érezte, szinte megosztotta vele. Dühítette a dolog. – A

fenébe is Adam, évek teltek el azóta! Megértem a fájdalmadat, de…– Fogd be – vicsorgott rá Adam. –Nem tudod, mi a fenéről beszélsz. Nem tudhatod, mire gondolok,

mit érzek, így aztán…Jeff arca elvörösödött. A férfi felpattant a székből. – Szegény Adam! – dörgött. – Bőgjünk

mindannyian, mennyit szenvedett és ezentúl nehogy bármelyikünk örülni merjen bárminek is.Rettenetes kifejezés jelent meg Adam elkínzott arcán. A földhöz vágta poharát és lélekbe markoló

kiáltással Jeff-re vetette magát.– Mama! – hallatszott Melissa kiáltása a zűrzavarban.Észveszejtő volt a zaj és Melissa sikolya határozottan drámai hatást kölcsönzött a jelenetnek.Katherine Corbin levette az íróasztal mögötti polcról hírhedt lovagló ostorát és eltökélten rontott be

a szalonba. Nagy ég! Meggyőzni a helyi törvényhozókat arról, hogy a nőknek is joguk legyen szavazni, semmi ahhoz képest, hogy megőrizze a békét fiai között.

Adam és Jeff összekapaszkodva, zihálva, egymást csépelve henteregtek a földön s nehéz volt megmondani, hol kezdődik az egyik vadember, s hol végződik a másik.

Nem is számít. Katherine széthajtotta lovagló ostorát és figyelmeztetően csettintett vele.

24

Linda Lael Miller

A harcnak azonnal vége szakadt, fiai felálltak. Sápadtan röstelkedve, ugyanakkor még mindig dühösen meredtek maguk elé. Adam alsó ajka vérzett és Jeff szeme alatt egy monokli növekedett.

– Ha már muszáj verekednetek, volnátok szívesek kimenni! – szólt rájuk anyjuk tömören.A két ziháló, széles vállú férfi egymás után meghajolt felé, aztán vad pillantásokat vetve egymásra,

megindultak a bejárati ajtó felé.Katherine a fejét csóválta, amikor a harc a kertben folytatódott. Megnyugtató pillantást vetett az

aggódó Melissára, aztán visszasietett a dolgozószobába, hogy tovább dolgozzon a beszéden, amit majd akkor tart meg, amikor a szenátus ismét ülésezik.

Keith Corbin fáradt volt, fázott és más sem hiányzott, mint, hogy egy ökölcsatába toppanjon a petúniák mellett.

Megállt az ösvényen, s csendben figyelte, amint Jeff hátrafelé elzúg mellette, s nekicsapódik egy fenyőfának.

Jeff-et talán magához térítette a fejére zúduló hó, felüvöltött, lehajtotta fejét, és mint egy bika, Adam gyomrának rontott.

Adámból rémes nyögés kíséretében távozott a levegő és a férfi nagyjából oda roskadt, ahol jövőre tulipánoknak és íriszeknek kell nőniük.

Keith széttárta kezét, mint aki áldást oszt és felüvöltött. – Itthon vagyok!Mindkét bátyja feltápászkodott, hogy üdvözölje.

Éjszaka tovább havazott, de reggel már nem hullottak a pelyhek, s Banner O'Brien arra gondolt, milyen kár, hogy Adam nemsokára feltúrja a homokfutójával a tökéletes, csillogó fehér takarót Henderson doktor háza előtt.

De azonnal elszállt minden ilyen gondolat fejéből, amint megpillantotta a férfi arcát. Az alsó ajka be volt hasadva, s megdagadt, a jobb szeme pedig teljesen fekete volt.

Adam megérezhette, hogy nézik, miközben a ház felé taposott a hóban, felpillantott és jámbor tekintetet vetett a lányra.

Banner elé rohant kitárni az ajtót. Képes volt Adam visszamenni abba a borzasztó büdös, szalonba és összeverekedni valakivel? Ha igen, Banner maga veri be a másik szemét.

– Adam Corbin… – kezdte, de a férfi felemelte kezét, hogy hallgasson. – Ne folytassa O'Brien – figyelmeztette. Jenny jelent meg az ajtóban Banner mellett és elismerően füttyentett.

– Ezek szerint Jeff megjött a tengerekről.– Fogd be – mordult rá a férfi.Jenny diadalüvöltésétől a férfi arca összerándult. – Tévesztettél.Adam olyan tekintetet vetett rá, mint egy durcás iskolás fiú. – Nem igaz – vitatkozott.Banner az ajkába harapott, hogy ne röhögje el magát, aztán elkapta Adam kabátujját.– Jöjjön be,

hadd nézzem meg.A férfi szeme mogorva elismeréssel futott végig a lány friss, fekete szatén szoknyáján és fehér

plisszírozott blúzán. Hagyta, hogy Banner maga után vonszolja a vihorászó Jenny mellett a konyhába, ahol jó volt a világítás.

Banner egy székbe tuszkolta Adamot és megvizsgálta viharvert ajkát. – Össze kellett volna varrni – közölte homlokát ráncolva.

Adam megmerevedett. – Ha azt hiszi, hogy hagyom, hogy a közelembe jöjjön egy tűvel O'Brien…– Már késő – vágott közbe Banner. Sértette a feltételezés, hogy nem képes összevarrni egy

egyszerű sebet, Adam kétségtelenül arra emlékezteti, hogy elhagyta magát tegnap a szalonban a vérző beteg mellett.

– Kíváncsi volnék, hogy néz ki Jeff ma reggel – dudorászta Jenny.– Sokkal rosszabbul, mint én, elhiheted – meredt rá Adam.– Nem hiszem – mondta Jenny, de egy baráti gesztussal kávét töltött egy csészébe és Adam elé

tette. – Csak azt csodálom, hogy Mrs. Corbin nem vetett véget a lovagló ostorával a bunyónak.– Véget vetett – próbálta elnyomni vigyorát Adam. – És mivel az öcsém, meg én szófogadó

gyerekek vagyunk, elvonultunk.Banner megpróbálta elképzelni a férfi elegáns anyját, amint ostort csattogtat, de nem sikerült. – Mi

a csudán volt képes összeverekedni Jeff-el?Adam és Jenny kifürkészhetetlen pillantással egymásra néztek, aztán a férfi vállat vont, a lány

pedig gyorsan elfordult.

25

Linda Lael Miller

Banner szűzies, fehér blúzának kézelőjét húzogatva próbálta elrejteni, mennyire bosszankodik. – Kit látogatunk ma meg először? – kérdezte. – Hildie-t?

Adam a kávéscsészébe meredt, Jenny pedig kislisszolt a konyhából és a ház egy másik részében keresett magának elfoglaltságot. – Adam! – sürgette Banner.

A férfi felállt és a szemébe nézett. – Most jövők Hildie-től, Banner – mondta. – Meghalt, miközben ott voltam.

Banner megtántorodott. Tudta, hogy Hildie-nek megváltás lehetett a halál, mégis mindig megrendítette egy betegének távozása. Úgy érezte, mintha fölöslegesen dolgozott és tanult volna évekig.

Adam megfogta a vállát és leültette. – Hildie-nek megkönnyebbülés volt – mondta, de mogorva hangja elárulta, neki is fáj a veszteség.

Banner bólintott, s nagyot nyelt. – És mi lesz a fiúkkal?Adam lehuppant a székbe és felsóhajtott. – Fitz egy új asszonyon gondolkodik. Mrs. Mamié

Robbin-on. Mihelyt Hildie-t eltemették, elveszi a hölgyet.Banner magában szörnyülködött, bár tudta, hogy Hildie fiainak szükségük van egy mostoha anyára.Adam gyengéden elmosolyodott, megfogta Banner kezét és közelebb húzta magához a lányt. –

Fogja be a száját, O'Brien. Nincs semmi különös az ilyesmiben.Harag öntötte el a lányt, harag, amelyről nem Adam, hanem Sean tehetett. És Hildie Fitz. És az

összes férfi, akit csak a saját kényelme érdekel, annyira, hogy minden tisztes emberi érzést félretesz.Adam mutatóujjával megérintette az orra hegyét. – A fiúknak jó dolguk lesz Mamié Robbinal,

Banner. És Hildie sem szenved többé. Mi más számít?Banner lesütötte szemét, hogy elrejtse a hivatásoshoz nem illő könnycseppet. – Csak éppen olyan

kegyetlennek tűnik az egész, ez minden. Szegény Hildie, senki nem siratja meg?Adam ujja végigfutott a lány ajkain és érintése olyan érzéseket keltett, amelyek nagyon nem illettek

hangulatukhoz. – Azt hiszem, valaki épp most siratja – mondta.Banner gyorsan felállt, mert sejtelme sem volt, mit tesz, ha Adam továbbra is így érinti, és ilyen

gyengéden beszél hozzá. – Nos, vannak más betegek is – felelte tettetve. –Nem indulunk meglátogatni őket?

Adam a fejét rázta. – Ma egyedül járok körbe, O'Brien. Szeretném, ha a kórházba maradna és a sebesült kártyásra vigyázna.

Banner különös, nehezen megmagyarázható félelmet érzett. – Ezt Maggie is megteheti – vitatkozott. Attól tartott, hogy Corbin csak azért kérte fel társának, hogy távol tartsa a betegektől. A következő lépés az lesz, hogy maradjon minden nap a kórházban, akár van beteg, akár nincs, hátha valaki bejön és kezelésre szorul.

Adam a fejét rázta. – Maggie karácsonyra készülődik – emlékeztette.Banner lehajtotta fejét. A kórházban marad, de holnap nem. Betegeket akar látogatni, az előző nap

minden szívfájdalma és nehézsége ellenére is meggyőzte erről.– Nem maradok minden nap a házban – jelentette ki, miközben a kabátja után nyúlt.– Tudom – felelte Adam. Kimentek és a csodálatos havat tönkretéve gázoltak a homokfutó felé. –

Holnap meglátogatjuk a Klallum tábort.Banner arca felderült, miközben kollegája felsegítette a homokfutóba, majd megkerülve a kocsit

felszállt és kézbe fogta a gyeplőt.– Egy igazi indián faluba megyünk? – ragyogott boldogan a lány.– Igaziba. Legyekkel, macskacápa olajjal és nemes bennszülöttekkel – vigyorgott Adam.A kártyást Clarence King-nek hívták és abban a pillanatban beleszeretett Banner-be, amikor a lány

bevonult a kórterembe és rámosolygott. Legalábbis Adamnak úgy tűnt. Lehet, hogy szerepet kellene cserélniük és neki kéne a kórházban maradnia?

A merev hivatásosság burkával védekezett. Mi a fene van vele? Tegnap este összeverekedett szeretett testvérével, ma pedig már arra gondol, hogy feláldoz olyan embereket, akik tőle függenek,

Adam Kingre pillantott, aki ragyogó arccal mesélt a figyelmesen hallgató Banner-nek a Columbia folyónál töltött ifjúságáról, meg apjáról, akinek komphajója van. Ifjúsága! Ugyan már! A kölyök közelebb állt Melissa korához, mint Banneréhez.

Talán itt kéne maradnom karácsonyra, gondolta, aztán eszébe jutott a hegy és az ígérete. Ettől elkomorodott és ez megadta a lendületet, hogy távozzon és itthagyja Bannert Jeff-el és ifjú imádójával.

26

Linda Lael Miller

Keith Corbin mosolyogva közeledett Adam új partneréhez, aki lábát a króm korlátra téve üldögélt a kórteremben, a kályha mellett és egy filléres regényt olvasott.

A tűztől a nő arca olyan piros lett, mint az érett őszibarack és szeme sötétzöld volt, mint a nyári lóhere. Nem csoda, hogy arra jött haza, hogy testvérei egymást csépelték a hóban előző este.

– Hello – köszönt és szemét tapintatosan levette a regényről. – Én vagyok Keith.A lány egy pillanatig kábán nézett rá, halványan elmosolyodott, aztán a könyvet címoldalával lefele

az ölébe tette. Elpirult, amikor megpillantotta a férfi papi gallérját.– Hello.Keith felnevetett. – Maga Banner O'Brien, ugye? Én nem pap vagyok. – A lány vele nevetett és egy

másik széket húzott a kályha mellé.– Hát micsoda, ha nem pap? – kérdezte megnyerő őszinteséggel.– Gyümölcskertész és buzgó ír katolikus családom ellenére metodista lelkipásztor.– Jóságos ég! – meredt rá a lány és egy kósza, ritka téli napsugár táncolt sötét gesztenyebarna

haján.Keith elvigyorodott és megfogta a lány kezét, Banner pedig nem húzta el. Beszélgettek, s közben

óriási hópelyhek hullottak az ablak mellett, Francelle kopácsolt az irodában, a kártyás gyógyító álmát aludta.

Keith csak akkor engedte el Banner kezét, amikor meghallotta az ajtó nyílást és tudta, hogy Adam megérkezett.

4. fejezet

– Valóban meg akart tegnap fojtani a kórteremben? – Adam az istállóban befogta a lovat a homokfutóba. Erős, biztos mozdulatokkal, fehér fogsora kivillant, ahogy elmosolyodott.

– Maga mit gondol, O'Brien?Az istállóban félhomály volt, a hóesés elhomályosította a napot, széna, takarmány és öreg bőr

szaga érződött. Banner a széles ajtóban állva vállat vont. – Nagyon úgy nézett ki.– Úgy is éreztem. Veszélyes helyzet volt a kocsmában, Lóhere. Szót kellett volna fogadnia, amikor

mondtam.Banner lenézett szürke gyapjú ruhájára, a rövid fekete szegélyes kabátkára, s végigsimította a

szoknyát. Remélte, megfelelő a ruházata ahhoz, hogy meglátogassanak egy indián falut. – Féltem, hogy azok az emberek bántani fogják – magyarázkodott.

Adam otthagyta a lovat és a menetkész homokfutót, megállt a lány mellett és az arcát kutatta. – Tessék? Azt mondtam…

A férfi a vállára téve kezét elhallgattatta. – Mit is tegyek magával, O'Brien? – kérdezte halk, nevető hangon. – Ha nem vette volna észre, felnőtt ember vagyok és tudok vigyázni magamra.

Bannert, mint mindig, most is szinte égette az érintés, a férfi testének édes, ijesztő közelsége. – Hát persze – felelte gúnyos hanggal leplezve érzelmeit. – Gondolom ez az oka annak, hogy felszakadt az ajka és monoklija van.

Adam felnevetett. – Látta Jeffet is. Valóban olyan rosszul nézek ki?A szája nagyon közel volt Banneréhez, túlságosan is közel. A lány szinte érezte ajkának lágy

puhatolózó melegét az övén. Adam lehelete, mint amikor egy követ hajítanak egy nyugodt tóba, remegő hullámokat keltett lelke legmélyén is.

Banner önvédelemből Jeff duzzadt állára és sebes homlokára gondolt, a képtől feltámadt benne a harag, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy hátralépjen Adam bűvköréből.

– Ezt akarta velem is csinálni, mielőtt az édesanyja félbeszakította? – csattant fel.– Nagyon jól tudja, hogy nem, O'Brien.– Valóban?A férfi hátat fordított, megfogta a kötőféket és az ajtó felé vezette a lovat. A kis homokfutó utána

gördült.– Ha éppen tudni akarja, a térdemre akartam fektetni, hogy elfenekeljem – mondta a férfi szárazon.

27

Linda Lael Miller

Banner megsértődött és inkább ettől remegett, s nem a friss decemberi időtől. – Ebben az esetben nagyon örülök, hogy az édesanyja pont időben érkezett. Le kellett volna, hogy tartóztattassam magát.

Adam felnevetett, karonfogta Bannert és a szapora hóesésben a homokfutó felé vezette. – Letartóztatni? A békebíró napokig ezen röhögött volna, O'Brien. – Könnyedén felemelte a lányt az ülésre és lehuppantotta rá. Aztán csak állt mellette, a hó döbbenetesen kihangsúlyozta sötét haját, kék szeme vidáman csillogott.– Letartóztatni ismételte hosszú idő elmúltával. Aztán megcsóválta fejét, megkerülte a homokfutót, felült, megigazította az ölükbe tett pokrócot és kézbe fogta a gyeplőt.

Banner kihúzta magát, összekulcsolta kesztyűbe bújtatott kezét és maga elé meredt. Nagyon is jól emlékezett a napra, amikor Seant letartóztatták. Hogy is felejthetné el, amikor ő volt az, aki értesítette a rendőrséget, és aki megkapta a váltságdíjat. Őrá kiabálta a férfi azokat a rémes dolgokat, évek múltán is megremegett a gondolatukra.

Adam vetett rá égy pillantást, aztán egy könnyed mozdulattal megrántotta a gyeplőt és a homokfutó elindult. Ahelyett hogy a Port Hastingsbe vezető útra fordultak volna, Adam megkerülte az istállót és egy fákkal határolt földútra fordult.

Mély és érintetlen volt itt a hó, leszámítva egy-egy szarvas nyomát, de a ló minden látható nehézség nélkül trappolt benne. Lehelete kis pamacsokként szállt a levegőben.

– Milyen messze van a tábor?– kérdezte Banner, hogy megkíséreljen normálisan társalogni.– Azt hiszem nyolc-tíz kilométerre – felelte Adam anélkül, hogy ránézett volna. Eltűnt a jókedv

vonásairól, s csak csöndes zavar maradt.Elhagyták a tisztást és sűrű fenyőerdőbe jutottak. Földiszeder indák tekeredtek a kerék küllőire és a

homokfutó alvázára.Banner ismét megtörte a csendet, amikor egy téglalap alakú kosárkát pillantott meg, amely egy

magas fenyőfa ágán lógott.– Mi ez?Adam a kosárra pillantott, s a homlokát ráncolta. – Ez egy indián gyerek végső nyughelye – felelte

tompán. Banner megborzongott és szorosabban húzta maga körül a kabátot. – De az állatok…– Az állatok nem érik el, O'Brien, túl magasan van.Banner nagyot nyelt, s egy pillanatra lehunyta szemét.A klallumok így temetik el a felnőtteiket is?Adam a homlokát ráncolta. – Néha, de gyakrabban kenukba rakják őket és a tengerszorosba

úsztatják. Általában rátesznek a halotti kosárra egy másikat is, persze, megfordítva és kagylókat, meg efféléket abban a reményben, hogy elijesztik velük a tamanoust.

– Rossz szellemet?– Ebben az esetben igen – bólintott a férfi. Valójában a tamanous lehet jó szellem, vagy akár

közömbös is. A szó az egész vallást felöleli.– Miért nem temetik el egyszerűen halottaikat, mint bárki más? – méltatlankodott Banner hirtelen.Adam nem túl barátságos pillantást vetett rá. – Barbár szokásnak tartják. Az indiánok szeretnének

haláluk után is a fű és az ég között maradni és nem mondhatom, hogy nem értem őket.Banner meghunyászodva pillantott le a szőrös takarón nyugvó kezeire. – Azt hiszem, mi írek sem

nagyon különbözünk tőlük a kísérteteinkkel és erdei emberkéinkkel.Adam vidám nevetése egy pillanatra megijesztette. – Szóval maga is hisz a kis huncutokban,

kisaszonkám – csúfolódott meglehetősen valódinak tűnő tájszólással.A fán függő kosárka, a kenusírok, a tamanousok mind hirtelen eltávolodtak, s Banner

megvigasztalódva felderült. Ezzel a férfivel oldalán biztonságban van, nem kell tartania sem valódi, sem vélt szellemektől. Békét merített ettől a tudattól.

A nevetés még ott táncolt Adam szemében, amikor megállította a homokfutót a viharfelhők borította ég alatt, s a lány felé fordult. – O'Brien – szólalt meg, aztán megcsókolta.

Banner megremegett az édes támadástól, de nem volt ereje ellenállni. A takaró alatt Adam keze a derekát simogatta, felcsúszott a bordája mentén, majd keblének körvonalát cirógatta végig.

Ez alkalommal a lány nem gondolt Sean Malloyra, nem hasonlítgatta össze őket. Nem volt más, csak a szél, a kinti hideg, s a benne égő tűz, amelyet nem voltak képesek lehűteni a földi elemek.

De Adam hirtelen visszavonult. Halkan káromkodott, majd nem nézve Banner szemébe, ismét kézbe fogta a gyeplőt és vad rántással megindította a kocsit.

Banner túl büszke volt ahhoz, hogy megkérdezze, mi baj van. Mégis, mit mondhat az ember ilyen körülmények között? Elnézést uram, de miért nem óhajt velem szeretkezni a homokfutója ülésén?

28

Linda Lael Miller

Zavartan és rosszkedvűen szemlélte ismét az őket körülvevő tájat.– Sajnálom – mondta Adam némi idő elteltével.Banner nem tudott ránézni. – Mit? – kérdezte olyan könnyedén, amely remélte, álcázza, mennyire

érdekli a válasz.A férfi makacsul hallgatott.S Banner ekkor, pont ekkor döbbent rá problémájának szánalmas megoldására.Szerelmes Adam Corbinba.Egy ideig tagadni próbálta. Hiszen még alig ismeri.A dolog értelmetlen, reménytelen, lehetetlen. Túlságosan is megsebezte egy szerelem ahhoz, hogy

vakon besétáljon a kővetkező hálóba. Vagy nem?A homokfutó csúszkálva, dülöngélve bukdácsolt előre, s Banner kétségbeesett vágyat érzett, hogy

meneküljön, szabaduljon attól, ahogy a nehézségi erő állandóan nekidönti a férfi sziklakemény testét.Könnyek áztatták szemét, s elfordult, hogy Adam ne lássa őket. Az erdő zöld és fehér foltokként

zúgott el mellette.A kocsi végül ismét megállt és Bannert halolaj és emberi ürülék átható bűze zökkentette ki

nyomorúságából. Elfintorodott.Adam szemöldöke felemelkedett. A férfi a hegygerinc alatt elterülő indián falu felé mutatott. –

Kellemes, ugye? Óhajt inkább itt megvárni?Banner nehezen fojtotta vissza a hányingert, de azért megrázta fejét. Az embernek hozzá kell tudni

szokni a rossz szagokhoz, ezzel szemben roppantul kíváncsi volt a klallum faluira és lakóira.A lány egy sor hosszú faépületet látott, melyeket festetlen cédrusból, vagy fenyőből készítettek.

Közöttük fürge gyerekek hancúroztak a hóban. A szarvasbőr ruhában, vagy egy-egy fehér nő ruhatárának levetett, rosszul illő darabjaiba öltözött squaw-k – indián asszonyok – kosarat fontak, tüzet raktak, vagy kagylók után kutattak a tábor mögötti partszakaszon.

A férfiak körben ülve beszélgettek és valami szerencsejátékot játszottak.Banner ismét a faházakra nézett. Egy kicsit csalódott volt, hogy nem sátrakat talál.Adam behúzta a homokfutó fékét, leugrott a földre, s kézbe fogta táskáját. – Jöjjön, O'Brien –

vetette oda, s elindult.Banner olyan kapkodva igyekezett utána, hogy ha a férfi nem kapja el a karját és állítja meg, talán

szürke gyapjú és gyűrött muszlin alsónemű lavinaként csúszik le a lejtőn.A törzs végre észrevette őket, először a gyerekek, eléjük futottak, körültáncolták Adamot, mintha

dudás volna, angol és chinook keverékével kérdések özönét zúdították rá. A chinook olyan zsargon volt, amelynek segítségével a törzsek egymás között érintkeztek jóval az első fehérek megjelenése előtt. Egy kisfiú elkapta Adam kezét, sötét szeme ragyogott. – Kloochman – kiáltotta lelkesen Bannerre mutatva. – Nagy doktor Kloochman-ja?

Adam nevetett és a fejét rázta.– Mit mond? – kérdezte Banner suttogva.Adam huncutul és gyengéden nézett rá. – Nem érdekes, O'Brien, majd később elmagyarázom.– Ubran – kiáltotta a gyerek diadalmasan.– Mi az az ubran? – makacskodott Banner. A férfiak és a squaw-k ijesztő csoportja is megindult

feléjük.– Maga, Lóhere – felelte a férfi. – A fiú azt próbálta kimondani, hogy O'Brien. – Banner elég

szerencsétlenül érezte magát. Gyanakodva nézett a közeledő indiánok felé. – Nem veszélyesek?– Csak ha elfogadja az ebédmeghívásukat.– Ugye nem kannibálok? – kérdezte sírós hangon Banner. Nem esküdött volna meg rá.Adam kuncogott. – Nem, de szörnyű rosszul főznek. Rajta ubran. Várja a határmenti doktor

csodálatos élete.A tömeg melléjük ért, s egy férfi, akit, Banner meg mert volna esküdni, látott már valahol,

előrelépett, s félig tiszta kezével elkapta kabátját. – Kloochman – ragyogott a képe.Adam ismét felnevetett, s ez alkalommal hangosan, öblösen, fejét hátravetve és ez tetszett a

vadaknak, akárcsak a válasz. – Még csak az kéne!Banner nem hagyta, hogy ismét kitérjen a válasz alól. – Mi az a Kloochman? – suttogta idegesen.– Feleség – válaszolta Adam anélkül, hogy rápillantott volna.

29

Linda Lael Miller

Banner megmerevedett, de még dühödt büszkesége sem vette rá olyan butaságra, hogy elhagyja Corbin doktor oldalának kétséges biztonságát. – Szabad közölnöm, hogy ugyanolyan elviselhetetlennek tartom az ötletet, hogy a felesége legyek, mint maga? – felelte sértett méltósággal.

Adam kuncogott, megcsóválta fejét, majd érthetetlen társalgásba keveredett az indiánnal. Banner már megismerte, ő volt az, aki elzavarta a kis kínait kínzó gyerekeket Port Hanstings-ben. Kezdte bánni, hogy nem ért chinookul.

Hogy elterelje gondolatait, Banner a gyerekeket figyelte. Sokan közülük csaknem meztelenek voltak a hideg ellenére is. Megborzongott. Miközben a szagos vörös tömeg a falu közepe felé kormányozta őket. Megkockáztatott egy megjegyzést. – Hogyan bírják ki csaknem ruha nélkül ilyen időben?

– Évszázados gyakorlatuk van benne. És ha nem ért chinookul, kérem, tartsa zárva bájos száját. Udvariatlanságnak számít olyan nyelven beszélni, amelyet vendéglátóink nem értenek.

– Maga is megtette.– Mikor?– Egy perce, amikor azt mondta még csak az kéne, s az a férfi megértette.– A felét sem értette. Maradjon csöndben Lóhere, különben elcserélem két kecskéért és egy kosár

szamócáért.Banner elpirult és az ajkába harapott. Erre nem tudott mit mondani.Az egyik faház felé közeledtek. Az ajtón mindössze egy medvebőr függöny tartotta távol a hideget.

Egy szarvasbőrbe öltözött copfos fiatalember lépett melléjük magabiztosan és gyors, folyékony chinooksággal beszélt Adamhoz.

Adam komolyan hallgatta és hasonlóképp komolyan felelt. Ismét kihallatszott a feleség szó és Adam megint csak vadul tagadta a feltételezést.

Az indián hosszú haja félig eltakarta szemét. Elgondolkodva nézegette Bannert, majd ismét megszólalt. Adam vigyorogva fordult a lány felé. – Épp most kínáltak magáért négy szárított lazacot és egy kenut – mondta. – Van ellenajánlata?

Banner elvörösödött és közelebb húzódott Adamhoz, bár most már biztos volt benne, hogy gyűlöli a férfit.

– Tessék?– Mit ad nekem, hogy megtartsam?– Csirkefogó – felelte Banner.Adam csak nagy nehezen fojtotta el jókedvét. Ismét az indiánra nézett és bocsánatkérően

magyarázott neki.A férfi csalódottan hagyta ott őket.De a többiek lelkesen beszélgettek Adammal. A férfiak bevonultak a házba, Bannert pedig

otthagyták a nők között. Azok gyorsan körülvették, megérintették ruháját, foghíjas szájukkal rámosolyogtak és mutogatták neki kosaraikat, mélyekre érthetően büszkék voltak.

Banner melegséget érzett irántuk, mégiscsak Jenny népe voltak, ősi, tiszteletreméltó kultúrával.De egy idő után azonban kezdett türelmetlen lenni. Nevetés harsant a rönkfalak mögül, s Adam

csak nem került elő.Miért jöttek ide, ha nem betegeket gyógyítani? Súlyos orvosi táskájával kezében Banner egy

vízparton álló kőkunyhó felé sétált. – Mi ez?Többen is válaszoltak, de csak egyikük angolul.– Az én népem kiűzte itt betegséget, rossz tamanoust – magyarázta egy idősebb, óriási barna

szaténruhát és foltos sálat viselő asszony.Ismét a tamanous. Banner megborzongott, de azért bekukucskált a kunyhó boltíves ajtaján át.

Megrémisztette a mellette megszólaló hang. – Köveket melegítenek, s a kunyhóban levő hideg vízbe dobják – magyarázta Adam. – Amikor a beteg már szinte megfőtt a gőzben, a parthoz viszik és vízbe dobják.

Banner megdöbbent, bár jó adag megkönnyebbülést is érzett, hogy Adam előbújt a faház férfi erődítményéből. Szentek a mennyekben!

Adam úgy nézett a kunyhóra, mintha legszívesebben darabokra törné, kövenként elhordaná. – Ritkán használják, csak akkor, ha himlőjárvány fenyeget. Mehetünk, Lóhere?

Vonzó volt a gondolat, bármilyen emlékezetes kaland is volt a klallum tábor meglátogatása. – Senki nem beteg?

30

Linda Lael Miller

A férfi elmosolyodott, megfogta Banner kezét, s az ártatlan érintés bizonyos édes átható jó érzést nyújtott a lánynak. – Senki sem beteg – válaszolt Adam, s már el is indult vissza a lóhoz és a homokfutóhoz, amely a hegygerincen várta őket.

– Valóban halat és csónakot ajánlottak értem? – kérdezte a lány útközben.Adam elvigyorodott. – Igen, de odabenn a házban még izgalmasabb lett az alku.– Mennyire izgalmas?– Két asszonyt ajánlottak, egy lovat és annyi kenut, ahányat csak akarok.Banner elfojtotta mosolyát. – És miért nem adott oda?Adam szeme hirtelen elkomorodott. – Ugyanazért, amiért visszatartottam magam, amikor idefelé

jövet megálltunk.– És mi ez az ok? – tört ki Banner-ből, mielőtt vissza tudta volna tartani magát.Adam egyik kezével a gyeplőt fogta, másikkal megcirógatta Banner hidegtől rózsaszín orcáját. – Nincs hozzá jogom – felelte rekedten.Banner lesütötte szemét, aztán kényszerítette magát, hogy ismét a férfire nézzen.– Vagy azt hitte, nem kívántam? – kérdezte a férfi. Banner elvörösödött a saját szemtelen válaszától.– Igen – mondta bátran.– Hát akkor tévedett. O'Brien, nagyon tévedett.Banner még mindig zavarban volt, bár megnyugtatta a tudat, hogy Adam kívánta őt. De vajon azért

tartotta vissza magát, mert tiszteli kölcsönös kapcsolatukat, vagy mert azt hiszi, hogy szűz?– És különben is, miért gondol ilyen botrányos dolgokra?Bannert hirtelen elöntötte a vágy, hogy meséljen Adamnak Seanről, mindent elmondjon róla.

Elmondja a veréseket, a szívfájdalmat, a szörnyű félelmet. – Adam, én…De a férfi keze lehullott arcáról, s Adam szeme valahová a távolba meredt. Vajon a nőre gondol,

akit minden bizonnyal valahol a közelben rejteget? Eszébe jutott, hogy az asszony szereti őt és bízik hűségébe?

Banner lenyelte könnyeit, s egyikük sem szólalt meg, amíg ismét a Corbin házhoz nem értek.Még ott is, a vidám családi ebéd közepette mindössze néhány felületes, udvarias szót váltottak.

Köd ült a Püget-szorosra, s az árbocok egy ritmusra nyekeregték a dagállyal. A Jonathan Lee nagyvitorlái hasznavehetetlenek voltak.

Temple Royce a korlátba kapaszkodva káromkodott. – Hol a pokolban késlekedik az a szél?Az elsőtiszt a sötéten és havon keresztül próbálta kivenni a közeledő hajó körvonalait.– Ebbion egy cutter. Jól benne vagyunk kapitány, ha elkapnak minket azokkal a ferde szemükkel a

raktérben. És mi lesz a rummal, meg a gyapjúszövetekkel?Valóban mi? – Biztos benne, hogy a vámosok cutterje? – kérdezte Temple. Nemigen értette,

hogyan lehet felismerni egy árbóczatot ebben az időben.– Jó negyven éve jövök megyek, csempészek ezeken a vizeken – felelte az elsőtiszt. – És

mondhatom uram, ez bizony egy cutter.Temple felsóhajtott. Fájt a feje és háborgott a gyomra, akár a viharos tenger. – Szóljon az

embereknek, hogy dobják vízbe a rakományt – suttogta.– Mindet?– Mindet. És siessenek, a fenébe is! – Ezzel Temple lerohant a kabinjába és becsukta az ajtót.Még így is hallotta a fedélzetről a vízbe hajított kínaiak sikolyait, mielőtt elnyelte volna őket a

jéghideg tengerszoros.Megpróbálta azzal vigasztalni magát, hogy néhányan minden esély ellenére eljutnak majd a partig.

Előhúzott egy üveget, kinyitotta és nagyot kortyolt. Ha valóban van pokol, nem tűz, meg ilyesmik lesznek benne, gondolta. Nem olyan hely lesz, ahol arra kényszerítik, hogy újra átélje ezt a napot.

Stewart Henderson vasárnap reggel megérkezett. Alacsony, kövérkés, kapzsinak kinéző emberke volt, fekete gyászszegéllyel a körmei alatt és bonyolult dróthálókkal az álla körül.

Emiatt a felszerelés miatt csak morogva, s monotonul beszélt. – Legyen üdvözölve házamban, kis hölgyem.

Banner hátrahúzódott, ijedten a torkához kapta kezét, aztán gyorsan összeszedte magát és elmosolyodott.

31

Linda Lael Miller

– Nem maradhatok – mondta érthetően.Henderson doktor lerázta a havat csizmáiról, mielőtt a házba lépett volna, színtelen szemeivel

gyorsan végigfutott Banner-en, majd a makulátlan kis nappalin. – Valaki alaposan kipucolta ezt a helyet.

Jenny Henderson doktor homokfutójának láttán felszívódott és valami ösztön azt súgta Banner-nek, hogy ne említse a lányt. Mivel nem akarta, hogy az ő érdemének tulajdonítsák a ház megjelenését inkább semmit nem szólt.

Henderson besüppedt a tűzhely melletti székbe, ahol addig Banner üldögélt Melissa kalandregényét olvasgatva. Elégedett morgással lerúgta csizmáit és kényelembe helyezte magát.

Abban a pillanatban sűrű, nehéz szag töltötte meg a szobát. Banner hátralépett, túlérzékeny orra viszketett.

A férfi ismerős módon mosolygott rá. – Maga aztán csinos – mondta, pedig nehezére eshetett a beszéd a drótokkal az álla körül. – A legcsinosabb mészáros, akit valaha is láttam.

Bannerben fellázadt valami az ellen, hogy illedelmesen megköszönje a bókot. Összekulcsolta kezeit és azon tanakodott magában, mikor cserélt utoljára ez a bunkó zoknit. – Úgy tudtam, egy ideig távol lesz – szólalt meg végül.

Henderson megtapogatta az álla körül a drótokat és nevetni próbált. Szánalmas látvány volt.– Nem hagyom, hogy egy ilyen fiatal kis krakéler, mint Corbin, elüldözzön innen – mondta.

Bármilyen gyűlöletes is ez az ember, felelőtlen, sőt bűnös is, ha úgy műtött, hogy ópiumot használt érzéstelenítenek, de Banner nem tagadhatta, hogy Adam megbocsájthatatlanul durva volt vele. – Találkoztam Corbin doktorral – mondta anélkül, hogy véleményt nyilvánított volna.

– Hallottam. Nem sok minden történik ebben a városban, amiről ne tudnék. – Henderson megpróbált bátornak látszani. – Nem zaklatta?

– Nem – hazudta Banner. – Nem zaklatott.Henderson megcsóválta kopaszodó fejét. – Gonosz lélek ez az Adam Corbin. Gonosz és gyűlöletes.Banner-nek más volt a véleménye, de természetesen megtartotta magának. És előre élvezte,

mennyire meg fogja hökkenteni ezt az embert. – Elfogadtam Adam ajánlatát és csatlakozom a praxisához –jelentette be.

Az emberke rámeredt. – Nagy hibát követ el – mondta idegesítően hosszú szünet után.– Nem hinném – vitatkozott Banner szerényen, majd a falon levő kampóról leakasztotta kabátját és

felvette. Amikor ezzel megvolt, megkereste táskáját és az ajtó felé indult. – Majd küldök valakit a holmimért – mondta, aztán végre odakinn volt, ahol friss volt a levegő, bár újra havazni kezdett.

Gyalog sietett a város központja felé, magában újra és újra végigszámolta az orvosi táskája alján rejtőzködő néhány dollárt. Remélte, elég lesz, hogy egy rendes szobát béreljen.

Az már az ő balszerencséje volt, hogy a szó szoros értelmében Jeff Corbinba ütközött a városka egyetlen hoteljának ajtajában. – Banner? – pislogott rá döbbenten a férfi.

Banner szórakozottan arra gondolt, lehet, hogy ennek az idegesítően jóképű tengeri medvének szemüvegre van szüksége. – Hello Jeff – köszönt és megpróbált elmenni mellette.

De a férfi nem engedte. – Hát maga mit keres itt– kérdezte jellegzetes Corbin egyenességével.Banner lesütötte szemét. – Itt akarok élni. Legalábbis, ha van szabad szoba.Jeff mozdulata halványan emlékeztetett bátyjáéra, amikor elkapta a lány könyökét és arrébb

tuszkolta a pallóból kirakott járdán, hogy azok, akik vasárnapi reggelijükét jönnek elkölteni a hotelbe, ne hallják beszélgetésüket. – Itt? Úgy tudtam, hogy…

Bannert elfogta a türelmetlenség. Kezdte úgy érezni, mintha az elmúlt napokban állandóan egy Corbin rángatná ide-oda. – Henderson doktor visszajött – suttogta dühödten. – Azt akarja, hogy vele lakjak.

– Szó sem lehet róla, nevetséges ötlet. A mi házunk…Banner a fejét rázta. – Nem Jeff, nem maradhatok a házukban.– Miért nem? Ott dolgozik a kórházban, vagy nem?Az őszinteség tűnt a legjobbnak, bár az adott körülmények között Banner szívesebben hazudott

volna. Adam is ott van – emlékeztette a férfit szerencsétlenül.Megértés tükröződött Jeff összevert arcáról, s valami nyugodt fájdalom is. De láthatólag nem

akarta megadni magát.– Menjünk be és beszéljük meg, jó?

32

Linda Lael Miller

A hotel étterme szerény hely volt. De a tengerre nézett, s a terítők, meg evőeszközök tiszták voltak. Banner halkan felsóhajtott, amikor a pincér hatalmas kávéskannát rakott eléjük.

– Banner – kezdte Jeff gyengéden és kezét testvéries mozdulattal a lányéra tette. – Szereted Adamot?

A lány a férfi öklén lévő horzsolásokat nézte, aztán kényszerítette magát, hogy a tintakék szempárba pillantson. Egy szempárba, amely olyan volt, mint Adam-é. – Nem tudom – köntörfalazott.

– De…A lány elpirult. Az ég szerelmére, mit akar ez az ember, mit mondjon? – Vannak problémák.Jeff vigyora bánatos, s egyben lefegyverző volt. – Adammal mindig vannak problémák, de hidd el,

hogy jó ember.A lány feltűnő érdeklődéssel tanulmányozta Jeff sérüléseit. – Látod, mit csinált veled is Jeff! Vagy

ha már itt tartunk, mit csinált Henderson doktorral.Jeff elmosolyodott és a zöldessárga hús viharvert álcsontja fölött csaknem beborította jobb szemét.

– Ugye nem a vérmérséklete aggaszt, Banner? – kérdezte meghökkentő éleslátással. – Tudnod kell, hogy testvérek verekszenek néha és te is orvos vagy, megértheted, mit érzett Adam, amikor látta, hogy valaki szörnyű fájdalmak között meghal egy orvos tudatlansága miatt.

– A nő – mondta Banner váratlanul, gyászosan.– Milyen nő?Banner fülig pirult. Úristen, mit mondott? Mindössze gyanítja, hogy Adamnak van egy nője és

talán gyereke is valahol, találgatás az egész, nem lehet biztos benne. És hogyha találgatása igaz is, mi jogon ítéli el Adamot, hiszen mindössze öt napja ismeri?

– Banner – sürgette Jeff gyengéden. Banner legnagyobb ijedelmére elsírta magát. – Kérem… sajnálom… nincs jogom.

– Szóval szereted – mondta Jeff gyengéd, határozott hangon. – Azt mondom…Banner mindig is adott a méltóságára. Gyorsan felkapott egy vörös-fehér kockás szalvétát és

megszárította könnyeit. – Teljesen bolond vagyok – panaszkodott inkább magának, mint Jeffnek.– Nem – kuncogott a férfi.– Mindig olyan praktikus voltam.A férfi megrándította széles vállát. – És mit változtat ezen, hogy szereted Adamot?– Sokat. Egyszerűen nem tudom már, hogy miről mit gondoljak. Egyszer így érzek, egyszer úgy.– És azt hiszed, szeretője van?Banner hiába törte a fejét, mit mondhatna, semmi nem jutott eszébe. Végül egyszerűen bólintott.Jeff elmerengett. Talán a balesetre gondolt, amely elvitte apját, talán azon gondolkodott, hogyan

öntse szavakba Bannernek, hogy Adam valaki mást szeret.Banner nem tudhatta meg, mert mielőtt Jeff megszólalhatott volna, hirtelen Adam jelent meg az

asztal mellett.– Micsoda váratlan meglepetés – mondta, és vad kifejezés ült arcán. De Jeff állta a pillantását.– Ne csinálj hülyét magadból, Adam! Banner ide akart költözni, most, hogy Henderson visszatért

én pedig megpróbálom lebeszélni róla.A furcsa, s félelmetes feszültség enyhült Adamban, s a férfi nehézkesen az asztal melletti székbe

telepedett.– Jenny szólt nekem Hendersonról – vallotta be jámborul.Banner felkészült a vitára. Adam nyilván erősködni fog, hogy a hotel túl távol van a munkájától,

nem biztonságos, vagy…– Azt hiszem, itt kéne maradnia…A bejelentés úgy érte Banner O'Brient, mintha arcul csapták volna. Meg sem tudott szólalni.Jeffnek nem voltak ilyen nehézségei.– Miért? Adam túlzott nemtörődömséggel vont vállat, elkerülve Banner tekintetét. – Te, mama és Melissa

többnyire nem vagytok otthon. Maggie-t leszámítva egyedül élek. Mit szólna a város ahhoz, hogyha Lóhere beköltözne?

Meg támadhatatlan volt a logika. Banner maga is ezt gondolta végig, amikor úgy határozott, hogy a hotelben vesz ki szobát. A férfi szavainak hűvös tárgyilagossága még is bántotta.

Banner tiszteletre méltó önuralommal úrrá lett kavargó érzésein, elnézést kért a férfiaktól és kiment a portára tudakozódni szoba után.

33

Linda Lael Miller

Fél óra múlva megérkezett a ládája. Banner épp leült a vaskos vaságyra és elengedte magát, sírni kezdett, amikor Jenny betoppant.

– Adamhoz tartozol – mondta a lány kurtán. Kibújt hatalmas gyapjúkabátjából, a karjába borította, s fel-alá járkált a durva deszkapadlón.

Banner az ágyon ülve lassan, szomorúan csóválta fejét. – Te hová mész most, Jenny?Jenny mosolyogva megvonta duci vállát. – Vissza Mrs. Callie Maitland házába. Neki dolgozom.Banner elszégyellte magát, hogy eddig nem kérdezte Jennyt életéről, arról, hogy hol dolgozik, mit

csinál, mit remél, A lány egyszerűen barát volt akkor, amikor szüksége volt rá.Jenny a lelkébe látott. – Gondoltad, hogy Adam csakúgy elővarázsolt? – csúfolódott gyengéden. –

Mint egy tamanoust?– Egyáltalán nem gondolkodtam Jenny, ne haragudj.A lány leült Banner mellé. – Minden rendben lesz – próbálta bíztatni.De semmi nem volt rendben, azóta a pillanat óta nem, hogy találkozott Adam Corbinnal, de Banner

ezt inkább lenyelte. Kár volna barátnőjét a maga rosszkedvével terhelni. – Igen – visszhangozta. – Minden rendben lesz.

Jenny felállt és újból felvette kabátját. – Mrs. Callie a Harbor Streeten lakik – mondta csendesen. – Harbor Street ötös szám. Eljössz és meglátogatsz néha, Banner?

Banner megszorította Jenny erős, mogyoróbarna kezét. – Hát persze.Néhány pillanat múlva az ajtó halk kattanással becsukódott Jenny mögött.

Melissa fel-alá járkált, cipőjének sarkai hangosan kopogtak Banner szobájának kemény, töredezett padlóján. – Valóban tetszett, amit írtam? – lelkendezett. – Nem azért mondod csak, hogy tovább próbálkozzak?

Üdítő volt ez a gyerek, s az energiája ragadós. – Nem hazudnék neked Melissa, valóban azt hiszem, hogy nagyon tehetséges vagy. – Melissa gondolatai higanyként kanyarodtak más témára. – Csak nem akarsz valóban itt élni?

– Kell élnem valahol.– Lakjál a mi házunkban. A csudába is, egy hadsereget is el tudnánk szállásolni.Banner a fejét rázta, bár a lelke mélyén roppantul vágyott arra, hogy igenis a hegy tetején álló

házban lakjon.– Nem volna helyén való.– Helyén való! – dühöngött Melissa.– Igen, helyén való – makacskodott Banner. – Hagy emlékeztesselek, hogy mihelyt az ünnepek

elmúltak a bátyád és én kettesben maradnánk.– Maggie is ott van. De Banner a fejét rázta.– Szenteskedő egy alak vagy Banner O'Brien doktor. Hogyan virágozzék ki a szerelem, ha te, meg

Adam soha nem vagytok kettesben.Banner vállat vont, mutatva, lesz, ahogy lesz.Melissa csalódottnak tűnt, de felderült, amikor egy ötlete támadt. –Tudom már! Legalább addig

maradj, míg mi is ott vagyunk. Alhatsz a szobámban és…– Melissa…– Legalább gyere át ebédre. Keith odalenn vár, hogy hazavigyen és mama is nagyon reméli, hogy

eljössz.Nem lett volna értelme visszautasítani a meghívást, csak, hogy elkerülje Adamot. Elvégre vele fog

dolgozni az elkövetkezendő napokban.Különben is olyan magányosnak érezte magát a hideg kis szobában, mintha száműzetésben lenne.– Rendben – mondta és a szíve megdobbant az örömtől, mintha ő is, akárcsak Melissa, hazamenne.Francelle apja Bannerrel szemben ült a Corbin ház asztalánál és a lány felé villantotta

szenátormosolyát.– Egy orvos hölgy! – ujjongott – Nahát, nahát! Francelle mesélte, de be kell valljam, alig hittem

neki.Banner úgy érezte magát, mintha cirkuszban mutogatnák. „Szakállas hölgy! Nahát, nahát!

Francelle mesélte, de be kell valljam, alig hittem neki”.

34

Linda Lael Miller

Katherine az egész étkezés alatt válogatott témákkal szekálta a tartományi törvényhozás helyi képviselőjét. Előbb Bannerre mosolygott, majd Adamra, s végül a szenátorra. – Nem tartja különösnek Thomas, hogy egy nő gyakorolhatja az orvosi hivatását a tartományban, de mégsem szavazhat?

Thomas Mayhough fájdalmas arcot vágott s egyik pufók kezével idegesen megérintette a gyomra fölött húzódó óraláncot. – Ugyan Katherine, már mondtam magának, hogy személyesen nyújtottam be a törvényjavaslatot, amely garantálná a nők… és a…

Katherine előrehajolt székében. – Nők és félvérek, Thomas.A lánya sietett Mayhough szenátor segítségére, aki gyilkos pillantást vetett Banner irányába, majd

közbeszólt. – Szerintem a nők dolga a háztartás és a gyereknevelés. Miért szavaznánk, amikor úgyis a férjünk mondja meg, kit válasszunk?

Amikor senki nem válaszolt, Francelle tekintete Bannerről Adamra siklott. – Mit gondolsz Adam, kéne a nőknek szavazniuk?

Adam elmosolyodott. – Vannak nők, akiknek igen – mondta maróan éles hangon. – Különben is, miután ebben a házban kell éljek, ez nem volt tisztességes kérdés.

Katherine érdeklődéssel és jó adag száraz humorral figyelte fiát. – Szakmát változtattál drágám? Az, aki ennyit beszél úgy, hogy semmit nem mond, politikus legyen és ne orvos.

Adam vidáman megemelte boros poharát.

5. fejezet

Éjszaka még a szokásosnál is gyötrelmesebbnek tűnt a lekocsikázás Port Hastings-be. Banner jellemző módon beszélgetett, hogy elterelje figyelmét.

– Mrs. Corbinnak igaza volt – támadott Adamra. – Valóban nem felelt arra a kérdésre, hogy szavazzanak a nők, vagy sem.

A férfi ránézett, Banner látta a feje körvonalát, de az arckifejezését eltakarta a sötét. – Nem ellenzem a dolgot, O'Brien – felelte.

– De nem is igazán támogatja?Adam úgy tett, mint aki a meredek hegyoldalon való hajtásra koncentrál. – Mivel a törvény a nőkre

is kötelező, szerintem a velejáró jogokat is élvezniük kell.– A legtöbb férfi nem így érez. Miért van ez Adam? – ráncolta homlokát Banner.Adam ismét őt figyelte. – Mert a dolgot összekötötték a szesztilalommal. A férfiak már látják lelki

szemeikkel, ahogy a vad szüfrazsettek hordája elözönli a szavazófülkéket és először az alkoholfogyasztást tiltják be, a prostitúció lesz a következő.

Banner hallgatott, még kisebbre húzta össze magát a pokróc alatt. Havas szél keringett a homokfutó teteje körül. Milyen fontosnak is tartják a férfiak két kedvenc időtöltésüket, gondolta.

– Mondjad csak O'Brien – szólt rá Adam, amikor leértek a hegy aljára és a városközpont felé fordultak. Banner hotelje mindössze egy háztömbnyire volt.

– Arra gondoltam, milyen önzők is tudnak lenni a férfiak – felelte a lány őszintén. – Hogy féltik az alapjogaikat! És mik azok? Hogy részegre igyák magukat és…

Adam felnevetett. Megállította a homokfutót a hotel előtt egy utcai lámpa aranyszín fénye alatt. – És mit?

A lány elvörösödött a dühtől. Rájött, igaz későn, milyen csapdába csalták, ő pedig szépen besétált. – Nagyon jól tudja, mit – sziszegte.

Adam a homokfutó gyeplőjét jobb hüvelykujja és mutatóujja közé tartva felemelte kezét, jelezve, hogy megadja magát. – Ne lőjjön, O'Brien, könyörüljön. És az a dolog, amire gondolunk, nagyon is sokszor jut az eszembe, amikor a társaságában vagyok.

Banner lelökte magáról a pokrócot és kikászálódott a homokfutóból. – Menjen innen – kiáltotta.– Jöjjön velem – válaszolta a férfi.Banner paprikavörösen viharzott a hotel meleg menedéke felé. Adam nevetése követte.Nap, mint nap nagyobb lett a hó, s végül a házak teteje nyögött súlya alatt. A gyerekek nem mentek

iskolába és Port Hanstings kikötőjéből nem futottak ki s nem is érkeztek hajók.

35

Linda Lael Miller

Banner annak ellenére, hogy lefoglalták a kórházbeli betegek; s időnként egy-egy hívás, kényelmetlenül érezte magát. Mintha valami súly telepedett volna rá, olyan súly, amely összezúzza, ahogy a hó zúzott össze melléképületeket és ólakat.

Ezzel ellentétben a Corbin házban ünnepien, vidám volt a hangulat. Mosolyogva őrizték a titkokat, gyűjtötték az örökzöldeket, s dalokat énekeltek. Klarence King-ről a kártyásról, akinek átszúrták a kezét, kiderült, hogy remek baritonja van.

Ez elől a túláradó boldogság elől menekült Banner december 23-án egy viharos délután Maggie konyhájába. Maggie McQuire zömök, vidám szemű, kócos, őszhajú asszony volt, most éppen tésztát gyúrt a tűz melletti munkaasztalon, s közben egy karácsonyi zsoltárt dudorászott.

– Még egy mosolya sincs az öreg Maggie számára? – hagyta abba a dudorászást és Bannerre mosolygott.

Banner kávét töltött magának a tűzhelynél, aztán rosszkedvűen leült a kályhához legközelebb levő padra. Mintha valami láthatatlan fal választotta volna el a pattogó, lobogó tűz melegétől. – Sajnos nem vagyok mosolygós kedvemben– mondta.

– Hiányzik a családja?Nem volt családja, amely hiányozhatna. Banner alig emlékezett a szüleire, s nagyanyja, aki

felnevelte, jóval azelőtt meghalt, hogy ő hozzáment Seanhez. – Hát soha nem áll el ez a hó? – suttogta a fehérrel borított ablakok felé nézve.

– De – mondta Maggie. Tovább dolgozott, de a maga mogorva módján azért biztatta Bannert. – Majd eláll, aztán kisüt a nap.

A kétértelmű mondattól a lánynak egy kicsit jobb kedve lett.– Napok óta csak süt és főz – jegyezte meg. – Soha nem fárad el?– Úgy tervezem, hogy a karácsony utáni nap leszek fáradt – csipkelődött Maggie. – Addig, még

levegőt venni sem merek megállni. – Megvonta dundi vállát. – De szeretem, ha itt az egész család. Nem is volna igazi a karácsony, ha nem kéne valamelyik fiút percenként elzavarni a szederszörpömtől.

Banner elmosolyodott, s ez végre igazi mosoly volt, nem erőltetett. Jólesett neki. – Nagyon szereti őket, ugye?

Maggie bólintott. – Persze Melissát is. De a fiúk mégiscsak mások, különösen Adam. Rögtön az első percben gond volt vele. Csaknem éhen halt, amikor kisbaba volt. Gondolom ezért is szeretek még mindig főzni neki.

– Éhen halt? – ismételte döbbenten Banner.Maggie rábólintott. – Nem bírta az anyatejet és nem hittük volna, hogy megéli a második évet.

Valószínűleg nem is élte volna meg, ha nincs az öreg Martha Washington.– Martha Washington? – Banner épp hangot akart adni zavarának, amikor eszébe jutott a szokás,

hogy indiánok híres fehér emberek nevét adják gyerekeiknek. – Mit tett?– Akkor még csak egy viskó állt ennek a háznak a helyén. Egyik nap Martha megjelent az ajtónál,

elmondta, hogy hallotta, beteg a baba. Miss Katié könnyezett, Dániel a férje nem volt otthon. Elutazott valahová, ezért voltam olyan sokat náluk, bár akkor még élt a férjem. Adam úgy bőgött, hogy még a halottakat is felébresztette volna.

Az öreg Martha pedig csak a kezébe vette. Amikor rájött, hogy nem hajlandó szopni, megfőzött egy halom friss kagylót és ennek a levét itatta meg vele. Adam tízhónapos koráig ezen élt.

Banner elképzelte a kis házikót, a kétségbeesett fiatal anyát, s arra gondolt, mennyire megváltoztak a dolgok azóta. – Daniel Mrs. Corbin férje volt?

Maggie bólintott. – Jóképű férfi volt, élvhajhász és volt érzéke ahhoz, hogy pénzt csináljon. Mire Keith megszületett, Danielnek már négy hajója járta a tengereket, belevágott a hajógyárba és a fűrészmalomba is. Ezt a házat egyenesen a viskó köré építették.

Mielőtt Banner válaszolhatott volna, felpattant az ebédlőbe vezető ajtó, s Adam jelent meg. Kolleganőjére mosolygott, aztán nassolásra felemelt ujjal közelített Maggie barackpitéjének töltelékéhez.

– Nyúlj csak hozzá és elfenekellek – fenyegette Maggie és meglóbálta a lisztes nyújtófát.Adam nevetve hátrahőkölt, aztán alázatosan leült a padra Banner mellé. – Már megint lóg,

O'Brien?Banner könyökével bordán vágta. – Még, hogy lógok! Ha nem tudná Corbin doktor, egész nap a

kórházban voltam, kezeltem a betegeket és tisztogattam a műszereket. Ezzel szemben maga…

36

Linda Lael Miller

Adam felnevetett. – Nem én tehetek róla, hogy Jeffnek, meg Keithnek innentől Portlandig minden egyes fenyőfát meg kellett nézniük, mielőtt karácsonyfát vennénk.

– Ha már itt tartunk – szólt közbe Maggie és bosszankodás látszott arcán és mozdulatain, miközben egy újabb adag tésztát nyújtott ki. – Itt leszel holnap, vagy pedig megint elszöksz?

A jókedv azon nyomban eltűnt Adam szeméből. – Holnap reggel ugyanúgy elmegyek, mint máskor – mondta élesen. Felállt és ügyet sem vetett Bannerre. – Addigra legyen kész az ennivaló.

Maggie ugyanúgy haragudott, mint ő, de csak bólintott, s mérgét a tésztagyúrásba ölte.Adam megfordult és kiviharzott a konyhából. Banner hátramaradt, hogy levonhassa saját

következtetéseit. A kórteremben találkozott legközelebb Adammal, aki Klarence King kezét vizsgálta meg, nem fertőződött-e el a seb. Banner maga is többször megnézte, így tudta, hogy a seb szépen gyógyul. Valójában, most hogy Klarence túljutott azon a sokkon, hogy megkéselték, nyugodtan elengedhették volna a fiút. Adam valószínűleg csak azért tartotta ott, mert karácsony közeledett és Klarence-nek nem lett volna hová mennie.

Banner a kórterem ablakához lépett. Túl büszke volt ahhoz, hogy beszélgetésbe elegyedjen most Adammal. Inkább Port Hastings-t és a most csendes kikötőt nézte.

Francelle és Melissa nevetgélve hógolyóztak a kertben, a tiszta téli levegőben hangjuk úgy csilingelt, mintha énekeltek volna. Bármilyen hangosak is voltak, Banner alig hallotta és látta őket. Arra az asszonyra gondolt, akit Adam holnap meglátogat, akinek ennivalót visz. Vajon szép-e? Vajon szereti-e?

Banner szeme égett, s a lány az ajkába harapott. Különleges nő kell, hogy legyen Adam kedvese. Ha a férfi egy ilyen csodálatos otthont és családot otthagy karácsonykor, hogy vele legyen.

A távolban egy gőzhajó kürtje búgott, s a hang összekeveredett Francelle, meg Melissa vidám nevetésével, amelytől Banner még magányosabbnak érezte magát.

Ismét Adam asszonyára gondolt, és megmakacsolta magát. Elveszem tőled, esküdött. Ő Banner O'Brien, aki eddig azt kívánta, hogy többé soha ne legyen férfivel dolga, nemhogy más szerelmét akarta volna elvenni.

– Lóhere?Banner lassan fordult meg. Nem akart Adamra nézni, de tudta, muszáj. – Hogy van Klarence keze?

– kérdezte fölöslegesen.Adam mosolyogva kulcsolva össze karját széles mellén, fejét oldalt biccentette. – Szépen gyógyul

– felelte, s sötétkék szeme csendes jókedvvel simított végig a lányon. Csak nem találta ki, mire gondolt?

Banner kicsit elpirult, remélte nem. – Még mindig havazik – jegyezte meg olyan bután, hogy gyűlölte magát érte, mielőtt kimondta volna.

Az indigó szemek ránevettek, de nem bántón. – Igen Lóhere, valóban még mindig havazik. – Aztán Adam szürke selyem mellényének belső zsebébe nyúlt és egy borítékot vett elő. – Tessék, egyhavi bére.

Banner szeme elkerekedett, miközben átvette a borítékot. Nagyon vastagnak érezte. – Nem is dolgoztam egy hónapot – emlékeztette a férfit, de a szíve mélyén túláradó örömöt érzett. Már egészen elfogta a kétségbeesés, hogy itt tölti a családdal a karácsonyt, s még valami apróságot sem tud venni nekik, hogy mutassa, törődik velük.

Adam vállat vont. – Akkor gondolom, meg kell bíznom magában, hogy nem szökik el, mielőtt lejárt a hónap.

Banner lopva megszámolta a borítékba dugott pénzt. Öt darab húszdolláros bankó volt. Száz dollár! Nagy ég! Ennyi pénzt egyedül egy év alatt sem igen keresett volna meg. – Nem sok ez egy kicsit mindössze egyetlen hónapért?

Adam mosolyogva ingatta fejét. – Nem igazán, tekintve a nehézségeket. Eddig könnyű dolga volt O'Brien, de az első alkalommal, amikor a kórterem tele lesz és még a kinti irodában is betegek nyögnek, fizetésemelést követel.

Banner a pénzre pillantott és a bájos csipke zsebkendőre gondolt, amelyet a vegyesbolt kirakatában látott és tökéletes lenne Mrs. Corbinnak; majd az a szép bőrkötéses naptár jutott eszébe, amit Melissának akar megvenni. Hirtelen eltűnt a rosszkedve.

– Menjen el néhány órára – mondta Adam, s ez alkalommal a lány tudta, hogy olvas a lelkében. – Jeff erre bóklászik valahol, szerintem nem lesz nehéz meggyőzni, hogy vigye be magát a városba.

37

Linda Lael Miller

Adam felnevetett, Banner olyan lelkesedéssel rohant a kabátjáért. A lány megállt a házhoz vezető folyosó nyílásánál és megfordult. Piros volt az arca. – Köszönöm – mondta.

Adam vállat vont és elfordult.Jeff a szalonban felügyelte a hatalmas, illatos karácsonyfa felállítását. Mozgás látszott a dús ágak

közül, jelezve, hogy van ott még valaki. Talán Keith?– Az ablakok elé, a fenébe is! Az ablakok elé! – vakkantott Katherine Corbin második fia.Az édes illatú fenyő megmozdult, s megszólalt Keith fojtott hangja. – Nem látom az ablakokat! –

dühöngött. – Mi lenne, ha azt mondanád, hogy jobbra, vagy balra?– Tat felől – utasította Jeff türelmetlenül. A jó kétméteres fa megállt, majd néhány centit jobbra

húzódott.– Még, hogy tat felől – morogta a fa felől egy hang. – A szalonban vagy te idióta, és nem a Tenger

Úrnője fedélzetén.Banner túlságosan is élvezte a jelenetet ahhoz, hogy elárulja jelenlétét, de aztán nem tudta

visszafojtani a kacajt. Jeff csípőre tett kézzel, vigyorogva megfordult.– Hello O'Brien doktor.– Ott vagyok a nyavalyás ablakod előtt, vagy nem? – kérdezte a fa.Banner feledve végre rosszkedvét, hangosan felnevetett. Ez az egyszerű látvány valahogy

visszahozta az örömöt életébe. – Egy picikét balra – mondta.A hatalmas fa engedelmesen balra csúszott és a tágas, kecses szobát átható finom illat töltötte meg.– Most? – hallatszott Keith bánatos hangja – Most! – nyugtatta meg Banner.A fa ágai ismét megmozdultak, s Keith viharverten, bosszankodva előbukkant. Banner boldog arca

láttán azonban Jeffre vigyorgott.– Nem vetted még észre, hogy mindig Adam kapja a legszebb ajándékot?Jeff bólintott, s egy pillanatra vágy csillant Corbin kék szemében.Bannert zavarba hozta a rejtjeles párbeszéd, de nem mutatta ki érzéseit. Semmivel nem akarta

elrontani a nap ragyogását. – A bátyád azt mondta, hogy talán hajlandó leszel bevinni a városba – szólt Jeffhez. – Szeretnék vásárolni.

Jeff mélyen meghajolt. – Szolgálatára, Milady. Azonnal előhozom a hintót.– A homokfutó is megteszi – mondta Banner, aki nem volt hozzászokva a luxushoz.– De nem önnek – dalolta dörgő hangon Jeff, majd elkapta a lány kezét és könnyedén megcsókolta.Keith felsóhajtva az égre pillantott, aztán meleg, huncut tekintete Banner felé fordult.– Kérem bocsásson meg a bátyámnak, hölgyem. Mint látja, Jeff néha eltéveszti a századokat.

Képes arra, hogy a szemünk előtt egy modern hajó kapitányából martalóc kalózzá változzon. Néhányan azt gyanítjuk, hogy ilyenkor kötélen lendül le az árbocról és kardot lóbálva áll a fedélzeten.

– Menj és hülyítsd a nyájadat – vágott vissza Jeff. Nem vette le szemét Banner arcáról. – De ára van annak O'Brien doktor, hogy elkísérjelek.

Bannernek volt annyi esze, hogy ne ijedjen meg. Ettől a férfitől nem kell tartani. Legalábbis neki nem.

– És mi volna az? – kérdezte kacéran.– Hogy meghívlak ebédre.– Rendben – egyezett bele.Keith menet közben bátyja bordájába könyökölt. – Remélem hosszú és teljes életet éltél – mondta

neki rejtélyesen, aztán eltűnt.Banner alig egy negyedóra múlva a családi hintóban terpeszkedett, lábát világos gyapjúpokróc

borította. Jeff kényelmesen ült vele szemközt, bár az ő nagy testének elég szűkös lehetett a hely.Először Banner hoteljébe mentek, ahol a lány magához vette legjobb ruháját, egy halványkék

tafotát, amelyet elég rég pakolt el és nem ártott volna kivasalni. Leadták a ruhát Wung Lo zsúfolt mosodájánál, aztán a vegyesboltba mentek.

Jeff kitalálta, hogy Banner egyedül óhajt vásárolni és magára hagyta.A vegyesbolt jól el volt látva és a nagy kályha a végében csak úgy ontotta a meleget. Fűszerek,

borsmentacukor, nyeregszappan és korom szaga töltötte meg a levegőt. A méteráru boltnál vidám színű selyem végek keveredtek a praktikusabb gyapjúval, batisszal és kalikóval. A pult mellett egy hordóban savanyúság állt, odébb játékok sorakoztak, elegáns porcelánfejű babák bólogattak, játék

38

Linda Lael Miller

tűzoltó kocsik és pici, fonott babakocsik között. Időről időre megjelent egy farmer, vagy fűrésztelepi munkás egyszerű ruhájába öltözött angyal, s elvitt néhány játékot.

Banner kedvére válogatott. A karján lógó kosárba tette a kinézett zsebkendőt és naptárt, majd hosszan válogatott az olcsóbb parfümök között, míg végül talált egyet, amelyről úgy vélte, Maggie is szeretni fogja. Amikor ezzel is megvolt, könyveket választott Jeffnek és Keith-nek, ezután egy csinos, szatén illatszeres zacskót Jennynek.

Már csak Adam maradt.Banner visszament a könyvekhez, de egyik sem tűnt megfelelőnek. Kérdéses az is, hogy

helyénvaló-e egyáltalán ajándékot adni Corbin doktornak, tekintve, mit érez iránta.De persze kell, ha már egyszer a többieknek vett ajándékot.Banner a homlokát ráncolva ment egyik részlegtől a másikig, fölvett, majd letett dolgokat.– Nem tud dönteni? – szólalt meg mellette egy férfihang, amikor a lány megállt egy sor indián

játékdob előtt.Banner elgondolkodva fordult meg, s nézett Temple Royce jóképű, mosolygó arcába. – Hello –

köszönt.– Henderson doktortól tudom, hogy csatlakozott Adam Corbin praxisához – jegyezte meg Mr.

Royce, s bár mosolygott, valami zavaró bujkált gyerekes barna szeme mélyén. – Mondanom sem kell, meglepődtem.

– Miért? – kérdezte Banner szórakozottan. Az járt az eszébe, nem volna-e túl intim ajándék egy doboz csokoládé Adamnak, tekintve, hogy az ilyen ajándékokat általában szerelmesek adnak egymásnak.

– Adammal nem könnyű együtt dolgozni. – emelte föl Mr. Royce a szemöldökét.Banner elmosolyodott. – Hát az biztos. De nagyon jó orvos és remélem sokat tanulhatok tőle.Royce simára borotvált arcán megfeszült, majd ismét elernyedt egy izom. – Igen – mondta hosszú

és idegesítő szünet után. Kesztyűs kezében finom hódszőr kalapját forgatva és valahogy sikerült egyszerre elegánsnak és zavartnak tűnnie.

– Valami baj van? – kérdezte Banner.– Nem… persze nem… csak éppen… most…– Igen?Mr. Royce hópelyhek után kutatott mérték után készült kabátja ujján, de a hópelyhek már régen

elolvadtak. – Ha valami történne magával, felelősnek érezném magam, miután én hoztam Port Hastings-be.

– Milyen baj történne? – tudakolta Banner. Maga sem tudta miért, kicsit sértve érezte magát.De mielőtt a férfi válaszolhatott volna, – lett volna az akár visszakozás, akár magyarázat, – Jeff

jelent meg. Erőteljes kezeit kék kapitányi kabátjának zsebébe dugta. – Feltűrte gallérját és hó csillogott széles vállain. Dühödt pillantásokat vetett Banner társaságára.

– Royce – mordult és nem lehetett tudni, üdvözlésként vagy fenyegetésként.Temple idegesen mosolygott. – Jeff – bólintott felé. Jeff Bannerre pillantott, s meglágyultak

vonásai. – Befejezted? – kérdezte.Banner óvatosan úgy tartotta vásárló kosarát, hogy a férfi ne lásson bele. Azt akarta, hogy

meglepetés legyen az ajándéka. – Még nem. Kapok még egy percet?A széles vállak megmozdultak, ahogy Jeff jókedvűen vállat vont, s amikor Banner odébbment,

hallotta, hogy a férfi halkan, de fűtött hangon magyaráz valamit Mr. Royce-nak.A lány nem rágódott azon, hogy alig leplezett ellenségeskedés van a férfi, aki Port Hastings-be

hívta és barátai között, éppen elég gondot okozott neki az is, hogy kiválassza Adam ajándékát.Valami visszavonzotta a játékdobokhoz és hirtelen nemtörődöm hangulatában Banner kiválasztotta

a legszínesebbet annak a napnak az emlékére, amikor meglátogatták a klallum tábort.Temple Royce távozott, Jeff pedig diszkrét távolságban maradt, míg Banner fizetett és a boltos egy

nagy, nehéz, barna papírba becsomagolta, s madzaggal összekötötte az ajándékokat.A lány odakinn várakozott az ajtó előtt, nézte a hóesést és a sűrű forgalmat, míg Jeff maga is vett

valamit. A férfi a zsebébe dugta, amit vásárolt, aztán csatlakozott hozzá.A délután közepében jártak, de Jeff egy vacsorázó hely felé mutatott az utca túloldalán. – Nem

vagy éhes?Banner nagyon is éhes volt, mivel nem ebédelt, de jobb szerette volna előbb elhozni tafota ruháját

Wung Lo-tól. Másnap a korcsolyázás után lesz a parti és szép akart lenni még akkor is, ha Adam nem

39

Linda Lael Miller

lesz ott. Mint orvos, nagyon is jól tudta, bármikor jöhet egy sürgős hívás és akkor nem marad ideje, hogy elmenjen a ruháért.

– Előbb szeretnék megállni Wung Lo-nál – mondta.Jeff bólintott és a karját nyújtotta, – Milyen jól ismered Temple Royce-t? – kérdezte könnyedén,

miközben a csúszós, zsúfolt járdán a mosoda felé sétáltak.– Nem igazán jól – felelte Banner, visszaemlékezve a feszültségre, amelyet Jeff és Mr. Royce

között érzett a boltban. – Ugye nem kedveled?– S ezzel még keveset mondtam – felelte Jeff meglehetősen barátságosan. A mézszínű haján

gyülekező hóval olyan volt, mint egy nagyra nőtt iskolásgyerek. – Te kedveled őt, Banner? – A lány elgondolkodott. – Nem igazán gondolkodtam még ezen, azt hiszem, közömbös.

Banner csak most, hogy Jeff elernyedt, jött rá, milyen feszült volt eddig a férfi.– Helyes – bólintott Jeff és mivel épp Wung Lo ajtajánál voltak, kinyitotta a lány előtt. A mosoda

zsúfolt, hangulatos keményítő szagú helyiség volt. Füst szállt föl a pult mögötti mosókádakból és hangosan, vidáman kattogott egy rizsőrlő gép. A polcokon egzotikus teacsomagok rizses zacskók és tiszta, gondosan csomagolt ruhák sorakoztak.

Wung Lo maga üdvözölte Bannert, udvariasan mosolygott és bocsánatkérően fecsegett. A lány a javát nem értette, de a lényeg az volt, hogy a ruha még nincs kivasalva.

Banner és Jeff nézték amint a kínai megkeresi a ruhát és gondosan kiteríti egy kipárnázott deszkára. Aztán a kályhán levő vasaló felé nyúlt, közben vizet vett szájába, majd Banner féltett ruhájára köpte és vasalni kezdett.

Banner olyan rémült arcot vágott, hogy Jeff felkacagott. – Ijesztő, de nagyon hatékony.Banner tágra nyílt szemmel figyelte, amint a kínai újra és újra vizet vesz a szájába és a ruhájára

köpi. Közben a férfi pici kezei fürgén mozogtak, s amikor végzett, a ruha csaknem újnak tűnt.– Én viszem kisasszony háza? – kérdezte Wung Lo ragyogva.Banner legszívesebben elvitte volna a ruhát, de elgondolkodott azon, hogyan juthat vele haza

anélkül, hogy összegyűrné. Ő és Jeff még enni fognak, s a ruhának nem tenne jót a kinti hóesés sem. De ha azt túléli valahogy, nem nyomódik össze a hintóban?

– Vigye kérem a Corbin házba – szólt közbe Jeff magabiztosan, s néhány pénzdarabot tett a pultra – Még ma.

– Még ma – bólintott Wung Lo. Amikor ismét az utcán voltak, Banner egyik kezével a csomagot egyensúlyozta, a másikkal a tárcája után kotorászott, hogy visszafizesse Jeffnek, amit Wung Lo-nak adott.

Jeff kivette kezéből a csomagot, de a fejét rázta. – Ne törődjön a pénzzel – mondta szigorúan.Már az étteremben ültek, amikor elő tudta venni a táskájából a lány a megfelelő számú

pénzdarabot, letette őket az asztalra.Jeff az egész ízletes étkezés alatt ügyet sem vetett rájuk. Banner még soha nem kóstolt olyan

finomat, mint a kemény héjú csirkepástétom, amit itt szolgáltak fel, s olyan jó étvággyal fogyasztotta, hogy Jeff felajánlotta, hogy még egy adagot rendel.

Banner visszautasította, de csak hosszas lelkitusa után. Nem feledkezhet meg arról, hogyan kell viselkedni egy hölgynek! És még ott volt az almabor, forró, fűszeres ital, fahéjdarabkákkal.

– Látom, jól érzed magad – jegyezte meg Jeff, amikor üres tányérjaikat elvitte egy izgatott fiatal pincérlány. Banner elmosolyodott. – Jó társaság vagy Corbin kapitány, nagyon jó társaság.

A férfi kicsit szomorkásán viszonozta mosolyát. – Valóban?Banner sietett biztosítani, hogy nem tréfál.Jeff egy pillanatra megérintette kezét, aztán visszahúzta, mintha megbánta volna a gesztust. –

Remélem nem bánod, hogy azt mondtam Wung Lo-nak, hozza a mi házunkba a ruhát. Anya és Melissa remélik, hogy nálunk töltöd az éjszakát.

Minthogy Melissa a maga makacs módján már kicsikart egy ígéretet, hogy Banner megosztja vele szobáját karácsonyig, a lány bólintott. Jó volt tudni, hogy még ha csak egy rövid ideig is, de nem kell visszamennie a hotelbe.

Rövid ideig hallgattak, majd Banner hirtelen felszisszent. – Mi baj? – kérdezte Jeff aggódva.– Elfelejtettem Klarence-nek ajándékot venni.A férfi kuncogva csóválta fejét. – Nem szükséges. Mit vennél, a mi elbűvölő fiatal kártyásunknak,

Banner?

40

Linda Lael Miller

Banner már eldöntötte, mit vesz, Melissa filléres regényének egy példányát. De ezt persze nem mondhatta, mert a lány írói karrierje szigorú titok volt, így csak vállat vont és témát változtatott.

Amikor végül elhagyták a kellemes éttermet, visszamentek a vegyesbolthoz, s Banner megvette a könyvet. Utána a kikötőbe hajtottak, oda, ahol a Tenger Úrnője lovagolt a hullámokon.

Banner érezte, hogy Jeff olyan büszke a karcsú Clipperre, mint egy apa a gyerekére, s ő is kellőképp lelkesedett és egy csomó dolgot kérdezett. Nem tetette az érdeklődést, csodálattal töltötte el a gondolat, milyen helyeket járhatott be Jeff és milyen különös egzotikus látnivalókba volt része. Jeff még Hawaii-ba is eljutott, az apja is elkísérte.

– Fél év múlva fulladt meg apa a balesetben – folytatta Jeff, miközben visszasétáltak a famólón a várakozó hintó és kocsis felé.

Jeff halk, hangjából kiérződött a fájdalom. Banner belékarolt. – Akkor jó, hogy előtte elment veled az útra, ugye?

Jeff bólintott, s keze mozdult, mintha meg akarná érinteni a lány haját, aztán megállította magát. Felsóhajtott, besegítette Bannert a hintóba és mellé ült.

A gondolataiba mélyedt és Banner nem erőltette a társalgást, csendben hajtottak fel a hegyre a házig.

Adam ideges léptekkel járkált fel-alá a kórterem egyik végéből a másikig, s Klarence King horkolása szolgáltatta a kísérőzenét. Úristen, pillanatokon belül sötét lesz! Hol lehet O'Brien? Fogta a havi bérét és itthagyta a várost?

– Adam.Megtorpant legkisebb öccse hangjára, megfordult, s ökölbe szorította kezét.Keith felnevetett. – Le akarod mérni, milyen hosszú a kórterem?Adam türelmetlenül legyintett felé, de egy szót sem szólt.Keith az ajtófélfának dőlve mellén összefonta karját és nyugodtan méricskélte bátyját. Ugyanolyan

szőke haja és kék szeme volt, mint Katheríne-nek, Adamnak mégis úgy tűnt, hogy apjukra hasonlít. A fenébe is, ugyan olyan nyugodt volt, és magabiztos mindenben.

– Jeff meghívta Bannert ebédre, Adam, ezért nincsenek még itt.– Ki mondta, hogy érdekel?– Én. – Keith az alvó fiúra pillantott. – Klarence jól néz ki. Mi volna, ha itt hagynád annyi időre,

hogy megverhesselek sakkban? Adam felnevetett. – Nagy az önbizalmad tiszteletes.Keith vállat vont és felemelte szemöldökét. – Az önbizalom kevés, bátyus. Az aratás óta gyakorlok.

Különben is nem szoktál vigyázni a királynődre.A megjegyzéstől Adam megint csak O'Brien-re és az öccsére gondolt. Elfintorodott. Ebéd? A

pokolba is, nem azért adott kimenőt a lánynak, hogy egy étteremben udvaroltasson magának, különösen Jeff-el.

– Hagyd abba az idegeskedést – szólt rá Keith. Egymás mellett mentek a folyosón.– Remek – morogta Adam félig magának, félig öccsének. – Talán nincs elég étel itt a házban?Keith felnevetett. – Milyen romantikus lélek vagy – vetette oda. – A nők szeretnek időnként

kimozdulni a házból.– Nagyon köszönöm tiszteletes úr a bölcs megfigyelést, de az a helyzet, hogy O'Brien nekem

dolgozik és nem az a dolga, hogy…Keith finoman belökte az ebédlő ajtaját. – Hogy kedvelje Jeff-et? – fejezte be a mondatot.Adam kimerülten sóhajtott. – Akkor sakkozunk, vagy nem?Keith könnyedén meghajolt és széles gesztussal mutatott a szalon felé. – Csak utánad. Vettél

Bannernek karácsonyi ajándékot?– Na és ha vettem?Beléptek a szalonba, ahol a díszítésre váró fa állt fából készült tartóján. A szőnyeg közepén Melissa

térdelt és egy nagy doboz karácsonyfadíszben turkált két kézzel.Ragyogó arccal pillantott föl bátyjaira. – Még soha nem volt ilyen szép fánk.Adam mogorván nézett a magas, buja fenyőre. Még mindig fázott a lába, annyit toporgott a hóban

reggel, már azt hitte, Keith és Jeff soha nem egyeznek meg. Egy egész nyavalyás erdőből választottak és úgy, mintha a közmondásos tűt keresnék a szénakazalban.

41

Linda Lael Miller

– Tűzveszélyes – mondta tompán, miközben Keith az asztalfiókból elővette az öreg bőrtasakból az elefántcsont figurákat.

Melissa kinyújtotta rá a nyelvét, s tovább turkált.– Igazán elragadó vagy ma – gúnyolódott Keith. A figurákat egy ébenfa és rézberakásos asztalra

tette a tűznél.Adam odahúzott egy széket, nehézkesen leült és kezdte kipakolni a gyalogjait, de közben azon járt

az esze, hova mehettek enni Banner és Jeff, s mit rendelhettek.Játék közben az ablak felé pillantott. A karácsonyfa örökzöld levelein át is látta, hogy még mindig

esik a hó. Hideg volt, s a ház mögötti medence jege kemény és sima lesz holnap, szó sincs róla, hogy a hagyományos korcsolyapartit elhalasszák.

Azon gondolkodott, hogyan fog feljutni a hegyre, s vajon megértenék-e, ha késlekedne, ha csak egy nappal később vinné az ételt.

Arrébb lépett futójával a közvetlen veszélyből. Micsoda látvány lesz O'Brien a megfagyott tó jegén kölcsönzött korcsolyájával! Az is lehet, hogy fahéjszínű haja kicsúszik a tűből, lezúdul a vállára és…

A kandallón az óra zúgott egy kicsit, aztán ötször kondult. Öt óra! Mióta vannak távol Jeff és Banner? Két órája, három? És ha Jeff megpróbálja megcsókolni, vajon hagyja a lány?

Adam gondolatban megrázkódott, s próbált a játékra koncentrálni. Mit is törődik vele, ha O'Brien hagyja, hogy az öccse megcsókolja?

– Adam.Felnézett, egyenesen Keith értő kék szemébe. – Mi van?Keith jóindulatúan mosolygott. – Matt.

Banner Melissa szobájába rejtette ajándékait, mielőtt bement volna a kórházba megkeresni Adamot. Jó mulatság volna szépen becsomagolni és átkötni az ajándékokat, de nem volt ideje rá, így is túl rég ment el.

Adamot sehol nem látta, amikor a kórterembe ért. de Klarence felült az ágyában, bekötött keze az ölében pihent, s a fiú valahová a távolba merengett.

Banner könnyedén megérintette a fiatalember homlokát. Milyen fiatal is ahhoz, hogy ilyen kicsapongó életet éljen! Mit szólna az anyja, ha tudná, hogy átszúrták a kezét egy ócska kocsmában?

– Jobban érzi magát?A fiú erőltetett mosollyal válaszolt. – Nem fáj a kezem – mondta.– De gondolom a szíve fáj egy kicsit, nem – próbálkozott Banner szigorú hangon, hogy ne sértse a

fiú méltóságát. – Nem hiányzik a családja?Klarence bólintott és lesütötte szemét. – Valószínűleg október óta készülődnek a karácsonyra–

tűnődött.Mielőtt Banner bármit is mondhatott volna, Melissa táncolt be, maga után húzva Jeffet. –

Mindannyian a szalonba vacsorázunk ma este – jelentette be, s mosolya megpihent a láthatóan kábult Klarence. – Elég erős, hogy csatlakozzon hozzánk, Mr. King? Maggie, mint mindig, most is remek kagylót csinált, evés után pedig feldíszítjük a fát.

Melissa sötét feje fölött Jeff tekintete összekapcsolódott Bannerével, s a férfi elmosolyodott. Láthatóan azért jött, hogy átsegítse Klarence-t a ház másik felébe, ha ez szükséges.

Klarence kellemesen zavartnak tűnt. – Nos, én…Banner megpaskolta betege vállát. Nem egyszer gondolt arra, hogy a legjobb orvosság nem

palackban, vagy porban található, hanem az emberekben. – Biztos vagyok benne, hogy Ms. Corbin nagyon csalódott lesz, hogyha nem csatlakozik a társasághoz – mondta.

Klarence sápadt arca felragyogott. – Szeretnék menni – mondta szégyenlősen, de aztán végignézett hálóingén és elpirult. – Nem mehetek így.

– Ugyan már – felelte Melissa melegen.Ezzel Jeff felsegítette Klarence-t az ágyból, majd Melissa kézen fogta és kikísérte vendégüket a

kórteremből, kettesben hagyva Bannert és Jefft. Banner azzal szorgoskodott, hogy rend berakja Klarence ágyát. – Elkésel a vacsoráról – mondta elpirulva.

Jeff halkan szólalt meg. – Ettem már, nem emlékszel?A lány bólintott, Jeffre pillantott, s látta, hogy a férfi keresztbetett karral dől a falnak a folyosó

ajtaja mellett.– Bele kell törődnöm abba, hogy testvérként viselkedjek veled, ugye, Banner?

42

Linda Lael Miller

Banner az alsó ajkába harapva bólintott. Jeff olyan jóképű, olyan mulatságos, olyan csodálatos vele lenni! De nem Adam és ezen nem lehet változtatni, akármennyire is egyszerűbb volna a fiatalabb testvért szeretni.

Jeff megfordult, és távozott. Amikor Banner a szalonba ment a fa díszítéséhez, Jeff nem volt ott a többiekkel.

6. fejezet

Ragyogó, nyugodt hajnallal köszöntött be december 24-e, s a világ, mint egy szendergő fehércseléd feküdt a fehér takaró alatt. Adam Corbin elfordult az ablakoktól a konyhában és ásított.

– Szerencsétlen bolond – – morogta Maggie, s dühösen két köcsög eltett vadalmát rakott a hatalmas, jól megpakolt kosárba.

Adam bánatosan felnevetett, s a kályhához lépett, ahol forró kávé várta és a levegő remegett a melegtől.

– Szóltál Jimnek, hogy készítse elő a szánt?Maggie egy kockás szalvétába csomagolt két pitét, s a kosárba tette őket, a vadalmák, egy kis sült

kacsa, s egyéb finomságok közé. – Igen – vágott vissza.– Köszönöm – pattant Adam hangja, bár ő csak tetette a haragot, míg Maggie-é valódi volt. Az

asszonynak nem tetszett, hogy a csatád valamelyik tagja titkolózik előtte.Az igazsághoz tartozik, hogy Adam szerette volna beavatni Maggie-t, az asszony az a fajta, akivel

lehet beszélni, s jóval könnyebb volna a teher, ha megosztaná, de nem merte vállalni a kockázatot. Túl sokan szenvednének, ha kiderülne a titok.

– Van egy squaw-d valahol a hegyekben? – kérdezte Maggie, mint minden alkalommal, amikor Adam útra készülődött.

Adam elgondolkodva kortyolt kávéjából és egyik csizmás lábát a tűzhely előtti padra tette. – Gondolj, amit akarsz, Maggie.

Ravaszkás pillantás jelent meg az asszony egyszerű arcán. – Kár, hogy nem leszel itt, hogy vigyázz Banner doktorra.

– Majd Jeff és Keith vigyáznak rá – bosszankodott Adam.– Én is így értem. Csinos kis jószág ez a lány! A férfiak a partin tülekedni fognak, hogy ki kösse föl

a korcsolyáját és hozzon neki forró csokoládét.Adam a tűzbe löttyintette kávéját és az úgy sistergett, mint haragja.Maggie várta, hogy mi következik, s felnevetett.– Nekem te ne hazudj, és ne mond, hogy nem törődsz vele Adam Corbin, mert én tudom, hogy

igen. Ha magadnak akarod ezt a nőt, jobban teszed, ha nem rohangászol háromhetente a hegyek közé és inkább udvarolsz neki. – Egy kis szünetet tartott a hatás miatt, aztán hozzátette. – Jeff is szemet vetett rá és neki van annyi esze, hogy megpróbálja megszerezni, amit kíván.

Adam pimaszul tisztelgésre emelte üres csészéjét.– Akkor sok sikert kívánok neki – hazudta. – O'Brien pont az a nő, aki soha nem kéne nekem.Maggie dühösen csapta rá a fedelet a kosárra. – Akkor vedd csak fel azokat a szemüvegeket,

amiket olvasáshoz viselsz, és úgy nézd meg. Ezt kéne tenned. Az a lány egyszerűen gyönyörű és nem találsz még egy olyan nőt, aki ennyire illene hozzád.

– Ez a lány született demagóg, mint anya – vitatkozott Adam csendesen és látszólag nyugodtan. – Az az asszony, akit én elveszek, ha megházasodok, legyen igazi feleség. Éjszaka aludjon az ágyamban, reggel üljön az asztalomnál. És semmi esetre sem töltse a fele évet Olympia-ban a törvényhozókat zaklatva.

– Vagy orvoskodjon Port Hastings-ben – piszkálta Maggie, aki időnként nagyon jól átlátott rajta. – Meglepsz Adam. Nekem úgy tűnik, hogy Banner O'Brien remek segítőd lehetne.

Adam is gondolta, de eltűnődött, vajon mennyi ideig bírja ki ennek a tüzes kis ír boszorkánynak a jelenlétét anélkül, hogy erővel magáévá ne tegye.

43

Linda Lael Miller

Dühödt reménytelenséggel csóválta a fejét. Hogy juthat egyáltalában eszébe ilyesmi? Soha nem kellett erőszakosnak lennie egyetlen nővel sem. A fenébe, még fizetnie sem kellett, nem hogy erőszakot elkövetni.

Adam magában füstölögve lekapta kabátját a hátsó ajtó melletti pöcökről, fogta a súlyos kosarat, amelyet Maggie még ha morogva is, de összekészített és szó nélkül távozott.

A szánkó az istálló előtt várta. A két legerősebb lovat fogták elé. A szokásos felszerelés – kávé, liszt, cukor, meleg ruhák – az ülés mögött voltak.

Épp kézbe fogta a gyeplőt, amikor Jeff lovagolt be vörösessárga, herélt lován. Öccse láttán Adamnak mindenek ellenére nevetnie kellett. Jeff inge a hideg dacára csaknem derekáig ki volt gombolva s kabátot nem viselt. Kócos volt és elkent rúzsfoltok vöröslöttek az állán és a jobb melle alatt.

Jeff a szánra nézett, s lecsusszant a nyeregből. –- Újabb titokzatos utazás? – harag volt a tekintetében, s közben némi rejtett elégedettség.

Adam ügyet sem vetett a kérdésre. Egyszer már megbeszélték, hogy ez nem téma közöttük, mert bármennyire is szeretett volna elmondani Jeff-nek mindent, nem tehette. Különösen nem Jeffnek. – Úgy nézel ki, mint akit jó két hétre bezártak egy bordélyba – tréfálkozott helyette.

Jeff rávigyorgott és átadta a lovat az elősiető istállófiúnak. – Igazából csak félóra volt és önként mentem.

Adam ismét felnevetett, majd határozott mozdulattal rántott a gyeplőn. Jókedvével leplezte mélységes meggyőződését, hogy ha alaposan végiggondolnák, mi késztette öccsét arra, hogy a Silver Shadow-n töltse az éjszakát, komoly vita lenne közöttük.

Banner jókedvűen elég egészségesnek nyilvánította Clarence Kinget ahhoz, hogy felöltözzön, s a többiekkel együtt a medencénél töltse a napot. – De nem korcsolyázhat – tette hozzá mutatóujjával megfenyegetve a fiút. – Ha elesik, újra kinyílik a sebe.

Clarence megígérte, hogy nem fog korcsolyázni és vidáman ledobta magáról a takarót, hogy felöltözzön, amikor Banner kiment a kórteremből az irodába.

Francelle volt ott, pokoli írógépével. – Adam nincs itt – vicsorgott rá, még mielőtt Banner megszólalhatott volna.

– Tudom – vágott vissza O'Brien doktor, bár egészen mostanáig ápolt magában némi bolondos reményt, hogy Adam meggondolta magát és marad. – Van mára hívásom?

– Nem – felelte Francelle tüskésen. – Különben is tízkor kezdődik a korcsolyaparti.Banner mély lélegzetet vett. – Francelle, az emberek akkor is megsérülhetnek és

megbetegedhetnek, ha parti van.Francelle vállat vont. – Mindenki tudni fogja, hol keresse a medencénél, még akkor is, ha nem írja

ki a kinti táblára, merre található. – A lány hangjából sütött a remény, hogy O'Brien doktort elhívják a partiról.

– Nemigen kedvelsz engem ugye, Francelle?A lány megrázta fejét, hosszú újjai az írógép billentyűi felett táncoltak. – Nem – Miért nem?– Láttam, hogy Adam megcsókolt. Banner elpirult egy kicsit az emléktől. – És?– Én Ismertem meg előbb és szeretem Adamot.– Értem. És viszonozza az érzelmet?Kétségbeesés tükröződött Francelle bársonyos, barna szemében. – Gyereknek tart, gyereknek pedig

már tizenhét éves vagyok. Apa szerint a legjobban akkor tudom magam elvetetni egy doktorral, hogyha az irodájában dolgozom, de… Banner hirtelen megsajnálta Francelle-t, de mert tudta, hogy a lány nem méltányolná az együttérzését, inkább leplezte.

– Örülök, hogy elállt a hó. Francelle nem is pillantott a hóvirágos ablak felé, és látszott rajta, hogy nem hajlandó elterelni a

szót a témáról. – Van egy nője valahol. Senki nem tudja, ki lehel, de Adam havonta meglátogatja.Banner mosolyt kényszerített az arcára, mintha nem törődne vele. – Igen?– Igen. És te nem érzed… nos… olcsónak magad, hogy valaki másnak az emberével csókolózol?Bannert elfogta a düh, de mielőtt válaszolhatott volna, Melissa jelent meg, sötét fürtjei ragyogtak

kipirult, vidám arca körül.– Kész a reggeli – dalolta. – Utána korcsolyázunk.

44

Linda Lael Miller

– Én már ettem – mondta Francelle fennkölt arccal, s visszafordult írógépe felé.Melissa megragadta Banner karját és maga után ráncigálta a lányt a kórtermen és a hosszú folyosón

át. – Ne törődj Francelle-el – suttogta. – Mindenáron meg akarja szerezni Adamot, ő pedig annyira ügyet sem vet rá, hogy ha Francelle elég sokáig állna egyhelyben, még a kabátját is ráakasztaná.

De Banner csak erőltetetten nevetett, Francelle szavai még mindig az agyában visszhangoztak. „Van egy nője valahol, senki nem tudja, ki. Havonta egyszer meglátogatja”.

A jégpálya a ház háta mögött volt a fák mögött. Hatalmas máglya lobogott mellette, mire Banner és Melissa odaérkeztek.

Valóságos kis tömeg gyúlt össze. A nők lelkesen bíztatták a jégre rakódott havat elsöprő férfiakat. Hamarosan nekivághatnak az első korcsolyázók.

Banner O'Brient boldogság öntötte el a gondolattól, hogy újra korcsolyázhat. Kisgyerek kora óta nem volt része ebben az örömben. Leült egy fenyőtuskóra Melissa mellé, s kezdte kifűzni cipőjét.

De ujjal ügyetlenül mozogtak a vastag kesztyűben és még a fűzővel küszködött, amikor Jeff bukkant fel hirtelen. – Hagy segítsek.

Banner mint egy kéj úrnő kinyújtotta lábát, Melissa pedig felpattant a rönkről és alig várva, hogy végre korcsolyázhasson, elindult a medence felé.

Jeff ujjai fürgék voltak és pillanatok alatt lehúzta Banner cipőjét, ráadta a lányra a korcsolyát, majd felemelkedett és udvariasan karját nyújtotta.

A jég helyenként hepehupás volt és Banner bizonytalanul csúszkált. Nagyon rég nem korcsolyázott, de Jeff mindig idejében közbelépett, míg végül a lány izmai kezdtek emlékezni a mozdulatokra.

Mint egy képeskönyv színes illusztrációi kavarogtak körülöttük a többi korcsolyázók. Fölöttük az ég átlátszó kék volt. A pattogó máglya és a fenyőfák szaga pedig ünnepivé varázsolta a jelenetet.

– Minden karácsonykor rendeztek ilyen partit? – mosolygott Banner Jeff halvány arcába.A férfi bólintott. Jól állt neki a barna gyapjúkabát és sötét nadrág. – Ha elég hideg van, mindig.Ekkor siklott el mellettük Katherine nevetve , karjai Francelle apjának, a szenátornak karjába fűzve.– Azt hittem nem kedveli – suttogta Banner a partnerének. Jeff elvigyorodott. – Nagyképű, nehézfejű alaknak tartja, de biztos akar lenni abban, hogy a

törvényhozásban komolyan foglalkoznak a nők szavazati jogával.– És fognak?Jeff elgondolkodott. – Azt hiszem. De ha a törvény meg is születik, még mindig le kell győzni a

közvélemény várható felhördülését.Banner a homlokát ráncolta. Akárhogy is akarta, nem volt képes leszállni a témáról. – Őszintén

nem értem, miért kell bárkinek is felhördülni, ahogy mondtad. Végül is…Jeff felemelte egyik ujját. – Várj csak! Engem nem kell meggyőznöd Banner. Hidd el, hogy a te

oldaladon állok!Lefékeztek, s egymással szemben álltak a boldog korcsolyázók áradatában.– Még akkor is, ha a nők szavazati jogának eredményeként törvényen kívül helyezik az alkoholt és

a bordélyokat?Jeff arca alig észrevehetően megrándult. – Alkoholt be lehet csempészni az országba – mondta kis

idő múlva. – És egyetlen férfinek sem kell bordélyba menni, ha…Banner elpirulva odébb korcsolyázott.– Ha van felesége – kiáltott utána Jeff és a következő pillanatban már a lány mellett volt. Nevető

szemmel nézett rá, s belekarolt.Banner próbált nem törődni a többi korcsolyázó vidám tekintetével. – Jópár férfinek van felesége,

mégis eljárnak a bordélyokba – suttogta dühödten. Ő már csak tudta, Sean mellett szerzett tapasztalatokat.

– Én hűséges leszek a feleségemhez – mondta Jeff.– Most így beszélsz – Banner mogorván meredt maga elé. Lelkének egy része, amely azóta, hogy

Seant lecsukták, nem háborgott, most lüktetett a régi fájdalom ritmusára.Jeff ismét lassított, megállította Bannert és kényszerítette, hogy ránézzen.– Valaki nagyon megbántott, ugye Banner? A lány nyelt egyet és bólintott.– Ki?

45

Linda Lael Miller

– Nem mondhatom el neked – suttogta Banner szerencsétlenül. – Legalábbis nem most. Kérlek, Jeff.

A férfi kesztyűs kezével megérintette az arcát, majd bólintott. – Rendben Banner, rendben.– Köszönöm.– Banner! – Melissa centikkel tőle látványosan fékezett, szeme csillogott, arca ragyogott. – Gyere

velem szükségem van rád!– Mi történt?Melissa beszédes pillantást vetett bátyjára, majd elfintorodott. – A csudába, most magyarázkodjak?

Egyszerűen szükségem van rád.Banner követte fiatal barátját. Lementek a jégről , és nehézkesen botorkáltak a fák sűrűjében. –

Mi…Melissa lekuporodott egy mogyoróbokor mögött.– Nem csinálhatnád ezt egyedül? – kérdezte bosszankodva Banner.– Hát persze, hogy nem – csicseregte Melissa. – Határozottan illetlen volna egy nőnek egyedül

vonulnia a fák közé.– Jóságos ég!Melissa elrendezte magán piros gyapjúszoknyáját. – Szereted Jeffet?Banner a fejét csóválta. – Igen. Miért, te nem?Melissa kuncogott. – Nekem muszáj, te buta. Nekem a bátyám. Szereted annyira, hogy megcsókold

és ilyesmiket csinálj?– Nem. – Helyes.– Hogy érted azt, hogy helyes? Korcsolyáikon bizonytalan léptekkel haladtak vissza a jég felé.– Azt akarom, hogy Adamhoz menjél – jelentette be Melissa olyan magabiztosan, hogy Bannernek

nevetnie kellett.– Értem.Melissa bájosan ráncolta homlokát. – Kíváncsi vagyok, vajon akkor is O'Briennek fog-e hívni,

amikor már a felesége leszel?– Nem – felelte Banner és meleg, fájó érzés töltötte el a gondolattól, hogy Adam felesége lehet. –

Valószínűleg Corbint mondana.– Igazad van – nevetett Melissa. Aztán elérték a jég szélét, s a kis gézengúz vidáman

elkorcsolyázott, magára hagyva Bannert.– Ismét találkozunk? – szólalt meg Temple Royce Banner mellett.Banner meghökkent. Nem hitte volna, hogy itt találkozik Mr. Royce-al, tekintve, hogy Jeff milyen

ellenségesen viselkedett vele előző nap a boltban.Mr. Royce úgy tűnt, olvasott Banner gondolataiban, széttárta finom kesztyűbe bújtatott kezét. –

Ms. Corbin az egész közösséget meghívja az ilyen eseményekre. Mivel idekinn rendezik meg, utána nem kell megszámolnia az ezüstöket.

Banner zavartan megpróbált témát változtatni. – Hogy van Henderson doktor?– Javul. És hogy van maga?Banner motyogott néhány közhelyet, aztán a szeme sarkából észrevette Jeffet. A férfi gyorsan

közeledett, s Banner, hogy elkerülje a várható összetűzést, udvariasan búcsút mondott Mr. Royce-nak és barátja felé korcsolyázott.

– Mit akart? – mordult föl Jeff.Banner próbálta csitítani. – Az ég szerelmére, szórakozik, mint bárki más.Jeff morogva ugyan, de megadta magát. – Elnézést – szólalt meg végül.Banner rámosolygott, – Nem mehetnénk oda a tűzhöz, egy kicsit, fázom?Banner a tűz mellett Jennyvel beszélgetett. Jeff forró csokoládét hozott, de O'Brien doktor szíve

máshol járt, távol a hegyen, ahol Adam a szeretőjét látogatja. Adam déltájban megállította a szánkót. Csendes volt körötte a hegy, csak a fáradt lovak horkantása

hallatszott, és időnként a fáról lehulló hó zuzogása.Adam kiáltott, s lélegzete fehér pamacsként szállt a levegőben. Nem kapott választ.

46

Linda Lael Miller

Feltámadt benne az ismerős félelem, de leküzdötte. Valahol itt vannak a közelben, figyelnek, várnak. Tudnak.

Adam elővette a fémpalackban levő kávét és a kis csészét, amit Maggie mindig vele küldött. Ivott két kortyot, majd kabátja belső zsebéből előhúzta a laposüveget és jó adag brandyt töltött a kávéba.

Úgy tizenöt, húsz perc elteltével megetette a lovakat és újra kiáltozni kezdett.Ez alkalommal kapott választ.Félretette a kávét és kezdte lepakolni a szánkót. Mindent egy fenyő alá tett a hótól védett,

tűlevelektől lágy talajra. Megnyugtatta ennek a kis földdarabkának termékeny szaga, nem engedte elfelejteni, hogy előbb-utóbb újra itt lesz a tavasz.

Amikor az élelmiszert, a ruhákat és felszereléseket mind a fa tövébe pakolta, a kemény törzsnek vetve vállát várt. Néha odajöttek, néha nem.

Ez alkalommal nem. Adam várt még egy fél órát, még egyszer végigpillantott a hegyoldalon, s dühösen morogva szállt vissza a szánkóba. A lovak csengőjének hangjától O'Brienre gondolt. Olyan erősen vágyott a lány után, hogy az szinte fájt.

Már ez is! Hát nem volt elég a kétségbeesés? Ismét előhúzta a laposüveget és most egyenesen abból ivott, éhes kortyokkal nyelte a brandyt és az ital fokozatosan tompította a tudást, a fájdalmat.

Corbinék karácsonyíja csillogott, bár ágain nem voltak gyertyák. Bonyolult, törékeny díszek és fényes arany, s ezüst spirálok díszítették. Szalagok rögzítették ezeket, akárcsak a csodálatos csillagot a csúcsán.

Banner az ágak közé dugta gondosan becsomagolt ajándékait. A többieké már el volt rejtve.Aztán hátralépett és megcsodálta a hatást. Milyen jó ismét megünnepelni a karácsonyt úgy, hogy

van valaki, akinek ajándékot adhat.– A te lábujjaid már kiengedtek? Az enyém még nem.Banner megijedt. Azt hitte, hogy egyedül van a szobában, de most megpillantotta Keith-et, csupasz

lábait a lángok felé nyújtva ült egy karosszékben, a tűz mellett,A lány elmosolyodott. Most, hogy a parti véget ért és a család elment az éjféli misére, a házra csend

borult. – Köszönöm, elég melegem van.Keith udvariasan felállt, s az övé mellé húzott egy másik széket.Banner leült, s ölében összekulcsolta a kezét.– Miért nem mentél el a templomba a többiekkel, doktor?Banner csak vállat vont. Akármennyire is próbált ügyet sem vetni rá, fájt, hogy Adam nem jött még

vissza a hegyről.– Hűtlen vagy, akárcsak én?Banner Seantől való válására gondolt. – Azt hiszem, igen – felelte.– Nem kérdezed meg, hogyan lettem metodista, miután egy katolikus családban nőttem fel?Banner elmosolyodott. – Biztos vagyok benne, hogy nem tartozik rám. Miért van az, hogy

nincsenek gyertyák a karácsonyfátokon?Keith felnevetett a hirtelen témaváltástól. – Adam nem engedné meg. Túl nagy a tűzveszély.Adam! Hogy-hogy már megint róla van szó, amikor mindent megpróbál, hogy ne gondoljon rá? – Mindenben az ő szava dönt?– Általában. Anya akármilyen modern gondolkodás is, gyakran enged neki. Minden szempontból ő

a családfő.– És azt hiszem, eléggé zsarnoki családfő – mondta Banner lágyan, s közben gondolatai ismét a

hegyoldalban jártak a szívét követve. – Még soha nem hallottam, hogy valakit ilyen gyengéden ítéltek volna el – jegyezte meg Keith. –

Igazából, mit gondolsz róla Banner?– Nem mondod el neki?– Tudod, hogy nem.– Azt hiszem szeretem Adamot.Keith ijesztő üdvrivalgást hallatott, felpattant a székből, s Banner elé ugrott. – Hozzámennél, ha

megkérné a kezed?Banner elpirult. Nem állt szándékában újra szerelmesnek lenni, nemhogy megházasodni, de nem

számított Adam Corbinra.– Igen – felelte szerencsétlenül.

47

Linda Lael Miller

Keith ismét felkiáltott, aztán lehajolva hangosan megcsókolta a lány homlokát. – Mond meg Adamnak, hogy érzel Banner.

– Nem lehet.– Miért nem?– Túl gyors lenne és tegyük fel, azt mondaná…– Nagyon meglepődnél, mit mondana, Banner. Adamnak nagyon sokat jelentesz.– De mindössze egy hete találkoztunk. Keith elfordult, s egy kis csomagot vett le a kandalló párkányáról. Vetett egy pillantást az órára,

aztán Banner ölébe tette az ajándékot. A lány szíve a torkában dobogott. Remegő kézzel bogozta ki a vékony szalagot, hajtotta szét a finom papírt és könnyek szöktek a szemébe, amikor felemelte a fadoboz tetejét és meglátta a függőt.

Egy finom láncon függő arany lóherét.Keith megpuszilta a lány lehajtott fejét és diszkréten kiment a szobából.Banneren egy ideig túlságosan is úrrá lettek az érzelmei ahhoz, hogy fölkeljen székéből.Végül azonban egy távoli, éles hangzavar kizökkentette álmodozásából.A nyakába akasztotta a gyönyörű függőt és kék tafota ruhája dallamosan zizegett, miközben

Banner keresztülsietett a házon, a folyosóhoz. Ott meggyorsította lépteit, mert újabb zörgést hallott, majd óriási recsegést, ropogást.

Clarance zavartalanul horkolt az ágyában. Banner továbbsietett.Adamot az egyik vizsgáló szobában találta meg és a látványtól elfeledkezett a nyakában függő

bájos lóheréről. A férfi inge nyitva volt, haja kócos és arcán borosta sötétlett.Adam bizonytalanul dülöngélve vigyorgott rá. – Hello, O'Brien – motyogta részegül. – Boldog

karácsonyt.Banner a padlón heverő sebészeti eszközökre nézett.– Mi történt?Adam vállat vont. – Levertem a vackokat. Velem alszol ma éjjel, O'Brien?Banner örült, hogy lehajolhat a szétszórt eszközökért, s elrejtheti lángoló arcát. – Nem.Adam némi nehézségek árán letérdelt vele szemben. Banner dühös lett volna rá, ha nem látja a

fájdalmat a sötétkék szemekben.– Miért nem?– Mert nem vagyok a feleséged – felelte Banner és egy tálcára tette az eszközöket, amely úgy tűnt,

velük együtt leesett.Adam megfogta az állát és kényszerítette, hogy ismét a szemébe nézzen. – Ez az árad, O'Brien, a

házasság? Banner legszívesebben üvöltött volna, de csak bólintott. Nagyon is jól tudta, azt kellett volna

mondania, nincs ára. De az volt a szörnyű igazság, hogy ezzel a férfivel szemben igenis van.Adam megragadta vállát és felállította. – Szükségem van rád O'Brien, én…Banner lehunyta szemét, de nem hallotta meg a remélt szót. Kis idő elteltével jobb belátása ellenére

is végigsimított a férfi arcán. – Kávéra van szükséged Adam, és alvásra.– Legyél a feleségem.Banner sóhajtott. – Részeg vagy. Nem lehet…Adam ittasan túlzó mozdulattal rántotta meg hatalmas vállát. – Miért nem? Talán már férjnél vagy,

O'Brien?A lány lábujjhegyre állt és megcsókolta a szakáll borította vágást az állán. – Nem, nincs férjem, de

valamikor volt Adam. Sean-nek hívják.Adam megtántorodott, jóindulatú zavar látszott arcán. – Sean?Banner bólintott. – Elváltam Adam.– Nem törődök vele.– De az egyház igen. Nem ismernék el a házasságot közted és köztem.– Nem érdekel.– De majd fog, amikor kijózanodsz.A férfi megborzongott és lágy, zokogásszerű hang tört föl belőle. – Szoríts magadhoz O'Brien.Banner magához szorította és remélte, ki tudja szívni belőle a fájdalmat. – Szeretlek – suttogta.– Akkor legyél a feleségem.

48

Linda Lael Miller

Banner csak abban reménykedett, hogy a hűvös éjszakai levegő kijózanítja a férfit. – Rendben van Adam, rendben. De hol házasodjunk meg. Nincs engedélyünk, és…

Adam megkereste brandy és fenyőtű szagú zakóját és a lány vállára terítette. – Ne aggódj O'Brien – aztán maga után ráncigálta a hűvös, havas éjszakába.

– Adam…A férfi a kezét fogva húzta az istálló felé. Ott részegségét tekintve meglepő ügyességei

szerszámozta fel a lovat és a homokfutót.Ezután a homokfutó ülésére emelte a tágra nyílt szemű Bannert és mellémászott.Nem tűnt úgy, hogy az éjszakai levegő segít.– Adam, kérlek! – könyörgött a lány, miközben elindultak lefelé a csúszós, göröngyös hegyoldalon.

– Nem tehetjük ezt. Nem vagy józan.A férfi büffentett.Banner összehúzta magát az ülésen és összekulcsolta ujjait. Mi lesz, ha Adam nem józanodik ki,

mielőtt elérnék céljukat, bármi legyen is az? Akkor mit tegyen?– És mi volna, ha azt mondanám, mégsem megyek hozzád? – próbálta felderíteni a terepet.Adam vállat vont és vigyorától kivillant fehér foga.– Akkor is magamévá teszlek, O'Brien; Itt a homokfutóban. Banner elvörösödött a haragtól, s a botrányos vágytól, amely elöntötte.– Nem teheted.Adam már mozdult is, hogy megállítsa a homokfutót az út mentén. – Akarod, hogy bebizonyítsam?– Nem.– Akkor jobban teszed, ha hozzám jössz.Ideje volt, hogy Banner O'Brien szembenézzen a tényekkel. Egyáltalán nem remélte, hogy Adam

kijózanodik.Bármilyen őrültség is, hozzá akart menni, megosztani az életét, az ágyát, megszülni gyerekeit.Egy szót sem szólt, amíg rá nem jött, hogy a Water Street felé tartanak. – Várj csak, hová…Adam felnevetett. – Elmondhatod az unokáinknak, O'Brien, hogy egy bordélyban házasodtunk

össze.– Egy bordélyban?A homokfutó a Silver Shadow felé bukdácsolt a hegyoldalban. Az átalakított hajó ablakai vidáman

ragyogtak a hóviharban, remegő, lágy, arany négyszögeket vetítettek a földre, s rekedtes hangok egy vidám dalt énekeltek hamisan.

Banner kétségbeesetten megfogta a borostás arcot. – Hallgatsz rám egyáltalán, Adam Corbin?– Nem.– Hallasz engem?– Nem.A férfi kimászott a kocsiból, lerángatta a rúgkapáló lányt, majd felcipelte a rámpán a Water Street

legkitűnőbb bordélyának fedélzetére.– Adam!A férfi belecsókolt nyakába, megrágcsálta fülcimpáját.– Így vagy úgy, de az enyém leszel O'Brien – esküdött. – Hogy törvényes legyen, megkaphatod a

papírt is róla.Banner kába volt, a feje kóválygott, vére hevesen lüktetett és az ágyéka szinte megolvadt. Mindent

megpróbált; beszélt Adamnak az előző házasságáról, arra is figyelmeztette a férfit, hogy részeg. Mi mást tehetne?

Adam a hosszú, sötét folyosó végéig vitte, majd a talpára állította. A lány megremegett, amikor egyik kezét bátran a jobb mellére tapasztotta.

Adam halk torokhangú nevetése hallatszott a hűvös, sötét folyosón. A férfi hátrahúzta a zakót, amit a lány vállára terített és széthúzta a kék tafota ruha elejét. A lány mellbimbója megkeményedett, amikor a férfi lecsupaszította letolva róla a pruszlikot.

– Dönthetsz O'Brien, hozzám jössz, vagy itt leszel az enyém! – Fejét lehajtva izgatta a merev mellbimbót merev ajkaival.

A lány tudta, hogy küzdenie kéne, de nem volt képes rá, mert legalább úgy, vagy még inkább kívánta a férfit, mint az őt. Fejét hátrahajtva nyögött fel a gyönyörtől, miközben a férfi kiélvezte duzzadt melleit.

49

Linda Lael Miller

És Adam magához szorította, Banner érezte keménységét. A férfi ajkával a másik mellhez közeledett, kezével tovább cirógatta az elsőt.

Banner nyöszörgött. Adam képes volna itt magáévá tenni a falnak döntve, ahogyan fenyegette?Talán hangosan is kimondhatta, mert Adam szája otthagyta mellbimbóját és ismét a fülcimpáját

puszilgatta. – Igen – suttogta.Bannert minden ereje elhagyta, édes lüktető, megmagyarázhatatlan fájdalom hajtotta valami felé,

amelyet minden tanultsága ellenére sem értett. Valami felé, amit soha nem tapasztalt még.Adam ismét lehajolt, lassan és lágyan csókolta végig a várakozó mellbimbókat, aztán helyére tolta

a pruszlikot a ruha felső részével együtt és kopogtatott a mindössze centikre lévő ajtón.– Ki az? – kérdezte egy reszelős, idős hang.Banner megrándult, Adam úgy bődülte el nevét.– Akkor gyere be – hangzott a durva válasz.A tágas, jól megvilágított szobában ráncos öregember ült egy asztalnál, s pasziánszozott. A férfi

kopottas öltönyt viselt, szemüveges volt, haját úgy fésülte, hogy próbálja leplezni kopaszságát.– Nos? – vakkantotta. – El akarom venni ezt a nőt feleségül – felelte Adam kurtán.Az öreg vetett egy pillantást Banner felborzolt hajára és zilált ruhájára, kivillantva két aranyfogát s

elvigyorodott.– Úgy látom, itt az ideje. Rendben, töltsd ki a papírt, majd én diktálom, mit írjál.Adam és Banner aláírták a figyelemreméltóan díszes nyomtatványt, ahol még a fényképeiknek is

volt hely, ha csatolni óhajtanák.– Ki ez az ember? – suttogta Banner, amikor a fickó kiment, hogy tanúkat keressen.Adam gyengéden mosolygott. – Békebíró, általában prostituáltakat és tengerészeket ad össze.– Csodálatos – nyögte Banner, aki most, hogy a szívverése csillapodott és a belseje sem remegett,

kezdte meggondolni magát. – Adam, nem tehetjük ezt.A férfi egyik ébensötét szemöldöke megemelkedett. – Ismét meggyőzzelek. Lóhere?Bannernek nem voltak kétségei, hogy ott helyben megtenné. – Meggyőztél – felelte gyorsan.A bíró egy prostituált és egy gyűrött ingű, gyémántgyűrűt viselő férfi társaságában tért vissza. A

torkát köszörülte, elrendezte a társaságot, aztán kinyitotta fekete könyvét és megkezdte a ceremóniát.Öt percen belül végzett.Adam megmarkolta Banner kezét és kiviharzott, maga után vonszolva a lányt a folyosón keresztül

a fedélzetre. Ott karjaiba kapta és levitte a rámpán a homokfutóhoz.Banner csak akkor nyitotta ki szemét, amikor Adam lehuppantotta az ülésre. A lány felnézett a

Silver Shadow-ra, majd gyűrűtlen kezére és maga sem értette, mi üthetett belé, hogy ilyen bolond, féktelen dolgot tegyen.

Mintha álomban hajtottak volna vissza a sötét, szendergő házba. Bannerben egymást váltotta az őröm és a kétségbeesés, sírt, majd nevetett.

Az istállóban Adam leemelte a homokfutóról és magához húzta. A lány ismét érezte vágyának gránit keménységét és izmos combjait. Adam perceken belül nyilván magáévá akarja tenni, mint feleségét.

A férfi kedvére csókolta, s kezét a lány fenekére téve magához húzta.De végül Adam elhúzódott és kifogta a lovat. A rekeszéhez vezette az állatot, megetette, majd

megragadta Banner könyökét, kikormányozta a lányt az istállóból a hóborította hátsó udvaron át a konyhába.

Átmentek a konyhán, fellopakodtak a sötétbe borult lépcsőházon, majd az emeleten Adam ismét felkapta. Nem lacafacázott, egyenesen a hálószobájába vitte a feleségét és sarkával belökte maga után az ajtót.

A kályhában égett a tűz, de csak ennek lángja világította meg a szobát, árnyékok táncoltak Adam arcán. Amikor Banner ránézett, nem tudta angyalt, vagy ördögöt lát férje személyében.

Adam felé nyúlt, hogy levegye a vállára borított zakót, s az csendesen lebegett a padló felé.A férfi átkarolta, hogy a tafota ruha kapcsaihoz férjen. Kikapcsolta őket és Banner feje

hátracsuklott. A lány megadta magát. Érezte, mint égeti Adam tekintete a pruszlikon keresztül, miközben a ruha lecsúszott róla. Majd lágyan átsiklott feje fölött a fehérnemű és kihúzták a tűket sűrű

50

Linda Lael Miller

hajából. Banner hallotta, hogy Adam felnyög, amint sörénye a derekáig hull és élvezte picinyke hatalmát a férfi fölött.

Adam gyengéden hátrasimította haját, megcirógatta arcát, karját, melleit, s miközben simogatta, halkan, gonoszul mesélte, mely helyeken, s hogyan fog örömöt szerezni neki.

Banner megborzongott, aztán kibogozta bugyogóját tartó madzagot. Könnyedén kilépett belőle, s mezítelenül állt, nem volt rajta más, csak a lóherés függő a nyakában.

Adam ujja hegyével megérintette a nyakláncot, majd keze lejjebb csúszott a vöröses kövek felé.Banner felnyögött, amikor Adam lehajolva a szájába kapta egyik mellét.Adam úgy cirógatta nyelvével a kis rózsaszín bimbót, mintha soha nem akarná abbahagyni.

Melegség öntötte el Bannert, és a vér vadul lüktetett ereiben. – Tegyél magadévá – könyörgött szégyentelenül.

– Ó nem, még nem – kuncogott a férfi – még nem.Banner megremegett, hátrahajolva csendesen ajánlotta fel magát.Adam fürge nyelve könyörtelenül elvette, amit a lány adott, s amikor végzett mindkét mellel,

letérdelt. Óvatos ujjaival széthajtotta a selymes fürtök takaróját és nyelvével megtalálta a védett titkot. Banner felnyögött.

– Nem… óh… Adam…A férfi lágy, gonosz csókokkal tette nyomatékossá a választ. – Most már az enyém vagy.Banner halkan felkiáltott, ahogy Adam ajkai kérlelhetetlenül tüzelték vágyát és nyújtottak némi

megnyugvást.Adam gyengéd vadsággal húzta magára a lányt, szétnyomta lábait és gyúrta, gyömöszölte a lány

fenekét. Lejjebb és lejjebb húzta Bannert, míg az végül fölötte térdelt, s úgy vonaglott, mintha szabadulni akart volna, de nem akart.

Aztán Adam a lány csípőjére tette erős kezét, kikényszerítve Bannerből a különös, édes nektárt, amire annyira vágyott.

Banner légzése egyre gyorsabb és zaklatottabb lett, majd halk, primitív nyüszítés tört föl belőle. Izzadtság ragyogott felső ajkán, s a keblei közt, majd hirtelen forróság öntötte el egész belsejét, mintha napkitörés lett volna, amelynek központja az a finom kis szirom, amelyet Adam még mindig kínzott nyelvével, s verődött volna vissza csípőcsontjainak belsejéről. Innen végigömlött a combján, s fel súlyos, lüktető melleibe.

Örömének csúcsán Banner zokogva kiáltotta Adam nevét. A férfi áruló csókokkal hozta le gyengéden az egekből, csókokkal, amelyek hamar újból lázba hozták.

7. fejezet

Banner nem is emlékezett arra, hogy felemelték és az ágyra tették, inkább úgy tűnt, mintha oda lebegett volna. Különös kielégültség öntötte el testét és lelkét, légzése még mindig szapora volt.

Orvos volt. Meg kellett volna értenie az emberi anatómiát, s az örömöket, amelyeket ügyes csókok és simogatások hoznak, de nem volt képes rá. Akárhányszor is szenvedett Sean Malloy nehéz, ziháló teste alatt, soha nem érezte ezt a vad, s közben finom tüzet, amelyet Adam gyújtott benne.

A férfi csöndesen vetkőzött a sötétben, majd melléfeküdt az ágyra. Ujjai végigfutottak a lány mellein, oldalán, finom hasán. Máris minden erőt kiszívott belőle és még csak most fogja teljesen magáévá tenni.

– Kérlek – nyögte ki a lány – Most?Adam visszahúzta kezét, hogy meggyújtsa az éjjeli szekrényen álló lámpát. Kékes tűz parázslott –

szemében, miközben a lány pucérságában gyönyörködött. – Látni akarlak, Banner – mondta olyan halkan, hogy a lány szinte azt gondolta, csak képzelte. – Látni akarom, hogy örömet szerzek neked.

A nagy, de gyengéd kezek visszatértek a lány mellére, s Banner borzongva nyöszörgött, ahogy Adam ismét merevvé izgatta mellbimbóit. – Én… oh…

Adam halkan felnevetett. Elengedte a megduzzadt, kemény bimbókat, kihúzta a párnát a lány feje alól és a csípője alá tette. A lány így még kiszolgáltatottabb lett, ahogy magát felemelve felkínálkozott és fájdalmasan csodálatos érzések kavarogtak benne.

51

Linda Lael Miller

Banner lehunyta szemét a szenvedély hevében, miközben Adam ismét cirógatni kezdte varázsos ujjaival duzzadó keble körül körözött, tűzre gyújtotta közepét, majd magasra emelte a lány térdét, hogy Banner magát teljesen átadva terpeszkedett előtte.

De Adam nem élt még az alkalommal. Ehelyett hüvelykujjával birizgálta a remegő kis rózsabimbót és gyönyörködve hallgatta a lány halk, lelkes nyöszörgését.

Banner úgy érezte, megőrül, amikor a férfi ujjai eltűntek lüktető melegében, s csípője Adam kezének ritmusára emelkedett, süllyedt.

Megpróbálta összébb húzni térdeit, túl vad, túl éles volt ez az őröm, hogy elviselje, de a férfi nem engedte, hogy így, vagy akár másképp védje magát. Nem, a lábai közé térdelt, testével zárva el útját, másik térdét szabad kezével fogta le.

És Adam gyengéd vadsággal fosztogatta több a lány legszentebb mélységeit, mosolyogva, mint dobálja vadul fejét oda-vissza Banner és löki egyre magasabbra csípőjét, egyre többet és többet kívánva a férfiből.

Könnyek jelentek meg a lány szempilláin és gurultak le arcán, ahogy a szenvedély egyre elviselhetetlenebb lett. – Adam… oh Istenem…

– Engedd el magad Banner – kiáltotta túl Adam a lány ziháló sikolyait. – Nem kell szégyellni, hagyd magad.

Mostanra már Banner egész teste a férfi kezének ritmusára mozgott. Elhomályosult a tekintete, pokol tombolt benne és mintha testétől megszabadulva pörgött volna az éjszakai égbolt felé.

Adam hozta vissza a földre csókjaival, pogány csókokkal borította el egész csataterűket, a lány térdeinek belsejét, hasának ragyogó simaságát. Úristen, mennyit tud még ebből elviselni?

Banner önvédelemből mindkét kézzel megragadta Adam forró, lüktető férfiasságát. Adam felnyögve arrébb húzódott. Még mindig térdelt, s Banner valahol megtalálta magában az erőt, hogy felemelkedjen kiszolgáltatott helyzetéből és édes bosszút álljon. Ösztönösen lehajtotta fejét, s gyengéden puszilgatni kezdte. Egy halk morgás volt a jutalma, amely mintha Adam legmélyebb mélységéből tört volna elő. És ahogyan a férfi nem mutatott könyörületet, ő is könyörtelenül kínozta most.

Adam végül nem bírta tovább, hátralökte Bannert és belehatolt. A lány fájdalmat várt. Mindig fájt neki Seannel, de az éjszaka megtapasztalt gyönyörök után meglepetés volt megadnia magát Adamnak.

Ez az öröm volt a legvadabb mind közül.Testük összefonódott, mint egy, a szélben lebegő kötél szálai. Banner vadul Adam köré fonta

lábait, s tartotta, miközben a nap szétrobbant, a hold darabokra tört és az egész világegyetem megremegett.

Együtt aludtak el kimerülten, majd felébredve ismét szeretkeztek. Most Banner meglovagolta férjét, szembenézett vele, duzzadt mellbimbóit elrejtette lezúduló haja.

Adam rekedten kiáltotta Banner nevét és egyre nőtt benne, míg a lány végül attól félt, nem tudja magában tartani. Visszanyomta hátára a férfit és vadul lovagolta, közben mint lázas litánia ömlöttek ajkáról a szerelmi vallomások. És amikor eljött a pillanat a sistergő, brutális egyesülésre, kiáltásaik összeolvadtak.

Adam megadta magát a makacs hajnalnak, s kinyitotta szemét. Banner mellette aludt, összekuporodva a takaró alatt, egyik kívánatos mellbimbója kikukucskált a takaró alól.

A férfi felnyögött és enyhén széttárta lábát, mert teste azonnal reagált a látványra. Kiszáradt a torka, feje lüktetett.

Jóságos ég, berúgott és elcsábította O'Brient. Mit mondhat a lánynak? És hogy a fenébe magyarázza meg a dolgot a családjának?

Banner mocorogni kezdett mellette és a hűvös levegőben megmerevedő mellbimbó látványa ingerelte Adamot. Nem tudott tovább ellenállni, felkönyökölt és nyelve hegyével körözni kezdett a rózsaszín csemege körül.

O'Berien nyöszörögni kezdett és tágra nyitotta lóherezöld szemét. Aztán egyik kezét a dús melle alá téve Adam felé kínálta.

Adam élt a lehetőséggel, még akkor is rátapadt, amikor Banner felült. A lány úgy ölelte magához, mint egy gyereket, de a férfi nem törődött vele.

Banner lágyan a hajába túrt, magához húzta a férfit és a megadás halk kiáltása hagyta el torkát. Egy idő múlva a másik melle felé irányította Adamot és addig simogatta a férfi ajkait megkeményedett mellbimbójával, míg az felnyögve éhesen a szájába kapta.

52

Linda Lael Miller

A férfi finom vágyától a lánynak nyögnie kellett, hátrahanyatlott és elégedetten dorombolt.Adam nem ráunt a mellekre, hanem többet kívánt. A lány tágra nyílt szemekkel, de bizalommal

figyelte, amint a férfi felemeli a lábát és a vállára helyezi.Adam csókok ózonén átjutott el a selymes szentélybe és öröm töltötte el lelkét, amikor üdvözlésül

kiáltás szakadt ki Bannerből. Végignézett a lányon és figyelte a szenvedély játékát a gyönyörű arcon.S hogy mindezt fokozza, Adam úgy mozgatta a nyelvet, ahogy egy cica lefetyel egy adag tejszínt.

A lány mocorgott, s férje nevét ismételgette. Szeme smaragdszínre váltott és könyörgés tükröződött benne.

Banner csípőjének mintha önálló akarata lett volna. Keze pedig ökölbe szorulva ütötte az ágyat, miközben Banner az öröm hullámain lovagolt. Megváltásért könyörgött, s a férfi megadta neki, míg végül a lány egész teste remegett a megkönnyebbüléstől.

Banner megborzongva hanyatlott hátra és készen várta a kegyelemdöfést.Adam belehatolt, s körülölelte a lány melege, örökre megégette Bannert. Rájött, szereti ezt a lányt.Miközben egész teste, lelke megremegett, Adam arra gondolt, nem is volna butaság elvennie

O'Brien-t.– Hogy mit csináltam? – horkant fel Adam a nagy, gyűrött ágy túloldalán levő Bannerre meredve.A lány nagyot nyelt. Nem emlékszik. Egyik kezével álla alá húzta a takarót és az oklevélért nyúlt,

amelyet valamikor éjszaka megtalált és az éjjeliszekrényre tett.Az irat átvitorlázott az ágy fölött és Adam csupasz, izmos mellkasának ütközött.Adam rosszalló tekintettel vette fel és olvasta el. – Mi ez a tréfa, O'Brien?Forró könnycseppek fátyolozták el Banner szemét. Mindvégig tudta, hogy ez fog történni, de ettől

még nem volt könnyebb elviselni.– Megházasodtunk a Silver Shadow-n. Nem emlékszel?Adam félrehajította az oklevelet. – Három dologra emlékszem – morogta, s felpillantott a plafonra.

– Egy, részeg voltam, kettő, szeretkeztünk, három, nem voltál szűz O'Brien.Vörös folt jelent meg Banner arcán. – Mondtam neked Adam, megmagyaráztam.Adam egy hirtelen, ijesztő mozdulattal ledobta magáról a takarót és felpattant az ágyról. – A

mocskos múltadat? – vicsorogta, s felmarkolta ruháit.Bannernek az sem fájhatott volna jobban, ha megüti. Beszélt neki Seanről, meg a válásáról,

elmondta időben. Nem az ő hibája, hogy Adamnak egyik fülén be, a másikon ki. A férfi már az ajtónál volt, magára hányta ruháit. Megmarkolta a kilincset. – Neked is névjegyet

kéne nyomtatnod, O'Brien – recsegte. – „Mindig szívesen látom”.Banner haragjában és fájdalmában felsikoltott, Adam pedig hirtelen az ágyhoz viharzott. Rémisztő

mozdulattal megragadta az arany lóherét.– Egész mostanáig büszke voltam arra, hogy soha nem kellett fizetnem egy nőnek sem azért, amit

most kaptam tőled – suttogta vadul. Elengedte a függőt és az furcsán, nehezen, s hidegen hullott a lány érzékeny bőrére. – Most úgy tűnik megtettem, O'Brien.

Banner rávetette magát, öklei dühében vadul csépéltek, de a férfi könnyedén legyőzte, keze elszorította a lány karcsú csuklóját.

– Annyira feleség akartál lenni, hogy beugrattál ebbe a házasságba – folytatta Adam durván. – Rendben, feleség leszel. Lóhere.

Banner kiszáradt torokkal, döbbenten meredt rá – Hogy érted ezt?– Úgy, te kis boszorkány, hogy teljes kielégülést akarok ettől a házasságtól, akkor és ott, amikor

kedvem tartja. És hagy biztosítsalak drágám, hogy végtelen képzelőerőm van. Megértesz?Banner haragosan kitépte kezét a férfi szorításából és kezdte felkapkodnia ruháit. Nagyon is jól

értette, de inkább meghalt volna, mintsem hogy ezt bevallja.Adam kitépte kezéből a bugyogót és egyetlen durva rántással kettétépte. – Erre nem lesz szükséged

– sziszegte, aztán a darabokat a kályhába dobta a parázsló hamura.Banner remegett tehetetlen dühében és a szíve mintha nem is a mellében vert volna a helyén,

hanem az arcán. Képtelen volt megszólalni. Férje kiviharzott a hálószobából, becsapta az ajtót maga mögött. De a lány még jó ideig döbbenten állt.

Adam elkerülte a ház elejét, eszébe jutott, hogy karácsony reggel feltehetőleg a család ott gyülekezik. Megkönnyebbült, amikor belépett a hátsó lépcső felöl a konyhába és üresen találta.

Az ablakhoz lépett, s kinézett a behavazott hegyre. Mi a csudáért bánt így O'Brien-el, ha egyszer szereti? Elment az esze?

53

Linda Lael Miller

A távolból hallotta Melissa nevetését. Megnyugtató volt a hang, bár ez sem adott elég erőt ahhoz, hogy családja szemébe nézve bejelentse, mi történt.

Elképzelte a jelenetet: „Tegnap éjjel elvettem O'Brient. Arra természetesen nem emlékszem, hogy megkértem volna, sem a szertartásra, de biztos így történt, mert megmutatta az oklevelet”.

Emlékek cikáztak át agyán. O'Brien hóval az orrán. O'Brien az ágyában, amint úgy érinti, ahogyan azt el sem tudta képzelni eddig. O'Brien, aki úgy ingerelte, hogy végül félvak volt a vágytól.

Kié lehetett először? Ki volt az a férfi, aki ilyen jól és vadul tanította szeretni?Adam ismét a hegy felé emelte tekintetét. Ott van valahol az, akit látnia kell, akivel beszélnie kell,

ha meg akarja őrizni a józan eszét.Pályafutása során először Adam Corbin úgy hagyta ott kötelességeit, hogy hátra se pillantott, egy

szót se szólt arról, hogy merre jár és betegeinek, mit tegyenek.Borostásan, fésületlenül felkapott egy kabátot és kirohant a házból.Banner Corbin számára a karácsony megcsúfolása volt ez. Ajándékokat adott és kapott, pompás

ételeket evett, amelyek ízetlen fűrészporként ülték meg gyomrát.Adam elment, s miközben az egész család láthatóan nem törődött vele, Banner gyászolt. Egyszer

már eljutott odáig, hogy csaknem felállt és közölte, hogy Adam felesége, de végül mégsem volt képes megtenni. Ha egyszer Adam azt hitte, hogy ő aljasul beugratta a házasságba, és épp, hogy prostituáltnak nem nevezte, mit szólna a családja?

Jeff bosszankodott. A csudába is! Karácsony van, és Banner úgy néz ki, mintha valaki kiszívta volna a lelkét hatalmas zöld szemein keresztül.

Hol az ördögben lehet Adam?Jeff megállt bátyja hálószobájának ajtaja előtt és sóhajtott. Adamnak egyszer, s mindenkorra el kell

döntenie, akarja-e magának Banner O'Brient, vagy nem. Mert ha nem, akkor ő több, mint szívesen lép a helyére.

Jeff mély lélegzetet vett, aztán kopogtatott a vastag ajtón. Nem kapott választ, de ez semmit sem jelentett. Adam gyakran nem törődött az ilyesmivel, különösen, mikor rosszkedve volt.

Jeff kinyitotta az ajtót és felkészülve a mogorva visszautasításra, belépett. A szoba üres volt, de látszott rajta, hogy Adam használta. Az ágynemű csomókban hevert, a párnák a földön… Jeff zavartan nézte a rendetlenséget. Még egyszer körbepillantott a szobán, s ekkor pillantotta meg az ágy melletti szőnyegen hagyott oklevelet.

Megfeszült egy izom a gyomrában, amikor lehajolt és kezébe vette az iratot. Mintha egy mázsát nyomott volna a kis papírdarab és egy örökkévalóságig tartott volna, hogy fölvette és elolvasta. „Ezennel igazolom, hogy Adam Corbin doktor és Miss Banner O'Brien a házasság kötelékében egyesültek december 24. napján…”

Jeff behunyta szemét, s anélkül, hogy tudta volna, mit tesz, összegyűrte az iratot. Banner megmondta, hogy szereti Adamot és Jeff is érezte a tüzet a lány és a bátyja között.

Miért éri mégis ilyen durva meglepetésként, hogy összeházasodtak?Jeff Corbin morogva az ágyra hajította az összegyűrt házassági bizonyítványt és elfordult bátyja

győzelmének fájdalmas bizonyítékától.Olyan finoman csukta be Adam szobájának ajtaját, amely szöges ellentétben állt érzelmeivel. Úgy

döntött, hogy ha az időjárás megengedi, a Tenger Úrnője még aznap útrakél.

Banner felemelte a kis üveggömböt, megrázta és nézte, mint hullanak benne alá kis hópelyhek a miniatűr ezüst patájú egyszarvúra.

– Nagyon bájos – mondta Katherine lágy, bizalomra ingerlő hangon.Banner halványan elmosolyodott. – Jefftől kaptam.Katherine töltött magának egy csésze forró csokoládét a kisasztalon levő porcelán kancsóból, leült

Banner mellé és a békés ragyogást árasztó karácsonyfára meredt. – Tudod, elég jól tartok titkokat – jegyezte meg. – Nincs valami, amit el akarnál mondani?

Banner előtt egy pillanatra elsötétült a világ és a kelleténél egy kicsit erősebben tette le a bájos hógömböt.

– Karácsony van, nem akarom elrontani.– Nem tudod elrontani, Banner. Remek nap, még így is, hogy Adam nincs itt.Banner torkát fojtogatta a sírás. Adam gyűlöli őt, s feltehetőleg a hegyen van az asszonyánál. Az ő

szempontjából igenis szörnyű nap ez.

54

Linda Lael Miller

Katherine gyengéden, biztatóan megfogta kezét. – Visszajön, Banner.Hirtelen harag öntötte el a lányt. – Gyűlölöm. Gyűlölöm Adamot és az sem érdekel, ha soha nem

jön vissza.S miután ez a butaság így kibukott belőle, Banner Corbin könnyekre fakadt.Katherine félretette csokoládéját, s anyaian átölelte.– Ugyan, ugyan, egyáltalán nem gyűlölöd. Pont ez a probléma, ugye?– Igen – nyöszörgött Banner.– Hát idefigyelj – mondta Katherine magához ölelve a nőt, akiről még mindig nem tudta, hogy a fia

felesége. – Én minden porcikámmal szeretem Adamot, de néha semmit sem kívánok jobban, mint alaposan elkorbácsolni.

Banner még jobban zokogott. Odakinn az ablak mögött szitáló eső mosta el a ritkuló havat.Ronda reggelre ébredtek, a világot sár és latyakos hófoltok borították. Jeff előző nap elment

anélkül, hogy bárkitől is elköszönt volna, Melissa pedig csomagolt, hogy Seattle-be utazzon a barátaihoz, akikkel egész sor káprázatos partin fog részt venni. Keith egy órával húga után indul útnak, bár ő Tacoma-ba megy, ahol vonatra száll a hegyek felé Wenatchee-be.

Katherine egészen újévig marad a házban, de akkor ő is elmegy. Olympia-ban győzködi majd a szenátorokat és néhány lelkes szüfrazsett vezetővel együtt körbejárja a tartományt, beszédeket tartanak és felvonulásokat szerveznek.

Banner gyászosnak érezte az üres ház gondolatát.Adam nem jött haza előző éjszaka – a lány el tudta képzelni, miért – és Banner lelke üresen

visszhangzott a férfi hiányától.Nem sok beteg érkezett a kórházba, s azok is inkább a lakomák utóhatásaitól nyögtek, mint a

betegségtől,Délben megérkezett a békebíró, Adamot kereste. Négy holttestet mosott partra a víz a klallum tábor

közelében, mondta és bár csak ferdeszeműek, Corbin doktornak, mint a megyei halottkémnek meg kell szemlélnie őket és jelentést kell írnia.

Bannert ugyan fojtogatta az őt körülvevő csendes reménytelenség, de az, hogy négy vízbefulladt holttestet megvizsgáljon, nemigen tűnt ellenszernek bajára.

A békebíró kalapját kezében tartotta, szomorúan nézett a lányra. – Ha maga a doki asszisztense, gondolom magának kell megtennie. Egyik cellámban vannak a holttestek és alá kell írnia a papírokat, mielőtt még szabadulhatok tőlük.

Banner megborzongott, de fölkapta a kabátját. Bármennyire nincs kedvére a feladat, meg kell tennie, a hivatásához tartozik.

Az összes holttest kínai volt, ahogy a békebíró mondta. Felpüffedtek és testük egy részét megették már a halak.

Banner letakarta a holttesteket, aláírta a szükséges papírokat, majd méltóságteljesen, de sietve távozott az épületből, s az első mellékutcában öklendezni kezdett.

Mihelyt összeszedte magát, felkapaszkodott a homokfutóra, amelyet befogatott a Corbin istálló egyik lovászfiújával és kézbe fogta a gyeplőt. Hogy ne az előbb látott szörnyűségek járjanak eszében, haragjára koncentrált.

Tűrhetetlen volt, hogyan állt a békebíró hozzá ezekhez a szegény emberekhez. Újra és újra ferdeszeműeknek titulálta őket, és azt mondta, jobb is a városnak, hogy megfulladtak. Eszébe sem jutott, hogy utánajárjon, miért haltak meg.

Amikor Banner erősködött, találgatni kezdett. A kínaiakat valószínűleg Kanadából akarták becsempészni, akár a többi százat évente, most, hogy csak korlátozott számban engedik bevándorlásukat, és a tengerszorosba hajították őket egy őrhajó közeledtére.

Ha valaki közülük mégis túlélte az utat, beleolvad a kínai közösségbe és soha nem jutnak a nyomára.

Amikor Banner a Corbin házhoz ért, senkit nem talált az istállóban, aki segített volna kifogni a lovat a homokfutóból, magának kellett elvégeznie.

A fali kampóra akasztotta a könnyű lószerszámot úgy, ahogyan Adamtól látta, aztán a lovat visszavezette rekeszébe, ahol takarmány és friss víz várta. Becsukta az ajtót és épp ráhúzta a reteszt, amikor egy fájdalmasan ismerős hang a nevét kiáltotta.

– O'Brien!– Itt vagyok – fele, hogy a lányban úgy áradt szét a gyengédség, mint napsugarak.

55

Linda Lael Miller

A férfi ruhája gyűrött volt, haja piszkos és többnapos borosta árnyékolta arcát.– Hogy van a barátnőd? – kérdezte, hogy úrrá legyen vágyán és ne vesse magát a férfi karjaiba. A széles, de most kissé meggörnyedt vállak megrándultak. – Nem tudom. Lóhere. Miért, hogy van?Bannernek fogalma sem volt, mit feleljen erre, így inkább hallgatott. Karját mellén összekulcsolva

várt.Köröttük barátságosan szuszogtak a lovak és átható szénaszag terjengett a levegőben. A szürke téli

égbolton átszűrődő fényben Banner nehezen olvasott férje arcán.– Sajnálom – mondta Adam végül halk, rekedt hangon.– Jól teszed – vágott vissza Banner.A férfi felnevetett, bár hogy vidáman, vagy lemondóan, Banner nem tudta volna megmondani. –

Beszéltél a családomnak a… a házasságunkról?Vörös folt jelent meg Banner arcán. – Természetesen nem. Tekintve a körülményeket, nem

tartottam helyénvalónak.Adam közelebb lépett, majd bizonytalanul megállt. – O'Brien.Banner hátrahúzódott. – Tessék.– Hogy a csudába kérjek bocsánatot, hogy ha hátrálsz tőlem? Rosszul bántam veled és elnézést

kérek. – összefont karral, a vágytól fátyolos szemmel méricskélte. – Van rajtad bugyogó?Banner megállta, hogy haragjában fel ne kiáltson. – Igen van, Adam Corbin, és egy lépéssel se merj

közelebb jönni.Felvillantak a fehér fogak. – Szabad emlékeztetnem, hogy a feleségem vagy?– Ettől még nincs jogod arra, hogy elrendeld, ne hordjak alsóneműt, vagy pedig leteperj ott, ahol…Bágyadt kuncogás hagyta el a férfi ajkát. – Tudom, O'Brien, tudom. Mondtam, hogy elnézést, vagy

nem?Banner visszatartotta könnyeit. Hát nem ilyen minden férfi? Szörnyű, rettenetes dolgokat

mondanak, magára hagyják az embert karácsonykor, hogy azt sem tudja, feleség, vagy nem, aztán visszatér és azt hiszi, hogy egy egyszerű „elnézést kérek”-el mindent rendbe tehet.

– Csirkefogó – mondta.Adam széttárta kezét, mint aki elismeri a vádat.Bannert pedig annyira feldühítette ez, hogy átviharzott és teljes erővel arcon csapta Adamot.A férfi enyhén oldalt fordította fejét, aztán elkapta a lány vállát. Banner egy pillanatig vad,

feneketlen félelmet érzett, de ez elmúlt, amikor meglátta a férfi megtört szemében a vereséget.– Ne félj tőlem. Lóhere – könyörgött Adam halkan. – Soha nem foglak bántani. Soha.Banner tudta, hogy fizikailag ez így van. Adam nem az a fajta, aki verne egy nőt, de ő túlságosan is

sebezhető más módon, elég bizonyíték erre az elmúlt nap és éjszaka.Felemelte állát, túl büszke volt ahhoz, hogy kimutassa mennyit szenvedett máris. – Érvénytelennek

nyilvánítjuk a házasságot – javasolta.Adam a fejét rázta. – Nem. Először is elháltuk, mégpedig kellemesen. Másfelől eszemben sincs,

hogy feladjalak.Banner elcsigázott szíve a torkába dobogott, aztán reményei elcsendesültek. Adam egyszer sem

mondta, hogy szereti, gyakorlati okokból nem akarja érvénytelennek nyilváníttatni a házasságot. Azzal, hogy elvette Bannert nemcsak a rendelőjébe szerzett partnert, hanem hálótársat is kapott.

– Hol voltál? – Banner bátorsággal próbálta leplezni szívfájdalmát.Adam ujjai a vállába mélyedtek és ellentmondásos vágyakat ébresztettek. – Nem magyarázhatom

el, Lóhere. Legalábbis nem most. Történt valami érdekes, amíg el voltam?Beletelt egy percbe is, mire Banner összeszedte magát annyira, hogy beszélni tudjon. – Néhány

vízbefúlt kínait találtak.– Úristen, már megint Royce!Banner kutató tekintetet vetett Adam arcára. – Temple Royce? Úgy érted, valami köze van hozzá.A férfi hirtelen elengedte és elfordult. – A fenébe ezzel az átkozottal!Banner félve és zavartan ragadta meg a karját. – Adam?Férje felé fordult és a hajába túrt. – Peters békebírónak van valami elképzelése, mi történhetett?– Azt mondta, valószínűleg Kanadából akarták becsempészni őket – mármint a kínaiakat – és

kidobták őket a hajóról, amikor egy őrhajó közeledett. Gondolod, hogy Mr. Royce…– Tudom, hogy ő volt.– Ha csempész és gyilkos, miért nem tartóztatják le?

56

Linda Lael Miller

Adam keserűen, kétségbeesetten sóhajtott. – A pénznek nincs szaga, O'Brien. Royce megkeni a megfelelő tenyereket és ha kell kidobja a hajóról a csempészárut és ezzel megússza.

Banner szórakozottan végighúzta mutatóujját férje borostás állán. – De miért vállalnak a kínaiak ekkora kockázatot? Egyáltalán, miért szállnak hajóra, amikor…

Adam megfogta a kezét és csuklójának belsejét gyengéden cirógatni kezdte hüvelykujjával. – Kétségbeesett helyzetben vannak, O'Brien. A tartományban akarnak dolgozni, csatlakozni a családjukhoz. Nemcsak, hogy vállalják a kockázatot, hogy a szorosba hajítják őket, de száz dollárt, vagy még többet is fizetnek a kiváltságért, hogy hajóra szállhassanak.

Banner megpróbálta kiszabadítani kezét, de férje gyengéden, mégis erősen tartotta. – Szóval nem mondod el nekem, hol jártál?

– Nem.– Rendben. – ha Adam nem hajlandó beszélni erről a nőről, ő sem magyarázza el még egyszer

Seant és a válását. Hagy legyen Adam ugyanolyan kíváncsi, mint ő. – Meg kéne fürödnöd.Adam felnevetett, magához húzta és Banner egyszer csak ismét a magas, izmos testhez simult. –

Tudom. Ugye segítesz nekem, Mrs. Corbin?Mrs. Corbin. Csúfolódik vele?– Természetesen nem segítek, felnőtt ember vagy, tökéletesen képes, hogy…A férfi egy hosszú, mohó csókkal hallgattatta el.Banner áruló szíve rögtön hevesebben vert és vére lávaként száguldott át erein. A fene ebbe a

férfibe, hogy ilyen dolgokat tesz vele, gondolta vadul. A fenébe, hogy hozzá fordult, miután azzal a hegyi asszonnyal jóllakott.

De hát ő maga talán különb? Az volt a szörnyű igazság, hogy nem. Nemcsak, hogy nem áll ellen neki; még élvezi is büszkeségének ezt a vad, magabiztos megalázását.

Még segített is férjének kifogni a lovakat szekere elől.Füstfelhők gomolyogtak Adam fürdőkádja körül, de nem elég sűrűek ahhoz, hogy elrejtsék a férfi

szemet szúróan férfias látványát, vagy Banner pirulását.Adam nevetett rajta, először a szemével, aztán a szájával is. Egyik hosszú lábát a kád peremére

tette, lábujjaival integetett.– Gyere ide mellém, O'Brien!Banner maga sem tudta, miért maradt a fürdőszobában, kebléhez szorítva Adam törülközőjét.

Könnyen menekülhetne, a férfi nemigen vehetné üldözőbe. – Nem O'Brien-nek hívnak emlékeztette.– Nekem te mindig O'Brien leszel, Lóhere.Banner sértetten lesütötte szemét. – Remélem nem bánod, de aláírtam a papírokat, hogy Peters

békebíró eltemethesse azokat a szegény embereket.Adam hirtelen megmerevedett. Víz ömlött ki a beépített fürdőkád oldalán. Csövek és csapok

bonyolult rendszere, meg egy gőz vízmelegítő tartozott a kádhoz. – Jóságos ég! – szisszent föl Adam, főnixként kiemelkedve a habokból, vizet fröcskölve szanaszét. – Csak nem nézted meg a holttesteket?

Az emléktől hirtelen felfordult Banner gyomra. Egy pillanatra a szája elé tette kezét, aztán leengedte és kihúzta magát. Nem tudta volna megmondani, mi ijesztőbb, Adam haragja, vagy mezítelen, csodálatosan faragott teste. – Orvos vagyok – mondta remegő hangon. – És te nem voltál itt.

Tüske volt Banner szavaiban és hatására Adam úgy leengedett, mint egy léggömb.Visszasüllyedt a gőzölgő kádba és hol a nagylábujjára nézett, hol a hordócsapra, amelyből víz

folyhatott a kádba, a fekete, kannaszerű vízmelegítőből. – Nem volt olyan rossz – hazudta a lány. – Végülis az orvosi iskolában…Adam elfintorodott és felemelte egyik kezét.– Elég O'Brien, elég.– Ez aztán a fürdőkád.A férfi hátradőlve felnevetett és szeretet tükröződött szemében. – Az, ugye? Jeff hozta az egyik

útjáról. Lefogadom, hogy valami bordélyból zsákmányolta.Banner megfeledkezett a szükséges elővigyázatosságról, homlokát ráncolva közelebb lépett és

Adam lábai közt bekukucskált a mély, szappanos vízbe. – Hogyan üríted ki?Adam elvigyorodott, lenyúlt és valahol a súlyos vaskád alján kihúzott egy dugót. Hangos gurgulázó

hang hallatszott, aztán a víz zubogása a csöveken. A vízszint veszélyesen csökkent.

57

Linda Lael Miller

Banner hátraszökkent, de nem volt elég gyors. Adam erős kezével elkapta egyik combját és visszahúzta. Banner átesett a kád oldalán, egyenesen a maradék vízbe.

A lány dühösen harcolt, de az izmos karok köré kulcsolódtak és a férfi szája haragtól rózsaszín fülét harapdálta.

Banner megremegett, aztán vitézül, bár teljesen reménytelenül, újra harcolni kezdett.Adam nyelve a fülében cikázott, á lányban viharos érzések sora áradt szét a fülétől a kebléig, a

hasáig és rejtett pontjáig. Ruhája és cipője csurom víz volt, s érezte, hogy a férfi kemény alatta, készen áll.

Banner harcolt még, de nagyon is könnyen leszerelték. Adam egy gyors mozdulattal hirtelen fölé kerekedett, a csípőjére ült, szemét meglágyította a nevetés és a szenvedély. – Na, most meglátjuk – mondta rejtélyesen.

– Mit látunk meg? – vágott vissza Banner, aki ugyan haragudott és zavarban volt, de nagyon is hajlandónak érezte megadni magát.

Adam nem kapkodta el a választ, kinyitotta az átázott ruha gombjait és kibogozta a kis kék szalagokat, amelyek új pruszlikját – Melissa ajándékát – tartották. Bár még mosolygott, szinte ájtatatosan hajolt előre, hogy mindkét keblet egy-egy csókkal üdvözölje.

Banner felnyögött. – Mit látsz meg? – makacskodott.– Hogy viselsz-e bugyogót Mrs. Corbin – felelte a férfi és lehúzta a ruhát a lány csípőjén.Banner összeszorította szemét, s arca lángolt, amikor meghallotta a lágy, csúfondáros nevetést.– Szóval mégis van benned némi asszonyi engedelmesség, te kis lázadó – mondta Adam

diadalmasan.Banner Corbin azon nyomban meghalt volna szégyenében, ha a szenvedély nem élteti.A lány még aludt. Meztelen volt, s bőre ragyogott közösülésük és az ezt követő közös fürdő

melegétől. Adam gyengéden betakarta, aztán lehajolt, hogy megcsókoljon egy vöröses tincset a lány homlokán.

– Szeretlek – mondta.Banner mocorogni kezdett, de nem ébredt fel.Adam elfordult, felöltözött, aztán fát rakott a tűzre. A haját fésülte, amikor észrevette az összegyűrt

papírdarabot egy szék lába alatt.A homlokát ráncolva lehajolt, felvette, kisimította. A házassági bizonyítványa volt.Adam hirtelen szomorúsággal pillantott az ágyban olyan békésen alvó, édesen összekuporodó

lányra. A házassági bizonyítvány állapota alapján neki is lehettek kétségei.Adam vállat vont, elolvasta a szavakat, amelyek örökre összekötik őket, legalábbis az ő részéről, és

elmosolyodott. Minden különbségük ellenére együtt fognak élni, és ha nem a logika és ésszerűség, akkor tűz és szenvedély lesz életük alapja.

Nem ez lesz az első ilyen frigy és nem is az utolsó, de az biztos, hogy a legjobbak egyike.Banner felriadt. Egyedül feküdt a sötétben, amelyben csak a tűz világított. Az ágy másik fele hűvös

és üres volt.Lassacskán mindenre emlékezett. Adam hazajött a hegyről, szeretkeztek a fürdőkádban, aztán itt az

ágyon is. Hátrahanyatlott a párnára, álláig húzta a takarót és sóhajtott. Órák teltek el vad frigyük óta, de még mindig melegnek és jóllakottnak érezte magát.

Banner elégedett macskaként nyújtózkodott és élvezte, hogy mellei még emlékeznek Adam szájának varázsos érintésére. A feje mögött összekulcsolta kezét, s hagyta, hogy az álomtól meleg, a szenvedélytói duzzadt gömbök kiszabaduljanak a takaró alól. Adam, gondolta. Adam.

Mintha a férfi meghallotta volna gondolatait, a hálószoba ajtaja lassan kinyílt. – Lóhere?Banner mozdulatlanul feküdt. Adam belépett a szobába, meggyújtotta a lámpát az éjjeli szekrényen

és visszatartotta lélegzetét a lány szépsége láttán.Az ágy megmozdult, amikor Adam leült. A férfi fel volt öltözve, valami fanyar kölni illat áradt

hajáról és bőréről, kék szeme nyugodt mohósággal vette birtokba a lány melleit.Gyengéden kihúzta Banner kezeit a feje alól és fogolyként a párnához szorította őket.A lány nyöszörögni kezdett, amikor férjé leeresztette fejét az egyik kitárulkozó kebelre, s a másikat

ujjainak cirógatásával izgatta.A férfiakkal egyidős ritus ez, tudta Banner jól, de mégis olyan különlegesnek, olyan újnak tűnt

neki, mert számára soha nem volt ilyen jó. Most viszont kínzóan, finoman, varázslatosan az volt.

58

Linda Lael Miller

Banner vonaglott, férje nevét búgta, miközben a férfi másik kis kedvencén lakomázott. A vágy egyre újabb és erősebb hullámai öntötték el.

A mohó csókok és kínzóan lassú kóstolgatások között a férfi szavaival is lázas, semmivel sem törődő állapotba ringatta. Ráparancsolt, hogy ismét ne vegyen bugyogót, aztán rekedten elmondta, miért nem.

A botrányos gondolattól Banner csípője vadul lüktető pulzusának ütemére emelkedett, süllyedt. Adam elhúzódott a lány melleitől, de kezét nem vette el.

– Gyere – kérte a lány, s nem volt benne sem büszkeség, sem szégyen.A kék szemek ugyanolyan lassan élvezkedtek a lány mellein, mint az előbb Adam szája, de a férfi a

fejét rázta. – Nem vetkőzök le O'Brien – mondta. – Öt perc múlva vacsora és éhes vagyok.Jobb kezével lehúzta a takarót, s Banner teljesen csupaszon feküdt előtte. A lány csuklóját még

mindig a feje fölött tartotta egyik kezével. A másikkal megérintette térdét, ujjai tüzes láncot lejtettek onnét combjának ívén a selymes fészekig.

– Igen – lihegte a lány válaszul az ujjak kérdésére. Banner háta, mintha saját akarata lett volna, megfeszült. Zihálva kapkodta a levegőt és fogai kivillantak, amikor megadta magát.

Nem volt más választása, átadta magát a szenvedélynek.

8. fejezet

Katherine Corbin lehajtva fejét a teáscsésze mögé rejtette mosolyát. Nem kellett agy torna ahhoz, hogy rájöjjön, mi késleltette a vacsorát. Banner ragyogott, Adam pedig homlokát ráncolva, megvetően nézett az asztalon levő ételre.

Várakozásteljes csend fogatta a közeledőket. Melissa ideges csörömpöléssel tette le csészéjét, Keith hátradőlt székében, összekulcsolta mellén karjait és ajka vigyorra húzódott. Még Clarence King is, aki reggel visszamegy Oregon-ba, sem bámult tovább tányérjára, felpillantott. Adam pedig finoman, birtoklóan Banner könyökére tette kezét és komikusan hivatalos hangon jelentette be. – Hölgyeim és uraim, a feleségem.

Örömkiáltás harsant, szinte megrezegtetve a finom kristályokat és gyertyatartókat. Aztán mintha mindenki egyszerre akarta volna megölelni, megcsókolni az ifjú párt és kezet fogni velük.

Katherine is lelkesen csatlakozott.

Sean Malloy megállt Erickson bárjának bejáratánál, s gondolatban újra végigszámolta a foltozott kabátjának zsebében lévő pénzdarabokat. Hópelyhek kavarogtak a szélben, amely égette a férfi füleit és átfújt csizmáján keresztül a lábujjáig.

A híres szalonban zene, meleg, ingyen kaja és whisky volt. Sean, aki azóta nem dolgozott, amióta hajója kikötött Portland-ben mindezekre és még többre is vágyott.

Belépett és tisztelettel nézett körül. A hatalmas szobában körben hihetetlenül fényesre suvickolt mahagóni bár húzódott. Egy festmény, amely legalább olyan magas volt, mint Sean, kövérkés meztelen asszonyokat mutatott római katonák karjaiban.

Sean mogorván pillantott a festményre. Bannernek hála, elég rég nem volt alkalma, hogy egy szoknya alá nyúljon.

A cirádás színpad felé fordult figyelme. A színpadot gázlámpák vették körül és egy nyolc dundi nőből álló zenekar játszott rajta halkan egy dallamot, amelyet Sean nem ismert,

– Meghívhatom egy italra, jóember? – Sean gyanakodva megfordult és egy barna szemű, selyemfiú külsejű alakot pillantott meg.

A férfi felnevetett, s felemelte kezét, melyen látszott, hogy soha egy napot nem dolgozott. – Ne aggódjon, ugyanannyira férfi vagyok, mint maga, barátom.

Sean megnyugodott. Elég sokáig volt börtönben ahhoz, hogy óvatos legyen. Mindazonáltal szeme a félemelet fele tévedt, ahol a gyengébb erkölcsű hölgyek kószáltak palira lesve. Amikor pillantása ismét találkozott a dandy tekintetével, látta, hogy vidámság csillan benne.

– Sean Malloy – nyújtotta felé bütykös kezét.– Temple Royce – felelte a dandy. – Tengerész, Mr. Malloy?

59

Linda Lael Miller

– Igen, már amikor kapok munkát. Már a bárnál voltak.Sean pénzt vett elő zsebéből és whisky-t rendelt. Pillanatok alatt előttük termett a két adag.– Én hívtam meg – emlékeztette Royce. Sean végigmérte a mellette lévő férfit. Vajon mit akarhat a pasas?– Addig nem, amíg nem tudom, mit akar – felelte. Royce vállat vont és mosoly játszott az ajkán. –

Nagyon helyes, maga felnőtt ember, Malloy. Dolgozott már hajón? Sean keserűn, reszelősen felnevetett. – Bezony, körbe a Horn körül. Legénységet keres, Mr. Royce?

– Igen.– És merre indul? – kérdezte Sean. Lehajtotta az egyik whisky-t és megfogta a másik poharat.

Szüksége volt munkára. A szobájából már kirúgták és csak az isten tudja, mit fog enni, ha egyszer a zsebében lévő pénz elfogyott, de élvezte, hogy föld van a lába alatt és a lehetőséget, hogy időnként egy-egy nőre teheti a kezét.

– Kanadába – felelte Royce végül.Sean a bárpult mögötti tükörbe nézett. Jóképű férfi volt, de ki a fene veszi ezt most észre rajta.

Általában göndör, világosbarna haja most a fejére tapadt. Barna szeme beesett volt és borosta rejtette el állának erős vonalát.

Ha elfogadja az állást, amit Royce úgy tűnik neki ajánl, nyilván kaphat némi előleget is. Megvacsorázhat, megfürödhet és még arra is marad pénze, hogy összejöjjön valamelyik bögyössel odafönn.

– Kanada – elmélkedett hangosan.– Igen.– Utána? – Seattle, Port Hastings, végül vissza ide.– Port Hastings? Az meg hol a fenében van?Royce elmosolyodott. – A Juan de Fuca-i szorosban. Washington tartomány. Kis Szodoma és

Gornorrának becézik.Seant érdekelte a dolog. – És rászolgál a nevére?– Nagyon is. Ötven dollárt ajánlok az útért. A felét most adom oda, a másikat pedig akkor, amikor

kikötünk Port Harstings-ben. Megegyeztünk, Mr. Malloy?– Azt hiszem igen. Mikor hajózunk ki?– Holnap kora reggel. A hajóm a Jonathan Lee. Tudja merre horgonyoz?– Aha – felelte Sean, aki látta clippert tucatnyi más hajó között.Royce kiszámolta a megígért összeget. – Hajnalban legyen a fedélzeten! Dagállyal indulunk.Sean fogta a pénzt, összehajtotta és ingzsebébe dugta. – Ott leszek.– Gondja legyen rá.Mégiscsak van valami acélos Royce-ban azután a sok bársonyos kedvesség után. Sean elégedett volt. – Megígérem.Royce bólintott, aztán eltűnt.Valami kavarodás támadt a félemeleten. Sean felpillantott. Magas, szőke férfit látott, aki két nő

közeledését próbálta elhárítani.– A fenébe – jegyezte meg Sean mellett egy öreg matróz. – Ennek még fizetni sem kell. Sőt

egyesek szerint neki fizetnek.Sean két újabb whisky-t rendelt. – Miért, ki ő?A matróz egy gyöngyház berakásos nyelű késsel játszadozott, de a kocsmáros figyelmeztető

pillantására visszadugta tokjába. – Jeff Corbinnak hívják. A Tenger Úrnője kapitánya.Seannak semmit nem jelentett a Corbin név, az sem érdekelte, hogy a férfi ilyen nagy hatással van

a nőkre. Mindössze elütötte az időt a társalgással.– A mendemonda szerint a kapitány szívét összetörte egy vöröshajú orvosnő.Sean megmerevedett és lopott pillantást vetett a kapitányra, aki kabátjának fényes rézgombjait

begombolva – sietett le a lépcsőn.– Tudod, hogy hívják, mármint azt az orvosnőt?– Csak egyszer találkoztam vele, de soha nem felejtem el.

60

Linda Lael Miller

A zsúfolt, zajos bár megremegett Sean körül, mint egy zátonyra futó hajó. Banner többször is mondta, hogy orvos akar lenni. Annyit álmodozott róla, hogy Seannek teljesen elege lett belőle. Lehet, hogy megtette, tán éppen abból a pénzből, amit az ő bőréért kapott a törvénytől?

– Banner O'Brien – mondta elgondolkodva. Nyilván nem használja a Malloy nevet azután, amit vele tett.

A vén tengerész csalódottnak tűnt. – Hát ezt meg honnan az ördögből tudod?Sean nem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon.Elfeledkezett tervéről, hogy megvacsorázik, megfürdik és nőt szerez, otthagyta a bárt és követte

Corbin kapitányt az utcára.Corbin megfordult, szeme olyan kék volt, mint az északi tenger, tekintete üres. Zsebre dugott

kézzel állt egy utcalámpa alatt, a hó hajára tapadt. – Igen?Sean kevés embertől félt, de ez az alak bizonyos óvatosságot ébresztett benne. Volt valami nyugodt

önbizalom a fickóban, amely többet mondott, mint a világ összes hencegése.– Jó estét – köszönt az ír udvariasan.A kapitány mindössze biccentett. Elővigyázatosság tükröződött szemében.– Odabenn egy alak – Sean elbűvölően vigyorgott, s fejével Erickson ajtaján kiszűrődő aranyszínű

fény felé biccentett – azt mondta, hogy ismeri a húgomat.Corbin nem válaszolt, de nem is hagyta ott. Ezzel az angyali külsejével valószínűleg nem egyszer

kell szembenéznie olyan nők bátyjaival, akikkel elszórakozott. – Bannernek hívják – folytatta Sean óvatosan.

Valami villant a kék szempárban. Talán fájdalom? Sean nem tudta megmondani. De Jeff Corbin még mindig nem szólalt meg.

– Lehet, hogy a nagyanyja nevét használja. O'Brien – próbálkozott Sean. Még mindig úgy érezte, hogy ezzel a férfivel igencsak vigyáznia kell.

Jeff nyakizma megfeszült, szája megkeményedett. – Ha Banner valóban a húga, gondolom tudnia kéne, milyen nevet használ.

Győzelem és gyűlölet hullámai csaptak össze Seanben. Viszketett a tenyere és izzadtság csurgott végig vállán, de azért mosolygott.

– Hát persze, hogy kéne, de az a helyzet uram, hogy összevesztünk a húgommal és haraggal váltunk el. Nagyon úgy néz ki, hogy nekem kell megkeresnem.

– Sok szerencsét.– Jól van, hát? – tört ki Sean-ből. Ha a kékszemű óriás úgy dönt, hogy otthagyja, nemigen tudja

megállítani. Merev bólintás volt a válasz. – Jól van.

December szép lassan januárra váltott, a kásás hó megolvadt és a talajba szivárgott. A sár Banner cipőjéhez tapadt és rémálommá vált a homokfutóval a kocsikázás.

Határozottan így volt az idő, meleg tavaszias szellő fújta a szorost a tenger felől, az ég csillogóan kék volt. Banner ahányszor csak felnézett rá, keserédes szorítást érzett a szívében.

Soha életében nem volt ilyen boldog, bár nem volt éppen könnyű Adam Corbin feleségének lenni. Napközben Adam volt a főnök, egyik háztól a másikig cibálta magával Bannert, és kioktatta, amikor a lány hibázott. De éjszakánként gyengéd és leleményes szerető volt és ettől a többi is elviselhető lett.

Igaz, nem egyszer kihívták őket éjszaka is. Szüléshez és nem egyszer támadt verekedés a Water Street-en, szóval virágzott az üzlet.

Banner nem panaszkodott volna, ha az élet így folytatódik ebben a zűrös tempóban. De természetesen nem így történt.

Három héttel karácsony után Adam ismét eltűnt. Egy nap, s egy éjjel elteltével nem bűnbánón, hanem mogorván, s hallgatagon bukkant elő.

– Biztos van egy nője – gyászolt Banner. A konyhában állt, és szomorúan meredt a lángokba.– Lehet – bólintott Maggie, aki zöldségeket pucolt.– Ha az én férjem lenne, megpróbálnám kitudni.Banner elfordult a tűztől. Ökölbe szorult a keze. Dércsipke fedte az ablakokat mint finom, mintás

dunyha és az ég szürke volt a hófelhők terhétől.– Megkérdeztem.– Megkérdeztem… – dühöngött Maggie. – Mindannyian kérdeztük.Banner torka kiszáradt. – Mit javasol?

61

Linda Lael Miller

– Kövesse. Három hét múlva újra elmegy, ez olyan biztos, mint ahogy a tavasz után nyár következik. Akkor fog egy lovat és…

– Nem tehetem. Tudja, milyen dühös lenne?– Fél tőle?– Természetesen nem.– Hát akkor?Banner megmenekült a választól, mert csizma kopogása hallatszott a hátsó lépcsőn.– O'Brien!Banner sóhajtott, egy pillanatig Maggie dühös szemébe nézett, aztán elfordult. – Tessék?Adam olyan vidáman lépett be a konyhába, mintha nem is lett volna távol huszonnégy órát, mintha

nem árulná el a feleségét. Tiszta ruha volt rajta, haja még nyirkos a fürdőtői és mosolya bár fáradt, de azért huncut volt. – Lekéstem a reggeliről?

Banner legszívesebben arcon csapta volna, de valahogy visszatartotta magát. Félrelépett egy a homlokára irányzott puszi elől, Maggie pedig kimenekült a konyhából.

Adam láthatóan felkészült a vitára, de szavai ellentmondtak ennek. – Hiányoztam, O'Brien?– Nem jobban, mint egy megfázás.A férfi felnevetett, de fáradt, levert nevetés volt ez,– Nincs nő a dologban, O'Brien. Könnyek jelentek meg Banner szemében, a lány elfordult, hogy elrejtse őket. – Akkor mond el, hol

voltál – szegte fel állát.– Előbb mond el te, ki volt az elődöm – felelte.Banner megpördült és teljes erőből arcon csapta Adamot. A pokolba fogja visszatartani magát.A férfi olyan ártatlanul mosolygott rá, hogy Bannernek sikoltania és toporzékolnia kellett. – Na

látod, mindkettőnknek megvan a magunk kis titka, ugye O'Brien?– Csakhogy én elmondtam az enyémet – sírta a lány. – De te túl részeg voltál, hogy meghallgasd.– Akkor mond el újra. Hidd el, hogy józan vagyok.– Itt nyeljen el a föld, ha megteszem, te csirkefogó.Adam megfogta csípőjét és az átkozott varázslat ismét működésbe lépett.A férfi keze felcsúszott a lány bordáján, egészen a keblek halmáig és Banner megremegett.

Gyűlölte magát, hogy ennyire kívánja ezt a férfit.– Vedd el a mancsaidat!Adam lassan, dühítőén megrázta fejét. – Ezt már egyszer megbeszéltük O'Brien. Akárhol,

akármikor, nem emlékszel? Tenyerével bátran, erősen megfogta a lány melleit és az áruló bimbók megfeszültek a ruha alatt.A pokolba vele, a pokolba! Banner gyűlölte Adamot, és szerette, megölte volna és az életét adta

volna, hogy megvédje. Miféle varázslat ez?– Hiányoztál nekem O'Brien.Ruhájának szoknyája centinként, de botrányosan emelkedni kezdett. – Hagyd abba, Maggie…A szoknya alja elérte a lábszárát, a térdét, csupasz combjait. Miért is nem hord bugyogót? Adam

most ismét ki fogja nevetni. Tudni fogja, hogy megnyerte a csatát jóval azelőtt, hogy megkezdődött volna.

– Gyűlöllek.Adam keze megtalálta zsákmányát, cirógatni kezdte, vad, pusztító lángra gyújtotta. – Ühüm –

felelte a férfi.– Nem volt elég az a nő?Adam mostanra szégyentelenül birtokba vette, a lány alig tudott lélegezni, vagy gondolkodni.

Úristen, itt fogja magáévá tenni a konyhában, és benne egyszerűen nincs annyi erő, hogy megállítsa.– Nekem soha nem elég – belőled. Adam leült a tűzhely előtti padra, de nem engedte el Bannert. –

Gyere ide.Banner szíve a torkában dobogott, látása elhomályosult.Csak azért mozdult a férfivel, mert az magával húzta. – Miért?– Mert kívánlak.– Itt?– Itt.

62

Linda Lael Miller

Adam már felkészült, magához húzta Bannert, lejjebb nyomta, hogy a lány lovagló ülésben ült rajta. Gyorsan és durván hatolt belé.

Adam kezével felemelte, leengedte, majd újra felemelte a lányt. Édes kínzás volt ez és Banner hamar átvette a kezdeményezést.

Férje ekkor teljes hosszában végignyúlt a padon, felnyögött és csípőjének erőteljes lökései csaknem ledobták a lányt. De Banner belekapaszkodott, mint aki egy tűzpillért lovagol és szétlökte lábait, amikor az őrület pörgő pillanata elérkezett.

Adam teste megmerevedett alatta és olyan erővel feszült ívben háta, hogy a lány mindkét kezével megragadta az oldalát, fel ne repítse a plafonig. És Banner érezte magában Adam húsát az övének feszülni, érezte, mint tölti meg a férfi magvával, birtokba véve, legyőzve és imádva egyszerre. A második csúcspont váratlan örömétől Banner hangosan felkiáltott.

Jó idő eltelt, mire Adam felült. Teste még mindig része volt a nőének, puha része, amely azonban lassan ismét keményedni kezdett.

– Most jön a desszert – mondta kigombolva a lány ruhájának első gombját.Banner elpirult a szégyentől és az elégedettségtől.– Jaj ne, Maggie bármikor bejöhet.– Nem mer.Adam kigombolt még egy gombot.– Adam, kérlek.A férfi kuncogva tovább vetkőztette. – Nem kell kérned, O'Brien, úgy is garantálom a teljes

kielégülést.– De te…Adam szája váratlanul az egyik várakozó mellbimbóra tapadt, kezei Banner csípőjére és oda-vissza

forgatta a lányt, ahogy egy kerék forog az agyon.És a lány egy halk nyögéssel mindent elfelejtett, amit mondani akart.Maggie McQuire diszkréten elfordult a konyhaajtótól. Bőven ráér még feltenni főni a húst,

mosolygott. Most épp valami más fő odabenn.És nem volna csodálatos, ha lenne egy baba a háznál, akire vigyázhatna?Maggie mosolya egyre szélesebb lett. Azok alapján, amiket az ajtón keresztül hallott, jól alakulnak

a dolgok.Csodálatos volt elterülni a forró, illatos vízben. Banner Corbin felsóhajtott és egészen állig merült.

Még mindig elpirult a gondolatra, hogy mit tett Adam vele – vagyis mit tettek együtt. Jóságos ég, a konyhában, fényes nappal.

Enyhe mosoly játszadozott a lány szája szélén. A konyha talán még szokványos is ahhoz képest, milyen helyeket választott Adam, hogy örömét lelje benne. Például a homokfutót, vagy a vizsgálóasztalt egy zsúfolt nap közepén. S egyszer, azon az éjszakán, mielőtt felment volna megint a hegyre, a paraván mögött a szalonban.

De lehervadt arcáról a mosoly, amikor elképzelte Adamot azzal a nővel. Vajon ő is képes-e ilyen nyögéseket és kiáltásokat kicsalni a férfiből, amitől az olyan csodálatosan kiszolgáltatott lesz? Küzdene-e az a nő és felkínálja-e kebleit?

Gyengédség és harag keveredett Bannerben és egy könnycsepp gördült le arcán a fürdővízbe. Kétségbeesetten, vadul szerette Adamot, de hatalmas csapás volt a büszkeségének, hogy meg kell osztania.

Halkan, zaklatottan felsírt.A fürdőszoba ajtó megcsikordult. – Lóhere?A lány megpróbálta abbahagyni a sírást, de nem tudott parancsolni a testét rázó zokogásnak.Adam letérdelt a kád mellé. – Banner… kérlek, ne sírj.A lány ránézett és arra gondolt, hogy ugyanúgy foglya szerelmének, mint egy kalitkába zárt madár

a rácsnak és felnyögött a dolog kínjától és igazságtalanságától. Adam gyengéden felhúzta a vízből, megszárította egy törülközővel és köré tekert egy másikat. Lágy szavakat suttogva vitte az ágyához, fektette le, takarta be anélkül, hogy bármit is kívánt volna tőle.

– Aludjál – suttogta. Elsöpörte haját az arcáról, mutatóujjával letörölte a szomorúságot a lány ajkairól. – Kimerültél.

Banner abbahagyta a zokogást – ehhez is túl fáradt volt – de megalázó kis csuklások és szipogások kínozták még. – A betegek…

63

Linda Lael Miller

– Majd én ellátom őket O'Brien, aludjál. És drágám.A lány ismét szipogni kezdett. – Tessék.– Nincs senki rajtad kívül. Senki.És mert Banner túl fáradt volt, mert annyira szerette ezt a férfit, szüksége volt rá és mert talán már a

gyermekét is magában hordja, hitt neki.Hitt neki és elaludt.Amikor Adam leért, Maggie-t a konyhában találta. Az asszony kétszersülthöz gyúrt tésztát. A hús

vidáman gőzölgött a tűzhelyen.– Egyre inkább hasonlítasz apádra – csúfolódott a házvezetőnő.Adam maga sem tudta, mikor pirult el utoljára. – Végül összeszedve magát, vállat vont. – Nem

tudom, hogy érted.– A csudába nem tudod! Mellesleg, hol van Banner?– Alszik. Reggelig én ügyelek. Ne zavarják a feleségemet, hacsak nincs nagy baj.Maggie vidáman tisztelgett és Adam ránevetett.– Jó napnak ígérkezik.Nem Adam kopogott a hálószoba ajtaján, túl lágy volt, túl óvatos a hang.Banner összehúzta magát a takaró alatt, ásított és álmosan eszébe jutott, hogy Adam egyáltalán

nem kopogott volna. – Tessék.Az ajtó kinyílt és ismerős kölni illat lebegett be a szobába. – Felhoztam a vacsorádat – mondta

Katherine. Banner gyorsan megfordult és az állához húzta a takarót, felült. Egy pillanatra rettentő zavarba jött, hogy Adam ágyában találják, de rögtön el is múlt, amikor eszébe jutott, hogy jogosan. – Megjöttél?

Katherine rámosolygott és az ölébe tette a tálcát.– Meg, bizony. És csodálatos híreim vannak.Banner ismét ásított, majd nekilátott a tálcán levő gulyásnak. Törékeny, vajtól csöpögő

kétszersültet is talált mellette. – Milyen hírek? Azt hittem azért mentél, hogy előadást tartsál a nők szava…

Katherine ragyogó arccal ült le az ágy lábához. – A törvényhozás elfogadta a javaslatot, miszerint a nők megkapják a szavazati jogot, Banner.

Banner szeme tágra nyílt, szíve csaknem kiugrott a helyéről. Francelle apja és a hozzá hasonlók ígérete ellenére remélni sem merte. – Ez aztán csodálatos újság! Elmondtad már Adamnak?

Katherine bólintott. – Azt hiszem örült, de figyelmeztetett, hogy készüljek fel a harcra.– Milyen harcra? Megváltoztathatják a döntést?– Sajnos igen – sóhajtott Katherine. Végigsimított vasalt szoknyáján és a kályhában pattogó tűzbe

meredt. – Nagyon is igaza lehet. Egyszer már megkaptuk a szavazati jogot és akkor elvették. A férfiak rettegnek attól, hogy bármi hatalmat is kiengedjenek a kezükből. Szerintem félnek, hogy rögtön véget vetünk imádott felsőbbrendűségüknek.

– Nincs több kupleráj, nincs több whisky.– Ez a legnagyobb félelmük – helyeselt Katherine. – És te hogy vagy, Banner, boldog vagy?Banner csomót érzett a torkában. Boldog, ez tagadhatatlan. De most ébren ennek az értelmes

asszonynak a társaságában bolondnak érezte magát, hogy olyan könnyen hitt Adam hűségesküjének. Végül is ha nincs szeretője, miért tűnik el három hetente? Miért nem hajlandó megmagyarázni, hová megy? És miért van mindig olyan emberevő hangulatban, amikor hazaér?

– Mi baj van Banner?Banner lesütötte szemét. Hirtelen már az étel sem ízlett. – Semmi – hazudta.

A békebíró lehúzta a takarót és kitárta a kicsi, összevert testet.– Úristen – nyögött fel Adam. – Mi történt?Peters vállat vont. – Tudod, hogy van ez. Valószínűleg megpróbálta ellopni egy tengerész pénzét…Adamnak felfordult a gyomra. Elfordult és mély lélegzeteket vett. Aztán ismét Petersre nézett.– Prostituált volt?A békebíró bólintott. – Aha. Legjobb tudomásom szerint a Water Streeten dolgozott, ott is találták

meg.

64

Linda Lael Miller

Adam végignézett a hosszú vörös hajon, lecsukta az üresen meredő zöld szemeket, amelyekben rémület és zavar tükröződött.

– Hogy hívták?– Tudom is én?Adamnak összeszorult a szíve. Betakarta a lányt.Legfeljebb tizenöt éves lehetett, még annyi sem, mint Melissa és volt benne valami, amitől a férfit

primitív, ősi félelem fogta el.Bement a békebíró irodája mögötti kis szobába és addig sikálta kezét, míg ujjai közt a bőr szinte

tűzként égett. Vörös haj, zöld szemek – Banner.Adam kiegyenesedett és egy durva törülközővel megszárította kezét. Az zavarta ennyire, hogy a

lány hasonlított egy kicsit Bannerre? De hát nincs közük egymáshoz, hogy is volna.Hirtelen eszébe jutott valami, előhúzta az óráját és a homlokát ráncolva nézte. Ha siet, talán van rá

idő.Banner nem tudta levenni szemét az arany-gyűrűről, amely csillogott a lámpa és a tűz fényében.

Adam hagyta, hogy leessen ujjáról a tenyerébe és felesége kezéért nyúlt.A helyére tette a gyűrűt és egy lágy csókkal megszentelte. – Szeretlek O'Brien – mondta.Banner átölelte és a férfi magához szorította, mintha egyesülni tudnának ezzel az öleléssel.– Szeretlek – mondta halkan, kétségbeesetten, rekedt hangon. – Szeretlek.A lány hátrahúzódott és gyengéden nézte a férfi sápadt, megviselt arcát. – Mi történt Adam? –

suttogta.De a férfi csak magához húzta és nagy sokára engedte el.Másnap reggel érkezett meg a távirat. Francelle hozta be mogorván az irodába, amelyen most

Adam, s Banner osztozkodott. – Tessék.Rövid üzenet volt: „Banner! Találkoztam Róberttel Portlandben, néhány héttel ezelőtt. Üdvözöl.

Jeff.” Banner a homlokát ráncolva gondolkodott. Róbert? Semmiféle Robertet nem ismert.Újra elolvasta az üzenetet és félelem futkározott fel-alá a gerincén, kavargott a torkában. Lenyelte,

s a félelem a gyomrában remegett tovább.Banner összegyűrte a táviratot, s eldobta. Nem ér rá holmi homályos, zavaros félelmekre.Éjszaka Seanről álmodott. Sean az ágy lábánál állt, és gyűlölettel figyelte.Banner felriadt és rekedt kiáltás hagyta el a torkát.Adam mocorogni kezdett mellette. Felült. – Banner?– Szoríts át – suttogta a lány.A férfi átölelte, s ettől Banner biztonságban érezte magát. Nem volt Sean, sem titokzatos szerető,

sem árnyékban kucorgó szörnyek az ágy lábánál.– Adam?Férje keze a hajába túrt. – Ühüm?– Már egyszer voltam férjnél.– Ühüm.Banner sóhajtott és még közelebb, húzódott férjéhez.Holnap mindent elmagyaráz, elmondja az igazságot Seanről és a következményekről.De amikor másnap reggel lement a lépcsőn, Adam már nem volt otthon és Francelle azt sem tudta,

hol áll a feje, biztos volt benne, hogy aznapi első betegük a várószobában fog megszülni.

Így, hogy pénz volt a Zsebében, Sean Malloy sokkal könnyebben tudta elütni az időt. Kivett egy szobát a Water Streeten és Jonathan Lee-n dolgozott, akárhányszor csak a hajó csempészútra indult.

Most már biztos volt benne, hogy Banner Port Hastinqben él. Szinte érezte fűszeres illatát, de egyszer sem pillantotta meg az átkozottat, kérdezni pedig nem mert utána.

Na és persze ott volt az a probléma, amikor azt hitte, hogy megtalálta. Őrült harag fogta el, amikor meglátta a lányt az utcán, felkínálva magát minden járókelőnek.

Sean karon ragadva beráncigálta egy sikátorba, érvényesíteni akarta férji jogait, mielőtt leszámolna vele a múlt bűnei miatt. A lány közölte a szórakozás árát és Seanben valami egyszerűen összetört. Mire rájött, hogy az utcalány nem Banner, már szétzúzta a torkát.

Ezután óvatosabb lett, kerülte a zűrt, kocsmákban kereste örömét, ahol volt annyi fény, hogy láthassa a portékát. Nem nagyon lehetett elvonulni, az igaz, de ez nem zavarta Seant. Megfelelt neki, hogy whisky-t és nőt ugyanabban a fülkében kap.

65

Linda Lael Miller

Február harmadikán reggel azonban hibát követett el. A kelleténél többet ivott és a kelleténél keményebb volt az egyik szajhával a Silver Shadow-n, mire a nő fejbe vágta egy rézlámpával. Több vért csapolt így ki belőle, mint Sean hitte volna, hogy egy emberben van.

És mintha ez nem volna elég baj, le is tartóztatták.

Banner idegesen járt fel-alá a szalonban. Elég régóta halogatja nevetséges makacsságból, hogy elmondja Seant Adamnak.

Nem mintha be akarná csapni. Mindössze minden erejét igénybe vette, hogy lépést tartson vele napközben, éjszakánként pedig Adam olyan tüzesen szerette, hogy módja és bátorsága sem volt beszélni.

Most egy havas estén eljött az idő. Maggie elment meglátogatni a testvérét, Francelle hazament éjszakára, Katherine pedig Olympia-ban volt. Egyszerűen nem akadt több kifogás.

De amikor Adam belépett a szalonba, látható volt, nem olyan kedvében van, hogy vallomásokat hallgasson meg feleségétől. Egyik kezében orvosi táskáját tartotta, a másikban Banner új, szőrmés kabátját.

– Most ment el Peters békebíró – mondta. – Valami duhaj vérzik a cellájában. Jössz?Banner mély lélegzetet vett. Talán jobb is, biztonságosabb, ha nyilvános helyen mondja el

Adamnak.– Igen, persze. Komoly a seb?Adam vállat vont. Nyilvánvaló volt, hogy nem itt jár az esze. Talán a hegyen? Felsegítette Bannert

a hátsó kapunál várakozó homokfutóba és már indultak is.– Hamarosan elmész? – szedte össze a lány a bátorságát, miközben lefelé kocsikáztak a hegyről.Adam mellette megmerevedett. – Holnap.Banner bűntudata saját titka miatt hirtelen elpárolgott. Lehet, hogy múltja van, de most hűséges, és

ez számít. Nem ő jár el valami rejtélyes szeretőhöz, ahányszor csak rájön. – Szeretnék veled menni –jelentette be.

– Nem.– Miért nem?– Mert nem volna biztonságos. Ezért.– Akkor követlek.A férfi felé fordult és perzselő pillantást vetett rá.– Próbáld csak meg O'Brien, és elfenekelem a bájos kis hátsódat.– Megtennéd most? – blöffölt Banner, aki nagyon is jól tudta, hogy Adam képes rá, ha eléggé

felcukkolja. – Nem tanácsolnám, te nagyképű hólyag, mert kénytelen volnálak becsukatni.Harsogó nevetés volt a válasz. – Bebörtönözni? Ha nem tudnád O'Brien, ennek a tartománynak a

törvényei szerint a hüvelykujjadnál fogva lelógathatlak egy utcai lámpáról, ha erre szottyan kedvem.– Undorító.– Mindazonáltal igaz. A törvény szempontjából a tulajdonom vagy, imádott kedvesem.Banner elfintorodott. – A törvények változnak.Adam szemöldöke megemelkedett. A férfi könnyedén, szinte oda sem figyelve irányította a kocsit a

hegyoldalban.– Valóban O'Brien? Nézd meg, micsoda felzúdulás támadt a legutóbbi törvény miatt és máris

kialakult egy mozgalom, hogy visszavonják. Mit gondolsz, miért rohant anyám úgy Olympiaba?Banner dühös volt, de nemcsak Adamra haragudott, hanem minden férfire. – És nagyon örülnél,

hogyha a nők elvesztenék a szavazati jogot.– Nem örülnék, de meg sem lepődnék. Banner, bár nem fázott a súlyos kabátban, megborzongott. – Nem gondolod véletlenül, hogy mi

nők alávalók vagyunk.Adam elvigyorodott, szája határozottan ellenszenves ívben kunkorodott. Befordultak egy sarkon a

Main street-re.– Ellenkezőleg. A női nem feltehetőleg felsőbbrendű. Csukd be a szád O'Brien, pillanatok alatt tele

lesz hóval.Felsőbbrendű! Hát ez meg miben mesterkedik? – Ne mond, hogy igazán ezt hiszed!– Dehogynem. A nők általában sokkal ésszerűbbek, mint a férfiak. Hosszabb távú elképzeléseik

vannak. Jobban viselik a fájdalmat, nem törnek meg a durva bánásmódtól.

66

Linda Lael Miller

– Csak mert rá vannak kényszerítve. A nők ugyanolyanok, mint a férfiak, Adam.– Jóságos ég, hát ezt meg hogy érted?Adam megállította a homokfutót a téglaépület előtt, ahol Banner megszemlélte a kínaiak holttestét

és aláírta halotti bizonyítványukat. Behúzta a kéziféket, köré tekerte a gyeplőt és újból elvigyorodott. – Talán aludtál az anatómia órákon, O'Brien? A férfiak és a nők határozottan nem egyformák. Boldogan igazolom majd neked gyakorlatban is.

– Te csirkefogó – sziszegte Banner. – Gyorsan leugrott a homokfutóról, mielőtt Adam körbemehetett volna, hogy lesegítse.

– Nagyon jól tudod, hogy nem így értettem. Még akkor is vitatkoztak, amikor a bíróság pincéjében levő masszív cellák sorához értek.

– Fogd be – súgta Adam barátságosan, amikor a békebíró kulcskarikával a kezében feltűnt.Banner körülnézett, rosszkedve támadt a sötét, nyirkos, nyomorúságos helytől.A folyosó végén egy szék volt, karfáján bőrszíjakkal és ülőkéjén egy furkósbottal.Lehet, hogy a békebíró kínozta a foglyokat? – futott át Banner agyán és szórakozottan belépett az

első cellába. Ott volt a betegük.Erőteljes, durva külsejű férfi volt, hosszabb, mint a priccs, amelyen feküdt, göndör, világos barna

haját vér borította.Banner a hideg rácsnak tántorodott. – Nem! – sikoltotta benne egy hang. – Nem!– Több fényre van szükségem – pattogta Adam, ügyet sem vetett a lány félelmére. Semmi nem

érdekelte most, csak a félig öntudatlan ember a priccsen. – O'Brien!Banner legszívesebben keresztül csusszant volna a rácsokon, s ha füstből lenne szétoszlott volna a

levegőben. Fejét még mindig ingatta lázasan tagadva, amiről tudta, hogy igaz.A békebírónál volt lámpa, gyufát tartott a kanóchoz.– Súlyos, doki?Adam zavart, türelmetlen tekintettel nézte Bannert.– Nem okvetlenül – mondta: – A fejsebek gyakran véreznek így. Hozzon nekem meleg vizet Peters

és tiszta ruhát.Banner a kinyílt cellaajtó felé araszolt. Sajnos túl lassan és Peters becsapta előtte a menekülés útját,

mielőtt elérte volna.Sean pedig megfordult a priccsen és a remegő lányra mosolygott. – Szervusz drágám.

9. fejezet

Banner ujja belefájdult, olyan erősen markolta a rácsot a háta mögött, s a torka úgy lüktetett, hogy egyszerűen nem tudott,megszólalni.

Adam odalépett hozzá, megfogta a karját, s alig érintette. Banner egyszerűen elájult.Percek múlva arra tért magához, hogy a világ össze-vissza pörög az űrben, kibillent tengelyéből,

szokásos pályájáról. A lány egy priccsen feküdt és valaki repülősót tartott az orra alá.Rosszulléttel küszködve felült, de visszanyomták. – Csak pihenjen, Mrs. Corbin – szólt rá a

békebíró mogorván.– A férje most varrja össze annak az őrült írnek a fejét.Banner lehunyta a szemét. Hallotta Sean és Adam hangját. Közéi voltak, a szomszéd cellában, de

szavaik mintha egy hosszú alagúton keresztül visszhangoztak volna idáig.– Csinos kis jószág, mi?– Gondolom – felelte Adam tompán. Bannernek látni sem kellett, hogy tudja, arra koncentrál, hogy kipucolja a sebet, vagy tán már

varrja is.– Magának dolgozik, vagy az ágyát melegíti éjszakánként?– Banner a feleségem – felelte Adam. – És ahhoz mit szólna, ha a fülét az orra hegyére varrnám?– Most a maga felesége? Ez igazán fura. – Hosszú csend követte ezt, melynek során Bannernek

megfagyott a vér az ereiben. – Szóval fura, merthogy előtte hozzám jött feleségül.Újra csend lett, földrengés előtti viharos, ijesztő csend.

67

Linda Lael Miller

Sean halkan, fáradtan felnevetett, a hang kongott a börtön poshadt levegőjű szűk terében. – Azt hitte, maga az első, akinek széttette a lábát, ugye? Hát nem, haver, ez az igazság.

Adam nem szólt semmit, az égvilágon semmit. Bizonyos módon ez rosszabb volt, mint bármilyen dühkitörés. Banner felült és erőt vett magán, hogy ki ne adja a vacsorát. Meg fogja magyarázni. Adam biztosan meg fogja érteni.

Férje befejezte a munkát, majd kegyetlen némán lépett a cellába, ahol Banner próbálta összeszedni magát a sokk után. Adam arca hideg volt, s még hidegebb kifejezés ült Szemében. Banner legszívesebben meghalt volna.

Odakinn a friss havas estében Adam a derekánál fogva felemelte, s szinte behajította a homokfutóba.

– Igaz, ugye? – recsegte anélkül, hogy Bannerre nézett volna. Elindította a kocsit. Banner lesütötte szemét és egy könnycsepp hullott a kezét melegítő dús rókaszőrre. Mindaz az érthető, józan érv, amelyet el akart mondani, összetorlódott a torkában, megakadt és nem tudott megszólalni.

Adam hallgatott, amíg az istállóba nem értek, ahol átadta a lovat és a homokfutót az istállófiúnak. – Szólalj már meg O'Brien! – mordult a lányra. Megragadta Banner kezét és félig lökte, félig vezette a ház felé. – Most rögtön!

Banner megbotlott. Adam szorítása szinte összezúzta a karját, amikor a férfi megfogta, majd előre taszította. Sötétbe borult a szoba, s mintha szörnyek lapultak volna az árnyékban. – Mo… mondtam már.

– A fenébe is O'Brien. Nagyon jól tudod, hogy nem emlékszem, mit mondtál – tört ki Adamból. Belökve zsákmányát a szörnyek közé.– Az ő felesége vagy, vagy az enyém.

– A tied!– Nagyon köszönöm. Akkor miért nevez téged drágámnak és állítja, hogy a férjed?Banner az ajkába harapott, becsukta szemét. – Talán azt hiszi, hogy még házasok vagyunk.– Csodás, folytasd.– Nagyon fiatal voltam, amikor összeházasodtunk. Nem is igazán ismertem előtte Seant. Vert

engem és rendre megcsalt. Egy este verekedés tört ki egy kocsmában és valaki meghalt. Gazdag volt ez az ember és a családja vérdíjat tűzött ki a gyilkos fejére.

Adam megfogta Banner vállát, de hogy megnyugtassa, vagy hogy távol tartsa magától, a lány nem tudta megmondani.

– Folytasd – suttogta.– Nagyon féltem Seantől és tudtam, hogy ő verte agyon azt az embert. Dicsekedett vele Adam!

Dicsekedett!– Igen?– Elmondtam. A rendőrségre mentem Adam és elmondtam. Találtak bizonyítékot Sean ellen, aztán

érte jöttek. Amikor meglátta, hogy jönnek, rájött, hogy mit tettem, megütött és csak ütött és … ,Adam magához húzta és meleg karjaival átölelte. – Kórházba vittek – folytatta a lány, férje vállába temetve arcát. – Ott gondomat viselték. És amikor

jobban lettem, ott maradtam és a vérdíjból fizettem a könyveimet és az órákat. Amikor az elfogyott, dolgoztam.

– És a válás?– A kórházban segítettek. És amikor megtudtuk, hogy Seant kiengedik a börtönből, a nők

Blackwell doktor osztályán pénzt adtak össze, hogy nyugatra jöhessek.– Miért engedték ki a börtönből, Banner?– Nem tudom. Talán úgy döntöttek, hogy az a férfi provokálta Seant, fogalmam sincs. Megvolt már

a diplomám, úgyhogy megvettem a vonatjegyet és eljöttem.Adam szorosabban ölelte. – Nem engedem, hogy Sean, vagy bárki más bántson. Lóhere. – esküdött

rekedten.De Banner remegett. Nem magát féltette már, hanem Adamot. Sean gonosz, addig nem nyugszik,

amíg… Adam gyengéden felemelte és úgy ringatta, mint egy gyereket. – El tudok bánni vele, Banner. Addig is, nem mész ki egyedül a házból, bármi történjen is. Megértetted?

Banner sóhajtott. Túl fáradt volt, hogy vitatkozzon. De a szíve mélyén tudta, hogy legfeljebb a halál állíthatja meg Sean Malloyt, hogy bosszút álljon. Mindössze egyetlen módon érheti el, hogy Adam biztonságban legyen.

68

Linda Lael Miller

Égették az öltések a fejében, akárcsak a tudat, hogy Banner más férfivel osztja meg ágyát. Sean káromkodva felült a priccsen, a szoba forgott, himbálózott körülötte.

Vajon ennek a doktornak szívesen adja-e oda magát? Motoszkált benne, hogy igen.Sean újból elkáromkodta magát. Azt bezzeg gyűlölte, amikor ő érintette, feszes testtel tűrte, hogy

magáévá tegye. Ő, a férje.A doktoron gondolkodott. Ruhája és modora alapján gazdag ember lehet, aki mindig, mindent

megkapott. Most pedig Banner férjének képzeli magát.Vajon ennek a gazdag embernek megtette a ribanc a dolgokat, amiket neki sohasem? Düh öntötte el

és felpattant.Aztán lassan elmosolyodott. Megtalálta Bannert. Végre, megtalálta. Most majd megfizet a kis

áruló, mert kiadta a törvénynek, eladta őt.Malloy rekedten felnevetett. De vár egy-két meglepetés a lányra, mielőtt vége lenne. Minden

trükköt meg kell mutatnia, amit csak ismer, és még néhányat tanít is neki.Ami pedig a „férjét” illeti, nos, majd gondja lesz a rohadékra.

– Nem! – kiáltotta Banner. Lüktetett az arca.– Igen – felelt Adam. A konyhaasztalnál kortyolgatta kávéját és kérlelhetetlenül olvasta újságját. –

Kár vitatkozni O'Brien, csomagold össze a ruháidat.Banner esdeklő pillantást vetett Maggie-re, de úgy tűnt, hogy az asszony fülével történhetett

valami, hirtelen megsüketült. – Wenatchee olyan messze van!Adam lapozott és a homlokát ráncolta egy bonyolult rajz láttán. – Ez benne a jó.Banner a padhoz botorkált. Háttal állt Adamnak és Maggienek, arccal a tűz felé. Menekülni akart,

ahogyan elmenekült New Yorkból is, amint megkapta a diplomáját. El akart tűnni örökre, hogy Seant távol tartsa Adamtól és családjától.

De ha Wenatchee-be megy, amihez Adam ragaszkodik. Keithet sodorja veszélybe.Maggie mögé lépett, szótlanul megszorította vállát, aztán távozott.Csönd volt, aztán Adam melléült, indigó tekintetét a pattogó tűzre szögezte. Vajon emlékszik-e arra

a napra, amikor ezen a padon szeretkeztünk, gondolta Banner, s elpirult.– Engedd, hogy elmenjek Adam, elhagyjam ezt a várost, ezt a tartományt, mielőtt Sean megölne

téged.Adam elmosolyodott, de sápadt volt az arca, s nem látszott jókedv a szemében. – Nem fog megölni,

Banner és te sem hagysz el. Legalábbis nem végleg.– Hát nem érted, hogy Sean követni fog? És ha azt hiszed, hogy habozna megölni Keith-et…Adam megfogta kezét és az ajkához húzta. – Te csak ne féltsd Keith-et. Sokat imádkozik, de az

egyik legkeményebb verekedő, akit valaha láttam.Banner kétségbeesetten csóválta a fejét. – Hát nem érted, hogy ez nem testvérek közötti verekedés

lesz az udvarban? Olyan testvérek között, akik szeretik egymást? Sean erős és könyörtelen.– Köszönöm – csúfolódott Adam. – Ez esetben az ágyam alá bújok és szólok a testvéreimnek, hogy

ugyanezt tegyék. Ott rejtőzködünk a porcicák között, amíg Malloy megerőszakolja és megöli az egyik asszonyunkat.

– Ez az! – kiáltott föl Banner, s arca felderült.– Elrejtőzködhetnék a hegyen, a nődnél. Ott soha nem keresne.Most Adam rázta a fejét. – Remek ötlet O'Brien, csak egy kis hibája van. Nincs semmiféle

nyavalyás szeretőm azon a nyavalyás hegyen.– És a holdnak nincsenek kráterei. Adam széles válla lekókadt és a férfi hosszan, fáradtan sóhajtott. – Jóságos ég! – nyögte. – Nem

érted, hogy hűséges vagyok hozzád? Hűséges! Nem fér a fejedbe? Véssem sziklába?– Persze – csúfolódott Banner, mert ha nem vitatkozott volna, biztos, hogy elsírja magát, könyörög,

és teljesen bolondot csinál magából. – Nem vagyok elég neked, ezért mész hozzá.– Ellenkezőleg, Lóhere. Még ha akarnék is szeretőt tartani, nem volna erőm, hogy mit kezdjek vele.

Minden energiát kiszívsz belőlem. Te, aki a feleségem vagy és még több.Banner elpirult, remélte, hogy Adam igazat mondott. Imádkozott érte, hogy így legyen. – Kérlek ne

küldj el engem Keithhez.– Adj egy sziklát és egy vésőt, O'Brien.– Lehetetlen alak vagy. Tudsz róla?

69

Linda Lael Miller

Adam bólintott. – Te pedig már indulsz is Wenatchee-be – válaszolt. Lehajolt és ajkát a lányéhoz érintette. – És O'Brien.

– Tessék.– Hordjál bugyogót.Meglepődtek, amikor Katherine Corbin viharzott feléjük a mólón. Arca vörös volt a haragtól. –

Ezek a hülye önző…Banner elfelejtette, hogy akarata ellenére Wenatchee-be utazik, elfelejtette Seant, elfelejtette ezt a

szörnyű érzéketlen alakot mellette. – Mi történt, Katherine?Hó borította Katherine orrát, szempilláját és csinos tollas kalapjának szegélyét. – A tartományi

legfelsőbb bíróság hatálytalanította a törvényhozók döntését. – dühöngött. – A nők egyenjogúsága, mint mondták, alkotmányellenes. Fel tudjátok fogni ezt? Alkotmányellenes.

Az emberek elnéző jóindulattal meredtek Katherine-re.– Anya, közönséged van – suttogta Adam.– Nem érdekel – szólt rá Katherine. – Különben is, mit kerestek itt?– Banner elutazik.Katherine szép arca elsápadt. – Tessék?Banner dühödt pillantást vetett férjére. – Nem megyek Wenatchee-be – közölte vele. Abban a

pillanatban, hogy kiköt a gőzös Tacomaban, eltűnök.Adamnak láthatóan nem jutott eszébe ez a lehetőség, dühösnek, meglepettnek látszott. És attól,

amit mondott, többen fordultak feléjük, mint Katherine szónoklatától a tartományi legfelső bíróságról.– Látod, mit csináltál? – szólt rá Banner önelégülten. – Botrányt csináltál, Adam Corbin.A férfi felé hajolt.Menjünk valami szélcsendes helyre, ahol nem esik a hó – szólt közbe hirtelen, diplomatikusan

Katherine. Adam bólintott. – Persze – mondta. – Mihelyt O'Brien felszáll a gőzösre, hazaviszlek, anya.Banner felszegte állát és összefonta karját. Bármilyen hajthatatlan legyen is Adam Corbin, ő van

előnyben. – Majd eldöntöm, hova megyek, drágám és honnan írok neked – mondta pimaszul.Hátrált Adam elől. Mindketten tudták, hogy a férfinek nincs annyi ideje, hogy elkísérhesse

Wenatchee-be, más módon pedig nem lehet biztos abban, hogy a lány engedelmeskedik.– Te kis...– Tudod, te is, hogy mehetnék a szeretődhöz. Hangos káromkodás visszhangzott a víz felett.– Talán félsz, hogy kicseréljük a tapasztalatainkat? – erősködött Banner. A móló végén volt már,

még egy lépés hátra és a medúzák közt találja magát.Adam arca eltorzult a dühtől, szemében harag lángolt.– Vidd a se… Szállj be a hintóba!– Miért, mi van ha nem engedelmeskedek? – feleselt bájosan Banner. Nagyon is tudatában volt a

sok bámészkodónak, akik homokfutókba, s hintókba pakolták a mólón csomagjaikat.– Ne akard megtudni O'Brien!– De igen akarom – dalolta vissza a lány. Élvezte előnyét.A széles vállak megrándultak, aztán Adam elkapta a lányt, megfogta derekát és a vállára vetette. Banner rúgkapált, de Adam nyugodtan lépkedett a hintójuk felé, úgy vitte őt a vállán, mint egy zsák

búzát, láthatóan ügyet sem vetett az őket körülvevő jól szórakozó városbeliekre.Amikor a hintóhoz ért, kinyitotta az ajtót, behajította feleségét, nyugodtan nézte, hogy az asszony

sértődött, zöld gyapjas labdaként gurul a jármű sáros padlójára.Katherine mocorgott az ülésen. Kinézett az ablakon, nagy gyakorlata volt abban, hogy ne vegye

észre, amit nem akar.Adam mondott valamit a kocsisnak, aztán beszállt, pont, amikor mogorva, piruló felesége

feltápászkodott. Adam elkapta karját és arccal lefele az ölébe rántotta.Banner a szó szoros értelmében érezte a férfi kezét a hátsó fele fölött, behunyta szemét és várta,

hogy a nagy tenyér elkerülhetetlenül lecsapjon.– Jóságos ég, Adam! – avatkozott be fürgén Katherine. – Micsoda barbárság! Elment az eszed?– Igen – felelte a férfi és tenyere nagyot csattant Banner fenekén.

70

Linda Lael Miller

Banner végre megszabadult attól a fura tehetetlenségtől, amely az előbb elfogta, hangosan felkiáltott, inkább dühében, mint a fájdalomtól és küzdeni kezdett. Egy második ütés volt a jutalma, s ez már fájt is.

– Adam Corbin – harsogta túl Katherine a hangzavart. – Ha még egyszer megütöd ezt a drága gyermeket, megállíttatom a hintót és kiszállok.

– Soká érnél gyalog haza, anya – felelte Adam. Aztán felhajtotta Banner szoknyáját, hogy kilátszott a lány bugyogója és a hideg szél az alsóneműn keresztül a lány fenekébe harapott.

Banner teljesen megdöbbent a sértéstől. Libabőrös lett a combja.– Fázol, drágám? – kérdezte lassan Adam. Banner fészkelődött, csavarodott, kétségbeesetten

próbált szabadulni. – Igen – visította.– Ez majd felmelegít – nyugtatta meg a férfi és keményen elfenekelte.Banner a sértődöttség merev kis szobraként állt a nappaliban a kályha mellett, a tüzet nézve. – A

közelembe se gyere, Adam Corbin – morogta anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna férjére.Adam tudta, hogy nem kéne, de nem tudta visszafojtani a kuncogást. Úristen, mennyire szereti ezt a

lányt, kívánja, milyen szüksége van rá. – Miért nem ülsz le?– Miért nem fulladsz meg? – vágott vissza Banner. Adam újra kuncogott, amikor eszébe jutott

Banner formás, felfele néző popsija és anyja aranyos sértődöttsége. – Te ragaszkodtál ahhoz, hogy megtudd, mit termék. Lóhere. Most már tudod.

Banner megpördült és az arcába nézett. A lóherezöld szemek keményen csillogtak. – Hogy merészeltél így megütni? És az anyád előtt, az ég szerelmére! Soha életemben nem voltam ilyen zavarban és a… a bugyogóm is kilátszott.

Adam nagyon is jól emlékezett a látványra. Elvigyorodott. – Mondjál csak ellent nekem Lóhere és a bokádra húzom.

Bíborvörös lett a lány arca, de lenyelte azt, amit mondani akart és szinte engedelmesen bólintott. Adam még mindig ezen a csodán töprengett, amikor a lány keményen a sípcsontjába rúgott.

A férfi fájdalmában és dühében felüvöltött, Banner pedig bölcsen jobbnak látta elpucolni.Adam a hálószobában bukkant rá, Banner egy székben térdelt a kályha mellett és tágra nyílt, ijedt

szemekkel kukucskált felé a szék támláján keresztül.– Elszökök, ha Wenatchee-be küldesz – mondta.Adamot csaknem annyira megrémisztette a gondolat, mint az, hogy mit tehet Sean Malloy a

lánnyal. Hogy leplezze, körülményesen kicsomózta vékony nyakkendőjét és kigombolta az ingét. – Hát ennyire el akarsz hagyni, Banner?

A lány lassan megrázta fejét. Haja csodálatos ticián sörény volt, ragyogott rajta a tűz fénye, mintha maga is tűzből lett volna. – Soha nem akarlak elhagyni – suttogta.

Banner felkelt a székből, megállt előtte és Adamnak elakadt a lélegzete. A lányon mindössze bugyi és ingmell volt.

– Megbántad, amit tettél? – szegte fel Banner az állát.Adam nagyot nyelt. – Nem – felelte hosszú idő után. – És te bánod, hogy ellentmondtál nekem?A lány mosolygott. Csábító volt és tudta, mit tesz és élvezte. – Nem – felelte.– Elég fair – mondta a férfi. Még soha nem hatotta meg ennyire a lány szemtelen, feleselő

szépsége. – Gyere ide!Banner csodálatosképp engedelmeskedett. Adam ágyéka begörcsölt, felemelte a lányt, a székhez

vitte, ahol várta és gyengéden az ölébe tette.De egész másképp, mint nemrég a kocsiban. Banner most szembefordult vele, dús mellei ziháltak

az ingmell csipkés anyaga alatt. A lány zöld szeme elsötétült a buja huncutságtól. Egyik kezét becsúsztatta a férfi inge alá, ujjaira tekerte a dús szőrzetet és egészen a csontjáig lángra lobbantotta Adamot.

S közben másik kezével kikötötte a bugyiját tartó szalagokat.Adam felnyögött, s a lány magához húzta a kezét a még rejtett, selymes fészekre. Banner széttárta

térdét, feje hátrahanyatlott.A lány behunyta szemét és lágy, vad nyögések hagyták el szétnyitott ajkait.Adam csodálattal, szeretettel, élvezettel nézte mint emelkedik és süllyed a lány a szenvedély ősi

ritmusára. Mégis, miközben Banner hátrahanyatlott, felkiáltott, majd megborzongva visszahullott csípőjére, volt egy halvány érzése, hogy ő, Adam lett elcsábítva, szeretve, felizgatva és lecsillapítva.

71

Linda Lael Miller

Banner lesiklott az öléből, ahogy egy csillogó sellő siklik vissza a varázsos tengerbe. Ujjával megkereste Adam nadrágjának már feszülő gombjait és lágyan kigombolta.

Adam forró, vágyakozó része feléje pattant, s a lány gyengéden felnevetett. Egy csókkal üdvözölte, amitől Adam lelke is megremegett. – Kérlek… – suttogta a férfi erőtlenül.

Banner ismét megcsókolta.Adam már szinte folyamatosan rázkódott, lázas, értelmetlen szavaikat suttogott.Banner kuncogott és könyörtelenül izgatta nyelvével. Adam kétségbeesetten vonaglott és Banner

könyörtelenül, mohón élvezte.Aztán Banner hátrahúzódott, nem volt hajlandó másra, mint megcsókolni, bárhogy is kérte a férfi.

Azt játszotta, amit Adam szokott. Elsorolta mindazokat a helyeket, ahol ezt meg akarja tenni vele és rögtön finom rágcsálással hangsúlyozta ígéretét.

Valami, eddig érintetlen széttört Adamban. Hangosan kiáltotta világgá szerelmét és győzelmét.Korábban, ezen a napon azzal dicsekedett, hogy ő uralkodik Banner felett. Most már tudta, hogy

pont az ellentétje az igazság.A lány pedig cirógatta, nyugtatgatta, majd új tüzeket keltett benne, amelyek talán még vadabbak

voltak, mint az, amelyet az előbb oltott el. – Szeretlek, Adam – mondta.Adam nem tudott megszólalni, épp, hogy lélegzett. Felnyögött.– Ühüm – mondta a lány.Adam összeszedte magát. – Nem – sikerült kinyögnie. – Banner…A lány felnevetett, élvezte erejét. – Igen – mondta.S Adam újra növekedett, vágyakozott, felé nyújtózkodott, miközben a férfi kegyelemért akart

könyörögni.De hiába könyörgött volna, még ha képes is lett volna kinyögni a szavakat, mert ezen az éjszakán

ebben a lányban nem volt könyörület.Adam mélyen aludt. Banner pontosan ezt remélte. Végigsimított a férfi sötét haján, érintése olyan

könnyed volt, mint egy suttogás, aztán lehajolt, hogy megcsókolja a homlokát. – Viszlát szerelmem – mondta.

Adam mocorogni kezdett, mélyebbre húzódott az ágyban és egyik karjával arra tapogatózott, ahol a lánynak kellett volna feküdnie.

Könnyek borították Banner szemét.Hideg és sötét, nagyon sötét volt az éjszaka és, ha Banner lelki szemeiben nem élt volna olyan

élesen a kép milyen végzetet szenved Adam Sean kezétől, elvesztette volna bátorságát.Havazott. Mire leért a hegyről és ráfordult a Main Street-re, csurom víz volt a cipője és a harisnyája

és a kabátja még a szőrmebélés ellenére sem adott elég meleget.Banner tudta, hogy ott kellett volna hagynia a kabátot, akárcsak a lóherés kis függőt. A házassága

miatt kapta, nem munkájával érdemelte ki. A hotel fele közeledve, ahol olyan rövid ideig élt, Banner egyik kezéből a másikba tette orvosi táskáját és felszegte állát. Az összes többi ruháját otthagyta, vagy nem? Otthagyta a szőrmemuffot, amelyet Katherine-től kapott karácsonyra, a hógömböt, amit Jeff-től, a jegygyűrűjét.

Banner Adamra gondolt, aki odahaza alszik a meleg ágyban. Nála hagyta a szívét és a lelkét is.Felmászott a hotel durván fűrészelt deszkalépcsőjén, közben elképzelte, amint Adam felébred, és

rájön, hogy ő elment. Dühös lesz? Vagy fájdalmat érez, ahogy ő most? Ahogy valószínűleg mindig is fog?,

Banner megállt a hotel tömör ajtajánál és egy pillanatra behunyta szemét. Adam haragudni fog, amikor megtudja, hogy ő elment és biztos fájni is fog neki, de a szeretője majd megvigasztalja.

A gondolat erőt adott Bannernek, hogy kinyissa az ajtót, a pulthoz masírozzon, és a csengőre csapjon.

Banner egész éjszaka le nem hunyta szemét, részint azért, mert nem tudott nyugton feküdni, részint, mert félt. Tegyük föl, hogy Seant már kiengedték a börtönből. Tegyük fel, hogy a portás, aki nyilván felismerte Bannert, felment a hegyre és jelentette Adamnak, hogy a felesége beköltözött.

A gőzös másnap reggel fél nyolckor érkezett és Banner volt az első utas, aki megváltotta jegyét és felszállt. Nem érdekelte, merre tart a hajó, csak az számított, hogy el innen. Már jócskán kinn ringatóztak a szoros hullámain, amikor Banner megnézte jegyét és megtudta, hogy Seattle-be tart.

72

Linda Lael Miller

Még mielőtt képes lett volna teljesen kinyitnia szemét, Adam tudta, hogy Banner elment. Érezte, hogy nem odalenn beszélget Maggie-vel, vagy a kórházban tisztogatja a műszereket. Elment

A gyász pörgő, süvítő vihara ölelte körül Adamot. Merre keresse és mit tegyen, ha sehol nem találja? Kinyitotta szemét, erőt véve magán kimászott az ágyból, megmosdott és ruhába bújt.

A gyűrű az éjjeli szekrényen hevert a kis dob mellett, amelyet Banner adott neki karácsonyra. Adam megérintette a játékot, felvette a jegygyűrűt és az ujjai közt forgatta.

Csakhogy megszabadultam, O'Brien, gondolta. Aztán leült az ágy szélére és sírni kezdett.

Seattle lüktetett az élettől. Férfiak kiabáltak a rakparton, ahol a gőzös kikötött, indián asszonyok árultak kosarat és üveggyöngyöket, kínaiak haladtak sietős léptekkel a kikötő melletti faburkolatú járdán, alig látszottak ki a hátukon cipelt tűzifa, mosott ruha, vagy sós hal alól.

Banner mély lélegzetet vett, céltudatosan a móló végéhez sietett és ott leült egy hóborítottá whisky-s hordóra és végiggondolta az elkövetkezendő napokat, heteket, hónapokat.

Vajon elég messzire utazott-e? Vajon , mennyi ideig fog kitartani kis pénzecskéje?Körötte minden felől sípok harsantak, csengők csilingeltek és ismerősök borultak egymás nyakába.

Milyen magányosnak érezte magát Banner, tudva, hogy senki nem várja őt. Nincs aki megölelje, aki egy meleg hintóba tessékelje és érdeklődjön, milyen volt az utazás.

Könnycsepp gördült le az arcán, letörölte, s közben orrba verte magát orvosi táskájának sarkával, – A csudába – zokogott.

– Banner?A lány megmerevedett, majd felpillantott.Jeff Corbin állt előtte. Kék kabátját ragyogó hópelyhek pettyezték, meleg tekintettel és enyhén

szólva gyanakodva pillantott rá, majd a rakpartra, s végül ismét Banner arcára.–Hol van Adam?Banner vállat vont.Jeff kényelmesen, zsebredugott kézzel, fejét hátrabiccentve állt. Különös érdeklődéssel

tanulmányozta az égboltot, majd ismét sógornőjére pillantott. – Elszöktél, ugye?– Igen – vallotta be Banner szerencsétlenül.– Miért?A lány gyorsan, kétségbeesetten gondolkodott. – Adam megvert.Jeff felnevetett. – Adam? Mással próbálkozz, Banner. Hamarább elhiszem, hogy kilépett az emeleti

ablakból és körberepülte a házat.Banner lábujja elgémberedett nedves cipőjében, a lány éhes volt, fáradt és a szíve fájt. És kivel kell

találkoznia egy idegen város nyüzsgő kikötőjében, ha nem a férje öccsével? – Lehet ennél elképzelni nagyobb balszerencsét?

– Pedig megvert – makacskodott, bár nem túl sok meggyőződéssel. – A térdére fektetett és…Jeff szája megrándult. – Ezt már el tudom fogadni.– Nagyon köszönöm – duzzogott Banner. akit sírás fojtogatott.Jeff felé nyújtotta a karját. – Gyere, eszünk valamit, aztán beszélgetünk a bátyám erőszakos

természetéről.Banner tudta, hogy Jeff csúfolódik, de túlságosan kiszállt belőle az erő, hogy elfogadja a kihívást. –

Nem megyek vissza Port Hastinqbe – közölte, de azért felállt a whisky-s hordóról és belekarolt a kapitányba.

Tíz perc múlva beléptek egy drága hotel zsúfolt, lármás éttermébe. – Itt laksz? – kérdezte Banner abban a reményben, hogy a beszélgetést eltereli Adamról és arról,

hogy miért is hagyta ott.– Itt aludtam tegnap éjjel – felelte Jeff. Egy csinos pincérlány szorgoskodott az asztalok körül, s

próbálta mindenáron magára terelni a kapitány figyelmét. Végül mégiscsak elment.Banner gyomra cseppet sem elegánsan kordult egyet, s a lány érdeklődéssel tanulmányozta az

étlapot. – Elég hirtelen indultál el – jegyezte meg Jeff váratlan eltűnésére célozva karácsony napján.– Akárcsak te, gondolom – vágott vissza a férfi. – És te nem mondtad meg a bátyámnak, hogy

elmész, ugye?Banner felpillantott. – Természetesen megmondtam – hazudta.– Nem mondtad meg. Ha megmondtad volna, nem lennél itt.Banner túl éhes volt, hogy vitatkozzon, egyszerűen vállat vont.

73

Linda Lael Miller

A pincérlány visszatért, először kávét tett az asztalra, majd ízes marhasültet főtt krumplit és zöldbabot. Banner éhesen evett, s közben újabb kifogásokon törte a fejét. – Van itt toalett? – kérdezte, mihelyt a tányérja kiürült.

Vidámság csillant Jeff szemében. – Persze – bólintott az előcsarnok felé.Banner megtörölte száját szalvétájával és megpróbált ártatlan arcot vágni. – Megbocsátasz egy

pillanatra?Jeff ismét bólintott. Bágyadt mozdulattal dőlt hátra székében és kulcsolta össze karját.Banner felállt és az előcsarnokba vezető ajtó felé tartott. Csak részben hazudott, valóban ki kellett

mennie. A kezét mosta, amikor az eszébe jutott, hogy a kabátját és orvosi táskáját az ebédlőben hagyta. Hogyan szerezze vissza anélkül, hogy találkozzon Jeffel?

Még mindig ezen töprengett, amikor kinyitotta az ajtót és kilépett az előcsarnokba.Jeff karján Banner táskájával és kabarjával várta s pimaszul vigyorgott. Láthatóan egy pillanatig

sem sikerült bolonddá tenni. – Kész vagy?– Add ide a holmimat – sziszegte Banner.Jeff lenézett Banner cipőjére és szoknyájának átnedvesedett szélére. Törődés és vidámság

keveredett arcán.– Nem – felelte kerek-perec.Banner úgy érezte, elege van a hajlíthatatlan, parancsolgatós, makacs Corbinokból és ezt Jeff

tudtára is adta. Jeff vállat vont és megfogta a lány karját. Szorítása nem fájt, de lehetetlen volt szabadulni belőle. – Nem mész sehova, legfeljebb a szobámba, ahol megfürdesz és alszol.

– A te szobádba? Szó sincs róla.– Dehogy nincs. Nedves a ruhád és teljesen kimerültél.– És elmondod Adamnak, hogy itt vagyok.– Eltaláltad, Mrs. Corbin. Bármennyire is csodállak, elsősorban a bátyám iránt vagyok lojális.

Adam dolga az én dolgom is és itt süllyedjek el, ha hagyom, hogy a felesége kisétáljon innen és tüdőgyulladást kapjon.

– Még egy lépést közelítesz kapitány és sikítok.– Én pedig udvariasan elmagyarázom mindenkinek, hogy a menyasszonyom vagy, aki ideges a

visszafojtott nemi vágyak miatt, de persze várni akar az esküvőig. Hinni fognak nekem, Banner.Banner tudta, hogy így van. Mindenki Jeffet fogja sajnálni, nem őt.– Hát nem érted? – könyörgött, miközben a férfi felterelte a széles, szőnyeggel borított

lépcsőházban. – Nem találkozhatok Adammal, nem mehetek vissza.Jeff rámosolygott egy kövérkés úriemberre a folyosón, majd továbbráncigálta a lányt. – Szeret

téged.Elérték az ajtót, amelyen nagy réz-hetes virított és Jeff előhúzta a kulcsot a zsebéből. Banner

teljesen kétségbeesett.– Adamnak szeretője van.Jeff gyengéden betuszkolta a tágas, jól berendezett szobába. – Talán. És talán nem. Akárhogy is

van drágám, nem hagyod el ezt a szobát, amíg nem beszéltél vele.– Azt mondom neki, hogy megvertél.A kapitány homokszín szemöldöke megemelkedett.– Kezdem megérteni, mi késztette a bátyámat erőszakra. Ott van a fürdőszoba – mutatott az egyik

ajtóra. – Vedd le a nedves ruháidat, fürödj meg és feküdj le.– Én nem az egyik matrózod vagyok, Kapitány. Légy szíves, ne parancsolgass nekem.– Te pedig légy szíves kímélj meg a butaságoktól.Banner felszegte állát és felmérte, milyen eséllyel próbálhatja megkerülnie a férfi testének masszív

akadályát és megmenekülni. Nem sokkal. – Adam nagyon megver, ha megtudja, hogy arra kényszerítettél, hogy itt maradjak.

Jeff nevetett. – Meg fogja köszönni nekem. Rád fog haragudni.– Kérlek, Jeff!A férfi elfordult, kezét a kilincsre tette. – Pihenj egy kicsit Mrs. Corbin. Néhány óra múlva itt

leszek. – Aztán elhallgatott és a lány felé biccentett fejével. – Az egyik emberem odalenn lesz a hallban, ne is próbálj menekülni.

Banner legyőzötten lekókasztotta fejét. Megrándult az arca, amikor az ajtó becsukódott és a kulcs fordult a zárban.

74

Linda Lael Miller

A küldönc a bíróság előtt találta meg Adamot. – Távirata jött, doki.Adam remegő kézzel kapta ki kezéből a táviratot és tépte fel a borítékot. Kérem, imádkozott

hevesen, kérem.A szíve a torkában dobogott a viharvert kis papírdarabra írt szavaktól. „Banner itt van velem

Seattleben, a Capitol hotelban. Vigyem vissza? Jeff.”Adam felnevetett. Kóválygott a megkönnyebbüléstől, ötdolláros aranyat adott a küldöncnek.– Akar válaszolni? – kérdezte a fiú a koszos kis tenyerében levő érmére meredve.Adam rövid választ diktált, aztán a homokfutójához rohant.

Banner Corbin beletörődve vette le nedves ruháit, s akasztotta a kicsi, díszes elefántcsont kályha előtt álló spanyolfalra. Aztán kölcsönvette Jeff egyik ingét, majd bement a fürdőszobába és vizet eresztett a kádba.

Amikor levette ingét és belépett a vízbe, el kellett ismernie, hogy a Corbinok stílusosan utaznak. Még vízmelegítő sem volt a kád mellett, legalábbis ő nem látta és mégis melegvíz folyt a csapból.

Jólesett a fürdő, Banner csak most döbbent rá, mennyire átfázott és milyen fáradt volt.Amikor a fürdő kezdett kihűlni, kiszállt, megtörülközött egy naftalin szagú, puha törülközőben és

leeresztette a vizet. Néhány perc múlva kényelmesen elterült a flanell ágyneműben, ásított és arra gondolt, ha az embert bezárják, bizony vannak ennél rosszabb helyek is.

Jeff a bárpultra tette a kulcsot. – Hetes szoba – vigyorgott.Adam fáradtan tisztelgett poharával. – Köszönöm. Jól van, Jeff? Hol találtál rá?– Egyszerre csak egy kérdés, bátyus. Banner jól van és a rakparton találtam rá. Egy hordón ült és

úgy nézett ki, mint egy elhagyott kis kölyök. Fél órámba került, mire kinyögte, miért hagyott ott téged, s akkor sem mondott többet, minthogy megverted és, hogy szeretőd van.

Adam zsebre vágta a szoba kulcsát. – Nem vertem meg és nincs szeretőm. – Kortyolt a whisky-ből, aztán elmagyarázta Sean Malloyt és azt, hogy Banner miért fél ettől az embertől.

– Jóságos ég! – nyögte Jeff, amikor bátyja befejezte. – Mihez kezdesz?– Nem tudom. Nem lehetek állandóan Bannerrel. Egyszerűen lehetetlen. Nincs jobb ötletem,

minthogy elküldöm valamerre, amíg Malloy el nem tűnik. Csak az a baj, hogy amikor reggel felébredtem és nem találtam magam mellett, úgy éreztem, mintha valaki egy tompa késsel kikaparta volna az egész belsőmet.

Jeff bólintott. Elgondolkodott, majd vigyor jelent meg a szája szélén. – Van egy megoldás. Nem a legetikusabb, de ki törődik vele?

– Mi az?Jeff felnevetett, majd szeretettel megveregette bátyja vállát. – Csak menj fel a feleségedhez, bátyus.

Én elhajózok Port Hastingsbe.

10. fejezet

Francelle apja ugyanolyan nagyképű és hetvenkedő volt, mint máskor. Banner tompán meredt a borospoharába, mintha azt várta volna, hogy egy kísértet emelkedik ki belőle, Adam pedig idegesen izgett-mozgott.

Jeff viszont vigyorogva lapátolta magába a vacsorát.– Szégyen, egyszerűen szégyen – vakkantotta Mayhugh szenátor, aki el nem mulasztott volna egy

lehetőséget, hogy jártassa a száját.– Remélem a nők szavazati jogával kapcsolatos döntésről beszél – szólalt meg Katherine epésen.– Erről is – vörösödött el a szenátor.– Papa az erőszakos toborzás miatt ilyen izgatott – csicsergett Francelle. – Idefelé érről

beszélgettünk. Gondolják csak el, embereket erőszakkal elhurcoljanak a mi korunkban.Jeff Adamra nézett, s Adam felpillantott. A két kék szempár pillantása találkozott és mintha valami

szikrázott volna a levegőben.

75

Linda Lael Miller

– Maga is tengeri ember, Jeff – dörmögte Mayhugh. – Mi a véleménye erről a gyakorlatról?– Az erőszakos toborzásról? – Jeff leküzdötte a száját szétfeszítő széles vigyort. – Szörnyű dolog,

egyszerűen szörnyű.Adam megmerevedett és elgondolkodva ráncolta homlokát.– Mikor hajózol el, Kapitány?– Éjfélkor – felelte Jeff s megemelte poharát.– Hol van Malloy? – Adam öccse széles hátára szegezte tekintetét.Jeff elfordult a Tenger Úrnője kapitányi kajütjének bárszekrényétől. Egy üveg brandy volt a

kezében. – A raktérben – felelte.– Te nyavalyás.Jeff rámeredt. – Szép dolog a hála.– Hála! – felfogtad, hogy emiatt lecsukhatnak? Mi történik, ha a vámosok meg akarják vizsgálni a

rakományodat?– Semmi. Nincsenek a hajón sem kínaiak, sem kanadai rum, sem más csempészáru.– Kivéve Sean Malloyt.Jeff elvigyorodott és megvonta vállát. – A klórhidrát hatása legalább tizenkét órát kitart. Ha

megpillantok egy cuttert, lefektetem a nyavalyást a legénységi szálláson és azt mondom, hogy kirúgott a hámból a Water Streeten, mielőtt kihajóztunk. – Egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta. – Igaz, ami igaz. Így is történt. Egyenesen odament, amikor kiengedték a börtönből.

– És az embereid elkapták.Jeff felemelte poharát és újra elvigyorodott. – Ha tudtam volna, hogy ilyen könnyen megy,

hamarabb a bűnözés útjára tértem volna.Adam akarata ellenére is elnevette magát, de azért látta a fájdalmat öccse vidámsága mögött és

tudta az okát is. – Értesítesz, ha Malloy meglóg a hajóról?– Nem szándékozom partra engedni a közeljövőben, de ha mégis megszökik táviratozok neked.Adam az ajtóhoz ment és ott megállt és a válla fölött hátrapillantott. – Jeff?– Igen.– Vigyázz magadra.– Te is. És vigyázz Bannerre.Adam bólintott. Sok mindent nem mondott el, nagyon sok mindent, de egyszerűen nem tudta,

hogyan kezdje el, így inkább kilépett öccse kabinjából a fedélzetre vezető folyosóra.Miután becsukta az ajtót, még hallotta, hogy Jeff brandys pohara a falnak csapódik.

Katherine Corbin lopva és nem kis jókedvvel figyelte, amint menye leül az ágy szélére és megrándul az arca.

– Adam dühös volt?Banner felnézett, bólintott. Pír terjedt az ingválla felöl és hamarosan az arcán lüktetett. – Nagyon dühös volt – felelte a lány.Katherine nagyon is jól el tudta képzelni a jelenetet, amely lejátszódhatott a Seattle-i

hotelszobában. Tucatnyi hasonlót élt át Dániellel, bár a körülmények mások voltak.Dániel! Úristen a puszta gondolatától is megsajdult a szíve, pedig már öt éve él nélküle. A férfi

meghalt, de Katherine szerelme iránta, nem.– Figyelmeztetnem kellett volna téged – mondta. Leült az ágy szélére Banner mellé és megpaskolta

kezét. – A Corbinok évszázadok óta elfenekelik az asszonyaikat. Bármilyen megbocsájthatatlan is, nem szoknak le róla.

A bájos zöld szempár elkerekedett. – És az a legdühítőbb az egészben, hogy még mindig szeretem Adamot vallotta be Banner csodálkozva. – Mi történt velem? Perverz vagyok?

Katherine felnevetett. – Ha az vagy, én is az voltam. Egyszer borzasztó nagyot vitatkoztunk Dániellel. Adam és Jeff még kisbabák voltak. Úgy dühbe gurultam, hogy fogtam a férjem összes ruháját, az út közepére raktam és meggyújtottam.

Banner szeme szinte akkorára nőtt, mint egy csészealj. – Mi történt?Katherine még mindig kuncogott az emléktől. – Még Mont Rainierről is látni lehetett a lángokat.

Dániel pedig tombolt, mondhatom neked. Soha nem felejtem el, mint toporzékolt a vasárnapi ingén és próbálta elfojtani a lángokat.

76

Linda Lael Miller

– Nem féltél?– Hogy féltem? – nevetett ismét Katherine. – Rettegtem. De nem akartam, hogy tudja, Így aztán

még rontottam a dolgon, azt kiabáltam, hogy el akarom vinni a fiúkat és örökre otthagyni őt.Katherine megborzongott az emlékektől. – Az én Danielem mérges volt, mint a gomba, amikor

berontott a kunyhóba. Felhajtotta a szoknyámat, lehúzta a bugyogómat és alaposan elfenekelt. Maggie, áldom a szívét, pont a kunyhó előtt ment el, hallotta sikolyomat, azt hitte, hogy az indiánok erőszakolnak. Berontott a férjem vadászpuskájával és ott talált engem, olyan vörös volt az arcom, mint a fenekem. Legszívesebben elsüllyedtem volna.

Banner felnevetett és fáradt, gyönyörű szemén látszott, hogy leszűrte a tanulságot, – De túlságosan is szeretted Dánielt ahhoz, hogy otthagyd.

– Igen. Az igazat megvallva csak az bántotta büszkeségem, hogy amikor Dániel szeretkezett velem, egyáltalán nem volt büszkeségem.

Banner bólintott. Meghatotta, mennyire átérezte, amit hallott. Suttogva elmesélte, mi történt a hotelszobában.

Hasonlított Katherine történetéhez.Ezüst tűz játszadozott Banner keblein, miközben Adam megcsókolta az egyiket és lágyan cirógatta

a másikat. Jó volt, nagyon jó újra a férfi ágyában feküdni, érezni testének súlyát és hagyni, hogy az ég felé repítse kielégíthetetlen szerelme.

A lány vonaglott, amikor Adam megkeményítette engedelmes bimbóját. – Tudtad, hogy apád el szokta fenekelni… anyádat?

Adam kuncogva játszadozott nyelvével a bimbó körül. – Jól emlékszem – mondta– Ez egy aberráció.Adam a lány mellére tapasztotta száját és úgy motyogta a választ. – Szörnyű, szörnyű, majd

próbálom megtörni a hagyományt.Banner dühétől erőre kapva hirtelen ellökte magától. – Jóval többet kell tenned, mint próbálni,

Adam Corbin. Nem gyerek vagyok és nem kezelhetsz úgy, mintha az volnék.A férfi komoly tekintetet vetett rá. – Rendben O'Brien – mondta végül. – Felnőtt vagy, orvos,

ennek megfelelően bánok veled. De valamit várok cserébe.– Mit?– Egy ígéretet. Ha igazán el akarsz hagyni Banner, nem sokat tehetek, hogy visszatartsalak, de

kérlek, ne szökj meg így még egyszer. Ha el kell menned, mondd meg az ég szerelmére. El sem tudod képzelni, mi járt az agyamban, amíg a bírósághoz nem értem és meg nem győződtem arról, hogy Malloy még a cellájában van. Azt hittem, ő vitt el valahova.

– Sajnálom, Adam. Gondoltam, rájössz, amikor otthagytam a gyűrűt a dob mellett.– Tudtam is az agyam egy részével. A másik része halálra rémült. Soha életemben nem féltem

ennyire.A lány gyengéd ujjaival végigsimított Adam állának erős, feszes vonalán. – Még mindig ott van

Sean. Mihez kezdünk most Adam?– Néhány hétig, talán hónapig nem lesz gondunk vele.– Miért?– Mert erőszakkal behajózták. Banner döbbenten nézett rá. – Jeff?– Jeff – vallotta be Adam felsóhajtva. – Az öcsém időnként hajlamos nagyon egyszerű

megoldásokat választani.Banner félelmei és helytelenítése ellenére is kuncogni kezdett. – Úgy tűnik, ez családi szokás.Adam ajka ismét a mellére tapadt és gyengéden uralma alá hajtotta a lányt. – Ha már az egyszerű

megoldásoknál tartunk…– Ühüm – felelte Banner.Banner jókedvűen ébredt. Adammal való kapcsolata az érettség új fokát érte el és legalább egy

ideig nem kell tartania Seantől.Miközben lement a hátsó lépcsőn, hogy megigya a reggeli kávéját, magában gratulált magának,

milyen tökéletes az élete, milyen csodálatos.Maggie pedig rosszkedvű tekintettel mosogatott. – Ez az őrült! Az átkozott hülye nyavalyás

bolond.Banner gyomra ösztönösen csomóba rándult. – Mi történt Maggie?

77

Linda Lael Miller

Maggie sebzett pillantást vetett Banner felé, s lenyelte a szitkokat. Gyors, vad mozdulatokkal sikált egy serpenyőt.

– Maggie – makacskodott Banner.– Nem tartozik rám, mit csinál Adam Corbin – dühöngött Maggie gunyoros hangon.Fájdalom öntötte el Bannert és minden boldogsága úgy elszállt, mint a szélbe hajított por.

Mindazok után, amiket mondtak és megosztottak egymással, Adam ismét felment a hegyre.– Utána megyek – határozott. – Ez alkalommal…De Maggie vadul rázta fejét. – Több, mint egy órája elment és tucatnyi ösvény vezet fel a hegyre,

bármelyiket választhatta.– Maga mondta, hogy kövessem Adamot a következő alkalommal.– Nem gondolkodtam komolyan – vágott vissza dühösen a házvezetőnő. – Vadállatokba és kószáló

indiánokba ütközhet. Nem volna biztonságban egyedül.– Vadállatok? – meredt rá morcul Banner. – Tél van. A medvék alszanak és…– Nemcsak medvék élnek itt, hanem hegyi oroszlánok és vadmacskák is – vágott közbe Maggie.De Banner nem rá figyelt, próbálta eldönteni, milyen ruhát vegyen föl és melyik lovat kérje el az

istállóból. Adamnak egy óra előnye van, de fogata nyomokat hagy a mély hóban. Biztos meg fogja találni.

– Banner Corbin… kiabálta utána Maggie fenyegetően, amikor a fiatalasszony megfordult és felrohant a lépcsőn.

Ha nem is valami óriás hegység volt az ő hegyük, mégis elég magas. Hideg volt odakinn és különös hangok hallatszottak a sűrű fák közül. Banner egy öreg kabátot vett fel, amelyet Adam szekrényében talált és gyapjú sálba burkolódzott. Makacsul tovább lovagolt.

Banner maga nyergelte fel a pettyes szürke kancát, amely lassan kínlódott fölfelé a meredek ösvényen, nyihogott, s fejét lóbálva próbált legelni, ahol egy pici kis füvet látott kikandikálni a hó alól. Az ösvényt sem volt olyan könnyű megtalálni, mint Banner hitte. Mindenféle nyomok hálózták be erekként a hegyoldalt. Egyszer meg is kellett fordulnia és több, mint egy kilométert visszamenni, amikor rájött, hogy a párhuzamos vonalak, amelyeket követ, túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy egy szekér, vagy egy homokfutó nyomai legyenek.

Miközben lassan, bizonytalanul haladt fölfelé az álnok hegyoldalban, Banner Corbin azon tűnődött, nem követ-e el végzetes hibát. Tegyük fel, megtalálja Adamot és a szeretőjét és gyanúja fájdalmas valósággá válik.

Tegyük fel, hogy egy kényelmes házikóra; bukkan, melynek kéményéből füst kanyarog fölfelé és hó szegélyezi az ablakokat. Tegyük fel, hogy gyerekek játszadoznak az udvarban.

Banner megrázta magát. Adam nem egyszer elmondta, hogy nincs szeretője, de az biztos, hogy titkol valamit, s nemcsak a feleség, hanem mindenki más elől is. Tudnia kell, hogy mi az.

A bosszankodás és a büszkeségén ejtett seb adott Bannernek erőt ahhoz, hogy tovább menjen, ő, még ha nem is egészen magától, de elmondta Adamnak Seant, s első házasságát. Akkor a férfi miért nem hajlandó fényt deríteni a maga rejtélyére?

Bagoly huhogott tőle jobbra egy fán és valami fürge lény szaladt a sűrű szederindák között az ösvény mellett. A kis kanca megijedt, fejét hátravetve rúgkapált. Újra esni kezdett a hó és lassan belepte a paták és Adam kocsijának nyomait.

Banner fázott és félt.Mi lesz, ha kiderül, hogy nem is Adam nyomait követi, hanem valami hegyi emberét, vagy

bányászét. Vagy ha halálra fagy? Még a holttestét sem találják meg.Valahol a távolban egy láthatatlan teremtmény rikoltott fel élesen, fájón. A kanca egyre idegesebb

lett, szemét forgatva harapdálta a gyeplőt.– Nyugalom – könyörgött Banner, aki nem volt valami nagy lovas és legalább annyira megrémült,

mint a ló. – Nyugalom.De az állatot nem tudta lecsillapítani. A ló hirtelen rátörő félelmében hátrálni kezdett, s levetette

magáról döbbent utasát egy mogyoróbokorra. Mire Banner megszabadult az ostorszerű indáktól és tüskéktől a ló már lefelé ügetett a hegyről, a földön maga után vonszolva gyeplőjét.

– Megállni – sikította Banner kétségbeesetten, lélegzete fehér pamacsként szállt a hideg levegőben.A ló persze tovább futott és Banner Adam öreg kabátjának mély zsebébe süllyesztette kezét. –

Kutyaeledel – kiabálta a ló után.

78

Linda Lael Miller

A fák most még fenyegetőbbnek tűntek, mint eddig. Mintha a hatalmas douglas fenyők minden alkalommal közelebb jöttek volna egy lépéssel, amikor egy pillanatra behunyta szemét.

Banner felnézett a hegyre, aztán le, próbálta eldönteni, merre menjen. Valamit megérintett a zsebében, kihúzta, szüksége volt a mozdulatra, hogy el tudja nyomni a pánikot.

Egy névjegyet talált. „Miss Lou, Silver Shadow, négyes szoba. Mindig szívesen látom.”Banner leült egy hóval borított farönkre és gátlástalanul sírt. A hó egyre sűrűbben esett és

lassacskán belepte az ösvényt. Banner szipogva készült fel a biztos halálra. A vadállat, amely elijesztette a lovát, most felmordult, még közelebbről hallatszott a hangja.

Nemsokára véres, remegő cafatokra tépi. Egyre közelebb és közelebb jön és belőle akar lakomázni.A lány kihúzta magát és próbálta összeszedni bátorságát.Egyik óra a másik után telt el. Egyre hidegebb lett és a hó olyan sűrűn esett, hogy Banner

mindössze egy méterig látott el. Örülhet, ha megfagy, mielőtt az állat megtámadná.– O'Brien.Most már biztosan nagyon közel van a halál. Adam hangját hallja, érzi a férfi karjának erejét a

térde és a háta alatt. Ez az euphoria. Olvasta, hogy az emberek euphoriát éreznek, mielőtt megfagynának.

– A fene beléd O'Brien – pattogott a hang végső álmában, – Soha nem bocsájtom meg, ha meghalsz nekem.

Olyan valóságos volt ez a halál – álom. Banner érezte a vastag kabát durvaságát az arcán, érezte Adam illatát, össze nem tudná téveszteni. Még azt is érezte, hogy felkapják és viszik.

Aztán semmit.Mennyország. Valahogy sikerült megúsznia a pokol lángjait és a purgatórium sötétjét.

Bebocsájtották a mennybe. Meleg volt, finom meleg és valami lágyba burkolódzott.– Elváltam – mondta a közeledő angyalnak, akinek csak halvány körvonalait látta mozogni.Furcsán ismerős kuncogás volt a válasz. Túl durva és érzéki, hogy angyali legyen.Banner látása kezdett végre kitisztulni. Leesett az álla. Adam állt mellette. Kimerültnek és

meglehetősen dühősnek látszott, ő pedig egy ágyban feküdt teljesen meztelenül, tucatnyi takaróval betakarva.

– Hol…?– Nyugalom.Adam a tűzhelyhez ment, ahol lobogó tűz égett és egy forró, édesen illatozó csészével tért vissza.Kávé, cukor és rum keveréke volt. Banner felemelte fejét, hogy kortyolhasson, Adam tartotta a

csészét.– Követtél engem, ugye O'Brien? – mondta lassan a férfi. Hangja egyszerre volt lágy és ördögi.Banner hátrahanyatlott a párnára, nem tudta megtartani fejét. Könnyek gördültek végig a

szempilláján és csúsztak végig, nyomokat hagyva arcán. Szóval van házikó. És Adam láthatóan otthon érzi magát itt.

– Ez a te ágyad?– Egy barátomé. Aludjál O'Brien, majd később beszélünk.– Hol van?Lemondó sóhaj visszhangzott a meleg szobában. – Ki?– A… barátod? – Banner szeme lecsukódott, nehéz volt a fáradtságtól. Egészen álláig húzta a

takarókat és érezte, hogy Adam leül az ágyra.Hirtelen ismét fázni kezdett. – A fenébe is, aludjál – recsegte Adam.– Nem tudok… tú… túl hideg… Koppanás hallatszott, mint amikor csizmák esnek a padlóra.

Banner nem tudta eldönteni.Aztán Adam ruhástól mellé feküdt a takarók alá. Meleg volt, csodálatosan meleg.Bár fizikailag kezdte jobban érezni magát, Banner magában zokogott. Adam ágyában van és annak

a nőnek az ágyában.Ő nem tartozik ide.Magasan állt a hó és még mindig esett. Adam Corbin homlokát ráncolva kortyolt kávéjából, s

közben elátkozta a hóvihart, amely rákényszeríti, hogy elárulja titkát, amelyet eddig úgy őrzött, mint a szeme fényét.

O'Brien mocorogni kezdett az ágyon, a házikó másik oldalán. Hamarosan felébred, jól lesz és a hossz pihenő után kérdezősködni kezd.

79

Linda Lael Miller

Adam arra gondolt, mennyire megijesztette őt a lány az előző nap és már megbánta ígéretét, hogy nem kezeli gyerekként. Nagyon is helyén valónak tartotta volna most a térdére fektetni és hólyagosra verni csupasz hátsóját. Semmire nem vágyik jobban.

Elmosolyodott. Hát nem, azért van egy valami, amit jobban szeretne.Adam az ágy felé indult, aztán megállt. Vissza kell fojtania szenvedélyét. Banner csaknem meghalt

tegnap. Hála istennek hogy nem, gondolta.Visszament az ablakhoz és a szűnni nem akaró hóesést nézte. Bárcsak tudathatná az otthoniakkal,

hogy ő is és Banner is biztonságban vannak. Remélte, hogy igazán meleg van odakinn a pajtában. Lulani biztosította róla, hogy igen.

Banner kinyitotta szemét. Árnyékok és finom ételszag töltötték meg a szobát.– Adam? – ásította a lány.Női hang válaszolt. – Ő most… nincs itt. Te eszel?Bannernek csomó fojtogatta torkát. Ha halványan is, de ki tudta venni a kis kályhánál álló karcsú

alakot a szoba túloldalán. – Te vagy a nője – mondta tompa hangon.Habozó csend után jött a válasz. – Igen.Banner legszívesebben meghalt volna. Adam hazudott neki. – Én Adam felesége vagyok – mondta

tompán, maga alá húzta térdét és köré kulcsolta kezét.– Igen – az asszony közelebb jött. – Adam beszélt rólad.Adam beszélt rólad. Olyan nyugodtan mondta, nem volt benne se sértődés, se harag. Ennek az

asszonynak mindegy? Annyira szeretné Adamot, hogy nem is számit neki az árulás?Fájdalom öntötte el Bannert. Nagyon is el tudta képzelni. Bármennyire is bántotta a dolog, meg

sem fordult a fejében, hogy elhagyja a férjét. – Ez a te ágyad? – morogta. Szinte elviselhetetlen volt a fájdalom, mégis tovább kínozta magát.

– Igen. Éhes vagy?Banner a férje szeretőjét tanulmányozta. Magas volt, valószínűleg indián, haja és bőre sötétnek

tűnt, de a félhomályban nem tudta kivenni vonásait. – Nem, köszönöm.– Szeretni fogod? – kérdezte a nő különös, tompa hangon. – Mindig jól bánsz Adammal?Ha most itt volna a csirkefogó, Banner kikaparná a szemét. Hangosan zokogni kezdett.A nő megveregette a vállát. – Mesatchie. Nagyon rossz bántani, nagyon. Aludni, enni. Holnap

visszamegy városba.A rejtélyes szavak után az asszony körbejárta a szobát, összeszedett egy-két holmit, felpiszkálta a

tüzet és úgy dudorászott, mintha nem túrta volna ki ágyából szeretője felesége. Végül egy facsuporban gőzölgő levest hozott, két kezében fogva felé nyújtotta.

– Nem tudok enni – közölte Banner homlokát felhúzott térdére fektetve.– Enni kell.– Nem.Halk koppanás hallatszott, ahogy Adam szeretője az ágy melletti padlódeszkára tette a csuport.

Aztán Banner egyedül volt. Szélvihar süvített a kunyhó masszív falai körül és rázta az ablakokat.Megpróbált felkelni az ágyból, de rájött, gyengébb, mint gondolta és visszaesett a matracra.

Hányszor csalta meg Adam itt, ezek között a takarók között.Felkiáltott fájdalmában és haragjában. A kunyhó ajtaja kinyílt és Adam jelent meg egy halom

tűzifával karjaiban.– Mi baj, O'Brien?Banner felsikított, lehajolt, felkapta a leveses csuprot és hozzávágta. – Hazug! – visította. –

Nyavalyás hazug!A férfi, mintha mit sem törődött volna a támadással a tűzhelyhez ment és a kőből készült kályha

mellé dobta a tűzifát. – Miről beszélsz?– A szeretődről. Itt volt. – Banner Corbin megrázkódott. – Te csirkefogó, te csirkefogó!Adam odalépett hozzá, a kinti hidegtől átfagyott kezével megmarkolta a lány csupasz vállát és

megrázta. – Hagyd abba O'Brien, nem érted?!Banner hisztérikusan rázkódva nevetett, mint egy őrült, akit egyszer a kórházban látott. –

Beszéltem vele.– O'Brien.A mániákus nevetés görcsös, lélekbe markoló sírássá változott. – Gyűlöllek Adam, gyűlöllek.

80

Linda Lael Miller

Banner felkészült haragra, tagadásra, minderre, csak erre nem. Adam magához húzta, átölelte.– Ne – kérte a férfi. – Ne.A lány küszködött a karjaiban, szabadulni is akart, meg nem is. – Engedj el, ne nyúlj hozzám.De Adam nem volt hajlandó elengedni. – Lulani-t láttad – mondta halkan, mintha ezzel mindent

megmagyarázna. – Megmondtam, hogy a kunyhó egy barátomé és ez így is van. Lulani-é.– A szeretődé – zokogta Banner az Adam szagú súlyos gyapjúkabátban.– Nem, a barátom.– Barát!– Igen.– Megvetlek. Hagyjál békén, soha többet ne nyúlj hozzám.– Végy egy mély lélegzetet O'Brien, és ne legyél ilyen tyúkagyú. Gondolod, hogy olyan hülye

volnék, hogy ide hoználak, ha Lulani a szeretőm lenne?Banner megborzongott, maga sem tudta, miről mit gondoljon. Csak érzett és ez az érzés mély,

szüntelen fájdalom volt.– Csaknem halálra fagytam a hegyek között. Mi mást tehettél volna, mint hogy idehozol?Adam nem felelt, csak mélyebbre nyomta Bannert az ágyba, de ez önmagában válasznak tűnt.– Hol fog aludni? Itt velem? – kérdezte Banner szipogva.– A pajtában van egy kályha. Ott alszik.– Milyen alkalmazkodó.Adam felállt az ágyról, – Hozok neked egy másik levest – mondta magára erőltetett türelemmel.– Nem eszem meg.– De megeszed – felelte Adam nyugodtan. Zörgés hallatszott, edény tetejének csengő hangja, fából

készült kanál, kopogása.– Szégyenled Lulanit? Ezért tartod ilyen titokban?Banner még a félhomályban is látta, hogy a férfi válla megfeszül. – Természetesen nem

szégyellem. Jó barát. Egyike a legjobbaknak.– Akkor miért nem beszélsz róla? Csend.– Adam!A férfi visszajött az ágyhoz és egy kanál levest öntött Banner kitátott szájába. A lány visszaköpte

rá.Adam keményen elkapta az állát és kényszerítette, hogy kinyissa száját.– Még egy ilyen O'Brien és ha ígértem, ha nem, kiráncigállak az ágyból és úgy megverlek, hogy

egész makacs, gyanakvó kis életedben megemlegeted.A következő alkalommal, amikor a kanál a szájához ért, Banner evett. Muszáj volt neki. De

kedvesnek már nem kellett lennie.– Kielégít téged?Adam arca feszes volt és sápadtnak tűnt a táncoló tűz fényében. – Sean Malloy kielégített téged? –

vágott vissza. Úgy fájtak a szavak Bannernek, mintha csak megütötték volna. Könnyek öntötték el a szemét düh hevítette vérét és száguldott ereiben. – Igen – hazudta. Bántani akarta Adamot. ahogyan a férfi bántotta őt.

Adam egy pillanatra behunyta szemét, és amikor kinyitotta, durva, idegen tekintet meredt a lányra. – És jó mestered volt. Gondolom, még hálás is lehetek a jó öreg Seannek.

Banner mintha megszédült volna a haragtól, szíve vadul dobogott, szeme lángolt és keze lendült, hogy arcul csapja a férfit.

De Adam elkapta a csuklóját és keményen megszorította.– Meg ne próbáld még egyszer – figyelmeztette halk, mogorva hangon.Aztán erővel belediktálta Bannerbe a levest az utolsó cseppig is, miközben a lányban forrt a düh.Jóval később, amikor Adam pucéran és erőteljesen mellé feküdt, a lány elutasítóan elfordult tőle.Adam a hátára fordította. – Lulani nem a szeretőm – csitította a lányt. – Te vagy az és az is

maradsz. Az úristenit, viselkedj is úgy!Banner nyálat gyűjtött össze szájában és ráköpte.A férfi rémisztő sebességgel pattant rá. Lefogtak kezét, combjai gránit keményen feküdtek

Bannerére, tintakék szeme ragyogott, foga villogott, mintegy haragos vadállaté.– Tárd szét a lábad, O'Brien – mordult.

81

Linda Lael Miller

Banner egyszerre szeretettel és gyűlölettel meredt rá. De az volt a legrosszabb, hogy kívánta. Még most is, mindazok után, amiket megtudott, a belsejében dúló erők arra késztették, hogy engedelmeskedjen. – Menj a pokolba – sziszegte.

– A pokol ott van, ahol te vagy, O'Brien. És ahol nem vagy, bármilyen lehetetlen is. És a feleségem vagy, s nem tagadhatod meg tőlem ezt a dolgot.

Banner haragjában sírva rúgkapált, vonaglott a férfi alatt. Nem teheti magáévá Lulani ágyában. Ezt nem viseli el.

– Menj a szeretődhöz, engem hagyj békén! Adam egyik térde széttolta lábait, a lány érezte meleg, vad erejét nőiessége kapujánál. Parancsoló volt, nem elutasítható. Adam anélkül, hogy a csuklóit elengedte volna, lejjebb csúszott, hogy lassan, kínzón puszilgassa a jobb mellét.

Banner felnyögött és abbahagyta a küzdést.Vadul szeretkeztek. Lázasan, nyögve, nehezen megadva magukat szenvedélyüknek, karmolva

egyesültek. És amikor elérték a csúcspontot, egyszerre tolult ajkukra a győzelem és a vereség kiáltása.Adam úgy tűnt, elhatározta, hogy megtöri Bannert és olyan tekintetet vetett rá, hogy a lány úgy

gondolta, gyűlöli is.– Nem fázol? – kérdezte a férfi, amikor felmászott mellé a fagyos szekérre és mindkettőjük lábát

betakarta a súlyos medvebőr takaróval.– Finom meleg van – mondta a lány édeskésen.Elállt a hóesés, de metszően hideg volt a reggel. Majdnem olyan hideg, mint Adam pillantása. – Ha

el akarnál hagyni, amikor visszaérünk Port Hastingsbe, figyelmeztetlek, ne tedd.A szekér lassan távolodott Lulani kunyhójától. A két zömök ló nehezen haladt a mély, szemcsés,

kásás hóban.– Ami engem illet, puszta formaság volna, hogy ha elhagynálak – felelte Banner büszkén. – Nem

vagy többé a férjem, pusztán egy férfi, aki megerőszakolt.Adam felnevetett. Halkan tört föl torkából a hang és ijesztően jókedvűnek tűnt. – Még, hogy

megerőszakoltalak! Még mindig érzem a derekamban, ahogy a sarkad nekinyomódott, O'Brien. Ki erőszakolt meg kit?

– Gyűlöllek.A férfi hidegen mosolygott. – Tudom – mondta és pimaszul megfogta a lány combját a pokróc

fedezéke alatt.– Hagyd ezt abba.Adam kezdte felhúzni a szoknyáját. – Mikor tanulsz végre? – sóhajtott.Banner tehetetlenül mocorgott, amikor a férfi benyúlt a hideg ellen viselt meleg flanell bugyogó

alá. – Hagyd abba…Adam ismét felnevetett, s ujjal máris nekiláttak gonosz varázslatuknak. – Abbahagyni? Eszembe

sincs O'Brien. Akarom látni, hogyan gyűlölsz.Banner megremegett, pír öntötte el arcát. Kínzás, ez egyszerűen kínzás, megbocsájthatatlan

botrányos kínzás. De miért esik olyan jól?– Akkor is gyűlöllek, esküszöm, hogy igen.– Látom – gúnyolódott Adam.Banner zihálni kezdett és térdei, az árulók, kiszolgáltatták a férfinek, szétváltak. – Úristen, kérlek…– Hagyjam abba? – suttogta alig hallhatóan Adam.– Légy átkozott!Adam nem kegyelmezett, hüvelykujjával ügyesen szította a lány szenvedélyét, míg mutató, s

nagyujja birtokba vette Bannert. – Átkozott vagyok a nap óta, amikor felbukkantál az életemben – felelte.

Banner feje hátrahanyatlott, lehunyta szemét. Vadul zakatolt a szíve és durva, kétségbeesett forróság öntötte el testét. A szekér rázkódása és zötykölődése a göröngyös ösvényen csak fokozta az érzések vadságát, amelyeket Adam keltett benne. – Oh – lihegte elveszetten. – Oh…

– Mond, hogy hozzám tartozol – nevetett Adam.Banner felnyögött a férfi mozdulatának édes erejétől, de makacsul, vadul megrázta fejét.– Mondjad Banner!A világ, mintha lángoló darabkákra hullott volna szét, s Banner végül engedelmeskedett.Napnyugtakor érkeztek Port Hastingsbe, ahol Maggie és Katherine örömmel fogadta őket.

Nagyobb baj nem történt távollétük alatt, de jópáran hagytak üzenetet, hogy szükségük van orvosra.

82

Linda Lael Miller

– Feküdj le O'Brien – pattogott Adam Maggie konyhájának barátságos melegében – majd én elintézem.

Máskor Banner talán vitatkozott volna, de ma este túlságosan fáradt és zavart volt, küzdelem nélkül megadta magát.

A hátsó lépcsőn felbaktatott a szobájukba. Forró fürdőre és nagy pihenésre vágyott, de arca lángolt, büszkesége sajgott. Ha Adam Corbin azt hiszi, hogy ma éjjel is élvezheti kegyeit, majd meglátja.

Addig rágódott ezen, míg végül, anélkül, hogy segítséget kért volna Maggie-től, Banner átcipelte holmiját Adam szobájából a hall végében levő vendégszobába. Amikor ezzel megvolt, megfürdött, s egy vastag flanell takaróba csavarva magát, s lángoló ajkakkal, büszkén masírozott el férje ajtaja előtt.

Szobájában, amelyet önmaga jelölt ki sajátjának, de legalább ma éjszakára az övé volt, bezárta az ajtót és bekászálódott az ágyba. Alig húzta álláig a takarót, már aludt is.

Adam komolyan úgy döntött, hogy megcsalja feleségét. O'Brien úgyis azt hiszi, hogy szeretőt tart és ha egyszer már szenved miatta, miért ne legyen meg az öröme is.

– Ramatyul nézel ki – jegyezte meg Bessie. Hátradőlt az ágyon és formás lábát törökülésbe húzta. – Nem innál valamit?

Adam összekulcsolt kézzel dőlt a szekrénynek. Csoda, hogy a lány nem fagy halálra ezekben a hálóharisnyákban és abban a vékonyka kis szatén vacakban, amelynek az elején csipke van.

– Bourbon – mondta végül.Bessie. felállt és töltött az italból. – Nem kapod meg Vöröstől, amire szükséged van? – turbékolta.Adam gyomra felfordult. O'Brientől nagyon is megkapja azt, amire szüksége van, még jóval többet

is, de itt süllyedjen el, ha hajlandó megtárgyalni a feleségét ezzel a szajhával.Bessie mellé lépett, kezébe nyomta a poharat. Ha zavarta a férfi csendje, nem mutatta.– Rég voltál nálam, drágám – duruzsolta. A bourbon égette Adam gyomrát. – Aha – felelte dühösen poharába meredve.Bessie keze ismerős, ügyes mozdulattal pihent meg a vállán. – Ne aggódj, Bessie emlékszik arra,

amit szeretsz.Adam lerázta magáról a nő kezét és elfordult Névjegyek hevertek a közeli asztalon.Szórakozottan felvett egyet, megnézte, de fel sem fogta, mit olvas. Bessie emlékszik rá. hogy ő mit

szeretett. Rendben, de ő emlékszik-e? Másra sem tud gondolni, csak Bannerre és arra, ahogy szinte a halálba repíti, majd visszahozza. Adam keze automatikusan, talán csak, hogy csináljon valamit, zakójának belső zsebébe dugta a névjegyet.

Bessie mellé állt és átkarolta a derekát. – – Soha nem fogja megtudni – nyugtatgatta, mintha olvasott volna gondolataiban. – És megígérem, hogy jó lesz.

Adam kétségbeesetten felsóhajtott és ismét eltolta magától a hőt. – Lehet, hogy jó lenne, de iszonyú őrültség. Hazamegyek.

Pénzt akart adni Bessie-nek, de a lány duzzogott. Ez volt az első alkalom, hogy fizetni akart neki. Nászajándékul szántam – tiltakozott a lány.

A dolog iróniájától Adam harsányan felnevetett. – Azért köszönöm – szólt vissza az ajtóból és kilépett a szobából.

Banner Corbin végigaludta az éjszakát, még ha nyugtalanul is. Állandóan azt várta, mikor dörömböl Adam az ajtón, vagy talán be is töri.

Felületes és nem pihentető alvás volt ez. Reggel felé azt álmodta, hogy Adam Lulanival szeretkezik a kunyhó egyetlen ágyában.

Egyikük sem törődött azzal, hogy Banner odakinn áll a szélben, hóban, s lassan halálra fagy.

11. fejezet

Francelle Mayhough dudorászva ült le az íróasztalához. Lesimította legjobb ruhája szoknyáját és levette írógépéről a takarót. Egy halom levél és jegyzet sorakozott mellette Adam szinte olvashatatlan macskakaparásával.

83

Linda Lael Miller

Éppen azt próbálta kibogarászni, hogyan kell kezelni valakinek a hólyaghurutját, amikor a férfi megjelent az irodában. Francelle-nak eszébe jutott mindaz az ízes pletyka, amelyeket előző este Peters békebírótól hallott vacsora közben és hirtelen vad, csodálatos remény töltötte el.

–Jó reggel – dalolta.Adam mogorva arccal meredt a falra a lány mögé, mintha Francelle átlátszó volna és egyik kezével

a hajába túrt. Láthatóan nem jól aludt az éjszaka, karikás volt a szeme és szája merev az idegességtől.– Nem látta a feleségemet? – pattogott, mintha csak azzal vádolná Francelle-t, hogy elrejtette

valahová az asszonyt.– Nem – felelte titkárnője méltóságteljesen. – Ha maga nem tudja, hol van, akkor én honnan

sejthetném.Adam fenyegetően nézett rá, aztán felsóhajtott. – Valóban – dünnyögte. A sarokban álló kis

kályhához ment és töltött magának a kávéból, amely mindig ott várta, de amellyel eddig soha nem élt.Francelle megmerevedett a székében. – Peters békebíró tegnap velünk vacsorázott – mondta

óvatosan.Adam sértő pökhendiséggel emelte meg kávéscsészéjét. – Hurrá!Tűzrózsák égtek Francelle arcán. Igazán kisebb lehetne Adam szája, tekintve, hogy a feleségének

eggyel több férje van a kelleténél. – A békebíró mesélt apának arról az írről… Mr. Malloyról.Adam minden izma megfeszült és a lány próbálta nem mutatni örömét. Most az egyszer Adam őrá,

Francelle Mayhough-ra figyelt. – Mi van vele?Francelle vállat vont. – Cam Peters szerint egy semmirekellő. Részeges vadállat.– És? – Adam ijesztőnek látszott. Francelle-t elöntötte a jogos harag hulláma.Felpattant székéből. – És azt állítja, hogy ő a maga feleségének a férje.Egy izom rángott. Adam nyakán. – Én is hallottam – mondta ijesztően lágyan.Francelle megdöbbent. Annyira megdöbbent, hogy elfelejtette szépen eltervezett kis beszédét. –

Tudja? – kiáltott föl. – És nem is zavarja, hogy egy bigámistát vett el?– Banner elvált, Francelle. Nem igazán tartozik magára, de azért méltányolnám, hogyha ezt

közölné Cam Peters-el, az apjával és az összes többi pletykafészekkel a városban.Francelle sebzett lélekkel hanyatlott vissza székébe. Azt remélte, hogy Adam törölteti, házasságát,

dühöng egy ideig, majd végül nála keres vigaszt. Azt nem sejtette, hogy így védi majd azt a nőt, aki nem szolgált rá.

– Nem furcsa, hogy Mr. Malloy, nem sokkal azután, hogy azt állította, ő meg O'Brien doktor házasok, eltűnt?

Adam megitta kávéját és csak egy izom rándulása frissen borotvált állán árulta el, hogy bosszankodik.

– Miért untat mindezzel Francelle?Olyan bonyolult és fájdalmas lett volna a válasz, hogy Francelle inkább lenyelte. – Csak

gondoltam, tudnia kell, mit mondanak a… feleségéről. Ez minden.– Köszönöm – mondta Adam savanykás mosollyal, félig meghajolt, majd letette csészéjét, felkapta

táskáját és nekivágott véget nem érő pokoli körútjának.Amint az ajtó becsukódott mögötte, Francelle karjára hajtotta fejét és sírt, mert Adam nem tudja,

hogy ő szereti és ha tudná, sem törődne vele. Pedig milyen jó felesége lehetne, ha nem volna az a szégyentelen Banner O'Brien, aki nem is elégszik meg egy férjjel, kettő kell neki.

Banner fáradt volt, erőtlen. – Jó reggelt Francelle – sóhajtott.Francelle haragosan pillantott rá. – Jó reggelt.– Adam már elment?A lány bólintott, végigmérte Bannert, majd titokzatos mosollyal folytatta munkáját.Banner kávét töltött magának, majd visszament az irodába. Talán jobb is, hogy nem kell most

szembenézni Adammal, nem volt felkészülve a harcra.Leült az asztala mögé és olvasni kezdett. Amíg nem jönnek a betegek, tanul egy kicsit. Ez az

értekezés az emberi láb felépítéséről szólt.– Doktor?Banner felpillantott. Francelle állt az ajtóban. – Tessék.A lányról sütött a gúnyos rosszindulat. – Egy nő keresi.

84

Linda Lael Miller

Elég ritkán fordult elő, hogy egy beteg kifejezetten Bannert keresse, többségük jobban bízott Adamban. Banner felállt, lesimította szoknyáját, mielőtt követte volna Francelle-t az egyik vizsgálószobába.

– Hello Mrs. Corbin – mosolygott rá Bessie, a prostituált, aki komoly érdeklődést mutatott Adam iránt az első nap a Silver Shadow fedélzetén.

Banner kihívást érzett a köszönésben, de visszamosolygott a nőre. – Mit tehetek önért?– Fáj a torkom – mondta Bessie. Furán fátyolos volt a szeme, amelyet le nem vett volna Banner

arcáról. – És a mellkasom is – tette hozzá.Banner az ajtóhoz lépett. Talán csak képzelte, hogy a nő nem azért jött, mert beteg. Megkérte

Francelle-t, hogy hozza be a táskáját.Bosszantó percek teltek el, mire a lány megjelent vele és Banner előhúzta a sztetoszkópot. – Nem

köhögött?Bessie mosolyogva tűrte a rövid vizsgálatot. – Nem.A nő tüdeje egészségesnek hangzott, és amikor Banner megvizsgálta a torkát, nem látta okát

panasznak. A homlokát ráncolva hátralépett és összekulcsolta kezét.– Igazából miért jött el hozzám?– El akartam mondani valamit.– Mit?– A férje meglátogatott tegnap éjjel. Banner megszédült, de nem mutatta. – Ez minden?– Igen – felelte Bessie magabiztosan. – Ha maga nem látja el, vagyunk jópáran, akik megtesszük.

De én kedvelem magát Vörös és ezért jöttem ide. Segíteni akarok.Banner nem válaszolt, nagyon is jól emlékezett arra, hogy költözött ki Adam hálószobájából tegnap

este.– Nem hisz nekem?– Nem – hazudta Banner.Bessie duzzogva felhúzta buja száját. – Akkor nézzen be annak a kabátnak a belső zsebébe, ami

Adamon volt tegnap este, drágám.– Kifelé.Az asszony felállt, gondosan elrendezte cifra szőrmeszegélyű kabátját. – Én elmondhatnám, mit

tegyen, hogy kedvébe járjon a férjének – mondta és daloló hangjától Banner vérnyomása az egekbe szökött.

– Nagyon köszönöm, de azt hiszem, magam is tudom. Volna kedves távozni?Bessie az ajtó felé riszálta magát. – Nem kell újra mondania drágám, én is tudom, mi a jómodor.

Csak nyugodtan nézze meg a zakó zsebét.Amikor az ajtó becsukódott és Banner egyedül maradt bánatával, lehajtotta fejét. Most már tudta,

Adam miért nem jött be a vendégszobába az éjszaka, miért nem rohanta le dühödten, szokása szerint. Nem volt otthon.

Talán nem is vette észre felesége nagy lázadását, vagy ügyet sem vetett rá.Néhány perc alatt összeszedte magát, aztán elviharzott az önelégülten mosolygó Francelle mellett

és felvette a könyvet, amit olvasott. Többet be nem teszi lábát Adam hálószobájába. Addig nem, amíg a férfi nem kér bocsánatot és ígéri meg, hogy nem találkozik többet Lulanival.

De az a zakó ott úgy húzta magához Bannert, mint mágnes a vasat.Végül Banner nem bírta tovább. Kiment az irodából, felszaladt a lépcsőn és kinyitotta Adam

szobájának ajtaját. Tudta, addig nincs nyugalma, míg meg nem teszi. A kérdéses zakót nem volt nehéz megtalálni, a frissen vetett ágy karfáján lógott.

Banner tudta jól, hogy hibát követ el, mégis odament a zakóhoz és benyúlt a belső zsebébe. Névjegykártya volt benne, ugyanolyan, mint amilyent egy másik kabátban talált, azon a napon, amikor biztos volt benne, hogy meg fog halni egyedül a havas hegyi ösvényen.

Könnyáztatta szemekkel olvasta. „Bessie Ingramm, Silver Shadow, nyolcas szoba. Garantált diszkréció.”

Amikor ismét mozdulni tudott, a földre ejtette a névjegyet és a kabátot. Aztán sietve hurcolta összes maradék holmiját Adam szobájából a sajátjába.

Adam rájött, mi történt, még mielőtt felvette volna a kabátot a padlóról és elolvasta volna a félig összegyúrt névjegyet, amely mellette hevert. Kétségbeesés kavargott gyomrában és torkában.

85

Linda Lael Miller

Most aztán bajban van, gondolta. Lerogyott az ágy szélére és a kezébe temette fejét. Ha O'Brien nem hitte el hogy Lulani nem a szeretője, azt sem fogja elhinni, hogy nem feküdt le Bessie Ingrammel.

Durván káromkodott és egyik kezével megdörzsölte a halántékát. Iszonyúan fájt a feje.Kis idő múlva felállt és a szekrényhez ment. Úgy volt, ahogy gyanította. Lóhere holmijai eltűntek.Felsóhajtott. Persze utána mehetne, kiráncigálhatná a vendégszobából vissza ide, ahova tartozik, de

mi haszna volna. Nem kényszerítheti rá, hogy szeresse és neki a szerelmére van szüksége.Sötétbe borult a ház, amikor Adam egy óra múlva lement a lépcsőn és bevetette magát az irodájába.

Ha már nem tud aludni, legalább olvas. Ha ez nem sikerül – tudta, hogy nehezen fog a nyomtatott betűkre koncentrálni – ebben a nyugodt környezetben legalább megpróbálhatja elrendezni kusza gondolatait és érzelmeit. Talán képes lesz dönteni is.

Meggyújtotta a lámpát a kis dolgozószobában, a fa íróasztal székbe roskadt és minden érdeklődés nélkül nézett végig a polcon sorakozó könyveken. Mintegy óriás szívdobogása, lüktetett körülötte Banner neve. Szerette a lányt, kívánta, s az odafenn egy hideg ágyban hever. Egy ágyban, amelyből száműzte őt.

Dühödten túrt íróasztalának mély alsó fiókjába és megtalálta a palackot, amit keresett. Az asztalra vetette lábait, lecsavarta a palack tetejét és belekortyolt az erős, tiszta whisky-be.

Minden kortynál egyre zavarosabbak lettek a gondolatai. Nemsokára már komolyan sajnálta magát. Milyen egy balszerencsés flótás ő a hülye titkával és azzal, hogy szerelmes egy nőbe, aki fejéhez vágja első férje ügyességét a legkisebb provokációra is!

Ismét felemelte a palackot, s a tüzes víz égette torkát és fájó gyomrát.– Adam!Leeresztette a palackot és O'Brienre bambult. Tényleg itt van a lány. vagy csak álmodik?– Ühüm.– Mit csinálsz?Nem álmodja. A lány valóban itt van és a mogorva, igazi feleség pillantás alapján hadi ösvényen. – Iszom – felelte Adam. s furcsán, nehezen jött ki száján a szó.– Látom. Ágyban lenne a helyed.Adam megemelte szemöldökét és elvigyorodott. – Valóban asszonyom, de nem vagyok.Adam felnevetett. – Megyek, ha te is jössz, O'Brien. Banneren kék flanellköpeny volt. Összekulcsolta kezét és a palack felé biccentette fejét, amely még

mindig Adam kezében volt, bár a férfi eltartotta testétől.– Miért nem teszel rá egy cumit és viszed ezt magaddal az ágyba?Adam a homlokát ráncolva bambult a whisky-re.– Szerintem az érzelmi éretlenségemre céloz – vallotta be a folyadéknak.– És még te hívod magad orvosnak – veszekedett O'Brien. – Mi lesz, ha valaki megbetegszik? Szép

kis segítség lennél.– Ja?– Látom.Most már eljutott Adam tudatáig, hogy mit mondott. Az italtól bandzsán és jámboran nézte O'Brien

haragos kis alakját. – Téged küldelek.– Feküdj le Adam.– Ó, nem. Túl hideg van. Túl magányos vagyok.– Nem kétlem. Lulani túl messze van, hogy megmelegítsen, de még mindig elmehetsz Bessie-hez.

Végül is garantált diszkréció.Adam annak ellenére, hogy olyan összetörtnek és szerencsétlennek érezte magát, felnevetett.– Különben is, miféle név a Lulani egy indiánnak? – civakodott O'Brien. Kócos volt, zilált és

átkozottul étvágygerjesztő.– Lulani nem indián – morogta Adam. – Hawaii-i. – Hát ezt meg mi a fenének mondta el. Szájához

emelte a whisky-t, ivott, hogy visszatartsa a többit.– Megígéred, hogy nem látogatod többet? Adam lecsapta az üveget, a padlóra tette lábát és megdörzsölte lüktető szemét. – Nem.O'Brien megpördült és elviharzott. Adam alig tudta megállni, hogy ne hívja vissza és el ne

mondjon mindent.Teltek a hetek. Adam egyszer sem közelített a vendégszobához és Bannert sem próbálta ágyába

csalogatni.

86

Linda Lael Miller

Február huszonegyedikén ismét felment a hegyre. Ez alkalommal Banner nem próbálta meg követni.

– Miért maradsz vele? – kérdezte Melissa lágyan, kerek, kristálykék szemét sógornőjére szegezve.Banner, legalábbis egyelőre nem felelt a kérdésre. Hogyan felelhetne, ha egyszer maga sem tudja a

választ. Inkább elterelte a szót. – Jobban vagy? – kérdezte a lánytól. Elrendezte rajta a takarót és újra töltötte teás csészéjét.

– Kár, hogy így tönkrement a látogatásod.– Holnapra jobban leszek – felelte Melissa csupa önbizalommal. – Ez az egyetlen jó a görcsben,

elmúlik.Banner összerándult. Görcsök! Mikor is volt utoljára görcse, ha már itt tartunk?Melissa a homlokát ráncolva nézett rá. – Mi baj van Banner?– Jaj ne – suttogta Banner. Kezét tördelve járkált fel-alá a szobában. – Ne.– Banner!Megállt és sógornőjére nézett. December. Decemberben vérzett utoljára, azelőtt, hogy Oregonból

Port Hastingsbe jött. – Jól vagyok – hazudta a Melissa szemében tükröződő rémületnek.– Nem vagy jól – makacskodott a lány és csörrenés közepette félrerakta csészéjét. – Banner Corbin,

azonnal mondd el nekem, mi bánt.Banner lerogyott Melissa ágya mellett álló székre. Félig külön él a férjétől, s fájdalmas terveket

kovácsol, hogy elhagyja. Pletykálnak róla és Seanról, aki bármikor visszatérhet. És most úgy tűnik, hogy terhes.

– Azt hiszem, gyerekem lesz – sírta el magát és kezébe temette arcát.Melissa rögtön felpattant az ágyból, s könnyes szemmel átölelte. – Hát ez csodálatos, Banner! Most

már minden rendben.Banner nyüszített. Minden rendben? Hogyan lehetne minden rendben, amikor Adam feltehetően

ebben a percben is Lulanival szeretkezik és Sean meg akarja ölni őt. Tekintve, hogy a legtöbb ember hogy viszonyul a női orvosokhoz, nehéz volna eltartania még magát is, hát még milyen nehéz lenne megélni egy gyerekkel az oldalán, akit ráadásul el is kell látnia.

– Ne sírj Banner – könyörgött neki Melissa. Átölelte és ringatta, mint egy gyereket. – Ha Adam nem viseli gondodat, anya, Jeff, Keith és én igen. A családhoz tartozol.

– Ti Adam családja vagytok.– Nos, hát akkor is veled vagyunk. Banner nem lelt vigaszra. A világ összes szeretete sem segít, ha nem Adamtól kapja.

Hogy most az egyszer megkímélje O'Brien-t és családját rosszkedvétől, Adam elment a ház mellett, amikor megérkezett a hegyről és a Silver Shadow felé tartott.

Néhány ital, egy jó steak, és nemsokára jobban érzi magát.Miközben feltrappolt a deszkán, Bessie-re gondolt, és az általa nyújtott megkönnyebbülésre. A jó

ég a megmondhatója, most, hogy O'Brien a másik hálószobában alszik és elég világosan értésére adta, hogy inkább egy gorillával párosodna, mint vele, ráférne egy kis női vigasz.

A szalon fényesen ki volt világítva, s kicsit hangos volt Adam ízlésének. De a bárhoz ment és közben arra gondolt, milyen átkozottul férj lett belőle. Mindössze két hónapja még nyugodt lelkiismerettel látogatta Temple Royce intézményét és élvezte örömeit.

Zsúfolt volt a Silver Shadow, zene szólt és egy hosszú szőke hajú, sötét üres tekintetű lány énekelt a színpadon. Adam italt rendelt és közelebb húzódott, hogy hallja.

Ehelyett Cam Peterst, a békebírót hallotta, aki egy közeli asztalnál ült. Itallal kezében, ő volt a figyelem középpontja.

– Abban a pillanatban, ahogy először megpillantottam, tudtam, hogy egy férfi nem elég ennek – harsogta Peters. – De nem ám! Rögtön láttam rajta, hogy ebben a kis vörösben elég tűz van ahhoz, hogy egy férfit egy életre megégessen.

Adam keze megfeszült a poháron. Hogy rendbe szedje gondolatait, lassan, módszeresen elolvasta a színpad alatt levő kopott táblát: Fancy Jordan énekel, táncol, csodát művel.

Peters, aki nem vette észre, ki áll mögötte, tovább fecsegett. – Nézzük csak a másik oldalát. A törvény ellen való, hogy egy hölgynek két férje legyen, még akkor is, ha az egyikük egy Corbin.

87

Linda Lael Miller

Stewart Henderson beleegyezése jeléül felemelte poharát. Most, hogy már nem volt az álla körül a drót, nem motyogott. – Mr. Royce is le akarta fektetni, de a nő már…

Cam Peters kuncogása szakította félbe. – Még hogy két férj – ámuldozott.– Lefogadom, hogy nem egy jelentkező lesz, hogyha úgy dönt, szüksége van egy harmadikra.

Adam behunyta szemét. – Elég – mondta halk, de dörgő hangon. Fancy Jordán remegő kis hangja elhallgatott és vele együtt minden más hang a szalonban.

Peters megpördült székében és félelem torzította el arcát. – Adam! Jézusom, nem tudtam, hogy itt vagy!

Adam letette italát és még mindig megpróbálta leküzdeni a benne növekvő haragot. – Rájöttem – mondta.

De teste akaratától függetlenül működött. Petershez lépett, megragadta a hajtókáját és felrángatta a férfit.

– Rajta, Cam – mondta halálosan ijesztő hangon. – Mesélj nekem a feleségemről és a két férjéről.– Úristen Adam!– Mondd, ha olyan sokat tudsz a témáról.– Nincs mit mondanom.Valamelyest enyhült az őrület. Adam elengedte a békebírót, nézte, amint visszaroskad a székére és

annyi tartás sincs benne, mint egy medúzában.A lány a színpadon ismét énekelni kezdett.Adam visszament a bárpulthoz és italához, amelyet már nem is kívánt. Nem kívánta a steaket sem,

és nem kívánta a nőket.És végképp nem akarta hallgatni Fancy Jordán énekét. Magában azt kívánva, bárcsak soha ne

találkozott volna Banner O'Brien-el, ne vette volna el feleségül, összeszedte maradék lelki erejét és hazament.

A békebíró rosszkedvűen toporgott a reggeli szürkületben. – Sajnos velem kell jönnie a börtönbe, Mrs. Corbin – mondta.

Banner megszédült. Vetett egy pillantást Francelle-re, aki hirtelen nagyon elfoglaltnak tűnt az írógépénél.

– Börtönbe? – visszhangozta a lány. Biztos volt benne, hogy rosszul érti.– A törvény ellen való, hogy valakinek több, mint egy férje legyen – jelentette ki a békebíró.Banner érezte, mint vörösödik el az arca. – Úgy veszem észre, félreérti, békebíró. Sean Malloy és

én elváltunk. Meg vannak a papírjaim róla.– Szeretném látni őket – vágott vissza a törvény szolgája.– Máris hozom a táskámat.– Helyes, Mrs. Corbin, nagyon helyes. Banner besietett az irodába és félrelökte az íróasztalon levő

papírokat, könyveket meg egy sárga borítékot.Akármilyen kitűnő ember is Adam, határozottan rendetlen. És hol van most, amikor szükség volna

rá, hogy megmondja a békebírónak, az ő felesége és senki másé.Megtalálta a táskát, feltépte és belenyúlt az oldalzsebbe, ahol nemcsak a válási anyakönyvi

kivonatot tartotta, hanem a diplomáját is és az iratokat mindkét házasságáról. Az orvosi diplomája ott is volt, akárcsak az az oklevél, amelyet Adam Corbinnal való házasságakor kapott. De a válási irat és az, amelyik Seannel való házasságát igazolta, eltűnt.

Banner, megborzongott. A papírok nem tűnhettek el, soha nem vette ki őket a táskából. Soha.– Nos, doktor? – sürgette Peters békebíró az iroda ajtajából. – Megtalálta az iratokat?Banner lassan, megadva magát sorsának, megrázta fejét. – Itt voltak. El kell hinnie.– Sajnálom.Banner egy pillanatra lehunyta szemét, mély lélegzetet vett és felé fordult. – Valaki elvitte a papírjaimat. – Talán Adam? futott át az agyán. Ennyire szabadulni akarna tőlem

most, hogy nem vagyok hajlandó biztosítani neki férji jogait?– Biztosan elvitték – mondta Peters békebíró. –: Most pedig ha volna kedves velem jönni.Banner lenyelte a tehetetlenség és félelem könnyeit. Felszegte állát, fogta kabátját és

méltóságteljesen kivonult az irodából.Negyedóra múlva bezárult mögötte egy dohos kis cella ajtaja. Aznap nem voltak más foglyok a

börtönben. Banner legalább ezért hálás lehetett.

88

Linda Lael Miller

Kábán rótta fel-alá a fűrészporral borított padlót. Vajon Adam intézte így? Az biztos, hogy könnyen megtalálhatta a táskájában a papírokat. Ki juthatott könnyebben a holmijához, mint ó?

Könnycsepp gördült végig arcán. Adam gyűlöli őt, hűtlen, érzéketlen és hajlíthatatlan. De azt nehéz elképzelni róla, hogy ilyen öv alatti ütésre képes legyen. Ha meg akart volna szabadulni feleségétől, talált volna rá más módot is.

Mégis, mennyire ismeri igazán Adamot. Jóképű, remek orvos, szinte hátborzongató ösztönnel, és csodálatos szerető. Tejszínnel szereti a kávéját, szemüveget visel olvasáshoz és nem bízik a politikusokban. Banner rádöbbent, hogy mindössze ezeket az össze nem függő dolgokat tudja férjéről, gyermeke apjáról. Elsírta magát.

Adam átfázva, fáradtan, éhesen és rosszkedvűen érkezett haza, de megtorpant, amikor meglátta, hogy anyja rohan felé az udvaron át, felkapva szoknyáját. A félhomályban is látszott, hogy gyilkos pillantást vet rá.

– Hol a pokolban voltál? – kérdezte.Adam egy távoli farmon töltötte a napot és egy különösen vonakodó bébit segített a világra, de nem

óhajtotta ezt megtárgyalni anyjával. Makacsul, csendben nézett farkasszemet vele.– Banner börtönben van – kiáltotta fortyogva Katherine.Adam úgy érezte, mintha valaki egy fatuskóval gyomorszájon vágta volna. – Micsoda?– Az az idióta Peters elvitte és, bigámiával vádolja. Bigámia, most mondd meg! Ki akartam hozni

óvadékkal, de… – Adam káromkodva megpördült és rohant az istállóhoz a homokfutójáért. Tudta, ez a fizetség azért, hogy leégette Cam Peters-t a Silver Shadow szalonjában tegnap. Csak kaparintsa kézbe ezt a kis…

Katherine, mint egy dühös kis öleb rohant mellette. – Cam nem egyezik bele az óvadékba és azt sem engedte meg, hogy beszéljek Bannerrel – panaszkodott és ettől Adam halántéka még jobban lüktetett, gyomra még jobban kavargott.

– A fenébe is. meg vannak a papírjai a válásról. Miért nem mutatta meg neki?– Cam azt mondta, nincs semmi irata – felelte Katherine lihegve, miközben fia újra befogta a fáradt

lovat a saras homokfutó elé a sötét istállóban. – Nekem csak egy házassági bizonyítványt mutatott, amelyet ő írt alá és valami Malloy nevű alak.

– Sean – lihegte gyűlölettel Adam.– Sean? Adam, ki az a…?– Most nem érek rá megmagyarázni – kivezette az istállóból a nyihogó lovat. Hamarabb elért volna

a bíróságra lóháton, de haza akarta hozni Bannert és nem hitte, hogy a lány olyan állapotban van, hogy lovagoljon.

A kis járművel is perceken belül a bírósághoz ért. És kit talált ott, ha nem Royce-t, amint nyájasan, udvariasan éppen lesegítette Bannert a kőlépcsőkön. Adam kipattant a homokfutóból és eléjük viharzott. Félig megvakította a harag. – Mi a…

Temple Royce mosolyogva nyújtotta ki kezét, a másikkal megfogta Banner könyökét. – Elég Adam, kérlek hagyj minket. Adam Banner arcára pillantott és ezernyi kérdés kavargott agyában. Miért sikerült Royce-nak kiszabadítani a feleségét, amikor Katherine-nak nem? Miért néz rá Lóhere így, mintha nem akarná megismerni.

– Engedd el a feleségem – mondta.– Sajnos kérdéses, kinek a felesége Banner, Adam. És amíg nem születik döntés, az én gondjaimra

van bízva.– A fenéket – recsegte Adam. Banner felé nyúlt és éles fájdalom hasított belé, amikor a lány

Royce-hoz húzódott, mintha nála keresne védelmet. – Hát nem volt elég, amit csináltál? – kérdezte Royce lágyan, szeme Adam arcát kutatta. – Nézd ezt

a nőt. Halálra rémült, még abban sem vagyok biztos, hogy megismer téged.Ez igaznak tűnt, O'Brien szeme tágra nyílt, tekintete távoli volt, borzongott és két kézzel markolta

Royce karját.– Banner – próbálkozott Adam és gyengéden felé nyújtotta karját. A lány a fejét rázta és arcát

Temple vállába temette. – Ne – mondta. – Kérlek, hagyjál békén.Adamot csaknem a guta ütötte meg. Félelem és harag keveredett benne. – Mi a fene történik itt? –

recsegte. Royce vállat vont és egyik karjával átkarolta Bannert. – Csak annyit tudok, hogy Bannert, biztos vagyok benne, hogy tévesen, bigámiával vádolták. Abban a pillanatban, hogy tudomást

89

Linda Lael Miller

szereztem róla, idejöttem és meggyőztem Cam Peterst, hogy engedje szabadon. Felelősséget vállaltam érte.

– Miért pont neked adta ki Bannert?– Amikor anyádnak nem adta át? – fejezte be a mondatot Royce szívélyesen mosolyogva. –

Egyszerű, Adam. Szegény lány halálra rémült a kilátástól, hogy visszamenjen a házadba. Peters békebíró azt mondja, szegény kicsike téged okol a letartóztatásáért.

– Tessék? – A hirtelen éles kiáltástól O'Brien ismét Temple kabátjába temette fejét, és megborzongott.

– O'Brien, nézz rám!A lány habozva engedelmeskedett és valóban félelem tükröződött zöld szemében.– Tudhatnád, hogy nem tennék ilyet veled – lihegte Adam kétségbeesetten.Látta, hogy Banner hisz neki. Jó volt, hogy legalább egy félelmét sikerült eloszlatnia. – Nem megyek haza veled – mondta a lány.Adam hátrahajtotta fejét és zihálva szívta be a levegőt. Hűvös volt, az esti levegő hó ígéretét

hordozta. – Hova mész Banner? Temple ágyába?Úgy történt, ahogy Adam számította, a lány kiszakította magát Royce gyengéd szorításából és

macskaként karmolva, visítva vetette rá magát férjére.Adam elkapta a csuklóját. – Ez az, O'Brien, harcolj!Könnyek csorogtak le a lány arcán. – Gyűlöllek! – sziszegte. – Bármelyik ágyba inkább feküdnék,

mint a tiedbe.– Én is szeretlek, drágám. Megköszönjünk Mr. Royce-nak a kedves segítségét és hazamegyünk.– Várj csak egy pil… – tiltakozott Royce.Adam Bannerre mosolygott. Szerette és boldog volt, hogy visszatért szelleme és tüze. Még a

gyűlölete is jobb, mint az a csendes, élettelen reménytelenség, amely az előbb kerítette hatalmába. – Sajnálom, Temple – mondta. Aztán felkapta karjaiba Bannert, ahova igenis tartozott és a

homokfutóra emelte.Mintha egy anya hegyi oroszlánt akarna elcipelni a kölykeitől.– Peters ismét le fogja tartóztatni – figyelmeztette Royce, aki kétségkívül nem ezért izgatta magát,

hanem, mert, hogy füstbe mentek tervei, hogy ő nyújt majd menedéket és vigaszt a szép bűnösnek. Adamot lefoglalta, hogy egyik kezével a gyeplőt tartsa, másikkal Bannerrel harcoljon. De azért

sikerült udvariasan régi ellensége felé biccentenie. – Jó éjt Temple és még egyszer, köszönöm.Royce obszcén választ üvöltött, lekapta divatos hódkalapját és a bíróság lépcsője előtti sáros

földhöz vágta.Banner gyűlölte Adam Corbint. Amikor a férfi minden teketória nélkül az ágyra hajította, a lány

szinte azt remélte, szeretkezni fog a vele, hogy még jobban gyűlölhesse. A férfi vetkőztetni kezdte; úgy, ahogyan egy gyengéd apa vetkőztet egy sok gondot okozó gyereket, kigombolta a gombokat, lehúzta a cipőket, lepörgette a harisnyát.

– Ne merj megpróbálni szeretkezni velem – suttogta lángoló arccal Banner.– Nem merek – felelte Adam és félmosoly jelent meg az arcán. – Félsz tőlem?Adam áthúzta a lány feje fölött a pruszlikot, félrehajította és úgy tűnt, mindössze orvosi

érdeklődéssel nézi a feltáruló melleket. – Rettegek – mondta. – Ne gúnyolódj!A férfi ügyet sem vetett rá, kikötötte a bugyogó zsinórját és lehúzta.– Rég voltunk utoljára – együtt – emlékeztette Banner, ingerlékeny volt a hangja.– Ühüm. Túlságosan rég. – Adam előhúzott egy flanell hálóinget, azt, amelyet olyan átkozottul

szűziesnek talált, és amelyet újra és újra el akart égetni. Felhúzta a lányra.– Nem is engedném, hogy szeretkezzél velem.– Biztonságban az erényed ma éjjel – nevetett a férfi. – Nem szeretkezek börtöntöltelékekkel,

O'Brien.Banner meg akarta ütni, de nem tudta mozdítani karját a hálóingtől. – Helyes. Csak ne is próbálkozz.Adam visszalökte a párnára, betakarta és minden szenvedély nélkül megcsókolta homlokát.

Perceken belül megkérdezi tőle, imádkozott-e.

90

Linda Lael Miller

– Aludjál, majd reggel beszélgetünk.Banner elvörösödött. Ő csak tiltakozik, tiltakozik, és a férfi nem is akarja letámadni. – Hát nem kívánsz?– De kívánlak.– Akkor…– Aludjál. – Az ajtó felé indult.– Várj – mondta Banner.Adam az ajtónál megtorpant. – Tessék.– Ugye nem… te csukattál börtönbe?A csodálatos arc eltorzult. – Hát persze, hogy nem, de miután egy szavamat sem hiszed,

megspórolom a lázas tagadást.Banner elvörösödött. Lehet, hogy nem hitt a férjének, amikor Bessie Ingramm-ről, vagy

Lulaniról volt szó, de most tudta, hogy a letartóztatással kapcsolatban az igazat mondja.– Igazából nem mentem volna el Mr. Royce-al nyújtott olajágat Adam felé.Adam álla megfeszült és kék tűz csillogott szemében.– Miért higyjem el ezt, Lóhere? – kérdezte dühösen. – Úgy kapaszkodtál a karjába, mintha azt

hitte volna, hogy meggyilkollak az utcán.Szóval féltékeny. Banner elmosolyodott, s arra gondolt, itt az ideje, hogy törlesszen egy kicsit.– Teljesen ártatlan a dolog, Adam – mondta csilingelő hangon. – Temple a barátom.Az utolsó szóra tette a hangsúlyt és Adam szemmel láthatóan rosszul fogadta a találatot. Annyira

állítja, hogy Lulani a „barátja”, hát hagy gondolkodjon azon, hogy Bannernek mi köze van Temple Royce-hoz. Hagy rágja magát csak a külön töltött éjszakák miatt, ahogyan Banner is.

– Nem gondolod, hogy Temple nagyon jóképű? – kormányozta a beszélgetést veszélyes talajra.– Hát engem nem tud felizgatni – vágott Adam vissza gúnyosan sziszegve.Banner vállat vont és lesütötte szemét. Buta, gyerekes játékot űz és belefáradt, összetörtnek,

magányosnak érezte magát, s félt.– Gondolod, hogy vissza kell menjek a börtönbe? – suttogta.– Nem – felelte Adam kurtán és kinyitotta az ajtót.Banner szíve a torkában dobogott. Nem akart egyedül maradni. – Ne menj el Adam, kérlek ne menj

el!Adam becsukta az ajtót, lassan odament hozzá. Leült az ágy szélére és remegő ujját végighúzta a

lány arcán. – O'Brien mondta lágyan, mégis úgy hangzott, mint egy segélykiáltás. – Szükségem volt rád, kívántalak…

– És szerettél is, Adam Corbin?A férfi lehunyta szemét, és valami kiismerhetetlen érzelem mozdította meg vonásait. – Igen – mondta recsegő hangon.Banner felemelle egyik kezét, és a flanellal borított mellére tette. – Aznap éjjel a kunyhóban,

amikor azt mondtam, hogy Sean ki… kielégített engem, nem mondtam igazat.Adam keze lassan, szinte akarata ellenére mozdult és simított végig a lányon. Kinyitotta csodálatos

szemét és a lány mély fájdalmat látott bennük. – Tudom – mondta.– Nem tett mást, csak bántott.Adam ujjai a mellbimbó körül cirkáltak és az vigyázban állt, mint egy kiskatona. – Csupaszítsd le nekem – morogta.Banner engedelmeskedett, kigombolta a hálóinget és széthúzta. Mellei büszkén, feszesen álltak,

duzzadtak a hetek óta visszafojtott szenvedélytől.Halk, kétségbeesett nyögés hagyta el Adam torkát, ahogy a férfi tekintete végigsöpört a rá váró

pazar testen.– Banner… – A lány gyengéden megfogta csodálatos ébenfürtű fejét és magához húzta.

12. fejezet

91

Linda Lael Miller

Adam szíve a torkában dobogott, amikor megpillantotta az íróasztalon levő rendetlenségben megbúvó táviratot. Mióta hever ott, hogy nem vette észre? Miért nem hozta be Francelle azonnal, amikor megérkezett?

Túl vadul tépte fel a borítékol és elszakította az üzenetet is. Káromkodva összerakta.Nem az volt, amitől tartott, nem Jeff figyelmeztette, hogy Sean Malloy meglépett a hajóról.

Banner egyenlőre biztonságban van.Az íróasztalra támaszkodva ismét elolvasta a papírt. Valami reklám volt, összegyűrte és elhajította. – Adam?Felpillantott. Francelle pirulva, zavartan ácsorgott az iroda ajtajában. – Tessék?– Banner… Mrs. Corbin, jól van?Adam leült, összekulcsolta ujjait és hátradőlt a székben. – Miért kérdezi, Francelle? – felelt

nyugodt hangon, noha gyanította, hogy már tudja a választ.– Nos… hát letartóztatták meg minden. Csak gondolkodtam, hogy…– Hol vannak az iratok, Francelle?A lány arca egyre vörösebb lett. Hát persze, hogy ő vitte el Banner válási iratait a házassági

bizonyítvánnyal együtt. Még az is lehet, hogy átadta, mint törvénytisztelő állampolgár Peters békebírónak az utóbbit, és elrejtette, vagy megsemmisítette az előbbit.

Úristen, ha nem gyerek volna még, s ráadásul Melissa egyik legjobb barátnője, helyben megfojtaná.

– Milyen papírok?– Azt hiszem tudod, milyen papírok, Francelle. Odaadtad a házassági anyakönyvi kivonatot

apádnak, ugye? Ő pedig mint törvénytisztelő állampolgár, rohant átnyújtani Peters békebírónak. Mivel mindenki tudja, hogy Banner hozzám jött, le sem lehet tagadni a bigámiát. Így van?

– Nem vittem el semmilyen papírokat.– Francelle.– Semmi közöm ehhez.– Hol vannak a válási iratok, Francelle?A lány felszegte állát. Dacosnak tűnt és egyben olyannak, mint aki mindjárt elrohan. Torka

lüktetett, de nem szólalt meg.Adam nyugalmat erőltetett magára. Pedig elég dühös volt ahhoz, hogy megszorongassa a lány

karcsú kis nyakát. – Ki másnak lett volna lehetősége, drágám?– Mondjuk… neked – remegett a lány ajka.Adam sóhajtott. – Rendben. Megkérdeztem apád és nem hinném, hogy hazudna nekem, Francelle.Francelle lehajtotta fejét , hogy összeszedje magát.Amikor pillantása ismét találkozott Adaméval, a szeme ragyogott és arca vérvörös volt. – Hiszel Bannernek, ugye? – ámuldozott. – Elhiszed neki, amikor azt mondja, hogy nyugodtan

hozzád mehetett.– Persze, hogy hiszek. Te nem, Francelle? A lány még a válaszon tűnődött, amikor hirtelen Melissa rontott be a másik aj tón Kék szeme vad

tűzben égett.– Hát idefigyelj Francelle Mayhough – pattogott, ügyet sem vetve bátyjára, és egy könyvespolchoz

szorította gyerekkori barátnőjét. – Bannertől tudom, hogy eltűntek a válási iratai és tudni akarom, hogy hol vannak.

Francelle olyan volt, mint egy ijedt nyuszi, akit az erdő sűrűjébe kergetett egy vicsorgó, fáradhatatlan ragadozó. – Én nem…

Csodálatosan szórakoztató volt a látvány. Melissa szinte Francelle-hez döfte egyenes kis orrát és lecsapott.

– Visszaadod azokat az iratokat! Ha nem teszed meg, Miss Francelle Mayhough, saját apád nem ismer meg, mire végzek veled.

Francelle zokogni kezdett. – Szerelemből tettem – sírta, mint egy másodosztályú színtársulat hősnője. Adamot szórakoztatta a látvány, de most együttérzéssel sütötte le szemét. Sejthette volna, hogyan érez Francelle, de meg sem fordult agyában a gondolat. Igaz, nem sok minden fordult meg az agyában, mióta O'Brien az életébe toppant és mindent a feje tetejére állított.

92

Linda Lael Miller

– Nincs jogod ezt tenni Bannerrel – felelte Melissa lágyabban. – Ide figyelj Francelle, a sógornőm majdnem egy egész napot töltött abban a szörnyű börtöncellában és fegyházba is küldhették volna. Neked, hogy tetszene, ha gyerekedet a tartományi börtönben kéne megszülnöd, amikor nem is tettél semmi rosszat.

Adam megdöbbent. Mást már nem is hallott a társalgásból. Gyereke! O'Briennek gyereke lesz?Felpattant a székből és felesége nevét kiáltozva száguldott vissza a házba.Pihentető napnak ígérkezett, betegek és körút nélkül, Banner alig várta. Maggie konyhájában

üldögélt Jenny társaságában, csevegtek, teát kortyolgattak.– O'Brien – A kiáltás csak úgy visszhangzott a hatalmas házban. Jenny ajka megremegett és a lány összenézett Maggie-vel. – Mi rosszat tettél Banner? –

csúfolódott.Banner remegve tette le csészéjét, felállt az asztal mellől, lesimította szoknyáját, aztán megadóan

ismét leült. Úristen, mit csinál! Vigyázzba áll, mint egy katona a tábornok látogatásakor?A konyhaajtó a falnak csapódott, aztán Adam jelenléte töltötte be a szobát. – Terhes vagy – mondta

vádló hangon, mintha valami szörnyű bűntényben találta volna bűnösnek . 1 lányt.Jenny kuncogott. – Egy orvosi nem tudsz lóvá tenni – szólt hátra, miközben Meggie-vel együtt

elillantak a szobából.– Viselkedj légyszives. – szólt BannerAdamra szigorúan, kihúzva magát.Adam csodálatos módon engedelmeskedett, lerogyott a Bannerével szemközti székbe és

szórakozottan a hajába túrt. – Mikor?– Ha úgy érted, mikor esedékes a baba, akkor a válasz szeptember – közölte Banner. – Ha viszont

úgy érted…– Fogd be O'Brien.Banner nagyot nyelt. Rádöbbent, hogy olyan erővel szorítja össze ujjait, hogy teljesen elfehéredték.– Szeptember – dünnyögte a férje. Arca lassan mosolyra húzódott és vidám ráncok jelentek meg

szeme körül. Szeptember!– Igen – csúfolódott Banner most már megkönnyebbültebben. – Augusztus után jön, és október

előtt van.Adam vigyora elhalványul! A lány tudta, hogy Seanre gondol. Bár ritkán emlegették a

lehetőséget, hogy visszatér, de a fenyegetés ott volt, akárcsak a hegy, mint Lulani, és a nő a Silver Shadow-n.

Adam megfogta Banner kezét. Meleg, kemény volt az érintése. – Lóhere, én…Banner ismét hátrahúzódott. Megmérgezték saját gondolatai. A tegnapi szeretkezés hevében szinte

el is felejtette, milyen balul sikerült a házassága.– Ne – suttogta lehunyva szemét. Hallotta a székláb csikordulását, amikor a férfi feláll, tudta, hogy

Adam elfordul tőle. Talán arra gondol, mennyire könnyebb is volt az élete Banner O'Brien nélkül. Mást sem hozott neki, csak bajt az állítólagos másik férjével s gyorsan pergő, veszekedős nyelvével.

– Felfogadok egy másik orvost – mondta a férfi. Banner tágra nyílt szemmel nézett Adam izmos hátára, amely mint a makacsság szobra magasodott. – Mit mondtál?Adam megfordult és mindkét kezével megmarkolta a széket. – Lesz elég dolgod a babával,

O'Brien, És hogy ha vitatkozni akarnál, had mondjam el neked, hogy az én gyerekemet nem fogod indián táborokba és bordélyokba hurcibálni, csak hogy folytathasd a praxisodat.

– A te gyerekedet? Az én gyerekem is, nem?– Átkozottul igazad van doktor, úgyhogy viselkedj aszerint.Ebben a pillanatban Banner úgy érezte, mindent elveszített, férje szerelmét, hűségét, büszkeségét.

És most még a karrierjét is.– Ne tedd ezt velem, Adam – könyörögte suttogva, legyőzötten. Mert tudta, hogy a férfi igen is

teheti. A törvény szerint kidobhatja az utcára is és úgy neveli fel a gyereket, ahogy neki tetszik. A nőnek az égvilágon semmi joga nincs a házasságában. – Te nem tudod, milyen keményen dolgoztam, milyen nehézzé tették a férfi orvosok a dolgokat…

– Azt hiszem, el tudom képzelni – vitatkozott Adam. Dühös volt a hangja. – De végül is vállaltad a kockázatot, O'Brien. Elvégre nő vagy.

A kétségbeesés helyét düh foglalta el. – Mint Jenny megjegyezte, egy orvost nem lehet bolonddá tenni.

93

Linda Lael Miller

– Nagyon mulatságos – Adam jelentőségteljesen pillantott fejük fölé a plafonra, szobájuk felé.

– Elsősorban mégis nő vagy, Lóhere. Erre megesküszök.– Elhagylak, ha azt akarod, hogy teljesen felhagyjak az orvoskodással – figyelmeztette a lány.

Felborítva a széket felpattant. Ez alkalommal nem hagyja, hogy Adam Corbin elszédítse erőszakosságával, vagy szeretkezésével.

– Nem, úgy, hogy a gyermekem benned van, úgy nem hagysz el,Banner lehunyta szemét, majd ismét kinyitotta. Hullámzott, forgott körülötte a szoba. – Az én

gyerekem is – figyelmeztette Adamot ismét halkan, szomorúan. – És ha akarom, fogom a gyerekemet, elmegyek, megteszem.

– Tévedsz.Banner lenyelte, ami a száján volt. Elég bolond volt, hogy így beugrott a vitába és ráadásul máris

kijátszotta az aduját.– Nem köthetnénk kompromisszumot?– Miféle kompromisszumot?– Mondjunk időnként Maggie vigyázna a gyerekre, én pedig dolgozhatnék a kórházban…Adam felsóhajtott és már nem markolta olyan erősen a széket.– O'Brien – kezdte halk, kimért hangon. – Soha nem beszéltünk arról, hogy gyerekünk lehet.

Egyszerűen feltételeztem, hogy ugyanannyira szeretnél családot, mint én. Tévedtem volna?Könnyek fátyolozták Banner szemét. Az ajkába harapott és a fejét rázta. – Nem tévedtél.– De a hivatásodat is akarod. A lány bólintott.Adam az ég felé emelte tekintetét, majd ismét rámeredt. – Nincs elég gondunk enélkül is, O'Brien?

Hát nem elég, hogy mindig készenlétben kell, hogy álljak, állandóan lessem, mikor bukkan elő Malloy valahonnan, hogy rád támadjon?

– Van egy-két dolog ebben a házasságban, amit én sem szeretek – sírta el magát Banner hirtelen. – Például Lulanit.

– Már megint. – Igen, már megint. Hogy merészelsz mindentől megfosztani, ami számít nekem, Adam?

Elvesztettem a büszkeségem, el kell fogadnom, hogy három hetente elmész ahhoz a nőhöz, egyedül kell feküdnöm az ágyban és tudni, hogy a Silver Shadow-n vagy egy…

Adam félbeszakította. Motyogott, káromkodni i – Elég legyen O'Brien, most már elég. Fogd a holmid, vedd fel a legmelegebb ruhádat, mert felmegyünk a hegyre.

Banner döbbenten meredt rá. – Micsoda?– Meg akarom neked mutatni, mit rejtegetek.– Miért nem mondod el inkább? – vitatkozott Banner csodálkozva, meghökkenve, és hirtelen nem

is volt olyan biztos benne, hogy tudni akarja azt az annyira féltve őrzött titkot.De Adam nem vette le a tekintetét a hasáról, és Banner tudta, hogy a gyerekre gondol, fontolgatja

ajánlatát.– Nem mondhatom el O'Brien, meg kell mutatnom, de…Banner nem tudta eldönteni, hogy kivánja-e az utat, vagy inkább féljen tőle. Nem szólt semmit,

mozdulatlanul csendben várt.– Azt kell tenned, amit mondok – szólalt meg Adam hosszú, látható habozás után. – Most az

egyszer engedelmeskedned kell Lóhere.A lány bólintott, képtelen lett volna megszólani, még ha akart volna is.Adam még mondani akart valamit, amikor távoli robbanás rezegtette meg az ablakot, sőt még a

padlót is megrázta. A férfi káromkodva rohant ki a konyhából és Banner ijedten felsikoltva követte.– Mi volt ez? – kiáltotta a lány. Felkapta szoknyáját, hogy a lába köré ne tekeredjen és el ne essen

benne.– A malom – vetette oda Adam, aki már a folyosón rohant. – Szerintem felrobbant egy kazán.– Úristen!Az irodába értek, Adam kapkodva dobálta táskájába az elsősegély felszerelését.– Had menjek veled!

94

Linda Lael Miller

A férfi olyan pillantást vetett rá, amely nem bíztatott lázadásra. – Nem, itt lesz szükség rád. Ahány kádat csak tudsz, tölts meg a lehető leghidegebb vízzel. Maggie, anya, és akit csak találsz, segítsen neked.

Banner nem kérdezte, miért. Ha valóban felrobbant egy kazán a malomban, ahogy Adam sejtette, akkor összeégett áldozatok lesznek. Megfordult és visszarohant a nagy házba, kiabálva hívta Maggie-t, Mrs. Corbint és Melissát.

Kész szerencse, hogy még Jenny is ott volt, mert elkelt a segítség. Francelle pedig nem volt az akire számíthat. A lány a kórterem sarkában kucorgott és valami iratokról motyogott.

Befogták az istállóban dolgozó férfiakat is, az ő feladatuk volt, hogy lehozzák a fenti fürdőszobából a kádat. Maggie felment a padláson levő mosdóteknőért, Jenny és Melissa vizet pumpáltak.

Banner morfiumos fecskendőket készített elő, sterilizálta az injekciós tűket és közben állandóan korholta Francelle-t, hogy hasznosítsa már magát, rendezze el az ágyneműt a kórterem ágyain.

Amikor látta, hogy hiába beszél. Dühösen a lányhoz lépett, megragadta vállát és megrázta. – Ide figyelj Francelle. Baleset történt. Nemsokára sérült emberek jönnek ide, a fenébe is, hagyd abba a nyavalygást és segíts nekem.

– Nem akartalak bajba keverni – nyöszörgött Francelle. – Ne haragudj, ne haragudj.– Francelle!– Gondolod, hogy Adam meggyűlöl?Banner elengedte a lány vállát és teljes erejéből arcul csapta Francelle-t. – Munkára – sikította.Megjelentek a lovászfiúk, becipelték a kádat. Banner otthagyta Francelle-t és utasította a férfiakat,

hozzanak fel vizet és jégtömböket hátulról, a jégházból. A férfiak szó nélkül engedelmeskedtek, Banner pedig sietett maga ellenőrizni az ágyneműt, mivel Francelle motyogva és egyik kezével égő arcát fogva elbóklászott valahova.

Az ágyak, ahogy Banner számított is rá, tiszták voltak. De mindössze nyolc. És hogyha tucatnyi sebesült van, hová tehetnek annyi embert?

Banner gyorsan megoldotta a dilemmát. Felrohant a lépcsőn és tiszta ágyneműt húzott elő a hall végében levő szekrényből. Mire szekéren megérkeztek az első sebesültek, az emeleten minden ágyon, beleértve az övét is, friss ágynemű volt.

Az első csoportban öt férfi volt, némelyikük öntudatlan, némelyikük vonaglott a fájdalomtól, egy pedig sikoltozott fájdalmában.

Banner és Maggie megszállottként dolgozott. Levágták a férfiak ruháit és azokat, akik öntudatuknál voltak, beparancsolták a várakozó jeges vízbe.

A többi házból is szállingózott a segítség. – Köztük volt Temple Royce is. Jeget, takarókat hoztak.Újabb szállítmány sebesült érkezett, s Banner hamarosan megérezte Adam jelenlétét, meghallotta a

férfi feszült hangját. Bár túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy akárcsak fel is pillantson munkájából, valamelyest megnyugodott.

Jennyvel, Melissaval és Katherine-el cipelte be a friss vizet és vitte ki a felmelegedettet. Morfium injekciókat adott be és irányította azoknak a betegeknek az elhelyezését, akiket ki lehetett emelni a kádból és ágyba dugni.

És mindez alatt végig baljós kísérő zeneként zúgott az önmagát elpusztító fűrészmalom távoli vad moraja.

Bealkonyodott, de az eget még mindig pokoli bíborszínre festette a tűz és szikrák repkedtek a levegőben. Négy ember meghalt és több, mint egy tucat súlyosan megsebesült.

Adam Corbin fáradtan fordult el az ablaknál. Bannert kereste tekintetével. Ahogy megtalálta, visszatért az önbizalma. A lány az egyik beteg fölé hajolt, csodálatos vöröses haja a hajtűből kiszabadulva lezúdult, ruháját a jó ég tudja, milyen foltok piszkították.

Szeretlek, mondta a lánynak anélkül, hogy megszólalt volna.A lány felpillantott, halványan elmosolyodott és ajka megmozdult, ahogy szótlanul válaszolt.Adam erőt merített ebből. Visszament saját betegeihez, azokhoz akik odafenn feküdtek a családi

ágyakban.Hosszú, nehéz napok várnak rájuk. A sors iróniája, hogy nagyobb szüksége van O'Brienre

orvosként, mint amennyire valaha is feleségként.

Keith Corbin döbbenten torpant meg. Emberek aludtak mindenfelé, az ebédlő padlóján, Melissa a szekrény mellett, Maggie a konyhaajtónál, Adam és Banner az asztal alatt.

95

Linda Lael Miller

– Kilakoltattak minket? – érdeklődött. Éjszaka volt, nemsokára hajnalodik.Anyja motyogva ült fel az ablak melletti karosszékben és ásított. –Keith?– Mi történik itt?Katherine ismét ásított és intett neki, hogy halkabban.– Robbanás volt tegnap a malomban – magyarázta. – Maradj csendben.Keith tekintete végigfutott a padlón. – Mindegyik ágy foglalt, olyan sok a sérült?Katherine bólintott. – Jobb időpontot is választhattál volna a látogatásra.– Tulajdonképpen a gyümölcsös kert miatt jöttem – felelte fia és mindennek ellenére

elmosolyodott, amikor látta, hogy Adam álmában mocorog és Banner mellére teszi kezét.Katherine követte tekintetét és rosszallóan reszelte torkát. – Keith!A férfi kuncogva vont vállat. – Legalább valami jó is történik.– Ez aztán a felszínes vélekedés. – Katherine felállt és nyújtózkodott. – Csinálok egy kis kávét, ha

el tudok menni Maggie mellett. És közben elmondom, milyen „jól” mennek a dolgok.– Bigámia? – hökkent meg Keith néhány perc múlva a konyha nyugodt menedékében.– El sem hiszem.Katherine tenyerével átölelte kávéscsészéjét.– Hát persze, hogy nem hiszed el, nem is igaz. Még szerencse, mert Adamnak és Bannernek

enélkül is épp elég baja van.Keith sóhajtott. – Ezek szerint még mindig feljárkál a hegyre?Anyja bólintott. – Beszélnél vele, Keith? Jeff persze nincs idehaza és azt tudom, hogy Adam nem

hallgatna rám. De téged tisztel, te talán szót értesz vele.Keith közel állt Adamhoz, de komoly kétségei voltak afelől, hogy bátyja a bizalmába avatná és

elmondaná, mik ezek a rejtélyes és rendszeres zarándoklatok. – Már próbáltam korábban is, anya. Akárcsak Jeff. Egyszer még követtük is.

Katherine szemöldöke megemelkedett. – Oh, és mi történt?– Semmi. Legalábbis semmi olyan, amit a férfi büszkeségem enged elmesélni.– Megharagudott – találgatott Katherine.– Jeffnek két foga is jó egy hétig lötyögött – emlékezett Keith. – Én pedig talán soha nem lehetek

apa.Katherine döbbenten nézett rá, aztán elnevette magát. – Ha már gyerekekről van szó, Melissától

tudom, hogy végre unokám lesz. – Lehervadt az arcáról a mosoly – Legalábbis ha Adam nem űzi el Bannert, mielőtt a gyerek megszületik.

– Értem. A bátyám még mindig ugyanolyan elviselhetetlen önkényúr, mint volt. Gondolom, azt akarja, hogy Banner felejtkezzen el a hivatásáról, amíg a gyerek nem elég öreg ahhoz, hogy szavazzon.

Katherine arca megrándult a szóra, a női egyenjogúság veresége komoly csapás volt számára és Keith bánta, hogy akár közvetve is szóba hozta.

– Azt hiszem ez az egyik része – felelte az anyja. – De gyanítom, Adam azért is akarja Bannert minél inkább lakat alatt tartani, mert reméli, hogy itt biztonságban van.

– Biztonságban?– Sean Malloytól, az első férjétől. – Katherine elmondta az egész furcsa történetét, csúcspontjaként

Banner válási iratainak eltűnésével, a lány letartóztatásával, és az utána terjedő gonosz pletykákkal.– Hol van most ez a Malloy? Katherine szemöldöke ismét megemelkedett.– Gyanítom, hogy akarata ellenére a Tenger Úrnőjén hajózik.– Jeff elrabolta?– Azt hiszem. Nagyon elégedett volt magával aznap este, amikor elhajózott. És Mr. Malloyt azóta

nem látta senki.– Jóságos ég! Jeffnek elment az esze? Ezért börtönbe zárhatják.Katherine lemondóan vállat vont. – Neki mondd. Úristen, Keith! Bárcsak élne apád! Ő tudná,

hogyan tegye rendbe a dolgokat.Keith szeretettel elmosolyodott. – Jól hallom? Bevallod, hogy apa, egy egyszerű férfi el tudna

rendezni egy olyan helyzetet, amit te nem?– Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy elkapjam Jeffet, meg Adamot és összekoccintsam a fejüket –

felelte Katherine szigorúan. – Pedig elhiheted, szívesen megtenném.

96

Linda Lael Miller

– Semmire sem mennél vele. Kőből van a fejük, mindkettőjüknek.– És az öklünk is – szólalt meg Adam a lépcsőház aljáról. – Úgyhogy vigyázz a szádra öcskös.Keith viszonozta bátyja fáradt mosolyát. – Csatlakozz hozzánk – mondta kedélyesen. – Épp rólad

beszélünk.Adam a tűzhelyhez ment és kávét töltött magának. – Hallottam. Mi hozott át a hegyeken,

tiszteletes?– Úgy tűnik, isteni útmutatás. Abból, amit látok, el kell egy kis segítség.Adam felemelte csészéjét. – Igazad van, elkel.Katherine felállt és tapintatosan távozott. Adam foglalta el a helyét. – Ne – mondta, s tompán,

fáradtan csikorgott a hangja.– Mit ne? – válaszolt Keith.– Nem mondom el, hogy miért megyek fel a hegyre minden harmadik héten.– Ki kérdezte?– Te kérdezted volna anya biztatásra. Hidd el nekem Keith, jobb, ha nem tudod.– És Banner?Adam arcán megjelent az ismerős, makacs kifejezés. – Semmi köze a dolognak a feleségemhez.– Ha megcsalod, van, Adam. Joggal vár hűséget tőled.– Teljesen egyetértek.– El akarod veszíteni, Adam? Erről van szó? Miért nem élhetnél boldogan?– Nem akarom elveszíteni. Nem is fogom elveszíteni.– Ne légy olyan biztos ebben. Banner büszke asszony, orvos. Mit gondolsz, meddig fogadja ezt el?– Hiszek abban, hogy Banner megbízik bennem.– Milyen alapon Adam, csak azért, mert azt mondod, higgyen?– Nem gondolod, hogy ebből elég?– Általában igen, de nem most. Anya azt mondja, rá akarod kényszeríteni Bannert, hogy hagyjon

fel a hivatásával. Így van?Adam kanala csörgött a csészében. – Talán. Azt akarom, hogy a gyerekemnek anyja legyen, s nem

egy idegen nő, aki időnként, vereségek és győzelmek között feltűnik egy-két percre.Keith a háta mögött összefonta karját. – Ugye, most nem Bannerről van szó, hanem anyáról

beszélsz?Adam vállat vont, de nem válaszolt.– Felnőttünk már – emlékeztette Keith-t. – Mindannyian. Miért kéne anyának egész nap itt tengeni

lengeni, hátha valamelyikünknek szüksége lesz rá? Amikor kellett, mindig itt volt Adam, akárcsak apa.

Adam arca kiismerhetetlen volt, valami bezárult rajta. Mi a csudát rejteget emögött az ellenséges, keményállú csend mögött.

– Adam!De bátyja felpattant székéből, elfordult, kávéjának maradékát a mosogatóba öntötte és letette

csészéjét. – Utána kell nézzek a betegeimnek – morogta, aztán felrázta Maggie-t ajtó másik oldalán, majd

nekivágott a napnak, amely valószínűleg nem sokkal lesz kevésbé hidegleléses, mint az előző. Az elkövetkezendő napokban, s hetekben Bannernek annyi dolga volt, hogy szinte nem ért rá észrevenni, hogy a hasa kerekedik. A kórterem még tele volt, de annyi beteg meggyógyult, hogy a család végre visszaköltözhetett saját ágyaiba.

Végül Keith is visszatért virágos kertjéhez, Katherine pedig Olympiába, a politika küzdőterére és Melissa is újra kezdte az iskolát. Francelle időközben keletre utazott, ahol folytatni akarta tanulmányait.

Bár Banner válási iratai titokzatos módon újra megjelentek orvosi táskájában és szóba sem került többé, hogy újra börtönbe zárják. Jól tudta, hogy Adam Corbin vöröshajú feleségének kérdéses erkölcseiről sokat beszélnek. A ritka alkalmakkor, amikor vásárolni ment, a Port Hastingsi nők látványosan odébb húzódtak, amikor elment mellettük.

Bár semmi pénzért be nem vallotta volna, Bannernek nagyon fájt a kiközösítés.És mintha ez nem volna elég, Adam továbbra is rendszeresen feljárt a hegyre. Többet nem ajánlotta

föl, hogy magával viszi Bannert, a lány pedig nem kérte. Volt valami a férfi modorában, ami meggátolta.

97

Linda Lael Miller

Úgy tűnt, nincs mit tennie, mint beletörődni. A napok fárasztók voltak, de az éjszakák csodálatosak. Bármilyen elfoglalt és hajthatatlan volt is Adam, azt nem engedte meg többé, hogy elhagyja ágyát. És a lány nem is akarta. Szégyentelenül és talán bolondul is ragaszkodott ahhoz az egyetlen dologhoz életében, amely jól működött.

És áprilisban, amikor a fák kezdtek kirügyezni és a fű kikukucskált a hó alól, megjött a távirat. Banner csak annyit tudott, hogy az oregoni Portlandban adták fel Adamnak. Nem merte kinyitni.

Adam a hegyen volt és amikor késő este visszaért, olyan fáradtnak tűnt, hogy feleségének nem volt szíve Lulanival nyaggatni, vagy a nap unalmas eseményeivel fárasztani. Az íróasztal közepén heverő táviratról is elfeledkezett.

Reggel azonban eszébe jutott és ijedten látta, hogy a sárga boríték még ott van, ahol hagyta. Adam siettében, hogy minél előbb elindulhasson, nem vette észre.

Banner felvette a borítékot, forgatta kezében, majd ismét letette. Vajon miért idegesíti ennyire ez a távirat? Feltehetőleg valamelyik baráttól érkezett üdvözlet.

A címzésen Adam neve állt, nem az övé. Banner elfordult és ment a dolgára.

Sziklakemény, fájó csomó lüktetett Jeff Corbin fején. S ha már itt tartunk, fájt a büszkesége is.Úristen, micsoda őrült volt, hogy akár egy másod percre is hátat fordított Malloynak. Jeff

zsebredugott kézzel habozás nélkül a Silver Shadow felé fordult. Figyelmeztette Adamot és nem lelkesítette a kilátás, hogy hazamenjen s el kelljen magyaráznia, hogyan került a saját hajójának a kabinjában a padlóra. Sokkal inkább vágyott egy tucat italra és talán ugyanannyi nőre, hogy ne kelljen arra gondolni, mint kerekedhetett Malloy felül. Ma este határozottan a Silver Shadow volt a legmegfelelőbb hely a számára.

Adamnak nem sok kedve volt elmenni, sokkal inkább maradt volna ágyban O'Briennel, élvezte a mellette békésen alvó nő közelségét. De Maggie dörömbölt az ajtaján, hogy a Water Streetre kell sietnie. Nyilván megint verekedtek, így aztán elindult. A homokfutót valaki gondosan előkészítette számára.

Igaz, a főkapu előtt volt és nem szokás szerint a kórház bejáratánál, és úgy tűnt, mintha furcsán, ferdén ülne küllős kerekein.

Adam ásított, megrázta fejét, s próbálta kiűzni agyából az álmot. Lehajt a Water Streetre, olyan gyorsan végez, ahogy csak tud, és amikor visszatér, felébreszti O'Brient, s örömét leli vele.

Adam vigyorogva lökte a homokfutó ülésére orvosi táskáját és fellépett a kocsi lépcsőjére.Több kedvenc módszere is volt O'Brien felébresztésére és már az is kellemes volt, hogy

gondolatban válogatott közöttük. Mi volna, ha…?De hirtelen mintha felrobbant volna a világ, fájdalom öntötte el fejét. Csillagokkal teli cső alakú

világegyetemben pörgött hátrafele.

Jeff megpillantotta a homokfutót. Összeráncolta homlokát. – Adam?Nem kapott választ. Csend volt, csak a türelmes lovak mocorogtak és tücskök, s békák dalolták

tavaszi éneküket. Jeff vállat vont, egy kicsit megtántorodott, majd kinyitotta a bejárati ajtót. A kocsi még elől van, tehát Adam nem feküdhetett le. Beszélgethetnek egy kicsit, Adam pedig adhat valamit erre a nyavalyás fejfájásra.

A kórterem és mögötte az iroda sötét volt, akárcsak a nappali és a konyha,Jeff épp fel akart menni, amikor valaki kopogtatott a hátsó ajtón. Lámpát gyújtott és ajtót nyitott.Jenny állt ott tágra nyílt szemekkel, idegesen. – Hol van Adam? Hiába kopogtam a rendelő ajtaján,

a homokfutó meg elől van.Jeff megmerevedett, aztán megpördült és átrohant a sötétbe borult házon. Úristen, hogy lehetett

ilyen hülye, hogy is lehetett?– Adam! – üvöltötte. Leugrott a verandáról és keresztülfutott a kerten. Csaknem a bátyjára esett,

amikor átugrotta a kőkerítést. – Úristen, Adam!Adam a földön ülve nyöszörgött.Jeff mellé térdelt, megpróbálta felmérni a kárt a halvány holdvilágban. – Adam – lihegte.Adam csukott jobb szeme bedagadt, ajka elszakadt és vér csorgott a jobb halántékán levő sebből. – Igen – nyögte kínlódva.– Feküdj nyugodtan – könyörgött Jeff. – Hívom Bannert.– Ne! O'Brient, ne!

98

Linda Lael Miller

Jeff megfordult és a remegő, rémült Jennyre pillantott.– Menj föl és keresd meg a sógornőmet. Én megpróbálom bevinni Adamot. Mozdulj már Jenny!A lány szót fogadott és Banner nevét kiáltozva botorkált a ház felé. – A fene beléd – nyögte Adam a földön fetrengve. Jeff lenyelte a torkába tóduló érzelmeket. – Cirkusz van a városban, vagy mi történt? – próbálta

poénkodással leplezni kétségbeesését és fájdalmát. – Úgy nézel ki, mint aki tíz menetet verekedett az idomított gorillával.

Adam megpróbált felülni és visszaesett. – Úristen – lihegte. – Nagyon fáj.– Tudom. Gondolod, hogy felemelhetlek?Adam mindennek ellenére kínlódva felnevetett. – Nem. Hacsak nem akarod látni, amint a bordám

átjön az ingemen.– Akkor mit csináljak?– Szerezz valami keményet, egy ajtót, vagy ilyesmit. Tegyél arra.Banner rohant keresztül a kerten. Haja lobogott, lángolt mint tűz az éjszakában, szépen formált arca

árnyékba borult. Ugyanúgy átpattant a kerítésen, mint Jeff, bár a férfit persze nem gátolta a hálóköntös és köpeny.

– Adam – nyögte halk, fojtott hangon. Térdre esett a saras áprilisi fűbe, megérintette a férfi arcát és ügyes, értő kezeivel végigfutott a férfi bordáján.

– Feküdj le O'Brien, én…– Ne merd azt mondani nekem, hogy rendbe vagy! – sziszegte Banner. – Nekem is van szemem.

Jeff, hozz nekem egy…Jeff abban a pillanatban felpattant. Félt, de meg is könnyebbült egy kicsit és kész volt megtenni

mindent, amit Banner mond neki. – Tudom, egy ajtó – felelte és már rohant is, hogy leszakítsa zsanérjáról az elsőt, amelyik az útjába akad. De még hallotta, amint sógornője belekiált az éjszakába.

– Ezért megöllek Sean Malloy.Jeff, Jenny és az egyik férfi, aki az istállóból jött be utána nézni, mi ez a nyüzsgés, a földszinti

ruhásszekrény ajtaján bevitték Adamot a házba.A fényben Adam sérülései határozottan rosszabbnak tűntek, és Banner kétségbeesett, miközben

ellátta a sebeket. Adam erős volt, nagyon erős, de alig tudott nyugton feküdni a vizsgáló asztalon ahhoz, hogy beadjon neki egy morfium injekciót. – A bordám, O'Brien.

– Pszt. – mondta a lány, s kihúzta a tűt Adam alkarjából. – Én is orvos vagyok. Nem emlékszel?– Ühüm, O'Brien, de fáj, nagyon fáj. Banner szakított egy pillanatot arra, hogy megcsókolja a férfi véres homlokát. – Tudom drágám, de

itt vagyok és segítek neked. Kérlek, feküdj nyugodtan.Adam felnevetett, de inkább hörgés lett belőle. – Igazán ölnél értem, O'Brien?– Boldogan – felelte a lány az igazságnak megfelelően. Levágta Adam ingét az asztalfiókban tartott

ollóval. – Elmondanád, mi történt?– Valaki, a homokfutóban.– Nem láttad?– Úgy nézek ki, mint aki látta, O'Brien?Jenny és Jeff figyelték, amint Banner szemügyre veszi a vágást Adam ajkán és a sebet a fején.

Próbálta eldönteni, hogy előbb ezeket lássa el, vagy pedig a bordáját. – Hat már a morfium?– Nem – felelte Adam, aztán lecsukódott a szeme.– Meghalt? – nyögött fel Jeff.– Nem – felelte Banner sietve. Úgy érezte, mintha osztozna Adam sérüléseiben. – Szerencsére

alszik. Keress nekem egy tiszta lepedőt, Jeff. Jenny, alkohol kell és egy kis vatta.Csak miután összevarrta és összerakta sebesült férjét, engedte meg Banner Corbin magának, hogy a

férfi homlokára tegye az övét és sírjon miatta.Amikor kisírta magát, úrrá lett magán és elfogadott egy brandyvel megvadított kávét Jeff-től.– És most mi lesz? – kérdezte Adam bátyja.– Várunk. Reménykedünk. – Banner a sötét ablak felé emelte tekintetét és magában elátkozta Sean

Malloy-t. Égjen el a pokolban! Ha nincsenek ilyen gondolatai, hozzá tette volna azt is, hogy imádkozunk.

Jeff káromkodott. – Én táviratoztam. A fenébe is, nem kapta meg a táviratot?Banner nem felejtette el a felbontatlan sárga borítékot

99

Linda Lael Miller

Adam íróasztalán, végig a fejében motoszkált. – Megjött.– Akkor?– Adam nem látta.– Jenny?A lány tágra nyílt szemmel, könnyes arccal közeledett.Banner megérintette barátnője vállát. – Segítségért jöttél, ugye? – Jenny bólintott.– Anyám azt mondta, himlő tört ki a faluban. Használják a gőzkunyhót és Adam azt mondta… azt

mondta…– Hogy ide kell jönnöd, ha ez megtörténik – fejezte be helyette Banner. Magas, igen sápadt

sógorához fordult.– Jeff, te vigyázol Adamra, jó? Gondoskodj arról, hogy Sean be ne jusson ide és…– Nem – köpte Jeff. Suttogott, de mintha kiabált volna. – Ha azt hiszed, hagyom, hogy elkóborolj

az éjszaka közepén, miközben az az őrült szabadon kószál.Banner kihúzta magát. – Ne beszélj úgy, mintha a férjem lennél, Jeffrey Corbin. Adam is azt

akarná, hogy menjek.– A fenéket akarná. Soha nem bocsájtaná meg nekem, ha valami történne veled és igazat is adnék

neki. Megmondom, mit tegyünk Mrs. Corbin. Ülj le és hallgass meg.Banner tudta, hogy hasztalan vitatkozna, Odahúzott egy zsámolyt Adam közelébe és leült.

13. fejezet

Sean egy fenyőfa kemény törzsének támasztotta homlokát és lihegett. Banner fenyegetése lüktetett, visszhangzott agyában, lelkében fájt. „Ezért megöllek Sean Malloy”.

Egy idő múlva felnézett. Onnan, ahol áll a fényeket a díszes nagy házban. Kicsit csillapodott lihegése és végül elmosolyodott.

Corbin keményebb volt, mint gondolta. Ha nem rejtőzik így el a homokfutóban és találja képen a rohadékot a csizmája szélével, most talán ő feküdne a földön. Megölte volna az átkozottat, ha nem jelenik meg a kapitány. De jobb is így. Hiba lett volna megölni Adam Corbint. Tervei vannak vele és Bannerrel.

Szóval Banner megöli őt. Sean felnevetett, aztán elindult lefelé az úton a Water Street felé.Útközben igyekezett végig sötétben maradni, sőt időnként keresztül osont egy-egy hátsó udvaron

is. Banner már így is megölte azzal, hogy abba a bűzlő börtönbe záratta, vérdíjat fogadott el érte és végül megtagadta magát tőle emiatt a nagymenő doki miatt.

A Water Streeten az a szóbeszéd járta, hogy Adam Corbinnak szeretője van, akit rendszeresen látogat. És Banner mégis úgy liheg a nyomában, mint egy kiskutya. Csak füttyentenie kell.

Hideg, nyers harag viharzott Sean megkínzott lelkében. Miért van az, hogy Banner olyan szívesen odaadja magát annak a gazdag embernek, még akkor is, ha tudja, hogy szeretőt tart? Márpedig biztosan tudja. Amikor vele élt, visszautasította tőle ágyát.

Sean elmosolyodott. Igaz nem sokat számított a visszautasítás. Így is megkapta, ha kellett erővel és újból meg fogja kapni.

Mégiscsak a felesége.A megbeszélt helyen találta Royce-t, a Water Street egyik sötét kocsmája mögött.– Nos? – kérdezte vontatottan a Jonathan Lee kapitánya. Vonásai árnyékban voltak, amíg gyufát

nem gyújtott, hogy rágyújtson egy szivarra.– Megsebesült.– De még él?– Nem sokáig – felelte Sean összekulcsolva izmos karját. Viszketett a keze, hogy befejezze a

munkát, hogy Corbin torkára kulcsolhassa ujjait és erősen megszorítsa.– Árulja már el nekem Royce, miért gyűlöli Corbint?A szivar végének vöröses ragyogása keményen kirajzolta Royce vonásait.– Adamot? Nem mondhatnám, hogy gyűlölöm. Kapcsolatunkat inkább közönyös ellenszenv

jellemzi. Jeffet szeretném kiterítve látni.

100

Linda Lael Miller

– Miért?– Fogjuk rá azért, mert versenytársak vagyunk. Tudja, hogy Corbin kapitány a nyomában lesz? Erre

az alkalomra vártam.Jeff akarata ellenére a Tenger Úrnőjén töltött hetekre gondolt és ismét elöntötte a harag. Nem

bántak vele rosszul a hajón, ez igaz, de mégis az akarata ellenére vitték föl és az ilyesmit nem lehet elfelejteni.

– Azt pedig nem lesz könnyű elintézni – Jegyezte meg.– Majd én segítek, Malloy. Csak segítsen, hogy rátehessem a kezemet Jeff Corbinra, és én

lerendezem a magaméval együtt a maga adósságát is.– És marad nekem a doktor meg a feleségem.Temple válla megmerevedett a sötétben. – Várjunk csak egy pillanatot! Semmit sem szeretnék

jobban, mint Jeff fejét egy zsákban a tengerbe hajítani, és igazán tojok arra, hogy mit csinál Adammal. De a nő…

– A nő az enyém, Royce. Én bánok el vele.– Csak nyugalom Malloy. Más dolog lefektetni Banner-t és más megölni. És nem a felesége, már

nem.– De az.– Nem Malloy. Láttam az iratokat. Az egyik… barátom lánya megmutatta nekem. Banner évekkel

ezelőtt elvált magától New York-ban. Legális a Corbinnal kötött házassága.Elvált? Banner el merészelt válni tőle, vagyis nem csak a törvényes férjét tagadta meg, hanem az

Úristent, magát? – El sem hiszem.

– Ez az igazság Malloy. Corbin teljesen törvényesen viszi ágyába a nőt és viszi is, lefogadom.Seannek megfordult az agyában, hogy megöli Temple Royce-t, ott, ahol állnak. A férfi mérete és

felépítése alapján nem volna nehéz dolga. De ki kell jutnia valahogy Port Hastingsből és addig is, amíg ismét lecsap, kell egy hely, ahol elrejtőzhet. – Hogy a fenébe érti ezt?

– Maga is hallotta, mit beszélnek, Malloy, ugyanúgy, mint én. Az egyik lányomtól tudom, hogy Adam a szó szoros értelmében becipelte a nőt a Silver Shadowra karácsony este. Tulajdonképpen aznap éjjel házasodtak össze.

Fájdalom tépett Sean fejébe, mint valami óriás fenevad karma.– Nem házasok. Legalábbis nem az Isten szeme előtt.

– Az Isten úgy tűnik, nem sokat törődik vele, Malloy. Adam Corbinnal pedig jó dolga van. Gondolom a nő…

– Miért csinálja ezt? Mi a pokolért mondja el nekem ezeket a dolgokat, amikor tudja, hogy…?Sean még a kevéske fényben is látta, mint villannak ki Royce fehér fogai. – Azt akarom, hogy

dühös legyen Malloy. Elég dühös, hogy öljön.– Ne féljen, az vagyok. És magát ölöm meg Royce, ha nem hagyja abba ezt a beszédet.– Nem fogja megtenni. Mindketten tudjuk, hogy csak én menthetem meg a börtöntől. Maga

megölte azt a vöröshajú szajhát, Malloy, aztán megtámadott egy köztiszteletben álló polgárt. Ha ma nem hajózik el a Jonathan Le-en, Corbinék még napkelte előtt elevenen megnyúzzák. Összetartó család ez Malloy, és vigyáznak egymásra.

Mindaz, amit Royce elmondott, igaz volt, Sean nem tudott vitába szállni vele.– Többet is akar, mint a kapitány fejét egy táskában, ugye Royce?A dandy feje alig láthatóan mozdult, ahogy Royce bólintott. De szavainak olyan hatása volt, mint

egy nagy kalapácsnak. – Akarok egy fordulót Bannerrel – mondta nyugodtan.Sean behunyta szemét és ismét elmondta magának, hogy szüksége van erre az emberre, legalább

egy ideig. – Ő a feleségem – lihegte.– Corbin felesége. Hagy töltsek vele egy éjszakát – csak egyetlen egy éjszakát – aztán a magáé. Azt

tesz vele, amit akar, csak meg nem ölheti.– Igen? És hogy fogja megtudni, hogy megölöm, vagy nem?– Tudni fogom Malloy. És ha valami történik azzal a nővel, én felhajtatom magát és úgy intézem

el, hogy arra még gondolni is rossz, nem hogy elviselni.Ebben a pillanatban olyan világosan álltak Temple Royce valódi tervei Sean előtt, mintha a

csillagos éjszaka égboltjára lettek volna írva.

101

Linda Lael Miller

Bosszút áll Corbin kapitányon, kihajíttatja őt, a Jonathan Legről a tengerbe, és ha doki is eltűnt az útból, az övé lesz Banner. És nemcsak egyetlen éjszakára, hanem amíg rá nem un.

Magában felnevetett. Royce ötlete történetesen nem sokban különbözött az övétől. Voltak persze különbségek, de nem sok.

– Először is a legénységemből őrséget állítok, hogy vigyázzanak rád és Adamra – magyarázta Jeff, miközben Banner erős kávéját kortyolgatta. – Én pedig Jennyivel felmegyek a klallum táborba és megállítom ezt a gőzkunyhó dolgot, akármi legyen is.

Banner eszméletlen férjére pillantott. A vizsgáló asztalról be kell vinni valamelyik kórtermi ágyba. Elgondolkodva hallgatott, s végül válaszolt Jeff-nek. – A klallumok úgysem hallgatnak rád.

– Talán nem – vágott vissza a férfi. – De te akkor sem mész oda. Ha Malloy nem kap el, a himlő igen.

– Immúnis vagyok a himlőre – magyarázta Adam felesége – Már korábban is kezeltem.Jeff úgy nézett ki, mint aki mindjárt robban, tekintete végigsiklott összevert, gondosan ellátott, alvó

bátyján. – El sem hiszem, hogy egyáltalán megfordul a fejedben, hogy most itt hagyd Adamot – dühöngött.

– A fenébe Malloy-al és bárki mással, hát nem törődsz a saját férjeddel?– Tudod te, hogy törődök – sírta el magát Banner. Felpattant a zsámolyról, kiborította a kávét, s az

lecsorgott köpenyén.– Jeff, Adam azt akarná, hogy menjek.– A francokat – felelt Jeff.Néma csöndben vitték be Adamot a kórterembe ugyanazon az ajtón, amin a házba is behozták.

Amíg a bordája be nem gyógyul, rajta is kell maradnia.– Csak vigyázz a bátyámra – utasította Jeff idegesen suttogva, mihelyt betakarták Adamot és az

ágya szélén helyére rakták a korlátot. – Zárd be a házat és rajtam kívül ne engedj be senkit – tette hozzá, miközben távozott.

– Jeff.De a férfi már elment. Banner egy székbe rogyott, Adamra szegezte tekintetét.Milyen összetörtnek és kiszolgáltatottnak tűnik, amint itt fekszik. Tegyük föl, hogy Sean bejutott

valahogy, tegyük fel…– Így igaz, Banner – suttogta Jenny, megtörve gondolatait – nem hagyhatod ott most Adamot.

Nem, ha szereted.– Gondolod, hogy el akarok menni? – sziszegte Banner. Remegett a sokktól, fáradtságtól és

haragtól. Jóég Jenny, te komolyan elképzeled, hogy akár egy pillanatra is hátat akarok fordítani neki, nemhogy elbóklásszak, ahogy Jeff mondta, valami indián táborba?

Jenny lesütötte a szemét.Banner megbánta, hogy ilyen élesen beszélt vele és lágyabban tette hozzá. – Szeretném, ha ápolnád

helyettem Adamot, Jenny. Kérlek! Aludni fog egész éjszaka, de ha mégsem…– Hogy, hogy? Mégis elmész?Banner lehajolt és gyengéden megcsókolta férje homlokát. – Igen, mihelyt felöltöztem. Ha nem

sietek, Jeff biztosan megállít.– Banner.De a lány már eltépte magát a férfitől, akit alig bírt otthagyni, keresztül rohant a folyosón a házhoz.

Amikor negyedóra múlva visszatért, teljesen fel volt öltözve. A kezében egy puska volt, amit a fenti szekrényből vett el.

– Sean Malloy nagydarab egy állat. – magyarázta a tágra nyílt szemű Jennynek nyugodtan. – Világos göndör haja és barna szeme van. Ha belép a kórterembe, rögtön puffantsd le.

– Lelőni? – dadogta Jenny remegve.– Lődd agyon – bólintott Banner. Aztán kisietett az éjszakába, ahol az áprilisi szél a szoknyájába,

míg a Sean Malloytól való félelem a szívébe kapott.Lóhoz jutni nem volt nehéz. Az istállófiúk feltehetően lefeküdtek már, s üres volt a sötét árnyékos

épület. Banner nem bajlódott a nyereggel, csak kantárra volt szüksége és arra a jóindulatú, jámbor állatra, amely általában Adam homokfutóját húzta.

Kezdett már világosodni. Szürke csíkok jelentek meg a keleti horizonton, amikor átlovagolt a bukkanón és onnan egyenesen a klallum táborba. Orvosi táskája fogóját a csuklójára akasztotta.

102

Linda Lael Miller

Himlő volt, úgy bizony. Banner érezte a szagát a halolaj, a trágya és a füst szaga mellett is. A squaw-k már nekiláttak hajnali teendőiknek, de közben nyüszítettek, alig vetettek egy pillantást Bannerre hangos gyászukban.

A hírhedt gőzkunyhó közelében tűz égett és nagy köveket hevítettek a hamuban, hogy aztán majd bevigyék őket.

A lány lecsusszant a ló nyirkos, ziháló hátáról és kiálló kövekben, gyökerekben botladozva futott a kunyhó felé. – Állj!

Egy öregasszony felpillantott, aztán egy könnyed mozdulattal, mely furcsa ellentétben állt a görcsös sírásával, kezét egy pár bőrdarabbal óva. felkapott egy vörösre hevített követ és a kunyhó felé indult.

Banner hiába kutatott agyában, de semmi nem jutott eszébe chinoók-ul, mindössze arra a szóra emlékezett, hogy kloochman, vagyis asszony, feleség.

– Ez rossz orvosság!A zömök kis nő az ajtó felé kacsázott. Félretolta a szarvasbőr függönyt és meghajolva belépett.

Hangos sistergés hallatszott, ahogy a követ a jéghideg vízbe dobta.A klallumok láthatóan nem hallgattak úgy Bannerre, ahogyan Adamra. Egy öregembert, kivéve, aki

felé igyekezett, a törzs úgy tűnt, ügyet sem vetett rá.– Azonnal abba kell hagyniuk – magyarázta Banner a küldöttnek, akin európai nadrág és

szarvasbőr ing volt. – Ez nagyon rossz gyógyszer.– Doktor kloochman-ja? – kérdezte az öreg ravaszkásan. – Hol van nagy doktor?Banner sóhajtott, mély lélegzetet vett és félretolt egy sötétvörös tincset homlokáról. – Nagy doktor

nagyon beteg.A férfi hangosan beszélt, hogy törzsének zajos gyásza fölött is hallható legyen. – Nekünk van itt

betegség, halál. Nagy doktor jöjjön, csináljon jót.– Nagy doktor nem tud jönni – vitatkozott Banner türelmesen. – Én jöttem, hogy segítsek, de

szóljon azoknak a nőknek, hogy ne vigyék a köveket a kunyhóba.– Azért csinálják, hogy megöljék a rossz tamanoust. Tamnous. Megint egy ismerős szó. – A

betegség, amelytől a néped szenved, nem ördögi szellemtől jön, hanem egy virulens baktériumtól.Banner szinte hallotta Adam nevetését a szó használata miatt. Egy indiánnal beszélsz O'Brien, vagy

pedig orvostanhallgatóknak magyarázol? – mondaná.Pusztán a gondolat, hogy Adam erősen, magabiztosan, gyengéd gúnnyal telin mellette van,

megnyugtatta. – Nincs olyan, hogy rossz tamanous – kezdte újra. – Legalábbis nem most. Én vagyok nagy doktor

kloochmanja, én segítek.Az indián kétkedőnek, sőt ingerlékenynek tűnt. – Tűzhaj, menjen haza. Ez segít.Banner elpirult. – Addig nem megyek haza, amíg ezt be nem fejezik!Az asszony kijött a gőzkunyhóból. Egy félmeztelen, alélt gyerek volt a kezében. A tengerszoros

hideg vize felé indult, Banner pedig utána rohant és megragadta a pici, sebhelyekkel borított testet. – Álljon meg! Adja ide azt a gyereket!

– Megölöm rossz tamanoust – morogta a squaw, könnycseppek potyogtak le széles, vörös arcán.– Hát nem látja, a gyereket öli meg?Puskalövés szakította félbe Banner magyarázkodását és az asszonyok vonyítását. A squaw-k

mereven álltak s néhány pillanatig csak a lovak szuszogása és a hullámok csapkodása hallatszott.Banner lassan megfordult. Tudta, mit fog látni, hűvös, csendes haragot sógora arcán.Jeff óriásnak tűnt hatalmas sötét lován, lélegzete fenyegető felhőként csapott ki orrlyukán, sátáni

megjelenést kölcsönözve neki. Megnyekergett a nyerge, amikor lehajolva visszatette tokjába a puskáját és aztán leszállt a lóról.

Két másik férfi volt vele, feltehetőleg a Tenger Úrnője tengerészei, de ők nem szálltak le a lóról, óvatosan méricskélték a békés klallumokat.

A törzs úgy tűnt, ismeri Jeffet és ugyanúgy tiszteli, mint Adamot. A férfi, akivel Banner vitatkozott, volt az első, aki a parancsoló külsejű, szögletes állú látogató felé rohant, chinook-ul karattyolva, de a többiek is követték, mindannyian egyszerre kiabálva fokozták a zűrzavart.

Jeff szőke feje föléjük magasodott, ő is a zsargonban válaszolt.Egy parancsszavára két fiatal indián férfi elkapta Banner karját és az egyik hosszú fakunyhó felé

vezette a lányt, amelyekre olyan kíváncsi volt akkor, amikor először látogatott ide Adammal.

103

Linda Lael Miller

Annyira megdöbbent és megijedt, hogy nem is tiltakozott. Amikor hátrapillantott, látta, hogy Jeff követi a dühösen fecsegő indiánok gyűrűjében. Arca komor, kemény volt.

Az ajtóként szolgáló koszos medvebőrön keresztül lökték a lányt az épület büdös sötétjébe. A földpadlós szoba közepén volt a tűzhely, de a ragyogó hamu nem sok fényt adott.

Odakinn Ismét dühös hangzavar támadt, de kihallatszott közüle Jeff hangja, aztán a medvebőr megmozdult és a lány tudta, hogy a férfi bejött.

– Mégis, hogy a fenébe gondoltad ezt? – mordult rá a sógora. Nem jött közelebb.– El kellett jönnöm. – felelte Banner. Remegett, de azért méltóságteljesen végigsimított kabátján és

kihúzta magát. – Hogy van Adam?– Mit törődsz vele?– Nagyon is törődök vele Jeff Corbin. Adam a férjem és nagyon szeretem.– Látom – gúnyolódott a kapitány. – Nem kétséges, hogy boldog lesz, amikor megtudja, hogy

otthagytad és eljöttél egy himlőjárvány közepébe. Ide figyelj Banner, a klallumok generációk óta békés törzs, de most miattad készek hadiösvényre lépni és skalpolni.

– Úgy csinálsz, mintha megbántottam volna őket.Jeff közelebb húzódott és megállt a tűzhely szélén. Vöröses fény táncolt arcán, elutasító, pogány

külsőt kölcsönzött neki. – Megbántottad őket Banner. A főnök azt akarja, hogy rendesen elverjelek.Félelem öntötte el Bannert. – Elverni? – visszhangozta.– Természetesen nem tenném meg, de a bátyám nevében nem beszélhetek. Adam hajlamos lehet az

erőszakra, amikor megtudja, mi történt.Banner még mindig az előző állítástól kóválygott. – Azért küldtek be, hogy megverjél?– Vagy másképp törjelek meg. Tudod Banner, a dolgok itt nem olyanok, mint amit megszoktál. A

testvérek osztoznak az asszonyokon, így az ő szemükben ugyanannyi jogom van veled szemben, mint Adamnak.

– Hogy te, csak nem…?– Persze, hogy nem. De azt kell, higgyék, hogy igen. Melyik jobb? Meggyőzzük őket, hogy

megverlek, vagy pedig…?Banner elpirult, dühödten válaszolt. – Hát azt biztos, nem fogjuk tettetni, hogy szeretkezünk.Jeff dühös vonásain végre enyhített egy picit a megjelenő vigyor. – A csudába – mondta – Tudtam.– Ez nevetséges. Azért jöttem, hogy leküzdjem a járványt és nem, hogy egy ócska, büdös

kunyhóban bohóckodjak. Hát nem fogod fel, hogy azok… azok az emberek megfőzik a gyerekeiket abban a kunyhóban? És tudod hogy mit tesznek utána, kapitány? Belehajítják szegény kis jószágokat a vízbe.

Jeff lassan, nagyképűen rázta a fejét. – Nem, nem fogják. Megmondtam nekik, hogy Adam egy nagy, nagyon rossz tamanoust hoz rájuk, ha fojtatják és elhitték nekem.

Banner sóhajtott, ó eredménytelenül próbált érvelni a klallumoknak, aztán néhány szó Adamtól, még csak nem is első kézből, és minden meg van oldva. Jeff, mintha olvasott volna gondolataiban.

– Nem mindegy, hogy mi állítja meg őket, Banner?A lány lassan megrázta fejét. – Ott vannak a betegek, akiket…– Sajnos nem, Banner. Ha Adam itt volna, a klallumok hagynák, hogy segítsél, de most nem fogják

megengedni. A sámánuk borzasztó dühös.Úgy tűnt, bármit csinál, eltorlaszolják útját. Könny gördült le Banner arcán, térde megremegett,

úgy érezte, mindjárt összeesik. – Hát jó, menjünk haza – sóhajtott beletörődötten.– Látni akarom Adamot.Megdöbbent, amikor Jeff kezdte levenni övét. A férfi felnevetett Banner tágra nyílt szeme láttán,

aztán a kunyhó hátsó fala felé mutatott. – Minden az időzítésen múlik, Mrs. Corbin. Ahányszor csak azokra bőrökre sújtok az övvel, visítsál.

Banner arca egyre vörösebb lett. – Óh Jeff, én nem tudom…– Vagy ez, vagy a valódi verés, drágám. Perceken belül beront a főnök és az egész társaság,

követelve, hogy mossam le a becsületükön esett foltot.– Becsület? Miféle becsület van abban, hogy megvernek egy nőt?Jeff vállat vont. – Semmi. Teljesen mindegy, Banner, hogy mi helyes, mi nem, ettől még a dolgok

nagyon kínosra fordulhatnak, ha kényszerítjük őket a makacsságunkkal.– Úgy érted, hogy nézni akarják?– Vagy részt venni benne.

104

Linda Lael Miller

Banner lehunyta szemét. – Akkor essünk túl rajta. Jeff felkiáltott, talán valami chinook átkozódást, aztán övével lecsapott a halomban álló bőrökre.

Banner rögtön felsikított.– Jókor csináltad – súgta oda Jeff. – De azért úgy sikíts, mint aki szenved és ne úgy, mint aki egeret

talál a krumpliszsákban.Banner arra gondolt, mit tett Sean Adammal és ez alkalommal már valódi fájdalom volt a

hangjában.Jeff még kétszer bántalmazta a bőröket és Banner mind a kétszer látványos jajkiáltással felelt.Sógora végül elkapta a könyökét és a kunyhó ajtaja felé terelte. – Hajtsd le a fejed – utasította

sietve – És próbálj megalázottnak és jámbornak tűnni.– Pukkadj meg – suttogta vissza Banner. – Mindennek van határa, te túlméretezett…– Banner!Az indiánok odakinn vártak. Sötét szemük csillogott, arcukról sütött a mogorva elégedettség.

Banner hirtelen nagyon könnyűnek találta, hogy lehajtsa fejét és úgy nézzen ki, mint akit komolyan megfegyelmezett a férje öccse.

Bizonyos fokig így is történt.

Adam az istállófiúkkal ajtóstól a saját ágyába vitette át magát. Sápadtnak, türelmetlennek és igencsak dühösnek tűnt, amikor Banner hazaért.

– Ide figyelj, O'Brien! – Dörmögte halkan, fenyegetően.Banner sóhajtott és megpróbálta kidörzsölni fejéből szélfútta halántéka mögött lüktető fejfájást. –

Ne most Adam, kérlek.A férfi lemondóan sóhajtott és ujjait összekulcsolta szépen bekötött bordája fölött. A zúzódás a

szemén dühödt bíborszínű lett és az öltések az ajkán meg a feje oldalán rikítottak papírfehér bőrén. – Mi történt?

– Megpróbáltam abbahagyatni a klallumokkal a gőzkunyhózást.– És?– Nem hallgattak rám. De Jeffre persze igen. – Banner letette táskáját és kezdte kicsomóznia

kabátját tartó zsinórt. – Ami a betegeket illeti, nem engedtek a közelükbe. Jeffnek és nekem egész műsort kellett levágnunk a kunyhóban – pirulva elhallgatott aztán habozva folytatta. – Úgy kellett tennünk, mintha megvert volna.

Adam kuncogni kezdett.– Nagyon mulatságos! – kiáltott fel Banner sértetten. – Adam, beteg gyerekek vannak abban a

faluban!– Ne aggódj, O'Brien. Jennyvel táviratoztattam egy barátomnak Providence-be. Az első gőzössel itt

lesz.– Gondolom, egy orvos – válaszolt Banner szárazon – És kétség kívül férfi.– Hát igen Griffin mindkettő – mondta Adam. – És számíthatok rá, hogy rendbe teszi a dolgokat a

táborban.Banner határozottan megsértődött. – És rám persze nem számíthatsz.Látszott Adamon a bosszankodás. – Dehogynem számíthatok rád, O'Brien. Ha minden rendben

megy, biztosan helyt állsz. De mi a csudát képzelsz, hogy így elrohansz az éjszaka közepén? Mi történt volna, ha szembetalálkozol Sean Malloyal?

– De nem találkoztam, nem értem, miért izgulsz?– Mert szeretlek, O'Brien – pattogott a férfi – Mert szükségem van rád. Mert ha akár Malloy, akár

más bántana, nem is tudom, mit tennék.A lány letérdelt az ágy mellé és gyengéden megérintette Adam összevert, lázas arcát. – Nem

engem, hanem téged bántottak – mondta és könnyek öntötték el szemét, mert alig bírta elviselni a férfi fájdalmának látványát.

Adam óriási erőfeszítéssel felemelte kezét és hüvelykujjával finoman végigsimított a lány arcán. – Aludj egy kicsit. Lóhere. Kimerültnek látszol.

Banner engedelmesen felállt és levette pruszlikját és bugyiját és összekuporodott egy nagy karosszékben. Betakarta magát egy kötött takaróval. Gondolta, ott alszik.

– Itt – vitatkozott vele halkan, de szigorúan Adam. – Mellettem.

105

Linda Lael Miller

Banner az ágyhoz ment, s vigyázva, meg ne lökje, bemászott az ágyba férje mellé, és pillanatokon belül mélyen aludt.

Mikor felébredt, a szobában sötét és csönd volt. Felpattant. Forrón lihegve lélegzett, homlokát izzadtság öntötte el. Sean állt az ágy szélénél, gúnyolta, fenyegette őt.

Adam felnyögött mellette és a hang visszahozta Bannert a keserédes valóságba. Visszahullott párnájára, szinte szédült a megkönnyebbüléstől. Mindössze álom volt csupán.

– O'Brien?– Corbinnak hívnak –vitatkozott Banner félig csúfosan.– Igen – morogta Adam – de ha Corbint mondok, ahányszor csak rád van szükségem,

negyvenhárman válaszolnak.– Lehet, hogy igazad van – kuncogott Banner. – Mellesleg, hogy érzed magad?– Rettentőn. És veled mi van. Lóhere?– Félek, rettentőn félek.– Ne félj, senki nem fog bántani.– Nem is magam miatt aggódok Adam. Sean durva, könyörtelen ember.– Jó, hogy mondod.Banner ismét felnevetett, de ez alkalommal sírás keveredett a hangjába. – Mellesleg min

gondolkodtál, hogy Sean így meglephetett?Adam nevetve válaszolt – Azon, hogy miket fogok veled csinálni, amikor visszaérek az ágyba.

Mire észbekaptam, a csizmája széle már az arcomban volt.– Seanre vall. Feltehetőleg félt volna veled becsületesen kiállni.– A sértett önbecsülésemet akarod vigasztalni, O'Brien?– Szükséged van a vigaszra?– Igen. Átkozott bolondnak érzem magam és ráadásul puhánynak is.Banner vigyázva, hogy ne okozzon fájdalmat Adamnak a mozdulattal, felkönyökölt – Se bolond

nem vagy, sem puhány.– Nem?– Nem.– És nem bánod, hogy elvettelek? Banner megcsókolta Adam arcát. – Csak amikor utasítgatsz és

azt mondod, hogy nem gyakorolhatom a hivatásomat, miután a gyerek megszületett.– Nos, igen. Hát történetesen elgondolkodtam a dolgon.– Remek. Többet nem utasítgatsz?– Dehogynem. Erről a szórakozásról nem mondok le. Jó mulatság volt az is, hogy elfenekeltelek,

de ez már a múlt. – Elhallgatott és mulatva figyelte, mint vörösödik el a lány. – Azok a fodrok! Szerettem lehúzni a bugyogódat, O'Brien. Nem, a munkáddal kapcsolatban gondolkodtam.

Banner rámeredt, próbált olvasni a férfi arckifejezéséből. – És?– Jó orvos vagy O'Brien, ezt bebizonyítottad akkor, amikor robbanás volt a fűrészmalomban. Nem

tudtam volna úrrá lenni ezen a krízisen nélküled.Amikor a lány beszélni akart, Adam egyik ujját az ajkára téve elhallgattatta és folytatta.– Még mindig azt akarom, hogy főleg a gyermekem anyja legyél, Lóhere. Ez a te munkád, nem

Maggie-é, vagy valaki másé. Másfelől nem kell egész nap a kicsi nyakában lógnod.– Nem is lenne jó, ha ezt tenném Adam. Se nekem, se a babának.– Tudom. Segítek, ahol tudok. – Adam kinyúlt és huncut ujja köröket írt le az egyik muszlinnal

fedett mell fölött.– De vannak dolgok, amikre én anatómiailag nem vagyok képes, O'Brien.– És vannak dolgok, amikhez a kondíciód most nem megfelelő – emlékeztette a lány és finoman

eltolta kezét.– Igaz, hogy nem voltál hajlandó szopni gyerekkorodban és kagylófőzeten éltél?A férfi kuncogott és izgató keze visszatért.– Furcsa, de igaz. Hát nem könyörülsz, Lóhere? Nincs benned szenvedély? Elfeledtethetnéd velem

a szüntelen fájdalmat.– Szegény Adam.A férfi szerencsétlen arcot vágott. – A jobbik énedhez fordulok, O'Brien.– A jobbik énem azt mondja, hogy egy másik injekcióra van szükséged és sok alvásra, nem

szenvedélyre.

106

Linda Lael Miller

– Akkor a fenébe a jobbik éneddel! Szerezz nekem örömöt.Banner óvatosan kikászálódott az ágyból és a táskája után nyúlt. – Jónéhányan élvezik a morfiumot.– Malloy a bordámat törte el és nem a…Banner lámpát gyújtott és fényénél megtöltött egy fecskendőt. – Csak ne hízelegj, nem áll jól

neked.– Az sem, hogy…– Adam. – Banner alkoholos vattával bedörzsölte a férfi karját, kipumpálta a légbuborékokat a

fecskendőből és beadta az injekciót.– Asszony, nincs neked szíved.– Sem lelkiismeretem – helyeselt Banner.– És még te hívod magad orvosnak?A lány megpaskolta a férfi vágyának kókadó bizonyítékát. – Aludj jól – mondta mindkettőjüknek.– Boszorkány.Banner lehajolt és gyengéden megcsókolta Adam duzzadt száját. – Lehet, hogy az vagyok, de

szeretlek.– Bizonyítsd be.– Most bizonyítottam be. Jó éjszakát, drágám. Gátlástalan horkolás volt a válasz.Másnap reggel megérkezett Adam barátja Providence-ből. Jóképű, komoly férfiú volt s Banner

durva modora ellenére megkedvelte. Mindössze két nap alatt sikerült megfékezni a járványt a klallum táborban. Egyetértett

Adammal abban, az a fő cél, hogy a betegség ne terjedjen ki az egész törzsre.Hogy ezt megelőzze, egy sietve felállított kunyhóban elkülönítette a megfertőzött betegeket a falu

többi lakosától és csak a törzs néhány tagja mehetett a közelükbe, akik már átestek a betegségen, s túlélték.

Banner nagyon igazságtalannak érezte, hogy a klallumok ilyen szigorú előírásokat elfogadnak Fletcher doktortól, tőle pedig semmit. Dühösen meg is mondta, amikor Adam barátja hazautazott.

Adam mogorva volt, nagyon nehezen viselte, hogy egész nap be van zárva a házba.– Ne zsörtölődj O'Brien – szólt rá. – A lényeg az, hogy a probléma meg lett oldva. Szerintem

teljesen mindegy, hogy te oldottad meg, vagy Griffin.Banner nem tudott vitába szállni vele, mosolyt kényszerített arcára és homlokon csókolta férjét. – Jeff még mindig Seant keresi? Nem láttam, mióta Fletcher doktor megérkezett.Viharos kifejezés jelent meg Adam arrogáns vonásain. – Honnan a fenéből tudhatnám – üvöltötte.Banner szíve sajgott. Sokkal érzékenyebb lett az utóbbi időben, nehezebben viselte a sértést, a

haragot. Görcsösen felzokogott és elindult kifele a szobából.De Adam elkapta a kezét és megmarkolta. – Ne haragudj O'Brien, sajnálom.Banner leült az ágy szélére. Most, hogy Adam nem tudta igazán szorosan fogni sebesült bordája

miatt, a lány elhagyatottnak és összetörtnek érezte magát.– Minden rendben.– Nincs minden rendben. Az az igazság O'Brien, hogy félek. Veszélyben vagy és a jóisten tudja,

merre járhat Jeff…Banner ujját megnyugtató mozdulattal tette a férfi ajkára. – Nem történt semmi baja. Jeff erős és

hamar elbánik Sean Malloy-al, ha szükség van rá.Fájdalom öntötte el a fáradt, indigókék szemeket.– Ahogyan én? – morogta a férfi.– Jeff vigyázni fog, Adam – felelt Banner gyorsan. – És vele van a legénysége.Adam türelmetlenül, kimerülten felsóhajtott aztán a fal felé fordult.– Adam? – A férfi kinyitotta szemét. O'Brien mélyen aludt mellette, a szoba sötétbe borult. – Jeff? Bátyja leült az ágy szélére a lábához és halkan mondta.– Megtaláltam Malloyt, legalábbis azt hiszem tudom, hogy hol van.– Hol?– A Water Streeten az a pletyka járta, hogy Seattle-ben bujkál a Skid Road egyik kiadó szobájában.

107

Linda Lael Miller

– A Water Streeten? – Adam mély lélegzetet vett. – Ez Royce műve. Nem jutott még eszedbe, hogy esetleg ő van a dolog mögött?

Jeff könnyedén vállat vont. – Nem félek Royce-tól.– Talán kéne, gyűlöl téged öcskös. Nem emlékszel?– Ha már itt tartunk, én sem kedvelem őt. ÉS jelenleg csak Malloy érdekel és kiismerem magam a

Skid Roadon. – Aha. Nekem kellett kerozinnal kezelnem a legutóbbi látogatásod után. Légy óvatos Jeff, kérlek.Jeff fejét félrebiccentve elvigyorodott. – Hát nem vagyok mindig az?– Nem éppen. És Jeff…Öccse ismét felállt, az arca árnyékba borult. – Tessék.– Szükségünk van rád, úgyhogy csak tartsd nyitva a szemed.– Úgy lesz. – ígérte Jeff, aztán elment. Adam lehunyta szemét, de elkerülte az álom. Egyre csak Malloy és Temple Royce járt az eszében,

és az, hogy talán összefogtak, hogy csapdába csalhassák Jeffet. Végül is mindkettőjüknek van oka, hogy gyűlöljék. Malloynak az, hogy erőszakkal behajózták, Royce pedig olyan régóta ellenségeskedik Jeffel, hogy már le sem tudna szokni róla.

Felébresztette Bannert.A lány álmos cicaként húzódott hozzá. – Mi baj Adam? – ásított. – Fáj a bordád?– Nem.– Az öltések?– Ha semmi nem fáj, miért ébresztettél fel?Adam felnevetett, megfogta a lány kezét és gyengéden irányította. – Nem mondtam, hogy semmim

nem fáj O'Brien. A lány felnevetett, gyengéden megsimogatta, és elégedett dünnyögés válaszolt mozdulatára. – Rettentő gonosz vagy Adam Corbin.

– És kétségbeesett. Kérlek O'Brien!– Lemegyek és főzök egy kis kagylófőzetet – csúfolódott a lány. – Szeretnéd?– Nagyon is jól tudod, boszorkány. Banner kuncogott, aztán felült és lehúzta a mindkettőjüket fedő

takarót. A hideg levegő sem tudta lehűteni az Adamban lángoló tüzet.– Szeretlek – mondta a lány, megcsókolta, de ez annyi volt, mint egy szem esőcsepp a kiszáradt

földnek.Adam felnyögött és ösztönösen hátrahajlott háta. A bordájába hasító fájdalomtól izzadtság cseppek

borították el alsó ajkát, mellkasát, homlokát.Banner azonnal visszahúzódott. Habozott.– Úristen O'Brien, szükségem van rád.– Nem mozdulhatsz – mondta a lány, rögtön egy újabb csókkal enyhítve a parancsot.– Megígérem, hogy nem mozdulok. Egy izmomat sem mozdítom.Nehéz volt betartani az ígéretet az adott körülmények között, áldott, nehezen tűrhető pokoli

mennyország volt mozdulatlan feküdni. Banner haja mint bronzszínű selyem borult Adamra és illata szinte megőrjítette a férfit. – O'Brien – nyögte Adam, még arra sem volt képes, hogy ujjai köré tekerje a dús vörös sörényt.

– O'Brien…Úgy kántálta a nevet, mint egy primitív szertartás varázsigéjét és Banner tűzzel viszonozta.Adam nem mert mozdulni, bár ősi ösztönei azt parancsolták, mozduljon és ellenállása még

hevesebbé tette az örömöt. Hangja értelmetlen morgásszerű zokogássá tompult.Banner felnevetett és gyengéden beleharapott, s hirtelen Adam lelke, szelleme mintha darabokra

robbant volna a világ minden tája felé repítve a részeket és eljött az édes megkönnyebbülés.Jó időbe beletelt, mire a szivárvány ívéről leszállt a földre és elaludt.

Kellemes álmai voltak, kék szemű, vörös hajú gyerekekről álmodott és álmában O'Brien hangjának csengését hallotta. Reggel felé érezte, hogy bársonyos mellbimbók súrolják ajkát dédelgetést keresve.

Mohón megcsókolta, még félálomban is csodálkozva, milyen gyönyört jelent számára Banner telt, álomtól meleg melle.

14. fejezet

108

Linda Lael Miller

A karcsú alak csak egy pillanatra bukkant ki a fák közül. Banner egy istállófiúra bízta a lovat és a homokfutót, amellyel a körútját járta és fürgén megindult a fák felé.

A föld puha volt cipője alatt, a fű nedves a májusi esőtől. Egy hónap telt el azóta, hogy Sean megtámadta Adamot és férje már majdnem teljesen meggyógyult.

Ma már betegeket is ellátott a rendelőben, bár bordája még mindig át volt kötve és mozgása lassú, elővigyázatos volt.

De Banner szempontjából az volt a legjobb, hogy azóta nem hallottak Seanről.Megállt egy szorgos rovaroktól nyüzsgő, kihullott fatörzs mellett és a csípőjére tette kezét. – Lulani? – kiáltotta.Nem kapott választ, csak egy dühös madár hangja hallatszott. – Lulani, gyere elő!A kis fenyőfa ágai zizegtek a szélben és a friss tavaszi levegőt karácsony-illattal töltötték meg.

Banner bölcsen nem ment tovább. – Lulani? – próbálkozott ismét.Az asszony maga nem mutatkozott, hangja pedig ijedt volt. – Hol van Adam? Jól van?Banner egy pillanatra lehunyta szemét. Annyira szerette Adamot, hogy túl volt a féltékenységen.

Nem óhajtotta megosztani a férfit, de sajnálta ezt a nőt, aki hetek óta vár és aggódik.– Súlyosan megsebesült, de már jobban van,– Megsebesült? Hogyan?Banner sóhajtott. – Megverték, Lulani. Csend volt egy ideig aztán. – Ez igaz? Adam él?– Igen. Lulani, szükséged van valamire?– Adamra – jött a válasz.Banner elnyomta hirtelen a hölgyhöz nem illő vágyat, hogy berontson a fák közé és puszta kezével

fojtsa meg férje szeretőjét.Talán még sincs túl a féltékenységen. – Ő a férjem, Lulani.– Adam is mondta. Hamarosan felküldöd a hegyre, ugye?– Biztos vagyok benne, hogy nem kell küldenem – elmélkedett Banner. Adam napok óta ideges

pillantásokat vet a hegy irányába és az utóbbi időben egyre elviselhetetlenebb volt. – Nem zavar Lulani, hogy meg kell osztanod velem?

A kérdés válasz nélkül maradt és jobb is volt így, mert Banner azonnal megbánta. Egy perc múlva Banner rájött, hogy Lulani elment és ő sem várt tovább.

Amikor bement, Adam mereven állt az í r ó asztala mellett és próbálta megérteni a kartotékrendszert, amit a felesége vezetett be.

Banner összekulcsolta ujjait. – Most beszéltem Lulanival – mondta.Adam kezéből kihullottak a papírok az íróasztalra és megfeszültek arcán az izmok. – Mit mondott?Nehéz volt, nagyon nehéz volt megállni, hogy ne kiabáljon, sírjon és követeljen hűséget attól a

férfitől, aki ezt nem óhajtotta megadni. – Várta, hogy megkeresd – mondta tompán.– Nem vagyok meglepve – felelte Adam szórakozottan.– Hetek teltek el.Banner elpirult, lesütötte szemét, így küzdött a harag és fájdalom hullámaival. – Igen, hetek.– O'Brien.A lány továbbra is a padlót bámulta. – Tessék.– Nézz rám, kérlek.Nem tudott, most nem. Hát nem érti Adam? Mindössze arra képes, hogy itt álljon összetört

büszkeségével, miközben fájdalmas csomó fojtogatja torkát. – Nem akarok – felelte.– Helyes. Nem vagyok biztos, hogy jólesne a kifejezés, amit a szemedben látnék, Lóhere.Banner pillantása magától felemelkedett. – Nem panaszkodtam – emlékeztette férjét.Nyugodt volt a hangja, bár arca égő vörös volt.– Nem. Csak átkozol, mint hűtlen élvhajhászt, ugye?– Kezeltelek Adam Corbin és ápoltalak és elviseltem a lehetetlen természetedet és…

109

Linda Lael Miller

Adam elmosolyodott, szeme táncolt sovány arcában. – Így van, tulajdonképpen hízelgőnek kéne, hogy találjam, hogy képesnek tartasz, hogy egy másik nővel is lefeküdjek.

– Hízelgőnek? – dadogta Banner ijedten. A férfi bólintott. – Hízelgőnek. Egyszer már mondtam neked, hogy nálam nagyobb kan kéne ehhez,

O'Brien. Banner lesütötte szemét. Adam nem első alkalommal célzott arra, hogy az ő szerelme túlságosan is kiszárítja ahhoz, hogy bárhol máshol vigaszt keressen, s nem tudta, sértésnek vegye, vagy dicséretnek.

– Mondd el nekem, miért maradsz velem Lóhere, ha ilyen rossz véleménnyel vagy rólam. A gyerek miatt?

– Részben. De akkor is maradnék, ha nem jönne a gyerek.– Miért?Banner dacosan nézett rá. – Mert gyenge vagyok – sírt föl dühösen, mert a férfi sarokba szorította.

Már megint.– Gyenge, te? – kuncogott Adam. – Mással próbálkozz O'Brien.– Ez az én keresztem az életben, hogy szeretlek, Adam Corbin. Hozzátehetem, hogy minden

józanész ellenére. A férfi mellé lépett és kezével felemelte állát. – A szerelem mindig megtalálja célját.Banner nyelt egyet és kétségbeesetten próbálta elterelni a témát. – Nem hallottál Jeff-ről?– De igen. Megismerkedett egy nővel Seatt-le-ben és valószínűleg nem is látjuk karácsonyig.

O'Brien?– Tessék?– Csókolj meg.– Eszemben sincs.– Akkor sem, ha megígérem, hogy magammal viszlek holnap a hegyre?Banner kutató tekintetet vetett az imádott, dühítő arcra. – Holnap?– Holnap. Itt az ideje, hogy a titkomra fény derüljön, legalábbis, ami téged illet. De segítened kell,

hogy ezután ketten őrizzük a titkot. És előre figyelmeztetlek, nem olyan dolog, amivel könnyű élni.– Mi…Adam gyengéden, kínzón megérintette ajkát az övével. – Majd holnap, O'Brien – mondta, mielőtt

a szája teljesen a lányéra tapadt volna.Meleg volt az idő, az ég kéken ragyogott. Banner szinte boldogan ült a szekér magas hátán, hogy

végre megtudja az igazat. De csak majdnem.Az ismerős aggodalmaktól egyre erősebben remegett a gyomra. Nem fogja elviselni, ha Adam egy

második családot mutat neki és hosszan, költőien ecseteli érzelmeit Lulani iránt.De még ha ki is derülne, hogy férje valami csoda folytán hűséges, a titokról kiderülhet, hogy keserű

és fájdalmas. Adam figyelmeztette, hogy amikor minden világos lesz, lehet, hogy azt fogja kívánni, soha ne tudta volna meg, miről van szó.

Adam kézbe fogta a gyeplőt és kutató pillantást vetett a lány arcára, s Banner látta férje szemében a tudás nyomasztó súlyát. – Még meggondolhatod magad O'Brien – mondta Adam.

Banner kihúzta magát. – Veled megyek. Itt ácsorgunk egész nap?A férfi felnevetett, megrántotta a gyeplőt és útnak indultak. Zötyögve kanyarogtak fölfele a

hegyoldalon. A hosszú, s kényelmetlen út alatt Banner rácsodálkozott az őket körülvevő nyers szépségre. A fényes narancsszín virágokkal és vad százszorszépekkel teliszórt rét emléke erőt ad majd neki, akárcsak a vad és mindent elöntő szerelem, amit a mellette levő férfi iránt érez.

Adam egy idő után egy tisztáson megállította a szekeret. Még voltak itt-ott-amott hófoltok és metsző szél libegtette meg Banner szoknyáját, miközben férje lesegítette az ülésről.

– A kunyhóhoz megyünk? – Nem – felelte Adam és hirtelen szorgoskodni kezdett a lovak és a szekér körül.– Adam.A férfi abbahagyta a munkát, felpillantott az azúrkék égre és a néhány kósza felhőre és felsóhajtott. – Oh, O'Brien, én…A lány gyorsan mellélépett és megfogta a karját.– Akármi legyen is ez Adam, megpróbálom megérteni.

110

Linda Lael Miller

Adam megmerevedett és szája mozdulata a mosolynak legfeljebb gyenge utánzata volt. – Hát persze, nagyon is meg fogod érteni. Meg fogod érteni, de el ne felejtsd O'Brien, nem mondhatod el senkinek. Anyának sem, Jeffnek sem, senkinek. Megértetted?

– Nem.– Meg fogod érteni. – mondta a férfi, aztán odébb lepett. Válla feszes volt inge és könnyű

kabátja alatt. Banner szíve sajgott érte. Lulaniért, saját magáért, de bátran hallgatott. Adam végül tölcsért csinált kezéből és felkiáltott, és a szó, amely visszhangzott az ég és a

hegyoldal között, lelke közepéig megrázta Banner Corbint.– Apa!– Úristen! – lihegte Banner. Adam ismét felkiáltott és a hang mintha örökké visszhangzott volna. Banner rángatni Adam

karját. – Adam, az apád, a te apád? Fájdalom jelent meg a sötétkék szempárban, régi, emésztő, megszokott fájdalom. – Lulani apa

szeretője Banner, nem az enyém.– De…A férfi ismét tölcsért csinált kezéből és felkiáltott.– A fenébe apa, bukkanj elő, vagy esküszöm, megkereslek.Megzizzentek a bokrok és szederindák a hegyoldalban. – Menj vissza – kiáltotta egy másik hang.

Férfi hang volt és ugyanaz a fájdalom érződött belőle, mint amit Banner Adam hangából hallott ki. – Vidd el a nőt.

– Nem – harsogta Adam. – A feleségem. Az unokádat hordozza. Nem akarsz találkozni vele?Káromkodás volt a válasz, amelyet talán Port Hastingsben is meghallhattak, oly harsányan

hangzott. Aztán újra megmozdultak a szederbokrok és kisebb kövek gurultak le a lejtőn.Banner a férjéhez bújva várt. Szédítő képek pörögtek agyában. A gyászoló Katherine. Egy, a

vasárnapi ingén ugráló nagydarab férfi képe. Jeff, Keith, Melissa, akik mind biztosak abban, hogy apjuk halott.

– Hogy tehetted ezt velük? – suttogta.– Majd meglátod – felelte Adam rekedten. – Ne menj Apa közelébe Banner és kérlek, ne hőkölj

vissza.– Visszahőkölni. Miért hők…Ekkor tűnt fel a férfi. Magas volt, magasabb még Ádámnál is és kocsideréknyi volt a válla. A haja

sötét volt, szeme világos kristálykék, akár Melissáé, vagy Keithé.De elszínezett arcán olyan szörnyű nyomokat hagyott a betegség, hogy Banner hirtelen beszívta a

levegőt és megmerevedett.A szörnyeteg kellő távolságban megállt, dühös szemmel meredt fia dacos alakjára. Óvatosan

elkerülve Bannert, az azúr pillantás végigsöpört a szekéren felhalmozott javakon. – Elhoztad Lulani orvosságát?

– Mégis, mit gondolsz? – pattogott Adam zsebredugott kézzel. Még most sem ért egymáshoz apa és fia. – Apa, ő a feleségem, Banner.

Banner gyomra összeszorult, amikor a nagydarab férfi tekintete óvatosan, készen arra, hogy bármikor elkapja pillantását, felé fordult. – Hello – nyögte ki, s automatikusan kinyújtotta kezét és közelebb lépett egy lépéssel.

Adam azonnal elkapta a karját és visszarántotta. – Ide figyelj O'Brien – vakkantotta. – Nem hazudtál nekem amikor azt mondtad nekem, hogy

orvosnak tanultál? Banner meghökkenten, zavartan mérte végig apósát és feltűnt neki, hogy a duzzadt, eltorzult arc

egyik oldalon magasabb, mint a másikon, a hártyás ujjak, a deformált kezek, az elszíntelenedett pigmentfoltok a bőrön.

Úristen! Nem lehet, nem itt és most. Nem a modern időkben.– Lepra – bólintott Adam.Banner nem tudta megállni, hogy akarata ellenére meg ne rázza fejét. Könny csordult végig arcán. – Úristen! Dániel Corbin mogorván nézett a fiára. – Most boldog vagy? Vagy felcipeled az egész családot ide,

hogy megnézhessék az öreget?

111

Linda Lael Miller

– Fogd már be! – üvöltött Adam. Arca eltorzult a szeretettől, fájdalomtól, dühtől. – Tudod, hogy ezt nem tenném.

A fájdalom hulláma meglágyította a szörnyű arcot. – Kisbaba várható?Bannernek sikerült valahogy úrrá lenni kavargó érzelmein és értelmesen megszólalni. – Igen, Mr.

Corbin, szeptemberben.– Szeptemberben – mosolygott Dániel. Adam hirtelen megfordult és úgy tett, mint akit csak az

érdekel, hogy lepakolja mindazt, amit hoztak. De Banner a vállon is látta gyászát és osztozott benne.– Szeretem a fiát, Mr. Corbin – mondta bátran, és kezével beárnyékolta szemét a nap elől.Dániel felnevetett, de nem jött közelebb, kedves szemével agyába véste elsőszülött fia feleségének

képét.– Helyes. Adamnak régóta szüksége volt egy asszonyra. – Lulani bukkant elő valami rejtekhelyről

és karolt bele Dánielbe. Banner most látta először tisztán. Alaposan megnézte a hollófekete, hajat, az épp, hogy ráncosodni kezdő mogyorószín bőrt, a szenvedélyes barna szempárt.

– Nem tévedsz el ismét a hegyen, Mrs. Adam? – kérdezte az asszony és szája mosolyra húzódott.– Nem – mosolygott vissza Banner. Nagyon is tudatában volt Adamnak, aki óriási csörömpöléssel

pakolta le a holmikat a szekérről. – Köszönöm, hogy megosztotta velem a kunyhót aznap éjjel.Lulani bólintott, aztán mindketten eltűntek. Ő és Dániel, a két menekült, akit befogadott a fával

borított magas hegycsúcs.Banner néhány másodperc alatt összeszedte magát, ezután közeledett csak férjéhez. – Úgy

sajnálom, Adam – mondta lágyan.Dühös hang hagyta el a férfi torkát és Adam abbahagyta a szükségtelen pakolást, amellyel el akart

fordulni feleségétől. – Valóban volt csónakbaleset, Adam?A férfi hátravetette fejét, egy ideig hallgatott, harcolt, hogy visszanyerje önuralmát. – Igen. Kapóra

jött, ugye? Lehetőséget adott, hogy becsapjam a családomat, hazudjak anyámnak.Banner át akarta ölelni Adamot, de tudta, várnia kell. – Dániel Hawaii-ban kapta el a betegséget,

ugye Adam? Amikor elkísérte Jeff-et.Adam még mindig háttal állva Bannernek, megdörzsölte arcát. – Igen.– Tudta már akkor is, mikor eljött onnét? Ezért hozta magával Lulanit?Összetört férje végre szembefordult vele. – Csak néhány hónappal azután kezdtek megjelenni a

tünetek, amikor hazaért. Lulanival a szigeten jött össze. Amikor elhatároztuk, hogy itt kell élnie, megkért, hogy írjak Lulaninak és megtettem. Ő pedig eljött hozzá.

– Szörnyű lehetett neked, hogy tudod.– Az volt. El tudod képzelni, mit jelentene ez anyámnak, Banner? Vagy Jeffnek, Keith-nek és

Melissának?Banner az ajkába harapva bólintott. Tudta. És nagyon is jól megértette Adamot, hogy ilyen

szigorúan őrizte titkát. Katherine a történtek ellenére sem lett volna képes elhagyni Dánielt. Rosszabb esetben maga is elkapta volna a leprát, jobb esetben is szinte teljesen el kellett volna különülnie a világtól.

Ami Adam öccseit és húgát illette, választaniuk kellett volna egészségük és szüleik között.Ráadásul a hatóságnak is fülébe jutott volna a dolog és nem vesztegették volna az időt, hogy

mihamarább elhajózzák Dániel Corbint a lehető legtávolabbi lepratelepre.– Nem féltél, hogy megfertőz?– A legtöbb ember immúnis a leprára, O'Brien. Tudhatod.Szóval nem féltette magát! Hát ez jellemző rá. – De anyád és a család többi tagja is ki volt téve a

veszélynek. Különösen Jeff. Vagy nem?Adam bólintott és nagyot nyelt. – Lidérces álmaim voltak, O'Brien. Álmomban láttam, amint arcuk

eltorzul, ujjaik össze…– Hagyd abba Adam, hagyd abba! Megtört szempár tekintett rá. – Te akartad tudni a titkomat O'Brien. Hát tessék, itt van a maga

rondaságában.– Adam.A férfi fel-alá járkált a fáradt tűlevelek szőnyegén és a piszkos tavaszi hófoltokon. – Te is kitetted

magad a veszélynek O'Brien aznap éjjel Lulani kunyhójában. Mit gondolsz, miért voltam olyan átkozottul dühös rád?

112

Linda Lael Miller

Banner megállította és két kézzel teljes erejéből megragadta. – Nem vagyok leprás, Adam.A férfi megrázkódott szorításában, nyers kiáltás tört ki valahonnan a hasából s hagyta el torkát. –

O'Brien! – kiáltotta és megragadta a lányt.Banner magához szorította. – Minden rendben van – suttogta pityeregve. – Ígérem neked.– Minden rendben? – jött dühbe Adam, ismét megborzongott, arca eltorzult. – A fenébe is O'Brien,

semmi nincs rendben. Mi volna, ha… ha…– Pszt. Nem kaptam el a leprát, Adam. – A férfi arcához emelte kezét, csitítgatta, szerette. – Sírjál,

drágám – mondta. – Férfi vagy, nem szikla. Sírjál és én veled sírok, aztán együtt hazamegyünk.A ragyogó indigókék szemek fényesek voltak a könnyektől. – Velem maradsz O'Brien, nem hagysz

el?– Soha. A biztatásra Adam szabad utat engedett gyászának. Ijedt gyerekként zokogott a lány karjaiban,

egész teste rázkódott, nyers, szívből jövő sírás volt, szörnyű hallani. Banner magához szorította és vele sírt.

Amikor mindketten összeszedték magukat egy kicsit, Adam finoman megérintette Banner orrhegyét.

– Szükségem van rád – mondta.Banner lenyelte, elszipogta, s letörölte maradék könnyeit. – Itt? – suttogta.Adam pedig rekedtesen felnevetett. – Élelmiszert, gyógyszert ígértem apámnak és azt, hogy hírt

hozok a családról – mondta, amikor meg tudott szólalni. – De műsort nem.Banner csodálatosan elvörösödött és dühösen dobbantott. Magában pedig úgy érezte, mintha

hosszú, fájdalmas távollét után hazaérkezett volna. – Ide figyelj Adam Corbin, én nem úgy értettem, hogy…

– Dehogy nem. Már a szekéren is akartad csinálni, ugye, O'Brien?– Nem.– Pedig nem egy rossz ötlet – elmélkedett a férfi az állához emelve kezét, úgy tett, mintha

komolyan gondolkodna a lehetőségen. Szemével méricskélte, mennyi hely van a most már üres szekéren.

Banner Corbin bájos dührohamában marokra kapta szoknyáját, felpattant a szekérre némi nehézséggel és leült.

– Esküszöm, magam kapom kézbe a gyeplőt és itt hagylak, ha nem kérsz azonnal bocsánatot.Ahhoz képest, hogy még mindig nem gyógyult teljesen össze a bordája, Adam könnyedén

felpattant mellé. – Rendben – mondta. – Elnézést kérek, hogy molesztálni akartál engem a szekéren.– Még, hogy én, Adam Corbin? Te csirkefogó! Semmi ilyesmit nem akartam.Adam merészén megfogta a lány mellét és simogatni kezdte a könnyű kabáton keresztül. – Te javasoltad – emlékeztette a lányt.– Én nem. – Banner lélegzete szinte égetett, és szíve őrült táncot járt. – Az ég szerelmére, hagyd ezt

abba! Adam leengedte a kezét, savanyú pillantást vetett rá és megfogta a gyeplőt. – Van rajtad bugyogó, O'Brien?

A szekér megkezdte a kacskaringós leereszkedést a hegyoldalban, Banner pedig vérvörösen válaszolt.

– Hát persze, hogy van.– Hazug – vágott vissza a férje és a következő forduló után megállította a lovakat, a gyeplőt a fékre

tekerte és a lányhoz fordult.És ismét csak kiderült, hogy Banner Corbin valótlanságot állít.Tüzesen szeretkeztek a szekér kemény ágyában. Adam ült, Banner az ölébe helyezkedett. Kapkodó

kiáltásaik a tavaszi eget csapdosták, szivárványt festve az égre, olyan színekből, amelyeket csak ők láttak.

– Hogyan teheted ezt velem? – csúfolódott Adam, amikor túl voltak rajta és mindketten normálisan lélegeztek.

Banner még mindig hozzátapadt, szoknyája körötte aláhullva zászlóként jelezte, hogy megadta magát.

A lány kiszabadította magát. – Te csirkefogó.

113

Linda Lael Miller

Adam mindkét kezével megfogta a derekát és szorosan tartotta. – Én ártatlan vagyok, nem csinálok semmi rosszat és erre te kompromittálsz. Hogyan nézhetek most a világ szemébe?

– Elment az eszed – szakította félbe Banner, feje hátracsuklott, szeme becsukódott, lélegzete ismét kezdett felgyorsulni, amint megérezte, hogy Adam ismét növekszik benne.

A férfi egyik csupasz mellbimbóját cirógatta nyelvével. – Tudod milyen finom vagy, O'Brien?Banner felnyögött. – Hagyd abba, várnak a betegek… haza kell érnünk.– Ühüm.– Adam!A férfi most már hevesen puszilgatta a mellét, kezével fölemelte közben, majd leengedte a lányt.

Szenvedélyük ritmusa gyorsult és az egész világegyetem vele lüktetett.Banner felnyögött. – Oh – nyöszörgött, meglovagolva Adam vágyának lökéseit, miközben a férfi

mohón habzsolta a mellét. – Ooo-oh.Banner hamarább ért a csúcsra, mint Adam egy vakító, hörgő kavargásban. A lány megborzongott,

kimerülten rogyott a férfi vállára.Amikor látása kitisztult, várta az ellágyulást és az ősi könyörgést a férfi szemében. Felemelkedett,

hogy szinte elszakadt Adamtól, visszaesett és kielégülést nyújtott neki a férfi arcán húzódó szenvedély. Adam feje hátrahanyatlott, a férfi behunyta szemét.

Teljesen kiszolgáltatott volt, megadta magát. Halk, lassú morgás hagyta el torkát, miközben Banner folytatta kínzó varázslatát meg-megállva és ajkával izgatva a férfi mellét.

Adam Banner hajába markolt, feje előre-hátra mozgott édes delíriumában.Banner pedig gyorsan, könyörületesen meghozta neki a saját büszke győzelmét.

Lulani a fészerben találta a férfit, ott, ahol a tüzifát őrizték. A férfi lehajtott fejjel állt, széles vállai rázkódtak az elnyomott fájdalomtól.

– Dániel.A férfi megmerevedett, egyik kezét széles, eltorzult arcához emelte, mely Lulaninak szép volt,

elviselhetetlenül szép. – Hagyjál – mondta.Lulani nem ment el. – Ugye az asszonyra gondolsz, Katherine-re.Dániel mindig őszinte volt, bólintott.Nem volt Lulaniban sem rosszindulat, sem féltékenység, csak a vágya, hogy megnyugtassa,

támogassa a férfit. – Én voltam, aki szerettelek, Dániel – emlékeztette.A férfi felé fordult és váratlanul elmosolyodott. Szeme fényesen bizonyította fájdalmát és szerelmét

a nő iránt, aki nem lehet az övé. – A fiamnak… a fiamnak derék felesége van, ugye Lulani?Lulani viszonozta a mosolyt, de még nem érintette meg Dánielt. Várta, hogy a férfi készen álljon

rá. Tudni fogja, amikor így lesz. – Igen, Banner jó és bátor, akár Adam. Azt hiszem.– És erős – mondta Dániel.– Adam mindig erős volt, Lulani. Már kisbabának is. Már négyévesen

azt mondta Katie-nak és nekem, hogy egyszer orvos lesz.Dánielnek időnként szüksége volt arra, hogy a gyerekeiről beszélhessen. Lulani tudta és

tiszteletben tartotta ezt. – És a többiek? – nógatta lágyan.Dániel egyszerre sírt és nevetett. – Jeff van olyan kemény, mint Adam, bár neki soha nem kellett

úgy elrejteni érzéseit, ahogy a bátyja most teszi. Keith vidám, finom ember, mégis láttam, hogy időről időre úrrá lesz a bátyjain. Ő a legfiatalabb és mindig meglepődtek, amikor legyőzte őket a kis Dávid a Góliátokat.

– És a lány? – sürgette Lulani. Szerette ezt a férfit és amennyire tudta, nem mutatta a fájdalmat, amely belsejét égette. – Mesélj újra a kis hercegnődről, Dániel.

Dániel lehajtotta fejét. – Ő hiányzik a legjobban, azt hiszem. Az én kis babám.– Igen?A világoskék szempár hirtelen a lány arcára tapadt, szinte világított a kamra sötétjében.– Megint

fájdalmad van Lulani – mordult rá gyengéden. – Gyere, adok a gyógyszerekből, amiket Adam hozott.Dániel karja súlyosan, melegen ölelte át és érintése jólesett Lulaninak. – Szerettelek Danid Corbin

– mondta ismét, amikor kiléptek n kunyhóból a tavaszi napsütésbe. – Amikor elmentem…Dániel magához húzta menet közben. – Hova akarsz menni Lulani? – csúfolódott, fájlalva a játékot,

amely megőrizte józan eszüket. – Lemész a hegyről és keresel egy férfit, aki van olyan jóképű, mint én?

114

Linda Lael Miller

– Senki nem olyan jóképű, mint te – felelte Lulani boldog belenyugvással. – Úgyhogy, maradnom kell.

De mindketten tudták, hogy Lulani nem fog maradni. Egy nap, hamarosan meghal. Megmondta Adam is és jelzi a növekvő fájdalom. És Dániel egyedül marad.

A konyhán keresztül léptek be a házba. Banner és Adam fáradtak voltak, bágyadtak a szerelemtől és mogorvák közös titkuk miatt.

– Nincs semmid Lulani számára? – suttogta Banner. Adam jobb kezével megtapogatta a kávéskannát.– Semmi remény?Adam megrándult és a kályha fölül levett két csészét. – Semmi. Rákja van, Banner és csoda, hogy

egyáltalán idáig élt.Banner fájdalommal nézte, amint férje megtölti, s az asztalhoz viszi a csészéket. – Mit fog … mit

tesz majd apád nélküle?– Nem tudom. Lóhere.– Szereti őt, ugye?Adam komoran bólintott. – Csak ő van neki.Banner lesütötte szemét és lehalkította hangját. Szörnyű volna, ha bárki kihallgatná

beszélgetésüket. – Anyádat nem szerette?– Már vártam ezt a kérdést – felelte Adam harag nélkül. Cukrot töltött a kávéba. – Arra vagy

kíváncsi, hogyan kerültek egyáltalán kapcsolatba, ugye?– Igen.– Nyugodj meg O'Brien, a házasságtörés nem öröklődik a családomban, mint a hirtelen harag és a

kék szem.Banner felemelte a csészét, remegő kezének jólesett melege. – Ne haragudj, hogy azt hittem, hűtlen

vagy Adam. – mondta a lány szórakozottan. – De…– De a látszat eléggé ellenem szólt, ugye? Hagy mondjak el valamit, O'Brien. Egy este valóban

elmentem a Silver Shadowra és komolyan elszántam magam, hogy megcsallak.Banner megmerevedett. – És?– És nem tudtam rászánni magam, hogy megérintsem azt a nőt. Csak rád gondoltam.Banner látta rajta, hogy igazat mond. – És én azt hittem…, hogy azokon az éjszakákon…– Azokon az éjszakákon O'Brien én vagy az irodámban voltam, vagy üres ágyamban

hánykolódtam, próbáltam leküzdeni a vágyat, hogy térden csússzak az ajtódhoz. Banner felnevetett a gondolattól. – Ez volna aztán a nap! Senki nem tud téged térdre kényszeríteni

Adam Corbin.– Te igen – morogta a férfi komoly, messze meredő tekintettel. Banner nagyot nyelt, zavarba hozta a kép, amely egy pillanattal előbb még megnevettette. – Mesélj

nekem Lulaniról.Szürkület sűrűsödött az ablakoknál, a szoba kezdett sötétbe borulni és a nagy ház üresnek,

kísértetiesnek tűnt. – Hol lehetnek a többiek? Vacsoraidő van és ilyenkor általában óriási a nyüzsgés.– Nem sokat tudok róla – vont vállat Adam. – Hosszú az út Hawaii-ig és apa nem a z a fajta, aki

hónapokig meg volna nő nélkül. Legjobb tudomásom szerint egészen addig hűséges volt anyámhoz, de Lulani kéznél volt, anyám pedig távol.

– Te is megtennéd ezt Adam? Találnál valakit, hogyha valami okból el kéne válnunk?– Akadémikus a kérdés, nem fogunk elválni.– Soha nem tudni, mit hoz a jövő. Tartasz akkor szeretőt, Adam?A férfi poharába nézett, ujjával körözött a karima körül. – Szeretném azt mondani O'Brien, hogy

nem, de az az igazság, hogy nem vagyok biztos.Bannernek nem esett jól a válasz, de tisztelte Adamot őszinteségéért. Ki tudhatná nála jobban,

milyen óriásiak és milyen vadak ennek a férfinek a szükségletei. Minden erejével és tüzével szeretni fogja és reméli, hogy Adamnak soha nem kell másik asszonynál vigaszt keresni.

– Amikor a gyerektől kövér leszek – dünnyögte szerencsétlenül.– Még gyönyörűbb leszel, mint amilyen most vagy – fejezte be Adam a mondatot. – Kívánni foglak

O'Brien, hidd el nekem.

115

Linda Lael Miller

Mielőtt Banner lenyelhette volna a torkában levő gombócot és válaszolhatott volna, a ház másik felében hangos kiáltás harsant és űzte el a hangulatot.

– Adam! – sikította Maggie. – Adam, gyere gyorsan!Adam széke felborult, a férfi olyan gyorsan pattant fel, és sem ő, sem Banner nem vesztegetett időt

azzal, hogy felemelje,– Hála istennek, hogy itthon vagy, nem is tudtam. – Maggie zokogva tördelte kezét a tátongó

bejárati ajtó előtt. – Hála istennek!Adam félretolta a házvezetőnőt, mély lélegzetet vett, aztán lekuporodott a verandán. – Hozd a

táskám, Maggie – lihegte.Meggie sietve engedelmeskedett, Banner előrelépett és kinézett az ajtón. Halkan felsikoltott.Jeff hevert a verandán. Arca szinte felismerhetetlenül össze volt verve és egyik karja lehetetlen

szögben állt el testétől.– Sean – gondolkodott Banner hangosan. A szíve szakadt szeretett új bátyjáért.– Talán – lökte oda Adam, ujjával finoman kitapintotta a pulzust öccse jobb füle mögött. – Ki más tenne ilyet!Adam nem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon. Banner nem is igazán várta. Amikor Meggie

visszaért az orvosi táskával, azonnal küldték ismét, hogy hozzon embereket az istállóból, akik segítenek bevinni Jeffet.

Jeffet rettentően összeverték, és eszméletlenül is nyögött, amikor Adam és Banner helyére rakták törött karját és megtisztították a vágásokat az arcán. A kórházi vizsgáló asztalon feküdve inkább tűnt kisfiúnak, mint egy clipper jól ismert kapitányának.

– Ki tette ezt veled? – kérdezte Adam abban a pillanatban, hogy öccse kinyitotta szemét.Jeff beszélni próbált, de nem tudott.– Hol történt? – makacskodott Adam.– Water Street… a Water Streeten voltam…– Ne beszéltesd – sziszegte Banner és félresimított egy izzadtságtól nyirkos, vértől ragacsos

hajtincset Jeff homlokáról.– Royce – nyögte ki Jeff erőtlenül, rámosolyogva aggódó sógornőjére. – A tyúktojás… még mindig

dühös… amiatt… amiatt a nyavalyás tyúktojás miatt.– Milyen tojás? – kérdezte Banner Adamra szegezve tekintetét.Adam háttal állt neki, a kezét mosta a kagylónál, majd megszárította egy törülközővel. – Amikor

kölykök voltunk, Temple Royce volt Jeff legjobb barátja. Egy nap bementünk a tyúkok közé és kitört a tojásháború.

Jeff fájdalma ellenére felvihogott. – Jó ég apa milyen dühös volt.Adam mogorva mosollyal szemlélte öccsét. – Emlékszem, kirángatott a tyúkházból és még a

házból is hallottuk a vonyításodat.Jeff vigyorgott. – Aha. És amikor… velem végzett… te következtél. Te nem kiabáltál. –

Elhallgatott, a homlokát ráncolta. – Hogy lehet, hogy te nem kiabáltál?Adam laudenumot vett elő egy üveg ajtajú szekrényből.– Nem akartam, hogy Papa, te, vagy bárki más tudjátok, hogy fáj, ezért.– Mindez egy tojáson kezdődött? – csodálkozott Banner.– Az egyikben történetesen egy döglött csirke volt, Jeff dobta és pont a homlokán találta Royce-t.Banner elfintorodott, ahogy elképzelte a gusztustalan látványt és a bűzt, – De mégis…– Temple kidobta a taccsot – emlékezett vigyorogva Jeff. – Mi pedig kinevettük.– És évek óta egy ilyen butaság miatt harcoltok?– Így van – vallotta be Jeff, miután lenyelte a laudenumot, amit Adam kanállal a szájába töltött.– El sem hiszem – sziszegte Banner döbbenten.– Hidd csak el – mondta Adam. Keze ismét végigfutott öccse bordáin, hogy teljesen bizonyos

lehessen, nem törtek el. – Royce törlesztett, már nem is emlékszem, hogyan, Jeff pedig visszafizette. Azóta a nyár óta ellenségek.

– Ez gyerekes.Adam vállat vont. – Minden ellenségeskedés az, O'Brien és a többségük valami hülye apróságon

tör ki.Jeff szeme lecsukódott, nagy nehezen ismét kinyitotta, kábán meredt a semmibe. – Nem találtam

Malloyt.

116

Linda Lael Miller

Adam feszült vonásai láttán Bannert elfogta a félelem, hogy a férfi máris elfelejtette, hogy az ellenségeskedések gyerekes hülyeségek. – Royce maga is ott volt, amikor ez történt, Jeff?

– Igen – Jeff alig hallhatóan motyogott. Kezdett hatni a laudenum. – Fi… figyelmeztetés, azt mondta, figyelmeztetés. Ne menj, utána Adam, mert csapda…

– Tojok rá – felelte Adam, aztán elfordult, Banner gondjaira hagyva öccsét. – Tudta, fene belé, hogy mint orvos az asszony nem hagyhatja ott betegüket, s nem mehet utána.

– Adam várjál! – könyörgött Banner – Adam várjál! Először a vizsgálószoba ajtaja csapódott, aztán a külső irodáé.– Bolond – zokogta Banner betakarva Jeffet egy takaróval. – A makacs hülye, arrogáns bolond.Ekkor viharzott Katherine a szobába. Kalapban, útiruhában sápadt, feszült arccal. – Maggie

mondta, hogy… – Kék szeme megtelt könnyekkel, amikor Jeff mozdulatlan alakjára pillantott. – Jaj, ne…

Jeff mocorogni kezdett a keskeny asztalon, nyilvánvaló volt, hogy be kell szállítani a kórterembe és egy rácsos ágyba kell tenni. – Adam – mondta.

– Pszt – suttogta Banner csitítva. Katherine már a fia mellett állt, lehúzta a kesztyűjét, kutatón nézett Banner felé. – Mi történt?

Banner röviden elmagyarázta.– Adam pedig elment Temple után, ugye? – kérdezte Katherine, amikor a történet véget ért. – A

bolond, hát nem tudja, hogy Temple pontosan ezt akarja?– Seannek is van valami szerepe benne – morogta Banner. –Az én hibám, az egész az hibám.Katherine olyan pillantást vetett menyére, amely nem hagyott kétséget afelől, ki az úr a házban. –

Ne is halljak még egyszer ilyet, Banner Corbin! Most pedig szaladj az istállóba, hívd Waltert és azt a fiút, aki segít neki. A helyére kell fektetnünk Jeffet. Banner megtörölve szemét, sietve engedelmeskedett.

15. fejezet

– Banner? A lány felriadt, kinyitotta szemét és ijedten felült az ágyban. Adam állt fölötte, arca soványnak

tűnt a szürkésrózsaszín hajnali fényben.– Jeff?Adam a fejét rázta. – Jeff jól van. Néhány nap múlva ugyanolyan elviselhetetlen lesz, mint eddig.– Vele akartam maradni, de Katherine…Adam lerogyott az ágy szélére és fejét fáradtan a kezébe temette. – Tudom. Ne aggódj, jól gondját

viseli. Banner kinyúlt, hogy megmasszírozza a feszült vállizmokat és csöndes örömet érzett, amikor Adam kezdett ellazulni. – Megtaláltad Mr. Royce-t?

– Nem, de fogom.– Adam…Fel nyögött, miközben Banner tovább dolgozott kemény, feszes vállizmain. – Ha azt akarod

mondani, nézzem meg, mi történt Jeffel, ne fáradj! Azzal a veréssel, amit én kaptam, tudok élni, de amit az öcsémmel tettek, az más ügy.

– Tettek? Szóval úgy gondolod, hogy Sean is benne van, nemcsak Royce?– Igen.– Mit gondolsz, miért hozták Jeffet ide, ahelyett, hogy megölték volna? Banner ujjai most Adam nyakán dolgoztak, elmasszíroztak valamit abból a dühből, amely ott

csomósodott. A férfi felnyögve forgatta fejét.– Megdolgozták, rajta hagyták a kézjelüket, de láthatóan nem akarták, hogy Jeffnek komoly baja

legyen. Az volt, amit mondott, figyelmeztetés.Banner leengedte kezét és a férje mellé ült. Torka fájt és lesütötte szemét, hogy elrejtse könnyeit. – Ha én nem volnék, mindez nem történt volna meg. Tudhattam volna, hogy Sean megtalál és…Adam mindkét kézzel megfogta a lány arcát és kényszerítette, hogy ránézzen.

117

Linda Lael Miller

– Hagyd abba O'Brien! Évek óta nem érte a családot olyan szerencse, mint az, hogy megismertünk, és én a magam részéről inkább viselnék el ezer verést, mint hogy elveszítselek.

– Nem biztos, hogy Jeff és a többiek is így éreznek – felelte Banner remegő ajkakkal. – Én azt szeretném, bárcsak ne jöttem volna ide, ne hoztam volna rátok mindezt a zűrt.

Adam egy heves csókkal vetett véget a gyötrő monológnak. Nyelve még akkor sem hagyta el a lány száját, amikor az ölébe emelte Bannert.

Banner mellbimbói kemény gombokká váltak a pruszlik vékonyka, könnyű kis anyaga alatt. És úgy történt, ahogy Adam szándékozta, minden baljós gondolat elszállt agyából.

Egy idő múlva Adam az ágyra fektette, úgy, hogy csípője az ágy szélénél volt, lábai lelógtak. Fürgén levette Bannerről a bugyogót és a pruszlikot. A lány felnyögött, fejét hátra-előre vetette pogány lázában, ahogy Adam a selymes oltár elé térdelt, hogy imádja.

– Azt pletykálják, hogy üvöltesz nekem – mondta a férfi. Fojtott hangja remegett a visszatartott vágytól.

Banner félvadul nyögte. – Te sem vagy teljesen érzéketlen.A kis lázadás büntetése egy kínzó csók volt. – Némely pletykák igazak, ugye O'Brien?Forróság öntötte el Bannert, térdének nem volt szüksége a férfi kezének gyengéd nyomásaira,

hogy jobban szétváljanak. De nem volt hajlandó megadni a várt választ.A férfi lustán játszott vele nyelvével. – Valld be O'Brien. Ez alkalommal a pletykálkodók tudják,

miről beszélnek. Így van?Banner háta hátrahajlott a gyönyör hullámán. – Igen – vallotta be lihegve, – Igen.Felhangzott Adam győztes torokhangú nevetése és ujjai ismét megtalálták Banner vágyakozó

mellbimbóit.Banner az ágyneműbe túrt, hagyta, hogy vad büszkesége helyt adjon egy még vadabb

szenvedélynek. Nem próbálta tovább visszatartani a kitörő kiáltást, a győzelem és megadás hangját. És amikor hátrahanyatlott az átható gyönyörre, amely várta, hogy ismét az egekbe röpítse, elmosolyodott.

Kár volt tagadni, a pletykásoknak igazuk volt. Igenis, sikoltozott Adam Corbinnak és nem szégyellte.

Jeff teljesen felöltözve járkált a kórteremben, amikor az aggódó Maggie becibálta Bannert.– Azonnal feküdj vissza abba az ágyba. Jeff a szemébe nézett. – Nem! – kiáltotta.– Igen! – üvöltött Banner vissza. Látta a feszültséget a férfi arcán és felfigyelt arra is, hogy törött

karját milyen közel tartja testéhez, öntudatlanul is védeni akarja.– Három napja már, Banner.Banner a csípőjére tette kezét és ugyanolyan megingathatatlan volt, mint sógora. – Nem érdekel –

mondta szigorúan. – Azonnal feküdj vissza az ágyba.Jeff elfordult és leült a kérdéses ágy szélére. – Hozz nekem egy nőt és lefekszem.– Jeff Corbin!A férfi halványan mosolygott, szívfacsaró látvány volt. – Csak egyetlen nőt – könyörgött.Banner elpirult.– Teljesen lehetetlen vagy. Jeff felnevetett, hátrahanyatlott a matracra, kimerítette a rövid, de tüzes szóváltás. – örülök, hogy

így gondolod – mondta és másodpercek múlva mélyen aludt.Banner elmosolyodott, megcsóválta fejét, aztán hirtelen lehajolt és megcsókolta sógora összevert

homlokát. – Bolond – mondta szeretettel, aztán kiment a vizsgálószobából megkeresni Adamot.Nem találta meg, de amikor aggódva kinézett az ablakon, hogy hol lehet, egy Ismerős, Izmos alakot

pillantott meg a fák között. Dániel?Gyorsan, torkában dobogó szívvel felkapta kabátját és kirohant a kerten át a fák felé.– Dániel? – kiáltotta és megtorpant, amikor elérte a sűrű fák vonalát. – Dániel!A férfi előbukkant a bozótból, csodálatos szörnyű arca még jobban eltorzult. – Nem akartam

idejönni…, nem tudtam…Banner félelem nélkül ment apósához és megfogta vastag karját. – Mi történt Dániel? Mondja el,

mi baj!– Lulani – nyögte ki a férfi fojtott hangon. A gyötrelem úgy emelkedett köröttük, mint egy külön

mindenség. – Annyira… fáj neki.Banner már meg is fordult, agyában peregtek a gondolatok. – Itt várjon Dániel – szólt hátra. –

Hozom a lovakat és a táskámat.

118

Linda Lael Miller

– Siessen – könyörgött Daniel.Banner rögtön megtalálta táskáját, megtöltötte az Adam szekrényéből kivett gyógyszerekkel és

ismét kirohant.A rendelő ajtaja mellett volt egy nagy tábla és egy kréta, amelyen Adam szokta meghagyni hollétét.A férfi szinte olvashatatlan macskakaparása alá egyetlen szót írt, ,,Hegy”.Az öreg, aki az istállóban dolgozott, felnyergelte a két lovat anélkül, hogy bármit is kérdezett

volna, bár szeme tele volt gyanakvással. Nem kétséges, hogy abban a pillanatban beszámol Adamnak a történtekről, amikor meglátja. De ez nem számított.

Sean vigyorgott. Örült, hogy ellenállt a vágynak, hogy kövesse Bannert, amikor az olyan sietve távozott. A lány két lovat vitt egy helyett. Szeretőt bújtatna valahol?

Nem számított, Sean most nem ért rá ezen gondolkodni. A menő doki vetett egy pillantást a ház falára erősített táblára, megpördült és olyan gyorsan rohant az istálló felé, amit Sean nem hitt volna róla, tekintve, hogy úgy kezelésbe vette a múltkor.

Sean kényszerítette magát, hogy várjon, amikor Corbin egy táncoló fekete csődör hátán megjelent. Ha túl gyorsan, vagy túl közelről követi, Adam észreveheti és nem ment el az esze, hogy így akarjon elbánni vele, hogy a meglepetés ereje nem áll mellette.

Várt néhány percet, akkor pattant csak fel annak a lónak a nyergébe, amelyet Royce-tól kapott kölcsön.

Royce. Ismét elmosolyodott, miközben kényelmes ügetésre bíztatta az állatot. Temple is benne akart lenni a dologban. De a pokolba vele! Ez Sean harca és eszébe sincs átadni akár egy morzsáját is.

Banner táskáját hátrahagyva botorkált ki a kunyhóból. – Dániel – mondta a férfinek, aki magába roskadva állt egy fa mellett. – Annyira sajnálom.Dániel csendben volt, nem mutatta gyászát.– Adam hamarosan itt lesz – suttogta Banner. Érezte, hogy valahogy vigaszt kell nyújtania ennek a

férfinek, aki eddig is olyan sokat szenvedett és olyan sokat veszített. – Üzenetet hagytam neki és tudom, hogy jön.

Bár Dániel nem fordult felé, végre megszólalt.– Legalább nem fáj neki többé.– Nem, már pihen.– Szerettem.– Tudom, Dániel. Tudom.A férfi felé fordult, deformált arca ragyogott a könnyektől. – És szerettem az én Kathie-mat is, de

nem élhettem vele. El kellett hagyjam.Banner bólintott, kiszáradt a torka. – Nem kell elmagyaráznia, Dániel.– Nem akarom, hogy azt higgye, Adam olyan lesz, mint én vagyok, hogy elárulja úgy, ahogyan én

árultam el az anyját. Ő erős és jó ember.– Igen – mondta Banner. – De maga is az Dániel, különben nem tette volna meg ezt az áldozatot.Valahol a fák között egy magányos madár dalolt.– Menjen vissza Banner – mondta Dániel. – Menjen haza. A fiam haragudni fog, ha itt találja.Banner dacosan felszegte állát. – Nem megyek sehova, Dániel. Adam haragudni fog, de szüksége

van rám és maradni akarok.Dániel a kunyhóra nézett, ahol Lulani békésen hevert. – Adam jó férj, nem veri magát?Banner nyelt egyet. – Nem, nem ver.– Hát lehet, hogy most fogja, ha itt találja. Őrült kockázatot vállalt Banner, a közelébe sem szabad

lett volna mennem, nemhogy idehozni.– Tudom. Adamért jött a házhoz, nem értem. Mennyi ideig állt a fák között, Dániel, rá várva?A nagydarab férfi vállat vont – Egy órát, nem is tudom. Már ott tartottam, hogy kopogtatok az

ajtón, amikor maga meglátott és kijött. Hálás vagyok a segítségéért Banner.A lány pillantása a termékeny tavasztól meleg földre hullott. – Sajnos nem segíthettem. Mire

ideértem, Lulani már elment.Dániel bólintott. Üres fájdalom látszott kék szemében.– Vele leszek – döntött hangosan, aztán elbotorkált, magára hagyva Bannert ezernyi gondolatával

és érzésével.

119

Linda Lael Miller

És a gondolatok, érzések egy közeli sziklához hajtották, ahol egy göcsörtös öreg fa hajolt ki az űrbe, mint egy a gravitációt semmibe vevő cirkuszi akrobata. Rázkódott a zokogástól, amikor Lulani eltávozására gondolt és arra a szörnyű ürességre, ami Dánielre vár.

Hirtelen erős markok ragadták meg a könyökét és Banner érezte, hogy megpördül. Adam arca rettenetes látvány volt.

– Mi a fenét csinálsz te idefenn, O'Brien? Könnyek homályosították el Banner látását. – Lulani – tört ki belőle a kétségbeesés. – Adam,

Lulani halott.Adam behunyta szemét és megszédült egy kicsit. – Mikor? – kérdezte végül. – Nem tudom pontosan. Mire Dániellel ideértem, már elment.– Hogy van apa?Banner kézhátával letörölte könnyeit. – Nagyon le van törve, Adam.Adam lehorgasztott fejjel bólintott. – Meg fog halni nélküle, Banner.Banner átölelte férjét, de torkán akadtak a vigasz szavak, amikor a férfi válla fölött Seant pillantotta

meg, aki puskával kezében tartott feléjük.Felesége nyögésére Adam megfordult, de már késő volt. Sean puskájának markolata tompa

puffanással csapódott arcába, összeesett.Sikolyok visszhangoztak Bannerben, de a lány egy hangot nem tudott kiejteni. Csak térdre esett és

Adamért nyúlt, de Sean belemarkolt a hajába és durván felrángatta.– Mi hasznod van most belőle Banner? – sziszegte. – Most is szét tudja tenni a lábaidat? Most is

könyörögsz neki, hogy…– Hagyd abba – könyörgött Banner. Becsukta szemét. Sean ellökte, hogy a lány elterült a földön.

Izmos, húsos kezével felrángatta a felig eszméletlen Adamot.Banner néma rémülettel figyelte, hogy a férje kezd magához térni és felkészülni a harcra a férfivel,

aki meg akarja ölni. Sugárzott belőle a gyűlölet, teste minden kis porcikájából áradt.A szeme fölött egy sebből vér folyt, de láthatólag ügyet sem vetett rá. Banner úgy látta, semmivel

sem törődik, csak az önelégülten vigyorgó óriással vele szemben. – Tedd le azt a puskát – lihegte, kinyújtva két kezét. – Hagy lássuk, mire mész napvilágnál,

Szemtől szembe.Sean meglendítette a puskát és hideg csövét Banner jobb halántékához szorította. – Ne gyere

közelebb.Adam megdermedt. Gyilkos pillantást vetett Bannerre, aki még mindig a földön ült, aztán Seanre. – Ha bántod, kihúzom a gerincedet és a nyakadra tekerem – mondta tompán.Sean elsápadt, de rezzenéstelenül tartotta a puskát, szabad kezével pedig nadrágjának felső

gombjával babrált. – Nem volt valami jó, amikor az enyém volt – mondta. – Kíváncsi vagyok, mire tanítottad, Corbin.

Banner felsikoltott, a félelem undora hirtelen hangot kapott és szörnyű kiáltás válaszolt a kunyhó felől. Mindhárman döbbenten néztek arrafele, amikor Dániel dübörgött feléjük őrültként üvöltve, megnyomorított karjaival hadonászva.

Sean, ki tudja, milyen erdei szörnyetegnek láthatta, részeg lidércnyomásaiban láthatott ilyet utoljára. Széles arca elsápadt, a férfi kiejtette kezéből a puskát és vak félelmében motyogva botorkált hátra.

Mielőtt bárki más mozdulhatott volna, Dániel elérte és rávetette magát. Sean felsikoltott, ahogy mindketten lezuhantak a szikláról.

Bannernek a következő néhány percben úgy tűnt, mintha az egész világ remegne körülötte, mint néha a forróság káprázatában. Tudatában volt annak, hogy Adam a szikla széléhez rohan, lenéz, s megmarkolja a göcsörtös fát, hogy le ne essen.

Ekkor érkezett meg Jeff ziháló, izzadó lován. Leszállt a lóról, Bannerhez botorkált. Jobb kezével felsegítette, de szemét végig le nem vette Adamról, aki a fába kapaszkodva hajolt le a szikláról.

– Mi történt itt?Mielőtt Banner egyáltalán levegőt vehetett volna, hogy válaszoljon, Adam hátrahajtotta fejét és

felvonyított.– Neeeem!Jeff a bátyjához rohant és elrángatta a szikla széléről. – Adam! Adam, az ég szerelmére!

120

Linda Lael Miller

Banner visszatartotta lélegzetét, ahogy Adam kiszabadította magát Jeff szorításából és öccsére üvöltött.– Nézd meg magad, a fene egyen meg, nézd meg magad!

Jeff sápadtan pillantott le és megtántorodott. Ha Adam nem ragadja meg a karját és rántja hátra, bizonyosan leesik.

Jeff kiszabadította magát bátyja karjaiból, botorkálva kutatott út után, amely levezet a szikláról. – Nem! – zokogta, amikor megtalálta, amit keresett és lefele indult a meredek természetes

Ösvényen. Kavicsok csúszkáltak csizmája alatt.Banner a fához ment, Adam pedig öccse után botorkált. Odalenn Sean és Dániel mozdulatlanul

feküdtek a köveken. Banner elfordult és lenyelte a csomót a torkából. Meghaltak mind a ketten.Amikor ismét le mert pillantani, Jeff az apja mellett térdelt, felé nyúlt.Adam elkapta Jeff vállát és hátrarántotta. A meleg tavaszi szél elhozta Bannerig a hangját.– Ne, Jeff. Ne érj hozzá!Valami primitív erő mozdult Jeff csodálatos testében, állította talpra, tette képessé, hogy

megforduljon Adam szorításában. – Tudtad! – üvöltötte és jó kezével meglökte bátyja vállát. – A fene beléd, te rohadék! Te tudtad!– Jeff…Jeff szinte őrültnek tűnt haragjában, fájdalmában. Újból meglökte Adamot, aki hátraesett, de nem

emelte fel kezét, hogy védje magát.– Megöllek– sírta Jeff keserűen, összetörten. – Megöllek Adam.Banner komolyan vette, amit sógora mondott és puska után tapogatózott, amit Sean kiejtett

kezéből. A következő pillanatban már ugyanazon a meredek ösvényen küszködött, amelyen Adam és Jeff is lement. Éles sziklák karcolták föl térdét, könyökét, arcát. De tovább ment, zsibbadt kezében szorongatva a puskát.

Amikor leért, Jeff még mindig próbálta harcra bírni bátyját. De ez nem kedélyes verekedés volt a kertben, nem játék.

– Üss meg, te rohadék! – üvöltötte a fiatalabb testvér.Adam nem emelte fel a kezét. Vér csurgott a fején levő sebből vörösre, festve arcát, de láthatóan

nem jutott el tudatig semmi, kivéve Jeff fájdalmát.– Sajnálom Jeff.– Sajnálod? Még hogy sajnálod! Úristen, apa mindvégig élt és te tudtad és ezek után van képed azt

mondani, hogy sajnálom?Adam ingujjával letörölte a vért az arcáról. – Igen, sajnálom.A harag újabb hulláma öntötte el Jeff arcát. Dühödten káromkodva a bátyjára vetette magát és ujjai

összekulcsolódtak Adam torka körül. – Mindvégig hazudtál!Adam könnyedén lesöpörte magáról öccse kezét.– Hazudnom kellett Jeff. Apa akarta és jó oka volt rá.– Nem.Ekkor történt, hogy Banner felhúzta a puskát, ahogyan Adamtól tanulta egy nap, amikor a férfi

kezdett felépülni utolsó összecsapásából Seannel és célba vette Jeff fejét.– Még egyszer a férjemhez érsz, én megöllek ott, ahol vagy – mondta nyugodtan.Úgy tűnt, Jeff észre sem veszi Bannert, de mégis elszállt belőle a gőz. Térdre roskadt, kezébe

temette arcát és úgy sírt, hogy azt a lány soha nem fogja elfelejteni. Leeresztette a puskát, Adam pedig lekuporodott összetört öccse mellé és átölelte.

Beszélniük kellett együtt és sírniuk kellett együtt. Banner magukra hagyta őket, letette a puskát és egyedül mászott fel az ösvényen.

Adam és Jeff jó idő elteltével csatlakozott hozzá. Hűvös, zárkózott volt az arcuk és egyikükön sem látszott, hogy észrevették, hogy Banner ott van egyáltalán.

Feszült csendben együtt cipelték fel a két testet a szikla alól. Utána egymás mellé temették Dánielt és Lulanit, majd egy másik sírt ástak Seannek.

Jócskán beesteledett, mire ezzel a szörnyű feladattal végeztek. Banner most hallotta először Jeffet megszólalni.

– A kunyhó?– El kell égetni – felelte Adam. – Majd én megteszem.

121

Linda Lael Miller

Jeff vállat vont, kifejezéstelen arccal megfordult és lova fele botorkált, amely a közelben legelészett. Banner megkockáztatott egy pillantást Adam felé. A férfi bólintott és a lány követte sógorát.

– Várjál Jeff – könyörgött lágyan.A férfi megmerevedett lova mellett, gyeplővel kezében állt, de nem fordult meg, nem is szólt.– Adam azt tette, amit tennie kellett – mondta neki lágyan, de szigorúan.– Igen. Ellopott tőlem öt évet, amelyet megoszthattam volna apámmal.Banner lehunyta szemét. – Apádnak leprája volt.– Akkor is az apám volt – vágott vissza Jeff, aztán felpattant a lovára és a gyorsan lángra lobbanó

kunyhó tüzének fénye úgy ragyogott arcán, mint á pokol tüze.A lány gyorsan elkapta a ló kantárát. Valahogy mindenképp vissza akarta tartani Jeffet, magára ne

hagyja most a bátyját. – Honnan tudtad, hogy most ide kell jönnöd, Jeff?– A házból láttam, hogy Malloy követi Adamot – felelte a férfi. Szeme a távolba meredt. –

Viszontlátásra Banner.Banner legyőzötten elengedte a kantárt. – Viszontlátásra – felelte.Banner lassan visszament Adamhoz. Megpróbálta rend beszedni saját érzéseit, hogy aztán

segíthessen férjének. Seanre gondolt. Nem szerette, de azt sem kívánta, hogy meghaljon. Remélte, hogy most békét talál.

Adam tekintetével követte gyorsan távolodó öccsét és a lángoló kunyhó fénye villogott arcán és széles, vérfoltos mellén.

Banner vizet és egy ruhát keresett és kezdte lemosni férje arcát. – Megmagyaráztad neki?– Próbáltam. – sóhajtott lemondóan a férfi, rá nem jellemző türelemmel alávetve magát a

mosdatásnak. – Nem mondja el senkinek, ez a lényeg.– Talán hamarabb elmondhattad volna neki, Adam – kockáztatta meg Banner az észrevételt,

félretéve a nedves ruhát.De Adam a fejét rázta. – Túl nagy volt a fertőzés kockázata. Jeff különben sem az a fajta, aki tudna

titkot tartani.Már nem volt mit mondaniuk. Csendben várták, hogy a kunyhó földig égjen, aztán lóra szálltak és

elindultak lefele a hegyről. A két ló, amelyen Sean és Dániel lovagolt fel, engedelmesen trappolt mögöttük.

Banner sóhajtott. Jóságos ég, milyen meleg van, még Katherine árnyékos kertjében is. És milyen kövér lett.

Könnycsepp csurgott le Banner arcán és gyémántként remegett a márványpadon, amelyen a lány ült. Hatalmas hasában a baba, mint egy pici, dühödt gladiátor, mozgott.

Augusztus vége volt és Adam június óta nem hált vele. Valóban megelégszik azokkal a korlátozott örömökkel, amelyeket most tudnak egymásnak nyújtani, vagy körutak között el-elzarándokol a Silver Shadowba is?

– O'Brien – Adam keze gyengéden a vállába masszírozott.– Mire gondolsz?– Hogy egy elefánt vagyok – szipogott a lány.– Nem. Feleség vagy.Adam leült mellé a padra és gyengéd ujjakkal végigsimított a lány nyakán. Kék szemével

szeretettel bizakodón nézett a lány hasára. – Gyönyörű vagy, Lóhere.Banner sóhajtott és megtörölte arcát. – Bárcsak meglenne már a baba – morogta. – Szeretnék már

újra hason fekve aludni.Adam felnevetett. – Én is szeretnék újra a hasadon aludni.Banner hirtelen kiegyenesedett, nedvesség terjengett körülötte, átáztatva szoknyáját. – A vizem –

nyögte – Adam, a vizem.A férfi azonnal felpattant és karjaiba kapva Bannert, rohant a házba.

Új, ismeretlen érzelmek törtek elő Adam szívének egy rekeszéből, s fojtogatták a torkát, ahogy a kezében tekerődző dühös, vörös hajú babára pillantott. Kapálóztak a pici karok, lábak és az erős kis hát megfeszült.

– Adam – suttogta az eleven csoda anyukája. –A baba?

122

Linda Lael Miller

– A baba jól van – felelte Adam és erőt véve magán átadta a gyereket Maggie-nek, hogy elköthesse és elvághassa a köldökzsinórt. – Fiú, olyan vörös haja van, mint a tied.

Bannernek pihennie kellett volna, de hirtelen megvonaglott és fejével hánykolódott. – Adam, még egy jön! Jóságos ég, még egy gyerek!

Adam mindkét kézzel megfogta a hasát és csodálkozón morgott. Nem tévedés, egy második baba van úton.

Banner most is gyönyörű volt. – Szeretlek Adam – mondta és újra és újra. – Szeretlek.Végül is sok hűhó után egy lány gyerek toppant csodálatosan és haragosan a világra, ugyanúgy

vergődött apja kezében, mint előbb a bátyja és visított, amikor a popsijára paskoltak és kipucolták a száját.

– Lányunk van –csodálkozott Adam rekedten.– Nekünk? – mosolygott fáradt felesége végre megnyugodva. – Én dolgoztam Adam Corbin.– Ikrek – szakadt ki Adamból az örömkiáltás, miközben az ágy másik oldalára ment, hogy kezet

mosson. – Ikrek.Banner kimerültsége és fájdalmai ellenére is felnevetett. – Néz csak rá Maggie, úgy kukorékol,

mint egy kakas.– Minden joga megvan, hogy büszke legyen – felelte Maggie remegő hangon. Megmosdatta és

bepólyázta a két hangos csöppséget. – És neked is.Adam megtörölte kezét, aztán lehajolva megcsókolta felesége nyirkos homlokát. – Szeretlek

O'Brien – mondta és nem szégyellte a szemébe szökő könnyeket.Maggie félretolta, egymás után Banner karjába tette a két babát. Aztán távozott és a boldog szülők

nekiláttak nevet adni a gyerekeknek.Azt már rég elhatározták, hogy ha fiúk lesz. Dániel Jeffreynek fogják hívni, de a lány teljes

meglepetésként érkezett, így gondban is voltak.– Hogyan hívták anyádat, O'Brien? – kérdezte Adam, homlokát ráncolva bámulta a kis csodát, aki a

lánya volt.– Bridget.– Ez az, legyen akkor Bridget. Bridget Corbin pedig mintha csak azért lenne ilyen elégedett, mert

nevet kapott, turbékoló hangot hallatot t és anyja melléhez húzódva elaludt.

Valóban nagyon szép karácsonynak ígérkezett . Az egész család összegyűlt és mintha semmi dolguk sem lett volna, mint a gyerekeket kényeztetni. Banner dudorászva rakta rendbe a vizsgálószobát.

Az ajtó nyílt, majd ismét becsukódott. Banner megfordult, és a férjére mosolygott. – Végeztem, úgyhogy… Adam vigyorogva szorította a vizsgálóasztalhoz. Banner szoknyája felfele csúszott a férfi fürge kezei nyomán.

– Adam Corbin!A férfi kuncogva letérdelt. Banner érezte, hogy bugyogója lecsúszik a csípőjén, combján, térdén.

Banner menekülni akart, de Adam szorosan fogta a bokáját. Felemelte az asszony egyik lábát és a csipkés fehérnemű az egyik cipőre esett. Ha most elfut, azt kockáztatja, hogy bugyogója illetlenül lebeg mögötte.

Adam végigcirógatta az asszony combjának bársonyos bőrét és közben széjjelebb tolta a combokat.Banner megremegett. Biztos volt benne, hogy valaki közeledik a vizsgáló szobához. Bármelyik

pillanatban benyithat.– Adam!Hűvösséget érzett, ahogy Adam széttolta lábait és felkészült arra, ami következik.A férfi szája rátapadt és Banner ujjai elfehéredtek, úgy szorította az asztal szélét. Megkeményedett

mellbimbója szinte átütött ruháján. Arca lángolt, zihálva kapkodta a levegőt.Adam kuncogását elnyomta a szoknya. A férfi édesen korbácsolta feleségét nyelvével. Hirtelen

forróság öntötte el Banner testét, majd felnyögött a vad, szédítő csúcsponton.Adam jókedvűen megpacskolta Banner fenekét, visszahúzta á bugyogót a lábára, majd fel a

derekára és megkötötte a zsinórt. Mielőtt elrendezte volna újra a szoknyát is, búcsúzóul még egyszer megcsókolta a muszlin borította édes pontot.

– Még ki kell menjek egy beteghez – jelentette be vigyorogva. A fene belé, teljesen nyugodt, miközben Banner alig áll a lábán.

123

Linda Lael Miller

– Veled megyek – mondta.Adam a fejét rázta és az ablak felé intett, ahol sűrű pelyhekben esett a karácsony esti hó. – Hideg

van odakinn O'Brien és nem is maradok soká.Banner az arcára tette kezét, hogy lehűtse szenvedélytől égő arcát. – Ha azt hiszed, hogy elmehetsz

úgy, hogy én itt maradjak, Adam Corbin, egyedül a házassági évfordulónkon…Adam a fejét csóválta. – Hamarosan visszajövök. – Huncut arckifejezéssel tette hozzá. –

Ünnepelni. Különben is, a gyerekeknek szükségük van rád.– Danny és Bridget az udvartartásunkat szórakoztatják a szalonban. Megetettem őket és nagyon jól

vannak.Adam ügyet sem vetve rá kiment az ajtón, s a külső irodában felkapta kabátját és orvosi táskáját.

Banner gyorsan belebújt saját kabátjába és utána sietett. Az sem tartotta vissza, hogy még mindig fájt a jobb bokája, mert a délelőtti korcsolyapartin elesett.

Adam a hóesésben visszafordult és megpróbált dühös arcot vágni, de mosoly játszadozott az ajkain, miközben Banner konokul elindult mellette.

A szerző megjegyzése:Itt Washingtonban, mint oly sok más államban is, a nők hosszú és csalódásokkal teli harcot vívtak

az egyenjogúságért. Kétszer megadták és kétszer elvették a szavazati jogot. Végül olyan polgárjogi harcosok által, mint többek között Emma Smith DeVoe, May Arkwright Hutcon és Abigail Doniway a női egyenjogúság valósággá vált 1910 novemberében.

Vége

124