Mricz Zsigmond

A boldog ember

TARTALOM

ELS BESZLGETS Jo Gyrgy elmondja rviden, dihjban az egsz lett

MSODIK BESZLGETS arrl, milyen boldog lehet az lete egy rva kisfinak

HARMADIK BESZLGETS arrl, hogy milyen csodlatosan szp s rdekes egy ostoros gyerek lete

NEGYEDIK BESZLGETS arrl, hogy kezd emberkedni a kis ember

TDIK BESZLGETS arrl, hogy verekedik a nyl a menyttel, a kocsis meg az lettel

HATODIK BESZLGETS arrl, hogy a fsvny ktszer klt, a rest ktszer jr

HETEDIK BESZLGETS arrl, hogy egy kis legnynek a szava milyen sokat jelent

NYOLCADIK BESZLGETS arrl, hogy hogy tanulja meg az ember, milyenek az emberek?

KILENCEDIK BESZLGETS arrl, hogy az ember a legnagyobb baj kzt is boldogan tud lni

TIZEDIK BESZLGETS arrl, hogy mire tantgatja a fit a j desanya

TIZENEGYEDIK BESZLGETS arrl, hogy nem baj, ha szegny az ember, a szegny is htig l

TIZENKETTEDIK BESZLGETS arrl, hogy milyen boldog is az ember, ha nincs baja

TIZENHARMADIK BESZLGETS arrl, hogy ha az ember szreveszi, hogy lnyok is vannak a vilgon,

akkor mr egybre nem is tud gondolni

TIZENNEGYEDIK BESZLGETS arrl, hogy mindenki gy l, ahogy tud, nem gy, ahogy szeretne

TIZENTDIK BESZLGETS arrl, hogy rgs tehnnek egy az orvossga: el kell adni.

A szp sznek meg az, hogy el kell venni

TIZENHATODIK BESZLGETS arrl, hogy semmi se tart rkk, mg a lnyhsg se

TIZENHETEDIK BESZLGETS arrl, mennyi baja van a frfinak a n miatt ok nlkl

TIZENNYOLCADIK BESZLGETS arrl, hogy a kutya is tanul abbl, ha megverik, csak az ember nem

TIZENKILENCEDIK BESZLGETS arrl, hogy annak nem val a per, aki csak egyszer tud eskdni egy letben

HUSZADIK BESZLGETS arrl, hogy szegny ember mit csinl a gazdag vrosban

HUSZONEGYEDIK BESZLGETS arrl, hogy Budapest az orszg fvrosa, de azrt Budapesten

se jobb szegnynek lenni, mint a legkisebb faluban

HUSZONKETTEDIK BESZLGETS arrl, hogy milyen az els nagy verekeds. *em rossz az,

ha ers az ember karja, s pnz van a zsebben

HUSZONHARMADIK BESZLGETS arrl, hogy az emberi termszet esend,

de azrt j az Isten, gondot visel az desanykra

HUSZONNEGYEDIK BESZLGETS arrl, hogy fiatalnak val a szerelem, de annak se igen

HUSZONTDIK BESZLGETS arrl, hogy azt sohase tudja meg az ember, mire l, csak l.

- Azutn egyszer csak huszonegy esztends lesz

HUSZONHATODIK BESZLGETS arrl, hogy a szegny embernek egy ktelessge van, j lenni mindenkihez,

s vigyzni, hogy senki ellensge ne legyen

HUSZONHETEDIK BESZLGETS arrl, hogy mindennek megjn a maga ideje, a hzasodsnak is

HUSZONNYOLCADIK BESZLGETS arrl, hogy csakugyan a legnehezebb j felesgre szert tenni.

Prba szerencse, de ritkn sikerl

HUSZONKILENCEDIK BESZLGETS arrl, hogy be sok felesleges jny is van a vilgon

HARMINCADIK BESZLGETS arrl, hogy ha a hzasodhatnk belet az emberbe,

az olyan betegsg, hogy azt nem lehet kikrlni

UTOLS BESZLGETS arrl, hogy minden hibnak van korrektrja, csak annak az egynek nincs,

hogy az ember megszletett s l. Vagy taln annak is van?

A szerkesztsgben ltem s dolgoztam. Munkm az, hogy a berkezett kziratokat olvasom. vente ezerre megy a bekldtt regnyek s elbeszlsek szma. Mennyi ember van, aki fon-tosnak, szksgesnek, elkerlhetetlennek ltja, hogy elmondja lett! Csodlatos az emberben a kzlsi vgy.

Kopogtatnak a nyitott ajtn s egy hosszlb egynisg lp be. Csndesen mosolyog s megismerem fldimet s atymfit, Jo Gyrgyt, a tiszahti kisgazdt.

- Jnapot kvnok Zsiga btymnak, - kszn illedelmesen.

- Aggyon isten neked is. Ht tged mi szl hord erre, csm?

Furcsn mosolyog s nem knnyen leli a szt.

- Nagy dologban jrok, - mondja aztn somolyogva.

- lj le s beszlj.

Blint, tovbb mosolyog, aztn lel s tovbb blogat. Az arca nem olyan, mint a kr ember, hanem olyan, aki valami hamissgot forgat a fejben, aki huncutsgban jr. Hossz lbait kiveti ktfel, mintha a kemence padkjn lne, csizmjt megforgatja, fejt elre ejti s bizalmasan hallgat.

- Noht gyjts r s mondd ki, mit hoztl.

Kivesz a dobozbl egy cigarettt, szakrten megropogtatja, rgyjt, akkor a szemembe nz ragyog fekete szemeivel s az arca ln klns mosoly stkrezik.

- Megmondom, mr gyttem. Azrt gyttem Zsiga btymhoz, hogy elmondanm az letemet, tessk rni belle egy sziep regnyt.

Boldog isten, mr az emberek nemcsak az rsokat hozzk, hanem mindjrt az egsz letket.

Nzem az embert. Sovny, csontos arca bartsgos. Milyen j dolga lehet ennek, hogy Szatmr vrmegye legutols sarkbl nem rstell Budapestre jnni, egy rgen elszakadt atyjafihoz, hogy bekopogtasson a redakcis szobjba, csak azrt, hogy elmeslje neki az lett... Ki lehet ez s mi lehet a sorsa, hogy egyltaln eszbe jut ilyen furcsasg?

Ms irnyt akarvn adni a beszdnek, szlok:

- Milyen a bza?

Hsvt eltt volt ugyanis az id, mikor a gazdaembernek egyetlen gondja az szokott lenni, hogy milyen a bzja.

Egy kis felh jelenik meg a homloka cscsn. Legyint:

- Nem rdemes arrl beszlni. Becsapott bennnket. Krem, a bza... az nem egzisztl... Se nem terem, se ra nincs. Nem rdemes a mi letrl szt sem vesztegetni... Nem lehet ma mn meglni. Gondoltam, feljvk Pestre egy kis pnzt keresni, de e se lehet... Nincs mn munka Pesten... Azeltt? Ha azeltt feljttem Pestre?... Mikor m leszllottam a keleti pjaudvaron, mentem a Rkczi tjn? M meglltott egy munkavezet, hogy fiatal ember, akar-e dgozni? Hogyne akarnk? Ht akkor jjjn velem... Mingyn bellottam a sorba, mg most is emlkszek, hogy a Kinyizsi utcjba ptettnk egy nagy hzat. Karcsonyig dgoztam rajta feszt... Azeltt csak gy kapkodtak az ember utn... Most?... Krem n mn itt vagyok nycad napja. Vtam n mn mindentt a rgi ismersknl. Mmmind megsznt a nagy cgek, ahun n otthon vtam. Vtam n mn a mltsgos kpvisel rnl is, asse tud

segteni... Nincs munka, gondoltam, eljvk Zsiga btymhoz, elmeslem legalbb az letemet.

- Mennyi fded van?

- Nekem Ligeten van hrom hdam, Uszkba meg t. Meg a kertem, 900 les, meg van ezerktszz l hasznavehetetlenem is.

- Nyolc-tz holdbl nem tudsz meglni? Pestre kell jnni munkt keresni?

- Elg sajnos, most ojan a vilg. Nem terem semmi.

- Nem tudtok gazdlkodni.

Megcsvlta a fejt.

- Nem a gazdlkodsban van a hiba, krem, hanem az idjrsba. gy tudunk gazdlkodni, mint a rgi regek, de mit r, ha m nem terem a fd... Mn minlunk nincsen es. Egsz nyr elmlik, hogy tavasztl szig egy csepp es nem esik. Mikor n gyerek vtam, ott vt a sok vz. A Batr minden tavasszal elnttte a rteket. Vt nagy harmatok, vt sok ndas. Olyan kukorick termettek, hogy elveszett bennk a lovasbetyr... Pedig a kukorica csak akkor terem, ha borozdba kuruttyol a bka... Most nincs bka, de mg vz sincs. Elvezettk az urak a vizet. Nincs m ndas, gyknyes, nincs m vzimadr... De mg a Batr is szrad m kifele, repedezik a feneke a nagy forr nyarakon. De mg ahogy hajjuk, meg is sznik mn az egsz foly, mert a csehek msfel akarjk elvezetni, hamarabb ktik bele a Tiszba, cseh terleten, akkor mi ott maradunk egy csepp vz nlkl.

Nzem az embert. Kurucfeje csapzottan kkkad le. Horgas orra a sovny arcbl kill s lg bajuszrl csepeg a bnat. gy menekl el a vzimadr, amikor szrad a mocsr. Ez is felreplt s elszllott messzefldre, kering a hazban, msutt akar fszket rakni... Menekl, menekl.

- Az ad meg gy fel van csigzva, hogy nem lehet kibrni... Most is azr jttem el, mer elhajtottk adba egy tehenemet meg a kt tint, de egy ht mlva visszahajtotta a vgrehajt, mer nem tudta eladni. Semmi pnzr se veszik meg. Nekem osztn el kell ket tartani, mg ra nem lesz. Se eladni nem szabad, se agyontni, hanem etetni kell. Szna meg nincs, a f csak most zsendl. A csald nagy. t gyermekem van, heten vagyunk a kedves felesgemmel, kenyr nincs, krumpli nincs. gy gondoltam r, hogy feljvk erre a Budapestre egy kis pnzt keresni, de mn haza se tudok menni, pedig nem akarok gy menni haza, mint Telegdi Jska, ngyszz kilomterre gyalog.

Valami van az ember arcban, ami meglep s meghat. Mindezt a keserves nagy dolgot gy mondja el, hogy nincs benne se lzads, se harag. Nincs benne semmi tmads. gy beszl, mintha a sors kikerlhetetlen tnyeirl beszlne. Ahogy az idjrsrl, az elemi csapsokrl szl a fldmvesember. Nem lehet rajta vltoztatni, teht egyebet nem tehet, mint tudomsul veszi. A tiszahti fldtr szegny ember rkltt si nyugalma van benne. Kuruc beletrds az isten akaratba.

Csakugyan j volna, szp volna, rdemes volna egy ilyen embernek az lett egyszer mr pontosan ltni. Hirtelen elmltak a fantzia jtkbl, a termketlen s legtbbszr medd brndozsbl szletett rsok. Itt megjelent elttem egy darab let. Vgy tmadt bennem, hogy megismerjem, megrtsem s lergztsem ezt az letet, amely voltakppen az egsz magyar vilgnak leghbb, ezerves alapja: egy paraszt lete.

- s mikor tudnd elmondani az letedet?

Elmosolyodta magt. Most aztn egszen olyan volt az arca, mint a vedlett kuruc. Apr fekete szemei, mint a fnyl bogarak gyltak ki, fehr homlokra csapzott haja szilajan mozdult meg. Nzsnek derlt s mlysges nyugalma s a szja sarkban lappang humor erre felragyogott. Kedves s komoly tekintettel pillantott rm:

- Akr most mingyrt elmondhatom.

- Most rgtn?

- Rgtn.

- Annyira elgondoltad, annyira kszen vagy vele?

- Annyira n.

- Aztn mrt akarod elmondani?

Lehajtotta a fejt s gyermekies szeldsggel mosolygott.

- n nem tudok egyebet mondani, csak azt, hogy n gyerekkoromba, legny koromba olyan bldog voltam, de olyan bldog, hogy azt m ki se lehet gondolni. De akkor ms is bldog volt. Az bldog egy vilg volt... De most mindenki boldogtalan. Mindenki az gvilgon. El van rontva ez az orszg, gy ahogy van, az egsz istensg. Ht hogy van ez?... Mrt romlott gy el?... Htha az emberi np felbred s azt mondja, nem jl van ez gy, csinljuk mskppen. Ma is gy kellene lenni, hogy a Jo Gyrgyk meg a tbbiek legyenek bldogok otthon a maguk kis falujban. Akkor azok is bldogok lennnek, akik felettesebb letben vagynak... Eccval, n nem tudom, csak rettenetesen szeretnm, ha elmondhatnm az n nagy bldog letemet.

r. Ez egy r, akinek nincs mdja, kpessge, hogy megrja, ht meslni vgyik.

- Teht a boldogsgodrl akarsz beszlni.

- Igenis.

Olyan lelkes bizalom volt benne, kezdtem izgalomba jnni, mint mikor egy j hrnev knyvet vesz az ember kzbe, s a rvr gynyrsgtl elre izzik.

- Ht akkor fogjunk hozz. Tedd be azt az ajtt... gy... s most halljuk... De figyelmeztetlek, hogy csak igazat mondj, mert n csak az igazsgra vagyok kvncsi. n mg eddig soha hazugsgot le nem rtam, ht ha hozzfognl ldtani, akkor abbahagyjuk.

- n mst nem is tudok mondani, csak az igazat. Az n orcm mg nem pirosodott meg. Engem mg nem kapott rajta senki hazugsgon, mert n azt tartom, aki megmondja az igazat, akr j, akr rossz, akr szp, akr csnya, az nyugodtan alhat s n aludni szeretek caka. A tbbi a jisten dolga.

- Ht akkor beszlj.

ELS BESZLGETS

Jo Gyrgy elmondja rviden, dihjban az egsz lett

n elmondhatom, hogy egsz letemben boldog voltam, soha semmi bajom nem volt. Mr mikor kilenc ves voltam, tizedikbe, meghalt az desapm. n mr akkor mingyrt kisgazda lettem a hznl, mert a testvrbtym, Gedeon, nem szerette a falusi gazdlkodst, rm hagyta, meg csak gp mellett szeretett lenni. Nem szeretett se kaplni, se kaszlni, se semmi mezei munkt, de ha jtt az arats, akkor mindig olyan volt, mint a mocskos inas, mindig ott peckskodott a gp mellett.

n voltam az desanymnak a segtsge. Mr kis iskols koromba is nvelem beszlt meg szegny mindent, hogy mit csinljunk, mg a prt is, mert desapm halla utn megrohantak bennnket az irgyek, s elpereltk negyedflkbls erdnket.

rva voltam, s tizenhrom ves koromban bellottam a mltsgos Salnky Arvd rhoz mint ostoros gyerek.

Ott sok cseld volt, egyik jobban szidott, mint a msik. Este mindig hazamentem aludni. Kihztam, mg a h le nem esett, akkor eleresztettek, s azt mondtam, hlaistennek, nem megyek tbbet uradalomba ostorosnak.

Otthon maradtam akkor tlen, de mikor jtt a tavasz, egy ficimborm, Files Gyuri, amk ostoros vt velem, de azt meg nem vettk fel msik esztendre Salnkyhoz, azt mondja, menjnk Beregszszba, j pnzt lehet keresni. Mondom desanymnak:

- , fiam, azt mondja, ne vedd a vilgot nyakadba, van neked mibl lni.

De n azrt elmentem, szkve, hogy desanym nem tudta, s csak szombaton, mikor meg-jttem Beregszszbl, akkor ltta, hogy hrom forint hatvan krajcrral csrgettem be. gy aztn nem bnta; akkor egsz tavaszon odajrtam munkra.

Msik esztendbe egy olyan kisebb gazdlkod ember hvott, hogy menjek neki kiskocsisnak, szntani feles fdet. Mikor meguntam, hogy ingyen kiskocsis legyek, mondom, nem fogok n mindig szntogatni msnak, elmegyek inasnak.

rtam Gedeon btymnak Pestre, a meg szlt a mesternek, ppen szabadulba vt mn, a meg azt mondta felvesz. El is kldte az tiktsget, de desanym elkezdett srni, hogy nyc gyereket hozott a velgra, s utjjra nem lesz asse, aki egy kis vizet adjon neki, n gy megsajnltam szegnyt, otthon maradtam.

Otthon legnykedtem, szp letem vt, mn jnyok utn jrogattam, sok szeretm vt, ki elhagyott, kit n, kitl elvertek, ki megcsalt; birtokot elvettk, semmitlen maradtam, vissza-pereltem, megbuktam, akkor gondoltam, megprblom n mgis Pestet. Feljttem 1907 szn, tizenkilenc ves korban, Budapestre. Mingyn nagy keresetem tmadt, egy ht alatt keresek egy bornyt. Akkor nlunk, odahaza, egy kaszsnak fizettek egy forint hszat, kznsges napszmba kilencven krajcrt, itt meg egy forint hatvanat, egy forint nycvanat adtak, pedig csak tz rt dgoztam naponta.

E j, mondom, s gy azutn n eljrogattam Pestre dgozni, minden szn. De aratsra otthon maradtam; mg fejes is vtam mn, bandavezet, n vllaltam egy csoport munkssal nagy uradalomba aratsi munkt, n vezettem a rtt.

Egyszer itt vna mn az ideje hzassgra gondolni. Mondjk a kortrsaim, menjek velek blba Bknybe. Ott megszerettem egy jnyt, egy hten hromszor is elmentem hozz. Nem vt messze, egy negyedra.

De vt nlunk egy kmvesmester, ugyan a neve is Kmves Jzsef vt. A kmvesnek meg vt egy jnya, Erzsi, annak meg szeretje vt az n bartom, Csereklye Mihly. Oszt ezek eljtszottk magukat, s a jnynak kisjnya lett, a fi anyja meg nem akarta a hzassgot, engedte, hogy az egy fit bevigyk katonnak. Hogy hazajtt, azt mondja az anyjnak, hogy elveszi Kmves Erzsit. Mer trgyals is vt miatta, el is vesztette, egy hold fldet tltek meg a gyereknek.

- Inkbb akaszd fel magadat, mint elvedd - azt mondja az anyja.

A meg kiment az istllba, felakasztotta magt. Mikor megtalltk mr ki volt hlve. Akkor szn n feljttem Pestre, karcsonyra hazamentem. De mn nagyon meg akartam hzasodni, mert protekcibul lls vt grve a Vagonlicsnl, arra kellett hzasodni.

Megyek az utcn, azt mondja Pter Igncn:

- Mr nem nslsz mn meg?

- Majd. Rrek.

- Nslj meg, anyd itt marad halva, sose vagy itthon. Azrt nem akarsz, mert Vradi Piroska nem megy hozzd.

Akkor n elmentem a blba, ppen vt, s elizentem Vradi Piroskr, jjjn el.

A meg azt izente, hogy egy esztend mlva eljn. Nagyon megharagudtam, hogy engem mg egy esztendeig akar vratni. Tudtam, kire vr, nagy csald fira, aki katona vt akkor.

Na megjj, lesz nekem tncosnm. Megyek Kmveskhez, mondom az Erzsinek, gyere blba.

- Nem megyek, azt mondja, nincs kir.

- Ne okoskodj, most gyere, hjlak.

gy eljtt.

jesztend estjn megkrtem a kezt.

Avval megnylt nkem a mennyei paradicsom e fldn. Mn abba az esztendbe szletett egy olyan kislnyom, mint a pacsirtamadr. Nem srt a, hanem nekelt. Szerelemgyerek vt a.

Igende kitrt a hbor.

Odig vt nekem szp letem. Annyi vt csak, amit n ltem. A tbbirl nem is rdemes beszlni.

Jo Gyrgy megllott a beszdben, s rm nzett. Nyugodtan nzett, mint aki ktelessgt teljestette, lett elmondta; most mr nyugodtan meg is halhat.

- Ez volt az leted?

- Ez.

- Most mr, hogy elmondtad, kezdek kvncsi lenni r.

Volt az eladsban nhny rszlet, ami friss volt, kedves volt, s azt engedte sejtetni, hogy ha hozzfogna bsgesen elmondani, minden rszletre kiterjeszkedve, szpsges mdon tudn elbeszlni.

- Hny ves vagy?

- 1888-ban szlettem. Akkor negyvenngy vagyok, gy, gondolom. Mn, mai idbe, vagyis 1932-be. Csak ebbe az erbe, egssgbe tudnk megmaradni, a j vna. De osztn az emberbl vn roggyant lesz.

- Megllj csak, hogy lsz te most? Mennyi a kereseted egy vben, mennyi a kiadsod?

- A j Isten tudja.

- Prbljuk csak kiszmtani.

Paprt, ceruzt vettem s szmolni kezdtnk, hogy az lete egy kicsit kibontakozzon.

- Mennyi adt fizetsz?

- Ligeten 58 pengt, Uszkba 72-t.

- Uszkba? Hogy kerlsz Uszkba?

- Uszkai gazdtul vettem a ht hold fldet, ms rsze nluk van a fdemnek.

- Mg mi fizetnivalid vannak?

- Legelbr ngy jr jszg utn egyenknt 19 peng, azt megint sszevissza 72 peng. Psztorbr tnyolcad let, ez mondjuk hat peng, bocskorpnz 80 fillr, negyedkila szalonna, ez pnzben ngy llat utn egy peng hatvan fillr, kt liter fzelk s a kocrt egy peng. Kantarts hrom tven. Hrom hold ignyelt fldrt fizetek 130 pengt, ez nincs kifizetve... Papbr flmzsa bza, kukorica 14 kila.

Az ember eltt sszefolyik egy ilyen szegny let. Tvol van a mi letlehetsgeinktl. Mesben is rthetetlen szavak: legelbr, jr jszg, tnyolcad let, bocskorpnz, koca, kantarts, ignyelt fld, papbr, t sorban tz idegen fogalom, amit meg kell magyarzni... ezrt nehz a politikban is a kicsi kisemberek letvel foglalkozni, mert a politikt olyan rtegek irnytjk, amelyek alig ismerik a tmeg lett. A kultrember csak egy alapon tud tjkozdni - a szmok alapjn.

sszeadtam a tteleit, kijtt 343 Peng 40 fillr.

- s mennyi az adssgod?

- Sonkdi bank 500 peng, nyridhzi bank 1281 peng. Kamatba fizetek Sonkdra 70 pengt, Nyridhzra 188-at. Kispaldi egyhznak tartozom kt mzsa bzval, kamat erre 50 kil. Nlunk az egyhznak hrom s flmzsa bzval, erre kamat 70 kil. Pnzbe szmtva ez 14,40.

- Teht vi kamatterhed 272 peng. sszes adssg s kamattartozs egy v alatt 615 peng 40 fillr. Havonta tven pengt kell teht fizetnie tlen-nyron kznsges pnzterhekben.

Ezt mr megrtjk. A mai viszonyok mellett mg a vrosi ember szmra is komoly dolog havonta tven pengt kszpnzben kifizetni. Egy kishivatalnok fizetse 100-200 peng kztt mozog - 50 pengt ebbl elvonni zemi kltsgre s adra, kamatra, nagyon megterheli az letet.

- No s mennyit veszel be? Egy vben? A fldedbl?

- Azt nem tudom megmondani.

- Hnyan vagytok?

- Van t gyerekem. A felesgem meg n, gy ht heten vagyunk.

- Mennyi kell nektek egy vre? Mibl ltek meg egy hnapig?

- Egy hnapra?... Kell egy hnapra msfl mzsa bza. De ebbl kimegy 21 kil vm, 50 kil korpa. Marad 129 kil liszt. De csak ha kt mzst rletek. Kt pengt is kell fizetni pnzben az rlsrt.

- Ez mg csak a liszt. Kenyr s tsztafle. Mi kell mg?

- S. Minden hten kell egy kila s. Petrleum is kell meg gyufa. A tbbi megterem. Krumpli - csak nem termett a mlt vben. A tlen nem ettnk meg tbbet msfl mzsa krumplinl, mert nem vt... Bab, az van elg. Az annyi van, hogy nem gyzzk megenni, pedig jjel-nappal azt esszk. Kposzta vt, amennyi kellett. Ms nincs. Takarmny nincs.

- Ruhra val?

- Arra nem telik. Nem vett a felesgem tbbet egsz esztendben negyven-tven peng rnl. Ht pr lbbelit vett az szn, abbl is csak hrom pr vt j a gyerekeknek, a tbbi javts, mgis benne vt nyolcvan pengbe. Mg egy keszkent vett szegny magnak t hatvanrt.

- Szval - szmtgattam -, ti egsz vben nem fogyasztotok el t-hatszz pengnl tbbet.

- Krem, mi csak a szemetjt esszk annak, ami terem. A tbbi kell adba meg kamatra. De mg gy se tudjuk kifizetni.

Hatszz pengt fizet kszpnzben a fldvsrlsra felvett tke utn s adkba. Hatszz pengre lehet tenni azt az rtket, amit hetedmagval elfogyaszt. Igaza van, hogy csak a szemetjt eszi meg annak, amit termel. A javt el kell adnia, hogy a pnzfizetseket teljesthesse. Ha nem is tudjuk magunkat azonostani az letvel, reznem kell, hogy nehz sorsa van. Egy v alatt egy kendt kapott a felesge t peng hatvan fillrrt s cipjavtst. Egy asszony, aki reggeltl estig ltstl-vakulsig dolgozik, egy kendt kap egy vre, egy tpengs kendt, mikor hatszztizentt kell kifizetnie pnzben. Ilyen tszmtsok segtsgvel juthatok kzelebb az lethez. Az rks babfzelk; mg a krumpli is elrhetetlen: egy tlen ht ember msfl mzsa krumplit fogyaszt...

De taln nem mondott el mindent?

- llatokbl mit kapsz? - krdem tle.

- Semmit. 185 kils disznt adtam el 125 pengrt. A kisebbiket megltk magunknak. Mikor eljttem hazulrl, vt egy kis hs mg belle. Most egy htig vt munkm, hazakldtem tizent pengt, rtam a felesgemnek, vegyen kt kismalacot, ha csak tud.

Elgondolkodott.

- Azr akartam elmondani az letemet, tessk kirni az jsgba. Regnybe. Hadd lssk az urak, hogy ez nincs gy jl. Jobban vt azeltt. Azr mondtam el az n egsz letemet, mert abbl megltszik, hogy azeltt bdog voltam.

- Az letedet? Ht azt hiszed, elmondtad az egsz letedet?

- Tessk hozztenni, ami mg hibzik.

- Nem, Jo Gyrgy, n nem teszek hozz semmit, hanem te most elmgy, s mikor legkzelebb jssz, mindig elmondod jra egy-egy darabjt az letednek. De rszletesen gy ahogy trtnt.

- Szrl szra?

- gy... Legkzelebb azt gondold ki, hogy is volt, mikor ostorosgyerek voltl. De a legkisebb dolgot is el kell mondani, ami csak eszedbe jut.

- Igenis. Mikor jjjek?

- Holnap.

- Azt nem tudom, hnap jhetek-e, mer egy kis munkt helyeztek beltsba.

- Gyere csak el, szebb napszmot kapsz itt, ha nlam szakmnyba beszlsz.

Megcsvlta a fejt.

- Ha megkapom a munkt, azt nem szabad elvesztegetni. Beszlni van id vasrnap. Legalbb a munkn kigondolom, hogy is vt, mi is vt.

- Jl van.

Ez volt els beszlgetsnk Jo Gyrgy letrl.

MSODIK BESZLGETS

arrl, milyen boldog lehet az lete egy rva kisfinak

Hogy desapm, szegny, hamar meghalt, engem tbbet senki se vert, csak a tant. A megvert egynehnyszor.

A msodik tant, mert az els, az reg Kalls tant, az nem trdtt velnk. Mindig azt mondta, a parasztnak nem kell annyit tudni, hogy a feje megfjduljon bele.

Hat osztlyt jrtam, de csak a harmadikbl kerltem ki. Minden esztendt repetltam. Nem nagyon j tanul voltam. rni, olvasni, azt nagyon tudtam, de szmolni nemigen szerettem. n olyan jtkos gyerek voltam, szerettem csendesen ldglni s hallgatni a nagyok beszdjt, meg arra kvncsi vtam, van- rigfszek a fn.

desanymnak n vtam a segtsge, mindig velem beszlte meg szegny, hogy mit hogy csinljunk. Mn a hzat is n fedettem be tizenkt esztends koromba, mert desapm utn gy maradt, hogy mindenfele csorgott az es. Olyan nagy szalmafedele vt a hzunknak, de mr lekopott a szalma, meg desapm leetette. Igen. Mikor tavasszal elfogyott a takarmny, a fedelet etette a tehennel. n is gy hagytam most otthon a hrom marht, amit a vgrehajt visszahozott, hogy etessk meg vele az lfedelet. Majd arats utn csak valahogy jra befedem.

Ht szval, mikor lttam, hogy az orromra csepeg az es az gyba, nem hagytam bkt desanymnak, mg be nem fedette a hzat. J helyen van a hzunk, ppen a falu kzepn, csak egy kicsit bele vt sppedve a fdbe, mert lbashz vt, oszt mikor a talpgerendk elkorhadtak, akkor a tet lenyomta az oszlopokat a fdbe. gy kellett kihnyni a fdet a szobbul, s ha az ember kvlrl ment be, le kellett hajolni, s le kellett lpni a kis konyhba.

De mi nagyon j rendbe tartottuk azt a kis hzat. Mindennap kisepertk, ha nem tbbet, legalbb a szoba kzept. Vt gy, hogy a szemetet, ha siettnk, csak besepertem az gy al, de vasrnap azt is mindig kihordtuk. Legtbbszr n szoktam sepergetni, mert akkor is nagyon szerettem a tisztasgot. Mosdani? Ktunk nem vt, a szomszdbl hordtunk vizet, de n minden reggel megmostam legalbbis a szemem kzit, nem szerettem, ha csips vagyok. Nyron aztn frdtnk, pacskoltunk a vzbe.

gy ltem n addig, mg iskols vtam. Nem parancsolt senki, nem trdtt velem senki, desanym szeretett; soha meg se szidott, csak fltett, s aggdott rtem. Gedeon btym hamar elment hazulrl, mert nem szerette a mezei munkt, ha kaplni kellett vagy kaszlni, mindig fjt a feje, vagy a hasa, de ha elkezddtt az arats, akkor mr ott volt a gpnl, mint egy pecks, olyan volt egsz nyron, mint a ft. se bntott soha, nagyon szerettk egymst.

A msodik tant Piri Mrton vt. E mn tbbet trdtt velem, ennek mr tetgettem a marht este-reggel, szeretett is, de azrt egynihnyszor megvert.

Igen, mert vt neki kt jnya, Piri Mrta s Piri vcska. n ezt a nagyobbikat nagyon szerettem. Szerettem vele jtszani, s sokat is voltam vele, mert mikor a gyerekek elmentek az iskolbl, n ottmaradtam a marht gondozni, s olyankor sokat jtszogattunk. Felmentnk a papsra tojst keresni s ott sszeakadtunk, hemperegtnk a sznba. Ott tantott meg cskolzni. Ezt hamarabb megtanultam, mint a szorztblt. Nem is igen tanultam egyebet abba az iskolba.

- Na, gyerekek - azt mondja hsvt eltt a tant -, ha hoztok eperlevelet, csinl nektek Mrta szp tojst.

Mentnk keresni a mezn fdiepret, annak mn vt levele, meg vittnk tojst a tantnak egy kosrral. Meg is csinlta, mert gyes vt a Mrta. Rragasztotta az eperlevelet a tojs hjra tojsfehrjivel, s gy iktatta a piros berzsenybe. Nem lttunk mi addig olyat, mert nlunk csak rtk a tojst. Mg a nevnk is rajta vt a tojson, s Mrta nekem adta a legszebbeket; meg is grtem neki, hogy hozok rte gacsitojst.

Abba az idbe nagy vt a Batr, sok vize volt, meg nagy ndasok, abba szeretett a vadkacsa kteni. Mentnk iskola helyett tojst szedni a madrfszekbl.

Ha valaki lelt, kiabltunk, adjl nekem is, adjl nekem is, de legtbbszr sszetrt a tojs.

Egyszer nagypnteken mentem ki a Batrra. Rakadtan kt kacsafszekre, egyikbe vt egy, a msikba hrom tojs. No mn van ngy. Egy helyen meg felreplt a vadkacsa, odamegyek, megnzem, vt benne t, igen de mind az tt belyukasztotta a vadkacsa, mikor felugrott. Akkor azrt vagy tizenhetet hoztam.

tt belle a legszebbeket elvittem Mrtusknak. Nagyon rlt neki, s akkor trtnt elszr, hogy a tant megvert miatta.

Vt a Mrtnak egy kisebbik testvre, vcska, de azt nem szerettem, mert nagyon irgy vt. Irigyelte tlem Mrtt. Hogy a tojsokon sszebartkoztunk, megint egypr cskot kaptam, s vcska megcspett bennnket, s azt mondta, hogy megmond az apjnak, n meg meghztam a filit.

Meg is mondott, s akkor a tant elvett s megvert. De n nem bntam, mondtam Mrtnak, hogy van egy vincfa az erdn, azon lakik valami madr, elmegyek, elhozom a tojst.

El is mentem, nagy grcsfa volt, vt rajta vagy hrom nagy lyuk. Felmegyek a fra, ht egy nagy szrke madr repl fel rla. n meg ijedtembe megkaptam, ki akartam csavarni a nyakt, igende az nagyon ers volt, nem brtam vele. Vt tizenkt tojs a fszekbe, s le akartam hozni, de a madr vert s csapkodott, s mg vagy ngy madr jtt s ztek. Alig brtam megmeneklni, gy csapkodtak hozzm, majd kiszedtk a szemem. Nem tudom mi vt, azta se lttam olyan szrke madarakat, valami rtisas fle lehetett.

Vittem a tojsokat Mrtnak, de csak titokban adhattam oda neki, mert nem volt szabad tallkozni. Vt az istll htuls pallsn egy lyuk, ott felmsztam, s mikor fenn vtam, gy tettem, mint a kuvik: kveek, kveek... Arrl megismert, s feljtt, s az apja meg a hga nem is lmodtk, milyen jl eltrsalogtunk a sznba a tojsokkal.

De szp vilg is vt az, boldog isten.

Egyszer meggyet akartam vinni Mrtnak. Ott vt a Batr-parton egy nagy gymlcss. Felmentem a fra, leszedtem a meggyet. Vittem Mrtusknak. Persze, rlt neki, de akkor nem lehetett szembelennnk, mert jtt az anyja, elszaladtam, s mentem vissza a Batrra firidni. Vtak ott fik vagy ten, ott vt Orbn Gyuri, Krajcr Jska, Btor Istvn, mg nem tudom ki. Egy regember meg ellopta az ingnket.

- Nem ltta az ingnket?

- Mondjtok meg, ki szedte le a meggyet.

- Nem tuggyuk.

- Akkor nem lesz ingetek, mehettek haza pucron.

Vissza a vzbe. n meg meglttam, hogy egy fra van fellkve az ingnk. Odalopakodtam, levettem, feltztem, el. A tbbi fi jtt utnam.

Az reg meg csatorszott, hogy megmond a tantnak, mi meg megdobltuk.

Meg is mondott, a tant meg szpen behvott a szobjba, s jra megvert. Mrtnak nzni kellett, mikor fenekelt, mert kislt, hogy a meggyet ette meg.

Pnksdkor kikerltem az iskolbl, de Mrtcskt azrt nem felejtettem el mg szig se. sszel vittem neki dit, egy-egy kis tarisznyval szedtnk a ms fja alatt. Mikor legjobban szedjk, egy regasszony vgigkorcol Files Gyurin. Nzem, ht Rezsus nnm, a keresztanym ngya.

- Megllj, feladlak a tantnak.

- Mn nekem a tant nem parancsol.

De azrt elvittem titokba Mrtnak a dit az lpallsra, s odakuvikkoltam. Fel is jtt, s odaadtam akkor is a dit neki, de a ltrt az va elvette, s minket az apja ott cspett. Ht akkor megint megvert.

- Ej, a betyr mindenit - mondtam -, e mgis sok. Akkor trtk a kukorict, mentnk mi is desanymmal. De nem vt nekem kedvem dgozni, mert minden csontom fjt. Mindig csak lefekdni a tbbi gyerekkel a kukoricsba.

- Gyertek el, kjkek, hun vattok?

Akkor sszeverekedtnk egy pajtsommal, Btor Istvnnal. Forg bottal vertk egymst.

Visszamegyek desanymhoz.

- desanym, elmegyek firidni.

- Ne menj, mert esttig nem jttk el.

Meleg volt.

- desanym, megyek firidni, nem nagy a Batr.

Azrt mondtam, mert radt. Hogy ne fltsen. Elmentem a tant fdjhez, hogy htha meg-ltom Mrtt valahol. Htha kihoztk a mezre. Vt ott egy vadkrtefa a Batr-parton, fel r, szedtem a vadkrtt, s nztem Mrtt, de nem lttam semerre.

Jn egy asszony, gnes nnm, aki a templom mellett lakik.

- , fiam, gyere, megradt a Batr, hzd ki a kenderem.

Elmegyek, de nagy vt a Batr.

- Nem merek, elvisz a vz.

Mr szott a kendere; gy cserepcspba.

- Ktnk r ktelet.

Elment csklyrt, n meg kapkodtam vele, megfogtam a kendert, felbuggyant a vzen.

Csakhogy elszakadt a cserepcsp ktele, vitte a vz a kendert. gy halsztunk utna, mg estre ki nem hztuk mgis a partra.

- , fiam, egy csutknyi fi tbbet r - azt mondja: gnes nnm -, mint egy szekrderk asszony.

Este vt, amikor hazartem, krdi desanym:

- Hun vtl?

- gnes nnmnek hztuk ki a kendert.

Na j van, nem vert meg.

Akkor msnap, vagy hogy, azt mondja nekem egy asszony, Kis Martella nnm, hogy el kne menni Fekete Ardra almrt.

n mg akkor nem vtam ki a falubl, csak vsron jlakon. Nagyon megrltem, hogy most elmehetek vilgot ltni klfldre. Fekete Ard ms megybe van, negyedik falu mitlnk. Az mr Ugocsa. Kis Martella megmagyarzta, hogy egy bizonyos hegyipsztort kell megkeresni Fekete Ardn, az fog adni egy zsk almt. Vigynk magunkkal egy-egy zskot, mert egy bartommal, Vastag Ferkval llottunk ssze, hogy elmegynk, abba el tudunk hozni tz-tizenkt kilt egyenknt.

desanymnak nem szltam, mert nem eresztett vna el, hanem hajnalba j korn elindultunk, s dllre oda is rtnk Fekete Ardra.

Felmentnk a hegyre, meglttuk, hogy fznek a hegyen az olhok nagy fazokokba. Mi lehet az, megnzzk. Vt kzbe vagy hrom darab szl, mentnk keresztl rajta, odarnk.

Az olhok nem szltak semmit. Eccer megszlal egyik:

- Mit kerestek?

- Eljttnk megnzni, hogy mit csinlnak.

Nem szltak azok tbbet egy szt se, lttuk, hogy lekvrt fznek a szilvbl. Ez neknk nagyon furcsa vt, mert nlunk nem fazkba fzik a szilvt, hanem stbe, aminek katlant csinlnak. De ezek csak gy fatz mellett cserpfazkba fztk.

Gondoltam, hogy lehet az, ht ilyen klnbz az emberek szoksa.

Odajn a kerl:

- Hogy mertetek keresztljnni a szln? Most beksrlek benneteket Ardra.

Nagyon megijedtnk.

- Ne tessk bntani, nem tudtuk, mi ligetiek vagyunk.

Ht egy darabig ijjegetett, azutn azt mondta:

- No, ereggyetek, de hozz ne nyljatok semmihez.

Elmentnk s kerestk azt a hegyipsztort, akit Kis Martella nnm mondott. Nem volt otthon, ht mi ott vrtunk, vrtunk, ebdid volt, de nem knlt meg senki, a felesge pedig fztt valamit. Kis Martella mondta, hogy kapunk ott ebdet, de bizony a kerlnnek eszbe se jutott. Szedtnk osztn szilvt egy fa alatt, s csorogtunk, bmszkodtunk. Szp id vt, szp vt a hegy, nlunk nincs hegy, csak sksg, nincs szl egy tke se, csak a tiszteletes rnl van egy lugas. Hallgattuk a madarak riktst, s n dibl faragtam Mrtcsknak egy csrg jtkot. Olyanok vtunk, mint a kis brnyok, legelsztnk a fbe.

Jn aztn a kerl, meglt, rnk kilt:

- Tik mit kerestek mg most is itt?

Ht e vt a hegyipsztor, akihez mink jttnk.

Mondjuk osztn neki, hogy Kis Martella nnm kldtt zskkal, almrt.

Azt mondja r:

- Most nem tudok adni, hanem majd izenek, mikor lesz.

No, mn jl vagyunk. Ezrt tettk meg az orszgos nagy utat.

Krdi a kerl:

- Osztn hun akartok hlni?

Mg hlni is? Hazamegynk mink. De ks van mn, mingyn este lesz, messze van ide Magosliget. De mi nem akartunk maradni, elszaladtunk az res zskokkal.

Ahogy megynk a hegyrl lefel, mindentt a fk alatt, mert t nem volt, csak a szp gyepen kellett keresztl-kasul a gymlcsfk alatt, ltunk egyszer egy szp rakott almaft. De nagyon szp almk vtak rajta. Jska mingy felmszott, s megrzta.

Azr se megynk resen haza. Megszedtk zskba, amit lehetett.

Azutn mg szp krtt leltnk, abbl is szedtnk. Jn egy ember. Nagyon megijedtnk, elkezdtnk szaladni, otthagytuk a krtket, amit lerztunk. Osztn az ember nem is arra jtt, ahol mi voltunk, meg nem minket keresett.

Ott vt egy tbla fekete szl:

- Gyere, nzzk meg.

Levettnk egy frt szlt, de mg nagyon savany volt. Tovbb mentnk.

Akkor belttunk, hogy az urak uzsonnznak. Egy szp hz volt egy szlbe, jl be lehetett ltni a fk all, megllottunk s sok nztk. Vtak vagy tizenten, urak, kisasszonyok, mink meg csak nztk ket. Mg ilyeneket se lttam odig, mert a mi urasgunk, Salnky Arvd, nem lakott nlunk a faluba, nem volt kastlya ptve, csak a sok nagy puszta telkvel volt tele a falu, az apr rgi cseldhzakkal. Mert a falu azeltt nem ott volt, ahol most van, hanem a Batr tls partjn, a Krin, csak rvizek miatt kltztek t, mert a Krit mostanban is gy elnti az rvz, hogy ngykbls fd nem marad ki belle, de a faluba sose jn fel egy csepp vz se. Ht a templomtelken volt a Salnky-kastly helye, de sose ptettk meg, csak a templomnak hastottak ki belle helyet. Mondjk az regek, hogy a haranglb sokig mg odat maradt, mg a kastly megvolt. De gy neknk sose lett fldesurunk, aki ott lakjon, hogy lssuk, hogy lnek az urak, volt ugyan egy testvre Salnky Arvdnak, Salnky Smuel, de ez snta volt s csak tvenkbls volt mr a fldje. Tekintetes r volt ugyan, gy szltottk, de nem lt nagyon urasan, a hza teteje is olyan rongyos volt, hogy a macska kisbe stlt a zsindely kzt.

Nagyon szp az, ahogy az urak lnek. Olyan szpen mozogtak a szp fk alatt. Ltszott rajtuk, hogy nem dolgoztak ezek soha letkbe, csak mindig szpen ltztek, s vigyztak magukra. Jkat enni, inni, szp nkkel szpen egytt lenni, elszr lttam n azt akkor letembe, meg is csudltam. Mrtcska is rilny, csakugyan mikor elkerlt tlnk, tanullny lett belle s most tantn valahol. De azrt elgondoltam, hogy ezek kzl az rilnykk kzl egy se jnne el velem a sznapadlsra.

Vt ott egy csudlatos szp almafa, tele olyan piros almval, amilyet mg sose lttam. Azt is megszedtk, aztn tovbb mentnk, mert mr esteledett. Mikor Ardn keresztlmentnk, a Batron halsztak az ol asszonyok. Olyat se lttunk mg, hogy asszonyok vonhlval halsszanak, csak egy kis vszonszoknya vt rajtuk, gy llottak a vzben.

Mi meg szedtnk grket, s meghajigltuk ket. Azok meg kiabltak, hogy majd adunk mi nektek, gonosz kjkek.

n csak nevettem ket, hogy ilyen loncsos csr szegnyek, akik maguk halsznak. Igazn, rnak akrmikor elmentem volna, de ol asszonynak nem.

Eccer csak lement a nap, megijedtnk, s elkezdtnk szaladni hazafel. Szaladtunk, mg ki nem fradtunk, akkor megcsendesedtnk. Vt mr tz ra vagy jfl is, mire hazartem. desanym kint vrt a kapuba, nem tudott aludni, nagyon meg vt ijedve:

- Hun vtl, fiam?

- Kis Martella nnm elkldtt almrt Fekete Ardra.

Jaj, szegny, de szrnykdtt, hogy azt nem is gondta vna, hogy olyan messzire elmentnk, j, hogy nem tudta, mert meghalt volna az ijedtsgtl.

Jn msnap Kis Martella nnm az almrt. Mondtuk neki, hogy nem adott a kerl, mg inkbb elkergetett, amit hoztunk, az a mi becsletes keresetnk, azt mi magunknak loptuk, abbl nem adtunk neki egy szemet se.

Haragudott osztn a kerlre:

- Majd adok n neki mg eccer ft.

Mert vt neki egy darab rgi szlje Ardn, de szl mr nem vt benne, csak egynhny reg gymlcsfa. Ott egy kiszradt almaft elkrt tle a kerl, hogy sszel ad rte egy zsk almt. Ezrt az almrt kldtt el minket.

Nem kellett cipelni az almjt, de nem is bntuk, mert nem adott volna belle csak kettt vagy hrmat. Szereztnk mi magunknak tbbet, de azrt nem mentnk mskor, hiba kldz-getett.

Hanem n az almval mit csinltam.

Elvittem a zsk almt a tant sznjnek a pallsra a sznba. Hanem mikor kuvikkoltam, nem Mrtcska jtt fel a rtolyn, hanem az apja.

- Mit keresel te itt?

Megrakott kegyetlenl.

- Azt hiszed te, hogy az n jnyom tehozzd val? Most mingyrt megfoglak, s gy lehajtlak innen, hogy kezed-lbad kimegy a helybl, rk kdus leszel.

Nagyon sajnltam szegnyt, gy haragudott, hogy kk lett tle meg zd. De nem hajtott le, hanem szpen lejttem s elszaladtam.

Alkonyatkor visszaszktem, jra felmentem, de most mr nem kuvikkoltam, hanem addig vrtam, mg meg lttam az udvaron Mrtcskt. Lehajtottam neki egy almt. Felnzett, mingyrt gondolta, hogy n vagyok, s nemsokra feljtt. gy eszegettk aztn meg az almt kettesbe. Azutn sose kuvikkoltam, hanem macskanyvogst kezdtem, de csak ha Mrta kinn vt az udvaron.

Ilyen szpen ltem n mint kisiskols fi. Milyen szp volt abban az idben a vilg, s mennyi gyerek volt. Minden hzba volt t-hat, volt akinek kilenc gyereke volt, mg tizenkett is volt.

Nincs most. Hiba hzasodnak most a fiatalok, nincs nekik gyerekk. Mind azt mondja, minek? Erre a nyomorult vilgra?

Nekem mg van t gyerekem, mert mikor n hzasodtam, n bszke vtam arra, hogy magyar vagyok, s nem tudtam, hogy ilyen nehz idk jnnek.

Meg lusta is vtam, na.

HARMADIK BESZLGETS

arrl, hogy milyen csodlatosan szp s rdekes egy ostoros gyerek lete

Egyszer kint voltam a pusztn; Krajcr Gborral meg Orbn Gyurival voltam egytt ostoros. Krajcr Gbor aztn Pestre kerlt, s rikkancs lett belle, a hborban elesett. Orbn Gyuri most is l, az apja hivatalba, kisbr, nagyon sok gyereke van, valami ht vagy nyc, sose tudja a nevket.

Jtt egy gihbor.

De olyan jg esett, hogy bokn fell rt a jg. A pelyvba dugtuk a fejnket, hogy agyon ne verjen. k gyeltek az krre, n meg a lovakra. Sznts utn a lhoz csaptak bennnket. Szznyolcvan l volt a keznk alatt, egyik nap n voltam velek, msik nap msik, de se csiks, se ms senki nem vt, csak mi gyerekek. Neknk kellett a mnest terelgetni.

Akkor is a Gyrteleken vtunk, annak nagyobbik fele mg akkor nem vt feltrve, a mind legel vt. Akkor ojan hirtelen jtt a zivatar, hogy nem vt semerre menekls. Elibe lltam a lovaknak, de az id a lovakat a Bornemissza tagjba verte, gyhogy a l nem brt llni. Beszaladtak a krba, de mikor megcsendesedett az id, kivertem ket, gyhogy nem vettk szre a krt.

Utna sszekerltnk Orbn Gyurival, csupa vz vtunk. Levetkztnk anyaszlt meztelenre, s a kknybokorra teregettk a ruhnkat, gy szrogattuk.

Jtt a kerl, a vn Illys.

- Hogy vattok, gyerekek?

- Jl vagyunk, semmi bajunk.

- Hun a ruhtok?

- Szrad.

Akkor rt a dinnye, de az reg kerl sose akart tbbet adni egy flnl. Akkor is krtnk, de csak egyet adott, kett vgta: - Netek, egyetek.

gy egy fl dinnyt kaptunk megint.

Mikor megettk a dinnyt, a kerl meg elment, azt mondja Orbn Gyuri:

- Gyere, most szednk dinnyt.

Ott vt a dinnyefld a hodly mellett, alig mentnk hsz lpst, mr vt dinnye. Behordtunk vagy tzet, gy eszegettk megfele.

Nem vette szre senki.

Akkor kezdtem n egy kicsit emberkedni, meg gyelni arra, hogy lnek msok, addig csak olyan gyerek vtam, aki nem gyelt semmire, csak lt, mint a kiskutya az udvaron.

Mer n a magam akaratjbul mentem el ostorosnak. A testvrem, Gedeon, Pestre ment inasnak. Vt Pesten egy nagybcsink, Blint btym, hogy viteti fel. Mg Gedeon otthon vt, jn egy reggel a Salnky tiszttartja, s hjta tet, hogy menjen hozz ostorosnak. Mondja, hogy nem megy, mert Pestre kszl inasnak. n meg kidugtam a fejem a dunnbl, s kiltottam, hogy elmegyek n.

gy vett fel nagy nevetve, mert vkony gyerek vtam, mint a nd, s azt mondta, merek-e menni, elfj a szl.

- Nem fj engem.

gy megegyeztnk, hogy Andrs-napkor telik le az id, de ha a h hamarbb leesik, akkor hamarbb, hesskor.

Nha kijtt a mezre az reg snta tekintetes r, Salnky Smuel. A nagysgos urat, Salnky Arvdet csak gy gondoltuk mink, mint az Istent, akit sose lehet ltni. Fispn vt Nagy-szlsn, ott is lakott, csak az nevbe parancsolt ott mindenki. De ez a snta tekintetes r megmutatta magt.

Vt neki egy reg vak lova, maga hozta ki a mnesbe.

- Fiam - mondta -, vigyzz a lra, hozok neked barackot.

Mindig grt, de sose hozott semmit. n meg csak vigyztam a lra. Egyszer jn kifel, megint mondja:

- Fiam, vigyzz a lra, hozok barackot.

Avval megy el. n meg mn haragudtam r, hogy mindig csak gri, de sose adja, s mikor mr jl elment, a botommal jl fejbe vgtam a vak lovat. A meg leesett. Megijedtem, de nem lett semmi baja, csak elszdlt. llogattam n felfele a lovat, felnzett a vak szemvel, olyan szomoran nzett, hogy nagyon megsajnltam. Sose tttem meg tbbet. Azt a pozdorjra val reg Salnkyt kellett vna fbe tni, sose bntom azta a lovat. Nem tudok rtni, meg nem is szeretem, mert mindig sajnlom, hogy hzni kell neki a nagy srban.

De a tekintetes r, mintha csak megrezte vna, hogy baj van a lval, jn visszafel, ltja, hogy lltgatom, bajoskodok vele. Nem tudta, mi lett, azt mondja:

- Jaj, fiam, vigyzz a lra, nagyon rzkeny.

Azt elhiszem, nagyon megrezte a grcss botomat. Olyan nagy somfabot vt, amit az istllba kaptam, hogy avval kell jrni a l utn, a vt a csiks, az a bot. Vt a nyakamba kariks ostor is, de csak a bot vt a mester.

Azt mondja a tekintetes r:

- Hogy hjnak tged, fiam?

Nagyon sajnltam, hogy visszajtt, s fltem, hogy megtapogatja a l fejit, s megnzi az tst.

- Jo Gyrgy - mondom -, szolglatra.

- Jo Gyrgy - azt mondja a tekintetes r -, csak nem annak a Jo Jnosnak vagy a fia, aki most halt meg egypr ve?... Tudod-e, ki vt az a Jo Mtys, aki nagyapd vt. Hat szekszis fdje vt. Mg megred, hogy a nemes vilg visszajn, a kzimunksnak meg nem lesz napr kenyere se.

Ht nem gy van? M az urak kezbe van minden megint. Nincs mr a munksnak napr kenyere se, mert mikor a tlen a munksokat hajtottk ki nsgmunkra, sokan vtak, akiknek egy darab kenyere se vt a tarisznyba. Pedig hrom napig olyan hideg vt, nappal hsz fok, ccaka meg harminc fok. A vrmegye hozatott Szabolcsbl burgonyt, hrom vagont, azt osztogattk ki hat fillrjvel. Az anyk meg jrtak a paphoz, tanthoz, hogy harminc fillrt krjenek kcsn, hogy t kil krumplit tudjanak venni a csaldoknak.

- Tudod-e, hogy a nagyapdnak hat kre vt, meg ngy lova. Tudod-e, des fiam, hogy a nagyapd meg az apd, mikor ez mg legny vt, sszel felllottak az gysra, tavasszal szlltak le rla. Kerestek is mindennap hrom-ngy vka letet, azonfejl, hogy k fizettk a villst, meg aki szrt, mgis maradt nekik annyi, mindennap.

Mondom a tekintetes rnak:

- Tekintetes r, mikor n mg kisfi voltam, mg kis iskolba se jrtam, vt a mi kertnkbe htul egy gdr. Arra is emlkszek, hogy n abba a gdrbe eccer beleestem. Tavasszal, mikor a bkk kuruttyolni kezdenek. Kimentnk a kertbe, s hajigltuk a bkkat, s gy beleestem, hogy alig tudtak kihzni. Nem mertem hazamenni, mert fltem, s a kazal al bjtam, mg meg nem szradtam. Nem lett semmi bajom, de desanym belefektetett az gyba, s hrom napig ott kellett lenni. Akkor desapm odalt mellm, s elmeslte, amit most a tekintetes r mondott. Mikor k ott nyomtattak Salnky Farkas rnl, odajtt Salnky Farkas r, s azt mondta:

- Ksse be a l szjt.

Mert ngy lval nyomtattak, s egy vka bzt kaptak a lovak abraknak, mert nem lehetett sok killani a munkbl, csak abrakot kaptak nappal a lovak, s akkor tovbb dgoztak. Ht a l meg bele-beleharapott a bzba a lba alatt, egy j csomt felkapott, s tovbb ment, azrt mondta Salnky Farkas r desapmnak, hogy ksse be a l szjt. De desapm akkor rgtn lehajtotta a lovakat az gysrl, s ment hazafel.

Utna kiltott Salnky Farkas r, hogy:

- Hov megy?

- Ltta azt mr a tekintetes r, hogy a munks, aki dgozik, ne egyk?

- Nem lttam, fiam.

- Ht a l is eszik.

gy hjta osztn vissza, mert abba az idbe mg nem vt gp, de mg l is sok helyen nem vt, csak krrel dgoztak. gy hallottam desapmtl.

Azt mondja az reg tekintetes r:

- Szjas gyerek vagy te, de apdnak a kezn elment minden fd, amit az apjrl kapott. Ha bekttte vna a szjt, akkor ma is megvna a fdje. De a maga szjt se kttte be. Lement a hat szekszisfd a ggjn.

Nem tudtam mit mondani, hanem mikor este hazamentem, mondom desanymnak. A meg azt mondja:

- , fiam, nem apd ggjn ment le a fd, hanem azon, hogy Salnky Farkas r besoroztatta apdat katonnak; hat esztendeig vt oda, azalatt meg meghalt a nagyaptok, s asszonykzen gy ment el a fd, mint ahogy elolvad a jg. Mert a jg azrt olvad el, mert sti a nap, a fdeket meg Pereszlnyi vette meg csn. Az a Pereszlnyi, akit a Salnkyak istpoltak fel, annak a nyolcvan hold fldjbl a nagyobbik rsz a te apdbl kerlt ki. De mg most is hes, mg most sincs jllakva. Most is csak azon dgozik, hogy ami rm maradt szegny apdrl, a negyedfl kbls erdt megkaparintsa.

Mert akkor folyt a per az desanym ellen a vagyonrt.

gy osztn nem hozott nekem tbbet barackot ezutn se Salnky Smuel tekintetes r, de nem is kellett nekem az barackja. Vt gymlcs elg. Vt egy krtvlyfa, amerre a mnes jrt, de sokat megmsztuk. J krtk termettek rajta.

Nekem desanym tarisznyzott mindennap. Vittem ki kenyeret, hagymt. Nha szalonnt, nha telt szilkbe.

Eccer eszem a szalonnt kenyrrel, odajn egy ember, cseldember vt az uradalomba, Ggn Mihly. Lel mellm, s nzi, hogy eszem.

Azt mondja:

- Fiam, adjl egy kis kenyeret.

Mondom neki:

- Nekem is kicsi van.

- Ht pedig ltod, n negyvenves ember vagyok, de hrom hete nem ettem kenyeret.

n meg nem akartam adni, mert desanym megmondta, hogy a kenyrre vigyzzak, abbl senkinek se adjak.

Azt mondja az ember:

- Meg nem is magamnak krem, hanem a Juliska jnyomnak. Sajnlom szegny gyereket, hogy nem harap kenyeret.

Avval gy odatette az ujjait a ggjhoz s elkezdett rajta citerzni. gy kiverte a taktust a ggjn, hogy elbmultam.

Arra odaadtam neki, ami kenyerem mg vt, meg betette a tarisznyjba; s azt mondta:

- Gyere el eccer nlunk, ott lakunk az als cseldhzba, a gannl.

Ht n el is mentem egyszer, csakugyan ott laktak. Sok pujja vt, de Juliska vt a leg-nagyobb. Nagyon szp kisjny vt. Mondja nekem:

- Te kldtl kenyeret nekem?

- n. De nem kldtem, mert nem tudtam, hogy a vilgon vagy, hanem desapd elkrte.

Juliska osztn nagyon megszeretett. Libt rztt a tanya megett a pston, ott jtszogattunk. Ha osztn lehetett, mindig gy igyekeztem terelni a lovakat, hogy arra forduljanak, s olyankor n is leltem Juliskval a libk mellett, s ott henteregtnk.

Abba az idbe mg nagyon szegnyesen ltek az ilyen cseldemberek. Nem vt nekik semmi, csak az a kis komenci, annak j vt, akinek mr kt-hrom fia dgozott, mert az is megkapta a komencit, de akinek mg apr vt a gyereke, az sokat hezett, mert olyan kicsi vt a komenci, hogy ha elsejn megkaptk, mr kt ht mlva nem vt belle semmi. Lttam eccer, mikor Juliska anyja sttte a kenyeret, s tkt tett bele. Ftt tkt. Krdeztem, minek teszi bele. Azt mondta, jobb z, jobban szeretik a gyerekek, hogy des. Pedig nem azrt tette bele, hanem ptolta, mert kevs volt a liszt.

Kt csald lakott egy-egy szobba. Kt bres az els vgbe s a msik vgbe is. Krtval hztak a fldn egy vonst, s mindenik asszony gy sepert, hogy a vilgrt se ment vna tovbb a seprje, csak a vonsig. Egyszer ott vagyok Juliskval bent a hzba, mert esett az es, bejn a msik csaldnak a sutty legnyfia, s tlpett vletlensgbl a vonson.

- Ne gyere be a hzba - kiltott Juliska -, ne gyere be a hzunkba!

Mg olyat addig nem lttam. A pitvarba meg ott vt a konyha. Olyan nagy szabad tzhely vt, de nem vt semmi kmnye. gy ment a fst, ahogy akart a pallson. Minden tzhelyen kt csald asszonya fztt, de mindig veszekedtek. Egy tznl kellett nekik fzni cserpfazokba, s mindig kiabltak egymsra, hogy most kinek kell tenni a tzre.

J kis hejes gyerek vt mn a Juliska, nlam idsebb is egy kicsit, elmondtam neki, hogy mit beszltem a snta Salnkyval.

Azt mondja:

- Ezek most is bektik a l szjt meg az emberekt is, de majd megltod, hogy tnkremegy azrt az egsz uradalom, mris tlk vette Savarc a tagjt. Nem sok megy az urasg.

Okos gyerek vt nagyon; de sokat fogdolztunk, cskolztunk; megtantottam mindenre, amit tavaly Mrttl tanultam, de azrt mg jra is tudott tantani.

n osztn akkor ennek hordtam mindent, amit szedtem. Krtt, almt, vackort, ami jtt. Mrtcskt bizony elfelejtettem, mert nem vt idm utna jrni, hogy pitymallatkor kellett menni a mezre, s azutn settben rtem haza. Mikor mehettem vna utna? Meg el is untam a sok verst, mert a tant nem akart leszokni arrl, hogy ha megltott, meg ne ssn.

Mikor az arats megvt, akkor engem a jrgnyhoz fogtak. Kt lovat hajtottam a jrgnyba egsz nap. Ezek bizony nem faltak bele a bzba, mert messze vt a bza, a lbuk alatt nem vt ms, csak a por, amit k locsoltak el.

Ott is sok mindenfle trtnt velem. Egyszer az ostorom beleakadt, mikor csapkodtam vele, a jrgny rdjba, a meg kikapta a kezembl, rcsavarodott, nem vt ostor.

Meg akartak verni, n meg elszaladtam. Azt mondtam:

- Ha megver, tudja meg, hogy nem jvk tbbet.

Nem bntott aztn a botos ispn, mert szksge vt rm.

Vt ott egy fi velem, Ndor Istvn, annak meg a vt a szoksa, hogy megfogta az egeret, s beleeresztette a hatos kerk kz. A meg csak felkunkorodott, vge vt. De tele lett a vgs, haragudott a gazda, mindig szidta. A meg csak dugdosta loppal tovbb is az egeret a hatos kerk al, a meg eccer odakapta az ujjt. Levgta neki hrom ujjt, de majdnem leszedte az egsz karjt, a vt a szerencse, hogy az tet szrevette, hamar belevgott egy kvt a dobba, akkor az a szjat levetette, gy a hatos kerk megcsendesedett, a gp megllott, de mn akkor hrom ujja odavt. De azrt nagyon derk ember lett, gy tudott vadszni, hogy csuda. Most Farkasfalvn van Szebenyi nagysgos rnl, inas. Mn ez a Szebenyi is megbukott. Mg megvan, de gy van mn, mint a vzen a bubork, most hallottam, mikor a vonaton jttem, hogy Szebenyinek sincsen mn semmije.

Ott a Tolnay tekintetes r, annak sincs semmije. Ott vt a Pereszlnyi-birtok, az is zsidkzen van. Tenkremennek mind a birtokosok, pedig mn annl jobban nem lehet elhzni a szegny cseldsgtl, mint ahogy k tettk. Azt mondjk most is, hogy leptenek; akkor csak gy mondtk, hogy: nem adnak. Bektttk a l szjt, aki pedig ezt nem tette meg nekik sz nlkl, azt elkldtk hat esztendre katonnak, azalatt meg kifordtottk a vagyonbul. Mit rnek vele, most k fordulnak ki mind, mind.

Harminct forint volt a cseldbr, negyven forint egy vre. Tz kil s, kt vka fzelk, lecsapva, kt l fa s tz kbl let, mg annak is nagyobb felbe azt a sivatag gabont mrtk. Tessk ebbl meglni kilenc-tztag csalddal. Igaz, vt 1200 l kukoricafd, megszntva,

bevetve, nekik csak kaplni, trni kellett, haza is szlltottk, mert nekik nem vt semmi marhjuk.

De n akkor ezt nem gy lttam. n fl komencit kaptam, bszke vtam, hogy tizenhat forintot adtak egy vre, meg hat kil st, hat mzsa letet, abbl ngy mzsa vt a rozs, kt mzsa tiszta bza.

Mikor desanym megkapta a bzakomencimat, vett nekem is fejr gubt, akkor mg a vt a divat. Mn sszel abban jrtam ki nagy bszkn a mezre. Abba aludtam akkor is, mikor egy napon felbredek a fejr gubba, nzem mi van itt. Fejr vt az egsz vilg.

Leesett a h.

H, de rltem. Vge az esztendnek. Egy httel Andrs-nap eltt. Szabadultam. Bizony.

Krdezgettk, akarok-e jvre megmaradni. Nem akarok n. Nem megyek n tbbet Salnky Arvd rhoz, mert mg nekem is bektik a szm.

"EGYEDIK BESZLGETS

arrl, hogy kezd emberkedni a kis ember

Azt mondja nekem tavasszal egy ifj, Fles Gyuri:

- Te, gyere menjnk Beregszszba kaplni, szp pnzt lehet keresni.

Mondom desanymnak.

- , fiam, ne vedd a vilgot a nyakadba, van neked mibl lni.

Nem szltam semmit, lttam, nem szereti. Vasrnap este vt. Nekem nagyon frta az dala-mat, hogy elmenjek. Hnap htf, ha reggel nem megyek, egsz hten itthon maradok. Mr nagyon szpen pirult a fld szne, jl lehetett a fdbe dgozni tavaszmunkt.

Gondoltam, n nem maradok itthon desanym nyakra. Tavaly mr komencim vt, hozz-szoktam a keresethez. Ht az idn nem hozok semmit a hzhoz?... Nagyon hinyzott nekem, hogy nem fizettk minden elsejn a fizetsemet, mert tavaly, mikor ostoros vtam, vt nekem tizenhat forint fizetsem egy vre, azutn hat kbl let, abbl kt kbl bza volt, ngy kbl rozs. Vt msfl vka paszuj. Meg egy flhold fld, amit desanym kaplt be. Nekem az akkor nagyon szp fizets vt, ennyit n mn minden esztendbe meg akartam keresni.

Szval n nem okoskodtam desanymmal, hogy gy meg gy, mert mr n akkor is reztem, hogy asszonyokkal nem kell sokat beszlni, hanem meg kell csinlni, amit az ember akar. n ht szp csendesen kitettem egy kapt az eresz al, krdi desanym, minek van ott az a kapa. Mert szemes vt, szrevette szegny.

- Megyek reggel az erdre kaplni.

- , fiam, sr van mg, hogy mennl egyedl kaplni.

- De csak adjon desanym kenyeret, n elmegyek.

- Nem adok n, meg nincs is itthon, reggel megyek Fitos Blintkhoz dgozni, ott majd kapok. Te meg csak etesd meg a tehenet, dlre hozok haza neked. Az tel megvan, ht ellehetsz.

Jl van, ha nem ad, ht nem ad. Tudtam, hogy van kenyere, csak eldugta.

Hajnal eltt felbredek, leszllok az gyrl, felltzk csendesen, csizmt hzok.

- Hov mcc?

- Csak kimegyek, a tehnnek adok.

Kimentem. Adtam a tehnnek. Avval a vllamra vettem a kapt, s megyek.

Ki az utcra. De nincs kenyerem, hogy menjek el olyan nagy fdre. Sose vtam n Beregszszba, tudtam, hogy oda vonaton szoks menni, de pnzem nem vt.

Megyek Files Gyurir, az utcn rm szl Paldi Jzsin, Julcsa nnm, hogy hova megyek.

- Kaplni, de nincs kenyerem.

- Adok n neked egy kis kukoricakenyeret.

- J lesz a.

Elmegyek vele, azt mondja:

- Vgjl egy kis ft!

Jl van, hamar sszecsaptam neki egy csom gat, rzst, akkor csakugyan adott egy kis kukoricakenyeret, de rosszul vt stve, csak gy sztomlott, mikor a tarisznymba tettem. gy kellett becsavarni a kenyrruhba, mint a lisztet. No, szp kenyeret st ez is.

Mentem osztn Files Gyurir.

- Kejj fel.

A mg akkor is aludt.

Felkl. Betarisznyz neki az anyja, veszi a kapt, elmegynk.

Ht mentnk gyalog. Dltjon vt, mikor odartnk. Beregszszba.

Ahogy megynk az utcn, meglt egy gazdaember.

- Jttk-e dgozni?

n meg rfelelek nagy hegyesen:

- Elmegyek, bcsi, de mit fizet?

- Hatvan krajcrt.

J napszm. Otthon tvenet adnak. Jl van.

Szrkt szedtnk a bzba. Nem kmltem a kezemet, dgoztam szorgalmasan. A gazda meg megszeretett, m dlbe adott egy darab szalonnt stni. gy csorgattam a szalonna zsrjt a Julcsa nnm kukoricakenyerre.

Este hazamegynk a hzhoz.

Ott vt az istll, nzem, a tehnnek mg nem adott enni senki, mert beteges vt a felesge. Odamentem, adtam neki.

Jn a gazda. Nem is gondoltam. Ltja, hogy szna van a tehn eltt.

- Adtl neki?... No ht n meg vacsort adok neked.

gy egsz hten csak nzett engem, s krdezskdtt. Elmondtam, hogy tavaly Salnkynl vtam ostoros, komencis meg minden.

Mikor szombaton vagyunk, azt mondja:

- Nem jnnl el nevelfiamnak?

n meg gyereksszel nem tudtam, milyen j lenne az nekem. Vt a gazdnak vagy huszont hold fdje, s egy csepp gyereke se vt.

- Nem megyek - mondom -, mert desanym vr.

Kifizette a napszmomat. Kaptam hrom forint hatvan krajcrt koronba. Vt nekem ht koronm meg hsz fillr.

Igende sajnllottam felvltani a hetedik koront, mert negyven fillr vt az utiktsg. Nztem, nzegettem a hszfillrest, hogy lehetne azt megfiaztatni, mondja a gazda, mit nzek. Mondom neki, hogy sajnllom felvltani a korons ezstt, pedig hsz fillrrt nem visznek el jlakig.

- De sprols vagy, adok n neked hsz fillrt, csak gyere vissza htfn is.

Adott nekem hatvan fillrt, hogy vissza is tudjak jnni.

J van. Vaston mentem haza. Files Gyuri meg nem kapott semmit; azt mondta, hogy nem is jn tbbet vissza ehhez a gazdhoz.

Ht n hazamegyek, azt mondja desanym:

- Jaj, fiam, hogy mertl elszkni?

- Ms is elment.

De mn msnap, vasrnap, n vtam a legny. A fik csak gy megbmultak. Gedeon mg akkor is otthon vt, nehezen tudott felkerlni Pestre; kimentnk a Tepsesre, mert olyan vt, hogy mindig szerett firidni, nyron egy nap negyvenszer ha nem frdtt, egyszer se. Kimegynk; bele a vzbe; halszni. n meg csak jtszogattam, nadly cspett meg.

Aztn Gedeon megfog valami nagyot, azt hitte, kgy, kihajtotta a vzbl. Azt mondja, nzd meg, mi a. Odamegyek, megnzem.

- n nem tudom, csak lapos farka van, meg nagy bajusza.

Kijtt.

- Hal.

De se tudta, mi vt. Harcsa vt.

Megcspett akkor a rk. H, ordtottam. Ktfel hztam a lbt.

Gedeon meg megtrflt, eccer csak eltnt, n meg kiabltam utna, nem jtt, beleestem a vzbe, lucskos lettem abba a hves tavaszi szlbe, meg elbjt a bzba, szaladtam utna nagy lucskosan, meg mikor eljtt, nagyot nevetett, n meg tdgyulladst kaptam.

Nem mehettem msnap Beregszszba. Beteg lettem. Eljtt a tiszteletes r is, tudtommal tbbet nem vt a hzunknl, csak mikor temetett valakit az udvarrl. Pedig tven esztendnl tovbb vt nlunk pap. Megnzett, azt mondta, tegyenek rm vizes borogatst, s ragasszanak belm pict. Le akartam tpni, nagyon cspett, a vzbe is az cspett meg, nem vt kedvem az gyba is trni.

Hrom htig vtam csak beteg, de akkor mr nem lehetett velem brni, mentem vissza Beregszszba, mert nekem pnzt adott a gazda s vr.

Megyek hozz, azt mondja:

- Hun jrtl, mikor itt vt a nagy munkaid.

- Nem mondta Files Gyuri?

- Nem lttam n azta a filit se.

- Beteg vtam.

gy elmondtam neki, de mg meg is sajnlt, nem is adott munkt egypr napig, csak ott lzengtem a hznl, s jtszottam a kis keresztjnyval. Csobk Zsuzsikval.

Meg is szerettk egymst, mert n mindig nagyon szerettem a jnyokat. Nagyon tudtam velk beszlni, s most mr megint nem vt szeretm. A tant jnytul egszen elmaradtam, a bres jnya, Juliska, is el vt felejtve, e meg nagyon kedvemre val vt. Ez is libt rztt a faluvgen, mert ott laktak a faluvgn mindgyrt, s a pston vt a kislibkkal. Nagyon eljtszogattunk, rgt is ntttem. A szlei is nagyon megszerettek. Olyan vtam mn, mintha a fiuk lennk, mintha csak kt hzam lett vna, egyik otthon az desanymnl, a msik meg a

nevelapmnl, mert mindig csak gy mondta, hogy nevelgyereket fogadott, n meg gy mondtam: apmuram.

Vt ott munka elgsges, mindig tudott engem valamire hasznlni, csak n mn untam, hogy olyan messzire kellett jrni, mert minlunk nagy dolog vt abba az esztendbe. Salnky Arvd tnkrement, a birtokt elrvereztk. Ht olyan fispn ember vt, s nagyon szeretett Pestre jrni. Itt meg rkapott a krtyra, s sok adssgot csinlt a rgihez, szval a lett belle, hogy az ezerktszz hold eccer csak fuccsba ment. Bettt a Juliska szava, hogy nem sok megy az urasg.

Akkor aztn, mikor a Krsz odajtt, mert a birtokot, felt, megvette egy bankigazgat, Krsz s Kln, a msik felt meg a gyarmati vasas btos, Krsz; akkor nagy szksg lett munksokra. Ezek mindig jrtak desanym nyakra, hogy J Jnosn, adja ide a fit munkra, ht desanym osztn nem akart ereszteni, hogy ne grcldjek n a vasttal, maradjak otthon, mert Gedeon btym is elment; inasnak ment Pestre.

gy aztn elbcsztam a nevelapmtl, Bognr Imrtl meg a kis Zsuzsiktl, mg srt is szegny.

De igazat mondva, nem azrt maradtam n otthon, hogy n Krsznak kapljak, hanem azrt, mert vt a faluba egy kisjny, Vradi Piroska, azt szerettem meg akkor nagyon s az utn kvnkoztam.

Pedig az egy olyan betyr kisjny vt, hogy az engem mindig csak hitegetett, ha jkedve vt, hagyta ugyan magt fogdosni meg cskolgatni, ha nem lttk, de az engem eccer meg nem cskolt vna, s engemet mgis rte kergetett a kvnsg.

De sokszor elgondoltam osztn, hogy milyen j dgom vt nekem Beregszszba, ott engem is szerettek, n is szerettem, mgis el kellett onnan jnnm, s egy kegyetlen szv kisjny utn kellett nekem a csizmmat koptatni.

s az vt a legnagyobb baj, hogy hiba vettem n ennek akrmit, az annak mindig kicsi vt. Csak gy fumiglta, amit adtam. Vadkrtt vittem, kilkte a szalmba, virgot vittem, odatta a tehennek, a meg csak megszagolta, nem ette meg, akkor kinevetett, hogy mg a tehennek se kell. Mindig gy kibabrlt velem.

A vgn aztn meg is untam. Vt a szomszdunkba egy gazdaember, Vas Berti, annak vt egy menye, a meg annak a szomszdjba lakott, annak vt egy jnya, Kovcs Mari. Ht n ehhez a Kovcs Marihoz prtoltam, pedig ez idsebb vt nlam. De szp testes jny vt.

sszel mr ide jrtam Kovcs Marihoz, kukoricafosztskor. Ott hntottam a tengerit, s hall-gattam a mesket, mert volt ott egy regember, Kovcs Zsigmond, az nagyon szpen tudott meslni. Azt n nagyon szerettem hallgatni. Meg is tanultam sokat a mesibl, mg ma is tudok egynehnyat bellek.

De azrt fjt a szvem, ha Vradi Piroskval tallkoztam, ha a karba vtam a templomba, mindig csak tet nztem. Ha a karbl lenztem, a szemnk tallkozott, mg ott az Isten hzban is elfordtotta a fejt.

Sokszor megfogadtam, hogy eccer elverem. De azrt, ha mdom lett vna r, sose bntottam egy ujjal se, csak azt mondtam neki, hogy:

- Piroska, mr vagy te ilyen komisz?

A meg szembenzett velem, s azt mondta:

- No, csak nylj hozzm, hogy kiszedem a szemed.

- Nyljon hozzd a j Isten - mondtam.

Evvel el vt intzve, otthagyott, n meg szgyelltem magam, mert ha eccer megvertem vna, n azt hiszem, akkor mgis jobb lett vna hozzm.

Azt mondja egyszer:

- A vasas Krsznl sok mindenfle van, hozzl nekem, egy darab perklruhra valt.

- n lopjak neked? Nem lopok, tudd meg.

- Ha olyan sokat keresel nluk, vegyl.

- Neked? Nem veszek - mondtam -, mert amit keresek, azt haza kell vinni desanymnak.

- Ht, akkor vigyl favirgot az anydnak.

Vgtam is eccer egy kknybokrot, mikor a kkny mr szpen kk vt, hogy elviszem Vradi Pirosknak, de osztn gondoltam, hogy ki fogja hajtani a kertbe, ht elvittem desanymnak.

- , fiam, minek hoztad ezt nekem, savany e.

- Ht csak szemelgesse, desanym, azrt hoztam.

Nagyon bntott, hogy mg az desanymnak se kellett az n ajndkom.

De azr nem hajtotta ki, hanem lesta a fldbe, azt mondta:

- Majd ha megrik, lecsipegeted.

gy is vt. szegny nem evett arrul egy szemet se, hanem n Kovcs Marinak vittem belle egy-egy gacskt, mikor mr jl hervadni kezdett.

A meg rlt neki. Nekem mgse vt az rm, mert nnekem mindig az jutott eszembe rla, hogy Vradi Pirosknak szntam, a meg nem is tudja, hogy az kknyt Kovcs Mari eszegeti megfele.

Tlen desanym fonni mindig Mojzes Plkhoz jrt, mert ott j meleg vt, meg lmpval vilgtottak, lehetett jl fonni. n is elmentem vele nha, osztn azt mondja nekem Mojzes Pl btym:

- Eljhetnl hozzm kiskocsisnak tavasszal. n meg megszntom nektek rte a fdeteket. A magatokt is meg az rendst is.

Mert desanym mindig vett egy darab kukoricafdet az egyhztl, s nem vt jr jszgunk, sose tudtuk megszntani, a sznts meg sokba kerlt. Mondta desanym, a j lesz, fiam, nem kell fizetni a szntst.

- Majd megltjuk tavasszal - mondom -, a mg messze van.

Sorozskor bevettk Onddi Jskt katonnak, n is virgot tettem a kalapom mell s a leg-nyek utn mentem a tbbi fival, s daloltam, hogy: Rtok lnyok mg az g is beborult...

Akkor is megbosszantott Vradi Piroska, mert nem adott rozmaringot a kalapom mell.

Ht karcsonyra hazajtt a katonasgtl Onddi Jska, s blt csinlt a kocsmba. Nagy bl vt, mindenki ott vt, mi gyerekek kint vtunk, az ablakon lestnk be. A jnyokat is elcsaltuk, k is ott leselkedtek velnk, s tncoltunk a torncon meg az udvaron. Ott vt Vradi Piroska is. Meg akartam tncoltatni, odamegyek hozz szp csendesen, s mondom neki:

- Gyere, tncoljunk.

Aszongya: fj a lba.

- Most is tncoltl.

- Akkor nem fjt a lbam.

- De ha ms hj, akkor is fogsz tncolni.

- Ha nem fog fjni a lbam.

Lttam n, hogy mi ez. Kovcs Mari ott vt, de mr nagyobb jnyka vt, ht tet bevittk tncolni a kocsmba. Gondoltam, ha kijn, megmondom, hogy n is bemegyek vele tncolni.

Hanem kijn Onddi Jska, ppen mikor Vradi Piroskval vitatkoztam, azt mondja:

- Gyerekek, pissz se legyen.

Avval megfogja a kis Vradi Piroskt:

- No, kisjny, jssz-e tncolni?

Mondom:

- Fj a lba.

Azt mondja:

- Nem fj.

Avval rkapaszkodik Onddi Jskra, s megy befel a kocsmba.

Megharagudtam, hogy csakugyan velem kacrkodott csak, nem vt semmi baja.

Bementem n is.

Intettem Kovcs Marinak, a meg nevetett, s hozzm jtt:

- Akarsz tncolni?

- Azr intettem neked.

gy egyms mellett tncoltunk mgis.

Nlunk az a szoks, hogy amikor a tncnak vge, akkor a jnyok htrahzdnak az ajthoz, a legnyek meg ntba llnak a kocsma kzepn. Ha osztn kezddik a muzsika, akkor a legny egy ujjal int, s az a jny kijn a csoportbl, aki azt gondolja, hogy neki intett. De ha a legny nem neki intett, akkor visszakldi. De ha egy lnyt gy visszakldenek, akkor az a legnagyobb szgyen, abbl mr emberhall is lett.

n is ott llok a legnyek kzt. Nem mentem ki, mikor a tncnak vge vt, hanem ottmarad-tam a legnyek kzt, pedig igazsg szerint nekem ki kellett vna menni, mert ha gyerekfle bennmarad, azt ki lehet onnan kergetni a legnyeknek, de engem nem kergetett ki senki.

Onddi Jska elkezdett tncolni egy nagy jnnyal, n meg intek az csorg jnyoknak. Ott vt Kovcs Mari is meg Vradi Piroska is. Igen, de Kovcs Mari beszlgetett, nem ltta, hogy neki intettem egy ujjal, s Vradi Piroska meggondolta, hogy az elbb megsrtett, mikor nem jtt velem tncolni, ht most azt hitte, hogy neki intek, s odajtt.

n meg csak gy keresztbe intettem az ujjammal, hogy nem neki szltam.

Piros lett a jny, mint a pipacsvirg, s visszament, de mg ki is ment a blbul.

Kovcs Marit meg egy msik legny addig elkapta. Nekem aztn nagyon frta az dalom, hogy Vradi Piroska ezt sose bocstja meg nekem, ht egy kis id mlva utna mentem. Mn nem vt az udvaron, azt mondtk, hazament.

Elmentem utna.

Megyek a hzukhoz, mondom az anyjnak:

- Boris nnm, hazajtt Piroska?

- Haza, fiam, eredj be.

Bementem.

Ott lt Piroska a kemence padkjn, s srt. Letrli a knnyt, azt mondja:

- Mit akarsz?

- Nem bnom - mondom -, gyere tncolni.

Azt mondja r:

- Majd jvre.

- Jvre? Mr akarsz te jvre tncolni velem?

- Majd ha nem leszel ilyen taknyos.

Kiveszem a kis piros zsebkendmet, azt mondom neki:

- Nzd meg, tiszta a zsebkendm.

Elveszi a zsebkendmet, belekp, s odahajtja elibem.

- Minek kpkdl az n zsebkendmbe - mondok -, desanym szegte ezt nekem.

- Azt hittem, Krsznl loptad.

gy letolvajolt engemet, n meg ott hattam.

Nem megyek n tbbet utna, gondoltam, de nem mentem vissza a kocsmba, hanem haza-mentem, lefekdtem s srtam.

Krdi desanym:

- Minek srsz, des fiam?

Mondom neki:

- Nem srok. Azrt jttem haza, mert a szemembe esett valami.

- , fiam, valaki esett a te szemedbe. Nem kell azrt srni, van jny elg a faluba.

Nem szltam semmit, befordultam a falnak. Mit rek n avval, ha van is jny tbb a faluba, nekem csak ez az egy miatt van bajom. Kiverem a fejembl. Most mr sajnltam, hogy haza-jttem, vissza kellett vna menni, s Kovcs Marival jrni a csrdst.

De azr nem bntam, hogy nem mentem vissza, mert htha gyse engedtk volna a legnyek, hogy ilyen gyerekfle tovbb ugrljon kztk.

TDIK BESZLGETS

arrl, hogy verekedik a nyl a menyttel, a kocsis meg az lettel

Msik idn n gy mgiscsak bellottam kiskocsisnak Mojzes Pl btymhoz.

Ez a Mojzes Pl btym olyan lg fekete bajusz reg volt, nagyon szeretett rt reparlni. Nha kt napig se szlt egy szt se. De okos ember vt. Vt neki t- vagy hatkbls fldje, s rendlt hozz hszkblst. s olyan gyesen ki tudta szmtani, hogy sose fizetett r.

Vt neki hrom lova meg kt csikaja, mikor odamentem. Vt egy tehene, nagyon j tehn vt, nagyon sok tejet adott. Nem adott annyit, mint ezek a mi tehenek, de tizenkt litert adott, s olyan j tejet, hogyha meghagytk, egyharmada tejfel vt.

A felesge olyan des szzat asszony vt neki, mindig desen mondta meg, ami nem tetszett, hogy az ember majd kiugrott a bribl.

- Jaj, fiam, te gy szereted, hogy a tehn trdig jrjon a sznba?

Szerette az isten, dehogy szerettem, de ha az ember oda nem nzett, az a bds tehn mr kidrta a sznt a jszolbl. Csak a javt akarta mindennek, osztn mgis nekem mondott ilyeneket.

Az urnak is mindig mizserlt, de a nem trdtt vle, csak hallgatott. Olyan felejts ember vt, ha valamit akart, nha csak harmadnap jutott eszbe.

Vt nekik egy fiuk, az is Pl vt, de Palinak hjtk, Pali btym, ez mn vn legny vt, vagy negyvenves, de nem hzasodott meg, mert az anyja egy jnyt se tallt neki valnak. Ht osztn italra adta magt, s nha szombattul htfig ivott. Mikor hazajtt htfn reggel, az anyja csak azt mondta neki:

- , des fiam, ht kedvedre vt? No, hla istennek, most mn osztn fekdj le szombatig, gyermekem. - De a nem fekdt le, hanem ment a munkba, s gy tett, mintha nem is vna lmos.

Engem azrt nem sokat ltott, mert mi mindig kinn vtunk a mezn, kinn is hltam legtbbet, mert a lval kellett lenni. ccaka legelt a l bkba vagy pnyvzva.

Mikor elszr kivittek az erdre, ott vt nekik sok fdjk, mondja Pali btym:

- Osztn vigyzz, mert odaki van az idtlen gyermek.

Idtlen gyermek, risten, mi lehet a. Nem tudtam. Fls vtam n akkor mg nagyon, mert sose hltam mg az g alatt, mert mikor ostoros vtam, akkor is este behajtottuk a mnest a karmba, akkor hazamehettem, s otthon aludtam a dunna alatt. De most kinn kellett maradni. Fltem egsz nap, mi lesz az ccaka, ha az idtlen gyermek megjn.

Azr vtam fls, mert egyszer mg kisebb koromba, tn mg oskolba se jrtam, nagyon rm ijesztettek. desanym akkor meg desapm meg a btym kint voltak messze a krin, s nem jttek haza, mert feles fdet kapltak, s siettek vele, nem lehetett mszklssal tlteni az idt. n ht magamba maradtam a hzba, de rm jtt a flsz, osztn killottam a kiskapuba, s srtam. Odajtt szemkzt szomszdbul Kis Mari nnm, keresztanymnak a testvrhga, krdi, mi bajom.

- Gyere velem hlni - mondtam neki.

- J, de eredj be szpen, mindjrt jvk.

n meg nem mentem be, hanem ott fzskodtam a kiskapuba, mg a dgt elvgezte otthon a tehnnel, mivel. Jtt osztn.

- Te mg mindig itt vagy?

Bevitt a hzba, s lefektetett. Lehzta a csizmmat, s vizet melegtett, megmosta a lbom, kezem, fejem. Meg beszlt. Azt mondja:

- Mikor n ilyen kisjny vtam, mint te, elmentek a szleim a vsrra, s csak msnap jttek haza. Magamba vtam, s n is srtam a kapu eltt, hogy gyere velem hlni, gyere velem hlni. Odajn egy regember, azt mondja:

- Jvk veled hlni, csak elbb rakjl tzet, melegts vizet.

Megraktam a tzet, melegtettem egy nagy fazk vizet, mire a ksz lett, jtt az regember. Mondja:

- nzsd a dzsba.

Bentttem.

- Mosd meg a lbam.

Megmostam neki. Nztem a lbt, azt mondom:

- Jaj, de srga a ked lba.

- Srga bizony, mert sok httat megtaposott mn. Mosd meg a kezem.

Megmostam neki. Nzem a kezt:

- Jaj, de srga a ked keze.

- Srga bizony, mert sok httat meggyomrozott m. De mosd meg a fogam.

Nzem a fogt:

- Jaj, de srga a ked foga.

- Srga bizony, mert sok httat bkapott a m... Hamm, tged is bekaplak!

De ezt gy kiltotta rm Kis Mari nnm, mintha most engem be akarna kapni.

n is elvistom magam, gy ordtottam, alig brt osztn lelket verni belm.

csak nevetett, de n tbbet nem mentem ki a kiskapu elibe, nem hjtam, hogy gyere velem hlni. Azta nagyon ijeds lettem, ccaka nem mertem magamba kimenni. Nemigen mutattam, csak fltem magamba.

Most is az erdn, mi lesz, gondoltam, ha jn az idtlen gyermek, mi lehet a.

Nem mertem a fdre fekdni, hanem a szekerbe fekdtem le.

Eccer csak hallom, arra bredek, valami nyvogsra. Hallgatok, hallgatok, ht megismerem, hogy kveek, kveek, szlott a kuvik.

Akkor megtudtam, hogy a kuvikot mondtk k idtlen gyermeknek. Ettl, mondom nem flek, ezt n is tudom, s kezdtem csfolni a kuvikmadarat, hogy kveek, kveek. Addig kiabltam neki, hogy eccer csak mintha Piri Mrta jtt vna fel a rtolyn a pallsra. Vele

lmodtam, tisztra, mintha ott lett vna. Az olyan csudlatos vt, hogy mg cskolztam is vele. Srtunk is mind a ketten, hogy a kegyetlen apa gy elvert egymstul bennnket.

Csak reggel gondoltam meg, hogy lom vt az egsz. Bsultam, hogy sose lesz nekem tbbet olyan szeretm, mint Mrtuska vt.

Mgis megszoktam lassan az ccakt az erdn. Kzel vtak a nagy fk az erdbe, mg oda nem mertem holdvilg mellett bemenni, mindig krtem Pali btymat, hogy menjnk messze az erdtl tcakzni, de meg nem akart, mert szerette az erdt.

n nem szerettem meg mg akkor, mert ms az erd s ms a j szraz hz fedele. Az erdnek mindig mozog minden gaboga, levele s sohase tudja az ember, mi bjik ki belle. Nehz az, egy faluba ntt, gyba szokott gyereknek megtanulni, mi az az erd.

Eccer is ebdelnk, megesszk az ebdet, azt mondja Pl btym:

- Nincs vacsortok, bemegyek a faluba, hozok nektek.

Jl van, elmegy. Elmlik a nap, este van, nem jn. Elfelejtett vacsort hozni. A kukoricake-nyeret meg elvitte magval, mert abba az idbe mg a nagyobb gazdk is csak mlkenyeret ettek.

Azt mondja Pali btym:

- Itt nincs mit enni, tgyfahajtst nem ehetnk, elmegyek, hozok vacsort.

Az is elment.

n meg lefekdtem a szekr mellett a gubra, elaludtam. Nem tudom n, meddig aludtam, csak egyszer kihozza a vacsort Pali btym, szp mjusvg vt mn akkor, azt mondja:

- Alszol?

Nem szltam.

- Kjj fel, egyl, megnzem a lovakat.

Elvitte a gubjt is.

n meg boncirltam a szilkt, ki is dtam, de nem tudom, hogy nem leltem meg a kanalat. Eldltem a szilke mellett, elaludtam.

Mikor mr virradt, jn visszafel Pali btym:

- Ettl?

- Mit?

- Hiszen kidtad a szilkt.

- n nem tudom, n nem ettem.

Nem vt, aki beszlgessen hozzm, elaludtam.

gy reggel ettem meg a vacsort.

J id vt, nem vt semmi baj, csak azt nem szerettem, hogy az erd minditig beszlt, s n nem rtettem, mit. Hun a madr riktott, hun valami llat. Mg akkor vtak farkasok a mramarosi hegyekbe, n mindig csak attul fltem, hogy egy reggel arra bredek fel, hogy megettek a farkasok.

Ht egy ccaka hallok valami fertelmes sivtst, vistst.

Talpra ugrok, mi lehet a. Ht egy nylra rment a menyt. De olyan nagy nyl vt a, mint egy kutya, nem hagyta magt. A menyet mingyn a nyaknak esett, mert annak az a szoksa, a csirknek is csak elharapja a torkt, kiszjja a vrt, ott hagyja. A nyl meg rzta magrl, s a krmvel belekapaszkodott, s vistott iszonyatosan, n meg rettenetesen megijedtem.

Fogom a nagybotot, az oda vt mindig ksztve a szekr dalhoz, csendesen elindulok, s mikor egsz hozzjuk rtem, belevgok, ahogy csak brok.

Olyan szerencsm vt, hogy mind a kettt agyoncsaptam.

De nem mertem hozz menni, mert mgis nem tudtam, mi az, meg hogy lnek-e mg, hogy rm ne msszanak. Reggelig vrasztottam, akkor jn Pali btym. Mondom neki, mi vt itt. A meg odament, megnzi.

- Megdgltt a nyl is, a menyet is.

Hazavitte osztn a nyulat, mikor dlbe hazament.

n meg csak azon gondolkoztam, hogy ha megstik a nyulat, n nem eszek belle. n nem akarok a menyet utn nyulat enni. Mg akkor se kaptam belle, mikor magam fogtam.

Mert ostoros koromba mn eccer fogtam egy nyulat. Hevertem a fbe a mnes mellett, s egyszer csak odajn egszen hozzm egy nyl. n meg rvetettem magamat, s megfogtam. De nagyon ers volt, alig brtam tartani. Krlnzek, ht ott jn messzirl Illys, a kerl. Kiablok neki, hogy nyulat fogtam. El ne ereszd, kiltotta.

Osztn mg jtt, mn vette kifel a bicskjt, s ahogy odajtt, megmetszette a nyakt a nylnak. Elfolyt a vre.

- Hazaviszem - azt mondja -, a felesgem j paprikst csinl belle. Mg tged is megvend-gellek.

De bizony nem jtt a tbbet felm se, nem adott az abbl mg kstolt se. Mondtam is neki, mikor egy ht mlva meglttam:

- Nem adom tbbet magnak, ha nyulat fogok.

A meg csak nevette.

Ht most is azon gondolkoztam, hogy n nem eszek, n nem, abbul a nylbl.

- No, egyl.

- n nem eszek.

Nevetett.

- Flsz, hogy megharap? N csak, n hogy eszem. n vagyok az menyetje.

A menyetet meg elhajtotta, hogy a nem j semmire. Igen, de eccer csak nagy madarak kezdtek keringlni felette, n meg fltem, hogy ideszoknak, s egy ccaka felkapnak, elvisznek, vagy valamit csinlnak velem, ht elstam a menyetet.

De sokat is tapasztaltam n ott az erd mellett hrom vagy ngy esztendn keresztl, mg Mojzes Pl btymknak szntogattam.

HATODIK BESZLGETS

arrl, hogy a fsvny ktszer klt, a rest ktszer jr

Mojzes Pl btym az egyik darab fldjt az egyhztl brelte, a msikat meg Kerecsen Lszl mltsgos rtl. Ennek Salnky-jny vt a felesge, Salnky Poliksznia, s mikor tavaly megbukott Salnky Arvd, akkor hazajtt a faluba, volt itt mg neki egy kis kerlhza, a mezei kerl lakott benne, de egy olyan rongyos kis szalmafedeles hz vt a, hogy nem is vt annl kisebb a faluba, mg a mienknl is cskbb vt. Mgis bekltztt a mltsgos r meg a mltsgos asszony. Nyrra. Timpk Andris meg, a kerljk ott lakott a htuls vgibe a hznak, a felesgvel, Maca nnmmel. Kt reg cseld vt, most osztn ngy reg cseld lakott a hzba, mert a mltsgos r reg vt m, s nyugdjba vt a fels kritl, amken br vt.

Nagyon furcsa egy isten bogara vt ez a Kerecsen Lszln mltsgos asszony. Fsvny vt a kegyetlen.

Megette vna az mg a kutyakaprot is, csak pzt ne kejjen adni rte. Szatmron laktak klnben, csak nyron vtak minlunk, mg az es el nem kezddtt. Akkor hazamentek, s szekrrel vittk a rszt. Az rendt.

Finom riemberek vtak vna; szp ruhik vt; ri letk, de pnzt nem szerettek kteni. gy el vtak azok a kis hzba, mint a vakondkok. Persze egsz nap nem csinltak semmit. A mltsgos r piplt, de csak nagyon j dohnyt. Mg Salnky-kzen vtt az uradalom, addig mindig nekik vlogattk a dohnyosok a legszebb dohnyleveleket, nem vt abba szabad egynek se lenni, csak a legprmbbnak, mikor meg eladtk a birtokot, s ez a Krsz megvette, akkor ez is elment a mltsgos rhoz vizitelni, s azt mondta neki, hogy a dohnyporci ezutn is kijr. Meg is parancsolta Mt Estk btymnak, az j dohnyosnak, hogy a szpit, csak a legszpit vlogassa a mltsgos rnak, de gy, hogy azt finnc szeme ne lssa.

A dohnyos gazdnak magnak kellett csempszni a remek szp dohnyt a mltsgos rnak, de ha finnc jtt a faluba, soha az, egy se mert elmenni a mltsgos rkhoz, megvizitlni, hogy van-e szzdohny vagy nincs, pedig gy feltrtk nha a falut, hogy egy trlkzt meg egy szalmakazlat se hagytak a helyn, de ht nagy becslete vt a mltsgos rnak.

A mltsgos asszonynak meg a vt a szoksa, hogy mindig csak lila ruhba jrt. Vt annak ruhja sok, de a mind lila vt, mint a tavaszi kankalin. Mg a csipke is lila vt rajta, meg a kalapja is, meg annak a brsonyszalagja is. Olyan vt a, mint egy lbon jr orgonabokor, ha elindult. Mg az orcja is lila vt. n nem tom, mivel kente-fente, de olyan lila vt a, hogy elnztem sokszor, mikor nlok jrtam, milyen lilsra tudja kikszteni magt.

Mer sokat jrtam hozzjuk, engem rettenetesen szeretett a mltsgos asszony. De sokszor megciblta a hajamat, mindig szeretett belekapaszkodni, hogy gy sztll a hajam, a fejr ujjaival csak belemarkolt az stkmbe, s pofozgatott:

- Akarsz- virgot, Gyrgycske?

n meg szerettem vna neki azt mondani, hogy inkbb egy kis kolbszt szeretnk.

Kaptam n virgot eleget a jnyoktul, rozmaring mindig vt a kalapom mell. Kovcs Marinak minden rozmaringjt n legeltem le, mind az n kalapomh szurklta a szebb szlakat.

De kolbsz, az mindig vt nluk, meg pecsenye, de soha a meg nem knlt vna egy falssal, ha a szemem kopogott vna is.

Azr jrtam hozzjuk, mert Jusztin nnm mindig velem kldte el a napi jrandsgot, ha ott vtam. Mert Pl btymk tartoznak nekik adni mindent. gy vt az egyessg, hogy a tizenkt hold rendjt disznba kellett kiadni, sonkba, kolbszba, slt hsba. Meg minden egyebet is, csirkt, tykot, pujkt, ruct, meg mg galambot is kellett nekik adni. Reggel mentem hozzjuk, megkrdezni, hogy mma mit akarnak. Vagy tojst, tfelt, lisztet, zsrt, meg ami kellett, szval ott vt az leskamorjuk Pl btymknl. Mondta is minden reggel Jusztin nnm, mikor reggel eladtam, hogy mit parancsolt a mltsgos asszony, hogy:

- a drga lelkem mltsgra, hla istennek, hogy ilyen j tvgyuk van, az n istenem tartsa meg az tvgyukat.

De csak ki kellett adni a porcit.

Mer a mltsgos asszony abba a kis hzba nem trte az telszagot, ott nem vt szabad mg egy kis kamart se tartani. Vt egy reg cseldje, Penzsi nni, az berakta a maradvnyt egy nagy pntos ldba, a kulcsot meg a mltsgos asszony eltette, sokszor megpenszedett, megromlott az eltett tele, Penzsi nni meg dlt-flt, hogy a szeme is szikrzik az hsgtl.

Ht a szobjuk, akibe laktak, az olyan vt, mint egy szp bt. Minden vt benne, mg perzsa sznyeg is. De ha Juszti nnm eccer azt mondta vna, hogy mma nem adok semmit, akkor meghalhattak vna hen.

gy ltek ezek ott minlunk minden nyron, de sokszor hallottam, mikor mondta a mltsgos asszony:

- Lszl lelkem, pipzzl, megesznek a sznyogok.

Nagyon csudlkoztam a sznyogok gusztusn.

Azt mondja sszel Pl btym, meglt az utcn, mert n csak tavasszal vtam nla kiskocsis, hogy:

- Gyrgy fiam, hajnalba megynk Szatmrra.

Mn tudtam, ktznek befele a mltsgk. Mondtk nekem a tavaszon, hogy n fogom ktztetni. Hajnalba mn kopogtak rtem, mentem a szekerhez.

Ht a hint megjtt, de csak a mltsgos asszony lt bele, a mltsgos rnak oda kellett lni a rakott szekerre, hogy el ne lopjunk valamit.

Megynk. Szraz Berken megllottunk itatni. A mltsgos r adott t krajcrt, hogy igyunk rajta pjinkt. Ketten. tr.

Pali btymmal vtunk, a meg vett egy fertly pjinkt. Fertly litert. Megitta, n is kaptam, de n nem szerettem a pjinkt.

- No, megjj - mondom Pali btymnak -, most megfizetek a mltsgos rnak.

Mikor elrtk a kves utat, meghajtottam, a lovat. Jaj de kiablt, hogy kirzza a lelket belle. Hadd rzza az t krajcrr.

Mikor bertnk Szatmrra, a szekr gy llott meg, hogy sszeesett. Egy zsk le. De nem ltta, mert sietett lefele, s ment be a hzba. A zsk kiszakadt, kimltt belle vagy egy fl vka bza. Vt ott egy szegny asszony a szomszdba, mingyn szaladt kosrral, felszedte, elvitte. Mi meg bedugtuk a zskot egy j nagy szalmacsutakkal.

Nzi a mltsgos asszony, mer mn a rgen otthon vt, kijtt megnzni, megvan-e minden.

- Mltsgos asszony, az egr kirgta a zskot.

Jaj, de sopnkodott, sptott, hogy jaj, istenem.

De a nem jutott eszbe, hogy behjjon enni. Hanem Penzsi nni hvott. Pali btym nem ment, hanem elnzett a vrosba, egy j hmot akart venni, azt mondta, de n tudtam, hogy nem kvncsi az ebdjkre, megy a vendglbe prkltzni.

Ht ideadja nekem Penzsi nni az ebdemet. Almstel vt, de egy csepp s se vt benne.

Nem ettem meg.

- n nem tudom megenni, nincs ebbe s.

- gy szokott a mltsgos asszony.

Vt kenyr, j, azt megettem. Vt egy nagy kert az udvar vgibe, nzegettem, hogy bemegyek, eszek almt. De azt meg gy bezrta a mltsgos asszony, nem lehetett bemenni, szeges drt vt a tetejn. Ht addig nzegettem, mg leltem egy helyet, ahol be szoktak jrni a hvatlan vendgek, n is belptem. Megszedtem magam j piros almval, be a kasba egy zabostarisznyval.

Pali btym, meg jn estefel, rszeg vt, mint egy csacsi.

Befogtam a lovat, olyan szerencss vtam a nyergelssel, hogy nem lett semmi bajom, mert rgs vt a l nagyon. Pali btym meg lt felfele, s mindig leesett.

- No, szp legny, nem tud fellni a szekerbe.

- ?

lt felfele, teszi fel a lbt, n meg belktem, beesett a szalmra, elfekdt, ottmaradt.

n meg kihordtam a zskokat a kamrbl, Penzsi nni azt mondja:

- Vidd el ezt a zskot, neked ksztettem.

Fellkm a zskot a szekerbe, nem tudtam, mi van benne, reztem, hogy valami ruhafle meg edny is meg egyb. De fltem, hogy a mltsgos asszonyk ki ne nzzenek.

- Nem nznek azok ki, mert flnek, hogy borraval pnzt kell adni - mondja Penzsi nni.

- Ht mn akrmi van ebbe a zskba, e tbbet r, mint hrom krajcr borraval, mert annl tbbet gyse adna.

Elmegyek a ngy lval, megynk. Azt mondja eccer Pali btym, felbredt, osztn eszbe jutott.

- Te fi, ettl mma?

- Nem jvk magval tbbet, nem trdtt velem.

- A mltsgos asszony nem adott?

- Adott, de nem tudtam megenni, nem vt benne s.

- Mi vt az ebd?

- Almt fztek vzbe, egy kis habarssal.

Nevetett Pali btym, azt gyse ette vna meg.

Elrtnk az ton egy olyan csrdt.

- No, jj meg.

Rendelt egy liter bort meg papriks szalonnt. Megettem a szalonnt, meg megitta r a bort, mikor szllunk fel a szekerbe, elordtja magt:

- Hun a hm?

- n nem lttam.

Ht csak nagy nehezen tudta kisillabizlni, hogy vett egy j hmot, osztn rest vt magval vinni, mikor a vendglbe ment, ott hatta a szjgyrtnl. Vissza kellett fordulni a szekerrel Szatmrra. Kerestk a szjgyrtt, igen, de olyan rszeg vt, hogy mindenron a nagy szllo-dba akart menni, hiba mondtam neki, hogy ott nem lesz szjgyrt. Nagy nehezen leltk meg, feltettk a hmot, akkor m sett vt, gy indultunk visszafele haza. H, ojan sett lett, hogy az els lovat nem is lttam. fl utn azrt hazartnk.

Szidta osztn Pl btym a fit, hogy te diszn, gyerekre hagytad a ngy lovat.

Mondja Jusztin nnm:

- E meg micsoda zsk?

- n nem tudom, Penzsi nni lkte fel a kocsiba. Nem tudom, mi van benne.

- Jaj, az a j llek, az a Penzsi, no ht. Mn akrmi van benne, azr az j llek, nem olyan, mint az a drga mltsga, hogy a hollk szedjk ki a szemit szegnynek.

Elvitte a zskot, gy osztn sose tudtam meg, mi vt benne.

HETEDIK BESZLGETS

arrl, hogy egy kis legnynek a szava milyen sokat jelent

Mikor mjusban vge lett a szntsnak, megszabadultam Mojzes btym munkjtl, micsoda!... olyan kaps lettem n, hogy az egsz falu csak azt akarta, hogy n dgozzak nekik.

Tudtk, hogy vilgot jrt ember vagyok, mg csak tizenngy ves vtam, de mn jrtam Beregszszba, jlak, Tiszabecs, Milota, az nekem semmi se vt. Mg Cscsn is vtam nem-egyszer; nem is beszltem rla, hogy a cscsi rokonok is mind ott akartak fogni, hogy maradjak nluk dgozni. n nem maradhattam; akkoriban mehettem vna Pestre is, ha nem desanym miatt tettem vna le az inaskodsrl. gy ht n csak egypr napra mentem el legfeljebb, akkor jttem haza, de azt mondhatom, hogy soha res kzzel, mindig rakott tarisznyval.

Abba az idbe nagy vltozs vt minlunk. Hogy Salnky Arvd r megbukta magt, kt zsid lett a legnagyobb birtokos, a kt Krsz, vagy Krauz, mi csak Krsznak hjtuk ket. Az egyik megvett az uradalombl ktszz holdat, a msik meg a tbbi ezer holdat. A ktszz holdas Krsz ott lakott szembe velnk, az egy gyarmati vasas zsid vt. Fejrgyarmaton vt a btja, az nem tudott sokat kijnni, hanem helyette a felesge szokott ott lenni egsz nyron, s az ccse gazdlkodott.

Ezt a vasas Krszt, ezt nem szerettem, ez nagy fekete ember vt, igen mrges, h de fene mrges vt, zsidba mg nem is lttam olyan kiabls mrges embert, gy szidta az ccst, valahogy nmetl handrikltak, hogy csak gy vontott. Az ccse meg olyan hibs alak ember vt, valami hibja vt, az ujjai is mind grbe vt, kapzsi vt rettenetesen, az nagyon szeretett flretenni mindent. A munksokhoz nem lett vna rossz, mert flt. Nagyon flt a mindeml, mintha csupa rablgyilkos lett vna a faluba, pedig nlunk bizony mg meg se tttek senkit, mita n emlkszem. Mi nem vagyunk verekedsek, csak ht a kocsmba a tanyasiak szemtelenkedtek, azokat kihnytuk, s olyankor nem nztk, hogy puhra esnek-e. De ez nem rtette a nyelvnket, alig tudott az valamit beszlni magyarul, hanem gazdlkodni azr jl gazdlkodott. J fdeket kaptak, a Szirokot. Aj, micsoda bzk meg kukorick termettek ott abba az idbe.

De nem az kedvirt jrtam n legtbbet hozzjuk dgozni, hanem vt a fekete vasas Krsznak egy gynyr szp felesge. Micsoda szp vt. Olyan fekete szemei vtak, mint a csillag. A bre annak olyan vt, mint a fejrtett vszon vagy selyem. Szp magas asszony vt, majdnem olyan magas, mint n most vagyok, de azrt akkor is mn majdnem elrtem magassgban.

Ez mindig jtt hozznk:

- J Jnusn, atjon ide a fi. Jrt tgozni.

gy mondta valahogy. Mert e se sokat tudott magyarul, de mosolyogni azrt tiszta magyarul mosolyodott az emberre, osztn akkor ment az ember, gett a munka a kezn.

Meg ldott j asszony vt, ez mindent adott. Mikor este mentem hazafel, mn mondta:

- Vityhl anyd th.

Hogy vigyek egy csupor tejet desanymnak.

Meg lisztet meg zsrt meg dohnyt.

Vt nekik is dohnyuk. Nem olyan sok, mint a msik Krsznak, valami tizenngy hd. Mindig mondta:

- Aduk n neked duhn, ne menj pajthba.

Mert n abba az idbe a dohnyos jnyok utn vetettem magam. A dohnyos jnyok mindig szpek vtak, vgan vtak, s mikor a pajtba dgoztak, beszktem hozzjuk, s ott