molnár v. józsef - lelkünk várja jézusát !

2
Molnár V. József Lelkünk várja Jézusát! Ádvent csöndje – a készület A volt faluban minden esztend őben karácsony éjfélén Krisztus újra megszületett. „Meghallották a hírt az erd őben a vadak! A fák az erdőben egymásnak hajladoztak, köszöngettek, még ami görbe fa volt az erd őben az is kinyújtotta a derekát, mert megszületett a Kis Jézus... Hogy a csillagok milyen szépek voltak!” – mondta Gari Margit mez őkövesdi parasztasszony Fél Edit néprajzkutatónak régi karácsonyokra emlékezve. A régi ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön a haldokló nappal, s a halálra készül ő mez ővel, fákkal, a kora téli, karácsonyt el őző fagyos-fehér tisztulattal, és az ember is tette a dolgát alkata, s szerepe szerint együtt a többi létez ővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig. Énekes lármás kedvvel tobzódott, zavarta, űzte teste vágyát – közben csak Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre... Az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik ilyenkor – András muzsikát záró napja után – de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak, s a régi ember lelkét betakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig élet ű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is, és őrizte őket minden hajnalon az ádventi áhitat. Jóval napkelte el őtt gyermekek csengették végig a falut, s templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az „aranyosmisé”-ken az ő leheletük tette meleggé a k őhideg templomot, mint a hajdani karácsonyéjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kell ős közepén világra született Jézusban a Mindent teremt ő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskaraördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a „vágytalant”. Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a karácsonyt el őző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magjába rejti a Napot és Jézus képét hordja. Az aratásra készül ő nyári mezőn, „Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblában az els ő három vágást asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal „Jézusát” – e Jézus-kévét karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal lett bel őle, Jézusból készítettek Jézusnak ágyat. Jézusnak ágyát, lelkük Megváltó váró sárarany szalmaágyát a minden hajnali áhítatokkal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden karácsonyon. „Begyütt Jézus házamba, / Házam közepibe megálla” – imádkozták éjféli mise után a karácsonyi a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett Jézus szalmája fénylett, s amelynek ádvent csöndjében sz őtt ünnepabroszán, a piros szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett... A régiek karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól, énekkel köszöntek be a kapu el őtt az érkezők, és énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sért ő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor teszi Jézus bennünk – s hálával mindenki csak neki tartozott...

Upload: sallai-janos

Post on 06-Jul-2015

133 views

Category:

Documents


2 download

DESCRIPTION

Molnár V. József: Lelkünk várja Jézusát!Megjelent:Vándor 1989. 4. számMolnár V. József: Tanulmányok az esztendő körének rítusrendszeréhez / Melius Alapítvány 1992

TRANSCRIPT

Page 1: Molnár V. József - Lelkünk várja Jézusát !

5/7/2018 Molnár V. József - Lelkünk várja Jézusát ! - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/molnar-v-jozsef-lelkuenk-varja-jezusat- 1/3

 

Molnár V. József 

Lelkünk várja Jézusát!

Ádvent csöndje – a készület

A volt faluban minden esztendőben karácsony éjfélén Krisztus újra megszületett.„Meghallották a hírt az erdőben a vadak! A fák az erdőben egymásnak hajladoztak,köszöngettek, még ami görbe fa volt az erdőben az is kinyújtotta a derekát, mert megszületetta Kis Jézus... Hogy a csillagok milyen szépek voltak!” – mondta Gari Margit mezőkövesdiparasztasszony Fél Edit néprajzkutatónak régi karácsonyokra emlékezve.

A régi ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratábóllétezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő  őszön a haldokló nappal, s a halálrakészülő mezővel, fákkal, a kora téli, karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal, és az ember is

tette a dolgát alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén ÚrSzent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig. Énekes lármás kedvvel tobzódott,zavarta, űzte teste vágyát – közben csak Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre...

Az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik ilyenkor – András muzsikátzáró napja után – de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak, s arégi ember lelkét betakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig életű vetést,aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is, és őrizte őket minden hajnalon az ádventiáhitat. Jóval napkelte előtt gyermekek csengették végig a falut, s templomba ment mindenki,aki csak járni tudott. Az „aranyosmisé”-ken az ő leheletük tette meleggé a kőhidegtemplomot, mint a hajdani karácsonyéjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót,amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a

Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét.Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat.Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltratáncoltatták a maskaraördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a „vágytalant”.

Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet,amelyben a karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett abúza. A búza, amely minden nyáron magjába rejti a Napot és Jézus képét hordja. Az aratásrakészülő nyári mezőn, „Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján azérett búzatáblában az első három vágást asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, söltöztette szalaggal, virággal „Jézusát” – e Jézus-kévét karácsony éjszaka kibontották: a

karácsonyi asztal lett belő

le, Jézusból készítettek Jézusnak ágyat. Jézusnak ágyát, lelkükMegváltó váró sárarany szalmaágyát a minden hajnali áhítatokkal együtt, betlehemesek és akarácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg mindenkarácsonyon. „Begyütt Jézus házamba, / Házam közepibe megálla” – imádkozták éjféli miseután a karácsonyi a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett Jézus szalmája fénylett,s amelynek ádvent csöndjében szőtt ünnepabroszán, a piros szalaggal ékesített lucabúzaközepén gyertya égett...

A régiek karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártakcsaládostól, énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, és énekkel tártak ajtót a fogadók. Aharagosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amireember gyönge, gyarló azt ilyenkor teszi Jézus bennünk – s hálával mindenki csak neki

tartozott...

Page 2: Molnár V. József - Lelkünk várja Jézusát !

5/7/2018 Molnár V. József - Lelkünk várja Jézusát ! - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/molnar-v-jozsef-lelkuenk-varja-jezusat- 2/3

 

Isten lelke ilyenkor a rítusát, hitét tartó, testét csöndessé aszaló ember lelkéveltalálkozik – önmagára ismer teremtényében és a teremtettben megszületik Ő, az Ős, az Isten,mint gyermek.

Néhány év előtt Veresegyházán az iskolás gyermekek, akik újra betlehemmel járták afalut, szent játékukkal meglátogatták az egyik, már halálán lévő vérrákos társukat. Amikor a

pásztorok ajándékkal járultak a megszületett Kisded elé, a már megkopaszodott, alig pihegő beteg gyermek, magához intette az egyik pásztort, az éjjeliszekrényről mandarint adott neki,hogy vigye, tegye azt is az ő nevében Jézus jászla elé...

Az egyik f ővárosi nevelőintézetben, közel tíz esztendeje már, valaki, hites, lelkestanárnő, vállalva minden következményt – ádventkor betlehemes játékot szervez. Az ateistáváüresített, agresszív és depressziós gyerekek között szorongva kezdte beszédét Jézusról – éscsoda történt, a gyerekek figyeltek rá, mint még soha, s faggatták, kérdezték napestig a testetöltött minden szeretetről. Amikor a betlehemes játék szerepeit osztotta ki pásztorra, angyalra,királyra, Józsefre akadt jelentkező, Máriának senki nem ajánlkozott. Hosszú, kínos percekteltek el, s mikor már úgy érezte, minden jószándéka hiába volt, a terem sarkából elő jött egykislány, az aki soha, semmilyen játékban társaival nem volt addig – s ő lett a Mária...

Karácsony előtt ma is – s örökkön örökké – minden lélek Jézust szomjazzahatalmasan, ha tolakodó, zajos énünket Neki ajándékozzuk, ha bennünk, velünk Ő mutatjameg magát (mert tesszük a dolgunk alkatunk és szerepünk szerint) – csoda történik – életet adáltalunk a pusztultnak is.

Megjelent:Vándor 1989. 4. szám

Molnár V. József: Tanulmányok az esztendő körének rítusrendszeréhez / Melius Alapítvány1992

Page 3: Molnár V. József - Lelkünk várja Jézusát !

5/7/2018 Molnár V. József - Lelkünk várja Jézusát ! - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/molnar-v-jozsef-lelkuenk-varja-jezusat- 3/3