1

Az Eszterházy Károly Egyetem magazinja

XXV. évf. 1. (175.) szám2019. május

Magyarkutatók a

CERN-ben

KortársHangon

2019

Mr és Miss Eszterházy:Székely Ádám

és Laczkó Vivien

2 3

A tartalomból

Impresszum

Stressz a lelke mindennek

LÍCEUMI PALETTA | Felelős kiadó: dr. Liptai Kálmán rektor | Főszerkesztő: Harsányi Judit | Layout: Molnár Erzsébet | Címlapfotó: Kakuk Dániel | Szerzők: Berán-Juhász Henrietta, Fenyves Balázs, Galda Gábor Attila, Géczi Katalin, Harsányi Judit, Kurucz András, Nagy Réka, Novák Tamás, Várko-nyi Péter, Vasas Fanni | Fotók: Balogh Tibor, Hozman Gergő, Kakuk Dániel, Korsós Viktor, Nagy Réka, Orosz Ila, Szántó György, Szigeti G Csongor | Szerkesztőség: +36 (36) 520 400/2102 | Megjelent 3000 példányban. ISSN 1589-0147

Mikor először olvastam a stresszről, a felnőttek szilvalekvárt főztek az ud-varon. A nagymamám már két napja feszült volt, még a töltött káposzta sem sikerült, pedig ő simán verte mi-nimum az utcai mezőnyt. Szóval, ol-vasás közben rájöttem, ezek szerint a nagymamám épp stresszes, ahogy azt hajtogatja, idén biztos leég a lekvár, ami húsz év alatt sohasem, de most tuti, és akkor mit szól az utca népe. Idegességével stresszelni kezdte a bé-kés férfinépet is, az pedig nem vezet jóra. Olvastam, hogy ezt kezelni kell. Felkaptam a cipőm, ki az udvarra, de elkéstem: a szatmári szilvapálinka ad-digra már oldotta a stresszhelyzetet.

Azóta kiszabadult a könyvekből ez a fogalom, elterjedt, mint valami fel-kapott szitokszó, mumus lett, minden gond okozója, a fejfájástól a hasme-nésen át a reumáig, komolyabb szervi bajokig mindent tud, mindenkit elér kortól, nemtől függetlenül. Többet árt, mint használ, mellékhatásai úgy burjánzanak, mint borostyán a falon. Meg kellene állítani, oldani a feszült-séget, de az igazi oldószer még keres-tetik, a pálinka kevésbé alkalmas tar-tós használatra. ☺

Most, a tanév vége felé, a vizs-gaidőszak közepén, nyaralás előtt

(és alatt) gyarapodnak a stresz-szhelyzetek, kellene a hatékony technika, hogy elűzzük a szoron-gást, és sérülésmentesen érjenek véget küzdelmeink a ránk váró kihívásokkal. Vannak biztató alkotóelemek: a nevetés, az öle-lés, a mozgás, a mérlegelés, hogy megéri-e, a mély levegővétel vagy a 10-ig való számolás, és egyéb furfangok… de a végső keverék még hiányzik. Meg aztán itt a nesze semmi, fogd meg jól-mon-dat: mindenkinél egyénre szabott a stressz hatékony kezelése. Na, bumm. Vagyis próbálgassuk, mi-vel győzhetnénk, kinek mi válhat be: több nevetés, sport, tudatos el-engedés, relaxálás, egyéb techni-kák… Ki tudja. Kutyuljuk ki saját keverékünket, hogy győzhessünk a káros stressz felett, és egyre ke-vesebb tétel maradjon a stressz-listánkon.

Ehhez kívánnék mindenkinek kitartó próbálgatást, sikeres győ-zelmet, jó lenne szeptemberben el-mondani: stresszmentes nyara volt mindenkinek.

Harsányi Juditfőszerkesztó

Fókuszban az MTMI - interjú dr. Juhász Tibor rektorhelyettessel 6

A tanár is ember - beszélgetés Csontó Lajossal, a VMI vezetőjével 10

Kortárs Hangon 22

EKE Cheerleaders: nagyot ugrott a csapat 30

4 5

HAVI HÍREK VELETEK TÖRTÉNT

MINDENKIT MEGMOZGATTAK

TUDATOSSÁGA KOMMUNIKÁCIÓBAN

FANTASZTIKUS EREDMÉNYEKA SZARVASŰZŐKÖN

EGYETEMÜNK ADOTT OTTHONTA FIFÖMA SZEKCIÓNAK

Áprilisban szervezték a 29. Szarvasűzők váltófu-tóversenyt, melyen Egertől Miskolcig futottak a versenyzők. A 81 kilométeres távot 12, illetve 5 fős csapatokban, különböző hosszúságú és nehézségű szakaszokon teljesítették a jelentkezők: köztük egyetemünk öt csapata is. A 12 fős csapatokban a különböző campusok, szervezeti egységek és a Gya-korlóiskola oktatói, dolgozói és hallgatói képvisel-tették magukat. Mindannyian kiválóan helyt álltak, a Kullancsvadászok névre keresztelt hallgatói csapatunk a Magyar Egyetemi és Főiskolai Orszá-gos Bajnokságon 11 csapat közül 1. helyezést ért el. A sprinterEKE csapatunk remek versenyzéssel a 8. helyet szerezte meg. Vegyes (egyetemi oktatói, dolgozói és hallgatói) kategóriában mEKFutjuk I. csapatunk kitűnő versenyzéssel az 1. helyet szerezte meg, míg tőle csak 12 másodperccel lemaradva a do-bogó 2. fokára állhatott a mEKFutjuk II. csapatunk, a mEKFutjuk III. csapatunk pedig 6. helyezést ért el.

A XXXIV. OTDK FiFöMa szekciójába, melyet idén az Eszterházy Károly Egyetem szervezhetett, 280 egyetemista pályázott, s idén, rendhagyó módon immár több mint ötven, kiemelkedően tehetséges középiskolás is részt vett a programon. A pályá-zók 34 szekcióban mutathatták be munkáikat. A rendezvény számos tudományos és kulturális programmal egészült ki. A díjazottak listáját és bővebb beszámolónkat megtalálja azuni-eszterhazy.hu oldalunkon.

Sportprogramok, egészséges életmódhoz kapcsolódó előadások, szűrővizsgálatok, véradás: néhány prog-ram azok közül, amelyet az egyetemi Egészségnap nyújtott. Az idei programkínálatba már tavaly bevált, sikeres elemeket is átvettek, az előadásokat azonban egészen új tematikában szervezték: stresszkezelésről, munkaegészségügyről, gasztroturizmusról, kiegyen-súlyozott táplálkozásról szóló előadásokat egyaránt hallhattak a résztvevők. Főzőbemutatóra, gyógytea-kóstolásra, kutyaterápiás programra, lovasterápiáról szóló előadásra, jógára is várták őket. A rendezvény-nyel a szervezők célja az volt, hogy megmozgassák a hallgatókat, az oktatókat és a nem oktató kollégákat, s körükben hirdessék az egészséges életmódot.

Idén 12. alkalommal rendezték meg a Tudatosság a kommunikációban című, országos szakmai-mód-szertani tanácskozást az Eszterházy Károly Egyetemen. Elsősorban a médiatudatosságra és a személyközi kommunikációra fókuszált az idei konferencia, tudtuk meg dr. Balázs Lászlótól, a szerzőbizottság elnökétől. A konferencián nagy hangsúlyt fektettek a szervezeti, digitális kommu-nikációra és a különféle médiumok megjelenésére is. A kétnapos találkozó több mint 30 előadója az ország különböző tájairól érkezett.

BAKAI EDINA NYERTE AZ EGYETEMI TEHETSÉGKUTATÓT

AZ INFORMÁLÓDÁS, A MOTIVÁCIÓ IS NÉLKÜLÖZHETETLEN

LACZKÓ VIVIEN ÉS SZÉKELY ÁDÁM A GYŐZTESEK

Az idei Eszterházy Csillagára tizenkilenc hallgató neve-zett, akik tizennégy produkciót mutattak be az Uránia mozi színpadán. Az egyetem hallgatói három kategóriá-ban nevezhettek: ének-zene, tánc és egyéb kategóriában. Idén nagyon színes volt a paletta, hiszen volt ugrókö-tél- és mazsorett-bemutató, néptánc, de a legnépszerűbb idén is az ének-zene volt. A zsűribe idén sztárvendégként Csemer Boglárka énekesnőt hívták meg. További zsűri-tagok voltak dr. Juhász Tibor rektorhelyettes, illetve a ta-valyi győztesek: Spisák Réka és Varga Ivett, a főszponzor demjéni Hotel Cascade tulajdonosa, Tóth Áron, valamint a főszervező, Fási Vivien. A harmadik helyezést zenés produkciójával Freigang Kíra érte el, a második helyezett az ugrálóköteles Hanuszik Éva lett, s idén a dobogó felső fokára Bakai Edina állhatott énekével.

Számos kiállító, több száz hallga-tó: sikeres volt az egyetem Kar-riernapja és állásbörzéje. Immár nemcsak az egyetemnek, hanem a cégeknek is fontosak a hallgatók, hiszen rájöttek, hogy a megfe-lelő működéshez a legfontosabb az ember, a munkaerő – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg az Eszterházy Károly Egyetem Karri-ernapját dr. Liptai Kálmán rektor. Hozzátette: az állásbörze remek alkalom arra, hogy a hallgatók és a vállalatok találkozzanak egy-mással.

Idén öt hölgy és hat fiatalember versengett a Mr és Miss Eszterházy címért. A versenyzők a Líceum Dísztermében szervezett döntőn hétköznapi és alkalmi viseletben, illetve fürdőruhában mutat-koztak be. A „lájkvadász” verseny győztesei Vasas Jázmin és Szilágyi István lettek. A közönségdíjat Szászi Lilla és Székely Ádám vehette át. A harmadik helyezést Nagy Szimonetta és Nagy Rajmund érte el. A dobogó második fokára állhatott Vasas Jázmin és Borvendégh Áhim, idén a győztes pedig Laczkó Vivien és Székely Ádám lett.

Fotó

: Szá

ntó

Gyö

rgy

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

Fotó

: Bal

ogh

Tibo

r

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

6 7

AKTUÁLIS

Szakértelem, elhivatottság, interaktivitásCél: az MTMI-szakok népszerűsítése

Az úgynevezett MTMI-szakok – matematika, természettudományok, műszaki és informati-kai tudományok – népszerűsítése, valamint a téma iránt érdeklődő fiatalok tehetséggondozása egyaránt kiemelt helyet foglal el az Eszterházy Károly Egyetem célkitűzései között. Dr. Juhász Tibor, az intézmény tudományos, kutatási és nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese

maga is a tudományterület elkötelezett támo-gatója. A vele készített interjúban nemcsak az MTMI-szakok jelenlegi helyzetéről, az egyete-men folyó szakmai munkáról és projektekről be-szélt, hanem azokat a személyes élményeket is megosztotta, melyek hatására matematika-szá-mítástechnika tanári diplomát, majd később PhD-fokozatot is szerzett.

Tudtad, hogy 43.949.268 db lottószelvényt kell megvenned és kitöltened ahhoz, hogy biztosan ötösöd legyen? És azt, hogy egy darab szalonna három részre osz-tásakor a párhuzamos szelők tételét is alkalmazhatod? A természettudományok az életünk szinte minden területén jelen vannak, és sok esetben úgy alkalmazzuk őket, hogy nem is tudunk róla. Az elmúlt években azonban háttérbe szorultak ezek a tudományterületek, melyek népszerűsítésére az Eszterházy Károly Egyetem is komoly hangsúlyt fordít.

– Az országban egyre több oktatási intézmény-ben – legyen szó általános iskoláról, középis-koláról vagy felsőoktatási intézményről – kap kiemelt szerepet az MTMI-szakok népszerűsí-tése. Miért van erre szükség?

– Magyarország és az Európai Unió is egyre gyakrabban szembesül szakemberhiánnyal eze-ken a területeken. Egy 2015-ös felmérés adatai szerint hazánkban a továbbtanulás előtt álló fiatalok csupán 24%-a jelentkezik valamilyen MTMI-s szakra. Azok száma pedig, akik felvé-telt nyernek, befejezik a tanulmányaikat, és diplomát is szereznek, még ennél is kevesebb. Pedig a munkaerőpiacon keresettek a mate-matikai, természettudományos, műszaki vagy informatikai végzettséggel rendelkező szakem-berek.

Az informatika az egyik legnépszerűbb képzési terület szinte mindegyik egyetemen, a munka-erőpiacon azonban több tízezres nagyságrendű betöltetlen állásról beszélnek, hiszen egyre több üzemben, gyárban kapnak szerepet automatizált robotok, rohamos ütemben fejlődnek az okoste-lefonok, a számítógépek pedig a legtöbb munka-helyen ma már nélkülözhetetlenek.

Ha a legerősebb területen ez a helyzet, kép-zelhetjük, milyen nehéz dolga van annak a vállalatnak, iskolának vagy laboratóriumnak, aminek a működéséhez fizikus, matematikus, biológus vagy kémikus végzettségű munkatár-sakra van szükség. A meglévő szakemberek egy rövid ideig tudják tartani a frontot, ám ez a helyzet nemcsak hosszú, hanem már középtá-von is komoly kockázatot jelenthet a régió és az ország gazdaságára nézve. Ezt látva a kormány-zat a beavatkozás mellett döntött. Olyan pá-lyázatokat hirdettek meg, amelyek segítenek az oktatási intézményeknek népszerűsíteni ezeket az elmúlt években háttérbe szorult területeket.

Az Eszterházy Károly Egyetem számára már a 4 Campus Program elnevezésű EFOP 3.4.4. pályázat megnyerése előtt is fontos volt az MT-MI-szakok népszerűsítése és a fiatal tehetségek gondozása is.

– Nemcsak a népszerűsítésre fordít komoly hangsúlyt az egyetem. Mi a helyzet azokkal, akik szeretik a természettudományos tárgya-kat, és szeretnék megméretni a tudásukat?

– Nagyon sok rangos, országos verseny van, ahol felvételi pontokat szerezhetnek a tanulók.

Ebbe a sorba nem könnyű beállni versenyszer-vezőként, de mi nem is feltétlenül szeretnénk. Mi a kutatói életpályát szeretnénk felvázolni a gyerekeknek, ahol bele kell mélyedni egy témá-ba az adott probléma megoldásához. A csa-patmunkára helyezzük a hangsúlyt, projektek elkészítésére ösztönözzük a nevezőket. Ilyen volt például a TETUTI elnevezésű versenyünk is, amit középiskolás 11. évfolyamos gyerekek-nek szerveztünk, vagy a Varázstorony Innováci-ós Projektverseny.

Azt tapasztalom, hogy egyre több intézmény szervez hasonló jellegű megmérettetéseket, hiszen ezek sokkal életszerűbbek, mint egyedül megoldani egy feladatsort. Jó, ha a gyerekek még az iskolában megtanulják, hogy mi az a munka-megosztás és a csapatmunka.

– Mindezek mellett lesznek természettudomá-nyos témájú táborok is az egyetemen általános és középiskolás gyerekeknek.

– Kétféle tábortípust és négy tábort szervezünk, hiszen az MTMI-tárgyakat támogató projektnek kettős célja van. Egyrészt a tehetséggondozás és az érdeklődők pályán tartása, másrészt a pálya-orientáció és a szakok népszerűsítése.

A SzeretlEKE és a MegyEKEnni azoknak is szól, akik még nem tudják, hogy szeretik-e a természettudományos tárgyakat. Míg az előbbi egy pályaorientációs tábor lesz, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a bennünket körülvevő környezettel, addig az utóbbiban a programok a gasztronómiai vonal mentén fognak csoporto-sulni.

A másik két táborunkban, a Kódolótábor-ban és konzorciumi partnerünkkel, a Magyar Kémikusok Egyesületével közösen szervezett Varázslatos kémia táborban viszont már a te-hetséggondozásé lesz a főszerep. Ide azoknak a jelentkezését várjuk, akiket érdekelnek az adott tudományterületek, szeretnének érdekes dolgo-kat hallani és szeretnék tudásukat fejleszteni.

– Lehet mérni ezeknek a programoknak a haté-konyságát?

– A projekt még fiatal ahhoz, hogy például a felvételire gyakorolt hatását mérhessük, hiszen még csak 1,5 éve indult útjára. Visszajelzések természetesen vannak személyesen is, illetve az interneten, közösségi oldalakon keresztül meg-osztott videókhoz, posztokhoz írt kommentek-

8 9

ben is. Úgy gondolom, hogy jó az irány, és bízom benne, hogy ezt a jelentkezések számában is hamarosan érzékelni fogjuk.

Egyszer már egyébként egy ilyen programnak köszönhetően feltámadt az intézményben a ké-mia szak. Évek óta nagyon kevesen jelentkeztek már, de ez megfordult, amikor megkezdte mű-ködését a Varázstorony, és elindultak a kémia show-k. – Zárjuk az interjút egy személyes kérdéssel! A felsőoktatási intézményekbe jelentkező fiata-lok döntését egyrészt befolyásolja a személyi-ségük, a családi minták, az, hogy humán vagy reál beállítottságúak, valamint az, hogy érte-e őket tanulmányaik alatt olyan meghatározó élmény, ami hatással volt a pályaválasztásuk-ra. Önt milyen tényezők befolyásolták a fentiek közül?

– Gyerekként sok minden szerettem volna len-ni, többek között az osztályfőnököm hatására biológia-földrajz szakos tanár is. Még általá-nos iskolás voltam, amikor Örményesen az iskola, ahova jártam, kapott 3 db Commodore 16-os számítógépet, a matematikatanárunk pedig szakkört indított, ahol programozást is tanultunk, amely leginkább előre megírt programok begépelését és futtatását jelentette. Sikerélményeket szereztünk ezeken a foglal-kozásokon, nagyon örültünk neki, hogy a gép megcsinálta, amit kértünk tőle – persze csak megfelelő kommunikáció esetén. Középiskolás voltam, amikor megkaptam az első számítógé-pemet, egy Commodore 64-et. Gyorsan elő is kerestem a szakkörös jegyzeteimet, és megpró-báltam a programokat abba is begépelni, de a 64-esen már nem működött minden parancs. Ez annyira zavart, hogy elkezdtem utánajár-ni a dolognak. Megtanultam és megértettem a programozást. Most mégsem informatikus vagyok, hanem a matematika vált a fő csa-pásiránnyá, amit annak idején csupán azért kezdtem el tanulni, mert az informatika mel-lett erre is szükség volt a sikeres felvételihez. Ahogy egyre jobban elmélyültem benne, meg-fogott a tisztasága és a szépsége. Olyannyira, hogy végül felülkerekedett a számítástechni-kán. Azt hiszem, mind a két matematikataná-romnak komoly szerepe volt abban, hogy már akkor is tudtam tisztelni ezt a tárgyat, amikor még nem terveztem, hogy ezzel fogok foglal-kozni.

Úgy gondolom, hogy az MTMI-tárgyak nép-szerűsítésekor az intézmények által szervezett programok mellett ez a másik nagyon fontos tényező. Olyan tanárokra van szükség, akik nemcsak szeretik az általuk tanított tárgyat, hanem a tudományterület szépségeit át is tudják adni a gyerekeknek. A legtöbben az általános iskolás éveik alatt még nyitottak és kíváncsiak a természettudományos tárgyakra, hiszen kit ne érdekelne, hogy hogyan működik a bennünket körül vevő világ? Ezért is tartottuk fontosnak a projektben is alkalmazott elemek beépülését a tanár-képzésbe, valamint tanár-szakos hallgatóink intenzív bevonását a megvalósításba.

A Neteducatio pályázatára nevezték az Esz-terházy Károly Egyetem Gyakorlóiskolájának tanárát, egykori hallgatónkat, Borsós Lillát, aki kiérdemelte a Pedagógus Oscar-díjat.

A MEFS Közgyűlésén hagyományosan az egye-temi sportért kiemelkedő munkájuk elismerése-ként a MEFS által alapított díjakat is kiosztották. Szalay Gábor, a Sporttudományi Intézet docen-se MEFS Életműdíjat vehetett át az évtizedeken keresztül eredményes egyetemi sportszervezői munkájáért. MEFS Hajós Alfréd Aranyplakett az Egyetemi-Főiskolai Sportért díjjal tüntették ki Herpainé dr. Lakó Judit adjunktust, Sportiroda vezetőt, a Sporttudományi Intézet munkatársát. A MEFS Csík Ferenc Ezüstplakettje az Egye-temi-Főiskolai Sportért díjjal köszönték meg Hajdu Pálnak, a Sporttudományi Intézet docen-sének az egyetemi sport terén több akadémiai éven keresztül végzett kiváló szakmai munkáját. MEFS Elek Ilona Emlékérem az egyetemi sport támogatásáért díjat kapott Dr. Váczi Péter, a Sporttudományi Intézet adjunktusa, kiemelkedő sportszakmai tevékenységéért és a kosárlab-da sportág népszerűsítéséért végzett munkája

elismeréseként. Halassy Olivér Hallgatói Díj elismerésben részesült Zaja Barbara az egyete-mi szabadidősportért, különösképpen a cheerle-aders csapatért végzett áldozatos munkájáért.

A megyei közgyűlés Heves megyei Klímaba-rát-díjjal tüntette ki április 26-án Dr. Mika Já-nost, a Földrajz és Környezettudományi Intézet professzorát.

A Magyar Tudományos Akadémia 2019. május 7-én a levelező tagjai közé választotta Dr. Rainer M. Jánost, az Eszterházy Károly Egyetem Új és Je-lenkori Történeti Tanszékének egyetemi tanárát, a Történelemtudományi Doktori Iskola vezetőjét.

Prof. Dr. Kásler Miklós az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere és Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár a Magyar Sport Napja alkalmából tartott ünnepségen – 2019. május 13-án – díjakat és miniszteri elismerő okleveleket adott át a Vigadóban. Az Eszterházy Károly Egyetemről a sport területén végzett kiemelkedő oktatói és tu-dományos tevékenysége elismeréseként Prof. Dr. Bognár József Kemény Ferenc-díjat kapott.

Abu-Dzabi városa adott otthont márciusban a triatlon világkupának, melyen egyetemünk hall-gatója, Fekete Hajnal Virág korcsoportjában az 5. helyezést érte el az olimpiai távon.

A VIII. Országos Népek Tánca-Népek Zenéje versenyről hallgatónk, Petrovics Adrienn arany minősítéssel tért haza.

A BOM a Magyar Sportért Közhasznú Alapítvány kihirdette a 2019-es év új ösztöndíjasait: egyetemünk hallgatója, Dávid Máté is a szerencsések között van.

Az Eszterházy Károly Egyetem tanító szakos hallgatója, Fási Vivien első helyezést ért el az Országos Tanítási Versenyen.

Az Eszterházy Károly Egyetem hip-hop csapa-ta, a BlackShape indult Revolution Dance Cup kupasorozatának tavaszi versenyén, ahol a több

mint 200 produkció közül Kiemelt arany minő-sítésben részesülhettek.

A VI. Cheer MEFOB-on három kategóriában kép-viseltette magát az Eszterházy Károly Egyetem: Senior Show Cheer Team, Senior Freestyle Pom Team és Senior Hip Hop Team kategóriákban. Hip Hop Teamben a Blackshape vehette át az aranyérmet, míg a másik két kategóriában az EKE Cheerleaders csapata győzte le a mezőnyt, s vehette át az aranyérmeket.

Intézményünkből Eger város ösztöndíját elnyer-te: Aux Eliza (magyartanár-könyvtáros tanár), Bagdán Zsófia (tervezőgrafika), Borosi Florenti-na (közösségszervezés), Erdős Katalin Bernadett (óvodapedagógus), Pap Olivér Iván (gazdálkodás és menedzsment szak) és Szappanos Szilvia (rajz és vizuális kultúra, média mozgókép és kommunikáció tanár).

Nagy Réka

ELISMERÉSEK

OKTATÓI ELISMERÉSEK

HALLGATÓI SIKEREK

AKTUÁLIS

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

10 11

A TANÁR IS EMBER

„A cél egyértelmű: egyenrangúvá válni

a művészetiegyetemekkel.”

– beszélgetésCsontó Lajossal, a

Vizuális MűvészetiIntézet vezetőjével

A VMI egyetemünk egyik legsikere-sebb intézete, évek óta egyre több

hallgatót vonzanak be az ott okta-tó kollégák. A siker az akaratnak, a lelkesedésnek, a felmutatott minő-ségnek, a rengeteg munkának, és a

közösségi oldalakon való aktív rész-vételnek egyaránt köszönhető. Fon-tos azonban az is, hogy olyan valaki álljon az intézet élén, aki töretlenül

hisz abban, hogy csak így lehet jól csinálni, sőt, még ez sem elég: össze-

tartó csapatként kell dolgozni. Csontó Lajos, a VMI közel egy éve kineve-zett vezetője ebben hisz, s miköz-

ben a közösségért dolgozik, a saját mércéjének is igyekszik

megfelelni pedagógusként, művészként egyaránt.

– Művészcsaládból származol?

– Budapesten születtem, és Óbudán éltem a szüleimmel, akik viszont vidékről származnak, édesanyám fehérvári, apám kecskeméti. Mind-ketten pénzügyi vonalon dolgoztak, de ez a pálya tőlem meglehetősen távol állt. Anyai nagyapám foglalkozása viszont mindig vonzott, kovács-mester volt nagy műhellyel, gépekkel, inasokkal még a háború előtt. Az apai nagyapám nyelveket beszélő, irodalmat kedvelő értelmiségi volt, aki szintén a háború előtt tudta csak kiteljesíteni magát, egy nehéz gyerekkorból jutott el fontos pozíciókig. Ő volt a harmadik Csontó Lajos, én az ötödik vagyok.

– Hatodik van?

– Nincs. Én szakítottam meg a folyamatot, amit azóta is bánok, András fiam kis korában ezt szá-mon is kérte rajtam, ő lehetett volna a hatodik… (nevet)

– Hatott még rád valaki a felmenőid közül?

– Az apai nagyanyám családja a családi legendá-rium szerint Lengyelországból érkezett Magyar-országra a 18. század környékén, az utolsó, még vagyonnal rendelkező dédapa igazi dzsentriként élt, elkártyázta a vagyont, és végül elszegényedve élt egy halászhajón tizenvalahány gyermekével. Ezek az ősök, az ő regényes, romantikusabb élet-útjuk, irodalom- és művészetszeretetük valahogy jobban hatott rám, mint az, hogy szüleimet foly-ton számolni láttam otthon.

– Ezek szerint a művészet iránt érdeklődésed, a pályaválasztásod meglepő lehetett a szüleid számára…

– Abszolút. Apám nem is tudott ezzel mit kez-deni, talán mostanra megértene, de sajnos viszonylag fiatalon elhunyt. Édesanyám jobban be tudta fogadni, neki kifejezetten volt érzéke a művészetekhez, de igazából soha nem volt vita egyikőjükkel sem a választásom miatt. Az általá-nos iskola után Szentendrére kerültem a Feren-ces Gimnáziumba, és az ott szerzett élmények, a Szent Ferenc-i világszemlélet, a szentendrei miliő is erősen nyomot hagyott bennem. Hamar kiderült, hogy van tehetségem a rajzoláshoz, korán elkezdtem vonzódni a fotózáshoz is. A gimnázium harmadik éve után nyáron beirat-

koztam a zebegényi képzőművészeti szabadisko-lába, így amíg a Ferences Gimnázium a szocia-lizmus idején a hivatalostól eltérő és nagyfokú szellemi szabadságot adott, addig Zebegény a művészeti élet szabadságának lehetőségét mu-tatta meg. A gimnázium végeztével édesanyám tanácsára ötvösnek tanultam, és nagyon örülök, hogy ezt végigcsináltam, mert az anyaggal való kreatív kapcsolatra, a manualitásra ott éreztem rá igazán. Közben beiratkoztam egy képzőmű-vészeti szakkörbe az óbudai Zichy-kastélyba, ahol Szentgyörgyi József volt a mesterem, tőle tanultam meg az alapokat. Ezután felvételiztem a főiskolára, ahol grafikusművészként és rajz-, művészettörténet- és ábrázoló geometria tanár-ként végeztem.

– De nem tanárként kezdtél dolgozni.

– Eszembe sem jutott a tanítás… Bár a kőbányai Szent László Gimnáziumban, ahol hospitáltam, marasztaltak, de akkor még úgy érzetem, nem szeretnék tanítani. Korán nősültem, és hamar megszülettek a gyerekeim, így olyan munkát kerestem, amelyikből el tudom tartani a csalá-domat. Tervezőgrafikusként kezdtem dolgozni, könyveket, kiadványokat, arculatokat tervez-tem, folyóiratok művészeti vezetője voltam… A rendszerváltás idejéről van szó, itthon ekkor volt kialakulóban ez a piac. Többek között a Praktika című női magazinnak, a Heti Válasz magazin-nak terveztem az arculatát, de különböző rek-lámügynökségeknek, stúdióknak is dolgoztam külsősként. A grafikai munkák mellett fotóztam. Egy idő után azonban hiányzott az eredeti cél, szerettem volna műveket létrehozni és folya-matosan részt venni a magyar képzőművészet-ben, ami ekkor egy nagyon izgalmas korszakát élte mind szellemi, mind technikai értelemben. Ugyan az alkalmazott munkák mellett is folya-matosan kiállítottam, dolgoztam, de nem olyan intenzitással, mint szerettem volna...

– Idővel azonban mégis ráléptél a tanári pá-lyára.

– 1995-ben a paksi művésztelepen megismer-kedtem Fábián Noémivel, aki akkor a MOME elődjén, az Iparművészeti Főiskolán és a Budai Rajziskolában is tanított, és aki egyszer csak felhívott, hogy szerintem te jól tanítanál, gyere el a Budai Rajziskolába… Először nevettem ezen, de aztán belevágtam. Eleinte nem ment köny-

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

12 13

– Idén márciusban mutatkozhattatok be a Római Magyar Akadémián. Mit jelentett ez az egyetem és az intézet számára?

– Puskás Istvánnak, az Akadémia igazgatójának, Széplaky Gerda kolléganőnknek – aki a kiállítás kurátora volt – és természetesen az egyetem vezetőségének, illetve a Nemzetközi Kapcsolatok Központjának köszönhetjük ezt a fantasztikus lehetőséget, hogy kint lehettünk, és bemutatkoz-hattunk a Látszatvilágok oktatói kiállítással és szakmai előadásokkal a római MACRO-ban. Az intézet számára a római út legfontosabb hozadé-ka az összekovácsolódás volt, nem mintha nem egy jól összeszokott csapat lennénk, de egy ilyen kötetlenebb, felszabadult „római vakáción” még nem voltunk együtt sosem. Arról nem beszélve, hogy az ilyen megmozdulások számunkra és az egyetem számára is nagyobb ismertséget adhat-nak, a művészeti képzés területén is elindíthat-ják nemzetközi kapcsolatok megszületését.

– Lapzártánk idején zárul a Tipózóna kiállítás a Templom Galériában, melyet már harmadszor rendez meg a VMI, és mely – talán nem túlzás ezt mondanom – Eger egyik legrangosabb kul-turális eseményévé nőtte ki magát.

– Örülök, hogy így látod, mi is nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk. A Tipózóna egy egyedül-álló kezdeményezés, hiszen a hazai művészeti egyetemek tervezőgrafika tanszékeinek anyaga-iból ad válogatást úgy, hogy a mindennapokban egymással konkurens egyetemek összefognak, és fontosnak tartják, hogy megmutassák, milyen a kapcsolatuk a tipográfiához, az oktatáshoz. És

mindez egy vidéki egyetemen történik, mi va-gyunk a házigazdák. Ráadásul idén a krakkói Jan Matejko Képzőművészeti Akadémia hallgatóinak és oktatóinak tipográfiai munkáiból is érkeztek anyagok… Remélem, hogy a Tipózónát jövőre és még sok évig meg tudja rendezni a Média és Design Tanszék, de amit eddig elértünk, arra is büszkék lehetünk.

– Az intézet vezetése, a sikerek elérése és meg-tartása nyilván örömöt ad, de azért nagyon sok nehézséggel, problémával is jár. Hogyan tudsz ebből kivonulni, mi nyújt valódi kikapcsoló-dást?

– Nem tudom… Talán, amikor a saját munkáim-hoz, műveimhez is hozzájutok, egy kiállításnak az előkészítése, vagy egy új téma, probléma megfo-galmazása. És szeretek csak úgy szemlélődni a világban, utazni vagy csak bámészkodni. Tudok és szeretek is egyedül lenni, csak erre kevés az időm.

– Maximalista vagy?

– Nem így fogalmaznék… Egyszerűen nem tudom letenni a munkát. Szerintem, ha az ember bármit jól akar csinálni, akkor az szinte 24 órás jelenlétet igényel, és engem bánt, ha va-lami nem megy jól. Ilyen va-gyok. Feladattól feladatig élek. Bár ahogy öregszem, már lá-tom, hogy meg kellene tanul-ni olykor őket elengedni…

nyen, mert egyrészt a mai napig nem szeretek szerepelni, másrészt zavarban voltam, mert nem igazán tudtam, hogyan értékeljem úgy a diákok munkáit, hogy abból ők is tanulhassa-nak, esetleg ne legyek bántó, és megmaradjon bennük a legnagyobb szabadságfok, amivel a művészet felé tudnak fordulni, ugyanakkor értékelhető munkák szülessenek. Harmadrészt abban sem voltam biztos, hogy valójában meg lehet-e tanítani művészetre bárkit is. Úgy gon-dolom ma is, hogy leginkább egyféle hozzáállás tanítható csak, de az, hogy hogyan legyen valaki innovatív, kreatív, az kevéssé… 2006-ban Szur-csik József, az Eszterházy Károly Főiskola akkori Rajz és Vizuális Kommunikáció Tanszék vezető-je keresett meg azzal, hogy jöjjek Egerbe tanítani az új elektronikus ábrázolás szakon, valószínű-leg azért, mert tervezőgrafikával akkor már jó ideje foglalkoztam. A szakmai taposómalomból kiemelt ez a felkérés, örömmel jöttem. A várost nem ismertem, de azt tudtam, hogy az egri főis-kolának mindig fontos szerepe volt a művészeti felsőoktatásban. A Képzőművészeti és az Ipar-művészeti Főiskola mellett mindig egyféle „har-madik útként” emlegették. Mikor ideérkeztem, eleinte itt is bizonytalan voltam pedagógusként, hogy egyáltalán meg tudok-e tanítani ebben a kevéssé egzakt műfajban valami hasznosíthatót, illetve azt, hogy mitől jó, vagy rossz egy alkotás.

Sokáig úgy éreztem, nem is kérhetem a hall-gatóktól számon azt, hogy ezt érezzék, hiszen nincs még tapasztalatuk, még most találják ki önmagukat, a művészethez való viszonyukat, ami egy sokkal több időt igénylő folyamat, mint egy BA-képzés. De szerencsére a tanítványaim pozitív visszajelzései ellensúlyozták a bennem lévő bizonytalanságot.

– Lassan egy éve vezeted a Vizuális Művészeti Intézetet. Mi a cél, milyen műhellyé váljon az intézet?

– A cél egyértelmű: egyenrangúvá válni a művé-szeti egyetemekkel. És ezt nemcsak vetélytárs-ként, hanem partnerként is értem. Szeretném, ha egyszer kar lennénk, talán ehhez jó kezdetet jelent, hogy február óta a Bölcsészettudományi Kar nevébe végre bekerült a művészeti irány megjelölése is. Valóban sikeres a VMI, évről évre egyre sikeresebb, például grafika szakjaink je-lentkezési számaiban országosan előreléptünk a második helyre, megelőzve a Magyar Képzőmű-vészeti Egyetemet, hiszen több mint tízszeres túljelentkezésnek örülhetünk a tervezőgrafika BA szakunkon. Néha az a félelmem, hogy túl nagyra nőttünk, és az infrastruktúrában, az oktatók számában nem tudjuk követni ezt a növekedést.

A TANÁR IS EMBER

Harsányi Judit

Római látogatás 2019. március

Tipozóna/3/ kiállítás 2019. április

Fozó

: Szi

geti

G C

song

or

Fozó

: Szi

geti

G C

song

or

14 15

2018 (TOTEM Publikációs Kitüntetés) díjat is a magyar csapat egyik tagjának, dr. Nemes Frigyes-nek ítélték oda. Az elismeréseket Simone Giani, a CERN LHC TOTEM kísérlet tudományos vezetője és Angelo Scribano, a TOTEM Collaboration Ma-nagement Board elnöke ítélte oda.

– Milyen gyakorlati haszna van a projektnek, amelyen dolgoznak? Mi a kutatások célja?

– Mi alapkutatást végzünk, nem pedig alkalmazott kutatást. Az a célunk, hogy feszegessük és megpró-báljuk kijjebb tolni a tudásunk és az ismeretünk határait. Kutatásmódszertan-órán a következő-képpen szoktam ezt elmagyarázni. Amikor az iskolában tanulunk, az olyan, mint amikor egy már megépített betonúton halad előre az ember. Nem kell megtalálni a helyes irányt, hiszen valaki már korábban kiépítette ezt az utat számunkra. Az alapkutatásban viszont a kutatók bekerülnek egy sűrű dzsungelbe, ahol nincs ösvény, van viszont bozótvágó, amivel megpróbálnak utat vágni ma-guknak. Keressük, hogy merre vezet az út, és hová jut, mi is van a jelenlegi ismereteink határain túl.

Tehát amin dolgozunk, annak azonnal fel-használható gyakorlati haszna általában nincs. Sőt… Egy alapkutatásnál sokszor nem is lehet megmondani előre, hogy mi lesz a végeredmény. Az általunk végzett munka a világ élvonalába tartozik. Annyira speciális és annyira különleges, hogy bizonyos számítások elvégzéséhez nagyon gyors számítógépekre van szükség, a mérésekhez pedig olyan mágnesekre, anyagokra, amelyek talán még nem is léteznek. Ezeket a mérnököknek kell kifejleszteniük és elkészíteniük úgy, hogy ezekben a kutatások-ban lehessen őket használni. Ezek a korábbiak-tól sokkal gyorsabb és nagyobb teljesítményű számítógépek pedig egy bizonyos idő elteltével bekerülnek a mindennapi életünkbe is.

– Hogy néz ki maga a kutatás? Itthonról is tud-nak dolgozni, vagy csak a helyszínen van erre lehetőség?

– A Nagy Hadronütköztető, az LHC két óriási gyűrűből áll, ahol egymással szemben gyorsítják, majd ütköztetik a részecskéket. A kísérleti mérő-berendezéseket, a detektorokat pedig az ütközési pontokon helyezik el. Az adatfelvételhez általában ki kell utazni a CERN-be, a meglévő adatok feldol-gozása azonban már itthonról is elvégezhető.

– Mi most a csapat célja?

– Elemezzük tovább az adatfelvétel során megmért adatokat, emellett mindenkinek megvan a saját kutatási területe, melyen behatóan vizsgálódik. Én például a doktori dolgozatom kutatási témáját folytatom, vagyis továbbra is Bose–Einstein-kor-relációs méréseket végzek, csak más berendezés-sel és más energiákon. Csörgő Tamás elméleti és kísérleti területen is végez kutatásokat, valamint témavezetőként is dolgozik. Mindezek mellett pró-báljuk a gyöngyösi csoport létszámát is növelni. Új tagként csatlakozott már hozzánk Kasza Gábor és Lökös Sándor is. Gábor hidrodinamikai számí-tásokat végez, Sándor pedig hozzám hasonlóan a Bose–Einstein-korrelációkat méri és analizálja.

Azt hiszem, társaim nevében is kijelenthetem, nagy megtiszteltetés a szakma elitjével dolgozni a CERN-ben, és nagyon inspiráló is. Világszínvonalú kutatásokba kapcsolódhattunk be a CERN LHC TOTEM-kísérletben, amelyben egy kis szerencsé-vel a magyar TOTEM-csoport, benne az Eszter-házy Károly Egyetem és annak Gyöngyösi Károly Róbert Campusa alapvető felfedezések meghatáro-zó résztvevője lehet.

TUDOMÁNY

Magyar kutatók a CERN-ben

Könyvekből, filmekből és újságcikkekből sokan ismerhetik a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumát, a CERN-t, amit Genf mellett, a francia–svájci határon építettek fel. Azt azonban már kevesebben tudják, és még ennél is keve-sebben értik, hogy pontosan milyen munkálatok is zajlanak ebben az óriási létesítményben. Az LHC-ben (Nagy Hadronütköztető) folyó munká-ba és a Totem Magyarország csapat által végzett kutatásokba dr. Novák Tamás egyetemi docens avatja be a Paletta olvasóit.

– Kezdjük egy kis múltidézéssel! Hogyan lehet felvételt nyerni a részecskefizika legelismertebb és legjobb szakembereit foglalkoztató CERN-be?

– Más nagy tudományos társaságokhoz hason-lóan a jövőbeli tagoknak ide is pályázatot kell benyújtaniuk a felvételhez. Írni kell egy rövid összefoglaló anyagot, amelyben bemutatják kutatócsoportjuk addigi munkáit, eredményeit és tevékenységüket. Emellett azt is összegezni kell, hogy milyen munkafolyamatokban tudna az illető csoport részt venni, és milyen terüle-teken tudná a nemzetközi csapat hasznosítani a tudását. Azt, hogy a jelentkezők bekerülnek-e egy adott kutatócsoportba, a kísérlet vezetői döntik el.

A felvételi követelményeknek megfelelve Csör-gő Tamás segítségével 2015-ben került be még az egykori Károly Róbert Főiskola a TOTEM-kí-sérletbe és a TOTEM Magyarország csapatába. Ezután hozzáférést kaptunk a munkavégzéséhez szükséges adatokhoz. Szerencsére elég nagy ku-tatói szabadságot biztosít számunkra az intéz-mény, ami a rendelkezésre álló legmodernebb számítógépekkel és műszerekkel közösen ideális feltételeket biztosít a kutatómunkához.

A csapatunk egyébként két másik kísérletben is részt vesz, az amerikai PHENIX- (2014 óta) és a CERN-i CMS-kísérletekben (2018 óta).

– Maradjunk a TOTEM Magyarország csapatnál! Milyen munkát végeznek ebben a kutatásban?

– A TOTEM-kísérletben 3 magyar intézmény – az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont és az Eszterházy Károly Egyetem – kutatói dolgoznak. A TOTEM egy aránylag kis kísérlet (nagyjából 70 kutató dolgozik benne, szemben a nagy, 4-5000 fős kol-laborációkkal), tavaly mégis két nagyon fontos eredményt tudtunk publikálni, melynek elérésé-ben a magyar kutatók fontos szerepet játszottak.

A rugalmas proton-proton ütközés során új közvetítő részecske, az Odderon jelenlétét si-került bizonyos feltevések mellett, egy 2.76 TeV energián szinte véletlenül megmért adatsoron kimutatni. Ez ismereteink szerint az LHC-gyorsí-tón talált első meglepetésszerű eredmény, melyet éppen emiatt további, rendkívül alapos vizsgála-toknak vetünk alá, jelenleg nemzetközi tudomá-nyos konferenciákon vitatjuk meg a szakterület vezető kutatóival az eredmény pontosságát és fontosságát. Modellfüggetlen adatanalízis segítsé-gével sikerült a proton belső szerkezetét is leírni. Az eredmények alapján a proton belső szerkeze-tét új megvilágításba sikerült helyezni, azonban az eredmények konfirmálása még folyamatban van, amihez további kutatások szükségesek.

Ezeknek az eredményeknek köszönhetően dön-tött úgy a kísérlet menedzsmentje, hogy 2 díjat is a magyar csoportnak ítél oda. TOTEM Achieve-ment Awarddal (kimagasló eredmény díja) ismer-ték el Csörgő Tamás és a TOTEM Magyarország csoportjának 2018-as munkáját. A TOTEM Award Nagy Réka Novák Tamás

A világ 80 nemzetének 500 egyeteméről származó több ezer tudományos kutató és mérnök társaságában tevékenykedhet a CERN-ben az Eszterházy Károly Egyetem Károly Róbert Campusának kutatóprofesszora, Csörgő Tamás fizikus, az Európai Akadémia tagja és tanszékvezető egyetemi docense és Novák Tamás PhD. Csapa-tuk, a TOTEM Magyarország munkáját 2018-ban díjjal is elismerték.

Az LHC-gyorsító optika paramétereinek megha-tározásaA TOTEM upgrade-hez kapcsolódóan detektor-szimulációk készítéseAz előre szórt részecskék eloszlásának vizsgálataA protonszerkezet vizsgálata fenomenologikus modellekkelAdattovábbító rendszer fejlesztéseDetektorkontroll-rendszer (DCS) fejlesztéseMonitoringrendszer fejlesztéseAdatanalízishez keretrendszer fejlesztése

A TOTEM-MAGYARORSZÁGCSOPORT FELADATAI

16 17

Megpróbálták, megnyerték:íme Mr és Miss Eszterházy

MR ÉS MISS ESZTERHÁZY

A Mr és Miss Eszterházy címet idén Székely Ádám

és Laczkó Vivien nyerte el. Élményekről, motivációról,

felkészülésről mesélnek a Paletta olvasóinak.

– Hogy őszinte legyek, nem igazán emlékszem arra, hogy a versenyen mit mondtam el magam-ról, mert eléggé izgultam.

– Hogy tetszett a verseny és az azt megelőző felkészítés, a csapatépítő?

– Nagyon hangulatos és színvonalas verseny volt. A csapatépítő beszélgetéssel, ismerkedéssel kez-dődött, és azt láttam, hogy mindenkiben megvolt a motiváció, hogy valóban megismerjük egymást. Nem ellenfélként kezeltük a többieket, tényleg minden egyes percét élveztem, még akkor is, ha a szabadulószobás játékon a fiúkkal nem tudtunk kijutni. Mi sem bizonyítja jobban, hogy igazán összetartó csapat lettünk, mint az, hogy a döntő-re elfelejtettem a fürdőruhás bemutatkozásra papucsot vinni magammal, és az egyik mögöttem lévő fiatalember segített ki engem. Számtalan ilyen vicces és pozitív élménnyel gazdagodtam, melyekre örömmel emlékszem majd vissza évek múltán.

– Ezek szerint te csak bátorítani tudod azokat, akik eljátszottak már a jelentkezés gondolatával.

– Bízom abban, hogy ezt a versenyt a követke-ző években is megszervezik az egyetemen. Ez egy remek lehetőség a hallgatók számára, hogy kipróbálják és megmutassák magukat, és nagyon nagy lehetőség azoknak, akik szeretnének karri-ert építeni ezen a területen.

– Vivien, te már tavaly is jelentkeztél, miért döntöttél úgy, hogy idén újra megpróbálod?

– Mindenképpen szerettem volna idén utoljára benevezni, hiszen jövőre már a tanítási gyakorla-tomat kezdem. Minden ismerősömet megkérdez-tem, hogy mit gondol erről, és mindenki csak biz-tatott, hogy vágjak bele. Úgy gondoltam, igazuk van, és a tavalyinál jobb eredményt is elérhetek.

– Milyen élményekkel gazdagodtál idén?

– Mivel a tavalyi versenyen is részt vettem, ezért össze tudom hasonlítani az idei és a mostani csapatot. Úgy látom, hogy az idei nevezőkből álló csapat sokkal jobban összekovácsolódott. Igaz, a csapatépítőn egy konferencia miatt nem tudtam részt venni, de jó volt látni az ott készült fotókról, hogy a többiek mennyire élvezték. Maximalista vagyok, úgyhogy próbálom minden helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. Ez most sem volt

másképp, igaz, a színpadi fellépés során a döntőn akadt egy-két kellemetlenség, de ezeket leszámít-va zökkenőmentesen ment minden. Valóban jó lenne, ha a következő években is megszerveznék ezt a versenyt, és lenne még lehetőségük a hallga-tóknak.

– Kihagyhatatlan kérdés: mit éreztél akkor, ami-kor a fejedre került a korona?

– Nagyon meglepődtem, nem számítottam arra, hogy én nyerem meg a versenyt. Nagyon jó érzés volt, és egy álmom vált valóra ezzel. Fiatalabb lányként nem volt lehetőségem részt venni ilyen versenyeken, pedig kislánykori álmom volt.

– Hogyan készültél a versenyre?

– Körülbelül két hónapja járok edzeni személyi edzővel, de nem a verseny miatt vágtam bele, hanem az életmódváltás miatt. Szerettem volna fittebb lenni, mert hegyvidékes területen élek, és korábban bizony sokszor előfordult, hogy a hatalmas partokon hamar kifáradtam. Az edzés-nek már érezhető az eredménye. Minél kevesebb szénhidrát- és cukormennyiséget vittem be, de különösebb diétát nem alkalmaztam.

– És ha már verseny: az egyetemen még számos területen tevékenykedsz, versenyzel.

– Igen, eddig főként tudományos szinten vettem részt az egyetem életében, de az utóbbi egy-más-fél évben már közösségi szinten is próbálok be-kapcsolódni. Igyekszem mindenben részt venni, amiben lehetőségem adódik, de természetesen mindig a tanulás az első!

– Te mivel biztatnád azokat, akik eljátszottak a gondolattal, hogy akár jövőre jelentkezzenek a Mr és Miss Eszterházyra?

– Mikor tavaly elindultam a versenyen, már nagyon sok kapcsolatra tettem szert. Sokkal több lehetőségem adódott arra, hogy bekapcsolódjak az egyetemi munkákba. Olyan munkákkal is meg-kerestek, melyekkel népsze-rűsíthettem az intézményt vagy akár a Komplex Alap-programot.

– Ádám, az egyetem hallgatói már máshonnan is ismerhetnek téged, hiszen az EKE Cheerleaders első férfi tagja voltál, s a mai napig a csapatot erősíted.

– Így igaz. Korábban már sokféle sportot kipróbáltam: ilyen a beállítottságom, mindig keresem az újdonságokat, az új kihívá-sokat. A jelentkezésemet a cheer csapatba is így fogtam fel, de aztán a lányokkal egyre magasabb szintre emeltük ezt a sportot, most már ott tartunk, hogy az EB-re is kijutottunk. Számomra nagyon fontos, hogy képviselhetem az egyetemet és a várost.

– Az újdonságkeresés motivált akkor is, amikor jelentkeztél a Mr Eszterházy címre?

– Mondhatni. Szeretnék minél több ilyen egyetemi programon részt venni. A barátaim is arra ösztönöztek, hogy próbáljam meg. A tavalyi évben én lettem az egyetem bálkirálya, úgyhogy gondoltam, ezen a versenyen is kipróbálom magamat.

– Mit osztottál meg magadról a Mr és Miss Eszterházy verse-nyen? Ha jól tudom, a versenynek egy meghatározó része volt a személyes bemutatkozás.

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

Berán-Juhász Henrietta

18 19

PORTRÉ

Petrovics Adrienn sokoldalúsága már nem meglepetés az egyetem társadalma előtt sem, korábban, a Paletta Online oldalunkon beszámoltunk arról, milyen motivációval írja verseit, ezúttal pedig elmesélte, hogyan született meg a zene iránti vonzalma.

Egy Líceumhoz közeli kávézóban ültem le be-szélgetni Adriennel, aki mint mindig, ezúttal is mosolyogva és lelkesen vágott bele történetébe. Nem titkolta, készült a beszélgetésre, hiszen azt a temérdek elismerést és élményt, amit a népdalénekléssel ért el, nehéz is lett volna enélkül összefoglalni. Elsőként elárulta: emlé-kei szerint 2002-ben, Boldogon indult életében először népdalversenyen. Bár akkor nem ért el helyezést, elhatározta, hogy a következő évben is indul, s bebizonyosodott, hogy jól döntött, hiszen 2003-tól 2006-ig évről évre ő nyerte el ezen a versenyen az első helyezést, ahogy 2008-ban is. Innen a hatvani népdalversenyekre küldték, ahol szintén minden évben sikeresen szerepelt.

Hamar ráébredt, hogy a versenyzés mellett szeretne állandó népdalkórusoknak is tagja len-ni: így az általános iskolai, a boldogi és a hatva-ni Grassalkovich Népdal Együtteshez is csatla-kozott. Legnagyobb élménye ez utóbbi csapattal az, amikor 2010-ben Nyíregyházán a Cantemus Nemzetközi Kórusfesztiválon jártak.

Két évig zeneiskolába is járt, hogy képezze magát, operaénekes tanára volt Szabó Krisztina személyében, aki szintén számos versenyre vitte őt. Közben rendszeresen iskolai rendezvényekre, alapítványi bálokra, helyi és környékbeli ünnep-ségekre invitálták énekelni. Különösen felemelő volt számára, amikor időseket köszönthetett énekével, akik minden alkalommal nagyon hálásan fogadták, legyen szó esküvőről, évfordu-lóról, túravezetésről, Adrienn minden alkalomra talált olyan dalt, amivel könnyeket csalhatott a résztvevők szemébe.

Beszélgetésünkből kiderült, Adrienn szülő-falujából elkerülve s tanulmányai ideje alatt sem hagyott fel az énekléssel. 2012 után elkerült a Dunántúlra, ahol két OKJ-s képzést végzett, mellette pedig versenyeken, iskolai rendez-vényeken is szintén énekelt. Egerbe 2014-ben sodorta az élet, ekkor kezdte itt a tanulmánya-

it, s nevét itt is hamar megismerték, és szívesen hívták őt fellépésekre.

– Egyszer egy kirándulás alkalmával a lillafüre-di Anna-barlangban a túravezető megkérdezte, szeretne-e valaki énekelni, én pedig feltettem a kezemet, s énekelhettem is. Gyönyörűen hang-zott – mesélte. Mikor tovább faggattam, elárul-ta, szívéhez legközelebb a népdalok állnak, azon belül is a palóc népdalok. Szereti, ha azt látja, hogy sikerül megragadnia az emberek figyelmét éneklés közben.

Legutóbbi, legnagyobb sikerét Szegeden érte el, a VIII. Országos Népek Tánca – Népek Zenéje dön-tőjén, ahol arany minősítést kapott. Ezen kívül is voltak még fellépései, pl. az Eszterházy Csillagán, az International Week alkalmából a Líceumban, a Roma Szakkollégium szervezésében a Leányka bisztróban. Elmondása szerint mindig van alka-lom énekelni, mostanság egyperces, rövid videókat tölt fel a Youtube-ra, melyeken népdalokat énekel. A helyszín, a háttér és az ének mindig más. Legkö-zelebbi fellépése Pécelen lesz, az idősek otthoná-ban, ahol a népviseleten kívül az egyházi dalok és a versek is fontos szerephez jutnak majd.

– Azért énekelek, hogy a népdalok megmaradja-nak a köztudatban – hangsúlyozta. Sok esemé-nyen fellépett már, s elárulta, saját esküvője sem maradhat ki a sorból, sőt, már a dalt is kiválasz-totta, bár lelkierőt még – mint mondja – gyűjte-nie kell, hogy ne sírja majd el magát közben. Ke-resi a lehetőséget, és örül annak, ha megtalálják kérésekkel. Őt hallva biztosak lehetünk abban, hogy fellépésekben, versenyekben a következő években sem lesz hiány, s Adrienn még számos helyen mutathatja meg tehetségét, amivel arra tanít minket: ne feledkezzünk el hagyomá-nyainkról, gyökereinkről!

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

Berán-Juhász Henrietta

Sosem fogy kia népdalokból

20 21

VIZUÁLIS MŰVÉSZETI INTÉZETFo

tó: M

átra

i Eri

k

KuruczAndrás

Végzős mozgóképes hallgató vagyok, negyedik évem utolsó félévét járom. Műszaki szakkö-zépiskolában végeztem, mely-nek annyi haszna volt, hogy rájöttem, valami mással szeretnék foglalkozni. Egy grafikai képzés során közelebb kerültem a művé-szeti oktatáshoz, és ezekben az években majdnem jelentkeztem andragógiára, majd óvó bácsinak és marketingesnek, de ezek egyikét sem éreztem teljesen a magaménak. A művészeti képzés utáni két év munka szülte meg a döntést, miszerint filmezést szeretnék tanulni, így az egri mozgókép-kultúra és médiaismeret szakon kívül más nem is szerepelt 2015-ben a jelent-kezési lapon.

2018 nyarán Bollók Csaba és Borbás Dávid szakmai segítségével a FotóFalu néven futó alkotótá-borban készítettem szaktársaimmal, Darmos Jánossal, Kovács Bálinttal és Megulesz Tíciával egy börleszk elemekkel tarkított népmesét Leányfa címmel Super8-as filmre, melyre Pilló Péter zenész barátom külön írt zenét. Az őszi félévben, miután nagyon kedvelem a műfajt, áldokumentumfilmet forgattunk egy 70-es évek végi, 80-as évek eleji eltűnt magyar underground zenekarról Molyok cím-mel, ismét Darmos Janival, Kovács Bálinttal és Bartha Zsófival.

Az idei Slow Film Fesztiválon a már említett Leányfát és a Molyokat is neveztem, és míg előzőért megkaptam a diákzsűri legjobb rövidfilmjének járó díját, utóbbi közönségkedvenc lett – mindkettőt fesztiváloztatjuk az elkövetkező hónapokban.

22 23

Galda Gábor Attila:

Díjazottak

KORTÁRS HANGON

látod vigyáztunk félbehajtogatott törülközőkkelrajtuk sehol csak a lepedőn lihegnek a foltok

rászáradnak hagyom élvezem a mintátmost először nem csak hajad lehet bizonyíték

sejtjeid mellettem maradnak éjszakára is

látod ilyen tempóban ha szórod szét magadatúj ágyneműket húzok fel a régiekről legurulsz

erkélyre hordtad pulcsimat kifordítom kirázomnéhány évtizedben sejtenként összegyűlsz

tested egészével maradhatsz éjszakára is

Galda Gábor Attila vagyok, ‚97-es évjárat, pályakezdő. Verseket, vizuális költeményeket és slamszövegeket al-kotok. Az írást komolyabban 2017 óta űzöm. „Szövegtrafik” néven, barátaimmal közös erővel működtetünk egy klubot, ahol felolvasó esteket, slam poetry eseményeket és kreatív írás műhelyeket bonyolítunk le Egerben.

foltok

I. DÍJASKispál Dániel, Eszterházy Károly Egyetem, Eger Csató Anita, Eszterházy Károly Egyetem, Eger

II. DÍJASHubai Gábor, Miskolci Egyetem, MiskolcGalda Gábor Attila, Eszterházy Károly Egyetem, EgerPálffy Tamás Szabolcs, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, MarosvásárhelyKovács Péter, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár

III. DÍJAS Sebestyén Kinga, Babes-Bolyai Tudományegye-tem, KolozsvárKulcsár Edmond, Partiumi Keresztény Egyetem, NagyváradMakláriné Baksa Anita, Eszterházy Károly Egyetem, EgerIrlanda Kristóf, Miskolci Egyetem, MiskolcKovács Júlia, II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola, Beregszász

KÜLÖNDÍJAS Forgács Fanni, Eszterházy Károly Egyetem, Eger, Fülöp Dorottya, Babes-Bolyai Tudományegye-tem, KolozsvárNania Csilla, Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, MarosvásárhelyMoldván Alexandra, II. Rákóczi Ferenc Kárpátal-jai Magyar Főiskola, BeregszászBod Réka Barbara, Magyar Orvosi és Gyógysze-részeti Egyetem, Marosvásárhely

ESZTERHÁZY KÁROLY EGYETEM REKTORI DÍJA: Kispál Dániel

MISKOLCI EGYETEM REKTORI DÍJA: Hubai Gábor

A Líceumi Paletta díjazottja: Galda Gábor Attila

További irodalmi lapok díjazottjai az Eszterházy Károly Egyetem weboldalán olvashatók.

Kispál Dániel:közös a sorsunkezzel a pályázattal

– Nem először neveztél erre az irodalmi ver-senyre. Miként találkoztál először ezzel a lehetőséggel, és annak idején milyen alkotással pályáztál?

– Első alkalommal 2011-ben jelentkeztem a Kortárs Hangon irodalmi pályázatra, s azóta szinte minden évben küldök be írást. Először két verssel neveztem, de utólag már úgy látom, ezek nem voltak annyira kiforrott munkák, hiszen

ekkor még nem volt elég tapasztalatom, akkori-ban még nem voltam otthon a kortárs irodalmi közegben. Ezek a versek ugyan bekerültek az akkori kötetbe, de helyezést nem értem el velük. Egy évvel később már két kisprózával nevez-tem, ezekkel már a harmadik helyezést sikerült elérnem – ez fordulópont volt számomra, hiszen ekkor váltottam a versről a próza irányába. Úgy gondolom, a versíráshoz rengeteg technikai tudásra, olvasottságra – ez utóbbi egyébként

A Kortárs Hangon egyik első díját és az egyetem rektori díját idén Kispál Dániel, az egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának hallgatója nyerte el. Daninak hosz-szú évekre nyúlik vissza kapcsolata a versennyel: erről s inspirációiról is mesélt beszélgetésünk alkalmával.

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

24 25

KORTÁRS HANGON

alapvető azok számára, akik írással foglalkoz-nak –, ösztönszerűségre van szükség – szerintem ez az ösztönszerűség belőlem hiányzik. Én akár fél évet is dolgozom egy kétoldalas szövegen: hónapokig pihentetem, majd újra előveszem. Visszatérve a kérdésre: közös a sorsunk ezzel a pályázattal, évről évre egyre inkább beszippan-tott az egész légkör, ami körülveszi. Emlékeim szerint 2015 a pályázat számára is egy forduló-pont volt: ugyanis ekkortól támogatják irodal-mi lapok. Ebben az évben az Irodalmi Szemle lapdíjasának választott, ami számomra is egy mérföldkőnek bizonyult. Ettől az évtől a verseny már műhelymunkával is kiegészült: a nyertes pályázók lehetőséget kaptak arra, hogy néhány napig írásműhelyen vegyenek részt, ahol saját szövegeikkel foglalkozhattak, és kreatív írás-gyakorlatokon fejleszthették tudásukat. Ezt a műhelyt két évig Turczi István vezette, később pedig Kollár Árpád és Magolcsay Nagy Gábor.

– Hogyan kell elképzelnünk ezeket a műhely-foglalkozásokat?

– Kollár Árpád és Magolcsay Nagy Gábor foglal-kozásainak két meghatározó része van: Kollár Árpáddal a saját szövegeket értelmezzük. A tavaszi műhely alkalmával a kötetben megjelent szövegekkel foglalkozunk. Az adott személy, akinek a művét elemezzük, kap egy opponenst, akinek az a feladata, hogy előzetesen elolvassa a szöveget, és megpróbáljon rajta fogást találni, ugyanakkor az alkotó kap egy pozitív bírát is, akinek viszont épp az a feladata, hogy a kiemel-kedően jó részeket találja meg az írásban. Az a jó ezekben a táborokban, hogy sokfélék vagyunk mi, résztvevők, ezért sokféle irodalomszemlélet találkozik egy helyen, s megismerkedhetünk egymás látásmódjával, írási szokásaival. A nyári, hosszabb műhelyfoglalkozás Magolcsay Nagy Gáborral már inkább a kreatív alkotómunkák-ról szól. Kollár és Magolcsay nagyon jó páros, rendkívül közvetlenek, élmény velük dolgozni, rengeteget tudnak segíteni, nekem is nagyon sokat adtak. A Fiatal Írók Szövetségének nyári táborán is részt vettem már három alkalommal, így számomra már nem volt idegen ez a fajta munka, ami a Kortárs Hangon táboraiban zajlik. Nagy szerencsém volt, mert a műhelyek alkal-mával mindig olyan emberekhez kerültem, akik nagyon sokat tudtak segíteni: a Kollár–Magol-csay-páros mellett Csepregi Jánost vagy Márton

Lászlót említhetném. Ezeknek a foglalkozások-nak is köszönhetően eljutottam odáig, hogy for-málódik egy saját kötet koncepciója a fejemben: terveim szerint novellák, prózarészletek kapnak majd benne helyet. Ha doktori tevékenységeim-mel erre a félévre végzek, azt hiszem, a nyarat nagyrészt ennek a célnak szentelem. A követke-ző Kortárs Hangon műhelyre már szeretnék a kötet szövegeivel érkezni.

– Miben látod saját fejlődésed? Magad hogyan jellemeznéd: milyen motívumok és hangulatok uralják alkotásaidat?

– Az írással kamaszkoromban kezdtem el fog-lalkozni, 16 éves lehettem, amikor egy ifjúkori szerelem hatására megírtam első verseimet. Ak-koriban sokat olvastam úgynevezett sötét roman-tikus irodalmat: Edgar Allan Poe, Ambrose Bierce volt rám nagy hatással. Nem voltak kiemelkedő alkotások, meg sem tartottam őket. Hosszú ideig aztán nem írtam, húszévesként pedig már inkább a próza volt meghatározó. Hetedik osztályos lehettem, amikor a kötelező olvasmányokon túl is elkezdett érdekelni az irodalom, Rejtő Jenő könyveivel kezdtem, az első a Piszkos Fred, a kapitány lehetett. Abban az időben testvéremtől karácsonyra kaptam egy háborús regényt: Sven Hassel Gestapo című könyvét, aztán az ő könyve-it kezdtem el olvasni és gyűjteni. Egy középiskolai osztálytársam – akivel azóta is nagyon jó barátok vagyunk – sokszor ajánlott számomra könyveket. A szépirodalommal 11. osztályosként kezdtem el foglalkozni, elsőként orosz realistákkal, Doszto-jevszkijnek a Kamasz című regénye nagy hatással volt rám. Kortárs szövegeket főként egyetemis-ta koromtól olvastam inkább. Mostanában az apa-motívumok köré csoportosuló tematika foglalkoztat. Évekkel ezelőtt a Filozófia Tanszék szervezett egy konferenciát az apa témában, s itt ragadt meg bennem ez a motívum. A másik téma, ami foglalkoztat, s melyben született is már né-hány írásom, az egy kamasz fiú útkereséseit öleli fel, s populárisabb szöveg.

– Ugyan nem választható külön az alkotói és a hallgatói éned, most kérlek, mesélj egy kicsit arról is, hogy a Neveléstudományi Doktori Iskola hallgatójaként mik a céljaid!

– Itt kezdtem Egerben 2010-ben a magyar alap-szakot, majd jelentkeztem magyartanár-etikata-

nár mesterképzésre, ekkor elkezdtem dolgozni tanárként, de jelenlegi témavezetőm tanácsára nem vártam: belekezdtem a doktori képzésbe. Nem váltam el az irodalomtól, hiszen az iroda-lomoktatás a fő kutatási területem: az olvasmá-nyok szövegértésre gyakorolt hatását és a peda-gógusok irodalomtanítási nézeteit vizsgálom. A majdani disszertációmnak is ez a két terület lesz a fókuszában.

– Oktatóként képzeled el a jövőd?

– Ilyen szempontból én általában fél-egy évnél előrébb nem tekintek. Nem vagyok ambiciózus, se karrierista, sokszor csak hagyom, hogy meg-történjenek velem a dolgok, természetesen azért megpróbálom – amennyire tudom – befolyá-solni. Persze, szívesen dolgoznék oktatóként a felsőoktatásban, de középiskolában is szerettem tanítani.

– Ha már ilyen izgalmas témával foglalkozol, mint az irodalomoktatás megreformálása, ak-

kor kérlek, mesélj kicsit arról, hogy szerinted mely területeket kellene fejleszteni!

– Egy utópisztikus irodalomtanítási rendszerben a mostanihoz képest kevésbé lenne lineáris, történeti szemléletű az oktatás, sokkal inkább tematikákban gondolkoznék. A klasszikus és a kortárs irodalom egyensúlyát is érdemes lenne megtalálni, nagyon sok szöveg egymást értelmezve, kiegészítve is jól tudna működni. A kortárs szövegek azért fontosak, mert bizonyos szempontból sokkal közelebb állnak a fiata-lokhoz, ezek a szövegek szólítják meg őket, így beveze-tésfunkciót is betölthetnek a klasszikus szövegek felé. Az egész oktatási rendszerre vonatkozólag pedig a frontális oktatással kapcsolatban lennének javaslataim: nyitnék a projektoktatás és a kooperatív módszer felé. Ez persze csupán a felszín kapargatása, ennél sokkal mélyebbre is le lehetne ásni.

Berán-Juhász Henrietta

26 27

Vietnámi Petiék EgerbenKozári József akkori hallgatónak, később egyetemünk oktatójának visszaemlékezése szerint 1974-ben néhány vietnámi cserediák érkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. A kezdetben kizárólag fi-úkból álló csoport matematika-fizika szakon kezdte meg a tanulmányait, de a később érkezettek a biológia tanári szakon is megfordultak. Mivel az intézmény vezetése nem szerette volna, ha a külföldi hallgatók külön klikket alkotnak, így a kollégiumban szétköltöztették őket. Kozári tanár úr szerint ennek köszön-hető, hogy a magyar hallgatók aktív kapcsolatot alakítottak ki a vietnámiakkal, akiket — nevük nehézkes megjegyzése és kiejtése miatt — magyar nevekkel ruháztak fel. „Vietnámi Peti”, „Vietnámi Zoli”, „Vietnámi Béla” és társaik igyekeztek részt venni a főiskola által szervezett programokon, az akkoriban elvárt társa-dalmi munkákban. Bár kezdetben kissé zárkózottak voltak, ezen helyzeten az együtt eltöltött idő, a ma-gyar nyelv részleges megismerése és a Szépasszonyvölgy sokat oldott. Hazájukról, az ott zajlott háborúról keveset meséltek, de néhány relikviát elhoztak magukkal, amit aztán magyar barátaiknak adtak. Kozári tanár úr is kapott egy amerikai repülőgép roncsából készített gyűrűt, amely azonban az eltelt évtizedek során sajnos elveszett. A vietnámi diákok a képzés végén eredményes államvizsgát tettek, és a diplomájuk birtokában tértek vissza hazájukba.

MÚLTIDÉZŐ

Egyetemünk legrégebbi kutatási egysége:

A Fleischmann Rudolf Kutatóintézet

Fleischmann Rudolf 1879-ben született Égerben. A bécsi diákévek után az alsó-ausztriai Oenoló-giai és Pomológiai Intézetben szerzett kertész oklevelet. Dolgozott Brioni szigetén, Kutjevóban, a Szerémségben, az újlaki birtokon, majd 1906-

ban a rumai uradalom intézője lett. Ekkor kez-dett komolyabban foglalkozni a növénynemesí-téssel. Hosszú ideig az általa nemesített, javított termésátlagú kukoricát vetették a legnagyobb termőterületen, így mikor 1918-ban felkérte őt

A 20. század elejére közismertté vált az a tény, hogy a Heves megyei Kompolt föld-rajzi adottságai alkalmassá teszik a települést növénynemesítő telep alapítására. Talajtani (több talajtípus is jellemző a község határára) és klimatikus viszonyai (alacsony a csapadék éves mennyisége, és viszonylag kevés a fagyos napok száma, illetve a jégverés esélye) miatt lehetőség nyílt nagy alkalmazkodóképességű növény-fajták nemesítésére. Emellett a közlekedés szempontjából is kedvező elhelyezkedés (két vasútvonal és több fontos közút találkozása) is amellett szólt, hogy az 1910-es években terjeszkedő Magyar Vetőmagnemesítő és Értékesítő Rt. Kompolton nyissa meg második nemesítőtelepét. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségében lévő részvénytársaság vezetője, Székács Elemér Fleischmann Rudolfot hívta meg az intézet vezetői székébe. Ezzel megalapította egyetemünk legrégebbi kutatási egysé-gét, hiszen Kompolton az elmúlt évszázadban (eltérő intenzitással és fenntartói vi-szonyok között) folyamatos volt a magas színvonalú növénynemesítő tevékenység.

Székács a kompolti telep vezetésére, már ismert szakember volt, ám karrierje 30 éves kompolti intézetigazgatósága alatt ért a csúcsára.

A kutatóintézetet a hivatalos adatok szerint a mezőgazdaságból élők számára jeles napon, 1918. június 29-én alapították 24 kataszteri hold akkor feltört juhlegelőn. A területet kezdetben Károlyi Mihály debrő-parádi uradalmától bérelték. A település képviselőtestületi jegyzőkönyveiben ugyanakkor már az 1917-es évnél azt olvashat-juk, hogy a részvénytársaság távbeszélő vezeték telepítését tervezi, tehát az előkészületek jóval korábban megkezdődtek. Az 1918–1919-es évek eseményei után politikai okok miatt zárgond-nokság alá került a Károlyi-uradalom, így a nö-vénynemesítő telep időről időre más fenntartó kezében ugyan (a részvénytársasági forma után állami kézbe, majd egyetemi, főiskolai, újabban megint egyetemi fenntartásba kerülve), de folya-matosan terjeszkedve „belakta” az egykori Ká-rolyi-birtokot. Jó példa erre az 1725-ben épített barokk kastély, mely kezdetben központja, utóbb egyik „irodaháza” lett az intézetnek.

A 20. század folyamán az agrártudomány nemzetközi porondján is jó nevet szerzett ma-gának a kompolti kutatóintézet. Fleischmann a gabonafélék (például búza, rozs, zab, kukorica) és ipari növények (többek között kender, len) mellett nemesített hüvelyeseket, sőt még az akác fahoza-mának növelésével is kísérletezett. Erőfeszítései nyomán több hazai és külföldi elismerésben része-sült. Felelős intézetigazgatóként gondoskodott az utánpótlásról is, így (bár még gyakorlatilag vakon is dolgozott) amikor egészségi állapota indokolta, át tudta adni a munkát tanítványainak, akik közül a későbbi Széchenyi-díjas professzor, Bócsa Iván gyakornoki éveitől nyugdíjazásáig, vagyis mintegy 60 éven keresztül állt az intézet alkalmazásában. Fleischmann munkásságát a bécsi Mezőgazdasá-gi Főiskola tiszteletbeli doktori címmel ismerte el 1939-ben, de a világháborút követő években a politikai érdekek elhalványították szakmai érde-meit. Személyiségét tükrözi, hogy az utolsó évek megpróbáltatásai ellenére az „Ich bin so glückli-ch” mondattal búcsúzott a földi világtól. Nyíltan vállalt vallásossága miatt csak évtizedekkel 1950-ben bekövetkezett halála után került megfelelő helyre megítélése, s ma a Földművelésügyi Mi-nisztérium falán tábla, Kompolton és a gyöngyösi campus területén több szobor őrzi emlékét, illetve a legrangosabb mezőgazdasági szakmai díj viseli a nevét. Róla nevezték el a kutatóintézetet és a

település egyik utcáját is. Ez a korábban szinte ki-zárólag minősített tudományos szakemberek által lakott utca nagyban hozzájárult a község szellemi színvonalának növekedéséhez, hiszen a kutatók (köztük akadémikusok, Széchenyi-díjas szakembe-rek) Kompolton alapítottak családot.

A 20–21. század kihívásaihoz illeszkedve több laboratóriummal, nemzetközi színvonalú szak-könyvtárral, saját nyomdával, fagykísérleti állo-mással gyarapodott az intézet. A fenntarthatóság jegyében talajkémiai kutatásokkal, tartamkísérle-tekkel bővült a kutatási paletta, s a kutatók jelen-tős eredményeket értek el többek között a lucer-na, a kender és a sörárpa nemesítésében is. Az 1990-es évekre kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett az intézet. A „csúcsponton” számos fizikai és szellemi munkakörben a kutatóintézet-ben dolgozott a település lakosságának 7,5%-a. Így a helyi mezőgazdasági munkaerő kevésbé érezte meg a rendszerváltás termelőszövetkezetekre gyakorolt hatását, ezáltal a kutatóintézet a tudo-mányos eredményeken túl komplex hatással volt a helyi társadalomra és a gazdasági életre is.

Napjainkban ugyan szerényebb dolgozói lét-számmal, de az Eszterházy Károly Egyetem fenntartásá-ban továbbra is folyik a szín-vonalas tudományos munka a Fleischmann Rudolf nevét viselő kutatóintézetben.

Várkonyi Péter

28 29

– A karokon és a Gyakorlóiskolában egyaránt megvoltak a hagyományai a társadalmi fele-lősségvállalásnak már korábban is – kezdte a történetet Valkóné Révai Renáta, aki először a Gyakorlóiskolában kapcsolódott be a jótékony-sági rendezvények szervezésébe, és úgy terjedt ki ez a feladat az egyetem egészére. A kis törek-vések tehát jelen voltak, de úgy érezte, eljött az idő, hogy összefogják azokat a jobb átlátható-ság, a nagyobb hatékonyság érdekében. A már működő programokat új kezdeményezésekkel színesítik az egyetem vezetése és sok lelkes

– iskolai rendezvényeka társadalmifelelősségvállalásjegyében

JÓTÉKONYSÁG

Már unalmas lehet az az elcsépelt mondás, hogy jobb adni, mint kap-ni, de bárhogy is fejezzük ki, a lényeg ugyanaz marad: felemelő érzés mások-nak adni, segítséget nyújtani és azzal örömet okozni. Egy közösség, akár egy intézmény vagy egy kis csoport össze-fogása azért, hogy egy élménnyel vagy bármilyen juttatással segítse azokat, akiknek valamit nélkülözniük kell, csodákra képes. Az Eszterházy Ká-roly Egyetem is régóta kiveszi részét a társadalmi felelősségvállalásból, erről Valkóné Révai Renátával, az Eszterhá-zy Károly Egyetem Gyakorló Általános, Közép-, Alapfokú Művészeti Iskola és Pedagógiai Intézet disszeminációs koordinátorával és az egyetem sajtóre-ferensével beszélgettem.

kolléga támogatásával, új elemeket hoztak létre és szeretnének még behozni, ami, mint fogalma-zott, könnyen megy, mert az egyetem vezetősége száz százalékosan a törekvések mellett áll, és támogatják azokat.

Azért, hogy intézményen belül átláthatóbb legyen a különböző egységek által képviselt tár-sadalmi felelősségvállalás, és az emberek szá-mára kívülről is jobban látsszon mindez, elha-tározták, hogy erre az évre a vezetőkkel közösen egyeztetve létrehoznak egy jótékonysági rendez-vénynaptárt. A cél az, hogy ne csak a karácsonyi időszakban legyenek ilyen típusú programok, hanem az év minden hónapjában. Az összeállt programtervben minden kartól bent maradt három rendezvény, amelyet biztosan megszer-veznek. Ezek között vannak természetesen régi és új ötletek is, melyeket a karok és a vezetőik saját érdeklődési körük és az általuk támogatni kívántak körének megfelelő programok szerint választhattak meg.

A jótékonyságnak nagyon sok fajtája lehet, de az egyetem mint meghatározó pedagógusképzési intézmény a gyerekek számára nyújtott segít-séget szeretné előnyben részesíteni, azt, hogy a programokból, a rendezvényekből, a lehető-ségekből a nélkülöző, a hátrányos helyzetű, a kiemelten tehetséges, a fogyatékkal élő és az árva vagy nevelőszülőknél élő gyermekek profi-táljanak leginkább.

– Ha van rá lehetőség, akkor először helyben kell jót tenni, mert azzal talán mindenki köny-nyebben azonosul, és könnyebben nyújt segítő jobbot, ha látja, hogy a felajánlása célba ért – fo-galmazott Valkóné Révai Renáta. Sok szervezet-tel, intézménnyel vették már fel a kapcsolatot. Egyik büszkesége a Heves Megyei Gyermekvédel-mi Központtal közösen már többször sikeresen megszervezett Mikulás-napi műsor, amit pár év elmúltával az egyetem Hallgatói Önkormány-zata és pedagógus hallgatói vettek át és visznek azóta is nagy lelkesedéssel, már húsvéti játszó-házzal is bővítve az együttműködést.

Persze nem csak ünnepekhez köthető jóté-konysági akciók léteznek, mint például a Lé-lekmelegítő napok, melyen a családok együtt vehettek részt. A gyöngyösi campuson már hagyománya van a tangazdaságukban termelt zöldségek rászorulóknak való felajánlásának, de az erdei létesítmények felújításaira irányuló fel-adatoknak is. Ez egy egyszerűen megoldható le-hetőség lenne Egerben is a campusok botanikus kertjének bevonásával, melyről jelenleg folynak

a megbeszélések. A Gazdaság- és Társadalom-tudományi Kar érettségire való felkészítéseket vállal rászoruló gyerekek számára, a jászberényi campus a hátrányos helyzetű kisiskolásoknak szervez gyermeknapi játszóházat, táncházat, ami szintén jellemzi a sárospataki campust is. Ebből is látszik, hogy nem feltétlenül nagy és elérhetetlen dolgokra kell gondolni a jótékony-kodás alatt.

Sok minden van még tervezés alatt, melyek közül újdonság lenne a Bölcsészettudományi és Művészeti Kar Vizuális Művészeti Intézetének ötlete, egy Photoshop és közösségi média alapja-it tanító intenzív tanfolyam, amely bárki számá-ra ingyenesen elérhető lenne, valamint nyárra szintén a BMK szervezésében egy meseterápiás foglalkozás. Nagy öröm, hogy nemcsak a karok, hanem a Tittel Pál Könyvtár is csatlakozott az összefogáshoz, és idén szeretnének egyhetes, in-gyenes táboroztatást felajánlani rászoruló gye-reknek. A társadalmi csoportok segítése mellett a jövőben már körvonalazódik egy összefogás az Állatokat Védjük Együtt Alapítvánnyal: a gazdát-lan állatoknak gyűjtenének adományokat.

A rászoruló gyerekek mellett fontos az idő-seknek nyújtott programok szervezése is. Elsősorban például a social media tanfolyamra várnák őket, de a könyvtár és a Neveléstudo-mányi Intézet Andragógia Tanszéke is több programot szervez például az idősek világnapja alkalmából is.

– A segítségnyújtásnak nagyon sok szelete, színtere van és lehet. De ha egy közösség összefog, és egy irányba mozdul, az még láthatóbb eredményt hoz-hat – foglalta össze Valkóné Révai Renáta.

Helyben vana segítség

Géczi Katalin

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

Fotó

: Szá

ntó

Gyö

rgy

30 31

– Kiben fogant meg a csapat indításának ötlete?

– Pócsik Nórával 2016 őszén álmodtuk meg a csa-pat létrehozását. Az ihlet a népszerű pomponlá-nyos filmekből jött, és láttuk, hogy országunkban is egyre népszerűbb ez a sportág. Arra gondol-tunk, nekünk miért ne lehetne ilyen csapatunk? Kitaláltuk, hogy szervezünk egy válogatót, ahol felmérjük, egyáltalán van-e érdeklődés a sportág iránt. Ezen a válogatón már találtunk is a csapat-ba öt-hat főt. Időközben Nóri átadta a feladato-

kat, de kezdetben nagyon sokat segített. Nehezen, de sikeresen elindítottuk a csapatot.

– Hogyan kezdtétek a felkészülést?

– Elsőként a Freestyle Pom kategóriát céloztuk meg. Az első évben edző nélkül gyakoroltunk, készültünk. Bálint Lilla alakította ki a koreográfi-ánkat, választotta ki a zenét. Utána csatlakozott a munkához a DreamTeam Cheerleaders két vezető edzője: Kiss Balázs és Kiss Szilvia. Balázs az

EKE Cheerleaders:néhány év alatt nagyot ugrott a csapat

SPORT

Vietnámi Petiék EgerbenKozári József akkori hallgatónak, később egyetemünk oktatójának visszaemlékezése szerint 1974-ben néhány vietnámi cserediák érkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. A kezdetben kizárólag fi-úkból álló csoport matematika-fizika szakon kezdte meg a tanulmányait, de a később érkezettek a biológia tanári szakon is megfordultak. Mivel az intézmény vezetése nem szerette volna, ha a külföldi hallgatók külön klikket alkotnak, így a kollégiumban szétköltöztették őket. Kozári tanár úr szerint ennek köszön-hető, hogy a magyar hallgatók aktív kapcsolatot alakítottak ki a vietnámiakkal, akiket — nevük nehézkes

Alig telt el néhány év megalakulásuk óta, érmeik számát egyre csak gyarapít-ják, és már a 2020. őszi Egyetemi Világbajnokságra is kvalifikálta magát az EKE Cheerleaders csapata. A sikerhez vezető útról a csapatkapitánnyal, Zaja Barbarával beszélgettünk.

első alkalommal azt mondta: nagyon örül, hogy minket is edzhet, hiszen neki inkább kisebbek és juniorok voltak a növendékei eddig az egyesü-letében. Velük együtt kezdtünk már emeléseket és dobásokat gyakorolni. Szilvitől is rengeteget tanultunk, például forgásokat, átkötő elemeket, ugrásokat. Sokat fejlődtünk nekik köszönhetően.

– Honnan inspirálódtok, mennyire van beleszó-lásotok a koreográfiába?

– A koreográfiáinkat Bálint Lilla készíti, ő az ötletgazda, amiért nagyon hálásak lehetünk neki, hiszen rengeteg időt vesz igénybe egy-egy új elem és a komplett koreográfia elkészítése. A csapa-tunkba nagyon sok területről érkeztek hallgatók, és mindenkinek van beleszólása abba, hogy eset-leg milyen elemeket hagyjunk el vagy tegyünk még bele a koreográfiába, amitől még jobb lehet. Kiss Szilvia is sokat segít látogatásai alkalmával, hiszen pillanatok alatt ki tud találni olyan eleme-ket, amiken mi akár fél órákat is gondolkozunk.

– Volt vagy van olyan része a koreográfiának, ami nehézséget okozott számotokra?

– A legnagyobb nehézséget az okozza, ha hiány-zások vannak az edzéseken, hiszen ha hiányzik valaki, akkor nagyon nehéz őt pótolni.

– Milyen gyakran edzetek?

– Heti két alkalommal edzünk: hétfőn és kedden. Hétfőnként dance-edzéseket tartunk, keddenként cheer-edzéseket. Versenyek előtt azért minél több edzést próbálunk tartani. Igyekszünk betartani a próbák számát, eddig szerencsére nagyon kevés edzésünk maradt el.

– Hogyan emlékszel vissza az első sikerre?

– Az első sikerünk a tavalyi MEFOB-on volt. Itt még nem tudtuk, hogy mire számíthatunk, azt viszont tudtuk, hogy mindenhol máshol sokkal régebben működik már cheerleader csapat. Mi akkor alig fél éve foglalkoztunk komolyabban a sportággal. Mindennek ellenére beneveztük a csapatot Show Cheer kategóriában. Öten indultunk akkor ebben a kategóriában, és mi a harmadik helyen végeztünk. Nem számítottunk erre, mert a versenynevezéssel csak a bemutatkozás volt a célunk. Második legna-gyobb sikerünknek pedig azt mondanám, hogy az

ezt követő szeptembert már harminc fővel kezd-hettük, hiszen sikerült ennyi embert toboroznunk az egyetemi gólyatáborban. A decemberi versenyen már második helyezést értünk el, amivel kvalifi-káltuk magunkat a szentpétervári Európa Bajnok-ságra. És persze az idei MEFOB volt számunkra eddigi pályafutásunk csúcsa, hiszen két aranyérmet zsebeltünk be. A május 18-i, gyöngyösi Magyar Bajnokságról és Nemzetközi Nyílt Versenyről pedig két ezüstéremmel tértünk haza és legjobb magyar csapatként elnyertük a bajnoki címet Seniorfreestyle pom team small kategóriában.

– Ez persze nem azt jelenti, hogy most megáll-tok és hátradőltök …

– Most a jövő évi célokat és versenykitűzéseket gondoljuk át, azt, hogyan tudnánk fejlődni és elő-relépni. Ezt követően a 2020 őszi Világbajnokság-ra kezdünk el tréningezni – igaz ez még soká lesz, de már most szeretnénk elkezdeni készülni rá, hiszen ez egy nagyon nagy lehetőség számunkra. Persze a nevezésünk még nem biztos, hiszen azt számos tényező befolyásolja.

– Munkátok meghatározó része az is, hogy a különféle online felületeken megmutassátok magatokat, hiszen akár új tagokat is vonzhattok így a csapatba. Vártok még jelentkezőket?

Fotó

: Bal

ogh

Tibo

r

Fotó

: Kor

sós

Vik

tor

32 33

SPORT

– Természetesen. Mindig jó, ha új emberek csat-lakoznak a csapathoz. A következő toborzásunk szeptemberben lesz, várjuk a gólyákat. Elenged-hetetlen manapság, hogy megjelenjünk a Face-book- és az Instagram-oldalakon. Szinte minden nap posztolunk, és megmutatjuk, hogy épp mit csinálunk, hogyan készülünk. Versenyek után is mindig teszünk ki beszámolókat. Fontos, hogy minél többen megismerjenek minket, hiszen amikor elkezdtük, még nem igazán tudták, hogy mi is az a cheerleading – most már azok vannak kevesebben, akik nem tudják, hogy kik vagyunk.

– Ebben nagyon fontos szerepet játszhat az is, hogy mostanság egyre több egyetemi rendezvé-nyen mutatjátok meg magatokat.

– Az egyetemi nyílt napokon és az Educatio kiál-lításon megalakulásunk óta minden évben jelen vagyunk, legutóbb a FiFöMa rendezvényen is fel-

léptünk a gimnáziumi csapatunkkal. Az egyete-men kívül is vannak fellépéseink: Egerben három helyre van már meghívásunk, és ott leszünk az EastFest-en is.

– Izgalmas út vezetett számotokra idáig: talál-koztatok út közben olyan előítéletekkel, ame-lyeket le kellett küzdenetek?

– Igen. Nagyon fontos a fiúk szerepe a csa-patban, például az emeléseknél. Sokan nem értették, miért fontos számunkra, hogy fiúk is csatlakozzanak: pomponfiúk, ahogy sokan mondták, miközben a fiúk sosem fognak pom-pont a kezükben. A gólyatáborban az elsőéve-seknek már meg tudtuk mutatni, hogy meny-nyire fontos a fiúk szerepe a csapatban, így lett egyszerre négy fiú is az EKE Cheerleaders tagja. Sokan sportágként sem ismerték el, amit csinálunk.

– Említetted, hogy már gimnazistákból álló cso-portotok is van.

– Elég sok megkeresést kaptunk azzal kapcso-latban, hogy gimnazisták is szeretnének ezzel a sporttal foglalkozni a városban. Így jött az ötlet, hogy hozzunk létre számukra egy külön csapatot. Most már tízen vannak a gimnazista csoportban is. Szeretnénk, hogy körünkben is minél többen megismerjenek minket, az egyetemet és a sport-ágat.

– Velük ki foglalkozik?

– Csütörtökönként tart nekik edzést Bálint Lilla. Egészen az alapoktól kezdik a tánclépéseket, és már gyakorolják a koreográfiájukat. A FiFöMa eredményhirdetésén nagy sikerük volt, nagyon örülünk nekik. Reméljük, hogy hozzájuk is minél többen csatlakoznak majd!

– Így a beszélgetés végén azért ne feledkezzünk meg arról, hogy ez az egész számotokra nem pusztán a sportról és az eredményekről szól!

– Igen, egy nagy család lettünk, hiszen sok időt töltünk együtt edzések alatt és edzéseken kívül is. Barátságok jöttek létre, és tényleg bármi-ben számíthatunk egymásra. Nagyon jó csapat lettünk, és úgy gondolom, ennek köszönhető az is, hogy ilyen eredményeket tudunk elérni. Nagy boldogsággal tölt el, hogy ilyen csapatom lehet, és hálás vagyok minden tagunknak, hogy ilyen lel-kiismeretesen foglalkozik a sportággal.

Berán-Juhász Henrietta

Fotó

: Kor

sós

Vik

tor

34 35

SPORT

Bronzérem az egri labdarúgó MEFOB-on

Kiestünk, mégis sikeres szezont zártunk

Fenyves Balázs

LABDARÚGÁS

KÉZILABDA

A 2018/2019-es tanévben az Eszterházy Károly Egyetem és Eger városa adott otthont nagypályás labdarúgás sportágban a Magyar Egyetemi-Főis-kolai Országos Bajnokságnak (MEFOB), amelyet két napon keresztül bonyolítottak le a Leányka úti füves pályán. Idén a házigazda egriek mellett a cím-védő Testnevelési Egyetem, valamint a tavalyi má-sodik ELTE SEK Szombathely látogatott el a hevesi megyeszékhelyre. Az esemény ünnepélyes megnyi-tóján dr. Juhász Tibor rektorhelyettes a vendéglátó intézményt, dr. Fügedi Balázs a Sporttudományi Intézet vezetését képviselve szólt a sportolókhoz, valamint dr. Székely Mózes, a Magyar Egyete-mi-Főiskolai Sportszövetség főtitkára mondott beszédet, amelyben minden résztvevőnek nagyon sok sikert és kellemes időtöltést kívánt Egerben.

Ezt követően a játéké volt a főszerep. Ami az ered-ményeket illeti: a hazai csapat nyitotta a versenyt, méghozzá fővárosi riválisával szemben, melyen a vendégek bizonyultak jobbnak. Eléggé beragadt a rajtnál az EKE, és végül háromgólos vereséget szenvedett, de később szerencsére sikerült javíta-ni a szombathelyiek ellen. A két ütközet között a TF-es fiúk dunántúli ellenfelüket is legyőzték, ezzel hibátlan mérleggel zárták az első nap küzdelmeit. A hétfői program itt még nem ért véget, a Leányka

Bisztróban ugyanis még hátra volt egy csapatve-zetői fogadás, melyen sportszakmai beszélgeté-seken túl arra is volt lehetőség, hogy a meghívott intézmények képviselői szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki egymással. A vacsorát az Eszterházy Károly Egyetem rektora, dr. Liptai Kálmán nyitotta meg szavaival, és mint kiemelte, a város legszebb kilátással rendelkező éttermében külön öröm ilyen vendégeket fogadni a labdarúgás apropójából.

Másnap délelőtt a program alapján újabb há-rom összecsapással folytatódott a MEFOB, ahol az első nap eredményei alapján meglepetésre a Szombathely 1-0-ás sikerrel startolt a Testnevelési Egyetemmel szemben. Mindez a házigazda szá-mára is megnyitotta az aranyéremhez vezető út lehetőségét, ehhez azonban olyan eredményeket kellett volna elérni. Volna, mivel rögtön a követ-kező meccsen egyetlen találatot hozó találkozót buktak el Iváncsik Norberték, amivel minimálisra csökkent a bajnoki címről szőtt álom esélye. A torna utolsó fellépésén hárommal kellett volna nyernie a házigazdának, ám erre nem sok esély mutatkozott. A későbbi győztes TF ellen végül döntetlen eredmény született, amivel az is eldőlt, hogy harmadik helyen zár az Eszterházy Károly Egyetem csapata.

Kiváló mérkőzések jellemezték az Eszterházy Károly Egyetem által rendezett Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokságot.

Többek között a friss Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO KC, illetve a K&H Liga ezüstérmes FTC-Rail Cargo Hungaria otthonában búcsúzott az idei szezontól, valamint az első osztálytól az Esz-terházy SC női együttese, amely ismét történelmi évadot tudhat a háta mögött. Egy ideje már eldőlt, hogy hasonlóan a négy évvel ezelőtti bajnoksághoz, ezúttal sem tud bennmaradni az élvonalban az egyetemista gárda, ugyanakkor idén mégis más tör-ténetről beszélhetünk, mint a klub fennállásának első NB I-es szereplése esetében. Két győzelem és egy döntetlen, ami egyértelmű sikert jelent a világ legerősebb bajnokságában a többiekkel ellentétben sokkal szerényebb körülmények között dolgozó ala-kulattól, amit lépten-nyomon meg is jegyeztek az ellenfelek, a szurkolók és a komplett szakma. Hogy csak a leglényegesebb és legemlékezetesebb pilla-

natokat ragadjuk ki az idei évből: ki az, aki el tudná felejteni azt a két telt házas mérkőzést, amelynek a Kemény Ferenc Sportcsarnok adott otthont, és amelynek a már említett, Győr-Fradi kettős volt a vendége? Vagy éppen a Leányka úti bázis szintén kiváló hangulatú összecsapásait, az első élvonalbeli pontokat Békéscsabán vagy a visszavágón aratott szintén győztes találkozót, ami történetesen a klub első NB I-es hazai győzelmét jelentette? A sok élmény mellett azért a szegény embert gyakorta húzta az ág is, hiszen a szezon végére gyakorlati-lag a teljes gárda fele kiesett különböző sérülések, egészségügyi problémák miatt. Mégis talán a ta-vaszi időszakra érett igazán első osztályú csapattá Debre Viktor és Rutka Péter együttese. Egy biztos, jövőre újból az NB I/B-ben kell majd a rajtvonal mögé állniuk az egrieknek, de ahogyan a szakmai stáb elmondta, más céljuk nem is lehet a lányok-nak, mint az azonnali visszajutás a legjobbak közé. Erre mellesleg látatlanban is jó esélyek mutatkoz-hatnak, mivel a keret magja együtt marad, és ismerve az immáron két éve zajló szak-mai munkát, az biztos, hogy nagyon sok örömöt okoznak majd nekünk a csapat tagjai a jövőben is...

Az ünnepélyes eredményhirdetésen a díszes tró-feákat és érmeket a rendező intézmény nevében dr. Liptai Kálmán rektor, dr. Bognár József, a Sporttu-dományi Intézet igazgatója, Bíró Balázs, a Hallgatói Önkormányzat elnöke, valamint az esemény egyik fővédnökeként Tállai András, a Mezőkövesd Zsóry FC NB I-es labdarúgó klubjának elnöke adta át. Az első három helyezett mellett utóbbi személy felajánlásából ajándékcsomagot vehetett át Szepesi Róbert, a MEFOB legértékesebb játékosa, aki a győz-tes Testnevelési Egyetem együtteséből került ki.

Összegzésül a jelenlévők a második napi esős, hideg időjárás ellenére is elismerően nyilatkoztak a lebonyolításról és a szervezésről egyaránt, az Eszter-házy Károly Egyetem pedig ismételten bizonyította,

hogy ilyen kiemelt, országosan is elismert sportese-mény szervezését is sikeresen meg tudja valósítani. Mindezek tükrében egyáltalán nem lennénk meg-lepve, hogyha a jövőben is láthatnánk még hasonló eseményeket intézményünk égisze alatt.

Az Eszterházy Károly Egyetemcsapatának tagjai:Iváncsik Norbert, Tóth Csaba (kapusok), Benke Norbert, Gulyás Kristóf, Palágyi Milán, Sebe Attila, Homonnay Márk, Fodor Tibor, Kollár Bence, Pető Márk, Darmos Márton, Kovács Gergely, Kovács Richárd, Vas Dániel, Jakab Richárd, Tarnai Dániel (mezőnyjátékosok), Fenyves Balázs (csapatvezető).

Fotó

: Kak

uk D

ánie

l

Fotó

: Szá

ntó

Gyö

rgy

36 37

VISITORS AMONG US

– Where do you come from? Why did you choose Gyöngyös, and the Károly Róbert Campus for your studies?

– I’m from Jordan, from Amman. When I started to find a university, first I wanted to learn in Eger, in the Líceum. I saw pictures and vide-os from the town and the building and I liked it. Then I found the campus of Gyöngyös. The university is not in a historical building, like in

Eger, but the Mátra and the forest is so close, and it looked like a peaceful place. Thats why I finally chose Gyöngyös.

– What are you studying? (How many years will you spend in Hungary?)

– I’m studying Business and Administration Management. I came to Hungary 2 years ago, I finished 4 semesters, and I need to complete 3

more semesters. After that, I would like to stay here, find a job and start a Master’s degree pro-gram. I hope my plans will come true.

– What do you think about the Hungarian peo-ple and culture?

– The Hungarian culture is very different than mine. It’s full of ups and downs but mainly people are very nice and helpful. It’s very interesting, they become very shy when they need to speak English.

– You have to learn Hungarian language at the university. Lots of people think that’s one of the most difficult languages. Is it true?

– It’s not obligatory to study the Hungarian lan-guage, but we were very excited and enthusiastic to learn this new (very, very hard language). It’s hard but with a lot of practice everything be-comes easier.

– What is the best thing about the Gyöngyös campus?

– The best thing in Gyöngyös is the atmosphere among students, and also between the students and the teachers.

– You are living in a big international commu-nity in the dorm. You meet people from all over the world. It could be very exciting. (And maybe sometimes hard.) What do you think about it?

– Living with internationals is very interesting. We can learn a lot of things from each others cul-tures and can find a perfect protocol to commu-nicate and not hurt the other person. It is quite a big deal to experience many cultures, ages and personalities from all over the world and it’s the most exciting thing to live with internationals and get experience from them.

– What could the Hungarian people learn from the Jordanian people?

– Hungarian people can learn a lot from different cultures. What I wish Hungarians could learn from the Jordanian people is the Arabic cuisine because I love our traditional foods.

– And what could the Jordanian people learn from us?

– Jordanians can learn a lot from Hungarians, like the way of living in open freedom. I would like this in Jordan as well.

– We saw your performances at the Global Cooking Night. You sang and played on a drum too. Is music important in your life?

– Yes, I had a show at the Global Cooking Night. I was playing an oriental drum, that was supposed to be an Arabic drum called “dorbakkeh”. I was also singing but I honestly don’t like my voice, because I’m not a singer, I am a drummer. I love metal music, I usually play metal and rock songs on the drums. Of course music has a huge part in my life - as a drummer and also as a listener. It helps me get through my hard days and also gives me motivation.

– Would you recommend Hungary to your fami-ly and your friends?

– I have already recommended to most of my friends and family that they should come to Hungary and to Gyöngyös for a holiday.

– What are your plans for the future?

– The future is still a mystery, but hopefully the plan is applying for a Mas-ter’s degree and maybe to settle down.

Nagy Réka

Fotó

: Nag

y Ré

ka

I came from Jordan

Omar Qasem came from Jordan and he is a student of the Károly Róbert Campus of Gyöngyös. In the following interview he talks about his Hungarian life, his experi-ences, his goals and his hobbies too.

38 39

A stílus soha nem megy kia divatból!

DIVAT

Vietnámi Petiék EgerbenKozári József akkori hallgatónak, később egyetemünk oktatójának visszaemlékezése szerint 1974-ben néhány vietnámi cserediák érkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. A kezdetben kizárólag fi-úkból álló csoport matematika-fizika szakon kezdte meg a tanulmányait, de a később érkezettek a biológia tanári szakon is megfordultak. Mivel az intézmény vezetése nem szerette volna, ha a külföldi hallgatók külön klikket alkotnak, így a kollégiumban szétköltöztették őket. Kozári tanár úr szerint ennek köszön-hető, hogy a magyar hallgatók aktív kapcsolatot alakítottak ki a vietnámiakkal, akiket — nevük nehézkes megjegyzése és kiejtése miatt — magyar nevekkel ruháztak fel. „Vietnámi Peti”, „Vietnámi Zoli”, „Vietnámi

Stílusos megjelenés címmel tartott előadást Tomasovkszy Andrea stílusta-nácsadó az Eszterházy Károly Egyetem Nem mindennapi nők a hétközna-pokban című rendezvényén. A szakember beszélt az önismeret fontosságáról, valamint elmagyarázta, hogy mekkora jelentősége van a hétköznapokban annak, ha az ember ismeri a hozzá illő színeket és stílusokat.

Alig néhány másodperc szükséges ahhoz, hogy az ember megszerezze valakivel kapcsolatban az első benyomásait. Kutatások szerint 55%-ban a külső megjelenésünk, 38%-ban a nonverbális kommunikációnk és csupán 7%-ban a mondan-dónk tartalma alapján ítélnek meg bennünket. Ezek alapján – és a stílustanácsadók javaslatai szerint is – nyugodtan elfelejthetjük a „nem a ruha teszi az embert” bölcsességet, ugyanis az öltözékünk igenis része a kommunikációnknak.

Számos hasznos tanáccsal látta el az érdeklődő-ket Tomasovkszy Andrea az Eszterházy Károly Egyetemen Nem mindennapi nők a hétközna-pokban című rendezvényén tartott előadásán. A stílusosság legfontosabb alappilléreit pedig most a Líceumi Paletta olvasóival is megosztja.

– Ahogyan azt az előadása során több alkalom-mal is kiemelte, kommunikálunk a külsőnkkel. Sokan keresik fel annak érdekében, hogy ez a fajta kommunikációjuk helyes legyen. Milyen szokásokon kell változtatniuk leggyakrabban a hölgyeknek ennek érdekében?

– Érdekes, hogy míg például az olasz és a francia nők szinte kivétel nélkül tudják, hogy mi áll jól nekik, addig a magyar hölgyek elég bátortala-nok az öltözködés terén. Nem mernek színeket használni, és sokan nincsenek tisztában azzal sem, milyen szabású ruhák állnak jól nekik. So-kan gondolják divatosnak magukat csupán attól, hogy vakon követik a divatot. Megnézik, hogy mi az éppen aktuális trend, és gondolkodás nélkül vásárolnak. Éppen ezért sok esetben kerülnek be olyan darabok a hölgyek ruhásszekrényébe, melyeknek nem lenne szabad. Mivel a megfelelő stílus kialakításához nélkülözhetetlen az önisme-ret, rendszerint az alapoknál kezdem a munkát.

– Hogy kell elképzelni egy stílustanácsadást?

– Ahhoz, hogy stílusosak legyünk, három fontos tényezővel kell tisztában lennünk. Ezeket sajátít-hatják el a résztvevők az alapozó foglalkozáson. Az elméleti és gyakorlati tanácsadást is magában foglaló tréningen kielemzem a testalkatukat, ami alapján megállapítom, hogy milyen szabású ruhák állnak jól nekik. A bőr-, haj- és szemszínük alapján, az évszakelméletet alkalmazva kiválasz-tom, hogy melyik típusba tartoznak. Ez után már tudni fogják azt is, hogy mely színeket kell kerül-niük, és melyek a legelőnyösebbek számukra. A

harmadik elem a ruhastílus kiválasztása. Fontos, hogy az öltözékük illeszkedjen a szakmájukhoz és az élethelyzetükhöz.Már ennek a három tényezőnek az ismerete és a tanácsok tudatos alkalmazása is óriási változáso-kat idéz elő a nők életében. Kinyílnak, növekszik az önbizalmuk, és csinosnak érzik magukat.

– Bár az előadás elsősorban nőknek szólt, érin-tette a férfiak öltözködését is. Ők mit szoktak elrontani a leggyakrabban?

– Jellemző, hogy nem törődnek magukkal, és sokan rendszeresen figyelmen kívül hagyják az öltöz-ködésre vonatkozó előírásokat. Például farmer-nadrágban mennek színházba, vagy sportcipőt vesznek fel öltönyhöz. A probléma ezek mellett sok esetben abból is adódik, hogy reggel nem töltenek el megfelelő időt a ruházatuk kiválasztásával. Azt veszik fel, ami először a kezük ügyébe kerül. Tehát az olasz és francia férfiakkal ellentétben egyáltalán nem foglalkoztatja őket, hogy stílusosak legyenek.

Tomasovkszy Andrea szerint a stílussal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a világ egyik legismer-tebb olasz divatszakemberének, Giorgio Armaninak a gondolataival össze lehet foglalni: „A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk szü-letett, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az ember-ben a kellő intelligencia.”

Nagy Réka

Fotó

: Hoz

man

Ger

gő

Fotó

: Oro

sz Il

a

40 41

KOCSMAKRITIKA

Jó hír, hogy könnyebben elérhetővé vált minden-ki számára a Zöld Pecsét, hiszen a belváros szí-vében nyitották újra. Én nem jártam a régiben, mert számomra nagyon távol volt, de most suli és munka után is be tudok ugrani egy kávéra, szendvicsre, vagy ha épp barátaimmal megszom-jazunk, akkor is be tudunk ide ülni. Már többször „kipróbáltam” a helyet, és nagyon megfogott.

Bánatomra a vegánokra – mint sok másik egri vendéglátóegységben – nem gondoltak, és sajnos a kedvenc kávés italomat sem kaphattam meg vegán változatban. Az étlappal is inkább a „min-denevők” kedvében járnak. Jó hír és plusz pont viszont, hogy gluténmentes variánsokat és kecs-kesajtos vegaburgert is lehet találni a menüben.

Nézzük az italkínálatot! A sörök szerelmese-inek figyelmébe ajánlanám a hatféle kézműves csapolt sört, mellette persze van klasszikus csa-polt és számos üveges változat. Nagyon finom teaválogatásból választhatnak a teázni vágyók. Akik hideg italt választanának, azok is kedvük-re válogathatnak a különféle koktélok, gyü-mölcslevek, szénsavas és mentes italok közül.

Ha nemcsak egy frissítő italt szeretne az em-ber, akkor is jó helyen jár a Zöld Pecsétben: az italok mellett nagyon finom ételek közül válo-gathat. Vannak ínyenc szendvicsek, még fino-mabb amerikai stílusban készült hamburgerek,

frissensültek és szintén amerikai stílusú pub ételek. Az étlap szezonálisan megújuló.

Az amerikai életérzés nemcsak az ételekben köszön vissza, hanem a hely stílusában is, hiszen a retro Amerikába repít minket: retro kanapék, fotelek szolgálják kényelmünket. A belső tér remek hangulatot nyújt akár egy meghitt vacsorához, akár egy baráti összejövetelhez, de még a munka

után is jólesik ide betérni. Külső teraszuk kiváló, ha jó az idő, de a bárpultnál is helyet lehet foglalni.

Pozitív, hogy a Zöld Pecsét kulturális tér is. Keddenként ingyenes moziesteket rendeznek, ahol régebbi filmeket nézhetünk, de a zenés progra-mokkal is várnak. Nagy örömömre nyitnak a világ egyéb tájai felé is, így bepillanthatunk más nemze-tek kultúrájába, pl. elkalandozhatunk Bali csoda-szép vidékeire is. A Bali-esten a helyiek megismer-hetik a keleti vidék finom ízeit, különlegességeit, kulturális hagyományait. Mindenkinek ajánlom ezeket az esteket! Reméljük, hogy minél több ország kul-túráját elhozzák ide nekünk – olcsóbb, mint egy repülőjegy, és még szabadságot sem kell kivenni! ☺

Vasas Fanni

ÚjragondoltZöld Pecsét nyílta város szívében

Több hónap szünet után 2018 decemberé-ben újranyílt a Zöld Pecsét. A vendégek ismét élvezhetik az immár gazdagabb étel- és italkínálatú hely megújult hangulatát.

Fotó

: Bal

ogh

Tibo

r

Fotó

: Bal

ogh

Tibo

r

Fotó

: Bal

ogh

Tibo

r

42 43A RENDEZVÉNY PLAKÁTJA ÉS PROGRAMJA MEGTEKINTHETOhttp://konyvtar.uni-eszterhazy.hu/, VALAMINT A FACEBOOK OLDALÁN IS!

Tittel Pál Könyvtár (Eger, Eszterházy tér 1.)

ESZTERHÁZY KÁROLY EGYETEM

48

MEGÉHEZTÉL?

Leányka Bisztróaz egyetemes gasztronómia

Szeretnél enni valami finomat?Válaszd az egyetem éttermét!

MEGÉHEZTÉL?

Leányka Bisztróaz egyetemes gasztronómia

Szeretnél enni valami finomat?Válaszd az egyetem éttermét!

LÍCEUMI PALETTA Gólyaszám | Az Eszterházy Károly Egyetem közéleti, kulturális és tudományos lapja. | Felelős kiadó: dr. Liptai Kálmár rektor Főszerkesztő: Harsányi Judit | Layout: Molnár Erzsébet | Címlapterv: Rudics Mónika, konzulens: Dr. Süli-Zakar Szabolcs (VMI). | Szerkesztők: Fenyves Balázs, Kővári Viktor, Sütő Gergő, Unghváry Tamás, Vad Anna | Fotók: Szántó György, Kakuk Dániel | A szerkesztőség e-mail címe: paletta@uni-eszterhazy.hu | Tel.: +36 (36) 520 400/2102 | Megjelent 5000 példányban. ISSN 1589-0147

48

MEGÉHEZTÉL?

Leányka Bisztróaz egyetemes gasztronómia

Szeretnél enni valami finomat?Válaszd az egyetem éttermét!

MEGÉHEZTÉL?

Leányka Bisztróaz egyetemes gasztronómia

Szeretnél enni valami finomat?Válaszd az egyetem éttermét!

LÍCEUMI PALETTA Gólyaszám | Az Eszterházy Károly Egyetem közéleti, kulturális és tudományos lapja. | Felelős kiadó: dr. Liptai Kálmár rektor Főszerkesztő: Harsányi Judit | Layout: Molnár Erzsébet | Címlapterv: Rudics Mónika, konzulens: Dr. Süli-Zakar Szabolcs (VMI). | Szerkesztők: Fenyves Balázs, Kővári Viktor, Sütő Gergő, Unghváry Tamás, Vad Anna | Fotók: Szántó György, Kakuk Dániel | A szerkesztőség e-mail címe: paletta@uni-eszterhazy.hu | Tel.: +36 (36) 520 400/2102 | Megjelent 5000 példányban. ISSN 1589-0147

44

3300, Eger, Eszterházy tér 1.Tel.: +36/520-400/2279 e-mail: varazstorony@varazstorony.huvarazstorony.hu

ESZTERHÁZY KÁROLY EGYETEM

FEDEZD FEL A VARÁZSTORONY

CSODÁIT!

VARÁZSTORONY - a tudomány varázsa

Csillagászati Múzeum

Optikatörténeti kiállítás

Planetárium

Varázsterem

Camera Obscura

Panoráma terasz