1. Mi a pénz általános definíciója?Az a jószág, amely – mivel általánosan elfogadják – azonnal felhasználható vásárlásra vagy adóság törlesztésére.

2. Mi a pénz alapvető tulajdonsága?Likvid, tehát bármilyen formába önthető, és tulajdonképpen egyetlen értéke e likvid jelleg.

3. Mik a pénz fő funkciói?Értékmérő funkció, csereeszköz jelleg, fizetési eszköz, kincsképző funkció, világpénz

4. Milyen szerepkörei vannak jelenleg a világpénznek?Egyfelől tartalékvaluta (átvette az arany szerepét), másrészt kulcsvaluta (egy adott ország által kibocsájtott valuta értékét-árfolyamát ehhez viszonyítva adjuk meg).

5. Mi a talentum?Ókori tömeg- és pénzegység. Egy talentum 60 dinár

6. Milyen keresleti formák vannak a pénz iránt (csereeszköz funkciójában)?Tranzakciós (adás-vétel, adózási…), felhalmozási (tartalékképzési) kereslet, és spekulációs kereslet

7. Mi a „kamara haszna”?Eredetileg azt a bevételt jelentette, amely a pénz rendszeres és kötelező beváltásából származott. érmék réztartalma évről évre magasabb lett, míg névértékük változatlan maradt – tehát a gyakorlatban pénzrontás történt. Mivel a pénzt kötelező jelleggel át kellett váltani az újabb veretűekre, a két érték különbsége a pénzverés költségein túl is jelentős hasznot jelentett a kincstárnak.

8. Mi a xiquipilli?A kakaószemeknek sajátos egysége: a 8000 szemet tartozó zsákot „xiquipilli”-nek nevezték.

9. Mik az árupénz főbb tulajdonságai?Osztatlan, egynemű, értékálló, szállítható, és talán a legfőbb, hogy mindenki számára ismert és elfogadott.

10. Soroljon fel két jellegzetes példát árupénzre!Szarvasmarha, és a só.

11. Soroljon fel három példát „különleges” árupénzekre!A börtönökben a cigaretta. A Yap-szigeteken hatalmas, malomkő formájú kőpénzek. Salamon szigeteken tollpénz.

12. Mikor és hol készítették az első pénzérméket?Lídiában hozták forgalomba, az i.e. VI. században, Krőzus király idején.

13. Mi a mna (vagy mina)?Tömegmérték. Egy talentum 60 minát, egy mina pedig 60 sékelt ért.

14. Miért lettek a nemesfémek a legelfogadottabb csereeszközök (3 ok)?Ritkák (értékükkel kitermelésük költsége is arányban áll). Viszonylag könnyen megmunkálhatók. Önmagukban is szépek, birtoklásuk örömet okoz.

15. Melyik számot választották a sumérok matematikájuk alapjául?Matematikájuk alapjául a 12-es számot választották. Ennek alapja az volt, hogy a 12 osztható kettővel, hárommal és néggyel is, míg a 10-es – ami egyébként a kéz ujjai alapján logikus lett volna – csak kettővel és öttel.

Oldal: 1 / 45

16. Hogy hívják az arany és az ezüst természetes ötvözetét?Elektrum.

17. Ki verette az első magyar pénzérméket?Szent István ezüstdénárja 1001-ből

18. Eredetileg mit jelent az „obolosz” szó?A görögök halottjaik nyelve alá helyezték a „révésznek” szánt pénzt. Ez volt az obolosz, a fizetség.

19. Eredetileg mit jelent az „drachma” szó?„egy maréknyi nyárs”.

20. Eredetileg mit jelent a „pecunia” szó?Baromvagyon

21. Mi az „as”?Súlyra mért rézdarabok, római pénz.

22. Mit mond ki a Gresham törvény?A Gresham törvény szerint a rossz pénz kiszorítja a forgalomból a jót, ugyanis ha egyidejűleg egy országban kétféle értékpénz van forgalomban, akkor jó pénzt felhalmozzák, a rossztól pedig szabadulni akarnak

23. Mi az „aureus”?Augustus császár (i. e. 63 – i. sz. 14) monopolizálta a pénzverést, aureus néven aranypénzeket veretett, melyek súlya 8,18 gramm volt

24. Mi a „solidus”?A karoling font 20 solidusra oszlott (ilyen érmét nem vertek, ezért neve gyakran számítási solidus), egy solidus pedig 12 dénárra (latinul denarius)

25. Mi volt a kínai pénzérmék jellegzetessége?Az érmekorong közepén négyszögletes lyuk. (szimbolikus és gyártástechnológia okokból).

26. Hol volt az első, tőzsde céljára épített épület?Kifejezetten tőzsde céljára az első épület Antwerpenben épült, 1531-ben.

27. Melyik században (századokban) volt Magyarország első az aranytermelésben?XIV. században

28. Kik voltak a propriuszok?Egyházi és királyi alatvalók

29. Mi a dézsma?A tized szónak szinonimája. A jövedelem tizedrészének Isten munkájára való odaszánását jelenti.

30. Mi a különbség a parlag és az ugar között?Ha egy pihentetett területet nem szántották fel, a neve parlag volt, fejlettebb változatában felszántották, ekkor ugar volt a neve.

31. Mi a praedium?Földesúri házi gazdaság.

32. Mi az allódium?Az a terület, mely a földesúr kezelésében maradt.

Oldal: 2 / 45

33. Mik a domaniális jövedelmek?A domaniális jövedelmek a kincstár bevételeinek az a része, amely a királyi birtokok hozamából származik.

34. Mik a regálé jövedelmek?A regálé jövedelmek a bevételek azon fajtái, amelyek királyi felségjog alapján jártak az uralkodónak.

35. Honnan ered a „forint” elnevezés?A forint elnevezés az aranyforint érmén ábrázolt liliomból ered, a virág olaszul ugyanis fiorino

36. Mi az urbura?Bányabér. Királyi adófajta volt.

37. Kinek fizették a kapuadót?A királynak. Károly Róbert vezette be 1336-ban.

38. Kinek fizették a kilencedet?A kilenced a jobbágyok adója volt a középkori Magyarországon. Nagy Lajos király törvénye szerint minden jobbágy köteles volt terményének kilencedik tizedét a földesúrnak adni.

39. Mi volt a „harmincad”?Külkereskedelmi vám fajta.

40. Mit mondott ki az ősiség törvénye?A király egy-egy hívét jutalmazta földdel. Az új tulajdonos nem rendelkezhetett teljesen a kapott földdel, hiszen eladni, továbbadni nem tudta, örökös nélküli elhalás esetén a föld visszaszállt a királyra.

41. Mi a klíring?Az egymással szembeni követelések kölcsönös jóváírása.

42. Mi a vilajet?A török uralta területen a katonai profilú török közigazgatást vezették be. A tartományi alapegység neve a vilajet volt, Magyarország területén – a megszállás legnagyobb kiterjedése idején – összesen öt (Buda, Temesvár, Eger, Nagykanizsa, Nagyvárad) működött.

43. Mi az akcse?Török váltópénz

44. Mi a haradzs?A „hitetlenek adója”

45. Mi a hászbirtok?Az 100000 akcse (török váltópénz) feletti éves jövedelmet biztosító földek.

46. Mi a ziámetbirtok?Az oszmán birodalomban 20000 akcse jövedelmet hozó szolgálati birtok elnevezése.

47. Mi a tímárbirtok?20000 akcse alatti jövedelmet biztosító birtok.

48. Honnan kapta nevét a krajcár?Az érmén ábrázolt kereszt után.

49. Mikor és mely országok megegyezésével vezették be a konvenciós forintot?1753. Bajorország és a Német-római Birodalom.

Oldal: 3 / 45

50. Mi volt a „kettős vámrendszer”?Mária Terézia az ipar fejlesztése érdekében a birodalom köré 1754-ben védvámvonalat húzott (első vámhatár). Eltörölte a Lajtán túli területek belső vámjait, ugyanakkor Magyarországon meghagyta a tartományok (Erdély, Temesköz, Horvátország, Magyarország) közötti vámokat, valamint az Ausztria és Magyarország között fennálló vámhatárt (második vámhatár).

51. Mikor adták ki Ausztriában az első bankjegyeket?Mária Terézia 1762-ben bocsátotta ki a Habsburg Birodalom első bankjegyét 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben.

52. Mikor alapították meg az Osztrák Nemzeti Bankot?1816

53. Mikor nyílt meg és mely városokat kötötte össze az első magyarországi vasútvonal?1846-ban az első magyar vasútvonal Pest-Vác útvonalon.

54. Ki alapította a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt?Fáy András

55. Mit szabályozott az 1853-as úrbéri pátens?Rendelkezett a kárpótlás hatálya alá eső földekről, és egyben a kártalanítás módjáról.

56. Mikor hirdették ki és mit tartalmazott az „Iparrendtartás”?1859-ben kihirdették a birodalom egész területére érvényes Iparrendtartás Törvényt, mely mindenki számára biztosította a teljes iparűzési szabadságot.

57. Soroljon fel hármat az 1867-es Kiegyezés közös érdekű ügyeiből!A két ország között létrehozott vám és kereskedelmi szövetség, egységes adórendszer, közös pénzrendszer, valamint a stratégiailag fontos vasúti fővonalak kérdése.

58. Mi volt a bécsi pénzverési egyezmény alapján bevezetett fizetőeszköz neve?Osztrák értékű forint

59. Mikor alapították az Osztrák-Magyar Bankot?1878

60. Mi az őrlési forgalom?Vámmentes gabonaszállítás vált lehetővé, ha a behozott gabonából itthon őrölt lisztet vámkülföldre szállítottak.

61. Mi volt a zónatarifa rendszer lényege?A vasút igénybevételének elősegítése volt a cél. Távolsági zónákat határoztak meg, a közeli és a nagyon távoli állomásokra jelentős díjcsökkenést vezettek be.

62. Mikor vezették be a korona-pénzrendszert Magyarországon?1892

63. Miért volt a korona „sánta” valuta?A kismértékű ezüst fedezete miatt.

64. Mi volt a „gründolási láz”?Az állami szabályozás hiányában a spekuláció hatalmas buborékot generált. Ez volt a „gründolás-láz”, amikor tömegesen alapították az Rt-ket, csak a papírok kereskedései végett.

65. Mikor vezették be a pengő-pénzrendszert Magyarországon?1927. Január.1.

Oldal: 4 / 45

66. Mikor kezdte meg működését a Magyar Nemzeti Bank?1924

67. Ki volt Hegedüs Lóránt?A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, a Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója, egyetemi tanár, 1920. december 16 -1921. szeptember 27. között az első Teleki-kormány, majd a Bethlen-kormány pénzügyminisztere.

68. Mi az agrárolló?Az agrárolló az agrártermelők számára az a kedvezőtlen helyzet, amikor egy közös bázishoz viszonyítva az ipari árszínvonal gyorsabb ütemben nő, mint a mezőgazdasági, vagyis az ipari és mezőgazdasági cserearányok a mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlenül alakulnak.

69. A magyarországi művelt földterület kb. hány %-át érintette a Nagyatádi-Szabó féle földreform?Kb. a 26%-át

70. Mi a boletta?A bolettát vagy gabonajegyet a magyar kormány 1930-ban vezette be a nagy gazdasági világválság miatt súlyos helyzetbe került gabonatermelők helyzetének segítésére

71. Mi a transzfermoratórium?Magyarországon 1931. december 23-án lépett életbe teljes transzfermoratórium, melynek értelmében a népszövetségi kölcsön kamatainak felén és a Magyar Nemzeti Banknak más jegybankkal szemben fennálló törlesztésein kívül tilos volt devizában az egyéb adósságok kamatainak és törlesztő részleteinek átutalása.

72. Mi az addicionális export? Addicionális export keretében a külföld felé történő fizetéseknél a külföldi hitelező lemond követelése egy részéről azért, hogy ezáltal bizonyos pluszt, többletkivitelt tegyen lehetővé, melyet a magyar exportőr kap meg.

73. Az 1945. január 20-án megkötött ideiglenes fegyverszüneti egyezmény mely országoknak és mekkora összegű jóvátételi kötelezettséget írt elő?

200 MUSD a Szovjetuniót, 70 MUSD Jugoszláviát, 30 MUSD Csehszlovákiát.

74. A magánháztartásokon kívül a gazdaság mely területeit érintették legérzékenyebben a második világháború pusztításai?

Mezőgazdaság (az összes kár 55%-a) és közlekedés

75. Mi volt az adópengő?Az adópengő egy történelmi magyar pénzegység, melyet 1946. január 1-jén vezettek be elszámolási egységként és 1946. július 31-ig volt törvényes fizetőeszköz, amikor a pengővel együtt kivonták a forgalomból.

76. Mikor vezették be a forint pénzrendszert?1946. Augusztus.1.

77. Miről szólt a 600/1945. M. E. sz. rendelet?A földosztásról szóló rendelet. A nagybirtokokat teljesen, valamint a középbirtokok 100 hold feletti részeit.

78. Mikor és milyen céllal jött létre a Nehézipari Központ?1946 decemberében megalakult a Nehézipari Központ /NIK/ azzal a feladattal, hogy összefogja a teljes kohászatot, a vas- és fémipari vállalatok 60 százalékát, a gépgyártás 50 százalékát, a MÁVAG, a Láng, az MVG, a WM és a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű munkáját.79. Mikor és milyen fő céllal indult el a hároméves terv?1947. A belföldi fogyasztásnak és a gyáripari termelésnek meg kell haladnia, a mezőgazdasági termelésnek meg kell közelítenie az utolsó békeév szintjét.

80. Melyik évben államosították a 100 munkásnál több munkavállalót foglalkoztató gyárakat?

Oldal: 5 / 45

1948. Március.25.

1. Definiálja a pénz fogalmát és mutassa be funkcióit!

A pénzhez igen sok jelentés társítható, de legtágabb értelemben a pénzt egy személy – vagy vállalkozás - rendelkezésére álló vagyon egészének megnevezésére használjuk. A vagyon többé-kevésbé természetesen úton alakul ki. Tudatos portfólió építésre azoknak nyílik lehetősége, akik nagyobb, a megélhetésnél szükségesnél nagyobb vagyonnal rendelkeznek. Szűkítve a pénz a vagyonnak az a része, amelyet bárki elfogad anélkül, hogy előbb meggyőződne a piaci értékéről. Ehhez hasonlatosak a csekkek, de csak felületesen, hiszek KP- ként való elfogadása igencsak aggályos. A pénz, a leggyakoribb értelmezése szerint az a jószág, amely – mivel általánosan elfogadják – azonnal felhasználható vásárlásra vagy adóság törlesztésére. Alapvető tulajdonsága, hogy likvid, tehát bármilyen formába önthető, és tulajdonképpen egyetlen értéke e likvid jelleg.

A pénz funkciói:

1. Értékmérési funkció: a 20. században fokozatosan megszűnt, illetve árkifejezési funkcióvá alakult át. Értékpénznek a régi nemesfém pénzeket tekintjük. A valuták egymás közötti váltásának alapja, annak súlya, tisztasága volt. Természetesen nem zárja ki a rendszer a pénzhelyettesítők használatát, (Pl. Osztrák-Magyar Monarchia) csak a mindenkori átválthatóságot kellett biztosítani, valamint a bizalmat fenntartani. A második világháború utáni időszakra végleg túlhaladottá vált. Felváltotta lassan mindenhol az árfolyam, mint kkülső értéket mutató mérőszám és a vásárlóerő, mely a belső értékre mutat.

2. Csereeszköz jelleg: már a koraókorban kialakult ez a jelleg, hiszen már akkoriban szükség volt értékhordozót magánál tartania mivel az üzletek időben és térben már akkor különültek néha egymástól. A pénz csereeszköz minőségében az árukkal és/vagy a szolgáltatásokkal azonos időben, ellentétes irányban mozog. A két mozgás nem egy időben történik, eredménye az adósság. Ez a funkció napjainkban sem szűnt meg. A pénz belső értékét meghatározza mennyi van belőle a piacon. Mivel a kereslet nagy iránta, nagy a kísértés, hogy nyomdai úton annyi legyen amennyi éppen szükséges. A középkorban épp emiatt ütötte fel fejét a korai infláció. A pénzszűkével küszködő uralkodók a pénzeket bevonták és alacsonyabb nemesfém-tartalommal újra verették. Ez persze csak a hülyéknek nem tűnt fel, így az árak lassan emelkedni kezdtek, hiszen hiába volt egyre több pénz az embereknél, azok belső értéke egyre csökkent.

3. Fizetési eszköz: legtipikusabb formája az adófizetés, de a hitelnyújtás, betétképzés és a pénzváltás is az.

4. Kincsképző funkció: ez a gazdaság-tárolási funkció, és alapját képezi a vállalkozásnak, a tőke megjelenésének. A földesurak a korai középkorban, a pénz megjelenésével, a szükségesnél több adót is be tudtak szedni, mely többletekből vállalkozásokba fogtak. Ha nem volt kezdőtőke, akkor a földesúr kénytelen volt földjét eladni, elzálogosítani, így az olyan területeken ahol a feudális kötöttségek nem tették lehetővé (pl. MO) a vállalkozói réteg csak igen lassan fejlődhetett ki.

5. Világpénz jelleg: a 19. században alakult ki. Lényege az, hogy a nemzeti határokon túl is érvényes, általánosan elfogadott fizetőeszköz legyen. Az angol fontsterling töltötte be ezt a szerepet, köszönhetően a bizalomnak mely a Birodalom és a font iránt megteremtődött. A két világháború között viszont egyértelművé vált az USA előzése. ’44-ben a Bretton Woods-i konferencia hivatalos szintre emelte az USA dollár világvaluta jellegét. Ez ’73-ban végül is megszűnt, de nem szűnt meg vele a dollár világvaluta szerepe.

A világpénznek ma két fő szerepköre van, egyfelől tartalékvaluta (átvette az arany szerepét), másrészt kulcsvaluta (egy adott ország által kibocsájtott valuta értékét-árfolyamát ehhez viszonyítva adjuk meg). Megjegyzendő, hogy a dollár mellet több regionális valuta létezett elszámolási pénz formájában (EPUNIT, ECU).

Oldal: 6 / 45

2. Mutassa be a pénz eredetét, és az első európai pénzrendszereket!

A pénz születése szinte egybeesett a felesleg termelésének megjelenésével. A felesleget a termelő értékesíteni akarta, kezdetben cserékkel, ebből alakult ki a cserekereskedelem. Kezdetben ez elég is volt, hiszen kevés termékféléből kevés felesleg keletkezett. Azonban a folyamatot nem lehetett megállítani, és a cserekereskedelem magával vonta a termelési ágazatok szétválását, a szakosodást. A rendszer hibája is azonnal felbukkant. A kereső és a kínáló nem mindig talált a megfelelő időben egymásra. (hiába adnának egy jó kis sarut az íjamért, ha nem kell saru).

Az ókori kultúrák egyik kiemelkedő fontosságú helye volt a Tigris és az Eufrátesz folyók környéke, az ősi Mezopotámia területe. Nem is csoda, hogy az ősi sumérok találták fel az írást és a számolást az i.e. IV. évezredben. Kezdetben szükség volt viszonyítási alapra, amely az ökör lett. Ha az ökör 100, akkor egy sertés 25 pl. Az állandó nagyságrendi viszonyok és az általános elfogadottság bizonyos áruknak kiemelt, kulcsfontosságú szerepkört adott tehát. Árupénzekké váltak, pl a szarvasmarha és a só, napjainkban, a börtönökben a cigi. A sumérok továbbmentek és felismerték a fém értékállóságát. Alapul a 12 számot vették oszthatósága miatt, fémnek kezdetben az ezüstöt, később bevonták az aranyat. Az arany / ezüst arányt kezdetben kultikus módon határozták meg 1/3-ad arányra. Görögöknél egy font 436g, a font 1/60-ad része volt a sékel, egy sékel pedig 180 búzaszemmel volt egyenlő. A sumérok alig helyeztek forgalomba nemesfémeket, így a pénznek csak értékmérő szerep jutott, ami logikus a korban, hiszen használati értékük nem volt, csak a ritkaságuk és a szakrális értékük volt ismert.

Ez addig működött is, amíg az emberek el nem kezdtek egymás között is kereskedni, a templomok falain kívül, a papok kizárásával. Szükség lett forgalmi pénzre, tehát egy olyan eszközre melyet mindenki mindenhol kérdés nélkül elfogad. Így lettek a nemesfémek a pénzek alapjai, hiszen kizárt az inflálódás veszélye. Ismereteink szerint az első egységes méretű és súlyú pénzérméket Lídiában hozták forgalomba, feltehetőleg az i.e. VII. sz-ban. Minden bizonnyal ezek az első érmék nem központi kibocsájtásúak voltak.

A görög pénzrendszer:

Mint mindenhol, az ókori Hellászban is árupénzekben való számlálás vette először át a cserekereskedelem szerepét. (vasnyárs, melyet áldozati húsra lehetett beváltani). Ez volt az obelosz. Nagyobb számítási egysége az „egy marék nyárs” görögül, drachma, ami hatot jelent. Pheidon király vonta be a nyársakat és váltotta fel ezüstérmékkel. A pénz bevezetése nem volt népszerű lépés a korban, Spárta nem is vezette be csak az i.e. IV. sz-ban (elvetették az arany és ezüst birtoklását, a kereskedést mint életformát).

Hellász önálló városállamokból állt kezdetben. Mindenki maga verette pénzzel működött, az egységesítés ennek megfelelően fokozatosan zajlott le. A lid pénzrendszer babiloni mintára készült, tehát megőrizte a 12-est.

A bevezetése kissé meghaladta a korát,a bizalom nehezen alakult ki. Alapvető problémára utalunk ezzel, csak a stabil kereskedelem teszi, tette lehetővé a pénz elterjedését. A különböző világok eltérő pénzei önmagukban értéket hordoztak de, hogy mekkora érték is volt, azt nehéz volt tisztázni. Törvényszerű volt tehát a pénzváltók megjelenése. Mesterek, akik pénzből csináltak pénzt. Ezekből alakultak ki az első bankok, bankárok. Állami bankok nem léteztek, az állam többletbevételét kincstárakban halmozták fel és Pallasz Athéné oltalmába helyezték.

Oldal: 7 / 45

A római pénzrendszer:

Rómát a hagyomány szerint i.e. 753-ban alapították. A görögökhöz képest közel 200 éves késéssel terjedt el a pénzrendszer, addig a marha volt az alap. A pénz latin neve pecunia, ami szó szerint baromvagyont jelentett. Az első érmék az AS-ok voltak, súlyra mért réz vagy bronzdarabok. A bronz ebben az időszakban viszonylag ritka volt.

Róma Pürrhossz visszaverése és a pun háborúk sikeres lezárásával erősödött meg látványosan. Nagy volt a hadisarc és a tengeri befolyás. A görög kultúra hatása is jelentős volt.

A legendárium szerint i.e. 217-ben végrehajtott pénzreform során az ezüst és bronzpénzekből álló rendszert alakítottak ki, amelyben az alapegység az as maradt, és amelyből 10 db tett ki egy 4 gramm súlyú ezüst dinárt.

A gazdagság alapját a hódítások és az onnan származó hadisarcok jelentették. A felhalmozás itt is meghonosította a pénzgazdálkodást. Kezdetben itt sem volt központi pénzkibocsájtás. Augustus császár (i.e.63 i.sz. 14) monopolizálta a pénzverést. A pénzreform mellett adózási reformot is véghez vittek, ami stabil bevételt és ez által stabil növekedést biztosított Rómának.

A pénzválság jelei már az i.sz. II. sz-ban mutatkoztak. Hódítások végeztével egyre kevesebb nemesfém bevétel, az adók már nem voltak elégségesek. Az érmeverési monopólium viszont lehetőséget adott az érvényben lévő pénzek bevonására és újabbak (persze kisebb nemesfémtartalommal) kibocsájtására. Megérkezett az infláció. Gresham törvénye érvényesült, a rossz pénz kiszorította a jót, hiszen a jót felhalmozták, a rossztól szabadulni akartak. Diocletanius császár 301 körül még tett egy kísérletet a reformra, de bukta.

3. Mutassa be a koraközépkori arab, kínai és amerikai pénztörténetet!

Pénz a középkori iszlám világban:

Az iszlám az i.sz. VII. sz-ban született meg Mohamed próféta tanai nyomán. A közel-keleti területek birodalommá fejlődése igen gyorsan lezajlott. Az arab világban a pénz nagy jelentőséggel bírt. A karaván rendszerű kereskedelemben szükségszerű volt a pénz egyenértékesére. A karavánok kockázatát megosztották, hiszen kereskedők, földbirtokosok is beszálltak a költségekbe, nem csak karavánozók. A karavánozók igen megbecsült tagjai voltak a társadalomnak.

Az önálló arab érmeverés viszonylag későn a VII. sz végén kezdődött, addig Bizánc érmeit használták. Az aranypénz nagyobb arányban a IX. sz-tól, az észak-afrikai területek aranybányáinak megszerzése után kezdett elterjedni. Sokáig a pénzérméket a nagy értékállóság jellemezte, és fontos volt az adott szó, a becsület.

Pénz az ókori Kínában:

I.e. III. évezred, súlyra mért réz és bronz az árupénz. Kína sem volt egységes egészen i.e. III. sz-ig. Ekkor a győztes Csin állam saját pénzét tette szabvánnyá. Jellegzetességük, hogy nem verték, hanem öntötték őket. Nemesfém alapú pénz szinte nem is került. Sokféle pénzt vertek az évszázadok során Kínában, azonban egy közös tulajdonsággal mind bírt: érmekorong közepén négyszögletes lyuk. (szimbolika és gyártástechnológia).

Kínában jelentek meg először pénzhelyettesítők. I.e. 140-ben adtak ki olyan érmét mely kényszerárfolyammal volt felruházva. Ez rögtön magával vonta a hamisítás megjelenését, ergo ide is beköszöntött az infláció.

A papírgyártás feltalálásával jelentek meg először a papírpénzek, pontosabban az első váltók (jiaozi kb 1020 körül).

Pénz és arany Amerikában a felfedezések előtt:

A felfedezések előtt is már rengeteg aranyat bányásztak az őslakosok, de nem fizetőeszköznek használták. Szakrálisan tisztelték, fényűzés volt inkább a cél. Tehát az árupénz (pl kakaószem) volt az elterjedt fizetési eszköz.

Oldal: 8 / 45

4. Mutassa be a koraközépkori Európa pénzügyeit és gazdasági helyzetét!

A Nyugat-római birodalom bukásával a jogi biztonságot nyújtó központi államalakulat is eltűnt. A korábbi évszázadok fejlődése a semmivé lett. Az egykori birodalom romjain megmaradt lakosságnak ismét az önellátásra kellett berendezkednie. A városiasodás visszaesett, önellátás, földművelés újbóli megjelenése a jellemző. A pénzforgalom is radikálisan csökkent, persze meg nem szűnt. A kezdeti feudális Frank állam nem tudta átmenteni a pénzverés monopóliumát, így sok kis terület újra önálló pénzkibocsájtásba kezdett. 756-ban létrejött az Egyházi Állam szintén saját pénzveréssel. Mindenki főként aranypénzeket veretett, de az arany hamar elfogyott.

A monetáris ügyek reformjára a Frank Birodalomban a Karoling dinasztia idején került sor. Kis Pippin és fia Nagy Károly (714-814) létrehozta az önálló frank pénzrendszert. Ezüst alapú valutát hoztak létre. A pénzverdék számát jelentősen csökkentették. Törvénybe iktatták a pénzlábat.

Ez a modell évszázadokig megfelelőnek bizonyult (Angliában csak 1971-ben törölték el). Aranypénz a XIII. sz. közepén jelent csak meg újra. A korai önellátó jellegű feudális társadalmakban ugyanakkor senki sem akart pénzt felhalmozni, inkább a természetbeni adók formájában, mint pénzben. Így a felesleg kialakulása, ezzel együtt a piac és a pénzforgalom igen lassan indult be, mivel nem volt rá igény. Az arany újra szakrális szerephez jutott.

A fejlődésnek óriási lendületet adtak a XI. sz-tól a keresztes hadjáratok, hiszen utat nyitottak kelet felé. A keresztes hadjáratok sikerei nyomán több keresztény fejedelemség és királyság alakult a közel-keleten, amelyekkel az óhaza kereskedett. Az ide-oda tartó több hónapos utak kockázatosak voltak, felmerült a kérdés, feltétlenül szükséges-e a pénz közvetlen forgalma? Hosszú idő után tehát újból jelentkezett igény pénzügyi műveletekre, melyek legklasszikusabb eleme a bankármesterség. Az ókorban a hitelezés szinte nem is létezett, a bankárok csak értékmegőrzést vállaltak, a középkorban azonban ennél már jóval többre volt szükség.

Megjelentek az első európai pénzhelyettesítők, az elismervények. Annak ellenére, hogy az elismervény kockázatot hordozott magában, az idők folyamán bebizonyosodott, hogy a rendszer működőképes. Ebben az időben az értékpapírok két funkciót szolgáltak, egyrészt váltóként, másrészt a kényelmesebb és biztonságosabb kereskedés eszköze. A váltó átruházható is volt harmadik személynek, persze alacsonyabb áron, mint a lejáratkori értéke (leszámítolás). A középkori bankárok már nagy szervezetek igazgatóivá váltak, nem szarral gurigáztak .

Nyugat-Európában a késő középkori időszakra az önellátást a szakosodott termelés váltotta fel. A kereskedelem ilyen nagy mennyiségeknél már túllépte a hagyományos piaci kereskedési formákat, és kialakultak az árutőzsdék, ahol az üzletek az áru jelenléten nélkül köttettek meg. Az első tőzsde Brügge-ben épült 1531-ben. A tőzsdével együtt érkezett a spekuláció, és a spekulációs robbanások.

Oldal: 9 / 45

5. Mutassa be vázlatosan a magyar gazdaság helyzetét, fejlődését változásait a honfoglalástól a XIII. századig!

Gazdálkodási élet az Államalapítás előtt:

A magyarság története az i.e. 3. évezredben kezdődött a szamojéd őseink keletre vándorlásával. A finnugorok alapvetően csak halász-vadász, gyűjtögető életmódot folyattak, ám a déli népekkel való kapcsolatok révén elsajátították a földművelés és az állattartás alapjait, és ezzel áttértek a termelő gazdálkodásra. Ez magával vonzotta természetesen, mint mindenhol máshol a fémművesség, a termelőeszközök kialakulását.

Az i.e. 5. sz-ra, feltehetőleg klímaváltozások hatására a magyarok ősei dél és nyugat felé vándoroltak és telepedtek le a Volga és Káma folyók környékén, ahol mintegy 1000 évet töltöttek. A letelepedés a fejlődés alapja volt. A nomád legeltető állattartás továbbra is az uralkodó életforma maradt. A gazdálkodás e kezdetleges szerkezete, bár törékeny volt, de mégis egyes családok esetében felhalmozódhatott nagy állatállomány, amely a lassan bomlásnak induló törzsi-nemzetségi társadalomban vagyoni különbségekhez vezetett.

Az i.sz. 3. sz-tól jelentős népvándorlás zajlott le, melynek során Belső-Ázsiából nomád népek vándoroltak nyugat felé, és velük vonultak a magyarok is. Levédia majd az Etelköz következett. A legnagyobb befolyással a Kazár birodalom volt (kettős fejedelemség: főfejedelem a kende, aki egy báb, és a tényleges góré a gyula). Az Etelközbeni tartózkodás viszonylag rövid volt, mivel keletről a 9. sz második felében a besenyők folyamatosan támadták a magyarokat. Ennek eredménye lett a honfoglalás 895-ben, mely igen gyors lefolyású volt. Kb. 600 ezer ember otthona lett így a Kárpát-medence.

A honfoglaló magyarok nem voltak tisztán nomádok, ismerték a földművelést, ráadásul a klíma is kedvezett. A honfoglaló magyar társadalom bomló, nemzetségi társadalom volt, ahol örökletesen töltötték be az urak méltóságukat. Kezdetben még léteztek szegény közszabadok, ám természetes módon egyre nagyobb függőségbe kerültek a földbirtokosokkal, és később megszűntek szabadoknak lenni.

A magyar fejedelemség kb 904-ben Kurszán kende halálával végleg megvált a kettős fejedelemség intézményétől. Keleten védekezett, nyugaton meg kalandozott. A kezdeti sikereket követték a vereségek. Géza fejedelem belátta, hogy a megerősödő Német-római Birodalom és a Bizánci Birodalom felmorzsolhatja a Kárpát-medencei magyarságot, ezért megkezdte lényegében az államalapítást, melynek nagyobbik része Istvánra hárult, akit 1000-ben királlyá koronáztak. A királyság létrehozásával a nyugati elismerték Magyarországot a keresztény Európa részének. A király utáni góré a nádorispán lett, az ország területe megyékre lett osztva, élükön az ispánokkal. Ezzel paralel történt az egyházi közigazgatás megszervezés is.

A királyságban megjelent földmagántulajdon fogalma. A király egy-egy hívét jutalmazta földdel. Az új tulaj nem rendelkezhetett teljesen a kapott földdel, hiszen eladni, továbbadni nem tudta, örökös nélküli elhalás esetén a föld visszaszállt a királyra. Ezt 1351-ben emelték törvényi szintre: Ősiség törvénye. A kora Árpád-kori társadalom két nagy csoportra oszlott. Közszabadok és szolgák. A közszabadok között nagy vagyoni különbségek voltak. A szegények kénytelenek voltak dolgozni a gazdagabbak földjén. Letelepedtek, földet kaptak, cserébe szolgálatokat (robot, terméshányad, katonáskodás) várt el a földesúr, klasszikus földesúr-jobbágy viszony. A szabadságukat azonban elveszítették a királyi és egyházi birtokokon.

Oldal: 10 / 45

A korai Árpád-kor gazdasága:

A mezőgazdaság ebben a korszakban kiemelkedő jelentőséggel bírt. Az állattartás szerepe a XI.-XIII. században fokozódott. Az állatállományban a szarvasmarha és a ló volt a legjelentősebb, de megjelent a sertés és a baromfi is. Jellemző volt a talajváltó gazdálkodás, a szabályozott talajhasználatra XIII. század során tértek át. Egészen addig a földesúri házi gazdaság volt az uralkodó (praedium). Ezeken a területeken szolgák dolgoztak és a munkáért cserébe kaptak ruhát, élelmet. Aztán a földesurak rájöttek, hogy a személyes érdekeltség itt is működik, ha földet kap a koma, jobban dolgozik. A földesúri rész lett az allódium.

Az ipar még fejletlen volt ebben a korban, és a kereskedelemnek valamint a pénzgazdálkodásnak is csak alárendelt szerep jutott. A XI. sz-ban Magyarország főként Bizánccal, a kijevi fejedelemséggel és Észak-Európával tartott fenn kereskedelmi kapcsolatot. A XIII. sz. elejére a nyugattal kialakított forgalom lett a legfontosabb. A belkereskedelem az önellátó gazdálkodás révén kezdetleges maradt. Heti vásárok megvoltak persze.

Ami a pénzt illeti az első érmék Szent István idején megjelentek. Kincstár zavarait jelző pénzromlás megjelenése a XII. sz-ra tevődik. Domaniális jövedelmek a királyi birtokok hozamából, a regálé a királyi felségjog alapján (vámok) jártak az uralkodónak. A domaniális jövedelmeké volt az oroszlánrész, és csak a XII.sz-tól kezdett ez csökkeni, amikorra is a királyi földbirtokok jelentős részét elajándékozták.

Oldal: 11 / 45

6. Mutassa be vázlatosan a magyar gazdaság helyzetét a XIII. századtól a török kor végéig!

Változások a XIII. századtól:

A XIII. század közepével új korszak kezdődött történelmükben. Ekkor érte hazánkat a tatárjárás, melynek eredményeképpen a lakosság kb. 20%-a elveszett. Ezt a veszteséget a szaporulat és a betelepedések következtében hamar átvészelte az ország. Megjelentek a falvak általában 10-15 háztartással.

Lényegében csak ekkora szűntek meg az ősközösségi viszonyok, kialakult a nemesség és jobbágyság. A jobbágyság felett a földesúr bíráskodott (úriszék). A mezőgazdaságban a termelési volumen jelentősen növekedett, köszönhetően annak, hogy egyre több területet vontak be a termelésbe, és fejlődött a technika is. A talajváltás helyébe a nyomásrendszer lépett, azaz a földterület egy részét mindig pihentették (parlag), más részét felszántották (ugar). Az ipar is jelentős változáson ment keresztül, az egyik húzóágazat a bányászat lett. A kereskedelem fejlődése a városok fejlődését eredményezte, hiszen az iparűzők beköltöztek a városokba.

Gazdaság a vegyesházi királyok idején (1301-1526):

Az állam alig szólt bele a gazdaság mindennapjaiba. Az irányítást csak a legfontosabb összetevő, az érmekibocsátás terén gyakorolták. A XIII-XIV. századokra jellemző volt a királyi birtokok arányának csökkenése, így az udvar kiadási fedezésére új bevételi források után kell nézzen. Az Árpád-ház kihalását követő belviszályoknak Károly Róbert trónra kerülése vetett véget. Jelentős államháztartási reformokba kezdett. Bevételi forrásait főként regálé-jövedelmekre alapozta. A bányászat térnyerése jelentős volt, pláne azért mert a föld mélyének kincsei mindig is az uralkodót illeték, függetlenül attól, hogy kinek a földjén bányászták ki az adott természeti kincset. Károly Róbert az ércet rejtő földet nem vette el, és a bányabér (urbura) egyharmadát a föld tulajdonosának adta, így téve érdekelté a feleket a bányászatban. Ezzel a húzással a Magyarországi nemesfémtermelés megugrott évi 1000-1500kg-ra (arany) és 8000-10000kg-ra (ezüst). Bevezetett kényszerbeváltási árfolyamot a saját kincstára irányába, de még ez sem fogta vissza a termelést.

1325-ben firenzei mintára értékálló, magas nemesfém-tartalmú aranyforintot veretett, ami a külkereskedelmet jelentősen fellendítette. (forint = a pénzen egy liliom volt mely olaszul fiorino) Az új pénz váltópénze az ezüsdénár lett. Bevezetésre került a kapu adó, melyet minden telek után szedtek függetlenül annak méretétől, mértéke 18 ezüstdénár/év. 1335-ben a Visegrádi találkozón kereskedelmi megállapodás is született Károly Róbert – Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel király között egy új útvonalról mellyel ki tudták kerülni Bécset és az ő árumegállító jogát. Károly Róbert még a harmincadot is bevezette, ami tulképpen külkereskedelmi vámnak tekinthető.

Az aranypénzek rendkívül népszerűek voltak külföldön ezért nőtt ezek kivitele ami nem segített az államháztartáson. Róbert utódja Nagy Lajos rendkívül költséges hadjáratokat vezetett, így uralkodása végére a központi hatalom érezhetően meggyengült. Ki kell emelni Lajos kilenced (kilencedik tized) nevű földesúri adóját.

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) folyamatos pénzgondokkal küzdött, így ő is a pénzrontás eszközéhez nyúlt. Ennek következtében Lépes György erdélyi püspök nem szedte be a dézsmát addig amíg a rossz pénz forgalomban volt. De három év után a pénz eredeti ezüsttartalmát visszaállították, és ő ennek örömére gondolta beszedi 3 évre visszamenőleg. Nem aratott sikert, ebből lett a Budai Nagy Antal féle erdélyi parasztfelkelés.

Zsigmond után egy kis trónviszályt követően került hatalomra Mátyás (1458-1490). Egy romos államháztartást örökölt. Radikális lépésekre szánta el magát. Megszűnt a kapuadó, helyette füstpénz per család, ergo a bevétel nagyobb lett. Harmincad helyett koronavám, hadiadó (1 forint per év). És mindennek tetejébe új, értékálló ezüstpénzt vezetett be. Kedvezményeket, mentességeket rendkívül szűk keretek közé szorították. A forinton és a dénáron kívül garast és obulust is vertek. A reformok hatására az éves adóbevétel 600 ezer forint fölé emelkedett, de hozzá kell tenni, hogy ezen adóbevételek 60% jobbágyi adókból származott, gátolva a fejlődést.

Oldal: 12 / 45

A török kori Magyarország gazdasága:

Mátyás után a Jagelló dinasztia tagjai (II. Ulászló és fia II. Lajos) uralkodtak 1526-ig, mikoris a magyar történelmet oly hosszú időre meghatározó mohácsi csatában II. Lajos elesett és vele az ország jelentős része is. 1541-re az ország hivatalosan is három részre szakadt: Királyi Magyarország (felvidék és a Dunántúl egy része), Erdélyi Fejedelemség, török hódoltsági területek.

A török a magyarországi területeit 5 vilajetre osztotta, élén a beglerbéggel, más néven pasával. Vilajeten belül voltak a szandzsákok, azon belül kaza, azon belül náhije. A szultán a foglalt területeket kénye-kedve szerint odaajándékozta vagy elvette. Ennek következtében az éppen aktuális földesúr érdeke az volt, hogy amíg ott van harácsoljon minden be.

A török hódoltsági területeken török érmék kerültek forgalomba, az aranydukát és az ezüst akcse (oszpora). Az adózás rendszere a török és a helyi adók kombinációjából állt. Az állami adófélék mellet szedtek földesúri adót, mely lényegében a kapuadónak felelt meg, csak nem az állam, hanem a földesúr szedte. Létezett még a hitetlenek adója a haradzs.

A XVI. Sz-tól a mezőgazdasági termények és a szarvasmarhának jelentős piaca alakult ki, mely érdekelté tette a földesurakat a termelés fokozására, ami nem volt jó hír egy jobbágy számára, mert a közös használatú területeket bekerítették (allodizálás), és ott heti egy nap ingyen meló (robot) volt kötelező. A háborús helyzet miatt a belkereskedelem jelentősen visszaesett a hódoltsági területeken. A korszak pénzrendszerére jellemző volt, hogy többféle érmeféle honosodott meg Magyarországon. A török uralom 150 év után ért véget 1699-ben a karlócai békével.

7. Mutassa be Magyarország gazdaságát a felvilágosult abszolutizmus korszakában! (1711-1816)

Az ország a Rákóczi-szabadságharc végével 4-5 milliós lakossággal rendelkezett. 1711-ben VI. Károly német-római császárt III. Károly néven magyar királlyá koronázták. III. Károly a Habsburg volt, legnagyobb törekvése a leányági örökösödés elfogadás volt. Ez lett a Pragmatica Sanctio mely 1723-ban került elfogadásra.

A XVIII. Sz-ban a Habsburg abszolutista uralkodók (III. Károly, Mária Terézia, II. József) rendeletekkel kormányoztak, törekvésük az egységes birodalom kiépítése volt. A Habsburg viráguralmi elképzelések végével egyre erősödött a gondolat, hogy a birodalom súlypontját a Duna folyása mellé kell áthelyezni.

1754-ben lépett életbe a kettős vámrendszer. A magyarországi agártermékekre birodalmon belül alacsony kiviteli vám került, ugyanakkor a magyar iparcikk kivitelt vámtételekkel megnehezítették. A törekvések egyértelműek voltak, stagnáló ipar, erős agrárprofil kialakítása. Problémát jelentett, hogy a megnövekedett kivitel miatt a földesurak egyre jobban sanyargatták jobbágyaikat. Mária Terézia megelégelve a sorozatos jobbágyfelkeléseket 1767-ben kiadott úrbéri rendeletben szabályozta az éves jobbágy robotot (évi 52 nap igás vagy 104 nap kézi robot). Egyre nagyobb hányadban jelentek meg a bérmunkások is. A bérmunka, a paraszti elszegényedés (zselléresedés) velejárója, de hasznos is volt, mivel a bérmunka hatékonyabb volt, mint a robot. 1761-ben Mária Terézia céhrendeletet hozott, hogy a túlzottan megerősödött céhek monopóliumát korlátozza, az áruellátás zavartalanabbá tétele érdekében. A céhes rendszer azonban így is a vége felé sodródott, elavulttá vált.

A magyar gazdaság a XVIII. Sz utolsó éveiben komoly növekedést mutatott köszönhetően a kor háborús viszonyainak. A hadsereg ellátása állami feladat volt ugyanis, Magyarország pedig agrárprofilú fél. Aztán 1815 után elindult a hanyatlás, ugyanezen okok fordítottja miatt, ráadásul jelentősre duzzadt az infláció. Az állam fizetésképtelenségét Mária Terézia papírpénzek kibocsájtásával próbálta megoldani. Ez egy darabig működött is, de az újabb háborúk fedezetlen papírpénz kibocsájtására kényszerítették az államot, és erre a népek hamar rájöttek, hiszen kötelező elfogadást vezettek be rájuk. 1811-ben Ausztria államcsődöt jelentett be, mely 5 évig tartott. Az Osztrák Nemzeti Bank lett az egyedüli bankjegykibocsájtó, mint független „cég”.

Oldal: 13 / 45

8. Mutassa be a reformkor főbb gazdaságpolitikai törekvéseit! (törvények, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, hitelélet, közlekedés, társadalom)

A gabonaárak csökkenését jelentősen ellensúlyozta a gyapjúárak 1820-as években tapasztalható emelkedése. A kor sok gondolkodójának feltűnt, hogy az osztrák ipar fejlődésével a magyar agrárterületek nem tudtak lépést tartani. Reálissá vált a veszély, hogy nem lesz fizetőképes kereslet keleten az osztrák iparcikkekre. Tehát a magyar iparosítást sem szabad hosszabb távon adminisztratív eszközökkel hátráltatni, jött a konklúzió, de a korra jellemző volt a tőkeszegénység és a hiteljutás nehézkes megvalósulása.

Az árutermelés növekedése felvetette a másik problémát, a szállításét. A közút és vízi szállítmányozás elégtelen volt már. A gőzgép feltalálása egyértelmű lökést adott a közlekedés fejlődésének. Egy szó, vasút. 1836-ban jelent meg a birodalom területén az első vasútvonal, és 1846-ban az első magyar vasútvonal Pest-Vác útvonalon.

A korszak iparosodása és az általános vállalkozói kedv növekedése elengedhetetlenné tette a hazai pénzügyi intézményrendszer átalakulását, korszerűsödését. Elsőként az 1830-as években, a kisebb tőkéket gyűjtő takarékpénztárak alakultak, pl. Pesti Hazai Első Takarékpénztár, mely a kifejezetten szegény rétegek számára is igénybe vehető intézet volt.

9. Mutassa be a feudális intézményrendszer átalakításának főbb pontjait!

A feudális kötöttségek teljes, formális lebontása Magyarországon a reformkor egyik legnagyobb eredménye, és csak a kiegyezés után tekinthetjük befejezettnek. Az intézményrendszer átalakításának egyik legfontosabb eleme a jobbágyfelszabadítás volt (1840 önkéntes örökváltság, ami mind két fél önkéntességét vette alapul és nem volt sikeres, majd az 1848-as országgyűlési határozat mely kötelező érvényű volt). Minden tekintetben megtörtént a felszabadítás, fizetendő adók, robot és egyéb személyi függés tekintetében is. A földhasználat kérdése volt a nehezebb dió, hiszen a földesurakat kompenzálni kellett a kieső bevételekért. Nem váltak földnélküliekké, de az allodiális földjeiken csak bérmunkában foglalkoztathattak. A 48-as szabadságharc bukása után, bár sok törvényt hatályon kívül helyeztek, a jobbágyfelszabadítást nem, csak a földesúri kárpótlás kereteit szabták újra. A folyamat egészen a 1800-as évek végéig tartott, egészen magas kifizetésekkel tarkítva.

Az intézményrendszer átalakításához hozzátartozott az iparszabadság biztosítása, ami a vállalkozás szabadságát jelentette. 1840 kereskedelmi és váltójog (csődtörvénnyel együtt). A céheket még nem törölték el. 1859-ben kihirdették a birodalom egész területére érvényes Iparrendtartás Törvényt, mely mindenki számára biztosította a teljes iparűzési szabadságot. A céhek megszűnése 1872-re tehető, a Kiegyezést követő magyar ipartörvény megszületésével.

Az átalakulás fontos lépése volt a közteherviselés bevezetése, amely egyben adóreformmal is párosult. 1848 nemesi adómentesség megszűntetése. Az adórendszer egyenes (föld-, ház-, kereseti és jövedelemi adók) és közvetett (fogyasztási adók, vámok és illetékek) adókból állt. A kiegyezés után az egységes rendszer megbomlott akképpen, hogy az egyenes adókat az államok maguk alakíthatták. Végre kellett hajtani a vámliberalizálást (1850) és megteremteni a vámuniót. Csökkentek a vámok, és a külkereskedelmet jelentősen serkentő kereskedelmi szerződések köttettek Franciaországgal és Angliával (legnagyobb kedvezmény elve). Szükség volt ezekre a lépésekre, mert 1850 és a kiegyezés között sok próbálkozás állt bele a földbe, mint a gerely, melytől az egész rendszer komoly problémákkal küzdött.

A neoabszolutizmus időszakára esett a birodalom valutareformja is, melyet megelőzött a Liechtensteinnel és a Német Vámunió országaival kötött bécsi pénzverési egyezmény (1857). Az új, egységes pénzlábhoz az 500g színezüstöt jelentő vámfontot vették alapul.

Oldal: 14 / 45

A gazdaságpolitikai kísérletek és tapasztalatszerzés közben a politikai élet is zajlott. Ferenc József már idejekorán felismerte, hogy az erőszakkal annektált Magyar Királyság területén a rendfenntartás igen költséges mulattság. A Kiegyezéshez azonban kellett egy vesztes háború is, nevezetesen az 1864-ben kitört porosz-osztrák-dán háború.

10. Mutassa be a Kiegyezés főbb pontjait, és az 1867 utáni önálló magyar gazdaságpolitika egyes lépéseit!

A Kiegyezést követő évtizedeket sokan tekintik az újkori magyar történelem fénykorának. Politikailag ez az uralkodó magyar királlyá koronázását jelentette (1867/06/08), mellyel létrejött az 1918-ig fennálló Osztrák-Magyar Monarchia.

A közös ügyeket (külügy, hadügy) fedező pénzügyek kérdése megoldásra várt. A Pragmatica Sanctio-ból eredeztetve kvóta alapján osztották fel a két ország között, tíz évre 30%-70% arányban. A közös érdekű ügyek részét képezték a két ország között létrehozott vám és kereskedelmi szövetség, egységes adórendszer, közös pénzrendszer, valamint a stratégiailag fontos vasúti fővonalak kérdése. Meg kell említeni a meglehetősen sok vitát kiváltó közös jegybank kérdését. A Kiegyezés évében csak egy titkos megállapodás születhetett, melyben a magyar kormány vállalta, hogy nem követeli a közös jegybank felállítását 1876-ig, cserébe viszont az ONB kielégíti az egyre fokozottabban jelentkező magyar hiteligényeket. Persze volt hiszti egészen az Osztrák-Magyar Bank 1878-as megalapításáig.

A Kiegyezés által teremtett nyugalom a fejlődéssel járt együtt. Fejlődött az ipar, amely hiteligénye miatt magával húzta a bankszektort is. Igaz, az 1860-70-es évek válságai miatt a pénzintézetek csak igen szigorú feltételekkel (10-15% kamat) adtak csak hitelt. Az igazi fejlődés tehát az 1880-as években indult meg, mikorra már Európában sok helyen a tőke olyan mértékben fölhalmozódott, hogy elindult a tömeges külső elhelyezés. Így persze már könnyebb volt hitelt is nyújtani, ami csökkentette a kamatlábat. Ekkor ugrott fejlődésnek az agrár-ipari hátterű magyar élelmiszeripar.

A magyar gazdaságpolitikának ugyanakkor igen szűkös önálló mozgástér jutott, de azért jutott. Például az 1882-es vámkivetés a búzára, mellyel egyidejűleg bevezették az őrlési forgalmat vámvisszatérítéssel. Tehát idehozták a gabonát őrölni (malomipar hurrá), de mégsem hozták be a gabonát (hazai termelők hurrá). Kiépült egy pest központú vasúti hálózat is, kezdetben teljesen magántőkéből, későbbiekben állami támogatásokból. MÁV megalakulása 1868! Meg kell említeni Baross Gábor közlekedési miniszter nevét. Hozzá kapcsolódok többek között a tarifareform, melyet az utazási szokások vizsgálatával fektetett le. Zónarendszer volt ez, mely igen jól bevált.

Oldal: 15 / 45

11. Mutassa be a Kiegyezés és az első világháború közötti időszakot! (mezőgazdaság és ipar helyzete, iparfejlesztési törekvések, a korona pénzrendszer bevezetése és megszilárdulása)

A Kiegyezés ugyan kitért szükségességére, de az 1867-es törvények között mégsem szerepelt a közös pénzrendszer bevezetése. Politikai okok miatt egészen 1891-ig húzódott a kérdés. Ekkora már az osztrák értékű forint romlása olyan fokúvá vált, hogy nem lehetett nem beszélni a témáról. Az osztrák értékű forint ezüstalapú valuta volt, melyet alapjaiban rengetett meg az ezüst értékének világméretű csökkenése (nevadai Comstock Lode bányák feltárása miatt). Az értékpénz veretése még minden ki számára szabad volt ekkor, de ez betiltásra került (1879), és felmentették a jegybankot az ezüst bankjegyekre váltásának kötelezettsége alól, ami lássuk be igen furcsa helyzet, hiszen ez fordítva szokott végbemenni. A valutareform tehát az aranyalapra történő áttérést is jelentette.

Az új valuta neve korona lett 1892/08/11-én, hét év átállási türelmi idővel. 1900-tól már csak ez a pénz lehetett érvényben. A pénzlábat a Napóleon arany 1879-1891 közötti bécsi tőzsdei árfolyamának átlagával számolták ki. Egy osztrák értékű forint 0,84011 aranyforintra adódott, és mivel a koronát az osztrák értékű forint felében kívánták megállapítani, 1 korona 0,420055 aranyforintra adódott, azaz 0,304878g színaranyra. 1kg színarany 3.280 korona lett. Ennek a pénznek a veretésére magánosok is engedélyt kaptak 0,3 ill 0,5% jutalék ellenében. Ezüstből csak 1 koronást lehetett verni (magánosok nem), és mindössze 60 millió korona értékben engedélyezték a forgalomba hozatalt. Nem csekély problémát jelentett az aranyfedezet kérdése, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia 1892-ben mindösszesen 57 tonna arannyal rendelkezett. Ugyanakkor a magyar gabona kelendő volt, az árából arany vált vásárolhatóvá. Fedezett lett továbbá az arannyal rendelkező országokba szóló követelések is, így lett a korona aranydeviza-valuta. A kismértékű ezüst fedezet miatt a koronát „sánta” valutának is nevezték.

Komoly gondot okozott az 1866-os háborús vereség utáni, fedezet nélküli, kényszerárfolyammal ellátott papírpénzek beváltása. Ezekből még 312 millió forintnyi címlet volt forgalomban, ami bizalmatlanságot okozott a piacon. A beváltásra 1894 és 1899 között került sor, ezután a koronát külföldön is a valós értékén kezelték.

A lakosság az évtizedek alatt, a viszonylagos stabilitás körülményei között elszokott a fémpénzek használatától, és a papírpénzeket részesítette előnyben, tehát nem volt szükség az aranyforgalom, mint fedezet tényleges biztosítására, elég volt az 40%-os szinten is. A korona az első világháború kitöréséig erős valutának számított, csak az önálló magyar jegybankkal kapcsolatban lángoltak fel a viták újra és újra, főleg a Függetlenségi Párt jóvoltából.

Az első hitelintézetek, takarékpénztárak a reformkorban nyíltak meg Magyarországon, a lakossági megtakarítások felszívására. Az 1850-es években aztán Ausztria területén megjelentek az első, ennél már többet is kínáló intézmények. Így rajzolódott ki az a modell, melynek élén az ONB áll, alatta a szakosodott hitelintézetekkel és azok alatt a takarékpénztárak.

A Magyar Általános Hitelbankot már kedvezőbb politikai légkörben alapították 1867-ben. A jelzáloghitel-intézetek főként a földbirtokokra nyújtottak hitelt. A pénzintézetek igen gyorsan szaporodtak és megmutatkozott, hogy a rendszer sérülékeny. Az állami szabályozás hiányában a spekuláció hatalmas buborékot generált. Ez volt a „gründolás-láz”, amikor tömegesen alapították az Rt-ket, csak a papírok kereskedései végett. 1873. május 9 Bécsi tőzsdekrach, utána a Pesti is. A válságot követően a szakosodott pénzintézetek univerzális bankká alakítása kezdődött meg.

A Kiegyezés utáni korszaknak vannak vitathatatlan gazdasági érdemei. Ezek közé tartozik, hogy Magyarországon a fejlődő ipar nemigen szívta el a mezőgazdaságból a munkaerőt. Az iparosodás nem szorította vissza a mezőgazdaságot, sőt az élelmiszertermelés jelentősen nőtt. A budapesti malomközpont a világon a második legnagyobb volt. Itt segítség volt az is persze, hogy a kor vívmányai (Mechwart András acélhengerszékei például) igen hamar bevezetésre kerültek. A nehézipar

Oldal: 16 / 45

fejlődése a vasútépítésekkel volt kapcsolatos, a mezőgazdaság gépesítése tehát lassabb tempóban haladt. A nemzeti jövedelem éves növekedése 3,5% körül volt a századfordulóra, ami 3x 1867-hez képest.

12. Mutassa be vázlatosan az első világháború gazdasági következményeit, és a stabilizációt a pengő pénzrendszer bevezetéséig!

Az 1914-ben kitört I. VH-nak főként gazdasági háttérre származtatható előzményei voltak. A nagyhatalmak célja főként új nyersanyag lelőhelyek és piacok megszerzése volt. A feszkó alapja az volt, hogy a gyarmatokkal nem rendelkező országok lemaradtak és lemaradva is érezték magukat. A kor nagy gyarmattartói: Franciaország és Nagy Britannia. OMM, Norvégia, Svédország még a fasorba se… A gyarmat nélküliek legfontosabb célja tehát a világ újraosztása lett. Ennek eredménye az I. VH.

A háborús gazdálkodások sajátossága, hogy szükségintézkedésekkel terhelt az időszak, a háború évei alatt a tőkepiac és a hiányzó nyersanyagforrások szűkösek, vagy nincsenek is, és mégis a kezdteti megrendelések miatt látszat konjunktúra üti fel a fejét. De a munkaerőpiac jelentős potentátjait a frontra küldték harcolni, ami pillanatok alatt munkaerőhiányt eredményezett. A háborús kiadások fedezését a kormány hadikölcsön-kötvények kiadásával kívánta megoldani. 53 milliárd korona értékben értékesítettek ezekből a kötvényekből.

Az erőforrásokkal, alapanyagokkal szigorúan kell háború idején gazdálkodni. A nemesfémek háború idején szinte azonnal eltűnnek a forgalomból. A hiány, és főleg az élelmiszerhiány oka elsősorban a lakosság tartalékolása, élelmiszer felhalmozása, spájzolása. Volt hatósági ármaximalizálás meg hatósági terményfelvásárlás, de persze nem voltak sikeresek, ezért 1916-ban beindultak a rekvirálások, ami persze negatívan hatott a termelékenységre.

Magyarország 1920. Június 04.-én írta alá a Trianoni békeszerződést, mellyel a győztesek teljesen átszabták Európa térképét. Az OMM megszűnt, Magyarország területe 93 ezer m2 kilométerre szűkült és 7.6 millió lakosa maradt. Súlyosan sérültek az etnikai elvek a felosztásnál, 3 millió magyar szorult határon kívülre. A népsűrűség persze nőtt, több lett a városlakó, a kulturális nívó is emelkedett, és az iparosodás sem ment teljesen tönkre. Ám hiába, hisz a nyersanyagbázist elcsatolták, így hazánk erőteljesen a külkereskedelemre utalt ország lett. Egyedül talán a szén tartalék maradt talán kielégítő (70% körüli). Malomnagyhatalomból nem maradt semmi, csak 20%-os kihasználtság a háború után. Ráadásul Magyarországnak, mint vesztes félnek háborús jóvátételt kellett fizetnie. 1924-ben megállapítottak 179 millió aranykorona háborús jóvátételt 15 évre elosztva, de 1929-ig 30 milliót fizettünk ki, utána felfüggesztették a válság miatt és már nem élesztették újra annak elmúltával.

Oldal: 17 / 45

13. Mutassa be Magyarország két világháború közötti helyzetét! (mezőgazdaság, a gazdasági világválság hatásai, fegyverkezés)

A pénzrendszer reformja, a pengő bevezetése:

1921-ben létrejött a Magyar Királyi Állami Jegyintézet, ami központi bank és nem jegybank volt. Állami hivatal, mely nem bankjegyeket, hanem állami papírpénzt, államjegyet bocsátott ki. Az értékét vesztő koronát nem cserélték le azonnal, hanem megkülönböztető felülbélyegzésre kötelezték. Ezzel a bankjegyek felét kivonták ugyan a forgalomból, de az inflációt nem tudták megállítani. A különböző próbálkozások halva születtek, a kormányzat mindig a pénzforgalom bővítésével próbálta enyhíteni az államháztartási hiányt. Beköszöntött a hiperinfláció korszaka. Az aranykorona-papírkorona arány az 1914-es 1:1 arányról 1925-re 1:14000-re ugrott.

1923-ra állt össze a szanálási terv. 250 millió aranykorona kölcsön, mellyel a költségvetés deficitjét 1926-ig rendezni vélték. A szigorú intézkedések (kiadáscsökkentés elbocsájtásokkal, adó emelés) hamar hoztak eredményt, a 24/25-ös költségvetés már többlettel zárult. 1924-ben törvény rendelkezett a Magyar Nemzeti Bank létrehozásáról, mely 30 millió aranykoronás alaptőkével kezdte meg a működését. A korona további inflációját sikerült megakadályozni, de döntés született az új pénzrendszer bevezetéséről. Az új pénz neve Pengő lett. 1926-tól a koronaértéket már pengőértékkel felülbélyegezve hozták forgalomba. 1 pengő = 12500 korona. A pengő 1927. január 1-től lett hivatalos fizetőeszköz. Aranyalapú valuta volt a pengő. 1 kg színarany = 3800 pengő. Mivel az arany igen drága volt, érmét nem is vertek belőle sose.

A korábbi egységes vámterület az utódállamok protekcionista politikájának köszönhetően megszűnt, az államok nagy része az önellátást tűzte ki célul. Az 1925-ös Magyar vámtarifa sok tételt és magasabb díjakat tartalmazott mely kedvezett a magyar ipar számára (textil és könnyűipar). A mezőgazdaság termelékenysége nem mutatott változást, de a munkaerő szerkezete sok feszültség forrása volt. Jellemző volt a nagybirtok intenzív gabonatermesztéssel, mely viszonylag alacsony munkaerő-igénnyel. Jelentős volt a falusi munkanélküliek száma. Nagyatádi Szabó István próbálkozott földreformmal, siralmas végeredménnyel.

A gazdasági világválság hatásai, állami beavatkozás, fegyverkezés:

1929 világválság. Mindenkit érzékenyen érintett. Magyarország kiviteli termékeinek 70%-át a mezőgazdasági termények és a nyersanyagok tették ki. A válság kísérőjelensége volt a cserearány-romlás, azaz a behozott termékek ára kisebb mértékben zuhant, mint a kivitt mezőgazdasági termékeké. Ez a jelenség az agárolló- egy bizonyos közös bázishoz képest az ipari árszínvonal gyorsabban nő, mint a mezőgazdasági. 1933-ban ez a szám 70%-volt. A 29-es válság elsősorban túltermelési válság volt, így a termények értékesítése nehézzé vált. Mindenki vámot emelt. Túltermelési válság idején az iparban a kibocsátás, a mezőgazdaságban az árak esnek. 1930, bevezetik a bolettát, amely adófizetésre felhasználható gabonajegy volt. Az ipar nem minden szegmense szenvedett el jelenetős veszteségeket. A textil ipar, az import hiányában, egész jól elvolt, az élelmiszeriparban a konzervgyártás fejlődött dinamikusan.

A New York-i tőzsdekrach után eldugultak a hitelforrások. Magyarország, a csődhullám elkerülése végett 1931 júliusában háromnapos bankzárlatot rendelt el. De ennek végével sem lehetett nagyon a betétekhez férni. Leállították a külföldi adósságok kamatainak és törlesztő részleteinek kifizetését, akik azért a tartozás fejében magyar termékeket levásárolhatnak. Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország lett. Fizetési egyezmények, bilaterális klíringelszámolás (valutaforgalom nélküli kölcsönös áruszállítások). 1934-ben jelentős kiviteli kontingensek a világpiacinál magasabb áron némethonba. 1938-ra a kivitel ¾-e már Németországba irányult, ami nem egészséges lássuk be, hisz

Oldal: 18 / 45

hatalmas függést feltételez. 1937-re kiheverte az ország válságot, hogy aztán 1938-ban meghirdessük a fegyverkezési programot.

14. A nemzetgazdaság második világháborús veszteségei, a pengő hiperinflációja

A nemzetgazdaság második világháborús veszteségei és a stabilizáció időszaka 1944-1946:

A háború végeztével az ország gazdaságilag és morálisan egyaránt a romokban hevert. Az emberveszteség 800-900 ezer fő (450 ezer polgári zsidó és roma lakos). 1948-ig mintegy 230 ezer magyarországi németet telepítettek ki. 1946-ban Csehszlovákiával lakosságcsere-egyezményt kötöttünk 100 ezer felvidéki magyar ide és 73 cseh oda.

Az anyagi jellegű veszteségek 22 milliárd 1938-as értékű pengőt tettek ki. A szövetségesek bombázásai, a német „végsőkig kitartás bármi áron”, és a front átvonulása hazánkon szinte mindent elpusztított. A mezőgazdaságot ért károk az összkárok 55%-át tették ki. Nem voltak gépek, nem voltak igásállatok, a gabonatermelés is veszélyben volt. És, hogy ez ne is legyen elég, a sok német export ellenértek is kifizetetlen maradt persze. A hab a tortán a háborús jóvátétel, melynek összege 300 millió dollár volt (200 a ruszkiknak, 70 a jugóknak, 30 a cseheknek).

1945. március 17.-én született meg a földosztásról szóló rendelet. Az összes nagybirtokot és a 100 hold feletti középbirtokokat is felosztották. Szó volt kártalanításról, de persze nem lett.

A pengő inflációja, a forint bevezetése:

A gazdaság állapota következtében a pengővaluta romlásának nem lehetett gátat vetni. A világtörténelem addigi legnagyobb hiperinflációja kapta el a pengőt. Igaz, hogy a pénzromlás a ’38-as győri fegyverkezési programmal indult, melynek fedezete egyszeri vagyonadó és jegybanki hitel biztosította (nota bene, a jegybank árufedezet nélküli bankóprést indított be, tehát adtak a szarnak egy pofont). A nyilasok is nyomtattak vagy 9 milliárd pengő fedezetlen bankjegyet, a ruszkik pedig az általuk megszállt területeken nyomtattak elfogadási kötelezettséggel bíró papírpénzeket (kötelező volt beváltani kormány garanciával).

A háború után mindezekhez jött még az állam fokozódó túlköltekezése, hiszen az adósságok törlesztésére semmi egyéb eszköz nem maradt, mint a bankóprés. ’45 decemberében volt egy próbálkozás, melynek során 383 milliárd pengőt sikerült is kivonni a forgalomból, de az árak emelkedését még két hétre sem sikerült megállítani. A feketekereskedelem persze virágzott, és lényegében visszaállt a cserekereskedelem.

A stabilizáció érdekében elkerülhetetlenné vált az elhurcolt aranykészletek visszaszerzése, az új pénzegység bevezetése. A forint pénzlábát 1946. Július 27.-én határozták meg: 1 forint = 0,075 gramm arany, ami persze csak elvi pénzláb volt. A forintvaluta bevezetése 1946/08/01, főként azért, hogy a már a magtárakban lévő gabonatermést ebben a valutában fizessék ki. A kormány az első hónapokban tudatos pénzszűkét generált, mindössze 365 millió forint volt forgalomban. Irányított volt az ár és bérszínvonal. Mesterségesen tágra nyitották az agrárollót, hiszen ipar és ipari terméke hiányában csak a mezőgazdaság és munkásai kizsákmányolása volt az egyetlen bevételi forrás. A lényeg viszont, hogy sikerült a forint értékállóságát biztosítani.

15. Újjáépítés és stabilizáció (a forint bevezetése, mezőgazdaság helyzete, a gazdasági rendszer átalakításának első lépései)

A gazdasági rendszer átalakítása 1946-1950:

Az hamar kiderült, hogy az orosz megszállás tartós lesz, mely évtizedekre meghatározza majd Magyarország sorsát. A rendszer alapja a magántulajdon tagadása és csak a köztulajdon elismerése, melynek megfelelően alakították ki az intézményrendszert, melynek fő eszköze az államosítás volt. Tudatos csődképzés indult be, hogy az állam rá tudja tenni a kezét a csődbe ment nagyvállalatokra, ’47-ben pedig az MNB is állami kézbe került.

A tervgazdálkodási rendszer bevezetése:

Oldal: 19 / 45

Az államosítási előzmények alatt született meg a hároméves terv, a magyar tervciklus koncepciója, mely tulajdonképpen előkészítette a sztálini gazdaságpolitikai fordulat végleges bevezetését. Ezek szerint a belföldi fogyasztásnak és a gyáripari termelésnek meg kellett haladnia, a mezőgazdasági termelésnek meg kellett közelítenie az utolsó békeév szintjét. Rendeletileg minden 10 munkásnál több munkavállalót foglalkoztató üzemet államosítottak, ezzel eltűnt a magánszektor, ’52-re a bérházakat is államosították.

’49-re befejezettnek nyilvánították, hiszen a célok összejöttek, és innentől kezdve ötéves tervekben gondolkodtak. Az első 5 éves terv 1950. Január 1-én indult el és 1954. December 31-ig terjedő időszakot foglalta magába.

1. ELŐADÁS

Fejlődéselméletek története

Előtörténet: Hegeltől Keynes-ig, a II. Világháború után: történeti megközelítés (Gerschenkron) és politikai/gyakorlati megközelítés (ENSZ), ökonomista developmentalizmus és a dependencia iskola (mikor melyik a meghatározó); harmadik út, világrendszer-szemlélet, függőség helyett kölcsönös függőség.

Hegel a XIX. Században abból indult ki, hogy a világtörténelmet egységes törvény határozza meg, és az egy végcél felé halad. Megjegyzendő, hogy Marx későbbi munkássága során szintén ezen alapvetés mentén haladt. Az 1800-as évek végétől meghatározó szerepet játszó neoklasszikus irányzat számára első sorban a létrejött piacgazdaság belső mechanizmusainak, a gyakorlati gazdálkodás mikorökonómiai elveinek és módszereinek a meghatározása volt fontos. Keynes már elutasította a tökéletesen működő, reverzibilis, az eredeti állapothoz visszatérő piacgazdaság gondolatát.Alexander Gerschenkron orosz származású amerikai kutató a szűkebben értelmezett fejlődéstan kibontakozásának előhírnöke lett, arra a következtetésre jutva, hogy a lényeg az, hogy ha egy elmaradott országban az iparosítási folyamat végül beindul, akkor az élenjáróbb országokkal összevetve tekintélyes különbségeket mutat, és nem csupán a fejlődés gyorsaságát tekintve, hanem az ipari termelés és szervezeti struktúrájában is. Az ENSZ meg akarta határozni, hogy melyek azok a gyarmatbirodalmak szétesése után létrejött, új országok, melyek rászorulnak a gazdasági segítségre/kereskedelmi segélyekre. Ehhez szükséges lett volna magyarázattal szolgálni az okokra, és mérési módszerekre.Az ökonomista developmentalizmus az 1950-es és ’60-as években úgy gondolta, hogy az elmaradottság elsősorban (talán kizárólagosan) belső okokra vezethető vissza. A dependencia vagy függőségelméletek pedig úgy, hogy a különböző külső, nemzetközi körülmények okolhatók. A fejetlenség pedig ennek megfelelően a fejlett országok uralmának/kizsákmányolásának „történelmi produktuma”. A ’70-es évek végére már a dependencia-elmélet hívei közül is sokan elutasították a fejlődő országok problémáinak egyszerűen a centrum-periféria viszonyra való visszavezetését.Rengeteg nagy ívű gondolat született, de talán John Kay áll legközelebb az igazsághoz, aki szerint nincs nagy narratívra, csak kis történetek vannak. Ugyanakkor a nagy narratívára való igény olyan mélyen gyökeredzik az emberi gondolkodásban, hogy ez a meddő keresés sosem fog véget érni.

A ’70-es évek olajár-robbanása, illetve az azt követő gazdasági válság tovább erősítette a meggyőződést, hogy minderről a külső tényezők tehetnek, és tovább gyengítette mind a „speciális esetbe”, mind az automatikus önfenntartó növekedésbe vetett hitet. És innen már nem is volt olyan nagy lépés, hogy a globális problémák felé forduljon az érdeklődés, és a kutatók arra helyezzék a hangsúlyt, hogy „egyetlen világ” és „egyetlen Föld” létezik. Ezt a világrendszer-szemléletű globális megközelítést a nagy hatású francia Annales-iskola is erősítette (ez tulajdonképpen a dependencia-elmélet általánosítása és kiterjesztése volt.)

A függőségen alapuló eddigi magyarázatokat tehát a kölcsönös függésen alapuló magyarázatok kezdték felváltani, és ezekben hangsúlyt helyeztek arra is, hogy a fejlett országok felől nézve nem feltétlenül ugyanolyanok a dolgok, mint a fejlődők felől, ez a interdependencia asszimetriája. Ezt a tendenciát erősítette az is, hogy ebben a korszakban meghatározó neoliberalizmus is a piac szabályozása ellen volt.

Oldal: 20 / 45

Geopolitika Mackinder óta

Mackinder előadása, földrajzi nihilizmus (pl. Davidov-terv) és földrajzi posszibilizmus, geoökonómia, széljáráspolitika.

Az Mackinder 1904-ben a Brit Földrajzi Társaság előtt megtartott előadásával az angolszász geopolitikai felfogást határozta meg alapvetően azzal, hogy szerinte 1492-ig gyorsabb seregek rendszerint legyőzhetetlenek voltak. Kolumbusz után azonban a szárazföldi csapatok hadereje, mobilitása háttérbe szorult, a hódítások áttevődtek a tengerekre. Véleménye szerint három részre lehet felosztani a világot: magterület, ami lényegében Oroszország (meghódíthatatlan), mely központot belső gyűrű veszi körül (Eurázsia több, tengerrel is rendelkező országa, melyeket akár belülről is el lehet foglalni), és a külső gyűrű, ami Amerika, Afrika, Ausztrália, Japán. Ázsia + Afrika + Európa a világsziget. Szerinte, aki az úr Kelet-Európában az parancsol magterületen, aki uralja a magterületet az parancsol világszigeten, és végül is ez az aki uralja a világot.

A másik véglet, földrajzi nihilizmus, a földrajz szerepének szélsőséges alábecsülése, ami szintén nem helyes. Ezen elmélet képviselői szerint az ember képes teljesen függetlenedni a környezetétől, és bárhol bármit meg tud valósítani. Nem meglepő módon ez az irányzat a Szovjetunióban és a nyersanyagban szegény szocialista országokban volt népszerű. Tehát a társadalom igényeinek kielégítésére nagy léptékű természetátalakító tevékenységre van szükség. A Davidov-ter az Ob és a Jenyiszej folyásirányának megváltoztatására irányult, de Üzbegisztánban a ’60-as ’70-es évek elején a gyapothatalmi politika volt a meghatározó. De, hogy ne menjünk messzire, a „magyar narancs” is eklatáns példa.

A földrajzi posszibilizmus szerint bár a környezetnek is van bizonyos szerepe az ember életében, ezt a szerepet nem szabad sem túl-, sem alábecsülni. Ez egy védhető és használható álláspont, hiszen bár pl. Svájc nem mostanában lesz a világ gabonatermelő nagyhatalma, de ettől még lehet más szempontból sikeres és gazdag ország.

A geoökonómia, maga a geopolitika azért is érdekes számunkra, mert a geopolitikai elmélettől nem idegen a gondolat, hogy a biztonsági közösségek közötti konfliktus egyre inkább pénzügyi és gazdasági, nem pedig nyíltan katonai formát ölt, állítja Gray. Ma már sokkal inkább az a meghatározó, hogy az adott állam milyen szerepet játszik a világgazdaságban, és nem az, hogy GDP-jének hány %-át költi fegyverkezésre, de ettől még a hagyományos fegyveres konfliktusok nem szűntek meg, sőt nem is váltak jelentéktelenné.

Széljárás politika azt jelenti, hogy mindig változik mi számít fontosnak, de alapja a szó szerinti értelmezése. A korai brit kolóniákat Roanokén és Virginiában úgy alapították, hogy könnyen el tudják érni a spanyol flották útvonalát. A portugálok Brazíliában szintén úgy alakították ki településeiket, hogy azok Nyugat-Afrika partjaitól kiindulva legyenek elérhetők.

Oldal: 21 / 45

Betegségek szerepe

A himlő Európában és az Újvilágban; variolizáció és Jenner; a himlő eradikálása, sárgaláz az Újvilágban és Haitin, Napóleon, trópusi orvoslás mint birodalmi eszköz; szegénység: Z 59,5, halálozási okok rangsora (elveszített életévek szerint)

Himlő: A XX. Sz-ban kb. 300 millió embert ölt meg, ami 3x annyi mint a század összes háborújának összes áldozata. A Spanyolok is e betegségnek „köszönhetően” tudták meghódítani Mexikót és az azték birodalmat. Az ókori Egyiptomban is szenvedtek tőle. A XVIII. Század fordulójára endemikussá (járványszerűvé) és az akkori Föld legpusztítóbb betegségévé vált. Az Óvilág és a Brit szigetek nagyvárosaiban kb. az emberiség egy tizedét ölte meg, tette rokkanttá, vagy torzította el. Cortés-t sem tudták az aztékok kiűzni 1519-ben, pedig győztek ellene. Egy himlős rabszolga, mely az utóvéd csapatban volt, elégséges volt ahhoz, hogy az indián népesség fele elpusztuljon, a maradék helyzetét pedig a járvány utáni éhínség intézte el. A himlő komoly szerepet játszott abban is, hogy a függetlenségi háború alatt az Amerikaiak nem tudták megszerezni Kanadát. Az első ismert megelőző eljárást George Washington rendelte el, ez volt a katonaság teljes variolizációja. Az 1700-as évek elejétől alkalmazzák a variolizációt, melynek lényeg akkor az volt, hogy himlős beteg himlőjéből a 12.-13. napon szerzett folyadékkal, karcoláson keresztül oltották be az embereket, melynek következménye a halálozási arány 2-3%-ra esett vissza. Ezt váltotta fel a Jenner-féle himlőoltás. Jenner XVIII. Sz-i brit orvos azt figyelte meg, hogy a tehenészlányoknak hibátlan a bőrük, nem torzítja el őket a himlő. Arra gondolt, ez bizony azért lehet, mert tehénhimlővel fertőződve védettséget szereznek az igazi himlő ellen. Az általa 1798-ra kifejlesztett tehénhimlő vírusával való oltással a halálozás 1 a százezerhez, 1 a millióhoz valószínűségre csökkent. Ahogy az lenni szokott Jenner felfedezését nem voltak a korai társaságok publikálni, mivel közkedvelt vélekedésekkel állt szemben. Később azért szép sikereket ért el.

A himlő eradikálására Jennerhez képest kb. 150 évvel később született meg az első javaslat. Rögtön el lett utasítva, mondván drága és bonyolult lenne. 1966-ban fogadták el a teljes kiírtást célzó programot és ’77-ben jegyezték fel az utolsó himlőfertőzést, persze Afrikában.

Sárgaláz: eredetileg Afrikából származik, egy, a majmok vérét szívó szúnyog terjesztette. Szép lassan leigázta Európát, sőt az USA-ban 1793-ban, miután Philadelphiában a lakosság 10%-a belehalt, a kormány működése is leállt. Kulcsszerepe volt abban, hogy Haiti a XIX. Század elejére felszabadult a francia uralom alól. Jelentős szerepe volt abban, hogy Napóleon felhagyott egy francia irányítású amerikai birodalom terveivel és inkább a földközi tenger meg Egyiptom fel kezdett érdeklődni. Az ok, hogy a franciák 27 ezer fős seregét a Haitin tomboló sárgaláz néhány hónap alatt végzett.

Sheldon Watts szerint az ekkoriban megjelenő trópusi orvoslás egyenesen birodalmi eszközként működve arra szolgált, hogy a fehér fajok képesek legyenek élni a Föld minden pontján, vagy legalább felderíteni.

Szegénység: Sok minden forrása. A fejlődő országokban teljesen más a halálozási térkép, mint a fejlett országokban. A himlő, kolera és más betegségek kiirtásával sem oldódott meg a szegények helyzete, hiszen új betegségek ütik és fogják fel ütni fejüket. A WHO 1995-ös jelentésében olvasható, hogy a világ legnagyobb gyilkosa és a rossz egészség meg a szenvedés legfőbb oka, ennek ellenére a Betegségek Nemzetközi Klasszifikációjának majdnem a legvégén szerepel. A Z59.5 kódot kapta, amely a súlyos szegénység.

Oldal: 22 / 45

A környezet hatásai

A viking példa: középkori meleg periódus, presztízs-háziállatok, a föld megnyúzása, kutyák élelme, öltözködés, kézben cipelt tehenek; a Húsvét-sziget példája: átlagos csapadékszint és földrajzi elhelyezkedés, fajkihalások, öt faktor; Tikopia: népsűrűség, népességszabályozás, disznók kiirtása, turbánkagylók és óriásteknősök

A polinéz összeomlás öt faktora: A Húsvét-szigeteken az i.sz. 900 körüli betelepedést követően minden fát kivágtak, és az összes faj kihalt, írta Diamond. Ez oda vezetett, hogy az 1680-as évektől véres lázadások követték egymást, és a társadalom gyakorlatilag összeomlott. Jared Diamond szerint egy társadalom sorsára mindig öt faktor van hatással. Környezetrombolás, Az éghajlat változásai, A szomszéd népek ellenségessége, Az együttműködő kereskedelmi partnerek, Miként válaszol a társadalom az adott környezeti problémákra. Egy társadalom összeomlását sosem lehetett csak és kizárólag a környezet leromlásával magyarázni

A viking út és a kézben cipelt tehenek: alapvetés, hogy a társadalmak nagyon különböznek egymástól. Ami az egyikben működik, az a másikban nem. Grönlandon a vikingek kivéreztek, az eszkimók meg megvetették a lábukat, igaz hót más módon mint ahogy a vikingek szerettek volna ott élni. Kb. 980 körül jelentek meg Vörös Erik vezetésével, és nem kezdtek eszetlen környezetkárosításba. Ekkor Grönland éghajlatára az ún. „középkori meleg periódus” volt jellemző. A vikingeknek nem sikerült a máshol simán megélő háziállataikat (Presztízsháziállatok mint, liba, kacsa) honosítani. A disznók, mivel nem találtak tölgyeseket a földet túrták gumókért, ami csak rosszat tett a sérülékeny talajnak. A teheneket mindössze 3 hónapig tudták legeltetni, ezért a két legeltetési időszak között lefogytak, így az új legeltetési szezon elején kézben voltak kénytelenek kivinni őket a legelőre. Furcsa mód nem ettek halat, de még a kutyáiknak sem adtak halat. A fák kivágása után sem építkezéshez, sem tüzeléshez, sem vasolvasztáshoz nem maradt tüzelőjük. A házakhoz használt gyeptéglák kitermelése (ez a föld megnyúzása) tovább csökkentette az amúgy is szűkös legelő területeket. Mindeközben próbáltak teljesen európainak maradni. Ez megmutatkozott a temetkezési szokásaikon, és a mindig a legutolsó európai divat szerinti öltözködésükön. Nem volt egyértelmű bukás a vikingek grönlandi kalandja. Tévedtek mindössze.

Matou nga Tikopia: 4,7 km2 3 ezer éve lakott. Raymond Firth 1928-29 lakott a szigeten és érdekes megfigyeléseket jegyzett le. Folyamatosan figyeltek, ne legyenek túl sokan. Népességszabályozást vezettek be, elég furcsákat is sok esetben, mint pl. az újszülöttek elpusztítása, vagy a különböző népességszabályozási céllal végrehajtott öngyilkosságok. Mindig ügyelnek arra, hogy soha ne legyenek többen, mint 1115 fő. 1600 körül kiirtották az összes disznót, mert bár értékes fehérjeforrás, de feltúrták a földet és felfalták az ember számára is értékes növényeket. Csak a tengeri dolgokat eszik. Ki tudja még meddig lesz fenntartható ez az állapot, mivel csak a nagytestű tengeri állatokat (turbánkagyló, óriásiteknős) eszik és azok szép lassan elfogynak.

Oldal: 23 / 45

2. Előadást: KözlekedésA háborúk és az expanzió

Jebel-Sahaba, „üss és fuss”, Sevillai Nyilatkozat, Thuküdidész – Hobbes és Ovidius – Kant; szociáldarwinista magyarázat, eugenikus vagy diszgenikus szerep, az I. Világháború hatása, vadászat és háború, összesített fitnesz, szociobiológia, Gould kritikája, kulturális ökológia

Fernández-Armesto szerint a mai egyiptomi-szudáni határnál található Jebel-Sahaba-nál már 11 ezer évvel ezelőtt totális háború zajlott, ahol már nem csak katonákat, de asszonyokat és gyerekeket is lemészároltak. Itt már felvetődtek olyan nézetek, melyek szerint a háború az erőforrások ellenőrzésére törekvő közösségek között zajlott.

O’Connel szerint minden főemlősre jellemző az agresszió, és végül nem egy emberszabású lényt a saját fegyverei taszítottak a kipusztulásba. Példaként a homo sapiens által készített Spanyolországban található sziklafestményeket hozza fel, melyek a mezolitikus időkből származnak, és egymást nyilazó embereket ábrázol. Ez volt szerinte az „ üss és fuss” típusú, nem a végsőkig folytatott harc, mely jellemezte e kort. Később ezt felváltotta a közelharc, mely aztán a bátorság szinonimája is lett.

Keegan a hadviselés történetéről írva idézi az 1986-os Nemzetközi Békeévben közzétett Sevillai nyilatkozatot, mely 5 pontból áll. A Sevillai Nyilatkozat lényege, hogy a hadviselésre való hajlamunkat állati őseinktől örököltük, genetikailag hozzátartozik az emberhez. Az evolúció során a természetes kiválasztódás az agresszív viselkedésű egyedek számára kedvezett. A nyilatkozat mögött az a meggyőződés rejlik, hogy ha ez így van, akkor ki is iktathatjuk majd az életünkből, egyszer talán, de inkább hiú ábránd ez, mintsem valóság.

Thuküdidész görög történetíró az i.e. V. században abból indult ki, hogy az emberi természet része a háborúzás. Hobbes ezt úgy módosította, hogy lényegében az ember természete a háborúzás, ugyanis mindenki egyformán önző. Ez elvezet a preventív háború eszményéhez, melyet a nemzetközi politika realista irányzata napjainkban is képvisel. Ferguson kiegészítette Hobbes elméletét azzal, hogy a háborúknak vannak internális funkciói is, mint az államszolidaritás és erényes viselkedés kialakítása. Kant már azt mondta, hogy a háború eltörlése etikai szükségszerűség, és a témával foglalkozó irodalom egyre inkább elutasítja a preventív háborút, és csak az önvédelmet engedi meg. Malthus 1798-ban hozzátette, hogy a háborúnak van egy láthatatlan funkciója is, a lélekszám kellően alacsonyan tartása az élelemforrásoknak megfelelően.

A szociáldarwinista felfogás talán legismertebb képviselője Herbert Spencer, a XIX. Század közepén már úgy gondolta, hogy a malthusi populációs nyomás a különböző társadalmak között vetélkedéshez vezet, a háború pedig a fejlődés legfőbb előre mozdítója, hiszen kiszelektálja a gyengéket. Évtizedekig folyt arról a vita, hogy eugenikus (mesterséges kiválasztás/szelektálás) vagy diszgenikus (a selejt előretörése) hatása van a háborúsdinak az emberiségre. Az I. Világháború tapasztalata azonban bebizonyította, hogy a fejlődés hajtóereje nem a fegyveres küzdelem. A szociáldarwinista felfogás a későbbiekben összefonódott a rasszizmussal, eugenikával és ezért szalonképtelen lett.

Dart „vadászó hipotézise”, hogy a háború tulajdonképpen a vadászat kiterjesztése. Ezzel csak egy gond van, hogy a vadászat nem agresszió, a ragadozó nem érez gyűlöletet a prédája iránt. Ráadásul a természetes szelekció ellen dolgozik az is, hogy általában háborút fiatal, egészséges férfiak szoktak viselni. Az összesített alkalmasság (inclusive fitness) erre az

Oldal: 24 / 45

válaszolta a ’60-as években, hogy az ilyen esetekben lehet, hogy a fiatal egyed meghal, de részben azért, hogy az ő génjeit hordozó rokonai fennmaradjanak, és később szaporodhassanak.

A szociobiológia „gyenge” irányzata ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a kultúrák közötti különbségek a kulturális, nem pedig a természetes szelekció következményei, és a háború mára elveszítette adaptív funkcióját. Gould azért kritizálta a szociobiológusokat, mert úgy gondolta, hogy attól, hogy a háborúnak hosszú történeti múltja van, nem következik, hogy ez előnyt is jelent. A kulturális antropológia képviselői pedig azt vallják, hogy a modern háború elveszítette ökológiai funkcióit és már nem tölti be a természetes szelektálási szerepét.

Hellász: távolsági kereskedelem és túlnépesedés

Pénz megjelenése, mikroszociális stratégiák (keósi bor, születésszabályozás, zsoldosok), makroszociális stratégiák (élelmiszerszállítás vagy kolóniaalapítás)

A távolsági kereskedelem már az ókorban sem kizárólag a nemesfémekre és drága luxuscikkekre korlátozódott, de pl. a gabonaszállításra is. Az i.e.2 évezredtől a 8.sz-ig az Eurázsiai civilizációi átalakultak vagy összeomlottak, megszűntek. Új központok emelkedtek fel. A kereskedés közöttük korántsem volt konfliktusmentes. Németh György szerint a válságot a túlnépesedés vagy a relatív túlnépesedés okozta, mivel valamilyen ok miatt túlságosan kevés élelmiszer állt rendelkezésre. A túlnépesedésre is van azért jó pár megoldás. Ugyancsak Németh szerint a görög zsoldosok megjelenése hatott Lydia pénzverésére (első pénz a világon i.e. VII. század). Ezeket a pénzeket valószínűleg nem a belső piacokon használták, lévén nagy volt az értékük. Elsősorban tehát ezen pénzek célja a kincsképzés lehetett.Egy ponton túl viszont fontossá válhatott a pénznek a nagyobb távolságra történő kereskedelemben betöltött szerepe is, ugyanis ekkoriban a szállítás olyan drága volt, hogy rövidtávra is magasabb volt sokszor, mint a szállított áru értéke. Pl. ezért Diocletianus római császár rendeletben mondta ki a búza szállítási költség maximumát, mivel egy szekér búza 225 km-re való fuvarozásának ára felemésztette a búza árát.A görögök különböző mikro („egykezes” házasodási életkor kitolása pl.) és makroszociális stratégiákat (megnövelni az élelmiszer mennyiségét) próbáltak megvalósítani a túlnépesedés elkerülése érdekében. Keóson méregpoharat itattak az öregekkel (Keósi bor klasszikus mikroszociális stratégia, de annak tekinthető a zsoldosnak állás), a terményáldozatokat is szigorúan korlátozták. Nagyon hittek a kenyérben, a mi nem is csoda, hiszen gabonatermesztéssel kb. 5x annyi embert lehetett eltartani, mint pásztorkodással. A gabona behozatal meggátolása volt pl. a Spártaiak taktikája Athén ellen 405-ben.

3. Neolitikus forradalmakNeolitikus forradalmak jelentősége

Más evolúciós fülkéket foglalni el, Nagy Ugrás, táplálkozás nagy léptékű története, társadalmi differenciálódás, a „mezőgazdaság kétélű fegyvere”, az egészségtelenség okai (étrend, monokultúra, zsúfoltság), túlszaporodás vagy csecsemőgyilkosság

Steven Mithen véleménye szerint, ha a homo sapiens történetéből egyetlen eseményt emelhetnénk ki, akkor az a növénytermesztés és az állatok háziasítása és az ezekhez vezető neolitikus forradalmak sora lenne. Mások is osztják ezt a nézetet csak a biológia szemszögéből magyarázva. Paul Colinvaux azt mondja, a földi élet történetében ez volt az első alkalom, amikor egy állat anélkül volt képes egy új evolúciós fülkét elfoglalni, hogy biológiailag alkalmazkodnia kellett volna hozzá, ráadásul más élőlények evolúciós fülkéjéhez tartozó erőforrásokat is fel tudta használni a sajátjában.

Nem az intelligencia önmagában, ami megkülönbözteti az embert a többi állattól, hanem az akaratlagossággal párosuló intelligencia. Akárhogy is, de kb. 60-30 ezer évvel ezelőtt megjelent a művészet, vallás, és összetett technológia, melyet Jared Diamond a Nagy Ugrásnak nevezett el, valamint kb. egyidőben ezzel, kb. a csiszolatlan kőkorszak vége felé áttértünk a húsevésre, tehát az állati eredetű fehérjék szükségletére. A táplálkozás nagy léptékű története alapján százezer generáción keresztül vadászó-gyűjtögetők voltunk, ötszáz generáción át földművelők, nagyjából tíz generáció telt el az ipari forradalom óta és kettő, három a gyors ételek megjelenésétől számítva.Általában véve a vadászó-gyűjtögető kultúrák tagjai jóval egészségesebben éltek, mint a mai vagy régi idők ipari társadalmai. Ahogy a társadalom kezdett „iparosodni” (ebbe az iparszerű élelmiszertermelést is értjük pl. az őskori indiánoknál), úgy kezdett romlani az egészségünk és az ellenállóképességünk. Ezért mondják sokan, hogy a mezőgazdaság kétélű fegyver volt akkoriban, tehát már a

Oldal: 25 / 45

megjelenésekor. Hiszen áttérést jelentett a hús alapú, magas fehérje tartalmú ételekről a magas szénhidráttartalmú ételekre. Ráadásul a földművelőkre jellemző zsúfoltság és alultápláltság kedvezett a különböző járványos betegségek kórokozóinak.Ugyanakkor a vadászó-gyűjtögető életmód hátránya, hogy kevés embert tudott egyszerre eltartani akkoriban (0,38 ember/négyzetkilométer), ami a szaporodás gátja volt, hiszen az anya két gyermek vállalása között legalább 4 évet volt kénytelen várni, hogy a gyermek együtt tudjon gyalogolni a többiekkel. Gyakoriak voltak a csecsemőgyilkosságok azért mert túlszaporodtak és nem volt elég élelmiszer.A neolitikus forradalmakról tudjuk, hogy a Föld több pontján, egymástól függetlenül került rá sor és kb. 11 ezer évvel ezelőtt. Közel-Kelet, Kína, Mezoamerika, Andok, Amerika keleti partja ahol ez először elindult. A különböző helyek lakossága persze eltérő módokon és különböző sebességgel reagált. Európa jó példa arra, hogy a terjedés elég gyors, aztán sokáig nem történik semmi, majd megint egy nagy lökés és megint egy csönd.

Magyarázatok a neolitikus forradalmakra

Environmentalista és materialista magyarázat, különböző kísérletek a neolitikus forradalmak létrejöttének megmagyarázásra (a mezőgazdaság, mint felfedezéstől a „nincs modell” modellig bezárólag)

Az emberi kultúrát rendszerint 4 fejlődési szakaszra szokás tagolni:

1. Vadászó-gyűjtögető

2. Pásztorkodó

3. Földművelő

4. Városi társadalmak

Általában ezek lineárisan követték egymást, de vannak olyan vélekedések is, hogy pl. a pásztorkodás nem is volt jelentős. Az éghajlati változások, populációs nyomás, letelepedés, sivatagosodás miatt bekövetkezett élelemforrás-koncentráció, a lányok hormonjai…mind-mind ott szerepelnek a domesztikáció magyarázatai között. MacNeis két elméleti megközelítést különít el: a környezeti (environmentalista. Azért tértünk át az élelemgyűjtögetésről az élelemtermelésre, mert a Közel-Keleten az éghajlatváltozás hatására a sivatagok kiterjedtek) és a materialista (a megnövekedett népességszám tette szükségessé a földművelés bevezetését).

Darwin modell szerint a mezőgazdaságot felfedezték. Talán egy „Heuréka-élmény” vezetett el az alkalmazáshoz és nincs más magyarázat. Cohen szerint viszont a földművelés a nyomor hatására indulhatott meg. A földművelők nem voltak képesek szabályozni a népességet. Az egészségre a talált leletek fogazata alapján lehetett következtetni, de nem minden esetben jó mérő a rossz fog. Hahn szerint egyes állatokat azért domesztikáltak mert szentként tartották őket számon.

Harlan próbálta megfogalmazni a nincs-modell modellt úgy, az emberek nagyon különbözőek, és a motivációik mindig összetettek, sosem egyszerűek, hasonló dolgokat művelnek más okból kifolyólag, és teljesen más válaszokat adnak ugyanarra a problémára. A Föld különböző pontjain lényegében egyszerre történt meg a földművelésre való áttérés, ami arra hajaz, hogy mindenütt ugyanaz az ok húzodhatott meg, ami valószínűleg igen komplex lehetett.

Oldal: 26 / 45

Domesztikáció

Galton, Anna Karenina szabály, emberi menedzsment három dimenziója, szemléletváltás, szoktatás és odavonzás (hulladék), kutya, sertés, juh, medve, gepárd (melyik mire példa), Elton-piramis

Galton szerint a domesztikáció feltételei, hogy hasznosnak kell lennie a vadászó-gyűjtögetők számára, szívósság, vele született emberkedvelés, komfort kedvelés, szaporodási képesség fogságban is, könnyű gondozhatóság. Az állatok domesztikációja is két fázisra bontható. Spontán és direkt fázisokra. Mint sok más, ez is a vadászó-gyűjtögető életmód alatt kezdődhetett. Az eleinte vad állatok fiatal egyedeit befogva az idők folyamán meg lehetett állapítani, hogy tud alkalmazkodni az emberhez vagy sem.

A legrégebben háziasított állat a kutya, de nem klasszikus értelemben vett haszonállat. A párosujjú patások az igazi tutik, hiszen bár kb. a megkajált táplálék 15%-át tudják hússá hasznosítani (a sertés kb. 35%), de az ember számára emészthetetlen anyagokat is képesek átalakítani (pl. cellulóz).

Jared Diamond mintegy 148 háziasított állatot tart csupán számon, és Tolsztoj híres regénye alapján bevezeti az Anna Karenina szabályt. Ez azt mondja ki, hogy a „boldog családok” mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. Tehát amennyiben akár csak egyetlen elem is hiányzik, máris nem lesz boldog a házasság.

A domesztikáció két fázisra osztható. Az elsőben elkülönítünk néhány egyedet a vad populációtól, a másodikban beavatkozunk az életciklusukba. Eközben természetesen mi etetjük is őket, így együtt van az amit Smith az állatokkal kapcsolatos „emberi menedzsment három dimenziójának nevez”: tér, élelem, szaporodás. Meadow szerint alapvető szemléletváltás akkor következet be, amikor az állatok biztos életben tartása válik elsődlegessé.

Rajthe-Murphy szerzőpáros szerint a hulladékot négy különböző módon lehet kezelni:, lerakás, égetés, újrafelhasználás, illetve olyan módszerek alkalmazása, amelyekkel a lehető legkevesebb hulladék jön létre. Sokak szerint a korai ember hulladékkezelése (ami lényegében nem más, mint a „szórd ki ahol vagy”) domesztikálta az állatok egy részét, lévén követték az embereket élelmet remélve.

A kutya a valószínűleg a legkorábban háziasított állat.

Juh, kecske, szarvasmarha, le tudják bontani az olyan anyagokat, melyet az emberi gyomor nem, pl. cellulóz

A sertés 35%-át annak amit megesz kb. hússá tudja alakítani

Medve, gepárd jó példa a háziasítás kudarcaira.

Az „eltoni piramis” szabály alapján minél kisebb az adott élőlény teste, annál több van belőle. Az ember azért volt ritka egészen a neolitikus forradalmakig, mert a táplálkozási lánc csúcsán helyezkedett el, köszönhetően a fegyvereinek. A csúcsragadozók pedig igen ritkák.

Oldal: 27 / 45

4. Ipari forradalomAz ipari forradalom kérdése

Rostow-modell: az öt fázis és kritika, érvek és ellenérvek az ipari forradalom létével kapcsolatban (Toynbee, Unwin...)

Rostow öt lépésben

Amikor Newcomen 1711-ben üzembe helyezte az első, ipari méretekben is alkalmazható gőzgépet, még nem vált egyik pillanatról a másikra sikertörténetté. 1742-re még mindig csupán egy ilyet használtak Angliában és további kettőt Európában, és csupán a következő három évtized hozta meg az áttörést.

Rostow (1950-es évek) kidolgozott egy ötlépéses modellt azzal kapcsolatban, hogy mire lehet számítani az amerikai és szovjet gazdaság fejlődésével, a hidegháborúval, a déli régiók lemaradásával…stb kapcsolatban

1. Az első szinten elhelyezkedő társadalmak hisznek pl. az isteni beavatkozásokban. Hatalom = föld, nincs gazdasági fejlődés.

2. A társadalom felhasználja a tudomány eredményeit, és megjelenik a nemzetállam gondolata, de azért még minden a régi.

3. „take off” szint, egyfajta elrugaszkodás, a „vízválasztó”. A növekedés normálállapottá válik. A politika és a gazdaság összefonódik.

4. A folyamatos fejlődés szintje. Az eddig importált termékek hazai gyártása, új import igények jelennek meg. Régi iparágak szűnnek meg és újak tűnnek fel

5. A tömegfogyasztás kora, megjelenik a jóléti állam (USA kb. 1913 Ford féle futószalagtól). A növekvő reáljövedelmeknek köszönhetően egyre többen tudnak egyéb szolgáltatásokat is igénybe venni.

Ipari forradalom – hol az ipari forradalom?

Rostow modelljét sokan kritizálták nagy ívűsége miatt is, meg azért is, mert nem számol a linearitás azzal, amikor egy ország eljut egy szintre, utána meg vissza egyet. És ott voltak a kliometrikusok is (a történelem „mérése”), akik arra a következtetésre jutottak, hogy az ipari forradalom nem is volt oly hirtelen, tehát egyáltalán nem beszélhetünk hirtelen jött forradalmiságról. Ez a tézis Toynbee 1884-ben megjelent könyve után vált közismerté. Unwin 1924-ben azt mondta, hogy a forradalom maga 200 évig zajlott, sőt az előkészületei is legalább 200 évig tartottak, így jogosan feltette a kérdést, hogy vajon a forradalom kifejezés, valóban megfelel-e a célnak?

Oldal: 28 / 45

Négy érv az ipari forradalom léte mellett:

Vezető ágazatok dinamikus fejlődése; mezőgazdasági dolgozók arányának változása; népességnövekedés és Solow-modell (!); technológia fejlődése (gyapotfeldolgozáshoz szükséges idő)

Még ha az események szép sorban is következtek be, el kell ismerni, hogy a változások valóban forradalmiak voltak, hiszen:

1. A fém és textilipar óriási fejlődésnek indult 1770 és 1815 között (évi 3% és 7%-os fejlődés, míg mások 1%)

2. Míg az 1700-as években az emberek 61%-a dolgozott a mezőgazdaságban, addig 1841-ben ez a szám csak 29%!

3. Talán ez a legfontosabb hatás!A történelem során talán most először fordult elő, hogy a gyors népességnövekedés nem eredményezte az életszínvonal csökkenését. Az ipari forradalom előtti időkben pont ellentétes volt a populáció emelkedése és az életszínvonal közötti hatás. Egyesek e tendencia fordulását 1870-re teszik, mások már 1815-re. Ettől az időponttól kezdve nem Malthus, hanem Solow nevével fémjelzett modell írja le a helyzetet. A XVII és XVIII. Században kezdett megszűnni a technikai előrelépések hatására a jövedelem és a népesség közötti fordított arány. A XVIII. És XIX. Századi népességnövekedés mögött viszont még a malthusi mechanizmus húzódott meg, tehát magasabb életszínvonal → nagyobb népszaporulat. Csak az 1870-es évekre jutottunk el oda, hogy a népesség nem a több születés, hanem a moralitás csökkenése miatt nőtt.

4. Tényleg végbement egy szenzációs technológiai fejlődés az ipari szinte minden ágában. 1835-re a Nagy-Britanniában használt 40 ezer lóerőből 30 ezret gőzgép állított elő, a maradékot pedig vízi energia. A fejlődés jól mérhető azon is, hogy Indiában 50 ezer órai munkába került 45 kg gyapotot megfonni, miközben ehhez a Cromton-féle öszvérrel 1779-ben 2 ezer óra is elég volt, 1795-ben már csak 300, 1825-re pedig mindössze 135 óra (1970-ben alig 40).

Oldal: 29 / 45

Miért Európában zajlott le az ipari forradalom?

Európa-centrikus magyarázatok: stagnálás vagy tönkretettük őket; Weber érvei, Kína, keleti birodalmak, Bacon a találmányokról, Indiai-óceán kereskedelme

Wrigley szerint az ipari forradalom lényege, hogy a korábbi gazdaságok organikus erőforrás felhasználása helyett, az ember által létrehozott erők felhasználásával érünk el célt, ami nem mellesleg a malthusi csapdából is kiviszi a társadalmat. Az Újvilág is besegített, mivel nem csak felvevő piacnak bizonyult, de a humán felesleget is fel tudta szippantani.

Kik a vesztesek? Szinte mindenki más. Illetve a napóleoni háborúk alatt a mezőgazdaság dominált az ipar helyett. A XIX. Sz-ban Anglia megőrizte vezető helyét az ipari termelésben, bár az ipari forradalom „hullámai” már tovább terjedtek Kelet-Európára és Japánra is. Ezzel egyidőben kezdett minél nagyobb különbség kialakulni Európa és a világ többi régiója között. A brit kormány sokáig tiltotta a gépek exportját és azt is, hogy a képzett munkaerő külföldön dolgozzon. Viszont a szakadék elkezdett nyílni Európa és a többi világrégió között. Barioch számításai szerint Kína és India deindusztrializálódott az 1750 és az I. VH között.

Az egyik magyarázat szerint a britek „természetében” kell keresni az okokat, illetve a britek és a világ többi része közötti kapcsolat volt alapvető jelentőségű. Ez egy erősen ideológiai és faji elmélet.

A másik magyarázat szerint az a kérdés, hogy az ipari forradalom motorja a profit vagy a technológia volt-e, illetve a kereslet vagy a kínálat volt a meghatározóbb? Erre megvan a válasz. A brit exporttermékek ára az 1850-es évekig esett és csak utána stabilizálódott. Ennek pedig csak egy oka lehet, a kereslet kisebb mértékben nőtt, mint a szigetországi kibocsájtás.

A brit gazdaság azért fejlődhetett ilyen ütemben, mert nem zárt gazdaságként működött, így nem ért el telítettséget, a termékek árai nem estek olyan gyorsan, mint ahogy egy zártabb rendszerben ez bizonyosan megtörtént volna. Hongkong, Szingapúr Dél-Korea és Tajvan is hasonló politikát követett a XX. Sz elejétől fogva.

Miért pont Európa? Sokkal jobb kérdés az, hogy mi történt a világ többi részével, miközben a nyugat felemelkedett? Weber szerint semmi különös csak az, hogy míg keleten a vallások határozták meg a társadalmak fejlődését, addig nyugaton a racionalizáció dominált, a privát és a publikus szféra szétválasztása, a jogi bürokrácia kiépítése. A képet azért árnyalja Kína és India igen nagy, és hosszú idő óta nagy populációja, mely azért lehet, lehetett, mert sikeres a gazdaságuk, ami azért lehet(et), mert évezredes hagyományokra épülnek, sokkal régebbiek, mint bármely európai nemzet. Talán az egyik legjobb magyarázat még az is, hogy a nyugat-európai kultúrákon kívül a társadalmak mindegyike a status quo-t részesítette előnyben. Vagy a vezetőik magyarázták be nekik, ami igen nagy gátja a fejlődésnek Bacon még a kínai találmányokat, iránytűt, nyomtatást, puskaport tartotta kora legfontosabb találmányainak.

Nyugat-Európa az eurázsiai területek perifériáján helyezkedett el, tehát védve volt például a mongoloktól, miközben Bagdad, vagy Kína nem. Ugyanakkor ki voltak szolgáltatva a muszlim közvetítőknek, ha ezt meg akarták szűntetni, akkor

Oldal: 30 / 45

háborúzni kellett, amit meg is tettek. Ez Európai megközelítésben tehát igen sok tényezőt kell figyelembe venni, nem csupán a fűszerek és egyéb luxuscikkek utáni vágyat, de a sajátos földrajzi helyzetet is.

Magyarázatkísérletek I.:

„a találékonyság anyja a szükség”, az életkor szerepe, a táplálkozás szerepe, kockázatvállalás szerepe, a földrajzi hely jelentősége, útfüggés

Boulding szerint a fejlődés másik fontos tényezője az élettartam. Ha rövid ideig élsz, semmihez sem lesz kedved, hiszen minek. A cro-magnoniak is azért tudták lepipálni a neandervölgyieket, mert jóval tovább éltek. Az írásbeliség előtt valószínűleg ez azért történhetett így, mert többen tudtak visszaemlékezni régebbi dolgokra (hol van több élelem, mikor jön a tavasz…). Boulding elméletével mindössze annyi volt a gond, hogy 1750 körül nem volt még kimutatható élettartam növekedés.

A másik, legalább olyan fontos tényező a táplálkozás. A helyes táplálkozás a szellemi fejlődés alapja. Sokak szerint a rejtett éhezés van a dolgok mögött. Ha hosszú időn keresztül nem jutunk megfelelő mennyiségű fehérjéhez (főleg gyermekkorban), akkor azt a szervezet megsínyli. És ez akkor is igaz, ha az alultápláltság és az éhezés mindig is bizonyos osztályokra és rétegekre volt jellemző, nem pedig mindenkire.

Vállalni kell tudni a kockázatot. Korábban teljesen más hatásai és jelentősége lehetett az új technológiák és eljárások kipróbálásának, mint ma. A kísérletezés végzetes következményekkel is járhatott, ráadásul a tömegtermelés megjelenése előtt egy találmányból szinte nem is lehetett meggazdagodni. Minél nagyobb egy család, annál kockázatkerülőbb egy családfő. A fenyegetettebb társadalmi helyzetűek hajlamosabbak kockázatkerülőbben viselkedni.

Csábító lehet a földrajzi feltételekben keresni a lehetséges magyarázatokat, hiszen az Alpoktól északra, a kora középkorban elterjedtek a vízi malmok, teljesen átalakítva a gazdaságot. Ugyanakkor Nagy-Britanniában ezrével épültek a vízi erőt kihasználó gépek, míg az íreknél nem. Klasszikus érvelés szerint ha a Britek az ipari forradalom idején felmerült energiaszükségletüket nem tudták volna kielégíteni a nagy tömegben rendelkezésre álló szénnel, hanem csak fájuk lett volna fűteni, akkor az egészből nem lett volna semmi. Érdekes módon Kínában az erdőirtások miatti fahiány nem ösztönözte a Kínaiakat a szénre való átállásra.

Az útfüggés elmélet lényege, hogy a „történelem számít”, és a technológiákat a környezet határozza meg. Az írek a burgonyát választották a XVIII. Században a kalóriatöbblet miatt, de tévedtek mivel a gabona terméshozama jobb lett hektáronként. Hasonló a tevenyereg feltalálása, mely ugyan kiszorította a keréken történő szállítást, de később gát is lett, hiszen nem segítette a vasútépítést.

Oldal: 31 / 45

Magyarázatkísérletek II.:

Habakkuk-tézis és kritikája, tudomány szerepe, vallás szerepe, anyagi és pozicionális javak, intézmények, szerepe, politika szerepe, háború szerepe, nyitottság szerepe, populáció nagyságának szerepe (Malthus, Boserup, Simon)

Habakkuk 1962-ben azzal a tézissel állt elő, hogy a XIX.sz-i USA-ban a magas munkabérek (munkaerő-hiány) voltak a technológiai haladás motorjai, és ez vezetett a csereszabatos alkatrészeken alapuló ipar létrejöttéhez. Ugyanakkor a XVII: századi angol szabadalomtulajdonosok mindössze 3,7%-nak volt célja a munkaerő-megtakarítás. Az emberi erőt sokkal inkább az érdekvédelmi szervezetek miatt akarták csökkenteni.

Bacon pedig különbséget tesz az olyan találmányok között, melyek előfeltétele bizonyos tudományos előismeret, és amelyeket amúgy bármikor fel lehetne találni. 1850 előtt tulajdonképpen csak az utóbbiról beszélhetünk. Ez nem azt jelenti, hogy a tudománynak ne lett volna hatása a feltalálókra, csak éppen a XVII. Sz-i tudományos forradalomból azt tanulták meg és használták a XVIII. Sz-ban, hogy a problémákat összetevőikra bontva lehet a legjobban elemezni. A feltalálók állandó kapcsolatban voltak a tudósokkal amúgy is.

Figyelemre méltó az is, hogy a kereszténység elterjedését követően máig tartó technológiai fejlődés kezdődött. Az európaiak annyiban mindenképpen előnyben voltak, hogy a politika és a háború mellett a kereskedelemben is gyakran a funkcionalitást részesítették előnyben az esztétikán vagy a moralitáson alapuló megközelítéssel szemben. A modern nyugati ember természetfelfogása szerint a természet arra való, hogy befolyásoljuk, ezzel szemben az Indiai hinduizmus a beletörődő és engedelmes élet jutalmául ajánlja fel a továbblépést, ezzel konzerválva a status quo-t.

A hatékony technológiai változáshoz elengedhetetlen, hogy a hatalom lemondjon az ellenőrzésről és decentralizálja a fejlesztést. Biztosítani kell a tulajdon és szellemi jogok védelmét is. Ha az ember attól tart, hogy elveszítheti, amije van, akkor az demotivál. Európa kiemelkedését sokan ezzel a viszonylagos biztonsággal magyarázzák. Ezen felül a potenciális újítókat rá kell vennünk, hogy fejlesszenek is, pl. ösztöndíjakkal, járadékkal.

A politika ebben a kérdésben furcsa játékos. Furcsa azért, mert egy társadalomban pont a politika az, amely meghatározza mely terület fog vonzónak tűnni a legjobbak számára, mindeközben a feltalálás egy nonkonformista, sokszor deviáns viselkedés eredménye, melyet a politika általában elutasít.

A hadiiparnak nem nagyon van hatása, hacsak nem visszavet mindent, hiszen iszonytató a költségvonzata, és területeket vethet vissza a fejlődéstől évekre akár.

Nyitottnak kell lennie annak aki fejlődni akar. Sok dolgot találtak fel nem európaiak, viszont mi szó nélkül átvettük ezeket, míg pl. a kínaiak nem vettek át semmit a megvetett barbároktól. Vagy könyvnyomtatás megjelenése a Közel-Keleten, ami 1729-re tehető!

Oldal: 32 / 45

Összegezve elmondható, hogy a kereskedelem szerepe a fejlődésben óriási. Európában nagy hagyománya volt a gondolatok elfojtásának, ugyanakkor meg a közös kulturális alapok könnyűvé tették ezen gondolatok egyik helyről a másikra történő eljutását, még akkor is ha az emberek mozgását sikerült is korlátozni. Ezért is konfrontálódtak az Európai államok állandóan egymással.

5. Emberkép és gazdaságtörténetLáthatatlan kéz eredete

Weber kérdése, St. Ágoston és a 3 legfőbb bűn, Montesquieu, Vico, Hegel, Steuart elképzelései, Smith (társaink elismerése is); Kelly és az evolúció láthatatlan keze

Nem Adam Smith-el kezdődött, hiszen már az ókori Kínában az volt az általános vélekedés, hogy minden tevékenység gyökere a földművelés, ezért a társadalmi hierarchiában rögtön az írástudók mögé kerültek (ez volt a második a sorban). A kereskedők csak a 4. Sorba kerültek, tehát nem jelentős tevékenységűnek minősítették a kereskedőt.

Hirschman miközben vizsgálta, hogy miként válik a kereskedelem elismert tevékenységgé, feltette magának Weber hires kérdését: „Hogyan lett ebből a legjobb esetben erkölcsileg megtűrt viselkedésből a Franklin Benjamin értelmében vett hivatás?” A válasz vezethet a közgazdaságtan „racionálisan cselekvő” résztvevőjéig.

Az európai kereskedők történetét a középkori gondolkodó és észosztó Szent Ágostontól kezdjük. Véleménye szerint a pénzsóvárság, a hatalom- és kéjvágy a három legfőbb bűn, ugyanakkor úgy gondolta, hogy az egyik kordában tudja tartani a másikat. Innen már nem kell sokat levezetni ahhoz a tézishez, hogy az egyéni önzés elvezet(het) a közjóhoz.

Vico a XVIII. Században arról írt, hogy a három vétkes hajlam melyek tönkre tehették az egész emberi nemet a vadság, fösvénység és nagyravágyás, melyek megalkotják a katonaságot, a kereskedelmet és a politikát, tehát a köztársaságok erejét, gazdagságát és bölcsességét.

Steuart skót gondolkodó a XVIII. Században írt művében kijelenti, hogy „arra számítok, hogy a közjót illetően mindenki a maga személyes érdeke szerint cselekszik. A közjó az összes magánérdek megegyezéséből születik”.

Montesquieu, még Adam Smith előtt abból indult ki, hogy az ember önző, ám önző viselkedése ennek ellenére a társadalom javát szolgálja.

Hegel az „ész csele” c. műve is az isteni gondviselés gondolatmenet alapján született, amikor is az emberek öntudatlanul bár és saját szenvedélyeiket követve, de a világtörténelem céljainak megvalósításán munkálkodnak.

Smith szerint, bár az ember önérdekkövető, de legalább annyira vágyik a társai elismerésére, és így szolgálhatja akár a közjót is az önérdekkövetés.

Kelly szerint az amerikai kapitalizmus, a Darwini evolúcióhoz hasonlóan egy „ láthatatlan kéz” működésének eredménye, ennél fogva akkor a kapitalizmus tulajdonképpen egy természetes ökoszisztéma?

Oldal: 33 / 45

A racionális gazdaságfelfogás kialakulása

Skolasztikusok és misztikus intuíció, tudományos világkép, Descartes és Hobbes, a „szűk keresztmetszet” Smith-nél és a biológia korlátozott teherbíró képességű világa, harmónia helyett korlátozások felszámolása, szabad versenyes kapitalizmus, fogyasztói igény szerepe, Keynes

A skolasztikusok számára a racionalitás még alacsonyabb rendű volt a misztikus intuíciónál, és ugyanekkor a gazdaság és morál szorosan összefonódott. Az anyagi javak csupán egyik elemét tették ki annak amire a középkoriak optimalizáló magatartása irányult.

A tudományos világkép leginkább a newtoni mechanikát tekinti példaképnek, és legkésőbb az 1700-as évekre nem csak a természettudományokat, hanem a többi területet is ezen a racionalista szemüvegen keresztül próbálja értelmezni. Hasonlóképpen teszi ezt a Descartes-i racionalista irányzat is. Az egyén tapasztalatából, illetve gondolkodásából indul ki, ezért az egyén felől próbálták értelmezni a jelenségeket, a társadalom jelentősége és hatásai másodlagosnak tűntek.

A racionális gazdasági ember modelljének alapjául Hobbes által leírt önérdekelt ember szolgált, ahol nem is a források szűkössége volt a meghatározó, hanem a többi ember jelentette a korlátot.

Smith abból indult ki, hogy a szűk keresztmetszetet akár az élelem, akár pedig az egyéb javak előállításakor az emberi erőforrások és a tőke korlátozottsága jelenti, és ennek megfelelően, ha ezek biztosítva vannak, fel sem merül, hogy lenne egy felső határ a gazdaságban. Ezzel az „üres világ” felfogással szemben a biológia szerint a környezet rendelkezik egy bizonyos teherbíró képességgel, és ha ezt elérjük, akkor összeomlik.

A Smith-i gondolatokra vezethető vissza, hogy a közgazdaságtan még ma is az életfeltételek javítását tekinti elsődleges feladatának. Szemben a korábbi társadalomfilozófiai eszmékkel, melyeknek az volt a fontos, hogy harmóniát teremtsenek a társadalmon belül.

Innen már csak egy lépés a szabadversenyes, önszabályozáson alapuló piac ideológiája, melynek lényege, hogy a rendszert előre lendítő önzés, önérdek és kapzsiság, tehát a szabad versenyes kapitalizmus tulajdonságai az emberi természetből fakadnak.

1870-től kezdődően a fókusz a fogyasztóra helyeződött át. A Nagy Gazdasági Világválság idején kiderült, hogy a közgazdászok elméletei és a valóság eltérnek egymástól. Ekkor állapított meg Keynes, hogy a magángazdaság léte nem vezet el szükségszerűen a teljes foglalkoztatottsághoz, állami beavatkozásra van szükség.

Oldal: 34 / 45

1. Minden jószág szűkös

2. Minden jószág helyettesíthető valamivel

3. A társadalmi jelenségek az emberek választásának eredményei

4. Csakis az egyes emberek választanak

5. Minden társadalmi folyamat felfogható piaci folyamatként

6. a) Rövid távú döntések költés/haszon kalkulációk eredményei

b) A hosszú távú döntések kockázat/hozam kalkuláció eredményei

7. a) Rövid távú döntéseknél azt választják, ahol haszon- költség különbség a maximális számára

b) Hosszú távú döntéseknél kockázat minimalizálás vagy hozam maximalizálás folyik

Axiomatizált közgazdaságtan és korlátozott racionalitás

Racionális döntés és axiómák (teljesség, tranzitivitás, kontinuitás, függetlenség); Herbert Simon: korlátozott racionalitás (keresés és annak meghatározása, hogy mi fogadható el); kísérletek a racionalitás megmentésére (meta racionalitás, folytonossági érv, belülről racionális)

A Nagy Gazdasági Világválság idején állapította meg Keynes, hogy egyfelől a magángazdaság léte nem vezet el szükségképpen a teljes foglalkoztatottsághoz, másfelől pedig, hogy mivel a magánszektor nem képes a megfelelő egyensúlyt megteremteni, az állami beavatkozás jelentheti a megoldást.

Az axiomatikus neoklasszikus felfogás modellhez a közgazdászok kidolgoztak egy „axiómarendszert”:

1. Teljesség: a döntéshozó képes minden lehetőséget összehasonlítani és megítélni

2. Tranzitivitás: ha érdemesebb x-et előnyben részesíteni y-nál és érdemesebb y-t előnyben részesíteni z helyett, akkor x nem csupán y-hoz, de z-hez képest is jobb választás

3. Kontinuitás: a preferenciák matematikailag folytonosan, nem pedig szakaszosan változnak

4. Függetlenség: hogy egy kimenet mennyire hasznos a döntéshozó számára, független attól, hogy mennyire valószínű, és ennek megfelelően realistán kell megítélni a lehetséges választásokat.

Herbert Simon úgy gondolta, hogy ha meg akarjuk magyarázni a döntéseinket, és közben meg akarunk valamennyit őrizni a racionalitáson alapuló felfogásból, akkor marad annak korlátozott változata. Szerinte sem az összes alternatívát nem ismerjük, sem pedig azt nem tudjuk biztosan, hogy egyes, fontos események bekövetkeznek-e, és a döntések minden következményét sem tudjuk kiszámítani. Ebből az következik, hogy a döntéshozó elsősorban heurisztikus módszereket alkalmazva szűkít le egy olyan térre, ahol feltehetően kielégítő megoldásra bukkanhat, de ez a maximum csak lokális lehet. Ez így korlátozott racionalitás, hiszen nem foglalkozik azzal, hogy miért találjuk az egyik eredményt kielégítőnek, a másikat pedig nem.

A metaracionalitás ezzel szemben azt mondja, hogy érdemesebb az első jónak látszó alternatívát kiválasztani ahelyett, hogy minden lehetőséget alaposan megvizsgálnánk. Ezzel csupán az a gond, hogy innentől kezdve minden döntésre rá lehet húzni, hogy a racionalitás vezérelte, pedig nem.

Egy másik, a racionalitás megmentésére irányuló folytonossági érv azon alapul, hogy nem szabad az eseményeket és a döntéseket egymástól függetlenül, környezetükből kiragadva, elszigetelten kezelni. A struktúra érve pedig azon alapszik, hogy az emberek adott esetben nem azonos kiindulási pontról értelmezik a dolgokat, és ami „kívülről” nem tűnik

Oldal: 35 / 45

racionális döntésnek, „belülről” teljesen az. Ha tehát nem tudjuk meghatározni a racionalitást, akkor azt sem tudjuk megmondani, hogy mi számít nem racionálisnak.

A piacgazdaság előnyei evolúciós szemel nézve

Közvetlen visszacsatolás, visszacsatolás a túlélési küszöb után, Nagy Ember, evolúciós algoritmus, fitnesz-kritérium, politikavezérlet gazdaság és piacvezérelt gazdaság, a korporáció láthatatlan keze, stratégia meghatározása és feltételek meghatározása, metainnovációk (tudomány, piac)

A kérdés az, hogy a különböző közgazdasági ember-modellek mennyire kultúrafüggőek? Létezik-e közös alap, amely megmagyarázza a racionálistól való szisztematikus eltéréseket. Umberto Eco mondta, hogy bolgárul senki sem lehet nagy költő, mivel az ezen a nyelven írt versek nem jutnak el szélesebb réteghez, és lehet ez fog történni egy forradalmian új közgazdasági megközelítéssel.

Beinhocker abból indul ki, hogy a legelképesztőbb tapasztalati tény a gazdasággal kapcsolatban az, hogy egyáltalán létezik. A második, hogy a világ nagy része számára, napról napra működik. Szerinte a történet 4 millió évvel ezelőtt kezdődött az australopithecus africanus felegyenesedésével és 2.5 millió évvel ezelőtt megjelentek az első kőeszközök, mint termékek. További egy millió év telt el a tűz felfedezéséig, és mindössze „csak” 130 ezer évvel ezelőtt kezdtünk kifinomultabb eszközöket használni. A teljes emberi gazdagság 97%-a az első kőeszköz elkészítése óta eltelt idő 0,01 százaléka alatt jött létre.

Nagy Ember: Egyszerű ügy. A kezdetek kezdetén az ügyes megmarad, a hülye elhullott. Későbbiekben, a földművelés megjelenésével ez úgy módosult, hogy az emberek csoportja a Nagy Ember (törzsfőnök) rossz döntései ellenére is fenn tudott maradni. Így tulajdonképpen az evolúciós óra lelassult, hiszen a rossz döntések következtében a törzsnek pusztulnia kellett volna, de nem ez történt, tehát ilyen szempontból az egyszemélyi vezetés káros. Különösen azért, mert az „evolúciós algoritmusok” egyik sajátossága az, hogy bármilyen fitnesz-kritériumhoz ragyogóan képes alkalmazkodni. Tehát a digitális algoritmusokat használó fejlesztőknek nagyon pontosan kell megfogalmazniuk a kritériumokat.

Az ilyen „nagy ember” vezérelte rendszerben végső soron a politikától függ, hogy az üzlet sikeres lesz-e vagy sem, és így a politika az elsődleges szelekciós tényező, ezért volt alapvető váltás a politikavezérelt piacgazdaságra történő átállás.

A modern korporációk működése első ránézésre nem nagyon különbözik a Nagy Emberek által irányított rendszerektől, ugyanakkor ezen hierarchiák „látható keze” lényegesen több gazdasági döntést hoz, mint az Adam Smith féle „láthatatlan”. Azt, hogy egy korporációs döntés mennyire volt jó, előnyös, a piac fogja eldönteni. Ahogy Kay megfogalmazta, a piac zsenialitása abban áll, hogy nem függ az egyén zsenialitásától.

Az első metainnováció 1500 után a tudományos módszer megjelenése volt, addig csak ex-has módszer létezett. A második a szervezett piac megjelenése volt. Nem történt mindez egy nap alatt persze, hiszen VIII. Henrik Angliája még a Nagy Ember rendszer volt, de 1690-re parlamenti demokrácia jött létre.

Oldal: 36 / 45

Evolúciós közgazdaságtan-történet

Fizikai analógia, ekvilibrium, Darwin és Malthus, Veblen, Marshall, Hayek, Nelson – Winter: döntési szabály helyett rutin, dinamikus komplex rendszerek, dinamikus komplex és adaptív rendszerek, az evolúció, mint alkategória, Thatcher

A gazdaságot sokáig a fizikai rendszerek analógiájára képzelték el. A XVIII.sz-ban általános volt a vélekedés, hogy a társadalmat is természeti, fizikai törvények irányítják. A fiziokrata Turgot még a „equilibrium” kifejezést is ráaggatta.

Az igazi előrelépést az jelentette, amikor Nelson és Winter kiadták a közgazdasági változás és az evolúciós elmélet kapcsolatát tárgyaló könyvüket. Abból indultak ki, hogy a közgazdasági természetes szelekció, és a piaci környezet definiálja a cég sikerét. Náluk az evolúció tágabban értelmezve a „hosszú távú folyamatokat és progresszív változásokat” jelenti. Szembeállítják a hagyományos közgazdaságtan által leírt céget az általuk kidolgozott evolúciós modellel. Az előbbinél döntési szabályok határozzák meg a teendőket, az utóbbinál a „rutin”, mely megszokott gyakorlatokat jelent, csakúgy, mint a gének az emberi testben. Kódolva van a rutin viselkedés által mit cselekedhetünk, cselekszünk.

Darwin önéletrajzában azt írja, hogy Malthust olvasva döbbent rá, hogy a létért való állandó küzdelem körülményei között, nyílván a kedvező változatok maradnak fenn, a kedvezőtlenek pedig kipusztulnak. Ennek következménye az új fajok kialakulása.

Veblen 1898-ban úgy gondolta, hogy a közgazdaságtan reménytelenül le van maradva, ráadásul sok egyéb mellett az adminisztratív hasznosságon alapul. Marshall nagyjából ugyanekkor úgy fogalmazott, hogy a közgazdászok számára inkább a közgazdasági biológia jelenti a Mekkát, mint a közgazdasági dinamika. Hayek pedig kétféle racionalizmust különböztetett meg: a konstruktívat (Descartes-ra vezethető vissza) és az evolúciósat (történetileg jövő).

Az 1970-es évek eleje óta voltak természettudósok, akik az egyensúlyi állapottól messze lévő dinamikus és komplex rendszereket tanulmányozták. Ezekre jellemző, hogy számos, egymással dinamikus kapcsolatban lévő elemekből állnak. A hangyaboly, szemben mondjuk egy edényben keringő gázzal, komplex adaptív rendszer, míg a gáz csak komplex. Ez egy féle önszerveződési tulajdonság, mely például az embert felépítő molekulákat is jellemzi.

Thatcher egy alkalommal kijelentette, hogy „Nincs olyan, hogy társadalom. Egyes nők és férfiak vannak, meg családok”. De nem volt igaza, hiszen ez kb. olyan volt, mintha azt próbálta volna elmagyarázni, hogy az egyes elemekből közvetlenül levezethető a magasabb szintű rendszer működése. És ez nincs így, hiszen nem minden írható le, magyarázható el a fizika, a biológia, kémiai összefüggésekkel.

Oldal: 37 / 45

Evolúciós szociálpszichológia és közgazdaságtan

10 cent a telefonfülkében, társas viselkedés evolúciós szociálpszichológiai meghatározása, 3 alapkérdés (kereskedelmi rendszer kifejlődése, agyunk ilyen körülmények között, érzelem és morál), ultimátum-játék, méltányosság, középfölde, neotribalizmus, zéróösszegű játék, ellenérzés a szabadpiaccal szemben, TPR

Susan Fiske írta le azt a kísérletet, amikor a telefonfülkében a telefonáló talált egy 10 centest, utána kilépve segített az előtte pont papírhalmazt elejtő nőnek, és ennek kontrolját, amikor ugyanúgy elejti a nő a papírhalmot, de ezúttal a fülkéből kilépők előtte nem találtak „ajándék” 10 centest. Akik nem találtak, azok nem is segítettek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a társas viselkedés sokkal inkább a társas helyzetre adott válasz, és nem személyiség függvénye.

Shermer három kérdést tett fel az evolúciós közgazdaságtannal kapcsolatban:

1. Miként fejlődött ki a vadászó-gyűjtögető életmódból a mai kereskedelmi rendszer?

2. Az eredetileg vadászó-gyűjtögető ember agya, miként működik a jelenlegi fogyasztó-kereskedő gazdaságban?

3. Morálunk és érzelmeink miként teszik lehetővé az együttműködést fajtársainkkal, és milyen befolyással vannak a szabad kereskedelemre?

A viselkedés-gazdaságtan klasszikus kísérlete az ultimátumjáték. 2 játékos, 10 dolcsi, az egyik javaslatot tesz a felosztásra, amit nem lehet módosítani. Ha nem fogadja el a másik fél, senki nem kap semmit. Az eredmény az, hogy az 5 és 2 alatti ajánlatokat a világon mindenütt szinte elutasították, amire Shermer szerint az a magyarázat, hogy az embereknek fontosabb a tisztességes elosztás, mint a saját hasznuk. Ez a fajta méltányosság morális érzéke „be van huzalozva az agyunkba”.

Shermer állítása, hogy „Középföldén” létezünk, az egészen nagy és az egészen kicsi tartományok között. Dunbar, brit antropológus szerint a főemlősöknek azért van szükségük egészen nagy agyra, hogy fenn tudják tartani kapcsolataikat. Ennek a megközelítésnek a szélsőséges formája az újtörzsiség (neotribalizmus), mely nézet szerint a törzsiség a modern ipari társadalom ember kapcsolatrendszerében is megjelenik.

A vadászó-gyűjtögető korban az erőforrások szűkössége miatt lényegében minden zéró összegű játék volt, ezért Shermer szerint a mai világban egyértelműnek vesszük, hogy a gazdag támogassa a szegényt. Innét származik a kaotikusnak és ellenőrizhetetlennek tűnő szabadpiaccal szembeni ellenérzés is. Egyszerűen nem hisszük el, hogy központi beavatkozás nélkül bármi is, így a piac, működő képes lehet.

Oldal: 38 / 45

Klein a „soha be nem avatkozó” kormányok iránti vonzalmat The People’s Romance-nak vagyis TPR-nek nevezte. Bár ő is elismerte, hogy az emberek boldogsága központi irányításnak (kormánynak) a létezésétől függ, és ez indokolttá teszi a létét.

Szisztematikus torzítások

Csalás, gorilla, én felnagyítás, önmegfigyelés, parszimónia elve és Linda, társadalombiztosítási szám, keretprobléma, veszteségérzékenység, status quo kedvelés

Az evolúciós múltunkból következően szisztematikusan torzul bennünk a valóságról kialakított kép. Ezek a torzítások szükségképpen módosítják azt is, hogy miként viselkedünk a gazdasági élet résztvevőiként. Könnyebb csalni, mint észrevenni a csalást. Az interospekciós (önmegfigyelési) illúzió értelmében megbízunk az önmegfigyeléssel kialakított következtetéseinkben, de nem bízunk meg mások ugyanilyen következtetéseiben. Erre jó példa a „Linda” kísérlet. Ha azt mondjuk egy egyénnek, hogy Linda 31 éves, egyedülálló, szép, filozófiát tanult, diákkorában a diszkrimináció elleni élharcos volt, és harcolt a társadalmi igazságosságért, erre fel most bankpénztáros avagy egy feminista mozgalom aktivistája, hajlamosak vagyunk azt válaszolni, hogy az utóbbi. De miért gondoljuk így? A parszióma elve alapján, amely azt mondja ki, hogy ha két esemény mindegyikének van valamilyen, nem egy valószínűsége, akkor mind a kettőt magába foglaló, komplex esemény kisebb valószínűséggel fog bekövetkezni.

Egy kísérletben megkérték az embereket, hogy írják le a TB számuk első 8 számjegyét, majd megkérdezték, hogy szerintük hány orvos él NYC-ben. Azok mondtak nagyobb számot, akiknek nagyobb volt a TB számuk. Ez ezért van, mert hajlamosak vagyunk arra a feltételezésre, hogy a kis minták is jól reprezentálják a nagy populációt.

Az ismert keretproblémák egyike, hogy ha egy 100 USD mobilt kissé odébb 50 USD-ért meg lehet venni, akkor az emberek elmennek érte, de hasonló különbség két 10.000 USD számítógép között, már nem mozdítja meg így az embereket. De sok egyéb kísérlet is létezik, kezdve a kp-s fizetés maximuma és ugyanezt kártyával c. történettől, a még 100 USD egy jegyért ha útközben veszítem el, mintha még indulás előtt.

Közismert tény, hogy kb. kétszer olyan érzékenyek vagyunk a veszteségekre, mint a nyereségekre. A status-quo kedvelésnek is érdekes következményei vannak. ’90-es évek drága és olcsó biztosítás Pennsylvania és New Jersey-ben…

Thaler ezt a ragaszkodást azzal magyarázta, hogy talán a vadászó-gyűjtögető korszakban evolúciósan előnyös volt nagyon ragaszkodni mindenhez, ami csak a birtokunkba került?

Oldal: 39 / 45

Neuroökonómia

MRI, vásárlás, undor-network, kaszinók, altruizmus (reciprok, rokonsági, vak), pénz a koldusnak, CST, tükörneuron, érzelmek az agyban, limitált értelmezési kapacitás

A neuroökonómiai kutatások azt tanulmányozták, például MRI-vel, hogy az agyunkban milyen folyamatok játszódnak le az egyik vagy másik döntés meghozatalakor. Azt találták, ha azonnali eredményre lehet számítani, akkor az impulzív viselkedésért felelős limbikus rendszer aktivizálódik.

Knutson neurotudós kísérlete azt bizonyította, hogy amennyiben a vásárlási lehetőség nem racionális döntés volt, hanem érzelmi reakciókat váltott ki, és amennyiben a potenciális vásárló túlságosan magasnak találta az árat, úgy egy „ undor-network” lépett működésbe. A kísérletei alapján Knutson úgy gondolja (helyesen megjegyezem), hogy a kaszinók azért halmozzák el a vendégeiket mindenféle „jutalommal”, mert ezzel aktivizálják az örömközpontot, és ez hajlamosabbá teszi az embert a kockázatvállalásra.

A rokonsági altruizmus mellett nagyobb közösségekben kétféle altruizmus létezik:

1. Reciprok : ha vakarod a hátam, én is vakarom a tied

2. Vak : ha te most vakargatod az enyémet, később én is fogom a tiedet

Amots és Zahavi szerint a koldusnak adott pénz arra szolgál, hogy bizonyítsuk őszinte és megbízható tagja vagyok a társadalomnak, olyannyira sikeres, hogy még ezt is megengedhetem magamnak, ez a Costly Signaling Theory (CST).

Az ún. tükörneuronok pedig nem csak akkor aktivizálódnak, ha egy meghatározott, célirányos cselekvést végzünk, hanem akkor is, ha azt nézzük, amint ezt a célirányos valaki végzi.

Az érzelmek az agyban természetesen kölcsönhatásban vannak a különböző kognitív gondolkodási folyamatokkal, amelyek hozzájárulnak az ember túlélési és szaporodási sikerességéhez. Ha a stimuláció gyenge, akkor az érzelmek „tanácsadói” szerepet játszanak el, ennek lehet következménye, hogy elveszítjük a fejünk.

Ami érdekes még, hogy a szűklátókörűség is örökölt dolog. A paleolitikus környezetben is néhány tíz km és néhány faj ismerete volt adott a túléléshez.

Oldal: 40 / 45

6. 20. század:Változások az I. Világháború után:

Szocialista pártok és szakszervezetek, pénzügyi viták, aranyalap elhagyása, utódállamok, Szovjetunió, békék, Japán

Az I. Világháborúról hamar kiderült, hogy az erőforrások háborúja lesz. A korábbi blokád megoldások már nem működtek, mivel a technika lehetővé tette, a tenger alatti blokádokat. A németek ezt kiválóan alkalmazták hatalmas károkat okozva a szövetségeseknek, ugyanakkor elérve azt is, hogy Amerika belépjen a szövetségesek oldalán a háborúba.

A háború másik nagy hozadéka az lett, hogy még az olya liberális brit kormány is a szabad kereskedelem és hajózás korlátozását vezette be. Első lépés McKenna Vámtarifa volt. A nem európai országok termelése megnőtt a háború ideje alatt, hogy ki tudja elégíteni az óvilág igényeit. Ez ahhoz vezetett, hogy amikor a háború befejeződött, az árak csökkenni kezdtek. Persze az USA és Kanada kivitele gabonából az egekbe szökött. A háború után természetesen, ahogy a háborúzó felek próbáltak magukhoz térni, beindult a túltermelés. Hús, cukor, gabona…minden.

Nem mindenki volt nyertese a háborúnak (Dél-Amerika nagy része, Mexikó pl.). Ezek az országok tehát elkezdték a protekcionista gazdaságpolitikájukat folytatni. Így Európára a növekvő tengeren túli versenyeken túl még a exportlehetőségek szűkülése is hatott.

Megerősödtek a szocialista pártok és a szakszervezetek, gyakoribbá váltak a sztrájkok, és a háború utáni a munkanélküliség is olyan politikai kérdés lett, amelyet a kormányon lévőknek figyelembe kellett venniük. A szakszervezetek hatására a munkaerőpiac rugalmatlanabb lett, a vállalatok mérete növekedett, és ez mind nagyobb méretű kormányzati beavatkozással együtt egyes országokban azt eredményezte, hogy a termékek kevésbé versenyképesek, a piacok pedig rugalmatlanok lettek.

Ezek miatt a kormányoknak nehézségekkel kellett szembenézniük, ha vissza akartak térni az aranystandardhoz, és a Nagy Gazdasági Világválság idején le is mondtak erről.

A Habsburg Monarhcia hat utódállamra esett szét, megjelent az Ír, Finn, Észt, Litván és Lengyel-ország. Az új országok új határokat jelentettek, ráadásul az újonnan megjelenő határok egymást kiegészítő iparágakat vágtak szét. MO pl. megtartotta ipara felét, de elveszítette erdői, vasa, vízi energiája, sója, reze 80%-át.

Megalakult a Szovjetunió és ezzel ők tulajdonképpen ki is vonultak a világgazdaság folyamából, a békeszerződés pedig kiváló táptalaja lett egy következő háborúnak, és végül Japán terjeszkedése is aggasztó volt, akik ráadásul növekvő

Oldal: 41 / 45

nyugatellenességgel válaszoltak arra, hogy a Népszövetség, az Ausztrálok hatására, nem fogadtak el egy, a fajok egyenlőségére vonatkozó kiegészítést. Japán nyersanyagban szegény ország, tehát a minél nagyobb önellátáshoz minél nagyobb birodalomra lenne szükség, gondolták.

Minden együtt volt a következő világháborúhoz, a kérdés már csak volt, mikor is következik ez be.

1945 után:

Truman-elv, Marshall-segély, csehek és lengyelek, védelmi szerződés, Cocom, Mao és Korea, enyhülés, a CIA Olaszországban és Iránban (Kermit Roosevelt, „a legnagyobb hiba volt”)

A háború után Nyugat-Európára és Észak-Amerikára a gazdasági nyitás volt jellemző, a világ más részein, pont ellentétes folyamatok játszódtak le. Latin-Amerikának sokkal nagyobb mértékben kellett a honi iparára támaszkodnia.

Megjelenik a szovjet érdekszférában a kommunizmus. A kommunizmus terjed Észak-Ázsiában is. A kommunisták szabad kereskedelem ellenesek voltak, ezért ez a világpiac további dezintegrációjához vezetett. A szovjetek ráadásul az összes általuk uralt területen a nehézipart erőltették. 1949 KGST, de csak a ’60-as években kezdődött igazán egymás „segítése”.

A hidegháború kezdete

’47-ben Truman-elv (támogatja az USA azokat akik ellenállnak a fegyveres kisebbség és/vagy külső agresszor támadásainak) Marshall pedig bejelentette, hogy az USA támogatja Európa újjáépítését (Marshall-segély). Az egész mögött tulajdonképpen az állt, hogy aki nem követi a szovjeteket, az jól járhat. ’49-re kialakult a hidegháborús helyzet.

A keleti blokkból csupán Csehszlovákia és Lengyelország jelezte részvételi szándékát, de ’48-ban a Cseh vezetést a kommunisták vették át, ergó nyista csatlakozás a Marshall-segélyhez.

A Britek & Franciaország & Benelux államok kölcsönös védelmi szerződést írtak alá, Sztálin pedig blokkolta az összes Nyugat-Berlinbe irányuló illetve onnan érkező földi szállítást. A nyugat létrehozta a COCOM listát, ami tulajdonképpen egy koordinációs szervezet volt, azzal a céllal, hogy a nyugat ellenőrizni tudja milyen áruk mennek keletre, illetve a végén (1995-ig tartott) bárhová a világon.

1950-ben Mao hatalomátvétel Kínában, ez már eléggé nyugtalanító helyzet lett, ami felvetette egy szélesebb körű gazdasági blokád ötletét, de ’54-re Koreában béke lett, Sztálin meghalt, így elég volt egy szűkebb lista alapján kialakítani a blokádot. Olyan termékekre, melyek a szovjet blokk számára katonailag fontos termékeket tartalmazta.

1947-ben létrehozták a CIA-t. Első tevékenysége az volt, hogy ’48-as olasz választásokon meggátolta a kommunisták biztosnak látszó győzelmét. 1953-ban pedig szintén a CIA buktatta meg Iránban Mossadeqet (aki ’51-ben az év embere volt), miután az államosította az Anglo-Iranian Oil Company-t.

Oldal: 42 / 45

Kermit Roosevelt (Theodore Roosevelt unokája), aki ehhez több millió dollárt osztott szét az irániak között, meg volt győződve, hogy szükséges lépés volt, mert különben Irán is a kommunisták kezére került volna. Ettől kezdve a CIA sok helyen robbantott ki puccsokat és később ugyanez a Kerimt Roosevelt úgy fogalmazott, hogy „ legnagyobb hiba volt, amelyet valaha elkövetett” amikor javasolta az iráni bulit.

Gyarmati rendszer felbomlása

Churchill és Monnerville, a gyarmatok elveszítésének 4 oka (gyengülés, presztízsveszteség, USA álláspontja, kommunikáció); Olaszország gyarmatai, a függetlenülés különböző útja (Indonézia, Vietnam, Malajzia), algériai háború, Ghána és a szub-szaharai országok

Churchill ’42-ben azt mondta, hogy nem azért lett miniszterelnök, hogy elnököljön a Brit Birodalom széthullásához. Gaston Monnerville francia politikus pedig ’45-ben azt, hogy Birodalma nélkül Franciaország csupán egy felszabadított ország lenne. Birodalmaival együtt egy győztes ország. Ehhez képest 20 évre mindkét ország elveszítette gyarmatait. Az okok:

1. A világháború mindkét országot meggyengítette, és ez a területek feletti ellenőrzés hatékonyságára is kiterjedt

2. A háború alatt számos területüket foglalták el a Japánok, Németek, ami gyöngítette a presztízsüket

3. Az USA nem nézte jó szemmel az európai gyarmattartást (Roosevelt a marokkói függetlenség mellett pl.)

4. A háború utáni világban a gyors kommunikáció révén hamar eljutott egy-egy felszabadító mozgalom sikere

Olaszország Afrikai gyarmatait veszítette el (Etiópia, Eritrea, Líbia, Szomália). Indonézia függetlenné válására azt követően került sor, hogy az amerikaiak diplomáciai nyomást gyakoroltak a hollandokra. Malajzia arra számított, hogy a britek függetlenséget adnak nekik és ez 1957-ben be is következett. Vietnam 1945-ben deklarálta függetlenségét Franciaországtól. Ghána 1957-ben lett független állam, és ezt a példát 1964-ig összesen 27 ország követte a Szub-szaharai országok közül.

Az első időkben a szovjetek sikeresnek látszó politikája azt hirdette, hogy gazdaságilag igen is függetlenné lehet válni a világpiactól, mindössze ehhez egy erős államra van szükség.

A Mundell-Fleming modell szerint feloldhatatlan trilemma van a rögzített átváltási árak, a tőke nemzetközi mobilitása, és a független monetáris politika között, és ha egy kormány az első kettőt választja, akkor automatikusan lehetetlenné válik a harmadik. A rögzített árfolyamhoz tartalékokra volna szükség, ám ahol a tőke nem áramlik, a kereskedelmi deficit a tartalékokat kezdi felemészteni.

Oldal: 43 / 45

A II. világháború után a fejlődő országok egyre kevésbé vettek részt a világkereskedelemben (ellentétben az I. világháború utáni helyzettel).

Gazdasági és technológiai kihívások:

Konvergálás a technológiai határvidékekhez, olajárak, dél indusztrializációja, OECD-országok liberalizációjának adaptálhatósága, az Újvilág munkásai és az Óvilág földművesei, szemben álló táborok kérdése, anarchikus peremvidék az USA körül, energiaforrások kérdése, Közel-Kelet, siíta – szunnita ellentét, Közép-Ázsia, mint gócpont, későn jövők: újra felosztani, ENSZ Biztonsági Tanácsa, World Bank és IMF vezetése

A ’73-as válság arról szólt, hogy a Közel-Kelet először volt képes arra, hogy a nyugat számára alapvető fontosságú olaj feletti monopóliumát kihasználja. Az eredmény ismert. OECD országokat sújtó makroökonómiai problémák (áremelkedések, csökkentő termelés, növekvő munkanélküliség).

Latin-Amerikában nem romlott a helyzet. A magyarázata ennek az, hogy Thatcher és Reagen az infláció elleni fellépés jegyében felemelték a kamatlábat. Ez recesszióhoz vezetett és romlottak Délnek Észak felé irányuló exportlehetőségei, ami adóság krízishez vezetett. Ugyanakkor most a válasz nem a protekcionizmus volt, hanem különböző reformcsomagok bevezetése az infláció, a deficit és a kereskedelmi korlátozások csökkentése érdekében. Ezen hatások a ’80-as évek végére tehetők, amikor is Kelet-Európában kezdett összeomlani a volt keleti blokk, mint rendszer.

Azért, hogy ne árnyaljuk a képet tudni kell, hogy 2000-ben még mindig a föld lakosságának 44%-át adó Bangladesh, Kína, India, Pakisztán, Thaiföld, GB a gyáripari termékekre vonatkozóan magasabb vámtarifákat határoztak meg, mint az I. VH előtt.

A hiperglobalisták szerint nemsokára a nemzetállam is el fog halni, annyira globális már minden. Mások, nevezzük őket szkeptikusoknak, szerint a világ semmivel sem globalizáltabb, mint az I.VH előestéjén volt. Jelenleg a transzformációs nézet a legelfogadottabb, mely szerint a gazdasági tér ugyan egyre jobban összemosódik az országhatárokkal, de a szuverén államfelfogás, és a különböző nemzetközi szervezetek vállalatok is fontos szerephez kell jussanak.

A II. VH után a világkereskedelem átlagosan 5,93% éves fejlődést tudott felmutatni. Kisebb hullámvölgyek után ’90-es években ismét 6%. Fontos, hogy mindez átlag, hiszen volt aki jobban (USA, Tajvan), és volt aki kevésbé (Kanada, Japán) jobban produkált. Latin-Amerika GDP-hez viszonyított kereskedelme a ’70-es évekig stagnált.

Az interindusztriális kereskedelem azt jelenti, hogy érvényesülnek a komparatív előnyök, mert az ország az egyik iparágban exportál, a másikban importál. Nőt az hasonló termékek cseréjén alapuló kereskedelem is, valamint a perifériaipar és a „súlytalan áruk” kereskedelme is. Ennek oka többek között az, hogy a gyárak termelési folyamatai egyre inkább részletekre vannak bontva. A

Oldal: 44 / 45

világkereskedelem fejlődése az ’50-es évektől a ’80-as évekig a növekvő jövedelmekre vezethető vissza, a csökkenő vámtarifáknak, de csak kb. 8%-ban a szállítási költségek csökkenésének.

A XX. Sz globalizációja alapvető változásokat hozott a korábbiakhoz képest. Az ipari munkásság (gyárban dolgozók) aránya jelentősen megnőtt Kelet-Ázsiában, a nagy muszlim országokban. Nőtt az ipari termelés aránya Délnyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában 27%-ra. Nőtt az ipari termékek aránya az exportban.

Az 1950-et követő fél évszázadban a világ egy főre jutó GDP-je 185%-ot nőtt, noha a világ népessége 140%kal lett nagyobb. Az átlagnál valamivel nagyobb fejlődést az USA, Nyugat-Európa, Japán. Délnyugat-Ázsia megtorpanást mutat, csakúgy, mint Latin-Amerika és Afrika.

A nyitott kereskedelem egy feltétel a fejlődéshez, de nem elégséges feltétel. Alapvető a különböző kormányzati hozzáállás. A legnagyobb kiugrást Botswana érte el, hiszen az egy főre jutó jövedelem 14x volt magasabb 2000-ben, mint a ’60-as években. A gond csak mindig az, hogy ami az egyik helyen beválik, az lehet máshol sz…t sem ér.

Párhuzamot azért lehet vonni, hiszen igen is van összefüggés az ipari forradalom ideje alatti Anglia és a mostanság (is) szárnyaló kelet-ázsiai tigrisek között. A külkereskedelem teremtette meg mindkettő számára az export növelését.

Jelenleg úgy tűnhet, hogy a világ egy minden eddiginél kiegyensúlyozottabb gazdasági rendszer felé tart, és el fog tűnni a „Nagy Specializáció” amely szembe állította az északi és a déli féltekét. A gond az, hogy ennek bekövetkezte kiszámíthatatlan. Közép vagy hosszú távon minden bizonnyal az olaj árának komoly és tartós emelkedése jelentene veszélyt a gazdasági rendre. A legnagyobb gát az lenne, ha a világ ismét egymással szemben álló táborokra szakadna geopolitikai problémák miatt. Az USA és szövetségesei vezetik a világot, de az is biztos, hogy mindenre elszánt, anarchikus peremvidék veszi ezt a miliőt körül. Bezavar Kína és India növekvő energiaigénye.

Oldal: 45 / 45